Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) alapokmányára, különösen annak 86. cikkére és az alapokmány 2002. július 1-jei hatálybalépésére,

–   tekintettel a Római Statútum Uganda általi 2002. június 14-i ratifikálására,

–   tekintettel arra, hogy Yoweri Museveni ugandai elnök 2003-ban az Úr Ellenállási Hadseregének (LRA) ügyét az NBB elé terjesztette, amely az NBB létrehozása óta az első eset volt, amikor az NBB egyik részes állama a bírósághoz fordult,

–   tekintettel a NBB főügyészének 2004. július 29-i határozatára, amelynek értelmében vizsgálatot indít az észak-ugandai helyzettel kapcsolatban,

–   tekintettel a Joseph Kony ellen az NBB által 2005. július 8-án kiadott és 2005. szeptember 27-én módosított elfogatóparancsra (No ICC-02/04-01/05-53. ),

–   tekintettel a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai által aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonou-i Megállapodás)(1), és annak a Luxembourgban 2005. június 25-én aláírt, a partnerségi megállapodás módosításáról szóló megállapodással(2) történt módosítására, és különösen a Cotounou-i Megállapodás politikai párbeszédről szóló 8. cikkére, valamint a béke és a nemzetközi igazságszolgáltatás megerősítésének elősegítéséről szóló 11. cikke (6) bekezdésére,

–   tekintettel a népirtásért, az emberiség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyek tekintetében a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról szóló 2002. június 13-i 2002/494/IB tanácsi határozatra(3) és 2002. április 9-i álláspontjára a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról(4),

–   tekintettel a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló 2003. május 8-i 2003/335/IB tanácsi határozatra(5) és 2002. december 17-i álláspontjára a háborús bűncselekményekkel és az emberiség elleni bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárásról(6),

–   tekintettel a Tanács Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló 2003. június 16-i 2003/444/KKBP közös álláspontjára(7) és az ennek nyomon követésére megvalósított tanácsi cselekvési tervre,

–   tekintettel az NBB és az EU között 2006. április 10-én aláírt, együttműködésről és segítségnyújtásról szóló megállapodásra(8), amely 2006. május 1-jén lépett hatályba,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának az ugandai gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló 2008 június 23-i kiegészítő jelentésére,

–   tekintettel az EU-nak a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekről szóló 2003-as emberi jogi iránymutatásaira,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Szudánról és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló 2008. május 22-i(9), az emberi jogok észak-ugandai megsértéséről szóló 2003 július 3-i(10) és az LRA által végrehajtott gyermekrablásokról szóló 2000. július 6-i állásfoglalásaira(11),

–   tekintettel az Egyesült Államok Külföldi Vagyonellenőrzési Kincstári Hivatala ("OFAC") 2008. augusztus 28-i határozatára, amely újabb szankciókat vet ki Joseph Konyra, amennyiben rákerült az OFAC különös megjelölésű állampolgárok (SDN) 'feketelistájára',

–   tekintettel az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága 2008. szeptember 15-i ülésén az NBB-ről folytatott eszmecserére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 91. cikkére és a 90. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel 2005 júliusában az NBB elfogatóparancsot adott ki Joseph Kony, az LRA elnöke és főparancsnoka ellen 33 rendbeli emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és háborús bűnök gyanúja miatt, melyet 2005. szeptemberében módosítottak; mivel elfogatóparancsot adtak ki az LRA többi magas rangú parancsnoka, többek között Vincent Otti, Okot Odhiambo és Domic Ongwen ellen is,

B.   mivel a Joseph Kony ellen emelt 33 rendbeli bűnvád között 12 rendbeli háborús bűnök és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények szerepelnek, beleértve az emberölést, nemi erőszakot, rabszolgaságra kényszerítést, szexuális rabszolgaságra kényszerítést és súlyos testi sértést és szenvedést okozó embertelen cselekedeteket, valamint 21 rendbeli háborús bűnök, beleértve az emberölést, polgári személyekkel szembeni kegyetlen bánásmódot, polgári lakosság ellen irányuló támadás nemzetközi irányítását, fosztogatást, nemi erőszakot és gyermekek kényszerű besorozását,

C.   mivel az LRA 1986 óta folytat harcokat a térségben, konkrétan az ugandai kormány ellen,

D.   mivel Észak-Ugandában 1986 óta zajlik fegyveres lázadás, jelenleg az LRA nevében,

E.   mivel 2006 augusztusában az ugandai kormány és az LRA megállapodást írt alá az ellenséges cselekmények beszüntetéséről,

F.   mivel az erőszakos cselekmények csúcspontján 2005-ben mintegy 1,6 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására és arra, hogy az országon belüli menekülttáborokban éljen, és a védelem érdekében több tízezer gyermeknek kellett napról-napra városi központokban éjszakáznia; mivel bár az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérhettek otthonaikba vagy azokhoz közeli helyekre, a helyzet továbbra is kritikus több olyan, lakóhelye elhagyására kényszerült személy számára, aki végleges békeszerződés hiányában nem hajlandó visszatérni lakóhelyére,

G.   mivel a konfliktus katasztrofális következményei, amelyek eredményeként több mint 20 000 gyermeket raboltak el és óriási emberi szenvedést okoztak különösen a polgári lakosságnak, továbbá a súlyos emberjogi jogsértések, a lakóhelyek tömeges elhagyása, valamint a társadalmi és gazdasági struktúrák összeomlása mély aggodalomra adnak okot; mivel a gyermekek elrablása és szexuális rabszolgaként vagy katonaként történő alkalmazása háborús bűn és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény,

H.   mivel 2008-ban egyedül az LRA állítólag 200 és 300 közötti gyermekrablást hajtott végre a Közép-afrikai Köztársaságban, Szudán déli részén és a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és ezzel az áldozatok újabb nemzedéke ellen követte el ugyanazt az erőszakot,

I.   mivel 2008 júliusában az LRA Nabangánál megtámadta a Szudáni Felszabadító Hadsereget és megölte körül belül 20 katonáját,

J.   mivel Joseph Kony több ízben sem jelent meg Jubában és mostanáig sem volt hajlandó aláírni a végleges békeszerződést addig, "amíg az NBB elfogatóparancsát és a megállapodásban szereplő egyéb kérdéseket a Közös Kapcsolattartó Csoport nem rendezi"; mivel a végleges békeszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokat az ENSZ főtitkár LRA különmegbízottja, Joaquim Chissano korábbi mozambiki elnök vezette,

K.   mivel a békefolyamat során biztosított haladékot Joseph Kony az LRA erőinek átcsoportosítására és újjászervezésére használta a Kongói Demokratikus Köztársaságban,

L.   mivel tekintettel arra, hogy az érintett államok képtelenek voltak letartóztatni Konyt és az LRA többi parancsnokát, az LRA jelenleg emberrablások útján bővíti erőit,

M.   mivel az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF) szerint 2008 szeptemberében az LRA állítólag 90 kongói iskolás gyermeket rabolt el Kiliwa és Duru városaiból a Kongói Demokratikus Köztársaságban és számos más helységek ellen intézett támadásokat, amelyek következtében sokan lakóhelyük elhagyására kényszerültek,

N.   mivel az NBB létfontosságú szerepet tölt be joghatósága alá tartozó súlyos bűncselekmények elkövetésének megelőzésében és visszaszorításában és alapvető eszköz, amely elősegíti a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok tiszteletben tartását, és ezzel hozzájárul a szabadsághoz, a biztonsághoz, az igazság érvényesüléséhez és a jogállamisághoz, valamint a béke megőrzéséhez és a nemzetközi biztonság megerősítéséhez,

O.   mivel az NBB joghatósága kiterjed a nemzetközi közösség számára aggodalomra okot adó legsúlyosabb bűncselekményekre, különös tekintettel a 2002. július 1. után elkövetett népirtásra, emberiség ellen elkövetett bűncselekményekre és háborús bűnökre,

P.   mivel a Római Statútumban részes államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy ezen bűncselekményeket saját nemzeti joghatóságukon belül büntetőjogi eljárás alá vonják és támogatják az NBB beavatkozását azokban az esetekben, amikor az országok nem tesznek eleget feladataiknak,

Q.   mivel a Cseh Köztársaság kivételével az EU tagállamai ratifikálták a Római Statútumot,

R.   mivel az EU és az NBB közötti fent említett együttműködési megállapodás értelmében többek között az együttműködési és segítségnyújtási kötelezettség teljesítésének elősegítése érdekében a felek megállapodnak abban, hogy megfelelő, rendszeres kapcsolattartást alakítanak ki a Büntetőbíróság és a Büntetőbíróság részére létrehozott EU tájékoztatási központ között,

S.   mivel az Európai Uniónak és tagállamainak minden lehetséges erőfeszítést meg kellene tenniük annak biztosítása érdekben, hogy a lehető legtöbb ország részese legyen a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, szem előtt tartva e célkitűzést a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel folytatott (mind kétoldalú, mind többoldalú) tárgyalások és politikai párbeszéd során,

T.   mivel az NBB-nek kiemelt szerepet kellene betöltenie az EU külső kapcsolataiban és a Római Statútum ratifikálását és végrehajtását napirendre kellene tűzni harmadik országokkal folytatott emberi jogi és politikai párbeszédek keretében (nevezetesen csúcstalálkozókon és más magas szintű találkozókon), többek között a fejlesztési együttműködésekkel összefüggésben, mint például a Cotonou-i Megállapodás keretében,

1.   sürgeti az ugandai kormányt és a szomszédos országok kormányait, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a vizsgálatok és a vádemelési eljárások tekintetében teljes mértékben működjenek együtt az NBB-vel; együttműködést sürget elsősorban a Joseph Kony és a bíróság által vádolt más személyek haladéktalan elfogásával és átadásával kapcsolatos;

2.   sajnálatát fejezi ki a Joseph Kony és a bíróság által vádolt többi személy letartóztatására irányuló erőfeszítések megtorpanása miatt; emlékezteti az ugandai kormányt arra, hogy az NBB Római Statútuma részeként kötelessége teljes mértékben együttműködni az NBB-vel;

3.   megjegyzi, hogy a Római Statútum úgy rendelkezik, hogy miután a személyeket átadták az NBB-nek, az ugandai kormány kérvényezheti, hogy az ügyeket utalják vissza az ugandai bíróságokhoz feltéve, hogy az NBB megállapítja, hogy az ugandai bíróságok képesek és hajlandóak valódi vizsgálatot folytatni és az elfogatóparancsban megnevezett LRA gyanúsítottakat bíróság elé állítani;

4.   felhívja az ugandai kormányt, hogy tartózkodjon az LRA-val történő bármiféle olyan megállapodás megkötésétől, amely megkerüli a nemzetközi jogot;

5.   sürgeti az EU tagállamait és az Afrikai Unió (AU) tagállamait, különösen az Ugandával szomszédos országokat, hogy egységesen közelítsék meg az elfogatóparancsok végrehajtásának kérdését;

6.   követeli az LRA által elrabolt összes személy feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátását, különösen a gyermekeként, akik esetében fennáll annak a veszélye, hogy szexuális rabszolgaságra vagy arra kényszerítik őket, hogy az LRA soraiban harcoljanak;

7.   felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy vizsgálja ki a LAR által a Közép-afrikai Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Dél-Szudánban elkövetett állítólagos törvénysértéseket és a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett törvénysértésekkel kapcsolatos, nem nyilvános ENSZ vizsgálatokat és hozzák nyilvánosságra ezek eredményeit;

8.   felhívja a térség kormányait, az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaságbeli Misszióját (MONUC) és a béketárgyalásokat figyelemmel követő más nemzetközi megfigyelő kormányokat, hogy a regionális határok fokozott ellenőrzése révén kövessék nyomon és hozzák nyilvánosságra az LRA mozgásait, továbbá kövessék figyelemmel és akadályozzák meg az LRA számára történő fegyverszállítást és az egyéb utánpótlásokat; hatékony tervek kidolgozását szorgalmazza az NBB elfogatóparancsának végrehajtása érdekében a polgári személyek életét veszélyeztető kockázatok minimalizálása mellett és túlzott erő alkalmazása nélkül, beleértve a MONUC-ot;

9.   felszólítja a tagállamokat, különösen azokat, amelyeknek kapcsolataik vannak Ugandával és részt vesznek a jubai békefolyamatban, hogy az LRA vezetőkre vonatkozó NBB-elfogatóparancsok végrehajtása tekintetében egyeztessenek a régió kormányaival és az ENSZ titkárságával és békefenntartó erőivel;

10.   felhívja a figyelmet arra, hogy az igazság olyan közös cél, amelyre mind az EU, mind az AU törekszik;

11.   emlékeztet rá, hogy a Róma Statútum értelmében az államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy véget vessenek a nemzetközi közösség számára aggodalomra okot adó legsúlyosabb bűncselekmények büntetlenségének, és hogy hozzájárulnak az ilyen bűncselekmények megakadályozásához; szilárd meggyőződése, hogy az NBB és az eseti törvényszékek hozzájárulnak a megbékélési és békefolyamathoz;

12.   aggodalmát fejezi ki a nemzetközi segélyek LRA érdekében történő eltérítésének megakadályozására irányuló egyértelmű erőfeszítések hiánya miatt, ami így lehetővé tesz, hogy Joseph Kony ismét felfegyverkezzen; sürgeti az LRA utánpótlás-hálózatainak felszámolását; felhívja a szudáni kormányt, hogy függessze fel az LRA-nak nyújtott pénzügyi és katonai támogatást;

13.   felszólítja az EU-t és a nemzetközi adományozókat, hogy támogassák az LRA leszerelését, hadseregének feloszlatását és az LRA korábbi katonáinak társadalomba való újbóli integrálását, az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését és az áldozatoknak nyújtott jóvátételt;

14.   üdvözli az NBB magas rangú tisztviselői és az EU közötti szoros és rendszeres kapcsolatot; rámutat, hogy az EU határozottan támogatja a Római Statútumban történő részvételt és annak végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az EU vezető szerepe alapvető fontosságú az NBB megbízatásának megerősítésében;

15.   szilárd meggyőződése, hogy hosszú távon az NBB hozzájárul az újabb atrocitások megelőzéséhez; rámutat arra, hogy Joseph Kony sikertelen elfogása az atrocitások és az emberi jogok megsértésének folytatását eredményezte; hangsúlyozza, hogy a béke és a megbékélés nem valósulhat meg anélkül, hogy igazságot szolgáltassanak az áldozatoknak;

16.   javasolja, hogy az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés szorosan kövesse nyomon az észak-ugandai helyzetet és az emberi jogok LRA által elkövetett megsértésének eseteit;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint az EU Nagy Tavak Régiójába kinevezett különleges képviselőjének, az Európai Unió Afrikai Unió melletti különleges képviselőjének, az ugandai kormánynak, az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanács tagállamai kormányainak, az Afrikai Unió intézményeinek és a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. (2) HL L 209., 2005.8.11., 27. o. (3) HL L 167., 2002.6.26., 1. o. (4) HL C 127. E, 20003.5.29., 130. o. (5) HL L 118., 2003.5.14., 12. o. (6) HL C 31.E, 2004.2.5., 83. o. (7) HL L 150., 2003.6.18., 67. o. (8) HL L 115., 2006.4.28., 50. o. (9) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0238. (10) HL C 74. E, 2004.3.24., 879. o. (11) HL C 121., 2001.4.24., 401. o.