Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása az előadó-művészetben a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról és hozzáférésről (2008/2182(INI))
Az Európai Parlament,
- tekintettel férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),
- tekintettel a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherről szóló 1997. december 15-i 97/80/EK tanácsi irányelvre(2),
- tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára,
- tekintettel a művészek társadalmi megítéléséről szóló 2007. június 7-i(3) és a nők és a férfiak közötti egyenlőségről (2008) szóló 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(4),
- tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0003/2009),
A. mivel az előadó-művészetben a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség, valamint a munkalehetőségek egyenlőtlensége erősen és tartósan jelen van,
B. mivel komolyan kell elemezni a férfiak és nők közötti egyenlőtlenséget előidéző mechanizmusokat,
C. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét az előadó-művészet minden szereplőjére alkalmazni kell valamennyi szakágazatban, valamennyi struktúratípusban (előadás, terjesztés és oktatás) és valamennyi tevékenységi ágazatában (művészeti, technikai és adminisztratív),
D. mivel a férfiak és a nők az előadó-művészet különböző szakmáiban nem ugyanolyan arányban vesznek részt, és az egyenlőtlenség e kezdeti formájához még hozzáadódik a munka- és alkalmazási körülményekben, valamint a bérezésben fennálló egyenlőtlenség,
E. mivel a döntéshozatali pozícióba jutás, az előállítási eszközökhöz és a terjesztési hálózatokhoz való hozzáférés terén fennálló egyenlőtlenségek különböző mértékben megállapíthatók az előadó-művészet valamennyi szakágazatában,
F. mivel az előadó-művészet szakmáiban megvalósítandó egyenlőség feltételezi a férfiak és nők vegyes részvételének szisztematikus bevezetését,
G. mivel egy művészeti alkotás minősége vagy egy szakmai pálya sikere nem kizárólag csak a tehetségtől függ, és az előadó-művészeti szakmákban a férfiak és a nők részvételének jobb figyelembe vétele önmagából adódóan az egész ágazatra serkentőleg hat,
H. mivel ebből következően változtatni kell az előadó-művészetben jelenleg még fennálló szegregációs helyzeteken egyrészt az ágazat modernizálása és demokratikussá tétele, másrészt az egyenlőség elérésére irányuló valós, a társadalmi igazságosságot előmozdító célkitűzések meghatározása révén,
I. mivel a megállapított egyenlőtlenségek képességeket és tehetségeket hagynak kiaknázatlanul és károsan hatnak az ágazat művészeti dinamikájára, pozitív hatására és gazdasági fejlődésére,
J. mivel a meglévő előítéletek túlságos gyakorisággal diszkriminatív bánásmódot idéznek elő a nőkkel szemben a kiválasztási és kinevezési folyamatokban, valamint a munkakapcsolatokban, és a nők magasabb fokú képesítés, a továbbképzés iránti érdeklődés és erősebb kapcsolatrendszer ellenére gyakran a férfiaknál alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek,
K. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség akadályai ebben a tevékenységi ágazatban különösen tartósak és különleges eljárást igényelnek a megállapított egyenlőtlenségek csökkentéséhez, tekintetbe véve azt is, hogy ennek milyen előmozdító hatása lehet a társadalom egészére nézve,
L. mivel a művészek – nők és férfiak egyaránt – társadalombiztosítása nagy hiányosságokkal bír, és ez főleg a nők esetében rosszabb jövedelmi helyzetet eredményez,
1. hangsúlyozza a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségek kiterjedtségét és tartósságát az előadó-művészetben, valamint az ágazat egyenlőtlenségekre épülő szervezésének a társadalom egészére kifejtett hatását, tekintve tevékenységeinek különleges jellegét;
2. kiemeli annak abszolút szükségességét, hogy előmozdítsák és ösztönözzék a nők részvételét minden művészeti ágazatban, amelyben eddig kisebbségi helyzetben voltak;
3. emlékeztet arra, hogy a női foglalkoztatottak aránya a művészi foglalkozásúak és a művészeti területen hivatalosan dolgozók körében igen alacsony, és hogy a kulturális intézményekben, illetve az akadémiákon és egyetemeken a vezető beosztásúak körében a nők alulreprezentáltak;
4. elismeri, hogy ebben a tevékenységi ágazatban különleges eljárást kell alkalmazni az egyenlőtlenségeket előidéző mechanizmusok és viselkedésmódok feltárására;
5. emlékeztet arra, hogy a viselkedés csak akkor változik meg, ha a férfiak és nők egymás mellett dolgoznak, és véleményük, érzékenységük, módszereik és érdekeik kiegészítik egymást;
6. kiemeli annak szükségességét, hogy előmozdítsák a nők hozzáférését minden művészeti ágazatban és előadó-művészeti munkakörben, amelyben eddig kisebbségben voltak, és hogy ösztönözzék a tagállamokat annak elősegítésére, hogy a nők kulturális intézmények, akadémiák és egyetemek vezető pozícióiba kerülhessenek;
7. hangsúlyozza, hogy a nők iránt tanúsított diszkrimináció visszafogja a kulturális ágazat fejlődését, tehetségektől és képességektől fosztva meg azt, és megjegyzi, hogy a tehetségeknek az elismeréshez szükségük van a közönséggel való találkozásra;
8. kéri olyan intézkedések bevezetését, amelyek a nők intézmény-vezetői pozícióban való jelenlétének javítására irányulnak, nevezetesen vállalatokon, kulturális intézményeken és szakmai szervezeteken belül megvalósuló egyenlőség előmozdítása révén;
9. felkéri a kulturális ágazat szereplőit, hogy bővítsék a női alkotóművészek és alkotásaik jelenlétét a program-összeállításokban, gyűjteményekben, kiadásokban és konzultációkban;
10. megjegyzi, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség tárgyában elért haladás lehetővé teszi annak fokozatos bevezetését, hogy a férfiak és nők együtt dolgozhassanak a különböző munkacsoportokban, szakmai program-összeállításokban és üléseken, amelyek manapság gyakran még olyan, társadalmunk követelményeivel nehezen összeegyeztethető módon működnek, hogy a két nem egymástól szétválasztva végzi tevékenységét;
11. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden alkalommal, amikor ez lehetséges, biztosítsák a pályázati jelölések névtelenségét, valamint hogy a zenészek zenekarba történő felvételénél folytassák azt a szokást, hogy a meghallgatások paraván mögött történnek, lehetővé téve ily módon női zenészek csatlakozását a zenekarhoz;
12. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy már most irányozzanak elő az előadó-művészetben meglévő egyenlőtlenség megelőzése szempontjából reális első lépést annak biztosítására, hogy a kisebbségben levő nem képviselői az egész ágazatban legalább egyharmad részben jelen legyenek;
13. ösztönzi a tagállamokat, hogy:
a)
kulturális intézményeikkel együtt gondolkodjanak el azon, hogyan lehetne hatékonyabban körvonalazni az egyenlőtlenségeket előidéző mechanizmusokat, a nemhez kapcsolódó minden diszkrimináció lehető legeredményesebb elkerülése érdekében;
b)
tegyenek meg mindent, hogy a nők a legelismertebb kulturális intézmények és szervezetek vezető pozícióiba kerülhessenek;
c)
vezessenek be ebben az ágazatban a munkaszervezéshez, a felelősség-megosztáshoz és az időbeosztáshoz kapcsolódó új módszereket, amelyek szem előtt tartják a férfiak és a nők magánéleti kötelezettségvállalásait;
d)
vegyék tudomásul, hogy ebben az ágazatban, ahol a nőket jobban sújtó atipikus időbeosztás, erős mobilitás és a foglalkoztatással kapcsolatos sérülékenység a jellemző, kollektív megoldást kell találni a gyermekmegőrzés biztosítására (a próbák és előadások időpontjait figyelembe vevő bölcsődék nyitása a kulturális vállalkozásokban);
14. emlékezteti a kulturális intézményeket annak elengedhetetlen szükségességére, hogy a átültessék a gyakorlatba azt a demokratikus elvet, miszerint ugyanazért a munkáért ugyanolyan fizetés jár a férfiaknak és a nőknek, ez az elv ugyanis – hasonlóan más ágazatokhoz – a művészeti ágazatban sem mindig valósul meg;
15. ösztönzi végül a tagállamokat, hogy végezzenek összehasonlító elemzéseket az aktuális helyzetről az előadó-művészeti ágazatban az Unió különböző országai között, annak érdekében, hogy megkönnyítsék a közös politikák kialakítását és végrehajtását, hogy statisztikák szülessenek, illetve hogy az elért eredmények összehasonlíthatók és mérhetők legyenek;
16. felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a művészet és a kultúra területén dolgozók szociális helyzetét, a különböző munkaviszonyok figyelembevétele mellett, valamint biztosítsanak jobb szociális védelmet;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.