Index 
Elfogadott szövegek
2009. január 15., Csütörtök - Strasbourg
Az afganisztáni uniós források költségvetési ellenőrzése
 A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő alkalmazása
 A Gázai övezet helyzete
 A Szomáli-félszigeten kialakult helyzet
 Belarusz
 Szrebrenica
 Irán: Sirin Ebadi ügye
 Guinea
 A kenyai sajtószabadság

Az afganisztáni uniós források költségvetési ellenőrzése
PDF 343kWORD 101k
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása az Afganisztánban felhasznált uniós források költségvetési ellenőrzéséről (2008/2152(INI))
P6_TA(2009)0023A6-0488/2008

Az Európai Parlament,

-   tekintettel az Afganisztánról elfogadott korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. július 8-i állásfoglalásra(1),

-   tekintettel a 2001-es bonni, a 2002-es tokiói és a 2004-es berlini konferenciára, melyek során az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió és a nemzetközi közösség Afganisztán részére összesen több mint 8 000 000 000 euró összegű nemzetközi segély folyósítására kötelezte el magát; továbbá tekintettel a 2006-os londoni konferenciára, melynek során az "afganisztáni egyezmény" aláírásra került,

-   tekintettel az afgán kormány által 2008 elején elfogadott nemzeti fejlesztési stratégiára, amely egyúttal Afganisztán szegénység visszaszorítására irányuló stratégiája,

-   tekintettel a 2008. június 12-i párizsi konferenciára, melynek során az adományozó országok több mint 21 000 000 000 USD összegű segélyre tettek ígéretet Afganisztánnak,

-   tekintettel az említett párizsi konferencián tett, az afganisztáni segélyek hatékonyságára vonatkozó uniós kötelezettségvállalásra, valamint az EU 2007-ben elfogadott magatartási kódexére a komplementaritásról és a munkamegosztásról a fejlesztési politikában,

-   tekintettel az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló határozat(2) szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó 2008. április 22-i állásfoglalásra, és különösen annak 181 – 200. bekezdésére (külső fellépések, humanitárius segély és fejlesztés),

-   tekintettel a Bizottság által a Parlamenttel egyetértésben elfogadott 2003-2006-os országstratégiai dokumentumra, amely külön hangsúly helyezett a stabilitásra és a szegénység csökkentésére,

-   tekintettel a 2007-2013-as országstratégiai dokumentumra és a 2007-2010-es többéves indikatív programra, amelyet a Bizottság a Parlamenttel egyetértésben fogadott el, és utóbbi úgy rendelkezett, hogy az Afgán Köztársaság a 2007-2010-es költségvetési évben 610 000 000 euróban részesül,

-   tekintettel a közösségi és nemzetközi támogatás végrehajtási feltételeinek kivizsgálása céljából 2008. április 26. és május 1. között Afganisztánba látogató küldöttség megbízatására, valamint a küldetésről szóló jelentésre,

-   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 2002. június 25-i, 1605/2002/EK(3), Euratom tanácsi rendeletre, különösen annak 53. cikkére,

-   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés a Számvevőszékre vonatkozó 285–287. cikkeire, valamint ugyanezen szerződés pénzügyi rendelkezéseket tartalmazó 310 – 325. cikkeire, amelyek az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződést módosító Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamatának lezárulta után lépnek hatályba,

-   tekintettel az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1999. május 25-i, 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

   tekintettel 2000 szeptember 8-án elfogadott és a 189 ország által aláírt millenniumi nyilatkozatban megállapított millenniumi fejlesztési célokra (MFC),

−   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének (fejlesztési együttműködési eszköz) létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

-   tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0488/2008),

A.   mivel Afganisztánban több évtizede gyakorlatilag folyamatos konfliktusok és háborúk pusztítanak, és a kábítószer-kereskedelmen illetve a közigazgatás minden szintjét járványszerűen átszövő korrupción túlmenően a központi kormánynak fennállása óta krónikus strukturális fejletlenséggel, kapacitás-, szakember- és eszközhiánnyal kell szembenéznie, miközben az állam bevételei az összes költség alig 30%-át fedezik,

B.   mivel Afganisztán súlyos helyzete a közigazgatás gyors javítását igényli, egy erősebb állam kialakítása révén, amely képes a népességnek garantálni a biztonságot és a jogállamiságot, valamint megteremteni az ország tartós fejlődéséhez szükséges feltételeket,

C.   mivel a globális gazdasági lassulás jelenlegi viszonyai között különösen fontos az EU fejlesztési együttműködési finanszírozásának hatékony ellenőrzése,

D.   mivel a fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja meghatározza a partnerországok számára nyújtott költségvetési támogatások feltételeit,

E.   mivel az elszámoltathatóság, az átláthatóság, valamint az eredmény-szemléletű igazgatás számos nemzetközi egyezmény, így a támogatás-hatékonyságról szóló párizsi nyilatkozat szerint a fejlesztési együttműködés fő vezérelvei közé tartozik,

F.   mivel Afganisztánban a közpénzek 90%-a nemzetközi támogatásból származik, ami a rászorultság és függés magas szintjét mutatja az országban,

Az Európai Unió támogatásának elosztása

1.   megjegyzi, hogy az Unió az egyik legfőbb támogató az Afganisztánnak nyújtott fejlesztési segélyek és humanitárius segítségnyújtás tekintetében; emlékeztet arra, hogy a Bizottság, amely 2002 óta Kabulban delegációt tart fenn, 2002 és 2007 között összesen 1 400 000 000 euró összegű támogatást nyújtott (beleértve a 174 000 000 euró humanitárius segélyt), és a régióban eddig 1 150 000 000 euró került kifizetésre, ami rendkívül magas, 81,5%-os kifizetési arányt jelent;

2.   tudomásul veszi, hogy az Uniós támogatás lehet közvetett és közvetlen támogatás is, illetve hogy 2002 és 2007 között a teljes közösségi támogatás (970 000 000 euró) 70%-át kitevő közvetlen közösségi támogatást a Bizottság szolgálatai folyósították az afgán állammal kötött finanszírozási egyezmények, a szolgáltatókkal, beszállítókkal és kivitelezőkkel kötött szerződések, illetve a nemzetközi szervezetekkel és európai vagy helyi nem kormányzati szervezetekkel kötött támogatási szerződések formájában; továbbá hogy a közvetett támogatást döntő részben az Egyesült Nemzetek Szervezete (a források 13%-a) és a Világbank (a források 17%-a) kezeli;

A támogatás kiemelt területei

3.   emlékeztet arra, hogy a Bizottság fenntartható fejlődéshez és a szegénység csökkentéséhez szükséges feltételek megteremtésére irányuló 2003-2006-os Afganisztánra vonatkozó országstratégiai dokumentuma a következő prioritásokra összpontosított: a közigazgatás reformja (212 000 000 euró), a kábítószercsempészet elleni küzdelem (95 000 000 euró), az élelmiszerbiztonság (203 000 000 euró), infrastruktúra (90 000 000 euró), egészségügy (50 000 000 euró), menekültügy (38 000 000 euró), aknamentesítés (47 200 000 euró), továbbá hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra az országstratégiai dokumentum két hosszú távú kiemelt célra tesz javaslatot: a fenntartható fejlődésre és a szegénység elleni küzdelemre;

4.   tudomásul veszi, hogy a 2007 és 2013 közötti időszak e két kiemelt céljának megvalósítása érdekében a támogatások a kormányzásra, a vidékfejlesztésre és az egészségügyre összpontosítanak, ezen kívül további cselekvési területek kerültek a szociális védelem, a regionális együttműködés és az aknamentesítés;

5.   emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai alapvető fontosságú kérdések mind az afgán kormány nemzeti fejlesztési stratégiájában, mind pedig a 2007–2013-as országstratégiai dokumentumban, amely szerint a nemi szempontok a három központi területre vonatkozó tervezés szerves részét fogják képezni;

6.   az EU afganisztáni, hosszú távú kiemelt céljaira, azaz a fenntartható fejlődésre és a szegénység elleni küzdelemre kiosztott összegek növelése érdekében felhívja a Bizottságot, hogy a 2010-től 2013-ig tartó többéves indikatív program kidolgozása során rendezze át a közösségi pénzeszközök elosztását a három központi és három nem központi terület között, valamint fordítsa infrastruktúra-fejlesztésre és alternatív megélhetési forrásokra, amelyek hozzájárulnak a szegénység csökkentéséhez és elősegítik az átállást az ópiumalapú gazdaságról egy alternatív gazdasági és társadalmi rendszerre; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy növelje az egészségügyi, oktatásra és infrastruktúrára fordítandó összegeket; emlékeztet továbbá az EU által a millenniumi fejlesztési célok elérésével kapcsolatban tett kötelezettségvállalásra;

Az Európai Uniós támogatások felhasználása - helyzetértékelés

7.   emlékeztet arra, hogy a Afganisztánba látogató küldöttség fenti megbeszélésén két fő nehézségforrást emeltek ki a nemzetközi segélyek elosztása tekintetében: Afganisztán csekély gazdasági és adminisztratív támogatásfelvevő kapacitását, illetve az adományozók és az afgán hatóságok közötti koordináció hiányát;

8.   úgy véli, hogy a koordináció hiánya a kormányzati struktúrák hiányosságaival illetve egy valódi kormányzati stratégia meglétének hiányával függ össze. úgy véli, hogy az afgán hatóságokat és a politikai döntéshozókat nem szabadna felmenteni az ország általános ügyeinek terén terhelő felelősségük alól, akár a stratégiai iránymutatások, akár a rájuk bízott rendkívül jelentős pénzügyi források tekintetében; megjegyzi, hogy az adományozók sokszínűsége és a részvételre irányuló törekvésük igen gyakran elszigetelt nemzeti stratégiákhoz, vagy a különböző nemzeti minisztériumok között átfedésekhez vezet; álláspontja szerint a koordináció hiánya nem csak a korrupciónak kedvez, de az ország újjáépítését is bizonyítottan hátráltatja;

9.   emlékeztet arra, hogy az Afgán Iszlám Köztársaság és a nemzetközi közösség között a 2006. évi londoni konferencia alkalmából megkötött együttműködési megállapodás (Afghanistan Compact) az újjáépítés és az állam kiépítésének kölcsönösen kötelező erejű keretrendszere Afganisztánban;

10.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az afgán központi igazgatás nem kielégítő módon kezeli a segítségnyújtási alapokat, és e segítségnyújtással való gazdálkodás terén nem megfelelő az átláthatóság; kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy a 2010-től 2013-ig tartó többéves indikatív program kellően figyelembe vegye a korrupció elleni küzdelem kézzelfogható eredményeit, és az uniós segítségnyújtást ennek megfelelően igazítsa ki;

11.   úgy véli, az afgán kormánynak kiemelten kellene kezelnie a jogállam kiépítését és a korrupció és kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmet, véleménye szerint megfelelő közigazgatás nélkül nem valósulhat meg tartós fejlődés Afganisztánban;

12.   megjegyzi ugyanakkor, hogy a strukturális gyengeségek ellenére a nemzetközi közösség és az afgán kormány közös erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült javítani az afgán népesség életszínvonalát;

13.   emlékeztet arra, hogy a küldöttség látogatásának eredményeként pozitívan értékelték a Bizottság révén folyósított EU-s támogatásokat;

14.   véleménye szerint az egészségügyi ellátás, az oktatás és az infrastruktúrák (elsősorban az úthálózat) területén ígéretes eredményeket sikerült elérni a tálibok bukása óta, a gyermekhalandósági arány jelentősen csökkent (2001-ben 22%, 2006-ban 12,9%), az alapvető egészségügyi ellátáshoz közvetlenül hozzáférő afgánok aránya növekedett (2006-ban 65%, míg 2001-ben csak 9%), az oktatás terén tapasztalhatók az első pozitív fejlődési jelek és a nemek egyenlőségét előmozdító kezdeményezések;

15.   emlékeztet a nők által a Talibán rendszerben Afganisztánban elszenvedett különösen súlyos hátrányos megkülönböztetésre, és ennek következtében elítéli a nőket hátrányosan megkülönböztető minden jogi, kulturális vagy vallási módszert, amely kizárja őket a közösségi és politikai életből illetve elszigeteli őket mindennapi életük során; sürgeti a Bizottságot, hogy az országban zajló valamennyi fejlesztési tevékenységében küzdjön e gyakorlatok ellen;

16.   hangsúlyozza a gyermekmunka, a gyermekkereskedelem és a gyermekekkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelemnek, valamint Afganisztánban a kiskorúak számára biztosított szociális védelem javításának fontosságát; felhív a gyermekek iskolába járását ösztönző programokra, beleértve a tandíjakat fedezését és az iskolai étkeztetési programokat;

17.   kiemeli a Bizottság afgán parterei tekintetében tevékenységeinek tudatosítására irányuló erőfeszítéseit, de sajnálattal veszi tudomásul, hogy a szinte egyáltalán nem támogatják a Bizottságot a projektek azonosítására irányuló szándékában;

18.   úgy véli, hogy az EU által a közös nemzetközi támogatási alapokon keresztül folyósított közösségi támogatásra vonatkozóan aláírt egyezményekben foglalt, a közvetlen és a közvetett közösségi támogatás ellenőrzési rendszerére vonatkozó jogi rendelkezések alapján a Bizottság elegendő jogi eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy megvédje az EU pénzügyi érdekeit Afganisztánban, azt várja a Bizottságtól, hogy készítsen jegyzéket a helyszínen tapasztalt szabálytalanságok típusairól;

19.   megjegyzi, hogy ugyanezen rendelkezések alkalmazása alapján az Európai Számvevőszék is végezhet ellenőrzéseket az érintett nemzetközi szervezeteknél;

20.   emlékeztet arra, hogy mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének ügynökségei, mind a Világbank részletes– a Bizottság belső szervezetéhez hasonló – igazgatási szabályokkal rendelkeznek, amelyben külön szervek szakosodtak a pénzügyi irányításra, a belső auditra, a helyszíni ellenőrzésekre, a külső auditra, a piacok nyomon követésére és a csalás és a szabálytalanságok elleni küzdelemre;

21.   üdvözli – más nemzetközi szervezetek között – az ENSZ és az EU intézményei közötti együttműködés közelmúltbeli javulását a fejlesztési együttműködés finanszírozásának figyelemmel kísérését illetően; felhív a javulás folyamat további támogatására közeljövőben;

22.   hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési együttműködése végrehajtásának alaposabb figyelemmel kísérésére van szükség; felhívja az ENSZ-et és az uniós pénzeszközöket kezelő más nemzetközi szervezeteket, hogy maradéktalanul működjenek együtt az Európai Számvevőszékkel és az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF), illetve az ENSZ közös vizsgálóegységével;

23.   támogatja a Bizottságnak az Afganisztán segítése érdekében tett erőfeszítéseit, és üdvözli az ország iránti hosszú távú elkötelezettségét; fenntartja, hogy a Bizottságnak szorosabban kell együttműködnie az ENSZ-szel és a Világbankkal, többek között a Bizottsággal, a Számvevőszékkel, az OLAF-fal és az illetékes ENSZ-ügynökségekkel összefogva a vagyonkezelői alapokhoz való bizottsági hozzájárulás átlátható kezelésének biztosítása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelő módon tájékoztassa a Parlamentet;

24.   hangsúlyozza, hogy az ENSZ afganisztáni segítségnyújtó missziójának vezetése alatt javítani kell az adományozók együttműködését Afganisztánban, és úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene erősítenie a segítségnyújtás tagállamok közötti koordinációját annak érdekében, hogy javuljon az Európai Unió által nyújtott támogatás hatékonysága és átláthatósága;

Ajánlások
A nemzetközi segélyek koordinációja és láthatósága

25.   úgy véli, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi segítségnyújtás területén az afgán nemzeti fejlesztési stratégia végrehajtásának támogatása, valamint az afgánok által meghatározott fejlesztési prioritások végrehajtása terén a megfelelőbb koordináció és hatékonyabb módszerek fokozatos bevezetése érdekében; szorgalmazza, hogy a kabuli hatóságok kapjanak jelentősebb szerepet a korrupció elleni küzdelem területén a fejlesztési projektek végrehajtása során, többek között a pénzügyi közigazgatás javítása és az ellenőrök képzése révén, különös tekintettel a szakminisztériumokra és a helyi szintre;

26.   ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság foglalkozzon az EU Afganisztánnak biztosított pénzügyi segítségnyújtásával kapcsolatos, aggasztó koordinációs hiányosságokkal, amelyek nem csak a tagállamok és a Bizottság között, hanem a tagállamok körében is jelentkeznek; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az adományozókat és az afgán hatóságokat bevonó stratégiát, amelynek célja a közöttük folyó együttműködés és kommunikáció javítása;

27.   hangsúlyozza az afganisztáni adományozók összehangolásának és különösen az eljárások országos rendszereken alapuló harmonizálásának nagy jelentőségét; ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket és a támogatáshatékonyságról szóló párizsi nyilatkozatban lefektetett hatékonysági intézkedéseket teljes körűen hajtsák végre Afganisztánban;

28.   emlékeztet arra, hogy a segítségnyújtás hatékonysága az EU fejlesztési politikájának egyik kulcsfontosságú alapelve; e tekintetben hangsúlyozza a Bizottság segélyhatékonysági menetrendjének fontosságát, és tudomásul veszi az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa uniós segítségnyújtás afganisztáni hatékonyságáról szóló, 2008. május 26-án elfogadott következtetéseit;

29.   tudomásul véve, hogy bizottsági forrásokat kívánnak átutalni az afgán Egészségügyi Minisztériumnak az alapvető egészségügyi ellátáshoz, hangsúlyozza, hogy az afgán kormányon keresztül eljuttatott bármilyen megnövelt forrásokat kapacitásépítésnek és világos elvárási kritériumoknak kell kísérniük, beleértve a országosnál alacsonyabb szintű demokratikus kormányzásnak nyújtott meghatározott támogatást;

30.   megkérdőjelezi, hogy a többoldalú adományozói vagyonkezelői alapok a közösségi költségvetésből származó hozzájárulásokkal együtt a pénzeszközöket az afgán kormányzat központi költségvetésén keresztül áramoltatják ("költségvetési támogatás"), mivel Afganisztán még nem minősül az EK költségvetési támogatási programban való közvetlen részvételhez megszabott feltételeket teljesítő országnak; úgy véli, hogy e feltételek teljesítésekor a költségvetési támogatást ágazati alapon kellene teljesíteni;

31.   felhívja a figyelmet a fejlesztési együttműködési eszköz 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának azon követelményére, hogy a költségvetési támogatási programokat a partnerországok parlamenti ellenőrzési és ellenőrzési kapacitásuk fejlesztésére, valamint az átláthatóság és az információk nyilvános elérhetőségének fokozására irányuló erőfeszítéseinek kell kísérnie; rámutat arra, hogy az e téren végzett munkát akkor is el kell végezni, amikor a költségvetés-támogatást más adományozók vagy többoldalú adományozói vagyonkezelői alapok nyújtják, továbbá hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek által az ilyen költségvetési támogatások ellenőrzésében betöltött fontos szerepét;

32.   hangsúlyozza a fejlesztési együttműködési eszköz 33. cikkében előírtak szerint az afganisztáni közösségi együttműködés értékelésének fontosságát, illetve, hogy az értékeléseknek szilárd alapokról kell kiindulniuk, ki kell terjedniük az adományozók összehangolására és vizsgálniuk kell az adományozói tevékenységek és eredményláncok (teljesítmény, eredmény, hatás) vonatkozásait is; felhív arra, hogy az értékelés eredményeit használják fel a későbbi együttműködési intézkedések kialakításakor;

33.   úgy véli, hogy – tekintettel az EU által nyújtott támogatás jelentős súlyára a nemzetközi támogatás egészéhez képest – feltétlenül javítani kell az uniós fellépések láthatóságát, mind helyi szinten, mind pedig az európai közvélemény irányában, úgy véli, hogy az EU-nak kiemelt szerepet kell betöltenie a párbeszédben, az iránymutatásokban és a döntéshozatalhoz nyújtott segítségben mind az afgán kormány, mind az országos és regionális közigazgatás, mind pedig az adományozó országok nemzetközi közössége viszonylatában; reméli, hogy a Bizottság általános vitát kezdeményez a közvetlen támogatások afgán kormány általi jövőbeli kezeléséről;

34.   felszólítja az afgán kormányt annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítására vonatkozó, a közelmúltban elfogadott cselekvési terv (NAPWA) kielégítő finanszírozásban részesüljön és a civil társadalommal és a nőjogi szervezetekkel együttműködésben kerüljön megvalósításra; felszólítja ezenkívül a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemek egyenlőségével kapcsolatos afganisztáni tevékenységei átláthatóak legyenek, és össze legyenek hangolva a többi adományozó egyéb hasonló tevékenységével; elhívja a Bizottságot, hogy nyújtson jelentést arról, hogy eddig milyen mértékben vették figyelembe a nemek közötti egyenlőséget az EU által biztosított átfogó pénzügyi támogatásból;

A támogatás kiemelt területei

35.   ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve fellépését fokozottan a mindennapi életet, az egészséget, a biztonságot illetve a közszolgáltatásokhoz és az alapszintű oktatáshoz való hozzáférést érintő problémák megoldására összpontosítsa;

36.   úgy véli, hogy a Bizottság országstratégiai dokumentumában (2007–2013) körvonalazott prioritások összhangban állnak az afgán társadalom szükségleteivel; hangsúlyozza, hogy középpontba kell állítani a büntetőjogi rendszer, ezen belül a rendőrség, a fogva tartási gyakorlatok és a bírói kar reformját, biztosítva az emberi jogok, különösen a nők és a gyermekek jogainak tiszteletben tartását, és figyelmet kell fordítani a szegénység elleni küzdelemre, ezen belül a vidékfejlesztésre és az ópiumtermelés mindennél fontosabb problémájára; üdvözli a Bizottságnak a kormányzásra való összpontosításra irányuló szándékát, és szorgalmazza, hogy az afgán kormány békére, igazságszolgáltatásra és megbékélésre irányuló cselekvési tervével összhangban adjanak friss lendületet az átmeneti igazságszolgáltatásnak;

37.   hangsúlyozza az Afganisztánnak nyújtott fejlesztési támogatás növelésének szükségességét és egyúttal annak hatékonyabbá tételét; megerősíti, hogy a támogatásnak a saját kapacitást kell növelnie, és azt a felmért szociális és gazdasági szükségletekkel összhangban méltányosan kell elosztani az egész országban; tudomásul veszi a párizsi konferencia és az Afgán Segélyeket Koordináló Ügynökség (ACBAR) jelentésének erre vonatkozó ajánlásait; felhívja a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot, hogy készítsen értékelést arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben használták fel helyesen és hatékonyan az Európai Unió afganisztáni rendfenntartó missziója számára biztosított forrásokat;

38.   felhívja a figyelmet két olyan komoly problémára, amelyre sürgős megoldást kell találni, azaz a már egyébként is bizonytalan biztonsági helyzetet tovább rontó lehetséges humanitárius válsághelyzet elkerülése érdekében a mezőgazdaság fejlesztésére, illetve a kábítószer-függőség által előidézett legfontosabb társadalmi és egészségügyi problémákkal foglalkozó, a nőkre és családjaikra összpontosító politikák és programok fejlesztésére;

Az Uniós források ellenőrzése

39.   azt várja a Bizottságtól, hogy fokozottan ellenőrizze az Unió által nyújtott pénzügyi támogatás kezelésének hatékonyságát, különös tekintettel a többoldalú adományozói vagyonkezelői alapokhoz történő bizottsági hozzájárulásra;

40.   felkéri a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést az Európai Parlament részére, amely tartalmazza a támogatás hatékonyságának és hatásának értékelését; egy indokolással ellátott igazoló nyilatkozatot, amely támogatástípusonként ismerteti a finanszírozott, illetve társfinanszírozott műveletek jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó biztosítékokat; a végrehajtott ellenőrzések arányát támogatástípusokra lebontva; továbbá az azonosított szabálytalanságok típusait és a meghozott ellenintézkedéseket;

41.   felhívja a figyelmet az 1073/1999/EK rendeletre, és szorgalmazza, hogy az európai forrásokat érintő súlyos csalásokra vagy szabálytalanságokra vonatkozó információkat sürgősen juttassák el az OLAF-hoz;

42.   szorgalmazza, hogy a Bizottság és az OLAF tegyen lépéseket a Világbank Integrity Department egységével való operatív kapcsolattartás fokozása érdekében, különösen a többoldalú adományozói vagyonkezelői alapok révén történő finanszírozás tekintetében, és kéri, hogy a Bizottság fordítson kiemelt figyelmet az Egyesült Nemzetek Szervezetének ügynökségeivel lefolytatott közös vagy összehangolt vizsgálatok bővítésére;

43.   rendkívüli aggodalmának ad hangot az Afganisztánban a fejlődési együttműködésen dolgozó személyzetet érő kockázatok tekintetében, amelyekre a személyzet négy tagjának 2008 augusztusában bekövetkezett halála világít rá; megítélése szerint a segélyezési tevékenységet folytató polgári alkalmazottak biztonságát veszélyezteti a katonai és polgári szereplők közötti megkülönböztetés elmosódása, ami annak következménye, hogy a tartományokban katonai tartományi újjáépítő csoportokat vesznek igénybe a fejlesztési tevékenységek végrehajtásához; ezért a polgári és katonai személyzet közötti egyértelmű megkülönböztetés újbóli kialakítására hív fel;

44.   véleménye szerint a biztonság romlása súlyos nehézségeket okoz a Bizottság kabuli küldöttségének tagjai számára, és növeli a Bizottság által támogatott projektek végrehajtásának és irányításának költségeit; ezért arra hívja fel a Bizottságot, hogy növelje a küldöttség személyzetének létszámát, hogy számban és szakértelemben elegendő szintű állománnyal rendelkezzen minden szükséges felülvizsgálat, audit és ellenőrzés lefolytatásához, tekintettel az afganisztáni helyzetre;

45.   a közbiztonsági költségek megfelelő finanszírozását szorgalmazza a Bizottság projektjeiben, annak biztosítása érdekében, hogy a segélyezésben dolgozók is védelemben részesüljenek, és a jogszerű közbiztonsági igazgatás ne térítsen el pénzeket a projekt céljaitól és teljesítésétől;

46.   külön meg kíván emlékezni a Bizottság kabuli küldöttségének tagjai által végzett figyelemreméltó munkáról, és kéri a jelenlegi biztonsági intézkedések lényeges fokozását, illetve az ott dolgozók munkakörülményeinek javítását;

Az afgán közigazgatási kapacitás fejlesztésére irányuló segítségnyújtás

47.   üdvözli az afgán hatóságok erőfeszítéseit igazgatási és pénzügyi mechanizmusaik javítására, ami az afgán önrendelkezéshez vezethet, ugyanakkor úgy véli, hogy összehangoltabb erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy ez a folyamat fenntartható legyen; hangsúlyozza, hogy az afgán intézményeknek továbbra is küzdeniük kell a korrupció ellen, és hatékony szakpolitikákat kell kialakítaniuk a lakosság szociális helyzetének és életkörülményeinek, az oktatás és az egészségügy a javítása érdekében, és különös figyelmet kell fordítaniuk a peremre szorult csoportok és a nők döntéshozatalba való bevonásának módjaira;

48.   létfontosságúnak tartja a jó kormányzásra és az afgán adminisztráció hatékonyságának javítására, valamint a korrupció minden formája elleni küzdelemre irányuló intézkedések és programok további fokozását; tudomásul veszi, hogy az EU jelentős erőfeszítéseket tett az afgán köztisztviselők korrupciójának felszámolására, a költségvetési keret egy részének a képzésre és javadalmazásra fordítása révén; és arra kéri fel a Bizottságot, hogy folytassa a tisztviselők és a rendőrség képzésére irányuló intézkedéseit;

49.   felkér arra, hogy Afganisztánban is szervezzenek az afrikai köztisztviselők számára az OLAF és az EuropAid által szervezett továbbképzésekhez hasonló képzési programokat, "az állami források védelme és optimalizálása – a nemzeti és nemzetközi intézmények közötti együttműködés" témájában;

50.   felhív arra, hogy a nemzetközi közösség szorítsa rá az afgán kormányt, hogy hozzon átláthatóbb intézkedéseket az adóbevételek tartományok, kerületek és helyi hatóságok közötti elosztási rendszerére vonatkozóan, és biztosítson nagyobb beleszólást ezen intézményeknek a nemzeti fejlesztési politikákba, továbbá megfelelőbb módon tájékoztassa az afgán parlamentet a nemzetközi segélyek felhasználásáról;

51.   sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és az afgán kormányt annak biztosítására, hogy programjaik és tevékenységeik, különösen tartományi szinten, teljes mértékben álljanak összhangban az afganisztáni nemzeti fejlesztési stratégiával, és tartsák be a párizsi konferencia alkalmából valamennyi fél által vállalt kötelezettségeket;

52.   felismerve a tartományi újjáépítési csoportok és az afgán biztonsági erők munkájának fontosságát, mindazonáltal felismeri a segélyezés hatékonyságának problémáját a civil-katonai intézményeken keresztüli afganisztáni fejlesztés előmozdításával kapcsolatban, és az afgán nem kormányzati és civil társadalmi szervezetek, az afgán kormány és a nemzetközi ügynökségek maximális részvételét szorgalmazza;

53.   sajnálja, hogy a nem állami szereplők és Afganisztán kormánya közötti kapcsolatok nem mindig zajlanak zökkenőmentesen, és felhív minden erőfeszítés megtételére a kapcsolatok javítása érdekében; rámutat arra is, hogy magukkal a nem állami szereplőkkel folytatott konzultációt követően, nemzeti szinten kell megállapítani a nonprofit nem állami szereplők szigorú fogalommeghatározását;

54.   támogat minden, az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei és az afgán nemzetgyűlés alsó- és felsőháza (a Wolesi Jirga illetve a Meshrano Jirga) közeledését szolgáló kezdeményezést, az afgán parlamenti kormányzás támogatása érdekében;

55.   emlékeztet a Parlament 2008-as költségvetésében szereplő kezdeményezésére, amely a demokrácia építésének támogatását célozza a harmadik országok parlamentjeivel, és úgy határoz, hogy az afgán parlament jogalkotási, a végrehajtó hatalom ellenőrzésére és az afgán nép teljes körű képviseletére vonatkozó képességének javítására fogja a megfelelő forrásokat felhasználni;

56.   hangsúlyozza, hogy szükséges a politikai pártok fejlesztése, a nemzetgyűlésen belül az adott témákra összpontosító bizottságok létrehozása, a civil társadalom és a média számára nyújtott támogatás prioritásként történő meghatározása; úgy véli, hogy a nemzetközi közösség kötelessége, hogy teljes egészében vagy részben finanszírozza a választási költségvetést, valamint hogy támogassa az afgán választójogi törvény valamennyi, többek között a jelöltek átvilágítására vonatkozó rendelkezésének végrehajtását;

57.   tekintettel a közelgő 2009-es afgán elnökválasztásra és a 2010-es afganisztáni parlamenti választásokra felszólítja a Bizottságot és az afgán kormányt, hogy továbbra is nyújtson bátorítást és megfelelő anyagi támogatást a nők politikai emancipációjának elősegítésére irányuló tevékenységek számára, elsősorban a régiókban, mivel a legutóbbi tartományi tanácsi választások során nem volt elég női jelölt a tanácsokban a nők számára kialakított 124 mandátum betöltésére;

58.   úgy véli, hogy a Bizottságnak növelnie kell a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre fordított erőforrásokat, és javasolja, hogy az adományozók közössége tegyen meg minden erőfeszítést, hogy a termelők a kábítószer-növényeket helyettesítő tevékenységből elegendő jövedelemhez juthassanak, a máktermeléssel való végleges felhagyás biztosítása érdekében;

59.   emlékeztet a Parlament által a Tanácshoz intézett, az ópium orvosi célokra történő afganisztáni termesztéséről szóló 2007. október 25-i ajánlásra(6), amelyben ellenezte az integrált fejlesztési programok keretében a füstölés alkalmazását a mák kiirtásának eszközeként Afganisztánban, és felajánlotta segítségét a "Mák az orvostudományért" tudományos kísérleti projekt lehetőségeinek és megvalósíthatóságának megvitatása terén;

o
o   o

60.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Afganisztáni Iszlám Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0337.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0133.
(3) HL L 248., 2002. 9. 16., 1. o.
(4) HL L 136., 1999.5.31., 1. o.
(5) HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
(6) HL C 263. E, 2008.10.16., 651. o .


A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő alkalmazása
PDF 225kWORD 73k
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 2002/73/EK irányelv átültetéséről és alkalmazásáról (2008/2039(INI))
P6_TA(2009)0024A6-0491/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelvet módosító 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6–0491/2008),

A.   mivel a demokrácia és a jogállamiság – a Szerződésben rögzített – elvei alapján elvárható, hogy a jogalkotó kövesse nyomon az általa elfogadott jogszabály végrehajtását,

B.   mivel a Parlament társjogalkotóként végzett feladata a 2002/73/EK irányelv végrehajtásának ellenőrzésében a Bizottság által rendelkezésre bocsátott információ elégtelensége miatt igen bonyolult; ezzel kapcsolatban információkérő levelet küldtek a nemzeti parlamentek illetékes bizottságaihoz és esélyegyenlőségi szerveihez, amelyre 27 nemzeti parlament és 16 nemzeti esélyegyenlőségi szerv válaszolt,

C.   mivel a 2002/73/EK irányelv fontos mérföldkő a nők és férfiak közötti egyenlőség felé vezető folyamatban, valamint általában a nemi alapú hátrányos társadalmi megkülönböztetés felszámolásában,

D.   mivel a 2002/73/EK irányelv tartalmazta a közvetlen és közvetett megkülönböztetés, a zaklatás és a nemi zaklatás fogalmának meghatározását, tiltotta a nők terhesség vagy szülési szabadság miatti hátrányos megkülönböztetését, továbbá rendelkezett azzal a joggal kapcsolatban, hogy a munkavállaló szülési, apasági vagy örökbefogadási szabadság után ugyanabba vagy egyenértékű beosztásba térhessen vissza azon tagállamokban, amelyek elismerik e jogokat,

E.   mivel a tagállamok a 2002/73/EK irányelv átültetése terén 2005. október 5-ig az alábbi kötelezettségeket vállalták:

   olyan testület vagy testületek kijelölése, amelyek hatásköre kiterjed a nőkkel és férfiakkal való egyenlő bánásmód előmozdítására, elemzésére, ellenőrzésére és támogatására,
   a szociális partnerek közötti társadalmi párbeszéd intenzívebbé tétele az egyenlő bánásmód előmozdítása érdekében, többek között a munkahelyi gyakorlatok, kollektív szerződések stb. megfigyelése segítségével,
   a megfelelő nem kormányzati szervezetekkel folytatott párbeszéd ösztönzése az egyenlő bánásmód elvének támogatása érdekében,
   az egyenlő bánásmód tervszerű és rendszeres előmozdítása a munkahelyeken, például a nőkkel és férfiakkal való egyenlő bánásmóddal kapcsolatos rendszeres információkat tartalmazó vállalati esélyegyenlőségi jelentések készítésével,
   az irányelv megsértésének valódi szankcionálására irányuló hatékony intézkedések meghozatala, amelyekben az áldozatoknak nyújtandó kártérítést nem szabad felső érték meghatározásával korlátozni, néhány korlátozott számú esetet kivéve,
   a nemi alapú megkülönböztetés vagy zaklatás áldozatait támogató személyeknek az áldozatokkal egyenlő védelemben kell részesülniük a hátrányos elbánással szemben,
   négyévente jelentés készítése a Bizottság számára azokról a meghozott intézkedésekről, amelyekkel sajátos előnyöket biztosítanak a szakmai tevékenységekben alulreprezentált nem számára, valamint ezen intézkedések végrehajtásáról,
   a jelen irányelvbe ütköző szerződések vagy megállapodások rendelkezéseinek módosítása vagy semmissé tétele,

F.   mivel a 2002/73/EK irányelv végrehajtásának lassúsága vagy alacsony színvonala veszélyeztetné a lisszaboni stratégia végrehajtását és az EU társadalmi és gazdasági kapacitása által nyújtott lehetőségek teljes körű kiaknázásának lehetőségét,

G.   mivel sok tagállamnak nehézséget okozott a 2002/73/EK irányelv átültetése, különösen a munkához jutás, a szakképzés, a szakmai előmenetel és a munkahelyi körülmények tekintetében a nemek közötti egyenlőség javítását és a megkülönböztetés csökkentését szolgáló, konkrét és megfelelő intézkedések jogszabályaikba történő bevezetése,

H.   mivel a nemek közötti esélyegyenlőséget e területeken figyelembe kell venni,

I.   mivel a nemek más társadalmi és politikai szempontok szerinti megkülönböztetését tovább rontja a nemek között létező bérszakadék, különösen az úgynevezett női és férfi gazdasági ágazatokban,

J.   mivel a nők gazdasági függetlensége alapvető az emancipációjukhoz, és ezért a jogokkal járó foglalkoztatás személyes fejlődésük és társadalmi integrációjuk garanciája, ezért az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogi szabályozást tökéletesíteni kell,

1.   felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon a 2002/73/EK irányelv átültetését, illetve az átültetésből fakadó jogszabályok betartását, és továbbra is gyakoroljon nyomást a tagállamokra; hangsúlyozza, hogy megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani e célok elérése érdekében;

2.   emlékeztet a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 34. pontjára, és különösen a Tanács abbéli kötelezettségvállalására, hogy ösztönzi a tagállamokat az irányelvek és a nemzeti átültetési intézkedések közötti kapcsolatokat ábrázoló táblázatok elkészítésére és nyilvánosságra hozatalára; úgy véli, hogy a kapcsolatokat ábrázoló táblázatok megkönnyítenék a Bizottság dolgát a 2002/73/EK irányelv átültetésének ellenőrzése folyamán;

3.   megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek illetékes bizottságai és az Európai Parlament közötti, a nemzeti jogba való átültetés és a végrehajtás ellenőrzése terén folytatott szoros együttműködés közelebb hozná a nemi esélyegyenlőség kérdését a politikai döntéshozókhoz és az állampolgárokhoz;

4.   nagyra értékeli, hogy rövid idő alatt nagy számban kapott részletes válaszokat a nemzeti parlamentektől és esélyegyenlőségi testületektől az átültetés jelenlegi állásával és az ahhoz kapcsolódó problémákkal kapcsolatban;

5.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Európai Parlament és a Tanács számára készült, a tagállamok által 2005 végéig nyújtott információkon alapuló bizottsági jelentés még nem áll rendelkezésre;

6.   helyteleníti, hogy néhány nemzeti jogszabály nem tartalmazza megfelelően világos és egyértelmű módon a közvetlen és közvetett megkülönböztetés, a zaklatás és a szexuális zaklatás meghatározását;

7.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkalmazása terén több tagállam nem felel meg a 2002/73/EK irányelv előírásainak; emlékeztet, hogy a tiltott hátrányos megkülönböztetés a magán- és közszférát egyaránt érinti;

8.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes nemzeti parlamentek megsértik a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazásának elvét, amikor plafonértéket határoznak meg a megkülönböztetés áldozatai részére fizetendő kártérítés vagy jóvátétel összegére nézve;

9.   felhívja a figyelmet arra, hogy a nőkkel terhességük vagy szülési szabadságuk okán való hátrányos elbánás szintén hátrányos megkülönböztetésnek minősül; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok még nem ismerték el kifejezetten az ugyanabba az állásba vagy azonos beosztásba való visszatérés jogát a szülési szabadság után;

10.   felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 2002/73/EK irányelv összes rendelkezését teljes mértékben, pontosan és hatékonyan átültessék a nemzeti joganyagokba és hajtsák végre azokat;

11.   üdvözli azon tagállamok erőfeszítéseit, amelyek kiterjesztették vagy szigorúbban alkalmazzák a 2002/73/EK irányelv követelményeit, különösen azokat a kezdeményezéseket, amelyek új kategóriákban is védelmet biztosítanak a megkülönböztetés ellen;

12.   felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkavállalókat a szexuális zaklatást, a nemi alapú zaklatást megelőző munkakörülmények kialakítására, illetve olyan speciális eljárások kidolgozására, amelyek révén megelőzhető az ilyen viselkedés;

13.   sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre kapacitást, és biztosítsanak megfelelő forrásokat a 2002/73/EK irányelvben említett, az egyenlő bánásmódot és a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget támogató testületek számára, és emlékeztet az irányelv azon rendelkezésére, amely e testületek függetlenségét írja elő;

14.   tudomásul veszi, hogy a 2002/73/EK irányelv 8a. cikkének végrehajtásakor különböző megközelítéseket alkalmaznak, ami kiemeli az együttműködésnek és a helyes gyakorlatok cseréjének a szükségességét a tagállamok között; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó nemzeti testületek bizottsági hálózata és az Equinet egyaránt fontos eszközök az ilyen együttműködés fokozásában, valamint a nőkkel és férfiakkal való egyenlő bánásmód terén hozott közösségi jogszabályok egységes végrehajtásának előmozdításában;

15.   üdvözli a Bizottság abbéli szándékát, hogy 2009 folyamán tanulmányt készítsen az esélyegyenlőségi szervek munkájának megszervezéséről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel az EU-polgárok tájékozottsági szintjét az esélyegyenlőségi testületek szolgáltatásaival kapcsolatban, és hogy indítsanak tájékoztató kampányokat e szervek jobb megismertetésére;

16.   felhívja a figyelmet a 2002/73/EK irányelvben biztosított jogok alacsony ismertségére a nők körében, amire a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos eljárások és benyújtott panaszok alacsony számából lehet következtetni; felhívja a tagállamokat, a szakszervezeteket, a munkaadókat és a nem kormányzati szervezeteket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nők tájékoztatására a 2005 óta hatályban lévő nemzeti jogszabályok értelmében a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára rendelkezésre álló lehetőségekről;

17.   megjegyzi, hogy a hátrányos megkülönböztetés áldozatai csak korlátozott bizalommal viseltetnek a bírósági védelem iránt; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az áldozatok számára a jogi képviselet függetlenségét és azonnali rendelkezésre állását, erősítsék meg a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak garanciáit, és biztosítsák a 2002/73/EK irányelv értelmében védelemben részesülő rendelkező személyek védelmét ellátó, vagy mellettük tanúskodó személyek bírósági védelmét;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamok gondoskodnak-e arról, hogy a 2002/73/EK irányelv betartásában jogszerűen érdekelt áldozatokat, valamint szövetségeket és szervezeteket ne akadályozzák jogi vagy más korlátok – például túlzottan rövid határidők – abban, hogy bírósági eljárást indítsanak a megkülönböztetéssel szembeni védelem szabályainak és az egyenlő jogoknak a megsértésével kapcsolatban, vagy az áldozatok esetében abban, hogy kiálljanak a 2002/73/EK irányelv szerinti teljes körű jogai mellett más igazgatási eljárások során;

19.   elismeri az esélyegyenlőségi testületek és a munkaügyi felügyeletek közötti szoros együttműködés által a diszkriminatív gyakorlatok megelőzésére és elterjedtségük felmérésére gyakorolt pozitív hatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy a munkaügyi felügyelők képzésben részesüljenek a 2002/73/EK átültetéséből eredő új feladataik ellátásához, valamint az újonnan létrehozott eszközökkel, például a bizonyítási teher irányának megváltozásával kapcsolatban;

20.   hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek által a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak támogatásában játszott kiemelkedő szerepet; kéri az állami hatóságokat, hogy különítsenek el forrásokat a mediációs és támogatási projektek számára, amelyek kivitelezése bonyolultabb az ismeretterjesztő kampányokénál;

21.   hangsúlyozza a megbízható, összehasonlítható és rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi mutatók, valamint a nemek szerinti statisztikák fontosságát az irányelv végrehajtásában és nyomon követésében; sürgeti az esélyegyenlőségi testületeket, hogy fokozzák a független felmérések elvégzésére, a független jelentések közzétételére és a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó ajánlások megfogalmazására irányuló erőfeszítéseiket; emlékeztet a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének szerepére, amely a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos információk összegyűjtésére és elemzésére, az EU-polgárok nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos tájékozottságának javítására, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését célzó módszertani eszközök kidolgozására is kiterjed;

22.   rámutat a szociális partnerek közötti társadalmi párbeszéd előmozdításának szükségességére annak érdekében, hogy a munkahelyi gyakorlatok ellnőrzése, kollektív szerződések, magatartási kódexek, kutatások, valamint a tapasztalatok és a helyes gyakorlatok cseréje segítségével alkalmazni lehessen az egyenlő bánásmód elvét;

23.   felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkaadókat arra, hogy munkavállalóikat és a munkavállalói képviseleteket rendszeresen tájékoztassák nőkkel és férfiakkal való egyenlő bánásmód elvének betartásával kapcsolatban;

24.   felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkaadókat arra, hogy munkavállalóikat és a munkavállalói képviseleteket rendszeresen tájékoztassák a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben;

25.   ragaszkodik ahhoz, hogy nemzeti mechanizmusokat kell kidolgozni az egyenlő díjazás elvének, valamint a szülési és apasági, vagy eltartott családtag ápolása érdekében kivett szabadság után a munkahelyre való visszatérés érvényesítésének ellenőrzésére;

26.   megállapítja, hogy a bérszakadék továbbra is fennáll – a nők bére átlagosan 15%-kal alacsonyabb a férfiakéhoz képest – és ez a szakadék 2000 és 2006 között csupán 1%-kal csökkent, és a vezető beosztásúak körében a nők százalékos aránya még mindig jóval alacsonyabb, mint a férfiaké; hangsúlyozza az egyenlő díjazás elvének érvényesítését célzó nemzeti mechanizmusok kidolgozásának szükségességét, és felhívja a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének kellő tiszteletben tartása mellett újítsa meg az e célt szolgáló támogató intézkedések tervezését;

27.   hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalatok a nők és férfiak egyenlőségét előmozdító pozitív intézkedéseket és humánerőforrás-politikákat alakítsanak ki és valósítsanak meg; felhívja a tagállamokat, hogy javasolják a vállalatok számára nemi esélyegyenlőségi tervek kidolgozását és végrehajtását, valamint a nemek egyenlő képviseletének előmozdítását a vállalatok irányító és döntéshozó szerveiben;

28.   emlékezteti a tagállamokat annak fontosságára, hogy a törvények kidolgozása és végrehajtása során aktívan alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőség elvét, valamint törekedjenek a családi és szakmai élet összeegyeztethetőségének magvalósítására;

29.   hangsúlyozza, hogy szükség van a fogyatékkal élő nők és lányok, illetve a fogyatékkal élő gyermekek szülei előtt álló sajátos akadályok leküzdésére az oktatáshoz és a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférés terén, és az intézkedéseket úgy kell kiigazítani, hogy azok valamennyi politikában magukban foglalják a nemi dimenziót, és igazodjanak az ilyen csoportok különös szükségleteihez;

30.   rámutat, hogy a nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a szülői szabadság tekintetében, különösen a fogyatékkal élő gyermekek szülei számára;

31.   felhívja a tagállamokat, hogy célzott intézkedésekkel vessenek véget a lányokat és fiatal nőket az iskolából a képzésbe, illetve a képzésből a szakmai életbe történő átlépés során, továbbá a gyermekek vagy rokonok gondozására szolgáló szabadság után a munkaerőpiacra való visszailleszkedés során érő megkülönböztetésnek; rámutat, hogy állami gyermekgondozási intézményekre és idősgondozásra van szükség; felhívja a tagállamok figyelmét a 2002-es barcelonai csúcstalálkozón e témákban vállalt kötelezettségekre;

32.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek és esélyegyenlőségi szerveknek.

(1) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
(2) HL L 269., 2002.10.5., 15. o.


A Gázai övezet helyzete
PDF 207kWORD 45k
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása a Gázai övezet helyzetéről
P6_TA(2009)0025RC-B6-0051/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Közel-Keletről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Gázai övezet helyzetéről szóló 2006. november 16-i(1), a Közel-Keletről szóló 2007. július 12-i(2), a Gázai övezet humanitárius helyzetéről szóló 2007. október 11-i(3), valamint a Gázai övezet helyzetéről szóló 2008. február 21-i(4) állásfoglalására,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-i 242. (S/RES/242(1967)), 1973. október 22-i 338. (S/RES/338(1973)) és 2009. január 8- 1860. (S/RES/1860(2009)) számú határozataira,

–   tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. augusztus 12-i Negyedik Genfi Egyezményre,

–   tekintettel az Izrael közösségi programokban való további részvételét jóváhagyó szavazás elhalasztására,

–   tekintettel az Európai Unió 2008. december 30-i nyilatkozatára a Közel-Kelettel kapcsolatban,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel 2008. december 27-én Izrael katonai offenzívát indított Gázában a Hamász által Dél-Izraelben végrehajtott rakétatámadásokra válaszul, azt követően, hogy a Hamász megszerezte az övezet ellenőrzését, illetve a tűzszünet összeomlását és a tűzszüneti egyezmény megújításának visszautasítását követően,

B.   mivel a legfrissebb jelentések szerint az izraeli hadművelet mintegy ezer halálos áldozatot követelt, közülük sokan gyerekek és nők, a hadműveletek következtében több ezren megsebesültek, házak, iskolák és egyéb kulcsfontosságú civil infrastrukturális létesítmények pusztultak el az izraeli hadsereg fellépése következtében,

C.   mivel a gázai határátkelőket a belépés és a kilépés tekintetében egyaránt tizennyolc hónapja zárva tartják, és a személyek és áruk mozgásának akadályozása hátrányosan érinti a lakosok mindennapi életét és tovább bénítja a Gázai övezet gazdaságát, és korlátozza a ciszjordániai helyzet számottevő javulását; mivel a Gázai övezetre érvényben lévő embargó kollektív büntetést jelent, és ez ellentétes a nemzetközi humanitárius joggal,

D.   mivel a Gázai övezetben és Ciszjordániában élő palesztinok életkörülményeinek javítása, valamint a békefolyamat újjáélesztése és működő palesztin intézmények Gázában történő létrehozása kulcsfontosságú tényezői az izraeliek és a palesztinok közötti igazságos és tartós béke elérésére irányuló erőfeszítéseknek,

E.   mivel az Európai Unió által a palesztinoknak nyújtott jelentős pénzügyi támogatás fontos szerepet játszik abban, hogy igyekezzenek megelőzni a Gázai övezet és Ciszjordánia területén a humanitárius katasztrófát; mivel az Európai Unió – többek közt az Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten (UNRWA) programon keresztül – továbbra is humanitárius segítséget nyújt a Gázai övezetben,

1.   üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2009. január 8-i, 1860. számú határozatának elfogadását és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sem Izrael, sem pedig a Hamász nem teljesítette az ENSZ-nek az ellenségeskedés beszüntetésére vonatkozó kérését; azonnali és tartós tűzszünetre szólít fel, amelynek magában kell foglalnia a Hamász Izrael területére irányuló rakétatámadásainak és Izrael gázai katonai fellépésének beszüntetését;

2.   egyetért azzal, hogy Gázában sürgősen szükség van a tartós tűzszünet fenntartását célzó intézkedésekre és garanciákra – ahogyan azt az 1860. sz. ENSZ biztonsági tanácsi határozat is előírja –, amely magában foglalja az izraeli csapatok kivonását, a határátkelők tartós megnyitását, a blokád megszüntetését és a csempészés és illegális fegyver- és lőszerkereskedelem megelőzését;

3.   felhív egy tárgyalások eredményeként létrejövő fegyverszünetre, amelyre a nemzetközi közösség által létrehozott olyan mechanizmus jelentene garanciát – a Kvartett és az Arab Liga koordinációjával –, amely magában foglalhatja egy többnemzetiségű erő helyszínre küldését egyértelmű mandátummal a biztonság helyreállítása és a tűzszünet tiszteletben tartásának biztosítása tekintetében Izrael és Gáza lakossága számára, külön megemlítve a gázai és egyiptomi határ ellenőrzését, amely fontos szerepet ró Egyiptomra; felkéri a Tanácsot, hogy gyakoroljon nyomást az erőszakos cselekmények megállítása érdekében; ösztönzi a nemzetközi közösség, főként Egyiptom és az Európai Unió által végrehajtott eddigi diplomáciai erőfeszítéseket;

4.   megdöbbenését fejezi ki a Gázában élő polgári lakosságot sújtó szenvedés miatt; mély sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a támadások során az eltalált célpontok között polgári és ENSZ-létesítmények is voltak; együttérzését fejezi ki az erőszakos cselekményeknek kitett gázai és dél-izraeli polgári lakosságnak;

5.   határozottan kéri az izraeli hatóságokat, hogy engedélyezzék humanitárius segítség és segélyek akadálytalan bejutását a Gázai övezetbe, és biztosítsák a segélyek folyamatos és megfelelő áramlását a humanitárius folyosókon; sürgeti az izraeli hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi sajtó számára a helyszíni események nyomon követését;

6.   felszólítja Izraelt, hogy a nemzetközi jognak és a nemzetközi humanitárius jognak megfelelően teljesítse kötelezettségeit; felszólítja a Hamászt, hogy hagyjon fel a rakétatámadásokkal, és teljesítse saját kötelezettségeit azáltal, hogy elkötelezi magát azon politikai folyamat mellett, amelynek célja a Palesztinán belüli párbeszéd helyreállítása és a folyamatos tárgyalásokhoz való hozzájárulás;

7.   arra szólít fel, hogy az Európai Unió határozottabban és egységesebben tegyen politikai állásfoglalást, és felkéri a Tanácsot, hogy a konfliktus megoldása érdekében használja ki a lehetőséget az Egyesült Államok új vezetésével való együttműködésre egy, a két államos megoldáson alapuló megállapodás létrehozásával, amelynek célja egy új, békés, regionális biztonsági struktúra kiépítése a Közel-Keleten;

8.   hangsúlyozza a Palesztinán belüli, a palesztin társadalom valamennyi tagja közötti, a 2007. február 8-i mekkai megállapodáson alapuló megbékélésre irányuló erőfeszítések megújításának kiemelkedő fontosságát, amely magával vonja a korábbi megállapodások elfogadását, többek között Izrael létjogosultságának elismerését; és e tekintetben kiemeli, hogy állandó földrajzi kapcsolatra, továbbá békés és tartós politikai újraegyesítésre van szükség a Gázai övezet és Ciszjordánia között;

9.   hangsúlyozza, hogy csak a béke irányába tett tényleges előrelépés és a helyzet számottevő javulása tudja megerősíteni Ciszjordániában és a Gázai övezetben a Palesztin Hatóság legitimitását;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, az izraeli kormánynak és a Kneszetnek, Egyiptom kormányának és parlamentjének, valamint az Arab Liga főtitkárának.

(1) HL C 314. E, 2006.12.21., 324. o.
(2) HL C 175. E, 2008.7.10., 579. o.
(3) HL C 227. E, 2008.9.4., 138. o.
(4) Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0064.


A Szomáli-félszigeten kialakult helyzet
PDF 226kWORD 69k
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása a Szomáli-félszigeten kialakult helyzetről
P6_TA(2009)0026B6-0033/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Szomáli-félsziget országairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Szomáli-félszigeten látogatást tett küldöttségnek a Fejlesztési Bizottság által 2008. december 8-án jóváhagyott jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az Etiópia és Eritrea, valamint Eritrea és Dzsibuti közötti megoldatlan konfliktusok hátrányosan érintik a Szomáli-félsziget békéjét és biztonságát; mivel a szomáliai helyzet olyan mértékben megromlott, hogy emberi jogi és biztonsági szempontból a világ egyik legsúlyosabb válságává vált; mivel a Szudáni helyzet jelentős kockázati tényező a régió biztonsága szempontjából,

B.   mivel az Etiópia és Eritrea közötti háború a nemzetközileg elért algíri megállapodás aláírásával ért véget, amely gondoskodott arról, hogy az ENSZ békefenntartó missziót küldjön a térségbe, és hogy létrehozzanak egy Etiópia-Eritrea Határbizottságot, azonban továbbra is nézeteltérések vannak a két oldal között a megállapodásoknak és a Határbizottság határozatának végrehajtása tekintetében; mivel az ENSZ békefenntartó missziójának megbízatása 2008 július 31-én véget ért, mert Eritrea akadályozta a misszió munkáját, és Etiópia megtagadta az Etiópia-Eritrea Határbizottság által a vitatott hovatartozású Badme-térséggel kapcsolatban hozott döntés végrehajtását,

C.   mivel 2008. júniusában az Eritrea és Dzsibuti közötti határon, Rász Dumejránál az erőszak fokozódása 35 ember halálához vezetett, és emberek tucatjai sérültek meg; mivel 2008. június 12-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa mindkét oldalt arra szólította fel, hogy kössenek tűzszünetet, vonják ki csapataikat és állítsák helyre a korábbi állapotot; mivel jelenleg nyugodta a helyzet, de a hadseregek közelsége miatt fennáll az erőszak kiújulásának veszélye,

D.   mivel 2008. október 29-én Etiópia kereskedelmi képviseletét, egy ENSZ-komplexumot és az elnöki palotát Szomáliföld fővárosában, Hargeysában – a szomáli Puntland régióban fekvő Bossaso városában történt támadásokkal egyidejűleg – öngyilkos bombatámadás érte, ami miatt több személyt letartóztattak,

E.   mivel 2008. novemberében tartották a Dzsibutiban zajló tárgyalások új fordulóját, és ez hatalommegosztási egyezség aláírásához vezetett az átmeneti szövetségi kormány képviselői és a "Szomália Újrafelszabadításáért" elnevezésű, Dzsibuti központú ellenzéki szövetség között, amelyben mindkét fél nyilvánosan támogatásáról biztosította a vizsgálóbizottságot az emberi jogok Szomáliában bekövetkezett megsértésének kivizsgálására vonatkozóan,

F.   mivel a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) egy 2008. október 29-én, Nairobiban, az átmeneti szövetségi intézmények képviselőinek és az átmeneti szövetségi parlament képviselőinek részvételével tartott konferencián hét pontból álló tervet fogadott el a szomáliai békefolyamat támogatására, és mechanizmust hozott létre a végrehajtás nyomon követésére,

G.   mivel 2008 novembere óta Etiópia fokozatosan kivonja csapatait Mogadishuból és minden egyéb olyan helyszínről, ahol még jelen van Szomáliában; mivel az Afrikai Unió szomáliai missziója (AMISOM), amelynek jelenléte 2007 márciusa óta alapvetően Mogadishura korlátozódott, innentől kezdve egyedül marad ezen a területen,

H.   mivel a szomáliai átmeneti szövetségi kormánynak négy év alatt sem sikerült stabil alapokon álló kormányt létrehoznia; mivel Abdulláhi elnök nemrégiben történt lemondása következtében valós a veszélye annak, hogy a rivális csoportok ismét harcot robbantanak ki,

I.   mivel a Szomáli-félsziget térségében a biztonságot veszélyeztető további komoly kihívást jelent a kalózkodás; mivel a kalózkodás elleni küzdelem katonai eszközökkel nem nyerhető meg, hanem azon múlik, milyen mértékben sikerül Szomáliában elősegíteni a békét, a fejlődést és az államszervezet kiépítését; mivel a kalózkodás következtében a Világélelmezési Program (WFP) kénytelen volt felfüggeszteni Szomáliába irányuló élelmiszersegély-szállítmányait, tovább súlyosbítva ezzel a humanitárius szempontból amúgy is súlyos helyzetet,

J.   mivel 2008. december 8-án az EU elindította EU NAVFOR Szomália (vagy Atalanta művelet) elnevezésű tengeri műveletét, amelynek célja, hogy megvédje a Világélelmezési Program tengeri hajókaravánjait és más, Szomália partjainál közlekedő kereskedelmi hajókat,

K.   mivel az Észak- és Dél-Szudán közötti átfogó békemegállapodás végrehajtásának kudarca a területek szétszakadásához vezethet, amelyet valószínűleg a határ menti területek olajtartalékainak megosztása feletti katonai konfliktus kísér majd; mivel egy ilyen szakadás minden valószínűség szerint az ország teljes széttagolódásához vezet, ahol is Dárfúr és a keleti rész függetlenségére törekszik majd, valamint etnikumok közötti harcok is kitörnek, melyeket tovább szít a szomszédos országok – többek között Eritrea – közbeavatkozása,

L.   mivel Dzsibuti továbbra is óriási kihívásokkal néz szembe, és helyzete egyre riasztóbbá válik most, hogy egy világméretű élelmiszerválság van kialakulóban; mivel Ogaden, Etiópia Szomáli-régiója súlyos szárazsággal küzd, és a kormány által ellenőrzött, a lakosságnak szánt élelmiszersegélyek nem jutnak el a lakosokhoz annak ellenére, hogy a Világélelmezési Program nemrégiben előrelépést ért el a régióban az élelmiszersegélyek kiszállítása terén, mivel továbbra is késleltetésekről számolnak be, ami annak köszönhető, hogy a Szomáli-régióban való közlekedés katonai engedélyhez kötött,

M.   mivel az emberi jogok, a jogérvényesülés, a demokrácia és a kormányzás helyzete a Szomáli-félsziget valamennyi országában már évek óta komolyan aggasztja az EU-t; mivel a térségből származó, megalapozott jelentések számolnak be önkényes letartóztatásokról, a fogva tartottak kényszermunkára fogásáról, kínzásáról és a velük való embertelen bánásmódról, valamint az újságírók üldözéséről és politikai elnyomásról,

N.   mivel az emberi jogok Szomáliában bekövetkezett megsértésének részét képezi két olasz katolikus apáca, Maria Teresa Olivero és Caterina Giraudo elrablása,

O.   mivel a 2008-as jogalkotási választások során alkalmazott többségi választási rendszer, amely hátrányba helyezi az ellenzéki pártokat, aggodalomra ad okot Dzsibutiban, ahol is az ellenzéki MRD pártot 2008 júliusában olyan tarthatatlan indokokkal tiltották be, miszerint támogatta Eritrea támadását Dzsibuti ellen, míg az UDT/UGDT szakszervezet vezetőit mai napig nem helyezték vissza állásukba azt követően, hogy szakszervezeti tevékenységükhöz kapcsolódó indokokkal elbocsátották őket,

P.   mivel a nem kormányzati szervezetekben és az ellenzéki körökben attól való félelem uralkodik, hogy az Etiópiában nemrégiben elfogadott sajtótörvény és a pártok bejegyzéséről szóló törvény erősítette a kormány ellenőrzését, és csökkentette a politikai szabadságot; mivel az etióp kormány által elfogadott és a parlament által ratifikált nem kormányzati szervezetekről szóló jogszabály (a karitatív szervezetek és társaságok bejegyzéséről és szabályozásáról szóló nyilatkozat) rendkívüli mértékben korlátozhatja azon nemzetközi és etiópiai szövetségek működését, amelyek az egyenlőség, az igazságszolgáltatás, az emberi jogok és a konfliktusmegoldás érdekében dolgoznak,

A régió biztonsága

1.   felszólítja Etiópia kormányát, hogy hivatalosan is szentesítse, hogy a Határbizottság által térképkoordináták alapján felállított, Eritrea és Etiópia közötti demarkációs vonal végleges és kötelező érvényű; felszólítja az eritreai hatóságokat, hogy egyezzenek bele az Etiópiával folytatott párbeszédbe, a Határbizottság határozatának megfelelően kezeljék a határon és a fizikailag fennálló demarkációs vonalakon állomásozó csapatok leszerelési folyamatának kérdését, valamint hozzák rendbe a két ország közötti kapcsolatokat, beleértve a határok kereskedelem céljára történő megnyitását; kéri a nemzetközi közösséget és az EU-t, hogy gyakoroljanak nyomást mindkét oldalra a jelenlegi holtpontról való elmozdulás érdekében;

2.   kéri a Tanácsot, hogy nevezzen ki uniós különleges képviselőt / különmegbízottat a Szomáli-félsziget térségére;

3.   kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is tegyenek erőfeszítéseket a Szomáli-félszigeten a békére, biztonságra és fejlődésre törekvő regionális politikai partnerség érdekében, hogy azonosíthassák azokat a közös érdeket jelentő célokat, amelyek elősegíthetik az Eritrea és Etiópia közötti tényleges együttműködést, pl. az energiaellátás, a két ország közötti kereskedelem és a kikötők kérdése terén;

4.   felszólítja Eritrea kormányát, hogy gondolja újra IGAD-tagságának jelenlegi felfüggesztését; kéri az Afrikai Unió és az IGAD vezetőit, hogy továbbra is vonják be Eritreát, és bátorítsák a kormányt, hogy ismét csatlakozzon a regionális és szubregionális együttműködésre irányuló erőfeszítésekhez;

5.   felszólítja az eritreai kormányt, hogy járuljon hozzá független tényfeltáró küldöttség a dzsibuti kormánnyal közösen történő meghívásához, amely küldöttség feladata a Rász Dumejra-i helyzet vizsgálata; felhívja mindkét felet, hogy a két ország közötti kapcsolatok helyreállítása érdekében támaszkodjanak a párbeszéd és a diplomácia eszközeire;

6.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a szomáliai intézmények létrehozását, a dzsibuti békemegállapodás végrehajtását és az IGAD békefolyamatban tett erőfeszítéseit; sürgeti az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) megerősítését és az ENSZ stabilizációs haderő időben történő felállítását, amint azt a politikai és biztonsági feltételek megengedik;

7.   elítéli az elmúlt hónapokban a humanitárius szervezetek munkatársai ellen mind gyakrabban elkövetett támadásokat, melyek jelentősen korlátozták a segélyezési műveleteket, és a szomáliai humanitárius helyzet súlyosbodásához vezettek; felhívja az ENSZ szomáliai humanitárius ügyekért felelős koordinátorát, hogy az egyes területeken külön-külön tárgyaljon a humanitárius segítséghez a dzsibuti békefolyamattól függetlenül történő hozzáférésről, gyorsítsa fel az élelmiszer-szállítmányokat és enyhítsen a borzalmas humanitárius helyzeten;

8.   hangsúlyozza, hogy a szudáni észak-déli megállapodás megteremtésében való európai uniós és nemzetközi részvételt követően alapvető fontosságú az erőfeszítések folytatása a megállapodás végrehajtása és a szükséges nyomás fenntartása érdekében; felhívja ezért a Tanácsot és a nemzetközi közösséget, hogy fokozza a szudáni észak-déli átfogó békemegállapodás végrehajtásának támogatását, és biztosítsa az ENSZ-AU misszió (UNAMID) teljes telepítését Dárfúrban;

9.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is támogassák az IGAD-ot és annak a régió integrációs tervének kidolgozására, valamint az intézmények megerősítésére tett erőfeszítéseit;

Élelmiszer-biztonság és fejlesztés

10.   felhívja az eritreai kormányt, hogy szorosabban működjön együtt a nemzetközi szervezetekkel az élemiszer-biztonsági helyzet értékelésében, az időben történő és célzott beavatkozás lehetővé tétele érdekében;

11.   felhívja az eritreai kormányt, hogy a Bizottság számára biztosítson akadálytalan hozzáférést a bizottság által finanszírozott programokhoz, és legyen nyitottabb a közös megállapodás alapján létrejött projektekhez és programokhoz nyújtott műszaki segítség iránt; felhívja továbbá arra, hogy igazítsa ki a nem kormányzati szervekre vonatkozó nyilatkozatot az eritreai fejlesztési tevékenységben részt venni kívánó nem kormányzati szervezetekkel szemben támasztott pénzügyi követelmények könnyítése céljából;

12.   felhívja az etiópiai kormányt, hogy biztosítsa a humanitárius szervezetek akadálymentes bejutását a szomáli Ogaden-régióba, és az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a segély az egész régióban eljusson a segélyezettekhez;

13.   felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a határokon átnyúló problémák regionális kezelésének támogatását a béke, biztonság és fejlődés érdekében kötendő EU regionális politikai partnerség révén, különösen a regionális vízgazdálkodást mint az élemiszer-biztonság alapvető elemét;

14.   felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy egyik segítségnyújtási programjának, köztük a "pénz a munkáért" elnevezésűnek a végrehajtása sem történik kényszermunka felhasználásával;

Emberi jogok, demokrácia és kormányzás

15.   felhívja az eritreai kormányt, hogy tegyen nyilvános nyilatkozatot a foglyok hollétéről és egészségi állapotáról, valamint az összes politikai fogoly és bebörtönzött újságíró ellen haladéktalanul emeljen vádat és vigye az ügyet bíróság elé, vagy pedig azonnal és feltétel nélkül engedjék őket szabadon;

16.   felhívja az eritreai kormányt, hogy teljes körűen tartsa tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, köztük a gyülekezés, a véleménynyilvánítás, a sajtó és a lelkiismeret szabadságának jogát;

17.   mély sajnálatát fejezi ki, amiért Dawit Isaak svéd-eritreai újságírót továbbra is fogva tartják, 2001 szeptemberében történt letartóztatása óta, bírósági tárgyalás nélkül, és követeli Dawit Isaak és más bebörtönzött újságírók azonnali szabadon bocsátását;

18.   felhívja az Európai Uniót, hogy vizsgálja felül az Eritreával kapcsolatos megközelítését, amennyiben nem történik előrelépés a Contonoui Megállapodás alapvető elemeinek (9. cikk) való megfelelés érdekében, különösen a legfontosabb emberi jogi kérdésekben (a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának bejutása a börtönökbe, a G11 szabadon bocsátása);

19.   felhívja a szomáliai átmeneti szövetségi kormányt, hogy ítélje el a két olasz katolikus apáca elrablását, valamint tegyen intézkedéseket kiszabadításuk felgyorsítása és a további emberrablások megelőzése érdekében;

20.   felhívja a dzsibuti hatóságokat, hogy védje az ellenzéki pártok és a független emberi jogi szervezetek politikai jogait, köztük a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát; hangsúlyozza a kormány és az ellenzék közötti, a választási törvény kiigazítására, ezáltal pedig a meglévő politikai pártok méltányosabb parlamenti képviseletére irányuló érdemi párbeszéd szükségességét; felhívja a dzsibuti hatóságokat, hogy engedélyezzék az ellenzéki MRD párt tevékenységének újraindítását, és az UDT/UGDT szakszervezet vezetőit – akiket a szakszervezeti tevékenységük miatt bocsátottak el – helyezzék vissza állásukba;

21.   felhívja a dzsibuti kormányt, hogy tegyen lépéseket a hatékonyabb jogi védelem és a szakszervezeti jogok gyakorlásának biztosítása érdekében, az ILO-egyezménnyel összhangban;

22.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy az etióp parlament ratifikálta a karitatív szervezetek és társaságok bejegyzéséről és szabályozásáról szóló nyilatkozatot; jelentős kiigazítást kér az alapvető emberi jogi elvek biztosítása érdekében; a törvény nem korlátozó jellegű végrehajtását kéri, és ragaszkodik a végrehajtás Bizottság által végzett ellenőrzéséhez;

23.   sürgeti az etióp hatóságokat, hogy vizsgálják felül a sajtótörvényt és a pártok bejegyzését szabályozó törvényt, valamint a választási bizottság összetételét az ellenzéki pártok politikai jogainak biztosítása érdekében; sürgeti továbbá, hogy vizsgálják ki az ellenzéki és civilszervezeteket érintő állítólagos zaklatásokat és önkényes letartóztatásokat, és indítsanak eljárást a felelősök ellen;

24.   felháborítónak tartja, hogy bebörtönözték Birtukan Mideksszát, az Egység a Demokráciáért ellenzéki párt vezetőjét, és követeli, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássák őt szabadon;

25.   felszólítja az etióp hatóságokat, hogy mihamarabb rendezzék az Etióp Tanárok Nemzeti Szövetsége bejegyzési kérvényét, a vonatkozó törvényekkel és szabályokkal összhangban, és hagyjanak fel e szervezet tagjainak üldözésével;

26.   felhívja Etiópia, Eritrea és Dzsibuti kormányát, valamint a Tanácsot, hogy a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás VII mellékletének 8. cikke értelmében hozzanak létre közös megállapodást az emberi jogokról, a demokratikus alapelvekről és a jogállamiságról szóló politikai párbeszéd mélyítéséről, beleértve a fent említett kérdéseket, azzal a céllal, hogy részcélokat határozzanak meg és kézzelfogható eredményeket érjenek el a helyszínen való előrelépés terén;

27.   tudomásul veszi, hogy 2009-ben Szudánban választásokat tartanak, megjegyzi azonban, hogy még nem valósult meg azon jogszabályok reformja, amelyek korlátozzák az egyének, a politikai pártok és a média egyesülési és szólásszabadságát, és amelyek ellentmondanak az átfogó békemegállapodásnak és az ideiglenes nemzeti alkotmánynak, valamint nem alakult meg a nemzeti emberi jogi bizottság sem; hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes választások lefolytatását lehetővé tévő környezethez szükséges előfeltétel ezen jogszabályok hatályon kívül helyezése, és olyan új jogszabályokkal való felváltása, amelyek összhangban vannak az átfogó békemegállapodással és az ideiglenes nemzeti alkotmánnyal;

o
o   o

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az Afrikai Unió Bizottsága elnökének, az Afrikai Unió közgyűlése soros elnökének, az Afrikai Unió Főtitkárának, a Pán-Afrikai Parlamentnek, az IGAD-országok kormányának és parlamentjének és az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek.


Belarusz
PDF 131kWORD 60k
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása az EU Belarusszal kapcsolatos stratégiájáról
P6_TA(2009)0027RC-B6-0028/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a belarusz helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. szeptember 28-i parlamenti választások utáni belarusz helyzetről szóló 2008. október 9-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az egyes belarusz tisztviselők elleni korlátozó intézkedésekről szóló 2006/276/KKBP közös álláspontot módosító 2008. november 10-i 2008/844/KKBP tanácsi közös álláspontra(2) vonatkozó, az Európai Unió nevében tett elnökségi nyilatkozatra,

–   tekintettel a belarusz hatóságokkal való politikai kapcsolatok felfüggesztésére vonatkozó tilalom visszavonásáról valamint az belarusz tisztviselőkre – többek között Alekszander Lukasenko elnökre – vonatkozó hat hónapos vízumtilalom felfüggesztéséről szóló 2008. október 13-i GAERC következtetésekre,

–   tekintettel a Tanács emberi jogokról szóló 2008. november 27-i éves jelentésére (14146/2/2008),

–   tekintettel a keleti partnerség kezdeményezésről szóló, 2008. december 3-i, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2008)0823),

–   tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) választási megfigyelő küldöttségének a 2008. szeptember 28-i belaruszi parlamenti választásokról szóló 2008. november 27-i végleges jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel a Tanács a fent említett 2008. október 13-i következtetéseiben megerősítette a Belarusszal való kapcsolatok fokozatos újraéledésével kapcsolatos reményeit, valamint hajlandóságát arra, hogy párbeszédbe bocsátkozzon a belarusz hatóságokkal és az ország egyéb politikai erőivel is annak érdekében, hogy előmozdítsa a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának megerősítése felé történő valódi elmozdulást,

B.   mivel a belarusz hatóságokkal folytatott párbeszéd előmozdítása, valamint a demokrácia megszilárdítására és az emberi jogok tiszteletben tartásának megerősítésére irányuló pozitív intézkedések meghozatala érdekében a Tanács úgy határozott, hogy a bizonyos belarusz vezetőkre kirótt utazási korlátozásokat hat hónapra felfüggeszti, és ez az időszak megújítható, kivéve azon vezetők esetében, akik érintettek az 1999-ben és 2000-ben történt eltűnésekben, valamint a központi választási bizottság elnöke esetében,

C.   mivel a Belarusz által tett pozitív lépésekre adott válaszként a Bizottság intenzív párbeszédbe kezdett az országgal többek között az energia, a környezetvédelem, a vámügyek, a közlekedés és az élelmiszer-biztonság területén, és megerősítette, hogy hajlandó kibővíteni e mindkét fél számára előnyös szakmai tárgyalások témaköreit,

D.   mivel az EBESZ/ODIHIR választási megfigyelő küldöttsége végleges jelentésében megállapította, hogy – noha voltak apróbb fejlesztések – a 2008. szeptember 28-i választások, amelyekre szigorúan ellenőrzött környezetben alig látható kampány után került sor, és amelyek során a szavazatszámlálás és a különböző választókörzetek eredményeinek összesítése nem volt átlátható, egyáltalán nem feleltek meg a nemzetközileg elismert demokratikus normáknak, mivel Lidzija Jarmosina, a központi választási bizottság elnöke elismerte, hogy a 2008. szeptemberi választásokat nem ismerték el maradéktalanul és feltétlenül az európai partnerek nemzetközi szabványainak megfelelőnek, és ezért a választások legfontosabb célja nem teljesült,

E.   mivel a Bizottság útjára indította a "keleti partnerség" elnevezésű kezdeményezést, melynek célja az együttműködés megerősítése számos kelet-európai országgal, többek között Belarusszal, melynek a demokráciával, az emberi jogok tiszteletben tartásával és a jogállamisággal kapcsolatos konkrét kritériumoknak kell megfelelnie,

F.   mivel Szjarhej Martinau belarusz külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy "Belarusz pozitívan gondolkodik a keleti partnerség elnevezésű kezdeményezésben való részvételről", és hozzátette, hogy országa szeretne a kezdeményezésben részt venni,

G.   mivel a belarusz hatóságok egyéves "szabadságkorlátozásra" ítélték Aljakszandr Barazenka ellenzéki aktivistát egy 2008 januári tüntetésben vállalt szerepéért,

H.   mivel a fehérorosz hatóságok egyre több protestáns és római katolikus paptól és nővértől vonják meg az igehirdetés és a hittanórák tartásának jogát,

1.   üdvözli a belarusz hatóságok arra vonatkozó döntését, hogy nyilvántartásba veszik a volt belarusz elnökjelölt, Aljakszandr Milinkevics által vezetett "Szabadságért" elnevezésű mozgalmat; reméli, hogy a belarusz kormány javítani fog az egyéb nem kormányzati szervezetek – többek között a politikai pártok és a "Nasa Vjaszna" elnevezésű emberi jogi szervezet – nyilvántartásba vételét és munkáját szabályozó feltételrendszeren;

2.   üdvözli a belarusz hatóságok arra vonatkozó döntését, hogy engedélyezik a két független napilap, a Narodnaja Volja és a Nasa Niva megjelentetését és terjesztését; ugyanakkor rámutat arra, hogy még mindig 13 független lap vár bejegyzésre; üdvözli a belarusz kormány határozatát, mely szerint megvitatják az internetes média nemzetközi normáit, valamint azt, hogy ezekről a kérdésekről kikéri a Belarusz Újságírók Szövetségének véleményét; reméli, hogy megfelelő munkafeltételeket fognak teremteni Belaruszban egyéb független sajtóorgánumok számára is, beleértve a reklámozási lehetőségeket is;

3.   tudomásul veszi Belarusz hajlandóságát arra, hogy részletesen megvitassa az EBESZ/ODIHR ajánlásait a választási törvény fejlesztésével kapcsolatban; ezt fontos és reményt keltő lépésnek érzi Belarusz részéről, és várakozással tekint annak gyors megvalósítása elé, valamint további, az Unió elvárásainak megfelelő lépésekre számít;

4.   üdvözli a belarusz politikai foglyok szabadon bocsátását, ám sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Alekszandr Kozulin, Szergej Parszjukevics és Andrej Kim nem élhet a Belarusz Köztársaság alkotmánya által a belarusz polgárok számára biztosított valamennyi joggal, és Aljakszandr Barazenka esetéhez hasonlóan – akit hetekig tartottak fogva, amíg a 2008 januári tüntetéseken való részvétele miatt indított eljárásra várt – bírálja, hogy néhány más aktivista szabadságában továbbra különböző módokon korlátozva van;

5.   üdvözli a belarusz hatóságok döntését a csernobili katasztrófa áldozataira vonatkozó utazási tilalom ideiglenes felfüggesztéséről annak lehetővé tétele érdekében, hogy részt vehessenek az üdültetési és gyógyítási programokban, és reméli, hogy hosszú távon strukturális megoldást találnak; sürgeti a cseh elnökséget, hogy kezelje kiemelten a belarusz hatóságokkal folytatott uniós szintű megállapodásra irányuló tárgyalásokat annak lehetővé tételére, hogy a gyermekek szabadon utazhassanak Belaruszból az ilyen gyógyítási programokat szervező bármelyik uniós tagállamba;

6.   rámutat arra, hogy az EU-val fenntartott kapcsolatok jelentős javítása érdekében (1) Belarusznak továbbra is olyan országnak kell maradnia, ahol nincsenek politikai foglyok, (2) a kormánynak garantálnia kell a média számára a véleménynyilvánítás szabadságát, (3) folytatnia kell az együttműködést az EBESZ-szel a választási jogszabályok reformjáról, (4) javítania kell a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) munkafeltételeit és (5) garantálnia kell a gyülekezési és a politikai társulási szabadságot;

7.   sürgeti a belarusz kormányt, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat, különösen

   a) a belarusz büntető törvénykönyv égetően szükséges módosításainak végrehajtásán keresztül a 367., 368., 369-1., illetve különösen a 193. cikk eltörlésével, amelyek alkalmazásával gyakran visszaélnek az elnyomás eszközeként;
   b) a polgári engedetlenség miatt az egyetemekről kiutasított – és tanulmányaikat külföldön folytatni kényszerülő – diákok, valamint ezáltal a belarusz katonai szolgálatot megtagadó személyek bűnügyi eljárással való fenyegetésének felszámolásával;
   c) a civil szervezetek Belaruszban történő megfelelő bejegyzése előtt álló összes akadály felszámolásával; azon tilalom megszüntetésével, hogy magánlakásokat nonprofit társulások bejegyzéséhez használjanak; a 2007. október 23-i 533. sz. elnöki rendelet felülvizsgálatával, amely az irodai létesítmények NGO-k és politikai pártok által történő használatát szabályozza;
   d) a nemzeti kisebbségekkel szembeni bánásmód és tisztelet javításával, beleértve az Angelika Borys által vezetett, törvényesen megválasztott Belaruszi Lengyelek Egyesületének, a kultúrának, az egyházaknak, az oktatási rendszernek, valamint a történelmi és anyagi örökségnek az elismerését;
  

az ország saját maga által teremtett, Európa többi részétől való izolálódásának megszüntetése, valamint az EU és Belarusz közötti kapcsolatok jelentős javítása érdekében;

8.   hangsúlyozza, hogy a demokratikus ellenzéknek a Belarusszal fennálló kapcsolatok fokozatos újjáélesztési folyamatának részét kell képeznie;

9.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek további lépéseket a belarusz állampolgárokat érintő vízumeljárások liberalizációja irányába, mivel az ilyen intézkedések alapvető fontosságúak a Belarusszal kapcsolatos európai uniós politika fő célkitűzésének eléréséhez, nevezetesen a személyes emberi kapcsolatok elmélyítéséhez, ami viszont megkönnyíti az ország demokratizálását; ebben az összefüggésben sürgeti őket, hogy vizsgálják meg a schengeni térségbe belépő belarusz állampolgárok számára a vízumköltségek csökkentésének, illetve azok beszerzési eljárása egyszerűsítésének lehetőségét;

10.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fontolja meg az európai szomszédsági és partnerségi eszköz(3), valamint az európai demokrácia és emberjogi eszköz(4) Belaruszra történő elkülönített alkalmazását a belarusz civil társadalomnak nyújtott támogatás kiterjesztésével; hogy sürgesse a belarusz kormányt a jószándék és a pozitív változás jeleként, hogy tegye lehetővé a Vilniuszba (Litvániába) száműzött Belarusz Európai Bölcsészettudományi Egyetem számára, hogy jogi értelemben visszatérjen Belaruszba, hogy jövőbeli fejlődéséhez Minszkben megfelelő feltételek mellett szervezze újra magát ; hogy nyújtson pénzügyi támogatást a független belarusz televíziós csatornának, a Belsatnak, és hogy sürgesse a belarusz kormányt, hogy hivatalosan vegye nyilvántartásba a Belsatot Belaruszban;

11.   e tekintetben felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az üzleti környezet, a kereskedelem, a befektetések, az energetikai és a közlekedési infrastruktúra, valamint az EU és Belarusz közötti határokon átnyúló együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések meghozatalát annak érdekében, hogy hozzájáruljon a belarusz állampolgárok jólétéhez és fellendüléséhez, valamint hogy megkönnyítse számukra az EU-val történő kommunikációt és az EU-ba történő szabad utazást;

12.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Európai Beruházási Bank részvételét a belarusz energiaszállítási-infrastruktúrára vonatkozó beruházásokban; hangsúlyozza az európai vállalatok belarusz privatizációs folymatban való részvételének jelentőségét;

13.   felhívja a belarusz hatóságokat, hogy szigorúan tartsák be a nemzetközi biztonsági szabványokat és követelményeket egy új nukleáris erőmű építése során; felhívja Belaruszt, hogy ratifikálja az Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) átfogó biztosítékokról szóló megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel, illetve tegyen jelentést a Bizottságnak és a tagállamoknak az IAEA ajánlások, a nukleáris biztonságról szóló egyezmény és az atomsorompó szerződés követelményei Belarusz általi teljesítéséről, valamint azon hatásokról, amelyeket a nukleáris erőmű működése kiválthat a szomszédos uniós tagállamokra;

14.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a belarusz hatóságok az elmúlt években több alkalommal is megtagadták a beutazási vízum kiadását az Európai Parlament tagjai és nemzeti parlamenti képviselők számára; felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy ne akadályozzák tovább az Európai Parlament Belarusszal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségét abban, hogy látogatást tegyen az országban;

15.   üdvözli a belarusz hatóságok által a jelentős nyomás ellenére eddig fenntartott hozzáállást, mely szerint nem ismeri el Dél-Oszétia és Abházia egyoldalúan kikiáltott függetlenségét;

16.   elítéli, hogy Belarusz az utolsó állam Európában, amely az ENSZ értékekkel ellentétesen még mindig alkalmazza a halálbüntetést;

17.   felhívja a belarusz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a vallásszabadságot; elítéli, hogy folyamatosan kiutasítanak európai polgárokat, többek között papokat is Belaruszból, ami ellentétes az EU-val szembeni bizalom felépítésének folyamatával;

18.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűléseinek, a Független Államok Közössége titkárságának, valamint a belarusz parlamentnek és kormánynak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0470.
(2) HL L 300., 2008.11.11., 56. o.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/1638/EK rendelete ( 2006. október 24. ) az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról (HL L 310., 2006.11.9., 1. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1889/2006/EK rendelete ( 2006. december 20. ) a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról (HL L 386., 2006.12.29., 1. o.).


Szrebrenica
PDF 117kWORD 39k
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása Szrebrenicáról
P6_TA(2009)0028RC-B6-0022/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Szrebrenicáról szóló 2005. július 7-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia és Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amelyet 2008. június 16-án írtak alá Luxembourgban, valamint a szaloniki uniós csúcstalálkozón 2003-ban a Nyugat-Balkán összes országának nyújtott, uniós csatlakozásra vonatkozó távlati lehetőségre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel 1995 júliusában a boszniai Szrebrenica, amely akkoriban elszigetelt enkláve volt, és amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1993. április 16-i határozata védett övezetté nyilvánított, a Ratko Mladić tábornok vezette szerb milíciák kezébe került, amelyeket a boszniai Szerb Köztársaság akkori elnöke, Radovan Karadžić irányított,

B.   mivel a Szrebrenica elestét követő, napokig tartó mészárlás során az ENSZ védelmi haderő (UNPROFOR) védelme alatt álló területen menedéket kereső több mint 8000 muzulmán férfit és fiút végeztek ki a Mladić tábornok vezetése alatt álló boszniai szerb haderők és paramilitáris egységek, köztük a Szerbiából Boszniába érkező szerb rendőrség szabadcsapatai; mivel mintegy 25 000 nőt gyermeket és idős embert deportáltak erőszakkal, és Európában a II. világháború vége óta ez volt a legsúlyosabb háborús bűncselekmény,

C.   mivel ez a tragédia, amelyet a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY) népirtásnak nyilvánított, az ENSZ által biztonságos menedékhelynek tekintett helyen történt meg, és ezért a nemzetközi közösség konfliktusba való beavatkozásra és a polgári lakosság védelmére vonatkozó tehetetlenségének szimbóluma,

D.   mivel a boszniai szerb csapatok a szrebrenicai polgári lakosság ellen olyan cselekményeket követtek el, amelyekkel a Genfi Egyezményt többszörösen megsértették, beleértve a nők, gyermekek és idős emberek ezreinek deportálását és sok nő megerőszakolását,

E.   mivel a tömeg- és egyéni sírok feltárására és kihantolására, valamint az áldozatok holttesteinek azonosítására tett hatalmas erőfeszítések ellenére az eddig végzett keresések nem rekonstruálják teljesen a Szrebrenicában és Szrebrenica körül bekövetkezett eseményeket,

F.   mivel nem lehet valódi béke igazságszolgáltatás nélkül, és mivel az ICTY-vel folytatott korlátlan együttműködés a nyugat-balkáni országok európai uniós integrációs folyamatának további folytatása tekintetében továbbra is alapvető követelmény,

G.   mivel Radislav Krstić, a boszniai szerb hadsereg tábornoka az első olyan ember, akit a Hágai Nemzetközi Törvényszék bűnösnek talált a szrebrenicai népirtásban való bűnrészesség miatt, de a legfőbb vádlott, Ratko Mladić a tragikus események után tizenkét évvel még mindig szabadlábon van, és mivel üdvözlendő, hogy Radovan Karadžićet most átadták a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek,

H.   mivel a megemlékezés napjának intézményesítése a legjobb mód a mészárlás áldozatai előtt való tisztelgésre és arra, hogy a jövő nemzedékei számára egyértelmű üzenetet küldjünk,

1.   kegyeletteljes tisztelettel megemlékezik a volt Jugoszláviában folyt háború során elkövetett atrocitások áldozatairól; részvétéről és együttérzéséről biztosítja az áldozatok családját, amelyek közül sokan még mindig nem tudják biztosan, mi lett rokonaik sorsa; tudomásul veszi, hogy e nem szűnő fájdalmat csak erősíti, hogy e tettek felelőseit még mindig nem állították bíróság elé;

2.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy megfelelően emlékezzenek meg a Szrebrenicában és Potočáriban elkövetett népirtás évfordulójáról azáltal, hogy támogatják, hogy a Parlament július 11-ét a szrebrenicai népirtás áldozataira való megemlékezés napjaként ismerje el az egész EU-ban és a Nyugat-Balkán valamennyi országában is;

3.   további erőfeszítésekre szólít fel a még szabad lábon lévő bűnösök bíróság elé állítása érdekében, teljes mértékben támogatja az ICTY értékes és nehéz munkáját, és hangsúlyozza, hogy a Szrebrenicában és Szrebrenica körül elkövetett mészárlások felelőseinek bíróság elé állítása a régió békéje és stabilitása felé tett fontos lépés; e tekintetben ismételten hangsúlyozza, hogy helyi szinten nagyobb figyelmet kell fordítani a háborús bűncselekmények tárgyában folyó bírósági tárgyalásokra;

4.   hangsúlyozza a megbékélés fontosságát az európai integrációs folyamat szempontjából; hangsúlyozza, hogy a vallási közösségek, a média és az oktatási rendszer fontos szerepet játszanak abban a folyamatban, hogy a különböző népcsoportokhoz tartozó polgári lakosság felülemelkedjen a múltbeli sérelmeken, és a tartós béke, stabilitás és gazdasági növekedés érdekében békés és őszinte egymás mellett élést valósítson meg; sürgeti valamennyi országot, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a gondokkal terhes és viharos múlttal való megbékélés érdekében;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Bosznia-Hercegovina kormányának, parlamentjének entitásainak, valamint a nyugat-balkáni országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 157. E, 2006.7.6., 468. o.


Irán: Sirin Ebadi ügye
PDF 122kWORD 49k
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása Iránról: Sirin Ebadi ügye
P6_TA(2009)0029RC-B6-0036/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Iránról, különösen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Európai Parlament és az Iráni Iszlám Köztársaság parlamentje, a madzslisz között 2008. november 4–5-én, Brüsszelben tartott 3. parlamentközi találkozóra és az arról készült jelentésre,

–   tekintettel a Tanács soros elnöksége által az Európai Unió nevében 2008. december 22-én tett nyilatkozatra a 2003. évi béke Nobel-díjjal kitüntetett ügyvéd, Sirin Ebadi vezette Emberi Jogi Jogvédelmi Központ iráni rendőrség általi bezáratásáról,

–   tekintettel az Európai Tanács elnökségének 2008. december 31-i nyilatkozataira a Sirin Ebadi elleni fenyegetésekről,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának 2009. január 3-i nyilatkozatára Sirin Ebadi zaklatásáról, üldözéséről és biztonságáról,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének korábbi határozataira, és különösen az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2008. december 18-i 63/191. számú határozatára,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának 2008. október 1-i jelentésére az emberi jogok helyzetéről az Iráni Iszlám Köztársaságban,

–   tekintettel az ENSZ emberi jogvédőkről szóló, 1998. december 9-én elfogadott nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, melyeknek az Iráni Iszlám Köztársaság is részes fele,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.  A mivel az emberi jogok általános helyzete Iránban 2005 óta folyamatosan romlik minden téren és tekintetben, különösen ami a polgári jogok és a politikai szabadságok gyakorlását illeti, annak ellenére, hogy Irán e téren különböző nemzetközi eszközök keretében vállalta, hogy előmozdítja és védi az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat,

B.   mivel 2008. december 21-én az iráni rendőrség és biztonsági tisztviselők bezárták a Sirin Ebadi által vezetett Emberi Jogi Jogvédelmi Központot miközben az az emberi jogok napjának 60. évfordulója megünneplésére készült,

C.   mivel 2008. december 29-én Sirin Ebadi teheráni irodáját átkutatták, és dokumentumokat és számítógépeket távolítottak el belőle; mivel 2009. január 1-én ellenséges tömegek tüntettek Sirin Ebadi irodája és otthona előtt, ellene szóló jelszavakat skandáltak, letépték ügyvédi irodája cégtábláját, és összefirkálták az épület falát,

D.   miután egyre több bizonyíték van arra, hogy az iráni hatóságok azért zaklatják Sirin Ebadit, mert kapcsolatokat ápol az ENSZ emberi jogi tisztviselőivel, ez utóbbiak pedig az iráni emberi jogi helyzetről készült 2008. október 2-i ENSZ-jelentésben felhasználták az ő központja által szolgáltatott információt,

E.   mivel Sirin Ebadi halálos fenyegetéseket is kapott, miután úgy döntött, hogy elvállalja a bahái hitűek 2008 májusában testületileg letartóztatott héttagú vallási vezetőségének védelmét, mivel az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ tiltakozott az ellen is, hogy hatóságok diákokat tiltanak ki egyetemekről,

F.   mivel 2008 augusztusában Irán hivatalos hírügynöksége (IRNA) azt a hamis információt terjesztette, hogy Sirin Ebadi lánya, Nargisz Tavaszoljan bahái hitre tért, ennek az állításnak pedig súlyos következményei lehetnek, minthogy a bahái hitűeket Iránban komolyan üldözik,

G.   mivel egy másik iráni emberi jogi központ, a Kurdisztáni Emberi Jogi Szervezet tagjait is ugyanilyen súlyosan zaklatják a hatóságok, és a letartóztatás állandó veszélye fenyegeti őket, különösen mivel e szervezet alapítóját Muhammad Szádik Kabudvandot tíz év börtönbüntetésre ítélték azzal a váddal, hogy a Kurdisztáni Emberi Jogi Szervezet megalapítása révén a nemzet biztonsága ellen cselekedett,

H.   mivel Irán kormánya és hatóságai kifejezetten kötelesek megvédeni az emberi jogvédőket; mivel az emberi jogok védelmezőiről szóló fent említett ENSZ-nyilatkozat, amelyet az ENSZ közgyűlése közös megállapodással fogadott el 1998-ban, előírja, hogy az emberi jogok helyzetének javítására tett törvényes erőfeszítéseik jegyében "az államok kötelesek meghozni minden szükséges intézkedést annak biztosításáért, hogy az illetékes hatóságok minden erőszaktól, fenyegetéstől, megtorlástól, tényleges vagy elvi hátrányos megkülönböztetéstől, nyomásgyakorlástól és minden más önkényes cselekvéstől megvédjék" az emberi jogok védelmezőit,

1.   határozottan elítéli a Sirin Ebadival szembeni elnyomást, zaklatást és fenyegetéseket, valamint a teheráni Emberi Jogi Jogvédelmi Központ bezárását, és mély aggodalmát fejezi ki az emberi jogi aktivisták fokozódó üldözése miatt Iránban; rámutat arra, hogy a teheráni Emberi Jogi Jogvédelmi Központban az iráni biztonsági erők által végrehajtott házkutatás egy olyan átfogó kísérlet része, amelynek célja, hogy elhallgattassa az iráni emberi jogi közösséget;

2.   komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Sirin Ebadit érő folyamatos zaklatások, fenyegetések és támadások nemcsak az ő testi épségét és biztonságát fenyegetik, de az összes iráni civil társadalmi és emberi jogi aktivistát veszélyeztetik;

3.   hangsúlyozza, hogy az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ bezárása nem pusztán Sirin Ebadi és az Iránban tevékenykedő emberi jogi aktivisták elleni támadás, de támadás a teljes nemzetközi emberi jogi közösség ellen is, amelynek ő befolyásos és vezető tagja;

4.   sürgeti az iráni hatóságokat, hogy hagyjanak fel a Sirin Ebadival szembeni elnyomással, zaklatással és fenyegetésekkel, biztosítsák biztonságát és testi épségét, és engedélyezzék az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ megnyitását; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy engedélyezzék az Emberi Jogi Jogvédelmi Központ, a Kurdisztáni Emberi Jogi Szervezet és más emberi jogi szervezetek szabad működését;

5.   felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tartsák be az ország nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásait, és különösen tartsák tiszteletben a polgári és politikai jogok Irán által is aláírt és ratifikált nemzetközi egyezségokmányában foglalt békés gyülekezés jogát;

6.   ismételten kifejezi aggodalmát az emberi jogok védelméért dolgozó és a halálbüntetés ellen kampányoló iráni állampolgárok üldöztetését és bebörtönzését, amelynek eredményeképpen gyakran úgynevezett nemzetbiztonság elleni tevékenységekkel vádolják őket; emellett felszólítja Iránt, hogy hagyjon fel a politikai ellenfelek és az emberi jogi aktivisták zaklatásával, megfélemlítésével és üldözésével, többek között oly módon, hogy szabadlábra helyezi az önkényesen vagy politikai nézeteik alapján bebörtönzött személyeket, és vessen véget annak a gyakorlatnak, hogy az emberi jogok megsértése büntetlen marad;

7.   a lehető leghatározottabban elítéli a Masad városában 2008 decemberében történt, az igazságügyi szóvivő által is megerősített három megkövezést, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a kihirdetett moratóriumot, és sürgősen alkossanak törvényt e kegyetlen büntetési mód eltörlésére;

8.   mély aggodalmát fejezi ki Muhammad Szádik Kabudvand letartóztatása óta romló egészségi állapota miatt; meggyőződése miatt bebörtönzött fogolynak tekinti, és követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, valamint azt, hogy orvosi kezelést kapjon;

9.   mélyen elítéli a felfüggesztés módszerét, amelyet még mindig alkalmaznak a diákokkal szemben annak érdekében, hogy megbüntessék őket a nyilvános viták szervezéséért, és felszólítja a hatóságokat, hogy engedjék szabadon azokat, akiket a 2008. december 6-án megrendezett legutóbbi nemzeti diáknap alkalmából tartóztattak le a sirázi egyetemen;

10.   kéri az iráni hatóságokat, hogy tartsák be a vallási kisebbségek tiszteletben tartására vonatkozó, a kormányzatra irányadó követelményt, és azonnal bocsássák szabadon az alábbi bahái vezetőket, akiket kizárólag hitük miatt börtönöztek be: Fariba Kamálábádi, Dzsamáladdin Khandzsani, Afíf Naeimi, Szaid Raszaie, Mahvas Szabat, Behruz Tavakkoli és Vahid Tizfahm;

11.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák az iráni emberi jogi helyzet vizsgálatát, és 2009 első felében nyújtsanak be jelentést erről az ügyről, és továbbra is emeljék fel szavukat az emberi jogok megsértésével kapcsolatos konkrét ügyekben;

12.   hangsúlyozza, hogy az Irán és az EU közötti együttműködési és kereskedelmi megállapodás lehetséges jövőbeli aláírása az iráni emberi jogi helyzet lényeges javulásától is függ;

13.   felhívja a Tanács elnökségét és a tagállamok Iránban szolgáló diplomáciai képviselőit, hogy sürgősen tegyenek összehangolt lépéseket a fent említett aggodalmakkal kapcsolatban;

14.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Iráni igazságszolgáltatás vezetőjének, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.


Guinea
PDF 205kWORD 40k
Az Európai Parlament állásfoglalása a 2009. január 15-i Guineában elkövetett államcsínyről
P6_TA(2009)0030RC-B6-0037/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   tekintettel a katonatisztek egy csoportja által 2008. december 23-án, Lansana Conté elnök halálának másnapján végrehajtott hatalomátvételre,

B.   mivel az akkoriban szintén katonatiszt Lansana Conté is erőszakkal ragadta magához a hatalmat 1984-ben, elődje, Sékou Touré elnök halálát követően, és 24 évig maradt hatalomban,

C.   mivel a hadsereget semmilyen hely sem illetné meg a nemzetek kormányában,

D.   mivel a nemzetgyűlés megbízatása két évvel ezelőtt lejárt anélkül, hogy bármiféle parlamenti választásokra sor került volna,

E.   mivel Guinea politikai, gazdasági és társadalmi jövőjére vonatkozó döntéseket a guineai népnek és képviselőinek kell meghozni, és mivel a katonai junta által a választások megszervezésére javasolt két éves időtartam túlságosan is hosszú,

F.   mivel a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége és az Afrikai Unió elítélte az államcsínyt, és felfüggesztette Guinea részvételét tevékenységében,

G.   mivel a főbb ellenzéki pártok és a 2006. júniusi és 2007. januári sztrájkokat szervező szakszervezeti szövetség tudomásul vették a hatalomátvételt, ugyanakkor a nemzetgyűlés elnöke az alkotmányos rend helyreállítására szólított fel,

H.   mivel a Világbank szerint minden második guineai naponta 1 dollárnak megfelelő összegből él, és mivel az egy főre jutó jövedelem a függetlenség kivívása óta folyamatosan csökken az ország jelentős vízkészletei és ásványkincsei ellenére,

I.   mivel Guineát a Transparency International Afrika legkorruptabb országai közé sorolta,

J.   mivel az államcsínyre megromlott gazdasági és társadalmi körülmények között került sor, és a demokrácia sikerre vitelének legjobb záloga a fejlődés,

K.   mivel Guinea különböző városaiban többször került sor a megélhetés költségeinek emelkedése és az alapvető élelmiszerek hiánya elleni tüntetésekre,

L.   mivel a volt elnök, Lansana Conté kormányzásának mérlege – amelyben a katonai és rendőri erők civilek elleni túlzott használata, az ítélet nélküli és önkényes letartóztatások és a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése is szerepel – az emberi jogok tekintetében rendkívül aggasztó képet mutat,

M.   mivel teljes mértékben figyelembe kell venni a politikai pártok, szakszervezetek és társadalmi szervezetek javaslatait annak érdekében, hogy megindulhasson a békés és demokratikus átmenetről és a parlamenti és elnökválasztások szervezésének időpontjáról szóló megegyezésre irányuló nemzeti párbeszéd,

N.   mivel a katonai junta által hozott döntések és kinevezések, kiváltképpen a kormányra vonatkozók, nem felelnek meg a jogállamiság legalapvetőbb szabályainak sem,

O.   tekintettel a korábban az Afrikai Import-Export Bank (Afrimpexbank) vezetői tisztségét betöltő Kabiné Komara miniszterelnöki kinevezésére, és megállapítva, hogy ő már a 2007 februárjában történt események során is szerepelt a szakszervezetek által a miniszterelnöki posztra javasolt személyek listáján,

P.   tekintettel az önkényesen letartóztatott katonákra és civilekre,

1.   elítéli a katonatisztek csoportja által végrehajtott hatalomátvételt, felszólít a szabad és átlátható, nemzetközi normáknak megfelelő parlamenti és elnökválasztások megszervezésére, melyekre néhány hónapon belül az Afrikai Unió és a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége közreműködésével, átmeneti polgári kormány irányítása alatt kell sort keríteni;

2.  Guineán belül folytatott párbeszédre szólít fel az összes politikai párt, szakszervezet, társadalmi szervezet részvételével, a demokratikus átmenet megindítása végett;

3.   kéri a hatalmon lévő huntát, hogy tartsa tiszteletben a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesülési jogot, nevezetesen a békés gyülekezéshez való jogot, ahogyan az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában szerepel;

4.   elítéli katonák és civilek terhelő bizonyíték nélkül történő letartóztatását és fogva tartását, és felszólt azonnali szabadon bocsátásukra, amennyiben komoly terhelő bizonyíték nem állapítható meg ellenük;

5.   tudomásul veszi az új guineai vezetők által tett politikai kötelezettségvállalásokat, nevezetesen a korrupció ellen hirdetett fáradhatatlan harcot és a demokratikus és átlátható rendszer megteremtését Guineában; kéri, hogy a kötelezettségvállalások kerüljenek teljesítésre;

6.   üdvözli az Afrikai Unió és a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége döntését, amellyel tevékenységükben Guinea részvételét mindaddig felfüggesztették, amíg az országnak nincs demokratikusan választott parlamentje és kormánya;

7.   politikai párbeszéd indítását kéri az Európai Unió és a Guineában a hatalmat átvevő átmeneti hatóságok között, a cotonoui megállapodás 8. és 96. cikke értelmében;

8.   kéri az Európai Bizottságot, hogy legyen kész befagyasztani a humanitárius és élemiszersegélyen kívül mindenfajta segély folyósítását, és vizsgálja meg célzott szankciók alkalmazását a hatalmat erőszakkal átvevő hatóságok tagjai ellen, amennyiben a demokratikus átmenetre nem kerül sor;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és a guineai hatóságoknak.


A kenyai sajtószabadság
PDF 112kWORD 36k
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása a kenyai sajtószabadságról
P6_TA(2009)0031RC-B6-0038/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–   tekintettel a Kenyáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2009. január 2-án Kibaki elnök hozzájárult az 1998. évi kenyai hírközlési törvénynek a 2008. évi kenyai hírközlési törvénnyel (módosítás) történő módosításához;

B.   mivel a 2008. évi törvény jelenlegi formájában figyelmen kívül hagyja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt és Kenya által aláírt, más nemzetközi egyezményekben, többek között az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájában megerősített sajtó- és szólásszabadságot;

C.   mivel a két leginkább megkérdőjelezhető szakasz a 88. és 46. szakasz; mivel a 88. szakasz a hírközlési miniszternek jelentős hatáskört biztosít arra, hogy a nemzetbiztonság szempontjából veszélyesnek ítélt sajtószerveket átkutassa és műsorszóró berendezéseiket leszereltesse; mivel a 46. szakasz hatáskört biztosít az állam számára, hogy szabályozza a közvetítések és az elektronikus és nyomtatott sajtó tartalmát;

D.   mivel a Kelet-afrikai Újságírók Szövetsége (EAJA) sajtónyilatkozata szerint a 2008. évi hírközlési törvény révén a kormány közvetlenül cenzúrázhatná a sajtót;

E.   mivel Odinga miniszterelnök is csatlakozott a törvényt ellenzők széles táborához; mivel a Narancssárga Demokratikus Mozgalom (ODM) tisztviselői a közelmúltban válságértekezletet tartottak és azt állították, hogy az elnök nem konzultált a miniszterelnökkel a törvénnyel kapcsolatban;

F.   mivel a Kenyai Nemzeti Emberi Jogi Bizottság szerint a törvénytervezet elnök általi jóváhagyása azt jelzi, hogy a nagy koalíció nem tud egyetértésben működni;

G.   mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke rögzíti, hogy a szólásszabadság alapvető emberi jog;

H.   mivel egy éve, a vitatott kenyai elnökválasztást követően az utcai demonstrációk az egész országra kiterjedő lázongássá és etnikai összecsapásokká fajultak, amelyek során több mint 1 000 ember veszítette életét és további 350 000 hajléktalanná vált,

1.   sajnálja, hogy a kenyai hírközlési törvénytervezetet (módosítás) Kibaki elnök aláírta, és az aláíráskor nem vette figyelembe a törvénytervezettel kapcsolatos, széles körben tapasztalható fenntartásokat;

2.   üdvözli azonban Kibaki elnöknek a törvény átdolgozására irányuló, közelmúltbeli lépését, valamint hajlandóságát, hogy figyelembe vegye a média képviselői által a jogszabályhoz benyújtott módosításokat;

3.   megerősíti a sajtószabadság, valamint a szólás, az információ és a gyülekezés alapvető szabadságjoga iránti elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy a vélemények sokszínűségét jelentő információkhoz való hozzáférés alapvető fontosságú a polgárok felelősséggel való felruházása szempontjából;

4.   felszólítja a kenyai kormányt, hogy a hírközlésnek a sajtószabadság csorbulása nélküli jobb szabályozhatóságára irányuló konszenzus kialakítása érdekében kezdeményezzen konzultációt az érdekeltekkel; felkéri Kibaki elnököt és Odinga miniszterelnököt, hogy mindent tegyenek meg annak biztosítására, hogy az új médiatörvény tervezetének frissített változata ne sértse a szólás- és információszabadság elveit;

5.   hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a Kenyában burjánzó büntetlenség ellen, hogy a választást követő, egy évvel ezelőtti erőszakos cselekmények felelőseit törvény elé állítsák; kéri, hogy a nyomozás és a bűnvádi eljárás lefolytatására hozzanak létre helyi és nemzetközi jogi szakértőkből álló, független bizottságot; tudomásul veszi, hogy Kibaki elnök és Odinga miniszterelnök elvben megállapodott egy ilyen bizottság létrehozásában, azonban az eddig nem jött lére;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Kenya kormányának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, a Kelet-Afrikai Közösségnek, valamint az Afrikai Unió Bizottsága és Végrehajtó Tanácsa elnökeinek.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat