Index 
Elfogadott szövegek
2008. október 21., Kedd - Strasbourg
Az Európai Közösség és Új-Zéland kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködés *
 Együttműködési szándéknyilatkozat a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet és az Európai Közösség között a légiközlekedés-védelmi ellenőrzésekről és a kapcsolódó kérdésekről *
 Gépjármű-felelősségbiztosítás (kodifikált szöveg) ***I
 Az egyszerű nyomástartó edények (kodifikált szöveg) ***I
 A gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványa (kodifikált változat) ***I
 Az EK-Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazása (kodifikált változat) *
 A légiközlekedési ágazaton belüli megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjai *
 A Közösségek saját forrásainak rendszere *
 A büntetőeljárások során felhasználandó bizonyítékok szükséges európai bizonyításfelvételi parancs *
 A tőkehal-állomány helyreállítása *
 Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele
 7/2008. számú költségvetés-módosítás tervezet
 Az európai globalizációs alkalmazkodási alap igénybevételéről (Litvánia és Spanyolország)
 Az éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítése
 Kormányzás és partnerség nemzeti, regionális és projektalapon a regionális politika terén
 "Hatékonyabb jogalkotás 2006" a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében
 A Bizottság 24. éves jelentése a közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről
 A szabályozó ügynökségek intézményi szempontjainak jövőbeli rendezése
 A Joseph Kony elleni vádemelésről és a Nemzetközi Büntetőbíróság elé állítása
 Erasmus Mundus program (2009-2013) ***I
 A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről (átdolgozott változat) ***I
 A géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználása (átdolgozott szöveg) ***I
 A tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatás (átdolgozás) ***I
 A tagállamok közötti áruforgalomra vonatkozó közösségi statisztikák ***I
 A házassági ügyekben alkalmazandó jog *
 A Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatása *
 A gyermekkereskedelem elleni küzdelem

Az Európai Közösség és Új-Zéland kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködés *
PDF 199kWORD 32k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Új-Zéland kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0170 – C6-0292/2008 – 2008/0066(CNS))
P6_TA(2008)0478A6-0367/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0170),

–   tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007-2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 170. cikkére és 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdése első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6–0292/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikkének (7) bekezdésére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A6–0367/2008),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Új-Zéland kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 412., 2006.12.30., 1. o.


Együttműködési szándéknyilatkozat a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet és az Európai Közösség között a légiközlekedés-védelmi ellenőrzésekről és a kapcsolódó kérdésekről *
PDF 198kWORD 32k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet és az Európai Közösség között a légiközlekedés-védelmi ellenőrzésekről és a kapcsolódó kérdésekről létrejött együttműködési szándéknyilatkozat megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0335 – C6-0320/2008 – 2008/0111(CNS))
P6_TA(2008)0479A6-0374/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0335),

–   tekintettel az EK-Szerződés 80. cikkének (2) bekezdésére és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0320/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikkének (7) bekezdésére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0374/2008),

1.   jóváhagyja az együttműködési szándéknyilatkozat megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek.


Gépjármű-felelősségbiztosítás (kodifikált szöveg) ***I
PDF 197kWORD 32k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0098 – C6-0144/2008 – 2008/0049(COD))
P6_TA(2008)0480A6-0380/2008

(Együttdöntési eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0098),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6–0144/2008),

–   tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0380/2008),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


Az egyszerű nyomástartó edények (kodifikált szöveg) ***I
PDF 195kWORD 32k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása az egyszerű nyomástartó edényekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0202 – C6-0172/2008 – 2008/0076(COD))
P6_TA(2008)0481A6-0381/2008

(Együttdöntési eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0202),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6–0172/2008),

–   tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0381/2008),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványa (kodifikált változat) ***I
PDF 197kWORD 32k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0369 – C6-0244/2008 – 2008/0126(COD))
P6_TA(2008)0482A6-0385/2008

(Együttdöntési eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0369),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6–0244/2008),

–   tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0385/2008),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


Az EK-Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazása (kodifikált változat) *
PDF 198kWORD 32k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0073 – C6-0147/2008 – 2008/0053(CNS))
P6_TA(2008)0483A6-0386/2008

(Konzultációs eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0073),

–   tekintettel az EK-Szerződés 104. cikke (14) bekezdésének harmadik albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0147/2008),

–   tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0386/2008),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A légiközlekedési ágazaton belüli megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjai *
PDF 198kWORD 32k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a légiközlekedési ágazaton belüli megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált változat)(COM(2008)0367 – C6-0272/2008 – 2008/0124(CNS))
P6_TA(2008)0484A6-0379/2008

(Konzultációs eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0367),

–   tekintettel az EK-Szerződés 83. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0272/2008),

–   tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel eljárási szabályzat 80. és 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0379/2008),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A Közösségek saját forrásainak rendszere *
PDF 291kWORD 43k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2000/597/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000/EK, Euratom rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0223 – C6-0197/2008 – 2008/0089(CNS))
P6_TA(2008)0485A6-0342/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0223),

–   tekintettel az EK-Szerződés 279. cikkének (2) bekezdésére és az Euratom-Szerződés 183. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0197/2008),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1), és különösen a megállapodáshoz csatolt, a pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló 3. számú nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0342/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése és az Euratom-Szerződés 119. cikkének második bekezdése értelmében;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat - módosító jogszabály
1 preambulumbekezdés
(1)  Az Európai Tanács 2005. december 15–16-i ülésén számos, a Közösség saját forrásainak rendszerével kapcsolatos következtetést tett közzé, ami a 2007/436/EK, Euratom határozat elfogadásához vezetett.
(1)  Az Európai Tanács 2005. december 15–16-i ülésén számos, a Közösség saját forrásainak rendszerével kapcsolatos következtetést tett közzé, ami a 2007/436/EK, Euratom határozat elfogadásához vezetett; továbbá arra is felkérte a Bizottságot, hogy végezze el az uniós kiadások és bevételek minden szempontot figyelembe vevő, teljes és széles körű felülvizsgálatát és erről 2008–2009 folyamán tegyen jelentést.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  A Bizottság ezért el fogja végezni a saját források rendszere működésének általános felülvizsgálatát, amelyet megfelelő javaslatok fognak kísérni, amelyek kidolgozása során teljes körűen figyelembe fogja venni az Európai Parlament munkáját és javaslatait, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz1 csatolt, a pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló 3. számú nyilatkozatban foglalt feltételeknek megfelelően.
___________________
1HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.


A büntetőeljárások során felhasználandó bizonyítékok szükséges európai bizonyításfelvételi parancs *
PDF 413kWORD 206k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról szóló tanácsi kerethatározat tervezetéről (13076/2007 – C6-0293/2008 – 2003/0270(CNS))
P6_TA(2008)0486A6-0408/2008

(Konzultációs eljárás – ismételt konzultáció)

Az Európai Parlament,

-   tekintettel a Tanács tervezetére (13076/2007),

-   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2003)0688),

-   tekintettel 2004. március 31-i álláspontjára(1),

-   tekintettel az EU-Szerződés 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

-   tekintettel az EU-Szerződés 39. cikkének (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács ismételten konzultált a Parlamenttel (C6-0293/2008),

-   tekintettel eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére, valamint 55. cikke (3) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0408/2008),

1.   jóváhagyja a Tanács tervezetét, annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát, az EK-Szerződés 250. cikke (2) bekezdésének alapján;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja ezt a tervezetet, vagy annak helyébe új szöveget kíván léptetni;

5.   amennyiben e szöveg a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt nem kerül elfogadásra, minden további javaslatot gyorsított eljárás keretében, a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben kell megvizsgálni;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Tanács tervezete   Módosítás
Módosítás 1
A Tanács tervezete
8 preambulumbekezdés
(8)  A kölcsönös elismerés alapelve a tagállamok közötti bizalom magas szintjén nyugszik. E bizalom előmozdítása érdekében e kerethatározatnak fontos biztosítékokat kell tartalmaznia az alapvető jogok védelme érdekében. Az EBP-t ennek megfelelően csak bíróknak, bíróságoknak, nyomozási bíráknak, ügyészeknek és a tagállamok által meghatározott bizonyos egyéb igazságügyi hatóságoknak szabad kibocsátaniuk e kerethatározattal összhangban.
(8)  A kölcsönös elismerés alapelve a tagállamok közötti bizalom magas szintjén nyugszik. E bizalom előmozdítása érdekében e kerethatározatnak fontos biztosítékokat kell tartalmaznia az alapvető jogok védelme érdekében. Az EBP-t ennek megfelelően csak bíróknak, nyomozási bíráknak és ügyészeknek szabad kibocsátaniuk.
Módosítás 2
A Tanács tervezete
9 preambulumbekezdés
(9)  E kerethatározat elfogadására a Szerződés 31. cikkének értelmében kerül sor, és az ezért az említett rendelkezés szerinti igazságügyi együttműködésre vonatkozik, és célja a bizonyítékok összegyűjtésében való segítségnyújtás az e kerethatározat 5. cikkében meghatározott eljárások számára. Habár a 2. cikk c) pontja ii) alpontjának megfelelően a bírótól, bíróságtól, nyomozási bírótól vagy ügyésztől eltérő igazságügyi hatóságoknak is lehet szerepe e bizonyítékok összegyűjtésében, e kerethatározat nem terjed ki a rendőrségi, vámügyi, határrendészeti és igazgatási együttműködésre, amelyeket az alapszerződések más rendelkezései szabályoznak.
(9)  E kerethatározat elfogadására a Szerződés 31. cikkének értelmében kerül sor, és az ezért az említett rendelkezés szerinti igazságügyi együttműködésre vonatkozik, és célja a bizonyítékok összegyűjtésében való segítségnyújtás az e kerethatározat 5. cikkében meghatározott eljárások számára. E kerethatározat nem terjed ki a rendőrségi, vámügyi, határrendészeti és igazgatási együttműködésre, amelyeket az alapszerződések más rendelkezései szabályoznak.
Módosítás 3
A Tanács tervezete
24 a preambulumbekezdés (új)
(24a)  Elsődleges fontosságú, hogy a lehető legrövidebb időn belül elfogadják a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, ...-i 2008/…/IB tanácsi kerethatározatot, amely biztosítja az adatvédelem megfelelő szintjét és tartalmazza a személyes adatok tagállami szinten történő feldolgozását.
Módosítás 4
A Tanács tervezete
25 preambulumbekezdés
(25)  Az EBP a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó, meglevő eljárásokkal együtt kell létezzen, ezen együttlétezést azonban átmeneti jellegűnek kell tekinteni, amíg –– a hágai programmal összhangban –– a bizonyítás gyűjtésének az ezen kerethatározat alkalmazási köréből kizárt formái is azon kölcsönös elismerésre vonatkozó eszköz hatáskörébe nem tartoznak, amelynek elfogadása a kölcsönös elismerésnek a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó eljárásokat felváltó, teljes rendszerét nyújtaná.
(25)  Az EBP a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó, meglevő eljárásokkal együtt kell létezzen, ezen együttlétezést azonban átmeneti jellegűnek kell tekinteni, amíg –– a hágai programmal összhangban –– a bizonyítás gyűjtésének az ezen kerethatározat alkalmazási köréből kizárt formái is azon kölcsönös elismerésre vonatkozó eszköz hatáskörébe nem tartoznak, amelynek elfogadása a kölcsönös elismerésnek a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó eljárásokat felváltó, teljes rendszerét nyújtaná. A Bizottságnak a lehető legrövidebb időn belül javaslatokat kellene előterjesztenie, amelyek célja a büntetőjogi bizonyítékok elismerésére szolgáló keret kiegészítése, megszilárdítva egyúttal a már elfogadott jogi szabályozást.
Egyébként a Bizottság felhívást kap arra, hogy kezdeményezze a tagállamokban alkalmazott bizonyításfelvételi rendszerek harmonizálására irányuló erőfeszítést. A harmonizálás gyakorlatilag a büntetőügyekben való együttműködés biztosításának legjobb kiindulópontja.
Módosítás 5
A Tanács tervezete
25 a preambulumbekezdés (új)
(25a)  A Bizottságnak a lehető legrövidebb időn belül egy jogalkotási eszközre vonatkozó javaslatot kellene előterjesztenie a büntetőperekben alkalmazandó eljárási biztosítékok tekintetében.
Módosítás 6
A Tanács tervezete
2 cikk – c pont
c) "kibocsátó hatóság':
c) "kibocsátó hatóság": olyan bíró, nyomozási bíró vagy ügyész, aki a nemzeti jog tekintetében felhatalmazással rendelkezik európai bizonyításfelvételi parancs kibocsátására;
i) valamely bíró, bíróság, nyomozási bíró, ügyész, vagy
ii) bármely más, a kibocsátó állam által meghatározott és adott esetben a büntetőeljárás során nyomozó hatóságként eljáró igazságügyi hatóság, amely a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik a bizonyíték megszerzésének elrendelésére a határokon átnyúló esetekben;
Módosítás 7
A Tanács tervezete
4 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  Az európai bizonyításfelvételi parancs olyan eszköz, amely mind a védelemnek, mind a vádnak rendelkezésére áll. Ennek megfelelően a védelem és a vád is kérheti az illetékes bírói hatóságtól európai bizonyításfelvételi parancs kiadását.
Módosítás 8
A Tanács tervezete
4 cikk – 6 bekezdés
(6)  A (2) bekezdés ellenére, az EBP –– amennyiben a kibocsátó hatóság ezt kéri –– az EBP végrehajtása során jelen lévő és az EBP tárgyában közvetlenül érintett személyek vallomásának rögzítésére is kiterjedhet. A végrehajtó állam nemzeti ügyek során alkalmazandó, vonatkozó szabályait kell alkalmazni az ilyen vallomások rögzítése esetén is.
törölve
Módosítás 9
A Tanács tervezete
7 cikk – 1 bekezdés – ba pont (új)
ba) a tárgyak, dokumentumok és adatok elfogadhatónak tekinthetők abban az eljárásban, amelyben azokra szükség van.
Módosítás 10
A Tanács tervezete
7 cikk – 1 a bekezdés (új)
A kibocsátó hatóság a parancsban igazolja az első bekezdésben említett feltételek teljesülését.
Módosítás 11
A Tanács tervezete
8 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az illetékes hatóságok támogatására minden tagállam kijelölhet egy vagy ‐ ha jogrendszere úgy rendelkezik ‐ több központi hatóságot. A tagállam, ha ez igazságszolgáltatási rendszerének felépítése következtében szükséges, központi hatóságát (hatóságait) bízhatja meg az EBP-k adminisztratív továbbításával és fogadásával, továbbá az ezekkel kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezéssel.
(2)  Az illetékes hatóságok támogatására minden tagállam kijelölhet egy vagy ‐ ha jogrendszere úgy rendelkezik ‐ több központi hatóságot.
Módosítás 12
A Tanács tervezete
10 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  Minden, a jelen kerethatározatnak megfelelően végrehajtott adatcserében érintett személy élhet az adatvédelemhez, így a zároláshoz, javításhoz, törléshez, vagy a személyére vonatkozó információ elérhetőségének korlátozásához való jogával, valamint jogot formálhat azon jogorvoslati lehetőségekre, amelyekkel a kibocsátó vagy a végrehajtó állam jogszabályai szerint élhetne.
Módosítás 13
A Tanács tervezete
11 cikk – 4 bekezdés
(4)  Ha a kibocsátó hatóság nem bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyészség, és ha az EBP-t a kibocsátó állam valamelyik említett hatósága nem hagyta jóvá, a végrehajtó hatóság egyedi esetben úgy dönthet, hogy az EBP végrehajtása céljából nem lehet házkutatást vagy lefoglalást végezni. Az ilyen döntés meghozatala előtt a végrehajtó hatóságnak konzultálnia kell a kibocsátó állam illetékes hatóságával.
törölve
Módosítás 14
A Tanács tervezete
11 cikk – 5 bekezdés
(5)  A tagállamok e kerethatározat elfogadásakor nyilatkozatot tehetnek, vagy azt követően értesítést küldhetnek a Tanács Főtitkársága számára, amelyben kérelmezik, hogy az említett jóváhagyásra minden olyan esetben sor kerüljön, amikor a kibocsátó hatóság nem bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész, és amikor az EBP végrehajtásához szükséges intézkedéseket hasonló hazai esetben a végrehajtó állam joga szerint bírónak, bíróságnak, nyomozási bírónak vagy ügyésznek kellene elrendelnie vagy felügyelnie.
törölve
Módosítás 15
A Tanács tervezete
11 a cikk (új)
11a. cikk
A végrehajtásra vonatkozó biztosítékok
Minden tagállam meghozza az európai bizonyításfelvételi parancs végrehajtásához szükséges rendelkezéseket, eleget téve az alábbi minimumkövetelményeknek:
a) a végrehajtó hatóság a tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzése érdekében a legkisebb beavatkozással járó eszközöket veszi igénybe;
b) a kibocsátó vagy a végrehajtó tagállam jogi szabályozásának értelmében egy természetes személy nem kötelezhető a büntetőjogi tekintetben magára nézve valószínűsíthetően terhelő tárgyak, dokumentumok vagy adatok kiadására; és
c) ha a végrehajtó hatóság tudomására jut, hogy a parancs végrehajtására a végrehajtó állam jogszabályainak megsértésével került sor, akkor erről a kibocsátó hatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell.
2.  Minden tagállam meghozza a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ha a tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzése érdekében házkutatást vagy lefoglalást tartanak szükségesnek, az alábbi minimumbiztosítékok teljesüljenek:
a) a házkutatások nem kezdődhetnek éjszaka, kivéve, ha az ügy sajátos körülményei egészen kifejezetten ezt követelik;
b) az a személy, akinél házkutatást tartanak, jogosult erről hivatalos értesítést kapni; az értesítésben fel kell tüntetni legalább a házkutatás indokolását, a lefoglalt tárgyak, dokumentumok vagy adatok megnevezését és a szóban forgó személy rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket; továbbá
c) ha az a személy, akinél házkutatást tartanak, a házkutatás során nincs jelen, akkor őt a házkutatásról a b) pontban említett hivatalos értesítést a helyszínen hagyva, illetve bármely más megfelelő módon értesítik.
Módosítás 16
A Tanács tervezete
12 cikk
A végrehajtó hatóság betartja a kibocsátó hatóság által kifejezetten feltüntetett alaki követelményeket és eljárásokat, kivéve, ha ez a kerethatározat másképpen rendelkezik, és feltéve, hogy az ilyen alaki követelmények és eljárások nem ellentétesek a végrehajtó állam alapvető jogelveivel. Ez a cikk nem keletkeztet kényszerítő intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettséget.
A végrehajtó hatóság a 11a. cikk sérelme nélkül betartja a kibocsátó hatóság által kifejezetten feltüntetett alaki követelményeket és eljárásokat, kivéve, ha ez a kerethatározat másképpen rendelkezik, és feltéve, hogy az ilyen alaki követelmények és eljárások nem ellentétesek a végrehajtó állam alapvető jogelveivel.
Módosítás 17
A Tanács tervezete
12 cikk – 1 a bekezdés (új)
A kibocsátó hatóság egyébként kötelezheti a végrehajtó hatóságot, hogy
a) a megbízás végrehajtásához szükséges mértékű eltéréstől eltekintve őrizze meg a vizsgálat és tartalmának bizalmas jellegét;
b) tegye lehetővé a kibocsátó állam egy illetékes hatósága, vagy a kibocsátó szerv által kijelölt érdekelt fél részére a megbízás végrehajtásánál való részvételt, illetve a végrehajtó hatóság feltételeivel azonos feltételek mellett történő hozzáférést az adott alkalomból megszerzett valamennyi tárgyhoz, dokumentumhoz vagy adathoz;
c) rögzítse azon személyek nevét, akik a bizonyítékokhoz a megbízás végrehajtásától a kibocsátó államhoz történő átadásukig hozzáférhettek.
Módosítás 18
A Tanács tervezete
13 cikk – 1 bekezdés – a a pont (új)
aa) az alapját képező bűncselekmény a végrehajtás szerinti tagállamban amnesztia tárgyát képezte, amennyiben ez a tagállam illetékes a bűncselekmény elkövetőjével szemben a saját büntetőjogi szabályai alapján eljárni;
Módosítás 19
A Tanács tervezete
13 cikk – 1 bekezdés – a b pont (új)
ab) ha az európai bizonyításfelvételi parancsban feltüntetett személy a végrehajtó állam joga szerint életkora miatt nem vonható büntetőjogi felelősségre a nevezett parancs alapjául szolgáló cselekményért;
Módosítás 20
A Tanács tervezete
13 cikk – 1 bekezdés – e pont
e) ha a 11. cikk (4) vagy (5) bekezdésében említett esetek egyikében az EBP-t nem hagyták jóvá;
törölve
Módosítás 21
A Tanács tervezete
13 cikk – 1 bekezdés – f pont
f) ha az EBP olyan bűncselekményekre vonatkozik, amelyeket:
törölve
i) a végrehajtó állam joga értelmében teljes egészében vagy jelentős vagy lényeges részben annak területén vagy területének minősülő helyen követtek el;
ii) a kibocsátó állam területén kívül követtek el, és a végrehajtó állam joga nem tesz lehetővé büntetőeljárást olyan bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyeket az állam területén kívül követtek el;
Módosítás 22
A Tanács tervezete
13 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az EBP elismerésének vagy végrehajtásának –– (1) bekezdés szerinti –– megtagadására vonatkozó határozatot bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész hozza meg a végrehajtó államban. Amennyiben az EBP-t a 2 cikk c) pontjának ii) alpontjában említett igazságügyi hatóság bocsátotta ki, és az EBP-t a kibocsátó államban bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész nem hagyta jóvá, a határozatot a végrehajtó állam joga szerint illetékes bármely más igazságügyi hatóság is meghozhatja, ha a végrehajtó állam joga így rendelkezik.
(2)  Az EBP elismerésének vagy végrehajtásának –– (1) bekezdés szerinti –– megtagadására vonatkozó határozatot bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész hozza meg a végrehajtó államban.
Módosítás 23
A Tanács tervezete
13 cikk – 3 bekezdés
(3)  A részben a végrehajtó állam területén vagy területének minősülő helyen elkövetett bűncselekmények tekintetében, az e cikk (1) bekezdése f) pontjának i) alpontja szerinti valamennyi döntést kivételes körülmények fennállása esetén és eseti alapon a (2) bekezdésben említett illetékes hatóságnak kell meghoznia , figyelemmel az eset egyedi körülményeire, és különösen arra, hogy a kérdéses cselekmény fő vagy lényegi része a kibocsátó államban történt-e, hogy az EBP olyan cselekményre vonatkozik-e, amely a végrehajtó állam joga szerint nem bűncselekmény, és hogy az EBP végrehajtása házkutatást és lefoglalást szükségessé tenne-e .
törölve
Módosítás 24
A Tanács tervezete
13 cikk – 4 bekezdés
(4)  Amennyiben egy illetékes hatóság az (1) bekezdés f) pontjának i) alpontjában foglalt megtagadási indok alkalmazását tervezi, a döntés meghozatala előtt konzultálnia kell az Eurojusttal.
törölve
Amennyiben egy illetékes hatóság nem ért egyet az Eurojust véleményével, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság megindokolja döntését, valamint gondoskodnak a Tanács tájékoztatásáról.
Módosítás 25
A Tanács tervezete
13 cikk – 5 bekezdés
(5)  Az e cikk (1) bekezdésének a), g) és h) pontjában említett esetekben, az EBP elismerésének vagy végrehajtásának teljes mértékű vagy részleges megtagadásáról szóló határozat meghozatala előtt a végrehajtó állam illetékes hatósága ‐ bármilyen megfelelő módon ‐ konzultációt folytat a kibocsátó állam illetékes hatóságával, és adott esetben felkéri azt bármely szükséges információ haladéktalan megadására.
(5)  Az e cikk (1) bekezdésének a), aa), ab), g) és h) pontjában említett esetekben, az EBP elismerésének vagy végrehajtásának teljes mértékű vagy részleges megtagadásáról szóló határozat meghozatala előtt a végrehajtó állam illetékes hatósága ‐ bármilyen megfelelő módon ‐ konzultációt folytat a kibocsátó állam illetékes hatóságával, és adott esetben felkéri azt bármely szükséges információ haladéktalan megadására.
Módosítás 26
A Tanács tervezete
14 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész
(2)  Amennyiben az EBP végrehajtásához házkutatás vagy lefoglalás elvégzésére van szükség, a kibocsátó államban és annak joga által meghatározott legalább három éves maximális időtartamú szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel büntethető alábbi bűncselekmények esetén semmilyen körülmények között nem vizsgálható a cselekmény kettős büntethetősége:
(2)  Amennyiben az EBP végrehajtásához házkutatásra vagy lefoglalásra van szükség, a kibocsátó állam joga által meghatározott alábbi bűncselekmények esetén semmilyen körülmények között nem vizsgálható a cselekmény kettős büntethetősége:
Módosítás 27
A Tanács tervezete
15 cikk – 3 bekezdés
(3)  Kivéve, ha a 16. cikknek megfelelően halasztási indok áll fenn, vagy a keresett tárgyak, dokumentumok vagy adatok már a végrehajtó hatóság birtokában vannak, a végrehajtó hatóság késedelem nélkül, és a (4) bekezdés sérelme nélkül legkésőbb 60 nappal az EBP-nek az illetékes végrehajtó hatóság általi kézhezvételét követően birtokába veszi ezeket a tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat.
(3)  Kivéve, ha a 16. cikkben megnevezett halasztási indokok valamelyike igazolja, vagy ha a keresett tárgyak, dokumentumok vagy adatok már a végrehajtó hatóság birtokában vannak, a végrehajtó hatóság mielőbb, és legkésőbb 60 nappal az európai bizonyításfelvételi parancsnak az illetékes végrehajtó hatóság általi kézhezvételét követően birtokába veszi ezeket a tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat a (4) bekezdés sérelme nélkül.
Módosítás 28
A Tanács tervezete
15 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  Amennyiben nincs a 18. cikknek megfelelő jogorvoslat folyamatban, és kivéve, ha a 16. cikkben megnevezett halasztási indokok egyike fennáll, a végrehajtó állam az európai bizonyításfelvételi parancs értelmében a megszerzett tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat átadja a kibocsátó államnak, rögtön azt követően, hogy ezek a végrehajtó hatóság ellenőrzése alá kerülnek, vagy ettől eltérő esetben, a lehető legrövidebb időn belül, ami nem haladhatja meg e bizonyítékoknak a végrehajtó hatóság általi kézhezvételétől számított harminc napot.
A megszerzett tárgyak, dokumentumok vagy adatok átadásakor a végrehajtó hatóság jelzi, hogy kéri-e, hogy azokat szolgáltassák vissza a végrehajtó államnak, amint azokra a kibocsátó államnak már nincs szüksége.
Módosítás 29
A Tanács tervezete
15 cikk – 4 bekezdés
(4)  Amennyiben az illetékes végrehajtó hatóság egy konkrét esetben nem tudja teljesíteni a (2), illetve (3) bekezdésben megállapított határidőt, késedelem nélkül bármely formában értesíti a kibocsátó állam illetékes hatóságát, közölve a késedelem okát és az intézkedés végrehajtásához előreláthatólag szükséges időt.
(4)  Amennyiben az illetékes végrehajtó hatóság kivételes körülmények között nem tudja teljesíteni a jelen cikkben megállapított határidőt, késedelem nélkül írásban értesíti erről az Eurojustot és a kibocsátó állam illetékes hatóságát, közölve a késedelem okát és az intézkedés végrehajtásához előreláthatólag szükséges időt.
Módosítás 30
A Tanács tervezete
15 cikk – 5 bekezdés
(5)  Kivéve, ha a 18. cikknek megfelelően jogorvoslat van függőben, vagy a 16. cikknek megfelelően halasztási indok áll fenn, a végrehajtó állam az EBP értelmében a megszerzett tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat indokolatlan késedelem nélkül átadja a kibocsátó államnak.
törölve
Módosítás 31
A Tanács tervezete
15 cikk – 6 bekezdés
(6)  A megszerzett tárgyak, dokumentumok vagy adatok átadásakor a végrehajtó hatóság jelzi, hogy kéri-e, hogy azokat szolgáltassák vissza a végrehajtó államnak, amint azokra a kibocsátó államnak már nincs szüksége.
törölve
Módosítás 32
A Tanács tervezete
17 a cikk (új)
17a. cikk
Bizonyítékok utólagos felhasználása
A jelen kerethatározattal összhangban megszerzett bizonyítékok utólagos büntetőeljárások keretében történő felhasználása semmilyen esetben nem sértheti a védelem jogait.
Ez utóbbi jogokat teljes mértékben tiszteletben kell tartani, különös tekintettel a bizonyítékok elfogadhatóságára, a bizonyítékok védelem számára történő kiadására vonatkozó kötelezettségre, valamint a védelem azon jogára, hogy e bizonyítékokat kétségbe vonja.
Módosítás 33
A Tanács tervezete
18 cikk – 1 bekezdés
(1)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bármely érdekelt fél, a jóhiszemű harmadik feleket is beleértve, törvényes érdekei megőrzése érdekében jogorvoslattal élhessen az EBP 11. cikk szerinti elismerése és végrehajtása ellen. A tagállamok az e bekezdésben előírt jogorvoslatot azokra az esetekre korlátozhatják, amelyekben az EBP végrehajtására kényszerítő intézkedések alkalmazásával kerül sor. A keresetet a végrehajtó állam jogával összhangban annak bíróságához kell benyújtani.
(1)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bármely érdekelt fél, a jóhiszemű harmadik feleket is beleértve, törvényes érdekei megőrzése érdekében jogorvoslattal élhessen az EBP 11. cikk szerinti elismerése és végrehajtása ellen. A keresetet a végrehajtó állam jogával összhangban annak bíróságához kell benyújtani.
Módosítás 34
A Tanács tervezete
23 cikk – 1 bekezdés
(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e kerethatározat rendelkezéseinek …-ig megfeleljenek.
(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e kerethatározat rendelkezéseinek …*-ig megfeleljenek, és ezen időpontig kerethatározatot fogadnak el az Európai Unióban lefolytatott büntetőeljárások keretében járó eljárási jogok tekintetében, figyelembe véve az Európai Parlament véleményét.
Módosítás 35
A Tanács tervezete
23 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  A tagállamok nyilatkozatot nyújtanak be a Tanács főtitkárságához, amelyben megjelölik a kibocsátási és végrehajtási hatóságként kijelölt nemzeti szerveket.
Módosítás 36
A Tanács tervezete
23 cikk – 3 bekezdés
(3)  Minden olyan tagállam, amely át szándékozik ültetni nemzeti jogába a 13. cikk (1) bekezdésének f) pontjában megállapított megtagadási indokot, erről e kerethatározat elfogadásakor nyilatkozat révén értesíti a Tanács főtitkárát.
törölve
Módosítás 37
A Tanács tervezete
23 cikk – 4 bekezdés
(4)  Németország nyilatkozat révén fenntarthatja magának a jogot, hogy a 14. cikk (2) bekezdésében említett, terrorizmushoz, számítógépes bűncselekményhez, rasszizmushoz és idegengyűlölethez, szabotázshoz, zsaroláshoz és védelmi pénz szedéséhez, vagy csaláshoz kapcsolódó esetekben az EBP végrehajtását a kettős büntethetőség vizsgálatától teszi függővé, amennyiben az EBP végrehajtása házkutatást vagy lefoglalást tesz szükségessé, kivéve, ha a kibocsátó hatóság kinyilvánította, hogy az érintett bűncselekmény a kibocsátó állam joga szerint megfelel a nyilatkozatban megjelölt kritériumoknak.
törölve
Amennyiben Németország alkalmazni kívánja ezt a bekezdést, ezen kerethatározat elfogadását követően erről nyilatkozatban értesíti a Tanács főtitkárát. A nyilatkozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.
Módosítás 38
A Tanács tervezete
23 cikk – 5 a bekezdés (új)
(5a)  A Bizottság minden évben jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a jelen kerethatározat alkalmazásáról, amelyben kitér különösen az eljárási biztosítékok alkalmazására.
Módosítás 39
A Tanács tervezete
24 cikk – 2 bekezdés
(2)  Németország minden naptári év kezdetén tájékoztatja a Tanácsot és Bizottságot arról, hogy az előző évben hány esetben alkalmazták az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának a 24. cikk (4) bekezdésében említett indokait.
törölve
Módosítás 40
A Tanács tervezete
Melléklet – B szakasz – ii a pont (új)
iia. a jelen parancsban kért tárgyak, dokumentumok vagy adatok elfogadhatónak tekinthetők azon eljárás keretében, amelyben azokra szükség van.
Módosítás 41
A Tanács tervezete
Melléklet – C szakasz – d pont
d) bármely más, a kibocsátó állam által meghatározott és az adott esetben a büntetőeljárás során nyomozó hatóságként eljáró igazságügyi hatóság, amely a nemzeti jog szerint a határokon átnyúló esetekben hatáskörrel rendelkezik a bizonyíték megszerzésének elrendelésére.
törölve
Ezen EBP bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész általi jóváhagyása megtörtént (lásd a D. és O. szakaszt).
Módosítás 42
A Tanács tervezete
Melléklet – D szakasz
D)  AZ EBP-T JÓVÁHAGYÓ IGAZSÁGÜGYI HATÓSÁG (AMENNYIBEN VAN ILYEN)
törölve
A C. szakasz d) pontjának megjelölése és az EBP jóváhagyása esetén jelölje meg az EBP-t jóváhagyó igazságügyi hatóság típusát:
□ a) bíró vagy bíróság
□ b) nyomozási bíró
□ c) ügyész
A jóváhagyó hatóság hivatalos megnevezése:
.........................................................................................................................................................
Képviselőjének neve:
…………………………………………………………………………………………….............
Betöltött tisztség (beosztás/rang):
.........................................................................................................................................................
Ügyiratszám
.........................................................................................................................................................
Cím: ....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................
Tel. szám: (országkód) (körzetszám) ...
Faxszám: (országkód) (körzetszám) …
E-mail:
Módosítás 43
A Tanács tervezete
Melléklet – E szakasz
E)  Amennyiben az EBP-k hatósági továbbítása és fogadása, valamint adott esetben az ezekkel kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezés valamely központi hatóság hatáskörébe tartozik
törölve
A központi hatóság neve: …
Kapcsolattartó személy (amennyiben van ilyen, beosztás/rang és név):
Cím:. …. … … … … … …
Ügyiratszám: …
Tel. szám: (országkód) (körzetszám) ……………….…
Faxszám: (országkód) (körzetszám) …..…….………
E-mail….
Módosítás 44
A Tanács tervezete
Melléklet – F szakasz
F)  A HATÓSÁG VAGY HATÓSÁGOK, AMELY(EK)HEZ MEGKERESÉSSEL LEHET FORDULNI (AMENNYIBEN A D. ÉS/VAGY E. SZAKASZT KITÖLTÖTTÉK):
törölve
□ A C. szakaszban megjelölt hatóság a következőkkel kapcsolatban kereshető meg:
□ A D. szakaszban megjelölt hatóság a következőkkel kapcsolatban kereshető meg:
□ Az E. szakaszban megjelölt hatóság a következőkkel kapcsolatban kereshető meg:
Módosítás 45
A Tanács tervezete
Melléklet – I szakasz – megjegyzés a lap alján
Amennyiben az európai bizonyításfelvételi parancs (…) Németországnak szól, valamint az európai bizonyításfelvételi parancsról szóló tanácsi kerethatározat 25. cikke (2b) bekezdésével összhangban Németország által tett nyilatkozatnak megfelelően, a kibocsátó hatóság az N.1. rovatot is kitöltheti annak megerősítése céljából, hogy a bűncselekmény(ek) megfelel(nek) a Németország által ezen bűncselekmények típusára vonatkozóan megjelölt kritériumoknak.
törölve
*HL kérjük illessze be e kerethatározat számát és dátumát
Módosítás 46
A Tanács tervezete
Melléklet – N szakasz – 1 pont
Fakultatív információ, amelyet kizárólag Németországgal kapcsolatban kell megadni.
törölve
□ Megállapítást nyer, hogy az érintett bűncselekmény(ek) a kibocsátó állam joga szerint megfelel(nek) a … kerethatározat 24. cikke (4) bekezdésével összhangban Németország által tett nyilatkozatban megjelölt kritériumoknak.

(1) HL C 103., 2004.4.29., 659. o.


A tőkehal-állomány helyreállítása *
PDF 325kWORD 92k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a 423/2004/EK rendeletnek a tőkehalállomány helyreállítása tekintetében történő módosításáról, valamint a 2847/93/EGK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0162 – C6-0183/2008 – 2008/0063(CNS))
P6_TA(2008)0487A6-0340/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0162),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0183/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0340/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 preambulumbekezdés
(1)  A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) legújabb tudományos szakvéleménye rámutatott arra, hogy a teljes kifogható mennyiségek (TAC), a műszaki intézkedések és a kiegészítő erőkifejtés-gazdálkodási intézkedések együttes hatásából eredő tőkehalfogások csökkenése messze nem volt elegendő a halászat okozta állománypusztulás olyan szintű mérsékléséhez, amely lehetővé tenné az állomány felújulását, és a 423/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó négy tőkehalállományból egyetlen egy tekintetében sem volt tapasztalható egyértelmű felújulás.
(1)  A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) legújabb tudományos szakvéleménye rámutatott arra, hogy a teljes kifogható mennyiségek (TAC), a műszaki intézkedések és a kiegészítő erőkifejtés-gazdálkodási intézkedések (köztük a jogellenes, nem bejelentett vagy szabályozatlan halászatból származó tőkehalak kifogásának és kirakodásának megelőzését célzó nyomon követés és ellenőrzés) együttes hatásából eredő tőkehalfogások csökkenése messze nem volt elegendő a halászat okozta állománypusztulás olyan szintű mérsékléséhez, amely lehetővé tenné az állomány felújulását, és a 423/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó négy tőkehalállományból egyetlen egy tekintetében sem volt tapasztalható egyértelmű felújulás, bár az északi- és kelta-tengeri állomány némi javulást mutat.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  A halászati ágazattal együttműködésben eredményes halgazdálkodási mechanizmusokat kell kidolgozni. E célból az értékelésbe és a döntéshozatalba be kell vonni az érintett regionális tanácsadó testületeket és a tagállamokat.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
5 preambulumbekezdés
(5)  Új mechanizmusokat kell bevezetni, hogy a halászokat ösztönözzék a tőkehalfogás elkerülésére vonatkozó programokban való részvételre.
(5)  Új mechanizmusokat kell bevezetni, hogy a halászokat és a tagállamokat ösztönözzék a tőkehalfogás elkerülésére vonatkozó programokban való részvételre. Az állomány tudományos értékelése érdekében a visszadobás helyett minden kifogott tőkehalat ki kellene rakodni.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)  A tőkehalfogás elkerülésére vonatkozó programok sikere biztosabb, ha kidolgozásukban részt vesz a halászati ágazat is; ennek megfelelően a tagállamokban kidolgozott tőkehalfogás-elkerülési programok a fenntarthatóságot hatékonyan előmozdító eszköznek tekintendők, és ösztönözni kell az ilyen programok kidolgozását a vonatkozó közösségi szabályozás mellett.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
5 b preambulumbekezdés (új)
(5b)  A tagállamoknak gyakorolniuk kell hatáskörüket a tőkehal-halászathoz való hozzáférés kiosztása terén, olyan halászatra ösztönözve halászaikat, amely szelektívebb halászatot eredményez és kevésbé károsítja a környezetet.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 1 pont
423/2004/EK rendelet
2 b cikk – b a pont (új)
ba) a tőkehalállomány lényeges javulását követően a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a halászatot szabályozó rendszert.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 3 pont
423/2004/EK rendelet
6 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az (1) bekezdés b) és c) pontjától, illetve a (2) bekezdéstől eltérve a Tanács csak olyan teljes kifogható mennyiséget fogad el, amely legfeljebb 15 %-kal nagyobb vagy kisebb az előző évre megállapított teljes kifogható mennyiségnél.
(4)  Az (1) bekezdéstől és a (2) bekezdéstől eltérve a Tanács csak olyan teljes kifogható mennyiséget fogad el, amely legfeljebb 15 %-kal nagyobb vagy kisebb az előző évre megállapított teljes kifogható mennyiségnél.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 3 pont
423/2004/EK rendelet
6 cikk - 5 bekezdés - b pont
b) adott esetben a tőkehalállomány-pusztulás más releváns forrásainak megfelelő mennyiség, amelyet a Bizottság javaslata alapján kell meghatározni.
b) adott esetben a tőkehalállomány-pusztulás más releváns forrásainak – pl. a fókák által elpusztított tőkehal-mennyiséget értékelő tudományos elemzésnek, valamint az éghajlatváltozás által a tőkehalállomány helyreállítására gyakorolt hatás értékelésének – megfelelő mennyiség, amelyet a Bizottság javaslata alapján kell meghatározni.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 3 pont
423/2004/EK rendelet
7 cikk - 1 bekezdés
(1)  A Bizottság e rendelet hatálybalépésének napjáról számítva háromévenként felkéri a HTMGB-t, hogy értékelje az egyes kimerített tőkehalállományok felújulásának alakulását.
(1)  A Bizottság e rendelet hatálybalépésének napjától számítva háromévenként felkéri a HTMGB-t, hogy értékelje az egyes kimerített tőkehalállományok helyreállásának alakulását. Ezenkívül a Bizottság kikéri az érintett regionális tanácsadó testületek és a tagállamok véleményét az eredményes tőkehalállomány-gazdálkodás tekintetében.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 4 pont
423/2004/EK rendelet
IV fejezet ‐ cím
A halászati erőkifejtés korlátozása
A halászati erőkifejtés meghatározása
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 4 pont
423/2004/EK rendelet
8 a cikk – 2 bekezdés – a pont
a) e rendelet alkalmazásának első éve tekintetében a referenciaérték a 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben kifejtett kW-napokban kifejezett átlagos erőkifejtés, a HTMGB szakvéleménye alapján.
a) e rendelet alkalmazásának első éve tekintetében a referenciaérték a 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban kifejtett, kW-napokban kifejezett átlagos erőkifejtés, a HTMGB szakvéleménye alapján.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 4 pont
423/2004/EK rendelet
8 a cikk – 3 bekezdés – bevezető rész
(3)  Azon halászati erőkifejtési csoportok tekintetében, amelyek a xxx/2008/EK rendelet 18., 19. és 20. cikkével összhangban benyújtott halászati erőkifejtés-gazdálkodási adatok éves értékelése alapján a legnagyobb arányban részesedtek az összes tőkehalzsákmányból, és amelyek összes halzsákmánya ezen értékelés alapján legalább 80 %-ban tőkehalból áll, a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést a következőképpen kell kiszámítani:
(3)  Azon halászati erőkifejtési csoportok tekintetében, amelyek a xxx/2008/EK rendelet 18., 19. és 20. cikkével összhangban benyújtott halászati erőkifejtés-gazdálkodási adatok éves értékelése alapján mindent összevetve a legnagyobb arányban részesedtek a teljes tőkehalzsákmányból, és amelyek összegyűjtött halzsákmánya ezen értékelés alapján legalább 80%-ban tőkehalból áll, a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést a következőképpen kell kiszámítani:
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 4 pont
423/2004/EK rendelet
8 a cikk – 3 bekezdés – a pont
a) amennyiben a 6. cikk alkalmazandó, referenciaértékre ugyanazt a százalékos csökkentést kell alkalmazni, mint amit a 6. cikk a halászat okozta állománypusztulás tekintetében megállapít;
a) amennyiben a 6. cikk alkalmazandó, referenciaértékre ugyanazt a százalékos változtatást kell alkalmazni, mint amit a 6. cikk a halászat okozta állománypusztulás tekintetében megállapít;
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 4 pont
423/2004/EK rendelet
8 b cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Minden tagállam meghatározza a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés egyes hajók számára történő kiosztásának módszerét, a következő kritériumok alapján:
(1)  Minden tagállam meghatározza a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés egyes hajók számára történő kiosztásának módszerét számos kritérium fényében, többek között például:
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 4 pont
423/2004/EK rendelet
8 b cikk – 3 bekezdés
(3)  Az egyes erőkifejtési csoportok tekintetében a (2) bekezdés szerint kiadott különleges halászati engedéllyel rendelkező hajók mind BT-ben, mind kW-ban kifejezett összkapacitása nem lehet nagyobb, mint a 2007-ben üzemelő, az adott halászeszközöket használó, és az érintett földrajzi területen halászó hajók kapacitása.
törölve
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 4 pont
423/2004/EK rendelet
8 d cikk – bevezető rész
A 8a. cikknek megfelelően megállapított megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést az érintett tagállam a következőkre tekintettel igazítja ki:
A 8a. cikknek megfelelően megállapított megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést az érintett tagállam a következőkre tekintettel igazíthatja ki:
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 4 pont
423/2004/EK rendelet
8 e cikk – 3 bekezdés
(3)  Az átcsoportosítás csak olyan átadó halászeszköz-kategória esetében megengedett, amelynek a tőkehal tekintetében az egységnyi erőkifejtésenkénti fogása (cpue) nagyobb, mint az átvevő halászeszköz-kategória cpue-értéke. Az átcsoportosítást kérő tagállam megadja a cpue-vel kapcsolatos szükséges információt.
(3)  Az átcsoportosítás elvben csak olyan átadó halászeszköz-kategória esetében megengedett, amelynek a tőkehal tekintetében az egységnyi erőkifejtésenkénti fogása (cpue) nagyobb, mint az átvevő halászeszköz-kategória cpue-értéke. Ahol az átcsoportosítás egy átadó halászeszköz-kategóriából egy másik átadó halászeszköz-kategóriába történik magasabb cpue-vel, az átcsoportosított erőkifejtésre specifikusabban meghatározott korrekciós együttható formájában való csökkentés érvényes. Az átcsoportosítást kérő tagállam megadja a cpue-vel kapcsolatos szükséges információt.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 6 pont
423/2004/EK rendelet
17 cikk
17. cikk
Döntéshozatali eljárás
törölve
Ahol e rendelet a Tanács által meghozandó határozatról rendelkezik, a Tanács minősített többséggel jár el a Bizottság javaslata alapján.

Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele
PDF 284kWORD 40k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0557 – C6-0318/2008 – 2008/2253(ACI))
P6_TA(2008)0488A6-0399/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0557 – C6-0318/2008),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 26. pontjára,

–   tekintettel az EU Szolidaritási Alapjáról szóló 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott, európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozatra,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0399/2008),

1.   jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.   utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontja alkalmazásásban történő felhasználásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(2), és különösen annak 26. pontjára,

tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(3),

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Unió Szolidaritási Alapot (Alap) hozott létre, hogy kifejezze szolidaritását a katasztrófák által sújtott régiók lakosságával szemben.

(2)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az Alap felhasználását évi 1 milliárd eurós felső határig engedélyezi.

(3)  A 2012/2002/EK rendelet tartalmazza azon rendelkezéseket, melyek révén az Alap felhasználható.

(4)  Franciaország az Alap felhasználására irányuló kérelmet nyújtott be, a 2007 augusztusában pusztító "Dean" hurrikán okozta csapással kapcsolatban,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetése javára 12 780 000 euró összeget vesznek igénybe kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában.

2. cikk

E határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában kerül kihirdetésre.

Kelt Strasbourgban,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(3) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.


7/2008. számú költségvetés-módosítás tervezet
PDF 201kWORD 33k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó, 7/2008. számú költségvetés-módosítás tervezetéről (14359/2008 – C6-0375/2008 – 2008/2252(BUD))
P6_TA(2008)0489A6-0412/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom-Szerződés 177. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 37. és 38. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2007. december 13-án fogadtak el véglegesen(2),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–   tekintettel az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló, a Bizottság által 2008. szeptember 15-én előterjesztett 7/2008. számú előzetes költségvetés-módosítás tervezetére (COM(2008)0556),

–   tekintettel a Tanács által 2008. október 20-án megállapított, 7/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetre (14359/2008 – C6-0375/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0412/2008),

A.   mivel a 2008-as általános költségvetésre vonatkozó 7. sz. költségvetés-módosítási tervezet az alábbi elemeket tartalmazza:

   az EU Szolidaritási Alapjának mind kötelezettségvállalási, mind kifizetési előirányzatokban 12 780 000 EUR értékben történő igénybevétele, a 2007. augusztusi Dean hurrikán guadeloupe-i és martinique-i pusztításához kapcsolódóan,
   ennek megfelelően a 13 04 02. Kohéziós Alap költségvetési tétel kifizetési előirányzatainak 12 780 000 euróval történő csökkentése,

B.   mivel a 7/2008. számú költségvetés-módosítás tervezet célja ezen költségvetési módosításoknak az előírások szerinti belefoglalása a 2008. évi költségvetésbe,

1.   tudomásul veszi a 7/2008. számú költségvetés-módosítás tervezetet, amely az első olyan költségvetés-módosítás, amely kizárólag az EU Szolidaritási Alapját érinti;

2.   módosítás nélkül jóváhagyja a 7/2008. számú költségvetés-módosítás tervezetet;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(2) HL L 71., 2008.3.14.
(3) HL C 139., 2006.6.14. 1. o.


Az európai globalizációs alkalmazkodási alap igénybevételéről (Litvánia és Spanyolország)
PDF 290kWORD 44k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása az európai globalizációs alkalmazkodási alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban (COM(2008)0547 – C6-0312/2008 – 2008/2251 (ACI))
P6_TA(2008)0490A6-0405/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0547 – C6-0312/2008),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 28. pontjára,

–   tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i, az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló 1927/2006/EK rendeletére(2),

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0405/2008),

A.   mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedéshez,

B.   mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal összhangban, és kellően figyelembe véve az intézményközi megállapodást az alap igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

C.   mivel Spanyolország és Litvánia 2008. február 6-i és 2008. május 8-i levelükben a spanyol gépkocsigyártási ágazatban és a litván textilágazatban történt elbocsátások tekintetében nyújtottak be támogatásra irányuló kérelmet(3),

1.   kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az alap igénybevételének felgyorsítására;

2.   jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

3.   utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az európai globalizációs alkalmazkodási alap igénybevételéről, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(4) és különösen annak 28. pontjára,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5), és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az európai globalizációs alkalmazkodási alapot (a továbbiakban: az Alap) azzal a céllal hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett változásokból eredő fő strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak az ismételt munkaerő-piaci beilleszkedéshez.

(2)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az Alap igénybevételét évi 500 millió eurós felső határig engedélyezi.

(3)  2008. február 6-án Spanyolország az Alap igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be az autóipar ágazatán belüli létszámleépítés, konkrétan a Delphi Automotive Systems España, S.L.U által elbocsátott munkavállalók vonatkozásában. A kérelem eleget tesz az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében lefektetett, a pénzügyi hozzájárulás meghatározásához kapcsolódó követelményeknek.

(4)  2008. május 8-án Litvánia az Alap igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a textilipar ágazatán belüli létszámleépítés, konkrétan az Alytaus Tekstile által elbocsátott munkavállalók vonatkozásában. A kérelem eleget tesz az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében lefektetett, a pénzügyi hozzájárulás meghatározásához kapcsolódó követelményeknek.

(5)  Az Alapot tehát a kérelmekre való tekintettel a pénzügyi támogatás folyósítása érdekében mobilizálni kell,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unió 2008. évi általános költségvetésének keretein belül mobilizálni kell az európai globalizációs alkalmazkodási alapot, úgy, hogy 10 770 772 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell kihirdetni.

Kelt Strasbourgban, 2008. október ...-án/én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.
(3) EGF/2008/002/ES/Delphi és EGF/2008/003/LT/Alytaus Tekstile kérelmek.
(4) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(5) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.


Az éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítése
PDF 276kWORD 110k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítéséről (2008/2131(INI))
P6_TA(2008)0491A6-0366/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az "Éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA) kiépítése az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok között" című, 2007. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0540),

–   tekintettel az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetségről szóló 2007. november 20-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az "Éghajlatváltozás a fejlesztési együttműködés összefüggésében" című, 2003. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2003)0085),

–   tekintettel az elért haladásról szóló 2007. évi bizottsági jelentésre (2004–2006) az EU éghajlatváltozásról és fejlesztésről szóló cselekvési tervéről,

–   tekintettel a főképviselőnek és az Európai Bizottságnak az Európai Tanácshoz intézett, 2008. március 14-i "Éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság" című dokumentumára,

–   tekintettel az "Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei" című 2007. június 29-i bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0354),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, valamint az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról elfogadott együttes nyilatkozatra: "Az európai konszenzus"(1),

–   tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról 2005. március 2-án, a segítségnyújtás hatékonyságával foglalkozó magas szintű fórumot követően elfogadott párizsi nyilatkozatra ("párizsi nyilatkozat"),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, valamint az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott "A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus" című együttes nyilatkozatra(2),

–   tekintettel az ENSZ 1992. évi Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek fejlesztési programja által indított "Az éghajlatváltozás elleni küzdelem:emberi szolidaritás egy megosztott világban" című, az emberi fejlődésről szóló 2007/2008. évi jelentésre,

–   tekintettel a 2007 november 14-én Maléban (Maldív Köztársaság) elfogadott, a globális éghajlatváltozás emberi dimenziójáról szóló maléi nyilatkozatra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Bali szigetén (Indonézia) tartott éghajlatváltozási konferenciáján 2007 decemberében elfogadott bali útitervre,

–   tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) II. munkacsoportja által készített, "Éghajlatváltozás 2007: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség" című negyedik értékelő jelentésre,

–   tekintettel Nicholas Stern 2006. évi "Az éghajlatváltozás gazdasága: a Stern-felülvizsgálat" című jelentésére,

–   tekintettel az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai fejlesztési és környezetvédelmi miniszterei által 2006. április 4-én elfogadott, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fejlesztési együttműködésbe történő beépítéséről szóló nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2007. évi, "Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fejlesztési együttműködési tevékenységekbe történő beépítése terén tett előrehaladás számbavétele" című OECD jelentésre,

–   tekintettel a természeti csapások kockázatának csökkentéséről szóló, Hyogóban (Japán) tartott világkonferencia által elfogadott, "A 2005–2015-ös hyogói cselekvési keret: A nemzetek és közösségek rugalmas hozzáállásának kialakítása a természeti csapásokkal szemben" című dokumentumra,,

–   tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) "A világ erdőinek állapota 2007-ben" című kétéves jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Költségvetési Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0366/2008),

A.   mivel az éghajlatváltozás sok fejlődő országban komolyan fenyegeti a szegénység csökkentését, az emberi jogokat, a békét és a biztonságot, a vízhez és az élelmiszerekhez való hozzáférést, valamint a millenniumi fejlesztési célok elérését,

B.   mivel egyes fejlődő országokban erdőket irtanak ki bioüzemanyag előállítására felhasználható növények termesztése céljából,

C.   mivel az iparosodott országok történelmi felelősséggel tartoznak az éghajlatváltozásért, és erkölcsi kötelességük, hogy segítsék a fejlődő országokat az arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy annak következményeihez alkalmazkodjanak,

D.   mivel a fejlődő országok járulnak hozzá legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, ám annak következményei őket fogják a legsúlyosabban érinteni, például a vízellátás és az élelmezési bizonytalanság tekintetében az aszály és az elsivatagosodás miatt, valamint a tengerszint emelkedése, a mezőgazdaság előtt álló új kihívások, az egészséget veszélyeztető új kockázatok, a szélsőséges időjárási események és a migrációs kényszer következtében, mivel a következmények kezelését illetően a fejlődő országok rendelkeznek a legkisebb kapacitással,

E.   mivel több iparosodott országban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és kockázatcsökkentésre irányuló intézkedések az utóbbi időben jelentős figyelmet kaptak, és mivel jórészt ugyanazokat a sürgető szükségleteket hagyták figyelmen kívül az alacsony jövedelmű országokkal kapcsolatban;

F.   mivel az illegális és fenntarthatatlan fakitermelésből származó, az EU-ba történő behozatal az erdőirtás lényeges indítékának tekinthető, és a becslések szerint évente több milliárd euró költséget jelent az elszegényedett országok számára;

G.   mivel az erdőirtás a becslések szerint az üvegházhatást okozó gázok összes kibocsátásának 20%-át teszi ki, ami évente hozzávetőleg 13 millió hektár trópusi erdő elpusztításához vezet; és mivel a trópusokon történő erdőirtás komoly veszélyt jelent a biodiverzitás és az ilyen erdőkben élő több mint egy milliárd szegény ember megélhetése szempontjából;

H.   mivel az éghajlatváltozás konkrét következményeivel gyakran helyi szinten a helyi hatóságoknak kell foglalkozniuk; mivel ezért a nemzetközi, nemzeti és helyi szintű döntéshozatal megfelelő összekapcsolása alapvető kihívás az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és az éghajlatváltozás csökkentésével kapcsolatos hatékony stratégiák megtervezése érdekében; és mivel nagyarányú strukturális változtatásokat kell megvalósítani anélkül, hogy lemondanánk a közösségi alapú, szegényeket támogató megközelítésről;

I.   mivel egyre inkább felismerik az éghajlatváltozás által előidézett biztonsági fenyegetéseket, többek között a szűkös természeti erőforrások miatt kialakuló konfliktusokat, az éghajlat által kiváltott természeti katasztrófákat és nagyarányú migrációs áramlásokat; és mivel az éghajlattal/biztonsággal kapcsolatos közös kihívásokra irányuló stratégiák kidolgozása alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy a fejlődő országokban az alkalmazkodás érdekében hatékony válaszlépésre kerüljön sor;

J.   mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentése (DRR) terén tett nemzetközi erőfeszítések mindeddig korlátozottak, felaprózottak, nem megfelelően összehangoltak és sok esetben a fejlődő országok számára nehezen hozzáférhetők voltak, ami éles ellentétben áll az európai konszenzusban és a párizsi nyilatkozatban felvázolt célkitűzésekkel,

K.   mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedéseknek, a DRR és a fejlesztésre vonatkozó kapacitásépítésnek nagymértékben össze kell kapcsolódniuk, de ezeket eddig nem vonták be megfelelően tevékenységükbe a fejlesztési együttműködési szervezetek és nemzetközi intézmények; és mivel egy közös és koherens megközelítés döntő fontosságú lenne az éghajlatváltozás elleni globális szövetség sikeres megvalósításához;

L.   mivel szükséges létrehozni több tudományágat átfogó, katasztrófaelhárítókból, fejlesztési szakértőkből, tervezőkből és az alkalmazkodás/éghajlattudomány szakértőiből álló csoportokat, amelyeknek a regionális fejlesztés bevált gyakorlatait kell meghatározniuk;

M.   mivel az éghajlatváltozásra és a DRR-re irányuló korai fellépés egyértelműen költséghatékony megoldást jelent; mivel a becslések szerint a DRR-re költött minden egyes dollár potenciálisan akár hét dollárnyi megtakarítást is eredményezhet a katasztrófára adott válasz terén, ily módon komoly érvet szolgáltatva a segítségnyújtásra fordított kezdeti kiadások megnövelése mellett,

N.   mivel következésképpen a millenniumi fejlesztési célokra, valamint az UNFCCC keretében tett ígéretekre irányuló EU-finanszírozás kettős elszámolására történő valamennyi próbálkozást el kell utasítani;

O.   mivel az éghajlatváltozás hatásainak és okainak csökkentéséhez szükséges intézkedésekkel kapcsolatos határozott döntések meghozatala terén bármilyen késedelem sokkal nagyobb költségeket fog előidézni,

P.   mivel a környezeti problémák többségét – beleértve az éghajlatváltozásból származókat is – súlyosbíthatja a népességnövekedés és a lakosság számának növekedése, miközben a népességdinamika a növekedés, eloszlás és összetétel tekintetében a fejlődési folyamat szerves részét képezi, mivel mindegyik hatást gyakorol és mindegyikre kihat az éghajlatváltozás; és mivel az 1994. évi, Kairóban megrendezett népesedési és fejlesztési nemzetközi konferencia egyértelműen kiemelte az elkötelezett, helyi érdekeket szem előtt tartó, nem kényszerítő erejű népesedéspolitikákból származó többszörös előnyöket, a népesedéssel kapcsolatos kérdések túlnyomórészt azonban távolról sem épültek be a fejlesztésre vagy az alkalmazkodásra irányuló tervezésbe;

Q.   mivel az agrár-, a víz- és erdőgazdálkodási, az egészségügyi, az infrastrukturális, az oktatási és a népességpolitikával mind foglalkozni kell annak elérése érdekében, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás csökkentését hatékonyan beépítsék a fejlesztési politikákba,

R.   mivel a korrupció csökkentése növelné az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló erőfeszítések hatékonyságát,

S.   mivel az EU éghajlat-változási és fejlesztési cselekvési tervéről szóló 2007. évi fent említett előrehaladási jelentés azt mutatja, hogy az éghajlatváltozás uniós fejlesztési politikákba, különösen az országos stratégiai dokumentumokba (OSD) és a regionális stratégiai dokumentumokba (RSD) történő beépítésének folyamata elégtelen és túlságosan lassú,

T.   mivel jelenleg hatalmas hiányosságok mutatkoznak az alkalmazkodás finanszírozása terén a fejlődő országokban; mivel – bár a becsült éves alkalmazkodási költségek évi 50–80 milliárd USD között mozognak – a többoldalú finanszírozási mechanizmusok keretében tett kötelezettségvállalások tárgyát képező pénzeszközök teljes összege 2007 közepén nem érte el a fenti összeg 0,5%-át,

U.   mivel annak ellenére, hogy az Európai Unió célul tűzte ki a maga számára, hogy vezető szerepet fog betölteni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, az EU költségvetése nem tükrözi az Európai Unió által az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljából elfogadott politikák és intézkedések számára biztosított prioritást;

V.   mivel a GCCA finanszírozása részben az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), valamint a környezetvédelemre és a természeti erőforrásokra vonatkozó tematikus programból (ENRTP) származik majd (a fejlesztési együttműködési eszköz(3) (DCI) 13. cikkével összhangban),

W.   mivel az EFA-t főleg az új kezdeményezések finanszírozására használták; mivel a Bizottságnak be kell tartania arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy az EFA megtartása érdekében új finanszírozási forrásokat találjon; mivel a Fejlesztési Bizottság számtalanszor arra a következtetésre jutott, hogy az EFA-t be kell építeni az EU költségvetésébe, hogy biztosított legyen a felhasználási módjának demokratikus ellenőrzése,

X.   mivel a fejlesztési együttműködési eszköznek a stratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok elfogadásáról szóló 21. cikke, valamint 35. cikkének (2) bekezdése szerint az Európai Parlamentnek az 1999/468/EK határozat 5. és 8. cikkében megállapítottaknak megfelelően ellenőrzési joga van a Bizottság intézkedései felett,

Y.   mivel a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) eddig nem volt eléggé alkalmas arra, hogy a legszegényebb országok tiszta technológiával kapcsolatos befektetések iránti igényeit teljesítse, az összes CDM-projektnek kevesebb mint 3%-a lévén Afrikában, az igazolt kibocsátáscsökkentés (CER) közel 90%-át pedig Kínában, Indiában, Koreában és Brazíliában végrehajtott projektekhez adják meg,

1.   üdvözli az éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA) elindítására irányuló bizottsági kezdeményezést, amely az éghajlatváltozás fejlődésre gyakorolt hatásainak fontos elismerését jelenti; ugyanakkor felhívja a Bizottság figyelmét, hogy tegye még világosabbá a GCCA kifejezett hozzáadott értékét; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a további főbb szereplőkkel folytatott koordinációnak és együttműködésnek a GCCA menetrendjének szerves részét kell képeznie annak érdekében, hogy biztosított legyen a kezdeményezések optimális egymást kiegészítő jellege;

2.   úgy véli, hogy a GCCA fontos pillére az EU éghajlatváltozásra irányuló külső cselekvéseinek, továbbá hogy az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyvvel kapcsolatos jelenlegi folyamat kiegészítő és támogató szervezetének minősül, amely az egyezmény és a jegyzőkönyv, valamint a velük összefüggő megállapodások végrehajtását szolgálja;

3.  Megismétli a fent említett "Éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság" című dokumentum riasztó következtetéseit, amelyek arra figyelmeztettek, hogy az éghajlatváltozás fokozza az EU biztonsági kockázatait, mivel a világ olyan államai és régiói számára eredményez túlzott terheket, amelyek már jelenleg is érzékenyek és konfliktusra hajlamosak, és mivel veszélyezteti az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak elérésére irányuló erőfeszítéseket;

4.   megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos erőfeszítéseket nem csupán a politikai ösztönzésre, hanem a civil társadalomra is kell alapozni mind a fejlett, mind a fejlődő országokban; úgy véli, hogy nyilvános tájékoztató kampányokat, az iskolákban és egyetemeken pedig oktatási programokat kell indítani, amelyek célja a polgárok megismertetése az éghajlatváltozás helyzetével kapcsolatos elemzésekkel és helyzetértékelésekkel, továbbá megfelelő válaszokkal, különösen a kibocsátás csökkentését célzó életmódváltás tekintetében;

5.   hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti szoros koordináció és együttműködés kulcsfontosságú az éghajlatváltozással és fejlődéssel kapcsolatos uniós politika területén; a GCCA egyedülálló lehetőséget jelent az európai konszenzus és a párizsi nyilatkozat, valamint az 1994. évi, Kairóban megrendezett népesedési és fejlesztési nemzetközi konferencia (ICPD) cselekvési programjának alapját képező elvek teljesítésére; ezenfelül meggyőződése, hogy a GCCA kulcsfontosságú szerepeinek egyikét annak kell képeznie, hogy a tagállami kezdeményezések információs központjaként szolgál;

6.   felhívja az EU-t, hogy helyezze az éghajlatváltozást fejlesztési együttműködési politikájának középpontjába; úgy gondolja továbbá, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem során a strukturális okokkal kell foglalkozni, és az éghajlatváltozással kapcsolatban rendszeres kockázatértékelésre szólít fel, amely mind az EU-ban, mind a fejlődő országokban kiterjed a politikai tervezés és a döntéshozatal valamennyi aspektusára, beleértve a kereskedelmet, a mezőgazdaságot és az élelmiszer-biztonságot;

7.   hangsúlyozza, hogy a GCCA-nak konkrét intézkedéseket kell tennie egyrészt az éghajlatváltozás által a fejlesztésre – beleértve az EU agrár-, kereskedelem- és halászati politikáját – gyakorolt hatás, másrészt az exporttámogatásokkal – például a kötött segélyhitelek, adósságteher, exporthitelek és az élelmiszersegély kereskedelmi felhasználása –, a létfontosságú gazdasági ágazatok kényszerprivatizációjával és liberalizációjával kapcsolatos problémák közötti koherencia megteremtése érdekében;

8.   rámutat arra, hogy mivel a 2008–2010-es időszakra 60 millió eurós finanszírozással rendelkező éghajlatváltozás elleni globális szövetség feladata, hogy kiegészítse az UNFCCC keretében zajló folyamatot, el kell kerülni a tevékenységek átfedését, és a forrásokat a legnagyobb többletértéket biztosító tevékenységekre kell összpontosítani; úgy véli, hogy amint megszületik a 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlat-változási megállapodás, annak kimenetelét figyelembe véve felül kell vizsgálni az éghajlatváltozás elleni globális szövetség célkitűzéseit és finanszírozását;

9.   úgy véli, hogy az UNFCCC-n kívüli források nem tekinthetők a fejlett országok e keretegyezmény szerinti kötelezettségvállalásai teljesítésének részeként;

10.   úgy véli, hogy a GCCA-val kapcsolatban az eddigi kötelezettségvállalások tárgyát képező 60 millió EUR elkeserítően kevés; felhívja a Bizottságot, hogy a GCCA-t illetően 2010-ig legalább évi 2 milliárd eurót, 2020-ig pedig évi 5–10 milliárd eurót állapítson meg hosszú távú finanszírozási célként;

11.   felhívja a Bizottságot, hogy adjon részletes tájékoztatást az éghajlatváltozásra és a fejlesztésre nemzeti és nemzetközi szinten rendelkezésre álló meglévő pénzügyi mechanizmusokról; felhívja a Bizottságot, hogy e tájékoztatás alapján sürgősen tegyen javaslatot, hogy milyen intézkedéseket kell végrehajtani az EU által az éghajlatváltozáshoz és fejlesztéshez nyújtott pénzügyi támogatás megemelésére, biztosítva a meglévő kezdeményezésekkel való lehető legjobb koordinációt és az egymást kiegészítő jelleget;

12.   hangsúlyozza, hogy amennyiben komolyan akarjuk venni az éghajlatváltozást, különböző költségvetési keretek és új finanszírozási források – például az éghajlatváltozással kapcsolatos katasztrófákra reagálva létrehozott humanitárius alapok, a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP) kapcsolatos alapok és a megelőző biztonságpolitika összefüggésében, illetve az éghajlatváltozással kapcsolatos biztonsági fenyegetések vagy konfliktusokra reagáló stabilitási eszköz, más, előirányzott külső cselekvési alapok, valamint környezetvédelmi adók, az állami és a magánszféra közötti együttműködések (PPP) és egyéb, e célra szolgáló innovatív finanszírozási mechanizmusok – révén új finanszírozást kell rendelkezésre bocsátani;

13.   érdeklődéssel veszi tudomásul a 2008. június 19–20-i Európai Tanács elnökségi következtetéseit és azok költségvetési következményeit; úgy véli, hogy e költségvetési igények csak a költségvetési fegyelemről és a helyes pénzügyi gazdálkodásról szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás(4) által biztosított eszközök segítségével teljesíthetők; ismételten hangsúlyozza, hogy az új feladatokra új előirányzatokat kell biztosítani;

14.   ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az EU hivatalos fejlesztési támogatásai (ODA) még mindig elmaradnak a 2010-es célkitűzéstől (az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,56%-a), és hogy nehéz elképzelni, hogy az új, innovatív források igénybevétele nélkül az EU hogyan lesz képes teljesíteni kötelezettségvállalásait;

15.   felhívja a Bizottságot, hogy az ENRTP és a 10. EFA révén növelje a GCCA-nak nyújtott azonnali, kezdetben haladéktalanul megvalósítható finanszírozást; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az alkalmazkodáshoz sürgősen további, nem hivatalos fejlesztési támogatásra és e célt szolgáló, innovatív finanszírozási mechanizmusok kialakítására van szükség;

16.   emlékezteti a Bizottságot, hogy amennyiben az ENRTP-ből vagy az EFA-ból összegeket hívnak le a GCCA finanszírozásához, azok – mint fejlesztési alapok – csak az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) által meghatározott fejlesztési támogatással összeegyeztethető intézkedésekhez használhatók fel; ragaszkodik ahhoz, hogy ennek a finanszírozás kivételes forrását kell alkotnia, és hogy a további utánpótlásokat alternatív forrásokból kell biztosítani;

17.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a GCCA-nak az ENRTP-n és az EFA-n keresztül történő finanszírozása nem megy más fontos fejlesztési együttműködési célok – például az oktatás, egészségügy, a nemek közötti egyenlőség vagy a vízhez való hozzáférés – rovására;

18.   hangsúlyozza, hogy az EU tagállamainak jóval nagyobb felelősséget kell vállalniuk a GCCA finanszírozására, valamint fejlesztési tevékenységeiknek a GCCA-val történő összehangolására vonatkozóan;

19.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapodjanak meg arról, hogy a következő kereskedelmi időszakban az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) keretében folyó aukciókból származó várható bevételek legalább 25%-át a GCCA, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatban a fejlődő országokban tett egyéb intézkedések finanszírozására különítik el, beleértve az erdők védelmére, valamint az erdőirtásból és az erdők degradációjából származó kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítéseket;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy az EU-költségvetés közelgő felülvizsgálata adta lehetőséget használja fel az EU általános kiadási prioritásainak újraértékelésére és irányítson további pénzösszegeket az éghajlatváltozás és általában a fejlesztés, valamint különösen a GCCA céljára; többek között a közös agrárpolitika (KAP) pénzeszközeinek újraelosztása révén;

21.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen valósítsák meg a globális éghajlat-változási finanszírozási mechanizmus elképzelését, a nemzetközi védőoltási pénzügyi mechanizmus mintájára és a segítségnyújtásra fordított kezdeti kiadások megnövelésének elképzelésére építve, annak érdekében, hogy a GCCA számára viszonylag rövid idő alatt jelentős összegű finanszírozást biztosítsanak;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a magánszférát, hogy legyen a GCCA közeli partnere, elismerve ezzel, hogy a közpénzek a katalizátor szerepét tölthetik be a befektetések ösztönzése, valamint a piacokhoz és a technológiához való hozzáférés biztosítása révén; kifejezetten ösztönzi a Bizottságot, hogy ruházzon be a PPP-re irányuló modellek kidolgozásába olyan kulcsfontosságú területeken, mint a vízbiztonság és az infrastruktúra biztosítása azon sebezhető térségek számára, ahol jelenleg komoly finanszírozási hiány mutatkozik;tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás sok szakpolitikai területre (úgy mint a vízhez való hozzáférés, közegészségügy, energiaellátás stb.) kihat, az állam és a helyi hatóságok részéről történő beavatkozással együtt; emlékeztet arra, hogy az EU-nak kiemelt fontosságúnak kell tartania az említett területeken történő állami intézkedésre vonatkozó kapacitás megerősítését;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy vegyen részt a magán biztosítási ágazattal kialakított partnerségekben, és tárja fel az alkalmazkodás/katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésének finanszírozására irányuló kísérleti biztosítási rendszerek előmozdításának módszereit, egyaránt figyelmet fordítva a nemzeti/regionális és az egyéni biztosítási szintekre;

24.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy összességében a fejlődő országok kormányainak, a civil társadalomnak és a helyi hatóságoknak a bevonása elégtelen volt a GCCA programozási folyamata során; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kidolgozás, a végrehajtás, a finanszírozás elosztásának és az értékelés folyamatai során a döntéshozatal az érdekelt felekkel folytatott partnerségben valósuljon meg;

25.   felhívja a Bizottságot, hogy a GCCA-t a partnerországoknak az éghajlatváltozás által előidézett biztonsági fenyegetések meghatározására, kezelésére és csökkentésére vonatkozó képességeit támogatására és erősítésére használja, valamint arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erre a célra fordítson további pénzösszegeket; továbbá felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy Külkapcsolati Főigazgatósága teljes mértékben vegyen részt a GCCA programozási és végrehajtási folyamatában annak biztosítása érdekében, hogy optimális koherencia jöjjön létre a fejlesztési együttműködés, az éghajlatváltozás, valamint a kül- és biztonságpolitika között;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a GCCA-t arra, hogy megbeszéléseket kezdeményezzen az adományozók közösségével és a partnerországokkal az olyan nagyarányú migrációra vonatkozó fokozott felkészültségről és vészhelyzeti intézkedési tervezésről, amely abban az esetben következik be, ha bizonyos térségek lakhatatlanná válnak az éghajlatváltozás miatt;

27.   ragaszkodik ahhoz, hogy a GCCA-hoz hatékony jelentéstételi mechanizmusoknak kell társulniuk, beleértve az előrehaladás részletes mutatóit és a nyomon követést szolgáló rendszereket;

28.   úgy gondolja, hogy a GCCA egyedi hozzáadott értéke és kompetenciája kapcsolatot hozhat létre a helyi alkalmazkodási intézkedések, valamint a globális éghajlat-változási és fejlesztéspolitikai keret között; ezzel összefüggésben üdvözli a GCCA "politikai párbeszéd" részét, amely jelentős lépés a szegénységcsökkentési programnak és az millenniumi fejlesztési céloknak az éghajlatváltozási programmal való összekapcsolása tekintetében; hangsúlyozza azonban, hogy a GCCA csak akkor lesz sikeres, ha a 2012 utáni tárgyalásokra vonatkozó átfogó uniós stratégia részét képezi, ahol a fejlődő országokban a kockázatcsökkentésre, valamint az alkalmazkodási tevékenységekre irányuló határozott támogatás kiemelt fontosságú;

29.   arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a politikai párbeszédet és a tervezett EU/LDC (a legkevésbé fejlett országok)/SIDS (kis fejlődő szigetállamok) együttes nyilatkozatát fórumként használja a "globális megállapodás" elképzelés fejlesztésére, amely alapján a fejlesztési együttműködés és az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységek szorosan összekapcsolódnak, szem előtt tartva a népesedési szempontokat, amelyek határozott elemként épülnek be, ahogy az a Globális Marshall Tervre vonatkozó kezdeményezésben szerepel;

30.   hangsúlyozza, hogy fokozni kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak, a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésének, valamint a lakossággal és a reproduktív egészséggel kapcsolatos intézkedésnek mind a bizottsági, mind a tagállami fejlesztési támogatásba történő beépítésére irányuló erőfeszítéseket, különösen a végrehajtási szakaszban, mivel általános szempontból ezek a területek mindenképpen alapvető fontosságúak; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki az országos stratégiai dokumentumok közelgő félidős felülvizsgálatát annak érdekében, hogy ezen a területen előrehaladást érjen el;

31.   ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottságnak a GCCA-val párhuzamosan folytatnia kell az EU éghajlat-változási és fejlesztési cselekvési tervének 2007. évi előrehaladási jelentésére adott válaszának kidolgozását, amely számos, veszni nem hagyható fontos elemet tartalmaz, beleértve a helyszíni tájékoztató központok létrehozását a koordináció és az információk hozzáférhetőségének javítása érdekében;

32.   hangsúlyozza, hogy a nemzeti alkalmazkodási cselekvési programoknak (NAPA) a Globális Környezetvédelmi Alapon (GEF) keresztül megvalósuló kidolgozása és végrehajtása során több hiányosság mutatkozott, az elégtelen finanszírozás, az alkalmazkodási költségek alulbecslése, az emberi fejlődéshez való gyenge kapcsolódások, a túlzottan bürokratikus hozzáférési csatornák és a projektalapú torzítás miatt; felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen foglalkozzon e hiányosságokkal, amikor a GCCA-n keresztül a legkevésbé fejlett országokban és a fejlődő kis szigetállamokban további támogatást nyújt a NAPA végrehajtásához; ennek kapcsán üdvözli a Bizottság abbéli szándékát, hogy költségvetési támogatással feltárja a kormányzati intézmények programalapú kapacitásépítését;

33.   hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való fejlesztésközpontú alkalmazkodáshoz biztosított költségvetési támogatás eredményes felhasználása a költségvetési támogatási rendszerek keretében rendelkezésre álló valamennyi eszköz kiterjedt használatától függ, beleértve a politikai prioritások megvitatását, a hosszú távú nyomon követést, valamint a költségvetés kialakításával és végrehajtásával kapcsolatos technikai segítségnyújtást; ismét hangsúlyozza, hogy a civil társadalom és a helyi közösségek aktív bevonására van szükség; sürgeti a Bizottságot arra is, hogy álljon készen kiegészítő intézkedések alkalmazására, amennyiben a költségvetési támogatás nem megfelelő vagy nem a szegények és a legkiszolgáltatottabbak javát szolgálja;

34.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a GCCA-nak a fejlődő országok alkalmazkodásával kapcsolatban tervezett kutatása egyértelmű lentről felfelé haladó megközelítést alkalmazzon, a szegényekre és a legkiszolgáltatottabbakra irányuljon, a helyi közösségek szükségleteit kövesse és azt az érintett emberekkel együttműködésben hajtsák végre; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkalmazkodással kapcsolatos kutatás eredményeit elérhető médiacsatornákon keresztül közöljék a célcsoportokkal;

35.   felhívja a Bizottságot, hogy szenteljen jelentős forrásokat a fejlődő országok alkalmazkodásának gazdasági vonatkozásaival kapcsolatos kutatásra, beleértve azt, hogy érthetőbbek legyenek a kereskedelem-, agrár- és biztonságpolitika és az intézmények szükséges átszervezésének jövőbeni költségei; elismeri, hogy ezen a területen az ismeretekkel kapcsolatos hiányosságok akadályozzák a hatékony alkalmazkodást, valamint a köz- és magánszereplők részéről történő ráfordításokat;

36.   hangsúlyozza a tudás és technológia – többek között a katasztrófák kockázatának csökkentését szolgáló technológia – a GCCA-partnerországok számára történő átadásának fontosságát; ezért felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza egy, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó lényeges dokumentumokat tartalmazó, internetalapú "könyvtár" létrehozását, és segítse elő a terület szakértőinek ezen országok közötti csereprogramját;

37.   ismételten hangsúlyozza a politikai következetesség fontosságát, és kéri a Bizottságot, hogy az uniós költségvetés felülvizsgálatakor és a különböző fejlesztési eszközök félidős értékelése során fordítson figyelmet az éghajlatváltozásnak a szegénységcsökkentési erőfeszítésekbe történő bevonásának kérdésére;

38.   felhívja a Bizottságot, hogy fordítson több figyelmet az éghajlatváltozás által a mezőgazdaságra és az erdőgazdálkodásra gyakorolt hatásra, valamint a mezőgazdaságnak és az erdőgazdálkodásnak az éghajlatváltozáshoz való hozzáigazítására; felhívja a Bizottságot, hogy a GCCA-n keresztül támogassa a környezeti szempontból hatékony mezőgazdasági politikák fejlesztését, elsőbbséget biztosítva az emberek élelmiszer-biztonsága garantálásának; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a megélhetés szempontjából a mezőgazdaságtól függő, vidéki szegény lakosság számára megfelelő intézményi és pénzügyi keret létrehozását;

39.   hangsúlyozza, hogy a szegény fejlődő országokban az éghajlatváltozás közvetlenül és erősen kihat a mezőgazdaságra, aminek drámai következményei lehetnek az élelmiszerbiztonság tekintetében; ezért felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a GCCA-t arra, hogy olyan agrárpolitikákat és termelési módszereket fejlesszen ki, amelyek jobban megfelelnek a helyi lakosság szükségleteinek, és amelyek hosszú távú megoldást jelentenek az emelkedő élelmiszerárak tekintetében; különösen arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a fejlődő országok városi lakosságának alapvető élelmiszer-szükségleteinek biztosítása érdekében támogassa az innovatív megoldásokat, például a városok körüli "zöld övezetek" létrehozását;

40.   üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy uniós stratégiát javasoljon a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésére, ami fontos lépést jelent a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésére, a fejlesztésre és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések közötti szakadék áthidalásában; ennek kapcsán felhívja a Bizottságot annak tisztázására, hogy miként tudja a GCCA ezt az integrációt gyakorlati szinten elősegíteni;

41.   hangsúlyozza, hogy a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésére irányuló stratégia nem járhat komoly eredményekkel egy konkrét cselekvési terv, valamint a költségvetési előirányzatoknak a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésére és az alkalmazkodásra irányuló hosszú távú finanszírozás biztosítása érdekében történő átcsoportosítása nélkül, a rendes fejlesztési támogatás – nem pedig a ma fennálló, rövid távú és nem megfelelő prioritásokat követő humanitárius megközelítés – részeként;

42.   hangsúlyozza, hogy a EuropeAid Hivatalon belül és az EU küldöttségeinél nagy szükség van további humán erőforrásokra a GCCA sikeres végrehajtásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a 2009-es költségvetésben jelentős forrásokat biztosítson ennek a területnek; tágabb összefüggésben arra is felhívja a Bizottságot, hogy fordítson számottevően több forrást a Bizottság érintett főigazgatóságai és küldöttségei személyzetének az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésével kapcsolatos képzésére, különösen a gyakorlati ismeretek bővítésére összpontosítva;

43.   amennyiben a GCCA kárenyhítő fellépéssel is jár, hangsúlyozza, hogy az LDC- és SIDS-országoknak kapacitásépítésre és technikai segítségnyújtásra van szükségük annak érdekében, hogy erősíthessék részvételüket a tiszta fejlesztési mechanizmusban; felhívja a Bizottságot arra is, hogy aktívan vegyen részt a nemzetközi éghajlatváltozási tárgyalásokon a tiszta fejlesztési mechanizmus megerősítésének céljával az addicionalitás és a koherencia fejlesztéssel és éghajlati célokkal való biztosítása érdekében; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy végső politikai eszközként ne kizárólag a tiszta fejlesztési mechanizmusra (CDM) összpontosítson, hanem nyújtson alternatív támogatást a legszegényebb országok számára megfelelőbb kárenyhítő fellépéshez, kiemelten kezelve a földhasználati, a földhasználat-változási és az erdőgazdálkodási (LULUCF) tevékenységeket és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat;

44.   felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki nagyra törő kiegészítő politikai kezdeményezéseket, különösen az erdők és a tengerek védelmének, a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának és a kárenyhítő technológiai együttműködés területén, ahol a pénzügyi szükségletek jócskán meghaladják a jelenleg a GCCA keretében biztosítottakat; különösen felhív, hogy az EU pénzügyi támogatás, technikai segítségnyújtás és technológiaátadás keretében, valamint a fejlődő országokkal való együttműködés révén tegyen határozott lépéseket annak elősegítése érdekében, hogy minél hamarabb alkalmazzanak olyan technológiákat, amelyek kevés üvegházhatást okozó gázt bocsátanak ki, valamint alkalmazzanak környezetbarát termelési módszereket;

45.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokról szóló javaslatát, határozzon meg szigorúbb követelményeket az éghajlattal és az ökoszisztémákkal kapcsolatos előnyök vonatkozásában, figyelembe véve a földhasználat közvetett megváltozásából származó hatásokat, valamint a helyi közösségekre vonatkozó fejlesztési következményeket is; hangsúlyozza, hogy a fenntarthatósági kritériumok nem válhatnak új protekcionista intézkedéssé, hanem azokat a fejlődő országokkal való párbeszéd során kell megtervezni;

46.   úgy véli, hogy a javasolt globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alap e tekintetben jelentős eszköz, amely fontos szerepet játszhat a fejlődő országokban az energiahatékonysági projektekben és a megújuló energiaforrások használatának előmozdításában;

47.   felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki átfogó menetrendet az erdőirtások és az erdők degradációjának csökkentésére a fejlődő országokban, beleértve azt is, hogy támogassák az erdészeti jogszabályok végrehajtására, irányításra és kereskedelemre vonatkozó engedélyezési rendszer (FLEGT) programjai szerinti önkéntes partnerségi megállapodásokat, és tegyenek konkrét javaslatokat a finanszírozási mechanizmusokra, amelyeket az Éghajlat-változási Egyezményben részt vevő felek 2008 decemberében Poznanban ülésező konferenciáján (COP 14) fognak ismertetni; hangsúlyozza az ilyen, kompenzációt biztosító mechanizmusok jelentőségét, nemcsak az üvegházhatást okozó gázok elkerült kibocsátása, hanem a biológiai sokféleség és az erdők fejlesztési haszna szempontjából is;

48.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak máris világos, szigorú javaslatokat kell előterjesztenie az illegálisan kitermelt faanyagok és a fatermékek európai uniós piacra történő behozatalának betiltására; felhívja a Bizottságot, hogy minden további késedelem nélkül nyújtsa be ezeket a javaslatokat;

49.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(2) HL C 25., 2008.1.30., 1. o.
(3) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 378., 2006.12.27., 41. o.).
(4) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.


Kormányzás és partnerség nemzeti, regionális és projektalapon a regionális politika terén
PDF 435kWORD 77k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról (2008/2064(INI))
P6_TA(2008)0492A6-0356/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 158. és 159. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 15. cikkére,

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban "a strukturális alapokról szóló általános rendelet") és különösen annak Partnerség című 11. cikkére,

–   tekintettel az EU területfejlesztési menetrendjére és a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára, valamint az EU területfejlesztési menetrendjének végrehajtására vonatkozó első cselekvési programra,

–   tekintettel a Parlament strukturális és kohéziós politikákkal foglalkozó tematikus osztályának a "Kormányzás és partnerség a regionális politikában" című tanulmányára,

–   tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére (COTER-IV-17) és az európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (CESE 1177/2008) a kormányzásról és a partnerségről,

–   tekintettel az európai Gazdasági és Szociális Bizottság "A városi területek kiegyensúlyozott fejlesztése felé: kihívások és lehetőségek" című feltáró véleményére (CESE 737/2008),

–   tekintettel a kutatást, a fejlesztést és az innovációt segítő európai finanszírozás Bizottság által készített gyakorlati útmutatójára,

–   tekintettel az európai városok, különösen pedig a hét új tematikus hálózat között a kormányzást illetően megvalósuló tapasztalatcsere ösztönzésére hivatott URBACT program második ciklusára (2007–2013),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A6-0356/2008),

A.   mivel a polgárok érdeke és jóléte áll az európai, nemzeti és regionális politikák középpontjában, és mivel a különböző hatóságok közötti megfelelőbb szintű koordináció és együttműködés kialakítását célzó, magasabb szintű kormányzásnak és partnerségnek valamennyi uniós polgár javát kell szolgálnia;

B.   mivel a honfitársaink által a közszolgáltatások tárgyában (például tömegközlekedés, ivóvíz, szociális lakások és közoktatás) elvárt gyakorlati megoldásokat csak felelősségteljes kormányzással az alábbi két kiegészítő rendszer bevonásával lehet elérni: egyrészt az intézményi rendszer, amely rendelkezik az állam, valamint a regionális és helyi hatóságok között a hatáskörök és a költségvetés megosztásáról, másrészt a partnerségi rendszer, amely egy adott területen összehozza valamennyi érintett köz- és magánszereplőt;

C.   mivel fel kell hívni a figyelmet a "partnerségnek" a strukturális alapokról szóló általános rendeletben szereplő fogalom-meghatározására, amely szerint a tagállam partnerséget alakít ki többek között a következő hatóságokkal és szervekkel:

   a) az illetékes regionális, helyi, városi és egyéb közhatóságok;
   b) a gazdasági és szociális partnerek;
   c) bármely egyéb megfelelő, a civil társadalmat képviselő szervezet, a környezetvédelmi partnerek, nem kormányzati szervezetek, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításáért felelős szervezetek,

D.   mivel a partnerség az összes érintett közösséget és csoportot köteles figyelembe venni, a nagyobb legitimitás, a garantált átláthatóság és a pénzeszközök jobb felhasználása révén előnyöket és hozzáadott értéket teremthet a kohéziós politika végrehajtása terén, továbbá az általa képviselt társadalmi és polgári értékek szempontjából is értékelni kell;

E.   mivel az egyes partnerek lehető legintenzívebb részvétele az operációs programok végrehajtásában garantálja egy olyan dokumentum megfogalmazását, amely teljes mértékben figyelembe veszi egy adott terület sajátosságait és a legjobban válaszol e térség szükségleteire és kihívásaira,

F.   mivel az egyetemekkel és a felső- vagy technológiai oktatási intézményekkel kialakított fokozott partnerség, valamint a magánszektor bevonása jótékony hatással lehet a lisszaboni menetrend keretébe tartozó stratégiákra és a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó uniós politikákra,

G.   mivel a tevékeny önkéntesség formáját öltő társadalmi tőke vitathatatlanul összekapcsolódik a regionális gazdasági növekedéssel és fontos tényező a regionális egyenlőtlenségek csökkentésében,

H.   mivel a strukturális alapokról szóló rendeletben említett partnerek kiterjedt részvétele és a strukturális és kohéziós alapokból finanszírozott programok és projektek megvalósításában részt vevő szereplők közötti jobb együttműködés lehetővé teszi a kohéziós politika hatékonyabbá tételét és mozgatóerő-hatásának növelését;

I.   mivel egy integrált megközelítésnek nemcsak a területfejlesztés gazdasági, szociális és környezeti szempontjait kell figyelembe vennie, hanem a különböző érintett szereplők érdekeinek összehangolására is ügyelnie kell, különös figyelemmel a területi sajátosságokra annak érdekében, hogy szembe lehessen nézni a helyi és regionális kihívásokkal;

J.   mivel a különböző közpolitikák és egy sikeres kormányzás közötti, az összes érintett közigazgatási szinten megvalósuló jobb koordináció elengedhetetlen a területek fenntartható fejlődése szempontjából;

K.   mivel az integrált megközelítés ezentúl elengedhetetlen koncepciónak tekintendő, és igazi gyakorlati alkalmazását kell elérni;

L.   mivel a strukturális politikák az Európai Unió költségvetésének második legjelentősebb részét képezték a 2000 és 2006 közötti programozási időszakban, és az EU legfőbb politikáit alkotják a 2007 és 2013 között időszakban;

M.   mivel a különböző hatóságok, állami és magántestületek között hatékonyabb és valamennyi szereplő számára átláthatóbb együttműködést kell megszervezni hatásköreik feltétlen átruházása, illetve új közösségek létrehozása nélkül, lehetővé téve mindegyiküknek, hogy együttműködésüknek köszönhetően hatékonyabban működjenek;

N.   mivel számításba kell venni a regionális és helyi hatóságok lehető legnagyobb részvételét a közösségi jogszabályokról szóló tárgyalásokban, nevezetesen a kohéziós politika soron következő szabályozási csomagjáról szóló tárgyalások keretében;

O.   mivel a "sűrűn lakott és munkaerő-felszívó térségek" koncepciója olyan alapvető releváns területek figyelembevételét foglalja magában, amelyek lehetővé teszik a polgárok mindennapi életéhez kapcsolódó alapvető kérdések kezelését, (közlekedés, közszolgáltatások, életminőség, foglalkoztatás, helyi gazdasági tevékenységek, biztonság stb.);

P.   mivel a megfelelő területfejlesztés elősegítheti a hatékony kormányzást;

Q.   mivel a kohéziós politika végrehajtásában részt vevő szereplők projektmenedzsment képessége kulcsfontosságú a kormányzás javítása és megkönnyítése szempontjából;

R.   mivel fel kell használni a kormányzás új módszereiből nyert sikeres tapasztalatokat, beleértve azokat, amelyeket az Európai Alapok programjai során már sikeresen kipróbáltak, úgy mint a LEADER-módszer és a globális támogatás (a strukturális alapokról szóló rendelet 42. és 43. cikkének megfelelően),

S.   mivel a regionális és helyi hatóságokkal szoros együttműködésben kidolgozott, az összes (döntéshozatali, végrehajtási és értékelési) szakaszban meglevő, megfelelő kommunikációs struktúrák és stratégiák – az információk valamennyi társadalmi réteghez történő eljuttatásának segítése révén – előmozdítják az átláthatóságot, a mindenkire kiterjedő részvételt és a felelősségvállalást,

Kormányzás és közösségi alapok

1.   kéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy az integrált finanszírozás elősegítése érdekében teljes mértékben használják ki a regionális és városi fejlődés előmozdítását célzó különböző közösségi alapokban (strukturális alapok, kutatási és fejlesztési közösségi keretprogram, Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) rejlő lehetőségeket;

2.   felkéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák az integrált megközelítés használatát a jelenlegi programozási időszakban;

3.   javasolja, hogy a jövőbeli kohéziós politika keretében tegyék kötelezővé az integrált megközelítés elvét; úgy véli, hogy ennek az elvnek az alkalmazását egyedi időkereten belül kell elvégezni;

4.   az egyszerűsítés és a hatékonyság érdekében javasolja, hogy mérjék fel a különböző közösségi alapok, nevezetesen az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a kohéziós alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap összevonhatóságát a 2013 utáni kohéziós politika keretében;

5.   megállapítja, hogy az átlátható és világos eljárások a felelősségteljes kormányzásban szerepet játszó tényezők, ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat együttműködve a regionális és helyi hatóságokkal, és kellően figyelembe véve a potenciális kedvezményezettek javaslatait, hogy – a Bizottság által megállapításra kerülő, rögzített időkeretnek megfelelően – haladéktalanul vizsgálják meg, hogyan lehet a kohéziós politika végrehajtására irányuló eljárásokat egyszerűsíteni és racionalizálni, valamint a felelősséget világosabban megosztani az érintett személyek és szervek bürokratikus terhének csökkentése érdekében;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kohéziós alapokról szóló általános rendelet 56. cikkének alkalmazását, amely lehetővé teszi a természetbeni hozzájárulásokat az EU által társfinanszírozott projektekhez;

Kormányzás és partnerség

7.   kéri a Bizottságot, hogy vonjon mérleget és tájékoztassa a partnerség elvének végrehajtásáról a tagállamokban a nemzeti stratégiai referenciakeretek és az operatív programok kidolgozása során, megjelölve a kormányzás sikeres és kevésbé sikeres tényezőit, és különösen vizsgálja meg azt is, hogy milyen mértékben vették figyelembe a partnerek által az operatív programok kidolgozása során benyújtott véleményeket és javaslatokat;

8.   felkéri a Bizottságot, hogy a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelet 11. cikkének megfelelően dolgozzon ki egyértelmű fogalommeghatározást és értékelési kritériumokat, valamint a tényleges partnerségek végrehajtásának megkönnyítését szolgáló eszközöket, módokat és helyes gyakorlatokat (többek között a partnerek kiválasztására vonatkozóan) tartalmazó iránymutatást, tiszteletben tartva minden tagállam saját intézményi keretét;

9.   megállapítja, hogy a partnerség folyamata csak a szükséges képességekkel és forrásokkal rendelkező partnerekkel működhet, és kéri az igazgatást végző hatóságokat, hogy járuljanak hozzá e kapacitások erősítéséhez azáltal, hogy a strukturális alapokról szóló rendelet 11. cikkével összhangban a kezdeti szakaszban a partnerek rendelkezésére bocsátják ugyanazokat az információkat, amelyek a hatóságok rendelkezésére állnak, és a partnerségi elv megvalósításához nyújtott technikai segítségre megfelelő összeget biztosítanak számukra például képzésekhez, a társadalmi tőke építéséhez, valamint partnerségi tevékenységeik professzionálisabbá tételéhez;

10.   sajnálatosnak tartja, hogy a jelenlegi programozási időszakra nem határozták meg a támogatás alsó határát a strukturális alapokból a partnerségi elv végrehajtására; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a jövőbeli jogalkotásban határozzák meg a támogatás alsó határát a strukturális alapokból a partnerségi elv végrehajtására;

11.   megállapítja, hogy az önkéntesség fontos szerepet tölt be a partnerségi folyamatban, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák és segítsék az önkéntesek által elvégzett, e folyamathoz hozzájáruló értékes munkát, valamint a többszintű partnerség keretében az emberek és a helyi szervezetek fokozottabb részvételét a helyi demokráciában;

12.   felhívja a figyelmet a programozást illetően a lakossággal és a civil társadalmat képviselő szervezetekkel javaslataik megfontolása érdekében folytatott konzultáció kötelező jellegére, és kiemeli, hogy a civil társadalom részvétele segíti a döntéshozatali folyamat legitimálását; megjegyzi, hogy a közvéleménynek az operációs programok (2007–2013) előkészítő szakaszába történő bevonására irányuló erőfeszítések nem hozták meg a remélt sikereket; felkéri tehát a Bizottságot, hogy határozza meg a helyes gyakorlatokat és tegye lehetővé alkalmazásukat annak érdekében, hogy a következő programozási időszakban a nyilvánosság bevonása hatékonyabb legyen;

13.   felhívja az igazgatást végző hatóságokat, hogy tájékoztassák a partnereket, hogy az általuk a strukturális alapok programozási folyamatának különböző szakaszaiban tett javaslatokat hogyan és milyen szinten veszik figyelembe;

14.   emlékeztet arra, hogy a strukturális alapok programozásának és végrehajtásának valamennyi szakaszában a partnerség hozzájárulhat a hatékonysághoz, az eredményességhez, a legitimitáshoz és az átláthatósághoz, valamint növelheti a programok eredményeivel kapcsolatos elkötelezettséget és felelősségvállalást; ezért kéri a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy szorosabban és korai szakaszban integrálják a partnerségeket a strukturális alapok mindegyik programozási és végrehajtási fázisába, a tapasztalataik és tudásuk jobb hasznosítása érdekében,

15.   sürgeti a tagállamokat, hogy strukturális finanszírozás végrehajtását szolgáló, a köz- és magánszféra közti partnerségek létrehozásával biztosítsanak szorosabb együttműködést a köz- és a magánszektor között, tekintettel arra, hogy a köz- és magánszféra partnerségéből fakadó potenciális előnyök továbbra is nagyrészt kihasználatlanok;

16.   megállapítja, hogy az új tagállamok nem teljesítették teljes mértékben a partnerség elvét, és ezért annak bevezetését fokozatosan lehet megszilárdítani;

17.   kéri, hogy a strukturális alapok következő szabályozása tartalmazzon konkrét rendelkezéseket annak érdekében, hogy a partnerség elvének alkalmazását világosan ellenőrizhető kritériumokkal jogilag kötelezővé tegye;

Többszintű kormányzás

18.   felkéri a tagállamokat, hogy a többszintű kormányzás megerősítése érdekében a lehető leghamarabb dolgozzák ki az Európai Unió területfejlesztési menetrendje megvalósítását célzó első cselekvési program konkrét intézkedéseit, nevezetesen a 3.1. pont keretében;

19.   javasolja a kormányzás dimenziójának az Európai Unió területfejlesztési menetrendje megvalósítását célzó első cselekvési program 4.1. pontja keretébe történő belefoglalását, ami a területi kohézió számára új mutatók kifejlesztését kívánja az Európai Területrendezési Megfigyelő Hálózattól;

20.   álláspontja szerint a sikeres többszintű kormányzást "alulról felfelé irányuló" megközelítésre kell alapozni; e vonatkozásban felkéri a regionális és helyi hatóságokat, hogy vizsgálják meg a nemzeti kormányokkal és a Bizottsággal folytatott együttműködésük és kapcsolattartásuk elmélyítésének módozatait, továbbá javasolja, hogy rendszeres találkozókra kerüljön sor a nemzeti, regionális és helyi hatóságok hivatalnokai között;

21.   ösztönzi a tagállamokat, hogy decentralizálják a kohéziós politika végrehajtását, lehetővé téve a partnerség és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával a többszintű kormányzás rendszerének jó működését, és felkéri őket, hogy a decentralizálás tárgyában tegyék meg a szükséges jogalkotási és költségvetési intézkedéseket;

22.   hangsúlyozza, hogy a pénzeszközök hatékony abszorpciójának és hatásuk maximalizálásának előfeltétele a regionális és helyi igazgatási kapacitás, valamint annak stabilitása és folytonossága; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő igazgatási struktúrákat és humántőkét a felvétel, a díjazás, a képzés, a források, az eljárások, az átláthatóság és a hozzáférhetőség terén;

23.   kéri, hogy a nemzeti számvevőszékek egyrészt játsszanak meghatározóbb szerepet az ellenőrzési mechanizmusokban az alapok megfelelő módon történő felhasználása érdekében, másrészt vállalják fel a rájuk háruló felelősséget és játsszanak aktívabb szerepet;

24.   ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzák át a strukturális alapok kezelésének felelősségét a regionális és helyi hatóságokra az általuk teljesítendő, elfogadott feltételek és kritériumok alapján, azzal a céllal, hogy e hatóságok szorosabban és hivatalos együttműködési keretben bekapcsolódjanak az operációs programok kidolgozásába és végrehajtásába, vagy legalábbis globális támogatást nyújtsanak nekik, hogy az ebben kínált lehetőségek teljes mértékű kihasználásával lehetővé váljon számukra a többszintű kormányzás mechanizmusában való teljes mértékű szerepvállalás;

Kormányzás és területi dimenzió

25.   kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem módosították nemzeti jogukat az Európai Területi Együttműködési Csoportok megvalósításának lehetővé tétele érdekében, hogy azt a lehető leghamarabb tegyék meg;

26.   kéri a Bizottságot, hogy – egyidejűleg azzal, hogy megvizsgálja, melyik NUTS-szint a legmegfelelőbb – határozza meg azt a területet, amelyen a szerzett tapasztalatok alapján a területfejlesztés integrált politikáját a legjobban lehetne végrehajtani, az alábbi projektek alapjául szolgálva:

   - sűrűn lakott és munkaerő-felszívó térségek, azaz a városok, a külvárosi térségek és a kapcsolódó falusi területek;
   - területek, amelyek speciális tematikus megközelítést indokolnak, mint például a hegyvidékek, a nagy erdős területek, a nemzeti parkok, a folyók vízgyűjtő területei, a partvidékek, a szigetek és a környezeti szempontból leromlott területek, helyalapú megközelítések kidolgozása céljából;

Kormányzás és az Unió intézményei

27.   üdvözli a regionális és helyi hatóságoknak, valamint a szubszidiaritás elvének a Lisszaboni Szerződésben való elismerését, és felhívja az uniós intézményeket, hogy gondolkozzanak el e fejlemények konkrét gyakorlati következményein;

28.   megállapítja, hogy a Tanácson belül nem létezik egy kifejezetten a kohéziós politikának szentelt egység, amely biztosítaná az Unió első költségvetési tételét képező ezen politika stratégiai nyomon követését, és kéri a tagállamokat, hogy irányozzanak elő a Tanácson belül a kohéziós politikáért felelős miniszterek számára különleges üléseket;

29.   örömmel veszi tudomásul szolgálatközi csoportok, mint például a városokkal vagy az integrált megközelítéssel foglalkozó csoportok megalakítását a Bizottságban, kéri a Bizottságot, hogy bővítse a transzverzális munkára irányuló lépések körét, és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet és a Régiók Bizottságát az említett csoportok munkájának eredményeiről;

30.   vállalja az eljárási szabályzat kiigazítását annak érdekében, hogy lehetővé váljon a transzverzális munka a több parlamenti bizottságot is (ideiglenes csoportokat és másokat) érintő kérdésekben, nevezetesen a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport munkájának keretében;

31.   felkéri a Régiók Bizottságát, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból tegyen nagyobb erőfeszítéseket a kormányzás gyakorlatának fejlesztése érdekében;

A sikeres kormányzás és partnerség eszközei

32.   felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák a kormányzásra és partnerségre vonatkozó képzési intézkedések létrehozását a köz- és magán oktatási és képzési szervezetek bevonásával, a Közösséget érintő komoly kihívásokkal való szembenézés érdekében;

33.   felhívja a tagállamokat a területrendezés megfelelő kihasználására a kiegyensúlyozott regionális fejlesztés előmozdításának támogatása érdekében;

34.   felkéri a kohéziós politikai operatív programok irányításában részt vevő, nemzeti, regionális és helyi választott tisztségviselőket, valamint a strukturális alapokról szóló általános rendelet 11. cikke szerinti partnereket, hogy vegyék igénybe az ezekhez a programokhoz technikai segítségre rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat az ezen programokhoz kapcsolódó kormányzási formákra irányuló képzés, különösen a projektmenedzsment-képzések szervezésére; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kérje fel a tagállamokat részletes beszámoló benyújtására arról, milyen módon használták fel egyedi pénzügyi programjaikat;

35.   úgy ítéli meg, hogy a legjobb gyakorlatok cseréjére alkalmas európai hálózatok kiterjeszthetnék tevékenységüket a kormányzásra és a partnerségre is, nagyobb hangsúlyt helyezhetnének a korábbi programciklusokból szerzett politikai és stratégiai tapasztalatokra, valamint az EU összes nyelvén biztosítaniuk kellene a nyilvános hozzáférést a tapasztalatok cseréjéhez, hozzájárulva ezzel a helyes gyakorlatok tényleges megvalósításához;

36.   üdvözli az EU francia elnökségének kezdeményezését, amely a fenntartható és szolidáris városok referenciarendszerének kidolgozására irányul, és kéri, hogy e referenciarendszer kidolgozásakor vegyék figyelembe a kormányzási és partnerségi tényezőket is;

37.   javasolja az ERASMUS programhoz hasonló program elindítását a regionális és helyi képviselők részére;

o
o   o

38.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 210., 2006.7.31., 25. o.


"Hatékonyabb jogalkotás 2006" a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében
PDF 226kWORD 68k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a "Hatékonyabb jogalkotás 2006"-ról (2008/2045(INI))
P6_TA(2008)0493A6-0355/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel 2007. szeptember 4-i állásfoglalására a jogalkotás minőségének javításáról 2005-ben: a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazása – 13. jelentés(1),

–   tekintettel az Európai Unión belüli jobb szabályozásról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról szóló 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a nem kötelező erejű jogi eszközök ("soft law") alkalmazásának jogi és szervezeti hatásairól szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a "Hatékonyabb jogalkotás 2006" (14. jelentés) című bizottsági jelentésre (COM(2007)0286),

–   tekintettel "Az Európai Unión belüli jobb szabályozás második stratégiai felülvizsgálata" című bizottsági közleményre (COM(2008)0032),

–   tekintettel a "Második jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítését célzó stratégia eredményeiről" című bizottsági munkadokumentumra (COM(2008)0033),

–   tekintettel "Az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló 2008-as gyorsított eljárású intézkedések az Európai Unióban" című bizottsági közleményre (COM(2008)0141),

–   tekintettel "Az adminisztratív terhek csökkentése az Európai Unióban – Jelentés a 2007-ben elért eredményekről és kitekintés 2008-ra " című bizottsági munkadokumentumra (COM(2008)0035),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0355/2008),

A.   mivel az Európai Unió szabályozási környezetének az érthetőség és az eredményesség kritériumához kell igazodnia,

B.   mivel a szabályozási eljárások fejlesztése elősegítheti az Európai Unió céljainak elérését,

C.   mivel a szubszidiaritás elve és az arányosság elve az elsődleges jog lényeges elvei, és azokon a területeken, ahol a Közösség nem rendelkezik kizárólagos jogalkotói hatáskörrel, ezen elveket feltétlenül tiszteletben kell tartani,

D.   mivel a szubszidiaritás és az arányosság elvének helyes alkalmazása alapvető módon járul hozzá a közösségi jogszabályok tekintélyének és eredményességének megszilárdításához, valamint a polgárokhoz közelebbi szintű döntéshozatalhoz, és ezáltal végeredményben az Európai Uniónak a közvélemény általi fokozottabb elfogadásához, és mivel ezek az elvek nélkülözhetetlenek a közösségi fellépés megfelelőségének és alkalmazási körének legitimációjához, amennyiben lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy saját jogalkotói hatáskörüket gyakorolják a különböző kormányzási szintek közötti együttműködés szellemében, és ezáltal növelik a jogbiztonságot,

E.   mivel a közösségi jogalkotásra jelenleg a szubszidiaritás és az arányosság elve vonatkozik, mely elvek szükségessé teszik a nemzeti jogalkotó, végrehajtó és igazságügyi hatóságokkal való koordináció eljárásainak létrehozását az Európai Unió fellépése szükségességének és jogszerűségének biztosítása érdekében,

F.   mivel a Bizottság kiemel számos, az Európai Unió szabályozásának fejlesztésében szerepet játszó jelentős tényezőt, mint például a hatásvizsgálatot, az adminisztrációs költségek csökkentését, valamint a hatályos előírások egyszerűsítését, fejlesztését és naprakésszé tételét,

G.   mivel a Bizottság e tekintetben fontosnak tartja az ipar mindkét oldalával és a nemzeti jogalkotókkal folytatandó nyílt párbeszéd létrehozását,

H.   mivel "Az elért eredményekről szóló első jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítésére vonatkozó stratégiáról" című munkadokumentumában (COM(2006)0690) a Bizottság mintegy 50 kodifikációs kezdeményezést jelentett be 2006-ra, de valójában csak 36-ot nyújtottak be az Európai Parlamentnek, és 200 kodifikációs kezdeményezést jelentettek be 2007-re, de csak 21-et nyújtottak be a jogalkotónak,

I.   mivel a "Második jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítését célzó stratégia eredményeiről" című fent említett munkadokumentumhoz csatolt folytatólagos egyszerűsítési programjában a Bizottság úgy véli, hogy egyes területeken (épületek energiahatékonysága, polgári repülés stb.) a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és átdolgozása egymással egyenértékű,

J.   mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy benyújt egy, az Európai Unióban a vállalkozásokat terhelő adminisztratív terhek 2012-re 25%-kal történő csökkentésére irányuló cselekvési programot, és mivel ennek érdekében számos, különböző jogalkotási ágazatokhoz kapcsolódó gyors intézkedést javasolt,

1.   támogatja a Bizottság azon célkitűzését, hogy javítani kell a közösségi jogszabályok minőségét és csökkenteni kell a jogalkotási terheket, beleértve az olyan szükségtelen jogszabályok hatályon kívül helyezését, amelyek akadályozzák a növekedést és gátolják az innovációt; hangsúlyozza, hogy még nagyobb erőfeszítésekre van szükség számos területen annak biztosítására, hogy a belső piacra vonatkozó jogszabályokból a lehető legnagyobb gazdasági haszon származzék;

2.   támogatja az elveken alapuló jogalkotást, valamint a mennyiség helyett a minőségre való összpontosítást; véleménye szerint a jobb szabályozásról szóló vita jó alkalmat teremt arra, hogy véleményezzék a jogalkotást mint egyértelműen meghatározott politikai célok elérésére irányuló folyamatot, azáltal, hogy a közösségi jogalkotást a növekedés és a munkahelyteremtés szolgálatába állítják és valamennyi érdekeltet elkötelezik a folyamat valamennyi szakasza mellett, az előkészítéstől a végrehajtásig, illetve bevonják őket azokba;

3.   a jobb jogalkotásra való törekvések összefüggésében hangsúlyozza a szubszidiaritás elve és az arányosság elve jelentőségét a tagállamok és az érintettek szükségtelen bürokratikus terheinek csökkentése, valamint a mindkét elvnek megfelelően csak közösségi szinten meghozható intézkedések európai uniós polgárok körében történő fokozottabb elfogadottsága érdekében;

4.   támogatja a Bizottság által a közösségi vívmányok egyszerűsítésének megvalósításáért tett erőfeszítéseket;

5.   üdvözli a Bizottság – jogalkotási javaslatai kidolgozása során az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó – javított eljárásait, és tudomásul veszi az érdekeltek általában pozitív reakcióit a közreműködésük Bizottság általi ösztönzésének értékelése során;

6.   sajnálja, hogy eljárásai javítása ellenére a Bizottság folytatja az egyszerűsítéshez és a "hatékonyabb jogalkotáshoz" kapcsolódó különálló dokumentumok készítését, amelyek egyszerűsítési kezdeményezések eltérő listáit tartalmazzák, ami megnehezíti, hogy átfogó kép alakuljon ki a stratégiáról; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni e dokumentumok elszaporodását; kéri a Bizottságot, hogy évente egyetlen dokumentumot készítsen; hangsúlyozza, hogy politikai értékeléseknek és jó együttműködésnek kell megvalósulnia európai uniós szinten, különösen a Parlament, a Tanács és a Bizottság erőfeszítései által;

7.   úgy véli, hogy az objektív hatásvizsgálatok a bizottsági javaslatok értékelésének fontos eszközei, ezért szorgalmazza a hatásvizsgálatok elvégzésének külső és független ellenőrzését;

8.   úgy ítéli meg, hogy a konzultációk és a hatásvizsgálatok lényeges szerepet játszanak a jobb közösségi jogszabályok megalkotásában, és sem a bürokráciát nem szabad növelniük, sem bürokratikus akadályt nem szabad képezniük a Bizottság lépéseinek útjában, hanem inkább elő kellene segíteniük egy olyan szilárd jogszabályi keret kiépítését, amely a növekedés felé vezet az Európai Unióban;

9.   hangsúlyozza az olyan költség–haszon elemzések szükségességét, amelyek tükrözik a szabályozási költségek struktúráját, amikor az irányelveket átültetik a nemzeti jogba és megváltoztatják a szabályozási keretet, amelyen belül a társaságok és a magánszemélyek működnek; ugyanakkor tisztában van azzal, hogy az ilyen költség–haszon elemzések nem helyettesítik az adott jogszabály előnyeit és hátrányait taglaló politikai vitát;

10.   azon a véleményen van, hogy a jogszabályszövegek minőségének javítása érdekében mind a Parlamentnek, mind pedig a Tanácsnak figyelembe kellene vennie a Bizottság és a saját hatásvizsgálatait a módosító javaslatok készítésekor;

11.  11 továbbá úgy véli, hogy az objektív hatásvizsgálatoknak részben az érdekelt felekkel folytatott kellő időben történő és átfogó konzultációra is támaszkodniuk kell; felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálataiba a költséghatékony és fenntartható megoldások alapjaként vonjon be elegendő számú forgatókönyvet és politikai lehetőséget (beleértve szükség esetén annak lehetőségét, hogy semmit ne tegyen);

12.   reméli, hogy javítani fogja a minőséget, ha a hatásvizsgálatokba belefoglalják az adminisztratív költségek előrejelzését;

13.   hangsúlyozza az Európai Unió szintjén a polgárok képviseleti szervei, mint például az Európai Parlament vagy a helyi és a szociális képviseleti szervek, mint például a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság által elvégzett politikai értékelés jelentőségét;

14.   kifejezi fenntartásait azzal kapcsolatban, hogy hasznos-e az önszabályozás és az együttszabályozás ösztönzése, melyek végül egy "jogalkotási önmegtartóztatáshoz" vezethetnek, ami kizárólag a lobbicsoportokat és a gazdasági élet nagy erejű szereplőit támogatja; ebből következően támogatja a Bizottság következtetését, mely szerint továbbra is a rendeletek jelentik az Európai Unió céljai elérésének, valamint a vállalkozások és a polgárok számára a jogbiztonság nyújtásának legegyszerűbb módját; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban dolgozzon ki egy következetesebb megközelítést;

15.   kiemeli, hogy a nem jogalkotási intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a hatalmi egyensúlyt és az egyes intézmények szerepét; szeretne tapasztalatokra építve bölcsen és koherensen hozzájárulni ezekhez az intézkedésekhez; hangsúlyozza, hogy az ilyen innovatív intézkedésekhez politikai támogatás szükséges;

16.   úgy véli, hogy a Szerződésekben megállapított feltételeknek megfelelően meg kell erősíteni az Európai Unió hivatalos szabályozói rendszerét, és hogy a "rövidítéseket" – még a nem kötelező informális előírások révén elért "rövidítéseket" is – el kell kerülni;

17.   üdvözli, hogy a Bizottság intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy véget vessenek annak a késedelemnek, amely a kodifikáció alatt álló szövegeknek az EU új hivatalos nyelveire történő fordításában fennáll; sajnálja, hogy annak ellenére, hogy 2006-ra mintegy 50 kodifikációs kezdeményezést, 2007-re pedig mintegy 200 kodifikációs kezdeményezést jelentett be, a Bizottság csak 36, illetve 21 javaslatot nyújtott be a Parlamentnek;

18.   ösztönzi a Bizottságot, hogy tartsa magát a közzétett kodifikációs és átdolgozási listákhoz azáltal, hogy lehetőség szerint az összes bejelentett kezdeményezést benyújtja a jogalkotónak, és megindokolja azon kezdeményezések hiányát, amelyeket kihagyott; hangsúlyozza, hogy a Parlament bizonyította jó szándékát az eljárási szabályzata 80. és 80a. cikkének átdolgozása révén, ami lehetővé teszi, hogy ezeket az egyszerűsítési kezdeményezéseket gyorsabban és egyszerűbben fogadják el;

19.   arra is emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament ésszerű határidőn belül fogadta el a kodifikációs és átdolgozási javaslatokat, és hogy, bár lehetnek hosszabb határidők egyéb egyszerűsítési kezdeményezéseket illetően, ez a helyzet abból adódik, hogy ezek a rendelkezések rendes jogalkotási javaslatok, amelyekre a rendes elfogadási eljárás és a szokásos határidők vonatkoznak;

20.   megerősíti azt az óhaját, hogy a Bizottság fogadja el rendes jogalkotási technikaként az átdolgozást, akkor is, ha a hatályos jogszabály "felülvizsgálatát" javasolják, annak érdekében, hogy minden kezdeményezés esetében a szöveg átfogó képével rendelkezzenek, beleértve a külön módosításokat, világosan jelezve az új részeket és a változatlanul maradó részeket;

21.   arra is kéri a Bizottságot, ne hagyja figyelmen kívül, hogy amennyiben nem lehetséges az átdolgozás, a rendes jogalkotási technikának elő kellene írnia a kérdéses jogi aktus egymást követő módosításainak legfeljebb hat hónapon belül történő egységes szerkezetbe foglalását; úgy véli, hogy a hatékonyabb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásnak(5) megfelelően külön szerkezeteket lehetne létrehozni a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy az egyszerűsítés előmozdítása érdekében az érdekelt felek megfelelő részvételét írják elő;

22.   emlékeztet arra, hogy a nem kötelező erejű jog kétértelmű és nem hatékony eszközeinek negatív hatásai lehetnek az európai uniós jog fejlődésére és az intézmények közötti egyensúlyra, ezért ezen eszközöket csak nagyon óvatosan – amennyiben a Szerződések előírják és az elsődleges jog szerinti hatáskörmegosztással szigorú összhangban – szabad alkalmazni, és hogy minden esetben gondoskodni kell a jogbiztonságról;

23.   üdvözli a Bizottság határozatát, mely szerint közvetlenül a nemzeti parlamenteknek nyújtja be az új javaslatait és konzultációs dokumentumait annak érdekében, hogy a véleményüket kérje a közösségi jogalkotási eljárás határozathozatalt megelőző szakaszában, megelőlegezve ezáltal a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit; határozottan kiáll ezen együttműködési forma fontossága mellett a közösségi jogszabályok, különösen a szubszidiaritás és az arányosság elve minőségének és alkalmazásának javítása érdekében;

24.   úgy véli, hogy az átültetést komolyan és proaktív jelleggel kell ellenőrizni az eltérő értelmezések és a "gold plating", vagyis túlszabályozás elkerülése végett; azt kívánja, hogy a Bizottság játsszon aktív szerepet az átültetésben a felügyeletet végzőkkel és szakértői csoportokkal együtt mind közösségi, mind nemzeti szinten, mivel a korai elemzés elejét veheti a késedelmeknek és a vállalkozásokra rótt szükségtelen terheknek; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen további intézkedéseket lehetne hozni a túlszabályozás megakadályozására, beleértve a polgárok számára a közvetlen cselekvés jogának bevezetését; nyomon követő hatásvizsgálatokra szólít fel annak elemzése végett, hogy a határozatokat valójában hogyan hajtják végre nemzeti és helyi szinten; támogatja a rendeletek egyre inkább megfelelő használatát; ismét javasolja, hogy a Parlament nemzeti partnereivel szoros együttműködésben hozzon létre megfelelő eljárást az átültetés nyomon követésére;

25.   úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatok hatékonyságának javítása érdekében ki kell dolgozni a szubszidiaritás és az arányosság elve által meghatározott feltételek közös megközelítését; teljes mértékben támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy ezzel kapcsolatos szabványosított kérdéseket vesz fel a bizottsági javaslatokat kísérő indokolások elkészítése érdekében, a SEC(2007)0737 bizottsági munkadokumentum 3. mellékletében megállapítottaknak megfelelően;

26.   üdvözli, hogy a Bizottság bejelentette a társasági jogra, a számvitelre és a könyvvizsgálatra vonatkozó közösségi vívmányok felülvizsgálatát, és bízik abban, hogy a lehető leghamarabb konkrét javaslatok fognak rendelkezésre állni e tekintetben;

27.   megerősíti, hogy csökkenteni kell a vállalkozásokat sújtó fölösleges adminisztratív terheket annak érdekében, hogy eleget tegyenek a mind az európai jogszabályok, mind az ezek alkalmazására szolgáló nemzeti rendelkezések által előírt tájékoztatási kötelezettségeknek; hangsúlyozza, hogy a Bizottság azon célkitűzésének, hogy 2012-re az adminisztrációs terheket 25%-kal csökkentsék, nettó célkitűzésnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy bizonyos területeken kitűzött csökkentések nem semmisíthetők meg máshol kiszabott új adminisztrációs terhek által; támogatja az információs és kommunikációs technológiák fokozott alkalmazását ezen a területen; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel és lehetőség szerint csökkentse azokat az általános adminisztratív terheket, amelyek valamennyi érdekelt felet terhelnek, még akkor is, ha nem vállalkozásokról van szó;

28.   hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés elérésére irányuló további erőfeszítésekre a Bizottság polgárokkal való érintkezésében, például a közbeszerzés, a pénzügyi szolgáltatások, a kutatási programok, az állami segélyek szabályai és a közösségi finanszírozás megpályázása terén is szükség van.

29.   emlékeztet a felülvizsgálati záradékok ésszerű használatának fontosságára a jogszabályok megfelelőségének biztosítása szempontjából;

30.   megerősíti, hogy készen áll a Tanáccsal és a Bizottsággal való együttműködés fenntartására és fokozására annak érdekében, hogy megfeleljenek a polgárok és a vállalkozások részéről a közösségi jog egyszerűsítésére vonatkozó elvárásoknak, különösen az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló gyors intézkedésekre vonatkozó javaslatokat illetően; hangsúlyozza, hogy a határozathozatali eljárások határidők csökkentését célzó egyszerűsítése folyamatának mindenképpen be kell tartania a Szerződésekben megállapított eljárások követelményeit;

31.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 187. E, 2008.7.24., 67. o.
(2) HL C 187. E, 2008.7.24., 60. o.
(3) HL C 187. E, 2008.7.24., 72. o.
(4) HL C 187. E, 2008.7.24., 75. o.
(5) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.


A Bizottság 24. éves jelentése a közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről
PDF 313kWORD 77k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása a közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről – a Bizottság 24. éves jelentése (2008/2046(INI))
P6_TA(2008)0494A6-0363/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság 2007. július 17-i, a közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 24. éves jelentésére (2006) (COM(2007)0398),

–   tekintettel a kapcsolódó bizottsági személyzeti munkadokumentumokra (SEC(2007)0975 és SEC(2007)0976),

–   tekintettel "Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása" című 2007. szeptember 5-i bizottsági közleményre (COM(2007)0502),

–   tekintettel a férfiak és a nők közti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról szóló, 1986. július 24-i 86/378/EGK tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel a férfiak és a nők közti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról szóló 86/378/EGK irányelvet módosító 1996. december 20-i 96/97/EK tanácsi irányelvre(3),

–   tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(4),

–   tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i, 2000/78/EK tanácsi irányelvre(5),

–   tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelvet módosító 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–   tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–   tekintettel a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 23. éves jelentéséről (2005) szóló 2008. február 21-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 112. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0363/2008),

A.   mivel az uniós politikák hatékonysága nagyban függ a nemzeti, regionális és helyi szintű alkalmazástól; mivel a polgárok mindennapjaira gyakorolt pozitív hatás elérése érdekében szigorúan és folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a tagállamok megfelelnek-e a közösségi jognak,

B.   mivel a közösségi jog betartásának nyomon követése a közösségi jog átvételének nem csak mennyiségi, hanem minőségi aspektusaira, valamint a közösségi jog alkalmazásának a tagállamokban kialakított gyakorlatára is ki kell terjedjen,

C.   mivel az előző évek folyamatosan növekvő, 2005-re a 2653-os számot elérő feltárt jogsértési ügyei után 2006-ra a Bizottság által kezdeményezett jogsértési eljárások száma némileg – 2518-ra – csökkent; mivel a 10 új tagállam csatlakozása után a jelek szerint az észlelt jogsértések számában nem következett be változás,

D.   mivel az EU-25-ök tekintetében az átültető intézkedésekről szóló bejelentés elmaradása miatt a 2006-ban indított jogsértési eljárások száma 2005-höz képest 16%-kal – 1079 ügyről 904-re – csökkent, ami a meghozott irányelvek csökkenésének (a 2005-ös 123-hoz képest 2006-ban csak 108 irányelv született), valamint a tagállamok tájékoztatási hajlandósága növekedésének volt köszönhető,

E.   mivel a Bizottság által idézett 2006-os statisztikák szerint több tagállam is vonakodik az EK-Szerződés 234. cikkében említett előzetes döntéshozatali eljárás igénybevételétől; mivel elképzelhető, hogy ez a közösségi jog elégtelen értelmezésére vezethető vissza,

F.   mivel a törvény előtti egyenlőség elve előírja, hogy az Unió polgárainak nem csak az európai uniós jogszabályok, hanem az azokat átültető nemzeti jogszabályok tekintetében is egyenlőnek kell lenniük; mivel ezért kívánatos lenne, hogy az európai jogszabályok átültetésére vonatkozó határidő lejártakor a tagállamok ne csak az átültetési előírásokban tegyenek kifejezett utalást arra, hogy mely nemzeti előírások tartalmazzák az adott jogszabályt és mely nemzeti hatóságok felelősek azok végrehajtásáért, hanem ezt jelezzék a Hivatalos Lapban is,

G.   mivel a polgárok panaszainak Európa építése során nem pusztán szimbolikus jelentősége van, hanem mérhető és hatékony eszközei a közösségi jog alkalmazása sikerének,

H.   mivel a Parlamentnek benyújtott petíciók a közösségi jog tagállamok általi megsértésének feltárására is szolgálnak, és mivel az utóbbi években a benyújtott petíciók száma jelentősen nőtt (2006-ban kb. 1000 petíció érkezett),

I.   mivel a petíciókban leggyakrabban felmerülő sérelmek a diplomák és szakmai képesítések elfogadására, az adózásra, a tagállamok területén való szabad mozgásra és a megkülönböztetésmentességre vonatkoznak,

J.   mivel 2006-ban az európai ombudsmannak benyújtott panaszok száma 3830 maradt; mivel a panaszok 75%-a az ombudsman hatáskörén kívül esett, mivel azok a tagállamok nemzeti vagy regionális hatóságainak hatáskörébe tartoztak; és mivel az előző évekhez hasonlóan az ombudsman által indított vizsgálatok 70%-a a Bizottsággal volt kapcsolatos,

K.   mivel a megkülönböztetésmentesség elve az európai integrációs folyamat egyik sarokköve, amelynek közvetlen hatása van a belső piac működésére, különösen, ami a személyek, szolgáltatások, áruk és a tőke szabad mozgásának elvét illeti, és mivel ez az elv egyenlő jogokat és esélyeket biztosít az Unió valamennyi polgára számára,

L.   mivel a Maastrichti Szerződés rendelkezései értelmében az uniós állampolgárság jogot biztosít az Unió polgárai számára a tagállamok területén való szabad mozgáshoz, valamint számos politikai jogot is biztosít, és mivel az uniós intézmények e jogok érvényesülését hivatottak biztosítani,

M.   mivel a polgároknak az Európai Unió területén belüli szabad mozgásáról és letelepedéséről szóló 2004/38/EK irányelv átültetésének határideje 2006. április 30,

N.   mivel a diákok továbbra is nehézségekbe – adminisztratív akadályokba vagy a külföldi egyetemen beiratkozni kívánó diákot megkülönböztető kvótarendszerekbe – ütköznek a szabad mozgás gyakorlása és a felsőoktatáshoz más tagállamban való hozzáférés területén, és mivel az EU csak a nemzetiségen alapuló megkülönböztetés esetén léphet közbe,

O.   mivel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 39. cikke előírja, hogy a dolgozók szabad mozgása tartalmazza a más tagállamból érkező dolgozó elleni valamennyi megkülönböztetés megszüntetését a munkavállalás és alkalmazás, az ellentételezés és egyéb munkakörülmények tekintetében, és mivel a másodlagos közösségi jog előírásokat tartalmaz az ilyen típusú megkülönböztetés ellen,

P.   mivel közvetlen összefüggés van aközött, hogy amelyik tagállam végrehajtja a közösségi jogot – ideértve a környezetvédelem terén érvényes rendelkezéseket is –, az a lényeges beruházások, infrastruktúra és modernizációs projektek megvalósításához szükséges támogatásokhoz könnyebben jut hozzá,

2006-os éves jelentés, és a Parlament 2008. február 21-i állásfoglalását követő gyakorlati lépések

1.   üdvözli a fent említett, 2007. szeptember 5-i bizottsági közleményt, valamint a Bizottságnak azt a törekvését, hogy javítani kívánja a prioritások meghatározása, valamint az ahhoz vezető eljárások kezelésének hatékony ellenőrzése terén alkalmazott munkamódszereit; sajnálja ugyanakkor, hogy a Bizottság még nem válaszolt vagy reagált a Parlament fent említett, 2008. február 21-i állásfoglalására, amelyben a Parlament felhívja a Bizottságot, hogy adjon konkrét tájékoztatást a közösségi jog végrehajtásának különböző szempontjairól, különös tekintettel a fent említett új munkamódszer bevezetésére;

2.   súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az új munkamódszer – amely értelmében a Bizottsághoz érkező panaszokat ismét az illetékes tagállamhoz (a közösségi jog helytelen végrehajtásáért eredetileg felelős félhez) utalhatják – megakadályozhatja azt, hogy a Bizottság eleget tegyen a "szerződések őrzőjeként" a közösségi jog alkalmazásának biztosítása tekintetében az EK-Szerződés 211. cikke szerint vállalt intézményi kötelezettségének; megjegyzi, hogy gyakran a Bizottság az egyetlen szerv, amely felé a polgárok a közösségi jog nem megfelelő alkalmazása esetén panasszal élhetnek; kéri a Bizottságot, hogy 2008 novemberéig nyújtsa be a Parlamentnek a 2008. április 15-én indult, 15 tagállam részvételével zajló kísérleti projekt megvalósításának első hat hónapjában folytatott eljárásokról és elért eredményekről szóló első jelentést;

3.   hangsúlyozza, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 211. cikke intézményes felelőséggel ruházza fel a Bizottságot a Szerződés rendelkezései alkalmazásának, valamint a Szerződés értelmében az intézmények által elfogadott rendelkezések alkalmazásának ellenőrzése tekintetében, és hogy a 226. cikk értelmében a Bizottságnak jogában áll közbelépni, amikor a tagállamok nem teljesítik a Szerződésből fakadó kötelezettségeiket;

4.   sürgeti a Bizottságot, hogy mindenhol alkalmazza azt az elvet, amely alapján bármely, a közösségi jog valódi megsértéséről szóló kommunikációt panaszként jegyeznek, kivéve, ha a közösségi jog megsértésére vonatkozó panaszossal való kapcsolattartásról szóló 2002. március 20-i bizottsági közlemény mellékletének 3. pontjába tartozó rendkívüli körülmények állnak fenn (COM(2002)0141); kéri, hogy a Bizottság tájékoztassa a Parlamentet ezen elv tiszteletben tartásáról az új módszer alkalmazása során; sürgeti a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet és konzultáljon vele a panaszok bejegyzésének elmaradását indokoló rendkívüli körülmények bármilyen módosításáról;

5.   megállapítja, hogy a jogsértési eljárás tekintetében a főbb problémát az eljárás hossza (átlagosan 20,5 hónap az ügy határidőben történő nyilvántartásba vételétől az EK-Szerződés 226. cikke értelmében vett Bírósághoz fordulásig), valamint a 228. cikk gyenge alkalmazása okozza; kéri a Bizottságot, hogy törekedjen a panaszok és petíciók kezelése viszonylag hosszú időtartamának csökkentésére, és találjon gyakorlati megoldásokat a bemutatott problémákra, eseti alapon határozva arról, hogy nem volna-e célszerűbb alternatív módszerekhez, például a még mindig nem kellőképpen támogatott SOLVIT-hez folyamodni;

6.   megállapítja, hogy jelentős mértékben emelkedett az olyan – 2006-ban ellenőrzött –szabálysértések száma, amelyeket a Bíróság határozatainak következetes be nem tartása súlyosbít, és kiemel két olyan esetet, amikor a tagállamokat pénzügyi szankciókkal sújtották; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek megfelelő végrehajtása biztosítására határozottabban alkalmazza az EK-Szerződés 228. cikkét;

7.   a tagállamoknak az irányelvek átültetésére vonatkozó határidők be nem tartásával kapcsolatos visszatérő problémájával kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy készítse el azon irányelvek listáját, amelyeket a legkevésbé hajtottak végre és mellékelje ennek valószínűsíthető okait is;

8.   üdvözli a Bizottság néhány főigazgatósága, különösen a Környezetvédelmi Főigazgatóság által a tárgyhoz tartozó irányelvek megfelelőségi vizsgálatának javítására tett erőfeszítéseket, nincs megelégedve azonban a Bizottságnak a megfelelőségi tanulmányok bizalmassága tekintetében adott válaszával; ismét felhívja a Bizottságot, hogy weboldalán tegye közzé a nemzeti végrehajtási intézkedések közösségi jognak való megfelelőségéről a különböző főigazgatóságok által igényelt tanulmányokat;

9.   felhívja a figyelmet, hogy a legtöbb tagállam nemzeti bírósága nem kielégítően működik együtt a Bírósággal és továbbra is vonakodnak a közösségi jog elsőbbségi elvének alkalmazásától; rámutat továbbá az előzetes döntéshozatali eljárás rendkívül fontos, a közösségi jog alkalmazásában betöltött szerepére;

10.   e tekintetben támogatja a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy meghatározza azokat a területeket, amelyek vonatkozásában hasznos lenne a közösségi joggal kapcsolatos további képzés a nemzeti bírák, szakemberek és köztisztviselők számára;

Intézményközi együttműködés

11.   úgy véli, hogy a közösségi jog alkalmazását ellenőrző egyezmények, valamint a Bizottság, a Tanács, az európai ombudsman és az érintett európai parlamenti bizottságok közötti szoros együttműködés alapvető fontosságú annak biztosítására, hogy minden olyan esetben eredményesen lehessen fellépni, amikor a petíció benyújtója indokoltan tesz panaszt a közösségi jog megsértése miatt;

12.   rámutat, hogy bár a közösségi jog valódi megsértésére az összes petíció közül csak néhány (2006-ban négy) esetben derült fény, a petíciók az európai polgárok alapvető kívánalmaival kapcsolatos információk pótolhatatlan forrásai, amelyeket a Bizottságnak iránytűként kellene használnia a jogi intézkedésekkel kapcsolatban;

13.   hangsúlyozza, hogy szükség van a polgárok jobb tájékoztatására, hogy bárkit panaszával a problémájához leginkább értő testülethez lehessen irányítani mind nemzeti, mind közösségi szinten; úgy véli, hogy a megfelelő ügyintézés és szolgáltatás kultúráját az EU intézményein belül támogatni kell annak biztosítására, hogy a polgárok megfelelő bánásmódban részesüljenek és jogaikat teljes mértékben gyakorolni tudják;

14.   javasolja, hogy a Bizottság továbbra is tervezze annak lehetőségét, hogy a tagállamokban működő képviseleteit a végrehajtás helyszínen történő megfigyelésére és ellenőrzésére használja;

15.   hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni az előzőleg felvetett lehetőséget, amely szerint közös hozzáférési pontot kell biztosítani a polgárok valamennyi, a közösségi jog ellenőrzését érintő panasza és problémája számára, mivel a polgároknak jelenleg rengeteg választási lehetőség áll rendelkezésre (petíciók, panaszok, az ombudsman, SOLVIT stb.), ezért egyfajta központi irányadó rendszer bevezetése célzottabb és gyorsabb eredményeket mutatna fel;

16.   üdvözli a tényt, hogy a Bizottság a közösségi jog alkalmazásáról szóló éves jelentései olyan mellékletekkel egészülnek ki, amelyek a jelentésben szereplő információt kiegészítve alapvető fontosságú statisztikai adatokat közölnek;

17.   elismeri, hogy a Parlament állandó bizottságainak aktívabb szerepet kellene játszaniuk a közösségi jog alkalmazásának nyomon követésében; meggyőződése, hogy a bizottságoknak megfelelő adminisztratív támogatást kellene nyújtani annak érdekében, hogy ezt a szerepet hatékonyan betölthessék; felhívja a Parlamenti Reform Munkacsoportot, a Költségvetési Bizottságot és a Parlament egyéb illetékes szerveit, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy valamennyi bizottság titkárságán belül létrehoznak egy különleges munkacsoportot annak érdekében, hogy biztosítsák a közösségi jog alkalmazásának folyamatos és hatékony ellenőrzését;

Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti együttműködés

18.   az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti szorosabb együttműködésre hív fel a közösségi jog alkalmazásának nemzeti, regionális és helyi szinten történő hatékonyabb felügyelete érdekében; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek elévülhetetlen szerepet játszanak a közösségi jog alkalmazásának felügyelete terén és ezáltal az Európai Unió demokratikus legitimitását növelik, valamint az emberekhez közelebb hozzák azt;

19.   emlékeztet arra, hogy az Amszterdami Szerződéshez csatolt, a nemzeti parlamentekről szóló záradék értelmében a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségével kapcsolatos politikáknál különleges részvételt kell biztosítani a nemzeti parlamentek és az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciája (COSAC) számára; kiemeli, hogy e részvételnek a döntéshozatali szakaszban és az európai jogszabályok végrehajtásakor is meg kell valósulnia annak érdekében, hogy az európai és nemzeti jogalkotók olyan módosításokat és átdolgozásokat fogadhassanak el, amelyekre a megosztott hatáskör alá tartozó ágazatokban van és lesz továbbra is szükség; felhívja ezért a nemzeti és európai szintű illetékes parlamenti bizottságokat, hogy alakítsanak ki állandó kapcsolatokat az egyes jogszabályok tekintetében, az átláthatóbb és hatékonyabb európai és nemzeti szintű jogalkotási folyamat érdekében összegyűjtve minden hasznos információt; üdvözli az európai jogalkotók közötti olyan különleges üléseket, mint a közelmúltban a terrorizmus elleni harcról szóló kerethatározatról a nemzeti parlamentekkel folytatott ülés (2008. április 6.), amely során nem csak a hatályos európai jogszabályok végrehajtásának problémáit volt lehetőség megvizsgálni, hanem a Tanács által tanulmányozott módosítások tárgyhoz tartozását is;

20.   kiemeli, hogy a Lisszaboni Szerződés a szubszidiaritás elvével való megfelelés ellenőrzésére vonatkozó intézkedései a közösségi jogalkotás tekintetében a nemzeti parlamenteknek jelentősen megnövekedett szerepet adnak;

A megkülönböztetés elleni küzdelem az Európai Unióban

21.   kiemeli, hogy az állampolgárság fogalma jelentősen kiszélesíti a megkülönböztetés tilalmának elvét;

22.   megállapítja, hogy az utóbbi időben egyre több volt az uniós állampolgárság fogalmán alapuló és a szabad mozgáshoz való joggal kapcsolatos európai bírósági ítélet, amely szerint ha egy tagállam állampolgára egy másik tagállamban kihasználja a mozgáshoz és lakhatáshoz való jogát, nem részesülhet hátrányos bánásmódban azzal a polgárral szemben, aki mindezt nem tette meg;

23.   felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az uniós állampolgárságból eredő jogokat, ideértve az európai parlamenti választásokon választáshoz és választhatósághoz való jogot, amelynek különös fontossága van a 2009. évi választások előtt;

24.   megállapítja, hogy a Parlament olyan petíciókat kapott, amelyek a 2004/38/EK irányelv néhány tagállam által történt megsértését panaszolják; felhívja a figyelmet, hogy ez az irányelv alapvető fontosságú az uniós állampolgárok a tagállamok területén való szabad mozgáshoz való jogának biztosításában; kiemeli, hogy a Bizottság 2008 második felében az irányelv végrehajtásáról szóló jelentés beadását tervezi;

25.   felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a 2000/43/EK és 2000/78/EK irányelvek átültetését, valamint azt, hogy a tagállamok által elfogadott jogszabályi átültetés ezen irányelvek rendelkezéseivel összhangban van-e, illetve azt, hogy a tagállamokra továbbra is a jogsértési és a meg nem feleléssel kapcsolatos eljárások által gyakoroljon nyomást annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb teljes mértékben betartsák az irányelvek átültetésére vonatkozó kötelezettségüket; úgy véli, hogy az irányelvek keretében az illetékes parlamenti bizottságnak szerepet kellene játszania a tagállamok kötelezettségeinek folyamatos ellenőrzésében;

26.   üdvözli, hogy a Bizottság 2008. július 2-án elfogadta a 2008. évre szóló éves politikai stratégiában meghatározottak szerint benyújtott javaslatot a foglalkoztatás területén kívüli egyenlő bánásmód megvalósítására szolgáló horizontális irányelvre (COM(2008)0426), biztosítva az árukhoz, szolgáltatásokhoz, lakhatáshoz, oktatáshoz, szociális védelemhez és jogosultságokhoz való azonos hozzáférést, és véleménye szerint ez fontos kiegészítője a jelenlegi megkülönböztetés-ellenes csomagnak;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg azokat az eseteket, amelyek során a tagállamok nem nemzetiségen alapuló megszorításokat alkalmaznak a más országokból származó diákok oktatáshoz való hozzáférése kapcsán annak érdekében, hogy biztosítsák a diákok számára a szabad mozgást és az egyenlő bánásmódot az adott tagállamok felsőoktatási rendszerein belül;

28.   különösen a 2007–2013 közötti időszak többéves pénzügyi keretrendszerének strukturális alapjából leginkább részesülő tagországokat hívja fel arra, hogy nemzeti jogszabályaikat főként a környezetvédelem területén gyorsan és megfelelő módon harmonizálják az uniós normákhoz, valamint arra, hogy a polgárok számára is átlátható tendereljárást dolgozzanak ki a rendelkezésre álló strukturális alapok hatékony felhasználása és a társadalmi és gazdasági fejlődés regionális szinten történő javítása érdekében;

o
o   o

29.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácshoz, a Bizottsághoz, az Európai Bírósághoz, az európai ombudsmanhoz és tagállamok kormányaihoz és parlamentjeihez.

(1) HL L 225., 1986.8.12., 40. o.
(2) HL L 145, 1996.6.19., 4. o.
(3) HL L 46., 1997.2.17., 20. o.
(4) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(5) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(6) HL L 269., 2002.10.5., 15. o.
(7) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
(8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0060.


A szabályozó ügynökségek intézményi szempontjainak jövőbeli rendezése
PDF 326kWORD 81k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása a szabályozási ügynökségek intézményi szempontjainak jövőbeli rendezésére irányuló stratégiáról (2008/2103(INI))
P6_TA(2008)0495A6-0354/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság "Európai ügynökségek – A további teendők" című 2008. március 11-i közleményére (COM(2008)0135),

–   tekintettel az európai szabályozási ügynökségek keretszabályáról szóló bizottsági közleményéről szóló, 2004. január 13-i állásfoglalására,(1),

–   tekintettel az európai szabályozási ügynökségek keretszabályáról szóló 2005. február 25-i intézményközi megállapodás tervezetére (COM(2005)0059),

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság által közösen a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésre és a Tanácsnak a 2005. november 15-i ülésen erre adott válaszára (O-0093/05),

–   tekintettel az európai szabályozási ügynökségek keretszabályáról szóló, a Bizottság által benyújtott intézményközi megállapodástervezetről szóló, 2005. december 1-jei állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Elnökök Értekezletének 2008. április 17-i határozatára,

–   tekintettel a Bizottság elnöke által 2008. május 7-én az Európai Parlament elnökéhez, valamint a Tanács hivatalban levő elnökéhez intézett levélre, amelyben politikai szintű intézményközi munkacsoport létrehozását szorgalmazta,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, illetve a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0354/2008),

A.   mivel a Parlament és a Bizottság által az európai szabályozási ügynökségek kötelező jogi erejű keretszabályozásának kialakítása érdekében kifejtett erőfeszítések hatástalanok maradtak,

B.   mivel a 2005-ös intézményközi megállapodástervezet tekintetében a Tanács intézményi és politikai ellenállása miatt semmilyen érdemi előrehaladás nem történt, és mivel a Bizottság úgy határozott, hogy visszavonja az intézményközi megállapodásra irányuló javaslatát, és helyette egy közös megközelítést eredményező intézményközi párbeszédre szólít fel,

C.   mivel a szabályozási ügynökségek első megközelítésben ugyan "mikrointézményeknek" tekinthetők, de az európai kormányzás tekintetében azonban "makrohatást" gyakorolnak,

D.   mivel továbbra is szükség van legalább a szabályozási ügynökségek alapvető szerkezeti jellemzőinek a meghatározására, annál is inkább, mivel ezek az Európai Unió elismerten intézményeket meghaladó tényezőivé váltak,

E.   mivel a Bizottság intézményközi munkacsoport létrehozását javasolja a szabályozási ügynökségek közös keretszabályának megfogalmazása és az Európai Unió valamennyi intézményének ezen ügynökségek tekintetében fennálló hatásköreinek meghatározása érdekében,

F.   mivel a Bizottságnak 2009–2010-re el kell végeznie a szabályozási ügynökségek horizontális értékelését, és az értékelés következtetéseiről szóló jelentését a lehető leghamarabb az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie,

G.   mivel üdvözlendő a Bizottság azon döntése, hogy nem javasolja újabb ügynökségek létrehozását, amíg az intézményközi munkacsoport nem fejezi be a munkáját,

H.   mivel a Bizottságnak nem lenne szabad eltérnie a meglévő ügynökségeket szabályozó alapító okiratok módosításaira vonatkozó 2005-ös intézményközi megállapodástervezet vezérelveitől, annak érdekében, hogy azok összhangban álljanak az új megközelítéssel,

I.   mivel a közösségi programok irányítását határozott időre ellátó szabályozási ügynökségek számára most is létezik egy egységes szabályozási keret(3);

Általános szempontok

1.   dicséretes kezdeményezésnek tartja a Bizottság javaslatát, és képviselői útján kész az intézményközi munkacsoport munkájában való részvételre, azonban megítélése szerint a "közös megközelítés" alulmúlja az intézményközi megállapodás megkötésére vonatkozó várakozásait; tudomásul veszi, hogy ez nem zárja ki a munkacsoport tevékenységének eredményeként létrejövő más együttműködési formák kialakítását;

2.   az egyik költségvetési hatóságként a Tanácshoz fordul, hogy konstruktívan járuljon hozzá ezen munkacsoport tevékenységéhez;

3.   kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minél hamarább állapítsák meg – az Európai Parlamenttel közösen – az intézményközi munkacsoport munkaprogramját annak érdekében, hogy az utóbbi 2008 őszén megkezdhesse tevékenységét;

4.   véleménye szerint az intézményközi munkacsoport munkaprogramjának többek között az alábbi pontokra kell kiterjednie:

   azon területek meghatározása, amelyekre a Bizottság által 2009 végéig elvégzendő horizontális értékelés során összpontosítani kell,
   objektív kritériumok meghatározása az ügynökségek szükségességének felmérésére, figyelembe véve az esetleges alternatív megoldásokat is,
   az ügynökségek tevékenységének és teljesítményének rendszeres, összehangolt és összefüggő értékelése, beleértve a különösen a költség/haszon alapú elemzések révén végzett külső értékelést is,
   annak ellenőrzése, hogy az ügynökség felállításának lehetősége költséghatékonyabb megoldás-e annál, mintha az adott feladatokat a Bizottság szervezeti egységei látnák el
   annak az esetleges elvesztett előnyöknek a felmérése, amely abból származhat, hogy egyes tevékenységeket szabályozási ügynökségek végeznének a Bizottság szervezeti egységei helyett,
   az ügynökségek átláthatóságának erősítését célzó intézkedések meghozatala, különösen az alapvető szerkezeti jellemzőik közelítése révén,
   az ügynökségek önállósága és a felettük gyakorolt ellenőrzés határainak megállapítása, és különösen – az ügynökségek tevékenységének vonatkozásában – a Bizottság hatáskörének természete és tartalma tekintetében, annak figyelembe vételével, hogy a Bizottság hatásköre nem haladhatja meg azt a mértéket, amelyben konkrétan hatással lehet az ügynökségek mint olyanok tevékenységére,
   az ügynökségek felügyelő szervei tagjainak kinevezése a Tanács és a Bizottság soraiból, és a jelöltek meghallgatása az illetékes parlamenti bizottságban,
   az ügynökségek végrehajtó szerveinek és különösen az igazgatóknak a kinevezése, valamint a Parlament ide vonatkozó szerepének meghatározása;
   az ügynökségek egységes megközelítésének szükségessége a kérdéses évben folytatott tevékenységük, valamint a költségvetés teljesítéséről és a pénzügyi gazdálkodásról szóló beszámolók és jelentések bemutatása tekintetében;
   valamennyi ügynökség igazgatója számára – szükség szerint fenntartásokat is tartalmazó – igazoló nyilatkozat készítésének és aláírásának egységes követelménye;
   valamennyi ügynökségre és kapcsolódó szervezetre alkalmazható harmonizált modellt, amely határozott különbséget tesz az alábbiak között:
   - a szervezet működéséről, tevékenységéről és eredményeiről beszámoló, széles nyilvánosságnak szánt éves jelentés;
   - pénzügyi kimutatás és a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés;
   - a Bizottság főigazgatói által készített tevékenységi jelentésekhez hasonló tevékenységi jelentés;
   a szervezet igazgatója által aláírt igazoló nyilatkozat bármely egyéb fenntartással vagy megjegyzéssel együtt, amelyekre az igazgató szükségesnek tartja felhívni a mentesítő hatóság figyelmét;
   azon elvek meghatározása, amelyek alapján megállapítható, hogy a díjak vagy befizetések képezzék-e – és ha igen, milyen mértékben – az ügynökségek finanszírozásának részét;
   a működő ügynökségek iránti igény folyamatos felülvizsgálata és olyan kritériumok meghatározása, amelyek alapján eldönthető, hogy egy szabályozási ügynökség megvalósította a célját és ezért megszüntethető;

5.   sajnálatát fejezi ki az uniós ügynökségek létrehozására vonatkozó általános stratégia hiánya miatt; tudomásul veszi, hogy az új ügynökségeket eseti alapon hozzák létre, amely a szabályozási ügynökségek, végrehajtó ügynökségek és egyéb közösségi szervek átláthatatlan szövevényéhez vezet, ahol minden ilyen szerv egyedülálló létesítmény;

6.   tudomásul veszi a Bizottság álláspontját, amely szerint a szabályozási ügynökségek – esetenként az Európai Parlament részvételével történő – létrehozása a tagállamok együttműködésének megnyilvánulása, működésük pedig az interoperabilitás és azon hatáskörök gyakorlása alapján zajlik, amelyeket ha kizárólagos jelleggel a közösségi szervekre ruháznának, felmerülne a központosítás vádja;

7.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Parlamenttel együtt tevékenykedjenek közösen annak érdekében, hogy egyértelmű, közös és koherens keretbe foglalják az ügynökségek jövőbeli helyét az európai kormányzásban;

8.   véleménye szerint a szabályozási ügynökségek átláthatóságát biztosítani kell, különös tekintettel működésükre, az információk nyilvánosságára és hozzáférhetőségére, valamint a fellépések tervezésére és elszámoltathatóságára;

9.   úgy véli, hogy az intézményközi egyetértés terén a "közös keretnek" kiemelten kellene kezelnie a működés ésszerűsítésérét és a szabályozási ügynökségek hozzáadott értékének optimalizálását, a nagyobb átláthatóság, az érezhető demokratikus ellenőrzés és a nagyobb hatékonyság megvalósítása révén;

10.   megítélése szerint feltétlenül szükséges a közös minimumszabályok és elvek elfogadása – jellegüktől függetlenül – valamennyi szabályozási ügynökség felépítése, működése és ellenőrzése szempontjából;

11.   úgy véli, hogy a szabályozási ügynökségek tevékenységében való részvételt a formális konzultációs eljáráson és az érdekeltekkel folytatott párbeszéden keresztül kell biztosítani;

12.   véleménye szerint az ügynökségek szerkezeti és működési különbözősége súlyos kérdéseket vet fel a szabályozás paraméterei, a helyes kormányzás és az intézményi kapcsolatok tekintetében a centralizáció-decentralizáció vonatkozásában;

13.   amellett érvel, hogy a helyes igazgatás elvének érvényesülését a személyzeti kiválasztás, a költségvetés és erőforrás-kezelés, a hatékony igazgatás és a teljesítményértékelés közös megközelítése révén kell biztosítani;

14.   megvizsgálja majd, hogy a Bizottság kötelezettségvállalása további szabályozási ügynökségek alapítására irányuló javaslatok felfüggesztésére vonatkozóan kiterjedjen-e a jelenleg függőben lévő két – az energetikát és a távközlést érintő – javaslatra is;

15.   hangsúlyozza, hogy a szabályozási ügynökségek alapítása és működése tekintetében szükség van a parlamenti felügyelet megteremtésére, amelynek az alábbiakon kell alapulnia:

   maguk az ügynökségek éves jelentést nyújtanak be az Európai Parlamentnek,
   kinevezésekor az ügynökség igazgatóját lehetőség szerint meg lehet hívni az illetékes parlamenti bizottság elé, valamint
   az Európai Parlament mentesítést ad azon ügynökségek költségvetésének végrehajtása alól, amelyek közösségi finanszírozásban részesülnek;

16.   sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul, a 2009–2010 közötti időszak vége előtt nyújtsa be a szabályozási ügynökségek horizontális értékeléséből levont következtetéseit annak érdekében, hogy az intézményközi munkacsoport e következtetéseket figyelembe vehesse;

17.   felkéri a Bizottságot, hogy az eredmények összehasonlítása érdekében állapítson meg referenciaértékeket és határozzon meg egyértelmű szabályokat az ügynökségek mandátumának gyenge teljesítmény miatti visszavonására.

18.   felkéri az elnököt és az Elnökök Értekezletét, hogy a Bizottság által javasolt munkacsoport felállítását kezeljék elsőbbségi kérdésként, és úgy véli, hogy helyénvaló lenne, ha az Európai Parlamentet a munkacsoportban az Alkotmányügyi Bizottság, a Költségvetési Bizottság, valamint a szabályozási ügynökségek felügyelete terén gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező másik két bizottság elnökei vagy előadói képviselnék;

19.   megismétli a Parlamentnek és a Bizottságnak a 2005. évi intézményközi megállapodás tervezetében megfogalmazott felhívását, nevezetesen hogy az alapjogi aktusba foglalják bele az ügynökségi székhelyre vonatkozó határozatot.

Költségvetési megfontolások

20.   ismételten hangsúlyozni kívánja annak fontosságát, hogy módszeresen, intézményközi szinten kell garantálni a 2006. május 17-i, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról szóló intézményközi megállapodás(4) 47. pontjában meghatározott eljárás alkalmazását, továbbá hangsúlyozza az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2007. július 13-i, a decentralizált ügynökségekről szóló közös állásfoglalása megfelelő nyomon követése biztosításának jelentőségét;

21.   meggyőződése, hogy mindenképpen szükség van egy részletes eljárásra ezen előírás alkalmazásának vonatkozásában; úgy véli, hogy egy ilyen eljárás lehetőséget biztosíthat a megakasztott 2005-ös intézményközi megállapodástervezet néhány fontos elemének fenntartására, lehetőség szerint az ügynökségekre vonatkozó költségvetési keretrendelet(5) bizonyos fokú kiigazításával;

22.   arra a következtetésre jut, hogy amennyiben az értékelés szerint nem garantált a decentralizált igazgatás költséghatékonysága és eredményessége, az Európai Uniónak nem szabad megriadnia a jelenlegi trend, azaz a bizottsági feladatok kiszervezése visszafordításától, és egyértelmű szabályokat kell felállítania a decentralizált ügynökségek mandátumának megszüntetéséről;

23.   támogatja a Bizottság azon szándékát, miszerint nem tesz javaslatot újabb decentralizált ügynökségek létrehozására addig, amíg az értékelési munka le nem zárul, különös tekintettel arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló tartalékok mellett egyelőre meglehetősen nehéz volna bármilyen új közösségi szerv finanszírozása jelentős újraprogramozás nélkül;

24.   úgy véli, hogy költségvetési szempontból a jövőbeni uniós ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport menetrendjében az alábbi témák kulcsfontosságúak:

Az "ügynökség" meghatározása

25.   emlékeztet e tekintetben az "ügynökség" 2007. március 7-i háromoldalú egyeztetésen meghatározott definíciójára, amikor is megállapodás született arról, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontjának alkalmazása céljából az "ügynökség" meghatározás attól függ, hogy az adott szervet az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó, a 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom rendelet(6) (költségvetési rendelet) 185. cikke értelmében hozták-e létre;

26.   hangsúlyozni kívánja, hogy nagy jelentőséget tulajdonít egy egyértelmű és összehangolt általános terminológia közös használatra szolgáló kialakításának az ügynökségek tekintetében; emlékeztet arra, hogy a "szabályozási ügynökségek" a decentralizált ügynökségek csupán egy alcsoportját alkotják;

Új ügynökségek – a jogalkotási eljárások és a költségvetési előjogok közötti kapcsolat

27.   úgy véli, fontos megvitatni ütemezési problémákat, valamint olyan jogi és eljárási kérdéseket is, amelyek akkor merülhetnek fel, ha a jogalkotó határozataival párhuzamosan nem születik időben megállapodás az új ügynökség finanszírozásáról a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontjának megfelelően; hasonlóan fontosnak véli bizonyos eljárási biztosítékok megfontolását, annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetési hatóságot teljes mértékben bevonják az összes költségvetési vonzatú kérdés megvitatásába, amilyen például az ügynökségek tevékenységi listáinak kiszélesítése;

28.   emlékeztet arra, hogy a Parlament már 2005-ben kérte, hogy végezzenek kötelező költség-haszon elemzést, mielőtt javaslatot tesznek egy új ügynökség létrehozására; ezen elemzésnek főként annak eldöntésére kellene összpontosítania, hogy "az ügynökség felállítása (beleértve az ellenőrzés és koordináció valószínű költségeit is) költséghatékonyabb megoldás-e annál, mintha az adott feladatokat a Bizottság szervei látnák el", valamint olyan kérdésekre, mint az ügynökség mandátuma és munkamódszerei, vagy a Bizottságtól való függetlensége, ami a jogalkotó számára sokszor érdemi kérdés;

Jelenlegi ügynökségek – nyomon követés

29.   hangsúlyozza, hogy rendszeres és összehangolt értékelésre és ellenőrzésre van szükség – a dupla munka és az átfedések elkerülésével – az olyan, már létező decentralizált ügynökségek hozzáadott értékének felmérésére, amelyek már nem tartoznak a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontjának hatálya alá; úgy gondolja, hogy mindez követi a már korábban elvégzett munkát, amelynek eredményeképpen a 2007. április 18-i háromoldalú egyeztetésen közös nyilatkozat született a közösségi ügynökségekről, amely értelmében "különösen a költséghatékonyság tekintetében rendszeresen értékelni kell a meglévő közösségi ügynökségeket, és részletesen el kell magyarázni az értékelendő ügynökségek kiválasztása céljából alkalmazott kritériumokat";

30.   megjegyzi, hogy az elvégzett értékelésnek válaszolnia kell a költség-haszon tekintetében felmerülő néhány alapvető kérdésre, és hogy azt többek között az alábbi kritériumok alapján lehetne végrehajtani:

   Helytállóság: Mennyiben feleltek meg az ügynökség alapító rendeletében előirányzott célok a költségvetésben engedélyezett közkiadások szintjének?
   Eredményesség: Milyen hatással járt az ügynökség tevékenysége?
   Hatékonyság (költséghatékonyság): Mennyire gazdaságosan történt a különböző ráfordítások (input) kibocsátássá (output) és eredménnyé alakítása? Ésszerű költségek mellett érték-e el a (várt) hatást, különös tekintettel a felhasznált személyzetre és a belső szervezetre?

31.   kiemeli, hogy az ügynökségek összesített költségvetési hatására tekintettel a Bizottságnak meggyőzően bizonyítania kell, hogy az ügynökségeken keresztül történő európai kormányzás jelenleg és a közeljövőben az uniós politikák végrehajtásának leginkább költséghatékony, eredményes és megfelelő módja;

Általános közös keret

32.   ragaszkodik közös minimumszabályok kialakításának szükségességéhez, többek között a Bizottság ügynökségek vonatkozásában fennálló szerepéről és politikai felelősségéről, a fogadó országok által nyújtandó támogatásról, vagy az ügynökségek székhelyének időben történő és átlátható kiválasztásáról, amelyekre utalni lehetne az ügynökségek alapító rendeleteiben;

33.   emlékeztet arra, hogy az ügynökségeknek tevékenységüket egyértelmű elszámoltathatósági keretben kell végezniük, összhangban a költségvetési rendelet rendelkezéseivel; rámutat az ügynökségeknek a mentesítési eljárással kapcsolatos kötelezettségeire;

34.   nagy jelentőséget tulajdonít továbbá annak, hogy közös szabályokat hozzanak létre az ügynökségek költségvetésének bemutatására olyan költségvetési indikátorok átláthatóbbá és összehasonlíthatóvá tétele céljából, mint például az ügynökségek végrehajtási aránya, vagy bevételük és kiadásaik alkotóelemei; úgy véli, hogy az uniós költségvetésben az ügynökségeknek jutatott támogatás általános bemutatását esetlegesen hozzá kell igazítani az ügynökségek új generációjának feladatához és szerepeihez.

35.   rámutat arra, hogy a bizottsági közleményben feltüntetett adatok szerint jelenleg 29, mintegy 3800 alkalmazottat foglalkoztató szabályozási ügynökség működik, amelyek együtt hozzávetőleg 1 100 millió euró éves költségvetéssel rendelkeznek, s ebből a Közösség hozzájárulása 559 millió euró;

36.   hangsúlyozza, hogy az ellenőrzési/mentesítési eljárásnak arányban kell állnia az ügynökségek átfogó költségvetésével; megjegyzi különösen, hogy az Európai Számvevőszék számára rendelkezésre álló források nem emelkedtek az ügynökségek számának az elmúlt években bekövetkező növekedésével arányosan;

37.   megismétli az ügynökségek költségvetésének végrehajtása vonatkozásában a mentesítésről szóló 2008. április 22-i állásfoglalás (7) bekezdésében megfogalmazott kívánalmat, miszerint az ügynökségek teljesítményét rendszeresen (és ad hoc jelleggel) ellenőrizze az Európai Számvevőszék vagy egyéb független könyvvizsgáló; úgy véli, hogy ennek nem szabadna csupán a pénzügyi irányítás és a közpénzek helyes felhasználásának hagyományos elemeire korlátozódnia, hanem az irányítás hatékonyságára és eredményességére is ki kellene terjednie, és az egyes ügynökségek pénzügyi irányítására vonatkozó minősítést is tartalmaznia kellene;

38.   véleménye szerint valamennyi ügynökségnek a létszámtervvel együtt áttekintést kell adnia az állandó és ideiglenes alkalmazottak és a nemzeti szakértők számáról, továbbá jelezze a megelőző két évhez viszonyított változásokat;

39.   felhívja a figyelmet az Európai Számvevőszéknek az ügynökségek hatékony és eredményes pénzgazdálkodásáról szóló 5/2008 sz. különjelentésére, különös tekintettel a teljesítményértékelő ellenőrzésekre;

40.   felhívja a Bizottságot, hogy vonja össze a kisebb ügynökségek igazgatási feladatait a közbeszerzés hatályos szabályainak, a költségvetési rendeletnek és a személyzeti szabályzatnak(7) való kielégítő megfelelésükhöz szükséges kritikus tömeg elérése érdekében;

41.   sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg az ügynökségek költségvetési igényeit, tekintve, hogy az ügynökségek többsége nem használja fel a kért pénzügyi eszközöket;

o
o   o

42.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 92. E, 2004.4.16., 119. o.
(2) HL C 285. E, 2006.11.22., 123. o.
(3) A Tanács 58/2003/EK rendelete (2002. december 19.) a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról (HL L 11., 2003.1.16., 1. o.).
(4) HL C 139., 2006.6.14. 1. o.
(5) A Bizottság 2343/2002/EK, Euratom rendelete (2002. november 19.) az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről (HL L 357., 2002.12.31., 72. o.).
(6) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(7) A Tanács 1968. február 29-i 259/68/ESZAK, EGK, Euratom rendelete az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának és az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek egy átmeneti hozzájárulás bevezetésének céljából történő módosításáról (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.).


A Joseph Kony elleni vádemelésről és a Nemzetközi Büntetőbíróság elé állítása
PDF 228kWORD 64k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása a Joseph Kony elleni vádemelésről és Nemzetközi Büntetőbíróság elé állításáról
P6_TA(2008)0496B6-0536/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) alapokmányára, különösen annak 86. cikkére és az alapokmány 2002. július 1-jei hatálybalépésére,

–   tekintettel a Római Statútum Uganda általi 2002. június 14-i ratifikálására,

–   tekintettel arra, hogy Yoweri Museveni ugandai elnök 2003-ban az Úr Ellenállási Hadseregének (LRA) ügyét az NBB elé terjesztette, amely az NBB létrehozása óta az első eset volt, amikor az NBB egyik részes állama a bírósághoz fordult,

–   tekintettel a NBB főügyészének 2004. július 29-i határozatára, amelynek értelmében vizsgálatot indít az észak-ugandai helyzettel kapcsolatban,

–   tekintettel a Joseph Kony ellen az NBB által 2005. július 8-án kiadott és 2005. szeptember 27-én módosított elfogatóparancsra (No ICC-02/04-01/05-53. ),

–   tekintettel a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai által aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonou-i Megállapodás)(1), és annak a Luxembourgban 2005. június 25-én aláírt, a partnerségi megállapodás módosításáról szóló megállapodással(2) történt módosítására, és különösen a Cotounou-i Megállapodás politikai párbeszédről szóló 8. cikkére, valamint a béke és a nemzetközi igazságszolgáltatás megerősítésének elősegítéséről szóló 11. cikke (6) bekezdésére,

–   tekintettel a népirtásért, az emberiség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyek tekintetében a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról szóló 2002. június 13-i 2002/494/IB tanácsi határozatra(3) és 2002. április 9-i álláspontjára a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról(4),

–   tekintettel a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló 2003. május 8-i 2003/335/IB tanácsi határozatra(5) és 2002. december 17-i álláspontjára a háborús bűncselekményekkel és az emberiség elleni bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárásról(6),

–   tekintettel a Tanács Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló 2003. június 16-i 2003/444/KKBP közös álláspontjára(7) és az ennek nyomon követésére megvalósított tanácsi cselekvési tervre,

–   tekintettel az NBB és az EU között 2006. április 10-én aláírt, együttműködésről és segítségnyújtásról szóló megállapodásra(8), amely 2006. május 1-jén lépett hatályba,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának az ugandai gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló 2008 június 23-i kiegészítő jelentésére,

–   tekintettel az EU-nak a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekről szóló 2003-as emberi jogi iránymutatásaira,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Szudánról és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló 2008. május 22-i(9), az emberi jogok észak-ugandai megsértéséről szóló 2003 július 3-i(10) és az LRA által végrehajtott gyermekrablásokról szóló 2000. július 6-i állásfoglalásaira(11),

–   tekintettel az Egyesült Államok Külföldi Vagyonellenőrzési Kincstári Hivatala ("OFAC") 2008. augusztus 28-i határozatára, amely újabb szankciókat vet ki Joseph Konyra, amennyiben rákerült az OFAC különös megjelölésű állampolgárok (SDN) 'feketelistájára',

–   tekintettel az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága 2008. szeptember 15-i ülésén az NBB-ről folytatott eszmecserére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 91. cikkére és a 90. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel 2005 júliusában az NBB elfogatóparancsot adott ki Joseph Kony, az LRA elnöke és főparancsnoka ellen 33 rendbeli emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és háborús bűnök gyanúja miatt, melyet 2005. szeptemberében módosítottak; mivel elfogatóparancsot adtak ki az LRA többi magas rangú parancsnoka, többek között Vincent Otti, Okot Odhiambo és Domic Ongwen ellen is,

B.   mivel a Joseph Kony ellen emelt 33 rendbeli bűnvád között 12 rendbeli háborús bűnök és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények szerepelnek, beleértve az emberölést, nemi erőszakot, rabszolgaságra kényszerítést, szexuális rabszolgaságra kényszerítést és súlyos testi sértést és szenvedést okozó embertelen cselekedeteket, valamint 21 rendbeli háborús bűnök, beleértve az emberölést, polgári személyekkel szembeni kegyetlen bánásmódot, polgári lakosság ellen irányuló támadás nemzetközi irányítását, fosztogatást, nemi erőszakot és gyermekek kényszerű besorozását,

C.   mivel az LRA 1986 óta folytat harcokat a térségben, konkrétan az ugandai kormány ellen,

D.   mivel Észak-Ugandában 1986 óta zajlik fegyveres lázadás, jelenleg az LRA nevében,

E.   mivel 2006 augusztusában az ugandai kormány és az LRA megállapodást írt alá az ellenséges cselekmények beszüntetéséről,

F.   mivel az erőszakos cselekmények csúcspontján 2005-ben mintegy 1,6 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására és arra, hogy az országon belüli menekülttáborokban éljen, és a védelem érdekében több tízezer gyermeknek kellett napról-napra városi központokban éjszakáznia; mivel bár az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérhettek otthonaikba vagy azokhoz közeli helyekre, a helyzet továbbra is kritikus több olyan, lakóhelye elhagyására kényszerült személy számára, aki végleges békeszerződés hiányában nem hajlandó visszatérni lakóhelyére,

G.   mivel a konfliktus katasztrofális következményei, amelyek eredményeként több mint 20 000 gyermeket raboltak el és óriási emberi szenvedést okoztak különösen a polgári lakosságnak, továbbá a súlyos emberjogi jogsértések, a lakóhelyek tömeges elhagyása, valamint a társadalmi és gazdasági struktúrák összeomlása mély aggodalomra adnak okot; mivel a gyermekek elrablása és szexuális rabszolgaként vagy katonaként történő alkalmazása háborús bűn és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény,

H.   mivel 2008-ban egyedül az LRA állítólag 200 és 300 közötti gyermekrablást hajtott végre a Közép-afrikai Köztársaságban, Szudán déli részén és a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és ezzel az áldozatok újabb nemzedéke ellen követte el ugyanazt az erőszakot,

I.   mivel 2008 júliusában az LRA Nabangánál megtámadta a Szudáni Felszabadító Hadsereget és megölte körül belül 20 katonáját,

J.   mivel Joseph Kony több ízben sem jelent meg Jubában és mostanáig sem volt hajlandó aláírni a végleges békeszerződést addig, "amíg az NBB elfogatóparancsát és a megállapodásban szereplő egyéb kérdéseket a Közös Kapcsolattartó Csoport nem rendezi"; mivel a végleges békeszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokat az ENSZ főtitkár LRA különmegbízottja, Joaquim Chissano korábbi mozambiki elnök vezette,

K.   mivel a békefolyamat során biztosított haladékot Joseph Kony az LRA erőinek átcsoportosítására és újjászervezésére használta a Kongói Demokratikus Köztársaságban,

L.   mivel tekintettel arra, hogy az érintett államok képtelenek voltak letartóztatni Konyt és az LRA többi parancsnokát, az LRA jelenleg emberrablások útján bővíti erőit,

M.   mivel az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF) szerint 2008 szeptemberében az LRA állítólag 90 kongói iskolás gyermeket rabolt el Kiliwa és Duru városaiból a Kongói Demokratikus Köztársaságban és számos más helységek ellen intézett támadásokat, amelyek következtében sokan lakóhelyük elhagyására kényszerültek,

N.   mivel az NBB létfontosságú szerepet tölt be joghatósága alá tartozó súlyos bűncselekmények elkövetésének megelőzésében és visszaszorításában és alapvető eszköz, amely elősegíti a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok tiszteletben tartását, és ezzel hozzájárul a szabadsághoz, a biztonsághoz, az igazság érvényesüléséhez és a jogállamisághoz, valamint a béke megőrzéséhez és a nemzetközi biztonság megerősítéséhez,

O.   mivel az NBB joghatósága kiterjed a nemzetközi közösség számára aggodalomra okot adó legsúlyosabb bűncselekményekre, különös tekintettel a 2002. július 1. után elkövetett népirtásra, emberiség ellen elkövetett bűncselekményekre és háborús bűnökre,

P.   mivel a Római Statútumban részes államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy ezen bűncselekményeket saját nemzeti joghatóságukon belül büntetőjogi eljárás alá vonják és támogatják az NBB beavatkozását azokban az esetekben, amikor az országok nem tesznek eleget feladataiknak,

Q.   mivel a Cseh Köztársaság kivételével az EU tagállamai ratifikálták a Római Statútumot,

R.   mivel az EU és az NBB közötti fent említett együttműködési megállapodás értelmében többek között az együttműködési és segítségnyújtási kötelezettség teljesítésének elősegítése érdekében a felek megállapodnak abban, hogy megfelelő, rendszeres kapcsolattartást alakítanak ki a Büntetőbíróság és a Büntetőbíróság részére létrehozott EU tájékoztatási központ között,

S.   mivel az Európai Uniónak és tagállamainak minden lehetséges erőfeszítést meg kellene tenniük annak biztosítása érdekben, hogy a lehető legtöbb ország részese legyen a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, szem előtt tartva e célkitűzést a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel folytatott (mind kétoldalú, mind többoldalú) tárgyalások és politikai párbeszéd során,

T.   mivel az NBB-nek kiemelt szerepet kellene betöltenie az EU külső kapcsolataiban és a Római Statútum ratifikálását és végrehajtását napirendre kellene tűzni harmadik országokkal folytatott emberi jogi és politikai párbeszédek keretében (nevezetesen csúcstalálkozókon és más magas szintű találkozókon), többek között a fejlesztési együttműködésekkel összefüggésben, mint például a Cotonou-i Megállapodás keretében,

1.   sürgeti az ugandai kormányt és a szomszédos országok kormányait, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a vizsgálatok és a vádemelési eljárások tekintetében teljes mértékben működjenek együtt az NBB-vel; együttműködést sürget elsősorban a Joseph Kony és a bíróság által vádolt más személyek haladéktalan elfogásával és átadásával kapcsolatos;

2.   sajnálatát fejezi ki a Joseph Kony és a bíróság által vádolt többi személy letartóztatására irányuló erőfeszítések megtorpanása miatt; emlékezteti az ugandai kormányt arra, hogy az NBB Római Statútuma részeként kötelessége teljes mértékben együttműködni az NBB-vel;

3.   megjegyzi, hogy a Római Statútum úgy rendelkezik, hogy miután a személyeket átadták az NBB-nek, az ugandai kormány kérvényezheti, hogy az ügyeket utalják vissza az ugandai bíróságokhoz feltéve, hogy az NBB megállapítja, hogy az ugandai bíróságok képesek és hajlandóak valódi vizsgálatot folytatni és az elfogatóparancsban megnevezett LRA gyanúsítottakat bíróság elé állítani;

4.   felhívja az ugandai kormányt, hogy tartózkodjon az LRA-val történő bármiféle olyan megállapodás megkötésétől, amely megkerüli a nemzetközi jogot;

5.   sürgeti az EU tagállamait és az Afrikai Unió (AU) tagállamait, különösen az Ugandával szomszédos országokat, hogy egységesen közelítsék meg az elfogatóparancsok végrehajtásának kérdését;

6.   követeli az LRA által elrabolt összes személy feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátását, különösen a gyermekeként, akik esetében fennáll annak a veszélye, hogy szexuális rabszolgaságra vagy arra kényszerítik őket, hogy az LRA soraiban harcoljanak;

7.   felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy vizsgálja ki a LAR által a Közép-afrikai Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Dél-Szudánban elkövetett állítólagos törvénysértéseket és a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett törvénysértésekkel kapcsolatos, nem nyilvános ENSZ vizsgálatokat és hozzák nyilvánosságra ezek eredményeit;

8.   felhívja a térség kormányait, az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaságbeli Misszióját (MONUC) és a béketárgyalásokat figyelemmel követő más nemzetközi megfigyelő kormányokat, hogy a regionális határok fokozott ellenőrzése révén kövessék nyomon és hozzák nyilvánosságra az LRA mozgásait, továbbá kövessék figyelemmel és akadályozzák meg az LRA számára történő fegyverszállítást és az egyéb utánpótlásokat; hatékony tervek kidolgozását szorgalmazza az NBB elfogatóparancsának végrehajtása érdekében a polgári személyek életét veszélyeztető kockázatok minimalizálása mellett és túlzott erő alkalmazása nélkül, beleértve a MONUC-ot;

9.   felszólítja a tagállamokat, különösen azokat, amelyeknek kapcsolataik vannak Ugandával és részt vesznek a jubai békefolyamatban, hogy az LRA vezetőkre vonatkozó NBB-elfogatóparancsok végrehajtása tekintetében egyeztessenek a régió kormányaival és az ENSZ titkárságával és békefenntartó erőivel;

10.   felhívja a figyelmet arra, hogy az igazság olyan közös cél, amelyre mind az EU, mind az AU törekszik;

11.   emlékeztet rá, hogy a Róma Statútum értelmében az államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy véget vessenek a nemzetközi közösség számára aggodalomra okot adó legsúlyosabb bűncselekmények büntetlenségének, és hogy hozzájárulnak az ilyen bűncselekmények megakadályozásához; szilárd meggyőződése, hogy az NBB és az eseti törvényszékek hozzájárulnak a megbékélési és békefolyamathoz;

12.   aggodalmát fejezi ki a nemzetközi segélyek LRA érdekében történő eltérítésének megakadályozására irányuló egyértelmű erőfeszítések hiánya miatt, ami így lehetővé tesz, hogy Joseph Kony ismét felfegyverkezzen; sürgeti az LRA utánpótlás-hálózatainak felszámolását; felhívja a szudáni kormányt, hogy függessze fel az LRA-nak nyújtott pénzügyi és katonai támogatást;

13.   felszólítja az EU-t és a nemzetközi adományozókat, hogy támogassák az LRA leszerelését, hadseregének feloszlatását és az LRA korábbi katonáinak társadalomba való újbóli integrálását, az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését és az áldozatoknak nyújtott jóvátételt;

14.   üdvözli az NBB magas rangú tisztviselői és az EU közötti szoros és rendszeres kapcsolatot; rámutat, hogy az EU határozottan támogatja a Római Statútumban történő részvételt és annak végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az EU vezető szerepe alapvető fontosságú az NBB megbízatásának megerősítésében;

15.   szilárd meggyőződése, hogy hosszú távon az NBB hozzájárul az újabb atrocitások megelőzéséhez; rámutat arra, hogy Joseph Kony sikertelen elfogása az atrocitások és az emberi jogok megsértésének folytatását eredményezte; hangsúlyozza, hogy a béke és a megbékélés nem valósulhat meg anélkül, hogy igazságot szolgáltassanak az áldozatoknak;

16.   javasolja, hogy az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés szorosan kövesse nyomon az észak-ugandai helyzetet és az emberi jogok LRA által elkövetett megsértésének eseteit;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint az EU Nagy Tavak Régiójába kinevezett különleges képviselőjének, az Európai Unió Afrikai Unió melletti különleges képviselőjének, az ugandai kormánynak, az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanács tagállamai kormányainak, az Afrikai Unió intézményeinek és a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(2) HL L 209., 2005.8.11., 27. o.
(3) HL L 167., 2002.6.26., 1. o.
(4) HL C 127. E, 20003.5.29., 130. o.
(5) HL L 118., 2003.5.14., 12. o.
(6) HL C 31.E, 2004.2.5., 83. o.
(7) HL L 150., 2003.6.18., 67. o.
(8) HL L 115., 2006.4.28., 50. o.
(9) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0238.
(10) HL C 74. E, 2004.3.24., 879. o.
(11) HL C 121., 2001.4.24., 401. o.


Erasmus Mundus program (2009-2013) ***I
PDF 354kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a harmadik országokkal történő együttműködésen keresztül a felsőoktatás minőségének javítására és a kultúrák közötti megértés előmozdítására irányuló cselekvési program (Erasmus Mundus) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0395 – C6-0228/2007 – 2007/0145(COD))
P6_TA(2008)0497A6-0294/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0395),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 149. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0228/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6–0294/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   úgy ítéli meg, hogy a jogalkotási javaslatban említett pénzügyi keretnek összeegyeztethetőnek kell lennie az új többéves pénzügyi keret 1a fejezetében megállapított felső határral, és rámutat arra, hogy az éves összeget az éves költségvetési eljárás keretében állapítják majd meg az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás(1) 37. pontjának rendelkezései értelmében;

3.   tudomásul veszi, hogy az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség mandátuma nem terjed ki az Erasmus Mundus program javasolt kiterjesztésére; hangsúlyozza, hogy a program végrehajtó ügynökség révén történő megvalósítása csak a mandátum hatályos jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően jóváhagyott kiterjesztése után lehetséges;

4.   tudomásul veszi, hogy a program 2. cselekvésének finanszírozására javasolt, tájékoztató jelleggel 460 millió euróra becsült teljes összeg a megfelelő külpolitikai eszközök pénzügyi kereteiből kerül finanszírozásra;

5.   hangsúlyozza, hogy a 2. cselekvés keretében tervezett tevékenységek finanszírozása nem mehet az illető eszközök értelmében támogatott más tevékenységek rovására; megerősíti azon álláspontját, mely szerint új tevékenységek csak akkor finanszírozhatók az EU költségvetéséből, ha számukra kiegészítő pénzügyi eszközöket biztosítanak; kéri a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést a Parlament számára, amelyben bemutatja a 2. cselekvés tevékenységeiről szóló részletes adatokat, valamint azok pénzügyi eszközök, illetve az érintett régiók és országok szerinti bontását;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. október 21-én került elfogadásra a harmadik országokkal történő együttműködésen keresztül a felsőoktatás minőségének javítására és a kultúrák közötti megértés előmozdítására irányuló Erasmus Mundus 2009–2013 cselekvési program ▌létrehozásáról ▌szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel.

P6_TC1-COD(2007)0145


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1298/2008/EK határozat).

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.


A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről (átdolgozott változat) ***I
PDF 199kWORD 33k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2007)0737 – C6-0442/2007 – 2007/0257(COD))
P6_TA(2008)0498A6-0300/2008

(Együttdöntési eljárás - átdolgozott változat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0737),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 80. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0442/2007),

–   tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel a Tanács képviselője által a 2008. szeptember 3-i levelében tett azon ígéretre, hogy az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdése és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálatainak konzultatív munkacsoportja ajánlásainak megfelelően elfogadják a javaslatot,

–   tekintettel eljárási szabályzata 80a. cikkére és 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A6-0300/2008),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik javaslatát vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


A géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználása (átdolgozott szöveg) ***I
PDF 285kWORD 39k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozott szöveg) (COM(2007)0736 – C6-0439/2007 – 2007/0259(COD))
P6_TA(2008)0499A6-0297/2008

(Együttdöntési eljárás - átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0736),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6–0439/2007),

–   tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel a Tanács képviselője által 2008. október 7-i levelében a javaslat módosított formájában, az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdésével összhangban történő elfogadására tett vállalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 80a. és 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6–0297/2008),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a kérdéses javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított és az alábbiak szerint módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani szándékozik, vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. október 21-én került elfogadásra a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozott változat)

P6_TC1-COD(2007)0259


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2009/41/EK irányelv).

(1) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


A tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatás (átdolgozás) ***I
PDF 283kWORD 39k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2007)0859 – C6-0001/2008 – 2007/0288(COD))
P6_TA(2008)0500A6-0288/2008

(Együttdöntési eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0859)

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0001/2008),

–   tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel a Tanács képviselője által a 2008. október 8-i levélben vállalt, a módosított javaslat elfogadására irányuló kötelezettségvállalásokra, az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdésével összhangban,

–   tekintettel eljárási szabályzata 80a. és 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A6-0288/2008),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított és az alábbiak szerint módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. október 21-én került elfogadásra a tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P6_TC1-COD(2007)0288


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2009/42/EK irányelv).

(1) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


A tagállamok közötti áruforgalomra vonatkozó közösségi statisztikák ***I
PDF 279kWORD 36k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok közötti áruforgalomra vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 638/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0058 – C6-0059/2008 – 2008/0026(COD))
P6_TA(2008)0501A6-0348/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0058),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0059/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0348/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. október 21-én került elfogadásra a tagállamok közötti áruforgalomra vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 638/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2008)0026


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 222/2009/EK rendelet).


A házassági ügyekben alkalmazandó jog *
PDF 401kWORD 98k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0399 – C6-0305/2006 – 2006/0135(CNS))
P6_TA(2008)0502A6-0361/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0399),

–   tekintettel az EK-Szerződés 61. cikkének c) pontjára és 67. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0305/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A6-0361/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát, az EK-Szerződés 250. cikke (2) bekezdésének alapján;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai
Módosítás 1
(6A) PREAMBULUMBEKEZDÉS (új)
(6a)  Az a lehetőség, hogy kiválasszák a házasság felbontására vagy a különválásra alkalmazandó jogot, nem sértheti a gyermek felsőbbrendű érdekét.
Módosítás 2
1B PREAMBULUMBEKEZDÉS (új)
(6b)  A hatáskörrel rendelkező bíróság és az alkalmazandó jog kijelölése előtt fontos a házastársak számára, hogy hozzáférjenek a házasság felbontása és a különválás terén a nemzeti és közösségi jog, valamint az eljárások lényeges szempontjaira vonatkozó naprakész információkhoz. Annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő minőségű információhoz való hozzáférést, a Bizottságnak rendszeresen naprakésszé kell tennie az információt a polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozattal1 létrehozott, nyilvános internetalapú információs rendszerben.
1 HL L 174., 2001.6.27., 25. o.
Módosítás 3
6C PREAMBULUMBEKEZDÉS (új)
(6c)  Az a lehetőség, hogy közös megegyezéssel kiválasszák a bíróságot és az alkalmazandó jogot, nem sértheti a két házastárs jogait és esélyegyenlőségét. E tekintetben a nemzeti bíráknak a megkötött megállapodás jogi következményeit illetően tudatában kell lenniük a két házastárs tudatos választása jelentőségének.
Módosítás 4
7A PREAMBULUMBEKEZDÉS (ÚJ)
(7a)  A "szokásos tartózkodási hely" kifejezés jelentését e rendelet célkitűzéseivel összhangban kell értelmezni. A jelentést a bírónak kell esetenként meghatároznia ténybeli alapokon. E kifejezés nem a nemzeti jog szerinti fogalomra utal, hanem egy önálló közösségi jogi fogalomra.
Módosítás 5
9A PREAMBULUMBEKEZDÉS (új)
(9a)  A két házastárs tudatos megállapodása e rendelet lényeges elve. A házaspárból mindkét félnek pontosan tudnia kell, hogy melyek a bíróság és az alkalmazandó jog kiválasztásának jogi és szociális következményei.
Módosítás 6
1 CIKK – 1 PONT
Cím (2201/2003/EK rendelet)
A Tanács 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, továbbá a házassági ügyekben alkalmazandó jogról.
A Tanács 2201/2003/EK rendelete a házasság-felbontási és különválási ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, továbbá a házassági ügyekben alkalmazandó jogról.
Módosítás 7
1 CIKK – 1 A PONT (új)
2 cikk – 11 a pont (új) (2201/2003/EK rendelet)
1a)  A 2. cikk a következő ponttal egészül ki:
"11a) szokásos tartózkodási hely: az a hely, ahol a kérdéses személy rendes lakhelye található"
Módosítás 8
1 CIKK – 2 PONT
3a cikk – 1 bekezdés – a pont (2201/2003/EK rendelet)
a) fennáll a 3. cikkben felsorolt valamely joghatósági ok, vagy
a) a megállapodás megkötésének időpontjában a 3. cikk szerint az említett tagállam bírósága illetékes, vagy;
Módosítás 9
1 CIKK – 2 PONT
3a cikk – 1 bekezdés – b pont (2201/2003/EK rendelet)
b) legalább három évig ott volt a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye, vagy
b) a megállapodás megkötésének időpontjában az a tagállam, ahol legalább három éve volt a házastársak közös szokásos tartózkodási helye, azzal a feltétellel, hogy ez a helyzet nem ér véget a bírósághoz fordulás előtt három évvel, vagy
Módosítás 10
1 CIKK – 2 PONT
3a cikk – 1 bekezdés – c pont (2201/2003/EK rendelet)
c) a házastársak egyike e tagállam állampolgára, vagy az Egyesült Királyság és Írország tekintetében "domicile"-lal (lakóhellyel) rendelkezik az utóbbi tagállamok egyikének területén.
c) a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak egyike e tagállam állampolgára, vagy az Egyesült Királyság és Írország tekintetében "domicile"-lal (lakóhellyel) rendelkezik az utóbbi tagállamok egyikének területén.
Módosítás 11
1 CIKK – 2 PONT
3a cikk – 1 a bekezdés – ca pont (új) (2201/2003/EK rendelet)
ca) a házasságkötésre ebben a tagállamban került sor.
Módosítás 12
1 CIKK – 2 PONT
3a cikk – 2 bekezdés (2201/2003/EK rendelet)
(2)  A joghatóságról való megállapodást írásba kell foglalni, és mindkét házastársnak alá kell írnia legkésőbb a bíróság megkeresésének időpontjában.
(2)  A joghatóságról való megállapodás tetszés szerinti időpontban megköthető és módosítható, de ennek legkésőbb a bíróság megkeresésének időpontjában meg kell történnie. A megállapodás hatálya az eljárás összes szintjére kiterjed.
A megállapodást írásba kell foglalni, továbbá azt mindkét házastársnak keltezéssel kell ellátnia és alá kell írnia. Ha annak a tagállamnak a joga, amelyben az egyik házastárs szokásos tartózkodási helye volt a megállapodás megkötésének időpontjában, további alaki követelményeket ír elő az ilyen megállapodásokra, teljesíteni kell e követelményeket. Ha a házastársak szokásos tartózkodási helye olyan különböző tagállamokban volt, amelyek jogszabályai további alaki követelményeket írnak elő, a megállapodás akkor érvényes, ha teljesítik az egyik ilyen jog által előírt követelményeket.
Ha a megállapodás egy házassági szerződés része, teljesíteni kell e házassági szerződés alaki követelményeit.
Módosítás 13
1 CIKK – 3 PONT
4 és 5 cikk (2201/2003/EK rendelet)
3)  A 4. és 5. cikkben a "3. cikk" szövegrész helyébe a "3. és 3a. cikk" szövegrész lép.
3)  A 4. és 5. cikkben a "3. cikk" szövegrész helyébe a "3., 3a. és 7. cikk" szövegrész lép.
Módosítás 14
1 CIKK – 5 PONT
7 cikk – a pont (2201/2003/EK rendelet)
a) amely tagállam területén legalább három évig a házastársak korábbi közös szokásos tartózkodási helye volt, vagy
a) amely tagállam területén korábban legalább három évig a házastársak szokásos tartózkodási helye volt, feltéve, hogy ez az időszak nem haladja meg a három évet a bírósághoz fordulás előtt, vagy;
Módosítás 15
1 CIKK – 5 A BEKEZDÉS (új)
7 a cikk (új) (2201/2003/EK rendelet)
(5a)  A rendelet a következő cikkel egészül ki:
"7a. cikk
Forum necessitatis (a szükségképpen hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság)
Ha az e rendelet szerint hatáskörrel rendelkező bíróság olyan tagállamban található, amelynek joga a házasság felbontásáról nem rendelkezik, vagy nem ismeri el a kérdéses házasság létét vagy érvényességét, a joghatóság a következő tagállamot illeti:
a) az egyik házastárs állampolgársága szerinti tagállam; vagy
b) az a tagállam, amelyben a házasságot kötötték."
Módosítás 16
1 CIKK – 6 PONT
12 cikk – 1 bekezdés (2201/2003/EK rendelet)
6)  A 12. cikk (1) bekezdésében a "3. cikk" szövegrész helyébe a "3. és 3a. cikk" szövegrész lép.
6)  A 12. cikk (1) bekezdésében a "3. cikk" szövegrész helyébe a "3. ,3a. és 7. cikk" szövegrész lép.
Módosítás 38
1 CIKK – 7 PONT
20a cikk – 1 bekezdés – bevezető rész (2201/2003/EK rendelet)
(1)  A házastársak megállapodhatnak a házasságfelbontásra és különválásra alkalmazandó jog kijelölésében. A házastársak a következő jogok egyikét jelölhetik ki:
(1)  A házastársak megállapodhatnak a házasságfelbontásra és különválásra alkalmazandó jog kijelölésében, feltéve, hogy ez a jog összhangban áll a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokkal és a közrend elvével. A házastársak a következő jogok egyikét jelölhetik ki:
Módosítás 18
1 CIKK – 7 PONT
20a cikk – 1 bekezdés – -a pont (új) (2201/2003/EK rendelet)
-a) a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak közös szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga;
Módosítás 19
1 CIKK – 7 PONT
20a cikk – 1 bekezdés – a pont (2201/2003/EK rendelet)
a) a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, amennyiben egyikük még ott tartózkodik;
a) a házastársak szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, amennyiben egyikük a megállapodás megkötésének időpontjában még ott tartózkodik;
Módosítás 20
1 CIKK – 7 PONT
20a cikk – 1 bekezdés – b pont (2201/2003/EK rendelet)
b) az egyik házastárs állampolgársága szerinti állam joga, illetve az Egyesült Királyság és Írország tekintetében az egyik házastárs "domicile"-je (lakóhelye) szerinti állam joga;
b) az egyik házastárs állampolgársága szerinti állam joga, illetve az Egyesült Királyság és Írország tekintetében az egyik házastársnak a megállapodás megkötésének időpontjában meglévő "domicile"-je (lakóhelye) szerinti állam joga;
Módosítás 21
1 CIKK – 7 PONT
20a cikk – 1 bekezdés – c pont (2201/2003/EK rendelet)
c) azon állam joga, amelyben a házastársak legalább öt évig tartózkodtak;
c) azon állam joga, amelyben a házastársaknak korábban legalább három évig volt a szokásos tartózkodási helyük;
Módosítás 22 és 23
1 CIKK – 7 PONT
20a cikk – 1 bekezdés – ca pont (új) (2201/2003/EK rendelet)
ca) annak az államnak a joga, amelyben a házasságot kötötték;
Módosítás 24
1 CIKK – 7 PONT
20 a cikk – 2 bekezdés (2201/2003/EK rendelet)
(2)  Az alkalmazandó jog kijelöléséről szóló megállapodást írásba kell foglalni, és mindkét házastársnak alá kell írnia legkésőbb a bíróság megkeresésének időpontjában.
(2)  Az alkalmazandó jog kijelöléséről szóló megállapodást írásba kell foglalni, és mindkét házastársnak alá kell írnia legkésőbb a bíróság megkeresésének időpontjában.
Azonban, ha annak a tagállamnak a joga, amelyben az egyik házastárs szokásos tartózkodási helye volt a megállapodás megkötésének időpontjában, további alaki követelményeket ír elő az ilyen megállapodásokra, teljesíteni kell e követelményeket. Ha a házastársak szokásos tartózkodási helye olyan különböző tagállamokban volt, amelyek jogszabályai további alaki követelményeket írnak elő, a megállapodás akkor érvényes, ha teljesítik az egyik jog által előírt követelményeket.
Ha a megállapodás egy házassági szerződés része, teljesíteni kell e házassági szerződés alaki követelményeit.
Módosítás 25
1 CIKK – 7 PONT
20a cikk – 2a bekezdés (új) (2201/2003/EK rendelet)
(2a)  Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően megnevezett jog nem ismeri el a különélést vagy válást, vagy pedig a házastársak valamelyikére nézve hátrányos módon teszi ezt, az eljáró bíróság országának jogát ("lex fori") kell alkalmazni.
Módosítás 27
1 CIKK – 7 PONT
20b. cikk a) pont (2201/2003/EK rendelet)
a) amelyben a házastársak közös szokásos tartózkodási helye található; ennek hiányában
a) amelyben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye található; ennek hiányában,
Módosítás 28
1 CIKK – 7 PONT
20b cikk – b pont (2201/2003/EK rendelet)
b) amelyben a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye volt, amennyiben egyikük még ott tartózkodik; ennek hiányában
b) amelyben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye volt, amennyiben egyikük még ott tartózkodik; ennek hiányában,
Módosítás 29
1 CIKK – 7 PONT
20b cikk – c pont (2201/2003/EK rendelet)
c) amelynek mindkét házastárs állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország tekintetében amelyben mindkét házastárs "domicile"-lel (lakóhellyel) rendelkezik; ennek hiányában
c) mindkét házastárs állampolgársága, illetve az Egyesült Királyság és Írország tekintetében a két házastárs "domicile"-je (lakóhelye) a bírósághoz fordulás időpontjában; ennek hiányában,
Módosítás 30
1 CIKK – 7 PONT
20 b cikk – 1a albekezdés (új) (2201/2003/EK rendelet)
Amennyiben az első bekezdésnek megfelelően megnevezett jog nem ismeri el a különélést vagy válást, vagy pedig a házastársak valamelyikére nézve hátrányos módon teszi ezt, az eljáró bíróság országának jogát ("lex fori") kell alkalmazni.
Módosítás 31
1 CIKK – 7 PONT
20ea cikk (új) (2201/2003/EK rendelet)
20ea. cikk
Tájékoztatás a tagállamok részéről
(1)  Legkésőbb ... -ig1, a tagállamok közlik a Bizottsággal a hatáskörrel rendelkező bíróság és az alkalmazandó jog kiválasztásáról szóló megállapodásokra alkalmazandó alaki követelményekre vonatkozó nemzeti szabályaikat.
A tagállamok közlik a Bizottsággal e szabályok minden későbbi változását.
(2)  A Bizottság a nagyközönség rendelkezésére bocsátja azokat az információkat, amelyeket az (1) bekezdés alapján a megfelelő intézkedésekkel, különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat révén közöltek vele.
1 Az e rendelet hatálybalépésének dátumát követő három hónap.

A Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatása *
PDF 296kWORD 55k
Az Európai Parlament 2008. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról szóló 639/2004/EK rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0444 – C6-0298/2008 – 2008/0138(CNS))
P6_TA(2008)0503A6-0388/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0444),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. és 299. cikke (2) bekezdésére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0298/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0388/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  Ezen kívül bizonyossá vált, hogy a Közösség legkülső régióiban vannak olyan halászflották, amelyek zömét elhasznált és néha 30 évnél idősebb hajók alkotják, ezért mindenképpen közösségi támogatást kell nyújtani e halászflották, és különösen a kisüzemi flotta felújításához és korszerűsítéséhez, a halállomány megőrzéséhez szükséges feltételek, illetve az e régiókban dolgozó hivatásos halászok biztonsága és munkakörülményeik javítása érdekében.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
4 preambulumbekezdés
(4)  Ezért a szóban forgó eltérésnek a 639/2004/EK rendelet 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott időbeli hatályát helyénvaló egy évvel meghosszabbítani.
(4)  Ezért a szóban forgó eltérésnek a 639/2004/EK rendelet 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott időbeli hatályát helyénvaló 2011-ig meghosszabbítani.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
-1 cikk (új)
639/2004/EK rendelet
2 cikk – 2 bekezdés
-1. cikk
A 639/2004/EK rendelet 2. cikkének 2. pontja helyébe az alábbi szöveg kerül:
"(2) A 2792/1999/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjától eltérve állami támogatás adható a flotta modernizálására az űrtartalomra és/vagy a teljesítményre való hatással, ezen rendelet 1. cikkében említett különös referenciaszintek határáig."
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
-1 a cikk (új)
639/2004/EK rendelet
2 cikk – 4 bekezdés
-1a. cikk
A 639/2004/EK rendelet 2. cikkének 4. pontja helyébe az alábbi szöveg lép:
"(4) a 2792/1999/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjától eltérve a halászhajók felújítására 2009. december 31-ig állami támogatás adható."
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
1 cikk
639/2004/EK rendelet
2 cikk – 5 bekezdés
A 639/2004/EK rendelet 2. cikkének (5) bekezdésében a "2008. december 31-ig" kifejezés helyébe a következő kifejezés lép: "2009. december 31-ig".
A 639/2004/EK rendelet 2. cikkének 5. pontjában a "2008. december 31-ig" kifejezés helyébe a következő kifejezés lép: "2011. december 31-ig".
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
1 a cikk (új)
639/2004/EK rendelet
6 cikk
1a. cikk
A 639/2004/EK rendelet 6. cikke helyébe az alábbi szöveg lép:
"A Bizottság jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az általa előírt eltérések lejártát megelőzően. A 2. cikkben említett intézkedéseket illetően a Bizottság adott esetben javasolja a szükséges kiigazításokat, a szóban forgó régiók társadalmi-gazdasági igényeinek alakulása és halászati erőforrásaik állapota függvényében."

A gyermekkereskedelem elleni küzdelem
PDF 214kWORD 54k
Az Európai Parlament nyilatkozata a gyermekkereskedelem elleni küzdelemről
P6_TA(2008)0504P6_DCL(2008)0050

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 34. és 35. cikkére,

–   tekintettel az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményére,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 116. cikkére,

A.   mivel a gyermekkereskedelem még mindig tartós probléma, amely évente több mint két millió gyermeket tesz kényszermunka és szexuális kizsákmányolás áldozatává,

B.   mivel az új hírközlési technológiák fejlődése növeli a gyermekkereskedelmet, ezáltal megnehezítve e jelenség kezelését,

C.   mivel a tagállamok nemzeti hatóságai és civil szervezetei a határokon átnyúló együttműködés elégtelensége, a szakirányú továbbképzés hiánya vagy a létező jogi normák nem megfelelő végrehajtása következtében még mindig nem lépnek fel elég hatékonyan a gyermekkereskedelem ellen,

1.   felhívja a tagállamokat, hogy tekintsék a gyermekkereskedelem elleni harcot nemzeti gyermekvédelmi politikájuk kiemelt céljának;

2.   felhívja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy a Bizottság gyermekjogok előmozdításáról és védelméről szóló stratégiája keretében biztosítsák az ehhez szükséges forrásokat;

3.   felhívja a tagállamokat, hogy folytassák az aktív együttműködést, valamint ismeret- és tapasztalatcserét az illetékes uniós hatóságokkal és civil szervezetekkel a gyermekkereskedelem megelőzése és leküzdése, valamint annak érdekében, hogy megfelelő kezelést nyújthassanak e kereskedelem áldozatai számára;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa e nyilatkozatot, az aláírók nevével együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Aláírók

Adamos Adamou, Vittorio Agnoletto, Alexander Alvaro, Jan Andersson, Georgs Andrejevs, Laima Liucija Andrikienė, Emmanouil Angelakas, Rapisardo Antinucci, Kader Arif, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Jean-Pierre Audy, Margrete Auken, Inés Ayala Sender, Liam Aylward, Pilar Ayuso, Maria Badia i Cutchet, Mariela Velichkova Baeva, Enrique Barón Crespo, Paolo Bartolozzi, Alessandro Battilocchio, Katerina Batzeli, Edit Bauer, Jean Marie Beaupuy, Zsolt László Becsey, Ivo Belet, Irena Belohorská, Monika Beňová, Giovanni Berlinguer, Slavi Binev, Sebastian Valentin Bodu, Herbert Bösch, Guy Bono, Josep Borrell Fontelles, Victor Boştinaru, Costas Botopoulos, Catherine Boursier, Bernadette Bourzai, John Bowis, Sharon Bowles, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Mihael Brejc, Frieda Brepoels, Hiltrud Breyer, Jan Březina, Ieke van den Burg, Niels Busk, Cristian Silviu Buşoi, Philippe Busquin, Jerzy Buzek, Mogens Camre, Luis Manuel Capoulas Santos, Marie-Arlette Carlotti, Giorgio Carollo, Paulo Casaca, Michael Cashman, Françoise Castex, Pilar del Castillo Vera, Giusto Catania, Jean-Marie Cavada, Alejandro Cercas, Giulietto Chiesa, Ole Christensen, Sylwester Chruszcz, Luigi Cocilovo, Carlos Coelho, Dorette Corbey, Giovanna Corda, Thierry Cornillet, Jean Louis Cottigny, Michael Cramer, Corina Creţu, Gabriela Creţu, Brian Crowley, Magor Imre Csibi, Marek Aleksander Czarnecki, Ryszard Czarnecki, Hanne Dahl, Daniel Dăianu, Dragoş Florin David, Chris Davies, Bairbre de Brún, Véronique De Keyser, Panayiotis Demetriou, Gérard Deprez, Proinsias De Rossa, Marielle De Sarnez, Marie-Hélène Descamps, Harlem Désir, Christine De Veyrac, Mia De Vits, Jolanta Dičkutė, Alexandra Dobolyi, Valdis Dombrovskis, Beniamino Donnici, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Bárbara Dührkop Dührkop, Andrew Duff, Árpád Duka-Zólyomi, Constantin Dumitriu, Lena Ek, Saïd El Khadraoui, Maria da Assunção Esteves, Edite Estrela, Harald Ettl, Jill Evans, Göran Färm, Richard Falbr, Emanuel Jardim Fernandes, Elisa Ferreira, Ilda Figueiredo, Roberto Fiore, Věra Flasarová, Nicole Fontaine, Glyn Ford, Armando França, Duarte Freitas, Urszula Gacek, Kinga Gál, Milan Gaľa, Vicente Miguel Garcés Ramón, Iratxe García Pérez, Jean-Paul Gauzès, Evelyne Gebhardt, Eugenijus Gentvilas, Georgios Georgiou, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Claire Gibault, Adam Gierek, Maciej Marian Giertych, Neena Gill, Robert Goebbels, Bogdan Golik, Bruno Gollnisch, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Hélène Goudin, Genowefa Grabowska, Martí Grau i Segú, Louis Grech, Nathalie Griesbeck, Lissy Gröner, Elly de Groen-Kouwenhoven, Mathieu Grosch, Françoise Grossetête, Lilli Gruber, Ignasi Guardans Cambó, Pedro Guerreiro, Umberto Guidoni, Zita Gurmai, Catherine Guy-Quint, Fiona Hall, Małgorzata Handzlik, Gábor Harangozó, Malcolm Harbour, Marian Harkin, Joel Hasse Ferreira, Satu Hassi, Anna Hedh, Gyula Hegyi, Erna Hennicot-Schoepges, Edit Herczog, Esther Herranz García, Jim Higgins, Jens Holm, Mary Honeyball, Richard Howitt, Ján Hudacký, Ian Hudghton, Stephen Hughes, Alain Hutchinson, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Iliana Malinova Iotova, Mikel Irujo Amezaga, Carlos José Iturgaiz Angulo, Lily Jacobs, Anneli Jäätteenmäki, Stanisław Jałowiecki, Lívia Járóka, Pierre Jonckheer, Romana Jordan Cizelj, Madeleine Jouye de Grandmaison, Jelko Kacin, Filip Kaczmarek, Gisela Kallenbach, Ioannis Kasoulides, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Piia-Noora Kauppi, Metin Kazak, Glenys Kinnock, Evgeni Kirilov, Ewa Klamt, Wolf Klinz, Dieter-Lebrecht Koch, Jaromír Kohlíček, Maria Eleni Koppa, Magda Kósáné Kovács, Miloš Koterec, Guntars Krasts, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Ģirts Valdis Kristovskis, Urszula Krupa, Wiesław Stefan Kuc, Sepp Kusstatscher, Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, André Laignel, Alain Lamassoure, Stavros Lambrinidis, Alexander Graf Lambsdorff, Vytautas Landsbergis, Esther De Lange, Raymond Langendries, Vincenzo Lavarra, Henrik Lax, Johannes Lebech, Stéphane Le Foll, Roselyne Lefrançois, Bernard Lehideux, Jörg Leichtfried, Jo Leinen, Jean-Marie Le Pen, Katalin Lévai, Janusz Lewandowski, Bogusław Liberadzki, Marie-Noëlle Lienemann, Kartika Tamara Liotard, Pia Elda Locatelli, Eleonora Lo Curto, Antonio López-Istúriz White, Andrea Losco, Patrick Louis, Caroline Lucas, Sarah Ludford, Astrid Lulling, Elizabeth Lynne, Marusya Ivanova Lyubcheva, Jules Maaten, Linda McAvan, Arlene McCarthy, Mary Lou McDonald, Mairead McGuinness, Jamila Madeira, Eugenijus Maldeikis, Ramona Nicole Mănescu, Vladimír Maňka, Marian-Jean Marinescu, Helmuth Markov, Sérgio Marques, David Martin, Miguel Angel Martínez Martínez, Jan Tadeusz Masiel, Antonio Masip Hidalgo, Marios Matsakis, Maria Matsouka, Mario Mauro, Manolis Mavrommatis, Hans-Peter Mayer, Jaime Mayor Oreja, Manuel Medina Ortega, Erik Meijer, Íñigo Méndez de Vigo, Emilio Menéndez del Valle, Marianne Mikko, Miroslav Mikolášik, Gay Mitchell, Nickolay Mladenov, Viktória Mohácsi, Claude Moraes, Javier Moreno Sánchez, Eluned Morgan, Luisa Morgantini, Philippe Morillon, Elisabeth Morin, Roberto Musacchio, Cristiana Muscardini, Joseph Muscat, Riitta Myller, Pasqualina Napoletano, Juan Andrés Naranjo Escobar, Cătălin-Ioan Nechifor, Catherine Neris, Bill Newton Dunn, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Angelika Niebler, Lambert van Nistelrooij, Vural Öger, Cem Özdemir, Péter Olajos, Jan Olbrycht, Gérard Onesta, Dumitru Oprea, Josu Ortuondo Larrea, Siiri Oviir, Reino Paasilinna, Maria Grazia Pagano, Justas Vincas Paleckis, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Vladko Todorov Panayotov, Pier Antonio Panzeri, Dimitrios Papadimoulis, Atanas Paparizov, Georgios Papastamkos, Neil Parish, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Maria Petre, Rihards Pīks, Józef Pinior, Gianni Pittella, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Zita Pleštinská, Rovana Plumb, Anni Podimata, Zdzisław Zbigniew Podkański, Lydie Polfer, José Javier Pomés Ruiz, Mihaela Popa, Nicolae Vlad Popa, Christa Prets, Pierre Pribetich, Vittorio Prodi, John Purvis, Bilyana Ilieva Raeva, Miloslav Ransdorf, Poul Nyrup Rasmussen, José Ribeiro e Castro, Teresa Riera Madurell, Karin Riis-Jørgensen, Giovanni Rivera, Maria Robsahm, Michel Rocard, Bogusław Rogalski, Zuzana Roithová, Luca Romagnoli, Raül Romeva i Rueda, Dariusz Rosati, Wojciech Roszkowski, Libor Rouček, Martine Roure, Heide Rühle, Eoin Ryan, Guido Sacconi, Aloyzas Sakalas, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, María Isabel Salinas García, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Daciana Octavia Sârbu, Christel Schaldemose, Olle Schmidt, Pál Schmitt, György Schöpflin, Inger Segelström, Esko Seppänen, Adrian Severin, Czesław Adam Siekierski, Brian Simpson, Kathy Sinnott, Peter Skinner, Csaba Sógor, Renate Sommer, Søren Bo Søndergaard, María Sornosa Martínez, Jean Spautz, Bart Staes, Grażyna Staniszewska, Gabriele Stauner, Petya Stavreva, Dirk Sterckx, Struan Stevenson, Catherine Stihler, Theodor Dumitru Stolojan, Dimitar Stoyanov, Margie Sudre, Eva-Britt Svensson, József Szájer, István Szent-Iványi, Hannu Takkula, Charles Tannock, Andres Tarand, Britta Thomsen, Marianne Thyssen, Silvia-Adriana Ţicău, Gary Titley, Patrizia Toia, László Tőkés, Ewa Tomaszewska, Witold Tomczak, Jacques Toubon, Antonios Trakatellis, Catherine Trautmann, Kyriacos Triantaphyllides, Evangelia Tzampazi, Feleknas Uca, Vladimir Urutchev, Inese Vaidere, Nikolaos Vakalis, Adina-Ioana Vălean, Johan Van Hecke, Anne Van Lancker, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Ari Vatanen, Yannick Vaugrenard, Riccardo Ventre, Donato Tommaso Veraldi, Bernadette Vergnaud, Kristian Vigenin, Dominique Vlasto, Diana Wallis, Graham Watson, Renate Weber, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Janusz Wojciechowski, Corien Wortmann-Kool, Francis Wurtz, Anna Záborská, Jan Zahradil, Zbigniew Zaleski, Iva Zanicchi, Andrzej Tomasz Zapałowski, Tatjana Ždanoka, Dushana Zdravkova, Roberts Zīle, Gabriele Zimmer, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat