Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Iránról, különösen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Európai Parlament és az Iráni Iszlám Köztársaság parlamentje, a madzslisz között 2008. november 4–5-én, Brüsszelben tartott 3. parlamentközi találkozóra és az arról készült jelentésre,

–   tekintettel a Tanács soros elnöksége által az Európai Unió nevében 2008. december 22-én tett nyilatkozatra a 2003. évi béke Nobel-díjjal kitüntetett ügyvéd, Sirin Ebadi vezette Emberi Jogi Jogvédelmi Központ iráni rendőrség általi bezáratásáról,

–   tekintettel az Európai Tanács elnökségének 2008. december 31-i nyilatkozataira a Sirin Ebadi elleni fenyegetésekről,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának 2009. január 3-i nyilatkozatára Sirin Ebadi zaklatásáról, üldözéséről és biztonságáról,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének korábbi határozataira, és különösen az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2008. december 18-i 63/191. számú határozatára,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának 2008. október 1-i jelentésére az emberi jogok helyzetéről az Iráni Iszlám Köztársaságban,

–   tekintettel az ENSZ emberi jogvédőkről szóló, 1998. december 9-én elfogadott nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, melyeknek az Iráni Iszlám Köztársaság is részes fele,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.  A mivel az emberi jogok általános helyzete Iránban 2005 óta folyamatosan romlik minden téren és tekintetben, különösen ami a polgári jogok és a politikai szabadságok gyakorlását illeti, annak ellenére, hogy Irán e téren különböző nemzetközi eszközök keretében vállalta, hogy előmozdítja és védi az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat,

B.   mivel 2008. december 21-én az iráni rendőrség és biztonsági tisztviselők bezárták a Sirin Ebadi által vezetett Emberi Jogi Jogvédelmi Központot miközben az az emberi jogok napjának 60. évfordulója megünneplésére készült,

C.   mivel 2008. december 29-én Sirin Ebadi teheráni irodáját átkutatták, és dokumentumokat és számítógépeket távolítottak el belőle; mivel 2009. január 1-én ellenséges tömegek tüntettek Sirin Ebadi irodája és otthona előtt, ellene szóló jelszavakat skandáltak, letépték ügyvédi irodája cégtábláját, és összefirkálták az épület falát,

D.   miután egyre több bizonyíték van arra, hogy az iráni hatóságok azért zaklatják Sirin Ebadit, mert kapcsolatokat ápol az ENSZ emberi jogi tisztviselőivel, ez utóbbiak pedig az iráni emberi jogi helyzetről készült 2008. október 2-i ENSZ-jelentésben felhasználták az ő központja által szolgáltatott információt,

E.   mivel Sirin Ebadi halálos fenyegetéseket is kapott, miután úgy döntött, hogy elvállalja a bahái hitűek 2008 májusában testületileg letartóztatott héttagú vallási vezetőségének védelmét, mivel az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ tiltakozott az ellen is, hogy hatóságok diákokat tiltanak ki egyetemekről,

F.   mivel 2008 augusztusában Irán hivatalos hírügynöksége (IRNA) azt a hamis információt terjesztette, hogy Sirin Ebadi lánya, Nargisz Tavaszoljan bahái hitre tért, ennek az állításnak pedig súlyos következményei lehetnek, minthogy a bahái hitűeket Iránban komolyan üldözik,

G.   mivel egy másik iráni emberi jogi központ, a Kurdisztáni Emberi Jogi Szervezet tagjait is ugyanilyen súlyosan zaklatják a hatóságok, és a letartóztatás állandó veszélye fenyegeti őket, különösen mivel e szervezet alapítóját Muhammad Szádik Kabudvandot tíz év börtönbüntetésre ítélték azzal a váddal, hogy a Kurdisztáni Emberi Jogi Szervezet megalapítása révén a nemzet biztonsága ellen cselekedett,

H.   mivel Irán kormánya és hatóságai kifejezetten kötelesek megvédeni az emberi jogvédőket; mivel az emberi jogok védelmezőiről szóló fent említett ENSZ-nyilatkozat, amelyet az ENSZ közgyűlése közös megállapodással fogadott el 1998-ban, előírja, hogy az emberi jogok helyzetének javítására tett törvényes erőfeszítéseik jegyében "az államok kötelesek meghozni minden szükséges intézkedést annak biztosításáért, hogy az illetékes hatóságok minden erőszaktól, fenyegetéstől, megtorlástól, tényleges vagy elvi hátrányos megkülönböztetéstől, nyomásgyakorlástól és minden más önkényes cselekvéstől megvédjék" az emberi jogok védelmezőit,

1.   határozottan elítéli a Sirin Ebadival szembeni elnyomást, zaklatást és fenyegetéseket, valamint a teheráni Emberi Jogi Jogvédelmi Központ bezárását, és mély aggodalmát fejezi ki az emberi jogi aktivisták fokozódó üldözése miatt Iránban; rámutat arra, hogy a teheráni Emberi Jogi Jogvédelmi Központban az iráni biztonsági erők által végrehajtott házkutatás egy olyan átfogó kísérlet része, amelynek célja, hogy elhallgattassa az iráni emberi jogi közösséget;

2.   komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Sirin Ebadit érő folyamatos zaklatások, fenyegetések és támadások nemcsak az ő testi épségét és biztonságát fenyegetik, de az összes iráni civil társadalmi és emberi jogi aktivistát veszélyeztetik;

3.   hangsúlyozza, hogy az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ bezárása nem pusztán Sirin Ebadi és az Iránban tevékenykedő emberi jogi aktivisták elleni támadás, de támadás a teljes nemzetközi emberi jogi közösség ellen is, amelynek ő befolyásos és vezető tagja;

4.   sürgeti az iráni hatóságokat, hogy hagyjanak fel a Sirin Ebadival szembeni elnyomással, zaklatással és fenyegetésekkel, biztosítsák biztonságát és testi épségét, és engedélyezzék az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ megnyitását; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy engedélyezzék az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ, a Kurdisztáni Emberi Jogi Szervezet és más emberi jogi szervezetek szabad működését;

5.   felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tartsák be az ország nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásait, és különösen tartsák tiszteletben a polgári és politikai jogok Irán által is aláírt és ratifikált nemzetközi egyezségokmányában foglalt békés gyülekezés jogát;

6.   ismételten kifejezi aggodalmát az emberi jogok védelméért dolgozó és a halálbüntetés ellen kampányoló iráni állampolgárok üldöztetését és bebörtönzését, amelynek eredményeképpen gyakran úgynevezett nemzetbiztonság elleni tevékenységekkel vádolják őket; emellett felszólítja Iránt, hogy hagyjon fel a politikai ellenfelek és az emberi jogi aktivisták zaklatásával, megfélemlítésével és üldözésével, többek között oly módon, hogy szabadlábra helyezi az önkényesen vagy politikai nézeteik alapján bebörtönzött személyeket, és vessen véget annak a gyakorlatnak, hogy az emberi jogok megsértése büntetlen marad;

7.   a lehető leghatározottabban elítéli a Masad városában 2008 decemberében történt, az igazságügyi szóvivő által is megerősített három megkövezést, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a kihirdetett moratóriumot, és sürgősen alkossanak törvényt e kegyetlen büntetési mód eltörlésére;

8.   mély aggodalmát fejezi ki Muhammad Szádik Kabudvand letartóztatása óta romló egészségi állapota miatt; meggyőződése miatt bebörtönzött fogolynak tekinti, és követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, valamint azt, hogy orvosi kezelést kapjon;

9.   mélyen elítéli a felfüggesztés módszerét, amelyet még mindig alkalmaznak a diákokkal szemben annak érdekében, hogy megbüntessék őket a nyilvános viták szervezéséért, és felszólítja a hatóságokat, hogy engedjék szabadon azokat, akiket a 2008. december 6-án megrendezett legutóbbi nemzeti diáknap alkalmából tartóztattak le a sirázi egyetemen;

10.   kéri az iráni hatóságokat, hogy tartsák be a vallási kisebbségek tiszteletben tartására vonatkozó, a kormányzatra irányadó követelményt, és azonnal bocsássák szabadon az alábbi bahái vezetőket, akiket kizárólag hitük miatt börtönöztek be: Fariba Kamálábádi, Dzsamáladdin Khandzsani, Afíf Naeimi, Szaid Raszaie, Mahvas Szabat, Behruz Tavakkoli és Vahid Tizfahm;

11.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák az iráni emberi jogi helyzet vizsgálatát, és 2009 első felében nyújtsanak be jelentést erről az ügyről, és továbbra is emeljék fel szavukat az emberi jogok megsértésével kapcsolatos konkrét ügyekben;

12.   hangsúlyozza, hogy az Irán és az EU közötti együttműködési és kereskedelmi megállapodás lehetséges jövőbeli aláírása az iráni emberi jogi helyzet lényeges javulásától is függ;

13.   felhívja a Tanács elnökségét és a tagállamok Iránban szolgáló diplomáciai képviselőit, hogy sürgősen tegyenek összehangolt lépéseket a fent említett aggodalmakkal kapcsolatban;

14.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Iráni igazságszolgáltatás vezetőjének, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.