Az Európai Parlament 2009. február 5-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló 3/2008/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0431 – C6-0313/2008 – 2008/0131(CNS))

P6_TA(2009)0046 A6-0004/2009

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0431),

–   tekintettel az EK-Szerződés 36. és 37. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0313/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0004/2009),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk 3/2008/EK rendelet 9 cikk – 1 bekezdés 1.  A belső piacon megvalósítandó, a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tájékoztató intézkedések közül egyet vagy többet magukban foglaló és a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott programok hiányában valamennyi érdekelt tagállam az 5. cikk (1) bekezdésében említett iránymutatások alapján kidolgoz egy programot és arra vonatkozóan dokumentációt, és nyilvános pályázati felhívás útján kiválasztja az általa társfinanszírozásban vállalt program végrehajtásáért felelős szervezetet. 1.  A belső piacon megvalósítandó, a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tájékoztató intézkedések közül egyet vagy többet magukban foglaló és a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott programok hiányában valamennyi érdekelt tagállam az 5. cikk (1) bekezdésében említett iránymutatások alapján, és miután az adott ágazat szakmai egyesületeivel és szervezeteivel folytatott konzultációk alapján az ilyen programok szükségességét és hasznosságát az érintett tagállamokban megvizsgálja, kidolgoz egy programot és arra vonatkozóan dokumentációt, és nyilvános pályázati felhívás útján kiválasztja az általa társfinanszírozásban vállalt program végrehajtásáért felelős szervezetet. Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk 3/2008/EK rendelet 9 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés 2.  A harmadik országokban megvalósítandó, a 2. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett tájékoztató intézkedések közül egyet vagy többet magukban foglaló és a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott programok hiányában valamennyi érdekelt tagállam az 5. cikk (2) bekezdésében említett iránymutatások alapján kidolgoz egy programot és arra vonatkozóan dokumentációt, és nyilvános pályázati felhívás útján kiválasztja az általa társfinanszírozásban vállalt program végrehajtásáért felelős szervezetet. 2.  A belső piacon megvalósítandó, a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tájékoztató intézkedések közül egyet vagy többet magukban foglaló és a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott programok hiányában valamennyi érdekelt tagállam az 5. cikk (2) bekezdésében említett iránymutatások alapján, és miután az adott ágazat szakmai egyesületeivel és szervezeteivel folytatott konzultációk alapján az ilyen programok szükségességét és hasznosságát az érintett tagállamokban megvizsgálja, kidolgoz egy programot és arra vonatkozóan dokumentációt, és nyilvános pályázati felhívás útján kiválasztja az általa társfinanszírozásban vállalt program végrehajtásáért felelős szervezetet. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk 3/2008/EK rendelet 9 cikk – 2 bekezdés – második albekezdés Az érdekelt tagállam vagy tagállamok által a program tekintetében végül kiválasztott végrehajtó szervezet lehet nemzetközi szervezet különösen abban az esetben, ha a program a harmadik országok olívaolaj- és étkezési olajbogyó-ágazatára vonatkozik. Az érdekelt tagállam vagy tagállamok által a program tekintetében végül kiválasztott végrehajtó szervezet lehet nemzetközi szervezet különösen abban az esetben, ha a program a harmadik országok olívaolaj-, étkezési olajbogyó-ágazatára vagy oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, illetve földrajzi jelzéssel rendelkező borok ágazatára vonatkozik. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk 3/2008/EK rendelet 9 cikk – 3 bekezdés – c pont (c) a program költséghatékonyságának értékelése. A magyar nyelvű változatot nem érinti. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 a cikk (új) 3/2008/EK rendelet 13 cikk – 2 bekezdés – 1 és 2 albekezdés 1a. cikk A 3/2008/EK rendelet 13. cikke (2) bekezdésének első és második albekezdése helyébe a következő szöveg lép: "(2) A 8. és 9. cikkben említett elfogadott programokhoz biztosított közösségi pénzügyi hozzájárulás nem haladhatja meg a programok tényleges költségének 60 %-át. A két vagy három évig tartó tájékoztató és promóciós programok esetében a megvalósítás egyes éveire nyújtott hozzájárulás nem haladhatja meg ezt a maximális értékhatárt. Az első albekezdésben említett arány 70 % azon, gyümölcsökkel és zöldségekkel kapcsolatos promóciós intézkedések esetében, amelyek kifejezetten az iskolai intézményekben tanuló gyermekeket célozzák.

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK irányelvnek az Európai Unióban történő végrehajtásáról: az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság helyszíni látogatásai (2005–2008) (2008/2235(INI))

P6_TA(2009)0047 A6-0024/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvre(1) ("befogadási irányelv"),

–   tekintettel a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelvre(2) ("eljárási irányelv"),

–   tekintettel az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendeletre(3) ("II. dublini rendelet "),

–   tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 2007. november 26-i bizottsági jelentésre (COM(2007)0745),

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre és különösen annak 5. és 8. cikkére,

–   tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi (LIBE) Bizottságnak Olaszországban (Lampedusa), Spanyolországban (Ceuta és Melilla, Kanári-szigetek), Franciaországban (Párizs), Máltán, Görögországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Lengyelországban, Dániában és Cipruson működő küldöttségeinek jelentéseire,

–   tekintettel Lampedusáról szóló, 2005. április 14-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel 2006. április 6-i, a máltai menekülttáborok helyzetéről szóló állásfoglalására(5),

–   tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló irányelv átdolgozására irányuló javaslatra (COM(2008)0815) (a továbbiakban: átdolgozásra irányuló javaslat) és a Dublin II rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatra (COM(2008)0820), amelyeket a Bizottság 2008. december 3-án együttesen nyújtott be;

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0024/2009),

A.   mivel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló befogadási irányelv alapvető eleme a Közös Európai Menekültügyi Rendszer első fázisának,

B.   mivel a befogadási irányelv a menedékkérőkre és a menekültekre alkalmazandó,

C.   mivel mindenkor garantálni kell az olyan alapvető jogokat, mint amilyen például a méltóságteljes élethez való jog, a családi élet védelme, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a fellebbezéshez való jog,

D.   mivel a befogadási és eljárási irányelv előírja, hogy a tagállamoknak írásbeli tájékoztatást kell nyújtaniuk a menedékkérők számára a jogaikról, valamint a támogatásukról gondoskodó szervezetekről; és mivel – tekintve az eljárások összetettségét és a határidők rövidségét, különösen a gyorsított eljárású ügyekben –, a menedékkérők és a bevándorlók számára létfontosságú, hogy megfelelő jogi tanácsadásban részesüljenek, tolmács álljon rendelkezésükre és az őket érintő határozatokat számukra érthető nyelven kapják meg,

E.   mivel fontos ügyelni arra, hogy a menekültügyi eljárások világosak (nevezetesen a menedékjog iránti kérelem elfogadásának vagy visszautasításának kritériumai), igazságosak, hatékonyak és arányosak legyenek a menedékjog lehetőségének hatékony biztosítása érdekében,

F.   mivel a befogadási irányelv 7. cikke megadja a menedékkérők számára a jogot, hogy szabadon mozogjanak abban a tagállamban, amelyikben menedékjogért folyamodtak, azonban ezt a jogot a tagállamok korlátozhatják,

G.   mivel a befogadásról szóló befogadási irányelvet a menedékkérőkre és a menekültekre kell alkalmazni, de több meglátogatott központban a menedékkérőket és az illegális bevándorlókat ugyanazon a helyen tartják fogva,

H.   mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény minden kiskorú jogait védi, azokét is, akik származási országukon kívül tartózkodnak, és mivel a befogadási irányelv előírja a tagállamoknak, hogy vegyék figyelembe a kiskorúak különleges helyzetét, illetve biztosítja számukra különleges jogaikat, többek között az oktatáshoz való jogot,

I.   mivel nem minden tagállam alkalmaz fogadóközpontokat mindegyik menedékkérő vagy a menedékkérők nagy része esetében, hanem a helyi szintű, alternatív megoldásokat részesítik előnyben, és mivel a LIBE Bizottság még nem vizsgálta meg a tagállami gyakorlatok e vonatkozását,

J.   mivel e jelentés alkalmazásában a "fogva tartás" ideiglenes jellegű adminisztratív eljárást jelent,

K.   mivel ebben az értelemben a fogva tartás olyan ideiglenes adminisztratív intézkedés, ami különbözik a büntetőjogi értelemben vett fogva tartástól,

L.   mivel bizonyos látogatások alkalmával – ahol az adott központ rossz körülményei szükségessé tették – a képviselők több alkalommal is megállapították, hogy egyes központokban a fogva tartási körülmények a higiénia, a promiszkuitás és a rendelkezésre álló felszerelések szempontjából tűrhetetlenek, és hogy a fogva tartott személyeket nem tájékoztatják rendszeresen fogva tartásuk okairól, jogaikról és ügyük állásáról,

Általános megjegyzések és menekültügyi eljárások

1.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes látogatások arra világítottak rá, hogy bizonyos tagállamok rosszul vagy egyáltalán nem alkalmazzák a meglévő irányelveket; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az irányelveket átültessék, és ne csupán formális módon tartsák be;

2.   hangsúlyozza, hogy mindenkor és az érintett harmadik országból származó személy státuszától függetlenül alkalmazni kell az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményben foglalt elveket, mint például a méltóságteljes élethez való jog, a családi élet védelme, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a fellebbezéshez való jog éppen ezért elfogadhatatlannak tartja azt, hogy valakivel pusztán azon okból, hogy illegális bevándorló, ne ennek megfelelően bánjanak;

3.   nehezményezi a befogadási feltételek szintjével kapcsolatos számos hiányosságot, amelyek főként abból erednek, hogy a befogadási irányelv jelenleg tág mérlegelési jogkört biztosít a tagállamok számára a befogadási feltételek nemzeti szintű megállapítása tekintetében; ezért üdvözli a fent említett, átdolgozásra irányuló javaslatot;

4.   örömmel fogadja a Bizottság átdolgozására irányuló javaslatát, és üdvözli azt, hogy a megállapított célkitűzést a menedékkérőkkel való bánásmódra vonatkozó szigorúbb előírásokkal biztosítják annak érdekében, hogy méltóságteljes életszínvonalat garantáljanak számukra, valamint lehetővé tegyék a befogadási feltételekre vonatkozó nemzeti rendelkezések fokozott harmonizációját;

5.   elégedettségét fejezi ki a Bizottság arra irányuló javaslatára vonatkozóan, hogy a befogadási irányelv hatályát terjesszék ki a kiegészítő védelemre annak érdekében, hogy a jogok azonos szintjét biztosítsák a nemzetközi védelem valamennyi formája esetén;

6.   felkéri a tagállamokat, hogy nagyobb szolidaritásról tegyenek tanúbizonyságot a bevándorlás kihívásával leginkább szembesülő országok iránt, és ez ne pusztán technikai és/vagy pénzügyi szolidaritásra korlátozódjon; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy egy európai szolidaritási eszközre tegyen javaslatot annak érdekében, hogy csökkentse azokat a terheket, amelyek a külső határokkal rendelkező tagállamokra hárulnak az általuk befogadott nagyszámú menekült okán, és ennek az eszköznek azon az elven kell alapulnia, miszerint tiszteletben kell tartani a menedékkérők kívánságát, és magas fokú védelmet kell biztosítania;

7.   felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel együttműködve hozzon létre a folyamatos helyszíni látogatásokra és felülvizsgálatra irányuló rendszert; reméli, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság továbbra is folytatni tudja helyszíni látogatásait annak érdekében, hogy biztosítsa a befogadási feltételekre és a kitoloncolási eljárásokra vonatkozó közösségi jog betartását és az Európai Parlament plenáris ülésén az e látogatások eredményeiről szóló éves vita megszervezését;

Befogadás

8.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes tagállamok által létrehozott és működő befogadó állomások kapacitása gyenge és, úgy tűnik, nem felel meg a bevándorlók szükségleteinek;

9.   kéri, hogy az egyes tagállamokban már meglévő fogadóközpontok példáját követve, a menedékkérők és bevándorlók fogadását elsősorban a működő fogadóközpontokban bonyolítsák le, ne pedig zárt egységekben;

10.   emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy biztosítsák a hozzáférést a menedékjog iránti kérelem eljárásaihoz;

11.   sürgeti a tagállamokat, hogy a befogadásról szóló irányelvet minden menedékkérőre alkalmazzák attól a pillanattól kezdve, hogy kifejezik azon kívánságukat, hogy valamely tagállamban védelmet kapjanak, még akkor is, ha a menedékjog iránti kérelem hivatalos benyújtására még nem került sor;

12.   felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul emlékeztesse a tagállamokat arra, hogy a befogadási feltételeknek a befogadásról szóló irányelvben nem szereplő indokokon alapuló visszavonása vagy csökkentése szigorúan tilos vagy annak kellene lennie;

13.   az alapvető befogadási feltételek – mint például az élelmezés, a lakhatás és a sürgősségi egészségügyi ellátás – soha nem vonhatók meg, mivel azok megvonása sértheti a menedékkérők alapvető jogait;

14.   különösen a gyorsított eljárások esetén szükségesnek véli az egyensúly megtalálását az eljárások gyorsasága, az elmaradások megszüntetése és minden egyéni eset méltányos kezelése között;

Az információhoz való hozzáférés és a tolmácsoláshoz való jog

15.   megállapítja, hogy az eljárásokra vonatkozó információk nagyjából elkészültek, és a határidők igen rövidek, ami megértésbeli gondot okozhat, és megakadályozhatja a menedékkérőket a kérelmük benyújtására vonatkozó jogaik gyakorlásában; kéri, hogy a kérelmezők összes jogát bemutató tájékoztató füzeteket bocsássanak rendelkezésükre a főbb nemzetközi nyelveken és az érintett tagállamba érkező jelentős számú menedékkérő és bevándorló által beszélt nyelveken; kéri a tagállamokat, hogy előre gondoskodjanak a tájékoztatás egyéb formáiról is, beleértve a szóbeli és internetes tájékoztatást;

16.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes meglátogatott központokban hiányoznak a megfelelően képzett tolmácsok, többek között a hivatalos meghallgatásokról is; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak ingyenes és nyilvános tolmácsolást, ha szükséges, telefonon vagy az interneten keresztül;

17.   arra ösztönzi a tagállamokat, hogy folyamodjanak pénzügyi támogatásért a menekültek Európai Alapjához az információhoz való hozzáférés javítása érdekében, és különösen avégett, hogy növeljék a nyelvek számát, amelyeken az információkat szolgáltatják, vagy növeljék az adathordozók számát; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok számára nyújtson tájékoztatást az e célra rendelkezésre álló pénzeszközökről és az ezek felhasználásával kapcsolatos legjobban bevált gyakorlati módszerekről;

Jogsegély

18.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ingyenes jogsegély látszólag a menedékkérőkre és a fogva tartott illegális bevándorlókra korlátozódik, és néha egy ügyvédek neveit tartalmazó listára szorítkozik, ami azt eredményezi, hogy az elégséges pénzügyi eszközökkel nem rendelkező személyek jogsegély nélkül maradnak;

19.   emlékeztet arra, hogy különösen nehéz megfelelő jogsegélyt találni az őrizetbe vett személyek számára a külvilággal történő kommunikáció nehézsége és a vonatkozó jogszabályok sajátosságai miatt;

20.   megállapítja, hogy a jogsegélyhez való hozzáférés folytonosságát megnehezíti, ha az őrizetben levő személyeket áthelyezik különböző fogadóközpontokba vagy fogdákba;

21.   elismerését fejezi ki az ENSZ menekültügyi főbiztosának és a nem kormányzati szervezetek képviselőinek a jogsegélynyújtó munkájukért, de úgy véli, hogy a nem kormányzati szervezetek nem helyettesíthetik a felelős tagállamokat;

22.   arra buzdítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak ingyenes jogsegélyt és/vagy képviseletet azokban az esetekben, amikor a menedékkérő nem tudja állni a felmerülő költségeket;

Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés

23.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ellenőrzött fogva tartási központok túlnyomó részében a menedékkérők és migránsok rendszeresen panaszkodnak az orvosi ellátás elégtelen és nem megfelelő voltára, az orvosokhoz fordulás és a velük való kommunikáció nehézségeire, a különleges ellátás (különösen a terhes nők és a kínzások áldozatai számára) és a megfelelő gyógyszerek hiányára;

24.   kéri a tagállamokat, hogy terjesszék ki a menedékkérőkre és a bevándorlókra jelenleg vonatkozó orvosi ellátást, hogy az ne csak a sürgősségi ellátásra korlátozódjon, és biztosítsák a pszichológiai segítségnyújtást, valamint a mentális egészségügyi ellátást is; emlékeztet rá, hogy az egészségügyi és az orvosi ellátáshoz való jog a személyek legalapvetőbb jogai közé tartozik;

A munkaerőpiachoz való hozzáférés

25.   üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy kezeljék a munkaerőpiachoz való hozzáférés akadályait, és a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását követő hat hónap elteltével biztosítsanak hozzáférést a foglalkoztatáshoz;

26.   kéri a tagállamokat, hogy ne állítsanak a munkavállalást akadályozó jogi vagy adminisztratív korlátokat;

A nem kormányzati szervezetek által nyújtott segély

27.   elismeri a szervezetek jelentős munkáját a menedékkérőknek és az illegális bevándorlóknak nyújtott segítség tekintetében;

28.   felszólítja a tagállamokat, hogy használják fel az EQUAL program menedékkérőkkel foglalkozó területe által az eredményes munkaerő-piaci felkészítéssel kapcsolatban kidolgozott helyes gyakorlat tapasztalatait;

29.   felkéri a tagállamokat, hogy a menedékkérők és az illegális bevándorlók számára – akár fogva tartásuk során is – biztosítsák a jogi és adminisztratív korlátozásoktól mentes hozzáférést a jogaik védelmét támogató segítséghez, amelyet a nemzeti hatóságoktól független szereplők nyújtanak; felszólítja a tagállamokat, hogy a civil társadalom számára jogszerűen biztosítsák a külföldiek fogva tartási helyeihez való hozzáférési jogot;

30.   felszólítja a tagállamokat, hogy semmi esetre se folyamodjanak a kiszolgáltatott és védelemre szoruló menedékkérők fogva tartásához;

Fogva tartás

31.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállam egyre inkább a fogva tartáshoz folyamodik; hangsúlyozza, hogy egy adott személy semmi esetre sem tartható fogva pusztán azért, mert nemzetközi védelmet kér; hangsúlyozza, hogy a fogva tartásnak a lehető legrövidebb ideig tartó, legvégső, arányos intézkedésnek kell lennie, amelyre csak olyan esetekben van lehetőség, amikor egyéb, kevésbé korlátozó intézkedések nem alkalmazhatók, és amelynek az egyes esetek egyedi értékelésén kell alapulnia;

32.   emlékeztet arra, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 5. cikke értelmében a szabadságuktól megfosztott személyeknek joguk van ahhoz, hogy őrizetbe vételük törvényességéről bíróság döntsön; kéri, hogy minden egyes őrizetbe vett harmadik országbeli állampolgár folyamodhasson ilyen eljáráshoz;

33.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az illegális bevándorlókat és menedékkérőket börtönkörülmények között tartják, annak ellenére, hogy nem követtek el bűncselekményt; kéri, hogy ezeket a személyeket külön és lehetőleg nyitott épületekben tartsák védelmük biztosítása és segítésük érdekében;

34.   aggodalmát fejezi ki az egyes fogva tartási központok leromlott állapota és a higiénia hiánya miatt; emlékeztet arra, hogy a méltó fogadás kötelezettségének a fogva tartott személyekre is vonatkoznia kell; kéri, hogy a legrövidebb határidőn belül zárjanak be minden egyes, az előírásoknak nem megfelelő központot;

35.   megállapítja, hogy mivel néhány fogva tartási központnak büntetés-végrehajtási intézetek adnak otthont, ez megnehezíti az egészségügyi – különösen a pszichológiai – ellátás igénybevételét, kéri a tagállamokat, hogy a fogva tartási központokban a nap 24 órájában biztosítsanak megfelelő orvosi jelenlétet – beleértve a pszichológusokat is;

36.   felkéri a tagállamokat, hogy lehetőség szerint javítsanak a fogvatartottak külvilággal való kapcsolatán, biztosítva a rendszeres látogatás lehetőségét, a gyakoribb telefonhasználatot és általánossá téve a bizonyos feltételek melletti ingyenes internethez és a tömegtájékoztatási eszközökhöz való hozzáférést ezekben a központokban;

37.   felszólítja a tagállamokat, hogy évente tegyenek közzé jelentést a zárt fogva tartási központok számáról, helyéről és működéséről, valamint az ott fogva tartott személyek számáról;

38.   felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a zárt fogva tartási központok és az e központokban fogva tartott személyek körülményeinek rendszeres ellenőrzéséről a fogva tartási központokért felelős nemzeti ombudsman intézményének létrehozásával;

A felügyelet nélküli kiskorúak és a családok

39.   emlékeztet arra, hogy a gyermekek jogairól szóló egyezménynek megfelelően a kiskorúval kapcsolatos bármilyen döntés vagy intézkedés esetén figyelembe kell venni a gyermek érdekeit; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy meghozzák a kísérő nélküli kiskorúak védelméhez szükséges intézkedéseket és elfogadják az ahhoz szükséges eszközöket, függetlenül attól, hogy a kiskorúak menekültek-e vagy sem;

40.   felszólítja a tagállamokat, hogy mérlegeljék a zárt központokban uralkodó normák és körülmények ellenőrzését végző független hivatalos szervek létrehozását, valamint az ezek jelentéseit közzétevő, hivatalos ellenőrző rendszer végrehajtását;

41.   kéri, hogy elvből tiltsák meg a kiskorúak fogva tartását, valamint hogy csak kivételes esetben és a gyermek érdekét nézve tartsák fogva szüleikkel a kiskorúakat;

42.   felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg azt, fenntartások nélkül ratifikálják a gyermek jogairól szóló egyezményt;

43.   felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 2007. március 2-i, 2006/8 számú, a gyermekek testi fenyítéssel, illetve az egyéb kegyetlen vagy megalázó formában történő - beleértve a családon belüli, különösen a fogva tartott kiskorúakkal szembeni - fenyítéssel szembeni védelemhez való jogáról, szóló általános észrevételét;

44.   emlékeztet a kiskorúak oktatáshoz való jogára, függetlenül attól, hogy származási országukban tartózkodnak-e vagy sem, kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák ezt a jogot, még akkor is, ha a kiskorú őrizetben van; kéri, hogy az oktatáshoz való jogot közvetlenül a közösségen belül biztosítsák, a gyermek tudásszintjének felméréséhez igazodó módon, ugyanakkor átmeneti modellek egyidejű kialakításával, amelyek lehetővé teszik a rendes oktatáshoz szükséges nyelvismeret megszerzését, lehetővé téve ez által a gyermekek és családjaik megfelelőbb integrációját;

45.   emlékeztet arra, hogy a kiskorúaknak joguk van az életkoruknak megfelelő kikapcsolódáshoz és kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák ezt a jogot, még akkor is, ha a gyermeket fogva tarják;

46.   kéri, hogy a tagállamok a felügyelet nélküli gyermekeket és a családokat külön helyen szállásolják el, még fogva tartás esetén is, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkében előírtaknak megfelelő magán- és családi életet, valamint a gyermekek számára védett környezetet biztosítsanak;

47.   reméli, hogy a kiskorúakkal és a felügyelet nélküli kiskorúakkal foglalkozók a gyermekek helyzetéhez szabott szakképzésben részesülnek; úgy véli, hogy az e területre szakosodott nem kormányzati szervezetek jelentősen hozzájárulhatnak ehhez;

Felügyelet nélküli kiskorúak

48.   kéri, hogy minden felügyelet nélküli kiskorú védelmére rendeljenek ki független jogi képviselőt mind a várakozó területeken, például repülőtereken és vasútállomásokon, mind pedig a tagállamok egész területén; kéri a független jogi képviselő hatáskörének és szerepének világos meghatározását;

49.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be a családtagok felkutatására vonatkozó, proaktív kötelezettséget, többek között az olyan szervezetek számára is, mint amilyen a Vöröskereszt és a Vörös Félhold;

50.   aggodalmának ad hangot a felügyelet nélküli kiskorúak eltűnése miatt, kéri a tagállamokat, hogy a probléma leküzdésére a 862/2007/EK rendelet(6) 4. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint gyűjtsenek adatokat és statisztikákat a felügyelet nélküli kiskorúak azonosítására és támogatására vonatkozóan; úgy véli, hogy a kiskorúak eltűnését a fogadásukra alkalmas állomások létrehozásával lehetne a leginkább visszaszorítani, ahol a koruknak megfelelő oktatásban is részesülhetnek (oktatás, szakképzés stb.);

51.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre a felügyelet nélküli kiskorúak azonosítására szolgáló harmonizált rendszert – a legkorszerűbb technológiák felhasználásával, például biometrikus adatok alkalmazásával – és az életkorukkal kapcsolatban felmerült kétségekre vonatkozó közös szabályokat; emlékeztet ezzel kapcsolatban arra, hogy az életkor kétségbe vonása esetén az érintett személyt elővigyázatosságból az eljárás végéig kiskorúként kell kezelni és ennek megfelelően kell eljárni vele, és amennyiben a kiskorú korával kapcsolatban felmerülő kétség megalapozott, annak a kiskorú javát kell szolgálnia;

A családok

52.   felkéri a tagállamokat, hogy adott esetben, mielőtt olyan családok őrizetbe vételéről határoznának, amelyekben kiskorúak élnek, tanulmányozzák a szabadságtól történő megfosztás alternatíváit és indokolják meg, miért nem hatékonyak ezek;

53.   reméli, hogy a menedékkérő családok részesülnek a családsegítő, gyermekgondozási szolgáltatásokból és a gyermekvédelemhez kapcsolódó orvosi szakellátásból;

Kiszolgáltatott személyek

54.   felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a kiszolgáltatott személyek azonosításához szükséges kötelező közös szabályokat, különös tekintettel a kínzások vagy emberkereskedelem áldozataira, a speciális orvosi ellátásra szoruló személyekre, a várandós nőkre és a kiskorúakra;

55.   úgy véli, hogy a kiszolgáltatott személyeket különleges helyzetükből adódóan nem szabad fogva tartani, mivel ez súlyos következményekkel járhat állapotukra nézve;

56.   arra buzdítja a tagállamokat, hogy a kiszolgáltatott személyek, a kínzások és az emberkereskedelem áldozatai védelme érdekében biztosítsanak számukra speciális ellátást, különös tekintettel a pszichológiai segítségre, kéri, hogy a kiszolgáltatott személyekkel foglalkozók – beleértve a menedékkérelemmel foglalkozókat és rendőri erőket – részesüljenek speciális képzésben;

A dublini rendszer

57.   aggodalmának ad hangot a dublini rendszer keretében fogva tartott személyek száma miatt és amiatt, hogy néhány tagállam szinte módszeresen a szabadság megvonásával járó intézkedésekhez folyamodik; reméli, hogy ezeket a személyeket nem tartják fogva abban az esetben, ha a szökés veszélye nem áll fenn és a tagállam nem bizonyítja ezt;

58.   sajnálatát fejezi ki, amiért egyes tagállamok korlátozzák a dublini rendszer befogadási szabályainak hatálya alá eső személyek belépését; kéri a Bizottságot, hogy minden kétséget kizáróan fektesse le, hogy a befogadási irányelv ezekre a személyekre is vonatkozik, jogaik teljes körű gyakorlásának biztosítása végett;

o
o   o

59.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 31., 2003.2.6., 18. o. (2) HL L 326., 2005.12.13., 13. o. (3) HL L 50., 2003.2. 25., 1. o. (4) HL C 33. E, 2006.2.9., 598. o. (5) HL C 293. E, 2006.12.2., 301. (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 862/2007/EK rendelete a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról (HL L 199., 2007.7.31., 23. o.)

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása az európai kis- és középvállalkozások nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről (2008/2205(INI))

P6_TA(2009)0048 A6-0001/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a kis- és középvállalkozások európai chartájára, amelyet Santa Maria da Feira-i, 2000. június 19–20-i Európai Tanács során fogadtak el,

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2000. március 23–24-én Lisszabonban elfogadott elnökségi következtetéseire a lisszaboni stratégiáról,

–   tekintettel a Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlására a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról(1),

–   tekintettel a Gondoljunk a kisvállalkozásokra a bővülő Európában című, 2003. január 21-i bizottsági közleményre (COM(2003)0026),

–   tekintettel A Közösség Lisszaboni programjának végrehajtása – a modern kis- és középvállalkozások-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért című, 2005. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2005)0551),

–   tekintettel a Globális Európa: Nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához című, 2006. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

–   tekintettel 2007. május 22-i, a Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai című állásfoglalására(2),

–   tekintettel a "Kis- és középvállalkozások – megoldás a további növekedésre és a jobb munkahelyteremtésre – A modern kis- és középvállalkozások-politika félidős felülvizsgálata" című, 2007. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2007)0592),

–   tekintettel a Globális Európa: Szorosabb együttműködés az európai exportőrök piacra jutásának elősegítése érdekében című, 2007. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0183),

–   tekintettel a piacra jutásról szóló európai uniós stratégiáról szóló nyilvános konzultációról szóló, a Bizottság (Kereskedelmi Főigazgatóság) által 2007. február 28-án bemutatott jelentésre,

–   tekintettel a szakértői csoport végleges jelentésére a kis- és középvállalkozások nemzetközivé válásáról, amelyet a Bizottság (Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, kis- és középvállalkozások versenyképességének támogatása) 2007 decemberében tett közzé(3),

–   tekintettel a Gondolkozz előbb kicsiben!: Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: "Small Business Act című, 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

–   tekintettel a "Globális Európa: Az Európai Unió kereskedelmi védelmi eszközei a változó világgazdaságban. Nyilvános konzultációra szánt zöld könyv" című, 2006. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2006)0763),

–   tekintettel az EU és India közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a harmadik országok Közösséggel szembeni dömpingellenes, szubvencióellenes és védintézkedésekkel kapcsolatos tevékenységéről szóló, az Európai Parlamentnek címzett, éves bizottsági jelentésről (2004) szóló, 2006. október 25-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2006. április 4-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló és az interregionális társulási megállapodás megkötésére irányuló, 2006. október 12-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel az EU–USA transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló, 2006. június 1-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló 2005. október 13-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a 2005 után a textília és a ruházat jövőjéről szóló, 2005. szeptember 6-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a Bizottság szolgálatainak a Gazdasági reformok és versenyképesség: az európai versenyképességről szóló 2006. évi jelentés fő üzenetei (SEC(2006)1467) című bizottsági dokumentumhoz kapcsolódó 2006. november 14-i munkadokumentumára,

–   tekintettel a 2006. március 23 és 24-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire (7775/1/2006),

–   tekintettel a lisszaboni stratégiára vonatkozó 2006. tavaszi európai tanácsi üléssel kapcsolatos 2006. március 15-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a WTO parlamenti konferenciájának éves ülésszakával összefüggésben 2006. december 2-án konszenzussal elfogadott nyilatkozatra,

–   tekintettel a WTO reformjáról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel az egyes harmadik országokból importált termékek származási országának megjelöléséről szóló 2006. július 6-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. február 12-i következtetéseire a kormányzati közbeszerzésről szóló WTO-megállapodásra, valamint a kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0001/2009),

A.   mivel a 250 alkalmazottnál kevesebben foglalkoztató és 50 millió euró forgalmat meghaladó vállalkozásként meghatározott EU-s kis- és középvállalkozások 23 millió vállalkozást (az összes 99%-át) és 75 millió munkahelyet (az összes 70%-át) képviselnek az Európai Unióban,

B.   mivel az EU-ban a kis- és középvállalkozások több mint 96%-a kevesebb, mint 50 munkavállalót alkalmaz, és kevesebb, mint évi 10 millió eurós forgalmat bonyolít, amely a nemzetközi kereskedelemhez kapcsolódó magas állandó költségeknek köszönhetően korlátozza lehetőségeit a termékek és szolgáltatások nemzeti határokon kívülre irányuló kivitelében,

C.   mivel nemzetközi teljesítményük ezért strukturálisan gyenge, habár az Európai Unió kis- és középvállalkozásainak csak 8%-a exportál nemzeti határain túlra, és a kis- és középvállalkozások majdnem 3%-a tekinti prioritásnak az európai unión kívülre irányuló kivitelt; mivel ezzel ellentétben a 10 legnagyobb európai vállalkozás adja az EU exportjának és közvetlen külföldi tőkebefektetéseinek 96%-át,

D.   mivel a harmadik országokban az előre jelzett gazdasági növekedés várhatóan magasabb lesz, mint a belső piacé, amely az exportáló kis- és középvállalkozások számára új lehetőségeket jelent,

E.   mivel az Európai Unión belül a harmadik országbeli versenytársak erősebb versenyt fognak támasztani a kis- és középvállalkozásokkal szemben,

F.   mivel a kis- és középvállalkozások számára a legjobban a nyitott piacok és a tisztességes verseny révén lehet lehetőségeket biztosítani,

G.   mivel a nemzetközi vállalatok jobb innovációs képességről tettek bizonyságot; mivel a nemzetközivé válás és az innováció a versenyképesség és a növekedés kulcsfontosságú mozgatórugói, amelyek döntő szerepet játszanak a lisszaboni stratégia növekedési és foglalkoztatási céljainak elérésében,

H.   mivel a nemzetközivé válás növekedést és versenyképességet teremt, segítve a vállalkozások terjeszkedését és ezáltal növelve a foglalkoztatást, és mivel a kis- és középvállalkozások hozzák létre az Európai Unióban az új állások 80%-át,

I.   mivel a kis- és középvállalkozásoknak olyan sajátos problémákkal kell megküzdeniük a nemzetközivé során, mint például a nemzetközi tapasztalatok hiánya, a finanszírozáshoz való hozzájutás nehézsége, a tapasztalt munkaerő hiánya, a nagyon összetett nemzetközi szabályozási keret, és e terhek riasztják el őket attól, hogy végrehajtsák a nemzetközivé válás nyújtotta előnyök kihasználásához szükséges szerkezeti változásokat,

J.   mivel a nemzetközi kereskedelemben részt vevő kis- és középvállalkozások szerepet játszanak az európai gazdasági szféra újraformálásában annak érdekében, hogy a nagyvállalatok következő generációjává válhassanak, ahhoz, hogy az EU elérje a GDP 3%-ának kutatás-fejlesztésre való fordítását,

K.   mivel az uniós kis- és középvállalkozásoknak kulcsfontosságú érdekeltségük van a földrajzilag és kulturális szempontból legközelebbi piacokon, például az Unióval határos területeken, mint a mediterrán régió vagy a Nyugat-Balkán,

L.   mivel a versenyképesség a kis- és középvállalkozások számára a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni megfelelő védelem biztosításának képességétől is függ; mivel a termékgyártás a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás szempontjából kiemelt ágazat az Európai Unióban,

A multilaterális keret és a WTO

1.   ragaszkodik ahhoz, hogy a WTO rendszere jobban figyelembe vegye a kis- és középvállalkozások szerepét és érdekeit; emlékeztet, hogy a kis- és középvállalkozásoknak világos és működőképes nemzetközi normatív keretre van szükségük;

2.   felhívja a Bizottságot a WTO tárgyalások keretében a kis- és középvállalkozások számára egyedi egyszerűsített szabályok biztosítására a szabadkereskedelmi területeken, és a kis- és középvállalkozások követelményeivel kapcsolatos egyedi záradékokra;

3.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül prioritásaikat a többoldalú rendszerben, és támogassák a tarifális és nem tarifális korlátok lebontását, és megfelelő egyszerűsítő és a normatív rendelkezéseket harmonizáló intézkedésekkel bátorítsák a nemzetközi kereskedelmet;

4.   fontosnak tartja, hogy a nemzetközi kereskedelmi rendszer olcsóbbá váljon a kis- és középvállalkozások számára, és hogy vegyék fontolóra egy gyorsan és alacsony költségű nemzetközi bírósági rendszer létrehozását, amely lehetővé teszi a kis- és középvállalkozások számára, hogy elkerüljék a késedelmeket és a nehézségeket, amelyek egyes harmadik országok vám- és kereskedelemi hatóságaival folytatott jogvita során adódhatnak;

5.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljnak aktív szerepet egy globális többoldalú megegyezés elérésében a kereskedelmi könnyítések terén, amely többek között lehetővé teszi az EU-s kis- és középvállalkozások számára, hogy teljes körűen kiaknázhassák a globalizációból és a harmadik országok piacnyitását;

6.   támogatja különösképpen a kereskedelmet könnyítő eljárások tárgyalásakor tanúsított szilárd álláspont elfogadását a vámeljárások költségeinek csökkentése érdekében, amelyek az értékesített áruk értékének akár 15%-át is elérhetik, átlátható és egyszerűsített eljárások, egységesített nemzetközi szabályok, az áruk származásának hatékony nyilvántartása és korszerűsített vámellenőrzések révén;

7.   hangsúlyozza a dohai fejlesztési forduló valamennyi fejezetével kapcsolatos tárgyalás lezárásának fontosságát a kis- és középvállalkozások számára;

A "Globális Európa" című közlemény

8.   támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EU-nak legyen egy olyan globális stratégiája, amely lefedi az európai versenyképesség minden külső aspektusát, és amely biztosítja a lisszaboni stratégia valamennyi céljánakk teljesülését, azonban sajnálja, hogy nem létezik külön kezdeményezés az Európai Unió munkavállalóinak kétharmadát foglalkoztató kis- és középvállalkozások támogatására; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy késlekedés nélkül orvosolja ezt a hiányt, és határozzon meg ambiciózus, de reális célokat a kis- és középvállalkozások érdekeinek védelme érdekében, és bocsássa rendelkezésre az azok eléréséhez szükséges eszközöket és erőforrásokat; megállapítja egy, a kereskedelem akadályairól szóló hatékony rendelet mint az e cél érdekében hozott kiegészítő jogi aktus jelentőségét;

9.   úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások számára szükséges a kölcsönös kereskedelmi liberalizáció és e szükségesség fényében úgy érzi, hogy a Bizottságnak határozott megoldással kell előállnia az uniós kis- és középvállalkozások exporttal kapcsolatos nehézségei tekintetében, elmagyarázva, hogy mely nemzeti vagy európai jogi eszközöket tudná használni az Európai Unió, hogy segítse a kis- és középvállalkozásokat teljesítményük javításában a globális piacokon;

A kereskedelmi védelmi eszközök reformja (TDI-k)

10.   üdvözli a Bizottság döntését, hogy visszavonja a fent említett, nyilvános konzultációra szánt zöld könyvben szereplő, a TDI-k reformjára vonatkozó javaslatát;

11.   úgy véli, hogy a Bizottság reformja nemcsak hogy nem növelné az EU ipari versenyképességét, hanem újabb súlyos károkat okozna az EU ipara számára, amelyet az illegálisan támogatott vagy dömping révén indokolatlan előnyt élvező külső termékek már így is veszélyeztetnek; hangsúlyozza, hogy a TDI rendszerének meg kell maradnia objektív és tényleges vizsgálaton alapuló kvázi-bírói eljárásnak a kiszámíthatóság és a jogbiztonság biztosítása érdekében;

12.   úgy véli, hogy a versenyre vonatkozó nemzetközileg elfogadott szabályok hiányában az európai kereskedelmi védelmi eszközök rendszere a legjobb válasz a valamennyi szereplő számára azonos versenyfeltételek biztosításához, és véleménye szerint az EU-s vállalatoknak, és különösen a kis- és középvállalkozásoknak szükségük van egy hatékony mechanizmusra a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében;

13.   hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi védelmi eszközök rendszere védi a termelők és a munkavállalók érdekeit a dömping vagy törvénytelen támogatások által okozott károkkal szemben; a kereskedelmi védelmi eszközök jelentőségére tekintettel felhívja a Bizottságot, hogy növelje a vizsgálatok átláthatóságát, kiszámíthatóságát és hozzáférhetőségét különösen a kis- és középvállalkozások számára, valamint az eljárások felgyorsítását és egyszerűsítését;

14.   javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok vezessenek be tájékoztató és képzési intézkedéseket a kereskedelmi védelmi eszközök kis- és középvállalkozások általi hasznosítására ösztönzés érdekében; úgy véli, hogy a Bizottságnak – miközben semleges álláspontra helyezkedik – célzott segítséget kellene nyújtania a kis- és középvállalkozásoknak a kereskedelmi védelmi vizsgálatok különböző szakaszai során; e vonatkozásban szükségesnek tartja a kis- és középvállalkozások kereskedelmi védelmi ügyfélszolgálata által kínált szolgáltatások javítását;

15.   sajnálja, hogy csak kevés tanulmány foglalkozott azokkal az iparágakkal, ahol magas a kis- és középvállalkozások koncentrációja; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen meg minden lehetséges lépést a jelenlegi gyakorlat kiigazítása érdekében, a kis- és középvállalkozások jogainak hatékonyabb biztosítása és a kereskedelmi védelmi eszközök által nyújtott garanciákhoz való hozzáférésük javítása céljából;

16.   úgy véli, hogy a kereskedelmi akadályokról szóló rendeletben(14) szereplő "teljes közösségi termelés aránya" felfogás már kínál lehetőségeket a kis- és középvállalkozások számára a panaszok bejelentésére, de emellett kéri a Bizottságot arra is, hogy – a jelenlegi küszöb megváltoztatása nélkül – biztosítsa, hogy azon ágazatok egyesületei, amelyekben a kis- és középvállalkozások a legnagyobb súllyal szerepelnek, hatékonyabban képviseljék tagjaikat a Bizottságnál;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan és megfelelő módon reagáljon a kereskedelmi védelmi eszközöket önkényesen használó harmadik országokkal szemben, különösen, ha ezek az intézkedések az EU-s kis- és középvállalkozásokat érintik;

A szellemi tulajdonjog és a származási ország megjelölése

18.   hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozásoknak a szellemi tulajdonjog hatékony védelmére van szükségük az új technológiák előfeltételeként annak érdekében, hogy képessé váljanak nemzetközi tevékenységek végzésére; rámutat ezért arra, hogy egy egyszerű és hatékony szellemi tulajdonjogi rendszer kulcsfontosságú eszköz a kis- és középvállalkozások nemzetközivé válásának elősegítéséhez;

19.   felhívja a figyelmet az uniós kis- és középvállalkozásokat érintő, a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos jogsértések számának elmúlt években tapasztalható jelentős növekedésére, valamint arra, hogy a hamisítás nem csak a nagyobb ipari társaságokat érinti, hanem azokat kis- és középvállalkozásokat is, amelyek képesek voltak jó minőségű, versenyképes termékek létrehozására, és a hamisítás drasztikus hatásaitól szenvednek, amely bizonyos esetekben a létezésüket is veszélyeztetheti;

20.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket a hamisítás jelenségének megelőzése és megakadályozása érdekében, akár megfelelő belpolitikai eszközök vagy többoldalú nemzetközi megállapodások (például a hamisítás elleni küzdelmet szolgáló többoldalú kereskedelmi megállapodás), illetve kétoldalú megállapodások (új gazdasági együttműködési megállapodások harmadik országokkal) révén, amelyek figyelembe veszik a hamisítások kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatását; hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások számára a földrajzi megjelölések és a szabadalmi jogok védelme ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a védjegyek és szerzői jogok védelme; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy ezek az intézkedések nem sértik a magas szintű adatvédelmi normákat az Európai Unióban;

21.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az olyan eszközök kis- és középvállalkozások általi hasznosításának ösztönzésére, mint például a szabadalmak, a kis- és középvállalkozások know-how-jának biztosítása, valamint a másolástól és a hamisítástól való védelem érdekében;

22.   kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék a szellemi és ipari tulajdonjogok megsértését, és lépjenek fel az ilyen esetek ellen, továbbá szólítsák fel kereskedelmi partnereiket, hogy tartsák be szigorúbban a TRIPS-megállapodásokat és a szellemi tulajdonjogot védő nemzeti rendelkezéseket;

23.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a behozatalok vámhatóságok általi ellenőrzésének javítására az uniós vállalatok szellemi tulajdonjogait sértő termékek elleni hatékonyabb szintű védelem biztosítása érdekében;

24.   sajnálja a közösségi származási megjelölési rendszer bevezetésének késedelmét egyes közösségen kívüli országokból származó termékek (mint például textíliák, lábbelik) tekintetében(15), és aggodalmát fejezi ki az uniós fogyasztók jogainak egyértelmű megsértése miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul számolják fel az e rendelkezés hatálybalépése előtt tornyosuló akadályokat, és helyezzenek hangsúlyt a termékek európai származására, amelyet a fogyasztók gyakran a minőség, a biztonság és a szigorú termelési előírások biztosítékának tekintenek;

Piacra jutási stratégia harmadik országokban

25.   emlékeztet, hogy a kis- és középvállalkozások nemzetközi piacokhoz való hozzáférésének elősegítése hozzájárulhat az új munkahelyek létrehozásához és a létezők megvédéséhez és értéknöveléséhez, a tudás és az európai ipar sajátosságainak megőrzéséhez és cseréjéhez, alapot biztosítva a stabil, tartós gazdasági növekedéshez az EU országai és partnerei számára;

26.   üdvözli a Bizottság jelenlegi erőfeszítéseit a kis- és középvállalkozások harmadik országok piacaira való bejutása tekintetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az EU piacára való jutást segítő, az érintett szakmai szervezeteket bevonó csoportok sikeres működését a harmadik országokban, különösen a feltörekvő gazdaságokban;

27.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a harmadik országok piacaira vonatkozó tájékoztatást, hozzanak létre szekciókat a kis- és középvállalkozások számára, valamint racionalizálják és biztosítsanak jobb hozzáférést a piacra jutási adatbázishoz, különösen a kis- és középvállalkozások vezetői számára;

28.   felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a piacra jutási adatbázist, hogy annak alkalmazását hozzáférhetőbbé tegye a kis- és középvállalkozások számára; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen intézkedéseket az ilyen adatbázisok nyilvánossá tétele érdekében;

29.   szeretné, ha megerősítenék a Bizottság harmadik országokban működő küldöttségeinél létrehozott piacra jutási csoportokat, amelyeken belül létrehoznának egy kifejezetten a kis- és középvállalkozások problémáival foglalkozó, a társasági ügyekre szakosodott szakértőkből álló irodát;

30.   támogatja nemzeti kereskedelmi kamarákkal és üzleti képviselőkkel együttműködő európai üzleti központok létrehozását a kulcsfontosságú indiai és kínai piacokon, hogy segítsék a kis- és középvállalkozásokat az e helyi piacokra való belépéshez szükséges készségekkel rendelkező partnerek megtalálásában;

31.   úgy véli, hogy a piacokra való belépést célzó stratégia sikeressége szintén megkívánja a támogatást az információ tekintetében és nagyobb befolyást az Európai Unión kívüli nemzeti kereskedelmi kamarák tekintetében; támogatja a kis- és középvállalkozások harmadik országok piacaihoz való hozzáférését elősegítő kétoldalú programokat, az Al Invest (Latin-Amerika), Medinvest (mediterrán régió) és a Proinvest (ACP-országokat) sikerének fényében;

32.   rámutat arra, hogy a szabványosítás innovációt és versenyképességet eredményezhet a piacokhoz való hozzáférés megkönnyítése és az együttműködés lehetővé tétele révén; ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az európai szabványok nemzetközi szinten való népszerűsítését;

Európai "Small Business Act", versenyképesség és külkereskedelem

33.   üdvözli a Bizottság intézkedéscsomagra vonatkozó kezdeményezését, amely fontos lehetőség arra, hogy az uniós politikákat a kis- és középvállalkozások felé irányítsák; ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja a tagállamok és az uniós intézmények teljes körű bevonását a "gondolkozz először kicsiben" elv alkalmazásának biztosítása érdekében;

34.   megjegyzi, hogy léteznek olyan rendkívül versenyképes EU-s kis- és középvállalkozások, amelyek világelsők a nagymértékben specializált réspiacokon, miáltal a lisszaboni stratégia előmozdításának hajtóerejét képezik;

35.   úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások nemzetközivé válása a kereskedelempolitika elsőszámú prioritása, és az európai "Small Business Act" sarokkövének kell lennie, amely stabil, egységes, kényszerítő erejű és globális keretet biztosít az EK kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos politikája számára;

36.   úgy véli, hogy a harmadik országok piacain való jelenlét megerősítése érdekében kis- és középvállalkozásoknak olyan alkalmazottakat kellene foglalkoztatniuk, akik kifejezetten a nemzetközi jelenléttel foglalkoznak, amire ritkán van példa; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezen akadály leküzdése érdekében támogassák egy szolgáltatási konzorcium kialakítását, melynek célja a kis- és középvállalkozások nemzetközi piacra lépésének támogatása;

37.   ösztönzi a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó valamennyi innovációs és vállalkozásalapítási politika megerősítését; támogatja az azon kis- és középvállalkozások számára nyitva álló európai versenyképességi központok létrehozását, amelyek elérhetik a nemzetközi verseny szempontjából a túléléshez szükséges kritikus tömeget; szintén támogatja a kis- és középvállalkozásokat nemzetközi fejlesztési finanszírozáshoz juttató programok naprakésszé tételét, valamint az állandó működési költségeik csökkentését célzó intézkedéseket; rámutat arra, hogy a Közösségen kívüli kereskedelemre való áttérés előmozdítása érdekében a lehető leghamarabb el kell fogadni az egységes európai szabadalmat és az európai cégek statútumát;

38.   a termék- és folyamat innovációt elősegítő politikai és pénzügyi támogatást, csakúgy mint a pénzügyekhez való hozzáférés és az adóügyek javítását, valamint kutatási együttműködést és a technológiaátadást a kis- és középvállalkozások termelékenysége növelésének alapvető eszközének tekinti, amely a kis- és középvállalkozások sikeres nemzetközivé válásának stratégiai alapja;

39.   úgy ítéli meg, hogy a belső piacra irányuló politikáknak az EU-s európai kis- és középvállalkozások helyzetének javítására kell összpontosítaniuk egy kis- és középvállalkozások-barát üzleti környezet megteremtésén és annak biztosításán keresztül, hogy a kis- és középvállalkozások teljes mértékben ki tudják használni a belső piac előnyeit; úgy ítéli meg továbbá, hogy adott esetben e politikáknak a kis- és középvállalkozások nemzetközi szerepét is erősíteniük kell;

40.   felszólítja a Bizottságot annak mérlegelésére, hogy a belső piac miként tud még segíteni az uniós vállalkozásoknak a nemzetközi versenyben;

41.   üdvözli a Bizottság által megkötött és aláírt, a kis- és középvállalkozások nemzetköziesítésével kapcsolatos tanulmány megírására vonatkozó szerződést; az a véleménye, hogy a tanulmány részletes áttekintést fog nyújtani az uniós kis- és középvállalkozások nemzetköziesítésének állásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon hatékony intézkedéseket a kis- és középvállalkozások teljesítményének segítésére a globalizált világban;

42.   tisztában van a gyakorlott és szakképzett vállalkozók jelentőségével a nemzetközi üzleti kihívásokkal való szembenézés terén; felkéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a vállalkozók számára a globalizált üzleti környezetről nyújtott képzési programok számát (mint például az Enterprise Europe Network vagy a "Gateway to China" program); a kutatás és fejlesztés javítása érdekében a kis- és középvállalkozások és az egyetemek közötti fokozott együttműködésre hív fel; felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy, az Erasmus/Leonardo da Vinci programokon alapuló különleges EU csereprogram létrehozását fiatal vállalkozók számára;

43.   üdvözli az európai kis- és középvállalkozások hetének megszervezését 2009 májusában és javasolja, hogy ezen eseményt arra használják, hogy információkat nyújtsanak a kis- és középvállalkozások számára az exportjuk EU-n kívüli növelésével kapcsolatban;

Szabadkereskedelmi megállapodások

44.   felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nagy figyelemmel a harmadik országokkal kötött újgenerációs szabadkereskedelmi megállapodások hatását az EU-s kis- és középvállalkozásokra, és legyen rájuk tekintettel a tárgyalások során;

45.   úgy véli, hogy a Bizottságnak olyan szabadkereskedelmi vagy más kereskedelmi megállapodások megkötésére kellene törekednie, amelyek jó hatással vannak az európai gazdaság egészére és különösen a kis- és középvállalkozásokra, vagy amelyek hasonló szintű kereskedelmi engedményeket helyeznek kilátásba, eltekintve a legkevésbé fejlett országok esetétől;

46.   hangsúlyozza az EU és azon harmadik országok gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai előmozdításának jelentőségét, amelyek tagjai a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak, és felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különleges figyelmet a kis- és középvállalkozásokra az ezen országokkal való kereskedelmi kapcsolatok keretében;

47.   javasolja a Bizottságnak, hogy biztosítsa e megállapodások állandó felügyeletét és az azokban szereplő kötelezettségek megszegése esetén haladéktalanul lépjen fel;

48.   hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások számára a földrajzilag legközelebb fekvő országok piacai a fontosak, és felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a kis- és középvállalkozások ezen országokkal ápolt kereskedelmi kapcsolatokban betöltött szerepére; ezzel kapcsolatban elégedetten veszi tudomásul, hogy a Mediterrán Unióról szóló 2008. július 13-i, párizsi csúcstalálkozó közös nyilatkozatában szerepel utalás a földközi-tengeri vállalkozásfejlesztési kezdeményezésre;

49.   felhívja a figyelmet a kis- és középvállalkozások fontos szerepére a klímaváltozásra vonatkozó technológia átadása terén és a kis- és középvállalkozások aktív szerepvállalására a fejlesztési segélyek nyújtásában;

Közbeszerzés

50.   emlékeztet, hogy a közbeszerzés az egyik legígéretesebb ágazat az európai gazdaság és különösen a kis- és középvállalkozások számára; aggodalmát fejezi ki a számos harmadik országban fennálló korlátozások miatt, ahol nem biztosítanak egyforma hozzáférést a közbeszerzésekhez az uniós vállalkozások számára, vagy ahol gyakran kevéssé átlátható és méltányos szabályokat alkalmaznak;

51.   úgy véli, hogy az uniós kis- és középvállalkozásoknak ugyanolyan előnyökben és lehetőségekben kellene részesülniük a közbeszerzések terén a főbb ipari országokban (többek között az Egyesült Államok, Kanada és Japán), mint amilyeneket az Európai Unióban élveznek; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az uniós kis- és középvállalkozásoknak biztosítson jobb hozzáférést a közbeszerzések piacához a harmadik országokban és tisztességes versenyfeltételeket a közbeszerzéssel érintett ágazatokban, szükség szerint a viszonosság elvét alkalmazva;

52.   úgy véli, hogy az Európai Uniónak jól tájékozott és hatékony lépéseket kell tennie az uniós vállalatok, és különösen a kis- és középvállalkozások egyenlő jogainak biztosítása érdekében;

53.   kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be megvalósítható és konstruktív javaslatokat a közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodások jövőbeli újratárgyalása és megerősítése érdekében;

54.   úgy véli, hogy az Európai Unió által folytatott valamennyi kétoldalú és regionális kereskedelmi tárgyalás során kiemelt fejezetként kell szerepelnie a közbeszerzésnek a közbeszerzési piacok kiegyensúlyozott alapokon való megnyitása céljából;

55.   üdvözli az Európa a világban című közleményben szereplő bizottsági javaslatot, miszerint korlátozni kell azon országok részvételét az európai közbeszerzésekben, amelyek nem biztosítanak hozzáférést saját közbeszerzési piacukhoz; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Parlament számára az eddig elért eredményekről, és az annak érdekében tervezett intézkedésekről, hogy az EU-s kis- és középvállalkozások jobban hozzáférjenek harmadik országok közbeszerzési piacaihoz;

Mezőgazdasági termékek és földrajzi megjelölések

56.   emlékeztet, hogy a mezőgazdasági piacokhoz való hozzáférés rendkívül fontos az ágazat uniós kis- és középvállalkozásai számára, és felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli két- és többoldalú kereskedelmi tárgyalások során ne áldozza fel az ágazat számára még biztosított tarifális védelmet, hanem éppen ellenkezőleg, biztosítsa, hogy a versenyképesebb és ismertebb európai mezőgazdasági termékeket ne sújtsa indokolatlanul a többi WTO-tag versenykorlátozó gyakorlata; úgy véli, hogy annak érdekében, hogy mezőgazdaság területén kiegyensúlyozott eredményeket lehessen elérni jelentős haladásra van szükség a földrajzi megjelölések terén a dohai tárgyalások keretében;

57.   támogatja a Bizottság világosabb és kiegyensúlyozottabb nemzetközi referenciarendszer létrehozására irányuló kezdeményezését a földrajzi megjelölések vonatkozásában; elfogadhatatlannak tartja, hogy számos mezőgazdasági és élelmiszeripari termék földrajzi megnevezése és jelölése jogosulatlan, főként az uniós kis- és középvállalkozások kárára; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottan lépjenek fel azon országokkal szemben, amelyek ilyen nem tarifális korlátokat alkalmaznak saját piacaik indokolatlan védelme érdekében;

58.   támogatja egy többoldalú nemzetközi regiszter létrehozását a földrajzi megjelölések vonatkozásában, amely lehetővé teszi a kis- és középvállalkozások számára, hogy egyszerűen és gazdaságosan megvédjék földrajzi megnevezéseiket; szükségesnek tartja, hogy a védett földrajzi megnevezések körét kiegészítsék és kiterjesszék minden olyan uniós termékre, amelynek természete, származási helye vagy előállítási módja komparatív előnyt biztosít az uniós kis- és középvállalkozások számára a harmadik országokból származó hasonló termékekkel szemben;

59.   határozottan kéri a WTO többi tagját, hogy biztosítsanak teljes körű hozzáférést a védett földrajzi megnevezésű uniós termékek számára, és adott esetben vonják vissza a forgalomból azon nemzeti termékeket, amelyek jogosulatlanul használják e megnevezéseket, vagy legalább azon EU-ban védett földrajzi megnevezések és elnevezések számára biztosítsák a teljes hozzáférést, amelyek korábban is használatosak voltak, vagy amelyek általános elnevezéssé váltak;

A kis- és középvállalkozások nemzetközivé tételének támogatása

60.   úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások nemzetközivé válására irányuló nemzeti vagy regionális támogatási programok nagyon hasznos eszközök a jó eredmény elérésében; kéri, hogy forrásait továbbra is az Európai Regionális Fejlesztési Alap pénzeszközeinek felhasználásával társfinanszírozzák, és több pénzügyi forrást szánjanak az ágazati társulások által kialakított, transznacionális együttműködési projektekre a kis- és középvállalkozások exportra és nemzetközivé válására vonatkozó képessége támogatásának, új piacok közös megnyitása, és harmadik országokban közös marketingstratégia kialakítása céljából;

61.   hangsúlyozza, hogy javítani kell a kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz, különös tekintettel a mikro-hitelhez való hozzáférését; úgy véli, hogy az olyan közösségi eszközök, mint például az Európai Befektetési Alap, a versenyképességi és innovációs keretprogram valamint a mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források (JEREMIE) segíthetik a nemzetközivé válást tervező kis- és középvállalkozásokat a jobb keretek között való finanszírozáshoz jutás kialakításában;

62.   úgy véli, hogy támogatni kell a kis- és középvállalkozások között létrejött közös vállalkozásokat vagy egyéb társulási megállapodásokat, az új piacokra való bejutásra, közvetlen befektetési projektek harmadik országokban való kidolgozására, és pályázati felhívásokban való részvételre irányuló stratégiaként; felhívja a Bizottságot az erőforrások mozgósítására, különösen az "európai területi együttműködés" célkitűzésen keresztül, az Európai Unióban a kis- és középvállalkozások közötti, transznacionális együttműködés előmozdítása érdekében;

Záró gondolatok

63.   úgy véli, hogy az EU-s kis- és középvállalkozások fejlődése és nemzetközivé válása nagy figyelmet és rendkívüli támogatást érdemel az EU kereskedelempolitikájának meghatározása során;

64.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jelenlegi pénzügyi válságban teljes mértékben támogassák a kis- és középvállalkozásokat a fejlődésük erősítését célzó hitelek folyamatos biztosítása révén;

65.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt egy koherens és ambiciózus politika kidolgozásában, amely lehetővé teszi az uniós kis- és középvállalkozások számára, hogy harmonikusan és gyorsabb növekedési ütemben fejlődjenek, új piacokat hódítsanak meg, és általánosságban növeljék exportjukat és nemzetközi jelenlétüket;

66.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő politikai és pénzügyi támogatással biztosítsák az uniós kis- és középvállalkozások fejlődését, modernizációját, valamint vezetőik és alkalmazottaik képzését; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a folyamatos képzés jelentőségét a kis- és középvállalkozások működtetői számára, valamint az ilyen tevékenységek végzését elősegítő feltételek biztosítását; fontosnak ítéli, hogy az Európai Unió teljes mértékben kötelezze le magát a kis- és középvállalkozások napjainkig felhalmozott és megőrzött ismereteinek, hagyományainak és hozzáértésének védelme mellett;

67.   úgy véli, hogy hatékonyabb koordinációra van szükség a Bizottságon belül, illetve a Bizottság, a tagállamok és a többi érintett fél között; kéri, hogy időben tájékoztassanak minden a kis- és középvállalkozások külpiaci versenypozícióját érintő, készülő kezdeményezésről, és vonják be azokat minden uniós kezdeményezésbe;

o
o   o

68.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá a WTO-nak.

(1) HL L 124., 2003.5.20., 36. o. (2) HL C 102. E, 2008.4.24., 128. o. (3) http://ec.europa.eu/enterprise/entrepreneurship/support_measures/internationalisation/report_internat.pdf. (4) HL C 306. E, 2006.12.15., 400. o. (5) HL C 313. E, 2006.12.20., 276. o. (6) HL C 293. E, 2006.12.2., 155. o. (7) HL C 308. E, 2006.12.16., 182. o. (8) HL C 298. E, 2006.12.8., 235. o. (9) HL C 233. E, 2006.9.28., 103. o. (10) HL C 193. E, 2006.8.17., 110. o. (11) HL C 291. E, 2006.11.30., 321. o. (12) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0180. (13) HL C 303. E, 2006.12.13., 881. o. (14) A Tanács 3286/94/EK rendelete (1994. december 22.) a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról (HL L 349., 1994.12.31., 71. o.). (15) A harmadik országokból az Európai Unióba importált bizonyos termékek származási országa feltüntetésének bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2005)0661).

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása a nemzetközi kereskedelemről és az internetről (2008/2204(INI))

P6_TA(2009)0049 A6-0020/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) miniszteri konferenciája első ülésszaka 1996. december 13-án elfogadott szingapúri miniszteri nyilatkozatának az információtechnológiai termékek kereskedelmére vonatkozó megállapodásról (más néven: információtechnológiai megállapodás) szóló 18. pontjára,

–   tekintettel a WTO miniszteri konferenciája második ülésszakának az elektronikus világkereskedelemről szóló, 1998. május 20-án elfogadott genfi miniszteri nyilatkozatára,

–   tekintettel "Az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos osztályozási kérdések és az arra vonatkozó munkaprogram" címmel az Európai Közösségek által a WTO-hoz intézett 2003. május 9-i előterjesztésre,

–   tekintettel a WTO miniszteri konferenciája hatodik ülésszakának a dohai munkaprogramról szóló, 2005. december 18-án elfogadott Hong Kong-i miniszteri nyilatkozatának az elektronikus kereskedelemre vonatkozó 46. pontjára,

-   tekintettel a 2002/38/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adó alkalmazási időszakát illető módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra, és a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóval kapcsolatos rendelkezések tekintetében a 77/388/EGK irányelv módosításáról és átmeneti módosításáról szóló, 2002. május 7-i 2002/38/EK tanácsi irányelvről szóló, a Tanácsnak címzett bizottsági jelentésre (COM(2006)0210),

–   tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre ("az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv")(1),

-   tekintettel a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 218/92/EGK rendelet elektronikus kereskedelemre vonatkozó kiegészítő intézkedéseket illető átmeneti módosításáról szóló, 2002. május 7-i 792/2002/EK tanácsi rendeletre(2),

-   tekintettel a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló 2008. január 15-i 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–   tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2008. szeptember 24-i jogalkotási állásfoglalására(4), az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK rendeletre ("Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről")(6),

-   tekintettel a Bizottság által a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos európai kezdeményezésről szóló közleménnyel foglalkozó, 1998. május 14-i állásfoglalására(7),

-   tekintettel a fogyasztók digitális környezetbe vetett bizalmáról szóló 2007. június 21-i állásfoglalására(8),

-   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0020/2009),

A.   mivel az uniós állampolgárok több mint fele, világviszonylatban pedig csaknem másfél milliárd ember rendelkezik internet-hozzáféréssel; mivel minden harmadik uniós állampolgár vásárol az interneten keresztül, de csak 30 millióan vásárolnak határokon átnyúló formában az Európai Unióban,

B.   mivel a WTO meghatározása szerint az e-kereskedelem "termékek előállítása, reklámozása, értékesítése és terjesztése a telekommunikációs hálózatokon keresztül",

C.   mivel különbséget lehet tenni a fizikai adathordozón történő tartalomszolgáltatás, és a digitálisan kódolt, majd az interneten elektronikus úton, tehát fizikai adathordozótól függetlenül továbbított tartalom között, helyhez kötött és vezeték nélküli hálózatokon,

D.   mivel elektronikus kereskedelem vállalkozások közötti, vállalkozások és fogyasztók közötti, illetve fogyasztók közötti ügyletek formájában is végezhető; mivel az internetes platformokon bonyolított kereskedelem alapvetően megváltoztatta az árukereskedelem és a szolgáltatások módját, új lehetőségeket teremtve főként a kis- és középvállalkozások számára arra, hogy új fogyasztókhoz jussanak el a határokon túl,

E.   mivel az internet nyíltságának megőrzése folyamatos növekedésének, valamint a tágabb értelemben vett gazdaság és a világkereskedelem előfeltétele, amelyek egyre inkább az internetes technológiákkal működnek,

F.   mivel a kis- és középvállalkozásoknak különösen a javára válik az e-kereskedelem, tekintettel arra, hogy hozzáférnek a külső piacokhoz; mivel azonban ezen új e-kereskedelmi módszerek fejlesztése még mindig különböző akadályokba ütközik, ami gyakorlati alkalmazásukat illeti,

G.   mivel az információ szabad áramlása létfontosságú az e-kereskedelem megkönnyítéséhez, továbbá egy, az internetes információ terjesztését és az ahhoz való hozzáférést lehetővé tevő nyitott és biztonságos hálózat az az alap, amelyre a XXI. századi gazdaság épül,

H.   mivel az információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) immár mindenütt jelen vannak a gazdaságban, és folyamatos az új platformok és hálózatok kifejlesztése és megvalósítása; mivel szükség van az innovációt, a versenyt és a tényleges fogyasztói választást elősegítő nyílt szabványokra,

I.   mivel az új, "digitalizált" kereskedelmi környezet továbbfejlesztése új lehetőségeket teremtett és fog teremteni ezt követően is a hagyományos és a modern kereskedelmi ügyletek számára, megerősíti a fogyasztó helyzetét a kereskedelmi láncon belül, és a fogyasztók és a termelők közötti kapcsolatokban teljességgel újszerű vállalkozási modelleket eredményez,

J.   mivel az internet a minőség és az ár tekintetében lehetővé teszi, hogy a fogyasztók jobb információk alapján hozzanak döntéseket, mint hagyományos módon történő vásárláskor, továbbá mivel az online hirdetés pedig a határokon átnyúló kereskedelem megkönnyítésének fontos eszközévé vált az összes méretű vállalkozás számára, de különösen a kis- és középvállalkozások számára ahhoz, hogy lehetővé váljon számukra új ügyfelek elérése,

K.   az internet fokozódó felhasználása a kereskedelemben nagy lehetőségeket, de bizonyos kihívásokat is teremt,

L.   mivel a tartalommal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat ösztönözni kell, hogy új és innovatív vállalkozási modellekbe kezdjenek, amelyek felölelik az internet és az elektronikus kereskedelem által kínált lehetőségeket,

M.   mivel a technológia és a gazdaság fogja meghatározni a jogi megoldásokat, tekintettel arra, hogy a jelenlegi összetoldozott jogi keretek egyértelműen alkalmatlanok,

N.   mivel az elektronikus kereskedelem a szellemi tulajdon védelmére támaszkodik, és mivel a szellemi tulajdon védelmére, valamint a kivételekre és korlátozásokra vonatkozó biztonságos és kiszámítható jogi környezet szükséges a technológiai innováció és a technológia átadásának/terjesztésének előmozdításához,

O.   mivel megállapítást nyert, hogy az EU fontos kereskedelmi partnereinek nemzeti joga szerint távközlési engedélyt kell először beszerezni ahhoz, hogy elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat lehessen nyújtani, ezáltal felesleges kötelezettséget hozva létre, különös tekintettel az ezen engedélyek kiadására vonatkozó összetett eljárásokra,

P.   mivel az e-kereskedelem szerepe a WTO tagországaiban gyors ütemben fokozódott olyan területeken, mint a banki tevékenységek, a telekommunikációs ágazat, a számítógép- és a reklámipar, valamint a szállítási és expresszküldemény-szolgáltatások; mivel már most is jelentős azon országok száma, amelyek nem korlátozzák a határokon átnyúló hozzáférést e területeken; mivel tíz év telt el a WTO e-kereskedelemmel foglalkozó munkaprogramjának elindítása óta,

Q.   mivel a WTO által meghatározott alapelveket, úgymint a megkülönböztetés tilalma, átláthatóság és fokozatos liberalizáció az alábbiak figyelembevételével kell alkalmazni: az internet gyorsasága és interaktivitása, az elektronikus úton történő fizetés, a közvetítés megszüntetése, az üzleti funkciók egyre erősebb beágyazódása az online rendszerbe, az üzleti szervezetek növekvő rugalmassága és az üzletek fokozódó széttagolódása,

1.   hangsúlyozza, hogy az internet az elmúlt két évtizedben milyen jótékony hatást gyakorolt az áruk és szolgáltatások határokon átnyúló és nemzetközi kereskedelmének különböző tényezőire és szakaszaira; kiemeli, hogy az elektronikus kereskedelem magától adódóan nemzetközi jellege következtében általános értelmezésre és együttműködésre van szükség;

2.   elismeri, hogy az online kereskedelmet jellemző innováció és kreativitás hozzájárul új kereskedelmi formák kialakulásához, például a fogyasztók között zajló kereskedelemhez; hangsúlyozza, hogy az online piacok új közvetítőként működnek a cserék előmozdítására, kis költség mellett növelik az információhoz való hozzájutást, és általában véve kibővítik az üzleti vállalkozások közötti partnerségeket;

3.   úgy gondolja, hogy az online kereskedelmi tevékenységekben részben vagy teljes mértékben részt vevő kis- és középvállalkozások vagy fiatal befektetők valóban olyan, a többihez képest igazgatási és kereskedelmi szempontból alacsony költségekkel járó platformot találtak, amely segítségével – igényre szabott online hirdetéseken keresztül – az egész világra kiterjedő ügyfélkörnek tudják hirdetni és eladni áruikat és szolgáltatásaikat, ezáltal megkerülve néhány kereskedelmi korlátot, amelyek egy része már idejétmúlt, és behatolva eddig távoli és zárt piacokra;

4.   elismeri, hogy a termékminőség és -biztonság garanciája tekintetében a terjesztési szakaszban a szokásos ellenőrzési eljárások hiánya miatt problémák merülnek fel, amelyeket olyan újszerű módokon kell kezelni, mint például az eladók fogyasztók általi osztályozása és a fogyasztók közötti szakértői értékelés;

5.   felszólít az online kereskedelem által a hagyományos kereskedelmi modellekre és tevékenységekre gyakorolt befolyás részletes elemzésére a potenciálisan káros hatások megismerése és következésképpen azok elkerülése érdekében;

6.   aggodalommal állapítja meg, hogy az információs és kommunikációs technológiákat használó fogyasztók és eladók gyakran megkülönböztető bánásmódban részesülnek az offline piacokon tevékenykedő fogyasztókhoz és eladókhoz képest;

7.   üdvözli, hogy a fogyasztók az áruk és szolgáltatások jóformán korlátlan köréhez jutnak hozzá a földrajzi, távolsági és területi korlátok hatékony megszüntetésének, illetve annak köszönhetően, hogy lehetőség nyílik átlátható és elfogulatlan tájékoztatásra, az árak összehasonlítására, igényre szabott online hirdetések állnak rendelkezésre, és bárki kényelmesen keresgélhet és vásárolhat online a nap huszonnégy órájában, ha csatlakozik az internetre otthon, a munkahelyén vagy máshol;

8.   megjegyzi, hogy az immateriális javak és szolgáltatások feltörekvő digitális piaca már most nagyobb, mint a hagyományos kereskedelem és ellátás, és számos új kereskedelmi koncepciót és gazdasági értéket teremtett, mint amilyen például a digitális ingatlankeresés (domain nevek) és az információhoz való hozzáférés (keresőprogramok);

9.   úgy véli, hogy az olyan jogellenes magatartást, mint a hamisítás, kalózkodás, csalás, az ügyletek biztonságának vagy az állampolgárok magánszférájának megsértése nem a médium természetének kell tulajdonítani, hanem a korábban a való világban már létező, és most új csatornákra találó jogellenes kereskedelmi tevékenységek részének kell tekinteni, amelyeket megkönnyített és súlyosbított a technológiai lehetőségek nagy száma és amelyek főleg akkor következnek be, ha a médium az alkalmazandó szabályozás szigorú betartása mellett kiépített felelősségvállalási rendszerből kíván részesülni; hangsúlyozza, hogy a szükséges és megfelelő végrehajtási intézkedések, illetve a hatékonyabb együttes koordinálás elfogadására és megerősítésére mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a meglévő jogellenes online kereskedelmi magatartás elleni harcot és annak megszüntetését – különösen az olyan esetek tekintetében, amelyek nagyobb közegészségügyi kockázatot rejtenek, mint például a hamis gyógyszerek – a nemzetközi e-kereskedelem fejlődésének befolyásolása nélkül;

10.   támogatja az államok és személyek közerkölcsének és etikai elveinek feltételektől mentes tiszteletben tartását, sajnálja azonban a cenzúrával való egyre erősebb, burkolt kereskedelmi korlátot jelentő visszaélést az online szolgáltatások és termékek tekintetében;

11.   elismeri a nyílt szabványok szükségességét, és azok fontosságát az innováció, a verseny és a fogyasztók tényleges választása tekintetében; javasolja, hogy az Európai Közösség által kötött kereskedelmi megállapodások mozdítsák elő az internet elektronikus kereskedelemre való széles körű és nyílt alkalmazását, azzal a feltétellel, hogy a fogyasztóknak hozzáférhetnek a választásuk szerinti szolgáltatásokhoz és digitális termékekhez, valamint használhatják tudni azokat, kivéve, ha a nemzeti jog ezt tiltja;

12.   úgy véli, hogy az adórendszerek területi jellegének megkérdőjelezését jelenti a határokon átnyúló ügyletek számának erőteljes emelkedése, az ügyletek jellege, eredete és célja meghatározásának nehézsége, az ellenőrzési nyomvonalak és stratégiai előnyök hiánya; megjegyzi, hogy lehetőség van az adóigazgatás egyszerűsítésére, a papírmunka elektronikus adatcserével való helyettesítésére, az adóbevallások elektronikus úton történő kitöltésére, valamint az adóbeszedési eljárások automatizálására;

13.   hangsúlyozza a fogyasztók és a vállalkozások képzésének, valamint annak a szükségességét, hogy tájékoztatási médiakampányokat szervezzenek a fejlődési lehetőségekről, a nemzetközi internetes kereskedelemben érintett valamennyi fél jogairól és kötelezettségeiről;

14.   sajnálja, hogy egyre nagyobb számban fordul elő csalás, illetve személyes adatok és pénz ellopása az interneten; úgy gondolja, hogy az e-kereskedelem jövője szempontjából a legfontosabb veszélyt a tranzakciók és a fizetések biztonságosságába vetett bizalom hiánya jelenti; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az okokat és tegyen fokozott erőfeszítéseket a vállalkozások és magánszemélyek között megvalósuló nemzetközi elektronikus fizetési rendszerekbe vetett bizalom megerősítését szolgáló mechanizmusok létrehozása és a tiltott kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos viták megoldására irányuló megfelelő eszközök létesítése érdekében;

15.   kiemeli, hogy elengedhetetlen a kulturális árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos online ügyletek biztonságossága és megbízhatósága;

16.   megjegyzi, hogy a bizalom nem csak az internet használatának egyszerű, megbízható és biztonságos módozataitól, hanem többek között az áruk és szolgáltatások minőségétől és a megfelelő jogorvoslatok meglététől is függ;

17.   hangsúlyozza, hogy az elektronikus kereskedelemben rejlő lehetőségek teljes mértékű megvalósításához nemzetközi szabályozói együttműködés szükséges; úgy véli, hogy új, modern megközelítést kell alkalmazni az e-kereskedelem problematikus területei tekintetében annak érdekében, hogy biztosítva legyen a fogyasztók magánéletének védelme, illetve az, hogy a fogyasztók részesülnek az internethasználatból fakadó alacsonyabb költségekben és új kereskedelmi lehetőségekben;

18.   úgy véli, hogy a globális internetes kereskedelem jelenlegi és jövőbeni kihívásairól folytatott vitát az egymástól függő szereplők között kialakított, intézményesített szabályokon alapuló, egymást kölcsönösen támogató, strukturált együttműködési kereten belül kell lefolytatni, amely korszerű és integráló, több érdekelt részvételével zajló kormányzási folyamatot tesz lehetővé, amint azt az internetigazgatási fórum tanúsította; megjegyzi, hogy az internet szabályozásának jelenlegi formái hibridek, és nem tartalmaznak hierarchikus funkcionális és szabályozói irányítási eszközöket;

19.   sajnálja, hogy nem történt semmilyen előrelépés a WTO-tárgyalások keretében az úgynevezett "digitalizált termékek" besorolásának fontos kérdésében, valamint azt, hogy a dohai fejlesztési menetrend nem ad felhatalmazást az e-kereskedelemről folytatott konkrét tárgyalásokra, továbbá azt, hogy nem történt előrelépés az elektronikus úton történő továbbításra vonatkozó állandó WTO-vámmoratórium bevezetését illetően; megjegyzi, hogy még mindig bizonytalanság uralkodik a digitális termékek vámértékének megfelelő megállapítása tekintetében, és nincs egyetértés abban, hogy milyen szabályokat és kötelezettségeket kell alkalmazni a digitális termékekre (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről (GATS), Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásai);

20.   üdvözli a Bizottság WTO-nak tett azon javaslatát, hogy aktualizálja és bővítse ki az információtechnológiai megállapodásról (ITA) is ismert szóló fent említett miniszteri nyilatkozatot, hogy ezáltal is még inkább fellendítse e termékek kereskedelmét, több résztvevőt vonzzon, kezelje a nem tarifális akadályokat, és kezelni tudja a technológiai fejlődés és a konvergencia jelentette erősödő kihívásokat; sajnálja azonban, hogy a résztvevő felek különféle módon értelmezik az információtechnológiai megállapodást és felszólítja a Bizottságot, hogy teljes egészében hajtsa végre a hatályos ITA szövegét és szellemét, és a vámmentes műszaki cikkek iránti kereslettel összhangban támogasson modern és realisztikus megközelítést a jövőbeni megállapodások tekintetében;

21.   üdvözli az általános egyezmény a szolgáltatások kereskedelméről (GATS), a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Internetről szóló szerződései, az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) modell-jogszabályai, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által végzett jelentős munka, valamint az OECD közelmúltbeli, 2008. évi szöuli miniszteri találkozóján elfogadott átfogó politikai keret és az Információs Társadalom Világ-csúcstalálkozó (2003. december Genf és 2005. november Tunisz) keretében eddig elért előrelépéseket;

22.   elismeri a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által kötött egyezmény mint a kulturális és kreatív árukkal és szolgáltatásokkal folytatott nemzetközi kereskedelmi ügyeletekre vonatkozó, a WTO nemzetközi keretei között fenntartott kulturális mentességek biztosításához elengedhetetlenül szükséges eszközök egyikének fontosságát; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre az egyezményt az Európai Unió belső és külső politikáiban egyaránt;

23.   hangsúlyozza, hogy a kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi megállapodások nem adhatnak tökéletes választ a kiterjedt piaci hozzáférés kérdésére; ennek ellenére felszólítja az EU-t, hogy kétoldalú és regionális kereskedelmi egyezményeibe szisztematikusan foglaljon bele az internet áruk és szolgáltatások, valamint a korlátlan információáramlás elektronikus kereskedelmére való széles körű és nyílt használatával foglalkozó cikkeket, nevezetesen, hogy tartózkodik attól, hogy a határokon átnyúló információáramlás elé felesleges akadályokat állít vagy ilyeneket tart fenn, továbbá, hogy a megkülönböztetésmentes, átlátható és a kereskedelmet legkevésbé korlátozó szabályozást alkalmaz az internetes ügyletekre; támogatja a kereskedelmi partnereket képező harmadik országokkal kötendő kétoldalú megállapodások részeként a szabályozási kérdésekre vonatkozó együttműködési párbeszédek kialakítására az EU által tett erőfeszítéseket; felkéri az uniós intézményeket és uniós tagállamokat, hogy e megállapodások elérése esetén készüljenek fel az ezen együttműködési párbeszédhez való hozzájárulásra;

24.   felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kereskedelmi eszközök alkalmazhatóságát a spektrumhasználat harmonizálása és megnyitása céljából az innovációt, növekedést és versenyt ösztönző internetes szolgáltatásokhoz való mobil hozzáférés előmozdítása érdekében;

25.   hangsúlyozza, hogy a figyelmet arra kell összpontosítani, hogy az online szolgáltatások – beleértve az elektronikus kereskedelmet – nyújtása ne képezze szükségtelen belső engedélyezési eljárások tárgyát – mind az EU-ban, mint pedig kereskedelmi partnerországainkban –, ami az ilyen szolgáltatások nyújtásának tényleges akadályát eredményezné;

26.   álláspontja szerint a nemzetközi közbeszerzés keretében – amelyben az új technológiák lehetővé teszik a határokon átnyúló e-kereskedelmet – például a kis- és középvállalkozások konzorciumai kombinatorikus aukcióinak, valamint a pályázatok online közzétételének és hirdetésének új formái nemcsak az Európai Unióban, hanem globálisan is lehetővé teszik a beszerzési kereskedelem jelentős növekedését, ezáltal ösztönzik a határokon átnyúló e-kereskedelmet;

27.   emlékeztet arra, hogy a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás megkötésével egyensúlynak kell kialakulnia a szellemi tulajdonjogok hatékony végrehajtása és az internetes ügyfelek alapvető jogainak védelme között és ennek az online kereskedelmi környezetben hozzá kell járulnia a további innovációhoz, az információ áramlásához, illetve a jogszerű szolgáltatások használatához;

28.   felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyasztók online kereskedelembe vetett bizalmának fokozása érdekében internetes és hagyományos eszközökkel folytasson tájékoztató és felvilágosító kampányokat a fogyasztók saját jogaikkal kapcsolatos tudatosságának növelése céljából;

29.   sajnálatát fejezi ki az EU online piacának széttagoltsága miatt, amelyet a földrajzi alapon való piacfelosztást engedélyező vagy előíró, az online áru- és szolgáltatásnyújtást megakadályozó szabályozások, a forgalmazókra vonatkozó szerződési megszorítások, a jogi bizonytalanság, a fogyasztók bizalmatlansága a fizetési rendszer biztonságos voltát illetően, magas internetes hozzáférési díjak, valamint a szállítási lehetőségek bármi nemű korlátozása eredményez;

30.   felszólítja a Bizottságot, hogy weboldalán tegyen közzé a fogyasztók számára az interneten folytatott nemzetközi kereskedelemről szóló útmutatót, különösen a szerződéses kérdésekre, a fogyasztók tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni védelmére, a magánélet tiszteletben tartására és a szerzői jogok védelmére összpontosítva;

31.   úgy véli, hogy az EU online piaci szabályozásának hiányosságai meggátolják a szilárd és erős európai online ipari és kereskedelmi környezet kialakulását, ami azt eredményezi, hogy az európai fogyasztók nem kielégítő mértékben vesznek részt az uniós és nemzetközi kereskedelmi tranzakciókban, továbbá akadályozza a kereskedelmi tevékenységen belüli kreativitást és fejlesztést; sajnálatát fejezi ki, amiért a kizárólag online szolgáltatásokat nyújtó, uniós székhelyű társaságok száma igen alacsony;

32.   üdvözli a fogyasztói jogokról szóló, európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (COM(2008)0614), amely remélhetőleg fokozza majd a jogbiztonság, az átláthatóság és a fogyasztóvédelem szintjét az egyre növekvő számú olyan fogyasztók számára, akik az interneten keresztül vásárolnak, különös figyelemmel a szállításra, a kockázat áthárítására, a szerződésszerű teljesítésre és a kereskedelmi garanciákra;

33.   emlékeztet arra, hogy a bizalom létfontosságú különösen a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások számára az internetes kereskedelem által nyújtott lehetőségek teljes kihasználása érdekében, ahogyan azt fent említett, 2007. június 21-i, a digitális környezet iránti fogyasztói bizalomról szóló állásfoglalásában is hangsúlyozta;

34.   felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy a jelentős nemzetközi fórumokon, pl. a WTO-ban tett lépések által használjanak ki minden lehetőséget a bizalom megerősítéséhez való hozzájárulás érdekében, és tegyenek erőfeszítéseket olyan világstandardok és normák kialakítása érdekében, amelyek figyelembe veszik Európa legjobb gyakorlatait;

35.   felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az internetes szolgáltatások jogi átjárhatóságát mintaengedélyek és más, a joghatóságokkal összeegyeztethető jogi megoldások kialakítása révén – amennyiben a magánjogot nem harmonizálták –, különösen a nemzetközi online előírások önkéntes szabadalmi kártalanítása tekintetében, valamint hogy terjessze a jogi átjárhatóságra vonatkozóan már meglévő európai dokumentumokat az ügyletköltségek és az online szolgáltatók jogi bizonytalansága csökkentésének eszközeként;

36.   felszólítja a Bizottságot, hogy adott esetben az OECD-vel együttműködve készítsen statisztikákat is tartalmazó részletes tanulmányt a nemzetközi e-kereskedelmi tevékenységekről;

37.   felszólítja a Bizottságot egy átfogó stratégia kialakítására, amely lehetővé teszi az elektronikus kereskedelem tekintetében a kis- és középvállalkozások előtt még meglévő akadályok (hozzáférés az információs és kommunikációs technológiákhoz, az e-business rendszerek fejlesztési és karbantartási költségei, információhiány és jogi bizonytalanság nemzetközi konfliktusok esetén, stb.) felszámolását és a kis- és középvállalkozások az árucikkek és szolgáltatások online kereskedelmében való fokozott részvételére való ösztönzők nyújtására irányuló politikai javaslatokat; e tekintetben ösztönzi az online kereskedelembeli új és tapasztalatlan résztvevők számára információs támogatás és irányítási útmutatás nyújtására tervezett adatbázis létrehozását, valamint az elektronikus kereskedelem és az online hirdetés kis- és középvállalkozásoknál megjelenő előnyeinek összehasonlító gazdasági elemzését és a sikeres online kereskedelmet folytató uniós kis- és középvállalkozások esettanulmányait;

38.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a kis- és középvállalkozások online jelenlétét, és szervezzenek platformokat az információk megosztása és a bevált gyakorlatok cseréje céljából, és ajánlja, hogy a Bizottság és a tagállamok népszerűsítsék az elektronikus közbeszerzést, különös gondot fordítva az e-hozzáférés biztosítására;

39.   üdvözli a Bizottság nyilvános párbeszéd folytatására irányuló kezdeményezését a "Lehetőségek az online termékek és szolgáltatások terén" vitaindító iratán és egy tanácsadó csoport felállításán keresztül, akik a témához kapcsolódó kérdésekről készítenek jelentést;

40.   rámutat arra, hogy az internet új megközelítést hozott a kulturális áruk és szolgáltatások előállítása, fogyasztása és terjesztése terén, ami hozzájárulhat a kulturális és nyelvi sokféleség tiszteletén és az új információs és kommunikációs technológiák szabad és méltányos elérhetőségén alapuló, kultúrák közötti megértéshez;

41.   hangsúlyozza, hogy a kulturális és művészeti termékek és szolgáltatások egyszerre képviselnek gazdasági és kulturális értéket, és fontos, hogy ez a felismerés a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokban és megállapodásokban, valamint a globális hálózatokon keresztül az UNESCO-egyezmény jogilag kötelező módon történő végrehajtásával érvényre jusson;

42.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai kulturális iparágak – különösen az audiovizuális, a zenei és a kiadói ágazatok – teljes mértékben kihasználják az online kereskedelem által biztosított új lehetőségeket, egyidejűleg hatékony védelmet nyújtva az illegális kereskedelem és a kalózkodás ellen; ennek azonban nem szabad érintenie az Európai Közösségnek a tárgyalási megbízásban egyértelműen meghatározott politikáját, amelynek értelmében tartózkodnia kell az audiovizuális és kulturális ágazatban a liberalizációs kérelmek megtételétől és az ilyen igények elfogadásától;

43.   úgy véli, hogy az internet lesz a leghatékonyabb eszköz az Észak és Dél közötti kereskedelmi szakadék áthidalására; úgy gondolja, hogy az internet új kereskedelmi csatornákat nyit, amelyek összekötik a legkevésbé fejlett és fejlődő országokat a haladó és központi kereskedelmi rendszerekkel, ezáltal is növelve exportforgalmukat és elkerülve a hagyományos kereskedelmi gyakorlatokból származó hátrányokat;

44.   úgy véli, hogy fokozott befektetés útján – elsődlegesen az alapvető infrastruktúra, úgy mint a telekommunikációs hálózat és hozzáférést biztosító eszközök terén – támogatni kell a legkevésbé fejlett és fejlődő országok interneten keresztüli részvételét a nemzetközi kereskedelemben; hangsúlyozza az internetszolgáltatások terén az alacsonyabb költségeket és a megfelelőbb minőséget célzó intézkedések szükségét; elismeri, hogy a távközlés liberalizációja az infrastruktúrába való fokozott befektetéshez, jobb szolgáltatásokhoz és innovációhoz vezetett;

45.   elismeri, hogy több országban a felhasználók az internethez mobileszközökön keresztül férnek hozzá;

46.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 178., 2000.7.17., 1. o. (2) HL L 128., 2002.5.15., 1. o. (3) HL L 23., 2008.1.26., 21. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0449. (5) HL L 201., 2002.7.31., 37.o. (6) HL L 364., 2004.12.9., 1.o. (7) HL C 167., 1998.6.1., 203. o. (8) HL C 146. E, 2008.6.12., 370. o.

Az Európai Parlament 2009. február 5-i jogalkotási állásfoglalása a takarmány-alapanyagok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0124 – C6-0128/2008 – 2008/0050(COD))

P6_TA(2009)0050 A6-0407/2008

(Együttöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0124),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 37. cikkére, valamint 152. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0128/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0407/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   tudomásul veszi a Bizottság csatolt nyilatkozatait;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. február 5-én került elfogadásra a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról, az 1831/2003/EK rendelet módosításáról, valamint a 79/373/EGK, 80/511/EGK, 82/471/EGK, 83/228/EGK, 93/74/EGK, 93/113/EK és 96/25/EK irányelv és a 2004/217/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, .../2009/EK rendelet).

MELLÉKLET

A Bizottság nyilatkozatai az alábbi kérdésekben

1.  A IV. melléklet felülvizsgálata:

Annak érdekében, hogy a rendelet 11. cikkében előírt (a takarmány-alapanyagok és az összetett takarmány összetételére vonatkozó címkézéssel kapcsolatos tűréshatárokat tartalmazó) IV. mellékletet hozzá lehessen igazítani a tudományos és technikai fejlődéshez, a Bizottság és szolgálatai azt tervezik, hogy megvizsgálják az említett IV. mellékletet. Ezzel összefüggésben a Bizottság megvizsgálja bizonyos, 50%-nál magasabb nedvességtartalmú takarmány-alapanyagok kérdését is.

2.  Az adalékanyagok címkézése:

A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy a takarmányok címkézése révén történő tájékoztatás elvei vonatkoznak-e a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló 1831/2003/EK rendelet értelmében engedélyezett adalékanyagokra és előkeverékekre is.

3.  A (21) preambulumbekezdésben, illetve az 5. és 17. cikkben említett, "az emberi vagy állati egészséget vagy a környezetet érintő bármilyen sürgős helyzet" fogalmának értelmezése

"A Bizottság értelmezése szerint "az emberi vagy állati egészséget vagy a környezetet érintő bármilyen sürgős helyzetbe" beletartozhatnak többek között hanyagság, szándékos visszaélés vagy bűncselekmény következtében előálló sürgős helyzetek."

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) fejlesztésre gyakorolt hatásáról (2008/2170(INI))

P6_TA(2009)0051 A6-0513/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és tagállamai között 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás)(1),

–   tekintettel a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1528/2007/EK tanácsi rendeletre(3),

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. április 10–11-i ülésének a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló, 2006. október 16-i ülésének a kereskedelmet célzó támogatásról szóló, valamint az Európai Tanács 2006. június 15-16-i ülésének végkövetkeztetéseire,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. május 15-i ülésének a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló végkövetkeztetéseire,

–   tekintettel az EU Külkapcsolatok Tanácsának 2008. május 26–27-én tartott, 2870. ülésének a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló végkövetkeztetéseire,

–   tekintettel az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának 2008. június 13-án Addisz Abebában elfogadott állásfoglalására,

–   tekintettel az AKCS-országokkal és -régiókkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokról folyó tárgyalások irányelveinek módosításáról szóló 2006. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2006)0673),

–   tekintettel a "Kairótól Lisszabonig – Az EU és Afrika stratégiai partnersége" című, 2007. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2007)0357),

–   tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2007. október 23-i bizottsági közleményre (COM(2007)0635),

–   tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), különösen annak XXIV. cikkére,

–   tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, amely meghatározza a millenniumi fejlesztési célokat, mint a nemzetközi közösség által a szegénység felszámolása érdekében közösen kialakított kritériumokat,

–   tekintettel az integrációért felelős afrikai miniszterek második konferenciáján 2007. július 26–27-én Kigaliban (Ruanda) elfogadott nyilatkozatra,

–   tekintettel Christiane Taubira, a francia nemzetgyűlés tagjának 2008. június 16-i jelentésére: "Az Európai Unió és az AKCS-országok közötti gazdasági partnerségi megállapodások. Mi lenne, ha a politika végre a világ ügyeivel foglalkozna?",

–   tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés "A gazdasági partnerségi megállapodások: nehézségek és kilátások" című 2004. február 19-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2006. november 23-i, a gazdasági partnerségi megállapodásokról (GPM-ek) folyó tárgyalások áttekintéséről szóló állásfoglalására(5),

–   tekintettel a fejlesztésbarát gazdasági partnerségi megállapodásokról (GPM-ek) szóló, az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés által 2007. november 20-án elfogadott kigali nyilatkozatra(6),

–   tekintettel az AKCS-országok államfői által 2008 október 3-án, Accrában elfogadott, a GPM-ekről szóló nyilatkozatra,

–   tekintettel az AKCS-országokkal és -régiókkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokról folytatott tárgyalásra vonatkozó, a Bizottsághoz intézett javaslatát tartalmazó 2002. szeptember 26-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) fejlesztésre gyakorolt hatásáról szóló 2006. március 23-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel 2006. szeptember 28-i, "Az egységes piac felülvizsgálata: a 2006. évi uniós támogatások hatékonyságára vonatkozó csomagról" című állásfoglalására(10),

–   tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel az EU "segély a kereskedelemért" programjáról szóló 2007. május 23-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel "A millenniumi fejlesztési célokról – félúton" című 2007. június 20-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel a 2007. november 29-i, "Az afrikai mezőgazdaság előmozdításáról – javaslat az afrikai mezőgazdaság fejlesztésére és az élelmezésbiztonságra" című állásfoglalására(14),

–   tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló, 2007. december 12-i állásfoglalására(15),

–   tekintettel a támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követéséről szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására(16),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0513/2008),

A.   mivel a Cotonou-i Megállapodás 36. cikkének (1) bekezdése szerint az AKCS és az Európai Unió megállapodtak, hogy a WTO-val összeegyeztethető kereskedelmi megállapodásokat kötnek, "fokozatosan megszüntetik az egymás közti kereskedelem elé gördülő akadályokat és bővítik az együttműködést minden, a kereskedelem szempontjából jelentős területen",

B.   mivel a Tanács 2002. június 12-én elfogadta az AKCS-országokkal kötendő GPM-ekről folyó tárgyalásokra vonatkozó irányelveket, és ugyanabban az évben az AKCS-csoporttal megkezdődtek a tárgyalások az AKCS-országok számára általános érdekű kérdésekről, ezt követően pedig külön tárgyalások kezdődtek a hat GPM-régióval (karibi térség, Nyugat-Afrika, Közép-Afrika, Kelet- és Dél-Afrika, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) kivételével, csendes-óceáni térség),

C.   mivel az Afrikai, Karibi és Csendes-Óceáni Államok Karibi Fóruma (CARIFORUM) az EU-val és tagállamaival 2007. december 16-án parafált egy gazdasági partnerségi megállapodást,

D.   tekintettel a CARIFORUM-mal kötött GPM 231. cikkére, amely létrehozza a CARIFORUM–EK parlamenti bizottságot,

E.   mivel 18 afrikai ország, amelyből 8 a legkevésbé fejlett országok közé tartozik, átmeneti GPM-eket parafált 2007. november-decemberben, míg 29 más afrikai AKCS-ország, amelyből 3 nem tartozik a legkevésbé fejlett országok közé, nem parafált semmilyen GPM-et, és mivel Dél-Afrika már aláírta az EU-val a WTO-val összeegyeztethető kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodást (TDCA),

F.   mivel Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek, a legkevésbé fejlett országok közé nem tartozó két AKCS-ország, 2007. november 23-án ideiglenes GPM-et parafált, míg a többi csendes-óceáni AKCS-ország (hat legkevésbé fejlett ország és hét nem legkevésbé fejlett ország) nem parafált GPM-et,

G.   mivel a 2007-ben parafált megállapodásokat nem írták még alá, de valamennyi aláírása 2008 vége előtt volt esedékes,

H.   mivel az EU a GPM-eket vagy átmeneti GPM-eket parafáló AKCS-országokból származó termékekre vonatkozó import szabályozásokat 2008. január 1-jével kezdődően alkalmazza(17),

I.   mivel az afrikai és csendes-óceáni régiók a Bizottsággal továbbra is tárgyalásokat folytatnak a teljes körű GPM-ek megkötése érdekében,

J.   mivel ismétlődően megerősítette valamennyi fél – nevezetesen az Európai Parlament állásfoglalásai, de a Bizottság és a Tanács dokumentumai révén is –, hogy a GPM-eknek olyan fejlesztési eszközöknek kell lenniük, amelyek az AKCS-országokban előmozdítják a fenntartható fejlődést, a regionális integrációt és a szegénység csökkentését,

K.   mivel a GPM-ek eredményeképp jelentkező kiigazítási költségek jelentős hatással lesznek az AKCS-országok fejlődésére, ezek közvetlen hatása valószínűleg a vámok kieséséből, valamint a GPM-ben előírt szabályozások széles körének teljesítése érdekében elvégzett szabályozási reform és végrehajtás költségeiből, közvetett hatása pedig a foglalkoztatottsághoz, a szakismeretek növeléséhez, a termeléshez, a kivitel diverzifikálásához és az államháztartás reformjához szükséges kiigazítás vagy szociális támogatás költségeiből fog állni,

L.   mivel 21 AKCS-ország – néhány közülük még nem írt alá GPM-et– a 10. Európai Fejlesztési Alapon belüli saját nemzeti indikatív programjában külön összegeket különített el a GMP-ek kiegészítő intézkedéseire,

M.   mivel a kifejezetten a GPM-mel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó összegek valamennyi nemzeti indikatív programon belül csak a nemzeti indikatív program teljes összegének 0,9 %-át teszik ki (A-keretek); mivel ezen felül még rendelkezésre áll jelentős mennyiségű közvetett, GPM-et támogató intézkedés, például a regionális integráció és infrastruktúra és a "segélyt a kereskedelemért" program,

N.   mivel a GMP-ek fejlesztésre gyakorolt hatása az alábbiakra kifejtett hatásuktól függ:

O.   mivel teljességgel létfontosságú az AKCS-régiók, az AKCS-országok és más fejlődő országok (Dél-Dél) közötti és azokon belüli kereskedelem előmozdítása és támogatása, ami fontos pozitív hatással jár az AKCS-országok fejlődésére és csökkenti függőségüket,

P.   mivel a fent említett GAERC 2008. május 26–27-i következtetései hangsúlyozták, hogy rugalmas megközelítésre van szükség, ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő haladást, és felszólították a Bizottságot, hogy használja fel a WTO-val összeegyeztethető teljes rugalmasságot és aszimmetriát annak érdekében, hogy figyelembe vehesse az AKCS-országok és –régiók eltérő igényeit és fejlettségi szintjeit,

Q.   mivel az AKCS-országok lakosságát érinti leginkább a világban dúló pénzügyi és élelmezési válság, amely a millenniumi fejlesztési célok útján elkönyvelt eddigi gyér eredményeket is a semmivel teheti egyenlővé,

1.   sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot, az EU tagállamait és az AKCS-roszágokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy helyreálljon a bizalom és az építő jellegű párbeszéd légköre, amennyiben az egymásba vetett bizalom a tárgyalások során megingott, valamint hogy az AKCS-államokat egyenlő partnerekként ismerjék el a tárgyalásokban és a végrehajtási folyamatban;

2.   sürgeti a tagállamokat, hogy – még a globális pénzügyi válság idején is – tartsák be a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) növelésére irányuló kötelezettségvállalásaikat, amelyek lehetővé teszik a "segélyt a kereskedelemért" program növelését, valamint kiegészítő intézkedések bevezetését "regionális segélyt a kereskedelemért" csomagok formájában azon GPM-ek végrehajtása tekintetében, amelyek hozzájárulnak a GPM-ek fejlődésre gyakorolt pozitív hatásához; hangsúlyozza, hogy egy GPM aláírása nem előfeltétele a "segélyt a kereskedelemért" programból történő támogatottságnak;

3.   kitart amellett, hogy a GPM-ek olyan fejlesztési eszközt képeznek, amelyeknek mind a nemzeti és a regionális érdekeket, mind pedig az AKCS-országok igényeit tükrözniük kell a szegénység csökkentése, az MFC-k megvalósulása és az olyan alapvető emberi jogok tiszteletben tartása érdekében, mint az élelmiszerhez való jog vagy az alapvető közszolgáltatásokhoz való jog;

4.   emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sem egy GPM megkötése, sem pedig az arról való lemondás nem vezethet oda, hogy egy AKCS-ország kedvezőtlenebb helyzetben találja magát, mint amikor a Cotonoui Megállapodásban szereplő kereskedelmi rendelkezések vonatkoztak rá;

5.   sürgeti a Bizottságot és az AKCS-országokat, hogy a "segélyt a kereskedelemért" programhoz rendelt finanszírozást a lehető leghatékonyabban használják fel a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges területeken történő reformfolyamat támogatására; javítsa az infrastruktúrát ott, ahol ez szükséges, mivel a GPM-ek által kínált lehetőségeket csak úgy lehet teljes mértékben kihasználni, ha az AKCS-országok erőteljes támogató intézkedésekben részesülnek; ellensúlyozza a vámbevételekből származó nettó kiesést és úgy ösztönözze az adóreformot, hogy az ne vezessen a szociális ágazatba történő állami beruházások csökkentéséhez; az exporttermelés diverzifikálása érdekében fektessen be a gyártási láncba; termeljen magasabb hozzáadott értéket tartalmazó exporttermékeket; továbbá fektessen be a képzésbe, valamint a kistermelők és az exportőrök támogatásába, hogy meg tudjanak felelni az uniós egészségügyi és növény-egészségügyi kritériumoknak;

6.   hangsúlyozza, hogy az egyes AKCS-országokkal vagy egy adott régión belül nem az összes országot magába foglaló csoporttal kötött GPM-ek a regionális integráció aláásásának kockázatával járnak; felszólítja a Bizottságot, hogy alakítsa át megközelítését e kockázat figyelembevételével, és biztosítsa olyan GPM-ek megkötését, amelyek nem veszélyeztethetik a regionális integrációt;

7.   hangsúlyozza, hogy az ODA tagállamok által ígért növelésének elsősorban arra kellene irányulnia, hogy megkettőzzék a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez szükséges erőfeszítéseket azon AKCS-országokban, amelyeket leginkább sújtanak a pénzügyi és élelmezési világválság következményei, amely súlyos veszélybe hozta és továbbra is veszélyezteti az e célok elérését szolgáló eddigi eredményeket;

8.   hangsúlyozza továbbá, hogy valamennyi megállapodásnak tiszteletben kell tartania az AKCS-országok javát szolgáló aszimmetriát, mind a megcélzott termékek köre, mind az átmeneti időszakok tekintetében, a GPM-eknek pedig konkrét garanciákat kell tartalmazniuk az AKCS-országok által ilyenként megjelölt érzékeny ágazatok védelme érdekében;

9.   hangsúlyozza, hogy a GPM-ekhez kötődő támogató intézkedéseknek figyelembe kell venniük a regionális integráció, valamint a többi fejlődő országgal való gazdasági kapcsolatok fontosságát az AKCS-országok fejlődése szempontjából;

10.   sürgeti a Bizottságot, hogy az adott megállapodás elfogadása előtt adjon elegendő időt az AKCS-országok tárgyalófelei számára a megállapodás értékelésére és javaslatok tételére, figyelembe véve a WTO menetrendjét;

11.   hangsúlyozza, hogy a GPM-eknek tartalmazniuk kell egy felülvizsgálati záradékot az aláírásukat követő 5 év elteltével elvégzett felülvizsgálatra vonatkozóan, amelyhez a nemzeti parlamenteknek, az Európai Parlamentnek és a civil társadalomnak hivatalosan csatlakoznia kell; hangsúlyozza továbbá, hogy ennek az időtartamnak lehetővé kell tennie a GPM-ek által az AKCS-országok gazdaságára és regionális integrációjára gyakorolt hatás részletes értékelését, valamint a megfelelő kiigazítások megtételét;

12.   úgy véli, hogy az AKCS és az EU közötti bármely, a lakosság megélhetését befolyásoló kereskedelmi megállapodásnak az AKCS nemzeti parlamentjeinek teljes körű részvételével zajló nyílt és nyilvános vita eredményeként kell létrejönnie;

13.   sürgeti az AKCS-országok kormányait, hogy a felelősségteljes kormányzás érdekében hajtsák végre a szükséges reformokat, különösen a közigazgatás, például az államháztartás, a vámok behajtása, az adóbevételi rendszer, a korrupció elleni küzdelem és a hanyag gazdálkodás terén;

14.   hangsúlyozza, hogy a GPM-ekben olyan erőteljesebb nyomon követési és értékelési rendelkezésekre van szükség, amelyek meghatározzák a GPM-nek az ország és a térség fejlődésére, valamint a szegénység csökkentésére – nem pusztán a GPM megfelelési szintjeire – gyakorolt hatását;

15.   hangsúlyozza, hogy növelni kell az átláthatóságot a tárgyalások és azok eredményeinek tekintetében azért, hogy a politikai döntéshozók, a parlamenti képviselők és a civil társadalom képviselői által végzett nyilvános ellenőrzés lehetővé váljon;

16.   úgy véli, hogy az EFA regionális stratégiai dokumentumaiban és regionális indikatív programjaiban a GMP végrehajtására vonatkozó fontos, szisztematikus és jól megfontolt támogatásnak kell szerepelnie, amely figyelembe veszi a GPM sikeréhez szükséges reformfolyamatot;

17.   sürgeti a Bizottságot, hogy az AKCS-országokkal közösen a GPM-be és az ideiglenes GPM-ekbe építsen be fejlődési teljesítménymutatókat a GPM-ek által az olyan kulcsfontosságú ágazatokra gyakorolt társadalmi–gazdasági hatás mérése érdekében, amelyek megállapítása az egyes térségek prioritásai szerint történik az általuk meghatározandó időszakokra;

18.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az erdőket, a biológiai sokféleséget, az őslakosokat illetve az erdőtől függő embereket ne tegyék ki kockázatnak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az AKCS-országok számára lehetővé kell tenni olyan szabályok végrehajtását, amelyek korlátozzák a fa és más feldolgozatlan nyersanyagok kivitelét, valamint lehetővé kell tenni számukra, hogy e jogszabályokat az erdők, az élővilág és a hazai iparágak érdekében alkalmazzák;

19.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, tagállamok és az AKCS-országok kormányainak, az AKCS–EU Tanácsnak valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. (2) HL L 169., 2005.6.30., 1. o. (3) HL L 348., 2007.12.31., 1. o. (4) HL C 120., 2004.4.30., 16. o. (5) HL C 330., 2006.12.30., 36. o. (6) HL C 58., 2008.3.1., 44. o. (7) HL C 273. E, 2003.11.14., 305. o. (8) HL C 280. E, 2006.11.18., 475. o. (9) HL C 292. E, 2006.12.1., 121. o. (10) HL C 306. E, 2006.12.15., 373. o. (11) HL C 102. E, 2008.4.24., 301. o. (12) HL C 102. E, 2008.4.24., 291. o. (13) HL C 146. E, 2008.6.12., 232. o. (14) HL C 297. E, 2008.11.20., 201. o. (15) HL C 323. E, 2008.12.18., 361. o. (16) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0237. (17) A Tanács 1528/2007/EK rendelete (2007. december 20.) a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról (HL L 348., 2007.12.31.,1.o.).

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása Koszovóról és az EU szerepéről

P6_TA(2009)0052 B6-0063/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek 1945. június 26-án aláírt Alapokmányára,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-i, 1244. számú határozatára (S/RES/1244/1999),

–   tekintettel a kapcsolattartó csoport által 2005. október 7-én elfogadott, Koszovó jogállásának rendezésére vonatkozó irányadó elvekre,

–   tekintettel a Koszovó jövőjéről és az Európai Unió szerepéről szóló 2007. március 29-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a 2006. december 19-én Bukarestben aláírt Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásra (CEFTA),

–   tekintettel az ENSZ-különmegbízott Koszovó jövőbeli jogállásáról szóló végleges jelentésére, és a Koszovó jogállásának rendezésére vonatkozó 2007. március 26-i átfogó javaslatra,

–   tekintettel a Koszovó jogállamiságának megteremtésére irányuló európai uniós misszióra (EULEX KOSOVO) vonatkozó, 2008. február 4-i tanácsi együttes fellépésre (2008/124/KKBP )(2),

–   tekintettel az Európai Unió különleges koszovói képviselőjének kinevezésére vonatkozó 2008. február 4-i tanácsi együttes fellépésre (2008/123/KKBP)(3),

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2008. február 18-i ülésének következtetéseire,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának Szerbia elnökéhez, valamint Koszovó elnökéhez intézett, az ENSZ Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziójának (UNMIK) átalakításáról szóló 2008. június 12-i leveleire,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ Biztonsági Tanácsához intézett, az ENSZ Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziójáról szóló 2008. június 12-i jelentésére (S/2008/354),

–   tekintettel a koszovói adományozók konferenciájára, amelyre 2008. július 11-én Brüsszelben került sor,

–   tekintettel az eszközök átadásáról szóló, az UNMIK ás az EULEX között létrejött 2008. augusztus 18-i technikai megállapodásra,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2008. október 8-án elfogadott 63/3. határozatra (A/RES/63/3), amelyben úgy határozott, hogy tanácsadói véleményt kér a Nemzetközi Bíróságtól arra vonatkozóan, hogy Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása megfelel-e a nemzetközi jognak,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2008. november 26-i nyilatkozatára (S/PRST/2008/44), amelyben a Biztonsági Tanács egyhangúlag elfogadta Ban-Ki Moon ENSZ-főtitkár jelentését az ENSZ Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziójáról (S/2008/692), ezáltal felhatalmazva az EULEX missziót arra, hogy Koszovó egész területén jelen legyen,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel 2008. február 17-én a Koszovói Közgyűlés kihirdette Koszovó függetlenségét, és elkötelezte magát a Martti Ahtisaari ENSZ-különmegbízott Koszovó jogállására vonatkozó átfogó javaslata (CSP) mellett,

B.   mivel a szerb kormány konstruktív hozzáállást mutat, és valódi tárgyalásokba kezdett a megállapodás érdekében; mivel a negatív körülmények ellenére a szerb kormány megőrizte Európa párti hozzáállását,

C.   mivel a Koszovói Alkotmány és más jogszabályok rögzítik a CSP-t; mivel 25 ország a koszovói vezetők kérésére létrehozott egy nemzetközi irányítócsoportot (ISG), melynek elsődleges célja a CSP maradéktalan végrehajtása; mivel az ISG a CSP-vel összhangban a koszovói nemzetközi polgári hivatal támogatásával kinevezett egy nemzetközi polgári képviselőt (ICR); mivel ez egyúttal azt is jelenti, hogy Koszovó illetékes saját tevékenységei irányítása tekintetében, azonban felügyelik, hogy hogyan hajtja végre többek között a kisebbségi jogok védelmével és előmozdításával kapcsolatos intézkedéseket,

D.   mivel eddig 54, köztük az EU 27 tagállamából 22 ország ismerte el Koszovó függetlenségét,

E.   mivel a 27 uniós tagállam európai uniós különleges képviselőt (EUSR) nevezett ki Koszovóba, Pieter Feith-t, aki egyúttal a nemzetközi polgári képviselő is; mivel a nemzetközi polgári képviselőt felügyeli az országos stratégiai dokumentum maradéktalan végrehajtását, és az EU különleges képviselője felajánlja az Unió támogatását és tanácsadását a koszovói politikai folyamatban,

F.   mivel a nyugat-balkáni régió stabilitását az Európai Unió prioritásként kezeli, ezért elindította az EULEX-missziót; mivel az EULEX már egész Koszovóban elérte a kezdéshez szükséges működési kapacitását, és ennek megfelelően ellátja feladatait – beleértve néhány végrehajtási funkciót is – az igazságszolgáltatás, rendőrség, büntetés-végrehajtási szolgálatok és vámok terén annak érdekében, hogy a szélesebb értelemben vett jogállamisághoz kapcsolódó valamennyi területen felügyelje, képezze és tanácsokkal lássa el az illetékes koszovói intézményeket,

G.   mivel azáltal, hogy az EULEX Koszovó területén az Ibar folyótól északra is jelen van, hozzájárul ahhoz a valamennyi fél által elfogadott célkitűzéshez, hogy megvalósuljon a jogállamiság, egész Koszovóban egységes igazságszolgáltatási rendszer jöjjön létre, és valamennyi állampolgár számára garantálják az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést,

Európa szerepe

1.   üdvözli, hogy összhangban az ENSZ-főtitkár jelentésével és az ENSZ Biztonsági Tanácsa fent említett 2008. november 26-i elnöki nyilatkozatával az EULEX sikeresen jelen van Koszovó egész területén, beleértve az Ibar folyótól északra eső vidéket;

2.   hangsúlyozza, hogy az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy a nemzetközi jogot betartsa, és vezető szerepet játsszon Koszovó és a nyugat-balkáni régió egésze stabilitásának biztosításában; emlékeztet arra, hogy kész hozzájárulni Koszovó gazdasági és politikai fejlődésének előmozdításához azáltal, hogy egyértelműen felajánlja számára az uniós tagság lehetőségét, mint ahogyan ezt tette az egész régió tekintetében;

3.   szorgalmazza, hogy Koszovó függetlenségét ismerjék el azok a tagállamok is, amelyek ezt eddig még nem tették meg;

4.   emlékeztet a fent említett, 2007. március 29-i állásfoglalására, amely egyértelműen elveti Koszovó felosztásának lehetőségét;

5.   megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy – az ENSZ-főtitkár UNMIK koszovói különmegbízottja, Lamberto Zannier bejelentésének megfelelően – 2008. december 9. óta az UNMIK nem rendelkezik semmilyen maradék hatáskörrel a rendőrség és vámok terén, és hamarosan átadja az EULEX-nek az igazságszolgáltatás terén fennmaradó hatáskörét, ezáltal biztosítva, hogy Koszovó egységes jogállamiság szerint működjön;

6.   felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy teljes mértékben támogassa az EULEX-et, és segítse elő azt, hogy az EULEX Koszovó egész területén átvegye az UNMIK vámok, rendőrség és igazságszolgáltatás terén fennálló összes feladatát;

7.   elvárja, hogy az EULEX az EU-tól kapott megbízatása szerint működjön azzal a céllal, hogy előmozdítsa Koszovó egyenletes fejlődését, és az ország valamennyi közössége számára biztosítsa a jogállamiságot; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EULEX Koszovó valamennyi etnikai kisebbségének érdekében áll, mivel foglalkozik többek között az etnikai jellegű megkülönböztetésre, zaklatásokra és erőszakra vonatkozó panaszokkal és a rengeteg még megoldatlan ingatlankérdéssel;

8.   üdvözli, hogy a szerb kormány beleegyezett az eddigi legfontosabb EBVP-misszió (Európai Biztonsági és Védelmi Politika), az EULEX jelenlétébe, és készen áll együttműködni vele; arra ösztönzi Szerbiát, hogy továbbra is ilyen konstruktív hozzáállást mutasson, ami összhangban áll az ország azon szándékával is, hogy csatlakozzon az EU-hoz;

9.   üdvözli ebben az összefüggésben az ENSZ és a szerb kormány által az átmeneti intézkedések keretében meghozott döntést, miszerint annak érdekében, hogy a koszovói rendőrségen belül biztosítsák valamennyi kisebbség megfelelő képviseletét, első lépésként kineveznek egy vezető beosztású koszovói szerb rendőrt, aki bár a koszovói rendőrségnél dolgozik, közvetlenül az EULEX-nek tesz jelentést;

10.   úgy véli, hogy az ENSZ és a szerb kormány által megtárgyalt átmeneti intézkedéseket felül kell majd vizsgálni a helyszíni fejlemények tükrében, miután az EULEX a teljes működési kapacitását elérte;

11.   sürgeti az EULEX-et, hogy nemzetközi felügyelet alatt sürgősen foglalkozzon a bírósági ügyek terén tapasztalható lemaradással, és a jogállamiság megszilárdításának elősegítése érdekében kezelje kiemelten az etnikai erőszakra, háborús bűncselekményekre és magas beosztásban elkövetett korrupcióra vonatkozó ügyeket;

12.   úgy véli, hogy a működőképes tanúvédelmi program létrehozása létfontosságú a jogsértő koszovói vezetők elleni hatékony jogi fellépés érdekében, különös tekintettel a háborús bűncselekményekre;

13.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hangolják össze tevékenységüket az Unió egységes külső fellépésének biztosítása és a fent említett 2008/124/KKBP együttes fellépés végrehajtása érdekében; felszólítja ezért az EULEX KOSZOVÓ-misszió vezetőjét, M. Yves de Kermabon-t és az EUSR-t, hogy napi szinten szorosan együttműködve végezzék munkájukat; szorgalmazza továbbá, hogy az EU tagállamok kollektív és összehangolt formában lépjenek fel nagyobb erőfeszítést téve annak érdekében, hogy támogassák a koszovói szerbek részvételét Koszovó politikai, gazdasági és társadalmi életében, és kéri az uniós különmegbízottat, biztosítsa, hogy ebben a tekintetben a koszovói kormány haladéktalanul tegyen konkrét lépéseket, többek között külön intézkedéseket a mitrovicai régió gazdasági fejlesztésére, amint helyreállt a jogállamiság a területen;

14.   felhívja az unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy mutassa ki egyértelmű támogatását az európai Koszovó-misszió iránt (EULEX KOSZOVÓ), és a lehető leghamarabb tegyen látogatást az országban;

15.   üdvözli a Bizottság arra irányuló elkötelezettségét, hogy minden rendelkezésre álló közösségi eszközt – különösen az előcsatlakozási eszközt – bevet Koszovó társadalmi-gazdasági fejlődésének elősegítése, a koszovói kormányon és társadalmon belüli átláthatóság, hatékonyság és demokrácia növelése, továbbá Koszovóban és az egész régióban a béke és stabilitás megteremtése érdekében; üdvözli ebben a tekintetben a Bizottság szándékát, hogy benyújt egy megvalósíthatósági tanulmányt, amely megvizsgálja, milyen módokon erősíthető Koszovó társadalmi-gazdasági és politikai fejlődése, és bízik abban, hogy a tanulmány alapjául a koszovói hatóságokkal folytatott elmélyült párbeszéd szolgál, és ez a hatóságok részéről párosul a szükséges reformok megvalósítására irányuló, megújuló politikai elkötelezettséggel;

16.   úgy véli, hogy a Bizottságnak nyomatékosan oda kell figyelnie a különböző közösségek közötti megbékélést, valamint az emberek fokozottabb mobilitását elősegítő helyi projektek támogatására;

17.   úgy véli, hogy a koszovói közösségek számára nagy lenne a szimbolikus jelentősége például az olyan projekteknek, amelyek célja a feldúlt temetők helyi szereplők közvetlen bevonásával történő helyreállítása, és e projektek javítanák az etnikumok közötti légkört; felszólítja a Bizottságot és az EUSR-t, biztosítsák, hogy az ilyen jellegű kezdeményezések fontos szerepet játsszanak a koszovói kormány munkatervében;

18.   úgy véli emellett, hogy egy többféle etnikumú európai egyetem megalapítása a már meglévő pristinai és mitrovicai egyetemi központok mellett, valamint a Koszovó központjában élő szerb közösség számára kulturális, szociális és egészségügyi létesítmények létrehozása jelentős mértékben elősegítené a szerb közösség Koszovón belüli integrációját; kéri ezért a Bizottságot, hogy szorosan együttműködve a koszovói kormánnyal azonnal tegyen lépéseket e projekt végrehajtása érdekében;

19.   szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok segítsék a koszovói kormányt a közigazgatás kulcsfontosságú szektoraiban jelentkező akut szakemberhiány problémájának megoldásában, támogassák a köztisztviselők képzését és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztését annak érdekében, hogy a közigazgatás zökkenőmentesen működjön és megerősödjön a kapcsolat a hatóságok és a civil társadalom között;

Koszovó igazgatása

20.   üdvözli a koszovói közbiztonság javulását; támogatja a koszovói rendőrség erőfeszítéseit, hogy szakértelmét és megbízhatóságát magas színvonalra fejlessze; hangsúlyozza ebben a tekintetben, hogy Koszovó valamennyi területén égetően szükség van a többetnikumú rendőrségre; üdvözli ezért, hogy néhány szerb tiszt visszatért a koszovói rendőrség kötelékébe, és szorgalmazza, hogy a koszovói hatóságok támogassák azon tisztek visszailleszkedését, akik még vissza fognak térni;

21.   hangsúlyozza a decentralizált kormányzás szükségességét, amint azt az országos stratégiai dokumentum is kimondja; kiemeli, hogy a decentralizáció nem a szerb közösség egyedi érdeke, hanem valamennyi koszovói polgár javát fogja szolgálni, mivel átláthatóbbá teszi a közigazgatást és közelebb hozza azt a polgárokhoz;

22.   ismételten kijelenti, hogy szükség van az erős civil társadalomra, amely Koszovóban erősítené a koszovói kormányzás alapjául szolgáló demokratikus elveket; szorgalmazza, hogy a koszovói kormány e tekintetben támogassa a polgárok békés mozgalmait és a politikai befolyástól mentes, szabad média kialakulását;

23.   hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani a koszovói alkotmányban foglalt kisebbségvédelmi rendelkezéseket, és úgy véli, hogy a kisebbségi jogok maradéktalan végrehajtása alapvetően fontos Koszovó és az egész régió stabilitása szempontjából;

24.   sürgeti a koszovói kormányt, hogy továbbra is tegyen eleget az arra vonatkozó kötelezettségének, hogy a koszovói közösségekben, nevezetesen a szerb, a roma, az askali, az egyiptomi, a gorani, a török és a bosnyák közösségben előmozdítja a béke, a tolerancia, a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd szellemiségét, illetve megteremti a menekültek Koszovóba való visszatéréséhez szükséges feltételeket, többek között a koszovói kormány munkahely-teremtési, infrastrukturális és az érintett területeken az alapvető szolgáltatásokat biztosító beruházásai révén, továbbá hogy biztosítja azt, hogy a fenti intézkedések a kisebbségek javát szolgálják;

25.   aggodalmának ad hangot az ENSZ-főtitkár fent említett UNMIK jelentésében megfogalmazott kritika miatt, amely a visszatérési támogatásra való jogosultság kiválasztási kritériumainak a közösségekkel és a visszatérőkkel foglalkozó koszovói minisztérium által javasolt felülvizsgálatára vonatkozik; emlékezteti a koszovói kormányt, hogy a visszatérések számának meredek csökkenése tükrében, a rendelkezésre álló szűkös forrásokat kizárólag a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek Koszovóba történő visszatérésének megkönnyítésére kell fordítani;

26.   sürgeti, hogy a nemzetközi és helyi hatóságok rendezzék a Koszovóban élő hontalan roma, askali és egyiptomi személyek jogi státuszát, beleértve a tulajdonhoz való jogukat is; felszólítja a hatóságokat, hogy javítsanak e közösségek helyzetén oly módon, hogy biztosítják egyenlő hozzáférésüket a minőségi és általánosan hozzáférhető, ahol lehetséges, anyanyelven zajló oktatáshoz, a munkaerőpiachoz és az egészségügyi ellátáshoz, megfelelő egészségügyi és lakáskörülményekhez, valamint a társadalmi és politikai életben való részvételhez;

27.   mély aggodalmának ad hangot az Osterodéban és Cesmin Lugban lévő menekülttáborokban élő roma családok rossz egészségi állapota miatt; úgy véli, hogy ez közvetlenül összefügg azzal, hogy a táborok helyét a Trepça ólombányák rendkívül mérgező bányahulladékkal borított meddőhányóján rosszul választották meg; üdvözli a Bizottság részéről a koszovói kormány irányába tett kezdeti diplomáciai lépéseket, és szorgalmazza, hogy a Bizottság folytassa az erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy az érintett családokat a lehető leghamarabb máshová helyezzék;

28.   kéri a tagállamokat, hogy megfontoltan és megértően kezeljék az etnikai kisebbségek, elsősorban a már évek óta Nyugat-Európában élő koszovói szerbek és romák közé tartozók kényszer-visszatelepítésének kérdését, és hajtsanak végre ugyanakkor az érintett személyek társadalmi-gazdasági integrációját elősegítő intézkedéseket;

29.   kiemeli, hogy a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása az Európa-projekt egyik alapköve; hangsúlyozza, hogy a vallási és kulturális örökség többetnikumú vonatkozásainak megértése a régió békéjének és stabilitásának szükséges feltétele; sürget ezért minden érintett felet, hogy kezdeményezzenek technikai párbeszédet a kulturális és vallási örökség és a kulturális identitás koszovói megőrzéséről, rehabilitációjáról és előmozdításáról;

30.   tudomásul veszi a koszovói alkotmányt, amely egyértelműen elismeri a nők és a férfiak egyenrangúságát, ugyanakkor megjegyzi, hogy a nők nem vesznek részt kellőképpen Koszovó politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésében és hátrányt szenvednek az oktatási és foglalkoztatási lehetőségek tekintetében; felszólítja ezért a koszovói kormányt, hogy a Bizottság támogatásával olyan intézkedéseket kezdeményezzen és hajtson végre, amelyek célja az egyenlő esélyek biztosítása a nők számára, a koszovói intézményeken belüli megfelelő arányuk elősegítése és részvételük biztosítása az ország gazdasági, társadalmi és politikai életében; felhívja továbbá a koszovói kormányt, hogy hatékonyan lépjen fel a nők ellen irányuló családon belüli erőszakkal szemben;

31.   hangsúlyozza, hogy olyan programok segítségével, mint az Erasmus Mundus, támogatni és segíteni kell a tudományos csereprogramokat annak érdekében, hogy ösztönözzék a koszovói polgárokat az EU-n belüli szakképesítés és tapasztalatok megszerzésére, remélve, hogy a tág kitekintést nyújtó oktatás segíti őket abban, hogy hozzájáruljanak az ország demokratikus fejlődéséhez;

32.   sürgeti Koszovót és Szerbiát, hogy folytassanak konstruktív párbeszédet a mindkettőjüket érintő kérdésekben, és járuljanak hozzá a regionális együttműködéshez;

33.   hangsúlyozza, hogy a privatizációs eljárás során elszántságra és az átláthatóság biztosítására van szükség a részrehajlás és a korrupció benyomásának elkerülése érdekében;

34.   aggasztónak ítéli a koszovói gazdasági helyzetet, illetve a reformok lassúsága, az elterjedt korrupció és a szervezett bűnözés gazdaságra és a koszovói intézmények hitelességére gyakorolt negatív hatását; hangsúlyozza, hogy a koszovói kormánynak valódi erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa a fokozottabb átláthatóságot és elszámoltathatóságot, valamint hogy megerősítse a politikai szint és a civil társadalom közötti kapcsolatot; felszólítja a koszovói kormányt, hogy átlátható és elszámoltatható módon használja fel az állami és nemzetközi adományozók pénzét, és szorgalmazza, hogy a Bizottság nyújtson segítséget Koszovónak, hogy jobban meg tudja közelíteni az európai normákat az állami szektor elszámoltathatósága és a gazdasági átláthatóság terén; ezt létfontosságúnak tekinti a beruházásbarát környezet létrehozása és a gazdaság fejlesztése érdekében;

35.   emlékezteti a koszovói hatóságokat a teljes körű regionális gazdasági együttműködés fontosságára és arra vonatkozó kötelezettségükre, hogy tiszteletben tartják és maradéktalanul végrehajtják a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásban foglaltakat; kiemeli a teljes körű regionális gazdasági együttműködés fontosságára és arra vonatkozó kötelezettséget, hogy tiszteletben tartják és maradéktalanul végrehajtják a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásban foglaltakat;

36.   azt tanácsolja a koszovói hatóságoknak, hogy fektessenek be a megújuló energiákba, és ezen a területen törekedjenek a regionális együttműködés kialakítására;

37.   komoly aggodalmának ad hangot a koszovói energiahiány miatt, és megérti, hogy ezt a problémát kezelni kell; ennek ellenére aggódik, amiért a kormány egy sűrűn lakott területen egyetlen, nagy méretű, széntüzelésű erőmű építését tervezi; sürgeti a koszovói kormányt, hogy vegye figyelembe az új szénerőmű környezeti, közegészségügyi, illetve a korlátozott erőforrások felhasználására, például a földterületre és a vizekre gyakorolt hatásait, valamint hogy tartsa be az európai környezetvédelmi normákat és az európai éghajlatváltozási politikát;

38.   kéri a nemzetközi polgári képviselőt, hogy kövesse nyomon a koszovói védelmi alakulatok feloszlatását és a koszovói biztonsági erő KFOR felügyelete alatt történő létrehozását; sürgeti a koszovói kormányt, hogy gondoskodjon a koszovói biztonsági erő teljes körű civil társadalmi ellenőrzéséről; úgy véli, hogy a NATO és a szerb kormány közötti kumanovói megállapodás felülvizsgálatára nem kerülhet sor addig, amíg nem garantálható a teljes stabilitás és biztonság, valamint nem tisztázódik Szerbia és Koszovó viszonya;

o
o   o

39.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Koszovó kormányának, Szerbia kormányának, az UNMIK vezetőjének, az EULEX KOSZOVÓ misszó vezetőjének, az Európai Unió különleges megbízottjának, a nemzetközi irányító testület tagjainak és az ENSZ Biztonsági Tanácsának.

(1) HL C 27. E, 2008.1.31., 207. o. (2) HL L 42., 2008.2.16., 92. o. (3) HL L 42., 2008.2.16., 88. o.

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok Kínával 2008/2171(INI)

P6_TA(2009)0053 A6-0021/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az első alkalommal 2008. április 25-én, Pekingben tartott EU-Kína magas szintű gazdasági és kereskedelmi párbeszéd mechanizmusára (HLM),

–   tekintettel a 2007. november 28-án, Pekingben tartott tizedik Kína–EU csúcstalálkozó következtetéseire,

–   tekintettel a Bizottság "EU – Kína: Szorosabb partnerség, növekvő felelősség" című közleményére (COM (2006)0631) és az azt kísérő, "Az EU és Kína közötti kereskedelemről és befektetésekről szóló szakpolitikai dokumentum – Verseny és partnerség" című bizottsági munkadokumentumra (COM(2006)0632),

–   tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2001. november 9–14. között Dohában, Katarban tartott negyedik miniszteri konferenciája által Kína 2001. november 11-i hatállyal és Kínai Tajpej 2002. január 1-jei hatállyal a WTO-ba való felvételéről hozott határozatra,

–   tekintettel a Kínáról szóló állásfoglalásaira, különösen az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(1) és az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló 2005. október 13-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Bizottság 2007. február 15-i "Jövőbeni lehetőségek és kihívások az EU–Kína kereskedelmi és befektetési kapcsolatokban, 2006–2010" című tanulmányára,

–   tekintettel a Kínát a földrengés után és az olimpiai játékok előtt jellemző helyzetről szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az Európai Unió kínai kereskedelmi kamarájának "Európai vállalkozások Kínában, 2008/2009-es állásfoglalás" című nyolcadik éves jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0021/2009),

A.   mivel az EU és Kína közötti kereskedelem 2000 óta rendkívül nagy mértékben megnőtt és mivel 2006 óta Európai Unió Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, 2007 óta pedig Kína az Európai Unió második legnagyobb kereskedelmi partnere,

B.   mivel a fokozott fejlődés és a WTO-tagság a számottevő előnyök mellett Kína számára nagyobb felelősséggel jár abban a tekintetben, hogy teljes értékű, pozitív szerepet játsszon a globális gazdasági rendben, beleértve a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Világbank Csoportot is,

C.   mivel a folyamatos növekedés ellenére a Kína és az EU közötti kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok – amelyek 2007-es mérlege Kína esetében több mint 160 milliárd eurós kereskedelmi deficitet mutatott – továbbra sincsenek egyensúlyban,

D.   mivel a jelenlegi globális pénzügyi és gazdasági válság – amely Kínára is hatással van – hátterében a pénzügyi és makrogazdasági egyensúlyhiány és a belső kereslet, valamint a kivitel visszaesése áll,

E.   mivel a kínai piacra való bejutás az állami vezetésű iparpolitika, a szabadalmak megsértése és az ellentmondásos szabványügyi és megfelelési rendszer miatt nehézkes, ami a kereskedelemben technikai és nem tarifális akadályokat (NTB) jelent az uniós vállalatok számára,

F.   mivel az áruk és szolgáltatások uniós termelői a világpiacokon rendkívül versenyképesek, mivel a kínai piacra való szabad és méltányos bejutás révén az uniós vállalatok növelhetnék kivitelüket és fokozhatnák az említett piacon való jelenlétüket, továbbá javíthatnának a kínai fogyasztók számára biztosított minőségen és szolgáltatásokon,

G.   mivel az EU Kínába irányuló kivitele 2007-ben 18,7%-kal nőtt, 231 milliárd euró értékben,

H.   mivel a hamisított és kalóztermékek Kínán belüli termelésének mértéke továbbra is riasztóan magas és az Európai Unió vámhatóságai által lefoglalt hamisított termékek 60%-át Kínában gyártják; mivel az ilyen áruk előállítása gyakran a rendes piacra is termelő létesítményekben zajlik, és a termelés során figyelmen kívül hagyják mind a munkajogot, mind pedig a munkahelyi egészségügyi és biztonsági követelményeket, és veszélyt jelentenek a fogyasztókra, vegyi anyagok esetében pedig a tágabb környezetre is,

Általános megjegyzések

1.   hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti kereskedelem hatalmas mértékben bővült, és az EU kereskedelmi kapcsolatai számára az egyedüli jelentősebb kihívás;

2.   hangsúlyozza, hogy az Európa és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatoknak közös értékeinknek megfelelően a viszonosság, a tisztességes verseny és kereskedelem elvén és a WTO-szabályok betartásán kell alapulniuk, de figyelembe kell venniük a fenntartható fejlődést, a környezetvédelmi határértékek tiszteletben tartását és az éghajlatváltozás megelőzése terén a globális célokhoz való hozzájárulást;

3.   úgy véli, hogy a világ növekedésének egyik fő motorjaként Kínának teljes mértékben ki kellene vennie részét azon törekvésből, amely a globális gazdasági rend fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítását célozza;

4.   felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az elkötelezettség és a Kínával való párbeszéd politikáját; üdvözli a Bizottság által Kínának biztosított, kereskedelemmel összefüggő technikai segítségnyújtást; úgy véli, hogy az ilyen segítségnyújtás létfontosságú ahhoz, hogy támogassa Kína sikeres integrációját a világgazdaságba, és különösen ahhoz, hogy eleget tehessen kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak a WTO-ban, valamint javítson a társadalmi és környezetvédelmi feltételeken;

5.   hangsúlyozza, hogy eddig példa nélkül álló együttműködésre van szükség az Európai Unió és Kína között a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság megoldása érdekében; úgy véli, ez nagyszerű lehetőséget nyújt Kína és az Európai Unió számára, hogy közösen bizonyságot tegyenek felelősségérzetükről és kivegyék részüket a válság megoldásából;

6.   úgy véli, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének párhuzamosan kell haladnia az őszinte, eredményes és hatékony politikai párbeszéddel, amely a témák széles körét öleli fel; úgy véli, hogy az emberi jogoknak az Európai Unió és Kína közötti kapcsolatok alapvető és szerves részét kell képezniük; felhívja a Bizottságot, hogy a Kínával a megújított partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalások során ragaszkodjon az emberi jogi záradék megerősítéséhez;

7.   úgy véli, hogy a jelenlegi nyitott kereskedelmi rendszer ösztönözheti a Kína és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatokat várhatóan mindkét fél hasznára, továbbá példátlan lehetőséget biztosíthat a gazdasági növekedéshez és a felek világpiaci integrációjához, amennyiben a kereskedelmi politikák összhangban vannak a fejlesztési célkitűzésekkel, a gazdasági növekedés pedig hozzájárul a szegénység csökkentéséhez;

8.   szorgalmazza, hogy a Bizottság továbbra is tanúsítson nyitottságot a Kínával folytatott uniós kereskedelemben; úgy véli, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak továbbra is nyitott, méltányos piacra jutást kell biztosítaniuk a kínai kivitel számára, és számítaniuk kell a Kína által előidézett kihívásra a versenyképesség terén; úgy véli, hogy Kínának viszonzásul meg kellene erősítenie a gazdasági nyitottság és a piaci reform melletti elkötelezettségét;

9.   szorgalmazza, hogy Kína játsszon aktív, gazdasági és kereskedelmi súlyának megfelelő szerepet a WTO-ban, annak érdekében, hogy elősegítse az erős, átlátható szabályozási keret szerint működő globális kereskedelem akadálytalan fejlődését;

10.   üdvözli Kínának a 2008. november 15-én, Washingtonban tartott G-20 találkozón való részvételét, amelynek a gazdasági és pénzügyi világ ügyeiben való határozott részvételéhez kell vezetnie, és amelyet globális szintű, nagyobb felelősségvállalásoknak kell követniük;

11.   hangsúlyozza, hogy a protekcionizmus nem lehet Európa válasza az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatokban bekövetkezett növekedésre; úgy véli, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak sürgősebb erőfeszítésekkel kellene törekedniük arra, hogy a lisszaboni reformmenetrend terén további előrehaladást érjenek el, annak érdekében, hogy kialakítsák és megszilárdítsák a komparatív előnyök területeit a világgazdaságban, és ösztönözzék az innovációt és a szakképzést;

12.   megállapítja, hogy a jelenlegi gazdasági válság kezelése érdekében a növekedésre és a munkahelyekre irányuló, nagyszabású kínai helyreállítási tervet ismertettek; hangsúlyozza, hogy a támogatási intézkedéseknek ideigleneseknek kell lenniük, meg kell felelniük a WTO-szabályoknak és nem torzíthatják a tisztességes versenyt;

13.   üdvözli Kína szuverén állami vagyonalapjából és az állami tulajdonú vállalkozásoktól származó uniós befektetéseket, amelyek hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, valamint a kölcsönös előnyökhöz és a befektetési mozgások egyensúlyához; emlékeztet azonban a kínai pénzügyi piacok átláthatatlanságára, és hangsúlyozza legalább egy magatartási kódex bevezetésének fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy az uniós piacot célzó kínai befektetési műveletek átláthatóak legyenek, továbbá felhívja az Európai Uniót és Kínát, hogy piacaik továbbra is legyenek nyitottak a befektetések számára, ugyanakkor vezessenek be az átláthatóságot célzó rendelkezéseket;

Piacra jutás

14.   üdvözli a tényt, hogy Kínában a WTO-hoz való csatlakozás óta egyre nagyobb számban nyitottak meg iparágakat a külföldi befektetők előtt; ugyanakkor aggódik amiatt, hogy ezzel egy időben néhány ágazatban korlátozott vagy nem lehetséges a külföldi befektetés, valamint hogy megkülönböztető intézkedéseket vezettek be a külföldi cégek ellen, különösen a határokon átnyúló egyesülésekre és felvásárlásokra vonatkozóan;

15.   úgy véli, hogy Kínában a protekcionista gyakorlatok, a túlzott bürokrácia, a renminbi alulértékelése, a különféle formákban történő támogatások, valamint a szellemi tulajdonjogok megfelelő és elfogadott szintű érvényesítésének hiánya sok uniós vállalatot meggátol a teljes körű piacra jutásban;

16.   felhívja Kínát, hogy még nagyobb mértékben nyissa meg áru- és szolgáltatási piacait, és folytassa a gazdasági reformokat, hogy stabil, kiszámítható, átlátható jogi keretet alakítson ki az uniós vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy tárgyalja meg a kínai postatörvény-tervezetet a kínai kormánnyal, mindaddig, amíg ez a tervezet olyan rendelkezést tartalmaz, amely veszélyeztetné a külföldi expressz postai szolgáltatásokat; úgy véli, hogy a postai és expressz postai szolgáltatásokra vonatkozóan kiegyensúlyozott szabályozási keretre van szükség annak érdekében, hogy folytatni lehessen a külföldi befektetések és a tisztességes verseny támogatására irányuló kínai politikát az expressz kézbesítési ágazatban;

18.   elismeri a kínai hatóságok által a közigazgatási terhek országos szintű csökkentése érdekében megtett lépéseket és az e-kormányzat terén tett előrehaladást, annak érdekében, hogy a jogszabályok a nyilvánosság számára hozzáférhetővé váljanak, ugyanakkor megjegyzi, hogy további előrehaladásra van szükség ahhoz, hogy a külföldi vállalatok számára biztosítsák a kínai piacokra való szabad és egyenlő feltételekkel történő bejutást;

19.   hangsúlyozza, hogy a kínai piacra való bejutás vonatkozásában a további nyitás az uniós vállalatok számára számos területen fog lehetőségeket kínálni, így például a gépgyártás, a vegyi anyagok, az autóipar, a gyógyszergyártás, az információs és kommunikációs technológiák (IKT), a tiszta fejlesztési mechanizmusokkal (CDM) kapcsolatos projektek, a mezőgazdaság, az építőipar, valamint a pénzügyi, biztosítási, távközlési és kiskereskedelmi szolgáltatások területén;

Akadályok, szabványok

20.   megjegyzi, hogy a nem tarifális akadályok komoly akadályt jelentenek a Kínában jelen lévő uniós vállalatok, valamint az Európai Unióban jelen lévő kínai és nem uniós vállalatok, különösen a kkv-k számára;

21.   felhívja Kínát, hogy fogadjon el nemzetközi szabványokat a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy ezzel ösztönözze a Kína és más országok közötti további kereskedelmet; üdvözli a tényt, hogy Kína fokozza részvételét a nemzetközi szabványügyi testületekben, és úgy véli, hogy ezt bátorítani kell, valamint viszonozni a kínai szabványügyi testületekben való uniós részvétellel; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kínai behozatal megfeleljen az élelmiszerekre és a nem élelmiszer jellegű termékekre vonatkozó európai előírásoknak;

Nyersanyagok

22.   helyteleníti a kínai kormány által a kivitelre vonatkozóan folyamatosan alkalmazott kereskedelemtorzító korlátozásokat, például a nyersanyagokra kivetett exportadókat; felhívja a Bizottságot, hogy a Kínával folytatott valamennyi kétoldalú tárgyalása során ragaszkodjon az összes meglévő exportkorlátozás megszüntetéséhez; hangsúlyozza, hogy ezen exportkorlátozások megszüntetése az Európai Unió és Kína közötti tisztességes kereskedelem létfontosságú elemét képezi; hangsúlyozza, hogy a Kínával kötendő valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodást értékelni fogja ebben a vonatkozásban;

Állami támogatás

23.   aggodalmát fejezi ki az iparpolitikába való folyamatos állami beavatkozás és a kifejezetten megkülönböztető jellegű korlátozások miatt, mint például az exportfinanszírozás korlátlan állami támogatása és a külföldi tulajdon mértékének korlátozása bizonyos ágazatokban, amelyek torzítják a kínai piacot az uniós vállalatok számára;

Közbeszerzés

24.   felhívja Kínát, hogy – 2001-ben tett kötelezettségvállalásának megfelelően – csatlakozzon a közbeszerzésről szóló megállapodáshoz (GPA), és építő módon vegyen részt a közbeszerzési piacainak megnyitásáról szóló tárgyalásokban, és – e tárgyalások sikeres kimeneteléig – alkalmazzon átlátható, kiszámítható és tisztességes eljárásokat a közbeszerzési szerződések odaítélésekor, hogy a külföldi vállalatok egyenlő feltételek mellett tudjanak versenyezni; felhívja Kínát, hogy biztosítson azonnali piacra jutást a Kínában letelepedett és ott működő uniós vállalatok számára;

Valuta

25.   üdvözli a 2008-ban renminbi értékének az idei évben tapasztalt bizonyos mértékű emelkedését; szorgalmazza, hogy Kína hagyja tovább emelkedni a renminbi értékét, annak érdekében, hogy a nemzetközi pénzügyi piacokon mért értéke – különösen az euróhoz viszonyítva – jobban tükrözze Kína gazdasági helyzetét; sürgeti Kínát, hogy devizatartalékainak nagyobb hányadát tartsa euróban;

Uniós jelenlét/segítségnyújtás

26.   üdvözli a kkv-kat segíteni hivatott pekingi uniós központ létrehozásában és a központ jövőjének biztosítása érdekében az annak finanszírozására szolgáló állandó költségvetési tétel terén történt előrelépést; hangsúlyozza a központ egyértelmű megbízatásának szükségességét, amely ezáltal nem eredményez kettős struktúrákat és az uniós tagállamok meglévő állami és magánintézményeivel kialakuló szinergiákhoz vezet; üdvözli a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatban a kkv-ket segítő ügyfélszolgálat által végzett munkát, melynek során tájékoztatást és képzést biztosítanak az EU kkv-k számára a szellemi tulajdonjogok Kínában történő védelme és érvényesítése vonatkozásában;

27.   hangsúlyozza, hogy különösen a kkv-k támogatása fontos a piacra jutás akadályainak leküzdése érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a piacra jutást segítő uniós csoportok sikeres működését Kínában;

Energia, fenntartható energia

28.   felhívja az Európai Uniót és Kínát, hogy tegyenek lépéseket a környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelmének, a fenntartható projektekbe és az infrastruktúrába történő befektetések növelésének elősegítésére, valamint az ipar fejlesztésének ösztönzésére a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében;

29.   hangsúlyozza a megújuló energiaforrások ágazatában működő európai vállalatok számára a feltörekvő kínai ágazatban rejlő lehetőségeket; felhívja Kínát, hogy javítsa a piacra jutást ezen a téren;

30.   felszólít az Európai Unió és Kína közötti fokozott együttműködésre annak érdekében, hogy előmozdítsák az alacsony szénfelhasználású technológiák, különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások átvételét; hangsúlyozza a szénmegkötés és -tárolás fejlesztésének és kiaknázásának alapvető jelentőségét Kínában, tekintettel a szén gazdaságban betöltött fontos szerepére; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban bevált gyakorlatok Kínával történő cseréjének további támogatási módjait;

Pénzügyi szolgáltatások

31.   kifejezi amiatti aggodalmát, hogy Kínában még mindig korlátozzák vannak az uniós vállalatok befektetései, különösen a bank- és biztosítási ágazatban, a súlyos és megkülönböztető engedélyezési költségek és a kínai cégekkel közös üzleti vállalkozásokat előíró szabályok miatt; felszólítja Kínát, hogy sürgősen foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel;

32.   úgy véli, hogy a stabil, tőkeerős, nyílt, átlátható és megfelelően szabályozott pénzügyi piacok serkenthetik a gazdasági növekedést, és úgy véli, hogy a kínai értékpapír-, bank- és biztosítási ágazat nem eléggé fejlett, és arra ösztönzi Kínát, hogy teljes mértékben vegyen részt a pénzügyi piacokat szabályozó és felügyelő hálózat bevezetéséről folytatott átfogó vitában;

33.   hangsúlyozza Kína bevonásának és a Nemzetközi Valutaalappal való együttműködésnek a fontosságát a szuverén állami vagyonalapokra vonatkozó világszintű magatartási kódex kidolgozása tekintetében, amely várhatóan fokozza az átláthatóságot;

34.   felhívja a Bizottságot, hogy amint lehetséges, értékelje a pénzügyi és gazdasági válságnak azon érintett európai ipari és szolgáltatási ágazatokra gyakorolt hatását, amelyek meghatározó szerepet töltenek be az Európai Unió és Kína közötti export-import kapcsolat meghatározásában; kéri, hogy amint egyértelmű tendencia ismerhető fel, ezt az értékelést a Parlamentnek küldjék meg;

Szabad és tisztességes kereskedelem
Dömpingellenes fellépés/piacgazdasági státusz

35.   úgy véli, hogy a kereskedelmi hatóságok közötti állandó párbeszéd segíthet a kereskedelmi viták megelőzésében és azok rendezésében; mindazonáltal megállapítja, hogy a kereskedelmi védelmi eszközök hatékony és eredményes felhasználása hozzájárul a tisztességes feltételek biztosításához a Kína és az Európai Unió közötti kereskedelemben, tekintve a kínai termelők ellen benyújtott dömpingellenes ügyek számának emelkedését;

36.   úgy véli, hogy Kína gazdasága sok területen még mindig nem teljesíti azokat a kritériumokat, amelyek alapján piacgazdaságnak lehetne tekinteni, és felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt a kínai kormánnyal a piacgazdasági státusz előtt álló akadályok leküzdésében, és csak akkor adja meg Kínának ezt a státuszt, amikor teljesíti a kritériumokat;

Szellemi tulajdonjogok és hamisítás

37.   aggodalommal veszi tudomásul, hogy bár Kínában történt előrelépés a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok összehangolása terén, a szellemi tulajdonjogok hatékony végrehajtása és érvényesítése továbbra is rendkívül bizonytalan;

38.   felszólítja Kínát, hogy fokozott erőfeszítésekkel próbálja kezelni a szellemi tulajdonjogok végrehajtásának és érvényesítésének hiányát; hangsúlyozza a központi és a regionális kereskedelempolitika és szabályozás harmonizációjának fontosságát Kínában, és annak egységes végrehajtását az ország egész területén;

39.   aggódik a hamisított és kalóztermékek Kínán belüli előállításának mértéke miatt, mivel ez továbbra is riasztóan magas szinten van; felszólítja a Bizottságot, hogy az országos és regionális szintű kínai hatóságokkal együttműködésben folytassa a hamisítás elleni küzdelmét;

40.   mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Kínában nő az olyan használati minták és mintaoltalmak száma, amelyek gyakran már létező európai technológia másolatai vagy apróbb módosításai, és amelyek nem járulnak hozzá a tényleges innovációhoz;

41.   úgy véli, hogy ahogy Kína egyre innovatívabbá válik, saját jól felfogott érdekében áll a szellemi tulajdonjogok védelme; mindazonáltal úgy véli, hogy az olyan szabályozás, amely megköveteli az újítások kizárólag Kínában történő bejegyzését, súlyosan korlátozná az üzleti tevékenységeket, megakadályozná, hogy Kínának haszna származzon az innovációból, és leértékelné a "Made in China" védjegyet;

Vámügyek

42.   üdvözli egy szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos közös vámügyi végrehajtási cselekvési terv aláírását, amelynek célja a hamisított áruk lefoglalásával kapcsolatos vámügyi együttműködés javítása, valamint a hamisított áruk értékesítésének csökkentését célzó konkrét intézkedések végrehajtása; felszólítja a Bizottságot, hogy tárgyaljon Kínával a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásban (ACTA) való részvétellel kapcsolatos feltételeiről;

43.   felkéri a Bizottságot, hogy a kereskedelem megkönnyítése érdekében fokozza a vám-együttműködési megállapodás keretében történő együttműködést a kínai hatóságokkal;

44.   felkéri a Bizottságot, hogy a textiltermékekről szóló 2005. évi egyetértési megállapodást követően folytassa tovább a tárgyalásokat az EU–Kína textilkereskedelmi párbeszédben és a magas szintű gazdasági és kereskedelmi párbeszéd mechanizmusában történt fejleményekről; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel a Kínából származó textilbehozatalt;

Társadalmi és környezeti hatás

45.   súlyos aggodalmának ad hangot a kínai ipar által okozott szennyezés magas szintje és a természeti erőforrások növekvő fogyasztása miatt, különös tekintettel a nem fenntartható forrásokból nyert erőforrásokra; tudatában van annak, hogy a kialakult helyzetért Európa is felelős, mivel a kínai ipari termelés nagy hányadát európai cégek adják, vagy azt európai cégek és kiskereskedők rendelik meg Európában történő fogyasztás céljára;

46.   megállapítja, hogy az elmúlt évek erőteljes kínai gazdasági növekedésének előnyeiből nem részesült a kínai lakosság összes rétege, és a gazdagok és a szegények közötti társadalmi szakadék soha nem volt annyira jelentős, mint most;

47.   üdvözli Kína környezetvédelem területén folytatott tevékenységét a 2008-as olimpiai játékokra való felkészülés keretében; felszólítja a kínai kormányt, hogy járuljon hozzá aktívan az ENSZ 2009. november 30. és december 11. között Koppenhágában tartandó éghajlati konferenciájának (COP 15) sikeréhez, oly módon, hogy ösztönzi a pénzügyi szektort egy nemzetközi kibocsátáskereskedelmi rendszer bevezetésére való felkészülésre;

48.   szorgalmazza, hogy Kína vegyen részt a COP 15-ön, és fogadja el felelősségét azáltal, hogy vállalja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben világszinten rá jutó részt;

49.   szorgalmazza, hogy a kínai hatóságok tegyenek konkrét lépéseket az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére szolgáló technológiák és gyakorlatok használatának elfogadása és ösztönzése érdekében; megállapítja, hogy a környezetbarát üzleti technológiák ösztönzése nélkülözhetetlen lesz, ha a kínai kormány fenn kívánja tartani a gazdasági növekedést, és ezzel egyidejűleg védeni kívánja a környezetet; elismeri, hogy Kínától nem várható el, hogy arra kérje lakosságát, hogy nyugati intézkedések nélkül, egyedül viselje az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása korlátozásának terhét;

50.   aggódik a Kínában zajló gyermekmunka miatt; felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és felkéri a kínai kormányt, hogy tegyen maximális erőfeszítéseket a kiváltó okok megszüntetésére e jelenség felszámolása érdekében;

51.   szorgalmazza, hogy Kína ratifikálja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfontosabb egyezményeit, különösen az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. egyezményt, valamint a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, amelyet Kína aláírt, de még nem erősített meg;

52.   üdvözli, hogy Kína átülteti nemzeti jogába a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (IFRS); ösztönzi Kínát, hogy folytassa az IFRS elfogadását és biztosítsa gyakorlati végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel az IFRS elfogadását és végrehajtását Kínában;

53.   felszólítja a Kínában működő európai vállalkozásokat, hogy a vállalati társadalmi felelősség terén alkalmazzák a legmagasabb szintű nemzetközi normákat és legjobb gyakorlatokat a munkavállalók és a környezet tekintetében;

54.   aggodalmát fejezi ki a Kínában fennálló munkakörülményekkel és a munkavállalók jogaival kapcsolatban; felhívja Kínát, hogy javítsa a munkakörülményeket annak érdekében, hogy azok szintje elérje az ILO legfontosabb normáit;

55.   felhívja az Európai Uniót és Kínát a gépkocsikra, a tehergépkocsikra, a nehézgépjárművekre, a légi közlekedésre és a hajózásra vonatkozó szabványokkal kapcsolatos együttműködésre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése és a szabványok környezetbarátabbá tétele érdekében;

56.   felszólít az Európai Unió és Kína közötti együttműködésre a vegyi anyagokra vonatkozó szabályozás, érékelés és engedélyezés (REACH) terén;

57.   riasztónak találja a nem biztonságos kínai termékekkel kapcsolatos közelmúltbeli számos közelmúltbeli eseményt, és különösen a gyermekjátékokat, élelmiszereket és gyógyszereket érintő eseteket; üdvözli a kínai kormány határozott szándékát e probléma megoldására; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a kínai hatóságoknak nyújtott támogatást és a velük való együttműködést ezen a téren;

58.   határozottan elítéli a kínai hatóságok által az anyatej-helyettesítő tápszerek melaminnal való fertőzésében részt vevő egyes személyekkel szemben kirótt halálbüntetést;

59.   üdvözli a Bizottság által e téren tett erőfeszítéseket, amelyek a forrásuknál azonosított, a Rapex-Kína rendszerben jelzett veszélyes árukkal összefüggő kínai végrehajtási intézkedésekről szóló új, negyedéves jelentéstételi rendszernek köszönhetően növelik az európai fogyasztók biztonságát;

60.   hangsúlyozza a Bizottság, az USA és Kína illetékes hivatalai közötti háromoldalú kapcsolatok fontosságát, amelyek célja a termékbiztonság globális irányításának javítása; úgy ítéli meg, hogy e téren különösen hasznos lenne, ha a lehető legrövidebb időn belül konkrét formába öntenék a Bizottság által tett, a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretei között közös termék- és importbiztonsági munkacsoport létrehozására irányuló javaslatot;

Jövőbeni lépések

61.   megállapítja, hogy a kínai társadalom az elmúlt 30 év során sokat változott, és hogy tartós fejlődés csak lassan következhet be; úgy véli, hogy a demokráciához hatékony civil társadalomra van szükség, amelyet másrészt erősítenek az Európai Unióval folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok is; éppen ezért úgy véli, hogy a "kereskedelem révén bekövetkező változás" lehetőség Kína nyílt és demokratikus, minden társadalmi réteg számára előnyöket nyújtó társadalommá válásának támogatására; miközben sajnálkozásának ad hangot amiatt, hogy az EU és a Kína közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok élénkülésével párhuzamosan nem következett be lényeges előrelépés az emberi jogi párbeszéd terén, úgy véli, hogy – különösen a környezetvédelem és a szociális ügyek területén – további reformokra van szükség az általános és tartós előrehaladás biztosításához;

62.   sajnálja, hogy Kína a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság miatt elhalasztotta az EU–Kína csúcstalálkozót, amelyre 2008. december 1-jén Lyonban került volna sor, és hangsúlyozza az éghajlatváltozással kapcsolatban folytatandó konstruktív párbeszéd rendkívüli fontosságát és a világgazdaságnak ebben a kritikus pillanatában a főbb kereskedelmi kérdésekkel kapcsolatos kölcsönös megértést; reméli, hogy erre a csúcstalálkozóra a lehető leghamarabb sor kerül;

63.   felszólítja Kínát, hogy továbbra is teljes mértékben járuljon hozzá a dohai fejlesztési menetrend szerinti tárgyalások felgyorsítását célzó erőfeszítésekhez;

64.   hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásnak a szabad és tisztességes kereskedelem létrehozására kell irányulnia, amely az emberi jogi, környezetvédelmi, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos és a szociális kérdésekre vonatkozó záradékok végrehajtásán alapul;

65.   üdvözli a HLM mint az EU és Kína közötti kapcsolatok stratégiai szintű továbbfejlesztésére szolgáló fórum létrehozását, és úgy véli, hogy ennek a folyamatnak fontos eleme, hogy a párbeszéd a kereskedelmet veszélyeztető tényezők terén kielégítő megoldáshoz vezessen; felszólítja a Bizottságot, hogy legyen célra törőbb e párbeszéddel kapcsolatban azáltal, hogy a 2009-ben újonnan megalakuló Bizottság egyik alelnökét a HLM-küldöttséget vezető, koordináló biztosnak jelöli ki;

66.   felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Kínával már létező kutatási-fejlesztési (K+F) megállapodások hatékony végrehajtását a kutatási-fejlesztési együttműködés elősegítésére; javasolja, hogy az EU és Kína közös kutatási-fejlesztési törekvéseit tervszerűbben és megfelelőbben összpontosítsák a technológiai áttörésekre, a társadalmi szükségletekre, a környezeti katasztrófákra és a jövőbeli gazdasági fejlesztésekre; felszólítja mindkét felet a technológiai és technikai ismeretek átadásának elősegítésére a kutatók és akadémikusok csereprogramjainak előmozdítása révén;

67.  Üdvözli a Kína és Tajvan közötti közeledést; Tajvant, az EU negyedik legnagyobb ázsiai kereskedelmi partnerét gazdasági és kereskedelmi egységnek tekinti; támogatja, hogy Tajvan megfigyelőként vegyen részt azokban a megfelelő nemzetközi szervezetekben, amelyekben ez nem kíván meg államiságot, pl. az ILO-ban;

68.   megerősített együttműködést kér az európai és kínai egyetemek között, valamint az EU és Kína között a tudósok, kutatók és egyetemi hallgatók fokozott mobilitását;

69.   támogatja az Európa és Kína közötti együttműködés folyamatos javítását az űrtudomány, az alkalmazások és a technológia terén; úgy véli, hogy a Compass- és a Galileo-program párhuzamos létezéséhez elengedhetetlen a szoros együttműködés, különösen a globális felhasználók érdekében történő összeegyeztethetőségük biztosítása miatt;

70.   szorgalmazza, hogy a Bizottság és a kínai kormány együtt keressenek módot arra, hogy a HLM működéséhez alakítsanak ki parlamenti dimenziót, azzal a megbízatással, hogy keressék meg az érdekelt felek tágabb körét és adjanak hangot az aggályaiknak;

71.   támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a "Gondolkozz előbb kicsiben!" Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag:"Small Business Act" című közlemény (COM(2008)0394) elfogadása révén a kkv-knak kedvező üzleti környezetet alakítson ki, és e tekintetben üdvözli a "Gateway to China" ("kapu Kína felé") program elindítására irányuló szándékot, amelynek központi eleme különösen egy vezetőképzési program beindítása Kínában annak érdekében, hogy előmozdítsa az európai kkv-k bejutását a kínai piacra 2010-ig;

72.   felszólítja Kínát, hogy mozdítsa elő a kínai egyetemek és az európai kkv-k közötti együttműködést a kkv-k kínai fejlesztésének erősítése érdekében, ezáltal elősegítve a munkahelyteremtést és növelve a kereskedelmi és gazdasági teljesítményt; továbbá felszólítja Kínát, hogy mozdítsa elő a két fél közötti együttműködést a környezetbarát technológiák fejlesztése és erősítése, valamint a Kínában működő európai kkv-k által kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok mennyiségének minimalizálása érdekében;

73.   felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a vállalkozások közötti együttműködést, hívja fel a figyelmet a piacra jutást előmozdító adatbázis weboldalára, és javítsa a vitarendezési mechanizmusokat;

74.   ösztönzi a Kína és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére irányuló programokat, például a vezetőképzési programot; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a Kínának nyújtott technikai segítséget az egészségügyi és biztonsági előírások végrehajtása, illetve a vámügyi együttműködés javítása érdekében;

75.   úgy véli, hogy az Európai Unió és Kína egyre inkább függnek egymástól, és hogy az EU és Kína közötti kapcsolatok összetettsége és jelentősége miatt több koordinációra van szükség a tagállamok között, illetve a Bizottsággal; emlékezteti Kínát arra, hogy tegyen eleget nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségeinek, és várja, hogy a globális kihívásokkal kapcsolatban hatékony és eredményorientált párbeszédet folytathasson Kínával; támogatja az EU és Kína közötti stratégiai partnerséget; sürgeti a Bizottságot, hogy növelje az átláthatóságot az Európai Unió és Kína közötti partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalása során;

76.   úgy ítéli meg, hogy a 2010-es sanghaji világkiállítás nagyszerű lehetőséget teremt az európai uniós vállalkozások számára ahhoz, hogy bemutatkozzanak a kínai közvéleménynek és kapcsolatokat teremtsenek a kínai vállalkozásokkal; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai uniós vállalkozásoknak standjuk legyen a 2010-es világkiállításon;

77.   felszólítja a Bizottságot, hogy az USA–EU Üzleti Tanácshoz hasonlóan támogassa a Kína–EU Üzleti Tanács létrehozását is;

o
o   o

78.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Nemzeti Népi Kongresszusnak.

(1) HL C 305. E, 2006.12.14., 219. o. (2) HL C 233. E, 2006.9.28., 103. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0362.

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása Srí Lankáról

P6_TA(2009)0054 RC-B6-0074/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel korábbi, Srí Lankáról szóló 2000. május 18-i(1), 2002. március 14-i(2) és 2003. november 20-i(3), valamint az indiai óceáni szökőárról szóló 2005. január 13-i(4) és a Srí Lanka-i helyzetről szóló 2006. május 18-i(5) állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2006. május 29-i a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) elnevezésű szervezet formális betiltásáról szóló határozatára(6),

–   tekintettel az Európai Unió elnökségének Srí Lankáról szóló 2006. augusztus 17-i nyilatkozatára,

–   tekintettel a Sri Lanka újjáépítéséről és fejlesztéséről szóló 2003. június 10-i tokiói nyilatkozatra, amely a donortámogatásokat a békefolyamat előrehaladásához kapcsolja,

–   tekintettel a Sri Lanka kormánya és az LTTE által aláírt, 2002. február 23-án hatályba lépett tűzszüneti megállapodásra,

–   tekintettel a 2002. októberi oslói nyilatkozatra, amelyben Srí Lanka kormánya és a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) megegyeztek abban, hogy az egyesült Srí Lanka keretei közötti föderatív szerkezetre épülő megoldást keresnek,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az LTTE a kormányzat katonai offenzívájának 2008. októberi kezdete óta visszavonult az északi területekre, civileket kényszerítve az ellenőrzésük alatt álló területekre, több száz halottat maguk mögött hagyva és Mullaitivu régióban a Srí Lanka-i hadsereg és a szeparatista LTTE között halálos kereszttűzbe kényszerítve közel 250 000 polgári személyt,

B.   mivel a Srí Lankát súlyosan érintette az LTTE (a tamil tigrisek) fegyveres felkelése, és a kormány válasza, ami az elmúlt közel 25 évben 70 000 ember halálát eredményezte,

C.   mivel a felszabadított területek polgári lakossága humanitárius segítségnyújtásra szorul, és amíg a kormányzati ügynökségek már eleget tudnak tenni e szükségeteknek, a folytatódó viszály által érintett területek sok ezres polgári lakossága még mindig nagy veszélynek van kitéve, illetve továbbra is meg van fosztva az élet alapvető szükségleteitől,

D.   mivel nagy aggodalmat váltott ki a biztonsági övezetben egy kórház és az ENSZ nemzeti alkalmazottjainak menedéket adó épület elleni gránáttámadás, amely számos polgár életét követelte és sokukat megsebesített,

E.   mivel az Amnesty International szerint mind a kormányerők, mind az LTTE megsértette a háborús jogot a polgári lakosság kitelepítésével és a biztonságos elvonulások megakadályozásával,

F.   mivel a Srí Lanka-i nemzetközi sajtószabadság-misszió három tendenciára mutat rá a viszállyal kapcsolatos jelentések tekintetében: a viszályövezetben a sajtó hozzáférésének és a független információ áramlásának hiánya, a viszályról tudósító újságírók elleni támadások és megfélemlítésük, valamint a média öncenzúrája,

G.   mivel 2009 eleje óta, Lasantha Wickramatunga főszerkesztő meggyilkolása és egy népszerű független TV-csatorna létesítményei ellen intézett támadás a médiaközösség megbénulásához vezetett,

H.   mivel 2006 óta legalább 14 újságírót öltek meg és jóval többet ejtettek túszul vagy tartóztattak le, és mivel a Riporterek Határok Nélkül Srí Lankát a 2008-as sajtószabadsági indexén 173 országból a 165. helyre sorolta,

I.   emlékezteti a konfliktus valamennyi érintettjét az emberi jogok és a humanitárius normák betartásának elsőségére nemcsak azért, hogy ezzel azonnal reagáljanak a súlyosbodó helyzetre, hanem azért is, mert ez a konfliktus tartós és igazságos megoldásának alapvető építőköve,

J.   mivel a tokiói társelnökök (Norvégia, Japán, az Egyesült Államok és az EU) közösen hívta fel az LTTE-t arra, hogy vitassa meg a Srí Lanka-i kormánnyal a viszály lezárásának részleteit, beleértve a fegyverletételt, az erőszak mellőzését, a Srí Lanka-i kormány amnesztiájának elfogadását és a méltányos és tartós politikai megoldás elérésében politikai pártként történő részvételt,

K.   mivel a tokiói társelnökök közösen hívták fel a Srí Lanka-i kormányt és az LTTE-t, hogy hirdessenek ideiglenes tűzszünetet a betegek és a sérültek evakuálásának lehetővé tétele és a polgári lakosságnak nyújtott humanitárius segélyek biztosítása érdekében,

1.   úgy véli, hogy a közelmúlt fejleményei fordulópontot jelenthetnek a Srí Lanka-i válságban, támogatja a tokiói társelnökök nyilatkozatait, és reméli, hogy a béke és a stabilitás hamarosan visszatér az országba;

2.   úgy véli, hogy a sri lanka -i kormány által remélt, az LTTE feletti katonai győzelem, nem szünteti meg annak szükségességét, hogy a tartós béke biztosítása érdekében politikai megoldást keressenek;

3.   felhívja a kormányt és az LTTE-t, hogy tartsák be a hadviselés szabályait, hogy a legkisebbre mérsékeljék a polgárok sérelmeit a katonai műveletek során, valamint hogy azonnal tegyék lehetővé a viszályövezetben rekedt polgári lakosság számára a biztonságos eltávozást és a humanitárius segítségnyújtás igénybevételét;

4.   üdvözli a Srí Lanka-i kormány ígéretét a médiaszabadság megsértésére vonatkozó vádak maradéktalan, nyílt és átlátható kivizsgálásának biztosítására, egyúttal annak biztosítása érdekében is, hogy intézkedjenek a büntethetetlenség kultúrája és a Srí Lanka-i újságírók megölésével és az ellenük intézett támadásokkal szembeni közöny ellen;

5.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy nemzetközi megfigyelők értékeljék a Wanni régióban rekedt negyed millió ember humanitárius szükségleteit, és biztosítsák az élelmiszerek és egyéb humanitárius segítségnyújtás megfelelő elosztását, különösen mivel a harcok a csapdába esett polgári lakossághoz egyre közelebb folynak;

6.   ismételten elítéli azt a megdöbbentő, és háborús bűntettnek minősülő visszaélést, hogy gyermekeket toboroznak katonának, és felszólítja valamennyi lázadó csoportot, hogy hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal, szereljék le a soraikban katonáskodó gyermekeket és tegyenek elvi nyilatkozatot arról, hogy a jövőben nem soroznak be gyermekeket;

7.   sürgeti a kormányt, hogy haladéktalanuk fordítson figyelmet a taposóaknák eltávolítására, amelyek jelenléte komolyan akadályozhatja a rehabilitációt és a gazdasági felépülést; ezzel összefüggésben felhívja a Srí Lanka-i kormányt, hogy tegye meg azt a nagyon pozitívan értékelendő lépést, hogy csatlakozik a gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, valamint megsemmisítésükről szóló ottavai egyezményhez;

8.   üdvözli a Srí Lanka-i kormány elkötelezettségét a regionális decentralizáció mellett, amely elsősorban a tamilok számára, de egyúttal mások számára is lehetővé teszi, hogy egy egyesített országban fokozottabb ellenőrzést gyakoroljon a közigazgatásuk felett; felhívja a Srí Lanka-i kormányt, hogy biztosítsa a gyors végrehajtást, garantálva ezáltal azt, hogy valamennyi Srí Lanka-i polgár egyenlő jogokkal rendelkezzen;

9.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, valamint a tagállamok kormányait, kettőzzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy segítsenek a Sri Lanka-i tartós és igazságos béke megteremtésében és a biztonság és jólét visszaállításában;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, a norvég kormánynak, és a tokiói adományozói értekezlet többi társelnökének, Srí Lanka elnökének és kormányának, és a viszályban érintett többi félnek.

(1) HL C 59., 2001.2.23., 278. o (2) HL C 47. E, 2003.2.27., 613. o (3) HL C 87. E, 2004.4.7., 527. o. (4) HL C 247. E, 2005.10.6., 147. o. (5) HL C 297. E, 2006.12.7., 384. o. (6) A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, és a 2005/930/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2006. május 29-i 2006/379/EK tanácsi határozat (HL L 144., 2006.5.31., 21.o.).

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása a Thaiföldre menekült burmaiak (mianmariak) helyzetéről

P6_TA(2009)0055 RC-B6-0073/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a menekültek jogállásával kapcsolatos 1951-es ENSZ egyezményre és annak 1967-es jegyzőkönyvére,

–   tekintettel a Burmáról/Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a jelentések szerint 2008. december 18. és 30. között a thai fennhatóság alá tartozó vizeken a haditengerészet hozzávetőleg 1 000 rohingja etnikumhoz tartozó, bárkán menekülő személyt fogott el és vontatott ki nemzetközi vizekre, anélkül, hogy ez utóbbiaknál navigációs berendezés vagy elégséges élelmiszer és víz lett volna, mivel az említett személyek közül sok eltűnt, és félő, hogy megfulladt, míg közülük egyeseket az indonéz vagy az indiai parti őrség kimentett,

B.   mivel a rohingja személyek – egy Burma nyugati részén élő, túlnyomórészt muzulmán vallású etnikai közösség – emberi jogait a jelenleg hatalmon lévő katonai rezsim módszeresen, kitartóan, és kiterjedt mértékben megsérti, többek között azzal, hogy nem engedi, hogy állampolgári jogaikkal élhessenek, súlyosan korlátozza mozgásszabadságukat és önkényesen letartóztatja a közösség tagjait,

C.   mivel az elmúlt években az elnyomás és a terjedő éhínség miatt burmaiak ezrei menekültek el hazájukból és kockáztatták életüket, hogy Thaiföldre és más délkelet-ázsiai országba jussanak, mivel Thaiföld egyre gyakoribb tranzitállomás a burmai menekültek számára,

D.   mivel a thai hatóságok tagadták a fenti vádakat, és Abhisit Vejjaviva miniszterelnök teljes körű kivizsgálást ígért,

E.   mivel az ENSZ menekültügyi szervezete aggodalmának adott hangot a burmai menekültekkel szembeni rossz bánásmód miatt, és megkapta a thai hatóságok által még mindig fogságban tartott 126 rohingja személy közül néhánnyal való kapcsolatfelvétel lehetőségét,

F.   mivel a thai hatóságok azt állítják, hogy a thai vizeken elfogott személyek illegális gazdasági bevándorlók,

1.   sajnálattal veszi tudomásul a rohingja menekültekkel szemben tanúsított embertelen bánásmódról szóló jelentéseket, és kéri Thaiföld – mint a nemzetközi közösség nagyra becsült, a menekültek iránti vendégszeretetéről híres tagjának – kormányát, hogy hozza meg valamennyi szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a rohingjai emberek ne legyenek veszélyben, és a humanitárius elvárásoknak megfelelő bánásmódban részesüljenek;

2.   nyomatékosan elítéli a rohingják folyamatos üldözését a burmai kormány által, amely elsősorban felelős a menekültek helyzete miatt; követeli a rohingják burmai állampolgárságának helyreállítását, az oktatáshoz, a házassághoz és a mozgásszabadsághoz fűződő jogukra vonatkozó valamennyi korlátozás azonnali megszüntetését, illetve a vallási üldözés, a mecsetek és egyéb hálaadó helyek lerombolásának leállítását, illetve azt, hogy országszerte vessenek véget az emberi jogok megsértésének, valamint a szándékos elszegényítésnek, önkényes adóztatásnak és földelkobzásnak;

3.   a thaiföldi kormányhoz fordul, hogy a rohingja menekülteket és menedékjogot kérőket, köztük a hajón menekülőket ne toloncolja vissza Mianmarba, ahol életük veszélyben lesz, illetve ahol kínzásnak lehetnek kitéve;

4.   üdvözli a thai miniszterelnök, Abhisit Vejjajiva nyilatkozatát, miszerint ki fogják vizsgálni a rohingja menedékkérőkkel szemben a hadsereg által alkalmazott rossz bánásmódra vonatkozó állításokat, és kéri, hogy alapos és független vizsgálatot hajtsanak végre teljes átláthatóság mellett a tények megállapítása érdekében, illetve hogy megfelelő intézkedést hozzanak a burmai menekültekkel szembeni rossz bánásmódért felelősökkel szemben;

5.   üdvözli a thai kormánynak az ENSZ menekültügyi főbiztosával való együttműködését, és valamennyi fogva tartott rohingja csónakoshoz való haladéktalan teljes hozzáférés biztosítására hív fel, annak érdekében, hogy meghatározhassa védelmi szükségleteiket; ugyanakkor felhívja a thaiföldi kormányt, hogy írja alá a menekültek jogállásával kapcsolatos, 1951-es ENSZ Egyezményt, valamint annak 1967-es jegyzőkönyvét;

6.   hangsúlyozza, hogy a hajón menekülő emberek ügye, amely Thaiföldet és egyéb országokat is érint, alapvetően regionális kérdés; pozitívan tekint a thai kormány azon erőfeszítésére, hogy fokozza az együttműködést a regionális szomszédok között a rohingja kérdés kezelése érdekében; üdvözli e tekintetben a 2009. január 23-án a Virasakdi Futrakul külügyminiszter által az India, Indonézia, Banglades, Malajzia és Burma nagyköveteivel tartott találkozót; továbbá az ASEAN tagjaihoz, és különösen a thai elnökhöz és az illetékes nemzetközi szervezetekhez fordul, hogy dolgozzon e régóta fennálló probléma hosszú távú megoldásán;

7.   felszólítja az uniós tagállamokat, hogy erősítsék az EU 2009. áprilisában megújítandó közös álláspontját a rohingják elleni elrettentő hátrányos megkülönböztetés ügyének kezelése érdekében;

8.   fontolóra veszi európai parlamenti küldöttség küldését Burmába, aminek nagy jelentősége van az emberi jogi helyzet jelen összefüggésében, amely továbbra sem mutat javulásra utaló jeleket, és úgy véli, hogy a rezsimre nehezedő nemzetközi nyomást fokozni kell;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a Thaiföldi Királyság kormányának, Burma kormányának, a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetsége főtitkárának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.

Az Európai Parlament 2009. február 5-i állásfoglalása Cesare Battisti Brazíliából való kiadatásának visszautasításáról

P6_TA(2009)0056 RC-B6-0076/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió és Brazília közötti stratégiai partnerségről szóló, Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló, Véronique de Keyser által a PSE képviselőcsoport nevében beterjesztett javaslatra (B6-0449/2008),

–   tekintettel az Európai Közösség és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti együttműködési keretmegállapodásra,

–   tekintettel a 2007. május 30-i "Az EU és Brazília stratégiai partnersége felé" című bizottsági közleményre (COM(2007)0281),

–   tekintettel az olasz állampolgárságú Cesare Battisti esetére, akinek Brazíliából való kiadatását Olaszország kérte és a brazil hatóságok visszautasították,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Cesare Battistit távollétében az olasz bíróságok jogerősen elítélték négy gyilkosságért, fegyveres csoportban való részvételért, rablásért, lőfegyver birtoklásáért és fegyverrel elkövetett erőszakos bűncselekményekért,

B.   tekintettel arra, hogy Cesare Battisti 1990-ben Franciaországba repült, és tekintettel a francia államtanács és semmítőszék arra vonatkozó 2004-es végső határozatára, hogy engedélyezi átadását az olasz hatóságoknak,

C.   mivel e határozatot követően Cesare Battisti rejtőzködve élt egészen addig, míg 2007 márciusában Brazíliában letartóztatták,

D.   mivel Olaszországba való kiadatása ellen Cesare Battisti keresetet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságára, és mivel a keresetet 2006 decemberében nem elfogadhatónak nyilvánították,

E.   mivel 2009. január 17-én Cesare Battistit a brazil kormány politikai menekültnek nyilvánította, és mivel kiadatását ezért megtagadták arra hivatkozva, hogy az olasz igazságszolgáltatási rendszer nem nyújtott elegendő garanciát a fogva tartott személyek jogait illetően,

F.   mivel a politikai menekült státusz megadásának összhangban kell állnia a nemzetközi jog előírásaival,

G.   mivel ezt a határozatot az Európai Unióval szembeni bizalmatlanság jeleként is lehet értelmezni, holott az EU többek között az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásán alapul, ami magában foglalja a fogva tartott személyek jogait is, és mivel ezeket az elveket valamennyi tagállam osztja,

H.   mivel Brazília és az EU között kitűnő és élénk gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatok vannak, amelyek többek között a közösen vallott elveken, mint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásán alapulnak,

I.   mivel Brazília valamennyi EU tagállam teljes támogatásával nemzetközi szinten fontos szerepet tölt be, és mivel részvétele a 2008 novemberében Washingtonban tartott G-20 találkozón, valamint jövőbeli részvétele az ilyen találkozókon a globális szinten való növekvő felelősségvállalás jeleként értékelhető,

1.   megjegyzi, hogy a bírósági eljárások folyamatban vannak és a brazil hatóságok végső határozata az elkövetkező hetekben várható;

2.   bízik abban, hogy a Cesare Battisti kiadatásával kapcsolatos határozat ismételt felülvizsgálása figyelembe fogja venni egy EU-tagállam ítéletét, amelyet teljes mértékben az Európai Unió jogállamisági elvének megfelelően hozott;

3.   reményét fejezi ki, hogy ezeknek az észrevételeknek a fényében a brazil hatóságok olyan határozatot hoznak, amely Brazília és az Európai Unió közös elvein alapul;

4.   rámutat, hogy az Európai Unió és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti partnerség az arra vonatkozó kölcsönös megértésen alapul, hogy mindkét fél betartja a jogállamiságot és az alapvető jogokat, többek között a védekezési jogot és a pártatlan és igazságos bírósági tárgyaláshoz való jogot;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a brazil kormánynak, a Brazil Szövetségi Köztársaság elnökének, a brazil kongresszus elnökének és a Mercosur parlament elnökének.