Index   Előző   Következő   Teljes szöveg

Eljárás : 2007/0286(COD)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot : A6-0046/2009
Előterjesztett szövegek : A6-0046/2009		Viták : PV 10/03/2009 - 6 CRE 10/03/2009 - 6		Szavazatok : PV 10/03/2009 - 8.12 CRE 10/03/2009 - 8.12 A szavazatok indokolása A szavazatok indokolása		Elfogadott szövegek : P6_TA(2009)0093

Elfogadott szövegek	1707k  2077k
2009. március 10., Kedd - Strasbourg
Ipari kibocsátások (a szennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (átdolgozás) ***I	P6_TA(2009)0093 A6-0046/2009
Állásfoglalás   Egységes szerkezetbe foglalt szöveg   Függelék   Függelék   Függelék   Függelék   Függelék   Függelék   Függelék   Függelék   Függelék   Függelék

Az Európai Parlament 2009. március 10-i jogalkotási állásfoglalása az ipari kibocsátásokról (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2007)0844 – C6-0002/2008 – 2007/0286(COD))

(Együttdöntési eljárás - átdolgozás) Az Európai Parlament, –   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0844), –   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0002/2008), –   tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1), –   tekintettel az eljárási szabályzata 80a. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak küldött 2008. szeptember 10-i levélre, –   tekintettel eljárási szabályzata 80a. és 51. cikkére, –   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0046/2009), A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő szövegek változatlanul hagyott rendelkezéseinek tekintetében a javaslat ezek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza; 1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában, a Jogi Bizottság által jóváhagyott technikai módosításokkal együtt, és az alábbiakban módosított formában; 2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni; 3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. (1) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. március 10-én került elfogadásra az ipari kibocsátásokról (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)
P6_TC1-COD(2007)0286
(EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára║, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1), tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2), a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3), mivel: (1)  A titán-dioxid iparból származó hulladékról szóló, 1978. február 20-i 78/176/EGK irányelv(4), a titándioxid-iparból származó hulladék által érintett környezeti elemek felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó eljárásokról szóló, 1982. december 3-i 82/883/EGK tanácsi irányelv(5), a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról szóló, 1992. december 15-i 92/112/EGK tanácsi irányelv(6), a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv(7), a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1999. március 11-i 1999/13/EK tanácsi irányelv(8), a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9), valamint a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) számos helyen alapvető módosításra szorul. Az áttekinthetőség érdekében ezeket át kell dolgozni. (2)  Összhangban a "szennyező fizet" és a megelőzés elvével az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés megelőzése, csökkentése és, amilyen mértékig csak lehet, megszüntetése érdekében, létre kell hozni a főbb ipari tevékenységek átfogó irányítási keretét, amely a környezeti károkat elsődlegesen a forrásnál hárítja el és biztosítja a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást. (3)  Az ezen irányelvben meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelést a szennyezés megelőzésének és csökkentésének, valamint a környezet, a talajvíz, a levegő, a talaj és a népesség magas fokú védelmének tekintetében kitűzött céloknak való megfelelés szükséges, de nem elégséges feltételének kell tekinteni. A célkitűzéseknek való megfelelés érdekében az ezen irányelv hatálya alá tartozó szennyező anyagok, valamint az egyéb anyagok és környezeti összetevők kibocsátási értékeinek tekintetében szigorúbb határértékek meghatározására, illetve egyéb feltételek kikötésére lehet szükség. (4)  A talajba, levegőbe vagy a vízbe történő kibocsátások egymástól független csökkentésére vonatkozó, eltérő megközelítések a környezet egészének védelme helyett a szennyezés különböző környezeti elemekbe való átkerülését segíthetik elő. Ezért indokolt egy olyan integrált megközelítés kialakítása, amely a levegőbe, a vízbe vagy talajba történő kibocsátások megelőzését és csökkentését, a hulladékgazdálkodást, a hatékony energiafelhasználást és a balesetmegelőzést is magában foglalja. (5)  A hatályos rendelkezések egyszerűsítése és áttekinthetővé tétele, a felesleges adminisztratív terhek csökkentése, illetve a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(11) nyomán elfogadott, a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló(12), a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló(13), a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására vonatkozó tematikus stratégiáról szóló(14) bizottsági közlemények következtetéseinek megvalósítása céljából indokolt az ipari létesítményekkel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálata. E közlemények az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló olyan célokat tűznek ki, amelyek az ipari kibocsátások további csökkentése nélkül nem valósíthatóak meg. (6)  A környezetszennyezés megelőzésének és csökkentésének feltétele, hogy csak engedéllyel rendelkező létesítmények működhessenek, illetve a szerves oldószereket alkalmazó létesítmények működését vagy az ilyen anyagok felhasználásával folytatott tevékenységet engedélyhez vagy nyilvántartásba vételhez kössék. A szerves oldószerek általános használatát a lehető legkisebbre kell csökkenteni. (7)  Az engedélykibocsátás elősegítése érdekében a tagállamok bizonyos létesítménykategóriákra vonatkozóan általánosan kötelező érvényű szabályok keretében követelményeket állapítanak meg. (8)  A kettős szabályozás elkerülése érdekében az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról ║ szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) hatálya alá tartozó létesítmény engedélye nem tartalmazhat az üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátási határértéket, kivéve, ha ez a jelentős mértékű helyi szennyezés elkerüléséhez szükséges, vagy ha a létesítményt ideiglenesen kizárták a szóban forgó rendszerből. (9)  Az üzemeltetőknek olyan engedélykérelmet kell benyújtaniuk az illetékes hatóságok számára, amely tartalmazza az engedély feltételei megállapításához szükséges adatokat. Az üzemeltetők az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv(16) és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelv(17) alkalmazásából származó információkat használják fel az engedélykérelem benyújtásakor. (10)  Az engedély tartalmazza a környezet egészének magas szintű védelméhez szükséges intézkedéseket, ugyanakkor magában foglalja a szennyező anyagok kibocsátási határértékeit, a talaj és a talajvíz védelmét célzó megfelelő követelményeket, valamint az ellenőrzési követelményeket, és a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelvben(18) meghatározott, felhasznált veszélyes anyagok és készítmények listáját. Az engedély feltételeit az elérhető legjobb technikák alapján kell meghatározni. (11)  Az elérhető legjobb technikák mibenlétének meghatározása és az ipari tevékenségekből származó kibocsátások szintjei tekintetében a Közösségen belül tapasztalható eltérések minimalizálása érdekében a Bizottságnak az érdekelt felekkel folytatott információcserét követően közzé kell tennie az elérhető legjobb technikákra vonatkozó referencia-dokumentumokat (a továbbiakban: BAT referencia-dokumentum). E dokumentumokból kiindulva kell megállapítani az engedély feltételeit. A referencia-dokumentumok egyéb információforrásból is kiegészíthetőek. (12)  Egyes sajátos körülmények figyelembevétele céljából az illetékes hatóságok megállapíthatják, hogy a kibocsátási szinteken megvalósuló kibocsátási határértékek, azonos paraméterek és műszaki előírások meghaladhassák a BAT referencia-dokumentumban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket. ▌ (13)  Annak érdekében, hogy az üzemeltetők vizsgálhassák a környezetvédelem magas szintjét biztosító új keletű technológiákat, az illetékes hatóságok a BAT referencia-dokumentumban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintektől való ideiglenes eltérésekre is nyújthatnak lehetőséget. (14)  Egy létesítmény megváltoztatásakor nőhet a környezetszennyezés mértéke/szintje. Az illetékes hatóságot ezért értesíteni kell minden olyan tervezett változtatásról, amely hatással lehet a környezetre. A létesítmények jelentős változtatása esetén, ami az emberekre vagy a környezetre jelentős káros hatással lehet, az engedély feltételeit újra kell értékelni, hogy a szóban forgó létesítmény továbbra is teljesítse ennek az irányelvnek a követelményeit. (15)  Az állati eredetű szerves trágya és hígtrágya terítése jelentős hatással lehet a környezet minőségére. E hatások integrált módon történő megelőzése és csökkentése érdekében szükségszerű, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek során keletkező trágya és hígtrágya terítését az üzemeltető vagy a harmadik fél az elérhető legjobb technika alkalmazásával végezze. Annak érdekében, hogy a tagállamok rugalmasan tudják teljesíteni az említett követelményeket, az engedélyben vagy más intézkedésekben elő lehet írni az elérhető legjobb technikák alkalmazását az üzemeltető vagy a harmadik fél által végzett terítésre vonatkozóan. (16)  Az elérhető legjobb technikák fejlődése és egyéb, a létesítménnyel kapcsolatos változtatások figyelembe vétele céljából az engedély feltételeit rendszeresen újra kell értékelni és – adott esetben – aktualizálni kell, különösen ha a Bizottság új vagy frissített BAT referencia-dokumentumot fogad el. (17)  Biztosítani kell, hogy a létesítmény üzemeltetése ne eredményezze a talaj és a talajvíz minőségének jelentős romlását. Amennyiben szükséges és célszerű, az engedély feltételeinek ezért tartalmaznia kell a talaj és a talajvíz ellenőrzését, továbbá ▌ a tevékenységek végleges beszüntetését követően ▌ az adott helyszín helyreállítására vonatkozó követelményt, a közösségi és nemzeti jogszabályokban meghatározott követelményekkel összhangban. Amint a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(19) módosító közösségi jogszabály vagy a talajvédelemről és a felszín alatti vizekről szóló új jogszabály hatályba lép, a Bizottság felülvizsgálja az ebben az irányelvben előírt, a talaj és a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos rendelkezéseket a következetesség biztosítása és az átfedések elkerülése érdekében. (18)  Ezen irányelv hatékony végrehajtásához és érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy az üzemeltetők rendszeresen jelentést tegyenek az engedély feltételeinek való megfelelésről az illetékes hatóságnak. A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők megfelelnek ezeknek a feltételeknek, és hogy ennek az irányelvnek való megfelelés hiányában az üzemeltető és az illetékes hatóságok meghozzák a szükséges intézkedéseket és gondoskodnak a környezetvédelmi ellenőrzés rendszeréről. A tagállamok feladata a leginkább megfelelő jogalkalmazási rendszer, és többek között annak megállapítása, hogy a kibocsátási határértékeknek hogyan kell megfelelni. (19)  Tekintettel az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseire(20), a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő hatékony részvétele szükségszerű ahhoz, hogy lehetőség nyíljon a nyilvánosság számára az adott határozatok szempontjából lényeges vélemények és aggályok kifejezésére, illetve a döntéshozók számára azok figyelembevételére, növelve ezzel a döntéshozatali folyamat számonkérhetőségét és átláthatóságát, valamint hozzájárulva a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tudatosításához és a meghozott határozatok támogatásához. A nyilvánosság érintett tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, hozzájárulva ily módon az emberi egészség és a jólét követelményeinek megfelelő környezetben való élet jogához. (20)  A nagy tüzelőberendezések számottevően hozzájárulnak a szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásához, amely jelentős hatást fejt ki az emberi egészségre és a környezetre. E hatás csökkentése, valamint az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(21) követelményeinek és a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló bizottsági közleményben kitűzött célok teljesítése érdekében egyes tüzelőberendezés-kategóriák és szennyező anyagok esetében szigorúbb kibocsátási határértéket kell megállapítani. (21)  Ha súlyos hiány következtében hirtelen megszakadna az alacsony kéntartalmú tüzelőanyagok ellátása vagy a gázellátás, az illetékes hatóság ideiglenes eltérnésekre nyújthat lehetőséget, hogy az érintett tüzelőberendezések kibocsátásai meghaladhassák az ebben az irányelvben rögzített kibocsátási határértékeket. (22)  Az érintett üzemeltető a szennyezés környezetre kifejtett káros hatásainak korlátozása érdekében nem működtetheti a tüzelőberendezést a kibocsátáscsökkentő berendezés működési hibáját vagy meghibásodását követően 24 óránál tovább, és a kibocsátáscsökkentés nélküli üzemeltetés összes időtartama semmilyen körülmények között sem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát. Mindazonáltal az illetékes hatóságok engedélyezhetik az eltérést az említett időkorlátozástól, ha elengedhetetlenül szükséges az energiaellátás fenntartása, vagy ha az általános kibocsátásnövekedés elkerülése érdekében egy másik tüzelőberendezést szükséges üzembe helyezni. (23)  A környezet és az emberi egészség magas fokú védelme céljából és elkerülendő a hulladékok átszállítását kevésbé szigorú normák szerint működő, más tagországokban lévő égetőművekhez, a Közösség területén szigorú üzemeltetési feltételek, műszaki követelmények, valamint kibocsátási határérték előírása és betartása szükséges. (24)  A szerves oldószerek használata egyes tevékenységeknél és berendezésekben szerves vegyületek levegőbe kerülését idézi elő, ami hozzájárul a fotokémiai oxidánsok helyben és határokon átterjedő képződéséhez, ami a természeti erőforrások károsodását és gazdasági értékének csökkenését okozza, valamint káros hatású az emberi egészségre. Ezért a szerves oldószerek felhasználása elleni megelőző intézkedésekre van szükség, valamint a szerves vegyületek kibocsátási határértékének és a megfelelő üzemeltetési követelményeknek való megfelelést biztosító követelményeket kell előírni. A tagállamok eltérést biztosíthatnak az üzemeltetőknek a kibocsátási határértékek betartása alól, ha másfajta, alternatív intézkedések, mint pl. alacsony oldószertartalmú vagy oldószermentes termékek vagy módszerek alkalmazása egyenértékű kibocsátási határértéket tesz lehetővé. (25)  A titán-dioxidot előállító berendezések jelentős levegő- és vízszennyezést okozhatnak és toxikológiai kockázattal járhatnak. E hatások csökkentése érdekében közösségi szinten egyes szennyező anyagok esetében szigorúbb kibocsátási határértékek megállapítására van szükség. (26)  Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtói hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(22) összhangban kell meghozni. ▌ (27)  A "szennyező fizet" elvének megfelelően a tagállamok megállapítják a hatályos szankciókat tartalmazó szabályokat, amelyeket ezen irányelv megsértése esetén kell alkalmazni, és biztosítják azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. (28)  A meglévő létesítmények számára elegendő időt kell biztosítani ezen irányelv új követelményeihez való technikai megfeleléshez, ezért néhány új követelményt az irányelv alkalmazásától számított meghatározott időszakot követően kell alkalmazni. A tüzelőberendezések esetében elegendő időt kell biztosítani az V. mellékletben megállapított kibocsátási határértékek betartásához szükséges kibocsátáscsökkentő intézkedések életbe léptetéséhez. (29)  A nyersvasat és acélt, valamint különösen szinterelt vasércet előállító létesítmények által kibocsátott dioxin, furán és más kapcsolódó szennyező anyagok levegőbe való kibocsátása következtében fennálló jelentős problémák kezelése érdekében az ilyen létesítményekre elsődlegesen és 2011. december 31-re mindenképpen az ebben az irányelvben meghatározott, a minimum-követelményekre vonatkozó eljárást kell alkalmazni (30)  Mivel a meghozandó intézkedés célkitűzései magas fokú környezetvédelmet biztosítanak és a környezetminőség javítása tagállami szinten nem valósítható meg megfelelő módon, így – az ipari tevékenységekből származó szennyezés határon átnyúló természetéből fakadóan – az közösségi szinten valósítható meg jobban, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban. Ugyanennek a cikknek megfelelően, az arányosság elvével összhangban az irányelv nem lépi túl az említett célok megvalósításához szükséges mértéket. (31)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelmet fordít különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elvekre. Ez az irányelv különösen az Európai Unió alapjogi chartája 37. cikkének alkalmazását szorgalmazza. (32)  Ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére irányuló kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán az ezen irányelv által átdolgozott korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változtattak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből adódik. (33)  Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak az IX. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeit, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: I.FEJEZET Közös rendelkezések 1. cikk Az irányelv tárgya Ez az irányelv az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés integrált megelőzésére és csökkentésére vonatkozó szabályokat határozza meg. Emellett olyan szabályokat tartalmaz, amelyeket a szennyező anyagok kibocsátásának megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátások csökkentésére és a hulladékképződés megelőzésére dolgoztak ki a környezet egészének magas szintű védelme érdekében. 2. cikk Hatály (1)  Az irányelvet a II.–VI. fejezetben említett, környezetszennyezést okozó ipari tevékenységekre kell alkalmazni. (2)  Az irányelv nem alkalmazandó a kutatási tevékenységekre, a fejlesztési tevékenységekre, illetve az új termékek és folyamatok vizsgálatára. 3. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:    1. "anyag": kémiai elemek vagy azok vegyületei, kivéve a következő anyagokat:    a) a radioaktív anyagokat a a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelvben(23) meghatározottak szerint;    b) géntechnológiával módosított mikroorganizmusok a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló, 1990. április 23-i 90/219/EGK tanácsi irányelvben(24) meghatározottak szerint;    c) a géntechnológiával módosított szervezetek a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról ║ szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(25) meghatározottak szerint;    2. "környezetszennyezés": az emberi tevékenység eredményeképpen anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kibocsátása a levegőbe, talajba vagy a vízbe, amely veszélyt jelenthet az emberi egészségre vagy a környezet minőségére, kárt okozhat az anyagi javakban, illetve akadályozza vagy zavarja a környezet élvezetét vagy annak más jogszerű használatát;    3. "létesítmény": olyan rögzített műszaki egység, amelyben egy vagy több, az I. mellékletben, illetve a VII. melléklet 1. részében felsorolt tevékenységet folytatnak, és bármely más, azzal közvetlenül együtt járó, ugyanazon a telephelyen folytatott tevékenységet, amely műszakilag kapcsolódik az említett mellékletekben felsorolt tevékenységhez, és amelynek hatása lehet a kibocsátásokra és a környezetszennyezésre;    4. "kibocsátás": anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kiengedése a létesítmény egyedi vagy diffúz forrásaiból a levegőbe, vízbe vagy a talajba;    5. "kibocsátási határérték": bizonyos meghatározott paraméterekben kifejezett tömeg, koncentráció, illetve kibocsátási szint, amely nem léphető túl egy vagy több időszak alatt;    6. "környezetminőségi szabvány": olyan követelmények összessége, amelynek egy adott környezet vagy annak egy bizonyos része egy adott időben meg kell, hogy feleljen, ahogy ezt a közösségi joganyag meghatározza;    7. "engedély": egy írásbeli engedély egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy együttégető mű egészének vagy egy részének működéséhez;    8. "jelentős változtatás": egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy együttégető mű bővítése, illetve a működésében vagy természetében bekövetkező változtatás, amely jelentős káros hatással lehet az emberekre vagy a környezetre;    9. "az elérhető legjobb technikák": a tevékenységek fejlődésében és működési módszereikben a leghatékonyabb és legelőrehaladottabb szint, amely jelzi egyes technikák gyakorlati alkalmasságát arra, hogy alapját képezzék azoknak a kibocsátási határértékeknek és más engedélyezési feltételeknek, melyeket a kibocsátások és a környezet egészére való hatás megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a csökkentésére állapítanak meg:    a) "technikák": magukban foglalják az alkalmazott technológiát, valamint a létesítmény tervezésének, építésének, karbantartásának, üzemeltetésének és leállításának módját;    b) "elérhető": azok a technikák, amelyeket olyan mértékben fejlesztettek ki, hogy azok alkalmazhatók legyenek a vonatkozó ipari ágazatban gazdaságilag és műszakilag képviselhető feltételek mellett, figyelembe véve a költség-haszon arányokat, függetlenül attól, hogy a kérdéses tagállamban az adott technikákat alkalmazzák, illetve előállítják vagy sem, olyan mértékig, amíg azok az üzemeltető számára ésszerűen hozzáférhetők;    c) "legjobb": a leghatékonyabb technika a környezet egésze magas szintű védelmének elérése érdekében.    10) 10. "az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek" (BAT-AEL-ek): a BAT referencia-dokumentumokban leírt elérhető legjobb technikák alkalmazása révén elért kibocsátási tartomány normális működési feltételek esetén és adott időszak átlagában megadva, konkrét referencia-körülmények között.    11. "üzemeltető": olyan természetes vagy jogi személy, aki üzemelteti vagy felügyeli a létesítményt, tüzelőberendezést, hulladékégető vagy együttégető művet, vagy, ahol ezt a nemzeti jogszabályok biztosítják, akire döntéshozó gazdasági hatalmat ruháztak a létesítmény vagy üzem műszaki működése felett;    12. "nyilvánosság": egy vagy több természetes vagy jogi személy, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei és csoportjai;    13. "érintett nyilvánosság": az engedély vagy az engedély feltételeinek a kiadására vagy frissítésére vonatkozó határozat meghozatala által érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e meghatározás alkalmazásában a környezetvédelmet ösztönző, a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket érdekeltnek kell tekinteni;    14. "új keletű technológia": egy ipari tevékenység során alkalmazható újszerű technológia, amely ha iparilag bizonyított és üzletileg megvalósítható, magasabb fokú általános környezetvédelmet, illetve legalább ugyanolyan védelmi szintet és nagyobb költségmegtakarítást biztosít a meglévő legjobb elérhető technológiáknál;    15. "veszélyes anyagok": a ║ 67/548/EGK ║ irányelvben és a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1999. május 31-i 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(26) meghatározott veszélyes anyagok vagy készítmények;    16. "alapjelentés": jelentős mennyiségű veszélyes anyag által okozott talaj- és talajvízszennyeződés állapotára vonatkozó számszerűsített információ;    17. "rutinvizsgálat": egy tervezett vizsgálati program keretében végrehajtott környezetvédelmi vizsgálat;    18. "nemrutin-vizsgálat": panasz esetén, valamint balesetek, váratlan események és nem megfelelőség vizsgálata során végrehajtott környezetvédelmi vizsgálat;    19. "környezetvédelmi vizsgálat": bármely olyan tevékenység, amely egy létesítménynek a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelésére irányuló ellenőrzését foglalja magában;    20. "tüzelőanyag": bármilyen, a tüzelőberendezésben tüzelésre használt szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú éghető anyag;    21. "tüzelőberendezés": bármely olyan technikai berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el az így keletkező hő hasznosítása céljából;    22. "biomassza": a következők bármelyike:     a) bármely, mezőgazdaságból vagy erdőgazdaságból származó növényi anyagot tartalmazó termék, amely energiatartalmának felhasználása céljából tüzelőanyagként használható;    b) az alábbi, tüzelőanyagként használt termékek:    i. mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék;    ii. az élelmiszer-feldolgozó iparból származó hulladék, amennyiben a termelt hőt hasznosítják;    iii. cellulózgyártásból, valamint cellulózból történő papírgyártásból származó rostos növényi hulladék, amennyiben a gyártás helyén együtt égetik, és a termelt hőt hasznosítják;    iv. parafahulladék;    v. fahulladék, kivéve a fakonzerválókkal vagy bevonatokkal történő kezelésből származó halogénezett szerves vegyületeket vagy nehézfémeket esetlegesen tartalmazó fahulladékot;
	23.	"vegyes tüzelésű tüzelőberendezés ": bármilyen olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva két- vagy többféle tüzelőanyaggal fűthető;
	24.	"gázturbina": olyan forgó gép, amely a termikus energiát mechanikai munkává alakítja át, és elsősorban az alábbi egységekből áll: kompresszor, egy hőberendezés, amelyben a tüzelőanyag égetése történik a munkaközeg felmelegítése céljából, illetve turbina;
	25.	"hulladék": a hulladékról szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(27) 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hulladék;
	26.	"veszélyes hulladék": ║ a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott veszélyes hulladék;
	27.	"vegyes települési hulladék": a háztartási, valamint olyan kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok, amelyek jellegüknél és összetételüknél fogva nem térnek el jelentősen a háztartási hulladéktól, de ez nem vonatkozik az Európai Hulladékjegyzék létrehozásáról szóló ║ 2000/532/EK bizottsági határozat(28) mellékletében szereplő, a 20 01 rovatba tartozó olyan frakcióra, amelyet a keletkezés helyén külön gyűjtenek, valamint az említett melléklet 20 02 rovatszáma alatt feltüntetett egyéb hulladékra sem;
	28.	"hulladékégető mű": bármely helyhez kötött vagy mobil műszaki egység és berendezés, amelyet a hulladék oxidálás és más hőkezelési eljárások révén történő hőkezelése érdekében építettek, függetlenül attól, hogy a keletkezett égéshőt hasznosítják-e vagy sem,, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;
	29.	"hulladék-együttégető mű": bármely helyhez kötött vagy mobil műszaki egység, amelynek elsődleges célja az energiatermelés vagy az anyagi termékek előállítása, és amely hulladékot alap vagy kiegészítő tüzelőanyagként használ, vagy amelyben a hulladékot ártalmatlanítás céljából oxidálás és más hőkezelési eljárások révén történő hőkezelésnek vetik alá, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;
	30.	"névleges teljesítmény": azon kemencék összesített hulladékégetési teljesítménye, amelyekből a hulladék égető mű vagy a hulladékegyüttégető mű az építő meghatározása és az üzemeltető visszaigazolása szerint áll, figyelembe véve a hulladék fűtőértékét, amelyet az óránként elégetett hulladék mennyiségében fejeznek ki;
	31.	"dioxinok és furánok": a VI. melléklet 2. részében felsorolt valamennyi poliklórozott dibenzo-p-dioxin és dibenzofurán;
	32.	"maradékanyag": az a folyékony vagy szilárd halmazállapotú hulladék, amely hulladékégető vagy hulladék együttégető műben keletkezik.
	33.	szerves vegyület bármely olyan vegyület, amely legalább szenet, valamint a hidrogén, halogének, oxigén, kén, foszfor, szilícium vagy nitrogén elemek közül egyet vagy többet tartalmaz a karbonoxidok, szervetlen karbonátok és bikarbonátok kivételével;
	34.	illékony szerves vegyület bármely olyan szerves vegyület vagy kreozot frakciója, amelynek gőznyomása 293,15 K-on 0,01 kPa vagy nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a mindenkori felhasználás körülményei között.
	35.	szerves oldószer bármely illékony szerves vegyület, amelyet a következő célokra használnak fel:    a) önmagában vagy más anyagokkal kombinálva nyersanyagok, termékek vagy hulladékanyagok feloldására anélkül, hogy kémiai változáson menne keresztül;    b) tisztítószerként szennyezőanyagok feloldására;    c) oldószerként;    d) diszperziós közegként;    e) viszkozitásbeállító közegként;    f) felületifeszültség-beállító közegként;    g) lágyítószerként;    h) konzerválószerként;
	36.	bevonat a szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2004. április 21-i 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(29) 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott bevonat;
	37.	"általánosan kötelező erejű szabályok": a környezetvédelmi jogszabályokban legalább ágazati szinten meghatározott olyan kibocsátási határértékek, illetve más feltételek, amelyek célja az engedélyezési feltételek megállapításánál történő közvetlen felhasználás.

4. cikk

Engedélyszerzési kötelezettség

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy egyetlen létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető mű, vagy hulladékegyüttégető mű se működhessen engedély nélkül.

Az első bekezdéstől eltérve, a tagállamok nyilvántartásba vételi eljárást állapíthatnak meg a kizárólag az V. fejezet hatálya alá tartozó berendezések esetében. 

A nyilvántartásba vételi eljárást kötelező erejű jogszabályban kell rögzíteni, és annak tartalmaznia kell legalább az üzemeltetőnek az illetékes hatósághoz intézett értesítését arról, hogy egy berendezést kíván üzemeltetni.

(2)  A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az engedély kettő vagy több létesítményre vagy a létesítmény részeire terjedhet ki, amelyet ugyanaz az üzemeltető ugyanazon a telephelyen vagy különböző telephelyeken üzemeltet.

Amennyiben az engedély kettő vagy több létesítményre terjed ki, az egyes létesítményeknek külön-külön meg kell felelniük az ebben az irányelvben megállapított követelményeknek.

5. cikk

Üzemeltetők

A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy kettő vagy több természetes vagy jogi személy jogosult arra, hogy egy létesítményt, tüzelőberendezést, hulladékégető művet, vagy hulladék-együttégető művet közösen üzemeltessen, illetve, hogy egy létesítmény vagy üzem különböző részeit üzemeltesse. Egyetlen természetes vagy jogi személyt megneveznek, aki felelősséget vállal az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítéséért. 6. cikk

6. cikk

Engedélyezés

(1)  Az illetékes hatóság engedélyezi a létesítményt, ha a létesítmény megfelel ezen irányelv követelményeinek.

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az engedélyezés feltételei és az engedélyezési eljárások teljes mértékben koordinálva legyenek egynél több illetékes hatóság vagy üzemeltető bevonása, illetve egynél több engedély kiadása esetén, annak érdekében, hogy garantált legyen egy hatékony, integrált megközelítés minden illetékes hatóság részéről.

(3)  Új létesítmény vagy jelentős változtatás esetén, ahol a 85/337/EGK irányelv 4. cikke alkalmazandó, az irányelv 5., 6., 7. és 9. cikke értelmében kapott minden vonatkozó információt vagy következtetést megvizsgálnak és felhasználnak az engedély megadására irányuló eljárás céljából.

7. cikk

Általánosan kötelező erejű szabályok 

Az engedéllyel való rendelkezés kötelezettségének sérelme nélkül a tagállamok belefoglalhatnak az általánosan kötelező előírásokba követelményeket a létesítmények, a tüzelőberendezések, a hulladékégető művek vagy a hulladékegyüttégető művek egyes kategóriáira.

Ha általánosan kötelező erejű szabályokat fogadtak el, erre az engedélyben elegendő egyszerűen utalást tenni. 

8. cikk

Megfelelőségi jelentés

9. cikk

Az engedély feltételeinek nem teljesítése

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyezési feltételek teljesüljenek.

(2)  Ha a tagállamok azt tapasztalják, hogy az irányelv követelményeit megszegik, biztosítják a következőket:

A követelmények megszegésének olyan eseteiben, amelyek jelentős veszélyt jelentenek az emberi egészségre vagy a környezetre, ameddig a megfelelést az első albekezdés b) pontjának megfelelően helyre nem állítják, a létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető mű, vagy hulladékegyüttégető mű üzemeltetését felfüggesztik.

10. cikk

Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása

(1)  Ha egy adott létesítményből származó üvegházhatású gáz kibocsátása a létesítmény által végzett tevékenységgel kapcsolatban szerepel a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében, az engedély nem tartalmaz kibocsátási határértéket az adott gáz közvetlen kibocsátásaira, kivéve, ha ez a jelentős helyi szennyezés elkerüléséhez szükséges.

(2)  A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek esetén a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy a tüzelőberendezésekre vagy a telephelyen található egyéb szén-dioxidot kibocsátó egységekre nem határoznak meg energiahatékonysággal kapcsolatos követelményeket.

(3)  Amennyiben szükséges, az illetékes hatóság megfelelően módosítja az engedélyt.

(4)  Az (1)–(3) bekezdést a 2003/87/EK irányelv 27. cikkével összhangban nem kell alkalmazni az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Közösségen belüli kereskedelmi rendszeréből átmenetileg kizárt létesítményekre.

II.FEJEZET

Az I. mellékletben felsorolt tevékenységekre vonatkozó külön rendelkezések

11. cikk

Hatály

Ezt a fejezetet az I. mellékletben meghatározott és – adott esetben – a kapacitásra vonatkozóan ugyanitt megállapított küszöbértékeket elérő tevékenységekre kell alkalmazni.

12. cikk

Az üzemeltető alapvető kötelezettségeinek általános elvei

13. cikk

Engedélykérelmek

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az engedélykérelmek tartalmazzák a következők leírását:

Az engedélykérelem ugyanakkor tartalmazza az első albekezdésben említett részletek nem technikai jellegű összefoglalóját, és bizonyos esetekben az alapjelentést.

(2)  Ahol információt szolgáltattak a 85/337/EGK irányelv követelményeivel összhangban, vagy biztonsági jelentést nyújtottak be a 96/82/EK irányelvnek megfelelően, vagy más jogszabályok teljesítése kapcsán vannak egyéb információk, amelyek az (1) bekezdés bármelyik követelményét kielégítik, azokat az információkat bele lehet foglalni, vagy csatolni lehet a kérelemhez.

14. cikk

BAT referencia-dokumentumok és információcsere

(1)  A Bizottság információcserét szervez a tagállamok, vonatkozó illetékes hatóságaik képviselői, az érintett iparágakat képviselő üzemeltetők és szolgáltatók, a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek és a Bizottság közreműködésével a következőkről:

Az ebben a bekezdésben említett információcsere lebonyolítására a Bizottság az (1) bekezdésben említett érintett felek részvételével információcsere-fórumot állít fel.

A Bizottság az információcsere – többek között az adatgyűjtés és a BAT referencia-dokumentumok tartalmának meghatározása – tekintetében irányelveket dolgoz ki. A Bizottság ezzel kapcsolatosan értékelési jelentést tesz közzé. A jelentés az interneten lesz hozzáférhető.

(2)  A Bizottság a (1) bekezdésben említett információcsere eredményeit fogja új vagy frissített BAT referencia-dokumentumokként közzétenni.

(3)  A BAT referencia-dokumentumok különösen az elérhető legjobb technikákat, a kapcsolódó kibocsátási és fogyasztási szinteket és a kapcsolódó ellenőrzést, a talaj és a talajvíz ellenőrzését, a telephely helyreállítását és az új keletű technológiákat tárgyalják, különös figyelmet fordítva a III. mellékletben felsorolt kritériumokra, és az előző változat közzétételét követő nyolc éven belül lezárják a felülvizsgálatot. A Bizottság biztosítja, hogy a BAT referencia-dokumentumok BAT-következtetései a tagállamok hivatalos nyelvein elérhetők legyenek. A Bizottság bármely tagállam kérésére hozzáférhetővé teszi a teljes BAT referencia-dokumentumot a kért nyelven.

15. cikk

Engedélyezési feltételek

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az engedély tartalmazza valamennyi szükséges intézkedést a 12. és 19. cikkben említett követelmények teljesítéséhez.

(2)  Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a kibocsátási határértékek kiegészíthetők vagy helyettesíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel.

(3)  A BAT referencia-dokumentumokból kiindulva kell megállapítani az engedély feltételeit.

(4)  Amennyiben a létesítmény, vagy annak egy része nem tartozik a BAT referencia-dokumentumok hatálya alá, vagy amennyiben e dokumentumok nem tárgyalják az összes lehetséges környezeti hatást, az illetékes hatóságok, együttműködve az üzemeltetővel a III. mellékletben felsorolt kritériumok alapján meghatározzák az érintett létesítményre vagy tevékenységre vonatkozóan elérhető legjobb technológiák használata révén elérhető kibocsátási szinteket, és ennek megfelelően megállapítják az engedély feltételeit.

(5)  Az I. melléklet 6.6. pontjában említett létesítmények esetében az (1)–(4) bekezdést kell alkalmazni az állatjóllétre vonatkozó jogszabályok sérelme nélkül.

16. cikk

Kibocsátási határértékek és az azokkal egyenértékű paraméterek és műszaki intézkedések

(1)  A szennyező anyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket azoknál a pontoknál kell alkalmazni, ahol a kibocsátás elhagyja a létesítményt, és figyelmen kívül hagyva a pontok előtti bármilyen hígítást a határértékek megállapításakor.

A vízbe történő közvetett szennyezőanyag- kibocsátások vonatkozásában a víztisztító telep hatását számításba lehet venni, amikor a kibocsátási határértéket megállapítják az érintett létesítményre, feltéve, ha a környezet egészének ugyanolyan szintű védelmét biztosítja, és feltéve, ha ez nem vezet a környezet nagyobb fokú szennyezéséhez.

(2)  A 19. cikk sérelme nélkül, a 15. cikk (1) és (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és az azokkal egyenértékű műszaki paraméterek az elérhető legjobb technikákon alapulnak anélkül, hogy előírnák bármilyen meghatározott technika vagy technológia használatát.

Az illetékes hatóság ▌ kibocsátási határértékeket, ellenőrzési és teljesítési követelményeket határoz meg annak biztosítására, hogy a BAT-hoz kapcsolódó kibocsátási szinteket nem haladják meg. ▌

A kibocsátási határértékek kiegészíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel, amennyiben ugyanolyan szintű környezetvédelmet lehet elérni.

(3)  A (2) bekezdés második albekezdésétől eltérve, az illetékes hatóságok – különleges esetekben – a környezeti és gazdasági költségeknek és előnyöknek a létesítmény műszaki jellemzőinek, földrajzi elhelyezkedésének és a helyi környezeti feltételeknek figyelembevételével elvégzett értékelése eredményeként olyan kibocsátási határértékeket, azokkal egyenértékű paramétereket vagy technikai előírásokat, illetve ellenőrzési és teljesítési követelményeket határozhatnak meg, amelyek meghaladhatják a BAT-hoz kapcsolódó kibocsátási szinteket,

E kibocsátási határértékek, azokkal egyenértékű paraméterek vagy technikai előírások azonban ▌ nem haladhatják meg a 68. cikkben vagy adott esetben az V–VIII. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeket.

A tagállamok biztosítják, hogy az érintett személyek kellő időben megfelelő lehetőséget kapjanak az e bekezdésben említett eltérések jóváhagyásával kapcsolatos döntéshozatali eljárásban való részvételre.

Amikor e bekezdés alapján kibocsátási határértékeket, azokkal egyenértékű paramétereket és technikaii előírásokat határoznak meg, dokumentálni és az engedélyezési feltételekhez kapcsolt mellékletben indokolni kell a BAT referencia-dokumentumokban szereplő BAT-hoz kapcsolódó kibocsátási értékektől eltérő kibocsátási szintek engedélyezését.

A Bizottság kritériumokat állapíthat meg az ebben a bekezdésben említett eltérés engedélyezésére vonatkozóan.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)  A (2) és (3) bekezdést a szerves trágyának és hígtrágyának az I. melléklet 6.6. pontjában említett, a létesítmény telephelyén kívül történő terítésére kell alkalmazni, a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv(30) hatálya alá tartozó területek kivételével.

(5)  Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a (2) bekezdésnek és a 12. cikk 1. és 2. pontjának követelményeitől való eltérést az olyan kibocsátásnövekedés esetében, amely az új keletű technológiák tesztelésének és alkalmazásának következménye, feltéve, hogy az eltérés engedélyezésétől számított 6 hónapon belül e technológiák alkalmazásával felhagynak, illetve a tevékenység eléri legalább az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintet.

17. cikk

Ellenőrzési követelmények

(1)  A 15. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett ellenőrzési követelményeknek – adott esetben – a BAT referencia-dokumentumokban leírt ellenőrzés következtetésein kell alapulniuk.

(2)  A 15. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett rendszeres ellenőrzés gyakoriságát az illetékes hatóság az egyes létesítmények engedélyében, illetve általánosan kötelező erejű szabályok keretében határozza meg.

Az első albekezdés sérelme nélkül, a rendszeres ellenőrzést a talajvíz esetében legalább öt, a talaj esetében pedig tízévente egyszer el kell végezni, amennyiben az ellenőrzés nem a szennyezés jelentette kockázatok rendszeres értékelésen alapul.

A Bizottság kritériumokat állapíthat meg a rendszeres ellenőrzés gyakoriságának meghatározására vonatkozóan.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

18. cikk

Általánosan kötelező erejű szabályok

(1)  Az általánosan kötelező előírások elfogadása esetén a tagállamok biztosítják az integrált megközelítést és az egyedi engedélyezési feltételekkel elérhető szinttel egyenértékű magas fokú környezetvédelmet.

(2)  Az általánosan kötelező erejű szabályok a legjobb elérhető technológián alapulnak, anélkül, hogy előírnák bármiféle technika vagy adott módszer alkalmazását a 15. és a 16. cikknek való megfelelés biztosítása érdekében.

▌

(3)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az általánosan kötelező erejű szabályokat az elérhető legjobb technikákban bekövetkezett fejlődéshez igazítsák a 22. cikknek való megfelelés biztosítása érdekében.

▌

(4)  Az (1)–(3) bekezdéssel összhangban elfogadott általánosan kötelező erejű szabályokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni.

19. cikk

Környezetminőségi szabványok

Ahol a környezetminőségi szabvány szigorúbb feltételeket igényel, mint amilyeneket az elérhető legjobb technikával el lehet érni, további intézkedéseket kell belefoglalni az engedélybe az egyéb, környezetminőségi szabványoknak való megfelelés céljából hozható intézkedések sérelme nélkül.

20. cikk

Az elérhető legjobb technikák fejlődése

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság figyelemmel kísérje az elérhető legjobb technikák fejlődését, vagy a hatóságot tájékoztatják arról és bármely új vagy felülvizsgált BAT referencia-dokumentum közzétételéről, az érintett nyilvánosság tájékoztatásával.

21. cikk

Az üzemeltető változtatásai a létesítményekben

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az üzemeltető tájékoztassa az illetékes hatóságot bármilyen, a létesítmény jellegében vagy működésében tervezett változtatásról vagy a létesítmény bővítéséről. Ahol szükséges, az illetékes hatóság megújítja az engedélyt.

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy olyan engedély nélkül, amelyet ennek az irányelvnek megfelelően adtak ki, ne hajtsanak végre jelentős, az üzemeltető által tervezett változtatásoka.

Az engedélykérelemnek és az illetékes hatóság határozatának ki kell terjednie a létesítmény olyan részeire és a 13. cikkben felsorolt részletekre, amelyeket a lényeges változtatás érinthet.

(3)  A létesítmény jellegének vagy működésének bármely változtatása vagy a létesítmény bővítése jelentősnek minősül, ha a változtatás vagy a bővítés önmagában eléri az I. mellékletben a kapacitásra vonatkozóan meghatározott küszöbértékeket.

22. cikk

Az engedély feltételeinek újraértékelése és frissítése az illetékes hatóság által

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóság időszakonként újraértékelje és szükség esetén az ezen irányelvnek való megfelelés céljából frissítse az engedély minden feltételét.

(2)  Az illetékes hatóság kérésére az üzemeltetőknek minden olyan információt be kell nyújtaniuk, amely szükséges az engedély feltételeinek újraértékeléséhez.

Az engedélyezési feltételek újraértékelése során az illetékes hatóság minden, az ellenőrzésből és a vizsgálatokból származó információt felhasznál.

(3)  Ha a Bizottság új vagy frissített BAT referencia-dokumentumot tesz közzé, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságaik újraértékeljék, és amennyiben szükséges, a kihirdetéstől számított négy éven belül ▌ frissítsék az érintett létesítményre vonatkozó engedélyezési feltételeket.

A 16. cikk (3) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérésre az első albekezdést kell alkalmazni.

(4)  Az engedélyezési feltételek újraértékelését és – adott esetben – frissítését legalább a következő esetekben elvégzik:

23. cikk

A telephely bezárása és helyreállítása

(1)  A 2004/35/EK irányelv, a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv(31), a környezet büntetőjogi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv(32), és a talajvédelem kereteinek meghatározásáról szóló, …-i 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(33)(34) sérelme nélkül, az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a 12. cikk 8. pontjában előírt alapelv tiszteletben tartásának biztosítására megállapított engedélyezési feltételeket végrehajtsák a tevékenység végleges leállítása esetén.

(2)  Ahol a tevékenység magában foglalja jelentős mennyiségű veszélyes anyag felhasználását, előállítását vagy kibocsátását – tekintettel a létesítmény telephelyén bekövetkező talaj- és talajvízszennyeződés lehetőségére –, az üzemeltetőnek egy létesítmény üzembe helyezésének vagy egy létesítmény engedélyének frissítése előtt alapjelentést kell készítenie. Ennek a jelentésnek tartalmaznia kell a talaj és talajvíz eredeti állapotának meghatározásához szükséges számszerűsített információkat, tekintettel a veszélyes anyagok jelentős mennyiségeire.

A Bizottság megállapítja az alapjelentés tartalmára vonatkozó általános kritériumokat.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)  A tevékenység végleges leállítása esetén az üzemeltető tájékoztatja az illetékes hatóságot, és értékeli a veszélyes anyagok által okozott talaj- és talajvízszennyeződés mértékét. Az üzemeltető helyreállítja a helyszínt és visszaállítja annak eredeti állapotát, amennyiben a (2) bekezdésben említett alapjelentésben rögzített eredeti állapothoz viszonyítva a létesítmény veszélyes anyagoktól származó talaj- vagy a talajvízszennyeződést okozott.

(4)  Amennyiben az üzemeltetőnek nem kötelessége a (2) bekezdésben említett alapjelentés elkészítése, a tevékenység végleges leállítása esetén megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a telephely ne jelentsen jelentős kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre.

24. cikk

A kibocsátás összehasonlítása az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintekkel

A 8. cikk 1. pontjában említett, az engedély feltételeinek való megfelelésre vonatkozó adatoknak tartalmazniuk kell a kibocsátás és a BAT referencia-dokumentumokban leírt elérhető legjobb technikákhoz társuló kibocsátási szintek közötti összehasonlítást. A vonatkozó adatok haladéktalanul hozzáférhetők az interneten.

25. cikk

Vizsgálatok

(1)  A tagállamok létrehozzák a létesítmények vizsgálatának rendszerét.

A rendszer helyszíni vizsgálatokat is tartalmaz.

A tagállamok biztosítják, hogy: az üzemeltetők minden szükséges segítséget adjanak meg az illetékes hatóságoknak, hogy azok bármilyen helyszíni ellenőrzést el tudjanak végezni, vagy mintát vegyenek, és valamennyi információt összegyűjthessenek ahhoz, hogy az ezen irányelv céljai megvalósításához szükséges feladataikat el tudják látni.

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vizsgálati terv minden létesítményre vonatkozzon.

(3)  Az egyes vizsgálati tervek a következőket tartalmazzák:

(4)  Az illetékes hatóságok a vizsgálati tervek alapján rendszeresen vizsgálati programokat dolgoznak ki, amelyekben meghatározzák a különböző típusú létesítményekre vonatkozó helyszíni látogatások gyakoriságát.

A tagállamok biztosítják, hogy elegendő számú képzett szakember álljon rendelkezésre a vizsgálatok elvégzésére.

A programok minden egyes létesítmény vonatkozásában 18 havonként legalább egy véletlenszerű látogatást tartalmaznak. E gyakoriságot növelni kell legalább félévenkénti alkalomra, ha egy vizsgálat a feltételeknek való nem megfelelés esetét állapítja meg.

Ha a programok az érintett létesítmény környezeti kockázatainak szisztematikus értékelésén alapulnak, a látogatás gyakoriságát csökkenteni lehet kétévenként legalább egyszeri alkalomra.

A Bizottság megállapíthat a környezeti kockázatok értékelésére vonatkozó további kritériumokat.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)  A rutinvizsgálatoknak megfelelőnek kell lenniük az érintett létesítményből eredő releváns környezeti hatások teljes körének vizsgálatára.

A rutinvizsgálat biztosítja, hogy az üzemeltető teljesítse az engedélyezési feltételeket.

A rutinvizsgálat célja az is, hogy az engedélyezési követelmények hatékonyságát értékelje.

(6)  A nem rutin, véletlenszerű vizsgálatot súlyos és minősített környezetvédelmi panasz, súlyos környezetvédelmi baleset, váratlan esemény és nem megfelelőség vagy az emberi egészségre komolyan kiható események esetén késedelem nélkül és – adott esetben – az engedély kibocsátása, újraértékelése vagy aktualizálása előtt végre kell hajtani.

Az illetékes hatóságok az ilyen nem rutinszerű vizsgálatok elvégzése során előírhatják az üzemeltetőknek, hogy tájékoztatást nyújtsanak a baleset, esemény vagy az engedély feltételei nem teljesítésének kivizsgálása érdekében, beleértve az egészségügyi statisztikákat.

(7)  Minden egyes rutin- és nemrutinvizsgálatot követően az illetékes hatóság jelentést készít, amelyben leírja a létesítmény ezen irányelv követelményeinek való megfelelőségére vonatkozó megállapításait és a további lépések szükségességére vonatkozó következtetéseit.

A jelentésről az érintett üzemeltetőt két hónapon belül értesítik. A jelentést a vizsgálat idejétől számított négy hónapon belül az illetékes hatóság az interneten hozzáférhetővé teszi.

Az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a jelentésben meghatározott minden szükséges intézkedést ésszerű időn belül megtegyenek.

26. cikk

Az információhoz való hozzáférés és a nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az érintett nyilvánosság kellő időben hatékony lehetőséget kapjon a következő eljárásokban történő részvételre:

Az ilyen részvételesetében a IV. mellékletben meghatározott eljárást kell alkalmazni.

A környezetvédelmet előmozdító, a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket érdekeltnek kell tekinteni.

▌

(2)  Az engedély megadására, újraértékelésére vagy frissítésére vonatkozó határozat meghozatalát követően a hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatja a nyilvánosságot, és haladéktalanul a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja a következő információkat:

A tagállamok biztosítják, hogy az a)–g) pontokban említett információkat haladéktalanul hozzáférhetővé teszik az interneten.

(3)  Az (1) ║ és (2) bekezdés a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(36) 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátozásokra is figyelemmel alkalmazandó.

27. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való jog

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintett nyilvánosság azon tagjainak, akik nek a 26. cikknek megfelelően a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz van joguk a határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

(2)  A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása.

(3)  Hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, azt a tagállamok határozzák meg összhangban azzal a célkitűzéssel, amely szerint biztosítják az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széleskörű jogát.

Ebből a célból a környezetvédelmet ösztönző és a nemzeti jog szerinti bármely követelménynek megfelelő nem kormányzati szervezet érdekeltségét az (1) bekezdés a) pontjának az alkalmazásában kellő mértékűnek kell tekinteni.

E szervezetek jogait az (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.

(4)  Az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.

Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról gyakorlati információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére.

28. cikk

Határokon átterjedő hatások

(1)  Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy létesítmény üzemeltetése valószínűleg jelentős negatív hatással lesz egy másik tagállam környezetére, vagy ha egy tagállam, amelyre az valószínűleg jelentős hatással lesz, azt kérelmezi, a tagállam, amelynek a területén a 4. cikk vagy a 21. cikk (2) bekezdése értelmében kérelmet nyújtottak be, a kért vagy a IV. melléklet értelmében rendelkezésre bocsátott információkat továbbítja a másik tagállam számára akkor, amikor azt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi.

Ezen információk képezik a két tagállam közötti kétoldalú kapcsolatok keretében szükséges, kölcsönösségen és egyenlőségen alapuló konzultációk alapját.

(2)  A tagállamok kétoldalú kapcsolataik keretén belül biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben az engedélykérelmeket megfelelő ideig annak a tagállamnak a nyilvánossága számára is hozzáférhetővé tegyék, amelynek környezetére a létesítmény valószínűleg hatással lehet, így észrevételeket tehetnek még azelőtt, mielőtt az illetékes hatóság döntést hoz.

(3)  A hatáskörrel rendelkező hatóság az (1) és (2) bekezdés értelmében folytatott konzultációk eredményeit figyelembe veszi, amikor a kérelemről határoz.

(4)  A hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan tagállamot tájékoztat a kérelemről hozott határozatról, amellyel az (1) bekezdés értelmében konzultált, és továbbítja számára a 26. cikk (2) bekezdésében említett információkat. A szóban forgó tagállam minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy ezen információkat a megfelelő módon, a saját területén lévő érintett nyilvánosság rendelkezésére bocsássák.

▌

29. cikk

Új keletű technikák

A tagállamok az új keletű technikák kidolgozására és alkalmazására irányuló ösztönzőket alakítanak ki az üzemeltetők számára.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

III.FEJEZET

A tüzelőberendezésekre vonatkozó külön rendelkezések

30. cikk

Hatály

Ez a fejezet a legalább 50 MW névleges hőteljesítményű energiatermelésre tervezett tüzelőberendezésekre vonatkozik, függetlenül az azok által használt tüzelőanyag jellegétől.

A 31., 32. és 35. cikk nem alkalmazandó a tüzelőberendezésekre, amennyiben azokra az ágazati BAT referencia-dokumentum vonatkozik, és amennyiben azokat kivonták a nagy tüzelőberendezések BAT referencia-dokumentumának hatálya alól.

31. cikk

Összesítési szabályozás

(1)  Amennyiben kettő vagy több különálló tüzelőberendezés füstgázait közös kéményen keresztül engedik ki, a létesítmények által így létrehozott kombinát egyetlen tüzelőberendezésnek tekintendő és kapacitásaik összevonandóak.

(2)  Amennyiben két vagy annál több különálló tüzelőberendezést – amelyet engedélyeztek, illetve amely a 72. cikk (2) bekezdésében említett időpontot követően teljes kérelmet nyújtott be – létesítenek úgy, hogy műszaki és gazdasági tényezők figyelembevételével füstgázaik közös kéményen keresztül kiengedhetők, e létesítmények által így létrehozott kombinát egyetlen tüzelőberendezésnek tekintendő és kapacitásaik összevonandóak.

32. cikk

Kibocsátási határértékek

(1)  A tüzelőberendezésekből származó füstgázok kilépése ellenőrzött módon, egy vagy több füstcsatornával rendelkező kéményen keresztül történik,, amelynek magasságát az emberi egészség és a környezet védelmére tekintettel állapítják meg.

(2)  Az engedéllyel rendelkező, illetve a 72. cikk (2) bekezdésében említett időpontot megelőzően teljes kérelmet benyújtó tüzelőberendezést tartalmazó létesítmények összes engedélyének – feltéve, hogy az ilyen berendezést az említett időpontot követően legkésőbb egy évvel üzembe helyezték – tartalmaznia kell olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések levegőbe történő kibocsátásai nem haladják meg az V. melléklet 1. részében meghatározott kibocsátási határértékeket.

(3)  A (2) bekezdésben nem tárgyalt tüzelőberendezést működtető létesítmények minden engedélyének tartalmaznia kell olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések levegőbe történő kibocsátásai nem haladják meg az V. melléklet 2. részében rögzített kibocsátási határértékeket. 

(4)  Az eljárni jogosult hatóság kén-dioxid tekintetében engedélyezheti a (2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől legfeljebb hat hónapra történő eltérést olyan tüzelőberendezések számára, amelyek a fenti határértékeknek való megfelelés céljára rendes körülmények között alacsony kéntartalmú tüzelőanyagot használnak, amennyiben az üzemeltető a határértékeket az alacsony kéntartalmú tüzelőanyag ellátásának súlyos hiányból eredő megszakadása miatt nem tudja betartani.

A tagállamok az első albekezdés értelmében engedélyezett bármilyen eltérésről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(5)  Az eljárni jogosult hatóság engedélyezhet a (2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől való eltérést abban az esetben, ha egy olyan tüzelőberendezésnek, amely gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használ, kivételesen a gázellátás hirtelen megszakadása miatt más tüzelőanyagot kell igénybe vennie. Az ilyen eltérés időtartama nem haladhatja meg a 10 napot, kivéve, ha az energiaellátás fenntartásának szükségessége fontosabb érdeknek minősül. 

Az üzemeltető haladéktalanul tájékoztatja az eljárni jogosult hatóságot az első albekezdésben említett egyes esetekről.

A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés értelmében engedélyezett bármilyen eltérésről.

(6)  Amennyiben a tüzelőberendezést legalább 20 MW-tal bővítik, az V. melléklet 2. részében meghatározott kibocsátási határértékek a létesítmény változtatás által érintett részére vonatkoznak, és az egész tüzelőberendezés névleges hőteljesítménye arányában állapítják meg őket.

33. cikk

A kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárások

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az engedélyekben rendelkezzenek a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárásokról.

(2)  Meghibásodás esetén, amennyiben a normál üzem nem áll vissza 24 órán belül, az eljárni jogosult hatóság az üzemeltető számára előírja az üzemeltetés korlátozását vagy leállítását, vagy kevésbé szennyező tüzelőanyag használatát.

Az üzemeltető az eljárni jogosult hatóságot a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáját vagy meghibásodását követő 48 órán belül értesíti.

A kibocsátáscsökkentés nélküli üzemelés összes időtartama nem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát.

34. cikk

A levegőbe történő kibocsátások ellenőrzése 

(1)  A tagállamok az V. melléklet 3. részének megfelelően gondoskodnak arról, hogy elvégezzék a légszennyező anyagok ellenőrzését. A tagállamok megkövetelhetik, hogy az ellenőrzést az üzemeltető költségére végezzék.

(2)  Az automatikus ellenőrző berendezés telepítését és működését az V. melléklet 3. részében meghatározott megfelelő ellenőrző vizsgálatokkal és évente végzett felülvizsgálattal kell igazolni.

(3)  A kibocsátások ellenőrzéséhez használandó mintavételi, illetve mérési pontok helyét az eljárni jogosult hatóság állapítja meg.

(4)  Valamennyi ellenőrzési eredményt olyan módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni, hogy az eljárni jogosult hatóság megállapíthassa, hogy az üzem megfelel-e az engedélyben foglalt működési feltételeknek és kibocsátási határértékeknek.

35. cikk

A kibocsátási határértékek betartása 

A levegőre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha teljesülnek az V. melléklet 4. részében előírt feltételek.

36. cikk

Vegyes tüzelésű tüzelőberendezések

(1)  Vegyes tüzelésű tüzelőberendezés esetében, beleértve két vagy több tüzelőanyag egyidejű használatát is, az eljárni jogosult hatóság a a következő lépések szerint állapítja meg a kibocsátási határértékeket:

(2)  A saját felhasználásra egyedül vagy más tüzelőanyagokkal együtt a kőolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékokat használó, vegyes tüzelésű tüzelőberendezések esetében a Bizottság úgy módosíthatja az (1) bekezdést, hogy valamennyi ilyen, legalább 50 MW névleges hőteljesítményű berendezésre átlagos kén-dioxid-kibocsátási határértéket állapít meg.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

IV. fejezet

A hulladékégetőkre és hulladék-együttégetőkre vonatkozó külön rendelkezések

37. cikk

Hatály

(1)  Ezt a fejezetet olyan hulladékégető és együttégető művekre kell alkalmazni, amelyekben szilárd vagy folyékony hulladékot égetnek vagy együttégetnek.

E fejezet alkalmazásában a hulladékégető és együttégető művek a következőket foglalják magukban az összes égetőművet vagy együttégető művet, a hulladékfogadót, a tárolót, a helyszíni előkezelő berendezéseket, a hulladék tüzelőanyagot és a levegőellátási rendszereket, a kazánt, a füst gázkezelő berendezéseket, a maradékanyagok és a szennyvíz helyszíni kezelésére vagy tárolására szolgáló létesítményeket, kéményeket, az égetés vagy együttégetés folyamatának szabályozását, valamint az égési és együttégési körülményeket rögzítő és nyomon követő eszközöket és rendszereket is.

Amennyiben az égetés úgy történik, hogy az üzem elsődleges célja nem energiatermelés vagy anyagi termék előállítása, hanem a hulladék hőkezelése, akkor azt az üzemet hulladékégető műnek kell tekinteni.

(2)  Ezt a fejezetet nem kell alkalmazni az alábbi üzemekre: 

38. cikk

Engedélykérelem

39. cikk

Engedélyezési feltételek

(1)  Az engedélyeknek tartalmazniuk kell a következőket:

(2)  Az (1) bekezdésben megállapított követelményeken túlmenően a veszélyes hulladékot felhasználó hulladékégető és együttégető műre kiadott engedélynek az alábbiakat kell tartalmaznia:

(3)  A tagállamok felsorolhatják az engedélybe foglalandó bizonyos hulladék-együttégető művekben elégethető hulladékkategóriákat.

(4)  Az illetékes hatóságok időközönként felülvizsgálják, és szükség esetén aktualizálják az engedélyben szereplő feltételeket.

40. cikk

Kibocsátás szabályozás

(1)  A hulladékégető és együttégető művekből származó füst gázokat ellenőrzött körülmények között, olyan kéményeken keresztül kell a környezetbe juttatni, amelyek magasságát az emberi egészség és a környezet védelmének szem előtt tartásával számították ki.

(2)  A hulladékégető és együttégető művekből származó levegőbe történő kibocsátások nem haladhatják meg a VI. melléklet 3. és 4. részében előírt vagy a 4. résszel összhangban meghatározott kibocsátási határértékeket

Amennyiben a hulladék-együttégető műben a keletkező hő több mint 40%-a veszélyes hulladék égetéséből ered vagy az üzem kezeletlen vegyes települési hulladék együttégetését végzi, a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.

(3)  A füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek vízi környezetbe való elvezetését – amennyire az gyakorlati szempontból lehetséges – korlátozni kell, és a szennyező anyagok koncentrációja nem haladhatja meg a VI. melléklet 5. részében meghatározott kibocsátási határértékeket.

(4)  A kibocsátási határértékek arra a helyre vonatkoznak, ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek a hulladékégető vagy együttégető mű területét elhagyják.

Amennyiben a füstgázok tisztításából eredő szennyvíz kezelésére a hulladékégető vagy együttégető mű területén kívül egy olyan szennyvíztisztító üzemben kerül sor, amelyet kizárólag ilyen jellegű szennyvíz kezelésére hoztak létre, a VI. melléklet 5. részében előírt kibocsátási határértékeket ott kell mérni, ahol a szennyvíz elhagyja a szennyvíztisztító létesítményt. Ahol a véggázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen vagy a helyszínen kívül együttesen kezelik a többi szennyvízzel, az üzemeltetőnek a VI. melléklet 6. részének 2. pontjában előírt mérések eredéményeinek felhasználásával el kell végeznie a megfelelő tömegegyenleg-számításokat annak érdekében, hogy meghatározza a a szennyvíz végső távozási helyén azt a kibocsátási szintet, amely a füstgázok tisztításából eredő szennyvíznek tulajdonítható.

A VI. melléklet 5. részében megadott kibocsátási határértékek betartása érdekében a szennyvíz semmilyen körülmények között nem hígítható.

(5)  A hulladékégető vagy együttégető művek helyét, ideértve a hozzájuk tartozó hulladéktároló területet is úgy kell megtervezni és működtetni, hogy elkerülhető legyen bármely szennyező anyagnak az engedély nélküli vagy véletlenszerű módon a talajba, felszíni vizekbe, talajvízbe kerülése.

Tárolókapacitást kell biztosítani a hulladékégető vagy együttégető művek telephelyeiről származó elszennyeződött esővíz elfolyásának is, illetve a kiömléses baleset vagy tűzoltási műveletek következtében elszennyeződött víznek. A tárolókapacitásnak akkorának kell lennie, hogy biztosítsa az ilyen vizek vizsgálatát és szükség esetén a kiengedés előtti kezelését.

(6)  Ha a kibocsátási határértékeket túllépik, a hulladékégető vagy együttégető mű vagy ezek részét képező egyes kemencék a 44. cikk (4) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül semmilyen körülmények között nem égethetnek hulladékot négy óránál hosszabb ideig, megszakítás nélkül;

Nem haladhatja meg a 60 órát az ilyen körülmények között végzett üzemeltetés egy évre összesített időtartama.

A második albekezdésben előírt időtartam-korlátozás azokra a kemencékre vonatkozik, amelyek ugyanazon füstgáztisztító berendezéshez csatlakoznak.

41. cikk

Meghibásodás

Meghibásodás esetén az üzemeltetőnek csökkentenie kell vagy le kell állítania a műveleteket, amint az gyakorlati szempontból megoldható, egészen addig, amíg a normális üzemi körülmények ismét helyre nem állíthatók.

42. cikk

A kibocsátás ellenőrzése

(1)  A tagállamok kötelessége, hogy biztosítsák, hogy a kibocsátások ellenőrzése a VI. melléklet 6. és 7. részével összhangban történjen.

(2)  A folyamatos mérési rendszerek működését és telepítését a VI. melléklet 6. részének 1. pontjában előírt megfelelő ellenőrző vizsgálatokkal és évente végzett felülvizsgálatokkal kell igazolni.

(3)  A kibocsátások ellenőrzéséhez használandó mintavételi, illetve mérési pontok helyét az illetékes hatóság határozza meg.

(4)  Valamennyi ellenőrzési eredményt megfelelő módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni, hogy az illetékes hatóság megállapíthassa, hogy megfelel-e az üzem az engedélyben szereplő működési feltételeknek és a kibocsátási határértékeknek.

(5)  Amint a Közösségben a megfelelő mérési technika rendelkezésre áll, a Bizottság meghatározza azt a dátumot, amelytől kezdődően a nehézfémek, dioxinok és furánok levegőbe való kibocsátását folyamatos méréssel kell elvégezni.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

43. cikk

A kibocsátási határértékek betartása

Akkor felelnek meg a levegőre és vízre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha teljesülnek a VI. melléklet 8. részében leírt feltételek.

44. cikk

Üzemeltetési feltételek

(1)  A hulladék gető műveket úgy kell üzemeltetni, hogy az égési folyamat végén a salak és a tűztéri hamu összes szerves széntartalma kisebb legyen, mint 3%, vagy az izzítási veszteség kevesebb legyen, mint az említett anyag szárazanyag tartalmának 5%-a. Szükség esetén a hulladékot előkezelési technikáknak kell alávetni.

(2)  Az hulladékégetőket és együttégetőket olyan módon kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a z égetés vagy együttégetés során keletkező gáz hőmérséklete az égéslevegő utolsó befúvatását követően ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is legalább két másodperig minimum 850 °C-ra emelkedjen.

Amennyiben 1%-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalmú veszélyes hulladék égetése vagy együttégetése folyik, a az első albekezdésnek megfelelő hőmérsékletnek legalább 1100 °C-nak kell lennie.

Az első és a második albekezdésben előírt hőmérsékleteket a hulladékégető művek esetében a tűztér belső falának közelében kell mérni. Az illetékes hatóság engedélyezheti a mérés elvégzését a tűztér más, reprezentatív pontján. 

(3)  Az hulladékégető minden tűzterét legalább egy támasztóégővel fel kell szerelni. Ezen égőnek automatikusan be kell kapcsolnia, ha a füstgázok hőmérséklete az utolsó táplevegő-befúvatást követően a (2) bekezdésben előírt hőmérséklet alá esik. Ugyancsak alkalmazni kell ezt az égőt a berendezés indításakor és leállításakor, annak érdekében, hogy az említett hőmérsékletek a fenti műveletek alatt végig fennmaradjanak, és az égéstérben ne maradjon el nem égett hulladék.

A támasztóégő nem táplálható olyan tüzelőanyaggal, amely az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló, 1993. március 23-i 93/12/EGK tanácsi irányelv(38) 1. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott gázolaj, folyékony gáz vagy földgáz égetése során keletkező kibocsátásnál magasabb szintű kibocsátást eredményez.

(4)  A hulladékégető és együttégető műveknek üzemeltetniük kell egy automatikus rendszert, amely az alábbi esetekben megakadályozza a hulladék betöltését:

(5)  Amennyire gyakorlati szempontból ez lehetséges, a hulladékégető vagy együttégető művekben keletkezett hőt hasznosítani kell.

(6)  A fertőző kórházi hulladékot azonnal és közvetlen érintkezés nélkül az égető kemencékbe kell tenni, anélkül, hogy azt megelőzően más kategóriába tartozó hulladékkal keverték volna.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy a hulladékégető vagy együttégető művek üzemeltetését és felügyeletét olyan természetes személy végezze, aki rendelkezik az üzem vezetéséhez szükséges szakértelemmel.

45. cikk

Üzemelési feltételek változtatására vonatkozó engedély

(1)  A 44. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglaltaktól, a hőmérséklet tekintetében ugyanezen cikk (4) bekezdésében foglaltaktól, illetve a bizonyos hulladékkategóriákra vagy bizonyos termikus eljárások esetében az engedélyben megadott feltételektől eltérő körülményeket az illetékes hatóságok engedélyezhetik, ha az e fejezetben foglalt egyéb feltételek teljesülnek. A tagállamok meghatározhatják az ilyen engedélyekre vonatkozó szabályozást.

(2)  Hulladékégető művek esetében az üzemi körülmények megváltoztatása nem okozhatja több maradékanyag képződését vagy magasabb szennyezőanyag -tartalmú maradékanyagok keletkezését azon mennyiségekhez képest, amelyek várhatóan a 44. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglalt körülmények között keletkeznének.

(3)  Azoknak a hulladék-együttégető műveknek, amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemelési feltételek megváltoztatását, az összes szerves szénre és a szén-monoxidra vonatkozóan legalább a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértéket kell betartaniuk.

A farost- és papíripari kazánokban, amelyek kéregből származó hulladék együttégetését végzik a termelődés helyén és amelyek 2002. december 28-a előtt üzemeltek és engedéllyel rendelkeztek, illetve amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemelési feltételek megváltoztatását legalább a VI. melléklet 3. részében a szerves szénre előírt kibocsátási határértékek nek teljesülniük kell.

(4)  A tagállamok megküldik a Bizottságnak az (1), (2) és (3) bekezdések értelmében engedélyezett összes üzemeltetési feltételt, valamint azok ellenőrzésének eredményét a 66. cikk szerinti jelentési követelményeknek megfelelő információszolgáltatás részeként.

46. cikk

A hulladék szállítása és átvétele

(1)  A hulladékégető vagy együttégető mű üzemeltetője megtesz minden szükséges óvintézkedést a hulladék szállítása és átvétele során a levegő, felszíni vizek és a talajvíz elszennyeződésének, illetőleg a környezetre kifejtett egyéb kedvezőtlen hatások, szag és zajhatások, valamint az emberi egészségre gyakorolt közvetlen kockázatok megelőzése, illetve amennyire ez gyakorlati szempontból lehetséges, korlátozása érdekében.

(2)  Az üzemeltetőnek az egyes hulladékosztályokba tartozó hulladékok tömegét a hulladékégető vagy együttégető műben történő átvételük előtt meg kell határoznia, lehetőség szerint a a 2000/532/EK bizottsági rendelettel létrehozott Európai Hulladékjegyzék szerint.

(3)  Az üzemeltetőnek, mielőtt a hulladékégető vagy együttégető műben veszélyes hulladékot vesz át, be kell szereznie a hulladékra vonatkozó információkat, annak eldöntése érdekében, hogy az teljesíti-e a 39. cikk (2) bekezdésében foglalt engedélyezési követelményeket.

(4)  Mielőtt az üzemeltető a hulladékégető vagy együttégető műben veszélyes hulladékot venne át, legalább az alábbi eljárásokat el kell végeznie:

A b) pontban említett mintákat az érintett hulladék égetését követően legalább egy hónapon át meg kell őrizni.

(5)  Az illetékes hatóság kivételt engedhet a (2), (3), illetve (4) bekezdés alól olyan hulladékégető és együttégető művek számára, amelyek a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítmény részét képezik és kizárólag a létesítményben képződött hulladék égetését vagy együttégetését végzik.

47. cikk

Maradékanyagok

(1)  A maradékanyagok mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A maradékanyagokat lehetőség szerint közvetlenül az üzemben vagy azon kívül újra fel kell használni.

(2)  A por alakú szilárd maradékanyagok szállítását és közvetlen tárolását oly módon kell megoldani, hogy azok ne kerülhessenek ki a környezetbe.

(3)  A maradékanyagok végleges elhelyezési útvonalának megállapítását, illetve hasznosítását megelőzően megfelelő vizsgálatokat kell végezni a maradékanyagok fizikai és kémiai jellemzőinek, valamint szennyezőképességének megállapítása céljából. A vizsgálatoknak ki kell terjedniük a teljes oldható és az oldható nehézfém frakcióra.

48. cikk

Lényeges változtatás

Valamely kizárólag nem veszélyes hulladékot a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítményben égető hulladékégető vagy együttégető mű üzemeltetésében bekövetkező változtatást, amely veszélyes hulladék égetésével vagy együttégetésével jár, lényeges változásnak kell tekinteni.

49. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása és jelentéstétel a hulladékégető és együttégető művekről

(1)  Az új hulladékégető és együttégető művekre beadott kérelmeket megfelelően hosszú időn keresztül a nyilvánosság számára legalább egy helyen hozzáférhetővé kell tenni, hogy ezekre az illetékes hatóság döntése előtt a nyilvánosság észrevételt tehessen. A döntést, hozzácsatolva az engedély legalább egy példányát, és minden további módosítást, szintén a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

(2)  Az óránként két tonna vagy annál nagyobb névleges teljesítményű hulladékégető vagy együttégető művek esetében a 66. cikkben említett jelentésnek információt kell tartalmaznia a létesítmény működéséről és annak ellenőrzéséről, illetve be kell számolnia az égetési és együttégetési technológia működéséről és a levegőbe és vízbe történő kibocsátásoknak a kibocsátási határértékekhez viszonyított szintjéről. Ezt az információt szintén a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

(3)  Az illetékes hatóságok listát állítanak össze az óránként két tonnánál kisebb névleges teljesítményű hulladékégető vagy együttégető művekről, és azt is a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik.

V. fejezet

A szerves oldószereket használó létesítményekre és tevékenységekre vonatkozó külön rendelkezések

50. cikk

Hatály

Ezt a fejezetet a VII. melléklet 1. részében felsorolt és – adott esetben – ugyanezen melléklet 2. részében meghatározott oldószer fogyasztási küszöbértéket elérő tevékenységekre kell alkalmazni. 

51. cikk

Fogalom meghatározások

52. cikk

Veszélyes anyagok helyettesítése

Az olyan anyagokat vagy keverékeket, amelyek a 67/548/EGK irányelv szerint reprodukciós szempontból karcinogénnek, mutagénnek vagy toxikusnak minősülnek, és az illékony szerves vegyület tartalmuk miatt az R45, R46, R49, R60, R61 mondatokat rendelik hozzájuk, amennyire ez lehetséges a lehető legrövidebb időn belül fel kell váltani kevésbé ártalmas anyagokkal vagy keverékekkel.

53. cikk

Kibocsátásszabályozás

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a következők egyikének biztosítása érdekében:

A tagállamok a 66. cikk (1) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a b) pontban említett egyenértékű kibocsátáscsökkenés megvalósításában elért előrelépésről.

(2)  Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, amennyiben az üzemeltető az illetékes hatóság számára bizonyítja, hogy egy adott berendezésnél a diffúz kibocsátások határértéke műszakilag vagy gazdaságilag nem teljesíthető, az illetékes hatóság engedélyezheti a kibocsátási határérték túllépését, feltéve, ha emiatt nem várható az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt jelentős kockázat, illetve ha az üzemeltető bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az elérhető legjobb technikákat alkalmazza;

(3)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a VII. melléklet 2. részében található táblázat 8. tétele által érintett, zárt körülmények között nem elvégezhető bevonási (festési) tevékenységek esetében az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a létesítmény kibocsátásai ne teljesítsék az említett bekezdésben előírt követelményeket, amennyiben az üzemeltető bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy a követelményeknek való megfelelés műszakilag és gazdaságilag sem kivitelezhető, valamint hogy az elérhető legjobb technikákat alkalmazzák.

(4)  A tagállamok a 66. cikk (2) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az (2) és (3) bekezdések ben említett eltérésekről.

(5)  A közegészség és a környezet megóvása érdekében az olyan illékony szerves vegyületek kibocsátását, amelyekhez az R40, R45, R46, R49, R60, R61 vagy R68 mondatokat rendelik zárt feltételek mellett szabályozzák, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, illetve azok nem haladhatják meg a VII. melléklet 4. részében előírt kibocsátási határértékeket.

(6)  Az olyan berendezéseknek, amelyekben két vagy több olyan tevékenységet végeznek, amelyek mindegyike meghaladja a VII. melléklet 2. részében foglalt küszöbértékeket:

(7)  Minden alkalmas óvintézkedést meg kell tenni az indítási és leállási műveletek során történő illékony szerves vegyület kibocsátások minimalizálása érdekében.

54. cikk

Kibocsátás monitoring

A tagállamok kötelessége, hogy akár az engedélyben előírt üzemeltetési körülmények, akár általánosan kötelező szabályozás révén biztosítsák, hogy a kibocsátások mérése a VII. melléklet 6. részével összhangban történjen.

55. cikk

A kibocsátási határértékek betartása

A véggázokra vonatkozó kibocsátási határértékek akkor tekintendők teljesítettnek, ha a VII. melléklet 8. részében előírt feltételek is teljesülnek. 

56. cikk

Megfelelőségi jelentés

A megfelelőségi jelentés tartalmazhat egy, a VII. melléklet 7. részével összhangban készített oldószer-kezelési tervet.

57. cikk

Meglévő létesítmény lényeges változtatása

(1)  A szerves oldószerek maximális beviteli tömegének megváltoztatása egy létesítmény napi átlagát tekintve – amennyiben a létesítmény a tervezett teljesítményen, tehát nem indítási, leállítási és karbantartási üzemelési körülmények között működik – lényegesnek tekintendő, ha az illékony szerves vegyületeknek az alábbinál nagyobb mértékű növekedéséhez vezet: 

–  25% olyan létesítmény esetében, amely a VII. melléklet 2. részének 1., 3., 4., 5., 8., 10., 13., 16. vagy 17. pontjában található alacsonyabb küszöbérték-sávba eső tevékenységeket folytat, illetve a VII. melléklet 2. részében említett egyéb tevékenységek esetében, amelynek oldószer-felhasználása kevesebb, mint 10 tonna/év;

–  10% minden egyéb létesítmény esetében.

(2)  Ha a meglévő berendezés lényeges változtatáson megy keresztül, vagy lényeges változtatást követően először esik az irányelv hatálya alá, a berendezésnek azt a részét, ami lényeges változtatáson megy keresztül, vagy új berendezésként sorolják be, vagy meglévő berendezésként, feltéve, hogy az egész berendezés teljes kibocsátása nem haladja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha a lényegesen megváltoztatott részt új berendezésként kezelik.

(3)  Lényeges változás esetén az illetékes hatóság ellenőrzi a létesítmény ezen irányelv követelményeinek való megfelelését.

58. cikk

A szerves oldószerek helyettesítésére vonatkozó információk cseréje

A Bizottság a tagállamok, az érintett iparág és a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek közreműködésével információcserét szervez a szerves oldószerek és lehetséges helyettesítőik felhasználásáról, valamint olyan műszaki eljárásokról, amelyek a legkisebb potenciális hatást gyakorolják a levegőre, vízre, talajra, ökológiai rendszerekre és az emberi egészségre. 

59. cikk

Hozzáférés az információkhoz

(1)  Az illetékes hatóság döntését, beleértve legalább az engedély egy másolatát és bármely azt követő aktualizálást is, hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

A berendezésekre vonatkozó általános, kötelező erejű jogszabályokat és az engedélyezésre és nyilvántartásba vételre kötelezett létesítmények jegyzékét szintén elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(2)  Az 54. cikk értelmében megkövetelt és az illetékes hatóságnál rendelkezésre álló kibocsátás-ellenőrzési eredményeket hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(3)  Az (1) és (2) bekezdésben leírtak a 2003/4/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapított korlátozásokkal alkalmazandók.

VI. fejezet

Titán-dioxidot termelő létesítményekre vonatkozó külön rendelkezések

60. cikk

Hatály

Ezt a fejezetet a titán-dioxidot termelő létesítményekre kell alkalmazni.

61. cikk

Hulladék elhelyezésre vonatkozó tiltás

62. cikk

A vízszennyező kibocsátások szabályozása

(1)  A létesítmények vízszennyező kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 1. részében előírt kibocsátási határértékeket.

(2)  A tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az akut toxicitási vizsgálatokat a VIII. melléklet 2. részének 1. pontjával összhangban végezzék el, valamint hogy e vizsgálatok eredményei feleljenek meg a VIII. melléklet 2. részének 2. pontjában előírt értékeknek

63. cikk

A légszennyező kibocsátások megelőzése és csökkentése

(1)  A savcseppek létesítményből történő emisszióját meg kell előzni;

(2)  A létesítmények légszennyező kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket. 

64. cikk

A kibocsátások ellenőrzése és a környezet

(1)  A tagállamok biztosítják a vízszennyező kibocsátások ellenőrzését annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse az engedélyezési feltételeknek és a 62. cikknek való megfelelést.

(2)  A tagállamok biztosítják a légszennyező kibocsátások ellenőrzését annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse az engedélyezési feltételeknek és a 63. cikknek való megfelelést. 

Az ilyen ellenőrzésnek magában kell foglalnia legalább a VII. melléklet 5. részében előírt kibocsátásellenőrzést. 

(3)  A tagállamok a VIII. melléklet 4. részének megfelelően gondoskodnak a titán-dioxidot termelő létesítményekből származó kibocsátások által érintett környezet ellenőrzéséről.

(4)  Az ellenőrzést a CEN-szabványoknak megfelelően kell elvégezni, illetve ha CEN-szabványok nem állnak rendelkezésre, olyan ISO-szabványokat, országos vagy nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani.

VII. fejezet

Bizottság, átmeneti és záró rendelkezések

65. cikk

Illetékes hatóságok

A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat vagy testületeket, amelyek felelősek az ezen irányelvből származó kötelezettségek végrehajtásáért.

66. cikk

A tagállamok által benyújtott jelentések

(1)  A tagállamok a 15. és 16. cikknek, valamint a 16. cikk (3) bekezdésének értelmében biztosított eltéréseknek megfelelően gondoskodnak róla, hogy az ezen irányelv végrehajtására, a kibocsátásokat és egyéb környezeti hatásokat érintő reprezentatív adatokra, a kibocsátási határértékekre és az elérhető legjobb technikák alkalmazására vonatkozó információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

A tagállamok az első albekezdésben említett információ elektronikus formátumban a Bizottság részére való hozzáférhetővé tétele céljából nemzeti információs rendszereket dolgoznak ki, és azokat rendszeresen aktualizálják. A biztosított információkról a tagállamok összefoglalót készítenek, és azt a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják.

(2)  A Bizottság meghatározza az (1) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátandó információ típusát és formátumát.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)  A 71.cikk (1) bekezdésében említett időponttól számított három éven belül és azt követően háromévente a Bizottság az (1) bekezdésben említett információk alapján ennek az irányelvnek a végrehajtására vonatkozó jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – adott esetben – jogalkotási javaslat kíséretében.

67. cikk

A mellékletek módosításai

(1)  A vonatkozó BAT referencia-dokumentumokban leírt elérhető legjobb technológiák alapján a Bizottság a BAT referencia-dokumentumban leírt következtetéseken alapuló BAT referencia-dokumentum 14. cikkel összhangban történő közzétételétől számított 12 hónapon belül módosítja az V., VI., VII. és VIII. mellékletet a kibocsátási határértékekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása révén. A kibocsátási határértékek kiegészíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel, valamint ellenőrzési és teljesítési követelményekkel, amennyiben ugyanolyan szintű környezetvédelmet lehet elérni.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2)  Az (1) bekezdésében említett intézkedések elfogadását megelőzően a Bizottság konzultál az érdekelt ipari és a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek képviselőivel, majd jelentést tesz a konzultáció eredményéről és arról, hogy azt hogyan veszi figyelembe.

68. cikk

Minimumkövetelmények

(1)  A 67. cikk sérelme nélkül a Bizottság a BAT referencia-dokumentumban leírt következtetéseken alapuló BAT referencia-dokumentum 14. cikkel összhangban történő közzétételétől számított 12 hónapon belül a kibocsátási határértékekre, valamint az ellenőrzési és teljesítési követelményekre vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg. A kibocsátási határértékek kiegészíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel, amennyiben ugyanolyan szintű környezetvédelmet lehet elérni az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel.

A minimumkövetelményeket a szóban forgó tevékenységek vagy létesítmények környezeti hatásai vonatkozásában kell megállapítani, és a BAT-AEL-eken kell alapulniuk.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2)  Az (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések elfogadását megelőzően a Bizottság konzultál az érdekelt ipari és a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek képviselőivel, majd jelentést tesz a konzultáció eredményéről és arról, hogy azt hogyan veszi figyelembe.

(3)  Az (1) és (2) bekezdéssel összhangban a Bizottság 2011. december 31-ig kibocsátási határértékeket, valamint ellenőrzési és teljesítési követelményeket határoz meg különösen az I. melléklet 2.1. és 2.2. pontjában említett tevékenységeket végző létesítmények által kibocsátott dioxin és furán esetében.

A tagállamok vagy illetékes hatóságaik ennél szigorúbb kibocsátási határértékeket is meghatározhatnak a dioxin- és furánkibocsátás esetében.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

69. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire.

70. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. Az így előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok e szankciókról legkésőbb ... -ig, továbbá az azokat érintő valamennyi későbbi módosításról is haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

71. cikk

Nemzeti jogba történő átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikknek, a 3. cikk (4) bekezdésének, a 3. cikk (15)–(18), (20) bekezdésének, a 4. cikk (2) bekezdésének, az 5. cikknek, a 6. cikknek, a 8. cikk (1) bekezdésének, a 9. cikk (2) bekezdése b) pontjának, a 12. cikk (8) bekezdésének, a 13. cikk (1) bekezdése e) pontjának, a 14. cikknek, a 15. cikk (1) bekezdése d) pontjának, a 15. cikk (3)–(5) bekezdésének, a 16. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 17. cikknek, a 18. cikk (2)–(4) bekezdésének, a 22. cikk (2)–(3) bekezdésének, a 22. cikk (4) bekezdése b) és d) pontjának, a 23. cikknek, a 24. cikknek, a 25. cikknek, a 26. cikk (1) bekezdése d) pontjának, a 26. cikk (2) bekezdése c)–g) pontjának, a 29. cikk, a 31. cikknek, a 32. cikk (3) bekezdésének, a 34. cikk (2)–(4) bekezdésének, a 35. cikknek, a 36. cikk (2) bekezdésének, a 42. cikk (5) bekezdésének, a 64. cikk (2) és (4) bekezdésének, a 65– 66. cikk és a 70. cikknek valamint az I. melléklet 1.1., 2.5.c), 3.5., 4.7., 5.2., 5.3., 6.1.c), 6.4.b), 6.6., 6.9., 6.10. pontjának, a IV. melléklet 1.b) pontjának, az V. melléklet 1–4. részének, a VI. melléklet 1. része b) pontjának, 4. része 2.2., 3.1. és 3.2. pontjának, a VI. melléklet 6. része 2.5. és 2.6. pontjának, a VII. melléklet 7. része 3. pontjának, a VIII. melléklet 1. része 1. és 2.c) pontjának, illetve 3. része 2–3. pontjának legkésőbb ...-ig(41) megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint e rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottsághoz.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket ... -tól* kezdődően alkalmazzák. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

72. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)  A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 78/176/EGK, 82/883/EGK, 92/112/EGK, 96/61/EK, 1999/13/EK és 2000/76/EK irányelvek ...(42)* -tól kezdődően hatályukat vesztik, a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a tagállamok által nemzeti jogukba való átültetésre és alkalmazására meghatározott határidőkkel kapcsolatos kötelezettségek sérelme nélkül.

(2)  A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 2001/80/EK irányelv 2016. január 1-től hatályát veszti a IX. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

(3)  A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, az X. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

73. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  Az I. melléklet 1.2., 1.3., 1.4., 2.1–2.4., 2.5.a)–b), 2.6., 3., 4.1.–4.6., 5.1., 5.2., 5.3.a)–b), 5.4., 6.1.a)–b), 6.2–6.5., 6.6.b)–c), 6.7. és 6.8. pontjában említett létesítményekre, valamint az 1.1. pontjában említett legalább 50MW névleges hőteljesítményű létesítményekre, továbbá a 6.6.a) pontjában említett, több mint 40 000 baromfiférőhellyel rendelkező, üzemben lévő és engedéllyel rendelkező, illetve a 71. cikk (1) bekezdésében említett időpont előtt teljes engedélykérelmet benyújtó létesítményekre – feltéve, hogy az ilyen létesítményeket az említett időpontot követő egy éven belül üzembe helyezik – vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket ...(43)-tól alkalmazzák.

(2)  Az I. melléklet 2.5.c), 5.3.c)–e), 6.1.c), 6.9. és 6.10. pontjában említett létesítményekre, valamint az 1.1. pontjában említett kevesebb mint 50 MW névleges hőteljesítményű létesítményekre, továbbá a 6.6.a) pontjában említett, kevesebb mint 40 000 baromfiférőhellyel rendelkező, a 71. cikk (1) bekezdésében említett időpont előtt üzemben lévő létesítményekre vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket ...(44)*-tól alkalmazzák.

(3)  A III. fejezet hatálya alá tartozó tüzelőberendezéskre vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket 2016. január 1-től alkalmazzák.

(4)  Az olyan tüzelőberendezésekre, amelyek hulladékegyüttégetést végeznek, 2015. december 31-ig a VI. melléklet 4. részének 3.1. pontját kell alkalmazni.

Ezekre 2016. január 1-től azonban a VI. melléklet 4. részének 3.2. pontját kell alkalmazni.

74. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

75. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ║

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök Az elnök

(1) 2009. január 14-i vélemény. (2) HL C 325., 2008. 12.19., 60. o. (3) Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása. (4) HL L 54., 1978.2.25., 19. o. ║. (5) HL L 378., 1982.12.31., 1. o. ║. (6) HL L 409., 1992.12.31., 11. o. (7) HL L 257., 1996.10.10., 26. o. ║. (8) HL L 85., 1999.3.29., 1. o. ║. (9) HL L 332., 2000.12.28., 91. o. (10) HL L 309., 2001.11.27., 1. o. ║. (11) HL L 242., 2002.9.10., 1. o. (12) COM(2005)0446 ║. (13) COM(2006)0231 ║. (14) COM(2005)0666 ║. (15) HL L 275., 2003.10.25., 32. o. ║ (16) HL L 175., 1985.7.5., 40. o. ║ (17) HL L 10., 1997.1.14., 13. o. ║ (18) HL 196., 1967.8.16., 1. o. (19) HL L 143., 2004.4.30., 56. o. (20) A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló 1998. évi egyezmény. (21) HL L 309., 2001.11.27., 22. o. ║ (22) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. ║ (23) HL L 159., 1996.6.29., 1. o. (24) HL L 117., 1990.5.8., 1. o. (25) HL L 106., 2001.4.17., 1. o. (26) HL L 200., 1999.7.30., 1. o. (27) HL L 312., 2008.11.22., 3. o. (28) A Bizottság 2000/532/EK határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról (HL L 226., 2000.9.6., 3. o.). (29) HL L 143., 2004.4.30., 87. o. (30) HL L 375., 1991.12.31., 1. o. (31) HL L 372., 2006.12.27., 19. o. (32) HL L 328., 2008.12.6., 28. o. (33) HL L ... (34) + HL: kérem illessze be a számot, dátumot és a közzétételi hivatkozást. (35) A szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 114., 2001.4.24., 1. o.). (36) HL L 41., 2003.2.14., 26. o. (37) HL L 273., 2002.10.10., 1. o. (38) HL L 74, 1993.3.27., 81. o. (39) HL L 30., 1993.2.6., 1. o. (40) HL L 396., 2006.12.30., 1. o. (41) * Az ezen irányelv hatálybalépésétől számított 18 hónap elteltével. (42) ** Az ezen irányelv hatálybalépésétől számított 3 év elteltével. (43) * Az ezen irányelv hatálybalépésétől számított 3 év elteltével. (44) ** Az ezen irányelv hatálybalépésétől számított 54 hónap elteltével.

Akkor felelnek meg a vizekre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha: