Az Európai Parlament,

–   tekintettel az európai ombudsman 2007. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,

–   tekintettel az EK-Szerződés 195. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 43. cikkére,

–   tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó rendelkezésekről és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra(1),

–   tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek 3. cikkének módosításáról szóló 2001. szeptember 6-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Európai Parlament és az ombudsman között 2006. március 15-én kötött együttműködési keretmegállapodásra, amely 2006. április 1-én lépett hatályba,

–   tekintettel "Az európai ombudsmannak címzett közlemények elfogadására és továbbítására, továbbá a tisztviselők európai ombudsman előtt történő megjelenésének engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás" című, 2005. október 5-i bizottsági közleményre (SEC (2005)1227),

–   tekintettel az európai ombudsman által az ombudsman alapokmányának felülvizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezése céljából az Európai Parlament elnökének küldött 2006. júliusi levélre,

–   tekintettel 2008. április 22-i határozattervezetére(3) és az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó rendelkezésekről és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatát módosító európai parlamenti határozat elfogadásáról szóló és a 2008. június 18-i állásfoglalásra (4),

–   tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 195. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

–   tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0358/2008),

A.   mivel az európai ombudsman 2007. évi tevékenységeire vonatkozó éves jelentést 2008. március 10-én hivatalosan is benyújtották a Parlament elnökének, és mivel az ombudsman, Nikiforosz Diamandurosz 2008. május 19-én jelentését Strasbourgban a Petíciós Bizottság elé terjesztette,

B.   mivel az Európai Unió alapjogi chartáját – amelyet eredetileg 2000 decemberében hirdettek ki – 2007. december 12-én írták alá, és azt a Parlament, a Bizottság és a Tanács elnökei megerősítették, és mivel a jogilag kötelező charta melletti elkötelezettség – amely a ratifikációs folyamatban lévő Lisszaboni Szerződésben szerepel – annak fokozatos megértését tükrözi, hogy az állampolgárokat kell egy átlátható, megközelíthető és elérhető Európa középpontjába helyezni, amely tisztában van polgárai problémáival,

C.   mivel az alapjogi charta 41. cikke kimondja, hogy "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei és szervei részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.",

D.   mivel a charta 43. cikke kimondja, hogy "bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az Unió ombudsmanjához fordulni a közösségi intézmények vagy szervek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróságot és Elsőfokú Bíróságot – tevékenysége során felmerült hivatali visszássággal kapcsolatban",

E.   mivel alapvető fontosságú, hogy az európai intézmények és szervek teljes mértékben felhasználják a szükséges forrásokat eleget téve azon kötelezettségüknek, hogy a polgárok a kérdéseikre, panaszaikra és petícióikra azonnali és érdemi válaszokat kapjanak,

F.   mivel jóllehet hét év telt el a Parlament fent említett, 2001. szeptember 6-i állásfoglalásának elfogadása óta, amely jóváhagyja az európai ombudsman helyes hivatali magatartására vonatkozó kódexét, a többi jelentős intézmény még nem tett eleget a Parlament arra irányuló sürgős kérésének, hogy gyakorlatukat hozzák összhangba e kódex rendelkezéseivel,

G.   mivel a panaszok száma 2007-ben körülbelül 16%-kal alacsonyabb volt, mint 2006-ban, de az elfogadható panaszok száma mind abszolút, mind relatív értékben növekedett 2007-ben, 449-ről (az összes panasz 12%-a) 518-ra (az összes panasz 16%-a),

H.   mivel a 348 lezárt vizsgálattal – amelyekből 341 panaszbeadványhoz kapcsolódott, 7 pedig hivatalból saját kezdeményezésű vizsgálat volt – kapcsolatos megállapítások bizonyítják, hogy 95 esetben (azaz a kivizsgált panaszok 25,7%-ánál) nem állapítható meg hivatali visszásság,

I.   mivel 2007 folyamán megkétszereződött maga az intézmény vagy szerv által az ombudsmannak benyújtott panaszt követően rendezett, hivatali visszássággal kapcsolatos ügyek száma (129 ügy), ami azt tükrözi, hogy az intézmények és szervek növekvő mértékben hajlandók arra, hogy az ombudsmannak benyújtott panaszokat a jelentkező hibák elrendezésének lehetőségeként értékeljék, és a polgárok javára együttműködjenek az ombudsmannal,

J.   mivel 2007-ben 5 ügy zárult le, miután békés megoldást találtak, és 2007 végén 31 békés megoldásra irányuló javaslat még mindig vizsgálat tárgyát képezte,

K.   mivel 2007-ben az ombudsman nagyobb mértékben kezdte alkalmazni az informálisabb eljárásokat a problémák rugalmas módon történő megoldása érdekében, és a jövőben is folytatja e megközelítés kidolgozását, ami mutatja, hogy az ombudsman és az intézmények készek segítséget nyújtani a polgároknak,

L.   mivel 2007-ben az ombudsman 55 vizsgálatot zárt le kritikai észrevétellel, és mivel a kritikai észrevétel megerősíti a panaszost abban, hogy panasza indokolt volt, és jelzi az adott intézménynek vagy szervnek, hogy mivel kapcsolatban járt el helytelenül, ezzel elősegítve a hivatali visszásságok elkerülését a jövőben,

M.   mivel 2007-ben nyolc ajánlástervezet született, további hét, 2006-os ajánlástervezet 2007-ben vezetett határozatokhoz, egy eset pedig az Európai Parlamentnek benyújtott külön jelentést eredményezett,

N.   mivel sem a hivatali visszássággal kapcsolatos orvosolhatatlan eseteit lezáró határozatokban foglalt kritikai észrevételek, sem az ombudsman ajánlásai vagy külön jelentései nem kötelező erejűek, mivel az ombudsman hatásköre nem terjed ki hivatali visszásság közvetlen orvoslására, hanem céljuk az önszabályozás ösztönzése az Európai Unió intézményei és szervei részéről,

O.   mivel a hivatali visszásságokat az intézmény vagy más érintett szerv olyan hibájaként határozták meg, ahol az nem felel meg a rá vonatkozó szabályoknak és alapelveknek, beleértve azt az esetet is, amikor azok az intézmény vagy szerv saját kötelezettségvállalásából származnak, és nem közvetlenül a Szerződés vagy a másodlagos joganyag írja elő őket,

P.   mivel az ombudsman prioritásként határozta meg az uniós intézmények és szervek helyes ügykezelésének előmozdítását, és az arra irányuló erőfeszítéseket, amelyek túlmutatnak a jogellenes magatartás egyszerű elkerülésén,

Q.   mivel az ombudsman 2007-ben egy külön jelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek, és mivel egy külön jelentésnek a Parlament számára történő benyújtása olyan hasznos eszköz, amelynek révén az ombudsman a Parlament és Petíciós Bizottságának politikai támogatását kérheti annak érdekében, hogy azon polgárok esetében, akiknek jogait megsértették, megnyugtató megoldás szülessen, valamint az EU-n belüli ügyintézés színvonalának javítására törekedhet,

R.   mivel a Nizzai Szerződés hatálybalépése óta a Parlament ugyanazokat a jogokat élvezi,mint a tagállamok, a Tanács és a Bizottság a tekintetben, hogy hatáskörhiány, lényeges eljárási követelmény megsértése, az EK-Szerződés vagy annak alkalmazásával kapcsolatos bármely jogi rendelkezés megsértése, vagy hatáskörrel való visszaélés miatt keresetet nyújthat be a Bíróságnál,

S.   mivel az ombudsman által a 2007. évi jelentésben (kritikai észrevételek, ajánlástervezetek és külön jelentés) a hivatali visszássággal kapcsolatban tett kritikai megjegyzések a jövőben alapul szolgálhatnak a hibák és a zavarok megismétlődésének elkerüléséhez annak révén, hogy az EU intézményei és más szervei végrehajtják a megfelelő intézkedéseket,

T.   mivel az ombudsman által az európai ombudsmanok hálózata keretében létrehozott együttműködés több mint tíz éve az információk és a legjobb gyakorlatok cseréjének rugalmas rendszereként, valamint a panaszosoknak az ombudsmanokhoz vagy más, a részükre történő segítségnyújtásra leginkább képes szervekhez történő továbbirányítás eszközeként működik,

U.   mivel az európai polgárok védelmével megbízott ombudsman szerepe a hivatal létrehozása óta eltelt 12 évben fejlődésen ment keresztül, ami az ombudsman függetlenségének és a tevékenységeinek átláthatósága felett a Parlament által gyakorolt demokratikus ellenőrzésnek köszönhető,

V.   mivel az ombudsman és a Petíciós Bizottság tevékenységeinek el kell különülniük egymástól, és az előjogaikkal kapcsolatos ütközések elkerülése érdekében általános szabályként magukban kell foglalniuk a saját aktáikra vonatkozó egyértelmű, kölcsönös utalást,

1.   jóváhagyja az Európai ombudsman által a 2007-es évre előterjesztett éves jelentést, és jóváhagyja előterjesztésének formáját, amely az éves tevékenységek összefoglalása mellett az ombudsman határozatainak és az eljárás különböző szakaszaiban felvetett problémáknak a tematikus elemzését tartalmazza; úgy véli azonban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a statisztikai táblázatok javítása érdekében, amelyekben a számadatok és a százalékarányok keverése zavaró lehet;

2.   felhív arra, hogy valamennyi uniós intézmény és szerv rendelkezzen az annak biztosításához szükséges költségvetési forrásokkal és humánerőforrásokkal, hogy a polgárok azonnali és érdemi válaszokat kapjanak kérdéseikre, panaszaikra és petícióikra;

3.   úgy ítéli meg, hogy az ombudsman továbbra is aktívan és kiegyensúlyozottan gyakorolta hatásköreit, mind a panaszok megvizsgálása és kezelése, valamint a vizsgálatok lefolytatása és lezárása tekintetében, mind az építő jellegű kapcsolatok európai uniós intézményekkel és szervekkel való fenntartása és a polgárok arra való ösztönzése tekintetében, hogy éljenek jogaikkal ezen intézményekkel és szervekkel szemben;

4.   felkéri az ombudsmant, hogy folytassa erőfeszítéseit, valamint hogy hatékonyan, átláthatóan és rugalmasan végezze tevékenységét, hogy létrejöhessen az uniós intézmények és szervek polgárokat szolgáló valódi szolgáltatási kultúrája;

5.   úgy ítéli meg, hogy a "hivatali visszásság" fogalmát szélesen kell értelmezni, és annak nemcsak a jogszerűtlen közigazgatási aktusokat és a Szerződésben vagy a másodlagos joganyagban szereplő szabályok és elvek megsértését kell magában foglalnia, hanem például azokat az eseteket is, amikor a közigazgatási hatóságok maguk vállalnak kötelezettségeket, például ügykezelési kódexek elfogadása révén vagy amennyiben az általuk elfogadott politikák vagy politikai jellegű nyilatkozatok jogos és ésszerű elvárásokat ébresztenek a polgárokban;

6.   támogatja az ombudsman arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az intézményeknek és szerveknek tett további megjegyzések és észrevételek révén támogassa a helyes ügykezelést, még abban az esetben is, ha vizsgálódásai során nem tapasztalt hivatali visszásságokat, azonban úgy véli, hogy az uniós közigazgatásban javulásra van szükség egy ügyfélbarát és szolgáltatásközpontú kultúra kialakítása érdekében;

7.   az Európai Unió döntéshozatali folyamatai és igazgatása során a nyitottság és az elszámoltathatóság fokozása terén az ombudsman szerepét lényeges hozzájárulásnak tartja egy olyan Unió létrehozásához, "amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg", ahogy azt az Európai Unióról szóló szerződés 1. cikkének (2) bekezdése előírja, az egyes tagállamok ombudsmani hatóságaival való szoros együttműködésben, hogy az Európai Unió szorosabb kapcsolatot tudjon fenntartani polgáraival;

8.   megismétli a korábbi állásfoglalásaiban kifejezett, az európai uniós intézményeknek és szerveknek szóló, arra vonatkozó felhívását, hogy a helyes hivatali magatartás európai kódexe tekintetében közös megközelítést alkalmazzanak;

9.   megállapítja, hogy valamennyi közösségi intézmény és szerv személyzete az ombudsman által javasolt és a Parlament által az említett 2001. szeptember 6-i állásfoglalásával jóváhagyott, "A helyes hivatali magatartás európai kódexe" hatálya alá tartozik, és ezt a többi szabályzattól eltérően rendszeresen naprakésszé teszik és közzéteszik az ombudsman honlapján;

10.   hangsúlyozza, hogy tovább kell növelni az ombudsman általános elismertségét, akinek az a célja, hogy információkat szolgáltasson a polgárok, a vállalkozások, a nem kormányzati szervezetek és egyéb szervek számára, és úgy véli, hogy a magas színvonalú tájékoztatás elősegítheti azon panaszok számának csökkenését, amelyek nem tartoznak az ombudsman feladatkörébe; ugyanakkor felkéri az ombudsmant, hogy a legmegfelelőbb nemzeti és helyi szintű hálózat segítségével haladéktalanul továbbítsa azon panaszokat, amelyek nem tartoznak a feladatkörébe;

11.   elismeri az elfogadható panaszok abszolút számának növekedését, de úgy véli, hogy az elfogadható panaszok 16%-os aránya továbbra sem kielégítő; ennek fényében javasolja, hogy folytassanak kiterjedtebb tájékoztató kampányt az európai állampolgárok körében az európai ombudsman szerepének és hatáskörének jobb megismertetése céljából;

12.   örvendetesnek tartja, hogy az ombudsman, valamint az európai uniós intézmények és szervek között többnyire konstruktív együttműködés tapasztalható, és helyesli, hogy az ombudsman a külső ellenőrzési mechanizmus szerepét tölti be, továbbá az európai ügyintézés folyamatban lévő fejlesztése hasznos forrásának tekinti;

13.   felhívja az ombudsmant: gondoskodjék arról, hogy a Bizottság megfelelően használja fel a mérlegelési jogköreit jogsértési eljárások kezdeményezése során az EK-Szerződés 226. cikke alapján vagy az EK-Szerződés 228. cikke értelmében javasoljon szankciókat, és eközben gondosan ügyeljen a késedelmek és az azonnali intézkedés indokolatlan elmulasztásának elkerülésére, amely nem egyeztethető össze a Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának felügyeletére vonatkozó hatásköreivel;

14.   úgy ítéli meg, hogy amennyiben egy intézmény visszautasítja, hogy betartson egy, az ombudsman külön jelentésében szereplő ajánlást annak ellenére, hogy az ajánlást a Parlament jóváhagyta, akkor a Parlament jogszerűen használhatja fel keresetnek a Bírósághoz történő benyújtására vonatkozó hatásköreit az ombudsman ajánlásának tárgyát képező intézkedés vagy mulasztás vonatkozásában;

15.   megjegyzi, hogy az ombudsman külön jelentést terjesztett az Európai Parlament elé, amely a Bizottságot bírálta azért, mert nem foglalkozott a munkaidőről szóló európai irányelvvel kapcsolatos panasszal, amely tekintetében a Parlament 2008. szeptember 3-án állásfoglalást(5) fogadott el;

16.   úgy ítéli meg, hogy amikor az ombudsman és a Petíciós Bizottság a megbízatásaik és hatáskörük alapján eljárva egymást átfedő ügyeket vizsgálnak ki, például azt, hogy a Bizottság milyen módon folytatta le a jogsértési eljárásokat, valamint magát az állítólagos jogsértést, szoros együttműködés révén hasznos szinergiát valósíthatnak meg;

17.   üdvözli az ombudsman és a Petíciós Bizottság közötti az intézményes kereteken belül létrejött kapcsolattartást a hatáskörök és előjogok kölcsönös elfogadása tekintetében;

18.   elismeri az európai ombudsmanok hálózatának hasznos közreműködését a bíróságon kívüli jogorvoslatok szubszidiaritás elvével összhangban történő biztosítása során; örvendetesnek tartja az európai ombudsman, valamint a tagállamokban az ombudsmanok, valamint nemzeti, regionális és helyi szintű, hasonló szervek közötti együttműködést, és szorgalmazza a legjobb gyakorlatok cseréjének további fokozását, lehetővé téve a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti harmonizációját;

19.   üdvözli az Ombudsmanok Európai Hálózata 2007. októberi nyilatkozatát, amely fontos lépés afelé, hogy az ombudsmanok munkájának európai dimenzióját jobban megismerjék, és hogy az általuk végzett szolgáltatás jellege egyértelműbbé váljon azok számára, akik az uniós jogszabályok hatálya alá tartozó ügyekben tesznek panaszt;

20.   üdvözli az európai ombudsman arra vonatkozó kezdeményezéseit, hogy szélesebb körben ismertesse saját munkáját és a nemzeti ombudsmanok által végzett munkát, és javasolja, hogy az ombudsman folytassa az állampolgárok tudatosságának növelésére irányuló erőfeszítéseit;

21.   arra ösztönzi az ombudsmant, hogy ő maga továbbra is helyezzen nagy hangsúlyt azon eseményekre, amelyeknek a polgárok, azaz a potenciális panaszosok is résztvevői, mivel egyértelmű, hogy az európai, nemzeti és regionális szint közötti felelősségek és döntéshozatali folyamatok elhatárolása még mindig nehezen érthető sok polgár és vállalkozás számára;

22.   helyesli az ombudsman által alkalmazott kommunikációs stratégia által támogatott fokozott információs kampányt, amely a polgárok jogaival és a közösségi hatáskörökkel kapcsolatos nagyobb mértékű tudatossághoz, valamint az ombudsman hatáskörének nagyobb mértékű megértéséhez vezet; tekintettel azonban arra, hogy még mindig jelentős számú panasz nem tartozik a feladatkörébe, arra ösztönzi az ombudsmant, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy rendszeresebben nyújtson átfogóbb tájékoztatást a feladatköréről;

23.   mivel minden intézmény saját honlappal rendelkezik, ahol fogadja a panaszokat, petíciókat stb., és mivel az állampolgárok számára ez megnehezíti, hogy az egyes intézmények között különbséget tegyenek, üdvözli azon interaktív segédlet kidolgozását, amely segíti az állampolgárokat a legmegfelelőbb fórum azonosításában problémáik megoldásához;

24.   az európai ombudsmanhoz érkező elfogadhatatlan panaszok számának csökkentése érdekében javasolja, hogy fejlesszék tovább ezt az ötletet, és indítsanak közös honlapot az európai intézmények, amely segíti az állampolgárokat, és közvetlenül a panaszuk kezelésében illetékes intézményhez irányítja őket;

25.   javasolja, hogy az ombudsman tegyen intézkedéseket az olyan panaszok számának csökkentése érdekében, amelyekkel kapcsolatban nem lehet lépéseket tenni;

26.   felhívja az európai ombudsmant, hogy vállalja a petíció benyújtója hozzájárulásának megszerzését követően minden egyes olyan panasz közvetlen továbbítását, amely valamelyik nemzeti vagy regionális ombudsman hatáskörébe tartozik;

27.   az állampolgároknak nyújtandó jobb és hatékonyabb szolgáltatás biztosítása érdekében javasolja, hogy az ombudsman továbbra is tájékoztassa őket a panaszok kezelésére vonatkozó belső eljárásokról és határidőkről, valamint a panaszok kivizsgálásának különböző szakaszai során hozott döntésekhez alkalmazott kritériumokról;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy hasonló illetékes szerveinek.

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15. o. (2) HL C 72. E, 2002.3.21., 336. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0129. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0301. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0398.