Az Európai Parlament,

–   tekintettel a szárazsággal és/vagy az elsivatagosodással sújtott, elsősorban afrikai országokban az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló 1992. évi, és a biológiai sokféleségről szóló 1994. évi ENSZ egyezményre,

–   tekintettel a talajvédelem kereteinek meghatározásáról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló, 2007. november 14-i első olvasatban elfogadott állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0086/2009),

A.   mivel a mezőgazdaság olyan gazdasági ágazat, amely erőteljesen függ a természeti jelenségektől és ezzel egyidejűleg jelentős beavatkozási potenciált képvisel,

B.   mivel a mezőgazdaság a legjobb eszköze a talajerózió elkerülésének, és ez olyan átgondolt stratégiát tesz szükségessé, amely hozzájárul e tevékenység megtartásához,

C.   mivel az Unió vidéki lakossága fontos szerepet játszik az elsivatagodás elleni küzdelemben, és az uniós termelők jelentősen hozzájárulnak a tartós aszályok által sújtott régiók növénytakarójának megőrzéséhez; mivel különösen az állandó kultúrák, a gyepterületek és az erdők szintén jótékony hatással vannak a víztartalékra,

D.   mivel különösen a dél-európai mezőgazdasági földterületek, de a tagállamok más régiói is megtalálhatók az emberi tevékenység és az éghajlati tényezők közötti negatív kölcsönhatás által előidézett környezeti állapotromlás által leginkább érintett területek között;

E.   mivel a hiperintenzív földművelés is hozzájárulhat a talaj eróziójához, alkalmatlanná téve azt a termelésre,

F.   mivel napjainkban a mediterrán térség talajromlása tekintetében az elsivatagosodást tartják az egyik legkomolyabb fenyegetésnek,

G.   mivel a talaj az emberi táplálék, a takarmány, a textíliák és a fűtőanyagok előállításának alapjául szolgál és fontos szerepet játszik a CO2 megkötésében; mivel ugyanakkor a talaj minden eddiginél inkább ki van téve a szél, és a víz okozta erózió, a szennyezés, a sózás, az impermeabilitás, a szerves anyagok csökkenése és a biológiai sokféleség elvesztése következtében keletkező visszafordíthatatlan károknak,

H.   mivel a már tapasztalható negatív következmények a hidrogeológiai viszonyok romlása, a tengervíz part menti talajvizekbe történő beszivárgása, a talaj elszikesedése, a mezőgazdasági talajvesztés, a biológiai sokféleség csökkenése, a tűzvésznek, a növényi és állati betegségeknek való kiszolgáltatottság fokozódása terén figyelhetők meg,

I.   mivel egyrészt a természeti és emberi környezet, másrészt pedig a termelési környezet kölcsönhatásaiban bekövetkező, fent említett változások jelentős hatással vannak a növénytermesztési és állattenyésztési rendszerekre, a talajok termelési célú felhasználására, az élelmiszerkínálatra, továbbá nyilvánvalóan kihatnak az élelmiszerbiztonságra, valamint az elvándorlás révén az érintett területek társadalmi, kulturális és gazdasági struktúrájára, mindez pedig a hidrogeológiai szempontokra is hatással van,

J.   mivel az öntözés egyrészt a talaj nedvességének megtartására, másrészt a vízzáró rétegek újbóli feltöltésére szolgál, továbbá ezeket a tényezőket figyelembe kell venni a közös agrárpolitika (KAP) kidolgozásakor;

K.   mivel a vízhiány és az aszály hozzájárulnak a mezőgazdasági nyersanyagárak emelkedéséhez, és figyelembe véve, hogy biztosítani kell a lakosság folyamatos élelmiszerellátását,

L.   mivel a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerek irányítása lehetőséget biztosít az általános szénkörforgással kapcsolatos fellépésre, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére,

M.   emlékeztetve az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló fent említett egyezményére, amely a megművelhető területek eróziója és a szárazság elleni küzdelmet tűzi ki célul, továbbá emlékeztet arra, hogy a Parlament támogatta ezt az egyezményt,

N.   elismerve, hogy a vízügyi keretirányelv (2000/60/EK irányelv(3)) szabályozási keretként és a talajvédelem alapvető jogi eszközeként szolgál, továbbá előmozdítja a régiók közötti együttműködést, a víz fenntartható felhasználását és a rendelkezésre álló vízforrások védelmét, valamint ezekkel párhuzamosan hozzájárul az áradások és a szárazság hatásainak enyhítéséhez,

O.   felismerve az integrált és multidiszciplináris megközelítés szükségességét annak érdekében, hogy ne vészhelyzetben kelljen megoldást keresni, mert az további negatív hatásokat és káros láncreakciókat eredményezhet,

P.   célszerűnek ítélve a helyzet nyomon követését a szóban forgó jelenségek alakulását és az új kockázati helyzetek megjelenését illetőleg a műholdas felvételek és talajtani modellek (talajtérképek) speciálizált felhasználásával,

Q.   mivel egyre gyakrabban figyelhetők meg olyan szélsőséges időjárási körülmények, amelyek a száraz és erőteljesen csapadékos időszakok váltakozásával járnak, felgyorsítják a litoszféra pusztulását, különösen azokon a területeken, ahol a talaj szerkezetileg sebezhetőbb, úgy Észak-, mint Dél-Európában,

R.   megállapítva, hogy világszinten emelkedett az élelmiszerek iránti kereslet és az élelmiszerek ára,

1.   szükségesnek tartja, hogy a KAP irányításával kapcsolatos iránymutatásokba és módszerekbe kifejezetten belefoglaljanak bizonyos, az éghajlat védelmére vonatkozó általános, továbbá specifikusan a talajromlásból eredő károk korlátozását célzó elveket és eszközöket;

2.   hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági ágazat éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását szolgáló intézkedések közösségi finanszírozásának olyan területi alapú megközelítésen kell alapulnia, amely figyelembe veszi a különböző uniós régiók sérülékenységi fokát; emlékeztet, hogy nemzetközi és európai szinten készült, megbízható becslések szerint a dél-európai mezőgazdasági területek sérülékenyebbek az éghajlatváltozás hatásaival szemben;

3.   sajnálatosnak tartja a vidékfejlesztési támogatások csökkentéséről döntő állam- és kormányfők rövidlátását, és megállapítja, hogy a második pillér keretében rendelkezésre bocsátott korlátozott anyagi forrásokkal nem lehet eredményesen fellépni az éghajlatváltozással kapcsolatos új kihívásokkal szemben;

4.   úgy véli, hogy a jelenlegi problémák, az élelmiszerhiányt, a víz szűkösségét, a hőmérséklet növekedését, a víz elpárolgását és a talajerózió kockázatát is ideértve, új, integrált és tudományos, a mediterrán éghajlati viszonyoknak megfelelő mezőgazdasági politikát tesznek szükségessé; megítélése szerint ezeknek a politikáknak az uniós és a nemzeti intézmények segítségével tükrözniük kell az új környezeti kihívásoknak megfelelően helyi szinten módosított növények kutatását és fejlesztését, ideértve a víztakarékosságot is, ugyanakkor megfelelő bevételt biztosítva a gazdálkodók számára egy európai életszínvonal megőrzéséhez;

5.   úgy véli, hogy a talajmegóvási stratégián belül a KAP jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó elveinek elsősorban a meglévő vízelvezető rendszerek működésének és ökológiai fenntarthatóságának felülvizsgálatát és javítását célzó intézkedéseket kell előnyben részesíteniük, amelyek révén ökológiailag fenntartható és a helyi adottságokhoz igazodó vízgazdálkodási terveket kell kidolgozni, valamint a szárazság által fenyegetett területek mezőgazdasági termelői részére tanácsokkal kell szolgálni a helyi adottságokhoz igazodó, víztakarékosabb kultúrák sikeres meghonosítása tekintetében;

6.   javasolja, hogy az Unió támogassa fokozottabban a mezőgazdasági területek vízgazdálkodásának javítását, amihez hatékonyabb és a különböző kultúrákhoz igazodó öntözési rendszerek bevezetésére, az ezzel kapcsolatos kutatások előmozdítására, valamint a biotechnológia területén elért eredmények alkalmazásának ösztönzésére lenne szükség;

7.   szükségesnek véli az öntözési célú és a tűzvédelemben is felhasználható, lehetőleg a gravitációs elven öntözhető területnél magasabban elhelyezkedő elárasztott vízmedencék (dombvidéki tavak) gazdálkodói együttműködések segítségével történő létrehozását és kezelését, megteremtve a legkedvezőbb üzemeltetésiköltség-feltételeket és felhasználva a gyökérzónás víztisztító rendszerrel és felszíni feltöltési technikával kezelt települési szennyvizet is;

8.   rámutat a teraszos művelésnek a talajerózió elleni küzdelemben és a talaj víztároló képességének javításában betöltött jelentőségére, valamint szükségesnek tartja a teraszok megőrzését, helyreállítását és létrehozását célzó intézkedések meghozatalát;

9.   úgy véli, hogy az agrár-erdészeti rendszereknek a mezőgazdasági peremterületek és a szennyezett mezőgazdasági területek erdősítési programjaira is ki kellene terjedniük, mivel a cserjék gyökere tudja biztosítani a felső instabil réteg hozzákötését az alatta lévő kőzethez, amely kőzettisztító szubsztrátumként működik;

10.   támogatja egy olyan közösségi erdőgazdálkodási politika létrehozását, amelynek fő célja az éghajlatváltozás elleni küzdelem;

11.   szükségesnek tartja továbbá azon mezőgazdasági intézkedések ösztönzését, amelyek a növénytakaró megőrzését, és ezáltal a folyómedrek eróziós szikesedésének megelőzését szolgálják;

12.   megállapítja, hogy sok mediterrán cserjefajtának jó a tűzálló képessége és kitűnő a vegetatív regenerálódási képessége, tehát ezeket ki lehetne aknázni, annál is inkább, mert e fajták gyökérzete olyan jellemzőkkel bír, amelyek segítségével fel lehet venni a küzdelmet a talajerózió ellen;

13.   ebben az összefüggésben úgy véli, hogy kisebb vízigényű növények termesztését, valamint bizonyos esetekben a tavaszi veteményeknek olyan téli kultúrákkal történő felváltását lehetne tervbe venni, amelyek nem csak kevesebb öntözést igényelnek, hanem hatékonyan védik a talajt, és növénytakaró létrehozásával lehetővé teszik az erózió elleni küzdelmet a kritikus téli időszakban;

14.   úgy véli, hogy a helyi élelmiszertermelés a környezethez jobban alkalmazkodó ökotípusokat képesek előállítani, ezért egyedi intézkedésekkel erre kellene ösztönözni őket;

15.   felhív a sövények megőrzésére és telepítésére, különösen olyan területeken, ahol ezek az utóbbi években eltűntek;

16.   elismeri a növénygenetikai erőforrások fontos szerepét abban, hogy a mezőgazdasági termelés alkalmazkodni tudjon a változó éghajlati feltételekhez; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat olyan programok létrehozására, amelyek ösztönzik a növénygenetikai erőforrások mezőgazdasági termelők, kertészek, valamint kis- és középméretű kertészeti üzemek általi megőrzését és továbbfejlesztését;

17.   emlékeztet a parlagon hagyott területek fontosságára a mezőgazdasági területek visszanyerése és a víz megtartása tekintetében; kéri a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy ösztönözzék a mediterrán ökoszisztémák talajához igazított mezőgazdasági rendszerek alkalmazását;

18.   úgy véli, hogy a KAP jó mezőgazdasági és környezeti feltételekre vonatkozó elveinek a talaj szervesanyag-tartalma fenntartásának kritériumai között a szénelnyelő és -megkötő rendszereket kellene ösztönöznie, méghozzá az öntözés nélküli földművelési technikák alkalmazásában való optimalizálásukkal (minimális felszíni művelés, vetésforgók, a környezethez alkalmazkodott genotípusok, a felszín és a növényzet párolgásának ellenőrzése, célzott műtrágyázás, integrált védekezés stb.);

19.   felkéri a területi hatáskörrel rendelkező szerveket, hogy az új igények és környezeti viszonyok függvényében avatkozzanak be az öntözővíz kezelési tervek és öntözővíz felhasználási technológiák programozásába, gondoskodjanak a vízkészletek minőségtől függő, célzott felhasználásáról és az öntözővíz-kezelő szervek szintjén avatkozzanak be a rendelkezésre álló vízkészletekkel való gazdálkodás optimalizálása érdekében, figyelembe véve az erőforrások elosztórendszerekben történő pazarlásának csökkentése iránti igényt;

20.   javasolja, hogy a koppenhágai Európai Környezetvédelmi Ügynökség különleges szerveként hozzanak létre egy európai aszálymegfigyelő központot, valamint hogy erősítsék meg az Európai Uniónak a tüzekkel szembeni összehangolt fellépésre való képességét, mivel az aszály és a tüzek egyaránt jelentős mértékben hozzájárulnak az elsivatagosodáshoz és a mezőgazdaságilag hasznosított területek állapotromlásához, különösen a földközi-tengeri régióban;

21.   hangsúlyozza a tagállamok által továbbított információk hatékonyságának, valamint a tagállamok közötti koordináció javításának szükségét;

22.   ajánlja egy gyors riasztási és folyamatos felügyeleti rendszer kialakítását a talaj állapotának vonatkozásában, hogy időben intézkedni lehessen az erózió legyőzése, a szerves anyagok kimerítése ellen, ami az üvegházhatású gázok kibocsátásához vezet, továbbá a művelhető területek és a biológiai sokféleség elveszítése tekintetében;

23.   következésképpen kéri a Bizottságot, hogy a hegyvidéki területek, a szigetek és más, természeti szempontból hátrányos helyzetű területek új meghatározására tett, 2009-re tervezett javaslatában a megfigyelés alatt álló területek értékelésében prioritást élvező szempontok közé vegye fel a talajromlási és elsivatagosodási kockázat szintjét is;

24.   szükségesnek tartja a kutatás, a fejlesztés és az innováció erősítését, különös figyelmet szentelve a vízhiánnyal és szárazsággal leginkább sújtott területeknek, és figyelembe véve a biotechnológiai fejlődést;

25.   felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a kutatásról, technológia-fejlesztésről és demonstrációról szóló hetedik keretprogram szintén 2009-re tervezett, félidős felülvizsgálatakor még több tagállamra nézve irányozzon elő erőteljesebb ösztönzőket az állapotromlás által érintett talajok és területek fenntarthatóbb gazdálkodásával kapcsolatos ismeretek javítását célzó kutatási és fejlesztési programok támogatására;

26.   felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan keret létrehozásának szükségességét, amely az éghajlatváltozás okai és hatásai, illetve különösen a talajminőség romlása elleni küzdelemre szolgálhatna;

27.   úgy véli, hogy megfelelő képzési és továbbképzési programokat kell szervezni az ágazatban dolgozók, illetve a lakosság számára azzal a kettős céllal, hogy megfelelő megoldásokat találjanak és hozzájáruljanak a felhasználók kollektív felelősségtudatának fejlesztéséhez a területi erőforrások felhasználásában;

28.   kéri, hogy az Európai Unió hozzon intézkedéseket különösen a fiatal mezőgazdasági termelők tájékoztatására és képzésére a talaj megőrzését szolgáló mezőgazdasági módszerek bevezetésének előmozdítása érdekében; e tájékoztatásnak és képzésnek különösen az éghajlatváltozás hatásaira és a mezőgazdasági termelésnek az éghajlat alakulásában játszott szerepére kell kiterjednie;

29.   emlékeztet, hogy amint azt a KAP folyamatban lévő reformja vonatkozásában a fiatal mezőgazdasági termelők jövőjéről szóló, 2008. június 5-i állásfoglalásában(4) is megállapította, hogy elsősorban olyan projektek számára kell finanszírozást biztosítani, amelyek elősegíthetik a fiatal gazdálkodók elindulását a mezőgazdasági ágazatban;

30.   szükségesnek tartja, hogy az Unió a mezőgazdasági földek és termelési jellemzőik fokozottabb védelme segítségével erősítse és javítsa a takarmány- és élelmiszer-autonómiát és az élelmiszer-önellátást, valamint hogy (a legeltetett állatok húsának fogyasztását ösztönző programok és a környezetbarát legelőgazdálkodás támogatása révén) ösztönözze különösen a parlagföldek állattartási célú, fenntartható hasznosítását annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a takarmánybehozataltól való függést; úgy véli, hogy az agrárpolitikának, ha hozzá kíván járulni a globális élelmiszerbiztonsághoz és a fenntarthatósághoz, arra kell törekednie, hogy az EU mezőgazdaságán belül egyensúlyt teremtsen a növénytermesztés, az állattenyésztés és az energiatermelés között;

31.   kéri, hogy a globális CO2-piac keretében ösztönözzék az erdők védelmét és visszatelepítését, prioritást adva azoknak a tagállamoknak, amelyek elvesztették természetes erdőiket, továbbá kiemeli, hogy az Európai Unión belül szükség van az integrált és fenntartható erdőgazdálkodás kialakítására;

32.   hangsúlyozza az erdők vízciklusban betöltött szerepét, és az erdők, gyepek, legelők és megművelt területek kiegyensúlyozott elegyének fontosságát a fenntartható vízgazdálkodás szempontjából; hangsúlyozza különösen a nagy szervesanyag-tartalmú talaj és a megfelelő vetésforgó szerepét; figyelmeztet arra, hogy a földterület növekvő kihasználása fenyegetést jelent a mezőgazdaságra, az élelmiszerbiztonságra és a fenntartható vízgazdálkodásra nézve;

33.   kéri, hogy a rétek, állandó legelők és erdőterületek fenntartásával kapcsolatos mezőgazdasági tevékenységek keretében ismerjék el annak lehetőségét, hogy a "zöld tanúsítványok" kiállítását közjavak előállításától (széndioxid-tárolás, biológiai sokféleség, talajmegtartás) tegyék függővé;

34.   felszólítja a tagállamokat a KAP második pillérének alkalmazására annak érdekében, hogy a rétek, állandó legelők és erdőterületek fenntartásával kapcsolatos mezőgazdasági tevékenységek esetében jövedelemtámogatást nyújtsanak, ezáltal hozzájárulva a közjavak előállításához (széndioxid-tárolás, biológiai sokféleség, talajmegtartás); felszólítja a Bizottságot hogy biztosítson elsőbbséget a parlagföldek megőrzésének;

35.   kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy keressenek az erózióval érintett talajok helyreállítására alkalmas stratégiákat, a talajeróziót korlátozó, ösztönző intézkedések mellett;

36.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 282. E, 2008.11.6., 281.o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0473. (3) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0258.