Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikke (2) bekezdésére, 13. cikkére és 141. cikke (4) bekezdésére,

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre, a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatára,

–   tekintettel az Európa Tanács Emberi Jogok és Jogi Ügyek Főigazgatósága munkájára, és különösen a nemek közötti egyenlőségért felelős irányítóbizottsága munkájára,

–   tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel az Európai Parlamenten belül a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről ("gender mainstreaming") szóló, 2003. március 13-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló, 2007. január 18-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0198/2009),

A.   mivel a férfiak és nők egyenlősége a közösségi jog egyik alapelve, és mivel a Szerződés 2. cikke értelmében a Közösség küldetéseinek egyike;

B.   mivel a Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése meghatározza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét, úgy rendelkezvén, hogy a Közösség az általa folytatott valamennyi fellépés során a nők és férfiak közötti különbségek felszámolására, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására törekszik;

C.   mivel az Európai Parlamentben a képviselők között a nők aránya fokozatosan növekszik, és az 1979-es 17,5%-ról 2009-ben 31,08%-ra emelkedett;

D.   mivel a Parlament szerveinél magas tisztséget (például bizottsági vagy küldöttségi tagság vagy elnökség) betöltő képviselőnők száma igen alacsony;

E.   mivel a Parlament belső és külső politikáinak főigazgatóságain belül a nők túlsúlyban vannak, és a személyi állomány 66,5%, illetve 66%-át teszik ki, és e számok a Belső Politikák Főigazgatóságán az utóbbi években elért jelentős haladást tükrözik, amelynek megkoronázása a legjobb gyakorlatokért járó 2007-es egyenlőségi díj elnyerése volt, amelyet az egyenlőségnek és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének kedvező munkahelyi légkör kialakításáért, valamint a felsőbb vezetői pozíciókat betöltő nők számának emelkedéséért (a női osztályvezetők száma 2005 óta 5%-ról 30%-ra emelkedett) ítéltek oda;

F.   mivel a parlamenti bizottságok többsége általában tulajdonít bizonyos jelentőséget a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének (például jogalkotási tevékenységük során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal fenntartott hivatalos kapcsolataikban vagy az egyenlőség tárgyában kidolgozott cselekvési terveikben), míg a bizottságok kisebb hányada sosem vagy csak ritkán érdeklődik e kérdés iránt;

G.   hangsúlyozva, hogy a parlamenti bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott, képviselőkből és a titkárság alkalmazottainak képviselőiből álló hálózat alkalmazása eddig nem hozta meg a várt eredményeket;

H.   hangsúlyozva, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport hasonló hálózat létrehozását javasolta a parlamentközi küldöttségekben azzal a céllal, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség kérdése az Európai Unió külkapcsolataiban is megjelenjen,

1.   hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség követelése olyan gyakorlati megközelítésen keresztül valósítandó meg, amely nem állítja egymással szembe a nőket és a férfiakat;

2.   hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése pozitív előrelépést jelent mind a nők, mind pedig a férfiak számára;

3.   hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése a politikák átszervezését, javítását, fejlesztését és értékelését feltételezi annak érdekében, hogy a politikai döntésekben rendesen részes szereplők az egyenlőség dimenzióját minden szinten és minden szakaszban integrálják az összes politikába;

4.   emlékeztet arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén konkrét célkitűzéseket tartalmazó stratégia elfogadására és alkalmazására van szükség a parlamenti bizottságok és küldöttségek hatáskörébe tartozó közösségi politikákban;

5.   hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport mandátumának fontosságát, és arra kéri, hogy továbbra is támogassa és mozdítsa elő e folyamatot az egész Parlamentben, valamint a Bizottsággal, a Tanáccsal és más intézményekkel folytatott együttműködésekben és kapcsolatokban;

6.   üdvözli azon parlamenti bizottságokat, melyek munkájukban alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét és kéri a többi bizottságot, valamint a küldöttségeket, hogy tegyenek hasonlóképpen;

7.   kéri, hogy a nemek közötti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat alkalmazását erősítsék meg a parlamentközi küldöttségekben és a választási megfigyelő küldöttségekben;

8.   támogatja a főtitkárt abban, hogy adjon elsőbbséget a köztisztviselők közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló képzésnek a parlamenti bizottságok és küldöttségek valamennyi szintjén; megismétli azon kérését, hogy biztosítsák valamennyi parlamenti képviselő számára a férfiak és nők közötti egyenlőségre irányuló képzést, már a következő parlamenti ciklustól kezdve;

9.   továbbra is ösztönzi a bevált gyakorlatok rendszeres cseréje érdekében hálózat kialakítását a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek titkárságain dolgozó köztisztviselők között, akik a belső és a külső politikák főigazgatóságain speciális képzésben részesültek a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése tekintetében;

10.   hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságokban és küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elvének megfelelő ismeretéhez megfelelő eszközökre van szükség, így nemekre lebontott mutatókra, adatokra és statisztikákra, valamint a költségvetési forrásoknak a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából történő elosztására;

11.   hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése során figyelembe kell venni az egyes parlamenti bizottságok vagy küldöttségek sajátosságait; kéri, hogy a bizottságok és a küldöttségek aktívan vegyenek részt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság égisze alatt kétévente végzett értékelésekben, a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséért felelős elnökökhöz és alelnökökhöz intézett kérdőív alapján, melybe foglalják bele a bizottságok és küldöttségek munkájában e területen tapasztalt mulasztásokat, valamint az egyes bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén elért eredményeket;

12.   hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságok és küldöttségek számára fontos, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén játszott szerepük és felelősségük jól körül legyen határolva;

13.   hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport, valamint a bizottságokban és a parlamentközi küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat, továbbá a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közötti hatékony és koordinált együttműködés fontosságát;

14.   felkéri a főtitkárt, hogy folytassa a szakmai és családi élet közötti egyensúlyra, valamint a tisztviselőnők szakmai előmenetelének előmozdítására irányuló integrált stratégia megvalósítását;

15.   felkéri a képviselőcsoportokat, hogy ne feledkezzenek meg a nagyobb felelősséggel rendelkező tisztviselők kinevezésekor a nők és férfiak egyenlő részvételével kapcsolatos célkitűzésről;

16.   kéri a Parlament Elnökségét, hogy a tagállamok parlamentjeivel fenntartott kapcsolataiban hangsúlyozza azt a pozitív modellt, amelyet a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport képvisel;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) HL L 269., 2002.10.5., 15. o. (2) HL C 61. E, 2004.3.10., 384. o. (3) HL C 244. E, 2007.10.18., 225. o.