Index 
Elfogadott szövegek
2008. június 19., Csütörtök - Strasbourg
A veszélyes áruk szárazföldi szállítása ***II
 A közúti infrastruktúra biztonsága ***I
 Az Európai Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítése
 A vámunió negyvenedik évfordulója
 Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé
 Hasított baromfi testek importálása
 Válság a halászati ágazatban
 EU–Oroszország csúcstalálkozó
 A juh/bárány és kecske ágazat jövője Európában
 Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első "Intelligens autó" jelentés
 Burma
 Szomália
 Irán

A veszélyes áruk szárazföldi szállítása ***II
PDF 197kWORD 32k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében (6920/3/2008 – C6-0160/2008 – 2006/0278(COD))
P6_TA(2008)0302A6-0227/2008

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára(1) (6920/3/2008 – C6-0160/2008),

–   tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2006)0852) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0227/2008),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot;

2.   megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a közös álláspontnak megfelelően fogadják el;

3.   utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.   utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogalkotási aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 117. E, 2008.5.14., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, 2007.9.5., P6_TA(2007)0370.


A közúti infrastruktúra biztonsága ***I
PDF 281kWORD 35k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2008. június 19-i jogalkotási állásfoglalása a közúti infrastruktúra biztonságkezeléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2006)0569 – C6-0331/2006 – 2006/0182(COD))
P6_TA(2008)0303A6-0050/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0569),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 71. cikkének (1) bekezdésére, amelynek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0331/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 51. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0050/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet ismét a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy ha a javaslat helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. június 19-én került elfogadásra a közúti infrastruktúra biztonságkezeléséről szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2006)0182


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2008/96/EK rendelet)


Az Európai Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítése
PDF 229kWORD 81k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről
P6_TA(2008)0304B6-0303/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 174. cikkére,

–   tekintettel a Bizottság közleményére az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről (COM(2008)0130),

–   tekintettel az "Az európai polgári védelmi erő: europe aid" című 2006. május 9-i Michel Barnier-jelentésre,

–   tekintettel a brüsszeli Európai Tanács 2006. június 15–16-i elnökségi következtetéseinek az Unió szükséghelyzetekre, válságokra és katasztrófákra való reagálási képességére vonatkozó 12. pontjára,

–   tekintettel általában a korai előrejelző rendszerek és konkrétan az Atlanti-óceán északkeleti térségében és a mediterrán térségben korai szökőár-előrejelző rendszer kidolgozásáról és felállításáról szóló, 2007. decemberi tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Unión belüli és azon kívüli természeti és ember által okozott katasztrófákról szóló korábbi állásfoglalásaira, amelyekben felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek a természeti katasztrófák esetén alkalmazandó polgári védelmi intézkedésekkel kapcsolatos szorosabb együttműködésre a katasztrófák megelőzése, illetve pusztító hatásuk lehető legkisebbre csökkentése érdekében konkrétan további polgári védelmi erőforrások rendelkezésre bocsátásával,

–   tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2005)0108) és a Parlament 2006. május 18-i első olvasatbeli álláspontjára(1),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamoknak a Tanács ülése keretében összegyűlt képviselői, valamint az Európai Parlament és a Bizottság által a humanitárius segítségnyújtásról 2007. december 18-án közösen elért európai konszenzusra(2),

–   tekintettel a katonai erőforrásoknak a katasztrófa idején végrehajtott mentőműveletek keretében történő bevetéséről és a polgári védelemről szóló, 2006. november 27-én felülvizsgált (ún. oslói) iránymutatásokra,

–   tekintettel a katonai erőforrásoknak bonyolult vészhelyzetekben az ENSZ humanitárius műveletei támogatására történő bevetéséről és a polgári védelemről szóló, 2003. márciusi (MCDA) iránymutatásokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a jelentős emberi, gazdasági, környezeti és kulturális károkat okozó természeti és ember által okozott katasztrófák, pl. az áradások száma egyre nő, ami nemcsak az uniós szintű reakciós képesség, hanem a megelőzés és helyreállítás megerősítését is szükségessé teszi,

B.   mivel az egyre gyakoribb szélsőségesen száraz nyári időjárás miatt az erdőtüzek és aszályok mind súlyosabbá válnak, és mivel a korábbi évek és a közelmúlt tapasztalatai felhívták a figyelmet arra, hogy meg kell erősíteni a Közösség polgári védelmének az erdőtüzekre és egyéb futótüzekre vonatkozó megelőzési, készültségi és reagálási képességét,

C.   mivel uniós szinten még nem léteznek iránymutatások az erdőtüzek megelőzését illetően,

D.   mivel továbbra is a tagállamok felelősek az olyan területfelhasználási politikák fenntartásáért, melyek nem nyújtanak visszás ösztönzőket ember által okozott erdőtüzekre a földterület státuszának megváltoztatása céljából;

E.   mivel "Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás Európában" című bizottsági zöld könyv (COM(2007)0354) hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbak lesznek a szélsőséges időjárási események Európában, ami az emberi, az infrastrukturális és a környezeti károk kockázatának fokozódásához vezet majd,

F.   mivel az Unió katasztrófakezelési képességének megerősítése a nemzeti, európai és nemzetközi szintű katasztrófamegelőzést, –kezelést, –készültséget és –helyreállítást magában foglaló megközelítést teszi szükségessé,

G.   mivel a 2007-ben Dél-Európában bekövetkező nagy számú tűzvész, valamint kiterjedésük számos tényezőnek tudható be, többek között az éghajlatváltozásnak, az erdők nem megfelelő besorolásának és gondozásának, továbbá természeti okok és emberi hanyagság kombinációjának, valamint bűncselekményeknek, és mivel számos 2008 kora tavaszi és nyári erdőtűz figyelmeztet arra, hogy hasonló események a közelgő nyáron is előfordulhatnak,

H.   mivel szorosabb együttműködésre van szükség a Tanács, a Bizottság és a tagállamok között nem csupán a megelőző intézkedések terén, hanem a katasztrófák valamennyi szakasza tekintetében, egészen a helyreállítás utolsó szakaszáig, szoros együttműködésben a Parlamenttel,

I.   mivel a mostani katasztrófák gyakran határokon átnyúló jellegűek, valamint többoldalú és összehangolt válaszlépéseket tesznek szükségessé; figyelembe véve egyúttal a természeti katasztrófák regionális gazdaságokra, a termelő tevékenységekre és az idegenforgalomra gyakorolt káros gazdasági és társadalmi hatásait,

J.   mivel a világban egyre gyakoribbak és súlyosabbak a természeti katasztrófák, és ezek a legszegényebb emberekre nézve járnak a legsúlyosabb következményekkel, az uniós szereplőknek közösen kell munkálkodniuk annak érdekében, hogy valóban az áldozatokhoz jusson el a humanitárius segítség, és ezáltal csökkenjen azok kiszolgáltatottsága;

K.   mivel a közös riasztójelzések és protokollok hiánya szintén aggodalomra ad okot, a polgárok uniós és harmadik országbeli egyre növekvő mobilitását figyelembe véve,

L.   mivel az EU-nak el kell ismernie a földközi-tengeri szárazságok és tüzek formájában jelentkező természeti katasztrófák különleges jellegét, és ennek megfelelően kell átalakítania megelőzési, kutatási, kockázatkezelési, polgári védelmi és szolidaritási eszközeit,

1.   üdvözli a Bizottságnak az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről szóló fenti közleményét, valamint az uniós katasztrófaelhárítás nagyobb koherenciájára, hatékonyságára és láthatóságára irányuló átfogó célkitűzést,

2.   úgy véli, hogy a katasztrófa- megelőzési és -elhárítási képességének megerősítése kiemelt prioritású politika az Unió számára, valamint hogy e célkitűzés elérése érdekében valamennyi eszközt mozgósítani kell, különös tekintettel az elmúlt évek súlyos áradásaira;

3.   hangsúlyozza, hogy az EU-n belül vagy harmadik országokban bekövetkező természeti és ember által okozott katasztrófák tekintetében a Bizottság megközelítésének teljesen koherensnek kell lennie, és igazodnia kell "Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára" című közleményéhez (COM(2008)0030), illetve az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló javaslatához; kiemeli, hogy az éghajlatváltozás alapvető tényező a természeti katasztrófák növekvő gyakorisága és súlyosbodása tekintetében, és hogy a környezetvédelmi politikának és az éghajlatváltozással kapcsolatos jogalkotásnak az Unió katasztrófa-elhárítási képességének pilléreit kell alkotniuk az embereket, az infrastruktúrát és a környezetet sújtó további károk elkerülése érdekében;

4.   úgy véli, hogy a különböző politikai területek és intézmények közötti helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten megvalósuló összhang és koordináció vezet a hatékonyabb, integrált és látható uniós katasztrófaelhárításhoz;

5.   úgy véli, hogy a katasztrófa-megelőzési és -elhárítási kapacitás növelése céljából folytatott együttműködés a tagjelölt és potenciális tagjelölt államokkal, illetve a regionális együttműködés támogatása az EU és az érintett államok közös érdeke, ezért mindezt oly módon kell fejleszteni és megerősíteni, hogy egyúttal biztosítani lehessen a kiegészítő jelleget, valamint el lehessen kerülni a létező kétoldalú, regionális és nemzetközi kezdeményezések megkettőzését;

6.   hangsúlyozza, hogy a katasztrófa-forgatókönyveket, a szükséges és rendelkezésre álló kapacitásokat és az azonosított hiányosságok pótlására irányuló különböző lehetőségek hatásait tartalmazó tudásbázis kialakítását célzó, Bizottság által tervezett munka nem használható fel az emberek, vagyontárgyak és a környezet katasztrófák elleni védelmére irányuló fontos javaslatok elhalasztására;

7.   hangsúlyozza, hogy a Bizottság megközelítésének ki kell terjednie a katasztrófák valamennyi szakaszára, a megelőzéstől a helyreállításig, valamint a természeti katasztrófákra – beleértve szélsőséges aszályokat – és az ember okozta katasztrófákra az unión belül és a harmadik országokban, továbbá hogy további munkára van szükség a Bizottság fenti közleményében szereplő területeken;

8.   üdvözli a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtására vonatkozó azon cselekvési terv Bizottság általi bemutatását, mely fontos hozzájárulás a hatékony, megfelelően összehangolt és megerősített európai humanitárius segítségnyújtáshoz;

9.   kiemeli a globális reagálási kapacitás erősítésének fontosságát és ezért elismeri a kulcsfontosságú humanitárius szereplők – mint az ENSZ, a Vöröskereszt és a nem kormányzati szervezetek – szerepét harmadik országok katasztrófa sújtotta területein;

10.   emlékeztet arra, hogy a polgári védelmi erőforrásoknak és katonai eszközöknek harmadik országokban humanitárius helyzetekre való válaszként történő felhasználásának összhangban kell lennie a meglévő nemzetközi iránymutatásokkal –mint az oslói és MCDA iránymutatások – , különös tekintettel a semlegesség, az emberségesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveinek való megfelelés biztosítására; kiemeli, hogy humanitárius válság esetén a polgári védelmi erőforrások felhasználásának a szükségletekhez kell igazodnia, ki kell egészítenie a humanitárius segítségnyújtást és koherensnek kell lennie azzal;

11.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szélsőséges eseményekre történő felkészülés érdekében ne csak a kockázatalapú megközelítéseket vegyék figyelembe, hanem a megfelelő tervezés és kockázatcsökkentő intézkedések kellő időben történő meghozatala révén uniós politika szintjén foglalkozzanak a sebezhetőség csökkentésének különböző módjaival is, és szükség esetén kellően vegyék figyelembe a környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos politikákat és jogalkotást;

12.   ismételten hangsúlyozza, hogy a harmadik országoknak nyújtott közösségi humanitárius segélyek és polgári védelmi támogatás egyetlen célja az emberi szenvedés megelőzése és enyhítése, és ennek minden esetben kizárólag az áldozatok szükségletein kell alapulnia, összhangban a semlegesség, a pártatlanság és a diszkriminációmentesség alapvető humanitárius elveivel;

13.   felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2008 végéig sürgősséggel nyújtson be javaslatokat az Unión belüli katasztrófamegelőzés tekintetében és terjesszen elő uniós stratégiát a katasztrófakockázatok fejlődő országokban történő csökkentésére;

14.   emlékeztet arra, hogy az EU támogatja a humanitárius műveletek keretében helyi szinten végzett felkészülési tevékenységeket, és belefoglalja fejlesztési politikájába a katasztrófák kockázatának csökkentését;

15.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy Michel Barnier korábbi biztosnak az európai polgári védelmi erő létrehozására tett javaslata továbbra is csak papíron létezik, és felhívja a figyelmet e tekintetben a gyorsreagálású képességek tagállami polgári védelmi modulok alapján történő kidolgozásának szükségességére az Európai Tanács 2006. június 15–16-i ülése által adott megbízatásnak megfelelően, és felhívja a Bizottságot, hogy e célból dolgozzon ki konkrét javaslatot;

16.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy úgy tűnik, a Tanács a EU Szolidaritási Alapjáról (EUSF) szóló új rendelet elfogadása ellen foglalt állást, annak ellenére, hogy a Parlament erősen támogatja a meglévő eszköz felülvizsgálatát; emlékezteti a Tanácsot, hogy a Parlament az első olvasat során 2006 májusában elsöprő többséggel fogadta el álláspontját, és hogy a vonatkozó dosszié továbbvitelét a Tanács több mint két éve gátolja; ismételten hangot ad azon meggyőződésének, miszerint az EUSF-ről szóló új rendelet, amely többek között csökkenti a Szolidaritási Alap mobilizációjának reakcióidejét, javítani fogja az Európai Unió helyzetét abban a tekintetben, hogy a természet vagy ember okozta katasztrófákra eredményesebben, rugalmasabban és rövidebb időn belül reagáljon; nyomatékosan sürgeti az Európai Tanácsot, hogy ne vesse el ezt a rendeletet, és kérje az EU Szolidaritási Alapjának azonnali felülvizsgálatát;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén a lehető legrugalmasabban és haladéktalanul mozgósítsa a jelenlegi EUSF-et; úgy véli, hogy természeti katasztrófák esetén rendkívül fontos, hogy az EU Szolidaritási Alapból származó szükséges forrásokat azonnal rendelkezésre bocsássák az áldozatok és közvetlen családtagjaik szenvedésének enyhítése és szükségleteinek kielégítése érdekében;

18.   felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen több, az erdőtüzek megelőzésére és leküzdésének módszereire és eszközeire vonatkozó kutatást, illetve vizsgálja felül a tervezést és a földhasználatot; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket az erdővédelemre irányuló jogalkotási keretük javítása és végrehajtása érdekében, valamint hogy tartózkodjanak az értékesítési, újraosztályozási és privatizációs tevékenységektől, ezáltal korlátozva a beavatkozást és a spekulációt; úgy véli, valamennyi rendelkezésre álló uniós szakértelmet – ideértve a műholdas rendszereket is – fel kell használni erre a célra;

19.   sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogilag kötelező érvényű jogszabálycsomagot (pl. keretirányelvet), amelynek célja a katasztrófamegelőzéssel és –elhárítással kapcsolatos jelenlegi uniós szabályozás, politikák és programok hiányosságainak pótlása;

20.   javasolja, hogy egy ilyen átfogó keret a megelőzés tekintetében három pillérre épüljön, amelynek célja a megelőzés fokozása a jelenlegi uniós mechanizmusokban és tagállami megközelítésekben, egy új keretmegközelítés kidolgozása a katasztrófamegelőzés területén, valamint a megelőzéssel kapcsolatos ismeretek és technológiák továbbfejlesztése uniós kutatások és fejlesztési programok révén;

21.   javasolja, hogy az átfogó uniós reagálási kapacitás megerősítésére irányuló javaslatok tartalmazzák olyan kulcsfontosságú erőforrások létrehozását, amelyek európai polgári védelmi műveletekben bármikor garantáltan felhasználhatók; úgy gondolja, hogy ennek elsősorban nemzeti kapacitásokon kell alapulnia és szükség esetén más felekkel kötött megállapodásokat is tartalmaznia kell;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb mértékben használja ki az erdőtüzekről szóló 2008-as kísérleti projekt és a gyorsreagálású képességekre vonatkozó előkészítő intézkedések lehetőségeit a tagállamokkal és egyéb felekkel folytatott műveleti lehetőségek kipróbálása érdekében, amelyek révén a reagálási képességek mindenkor rendelkezésre állnak az európai polgári védelmi műveletek számára, és úgy véli, hogy mindez fontos tapasztalatot jelent majd a jövőbeli jogalkotási javaslatokhoz;

23.   támogatja azokat a tevékenységeket, amelyek a tagállamok polgári védelmi felkészültségének fokozására irányulnak, különösen a szakértők és a legjobb gyakorlatok cseréje, valamint a gyakorlatokra és a felkészültségre vonatkozó projektek révén;

24.   megismétli az európai természeti katasztrófákról (tüzekről, aszályokról és áradásokról) szóló, 2006. május 18-án elfogadott állásfoglalásában(3) a Bizottsághoz intézett felhívását, amelyben kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő a tüzek megelőzéséről és kezeléséről, a rendszeres adatgyűjtésről, térképek készítéséről és a kockázatos területek azonosításáról, tűzzel kapcsolatos kockázatkezelési tervek készítéséről, a tagállamok által biztosított források és rendelkezésre álló eszközök azonosításáról, a különböző jogrendszerek összehangolásáról, a személyzet képzésének minimális követelményeiről, valamint a környezetvédelmi felelősség és bírságok meghatározásáról rendelkező irányelvet;

25.   sürgeti a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül határozzon az EU Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló javasolt rendeletről a kritériumok és a támogatható események – többek között aszályok – jobb meghatározása érdekében, ami lehetővé tenné a hatékonyabb, rugalmasabb és gyorsabb reagálást a természeti katasztrófák által okozott károkra, szem előtt tartva azt is, hogy a Parlament már 2006 májusában elfogadta állásfoglalását;

26.   úgy véli, hogy a megelőzésnek és a katasztrófakockázatok csökkentésének a strukturális és a kohéziós alapok programjaiba történő szükséges integrációja érdekében a jelenlegi iránymutatások megerősítésére, és újabb iránymutatások kidolgozására van szükség; felhívja a figyelmet különösen a közösségi pénzügyi eszközökhöz történő hozzájárulás feltételességére és felszólít a közösségi támogatás visszafizetésére nem megfelelő felhasználás – mint például az erdők újratelepítésére vonatkozó tervek és/vagy egyéb kötelező feltételek nem-teljesítése – esetén, ezen kívül felszólít a közösségi programokból finanszírozásra kerülő, megelőzésre irányuló tudatosságnövelő és felvilágosító intézkedések alkalmazására;

27.   szeretné, ha a Bizottság javaslatai – amelyek az Unió katasztrófa-elhárítási képességét kívánják megerősíteni – támaszkodnának a legkülső régiók és a tengerentúli országok és területek földrajzi elhelyezkedéséből eredő szaktudásra;

28.   sürgeti a tagállamokat, és különösen a természeti katasztrófák által leginkább érintetteket, hogy törekedjenek a jelenlegi programozási időszakban (2007–2013) a strukturális alapok és más közösségi alapok keretében rendelkezésre álló támogatási lehetőségek optimális kihasználására, valamint, hogy szükség esetén elsőbbséget élvező intézkedésekként foglaljanak bele a vonatkozó operatív programokba megelőzési tevékenységeket és projekteket;

29.   úgy véli, hogy az EU Szolidaritási Alapja mobilizálásához szükséges eljárásokat felül kell vizsgálni a támogatás kifizetésének felgyorsítása érdekében; úgy véli, hogy e célból egy, a közvetlen kár kezdeti felbecslésén alapuló előlegfizetési rendszert lehetne kifejleszteni, melyben a további kifizetések a teljes közvetlen kár végső kiszámításától és a katasztrófa miatt hozott megelőzési intézkedések meglétének bizonyításától függnek.

30.   hangsúlyozza, hogy a Megfigyelési és Tájékoztatási Központ (MIC) szükséges emberi és anyagi forrásokkal történő sürgős megerősítésére van szükség annak érdekében, hogy képes legyen aktívan támogatni a tagállamok által a mechanizmus keretében indított műveleteket;

31.   sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a katasztrófaelhárítás valamennyi szakaszát lefedő, fenntartható európai katasztrófareagálási képzési hálózat létrehozásával kapcsolatos lehetőségek széles körét, és a lehető leghamarabb nyújtson be javaslatot e struktúrára vonatkozóan; ezenkívül szorgalmazza a polgári védelmi szolgálatok felkészültségének és a különböző tagállamokból származó csapatok és modulok együttműködési kapacitásának további javítását;

32.   emlékeztet a korai előrejelző rendszerek EU-ban történő kidolgozásáról és felállításáról, valamint egy korai szökőár-előrejelző rendszernek az Atlanti-óceán északkeleti térségében és a mediterrán térségben történő létrehozásáról szóló 2007. decemberi tanácsi következtetésekre, és ismételten hangot ad azon álláspontjának, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak kell kezdeményezéseket tenniük a katasztrófák korai előrejelzésére és a riasztásra szolgáló rendszerek javítását illetően;

33.   kéri a Bizottságot, hogy a 2008-2009-es költségvetési felülvizsgálatra irányuló javaslatába vegye fel a katasztrófamegelőzés, -készültség, -elhárítás és -helyreállítás megfelelő uniós finanszírozásának kérdését;

34.   felhívja a Bizottságot, hogy szavatolja az egységes európai segélyhívó szám (112) hatékony működését;

35.   sürgeti a földközi-tengeri vidék természeti katasztrófái – például a szárazság és az erdőtüzek – egyedi jellegének közösségi szintű elismerését, és következésképpen a megelőzés, a felderítés, a válságkezelés, a polgári védelem és a szolidaritás terén olyan közösségi eszközök kidolgozását, amelyek az egyes tagállamok szintjén a lehető legjobb választ kínálják e katasztrófákra;

36.   sürgeti annak elismerését, hogy a megelőző intézkedések tekintetében nagyobb közösségi támogatás szükséges;

37.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 297. E., 2006.12.7., 331. o.
(2) HL C 25., 2008.1.30., 1. o.
(3) HL C 297. E, 2006.12.7., 375 o.


A vámunió negyvenedik évfordulója
PDF 273kWORD 57k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása a vámunió negyvenedik évfordulójáról
P6_TA(2008)0305B6-0297/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Közösségi Vámkódex (Korszerűsített Vámkódex) létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) elfogadására,

–   tekintettel a papírmentes vámkezelési és kereskedelmi környezetről szóló 2008. január 15-i 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel egy közösségi vámügyi cselekvési program létrehozásáról szóló 2007. május 23-i 624/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3) (Vám 2013),

–   tekintettel a vámunió fejlődése érdekében követendő stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0169),

–   tekintettel a kereskedelmi politika szolgálatában hatékony behozatali és kiviteli szabályokról és eljárásokról szóló, 2008. június 5-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a közösségi árutovábbítási rendszer vizsgálatára felállított vizsgálóbizottságának jelentésére (1996. január–1997. március),

   tekintettel a vámügyi együttműködésről és kölcsönös jogsegélyről szóló, az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött 1997. május 28-án aláírt megállapodásra(5),

–   tekintettel az Európai Közösségeknek a Vámigazgatások Világszervezetéhez történő csatlakozásáról és a tagságból eredő jogok és kötelezettségek ideiglenes gyakorlásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0252),

–   tekintettel a Tanács 2008. május 14-i, a vámunióra fejlődési stratégiájára vonatkozó következtetéseire,

–   tekintettel a hamisítással és szerzői jogbitorlással szembeni fogyasztói viselkedésekről szóló, 2008. május 19-én közzé tett bizottsági jelentésre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a vámunió 1968 óta lényeges szerepet játszik az egységes piac megőrzésében és fejlesztésében, állampolgárainak védelme mellett jólétet teremtve az Unión belüli és az Unióval folytatott jogszerű és versenyképes kereskedelem elősegítésével,

B.   mivel a vámunió léte azt jelenti, hogy a tagállamok közötti belső határokon és a harmadik országokból behozott árukra sem vetnek ki vámokat, valamint hogy a harmadik országból származó termékek származására vonatkozó közös szabályok vannak érvényben és a vámérték meghatározása is egységes,

C.   mivel a közösségi jogot annak garantálására alakították ki, hogy ugyanazok a szabályok vonatkozzanak az Unióba behozott valamennyi termékre,

D.   mivel az Unió vámhatóságai kettős szerepet töltenek be, nevezetesen behozatali adót és vámot vetnek ki, valamint az Unió külső határain élő polgárok egészségének és biztonságának védelmezőjeként lépnek föl,

E.   mivel első vizsgálóbizottsága a vámügyeket helyezte vizsgálatának középpontjába, és az alábbi következtetéseket vonta le említett jelentésének 17.3.1. pontjában: "Annak érdekében, hogy a gazdaság szereplői és a nagy nyilvánosság számára biztosítható legyen a közösségi árutovábbítási rendszer megfelelő védelmébe vetett bizalom, a vizsgálóbizottság következtetése szerint a vámszervekre vonatkozó egységes uniós keretrendszer létrehozása hosszú távú uniós célkitűzés kell, hogy legyen",

F.   mivel ugyan a globalizáció a nemzetközi kereskedelem óriási bővülését eredményezte, valamint újabb termelési és fogyasztási minták megjelenéséhez vezetett, mégis olyan újabb fenyegetéseket hozott magával, mint a globális terrorizmus, az éghajlatváltozás és az illegális kereskedelem,

G.   mivel a megfelelési és az adminisztrációs költségek csökkentése kulcsfontosságú kérdéssé vált az Unió jól működő és hatékony igazgatásával kapcsolatban,

A vámunió fejlődése

1.   úgy ítéli meg, hogy a vámunió 40 éve jelentős eredményeket képvisel, és az EU üzleti életének és polgárainak javára vált;

2.   megerősíti, hogy a vámhatóságok, akik főként az Unió nemzetközi kereskedelmének felügyeletéért felelősek, azáltal járulnak hozzá a nyílt és tisztességes kereskedelem biztosításához, hogy létrehozzák a belső piac külső dimenzióját, a közös kereskedelempolitikát és más közös Uniós politikákat valósítanak meg, valamint garantálják az ellátási lánc egészének biztonságát;

3.   elismeri, hogy a vámhatóságok által hozott intézkedések célja az Unió és tagállamai pénzügyi érdekeinek védelme, valamint az EU védelme a tisztességtelen és jogellenes kereskedelmi gyakorlatokkal szemben;

4.   elismeri ugyanakkor, hogy az intézkedések célja, hogy a környezet védelme mellett garantálják az Uniónak és lakosainak biztonságát és védelmét, valamint fenntartsák a megfelelő egyensúlyt a vámellenőrzések végrehajtásának szükségessége és az európai versenyképesség javítását célzó jogszerű kereskedelem megkönnyítése között;

5.   ezzel kapcsolatban gratulál a vámtisztviselőknek a hamisítás elleni küzdelem során végzett eredményes munkájukért, ami 2007-ben 43 000 regisztrált esetben összesen 79 millió darab hamisított és kalózáru elkobzását eredményezte; a hamisított termékek elkobzásának exponenciális növekedésére való tekintettel támogatja a hamisítás és a termékkalózkodás elleni küzdelemre irányuló gyakorlati vámügyi eljárásokat, így a Bizottságon belül és a tagállamokban e kérdésekre szakosodott vámtisztviselők számának növelését, valamint a Termékhamisítás Európai Megfigyelőközpontjának esetleges létrehozásával járó előnyök fontolóra vételét;

6.   üdvözli ezért az említett bizottsági közleményt, amely egyértelmű irány meghatározására törekszik a vámügyek vonatkozásában a 2013–2019-es időszakra;

7.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Unió vámhatóságai mindig menjenek elébe az előttük álló kihívásoknak, valamint hogy a legkorszerűbb készségeket, technológiákat és módszereket fejlesszék ki és alkalmazzák a kereskedelem leghatékonyabb és legeredményesebb módon történő elősegítésére és ellenőrzésére;

8.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagjelölt országok igazodjanak a vámügyekkel kapcsolatos uniós normákhoz, és elismeri a Bizottság és a tagállamok által a tagjelölt országok számára biztosított technikai segítségnyújtást;

Szorosabb együttműködés

9.   üdvözli a "Vám 2013" program keretében szervezett különböző szemináriumok főbb következtetéseit, nevezetesen a piac vámigazgatása és a felügyeleti hatóságai közötti együttműködési hálózat továbbfejlesztését, a kockázatkezelés tökéletesítését és az ellenőrzési együttműködéssel kapcsolatos tapasztalatok, ismeretek és bevált gyakorlatok cseréjét;

10.   úgy ítéli meg, hogy az együttműködés azért kulcsfontosságú, mert általa biztosítható az Unió számos leküzdendő veszéllyel szembesülő vámszerveinek hatékonysága;

11.   felkéri ezért a tagállamokat, hogy erősítsék meg a tagállamok vámhatóságai közötti, valamint a vámhivatalok és az egyéb kormányzati szervezetek, így például a termékbiztonságért felelős állatorvosi hatóságok és szervek közötti igazgatási együttműködést, annak biztosítására, hogy az EU külső határainak igazgatása közös felelősség legyen, valamint az uniós polgárok biztonságának és védelmének garantálása érdekében;

12.   kéri a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködését kereskedelmi partnereivel a vámügyi együttműködés meglévő és jövőbeli programjain keresztül, azzal a céllal, hogy egyszerűsítsék a kereskedelmet a megbízható kereskedők számára, valamint hogy garantálják az ellátási lánc biztonságát;

13.   hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy valamennyi gazdasági szereplő képviseltesse magát a vámügyi bizottságban;

14.   támogatja különböző megállapodások megkötését az Európai Közösség és a világ minden részén működő főbb kereskedelmi partnerei között;

15.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nemzetközi együttműködést a nemzetközi szervezetek keretében (WTO és WCO), valamint a vámügyek területén a harmadik országokkal; kiemeli, hogy ennek célja a hatékonyabb vámellenőrzés elérése és a közösségi normák támogatása, lehetőséget nyújtva ugyanakkor arra, hogy a kereskedelem az Európai Unió és kereskedelmi partnerei javára szolgáljon; arra is rámutat, hogy ez lehetővé fogja tenni különösen a közös tevékenységek és kísérleti projektek létrehozását az Unió és a harmadik országok vámtisztviselői közötti helyszíni együttműködés megerősítésére;

Biztonsági kérdések

16.   kéri a tagállamokat, hogy erősítsék a vámnak azt a szerepét, amelyet a hamis termékekben, különösen a hamisított gyógyszerekben és játékokban rejlő rendkívüli veszélyek elleni küzdelemben tölt be;

17.   kéri a Bizottságot, hogy továbbra is ellenezze a tengeri teherszállításra használt valamennyi konténer külföldi kikötőkben történő átvilágításáról szóló egyesült államokbeli friss jogszabályt; rámutat arra, hogy nem bizonyított, hogy az Egyesült Államok ezen egyoldalú döntésére szükség volt, és hogy az gazdasági és biztonsági szempontból hatékony;

18.   úgy véli, hogy az Európai Parlament és a Tanács 648/2005/EK rendelete (2005. április 13.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról(6) ("biztonsági módosítás") megfelel az Egyesült Államok hatóságai elvárásainak, amelyek az európai biztonsági ellenőrzéssel kapcsolatosak;

A hatékonyság, az eredményesség és a belső piacra történő szállítás előmozdítása

19.   üdvözli azt a két kezdeményezést, amelyet a közösségi vámügy területén kívánnak létrehozni az elkövetkezendő tíz évben az uniós polgárok lehető legjobb kiszolgálására, nevezetesen a Parlament által már jóváhagyott, az elektronikus vámügyintézésre vonatkozó javaslatot, valamint az európai vámlaboratóriumi hálózat életre hívását az új uniós műszaki normák egységes értelmezése érdekében, továbbá támogatja az ebbe az irányba mutató valamennyi egyéb kezdeményezést;

20.   elismeri, hogy ez a korszerűsítés lehetővé fogja tenni a veszélyes termékek elleni hathatósabb küzdelmet, valamint erősíteni fogja a fogyasztóvédelmet;

21.   kéri a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki új munkamódszereket és technológiákat összehangolt és egységes módszerek segítségével, és biztosítsák a vámjogszabályok koordinált és együttes végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy szigorúan felügyelje a vámjogszabályok egységes alkalmazását a tagállamokban, és erről tegyen jelentést a Parlamentnek;

22.   felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a vámhatóságok számára a megfelelő forrásokat és a (műszaki és emberi) beruházást ahhoz, hogy feladataikat elvégezhessék, az új papírmentes rendszereket bevezethessék, és hogy alkalmazottaikat kiképezhessék;

23.   felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a vámhatóságok és az üzleti szféra közötti magas szintű együttműködésről a megfelelés fokozása és a bürokrácia mérséklése érdekében, különösen egy sokkal inkább kockázatkezelés-központú megközelítés alkalmazása és az "egyablakos ügyintézés/egymegállós ellenőrzés" kialakítása révén;

24.   felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a kis- és középvállalkozások által tapasztalt problémáknak, elsősorban azáltal, hogy megkönnyíti azt a folyamatot, amellyel IT-rendszereiket a lehető legkevesebb költséggel hozzáigazíthatják a vámigazgatáséihoz, és egyszerűsíti az "engedélyezett gazdasági szereplő" státusz odaítélési folyamatát;

o
o   o

25.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL L 145., 2008.6.4., 1. o.
(2) HL L 23., 2008.1.26., 21. o.
(3) HL L 154., 2007.6.14., 25. o.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0247.
(5) HL L 222., 1997.8.12., 17. o.
(6) HL L 117., 2005.5.4., 13. o.


Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé
PDF 316kWORD 85k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé című közleményről (2008/2006(INI))
P6_TA(2008)0306A6-0202/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2007)0528),

–   tekintettel a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2007)0529),

–   tekintettel a Tanács európai energiapolitikájáról szóló, 2007. február 15-i következtetéseire (6271/2007),

–   tekintettel a Bizottság "Európai energiapolitika" című közleményére (COM(2007)0001),

–   tekintettel a Bizottság "Vizsgálat az 1/2003/EK rendelet 17. cikke értelmében az európai gáz- és villamosenergia-ágazatról" című közleményére (COM(2006)0851),

–   tekintettel a Bizottság "A földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeli lehetőségeiről – Végrehajtási jelentés" című belső munkadokumentumára (SEC(2006)1709), amely a Bizottság közleményének (COM(2006)0841) kísérő dokumentuma,

–   tekintettel a Bizottság "Európai Uniós energiapolitikai adatok" című belső munkadokumentumára (SEC(2007)0012),

–   tekintettel a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló, 2004. április 26-i 2004/67/EK tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel az európai energiaügyi szabályozó hatóságoknak a 2003. november 11-i 2003/796/EK bizottsági határozat 3. cikk (8) bekezdése szerint elkészített, a 2006. január 1–2006. december 31. időszakra vonatkozó, a villamosenergia- és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportjának létrehozásáról szóló – az Európai Energiaipari Szabályozók Tanácsa (CEER) és a Villamosipari és Gázipari Szabályozók Európai Csoportja (ERGEG) valamennyi tagja, valamint az Európai Parlament, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bizottság számára írt – éves jelentésére(2),

–   tekintettel az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülésének elnökségi következtetéseire az "Európai tanácsi cselekvési terv (2007–2009) - Európai energiapolitika" (7224/2007) Európai Tanács általi jóváhagyása tekintetében,

–   tekintettel "Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé" című bizottsági közleményre (COM(2007)0386),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0202/2008),

A.   mivel a társadalmi integráció, a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség, valamint a tudáshoz való méltányos hozzáférés a digitális korban olyan elvek, amelyek értelmében az Unió minden egyes polgára számára alapvető fontosságú, hogy az energiához megfizethető hozzáféréssel rendelkezzen,

B.   mivel a fogyasztók – különösen az egyének és a kis- és középvállalkozások – korlátozott eszközökkel és lehetőségekkel rendelkeznek érdekeik hatékony képviseletéhez,

C.   mivel a megfelelő energiaellátás a polgárok társadalmi és gazdasági életben való sikeres részvételének kulcsfontosságú alkotóeleme,

D.   mivel az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája (a Charta) arra hívja fel és ösztönzi a kormányokat, az energetikai szabályozó hatóságokat és az összes szociális partner révén képviselt iparágat, hogy tegyenek konkrét lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az energiafogyasztók érdekeit figyelembe vegyék az EU szociális és környezeti elemekkel rendelkező, versenyképes energiapiacán,

E.   mivel a nem tökéletes versennyel jellemezhető piacokon, például az energetikai ágazatban a piaci mechanizmusok önmagukban nem mindig biztosítják a fogyasztók legjobb érdekeit, az energetikai ágazatra jellemző közszolgáltatási kötelezettségeken felül az általános fogyasztóvédelemmel is foglalkozni kell és meg kell erősíteni azt,

F.   mivel a rendelkezésre álló adatok azt jelzik, hogy a tagállamok csak korlátozottan éltek a jól meghatározott közszolgáltatási kötelezettségekkel a védelemre szoruló fogyasztók érdekében,

G.   mivel nyomatékos hangsúlyt kell helyezni a nemzeti szabályozó hatóságok (NSZH) szerepére, amelyeknek minden köz- vagy magánérdektől függetlennek kell lenniük, és amelyek hatáskörének ki kell terjednie az energiapiacok ellenőrzésére – beleértve az árak és azok minden összetevőjének nyomon követését –, valamint szükség esetén a beavatkozásra és szankcionálásra,

H.   mivel nem létezik olyan jogszabály, amely kielégítő módon foglalkozna az energia területén felmerülő fogyasztói jogviták rendezésével, és mivel az ilyen viták rendezését számos különböző hatóság kezeli, és a fogyasztók nem tudják, kihez forduljanak,

I.   mivel az EU megújuló energiára vonatkozó céljait bele kell foglalni az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartájába annak lehetővé tétele érdekében, hogy a fogyasztók e célokkal összhangban álló energiaforrásokat választhassanak,

A Charta jellege

1.   hangsúlyozza, hogy az energiaellátás a polgárok társadalmi és gazdasági életben való sikeres részvételének kulcsfontosságú eleme;

2.   emlékeztet arra, hogy bár a fogyasztók jogvédelmét az érvényben lévő közösségi jogszabályok biztosítják, ezeket nem minden esetben tartják be; hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi intézkedéseket leginkább a meglévő jogszabályok hatékonyabb végrehajtása révén lehet megerősíteni;

3.   rámutat, hogy a villamosenergia- és a földgázpiacokra vonatkozó, a Parlament által jelenleg tárgyalt javaslatcsomag ("harmadik csomag") elfogadása még inkább meg fogja erősíteni az energiafogyasztók védelmét szolgáló jogi kereteket;

4.   úgy véli, hogy az energiafogyasztók védelmét a jövőben is az Európai Unió és a tagállamok közös fellépésére kell alapozni; az egyedi energiapiaci fogyasztóvédelmi gyakorlatok különböző hatással lehetnek az egyes tagállamokban, ezért kulcsfontosságú a szubszidiaritás elvének következetes alkalmazása;

5.   hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van a fogyasztóvédelem megerősítésére az energiával kapcsolatos kérdések terén, valamint arra, hogy ezt a Chartát az európai és nemzeti hatóságoknak, illetve a magánvállalkozásoknak szánt iránymutató eszközként alkalmazzák a fogyasztók jogainak hatékony biztosítása és alkalmazása érdekében;

6.   felhívja a figyelmet a 2003/54/EK(3) és a 2003/55/EK(4) irányelvek "harmadik csomagban" szereplő javaslatok által módosítandó 3. cikkére és A mellékletére; hangsúlyozza, hogy nemzeti szinten jobb végrehajtásra van szükség;

7.   úgy véli, hogy a Charta – mint a meglévő EU-jogszabályokban elfogadott, energiával kapcsolatos fogyasztói jogokat összegyűjtő, tisztázó és megerősítő tájékoztató dokumentum; ezért üdvözli a fogyasztók energiával kapcsolatos jogait tartalmazó internetes eszköz kidolgozására irányuló bizottsági tervet, ugyanakkor kiemeli, hogy szélesebb körű kommunikációs stratégiára van szükség azon fogyasztók számára, akik nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel, vagy akik esetében az internet nem megfelelő kommunikációs közeg;

8.   rámutat, hogy a Chartának a kis szakmai felhasználók igényeit is teljesítenie kell, akik gyakran ugyanolyan problémákkal szembesülnek, mint a szokványos energiafogyasztók;

Hozzáférés a szállító és elosztó hálózatokhoz, valamint az ellátáshoz

9.   emlékeztet arra, hogy az európai energiapiacot továbbra is a monopóliumok nagy száma jellemzi; ez korlátozza a választás szabadságát és a gyors és költségmentes szolgáltatóváltás lehetőségét, növeli az információhiányt, és végső soron fokozza a fogyasztók kiszolgáltatottságát; fontos az egységes, versenyképes energiapiac létrehozására és különösen a védelemre szoruló fogyasztók megóvására irányuló erőfeszítések biztosítása;

10.   hangsúlyozza, hogy az európai villamosenergia- és gázfogyasztóknak jogukban áll, hogy kapcsolódjanak a hálózatokhoz, és méltányos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és egyértelműen összehasonlítható díjszabások és árak ellenében – beleértve az indexálási mechanizmusokból adódóan kiigazított árakat és díjszabásokat –részesüljenek villamosenergia- és gázellátásban; a megkülönböztetéstől való mentesség részét kell képeznie a bizonyos fizetési módszerekre alkalmazott megkülönböztető díjak tilalmának, különösen az olyan, gyakran védelemre szoruló fogyasztók esetében, akiknél előre kifizetett fogyasztás segítségével végzik a díjszámítást;

11.   hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a fogyasztóvédelemre, és biztosítékokat kell nyújtani a fogyasztók ellátásból való kizárásának megakadályozására; a tagállamoknak ki kell jelölniük egy legvégső szolgáltatót, és erről tájékoztatniuk kell a fogyasztókat; ezt a mechanizmust nemzeti jogszabálynak kell létrehoznia;

12.   hangsúlyozza, hogy a hálózatról való lekapcsolást kizárólag utolsó megoldásként kellene mérlegelni a fogyasztók fizetési elmaradásának esetén, különösen, ami a védelemre szoruló fogyasztókat és a szabadságolások időszakát illeti; a szolgáltatóknak az arányosság elvét kell alkalmazniuk, és egyedi bejelentést kell tenniük az érintett fogyasztóknak, mielőtt ilyen eljáráshoz folyamodnának;

13.   hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egyetemes jogok védelmét, különösen a különböző társadalmi, gazdasági és regionális csoportok energiához való hozzáférése tekintetében, az ellátás stabilitása és biztonsága, valamint a hálózatok hatékonysága révén, a tagállamok és európai kilátásokkal jellemezhető szomszédos országok közötti regionális szintű együttműködés támogatásával;

14.   felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogyasztók számára, hogy egy hónapot nem meghaladó időn belül, külön díj fizetése nélkül, egyszerűen szolgáltatót válthassanak;

Díjszabások, árak

15.   hangsúlyozza, hogy az európai villamosenergia- és gázáraknak ésszerűnek, könnyen és egyértelműen összehasonlíthatónak, valamint átláthatónak kell lenniük, illetve a tényleges energiafogyasztáson kell alapulniuk; a közzétett áraknak, díjszabásoknak, indexálási mechanizmusoknak és feltételeknek átfogó és könnyen megérthető tájékoztatási eszközökön keresztül könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük a fogyasztók számára; ezenfelül azokat a független nemzeti szabályozó hatóságokkal előzetesen közölni kell, illetve ellenőriztetni kell, vagy jóvá kell hagyatni;

16.   hangsúlyozza, hogy a szolgáltatók bevett szerződéses kötelezettsége, hogy rendszeresen és előre meghatározott napokon számításokat végezzenek annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztóknak az általuk felhasznált energia tényleges mennyisége után számítsanak fel díjat; ha a szolgáltatók például műszaki okokból nem tudnak eleget tenni e kötelezettségnek, az energiafogyasztást ésszerű és átlátható, a szerződésben világosan megállapított kritériumok alapján kell kiszámítani;

17.   e tekintetben kiemeli a szolgáltatók árait, tarifáit és feltételeit összehasonlító információk közzétételére, valamint a szolgáltatóváltással kapcsolatos segítségnyújtásra szakosodott piaci szereplők megjelenését;

18.   felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az intelligens fogyasztásmérők használatát, amelyek segítségével a fogyasztók világos képet kapnak tényleges energiafogyasztásukról, és ezáltal hozzájárulnak a jobb energiahatékonysághoz; emlékeztet az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK irányelv(5) 13. cikkének az intelligens fogyasztásmérők biztosításával kapcsolatos követelményeire; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyasztók tájékoztatása és az energiahatékonyság érdekében hajtsák végre és érvényesítsék az irányelv mérésre és számlázásra vonatkozó követelményeit;

19.   úgy véli, hogy a tagállamok számára elő kell írni, hogy biztosítsák, hogy az intelligens mérőberendezések bevezetésére a (2003/54/EK és a 2003/55/EK irányelvet módosító) "harmadik csomag" javaslatok hatálybalépését követő tíz éven belül sor kerüljön, az a lehető legkevesebb fennakadást okozza a fogyasztók számára és hogy az az energiaelosztó vagy szolgáltató vállalatok felelőssége legyen. A nemzeti szabályozó hatóságoknak kell felelniük e fejlesztési folyamat figyelemmel kíséréséért és a szükséges közös szabványok előírásáért. A tagállamok számára elő kell írni, hogy gondoskodjanak arról, hogy a mérőberendezések minimális műszaki tervezési és működési feltételeit megállapító standardok figyelembe vegyék az interoperabilitási szempontokat annak érdekében, hogy a fogyasztók maximális hasznát a legkedvezőbb ár mellett biztosítsák;

Tájékoztatás / szerződések

20.   javasolja, hogy az átláthatóság biztosítása érdekében a legjobb gyakorlat alapján dolgozzák ki a szabványos számlák modelljét; az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében; hangsúlyozza a szerződéskötés előtt és a szerződéskötéskor alkalmazott tájékoztatási standardok kialakításának szükségességét, beleértve a Charta szerinti fogyasztói jogokkal kapcsolatos tájékoztatást;

21.   felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egyetlen kapcsolattartó pontot minden fogyasztói információ iránti megkeresés tekintetében, például a nemzeti energetikai szabályozó hatóságokon keresztül, megkönnyítve ezáltal a fogyasztók hozzáférését az információkhoz, és ugyanakkor biztosítva, hogy az információ a hely, az idő, az eszközök és az alaposság szempontjából a fogyasztókhoz legközelebbi szinten álljon rendelkezésre;

22.  22 hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a nemzeti szabályozó hatóságokkal együttműködve minőségi kritériumokat kell kialakítania a fogyasztókkal kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozóan, beleértve a telefonos ügyfélszolgálatokat is;

23.   véleménye szerint a szolgáltatók és a független szabályozó hatóságok honlapjain díjtétel-szimulátorokat kell elhelyezni; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat rendszeresen tájékoztatni kell energiafogyasztásukról;

24.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a szolgáltatókat kötelezzék a fogyasztók e Charta kihirdetésével kapcsolatos tájékoztatására;

Szociális intézkedések

25.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a védelemre szoruló fogyasztóknak olyan komoly problémáik vannak, amelyekkel a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek vagy más egyenértékű intézkedések keretében kifejezetten foglalkozni kell;

26.   felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be elsősorban az alacsony jövedelmű háztartásokra irányuló átfogó energiahatékonysági intézkedésekbe, és ezáltal kezeljék stratégiai módon mind az üzemanyaghiány problémáját, mind a 2007-es tavaszi Európai Tanács során elfogadott azon célkitűzést, miszerint 2020-ra 20%-os energiahatékonyságot kell elérni;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy adjon iránymutatást a közszolgáltatási kötelezettségek közös fogalommeghatározásáról, és felügyelje a 2003/54/EK és a 2003/55/EK irányelv 3. cikkében és A. mellékletében megszabott kötelezettségek tagállamok általi végrehajtását;

28.   felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg az energiaszegénység fogalmát;

29.   felhívja a tagállamokat, hogy készítsenek nemzeti energiaügyi cselekvési terveket az energiaszegénység leküzdésére, és tájékoztassák ezekről az intézkedésekről az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökséget; felhívja az Ügynökséget, hogy a nemzeti hatóságokkal együtt ellenőrizze ezeket az intézkedéseket, és adjon tájékoztatást a sikeres fellépésekről; hangsúlyozza, hogy fel kellene becsülni azt, hogy az egyes nemzeti társadalombiztosítási vagy adózási rendszerek milyen mértékben veszik figyelembe az energiaszegénységgel kapcsolatos kockázatokat;

Környezetvédelmi intézkedések

30.   hangsúlyozza, hogy a szolgáltatóknak és hálózatkezelőknek környezettudatosan kell eljárniuk, minden lehetséges erőfeszítést megtéve annak érdekében, hogy a CO2-kibocsátást és a radioaktív hulladék keletkezését az alkalmazandó jogszabályokban előírt lehető legalacsonyabb szinten tartsák;

31.   úgy véli, hogy a megújuló energiaforrásokat, a hővel kapcsolt villamos energiát és más integrált termelési módszereket prioritásként kell kezelni, és a Chartának el kell ismernie a fogyasztók megújuló energiaforrások javára történő, tájékozott döntéshez való jogát; úgy véli ezért, hogy minden fogyasztót elfogulatlan, átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon tájékoztatni kell a számukra elérhető energiaforrásokról;

32.   ezért hangsúlyozza, hogy szükség van a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének gyakorlati végrehajtására, melynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók megbízható információt kapjanak a villamosenergia-szolgáltató energiahordozó-összetételéről és az így termelt villamos energia környezeti hatásáról;

Nemzeti szabályozó hatóságok

33.   hangsúlyozza, hogy léteznek nemzeti szabályozó hatóságok a tagállamokban, azonban sajnálattal tapasztalja, hogy jelenleg korlátozott a hatáskörük; véleménye szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok elegendő törvényes hatáskörrel és forrással rendelkezzenek, és motiváltak legyenek ezek alkalmazására;

34.   hangot ad annak a meggyőződésének, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak központi szerepet kell kapniuk a fogyasztóvédelemben; ezért úgy véli, hogy támogatni kell a szabályozó hatóságok hatáskörének és függetlenségének megerősítésére irányuló javaslatokat, beleértve az olyan szolgáltatók szankcionálásának jogát, akik nem tartják tiszteletben a vonatkozó közösségi jogszabályokat;

35.   az a véleménye, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak függetlennek kell lenniük minden köz- vagy magánérdektől, és legalább a következő hatáskörökkel kell rendelkezniük:

   a hálózati díjak meghatározására vonatkozó elvek vagy a tényleges hálózati díjszabások és esetlegesen az indexálási mechanizmusok jóváhagyása,
   az árak és összetevőik – beleértve indexálási mechanizmusokat is – ellenőrzése,
   a szolgáltatók által nyújtott fogyasztói tájékoztatás nyomon követése, ellenőrzése és érvényesítése legalább a piac teljes liberalizálását követő első öt évben, illetve amíg igazolást nem nyer, hogy a szolgáltatók lényeges, átlátható és pártatlan tájékoztatást biztosítottak és fognak biztosítani továbbra is a fogyasztók számára,
   a fogyasztók védelme a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, és együttműködés e tekintetben az illetékes versenyhatóságokkal,

36.   a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkezzenek ahhoz, hogy ellenőrizzék a piacon meglévő villamosenergia- és gázkínálatot; ezért hozzáféréssel kell rendelkezniük az árakat meghatározó minden döntő tényezőhöz, beleértve legalább a gáz- és villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozó általános szerződéses feltételeket és az indexképleteket;

37.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörét belefoglalják a 2003/54/EK irányelv javasolt 22c. cikkébe és a 2003/55/EK irányelv javasolt 24c. cikkébe;

38.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok tevékenységeiben – az európai ügynökség koordinálásával – átfogó európai megközelítést alkalmazzanak;

Panaszok

39.   felhívja a tagállamokat, hogy a fogyasztókhoz lehető legközelebbi szinten hozzanak létre közös kapcsolattartási pontot a fogyasztói panaszok számára, és ösztönözzék az ilyen panaszok alternatív vitarendezési módszerek révén történő rendezését;

40.   hangsúlyozza, hogy minden fogyasztónak rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy energiaszolgáltatója az e területen kidolgozott nemzetközi szabványok – ezen belül az ISO 10001, ISO 10002 és ISO 10003, illetve további ISO szabványok – szerint nyújtson szolgáltatást, kezelje a panaszokat és alkalmazzon alternatív vitarendezési módszereket;

41.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az ombudsmanok rendelkezzenek a panaszok hatékony kezeléséhez, valamint a fogyasztók energiaügyi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásához szükséges felhatalmazással;

Fogyasztói szervezetek

42.   elismeri a fogyasztói szervezetek fontos szerepét abban, hogy mindent megtegyenek az energiafogyasztók jogainak magas szintű megvalósulásáért az EU-ban; minden tagállamnak biztosítania kell, hogy a fogyasztói szervezetek elegendő forrással rendelkezzenek ahhoz, hogy az alapvető fontosságú szolgáltatásokkal foglalkozzanak, beleértve a gázt és a villamos energiát;

43.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az energiaszolgáltatások fenntartható fejlődésének biztosítására; hangsúlyozza, hogy a fogyasztói szervezetek és a nemzeti szabályozó hatóságok fontos szerepet töltenek be a fenntartható fogyasztás előmozdításában azáltal, hogy felhívják mind a fogyasztók, mind pedig a társaságok figyelmét különösen az energiahordozó-összetételre, az éghajlatváltozásra és a fogyasztók által az ágazat fejlődésére gyakorolt hatásokra;

44.   javasolja, hogy a tagállamok nyújtsanak támogatást a fogyasztói szervezeteknek annak érdekében, hogy személyzetüket képezhessék, és így jobb helyzetben legyenek a jogalkotási folyamatban végzett segítségnyújtás, a fogyasztók tájékoztatása és nevelése, valamint a fogyasztói viták rendezése terén;

o
o   o

45.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa állásfoglalását a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 127., 2004.4.29., 92. o.
(2) HL L 296., 2003.11.14., 34. o.
(3) A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 176., 2003.7.15., 37. o.)
(4) A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 176. 2003.7.15., 57. o.)
(5) HL L 114, 2006.4.27., 64. o.


Hasított baromfi testek importálása
PDF 126kWORD 53k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása a hasított baromfi testek importálásáról
P6_TA(2008)0307B6-0309/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre ("az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet")(2),

–   tekintettel a szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók ellenőrzéséről szóló, 2003. november 17-i 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–   tekintettel a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–   tekintettel a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelvre(5),

–   tekintettel a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló, 1998. április 7-i 98/24/EK tanácsi irányelvre(6),

–   tekintettel a biztosok testületének 2008. május 28-i, a 853/2004/EK rendeletnek az egyes mikrobaellenes anyagok emberi fogyasztásra szánt bontott baromfi kezelésére való használatának engedélyezése céljából történő módosításáról szóló rendelettervezet jóváhagyásáról szóló határozatára,

–   tekintettel a mikrobaellenes kezelésre használt négy szernek a mikrobaellenes szerekkel szembeni rezisztencia előfordulására gyakorolt lehetséges hatásairól szóló, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) biológiai veszélyekkel foglalkozó tudományos testülete (BIOHAZ-testület) által a Bizottság egészségügyi és fogyasztóvédelmi főigazgatóságának kérésére 2008. március 6-án elfogadott értékelésre,

–   tekintettel Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságának az Európai Bizottsághoz intézett, 2008. május 28-án megvitatott szóbeli kérdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a Bizottságnak a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1234/2007/EK rendeletnek a baromfihúsra vonatkozó forgalmazási előírások tekintetében történő módosítására irányuló javaslata (COM(2008)0336) a baromfihús meghatározásának megváltoztatása révén a mikrobaellenesen kezelt, emberi fogyasztásra szánt hús forgalmazásának engedélyezésére irányul,

B.   mivel a biztosok testületének fent idézett határozatának célja az Európai Unióban emberi fogyasztásra szánt hasított baromfi testek kezelésére szolgáló négy mikrobaellenes szer engedélyezése,

C.   mivel ez a bizottsági javaslat az Amerikai Egyesült Államok arra vonatkozó kérése nyomán született, hogy engedélyezzék a kémiai vagy mikrobaellenes szerekkel kezelt baromfihús termelésének Unióba irányuló behozatalát,

D.   mivel a jelenlegi rendelkezések szerint az Amerikai Egyesült Államok az Európai Unióba már exportálhat baromfihúst, feltéve, hogy a hús nem részesült mikrobaellenes kezelésben,

E.   mivel az elővigyázatosság alapelve 1992 óta határozottan megjelenik a Szerződésben; mivel az Európai Közösségek Bírósága számos alkalommal taglalta ezen alapelv tartalmát és hatókörét úgy, mint a Közösség által a környezet- és az egészségvédelem terén folytatott politika egyik alappillérét(7),

F.   mivel a mikrobaellenes kezelésnek akár csak az importált termékek tekintetében, akár az EU-n belülre is történő engedélyezése mindkét esetben kettős mércét eredményezne, mivel az európai ágazatot arra kényszerítették, hogy intenzív beruházásokat hajtson végre az egész folyamatra kiterjedő megközelítésbe, míg az USA csupán egy olyan olcsó megoldást alkalmaz, amely a folyamat végén avatkozik be,

G.   mivel a Bizottság elismeri, hogy a négy, engedélyezésre váró mikrobaellenes szer környezetre és egészségre gyakorolt hatására vonatkozóan hiányoznak a tudományosan megalapozott adatok,

H.   mivel a fogyasztókat félrevezetheti, hogy a klórozási eljárás megváltoztathatja a hús megjelenését, amely frissebbnek tűnhet mint valójában,

I.   mivel a biztonsági és élelmiszer-higiéniai közösségi normák és szabványok elfogadásának és megerősítésének hosszú folyamata lehetővé tette meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók által okozott fertőzések számának csökkenését,

J.   mivel az amerikai járványvédelmi központ (CDC) értékelése szerint a mikrobaellenes szerek USA-ban történő használata nem vezetett a lisztéria-, a szalmonella- és más baktérium-fertőzések csökkenéséhez,

K.   mivel a Mezőgazdasági és Halászati Tanács már kétszer megvitatta ezt a kérdést, és mivel a tagállamoknak a baromfi hasított testek mikrobaellenes kezelésével kapcsolatos bizottsági tervekre adott általános reakciója negatív volt,

L.   mivel a Bizottság fent említett javaslatát az élelmiszerlánc állandó bizottság 2008. június 2-i ülésén egyetlen egy szavazattal sem támogatták, 316-an szavaztak ellene, 29-en pedig tartózkodtak, egyértelmű és határozott üzenetet fogalmazva meg az EU–Amerikai Egyesült Államok Brdoban (Szlovénia) tartandó csúcsértekezlete számára,

M.   mivel a Bizottság köteles továbbítani a javaslatot a Tanácsnak, miután az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság elutasította azt,

1.   helyteleníti a Bizottság ezirányú javaslatát;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy utasítsa el a Bizottság ezen javaslatát;

3.   az a határozott véleménye, hogy ezzel a kérdéssel a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban, és nem pedig a Tanács más összetételű ülésein kell foglalkozni;

4.   kéri a Bizottságtól, hogy konzultáljon vele, illetve, hogy teljes körűen tájékoztassa minden további határozat előtt a következő Transzatlanti Gazdasági Tanács ülésre való felkészülés keretében, amelyre 2008. októberben kerül sor;

5.   hangsúlyozza, hogy az emberi fogyasztásra szánt hasított baromfi testek kezeléséhez felhasznált négy mikrobaellenes szer engedélyezése komoly fenyegetést jelent a közösségi normákra és szabványokra, valamint csapás lenne a baromfihús-termelőknek az Unió területén bekövetkező bakteriális fertőzések csökkentése érdekében kifejtett erőfeszítéseire és kiigazításaira; hangsúlyozza, hogy ez jelentős és határozott csapásként érné a nemzetközi szinten a biztonság és az élelmiszer-higiénia magas szintjére törekvő közösségi politikát és annak szavahihetőségét;

6.   hangsúlyozza az európai baromfitermelők által a közösségi jogszabályoknak megfelelően a kórokozókkal történő fertőződés csökkentése érdekében e téren megvalósított jelentős befektetéseit, a tápláléklánc egészének bevonásával;

7.   úgy véli, hogy az Unióban a tápláléklánc egészére vonatkozó megközelítés sokkal inkább fenntartható a baromfihúsban megtalálható kórokozók szintjének csökkentésére, mint az élelmiszergyártási lánc végén álló, mikrobaellenes szerekkel történő fertőtlenítés;

8.   aggodalmának ad hangot, hogy az ilyen baromfihús behozatalának engedélyezése az európai normák gyengüléséhez vezethetne;

9.   hangsúlyozza, hogy egy ilyen javaslat nem felel meg az európai polgárok élelmiszerbiztonság és -higiénia iránti elvárásainak, sem pedig a termelés és az elosztás során Európában és Európán kívül magas higiéniai normákat biztosító termelési szerkezettel kapcsolatos követelményeknek; hangsúlyozza, hogy ez valószínűleg aláásná az európai fogyasztóknak az Unióban forgalmazott élelmiszerek iránti igen törékeny bizalmát, tekintettel az Unióban az utóbbi években tapasztalt élelmiszer-biztonsági problémákra;

10.   elismeri a fogyasztók védelmét és tájékoztatását szem előtt tartó, megfelelő tudományos tanácsok fontosságát; úgy véli, hogy a majdan elfogadandó megoldás – bármi is legyen az – nem vezethet a verseny torzulásához;

11.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak.

(1) HL L 139., 2004.4.30., 55. o.
(2) HL L 299., 2007.11.16., 1. o.
(3) HL L 325., 2003.12.12., 1. o.
(4) HL L 165., 2004.4.30., 1. o.
(5) HL L 135., 1991.5.30., 40. o.
(6) HL L 131., 1998.5.5., 11. o.
(7) A C-192/01 sz. ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítélet, Bizottság/Dánia, EBHT 2003, I-9693. o. A C-127/02 sz. ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet, Landelijke Vereniging tot Behoud van de Waddenzee és Nederlandse Vereniging tot Bescherming van Vogels, EBHT 2004, I-7405. o


Válság a halászati ágazatban
PDF 210kWORD 47k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása a halászati ágazatnak a növekvő üzemanyagárak miatti válságáról
P6_TA(2008)0308RC-B6-0305/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a halászati ágazat gazdasági helyzetének javításáról szóló közleményére (COM(2006)0103),

–   tekintettel a Bizottság által szervezett, a halászati terület új technológiáiról 2006. május 10–11. között Brüsszelben tartott konferenciára,

–   tekintettel a halászati iparág gazdasági helyzetének javításáról szóló, 2006. szeptember 28-i(2) és a halászati és akvakultúra-termékek ágazata piacának közös szervezéséről szóló, 2007. december 12-i(3) állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a közösségi halászati szektor jelenlegi válságát az üzemanyagárak folyamatos növekedése okozza, amely az utóbbi öt évben több mint 300%-os, 2008 januárja óta pedig több mint 40%-os volt,

B.   mivel a halászati termékek ára a 20 évvel ezelőtti szinten áll, sőt, bizonyos fajok esetében a jogellenes halászatból származó tömeges behozatal következtében csak ez év elejétől jelentős mértékben, akár 25%-kal is csökkent,

C.   mivel - más gazdasági ágazatokkal ellentétben - a halászati ágazat nem tudja beépíteni az üzemanyagárakat termékei első értékesítésének árába, mivel a jelenlegi helyzetben a halászok nem tudnak árakat szabni,

D.   mivel az üzemanyagárak növekedésének közvetlen és közvetett hatása is van a hajólegénység bérére, a bérek és a fogás első értékesítéséből származó bevétel összefüggése miatt,

E.   mivel az EU-s halászok bevételei idén annak ellenére csökkentek, hogy növekvő kiadásaik voltak,

F.   tekintettel arra, hogy a számos hatályos szerkezetátalakítási terv és az egymást követő vállalati átalakítások ellenére a válsághelyzet folyamatos súlyosbodása miatt már több vállalat is gazdaságilag életképtelenné vált és sok más halászati vállalkozás is komoly veszélyben van, ami miatt számos tagállamban tiltakozó megmozdulásokra került sor,

G.   mivel mind európai, mind nemzeti szinten az új technológiákba való jelentős befektetésre van szükség a halászhajók energiahatékonyságának növelése, és a hajók fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése érdekében,

H.   mivel egyes tagállamok a flottájuk üzemanyag-fogyasztásának csökkentését célzó rendszereket vezettek be, és mivel az ilyen újításokat támogatni kell,

I.   mivel az EU az éghajlatváltozási és energiaügyi csomag keretében az üvegházhatású gázkibocsátások jelentős csökkentése mellett kötelezte el magát, és mivel a halászati ágazat hozzájárulhat ehhez az erőfeszítéshez,

J.   mivel a halászati ágazat jelenlegi problémáit csak akkor lehet megoldani, ha mind nemzeti, mind európai szinten komoly intézkedésekre kerül sor rövid, közép- és hosszú távon,

1.   kifejezi szolidaritását az EU halászaival, és felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy irányozzanak elő a halászati ágazat jelenlegi helyzetének megoldását szolgáló intézkedéseket;

2.   felhívja a tagállamokat, hogy a halászati ágazatban gyorsítsák fel a támogatásoknak az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a halászati ágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2007. július 24-i 875/2007/EK bizottsági rendelet(4) szerinti kifizetését lehetővé tevő eljárásaikat;

3.   ebben az összefüggésben megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását a fent említett rendelet felülvizsgálata tekintetében, amelynek hajónként és nem vállalatonként kellene 100 000 euróra emelnie a támogatást, annak érdekében, hogy a támogatás szintjét közelítsék egyéb gazdasági ágazatokban nyújtott támogatásokhoz;

4.   felhívja a tagállamok figyelmét a halászati és akvakultúra-ágazat számára nyújtott állami támogatások vizsgálatáról szóló új közösségi iránymutatásra(5), amelyek lehetővé teszik adókönnyítések bevezetését és a szociális költségek csökkentését a közösségi vizeken kívül halászó közösségi halászhajók számára, és kéri ezen intézkedések alkalmazását az ezt kérő hajók számára;

5.   emlékeztet arra, hogy az üzemanyagárak emelkedése mellett az EU-s halászflotta ismétlődő panaszainak másik fő forrása termékei árának csökkenése, ami a jogellenes halászatból származó olcsó halászati termékek tömeges importjának köszönhető, ezért kéri, hogy

   a) a Tanács járjon el felelősségteljesen és fogadja el a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat ellen irányuló jövőbeli irányelvet, annak érdekében, hogy a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatból származó importok ellenőrzését megerősítsék és javítsák;
   b) gyakrabban és szigorúbban ellenőrizzék a harmadik országokból származó halászati termékeket, hogy biztosítsák, hogy a behozott termékekre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a közösségiekre;
   c) pontosabb és bővebb információt tüntessenek fel a halászati termékek eredetéről, de mindenekelőtt garantálják és ellenőrizzék, hogy minden esetben használják a kötelező tájékoztató címkéket, és lépjenek fel a címkézéssel kapcsolatos csalások ellen;

6.   megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy az Európai Parlament javaslatainak figyelembevétele mellett minél hamarabb nyújtsa be a halászati és akvakultúra termékek piacának közös szervezése felülvizsgálatára irányuló javaslatát, hogy nagyobb felelősséget biztosítsanak a halászok számára az árak meghatározásában, ily módon biztosítva az ágazat bevételeit, a piac stabilitását, a halászati termékek kereskedelmének javítását és a termelt hozzáadott érték növelését;

7.   kéri, hogy a halászflotta kiigazítási terveit minden tagállamban léptessék hatályba, és különítsék el a flotta önkéntes átszervezéséhez szükséges pénzügyi erőforrásokat; ennek érdekében:

   a) felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg prioritási kritériumokat a válság által leginkább érintett flottaszegmensek vonatkozásában,
   b) elengedhetetlennek véli az Európai Halászati Alap nemzeti operatív programjainak felülvizsgálatát a célzottabb kiadások lehetővé tétele érdekében,
   c) támogatást kér a halászfelszerelések egyedi átalakításához a kevésbé üzemanyag-igényes halászati módszerek biztosítása érdekében,
   d) az üzemanyag-felhasználás hatékonyságának javítása érdekében ösztönzi az eszközvásárlást,

8.   kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat a halászati ágazatban megvalósított CO2-csökkentéssel kapcsolatos 7 éves kompenzációs rendszerre vonatkozóan, a CO2 jelenlegi tonnánkénti 25 eurós árát alapul véve;

9.   felkéri a Bizottságot, hogy az alternatív energiaforrások kutatására és a halászati ágazat energiahatékonyságának javítására irányuló projektek támogatásának elősegítése céljából támogassa egy külön halászati kutatási és fejlesztési alap létrehozását a meglévő hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramon belül;

10.   úgy véli, hogy a halászati eszközök átalakítása és diverzifikációja hozzájárulhat a halászati ágazat energiafüggőségének enyhítéséhez;

11.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy széles körű konzultáció keretében kérjék ki a halászati ágazat és egyéb érdekelt felek véleményét e célkitűzés elérésének legjobb módjáról, elismerve, hogy a helyzet – és így a megoldás is – nem feltétlenül egyforma valamennyi halászterületen vagy régióban;

12.   sürgeti a Bizottságot, hogy a halászattól leginkább függő területek helyzetének enyhítése érdekében fogalmazzon meg konkrét javaslatokat;

13.   európai szinten a szereplők (a közigazgatás, a szakszervezetek és a halászok) háromoldalú párbeszédére szólít fel az ágazat strukturális gondjainak megoldása érdekében – amelyek nem pusztán az olajárválság következményei –, a halászok munkakörülményeit elsőbbségben részesítve;

14.   kéri, hogy a Halászati Miniszterek Tanácsának 2008 júniusában sorra kerülő következő ülésén prioritással kezeljék ezt a kérdést és hozzák meg a szükséges intézkedéseket a válság megoldására;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az európai halászati ágazati szervezetek képviselőinek.

(1) HL L 223., 2006.8.15., 1. o.
(2) HL C 306. E, 2006.12.15., 417. o.
(3) Elfogadott szövegek P6_TA(2007)0606.
(4) HL L 193., 2007.7.25., 6. o.
(5) HL C 84., 2008.4.3., 10. o.


EU–Oroszország csúcstalálkozó
PDF 242kWORD 86k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása a 2008. június 26–27-én Hanti-Manszijszkban megrendezésre kerülő EU–Oroszország csúcstalálkozóról
P6_TA(2008)0309RC-B6-0235/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Oroszországi Föderáció között létrejött partnerségi és együttműködési megállapodásra(1), amely 1997-ben lépett hatályba és 2007-ben járt le,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2008. május 26-i határozataira, amelyekben elfogadta a tárgyalási iránymutatásokat egy olyan megállapodás tekintetében, amely egy új, átfogó keretet biztosít majd az EU és Oroszország közötti kapcsolatok számára,

–   tekintettel a 2003. május 31-i szentpétervári csúcstalálkozót követően kiadott közös nyilatkozatban megfogalmazott közös uniós és orosz célkitűzésre, nevezetesen a közös gazdasági térség, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, a külső biztonsági térség, valamint a kulturális szempontokat is magában foglaló kutatási és oktatási térség kialakításának szándékára,

–   tekintettel az EU és Oroszország kapcsolatairól szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. október 26-án a portugáliai Mafrában tartott EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló, 2007. november 14-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációkra, és különösen azok 2008. április 17-i hetedik fordulójára, amely – főként a közelmúltbeli parlamenti és elnökválasztások fényében – a sajtó-, a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadsággal, a civil társadalom működésével, a kisebbségekhez tartozók jogaival, a rasszizmussal és idegengyűlölettel, valamint a gyermekek jogaival foglalkozott,

–   tekintettel az EU és Oroszország közös térségei végrehajtásának előrehaladásáról szóló, a Bizottság által készített és 2007 márciusában megjelent 2007-es éves jelentésre,

–   tekintettel az EU–Oroszország Szabadsággal, Biztonsággal és Jogérvényesüléséssel Foglalkozó Állandó Partnerségi Tanácsának 2008. április 24–25-én, Szentpéterváron megrendezett nyolcadik ülésének eredményeire,

–   tekintettel az EU–Oroszország Partnerségi és Együttműködési Tanácshoz delegált európai parlamenti küldöttség elnökének az EU–Oroszország munkacsoport 2008. március 17–18-i moszkvai látogatását követő nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok az elmúlt évtized során folyamatosan fejlődtek, aminek következtében mély és átfogó gazdasági integráció és kölcsönös függőség alakult ki, amely a közeljövőben még tovább fog mélyülni,

B.   mivel az EU és Oroszország – amely tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának – egyaránt felel a globális stabilitásért és biztonságért, és mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és a jószomszédi viszony rendkívül fontos Európa stabilitása, biztonsága és jóléte szempontjából,

C.   mivel az EU és az Orosz Föderáció közötti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír a két partner közötti együttműködés további fejlesztése és elmélyítése szempontjából,

D.   mivel az új stratégiai partnerségi megállapodásról szóló tárgyalásokat a négy közös térség – nevezetesen a közös gazdasági térség, a szabadság, biztonság és jog érvényesülésének közös térsége, a külső biztonság közös térsége, valamint a kutatás, oktatás és kultúra közös térsége – kialakítása érdekében tett lépések eredményei alapján minél előbb meg kellene kezdeni, mivel a négy közös térség mielőbbi létrehozásának kell az új stratégiai partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások középpontjában állnia,

E.   mivel miután jelentős előrelépés történt a húskészítmények és más mezőgazdasági termékek Lengyelországból való behozatalával szembeni orosz embargó, valamint a Druzsba vezeték – Litvánia általi politikai megtorló jellegű intézkedésnek tekintett – lezárására vonatkozó ígéretek tekintetében, végül a tagállamok megállapodást kötöttek egymással egy új megállapodásra vonatkozó új tárgyalási felhatalmazás véglegesítéséről, amely új megállapodás a múlt év végén lejárt partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lép,

F.   mivel 2008. május 7-én Dimitrij Medvegyev, az Orosz Föderáció elnöke letette hivatali esküjét; mivel az új elnök a korábbi elnököt, Vlagyimir Putyint jelölte miniszterelnöknek, akit a Duma elsöprő többséggel megerősített eme tisztségében,

G.   mivel a tavalyi dumaválasztást és az ez évi elnökválasztást követően az orosz vezetésben bekövetkező változások új lendületet adhatnak az EU és Oroszország közötti kapcsolatoknak, Oroszország néhány közeli szomszédjához fűződő kapcsolatai javításának, valamint a demokrácia és a jogállamiság oroszországi fejlődésének,

H.   mivel az új orosz elnök, Dimitrij Medvegyev beiktatási beszédében megerősítette elkötelezettségét egy érett és hatékony jogrendszer mint Oroszország gazdasági és társadalmi fejlődése alapvető feltételének kialakítása, továbbá Oroszország nemzetközi közösségen belüli befolyásának fokozása és Oroszországnak a világ felé való fokozottabb nyitása, valamint a más népekkel mint egyenlő partnerekkel folytatott párbeszéd megkönnyítése mellett; mivel első lépésként Medvegyev elnök elrendelte egy korrupcióelleni tanács létrehozását, amelynek elnöki tisztségét ő maga tölti majd be,

I.   mivel az Orosz Föderációnak a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozása nagymértékben hozzájárulna az Oroszország és az Európai Unió közötti gazdasági kapcsolatok további javulásához, amennyiben Oroszország kötelezettséget vállalna a WTO által támasztott követelményeknek és kötelezettségek teljes körű teljesítésére,

J.   mivel az energiaellátás biztonsága az egyik legnagyobb kihívás Európa számára és az Oroszországgal folytatott együttműködés egyik fő területe; mivel közös erőfeszítéseket kell tenni mind a már létező, mind a még fejlesztést igénylő energiaszállító rendszerek teljes körű és hatékony kihasználása érdekében; mivel az EU nagyfokú függősége a fosszilis üzemanyagoktól gátolja a kiegyensúlyozott, koherens és értékközpontú európai megközelítés kialakítását Oroszországgal kapcsolatban,

K.   mivel Oroszország a közelmúltban több nagy energiaprojektjébe stratégiai partnerként felvett néhányat az EU legnagyobb energiavállalatai közül, illetve lehetővé tette uniós vállalatok számára bizonyos stratégiai részvénycsomagok felvásárlását orosz vállalatokban; mivel a jogbiztonság és a tulajdonjogok biztosítása feltétlenül szükséges az oroszországi külföldi befektetések jelenlegi szintjének fenntartásához,

L.   mivel az energiaellátás és -szállítás feltételeiről folytatott vitákat tárgyalások útján, megkülönböztetésmentes és átlátható módon kell rendezni, és mivel e viták soha nem válhatnak az EU tagállamaira és a közös szomszédos országokra gyakorolt politikai nyomás eszközeivé,

M.   mivel az EU és az Orosz Föderáció között kötendő megállapodásnak ezért magába kell foglalnia az Energia Charta Egyezményben lefektetett elveket,

N.   mivel az EU-nak és az Orosz Föderációnak közösen aktív szerepet kellene vállalnia a béke és a stabilitás megteremtésében az európai kontinensen, különösen a közös szomszédságban, valamint a világ többi részén,

O.   mivel az EU-nak és az Orosz Föderációnak együtt kellene dolgoznia azon, hogy végleges megoldást találjanak Koszovó nemzetközi státuszára, továbbá hogy békésen rendezzék az egyre veszélyesebbé váló konfliktusokat az abháziai, dél-oszétiai, hegyi-karabahi és a Dnyeszteren túli régiókban,

P.   mivel az orosz hatóságok arra vonatkozó döntését követően, hogy jogi kapcsolatokat létesítenek a szakadár Abházia és Dél-Oszétia köztársaságaival, ezeken a grúz területeken a helyzet tovább romlik, megkérdőjelezve az orosz katonai erők semleges békefenntartó szerepét és aláásva Grúzia területi integritását,

Q.   mivel Oroszország felfüggesztette részvételét az európai hagyományos fegyverzetekre vonatkozó egyezményben (CFE szerződés), közölvén, hogy leállítja katonai objektumainak NATO-tagállamok általi ellenőrzéseit és vizsgálatait, valamint hogy hagyományos fegyvereinek számát nem korlátozza többé,

R.   mivel az uniós miniszteri trojkával 2008. április 29-én, Luxembourgban tartott ülését követően Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megerősítette, hogy Oroszország részt vesz az EU csádi és közép-afrikai köztársasági katonai műveleteiben (2008. január 28-án elindított EUFOR Csád/KAK művelet(3)),

S.   mivel továbbra is igen aggasztóak az Orosz Föderációban végbemenő, az emberi jogok tiszteletben tartásával és védelmével, valamint az általános megegyezéssel létrehozott demokratikus elvekkel, szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos fejlemények, mivel az Orosz Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes jogú tagja, és ezért elkötelezte magát a demokrácia alapelvei és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása mellett,

T.   mivel fontos, hogy az EU közös álláspontot képviseljen, szolidaritást mutasson, és az Orosz Föderációval fenntartott kapcsolataiban egységet jelenítsen meg, és hogy ezek a kapcsolatok kölcsönös érdekeken és közös értékeken alapuljanak,

1.   hangsúlyozza, hogy a soron következő csúcstalálkozó lesz az első EU–Oroszország csúcstalálkozó, amelyen az újonnan megválasztott elnök, Dmitrij Medvegyev részt vesz, és kifejezi abbéli reményét, hogy e találkozó az EU és Oroszország közötti kapcsolatok javulását fogja jelezni;

2.   ismételten hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy a stratégiai együttműködés kialakítása szempontjából Oroszország továbbra is fontos partner, valamint hogy az EU-nak és Oroszországnak nemcsak a gazdasági és kereskedelmi érdekei esnek egybe, hanem a nemzetközi porondon és a közös szomszédságban folytatott szoros együttműködés célkitűzése is;

3.   hangsúlyozza a tagállamok közötti egységesség fontosságát az Oroszországgal folytatott kapcsolatokban, és felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elsőbbséget az Orosz Föderációval folytatott tárgyalások során egy közös álláspont hosszú távú előnyeinek a konkrét kérdésekről szóló kétoldalú megállapodások rövid távú előnyeivel szemben;

4.   támogatja, hogy az Oroszországgal folytatott jövőbeli kapcsolatok kialakítása nagyobb elkötelezettség mellett történjen, továbbra is a négy közös területhez tartozó témákra és az új partnerségi és együttműködési megállapodás szükségességére, illetve a konkrét együttműködésre, közös projektekre, valamint az eddigi kötelezettségvállalások és megállapodások végrehajtására összpontosítva;

5.   elégedettségének ad hangot, amiért végül sikerült legyőzni az akadályokat az Orosz Föderációval egy új stratégiai partnerségről folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatos megbízatásra vonatkozó megállapodás tekintetében;

6.   sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – az Orosz Föderáció kormányával együtt – a Hanti-Manszijszkban megrendezendő 21. EU–Oroszország csúcsot valódi új kiindulópontként kezeljék az EU–orosz kapcsolatok további megerősítése érdekében oly módon, hogy elkezdik egy új partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalásait, ezzel alapot teremtve további konkrét eredmények megvalósításához a közel jövőben;

7.   üdvözli, hogy az új elnök, Medvegyev úr beiktatási beszédében kifejezte a polgári jogok fontosságát, valamint üdvözli azt a tényt, hogy beszédében megerősítette az emberi jogok fontossága és a jogállamiság melletti elkötelezettségét; elvárja, hogy ezeket a szavakat tettek is kövessék, és hogy Oroszország elindítsa azokat a szükséges reformokat, amelyek egy fejlett demokratikus rendszer alapjait teremtenék meg;

8.   mély aggodalmát fejezi ki az orosz és nemzetközi emberi jogi bizottságok folyamatos jelentései miatt a börtönökben, rendőrőrsökön és a csecsenföldi titkos büntetőintézetekben alkalmazott kínzással, valamint embertelen és megalázó bánásmódokkal kapcsolatban; mélységes aggodalmának ad hangot továbbá az etnikai, faji és vallási kisebbségek elleni támadások számának növekedése miatt Oroszországban;

9.   megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az orosz minisztériumok – kivéve a külügyminisztérium – részvételével tegyék az EU–Oroszország emberi jogi konzultációt hatékonyabbá és eredményközpontúvá, és hogy a konzultáció minden szintjén vonják be az Európai Parlamentet; e tekintetben úgy véli, hogy a Bizottság által a civil táradalom szereplői számára szervezett, a hivatalos konzultációkat megelőző eligazítás fontos eszköz, amelyet az orosz hatóságoknak megfelelően támogatnia kell és figyelembe kell vennie azzal a céllal, hogy azt valódi jogi szemináriummá formálják át, amelybe bevonják a tudományos szakértőket, a civil társadalom képviselőit és mind a két oldalt képviselő tisztviselőket;

10.   hangsúlyozza, hogy az erős és független civil társadalom a valódi és érett demokrácia alapvető és pótolhatatlan eleme; e tekintetben mélységesen aggasztónak találja az emberi jogvédők romló helyzetét és az emberi jogok előmozdítása, valamint a környezetvédelmi és ökológiai kérdések területén tevékenykedő civil szervezetek által tevékenységük bejegyzésekor és végrehajtásakor tapasztalt nehézségeket; rendkívül aggasztónak tartja a szélsőségességről szóló jogszabály nemrégiben történt módosítását, amely korlátozhatja az információ szabad áramlását és oda vezethet, hogy az orosz hatóságok tovább nyirbálhatják a független újságírók és a politikai ellenzék tagjainak szólásszabadsághoz való jogát;

11.   felhívja az Orosz Föderációt, hogy tegyen bizonyságot a közös értékek melletti elkötelezettségéről azáltal, hogy ratifikálja az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 14. jegyzőkönyvét, ezáltal jelentős reformokat lehetővé téve az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amely több tízezer esetnyi ügyhátralékkal küszködik; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tartsák be az Európai Emberi Jogi Bíróság által hozott valamennyi ítéletet;

12.   üdvözli, hogy az EU–Oroszország csúcstalálkozót a Hanti-Manysi Autonóm Körzet közigazgatási központjában fogják megtartani; felhívja a soros elnökséget, hogy használja ki a csúcstalálkozó – amelyet a finnugor népek 5. világkongresszusa követ – nyújtotta lehetőséget a finnugor kisebbségek oroszországi problémáinak kezelésére irányuló, továbbá a politikai képviseletük, valamint kulturális és nyelvi identitásuk védelme és fejlesztése érdekében tett erőfeszítések megvitatására;

13.   megismétli továbbá a közös gazdasági térség (KGT) létrehozásának fontosságát és a KGT-ütemtervben elfogadott célok további fejlesztését, különösen az EU és Oroszország közötti nyitott és integrált piac kialakítását illetően;

14.   üdvözli a legutóbbi, mafrai EU-Oroszország csúcstalálkozó óta az Oroszország WTO-hoz való csatlakozása tekintetében elért előrelépést, ami mindkét fél üzleti közösségei számára egyenlő feltételeket teremt és nagyban segíti a modern, diverzifikált és csúcstechnológiát alkalmazó gazdaság kialakítására irányuló orosz erőfeszítéseket; felszólítja Oroszországot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a csatlakozási folyamat fennmaradó akadályainak eltávolítása, különösen az exportadók és -díjak eltörlése érdekében, valamint azért, hogy képes legyen teljes mértékben megfelelni a WTO-tagság állította kötelezettségeknek és követelményeknek, és képes legyen végrehajtani azokat, amelyek teljesítését követően az EU megkezdheti az Oroszországgal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalását;

15.   fokozottan hangsúlyozza továbbá annak a fontosságát, hogy rövid időn belül megállapodás szülessen a nyers szálfa Orosz Föderációból az EU-ba irányuló exportjára vonatkozó vámok nagyságáról; sajnálja, hogy Oroszország nem tartotta magát a Szibéria feletti átrepülés díjával kapcsolatos kötelezettségvállalásához, és felszólítja Oroszországot, hogy a témával kapcsolatban írjon alá egy megállapodást a samarai csúcstalálkozón;

16.   hangsúlyozza, hogy fontos a befektetési légkör javítása Oroszországban az európai befektetők számára, és az csak diszkriminációmentes és átlátható üzleti feltételek, kevesebb bürokrácia és a kétirányú befektetések támogatásával és elősegítésével érhető el; aggódik a hatóságok által alkalmazott szabályok kiszámíthatatlansága miatt;

17.   üdvözli az EU és Oroszország között az energiával és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekről folyó párbeszéd elmélyülését; hangsúlyozza az EU és Oroszország közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködés további lehetőségét hordozó energiaimport fontosságát az európai gazdaságok számára; hangsúlyozza, hogy ezen együttműködésnek a kölcsönös függőségen és az átláthatóságon, valamint a piacokhoz, az infrastruktúrához és a beruházáshoz való egyenlő hozzáférésen kell alapulnia; üdvözli Oroszország csatlakozását a Kiotói Jegyzőkönyvhöz, és hangsúlyozza a Kiotói Jegyzőkönyv utáni időszakra vonatkozó, jogilag kötelező érvényű éghajlat-változási célkitűzések Oroszország részéről történő maradéktalan támogatásának szükségességét; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Energia Charta Egyezmény és az ahhoz csatolt, tranzitról szóló jegyzőkönyv alapelvei, valamint a G8-ak következtetései kerüljenek be az EU és Oroszország között létrejövő új partnerségi és együttműködési megállapodásba, beleértve az energiahatékonysággal, a szén-dioxid-kibocsátással és a megújuló energiával, többek között a bioenergiával kapcsolatos további együttműködést; rámutat arra, hogy ezeknek az elveknek vonatkozniuk kell az energiainfrastruktúrával kapcsolatos főbb projektekre; ezekben az érzékeny energiaügyi kérdésekben egységes fellépésre szólítja fel az Európai Uniót Oroszország irányában; felhívja az EU és Oroszország közötti, energiáról szóló párbeszédben résztvevő partnereket annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy az EU-ba érkező orosz energiaellátást euróban számlázzák, függetlenedve ezáltal a harmadik országok pénznemétől;

18.   aggodalmának ad hangot az Orosz Föderáció nukleáris ágazatának biztonságát illetően, valamint a nukleáris technológia és anyagok más országokba történő exportjára vonatkozó tervek és a nukleáris biztonság ezzel járó veszélyeztetése, illetve az elterjedés kockázata miatt;

19.   felszólítja az Orosz Föderációt, hogy környezetbarát és fenntartható módon támogassa a megújuló energiára épülő ipar fejlesztését; felszólítja az Orosz Föderációt annak biztosítására, hogy valamennyi, a területén folyamatban lévő, vagy tervezett olaj- és gázprojekt megfeleljen a legmodernebb környezetvédelmi szabványoknak;

20.   üdvözli a haladást, amelyet az EU és Oroszország a szabadság, biztonság és a jog érvényesülésének közös övezete végrehajtása terén ért el, amely eddig főleg a vízumkönnyítés a visszafogadási megállapodásokra korlátozódott, ahol az utóbbiak hosszú távon jelentős lépésnek látszanak a vízummentes utazás célkitűzése felé; szorgalmazza az illegális bevándorlással kapcsolatos további együttműködést, az azonosító iratok ellenőrzésének javítását és a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos jobb információcserét; hangsúlyozza, hogy az európai biztonság mindenfajta megsértésének megakadályozása érdekében a Tanácsnak és a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy Oroszország megfeleljen a vízumok mindkét oldalon történő eltörléséről folytatott tárgyalások során létrejött valamennyi megállapodásban meghatározott összes feltételnek;

21.   rámutat, hogy Oroszország, amely tavaly változtatta meg vízumszabályait, és megszüntette az európai dolgozók által korábban gyakran igénybe vett egy éves, többszöri beutazásra jogosító, üzleti vízumokat, és azzal néz szembe, hogy emiatt az uniós üzletemberek és dolgozók elhagyják az országot, hacsak nem változtatnak ezeken a szabályokon;

22.   üdvözli az űralkalmazásokra (műholdas helymeghatározás, földmegfigyelés, műholdas kommunikáció), a világűrbe való kijutásra (indító és jövőbeli űrszállítási rendszerek), az űrtudományra és az űrtechnológia-fejlesztésre kiterjedő, az Európai Bizottság, az Európai Űrügynökség és a Roscosmos (Orosz Föderális Űrügynökség) között 2006 márciusában létrehozott háromoldalú űrkutatási párbeszéd keretében az EU és Oroszország között zajló űrkutatási együttműködés elmélyítését; megjegyzi, hogy a közös gazdasági térségen belül az űrkutatási együttműködést elsőbbséget élvező ágazatként azonosították;

23.   felszólítja Oroszországot, hogy vegyen részt az Európai Közösség keretprogramjai által támogatott európai kutatási infrastruktúra kiépítésében; úgy véli, hogy egy ilyen ösztönző lehetővé tenné a jelentős orosz humán- és pénzügyi erőforrások kutatási, fejlesztési és innovációs területen történő hatékony felhasználását és további fejlesztését, így hasznos lenne mind Európa, mind Oroszország számára; (PPE)

24.   felhívja Oroszország és az Egyesült Államok kormányát, hogy az EU tagállamainak közvetlen vagy közvetett bevonásával mélyítsék el a védelemről és biztonságról folyó párbeszédet; sürgeti mindkét ország kormányát, hogy teljes körűen vonják be az EU-t és tagállamait a párbeszédbe, és tartózkodjanak minden olyan lépéstől és döntéstől, amely az európai kontinens békéjét és stabilitását fenyegető veszélynek tekinthető;

25.   felhívja az orosz kormányt - az Európai Unióval és a koszovói európai uniós kapcsolattartó csoport többi tagjával együtt -, hogy pozitívan járuljon hozzá egy fenntartható politikai megoldáshoz Koszovó jövőjét, valamint a Nyugat-Balkán stabilitásának további megszilárdítását illetően;

26.   felhívja Oroszországot, hogy ne ellenezze az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziója (EULEX KOSOVO)(4) elindítását, valamint támogassa az EBESZ-t és erősítse meg megbízatását, amely lehetővé teszi a koszovói alkotmányban előírt biztosítékok maradéktalan végrehajtását, illetve a koszovói hatóságok elkötelezettségét az intézményi decentralizáció tekintetében, valamint a nem többségi közösségek, illetve a kulturális és építészeti örökség védelme tekintetében;

27.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassanak az orosz kormánnyal közös olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a közös szomszédok biztonságának és stabilitásának erősítése, különösen a fehéroroszországi demokrácia létrehozásáról folytatott megerősített párbeszéd, valamint az abháziai, dél-oszétiai, hegyi-karabahi és a Dnyeszteren túli régiókban fennálló konfliktusok végleges megoldására irányuló közös erőfeszítések révén;

28.   komoly aggodalmának ad hangot, amiért Oroszország úgy határozott, hogy erősíti kapcsolatait a grúziai Abházia és Dél-Oszétia régiókkal, és újra megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja Grúzia területi integritását; felszólítja Oroszországot, hogy tartózkodjon minden további lépéstől, amely fokozhatja a feszültséget és hogy tegyen lépéseket Grúziához fűződő kapcsolatai javítása érdekében; bízik abban, hogy Medvegyev elnök és Szakasvili elnök minapi szentpétervári találkozója az Oroszország és Grúzia közötti kapcsolatok javulásához fog vezetni;

29.   felhívja a soros elnökséget, hogy az EU-Oroszország csúcstalálkozón hozza fel a grúz kémrepülőgépek oroszországi kilövései, valamint a Abháziába küldött orosz csapatok számának közelmúltbeli jelentős növekedésének kérdését, és ajánlja fel az Unió fokozottabb részvételét a konfliktusrendezési folyamatban;

30.   felhívja az EU-t és Oroszországot, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hogy folytassák az iráni nukleáris kérdés megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseiket; elismeri, hogy további együttműködésre van szükség Oroszországgal a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzése érdekében, és felhívja mindkét felet, hogy teljesítsék kötelezettségeiket különösen Dél-Korea és az iráni atomfegyver ügyében;

31.   kéri Oroszországot, hogy fontolja meg a CFE szerződésben való részvételének egyoldalú felmondását, és alkalmazzon tárgyalásos utat jogos érdekeinek védelmében, elkerülve a CFE szerződés fellazulását; felhívja a NATO-tagállamokat, hogy ratifikálják a CFE szerződés 1999-ben módosított változatát;

32.   üdvözli Oroszország határozatát, amely szerint segíti az Európai Unió békefenntartó küldetésének ellátását Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban, továbbá támogatja Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Javier Solana, az EU főképviselője nyilatkozatát, amely kimondja, hogy a válságkezelés terén Oroszország és az EU közötti együttműködés nem merül ki Oroszországnak az EU fent említett EUFOR Tchad/RCA műveletében való részvételével, és hogy a két fél egy "méltányos partnerség és együttműködés" alapján kész keretmegállapodást aláírni e tárgyban;

33.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL L 327., 1997.11.28., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0528.
(3) A Tanács 2007. október 15-i 2007/677/KKBP együttes fellépése az Európai Unió csádi köztársasági és közép-afrikai köztársasági katonai műveletéről (HL L 279., 2007.10.23., 21. o.) és a Tanács 2008. január 28-i 2008/101/KKBP határozata (HL L 34., 2008.2.8., 39. o.).
(4) A Tanács 2008. február 4-i 2008/124/KKBP együttes fellépése az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (HL L 42., 2008.2.16., 92. o.)


A juh/bárány és kecske ágazat jövője Európában
PDF 240kWORD 68k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása az európai juh-/bárány- és kecskeágazat jövőjéről (2007/2192(INI))
P6_TA(2008)0310A6-0196/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a megrendelésére készült, "Az európai juhhús- és kecskehúságazat jövője" című tanulmányra,

–   tekintettel a 21/2004/EK rendeletnek a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítása bevezetésének időpontja tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2007. december 13-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0196/2008),

A.   mivel a juh- és kecskeágazat az EU-ban fontos hagyományos gazdálkodási vállalkozásokból áll, amelyek több ezer termelő megélhetését biztosítják, és kivételes minőségű, valamint sajátos jellemzőkkel rendelkező termékeket és melléktermékeket biztosítanak, ezzel jelentős társadalmi-gazdasági értékekkel járulva hozzá az unió vidéki térségeinek fejlődéséhez,

B.   mivel a juh- és kecsketenyésztés – beleértve a hagyományos fajtákat is – kulcsfontosságú környezeti szerepet tölt be, amelybe beletartozik a kevésbé termékeny területek természetes fenntartása valamint az érzékeny tájak és ökoszisztémák megőrzése; mivel a juh- és kecsketenyésztésnek köszönhetően századokon keresztül sikerült megőrizni az olyan őshonos fajtákat, mint a Dehesa; mivel emellett ezen állatok táplálkozási szokásait tekintve, amelyekben az állatok legeltetése fontos tényező, a juhok és kecskék hozzájárulnak a növényvilág biodiverzitásának fenntartásához, a vadon élő állatok védelméhez, valamint megtisztítják a természetes élőhelyeket a száraz növényi anyagoktól, ami a földközi-tengeri térség országaiban igen fontos a tűzmegelőzés szempontjából,

C.   mivel az unióban a – kedvezőtlenebb területeken koncentrálódó – juh- és kecskeágazatban a termelés jelentős mértékű csökkenése és a termelők kivonulása, valamint az tapasztalható, hogy az ágazat képtelen fiatal juh- és kecsketenyésztőket vonzani,

D.   mivel az Európában jelenleg tomboló kéknyelv-betegség járvány igen súlyos annak időtartama és terjeszkedése, a különféle szerotípusoknak eddig a betegségtől mentes területeken való terjedése, valamint az állatok mozgására és a kereskedelemre kirótt korlátozások súlyos társadalmi és gazdasági következményei miatt,

E.   mivel az EU juh- és kecskeágazatára a termelők alacsony jövedelme, a visszaeső hazai termelés és – különösen a fiatalabb nemzedékek körében – a csökkenő fogyasztás jellemző, és növekvő nemzetközi piaci versenynek van kitéve a belső piacon,

F.   mivel az állati takarmányok és általában a tenyésztéshez szükséges anyagok árának emelkedése különös fenyegetést jelent a juh- és kecsketenyésztésre és további terheket ró a már egyébként is versenyképességének határait feszegető ágazatra,

G.   mivel a jelenlegi gazdasági helyzet és a világszintű kereslet, illetve a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer árának várható alakulása az EU számára létszükségletté teszi, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerülje az importált állattenyésztési termékektől és takarmányoktól való függést, és jobb egyensúlyt biztosítson e termékek, és különösen a juh- és kecsketenyésztés hagyományos, védett termékei között, amelyek terén az uniós piac önellátó volt,

H.   mivel az unió északi és déli részén jelentősen eltér a juh- és kecsketenyésztés léptéke,

I.   mivel a juhtenyésztést – ami mindig is sokféle jól ismert betegségnek volt kitéve – most olyan újonnan felbukkanó betegségek is érintik, mint a kéknyelv-betegség;

J.   mivel az uniós bárányhús ágazat nem részesül jelentős mértékben a mezőgazdaságot támogató közösségi költségvetésből, és a fogyasztói preferencia kialakítása érdekében tartós népszerűsítő kampányra van szüksége,

K.   mivel a közös agrárpolitika (KAP) közelgő állapotfelmérése lehetőséget biztosít arra, hogy az idevágó politikai eszközökkel, valamint a KAP keretében a juh- és kecskeágazatnak nyújtott támogatással foglalkozzanak,

1.   elismeri, hogy sürgősen az EU mezőgazdasági miniszteri összetételben ülésező Tanácsának és a Bizottságnak a fellépésére van szükség az uniós juhhús- és kecskehústermelés, valamint juhtej- és kecsketejtermelés jövedelmező és fenntartható jövőjének biztosítására, az ilyen termékek fogyasztásának további ösztönzésére, valamint a fiatal juh- és kecsketenyésztőknek az ágazatban való megtartásához és odavonzására, és támogatja e hagyományos, környezetbarát, a közösségi piacot ellátó és a Közösség juh- és kecsketenyésztésből származó termékkészleteit biztosító gazdaságok fenntartását;

2.   tudomásul veszi a Bizottságnak a politikai eszközök felülvizsgálatára irányuló szándékát, azokban az esetekben, amelyekben negatív hatást lehet kimutatni; üdvözli, hogy e konkrét kérdéssel az Európai Bizottság nemrégiben közzétett "Felkészülés a KAP-reform "állapotfelmérésére" című közleménye (COM(2007)0722) szintén foglalkozott;

3.   felhívja az EU mezőgazdasági miniszteri összetételben ülésező Tanácsát és a Bizottságot, hogy sürgősen nyújtson további pénzügyi támogatást az uniós juh- és kecsketenyésztőknek, valamint juhtej- és kecsketejtermelőinek annak érdekében, hogy az unióban élénk, önellátó, piacvezérelt és fogyasztóorientált juh- és kecsketenyésztést alakítson ki; felhívja továbbá az EU mezőgazdasági miniszteri összetételben ülésező Tanácsát és a Bizottságot, hogy a KAP állapotfelmérésének részeként különböző intézkedések végrehajtásával vizsgálja meg az említett ágazatok jövőjét, minden tagállamnak biztosítva azt a rugalmasságot, hogy választhasson az alábbi finanszírozási lehetőségek közül, szem előtt tartva a belső piaci verseny torzulása elkerülésének szükségességét:

   - új, anyajuhonként fizetendő, a juhtenyésztés fenntartását szolgáló, környezeti szempontú támogatás bevezetése, amelyet vagy a) közvetlenül európai uniós pénzeszközökből finanszíroznának, vagy b) az EU és a nemzeti kormányok társfinanszíroznának a termelés visszaesésének megállítása érdekében, és amely a juhtenyésztés fenntartásához társuló pozitív környezeti tényezőkhöz, valamint a tenyésztés technikai és minőségi területei javításának eléréséhez kapcsolódik,
   - a közös agrárpolitika 1. pillére keretében a fel nem használt pénzeszközök rendelkezésre állásának és hasznosításának elemzése annak érdekében, hogy ezt a támogatást a juh- és kecskeágazatba irányítsák át,
   - a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet(2) 69. cikkének módosítása a KAP állapotfelmérése keretében, hogy a tagállamok nemzeti kifizetéseiknek akár 12%-át fordíthassák a nehéz helyzetben lévő ágazatok támogatására vagy a hátrányos helyzetű területeken a mezőgazdaság fenntartására,
   - a KAP második pillér szerinti "állapotfelméréséből" eredő új kihívások körében a juh- és kecsketenyésztők támogatását szolgáló intézkedések bevezetése, a modulációs támogatási alapok felhasználásának lehetőségével;

4.   felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre további kifizetési kötelezettségvállalásokat a hegyvidéki régiókban és más, különleges nehézségekkel küzdő területeken ritka hagyományos és regionális juh- és kecskefajtákat tenyésztők számára a mezőgazdaságban a biodiverzitás fenntartása, valamint az érzékeny területeken a juhtenyésztés megőrzése érdekében;

5.   a KAP állapotfelmérésének felülvizsgálatára vonatkozó egyszerűsítési eljárás részeként felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az állattenyésztők a környezetvédelmi feltételeknek való kölcsönös megfelelőséggel kapcsolatos helyszíni ellenőrzésekről 14 nappal korábban értesítést kapjanak;

6.   megállapítja, hogy a termelőknek a juhhústermékekből származó, a kiskereskedelmi ár százalékában kifejezett jövedelme nem elégséges és felhívja a figyelmet az Európai Unión belül működő nagy szupermarketek hatalmi visszaélései vizsgálatának és a helyzet orvoslásának szükségességéről szóló nyilatkozatára(3); üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság egy, az agrár-élelmezési ágazat versenyképességével foglalkozó magas szintű munkacsoportot hozott létre, amely meg fogja vizsgálni a forgalmazásban a piaci erőviszonyokat, és elvárja a Parlament képviselőitől, hogy munkájában teljes körűen vegyenek részt;

7.   felhívja a Bizottságot a juhhús és kecskehús ellátási láncának megvizsgálására annak biztosítása céljából, hogy a termelők a piacról méltányos jövedelemben részesülnek;

8.   felhívja a Bizottságot arra, hogy az árak mesterséges emelésének korlátozása érdekében támogassa a termelők és termelői szervezetek általi közvetlen értékesítéshez szükséges feltételek kialakítását;

9.   megjegyzi, hogy a juh- és a kecsketej termelését ugyanúgy ösztönözni kell, mint a juh- és kecskehús termelését annak érdekében, hogy garantálják a széles körben elismert minőségű és jellegzetességű tej és sajt teljes termelési láncának állandóságát;

10.   felhívja az EU mezőgazdasági miniszteri összetételben ülésező Tanácsát és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy közösségi finanszírozás bevezetésének lehetőségét a juhok elektronikus azonosító rendszerére vonatkozóan, amely rendszer 2009. december 31-étől az Unió egészében alkalmazandó, mivel még ha segíti is ez a rendszer a nyomon követést, a nyájak kezelését és a csalás elleni küzdelmet, ugyanakkor újabb adminisztratív terheket és nagyobb költségeket ró erre a válságban lévő ágazatra;

11.   felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az olyan súlyos állatbetegségekre való reagálási képességét, mint a kéknyelv-betegség mostani kitörése, egy új uniós állategészségügyi stratégia, kutatási támogatás, a veszteségek megtérítése, kifizetési előlegek stb. révén;

12.   felhívja a Kereskedelmi Világszervezet egyeztetésein részt vevő uniós tárgyalócsoportot, hogy csökkentsék a juhhúsra vonatkozóan javasolt vámkedvezmények mértékét, és biztosítsák, hogy a juhhús-termékek esetében az EU élhessen az érzékeny termék státusz lehetőségével;

13.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a behozatali kvóták jelenlegi kezelési rendszereit annak biztosítása érdekében, hogy az unióból származó bárányhúst ne érje tisztességtelen verseny;

14.   felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be kötelező uniós rendszert a juhhústermékek címkézésére, amelyen az egész Unióban használt közös logó szerepelne, hogy a fogyasztók meg tudják különböztetni az uniós és a harmadik országokból származó termékeket, és amely számos kritériumon alapulna, beleértve a gazdaságok tanúsítási rendszerét és a származási ország feltüntetését, ily módon biztosítva, hogy a fogyasztók teljes mértékben tisztában legyenek a termék származási helyével; úgy véli, hogy a rendszert olyan módon kell kialakítani, hogy megelőzzék a tagállami és regionális szinten már létező promóciós címkézési rendszerek aláásását;

15.   hangsúlyozza, hogy az ágazat támogatásának leghatékonyabb és fenntarthatóbb módja a piac fejlesztésében, a fogyasztók tájékoztatásában, az érintett termékek táplálkozási és egészségügyi előnyeinek kiemelésében és a fogyasztás fellendítésében rejlik;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy növelje az EU élelmiszer-támogatási költségvetését, amely 2008-ra 45 000 000 EUR, és különítsen el finanszírozást az Unióból származó juhhús számára, valamint változtassa meg, egyszerűsítse és ésszerűsítse a költségvetés működésére vonatkozó gyakorlati szabályokat, hogy a bárányhústermékek jelentős mértékben részesülhessenek a költségvetésből;

17.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tulajdonítsanak nagyobb fontosságot a juhtenyésztés által a gazdasághoz és a legtöbb nehézséggel küzdő területek fenntarthatóságához való hozzájárulásban, valamint a vidéki gazdálkodás tekintetében betöltött alapvető szerepnek, és prioritásként tegye könnyebbé a fiatal gazdálkodók számára az ágazatban a vállalkozás beindítását;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy koordináljon népszerűsítő kampányokat az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) és az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) jelzéssel ellátott juh- és kecskehústermékekkel kapcsolatban, és a fogyasztás maximalizálása érdekében az érintett tagállamokat célozza meg;

19.   felhívja a Bizottságot, hogy végezzen általánosan és uniós szinten kommunikációs kampányt, amely valamennyi fogyasztót célozza, és amelyet innovatív intézkedések támogatnak (a különböző fogyasztási készítmények többféle értékesítési helyen való elérhetővé tételétől az ünnepelt európai szakácsok által vezetett kampányokig), hangsúlyozva a termék minőségét és terjesztve az annak konyhaművészetben való felhasználási lehetőségeire vonatkozó ismereteket;

20.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak programokat a tenyésztők arra való ösztönzésére, hogy tenyésztői és forgalmazói csoportokat hozzanak létre, vegyenek részt a termékek közvetlen forgalmazásában, valamint termeljenek különleges minőségű juh- és kecskehús-termékeket, valamint juh- és kecsketej-termékeket, és igazolják a különleges minőséget (például biotermékek és regionális specialitások esetében);

21.   felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az EU-ból származó juhhús- és belsőségkivitel piacainak megnyitásához azokban a harmadik országokban, amelyekben jelenleg szükségtelen korlátozások vannak érvényben;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy a juh- és kecskehús-ágazatot szerepeltesse "az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési programban (2008–2013)(4)", hogy a juh- és kecskehús egészségi és fehérjeforrásként megmutatkozó előnyeit népszerűsítse a fogyasztók, különösen a fiatalok körében, akik kevés juh- és kecskehús-terméket fogyasztanak, valamint hogy végezzen aktív tájékoztató kampányt a tagállamokban a juhhúsról és a kecskehúsról, valamint az azokból származó termékekről;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a kutatást és fejlesztést a kiskérődzők ágazatában, mind a gazdaságokban végzett technikai innovációra, mind pedig a bárányhús, a sajt és az ötödik negyedként ismert – és jelenleg szinte elhanyagolható anyagi bevételt hozó – melléktermékek, például a gyapjú és az irha tekintetében, a termékekkel kapcsolatos innovációra összpontosítva;

24.   figyelmeztet az olyan szakmák eltűnésére, mint a juhtenyésztő, juhpásztor, juhfejő és juhnyíró, és kéri a Bizottságot, hogy az ágazatnak szóló stratégia tartalmazza a nyilvánossággal való kommunikációt, az oktatási központok közötti szakembercseréket, valamint az agrárképzés szakembereinek és diákjainak szóló, tagállamok közötti mobilitási programokat;

25.   hangsúlyozza, hogy a gyógyszerkutatás támogatása és a forgalomba hozatali engedélyezés egyszerűsítése révén a juh- és kecskeágazatnak szánt gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények hozzáférhetőségének uniós szintű javítására van szükség;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy – egyebek mellett a kéknyelv-betegségre való tekintettel – gyorsítsa fel azon kutatások ütemét, amelyek az állatbetegségek kitörésének okaira és ellenőrzésük módjaira irányulnak, alakítson ki hatékony ellenőrzési stratégiát, hangolja össze a tagállami intézkedéseket, mozdítsa elő az oltóanyagok kifejlesztését és nyújtson pénzügyi támogatást az állomány vakcinázásához; felhív arra, hogy az intézkedések jegyzékéből a lehető leggyorsabban töröljék az állatbetegségek ellenőrzésére szolgáló azon jogszabályi intézkedéseket, amelyeknek eredménytelensége az idők során bebizonyosodott;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő az ágazat árainak átláthatóságára irányuló javaslatokat annak érdekében, hogy információt nyújtsanak a termékek árairól a fogyasztóknak és a termelőknek;

28.   felhívja a Tanács elnökségét és a Bizottságot, hogy szorosan kísérjék figyelemmel az EU juh- és kecskeágazatát, és biztosítsák az elrendelt politikai módosításokra vonatkozó, a Parlamentnek szóló rendszeres jelentéstételt;

29.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Ezen a napon elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0619.
(2) HL L 270., 2003.10.21., 1. o. A legutóbb a 470/2008/EK rendelettel (HL L 140., 2008.5.30., 1. o.) módosított rendelet.
(3) Elfogadott szövegek, 2008.02.19., P6_TA(2008)0054.
(4) Az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról szóló, 2007. október 23-i 1350/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 301., 2007.11.20., 3. o.).


Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első "Intelligens autó" jelentés
PDF 225kWORD 59k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott, "Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első "Intelligens autó" jelentés" című bizottsági közleményről (2007/2259(INI))
P6_TA(2008)0311A6-0169/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az "Intelligens autó" kezdeményezésről szóló, "A gépjárművek intelligenciájának, biztonságának és tisztaságának fokozása érdekében alkalmazott információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos ismeretterjesztés" című közleményére (COM(2006)0059) ("Intelligens autó" kezdeményezés),

–   tekintettel a Bizottságnak "Az eCall helyes pályára állítása – Cselekvési terv (3. e-biztonsági közlemény)" című közleményére (COM(2006)0723),

–   tekintettel a Bizottság által az Európai Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, "Európai energiapolitika" című közleményre (COM(2007)0001),

–   tekintettel a Bizottságnak az "i2010 – 2007. évi éves jelentés az információs társadalomról" című közleményére (COM(2007)0146),

–   tekintettel az "Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első "Intelligens autó" jelentés" című bizottsági közleményre (COM(2007)0541)

–   tekintettel a Bizottságnak a 2006. december 22-i, járműfedélzeti információs és kommunikációs rendszerek biztonságos és hatékony használatáról szóló 2007/78/EK ajánlására: az ember-gép felületről szóló európai elvi nyilatkozat aktualizálása(1),

–   tekintettel az "Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni" című, 2003. február 12-i bizottsági Fehér Könyvre(2),

–   tekintettel a "Közúti biztonság: e­segélyhívó mindenkinek" című, 2006. április 27-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az "Európai Cselekvési Program a Közúti Közlekedés Biztonságáért – félidős értékelés" című, 2007. január 18-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a "Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára" című, 2007. július 12-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégiáról szóló, 2007. október 24-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a "CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keret" című, 2008. január 15-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0169/2008),

A.   mivel a közlekedés környezetvédelmi költségeit Európa GDP-jének 1,1%-ára becsülik,

B.   mivel a közlekedési ágazat felelős az Unió teljes energiafogyasztásának 30%-áért, és ebből 60%-ot tesz ki a közúti közlekedés,

C.   mivel a személygépjármű-használat az Unió teljes CO2-kibocsátásának körülbelül 12%-áért felelős,

D.   mivel az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülésén azt a határozott célt tűzte ki, hogy 2020-ra az EU 20%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását,

E.   mivel a Bizottság célkitűzése az, hogy az új személygépkocsik és könnyű tehergépjárművek esetében 2012-ig 120g/km-re csökkenti az átlagos széndioxid-kibocsátást,

F.   mivel az EU még nem teljesítette az európai közlekedéspolitikáról szóló fent említett Fehér Könyvben foglalt azon célt, hogy 2010-re a 2001-es szinthez képest 50%-kal csökkenti az európai közutakon történő, halálos kimenetelű balesetek számát,

G.   mivel a Bizottság becslései szerint az e­segélyhívó – az uniós, járműbe épített vészhelyzeti segélyhívó rendszer – teljes körű kiépítettsége esetén évente akár 2 500 életet menthet meg az Európai Unióban,

H.   mivel a Kölni Egyetem kutatásai azt mutatják, hogy ha minden gépjármű rendelkezne elektronikus stabilitásvezérléssel, úgy évente 4 000 életet lehetne megmenteni Európa közútjain, továbbá 100 000 sérülés is elkerülhető lenne,

I.   mivel a hordozható navigációs készülékek piaca a 2005. évi 3,8 millió eladott készülékről 2006-ra több mint 9 millióra emelkedett,

J.   mivel a technikai biztonsági rendszerek gyakran nagyobb biztonságérzetet nyújtanak, és emiatt az autóvezetők hajlamosak kevésbé felelősségtudatos módon vezetni a gépjárművet; mivel ezért szükséges hangsúlyt helyezni a gépjárművezetők megfelelő oktatásának elsődleges fontosságára, valamint az intelligensebb vezetés előmozdítására,

1.   üdvözli az "Intelligens autó" kezdeményezést és az alábbi három pilléren belül elért előrelépést: az érintett felek közötti koordinálás, kutatás és technológiai fejlesztés, valamint figyelemfelhívás;

2.   úgy véli, hogy az intelligens járműrendszerek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy csökkenjenek a torlódások, a környezetszennyezés, valamint a közúti balesetek és azok súlyossága, azonban piaci elterjedtségük még túlságosan alacsony;

3.   úgy véli, hogy a tagállamoknak közös technológiai kezdeményezésekkel kell támogatniuk az e-biztonsági kezdeményezéseket, és aktívabban részt kell venniük azokban, és hogy ösztönözni kell más magánberuházási kezdeményezéseket a kutatás és fejlesztés területén;

4.   bátorítónak tekinti, hogy tizenhárom tagállam és három nem uniós ország is aláírta az e­segélyhívó egyetértési nyilatkozatot, és továbbra is támogatja ezen intézkedést;

5.   kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a közúti biztonság területén tevékenykedő intézményeket baleset-szimulációs képzések tartására, mivel a halálos kimenetelű közúti balesetek számát mindenekelőtt a baleset-megelőzési technikák, valamint az elsősegélynyújtás aktív alkalmazásával lehet csökkenteni; úgy gondolja, hogy a képzési szerveknek a vészhelyzetekben alkalmazandó helyes magatartást kell tanítaniuk;

6.   arra biztatja a többi tagállamot, hogy mihamarabb – lehetőleg még 2008 közepe előtt – írják alá e nyilatkozatot, ezáltal támogatva ezen életmentő eszköz gyors bevezetését, valamint hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak tovább kell fejlesztenie az egységes európai segélyhívó (112) Európai Unió területén történő teljes harmonizálására és az e-segélyhívó rendszerre (E112) vonatkozó szabályozási keretet;

7.   kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az autógyártók által ezen eszköz esetében már alkalmazott átviteli módszerek érvényességét;

8.   továbbra is támogatja a Galileo programot és annak sok olyan lehetséges jellemzőjét, amelyek az ezen kezdeményezésekre vonatkozó információkat megbízhatóbbakká tehetik;

9.   emlékeztet a Bizottság által kijelölt célra, mely szerint 2012-től az új járművek 100%-ának rendelkeznie kell elektronikus stabilitásvezérléssel;

10.   emlékeztet arra, hogy már az olyan régóta ismert, egyszerű eszközök is, mint a csökkentett súlyú ülések vagy gumiabroncsok, a hőtárolók a motorok esetében vagy a fékenergia-visszanyerés, a CO2-kibocsátás csökkentésének lehetséges módjait képezik, ezek azonban sok járműbe nincsenek beépítve; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy követeljék meg e technikailag egyszerűbb eszközök beépítését minden autóba;

11.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a balesetelkerülést célzó új rendszerek fejlesztésének fontosságát, beleértve az új nyersanyagokat és a járművek, valamint a jármű és az út közötti, aktív érzékelők általi automatikus összeköttetéseket;

12.   hangsúlyozza az intelligens járműrendszerek időszerű és széleskörű piaci megvalósulásának fontosságát, mivel az ilyen rendszerek többek között azáltal is kitűnnek, hogy képesek kölcsönösen hatni egymásra az intelligens infrastruktúrákkal; emlékeztet arra, hogy az elektronikus rendszerek rendszeres technikai karbantartást igényelnek;

13.   ezért kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki irányvonalakat annak érdekében, hogy bátorítsák a tagállamokban a környezetvédelmi és a járműbiztonsági eszközökre vonatkozó ösztönzők bevezetését;

14.   arra biztatja az érintett feleket, hogy tegyenek megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy ezen új eszközök megfizethetőek legyenek, és ezáltal biztosítsák a fogyasztói kereslet növekedését;

15.   ezért kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák az intelligens környezetvédelmi és járműbiztonsági eszközökkel felszerelt járművek megvásárlása vonatkozó adókedvezmények megteremtésére irányuló fáradozásaikat, amint azok már rendelkezésre állnak a kevésbé szennyező járművek megvásárlására vonatkozóan;

16.   kéri a tagállamokat, a Bizottságot és a gépjárműipart, hogy a tudatosságnövelő kampány részeként biztosítsanak tömör, világos és érthető tájékoztatást annak érdekében, hogy üzenetük a lehető legszélesebb közönséghez eljusson, beleértve a gépjármű-kereskedéseket és az autósiskolákat is, és tájékoztassa azt az intelligens járműrendszerekről;

17.   kéri, hogy a bevezetett ösztönzőket kapcsolják össze a gépjárművezetők számára szervezett megelőzési és közútbiztonsági képzésre vonatkozó intézkedésekkel;

18.   úgy véli, hogy a közúti biztonság hasznot húz majd a járművekben levő intelligens készülékek és az egymással kommunikáló berendezések, valamint az infrastruktúrákba integrált eszközök közötti jobb kölcsönhatásból;

19.   javasolja, hogy a Bizottság fordítson különös figyelmet azokra a tagállamokra, ahol csak nagyon korlátozott mértékben lehet hozzájutni az intelligens rendszerekhez;

20.   tudatában van annak, hogy az új technológiák bevezetésének fokozatosan kell történnie;

21.   hangsúlyozza, hogy az "Intelligens autó" kezdeményezés nem valósítható meg teljesen az "Intelligens utak" kezdeményezésektől függetlenül;

22.   üdvözli ezért a Bizottság arra vonatkozó elkötelezettségét, hogy 2008-tól elindít egy programot annak érdekében, hogy előkészítse a közlekedési infrastruktúrát az együttműködési rendszerek integrálására, valamint a Bizottságnak a rádióspektrum-bizottsággal való együttműködését az intelligens közlekedési rendszerek spektrumának az együttműködési rendszerek számára történő kiosztása és harmonizálása terén;

23.   hangsúlyozza, hogy koherens, ágazatokon átnyúló stratégiákra van szükség EU-szinten, és hogy javítani kell azokat a járműiparra, távközlési ágazatra, mentőszolgálatokra, társadalombiztosításra, a nyilvános építési megbízásokra és infrastruktúrára, kutatóintézetekre és főiskolákra vonatkozó politikai keretfeltételeket, amelyek ösztönzést jelenthetnének a megelőző biztonsági alkalmazások és technológiák továbbfejlesztésére vonatkozóan;

24.   sürgeti az érintett feleket, hogy hozzanak létre megfelelő "intelligens környezetet" az utakon és az infrastruktúrákon belül annak érdekében, hogy az új intelligens eszközök megfelelően működhessenek, és lehetőség legyen azok teljes kihasználására; ide tartozik az útkapacitások jobb kihasználása, valamint az intelligens útfelügyeleti rendszerek (azonos idejű felügyelet) is;

25.   ösztönzi a gépjárműipart, hogy az új járművek tervezésekor vegyék figyelembe a legújabb gépjármű-biztonsági eszközöket, valamint az új járművek építésekor tervezzék be az energiafogyasztás és a környezetvédelmi szempontból releváns adatok, mint például a valós CO2- és finompor kibocsátás mérésére és kijelzésére szolgáló eszközöket is;

26.   emlékeztet arra, hogy az információs és kommunikációs technológián (IKT) alapuló rendszerek a hatékonyabb közlekedésirányítás, az alacsonyabb üzemanyag-fogyasztás és a környezettudatos vezetés (eco-driving) megkönnyítése révén hozzájárulhatnak a levegőszennyezést okozó gázkibocsátás csökkentéséhez;

27.   felkéri a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan módszert, amely révén mérhető az információs és kommunikációs technológiáknak a CO2-kibocsátásra kifejtett hatása, illetve hogy a már meglévő eredményeket koordinálja és tegye közzé;

28.   tudomásul veszi, hogy nő a hordozható vagy vándorló információs és kommunikációs technológián alapuló eszközrendszerek használata és elérhetősége, és hogy az említett eszközök piaca folyamatosan bővül;

29.   kéri az érintett feleket, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket az ilyen eszközök biztonságos használatára és rögzítésére, valamint az ember és gép közötti együttműködés megkönnyítésére;

30.   emlékeztet arra, hogy megfelelő módon foglalkozni kell az adatvédelem kérdésével, és várakozással tekint az e­biztonsági fórum hamarosan elkészülő gyakorlati adatvédelmi szabályzatának közzététele elé;

31.   hangsúlyozza az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet által történő, az e-segélyhívó-szolgálatok európai szintű bevezetését szolgáló nyitott szabvány meghatározásának szükségességét;

32.   üdvözli azon önkéntes megállapodásról szóló tárgyalásokat, amely az e-segélyhívót 2010-től kezdődően minden új járműben az alapfelszereltség részévé tenné;

33.   üdvözli az elektronikus stabilitásvezérlési rendszer technikai specifikációit magában foglaló globális technikai szabályozásra vonatkozó nemzetközi egyezményről szóló tárgyalásokat, és kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a tárgyalások állásáról és azon intézkedésekről, amelyekről a kérdéssel kapcsolatban megállapodtak;

34.   várakozással tekint a biztonságosabb, tisztább, hatékony és intelligens autó kezdeményezés fejlesztéséről szóló jövőbeni jelentésekre;

35.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 32., 2007.2.6., 200. o.
(2) HL C 43. E, 2004.2.19., 250. o.
(3) HL C 296. E, 2006.12.6., 268. o.
(4) HL C 244. E, 2007.10.18., 220. o.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0345.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0469.
(7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0007.


Burma
PDF 122kWORD 45k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása a politikai foglyok folyamatos fogva tartásáról Burmában
P6_TA(2008)0312RC-B6-0314/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Burmáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. április 24-i(1) és a 2007. szeptember 27-i(2) állásfoglalására,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2008. április 29-i, Burmáról/Mianmarról szóló, Luxembourgban elfogadott következtetéseire, valamint a Burmával/Mianmarral szemben alkalmazott korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2006. április 27-i 2006/318/KKBP tanácsi közös álláspontra(3),

–   tekintettel az emberi jogok burmai helyzetével foglalkozó ENSZ-különmegbízott, Tomás Ojea Quintana 2008. június 3-i, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa S-5/1 és 6/33 határozatainak végrehajtásáról szóló jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Aung Szan Szú Kji, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) szervezet főtitkára az utóbbi tizennyolc évből tizenhármat töltött politikai fogolyként házi őrizetben; mivel további 1900 főt tartottak börtönben szörnyű körülmények között pusztán azért, mert hangot adtak azon kívánságuknak, hogy demokratikus rendszer jöjjön létre Burmában, illetve tüntettek az alkotmányozó népszavazás miatt, és mivel továbbra sem világos, hogy mi történt a 2007. szeptemberi, szerzetesek által vezetett tiltakozások több tucat, máig ismeretlen sorsú résztvevőjével,

B.   mivel Aung Szan Szú Kji házi őrizetének meghosszabbítása révén a junta saját törvényét is megszegi (1975. évi államvédelmi törvény), amely kimondja, hogy senkit sem lehet vádemelés vagy perbe fogás nélkül öt évnél tovább őrizetben tartani, és mivel a rezsim továbbra is ellenáll a burmai fegyházakban jogtalanul fogva tartott politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében kifejtett nemzetközi nyomásnak,

C.   mivel ahelyett, hogy eleget tenne az ENSZ főtitkára részéről a foglyon szabadon bocsátását kérő felszólításnak, a burmai rezsim 2008. június 10-én további 16 főt tartóztatott le a Nargis-ciklon áldozatai közül, mivel jelentkeztek az ENSZ Fejlesztési Programjának irodájában, és ott humanitárius segítséget kértek,

D.   mivel 2008. június 11-én a burmai katonai junta hivatalos lapjai, köztük a rendszer szócsövének számító, "Mianmar Új Fénye" című lap Aung Szan Szú Kji nyilvános megkorbácsolását követelte, és mivel a katonai junta nem volt hajlandó elhatárolódni e gyalázatos követeléstől,

E.   mivel 2008. május 3-án a korai órákban, amikor a Nargis-ciklon elérte a Rangoon-i Insein börtönt és miután a füst pánikot okozott a börtön lakói körében, a katonák és a rohamrendőrség tüzet nyitott a foglyokra, a becslések szerint jogtalanul és szükségtelenül meggyilkolva 36, illetve megsebesítve 70 foglyot,

F.   mivel az ENSZ Burmával foglalkozó emberi jogi szakértője kérte, hogy a hatalmon lévő junta vizsgálja meg azokat a jelentéseket, amelyek szerint a múlt hónapbeli Nargis-ciklon idején a katonák több foglyot is lelőttek, és mivel a rezsim elutasította ilyen vizsgálatok lefolytatását,

G.   mivel emberi jogi csoportok arról számolnak be, hogy 2008. május 20-a. óta a burmai hatóságok megnövelt erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a ciklon túlélőit elköltöztessék a például iskolákban és kolostorokban kialakított ideiglenes szállásokról, és visszakényszerítik őket saját házaikba, még akkor is, ha ezek már nem is állnak,

1.   határozottan elítéli a burmai hatóságok azon határozatát, hogy meghosszabbítják Aung Szan Szú Kji házi őrizetét;

2.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy letartóztatták az Aung Szan Szú Kji szabadon bocsátását követelő politikai aktivisták csoportját, valamint sürgeti a burmai hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az összes politikai foglyot;

3.   elítéli, és emberiségellenes bűntettnek tartja Aung Szan Szú Kji kilátásba helyezett megkorbácsolását;

4.   az ENSZ égisze alatt történő igazságügyi vizsgálatot követel azon jelentések kapcsán, amelyek szerint a burmai hadsereg a Nargis-ciklont követően politikai foglyokat gyilkolt meg;

5.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a burmai hatóságok továbbra is fogva tartják a Nargis-ciklon azon áldozatait, akik megkíséreltek segítséget kérni a Burmában működő nemzetközi segélyszervezetektől;

6.   igen sajnálatosnak tartja, hogy a burmai junta népszavazást tart az alkotmányról csupán néhány nappal azt követően, hogy az országot pusztító ciklon sújtotta, és a hitelesség híján a népszavazás eredményét nem fogadja el hitelesnek;

7.   felszólítja a burmai hatóságokat, hogy oldják fel a békés politikai tevékenységek bármilyen korlátozását az országban, illetve indítsanak a nemzeti megbékélést és a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok visszaállítását is magában foglaló folyamatot;

8.   felszólítja továbbá a rezsimet, hogy adjon magyarázatot a buddhista szerzetesek és demokratikus aktivisták 2007. szeptemberi tiltakozásainak leverése óta eltűnt személyeket illetően;

9.   felszólítja a burmai katonai kormányzatot, hogy tartsa be az ENSZ főtitkárával kötött megállapodást, amelynek értelmében a nemzetközi humanitárius munkatársak és szállítmányok szabadon bejuthatnak a Nargis-ciklon által sújtott területekre, valamint teljes mértékben működjön együtt a nemzetközi közösséggel a szükséges segítség felmérésében; felszólítja a burmai hatóságokat, hogy hagyjanak fel a segélyek célba juttatásába való hivatalos beavatkozással és teljes mértékben működjenek együtt a humanitárus szervezetekkel;

10.   ismételten felszólítja a burmai hatóságokat, hogy kezdjenek párbeszédet a burmai társadalom valamennyi rétegével annak érdekében, hogy megvalósulhasson a tényleges nemzeti megbékélés, a demokratizálódás, illetve az emberi jogok és a jogállamiság kiteljesedése;

11.   nagyra értékeli az ENSZ különmegbízottjának legutóbbi jelentését, amely fontos bizonyítékokat tartalmaz az emberi jogok sorozatos burmai megsértésére vonatkozóan; aggodalommal állapítja meg, hogy a jelentés arra a következtetésre jut, hogy 2008. március 26. óta szinte semmilyen javulás nem történt az emberi jogok burmai helyzetét illetően;

12.   sürgeti a burmai hatóságokat, hogy folytassanak szoros párbeszédet az ENSZ különmegbízottjával, valamint tegyenek eleget azon kérésének, hogy Burmába látogathasson;

13.   felszólítja az ASEAN azon tagállamait, amelyekkel Burma szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat ápol, hogy gyakoroljanak erőteljes nyomást a burmai hatóságokra a demokratikus változások érdekében;

14.   úgy véli, hogy az EU által a burmai juntával szemben hozott, világosan körülhatárolt és célzott szankciók még mindig igen korlátozott hatással vannak a rezsimre, és ily módon nem tesznek eleget a kitűzött célnak, jóllehet 2007 szeptemberét követően e szankciók kiszélesedtek azáltal, hogy a gazdaság újabb ágazataira is embargót vezettek be; ismételten felkéri ezért a Tanácsot, hogy tegyen további lépéseket, és ténylegesen akadályozza meg a junta hozzáférését az EU támogatásaihoz; felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék figyelemmel a célzott szankciókat, illetve gondoskodjanak hatékony végrehajtásukról;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EU burmai különmegbízottjának, a burmai Állami Béke és Fejlődés Tanácsának, az ASEAN- és ASEM-országok kormányainak, az ASEAN mianmari interparlamentáris képviselőcsoportjának, Aung Szan Szú Kjinek, az NLD-nek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az ENSZ burmai emberi jogi különmegbízottjának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0178.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0420.
(3) HL L 116., 2006.4.29., 77. o.


Szomália
PDF 122kWORD 46k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása a civilek ellen rendszeresen elkövetett gyilkosságokról Szomáliában
P6_TA(2008)0313RC-B6-0316/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira az emberi jogok megsértéséről Szomáliában,

–   tekintettel az Európai Tanács elnökségének korábbi, a dzsibuti békemegállapodásról szóló nyilatkozataira ,

–   tekintettel a Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár által készített jelentésekre, amelyben aggodalmát fejezi ki az állandósult humanitárius katasztrófa miatt Szomáliában,

–   tekintettel az Afrikai Uniónak (AU) a szomáliai helyzettel kapcsolatos kezdeményezéseire és nyilatkozataira,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1744(2007) határozata által előterjesztett nemzeti megbékélési tervre, amelyet 2007 február 20-án, Etiópiának az Iszlám Bíróságok Szövetsége feletti győzelmét követően fogadtak el,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   aggódva az elhúzódó szomáliai polgárháború és ennek a béke- és megbékélési folyamatra gyakorolt hatása miatt, valamint a Szomáliai-félsziget ("Afrika szarva") egészének biztonságáért és stabilitásáért,

B.   mivel az átmeneti szövetségi kormány csapatai és a lázadók között kiújult harcok miatt Mogadishuban, Szomália fővárosában az elmúlt napokban becslések szerint 100 embert öltek meg és ezrek menekültek el lakóhelyükről, miután egyes iszlámista vezetők elutasították az átmeneti kormány és a Szövetség Szomália Újrafelszabadításáért (ARS) nevű szervezett által Dzsibutiban aláírt három hónapos tűzszüneti megállapodást,

C.   mivel a szomáliai civil társadalom, különösen a média egyes képviselői támadásoknak vannak kitéve és gyilkosságokat követnek el ellenük, és elítélve Naszteh Dáhir Farahnak, a Szomáli Újságírók Nemzeti Uniója alelnökének brutális meggyilkolását, akit az ország déli részén fekvő Kismayu városában lőttek le 2008. június 7-én,

D.   mivel 2008 eleje óta 15 segélymunkást öltek meg, köztük az egyik legismertebb szomáliai segélymunkást, Mohamed Mahdit, akit a fővárosban, Mogadishuban öltek meg ismeretlen fegyveresek,

E.   mivel az ENSZ főtitkára aggodalmát fejezte ki a gyermekkatonák toborzásának különösen Mogadishuban tapasztalható fokozódása miatt, valamint amiatt, hogy az ország csaknem összes fegyveres szervezete széles körben alkalmaz gyermekeket,

F.   mivel Szomáliában széles körben tovább folytatódik az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértése, nevezetesen a kínzás és egyéb bántalmazás, a nemi erőszak, az önkényes kivégzések, az önkényes fogva tartások, valamint a civilek és a polgári infrastruktúra elleni támadások,

G.   mivel a folyamatos konfliktus és politikai instabilitás Szomáliában kalózkodás és fegyveres rablások számára teremtett alkalmat,

H.   mivel 2007 februárja óta mintegy 856 970 szomáli menekült el Mogadishuból, míg 2,6 milliónyian (körülbelül a lakosság 35%-a) szorulnak humanitárius segítségre, és számuk év végére 3,5 millióra nőhet,

I.   mivel az ENSZ főtitkára felszólította az etióp erőket, hogy tartózkodjanak a civilek és a civil célpontok, például iskolák és kórházak elleni, válogatás nélküli támadásoktól, és felszólította az etióp hatóságokat, hogy vizsgálják ki a hadseregük által gyermekek ellen elkövetett súlyos bántalmazásokkal kapcsolatos állításokat,

1.   határozottan elítéli a folyamatos harcokat, valamint a konfliktus valamennyi résztvevője által elkövetett célzott kivégzéseket és emberi jogi jogsértéseket, amelyek következtében számos szomáli civil halt meg és humanitárius katasztrófa alakult ki;

2.   felhívja a konfliktus valamennyi résztvevőjét, hogy azonnal hagyjon fel a nemzetközi emberi jogi és humanitárius jog megsértésével, vessen véget a civilek elleni támadásoknak, a halálos fenyegetéseknek, a nemi erőszaknak, a törvénytelen letartóztatásoknak, az emberrablásoknak, valamint a civilek megfélemlítésének és a fosztogatásnak, és hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a genfi konvenciók közös 3. cikkét;

3.   felszólít a Cooperazione Italiana Nord Sud (CINS) nevű nem kormányzati szervezet két olasz és egy szomáli tagjának, Jolanda Occhipintinek, Giuliano Paganininek és Abdurrahmán Júszuf Harale szabadon bocsátására, akiket 2008. május 21-én raboltak el Mogadishutól 60 km-re délre, és akikért egymillió dolláros váltságdíjat követelnek;

4.   felszólít az emberi jogi jogsértések kivizsgálására, beleértve a gyermekek jogainak súlyos megsértését is; sürgeti az átmeneti kormányt, hogy vessen véget a gyermekek bebörtönzésének és vonja ellenőrzése alá a kézifegyverek terjedését;

5.   sürgeti a konfliktus valamennyi résztvevőjét, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a humanitárius segélyek akadálytalanul eljuthassanak az ország lakosságának érintett részéhez és tegyenek eredményes lépéseket a helyi és nemzetközi humanitárius alkalmazottak biztonságának garantálására;

6.   üdvözli a szomáliai átmeneti szövetségi kormány és az ARS között a 2008. június 9-én Dzsibutiban rendezett tárgyalásokon létrejött békemegállapodást, amelynek megszületését megkönnyítette az ENSZ-főtitkár különmegbízottja, Ahmedu Vild-Abdallah, az AU és egyéb regionális szervezetek és nemzetközi partnerek közreműködése; sürgeti az átmeneti kormányt, hogy indítson valódi megbékélési folyamatot az országban a konfliktus valamennyi résztvevőjének bevonásával, a béke, a biztonság és a stabilitás feltételeinek megteremtése érdekében;

7.   felszólít a civil társadalom, különösen a nők és a gyermekek által a nemzeti megbékélés folyamatában játszott szerep megerősítésére;

8.   felszólítja a szomáliai átmeneti kormányt, hogy az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együttműködve használjon fel minden eszközt főleg a humanitárius segélyt szállító hajók elleni kalózkodás és fegyveres rablások megelőzésére, megakadályozására és felszámolására a szomáli partok mentén;

9.   felhívja az EU-t, hogy gyakoroljon nyomást a kenyai kormányra annak érdekében, hogy az adjon menedéket a szomáli menekülteknek és biztosítsa a humanitárius segélyek akadálytalan áthaladását az El Wak határátkelőn;

10.   felhívja az adományozó országokat és főként az EU-t, hogy növelje az otthonukból elűzött személyek számára szánt humanitárius segélyeket, és nyújtson hatékony fejlesztési segítséget a szomáli lakosság számára;

11.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU-segélyeket ne az átmeneti szövetségi intézményekbe beszivárgott hadurak megerősítésére használják fel, és szükség esetén tegyen lépéseket ennek orvoslására;

12.   felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy erősítse meg a Szomáliával szembeni fegyverembargót, és tegyen határozottabb lépéseket annak érdekében, hogy a régió országai teljes mértében betartsák az embargót; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy indítson vizsgálatot a háborús és emberiesség elleni bűnökkel vádolt személyek ellen Szomáliában, és vessen ki rájuk célzott szankciókat, beleértve a Nemzetközi Büntetőbíróság elé történő állítást is;

13.   mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2008. május 15-én egyhangúlag fogadta el az 1814(2008) határozatot, amelyben 28 500 fős ENSZ békefenntartó erő esetleges bevetésére szólított fel, a politikai és biztonsági feltételek alakulásától függően; megjegyzi, hogy a javasolt ENSZ békefenntartó erő az Afrikai Unió kicsiny, 2007 márciusa óta Szomáliában tartózkodó kontingensét váltaná fel;

14.   erőteljesen ösztönzi, hogy az AU szomáliai missziója (AMISOM) és bármely későbbi ENSZ békefenntartó misszió kapjon megbízást a civilek – köztük a nők, gyermekek és a lakóhelyüket belföldön elhagyni kényszerült személyek – védelmére, és hogy e missziókban legyen egy erős emberi jogi elem, amely képes az emberi jogi jogsértések megfigyelésére, kivizsgálására és jelentésére;

15.   ismételten támogatásáról biztosítja Ahmedu Vild-Abdallahnak, az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának a nemzetközi közösség fellépésének összehangolása, a szomáliak közötti politikai párbeszéd előmozdítása, valamint a szomáliai helyzetnek az AMISOM bevetésével történő stabilizálása terén végzett erőfeszítéseit;

16.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió, az ENSZ és a Fejlesztési Kormányközi Hatóság (IGAD) főtitkárának, a szomáliai átmeneti szövetségi kormány elnökének, az etióp kormánynak és a Pán-afrikai Parlamentnek.


Irán
PDF 113kWORD 36k
Az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása Iránról
P6_TA(2008)0314RC-B6-0326/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Iránról, különösen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az EU elnökségének 2008. június 4-i és 2008. június 10-i nyilatkozataira a fiatalkorú bűnelkövetők közelgő kivégzéséről Iránban,

–   tekintettel a Mohamed Hasszanzádeh kivégzéséről 2008. június 13-án az Európai Unió nevében tett elnökségi nyilatkozatra,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének határozataira, és különösen az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2007. december 18-i 62/168. számú határozatára, és a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2007. december 18-i 62/149. számú határozatára,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a Gyermekjogi Egyezményre, melyek mindegyikét Irán is aláírta,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére

A.   mivel az emberi jogok általános helyzete Iránban 2005 óta folyamatosan romlik, és mivel csak a kivégzések száma majdnem megduplázódott 2007-ben,

B.   mivel Iránban és néhány más országban még mindig végeznek ki kiskorúakat; mivel Iránban tudomásunk szerint több fiatalkorút végeztek ki, mint a világ más országaiban, és a jelentések szerint több mint 100 személyt ítéltek halálra Iránban olyan bűncselekményekért, amelyeket 18 éves koruk alatt állítólagosan elkövettek,

C.   mivel Mohamed Hasszanzádeh fiatalkorú bűnelkövető, akit 2008. június 10-én végeztek ki, kivégzésekor még nem töltötte be a 18. életévét,

D.   mivel legalább négy másik fiatalkorú bűnelkövetőt Behnúd Sodzsáit, Mohamed Fedáeit, Szaíd Dzsazit és Behnám Zárét fenyeget kivégzés a közeljövőben, bár az iráni hatóságok ezen fiatalkorú elkövetők közül kettőnek, Behnúd Sodzsáinak és Mohamed Fedáeinek a kivégzésének egy hónapra történő felfüggesztését rendelték el,

E.   mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2008. június 10-én emlékeztette az iráni hatóságokat a halálbüntetés fiatalkorú bűnelkövetők esetében való alkalmazásának nemzetközi jog szerinti teljes tiltására,

F.   mivel az iráni fiatalkorú bűnelkövetők között olyan személyek is vannak, akiket azonos neműekkel folytatott kapcsolattal vádolnak, amelyre Iránban halálbüntetést rónak ki,

1.   határozottan elítéli az Iránban végrehajtott, különösen pedig a fiatal- és kiskorúak esetében hozott vagy végrehajtott halálbüntetéseket, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a kiskorúakra vonatkozó, nemzetközileg elismert jogi biztosítékokat;

2.   hangsúlyozza, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó halálbüntetés egyenesen ellentmond az Iráni Iszlám Köztársaság által aláírt Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezségokmányban és a Gyermekjogi Egyezményben előírt kötelességeknek és kötelezettségvállalásoknak; mindkét dokumentum határozottan megtiltja a kiskorúak és azon személyek kivégzését, akiket kiskorúként elkövetett bűncselekményekért ítéltek el;

3.   a lehető leghatározottabban elítéli Mohamed Hasszanzádeh kivégzését, aki kivégzésekor nem töltötte be 18. életévét;

4.   sürgeti az iráni hatóságokat, hogy függesszék fel Behnúd Sodzsái, Mohamed Fedáei, Szaíd Dzsazi és Behnám Záre, valamint minden más halálraítélt fiatalkorú bűnelkövető kivégzését;

5.   felhívja az újonnan megválasztott madzslisz (az iráni parlament) képviselőit, hogy a megkövezés és a gyermekkorú bűnelkövetők kivégzésének eltörlése céljából haladéktalanul fogadják el az iráni büntető törvénykönyv függőben levő reformját, tegyenek lépéseket a halálbüntetésre vonatkozó moratórium irányába, valamint hozzák összhangba az iráni jogszabályokat a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel;

6.   felszólít az azonos neműek közötti kapcsolat büntethetőségének megszüntetésére Iránban;

7.   sürgeti a tagállamokat, hogy függesszék fel azon személyek Iránba történő kiutasítását, akiket kivégzés vagy kínzás fenyeget;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, Irán állami legfelső bírósága elnökének, és az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat