Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a "Hatékonyabb jogalkotás 2006"-ról (2008/2045(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel 2007. szeptember 4-i állásfoglalására a jogalkotás minőségének javításáról 2005-ben: a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazása – 13. jelentés(1),
– tekintettel az Európai Unión belüli jobb szabályozásról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(2),
– tekintettel a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról szóló 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(3),
– tekintettel a nem kötelező erejű jogi eszközök ("soft law") alkalmazásának jogi és szervezeti hatásairól szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(4),
– tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a "Hatékonyabb jogalkotás 2006" (14. jelentés) című bizottsági jelentésre (COM(2007)0286),
– tekintettel "Az Európai Unión belüli jobb szabályozás második stratégiai felülvizsgálata" című bizottsági közleményre (COM(2008)0032),
– tekintettel a "Második jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítését célzó stratégia eredményeiről" című bizottsági munkadokumentumra (COM(2008)0033),
– tekintettel "Az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló 2008-as gyorsított eljárású intézkedések az Európai Unióban" című bizottsági közleményre (COM(2008)0141),
– tekintettel "Az adminisztratív terhek csökkentése az Európai Unióban – Jelentés a 2007-ben elért eredményekről és kitekintés 2008-ra " című bizottsági munkadokumentumra (COM(2008)0035),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0355/2008),
A. mivel az Európai Unió szabályozási környezetének az érthetőség és az eredményesség kritériumához kell igazodnia,
B. mivel a szabályozási eljárások fejlesztése elősegítheti az Európai Unió céljainak elérését,
C. mivel a szubszidiaritás elve és az arányosság elve az elsődleges jog lényeges elvei, és azokon a területeken, ahol a Közösség nem rendelkezik kizárólagos jogalkotói hatáskörrel, ezen elveket feltétlenül tiszteletben kell tartani,
D. mivel a szubszidiaritás és az arányosság elvének helyes alkalmazása alapvető módon járul hozzá a közösségi jogszabályok tekintélyének és eredményességének megszilárdításához, valamint a polgárokhoz közelebbi szintű döntéshozatalhoz, és ezáltal végeredményben az Európai Uniónak a közvélemény általi fokozottabb elfogadásához, és mivel ezek az elvek nélkülözhetetlenek a közösségi fellépés megfelelőségének és alkalmazási körének legitimációjához, amennyiben lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy saját jogalkotói hatáskörüket gyakorolják a különböző kormányzási szintek közötti együttműködés szellemében, és ezáltal növelik a jogbiztonságot,
E. mivel a közösségi jogalkotásra jelenleg a szubszidiaritás és az arányosság elve vonatkozik, mely elvek szükségessé teszik a nemzeti jogalkotó, végrehajtó és igazságügyi hatóságokkal való koordináció eljárásainak létrehozását az Európai Unió fellépése szükségességének és jogszerűségének biztosítása érdekében,
F. mivel a Bizottság kiemel számos, az Európai Unió szabályozásának fejlesztésében szerepet játszó jelentős tényezőt, mint például a hatásvizsgálatot, az adminisztrációs költségek csökkentését, valamint a hatályos előírások egyszerűsítését, fejlesztését és naprakésszé tételét,
G. mivel a Bizottság e tekintetben fontosnak tartja az ipar mindkét oldalával és a nemzeti jogalkotókkal folytatandó nyílt párbeszéd létrehozását,
H. mivel "Az elért eredményekről szóló első jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítésére vonatkozó stratégiáról" című munkadokumentumában (COM(2006)0690) a Bizottság mintegy 50 kodifikációs kezdeményezést jelentett be 2006-ra, de valójában csak 36-ot nyújtottak be az Európai Parlamentnek, és 200 kodifikációs kezdeményezést jelentettek be 2007-re, de csak 21-et nyújtottak be a jogalkotónak,
I. mivel a "Második jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítését célzó stratégia eredményeiről" című fent említett munkadokumentumhoz csatolt folytatólagos egyszerűsítési programjában a Bizottság úgy véli, hogy egyes területeken (épületek energiahatékonysága, polgári repülés stb.) a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és átdolgozása egymással egyenértékű,
J. mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy benyújt egy, az Európai Unióban a vállalkozásokat terhelő adminisztratív terhek 2012-re 25%-kal történő csökkentésére irányuló cselekvési programot, és mivel ennek érdekében számos, különböző jogalkotási ágazatokhoz kapcsolódó gyors intézkedést javasolt,
1. támogatja a Bizottság azon célkitűzését, hogy javítani kell a közösségi jogszabályok minőségét és csökkenteni kell a jogalkotási terheket, beleértve az olyan szükségtelen jogszabályok hatályon kívül helyezését, amelyek akadályozzák a növekedést és gátolják az innovációt; hangsúlyozza, hogy még nagyobb erőfeszítésekre van szükség számos területen annak biztosítására, hogy a belső piacra vonatkozó jogszabályokból a lehető legnagyobb gazdasági haszon származzék;
2. támogatja az elveken alapuló jogalkotást, valamint a mennyiség helyett a minőségre való összpontosítást; véleménye szerint a jobb szabályozásról szóló vita jó alkalmat teremt arra, hogy véleményezzék a jogalkotást mint egyértelműen meghatározott politikai célok elérésére irányuló folyamatot, azáltal, hogy a közösségi jogalkotást a növekedés és a munkahelyteremtés szolgálatába állítják és valamennyi érdekeltet elkötelezik a folyamat valamennyi szakasza mellett, az előkészítéstől a végrehajtásig, illetve bevonják őket azokba;
3. a jobb jogalkotásra való törekvések összefüggésében hangsúlyozza a szubszidiaritás elve és az arányosság elve jelentőségét a tagállamok és az érintettek szükségtelen bürokratikus terheinek csökkentése, valamint a mindkét elvnek megfelelően csak közösségi szinten meghozható intézkedések európai uniós polgárok körében történő fokozottabb elfogadottsága érdekében;
4. támogatja a Bizottság által a közösségi vívmányok egyszerűsítésének megvalósításáért tett erőfeszítéseket;
5. üdvözli a Bizottság – jogalkotási javaslatai kidolgozása során az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó – javított eljárásait, és tudomásul veszi az érdekeltek általában pozitív reakcióit a közreműködésük Bizottság általi ösztönzésének értékelése során;
6. sajnálja, hogy eljárásai javítása ellenére a Bizottság folytatja az egyszerűsítéshez és a "hatékonyabb jogalkotáshoz" kapcsolódó különálló dokumentumok készítését, amelyek egyszerűsítési kezdeményezések eltérő listáit tartalmazzák, ami megnehezíti, hogy átfogó kép alakuljon ki a stratégiáról; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni e dokumentumok elszaporodását; kéri a Bizottságot, hogy évente egyetlen dokumentumot készítsen; hangsúlyozza, hogy politikai értékeléseknek és jó együttműködésnek kell megvalósulnia európai uniós szinten, különösen a Parlament, a Tanács és a Bizottság erőfeszítései által;
7. úgy véli, hogy az objektív hatásvizsgálatok a bizottsági javaslatok értékelésének fontos eszközei, ezért szorgalmazza a hatásvizsgálatok elvégzésének külső és független ellenőrzését;
8. úgy ítéli meg, hogy a konzultációk és a hatásvizsgálatok lényeges szerepet játszanak a jobb közösségi jogszabályok megalkotásában, és sem a bürokráciát nem szabad növelniük, sem bürokratikus akadályt nem szabad képezniük a Bizottság lépéseinek útjában, hanem inkább elő kellene segíteniük egy olyan szilárd jogszabályi keret kiépítését, amely a növekedés felé vezet az Európai Unióban;
9. hangsúlyozza az olyan költség–haszon elemzések szükségességét, amelyek tükrözik a szabályozási költségek struktúráját, amikor az irányelveket átültetik a nemzeti jogba és megváltoztatják a szabályozási keretet, amelyen belül a társaságok és a magánszemélyek működnek; ugyanakkor tisztában van azzal, hogy az ilyen költség–haszon elemzések nem helyettesítik az adott jogszabály előnyeit és hátrányait taglaló politikai vitát;
10. azon a véleményen van, hogy a jogszabályszövegek minőségének javítása érdekében mind a Parlamentnek, mind pedig a Tanácsnak figyelembe kellene vennie a Bizottság és a saját hatásvizsgálatait a módosító javaslatok készítésekor;
11. 11 továbbá úgy véli, hogy az objektív hatásvizsgálatoknak részben az érdekelt felekkel folytatott kellő időben történő és átfogó konzultációra is támaszkodniuk kell; felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálataiba a költséghatékony és fenntartható megoldások alapjaként vonjon be elegendő számú forgatókönyvet és politikai lehetőséget (beleértve szükség esetén annak lehetőségét, hogy semmit ne tegyen);
12. reméli, hogy javítani fogja a minőséget, ha a hatásvizsgálatokba belefoglalják az adminisztratív költségek előrejelzését;
13. hangsúlyozza az Európai Unió szintjén a polgárok képviseleti szervei, mint például az Európai Parlament vagy a helyi és a szociális képviseleti szervek, mint például a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság által elvégzett politikai értékelés jelentőségét;
14. kifejezi fenntartásait azzal kapcsolatban, hogy hasznos-e az önszabályozás és az együttszabályozás ösztönzése, melyek végül egy "jogalkotási önmegtartóztatáshoz" vezethetnek, ami kizárólag a lobbicsoportokat és a gazdasági élet nagy erejű szereplőit támogatja; ebből következően támogatja a Bizottság következtetését, mely szerint továbbra is a rendeletek jelentik az Európai Unió céljai elérésének, valamint a vállalkozások és a polgárok számára a jogbiztonság nyújtásának legegyszerűbb módját; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban dolgozzon ki egy következetesebb megközelítést;
15. kiemeli, hogy a nem jogalkotási intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a hatalmi egyensúlyt és az egyes intézmények szerepét; szeretne tapasztalatokra építve bölcsen és koherensen hozzájárulni ezekhez az intézkedésekhez; hangsúlyozza, hogy az ilyen innovatív intézkedésekhez politikai támogatás szükséges;
16. úgy véli, hogy a Szerződésekben megállapított feltételeknek megfelelően meg kell erősíteni az Európai Unió hivatalos szabályozói rendszerét, és hogy a "rövidítéseket" – még a nem kötelező informális előírások révén elért "rövidítéseket" is – el kell kerülni;
17. üdvözli, hogy a Bizottság intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy véget vessenek annak a késedelemnek, amely a kodifikáció alatt álló szövegeknek az EU új hivatalos nyelveire történő fordításában fennáll; sajnálja, hogy annak ellenére, hogy 2006-ra mintegy 50 kodifikációs kezdeményezést, 2007-re pedig mintegy 200 kodifikációs kezdeményezést jelentett be, a Bizottság csak 36, illetve 21 javaslatot nyújtott be a Parlamentnek;
18. ösztönzi a Bizottságot, hogy tartsa magát a közzétett kodifikációs és átdolgozási listákhoz azáltal, hogy lehetőség szerint az összes bejelentett kezdeményezést benyújtja a jogalkotónak, és megindokolja azon kezdeményezések hiányát, amelyeket kihagyott; hangsúlyozza, hogy a Parlament bizonyította jó szándékát az eljárási szabályzata 80. és 80a. cikkének átdolgozása révén, ami lehetővé teszi, hogy ezeket az egyszerűsítési kezdeményezéseket gyorsabban és egyszerűbben fogadják el;
19. arra is emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament ésszerű határidőn belül fogadta el a kodifikációs és átdolgozási javaslatokat, és hogy, bár lehetnek hosszabb határidők egyéb egyszerűsítési kezdeményezéseket illetően, ez a helyzet abból adódik, hogy ezek a rendelkezések rendes jogalkotási javaslatok, amelyekre a rendes elfogadási eljárás és a szokásos határidők vonatkoznak;
20. megerősíti azt az óhaját, hogy a Bizottság fogadja el rendes jogalkotási technikaként az átdolgozást, akkor is, ha a hatályos jogszabály "felülvizsgálatát" javasolják, annak érdekében, hogy minden kezdeményezés esetében a szöveg átfogó képével rendelkezzenek, beleértve a külön módosításokat, világosan jelezve az új részeket és a változatlanul maradó részeket;
21. arra is kéri a Bizottságot, ne hagyja figyelmen kívül, hogy amennyiben nem lehetséges az átdolgozás, a rendes jogalkotási technikának elő kellene írnia a kérdéses jogi aktus egymást követő módosításainak legfeljebb hat hónapon belül történő egységes szerkezetbe foglalását; úgy véli, hogy a hatékonyabb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásnak(5) megfelelően külön szerkezeteket lehetne létrehozni a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy az egyszerűsítés előmozdítása érdekében az érdekelt felek megfelelő részvételét írják elő;
22. emlékeztet arra, hogy a nem kötelező erejű jog kétértelmű és nem hatékony eszközeinek negatív hatásai lehetnek az európai uniós jog fejlődésére és az intézmények közötti egyensúlyra, ezért ezen eszközöket csak nagyon óvatosan – amennyiben a Szerződések előírják és az elsődleges jog szerinti hatáskörmegosztással szigorú összhangban – szabad alkalmazni, és hogy minden esetben gondoskodni kell a jogbiztonságról;
23. üdvözli a Bizottság határozatát, mely szerint közvetlenül a nemzeti parlamenteknek nyújtja be az új javaslatait és konzultációs dokumentumait annak érdekében, hogy a véleményüket kérje a közösségi jogalkotási eljárás határozathozatalt megelőző szakaszában, megelőlegezve ezáltal a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit; határozottan kiáll ezen együttműködési forma fontossága mellett a közösségi jogszabályok, különösen a szubszidiaritás és az arányosság elve minőségének és alkalmazásának javítása érdekében;
24. úgy véli, hogy az átültetést komolyan és proaktív jelleggel kell ellenőrizni az eltérő értelmezések és a "gold plating", vagyis túlszabályozás elkerülése végett; azt kívánja, hogy a Bizottság játsszon aktív szerepet az átültetésben a felügyeletet végzőkkel és szakértői csoportokkal együtt mind közösségi, mind nemzeti szinten, mivel a korai elemzés elejét veheti a késedelmeknek és a vállalkozásokra rótt szükségtelen terheknek; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen további intézkedéseket lehetne hozni a túlszabályozás megakadályozására, beleértve a polgárok számára a közvetlen cselekvés jogának bevezetését; nyomon követő hatásvizsgálatokra szólít fel annak elemzése végett, hogy a határozatokat valójában hogyan hajtják végre nemzeti és helyi szinten; támogatja a rendeletek egyre inkább megfelelő használatát; ismét javasolja, hogy a Parlament nemzeti partnereivel szoros együttműködésben hozzon létre megfelelő eljárást az átültetés nyomon követésére;
25. úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatok hatékonyságának javítása érdekében ki kell dolgozni a szubszidiaritás és az arányosság elve által meghatározott feltételek közös megközelítését; teljes mértékben támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy ezzel kapcsolatos szabványosított kérdéseket vesz fel a bizottsági javaslatokat kísérő indokolások elkészítése érdekében, a SEC(2007)0737 bizottsági munkadokumentum 3. mellékletében megállapítottaknak megfelelően;
26. üdvözli, hogy a Bizottság bejelentette a társasági jogra, a számvitelre és a könyvvizsgálatra vonatkozó közösségi vívmányok felülvizsgálatát, és bízik abban, hogy a lehető leghamarabb konkrét javaslatok fognak rendelkezésre állni e tekintetben;
27. megerősíti, hogy csökkenteni kell a vállalkozásokat sújtó fölösleges adminisztratív terheket annak érdekében, hogy eleget tegyenek a mind az európai jogszabályok, mind az ezek alkalmazására szolgáló nemzeti rendelkezések által előírt tájékoztatási kötelezettségeknek; hangsúlyozza, hogy a Bizottság azon célkitűzésének, hogy 2012-re az adminisztrációs terheket 25%-kal csökkentsék, nettó célkitűzésnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy bizonyos területeken kitűzött csökkentések nem semmisíthetők meg máshol kiszabott új adminisztrációs terhek által; támogatja az információs és kommunikációs technológiák fokozott alkalmazását ezen a területen; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel és lehetőség szerint csökkentse azokat az általános adminisztratív terheket, amelyek valamennyi érdekelt felet terhelnek, még akkor is, ha nem vállalkozásokról van szó;
28. hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés elérésére irányuló további erőfeszítésekre a Bizottság polgárokkal való érintkezésében, például a közbeszerzés, a pénzügyi szolgáltatások, a kutatási programok, az állami segélyek szabályai és a közösségi finanszírozás megpályázása terén is szükség van.
29. emlékeztet a felülvizsgálati záradékok ésszerű használatának fontosságára a jogszabályok megfelelőségének biztosítása szempontjából;
30. megerősíti, hogy készen áll a Tanáccsal és a Bizottsággal való együttműködés fenntartására és fokozására annak érdekében, hogy megfeleljenek a polgárok és a vállalkozások részéről a közösségi jog egyszerűsítésére vonatkozó elvárásoknak, különösen az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló gyors intézkedésekre vonatkozó javaslatokat illetően; hangsúlyozza, hogy a határozathozatali eljárások határidők csökkentését célzó egyszerűsítése folyamatának mindenképpen be kell tartania a Szerződésekben megállapított eljárások követelményeit;
31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.