Az Európai Parlament 2008. október 22-i határozata Catherine Margaret Ashton, Upholland bárónője európai bizottsági tagságának jóváhagyásáról

P6_TA(2008)0505 B6-0575/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 214. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésére és az EK-Szerződés 215. cikkére,

–   tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás(1) 4. cikkére,

–   tekintettel Peter Mandelson európai bizottsági tagságáról 2008. október 3-án benyújtott lemondására,

–   tekintettel arra, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kormánya Catherine Margaret Ashtont, Upholland bárónőjét jelölte az Európai Bizottság tagjának,

–   tekintettel az Európai Közösségek Bizottsága új tagjának kinevezéséről szóló, 2008. október 6-i 2008/779/EK, Euratom tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel a biztosjelöltnek az illetékes parlamenti bizottság által 2008. október 20-án történt meghallgatására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére,

1.   jóváhagyja Catherine Margaret Ashton, Upholland bárónője az Európai Bizottság tagjává történő kinevezését, a Bizottság hátralévő hivatali idejére 2009. október 31-ig;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 117. E, 2006.5.18., 123. o. (2) HL L 267., 2008.10.8., 31. o.

Az Európai Parlament 2008. október 22-i állásfoglalása az Európai Tanács 2008. október 15-i és 16-i üléséről

P6_TA(2008)0506 RC-B6-0543/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Tanács 2008. október 15-i és 16-i ülésének elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Tanács jelentésére és a Bizottság nyilatkozatára az Európai Tanács 2008. október 15-i és 16-i üléséről,

–   tekintettel az EU felügyeleti keretéről és pénzügyi stabilitási intézkedéseiről szóló 2008. május 14-i tanácsi következtetésekre, valamint a Tanács 2008. június 3-i, 2007. december 4-i és 2007. október 9-i üléseit követő, a témához kapcsolódó kérdésekről szóló következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az EU a pénzügyi válság, az éghajlatváltozás kihívásai és az átlátható intézményi elrendezés kialakítása iránti igény következtében válságos helyzetben van,

B.   mivel az Egyesült Államok másodlagos jelzáloghitelei által gerjesztett jelenlegi pénzügyi válság, amelyet többek között az Egyesült Államok központi jegybankjának éveken át tartó, túlságosan terjeszkedő monetáris politikája, a pénzpiacok átláthatóságának hiánya, a pénzintézetek túlzott befolyása, a pénzpiacok elégtelen felügyelete, a besorolások rossz minősége, valamint az ingatlanárak alakulásával kapcsolatos helytelen feltevések eredményeztek, a piacok egyre nagyobb mértékű integrációja következtében világméretűvé vált,

C.   mivel a pénzpiaci innováció hasznos lehet, de ezeket a pénzügyi termékeket szabályozottá és átláthatóvá kell tenni a hatékonyság és a stabilitás közti megfelelő egyensúly biztosítása érdekében, továbbá mivel a pénzpiacoknak a reálgazdaság szolgálatában kell állniuk,

D.   mivel a meglévő eszközök nem elegendők a pénzügyi válság hatásainak a kollektív költségeket minimalizáló és a veszélyeket elkerülő módon való féken tartásához, és mivel szükséges az egyre jobban integrálódott európai pénzpiacok koherens, uniós szintű felügyeletének biztosítása; mivel a pénzügyi stabilitás és a válságkezelés ugyanakkor a felügyelőknél jóval több szereplőre terjed ki,

E.   mivel a pénzügyi válság megvitatásának szentelt elnökségi következtetések nem hivatkoznak az Európai Parlamentre, mint társjogalkotóra az Európai Tanács határozatai végrehajtása kapcsán,

F.   mivel a Lisszaboni Szerződés ratifikálására irányuló parlamenti eljárások 24 tagállamban már lezárultak; mivel a Lisszaboni Szerződésben rögzített intézményi reformok halaszthatatlanok az Európai Unió gördülékeny és kiegyensúlyozott, teljes mértékben demokratikus ellenőrzés keretében történő működésének biztosítása szempontjából,

G.   mivel 2009 fontos politikai eseményei, elsősorban az európai választások és az új Európai Bizottság felállása következtében az alkalmazandó intézményi rendelkezéseket tisztázni kellene,

H.   mivel az EU a nemzetközi porondon kiemelt szerepet játszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben egyrészt azáltal, hogy vezető szerepe van a nemzetközi tárgyalásokon, másrészt a 27 tagállamnak a kibocsátás jelentős csökkentésére irányuló kötelezettségvállalása révén; mivel ebben a tekintetben az Európai Tanács 2007. márciusi 8-i és 9-i ülése kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ra legalább 20%-kal, illetve egy átfogó nemzetközi megállapodás esetén 30%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását,

I.   mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem az Európai Unió egyik fő ügye és célkitűzése, amely nemzetközi szinten átfogó megközelítést igényel,

J.   mivel a lisszaboni-göteborgi stratégia és az éghajlatváltozási és energia csomag célkitűzéseinek megvalósításához hosszú távú beruházásokra van szükség, és mivel az Európai Beruházási Bank (EBB) szerepét tovább kell bővíteni e vonatkozásban,

A globális pénzügyi válság makrogazdasági hatása a reálgazdaságra

1.   határozottan hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai makrogazdasági politikák gyorsan és magas szinten összehangolt módon reagáljanak a globális gazdasági növekedés fellendítése érdekében, megjegyzi azonban, hogy a stabilitási és növekedési paktum alapelveit nem szabad megkérdőjelezni, és hogy a tagállamoknak pénzügyi konszolidációra kell törekedniük;

2.   komoly aggodalmának ad hangot a pénzpiaci helyzet miatt és a piacba vetett bizalom helyreállítása érdekében az összehangolt fellépés további megerősítésére hív fel;

3.   üdvözli az elnökségi következtetéseket, amelyek megerősítették az eurócsoport 2008. október 12-i intézkedéseit, mint az első jelentős és összehangolt lépést a piacba vetett bizalom helyreállítására, a bankközi kölcsönök fellendítésére és a bankok saját alapjainak megszilárdítására annak érdekében, hogy azok továbbra is tudjanak kölcsönözni a vállalatoknak és a háztartásoknak; egyetért azzal, hogy ezen intézkedések szükségesek a jelenlegi pénzügyi válság megfékezéséhez;

4.   kulcsfontosságúnak tartja, hogy a tagállamok erőteljes elkötelezettséget és hatékony irányítást mutassanak a stabil piaci feltételek visszaállítása érdekében, mivel ez a bizalom szempontjából döntő fontosságú; úgy véli, hogy az euróövezet állam- és kormányfőinek legelső ülése, amelyben e minőségükben hoztak döntéseket, továbblépést igényel;

5.   megjegyzi, hogy ez a válság nemcsak kifejezetten a pénzpiacokra van kihatással, hanem a vállalkozások életképességére, a munkahelyekre, a személyes pénzügyekre és a kkv-kre, és hogy e hatás megjósolhatatlan lett volna, ha a nemzeti hatóságok, az Európai Központi Bank (EKB) és a többi központi bank nem vezetett volna be a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítását célzó intézkedéseket;

6.   hangsúlyozza a pénzügyi stabilitással és a rendszerszerű kockázattal összefüggő fellépés szükségességét; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az uniós polgárok munkahelyeinek és jövedelmének védelmében élessze fel a lisszaboni menetrendet, és a gazdasági zavarok ezen időszakában az év végéig igazítsa hozzá a tagállamok nemzeti reformprogramjait;

7.   meggyőződése, hogy fenntartható és növekedés-orientált makrogazdasági környezetre van szükség; hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés drámai lassulásának és a foglalkoztatás nagymértékű visszaesésének elkerülése érdekében kulcsfontosságú, hogy a polgárok, a kkv-k és az uniós infrastruktúrákba történő beruházások hitelekhez való hozzáférése folyamatos legyen; e tekintetben kiemeli az EBB potenciális szerepét;

A pénzügyi válságból való kilábalás stratégiája

8.   eltökélt szándéka a piaci likviditást visszahozó intézkedések támogatása a vállalkozások és a magánszemélyek hitelfelvételi lehetőségeinek helyreállítása érdekében; tudatában van annak, hogy meg kell nyugtatni az adófizetőket azzal kapcsolatban, hogy a hozott intézkedések tükrözik aggodalmaikat, továbbá megjegyzi, hogy a pénzügyi stabilitás visszaállítása alapvető fontosságú a jövőbeli gazdasági növekedéshez; felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben a pénzpiacokba vetett bizalom helyreállítására irányuló szándékuk komoly, gondolják teljes mértékben újra a jelenlegi pénzügyi rendszer működését, és globálisan kezeljék a pénzügyi válságot;

9.   melegen üdvözli a Bizottság gyors és átfogó reakcióját a pénzintézetekre irányuló intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok alkalmazása tekintetében; a szükségintézkedések szigorú figyelemmel kísérésével összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy a Versenypolitikai Főigazgatóság, a 3. szintű bizottság felügyelői és a Központi Bankok Európai Rendszere által küldött szakértőkből álló interdiszciplináris csoportot az ismeretek és a know-how összpontosítása érdekében, hogy a tagállamokban kiegyensúlyozott, részrehajlástól mentes és minőségi megítélést biztosítsanak;

10.   méltányolja, hogy a Bizottság a szilárd és fenntartható, jobb szektorokon és határokon átnyúló integrációt és koordinációt biztosító felügyeleti struktúra kidolgozása érdekében egy magas szintű csoport felállításáról határozott; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e csoport rövid időkereten belül pontosan meghatározott megbízást kapjon, és beszámolási kötelezettséggel tartozzon a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek;

11.   jóváhagyja egy, a pénzügyi válsággal foglalkozó egység kialakítását, és kéri a Tanácsot, hogy rövid időn belül járuljon hozzá ezen egység működési módozataihoz és a létrehozott magas szintű csoporttal való együttműködéséhez; határozott kritikával illeti az Európai Parlament távolmaradását ezen egységtől; támogatja egy erőteljesebb korai előrejelző rendszer létrehozását, amelyet a Bizottság és az EKB tartana fenn, illetve amelyet koordinációs és végrehajtási hatáskörrel ruháznának fel, a 3. szintű bizottságok részvételével;

12.   jóváhagyja a Tanács határozatát az EBB hitelezői és hitelfelvevői szerepének megerősítéséről;

13.   aggodalommal figyeli az állami támogató csomagok nagysága következtében a pénzügyi piacokon keletkezett veszélyeket, illetve fontosnak tartja, hogy az adófizetők és a tagállami költségvetések érdekében minden olyan esetben, amikor közpénzt használnak fel egy pénzügyi intézmény megmentésére, azt nyilvános felügyelettel, jobb szabályozással, a felsővezetői díjazás korlátozásával, az állami hatóságok előtti szigorú elszámoltathatósággal és reálgazdasági befektetési stratégiával hajtsák végre;

A szabályozás javítása

14.   felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a Parlamenttel, és felhívja a Bizottságot, hogy használja ki kezdeményezési hatáskörét, és tegyen javaslatot az uniós szintű szabályozói és felügyeleti keretek és a válságkezelés megerősítésére irányuló intézkedésekre;

15.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jelenlegi pénzügyi válság okai, különösen a felügyelet megfelelősége és a meglévő szabályoknak való megfelelés alapos elemzés tárgyát képezzék; ismételten jogalkotási intézkedéseket szorgalmaz, különös tekintettel a következőkre: bankszabályozás és -felügyelet, hitelminősítő ügynökségek feladata, értékpapírosítás és értékpapírosítás felügyelete, fedezeti alapok és új intézmények egyéb fajtái, tőkeáttétel szerepe, átláthatósági követelmények, szabályok frissítése, a tőzsdén kívüli (OTC) termékek piacainak átláthatósága és válságmegelőző mechanizmusok; üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy növeli a bankbetétek minimális védelmét és újból hangsúlyozza elkötelezettségét a javaslat gyors megvizsgálása mellett;

16.   megismétli a Lámfalussy-eljárás megerősítésének szükségességét, ahogy azt a jövőbeli felügyeleti struktúráról és a Lámfalussy-eljárás nyomon követéséről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalásában(1) kérte, magában foglalva a határokon átnyúló legjelentősebb pénzügyi csoportok testületek általi felügyeletét és a 3. szintű bizottságok egyértelműbb jogállásának és erősebb előjogainak biztosítását mint az EU-n belüli felügyelet javításának és e téren a nemzetközi párbeszéd és szakpolitikai koordináció eszközét.

17.   rámutat, hogy a nemzeti joghatóságokon túlnövő válságot a nemzeti hatóságok nem tudják önállóan megoldani, és a határokon átnyúló válságok esetén döntő fontosságú a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és kölcsönös bizalom; sürgeti a Bizottságot és az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy a Parlament általi további megfontolásra dolgozzanak ki közösen javaslatokat a válság hatékony kezelésére; felhívja a figyelmet az uniós szintű koordináció erősítésének jelentőségét a G8-szintű találkozók előtt, és határozottan hisz a bretton woodsi intézmények reformjával új nemzetközi pénzügyi világrend létrejöttét előmozdító, a válságra adott globális válaszokban;

18.   üdvözli a kezdeményezést, hogy mielőbb nemzetközi konferenciát hívjanak össze a jelenlegi válságra válaszként adandó szabályozói és felügyeleti lépések megvitatása céljából; meggyőződése, hogy az EU-nak vezető szerepet kell játszania a nemzetközi pénzügyi architektúra jövőjének megvitatásában; kéri az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy vonja be az Európai Parlamentet ebbe a folyamatba;

19.   sürgeti a Bizottságot, hogy további késedelem nélkül terjesszen elő javaslatát a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv(2) felülvizsgálatára;

Lisszaboni Szerződés

20.   ismételten megemlíti, hogy tiszteletben tartja az ír népszavazás és a többi tagállam ratifikációs eljárásának eredményét, és úgy véli, hogy orvosolni lehet az ír nép aggodalmait oly módon, hogy még az európai választások előtt mindenki számára elfogadható megoldás szülessen; készen áll bárminemű segítségnyújtásra, amelyre az ír kormánynak és parlamentnek szüksége lehet ahhoz, hogy javaslatcsomagot nyújtson be, amely szélesebb alapokon nyugvó, tájékozottabb konszenzust alakítana ki az ír közvéleményben Írország jövőjével kapcsolatosan egy megreformált és megerősödött Európai Unióban, és amely elfogadható Írország uniós partnerei számára is;

21.   felhívja az Európai Tanácsot, hogy a következő ülésén határozza meg az ennek eléréséhez vezető módszert és szükséges időpontot;

Energia és éghajlatváltozás

22.   fenntartja azon véleményét, hogy az EU-nak az éghajlattal kapcsolatos -2012 utáni célkitűzéseit nem szabad megkérdőjelezni a jelenlegi nemzetközi pénzügyi válság következményeként; elkötelezi magát a Tanáccsal és a Bizottsággal való szoros együttműködés mellett annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül hatékony és megvalósítható megállapodás szülessen az éghajlatváltozási és energiaügyi csomagról; hangsúlyozza azonban, hogy az EU ipara, alkalmazottai és a fogyasztók szempontjából kulcsfontosságú, hogy az e célkitűzések eléréséhez előirányzott intézkedéseket alaposan értékeljék az uniós vállalatok ágazati és általános versenyképességére kifejtett hatásuk feltérképezésére vonatkozóan; emlékezteti a Tanácsot, hogy ez egy olyan együttdöntési eljárás, amelyben minősített többségre van szükség;

23.   felszólítja a Tanácsot, hogy tartsa fenn a korábban javasolt nagyra törő célkitűzéseket, amelyek szerint 2020-ra kötelezően megújuló energiaforrásokból kell biztosítani a Közösség teljes energiafelhasználásának 20%-át, illetve valamennyi tagállamban a közlekedési ágazat energiafelhasználásának 10%-át;

24.   megjegyzi, hogy az Európai Tanács elfogadta, hogy nemzetközi megegyezés esetén lépéseket tesz a 30%-os csökkentés irányába, feltéve hogy más fejlett országok is kötelezettséget vállalnak hasonló kibocsátáscsökkentésre, a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok pedig felelősségük és képességeik függvényében megfelelő mértékű hozzájárulást nyújtanak;

25.   emlékeztet, hogy az Unió ipara szempontjából létfontosságú, hogy az áthelyezés, a következményes kibocsátás és a versenyképesség elvesztése veszélyének leginkább kitett ágazatok esetében bevezessék a szükséges rugalmassági intézkedéseket;

26.   felhívja a figyelmet arra, hogy többek között az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport elismerte a szén-dioxid-kivonási és -megkötési technológiákban rejlő lehetőségeket az energiaszektor és az ipari létesítmények szén-dioxid-kibocsátásának nagyarányú mérséklésére; felhívja a Tanácsot, hogy bocsásson rendelkezésre megfelelő forrásokat annak érdekében, hogy az általa sürgetett 12 demonstrációs project 2015-re megkezdhesse működését;

27.   emlékeztet a könnyű haszongépjárművek széndioxid-kibocsátását csökkentő összehangolt megközelítés részeként az új személygépjárművek emissziós teljesítményére vonatkozó szabványokat megállapító európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2007)0856) bevonásának szükségességére, mint az általános éghajlatváltozási és energia csomag egyik jogalkotási javaslatára;

Energiabiztonság

28.   erős politikai elkötelezettséget sürget az EU gazdaságának alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá tételére, a belföldi források előmozdításával és a decentralizált energiatermelésre és az energiatakarékosságra irányuló intézkedések segítségével, a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és más alacsony széntartalmú energiaforrások támogatása, az energiaellátás diverzifikálása és az importkőolajtól való függés csökkentése érdekében, mivel ez a szerkezetváltás a legkézenfekvőbb válasz az emelkedő olajárakra; prioritásnak tartja, hogy ezek a stratégiai lépések egészüljenek ki a kutatás-fejlesztés terén tett jelentős pénzügyi kötelezettségvállalásokkal;

29.   felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy elszántan kövessék az Európai Parlament azon ajánlásait, amelyek az energiával kapcsolatos közös európai külpolitika kialakítására vonatkoznak, előmozdítva elsősorban az EU egységét az energiaellátó és -továbbító országokkal folytatott tárgyalások alkalmával, védelmezve az Unió egészének érdekeit, kialakítva egy hatékony energiadiplomáciát, létrehozva a válsághelyzetekre való hatékonyabb reagálást lehetővé tevő mechanizmusokat, valamint diverzifikálva az energiaellátást; emlékeztet rá, hogy ennek érdekében a végrehajtáshoz szükséges eszközökkel kiegészített stratégiát kell elfogadni; kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet a jelenleg hiányzó, ám feltétlenül szükséges összekapcsolódások kiépítésére, különösen Európa keleti részén;

30.   üdvözli a Tanács létfontosságú infrastruktúra megerősítésére és kiegészítésére irányuló felhívását; felhívja a Bizottságot, hogy építse ki a transzeurópai energiahálózatokat, és dolgozzon ki elsőbbségi összekapcsolási tervet, nem feledkezvén meg a cseppfolyósított földgáz újragázosítására szolgáló infrastruktúráról és a tároló létesítményekről; üdvözli, hogy különös figyelmet szentelnek az EU elszigetelt régióinak; hangsúlyozza, hogy fontos az európai összekapcsolási és hálózati infrastruktúra továbbfejlesztése ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű tengeri szélenergia juthasson a piacra; megjegyzi, hogy a határkeresztező rendszer-összeköttetések különleges intézkedéseket, pl. preferenciális finanszírozást vagy adómentességet igényelnek majd; megjegyzi, hogy a transzeurópai hálózatok közötti hiányzó láncszemek befejezése javítja majd az ellátás biztonságát, valamint hozzájárul a belső piac kiteljesítéséhez;

31.   hangsúlyozza a fekete-tengeri régió szomszédos országaival történő együttműködés fokozásának szükségességét egy olyan intézményi és multilaterális rendszer keretében, amely felöleli az energiaellátás és -szállítás biztonságával, valamint a piac átlátható működésével kapcsolatos kérdéseket;

32.   hangsúlyozza, hogy az energiaellátás biztonsága az Európai Unió számára elsődleges fontosságú; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a megújuló energiákkal kapcsolatos közös uniós projektek kidolgozásának kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie az energiaellátás biztosításában, és biztosítania kell a lisszaboni és göteborgi céloknak való megfelelést;

33.   hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság nemcsak az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésének leginkább költséghatékony eszköze, hanem az alacsonyabb üzemanyagköltségek és a más termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó megnövekedett fogyasztói vásárlóerő közvetlen kedvező hatással van a gazdaságra; felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az energiahatékonysági politikák és meglévő szabályok megvalósítását;

34.   úgy véli, hogy az energiaellátás szempontjából kiemelkedő fontosságú a belső piac teljes körű működése; megállapítja, hogy az EU energiapiaca még mindig nem teljesedett ki, és hogy a teljes körű végrehajtás elengedhetetlen; üdvözli azt a felhívást, hogy a belső energiapiacról szóló jogalkotási csomagot még a parlamenti ciklus vége előtt véglegesítsék; felhívja a Tanácsot, hogy a 2008. október 10-én, az Energiaügyi Tanács ülésén elért politikai megállapodás alapján kezdeményezzen tárgyalásokat az Európai Parlamenttel az említett csomagról;

Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum

35.   üdvözli a francia elnökség által az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum kapcsán tett kezdeményezést, amennyiben az hozzájárul egy bevándorlással kapcsolatos egységes és kiegyensúlyozott megközelítés kialakításához annak kettős célja terén: legális csatornák biztosítása a bevándorlás számára és fellépés az illegális bevándorlás ellen; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy a közös bevándorlási politikát arra a feltevésre kellene alapozni, hogy a migránsok a társadalomban élő egyének és potenciális állampolgárok; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak egyértelmű és hatékony politikák megvalósítására kell törekedniük a társadalmi integráció és a beilleszkedés érdekében; ezért úgy véli, hogy a Paktumot konkrét jogalkotási javaslatoknak kell kísérnie;

36.   egyetért a Tanáccsal abban, hogy az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumnak keretet kell nyújtania a későbbi elnökségek alatt meghozandó intézkedések számára is;

Az Európai Tanács 2008. szeptember 1-jei ülésének nyomon követése

37.   úgy véli, hogy a kaukázusi konfliktust nem lehet katonai úton rendezni, és határozottan elítél minden olyan erőszakos, katonai jellegű fellépést, amely a grúziai szakadár dél-oszétiai és abháziai területek status quo-jának megváltoztatására irányul;

38.   emlékeztet rá, hogy 2008. augusztus elején Oroszország aránytalan katonai műveleteket hajtott végre Grúziában, mélyen behatolt az ország területére, és egyoldalúan elismerte Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét;

39.   felszólítja Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben Grúzia szuverenitását és területi integritását, valamint az összes EU-tagállam által elismert határai sérthetetlenségét;

40.   hangsúlyozza, hogy – amennyiben Oroszország nem tesz teljes mértékben eleget a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i megállapodásokban vállalt kötelezettségeinek – az EU-nak felül kell vizsgálnia Oroszország-politikáját;

41.   üdvözli a Tanács grúz helyzetre vonatkozó álláspontját; felidézi a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i megállapodásokban vállalt kötelezettségeket; hangsúlyozza, hogy az orosz csapatok kivonása a Dél-Oszétiával és Abháziával szomszédos területekről lényeges további lépést jelent; kéri a menekültek biztonságos és gyors visszatelepítését, és hogy ehhez uniós helyszíni megfigyelők részvétele társuljon; sajnálatát fejezi ki az Oroszország és Grúzia közötti, 2008. október 15-i genfi tárgyalások sikertelensége miatt;

42.   sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy az Európai Unió Megfigyelő Missziója (EUMM) Grúziában nem léphet be a két szakadár területre, ahol Oroszország az 1992–94. évi tűzszüneti megállapodásokat követően bevetett orosz békefenntartók helyett 7 600 főnyi reguláris haderőt tervez állomásoztatni;

43.   várakozással tekint az adományozók 2008. október 22-i nemzetközi konferenciájának grúz államra vonatkozó következtetéseire; üdvözli a Bizottság elkötelezettségét, hogy jelentős politikai, gazdasági és gyakorlati segítséget nyújt Grúziának; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő és haladéktalanul hajtson végre a válság sújtotta terület rehabilitációjára és visszaállítására irányuló intézkedéseket, valamint növelje a humanitárius segítségnyújtást, hogy a tél beállta előtt intézkedni tudjon a visszatelepítésről, illetve menedéket tudjon nyújtani a háború által érintettek számára;

44.   megállapítja, hogy az összes fennmaradó kérdést a genfi nemzetközi konferencián kell megoldani, különös tekintettel Dél-Oszétia és Abházia jövőjére és helyzetére, illetve a dél-oszétiai Akhalgori és Perevi helységekben, valamint az abháziai Kodori Gorge helységben állandósult orosz katonai jelenlétre; megállapítja továbbá, hogy e kérdések megoldásáig az EU-orosz kapcsolatokat nem lehet teljes mértékben normalizálni;

45.   emlékezteti az orosz hatóságokat, hogy fontos annak biztosítása, hogy az emberi és polgári jogok védelmén dolgozó személyek és nem kormányzati szervek megfélemlítés nélkül, és az Oroszország által az Európa Tanácsban vállalt kötelezettségnek megfelelően végezhessék munkájukat;

46.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, illetve az Európai Eszköz a Demokráciáért és az Emberi Jogokért szelektív alkalmazását Belarusszal szemben oly módon, hogy a belarusz civil társadalom nagyobb támogatásban részesüljön; hangsúlyozza, hogy Belarusz demokratikus ellenzékét teljes mértékben be kell vonni az EU és Belarusz között folytatandó párbeszédbe;

47.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy indítsanak a feltételesség és a fokozatosság elvén alapuló, célkitűzésekkel, határidőkkel, felülvizsgálati záradékokkal és megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkező háromoldalú tárgyalásokat a belarusz hatóságokkal;

48.   üdvözli az Európai Tanácsnak a jelenleg a Bizottság által kidolgozás alatt álló, az Európai Unió és keleti szomszédai közötti kapcsolatok erősítését célzó "keleti partnerség" iránti támogatását; kiemeli, hogy a partnerségnek konkrét és kézzelfogható tartalommal kell rendelkeznie, nevezetesen a mozgás szabadsága és a szabad kereskedelem tekintetében, ugyanakkor elégséges forrásokat kell biztosítani számára az uniós költségvetésből;

o
o   o

49.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0476. (2) HL L 157., 2003.6.26., 38. o.

Az Európai Parlament 2008. október 22-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a munkaerő-kölcsönző cégeken keresztüli munkáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (10599/2/2008 – C6-0327/2008 – 2002/0072(COD))

P6_TA(2008)0507 A6-0373/2008

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára (10599/2/2008 – C6-0327/2008),

–   tekintettel a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági javaslattal (COM(2002)0149) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–   tekintettel a Bizottság javaslatához fűzött módosításokra (COM(2002)0701),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0373/2008),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot;

2.   megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a közös álláspontnak megfelelően fogadják el;

3.   utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.   utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogalkotási aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 25. E, 2004.1.29., 368. o.

Az Európai Parlament 2008. október 22-i jogalkotási állásfoglalása az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves közösségi program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0106 – C6-0092/2008 – 2008/0047(COD))

P6_TA(2008)0508 A6-0404/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0106),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 153. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0092/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0404/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   úgy véli, hogy a 2009. január 1-jétől 2013. december 31-ig tartó program végrehajtására vonatkozó parlamenti álláspontban megjelölt 55 000 000 eurós pénzügyi referenciaösszeg összeegyeztethető a 2007-től 2013-ig tartó időszakra szóló többéves pénzügyi keret 1a. alfejezetében meghatározott felső határral;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. október 22-én került elfogadásra az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves közösségi program létrehozásáról szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1351/2008/EK határozat).

Az Európai Parlament 2008. október 22-i jogalkotási állásfoglalása a tiszta és energiatakarékos közúti járművek használatának előmozdításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló átdolgozott javaslatról (COM(2007)0817 – C6-0008/2008 – 2005/0283(COD))

P6_TA(2008)0509 A6-0291/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, átdolgozott javaslatára (COM(2007)0817),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0008/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A6-0291/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. október 22-én került elfogadásra a tiszta és energiatakarékos közúti járművek használatának előmozdításáról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2009/33/EK irányelv).

Az Európai Parlament 2008. október 22-i jogalkotási állásfoglalása a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelvnek a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélye feltételeinek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0123 – C6-0137/2008 – 2008/0045(COD))

P6_TA(2008)0510 A6-0346/2008

(Együttöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0123),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0137/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0346/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. október 22-én került elfogadásra a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelvnek a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélye feltételeinek módosítása tekintetében történő módosításáról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2009/53/EK irányelv).

Az Európai Parlament 2008. október 22-i jogalkotási állásfoglalása az ingatlanok időben megosztott használati joga, a hosszú távra szóló üdülési termékek, azok továbbértékesítése és cseréje egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0303 – C6-0159/2007 – 2007/0113(COD))

P6_TA(2008)0511 A6-0195/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0303),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0159/2007),

–   tekintettel a Tanács képviselője által 2008. szeptember 24-i levelében a javaslat módosított formájában, az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első francia bekezdésével összhangban történő elfogadására tett vállalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0195/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. október 22-én került elfogadásra az ingatlanok időben megosztott használati joga, a hosszú távra szóló üdülési termékek, azok továbbértékesítése és cseréje egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2008/122/EK irányelv).

Az Európai Parlament 2008. október 22-i ajánlása a Tanácshoz az Európai Unió és Ausztrália közötti, az Európai Unióból származó utasnyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Ausztrál Vámszolgálat részére történő továbbításáról szóló megállapodás megkötéséről (2008/2187(INI))

P6_TA(2008)0512 A6-0403/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel Sophia in't Veld az ALDE képviselőcsoportja nevében a Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatra az Európai Unió és Ausztrália közötti, az Európai Unióból származó utasnyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Ausztrál Vámszolgálat részére történő továbbításáról szóló megállapodásról (B6-0383/2008),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6., 24., 29., és 38. cikkeire, amelyek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség, valamint a harmadik országokkal és szervezetekkel folytatott nemzetközi tárgyalások jogalapját képezik a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés mértékében,

–   tekintettel az Európai Unió és Ausztrália közötti, az Európai Unióból származó utasnyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Ausztrál Vámszolgálat részére történő továbbításáról szóló megállapodás Európai Unió részéről történő aláírására vonatkozó 2008. június 30-i 2008/651/KKBP/JHA tanácsi határozatra(1), valamint magára a megállapodásra,

–   tekintettel arra, hogy az EU-Szerződés 24. cikkének (5) bekezdése szerint a megállapodás csak átmenetileg kötelező erejű azon tagállamokra nézve, amelyek nem adnak ki nyilatkozatot arról, hogy meg kellett felelniük alkotmányos eljárásuknak, mint ahogy azt Belgium, Csehország, Németország, Írország, Lettország, Magyarország, Málta, Hollandia, Lengyelország és Finnország tette(2),

–   tekintettel arra, hogy a tanácsi határozat jogalapja, azaz az EU-Szerződés 38. és 24. cikke (amelyek közül az utóbbi a külkapcsolatokról szól) alapján az EUsz. 21. cikke azt kívánja meg az Elnökségtől, hogy konzultáljon a Parlamenttel a közös kül- és biztonságpolitika főbb vonatkozásiról,

–   tekintettel a PNR témájában elfogadott korábbi állásfoglalásaira és ajánlásaira(3),

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkének (2) bekezdésére és a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről szóló, 2004. április 29-i 2004/82/EK tanácsi irányelv(4) 3. cikkének (2), illetve 6. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel az intézmények közötti lojális együttműködés alapelveire, amelyek szerint a Parlament teljes körűen tájékoztatni és vele konzultálni kell, valamint tekintettel a tényre, hogy ennek ellenére még csak tájékoztatást sem kapott a tárgyalások Bizottság és/vagy Tanács általi felfüggesztéséről, ellentétben azzal, ami a többi PNR-megállapodás tekintetében történt még az Ausztráliával folytatott 2003/2004-es tárgyalások első fordulójában is(5),

–   tekintettel arra, hogy a többi intézmény vonakodása dacára a Parlamentnek ki kell alakítania álláspontját egy, az alapvető állampolgári jogokat illető kérdésben, amely lehetséges uniós jogszabály tárgyát képezi és jelenleg is tárgyalás alatt áll,

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 83. cikkének (5) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0403/2008),

1.   a következő ajánlásokat és észrevételeket intézi a Tanácshoz:

2.   felhívja a tagállamokat és e megállapodást jelenleg vizsgáló nemzeti parlamenteket és/vagy az Egyesült Államokkal ilyen megállapodást kötött tagállamokat (Belgium, Csehország, Spanyolország, Magyarország, Lengyelország, Hollandia), hogy vegyék figyelembe a fenti megjegyzéseket és ajánlásokat;

3.   emlékezteti a Tanácsot, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése esetén az Európai Parlament korrekt módon történő bevonása mellett felül kell vizsgálni az összes PNR-megállapodást;

o
o   o

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Ausztrália kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 213., 2008.8.8., 47. o. (2) Néhány tagállam a Tanács ülésének jegyzőkönyvében tette közzé nyilatkozatát, amely az alábbi címen érhető el: http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/08/st10/st10439.en08.pdf (3) Az Európai Parlament 2003. március 13-i állásfoglalása a személyes adatok légitársaságok általi átadásáról tengeren túli utazások esetében (HL C 61. E, 2004.3.10., 381. o.) és 2003. október 9-i állásfoglalása a személyes adatok légitársaságok általi átadásáról tengeren túli utazások esetében: az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások állása (HL C 81. E, 2004.3.31., 105. o.), valamint az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Irodája rendelkezésére bocsátott, a légi utasok utasnyilvántartási adatállományában tárolt személyes adatok megfelelő védelméről szóló bizottsági határozatról szóló 2004. március 31-i állásfoglalás (HL C 103. E, 2004.4.29., 665. o.), továbbá az Amerikai Egyesült Államokkal az utasnyilvántartási adatállomány (PNR) kezelésére vonatkozó, a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés, többek között a szervezett bűnözés megelőzése és az ellene való küzdelem érdekében kötendő megállapodásra irányuló tárgyalásokra irányuló, a Tanácshoz intézett, 2006. szeptember 7-i európai parlamenti ajánlás (HL C 305. E, 2006.12.14., 250. o.) és az Európai Közösség és a kanadai kormány között az előzetes utasinformáció (API) és az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak feldolgozására vonatkozó megállapodás megkötéséről szóló, 2005. július 7-i tanácsi határozatra irányuló javaslat (HL C 157. E, 2006.7.6., 464. o.). (4) HL L 261., 2004.8.6., 24. o. (5) Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tudomásul vette ezeket a tárgyalásokat, valamint a 29. cikk alapján létrejött Adatvédelmi Munkacsoport e tárgyról szóló jelentését. Lásd: http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/privacy/docs/wpdocs/2004/wp85_en.pdf (6) HL L 204., 2007.8.4., 18. o. (7) Az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről szóló, 1981. január 28-i, 108. Európa tanácsi egyezmény (8) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

Az Európai Parlament 2008. október 22-i jogalkotási állásfoglalása a kollektív megállapodásokkal szembeni kihívásokról az EU-ban (2008/2085(INI))

P6_TA(2008)0513 A6-0370/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EU-Szerződés 2. cikkére, különösen első francia bekezdésére, és az EK-Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének j) pontjára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 136., 137., 138., 139. és 140. cikkére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 12., 39. és 49. cikkére,

–   tekintettel a 2007. december 13-i Lisszaboni Szerződés által módosított, az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 152. cikkére, amely elismeri a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások fontosságát a fejlődés szempontjából,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 27., 28. és 34. cikkére,

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre, és különösen annak 11. cikkére,

–   tekintettel az Európai Szociális Chartára, és különösen annak 5., 6. és 19. cikkére,

–   tekintettel a migráns munkavállalók jogállásáról szóló európai egyezményre,

–   tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a kiküldetési irányelv – PWD),

–   tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésérő szóló, 96/71/EK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági szolgálati jelentésre (SEC(2006)0439) (szolgálati jelentés),

–   tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (beszerzési irányelv)(2),

–   tekintettel az áruknak a tagállamok közötti szabad mozgásával kapcsolatban a belső piac működéséről szóló, 1998. december 7-i 2679/98/EK rendelet "Monti-záradékára"(3),

–   tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) (szolgáltatási irányelv),

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának a C-113/89. sz. Rush Portugesa Ltda kontra Office Nationale d'Immigration ügyben 1990. március 27-én hozott ítéleteire(5),

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának a C-43/93. sz. Vander Elst ügyben(6) 1994. augusztus 9-én, a C-369/96. sz. és 376/96. sz. Arblade egyesített ügyben(7) 1999. november 23-án, a C-49/98. sz., C-50/98. sz., C-52/98. sz., C-54/98.sz., C-68/98.sz. és C-71/98.sz. Finalarte egyesített ügyekben(8) 2001. október 25-én, a C-279/00.sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben(9) 2002. február 7-én, a C-60/03.sz. Wolff & Müller GmbH ügyben(10) 2004. október 12-én, a C-445/03. sz. Bizottság kontra Luxemburg ügyben(11) 2004. október 21-én, valamint a C-244/04. sz. Bizottság kontra Németország ügyben 2006. január 19-én hozott ítéletére(12),

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának a C-438/05. sz. Nemzetközi Fuvarozási Dolgozók Szövetsége és Finn Tengerészek Szakszervezete ügyben 2007. december 11-én hozott ítéletére(13) (a Viking ügy),

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának a C-341/05. sz. Laval un Partneri Ltd ügyben hozott 2007. december 18-i ítéletére(14),

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának a C-346/06. sz. Rüffert ügyben 2008. április 3-án hozott ítéletére(15),

–   tekintettel a következő ILO-egyezményekre: ILO-94 a munkaügyi záradékokról (állami szerződések); ILO-87 az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről; ILO-98 a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról; ILO-117 a szociálpolitikáról (alapvető célok és normák), különösen a IV. rész; ILO-154 a kollektív tárgyalások előmozdításáról,

–   tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 2006. október 26-i 96/71/EK irányelv alkalmazásáról szóló állásfoglalására(16),

–   tekintettel a 96/71/EK irányelvnek a tagállamokban való végrehajtásáról szóló, 2004. január 15-i állásfoglalására(17),

–   tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(18),

–   tekintettel a rugalmas biztonság közös elveire, amelyeket az Európai Tanács 2007. december 14-i ülése, valamint a rugalmas biztonság közös elveiről szóló, 2007. november 29-i parlamenti állásfoglalás(19) támogatott,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményeire (A6-0370/2008),

A.   mivel az EK-Szerződés elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában, a tagállami alkotmányokban és különféle nemzetközi szerződésekben és egyezményekben megállapított alapjogokat, a közösségi jog és gyakorlat alapvető hivatkozási pontjaiként,

B.   mivel az EK-Szerződés számos vonatkozó elvet állapít meg; mivel a Közösség egyik fő célja az a belső piac, amelyet a tagállamok között az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása előtt álló akadályok eltörlése, valamint a szociális dimenzió jellemez,

C.   mivel az említett elvek egyike a polgárok alkotmányos alapjogainak elismerése, ideértve a szakszervezetek alapításához, a sztrájkhoz és a kollektív megállapítások megkötéséhez való jogot,

D.   mivel a belső piac alapvető elvei közé tartozik a munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága,

E.   mivel a Szerződés 39. cikke szerint a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében,

F.   mivel az EK-Szerződés szerint az alapvető jogok korlátozása lehetséges, ha az a Szerződéssel összeegyeztethető jogos célok elérésére irányul, a közérdek kényszerítő indokai támasztják alá, megfelelő a követett célok elérésére és nem haladják meg azt a mértéket, ami az említett célok eléréséhez szükséges; mivel ugyanakkor az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikke szerint az említett Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlására vonatkozó korlátozások csak akkor lehetségesek, ha ezek arányosak, szükségesek és valóban teljesítik az Unió által elismert, általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogai és szabadságai védelmének szükségességét,

G.   mivel az Európai Bíróság elismeri a kollektív fellépéshez való jogot mint a közösségi jog alapelveinek szerves részét képező alapjogot; a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával ez a jog is a Szerződés részévé válik,

H.   mivel a Bizottság több alkalommal hangsúlyozta a munkajogi jogszabályok és a munkavállalói jogok védelmét szolgáló kollektív tárgyalások vonatkozásában meglévő nemzeti keret fontosságát,

I.   mivel a Bizottság 2006. évi jelentése az európai munkakapcsolatokról azt mutatta, hogy a nagyon fejlett kollektív tárgyalások kedvezően hathatnak a társadalmi integrációra,

J.   mivel az EKSz. 136. cikke értelmében a Közösség és a tagállamok célja "(...) a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása, lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását"; és mivel e cél elérése céljából az EK-Szerződés 140. cikke előírja, hogy a Bizottság a szociális politika területén ösztönzi a tagállamok együttműködését, különösen az egyesülési joghoz, valamint a munkáltatók és munkavállalók közötti kollektív tárgyalásokhoz kapcsolódó kérdésekben,

K.   mivel a kiküldetési irányelv preambuluma szerint a szolgáltatások transznacionális nyújtásának elősegítése a szabad és tisztességes verseny feltételeit és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását garantáló intézkedéseket kíván, a tagállami munkajog és a munkakapcsolatok referenciakerettel kapcsolatos jogi kerettel összhangban,

L.   mivel a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv (12) preambulumbekezdésében egyértelműen szerepel, hogy a közösségi jog nem zárja ki, hogy a tagállamok alkalmazzák a nemzeti jogszabályokat vagy a munkáltatók és munkavállalók között létrejött kollektív szerződéseket bármely, területükön – akár ideiglenes jelleggel – alkalmazott személyre, még akkor is, ha a munkáltató másik tagállamban telepedett le, és hogy "a közösségi jog nem tiltja meg a tagállamoknak, hogy megfelelő eszközökkel garantálják e szabályok betartását",

M.   mivel a kiküldetési irányelv célja – a tisztességes verseny légkörének és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását garantáló intézkedések biztosítása – fontos egy olyan korban, amikor a szolgáltatások transznacionális nyújtása egyre bővül, az érintett munkavállalók védelme tekintetében, ugyanakkor tiszteletben tartva a munkajog és munkakapcsolatok kereteit a tagállamokban, ha ez nem érinti a közösségi jogszabályokat,

N.   mivel a kiküldetési irányelv szerint a tagállamok jogszabályainak meg kell határozniuk a kiküldött munkavállalók számára minimális védelmet nyújtó kötelező szabályok magját, amelyet a befogadó országban be kell tartani, anélkül hogy megakadályoznák a munkaviszonyra vonatkozó, a munkavállalókra nézve kedvezőbb szabályok alkalmazását,

O.   mivel a kiküldetési irányelv 3. cikkének (8) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az irányelvet vagy jogszabályon, általánosan alkalmazandónak nyilvánított vagy olyan kollektív megállapodáson keresztül hajtsák végre, amelyek általánosan alkalmazandók az érintett iparág valamennyi hasonló vállalkozására, illetve amelyeket a nemzeti szinten legreprezentatívabbnak tekintett munkáltatói és munkavállalói szervezetek kötnek és amelyek az adott ország egész területén érvényesek; az Európai Bíróság ugyancsak megerősíti, hogy mivel a kiküldetési irányelv célja nem a tagállami alkalmazási feltételek meghatározására szolgáló rendszerek harmonizálása, a tagállamok nemzeti szinten szabadon választhatnak olyan rendszert is, amelyet a kiküldetési irányelvben előírt rendszerek között nem említenek;

P.   mivel a kiküldetési irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő alapvető rendelkezések azokból a nemzetközi kötelező szabályokból állnak, amelyekről a tagállamok általános megállapodásra jutottak; megjegyzi, hogy a 3. cikk (10) bekezdésében szereplő közrendi rendelkezések nemzetközi kötelező szabályokból is állnak, de keretként szolgálnak is oly módon, hogy a tagállamoknak mérlegelési jogkörük van, hogy definíciójukat nemzeti jogszabályaikban megadják; megjegyzi továbbá, hogy a 3. cikk (10) bekezdésének használata azért fontos, hogy a tagállamok figyelembe tudják venni a különféle munkaerő-piaci, szociálpolitikai és egyéb vonatkozásokat, a munkavállalók védelmét is beleértve, az egyenlő bánásmód elvének egyidejű tiszteletben tartása mellett,

Q.   mivel a munkavállalók mobilitása nagy mértékben hozzájárult a foglalkoztatáshoz, jóléthez és az uniós integrációhoz, új lehetőségeket adva a polgároknak tudásuk és gyakorlatuk fejlesztésére, és egyben jobb életszínvonal elérésére,

R.   mivel az Európai Unió alapjogi chartájának 28. cikke kodifikálja a kollektív tárgyalás és a kollektív fellépés jogát,

S.   mivel a kiküldetési irányelv egymilliónál több munkavállalónak adott lehetőséget arra, hogy problémák és konfliktusok nélkül, biztonságos feltételek mellett dolgozzanak külföldön,

T.   mivel a kiküldetésről szóló irányelv egységes alkalmazása és végrehajtása létfontosságú az abban foglalt célok elérése szempontjából, és különösen a tagállamokban érvényben lévő, kollektív tárgyalásokon létrejött megállapodások tiszteletben tartásában,

U.   mivel a szolgáltatási irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja kifejezetten közli, hogy az említett irányelvnek nem célja, hogy a kiküldetési irányelv helyébe lépjen, és azt nem sérti,

V.   mivel az áruk szabad mozgására vonatkozóan a következő záradék (az úgynevezett "Monti-záradék") került be a 2679/98/EK rendelet 2. cikkébe; 2. cikk : "Ez a rendelet nem értelmezhető úgy, hogy az valamilyen módon befolyásolja a tagállamokban elismert alapvető jogok gyakorlását, beleértve a sztrájkjogot vagy a sztrájk szabadságát. Ezek a jogok magukban foglalhatják a tagállamokban fennálló konkrét munkakapcsolatok rendszerének keretébe tartozó más cselekmények megtételének jogát vagy szabadságát",

W.   mivel a szolgáltatási irányelv 1. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy: "Ez az irányelv nem érinti a tagállamokban és a közösségi jogban elismert alapvető jogok gyakorlását. Nem érinti továbbá a közösségi jogot tiszteletben tartó nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban lévő, kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a szervezett fellépéshez való jogot",

X.   mivel az Európai Tanács alapelveket határozott meg az olyan munkaerő-piaci modellek kialakítására, amelyek a biztonság magas szintje mellett magas szintű rugalmasságot is nyújtanak, amely a "rugalmas biztonság modellként" ismert); mivel elismerték, hogy a rugalmas biztonság sikeres modelljének fontos részét képezik az erős, jelentős kollektív tárgyalási hatáskörrel rendelkező szociális partnerek,

Y.   mivel a Bíróság feladata az alapvető jogok és szabadságok fényében a közösségi jog értelmezése és annak biztosítása, hogy az EK-Szerződés értelmezése és alkalmazása során tiszteletben tartják a jogot,

Z.   mivel a nemzeti bíróságok feladata eseti alapon megállapítani, hogy teljesülnek-e az alapvető szabadságok korlátozására és azok közösségi joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kritériumok,

AA.   mivel a kollektív fellépés és a kollektív megállapodások megkötése alapvető jog, amely szerves részét képezi a közösségi jog általános elveinek; mivel ezzel összefüggésben a Bíróság nem hagyatkozhat a Tanács és a Bizottság 1996. szeptember 24-i állásfoglalására, amelyet az Európai Parlament (társjogalkotóként) nem fogadott el, és amely az "állami politikai rendelkezések" és a "politikai rend szempontjából fontos nemzeti rendelkezések" fogalmainak értelmezését pusztán a jogszabályokban megállapított kötelező szabályokra korlátozná,

AB.   mivel a versenyjog terén az 1999. szeptember 21-i (C-67/96. sz.) Albany International BV ügyben(20) hozott ítélet jelentős mérlegelési jogkörrel ruházta fel a szakszervezeteket munkaerő-piaci kérdésekben;

AC.   mivel megállapítást nyert, hogy a Bíróságon belül, illetve a Bíróság és főtanácsnokai között eltérő nézetek és értelmezések álltak fenn a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvvel kapcsolatos különböző ügyekben, különösen az említett Laval és Rüffert ügyben, mivel amikor az ilyen nézetek és értelmezések eltérnek, szükség lehet az alapvető jogok és szabadságok közötti egyensúly egyértelművé tételére,

1.   hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága az európai projekt egyik sarokköveinek egyike; úgy véli azonban, hogy ennek egyrészt egyensúlyban kell lennie a Szerződésekben rögzített alapvető jogokkal és szociális célokkal, illetve másrészt az állami és szociális partnerek azon jogával, hogy biztosítsák a megkülönböztetés-mentességet, az egyenlő bánásmódot, valamint az élet- és munkakörülmények javítását; emlékeztet arra, hogy a kollektív tárgyalás és a kollektív fellépés olyan alapvető jogok, amelyeket az Európai Unió alapjogi chartája elismer, és hogy az egyenlő bánásmód az Európai Unió egyik alapvető elve;

2.   azon a véleményen van, hogy az EU bármely polgárának jogosultnak kell lennie arra, hogy az Európai Unióban bárhol munkát vállaljon, és ekként az egyenlő bánásmódra; ezért sajnálja, hogy ezt a jogot nem alkalmazzák egységesen az EU egész területén; nézete szerint a hatályban maradó átmeneti szabályokat a Bizottságnak szigorúan felül kell vizsgálnia annak értékelése céljából, hogy azok valóban szükségesek-e a nemzeti munkaerőpiacok torzulásainak megelőzésére, és amennyiben nem ez a helyzet, azokat a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni;

3.   hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem ellentétes a szociális partnereknek a szociális párbeszéd előmozdításához, illetve a szervezett fellépéshez fűződő alapvető jogával, és nem felsőbbrendű ahhoz képest, különösen mivel ez több tagállamban alkotmányos jog; hangsúlyozza, hogy a Monti-záradék célja az alapvető alkotmányos jogok belső piac keretében való védelme volt; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása a belső piac négy szabadságának egyike;

4.   üdvözli a Lisszaboni Szerződést és azt a tényt, hogy az Európai Unió alapjogi chartáját jogilag kötelezővé teszik; megjegyzi, hogy ebbe beletartozik a szakszervezetek kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz és azok megkötéséhez való joga a megfelelő szinteken, valamint – az érdekek ütközése esetén – érdekeik védelmében a szervezett fellépéshez való jog (mint például a sztrájk);

5.   hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem felsőbbrendű az Európai Unió alapjogi chartájában megállapított alapvető jogokhoz,és különösen a szakszervezetek szervezett fellépéshez való jogához képest, különösen mivel ez több tagállamban alkotmányos jog; hangsúlyozza ezért, hogy az említett bírósági ítéletek azt igazolják, hogy egyértelművé kell tenni azt, miszerint a Szerződésekben létrehozott gazdasági szabadságokat olyan módon kell értelmezni, hogy az ne sértse a tagállamokban és a közösségi jogban elismert alapvető szociális jogokat – ideértve a kollektív megállapodások letárgyalására, megkötésére és érvényesítésére, illetve a kollektív fellépésre való jogot –, valamint úgy, hogy ne sértse a szociális partnerek autonómiáját akkor, amikor azok ezeket az alapvető jogokat gyakorolják a szociális érdekek és a munkavállalók védelme érdekében;

6.   hangsúlyozza, hogy a kiküldetési irányelv lehetővé teszik a hatóságok és szociális partnerek számára azt, hogy a különböző tagállami hagyományoknak megfelelően a munkaviszonyra vonatkozó, a munkavállalók számára kedvezőbb szabályokat állapítsanak meg;

7.   felhívja a figyelmet arra, hogy a kiküldetési irányelv (22) preambulumbekezdése kimondja, hogy az említett irányelv nem érinti a szakmai érdekek védelmét szolgáló kollektív fellépésre vonatkozó tagállami jogszabályokat, amit megerősít az EK-Szerződés 137. cikkének (5) bekezdése;

8.   hangsúlyozza ezért az egyenlő bánásmód és az azonos munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bérezés biztosításának és megerősítésének szükségességét az EK-Szerződés 39. és 12. cikkében megállapított módon; úgy véli, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának vagy a letelepedés szabadságának keretében a munkáltató, a munkavállalók vagy a kiküldött munkavállalók állampolgársága nem indokolhatja a munkakörülmények, a díjazás vagy az olyan alapvető jogok gyakorlása terén fennálló egyenlőtlenségeket, mint amilyen a sztrájkjog;

9.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy előzzék meg a munkaerő-piaci modellekre gyakorolt azon negatív hatásokat, amelyek már alkalmasak arra, hogy a munkaerő-piac nagymértékű rugalmasságát ötvözzék a magas szintű biztonsággal, ehelyett inkább támogassák tovább ezt a megközelítést;

Általános hatás

10.   megjegyzi, hogy az EK-Szerződés bizonyos rendelkezéseinek horizontális hatásai pontosan meghatározott feltételek teljesülésétől függnek, többek között attól a feltételtől, hogy ezek a rendelkezések jogokat ruháznak olyan magánszemélyekre, akiknek érdekében áll a vonatkozó kötelezettségek betartása; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bíróság által nemrégiben hozott ítéletek sajátos körülményei között, az EK-Szerződés 43. cikkének horizontális hatása kellően indokolt volt, és úgy véli, hogy ez további bírósági ügyekhez vezethet;

11.   üdvözli, hogy az Európai Unió elvei és hagyományai szerint számos tagállam, a szociális partnerekkel együttműködve, magas szintű munkakörülményeket vezetett be, amelyek javítják valamennyi munkavállaló jólétét és növelik a gazdasági növekedést, valamint a versenyképességet;

12.   úgy véli, hogy a kiküldetési irányelvben és a szolgáltatási irányelvben rejlő jogalkotói szándék nincs összhangban az értelmezésekkel, amelyek a vállalatok közötti tisztességtelen versenyre hívhatnak fel; megjegyzi, hogy a kollektív megállapodásokat aláíró és betartó vállalatok versenyhátrányba kerülhetnek azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek ezt megtagadják;

13.   úgy gondolja, hogy a kiküldetési irányelv rendelkezéseinek pontos alkalmazása és végrehajtása alapvető fontosságú a benne foglalt célkitűzések eléréséhez, nevezetesen a szolgáltatásnyújtás megkönnyítéséhez, szavatolva a munkavállalók megfelelő védelmét, és az azon tagállamokban létező, az irányelv keretében kollektív alkuval kapcsolatos szabályozás teljes tiszteletben tartásához, amelyek felé a munkavállalók kiküldetése irányul;

14.   azt a nézetet is vallja, hogy a szolgáltatásoknak a belső piacon belüli, határokon keresztül történő nyújtásának szabadságát annak biztosítása növeli tovább, hogy a belföldi és nem belföldi szolgáltatók lehetőség szerint hasonló gazdasági és munkaerő-piaci feltételekkel szembesüljenek a szolgáltatás nyújtásának helyén;

15.   aktívan támogatja a lisszaboni stratégiában meghatározottak szerinti tudás- és innováció alapú versenyképességet;

16.   megkérdőjelezi az arányosság elvének bevonását az olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek a letelepedési jog vagy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtáshoz való jogra való hagyatkozáskor szándékosan alákínálnak a munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak; úgy véli, hogy nem szabadna megkérdőjelezni a szervezett fellépés alkalmazását az egyenlő bánásmód fenntartása és a méltányos munkakörülmények biztosítása érdekében;

17.   hangsúlyozza, hogy az EU alapvető szabadságait nem lehet úgy értelmezni, hogy azok a vállalkozások jogot adnak a nemzeti szociális és foglalkoztatási jogszabályok és gyakorlatok kijátszására vagy megkerülésére, továbbá a bérekre és a munkafeltételekre vonatkozó tisztességtelen verseny kikényszerítésére; úgy véli ezért, hogy a vállalkozások határokon átnyúló olyan intézkedéseinek, amelyek kedvezőtlenebben a fogadó állam foglalkoztatási feltételeinél, arányosaknak kell lenniük, és azokat nem indokolhatják automatikusan a Szerződésnek például a szolgáltatásnyújtás szabadságára vagy a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései;

18.   hangsúlyozza, hogy a közösségi jognak tiszteletben kell tartania a megkülönböztetés-mentesség elvét; hangsúlyozza továbbá, hogy a közösségi jogalkotónak biztosítania kell, hogy ne keletkezzenek akadályok a kollektív megállapodásokkal szemben, mint például, amelyek szolgáltatásnyújtás helyén valamennyi munkavállaló számára az egyenlő munkáért egyenlő bért biztosító elvet hajtják végre, állampolgárságuktól, illetve a munkáltató állampolgárságától függetlenül a szolgáltatásnyújtás helyén, illetve az ilyen megállapodást támogató szervezett fellépéssel szemben, amely összhangban van a nemzeti jogszabályokkal vagy gyakorlatokkal;

19.   elismeri, hogy az Európai Bíróság által az említett Laval, Rüffert és Luxembourg ügyben hozott ítélet jelentős aggályokat okozott a tekintetben, hogy miként kell értelmezni a minimális harmonizációt előíró irányelveket.

20.   megállapítja, hogy a beszerzési irányelv 26. és 27. cikkében említett szociális megfontolások lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy tisztességes versenyfeltételeket teremtsenek a minimális védelmet meghaladó, a munkaviszonyra vonatkozó kötelező szabályok megállapítása révén;

21.   azon a véleményen van, hogy a kiküldetési irányelvben a szabad mozgás korlátozott jogalapja vezethet oda, hogy úgy értelmezzék a kiküldetési irányelvet, mint ami kifejezetten a tisztességtelen versenyre hív fel a bérek és a feltételek tekintetében; ezért véleménye szerint a kiküldetési irányelv jogalapját ki kell bővíteni oly módon, hogy hivatkozzon a munkavállalók szabad mozgására is;

22.   hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet ennek eredményeképpen oda vezethet, hogy a munkavállalók úgy érzik, hogy a befogadó országokban az alacsony bérek versenyének nyomása alá kerülnek; úgy véli ezért, hogy a kiküldetési irányelv következetes végrehajtását valamennyi tagállamban biztosítani kell;

23.   emlékeztet arra, hogy kilenc tagállam ratifikálta a munkaügyi záradékokról (állami szerződések) szóló ILO 94 Egyezményt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még bírósági ítéletek sem veszik kellőképpen figyelembe az ILO 94-es egyezményét, továbbá attól tart, hogy ezen egyezmény érintett tagállamokban való alkalmazása ellentétben állhat a kiküldetési irányelv alkalmazásával; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegye egyértelművé ezt a helyzetet, és folytassa ezen egyezmény ratifikációjának elősegítését a szociális záradékoknak a közbeszerzési szabályozásokban való további kifejlesztése érdekében, ami önmagában a közbeszerzési irányelv célja;

24.   megjegyzi, hogy eddig nem került elismerésre, hogy az ILO 87-es és 98-as egyezménye szerint a szervezett fellépés jogára és az alapvető jogokra vonatkozó korlátozások csak egészségügyi, közrendi és hasonló tényezők alapján indokolhatók;

Követelések

25.   felhívja valamennyi tagállamot a kiküldetési irányelv megfelelő foganatosítására; hangsúlyozza továbbá, hogy a munkaerő-piaci jogszabályok, valamint a tárgyalásokra és kollektív megállapodásokra vonatkozó szabályok a tagállamok és a szociális partnerek hatáskörébe tartoznak; kiemeli ebben a tekintetben, hogy a tagállamok feladata a megelőző, nyomon követő és végrehajtási intézkedések teljes körű felhasználása és fejlesztése a szubszidiaritás elvével összhangban;

26.   úgy véli, hogy a jelenlegi bizottsági jogszabályok tartalmaznak joghézagokat és következetlenségeket, és ezért a kiküldetési irányelv olyan értelmezéseihez vezethettek, amelyek nem álltak a jogalkotó szándékában, aki tisztességes egyensúlyra törekedett a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a munkavállalók jogainak védelme között; felhívja a Bizottságot, hogy készítse el a szükséges jogalkotási javaslatokat, amelyek a jövőben segítenek megelőzni az egymásnak ellentmondó értelmezéseket;

27.   ezért üdvözli a 2008. április 3-i nyilatkozatot, amelyben a Bizottság kötelezettséget vállalt nem csak arra, hogy tovább küzd az alacsony szociális szinten alapuló verseny ellen, hanem azt is hangsúlyozta, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem magasabb rendű a sztrájkhoz fűződő és a szakszervezethez való csatlakozás alapvető jogánál, és azzal nem áll ellentétben; ösztönzi a Tanács 2008. június 9-i következtetéseinek haladéktalan végrehajtását a végrehajtásban megmutatkozó hiányosságok orvoslására, a további kellemetlen helyzetek és visszaélések megelőzésére. valamint a kölcsönös bizalom kívánatos klímájának megteremtésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a tagállamok, nemzeti hatóságok és a Bizottság közötti szorosabb együttműködés támogatására a bevált gyakorlatok kicserélése és a nyomon követése céljából; úgy véli, hogy ez hatékony módja lenne a visszaélések elleni küzdelemnek;

28.   megállapítja, hogy fontos, hogy az EU munkaerőpiacának szabályai átláthatók és mindenki számára egyformák legyenek, ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a különböző politikai hagyományok igen megnehezítik az egységes munkaerő-piaci modell kialakítását; ezért úgy véli, hogy amennyiben a fent említett ítéletek különösen érintenek bizonyos tagállamokat, nemzeti szinten, a szociális partnerekkel konzultálva el kell végezni azok részletes hatásvizsgálatát;

29.   üdvözli a Bizottság azon jelzését, hogy készen áll a belső piac munkajogra és kollektív tárgyalásra gyakorolt hatásának ismételt megvizsgálására.

30.   javasolja, hogy ez az ismételt vizsgálat ne zárja ki a kiküldetési irányelv részleges felülvizsgálatát, az irányelv felülvizsgálatára a kollektív megállapodás különféle modelljei előtt álló tényleges kihívások nemzeti szintű elemzését követően kerül sor. A felülvizsgálat, amennyiben szükségesnek ítélik, különösen olyan kérdésekkel foglalkozik mint az alkalmazandó munkakörülmények, díjazási szintek, a munkavállalókkal szemben alkalmazott egyenlő bánásmód elve a szolgáltatások szabad mozgásával összefüggésben, a különböző munkajogi modellek tiszteletben tartása és a kiküldetés időtartama;

31.   úgy véli, hogy nem szabad kockázatnak kitenni a tagállamokban és az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapvető jogok gyakorlását, beleértve a kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a szervezett fellépéshez való jogot;

32.   hangsúlyozza, hogy teljesen egyértelművé kell tenni, hogy a kiküldetési irányelv és a többi irányelv nem tiltja meg a tagállamok és a szociális partnerek számára, hogy kedvezőbb feltételeket követeljenek, amelyek a munkavállalókkal szemben alkalmazott egyenlő bánásmódot célozzák, és hogy vannak olyan biztosítékok, miszerint a közösségi jogszabályok végrehajthatók minden jelenlegi munkaerő-piaci modell alapján;

33.   felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen hajtsa végre az elektronikus információcsere-rendszer létrehozásáról szóló tanácsi határozatokat, mivel az lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy hatékonyabban küzdjenek a visszaélésekkel szemben;

34.   kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjon el intézkedéseket a visszaélések elleni küzdelem jegyében, különösen a postafiók vállalatok tevékenysége tekintetében, amelyek a letelepedés szerinti országban tényleges és érdemi üzleti tevékenységet nem folytatnak, amelyeket kizárólag arra a célra hoznak létre – néha közvetlenül a befogadó országban lévő fővállalkozó –, hogy a befogadó országban üzleti tevékenységet végezzenek annak érdekében, hogy ezáltal megkerüljék a befogadó ország szabályainak és rendeleteinek teljes körű alkalmazását, különös tekintettel a bérekre és a munkakörülményekre; felhívja a Bizottságot a postafiók-vállalatok elleni küzdelem céljából egyértelmű szabályok megállapítására a vállalkozások szolgáltatási irányelv szerinti magatartási kódexében;

35.   megerősíti, hogy az alapvető szociális jogok nem alsóbbrendűek a gazdasági jogokhoz képest az alapvető szabadságok hierarchiájában; ezért kéri az alapvető jogok és a gazdasági szabadságok közötti egyensúly elsődleges jogban történő helyreállítását a szociális dömping versenyének elkerülésében való segítség érdekében;

36.   üdvözli a Tanács új ideiglenes ügynöki munkáról szóló irányelvéről szóló közös álláspontját, amely megkülönböztetés mentes bánásmódot biztosítana a foglalkoztatás első napjától kezdve a szociális partnerek eltérő megállapodása hiányában;

37.   felhívja a Bizottságot, hogy terjessze be a régóta várt közleményt a nemzetközi kollektív tárgyalásról, amely jogi keret megteremtését javasolja a nemzetközi kollektív megállapodások tekintetében;

o
o   o

38.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 18., 1997.1.21., 1. o. (2) HL L 134., 2004.4.30., 114. o. (3) HL L 337., 1998.12.12., 8. o. (4) HL L 376., 2006.12.27., 36. o. (5) EBHT [1990] I-1470. o. (6) EBHT [1990] I-3803. o. (7) EBHT [1999] I-8453. o. (8) EBHT [2001] I-7831. o. (9) EBHT [2002] I-1425. o. (10) EBHT [2004] I-9553. o. (11) EBHT [2004] I-10191. o. (12) EBHT [2006] I-885. o. (13) EBHT [2007] I-10779. o. (14) EBHT [2007] I-11767. o. (15) Az EBHT-ben még nem tették közzé. (16) HL C 313. E, 2006.12.20., 452. o. (17) HL C 92. E, 2004.4.16., 404. o. (18) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o. (19) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0574. (20) EBHT [1999] I-5751 o.

Az Európai Parlament 2008. október 22-i állásfoglalása a demokráciáról, emberi jogokról és az EU és Vietnam közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásról

P6_TA(2008)0514 RC-B6-0538/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Vietnamról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Európai Közösség és a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti 1995. évi együttműködési megállapodásra,

–   tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Vietnam 1982-ben erősített meg,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az EU és Vietnam közötti tárgyalások második fordulóját 2008. október 20–21-én tartották Hanoiban,

B.   mivel a Parlament Emberi Jogi Albizottsága 2008. augusztus 25-én meghallgatást tartott Vietnamról, Laoszról és Kambodzsáról,

C.   mivel az EU-trojka és Vietnam közötti emberi jogi párbeszéd következő megbeszélésére 2008 decemberében kerül majd sor,

D.   mivel az Európai Közösség és a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti együttműködési megállapodás 1. cikke kimondja, hogy az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartása a két fél közötti együttműködés és a megállapodás rendelkezéseinek alapját alkotják, valamint a megállapodás egyik lényegi elemét képezik,

E.   mivel Vietnámban a gyülekezési szabadság erőteljesen korlátozott: 2008 szeptemberében a vietnami kormány az elmúlt évtizedek legdurvább fellépését alkalmazta azon békés katolikus tiltakozók ellen, akik Hanoiban virrasztva és imádkozva követelték vissza a vietnami kormány által elkobzott egyházi tulajdont,

F.   mivel Vietnámban a sajtószabadság erőteljesen korlátozott: 2008-ban több vietnami újságírót letartóztattak vagy szankciókat alkalmaztak ellenük, amiért beszámoltak a hivatali korrupcióról, és 2008. szeptember 19-én Ben Stockingot, az Associated Press Hanoi igazgatóját a rendőrség letartóztatta és bántalmazta, amiért tudósítottak a vietnami katolikusok Hanoiban tartott békés megmozdulásáról,

G.   mivel az ország északi és középső részén elhelyezkedő fennsíkokon élő etnikai kisebbségeket még mindig diszkrimináció sújtja, elkobozzák földjeiket, megsértik vallási és kulturális szabadságukat; mivel sem független nem kormányzati szervezetek, sem külföldi újságírók nem léphetnek be szabadon az ország középső részén fekvő felföldre, hogy felmérhessék a hegyvidéki lakosok valós helyzetét, különös tekintettel a Kambodzsából erővel visszatoloncoltakra; mivel 2001 óta több mint háromszáz hegyvidéki lakost börtönöztek be békés politikai vagy vallási tevékenységük miatt,

H.   mivel a nemzetközi közösség folytonosan megismételt felszólítása ellenére a Vietnami Egyesített Buddhista Egyház legfelső pátriárkáját, a 2006-ban az emberi jogok védelmezőjeként Rafto-díjjal kitüntetett 79 éves Thích Quảng Đột 1982 óta több alkalommal bebörtönözték és továbbra is házi őrizetben tartják,

I.   mivel a vietnami kormány a mai napig nem ismerte el a Vietnami Egyesített Buddhista Egyházat, amely Vietnam legjelentősebb buddhista szervezete,

J.   mivel Vietnám törvényt léptetett életbe a szabad internet-hozzáférés korlátozására, amely előírja a tartalmak szűrését és ellenőrzését, és számos internet-disszidenst letartóztatott, amiért az internetet az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos véleményük terjesztésére használták, vagy részt vettek a demokráciáról szóló on-line eszmecserékben; mivel 2008. szeptember 10-én börtönbüntetésre ítélték a Điếu Cày írói álnéven ismert Nguyen Hoang Hai interneten publikáló írót és a demokrácia mellett kiálló aktivistát,

K.   mivel Dél-Vietnamban a khmer etnikai kisebbség (khmer krom) tagjait vallásuk miatt üldözték és elkobozták földjeiket; mivel a hatóságok mintegy 20 khmer krom buddhista szerzetest zártak ki a rendből, ötöt pedig bebörtönöztek, amiért 2007 februárjában részt vettek egy békés megmozduláson, nagyobb vallásszabadságot követelve; mivel a vietnami hatóságok házi őrizetbe vették Tim Sakhorn khmer krom szerzetest, miután 2008 júniusában kiengedték a börtönből; mivel a hatóságok túlzott erővel léptek fel a földviták megoldását követelő khmer krom gazdálkodókkal szemben,

1.   hangsúlyozza, hogy az EU és Vietnam között folytatott párbeszédnek érezhető eredményeket kell hoznia Vietnamban; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy értékelje újra a Vietnammal folytatott együttműködési politikát, figyelembe véve az 1995-ös együttműködési megállapodás 1. cikkét, amely kimondja, hogy az együttműködés alapját az emberi jogok és demokratikus elvek tiszteletben tartása alkotják;

2.   kéri a Bizottságot, hogy állapítson meg egyértelmű alapkövetelményeket a folyamatban lévő vietnami fejlesztési projektek értékeléséhez, hogy biztosíthassa e projektek megfelelőségét fenti megállapodásnak az emberi jogokról és a demokráciáról szóló záradéka vonatkozásában;

3.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az új EU és Vietnám közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról jelenleg folyó tárgyalások keretében – amely egy egyértelmű emberi jogi és demokráciazáradékot fog tartalmazni e záradék végrehajtási mechanizmusával együtt – még a megállapodás véglegesítése előtt a demokrácia és az emberi jogok jelenlegi módszeres megsértésének megszüntetésére sarkallja a vietnami felet és az alábbiakat kérje a vietnami kormánytól:

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ASEAN tagállamok kormányainak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, valamint Vietnam kormányának és parlamentjének.