Az Európai Parlament 2008. december 18-i határozata az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz fűzött módosításról (2008/2320(ACI))

P6_TA(2008)0617 A6-0509/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen 25. pontjára,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz fűzött módosítástervezetre irányuló javaslatára (COM(2008)0834),

–   tekintettel 2008. december 18-i állásfoglalására az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz fűzött módosítástervezetről(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkének (1) bekezdésére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6-0509/2008),

A.   mivel a Költségvetési Bizottság a fent említett 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosításának elfogadását javasolja,

B.   mivel a javasolt módosítások nem adnak okot semmilyen aggodalomra a Szerződések és a Parlament eljárási szabályzata tekintetében,

1.   jóváhagyja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (2007–2013) e határozathoz mellékelt módosítását;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot és mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak tájékoztatásul.

MELLÉKLET

Módosítás az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz

AZ EURÓPAI PARLAMENT, A TANÁCS ÉS A BIZOTTSÁG,

mivel:

(1)  Az élelmiszer- és nyersanyagárak terén tapasztalt legutóbbi fejlemények aggodalomra adnak okot, különösen a fejlődő országokra gyakorolt hatásuk tekintetében. A Bizottság javaslatot tett egy új, a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozására(3), és a költségvetési hatóság két ága a 2008. november 21-i egyeztető ülés alkalmával megállapodott abban, hogy ezen eszköz finanszírozását részben a sürgősségi segélyre képzett tartalékból biztosítja.

(2)  Mivel a sürgősségi segélyre képzett tartaléknak a 2008. évre fennmaradó összege nem elegendő az élelmiszereszköz szükségleteinek fedezésére, a sürgősségi segélyre képzett tartalék összegét meg kell emelni annak érdekében, hogy az hozzá tudjon járulni az élelmiszereszköz finanszírozásához.

(3)  A rendkívüli helyzet kezelése érdekében a sürgősségi segélyre képzett tartalék összegét 479 218 000 euróra indokolt növelni folyó áron, kizárólag és kivételes módon a 2008. évre vonatkozóan.

(4)  A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás 25. pontját ezért ennek megfelelően módosítani kell,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

A 25. pont első bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:"

Ezt az összeget a 2008. év tekintetében kivételesen 479 218 000 euróra kell növelni folyó áron.

Kelt Strasbourgban, 2008. december 18-án

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről a Bizottság részéről

az elnök az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0618. (3) COM(2008)0450 – 2008/0149(COD).

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosításáról szóló tervezetről (2008/2325(INI))

P6_TA(2008)0618 A6-0504/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 25. pontjára,

–   tekintettel a Tanáccsal folytatott 2008. november 21-i egyeztető ülés eredményére,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0834),

–   a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2008. december 4-i álláspontjára(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, illetve VI. melléklete IV. szakaszának 1) és 2) pontjára,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0504/2008),

A.   mivel az Európai Parlament határozottan támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, amely egy, fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz (az "élelmiszereszköz") létrehozására irányul, és amit 2008. június 19–20-i ülésén az Európai Tanács is üdvözölt,

B.   mivel a 2008. november 21-i egyeztető ülésen az Európai Parlament és a Tanács megállapodott abban, hogy három éven keresztül összesen 1 milliárd eurós finanszírozásban részesítik az élelmiszereszközt,

C.   mivel a Bizottság eredeti javaslata szerint az élelmiszereszköz finanszírozása a többéves pénzügyi keret (TPK) 2. fejezetének keretéből történne, de ezt a javaslatot mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács is elutasította,

D.   mivel az Európai Parlament úgy ítélte meg, hogy a legjobb megoldás a többéves pénzügyi keret 4. fejezete felső határértékének felülvizsgálata volna, de ezt a lehetőséget a Tanács elutasította,

E.   mivel a költségvetési hatóság két ága végül megállapodott abban, hogy az élelmiszereszköz finanszírozását a sürgősségi segélyekre képzett tartalék, a rugalmassági eszköz, és a stabilitási eszköz 4. fejezeten belüli átcsoportosításának optimális kombinációjával oldják meg,

F.   mivel a megállapodás előírja, hogy a sürgősségi segélyre képzett tartalék összesen 340 millió euróval járul hozzá az élelmiszereszközhöz, amely összegből 22 millió a 2008. évi költségvetésben még rendelkezésre álló előirányzatokból, 78 millió a 2009. évi költségvetés előirányzataiból és 240 millió a 2008. évi költségvetés sürgősségi segélyre képzett tartalékának egyszeri növeléséből kerül finanszírozásra,

G.   mivel e növekedéshez a 2008. évi sürgősségi segélyre képzett tartalék keretében rendelkezésre álló források (folyó áron) 479 218 000 euróra növelése érdekében szükség van az intézményközi megállapodás 25. pontjának módosítására,

H.   mivel ezen módosításokhoz szükség van a költségvetési hatóság mindkét ágának jóváhagyására, ami magával vonja a Tanácsban az összes tagállam egyhangú jóváhagyását,

1.   üdvözli az intézményközi megállapodás 25. pontjának módosítását (a 2008. december 18-i határozatához mellékelve)(3), amely a 2008. évi sürgősségi segélyre képzett tartalék keretében rendelkezésre álló forrásokat (folyó áron) 479 218 000 euróra növeli,

2.   megismétli azonban, hogy aggódik amiatt, hogy a 4. fejezet állandó nyomás alatt van a rendelkezésre álló keret korlátozottsága következtében, amely a kivételes mechanizmusok mobilizációját teszi szükségessé az előre nem látott sürgős helyzetek megoldása érdekében; felszólít annak alapos értékelésére, hogy szükséges-e az e fejezetben rendelkezésre álló összegek növelése annak érdekében, hogy ezen a területen biztosítható legyen a hosszú távú tervezhető tevékenységek zökkenőmentes fejlesztése és hogy az Unió a nemzetközi szférában fenntarthassa szereplői képességét;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0576. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0617.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0732 – C6-0393/2008 – 2008/2317(ACI))

P6_TA(2008)0619 A6-0474/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0732 – C6-0393/2008),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 26. pontjára,

–   tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel a Szolidaritási Alapról szóló, 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott, európai parlamenti, tanácsi és bizottsági együttes nyilatkozatra,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0474/2008),

1.   jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt határozatot;

2.   utasítja elnökét, hogy írja alá a határozatot a Tanács elnökével, és intézkedjék annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást – mellékletével együtt – a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

2008. december 18.

az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen annak 26. pontjára,

– tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(4),

– tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Unió Szolidaritási Alapot (Alap) hozott létre, hogy kifejezze szolidaritását a katasztrófák által sújtott régiók lakosságával szemben.

(2)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az Alap igénybevételét évi 1 milliárd eurós felső határig engedélyezi.

(3)  A 2012/2002/EK rendelet tartalmazza azon rendelkezéseket, amelyek révén az Alap felhasználható.

(4)  Ciprus kérelmet nyújtott be az Alap igénybevételére a szárazság okozta csapás miatt.

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetése javára 7 605 445 euró összeget vesznek igénybe kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában.

2. cikk

Ez a határozat kihirdetésre kerül az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Kelt Strasbourgban, 2008. december 18-án.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1.o. (2) HL L 311., 2002.11.14., 3. o. (3) HL C 139., 2006.06.14., 1. o. (4) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a rugalmassági eszköznek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 27. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0833 – C6-0466/2008 – 2008/2321(ACI))

P6_TA(2008)0620 A6-0493/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0833 – C6-0466/2008),

–   tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 27. pontjára,

–   tekintettel a 2008. június 19-20-i brüsszeli Európai Tanács következtetéseire,

–   tekintettel a 2008. december 4-i háromoldalú megbeszélés eredményeire,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0493/2008),

A.   mivel az Európai Parlament határozottan támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, amely egy, a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz (élelmiszereszköz) létrehozására irányul, amelynek ötletét a 2008. június 19-20-i Európai Tanács is üdvözölte,

B.   mivel a 2008. november 21-i egyeztető ülésen az Európai Parlament és a Tanács megállapodott abban, hogy három éven keresztül összesen 1 milliárd euróval finanszírozzák az élelmiszereszközt,

C.   mivel a Bizottság eredeti javaslata szerint az élelmiszereszköz finanszírozása a többéves pénzügyi keret (TPK) 2. fejezetének keretéből történne, de ezt a megközelítést mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács elutasította,

D.   mivel az Európai Parlament úgy ítélte meg, hogy a legjobb megoldás a TPK 4. fejezete felső határértékének felülvizsgálata volna, de ezt a lehetőséget a Tanács elutasította,

E.   mivel a költségvetési hatóság két ága végül megállapodott abban, hogy az élelmiszereszköz finanszírozását a rugalmassági eszköz, a sürgősségi segélyekre képzett tartalék és a stabilitási eszköz 4. fejezeten belüli átcsoportosításának optimális kombinációjával oldják meg,

F.   mivel a költségvetési hatóság mindkét ága egyetért abban, hogy a rugalmassági eszköznek hozzá kell járulnia az élelmiszereszköz finanszírozásához, az ezen eszköz keretében rendelkezésre álló 730 millió euróból 420 millió eurónak a 2009-es költségvetésben történő igénybe vételével,

G.   mivel az intézményközi megállapodás három éves fennállása óta ez már a második év, amikor sor kerül ezen eszköz igénybevételére,

H.   mivel ez azt mutatja, hogy az ilyen jellemzőkkel rendelkező – azaz a fel nem használt alapok átvitelét lehetővé tévő - eszköznek az intézményközi megállapodásba történő beépítése az Európai Parlament által megalapozott volt, annak ellenére, hogy sok tagállam tiltakozását váltotta ki,

I.   mivel ez azt is mutatja – mint ahogyan az előre nem látott sürgős helyzet megoldására egyéb kivételes mechanizmusok igénybevételének újra és újra felmerülő igénye is -, hogy folyamatos problémák vannak a TPK egyes fejezeteinek kereteiben rendelkezésre álló alapok elégtelensége miatt, különösen a 4. fejezetben,

1.   üdvözli az egyeztetés során elért megállapodást a rugalmassági eszköznek az élelmiszereszköz javára a 2009-es költségvetésben történő, összesen 420 millió eurós felhasználására vonatkozóan;

2.   jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt határozatot;

3.   megismétli azonban, hogy aggódik amiatt, hogy a 4. fejezet állandó nyomás alatt van a rendelkezésre álló keret korlátozottsága következtében, amely az e fejezethez tartozó rugalmassági mechanizmusok ismételt mobilizációját teszi szükségessé az előre nem látott sürgős helyzetek megoldása érdekében; felszólít annak alapos értékelésére, hogy szükséges-e az e fejezetben rendelkezésre álló összegek növelése annak érdekében, hogy ezen a területen biztosítható legyen a hosszú távú tervezhető tevékenységek zökkenőmentes fejlesztése és hogy az Unió a nemzetközi szférában fenntarthassa szereplői képességét;

4.   utasítja elnökét, hogy írja alá a határozatot a Tanács elnökével, és intézkedjék annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.   utasítja Elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

(2008. december 18.)

a rugalmassági eszköznek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 27. pontja alapján történő igénybevételéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodásra(2) és különösen annak 27. pontja ötödik bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel a 2008. november 21-i egyeztető ülésen a költségvetési hatóság két ága megállapodott, hogy a 2009. évi költségvetésben a 4. megnevezés felső határán túl 420 millió EUR összeggel igénybe veszi a rugalmassági eszközt a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz finanszírozásának kiegészítésére,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unió általános költségvetésében a 2009-es pénzügyi évre a rugalmassági eszközt 420 millió euró összegű kötelezettségvállalási előirányzat formájában veszik igénybe.

Ezt az összeget a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz 4. megnevezésben biztosított finanszírozásának kiegészítésére kell felhasználni.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Strasbourgban, 2008. december 18-án.

Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről

Az elnök Az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL C 139., 2006.06.14., 1.o.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó, 10/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. szakasz - Bizottság (16264/2008 – C6-0461/2008 – 2008/2316(BUD))

P6_TA(2008)0621 A6-0481/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom-Szerződés 177. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 37. és 38. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2007. december 13-án fogadtak el véglegesen(2) ,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–   tekintettel az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló, a Bizottság által 2008. november 7-én előterjesztett 11/2008. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2008)0731),

–   tekintettel a Tanács által 2008. november 27-én megállapított, 10/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetre (16264/2008 – C6-0461/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0481/2008),

A.   mivel a 2008-as általános költségvetésre vonatkozó 10. sz. költségvetés-módosítási tervezet az alábbi elemeket tartalmazza:

B.   mivel a 10/2008. számú költségvetés-módosítási tervezet célja ezen költségvetési módosítás előírások szerinti belefoglalása a 2008. évi költségvetésbe,

C.   mivel a 8/2008. számú költségvetés-módosítási tervezet visszavonását követően a Tanács a 11/2008. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetet 10/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetként elfogadta,

1.   tudomásul veszi a 11/2008. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetet;

2.   módosítás nélkül jóváhagyja a 10/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetet;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1.o. (2) HL L 71., 2008.3.14. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetési tervezetéről (valamennyi szakasz), ((16257/2008 − C6− 0457/2008 − 2008/2026(BUD)) és az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2009 (SEC(2008)2435 − 13702/2008 − C6−0344/2008), 2/2009 (SEC(2008)2707 − 16259/2008 − C6−0458/2008) és 3/2009 (SEC(2008)2840 − 16260/2008 − C6−0459/2008) számú módosító indítványról

P6_TA(2008)0622 A6-0486/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom-Szerződés 177. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–   tekintettel a Tanács által 2008. július 17-én előterjesztett, az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetére (C6–0309/2008),

–   tekintettel a 2008. október 23-án elfogadott, az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetének III. szakaszáról (Bizottság) szóló állásfoglalására (C6-0309/2008)(4), valamint az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2009. számú módosító indítványra (SEC(2008)2435 – 13702/2008 – C6–0344/2008),

–   tekintettel a 2008. október 23-án elfogadott, az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetének következő szakaszairól szóló állásfoglalására: I. szakasz – Európai Parlament, II. szakasz – Tanács, IV. szakasz – Bíróság, V. szakasz – Számvevőszék, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, VII. szakasz – Régiók Bizottsága, VIII. szakasz – Európai ombudsman, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos (C6-0309/2008)(5),

–   tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 2/2009. (SEC(2008)2707 - 16259/2008 - C6-0458/2008) és 3/2009. (SEC(2008)2840 - 16260/2008 - C6-0459/2008) számú módosító indítványra,

–   tekintettel a 2008. október 23-án elfogadott, az általános költségvetési tervezethez fűzött módosításaira és módosító javaslataira,

–   tekintettel a Parlament által elfogadott, az általános költségvetési tervezethez fűzött módosításokhoz és módosító javaslatokhoz fűzött tanácsi módosításokra (16257/2008 - C6-0457/2008),

–   tekintettel a 2008. november 21-i költségvetési egyeztető ülés eredményeire, a jelen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatokat is beleértve,

–   tekintettel a Parlament által elfogadott, az általános költségvetési tervezethez fűzött módosításokról és módosító javaslatokról szóló vitái eredményéről szóló tanácsi nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0486/2008),

Legfontosabb kérdések – az egyeztetés eredménye, számadatok és módosító indítványok

1.   emlékeztet a 2009-es költségvetés politikai prioritásaira, melyeket először a Bizottság 2009-es éves politikai stratégiájáról szóló, 2008. április 24-i(6) és a 2009-re vonatkozó költségvetési keretről és prioritásokról szóló állásfoglalásában(7) fejtett ki, majd "A 2009. évi költségvetés: a 2009. évi előzetes költségvetési tervezetre vonatkozó előzetes észrevételek és az egyeztetésre kapott megbízatás, III. szakasz – Bizottság" című, 2008. július 8-i állásfoglalásában(8) továbbfejlesztett; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetének III. szakaszáról (Bizottság) szóló 2008. október 23-i állásfoglalásában kifejtett végleges prioritások képezték a 2009-es költségvetésre vonatkozó, a Tanáccsal folytatott költségvetési egyeztetés irányadó tárgyalási alapját;

2.   üdvözli a 2009-es költségvetésről szóló átfogó megállapodást, különös tekintettel az élelmiszereszköz finanszírozására, amely a Tanáccsal 2008. november 21-én folytatott, hagyományos költségvetési egyeztető ülésen született meg; nagyon aggódik azonban a recesszió európai polgárokra gyakorolt lehetséges hatásai miatt, ezért sajnálja, hogy az egyeztető ülésen a Bizottság vonakodott bármiféle tájékoztatást nyújtani a gazdasági válság kezelésére vonatkozóan benyújtandó javaslata lehetséges költségvetési vonzatairól;

3.   tudomásul veszi az Európai Tanácshoz intézett 2008. november 26-i "Az európai gazdasági fellendülés terve"(COM(2008)0800 final) című bizottsági közleményt, valamint:

4.   kinyilvánítja arra vonatkozó eltökéltségét, hogy a Bizottságnak a 2007–2013 közötti TPK felülvizsgálatára vonatkozó javaslata alapján tárgyalásokat kezdjen a Tanáccsal a javasolt európai gazdasági fellendülési terv keretében 5 milliárd euróról, valamint e tekintetben tudomásul veszi a 2008. decemberi Európai Tanács következtetléseit;

5.   hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság nem szolgálhat ürügyül ahhoz, hogy elhalasszák a kiadások átirányítását a valóban szükséges "zöld" beruházások felé, és azt inkább további ösztönzőként kellene felhasználni az irányváltás folytatásához;

6.   ismételten hangsúlyozza e tekintetben a 2009-re tervezett költségvetési felülvizsgálat fontosságát, amelynek nem csupán elméleti képet kell nyújtania a 2013 utáni költségvetésről, hanem a többéves tervek félidős felülvizsgálata alkalmával bevezetendő, a jelenlegi válság kezelésére irányuló változtatásokra tett határozott javaslatokat is tartalmaznia kell, figyelembe véve az éghajlatváltozás által okozott kihívásokat;

7.   megismétli, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben elsődleges fontosságúak a fenntartható fejlődésre, a munkahelyek számának növelésére, a kkv-k, valamint a kutatás és az innováció támogatására irányuló kezdeményezések, és ezeket a prioritásokat az Unió 2009. évi költségvetésének is tükröznie kell; ilyen körülmények között úgy véli, hogy a régiók közötti kohézió támogatását kulcsfontosságúnak kell tekinteni az uniós szintű gazdasági növekedés ösztönzése szempontjából; lényegesnek véli, hogy az éghajlatváltozás kezelése és a polgárok számára biztonságosabb Európa megteremtése terén való előrelépés iránti politikai eltökéltség költségvetési prioritássá is váljon, amelynek egyébként az EU költségvetésében is egyértelműen láthatóvá kell válnia; hangsúlyozza, hogy 2009-ben és a következő években az Uniónak olyan helyzetben kell lennie, hogy betölthesse szerepét mint globális partner, különösen az olyan új kihívásokkal szemben mint az emelkedő élelmiszerárak;

8.   támogatja a 2009-es előzetes költségvetési tervezethez fűzött 1. számú módosító indítványt, különösen mivel úgy tűnik, hogy valamivel reálisabb képet ad a 4. fejezet szükségleteiről, mint az előzetes költségvetési tervezet; tudomásul veszi a 2/2009. számú módosító indítványt, amely hagyományosan az előzetes költségvetési tervezetben szereplő mezőgazdasági kiadásokra vonatkozó becslés alapjául szolgáló számokat naprakésszé teszi; tudomásul veszi a 3/2009. számú módosító indítványt, amely a Tanács költségvetése keretében kívánja fedezni a 2008. október 15–16-i Európai Tanács által felállított vitacsoportot, melynek költsége 1,06 millió EUR;

9.   az általános számadatokkal kapcsolatosan a kötelezettségvállalási előirányzatok összegét összesen 133 846 millió euróban állapítja meg ami az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,03%-a; a kifizetések átfogó szintjét 116 096 millió euróban állapítja meg, ami az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,89%-a; megállapítja, hogy ez jelentős, 7 762 millió eurónyi tartalékkeretet hagy a TPK 2009-es felső határa alatt; hangsúlyozza a költségvetési hatóság mindkét ága által arra tett közös kötelezettségvállalást, hogy a kiegészítő kifizetési előirányzatokat azonnal rendelkezésre bocsátja, különösen abban az esetben, ha a strukturális politikák a költségvetési évben gyorsabban végrehajtásra kerülnek;

10.   a 2008. november 21-i egyeztető ülésen elért átfogó csomag részeként elfogadja a Tanáccsal megállapodott kifizetési szintet, de ismételten hangot ad növekvő aggodalmának az alacsony kifizetésekkel és az ennek következményeképpen a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatban, ami 2009-ben korábban soha nem tapasztalt szintet ér el; rámutat, hogy amennyiben ez a tendencia nem szűnik meg, fennáll a veszélye annak, hogy a költségvetések a jövőben irreálissá válnak; emlékeztet rá, hogy a kifizetetlen kötelezettségvállalások (reste à liquider - RAL) teljes összege már 2007-ben elérte a 139 000 millió eurót;

11.   rámutat arra, hogy a Bizottság által 2008. október 31-én elfogadott 10/2008. sz. előzetes költségvetés-módosítási tervezet (COM(2008)0693) az 1a., 1b., 2., 3b. és 4. fejezet költségvetési soraiban összesen 4 891,3 millió euróval csökkenti a kifizetési előirányzatokat; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság összesen 631 millió eurónyi kifizetés átcsoportosítását kérte, szemben a 2007-es pénzügyi évben kért 426 millió euróval, ami 2008-ban összesen 95 költségvetési sort érint, szemben a 2007-es költségvetés globális átcsoportosítása által érintett 65 költségvetési sorral; meggyőződése, hogy a 2008-as kifizetésekkel kapcsolatos ezen tranzakciók szükségszerűen kihatnak a 2009-es költségvetés kifizetési szintjeire;

12.   alapvető jelentőséget tulajdonít ezért annak, hogy a magasabb összegű kifizetési előirányzatok költségvetési módosítások révén azonnal rendelkezésre álljanak, amennyiben a 2009-es költségvetésben szereplők nem bizonyulnának elegendőnek, és rámutat a három intézmény által az egyeztető ülésen elfogadott közös nyilatkozatban ennek tiszteletben tartására tett kötelezettségvállalásokra;

13.   e szerény kifizetési szint fényében kiemeli a költségvetés hatékony végrehajtásának és a kifizetetlen kötelezettségvállalások csökkentésének alapvető fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a többéves pénzügyi keret 1b. fejezete sorainak végrehajtása érdekében, mivel ez az alfejezet nem csak az éghajlatváltozás kezelésére irányuló számos jelentős politikát és tevékenységet finanszíroz, de támogatja a gazdasági növekedéshez hozzájáruló, a munkahelyek számának növelésére irányuló kezdeményezéseket is; hangsúlyozza, hogy a strukturális és kohéziós alapok végrehajtásának felgyorsításához javító és egyszerűsítő intézkedésekre van szükség, és felkéri a Bizottságot, hogy a meglévő jogi kereten belül mielőbb értékelje a tagállamok irányító és ellenőrző rendszereinek megfelelését a főbb projektek elindításának megkönnyítése érdekében; komoly aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Bizottság bizonyítékok alapján célszerűnek tartotta, hogy a Bulgáriának járó pénzügyi támogatást 220 millió euróval csökkentse; kéri a Bizottságot, hogy támogassa Bulgáriát és Romániát a reformjaik végrehajtásában, és háromhavonta tegyen jelentést a Parlamentnek az uniós támogatás felhasználásával kapcsolatos problémákról és szabálytalanságokról;

14.   ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság mind politikai, mind adminisztratív szinten tegye meg a megfelelő intézkedéseket a 2008. november 21-i egyeztető ülésen elfogadott, a kohéziós politikáról szóló közös nyilatkozat konkrét nyomon követése érdekében; vállalja, hogy 2009 márciusának vége előtt értékeli, hogy megtörtént-e a kellő előrelépés;

15.   üdvözli azt az egyeztető ülésen elért megállapodást, miszerint három év alatt 1 milliárd eurónyi finanszírozást biztosítanak az élelmiszereszköz számára; megjegyzi, hogy 420 millió eurót új pénzekből finanszíroznak a rugalmassági eszközön keresztül, míg 340 millió eurót a gyorssegélytartalékból, részben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 25. pontjának módosítása révén; elismeri, hogy a fennmaradó 240 millió eurót a 4. fejezeten belül kell átcsoportosítani, de elvárja, hogy a Bizottság felülvizsgált pénzügyi tervet nyújtson be, amely ezen átcsoportosítás ellenére biztosítja a 2013-ig tervezett összegek rendben történő folyósítását, valamint emlékezteti a Bizottságot azon kötelezettségvállalására, amely szerint 2009 folyamán a költségvetési hatóság részére értékelést készít a 4. fejezet helyzetéről, adott esetben a megfelelő javaslatokkal együtt, figyelembe véve a politikai fejleményeket és a költségvetés végrehajtását;

16.   ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések még mindig nem szerepelnek megfelelően az EU költségvetésében, és támogat minden arra irányuló erőfeszítést, hogy az éghajlatváltozás következményeinek kezelésében Európa által játszott vezető szerep megerősítéséhez szükséges pénzügyi forrásokat növeljék és koncentrálják; megismétli a Bizottsághoz intézett első olvasatbeli kérését, hogy 2009. március 15-ig terjesszen elő ambiciózus tervet az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák kezelését lehetővé tevő költségvetési lehetőségek javítására; komolyan szeretné fontolóra venni, hogy a kibocsátás-kereskedelmi rendszert nem lehetne-e a jövőben potenciális uniós forrásként tekinteni;

17.   hangsúlyozza, hogy a 2009-es költségvetés fokozza az uniós állampolgárok biztonságát a megfelelő, főképpen a versenyképességre, a kkv-kre, a szállítás- és energiabiztonságra, valamint a külső határok biztonságára vonatkozó intézkedések és politikák támogatása révén;

18.   tudomásul vette a Parlament által a költségvetési tervezetre vonatkozóan első olvasatban elfogadott módosításokkal kapcsolatos bizottsági végrehajthatósági levelet; elfogadhatatlannak tartja, hogy a Bizottság az eljárás ilyen késői fázisban nyújtotta be ezt a dokumentumot, így kevésbé hasznossá téve azt, mint amilyen lehetett volna; ragaszkodik ahhoz, hogy néhány fontos politikai cél megfelelően látható módon jelenjen meg az unió költségvetésében; úgy határoz, hogy új költségvetési sorokat hoz létre az éghajlatváltozásra, az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagra (SBA), a halászflottáknak a magas üzemanyagárak gazdasági következményeihez való alkalmazkodását támogató pénzügyi eszközre, az EU balti-tengeri stratégiájára, valamint Grúzia helyreállításának és újjáépítésének támogatására vonatkozóan; úgy határozott, hogy a költségvetésről szóló második olvasat során figyelembe veszi a Bizottság egyes megjegyzéseit; más esetekben azonban kitart első olvasatbeli döntései mellett, különösen azokban az esetekben, amikor a korábbi fázisban elegendő időt és energiát fordítottak annak értékelésére, hogy a Parlament módosításait miként lehetne legjobban végrehajtani, mint például a kísérleti projektek és az előkészítő műveletek esetében;

19.   üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa pénzügyi tervezéssel kapcsolatos dokumentumainak benyújtását, és ismét ki kívánja emelni, hogy elvárja, hogy az intézményközi megállapodás 46. pontja értelmében benyújtott tervezési dokumentumok a jövőben egyértelműen tükrözzék a Bizottság pénzügyi tervezéssel kapcsolatos valamennyi módosítását;

20.   emlékezteti a tagállamokat kötelezettségeikre, tekintettel az intézményközi megállapodás 44. pontja szerinti nemzeti irányítási nyilatkozatra; emlékezteti a Bizottságot is ezen összefüggésben viselt felelősségére, különös tekintettel az e kezdeményezéshez felajánlott politikai támogatásra, amely azonban egyelőre nem öltött testet;

21.   megismétli, hogy az adminisztratív kiadási sorok csökkentése egyes többéves programban – amiről a költségvetési hatóság 2006-ban határozott – semmilyen körülmények között nem vezethet az érintett programok együttesen elhatározott, teljes költségvetésének csökkentéséhez; véleménye szerint egyértelmű, hogy a Bizottságnak a programozási időszak későbbi éveiben kompenzálnia kell a csökkentett összeget, lehetőleg a programok működési soraiban;

Konkrét problémák
Európai Innovációs és Technológiai Intézet

22.   az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tekintetében megerősíti a 2008. évi költségvetés alkalmával hozott döntést, amely szerint az EIT a "Kutatás" szakpolitikába kerül, és mivel irányítási szerkezete adminisztratív jellegű, annak finanszírozása a TPK 5. fejezetéből történik; úgy határoz, hogy a nómenklatúrát ennek megfelelően módosítja;

Iskolagyümölcs-program

23.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Tanács az előző évhez hasonlóan ismét elutasította a Parlament arra vonatkozó módosítási javaslatát, hogy új költségvetési sort hozzanak létre: 05 02 08 12 – Iskolagyümölcs-program címmel; üdvözli ugyanakkor a Tanács politikai megállapodását a program jogalapjáról; reméli, hogy a program a jogalap elfogadását követően azonnal és a 2009/2010-es tanév szempontjából időben elkezdődik, ahogyan azt az Euópai Parlament kérte és a Tanács politikai megállapodásában jóváhagyta; ezért sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Tanács nem fogadta el a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy ez a költségvetési tétel pro memoria (p.m.) bejegyzéssel már most létrejöjjön;

Élelmiszerprogram az Európai Unió leginkább rászoruló személyei számára

24.   üdvözli a Bizottság által javasolt és a Tanács által jóváhagyott finanszírozást, melynek célja a jelenlegi, az Unió leginkább rászoruló személyeinek szóló élelmiszerosztási program fejlesztése a költségvetés kétharmadával, 2009-ben 500 millió eurós összegre történő emelése és a kiosztható termékek körének bővítése révén;

Tájékoztatási politika

25.   sajnálattal veszi tudomásul a Bizottság tájékoztatási intézkedéseiben rendszeresen tapasztalható következetlenséget és összefüggéstelenséget; kéri a kommunikációs politika megjelenése terén a megfelelő összhang biztosítását annak érdekében, hogy olyan felismerhető EU-védjegy jöjjön létre, amelyet minden kommunikációs intézkedés során felhasználnak, függetlenül attól, hogy a Bizottság mely főigazgatóságától származik; üdvözli ebben az összefüggésben, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2008. október 22-én aláírta a "Partnerség az Európáról szóló kommunikációért" című közös nyilatkozatot;

26.   hangsúlyozza, hogy az együttes nyilatkozat összefüggésében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a 2009. évi európai parlamenti választásokkal kapcsolatos információs kampányt az intézményközi kommunikáció legfontosabb prioritásaként azonosította, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben működjön együtt a 2009. évi európai parlamenti választásokkal kapcsolatos tájékoztató kampányban, többek között megfelelő pénzforrásoknak e fontos intézményközi prioritás céljaira való elkülönítésével;

4. fejezet

27.   ismételten sajnálatát fejezi ki, amiért a 4. fejezetre állandó nyomás nehezedett, mivel az abban rendelkezésre álló keretek nem elegendőek az év folyamán felmerült elsődleges fontosságú feladatok finanszírozására a hagyományos prioritások veszélyeztetése nélkül; megismétli afölött érzett aggodalmát, hogy az e fejezetben rendelkezésre álló források – a jelenlegi állapot szerint – különböző szándéknyilatkozatai ellenére nem teszik lehetővé az Unió számára, hogy globális partnerként betöltse feladatait; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a 4. fejezetre vonatkozó helyzetértékelést az Unió globális partneri szerepének betöltéséhez szükséges költségvetési kapacitás vizsgálata érdekében az éves költségvetési eljárás kényszerítő keretein belül, ugyanakkor a többéves keret összefüggésében is, és elvárja, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret jelenleg folyó félidős felülvizsgálata kiegészítő forrásokat biztosítson a 4. fejezet növekvő kötelezettségvállalásai számára; attól tart, hogy az Unió visszafordíthatatlanul elveszíti hitelességét a harmadik országok szemében, amennyiben a költségvetési hatóság évről évre nem képes a politikai vállalásainak megfelelő finanszírozást biztosítani;

28.   aggodalommal állapítja meg, hogy a Palesztinának szánt kötelezettségvállalási előirányzatok összege 2009-ben 300 millió EUR, amely a 2008-as átcsoportosítások utáni kötelezettségvállalásokhoz képest 21%-os csökkenést jelent; tisztában van azzal, hogy a Bizottság valószínűleg a Palesztinának szánt előirányzatok növelésére irányuló átcsoportosítási kérelmeket fog benyújtani 2009 folyamán, és megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy a költségvetési eljárás során szilárd és reális javaslatok kerüljenek előterjesztésre, az alcímek közötti nagy volumenű átcsoportosítások lehetőség szerinti elkerülése végett;

29.   megállapítja, hogy a Koszovó támogatását szolgáló előirányzatok csupán a reformokkal és beruházásokkal lépést tartani lesznek elegendőek; emlékeztet, hogy különböző kötelezettségeket vállalt Koszovó uniós támogatására, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy működő közigazgatásra van szükség; kitart amellett, hogy megfelelően nyomon kell követni a tevékenységét 2008 augusztusában befejező vizsgálati munkacsoport zárójelentésének következtetéseit, továbbá létre kell hozni egy utódszervezetet a csalás és a pénzügyi szabálytalanságok elleni küzdelem érdekében;

30.   üdvözli az Unió arra vonatkozó döntését, hogy hozzájárul a grúziai újjáépítési folyamathoz, és ennek megfelelően három évre összesen 500 millió eurós pénzügyi segítséget ajánlott fel, amelynek folyósítását bizonyos politikai feltételektől tette függővé; emlékeztet arra vonatkozó szándékára, hogy a Grúziának nyújtandó uniós támogatást az Európai Szomszédságpolitikai Eszköz részeként, külön költségvetési sorban szerepeltesse a költségvetésben, és kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen adjon számára áttekintést a felajánlás részeként a különböző eszközökben elkülönített forrásokról;

31.   megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az Unió elkötelezte magát a fejlődő országokban gyorsan emelkedő élelmiszerárak problémájának kezelésére, és hogy végre megállapodás született ezen élelmezéseszköz finanszírozására vonatkozóan, továbbá hogy biztosították az Európai Fejlesztési Alappal való kiegészítő jelleget és az uniós támogatás láthatóságát; sajnálja ugyanakkor, hogy a 4. fejezet szűkös tartalékai miatt az élelmezéseszköz finanszírozására szánt előirányzatok egy része ismét csupán a fejezeten belüli átcsoportosítás révén jöhetett létre;

32.   tudomásul veszi, hogy egyre több uniós forrás elosztására kerül sor nemzetközi szervezeteken keresztül; megismétli azon felhívását, hogy a Bizottság tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy minél több információt gyűjtsön be az uniós forrásokban részesülő intézmények és programok külső és belső ellenőrzésével kapcsolatban;

33.   úgy határoz, hogy fenntartja első olvasatbeli álláspontját a ciprusi török közösség gazdasági fejlődése elősegítésének kapcsán; üdvözli a Cipruson eltűnt személyek maradványai exhumálásának, azonosításának és visszaszolgáltatásának támogatását és vállalja a végrehajtás figyelemmel kísérését;

5. fejezet

34.   úgy dönt, hogy a Bizottság igazgatási kiadásaiból (5. fejezet) a megállapodás szerinti feltételek teljesítéséig egy alacsonyabb összeget tartalékba helyez a személyzeti és ingatlanköltségek területén; meggyőződése, hogy – figyelembe véve a Bizottságnak a kért információk közlése terén eddig végzett jó munkáját – e tartalékok teljes összege operatív szempontból kezelhető lesz, ugyanakkor biztosítja az eredmények eléréséhez szükséges politikai figyelmet;

35.   teljes mértékben visszaállítja az "egyéb intézményekre" vonatkozó első olvasatbeli álláspontját, többek között néhány ingatlanokkal kapcsolatos 2009-es kiadás előrehozatalára vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy ez a megoldás, noha következtében a közeljövőben néhány kiadás megemelkedik, hosszú távon nyilvánvalóan gazdaságosabb az adófizetők számára;

36.   továbbra is szigorúan ellenőrzi a végrehajtó ügynökségek létrehozásának hatásait és feladataiknak folyamatban lévő kiterjesztését azon főigazgatóságok feladataira, amelyek a megfelelő programok végrehajtásáért voltak felelősek azelőtt, hogy a végrehajtó ügynökségek átvették volna tőlük ezt a munkát; tudomásul veszi, hogy a végrehajtó ügynökségek személyzete 2009-ben már az 1 300 főt is meghaladja, és elvárja a Bizottságtól, hogy cserébe igazítsa ehhez a megfelelő főigazgatóságokon felszabadított álláshelyek számára vonatkozó előrejelzését;

37.   aggodalommal veszi tudomásul a brüsszeli európai iskolák jelenlegi és jövendő fiatal tanulóinak helyzetét, amely a laeken-i negyedik iskola késlekedő és még függőben lévő megnyitásának és a – gyermekeknek hosszú és elfogadhatatlan utazási időt okozó – beiratkozási eljárásnak az eredménye; elvárja a Bizottságtól, hogy a brüsszeli európai iskolák főtitkárságával együttműködve 2009 március végéig javasoljon egy objektív és érthető feltételeket (beleértve a lakóhelyet és a már beiratkozott testvéreket) tartalmazó felülvizsgált beiratkozási eljárást, amely a következő beiratkozási időszakban lép életbe;

Az OLAF-rendelet

38.   hangsúlyozza, hogy fokozni kell az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) hatékonyságát, és tudomásul veszi, hogy a Bizottságnak szándékában áll az OLAF feladatai jogi keretének tisztázására vonatkozó munkadokumentumot előterjeszteni 2009 elején; megismétli arra irányuló kérését, hogy a Bizottság terjesszen elő ütemtervet a Parlamenttel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletről(9) folytatott tárgyalásokra vonatkozóan;

Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések

39.   a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések tekintetében egy sor kezdeményezést és innovatív projektet javasol, melyek az Unió állampolgárainak valós szükségleteire reagálnak; úgy döntött, hogy a 2009-es költségvetési évre a kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre 124,4 millió eurót irányoz elő, amely összeg az ilyen projektekre és intézkedésekre az intézményközi megállapodásban rögzített 140 millió eurós felső határ alatt marad;

40.   úgy véli, hogy a 2009-re elfogadott végleges "kísérleti programok és előkészítő intézkedések" csomag átfogó és kiegyensúlyozott, és elvárja a Bizottságtól, hogy a projekteket a legnagyobb gondossággal és odaadással hajtsa végre; számít arra, hogy a jóváhagyott kísérleti programok és előkészítő intézkedések végrehajtása során nem merülnek fel hirtelen akadályok, mivel a Parlament és a Bizottság a maga részéről, és egymással együttműködésben is kiváló előkészítő munkát végzett az előzetes költségvetési tervezet (EKT) 2008 tavaszán történt beterjesztése óta;

41.   elvárja a Bizottságtól, hogy tegyen jelentést azokról a kísérleti programokról és előkészítő intézkedésekről, amelyek mint ilyenek nem kerültek bele a 2009-es költségvetésbe, mert a javasolt tevékenységre már létező jogalapok vonatkoznak; kész szigorúan ellenőrizni e projektek és intézkedések megfelelő jogalap szerinti végrehajtását a 2009-es pénzügyi év folyamán;

Decentralizált ügynökségek

42.   megtartja első olvasatbeli álláspontját a decentralizált ügynökségek számára az EKT-ben javasolt összegek visszaállítására vonatkozóan; ragaszkodik ahhoz, hogy a nagymértékben díjakból származó bevételekre támaszkodó ügynökségek a számukra szükséges költségvetési rugalmasság érdekében továbbra is használhassák a célhoz kötött bevételek eszközét és úgy dönt, hogy visszaállítja az első olvasatban e célból szereplő módosításait;

43.   úgy dönt, hogy megtartja a FRONTEX működési kiadásaira szánt megnövelt összegeket annak érdekében, hogy az állandó missziókat teljesíthessen az egész év folyamán; úgy határoz továbbá, hogy a tagállamok közötti szolidaritás elősegítése érdekében fenntartja az illegális bevándorlás kezelésére szánt megnövelt összegeket, valamint az Európai Menekültügyi Alap támogatását is;

44.   a Galileo Felügyeleti Hatóság feladatainak várható módosítására való tekintettel úgy dönt, hogy a hatóság működési költségeire előirányzott összeg harmadát tartalékba helyezi a felülvizsgált jogalap elfogadásáig, továbbá az álláshelyek számát 50-ről 23-ra csökkenti, ahogyan arról a Bizottsággal megállapodott, ennek következtében pedig igazgatási költségeinek összegét kiigazítja; elvárja a Bizottságtól, hogy felülvizsgált javaslatát 2009. január 31-ig nyújtsa be;

45.   úgy határoz, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság igazgatási költségeire szánt összeg 10%-a tartalékban marad mindaddig, amíg tájékoztatást nem kap a 2007-ben végzett munkavállalói elégedettségi felmérés eredményeiről és a felmérés következtetéseinek végrehajtását célzó intézkedésekről, és amíg a felelős bizottság világosan állást nem foglal a tartalék felszabadítása mellett;

46.   tudomásul vette a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal 2008. évi nagy – közel 300 millió eurós – többletét; kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet, és vajon helyénvaló volna-e a Hivatalnak közvetlenül a belső piacból származó többletbevételeit visszaforgatni az EU költségvetésébe;

47.   ismételten hangsúlyozza, hogy fontos az intézményközi megállapodás 47. pontjának tiszteletben tartása; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a költségvetési hatósággal a gyakorlati végrehajtására vonatkozó részletes eljárás meghatározásában;

48.   alapvető fontosságúnak tartja a Bizottság nyilatkozatát, melyet a 2008. március 11-i "Európai ügynökségek – A további teendők" című közleménye (COM(2008)0135) tartalmazott, miszerint nem tesz javaslatot további decentralizált ügynökség létrehozására addig, amíg a jelenlegi értékelési folyamat le nem zárul; üdvözli a Tanács pozitív hozzáállását a Bizottság által javasolt, a decentralizált ügynökségek jövőjét vizsgáló intézményközi munkacsoport létrehozásával kapcsolatban, és reméli, hogy a csoport első ülésére a lehető leghamarabb sor kerül;

o
o   o

49.   utasítja elnökét, hogy tegyen nyilatkozatot arról, hogy a költségvetés véglegesen elfogadásra került, és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzététele érdekében;

50.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és a többi érintettet szervnek.

MELLÉKLET

A 2008. NOVEMBER 21-I EGYEZTETŐ ÜLÉS SORÁN ELFOGADOTT NYILATKOZATOK

Együttes nyilatkozat a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz finanszírozásáról

Az Európai Parlament és a Tanács:

-A 4. fejezeten belül 240 millió EUR – ebből 70 millió EUR 2009-ben – kötelezettségvállalási előirányzatokban átcsoportosításra kerül a Stabilitási Eszközből (a költségvetés 19 06 01 01. jogcímcsoportja). A 2010-re vonatkozó átcsoportosításokat illetően a Bizottság felkérést kap arra, hogy a 2010–2013-as időszakra tervezett összegek rendezett alakulásának biztosítása érdekében terjesszen elő egy felülvizsgált pénzügyi programozást, miközben a tartaléksáv éves szintjét változatlanul hagyja.

-  Az élelmiszerárakkal kapcsolatos válság az intézményközi megállapodás 37. pontja értelmében vett új és objektív körülménynek minősül, ami indokolja a nem programozott válságkezelési eszközből történő átcsoportosítást.

-  A 2009. évi költségvetés tekintetében a rugalmassági eszköz igénybevételével 420 millió eurót bocsátanak rendelkezésre kötelezettségvállalási előirányzatokban.

-  A sürgős segélyre képzett tartalékalap útján 340 millió eurót bocsátanak rendelkezésre kötelezettségvállalási előirányzatokban, az alábbi módon:

· 22 millió eurót a 2008. évi költségvetésben még rendelkezésre álló előirányzatokból;

· 78 millió eurót a 2009. évi költségvetésben tervezett előirányzatokból;

· 240 millió eurót a sürgős segélyre képzett tartalékalap összegének egyszeri emelése útján, amire a 2008. költségvetési évben kerül sor.

* * *

-  A Bizottság javaslatot tesz a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 25. pontja annak érdekében történő módosítására, hogy biztosítsa a javasolt élelmiszereszköz számára szükséges kiegészítő finanszírozást. A 2008-as évre vonatkozó sürgős segélyre képzett tartalékalap kötelezettségvállalási előirányzatainak egyszeri emelését a három intézménynek a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítására vonatkozó együttes nyilatkozata útján teszik hivatalossá.

-  A költségvetési hatóság beépíti a 2008. és a 2009. évi költségvetésbe a szükséges módosításokat. A 2008. évi költségvetésbe egy további 240 millió eurós összeget állít be kötelezettségvállalásokban a sürgős segélyre képzett tartalékalap jogcímcsoportba, továbbá beillesztésre kerül egy élelmiszereszközre vonatkozó költségvetési sor. A 2009. évi költségvetésbe az élelmiszereszköz finanszírozása céljából 490 millió eurót állít be kötelezettségvállalásokban, 450 millió eurót pedig kifizetésekben. A Stabilitási Eszköz költségvetési sor (a 19 06 01 01. költségvetési sor) tekintetében a kötelezettségvállalások 2009-ben 70 millió euróval, 134,769 millió euróra csökkennek.

-  A Bizottság a sürgős segélyre képzett tartalékalapból történő átcsoportosításra vonatkozó megfelelő kérelmeket 2008-ban és 2009-ban nyújtja be.

-  A 2010. év tekintetében a 4. fejezeten belül elfogadott átcsoportosításokat a Bizottság az intézményközi megállapodás 46. pontjával összhangban beilleszti a 2010–2013-as időszakra vonatkozó, 2009 januárjában benyújtandó pénzügyi programozásba.

-  Az élelmiszereszköz esetében a kifizetés ütemezése várhatóan a következők szerint alakul: 2009-ban 450 millió EUR, 2010-ben 350 millió EUR, 2011-ben és az azt követő években pedig 200 millió EUR, figyelemmel a költségvetési hatóság által az egyes éves költségvetési eljárások keretében adott jóváhagyásra.

* * *

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság – ebben a kivételes esetben és kizárólag a 2008. évre vonatkozóan – megállapodik a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 25. pontja annak érdekében történő módosításáról, hogy 2008-ban a sürgős segélyre képzett tartalékalap összegét 479 218 000 euróra növeljék. Kijelentik, hogy az intézményközi megállapodás 25. pontjának e szelektív módosítása semmilyen módon nem teremt precedenst.

* * *

A három intézmény megállapodik abban, hogy az intézményközi megállapodásnak a sürgős segélyre képzett tartalékalap tekintetében történő módosítására oly módon kerül sor, hogy az intézményközi megállapodás 25. pontja első albekezdésének végére az alábbi mondatot illesztik:"

Ezen összeget a 2008. év tekintetében kivételesen 479 218 000 euróra kell emelni, változatlan árakon.

* * *

Az ezen együttes nyilatkozatban foglalt megállapodást a költségvetési vonatkozásokról szóló vonatkozó részek módosítása útján kell beépíteni az élelmiszereszközről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletbe, a szöveg első olvasatban történő véglegesítése céljából. A Bizottság biztosítja a megfelelő technikai segítségnyújtást.

_____________________

Nyilatkozatok

1.  A közösségi támogatás összehangolása (az élelmiszereszköz és az EFA)

"Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság újólag megerősíti az összhang és a következetesség fontosságát a fejlesztési támogatás – és különösen az alapok felhasználása – tekintetében.

Tekintettel arra, hogy az AKCS-országok mind az Európai Unió általános költségvetéséből, mind az Európai Fejlesztési Alapból uniós támogatásban részesülhetnek, a három intézmény kijelenti, hogy a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz (a továbbiakban: élelmiszereszköz) felhasználása során – a szinergia és a lehetséges eredmények maximalizálása érdekében – különös figyelmet kellene fordítani az említett különböző forrásokból származó támogatások összehangolására.

Az érintett AKCS-partnerországokat ezzel összefüggésben arra kellene ösztönözni, hogy az élelmiszereszközben előirányzott célkitűzésekkel való összhangot és kiegészítő jelleget biztosítandó, szükség szerint igazítsák ki az EFA alapján folytatandó jövőbeli együttműködésre vonatkozó programozásukban rögzített célokat és prioritásokat.

A Bizottság felkérést kap, hogy nyújtsa be az EFA által finanszírozott azon programok jegyzékét, amelyek az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos elemeket tartalmazhatnak."

2.  A közösségi támogatás láthatóságának javítása

"Az Európai Parlament és a Tanács hangsúlyozza, hogy az Európai Unió számára jogosan fontos szempont a harmadik országoknak nyújtott közösségi támogatás láthatósága, és azt teljes mértékben figyelembe kell venni a többéves adományozás összefüggésében. Az EU külső fellépése iránti, a nyilvánosság és politika által nyújtott támogatottság fenntartása érdekében a Bizottságot felkérik arra, hogy a 2010. évi előzetes költségvetés-tervezettel nyújtson be jelentést, felsorolva azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja – a hatékonyság és az eredményesség csökkenésének veszélye nélkül – az EU külső segítségnyújtása láthatóságának javítása volt, különösen amikor a segítségnyújtást nemzetközi szervezeteken keresztül hajtották végre."

3.  A kohéziós politika végrehajtása

Az Európai Parlament elismeri, hogy az előirányzatok visszatérő kihasználatlanságának elkerülése és a kifizetési előirányzatok kötelezettségvállalási előirányzatokhoz viszonyított megfelelő alakulásának biztosítása érdekében szerkezeti fejlesztésekre és egyszerűsítő intézkedésekre van szükség, ahogy arra jelentéseiben a Számvevőszék is emlékeztetett."

4.  Ügynökségek

"Az Európai Parlament és a Tanács egyetértett az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport létrehozására vonatkozó bizottsági javaslattal, és kéri, hogy az első ülésre a lehető leghamarabb kerüljön sor."

5.  Kifizetési előirányzatok

"Az Európai Parlament és a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be költségvetés-módosítást, amennyiben a 2009. évi költségvetésben szereplő előirányzatok nem elégségesek az 1a. alfejezet (Versenyképesség a növekedés és foglalkoztatás szolgálatában), az 1b. alfejezet (Kohézió a növekedés és foglalkoztatás szolgálatában) – amennyiben a strukturális politikák végrehajtásának lehetséges felgyorsítására figyelemmel a jelenlegi jogi kereten belül indokolt –, a 2. megnevezés (Természeti erőforrás megőrzés és gazdálkodás) és a 4. megnevezés (Az EU mint globális partner) fedezésére.

Az Európai Parlament és a Tanács ezzel összefüggésben meg fogja vizsgálni az új kezdeményezésekre – különösen a gazdasági válsággal kapcsolatos kezdeményezésekre – irányuló esetleges bizottsági javaslatok megfelelő finanszírozását."

______________________

EGYOLDALÚ NYILATKOZATOK

A.  Az Európai Parlament nyilatkozatai

1.  A 4. megnevezés értékelése

"Az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy a költségvetés felülvizsgálatának keretében nyújtsa be a 4. megnevezés területének helyzetértékelését, hogy többéves viszonylatban lehessen tanulmányozni és felülvizsgálni az EU által globális partnerként betöltött szerepet."

2.  Kifizetések és a kohéziós politika végrehajtása

"Az Európai Parlament mély aggodalmát fejezi ki a kifizetések rendkívül alacsony, messze a többéves pénzügyi keret alatti szintjével kapcsolatban, amely nem felel meg azon valós kihívásoknak, melyekkel az Európai Unió gazdasági válsághelyzet esetén néz szembe.

Különös aggodalommal tölti el, hogy a kohéziós politika esetében elfogadhatatlanul alacsony az előirányzatok végrehajtási szintje, jóllehet e politika az Európai Unió egyik alapvető politikáját jelenti.

Felkéri a Bizottságot és az ezen előirányzatok végrehajtásáért felelős tagállamokat, hogy tegyenek meg minden lehetséges intézkedést az előirányzatok megfelelő végrehajtásának biztosítására."

B.  A Bizottság nyilatkozata

A 4. megnevezés értékelése

"Figyelembe véve, hogy a 4. megnevezés 2009. évi kiadási plafonja alatt egyáltalán nincs tartalék, a Bizottság elismeri, hogy a váratlan válságokra való reagálási képesség meglehetősen korlátozott, és ezért vállalja, hogy a 4. megnevezés területének helyzetértékelését – amennyiben szükséges, a megfelelő javaslatokkal kísérve – 2009 folyamán a költségvetési hatóság elé terjeszti, figyelemmel a politikai helyzet alakulására és a költségvetés végrehajtására."

________________________

A Tanács nyilatkozata a 2/2009 sz. módosító indítványról

"A Tanács kijelenti, hogy az a tény, hogy jóváhagyja a Bizottságnak a leginkább rászoruló személyeket szolgáló programra vonatkozó, a 2/2009 sz. módosító indítványban szereplő javaslatát, nem érinti a jogalap jelenleg folyamatban levő vizsgálatának eredményét.

Az iskolagyümölcs-programhoz kapcsolódó sor törlése megfelel a Tanács azon hagyományos álláspontjának, hogy a jogalap elfogadását megelőzően ne hozzanak létre új költségvetési sort. Ez nem érinti a jogalap jelenleg folyamatban levő vizsgálatának eredményét."

________________________

Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália egyoldalú nyilatkozata a többnyelvűségről

"Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália, újólag megerősítve a többnyelvűség és a nyelvekkel szembeni egyenlő bánásmód elvei melletti elkötelezettségét, aggodalmának ad hangot a nyelvi sokféleség megőrzésének a Bizottság általi kezelése miatt, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak, valamint az Európai Unió minden intézményének és szervének gondoskodnia kell arról, hogy ezen elvek teljes körű alkalmazását elégséges eszközökkel biztosítsák."

(1) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) E napon elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0515. (5) E napon elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0516. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0174. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0175. (8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0335. (9) HL L 136., 1999.5.31., 1. o. (10) COM(2008)0450, 2008. július 18.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása a 2001. november 16-án Fokvárosban együttesen elfogadott, a mobil berendezésekkel kapcsolatos nemzetközi érdekekről szóló egyezménynek és az egyezmény légi járművekkel kapcsolatos kérdéseiről szóló jegyzőkönyvnek az Európai Közösség részéről történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló módosított javaslatról (COM(2008)0508 – C6-0329/2008 – 2008/0162(CNS))

P6_TA(2008)0623 A6-0506/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló módosított javaslatra (COM(2008)0508),

–   tekintettel az EK-Szerződés 61. cikkének c) pontjára és 300. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikkének (3) bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6–0329/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság véleményére (A6-0506/2008),

1.   jóváhagyja az egyezmény és a jegyzőkönyv megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési tervről (2007–2010) (2008/2098(INI))

P6_TA(2008)0624 A6-0463/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 18., 136., 145., 149. és 150. cikkére,

–   tekintettel a "Mobilitás – eszköz a több és jobb munkahely érdekében: Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007–2010)" című, 2007. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2007)0773),

–   tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelvre(2),

–   tekintettel a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló, 2004. december 15-i 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–   tekintettel a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendeletre(4),

–   tekintettel a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1972. március 21-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK tanácsi rendeletre(5),

–   tekintettel "A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül" című, 2007. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2007)0359),

–   tekintettel a szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó bizottsági cselekvési tervről szóló 2007. január 25-i zárójelentésre (COM(2007)0024),

–   tekintettel a szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó bizottsági cselekvési tervről szóló, 2002. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2002)0072),

–   tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet "Az Európai Unióról szóló 2007-es gazdasági felmérés: a földrajzi foglalkoztatási mobilitás akadályainak elhárítása" című dokumentumára, és különösen annak 8. fejezetére,

–   tekintettel a fiatal önkéntesek európai mobilitásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0424),

–   tekintettel a 2007–2010-es időszakra vonatkozó, 2006 júniusában elfogadott EURES iránymutatásra (EURES-iránymutatások),

–   tekintettel a Bizottság által 2007. március 16-án benyújtott, "Úton az egységes európai munkaerőpiac felé: az EURES hozzájárulása" című 2004–2005. évi EURES tevékenységi jelentésre (COM(2007)0116),

–   tekintettel az "Úton az egységes európai munkaerőpiac felé: az EURES hozzájárulása" című 2004–2005. évi EURES tevékenységi jelentésre vonatkozó B6-0136/2007. számú szóbeli választ igénylő kérdést követően elfogadott, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányát a Tanács ülésén képviselők 2000. december 14-i állásfoglalására a mobilitási cselekvési tervről(7),

–   tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a Bizottság "Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában" című 2008. július 2-i közleményére (COM(2008)0412),

–   tekintettel a 2006-os 261. sz. különleges Eurobarometer felmérésre az Európai Foglalkoztatási és Szociális Politkáról, amely szerint az uniós polgárok a mobilitást egyre fontosabbnak tartják,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A6-0463/2008),

A.   mivel a mozgás és tartózkodás szabadsága rögzítve van az EK-Szerződés 18. és 43. cikkében, és mivel a mobilitásnak az oktatás és képzés területén való ösztönzése a 149. és 150. cikkeiben elő van írva,

B.   mivel a foglalkoztatási mobilitás a lisszaboni stratégia célkitűzései megvalósításának kulcsfontosságú eszköze, de az Unióban még mindig nagyon alacsony, még a nők körében is,

C.   mivel a munkavállalók uniós szintű, biztonságos mobilitása a Szerződés által az uniós polgárok számára biztosított alapvető jogok egyike, az európai szociális modell alappillére, valamint a lisszaboni stratégia megvalósításának egyik fő eszköze,

D.   mivel a társadalombiztosítási rendszerek összehangolásáról és végrehajtásáról szóló közösségi jogszabályokat szükség esetén úgy kellene módosítani, hogy tükrözzék a mobilitás új formáit, és biztosítsák, hogy az uniós migráns munkavállalók nem veszítik el a szociális védelmet,

E.   mivel jelenleg a keresőképes korú polgárok mintegy 2%-a a hazájától különböző tagállamban él és dolgozik, és mivel az EU összes migránsainak mintegy 48%-a nő,

F.   mivel a Bizottság létrehozta az uniós polgárok mobilitásának előmozdításával foglalkozó magas szintű szakértői csoportot, amelynek fő célja olyan intézkedések meghatározása, amelyek segítségével fokozni lehet a fiatalok mobilitását, növelni lehet a szakmai képzés terén megvalósuló mobilitás támogatását, illetve erősíteni lehet a művészek, vállalatvezetők és önkéntesek mobilitását,

G.   mivel a megújított szociális menetrend szorosan érinti a mobilitás kérdését, meghatározza annak lehetőségeit és a hozzáférés, illetve a közösségvállalás alapelveit,

H.   mivel a dinamikus munkaerőpiac komoly kihívásokat jelent a munkavállalók, és különösen a kisgyermekes nők számára, és arra kényszeríti őket, hogy vagy szakmai, vagy családi életük kárára kompromisszumokat kössenek,

I.   mivel a tagállamok társadalombiztosítási rendszereinek elégtelensége folytán a nők nehézségekkel kénytelenek szembe nézni terhességük, a gyermek nevelése és a karrierlehetőségek tekintetében,

J.   mivel a munkavállalók szabad mozgása továbbra is a Szerződés által biztosított négy alapvető szabadságjog egyike; mivel a közösségi jogalkotásban jelentős előrelépések történtek a mozgás szabadságának biztosítása céljából, különösen a szociális szolgáltatások körében, ami megkönnyíti a munkavállalók családtagjainak mobilitását az Európai Unión belül; mivel a nemzetek közötti mobilitást akadályozó, még létező jogi és adminisztratív korlátokat fel kell számolni; mivel még többet kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók tisztában legyenek jogaikkal és érvényesítsék azokat;

K.   mivel az Európai Parlament számos állásfoglalásban mutatott rá az uniós állampolgárok mobilitása és származási országukon kívül történő letelepedésre vonatkozó joga előtt álló akadályokra, és javasolt megoldásokat azok eltörlésére, mivel a mobilitás a munkavállalók és családjuk összes tevékenysége és szükséglete tekintetében a mindennapi élet megkönnyítését foglalja magában,

L.   mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az akadályok beazonosítása és a megoldási javaslatok bemutatása nem elegendő az akadályok elhárítására és a szabad mozgás ellen ható problémák végleges megszüntetésére; mivel a múltban a közösségi intézmények számos dokumentuma foglalkozott ezekkel a problémákkal és javasolt korrekciós intézkedéseket, ezek megvalósítására azonban még nem került sor;

M.   mivel a Parlament a fenti esetekben megállapította, hogy a szükséges intézkedések alkalmazására irányuló akarat nem mindig annyira erős, mint amekkora jelentőséget a polgárok a mobilitás adminisztratív és jogi akadályai eltörlésének tulajdonítanak,

N.   mivel a Parlament több ízben kifejezte véleményét erről – az uniós állampolgárok életét közvetlenül érintő – témáról; mivel abból adódóan, hogy a Parlamentet közvetlen, demokratikus választások keretében az állampolgárok választják meg, az intézmény továbbra is aktívan munkálkodik azon, hogy megoldást találjon minden olyan problémára, amellyel az állampolgároknak szembe kell nézniük, amikor szabad mozgásra vonatkozó jogukat kívánják gyakorolni az Európai Unió területén,

O.   mivel a Parlament átérzi azt, hogy a tagállamok polgárainak unióspolgárság-tudata részben a belső piacon való munkavállalás lehetőségéből táplálkozik, és ezért nem csupán a gazdasági érdek kell, hogy hajtóereje legyen a mobilitás ösztönzésének, hanem az a cél is, hogy az uniós polgárok az uniós polgárság tudatát erősítsék,

1.   üdvözli a Bizottság kezdeményezését, és ismételten kiemeli a mobilitás jelentőségét az EU munkaerőpiacának megerősítése és a lisszaboni célkitűzések megvalósítása szempontjából, legyen szó akár a munkaerőpiacon belüli, akár a tagállamok és régiók közötti mobilitásról; támogatja a cselekvési terv elindítását, és kéri, hogy rendszeresen tájékoztassák az ennek keretében megvalósítandó tevékenységek előrehaladásáról;

2.   üdvözli a Bizottságnak a mobilitás méltányos alapokon – többek között az illegális foglalkoztatás és a szociális dömping megakadályozásával – történő előmozdítására irányuló kezdeményezését;

3.   üdvözli a fiatal önkéntesek európai mobilitásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem biztosított kellő időt a Parlament számára, hogy véleményt nyilváníthasson a javaslattal kapcsolatban az ajánlás elfogadása előtt;

4.   megjegyzi, hogy az Önkéntesség európai éve hatékony eszköz lenne a fiatal önkéntesek Európa-szerte megvalósuló mobilitásáról szóló tanácsi ajánlásban foglalt fellépések végrehajtására;

5.   úgy véli, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell a munkavállalók mobilitásának valamennyi közösségi politikába történő bevezetését, különösen azokba, amelyek a belső piac kiteljesítésével, a munkavállalók védelmével, a kiküldött munkavállalókra vonatkozó szabályokkal és a nem biztonságos munka elleni védelemmel kapcsolatosak, és amelyek kihathatnak az uniós mobilitásra vagy küzdhetnek a megkülönböztetés ellen; kéri a Bizottságot, hogy kezelje a foglalkoztatási mobilitást elsőbbséget élvező horizontális politikaként, amely a tagállamokban magában foglalja a közösségi politikák valamennyi vonatkozó területét, és minden szinten bevinja a hatóságokat;

6.   hangsúlyozza, hogy a munkavállalók mobilitása azon az alapvető elven alapul, amely biztosítja a személyek szabad mozgását a belső piac keretében, az EK-Szerződésben foglaltak szerint;

7.   kéri a Bizottságot, hogy a foglalkoztatási mobilitás további ösztönzésére hosszú távú mobilitási stratégiát készítsen, amely figyelembe veszi a munkaerőpiac igényeit, a gazdasági trendeket és az EU bővítési kilátásait, hiszen csak egy hosszú távú stratégia tudja egyszerre garantálni a munkaerő szabad áramlásának konfliktusmentességét, és megfelelő módon kezelni az agyelszívás jelenségét;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a szabad mozgásra vonatkozó jog gyakorlásával élni kívánó mobil női munkavállalók különleges igényeit és tegyen konkrét lépéseket annak érdekében, hogy az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv négy terültén ezeket az igényeket kielégítsék;

9.   sürgeti a Bizottságot, hogy tegye prioritássá az adminisztratív gyakorlatok egyszerűsítését és a nemzeti intézmények és hatóságok közötti adminisztratív együttműködést azok összekapcsolódását lehetővé téve, mivel a tagállamok közötti problémák hatékony megoldásában döntő szerepet játszik e szervek kapcsolata; ezenkívül úgy véli, hogy a tagállamoknak szigorúan fel kell lépniük a földrajzi mobilitás korlátai, illetve az azt nehezítő minden jogi és adminisztratív akadály ellen európai, nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint a szakmai előmenetel során a mobilitáshoz kapcsolódó tapasztalatok, társadalombiztosítási vagy nyugdíjjogosultság el nem ismerése ellen, különösen a kis- és középvállalkozások körében;

10.   úgy gondolja, hogy a Bizottság cselekvési terve foglalkozik a mobilitás főbb aspektusaival, azonban több fellépésre van szükség, különösen az oktatási rendszerek és a munkaerőpiac közötti kapcsolat szorosabbá tétele, a mobilitásról szóló, megfelelő tájékoztatás biztosítása, a mobilitásra az idegennyelv-oktatáson keresztül felkészülő munkavállalók és családjuk által megszerzett nyelvismeretek szinten tartása tekintetében, valamint nem utolsósorban a szakképzés és a tanulási rendszerek területén;

11.   felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő az idegennyelv-oktatást (különösen a felnőttek számára), hiszen a nyelvi korlát a munkavállalók és családjuk mobilitása elé háruló egyik legfőbb akadály;

12.   úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy az egyik tagállamból másikba költöző polgárok munkajogait és kollektív szerződéseit teljes mértékben tiszteletben tartják az adott állam állampolgárai és a nem állampolgárok közötti megkülönböztetés nélkül; úgy véli, hogy ennek érdekében a Bizottság intézkedéseinek arra kellene összpontosítaniuk, hogy a migráns polgárok számára egyenlő bánásmódot biztosítsanak, és azok ne váljanak olcsó munkaerővé;

13.   a képzés és a munkaerőpiac közötti szorosabb kapcsolat kialakítása érdekében, arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e témában forduljanak az ágazati tanácsadó bizottságokhoz; úgy véli, hogy az ipar és a kereskedelem rendszeres tájékoztatást nyújthat a mobilitás számára leginkább nyitott foglalkozásokról;

14.   úgy véli, hogy az összes területre kiterjedő hosszú távú foglalkoztatási mobilitás döntő szerepet játszhat a lisszaboni stratégia gazdasági növekedéssel és hatékonyabb foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzéseinek előmozdításában, amennyiben azt a munkavállalók szociális biztonságának és a szakszervezetek jogainak biztosításával ötvözik a tagállamok hagyományaival és szokásaival összhangban; véleménye szerint a foglalkoztatási mobilitás javulása az Európai Unióban – a munkakörülmények, az oktatási programok és a szociális védelmi rendszerek javítása mellett – választ jelenthet számos jelenlegi fejleményre, és jelentősen fokozhatja az erőfeszítéseket a globális gazdaság, az öregedő lakosság és a munkaerőpiac gyors átalakulása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a mobilitás szociális, gazdasági és környezeti vonatkozásait figyelembe kell venni;

15.   meggyőződése, hogy a foglalkoztatási mobilitás megfelelő eszköz a lisszaboni stratégia gazdasági és szociális dimenziójának megerősítésére, amelyet a lehető legjobban kell kidolgozni annak érdekében, hogy a megújult szociálpolitikai menetrend célkitűzései megvalósuljanak, és számos kihívással szemben fel lehessen lépni, úgymint a globalizáció, az ipar átalakulása, a technológiai haladás, a demográfiai fejlődés, valamint a migráns munkavállalók integrációja; meggyőződése továbbá, hogy az életpályák és ágazatok közötti (szakmai) mobilitás révén a munkavállalók korszerűsíthetik és átalakíthatják ismereteiket és képességeiket, ezáltal új karrierlehetőségeket aknázva ki;

16.   ismételten hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási mobilitás a lisszaboni stratégia célkitűzésein és a rugalmas biztonság terén a Bizottság 2007. június 27-i közleményében javasolt nyolc elven keresztül a belső piac hatékony működésének kulcsfontosságú eszköze; ezért kéri a tagállamokat, hogy egyrészről a rugalmas biztonság hangsúlyozása érdekében, másrészről a munkavállalók biztonságának védelmében hozzanak megfelelő intézkedéseket, szem előtt tartva a megújított szociális menetrend alapelveit a lehetőségekről, hozzáférésről és a szolidaritásról;

17.   felhívja a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy szüntessék meg a női munkavállalók mobilitása előtt álló akadályokat azáltal, hogy többek között egyenlő hozzáférést biztosítanak a kvalifikációt igénylő és magasabb pozíciókhoz, valamint biztosítják az egyenlő bérezést, a rugalmas munkaidőt, az egészségügyi ellátásokat és gyermekfelügyeleti szolgáltatásokat, a jó minőségű oktatási lehetőségeket, a hordozható nyugdíjjogosultságot és a nemi alapú sztereotípiák felszámolását;

18.   javasolja a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi hatóságoknak, hogy "nőbarátabb" munkaerőpiac megteremtése, valamint a munkahelyi és családi élet jobb összeegyeztetése érdekében mozdítsák elő a különleges foglalkoztatást, képzést, valamint az oktatási, távoktatási és nyelvoktatási programokat;

19.   felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti foglalkoztatási és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos programjaikban tegyék prioritássá a foglalkoztatási és földrajzi mobilitást;

20.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban fenntartják a munkaerő-piaci korlátozásokat az új tagállamokból származó munkavállalókkal szemben, annak ellenére, hogy a gazdasági elemzések és a statisztikai adatok nem igazolják e korlátozásokat, és polgáraik és kormányaik félelmeit sem támasztják alá; felszólítja a Tanácsot, hogy gondoskodjon a közösségi intézmények, és különösen a Parlament nagyobb mértékű bevonásáról, és arról, hogy azok kövessék szorosabban nyomon a tagállamokat arra feljogosító eljárást, valamit annak indokolását, hogy átmeneti időszakot alkalmazzanak az új tagállamok polgárainak munkaerőpiacukhoz való hozzáférése tekintetében az adott tagállamok csatlakozását követő első évektől kezdődően;

21.   hangsúlyozza, hogy a munkavállalók mobilitására bizonyos munkaadóknak nem olyan lehetőségként kellene tekinteniük, amely révén csökkenthetik a béreket és a munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat, vagy általában ronthatják a munkakörülményeket; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket, amelyek nem csupán a megkülönböztetés minden formáját számolják fel, hanem a lehető legjobb körülményeket biztosítják a migráns munkavállalók és családjuk számára;

22.   aggodalmát fejezi ki a tagállamok által indított olyan kezdeményezések miatt, amelyek célja a bevándorlásra, illetve a munkavállalók szabad mozgása alapelvének értelmezésére és alkalmazására vonatkozó belső jogi keretük olyan irányban történő módosítása, amely ellentétes a hatályban lévő közösségi szabályok szövegével és szellemével; kéri az efféle gyakorlatok azonnali megszüntetését, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek összetett integrációs programokat az uniós polgárok integrációja és annak érdekében, hogy a szabad mozgás joga, adott esetben a származási tagállammal együttműködésben, az országukban valóban megvalósuljon;

23.   kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy működjenek együtt olyan polgárokra és családjaikra irányuló társadalmi visszaintegrálási programok kidolgozásában, megvalósításában, nyomon követésében és értékelésében, akik visszatérnek származási országukba, miután más tagállamban dolgoztak;

24.   elismeri, hogy míg a mobilitás a befogadó országok munkaerőhiányára választ jelenthet, a kibocsátó országokban munkaerőhiányt okozhat; felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy az inaktív népesség minden országban jelentős munkaerő-tartalékot kínál, melynek mobilizálása európai és tagállami szintű forrásokat egyaránt kíván;

25.   felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy az Európai Unióban még mindig számos adminisztratív vagy jogi akadály áll a foglalkoztatási mobilitás, valamint a képesítések és a szakmai tapasztalat kölcsönös elismerése előtt; megerősíti azon elkötelezettségét, hogy megoldásokat találjon e problémákra, és kéri a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a közösségi joggal össze nem férő korlátozásokat, és lépjen fel ellenük;

26.   arra ösztönzi a tagállamokat, hogy még az ellátó, közegészségügyi, szociális és adórendszerekre vonatkozó új nemzeti jogszabályok végrehajtása előtt készítsenek a foglakoztatási mobilitásból eredő esetleges problémákra rávilágító, szélesebb körű hatástanulmányt;

27.   úgy véli, hogy a határmenti munkavállalók különleges helyet foglalnak el az európai foglalkoztatási mobilitásban;

28.   határozottan kéri, hogy a tagállamok gyorsítsák fel az európai képesítési keretrendszer (EKK) megvalósításának folyamatát; úgy gondolja, hogy – jóllehet e hivatkozási rendszer harmonizációja 2010-re van előirányozva – az összes tagállamban történő gyorsított megvalósítása csökkentheti a munkavállalók előtt jelenleg álló akadályokat;

29.   üdvözli a Bizottság EUNetPaS-szal kapcsolatos kezdeményezését mint a tagállamok és az uniós érdekelt felek ösztönzésére tett első lépést, hogy erősítsék a betegek biztonsága terén folytatott együttműködést; ugyanakkor megjegyzi, hogy az EU területén még mindig eltérők az egészségügyi dolgozókra vonatkozó szabályozások, és felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat és az egészségügyi dolgozókkal foglalkozó szabályozó hatóságaikat az információk megosztására, valamint az egészségügyi dolgozókra vonatkozó, egységes akkreditálási rendszerek létrehozására a betegek biztonságának az EU egész területére kiterjedő biztosítása érdekében;

30.   tudomásul veszi, hogy nem létezik a szakképesítések összehasonlítására, honosítására és elismerésére vonatkozó, uniós szintű keret, ami súlyosan akadályozza a nemzetközi mobilitást; üdvözli az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést;

31.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkaadók és a kereskedelmi képviselők lehető legnagyobb mértékű részvételét az európai képesítési keretrendszer végrehajtásában, valamint hogy ennek révén a szakképesítések elismerésére irányuló rendszer hatályba léphessen a munkaerőpiacon;

32.   felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és az iparágakat, hogy kezdeményezzenek vitát a fizetési táblázatok és az európai képesítési keretrendszerben meghatározott különböző szintű szakképesítések összehangolása érdekében, hogy a munkavállalók képzettségének megfelelő bérszintekkel biztosítható legyen a foglalkoztatási mobilitás;

33.   tevékeny együttműködésre ösztönzi az oktatási szerveket a tagállamok által meghatározott normáknak megfelelő, formális, informális és nem formális oktatás révén szerzett végzettségek és szakmák kölcsönös elismerése terén; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok teljes körűen alkalmazzák az európai képesítési keretrendszert és megfelelően nyomon kövessék a szakoktatásra és -képzésre vonatkozó kreditátváltási kezdeményezés (ECVET) eljövendő kezdeményezéseit, így a nemzeti oktatási rendszerek és az élethosszig való tanulási program szintjeibe történő besorolás lehetővé tegye a mobil munkavállalók számára képzésük folytatását; támogatja a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint az Europass fejlesztésének a képesítések munkaadók általi könnyebb értelmezhetőségét kell megcéloznia; kiemeli az Euraxess szolgáltatások értékét;

34.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok nem biztosítanak kellő prioritást, illetve megfelelő forrásokat az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos stratégiák kidolgozása és megvalósítása számára; sürgeti a tagállamokat, hogy a strukturális alapokban, és különösen az Európai Szociális Alapban rendelkezésre álló forrásokat aktívabban használják fel az ilyen rendszerek kidolgozására és megvalósítására;

35.   felkéri a Bizottságot, hogy csökkentse a jogi és adminisztratív akadályokat, és kiemeli, hogy javulást kell elérni az elismerési rendszer és a társadalombiztosításhoz való jog megszerzése, illetve a nyugdíjak hordozhatóságának tekintetében;

36.   úgy véli, hogy a társadalombiztosítási rendszerek átjárhatósága jobban összehangolható a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 1408/71/EGK és a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9), valamint a kétoldalú megállapodások alapján;

37.   sürgeti a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az 1408/71/EGK rendeletet és a 883/2004/EK rendeletet (2009-től alkalmazandó), valamint a társadalombiztosítással és a bármely egyéb juttatással kapcsolatos ügyekre vonatkozó jogszabályokat; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy haladéktalanul foglalkozzon a társadalombiztosítással, nyugdíjjal és egészségüggyel foglalkozó petíciókban és panaszokban visszatérő problémákkal; támogatja a Bizottság európai betegbiztosítási kártya elektronikus változatának bevezetésére irányuló terveit; javasolja az E106 nyomtatvány elektronikus változatának bevezetését;

38.   kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az EU elismert önkéntes programjainak nem uniós résztvevőire vonatkozó vízumpolitikáját azzal a céllal, hogy különösen az EU szomszédos országaiból érkező önkéntesekkel kapcsolatban liberálisabb vízumrendszert vezessen be;

39.   úgy véli, hogy a mobilitás új formái miatt elemezni kell a hatályban lévő szabályozást, az előírások aktualizálása, valamint az európai foglalkoztatási piacon tapasztalható, új, rugalmas körülményekhez való hozzáigazítása céljából; figyelembe véve a munkavállalók jogainak biztosítása mellett a migráns munkavállalókat és családjukat sújtó további problémákat is; kiemeli ugyanakkor, hogy minden tagállamban ellenőrizni kell a munkavállalók szabad mozgására és a munkavállalók és családjuk tartózkodási jogára vonatkozó közösségi szabályozás hatékony megvalósítását; úgy véli, hogy adott esetben ajánlásokat kell készíteni a jogalkotási és operatív keretek javítására;

40.   meg kívánja vitatni a társadalombiztosítási rendszerhez fűződő problémákat, különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, illetve azt, hogy egyes esetekben a munkavállalók mobilitása szociális kedvezmények elvesztésével jár; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, szükség van-e a 883/2004/EK rendelet, az 574/72/EGK végrehajtási rendelet és a kapcsolódó adminisztratív gyakorlatok módosítására, hogy azok jobban megfeleljenek a munkavállalói mobilitás változásainak és új formáinak, köztük a rövid távú munkavállalói mobilitásnak;

41.   úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia az adómegállapodások és a szociális biztonsági rendszerekről szóló új rendelet (883/2004/EK rendelet) összehangolásának hiányából fakadó, mobilitást gátló tényezőket;

42.   támogatja a Bizottság cselekvési tervét, amelynek célja, hogy javaslatot tegyen a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló irányelv tökéletesítésére, mivel a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek egyre nagyobb bővülésével a munkavállalók számára kedvező hordozhatósági szabályokat kell kidolgozni; ennek fényében felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a foglalkoztatói nyugdíjak hordozhatóságáról szóló új javaslatot;

43.   úgy véli, hogy a (pl. gyermekekkel és/vagy eltartott családtagokkal rendelkező) családos férfi vagy női munkavállalók mobilitása nagymértékben függ a szolgáltatások elérhetőségétől és megfizethetőségétől (pl. gyermek- és idősgondozás, oktatási intézmények, napközi ellátóhelyek, különleges szolgáltatások); úgy véli ugyanakkor, hogy a foglalkoztatási mobilitásnak elő kell mozdítania az önmegvalósítást, és javítania kell az élet- és munkaminőséget;

44.   úgy véli azonban, hogy a nemzeti hatóságok közötti és az európai egészségbiztosítási kártya elektronikus verziójának bevezetésére vonatkozó információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje tökéletesítését célzó javaslatot az adatok megfelelő védelme mellett kell végrehajtani; a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy e személyes adatokat kizárólag a szociális biztonsághoz kapcsolódó célokra használják, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az érintett fél kifejezett felhatalmazást adott; több információt szeretne erről a kezdeményezésről, és arról, hogy ez miként járul hozzá a foglalkoztatási mobilitás javításához; kéri a Bizottságot, hogy elemezze és támogassa egy olyan egységes európai kártya közeljövőben történő bevezetésének lehetőségét, amely tartalmazná a tulajdonosa által befizetett járulékokkal és az illető szakmai tevékenységeinek helyszínéül szolgáló tagállamokban fennálló szociális jogaival kapcsolatos összes információt;

45.   támogatja a TRESS-hálózat tevékenységeit, és kéri, hogy a hálózat folytassa a különféle mobilitási modellek tanulmányozását a közösségi jogalkotás ehhez való igazítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy e hálózatba vonja be a munkáltatókat és a szakszervezeteket, hiszen gyakran éppen a munkáltatók segítik a munkavállalókat a társadalombiztosítási hivatalos ügyintézés vagy az alkalmazásukhoz szükséges papírok beszerzése során; hangsúlyozza, hogy az EURES-féle adatbázisokhoz való hozzáférésnek a lehető legkönnyebbnek kell lennie, rendszeresen frissíteni kell őket, és biztosítani kell az információkhoz való minél szélesebb körű hozzáférést; úgy véli, hogy az EURES hálózatnak strukturális és intézményi szinten együtt kellene működnie a TRESS-hálózattal;

46.   továbbra is támogatja az EURES-hálózat hozzájárulását a munkavállalók Unión belüli mobilitásának előmozdításához; ajánlja, hogy az EURES szolgáltatásai között szerepeljen az egyes ágazatok specifikus internetes portáljairól és hálózatairól szóló tájékoztatás is, és javasolja, hogy a foglalkoztatási lehetőségek tekintetében ez a hálózat működjön együtt más információszolgáltatókkal, különösen a tagállamok szakmai szervezeteivel és a nemzeti munkaügyi hatóságokkal, akik közvetlenül tudnak személyre szabott tanácsot adni a munkát keresőknek;

47.   úgy véli, hogy az EURES határokon átnyúló projekteknek prioritást kellene biztosítaniuk a határmenti hatástanulmányok elkészítésének és/vagy szemináriumok szervezésének, hogy a koordinálásról szóló 883/2004/EK rendelet hatálybalépésekor hatékony és hatásos legyen;

48.   támogatja a foglalkoztatási mobilitást illető cselekvési terv harmadik területe keretében az EURES intézményi képességeinek megerősítésére vonatkozóan kitűzött célokat; hangsúlyozza a munkaerőpiac sokféleségét és azt, hogy a munkavállalók valamennyi kategóriájához, illetve a bizottsági programban felsoroltakon túl a hátrányos helyzetű, de munkaerő-piaci szempontból kiaknázható tartalékot képező idősek és fogyatékkal élőkhöz, a más munkavállalókhoz képest speciális jogi helyzetben lévő munkavállalókhoz, az önfoglalkoztatókhoz, hosszabb kihagyás után ismét munkába álló munkavállalókhoz stb. igazított szolgáltatásokra van szükség; hangsúlyozza, hogy az EURES-hálózat révén rendelkezésre álló összes információt hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékkal élők számára;

49.   felkéri a tagállamokat, hogy munkaügyi hatóságaikon keresztül, a mobilitás erősítése érdekében biztosítsák az egyablakos ügyintézést minden munkavállaló számára, beleértve a külföldön munkát vállalni szándékozókat, hogy így egy helyen kaphassanak információt a külföldi munkavégzéshez kapcsolódó lehetőségekről, az adminisztrációs teendőkről, a szociális jogosultságokról, illetve a jogi feltételekről;

50.   támogatja az EURES átalakítását olyan mobilitással foglalkozó, általános információs portállá, amely a központi ügyfélszolgálat szerepét töltené be, ahol a potenciálisan mobil munkavállalók tájékoztatást kaphatnak a foglalkoztatási mobilitás összes vonatkozásáról, azaz nem csupán az álláshirdetésekről, a társadalombiztosításról, az egészségügyről, a nyugdíjról és a képesítések elismeréséről, hanem a nyelvi kérdésekről, a lakhatásról, a házastársak munkavállalásáról, a gyermekek iskoláztatásáról és általában a célországba történő beilleszkedésről; rámutat, hogy amennyiben szükséges, kiterjeszthető a harmadik országok polgáraira, beleértve azokat, akik még nem szerezték meg a "huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező" jogállást;

51.   teljes mértékben támogatja a létező tájékoztatási mechanizmusokat, de ugyanakkor javasolja, hogy az összes érintett weboldalt, portált stb. ellenőrizzék a hatékonyság szempontjából, és szükség esetén a felhasználóbarát működés érdekében alakítsák át, csoportosítsák át vagy harmonizálják őket;

52.   felhívja a figyelmet a vidéken, szigeten, hegyekben és a külső régiókban élő polgárok EURES-hálózathoz való hozzáférésének kérdésére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a lakosság eme rétegei számára az ezen a portálon elérhető információkhoz való hozzáférést;

53.   úgy véli, hogy a mobilitás területén újító projektek céljaira 2013-ig előirányzott 2 millió eurós kiegészítő költségvetés túl kevés, ahhoz képest, hogy minél több európai polgárt tájékoztatni kell az Unión belüli foglalkoztatási mobilitásról, valamint az Unióban a munkaerő mobilitását támogató különböző programtervezési dokumentumokban meghatározott célkitűzésekről;

54.   hangsúlyozza a munkavállalók, hallgatók, oktatók és kutatók mobilitásával kapcsolatos összehasonlítható és megbízható statisztikák szükségességét a Bizottság mobilitással kapcsolatos tudásának, valamint a fent említett cselekvési terv nyomon követésének javítására;

55.   úgy ítéli meg, hogy a lakosság nem kap elég tájékoztatást a külföldi munkavégzési időszakokból származó szakmai és karrierrel kapcsolatos előnyökről, illetve a külföldi munkavégzés munkaügyi és társadalombiztosítási feltételeiről, sem arról, hogy ez hogyan segíti elő az európai kulturális integrációt; támogatja a Bizottság erőfeszítését, hogy erről a tényezőről tájékoztassa a polgárokat;

56.   kiemeli az Európai Parlament által 2007-ben indított, a fogyatékkal élő személyek számára szervezett gyakornoki programot, valamint a 2008 őszén a Bizottság szervezésében a fogyatékkal élők számára indult gyakornoki programot; úgy véli, hogy az ilyen pozitív intézkedések előmozdítják a fogyatékkal élő személyek mobilitását és jelentős mértékben hozzájárulnak a munkába történő bevonásukhoz; felkéri a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő a megfelelő bevált gyakorlatokat nemzeti, regionális és helyi szinten;

57.   felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamoknak támogatniuk kell és meg kell osztaniuk egymással a mobilitási cselekvésekre vonatkozó legjobb gyakorlatokat és a kölcsönös tanulási kereteket, amelyeket az EU Kohéziós Alapja, különösen az Európai Szociális Alap finanszíroz;

58.   úgy véli, hogy a foglalkoztatási mobilitásról szóló információ tagállamokon belüli minél szélesebb körű terjesztése érdekében az on-line szolgáltatások mellett a tájékoztatás kiegészítő lehetőségeit is fel kell tárni és alkalmazni kell mind a tagállamokban, mind az EU régióiban; úgy véli, hogy létre kell hozni az EURES-hez kapcsolódó, foglalkoztatási mobilitással foglalkozó telefonos ügyfélszolgálatot, amely a munkavállalók konkrét kérdéseire azonnali válaszokkal szolgál az adott nemzeti nyelven és legalább még egy európai nyelven;

59.   továbbra is támogatja az olyan tevékenységeket, mint például az állásbörzék, a figyelmet az Unió területén található munkalehetőségekre felhívó Európa-napok, vagy a foglalkoztatási mobilitási európai partnerségek; ugyanakkor úgy véli, hogy az ilyen tevékenységekre fenntartott költségvetési keret nem elég az e téren folytatott európai fellépések népszerűsítésének célkitűzéséhez mérten;

60.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy tegyenek különbséget a művészek sajátos mobilitása és általában az uniós munkavállalók mobilitása között, figyelembe véve az előadóművészet természetét, illetve annak a sajátos munkavállalási rendszer miatti rendhagyó és kiszámíthatatlan jellegét;

61.   elismeri egyes, a kultúra vagy a sport területéhez tartozó mesterségek sajátos jellegét, ahol mind a földrajzi, mind a szakmai mobilitás lényeges; felkéri mind a Bizottságot, mind pedig a tagállamokat, hogy figyelmesen elemezzék ezt a helyzetet és tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, különösen, ami az említett ágazatokban dolgozók szociális jogait illeti, úgy, hogy mobilitásukat ne gátolják adminisztratív akadályok;

62.   üdvözli, hogy a Bizottság cselekvési terve tartalmaz a harmadik országok állampolgárai helyzetének javítására irányuló intézkedéseket; azt javasolja, hogy az integrált munkaerő mobilitási politika mindig legyen tekintettel a harmadik országból származó polgárok migrációjára;

63.   hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatáskörök tiszteletben tartása mellett szoros együttműködésre van szükség a nemzeti hatóságok között az igazságszolgáltatás és az adózás terén tapasztalható egyenlőtlenségek azonosítása és felszámolása érdekében;

64.   alapvető fontosságúnak tekinti annak tudatosítását, hogy a foglalkoztatási mobilitás elé gördített akadályokkal, valamint a vonatkozó közösségi jogszabályok megsértésével kapcsolatban panasz tehető és petíció nyújtható be;

65.   támogatja és bátorítja a méltányos mobilitás fogalmának gyakorlati megvalósítását, és kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa ennek végrehajtását, például a be nem jelentett munka és a munkakörülmények romlásának megakadályozása érdekében a munkavállalókat és munkáltatókat képviselő szervezetek bevonásával;

66.   kéri, hogy a vállalatok támogassák a munkavállalók mobilitását, például a rugalmas munkaidőn és a távmunkán keresztül;

67.   felhívja a Bizottságot, hogy keresse meg az eszközöket azon összetett akadályok elhárítására, amelyek akadályozzák a munkavállalókat abban, hogy külföldi állásajánlatokat fogadjanak el, mint például a házastárs munkavállalásának nehézsége, a lakhelyváltoztatással járó magas költségek, nemek közötti bérkülönbségek, bizonyos adókedvezmények, az nemzeti nyugdíj-és egészségbiztosítási rendszerbe, illetve a munkanélküliek számára létrehozott biztosítási rendszerbe befizetett díjak elveszítésének kockázata vagy a nyelvi akadályok; hangsúlyozza az élethosszig tartó tanulás jelentőségét, különös tekintettel a nyelvtanulás fontosságára, amely elengedhetetlen a változó munkaerőpiac igényeihez való igazodáshoz;

68.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy nyomon kövesse 2005-ben benyújtott javaslatát és a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megőrzésének javítása révén a munkavállalói mobilitás elősegítésére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló irányelvre irányuló, 2007-ben benyújtott, módosított javaslatát;

69.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a népesség rászoruló csoportjainak mobilitását, és segítsék felszámolni az e csoportok előtt álló akadályokat több jó minőségű munkahely létrehozása, a megkülönböztetés elleni küzdelem, a társadalmi kirekesztés új formáinak kezelése, a nemek közötti egyenlőség támogatása, a család védelmezése, továbbá a munkához, a lakhatáshoz és a közlekedéshez való hozzáférés hatékony biztosítása révén;

70.   hangsúlyozza, hogy a gyermekes nők a férfiakhoz képest kevésbé mobilisak, és kéri, hogy ezen egyenlőtlenség kiegyensúlyozásának kompenzálása érdekében hozzanak megfelelő intézkedéseket;

71.   támogatja a SOLVIT-ot, mivel az gyors megoldást kínál a belső piaci problémákra, valamint a munkavállalók mobilitásával kapcsolatos kérdésekre; azt javasolja, hogy bocsássanak több forrást a SOLVIT rendelkezésére;

72.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a fiatalok szakmai mobilitását fejlesztő programokat; úgy véli, hogy ezeknek a programoknak a munkáltató és munkavállaló közötti viszonyon kellene alapulniuk, illetve az állandó tartózkodási helyül szolgáló országon kívül szerzett szakmai tapasztalatok, képességek és készségek, ideértve a nyelvismeretet is, jelentette többletértéken;

73.   úgy véli, hogy mivel a diákok és a tanárok mobilitása a foglalkoztatási mobilitás alapvető eleme, több figyelmet kell szentelni az olyan kezdeményezéseknek, mint a bolognai folyamat és az Erasmus, a Leonardo da Vinci és egyéb programok, amikor sor kerül az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv végrehajtására;

74.   örömmel fogadja a Bizottság kezdeményezését, hogy a foglalkoztatási mobilitás európai szintű előmozdításában részt vevőkkel kíván konzultálni; úgy véli, hogy ez a párbeszéd növelni fogja az átláthatóságot, ösztönzi a kapcsolatok kialakítását, valamint a mobilitást elősegítő bevált gyakorlatok és innovatív megközelítések cseréjét, felgyorsítja a megfelelő mobilitás gyakorlatba ültetését, és megerősíti az erre alapozva kialakított elveket és értékeket;

75.   elismeri a Comenius, az Erasmus és a Leonardo programok hozzájárulását a fiatalok külföldi tanulmányainak megvalósulásához, és hangsúlyozza ezek jelentőségét a későbbi szakmai mobilitás szempontjából; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a programokhoz való hozzáférés kiszélesítésének lehetőségét, tekintettel a hátrányos helyzetű csoportok speciális igényeire;

76.   felhívja az európai iskolákat és egyetemeket, illetve kormányokat, hogy szilárdan kötelezzék el magukat a mobilitás jelentős fellendítése mellett, például a Bizottság által közleményében előrevetített érdekelti hálózatban való részvételükkel;

77.   úgy véli, hogy a magán- vagy állami vállalatok és oktatási intézmények közötti együttműködést erősíteni kell;

78.   utasítja elnökét, hogy juttassa el ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 255., 2005.9.30., 22. o. (2) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (3) HL L 390., 2004.12.31., 6. o. (4) HL L 149., 1971.7.5., 2. o. (5) HL L 74., 1972.3.27., 1. o. (6) HL C 187. E, 2008.7.24., 159. o. (7) HL C 371., 2000.12.23., 4. o. (8) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o. (9) HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása az egész életen át tartó tanulásnak a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő megvalósításáról – az "Oktatás és képzés 2010" munkaprogram megvalósításáról (2008/2102(INI))

P6_TA(2008)0625 A6-0455/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 149. és 150. cikkére,

–   tekintettel a Bizottság "Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében. A Tanács és a Bizottság 2008. évi közös időközi jelentése az "Oktatás és képzés 2010" munkaprogram megvalósításáról" című 2007. november 12-i közleményére (COM(2007)0703), valamint a Bizottság ehhez csatolt személyzeti munkadokumentumára (SEC(2007)1484),

–   tekintettel az európai oktatási és képzési rendszerek célkitűzéseinek nyomon követéséről szóló részletes munkaprogramjára(1), valamint e program végrehajtásának előrehaladásáról szóló közös időközi jelentésre,

–   tekintettel az oktatásról és képzésről mint a lisszaboni stratégia egyik fő hajtóerejéről szóló, 2007. november 15-i tanácsi állásfoglalásra(2),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési program létrehozásáról szóló 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–   tekintettel a Tanács az új munkahelyekhez szükséges új készségekről szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel "Az oktatási és képzési politika és gyakorlat egyre inkább tudásalapúvá tétele" című 2007. augusztus 28-i bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2007)1098),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(5),

–   tekintettel a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről szóló, 2006. február 15-i 2006/143/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(6),

–   tekintettel az európai mobilitásminőségi chartára(7),

–   tekintettel 2007. november 13-i állásfoglalására a sport szerepéről az oktatásban(8),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(9),

–   tekintettel "A felnőttkori tanulásról. Tanulni sohasem késő" című, 2008. január 16-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a bolognai folyamatról és a diákok mobilitásáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésének elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0455/2008),

A.   mivel 2010-ig az Európai Uniónak világszinten vezető szerepet kell elérnie az oktatási és szakképzési rendszerek tekintetében, ugyanis a lisszaboni folyamat további előrehaladása szempontjából az ilyen rendszerek életbevágóan fontosak,

B.   mivel az egyetemek autonómiájának növelése és elszámoltathatóságának javítása terén előrelépés történt, és mivel fokozni kell az e téren számukra nyújtott támogatást,

C.   mivel az oktatási és képzési rendszereknek biztosítaniuk kell a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséget,

D.   mivel az európai munkaerőpiacokon a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségek felszámolását, nevezetesen 2010-ig a nők 60%-os foglalkoztatási arányát célul kitűző lisszaboni stratégia sikere szempontjából elengedhetetlen, hogy a képzési és oktatási szakpolitika kiterjedjen a nemek közötti egyenlőségre,

E.   mivel a tagállamoknak együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje révén tovább kell folytatniuk országos oktatási és szakképzési rendszereik reformját,

F.   mivel az egész életen át tartó tanulásnak az Európai Parlament és a Tanács által jóváhagyott, összefüggő és átfogó stratégiáit és eszközeit a lisszaboni célok elérése és a tudásháromszög erősítése érdekében következetesen alkalmazni kell,

G.   mivel Európának magasabb szintű szaktudásra van szüksége, és mivel a kreativitást és innovációt az oktatás és képzés minden szintjén elő kell segíteni,

H.   mivel a környezetismeret és társadalomtudomány területén a jövőben szükséges szaktudást illetően előre kell gondolkodni, például azáltal, hogy az éghajlatváltozást és az egyéb környezetvédelmi kérdéseket minden tanulási módban érintjük,

I.   mivel a tananyagoknak elő kell segíteniük a diákok egyéni fejlődését azáltal, hogy magukban foglalják az emberi jogok és az európai értékek oktatását,

J.   mivel fontos európai szintű politikai célnak tekintendő az oktatási és képzési rendszerek minősége és hatékonysága, illetve az, hogy a polgárok számára elérhetőek legyenek,

K.   mivel az oktatásnak és szakképzésnek mindig tekintettel kell lennie a helyi és regionális lehetőségekre, sajátosságokra és igényekre,

1.   üdvözli a Bizottság fent említett, 2007. november 12-i közleményét, valamint az abban részletezett előrelépéseket;

2.   megjegyzi, hogy az oktatás és szakképzés terén tett fellépéseket következetesen alá kell támasztani társadalmi-gazdasági jellegű kiegészítő intézkedésekkel az európai polgárok általános életszínvonalának emelése érdekében;

3.   hangsúlyozza, hogy integrálni kell a bevándorlókat és kisebbségeket (különösen a romákat), és támogatni kell a sajátos igényekkel bíró csoportok (főleg a fogyatékkal élők és az idősebbek) beilleszkedését az oktatás minden szintjén és területén; úgy véli, hogy még több segítséget kell nyújtani a bevándorlóknak, az etnikai kisebbségeket és romákat pedig olyan képzett szakembereknek kell támogatniuk, akik ugyanahhoz a kisebbséghez tartoznak vagy legalább beszélik annak nyelvét;

4.   hangsúlyozza a testnevelés jelentőségét az oktatás és képzés terén, és azt, hogy a sportnak különleges jelentőséget kell tulajdonítani, például a testnevelésórák és a sport valamennyi oktatási formájának fellendítésével, az iskola-előkészítő szakasztól az egyetemig, és szorgalmazza, hogy a tanterv legalább heti három testnevelésórát tartalmazzon, illetve, hogy az iskolák kapjanak támogatást ennek ez előírt minimális óraszámnak a lehetőség szerinti túllépésére;

5.   hangsúlyozza a családok és a társadalmi háttér alapvető szerepét az oktatás és képzés minden szempontjából;

6.   megjegyzi, hogy az oktatás mind a nők, mind a férfiak társadalmi és személyes fejlődéséhez nélkülözhetetlen; ezért hangsúlyozza az oktatás és a képzés mint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának alapvető eszköze támogatásának fontosságát;

7.   sajnálja, hogy az oktatási rendszerek nem ösztönzik jobban a nőket olyan tanulmányi és szakképzési területekre való belépésre, ahol hagyományosan túlsúlyban vannak a férfiak, és fordítva; üdvözli a nemek közötti egyenlőséget előmozdító intézkedéseket, és sürgeti a tagállamokat, hogy kínáljanak a nők részére minél változatosabb szakmai orientációs programokat, és ezeket követően támogatást a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez;

8.   hangsúlyozza, hogy a jó minőségű oktatás és az egész életen át tartó tanulás terén az esélyek tekintetében a férfiak és nők között tapasztalható egyenlőtlenségek sokkal kiélezettebbek a szigeti régiókban, illetve a földrajzi vagy szociális hátrányokkal küzdő régiókban; kéri ezért, hogy a regionális politikán belül fektessenek nagyobb hangsúlyt az oktatáshoz kapcsolódó kezdeményezésekre;

9.   megjegyzi, hogy bizonyos tanulmányi területeken, minden szinten, valamint a kutatási ágazatban megfigyelhető a nők tartós alulreprezentáltsága; a helyzet orvoslására gyakorlati és pozitív lépések megtételét ösztönzi ezért;

10.   megjegyzi, hogy a tanulmányaikat megszakító diákok, különösen a fiatal anyák diszkriminációnak lehetnek kitéve, és rugalmasabb megközelítés elfogadására szólít fel a tanulmányok, illetve a képzés szülés utáni folytatásának, valamint a tanulás és a szakmai, illetve a családi élet összehangolásának megkönnyítése érdekében;

11.   megjegyzi, hogy a tananyagok és a tanítás színvonalát átfogó jelleggel javítani kell, valamint erősíteni kell a tanárok szociális biztonságát, és kiemelt figyelmet kell fordítani továbbképzésükre és mobilitásukra;

12.   hangsúlyozza, hogy az ikt-készségeket (információs és kommunikációs technológia) és általában a médiaműveltséget ösztönözni kell, és javasolja, hogy a médiaoktatás minden iskolai szinten képezze a tananyag szerves részét, a tanárok és az idősek pedig médiapedagógiai modulok közül választhassanak;

13.   rámutat, hogy a különböző oktatási és képzési rendszerek és a kötött, nem kötött és kötetlen tanulás közötti átmenetet meg kell könnyíteni;

14.   sürgeti a Tanácsot, hogy kísérje figyelemmel, hogy az egyes tagállamok a gyakorlatban miként hajtják végre az európai oktatási és tanulási stratégiákat; úgy véli, hogy a kormányoknak országos célokat kell e tekintetben kitűzniük, átlátható módon megfelelő jogszabályokat és vonatkozó intézkedéseket kell bevezetniük az európai szabványok elérésének biztosítása és különösen az európai képesítési keretrendszer, az Europass(13) és az olyan uniós szinten elfogadott eszközök alkalmazása érdekében, mint például az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló ajánlás;

Iskola-előkészítő oktatás

15.   hangsúlyozza, hogy az iskola-előkészítő oktatás színvonalának emelése érdekében több eszközt kell rendelkezésre bocsátani a pedagógusok anyagi keretfeltételei és az oktatásnak helyet adó helyiségek berendezése, a folyamatban lévő továbbképzési intézkedések javítására, valamint azt, hogy a befektetésekhez több erőforrást kell rendelkezésre bocsátani. A színvonalas iskola-előkészítő oktatáshoz történő általános hozzáférés hatékony módja annak, hogy valamennyi gyermek, különösen a hátrányos szociális hátterű, vagy a kisebbségekhez tartozó gyermekek számára lehetőség nyíljon az egész életen át tartó tanulásra;

16.   ismételten hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, hogy mielőbb kifejlődjenek a gyermekek alapvető készségei, hogy minél korábban megtanuljanak anyanyelvükön vagy a tartózkodási helyükül szolgáló ország nyelvén beszélni, olvasni és írni;

17.   úgy véli, hogy a második nyelv megtanulását is ebben a korai szakaszban kell elkezdeni, de a gyermekek korai nyelvoktatásának játékosan, teljesítménykényszer nélkül kell zajlania;

18.   felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék kötelezővé az iskola-előkészítő oktatást;

Általános és középiskolai oktatás

19.   hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet kell fordítani azokra, akik egyébként az oktatás későbbi szakaszában kimaradnának az iskolából; úgy véli, hogy a kimaradás magas arányának csökkentése érdekében különleges programokat kell bevezetni és intézkedéseket kell elfogadni, és amennyiben a kimaradás elkerülhetetlen és továbbra is előfordul, az érintetteket támogatni kell, és esélyt kell nekik adni a társadalomba való visszailleszkedésre, valamint a számukra megfelelő képzésben való részvételre;

20.   hangsúlyozza, hogy az általános és középiskolai oktatás során a gyermekeknek meg kell tanulniuk önálló, kreatív és innovatív módon gondolkodni, és a médiával szemben kritikus, önmagukért kiálló polgárokká kell válniuk;

21.   kiemeli annak jelentőségét, hogy valamennyi tagállam iskolai tananyaga tartalmazzon olyan tanórákat, amelyek a gyermekek alkotókészségét és innovatív gondolkodását hivatottak elősegíteni és fejleszteni;

22.   úgy véli, hogy a tanterveket és azok tartalmát folyamatosan frissíteni kell, hogy időtállóak legyenek, a személyiségfejlesztés elősegítése érdekében a vállalkozókészség és az önkéntes szerepvállalás fontos szerepét kiemeljék, és hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamban nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a tanárok képzésének, és több eszközt kell rendelkezésre bocsátani a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek az "Oktatás és képzés 2010" elnevezésű munkaprogram keretében történő megvalósítása elősegítésére, illetve az egész életen át tartó tanulásnak az Európai Unióban történő előmozdítására;

23.   meggyőződése, hogy a gyermekeknek a lehető legkorábban el kell kezdeniük a második idegen nyelv tanulását;

24.   erőteljesen ösztönzi az idegen nyelvek korai életkortól történő tanulását, és az idegennyelv-oktatás minden alapfokú iskolai tantervbe való beépítését; hangsúlyozza, hogy e cél eléréséhez elengedhetetlenek a megfelelő beruházások az idegennyelv-tanárok felvétele és képzése terén;

25.   úgy véli, hogy az oktatásnak ezen a szintjén a diákok egyéni tehetségének, különleges képességeinek és természetes adottságainak fejlesztését elsőrendű célként kell kezelni; rámutat arra, hogy ezek a képességek szolgálhatnak majd később a munka és foglalkoztatás alapjául;

26.   hangsúlyozza, hogy az alapvető képességekkel nem rendelkező és azokat meg nem szerző diákokat különleges figyelemben kell részesíteni, akárcsak a különösen tehetséges diákokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben továbbfejleszthessék átlagon felüli adottságaikat és tehetségüket;

27.   ajánlja, hogy a tagállamok jelentősen javítsák tanáraik felsőoktatásban szerzett és szakmai képesítéseinek minőségét, valamint szakképzésüket és egész életen át tartó tanulásukat;

28.   határozottan támogatja a tanárok folyamatos és következetes szakmai fejlődésének elősegítését egész pályájuk során; úgy véli, hogy minden tanárnak rendszeresen meg kell kapnia a lehetőséget készségei, képesítése valamint pedagógiai ismereteinek frissítésére;

29.   javasolja, hogy a tantervekbe mielőbb kerüljön be az európai polgári ismeretek oktatása, amely az új generációkat az Európai Unió értékeinek szellemében neveli olyan téren, mint például az emberi jogok, a kulturális sokféleség, a tolerancia, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás;

Szakoktatás és -képzés

30.   megjegyzi, hogy a szakoktatás és szakképzés színvonalát és vonzerejét egyaránt növelni kell;

31.   rámutat, hogy a szakoktatást és szakképzést jobban, összehangoltabban kell integrálni az európai és a nemzeti gazdaságokba egyaránt, hogy a nevelés folyamata jobban igazodjék a munkaerőpiachoz;

32.   ismételten megerősíti, hogy a diákok és tanárok mobilitását jelentősen növelni kell, nemcsak földrajzi értelemben, hanem a szakoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás közötti mobilitás tekintetében is;

Felsőoktatás

33.   úgy véli, hogy korszerűsíteni kell az egyetemi tananyagot, hogy megfeleljen a jelenlegi társadalmi-gazdasági igényeknek;

34.   javasolja, hogy a felsőoktatási intézmények elsődleges fontossággal dolgozzanak ki interdiszciplináris, azaz egyik tudomány területéről a másikéra átnyúló programokat olyan szakemberek képzése érdekében, akik képesek lesznek napjaink egyre összetettebb problémáit megoldani;

35.   kiemeli, hogy még inkább fel kell kelteni az iskolások és a diákok érdeklődését a műszaki, természettudományi és környezetvédelmi tanulmányi programok, és azok tartalma iránt;

36.   felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan segítsék az egyetemek és a vállalatok, illetve az egyetemek és a vállalkozói szféra sok más országos, regionális és helyi szereplője közötti partnerségeket;

37.   megjegyzi, hogy komoly lökést kell adni az európai felsőoktatási intézmények közötti együttműködésnek, és lehetőség szerint meg kell könnyíteni a képesítések átvitelét;

38.   rámutat arra, hogy a tanárok és egyetemi oktatók munkáját, a programokat, valamint ezek tartalmát és a munkamódszereket folyamatosan frissíteni kell;

39.   javasolja az Európai Innovációs és Kutatóintézet bevonását a bolognai folyamatba, és annak figyelembevételét az európai felsőoktatás reformjának keretében;

40.   határozottan ajánlja, hogy a tagállamok segítsék elő a diákok és tanárok mobilitását, ideértve az országok, programok és tantárgyak közötti mobilitást; ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza az európai mobilitásminőségi charta végrehajtásának jelentőségét az egész életen át tartó tanulás és a továbbképzés igazi európai térségének megteremtése és a gazdasági, szociális és regionális együttműködés fellendítése érdekében;

Egész életen át tartó tanulás

41.   úgy véli, hogy a munkáltatókat folyamatos jelleggel bátorítani kell arra, hogy munkavállalóik számára oktatást és képzést szervezzenek, továbbá ösztönző intézkedésekkel kell őket rávenni, hogy tegyék lehetővé alacsony képesítésű alkalmazottaik számára az egész életen át tartó tanulási programokban való részvételt;

42.   megjegyzi, hogy nagy figyelmet kell fordítani a hátrányos szociális hátterű, hosszú távon munkanélküliekre, a különleges szükségletekkel bíró munkavállalókra, a javítóintézetekben nevelkedettekre, és az egykori fogvatartottakra;

43.   hangsúlyozza, hogy mindenekelőtt a nőket kell a szakmai képzésben és továbbképzésben való részvételre bátorítani, és hogy ezzel összefüggésben külön programokat is ki kell alakítani és szorgalmazni a nők egész életen át tartó tanulásban való részvételének előmozdítására;

44.   hangsúlyozza, hogy különösen bátorításra szorulnak az alacsony képesítésű és az idősebb munkavállalók, továbbá vonzóvá kell tenni számukra az egész életen át tartó tanulási programokban való részvételt;

45.   kéri, hogy a felnőttoktatási és az egész életen át tartó tanulási programok fordítsanak különös figyelmet a munkaerőpiacon kedvezőtlen helyzetben lévőkre, elsősorban a fiatalokra, a nőkre – kiváltképp a vidékiekre – és az idősebb korosztályokra;

46.   kéri, hogy vegyék figyelembe, hogy a szülőképzés – mind a nők, mind a férfiak esetében – alapvető fontosságú a személyes jólét, a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi kohézió szempontjából; ezért kéri, hogy kerüljenek bevezetésre az egész életen át tartó tanulásra és a szülőképzést végző nevelők oktatására irányuló többcélú programok az oktatás és tanulás keretében .

47.   hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás során elsajátított tudást és megszerzett képesítéseket szélesebb körben és könnyebben el kell ismerni, és ezért úgy véli, hogy az európai képesítési keretrendszer és az Europass mint az egész életen át tartó tanulás eszközeinek megvalósítását is szorgalmazni kell;

48.   úgy véli, hogy az európai és nemzeti hatóságoknak egyaránt több pénzt kellene biztosítaniuk a mobilitást elősegítő intézkedésekre az egész életen át tartó tanulás minden szakaszában;

49.   szorgalmazza, hogy a tagállamok ismerjék el és használják ki az európai mobilitásminőségi charta előnyeit, továbbá hajtsák végre a chartát, a Bizottság pedig mérje fel, hogy a tagállamok milyen mértékben hajtották azt végre;

50.   ismételten hangsúlyozza, hogy minden diák és családos munkavállaló számára garantálni kell a lehető legtöbb szociális szolgáltatást és támogatást (pl. gyermekgondozás);

51.   úgy véli, hogy az "Oktatás és képzés 2010" elnevezésű munkaprogram végrehajtása során önkéntesek szolgálatait is igénybe kell venni és el kell ismerni;

52.   meggyőződése, hogy fel kell lendíteni a különböző korcsoportok közötti tapasztalatcserét, kölcsönös tanítást és tanulást;

53.   hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos programoknak támogatniuk kell a vállalkozásindítási kedvet, lehetővé téve a polgárok számára, hogy kis- és középvállalkozásokat indítsanak, és mind a gazdaság, mind pedig a társadalom igényeinek megfeleljenek;

54.   felhívja a figyelmet, hogy a fenti célok támogatása érdekében útbaigazító és tájékoztató szolgáltatásokat kell indítani az egész életen át tartó tanulás kapcsán a különböző korcsoportokba tartozó tanulók számára.

o
o   o

55.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 142., 2002.6.14., 1. o. (2) HL C 300., 2007.12.12., 1. o. (3) HL L 327., 2006.11.24., 45. o. (4) HL C 290., 2007.12.4., 1. o. (5) HL C 111., 2008.5.6., 1. o. (6) HL L 64., 2006.3.4., 60. o. (7) HL L 394., 2006.12.30., 8. o. (8) HL C 282. E, 2008.11.6., 131. o. (9) HL L 394., 2006.12.30., 10. o. (10) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0013. (11) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0423. (12) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0422. (13) Az Európai Parlament és a Tanács 2241/2004/EK határozata (2004. december 15.) a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) (HL L 390., 2004.12.31., 6. o.).

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása a játékok biztonságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0009 – C6-0039/2008 – 2008/0018(COD))	P6_TA(2008)0626 A6-0441/2008
HELYESBÍTÉSEK COR01

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0009),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0039/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0441/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   tudomásul veszi a Bizottság mellékelt nyilatkozatait;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. december 18-án került elfogadásra a játékok biztonságáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2009/48/EK irányelv).

MELLÉKLET

Európai Bizottság nyilatkozata

Az Európai Bizottság nyilatkozata a biztonsági szempontok nyomon követéséről (48. cikk)

A játékok biztonságáról szóló, felülvizsgált irányelv hatálybalépését követően a Bizottság szoros figyelemmel fogja kísérni az irányelv végrehajtásának valamennyi fejleményét annak érdekében, hogy felmérje: gondoskodik-e az irányelv a játékok megfelelő szintű biztonságáról, különösen, ami a IV. fejezetben meghatározott megfelelőségértékelési eljárások alkalmazását illeti.

A játékok biztonságáról szóló, felülvizsgált irányelv jelentéstételi kötelezettséget ró a tagállamokra a játékok biztonsága, az irányelv hatékonysága és a tagállamok által végzendő piacfelügyelet terén.

A Bizottság az értékelést többek között a tagállamok jelentései alapján végzi el, amelyeket három évvel az irányelv alkalmazását követően kell benyújtani, és amelyek különösen az Európai Unióban és külső határain végzett piacfelügyeleti tevékenységeket mutatják be.

A Bizottság legkésőbb egy évvel a tagállami jelentések benyújtását követően jelentést tesz az Európai Parlamentnek.

Az Európai Bizottság nyilatkozata a hangok kiadására tervezett játékokra vonatkozó követelményekről

A játékok biztonságáról szóló irányelvben meghatározottak szerint a hangok kiadására tervezett játékokra vonatkozó alapvető biztonsági követelményekből kiindulva a Bizottság meg fogja bízni az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN), hogy vizsgálja felül a játékok által kiadott impulzus- és folyamatos zaj maximális értékeinek meghatározására szolgáló szabványt, annak érdekében, hogy a gyermekek számára megfelelő védelmet biztosítson a halláskárosodással szemben.

Az Európai Bizottság nyilatkozata a könyvek osztályozásáról

A kartonból és papírból készült könyvekre vonatkozó EN 71:1 harmonizált játékszabványban előírt releváns vizsgálatokkal kapcsolatos nehézségeket figyelembe véve a Bizottság meg fogja bízni a CEN-t, hogy vizsgálja felül a szabványt a gyermekkönyvek megfelelő vizsgálatának lehetővé tétele érdekében.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2008)0179 – C6-0163/2008 – 2008/0069(COD))

P6_TA(2008)0627 A6-0438/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0179),

–   tekintettel az EK-Szerzõdés 251. cikkének (2) bekezdésére, 149. cikkének (4) bekezdésére és 150. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0163/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0438/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. december 18-án került elfogadásra a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2009/C 155/01 2009. június 18-i ajánlás).

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2008)0180 – C6-0162/2008 – 2008/0070(COD))

P6_TA(2008)0628 A6-0424/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0180),

–   tekintettel az EK-Szerzõdés 251. cikkének (2) bekezdésére, 149. cikkének (4) bekezdésére és 150. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0162/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0424/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. december 18-án került elfogadásra az Európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) létrehozásáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2009/C 155/02 2009. június 18-i ajánlás).

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvnek és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a kapcsolódó rendszerek és hitelkövetelések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0213 – C6-0181/2008 – 2008/0082(COD))

P6_TA(2008)0629 A6-0480/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0213),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésére, és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság a Parlament elé terjesztette javaslatát (C6-0181/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0480/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. december 18-án került elfogadásra a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvnek és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a kapcsolódó rendszerek és hitelkövetelések tekintetében történő módosításáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2009/44/EK irányelv).

Az Európai Parlament 2008 december 18-i jogalkotási állásfoglalása a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelvnek a fedezeti szint és a kifizetési határidő tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0661 – C6-0361/2008 – 2008/0199(COD))

P6_TA(2008)0630 A6-0494/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0661),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 47. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0361/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0494/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. december 18-án került elfogadásra a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelvnek a fedezeti szint és a kifizetési határidő tekintetében történő módosításáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2009/14/EK irányelv).

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a középvállalkozások egyes közzétételi követelményei és a konszolidált beszámoló készítésének kötelezettsége tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0195 – C6-0173/2008 – 2008/0084(COD))

P6_TA(2008)0631 A6-0462/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0195),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 44. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0173/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0462/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. december 18-án került elfogadásra a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a középvállalkozások egyes közzétételi követelményei és a konszolidált beszámoló készítésének kötelezettsége tekintetében történő módosításáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2009/49/EK irányelv).

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Tanács által elfogadott szabályokról az OLAF rendelet felülvizsgálatára vonatkozóan

P6_TA(2008)0632 B6-0627/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (COM(2006)0244)(2) módosításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra és a Parlament 2008. november 20-i álláspontja, ezen javaslatról szóló jogalkotási állásfoglalására,

–   tekintettel a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésére a Tanácsnak az OLAF rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos megközelítéséről (O-0116/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel tíz évvel azután, hogy az OLAF-ot műveleti hivatalként létrehozták 1999-ben a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére, a hivatal értékes tapasztalatokra tett szert a csalás és korrupció elleni harcban;

B.   mivel az OLAF szabályozási keretét javítani kell a hivatal által szerzett műveleti tapasztalatok alapján;

C.   mivel az uniós jogalkotási hatóság két ágának szorosan együtt kell működnie az együttdöntési eljárás alapján annak érdekében, hogy a csalási elleni harc szabályozási keretét a jelenlegi szükségletekhez;

D.   mivel a Parlament az OLAF 1073/1993/EK rendelet módosításáról szóló első olvasatot 2008. november 20-ra nagy többséggel lezárta;

1.   úgy véli, hogy sürgős szükség van az OLAF szabályozási keretének tisztázására a csalás elleni vizsgálat hatékonyságának növelése érdekében, valamint a Hivatal szükséges függetlenségének biztosítására, az azóta szerzett tapasztalatok maradéktalan figyelembe vétele érdekében, hogy az OLAF-ot 1999-ben az UCLAF helyett létrehozták;

2.   emlékezteti a Tanácsot, hogy az Európai Parlament az OLAF rendeletről szóló, 2008. november 20-i álláspontja az OLAF vizsgálatok hatékonyságának és minőségének jelentős javulásához fog vezetni az eljárási garanciák és a felügyelő bizottság szerepének, az ártatlanság vélelméhez való jogoknak, a vizsgálat alatt álló emberek védelemhez fűződő jogai és az informátorok jogai, a világos és átlátható vizsgálati szabályok elfogadása megerősítése, valamint az illetékes nemzeti hatóságokkal és az uniós intézményekkel folytatott együttműködés javítása révén;

3.   sürgeti a francia és cseh uniós soros elnökséget, hogy nyújtsanak be a Parlamentnek az 1073/1999/EK rendeleten alapuló tárgyalási menetrendet, és ezáltal megerősítik, hogy minden lehetséges erőfeszítést megtesznek egy közös álláspont gyors elfogadásának biztosítása, valamint minden további indokolatlan késedelem elkerülése érdekében;

4.   úgy véli, hogy Tanács álláspontja az OLAF vizsgálatok három jelenlegi jogi alapjának egyszerű konszolidációja kapcsán nem szolgáltat megalapozott érvet arra, hogy nem nyissák meg haladéktalanul a 1073/1999/EK rendeletről szóló tárgyalásokat, mivel az egyszerű konszolidáció nem fogja javítani az OLAF csalás elleni vizsgálatának jogi keretét, és ezért jelentős időbeli veszteséget jelent a csalás elleni harc megerősítésére; ezért az uniós csalás elleni jogszabályok, köztük a 1073/1999/EK, a 2185/96/EK, Euratom és 2988/95/EK, Euratom rendeletek átdolgozását javasolja, aminek a felülvizsgált 1073/1999/EK rendeleten kell alapulnia;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a tagállamok parlamentjei illetékes bizottságainak, az Európai Számvevőszéknek és a tagállamok nemzeti számvevő testületeinek.

(1) HL C 321., 2003.12.31., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0553.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a FRONTEX Ügynökség értékeléséről és jövőbeni fejlődéséről, valamint az európai határőrizeti rendszerről (EUROSUR) (2008/2157(INI))

P6_TA(2008)0633 A6-0437/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság 2008. február 13-i, "Jelentés a Frontex értékeléséről és jövőbeni fejlesztéséről" című közleményére (COM(2008)0067),

–   tekintettel a Bizottság 2008. február 13-i, "Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) kialakításának vizsgálatáról" című közleményére (COM(2008)0068),

–   tekintettel a Bizottság 2008. február 13-i, "Az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről" című közleményére (COM(2008)0069),

–   tekintettel az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség felállításáról szóló, 2004. október 26-i 2007/2004/EK tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel a tagállamok által 2008. július 7-én Párizsban elfogadott, az Európai Tanács 2008. október 15–16-i ülésén jóváhagyott európai bevándorlási és menekültügyi paktumra,

–   tekintettel a 2005. december 15–16-i Európai Tanács elnökségének "a migrációval kapcsolatos általános megközelítésről: az Afrikára és a mediterrán térségre összpontosító elsődleges fellépésekről" szóló következtetéseire, amelyeket az Európai Tanács 2006. december 14–15-i ülését követően az elnökség belefoglalt következtetéseibe,

–   tekintettel a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló 2007. szeptember 26-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0437/2008),

A.   mivel az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek és különösen az Unió valamennyi határára kiterjedő integrált határigazgatásnak a migrációs folyamatok globális és egységes megközelítésének kereteibe kell illeszkednie, amely magában foglalja a jogszerű bevándorlás kezelését, a legális bevándorlók integrációját, valamint a származási és tranzitországokkal folytatott együttműködést is,

B.   mivel az illegális bevándorlás Európa szerte általános kihívást jelent és ezért közös európai politikát tesz szükségessé,

C.   mivel e migrációs jelenségek megfigyelhetők lesznek mindaddig, amíg a világ különböző régióinak fejlettségi szintje közötti eltérések fennállnak, és mivel ennek megfelelően ésszerű a migrációs folyamatok kezelését a fejlesztési politikával és a harmadik országokkal folytatott együttműködési stratégiákkal támogató összhangban szervezni,

D.   figyelmeztet arra, hogy az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) nem csodaszer az illegális bevándorlás által okozott valamennyi problémára,

E.   mivel az Unió külső határainak ellenőrzése dinamikus tényezője az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek, és ezt kell kiegészíteniük a jelenség okainak felszámolását célzó visszatartó jellegű politikáknak, mint amilyen az illegális munkavállalás elleni fellépés – nevezetesen a jogellenesen az EU területén tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szemben szankciókat előíró irányelv (COM(2007)0249) elfogadása révén –, és a szervezett bűnözés részeként működő embercsempész-hálózatok elleni küzdelem,

F.   mivel az illegális bevándorláshoz magas halálozási ráta társul, és mivel – a származási és a tranzit országokkal együttműködésben – tájékoztatási kampányokat kell szervezni az ilyen típusú bevándorlás veszélyeiről és végzetes következményeiről,

G.   mivel a saját állami határain minden tagállam maga felel a határőrizetet biztosításáért, az Unió keleti és déli határaira nehezedő migrációs nyomás azonban felveti egy tagállamok közötti, kötelező felelősségmegosztási és szolidaritási rendszer létrehozásának szükségességét, amely megkönnyítené a migrációval kapcsolatos feladatok megoldása érdekében mozgósítható anyagi és emberi erőforrások megosztását,

H.   mivel ezeknek az eszközöknek (FRONTEX, EUROSUR, elektronikus utazásengedélyezési rendszer (ESTA), határregisztrációs rendszer, Fast Track) hosszú távú célja egy európai integrált határigazgatási rendszer fokozatos létrehozása,

I.   mivel a FRONTEX ügynökség működésének 2005. októberi kezdete óta megszületett első számszerűsíthető eredmények már rendelkezésre állnak, és mivel a fejlődésének ezen szakaszában elengedhetetlenné vált a közép- és hosszú távú stratégia kidolgozása,

J.   mivel a Frontex az első pillér alá tartozó, a teljes körű demokratikus ellenőrzés és az átláthatóság elveinek alárendelt közösségi szervezet, és mint ilyen, kötelessége megvédeni és előmozdítani az Unió alapvető értékeit,

K.   mivel a FRONTEX által a hírszerzés területén végzett koordinációs műveletek bizalmasan kezelt kockázatelemzéseken és fenyegetésértékeléseken alapulnak,

L.   mivel a FRONTEX fejlesztési stratégiájának pontosan ezt az alkalmat kell megragadnia, hogy próbára tegye a tagállamok közötti "kötelező szolidaritás" elvének életképességét (amelyet már az Unió gyorsreagálású kapacitásainak szükséghelyzetben történő használatát koordináló 863/2007/EK rendelet keretében is említettek), a FRONTEX eredményes fellépéséhez szükséges anyagi (a műszaki eszközök központi nyilvántartásában (CRATE) szereplő felszerelések) és emberi erőforrások feltétel nélküli rendelkezésre bocsátásának biztosításához legmegfelelőbb eljárásrend kiválasztása érdekében,

M.   mivel a Parlament következetesen támogatta a FRONTEX-et és jóváhagyta költségvetésének jelentős növelését annak érdekében, hogy elegendő pénzügyi forrásokkal rendelkezzen feladatai ellátásához,

N.   mivel a FRONTEX a déli tagállamok partjai mentén tengeri missziókat hajtott végre, melyek sikere változó volt az azokkal a harmadik országokkal folytatott együttműködés függvényében, ahonnan a bevándorlók útra keltek; mivel a Kanári-szigetek közelében végrehajtott Hera misszió sikerrel járt és az érkezők számának jelentős mértékű csökkenését eredményezte, a Földközi-tenger középső térségében végrehajtott Nautilus misszió azonban nem volt hatékony, mivel az érkezők száma növekedett ahelyett, hogy csökkent volna,

O.   mivel a bevándorlás által leginkább érintett területek a déli tengeri régiókban szükségessé teszik a folyamatosan végzett tengeri missziók keretében az állandó járőrözést,

P.   mivel a FRONTEX minden fellépésének minden esetben meg kell felelnie a nemzetközi jogi normáknak, különösen azoknak, amelyek a tengerjogra, emberi jogokra, emberi méltóságra és a menekültekre vonatkoznak, és különösen a menedékjogra és a visszaküldés tilalmának elvére vonatkozóaknak,

Q.   mivel a FRONTEX minden fellépésébe integrálnia kell a legkiszolgáltatottabb személyek, a nők és a gyermekek, különösen a terhes nők, a kísérő nélküli kiskorúak, az időskorúak, valamint a fogyatékkal élők és a súlyos betegek tiszteletben tartásához szükséges óvintézkedések és eszközök meglétének szükségességét,

R.   mivel a FRONTEX működésének humanitárius dimenzióját maximális jogbiztonságnak kell támogatnia mind az általa végzett mentőakciók, mind a támogatásával lezajló közös visszaküldési műveletek keretében,

S.   mivel a FRONTEX munkájában részt vevő szakosodott személyzet képzésének sikerére tekintettel e képzést érdemes lenne fenntartani, különösen pedig kiterjeszteni a harmadik országokban dolgozó, az Ügynökséggel napi együttműködést folytató személyzetre, annak érdekében, hogy képzést kapjanak a tengeri mentési műveletek és az emberek hajótörés esetén történő mentése témájában,

T.   mivel a határellenőrzés nem csak az engedély nélküli határátlépésre összpontosít, hanem a határokon átnyúló bűnözés egyéb aspektusaira is, mint például az embercsempészet, a kábítószer-csempészet vagy a tiltott fegyverkereskedelem, így összességében a belső biztonság növelését is segíti,

U.   mivel a FRONTEX intézkedése nem lehet hatékony olyan EU határigazgatási politika nélkül, amely magában foglalja a javasolt, új EU határőrizeti rendszert, mint például az elektronikus utazásengedélyezési rendszert (ESTA), a határregisztrációs rendszert vagy a Fast Track-et,

1.   kéri a tagállamokat, hogy olyan globális megközelítésben szemléljék a migráció által jelentett kihívást, amely egyforma erővel ösztönzi az Unió külső határellenőrzésének megerősítését, az illegális bevándorlás elleni küzdelmet és az Unió területén illegálisan tartózkodó külföldiek hazájukba történő visszaküldését, az illegális munkavállalás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, valamint a jogszerű bevándorlás bonyolítását és a bevándorlók integrációját elősegítő intézkedéseket, egy olyan globális partnerség megerősítését a harmadik országokkal, amely pozitív viszonyba állítja a migrációt és a fejlődést, és a közösségi szinten egységes menekültügyi politika kidolgozását;

2.   a FRONTEX ügynökséget az Unió bevándorlással kapcsolatos globális stratégiája alapvető eszközének tekinti, és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat a FRONTEX megbízatásának felülvizsgálatára szerepének megerősítése és hatékonyabbá tétele érdekében;

3.   meggyőződése szerint tudatosítani kell, hogy a FRONTEX-nek feltétlenül szüksége van arra, hogy mindenkor számolhasson a tagállamok által, nevezetesen a CRATE nyilvántartáson keresztül a rendelkezésre bocsátott eszközökkel, mind egyedi közös fellépései összehangolásához, mind állandó feladatai végrehajtásához; sajnálja, hogy a tagállamok eddig nem tanúsítottak kellő készséget arra, hogy biztosítsák az FRONTEX számára a szükséges eszközöket, és felkéri őket ennek teljesítésére;

4.   üdvözli az európai bevándorlási és menekültügyi egyezménynek a Tanács általi elfogadását és a FRONTEX megerősítését, melyet ő is javasol;

5.   hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelmet be kellene vonni a FRONTEX tevékenységi körébe, különösen az Unió külső határai mentén;

6.   ennek érdekében kéri a tagállamokat, hogy – a megvalósíthatóság és a részt vevő országok jelenlegi konkrét igényei függvényében – mielőbb hozzanak létre hivatalosan egy "kötelező és visszavonhatatlan szolidaritási" rendszert, amely lehetővé teszi a FRONTEX számára, hogy fellépései előkészítése és végrehajtása során pontosan fel tudja mérni az adott pillanatban rendelkezésére álló eszközöket;

7.   kéri olyan állandó és megszakítás nélkül tevékenykedő, közös határőr járőrcsapatok felállítását, melyek egész évben őrzik a magas kockázatú határszakaszokat, különösen a tengeri határokon, ahol fennáll az életveszély súlyos kockázata, miután az élethez való jog az első, sérthetetlen alapvető jog;

8.   hangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy az közösségi jogot harmonizálják az e területen egyébként alkalmazandó nemzetközi joggal annak érdekében, hogy az Unió hatékonyan járulhasson hozzá a bajban lévő menekültek megsegítését célzó erőfeszítésekhez;

9.   kéri a tagállamokat, hogy mielőbb adjanak konkrét bizonyságot e szolidaritási elv működéséről, és ennek jegyében jelentősen növeljék az általuk a FRONTEX rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök, különösen a felszíni eszközök, mennyiségét, továbbá biztosítsák az Ügynökséget a kellő időben nyújtandó, tevőleges támogatásra irányuló készségükről;

10.   kéri a FRONTEX-et, hogy készítsen jelentést a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, amelyben részletesen leírja, hogy a CRATE adatbázisban nyilvántartott eszközökből ténylegesen mi áll a rendelkezésére és ezekből mit használ fel, és ha szükséges, a jelentésben hangsúlyozza a tapasztalt nehézségeket, és nyújtson teljes körű információt arról, hogy mely tagállamok biztosítanak eszközöket, és melyek nem;

11.   kéri a tagállamokat, hogy – amennyiben továbbra is elégtelen mennyiségben állnak rendelkezésre eszközök – nagyságrendileg változtassák meg a FRONTEX költségvetését annak érdekében, hogy feladatát teljesíthesse, és esetleg vizsgálják meg az ehhez szükséges eszközök jövőbeni bérlésével és/vagy megvásárlásával kapcsolatos jogi szempontokat;

12.   emlékeztet arra, hogy a Parlament költségvetési hatóságként a FRONTEX létrehozása óta már növelte annak költségvetését, és gondoskodik megfelelő végrehajtásáról, valamint a feladatok változásához történő igazításáról;

13.   rámutat arra, hogy az EU harmadik országokkal folytatott együttműködése során minimális követelmény, hogy az a menekültek és a menedékért folyamodók védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségek, különösen a menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi Genfi Egyezmény rendelkezésein alapuljon;

14.   örömmel látja, hogy a FRONTEX-szel napi kapcsolatban álló harmadik országok csaknem mindegyike jelentős erőfeszítéseket tett az együttműködés érdekében, amelyek rendkívül pozitív eredményekhez vezettek, például a Kanári-szigetek esetében; sajnálja azonban, hogy a bevándorlással kapcsolatos együttműködés más országok, például Törökország és Líbia esetében, még mindig nem valósult meg;

15.   kéri az Uniót, hogy a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során térjen ki annak szükségességére, hogy ez utóbbiak fokozzák a bevándorlás terén megvalósuló együttműködést, és határozottan kérje azokat a harmadik országokat, akik kevés vagy semmi együttműködési készséget nem mutatnak, hogy a tőlük telhető minden lehetséges módon könnyítsék a FRONTEX munkáját, többek között úgy, hogy a megelőzés területén hatékonyabb együttműködést biztosítanak szolgálataik részéről;

16.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kétszerezzék meg erőfeszítéseiket annak elérése érdekében, hogy a harmadik országok tanúsítsanak magasabb szintű együttműködést, nevezetesen a visszafogadási megállapodások tárgyalása folyamán; úgy véli, hogy a bevándorlásügynek szerves részét kell képeznie az egyezményekről folyó tárgyalásoknak olyan harmadik országok esetén, amelyek származási vagy tranzit országok;

17.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a FRONTEX harmadik országokkal folytatott együttműködése keretében vegye figyelembe azoknak a tagállamoknak a véleményét, amelyek a legnagyobb tapasztalattal rendelkeznek az érintett országokkal kapcsolatban az illegális bevándorlás kérdéseinek kezelésében; hozzáteszi, hogy egy harmadik országnak a FRONTEX által koordinált közös tagállami műveletekben való részvétele annak a tagállamnak a jóváhagyásától függ, amelyben a művelet zajlik;

18.  18 kéri, hogy a FRONTEX megbízatása kifejezetten tartalmazza a nemzetközi emberi jogok betartásának kötelezettségét és a nyílt tengeren végrehajtott mentőakciók során a menedéket keresőkkel szembeni kötelezettséget, kéri továbbá, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával és a megfelelő nem kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködés hivatalosan szerepeljen e megbízatásban;

19.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a harmadik országokból származó állampolgárok nem biztos, hogy rendelkeznek megfelelő eszközökkel annak ellenőrzésére, hogy a róluk az Unió tervezett "rendszerek rendszerében" összegyűjtött személyes információkat az Unió területén érvényes adatvédelmi jogszabályokkal összhangban kezelik-e; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé, milyen mértékben kívánja harmadik országok kormányzatai számára elérhetővé tenni a személyes adatokat;

20.   kéri a FRONTEX kompetenciáinak kibővítését annak érdekében, hogy ösztönözve legyen projektek és műveletek végrehajtására harmadik országokban többek között azért, hogy erősödjön a megállapodások hatékonysága és meg lehessen határozni a kapacitásnövelés szükségességét, tekintettel a határigazgatásra harmadik országokban;

21.   kéri a FRONTEX-et, hogy erősítse meg és teljesítse kulcsfontosságú szerepét a közös visszaküldési műveletek támogatásával, az ilyen eljárásokkal kapcsolatos valamennyi szempont figyelembevételével; a szolidaritás szellemében kéri a tagállamokat, hogy vonják be a FRONTEX-et a közös visszaküldési járatok megtervezésébe és megszervezésébe, és mérjék fel e műveletek igényeit;

22.   kéri a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a FRONTEX megbízatásának felülvizsgálatát az olyan joghézagok megszüntetése érdekében, melyek akadályozhatják annak tevékenységét, pontosan meghatározva tengeri mentőakcióinak, valamint a visszaküldési műveletekben való részvételének jogi feltételeit, és kísérleti projektek keretében tegyék lehetővé, hogy harmadik országok is használhassák az Ügynökség rendelkezésére álló eszközöket;

23.   kéri a Bizottságot, hogy részletesen értékelje a FRONTEX tevékenységeinek az alapvető jogokra és szabadságjogokra gyakorolt hatását, különösen az emberek védelméért viselt felelősség tekintetében;

24.   kéri, hogy a FRONTEX személyzete kapjon képzést a munkája során felmerülő, a nemeket érintő különféle kérdésekkel kapcsolatban;

25.   úgy véli, hogy a FRONTEX ily módon kibővített finanszírozása és az illegális bevándorlás elleni mindennapos küzdelemben való aktív szerepvállalása indokolttá tenné az Ügynökség logisztikai és adminisztratív kapacitásainak szerkezeti fejlesztését, az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett;

26.   úgy véli, hogy még ha a végrehajtás tempója és eszközei még nem is indokolják több decentralizált ügynökség létrehozását, két iroda felállítása – melyek közül az egyik a szárazföldi határok mentén folyó tevékenységet, a másik a tengeri műveleteket koordinálná – már ma is célszerűnek tűnik; figyelembe véve, hogy a keleti határnál a szárazföldi vándorlási útvonalak a jövőben egyre jelentősebb kihívást jelentenek és egyre több figyelmet és eszközt igényelnek;

27.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a határőrségek uniós rendszerének megvalósíthatóságát;

28.   továbbra is szükségesnek tartja a FRONTEX műveleteihez mozgósított személyzet képzésének biztosítását, többek között a tengerjog, a menedékjog és az alapvető jogok területén, beleértve – megbízatásának kiszélesítése esetén – e képzésnek az érintett harmadik országok személyzetére történő kiterjesztését; ennek érdekében arra ösztönzi a FRONTEX-et, hogy működjön együtt más intézményekkel, mint például a Nemzetközi Migrációs Hivatallal, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, az ENSZ tengerjogért felelős testületével és nem kormányzati szervezetekkel, valamint az e területen tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező egyesületekkel;

29.   kéri a Bizottságot, hogy szervezzen tájékoztató kampányokat az illegális bevándorlás veszélyeiről a tagállamok bevált gyakorlata alapján;

30.   örömmel tölti el a Tanácsban a határőrizeti eszközök optimális kihasználását biztosítani hívatott EUROSUR határőrizeti rendszer felállítása érdekében folytatott vita, amely célja kiterjeszteni annak mostanáig csak a műveleti övezetekre korlátozódó hatókörét;

31.   ezért kitart amellett, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni a nemzeti határőrizeti rendszerek azonos szintre hozását és hálózatba szervezését, és – tekintettel a következetesség szükségességére – bízzák a FRONTEX-re a rendelkezésre álló eszközök csoportosítását, különösen a tagállamok migrációigazgatási szolgálatai részére létrehozott biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózat (ICONET)(4) kezelését, és a külső határok átlépésével és a bevándorlással összefüggő kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatást, a vitát és információcserét szolgáló központ (CIREFI) újbóli működtetését, amint az a 1994. november 30-i tanácsi következtetésekben szerepel;

32.   kéri, hogy az Ügynökség bővítse együttműködését a kockázatelemzésben az Europollal és más európai ügynökségekkel, valamint más nemzetközi szervezetekkel és a harmadik országok határőrizeti hatóságaival, különösen a nemzetközi csempészhálózatok felszámolásában és azoknak a bíróság elé állításában, akik az illegális bevándorlók csempészésében vesznek részt; ugyancsak alapvetőnek tartja, hogy jöjjön létre olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a Frontex számára, hogy kulcsfontosságú hírszerzési adatokat továbbítson azokhoz, akik azt a legjobban tudják felhasználni;

33.   kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a határőrizetért felelős szolgálatok konkrét igényeit külön figyelembe vegyék a kutatási tevékenységek folyamán;

34.   az Unió integrált határellenőrizésének célkitűzését legitimnek tartja, és egyetért azzal, hogy fontos az Unió határellenőrzési politikájának folyamatos fejlesztése és megerősítése; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy szükség van a létező és előkészítés alatt álló rendszerek értékelésére azelőtt, hogy a bizottság fent említett közleményében javasolt új elemek létrehozására kerülne sor; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van olyan átfogó tervre, amely meghatározza az Unió határellenőrzési stratégiájának felépítését, valamint az ezzel összefüggő programok közös működésének részleteit, és azt, hogy hogyan optimalizálható az egymással összefüggő programok közötti kapcsolat;

35.   kéri a FRONTEX-et, hogy kezdeményezze egy illetékes nemzeti hatóságok közötti közös információmegosztási térség létrehozását annak érdekében, hogy optimalizálni lehessen az érzékeny adatok begyűjtését, elemzését és megosztását, kéri az Európai Biztonságkutatási és Innovációs Fórumot (ESRIF), hogy járuljon hozzá e célkitűzés megvalósításához, munkájában előtérbe helyezve a határőrizeti eszközök tökéletesítését és az e területen zajló innovációt szolgáló közös alkalmazásokat;

36.   felhív a FRONTEX demokratikus ellenőrzésének a Parlament általi megerősítésére, és felhívja a FRONTEX-et, hogy tájékoztassa a Parlamentet a harmadik országokkal kötendő megállapodásokról folytatott tárgyalásokról, hogy nyújtson be az egyes határrégiókra összpontosító taktikai értékeléseket, valamint jelentessen meg értékelő jelentéseket a közös műveletekről és más összehangolt missziókról, továbbá kockázatértékeléseket, megvalósíthatósági tanulmányokat és a migrációs trendekről szóló statisztikákat; rámutat, hogy a FRONTEX tevékenységének demokratikus ellenőrzése, többek között, növelné az ügynökség legitimitását; mindazonáltal a jelentésekben publikált információk nem tartalmazhatnak bizalmas adatokat, amelyek kockáztatnák a folyamatban lévő műveleteket;

37.   felhívja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé, milyen jellegű, a határellenőrzéshez kapcsolódó logisztikai segítségnyújtást terveznek a szomszédos harmadik országok vonatkozásában, az EUROSUR 3. lépése 1. fázisában említetteknek megfelelően;

38.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának és a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek.

(1) HL L 349., 2004.11.25., 1. o. (2) HL L 199., 2007.7.31., 30. o. (3) HL C 219. E, 2008.8.28., 223. o. (4) 2005. március 16-i 2005/267/EK tanácsi határozat (HL L 83., 2005.4.1., 48. o.).

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a hamisítás nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról (2008/2133(INI))

P6_TA(2008)0634 A6-0447/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a hamisítás és a kalózkodás gazdasági hatása című 2007. évi jelentésére,

–   tekintettel a Közösség lisszaboni programjának végrehajtása – a modern KKV-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért című, 2005. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2005)0551),

–   tekintettel a "Globális Európa: nemzetközi versenyképesség - hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához című 2006. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

–   tekintettel a "Globális Európa: szorosabb együttműködés az európai exportőrök piacra jutásának elősegítése érdekében" című 2007. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0183),

–   tekintettel az európai vállalkozások piacra jutásának elősegítésére vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2008. február 19-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel 2007. május 22-i, a globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai című állásfoglalására(2),

–   tekintettel a kereskedelempolitika hatékony behozatali és kiviteli szabályok és eljárások révén történő megvalósításáról szóló, 2008. június 5-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására(4),

–   tekintettel az EU és a Mercosur közötti – tekintettel interregionális társulási megállapodás megkötésére – gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2006. október 12-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a Koreával meglévő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2007. december 13-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2008. május 8-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló, 2005. október 13-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a Bizottság "EU – Kína: szorosabb partnerség, növekvő felelősség" című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2006. október 24-i közleményére (COM(2006)0631) és az azt kísérő, a "Szorosabb partnerség, növekvő felelősség – Az EU és Kína közötti kereskedelemről és befektetésekről szóló szakpolitikai dokumentum: Verseny és partnerség" című dokumentumra (COM(2006)0632),

–   tekintettel a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló, 1994. december 22-i 3286/94/EK tanácsi rendeletre(9) (a kereskedelem akadályairól szóló rendelet),

–   tekintettel az európai iparjogvédelmi stratégiáról szóló, 2008. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0465),

–   tekintettel a Bizottság "Cselekvési program: gyorsított fellépés a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis ellen a szegénység enyhítésével összefüggésben (2001–2006)" című, 2001. február 21-i közleményére (COM(2001)0096),

–   tekintettel a Bizottság "Az EK cselekvési programjának aktuális helyzete: gyorsított fellépés a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis ellen a szegénység enyhítésével összefüggésben" című, 2003. február 26-i közleményére (COM(2003)0093),

–   tekintettel a HIV/AIDS, malária és a tuberkolózis elleni külső fellépésnek egységes európai keretprogramjáról szóló 2004. október 26-i bizottsági közleményre (COM(2004)0726),

–   tekintettel a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló, 2006. május 17-i 816/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–   tekintettel a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendeletre(11) (GSP Szabályzat),

–   tekintettel a termékhamisítás és szerzői jogi kalózkodás elleni közösségi vámügyi tevékenységről szóló, 2008. május 19-i bizottsági jelentésére - Eredmények az európai határokon 2007,

–   tekintettel a Közösségi Vámkódex (Korszerűsített Vámkódex) létrehozásáról szóló, 2008. április 23-án elfogadott 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12),

–   tekintettel a vámunió fejlődése érdekében követendő stratégiáról szóló 2008. április 1-jei bizottsági közleményre (COM(2008)0169),

–   tekintettel a 2006. április 26-i szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatra (COM(2006)0168),

–   tekintettel a vámunió negyvenedik évfordulójáról szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–   tekintettel az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló 2003. július 22-i 1383/2003/EK tanácsi rendeletre(15),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság illetve a Jogi Bizottság véleményére (A6-0447/2008),

A.   mivel a megújult lisszaboni menetrend célkitűzéseinek elérése érdekében hatékony küzdelmet kell folytatni a hamisítás ellen annak mind belső, mind külső vonatkozásai tekintetében, a Bizottság 2007. április 18-i közleményére,

B.   mivel az Európai Unió a világ második legnagyobb áru- és szolgáltatásimportálója, az egységes piac nagy mértékű nyitottsága és átláthatósága jelentős lehetőségeket kínál, azonban ki van téve a hamisított termékek beáramlása komoly kockázatának,

C.   mivel az Európai Unió gazdasága olyan, magas színvonalú, nagy hozzáadott értéket tartalmazó, gyakran védjegyek, szabadalmak vagy földrajzi megjelölések által védett termékek előállítására szakosodott, amelyek jellegüknél fogva a leginkább ki vannak téve a hamisítás veszélyének,

D.   mivel a szellemi tulajdonjogok súlyos megsértései olyan nem tarifális kereskedelmi akadályok, amelyek megnehezítik és költségesebbé teszik a harmadik országok piacaihoz való hozzáférést, különösen a korlátozott eszközökkel és forrásokkal rendelkező kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára,

E.   mivel az európai versenyképesség hagyományosan a munkaerő minőségéhez és – főként a KKV-k esetében – egyre inkább a kutatáshoz és fejlesztéshez, az innovációhoz és a szellemi tulajdonjogokhoz kapcsolódik,

F.   mivel a szellemi tulajdonjogokat – beleértve a földrajzi jelzéseket és az eredetmegjelöléseket is – az Európai Unió kereskedelmi partnerei nem mindig óvják hatékonyan,

G.   mivel sokfajta terméket hamisítanak – és ezek száma egyre nő –, és ez már nem korlátozódik a luxus- és minőségi termékekre, hanem kiterjed az olyan általánosan használt árukra, mint a játékok, gyógyszerek, kozmetikumok és élelmiszerek,

H.   mivel az OECD által nemrég készített felmérés szerint 2005-ben a nemzetközi kereskedelemben mintegy 150 milliárd euró értéket képviseltek a szellemi tulajdonjogok megsértésével összefüggésbe hozható termékek, amihez még hozzá kell adni az interneten terjesztett hamis és kalóztermékek nemzeti kereskedelmének értékét is,

I.   mivel 2007-ben az Európai Unió vámhatósága által lefoglalt szellemi tulajdonjogokat sértő termékek mennyisége egy év alatt 17%-kal nőtt az előző évhez képest, és a növekedés a kozmetikai és higiéniai termékek esetében 264%-ot, a játékok esetében 98%-ot, a gyógyszerek esetében pedig 51%-ot tett ki,

J.   mivel a hamisítás és a kalózkodás jelensége riasztó hatással van az Európai Unió gazdaságára és a Közösség társadalmi-gazdasági rendszerének egészére, mivel csökkenti a az innovációs ösztönző erőt, fékezi a közvetlen külföldi befektetéseket, szakképzettséget igénylő munkahelyek megszűnéséhez vezet és megteremti a szervezett bűnözés által ellenőrzött – a hivatalos rendszerrel párhuzamosan működő – illegális gazdaság alapjait,

K.   mivel az OECD 2007. évi fent említett jelentése és hamarosan elkészülő, "A digitális tartalommal kapcsolatos szerzői jogi kalózkodás'című II. szakaszjelentése hangsúlyozza a digitális kalózkodás globális mértékét, gyors terjedését és a jogtulajdonosokra nézve káros gazdasági hatását,

L.   mivel a hamisítás súlyos környezeti károkat okoz mind azáltal, hogy a hamisított termékek nem felelnek meg a minőségi szabványoknak, valamint a kiszorításukkal és a megsemmisítésükkel kapcsolatos magas költségek révén,

M.  M mivel a hamis termékek elleni küzdelmet célzó eljárásokhoz való hozzáférés bonyolult, költséges és időigényes, különösen a KKV-k számára,

N.   mivel az egységes piac az európai polgár számára garantálja azt a lehetőséget, hogy szabadon, átlátható és biztonságos módon választhassa ki a megvásárolandó termékeket, a hamisítás pedig – az az ellen folytatott megfelelő küzdelem hiányában – nemcsak az egész rendszer alapját képező elvárható bizalom elvét csorbítja, hanem súlyos kockázatokat is jelent a fogyasztók biztonságára, egészségére és – szélsőséges esetekben – életére is, jogaikat pedig ezért megfelelőbben kell garantálni,

O.   mivel a hamisított termékek megvásárlásának egészségügyi és biztonsági kockázatainak, illetve általános következményeinek fogyasztói tudatosítására irányuló kezdeményezések a hamisított termékek elleni küzdelem hatékony eszközei,

P.   mivel hatékonyabb visszatartó erejű intézkedéseket kell foganatosítani az olyan termékek hamisítóival szemben, amelyek közvetlen közegészségügyi hatással rendelkeznek,

Q.   mivel a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó jogszabályok területén a tagállamokban még mindig – különösen az e jogok betartatására irányuló szankciók tekintetében – fennálló eltérések gyengítik az Európai Unió tárgyalási pozícióját és alááshatják a jelenség elleni hatékonyabb küzdelem érdekében nemzetközi szinten tett eddigi erőfeszítéseket,

R.   mivel az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági rendelkezésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló, 1383/2003/EK rendelet 11. cikkében megállapított egyszerűsített eljárás igen sikeresnek bizonyult az olyan tagállamokban, mint Portugália, Görögország, Magyarország, Hollandia és Litvánia,

S.   mivel a 2006-os G8-as szentpétervári csúcstalálkozó résztvevői elismerték a hamisítás és kalózkodás globális jellegét, és hangsúlyozták a G8 országok, a harmadik országok és az illetékes nemzetközi intézmények közti fokozottabb együttműködés szükségességét,

T.   mivel az ezt követő heiligendammi G8-as csúcstalálkozón a "Heiligendammi folyamat" részeként létrejött a hamisítás és kalózkodás ellen fellépő IPR (a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok) munkacsoport(16),

U.   mivel 2007-ben az Európai Unió, Japán és az Egyesült Államok bejelentették, hogy tárgyalásokat kezdenek egy olyan új többoldalú megállapodásra vonatkozóan, amelynek célja a szellemi tulajdonjogok végrehajtásának megerősítése, valamint a hamisítás és a kalózkodás jelensége elleni küzdelem (hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás – ACTA),

V.   mivel az ACTA megállapodás kedvező eredménye lehetővé teszi a polgári és közigazgatási védelem közös szabványainak kialakítását, az intézményközi együttműködés és a magánszektorral való együttműködés javítását, valamint a technikai segítségnyújtás beépítését a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tiszteletben tartásának egyszerűbbé, biztonságosabbá és olcsóbbá tétele érdekében,

W.   mivel hangsúlyozni kell a különbséget a generikus gyógyszerek – amelyeknek elterjedését és forgalmazását ösztönözni kell mind az Európai Unióban, mind a fejlődő országokban – és a hamisított gyógyszerek között, amelyek egyfelől veszélyesek a közegészségügyre, másfelől pedig jelentős gazdasági veszteséget okoznak az érintett iparág vállalatainak, miközben késleltethetik új termékek kifejlesztését, anélkül azonban, hogy ennek előnyeiből a legkevésbé fejlett országok lakossága részesülne, mivel, ezen felül, a hamisított gyógyszerek az illegális gyógyszereknek csak egy részét képezik,

X.   mivel, ami a közegészségügyre közvetlen hatással lévő termékeket illeti, az internet és a párhuzamos kereskedelemi hálózatok nagyban hozzájárulnak a közegészségügyre veszélyt jelentő hamisított termékek terjedéséhez,

Y.   mivel az Európai Unió folyamatos erőfeszítéseket tesz a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tiszteletben tartását érvényre juttató intézkedések harmonizálása érdekében, nevezetesen egy, a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2005. július 12-i javaslattal (COM(2005)0276), és ezt a folyamatot nem szabad a szokásos uniós döntéshozatali eljárás hatáskörén kívül eső kereskedelmi tárgyalásokkal megkerülni,

Z.   mivel annak biztosítása is különösen fontos, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tiszteletben tartását érvényre juttató intézkedések kialakítására oly módon kerüljön sor, hogy az ne akadályozza az innovációt vagy a versenyt, ne ássa alá a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok korlátozásait és annak kivételeit, illetve ne veszélyeztesse a személyes adatokat, ne korlátozza az információ szabad áramlását, és ne terhelje fölöslegesen a legális kereskedelmet,

AA.   mivel az Európai Unió a Parlament és a Tanács sok éven át folytatott vizsgálatait követően számos vonatkozó irányelv elfogadásával bizonyította a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok hatékony és kiegyensúlyozott érvényre juttatása iránti elkötelezettségét,

AB.   mivel jogi intézkedések mérlegelésénél alapvető fontosságú a szellemi és anyagi tulajdonjogok közötti, valamint ennek megfelelően a jogsértés és a lopás közötti alapvető különbség felismerése,

AC.   mivel a szellemi tulajdon mindennemű megsértése káros a kereskedelemre és az üzletre nézve, a kereskedelmi szintű jogsértések azonban további messze ható következményekkel járnak,

AD.   mivel a gyógyszeripari termékek szabadalmai esetében míg a szabadalmakkal kapcsolatos jogsértések rendezése eseti alapon történik a szabadalomsértés miatt indított polgári peres eljárás során felhozott lényeges érvek alapján, addig a szerzői jogokat és a védjegyeket érintő jogsértések szándékos bűncselekményeknek minősülnek,

A többoldalú keret

1.   véleménye szerint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) rendszere nemzetközi szinten lehetővé tette a szellemi tulajdonjogok szélesebb körű elismerését azzal, hogy a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) révén megegyezésen alapuló védelmi normaszintet határozott meg, megerősítette a tagállamok és a különböző szervezetek – Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), Vámügyi Világszervezet (WCO) – közötti párbeszédet, továbbá a nézeteltérések rendezésére megelőző és vitarendezési mechanizmust hozott létre;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy a TRIPS-megállapodás Tanácsán belül továbbra is törekedjen arra, hogy a nemzeti jogban bevezetett minimális szabályokat a végrehajtásra és a jogsértések visszaszorítására irányuló hatékony intézkedések kísérjenek; úgy véli, hogy a TRIPS-megállapodásban biztosított és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozat által megerősített, rugalmas alkalmazással kapcsolatos lehetőségeket fenn kell tartani, amennyiben azok célja a jogtulajdonosok és a végfelhasználók érdekei közti megfelelő egyensúly biztosítása;

3.   kéri a Bizottságot, hogy továbbítson javaslatokat az Európai Parlament számára annak biztosítása érdekében, hogy a kiviteli, tranzit- és átrakási műveletek megfelelően szerepeljenek a TRIPS-megállapodásban, és hogy vizsgálja meg a megállapodás további módosításának lehetőségeit a szellemi tulajdonjogok tulajdonosai és potenciális felhasználói érdekei közti megfelelő egyensúly kialakítása érdekében, különös tekintettel a partnerek fejlettségi szintjére és különbséget téve a hamisítással vagy kalózkodással előállított termékeket gyártó országok, a tranzitországok, illetve az azokat felhasználó országok között;

4.   üdvözli az Európai Unió által a technikai segítségnyújtásra irányuló programok terén elért előrelépést, melyek hozzájárultak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megerősítéséhez a feltörekvő és fejlődő országokban, és hangsúlyozza az ilyen programok folytatásának fontosságát, tekintettel azokra a hasznos célkitűzésekre, amelyeket a fenntartható gazdasági fejlődés tekintetében elérhetnek, valamint a hamisítás elleni küzdelemben betöltött jelentős szerepükre;

5.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai és a fejlődő országokban élő fogyasztók szélesebb körű oktatása érdekében hozzon létre egyedi, megfelelő pénzügyi fedezettel támogatott kezdeményezéseket az esetlegesen veszélyes hamisított termékekhez fűződő kockázatok elkerülése céljából;

6.   támogatja a tizenkettedik az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciáján a Kreatív Afrika kezdeményezés keretében javasolt megoldásokat, melyek a kreatív iparágakat lényeges elemnek tekintik az alulfejlett országok gazdaságának növekedésében, és újra megerősítik a szellemi tulajdonjogok létfontosságú szerepét az ilyen régiók fenntartható fejlődésében;

7.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasolják és támogassák egy hamisításról szóló jegyzőkönyv megszövegezését, amely a nemzetek közötti szervezett bűnözésről szóló Palermói Egyezményt egészítené ki;

8.   emlékeztet rá, hogy bizonyos felemelkedő gazdaságokban a hamisítással vagy kalózkodással előállított termékek gyártása riasztó méreteket öltött; jóllehet üdvözli az eddig megvalósított együttműködési intézkedéseket, de azon a véleményen van, hogy a vám-, az igazságügyi és a rendőrségi szervek és az érintett országok közötti koordináció megerősítése, továbbá ezen országok jogszabályai európai uniós jogszabályokkal való harmonizálásának elősegítése céljából különös intézkedésekre van szükség;

9.   felszólítja a Bizottságot, hogy illesszen be a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésébe(17) nemzetközi szintű védelmi intézkedéseket annak garantálására, hogy a törvényes kereskedelem akadályozásának céljával semminemű, szabadalom érvényesítését célzó rendelkezéssel nem történik visszaélés;

10.   arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az euro-mediterrán partnerországokkal való kereskedelem megkönnyítése érdekében erősítsék meg az euro-mediterrán partnerországokkal az euro-mediterrán piac programon belül folytatott együttműködésüket, és az euro-meditterrán régióban a vámügyi együttműködés és a hamisítás illetve kalózkodás elleni küzdelem tekintetében segítsék elő egy közös jogalkotási, eljárási és végrehajtási megközelítés kialakítását;

11.   meggyőződése, hogy a hamisítás elleni küzdelem erősítése érdekében gyakrabban és célzottabban kellene igénybe venni a WTO vitarendezési szervét, amely – a nemzeti és közösségi igazságszolgáltatással együtt – képes Európa iparának és fogyasztóinak jobb védelmet biztosítani, a TRIPS-megállapodás tartalmát és hatályát erősítő jogalkalmazási gyakorlat megszilárdítása révén;

12.   megerősíti, hogy az anyagi jog bármely harmonizálása során tiszteletben kell tartani a nemzeti szuverenitást és a vonatkozó nemzetközi szerződéseket;

ACTA és egyéb kétoldalú vagy regionális uniós kezdeményezések

13.   kéri a Bizottságot, hogy – a többoldalú tárgyalásokkal párhuzamosan – a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelmet olyan kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodások előmozdítása révén is mozdítsa elő, amelyeknek célja a jogszabályok közelítése és hatékony alkalmazásuk, továbbá amelyek emellett hatékony vitarendezési mechanizmusokat tartalmaznak, továbbá szankciókat a vállalt kötelezettségek megszegése esetére;

14.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ACTA tárgyalására az európai polgárok előtt a lehető legátláthatóbb formában kerüljön sor, különös tekintettel a "hamisítás" és "kalózkodás" kifejezések meghatározására és a tervezett büntetőjogi szankciókra; álláspontja szerint fel kell mérni a megállapodásnak a társadalomra, illetve a polgári szabadságjogokra kifejtett hatását; támogatja egy, a megállapodás végrehajtását vizsgáló akciócsoport felállítását, elősegítve e kérdéskört az Európai Unió és a harmadik országok közötti párbeszéd keretében, illetve az ezekkel az országokkal kapcsolatos együttműködési intézkedések részeként;

15.   úgy véli, hogy egyelőre bizonytalan, hogy az EK-Szerződés jogalapot biztosít-e a büntetőjogi szankciók jellegét és szintjét előíró közösségi intézkedések számára, és ezért a Bizottság nem feltétlenül rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a Közösség nevében olyan nemzetközi megállapodást köthessen, amely megszabja a védjegy és a szerzői jog megsértői elleni büntetőjogi szankciók természetét és szintjét;

16.   hangsúlyozza, hogy minden felvázolt IP betartatási egyezményben meg kell különböztetni a nem haszonszerzési célú személyes felhasználást a hamísított vagy kalózárúk csalárd és szándékos forgalmazásától;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy tárgyaljon harmadik országokkal hamísítás elleni munkacsoportok felállításáról;

18.   felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az ACTA ne adjon felhatalmazást hatóságoknak a magántulajdonú számítógépekhez és más elektronikus eszközökhöz való hozzáférésre;

19.   üdvözli, hogy számos WTO-tagállam növekvő érdeklődést tanúsít az ACTA iránt, úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni a feltörekvő gazdaságok, mint amilyen Kína, India és Brazília, valamint az olyan regionális kereskedelmi tömbök, mint a Mercosur, a CARICOM és az ASEAN a megállapodásra irányuló összes tárgyalásba való bevonása érdekében, illetve fel kell hívni őket, hogy mostantól kötelezzék el magukat területükön a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának biztosítása mellett;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy kerülje el az ACTA, a TRIPS megállapodás és a nemzetközi szellemi tulajdonjogról szóló érvényben lévő egyezmények közötti ellentmondás és átfedések veszélyét;

21.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ACTA kizárólag a szellemi tulajdonjogok betartását kikényszerítő intézkedésekre koncentráljon, és ne érdemi szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésekre, amilyenek a védelem hatálya és korlátai, a kivételek, a másodlagos felelősség és a közvetítők felelőssége;

22.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ACTA ne szolgálhasson a létező európai szellemi tulajdonjog védelmi keretek módosítására, és hogy teljes mértékben tükrözze az e téren az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott különböző irányelvek által megteremtett egyensúlyt, különösen a 2004/48/EK irányelv (2) preambulum-bekezdésében szereplő előírást;

23.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tisztázza a Szerződés 133. cikke által létrehozott bizottság és az ACTA tárgyalásaiban részt vevő egyéb bizottságok szerepét és hatáskörét;

24.   úgy véli, hogy a Bizottságnak a folyamatban levő tárgyalások során figyelembe kell vennie az ACTA megállapodást érintő egyes súlyos bírálatokat,nevezetesen, hogy jogi eljárás nélkül lehetővé teheti a védjegy- és szerzői jogok tulajdonosainak e jogok feltételezett megsértőinek magánéletébe való beavatkozást, hogy még inkább kriminalizálhatja a nem kereskedelmi védjegy- és szerzői jogok megsértését, hogy megerősítheti a digitális jogok kezelését a "tisztességes felhasználáshoz" fűződő jogokkal szemben, hogy a létező WTO struktúrákon kívüli vitarendezési eljárást teremthet meg, és végül, hogy az aláírókat védjegyek és szerzői jogok megsértése elleni fellépés költségeinek viselésére kényszerítheti;

25.   ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot a nyilvános konzultációs folyamat folyamatosságának és átláthatóságának biztosítására, egy ilyen folyamat előnyeinek támogatására valamennyi tárgyaló ország esetében, továbbá a Palament rendszeres és alapos tájékoztatásának biztosítására a tárgyalások állása tekintetében;

26.   emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés eltéréseket tartalmaz azon eseteket illetően, amikor a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai tekintetében megtárgyalt és megkötött megállapodások a kulturális és audiovizuális szolgáltatások kereskedelmével kapcsolatosak; rámutat arra, hogy ilyen esetekben a megállapodások megtárgyalása és megkötése a Közösség és tagállamai megosztott hatáskörébe tartozik; hangsúlyozza továbbá, hogy az EK-Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban hozott közösségi döntésen túl az ilyen megállapodások megtárgyalásához a tagállamok közös megegyezésére van szükség, az ilyen módon megtárgyalt megállapodásokat pedig közösen kell megkötnie a Közösségnek és a tagállamoknak;

27.   az ACTA-ról folytatott tárgyalások keretében emlékezteti a Bizottságot az Európai Unió Alapjogi Chartájának a személyes adatok védelméről szóló 8. cikkére, valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(18);

28.   úgy véli, hogy az ACTA előzetes tervezeteinek, többek között a haladásról szóló jelentéseknek, valamint a Bizottság tárgyalási meghatalmazásának közzétételét mint közérdeket nem sértheti az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló rendelet(19) 4. cikke, és sürgeti a Tanácsot az EK-Szerződés 255. cikkének oly módon történő végrehajtására, amely biztosítja a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű hozzáférést, azzal a feltétellel, hogy meghozzák az adatvédelmi jogszabály által megkövetelt szükséges biztonsági intézkedéseket;

29.   sajnálattal jegyzi meg, hogy a szellemi tulajdonjogok törökországi védelme nem felel meg az uniós előírásoknak, ezért felülvizsgálatra szorul; rámutat, hogy Törökország csak akkor lesz hiteles tagjelölt, ha a közösségi vívmányok vállalására alkalmas helyzetben van, és képes garantálni a szellemi tulajdonjogok teljes körű tiszteletben tartását határain belül;

EU-Kína kapcsolatok

30.   felhívja a kínai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és megújult erővel tegyenek jogi lépéseket a szellemi tulajdonjog megsértői ellen, és e tekintetben üdvözli az igazságügyi testületeknek az európai polgárok szellemi tulajdonból eredő jogosultságainak elismerése tekintetében tanúsított hozzáállásának megváltozását , valamint az e jogokat megsértő helyi vállalatok elítélését;

31.   újra megerősíti, hogy fokozni kell az együttműködést a kínai vámhatóságokkal, és hogy a megfelelő európai igazgatási szervezeteknek segítséget és támogatást kell adniuk;

32.   hangsúlyozza, hogy az uniós vámhatóságok által lefoglalt hamisított termékek 60%-a Kínában készül; felkéri a Bizottságot és a kínai hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb készítsenek cselekvési tervet a hamisítás leküzdésére;

A hamisítás elleni küzdelemre irányuló, külső támogatási intézkedések

33.   javasolja egy nyomon követési mechanizmus létrehozását a különböző megállapodások által védett szellemi tulajdonjogok esetleges megsértéseinek nyomon követésére, amely a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem konkrét felvállalása esetén kereskedelmi ösztönzőkkel egészül ki;

34.   emlékeztet rá, hogy az általános preferenciarendszer többek között tartalmazza a kedvezmények ideiglenes felfüggesztésének lehetőségét is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazó kereskedelmi partnerek esetében; véleménye szerint a szellemi tulajdonjog különösen súlyos megsértésének eseteiben, mint amilyenek a biztonságra és a közegészségre komoly veszélyt jelentő esetek, a Bizottságnak komolyan mérlegelnie kellene ennek az elrettentő eszköznek az igénybe vételét;

35.   úgy gondolja, hogy a kereskedelem akadályairól szóló rendelet nagyban segítségére lehet azoknak az európai vállalatoknak, amelyek a szellemi tulajdon megsértéseinek betudhatóan problémákkal szembesülnek a harmadik országok piacaihoz való hozzáférés tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy – különösen a KKV-k esetében – ösztönözze és könnyítse meg a rendelet felhasználását;

36.   azon a véleményen van, hogy az Európai Unió és a tagállamok közötti jobb együttműködés hatékonyabb információcserét, a rendelkezésre álló erőforrások jobb felhasználását eredményezheti harmadik országokban, továbbá mind a politikai-diplomáciai tevékenység, mind a szigorúbban vett technikai tekintetben nagyobb hatással lehet a hamisítás elleni harcra;

37.   felhívja a Bizottságot, hogy az EU delegációkban a "piaci hozzáférési csoportot'alakítsa át úgy, hogy a szellemi tulajdon megsértéseit panaszló közösségi vállalkozások (főleg a KKV-k) számára tényleges hivatkozási pontként szolgáljanak;

Jogalkotási és szervezeti kérdések

38.   tudomásul veszi a Bizottság által a szellemi tulajdon megszilárdítása érdekében az Európai Unióban tett számos erőfeszítést, és kéri, hogy tegyen az eddigieknél is többet a hamisítás jelensége elleni küzdelem és a tagállamokban hatályos jogszabályok harmonizálása érdekében;

39.   tudomásul veszi, hogy az Európai Unióban nincs harmonizált meghatározása a "hamisításnak" és a "kalózkodásnak", valamint, hogy a tagállamokban használt meghatározások eltérnek;

40.   tudomásul veszi a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás aggasztó terjedését különösen a globalizált gazdaságban, valamint súlyos kihatásait az Európai Unió versenyképessége és üzletágai, alkotói és fogyasztói tekintetében; felhívja ezért a tagállamokat, hogy lássák el a fogyasztókat a szükséges tájékoztatással a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás veszélyeiről, különösen a hamisított termékek, ideértve a gyógyszerek által a fogyasztókra jelentett jelentős egészségügyi és biztonsági kockázatok tekintetében;

41.   felkéri a Bizottságot, hogy nyomozzon kifejezetten a hamisításhoz kacsolódó egészségügyi és biztonsági kockázatok után annak érdekében, hogy fel lehessen mérni, szükség- van-e további intézkedésekre;

42.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a szellemi tulajdonjogok súlyos megsértésének eseteire vonatkozó közös minimumszankciók elfogadásának érdekében;

43.   úgy véli, hogy a jövendő ACTA megállapodás hatékony és következetes alkalmazásához szükséges a hamisítás elleni hatályos tagállami jogszabályok harmonizációja;

44.   hangsúlyozza, hogy szükség van a hamisítás jelenségének visszaszorításában illetékes bizottsági szervek koordinálásának javítására és az e tekintetben a Bizottság által elfogadott közösségi kezdeményezések hatékonyabb elterjesztésére; mivel a szankcionáló rendelkezések széttagoltsága hátrányos a belső piacra és gyengíti az Európai Uniót kereskedelmi tárgyalásai során; hangsúlyozza továbbá, hogy a köz- és magánszférának is ki kell terjeszteni együttműködésüket, az aktívabb, dinamikusabb és hatékonyabb hamisítás elleni intézkedések biztosításához;

45.   hangsúlyozza a vámügyi alkalmazottak, a bírák és más érintett szakértők megfelelő, folyamatos képzése kialakításának, valamint a hamisítás ellen szakosodott tagállami egységek felállításának szükségességét;

46.   megjegyzi, hogy a Bizottság 2007. júliusi Fehér Könyvében elismeri, hogy a sportjogok kihasználásának gazdasági életképessége a szellemi tulajdonjogok megsértőinek hazai és nemzetközi szintű tevékenysége elleni hatékony védelmi lehetőségek elérhetőségétől függ, és felhív a sportjogok tulajdonosainak számításba vételére a hamisítás és a digitális kalózkodás elleni bármely fellépés esetében;

47.   ajánlja a vámeljárások további tökéletesítését és összehangoltságának javítását az Európai Unióban az egységes piacra bejutó hamisított vagy kalózkodással előállított termékek mennyiségének jelentős csökkentése érdekében; felhívja a Bizottságot is, hogy az Európai Unió és tagállamai a hamisításra vonatkozó uniós szintű statisztikai adatokkal való ellátása érdekében nyújtson be javaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak;

48.   felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az internet, mint a hamisított termékek elosztására szolgáló csatorna speciális vonatkozásait, valamint, hogy az összehangolt választ elősegítő statisztikai eszközök kialakításával mérje fel e jelenségnek a tagállamok gazdaságaira gyakorolt hatását;

49.   felhívja a Bizottságot, hogy a hamisított árukra vonatkozó eljárással kapcsolatban állítson fel vagy egyszerűsítsen egy technikai segítséget nyújtó ügyfélszolgálatot a kis- és középvállalkozások számára, lehetőleg más ügyfélszolgálati létesítményekhez integráltan;

50.   létfontosságúnak tartja, hogy az európai ipar maga is bátran támogassa és segítse az európai intézmények által megteendő kezdeményezéseket; különösen létfontosságúnak tartja, hogy a KKV-k számára mindenképpen olyan feltételeket biztosítsanak, amelyek között érvényesen védhetik meg jogaikat, különösen a szellemi tulajdonjogok harmadik országok általi megsértései esetén;

51.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bátorítsák a hamisított áruk megvásárlásának következményeivel kapcsolatos fogyasztói éberség fokozására irányuló kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy az üzleti szektornak fontos szerepet kell játszania e kezdeményezések terén;

52.   úgy véli, hogy nyomon követési célokból lépéseket kell tenni az ipar az eredeti termékek és a hamisítványok közti hatékonyabb különbségtételre alkalmas modern technológiák használatára bátorítása érdekében, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg az ilyen konstruktív lépések állandó jelleggel történő támogatásához és megtételéhez szükséges lépéseket;

53.   sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem ültették át nemzeti jogukba a 2004/48/EK irányelvet, hogy késlekedés nélkül tegyenek eleget e kötelezettségüknek;

54.   hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a belső piac négy alapvető szabadságát, és javítani kell a piac működését;

55.   felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamoktól gyűjtsön be adatokat a fogyasztók körében a hamisított termékek miatt jelentkező egészségi problémákról, illetve a fogyasztók által hamisított termékek ellen tett panaszokról; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az ezen adatokhoz való hozzáférést valamennyi tagállam hatóságai számára;

56.   ragaszkodik ezzel összefüggésben az összes érintett szereplő mozgósításához annak érdekében, hogy meg lehessen erősíteni a termékhamisítás és a szerzői jogi kalózkodás ellen a belső piacon bevezetett eszközök hatékonyságát;

57.   felkéri a tagállamokat. hogy erősítsék meg a nemzeti területükön működő vámszerveket, és hozzanak létre olyan, harmadik felek (többek között tagállamok, harmadik országok, közösségi intézmények, vállalatok és magánszemélyek) számára is jól azonosítható szolgálatokat, amelyek feladata a termékhamisítás elleni küzdelem és a kérdéskörrel kapcsolatos tájékoztatás;

58.   emlékezteti a tagállamokat, hogy a közösségi szabadalom és a szabadalmi bírósági rendszer megléte milyen fontos eszköz annak elérésére, hogy a felhasználók az Unió egész területén tiszteletben tartsák a szellemi tulajdonjogokat, valamint annak biztosítására, hogy az innovációs tevékenységet végző vállalatok a lehető legjobban meg tudják védeni újításaikat, és így azokat a leghatékonyabban tudják kiaknázni;

59.   felkéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg a termékhamisítással és a szerzői jogi kalózkodással kapcsolatosan végzett figyelemfelkeltő és tájékoztató tevékenységüket az idegenforgalmi övezetekben, a szakmai kiállításokon és a vásárokon;

60.   emlékeztet a szellemi tulajdonjogok, valamint a hatályos nemzeti és közösségi szabadalmak harmonizációjának fontosságára a termékhamisítás elleni küzdelemben, illetve felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a társaságokat szolgáltatásaiknak és termékeiknek többek között a márkák, a formatervezési minták és a szabadalmak, bejegyeztetése révén történő védelmére annak érdekében, hogy hatékonyabban tudják érvényesíteni szellemi tulajdonjogaikat;

61.   felszólítja a Bizottságot egy olyan "eredménytábla" kifejlesztésére, amely mérhetővé teszi a tagállamok vámhatóságainak teljesítményét, a termékhamisítás elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében, továbbá egy, a hamisított termékekkel kapcsolatos gyors információcserét lehetővé tevő rendszer létrehozására, a nemzeti kapcsolattartási pontokra és modern információmegosztási eszközökre támaszkodva;

62.   felkéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg a vámszerveik közötti koordinációt, illetve az egész Európai Unióban alkalmazzák egységesen a közösségi vámügyi szabályozást;

63.   felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együtt alakítsanak ki közös megközelítést a hamisított termékek megsemmisítését illetően;

64.   felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a 1383/2003/EK tanácsi rendelet 11. cikkében lefektetett egyszerűsített eljárás alkalmazását az egyes szellemi tulajdonjogokat feltételezhetően sértő áruk, valamint az ezen jogokat valamennyi tagállamban bizonyítottan megsértő áruk elleni intézkedések tekintetében;

65.   úgy véli továbbá, hogy a hamisítás (kereskedelmi nagyságrendű termékutánzás/védjegysértés) lényeges vonatkozásai eltérnek a kalózkodás (szerzői jogok kereskedelmi nagyságrendű megsértése) lényeges vonatkozásaitól, valamint hogy fontolóra kell venni e két jelenség független és külön kezelését, különös tekintettel a hamisításra jellemző közegészségügyi és biztonsági aspektusok kezelésének sürgető szükségességére;

66.   a közegészségügy tekintetében a hamisított gyógyszer WHO által adott fogalommeghatározását támogatja: "olyan gyógyszer, amelyet szándékosan és csalárd módon hamis címkével látnak el meghatározását és/vagy forrását illetően. A hamisítás érintheti mind a márkajelzéssel rendelkező, mind a generikus termékeket, és a hamisított termékek között lehetnek helyes összetevőket, illetve nem megfelelő összetevőket tartalmazó, hatóanyagok nélküli, nem elegendő hatóanyagot tartalmazó vagy hamis csomagolással rendelkező termékek.";

67.   kiemeli az olyan alapvető jogok, mint például a magánélet védelme és az adatvédelem tiszteletben tartásának jelentőségét a termékhamisítás és a kalózkodás elleni harc érdekében hozott intézkedések meghozatala során;

Záró gondolatok

68.   felhívja a Bizottságot, hogy a Tanáccsal és a tagállamokkal egyetértésben alakítson ki olyan világos, összefüggő és célra törő politikai irányvonalat, amely – a vámügyi belső intézkedésekkel párhuzamosan – összehangolja és irányítja a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem terén meglévő uniós és tagállami "külső" intézkedéseket;

69.   felhívja a Bizottságot a jogi normákat kiegészítő intézkedések támogatására, és különösen a hamisítással és kalózkodással kapcsolatos hozzáállás megváltoztatására irányuló, a hamisítás veszélyeire összpontosító európai tudatosítás előmozdítására;

70.   úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kell fontolnia egy nemzetközi hamisítási összehasonlító eredménytábla létrehozását a belső piaci eredménytábla mintájára, mely kiemelné azon országokat, melyek átlag alatt teljesítenek a hamisított áruk visszaszorítása terén;

71.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot annak lehetővé tételére, hogy a Parlament központibb szerepet tölthessen be a hamisítás elleni küzdelemben; különösen célszerűnek tartja, hogy az EU politikai jelenléte mind a nemzetközi szakmai értekezleteken – így a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem világkongresszusán –, mind a szellemi tulajdon védelméért küzdő nemzetközi szervezetekben erősödjön;

72.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tájékoztassa teljes körűen az e területet érintő különböző kezdeményezésekről és vonják be azokba; úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés szellemének megfelelően a hozzájárulási eljárás alapján kell ratifikálnia ACTA megállapodást;

o
o   o

73.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0053. (2) HL C 102 E, 2008.4.24., 128. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0247. (4) HL C 298 E, 2006.12.8., 235. o. (5) HL C 308 E, 2006.12.16., 182. o. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0629. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0195. (8) HL C 233 E, 2006.9.28., 103. o. (9) HL L 349., 1994.12.31., 71. o. (10) HL L 157., 2006.6.9., 1. o. (11) HL L 169., 2005.6.30., 1. o. (12) HL L 145., 2008.6.4., 1. o. (13) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0305. (14) HL L 157., 2004.4.30., 45. o. (15) HL L 196., 2003.8.2., 7. o. (16) A csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozat, Növekedés és felelősség a világgazdaságban, 2007. június 7., G8 csúcstalálkozó, Heiligendamm. (17) A 3. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "Az említett intézkedéseknek és jogorvoslatoknak emellett hatékonynak, arányosnak és elrettentő hatásúnak kell lenniük, és oly módon kell alkalmazni azokat, hogy ne gátolják a törvényes kereskedelmet, és biztosítékot nyújtsanak a velük való visszaéléssel szemben." (18) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. (19) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása a kis- és középvállalkozásokra, különösen a mikrovállalkozásokra vonatkozó számviteli követelményekről

P6_TA(2008)0635 B6-0626/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 192 cikkének (2) bekezdésére és 232. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2005. május 26-i keret-megállapodásra(1),

–   tekintettel a társaságok számára a társasági jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén biztosított egyszerűsített üzleti környezetről szóló 2008. május 21-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a "Gondolkozz előbb kicsiben!" Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: "Small Business Act" című 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

–   tekintettel a független érdekelt felek adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának 2008. július 10-i, "Az adminisztratív terhek csökkentése, a társasági jog/éves beszámolók prioritási területe" című véleményére,

–   tekintettel a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a középvállalkozások egyes közzétételi követelményei és a konszolidált beszámoló készítésének kötelezettsége tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jogalkotási állásfoglalására, amely első olvasatban 2008. december 18-án került elfogadásra(3),

–   tekintettel a Bizottságnak a 2008. december 18-i plenáris ülésen a Parlamentnek tett nyilatkozatára a középvállalkozások közzétételi követelményeiről és a konszolidált beszámolók készítéséről,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv(4) (a 4. társasági jogi irányelv) és a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv(5) szerinti hatályos számviteli szabályok gyakran komoly terheket jelentenek a kis- és középvállalkozások, illetve különösen a mikrovállalkozások (nagyon kis vállalkozások) számára,

B.   mivel a független érdekelt felek adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportja a fent említett véleményében már kérte a Bizottságot, hogy vonja ki a mikrovállalkozásokat a számviteli irányelvek hatálya alól,

1.   emlékezteti a Bizottságot arra, hogy miközben egy koherens és harmonizált Európai Uniós számviteli rendszer megkönnyíti a belső piacon a kereskedelmet mikrovállalkozások – például a kiskereskedők vagy a kézműipari vállalkozások – számára túlzott mértékű terhet jelentenek a hatályos számviteli szabályok; ha ezek a vállalkozások elsősorban egyetlen tagállamban tevékenykednek helyi vagy regionális szinten, akkor nincsenek határokon átnyúló hatással a belső piacra vagy az EU-n belüli versenyre, ezért a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ezeket a vállalkozásokat teljesen vagy részben kivonják a jogszabály szerinti számviteli kötelezettségek hatálya alól;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kivonják a 4. és 7. társasági jogi irányelv hatálya alól azokat a vállalkozásokat, amelyek a mérleg fordulónapján nem lépték túl a következő három feltétel közül kettőnek a küszöbértékét:

3.   felhívja a Bizottságot, hogy a belső piacon belül a társasági jog, illetve különösen a számviteli szabályok egyszerűsítésének és harmonizációjának ösztönzése érdekében folytassa a társasági joggal foglalkozó negyedik és hetedik irányelv felülvizsgálatára irányuló erőfeszítéseit, és 2009 vége előtt terjesszen elő egy egységes európai számviteli keretrendszert; emlékeztet arra, hogy az egységes szabályok csökkenteni fogják valamennyi kis- és középvállakozás adminisztratív terheit, és növelik majd az átláthatóságot minden érintett érdekelt fél számára, valamint emlékeztet arra, hogy az egyszerűsítést az XBRL (Extensible Business Reporting Language – kiterjeszthető üzleti beszámolási nyelv) európai méretű strukturált bevezetése is jelentős mértékben ösztönözné;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL C 117. E, 2006.5.18., 125. o. (2) Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0220. (3) Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0631. (4) HL L 222., 1978.8.14., 11. o. (5) HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az európai közokiratról (2008/2124(INI))

P6_TA(2008)0636 A6-0451/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,

–   tekintettel a Bizottság 2005. május 10-i "A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre. Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért" című közleményére (COM(2005)0184),

–   tekintettel a Jogi Bizottság által végzett, a közokiratokra vonatkozó összehasonlító tanulmányra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6–0451/2008),

A.   mivel a fent említett, a hágai programról szóló közleményben a Bizottság prioritásként említette egy tényleges európai polgári jogi térség biztosítását, többek között a bírósági határozatok elismerését és végrehajtását illetően; mivel a nevezett program az Európai Unión belüli kölcsönös bizalom megerősítése érdekében alapvető prioritásként tartalmazza, hogy az elkövetkező években folytatni kell a kölcsönös elismerés elvének életbe léptetését, mert ez a polgárok jogainak védelmét szolgáló konkrét eszköz, és e jogok érvényesítését Európa határain kívül is garantálja,

B.   mivel a Hágai Program előírja, hogy a kölcsönös elismerésre irányuló program végrehajtásának folytatása alapvető prioritás, és hogy e végrehajtást 2011-ig be kell fejezni,

C.   mivel a polgárok szabad mozgása az Unióban folyamatosan nő; mivel ebből következően a két vagy több tagállamot egyaránt érintő jogi helyzetek száma is gyarapszik,

D.   mivel a Bizottság a Hágai Programról szóló, fent említett közleményében elismerte, hogy a polgári jog terén alapvető fontosságú szempont a közokiratok elismerése; mivel ezen a jogcímen szükséges és sürgős feladat a közokiratok elismerésének és végrehajtásának elősegítése, amint azt az Unibank ítélet(1) kimondja,

E.   mivel ezen a területen egy ágazati, nem egységes közösségi szabályozás nem kielégítő(2),

F.   mivel az európai polgárok családi kötelékeit és örökösödési jogait a határokon túl is meg kell védeni,

G.   mivel a vállalkozásoknak egyre több létesítményük van külföldön, valamint a közösségen belüli tevékenységek megélénkülése következtében egyre nagyobb az ilyen vállalkozások alapítására és működésére vonatkozó közokiratok forgalma is,

H.   mivel az Unió számára döntő fontosságú egy világos és teljes jogi keret bevezetése, amely a jogi helyzetek, valamint a hatósági megbízottak által létrehozott ügyletek biztonságát és kiszámíthatóságát garantálja a polgárok és a gazdasági szereplők számára egyaránt,

I.   mivel egy igazi európai jogi térség létrehozásának alapja egyrészt – a jogviták tekintetében – valamely igazságügyi hatóság vagy közigazgatási hatóság által hozott határozatoknak a többi tagállamban való elismerése, és másrészt – a jogvitákon kívül eső ügyekben – valamely igazságügyi hatóság vagy az okiratok hitelesítési eljárására felhatalmazott köztisztviselő által kézhez kapott közokiratok határokon túli elismerése,

J.   mivel a bírósági határozatok kölcsönös elismerése terén meglévő rendeletek alkalmazandók a közokiratokra, amennyiben azokat állami hatóságok bocsátották ki,

K.   mivel a közokirat legfőbb jellegzetessége, hogy bizonyító ereje nagyobb, mint a teljes bizonyító erejű magánokiraté, és mivel a tagállamokban a közokiratokat éppen azért ruházzák fel rendszeresen ezzel – a bíróra nézve kötelező – bizonyító erővel, hogy ezáltal biztosítsák a jogügyletek keretében egy erre felhatalmazott köztisztviselő vagy hatóság által kiállított közokirat megbízhatóságát(3),

L.   mivel egy közokirat bizonyító erejének elengedhetetlen előfeltétele a hitelességének elismerése, vagyis ebben az értelemben az, hogy közokirat kiállítására felhatalmazással rendelkező köztisztviselő vagy hatóság bocsátotta ki; mivel a kölcsönös bizalom a tagállamok jogszolgáltatásában indokolttá teszi, hogy a hitelesség igazolásával kapcsolatos eljárásokat a jövőben csak akkor alkalmazzák, ha a hitelességük tekintetében komoly kétségek támadnak,

M.   mivel a bemutatott okirat felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállam jogszabályainak tiszteletben tartása ugyanakkor feltételezi annak bizonyosságát, hogy a bizonyító erő elismerése nem jelenti egyúttal azt, hogy a külföldi közokirat a felhasználása helyszínéül szolgáló tagállamban való elismerése folytán magasabb bizonyító erővel bírna, mint ezen tagállam saját nemzeti közokiratai; mivel a rendelet hatályának ki kellene terjednie a polgári és a kereskedelmi jog lényegi részére, bizonyos, jól meghatározott esetek kivételével,

N.   mivel az ingatlan-nyilvántartási rendszerek felépítése és szervezeti rendje a tagállamokban különböző, és eltérések vannak a nekik tulajdonított közjogi hitelesség természetét és mértékét illetően is, ezért az ingatlanok tulajdonjogának átruházását ki kell zárni egy jövőbeli közösségi jogi eszköz hatálya alól, tekintettel arra, hogy szoros összefüggés áll fenn egyfelől egy közokirat kiállításának módja, másfelől pedig az állami nyilvántartásba történő bejegyzés között,

O.   mivel a bírósági határozatoknak az Unió egészében történő elismerése terén egy ilyen kizárás egyet jelent azzal, hogy kizárólagos hatáskörrel ruházzák fel egyfelől az ingatlan helyszíne szerint illetékes bíróságokat az ingatlanra vonatkozó dologi jogi keresetek tekintetében, másfelől pedig az állami nyilvántartás helye szerint illetékes bíróságokat az állami nyilvántartásokba történő bejegyzés érvényessége tekintetében(4),

P.   mivel a közokirat fogalma nem létezik egyes tagállamok jogrendszerében, különösen Anglia és Wales, valamint az északi országok szabályozásában; mivel Angliában és Wales-ben egyes ügyvédek ugyan közjegyzői minőségben járhatnak el, és léteznek főfoglalkozású közjegyzők is, ezek a jogászok azonban nem bocsáthatnak ki közokiratot, hanem feladatuk kizárólag az aláírások hitelesítéséből áll, ezért a közokiratokra vonatkozó bármely európai jogszabályozás elfogadásakor gondoskodni kell arról, hogy ebben a tekintetben semmilyen zavar ne keletkezhessen; mivel másfelől minden óvintézkedést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy azokban az országokban, amelyek állampolgárainak nincs lehetősége közokiratok kibocsátására, az ilyen jellegű okiratokat ne használhassák fel ezen ország hatályos (például az igazolási eljárásra vonatkozó) előírásainak megkerülésére; mivel a fentieken túlmenően meg kell erősíteni azon tagállamok jogászainak felkészültségét, amelyekben a közokirat fogalma nem létezik, ezért a Bizottságnak megfelelő tájékoztatási kampányt kell indítania, és minden erőfeszítést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy az angolszász jogrendszerű országok jogi szakmáiban megismerjék a kontinentális jogrendszerű országok köztisztviselőinek munkáját és azokat a potenciális előnyöket, amelyeket – különösen a jogbiztonság tekintetében – a közokiratok használata jelent az ügyfelek számára azokban a jogügyletek esetében, amelyeket az ezen jogi eszközt használó országokban kívánják megkötni; mivel a fentiek nyomatékosítják a Parlament Jogi Bizottsága által már sokszor kifejezésre juttatott igényt, amely szerint szükség van a gyakorló jogászok transzeurópai hálózatára, tájékoztatási kampányra és közös továbbképzésre, és ennek előmozdítására ezúton is felhívja a Bizottságot,

Q.   mivel a kért rendelet nem alkalmazható sem a közokiratok tárgyára alkalmazandó jogra, ami már más közösségi jogi eszközök tárgyát képezi, sem pedig a hatóságok és a köztisztviselők hatáskörére, szervezetére és felépítésére vonatkozó kérdésekre, ideértve a hitelesítést is, ami pedig a tagállamok hatásköre;

1.   úgy véli, hogy a Közösségen belüli kölcsönös bizalom indokolttá teszi, hogy a határokon átnyúló ügyletekben alkalmazott közokiratok hitelességének ellenőrzésére irányuló eljárásokat a jövőben eltöröljék; úgy véli, hogy egy közokirat elismerése a felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállamban csak abban az esetben utasítható el, ha a hitelesség tekintetében komoly és indokolt kételyek vetődtek fel, vagy ha elismerése ellentétes ezen tagállam közrendjével;

2.   kéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 65. cikkének a) pontja, valamint 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése alapján terjesszen a Parlament elé jogalkotási javaslatot, amelynek célja a közokiratok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának bevezetése;

3.   hangsúlyozza, hogy a közokirat elismerése nem járhat azzal a következménnyel, hogy egy külföldi közokirat nagyobb jogi hatállyal bírjon, mint amekkorával egy annak megfelelő nemzeti közokirat rendelkezne;

4.   kéri, hogy a kért rendeletet alkalmazzák valamennyi polgári jogi és kereskedelmi közokiratra, kivéve az ingatlanokra vonatkozó okiratokat, amelyek ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, vagy széljegy tárgyát képezik vagy képezhetik;

5.   pontosítja, hogy a kért rendelet nem alkalmazható sem a közokirat tárgya tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozó kérdésekre, sem pedig a hatóságok és a köztisztviselők hatáskörére, szervezetére és felépítésére vonatkozó kérdésekre, ideértve a hitelesítést is;

6.   megállapítja, hogy az említett keretek között a mellékletben foglalt ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a polgárok alapvető jogait;

7.   úgy ítéli meg, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1.  A Közösségen belüli kölcsönös bizalom indokolttá teszi, hogy a határokon átnyúló ügyletekben alkalmazott közokiratok hitelességének ellenőrzésére irányuló eljárásokat a jövőben eltöröljék.

2.  Egy közokirat elismerése a felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállamban csak abban az esetben utasítható el, ha a hitelesség tekintetében komoly és indokolt kételyek merülnek fel, vagy ha elismerése ellentétes ezen tagállam közrendjével.

3.  A Parlament kéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 65. cikkének a) pontja, valamint 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése alapján terjesszen a Parlament elé jogalkotási javaslatot, amelynek célja a közokiratok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának bevezetése.

4 A jogalkotási javaslat tárgyát képező jogszabályt valamennyi polgári jogi és kereskedelmi közokiratra alkalmazni kell, kivéve az ingatlanügyleteket, amelyeket állami nyilvántartásba kell vagy lehet bejegyezni vagy abban széljegyzettel ellátni. Nem alkalmazható sem a közokirat tárgya tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozó kérdésekre, sem pedig a hatóságok és a köztisztviselők hatáskörére, szervezetére és felépítésére vonatkozó kérdésekre, ideértve a hitelesítést is.

(1) Az Európai Közösségek Bírósága 1999. június 17-én, a C-260/97. sz. ügyben hozott ítélete (EBHT I-3715. o.). (2) A Tanács 44/2001/EK rendelete (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.) a Tanács 2201/2003/EK rendelete (HL L 338., 2003.12.23., 1. o.) a Tanács 805/2004/EK rendelete (HL L 143., 2004.4.30., 15. o.). (3) La Pergola főügyész-helyettes 1999. február 2-i következtetései a fent említett Unibank ügyben, 7. pont. (4) Lásd a 44/2001/EK rendelet 22. cikkének (1) és (3) bekezdését.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az e-igazságszolgáltatásról (2008/2125(INI))

P6_TA(2008)0637 A6-0467/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második albekezdésére,

–   tekintettel a Tanács jogi információs munkacsoportjának (e-igazságszolgáltatás) munkájára,

–   tekintettel az "Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé" című, 2008. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2008)0329),

–   tekintettel az Európa Tanácsnak az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottságában (CEPEJ) e téren jelenleg is folyó munkára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0467/2008),

A.   mivel a Tanács 2007-ben úgy határozott, hogy az igazságszolgáltatás területén hozzáfog az információs és kommunikációs technológiák (IKT) európai szinten történő fejlesztéséhez elsősorban egy európai portál létrehozásával;

B.   mivel a határokon átnyúló peres ügyben részes mintegy 10 millió személyre való tekintettel alapvetően fontos az információs technológiák (IT) fokozottabb használata, hogy a határokon átnyúló peres ügyekben a polgárok számára biztosítható legyen az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés, továbbá hogy a bírósági eljárások ésszerűbbek és egyszerűbbek legyenek, lerövidüljenek az eljárási határidők és csökkenjenek a működési költségek;

C.   mivel az e-igazságszolgáltatás tág meghatározásába általában beletartozik az elektronikus technológiák alkalmazása az igazságszolgáltatásban, és mivel e definíció számos olyan területre kiterjed, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak ahhoz az értelmezéshez, amelyet a 2008 május 30-i bizottsági közlemény és az e-igazságszolgáltatással foglalkozó tanácsi munkacsoport alakított ki;

D.   mivel megfelelő alkalmazás esetén az információs technológia jelentősen javíthatja az európai igazságszolgáltatási és jogi rendszerek hozzáférhetőségét és hatékonyságát; mivel az egyre jobban integrálódó piac és az Európán belüli fokozódó mobilitás mellett egyre gyakoribbá válnak a határon átnyúló igazságszolgáltatási rendszerekben eredendően meglévő, például a nyelv, a távolság és az ismeretlen jogi rendszerek okozta problémák; mivel e problémák azonban részben megoldhatók az információs és kommunikációs technológiák megfelelő alkalmazása révén, aminek köszönhetően nem csupán az európai polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése, hanem az egységes piac hatékonysága is javul;

E.   mivel, ahogy azt a CEPEJ az információs és kommunikációs technológiák európai igazságügyi rendszerekben történő alkalmazásáról szóló jelentése hangsúlyozta, az elektronikus technológiák használata az igazságszolgáltatásban nem mindig jár pozitív következményekkel, és a kívánt eredmények elérése érdekében az intézkedéseket intézményes és stratégiai keretek között kell végrehajtani;

F.   mivel az információs technológia vitarendezés során való felhasználása hosszabb távon alapvető változásokat tesz szükségessé az eljárásjogban, valamint a jogszabályok kidolgozásában és megszerkesztésében, továbbá a joghoz és az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés szempontjából elengedhetetlen a nyilvántartások (cégjegyzékek, ingatlan-nyilvántartások, végrendelet-nyilvántartások stb.) összekapcsolása; mivel a Parlament a kis értékű követelésekről, az európai végrehajtható okiratról és a közvetítésről szóló jogszabályok kidolgozása során már tett erőfeszítéseket, hogy az információs technológia használatát és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést összeegyeztethetővé tegye; mivel az információs technológia használatát minden területen szorgalmazzák – ideértve az iratok benyújtását, kiadását és kézbesítését, a bizonyítást és a jogsegélykérelmek kezelését – és ezért a jövőben minden jogalkotási javaslatban szerepel; mivel az elektronikus okiratok, az adósok vagyonának átláthatósága és a bizonyítékok területén már lehetne intézkedéseket tervezni;

G.   mivel üdvözlendő az e-igazságszolgáltatási portál/hálózat létrehozása, de ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy mind az EU polgárainak, mind pedig az EU jogi szakembereinek igényeit figyelembe vegyék, és az információk átlátható és egyszerű elérésének biztosításával megkönnyítsék az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel meg kell könnyíteni az uniós polgárok és a nemzeti hatóságok közötti kapcsolatot, és mivel az EU-igazságszolgáltatás eszközeinek segítséget kell nyújtania a bűncselekmények áldozatai, a gyanúsítottak és általában az igazságszolgáltatás "felhasználói" számára mindennapi életükben; mivel ugyanakkor, annak érdekében, hogy valóban hatékonyan működjön, a portált/hálózatot kísérleti projektként kell beilleszteni az EK-Szerződés 154. cikkében vázolt transzeurópai hálózatok keretei közé, és fejlesztését a Bizottság 2008. szeptember 29-i közleményében (COM(2008)0583) említett európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) révén kell megoldani;

H.   mivel tekintetbe véve, hogy az európai polgárok csak 50%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel, az e-igazságszolgáltatás fejlesztése és végrehajtása során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az átláthatóság, a törvény előtti egyenlőség és a nyilvánosság általi ellenőrzés elveit, és legalább az átmeneti időszakban a tagállamokban eddig alkalmazott eljárások mellett kiegészítő vagy választható lehetőségként kell felajánlani;

I.   mivel a meglévő portálok kezdetlegesek, zsúfoltak és a felhasználók számára nehezen kezelhetők, és mivel az információs technológia legjobb szakembereit kellene megbízni az információhoz, az elektronikus rendszerekhez és a nyilvántartásokhoz való hozzáférés javításával; mivel az egységes európai igazságügyi portálnak, amely eltérő hozzáférést biztosít az igazságszolgáltatásban dolgozók, a tisztviselők, a jog területén tevékenykedő és más szakemberek, valamint a polgárok számára, személyazonosság-kezelő rendszerrel kell rendelkeznie, amellyel a polgárok felülete elkülöníthető lenne a szakemberek felületétől; mivel bár fontos az Európai Igazságügyi Hálózat alapul vétele és javítása, a fő hangsúlyt az eddigieknél is fokozottabban a polgárok és a vállalkozások igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésére kell helyezni;

J.   mivel az európai igazságszolgáltatási térség létrehozását némileg lassította, hogy az igazságügyi szervek csupán kis hányada férhet hozzá az uniós igazságügyi képzésekhez, és mivel az elektronikus eszközök jelentős mértékben hozzájárulhatnak a jövőbeni európai igazságügyi térség alapját képező európai igazságügyi kultúra széleskörű terjesztéséhez;

K.   mivel figyelembe kell venni, hogy a tagállamok között jelentős eltérés tapasztalható a nemzeti bírák közösségi jogra vonatkozó ismeretei tekintetében, amire a nemzeti bírák európai igazságügyi rendszerben betöltött szerepéről szóló, 2008. július 9-i állásfoglalásában(1) felhívta a figyelmet;

L.   mivel azonnal neki kellene látni az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos kulcskérdések, így a nyelvi problémák megválaszolásának;

M.   mivel az igazságügyi miniszterek jóváhagyták az európai szintű e-igazságszolgáltatás kifejlesztésére vonatkozó decentralizált – kevés központi koordinációt javasló – megközelítést, amely európai szinten megkönnyíti az információk megosztását, miközben lehetővé teszi, hogy a nemzeti rendszerek független formában működjenek és elkerüli azokat a terheket, amelyek egy új, centralizált uniós e-igazságszolgáltatási rendszer megteremtéséből adódnak, és mivel bizonyos tagállamok kétoldalú megállapodásokat kötöttek; mivel a Tanács munkacsoportja megállapította, hogy a tagállamok számára az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos kezdeményezéseket választhatóvá kell tenni ahelyett, hogy a tagállamokat új nemzeti rendszerek bevezetésére vagy a létezők alapvető megváltoztatására köteleznék;

N.   mivel az információs technológiák hatékony eszköznek bizonyultak a transznacionális bűnözés elleni küzdelemben, amint azt például a Schengeni Információs Rendszer, illetve annak továbbfejlesztett változatai által elért eredmények bizonyítják; mivel a transznacionális bűnözés megelőzésében és leküzdésében teljes mértékben ki kell aknázni a csúcstechnológia által kínált lehetőségeket, és minden eszközzel – beleértve a pénzügyi feltételeket is – támogatni kell az olyan projekteket, mint például az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer;

O.   mivel a bűnügyi bizonyítékok más tagállamban való megszerzésének jelenlegi rendszere még mindig a kölcsönös bűnügyi jogsegély által kínált lassú és hatástalan eszközökre épül, és mivel – amennyiben szükséges, és csak abban az esetben, ha ez nem érinti hátrányosan a tanúvallomást tévő jogi helyzetét – az olyan technológiai eszközök alkalmazása, mint például a videokonferencia, hatalmas előrelépést jelentene a távolsági bizonyítás-felvétel irányába;

P.   mivel az európai igazságügyi térség létrehozása az uniós polgárok alapvető jogainak és a számukra nyújtott eljárási biztosítékoknak a megerősítését is jelenti, és mivel a stratégiát a legmagasabb szintű adatvédelmi előírások figyelembevételével kell végrehajtani;

Q.   mivel a más tagállamok büntető igazságszolgáltatási rendszerének alaposabb megismerését szolgáló jogalkotási intézkedésekkel egyidejűleg az erre vonatkozó ismereteket on-line formában is hozzáférhetővé kell tenni,

1.   támogatja a Bizottság tervét, különösen az IDABC programon belüli Európai Interoperabilitási Keretrendszer, valamint az elektronikus aláírással és személyazonossággal kapcsolatos, jelenleg zajló munka támogatására vonatkozó javaslatát;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének európai térségét terjessze ki az e-igazságszolgáltatás területére azáltal, hogy:

3.   úgy véli, hogy az intézmények munkájának fokozottabban kellene összpontosítania a polgárokra;

4.   üdvözli a tagállamok olyan kétoldalú projektek létrehozása iránti lelkesedését, amelyek később az összes tagállamra kiterjeszthetők és ezért remélhetőleg optimális eredményt hoznak az EU egésze számára, ugyanakkor figyelmeztet az ilyen megközelítéssel járó elaprózódásra, és bízik abban, hogy ez elkerülhető;

5.   felszólítja a Bizottságot, hogy az e-igazságszolgáltatás keretében fordítson kellő figyelmet az e-tanulási eszközök bíróságok számára történő kifejlesztésére;

6.   megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;

7.   úgy véli, hogy a kért javaslat nem jár pénzügyi következményekkel;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1. ajánlás (az elfogadandó eszköz formájáról és hatályáról)

A Tanács által elfogadott, a Bizottságot a végrehajtásba bevonó cselekvési tervről szóló állásfoglalás hiányában a Bizottságot felkérték, hogy készítse el az európai szintű e-igazságszolgáltatásra vonatkozó cselekvési tervet. Ennek az alább részletezett egyedi intézkedésekből kell állnia, amelyek közül néhány jogalkotási javaslatokat is eredményezhet, például az EK-Szerződés 66. cikke szerinti közigazgatási együttműködés esetében, míg mások ajánlások és megint mások közigazgatási rendelkezések és határozatok meghozatalát tehetik szükségessé.

(Az európai igazságügyi térség megvalósítására vonatkozó konkrét intézkedések) Első lépésként természetesen az EU-ban működő valamennyi igazságügyi szerv számára számítógépet, e-mail címet és internet összeköttetést kellene biztosítani. Ez magától értetődőnek tűnhet, azonban sajnos nem az: az igazságügyi szervek számos esetben nem rendelkeznek ezekkel a nélkülözhetetlen eszközökkel, vagy rendelkeznek ugyan, de nem tudják vagy nem akarják használni azokat. Ezen változtatni kell.

(Az e-igazságszolgáltatás hatáskörének egyértelmű meghatározása) A félreértések elkerülése végett helyénvaló lenne egyértelműen meghatározni az EU fellépések alkalmazási területét, például másik meghatározás alkalmazásával vagy az "e-igazságszolgáltatás" szó "EU" előtaggal való kibővítésével ezáltal "EU e-igazságszolgáltatásra" vagy "EU-igazságszolgáltatásra" hivatkozva.

2. ajánlás (az elfogadandó eszköz minimális tartalmáról)

A cselekvési tervnek legalább az alábbi intézkedéseket kell tartalmaznia:

1.  Az EU-igazságszolgáltatásra vonatkozó cselekvési terv

A széttöredezettség elkerülése, illetve a koordináció és a következetesség megerősítése érdekében a Bizottságnak a Parlament együttműködésével polgárokat és jogi szakembereket megcélzó cselekvési tervet kellene megfogalmaznia az EU-igazságszolgáltatásról, stratégiát javasolva az európai igazságügyi térség legmegfelelőbb megvalósítására. E tekintetben az uniós intézmények és a tagállamok között lojális együttműködésnek kell folynia (az EK-Szerződés 10. cikkével összhangban) azáltal, hogy kötelezik magukat arra, hogy minden lényeges információt, köztük a legújabb elfogadott jogszabályokat, a nemzeti műszaki szabályozásokról szóló információk belső piacon folyó megosztásához hasonlóan átadjanak egymásnak. Bármilyen, az információ kölcsönös megértését előmozdító intézkedés szívesen látott, ugyanakkor figyelmet kell fordítani az automatikus fordítás alkalmazásának egyértelmű meghatározására és körülírására, mivel az ilyen rendszerek néha félrevezető "fordításokat" eredményeznek.

2.  Az "időtálló" jogalkotást célzó intézkedés

A Bizottságnak biztosítania kell a megfelelő eszközöket annak érdekében, hogy a polgári jog területén a jövőben minden jogszabály úgy készüljön el, hogy azt on-line alkalmazásokon keresztül is lehessen használni. Például lépéseket lehetne tenni annak biztosítása érdekében, hogy a javasolt európai magánvállalkozásokat on-line alkalmazásokon keresztül is létre lehessen hozni, továbbá hogy a felnőttek jogi védelmével foglalkozó eszközök és a közokiratok elismerésére vonatkozó javaslatokat tegyék alkalmassá on-line felhasználásra. Ezzel összhangban, ha olyan javaslatokat dolgoznak ki, amelyekhez a polgárok által kitöltendő formanyomtatványok is kapcsolódnak, a nyomtatványokat az első pillanattól az elektronikus felhasználásnak megfelelően kell megtervezni és formázni, és a tagállamok valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhetővé kell tenni. Külön erőfeszítést kell tenni, hogy minimálisra csökkenjen a szabadon fogalmazható szövegek mennyisége, továbbá hogy ahol szükséges, valamennyi hivatalos nyelven on-line segítségnyújtást és on-line elektronikus fordítási szolgáltatásokat biztosítsanak. Ugyanígy ha iratok kézbesítése szükséges, rendelkezni kell annak biztosításáról, hogy az iratokat elektronikus úton kézbesíthessék, a kommunikáció elektronikus levelezéssel legyen megoldható, és elektronikus aláírást lehessen alkalmazni, ha pedig szükséges a szóbeli tanúvallomás, ösztönözni kell a videokonferencia alkalmazását.

A Bizottságnak minden, a jövőben készülő javaslatába bele kell foglalnia egy indokolással ellátott nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy megvizsgálták a javaslat e-igazságszolgáltatás szerinti alkalmasságát.

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia a polgári jog területén létező valamennyi jogszabályt, és a szükséges módosításokra vonatkozó javaslatokat kell tennie, hogy a hatályos jogszabályok megfeleljenek az e-igazságszolgáltatás által támasztott követelményeknek. Konkrétabban a Bizottság feladata, hogy e tekintetben mielőbb megvizsgálja elsősorban az európai kis értékű követelésekre vonatkozó eljárást, az európai végrehajtható okiratot és az alternatív vitarendezést (ADR), hogy lehetővé tegye a polgárok és a gazdasági szervezetek számára az ezekhez való közvetlen on-line hozzáférést. Hasonlóképpen felül kell vizsgálni az iratok kézbesítéséről(2) és a polgári ügyekben a bizonyítás-felvételről(3) szóló rendeletet. A cél az, hogy hatékony, egyszerű eszközök teljes tárháza álljon rendelkezésre, amelyek nem csupán a kereskedelmi jog területén egyszerre több követelés miatt pert indító feleknek, hanem az átlagos polgárok és a kis gazdasági szervezetek számára is hasznosak és használhatók.

3.  A polgári eljárásra vonatkozó intézkedés

A Bizottságnak és a Tanácsnak jelentést kell készítenie az Európai Parlament részére az eljárásjog és a bizonyítási jog reformjáról és harmonizációjáról a határokon átnyúló ügyek esetében és a Bíróság előtt lévő ügyekben, tekintettel az információs technológiák területén bekövetkezett fejlődésre. A cél az egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb polgári eljárások biztosítása a határon átnyúló esetekben.

4.  A szerződésjogra és a fogyasztói jogra vonatkozó intézkedés

A hangsúlyt itt a preventív jogalkotásra kell helyezni az érthetőség és az egyszerűség fokozásával, valamint a különösen a nemzetközi magánjogból adódó csapdák, problémák és költségek elkerülésével.

Ebben az összefüggésben a Bizottságnak meg kell kezdenie az elektronikus kereskedelemre vonatkozó standard terminológia és feltételrendszer kidolgozásával kapcsolatos munkát. Ez végső soron lehetővé tenné az elektronikus kereskedők számára, hogy olyan "kék gombot" biztosítsanak, amelynek megnyomásával a fogyasztók (vagy éppen más kereskedők) az adott ügylet tekintetében elfogadják a szabvány európai szerződésjog alkalmazását. Ehhez járulna még egy on-line panasztételi rendszer és a jóváhagyott on-line alternatív vitarendezéshez való hozzáférés is.

5.  A nyelvekre, a többnyelvűségre és az együttműködtethetőségre vonatkozó intézkedés

Az európai e-igazságszolgáltatási portálok számára biztosítandó, on-line fordítói szolgáltatások legmegfelelőbb módjával foglalkozó programot kell létrehozni. Ezzel párhuzamosan fel kell állítani egy munkacsoportot, amelynek feladata a terminológia egyszerűsítése és standardizálása lenne. Ehhez mindegyik tagállam biztosítana egy jogi fordítókat és tolmácsokat tartalmazó adatbázist.

6.  Az európai e-igazságszolgáltatási portálokra vonatkozó intézkedés

A fenti intézkedések mind egy koordináló és irányító osztálynál futnának össze, amelynek az is feladata lenne, hogy a különböző tagállamok hozzájárulásait is koordinálja és biztosítsa azok átjárhatóságát.

A koordináló és irányító osztály lenne továbbá felelős a polgárok, a jogi szakemberek, valamint a bírák és a tisztviselők számára felületeket biztosító európai e-igazságszolgáltatási portál tervezéséért és működéséért, valamint jelentést készítene a szabadság, a biztonság és a jog érvényesüléséért felelős biztos, az Európai Parlament és a Tanács számára. Az elektronikus aláírás jogi környezetben történő alkalmazására, a nemzeti nyilvántartások távhozzáférésére (fizetésképtelenségi nyilvántartások, ingatlan-nyilvántartások, cégjegyzékek stb.), valamint a biztonságos hálózat kialakítására vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányt mielőbb el kell készíteni (legkésőbb 2009–2010-ben), figyelembe véve a Tanács eddig elért eredményeit (fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása, lehetséges együttműködés az EULIS-szal és az.EBR-rel). Az információcserét szolgáló virtuális tér megvalósíthatóságáról szóló tanulmányt 2011-ben kell elkezdeni. A megvalósíthatósági tanulmányoknak tiszteletben kell tartaniuk a nyilvánosságra és az információhoz való hozzáférésre vonatkozó tagállami szabályokat, amelyek célja az adatok védelmének és az információk jogbiztonságának garantálása.

A tanulmányok elkészítésekor figyelembe kell venni a jegyzői szakma által ezen a téren már elvégzett munkát (aláírások elismerése, e-jegyzőség, végrendelet nyilvántartás stb.). A cél felhasználóbarát eszközök biztosítása a polgárok, a vállalkozások, gyakorló ügyvédek, valamint az igazságszolgáltatásért felelős személyek, bírák és tisztviselők számára.

a)  Európai e-igazságszolgáltatási portál a polgárok számára

Ezt a többnyelvű portált azért kell kialakítani, hogy a határon átnyúló problémákkal kapcsolatban jogsegélyre és kezdeti jogi tanácsra szoruló polgárok és vállalkozások minden segítséget megkapjanak.

A jogi adatbázisokhoz, elektronikus jogorvoslatokhoz (kis értékű követelések, fizetési meghagyás), on-line alternatív vitarendezési rendszerekhez (beleértve a SOLVIT-ot is), valamint az ombudsmani hivatalokhoz való hozzáférésen kívül olyan intelligens rendszereket is magában kell foglalnia, amelyek segítik a polgárokat, hogy megtalálják a jogi problémák kezelésének módját. E rendszereknek útmutatást kell adniuk a polgárok számára a tekintetben, hogy: a) hogyan találhatnak olyan jogászt (ügyvédet, jegyzőt, jogtanácsost stb., a funkcióik leírásával) egy másik tagállamban, aki beszéli a nyelvüket, b) milyen jogsegélyt kaphatnak, illetve van-e lehetőség jogsegélyre, és c) hogyan állapíthatják meg, milyen lépéseket kell tenniük ahhoz, hogy a különböző tagállamokban bizonyos hivatalos ügyeket elintézzenek (például hogyan kell céget alapítani, számlákat iktatni, végrendeletet írni, ingatlant venni/eladni stb.). Képeseknek kell lenniük arról is tanácsot adni, milyen jellegű problémáról van szó, hogyan kell eljárni stb.

Ahol lehetséges, e-mailben ingyenes kezdeti jogi tanácsadást kell biztosítani a nemzeti szakmai szervek segítségével és felügyeletével. Minden tagállamban hozzáférhetővé kell tenni, ha mást nem, legalább a jogászok, jegyzők, bírósági végrehajtók és kézbesítők, könyvvizsgálók, okleveles nemzeti szakértők, jogi fordítók és tolmácsok címjegyzékét az illetékes szakmai szervek honlapjára való hivatkozással együtt. Könnyen elérhetőknek kell lenniük az egyes tagállamok jogrendszerét érthetően bemutató útmutatóknak is.

Biztosítani kell továbbá a sürgősségi jogsegélyhez és a rendőrséghez való gyors hozzáférést.

Emellett a portálon keresztül hozzáférhetőnek kell lennie a különböző nyilvántartásoknak, és lehetővé kell tenni a nemzeti hivatalos értesítések közzétételét.

(b)  A biztonságos európai e-igazságszolgáltatási portál

A portált bírák, bírósági tisztviselők, a nemzeti igazságügyi minisztériumok tisztviselői és gyakorló jogászok munkaeszközként használnák, biztonságát különböző hozzáférési jogok alkalmazásával kell garantálni.

Amellett, hogy biztosítja a hozzáférést jogi és jogalkotási adatbázisokhoz és a nemzeti nyilvántartások lehető legszélesebb köréhez, lehetővé kell tennie a bíróságok és az eljárásban részt vevő felek közötti biztonságos kommunikációt, videó-konferenciákat és dokumentumok küldését (papírmentes eljárások). Ennek érdekében az elektronikus aláírások ellenőrzését is lehetővé kell tennie, és megfelelő ellenőrző rendszereket is biztosítani kell.

A portálnak rendelkeznie kell olyan eszközzel is, amellyel információt lehet cserélni például olyan személyekről, akik nem foglalkozhatnak gyermekekkel vagy nem vezethetnek vállalatot.

A polgári és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartóit bátorítani kell, hogy aktívan vegyenek részt az európai e-igazságszolgáltatás fejlesztésében úgy, hogy hozzájárulnak a jövő portáljaira vonatkozó koncepció kialakításához és a portálok tervezéséhez, ideértve a polgárok e-igazságszolgáltatási portálját, amely a Közösség e-igazságszolgáltatási politikájának részét képezi és célja elsősorban az igazságszolgáltatáshoz való közvetlen hozzáférés biztosítása a polgárok számára. Első lépésként a nemzeti igazságügyi minisztériumok honlapjain fel kellene tüntetni az Európai Igazságügyi Hálózat honlapjára vonatkozó hivatkozást.

A portál az európai polgároknak nyújt tájékoztatást a tagállamok büntető igazságszolgáltatási rendszeréről, különösen az őket megillető jogokra vonatkozóan, beleértve olyan gyakorlati információkat, hogy melyik hatósághoz és milyen formában fordulhatnak, hogyan férhetnek hozzá az űrlapokhoz, a jogi segítségnyújtáshoz és a külföldi ügyfélkörrel rendelkező ügyvédek listájához. A portálnak biztosítania kellene a jogászok számára az EU jogszabályokat és a tagállamok vonatkozó jogszabályait. Már sok hasznos információ elérhető az európai igazságügyi képzés (EJT), a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat (EJN), az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN) és mások honlapján. Ez az információ azonban töredékes és nem könnyű megtalálni. A releváns bírósági határozatokat elérhetővé kellene tenni. Ezeket az információkat nem csupán az interneten kell elérhetővé tenni, és különös figyelmet kell fordítani az információk aktualizálását biztosító szinkronizációs mechanizmusokra (RSS-feed).

7.  Igazságügyi képzés

Az európai igazságügyi kultúra terjesztése céljából minden újonnan kijelölt igazságügyi dolgozónak biztosítani kellene egyfajta "túlélőcsomagot" CD vagy USB-kulcs formájában, amely tartalmazza az EU-Szerződést, az EK-Szerződést, valamint az igazságügyi együttműködés alapszövegeit és a többi tagállam igazságügyi rendszeréről szóló információkat, annak érdekében, hogy már a kijelölésük pillanatától eljusson a lehető legtöbb igazságügyi szervhez. Meg kellene fontolni egy, a polgároknak címzett uniós kiadvány készítését is, amely az uniós igazságügyi együttműködéssel és a más tagállamok büntető igazságszolgáltatási rendszerével kapcsolatos gyakorlati tájékoztatást nyújt. A Bizottságnak és a Tanácsnak megfelelő figyelmet és támogatást kellene nyújtania az uniós igazságügyi képzési intézményeket képviselő EJTN keretében rendelkezésre álló elektronikus képzési eszközöknek.

8.  A transznacionális bűnmegelőzés és bűnözés elleni küzdelem

Eddig az e-igazságszolgáltatás leglényegesebb alkalmazása a büntető igazságszolgáltatás keretében az Európai Bűnügyi Nyilvántartás Információs Rendszer létrehozása volt. A rendszer hatékonysága érdekében azt az összes nemzeti bűnügyi nyilvántartás összekapcsolására képes és azonnal alkalmazható elektronikus struktúrának(4) kellene támogatnia. Az információtechnológia másik lényeges alkalmazása az igazságszolgáltatás, szabadság és biztonság területén a Schengeni Információs Rendszer (SIS), egy nagy terjedelmű adatbázis, amely biztosítja a tagállamok illetékes hatóságai közötti információcserét és a több módon való együttműködést, beleértve az európai elfogatóparancsok rendkívül gyors továbbítását. Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i álláspontja(5) értelmében, uniós szinten az Eurojust kulcsfontosságú szerepet tölt be a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben. Koordinációs tevékenysége alapvető fontosságú az egyre több technológiai eszközt alkalmazó bűnözés súlyos formái elleni küzdelemben. Innovatív adatfeldolgozó rendszerének (az E-POC-rendszer) is köszönhetően, az Eurojust által vizsgált bűnvádi eljárások száma 2008-ra elérte az 1 000-et. E példákat szaporítani kell és finanszírozásukra az EU pénzügyi forrásait kell felhasználni.

9.  Videó-konferencia

Egyes tagállamokban meglehetősen elterjedt a videó-konferencia alkalmazása a bűnvádi eljárások kapcsán. Lehetővé teszi a vádlottak, tanúk vagy szakértők vallomásainak felvételét fizikai távollétük esetén, ugyanakkor megfelelő védelmet biztosít a védelemre szorulóknak. A 2000-es kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény lefekteti a tanúk, vádlottak és szakértők videokonferencián történő kihallgatásának szabályait. Az egyezményt eddig 24 tagállamban ratifikálták. Az Európai Parlament felkéri a tagállamokat, hogy a ratifikálási eljárást minél hamarabb fejezzék be. Eddig semmilyen statisztika nem áll rendelkezésre a videokonferencia gyakorlati alkalmazásáról. Úgy tűnik, hogy a videó-konferencia lehetőségei még mindig nincsenek teljesen kiaknázva, aminek egyik oka éppen a szükséges technikai háttér hiánya. Az Uniónak minél hamarabb támogatást és anyagi eszközöket kell rendelkezésre bocsátania.

10.  Az alapvető jogok és az eljárási biztosítékok megerősítése

Bármely technológiai fejlődés szívesen látott, amennyiben az nem veszélyezteti az alapvető jogokat. Ezt szem előtt tartva, a cselekvési terv és a stratégia kidolgozásakor és végrehajtásakor figyelmet kell fordítani az alapvető jogok tiszteletben tartására, különös tekintettel az eljárási biztosítékokra és adatvédelemre, biztosítva az uniós polgárok hozzáférését az illetékes hatóságok által tárolt és megosztott információkhoz és tájékoztatva őket a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről. Az e-igazságügyi stratégia hatékony működéséhez szükség van az eljárási biztosítékok és az igazságügyi együttműködésben alkalmazandó megfelelő adatvédelmi biztosítékok összehangolására.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0352. (2) A Tanács 2000. május 29-i 1348/2000/EK rendelete a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (HL L 160., 2000.6.30., 37. o.). (3) A Tanács 2001. május 28-i 1206/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről (HL L 174., 2001.6.27., 1.o.). (4) A Parlament támogatja ezt a tervet, és reméli, hogy megvalósítják, tekintettel az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló, 2008. október 9-i álláspontjára (P6_TA(2008)0465). (5) Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i álláspontjára Királyság, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezésére, tekintettel egy tanácsi határozat elfogadására az Eurojust megerősítését és a 2002/187/IB határozat módosítását illetően (P6_TA(2008)0384).

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a felnőttek jogi védelméről és annak határokon átnyúló vonatkozásairól (2008/2123(INI))

P6_TA(2008)0638 A6-0460/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,

–   tekintettel a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i Hágai Egyezményre,

–   tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény Európai Közösség általi megkötésére vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0530),

–   tekintettel a Bizottság által a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, "A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre – Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért" című 2005. május 10-i közleményre (COM(2005)0184),

–   tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0460/2008),

A.   mivel a fent említett, a hágai programról szóló közleményben a Bizottság prioritásként említette egy tényleges európai polgári jogi térség biztosítását, többek között a bírósági határozatok elismerését és végrehajtását illetően,

B.   tekintettel az e téren a családi vagyon, az örökösödés és a végrendeletek kapcsán az új jogalkotási javaslatok előkészítése végett végzett munkára és konzultációkra,

C.   mivel elő kell mozdítani a védelmi intézkedéseket élvező személyek vonatkozásában hozott bírósági vagy közigazgatási határozatok elismerését és végrehajtását is,

D.   mivel figyelmet kell szentelni a védelmi intézkedéseket élvező személyek gyakran sérülékeny és kiszolgáltatott helyzetének, valamint gyorsítani kell az együttműködésre, tájékoztatásra vagy elismerésre és végrehajtásra irányuló kérelmek kezelését,

E.   mivel olyan helyzetek alakultak ki, amelyekben a jogi védelem megvalósítása két vagy több tagállamot érint,

F.   mivel olyan helyzetek is kialakultak, amelyekben a jogi védelemmel kapcsolatos ügyek két vagy több tagállamot, illetve tagállamokat és nem uniós tagállamokat érintenek, különösen a hagyományos migrációs áramlások (egykori gyarmatok, az Egyesült Államok és Kanada) miatt,

G.   mivel problémák merültek fel az olyan tagállamok közötti, egyre fokozódó mozgás miatt, ahonnan a nyugdíjasok – többek között kiszolgáltatott felnőttek – kiáramolnak, valamint az olyan tagállamok között, ahová a nyugdíjasok beáramolnak,

H.   mivel a kiszolgáltatott felnőttek jogi védelmének szükségességére, valamint az irányadó elvekre vonatkozóan valamennyi EU-tagállam elfogadta az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz címzett, a cselekvőképtelen felnőttek jogi védelméről szóló, 1999. február 23-án elfogadott R (99) 4. számú ajánlását,

I.   mivel a személyek szabad mozgáshoz való jogának egyik pillérét a kiszolgáltatott felnőttek jogi védelmének kell alkotnia,

J.   mivel a védelmi intézkedések kapcsán a tagállamok jogszabályai között eltérések vannak,

K.   mivel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezéseit szem előtt kell tartani,

L.   mivel a Hágai Egyezmény rendelkezései hozzájárulhatnak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásához, megkönnyítve a védelmi intézkedést bevezető határozatok elismerését és végrehajtását, az alkalmazandó jog meghatározását és a központi hatóságok közötti együttműködést,

M.   mivel hasznos lenne egyedi és kimondottan a tagállamok közötti együttműködést célzó intézkedéseket hozni, amelyek ihletet meríthetnének ezen egyezmény eszközeiből,

N.   mivel egységes közösségi formanyomtatványokat lehetne bevezetni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatás, illetve az ilyen határozatok köröztetésének, elismerésének és végrehajtásának megkönnyítése végett,

O.   mivel egységes, európai szintű közösségi formanyomtatványt lehetne létrehozni a cselekvőképtelenséget kimondó határozatok esetére, ezáltal biztosítva hatályukat az összes tagállamban,

P.   mivel mechanizmusokat lehetne bevezetni az állandó megbízottak Európai Unión belüli könnyebb elismerése, bejegyzése és alkalmazása érdekében,

1.   üdvözli a francia elnökségnek a kiszolgáltatott felnőttek helyzetére és határokon átnyúló jogi védelmükre irányuló kötelezettségvállalását; gratulál azoknak a tagállamoknak, amelyek aláírták és ratifikálták a Hágai Egyezményt, és arra ösztönzi azon tagállamokat, amelyek azt még nem írták alá, vagy nem ratifikálták, hogy ezt tegyék meg;

2.   kéri a Bizottságot, hogy amint elegendő tapasztalat gyűlik össze a Hágai Egyezmény végrehajtásáról, az EK-Szerződés 65. cikke alapján az alábbi részletes ajánlásokat követve nyújtson be a Parlamentnek a tagállamok közötti együttműködést erősítő, illetve a felnőttek védelmére irányuló, a cselekvőképtelenséget kimondó, valamint az cselekvőképtelenek képviseleti megbízásával és hosszú távú meghatalmazásával kapcsolatos határozatok elismerését és végrehajtását javító jogalkotási javaslatot;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Hágai Egyezmény végrehajtását és tagállami szintű átültetését, és megfelelő időben nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben összefoglalja a gyakorlati végrehajtás során felmerülő problémákat és legjobb megoldásokat, és adott esetben javaslatokat is tartalmaz az Egyezmény végrehajtási módját felváltó vagy pontosító közösségi rendelkezésekre;

4.   felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a Közösség csatlakozásának lehetőségét a Hágai Egyezményhez; megjegyzi, hogy ezen a területen megerősített együttműködést lehetne kialakítani a tagállamok között;

5.   felkéri azon tagállamokat, amelyek még nem írták alá vagy ratifikálták az egyezményt, hogy csatlakozzanak a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez, mivel ez megerősítené a kiszolgáltatott felnőttek védelmét az EU-n belül;

6.   felkéri a Bizottságot, hogy finanszírozzon egy tanulmányt a tagállamok kiszolgáltatott felnőttekre és azok védelmére vonatkozó jogszabályainak összehasonlításáról annak megállapítása érdekében, hogy hol merülhetnek fel jogi kérdések, és milyen intézkedések szükségesek az EU vagy a tagállamok szintjén az ilyen természetű problémák megoldására; úgy véli, hogy a tanulmánynak a szellemi fogyatékkal élő, intézményekben elhelyezett felnőttek kérdésével is foglalkoznia kell, gyámságuk, valamint törvényes jogaik gyakorlására irányuló képességük tekintetében; felkéri a Bizottságot, hogy rendezzen konferenciasorozatot az ilyen ügyekben közvetlenül érintett jogi szakértők részére, valamint arra, hogy a jövőbeli jogalkotás során vegye figyelembe a tanulmány eredményeit és a szakértők véleményét;

7.   kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a védintézkedések arányosak legyenek a kiszolgáltatott felnőttek állapotával annak érdekében, hogy az uniós polgárokat ne fosszák meg olyan joguktól, amelyet még képesek gyakorolni;

8.   felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a kiszolgáltatott felnőttek védelme érdekében, hogy ne váljanak személyazonossággal való visszaélés vagy csalás, illetve telefonos vagy számítógépes bűnözés áldozataivá, beleértve olyan jogi intézkedéseket, amelyek a kiszolgáltatott felnőttek személyes adatainak fokozott védelmére és/vagy az azokhoz való hozzáférés korlátozására irányulnak;

9.   támogatja a személyes adatok védelmére és a hozzáférés korlátozására irányuló szigorú szabályozás alá eső, biztonságos mechanizmusok létrehozását a jelenleg hatályos védintézkedésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok és más információk tagállamok közötti megosztása érdekében, beleértve a kiszolgáltatott felnőttek védelmére vonatkozó információk megosztásának lehetőségét a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerei között;

10.   emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nem minden esetben az előrehaladott kor az oka a kiszolgáltatottságnak, és kéri, hogy tegyenek lépéseket nem csupán az időskorú, hanem a súlyos fizikai és/vagy szellemi fogyatékosságból adódóan kiszolgáltatott felnőttek jogvédelmének és jogainak megerősítése érdekében is, és vegyék figyelembe azok igényeit akkor is, amikor a jövőben szociális intézkedéseket hoznak e jogok biztosítására;

11.   megerősíti, hogy az ajánlások megfelelnek a szubszidiaritás elvének és az alapvető polgári jogoknak;

12.   úgy véli, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai;

13.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.  A JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

1.  Elő kell mozdítani a védelmi intézkedéseket élvező személyek vonatkozásában hozott bírósági vagy közigazgatási határozatok elismerését és végrehajtását.

2.  Ezek a rendelkezések hozzájárulhatnak a jog, a szabadság és a biztonság érvényesülésén alapuló térség létrehozásához, megkönnyítve a védelmi intézkedést bevezető határozatok elismerését és végrehajtását, az alkalmazandó jog meghatározását és a központi hatóságok közötti együttműködést.

3.  A tagállamok közötti együttműködést célzó megfelelő intézkedéseket kell végrehajtani a Hágai Egyezmény szerint rendelkezésre álló eszközök alapul vételével.

4.  Egységes közösségi formanyomtatványokat kell kidolgozni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatás, illetve az ilyen határozatok köröztetésének, elismerésének és végrehajtásának megkönnyítése végett.

5.  Európai uniós szintű egységes formanyomtatványt kell kidolgozni a cselekvőképtelenséget kimondó határozatok esetére, ezáltal biztosítva hatályukat az összes tagállamban.

B.  A JAVASOLT LÉPÉSEK

1.   kéri a Bizottságot, hogy amint elegendő tapasztalat gyűlik össze a Hágai Egyezmény végrehajtásáról, az EK-Szerződés 65. cikke alapján nyújtson be a Parlamentnek a tagállamok közötti együttműködést erősítő, illetve a felnőttek védelmére irányuló, a cselekvőképtelenséget kimondó, valamint az állandó megbízottakkal kapcsolatos határozatok elismerését és végrehajtását javító jogalkotási javaslatot.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a béke megszilárdításának és az állam kiépítésének fejlesztési kilátásai konfliktus utáni helyzetekben (2008/2097(INI))

P6_TA(2008)0639 A6-0445/2008

Az Európai Parlament,

-   tekintettel az 1907. évi hágai egyezményekre, a négy 1949-es genfi egyezményre és 1977. évi I. és II. kiegészítő jegyzőkönyveikre,

-   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

-   tekintettel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) valamennyi emberi jogi egyezményére és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

-   tekintettel az 1966. évi polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, és az ahhoz csatolt két fakultatív jegyzőkönyvre,

-   tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, különösen annak 1. és 25. cikkére, valamint a VII. fejezet 39. és 41. cikkére,

-   tekintettel az 1945. évi emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt öt jegyzőkönyvre,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely a szegénység megszüntetése érdekében a nemzetközi közösség által együttesen megállapított kritériumként rögzíti a millenniumi fejlesztési célokat,

–   tekintettel az ENSZ közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 2005. október 24-i, 60/1 sz. határozatára, és különösen annak a népeknek a népirtással, a háborús bűnökkel, az etnikai tisztogatással és az emberiség elleni bűncselekményekkel szembeni védelme iránti felelősségvállalásról szóló 138–140. bekezdéseire,

-   tekintettel az ENSZ békefenntartó és béketeremtő beavatkozásaira Kongóban (1962), Namíbiában (1988), Salvadorban (1992), Kambodzsában (1992), Szomáliában (1992), Jugoszláviában – Szerbiában, Horvátországban, Boszniában (1992–2002), Haitin (1994), Kelet-Szlavóniában (1995–1998), Koszovóban (1999), Sierra Leonéban (1999), Kelet-Timorban (1999), valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság vezette iraki, valamint a NATO ISAF-vezette afganisztáni misszióra (2001),

–   tekintettel a legutóbb az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa 1/2006. számú határozatával(1) módosított, Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai (AKCS-országok), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás)(2),

-   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 20-án aláírt, az Európai fejlesztési politikáról szóló, "Az európai konszenzus'című közös nyilatkozatra(3), és különösen a II. rész 3.3. szakaszában ismertetett olyan átfogó kérdésekre mint a demokrácia, a jó kormányzás, az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a gyermekek és az őshonos lakosság jogai, a környezet fenntarthatósága, valamint a HIV/AIDS elleni küzdelem,

-   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló közös nyilatkozatára(4),

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) (fejlesztési együttműködési eszköz (DCI)),

–   tekintettel az Afrika–EU stratégiai partnerségre: az EU–Afrika csúcstalálkozón 2007 decemberében elfogadott közös Afrika–EU stratégia,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. november 19-i ülésének a Nyugat-Balkánról szóló következtetéseire,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekről szóló európai uniós iránymutatásokkal kapcsolatos 2008. június 16-i következtetéseire,

-   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. november 13-i következtetéseire a nemek közötti esélyegyenlőségnek és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elvének a válságkezelésben való előmozdítására vonatkozóan,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának az EU Afrikával kapcsolatos stratégiájáról szóló 2005. november 21–22-i következtetéseire,

–   tekintettel a konfliktusokat követő újjáépítésre és fejlesztésre vonatkozó afrikai uniós politikára, amelyet az Afrikai Unió 2006. június 25. és július 2. között Banjulban megrendezett csúcstalálkozóján fogadtak el,

–   tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) törékeny helyzetű államokkal foglalkozó csoportja által támogatott és a DAC 2007. április 3–4-i párizsi magas szintű ülése által elfogadott, a bizonytalan államokban és helyzetekben történő megfelelő nemzetközi fellépésre vonatkozó tíz alapelvre,

–   tekintettel a biztonsági ágazat reformjára és a kormányzásra vonatkozó OECD/DAC iránymutatásokra,

-   tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én Brüsszelben elfogadott Európai Biztonsági Stratégiára,

-   tekintettel az ENSZ főtitkára 2004. évi, a konfliktusos és konfliktus utáni társadalmakban a jogállamiságról és az átmeneti igazságszolgáltatásról szóló jelentésében(6) az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozó meghatározásra,

-   tekintettel az Európai Bizottság által az Európai Stabilitási Eszköz keretében létrehozott, az eseti törvényszékek és az átmeneti igazságszolgáltatási kezdeményezések világszerte történő támogatására létrehozott 12 millió eurós finanszírozási keretre,

–   tekintettel "Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai felé – a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében történő, nehéz körülmények közötti kötelezettségvállalásról" című, 2007. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2007)0643),

–   tekintettel a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról szóló 2007. november 15-i állásfoglalására(7),

-   tekintettel a Bizottság COM(2001)0211 számú, a konfliktusmegelőzésről szóló közleményére, valamint az EU erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló programjára, amelyet az Európai Tanács 2001 június 15-16-i göteborgi ülésén fogadtak el,

-   tekintettel az EU elnökségének az ENSZ-hez címzett 2004. október 6-i, "A jogállamiság és az átmeneti igazságszolgáltatás konfliktusos és konfliktus utáni társadalmakban" című nyilatkozatára,

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2006. december 11-én elfogadott, a lefegyverzés, leszerelés és újbóli beilleszkedés (DDR) támogatásárára vonatkozó uniós koncepcióra,

-   tekintettel a Bizottság 2001. április 23-i, "A segélyezés, a rehabilitáció és a fejlesztés összekapcsolása – értékelés" című közleményére (COM(2001)0153),

–   tekintettel az EU–Afrika kapcsolatok aktuális állásáról szóló 2007. október 25-i állásfoglalására(8),

-   tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 3937/07. sz. határozatára és Politikai Bizottsága 2007. júliusi, az AKCS-országok természeti erőforrásainak kiaknázásával összefüggésben a jó kormányzásról, az átláthatóságról és az elszámoltathatóságról szóló jelentésére(9),

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. határozatára (UNSCR 1325) és a polgári személyek ellen konfliktushelyzetekben elkövetett nemi erőszakról szóló 1820. sz. határozatára (UNSCR 1820),

–   tekintettel a "Közös EU–Afrika stratégia tervezetére", amelyet az EU–Afrika miniszteri trojka 2007. május 15-én tartott nyolcadik ülésén hagytak jóvá Brüsszelben,

–   tekintettel az EK-Szerződés 177–181. cikkeire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, illetve a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0445/2008),

A.   mivel a konfliktushelyzetet maguk mögött hagyó országok felében öt éven belül ismét konfliktushelyzet alakul ki, és becslések szerint a világ legszegényebbjei közül 340 millióan élnek törékeny államokban, mert az erőszakos cselekmények megszűnése nem eredményez automatikusan szilárd és tartós stabilitást és fenntartható fejlődést,

B.   mivel a millenniumi fejlesztési célok egységes és időponthoz kötött célokat fogalmaznak meg a szegénység megszüntetésére; mivel 2010-re a világ legszegényebb népességének fele adott esetben olyan államokban él majd, amelyekben erőszakos konfliktus vagy annak kockázata áll fenn(10),

C.   mivel a stabil és tartós államok építéséhez szükség van a kiválóságon alapuló és elszámoltatható, a politikai befolyástól és a korrupciótól mentes köztisztviselői karra,

D.   mivel az átlátható, elszámoltatható és professzionális biztonsági ágazat alapvető a békét és fejlődést előmozdító feltételek megteremtése szempontjából,

E.   mivel a biztonsági ágazat reformjának az átlátható, a polgári hatóságnak felelős és a közszükségletekre reagáló hatékony és legitim közszolgálat biztosítására kell összpontosítania,

F.   mivel a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek elterjedése hozzájárul a konfliktusok kialakulásához és a bűnözés fokozódásához; mivel 2006-ban a gyalogsági aknák által okozott regisztrált sebesülések háromnegyedét polgári személyek szenvedték el(11),

G.   mivel az erőszakos konfliktusok – a fejlődésre és az emberi jogokra gyakorolt végzetes hatásuk mellett – elriasztják a külföldi befektetőket, ami jelentős mértékben csökkenti a növekedést, elriasztva a gazdaságba és az alapvető szolgáltatásokba történő befektetéseket (egy közelmúltban megjelent jelentés(12) szerint a fegyveres konfliktus egy-egy afrikai nemzet gazdaságát 15%-kal csökkenti); miközben az egészséges magánszektor biztosíthatja végső soron a törvényes kormány számára a fenntartható bevételek alapját,

H.   mivel a hosszú távú stabilitás csak úgy érhető el, ha valamennyi érdekelt felet – beleértve a nőket és a kisebbségeket – bevonják a béketeremtésbe, a nemzeti kiegyezésbe és a nemzetépítésbe,

I.   mivel az igazságtételi és megbékélési bizottságok segítséget nyújthatnak a társadalmaknak a tömeges visszaélések örökségével való szembenézéshez, elősegítheti a közösségek és a korábban szemben álló felek közötti párbeszédet és hozzájárulhatnak a jövőbeni konfliktusok valószínűségét csökkentő igazságügyi, jóvátételi és reformintézkedésekhez,

J.   mivel a civil társadalom kialakulását lehetővé tevő intézményi keret az egyesülés szabadságán és a szólásszabadságon, valamint a törvény által védett szabad média létrehozásán alapul,

K.   mivel a fenntartható, jól működő állam erős civil társadalmat igényel, hogy az embereket megvédjék a hatalommal való visszaéléstől, és a túl erős végrehajtó hatalommal szembeni védelemhez szabad sajtóra van szükség,

L.   mivel a törékeny helyzetben levő államokat ösztönözni kell arra, hogy lehetővé tegyék a nem kormányzati szervezetek számára a túlzottan bürokratikus nyilvántartásba vételi jogszabályoktól és az olyan folyamatoktól mentes működést, amelyek akadályozzák a valóban hatékony civil társadalom kialakulását,

M.   mivel egy átlagos fejlődő ország 260 adományozó látogatását fogadja évente, és 2006-ban az adományozók összesen 70 000 segélytranzakciót irányítottak az összes fejlődő országba, és egy átlagos projekt nagysága mindössze 1,7 millió dollár volt,

N.   mivel az EK fejlesztési együttműködési politikájáról szóló OECD/DAC 2007 szakértői felülvizsgálat megállapítja, hogy az EU-nak "országszintű programjai és projektjei részeként módszeresebben kellene konfliktuselemzést alkalmaznia azok hatásainak fokozása és a kedvezőtlen hatások elkerülésének biztosítása érdekében",

O.   mivel az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló közlemény és a későbbi tanácsi következtetések, illetve a parlamenti állásfoglalás nyomon követéseként a Bizottságnak 2009-ben végrehajtási tervet kell készítenie a különböző uniós eszközök hatékonyságának értékelésére a biztonság és fejlesztés területén megvalósuló hatékonyságuk maximalizálása érdekében, figyelembe véve a "kísérleti esetek" tapasztalatait és a belőlük nyerhető információt,

P.   mivel a hat irányadó ország (Burundi, Bissau-Guinea, Haiti, Sierra Leone, Kelet-Timor és Jemen) kijelölésén túl a Bizottság, a Tanács, a Parlament és a civil társadalom között az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló fent hivatkozott bizottsági közlemény keretében folyó viták nem tették még lehetővé, hogy konkrét helyszíni intézkedéseket hajtsanak végre,

Q.   mivel a konfliktushelyzetben lévő országokban jelen vannak az európai vállalkozások és ott érdekeltségekkel rendelkeznek,

1.   támogatja az ENSZ által megerősített "Védelem iránti felelősséget" – amelynek célja a szuverenitás megerősítése, nem pedig aláaknázása – és hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak ezt magukra nézve kötelezőnek kell tekinteniük; hangsúlyozza, hogy a "Védelem iránti felelősséget" az emberek biztonsága előmozdításának eszközeként kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a lakosság elleni népirtás, háborús bűncselekmények, etnikai tisztogatás és emberiség elleni bűncselekmények megakadályozásának elsődleges felelősségét maga az állam viseli, és megerősíti minden egyes kormánynak a saját polgárai védelméért viselt felelősségét; úgy véli azonban, hogy ott, ahol a kormányok nem képesek vagy nem akarnak ilyen védelmet nyújtani, a megfelelő fellépés felelősségét az egész nemzetközi közösség viseli; megjegyzi továbbá, hogy az ilyen fellépésnek megelőző és reaktív természetűnek kell lennie, és kényszerítő katonai erő csakis a legvégső eszközként alkalmazható; elismeri, hogy ez az emberi biztonság elvének egy jelentős új alkalmazása;

2.   követeli az ENSZ akkori főtitkára, Kofi Annan 2000. évi, a Közgyűlésnek benyújtott jelentésében szereplő nyilatkozata végrehajtását: "az állami szuverenitás magában foglalja a felelősséget, és a lakosság védelméért viselt elsődleges felelősséget maga az állam viseli; ahol a lakosság polgárháború, felkelés vagy az állam bukása miatt súlyos sérelmet szenved, és a kérdéses állam nem hajlandó vagy nem képes ezt megállítani vagy megakadályozni, a be nem avatkozás elve átadja helyét a nemzetközi védelemért való felelősség elvének";

3.   úgy véli, hogy a béketeremtésnek és az államépítésnek két fázisa van: a stabilizációs fázis, amikor a hangsúly a biztonságon, a törvényes renden és az alapvető szolgáltatások biztosításán van; és az államépítés második fázisa, amely a kormányzásra és a feladatokat ellátó intézményekre összpontosít, azzal a kikötéssel, hogy:

4.  4 rávilágít a konfliktusok alapvető okai kezelésének fontosságára az EU harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéde és a fejlesztési együttműködési programok során, hogy olyan mechanizmusokat fejlesszenek ki, amelyek időben előre jelezhetik az államok bukásának jeleit a polgári erőszak olyan lehetséges előrejelzőinek vagy mutatóinak vizsgálatával, mint a történelmi megosztottság, az etnikai és törzsi sérelmek, a vallási konfliktusok, a jogtalanság és a szegénység; ebben az összefüggésben különösen hangsúlyozza új pénzforrások elkülönítésének szükségességét az alkalmazkodás és a környezetvédelem céljaira a klímához és a környezethez kapcsolódó konfliktusok kialakulása megelőzésének eszközeként;

5.  5 felhívja a Bizottságot, hogy a konfliktus-megelőzést átfogó témaként jelölje meg a fejlesztési együttműködésben, a konfliktusra érzékenység és konfliktuselemzés elveit pedig építse be és intézményesítse a meglévő és új politikáiban, az országos és regionális stratégiai dokumentumokban, valamint a külső együttműködést szolgáló valamennyi releváns pénzügyi eszközben;

6.   emlékeztet arra, hogy a béke nem egyszerűen a háború hiánya, hogy nincs béke igazságosság nélkül, valamint hogy az ellenségeskedések beszüntetése nem jelent szükségszerűen biztonságot a férfiak és a nők számára; emlékeztet arra, hogy a konfliktusok megelőzésében, illetve megoldásában és a béke megszilárdításában milyen fontos szerepet játszanak a nők, és hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani egyenlő mértékű részvételüket és teljes bevonásukat a béke és biztonság fenntartására és elősegítésére tett erőfeszítésekbe;

7.   szilárd meggyőződése, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy az alapvető szolgáltatások minimális színvonalát biztosítsák a konfliktus sújtotta lakosság számára, különös tekintettel az élelmiszerekhez, a tiszta vízhez és higiénés körülményekhez, a gyógyszerekhez és az egészségügyi ellátáshoz (ideértve a reproduktív egészséget is) történő hozzáférésre és a személyes biztonság szavatolására; a legrövidebb távon a fenntarthatósággal kapcsolatos aggályokat az alapvető termékek és az alapszolgáltatások biztosításának kell alárendelni;

8.   úgy véli, hogy a konfliktus utáni helyzetekben biztosítani kell a béketeremtés, a humanitárius segélyezés és a fejlesztési tevékenységek koordinációját a "Segélyezés, rehabilitáció és fejlesztés összekapcsolása" stratégiai keretének megfelelően, és biztosítani kell a következetességet a biztonság és a fejlesztés kapcsolatrendszerében;

9.   szükségesnek tartja a nemek közötti egyenjogúság tekintetbe vételét a menekültek és az internált személyek ügyeinek kezelésekor, ideértve a menekülttáborok kialakítását is;

10.   hangsúlyozza a polgári-katonai koordináció szükségességét; álláspontja szerint a konfliktus utáni helyzetekben a katonairól a polgári biztonságra történő átállásnak a gyakorlatilag megvalósítható kereteken belül a lehető leghamarabb meg kell történnie, továbbá a professzionálisan képzett nemzeti rendőrségnek fokozatosan ki kell egészítenie, majd fel kell váltania a nemzetközi erőket, biztosítva, hogy a konfliktusban érintett valamennyi csoport számára pártatlanul alkalmazzák a jog uralmát és a közigazgatási eljárásokat;

11.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyensúlyt teremtsenek a fejlesztési támogatás civil és katonai összetevői között, az alapvető infrastruktúra és a kormányzati szolgáltatások működésének garantálása érdekében, anélkül, hogy az újjáépítésre, a rehabilitálásra és a demokratikus és gazdasági folyamatok újbóli elindítására vonatkozó követelmények sérülnének;

12.   követeli az emberi jogok előmozdítását a hadsereg és a rendőrség számára biztosított emberi jogi képzés támogatásával (beleértve az emberi és polgári jogi kampányokat is a lakosság érintett részei számára), a rendőrségre és katonai rendőrségre vonatkozó nemzetközi normák megismertetését a katonai akadémiákon; a biztonsági személyzet magatartási kódexének létrehozását, elhatárolva a rendőrség és a hadsereg felelősségi körébe tartozó területeket, emberi jogi ombudsmani hivatalok és emberi jogi bizottságok létrehozását, valamint emberi jogi képzést a helyi hatóságok és köztisztviselők számára;

13.   hangsúlyozza, hogy elengedhetetlenül szükséges az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) katonai kapacitásának továbbfejlesztése azért, hogy az Európai Unió és tagállamai megfelelőbben hozzájárulhassanak a konfliktus utáni társadalmak stabilizálásához és fejlődéséhez;

14.  14 életbevágóan fontosnak tartja az instabilitás okainak és a konfliktus utáni társadalmak problémáinak a civil és katonai intézkedések kombinálásával való kezelését; rámutat, hogy a helyszíni békefenntartó erők biztonsági garanciái nélkül a konfliktus sújtotta társadalmak esetében a stabilitás elengedhetetlen előfeltétele (vagyis a személyek és vagyonuk biztonsága) általánosságban nem teljesülhet;

15.   hangsúlyozza a biztonsági szektor reformja és a lefegyverzés, leszerelés és újra-beilleszkedés folyamatainak fontosságát, mivel ezek a tartós béke és a fenntartható fejlődés biztosításának kulcstényező; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák a biztonsági szektor reformja uniós politikai keretének, valamint a lefegyverzés, leszerelés és újra-beilleszkedés támogatására irányuló uniós koncepciójának a helyszíni végrehajtását az EU e területeken végzett tevékenységei relevanciájának, következetességének és hatékonyságának növelése érdekében; kéri a biztonsági szektor reformja és a lefegyverzés, leszerelés és újra-beilleszkedés közösségi finanszírozásának növelését, külön hangsúlyt fektetve azokra az országokra, ahol az EU már bevetett EBVP-missziókat; kéri, hogy minden, az EBVP-műveletek támogatására irányuló, a biztonsági szektor reformjával, valamint a leszereléssel, lefegyverzéssel és újra-beilleszkedéssel kapcsolatos, közösségi finanszírozású konfliktus- vagy konfliktus utáni helyzettel kapcsolatos tevékenységet – amint lehetséges – vegyenek figyelembe a műveletek tervezési lépéseinél, nevezetesen a tényfeltáró fázisban, vagy a válságkezelési koncepciók/műveleti koncepciók kidolgozása során;

16.   hangsúlyozza, hogy a biztonsági szektor reformja hatékony eszköz lehet a diplomácia és a védelem megerősítésében, miközben stabil, prosperáló és békés társadalmak kiépítésének elősegítésével csökkenti a hosszú távú biztonságot fenyegető veszélyeket; a biztonsági szektor reformja magában kell foglalja az olyan intézmények és kulcsfontosságú minisztériumi posztok újbóli létrehozását vagy reformját, amelyek fenntartják, illetve felügyelik a fogadó nemzet és lakossága biztonságát;

17.   kéri, hogy az EU a biztonsági ágazat konfliktust követő reformjának támogatása során juttassa érvényre a nemek közötti egyenlőség szemléletét, a nemi egyenjogúságra vonatkozó képzést és szaktanácsadást biztosítva az alkotmányosság, a választások, a rendőrségi munka és az igazságszolgáltatás terén;

18.   úgy véli, hogy a korábbi háborús vezetőknek teljes mértékben le kell mondaniuk az erőszakról a hatalommegosztást elősegítő hivatalos intézményi szerkezetekben történő részvételt megelőzően, ugyanakkor biztosítani kell azt, hogy a lakosság és valamennyi érdekelt fél aktív tájékoztatást kapjon és részt vehessen a hatalommegosztási megállapodásokról szóló valamennyi vitában;

19.   hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szem előtt tartásának fontosságát a béke-megállapodásokat előkészítő tárgyalásokon és e megállapodások alkalmazása során, hogy előmozdítsák a nők jogainak alkotmányos védelmét;

20.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mivel konfliktushelyzetekben az áldozatok többségét kézi- és könnyűfegyverekkel ölik meg, sürgősen reagáljon az Európai Bíróság 2008. május 20-i a kézi- és könnyűfegyverek proliferációja elleni fellépésben a Közösség kompetenciájáról szóló ítéletére(13) azzal, hogy felgyorsítja a kézi- és könnyűfegyverek és lőszereik illegális felhalmozása és kereskedelme elleni fellépés európai stratégiájának végrehajtását, valamint azzal, hogy erősíti az EK-finanszírozás tervezését, nevezetesen az Európai Fejlesztési Alapból és a Stabilitási Eszközből, amelyet a kézi- és könnyűfegyverekhez kapcsolódó programokra kell elkölteni a terepen; kéri, hogy ahol helyénvaló, a multilaterális és regionális pénzintézetek vezessenek be intézkedéseket kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos programok létrehozására a konfliktus utáni területeken az újjáépítési és újra-beilleszkedési erőfeszítések keretében, valamint a kormányzati kérdések konszolidálására, a jogalkotás megerősítésére és a bűnüldöző szervek kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos operatív kapacitása javítására irányuló erőfeszítésekben; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő egy nemzetközi kötelező érvényű fegyverkereskedelmi megállapodás létrehozását valamennyi bilaterális és multilaterális kapcsolatában;

21.   úgy véli, hogy a menekültek és az adott országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek önkéntes visszatérését elsődleges szempontnak kell tekinteni a rendelkezésükre álló megfelelő megélhetés biztosítása mellett, elsősorban működő egészségügyi és oktatási szolgáltatások (ideértve a nők számára írás-olvasás tanulási kampányokat is) és munkalehetőségek biztosításával, továbbá hogy mindennek a csoportok közötti párbeszéd, a békére való nevelés, nemzetközi kíséret, az előítéletek csökkentése és a sokszínűség népszerűsítése, a korábban harcban álló közösség bevonása, a területi követelések rendezésével és a korábbi sebek begyógyításával kapcsolatos folyamatok révén kell megvalósulnia; amennyiben az etnikai vagy vallási profilok összeegyeztethetőek, a lakhelyüket elhagyni kényszerülő embereket az egész országban szétszórtan, illetve eredeti falujukban vagy városukban kell letelepíteni, és nem szabad őket nagy csoportokba koncentráltan elhelyezni, mert az konfliktushoz és erőszakhoz vezethet;

22.   nyomatékosan hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a nők befejezhessék és folytathassák tanulmányaikat és képzéseiket a konfliktusokat követően is; úgy véli, hogy e tekintetben aktívan elő kell segíteni az oktatás újrakezdését az ország újjáépítése során;

23.   határozottan kiemeli, hogy meg kell kérdezni és támogatni kell a nők helyi szervezeteit, valamint a béke érdekében létrehozott nemzetközi nőszervezeteket; javasolja, hogy nyújtsanak politikai és pénzügyi támogatást, oktatást, képességfejlesztő és technikai segítséget, ideértve a béketárgyalásokat és a konfliktusok erőszakmentes megoldásáról folytatott tárgyalásokat is;

24.   véleménye szerint a tagállamoknak erkölcsi kötelessége a konfliktus sújtotta területekről elmenekülők befogadása; úgy véli, hogy ennek a kötelezettségnek csak a tagállamok közötti tehermegosztással lehet eleget tenni; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak aktív segítséget kell nyújtaniuk a saját országukba az erőszakos konfliktusok után visszatérni kívánó menekültek számára;

25.   megerősíti a fejlődő országokra irányuló, méltányos migrációs politikák alapvető fontosságát; megállapítja, hogy a migráció kedvező hajtóerővé válhat a fejlődési folyamatban, különösen az EU-ban élő migránsok által hazaküldött pénz formájában, az agyelszívás korlátozásával, a hazatérés előmozdításával és az embercsempészet megakadályozásával;

26.   hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a családok újraegyesítése és a fegyveres konfliktus által érintett gyermekek újbóli integrációjának elősegítése, valamint az oktatási programokhoz, a szakképzéshez és a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében, figyelemmel a lányok különleges szükségleteire;

27.   kéri a korábban harcban álló felek lefegyverzésére, leszerelésére és újra-beilleszkedésére irányuló bizottsági javaslat hatékony végrehajtását; ideértve a harcoló felek civil társadalomba történő reintegrációját élelem, sátrak, takarók, orvosi támogatás és polgári ruházat biztosításával; a volt katonák eredeti közösségükbe vagy választásuk szerinti helyre történő szállításával; a politikai vagy katonai tisztségviselők nyugdíjprogramjainak támogatásával, a volt katonák számára lakhatás biztosításával és fizetéstámogatási rendszerekkel; állampolgári ismeretek oktatásával a volt katonák számára és pszichológiai helyreállító programok biztosításával a volt harcoló felek számára, valamint további erőforrásoknak a kifejezetten foglalkoztatási és munkahelyteremtési programokra történő elkülönítésével;

28.   rámutat, hogy a lefegyverezésre, leszerelésre és újra-beilleszkedésre irányuló programoknak különleges rendelkezéseket kell tartalmazniuk a volt női katonákra vonatkozóan;

29.   kiemeli, hogy a gyermekkatonák és a fegyveres erőkbe toborzott lányok, valamint az ellenük irányuló szexuális kizsákmányolás elleni küzdelem kapcsolódik az olyan területeken élő nők mindennapjainak javítását célzó küzdelemhez, ahol konfliktus utáni helyzetben a béke megszilárdítása és az állam újjáépítése folyik;

30.   úgy véli, hogy a lefegyverzésnek, leszerelésnek és újra-beilleszkedésnek a társadalmi és gazdasági fejlesztéseket is meg kell céloznia, és pénzügyi támogató programokat kell biztosítania az azonnali szükségletek kielégítésére;

31.   úgy véli, hogy a helyiek azonosulása a béketeremtő folyamattal alapvető fontosságú a hosszú távú stabilitás biztosítása érdekében;

32.   úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi adományozóknak figyelembe kell venniük a regionális és helyi körülményeket a stabilitást és a demokráciát előmozdító újjáépítési politika kialakítása érdekében, a konfliktus utáni társadalmakban a gazdasági fejlődés előmozdítása során szerzett tapasztalatokra építve;

33.   hangsúlyozza, hogy egy megfelelő megbékítési stratégia során figyelembe kell venni a nőknek a béke megszilárdításában játszott szerepét; hangsúlyozza, hogy a megbékítési programokban figyelembe kell venni a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek különleges körülményeit;

34.   úgy véli, hogy az állam legitimitása csak a helyes és hatékony kormányzással építhető fel; hangsúlyozza, hogy az intézményeknek, a választási folyamatoknak, a szavazók nyilvántartásba vételének, a választói névjegyzéknek, a választói személyazonosság ellenőrzésének és a korrupció elleni mechanizmusoknak a lehető legátláthatóbbnak és elszámoltathatónak kell lennie, mivel ezek előfeltételei a jogállamiság, az emberi jogok, a demokratikus intézmények, valamint az emberi méltóság védelmének, továbbá a gazdasági fejlődésnek, a beruházásoknak és a kereskedelemnek;

35.   úgy véli, hogy az olyan tényezők, mint a jogállamiság, a stabil pénz, a szabad piac, a hatékony és kompetens köztisztviselői kar, a független bíróság, a korrupciótól mentes törvényhozó és végrehajtó ág alkotják azokat az eszközöket, amelyeken keresztül az egyének és a közösségek – szorgalmukkal és kezdeményezéseikkel – valóban növelhetik nemzetük jólétét;

36.   kéri az egyablakos befektetési tanácsok létrehozását, hogy támogassák azokat a prioritást élvező ágazatokat, ahová a külföldi közvetlen beruházások vonzhatók, amelyek munkahelyeket teremtenek a hagyományos mezőgazdasági ágazatokon kívül is a liberális befektetési kódexek és adómentes ipari zónák fejlesztésének támogatásával;

37.   felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre deregulációs egységet, amely tanácsokat adhat a konfliktusból kikerülő országoknak arról, hogy miként szervezzék meg gazdasági infrastruktúrájukat a kisvállalkozások létrehozását, a bankszámlák megnyitását, az ingatlanok és a társaságok bejegyzését akadályozó vagy késleltető bürokratikus szabályozás megszüntetésével; ahol lehetséges, a kockázati tőke alkalmazásának lassításával és a vállalatalapítás adókedvezményeinek alkalmazásával, különösen a költségvetés támogatási programokon keresztül;

38.   kulcsfontosságúnak tartja a nők bevonását a konfliktuson átesett társadalmak gazdasági életébe, társadalmi, gazdasági és üzleti erejük támogatása érdekében, és hangsúlyozza a nők pozitív szerepét a mikrohitelek tekintetében;

39.   határozottan úgy véli, hogy az EU fejlesztési együttműködéssel való helyi azonosulás a nemzeti parlamentek részvételével erősíthető meg, ideértve az Európai Parlament és a partnerországok parlamentjei közötti kölcsönös párbeszédet és kapacitásépítést; ideértve a támogató információs és kommunikációs technológiai rendszereket és technológiai kapacitásokat a technika jelenlegi állásának megfelelő szavazói funkciók létrehozásához; valamint személyi igazolványok biztosításához ott, ahol a születési anyakönyvek és más állampolgárságot támogató dokumentumok nem állnak rendelkezésre;

40.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy segítséget nyújtsanak a helyi hatóságoknak, előmozdítva a megfelelő képzést és a tapasztalatok megosztását; ebben az értelemben emlékeztet az Európai Parlamentnek a parlamenti demokrácia elvei és gyakorlata iránti elkötelezettségére;

41.   hangsúlyozza, hogy a konfliktusokon átesett országban tartott választásokon egyedi programok, valamint minden szinten érvényes kvóták révén támogatni kellene a nők részvételét;

42.   hangsúlyozza az erőforrások felhasználása átláthatósága és az azokkal való elszámoltathatóság független figyelemmel kísérésének fontosságát, amely fontos szerepet játszhat a konfliktus utáni helyzetben, ha ezeket az erőforrásokat az államépítésbe fektetik be; ugyancsak hangsúlyozza a pazarlás, a csalás és a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem fontosságát a megfelelő korrupció ellenes mechanizmusok révén a civil társadalom éber támogatásával;

43.   hangsúlyozza az ENSZ korrupció ellenes egyezménye végrehajtásának előre vitele szükségességét annak megakadályozása érdekében, hogy törvénytelen pénzforrások tüzeljék a konfliktusokat és veszélyeztessék a konfliktus utáni helyzetek stabilizálását, mivel a korrupció az intézmények hatékonyságát aláássa, felerősíti a társadalmi marginalizálódást, torzítja a döntéshozatalt és szétzülleszti az alapvető szolgáltatások nyújtását;

44.   hangsúlyozza, hogy a helyi közösségeknek, családoknak, civil szervezeteknek – köztük a nőszervezeteknek – a mikrohitel-szervezeteknek és a helyi hálózatoknak nyújtott politikai és pénzügyi támogatás bármely sikeres fejlesztési politika előfeltétele; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy válságos időkben is nyújtsanak politikai és pénzügyi támogatást a helyi béke- és emberi jogi aktivistáknak, különösen az EU Stabilitási Eszköze és annak válságra reagáló komponense révén;

45.   kiemeli, hogy konfliktus utáni helyzetekben az ingatlan tulajdonjogának bejegyzését és az ingatlantulajdonlás szabályszerűvé tételét a nemzetközi emberi jogi szabályok szerint kell végrehajtani annak érdekében, hogy a kormányok, magántársaságok vagy az uralkodó elitek ne sajátíthassák ki a földet illegálisan gyakran a legszegényebbek és a legveszélyeztetettebbek, például a visszatérő menekültek és a lakóhelyükről elüldözöttek kárára; hangsúlyozza továbbá, hogy erőfeszítéseket kell tenni a bíróságok megerősítésére, hogy azok megfelelően tudják betartatni a tulajdon- és kereskedelmi jogot, különösen azokban az országokban, ahol a nők csökkentett jogi státusszal rendelkeznek vagy ahol megtagadják alapvető tulajdonjogaikat;

46.   hangsúlyozza elkötelezettségét a nők és a gyermekek jogainak konfliktust követő helyzetekben történő megvédését illetően, amelynek végső célja az, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a nők helyzetének megerősítésére, ami a tartós béke és stabilitás elérésének elengedhetetlen feltétele;

47.   úgy véli, hogy sok fejlődő ország rendelkezik a fejlesztésekhez szükséges természeti erőforrásokkal, de az olyan természeti erőforrásokkal való rossz gazdálkodás, mint az olaj, a víz, a fa vagy a gyémánt és a kapcsolódó korrupció gyakorlata ismét konfliktushelyzetbe sodorják az országokat; elítéli az ezen erőforrások jogtalan eltulajdonításában és kizsákmányolásában részt vevő – helyi, regionális, nemzetközi és transznacionális – erőket; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a természeti erőforrások helyes kormányzását, és lépjenek fel ezek kiaknázása és kereskedelme ellen ott, ahol az hozzájárul a fegyveres konfliktusok kitöréséhez, eszkalációjához vagy folytatódásához;

48.   elismeri a Kimberley-folyamat és a Természeti Kincseket Kitermelő Iparágak Átláthatósága Kezdeményezés, valamint az Erdősítés, Bűnüldözés, Kormányzás és Kereskedelem eredményeit és felhív ezek megerősítésére és hatékonyabb végrehajtására;

49.   ismét hangsúlyozza az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló, 2008. március 14-én az EU főképviselője és az Európai Bizottság által az Európai Tanácsnak benyújtott dokumentum(14) következtetéseit, figyelmeztetve arra, hogy az éghajlatváltozás fenyegeti a világ túlterhelt államait és régióit – amelyek már eleve sérülékenyek és ki vannak téve a konfliktusnak – új bevándorlási hullámokat generál, és fokozza az EU-t fenyegető biztonsági kockázatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az éghajlatváltozási szempontokat béketeremtő törekvései során;

50.   úgy véli, hogy a konfliktusok áldozatai számára biztosított igazságszolgáltatás alapvető fontosságú, és hogy a nemzeti bíróságok – amennyiben a bírósági rendszer működőképes, független és pártatlan – a nemzetközi büntetőtörvényszékeknél megfelelőbb fórumok lehetnek az igazságszolgáltatási folyamattal való azonosulás és az elkövetők megbüntetésének biztosítására; ennek keretében javasolja a konfliktus utáni helyzetekben, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a konfliktus során elkövetett emberi jogok megsértését feltérképezik;

51.   kéri a bírósági rendszer megerősítését a bírák és ügyészek képzésével, a bírósági reformról szóló konferenciákkal, a bírósági kinevezések független rendszerével, a bírósági személyzet megfelelő bérezésével, a bíróságok számára berendezések biztosításával, a bírósági adminisztráció, nyilvántartások, költségvetés és humánerőforrás gazdálkodás javításával, és számítógépeket is magában foglaló modern technológia beszerzésével az esetek nyomon követéséhez;

52.   kéri a veszélyeztetett csoportok, etnikai kisebbségek, földdel nem rendelkező földművesek és más marginalizált csoportok számára a jogsegély, valamint jogi alapismereti képzés biztosítását a tapasztalt nem kormányzati szervezetek által biztosított bírósági rendszerhez való hozzáférés növelése érdekében;

53.   alapvető fontosságúnak tartja, hogy véget kell vetni a nemi alapú erőszakos bűncselekmények büntetlen elkövetésének, és ezeket a bűntetteket – ahol lehetséges – ki kell vonni az amnesztiára vonatkozó rendelkezések alól, és biztosítani kell, hogy a szexuális erőszak valamennyi áldozata, különös tekintettel a nőkre és a fiatal lányokra, egyenlő törvény előtti védelemben részesül, és ugyanolyan mértékben fér hozzá az igazságszolgáltatáshoz; tekintettel arra, hogy sok társadalomban a nők és a gyermekek hátrányt szenvednek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésben, úgy véli, hogy szükség esetén különleges megoldásokat kell alkalmazni;

54.   hangsúlyozza hogy a nemi erőszakot szenvedett nők számára teljes hozzáférést kell biztosítani a nőgyógyászati és rehabilitációs szolgáltatásokhoz, valamint azokhoz a programokhoz, amelyek célja a megbélyegzésük leküzdésének támogatása;

55.   üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa1820. számú határozatának elfogadását, és különösen azt, hogy a határozat elismeri, hogy a nemi erőszak a nemzetközi béke és biztonság ellen irányuló fenyegetés;

56.   hangsúlyozza a gyermekek és különösen a lányok speciális igényei figyelembe vételének jelentőségét a konfliktus utáni helyzetekben, különösen az oktatás tekintetében;

57.   elégedettségét fejezi ki az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság közötti együttműködés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás alapvető fontosságú a Büntetőbíróság megbízatásának érvényesítése érdekében; úgy véli, hogy valamennyi államnak alá kell írnia és ratifikálnia kell a Római Statútumot annak érdekében, hogy biztosítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerének operatívabb, koherensebb és egységesebb működését; sürgeti az EU-t és az Afrikai Unió tagállamait, hogy valamennyi konfliktushelyzetben következetesen és haladéktalanul foglalkozzanak a Nemzetközi Büntetőbíróság által kibocsátott valamennyi elfogatóparancs végrehajtásával;

58.   sürgeti a tagállamokat, hogy az emberi jogok jövőbeli megsértésének megakadályozására irányuló egyik leghatékonyabb eszközként folytassák a büntetlenség elleni küzdelmet, többek között a nemzetközileg létrehozott törvényszékek működésének támogatásával;

59.  59 hangsúlyozza, hogy a tartós béke sok szempontból a közösségi alapú hozzájárulás és a békefolyamatban való aktív részvétel függvénye, amely folyamat csak akkor lehet törvényes és sikeres, ha abba fontos társadalmi funkciójuk – az élelmiszertermelésben, és a család ellátásában különösen a fejlődő országokban betöltött döntő szerepük – révén a nőket ugyanúgy bevonják; kéri – arra a tényre való tekintettel, hogy a nők és a gyermekek teszik ki a menekültek 80 %-át – , hogy a nők különleges támogatásban részesüljenek és a béke és a stabilitás elősegítésénél nagyon fontos szereplőnek ismerjék el őket – és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség által a helyi, nemzeti és nemzetközi kezdeményezéseket összekötő civil társadalmi hálózatok támogatásában játszott szerep létfontosságú a békefolyamatban;

60.   kéri az állandó Békebizottságok létrehozását, amelyekben valamennyi szembenálló fél befolyásos tagjai részt vesznek, annak érdekében, hogy megelőzzék a nagyméretű erőszak kitörését;

61.   úgy véli, hogy az erőszakmentes konfliktusrendezéssel és a békére neveléssel kapcsolatos képzéssel párosulva a megfelelő civil szervezetek a szemben álló csoportok közötti párbeszéd elősegítőiként használhatók fel; támogatja a párbeszéd lehetőségeinek létrehozását nemzeti konferenciák, kerekasztal- beszélgetések szervezésével a szemben álló felek között, kiscsoportos kapcsolatteremtő találkozókat helyi szinten, a helyi civilszervezetek és közösségi vezetők és a hagyományos intézmények vezetőinek közvetítési képzését;

62.   felhívja a tagállamokat, hogy fejlesztési projektjeik végrehajtása során először maguk közül jelöljenek ki egy vezető partnert a jelentéstételi mechanizmusok egyszerűsítése érdekében (még akkor is, ha a projekt finanszírozása másik tagállamból származik) a donorok közötti koordináció és következetesség elérése érdekében, ide értve a számviteli szabványok és közzétételi előírások létrehozását a nemzeti parlamentek, helyi hatóságok és a nemzetközi szervezetek tekintetében;

63.   úgy véli, hogy ösztönözni kell a nők nagyobb mértékű részvételét és jelenlétét a médiában és a nyilvános fórumokon, ahol kifejthetik véleményüket;

64.   emlékeztet rá, hogy az anyakönyvi nyilvántartásba vétel alapvető emberi és állampolgári jog; hangsúlyozza, hogy az anyakönyvezés különösen fontos fegyveres konfliktusok idején és az azokat követő időszakban, mert hozzájárul ahhoz, hogy védelmet nyújtson a gyermekeknek jogaik megsértése ellen; ezenkívül az anyakönyvi nyilvántartásba vételt alapvető fejlesztési kérdésnek kell tekinteni;

65.   hangsúlyozza a konfliktus-érzékeny megközelítés szükségességét a fejlesztési programok tervezésének, megvalósításának, figyelemmel kísérésének és értékelésének teljes ciklusa során a konfliktus dinamikájára gyakorolt pozitív hatásaik maximalizálása és negatív hatásaik minimalizálása érdekében; hangsúlyozza a konfliktuselemzés következetes végrehajtásának és a konfliktus fő mozgatórugói megértésének fontosságát; úgy véli, hogy a teljesítménymérési értékek bevezetése hasznos eszköz a fejlesztési együttműködési fellépések hatásainak értékelésére;

66.   kéri a konfliktus zónával szomszédos államok aktív részvételét a konfliktus utáni fejlesztési és újjáépítési tervben a nemzetközi közösséggel együtt;

67.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden ország helyzetének kezelésekor alkalmazzanak regionális megközelítést;

68.   továbbra is tevékenyen részt kíván venni a Bizottságnak az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló fent hivatkozott közleménye keretében végzett munkájában; felhívja a Tanács és a Bizottság figyelmét arra, hogy ettől kezdve halaszthatatlanná vált, hogy e túl lassú munkálatok gyorsan konkrét, helyszínen megvalósítandó fellépésekben valósuljanak meg, olyan fontos területeken mint az egészségügy és az oktatás, és felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet a továbbiakban tett lépésekről, tekintettel az országtanulmányok következtetésire és különösen ezen eredményeknek a későbbi fellépések meghatározásában és megtervezésében való felhasználása tekintetében;

69.   szükségesnek véli, hogy az Európai Közösségek harmadik országokba utazó valamennyi küldöttségében a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó képviselő is jelen legyen, aki megfelelő felhatalmazással, szakértelemmel és forrásokkal rendelkezik;

70.   hangsúlyozza, hogy a bizonytalan helyzetben lévő országok lakosságának sürgősen szüksége van arra, hogy mind a saját, mind az országa helyzetében pozitív változást tapasztaljon, és ennélfogva felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ne mulasszák el a helyszíni fellépések láthatóvá tételét;

71.   támogatja az erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló európai uniós programot, valamint az EU 2009. évi cselekvési tervében előírt biztonsági és fejlesztési intézkedéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy szenteljen fokozottabb prioritást a béketeremtéssel kapcsolatos intézkedések végrehajtásának;

72.   hangsúlyozza az EK személyzet kapacitásépítésének fontosságát a konfliktusérzékeny programozás különleges iránymutatások alapján történő végrehajtása érdekében, különös tekintettel a megfelelő személyzet számára készített rövid és a helyzetre szabott, a konfliktusérzékenységről szóló útmutató elkészítésével, amely felhasználja a békére és konfliktusokra vonatkozó hatásfelmérési rendszereket és a konfliktusérzékenységől szóló forráscsomagot;

73.   úgy véli, hogy a konfliktus utáni átmenet kihívásaival való hatékony megbirkózás érdekében az intervencióknak időbelinek, rugalmasnak és előre tervezhetőnek kell lenniük;

74.   hangsúlyozza, hogy az EU valamennyi misszióján (ideértve a közvetítő- és a tárgyalócsoportokat, a rendőrséget és a békefenntartó erőket) jelen kellene lenniük a nemi egyenjogúsággal kapcsolatos tanácsadóknak és biztosítani kell az oktatást, a nők legalább 40 %-os részvételével minden szinten, ideértve a legmagasabb szinteket is;

75.   kéri a Bizottságot, hogy végezzen kutatást a nők és férfiak esélyegyenlőségéről az EU külső misszióin;

76.   rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szemléletet érvényesíteni kell a béke érdekében folytatott kutatásokban, a konfliktusok megelőzése és elhárítása, illetve a konfliktusokat követő helyreállítás során, a pénzügyi eszközök felhasználáskor, illetve az országos és regionális stratégiai dokumentumokban és minden külső beavatkozás tervezésekor;

77.   támogatja az EU különleges képviselőinek hivatalát, mivel ez jelenti az EU fő eszközét a politikai rendezések közvetítésének előmozdításában, illetve a konfliktus utáni társadalmakban a tartós politikai stabilitás előmozdításában;

78.   ösztönzi az EU-t a bevált gyakorlatok megerősítésére olyan kérdések esetében, ahol kiterjedt együttműködésre van szükség a politikai, katonai, humanitárius és fejlesztési szereplők között a konfliktusmegelőzés, a közvetítés, a békefenntartás, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a humanitárius segítségnyújtás, valamint a hosszú távú újjáépítés és fejlődés terén;

79.   felhív az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. határozata végrehajtásáról szóló EU intézkedési terv kidolgozására, és kéri a Bizottságot, hogy sürgesse a partnerországokat és az EU-tagállamokat nemzeti intézkedési tervek kidolgozására; javasolja az EU az emberi jogok védelmére vonatkozó útmutatásainak és az EBVP misszióknak a felülvizsgálatát az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. és 1820. határozatának való teljes körű megfelelés biztosítása érdekében;

80.   hangsúlyozza, hogy a Bizottság köteles a partnerországok arra irányuló erőfeszítéseit támogatni, hogy azokon a területeken, ahol költségvetési támogatás alapján közösségi segélyezésben részesülnek, fejlesszék hazai kapacitásukat a demokratikus elszámoltathatóság tekintetében (parlamenti ellenőrzés, auditálás); sürgeti a Bizottságot, hogy robusztusabb és következetesebb módon teljesítse ezt a kötelezettségét; hangsúlyozza, hogy a megfelelően felkészített parlamentáris ellenőrző testületek és számvevőszéki intézmények az EU költségvetési támogatás fenntartható hatása elérésének lényeges tényezői; felhív a civil társadalom figyelemmel kísérő és felügyelő mechanizmusainak kidolgozására annak érdekében, hogy ezek rendelkezzenek a megfelelő jogkörökkel az uniós költségvetési támogatás felhasználásának és hatásának nyomon követéséhez;

81.   felhívja a beruházási bankokat, többek között az Európai Beruházási Bankot, hogy biztosítsák a konfliktus utáni országokban nyújtott kölcsöneik és befektetéseik, különösen az erőforrásokban gazdag országok esetében, megfeleljenek az emberi jogi és környezetvédelmi normáknak és ne tüzeljék a feszültségeket;

82.   elismerően szól az ENSZ újonnan létrehozott Béketeremtési Bizottságának munkájáról; rámutat támogatási kérdésekben a nemzetközi partnerekkel való együttműködés szükségességére, ideértve különösen az ENSZ-t; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az ENSZ rendszere számára a megfelelő erőforrásokat, valamint az ENSZ Béketeremtési Bizottsága és más ENSZ testületek részvételével országon belüli folyamatokhoz nyújtott támogatással való elszámolást;

83.   hangsúlyozza, hogy a törékeny stabilitású országokban a fejlődéshez nyújtott segély a béke megszilárdításának és a konfliktusok megelőzésének igen fontos eleme, de a fejlődési segély és a konfliktusok leküzdéséhez nyújtott segély nem tartalmazhat katonai eszközöket vagy részeket;

84.   javasolja, hogy a konfliktusok utáni övezetekben szolgálatot teljesítő ENSZ-alkalmazottakra vonatkozó magatartási kódex megerősítését, és felhív a zéró tolerancia elvének alkalmazására a békefenntartók vagy a nem-kormányzati szervezetek alkalmazottai által elkövetett nemi erőszakkal szemben;

85.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az ENSZ Béketeremtési Bizottságának, az AU Bizottságának, az AU Végrehajtó Tanácsának, a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU KPK-nak.

(1) HL L 247., 2006.9.9., 22. o. (2) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. (3) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (4) HL C 25., 2008.1.30., 1. o. (5) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (6) (S/2004/616). (7) HL C 282. E, 2008.11.6., 460. o. (8) HL C 263. E, 2008.10.16., 633. o. (9) HL C 254. E, 2007.10.26., 17. o. (10) A brit Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium számításai a Global Economic Prospects 2006: Economic implications of Remittances and Migration (Globális gazdasági kilátások 2006: az átutalások és a migráció gazdasági hatásai) jelentésben szereplő világbanki becslések alapján, Világbank, Washington, 2005.11.14. (11) Landmine Monitor Report 2007: Toward a Mine-Free World (Gyalogsági aknákról szóló ellenőrző jelentés 2007: egy aknamentes világ felé). (12) Safer World (Biztonságosabb világ), Oxfam, IANSA jelentés, 2007. október- Africa's Missing Billions (Afrika hiányzó milliárdjai). (13) C-91/05. sz. ügy, Bizottság v. Tanács. (14) S113/08

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a zimbabwei helyzetről

P6_TA(2008)0640 RC-B6-0628/2008

Az Európai Parlament,

-   tekintettel Zimbabwéról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a legutóbbi, 2008. július 10-i állásfoglalására a zimbabwei helyzetről(1),

-   tekintettel a 2004. február 19-i 2004/161/KKBP tanácsi közös álláspontban(2) Zimbabwéval szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket 2009. február 20-ig megújító 2008. február 18-i 2008/135/KKBP tanácsi közös álláspontra(3), illetve az egyes, Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 314/2004/EK tanácsi rendeletet módosító 2008. december 8-i 1226/2008/EK bizottsági rendeletre(4), valamint az Európai Tanács 2008. december 11–12-i, Zimbabwéról szóló következtetéseire, melyben komoly aggodalmának ad hangot a Zimbabwéban kialakult egyre aggasztóbb humanitárius helyzet miatt,

-   tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2008. november 28-án a zimbabwei helyzetről Port Moresbyben (Pápua Új-Guinea) elfogadott állásfoglalásra,

-   tekintettel a pánafrikai parlament választási megfigyelő küldöttségének az "Összehangolt választások a Zimbabwei Köztársaságban" című 2008. március 29-i jelentésére,

-   tekintettel az Afrikai Unió 2008. június 30–július 1-jei, sarm-el-sejki 11. csúcstalálkozóján elfogadott, Zimbabwéról szóló állásfoglalásra,

-   tekintettel a 2008. szeptember 15-én, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió-Hazafias Front (ZANU-PF), valamint a Demokratikus Változásért Mozgalom (MDC) két szárnya között létrejött, a Zimbabwe előtt álló kihívások megoldásáról szóló megállapodásra,

-   tekintettel a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségről (SADC) szóló szerződésre és annak jegyzőkönyveire, beleértve a SADC-választásra vonatkozó jegyzőkönyvét is,

-   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Zimbabwe 5,1 millió embert érintő nagyméretű humanitárius válsággal áll szemben, és a lakosság csaknem fele áll az éhínség szélén, mivel Zimbabwéban legalább 783 ember halt meg az alapvető vízellátás és higiéniai szolgáltatások összeomlása következtében kitört kolerában és több mint 16 400 ember fertőződött meg, és mivel az élelmiszerhiány következtében több mint 300 000 vészesen legyengült embert fenyeget a járvány,

B.   mivel a zimbabwei hatóságok egyértelművé tették, hogy a humanitárius válságnak nem tudnak véget vetni, valamint továbbra is folytatják az ellenzék erőszakos elnyomását; mivel egyértelmű kapcsolat áll fenn a humanitárius katasztrófa és Robert Mugabe azirányú sikertelen próbálkozása folytán bekövetkezett kormányzati válság között, hogy tisztességes és hiteles választásokat bonyolítsanak le, valamint a Thabo Mbeki, dél-afrikai elnök közvetítési kísérletei ellenére fennálló válság befejezése érdekében a nemzeti egységkormány megalakításának elvéről szóló 2008. szeptember 15-i politikai megállapodást tiszteletben tartsák,

C.   mivel az infláció a régióban eléri a több milliárd százalékot, ami a legnagyobb a világon, és mivel a lakosság 80 százaléka napi 1 dollárnál kevesebből él meg és olyan alapvető dolgokhoz nem jut hozzá, mint az étel és a víz,

D.   mivel a Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) nemzetközi humanitárius orvosi szervezet szerint – amennyiben a kiváltó okok megszüntetésével nem akadályozzák meg a járvány kitörését – legalább 1,4 millió ember kaphatja meg a kolerát; mivel a járvány átterjedőben van Dél-Afrikára és Botswanára,

E.   mivel a gazdasági, politikai és társadalmi válság együttvéve különösen a nőket és a leányokat érinti, mivel ők vannak leginkább kitéve a kolerafertőzésnek, ugyanis az ő feladatuk a betegek otthoni ápolása,

F.   mivel Zimbabwéban a valószínű élettartam 60 évről férfiak esetében 37, nők esetében 34 évre csökkent az elmúlt évtized során; mivel jelenleg 1,7 millió HIV-beteg él Zimbabwében,

G.   mivel Zimbabwéban a politikai válság és az egészségügyi vészhelyzet mögött az emberi jogok fokozódó válsága áll, a legutóbbi egyik ilyen esemény az emberi jogok védőinek sorozatos elrablása volt – Jestina Mukoko eltűnése része az emberi jogi aktivisták zaklatására és megfélemlítésére irányuló módszernek, amelyet valószínűleg a zimbabwei hatóságok számára dolgozó emberek alkalmaznak,

H.   mivel az UNICEF szerint az ország tanárainak csak 40%-a dolgozik és a diákok egyharmada jár csak iskolába; mivel az orvosokhoz és a nővérekhez hasonlóan a tanárok is időszaki sztrájkokban vettek részt, melyeket a rendőrség erőszakkal vert le a békés tüntetéshez való joguk gyakorlása miatt,

I.   mivel "a nagy öregektől" – ideértve Kofi Annant, az ENSZ volt főtitkárát, Jimmy Cartert, az USA volt elnökét és Graça Machelt, a nők és gyermekek jogainak legfőbb támogatóját – megtagadták a zimbabwei beutazást,

J.   mivel számos afrikai vezető – többek között Desmond Tutu érsek, Ian Khama botswanai elnök és Raila Odinga kenyai miniszterelnök is – felszólította Mugabét a lemondásra,

K.   mivel 2008. december 8-án, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulóján tartott megemlékezésen Nicolas Sarkozy francia elnök az EU nevében felszólította Mugabét a lemondásra, és kijelentette, hogy Mugabe "túszul ejtette Zimbabwe népét", valamint azt, hogy "a zimbabwei népnek joga van a szabadsághoz, a biztonsághoz és a tisztelethez",

L.   mivel Zimbabwe már majdnem teljesíti az ENSZ által 2005 szeptemberében támogatott nyilatkozat feltételeit, nevezetesen azt, hogy nemzetközi "védelmi felelősséggel tartozunk" azok iránt, akik emberiség elleni bűntettek áldozatai,

1.   mély aggodalmának ad hangot a Zimbabwéban kialakult katasztrofális humanitárius helyzet, az éhínség, valamint amiatt, hogy a Mugabe-rezsim teljes mértékben elutasítja a válságra adandó pozitív választ; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a humanitárius segítségnyújtás jelentős és hosszú távú programja révén ismételten fejezzék ki a zimbabwei nép melletti elkötelezettségüket;

2.   megjegyzi, hogy az EU nemrég hagyott jóvá egy 10 millió eurós segélyt, és felhívja a zimbabwei hatóságokat, hogy oldják fel a humanitárius segélyszervezetekkel szemben alkalmazott valamennyi korlátozást és biztosítsák, hogy a humanitárius segély nyújtására az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség elvei szerint legyen lehetőség;

3.   kifejezetten támogatja az említett "nagy öregek" küldöttségének erőfeszítéseit a zimbabwei humanitárius válság enyhítésére; teljesen elfogadhatatlannak tartja, hogy a Mugabe-rezsim megtagadta a beutazóvízumot e csoport tagjaitól, mivel befolyásukat kívánták használni az azonnali és hosszabb távú támogatások országba áramlásának fokozásához annak érdekében, hogy a zimbabwei nép szörnyű szenvedése véget érjen;

4.   határozottan elítéli a Mugabe-rezsim által az MDC tagjai és támogatói ellen elkövetett folyamatos erőszakot; felháborodását fejezi ki az emberijog-védők minapi sorozatos elrablása miatt, és felhív a zimbabwei békeprojekt (ZPP) vezetőjének, Jestina Mukokónak, Harrison Nkomo, vezető emberi jogi ügyvéd bátyjának, Zacharia Nkomónak, a zimbabwei békeprojekt területi koordinátorának, Broderick Takawirának, a zimbabwei békeprojektben sofőrként dolgozó Pascal Gonzónak és az MDC számos tagjának, valamint civil társadalmi aktivisták azonnali szabadon bocsátása érdekében; és felhív ezen rablások elkövetőinek felelősségre vonására;

5.   üdvözli, hogy az EU nemrég bővítette a Mugabe-rezsimmel kapcsolatos tilalmi listáján szereplő személyek körét, és kéri, hogy egészítsék azt ki a Mugabéhoz hű további kulcsszereplők nevével, többek között a ZANU-PF volt vezető miniszterének, Florence Chitaurónak nevével, aki láthatólag most Londonban él, nem hajlandó Mugabét elítélni és akadálytalanul utazgat Zimbabwéba;

6.   felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vegye fontolóra célzott szankciók kivetését (utazási tilalmak és eszközök befagyasztása) Mugabe, valamint az erőszakban aktívan részt vevő személyek és az emberi jogokat megsértők ellen; különösen felhívja Kínát, Oroszországot és Dél-Afrikát, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában támogassák a Mugabe-rezsim elleni szigorú intézkedéseket, és jelezzék az afrikai kormányoknak, hogy nem hajlandók tovább támogatni Mugabe rezsimjét;

7.   üdvözli a kenyai, a botswanai és a zambiai kormány feddhetetlenségét, amiért felemelik hangjukat Mugabe ellen, és mélységes csalódásának ad hangot, hogy sok más afrikai kormány még mindig szemet huny a Mugabe-rezsim gaztettei felett;

8.   hangsúlyozza a zimbabwei népnek a politikai változás iránti kétségbeesett igényét, és elítéli Robert Mugabét, amiért nem tartja be az általa 2008. szeptember 15-én aláírt, kulcsfontosságú minisztériumok Morgan Tsvangirai pártja számára történő átadására és politikai reformok bevezetésére irányuló megállapodás végrehajtását;

9.   mély aggodalmának ad hangot, hogy az elnyomó, manipulatív és önző Mugabe-rezsim továbbra is meghiúsítja a zimbabwei nép elkeseredett igényét az azonnali, radikális és demokratikus változásra;

10.   sürgősen felhív, hogy az afrikai országok és regionális intézmények – többek között a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség és különösen az Afrikai Unió mint a 2008. szeptember 15-i megállapodás szavatolója, valamint neves afrikaiak – fejtsenek ki nagyobb nyomást a zimbabwei helyzet tisztességes és igazságos, a 2008 márciusában tartott hiteles választásokon alapuló megoldásának biztosítása érdekében, és hogy bárminemű politikai megállapodást kiegyensúlyozott módon felügyeljenek;

11.   felhívja a Tanácsot, hogy bátorítsa az Afrikai Uniót aktív beavatkozás esetén bevethető kontingensek összeállítására Zimbabwe civil lakosságának védelme érdekében;

12.   felhívja a Tanácsot, hogy továbbra is éberen figyelje, milyen lehetséges következményekkel jár a régióra nézve a ZANU-PF által folytatott szándékos hanyagság és rossz kormányzás, amely destabilizálja Zimbabwét;

13.   mély aggodalmának ad hangot a zimbabwei menekültek régióbeli helyzetét illetően, és helyteleníti a zimbabwei menekültek ellen a szomszédos országokban elkövetett erőszakos cselekedeteket; felszólítja a Bizottságot, hogy a menekülteket célzó pénzügyi és eszközbeli támogatási programok végrehajtása révén támogassa ezen szomszédos országokat;

14.   nyomatékosan felszólítja az összes érdekelt felet és a nemzetközi közösséget, hogy a zimbabwei nép akaratát minden szinten hűen tükröző kormány megalakulásakor, és amikor a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának kézzelfogható jelei mutatkoznak, legyen felkészülve Zimbabwe gazdasági és társadalmi helyreállításának támogatására;

15.   felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fokozzák diplomáciai tevékenységüket Afrikában, hogy aktív támogatást biztosíthassanak a zimbabwei változásokhoz;

16.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a G8-országok kormányainak, Zimbabwe és Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, a Brit Nemzetközösség főtitkárának, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az Afrikai Unió bizottsága és végrehajtó tanácsa elnökeinek, a pánafrikai parlamentnek, valamint a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség és annak parlamenti fóruma főtitkárának és kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0364. (2) HL L 50., 2004.2.20., 66. o. (3) HL L 43., 2008.2.19., 39. o. (4) HL L 331., 2008.12.10., 11. o.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a nicaraguai emberi jogi aktivisták, a polgári szabadságjogok és a demokrácia elleni támadásokról

P6_TA(2008)0641 RC-B6-0629/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, és Panama között a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló 2003. december 15-i megállapodásra, valamint az Európai Gazdasági Közösség és a Costa Rica Köztársaság, a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság, a Hondurasi Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság, valamint a Panamai Köztársaság közötti együttműködési keretmegállapodásra(1),

–   tekintettel az Európai Unió emberi jogvédőkre vonatkozó iránymutatásaira,

–   tekintettel a 2008. november 9-én lezajlott nicaraguai helyhatósági választásokról szóló, uniós szakértői csoport által készített jelentésekre,

–   tekintettel Benita Ferrero Waldner biztosnak a 2008. november 9-i regionális és helyhatósági választásokat követő nicaraguai eseményekkel kapcsolatban tett nyilatkozataira,

−   tekintettel az Európai Unió és Közép-Amerika közötti partnerségi megállapodás aláírására irányuló, folyamatban lévő tárgyalásokra,

–   mivel az Európai Unió 27 tagállama 2008. október 22-én az emberi jogi szervezetekről és az emberi jogvédőkről szóló sajtóközleményt adott ki,

–   mivel 2009. január 26–27-én Brüsszelben sor kerül az EU–Közép-Amerika közötti partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalások hatodik fordulójára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a 2008. november 9-i helyhatósági választások eredményeivel kapcsolatban csalásokat feltételeztek az uniós szakértői csoport jelentései alapján, amelyek hátterében a jelentések szerint a nicaraguai hatóságok valóban demokratikus választások megszervezésére irányuló akaratának hiánya állt; mivel a választásokat erőszak övezte, amely középpontjában elsősorban a tömegtájékoztatás állt, és mivel ez megosztottsághoz és összetűzésekhez vezetett;

B.   mivel az ENSZ, az Európai Unió, az Egyesült Államok és számos nicaraguai nem kormányzati szervezet (NGO) aggodalmának adott hangot a választások átláthatóságát illetően;

C.   mivel a választási legfelsőbb tanács 2008. június 11-i állásfoglalásaiban egyrészt visszavonta a Sandinista Fejlődés Mozgalom jogi személyiségét, másrészt kijelentette, hogy a konzervatív párt nem tett eleget a 2008 novemberében megtartandó helyhatósági választásokon való indulás követelményeinek, így megakadályozta e két párt részvételét a választáson;

D.   mivel az emberi jogvédő szervezetek és tagjaik, újságírók és a tömegtájékoztatás képviselői néhány hónapja támadásoknak és zaklatásnak vannak kitéve, amelyek hátterében az államhatalomhoz kapcsolódó személyek, politikai erők és szervezetek állnak;

E.   mivel a nicaraguai együttműködési miniszterhelyettes a nem kormányzati szervezeteknek folyósított pénzügyi támogatások tekintetében "együttes adóztatási" mechanizmus bevezetésére tett javaslatot, valamint a jogi követelményeknek állítólagosan eleget nem tevő több nem kormányzati szervezet kivizsgálását indítványozta, így például tizenhét emberi jogvédő szervezetet a "támogatások háromszögelésével" vádoltak meg;

F.   mivel a szexuális és reprodukciós jogokért küzdők ellen bűnügyi vizsgálatot indítottak, például egy olyan megerőszakolt leány esetében, akin az élete megmentése érdekében abortuszt hajtottak végre akkor, amikor az egészségügyi okokból szükséges abortuszt nem tekintették bűncselekménynek;

G.   mivel a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió külpolitikájának szerves részét képezi;

H.   mivel az Európai Unió és partnerei, amikor harmadik országokkal emberi jogi záradékot is tartalmazó megállapodást kötnek, azért vállalnak felelősséget, hogy tiszteletben tartják az emberi jogok nemzetközi normáit és e záradékokat magától értetődően kölcsönösen betartják;

I.   mivel az elmúlt két évtizedben Nicaraguában egyre súlyosabbá vált a szegénység,

1.   mély sajnálattal veszi tudomásul a választási folyamat lebonyolításának módját a 2008. november 9-i helyihatósági választáson, amelynek eredményei véleménye szerint nélkülöznek minden demokratikus legitimitást;

2.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a csalás gyanúja miatt kialakult légkör egyes településeken tüntetésekhez és a politikai pártok támogatói közötti összecsapásokhoz vezetett, amelyekben sokan megsérültek és amely tovább mélyítette a már így is súlyos politikai válságot;

3.   kéri a nicaraguai kormányt, hogy haladéktalanul intézkedjen a kialakult helyzet csillapítása érdekében és kéri a nicaraguai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogvédő szervezetek munkáját;

4.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogvédő szervezetek, azok tagjai, független újságírók és az Európai Bizottság Nicaraguában működő delegációjának képviselői az elmúlt hónapokban számos támadásnak és zaklatásnak voltak kitéve az állami hatalomhoz kapcsolódó emberek, politikai szféra és szervezetek részéről;

5.   kéri a politikai pártokat, hogy ítéljék el a támogatóik által elkövetett erőszakos cselekedeteket;

6.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy két politikai párt nem tudott részt venni a helyhatósági választásokon; hangot ad nyugtalanságának az ország demokratikus konszolidációjának előrehaladtával és kormányozhatóságával, különösen pedig az integrációs folyamatokkal és a tevékeny részvétellel kapcsolatban;

7.   sürgeti a nicaraguai kormányt és az állam különböző bíróságait, hogy tartsák tiszteletben a szólásszabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, ezzel garantálva az ország demokratikus alapjainak megőrzését; kéri, hogy Nicaragua mihamarabb ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó római alapokmányt;

8.   elégedetten üdvözli az EU 27 tagállamának 2008. október 22-i hivatalos sajtóközleményét, amelyben az emberi jogvédők és jogvédő szervezetek elleni támadásokat bejelentették;

9.   kéri, hogy az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti partnerségi tárgyalások során emlékeztessék Nicaraguát az Európai Unió által védett és szorgalmazott olyan elvek, mint a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartására;

10.   felszólítja az EU tagállamokat, hogy vegyék fel a nicaraguai helyzet ügyét a nicaraguai hatóságokkal folytatott kétoldalú és többoldalú tárgyalások napirendjére;

11.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 63., 1999.3.12., 39. o.

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása az emberi jogok védelmezői ellen intézett oroszországi támadásokról és az Anna Politkovszkaja meggyilkolása ügyében folyó perről

P6_TA(2008)0642 RC-B6-0630/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2006. október 25-i állásfoglalásra(1) az EU–Oroszország kapcsolatokról Anna Politkovszkaja orosz újságíró meggyilkolását követően, valamint a Hanti-Manszijszkban 2008. június 26-27-én megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2008. június 19-i állásfoglalásra(2),

–   tekintettel az Európai Unió és az Orosz Föderáció között megkötött partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1997-ben lépett életbe, és amelyet az azt felváltó új megállapodás megszületéséig meghosszabbítottak,

–   tekintettel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok számára új, átfogó keretet biztosító új megállapodást előkészítő, jelenleg zajló tárgyalásokra, valamint e tárgyalások újraindítására a legutóbbi, 2008 november 14-én megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozó során,

–   tekintettel az elnökségnek az EU nevében tett nyilatkozatára a 2008. december 4-én a szentpétervári Memorial szervezet irodájában tartott házkutatásról,

–   tekintettel a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) az emberi jogok védelmezőiről szóló 2008-as jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Oroszország az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja, és elkötelezte magát az emberi és állampolgári jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett,

B.   mivel komoly aggályok merülnek fel az emberi jogok védelmezőinek helyzetével, valamint az emberi jogok előmozdítása terén aktívan tevékenykedő nem kormányzati szervezetek nehézségeivel kapcsolatban,

C.   mivel orosz állampolgárok számtalan panaszt terjesztettek a Strasbourgban működő Emberi Jogok Európai Bírósága elé, amelynek döntései alátámasztják, hogy számos esetben az emberi jogok komoly megsértése és önkényesség merül fel az orosz állami hatóságok részéről,

D.   mivel 2008. október 28-án Otto Messmert, az orosz jezsuita rend vezetőjét, és Victor Betancourt ecuadori papot moszkvai lakásukban brutális módon meggyilkolták,

E.   mivel Karinna Moszkalenkót, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán 30 orosz állampolgár ügyét sikeresen képviselő ügyvédnőt, Oroszország egyik legnevesebb emberi jogi jogvédőjét 2008. október közepén a gépkocsijában elhelyezett higannyal megkísérelték megmérgezni,

F.   mivel Magomed Evloev-ot, egy független ingus weboldal tulajdonosát 2008. augusztus 31-én rendőri őrizete során meggyilkolták,

G.   mivel 2008 júliusa és októbere között számos olyan esetet vettek nyilvántartásba, melynek során emberi jogok védelmezőinek az életére törtek, például: Ahmed Kotyijev ingus ellenzéki vezető, Zurab Cecsojev ingusföldi emberi jogi aktivista, Dmitrij Krajukin emberi jogi aktivista Orel városából, valamint Sztanyiszlav Dmitrijevszkij emberi jogi aktivista Nyizsnij Novgorodból,

H.   mivel 2008. december 4-én a "Memorial" elnevezésű, a Szovjetunió sztálini elnyomásának kutatását 20 éve végző kutatási és információs központ szentpétervári irodájában az orosz főügyészség álarcos emberei razziát tartottak, melynek során több ezer áldozatról szóló teljes adatbázist tartalmazó merevlemezeket és CD-ket vittek el, mivel az elkobzott dokumentumokról nem készült leltár; mivel a Memorial ügyvédjeinek megtiltották a belépést a helyszínre,

I.   mivel az Anna Politkovszkaja újságírónő meggyilkolását követő bűnügyi nyomozás és per komoly aggodalomra ad okot az átláthatóság és a jogállamiság tiszteletben tartása tekintetében; mivel a brutális gyilkossággal kapcsolatos nyomozást nem sikerült kielégítő módon lezárni,

J.   mivel az orosz hatóságok továbbra sem működnek együtt a Londonban radioaktív polóniummérgezés áldozatául esett Alekszandr Litvinyenkóval kapcsolatos nyomozás tekintetében,

K.   mivel a rendőrség brutális módon fojtotta el a Garri Kaszparov Másik Oroszország elnevezésű ellenzéki szervezete által 2008. december 14-én Moszkvában szervezett Kreml-ellenes tüntetést, amikor is a tüntetőket megragadták és teherautókba tuszkolták; mivel megközelítőleg 100 résztvevőt őrizetbe vettek,

L.   mivel 2008. december 3-án Bécsben 17 orosz emberi jogi csoport arra szólította fel az EU-t, hogy egyrészt sürgősen erősítse meg az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk szerepét, másrészt pedig a legsürgetőbb eseteket terjessze az EU és Oroszország közötti csúcstalálkozók elé,

1.   határozottan elítéli az emberi jogok védelmezői, többek között az állampolgári jogokat képviselő jogászok ellen intézett támadásokat Oroszországban, és felhívja az orosz hatóságokat, hogy minden szinten védelmezzék és garantálják testi épségüket;

2.   rámutat, hogy az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia továbbra is az EU és Oroszország közötti kapcsolatok bővítésének központi kérdése; hangsúlyozza az Oroszországgal az EU–Oroszország emberi jogi konzultáció részeként fenntartott folyamatos emberi jogi eszmecsere jelentőségét, és felszólít ezen találkozók formátumának javítására az illetékes minisztériumok, bíróságok és az orosz civil társadalom bevonása érdekében;

3.   álláspontja szerint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásának szerves részét kell képeznie a jelenleg tárgyalás alatt álló új keretmegállapodásnak;

4.   felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tartsák be az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott valamennyi határozatot, és hogy késlekedés nélkül ratifikálják az bíróság reformjáról szóló jegyzőkönyvet; sürgeti az Orosz Föderációt, hogy ugyancsak ratifikálja az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatolt 14. kiegészítő jegyzőkönyvet;

5.   elítéli a Memorial szervezet szentpétervári irodájában 2008. december 4-én tartott házkutatást; felkéri az orosz hatóságokat és a szentpétervári ügyészséget, hogy haladéktalanul juttassák vissza a "Memorial" kutatási és tájékoztatási központnak a 2008. december 4-i házkutatás során lefoglalt, a sztálini elnyomás korszakának 50 000 áldozatáról felbecsülhetetlen érétkű adatokat tartalmazó 11 merevlemezt és CD-ket;

6.   felhívja a figyelmet arra, hogy a Moszkvai Emberi Jogi Iroda szerint a faji, nemzeti, vallási és nemi irányultságuk miatt 2008-ban több mint 100 ember halálához vezető erőszak tendenciája erősödik, valamint hogy a gyűlöletből eredő bűncselekményeket az orosz hatóságok nem üldözik elég hatékonyan;

7.   aggodalommal veszi tudomásul a sztálinista rendszer rehabilitálására irányuló legújabb lépéseket és hangsúlyozza, hogy csak a tragikus múlttal való szembenézés révén hozható létre valódi demokratikus kultúra Oroszországban;

8.   riasztónak ítéli meg, hogy 2008 októberében megkíséreltek az emberi jogi jogvédő Karinna Moszkalenko életére törni, és felkéri a francia és az orosz hatóságokat, hogy kutassák fel az elkövetőket és derítsék fel indítékaikat;

9.   meggyőződése, hogy az emberi jogok megsértésére vonatkozó vádak során eljáró emberi jogi jogvédők, akik küldetésük vállalásával személyesen komoly kockázatot vesznek magukra, a legnagyobb tiszteletet, az állam védelmét és a nemzetközi közösség támogatását érdemlik;

10.   rendkívül aggasztónak tartja a szélsőségességről szóló jogszabályt, amely korlátozhatja az információ szabad áramlását és oda vezethet, hogy az orosz hatóságok tovább nyirbálhatják az emberi jogok védőinek szólásszabadsághoz való jogát;

11.   megjegyzi, hogy két év telt el az orosz sajtószabadság jelképévé vált Anna Politkovszkaja, független orosz újságíró megölése óta; felhívja a figyelmet a Parlament 2006. október 25-i említett állásfoglalására és lerója tiszteletét a becsület és lelkiismeret e jelképének bátorsága és munkássága előtt, akinek életműve továbbra is védelmet és elismerést érdemel;

12.   döbbenetét fejezi ki amiatt, hogy a per csak az újságírók korlátozott körének áll rendelkezésére, és a televíziós újságírók ki vannak zárva; felhívja a bíróságot, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben az esküdtszék döntését, és nyissák meg az eljárást valamennyi újságíró és a média előtt; elvárja, hogy a bíróság ne csupán azt állapítsa meg, hogy ki követte el és ki segítette a gyilkosságot, de egyúttal azt is, hogy ki rendelte el Anna Politkovszkaja megölését;

13.   üdvözli az ODIHR emberi jogok védelmezőivel foglalkozó központja 2006-os felállítását, amely nyomon követi a védők helyzetét az EBESZ tagállamaiban; bátorítja az uniós intézményeket, hogy az emberi jogok védelmezői iránti támogatásukat oly módon ültessék át a gyakorlatba, hogy mind a három intézményben létrehozzák az emberi jogok védelmezőivel foglalkozó központot, és ezzel tevékenységeiket jobban össze tudják hangolni az egyéb nemzetközi és európai szervezetekkel;

14.   aggodalmát fejezi ki az orosz fegyveres erők újonc katonái ellen folytatott állandó jellegű és komoly méreteket öltő durva bánásmód miatt, és felszólítja az orosz hatóságokat, hogy találják meg és ítéljék el a felelősöket, vessenek véget a fegyveres erőkön belül alkalmazott erőszaknak, valamint határozottan álljanak ki a jelenleg uralkodó viszonyok modernizálása mellett;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, az EBESZ-nek, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) HL C 313. E, 2006.12..20., 271. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0309.