Megállapodás az EK és Örményország között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről *
197k
31k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és az Örmény Köztársaság közötti, a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról l (COM(2007)0729 – C6-0519/2008 – 2007/0251(CNS))
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0049/2009),
1. jóváhagyja a megállapodás megkötését;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Örmény Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.
Megállapodás az EK és Izrael között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről *
197k
31k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Izrael Állam közötti, a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0178 – C6-0520/2008 – 2008/0068(CNS))
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6–0059/2009),
1. jóváhagyja a megállapodás megkötését;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Izrael Állam kormányának és parlamentjének.
Az EK és Dél-Afrika közötti megállapodásnak a Bolgár Köztársaság és Románia EU-hoz történő csatlakozása figyelembevétele céljából készült kiegészítő jegyzőkönyve ***
198k
31k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság közötti kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről szóló megállapodásnak a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz történő csatlakozása figyelembevétele céljából készült kiegészítő jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (16447/2008 – COM(2008)0749 – C6-0017/2009 – 2008/0212(AVC))
– tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (16447/2008),
– tekintettel az EK-Szerződés 300. cikk (3) bekezdés második albekezdése értelmében és a 310. cikk és a 300. cikk (2) bekezdés első albekezdésével összefüggésben a Tanács által benyújtott, hozzájárulásra irányuló kérelemre (C6-0017/2009),
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság ajánlására (A6-0073/2009),
1. hozzájárul a kiegészítő jegyzőkönyv megkötéséhez;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Unió határigazgatása terén teendő lépések és harmadik országok hasonló tapasztalatai
298k
64k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása az Európai Unió határigazgatása terén teendő lépésekről és harmadik országok hasonló tapasztalatairól (2008/2181(INI))
– tekintettel a Bizottság "Az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről" című 2008. február 13-i közleményére (COM(2008)0069),
– tekintettel a Bizottság "Jelentés a Frontex értékeléséről és jövőbeni fejlesztéséről" című 2008. február 13-i közleményére (COM(2008)0067),
– tekintettel a Bizottság "Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) kialakításának vizsgálatáról" című 2008. február 13-i közleményére (COM(2008)0068),
– tekintettel a három fenti közlemény vonatkozásában az európai adatvédelmi biztos által megfogalmazott 2008. március 3-i előzetes észrevételekre, valamint a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport és a rendőrségi és igazságügyi munkacsoport által megfogalmazott 2008. április 29-i közös észrevételekre,
– tekintettel a Tanács következtetéseire az Európai Unió tagállamainak külső határigazgatásáról,
– tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(1),
– tekintettel a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről szóló, 2008. július 9-i 767/2008/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(2) (VIS-rendelet),
– tekintettel a Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállásról szóló, 2008. október 24-i 1104/2008/EK tanácsi rendeletre(3), valamint a Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállásról szóló, 2008. október 24-i 2008/839/IB tanácsi határozatra(4),
– tekintettel a Bizottság "az európai adatbázisok közötti hatékonyság fokozásáról, interoperabilitásuk javításáról és szinergiahatásaikról a bel- és igazságügyi együttműködés területén" című 2005. november 24-i közleményére (COM(2005)0597),
– tekintettel a FRONTEX Ügynökség értékeléséről és jövőbeni fejlődéséről, valamint az európai határőrizeti rendszerről (EUROSUR) szóló 2008. december 18-i állásfoglalására(5),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0061/2009),
A. mivel a belső határellenőrzés megszüntetése az európai integráció egyik legfontosabb eredménye,
B. mivel egy belső határok nélküli térség nem működhet a külső határigazgatás terén meglévő megosztott felelősség és szolidaritás nélkül,
C. mivel az EU általános külső politikájával összhangban hangsúlyt kell helyezni a harmadik országok határbiztonsági hatóságaival való együttműködésre,
D. mivel az EU külső határait évente 160 millió uniós polgár, 60 millió vízummentes és 80 millió vízumköteles harmadik országból származó személy lépi át,
E. mivel az egyre inkább globalizálódó világban a határbiztonság növelésére irányuló intézkedésekkel együttesen gondoskodni kell az utazók áramlásának megkönnyítéséről és a mobilitás előmozdításáról,
F. mivel az EU integrált határigazgatásának keretén belül már több eszköz és program megvalósult, illetve előkészítés vagy politikai szintű kialakítás alatt van,
G. mivel a Bizottság kijelentette, hogy szándéka szerint 2009-2010-ben készen áll majd arra, hogy jogalkotási javaslatokat terjesszen be egy be- és kiléptető rendszer, egy regisztrált utas program (RTP) és egy elektronikus utazásengedélyező rendszer (ESTA) bevezetésével kapcsolatosan,
H. mivel hasonló rendszerek léteznek Ausztráliában, és az USA is alkalmaz ilyeneket a US-VISIT program részeként,
I. mivel nincs olyan átfogó főterv, amely felvázolná az EU határokkal kapcsolatos stratégiájának teljes felépítését, illetve mélyreható értékelést tartalmazna a meglévő és előkészítés alatt álló rendszerekről,
Be- és kiléptető rendszer
1. tudatában van annak, hogy feltehetően a be- és kiléptető rendszer középpontjában álló, úgynevezett "engedélyezett tartózkodási idejüket túllépők" képviselik az Unió területén tartózkodó illegális bevándorlók legnagyobb csoportját; több információt kér azonban a külső vállalkozó által gyűjtött adatokról, amelynek becslése szerint "2006-ban több mint 8 millió illegális bevándorló tartózkodott az Unió területén"(6); ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy szülessen világos meghatározás az "engedélyezett tartózkodási idejüket túllépők" fogalmára, amely meghatározás bizonyos feltételek mellett magában foglalna lehetséges kivételeket, valamint az európai társadalom irányában jelentkező fenyegetettségük/kockázatuk/költségeik pontosabb minőségi és mennyiségi elemzését is;
2. hangsúlyozza, hogy bár a javasolt rendszer és figyelmeztetés hozzájárulhat harmadik országok állampolgárainak az engedélyezett tartózkodási idő túllépésétől való elrettentéséhez, illetve adatokat és információkat szolgáltathat a mintákról, mégis továbbra is szükség van a bűnüldöző ügynökségekkel való kapcsolattartásra annak érdekében, hogy el lehessen fogni az engedélyezett tartózkodási időt átlépő személyeket, ezért úgy véli, hogy a javasolt rendszer önmagában nem fogja felszámolni az engedélyezett tartózkodási idő túllépésének jelenségét;
3. nem rendelkezik elegendő információval arra vonatkozóan, hogy ez a rendszer hogyan integrálódik majd a meglévő keretbe, illetve hogyan tud majd azzal együttműködni, valamint hogy esetleg milyen változásokat kell majd eszközölni a meglévő rendszereken, és mindez milyen költségekkel jár majd; továbbra is kétségesnek tartja ezért, hogy elengedhetetlenül szükség volna ilyen rendszer bevezetésére;
4. emlékeztet arra, hogy a be- és kilépőrendszerek megfelelő működése mind anyagilag, mind a működőképesség szempontjából a VIS és SIS II sikerén múlik; rámutat, hogy ezek az eszközök még nem teljes mértékben operatívak, ezért azok objektív értékelése egyelőre még nem lehetséges; hangsúlyozza, hogy a SIS II működőképességét és megbízhatóságát kétségbe vonják;
5. megállapítja, hogy az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatok alapján kétségtelenül nagyobb kihívást jelent a kiléptető rendszer működtetése a beléptető rendszerhez képest, különös tekintettel a tengeri és szárazföldi kilépések tekintetében; továbbá, az eddigi tapasztalatok alapján jelentős kétségei vannak egy ilyen rendszer költséghatékonyságával kapcsolatosan; továbbá kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson bővebb tájékoztatást az ilyen rendszer által szükségessé tett jelenlegi beruházásokról;
Regisztrált utas program (RTP)
6. elvi szinten támogatja azt a koncepciót, amely RTP-ket írna elő harmadik országok állampolgárai számára (függetlenül attól, hogy vonatkozik-e rájuk vízumkötelezettség vagy sem), ami hozzájárulna az utasforgalom felgyorsulásához és a torlódások elkerüléséhez a ki- és beléptető állomásokon, esetlegesen automata kapuk felállításával az EU-állampolgárok számára, hiszen a közösségi jog jelenleg nem teszi lehetővé a határellenőrzések egyszerűsítését, kivéve harmadik országok határ menti övezetekben élő lakosai esetét;
7. bírálja azonban a "Az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről" című közleményben alkalmazott terminológiát ("kis kockázatot jelentő utazók"/"jóhiszemű utazók"), mivel ez azt jelentené, hogy nagyszámú utazót eleve "nagy kockázatot jelentőnek" vagy "rosszhiszeműnek" tartanak¸ és a "gyakori utazók" kifejezés használatát ajánlja;
8. megállapítja, hogy a harmadik országok állampolgárai számára több tagállam már bevezetett RTP-t vagy éppen előkészíti azt; hangsúlyozza, hogy fennáll egy olyan helyzet kialakulásának kockázata, amelyben huszonhét, különböző kritériumokon (többek között adatvédelmen és díjakon) alapuló rendszer működik párhuzamosan; értesült arról, hogy Hollandia, Németország, az Egyesült Királyság és a FRONTEX közösen próbálják előmozdítani az úgynevezett "nemzetközi gyorsított utazó programot" (International Expedited Traveller Programme), amely modellként szolgálhat más tagállamok számára;
9. harmonizált megközelítést javasol, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamok legjobb gyakorlatai alapján gyorsítsa fel a folyamatot, és gondoskodjon arról, hogy a tagállamok továbbra is a közösségi joggal összhangban járjanak el;
10. megállapítja, hogy a harmadik országok állampolgárai számára előírt RTP-k "de facto" különböznek az uniós polgárok számára előírt RTP-ktől; hangsúlyozza ezért, hogy e két RTP típust mindig világosan el kell különíteni;
Elektronikus utazásengedélyező rendszer (ESTA)
11. elismeri, hogy nem lenne bölcs dolog a biztonsági intézkedések terén csak a harmadik országok azon állampolgáraira összpontosítani, akik vízumköteles országokból érkeznek az EU-ba; kérdésesnek tartja azonban, hogy a javasolt rendszer teljes mértékben szükséges-e, és alapos magyarázatot vár annak tényszerű indokairól; meggyőződése, hogy az általános jellegű adatok tömeges gyűjtése helyett a hírszerző szolgálatok közötti szoros együttműködés az igazán előremutató megoldás;
12. kéri, hogy kapjon tájékoztatást a Bizottság által tervezett tanulmány pontos menetrendjéről és részleteiről;
Az adatvédelemmel és a biometrikus adatokkal kapcsolatos aggodalmak
13. elfogadhatatlannak tartja, hogy "Az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről" című közlemény elfogadása előtt a Bizottság nem konzultált sem az európai adatvédelmi biztossal – aki mellesleg számos aggályt vetett fel –, sem a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoporttal; kéri ezért, hogy a Bizottság minden, a fent említett közleménnyel kapcsolatos fellépés vonatkozásában mindkettőjükkel konzultáljon, mivel a javasolt elemek jelentős mennyiségű személyes adat feldolgozásával járnak;
14. tudatában van annak, hogy a biometrikus adatok elvileg hatékony személyi azonosítók, mivel a mért jellemzőkről azt gondolják, hogy minden személy esetében sajátosak; hangsúlyozza azonban, hogy a biometrikus adatok megbízhatósága sosem teljes és/vagy a technológia nem minden esetben pontos; hangsúlyozza ezért, hogy minden esetben gondoskodni kell helyettesítő eljárásokról is, továbbá a kockázati tényezőket is alaposabban ki kell dolgozni;
15. ragaszkodik egy, a biometrikus információk felhasználására és cseréjére vonatkozó standard protokollhoz, illetve olyan interfész-ellenőrzési megállapodásokhoz, amelyek leírják a protokoll alkalmazási módját; úgy véli továbbá, hogy a biometrikus adatok felhasználását minőségi strandardok függvényévé kell tenni annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki eltérések az egyes tagállamok által használt különböző rendszerek között az elfogadás terén;
16. úgy véli, hogy a beépített magánélet-védelmi megközelítést minden olyan további fejlesztés alapvető fontosságú elemévé kell tenni, amely kockára teheti az egyének személyes adatait, illetve kikezdheti a közvélemény azokba vetett bizalmát, akik adataikat tárolják;
Összegzés
17. úgy véli, hogy a valóban uniós szinten integrált határigazgatás legitim célkitűzés, és egyetért azzal, hogy fontos folyamatosan fejleszteni és erősíteni a határigazgatással kapcsolatos közös uniós politikát;
18. úgy véli azonban, hogy a határigazgatás és a bevándorlás kezelése terén hihetetlen gyorsasággal halmozódnak fel a mélyreható javaslatok; felkéri ezért a Bizottságot, hogy szükségessége és költségei fényében gondolja át a határ-logisztikát;
19 rosszallását fejezi ki továbbá azzal nézettel szemben, amely szerint az EU határigazgatási politikáját arra az elképzelésre kellene alapozni, hogy minden utazó potenciális gyanúsított, akiknek bizonyítaniuk kell jóhiszeműségüket;
20. bírálatának ad hangot amiatt, hogy nincs olyan átfogó főterv, amely felvázolná az EU határigazgatási stratégiájának teljes felépítését, illetve az olyan részletek hiánya miatt, amelyek kimutatják, hogy a már megvalósult, illetve előkészítés vagy politikai szintű kialakítás alatt álló programok és rendszerek hogyan működnek majd együtt, és hogyan lehet majd optimalizálni közöttük a kapcsolatokat; arra az álláspontra helyezkedik, hogy az EU határigazgatási stratégiája felépítésének kigondolásakor a Bizottságnak mindenekelőtt a meglévő tagállami határigazgatási rendszerek hatékonyságát kellene elemeznie, azok optimális együttes működésének kialakítása érdekében;
21. hangsúlyozza, hogy mindenekelőtt mélyreható értékelésre van szükség a meglévő és előkészítés alatt álló rendszerekről; illetve kiemeli, hogy az EU stratégiai célkitűzéseinek elérésére való képessége nagymértékben függ attól, hogy sikeresen tudja-e kezelni a programok közötti összekapcsolódásokat, hiszen a programok közötti átfedések és következetlenségek negatív hatást gyakorolnak a szervezési teljesítményre és eredményekre; azon a véleményen van, hogy az új eszközöket vagy rendszereket addig kell elindítani, amíg a jelenlegi eszközök teljes mértékben működőképesek, biztonságosak és megbízhatóak;
22. úgy véli, hogy bármely befektetés megvalósítása előtt rendkívül fontos egy világosan meghatározott operatív összefüggésrendszer megteremtése, amelyhez igazítani lehet valamennyi intézkedést és hogy egymás mellett lehessen látni az összes intézkedést és újonnan felmerülő kezdeményezést; hangsúlyozza továbbá, hogy világosan kell látni, mely módosítások szükségesek annak érdekében, hogy biztosítható legyen a technológia és az eljárások összehangolt működése, valamint aláhúzza, hogy minden ráfordításnak gazdaságilag indokoltnak kell lennie;
23. költséges jellegük és az adatvédelemre jelentett potenciális kockázatuk miatt kétségeit fejezi ki a javasolt intézkedések szükségességével és arányosságával kapcsolatban; ezért az a véleménye, hogy azokat bármely hivatalos javaslat előtt a fent említett kritériumok fényében értékelni kell;
24. elismeri, hogy összetett feladat egyensúlyt teremteni a határokon át egyre nagyobb számban utazó személyek szabad mozgása és az európai polgárok nagyobb biztonsága között, és nem tagadja, hogy az adatok felhasználása nyilvánvaló előnyökkel jár; úgy véli azonban, hogy a nyilvánosságnak a kormány tevékenységébe vetett bizalmát csak akkor lehet megőrizni, ha gondoskodunk megfelelő adatvédelmi biztosítékokról, felügyeletről és jogorvoslati mechanizmusokról;
o o o
25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az európai adatvédelmi biztosnak, valamint az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségnek (Frontex).
Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása a társaságok létesítő okirat szerinti székhelyének határokon átnyúló áthelyezéséről a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal (2008/2196(INI))
– tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,
– tekintettel az EK-Szerződés 43. és 48. cikkére,
– tekintettel a Bizottság 2003. május 21-i, "A társasági jog korszerűsítése és a vállalatirányítás erősítése az Európai Unióban" című közleményére(COM(2003)0284),
– tekintettel 2004. április 21-i állásfoglalására a Bizottság közleményéről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: a társasági jog modernizációjáról és a vállalatirányítás fejlesztéséről az Európai Unióban – előrelépési terv(1),
– tekintettel a társasági jog terén a közelmúltban megfigyelt fejleményekről és kilátásokról szóló, 2006. július 4-i állásfoglalására(2),
– tekintettel 2007. október 25-i állásfoglalására az európai magánvállalatról és a társasági jogról szóló tizennegyedik irányelvről (a társaság székhelyének áthelyezése)(3),
– tekintettel a Bíróság ítéleteire a Daily Mail and General Trust(4), a Centros(5), az Überseering(6), az Inspire Art(7), a SERVIC Systems(8) és a Cadbury Schweppes(9) ügyekben,
– tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0040/2009),
A. mivel a társaságoknak az EK-Szerződésben rögzítettek és a Bíróság értelmezése szerint letelepedési szabadságot kell élvezniük a belső piacon belül,
B. mivel a vállalatok határokon átnyúló vándorlása a belső piac kiteljesítésének egyik leglényegesebb eleme,
C. mivel egy társaság létesítő okirat szerinti székhelyének határokon átnyúló áthelyezésének nem szabad felszámolásához, sem jogi személyiségével kapcsolatos bármilyen zavarhoz vagy annak elvesztéséhez vezetnie,
D. mivel egy társaság létesítő okirat szerinti székhelye határokon átnyúló áthelyezésének nem szabad megkerülnie a jogi, társadalmi és költségvetési feltételeket,
E. mivel az áthelyezésben érintett egyéb érdekelt felek – pl. kisebbségi részvényesek, munkavállalók és hitelezők stb. – jogait is védelmezni kell,
F. mivel a határon átnyúló tájékoztatást, tanácsadást és munkavállalói részvételi jogot előíró, illetve a már korábban is létezett munkavállalói jogok fenntartását előíró vonatkozó közösségi vívmányokat (a 94/45/EK(10) és a 2005/56/EK(11) irányelvek) teljes mértékben be kell tartani, és mivel ebből kifolyólag egy létesítő okirat szerinti székhely áthelyezésének nem szabad e meglévő jogok elvesztésével járnia,
G. mivel a Bíróság letelepedési szabadságról szóló esetjogával ellentétben állna az a szabály, amely előírja, hogy a társasági tevékenység végzésének központja és a létesítő okirat szerinti székhely ugyanabban a tagállamban legyen, és ezért sértené a közösségi jogot,
1. kéri a Bizottságot, hogy 2009. március 31-ig nyújtson be a Parlament számára az EK-Szerződés 44. cikke alapján irányelvre vonatkozó jogalkotási javaslatot, amely összehangolja a tagállamok nemzeti jogalkotását az egy adott tagállam jogszabályaival összhangban alapított társaság létesítő okirat szerinti székhelye Közösségen belüli, határokon átnyúló áthelyezésének megkönnyítése érdekében (14. társasági jogi irányelv), és kéri, hogy e javaslatot az intézményközi tanácskozások keretein belül és az alábbi részletes ajánlások alapján készítsék el;
2. megjegyzi, hogy a társaságok jelenleg csak kétféleképpen tudják áthelyezni székhelyüket: vagy megszüntetik a társaságot és új jogi személyt hoznak létre a célországban, vagy új jogi személyt hoznak létre a célországban, majd egyesülnek vele; megjegyzi továbbá, hogy ez az eljárás adminisztratív akadályokba ütközik, költségekkel és társadalmi következményekkel jár és nem nyújt jogbiztonságot;
3. utal arra, hogy az EK-Szerződés – Bíróság által értelmezett – 48. cikke biztosítja a társaságok számára a letelepedés szabadságát(12);
4. megjegyzi, hogy a székhely áthelyezése együtt jár az ellenőrzési jog átruházásával; hangsúlyozza, hogy a létesítő okirat szerinti székhelyek határokon átnyúló áthelyezéséről szóló14. társasági jogi irányelv kidolgozásakor garantálni kell a részvényesek, hitelezők és munkavállalók meglévő jogainak megőrzését és fenn kell tartani a vállalatirányítás meglévő egyensúlyát;
5. javasolja a 94/45/EK irányelvre és a 2005/56/EK irányelvre való hivatkozást az új irányelvben annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalói részvétel eljárása összefüggő és lényegi legyen az európai társasági jogi irányelvek alkalmazásában;
6. úgy véli, hogy a társaság székhelyének áthelyezése az áthelyezési terv és az áthelyezés részvényesekre és munkavállalókra gyakorolt jogi és gazdasági hatását bemutató és megindokoló jelentés elkészítése után történhet meg; hangsúlyozza, hogy mind az áthelyezési tervhez, mind a jelentéshez időben hozzáférést kell biztosítani valamennyi érintett számára;
7. hangsúlyozza, hogy a lisszaboni stratégia keretében az adóverseny pozitív hatást gyakorol a gazdasági növekedésre;
8. megjegyzi, hogy a székhely áthelyezésének adóügyi szempontból semlegesnek kellene lennie;
9. javasolja az információcsere és az adóhatóságok közötti kölcsönös támogatás javítását;
10. átláthatóságra hív fel az új irányelv tagállamokban való végrehajtása tekintetében, és ezért javasolja a Bizottságnak való jelentés tagállami kötelezettségének bevezetését, amely szerint a létesítő okirat szerinti székhelyüket az irányelv rendelkezései értelmében áthelyező vállalatokat fel kell venni az európai cégjegyzékbe; utal arra, hogy a jogalkotás minőségének javítása során el kell kerülni a bejelentési kötelezettség végrehajtásához kapcsolódó információs túlterhelést, feltéve, hogy az elegendő információ biztosított;
11. megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;
12. úgy véli, hogy a kért javaslat nem jár pénzügyi következményekkel;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.
MELLÉKLET
RÉSZLETES AJÁNLÁSOK A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓAN
Az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő irányelvre vonatkozó javaslatot, amely az alábbi elemeket tartalmazza:
1. ajánlás (a létesítő okirat szerinti székhely határon átnyúló áthelyezésének hatásai)
Létesítő okirat szerinti székhelyek határon átnyúló áthelyezése nem okozhatja az érintett társaság felszámolását, sem jogi személyiségével kapcsolatos bármilyen zavart, sem annak elvesztését; következésképp a társaság megőrzi jogi személyiségét, valamennyi eszközét és forrását, valamint szerződéses kapcsolatai változatlanok maradnak. Ezenkívül az áthelyezés nem kerülheti meg a jogi, társadalmi és költségvetési feltételeket. Az áthelyezés a fogadó tagállamban való bejegyzés napján lép hatályba. A fogadó tagállamban való bejegyzés napjától fogva a társaságra annak a tagállamnak a joga vonatkozik.
2. ajánlás (a társaságon belüli eljárás áthelyezés esetén)
A társaság igazgatása vagy tanácsa az áthelyezés tervezésekor legyen köteles áthelyezési javaslatot készíteni. A javaslatnak ki kell terjednie legalább az alábbiakra:
a)
a társaság jogi formája, neve és létesítő okirat szerinti székhelye a származás szerinti tagállamban;
b)
a társaság tervezett jogi formája, neve és létesítő okirat szerinti székhelye a befogadó tagállamban;
c)
a társaság számára a befogadó tagállamban tervezett alapszabályok;
d)
az áthelyezés tervezett menetrendje;
e)
az a dátum, amikortól a létesítő okirat szerinti székhelyét áthelyezni szándékozó társaság tranzakcióját könyvelési okokból úgy tekintik, mint a befogadó tagállamban letelepedettet társaságot;
f)
adott esetben a központi ügyvezetés vagy az üzleti tevékenység fő helyének áthelyezéséről szóló részletes információk;
g)
a társaság tagjai, munkavállalói és hitelezői számára garantált jogok vagy a javasolt megfelelő intézkedések;
h)
amennyiben a társaságot a munkavállalói részvétel alapján igazgatják és a befogadó tagállam nemzeti jogszabályai nem rendelkeznek ilyen rendszerrel, tájékoztatás azokról az eljárásokról, amelyekkel a munkavállalói részvétellel kapcsolatos intézkedéseket meghatározzák.
Az áthelyezési javaslatot a társaság tagjainak és munkavállalói képviselőinek kell elküldeni vizsgálatra a társaság részvényeseinek ülését megelőző méltányos időn belül.
Az áthelyezést tervező társaságnak legalább a következő adatokat közzé kell tenniük a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak és a 68/151/EGK irányelvnek(13) megfelelően:
a)
a társaság jogi formája, neve és létesítő okirat szerinti székhelye a származás szerinti tagállamban, valamint tervezett jogi formája, neve és létesítő okirat szerinti székhelye a befogadó tagállamban;
b)
a nyilvántartás, amelybe az egyes társaságokra vonatkozó – a 68/151/EGK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett – okiratokat és részleteket bejegyezték, valamint a nyilvántartásba való bejegyzés száma;
c)
azon intézkedések megjelölése, amelyek segítségével a társaság hitelezői és kisebbségi részvényesei gyakorolhatják jogaikat és a cím, amelyen ezen intézkedésekkel kapcsolatban mindenre kiterjedő és ingyenes tájékoztatást lehet kapni.
Az áttelepülni szándékozó társaság igazgatása vagy tanácsa jelentést készít, amelyben indokolja a javaslat jogi és gazdasági szempontjait, és felvázolja a következményeket a társaság tagjai, hitelezői és alkalmazottai számára, kivéve, ha másról született megállapodás.
3. ajánlás (a részvényesek ülése által meghozott áthelyezési határozat)
A részvényesek ülése a társaságra származás szerinti tagállamában érvényes jogszabályok szerint az alapszabályok módosításához szükséges többség által meghatározott intézkedésekkel összhangban jóváhagyja az áthelyezési javaslatot.
Ha a társaságot a munkavállalói részvétel alapján igazgatják, a részvényesek ülése az áthelyezés végrehajtását függővé teheti attól, hogy kifejezetten jóváhagyja a munkavállalói részvétellel kapcsolatos intézkedéseket.
4. ajánlás (adminisztratív áthelyezési eljárás és ellenőrzés)
A származás szerinti tagállam jogszabályaival összhangban ellenőrzi az áthelyezési eljárás jogszerűségét. A származás szerinti tagállam által kijelölt illetékes hatóság tanúsítványt állít ki bizonyítva, hogy minden szükséges aktus és formalitás megtörtént.
A tanúsítványt, a befogadó tagállamban a társaság számára tervezett alapszabályok egy példányát és az áthelyezési javaslat egy példányát megfelelő időkereten belül be kell mutatni a befogadó tagállam illetékes bejegyzési szervének. E dokumentumok elegendőek a társaság befogadó tagállamban történő bejegyzéséhez. A befogadó tagállam illetékes bejegyzési hatósága ellenőrzi, hogy az áthelyezés tényleges és formai követelményeinek megfeleltek-e.
A befogadó tagállam illetékes hatósága azonnal értesíti a bejegyzésről a származás szerinti tagállam megfelelő hatóságát. Ekkor a származás szerinti tagállam hatósága törli a társaságot a nyilvántartásból.
A fogadó tagállamban történő bejegyzést és a származás szerinti tagállam cégnyilvántartásából való törlést közzé kell tenni. A bejegyzésnek legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a)
a bejegyzés dátuma;
b)
az új és a korábbi regisztrációs számot a származás szerinti és befogadó tagállam megfelelő nyilvántartásaiban.
5. ajánlás (munkavállalói részvétel)
A munkavállalói részvételre a befogadó tagállam jogszabályai vonatkoznak.
A befogadó tagállam jogszabályai nem érvényesek azonban:
a)
ha a befogadó tagállam nem biztosít legalább ugyanolyan szintű részvételi szintet mint, amellyel a társaság a származás szerinti tagállamban rendelkezett, vagy
b)
ha a befogadó tagállam jogszabályai a társaság más tagállamokban letelepedett telephelyeinek munkavállalói számára nem biztosítanak ugyanolyan részvételi jogokat, mint amilyen jogokat ezek a munkavállalók az áthelyezés előtt élveznek.
Ezekben az esetekben a 2005/56/EK irányelv 16. cikkét kell megfelelően alkalmazni.
6. ajánlás (az áthelyezés által érintett harmadik felek)
Bármely társaság, amely ellen felszámolás, megszüntetés, fizetésképtelenség, illetve a kifizetések felfüggesztése vagy hasonló ok miatt eljárás van folyamatban, határokon átnyúló módon nem helyezheti át létesítő okirat szerinti székhelyét a Közösségen belül.
Folyamatban lévő, a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezése előtt kezdődött bírósági vagy adminisztratív eljárás céljából a társaság székhelyének a származás szerinti székhelyet kell tekinteni.
Az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelv (HL L 254., 1994.9.30., 64. o.).
A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló, 2005. október 26-i 2005/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 310., 2005.11.25., 1. o.).
Az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló, 1968. március 9-i 68/151/EGK első tanácsi irányelv (HL L 65., 1968.3.14., 8. o.).
A közös európai menekültügyi rendszer
316k
84k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása a közös európai menekültügyi rendszer jövőjéről (2008/2305(INI))
– tekintettel az EK-Szerződés 63. cikkének (1) és (2) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára,
– tekintettel a menekültek jogállásáról szóló, 1951. évi genfi egyezményre és az azt kiegészítő 1967. évi jegyzőkönyvre,
– tekintettel az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendeletre(1) ("Dublini rendelet"),
– tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvre(2) ("befogadási irányelv"),
– tekintettel a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelvre(3) ("a menekültügyi irányelv"),
– tekintettel a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvre(4),
– tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2007)0745),
– tekintettel a Lampedusáról szóló, 2005. április 14-i állásfoglalására(5),
– tekintettel a máltai menekülttáborok helyzetéről szóló, 2006. április 6-i állásfoglalására(6),
– tekintettel "A menekültügyről: gyakorlati együttműködés, a döntéshozatal minősége a közös európai menekültügyi rendszerben" című, 2007. június 21-i állásfoglalására(7),
– tekintettel a dublini rendszer értékeléséről szóló, 2008. szeptember 2-i állásfoglalására(8),
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság több tagállam idegenrendészeti fogdáiban a befogadási körülmények ellenőrzése céljából tett látogatásairól készült jelentéseire,
– tekintettel az Európai Közösségek Bírósága C-133/06. sz. Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben hozott 2008. május 6-i ítéletére(9) a menekültügyi irányelv megsemmisítése irányuló kereset tárgyában, amely különösen a biztonságos országok közös minimumlistájának összeállítására és módosítására vonatkozó eljárásról szóló rendelkezések megsemmisítését célozta,
– tekintettel a 2008. október 16-i Európai Tanács által elfogadott európai bevándorlási és menekültügyi paktumra, amelynek negyedik célkitűzése a "menedéket nyújtó Európa létrehozása",
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6–0050/2009),
A. mivel a közös európai menekültügyi rendszer (CEAS) létrehozása első szakaszának jogi eszközei ugyan lehetővé tették közös minimumszabályok bevezetését, ám az EU egész területén egyenlő feltételek mellett biztosított védelmet nem, ezért továbbra is léteznek olyan jelenségek mint a másodlagos migráció és a többszörös kérelmek;
B. mivel a dublini rendszer szerinti "első belépés országa" feltétel eredményeképpen bizonyos tagállamokra – különösen érvényes ez az EU külső határait képező tagállamok esetében – aránytalan teher hárulhat, pusztán a jelenségnek jobban kitett földrajzi helyzetükből adódóan, és mivel ez veszélyes következményekkel jár mind a tagállamok, mind a menedékjogért folyamodók szempontjából;
C. mivel a dublini rendszer bizottsági értékelése kimutatja, hogy 2005-ben a tizenhárom határ menti tagállamnak a dublini rendszer következtében egyre több kihívással kellett megküzdenie;
D. mivel a fent említett befogadási irányelv értékeléséről szóló jelentésében a Bizottság az irányelv végrehajtásának terén, kiváltképpen a zárt központokban és a tranzitzónákban tapasztalt komoly problémákról tudósít, amelyekről a parlamenti küldöttségek is megbizonyosodhattak számos látogatásuk alkalmával,
Általános észrevételek
1. megállapítja, hogy az elmúlt évben a menekültek száma világszerte több mint 12 millióra, míg az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülők száma 26 millióra nőtt; ennek fényében támogatja a CEAS létrehozását és üdvözli a Bizottság menekültügyre vonatkozó szakpolitikai tervét, amely ütemtervként szolgál a CEAS megvalósításához;
2. sajnálattal veszi tudomásul, hogy a jogalapnak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből fakadó megváltozása következtében a CEAS második – a tagállamok menekültügyi rendszerei közötti nemkívánatos különbözőségeknek véget vető – szakaszának megvalósítása a tervek szerint 2012-re tolódik;
3. emlékeztet arra, hogy a menekültstátusz megadásának aránya az ezt kérvényező harmadik országok állampolgárai számára hozzávetőleg 0–90%-os skálán mozog a tagállamokon belül;
4. hangsúlyozza, hogy a szabályok közös eljáráshoz és egységes menekültstátuszhoz vezető harmonizációjának magas szintű védelmet kell eredményeznie az EU egész területén, nem pedig lefelé irányuló kiegyenlítést, máskülönben a közös menekültügyi rendszer veszít hozzáadott értékéből;
5. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a menedékjog intézményének koncepciója – amely a demokrácia és az emberi jogok védelmének szerves részét képezi – az utóbbi években jelentős mértékben leértékelődött; megerősíti, hogy maradéktalanul tiszteletben kell tartani a menedékjogért folyamodók jogait és szükségleteit, valamint a visszaküldési tilalom alapelvét;
6. emlékeztet arra, hogy az EU-nak külső határain mechanizmusokat kell teremtenie a menedékkérők azonosítására és a területére történő belépés biztosítására a nemzetközi védelemre jogosult személyek számára, a külső határok ellenőrzési műveletei keretében is;
7. üdvözli, hogy a Bizottság a CEAS egyik átfogó céljaként határozta meg a a védelemre szorulók számára való hozzáférés biztosítását;
8. felkéri az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséget (Frontex), hogy nyújtson pontos adatokat az általa végzett műveletek során menedékkérőként azonosítottak számáról, valamint az e műveletek során elfogott és a tranzit- vagy származási országba visszatoloncolt személyek sorsáról; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a Frontex megbízatásának felülvizsgálatára irányuló javaslatot annak egyértelmű kinyilvánítása érdekében, hogy a védelem és az emberi jogok kérdése szerves része az EU külső határkezelésének;
9. üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság elismeri a nemzetközi védelemmel kapcsolatos egyéb szakpolitikákkal való összehangolás szükségességét; ezért felhívja a Bizottságot, hogy támogasson és indítványozzon olyan kezdeményezéseket, amelyek felülvizsgálják és kiigazítják az összes olyan, bevándorlással kapcsolatos politikát és gyakorlatot, mint például a Frontex és az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR), annak érdekében, hogy a menekültek védelemben részesülhessenek az EU-n belül, valamint hogy az EU külső határainál biztosítva legyen a visszaküldési tilalom teljes körű tiszteletben tartása; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy az ENSZ tengerjogi egyezményében (UNCLOS) foglalt segítségnyújtási kötelezettség jogilag kötelező a tagállamok, az EU és a Frontex számára;
A hatályos jogszabályok fejlesztése
10. üdvözli, hogy a fent említett, C-133/06. sz. ügyben hozott ítéletében az Európai Közösségek Bírósága megsemmisítette a menekültügyi irányelv biztonságos származási és biztonságos harmadik országok közös minimumlistájának elfogadására, illetve módosítására vonatkozó 29. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint a 36. cikk (3) bekezdését;
11. üdvözli a bizonyos tagállamokban folytatott, a menedékkérők – nemzetközi védelem iránti kérelmük benyújtása után azonnal – nyitott intézményekben, a helyi közösséggel teljes integrációban történő befogadását célzó pozitív kísérleteket;
12. úgy véli, hogy a menedékkérők kiszolgáltatott személyek, akik számára megfelelő befogadási feltételeket kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy a börtönök világa semmi esetre sem segíthet nekik a származási országukban és az Európába tartó úton átélt traumák feldolgozásában;
13. üdvözli a legutóbbi bizottsági javaslatokban említett rendelkezéseket, amelyek értelmében a tagállamok senkit sem tarthatnak fogva kizárólag azon az alapon, hogy az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be; úgy véli, hogy a menedékkérőket alapelvként nem lenne szabad fogva tartani, tekintettel különösen kiszolgáltatott helyzetükre;
14. sajnálattal állapítja meg, hogy több tagállamban a területükre szabálytalanul belépő menedékkérőket még mindig őrizetbe veszik, ezért üdvözli, hogy a befogadási feltételekről szóló irányelv immár a fogva tartásra vonatkozó eljárási garanciákat is tartalmaz; e tekintetben úgy véli, hogy a menedékkérők fogva tartása csak egyértelműen meghatározott, kivételes körülmények között lehetséges, összhangban a szükségesség és az arányosság elvével mind a fogva tartás módja, mind célja tekintetében; úgy véli továbbá, hogy amennyiben a menedékkérőt fogva tartják, joga van a nemzeti bíróság előtti jogorvoslathoz;
15. úgy véli, hogy a befogadási irányelv hatályát úgy kell egyértelműbbé tenni, hogy kiterjedjen az idegenrendészeti fogdákra, a tranzitzónákra, a határrendészeti eljárásokra és a dublini megállapodás alapján átadott személyekre is;
16. üdvözli, hogy a befogadási irányelvben bevezetésre kerül a kiszolgáltatott személyek, különösen a kísérő nélküli kiskorúak, a gondozásra szoruló idősek, a fogyatékkal élők, a terhes nők, a gyermekkel rendelkező egyedülálló szülők és a traumát (kínzást, pszichés, fizikai vagy szexuális erőszakot) elszenvedett személyek azonnali azonosításának hivatalos rendszere;
17. úgy véli, hogy egységes eljárást kell bevezetni a menedékjog iránti kérelemre és egységes követelményeket a menekültként vagy nemzetközi védelemre szoruló személyként való elismerésre vonatkozóan, amely minden nemzetközi védelem iránti kérelemre kiterjed (menekültstátusz, kiegészítő védelem, ideiglenes védelem);
18. üdvözli, hogy a Bizottság a kiegészítő védelem megszerzése feltételeinek tisztázását tervezi, főképpen pedig azt, hogy az ilyen típusú védelemben részesülőknek járó jogok és előnyök szintjének felülvizsgálatát javasolja; ezzel elérhető az egyenlő bánásmód elvének magasabb szintű érvényesülése;
19. üdvözli a Bizottságnak a menekültügyi irányelv módosítására irányuló szándékát, és hangsúlyozza, hogy a közös menedékjogi eljárásnak egyértelmű, egységes és ésszerű határidőket kell megszabnia a hatóságok számára a menedékjogi kérelmek elbírálására, ezáltal elkerülve a hosszú és indokolatlan várakozási időt, amely negatív következményekkel járhat a menedékjogért folyamodók egészségi állapotára és jólétére; ismételten hangsúlyozza, hogy a menedékjog vagy a kiegészítő védelmi jogállás odaítélése mindig egyéni elbírálás alapján történik, és semmiképpen sem korlátozódhat általános értékelésekre (pl. nemzeti hovatartozás) és nem köthető bizonyos feltételekhez (pl. az emberi jogok érvényesülésének kérdése a származási országban);
20. kívánatosnak tartja a különböző tagállamok által a származási országokról szerzett információk megosztását, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza a közös adatbank létrehozására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a származási országokra vonatkozó információk összegyűjtése és ismertetése, valamint a portál üzemeltetése során biztosítani kell, hogy a különböző elismert szakértők által készített országjelentések szerepeljenek az adatbázisban, az információk a nyilvánosság számára hozzáférhetők és a döntéshozói alkalmazástól különállóak legyenek (a pártatlanság és a politikai semlegesség megőrzése érdekében), továbbá hogy a származási országokra vonatkozó információk összegyűjtésekor megfelelő legyen az egyensúly a kormányzati, nem kormányzati és nemzetközi források felhasználása tekintetében;
21. üdvözli a dublini rendelet átdolgozását és a dublini rendszer szerinti átadások felfüggesztését célzó mechanizmusra vonatkozó, javasolt rendelkezéseket, amelyek akkor lennének alkalmazhatók, ha kétség merül fel afelől, hogy a kérelmezők – különösen a befogadási feltételek és a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés tekintetében – megfelelő védelemben részesülnek-e az illetékes tagállamban, valamint ha az átadások többletterhet jelenthetnek az elsősorban földrajzi vagy demográfiai helyzetük miatt rendkívüli nyomás alatt álló tagállamok számára; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e rendelkezések mindaddig nem tekinthetők a tagállamokat érdemben segítő, hatékony eszköznek, hanem csak politikai állásfoglalásnak, amíg nem kerül bevezetésre egy olyan, az összes tagállam számára kétszeresen kötelező eszköz, amely az alábbiakat foglalja magában:
a)
más tagállamok tisztviselőinek egy európai menekültügyi támogató hivatal keretében történő kirendelése, hogy a konkrét, problémás helyzetekkel küzdő tagállamokban segédkezzenek;
b)
az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) folytatott konzultációt és az érintettek beleegyezését is tartalmazó, a nemzetközi védelmet élvezők konkrét, problémás helyzetekkel küzdő tagállamokból más tagállamokba történő áttelepítésére irányuló rendszer;
22. úgy véli, hogy az átdolgozott dublini rendelet értelmében a menedékkérők számára biztosítani kell az átadási határozat elleni fellebbezés jogát, mivel e fellebbezés arra kötelezné a bíróságokat és a törvényszékeket, hogy az átadási határozat végrehajtásának ideiglenes felfüggesztését hivatalból megvizsgálják;
Igazgatási szervek
23. szilárdan támogatja az európai menekültügyi támogató hivatal létrehozását, melynek szoros együttműködésben kell majd dolgoznia a UNHCR-ral és a menekültügyre szakosodott nem kormányzati szervezetekkel;
24. úgy véli, hogy az európai menekültügyi támogató hivatal egyik feladata az lenne, hogy fejlesztésük elősegítése érdekében pontosan elemezze a nemzeti menekültügyi rendszerek között még fennálló különbségeket;
25. úgy véli, hogy a európai menekültügyi támogató hivatal tevékenységének ki kellene terjednie a menedékjog iránti kérelmek pontosabb értékelését, a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzését, a vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának és alkalmazásának felügyeletét (támogatva ezzel a Bizottság a szerződések őreként betöltött szerepét) megkönnyítő, közös iránymutatások kidolgozására is;
26. úgy véli, hogy gyakorlati megfontolásból nyomon kellene követni a védelem iránti kérelem visszautasítása következtében a származási vagy indulási országukba visszatért személyekkel szembeni bánásmódot;
27. ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a közös európai menekültügyi képzési program kialakítására tett erőfeszítéseket, tudatában annak, hogy az e területen elfogadott határozatok minősége közvetlenül összefügg a nemzeti döntéshozók képzésének és tájékoztatásának minőségével; azon a véleményen van, hogy a témára szakosodott civilszervezetekkel a képzési program kidolgozása céljából folytatott konzultáció a hatékonyság záloga lenne;
28. úgy véli, hogy minden döntéshozónak egyenlően hozzá kell férnie a származási országról szóló, szakszerűen és objektíven felkutatott információkhoz, ami a menekültügyi hatóságok és a másodfokú testületek, valamint a menedékkérők alapvető eszköze, akik erre hivatkozva támasztják alá nemzetközi védelem iránti kérelmük megalapozottságát;
29. hangsúlyozza, hogy a várakozási időszakok során a hatóságoknak figyelembe kell venniük a sérülékenyebb helyzetben lévő menedékkérők – mint például a gyermekek, a fogyatékkal élők és a nők – különböző szükségleteit, és biztosítaniuk kell a szükséges infrastruktúrát;
A nemzetközi védelmet élvezők integrációja
30. elismeri a nemzetközi védelmet élvezők integrációjának fontosságát a demokrácia, a biztonság és a gazdasági megfontolások vonatkozásában;
31. sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Dublini Rendelet által a menedékjog iránti kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó szabályok nem veszik számításba a kérelmező kívánságait, és úgy véli, hogy bizonyos családi, kulturális és nyelvi feltételeket jobban figyelembe kell venni a döntés meghozatalakor a menedékkérők integrációjának elősegítése érdekében;
32. felhívja a Tanácsot, hogy a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK irányelv(10) hatályának a menekültekre és a kiegészítő védelmet élvező személyekre történő kiterjesztése tekintetében jusson megegyezésre;
33. üdvözli a befogadási irányelvben szereplő, arra irányuló bizottsági javaslatot, hogy a kérelmezők egyszerűbben juthassanak a munkaerőpiacra, mivel a szakmai életbe történő beilleszkedésük a befogadó tagállamba való integrációjuk lényeges feltétele, és olyan készségek fejlesztésében nyújt segítséget, amelyek hasznosak mind a befogadó tagállamban való tartózkodásuk, mind – visszatérés esetén – a származási ország szempontjából;
34. úgy véli, hogy az illetékes tagállam meghatározásakor a menekültügyi rendszernek elő kellene segítenie a beilleszkedést azáltal, hogy többek között figyelembe veszi a menedékkérő szociális, kulturális és nyelvi hátterét, tanulmányi eredményei elismerését, valamint a befogadó tagállam gazdasági igényeinek megfelelő szakképesítéseit és szakismereteit;
35. javasolja, hogy ne tegyenek különbséget a menekülteknek és a kiegészítő védelemben részesülő személyeknek biztosított jogok között; különösen azt hangsúlyozza, hogy szükség van a kiegészítő védelmet élvezők szociális és gazdasági jogokhoz való hozzáférésének javítására, mivel ez integrációjuk szempontjából alapvető fontossággal bír;
Szolidaritási mechanizmusok
36. úgy véli, hogy a CEAS egyik célja az, hogy hatékony szolidaritási mechanizmusokat vezessen be a jelentős menekültáramlással terhelt és a megfelelő befogadási körülmények biztosítása, a kérelmek határidőre és előírt formában történő elbírálása, illetve a menekültstátuszt szerzett kérelmezők integrációja terén nehézségekkel küzdő országok helyzetének javítására;
37. úgy véli, hogy a szolidaritás nem korlátozódhat csupán anyagi eszközökre, és felszólít az önkéntes alapon működő belső letelepedési és áttelepedési mechanizmusok hatékony végrehajtására, ahogy azt az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum előirányozta; úgy véli, hogy ez lehetővé tenné, hogy a nemzetközi védelmet élvezőket más állam fogadja be, mint amelyik a védelmet eredetileg megadta;
38. úgy véli, hogy meg kell vizsgálni a 2001/55/EK irányelv(11) alkalmazási köre kiterjesztésének lehetőségét annak érdekében, hogy az átmeneti időre nemzetközi védelemre szorulók konkrét kategóriájába tartozó személyeket is be lehessen fogadni, tömeges beáramlás esetén kívül is;
39. ösztönzi menekültügyi szakértői csoportok létrehozását a leendő európai menekültügyi támogató hivatal égisze alatt, amely csoportok a menedékkérők tömeges és hirtelen beáramlásának problémájával szembesülő és azt sikertelenül kezelő tagállamok segítségére lehetnének;
40. felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a nemzetközi védelem átadására irányuló, a jövőbeni európai menekültügyi támogató hivatal ellenőrzése mellett működő európai mechanizmus létrehozásának lehetőségét, amely lehetővé tenné, hogy amennyiben a menekültek azt kérik, Európán belül mozoghassanak és így csökkenthessék az egyes tagállamokra nehezedő terheket;
41. üdvözli, hogy a Bizottságnak szándékában áll tanulmányt indítani az EU-n belüli pénzügyi szolidaritás javításának eszközeiről, és érdeklődéssel várja az ilyen irányú javaslatokat;
42. támogatja a határellenőrzésről szóló, a nemzeti hatóságok, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa és az EU nem kormányzati szervezetei közötti egyezményeket és az e célra szolgáló erőforrások elosztását az Európai Külső Határok Alap keretében;
Harmadik országokkal folytatott együttműködés
43. hangsúlyozza, hogy a közös európai menekültügyi rendszernek teljes összhangban kell állnia a fejlődő országokkal való együttműködés uniós eszközeinek (mint például az Európai Fejlesztési Alap (EDF), a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) és a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)) a menekültek védelme terén folytatott tevékenységeivel és célkitűzéseivel , valamint az EU és a fejlődő országok közötti megállapodásokkal és partnerségekkel (mint például a cotonou-i megállapodás és az EU–Afrika stratégiai partnerség);
44. osztja a Bizottság azon nézetét, amely szerint a menekültügy sokkal inkább a harmadik országokkal való fejlesztési együttműködés szerves része, mintsem válságkezelő eszköz; megerősíti, hogy a fejlesztési együttműködés – különösen a válságmegelőzés, az emberi jogok helyzetének nyomon követése, a konfliktusátalakítás és a béke-helyreállítás – a kitelepítések megelőzésére szolgálhat; ezért hangsúlyozza, hogy a közös európai menekültügyi rendszernek szoros kapcsolatban kell állnia az európai fejlesztési és humanitárius politikákkal;
45. érdeklődéssel várja a regionális védelmi programok 2009-ben esedékes értékelését; hangsúlyozza, hogy az említett programokat a nemzeti és regionális cselekvési tervekkel és a fejlesztési együttműködési eszköz migrációra és menekültügyre vonatkozó tematikus programjaival teljes összhangban kell kialakítani, továbbá, hogy azoknak – általánosságban – soha nem szabad a tagállamok és az EU felelősségei megszüntetésének eszközéül szolgálniuk; kéri a Bizottságot, hogy különböző szolgálatai által ebben az összefüggésben folytatott tevékenységeket a szinergiák optimalizálása érdekében jobban hangolja össze, és tegyen jelentést a Parlamentnek az e cél érdekében tett lépésekről;
46. elismeri az első menedéket nyújtó országok befogadási kapacitása megerősítésének, valamint a közös feltételeket és együttműködési mechanizmusokat meghatározó, a UNHCR-ral szoros együttműködésben, európai szinten létrehozandó letelepedési program fontosságát;
47. továbbá kéri, hogy értékeljék a harmadik országokkal kapcsolatos intézkedésekhez – például a régión belüli védelemhez – rendelkezésre álló alapok kielégítő voltát, különösen a Parlament azon álláspontja fényében, amely szerint ezen intézkedések kiegészítő finanszírozást igényelnek, nem pedig a fejlesztési alapok újraelosztását;
48. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamok fajsúlyosabb részvételét a menekültek letelepítésre irányuló globális tevékenységekben;
49. nagy érdeklődéssel veszi tudomásul a védett belépési eljárások bevezetésének gondolatát, és ösztönzi a Bizottságot, hogy foglalkozzon az ilyen típusú intézkedések konkrét formáival és gyakorlati vonatkozásaival;
50. érdeklődéssel várja a menedékjog iránti kérelmeknek az EU területén kívüli egységes elbírálásáról szóló tanulmányt, melynek elvégzését a Bizottság 2009-re tervezi, és óva int attól, hogy a menedékjogot kérők befogadásának és kérelmük elbírálásának terhét harmadik országokra vagy a UNHCR-ra hárítsák;
o o o
51. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a Frontexnek és az ENSZ menekültügyi főbiztosának.
A Tanács 2001. július 20-i 2001/55/EK irányelve a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).
Az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési terv
386k
74k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési tervről (2008/2150(INI))
- tekintettel az Európai Közösségek Számvevőszékének egységes ellenőrzési modellről (és egy közösségi belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló javaslatról) szóló, 2/2004 sz. véleményére(1),
- tekintettel az integrált belső ellenőrzési keretrendszer ütemtervéről szóló 2005. június 15-i bizottsági közleményre (COM(2005)0252),
- tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló 2006. január 17-i bizottsági cselekvési tervre (COM(2006)0009),
- tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési terv végrehajtásának eredményeiről szóló, a Parlamentnek a 2004-es(2) pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló 2006. április 27-i állásfoglalásában szereplő kérése nyomán 2006. július 19-én közzétett első félévi jelentésre (SEC(2006)1009),
- tekintettel az elért eredményeket bemutató és néhány további intézkedést meghirdető, 2007 március 7-én közzétett bizottsági időközi jelentésre (COM(2007)0086),
-tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési terv kapcsán elért haladásról szóló 2008 február 27-i bizottsági közleményre (COM(2008)0110), és a hozzá mellékelt bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2008)0259),
- tekintettel a Bizottság évi igazgatási eredményeinek összefoglalásáról szóló 2008. június 4-i bizottsági közleményre (COM(2008)0338),
- tekintettel a mentesítésért felelős hatóság részére a 2007-ben elvégzett belső ellenőrzésekről készült bizottsági éves jelentésre (COM(2008)0499),
- tekintettel a mentesítő hatóság részére a 2006. évi mentesítő határozatok nyomon követéséről készült bizottsági éves jelentésekre (COM(2008)0629 és COM(2008)0628) és a kísérő bizottsági belső munkadokumentumokra (SEC(2008)2579 és SEC(2008)2580),
- tekintettel az Európai Számvevőszéknek a 2007-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),
- tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
- tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0022/2009),
A. mivel az EK-Szerződés 274. cikke alapján a Bizottság a költségvetést saját felelősségére, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával és a tagállamokkal együttműködésben hajtja végre,
B. mivel a hatékony belső ellenőrzés elve egyike az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletben (költségvetési rendelet)(4) meghatározott költségvetési elveknek, a 2006. december 13-i 1995/2006/EK, Euratom tanácsi rendelettel(5) történt módosítása óta, amint azt a Bizottság az integrált belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló cselekvési tervben (cselekvési terv) javasolta,
C. mivel a Bizottság számára az átláthatóság, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás iránti valós elkötelezettség kimutatásának leghathatósabb módja az, ha mindent megtesz és teljes mértékben támogatja a pénzgazdálkodás minőségének javítására irányuló kezdeményezéseket annak érdekében, hogy pozitív megbízhatósági nyilatkozatot (DAS(6)) szerezzen az Európai Számvevőszéktől,
D. mivel 2005. november 8-i következtetése (5) bekezdésében az ECOFIN-Tanács azt a véleményt fogalmazta meg, hogy alapvető fontosságú egy egységes belső ellenőrzési keretrendszer bevezetése, valamint az ellenőrzésekről szóló jogszabályok egyszerűsítése, és kérte, "hogy a Bizottság kiadási területek szerint értékelje az ellenőrzési költségeket",
E. mivel az Európai Számvevőszék által készített pozitív megbízhatósági nyilatkozat megszerzésére irányuló stratégiai céljának támogatása érdekében a Bizottság 2006 januárjában cselekvési tervet fogadott el, amelybe az Európai Számvevőszék ajánlásaiból(7), a Parlamentnek a 2003-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló 2005. április 12-i állásfoglalásából(8) és az ECOFIN 2005. november 8-i következtetéseiből merített ötleteket,
F. mivel a cselekvési terv a Bizottság ellenőrzési struktúrájában akkoriban található hiányosságokat próbálta kezelni, és 16 olyan területet nevezett meg, ahol 2007 végéig intézkedésre van szükség, figyelembe véve, hogy az Unió pénzügyi gazdálkodásának javítását az ellenőrzések szoros nyomon követésével kell támogatni a Bizottságban és a tagállamokban,
G. mivel 2007-es éves jelentésének (a Bizottság belső ellenőrzési rendszerét érintő) 2. fejezete 2.29. bekezdésében az Európai Számvevőszék rámutat arra, hogy "A Bizottság 2007-es összefoglaló jelentése bizakodó értékelést ad az intézkedések az ideig történő végrehajtására vonatkozó fejleményekről, eközben azonban jelezte, hogy az intézkedések hatékonyságának igazolása az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek hibaszintjének csökkentése tekintetében még viszonylag távolinak tűnik",
H. mivel a Bizottságnak az Európai Számvevőszék 2007-es éves jelentése 2.30. bekezdésére vonatkozó válasza szerint "az intézkedések végrehajtása folyamatos, és hatékonyan folyik. Az intézkedések hatása természetszerűleg utólagos 2006-os és 2007-es végrehajtásuk vonatkozásában, és az első hatásvizsgálati jelentés 2009 elején fog elkészülni",
1. üdvözli a cselekvési terv kialakítása során elért általános fejlődést, valamint azt a tényt, hogy az intézkedések nagy részét végrehajtották, és a cselekvési tervben azonosított hiányosságokat pótolták;
2. hangsúlyozza, hogy a Bizottság cselekvési tervében meghatározott hatékony egységes belső ellenőrzési keretrendszer lehetővé fogja tenni a Bizottság és a tagállamok számára az EU költségvetésének a politikai céloknak és a Parlament prioritásainak megfelelő jobb végrehajtását;
3. sajnálja, hogy a fogalmazás nem elég világos, és felszólítja a Bizottságot, hogy jelezze, milyen szinten áll az egységes belső ellenőrzési keretrendszer megvalósításában, és mikorra várható, hogy a megtett intézkedések látható és pozitív hatással lesznek a tranzakciók törvényességére és szabályosságára;
4. tudomásul veszi a Bizottság 2009. február 4-én elfogadott előrehaladási jelentését (COM(2009)0043), és figyelembe veszi majd a 2007-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásában;
5. tudomásul veszi a Bizottság által tett erőfeszítéseket, azonban sajnálja, hogy a tagállamok jelentéseivel kapcsolatos problémák miatt a Bizottság mindeddig képtelen volt teljes és megbízható adatokkal szolgálni a behajtások és pénzügyi korrekciók vonatkozásában; kéri a Bizottságot, hogy oldja meg ezeket a problémákat, és terjesszen elő részletes menetrendet egy új jelentéstételi rendszer létrehozására és alkalmazására vonatkozóan;
6. rámutat, hogy az intézkedések hatása fogja a cselekvési terv sikeressége értékelésének alapját képezni a csökkenő hibaarányok és az Európai Számvevőszék által megerősített ellenőrző rendszerek javuló minősítése révén;
7. teljes mértékben elvárja, hogy az ilyen előrelépéseknek valóban legyen hatásuk az Európai Számvevőszék 2008-ra vonatkozó éves jelentésére;
8. ösztönzi a Bizottságot, hogy növelje az átláthatóságot a cselekvési tervre vonatkozó hatásvizsgálatában, hogy teljes mértékben ellenőrizni tudja annak végrehajtását;
A cselekvési terv 4., 10. és 10N. pontja: hibaarányok és elfogadható hiba kockázat – a működési költségek és az ellenőrzési rendszer költségei közötti egyensúly elemzése
9. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusra vonatkozó két legfontosabb intézkedésben a tervezett menetrendhez képest bizonyos fokú késedelem mutatkozik;
10. különösen sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy még nem került végrehajtásra a cselekvési terv 4. pontja, amely az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek tekintetében elfogadható kockázatokra vonatkozó intézményközi kezdeményezés elindítására irányul; egyetért az Európai Számvevőszék 4/2006 sz. véleményében(9) megfogalmazott állásponttal, hogy bár az "elfogadható hibakockázat szintje" az egységes belső ellenőrzési keretrendszer egyik alapvető eleme, ennek meghatározása még korántsem egyértelmű;
11. kiemeli, hogy a Számvevőszék a 2005.(10) évre vonatkozó éves jelentése 2.9. és 2.10. bekezdésében az egységes belső ellenőrzési keretrendszer megteremtése kapcsán úgy ítélte, hogy "a Bizottság által elfogadott egyik legfontosabb célkitűzést a kontrollmechanizmusok arányossága és költséghatékonysága jelenti";
12. emlékeztet továbbá az ECOFIN-Tanács 2005. november 8-i fent említett következtetéseire, amelyek megállapították, hogy "a Számvevőszék 2/2004. sz. véleményével összhangban – a különböző szakpolitikák keretében működő ellenőrzések költségeit és hasznait, valamint a kapcsolódó kiadások összegét is figyelembe véve – a Tanácsnak egyetértésre kell jutnia az Európai Parlamenttel az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek tolerálható hibakockázatának ügyében";
13. rámutat, hogy az Európai Számvevőszék 2007-es éves jelentése 2.42. bekezdése c) pontjában azt javasolja, hogy történjenek lépések a tolerálható kockázat fogalmának elmélyítése irányába, illetve a jelentés (A megbízhatósági nyilatkozat és az azt alátámasztó információk című) 1. fejezete 1.52. bekezdésének c) pontjában megállapítja, hogy a költség és az egyes kiadási területek fennmaradó kockázata közötti egyensúly olyannyira fontos, hogy az uniós polgárok nevében adandó politikai szintű jóváhagyást igényel (pl.: a költségvetési/mentesítésért felelős hatóságok részéről);
14. sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul fogadja el az e tárgyban ígért közleményt azzal a céllal, hogy újraindítsa a tolerálható kockázatról szóló intézményközi vitát, ahogy azt a Parlament már a 2005(11)-ös pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló 2007. április 24-i állásfoglalásában és a 2006-os pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló 2008. április 22-i állásfoglalásában(12) kérte; felkéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben tegye nyilvánossá a hibaarányok megállapítására alkalmazott módszereket;
15. úgy véli ezért, hogy a Bizottságnak az ellenőrző rendszerek arányossága és költséghatékonysága (értékarányosság) elveivel összhangban meg kell vizsgálnia egyrészről az egyes politikák számára rendelkezésre álló forrásokat, másrészről pedig azon forrásoknak az ellenőrző rendszerekre szánt részeit, kiadási területekre lebontva, ahogy azt a Parlament a 2005-ös pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásában kérte;
16. emlékezteti a Bizottságot az összehasonlító vizsgálat végrehajtásának fontosságára, ami önmagában lehetővé fogja tenni a hiba elfogadható kockázati szintjének megállapítását, és kéri, hogy ezt továbbítsa a Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Számvevőszéknek;
17. meggyőződése, hogy az ellenőrző tevékenységekre szánt források és az ellenőrzésekkel elért eredmények között fennálló költség–haszon aránynak az Európai Számvevőszék által figyelembe veendő kulcsfontosságú szempontnak kell lennie;
18. rámutat az Európai Számvevőszék által a 2007-es éves jelentés 1.52. bekezdése d) pontjában tett nagyon fontos megfigyelésre, mely szerint "ha egy rendszert nem lehet kielégítő módon végrehajtani elfogadható költséggel és tolerálható kockázattal, akkor azt a rendszert újra kell gondolni";
19. felkéri a Bizottságot, hogy a 10. és 10N. intézkedés tekintetében szolgáljon megbízható információkkal az ellenőrzési rendszerek költségeiről és az egyszerűsítés lehetséges eszközeiről annak érdekében, hogy jobb egyensúlyt lehessen kialakítani az ellenőrzések szükségessége, valamint az uniós alapokra pályázókra és azok kedvezményezettjeire háruló adminisztratív terhek csökkentése között;
20. emlékeztet saját és a Számvevőszék véleményére, miszerint a bonyolult vagy tisztázatlan szabályok és az összetett jogi követelmények negatívan befolyásolják az uniós kiadások törvényességét és szabályosságát; úgy ítéli meg, hogy a költségvetési rendelet következő reformjakor jelentős hangsúlyt kell fektetni az egyszerűsítés kérdésére, valamint az uniós kiadások jövőbeli jogalapjára;
A cselekvési terv 1., 3., 3N., 5., 10., 10a., 11N., 13. és 15. pontja: a tagállamokkal való együttműködés szükségessége
21. rámutat, hogy a cselekvési terv 1., 3., 3N., 5., 10., 10a., 11N., 13. és 15. pontja végrehajtásával kapcsolatban a Bizottság a tagállamokkal való együttműködéstől is függ; hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja ezeket a pontokat, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy használjon fel minden lehetséges rendelkezésére álló eszközt e pontok mielőbbi és teljes körű végrehajtására;
22. emlékeztet a Bizottságnak a fent említett 2008-as közleményében (COM(2008)0110) tett nyilatkozatára, miszerint az 1., 3., 3N., 5., 8. és 13. pontot teljesítették;
23. rámutat azonban, hogy ez idáig nem szerzett tudomást e nyilatkozatot alátámasztó dokumentumokról vagy kimutatásokról; kénytelen ezért komolyan megkérdőjelezni ezen intézkedések befejezett voltát, valamint azt, hogy végrehajtásra kerültek, illetve, hogy hatásuk volt a cselekvési terv végrehajtásának folyamatára;
24. felszólítja a Számvevőszéket, hogy terjesszen elő részletesebb jelentést a nemzeti számvevőszékekkel történő együttműködéséről, és nyilatkozzon arról, hogy mikorra várhatók az együttműködés pozitív hatásai;
A cselekvési terv 5. és 13. pontja: az éves összefoglalók és igazgatási nyilatkozatok használatának előmozdítása
25. üdvözli a nemzeti szinten rendelkezésre álló ellenőrzések és nyilatkozatok éves összefoglalóit, amelyeket 2008. február 15-én terjesztettek először elő, és amelyek jelentős lépésnek minősülnek az európai uniós pénzeszközökkel való gazdálkodás javításának célja irányába; sajnálatát fejezi ki azonban az éves összefoglalók átláthatóságának hiánya miatt, amelyeket a Bizottság nem küldött meg a Parlament számára;
26. üdvözli az éves összefoglalókra vonatkozóan 2008-tól életbe lépő rendelkezést, valamint a főigazgatóságoknak a strukturális alapokkal foglalkozó 2006-os és 2007-es éves tevékenységi jelentéseit, azonban a cselekvési terv 5. és 13. pontja messze nem valósult meg, mivel a Parlament nem kapott tájékoztatást;
27. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament ez idáig nem kapott teljes körű tájékoztatást a Bizottságtól a benyújtott első éves összefoglalók értékelésére és összehasonlító elemzésére vonatkozóan;
28. rámutat továbbá, hogy az Európai Számvevőszék 2007-es éves jelentésében megállapítja, hogy a jelentések eltérései miatt az éves összefoglalók nem adnak megbízható értékelést a rendszer működéséről és hatékonyságáról;
A cselekvési terv 11N. pontja: hibatipológia kialakítása, valamint kapcsolat a behajtásokkal és pénzügyi korrekciókkal
29. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentős erőfeszítései ellenére az Európai Számvevőszék szerint a Bizottság nem tudott teljes körű számadatokat nyújtani, illetve nem tudta azt sem bizonyítani, hogy a végül megadott számadatok egyértelműen összhangba hozhatók a közzétett pénzügyi kimutatásokkal;
30. ösztönzi a Bizottságot, hogy teljesítse a cselekvési terv e fontos pontja végrehajtását, hogy nagyobb mértékben eleget tudjon tenni a jelentési kötelezettségeknek és javítsa a tagállamok által biztosított adatok pontosságát;
A cselekvési terv 8N. pontja: a legfőbb nemzeti ellenőrzési intézményekkel való együttműködés és munkájuk biztosíték nyújtására való felhasználásának módja
31. rámutat, hogy ugyan nem a belső ellenőrzési keretrendszer részei, a legfőbb nemzeti ellenőrzési intézmények a nemzeti közkiadások külső ellenőreiként fontos szerepet játszhatnának a közpénzek ellenőrzésében;
32. teljes mértékben támogatja a Bizottság által az egyes legfőbb nemzeti ellenőrzési intézményekkel megkezdett együttműködést, és támogatásáról biztosítja az ilyen intézményekkel való folyamatos kapcsolattartást annak meghatározása érdekében, hogy hogyan lehet munkájukat a megbízhatóság növelésére használni a programok tagállamokban történő végrehajtása tekintetében;
33. üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy strukturált megközelítést alakítson ki a legfőbb nemzeti ellenőrzési intézményekkel, és ösztönzi a Bizottságot, hogy e pont végrehajtását az Európai Számvevőszékkel való szoros együttműködésben fejezze be;
o o o
34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
A tagállamok bíróságai közötti együttműködés a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében
204k
42k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel terén a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről (2008/2180(INI))
– tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2007)0769),
– tekintettel a 1206/2001/EK tanácsi rendeletre(1),
– tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről szóló, 1970. március 18-i Hágai Egyezmény gyakorlati működésére vonatkozóan a Hágai Konferencia folyamatban lévő munkájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0058/2009),
A. mivel a 1206/2001/EK rendeletet nem alkalmazták olyan hatékonyan, mint lehetett volna, és ezért további intézkedéseket kell tenni a bizonyításfelvétel terén a tagállamok bíróságai közötti együttműködés javítására és a rendelet hatékonyságának növelésére,
B. mivel az 1206/2001/EK rendelet célja a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel terén a bíróságok közötti együttműködés javítása, egyszerűsítése és meggyorsítása,
C. mivel bár a Bizottság 2006 végén/2007 elején a gyakorlati útmutató összesen 50 000 példányát osztotta ki a tagállamoknak, ez azonban már túl későn történt meg, és ezért további és szélesebb körű intézkedéseket kell hozni az eljárásban érintetteknek – különösen a bíróságok és az ügyvédek – a rendeletről történő jobb tájékoztatása érdekében,
D. mivel a Bizottság azon megállapítása szerint a rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében a bizonyításfelvételre irányuló kérelmek teljesítésére előírt 90 napos határidőt az esetek jelentős számában túllépték, illetve "néhány esetben több mint 6 hónapra volt szükség",
E. mivel még csak kevés tagállam rendelkezik a videokonferenciához szükséges technikával, ezért e technika alkalmazása elégtelen; és mivel ugyanakkor a modern kommunikációs technikák rendelkezésre állását a tagállamok nem támogatják kellőképp, és a Bizottság sem tesz ebben az ügyben konkrét javító célú javaslatokat,
1. kifogásolja a fent említett jelentés Bizottság általi benyújtásában tapasztalt késedelmet – a jelentést 2007. január 1-jéig kellett volna benyújtani a 1206/2001/EK rendelet 23. cikkének megfelelően, azt azonban csak 2007. december 5-én nyújtották be;
2. csatlakozik a Bizottság azon véleményéhez, hogy a tagállamok részéről nagyobb erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a bírák és a jogi szakemberek kellően felfigyeljenek a rendeletre a bíróságok közötti kapcsolatok elősegítése érdekében, mivel a rendelet 17. cikkében meghatározott közvetlen bizonyításfelvétel minden különösebb gond nélkül egyszerűsítheti és meggyorsíthatja a bizonyításfelvételt;
3. úgy ítéli meg, hogy feltétlenül figyelemmel kell lenni arra, hogy a rendelet által meghatározott központi szervek még mindig fontos szerepet játszanak azon bíróságok munkájának felügyeletében, amelyek a rendelet hatálya alá tartozó kérelmekkel foglalkoznak, valamint az ezekből adódó problémák megoldásában; rámutat arra, hogy az Európai Igazságügyi Hálózat segíthet azon problémák megoldásában, amelyekkel a központi szervek nem boldogulnak, valamint arra, hogy e szervek leterheltsége csökkenthető lenne azáltal, ha a kérelmeket benyújtó bíróságok jobban ismernék a rendeletet; véleménye szerint a központi szervek által nyújtott segítség létfontosságú lehet a kis, helyi bíróságok számára, amelyek első ízben ütköznek a bizonyításfelvételhez kapcsolódó problémákba nemzetközi kontextusban;
4. támogatja az információs technológia és a videokonferencia kiterjedt alkalmazását, amelyeknek rövidesen – egy biztonságos e-mail továbbító rendszerrel párosulva – mindennapos eszközökké kell válniuk a bizonyításfelvételre irányuló kérelmek továbbítása tekintetében; megállapítja, hogy a Hágai Konferencia által kiküldött kérdőívre adott válaszaikban néhány tagállam megemlíti a videókapcsolatok kompatibilitásával kapcsolatos problémákat, és úgy ítéli meg, hogy ezzel az európai e-igazságügyi stratégia keretében kell foglalkozni;
5. úgy ítéli meg, hogy az a tény, hogy sok tagállamban nem állnak rendelkezésre a videokonferenciákhoz szükséges eszközök, a Bizottság azon megállapításával együtt, hogy a modern kommunikációs eszközök használata még mindig ritka, alátámasztja a Parlament Jogi Bizottsága által javasolt európai e-igazságügyi stratégia helyességét; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak több forrást a modern kommunikációs eszközök bíróságokon történő beüzemelésére és a bírák ilyen irányú képzésére, felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy terjesszen elő ezen állapot javítását célzó konkrét javaslatokat; az a véleménye, hogy az Európai Unió segítségét és anyagi támogatását a megfelelő mértékben a lehető leghamarabb rendelkezésre kell bocsátani;
6. nézete szerint az európai e-igazságügyi stratégia keretében erőfeszítéseket kell tenni arra nézve, hogy a bíróságok megfelelhessenek a bővített Unióban történő határokon átnyúló bizonyításfelvétel támasztotta fordítási és tolmácsolási igényeknek;
7. jelentős aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság azon megállapítását, miszerint a rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében a bizonyításfelvételre irányuló kérelmek teljesítésére előírt 90 napos határidőt az esetek jelentős számában túllépték, illetve "néhány esetben több mint 6 hónapra volt szükség"; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen az e probléma megoldására vonatkozó intézkedésekre irányuló konkrét javaslatokat, emellett meg kell fontolni egy jogorvoslati hatóság vagy kapcsolattartó pont igazságszolgáltatási hálózaton belüli felállításának lehetőségét;
8. kifogásolja, hogy a Bizottság jelentése a bizonyítékfelvétel 1206/2001/EK rendelet általi teljes körű javulását állapítja meg, és ezzel hamis képet rajzol a helyzetről; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen még nagyobb erőfeszítéseket többek között az európai e-igazságügyi stratégia keretében a rendeletben rejlő valódi lehetőségek megvalósításához a polgári igazságszolgáltatás polgárok, vállalkozások, jogi szakemberek és bírák érdekében történő működésének javítása tekintetében;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
Az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv végrehajtása (az eljárási szabályzat 131. cikke)
220k
64k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv végrehajtásáról (2008/2247(INI))
- tekintettel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),
- tekintettel a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának figyelemmel kíséréséről szóló 23. éves jelentéséről (2005) szóló, 2008. február 21-i állásfoglalására(2),
- tekintettel "A közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről – a Bizottság 24. éves jelentése" című, 2008. október 21-i állásfoglalására(3),
- tekintettel "A jogalkotás minőségének javításáról 2005-ben: a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazása – 13. jelentés" című, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(4),
- tekintettel az Európai Unión belüli jobb szabályozásról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(5),
- tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0014/2009),
A. mivel az Európai Parlament ismételten kifejtette, hogy az uniós jogszabályoknak csak akkor van értelmük, ha azokat a tagállamok betartják, és mivel az uniós jogszabályok tagállamok általi átültetésének és alkalmazásának nyomon követését fokozni kell; mivel a Parlament javasolta, hogy az átültetési határidő lejárta után az illetékes előadó adjon helyzetjelentést,
B. mivel a Parlament és a Tanács 2006. május 17-én elfogadta a 2006/43/EC irányelvet (a továbbiakban: az irányelv), és az átültetés határideje a tagállamokban 2008. június 29-én lejárt, és mivel meg kell vizsgálni, hogy az átültetés helyesen történt-e meg,
C. mivel a Bizottság által közzétett táblázat megadja ugyan, hogy az irányelv mely cikkeit ki hajtotta végre, de nem nyújt tájékoztatást sem arról, hogy a végrehajtás hogyan történt, sem pedig arról, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelnek-e az irányelvben megállapított minimumkövetelményeknek,
D. mivel az irányelv célja egyrészt az éves beszámolók ellenőrzése minőségének optimalizálása az egész EU-ban, növelve ezáltal az ilyen jelentésekbe vetett bizalmat és javítva a pénzügyi piacokon tapasztalható helyzetet, másrészt pedig az egyenlő versenyfeltételek kialakítása a könyvvizsgálói ágazat számára a belső piacon,
E. mivel az irányelv végrehajtását a tagállamokban e kettős célkitűzés szempontjából kell megvizsgálni,
1. megállapítja, hogy az irányelvet az Enron összeomlását követő válságra adott válaszul fogadták el; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi pénzügyi válság felhívja a figyelmet a magas színvonalú számviteli és könyvvizsgálati gyakorlat fontosságára; kifogásolja, hogy mindössze 12 tagállam ültette át maradéktalanul az irányelvet; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon az irányelv haladéktalan átültetéséről és alkalmazásáról;
2. aggodalommal állapítja meg, hogy a "közérdeklődésre számot tartó jogalanyok"(6) és a "hálózat"(7) döntő fontosságú fogalmainak átültetése különféle értelmezésekhez vezet a tagállamokban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az irányelv a közérdeklődésre számot tartó jogalanynak minősülő vállalatok és az említett vállalatok ellenőrzését végző könyvvizsgálók számára is különböző messzemenő kötelezettségeket vezet be; megállapítja továbbá, hogy az irányelv a "hálózat" fogalommeghatározása alá eső könyvvizsgáló cégek számára különféle további kötelezettségeket is megállapít; megjegyzi, hogy további vizsgálat szükséges a "hálózat" fogalommeghatározásának hatása, valamint a cégek azonos hálózatba tartozó más cégek tevékenységéért viselt felelősségével összefüggő jogi bizonytalanság tekintetében; általában aggodalommal tölti el, hogy a fogalommeghatározások sokfélesége jogbizonytalansághoz vezet, költségessé teszi az irányelv betartását, és végső soron hátrányosan befolyásolja az irányelv célkitűzéseinek megvalósítását; ezért felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a fogalommeghatározások végrehajtásának és bevezetésük megfigyelhető hatásainak átfogó felülvizsgálatát, és a tagállamokkal egyeztetve törekedjen az egyértelműségre az EU e területen meglévő hosszú távú politikai prioritásai és ezek elérésének lehető legjobb módja tekintetében;
3. megállapítja, hogy több tagállam nem hajtotta végre az irányelv 41. cikkét, amelynek alapján a tagállamoknak arra kell a közérdeklődésre számot tartó jogalanyokat kötelezniük, hogy audit bizottságot vagy azzal hasonló szervet hozzanak létre; úgy véli, hogy e követelmény fontos eszköz a közérdeklődésre számot tartó jogalanyok éves beszámolójának jog szerinti könyvvizsgálata függetlenségének garantálására;
4. hangsúlyozza, hogy a legfrissebb tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakori és színvonalas együttműködésre van szükség az audit bizottságokon belül, illetve a független igazgatók, a felügyelőbizottságok valamint a könyvvizsgálók között, továbbá hangsúlyozza, hogy a nem igazgatósági tagoknak alaposan meg kell fontolniuk az igazgatósági tagok jelenléte nélkül tartott ülések lehetőségét;
5. arra a következtetésre jut, hogy az irányelvnek a könyvvizsgálók legalább hét évente történő rotálására vonatkozó követelményét bizonyos tagállamok nagyon rövid, két vagy három éves rotációs időszakokkal ültették át; kétségét fejezi ki a tekintetben, hogy az ilyen rövid rotációs időszakok javítják-e a közérdeklődésre számot tartó jogalanyok jog szerinti könyvvizsgálatának minőségét és folytonosságát, és rámutat, hogy ezek akadályozzák a könyvvizsgálókat és a könyvvizsgáló cégeket abban, hogy megfelelően megismerjék a vizsgált jogalanyt;
6. sajnálja, hogy nem minden tagállam vezette be az irányelvben megkövetelt közfelügyeleti rendszert; megállapítja továbbá, hogy azon tagállamokban, amelyekben bevezették a közfelügyelet formáit, jelentős különbségek vannak ezek között; megállapítja, hogy az irányelv szerint a közfelügyeleti rendszert oly módon kell kialakítani, hogy ne merüljön fel összeférhetetlenség; e tekintetben kíváncsi arra, hogy a nemzeti kormányokhoz közvetlenül kapcsolódó felügyeleti hatóságok vajon megfelelnek-e ennek a követelménynek;
7. igen fontosnak tartja, hogy az irányelvben előírt, közfelügyeleti szervek közötti együttműködés ténylegesen létrejöjjön, mivel a felügyeleti szervek közötti intenzív együttműködés elősegíti a tagállamok közötti konvergenciát, és meg tudja előzni a különböző nemzeti eljárásokból és követelményekből adódó adminisztratív többletterheket;
8. hangsúlyozza, hogy a bejegyzett leányvállalatokat jog szerinti könyvvizsgálatnak kell alávetni; javasolja, hogy a nemzeti jogszabályok írják elő, hogy az ilyen leányvállalatokkal rendelkező anyavállalatokat az irányelvvel összhangban jóváhagyott könyvvizsgálók által elvégzett jog szerinti könyvvizsgálatnak kell alávetni;
9. úgy véli, hogy igen jelentős a bizonytalanság az irányelv könyvvizsgálati munkaanyagokkal foglalkozó 47. cikkének végrehajtásával kapcsolatban; rámutat arra, hogy a tagállamok engedélyezhetik az általuk jóváhagyott jog szerinti könyvvizsgálók vagy könyvvizsgáló cégek birtokában lévő könyvvizsgálati munkaanyagok vagy egyéb dokumentumok átadását harmadik ország illetékes hatóságainak, ugyanakkor vannak olyan jogi és adatvédelmi problémák, amelyeket meg kell oldani annak biztosítása érdekében, hogy az uniós könyvvizsgálók által az ügyfeleiktől kapott információkat bizalmasan kezeljék, és ne kerüljenek nyilvánosságra azokban a harmadik országokban, ahol ezeket a vállalatokat jegyzik vagy ahol anyavállalatukat bejegyezték;
10. felkéri a Bizottságot, hogy az irányelvet átültető valamennyi nemzeti jogszabályt gondosan értékelje, határozottan kezelje az 1–9. bekezdésben említett problémákat, és erről két éven belül nyújtson be jelentést a Parlamentnek; kétségét fejezi ki a tekintetben, hogy a minimális harmonizáció választott módszere valóban a helyes út-e ezen irányelv és egyéb, a belső piaccal kapcsolatos irányelvek célkitűzéseinek eléréséhez, tekintve, hogy az irányelvben engedélyezett számos eltérés a könyvvizsgálói piac további szétaprózódásához vezet; felkéri a Bizottságot, hogy a harmonizációnál alkalmazzon egyértelmű fogalmakat;
11. hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Könyvvizsgálati Standardok (ISA-k) jóváhagyásának indokolatlan késedelme kedvezőtlen hatással lehet a szabályozási környezetre, további szétaprózódást okozva, ami ellentétes az irányelv általános céljával; ezért felkéri a Bizottságot, hogy kerülje el a szükségtelen késedelmet az ISA-k elfogadásában, és indítson széles körű, nyilvános konzultációt azok elfogadásáról;
12. álláspontja szerint az uniós jogszabályok helyes és időbeni végrehajtásának gondos nyomon követése és ellenőrzése lényeges eszköz az uniós jogszabályok jobb alkalmazásának megvalósításához, és az olyan túlszabályozó gyakorlat elkerüléséhez, amelyre például az irányelvnek az átláthatósági jelentéssel kapcsolatos követelmények nem kimerítő listáját tartalmazó, 40. cikke alapján kerülhet sor;
13. támogatja a Bizottság tagállamoknak nyújtott iránymutatását és a tagállamokkal folytatott szoros együttműködést, amelynek célja a helyes és megfelelő idejű végrehajtás biztosítása, például az átültetésről tartott munkaértekezletek olyan fórumként való kihasználása révén, amely lehetőséget ad konszenzus kialakítására a közösségi jogszabályok adott rendelkezéseinek végrehajtásáról; támogatja a korrelációs táblázatok alkalmazását a végrehajtási folyamatban, mint olyan eszközt, amellyel maximális konvergencia érhető el; ennek ellenére úgy véli, hogy továbbra is többet kell tenni annak érdekében, hogy a tagállamok világos útmutatást kapjanak a végrehajtás során, és hogy a tagállamokat a közösségi jogszabályok egyértelmű végrehajtására ösztönözzék;
14. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy bármely, az irányelv alkalmazási körébe tartozó kvázi-jogalkotási intézkedés csak az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadható el, amelyhez adott esetben hatásvizsgálatot kell készíteni;
A minőségbiztosítással kapcsolatos ajánlás
15. üdvözli a közérdeklődésre számot tartó jogalanyokat könyvvizsgáló jog szerinti könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek külső minőségbiztosításáról szóló, 2008. május 6-i 2008/362/EK bizottsági ajánlást(8); osztja azt a megalapozott nézetet, hogy az irányelv céljával, nevezetesen a könyvvizsgálói jelentések minőségének javításával és a közzétett pénzügyi információk hitelességével összhangban fontos a független külső minőségbiztosítási ellenőrzés; csatlakozik továbbá ahhoz a megalapozott véleményhez, hogy rendkívül fontos az ellenőrzések és az ellenőrök teljes függetlensége és pártatlansága;
16. sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben támogassa a nemzeti minőségbiztosítás olyan struktúráit, amelyek garantálják a könyvvizsgáló irodák független és külső minőségbiztosítását; hangsúlyozza, hogy az európai jogalkotónak ezzel kapcsolatban az irányelvben és az ajánlásban megfogalmazott általános keretnormákra kell szorítkoznia, és e szabályok konkrét kidolgozását a szakmának kell átengedni;
Döntés harmadik országbeli könyvvizsgálók nyilvántartásba vételéről
17. tudomásul veszi az egyes harmadik országbeli könyvvizsgálók és könyvvizsgáló jogalanyok könyvvizsgálói tevékenységére vonatkozó átmeneti időszakról szóló, 2008. július 29-i 2008/627/EK bizottsági határozatot(9); kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a harmadik országbeli könyvvizsgálók nyilvántartásba vétele kérdésének nyomon követéséről;
A könyvvizsgáló felelőssége
18. megállapítja, hogy a tagállamok felelősségi rendszerei közötti eltérések szabályozási arbitrázshoz vezethetnek és alááshatják a belső piacot, tisztában van azonban azzal, hogy a könyvvizsgáló cégek és az általuk vizsgált vállalatok méretétől függően különböző szintű az érintettség; hangsúlyozza, hogy a kártérítési követelések gyakran olyan harmadik országokból érkeznek, ahol az ilyen peres ügyeket a perből nyerhető díjak motiválják elsősorban; nem üdvözölne szívesen egy ilyen pereskedési kultúrát az Európai Unióban, ezért határozottabb fellépést sürget az ilyen, nyereségvágy által motivált gyakorlatok káros hatásaival szemben;
19. tudomásul veszi a jog szerinti könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek polgári jogi felelősségének korlátozásáról szóló, 2008. június 5-i 2008/473/EK bizottsági ajánlást(10), amely felkéri a tagállamokat, hogy korlátozzák a könyvvizsgálók felelősségét, figyelembe véve saját nemzeti jogszabályi és tényleges körülményeiket; egyetért az ajánlás azon célkitűzésével, hogy e területen a tagállamok közötti nagyobb konvergencián keresztül erősítsék meg az egyenlő versenyfeltételeket a vállalatok és a könyvvizsgálói irodák számára; hangsúlyozza, hogy a könyvvizsgálók és a könyvvizsgáló cégek felelősségének a Bizottság ajánlásában megfogalmazott korlátozása nem sértheti az egyes tagállamokban a polgári jogi felelősséggel kapcsolatos jogi alapelveket, például a károsultak kártérítéshez való jogának elvét; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság idején az ajánlásnak nem szabad megkérdőjeleznie sem a jog szerinti könyvvizsgálat minőségét, sem pedig a jog szerinti könyvvizsgálat működésébe vetett bizalmat; felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2010-ig tájékoztassa a Parlamentet az említett ajánlás hatásáról és annak nyomon követéséről, amelynek során fontos kérdés, hogy az ajánlás ezen irányelv célkitűzésével összhangban a tagállamok közötti konvergenciához vezet-e, és ha igen, milyen mértékben; hangsúlyozza, hogy amennyiben további intézkedésekre lesz szükség, a Bizottságnak hatástanulmányt kell készítenie, megvizsgálva a könyvvizsgálók és a könyvvizsgáló cégek polgári jogi felelőssége korlátozásának az ellenőrzésekre, pénzügyi biztonságra és a könyvvizsgálói piac koncentrációjára gyakorolt lehetséges hatásait;
Konzultáció a tulajdonosi jogokról
20. üdvözli a Bizottság által a könyvvizsgáló cégekre vonatkozó tulajdonosi jogokról kezdeményezett konzultációt, és érdeklődéssel várja az érdekelt felek válaszait;
o o o
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Egyenlő bánásmód és egyenlő hozzáférés a férfiak és a nők számára az előadó-művészet területén
224k
50k
Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása az előadó-művészetben a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról és hozzáférésről (2008/2182(INI))
- tekintettel férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),
- tekintettel a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherről szóló 1997. december 15-i 97/80/EK tanácsi irányelvre(2),
- tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára,
- tekintettel a művészek társadalmi megítéléséről szóló 2007. június 7-i(3) és a nők és a férfiak közötti egyenlőségről (2008) szóló 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(4),
- tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0003/2009),
A. mivel az előadó-művészetben a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség, valamint a munkalehetőségek egyenlőtlensége erősen és tartósan jelen van,
B. mivel komolyan kell elemezni a férfiak és nők közötti egyenlőtlenséget előidéző mechanizmusokat,
C. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét az előadó-művészet minden szereplőjére alkalmazni kell valamennyi szakágazatban, valamennyi struktúratípusban (előadás, terjesztés és oktatás) és valamennyi tevékenységi ágazatában (művészeti, technikai és adminisztratív),
D. mivel a férfiak és a nők az előadó-művészet különböző szakmáiban nem ugyanolyan arányban vesznek részt, és az egyenlőtlenség e kezdeti formájához még hozzáadódik a munka- és alkalmazási körülményekben, valamint a bérezésben fennálló egyenlőtlenség,
E. mivel a döntéshozatali pozícióba jutás, az előállítási eszközökhöz és a terjesztési hálózatokhoz való hozzáférés terén fennálló egyenlőtlenségek különböző mértékben megállapíthatók az előadó-művészet valamennyi szakágazatában,
F. mivel az előadó-művészet szakmáiban megvalósítandó egyenlőség feltételezi a férfiak és nők vegyes részvételének szisztematikus bevezetését,
G. mivel egy művészeti alkotás minősége vagy egy szakmai pálya sikere nem kizárólag csak a tehetségtől függ, és az előadó-művészeti szakmákban a férfiak és a nők részvételének jobb figyelembe vétele önmagából adódóan az egész ágazatra serkentőleg hat,
H. mivel ebből következően változtatni kell az előadó-művészetben jelenleg még fennálló szegregációs helyzeteken egyrészt az ágazat modernizálása és demokratikussá tétele, másrészt az egyenlőség elérésére irányuló valós, a társadalmi igazságosságot előmozdító célkitűzések meghatározása révén,
I. mivel a megállapított egyenlőtlenségek képességeket és tehetségeket hagynak kiaknázatlanul és károsan hatnak az ágazat művészeti dinamikájára, pozitív hatására és gazdasági fejlődésére,
J. mivel a meglévő előítéletek túlságos gyakorisággal diszkriminatív bánásmódot idéznek elő a nőkkel szemben a kiválasztási és kinevezési folyamatokban, valamint a munkakapcsolatokban, és a nők magasabb fokú képesítés, a továbbképzés iránti érdeklődés és erősebb kapcsolatrendszer ellenére gyakran a férfiaknál alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek,
K. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség akadályai ebben a tevékenységi ágazatban különösen tartósak és különleges eljárást igényelnek a megállapított egyenlőtlenségek csökkentéséhez, tekintetbe véve azt is, hogy ennek milyen előmozdító hatása lehet a társadalom egészére nézve,
L. mivel a művészek – nők és férfiak egyaránt – társadalombiztosítása nagy hiányosságokkal bír, és ez főleg a nők esetében rosszabb jövedelmi helyzetet eredményez,
1. hangsúlyozza a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségek kiterjedtségét és tartósságát az előadó-művészetben, valamint az ágazat egyenlőtlenségekre épülő szervezésének a társadalom egészére kifejtett hatását, tekintve tevékenységeinek különleges jellegét;
2. kiemeli annak abszolút szükségességét, hogy előmozdítsák és ösztönözzék a nők részvételét minden művészeti ágazatban, amelyben eddig kisebbségi helyzetben voltak;
3. emlékeztet arra, hogy a női foglalkoztatottak aránya a művészi foglalkozásúak és a művészeti területen hivatalosan dolgozók körében igen alacsony, és hogy a kulturális intézményekben, illetve az akadémiákon és egyetemeken a vezető beosztásúak körében a nők alulreprezentáltak;
4. elismeri, hogy ebben a tevékenységi ágazatban különleges eljárást kell alkalmazni az egyenlőtlenségeket előidéző mechanizmusok és viselkedésmódok feltárására;
5. emlékeztet arra, hogy a viselkedés csak akkor változik meg, ha a férfiak és nők egymás mellett dolgoznak, és véleményük, érzékenységük, módszereik és érdekeik kiegészítik egymást;
6. kiemeli annak szükségességét, hogy előmozdítsák a nők hozzáférését minden művészeti ágazatban és előadó-művészeti munkakörben, amelyben eddig kisebbségben voltak, és hogy ösztönözzék a tagállamokat annak elősegítésére, hogy a nők kulturális intézmények, akadémiák és egyetemek vezető pozícióiba kerülhessenek;
7. hangsúlyozza, hogy a nők iránt tanúsított diszkrimináció visszafogja a kulturális ágazat fejlődését, tehetségektől és képességektől fosztva meg azt, és megjegyzi, hogy a tehetségeknek az elismeréshez szükségük van a közönséggel való találkozásra;
8. kéri olyan intézkedések bevezetését, amelyek a nők intézmény-vezetői pozícióban való jelenlétének javítására irányulnak, nevezetesen vállalatokon, kulturális intézményeken és szakmai szervezeteken belül megvalósuló egyenlőség előmozdítása révén;
9. felkéri a kulturális ágazat szereplőit, hogy bővítsék a női alkotóművészek és alkotásaik jelenlétét a program-összeállításokban, gyűjteményekben, kiadásokban és konzultációkban;
10. megjegyzi, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség tárgyában elért haladás lehetővé teszi annak fokozatos bevezetését, hogy a férfiak és nők együtt dolgozhassanak a különböző munkacsoportokban, szakmai program-összeállításokban és üléseken, amelyek manapság gyakran még olyan, társadalmunk követelményeivel nehezen összeegyeztethető módon működnek, hogy a két nem egymástól szétválasztva végzi tevékenységét;
11. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden alkalommal, amikor ez lehetséges, biztosítsák a pályázati jelölések névtelenségét, valamint hogy a zenészek zenekarba történő felvételénél folytassák azt a szokást, hogy a meghallgatások paraván mögött történnek, lehetővé téve ily módon női zenészek csatlakozását a zenekarhoz;
12. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy már most irányozzanak elő az előadó-művészetben meglévő egyenlőtlenség megelőzése szempontjából reális első lépést annak biztosítására, hogy a kisebbségben levő nem képviselői az egész ágazatban legalább egyharmad részben jelen legyenek;
13. ösztönzi a tagállamokat, hogy:
a)
kulturális intézményeikkel együtt gondolkodjanak el azon, hogyan lehetne hatékonyabban körvonalazni az egyenlőtlenségeket előidéző mechanizmusokat, a nemhez kapcsolódó minden diszkrimináció lehető legeredményesebb elkerülése érdekében;
b)
tegyenek meg mindent, hogy a nők a legelismertebb kulturális intézmények és szervezetek vezető pozícióiba kerülhessenek;
c)
vezessenek be ebben az ágazatban a munkaszervezéshez, a felelősség-megosztáshoz és az időbeosztáshoz kapcsolódó új módszereket, amelyek szem előtt tartják a férfiak és a nők magánéleti kötelezettségvállalásait;
d)
vegyék tudomásul, hogy ebben az ágazatban, ahol a nőket jobban sújtó atipikus időbeosztás, erős mobilitás és a foglalkoztatással kapcsolatos sérülékenység a jellemző, kollektív megoldást kell találni a gyermekmegőrzés biztosítására (a próbák és előadások időpontjait figyelembe vevő bölcsődék nyitása a kulturális vállalkozásokban);
14. emlékezteti a kulturális intézményeket annak elengedhetetlen szükségességére, hogy a átültessék a gyakorlatba azt a demokratikus elvet, miszerint ugyanazért a munkáért ugyanolyan fizetés jár a férfiaknak és a nőknek, ez az elv ugyanis – hasonlóan más ágazatokhoz – a művészeti ágazatban sem mindig valósul meg;
15. ösztönzi végül a tagállamokat, hogy végezzenek összehasonlító elemzéseket az aktuális helyzetről az előadó-művészeti ágazatban az Unió különböző országai között, annak érdekében, hogy megkönnyítsék a közös politikák kialakítását és végrehajtását, hogy statisztikák szülessenek, illetve hogy az elért eredmények összehasonlíthatók és mérhetők legyenek;
16. felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a művészet és a kultúra területén dolgozók szociális helyzetét, a különböző munkaviszonyok figyelembevétele mellett, valamint biztosítsanak jobb szociális védelmet;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
Az Európai Parlament 2009. március 10- i jogalkotási állásfoglalása a gépjárművek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0316 – C6-0210/2008 – 2008/0100(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0316),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0210/2008),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0482/2008),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. március 10-én került elfogadásra a gépjárművek, az ezekhez tervezett pótkocsik és rendszerek, alkatrészek valamint önálló műszaki egységek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, a 661/2009/EK rendelettel.)
Ipari kibocsátások (a szennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (átdolgozás) ***I
Az Európai Parlament 2009. március 10-i jogalkotási állásfoglalása az ipari kibocsátásokról (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2007)0844 – C6-0002/2008 – 2007/0286(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0844),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0002/2008),
– tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),
– tekintettel az eljárási szabályzata 80a. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak küldött 2008. szeptember 10-i levélre,
– tekintettel eljárási szabályzata 80a. és 51. cikkére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0046/2009),
A. mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő szövegek változatlanul hagyott rendelkezéseinek tekintetében a javaslat ezek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában, a Jogi Bizottság által jóváhagyott technikai módosításokkal együtt, és az alábbiakban módosított formában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. március 10-én került elfogadásra az ipari kibocsátásokról (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára║,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4),
mivel:
(1) A titán-dioxid iparból származó hulladékról szóló, 1978. február 20-i 78/176/EGK irányelv(5), a titándioxid-iparból származó hulladék által érintett környezeti elemek felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó eljárásokról szóló, 1982. december 3-i 82/883/EGK tanácsi irányelv(6), a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról szóló, 1992. december 15-i 92/112/EGK tanácsi irányelv(7), a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv(8), a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1999. március 11-i 1999/13/EK tanácsi irányelv(9), a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10), valamint a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) számos helyen alapvető módosításra szorul. Az áttekinthetőség érdekében ezeket át kell dolgozni.
(2) Összhangban a "szennyező fizet" és a megelőzés elvével az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés megelőzése, csökkentése és, amilyen mértékig csak lehet, megszüntetése érdekében, létre kell hozni a főbb ipari tevékenységek átfogó irányítási keretét, amely a környezeti károkat elsődlegesen a forrásnál hárítja el és biztosítja a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást.
(3)Az ezen irányelvben meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelést a szennyezés megelőzésének és csökkentésének, valamint a környezet, a talajvíz, a levegő, a talaj és a népesség magas fokú védelmének tekintetében kitűzött céloknak való megfelelés szükséges, de nem elégséges feltételének kell tekinteni. A célkitűzéseknek való megfelelés érdekében az ezen irányelv hatálya alá tartozó szennyező anyagok, valamint az egyéb anyagok és környezeti összetevők kibocsátási értékeinek tekintetében szigorúbb határértékek meghatározására, illetve egyéb feltételek kikötésére lehet szükség.
(4) A talajba, levegőbe vagy a vízbe történő kibocsátások egymástól független csökkentésére vonatkozó, eltérő megközelítések a környezet egészének védelme helyett a szennyezés különböző környezeti elemekbe való átkerülését segíthetik elő. Ezért indokolt egy olyan integrált megközelítés kialakítása, amely a levegőbe, a vízbe vagy talajba történő kibocsátások megelőzését és csökkentését, a hulladékgazdálkodást, a hatékony energiafelhasználást és a balesetmegelőzést is magában foglalja.
(5) A hatályos rendelkezések egyszerűsítése és áttekinthetővé tétele, a felesleges adminisztratív terhek csökkentése, illetve a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(12) nyomán elfogadott, a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló(13), a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló(14), a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására vonatkozó tematikus stratégiáról szóló(15) bizottsági közlemények következtetéseinek megvalósítása céljából indokolt az ipari létesítményekkel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálata. E közlemények az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló olyan célokat tűznek ki, amelyek az ipari kibocsátások további csökkentése nélkül nem valósíthatóak meg.
(6) A környezetszennyezés megelőzésének és csökkentésének feltétele, hogy csak engedéllyel rendelkező létesítmények működhessenek, illetve a szerves oldószereket alkalmazó létesítmények működését vagy az ilyen anyagok felhasználásával folytatott tevékenységet engedélyhez vagy nyilvántartásba vételhez kössék. A szerves oldószerek általános használatát a lehető legkisebbre kell csökkenteni.
(7) Az engedélykibocsátás elősegítése érdekében a tagállamok bizonyos létesítménykategóriákra vonatkozóan általánosan kötelező érvényű szabályok keretében követelményeket állapítanak meg.
(8) A kettős szabályozás elkerülése érdekében az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról ║ szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) hatálya alá tartozó létesítmény engedélye nem tartalmazhat az üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátási határértéket, kivéve, ha ez a jelentős mértékű helyi szennyezés elkerüléséhez szükséges, vagy ha a létesítményt ideiglenesen kizárták a szóban forgó rendszerből.
(9) Az üzemeltetőknek olyan engedélykérelmet kell benyújtaniuk az illetékes hatóságok számára, amely tartalmazza az engedély feltételei megállapításához szükséges adatokat. Az üzemeltetők az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv(17) és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelv(18) alkalmazásából származó információkat használják fel az engedélykérelem benyújtásakor.
(10) Az engedély tartalmazza a környezet egészének magas szintű védelméhez szükséges intézkedéseket, ugyanakkor magában foglalja a szennyező anyagok kibocsátási határértékeit, a talaj és a talajvíz védelmét célzó megfelelő követelményeket, valamint az ellenőrzési követelményeket, és a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelvben(19) meghatározott, felhasznált veszélyes anyagok és készítmények listáját. Az engedély feltételeit az elérhető legjobb technikák alapján kell meghatározni.
(11) Az elérhető legjobb technikák mibenlétének meghatározása és az ipari tevékenségekből származó kibocsátások szintjei tekintetében a Közösségen belül tapasztalható eltérések minimalizálása érdekében a Bizottságnak az érdekelt felekkel folytatott információcserét követően közzé kell tennie az elérhető legjobb technikákra vonatkozó referencia-dokumentumokat (a továbbiakban: BAT referencia-dokumentum). E dokumentumokból kiindulva kell megállapítani az engedély feltételeit. A referencia-dokumentumok egyéb információforrásból is kiegészíthetőek.
(12) Egyes sajátos körülmények figyelembevétele céljából az illetékes hatóságok megállapíthatják, hogy a kibocsátási szinteken megvalósuló kibocsátási határértékek, azonos paraméterek és műszaki előírások meghaladhassák a BAT referencia-dokumentumban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket. ▌
(13) Annak érdekében, hogy az üzemeltetők vizsgálhassák a környezetvédelem magas szintjét biztosító új keletű technológiákat, az illetékes hatóságok a BAT referencia-dokumentumban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintektől való ideiglenes eltérésekre is nyújthatnak lehetőséget.
(14) Egy létesítmény megváltoztatásakor nőhet a környezetszennyezés mértéke/szintje. Az illetékes hatóságot ezért értesíteni kell minden olyan tervezett változtatásról, amely hatással lehet a környezetre. A létesítmények jelentős változtatása esetén, ami az emberekre vagy a környezetre jelentős káros hatással lehet, az engedély feltételeit újra kell értékelni, hogy a szóban forgó létesítmény továbbra is teljesítse ennek az irányelvnek a követelményeit.
(15) Az állati eredetű szerves trágya és hígtrágya terítése jelentős hatással lehet a környezet minőségére. E hatások integrált módon történő megelőzése és csökkentése érdekében szükségszerű, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek során keletkező trágya és hígtrágya terítését az üzemeltető vagy a harmadik fél az elérhető legjobb technika alkalmazásával végezze. Annak érdekében, hogy a tagállamok rugalmasan tudják teljesíteni az említett követelményeket, az engedélyben vagy más intézkedésekben elő lehet írni az elérhető legjobb technikák alkalmazását az üzemeltető vagy a harmadik fél által végzett terítésre vonatkozóan.
(16) Az elérhető legjobb technikák fejlődése és egyéb, a létesítménnyel kapcsolatos változtatások figyelembe vétele céljából az engedély feltételeit rendszeresen újra kell értékelni és – adott esetben – aktualizálni kell, különösen ha a Bizottság új vagy frissített BAT referencia-dokumentumot fogad el.
(17) Biztosítani kell, hogy a létesítmény üzemeltetése ne eredményezze a talaj és a talajvíz minőségének jelentős romlását. Amennyiben szükséges és célszerű, az engedély feltételeinek ezért tartalmaznia kell a talaj és a talajvíz ellenőrzését, továbbá ▌ a tevékenységek végleges beszüntetését követően ▌ az adott helyszín helyreállítására vonatkozó követelményt, a közösségi és nemzeti jogszabályokban meghatározott követelményekkel összhangban. Amint a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(20) módosító közösségi jogszabály vagy a talajvédelemről és a felszín alatti vizekről szóló új jogszabály hatályba lép, a Bizottság felülvizsgálja az ebben az irányelvben előírt, a talaj és a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos rendelkezéseket a következetesség biztosítása és az átfedések elkerülése érdekében.
(18) Ezen irányelv hatékony végrehajtásához és érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy az üzemeltetők rendszeresen jelentést tegyenek az engedély feltételeinek való megfelelésről az illetékes hatóságnak. A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők megfelelnek ezeknek a feltételeknek, és hogy ennek az irányelvnek való megfelelés hiányában az üzemeltető és az illetékes hatóságok meghozzák a szükséges intézkedéseket és gondoskodnak a környezetvédelmi ellenőrzés rendszeréről. A tagállamok feladata a leginkább megfelelő jogalkalmazási rendszer, és többek között annak megállapítása, hogy a kibocsátási határértékeknek hogyan kell megfelelni.
(19)Tekintettel az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseire(21), a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő hatékony részvétele szükségszerű ahhoz, hogy lehetőség nyíljon a nyilvánosság számára az adott határozatok szempontjából lényeges vélemények és aggályok kifejezésére, illetve a döntéshozók számára azok figyelembevételére, növelve ezzel a döntéshozatali folyamat számonkérhetőségét és átláthatóságát, valamint hozzájárulva a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tudatosításához és a meghozott határozatok támogatásához. A nyilvánosság érintett tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, hozzájárulva ily módon az emberi egészség és a jólét követelményeinek megfelelő környezetben való élet jogához.
(20) A nagy tüzelőberendezések számottevően hozzájárulnak a szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásához, amely jelentős hatást fejt ki az emberi egészségre és a környezetre. E hatás csökkentése, valamint az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(22) követelményeinek és a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló bizottsági közleményben kitűzött célok teljesítése érdekében egyes tüzelőberendezés-kategóriák és szennyező anyagok esetében szigorúbb kibocsátási határértéket kell megállapítani.
(21) Ha súlyos hiány következtében hirtelen megszakadna az alacsony kéntartalmú tüzelőanyagok ellátása vagy a gázellátás, az illetékes hatóság ideiglenes eltérnésekre nyújthat lehetőséget, hogy az érintett tüzelőberendezések kibocsátásai meghaladhassák az ebben az irányelvben rögzített kibocsátási határértékeket.
(22) Az érintett üzemeltető a szennyezés környezetre kifejtett káros hatásainak korlátozása érdekében nem működtetheti a tüzelőberendezést a kibocsátáscsökkentő berendezés működési hibáját vagy meghibásodását követően 24 óránál tovább, és a kibocsátáscsökkentés nélküli üzemeltetés összes időtartama semmilyen körülmények között sem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát. Mindazonáltal az illetékes hatóságok engedélyezhetik az eltérést az említett időkorlátozástól, ha elengedhetetlenül szükséges az energiaellátás fenntartása, vagy ha az általános kibocsátásnövekedés elkerülése érdekében egy másik tüzelőberendezést szükséges üzembe helyezni.
(23) A környezet és az emberi egészség magas fokú védelme céljából és elkerülendő a hulladékok átszállítását kevésbé szigorú normák szerint működő, más tagországokban lévő égetőművekhez, a Közösség területén szigorú üzemeltetési feltételek, műszaki követelmények, valamint kibocsátási határérték előírása és betartása szükséges.
(24) A szerves oldószerek használata egyes tevékenységeknél és berendezésekben szerves vegyületek levegőbe kerülését idézi elő, ami hozzájárul a fotokémiai oxidánsok helyben és határokon átterjedő képződéséhez, ami a természeti erőforrások károsodását és gazdasági értékének csökkenését okozza, valamint káros hatású az emberi egészségre. Ezért a szerves oldószerek felhasználása elleni megelőző intézkedésekre van szükség, valamint a szerves vegyületek kibocsátási határértékének és a megfelelő üzemeltetési követelményeknek való megfelelést biztosító követelményeket kell előírni. A tagállamok eltérést biztosíthatnak az üzemeltetőknek a kibocsátási határértékek betartása alól, ha másfajta, alternatív intézkedések, mint pl. alacsony oldószertartalmú vagy oldószermentes termékek vagy módszerek alkalmazása egyenértékű kibocsátási határértéket tesz lehetővé.
(25) A titán-dioxidot előállító berendezések jelentős levegő- és vízszennyezést okozhatnak és toxikológiai kockázattal járhatnak. E hatások csökkentése érdekében közösségi szinten egyes szennyező anyagok esetében szigorúbb kibocsátási határértékek megállapítására van szükség.
(26) Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtói hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(23) összhangban kell meghozni.
▌
(27) A "szennyező fizet" elvének megfelelően a tagállamok megállapítják a hatályos szankciókat tartalmazó szabályokat, amelyeket ezen irányelv megsértése esetén kell alkalmazni, és biztosítják azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
(28) A meglévő létesítmények számára elegendő időt kell biztosítani ezen irányelv új követelményeihez való technikai megfeleléshez, ezért néhány új követelményt az irányelv alkalmazásától számított meghatározott időszakot követően kell alkalmazni. A tüzelőberendezések esetében elegendő időt kell biztosítani az V. mellékletben megállapított kibocsátási határértékek betartásához szükséges kibocsátáscsökkentő intézkedések életbe léptetéséhez.
(29)A nyersvasat és acélt, valamint különösen szinterelt vasércet előállító létesítmények által kibocsátott dioxin, furán és más kapcsolódó szennyező anyagok levegőbe való kibocsátása következtében fennálló jelentős problémák kezelése érdekében az ilyen létesítményekre elsődlegesen és 2011. december 31-re mindenképpen az ebben az irányelvben meghatározott, a minimum-követelményekre vonatkozó eljárást kell alkalmazni
(30) Mivel a meghozandó intézkedés célkitűzései magas fokú környezetvédelmet biztosítanak és a környezetminőség javítása tagállami szinten nem valósítható meg megfelelő módon, így – az ipari tevékenységekből származó szennyezés határon átnyúló természetéből fakadóan – az közösségi szinten valósítható meg jobban, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban. Ugyanennek a cikknek megfelelően, az arányosság elvével összhangban az irányelv nem lépi túl az említett célok megvalósításához szükséges mértéket.
(31) Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelmet fordít különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elvekre. Ez az irányelv különösen az Európai Unió alapjogi chartája 37. cikkének alkalmazását szorgalmazza.
(32) Ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére irányuló kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán az ezen irányelv által átdolgozott korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változtattak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből adódik.
(33) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak az IX. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeit,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I.FEJEZET
Közös rendelkezések
1. cikk
Az irányelv tárgya
Ez az irányelv az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés integrált megelőzésére és csökkentésére vonatkozó szabályokat határozza meg.
Emellett olyan szabályokat tartalmaz, amelyeket a szennyező anyagok kibocsátásának megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátások csökkentésére és a hulladékképződés megelőzésére dolgoztak ki a környezet egészének magas szintű védelme érdekében.
2. cikk
Hatály
(1) Az irányelvet a II.–VI. fejezetben említett, környezetszennyezést okozó ipari tevékenységekre kell alkalmazni.
(2) Az irányelv nem alkalmazandó a kutatási tevékenységekre, a fejlesztési tevékenységekre, illetve az új termékek és folyamatok vizsgálatára.
3. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:
1.
"anyag": kémiai elemek vagy azok vegyületei, kivéve a következő anyagokat:
a)
a radioaktív anyagokat a a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelvben(24) meghatározottak szerint;
b)
géntechnológiával módosított mikroorganizmusok a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló, 1990. április 23-i 90/219/EGK tanácsi irányelvben(25) meghatározottak szerint;
c)
a géntechnológiával módosított szervezetek a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról ║ szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(26) meghatározottak szerint;
2.
"környezetszennyezés": az emberi tevékenység eredményeképpen anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kibocsátása a levegőbe, talajba vagy a vízbe, amely veszélyt jelenthet az emberi egészségre vagy a környezet minőségére, kárt okozhat az anyagi javakban, illetve akadályozza vagy zavarja a környezet élvezetét vagy annak más jogszerű használatát;
3.
"létesítmény": olyan rögzített műszaki egység, amelyben egy vagy több, az I. mellékletben, illetve a VII. melléklet 1. részében felsorolt tevékenységet folytatnak, és bármely más, azzal közvetlenül együtt járó, ugyanazon a telephelyen folytatott tevékenységet, amely műszakilag kapcsolódik az említett mellékletekben felsorolt tevékenységhez, és amelynek hatása lehet a kibocsátásokra és a környezetszennyezésre;
4.
"kibocsátás": anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kiengedése a létesítmény egyedi vagy diffúz forrásaiból a levegőbe, vízbe vagy a talajba;
5.
"kibocsátási határérték": bizonyos meghatározott paraméterekben kifejezett tömeg, koncentráció, illetve kibocsátási szint, amely nem léphető túl egy vagy több időszak alatt;
6.
"környezetminőségi szabvány": olyan követelmények összessége, amelynek egy adott környezet vagy annak egy bizonyos része egy adott időben meg kell, hogy feleljen, ahogy ezt a közösségi joganyag meghatározza;
7.
"engedély": egy írásbeli engedély egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy együttégető mű egészének vagy egy részének működéséhez;
8.
"jelentős változtatás": egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy együttégető mű bővítése, illetve a működésében vagy természetében bekövetkező változtatás, amely jelentős káros hatással lehet az emberekre vagy a környezetre;
9.
"az elérhető legjobb technikák": a tevékenységek fejlődésében és működési módszereikben a leghatékonyabb és legelőrehaladottabb szint, amely jelzi egyes technikák gyakorlati alkalmasságát arra, hogy alapját képezzék azoknak a kibocsátási határértékeknek és más engedélyezési feltételeknek, melyeket a kibocsátások és a környezet egészére való hatás megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a csökkentésére állapítanak meg:
a)
"technikák": magukban foglalják az alkalmazott technológiát, valamint a létesítmény tervezésének, építésének, karbantartásának, üzemeltetésének és leállításának módját;
b)
"elérhető": azok a technikák, amelyeket olyan mértékben fejlesztettek ki, hogy azok alkalmazhatók legyenek a vonatkozó ipari ágazatban gazdaságilag és műszakilag képviselhető feltételek mellett, figyelembe véve a költség-haszon arányokat, függetlenül attól, hogy a kérdéses tagállamban az adott technikákat alkalmazzák, illetve előállítják vagy sem, olyan mértékig, amíg azok az üzemeltető számára ésszerűen hozzáférhetők;
c)
"legjobb": a leghatékonyabb technika a környezet egésze magas szintű védelmének elérése érdekében.
10)
10. "az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek" (BAT-AEL-ek): a BAT referencia-dokumentumokban leírt elérhető legjobb technikák alkalmazása révén elért kibocsátási tartomány normális működési feltételek esetén és adott időszak átlagában megadva, konkrét referencia-körülmények között.
11.
"üzemeltető": olyan természetes vagy jogi személy, aki üzemelteti vagy felügyeli a létesítményt, tüzelőberendezést, hulladékégető vagy együttégető művet, vagy, ahol ezt a nemzeti jogszabályok biztosítják, akire döntéshozó gazdasági hatalmat ruháztak a létesítmény vagy üzem műszaki működése felett;
12.
"nyilvánosság": egy vagy több természetes vagy jogi személy, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei és csoportjai;
13.
"érintett nyilvánosság": az engedély vagy az engedély feltételeinek a kiadására vagy frissítésére vonatkozó határozat meghozatala által érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e meghatározás alkalmazásában a környezetvédelmet ösztönző, a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket érdekeltnek kell tekinteni;
14.
"új keletű technológia": egy ipari tevékenység során alkalmazható újszerű technológia, amely ha iparilag bizonyított és üzletileg megvalósítható, magasabb fokú általános környezetvédelmet, illetve legalább ugyanolyan védelmi szintet és nagyobb költségmegtakarítást biztosít a meglévő legjobb elérhető technológiáknál;
15.
"veszélyes anyagok": a ║ 67/548/EGK ║ irányelvben és a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1999. május 31-i 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(27) meghatározott veszélyes anyagok vagy készítmények;
16.
"alapjelentés": jelentős mennyiségű veszélyes anyag által okozott talaj- és talajvízszennyeződés állapotára vonatkozó számszerűsített információ;
17.
"rutinvizsgálat": egy tervezett vizsgálati program keretében végrehajtott környezetvédelmi vizsgálat;
18.
"nemrutin-vizsgálat": panasz esetén, valamint balesetek, váratlan események és nem megfelelőség vizsgálata során végrehajtott környezetvédelmi vizsgálat;
19.
"környezetvédelmi vizsgálat": bármely olyan tevékenység, amely egy létesítménynek a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelésére irányuló ellenőrzését foglalja magában;
20.
"tüzelőanyag": bármilyen, a tüzelőberendezésben tüzelésre használt szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú éghető anyag;
21.
"tüzelőberendezés": bármely olyan technikai berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el az így keletkező hő hasznosítása céljából;
22.
"biomassza": a következők bármelyike:
a)
bármely, mezőgazdaságból vagy erdőgazdaságból származó növényi anyagot tartalmazó termék, amely energiatartalmának felhasználása céljából tüzelőanyagként használható;
b)
az alábbi, tüzelőanyagként használt termékek:
i.
mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék;
ii.
az élelmiszer-feldolgozó iparból származó hulladék, amennyiben a termelt hőt hasznosítják;
iii.
cellulózgyártásból, valamint cellulózból történő papírgyártásból származó rostos növényi hulladék, amennyiben a gyártás helyén együtt égetik, és a termelt hőt hasznosítják;
iv.
parafahulladék;
v.
fahulladék, kivéve a fakonzerválókkal vagy bevonatokkal történő kezelésből származó halogénezett szerves vegyületeket vagy nehézfémeket esetlegesen tartalmazó fahulladékot;
23.
"vegyes tüzelésű tüzelőberendezés ": bármilyen olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva két- vagy többféle tüzelőanyaggal fűthető;
24.
"gázturbina": olyan forgó gép, amely a termikus energiát mechanikai munkává alakítja át, és elsősorban az alábbi egységekből áll: kompresszor, egy hőberendezés, amelyben a tüzelőanyag égetése történik a munkaközeg felmelegítése céljából, illetve turbina;
25.
"hulladék": a hulladékról szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(28) 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hulladék;
26.
"veszélyes hulladék": ║ a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott veszélyes hulladék;
27.
"vegyes települési hulladék": a háztartási, valamint olyan kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok, amelyek jellegüknél és összetételüknél fogva nem térnek el jelentősen a háztartási hulladéktól, de ez nem vonatkozik az Európai Hulladékjegyzék létrehozásáról szóló ║ 2000/532/EK bizottsági határozat(29) mellékletében szereplő, a 20 01 rovatba tartozó olyan frakcióra, amelyet a keletkezés helyén külön gyűjtenek, valamint az említett melléklet 20 02 rovatszáma alatt feltüntetett egyéb hulladékra sem;
28.
"hulladékégető mű": bármely helyhez kötött vagy mobil műszaki egység és berendezés, amelyet a hulladék oxidálás és más hőkezelési eljárások révén történő hőkezelése érdekében építettek, függetlenül attól, hogy a keletkezett égéshőt hasznosítják-e vagy sem,, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;
29.
"hulladék-együttégető mű": bármely helyhez kötött vagy mobil műszaki egység, amelynek elsődleges célja az energiatermelés vagy az anyagi termékek előállítása, és amely hulladékot alap vagy kiegészítő tüzelőanyagként használ, vagy amelyben a hulladékot ártalmatlanítás céljából oxidálás és más hőkezelési eljárások révén történő hőkezelésnek vetik alá, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;
30.
"névleges teljesítmény": azon kemencék összesített hulladékégetési teljesítménye, amelyekből a hulladék égető mű vagy a hulladékegyüttégető mű az építő meghatározása és az üzemeltető visszaigazolása szerint áll, figyelembe véve a hulladék fűtőértékét, amelyet az óránként elégetett hulladék mennyiségében fejeznek ki;
31.
"dioxinok és furánok": a VI. melléklet 2. részében felsorolt valamennyi poliklórozott dibenzo-p-dioxin és dibenzofurán;
32.
"maradékanyag": az a folyékony vagy szilárd halmazállapotú hulladék, amely hulladékégető vagy hulladék együttégető műben keletkezik.
33.
szerves vegyület bármely olyan vegyület, amely legalább szenet, valamint a hidrogén, halogének, oxigén, kén, foszfor, szilícium vagy nitrogén elemek közül egyet vagy többet tartalmaz a karbonoxidok, szervetlen karbonátok és bikarbonátok kivételével;
34.
illékony szerves vegyület bármely olyan szerves vegyület vagy kreozot frakciója, amelynek gőznyomása 293,15 K-on 0,01 kPa vagy nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a mindenkori felhasználás körülményei között.
35.
szerves oldószer bármely illékony szerves vegyület, amelyet a következő célokra használnak fel:
a)
önmagában vagy más anyagokkal kombinálva nyersanyagok, termékek vagy hulladékanyagok feloldására anélkül, hogy kémiai változáson menne keresztül;
b)
tisztítószerként szennyezőanyagok feloldására;
c)
oldószerként;
d)
diszperziós közegként;
e)
viszkozitásbeállító közegként;
f)
felületifeszültség-beállító közegként;
g)
lágyítószerként;
h)
konzerválószerként;
36.
bevonat a szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2004. április 21-i 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(30) 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott bevonat;
37.
"általánosan kötelező erejű szabályok": a környezetvédelmi jogszabályokban legalább ágazati szinten meghatározott olyan kibocsátási határértékek, illetve más feltételek, amelyek célja az engedélyezési feltételek megállapításánál történő közvetlen felhasználás.
4. cikk
Engedélyszerzési kötelezettség
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy egyetlen létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető mű, vagy hulladékegyüttégető mű se működhessen engedély nélkül.
Az első bekezdéstől eltérve, a tagállamok nyilvántartásba vételi eljárást állapíthatnak meg a kizárólag az V. fejezet hatálya alá tartozó berendezések esetében.
A nyilvántartásba vételi eljárást kötelező erejű jogszabályban kell rögzíteni, és annak tartalmaznia kell legalább az üzemeltetőnek az illetékes hatósághoz intézett értesítését arról, hogy egy berendezést kíván üzemeltetni.
(2) A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az engedély kettő vagy több létesítményre vagy a létesítmény részeire terjedhet ki, amelyet ugyanaz az üzemeltető ugyanazon a telephelyen vagy különböző telephelyeken üzemeltet.
Amennyiben az engedély kettő vagy több létesítményre terjed ki, az egyes létesítményeknek külön-külön meg kell felelniük az ebben az irányelvben megállapított követelményeknek.
5. cikk
Üzemeltetők
A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy kettő vagy több természetes vagy jogi személy jogosult arra, hogy egy létesítményt, tüzelőberendezést, hulladékégető művet, vagy hulladék-együttégető művet közösenüzemeltessen, illetve, hogy egy létesítmény vagy üzem különböző részeit üzemeltesse. Egyetlen természetes vagy jogi személyt megneveznek, aki felelősséget vállal az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítéséért. 6. cikk
6. cikk
Engedélyezés
(1) Az illetékes hatóság engedélyezi a létesítményt, ha a létesítmény megfelel ezen irányelv követelményeinek.
(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az engedélyezés feltételei és az engedélyezési eljárások teljes mértékben koordinálva legyenek egynél több illetékes hatóság vagy üzemeltető bevonása, illetve egynél több engedély kiadása esetén, annak érdekében, hogy garantált legyen egy hatékony, integrált megközelítés minden illetékes hatóság részéről.
(3) Új létesítmény vagy jelentős változtatás esetén, ahol a 85/337/EGK irányelv 4. cikke alkalmazandó, az irányelv 5., 6., 7. és 9. cikke értelmében kapott minden vonatkozó információt vagy következtetést megvizsgálnak és felhasználnak az engedély megadására irányuló eljárás céljából.
7. cikk
Általánosan kötelező erejű szabályok
Az engedéllyel való rendelkezés kötelezettségének sérelme nélkül a tagállamok belefoglalhatnak az általánosan kötelező előírásokba követelményeket a létesítmények, a tüzelőberendezések, a hulladékégető művek vagy a hulladékegyüttégető művek egyes kategóriáira.
Ha általánosan kötelező erejű szabályokat fogadtak el, erre az engedélyben elegendő egyszerűen utalást tenni.
8. cikk
Megfelelőségi jelentés
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:
1.
az üzemeltető legalább 24 havonta juttassa el a vonatkozó adatokat az engedély feltételeinek való megfelelésről az illetékes hatóságnak, és haladéktalanul tegye azokat hozzáférhetővé az interneten. Abban az esetben, ha egy, a 25. cikknek megfelelően lefolytatott vizsgálat során az engedélyezési feltételek megszegését tapasztalják, a jelentéstétel gyakoriságát növelni kell évente legalább egyszeri alkalomra;
2.
az üzemeltető késedelem nélkül tájékoztassa az illetékes hatóságot minden váratlan eseményről vagy balesetről, melyeknek jelentős hatása van a környezetre.
9. cikk
Az engedély feltételeinek nem teljesítése
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyezési feltételek teljesüljenek.
(2) Ha a tagállamok azt tapasztalják, hogy az irányelv követelményeit megszegik, biztosítják a következőket:
a)
az üzemeltető késedelem nélkül tájékoztatja az illetékes hatóságot;
b)
az üzemeltető és az illetékes hatóság megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül a követelményeket ismét be tudja tartani.
A követelmények megszegésének olyan eseteiben, amelyek jelentős veszélyt jelentenek az emberi egészségre vagy a környezetre, ameddig a megfelelést az első albekezdés b) pontjának megfelelően helyre nem állítják, a létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető mű, vagy hulladékegyüttégető mű üzemeltetését felfüggesztik.
10. cikk
Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása
(1) Ha egy adott létesítményből származó üvegházhatású gáz kibocsátása a létesítmény által végzett tevékenységgel kapcsolatban szerepel a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében, az engedély nem tartalmaz kibocsátási határértéket az adott gáz közvetlen kibocsátásaira, kivéve, ha ez a jelentős helyi szennyezés elkerüléséhez szükséges.
(2) A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek esetén a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy a tüzelőberendezésekre vagy a telephelyen található egyéb szén-dioxidot kibocsátó egységekre nem határoznak meg energiahatékonysággal kapcsolatos követelményeket.
(3) Amennyiben szükséges, az illetékes hatóság megfelelően módosítja az engedélyt.
(4) Az (1)–(3) bekezdést a 2003/87/EK irányelv 27. cikkével összhangban nem kell alkalmazni az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Közösségen belüli kereskedelmi rendszeréből átmenetileg kizárt létesítményekre.
II.FEJEZET
Az I. mellékletben felsorolt tevékenységekre vonatkozó külön rendelkezések
11. cikk
Hatály
Ezt a fejezetet az I. mellékletben meghatározott és – adott esetben – a kapacitásra vonatkozóan ugyanitt megállapított küszöbértékeket elérő tevékenységekre kell alkalmazni.
12. cikk
Az üzemeltető alapvető kötelezettségeinek általános elvei
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a létesítmények üzemeltetése a következő elvek alapján follyon:
1.
minden megfelelő megelőző intézkedést megtesznek a környezetszennyezés ellen;
2.
az elérhető legjobb technikákat alkalmazzák;
3.
jelentős mértékű környezetszennyezést nem okoznak;
4.
a hulladék keletkezését elkerülik a 2008/98/EK irányelvnek megfelelően;
5.
ahol hulladék keletkezik, azt hasznosítják, vagy, ahol műszakilag vagy gazdaságilag nem lehetséges, úgy ártalmatlanítják, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a környezetre gyakorolt bármilyen hatást;
6.
az energiát hatékonyan használják;
7.
megteszik a szükséges intézkedéseket a balesetek megelőzésére és azok következményeinek korlátozására;
8.
végleges leállítás esetén megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy elkerüljék bármilyen környezetszennyezés kockázatát, és a működés helyszínét kielégítő állapotba állítsák vissza a 23. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelmények szerint.
13. cikk
Engedélykérelmek
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az engedélykérelmek tartalmazzák a következők leírását:
a)
a létesítmény és annak tevékenysége;
b)
a létesítmény által felhasznált vagy termelt nyers- és segédanyagok, egyéb anyagok, valamint energia;
c)
a létesítmény kibocsátásainak forrásai;
d)
a létesítmény helyének állapota;
e)
ha a tevékenység jelentős mennyiségű veszélyes anyagot foglal magában, egy ezekről az anyagokról információt szolgáltató alapjelentés;
f)
a létesítményből származó, előre látható kibocsátások mennyisége és természete az egyes környezeti elemekbe és a környezetbe való kibocsátások jelentős hatásainak azonosítása;
g)
a létesítményből származó kibocsátás megelőzésére vagy, ahol ez nem lehetséges, csökkentésére javasolt technológiák vagy egyéb technikák;
h)
ahol szükséges, intézkedések a létesítményből származó hulladék keletkezésének megelőzésére és a hulladék hasznosítására;
i)
további tervezett intézkedések az üzemeltető alapvető kötelezettségei általános alapelveinek teljesítésére vonatkozóan a 12. cikk értelmében,
j)
a környezetbe történő kibocsátások ellenőrzésére vonatkozó tervezett intézkedések;
k)
a javasolt technológiák, technikák és intézkedések a kérelmező által tanulmányozott főbb vonatkozó alternatíváinak körvonalai.
Az engedélykérelem ugyanakkor tartalmazza az első albekezdésben említett részletek nem technikai jellegű összefoglalóját, és bizonyos esetekben az alapjelentést.
(2) Ahol információt szolgáltattak a 85/337/EGK irányelv követelményeivel összhangban, vagy biztonsági jelentést nyújtottak be a 96/82/EK irányelvnek megfelelően, vagy más jogszabályok teljesítése kapcsán vannak egyéb információk, amelyek az (1) bekezdés bármelyik követelményét kielégítik, azokat az információkat bele lehet foglalni, vagy csatolni lehet a kérelemhez.
14. cikk
BAT referencia-dokumentumok és információcsere
(1) A Bizottság információcserét szervez a tagállamok, vonatkozó illetékes hatóságaik képviselői, az érintett iparágakat képviselő üzemeltetők és szolgáltatók, a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek és a Bizottság közreműködésével a következőkről:
a)
a létesítmények teljesítménye a kibocsátás, a szennyezés, a nyersanyag felhasználása és jellege, az energiafelhasználás vagy a hulladékképződés vonatkozásában; illetve
b)
az alkalmazott legjobb elérhető technikák, a hozzájuk kapcsolódó ellenőrzési intézkedések és az elérhető legjobb technikák fejlődése.
Az ebben a bekezdésben említett információcsere lebonyolítására a Bizottság az (1) bekezdésben említett érintett felek részvételével információcsere-fórumot állít fel.
A Bizottság az információcsere – többek között az adatgyűjtés és a BAT referencia-dokumentumok tartalmának meghatározása – tekintetében irányelveket dolgoz ki. A Bizottság ezzel kapcsolatosan értékelési jelentést tesz közzé. A jelentés az interneten lesz hozzáférhető.
(2)A Bizottság a (1) bekezdésben említett információcsere eredményeit fogja új vagy frissített BAT referencia-dokumentumokként közzétenni.
(3) A BAT referencia-dokumentumok különösen az elérhető legjobb technikákat, a kapcsolódó kibocsátási és fogyasztási szinteket és a kapcsolódó ellenőrzést, a talaj és a talajvíz ellenőrzését, a telephely helyreállítását és az új keletű technológiákat tárgyalják, különös figyelmet fordítva a III. mellékletben felsorolt kritériumokra, és az előző változat közzétételét követő nyolc éven belül lezárják a felülvizsgálatot. A Bizottság biztosítja, hogy a BAT referencia-dokumentumok BAT-következtetései a tagállamok hivatalos nyelvein elérhetők legyenek. A Bizottság bármely tagállam kérésére hozzáférhetővé teszi a teljes BAT referencia-dokumentumot a kért nyelven.
15. cikk
Engedélyezési feltételek
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az engedély tartalmazza valamennyi szükséges intézkedést a 12. és 19. cikkben említett követelmények teljesítéséhez.
Ezek az intézkedések tartalmazzák legalább a következőket:
a)
a kibocsátási határértékeket a II. mellékletben felsorolt szennyező anyagokra és más olyan szennyező anyagokra nézve, amelyeket valószínűleg jelentős mértékben bocsát ki az illető létesítmény, tekintettel természetükre és a szennyezés egyik közegből a másikba való átjuttatására való képességükre;
b)
szükség esetén megfelelő követelményeket a talaj és a felszín alatti víz védelmének biztosítására, és intézkedéseket a létesítmény által termelt hulladék kezelésére;
c)
a kibocsátást ellenőrző, megfelelő követelményeket, meghatározva a mérés módszerét, gyakoriságát és az értékelési eljárást, valamint azt a kötelezettséget, hogy az illetékes hatóság számára rendszeresen nyújtsák be a kibocsátások ellenőrzésének eredményeit és azon egyéb adatokat, amelyek szükségesek az engedélyben foglaltak betartásának ellenőrzéséhez;
d)
a helyszínen valószínűsíthetően előforduló jelentős mennyiségű érintett veszélyes anyagokkal kapcsolatos rendszeres ellenőrzés követelményeit, tekintettel a talaj- és talajvízszennyeződés lehetőségére a létesítmény telephelyén;
e)
intézkedéseket az üzembe helyezésre, a szivárgási hibákra, az üzemzavarra, az időszakos leállításokra, valamint a működés végleges beszüntetésére vonatkozóan;
f)
intézkedéseket a nagy távolságra jutó vagy határokon átterjedő szennyezés minimalizálásával kapcsolatban.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a kibocsátási határértékek kiegészíthetők vagy helyettesíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel.
(3) A BAT referencia-dokumentumokból kiindulva kell megállapítani az engedély feltételeit.
(4) Amennyiben a létesítmény, vagy annak egy része nem tartozik a BAT referencia-dokumentumok hatálya alá, vagy amennyiben e dokumentumok nem tárgyalják az összes lehetséges környezeti hatást, az illetékes hatóságok, együttműködve az üzemeltetővel a III. mellékletben felsorolt kritériumok alapján meghatározzák az érintett létesítményre vagy tevékenységre vonatkozóan elérhető legjobb technológiák használata révén elérhető kibocsátási szinteket, és ennek megfelelően megállapítják az engedély feltételeit.
(5) Az I. melléklet 6.6. pontjában említett létesítmények esetében az (1)–(4) bekezdést kell alkalmazni az állatjóllétre vonatkozó jogszabályok sérelme nélkül.
16. cikk
Kibocsátási határértékek és az azokkal egyenértékű paraméterek és műszaki intézkedések
(1) A szennyező anyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket azoknál a pontoknál kell alkalmazni, ahol a kibocsátás elhagyja a létesítményt, és figyelmen kívül hagyva a pontok előtti bármilyen hígítást a határértékek megállapításakor.
A vízbe történő közvetett szennyezőanyag- kibocsátások vonatkozásában a víztisztító telep hatását számításba lehet venni, amikor a kibocsátási határértéket megállapítják az érintett létesítményre, feltéve, ha a környezet egészének ugyanolyan szintű védelmét biztosítja, és feltéve, ha ez nem vezet a környezet nagyobb fokú szennyezéséhez.
(2) A 19. cikk sérelme nélkül, a 15. cikk (1) és (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és az azokkal egyenértékű műszaki paraméterek az elérhető legjobb technikákon alapulnak anélkül, hogy előírnák bármilyen meghatározott technika vagy technológia használatát.
Az illetékes hatóság ▌ kibocsátási határértékeket, ellenőrzési és teljesítési követelményeket határoz meg annak biztosítására, hogy a BAT-hoz kapcsolódó kibocsátási szinteket nem haladják meg. ▌
A kibocsátási határértékek kiegészíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel, amennyiben ugyanolyan szintű környezetvédelmet lehet elérni.
(3) A (2) bekezdés második albekezdésétől eltérve, az illetékes hatóságok – különleges esetekben – a környezeti és gazdasági költségeknek és előnyöknek a létesítmény műszaki jellemzőinek, földrajzi elhelyezkedésének és a helyi környezeti feltételeknek figyelembevételével elvégzett értékelése eredményeként olyan kibocsátási határértékeket, azokkal egyenértékű paramétereket vagy technikai előírásokat, illetve ellenőrzési és teljesítési követelményeket határozhatnak meg, amelyek meghaladhatják a BAT-hoz kapcsolódó kibocsátási szinteket,
E kibocsátási határértékek, azokkal egyenértékű paraméterek vagy technikai előírások azonban ▌ nem haladhatják meg a 68. cikkben vagy adott esetben az V–VIII. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeket.
A tagállamok biztosítják, hogy az érintett személyek kellő időben megfelelő lehetőséget kapjanak az e bekezdésben említett eltérések jóváhagyásával kapcsolatos döntéshozatali eljárásban való részvételre.
Amikor e bekezdés alapján kibocsátási határértékeket, azokkal egyenértékű paramétereket és technikaii előírásokat határoznak meg, dokumentálni és az engedélyezési feltételekhez kapcsolt mellékletben indokolni kell a BAT referencia-dokumentumokban szereplő BAT-hoz kapcsolódó kibocsátási értékektől eltérő kibocsátási szintek engedélyezését.
A Bizottság kritériumokat állapíthat meg az ebben a bekezdésben említett eltérés engedélyezésére vonatkozóan.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(4) A (2) és (3) bekezdést a szerves trágyának és hígtrágyának az I. melléklet 6.6. pontjában említett, a létesítmény telephelyén kívül történő terítésére kell alkalmazni, a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv(31) hatálya alá tartozó területek kivételével.
(5) Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a (2) bekezdésnek és a 12. cikk 1. és 2. pontjának követelményeitől való eltérést az olyan kibocsátásnövekedés esetében, amely az új keletű technológiák tesztelésének és alkalmazásának következménye, feltéve, hogy az eltérés engedélyezésétől számított 6 hónapon belül e technológiák alkalmazásával felhagynak, illetve a tevékenység eléri legalább az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintet.
17. cikk
Ellenőrzési követelmények
(1) A 15. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett ellenőrzési követelményeknek – adott esetben – a BAT referencia-dokumentumokban leírt ellenőrzés következtetésein kell alapulniuk.
(2) A 15. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett rendszeres ellenőrzés gyakoriságát az illetékes hatóság az egyes létesítmények engedélyében, illetve általánosan kötelező erejű szabályok keretében határozza meg.
Az első albekezdés sérelme nélkül, a rendszeres ellenőrzést a talajvíz esetében legalább öt, a talaj esetében pedig tízévente egyszer el kell végezni, amennyiben az ellenőrzés nem a szennyezés jelentette kockázatok rendszeres értékelésen alapul.
A Bizottság kritériumokat állapíthat meg a rendszeres ellenőrzés gyakoriságának meghatározására vonatkozóan.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
18. cikk
Általánosan kötelező erejű szabályok
(1) Az általánosan kötelező előírások elfogadása esetén a tagállamok biztosítják az integrált megközelítést és az egyedi engedélyezési feltételekkel elérhető szinttel egyenértékű magas fokú környezetvédelmet.
(2) Az általánosan kötelező erejű szabályok a legjobb elérhető technológián alapulnak, anélkül, hogy előírnák bármiféle technika vagy adott módszer alkalmazását a 15. és a 16. cikknek való megfelelés biztosítása érdekében.
▌
(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az általánosan kötelező erejű szabályokat az elérhető legjobb technikákban bekövetkezett fejlődéshez igazítsák a 22. cikknek való megfelelés biztosítása érdekében.
▌
(4) Az (1)–(3) bekezdéssel összhangban elfogadott általánosan kötelező erejű szabályokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni.
19. cikk
Környezetminőségi szabványok
Ahol a környezetminőségi szabvány szigorúbb feltételeket igényel, mint amilyeneket az elérhető legjobb technikával el lehet érni, további intézkedéseket kell belefoglalni az engedélybe az egyéb, környezetminőségi szabványoknak való megfelelés céljából hozható intézkedések sérelme nélkül.
20. cikk
Az elérhető legjobb technikák fejlődése
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság figyelemmel kísérje az elérhető legjobb technikák fejlődését, vagy a hatóságot tájékoztatják arról és bármely új vagy felülvizsgált BAT referencia-dokumentum közzétételéről, az érintett nyilvánosság tájékoztatásával.
21. cikk
Az üzemeltető változtatásai a létesítményekben
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az üzemeltető tájékoztassa az illetékes hatóságot bármilyen, a létesítmény jellegében vagy működésében tervezett változtatásról vagy a létesítmény bővítéséről. Ahol szükséges, az illetékes hatóság megújítja az engedélyt.
(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy olyan engedély nélkül, amelyet ennek az irányelvnek megfelelően adtak ki, ne hajtsanak végre jelentős, az üzemeltető által tervezett változtatásoka.
Az engedélykérelemnek és az illetékes hatóság határozatának ki kell terjednie a létesítmény olyan részeire és a 13. cikkben felsorolt részletekre, amelyeket a lényeges változtatás érinthet.
(3) A létesítmény jellegének vagy működésének bármely változtatása vagy a létesítmény bővítése jelentősnek minősül, ha a változtatás vagy a bővítés önmagában eléri az I. mellékletben a kapacitásra vonatkozóan meghatározott küszöbértékeket.
22. cikk
Az engedély feltételeinek újraértékelése és frissítése az illetékes hatóság által
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóság időszakonként újraértékelje és szükség esetén az ezen irányelvnek való megfelelés céljából frissítse az engedély minden feltételét.
(2) Az illetékes hatóság kérésére az üzemeltetőknek minden olyan információt be kell nyújtaniuk, amely szükséges az engedély feltételeinek újraértékeléséhez.
Az engedélyezési feltételek újraértékelése során az illetékes hatóság minden, az ellenőrzésből és a vizsgálatokból származó információt felhasznál.
(3) Ha a Bizottság új vagy frissített BAT referencia-dokumentumot tesz közzé, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságaik újraértékeljék, és amennyiben szükséges, a kihirdetéstől számított négy éven belül ▌ frissítsék az érintett létesítményre vonatkozó engedélyezési feltételeket.
A 16. cikk (3) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérésre az első albekezdést kell alkalmazni.
(4) Az engedélyezési feltételek újraértékelését és – adott esetben – frissítését legalább a következő esetekben elvégzik:
a)
a létesítmény által okozott szennyezés olyan jelentős, hogy az engedélyben megállapított kibocsátási határértékeket felül kell vizsgálni, és új határértékeket kell megállapítani;
b)
az elérhető legjobb technikák jelentős változása lehetővé teszi a kibocsátások jelentős mértékű csökkentését,
c)
az üzembiztonság egyéb technikát igényel;
d)
amennyiben a 2001/81/EK irányelvnek vagy a 19. cikknek megfelelően egy környezetminőségi szabványnak való megfelelés érdekében szükséges.
23. cikk
A telephely bezárása és helyreállítása
(1) A 2004/35/EK irányelv, a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv(32), a környezet büntetőjogi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv(33), és a talajvédelem kereteinek meghatározásáról szóló, …-i 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(34)(35) sérelme nélkül, az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a 12. cikk 8. pontjában előírt alapelv tiszteletben tartásának biztosítására megállapított engedélyezési feltételeket végrehajtsák a tevékenység végleges leállítása esetén.
(2) Ahol a tevékenység magában foglalja jelentős mennyiségű veszélyes anyag felhasználását, előállítását vagy kibocsátását – tekintettel a létesítmény telephelyén bekövetkező talaj- és talajvízszennyeződés lehetőségére –, az üzemeltetőnek egy létesítmény üzembe helyezésének vagy egy létesítmény engedélyének frissítése előtt alapjelentést kell készítenie. Ennek a jelentésnek tartalmaznia kell a talaj és talajvíz eredeti állapotának meghatározásához szükséges számszerűsített információkat, tekintettel a veszélyes anyagok jelentős mennyiségeire.
A Bizottság megállapítja az alapjelentés tartalmára vonatkozó általános kritériumokat.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(3) A tevékenység végleges leállítása esetén az üzemeltető tájékoztatja az illetékes hatóságot, és értékeli a veszélyes anyagok által okozott talaj- és talajvízszennyeződés mértékét. Az üzemeltető helyreállítja a helyszínt és visszaállítja annak eredeti állapotát, amennyiben a (2) bekezdésben említett alapjelentésben rögzített eredeti állapothoz viszonyítva a létesítmény veszélyes anyagoktól származó talaj- vagy a talajvízszennyeződést okozott.
(4) Amennyiben az üzemeltetőnek nem kötelessége a (2) bekezdésben említett alapjelentés elkészítése, a tevékenység végleges leállítása esetén megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a telephely ne jelentsen jelentős kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre.
24. cikk
A kibocsátás összehasonlítása az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintekkel
A 8. cikk 1. pontjában említett, az engedély feltételeinek való megfelelésre vonatkozó adatoknak tartalmazniuk kell a kibocsátás és a BAT referencia-dokumentumokban leírt elérhető legjobb technikákhoz társuló kibocsátási szintek közötti összehasonlítást. A vonatkozó adatok haladéktalanul hozzáférhetők az interneten.
25. cikk
Vizsgálatok
(1) A tagállamok létrehozzák a létesítmények vizsgálatának rendszerét.
A rendszer helyszíni vizsgálatokat is tartalmaz.
A tagállamok biztosítják, hogy: az üzemeltetők minden szükséges segítséget adjanak meg az illetékes hatóságoknak, hogy azok bármilyen helyszíni ellenőrzést el tudjanak végezni, vagy mintát vegyenek, és valamennyi információt összegyűjthessenek ahhoz, hogy az ezen irányelv céljai megvalósításához szükséges feladataikat el tudják látni.
(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vizsgálati terv minden létesítményre vonatkozzon.
(3) Az egyes vizsgálati tervek a következőket tartalmazzák:
a)
a releváns, jelentős környezeti tényezők általános értékelése;
b)
a vizsgálati terv hatálya alá tartozó földrajzi terület;
c)
a vizsgálati terv hatálya alá tartozó létesítmények nyilvántartása és ezen irányelv követelményeinek való megfelelőségük általános értékelése;
d)
a terv felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések;
e)
az (5) bekezdés szerinti rutinvizsgálati programok vázlata;
f)
a (6) bekezdés szerinti nemrutin-vizsgálati eljárások;
g)
adott esetben a különböző vizsgálati hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendekezések.
(4) Az illetékes hatóságok a vizsgálati tervek alapján rendszeresen vizsgálati programokat dolgoznak ki, amelyekben meghatározzák a különböző típusú létesítményekre vonatkozó helyszíni látogatások gyakoriságát.
A tagállamok biztosítják, hogy elegendő számú képzett szakember álljon rendelkezésre a vizsgálatok elvégzésére.
A programok minden egyes létesítmény vonatkozásában 18 havonként legalább egy véletlenszerű látogatást tartalmaznak. E gyakoriságot növelni kell legalább félévenkénti alkalomra, ha egy vizsgálat a feltételeknek való nem megfelelés esetét állapítja meg.
Ha a programok az érintett létesítmény környezeti kockázatainak szisztematikus értékelésén alapulnak, a látogatás gyakoriságát csökkenteni lehet kétévenként legalább egyszeri alkalomra.
A környezeti kockázatok szisztematikus értékelése az alábbi objektív kritériumokon alapul:
a)
az üzemeltetőknek az engedély feltételeinek való megfelelésére vonatkozó nyilvántartás;
b)
a létesítménynek a környezetre és az emberi egészségre kifejtett hatásai;
c)
az üzemeltetőnek a 761/2001/EK rendeletnek(36) megfelelően a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való részvétele vagy megegyező környezetvédelmi vezetési rendszer végrehajtása.
A Bizottság megállapíthat a környezeti kockázatok értékelésére vonatkozó további kritériumokat.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(5) A rutinvizsgálatoknak megfelelőnek kell lenniük az érintett létesítményből eredő releváns környezeti hatások teljes körének vizsgálatára.
A rutinvizsgálat biztosítja, hogy az üzemeltető teljesítse az engedélyezési feltételeket.
A rutinvizsgálat célja az is, hogy az engedélyezési követelmények hatékonyságát értékelje.
(6) A nem rutin, véletlenszerű vizsgálatot súlyos és minősített környezetvédelmi panasz, súlyos környezetvédelmi baleset, váratlan esemény és nem megfelelőség vagy az emberi egészségre komolyan kiható események esetén késedelem nélkül és – adott esetben – az engedély kibocsátása, újraértékelése vagy aktualizálása előtt végre kell hajtani.
Az illetékes hatóságok az ilyen nem rutinszerű vizsgálatok elvégzése során előírhatják az üzemeltetőknek, hogy tájékoztatást nyújtsanak a baleset, esemény vagy az engedély feltételei nem teljesítésének kivizsgálása érdekében, beleértve az egészségügyi statisztikákat.
(7) Minden egyes rutin- és nemrutinvizsgálatot követően az illetékes hatóság jelentést készít, amelyben leírja a létesítmény ezen irányelv követelményeinek való megfelelőségére vonatkozó megállapításait és a további lépések szükségességére vonatkozó következtetéseit.
A jelentésről az érintett üzemeltetőt két hónapon belül értesítik. A jelentést a vizsgálat idejétől számított négy hónapon belül az illetékes hatóság az interneten hozzáférhetővé teszi.
Az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a jelentésben meghatározott minden szükséges intézkedést ésszerű időn belül megtegyenek.
26. cikk
Az információhoz való hozzáférés és a nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az érintett nyilvánosság kellő időben hatékony lehetőséget kapjon a következő eljárásokban történő részvételre:
a)
az új létesítmények iránti engedély kiadása;
b)
jelentős változtatás iránti engedély kiadása;
c)
egy létesítmény engedélyének vagy engedélyezési feltételeinek a frissítése a 22. cikk (4) bekezdésének a) pontjával összhangban.
d)
egy létesítmény engedélyének vagy engedélyezési feltételeinek a frissítése, ahol a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban eltérés engedélyezendő.
Az ilyen részvételesetében a IV. mellékletben meghatározott eljárást kell alkalmazni.
A környezetvédelmet előmozdító, a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket érdekeltnek kell tekinteni.
▌
(2) Az engedély megadására, újraértékelésére vagy frissítésére vonatkozó határozat meghozatalát követően a hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatja a nyilvánosságot, és haladéktalanul a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja a következő információkat:
a)
a határozat tartalma, beleértve az engedély és a későbbi frissítések másolatát;
b)
a határozat alapjául szolgáló indokok;
c)
a határozat meghozatala előtt tartott konzultáció eredményei, illetve az eredmények határozatban való figyelembe vételének módjára vonatkozó magyarázat;
d)
az érintett létesítményhez vagy tevékenységhez kapcsolódó BAT referencia-dokumentum címe;
e)
a 15. cikkben említett engedélyezési feltételek meghatározásának módja a BAT referencia-dokumentumban ismertett elérhető legjobb technikák és a hozzájuk kapcsolódó kibocsátási szintek viszonylatában;
f)
amennyiben a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban eltérést engedélyeztek, az eltérés és az előírt feltételek – a 16. cikk (3) bekezdésében megállapított kritériumokon alapuló – konkrét indokai;
g)
az engedélyeknek a 22. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében említett újraértékelési eredménye;
h)
a kibocsátások ellenőrzésének eredményei, ahogy azt az engedélyezési feltételek megkövetelik, és melyek az illetékes hatóság birtokában vannak.
A tagállamok biztosítják, hogy az a)–g) pontokban említett információkat haladéktalanul hozzáférhetővé teszik az interneten.
(3) Az (1) ║ és (2) bekezdés a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(37) 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátozásokra is figyelemmel alkalmazandó.
27. cikk
Az igazságszolgáltatáshoz való jog
(1) A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintett nyilvánosság azon tagjainak, akik nek a 26. cikknek megfelelően a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz van joguk a határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:
a)
kellő mértékben érdekeltek;
b)
jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.
(2) A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása.
(3) Hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, azt a tagállamok határozzák meg összhangban azzal a célkitűzéssel, amely szerint biztosítják az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széleskörű jogát.
Ebből a célból a környezetvédelmet ösztönző és a nemzeti jog szerinti bármely követelménynek megfelelő nem kormányzati szervezet érdekeltségét az (1) bekezdés a) pontjának az alkalmazásában kellő mértékűnek kell tekinteni.
E szervezetek jogait az (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.
(4) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.
Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról gyakorlati információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére.
28. cikk
Határokon átterjedő hatások
(1) Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy létesítmény üzemeltetése valószínűleg jelentős negatív hatással lesz egy másik tagállam környezetére, vagy ha egy tagállam, amelyre az valószínűleg jelentős hatással lesz, azt kérelmezi, a tagállam, amelynek a területén a 4. cikk vagy a 21. cikk (2) bekezdése értelmében kérelmet nyújtottak be, a kért vagy a IV. melléklet értelmében rendelkezésre bocsátott információkat továbbítja a másik tagállam számára akkor, amikor azt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi.
Ezen információk képezik a két tagállam közötti kétoldalú kapcsolatok keretében szükséges, kölcsönösségen és egyenlőségen alapuló konzultációk alapját.
(2) A tagállamok kétoldalú kapcsolataik keretén belül biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben az engedélykérelmeket megfelelő ideig annak a tagállamnak a nyilvánossága számára is hozzáférhetővé tegyék, amelynek környezetére a létesítmény valószínűleg hatással lehet, így észrevételeket tehetnek még azelőtt, mielőtt az illetékes hatóság döntést hoz.
(3) A hatáskörrel rendelkező hatóság az (1) és (2) bekezdés értelmében folytatott konzultációk eredményeit figyelembe veszi, amikor a kérelemről határoz.
(4) A hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan tagállamot tájékoztat a kérelemről hozott határozatról, amellyel az (1) bekezdés értelmében konzultált, és továbbítja számára a 26. cikk (2) bekezdésében említett információkat. A szóban forgó tagállam minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy ezen információkat a megfelelő módon, a saját területén lévő érintett nyilvánosság rendelkezésére bocsássák.
▌
29. cikk
Új keletű technikák
A tagállamok az új keletű technikák kidolgozására és alkalmazására irányuló ösztönzőket alakítanak ki az üzemeltetők számára.
Az első albekezdés alkalmazásában a Bizottság a következő kritériumokat fogadja el:
a)
az új keletű technikák kiemelt kidolgozása és alkalmazása tekintetében számításba jövő ipari tevékenységek típusai;
b)
a tagállamok új keletű technikák kidolgozására és alkalmazására vonatkozó indikatív céljai;
c)
az új keletű technikák kidolgozásában és alkalmazásában elért előrelépés értékelési eszközei.
Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
III.FEJEZET
A tüzelőberendezésekre vonatkozó külön rendelkezések
30. cikk
Hatály
Ez a fejezet a legalább 50 MW névleges hőteljesítményű energiatermelésre tervezett tüzelőberendezésekre vonatkozik, függetlenül az azok által használt tüzelőanyag jellegétől.
Ezt a fejezetet nem kell alkalmazni az alábbi tüzelőberendezésekre:
a)
tüzelőberendezésekre, amelyekben az égéstermékeket közvetlen hevítésre, szárításra, illetve tárgyak vagy anyagok bármilyen más kezelésére használják;
b)
utóégető művek, azaz független tüzelőberendezésként nem üzemeltetett, a füstgázok égetés útján történő tisztítására tervezett tüzelőberendezések;
c)
a katalitikus krakkolásra használt katalizátorok regenerálására szolgáló létesítmények;
d)
a kén-hidrogént kénné alakító létesítmények;
e)
a vegyiparban használt reaktorkemencék;
f)
kokszoló kemencesor;
g)
léghevítők;
h)
valamely jármű, hajó vagy repülőgép meghajtására szolgáló bármilyen műszaki berendezés;
i)
a part menti platformokon használt gázturbinák;
j)
üzemek, amelyek tüzelőanyagként bármely szilárd vagy folyékony halmazállapotú, a 37. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett hulladéktól eltérő hulladékot használnak;
A 31., 32. és 35. cikk nem alkalmazandó a tüzelőberendezésekre, amennyiben azokra az ágazati BAT referencia-dokumentum vonatkozik, és amennyiben azokat kivonták a nagy tüzelőberendezések BAT referencia-dokumentumának hatálya alól.
31. cikk
Összesítési szabályozás
(1) Amennyiben kettő vagy több különálló tüzelőberendezés füstgázait közös kéményen keresztül engedik ki, a létesítmények által így létrehozott kombinát egyetlen tüzelőberendezésnek tekintendő és kapacitásaik összevonandóak.
(2) Amennyiben két vagy annál több különálló tüzelőberendezést – amelyet engedélyeztek, illetve amely a 72. cikk (2) bekezdésében említett időpontot követően teljes kérelmet nyújtott be – létesítenek úgy, hogy műszaki és gazdasági tényezők figyelembevételével füstgázaik közös kéményen keresztül kiengedhetők, e létesítmények által így létrehozott kombinát egyetlen tüzelőberendezésnek tekintendő és kapacitásaik összevonandóak.
32. cikk
Kibocsátási határértékek
(1) A tüzelőberendezésekből származó füstgázok kilépése ellenőrzött módon, egy vagy több füstcsatornával rendelkező kéményen keresztül történik,, amelynek magasságát az emberi egészség és a környezet védelmére tekintettel állapítják meg.
(2) Az engedéllyel rendelkező, illetve a 72. cikk (2) bekezdésében említett időpontot megelőzően teljes kérelmet benyújtó tüzelőberendezést tartalmazó létesítmények összes engedélyének – feltéve, hogy az ilyen berendezést az említett időpontot követően legkésőbb egy évvel üzembe helyezték – tartalmaznia kell olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések levegőbe történő kibocsátásai nem haladják meg az V. melléklet 1. részében meghatározott kibocsátási határértékeket.
(3) A (2) bekezdésben nem tárgyalt tüzelőberendezést működtető létesítmények minden engedélyének tartalmaznia kell olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések levegőbe történő kibocsátásai nem haladják meg az V. melléklet 2. részében rögzített kibocsátási határértékeket.
(4) Az eljárni jogosult hatóság kén-dioxid tekintetében engedélyezheti a (2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől legfeljebb hat hónapra történő eltérést olyan tüzelőberendezések számára, amelyek a fenti határértékeknek való megfelelés céljára rendes körülmények között alacsony kéntartalmú tüzelőanyagot használnak, amennyiben az üzemeltető a határértékeket az alacsony kéntartalmú tüzelőanyag ellátásának súlyos hiányból eredő megszakadása miatt nem tudja betartani.
A tagállamok az első albekezdés értelmében engedélyezett bármilyen eltérésről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(5) Az eljárni jogosult hatóság engedélyezhet a (2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől való eltérést abban az esetben, ha egy olyan tüzelőberendezésnek, amely gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használ, kivételesen a gázellátás hirtelen megszakadása miatt más tüzelőanyagot kell igénybe vennie. Az ilyen eltérés időtartama nem haladhatja meg a 10 napot, kivéve, ha az energiaellátás fenntartásának szükségessége fontosabb érdeknek minősül.
Az üzemeltető haladéktalanul tájékoztatja az eljárni jogosult hatóságot az első albekezdésben említett egyes esetekről.
A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés értelmében engedélyezett bármilyen eltérésről.
(6) Amennyiben a tüzelőberendezést legalább 20 MW-tal bővítik, az V. melléklet 2. részében meghatározott kibocsátási határértékek a létesítmény változtatás által érintett részére vonatkoznak, és az egész tüzelőberendezés névleges hőteljesítménye arányában állapítják meg őket.
33. cikk
A kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárások
(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az engedélyekben rendelkezzenek a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárásokról.
(2) Meghibásodás esetén, amennyiben a normál üzem nem áll vissza 24 órán belül, az eljárni jogosult hatóság az üzemeltető számára előírja az üzemeltetés korlátozását vagy leállítását, vagy kevésbé szennyező tüzelőanyag használatát.
Az üzemeltető az eljárni jogosult hatóságot a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáját vagy meghibásodását követő 48 órán belül értesíti.
A kibocsátáscsökkentés nélküli üzemelés összes időtartama nem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát.
Az eljárni jogosult hatóság eltérést engedélyezhet a z első és harmadik albekezdésben megállapított határidőktől a következő esetekben:
a)
elengedhetetlenül szükséges az energiaellátás fenntartása;
b)
a meghibásodott tüzelőberendezés helyére korlátozott időre olyan berendezés állna üzembe, amely általános kibocsátásemelkedést okozna.
34. cikk
A levegőbe történő kibocsátások ellenőrzése
(1) A tagállamok az V. melléklet 3. részének megfelelően gondoskodnak arról, hogy elvégezzék a légszennyező anyagok ellenőrzését. A tagállamok megkövetelhetik, hogy az ellenőrzést az üzemeltető költségére végezzék.
(2) Az automatikus ellenőrző berendezés telepítését és működését az V. melléklet 3. részében meghatározott megfelelő ellenőrző vizsgálatokkal és évente végzett felülvizsgálattal kell igazolni.
(3) A kibocsátások ellenőrzéséhez használandó mintavételi, illetve mérési pontok helyét az eljárni jogosult hatóság állapítja meg.
(4) Valamennyi ellenőrzési eredményt olyan módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni, hogy az eljárni jogosult hatóság megállapíthassa, hogy az üzem megfelel-e az engedélyben foglalt működési feltételeknek és kibocsátási határértékeknek.
35. cikk
A kibocsátási határértékek betartása
A levegőre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha teljesülnek az V. melléklet 4. részében előírt feltételek.
36. cikk
Vegyes tüzelésű tüzelőberendezések
(1) Vegyes tüzelésű tüzelőberendezés esetében, beleértve két vagy több tüzelőanyag egyidejű használatát is, az eljárni jogosult hatóság a a következő lépések szerint állapítja meg a kibocsátási határértékeket:
a)
megállapítja az egyes különböző tüzelőanyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket és az V. melléklet 1. és 2. részében meghatározott, a teljes tüzelőberendezés névleges hőteljesítményének megfelelő szennyezőket;
b)
meghatározza az egyes tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértéket, amely az a) pontban említett különálló kibocsátási határértékek és az egyes tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítmény összeszorzásával, majd a szorzás eredményének a tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítmények összegével történő elosztásával adódik,
c)
összeadja a tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértékeket.
(2) A saját felhasználásra egyedül vagy más tüzelőanyagokkal együtt a kőolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékokat használó, vegyes tüzelésű tüzelőberendezések esetében a Bizottság úgy módosíthatja az (1) bekezdést, hogy valamennyi ilyen, legalább 50 MW névleges hőteljesítményű berendezésre átlagos kén-dioxid-kibocsátási határértéket állapít meg.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
IV. fejezet
A hulladékégetőkre és hulladék-együttégetőkre vonatkozó külön rendelkezések
37. cikk
Hatály
(1) Ezt a fejezetet olyan hulladékégető és együttégető művekre kell alkalmazni, amelyekben szilárd vagy folyékony hulladékot égetnek vagy együttégetnek.
E fejezet alkalmazásában a hulladékégető és együttégető művek a következőket foglalják magukban az összes égetőművet vagy együttégető művet, a hulladékfogadót, a tárolót, a helyszíni előkezelő berendezéseket, a hulladék tüzelőanyagot és a levegőellátási rendszereket, a kazánt, a füst gázkezelő berendezéseket, a maradékanyagok és a szennyvíz helyszíni kezelésére vagy tárolására szolgáló létesítményeket, kéményeket, az égetés vagy együttégetés folyamatának szabályozását, valamint az égési és együttégési körülményeket rögzítő és nyomon követő eszközöket és rendszereket is.
Amennyiben az égetés úgy történik, hogy az üzem elsődleges célja nem energiatermelés vagy anyagi termék előállítása, hanem a hulladék hőkezelése, akkor azt az üzemet hulladékégető műnek kell tekinteni.
(2) Ezt a fejezetet nem kell alkalmazni az alábbi üzemekre:
a)
a kizárólag az alábbi jellegű hulladékokat kezelő berendezések:
i.
a 3. cikk (22) bekezdésének b) pontjában felsorolt hulladék,
ii.
radioaktív hulladék,
iii.
a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-I 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(38) szabályozott állati tetemek,
iv.
a tengeri platformokról folytatott feltárás és kitermelés során keletkező olaj- és gázhulladék, amelyet a platformon helyben égetnek el;
b)
a hulladékégetés folyamatának javítása érdekében végzett kutatási, fejlesztési és próbaüzemi célokra használt kísérleti létesítmények, ha azok évente 50 tonnánál kevesebb hulladékot égetnek el.
38. cikk
Engedélykérelem
A benyújtott, hulladékégető vagy együttégető műre kért engedélynek tartalmaznia kell mindazon intézkedések leírását, amelyeket az alábbi követelmények teljesítésének biztosítása érdekében terveznek:
a)
az üzemet úgy tervezték, szerelték fel, fogják karbantartani és üzemeltetni, hogy e fejezet követelményeit teljesítsék az égetni vagy együttégetni kívánt hulladékfajták tekintetében;
b)
a hulladékégetési és együttégetési folyamatban keletkező hőt – amennyire az gyakorlati szempontból lehetséges – visszanyerik hő, gőz vagy energia előállításával;
c)
a maradékanyagok mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre csökkentik, illetve újrahasznosítják, amennyiben lehetséges;
d)
azon maradékanyagok ártalmatlanítása, amelyeknek a képződését nem sikerül kiküszöbölni, csökkenteni vagy azokat újrahasznosítani, a nemzeti és a közösségi jogszabályok figyelembevételével.
39. cikk
Engedélyezési feltételek
(1) Az engedélyeknek tartalmazniuk kell a következőket:
a)
az összes kezelt hulladékkategória jegyzékét, amelynek lehetőség szerint legalább azokra a hulladékosztályokra ki kell terjednie, amelyeket a 2000/532/EK bizottsági határozatban meghatározott Európai Hulladékjegyzék állított össze, és amely tájékoztatást ad a z egyes hulladék osztály ok mennyiségéről;
b)
az üzem teljes hulladékégető és együttégető kapacitását;
c)
a levegőbe és vízbe történő kibocsátásokra vonatkozó kibocsátási határértékeket;
d)
a pH, a hőmérséklet és a szennyvíz kibocsátási hozam tekintetében fennálló követelményeket.
e)
a kibocsátás ellenőrzés tekintetében megállapított feltételek teljesítésére használt mintavételi és mérési eljárásokat, valamint ezek gyakoriságát;
f)
a tisztítóberendezések vagy mérőműszerek műszakilag elkerülhetetlen leállásának, az üzemzavaroknak és meghibásodásoknak a leghosszabb megengedett idejét, amely alatt a levegőbe történő kibocsátások és a szennyvízkibocsátások meghaladhatják az előírt kibocsátási határértéket.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított követelményeken túlmenően a veszélyes hulladékot felhasználó hulladékégető és együttégető műre kiadott engedélynek az alábbiakat kell tartalmaznia:
a)
a kezelt veszélyeshulladék-kategóriák felsorolását;
b)
e veszélyes hulladékok legkisebb és legnagyobb tömegáramát, azok legalacsonyabb és legmagasabb fűtőértékét és legnagyobb PCB-, PCP-, klór-, fluor-, kén-, nehézfém és egyéb szennyezőanyag tartalmát.
(3) A tagállamok felsorolhatják az engedélybe foglalandó bizonyos hulladék-együttégető művekben elégethető hulladékkategóriákat.
(4) Az illetékes hatóságok időközönként felülvizsgálják, és szükség esetén aktualizálják az engedélyben szereplő feltételeket.
40. cikk
Kibocsátás szabályozás
(1) A hulladékégető és együttégető művekből származó füst gázokat ellenőrzött körülmények között, olyan kéményeken keresztül kell a környezetbe juttatni, amelyek magasságát az emberi egészség és a környezet védelmének szem előtt tartásával számították ki.
(2) A hulladékégető és együttégető művekből származó levegőbe történő kibocsátások nem haladhatják meg a VI. melléklet 3. és 4. részében előírt vagy a 4. résszel összhangban meghatározott kibocsátási határértékeket
Amennyiben a hulladék-együttégető műben a keletkező hő több mint 40%-a veszélyes hulladék égetéséből ered vagy az üzem kezeletlen vegyes települési hulladék együttégetését végzi, a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.
(3) A füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek vízi környezetbe való elvezetését – amennyire az gyakorlati szempontból lehetséges – korlátozni kell, és a szennyező anyagok koncentrációja nem haladhatja meg a VI. melléklet 5. részében meghatározott kibocsátási határértékeket.
(4) A kibocsátási határértékek arra a helyre vonatkoznak, ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek a hulladékégető vagy együttégető mű területét elhagyják.
Amennyiben a füstgázok tisztításából eredő szennyvíz kezelésére a hulladékégető vagy együttégető mű területén kívül egy olyan szennyvíztisztító üzemben kerül sor, amelyet kizárólag ilyen jellegű szennyvíz kezelésére hoztak létre, a VI. melléklet 5. részében előírt kibocsátási határértékeket ott kell mérni, ahol a szennyvíz elhagyja a szennyvíztisztító létesítményt. Ahol a véggázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen vagy a helyszínen kívül együttesen kezelik a többi szennyvízzel, az üzemeltetőnek a VI. melléklet 6. részének 2. pontjában előírt mérések eredéményeinek felhasználásával el kell végeznie a megfelelő tömegegyenleg-számításokat annak érdekében, hogy meghatározza a a szennyvíz végső távozási helyén azt a kibocsátási szintet, amely a füstgázok tisztításából eredő szennyvíznek tulajdonítható.
A VI. melléklet 5. részében megadott kibocsátási határértékek betartása érdekében a szennyvíz semmilyen körülmények között nem hígítható.
(5) A hulladékégető vagy együttégető művek helyét, ideértve a hozzájuk tartozó hulladéktároló területet is úgy kell megtervezni és működtetni, hogy elkerülhető legyen bármely szennyező anyagnak az engedély nélküli vagy véletlenszerű módon a talajba, felszíni vizekbe, talajvízbe kerülése.
Tárolókapacitást kell biztosítani a hulladékégető vagy együttégető művek telephelyeiről származó elszennyeződött esővíz elfolyásának is, illetve a kiömléses baleset vagy tűzoltási műveletek következtében elszennyeződött víznek. A tárolókapacitásnak akkorának kell lennie, hogy biztosítsa az ilyen vizek vizsgálatát és szükség esetén a kiengedés előtti kezelését.
(6) Ha a kibocsátási határértékeket túllépik, a hulladékégető vagy együttégető mű vagy ezek részét képező egyes kemencék a 44. cikk (4) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül semmilyen körülmények között nem égethetnek hulladékot négy óránál hosszabb ideig, megszakítás nélkül;
Nem haladhatja meg a 60 órát az ilyen körülmények között végzett üzemeltetés egy évre összesített időtartama.
A második albekezdésben előírt időtartam-korlátozás azokra a kemencékre vonatkozik, amelyek ugyanazon füstgáztisztító berendezéshez csatlakoznak.
41. cikk
Meghibásodás
Meghibásodás esetén az üzemeltetőnek csökkentenie kell vagy le kell állítania a műveleteket, amint az gyakorlati szempontból megoldható, egészen addig, amíg a normális üzemi körülmények ismét helyre nem állíthatók.
42. cikk
A kibocsátás ellenőrzése
(1) A tagállamok kötelessége, hogy biztosítsák, hogy a kibocsátások ellenőrzése a VI. melléklet 6. és 7. részével összhangban történjen.
(2) A folyamatos mérési rendszerek működését és telepítését a VI. melléklet 6. részének 1. pontjában előírt megfelelő ellenőrző vizsgálatokkal és évente végzett felülvizsgálatokkal kell igazolni.
(3) A kibocsátások ellenőrzéséhez használandó mintavételi, illetve mérési pontok helyét az illetékes hatóság határozza meg.
(4) Valamennyi ellenőrzési eredményt megfelelő módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni, hogy az illetékes hatóság megállapíthassa, hogy megfelel-e az üzem az engedélyben szereplő működési feltételeknek és a kibocsátási határértékeknek.
(5) Amint a Közösségben a megfelelő mérési technika rendelkezésre áll, a Bizottság meghatározza azt a dátumot, amelytől kezdődően a nehézfémek, dioxinok és furánok levegőbe való kibocsátását folyamatos méréssel kell elvégezni.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
43. cikk
A kibocsátási határértékek betartása
Akkor felelnek meg a levegőre és vízre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha teljesülnek a VI. melléklet 8. részében leírt feltételek.
44. cikk
Üzemeltetési feltételek
(1) A hulladék gető műveket úgy kell üzemeltetni, hogy az égési folyamat végén a salak és a tűztéri hamu összes szerves széntartalma kisebb legyen, mint 3%, vagy az izzítási veszteség kevesebb legyen, mint az említett anyag szárazanyag tartalmának 5%-a. Szükség esetén a hulladékot előkezelési technikáknak kell alávetni.
(2) Az hulladékégetőket és együttégetőket olyan módon kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a z égetés vagy együttégetés során keletkező gáz hőmérséklete az égéslevegő utolsó befúvatását követően ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is legalább két másodperig minimum 850 °C-ra emelkedjen.
Amennyiben 1%-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalmú veszélyes hulladék égetése vagy együttégetése folyik, a az első albekezdésnek megfelelő hőmérsékletnek legalább 1100 °C-nak kell lennie.
Az első és a második albekezdésben előírt hőmérsékleteket a hulladékégető művek esetében a tűztér belső falának közelében kell mérni. Az illetékes hatóság engedélyezheti a mérés elvégzését a tűztér más, reprezentatív pontján.
(3) Az hulladékégető minden tűzterét legalább egy támasztóégővel fel kell szerelni. Ezen égőnek automatikusan be kell kapcsolnia, ha a füstgázok hőmérséklete az utolsó táplevegő-befúvatást követően a (2) bekezdésben előírt hőmérséklet alá esik. Ugyancsak alkalmazni kell ezt az égőt a berendezés indításakor és leállításakor, annak érdekében, hogy az említett hőmérsékletek a fenti műveletek alatt végig fennmaradjanak, és az égéstérben ne maradjon el nem égett hulladék.
A támasztóégő nem táplálható olyan tüzelőanyaggal, amely az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló, 1993. március 23-i 93/12/EGK tanácsi irányelv(39) 1. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott gázolaj, folyékony gáz vagy földgáz égetése során keletkező kibocsátásnál magasabb szintű kibocsátást eredményez.
(4) A hulladékégető és együttégető műveknek üzemeltetniük kell egy automatikus rendszert, amely az alábbi esetekben megakadályozza a hulladék betöltését:
a)
indításkor addig, amíg a (2) bekezdésben előírt hőmérsékletet, illetve a 45. cikk (1) bekezdése szerint meghatározott szintet el nem éri;
b)
amikor a (2) bekezdésben előírt, illetve a 45. cikk (1) bekezdése szerint meghatározott szintet nem tudja tartani;
c)
minden olyan esetben, amikor a folyamatos mérések azt mutatják, hogy a véggáztisztító- berendezések meghibásodása, illetve üzemzavara következtében valamelyik kibocsátási határértéket túllépik.
(5) Amennyire gyakorlati szempontból ez lehetséges, a hulladékégető vagy együttégető művekben keletkezett hőt hasznosítani kell.
(6) A fertőző kórházi hulladékot azonnal és közvetlen érintkezés nélkül az égető kemencékbe kell tenni, anélkül, hogy azt megelőzően más kategóriába tartozó hulladékkal keverték volna.
(7) A tagállamok biztosítják, hogy a hulladékégető vagy együttégető művek üzemeltetését és felügyeletét olyan természetes személy végezze, aki rendelkezik az üzem vezetéséhez szükséges szakértelemmel.
45. cikk
Üzemelési feltételek változtatására vonatkozó engedély
(1) A 44. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglaltaktól, a hőmérséklet tekintetében ugyanezen cikk (4) bekezdésében foglaltaktól, illetve a bizonyos hulladékkategóriákra vagy bizonyos termikus eljárások esetében az engedélyben megadott feltételektől eltérő körülményeket az illetékes hatóságok engedélyezhetik, ha az e fejezetben foglalt egyéb feltételek teljesülnek. A tagállamok meghatározhatják az ilyen engedélyekre vonatkozó szabályozást.
(2) Hulladékégető művek esetében az üzemi körülmények megváltoztatása nem okozhatja több maradékanyag képződését vagy magasabb szennyezőanyag -tartalmú maradékanyagok keletkezését azon mennyiségekhez képest, amelyek várhatóan a 44. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglalt körülmények között keletkeznének.
(3) Azoknak a hulladék-együttégető műveknek, amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemelési feltételek megváltoztatását, az összes szerves szénre és a szén-monoxidra vonatkozóan legalább a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértéket kell betartaniuk.
A farost- és papíripari kazánokban, amelyek kéregből származó hulladék együttégetését végzik a termelődés helyén és amelyek 2002. december 28-a előtt üzemeltek és engedéllyel rendelkeztek, illetve amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemelési feltételek megváltoztatását legalább a VI. melléklet 3. részében a szerves szénre előírt kibocsátási határértékek nek teljesülniük kell.
(4) A tagállamok megküldik a Bizottságnak az (1), (2) és (3) bekezdések értelmében engedélyezett összes üzemeltetési feltételt, valamint azok ellenőrzésének eredményét a 66. cikk szerinti jelentési követelményeknek megfelelő információszolgáltatás részeként.
46. cikk
A hulladék szállítása és átvétele
(1) A hulladékégető vagy együttégető mű üzemeltetője megtesz minden szükséges óvintézkedést a hulladék szállítása és átvétele során a levegő, felszíni vizek és a talajvíz elszennyeződésének, illetőleg a környezetre kifejtett egyéb kedvezőtlen hatások, szag és zajhatások, valamint az emberi egészségre gyakorolt közvetlen kockázatok megelőzése, illetve amennyire ez gyakorlati szempontból lehetséges, korlátozása érdekében.
(2) Az üzemeltetőnek az egyes hulladékosztályokba tartozó hulladékok tömegét a hulladékégető vagy együttégető műben történő átvételük előtt meg kell határoznia, lehetőség szerint a a 2000/532/EK bizottsági rendelettel létrehozott Európai Hulladékjegyzék szerint.
(3) Az üzemeltetőnek, mielőtt a hulladékégető vagy együttégető műben veszélyes hulladékot vesz át, be kell szereznie a hulladékra vonatkozó információkat, annak eldöntése érdekében, hogy az teljesíti-e a 39. cikk (2) bekezdésében foglalt engedélyezési követelményeket.
Az információnak az alábbiakra kell kiterjednie:
a)
a (4) bekezdés a) pontjában említett dokumentumokban a hulladék keletkezésére vonatkozóan található valamennyi hivatalos információ;
b)
a hulladék fizikai, és amennyiben ez gyakorlati szempontból megoldható, vegyi összetétele, valamint az összes többi olyan információ, amely annak eldöntéséhez szükséges, hogy a hulladék megfelelő-e a tervezett égetési folyamat céljaira;
c)
a hulladék veszélyes tulajdonságaira, azokra az anyagokra, amelyekkel nem szabad összekeverni, valamint azokra az óvintézkedésekre, amelyeket a hulladék kezelésekor szem előtt kell tartani.
(4) Mielőtt az üzemeltető a hulladékégető vagy együttégető műben veszélyes hulladékot venne át, legalább az alábbi eljárásokat el kell végeznie:
a)
a 2008/98/EK irányelv által megkövetelt dokumentumok ellenőrzése, továbbá amennyiben szükséges, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan ki történő hulladékszállítások felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendeletben(40), valamint a veszélyes anyagok szállításával foglalkozó jogszabályokban foglalt dokumentumok ellenőrzése;
b)
reprezentatív minta vétele lehetőség szerint lerakodás előtt, amennyiben az nem célszerűtlen, annak ellenőrzése céljából, hogy megfelel-e a szállítmány a (3) bekezdésben megadott információnak, illetve azért, hogy az illetékes hatóságok meg tudják állapítani a kezelt hulladékok jellegét.
A b) pontban említett mintákat az érintett hulladék égetését követően legalább egy hónapon át meg kell őrizni.
(5) Az illetékes hatóság kivételt engedhet a (2), (3), illetve (4) bekezdés alól olyan hulladékégető és együttégető művek számára, amelyek a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítmény részét képezik és kizárólag a létesítményben képződött hulladék égetését vagy együttégetését végzik.
47. cikk
Maradékanyagok
(1) A maradékanyagok mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A maradékanyagokat lehetőség szerint közvetlenül az üzemben vagy azon kívül újra fel kell használni.
(2) A por alakú szilárd maradékanyagok szállítását és közvetlen tárolását oly módon kell megoldani, hogy azok ne kerülhessenek ki a környezetbe.
(3) A maradékanyagok végleges elhelyezési útvonalának megállapítását, illetve hasznosítását megelőzően megfelelő vizsgálatokat kell végezni a maradékanyagok fizikai és kémiai jellemzőinek, valamint szennyezőképességének megállapítása céljából. A vizsgálatoknak ki kell terjedniük a teljes oldható és az oldható nehézfém frakcióra.
48. cikk
Lényeges változtatás
Valamely kizárólag nem veszélyes hulladékot a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítményben égető hulladékégető vagy együttégető mű üzemeltetésében bekövetkező változtatást, amely veszélyes hulladék égetésével vagy együttégetésével jár, lényeges változásnak kell tekinteni.
49. cikk
A nyilvánosság tájékoztatása és jelentéstétel a hulladékégető és együttégető művekről
(1) Az új hulladékégető és együttégető művekre beadott kérelmeket megfelelően hosszú időn keresztül a nyilvánosság számára legalább egy helyen hozzáférhetővé kell tenni, hogy ezekre az illetékes hatóság döntése előtt a nyilvánosság észrevételt tehessen. A döntést, hozzácsatolva az engedély legalább egy példányát, és minden további módosítást, szintén a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.
(2) Az óránként két tonna vagy annál nagyobb névleges teljesítményű hulladékégető vagy együttégető művek esetében a 66. cikkben említett jelentésnek információt kell tartalmaznia a létesítmény működéséről és annak ellenőrzéséről, illetve be kell számolnia az égetési és együttégetési technológia működéséről és a levegőbe és vízbe történő kibocsátásoknak a kibocsátási határértékekhez viszonyított szintjéről. Ezt az információt szintén a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.
(3) Az illetékes hatóságok listát állítanak össze az óránként két tonnánál kisebb névleges teljesítményű hulladékégető vagy együttégető művekről, és azt is a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik.
V. fejezet
A szerves oldószereket használó létesítményekre és tevékenységekre vonatkozó külön rendelkezések
50. cikk
Hatály
Ezt a fejezetet a VII. melléklet 1. részében felsorolt és – adott esetben – ugyanezen melléklet 2. részében meghatározott oldószer fogyasztási küszöbértéket elérő tevékenységekre kell alkalmazni.
51. cikk
Fogalom meghatározások
E fejezet alkalmazásában a következő fogalom meghatározások érvényesek:
1.
meglévő berendezés olyan üzemelő berendezés, amely 2001. április 1-je előtt engedélyt kapott vagy 2001. április 1-je előtt teljes engedélykérelmet nyújtott be, feltéve, hogy a létesítményt legkésőbb 2002. április 1-ig üzembe helyezték;
2.
véggázok: olyan anyagok gáz formájában történő kibocsátása kéményből vagy szennyezőanyag-csökkentő berendezésből a levegőbe, amelyek illékony szerves vegyületeket vagy más szennyezőanyagokat tartalmaznak;
3.
diffúz kibocsátás (diffúz emisszió): bármely, az illékony szerves vegyületeknek nem véggázok formájában történő kibocsátása a levegőbe, talajba és vízbe, valamint bármely termékben lévő oldószer hacsak a IIA. melléklet 2. része kivételt nem tesz.;
4.
teljes kibocsátás (emisszió): a diffúz kibocsátás és a véggázokkal történő kibocsátás összege;
5.
keverék a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, 2006. december 18-I 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(41) 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott keverék,
6.
ragasztóanyag bármely olyan keverék, beleértve minden szerves oldószert vagy olyan keveréket, amely a megfelelő használhatóság érdekében szerves oldószereket tartalmaz, amit egy termék különálló részeinek összeragasztására használnak;
7.
tinta vagy nyomdafesték bármely olyan keverék, beleértve minden szerves oldószert vagy a megfelelő felvitel érdekében szerves oldószereket tartalmazó keveréket, amelyet nyomtatásnál használnak szöveg vagy képek felületre történő nyomtatására;
8.
lakk: átlátszó bevonat;
9.
fogyasztás vagy felhasználás egy berendezésbe naptári évenként vagy bármely más 12 hónapos időszakonként bevitt teljes szerves oldószer mennyiség, levonva ebből az újrafelhasználásra visszanyert illékony szerves vegyületek mennyisége;
10.
oldószerbevitel a szerves oldószereknek és ezeknek olyan keverékekben lévő mennyisége, amelyeket egy tevékenység végrehajtása során felhasználnak, beleértve a berendezésen belül és kívül visszanyert oldószereket, amelyeket mindig számításba kell venni, valahányszor a tevékenység végzéséhez felhasználják;
11.
szerves oldószerek újrafelhasználása olyan szerves oldószerek felhasználása, amelyeket egy berendezésből bármilyen műszaki vagy kereskedelmi célból visszanyertek, beleértve a tüzelőanyagként (üzemanyagként) való felhasználást is, de kizárva a visszanyert szerves oldószerek hulladékként történő végleges lerakását;
12.
zárt feltétel: olyan körülmények, amelyek között a berendezést úgy üzemeltetik, hogy a tevékenységből származó illékony szerves vegyületeket összegyűjtik, és szabályozott módon vezetik ki kéményen vagy szennyezés csökkentő berendezésen keresztül és emiatt ezek nem teljesen diffúz kibocsátások;
13.
indítási és leállási művelet olyan üzemeltetés, melynek során egy tevékenységet, egy készüléket vagy egy tartályt üzemkész állapotba vagy éppen üresjáratba helyeznek, a rendszeresen ingadozó tevékenységi fázisok kivételével,
52. cikk
Veszélyes anyagok helyettesítése
Az olyan anyagokat vagy keverékeket, amelyek a 67/548/EGK irányelv szerint reprodukciós szempontból karcinogénnek, mutagénnek vagy toxikusnak minősülnek, és az illékony szerves vegyület tartalmuk miatt az R45, R46, R49, R60, R61 mondatokat rendelik hozzájuk, amennyire ez lehetséges a lehető legrövidebb időn belül fel kell váltani kevésbé ártalmas anyagokkal vagy keverékekkel.
53. cikk
Kibocsátásszabályozás
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a következők egyikének biztosítása érdekében:
a)
a létesítményekből származó illékony szerves vegyületek kibocsátása nem haladhatja meg a véggázokra vonatkozó kibocsátási határértékeket és a diffúz kibocsátásra vonatkozó határ értékeket vagy a teljes kibocsátásra vonatkozó határértékeket, és teljesülnek a VII. melléklet 2. és 3. részében meghatározott egyéb követelmények;
b)
a létesítmény megfelel a VII. melléklet 5. részében előírt csökkentési tervre vonatkozó követelményeknek, feltéve, hogy az a) pontban említett kibocsátási határértékek alkalmazásával egyenértékű kibocsátáscsökkenés valósul meg.
A tagállamok a 66. cikk (1) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a b) pontban említett egyenértékű kibocsátáscsökkenés megvalósításában elért előrelépésről.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, amennyiben az üzemeltető az illetékes hatóság számára bizonyítja, hogy egy adott berendezésnél a diffúz kibocsátások határértéke műszakilag vagy gazdaságilag nem teljesíthető, az illetékes hatóság engedélyezheti a kibocsátási határérték túllépését, feltéve, ha emiatt nem várható az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt jelentős kockázat, illetve ha az üzemeltető bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az elérhető legjobb technikákat alkalmazza;
(3) Az (1) bekezdéstől eltérve, a VII. melléklet 2. részében található táblázat 8. tétele által érintett, zárt körülmények között nem elvégezhető bevonási (festési) tevékenységek esetében az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a létesítmény kibocsátásai ne teljesítsék az említett bekezdésben előírt követelményeket, amennyiben az üzemeltető bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy a követelményeknek való megfelelés műszakilag és gazdaságilag sem kivitelezhető, valamint hogy az elérhető legjobb technikákat alkalmazzák.
(4) A tagállamok a 66. cikk (2) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az (2) és (3) bekezdések ben említett eltérésekről.
(5) A közegészség és a környezet megóvása érdekében az olyan illékony szerves vegyületek kibocsátását, amelyekhez az R40, R45, R46, R49, R60, R61 vagy R68 mondatokat rendelik zárt feltételek mellett szabályozzák, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, illetve azok nem haladhatják meg a VII. melléklet 4. részében előírt kibocsátási határértékeket.
(6) Az olyan berendezéseknek, amelyekben két vagy több olyan tevékenységet végeznek, amelyek mindegyike meghaladja a VII. melléklet 2. részében foglalt küszöbértékeket:
a)
az (5) bekezdésben meghatározott anyagok használata esetén minden tevékenységre külön-külön meg kell felelniük az ebben a bekezdésben meghatározott követelményeknek;
b)
más anyagok esetében vagy:
i.
minden tevékenységre vonatkozóan külön-külön teljesíteniük kell a 1. bekezdésben meghatározott követelményeket, vagy
ii.
olyan az illékony szerves vegyületekre vonatkozó teljes kibocsátással kell rendelkezniük, ami nem haladhatja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha az i. pont követelményeit alkalmazzák.
(7) Minden alkalmas óvintézkedést meg kell tenni az indítási és leállási műveletek során történő illékony szerves vegyület kibocsátások minimalizálása érdekében.
54. cikk
Kibocsátás monitoring
A tagállamok kötelessége, hogy akár az engedélyben előírt üzemeltetési körülmények, akár általánosan kötelező szabályozás révén biztosítsák, hogy a kibocsátások mérése a VII. melléklet 6. részével összhangban történjen.
55. cikk
A kibocsátási határértékek betartása
A véggázokra vonatkozó kibocsátási határértékek akkor tekintendők teljesítettnek, ha a VII. melléklet 8. részében előírt feltételek is teljesülnek.
56. cikk
Megfelelőségi jelentés
A 8. cikk (1) bekezdésében említett megfelelőségi jelentés a megfelelőséget a következők egyike révén bizonyítja:
a)
a véggázok kibocsátási határértékei, a diffúz kibocsátás határértékei és a teljes kibocsátási határérték;
b)
a VII. melléklet 5. részének csökkentési tervében foglalt követelmények,.
c)
az 53. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérések
A megfelelőségi jelentés tartalmazhat egy, a VII. melléklet 7. részével összhangban készített oldószer-kezelési tervet.
57. cikk
Meglévő létesítmény lényeges változtatása
(1) A szerves oldószerek maximális beviteli tömegének megváltoztatása egy létesítmény napi átlagát tekintve – amennyiben a létesítmény a tervezett teljesítményen, tehát nem indítási, leállítási és karbantartási üzemelési körülmények között működik – lényegesnek tekintendő, ha az illékony szerves vegyületeknek az alábbinál nagyobb mértékű növekedéséhez vezet:
– 25% olyan létesítmény esetében, amely a VII. melléklet 2. részének 1., 3., 4., 5., 8., 10., 13., 16. vagy 17. pontjában található alacsonyabb küszöbérték-sávba eső tevékenységeket folytat, illetve a VII. melléklet 2. részében említett egyéb tevékenységek esetében, amelynek oldószer-felhasználása kevesebb, mint 10 tonna/év;
– 10% minden egyéb létesítmény esetében.
(2) Ha a meglévő berendezés lényeges változtatáson megy keresztül, vagy lényeges változtatást követően először esik az irányelv hatálya alá, a berendezésnek azt a részét, ami lényeges változtatáson megy keresztül, vagy új berendezésként sorolják be, vagy meglévő berendezésként, feltéve, hogy az egész berendezés teljes kibocsátása nem haladja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha a lényegesen megváltoztatott részt új berendezésként kezelik.
(3) Lényeges változás esetén az illetékes hatóság ellenőrzi a létesítmény ezen irányelv követelményeinek való megfelelését.
58. cikk
A szerves oldószerek helyettesítésére vonatkozó információk cseréje
A Bizottság a tagállamok, az érintett iparág és a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek közreműködésével információcserét szervez a szerves oldószerek és lehetséges helyettesítőik felhasználásáról, valamint olyan műszaki eljárásokról, amelyek a legkisebb potenciális hatást gyakorolják a levegőre, vízre, talajra, ökológiai rendszerekre és az emberi egészségre.
Az információcsere valamennyi alábbi pontot érinti:
a)
felhasználhatóság;
b)
az emberi egészségre gyakorolt potenciális hatás és különösen a foglalkozási terhelés,
c)
a környezetre gyakorolt potenciális hatások;
d)
a gazdasági következmények, különösen a rendelkezésre álló lehetőségek költség-haszon viszonya.
59. cikk
Hozzáférés az információkhoz
(1) Az illetékes hatóság döntését, beleértve legalább az engedély egy másolatát és bármely azt követő aktualizálást is, hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
A berendezésekre vonatkozó általános, kötelező erejű jogszabályokat és az engedélyezésre és nyilvántartásba vételre kötelezett létesítmények jegyzékét szintén elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
(2) Az 54. cikk értelmében megkövetelt és az illetékes hatóságnál rendelkezésre álló kibocsátás-ellenőrzési eredményeket hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben leírtak a 2003/4/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapított korlátozásokkal alkalmazandók.
VI. fejezet
Titán-dioxidot termelő létesítményekre vonatkozó külön rendelkezések
60. cikk
Hatály
Ezt a fejezetet a titán-dioxidot termelő létesítményekre kell alkalmazni.
61. cikk
Hulladék elhelyezésre vonatkozó tiltás
A tagállamok megtiltják a következő a hulladékok bármely víztestben, tengerekben, vagy óceánokban történő elhelyezését:
1.
szilárd hulladék
2.
a szulfát-eljárást alkalmazó létesítményekből eredő, a titanilszulfát-oldat hidrolízisét követő szűrési fázisból származó anyalúgok; beleértve az ilyen lúgokhoz kapcsolódó, összességében több mint 0,5% arányban szabad kénsavat és különböző nehézfémeket tartalmazó savas hulladékot, amelyet a maximum 0,5 % szabad kénsav tartalom eléréséig hígítottak
3.
a klorid-eljárást alkalmazó létesítményekből származó hulladék, amely több mint 0,5% szabad kénsavat és különböző nehézfémeket tartalmaz, beleértve az olyan hulladékot, amelyet a 0,5% vagy ennél kevesebb szabad kénsavtartalom eléréséig hígítottak;
4.
a (2) és (3) bekezdésben említett hulladék kezelése (töményítése vagy semlegesítése) során képződő, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfémeket tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített és szűrt vagy dekantált hulladékokat, amelyek nehézfémeket csak nyomokban tartalmaznak, amelyeknek pH-ja a hígítást megelőzően 5,5 fölött volt.
62. cikk
A vízszennyező kibocsátások szabályozása
(1) A létesítmények vízszennyező kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 1. részében előírt kibocsátási határértékeket.
(2) A tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az akut toxicitási vizsgálatokat a VIII. melléklet 2. részének 1. pontjával összhangban végezzék el, valamint hogy e vizsgálatok eredményei feleljenek meg a VIII. melléklet 2. részének 2. pontjában előírt értékeknek
63. cikk
A légszennyező kibocsátások megelőzése és csökkentése
(1) A savcseppek létesítményből történő emisszióját meg kell előzni;
(2) A létesítmények légszennyező kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket.
64. cikk
A kibocsátások ellenőrzése és a környezet
(1) A tagállamok biztosítják a vízszennyező kibocsátások ellenőrzését annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse az engedélyezési feltételeknek és a 62. cikknek való megfelelést.
(2) A tagállamok biztosítják a légszennyező kibocsátások ellenőrzését annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse az engedélyezési feltételeknek és a 63. cikknek való megfelelést.
Az ilyen ellenőrzésnek magában kell foglalnia legalább a VII. melléklet 5. részében előírt kibocsátásellenőrzést.
(3) A tagállamok a VIII. melléklet 4. részének megfelelően gondoskodnak a titán-dioxidot termelő létesítményekből származó kibocsátások által érintett környezet ellenőrzéséről.
(4) Az ellenőrzést a CEN-szabványoknak megfelelően kell elvégezni, illetve ha CEN-szabványok nem állnak rendelkezésre, olyan ISO-szabványokat, országos vagy nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani.
VII. fejezet
Bizottság, átmeneti és záró rendelkezések
65. cikk
Illetékes hatóságok
A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat vagy testületeket, amelyek felelősek az ezen irányelvből származó kötelezettségek végrehajtásáért.
66. cikk
A tagállamok által benyújtott jelentések
(1) A tagállamok a 15. és 16. cikknek, valamint a 16. cikk (3) bekezdésének értelmében biztosított eltéréseknek megfelelően gondoskodnak róla, hogy az ezen irányelv végrehajtására, a kibocsátásokat és egyéb környezeti hatásokat érintő reprezentatív adatokra, a kibocsátási határértékekre és az elérhető legjobb technikák alkalmazására vonatkozó információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátják.
A tagállamok az első albekezdésben említett információ elektronikus formátumban a Bizottság részére való hozzáférhetővé tétele céljából nemzeti információs rendszereket dolgoznak ki, és azokat rendszeresen aktualizálják. A biztosított információkról a tagállamok összefoglalót készítenek, és azt a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják.
(2) A Bizottság meghatározza az (1) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátandó információ típusát és formátumát.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(3) A 71.cikk (1) bekezdésében említett időponttól számított három éven belül és azt követően háromévente a Bizottság az (1) bekezdésben említett információk alapján ennek az irányelvnek a végrehajtására vonatkozó jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – adott esetben – jogalkotási javaslat kíséretében.
67. cikk
A mellékletek módosításai
(1)A vonatkozó BAT referencia-dokumentumokban leírt elérhető legjobb technológiák alapján a Bizottság a BAT referencia-dokumentumban leírt következtetéseken alapuló BAT referencia-dokumentum 14. cikkel összhangban történő közzétételétől számított 12 hónapon belül módosítja az V., VI., VII. és VIII. mellékletet a kibocsátási határértékekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása révén. A kibocsátási határértékek kiegészíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel, valamint ellenőrzési és teljesítési követelményekkel, amennyiben ugyanolyan szintű környezetvédelmet lehet elérni.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(2)Az (1) bekezdésében említett intézkedések elfogadását megelőzően a Bizottság konzultál az érdekelt ipari és a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek képviselőivel, majd jelentést tesz a konzultáció eredményéről és arról, hogy azt hogyan veszi figyelembe.
68. cikk
Minimumkövetelmények
(1)A 67. cikk sérelme nélkül a Bizottság a BAT referencia-dokumentumban leírt következtetéseken alapuló BAT referencia-dokumentum 14. cikkel összhangban történő közzétételétől számított 12 hónapon belül a kibocsátási határértékekre, valamint az ellenőrzési és teljesítési követelményekre vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg. A kibocsátási határértékek kiegészíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel, amennyiben ugyanolyan szintű környezetvédelmet lehet elérni az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel.
A minimumkövetelményeket a szóban forgó tevékenységek vagy létesítmények környezeti hatásai vonatkozásában kell megállapítani, és a BAT-AEL-eken kell alapulniuk.
Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(2)Az (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések elfogadását megelőzően a Bizottság konzultál az érdekelt ipari és a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek képviselőivel, majd jelentést tesz a konzultáció eredményéről és arról, hogy azt hogyan veszi figyelembe.
(3)Az (1) és (2) bekezdéssel összhangban a Bizottság 2011. december 31-ig kibocsátási határértékeket, valamint ellenőrzési és teljesítési követelményeket határoz meg különösen az I. melléklet 2.1. és 2.2. pontjában említett tevékenységeket végző létesítmények által kibocsátott dioxin és furán esetében.
A tagállamok vagy illetékes hatóságaik ennél szigorúbb kibocsátási határértékeket is meghatározhatnak a dioxin- és furánkibocsátás esetében.
Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
69. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot egy bizottság segíti.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire.
70. cikk
Szankciók
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. Az így előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok e szankciókról legkésőbb ... -ig, továbbá az azokat érintő valamennyi későbbi módosításról is haladéktalanul értesítik a Bizottságot.
71. cikk
Nemzeti jogba történő átültetés
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikknek, a 3. cikk (4) bekezdésének, a 3. cikk (15)–(18), (20) bekezdésének, a 4. cikk (2) bekezdésének, az 5. cikknek, a 6. cikknek, a 8. cikk (1) bekezdésének, a 9. cikk (2) bekezdése b) pontjának, a 12. cikk (8) bekezdésének, a 13. cikk (1) bekezdése e) pontjának, a 14. cikknek, a 15. cikk (1) bekezdése d) pontjának, a 15. cikk (3)–(5) bekezdésének, a 16. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 17. cikknek, a 18. cikk (2)–(4) bekezdésének, a 22. cikk (2)–(3) bekezdésének, a 22. cikk (4) bekezdése b) és d) pontjának, a 23. cikknek, a 24. cikknek, a 25. cikknek, a 26. cikk (1) bekezdése d) pontjának, a 26. cikk (2) bekezdése c)–g) pontjának, a 29. cikk, a 31. cikknek, a 32. cikk (3) bekezdésének, a 34. cikk (2)–(4) bekezdésének, a 35. cikknek, a 36. cikk (2) bekezdésének, a 42. cikk (5) bekezdésének, a 64. cikk (2) és (4) bekezdésének, a 65– 66. cikk és a 70. cikknek valamint az I. melléklet 1.1., 2.5.c), 3.5., 4.7., 5.2., 5.3., 6.1.c), 6.4.b), 6.6., 6.9., 6.10. pontjának, a IV. melléklet 1.b) pontjának, az V. melléklet 1–4. részének, a VI. melléklet 1. része b) pontjának, 4. része 2.2., 3.1. és 3.2. pontjának, a VI. melléklet 6. része 2.5. és 2.6. pontjának, a VII. melléklet 7. része 3. pontjának, a VIII. melléklet 1. része 1. és 2.c) pontjának, illetve 3. része 2–3. pontjának legkésőbb ...-ig(42) megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint e rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottsághoz.
A tagállamok ezeket a rendelkezéseket ... -tól* kezdődően alkalmazzák. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
72. cikk
Hatályon kívül helyezés
(1) A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 78/176/EGK, 82/883/EGK, 92/112/EGK, 96/61/EK, 1999/13/EK és 2000/76/EK irányelvek ...(43)* -tól kezdődően hatályukat vesztik, a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a tagállamok által nemzeti jogukba való átültetésre és alkalmazására meghatározott határidőkkel kapcsolatos kötelezettségek sérelme nélkül.
(2) A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 2001/80/EK irányelv 2016. január 1-től hatályát veszti a IX. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.
(3) A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, az X. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.
73. cikk
Átmeneti rendelkezések
(1) Az I. melléklet 1.2., 1.3., 1.4., 2.1–2.4., 2.5.a)–b), 2.6., 3., 4.1.–4.6., 5.1., 5.2., 5.3.a)–b), 5.4., 6.1.a)–b), 6.2–6.5., 6.6.b)–c), 6.7. és 6.8. pontjában említett létesítményekre, valamint az 1.1. pontjában említett legalább 50MW névleges hőteljesítményű létesítményekre, továbbá a 6.6.a) pontjában említett, több mint 40 000 baromfiférőhellyel rendelkező, üzemben lévő és engedéllyel rendelkező, illetve a 71. cikk (1) bekezdésében említett időpont előtt teljes engedélykérelmet benyújtó létesítményekre – feltéve, hogy az ilyen létesítményeket az említett időpontot követő egy éven belül üzembe helyezik – vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket ...(44)-tól alkalmazzák.
(2) Az I. melléklet 2.5.c), 5.3.c)–e), 6.1.c), 6.9. és 6.10. pontjában említett létesítményekre, valamint az 1.1. pontjában említett kevesebb mint 50 MW névleges hőteljesítményű létesítményekre, továbbá a 6.6.a) pontjában említett, kevesebb mint 40 000 baromfiférőhellyel rendelkező, a 71. cikk (1) bekezdésében említett időpont előtt üzemben lévő létesítményekre vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket ...(45)*-tól alkalmazzák.
(3) A III. fejezet hatálya alá tartozó tüzelőberendezéskre vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket 2016. január 1-től alkalmazzák.
(4) Az olyan tüzelőberendezésekre, amelyek hulladékegyüttégetést végeznek, 2015. december 31-ig a VI. melléklet 4. részének 3.1. pontját kell alkalmazni.
Ezekre 2016. január 1-től azonban a VI. melléklet 4. részének 3.2. pontját kell alkalmazni.
74. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
75. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt ║
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
Az elnök Az elnök
I.MELLÉKLET
A 11. cikkben említett ipari tevékenységek kategóriái
Az alábbiakban megadott küszöbértékek általában a termelési kapacitásra vagy teljesítményre vonatkoznak. Ahol több ugyanabba a pontba tartozó tevékenységet folytatnak ugyanabban a létesítményben, a tevékenységek kapacitása összeadódik.
Az 1.1. pontban említett létesítmények teljes névleges hőteljesítményének kiszámításakor, az egészségügyi létesítményekben használt tüzelőberendezések esetében csak a normál üzemi teljesítményt kell figyelembe venni.
Az 1.1. pontban említett létesítmények teljes névleges hőteljesítményének kiszámításakor a 3 MW-nál kisebb névleges hőteljesítménnyel rendelkező tüzelőberendezéseket nem kell figyelembe venni.
Az 1.1. pontban említett létesítmények teljes névleges hőteljesítményének kiszámításakor az 50 MW-nál kisebb névleges hőteljesítménnyel rendelkező és évente legfeljebb 500 órát üzemelő tüzelőberendezéseket nem kell figyelembe venni.
1. Energiaipar
1.1. Tüzelőanyagok égetése legalább 20 MW teljes névleges hőteljesítménnyel rendelkező létesítményekben
1.2. Ásványolaj és gáz finomítása
1.3. Koksz termelése
1.4. Tüzelőanyagok gázosítása vagy cseppfolyósítása
2. Fémek előállítása és feldolgozása
2.1. Fémérc (beleértve a szulfidércet is) -pörkölése vagy -szinterelése
2.2. Nyersvas vagy -acél előállítása (elsődleges vagy másodlagos olvasztás), ezen belül folyamatos öntés 2,5 tonna/óra kapacitás felett
2.3. Vasfémfeldolgozás:
a)
több mint 20 tonna nyersacél/óra kapacitású meleghengersorok tevékenysége;
b)
kalapácsos kovácsműhelyek tevékenysége, ahol a kalápocsonkénti ütési energia meghaladja az 50 kJ/kalapács értéket és ahol a hőteljesítmény meghaladja a 20 MW-ot;
c)
védőolvadékfilm-felvitel 2 tonna nyersacél/óra feldolgozókapacitás felett.
2.4. Napi 20 tonna hibamentes öntvénynél nagyobb termelőkapacitású vasfémöntödék tevékenysége
2.5. Nemvasfémek feldolgozása:
a)
nemvas nyersfémek ércből, koncentrátumból vagy másodlagos nyersanyagokból kohászati, vegyi vagy elektrolitikus eljárással történő előállítása
b)
nemvasfémek, ezen belül visszanyert termékek olvasztása (és ötvözése) ólom és kadmium esetében 4 tonna/nap, egyéb fémek esetében 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett, az öntödék tevékenységének kivételével;
c)
fémöntvénytermékeket előállító nemvasfém-öntödék tevékenysége, ólom és kadmium esetében napi 2,4 tonna ▌ feletti, egyéb fémek esetében napi 12 tonna ▌ feletti olvasztási kapacitással.
2.6. Fémek vagy műanyagok elektrolitikus vagy kémiai eljárással történő felületkezelése, amelyekben a kezelőkádak térfogata meghaladja a 30 m3-t
3. Ásványipar
3.1. Cementklinker előállítása forgókemencékben 500 tonna/nap gyártókapacitás felett, vagy mész előállítása forgókemencében vagy egyéb kemencében 50 tonna/nap gyártókapacitás felett
3.2. Azbeszt vagy azbeszttartalmú termékek előállítása
3.3. Üveg és üvegszál előállítása 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett
3.4. Ásványi anyagok és ásványi szálak olvasztása 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett
3.5. Kerámiatermékek, különösen tetőcserép, tégla, tűzálló tégla, csempe, kőedények, porcelán égetéses előállítása 75 tonna/nap gyártási kapacitás felett és 300 kg/m3-nél nagyobb kemencénkénti beágyazási sűrűségnél
4. Vegyipar
Ezen rész alkalmazásában a felsorolt tevékenységi körök vonatkozásában gyártás alatt a 4.1. – 4.7. pontokban felsorolt anyagok vagy anyagcsoportok ipari nagyságrendű, vegyi vagy biológiai eljárással történő előállítását értjük
4.1. Szerves vegyi anyagok előállítása, mint például:
a)
egyszerű szénhidrogének (nyílt vagy zárt szénláncú, telített vagy telítetlen, alifás vagy aromás);
b)
oxigéntartalmú szénhidrogének, mint például alkoholok, aldehidek, ketonok, karbonsavak, észterek, acetátok, éterek, peroxidok, epoxigyanták;
c)
kéntartalmú szénhidrogének;
d)
nitrogéntartalmú szénhidrogének, mint például aminok, amidok, nitrogéntartalmú vegyületek, nitro- vagy nitrátvegyületek, nitrilek, cianátok, izocianátok;
e)
foszfortartalmú szénhidrogének;
f)
halogéntartalmú szénhidrogének;
g)
szerves fémvegyületek;
h)
alapvető műanyagok (polimerek, szintetikus szálak, cellulózalapú szálak);
i)
szintetikus gumik;
j)
festékek és pigmentek;
k)
felületaktív anyagok.
4.2. Szervetlen vegyi anyagok előállítása, mint például:
a)
gázok, mint például ammónia, klór vagy hidrogén-klorid, fluor vagy hidrogén-fluorid, szén oxidjai, kénvegyületek, nitrogén-oxidok, hidrogén, kén-dioxid, foszgén;
b)
savak, mint például krómsav, fluorsav, foszforsav, salétromsav, sósav, kénsav, óleum, kénessavak;
c)
lúgok, mint például ammónium-hidroxid, kálium-hidroxid, nátrium-hidroxid;
d)
sók, mint például ammónium-klorid, kálium-klorát, kálium-karbonát, nátrium-karbonát, perborát, ezüst-nitrát;
e)
nemfémek, fém-oxidok vagy más szervetlen vegyületek, mint például kalcium-karbid, szilícium, szilícium-karbid.
4.3. Foszfor-, nitrogén- vagy káliumtartalmú (egyszerű vagy összetett) műtrágya előállítása
4.4. Növény-egészségvédelmi szerek vagy biocidok előállítása
4.5. Gyógyszeripari termékek, köztük félkész termékek előállítása
4.6. Robbanószerek előállítása
4.7. Vegyi anyagok előállítása kenéshez vagy tüzelőanyagként
5. Hulladékgazdálkodás
5.1. Veszélyes hulladékok ártalmatlanítása vagy hasznosítása 10 tonna/nap kapacitás felett, az alábbi tevékenységek szerint:
a)
biológiai kezelés;
b)
fizikai-kémiai kezelés;
c)
égetés vagy együttégetés;
d)
elegyítés vagy keverés;
e)
újracsomagolás;
f)
tárolás 10 tonnánál nagyobb kapacitású tárolóhelyen;
g)
elsődlegesen tüzelőanyagként vagy egyéb módon való felhasználás energianyerés céljából;
h)
oldószerek visszanyerése/regenerálása;
i)
szervetlen anyagok hasznosítása/visszanyerése a fémek vagy fémvegyületek kivételével;
j)
savak vagy lúgok regenerálása;
k)
szennyezéscsökkentésre használt anyagok összetevőinek visszanyerése;
l)
katalizátorok összetevőinek visszanyerése;
m)
olaj újrafinomítása vagy más célra történő újrahasználata.
5.2. Nem veszélyes hulladékok égetése és együttégetése 3 tonna/óra kapacitás felett.
5.3. Nem veszélyes hulladékok ártalmatlanítása vagy hasznosítása 50 tonna/nap kapacitás felett, az alábbi tevékenységek szerint:
a)
biológiai kezelés;
b)
fizikai-kémiai kezelés; a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv(46) hatályán kívül eső és kizárólag a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről szóló, 1986. június 12-i 86/278/EGK irányelvben(47) meghatározott, kezelt iszapot eredményező tevékenységek kivételével. Ez a kizárás csak olyan esetekre érvényes, amikor legalább ugyanolyan szintű környezetvédelmet lehetne elérni, mint ezenirányelv értelmében.
c)
hulladék előkészítése együttégetésre;
d)
az ipari tevékenységek más kategóriáiba nem tartozó salak és hamu kezelése;
e)
aprított fémhulladék kezelése.
5.4 Napi 10 tonnánál többet fogadó, vagy 25 ezer tonnánál nagyobb össz-befogadóképességű hulladéklerakók, kivéve az inert hulladékokat fogadó lerakókat
6. Egyéb iparágak
6.1. A következők gyártása ipari létesítményekben:
a)
cellulóz fából vagy egyéb rostanyagból;
b)
papír vagy karton 20 tonna/nap gyártási kapacitás felett;
c) faalapú lapok a furnérlemez kivételével 600 m³/nap gyártási kapacitás felett.
6.2. Textil szálak vagy textíliák előkészítése (mint például mosás, fehérítés, mercerezés) vagy festése 10 tonna/nap feldolgozási kapacitás felett
6.3. Nyersbőr és irha cserzése, amennyiben a feldolgozási kapacitás meghaladja a napi 12 tonna készterméket
6.4. a) Vágóhidak tevékenysége 50 tonna vágott súly/nap kapacitás felett
b) Emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra szánt élelmiszer-ipari termékek előállítását szolgáló kezelés és feldolgozás, amely nem kizárólag a csomagolásra terjed ki, a következő feldolgozott vagy feldolgozatlan alapanyagokból:
(i)
állati eredetű nyersanyagok (kivéve, ha kizárólag tejet tartalmaznak) 75 tonna késztermék/nap gyártási kapacitás felett
(ii)
növényi eredetű nyersanyagok 300 tonna késztermék/nap gyártási kapacitás felett
(iii)
állati és növényi eredetű nyersanyagok keveréke legalább az alábbi gyártókapacitás mellett:
75 tonna késztermék/nap, amennyiben "A" nagyobb vagy egyenlő 10-zel; vagy
– egyéb esetekben [300 - (22,5 x A)]
ahol "A" a késztermék gyártókapacitásában foglalt állati eredetű nyersanyagok arányát jelenti (százalékban)
A csomagolás nem képezi részét a késztermék össztömegének.
Az ebben az alpontban foglaltak nem alkalmazandók abban az esetben, ha a nyersanyag egyetlen összetevője a tej.
c) Kizárólag tej kezelése és feldolgozása napi 200 tonna beérkezett tejmennyiség felett (éves átlag)
6.5. Állati tetemek vagy hulladékok ártalmatlanítása vagy újrafeldolgozása 10 tonna/nap feldolgozási kapacitás felett
6.6 Baromfi vagy sertés intenzív tenyésztése legalább a következő férőhely-kapacitással:
a) 40000 férőhellyel baromfi számára
b) 2 000 férőhellyel (30 kg feletti) hízósertés számára, vagy
c) 750 férőhellyel tenyészkoca számára
Ugyanazon létesítményben tenyésztett, de az a) pontban nem említett baromfifajok esetében, illetve az a), b) és c) pontban felsorolt állatfajoktól eltérő fajoknál a fenti küszöbértékek alapján kiszámított nitrogénkiválasztási tényezővel egyenértékű küszöbérték az irányadó. A Bizottság irányelveket dolgoz ki a küszöbérték kiszámítására és az egyenértékű nitrogénkiválasztási tényezők meghatározására.
6.7 Anyagok, tárgyak vagy termékek felületének kezelése szerves oldószerekkel, különösen felületmegmunkálás, nyomdai mintázás, bevonatkészítés, zsírtalanítás, vízállóvá tétel, fényezés, festés, tisztítás vagy impregnálás céljából, ahol a szerves oldószer-felhasználás 150 kg/óra feletti, vagy éves szinten a 200 tonnát meghaladja.
6.8 Szén (jól kiégetett szén) vagy elektrografit előállítása égetéssel vagy grafitizálással.
6.9 Faanyagok és faipari termékek tartósítása legalább 50 m/nap termelőkapacitással.
6.10 A ║ 91/271/EGK ║ irányelv hatályán kívül eső, az I. fejezetben említett létesítmény által kibocsátott szennyvíz telephelyen kívüli kezelése.
II.MELLÉKLET
A szennyező anyagok jegyzéke
LEVEGŐ
1. Kén-oxidok és egyéb kénvegyületek
2. Nitrogén-oxidok és egyéb nitrogénvegyületek
3. Szén-monoxid
4. Illékony szerves vegyületek
5. Fémek és fémvegyületek
6. Por és finom részecskéi
7. Azbeszt (lebegő részecskék, szálak)
8. Klór és klórvegyületek
9. Fluor és fluorvegyületek
10. Arzén és arzénvegyületek
11. Cianidok
12. Anyagok és készítmények, amelyekről bebizonyosodott, hogy a levegő közvetítésével mutagén- vagy karcinogéntulajdonságaik vannak, vagy hatással lehetnek a reprodukcióra
13. Poliklórozott dibenzo-dioxinok és poliklórozott dibenzo-furánok
VÍZ
1. Szerves halogénvegyületek és anyagok, amelyek a vízi környezetben ilyen vegyületeket alkothatnak
2. Szerves foszforvegyületek
3. Szerves ónvegyületek
4. Anyagok és készítmények, amelyekről bebizonyosodott, hogy a vízi környezet közvetítésével mutagén- vagy karcinogéntulajdonságaik vannak, vagy hatással lehetnek a reprodukcióra
5. Le nem bomló szénhidrogének és le nem bomló, biológiailag felhalmozódó szerves mérgező anyagok
6. Cianidok
7. Fémek és fémvegyületek
8. Arzén és arzénvegyületek
9. Biocidok és növény-egészségügyi anyagok
10. Lebegő por
11. Eutrofizációt okozó anyagok (különösen nitrátok és foszfátok)
12. Az oxigénegyensúlyra kedvezőtlenül ható anyagok (amelyeket a BOI, KOI segítségével mérni lehet).
13. A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(48) X. mellékletében felsorolt anyagok.
III.MELLÉKLET
Az elérhető legjobb technikák meghatározásának szempontjai
1. hulladékszegény technológiák alkalmazása;
2. kevésbé veszélyes anyagok használata;
3. a folyamatban használt és termelt anyagok, valamint adott esetben a hulladék hasznosítása és újrafeldolgozása;
4. összehasonlítható folyamatok, berendezések és üzemeltetési módszerek, amelyeket ipari méretekben sikeresen kipróbáltak;
5. műszaki fejlődés és változások a tudományos ismeretekben és felfogásban;
6. a vonatkozó kibocsátások természete, hatásai és mennyisége;
7. az új vagy meglévő létesítmények üzembe helyezési időpontjai;
8. az elérhető legjobb technika bevezetéséhez szükséges idő;
9. a folyamatban használt nyersanyagok felhasználása és azok jellemzője (beleértve a vizet is), valamint az energiahatékonyság;
10. a kibocsátások környezetre gyakorolt összes hatása és kockázata megelőzésének és minimumra csökkentésének szükségessége;
11. a balesetek megelőzésének szükségessége és azok környezetre gyakorolt következményeinek csökkentése;
IV.MELLÉKLET
A nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban
1. A nyilvánosságot (közzététel vagy más alkalmas eszköz, például ha rendelkezésre áll, elektronikus média útján) a döntéshozatali eljárás kezdetén, vagy legkésőbb amint az információ ésszerű módon rendelkezésre bocsátható, tájékoztatják a következőket illetően:
a)
az engedélyezési kérelem vagy, adott esetben, az engedély vagy az engedély feltételeinek a frissítésére vonatkozó javaslat a 22. cikkel összhangban, beleértve a 13. cikk (1) bekezdésében felsorolt pontok leírását;
b)
új vagy módosított általánosan kötelező érvényű szabályok kidolgozása a 18. cikknek megfelelően, beleértve a javasolt szabálykövetelményeket és a szabályok alkalmazásának jogi és adminisztratív kereteit ismertető, nem technikai összefoglalót;
c)
adott esetben az a tény, hogy egy határozatot nemzeti vagy országhatáron átterjedő környezeti hatásvizsgálathoz, illetve a 28. cikkel összhangban a tagállamok közötti konzultációkhoz kell kötni;
d)
a döntéshozatalért, a releváns információk szolgáltatásáért, az észrevételek és kérdések fogadásáért felelős hatáskörrel rendelkező hatóság adatai, valamint az észrevételek vagy kérdések továbbítására vonatkozó határidők részletei;
e)
a lehetséges határozatok vagy, amennyiben készült ilyen, a határozattervezet jellege;
f)
adott esetben az engedély vagy az engedélyezési feltételek frissítésére tett javaslatra vonatkozó részletek;
g)
a releváns információk rendelkezésre bocsátása idejének és helyének, vagy módjának a megjelölése;
h)
az 5. pont értelmében a nyilvánosság részvételére és a konzultációra vonatkozó intézkedések részletei.
2. A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő időkereteken belül az érintett nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátják a következőket:
a)
a nemzeti jogszabályokkal összhangban a főbb jelentések és javaslatok, amelyek az érintett nyilvánosságnak az 1. ponttal összhangban történő tájékoztatásakor a hatáskörrel rendelkező hatóságnál vagy hatóságoknál fellelhetők;
b)
a 2003/4/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban az 1. pontban említett információktól eltérő olyan információ, amely a 6. cikkel összhangban a határozat szempontjából lényeges, és amely csak akkor válik hozzáférhetővé, miután az érintett nyilvánosságot az 1. ponttal összhangban tájékoztatták.
3. Az érintett nyilvánosságnak jogában áll észrevételeit és véleményét a határozat meghozatala előtt a hatáskörrel rendelkező hatóság felé eljuttatni.
4. A határozatok meghozatalakor az e melléklet értelmében folytatott konzultációk eredményeit kellő mértékben figyelembe veszik.
5. A nyilvánosság tájékoztatására (például plakátok kihelyezése egy adott körzeten belül, vagy a helyi újságokban történő közzététel útján) és az érintett nyilvánossággal folytatott konzultációra (például írásbeli beadványok vagy közvélemény-kutatás révén) vonatkozó részletes intézkedéseket a tagállamok határozzák meg. A különböző szakaszokra ésszerű időkereteket kell előírni, amelyek elegendő időt biztosítanak a nyilvánosság tájékoztatására, valamint az érintett nyilvánosság felkészülésére és a környezettel kapcsolatos döntéshozatalban történő hatékony részvételére e melléklet rendelkezéseire is figyelemmel.
V.MELLÉKLET
Az tüzelőberendezésekre vonatkozó műszaki rendelkezések
1. rész
Kibocsátási határértékek a 32 cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében
1. A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója, szilárd tüzelőanyagok esetében 6%-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokkal működő kazánok esetében 3%-os, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15%-os hitelesített O2-tartalom.
Kiegészítő tüzelésű, kombinált ciklusú gázturbinák (CCGT) esetében a standardizált O2-tartalmat az illetékes hatóság határozza meg, figyelembe véve a kérdéses létesítmény sajátos jellemzőit.
2. SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Névleges hőteljesítmény (MWth)
Szén és lignit
Biomassza
Tőzeg
Folyékony tüzelőanyagok
50-100
400
200
300
350
100-300
250
200
300
250
> 300
200
200
200
200
Azoknál az 500 MW-nál kisebb névleges hőteljesítményű, cseppfolyós tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt szereztek működési engedélyt, és amelyek az elmúlt öt év mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1500 üzemóránál, az SO2-kibocsátási határérték 800 mg/Nm3.
3. SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Általában
35
Propán-bután
5
Alacsony fűtőértékű gázok, kokszkemencéből
400
Alacsony fűtőértékű gázok nagyolvasztóból
200
NO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Névleges hőteljesítmény (MWth)
Szén és lignit
Biomassza és tőzeg
Folyékony tüzelőanyagok
50-100
300
450 lignitpor égetése esetén
300
450
100-300
200
250
200
> 300
200
200
150
║Azoknál a maximum 500 MW névleges hőteljesítményű, szilárd vagy cseppfolyós tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt szereztek működési engedélyt, és amelyek az elmúlt öt év mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 450 mg/Nm3
Azoknál a minimum 500 MW névleges hőteljesítményű, szilárd vagy cseppfolyós tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 1987. július 1. előtt szereztek működési engedélyt, és amelyek az elmúlt öt év mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 450 mg/Nm3.
5. NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) és CO-kibocsátási határértékek gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében
NOx
CO
Gáztüzelésű kazánok
100(5)
100
Földgázzal(1) üzemelő gázturbinák (CCGT is beleértve)
50(2)(3)
100
Nem földgázzal(4) üzemelő gázturbinák (CCGT is beleértve)
90
100
Gázmotorok
100
100
Megjegyzések:
(1) A földgáz a természetben előforduló metán, legfeljebb 20 térfogat-százaléknyi inert és egyéb összetevővel.
(2) Az alábbi esetekben 75 mg/Nm3, amennyiben a gázturbina ISO alapterhelési körülmények között megállapított hatásfoka:
(i)
kombinált fűtő és áramtermelő rendszerekben használt gázturbina, amelynek teljes hatásfoka 75%-nál nagyobb;
(ii)
kombinált ciklusú létesítményekben használt gázturbina, amelynek teljes elektromos hatásfoka éves átlagban 55%-nál nagyobb;
(iii)
mechanikai hajtásra használt gázturbinák.
(3) Az egyik kategóriába sem tartozó, a 2. megjegyzésben említett egyszeres ciklusú gázturbinák esetében, amelyek ISO-alapterhelés mellett meghatározott hatásfoka 35%-nál nagyobb, a kibocsátási határérték az NOx esetében 50xη/35, ahol az "η" a gázturbina ISO-alapterhelés mellett meghatározott hatásfoka százalékban megadva.
(4) Ezek a kibocsátási határértékek folyékony tüzelőanyagként könnyű és közepes lepárlási termékeket alkalmazó gázturbinákra is vonatkoznak.
Gázturbinák esetében (CCGT-t is beleértve) a pont táblázatában meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek kizárólag 70%-nál nagyobb terhelésre vonatkoznak.
Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra és gázmotorokra vonatkozó kibocsátási határértékekről ez a pont nem rendelkezik. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról.
(5)A nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló 2001/80/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkének (3) bekezdésében említett létesítmények esetében, a kohógáz és/vagy kokszkemence-gáz felhasználása esetén a nitrogén-dioxidra és a nitrogén-dioxidban kifejezett nitrogén-monoxidra 135 mg/Nm³ kibocsátási határérték alkalmazandó.
(6) Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Névleges hőteljesítmény (MWth)
Szén és lignit
Biomassza és tőzeg
Folyékony tüzelőanyagok
50-100
30
30
30
100-300
25
20
25
> 300
20
20
20
(7) Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapozú tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Általában
5
Kohógáz
10
Az acélipar által előállított, máshol felhasználható gázok
30
2. rész
Kibocsátási határértékek a 32. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében
1. A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója, szilárd tüzelőanyagok esetébe-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokkal működő kazánok esetében 3%-os, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15%-os standardizált O2-tartalom.
Kiegészítő tüzelésű, kombinált ciklusú gázturbinák esetében a standardizált O2-tartalmat az illetékes hatóság határozza meg, figyelembe véve a kérdéses létesítmény sajátos jellemzőit.
2. SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy cseppfolyós tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Névleges hőteljesítmény (MWth)
Szén és lignit
Biomassza
Tőzeg
Folyékony tüzelőanyagok
50-100
400
200
300
350
100-300
200
200
300
Fluidágyas tüzelés esetén 250
200
> 300
150
Keringtetett vagy nyomás alatti fluidágyas tüzelés esetén 200
4. NO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Névleges hőteljesítmény (MWth)
Szén és lignit
Biomassza és tőzeg
Folyékony tüzelőanyagok
50-100
300
450 lignitpor égetése esetén
250
300
100-300
200
200
150
> 300
150
200 lignitpor égetése esetén
150
100
5. NOx- és CO-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében
NOx
CO
Gáztüzelésű kazánok
100
100
Gázturbinák (CCGT is beleértve)(1)
50(2)
100
Gázmotorok
75
100
Megjegyzések
(1) Az ebben a pontban meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek egyaránt vonatkoznak a folyékony tüzelőanyagként könnyű és közepes lepárlási termékeket alkalmazó gázturbinákra.
(2) Egyszeres ciklusú gázturbinák esetében, amelyek – ISO-alapterhelés mellett meghatározott – hatásfoka 35%-nál nagyobb, az NOx-kibocsátási határérték 50xη/35, ahol az "η" a gázturbina ISO-alapterhelés mellett meghatározott hatásfoka százalékban megadva.
Gázturbinák esetében (CCGT-t is beleértve) a pontban meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek kizárólag 70%-nál nagyobb terhelésre vonatkoznak.
Az évi 500 óránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra vagy gázmotorokra vonatkozó kibocsátási határértékekről ez a pont nem rendelkezik. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemidő-felhasználásról.
6. Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Névleges hőteljesítmény (MWth)
50–300
20
> 300
10
biomassza és tőzeg esetében 20
7. Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő kazánok esetében
Általában
5
Kohógáz
10
Az acélipar által előállított, máshol felhasználható gázok
30
3. rész
A kibocsátás szintjének ellenőrzése
1. Az egyes, legalább 100 MW hőteljesítményű tüzelőberendezés füstgázainak SO2-, NOx-, CO- és porkoncentrációját folyamatosan mérni kell.
▌
2. Az eljárni jogosult hatóság az alábbi esetekben eltekinthet az 1. pontban említett, kötelezően előírt folyamatos méréstől:
a)
a 10 000 üzemóránál rövidebb élettartamú tüzelőberendezések esetében,
b)
földgázt égető tüzelőberendezésekből származó SO2 és por esetében,
c)
ismert kéntartalmú olajat égető tüzelőberendezésekből származó SO2 esetében, amennyiben nincsen füstgáz -kénmentesítő berendezés,
d)
biomasszát égető tüzelőberendezésekből származó SO2 esetében, amennyiben az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy a SO2-kibocsátás semmilyen körülmények között sem lehet magasabb az előírt kibocsátási határértékeknél.
3. Amennyiben a folyamatos mérés nem kötelező, hat havonta legalább egyszer kötelesek az SO2, az NOx, a por és – gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében – a CO koncentrációjára vonatkozó méréseket végezni.
4. A szén- vagy lignittüzelésű tüzelőberendezésekben évente legalább egy alkalommal mérni kell a kibocsátott higany összmennyiségét.
A 3. pontban említett SO2- és NOx-mérés alternatívájaként az eljárni jogosult hatóság által ellenőrzött és jóváhagyott egyéb eljárások is alkalmazhatók az SO2- és NOx- kibocsátás meghatározására. Az ilyen eljárások a CEN-szabványokat alkalmazzák, illetve amennyiben CEN-szabványok nem állnak rendelkezésre, az azonos tudományos minőségű adatszolgáltatást biztosító ISO-szabványokat, nemzeti vagy nemzetközi szabványokat alkalmazzák.
6. Az eljárni jogosult hatóság tájékoztatást kap a felhasznált tüzelőanyag típusának, illetve a létesítmény üzemeltetésének jelentős változásairól. Az eljárni jogosult hatóság határozzák meg, hogy az 1–4. pontban megállapított ellenőrzési követelmények ezt követően megfelelőek-e, vagy kiigazításra szorulnak.
7. Az 1. ponttal összhangban végzett folyamatos mérések kiterjednek a füstgázok oxigéntartalmának, hőmérsékletének, nyomásának és vízgőztartalmának mérésére is. A füstgázok vízgőztartalmának folyamatos mérése nem szükséges, feltéve, hogy a mintául szolgáló füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították.
8. A fontosabb szennyező anyagok mintavételezését és elemzését, a folyamatparaméterek mérését, valamint az automatikus mérési rendszerek minőségbiztosítását és azok kalibrálására szolgáló referencia-méréseket a CEN-szabványokkal összhangban végzik. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő CEN-szabvány, olyan ISO-szabványokat, országos vagy nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani.
Az automatikus mérési rendszereket a referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente legalább egyszer ellenőrzik.
Az üzemeltető értesíti az eljárni jogosult hatóságot az automatikus mérési rendszerek ellenőrzésének eredményéről.
9. A kibocsátási határértékek szintjén egy egyszeri mérési eredmény 95%-os konfidencia szintjének értékei nem haladhatják meg a kibocsátási határértékek alábbi százalékos értékeit:
Szén-monoxid
10%
Kén-dioxid
20%
Nitrogén-oxidok
20%
Por
30%
10. Az érvényesített óránkénti és napi átlagértékeket az érvényes óránkénti átlagértékekből határozzák meg, a 9. pontban meghatározott konfidenciaintervallum értékének levonását követően.
Bármelyik nap, amikor háromnál több óránkénti átlagérték érvénytelen az automatikus mérési rendszer hibája vagy karbantartása miatt, érvénytelenítésre kerül. Amennyiben egy év során ilyen okokból tíznél több napot érvénytelenítenek, az eljárni jogosult hatóság az üzemeltető számára az automatikus mérési rendszer megbízhatóságának növelését célzó intézkedéseket ír elő.
4. rész
A kibocsátási határértékek betartásának megfelelőségi vizsgálata
1. Folyamatos mérés esetén az 1–2. részben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha a mérési eredmények értékelése az üzemórák számára vonatkoztatva egy naptári éven belül azt mutatja, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesült:
a)
e egyetlen érvényesített napi átlagérték sem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékeket;
▌
b) az érvényesített, órás átlagértékek 95%-a az év folyamán nem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékek 200%-át.
▌
2. Ahol nem kötelező a folyamatos mérés, az 1–2. részben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az egyes méréssorozatok vagy az eljárni jogosult hatóságok által megállapított szabályoknak megfelelően meghatározott egyéb eljárások eredményei nem lépik túl a kibocsátási határértékeket.
VI.MELLÉKLET
A hulladékégetőkre és együttégetőkre vonatkozó műszaki rendelkezések
1. rész
Fogalommeghatározás
Ezen melléklet alkalmazásában a következő meghatározások érvényesek:
a)
a "meglévő hulladék égető mű" olyan hulladék égető mű:
(i)
amely 2002. december 28. előtt már üzemelt és a vonatkozó közösségi jogszabályok szerinti engedéllyel rendelkezett,
(ii)
amely hulladék égetésére a vonatkozó közösségi jogszabályok szerint 2002. december 28. előtt kiadott engedéllyel rendelkezett, illetve ezen időpont előtt lett nyilvántartásba véve, feltéve hogy az üzemet legkésőbb 2003. december 28-án üzembe helyezték,
(iii)
amely az illetékes hatóság megítélése szerint 2002. december 28. előtt teljes körű engedélyezési eljárás hatálya alá tartozott feltéve hogy az üzemet legkésőbb 2004. december 28-án üzembe helyezték;
b)
"új hulladékégető mű" minden olyan hulladékégető mű, amely nem tartozik az a) pont hatálya alá.
2. rész
Egyenérték-tényezők a dibenzo-p-dioxinokra és dibenzofuránokra
A dioxinok és furánok összes koncentrációjának meghatározásához az alábbi dibenzo-p-dioxinok és dibenzofuránok tömegkoncentrációját kell az összesítés előtt az alábbi felsorolt egyenérték-tényezőkkel megszorozni:
Toxicitási egyenérték-tényező
2,3,7,8 ‐ Tetraklór-dibenzo-dioxin (TCDD)
1
1,2,3,7,8 ‐ Pentaklór-dibenzo-dioxin (PeCDD)
0,5
1,2,3,4,7,8 ‐ Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD)
0,1
1,2,3,6,7,8 ‐ Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD)
0,1
1,2,3,7,8,9 ‐ Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD)
0,1
1,2,3,4,6,7,8 ‐ Heptaklór-dibenzo-dioxin (HpCDD)
0,01
Oktaklór-dibenzo-dioxin (OCDD)
0,001
2,3,7,8 ‐ Tetraklór-dibenzo-furán (TCDF)
0,1
2,3,4,7,8 ‐ Pentaklór-dibenzo-furán (PeCDF)
0,5
1,2,3,7,8 ‐ Pentaklór-dibenzo-furán (PeCDF)
0,05
1,2,3,4,7,8 ‐ Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF)
0,1
1,2,3,6,7,8 ‐ Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF)
0,1
1,2,3,7,8,9 ‐ Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF)
0,1
2,3,4,6,7,8 ‐ Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF)
0,1
1,2,3,4,6,7,8 ‐ Heptaklór-dibenzo-furán (HpCDF)
0,01
1,2,3,4,7,8,9 ‐ Heptaklór-dibenzo-furán (HpCDF)
0,01
Oktaklór-dibenzo-furán (OCDF)
0,001
3. rész
Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei hulladékégető művek esetében
1. A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, és a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója.
Ezek a feltételek füstgáz esetében 11%-os oxigéntartalomra vonatkoznak, míg a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint meghatározott ásványi hulladékolajok égetése nyomán felszabaduló füstgázoknál, valamint a 6. rész 2.7. pontjában foglalt esetekben 3%-os oxigéntartalom mellett érvényesek.
1.1. A kibocsátási határértékek napi átlagai az alábbi szennyező anyagok esetében (mg/Nm³)
Összes szilárd anyag
10
Gáz- és gőznemű szerves anyagok az összes szerves szén mennyiségében kifejezve (TOC)
10
Sósav (HCl)
10
Hidrogén-fluorid (HF)
1
Kén-dioxid (SO2)
50
NO2 -ben kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő hulladék égető művekre, amelyek névleges kapacitása az óránként hat tonnát meghaladja, vagy új hulladék égető művekre
200
NO2 -ben kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő hulladék égető művekre, amelyek névleges kapacitása óránként legfeljebb hat tonna
400
1.2. A kibocsátási határértékek félórás átlagai az alábbi szennyező anyagok esetében (mg/Nm³)
(100%) A
(97%) B
Összes szilárd anyag
30
10
Gáz- és gőznemű szerves anyagok az összes szerves szén mennyiségében kifejezve (TOC)
20
10
Sósav (HCl)
60
10
Hidrogén-fluorid (HF)
4
2
Kén-dioxid (SO2)
200
50
NO2 -ben kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő hulladék égető művekre, amelyek névleges kapacitása az óránként hat tonnát meghaladja, vagy új hulladék égető művekre
400
200
1.3. Átlagos kibocsátási határértékek (mg/Nm³) az alábbi nehézfémek esetében legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatt
Kadmium és vegyületei kadmiumban kifejezve (Cd)
összesen: 0,05
Tallium és vegyületei talliumban kifejezve (Tl)
Higany és vegyületei higanyban kifejezve (Hg)
0,05
Antimon és vegyületei antimonban kifejezve (Sb)
összesen: 0,5
Arzén és vegyületei arzénban kifejezve (As)
Ólom és vegyületei ólomban kifejezve (Pb)
Króm és vegyületei krómban kifejezve (Cr)
Kobalt és vegyületei kobaltban kifejezve (Co)
Réz és vegyületei rézben kifejezve (Cu)
Mangán és vegyületei mangánban kifejezve (Mn)
Nikkel és vegyületei nikkelben kifejezve (Ni)
Vanádium és vegyületei vanádiumban kifejezve (V)
Ezek az átlagértékek a megfelelő nehézfém-kibocsátás gáz- és gőznemű formáira, valamint azok vegyületeire is vonatkoznak.
1.4. Átlagos kibocsátási határértékek (mg/Nm³) dioxin és furán esetében legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatt A kibocsátási határérték a dioxin és furán a 2. rész szerint kiszámított teljes koncentrációjára vonatkozik.
Dioxinok és furánok
0,1
1.5. A szén-monoxid (CO) kibocsátására vonatkozó határértékek (mg/Nm³) füstgázokban:
a) napi átlagértékként 50,
b) félórás átlagértékként 100.
c) tízperces átlagértékként 150.
Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a mentességet az ebben a pontban meghatározott kibocsátási határértékek teljesítése alól a fluidágyas technológiát alkalmazó hulladék égető művek esetében azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő kibocsátási határérték szén-monoxidra (CO) egyórás átlagos érték formájában nem haladja meg a 100 mg/Nm3 -t.
2. Kibocsátási határértékek a 40. cikk (5) bekezdésében és a 41. cikkben ismertetett viszonyok mellett.
A hulladék égető mű által a levegőbe kibocsátott légszennyező anyag összes szilárdanyag- koncentrációja semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a félórás átlagértékben kifejezett 150 mg/Nm3 mértéket. A TOC-ra és a szén-monoxidra érvényes, az 1.2. és az 1.5.b) pontban meghatározott kibocsátási határértékek sem léphetők túl.
3. A tagállamok az e mellékletben foglalt kivételek szabályozására saját szabályozást hozhatnak létre.
4. rész
Légszennyezési kibocsátási határértékek meghatározása hulladék együttégetése esetén
1. Minden esetben, amikor az ebben a részben szereplő táblázatban nincs meghatározva egy bizonyos teljes "C" kibocsátási határérték, a következő képletet (keverési szabályt) kell alkalmazni.
A füstgázban a hulladék együttégetéséből eredő minden egyes szennyező anyagra, valamint a CO -kibocsátásra vonatkozó kibocsátási határértéket az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Vhulladék
:
kizárólag a hulladék égetéséből származó füstgázok térfogatárama a működési engedélyben meghatározott legalacsonyabb fűtőértékkel rendelkező hulladék alapján számolva és az ebben az irányelvben szabályozott feltételekre szabványosítva.
Amennyiben a veszélyes hulladék égetéséből származó hő az üzemben keletkező hő kevesebb mint 10 %-át teszi ki, a Vhulladék értékét egy elvi hulladékmennyiségből kell kiszámítani, melynek elégetése a hőfelszabadulás 10 %-át tenné ki ismert összes hőkibocsátás esetén.
Chulladék
:
a 3. részben a hulladékégető művekre meghatározott kibocsátási határértékek
Vtech
:
az üzemi folyamat során felszabaduló füstgáz térfogatárama, ideértve az üzemben rendszerint használt engedélyezett tüzelőanyagok égését is (kivéve a hulladékot), amelyet annak az oxigéntartalomnak az alapján kell meghatározni, amelynél a közösségi és nemzeti jogszabályok értelmében az égést szabványosítani kell. Abban az esetben, ha ilyen üzemekre nem léteznek jogszabályok, a füstgázok tényleges oxigéntartalmát kell a folyamathoz feltétlenül szükséges levegőn túlmenően hígítás nélkül használni.
Ctech
:
az ebben a részben ismertetett, bizonyos ipari tevékenységekre érvényes kibocsátási határértékek, illetőleg ilyen határértékek hiányában a kibocsátási határértékek olyan üzemek füstgázában, amelyek megfelelnek az ilyen jellegű üzemekben rendes esetben engedélyezett tüzelőanyagok égetésekor (hulladék nélkül) a nemzeti jogszabályokban, törvényekben és adminisztratív rendelkezésekben szereplő előírásoknak. Ilyen rendelkezések hiányában az engedélyben meghatározott kibocsátási határértékeket kell használni. Amennyiben az engedélyben sem szerepel határérték, a tényleges tömegkoncentrációt kell alkalmazni.
C
:
összkibocsátási határérték az ebben a részben meghatározott oxigéntartalom mellett bizonyos ipari tevékenységekre és bizonyos szennyező anyagokra meghatározott módon vagy ilyen értékek hiányában az irányelv megfelelő mellékleteiben meghatározott kibocsátási határértékeket felváltó összkibocsátási határértékek. A szabványosításhoz szükséges oxigéntartalmat helyettesítő összes oxigéntartalmat a fenti tartalom alapján a parciális térfogatokat figyelembe véve kell kiszámítani.
A kibocsátási határértékek kiszámítását 273,15 K hőmérséklet és 101,3 kPa nagyságú nyomás figyelembe vételével, valamint a füstgázok vízgőztartalom miatti korrekcióját követően végzik.
Az ebben a részben szereplő kivételek kezelésére a tagállamok szabályokat állapíthatnak meg.
2. Hulladék együttégetését végző cementégető kemencékre vonatkozó külön rendelkezések
2.1 A 2.2. és a 2.3. pontban meghatározott kibocsátási határértékek az összes szilárd anyag, a HCI, a HF, az NOx, az SO2 és a TOC esetében (folyamatos mérés mellett) napi átlagértékként, nehézfémek esetében pedig legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás, dioxinok és furánok esetében legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszakban mért átlagértékként értendők.
Az összes érték szabványosítási alapfeltétele: 10% oxigéntartalom.
Félóránkénti átlagértékekre csak a napi átlagértékek kiszámításakor lesz szükség.
2.2. C – összkibocsátási határértékek (a dioxinok és furánok kivételével mg/Nm3 ) az alábbi szennyező anyagok esetében
Szennyező anyag
C
Összes szilárd anyag
30
HCl
10
HF
1
NOx
500
Cd + Tl
0,05
Hg
0,05
Sb + As + Pb + Cr + Co + Cu + Mn + Ni + V
0,5
Dioxinok és furánok (ng/Nm³)
0,1
2.3. C – összkibocsátási határértékek (mg/Nm³) SO2 és TOC vonatkozásában
Szennyező anyag
C
SO2
50
TOC
10
Az illetékes hatóság engedélyezheti az eltérést a fenti pontban meghatározott kibocsátási határértékektől olyan esetekben, amikor a TOC és SO2 nem hulladék égetéséből származik.
3. Hulladék együttégetésével foglalkozó tüzelőberendezésekre vonatkozó külön rendelkezések
3.1. Cproc napi átlagértékekben kifejezve (mg/Nm³), hatályos 2015. december 31-ig
A tüzelőberendezések névleges hőteljesítményének meghatározásakor a 31. cikkben foglalt összevonási rendelkezések alkalmazandók.
Félóránkénti átlagértékekre csak a napi átlagértékek kiszámításakor lesz szükség.
A szilárd tüzelőanyagokra vonatkoztatott Ctech (O2 tartalom 6 %), a biomassza kivételével:
Szennyező anyag
< 50 MWth
50–100 MWth
100–300 MWth
> 300 MWth
SO2
-
850
200
200
NOx
-
400
200
200
Por
50
50
30
30
A biomasszára érvényes Ctech-érték (O2 tartalom 6%):
Szennyező anyag
< 50 MWth
50–100 MWth
100–300 MWth
> 300 MWth
SO2
-
200
200
200
NOx
-
350
300
200
Por
50
50
30
30
A folyékony tüzelőanyagra érvényes Ctech-érték (O2 tartalom 3%):
Szennyező anyag
< 50 MWth
50–100 MWth
100–300 MWth
> 300 MWth
SO2
-
850
400 –200
(lineáris csökkenés 100 és 300 MWth között)
200
NOx
-
400
200
200
Por
50
50
30
30
3.2. Ctech napi átlagértékként megadva (mg/Nm³), 2016. január 1-jével kezdődő hatállyal
A tüzelőberendezések névleges hőteljesítményének meghatározásakor a 31. cikkben foglalt összevonási rendelkezések alkalmazandók. Félóránkénti átlagértékekre csak a napi átlagértékek kiszámításakor lesz szükség.
3.2.1. Ctech a 32. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében
A szilárd tüzelőanyagokra vonatkoztatott Ctech (O2 tartalom 6%), a biomassza kivételével:
3.3. C – összkibocsátási határérték nehézfémek (mg/Nm3)
esetében legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagérték ként kifejezve (szilárd tüzelőanyagoknál 6%-os O2-tartalomnál, folyékony tüzelőanyagoknál pedig 3%-os O2-tartalomnál).
Szennyező anyag
C
Cd + Tl
0,05
Hg
0,05
Sb + As + Pb + Cr + Co + Cu + Mn + Ni + V
0,5
3.4. C – összkibocsátási határérték (ng/Nm3)
dioxinok és furánok esetében legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagérték ként kifejezve (szilárd tüzelőanyagoknál 6%-os O2-tartalomnál, folyékony tüzelőanyagoknál pedig 3%-os O2-tartalomnál).
Szennyező anyag
C
Dioxinok és furánok
0,1
4. E rész 2. és 3. pontjának hatálya alá nem tartozó iparágak hulladék-együttégető műveire vonatkozó külön rendelkezések
4.1. C – összkibocsátási határérték (ng/Nm3)
dioxinokra és furánokra vonatkoztatva, legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagérték ként kifejezve:
Szennyező anyag
C
Dioxinok és furánok
0,1
4.2. C – összkibocsátási határérték nehézfémek (mg/Nm3)
esetében legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagérték ként kifejezve
Szennyező anyag
C
Cd + Tl
0,05
Hg
0,05
5. rész
Kibocsátási határértékek füstgázok tisztításából származó szennyvizek esetében
Szennyező anyagok
A szűretlen mintában található kibocsátási határértékek (mg/l-ben, a dioxinok és furánok kivételével)
1. Összes lebegő szilárd részecske a 91/271/EGK irányelv I. mellékletének meghatározása szerint
(95%)
30
(100%)
45
2. Higany és vegyületei higanyban kifejezve (Hg)
0,03
3. Kadmium és vegyületei kadmiumban kifejezve (Cd)
0,05
4. Tallium és vegyületei talliumban kifejezve (Tl)
0,05
5. Arzén és vegyületei arzénban kifejezve (As)
0,15
6. Ólom és vegyületei ólomban kifejezve (Pb)
0,2
7. Króm és vegyületei krómban kifejezve (Cr)
0,5
8. Réz és vegyületei rézben kifejezve (Cu)
0,5
9. Nikkel és vegyületei nikkelben kifejezve (Ni)
0,5
10. Cink és vegyületei cinkben kifejezve (Zn)
1,5
11. Dioxinok és furánok
0,3 ng/l
6. rész
A kibocsátás ellenőrzése
1. Mérési technikák
1.1. A légszennyező és a vizeket szennyező anyagok koncentrációinak meghatározására irányuló méréseket reprezentatív módon kell elvégezni.
1.2. Valamennyi szennyező anyag mintavételét és elemzését, ideértve a dioxinokat és furánokat is, valamint az automatikus mérési rendszerek minőségbiztosítását és az azok kalibrálására szolgáló referencia-méréseket, a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság) szabványok szerinti módszer szerint kell elvégezni. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő CEN-szabvány, olyan ISO-szabványokat, országos vagy nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani. Az automatikus mérési rendszereket a referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente legalább egyszer ellenőrzik.
1.3. A napi kibocsátási határértékek szintjén egy egyszeri mérési eredmény 95%-os konfidenciaszintjének értékei nem haladhatják meg a kibocsátási határértékek alábbi százalékos értékeit:
Szén-monoxid:
10%
Kén-dioxid:
20%
Nitrogén-dioxid:
20%
Összes szilárd anyag:
30%
Összes szerves szén:
30%
Hidrogén-klorid:
40%
Hidrogén-fluorid:
40%
A levegőbe, illetve a vizekbe történő kibocsátások időszakos mérését az 1.1. és 1.2. pont szerint kell elvégezni.
2. Légszennyező anyagok mérése
2.1. A légszennyező anyagokkal kapcsolatosan az alábbi méréseket kell elvégezni:
a)
az alábbi anyagok folyamatos mérése: NOx, feltéve hogy van rá megállapított kibocsátási határérték, CO, összes szilárd anyag, TOC, HCl, HF, SO2;
b)
az alábbi technológiai üzemeltetési paraméterek folyamatos mérése: hőmérséklet a belső fal közelében vagy az égéstér valamely más reprezentatív pontján az illetékes hatóságok engedélye alapján, a füstgáz oxigénkoncentrációja, nyomása, valamint a hőmérséklete és vízgőztartalma;
c)
évente legalább kétszer nehézfémek, dioxinok és furánok mérése; ezt azonban az üzembe helyezését követő első 12 hónap során háromhavonta legalább egy alkalommal kell végezni.
2.2. A füstgázok tartózkodási idejét, legalacsonyabb hőmérsékletét, valamint oxigéntartalmát legalább egyszer, a hulladékégető vagy - együttégető mű üzembe helyezésekor, a legkedvezőtlenebb üzemeltetési körülmények között kell ellenőrizni.
2.3. A HF folyamatos mérése mellőzhető, ha a sósavra olyan kezelési szakaszokat iktatnak be, amelyek biztosítják, hogy a HCl kibocsátási határértékek túllépése nem fordulhat elő. Ilyen esetekben a HF-kibocsátást a 2.1. pont c) alpontjában előírt időszakos mérésekkel ellenőrizni kell.
2.4. A vízgőztartalom folyamatos mérése nem kötelező, ha a mintázott füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították.
2.5. Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a HCl, a HF és az SO2 folyamatos mérésének kötelezettségétől a hulladékégető vagy -együttégető művekben csak a 2.1.c) pontban meghatározott időszakos mérést előírva ▌, ha az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy ezen szennyező anyagok kibocsátása semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az előírt kibocsátási határértékeket. Az eltérés nem alkalmazandó a különböző forrásokból származó, kevert hulladék égetésének eseteiben.
▌
2.6. Az illetékes hatóság a nehézfémek, dioxinok és furánok vonatkozásában az alábbi esetekben engedélyezheti a mérések évi egyetlen alkalomra való csökkentését ▌:
a)
ha a hulladékégetésből vagy - együttégetésből származó kibocsátás minden körülmények között a kibocsátási határérték 50%-a alatt marad;
b)
az égetésre vagy együttégetésre szánt hulladék csak nem veszélyes hulladékok olyan meghatározott és kiválogatott éghető frakcióiból áll, amelyek hasznosításra és bizonyos tulajdonságok felmutatására nem alkalmasak, és amelyeket a c) pontban említett vizsgálat alapján jobban meghatároznak;
c)
az üzemeltető a kérdéses hulladék minőségére, az alkalmazott technológiákra és a kibocsátás ellenőrzési eredményeire vonatkozó adatok alapján bizonyítani tudja, hogy a kibocsátás minden körülmények között jelentősen alatta marad a nehézfémekre, dioxinokra és furánokra előírt kibocsátási határértékeknek;
d)
az üzemeltetőnek bizonyítani tudja, hogy sem elektromos vagy elektronikai hulladékot, sem klórozott vegyületet tartalmazó hulladékot nem kezel,
2.7. A mérések eredményét a 3. részben említett vagy a 4. rész alapján, illetve a 7. részben megadott képlettel kiszámított, standard oxigén-koncentráció szerint kell szabványosítani:
Amennyiben a hulladékot oxigénnel dúsított környezetben égetik vagy együttégetik, a mérési eredményeket az illetékes hatóságok által meghatározott azon oxigéntartalomra kell vonatkoztatni, amely tükrözi az adott esetre vonatkozó különleges körülményeket.
Amennyiben a veszélyes hulladék égetésével foglalkozó hulladékégető vagy -együttégető műben a szennyező anyagok kibocsátását a füstgázok tisztításával csökkentik, az első albekezdés rendelkezéseinek megfelelő oxigéntartalomra vonatkozó szabványosítást csak akkor kell elvégezni, ha a szóban forgó szennyező anyag esetében ugyanezen időszakban mért oxigéntartalom meghaladja a vonatkozó szabványértéket.
3. A vizeket szennyező anyagok mérése
3.1. A szennyvíz elvezetési pontján az alábbi méréseket kell elvégezni:
a)
a pH-érték, a hőmérséklet és az áramlás folyamatos mérése;
b)
az összes lebegő szilárd részecske mérése pontszerű napi mintavétel alapján vagy az áramlással arányos, 24 órás időszakban vett reprezentatív mintában;
c)
Hg, Cd, Ti, As, Pb, Cr, Ni és Zn legalább havi gyakoriságú mérése egy 24 órás időszakon keresztül a kibocsátás folyadékáramával arányos reprezentatív mintában
d)
legalább hathavonta dioxin és furán mérése; mindazonáltal az üzembe helyezést követő első 12 hónap során legalább háromhavonta kell egy mérést elvégezni.
3.2. Ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen együttesen kezelik a többi, helyben keletkező szennyvízzel, az üzemeltetőnek a méréseket az alábbiak szerint kell elvégeznie:
a)
a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek áramában, mielőtt az belép a közös szennyvízkezelő berendezésbe;
b)
a többi szennyvízáramban vagy áramokban, mielőtt azok(ok) belép(nek) a közös szennyvízkezelő berendezésbe;
c)
a végső szennyvíz-kibocsátási pontnál, ahol a kezelés után a szennyvíz elhagyja a hulladékégetőt vagy - együttégetőt.
7. rész
A kibocsátási koncentráció vonatkoztatási oxigénkoncentrációra történő számítására alkalmazott képlet
ES
=
a vonatkoztatási oxigénkoncentrációra átszámított kibocsátási koncentráció
EM
=
a mért kibocsátási koncentráció
OS
=
a vonatkoztatási oxigénkoncentráció
OM
=
a mért oxigénkoncentráció
8. rész
A kibocsátási határértékek betartásának megfelelőségi vizsgálata
1. Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei
1.1. Akkor felelnek meg a levegőre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha:
a)
a napi átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.1. pontjában és a 4. részben meghatározott, illetve a 4. rész szerint kiszámított kibocsátási határértékeket;
b)
vagy a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.2. pontjának táblázatában az A. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket, vagy értelemszerűen az év folyamán a napi félórás átlagértékek 97%-a nem haladja meg a 3. rész 1.2. pontjának táblázatában a B. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket;
c)
a nehézfémekre, valamint dioxinokra és furánokra meghatározott mintavételi időszak alatt az átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.3. és 1.4. pontjában, valamint a 4. részben meghatározott, illetve a 4. részben foglaltaknak megfelelően kiszámított, kibocsátási határértékeket;;
d)
szén-monoxid esetében (CO):
(i)
hulladékégető művek esetében:
–
az év folyamán mért napi átlagértékek 97%-a nem haladja meg a 3. rész 1.5.a) pontjában meghatározott kibocsátási határértékeket;
és
–
bármely 24 órás időszak alatt mért tízperces átlagértékek legalább 95%-a, illetve ugyanazon időszakban a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.5. pontjának b) és c) alpontjában meghatározott kibocsátási határértékeket
(ii)
hulladék-együttégető művek esetében: teljesülnek a 4. részben foglalt előírások.
1.2. A félórás átlagértékek és a 10 perces átlagok meghatározását a 6. rész 1.3. pontjában megadott konfidenciaintervallumnak a mért értékekből történő levonása után, a tényleges üzemidőre kell elvégezni (vagyis az indítási és leállítási időszakok kizárásával, ha azokban hulladék égetése nem történik).
Érvényes napi átlag nyeréséhez a folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében egyetlen napon sem eshet ki több öt félórás átlagértéknél. A folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében évente legfeljebb tíz napi átlagérték eshet ki.
1.3. A mintavételi időszakra vonatkozó átlagértékeket, valamint a HF, HCl és SO2 esetében végzett időszakos mérések átlagértékét a 39. cikk (1) bekezdésének e) pontjában és a 42. cikk (3) bekezdésében, illetve a 6. rész 1. pontjában foglalt követelményeknek megfelelően kell kiszámítani.
2.. A vizeket szennyező anyagok kibocsátási határértékei
Akkor felelnek meg a vizekre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha:
a)
az összes lebegő szilárd részecske értéke a mérések 95 és 100%-ában nem haladja meg az 5. részben szereplő megfelelő kibocsátási határértékeket;
b)
nehézfémek esetében (Hg, Cd, TI, As, Pb, Cr, Cu, Ni and Zn) évente legfeljebb egy mérés lépi túl az 5. részben magadott kibocsátási határértéket; vagy, ha a tagállam évente 20 mintánál többet ír elő, ezen minták legfeljebb 5%-a lépi túl az 5. részben megadott kibocsátási határértéket;
c)
dioxinok és furánok esetében a mért értékek nem lépik túl az 5. részben magadott kibocsátási határértéket.
VII.MELLÉKLET
1. rész
Tevékenységek
1. A következőkben felsorolt pontok mindegyikében a tevékenység magában foglalja a berendezés tisztítását is, de a termékek tisztítását nem – hacsak erről másként nem rendelkeznek.
2. Ragasztóréteg felvitele
Bármely tevékenység, amelynél ragasztóanyagot visznek fel a felületre, a nyomtatási tevékenységekkel kapcsolatos ragasztóanyag-felvitel és rétegelés (laminálás) kivételével.
3. Bevonatkészítési (festési) eljárások
Bármely tevékenység, amelynél a bevonat egy vagy több folyamatos rétegét viszik fel:
a)
az alábbi járművek bármelyikére:
(i)
új autók, amelyek a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv)(49)szerint M1 kategóriájú járművek, valamint az N1 kategóriájú járművek is, amennyiben ugyanabban a berendezésben festik, mint az M1 járműveket;
(ii)
teherautók vezetőfülkéi, amelyek a vezető tartózkodási helyeként vannak meghatározva, valamint a 2007/46/EK irányelv N2 és N3 kategóriájába tartozó járművek műszaki berendezéseinek minden járulékos egysége;
(iii)
kis- és nagy teherautók ║, amelyeket a 2007/46/EK irányelv N1, N2 és N3 kategóriájú járművekként határoz meg, de nincsenek benne a vezetőfülkék;
(iv)
autóbuszok, amelyek a 2007/46/EK irányelvben M2 és M3 jármű-kategóriába tartoznak;
(v)
utánfutók ║ , amelyek a 2007/46/EK irányelvben O1, O2, O3 és O4 kategóriába tartoznak;
b)
fém és műanyag felületek, beleértve repülőgépek, hajók, vonatok stb. felületeit;
c)
fafelületek;
d)
textil, szövet, fólia és papír felületek;
e)
bőr felületek.
A bevonatkészítési (festési) tevékenységek nem terjednek ki a hordozóanyagok fémekkel történő bevonására elektroforetikus úton és vegyi permetezéses eljárással. Ha a bevonási (festési) technológia során van olyan lépés, amelynél ugyanazt a tárgyat bármely módszer alkalmazásával nyomtatják is, akkor a nyomtatási műveletet a bevonási tevékenység részének tekintik. Bár a külön tevékenységként végzett nyomtatás nem tartozik ide, de vonatkozhat rá az irányelv V. fejezete, ha a nyomtatási tevékenység ennek tárgyköréhez tartozik.
4. Szalagtekercsek bevonatolása
Minden olyan tevékenység, amelynek során tekercselt szalagacélt, rozsdamentes acélt, bevonatos acélt, rézötvözeteket vagy alumínium szalagokat végtelenített eljárással filmképző réteggel vagy rétegelt borítással vonnak be.
5. Oldószeres vegytisztítás
Minden olyan ipari vagy kereskedelmi tevékenység, amelynél illékony szerves vegyületeket használnak valamilyen berendezésben ruházat, lakástextiliák és egyéb fogyasztási cikkek tisztítására, kivéve a foltok kézi úton történő eltávolítását a textil- és ruhaiparban.
6. Cipőgyártás
Minden olyan tevékenység, amellyel kész lábbelit vagy annak részeit állítják elő.
7. Bevonóanyag- keverékek, lakkok, nyomdafestékek (tinták) és ragasztóanyagok előállítása
A fenti végtermékek és közbeeső termékek előállítása – amennyiben ugyanazon a helyszínen ill. berendezésben történik a gyártásuk – festékpigmentek, gyanták és ragasztóanyagok szerves oldószerekkel vagy más hordozóanyagokkal történő keverése útján, beleértve a diszpergálási és elődiszpergálási tevékenységeket, a viszkozitás- és színtónus beállításokat, valamint a végtermék kiszerelését (tartályokba, dobozokba).
8. Gyógyszeripari termékek gyártása
Gyógyszeripari termékek kémiai szintézise, fermentálása, extrahálása, formulálása és késztermékké alakítása, és – amennyiben azonos helyszínen történik – a köztes termékek (intermedierek) előállítása is.
9. Nyomtatás
Szöveg és/vagy képek sokszorosítására irányuló bármilyen tevékenység, melynél egy képhordozó segítségével valamilyen felületre nyomdafestéket (tintát) visznek fel. Ide tartoznak a kapcsolódó lakkozási, festési és kasírozási eljárások. Azonban csak a következő alfolyamatok (nyomtatási eljárások) tartoznak az V. fejezet hatálya alá:
a)
flexográfia (flexonyomás, magasnyomás) – olyan nyomtatási eljárás, amelynél a nyomtatandó kép hordozójaként gumit vagy rugalmas fotopolimert használnak, amelyen a nyomtatandó felület a nem nyomtatandó résznél magasabban helyezkedik el, továbbá folyékony nyomófestéket (tintát) alkalmaznak, amely az oldószer elpárolgása útján szárad;
b)
hőrögzítéses rotációs offszetnyomás – rotációs nyomtatási tevékenység, amely olyan képhordozót használ, ahol a nyomtatandó és nem nyomtatandó felületek egy síkban helyezkednek el, ahol a rotációs nyomtatás azt jelenti, hogy a nyomtatandó anyagot egy hengerről táplálják a gépbe, nem pedig az egyes ívekről. A nem nyomtatandó felületrészt úgy kezelik, hogy vonzza a vizet és taszítsa a nyomdafestéket (tintát), míg a képhordozó nyomtatandó része felveszi és átviszi a tintát a nyomtatandó felületre. A nyomtatott anyagot egy kemencében forró levegővel szárítják;
c)
nyomtatási tevékenységhez kapcsolt kasírozás – két vagy több rugalmas anyag összeragasztása rétegek (laminátumok) gyártása céljából;
d)
rotációs mélynyomás sajtótermékek készítésére – rotációs mélynyomási tevékenység újságok, brosúrák, katalógusok és hasonló termékek előállítására, ahol toluol-alapú nyomdafestékeket alkalmaznak;
e)
rotációs mélynyomás – nyomtatási tevékenység, amelynél forgó hengeres képhordozót használnak, amelynek a nyomtató felülete a nem nyomtatandó felületnél mélyebben helyezkedik el, és ahol folyékony nyomdafestéket használnak, amely az oldószer párolgása révén szárad. A mélyedések nyomdafestékkel vannak kitöltve, és a felesleget letisztítják a nem nyomtató felületrészekről, mielőtt a nyomtatandó anyag kapcsolatba kerülne a hengerekkel és felvenné a nyomdafestéket a mélyedésekből;
f) rotációs szitanyomás – olyan rotációs nyomtatási tevékenység, ahol a nyomdafesték a nyomtatandó felületre egy porózus képhordozó formán keresztülnyomva jut, amelynek a nyomtatandó részei nyitottak (áteresztik a festéket), míg a nem nyomtatandó területrész le van zárva (nem engedi át a festéket). Továbbá csak olyan folyékony festéktintákat használnak, amelyek az oldószer párolgása útján száradnak. A rotációs nyomtatás azt jelenti, hogy a nyomtatandó anyag egy hengerről és nem külön ívenként kerül a gépbe;
g)
lakkozás – olyan tevékenység, melynek során lakkot vagy a csomagolóanyag későbbi lezárása céljából ragasztóréteget visznek fel egy rugalmas anyagra.
10. Gumifeldolgozás
Minden olyan tevékenység, amelynek során természetes vagy műgumi keverése, őrlése, kalanderezése, extrudálása és vulkanizálása történik és minden, a természetes vagy műgumi késztermékké alakításához kapcsolódó tevékenység.
11. Felülettisztítás
Az oldószeres vegytisztítás kivételével minden olyan tevékenység, ahol szerves oldószerek segítségével az anyagok felületéről szennyeződéseket távolítanak el, beleértve a zsírtalanítást is. A több lépésből álló tisztítási tevékenység – bármely más művelet előtt vagy után – egyetlen felülettisztítási tevékenységnek tekintendő. Ez a tevékenység nem a gépi berendezések tisztítására, hanem a termékek felületének tisztítására vonatkozik.
12. Növényi olaj és állati zsír kinyerési és növényolaj–finomítási tevékenységek
Minden olyan tevékenység, amelynek során magvakból vagy más növényi anyagokból növényi olajokat állítanak elő, a száraz maradékanyagok feldolgozása állati takarmányok előállítására, a magvakból, valamint a növényi és/vagy állati eredetű anyagokból származó zsírok és növényi olajok tisztítása.
13. Jármű utánfényezés
Bármely következő ipari vagy kereskedelmi festési és a kapcsolódó zsírtalanítási tevékenység, ha az alábbiak egyike:
a)
a 2007/46/EK irányelv meghatározása szerinti tehergépkocsik vagy azok részeinek eredeti festése újrafényezőfesték-típusokkal, ha ezt nem az eredeti gyártósoron végzik;
b)
utánfutók festése (beleértve a nyerges utánfutókat) (O kategória a 2007/46/EK irányelvben).
14. Tekercselőhuzalok bevonatolása
Transzformátorokban, motorokban stb. tekercsként használatos fémvezetők bármilyen bevonatolási eljárása.
15. Faanyag impregnálás
Minden tevékenység, amelynek során a faanyagba védőszert juttatnak.
16. Fa és műanyag rétegelt borítás (laminálás)
Minden olyan tevékenység, amelynek során fa és/vagy műanyag rétegeket ragasztanak össze rétegelt termékek előállítása céljából.
2. rész
Küszöbértékek és kibocsátási határértékek
A kibocsátási határértékek kiszámítását 273,15 K hőmérséklet és 101,3 kPa nagyságú nyomás mellett, valamint a füstgázok vízgőztartalmának korrekcióját követően végzik.
Tevékenység
(Oldószer–fogyasztási küszöbérték t/év)
Küszöbérték
(Oldószer–fogyasztási küszöbérték t/év)
Kibocsátási határérték a véggázokban (mg C/Nm3)
Diffúz kibocsátási határ értékek (az oldószer bevitel %–ában)
Teljes kibocsátási határértékek
Különleges rendelkezések
Új létesítmények
Meglévő létesítmények
Új létesítmények
Meglévő létesítmények
1
Hőrögzítéses rotációs offszetnyomás
(> 15)
15‐25
> 25
100
20
30 (1)
30 (1)
(1) A késztermékben az oldószermaradék nem tekintendő a diffúz kibocsátás részének.
2
Rotációs mélynyomás sajtótermékek előállítására
(> 25)
75
10
15
3
Egyéb rotációs mélynyomás, flexográfia, rotációs szitanyomás, kasírozás vagy lakkozás (> 15)
rotációs szitanyomás textilre/kartonra (> 30)
15‐25
> 25
> 30 (1)
100
100
100
25
20
20
(1) A textilre és kartonra való rotációs szitanyomtatás küszöbértéke.
4
Felülettisztítás az 53. cikk (5) bekezdésében említett vegyületek használatával.
(> 1)
1‐5
> 5
20 (1)
20 (1)
15
10
(1) A határérték a vegyületek tömegére vonatkozik mg/Nm3-ben, és nem az összes szénre.
5
Egyéb felülettisztítás
(> 2)
2‐10
> 10
75 (1)
75 (1)
20 (1)
15 (1)
(1) Azok a berendezések, melyekre nézve az illetékes hatóságnak igazolják, hogy az összes általuk használt tisztítószer átlagos szerves oldószer-tartalma nem haladja meg a 30 tömeg %-ot, mentesek ezeknek az értékeknek a betartása alól.
6
Jármű-szériafestés (< 15) és jármű-utánfényezés
> 0,5
50 (1)
25
(1) A 8. rész 2. pontja értelmében a megfelelést 15 perces mérések átlaga alapján kell igazolni.
7
Szalagtekercsek bevonatolása
(> 25)
50 (1)
5
10
(1) Ama berendezéseknél, amelyek olyan technikát használnak, ahol megengedett a visszanyert oldószerek újbóli használata, a kibocsátási határérték 150.
8
Egyéb bevonatfelviteli, festési eljárások, beleértve a fém, műanyag, textil (5), szövet, fólia és papír festését
(> 5)
5‐15
> 15
100 (1) (4)
50/75 (2) (3) (4)
25 (4)
20 (4)
(1) A kibocsátási határérték a festésre és a szárítási műveletekre vonatkozik, zárt feltételek mellett.
(2) Az első kibocsátási határérték a szárítási eljárásokra, a második a festési műveletekre vonatkozik.
(3) Azokra a textilfestő berendezésekre, amelyek olyan eljárást használnak, amelynél megengedett a visszanyert oldószerek ismételt használata, a kibocsátási határérték a festési és szárítási folyamatokra együttesen 150.
(4) Azok a festési eljárások, amelyeket nem lehet zárt feltételek mellett végezni (pl. hajóépítésnél,repülőgépfestésnél), kivételt képezhetnek a határértékek alól, az 53. cikk (3) bekezdése szerint.
(5) Rotációs szitanyomtatás textilre a 3. pontnál taglalva.
9
Tekercselőhuzalok bevonatolása
(> 5)
10 g/kg (1)
5 g/kg (2)
(1) Azokra a berendezésekre vonatkozik, ahol a huzal átl. átmérője ≤ 0,1 mm.
(2) Minden egyéb berendezésre érvényes.
10
Faanyag felületek bevonatolása (festése)
(> 15)
15‐25
> 25
100 (1)
50/75 (2)
25
20
(1) A kibocsátási határérték a festésre és a szárítási műveletekre vonatkozik, zárt feltételek mellett.
(2) Az első érték a szárítási, második a bevonatfelviteli eljárásokra vonatkozik.
11
Oldószeres vegytisztítás
20 g/kg (1) (2)
(1) A tisztított és szárított termék 1 kg jára vonatkozó oldószer-kibocsátás tömegében kifejezve.
(2) A 4. rész 2. pontjában szereplő kibocsátási határérték nem érvényes erre a tevékenységre.
12
Faanyag-impregnálás
(> 25)
100 (1)
45
11 kg/m3
(1) A kibocsátási határtérték nem vonatkozik a karbolsavval (krezollal) történő impregnálásra.
13
Bőrök bevonati réteggel való ellátása (festése)
(> 10)
10‐25
> 25
> 10 (1)
85 g/m2
75 g/m2
150 g/m2
A kibocsátási határérték a végtermék 1 m2-ére jutó oldószer-kibocsátással (gramm) van megadva.
(1) Bútorgyártási bőrök és különleges bőráruk festésénél, melyeket mint kisméretű fogyasztási cikkeket – pl. táskák, övek, tárcák stb. – használunk.
14
Cipőgyártás
(> 5)
25 g/pár
A teljes kibocsátási határértéket a kész lábbelipárra vonatkoztatott oldószer-kibocsátással (gr) fejezi ki.
15
Fa és műanyag rétegelt borítás (laminálás)
(> 5)
30 g/m2
16
Ragasztóréteg felvitele
(> 5)
5‐15
> 15
50 (1)
50 (1)
25
20
(1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a véggázokban 150.
17
Bevonóanyag- keverékek, lakkok, nyomdafestékek (tinták) és ragasztóanyagok előállítása
(> 100)
100‐1 000
> 1 000
150
150
5
3
az oldószerbevitel 5%-a
az oldószerbevitel 3%-a
A diffúz kibocsátási határ értékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a bevonóanyag- keverék részeként, zárt tartályban értékesítenek.
18
Gumifeldolgozás
(> 15)
20 (1)
25 (2)
az oldószerbevitel 25%-a
(1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a véggázokban 150.
(2) A diffúz kibocsátási határ értékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a termék vagy keverék részeként, zárt tartályban értékesítenek.
19
Növényi olaj és állati zsír kinyerési és növényolaj–finomítási tevékenységek
(> 10)
Állati zsír:
1,5 kg/t;
Ricinus:
3 kg/t;
Repcemag:
1 kg/t;
Napraforgómag:
1 kg/t;
Szójabab (normál őrlés, sajtolás):
0,8 kg/t;
Szójabab (fehér pelyhes üledék): 1,2 kg/t;
Egyéb magvak és növényi anyagok:
3 kg/t (1)
1,5 kg/t (2)
4 kg/t (3)
(1) A teljes kibocsátási határértéket olyan berendezésekre, amelyek adagonként dolgozzák föl a magvakat illetve egyéb növényi anyagokat, az illetékes hatóság minden esetet külön vizsgálva, a legjobb elérhető technológia alapján állapítja meg.
(2) Minden frakcionálási folyamatra vonatkozik, kivéve a "kásátlanítást" (= olajok tisztítása: kötőanyagok eltávolítása az olajból.)
(3) A "kásátlanításra" vonatkozó határérték.
20
Gyógyszeripari termékek gyártása
(> 50)
20 (1)
5 (2)
15 (2)
az oldószerbevitel 5%–a
az oldószerbevitel 15%–a
(1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a véggázokban 150.
(2) A diffúz kibocsátási határértékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a termék vagy keverék részeként, zárt tartályban értékesítenek.
3. rész
A járműfényező iparág létesítményeire vonatkozó kibocsátási határértékek
1. A teljes kibocsátási határértékeket a kibocsátott szerves oldószernek a termékfelület 1 négyzetméterére vonatkoztatott grammokban megadott, illetve a járműkarosszériánként kibocsátott szerves oldószer kilogrammban megadott mennyiségével fejezzük ki.
2. A 3. pont táblázatában található bármely termék felületének területét a következőképpen definiáljuk:
–
a felület területét az elektroforetikus bevonattal ellátott (festett) teljes felületből számítjuk, továbbá az olyan egyéb beépítendő részegységek, alkatrészek felületéből, amelyek az egymást követő műveletek során a szóban forgó termék bevonatával azonos festékbevonattal lesznek ellátva, vagy pedig a berendezésben lefestett termék teljes felületéből kalkuláljuk.
Az elektroforetikus bevonattal ellátott (festett) felület területét a következő képlettel számítjuk:
2 × a járműkarosszéria teljes súlya
a fémlemez átlagos vastagsága × a fémlemez fajsúlya
Ezt a módszert kell alkalmazni lemezből készült egyéb festett alkatrészekre is.
Számítógépes tervező (CAD) vagy más ezzel egyenértékű módszert kell alkalmazni a többi beépítendő részegység, alkatrész felületének, vagy a berendezésben lefestett termék teljes felületének kiszámítására.
3. Az alábbi táblázatban található teljes kibocsátási határértékek az ugyanabban a berendezésben végzett összes műveletre vonatkoznak. Ez magában foglalja az elektroforetikus festést vagy bármely más bevonatfelviteli eljárást, a végső fényezést és polírozást is beleértve, valamint a berendezés tisztítására felhasznált oldószereket – beleértve a festőfülkék és más helyhez kötött berendezés tisztítását – a gyártási folyamat ideje alatt vagy azt követően.
Tevékenység
(Oldószer–fogyasztási küszöbérték t/év)
Termelési küszöbérték
(a festett egységek éves darabszáma)
Teljes kibocsátási határérték
Új létesítmények
Meglévő létesítmények
Új személygépkocsik festése (> 15)
> 5 000
45 g/m2 vagy 1,3 kg/karosszéria + 33 g/m2
60 g/m2 vagy 1,9 kg/karosszéria + 41 g/m2
≤ 5000 héjszerkezet vagy > 3500 alvázra épített
90 g/m2 vagy 1,5 kg/karosszéria + 70 g/m2
90 g/m2 vagy 1,5 kg/karosszéria + 70 g/m2
Teljes kibocsátási határérték (g/m2)
Új teherautó vezetőfülkék festése (> 15)
≤ 5 000
65
85
> 5 000
55
75
Új kis- és nagy teherautók festése (> 15)
≤ 2 500
90
120
> 2 500
70
90
Új autóbuszok festése (> 15)
≤ 2 000
210
290
> 2 000
150
225
4. A 3. pont táblázatában említett küszöbértékeknél kisebb oldószer-fogyasztású járműfestő berendezéseknek a 2. részben meghatározott, a jármű szériafestés és utánfényezésre" vonazkozó követelményeket kell teljesíteni.
4. rész
Konkrét kockázatokra utaló feliratokkal ellátott illékony szerves vegyületekre vonatkozó kibocsátási határértékek
1. Az illékony szerves vegyületek 52. cikkben meghatározott kibocsátásainál, ahol a cikkben említett kockázati megjelölést okozó vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 10 g/h-val, a 2 mg/Nm3 kibocsátási határértéket kell betartani. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik.
2. Halogénezett illékony szerves vegyületek kibocsátásainál, amelyekhez az R40 vagy R68 mondatot rendelik hozzá, és ahol az R40 vagy R68 megjelölést okozó kibocsátott vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 100 g/h-val, a 20 mg/Nm3 kibocsátási határértéknek kell megfelelni. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik.
5. rész
Csökkentési terv
1. Amennyiben festékbevonatokat, lakkokat, ragasztókat vagy nyomdafestékeket alkalmaznak, a következő terv használható. Ahol ez a terv nem megfelelő, az illetékes hatóság engedélyezheti az üzemeltetőnek olyan tetszőleges alternatív terv alkalmazását, amellyel a 2. és 3. részben ismertetett kibocsátási határértékek alkalmazásával egyenértékű kibocsátáscsökkentés érhető el. A terv elkészítése során a következő tényezőket kell figyelembe venni:
a)
ahol kis oldószertartalmú vagy oldószermentes helyettesítő anyagok fejlesztése még folyamatban van, az üzemeltetőnek határidő-hosszabbítást kell adni, hogy megvalósíthassa a kibocsátáscsökkentési tervét;
b)
a kibocsátáscsökkentés referenciapontjának ("referencia-kibocsátás") a lehető leginkább meg kell egyeznie a csökkentési módszerek alkalmazása nélküli kibocsátás értékével.
2. A következő csökkentési terv alkalmazandó azokra a berendezésekre, amelyeknél állandó szilárd anyag tartalom feltételezhető:
a) Az éves referencia-kibocsátás az alábbiak szerint számolható:
(i) Az évente felhasznált festékbevonatok és/vagy nyomdafestékek (tinták), lakkok, ragasztóanyagok szilárdanyagtartalmának összmennyiségét (tömegét) meg kell állapítani. Szilárdanyag alatt értjük mindazokban a festékbevonatokban, tintákban, lakkokban és ragasztóanyagokban stb. található anyagokat, amelyek a víz vagy az illékony szerves vegyületek elpárolgása után visszamaradnak, megszilárdulnak.
(ii) Az éves referencia-kibocsátás az (i) pontban meghatározott tömeg és az alábbi táblázatban található megfelelő szorzótényezővel számítható ki. Az illetékes hatóságok hozzáigazíthatják ezeket a szorzótényezőket az egyes berendezésekhez annak érdekében, hogy a szilárdanyag-felhasználás hatékonyság növekedését előmozdítsák.
Tevékenység
Szorzótényező az (a)(ii) tételhez
Rotációs mélynyomás; flexográfia (magasnyomás); laminálás (kasírozás) mint a nyomtatási tevékenység része; lakkozás a nyomtatási tevékenység részeként; faanyagbevonás; textil, szövet, fólia vagy papír bevonatolása; ragasztóréteg felvitele
4
Szalagtekercsek bevonatolása, jármű-újrafényezés
3
Élelmiszerrel érintkező bevonatok, repülés- és űrtechnikai bevonatok
2,33
Egyéb bevonati rétegfelviteli eljárások és rotációs szitanyomás
1,5
b) A célkibocsátás egyenlő az éves referencia-kibocsátás és egy meghatározott százalékos érték szorzatával, ahol a százalékos érték nagysága:
(1)
(diffúz kibocsátási határ érték + 15) azokra a berendezésekre, amelyek a 2. rész 6. sorához, valamint a 8. és 10. sor alacsonyabb küszöbértékéhez tartoznak,
(2)
(diffúz kibocsátási határ érték + 5) minden egyéb berendezésre.
c) Megfelelés érhető el, ha az oldószer-gazdálkodási terv alapján meghatározott tényleges oldószer-kibocsátás kisebb a célkibocsátásnál vagy azzal egyenlő.
6. rész
A kibocsátás ellenőrzése
1. A véggáz-vezetékeket, amelyekhez kibocsátáscsökkentő berendezés csatlakozik, és amelyek a kilépő csonknál átlagosan több mint 10 kg/h összes szerves szenet bocsátanak ki, folyamatosan figyelemmel kell kísérni a követelményeknek való megfelelés szempontjából.
2. Egyéb esetekben a tagállamok biztosítják, hogy vagy folyamatos, vagy szakaszos méréseket végeznek. Szakaszos mérések esetén legalább három mérési eredményt olvasnak le minden egyes mérés alkalmával.
3. Nem kötelező méréseket végezni olyan esetben, amikor nincs szükség csővégi szennyezéscsökkentő berendezésre az irányelv követelményeinek való megfeleléshez.
7. rész
Oldószer-kezelési terv (oldószermérleg)
1. Alapelvek
Az oldószer-kezelési terv rendeltetése:
a)
igazolja az 56. cikkben meghatározott követelmények teljesítését;
b)
meghatározza a jövőbeni csökkentési lehetőségeket;
c)
lehetővé teszi a közvélemény tájékoztatását az oldószer-felhasználásról, az oldószer-kibocsátásról és az V. fejezetben foglalt követelmények betartásáról.
2. Meghatározás
A következő meghatározások az anyagmérleg gyakorlati elkészítésének vázát adják.
A szerves oldószerek bevitele (I):
I1 Az eljárásba közvetlenül bevitt vagy a vásárolt keverékekben levő szerves oldószerek mennyisége az alatt az időtartam alatt, melyre az anyagmérleget éppen számoljuk.
I2 A visszanyert és az eljárásban újrafelhasznált szerves oldószerek mennyisége vagy ezeknek a bevitt keverékekben lévő mennyisége. Az újrahasznosított oldószerrel minden egyes felhasználási alkalommal számolni kell.
Az eljárásból kikerülő szerves oldószerek (O):
1. Kibocsátás a véggázokkal.
2. Vízben elnyelődött (vízzel távozó) szerves oldószerek, a szennyvízkezelés figyelembevételével az O5 számításánál.
3. A végtermékbe – akár szennyezőanyagként is – kerülő, visszamaradó szerves oldószerek mennyisége.
4. A szerves oldószerek levegőbe távozó diffúz kibocsátása. Ide tartozik a helyiségek általános szellőzése, amely során az ablakokon, ajtókon, réseken és hasonló nyílásokon át a levegő a szabadba jut.
5. Szerves oldószereknek és/vagy szerves vegyületeknek kémiai vagy fizikai reakciók miatt bekövetkező vesztesége (beleértve az égetést mint roncsolásos eljárást vagy más véggáz- vagy szennyvízkezelést, vagy a leválasztást, amennyiben azokkal nem számolunk az O. 6., O. 7. és O. 8.-nál).
6. Az összegyűjtött hulladékok szerves oldószertartalma.
7. Szerves oldószerek vagy a keverékekben levő szerves oldószerek, amelyeket mint kereskedelmi forgalomban értékesíthető termékeket eladtak vagy el fognak adni.
8. Keverékek szerves oldószertartalma, amelyet újrahasznosítás céljából nyertek vissza de nincsenek az eljárásba visszaforgatva, amennyiben az O.7.-nél nem lettek figyelembe véve.
9. Egyéb módon távozó szerves oldószerek.
3. Az oldószerkezelési terv (oldószermérleg) használata a követelmények teljesítésének igazolására
Azt, hogy miképpen használjuk az oldószerkezelési tervet, a mindenkori vizsgálandó és igazolandó követelményektől függ, az alábbiak szerint:
a) Az 5. részben meghatározott csökkentési terv vizsgálata és összehasonlítása a teljes kibocsátási határértékkel, amit termékegységre eső oldószer-kibocsátásban vagy más, a 2. és a 3. részben ismertetett módon fejezünk ki.
(i) minden, az 5. részben meghatározott csökkentési tervet alkalmazó tevékenységnél az oldószer-kezelési tervet évente el kell készíteni az oldószerfogyasztás (C) meghatározása céljából. A fogyasztást a következő egyenletnek megfelelően kell kiszámítani:
C = I1 − O8
Ezzel párhuzamosan a (festék)bevonatok szilárdanyagtartalma is meghatározandó, hogy minden évben megállapíthassuk az éves referencia-kibocsátást és a célemissziót.
(ii) Hogy meg tudjuk becsülni a teljes kibocsátási határérték betartását, ami termékegységre eső oldószer-kibocsátásban vagy a 2. és 3. részben megadott más egységben van kifejezve, az oldószerkezelési tervet évente el kell készíteni a kibocsátások (E) meghatározása céljából. A kibocsátásokat a következő egyenletnek megfelelően kell kiszámítani:
E = F + O1
Ahol F a diffúz (fugitív) kibocsátás, a b) (i) pontban meghatározottak szerint. A kibocsátási értéket ezután el kell osztani a vonatkozó termékparaméterrel.
(iii) Hogy az 53. cikk (6) bekezdése b) pontjának ii. alpontja követelményeinek teljesítését meg tudjuk állapítani, évente el kell készíteni az oldószer-kezelési tervet az összes érintett tevékenységből eredő teljes kibocsátás meghatározása végett. Majd ezt az eredményt össze kell hasonlítani azzal az összkibocsátással, amit akkor kapnánk, ha a 2., 3. és 5. rész követelményeinek minden egyes tevékenység esetében külön-külön is eleget tennénk.
b) A diffúz kibocsátások meghatározása az oldószermérleg alapján a 2. rész szerinti diffúz kibocsátási határ értékekkel történő összehasonlítás céljából:
(i) A diffúz (fugitív) kibocsátást a következő egyenletek egyikével kell kiszámítani;
F = I1 − O1 − O5 − O6 − O7 − O8
vagy
F = O2 + O3 + O4 + O9
Az F értékét vagy az emittált mennyiségek közvetlen mérésével, vagy ezzel egyenértékű, más számítási módszerrel kell meghatározni, például a folyamat véggáz-leválasztási, ill. kezelési hatásfokának ismeretében.
A diffúz kibocsátási határ érték a bevitt oldószermennyiség hányadaként is kifejezhető, ahol a bevitt mennyiséget a következő egyenlet alapján kell kiszámítani:
I = I1 + I2
(ii) A diffúz kibocsátást egy rövid ideig tartó, de átfogó mérési sorozattal kell meghatározni, melyet a berendezés vagy készülék módosításáig nem szükséges ismételten elvégezni.
8. rész
A kibocsátási határértékek teljesítésének vizsgálata véggázok esetében
1. Folyamatos mérések esetén a kibocsátási határértékek betartottnak tekintendők, ha:
a)
egy adott létesítmény bármely 24 órás üzeme vagy tevékenysége alatt (az indítási, leállítási és karbantartási műveletek kivételével) végzett érvényes mérések számtani átlagainak egyike sem haladja meg a kibocsátási határértékeket,
b)
az 1 órás átlagok egyike sem haladja meg 1,5-szeresnél nagyobb mértékben a kibocsátási határértékeket.
2. Időszakos mérések esetén a kibocsátási határértékek megfelelőnek tekintendők, ha:
a)
az összes mért érték átlaga nem haladja meg a kibocsátási határértékeket,
b)
az 1 órás átlagok egyike sem haladja meg 1,5-szeresnél nagyobb mértékben a kibocsátási határértéket.
3. A 4. részben foglalt rendelkezések betartását az érintett illékony szerves vegyületek egyenkénti tömegkoncentrációinak összege alapján kell vizsgálni. A megfelelés minden más esetben a kibocsátott szerves szén össztömege alapján vizsgálandó, hacsak a 2. részben nincs másképpen meghatározva.
4. Adagolható a véggázokhoz hűtési vagy hígítási célból gáz, ahol ez műszakilag indokolt, de ezt nem szabad figyelembe venni, amikor a szennyező anyag véggázban való tömegkoncentrációját határozzák meg.
VIII.MELLÉKLET
Titán-dioxidot termelő létesítményekre vonatkozó műszaki rendelkezések
1. rész
Kibocsátási határértékek vízbe történő kibocsátáskor
1. Szulfát-eljárást alkalmazó létesítmények esetében (éves átlagként):
az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott 550 kg szulfát;
2. Klorid-eljárást alkalmazó létesítmények esetében (éves átlagként):
a) semleges rutil használatakor 130 kg klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére,
b) szintetikus rutil használatakor 228 kg klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére,
c) 330 kg klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére salak használatakor.
3. Klorid-eljárást alkalmazó és többféle ércet felhasználó létesítmények esetében a 2. pontban ismertetett kibocsátási határértékeket a felhasznált ércek mennyiségének arányában alkalmazzák.
2. rész
Akut toxicitás vizsgálatai
1. Akut toxicitás szempontjából a kibocsátási területeken általában megtalálható bizonyos puhatestű, rákféle, hal- és planktonfajokat kell vizsgálni. Ezen túlmenően, az apró tengeri rákfajok (Artemia salina) mintáin is vizsgálatokat kell végezni.
2. Az 1. pont vizsgálataival megállapított maximális halálozási arány 36 órás időtartam során 1/5 000-es kiáramlási hígítás mellett:
a)
a vizsgált fajok felnőtt példányait tekintve: 20%-os halálozási arány,
b)
a vizsgált fajok lárva alakjainak esetében: az ellenőrző csoportnál magasabb halálozási arány.
3. rész
Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei
1. A köbméterenkénti tömegkoncentrációban (Nm3) kifejezett kibocsátási határértékek kiszámításának alapja 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás és a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója.
2. Por esetében: 50 mg/Nm3;
3. Gáz-halmazállapotú kén-dioxid és kén-trioxid (beleértve a savcseppeket is) esetében, SO2-egyenértékben számítva
a) 6 kg az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatva, éves átlagként;
b) Hulladéksav töményítését végző létesítmények esetében 500 mg/Nm3 óránkénti átlagként;
4. Klorid-eljárást alkalmazó létesítmények esetében klórra:
a) 5 mg/Nm3 napi átlagérték
b) bármely időpontban vizsgálva 40 mg/Nm3.
4. rész
Monitoring of the environment affected by discharges of waste from installations producing titanium dioxide into water
1. A vízoszlopot – akár szűrt, akár szűretlen vízről van szó – évente legalább három alkalommal ellenőrizni kell az alábbi paraméterek alapján:
a)
szűretlen víz ellenőrzésekor: hőmérséklet, sótartalom vagy vezetőképesség 20°C-on, pH-érték, oldott O2, zavarosság vagy lebegőanyag-tartalom, oldott és szuszpendált Fe, Ti;
0,45 μm-es pórusnagyságú szűrőmembránon visszamaradt lebegőanyagban: Fe, oxidhidrátok és vas-oxid-hidrát.
2. Az üledéket évente legalább egyszer kell ellenőrizni a felszínhez legközelebb eső, legfelső rétegéből vett mintán, a következő paraméterek alapján: Ti, Fe, oxidhidrátok és vas-oxid-hidrát.
3. Az élő szervezetekre vonatkozó ellenőrzést évente legalább egyszer kell elvégezni az adott hely jellemző fajaiban a Ti, Cr, Fe, Ni, Zn, és Pb koncentrációjának, a tengerfenéki fauna változatosságának és relatív gazdagságának, valamint a halak anatómiai-patológiai sérüléseinek vizsgálatával.
4. Az egymást követő mintavételeket ugyanazon a helyen és mélységben és ugyanolyan feltételek mellett kell végezni.
5. rész
A kibocsátás ellenőrzése
A levegőbe kibocsátott szennyező anyagok ellenőrzése legalább az alábbiak folyamatos ellenőrzésére terjed ki:
a) hulladéksav-sűrítést végző berendezések SO2-kibocsátásának szintje szulfát-eljárást alkalmazó létesítmények esetében
b)
klórkibocsátás a klorid-eljárást alkalmazó létesítményekben
c)
porkibocsátás a főbb forrásoknál.
IX.MELLÉKLET
A. rész
A hatályukat vesztett irányelvek és későbbi módosításaik
(a 72. cikk alapján)
A Tanács 78/176/EGK irányelve
(HL L 54., 1978.2.25., 19. o.)
A Tanács 83/29/EGK irányelve
(HL L 32., 1983.2.3., 28. o.)
A Tanács 91/692/EGK irányelve
(HL L 377., 1991.12.31., 48. o.)
kizárólag az I. melléklet b) pontja
A Tanács 82/883/EGK irányelve
(HL L 378., 1982.12.31., 1. o.)
A Tanács 807/2003/EK rendelete
(HL L 122., 2003.5.16., 36. o.)
kizárólag a III. melléklet 34. pontja
A Tanács 92/112/EGK irányelve
(HL L 409., 1992.12.31., 11. o.)
A Tanács 96/61/EK irányelve
(HL L 257., 1996.10.10., 26. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 2003/35/EK irányelve
(HL L 156., 2003.6.25., 17. o.)
kizárólag a 4. cikk és a II. melléklet
Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve
(HL L 275., 2003.10.25., 32. o.)
kizárólag a 26. cikk
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete
(HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)
kizárólag a III. melléklet 61. pontja
Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete
(HL L 33., 2006.2.4., 1. o.)
kizárólag a 21. cikk (2) bekezdése
A Tanács 1999/13/EK irányelve
(HL L 85., 1999.3.29., 1. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete
(HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)
kizárólag az I. melléklet 17. pontja
Az Európai Parlament és a Tanács 2004/42/EK irányelve
(HL L 143., 2004.4.30., 87. o.)
kizárólag a 13. cikk (1) bekezdése
Az Európai Parlament és a Tanács 2000/76/EK irányelve
(HL L 332., 2000.12.28., 91. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 2001/80/EK irányelve
(HL L 309., 2001.11.27., 1. o.)
A Tanács 2006/105/EK irányelve
(HL L 363., 2006.12.20., 368. o.)
kizárólag a melléklet "B" részének 2. pontja
"B" rész
A nemzeti jogba való átültetés határideje (a 72. cikkben említettek szerint)
Irányelv
Az átültetés határideje
Az alkalmazás határideje
78/176/EKK
1979. február 25.
82/883/EKK
1984. december 31.
92/112/EKK
1993. június 15.
96/61/EK
1999. október 30.
1999/13/EK
2001. április 1.
2000/76/EK
2000. december 28.
2002. december 28.
2005. december 28.
2001/80/EK
2002. november 27.
2004. november 27.
2003/35/EK
2005. június 25.
2003/87/EK
2003. december 31.
X.MELLÉKLET
Korrelációs táblázat
78/176/EGK irányelv
82/883/EGK irányelv
92/112/EGK irányelv
96/61/EK irányelv
1999/13/EK irányelv
2000/76/EK irányelv
2001/80/EK irányelv
Ez az irányelv
1. cikk (1) bekezdése
1. cikk
1. cikk
1. cikk
1. cikk
1. cikk, első bekezdés
1. cikk
1. cikk (2) bekezdésének a) pontja
2. cikk (2) bekezdése
3. cikk (2) bekezdése
1. cikk (2) bekezdésének b) pontja
3. cikk (1) bekezdése
3. cikk (25) bekezdése
1. cikk (2) bekezdésének c), d) és e) pontja
---
2. cikk
61. cikk
3. cikk
12. cikk 4. és 5. pontja
4. cikk
4. cikk
3. cikk bevezető része és (1) bekezdése
4. cikk (1) bekezdése
4. cikk (1) bekezdésének első albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
5. cikk
5. cikk
12. cikk 4. és 5. pontja
6. cikk
12. cikk 4. és 5. pontja
7. cikk (1) bekezdése
64. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első albekezdése
7. cikk (2) és (3) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
---
64. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
8. cikk (1) bekezdése
62. cikk (2) bekezdése
8. cikk (2) bekezdése
28. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
9. cikk
---
10. cikk
---
11. cikk
13. cikk
12. cikk
---
13. cikk (1) bekezdése
66. cikk
13. cikk (2), (3) és (4) bekezdése
---
14. cikk
---
15. cikk
14. cikk
12. cikk
21. cikk
15. cikk
21. cikk
18. cikk (1) és (3) bekezdése
71. cikk
16. cikk
15. cikk
13. cikk
23. cikk
17. cikk
23. cikk
20. cikk
75. cikk
I. melléklet
---
II. A. melléklet bevezető része és 1. pontja
---
II.A. melléklet 2. pontja
VIII. melléklet, 2. rész
IIB. melléklet
---
2. cikk
---
3. cikk
---
4. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első albekezdése
64. cikk (3) bekezdése
4. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
VIII. melléklet, 4. rész
4. cikk (3) és (4) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
64. cikk (4) bekezdése
5. cikk
---
6. cikk
---
7. cikk
---
8. cikk
---
9. cikk
---
10. cikk
69. cikk
11. cikk (1) bekezdése
19. cikk (1) bekezdése
13. cikk (1) bekezdése
17. cikk (1) bekezdése
69. cikk (1) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
69. cikk (2) bekezdése
11. cikk (2) és (3) bekezdése
---
12. cikk
---
13. cikk
---
I. melléklet
---
II. melléklet
VIII. melléklet, 4. rész
III. melléklet
VIII. melléklet, 4. rész
IV. melléklet
---
V. melléklet
---
2. cikk (1) bekezdése, bevezető rész
---
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, bevezető rész és első francia bekezdés
---
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, második francia bekezdés
61. cikk (2) bekezdése
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, harmadik francia bekezdés, és 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, harmadik francia bekezdés
61. cikk (4) bekezdése
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdés
---
2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, első, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdés
---
2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, második francia bekezdés
61. cikk (3) bekezdése
2. cikk (1) bekezdésének c) pontja
---
2. cikk (2) bekezdése
---
3. cikk
61. cikk
4. cikk
61. cikk
5. cikk
---
6. cikk első bekezdése, bevezető rész
62. cikk (1) bekezdése
6. cikk első bekezdésének a) pontja
VIII. melléklet 1. részének 1. pontja
6. cikk első bekezdésének b) pontja
VIII. melléklet 1. részének 2. pontja
6. cikk, második bekezdés
VIII. melléklet 1. részének 3. pontja
7. cikk
---
8. cikk
---
9. cikk (1) bekezdése, bevezető rész
63. cikk (2) bekezdése
9. cikk (1) bekezdésének a) pontja, bevezető rész
---
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (i) alpontja
VIII. melléklet 3. részének 2. pontja
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (ii) alpontja
VIII. melléklet 3. részének 3. pontja, bevezető rész és 3. pont a) alpont
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (iii) alpontja
63. cikk (1) bekezdése
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (iv) alpontja
VIII. melléklet 3. részének 3. pontja, b) alpont
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (v) alpontja
---
9. cikk (1) bekezdésének b) pontja
VIII. melléklet 3. részének 4. pontja
9. cikk (2) és (3) bekezdése
---
10. cikk
64. cikk
11. cikk
12. cikk 4. és 5. pontja
Melléklet
---
2. cikk bevezető része
3. cikk bevezető része
2. cikk (1) bekezdése
2. cikk (14) bekezdése
3. cikk (1) bekezdése
2. cikk (3) bekezdése
2. cikk (1) bekezdése
3. cikk (3) bekezdése
2. cikk (4) bekezdése
---
2. cikk (5) bekezdése
2. cikk (9) bekezdése
3. cikk (8) bekezdése
2. cikk (1) bekezdése
3. cikk (4) bekezdése
2. cikk (6) bekezdése
2. cikk (13) bekezdése
3. cikk (9) bekezdése
2. cikk (3) bekezdése, első rész
3. cikk (5) bekezdése
2. cikk (7) bekezdése
3. cikk (6) bekezdése
2. cikk (8) bekezdése
2. cikk (5) bekezdése
65. cikk
2. cikk (9) bekezdés, első mondat
2. cikk (7) bekezdése
3. cikk (12) bekezdése
3. cikk (7) bekezdése
2. cikk (9) bekezdés, második mondat
4. cikk (2) bekezdésének első albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
4. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
2. cikk (10) bekezdés, a) pont
---
2. cikk (10) bekezdésének b) pontja, első albekezdés
3. cikk (8) bekezdése
2. cikk (10) bekezdésének b) pontja, második albekezdés
21. cikk (3) bekezdése
2. cikk (11) bekezdésének első albekezdése, és első, második és harmadik francia bekezdése
3. cikk (9) bekezdése
2. cikk (11) bekezdésének második albekezdése
14. cikk (2) bekezdése, és 15. cikk (4) bekezdése
2. cikk (12) bekezdése
2. cikk (6) bekezdése
3. cikk (11) bekezdése
2. cikk (5) bekezdése
3. cikk (11) bekezdése
2. cikk (13) bekezdése
3. cikk (12) bekezdése
2. cikk (14) bekezdése
3. cikk (13) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
3. cikk (14), (15), (16), (17) és (18) bekezdése
3. cikk első albekezdése, bevezető rész
12. cikk bevezető része
3. cikk első albekezdésének a) pontja
12. cikk (1) és (2) bekezdése
3. cikk első albekezdésének b) pontja
12. cikk (3) bekezdése
3. cikk első albekezdésének c) pontja
12. cikk (4) és (5) bekezdése
3. cikk első albekezdésének d) pontja
12. cikk (6) bekezdése
3. cikk első albekezdésének e) pontja
12. cikk (7) bekezdése
3. cikk első albekezdésének f) pontja
12. cikk (8) bekezdése
3. cikk második albekezdése
---
5. cikk (1) bekezdése
73. cikk (1) és (2) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
73. cikk (3) és (4) bekezdése
5. cikk (2) bekezdése
71. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
6. cikk (1) bekezdés, bevezető rész
13. cikk (1) bekezdése, bevezető rész
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, első francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének a) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, második francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének b) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, harmadik francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének c) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, negyedik francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének d) pontja
---
---
---
---
---
---
---
13. cikk (1) bekezdésének e) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, ötödik francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének f) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, hatodik francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének g) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, hetedik francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének h) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, nyolcadik francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének i) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, kilencedik francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének j) pontja
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, tizedik francia bekezdés
13. cikk (1) bekezdésének k) pontja
6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
13. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
6. cikk (2) bekezdése
13. cikk (2) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
14. cikk
7. cikk
6. cikk (2) bekezdése
8. cikk, első bekezdés
4. cikk (3) bekezdése
6. cikk (1) bekezdése
8. cikk, második bekezdés
---
9. cikk (1) bekezdés, a mondat első fele
15. cikk (1) bekezdésének első albekezdése
9. cikk (1) bekezdés, a mondat második fele
---
9. cikk (2) bekezdése
6. cikk (3) bekezdése
9. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, első és második mondat
15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, bevezető rész, és a) és b) pont
9. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, harmadik mondat
15. cikk (2) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
15. cikk (3), (4) és (5) bekezdése
9. cikk (3) bekezdésének második albekezdése
---
9. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése
10. cikk (1) bekezdése
9. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése
10. cikk (2) bekezdése
9. cikk (3) bekezdésének ötödik albekezdése
10. cikk (3) bekezdése
9. cikk (3) bekezdésének hatodik albekezdése
10. cikk (4) bekezdése
9. cikk (4) bekezdés, az első mondat első fele
16. cikk (2) bekezdésének első albekezdése
9. cikk (4) bekezdés, az első mondat második fele
16. cikk (3) bekezdésének első albekezdése
9. cikk (4) bekezdés, második mondat
15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, f) pont
---
---
---
---
---
---
---
16. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
16. cikk (3) bekezdésének második albekezdése, valamint a (4) és (5) bekezdés
---
---
---
---
---
---
---
17. cikk
9. cikk (5) bekezdésének első albekezdése
15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, c) pont
---
---
---
---
---
---
---
15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, d) pont
9. cikk (5) bekezdésének második albekezdése
---
9. cikk (6) bekezdésének első albekezdése
15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, e) pont
9. cikk (6) bekezdésének második albekezdése
---
9. cikk (7) bekezdése
---
9. cikk (8) bekezdése
7. cikk és 18. cikk (1) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
18. cikk (2), (3) és (4) bekezdése
10. cikk
19. cikk
11. cikk
20. cikk
12. cikk (1) bekezdése
21. cikk (1) bekezdése
12. cikk (2) bekezdés, első mondat
21. cikk (2) bekezdésének első albekezdése
12. cikk (2) bekezdés, második mondat
21. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
12. cikk (2) bekezdés, harmadik mondat
---
13. cikk (1) bekezdése
22. cikk (1) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
22. cikk (2) és (3) bekezdése
13. cikk (2) bekezdés, bevezető rész
22. cikk (4) bekezdése, bevezető rész
13. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdése
22. cikk (4) bekezdésének a) pontja
13. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdése
22. cikk (4) bekezdésének b) pontja
13. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése
22. cikk (4) bekezdésének c) pontja
13. cikk (2) bekezdésének negyedik francia bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
---
22. cikk (4) bekezdésének d) pontja
---
---
---
---
---
---
---
23. cikk
---
---
---
---
---
---
---
24. cikk
---
---
---
---
---
---
---
25. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdése
14. cikk bevezető része
9. cikk (1) bekezdés, a mondat első fele és 25. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése, bevezető rész
14. cikk első francia bekezdése
9. cikk (1) bekezdése, a mondat második fele
14. cikk második francia bekezdése
8. cikk 2. pontja, és 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja
14. cikk harmadik francia bekezdése
25. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
25. cikk (2)–(7) bekezdése
15. cikk (1) bekezdésének bevezető része, és első és második francia bekezdés
12. cikk (1) bekezdésének első albekezdése
26. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, a) és b) pont
15. cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése
26. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, c) pont
---
---
---
---
---
---
---
26. cikk (1) bekezdésének d) pontja
15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
26. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
---
15. cikk (2) bekezdése
26. cikk (2) bekezdésének h) pontja
15. cikk (4) bekezdése
26. cikk (3) bekezdése
15. cikk (5) bekezdése
26. cikk (2) bekezdésének, bevezető része és a) és b) pont
---
---
---
---
---
---
---
26. cikk (2) bekezdésének c)–g) pontja
15a. cikk, első bekezdés
27. cikk (1) bekezdése
15a. cikk, második bekezdés
27. cikk (2) bekezdése
15a. cikk, harmadik bekezdés
27. cikk (3) bekezdése
15a. cikk, negyedik és ötödik bekezdés
27. cikk (4) bekezdése
15a. cikk, hatodik bekezdés
27. cikk (5) bekezdése
16. cikk (1) bekezdése
11. cikk (1) bekezdése, első mondat és a 11. cikk (2) bekezdése
66. cikk (1) bekezdésének első albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
66. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
16. cikk (2) bekezdése, első mondat
29. cikk bevezető része
16. cikk (2) bekezdése, második mondat
---
16. cikk (3) bekezdése, első mondat
11. cikk (1) bekezdése, második mondat
66. cikk (2) bekezdése
16. cikk (3) bekezdése, második mondat
---
16. cikk (3) bekezdése, harmadik mondat
11. cikk (3) bekezdése
66. cikk (3) bekezdése
16. cikk (4) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
---
67. cikk
---
---
---
---
---
---
---
---
---
---
---
---
---
---
---
29. cikk
17. cikk
11. cikk
28. cikk
18. cikk (1) bekezdése
---
18. cikk (2) bekezdése
16. cikk (3) bekezdésének második albekezdése
19. cikk (2) és (3) bekezdése
---
20. cikk (1) és (2) bekezdése
---
20. cikk (3) bekezdése
18. cikk
17. cikk
72. cikk
22. cikk
16. cikk
22. cikk
19. cikk
74. cikk
---
---
---
---
---
---
---
2. cikk (1) bekezdése
I. melléklet, bevezető rész első bekezdése
2. cikk (2) bekezdése
I. melléklet, bevezető rész második bekezdése
I. melléklet, bevezető rész első albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
I. melléklet, bevezető rész második és harmadik albekezdése
I. melléklet 1. pontja
I. melléklet 1. pontja
I. melléklet 2.1.–2.5.b) pontja
I. melléklet 2.1.–2.5.b) pontja
---
---
---
---
---
---
---
I. melléklet 2.5.c) pontja
I. melléklet 2.6. pontja
I. melléklet 2.6. pontja
I. melléklet 3. pontja
I. melléklet 3. pontja
I. melléklet 4.1.–4.6. pontja
I. melléklet 4.1.–4.6. pontja
---
---
---
---
---
---
---
I. melléklet 4.7. pontja
I. melléklet 5. pontjának bevezető része
---
I. melléklet 5.1.–5.3. b) pontja
I. melléklet 5.1.–5.3.b) pontja
---
---
---
---
---
---
---
I. melléklet 5.3.c)– e) pontja
I. melléklet 5.4. pontja
I. melléklet 5.4. pontja
I. melléklet 6.1.a) és b) pontja
I. melléklet 6.1.a) és b) pontja
---
---
---
---
---
---
---
I. melléklet 6.1.c) pontja
I. melléklet 6.2.–6.4.b) pontja
I. melléklet 6.2.–6.4.b) pont, (ii) alpont
---
---
---
---
---
---
---
I. melléklet 6.4.b) pontjának (iii) alpontja
I. melléklet 6.4.c)–6.6.c) pontja
I. melléklet 6.4.c)–6.6.c) pontja
---
---
---
---
---
---
---
I. melléklet 6.6.c) pontja, utolsó mondat
I. melléklet 6.7.– 6.8. pontja
I. melléklet 6.7.– 6.8. pontja
---
---
---
---
---
---
---
I. melléklet 6.9. és 6.10. pontja
II. melléklet
---
III. melléklet
II. melléklet
---
---
---
---
---
---
---
II. melléklet 13. pontja
IV. melléklet bevezető része
3. cikk (9) bekezdése
IV. melléklet 1–11. pontja
III. melléklet
IV. melléklet 12. pontja
---
V. melléklet 1. pontjának a) alpontja
IV. melléklet 1. pontjának a) alpontja
---
---
---
---
---
---
---
IV. melléklet 1. pontjának b) alpontja
V. melléklet 1. pontjának b)–g) alpontja
IV. melléklet 1. pontjának c)–h) alpontja
V. melléklet 2–5. pontja
IV. melléklet 2–5. pontja
2. cikk (2) bekezdése
51. cikk (1) bekezdése
2. cikk (3) bekezdése
---
2. cikk (4) bekezdése
57. cikk (1) bekezdése
2. cikk (8) bekezdése
4. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése
2. cikk (10) bekezdése
51. cikk (3) bekezdése
2. cikk (11) bekezdése
51. cikk (2) bekezdése
2. cikk (12) bekezdése
51. cikk (4) bekezdése
2. cikk (15) bekezdése
51. cikk (5) bekezdése
2. cikk (16) bekezdése
3. cikk (33) bekezdése
2. cikk (17) bekezdése
3. cikk (34) bekezdése
2. cikk (18) bekezdése
3. cikk (35) bekezdése
2. cikk (19) bekezdése
---
2. cikk (20) bekezdése
3. cikk (36) bekezdése
2. cikk (21) bekezdése
51. cikk (6) bekezdése
2. cikk (22) bekezdése
51. cikk (7) bekezdése
2. cikk (23) bekezdése
51. cikk (8) bekezdése
2. cikk (24) bekezdése
51. cikk (9) bekezdése
2. cikk (25) bekezdése
51. cikk (10) bekezdése
2. cikk (26) bekezdése
51. cikk (11) bekezdése
2. cikk (27) bekezdése
---
2. cikk (28) bekezdése
57. cikk (1) bekezdése
2. cikk (29) bekezdése
---
2. cikk (30) bekezdése
51. cikk (12) bekezdése
2. cikk (31) bekezdése
VII. melléklet, 2. rész, első mondat
VIII. melléklet, 3. rész, 1. pont
2. cikk (32) bekezdése
---
2. cikk (33) bekezdése
51. cikk (13) bekezdése
3. cikk (2) bekezdése
4. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
4. cikk (1)–(3) bekezdése
4. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdése
4. cikk (4) bekezdése
57. cikk (2) bekezdése
5. cikk (1) bekezdése
53. cikk (1) bekezdésének első albekezdése
5. cikk (2) bekezdése
53. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja
5. cikk (3) bekezdésének a) pontja
53. cikk (2) bekezdése
5. cikk (3) bekezdésének b) pontja
53. cikk (3) bekezdése
5. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése
53. cikk (4) bekezdése
5. cikk (4) bekezdése
---
5. cikk (5) bekezdése
53. cikk (6) bekezdése
5. cikk (6) bekezdése
52. cikk
5. cikk (7) bekezdése
VII. melléklet, 4. rész, 1. pont
5. cikk (8) bekezdésének első albekezdése
VII. melléklet, 4. rész, 2. pont
5. cikk (8) bekezdésének második albekezdése
53. cikk (5) bekezdése
5. cikk (9) bekezdése
---
5. cikk (10) bekezdése
53. cikk (7) bekezdése
5. cikk (11), (12) és (13) bekezdése
---
6. cikk
---
7. cikk (1) bekezdésének bevezető része, és első, második, harmadik és negyedik francia bekezdés
58. cikk
7. cikk (1) bekezdése, második rész
---
7. cikk (2) bekezdése
---
8. cikk (1) bekezdése
8. cikk bevezető része és 1. pontja
8. cikk (2) bekezdése
VII. melléklet, 6. rész, 1. pont
8. cikk (3) bekezdése
VII. melléklet, 6. rész, 2. pont
8. cikk (4) bekezdése
VII. melléklet 6. részének 3. pontja
8. cikk (5) bekezdése
---
9. cikk (1) bekezdése, bevezető rész
56. cikk (1) bekezdése, bevezető rész
9. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, és első, második és harmadik francia bekezdése
56. cikk első albekezdése, a), b) és c) pontja
9. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
56. cikk második albekezdése
9. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése
VII. melléklet, 8. rész, 4. pont
9. cikk (2) bekezdése
57. cikk (3) bekezdése
9. cikk (3) bekezdése
VII. melléklet, 8. rész, 1. pont
9. cikk (4) bekezdése
VII. melléklet, 8. rész, 2. pont
9. cikk (5) bekezdése
VII. melléklet, 8. rész, 3. pont
10. cikk
4. cikk (9) bekezdése
9. cikk (2) bekezdése
11. cikk (1) bekezdésének 3–6. mondata
---
12. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
59. cikk (1) bekezdésének első albekezdése
12. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése
59. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
12. cikk (2) bekezdése
59. cikk (2) bekezdése
12. cikk (3) bekezdése
59. cikk (3) bekezdése
13. cikk (2) és (3) bekezdése
---
14. cikk
19. cikk
16. cikk
70. cikk
I. melléklet, bevezető rész első és második mondata
50. cikk
I. melléklet bevezető részének harmadik mondata és a tevékenységek jegyzéke
VII. melléklet, 1. rész
II.A. melléklet, I. rész
VII. melléklet, 2. rész
IIA. melléklet, 2. rész
VII. melléklet, 3. rész
II.A. melléklet, II. rész, (6) bekezdés utolsó mondata
---
II.B. melléklet 1. pontjának első és második mondata
53. cikk (1) bekezdésének b) pontja
II.B. melléklet 1. pontjának harmadik mondata
53. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
IIB. melléklet 2. pontja
VII. melléklet, 5. rész
II.B. melléklet 2. pontjának második albekezdése, (i) alpont és táblázat
---
III. melléklet 1. pontja
---
III. melléklet 2. pontja
VII. melléklet, 7. rész, 1. pont
III. melléklet 3. pontja
VII. melléklet, 7. rész, 2. pont
III. melléklet 4. pontja
VII. melléklet, 7. rész, 3. pont
1. cikk, második bekezdés
---
2. cikk (1) bekezdése
37. cikk (1) bekezdésének első albekezdése
2. cikk (2) bekezdése, bevezető rész
37. cikk (2) bekezdése, bevezető rész
2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, bevezető rész
37. cikk (2) bekezdésének a) pontja, bevezető rész
2. cikk (2) bekezdése, a) pont (i)–(v) alpontja
37. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (i) alpont
2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (vi) alpont
37. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (ii) alpont
2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (vii) alpont
37. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (iii) alpont
2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (viii) alpont
37. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (iv) alpont
2. cikk (2) bekezdésének b) pontja
37. cikk (2) bekezdésének b) pontja
3. cikk (2) bekezdésének első albekezdése
3. cikk (26) bekezdése
3. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
---
3. cikk (3) bekezdése
3. cikk (27) bekezdése
3. cikk (4) bekezdésének első albekezdése
3. cikk (28) bekezdése
3. cikk (4) bekezdésének második albekezdése
37. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
3. cikk (5) bekezdésének első albekezdése
3. cikk (29) bekezdése
3. cikk (5) bekezdésének második albekezdése
37. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése
3. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése
37. cikk (1) bekezdésének második albekezdése
3. cikk (6) bekezdése
VI. melléklet 1. részének a) pontja
3. cikk (7) bekezdése
3. cikk (30) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
VI. melléklet 1. részének b) pontja
3. cikk (10) bekezdése
3. cikk (31) bekezdése
3. cikk (13) bekezdése
3. cikk (32) bekezdése
4. cikk (2) bekezdése
38. cikk
4. cikk (4) bekezdésének, bevezető része, a) és b) pont
39. cikk (1) bekezdésének, bevezető része és a) és b) pont
4. cikk (4) bekezdésének c) pontja
39. cikk (1) bekezdésének e) pontja
4. cikk (5) bekezdése
39. cikk (2) bekezdése
4. cikk (6) bekezdése
39. cikk (3) bekezdése
4. cikk (7) bekezdése
39. cikk (4) bekezdése
4. cikk (8) bekezdése
48. cikk
5. cikk
46. cikk
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése
44. cikk (1) bekezdése
6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a 6. cikk (2) bekezdése
44. cikk (2) bekezdése
6. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése
44. cikk (3) bekezdésének első albekezdése
6. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése
44. cikk (3) bekezdésének második albekezdése
6. cikk (3) bekezdése
44. cikk (4) bekezdése
6. cikk (4) bekezdése, első albekezdés első és második mondata, valamint a 6. cikk (4) bekezdésének második albekezdése
45. cikk (1) bekezdése
6. cikk (4) bekezdése, első albekezdés harmadik mondata
45. cikk (2) bekezdése
6. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése
45. cikk (3) bekezdésének második albekezdése
6. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése
45. cikk (4) bekezdése
6. cikk (5) bekezdése
40. cikk (1) bekezdése
6. cikk (6) bekezdése
44. cikk (5) bekezdése
6. cikk (7) bekezdése
44. cikk (6) bekezdése
6. cikk (8) bekezdése
44. cikk (7) bekezdése
7. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első albekezdése
40. cikk (2) bekezdésének első albekezdése
7. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
40. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
7. cikk (3) bekezdése, 11. cikk (8) bekezdése, első albekezdés, bevezető rész
VI. melléklet 6. része, 2.7. pont első része
7. cikk (4) bekezdése
40. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
7. cikk (5) bekezdése
---
8. cikk (1) bekezdése
39. cikk (1) bekezdésének c) pontja
8. cikk (2) bekezdése
40. cikk (3) bekezdése
8. cikk (3) bekezdése
---
8. cikk (4) bekezdésének első albekezdése
40. cikk (4) bekezdésének első albekezdése
8. cikk (4) bekezdésének második albekezdése
VI. melléklet 6. része, 3.2. pont első része
8. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése
VI. melléklet 6. része, 3.2. pont második része
8. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése
---
8. cikk (5) bekezdése
40. cikk (4) bekezdésének második és harmadik albekezdése
8. cikk (6) bekezdése
39. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja
8. cikk (7) bekezdése
40. cikk (4) bekezdése
8. cikk (8) bekezdése
---
9. cikk első albekezdése
47. cikk (1) bekezdése
9. cikk második albekezdése
47. cikk (2) bekezdése
9. cikk harmadik albekezdése
47. cikk (3) bekezdése
10. cikk (1) és (2) bekezdése
---
10. cikk (3) bekezdése, első mondat
42. cikk (2) bekezdése
10. cikk (3) bekezdése, második mondat
---
10. cikk (4) bekezdése
42. cikk (3) bekezdése
10. cikk (5) bekezdése
VI. melléklet 6. része, 1.3. pont második része
11. cikk (1) bekezdése
42. cikk (1) bekezdése
11. cikk (2) bekezdése
VI. melléklet, 6. rész, 2.1. pont
11. cikk (3) bekezdése
VI. melléklet, 6. rész, 2.2. pont
11. cikk (4) bekezdése
VI. melléklet, 6. rész, 2.3. pont
11. cikk (5) bekezdése
VI. melléklet, 6. rész, 2.4. pont
11. cikk (6) bekezdése
VI. melléklet, 6. rész, 2.5. pont
11. cikk (7) bekezdése, az első albekezdés első mondatának első fele
VI. melléklet 6. része, 2.6. pont első része
11. cikk (7) bekezdése, az első albekezdés első mondatának második fele
VI. melléklet 6. részének 2.6.a) pontja
11. cikk (7) bekezdése, első albekezdés második mondata
---
11. cikk (7) bekezdésének második albekezdése
---
11. cikk (7) bekezdésének a) pontja
VI. melléklet 6. részének 2.6.b) pontja
11. cikk (7) bekezdésének b) és c) pontja
---
11. cikk (7) bekezdésének d) pontja
VI. melléklet 6. részének 2.6.c) pontja
11. cikk (7) bekezdésének e) és f) pontja
---
11. cikk (8) bekezdésének első albekezdése, a) és b) pont
VI. melléklet 3. része, 1. pontja, első és második albekezdés
11. cikk (8) bekezdésének c) pontja
VI. melléklet 6. része, 2.7. pont második része
11. cikk (8) bekezdésének d) pontja
VI. melléklet 4. része, 2.1. pont, második albekezdés
11. cikk (8) bekezdésének második albekezdése
VI. melléklet 6. része, 2.7. pont harmadik része
11. cikk (9) bekezdése
42. cikk (4) bekezdése
11. cikk (10) bekezdésének a), b) és c) pontja
VI. melléklet 8. része, 1.1. pont a), b) és c) alpontja
11. cikk (10) bekezdésének d) pontja
VI. melléklet 8. része, 1.1. pont d) alpontja
11. cikk (11) bekezdése
VI. melléklet, 8. rész, 1.2. pont
11. cikk (12) bekezdése
VI. melléklet, 8. rész, 1.3. pont
11. cikk (13) bekezdése
42. cikk (5) bekezdésének első albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
42. cikk (5) bekezdésének második albekezdése
11. cikk (14) bekezdése
VI. melléklet, 6. rész, 3.1. pont
11. cikk (15) bekezdése
39. cikk (1) bekezdésének e) pontja
11. cikk (16) bekezdése
VI. melléklet, 8. rész, 2. pont
11. cikk (17) bekezdése
9. cikk (2) bekezdésének a) pontja
12. cikk (1) bekezdése
49. cikk (1) bekezdése
12. cikk (2) bekezdése, első mondat
49. cikk (2) bekezdése
12. cikk (2) bekezdése, második mondat
---
12. cikk (2) bekezdése, harmadik mondat
49. cikk (3) bekezdése
13. cikk (1) bekezdése
39. cikk (1) bekezdésének f) pontja
13. cikk (2) bekezdése
41. cikk
13. cikk (3) bekezdése
40. cikk (5) bekezdése
13. cikk (4) bekezdése
VI. melléklet, 3. rész, 2. pont
14. cikk
---
15. cikk
---
16. cikk
---
17. cikk (2) és (3) bekezdése
---
20. cikk
---
I. melléklet
VI. melléklet, 2. rész
II. melléklet első része (nem számozott)
VI. melléklet, 4. rész, 1. pont
II. melléklet 1. pontjának bevezető része
VI. melléklet, 4. rész, 2.1. pont
II. melléklet 1.1.–1.2. pontja
VI. melléklet 4. részének 2.2.–2.3. pontja
II. melléklet 1.3. pontja
---
II. melléklet 2.1. pontja
VI. melléklet, 4. rész, 3.1. pont
---
---
---
---
---
---
---
VI. melléklet, 4. rész, 3.2. pont
II. melléklet 2.2. pontja
VI. melléklet, 4. rész, 3.3. pont
II. melléklet 3. pontja
VI. melléklet, 4. rész, 4. pont
III. melléklet
VI. melléklet, 6. rész, 1. pont
IV. melléklet táblázata
VI. melléklet, 5. rész
IV. melléklet utolsó mondata
---
V. melléklet a) pontja, táblázat
VI. melléklet, 3. rész, 1.1. pont
V. melléklet a) pontja, zárómondatok
---
V. melléklet b) pontja, táblázat
VI. melléklet, 3. rész, 1.2. pont
V. melléklet b) pontja, utolsó mondat
---
V. melléklet c) pontja
VI. melléklet, 3. rész, 1.3. pont
V. melléklet d) pontja
VI. melléklet, 3. rész, 1.4. pont
V. melléklet e) pontja
VI. melléklet, 3. rész, 1.5. pont
V. melléklet f) pontja
VI. melléklet, 3. rész, 3. pont
VI. melléklet
VI. melléklet, 7. rész
1. cikk
30. cikk
2. cikk (2) bekezdése
V. melléklet 1. részének 1. pontja, és a 2. rész 1. pontja
2. cikk (3) bekezdése, második rész
V. melléklet 1. részének 1. pontja, és a 2. rész 1. pontja
---
---
---
---
---
---
---
V. melléklet 1. része, 1. pont utolsó mondata
2. cikk (4) bekezdése
---
2. cikk (6) bekezdése
3. cikk (20) bekezdése
2. cikk (7) bekezdésének első albekezdése
3. cikk (21) bekezdése
2. cikk (7) bekezdésének második albekezdése, a)–i) pont
30. cikk második albekezdése
2. cikk (7) bekezdésének második albekezdése, j) pont
---
2. cikk (7) bekezdésének harmadik albekezdése
---
---
---
---
---
---
---
---
31. cikk (1) bekezdése
2. cikk (7) bekezdésének negyedik albekezdése
31. cikk (2) bekezdése
2. cikk (8) bekezdése
3. cikk (23) bekezdése
2. cikk (9) bekezdése
31. cikk (2) bekezdése
2. cikk (10) bekezdése
---
2. cikk (11) bekezdése
3. cikk (22) bekezdése
2. cikk (12) bekezdése
3. cikk (24) bekezdése
2. cikk (13) bekezdése
---
3. cikk
---
4. cikk (1) bekezdése
---
4. cikk (2) bekezdése
32. cikk (2) bekezdése
4. cikk (3)–(8) bekezdése
---
5. cikk (1) bekezdése
V. melléklet 1. része, 2. pont utolsó mondata
5. cikk (2) bekezdése
---
6. cikk
---
7. cikk (1) bekezdése
33. cikk
7. cikk (2) bekezdése
32. cikk (4) bekezdése
7. cikk (3) bekezdése
32. cikk (5) bekezdése
8. cikk (1) bekezdése
36. cikk (1) bekezdése
8. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés első fele
36. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés első fele
8. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés második fele
---
---
---
---
---
---
---
---
36. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés második fele
---
---
---
---
---
---
---
36. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
8. cikk (2) bekezdésének második albekezdése
---
8. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontja
---
8. cikk (3) és (4) bekezdése
---
9. cikk
32. cikk (1) bekezdése
10. cikk (1) bekezdése, első mondat
32. cikk (6) bekezdése
10. cikk (1) bekezdése, második mondat
---
10. cikk (2) bekezdése
---
12. cikk
34. cikk (1) bekezdése
---
---
---
---
---
---
---
34. cikk (2), (3) és (4) bekezdése
13. cikk
V. melléklet 3. része, 8. pont harmadik része
14. cikk
V. melléklet 4. része
15. cikk
---
18. cikk (2) bekezdése
---
I. melléklet
---
II. melléklet
---
III. és IV. melléklet
V. melléklet 1. részének 2. pontja, valamint a 2. rész
V.A. melléklet
V. melléklet 1. részének 3. pontja
V.B. melléklet
V. melléklet 2. részének 3. pontja
VI.A. melléklet
V. melléklet 1. részének 4. és 5. pontja
VI.B. melléklet
V. melléklet 2. részének 4. és 5. pontja
VII.A. melléklet
V. melléklet 1. részének 6. és 7. pontja
VII.B. melléklet
V. melléklet 2. részének 6. és 7. pontja
VIII.A. melléklet 1. pontja
---
VIII.A. melléklet 2. pontja
V. melléklet 3. része, 1. pont első része, és a 2., 3. és 5. pont
A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló 1998. évi egyezmény.
A Bizottság 2000/532/EK határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról (HL L 226., 2000.9.6., 3. o.).
A szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 114., 2001.4.24., 1. o.).
Az Európai Parlament 2009. március 10-i jogalkotási állásfoglalása az európai zártkörű társaság alapszabályáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0396 – C6-0283/2008 – 2008/0130(CNS))
(Konzultációs eljárás)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0396),
– tekintettel az EK-Szerződés 308. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0283/2008),
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0044/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;
2. felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;
3. felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. kéri az 1975. március 4-i közös nyilatkozatban szereplő egyeztető eljárás megkezdését abban az esetben, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől a Tanács el kíván térni;
5. felkéri a Tanácsot, hogy ismét konzultáljon a Parlamenttel, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
6. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
A Bizottság által javasolt szöveg
Módosítás
Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)A jelenlegi közösségi társasági formák határokon átnyúló összetevővel rendelkeznek. Ez a határokon átnyúló összetevő nem szabad, hogy akadályozza európai zártkörű társaságok (a továbbiakban: "SPE") alapítását. A tagállamoknak azonban a bejegyzési követelmények sérelme nélkül és a bejegyzéstől számított két éven belül lehetőségük kell, hogy legyen utólagos ellenőrzésekre annak megvizsgálása érdekében, hogy az SPE teljesíti-e a határokon átnyúló összetevő feltételét.
(3) Mivel a Közösség egész területén létrehozható zártkörű társaság (a továbbiakban: SPE) kisvállalkozások céljaira szolgál, olyan jogi formát kell kialakítani, amely a Közösség egész területén a lehető legegységesebb, emellett a lehető legtöbb kérdésben meg kell hagyni a részvényesek szerződési szabadságát, és közben gondoskodni kell a részvényesek, hitelezők, munkavállalók és általában a harmadik felek magas szintű jogbiztonságáról. Tekintve, hogy az SPE belső ügyeinek megszervezésében a részvényesek nagyfokú rugalmassággal és szabadsággal járhatnak el, a társaság zártkörű jellegét azzal is ki kell fejezni, hogy részvényei nem kerülhetnek nyilvános felajánlásra, illetve tőkepiaci értékesítésre, ideértve a szabályozott piaci bevezetést vagy jegyzést is.
(3) A belső piac fenntartható és folyamatos fejlődéséhez a kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) igényeire szabott átfogó üzleti jogi jogszabálygyűjteményre van szükség. Mivel a Közösség egész területén létrehozható zártkörű társaság kisvállalkozások céljaira szolgál, olyan jogi formát kell kialakítani, amely a Közösség egész területén a lehető legegységesebb, emellett a lehető legtöbb kérdésben meg kell hagyni a részvényesek szerződési szabadságát, és közben gondoskodni kell a részvényesek, hitelezők, munkavállalók és általában a harmadik felek magas szintű jogbiztonságáról. Tekintve, hogy az SPE belső ügyeinek megszervezésében a részvényesek nagyfokú rugalmassággal és szabadsággal járhatnak el, a társaság zártkörű jellegét azzal is ki kell fejezni, hogy részvényei nem kerülhetnek nyilvános felajánlásra, illetve tőkepiaci értékesítésre, ideértve a szabályozott piaci bevezetést vagy jegyzést is.
(4) Annak érdekében, hogy a vállalkozások a belső piac minden előnyét kiaknázhassák, lehetővé kell tenni, hogy az SPE létesítő okirat szerinti székhelye és üzleti tevékenységének fő helye eltérő tagállamokban legyen, továbbá hogy létesítő okirat szerinti székhelyét egyik tagállamból egy másikba helyezze át, központi ügyvezetésének vagy üzleti tevékenysége fő helyének áthelyezésével is, vagy anélkül.
(4) Annak érdekében, hogy a vállalkozások a belső piac minden előnyét kiaknázhassák, lehetővé kell tenni, hogy az SPE létesítő okirat szerinti székhelye és üzleti tevékenységének fő helye eltérő tagállamokban legyen, továbbá hogy létesítő okirat szerinti székhelyét egyik tagállamból egy másikba helyezze át, központi ügyvezetésének vagy üzleti tevékenysége fő helyének áthelyezésével is, vagy anélkül. Egyúttal lépéseket kell azonban tenni annak megakadályozása érdekében, hogy az SPE-k felhasználásával megkerüljék a tagállami jogszabályi követelményeket.
(8) A bejegyzéssel kapcsolatos költségek és adminisztratív terhek csökkentése érdekében az SPE bejegyzésének alakiságait a jogbiztonság biztosításához szükséges követelményekre kell korlátozni, az SPE létrehozásakor benyújtott dokumentumok érvényességét pedig csak egyetlen ellenőrzéssel szabad vizsgálni, amelyre a bejegyzés előtt vagy után kerülhet sor. A bejegyzés céljából célszerű az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik felek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló, 1968. március 9-i 68/151/EGK első tanácsi rendelet által kijelölt cégnyilvántartásokat alkalmazni.
(8) A bejegyzéssel kapcsolatos költségek és adminisztratív terhek csökkentése érdekében az SPE bejegyzésének alakiságait a jogbiztonság biztosításához szükséges követelményekre kell korlátozni, az SPE létrehozásakor benyújtott dokumentumok érvényességét pedig csak egyetlen előzetes ellenőrzéssel szabad vizsgálni. A bejegyzés céljából célszerű az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik felek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló, 1968. március 9-i 68/151/EGK első tanácsi irányelv által kijelölt cégnyilvántartásokat alkalmazni.
Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 8 a preambulumbekezdés (új)
(8a)Az elektronikus igazságszolgáltatás koncepciójára vonatkozó tanácsi és bizottsági kötelezettségvállalásokkal összhangban, az SPE-k létrehozásához és bejegyzéséhez szükséges valamennyi formanyomtatványt elektronikusan is elérhetővé kellene tenni. Emellett a dokumentumok kettős iktatásának csökkentése érdekében a Bizottságnak központi nyilvántartót kell fenntartania, amely elektronikus kapcsolatokkal rendelkezik a tagállamok külön nemzeti nyilvántartásaihoz.
Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 8 b preambulumbekezdés (új)
(8b)Az SPE-kre vonatkozó pontos információk átláthatóságának és közzétételének biztosítására a Bizottságnak az interneten elérhető, az SPE-adatbázist kell létrehoznia és koordinálnia, azok nyilvántartásba vételére, létesítő okiratban szereplő székhelyére, tevékenységük központjára, fióktelepeire, a létesítő okirat szerinti székhelyük áthelyezésére, átalakulására, egyesülésére, szétválására vagy feloszlására vonatkozó információk és adatok összegyűjtésének, közzétételének és terjesztésének céljából.
(11) Az SPE számára nem szabad magas kötelező tőkekövetelményeket előírni, hiszen ez létrehozásuk gátja lenne. A hitelezőket azonban meg kell védeni a részvényesek olyan túlzott mértékű juttatásaival szemben, amelyek az SPE fizetőképességét veszélyeztethetnék. E célból meg kell tiltani az olyan juttatásokat, amelyek eredményeképpen az SPE kötelezettségeinek értéke meghaladja eszközeinek értékét. A részvényesek fizetőképességi nyilatkozat aláírását is előírhatják az SPE ügyvezető szervének.
(11) Az SPE számára nem szabad magas kötelező tőkekövetelményeket előírni, hiszen ez létrehozásuk gátja lenne. A hitelezőket azonban meg kell védeni a részvényesek olyan túlzott mértékű juttatásaival szemben, amelyek az SPE fizetőképességét veszélyeztethetnék. E célból meg kell tiltani az olyan juttatásokat, amelyek eredményeképpen az SPE kötelezettségeinek értéke meghaladja eszközeinek értékét. A részvényesek fizetőképességi nyilatkozat aláírását is előírhatják az SPE ügyvezető irányító szervének.
(15) A munkavállalók részvételi jogaival kapcsolatban annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazni, amelyben az SPE létesítő okirat szerinti székhelye található (a "székhely szerinti tagállam"). Az SPE-t nem szabad az ilyen jogok kikerülésére használni. Amennyiben annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai, amelybe az SPE áthelyezi létesítő okirat szerinti székhelyét, nem írnak elő legalább ugyanolyan szintű munkavállalói részvételt, mint a székhely szerinti tagállamban, az áthelyezés után bizonyos körülmények között tárgyalásos úton kell megegyezni a munkavállalók részvételéről a társaságban. Ha a tárgyalásos út nem vezet sikerre, a társaságban az áthelyezés előtt alkalmazott szabályokat kell alkalmazni az áthelyezés után is.
(15) A munkavállalók részvételi jogaival kapcsolatban annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazni, amelyben az SPE létesítő okirat szerinti székhelye található (a "székhely szerinti tagállam"). Amennyiben a székhely szerinti tagállam jogszabályai részvételi jogot biztosítanak, az SPE összes dolgozójának biztosítani kell a jogot arra, hogy az SPE adminisztratív vagy felügyeleti szerve tagjait megválaszthassa, jelölhesse, javasolhassa vagy azok kinevezése ellen tiltakozhasson. Az SPE-t nem szabad a munkavállalók részvételi jogának jogok kikerülésére használni. Különösen arra vonatkozólag kell megfelelő garanciákat biztosítani, – az SPE-t alakítani kívánó kis- és középvállalkozások túlterhelése nélkül – hogy az SPE alapszabályt a nagyvállalatok ne használhassák a nemzeti vagy közösségi jog által rájuk rótt kötelezettségek megkerülésére. Amennyiben a munkaerő jelentős része olyan tagállamban vagy tagállamokban dolgozik, ahol a munkavállalói részvétel kimerítőbb, mint a székhely szerinti tagállamban, a vállalatnak tárgyalásokat kell kezdenie az alkalmazottakkal egy, az SPE szintjén egységes részvételi rendszer kialakításáról az európai részvénytársaság alapszabályának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelvvel1 összhangban. A testreszabott szabályokat kell azonban alkalmazni az 500-nál kevesebb főt foglalkoztató, előzmények nélkül létrehozott SPE-k esetében. A munkavállalói részvételre vonatkozó tárgyalásokat csak akkor kell kezdeményezni, ha a munkaerő jelentős része dolgozik olyan tagállamban, amelynek a munkavállalói részvételre vonatkozó rendelkezései kedvezőbbek a székhely szerinti tagállam rendelkezéseinél. A munkavégzés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahol a munkavállaló munkavégzési tevékenységét általában folytatja, még akkor is, ha ideiglenesen máshová helyezik. __________________________________ 1 HL L 294., 2001.11.10., 22. o.
Módosítás 75 Rendeletre irányuló javaslat 15 a preambulumbekezdés (új)
(15a)A részvételre vonatkozó rendelkezésekre irányuló tárgyalások szabályai túlzott merevségükkel nem befolyásolhatják hátrányosan az SPE dinamizmusát. Amennyiben egy SPE munkaerejének létszáma és/vagy állománya jelentősen változik, például nagyszabású vásárlás vagy a tevékenységek tagállamok közötti áthelyezése következtében, az érvényben lévő részvételi szabályokat ennek megfelelően és a felek akaratának figyelembe vételével kell kiigazítani. Amennyiben az érvényben lévő részvételre vonatkozó rendelkezések nem teszik lehetővé a kívánt kiigazítások végrehajtását, úgy az SPE létrehozására alkalmazandó szabályokra tekintettel újra kell értékelni a részvételre vonatkozó rendelkezések szükségességét, és adott esetben tartalmát.
Módosítás 76 Rendeletre irányuló javaslat 15 b preambulumbekezdés (új)
(15b)Amennyiben annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai, amelybe az SPE áthelyezi létesítő okirat szerinti székhelyét, nem írnak elő legalább ugyanolyan szintű munkavállalói részvételt, mint a székhely szerinti tagállamban, az áthelyezés után bizonyos körülmények között tárgyalásos úton kell megegyezni a munkavállalók részvételéről a társaságban. Az egységesség céljából és a joghézagok elkerülése érdekében a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezésének esetében a részvételi jogokra vonatkozó lehetséges tárgyalásokra vonatkozó szabályok megegyeznek az SPE létrehozására alkalmazandókkal.
(16) A részvételi jogon kívüli munkavállalói jogok továbbra is az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelv, a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv és az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályába tartoznak.
(16) A munkavállalói jogok továbbra is a közösségi jog és annak tagállami végrehajtása, különösen az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelv, a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv és az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályába tartoznak.
(17) A tagállamoknak az alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat kell megállapítaniuk e rendelet rendelkezéseinek megszegésével kapcsolatban, ideértve az e rendeletben az SPE alapszabályának hatókörébe utalt kérdések szabályozására vonatkozó kötelezettségek megszegését is, továbbá biztosítaniuk kell a szankciók végrehajtását. A szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
(17) A tagállamoknak az alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat kell megállapítaniuk e rendelet rendelkezéseinek megszegésével kapcsolatban, ideértve az e rendeletben az SPE alapszabályának hatókörébe utalt kérdések szabályozására vonatkozó kötelezettségek, illetve a munkavállalói részvételre vonatkozó szabályok megszegését is, továbbá biztosítaniuk kell a szankciók végrehajtását. A szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – b pont
(b) "juttatás" a részvényesnek az SPE-ből – az általa tartott részvényekkel kapcsolatban – közvetlenül vagy közvetve elért bármely pénzügyi haszna, ideértve pénz vagy tulajdon átruházását, valamint tartozás keletkezését;
(b) "juttatás" a részvényesnek az SPE-ből – az általa tartott részvényekkel kapcsolatban – közvetlenül vagy közvetve elért bármely pénzügyi haszna, ideértve pénz vagy tulajdon átruházását, valamint tartozás keletkezését, amely hasznot nem egyenlítenek ki teljes értékű ellenszolgáltatási vagy visszafizetési igény révén;
Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – d pont
(d) "ügyvezető szerv" az SPE alapszabályában az SPE vezetésével megbízott egy vagy több egyéni ügyvezető igazgató, az igazgatóság (kétszintű igazgatás) vagy az igazgatótanács (egyszintű igazgatás);
(d) "ügyvezető irányító szerv" az SPE alapszabályában az SPE vezetésével megbízott egy vagy több egyéni ügyvezető igazgató, az igazgatóság (kétszintű igazgatás) vagy az igazgatótanács (egyszintű igazgatás);
Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – e pont
(e) "felügyelő szerv" az SPE alapszabályában az ügyvezető szerv felügyeletével megbízott felügyelőbizottság (kétszintű igazgatás);
(e) "felügyelő szerv" a felügyelőbizottság (kétszintű igazgatás), amennyiben az SPE alapszabályában az ügyvezető szerv felügyeletével bízták meg;
Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – e a pont (új)
(ea)"A munkavállalói részvétel szintje" a munkavállalók képviselőinek az igazgatási vagy a felügyelő szerv vagy ezek bizottságai vagy az SPE profitegységeit lefedő ügyvezető csoport létszámában betöltött aránya;
1. Az SPE jogi személyiséggel rendelkező társaság, és megfelel a következő követelményeknek:
(a) tőkéje részvényekre oszlik,
(a) tőkéjét részvényekre kell felosztani,
(b) részvényese csak a jegyzett vagy megállapodásban jegyezni vállalt összeg erejéig felel,
(b) részvényese csak a jegyzett vagy megállapodásban jegyezni vállalt összeg erejéig felelhet,
(c) jogi személyiséggel rendelkezik,
(d) részvényei nem kerülnek nyilvános felajánlásra és nyilvános forgalomba,
(d) részvényeire nem szabad előírni nyilvános felajánlást és nem kerülhetnek nyilvános forgalomba; ez azonban nem akadályozhatja meg a munkavállaló részre történő felajánlást.
(e) egy vagy több természetes személy és/vagy jogalany (a továbbiakban: alapító részvényesek) alapíthatja.
(e) egy vagy több természetes személy és/vagy jogalany (a továbbiakban: alapító részvényesek) alapíthatja.
Módosítás 70 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – e a pont (új)
ea) határokon átnyúló összetevővel kell rendelkeznie a következő feltételek egyike révén:
- határokon átnyúló üzleti szándék vagy vállalati cél,
- azon célkitűzés, hogy több mint egy tagállamban jelentősen aktív legyen,
- különböző tagállamokban vannak telephelyei, vagy
- az anyavállalat más tagállamban rendelkezik székhellyel.
Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk
Az SPE létesítő okirat szerinti székhelye és központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösségen területén van.
Az SPE létesítő okirat szerinti székhelye és központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van.
Az SPE nem kötelezhető arra, hogy központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye abban a tagállamban legyen, amelyben létesítő okirat szerinti székhelye található.
Az SPE nem kötelezhető arra, hogy központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye abban a tagállamban legyen, amelyben létesítő okirat szerinti székhelye található. Ha a központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye nem abban a tagállamban van, amelyben a létesítő okirat szerinti székhelye található, az SPE köteles abban a tagállamban, ahol a központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye van a cégnyilvántartásba bejelenteni a 10. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában előírt adatokat. A cégnyilvántartásba vett információk pontosnak tekintendők.
A dokumentumok európai központi nyilvántartáshoz történő beadása ki fogja elégíteni a második bekezdésnek megfelelő dokumentumok beadására vonatkozó követelményeket.
A létesítő okirat szerinti székhely az a cím, amelyre az SPE-re vonatkozó valamennyi jogi iratot kézbesítik.
Módosítás 20 és 79 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk – 2 és 3 bekezdés
2. Az SPE alapszabályát írásban készítik el és az alapító tagok írják alá.
2. Az SPE alapszabályát írásban készítik el és az alapító tagok írják alá. Az alkalmazandó nemzeti jog további alaki követelményeket írhat elő, kivéve, ha az SPE a hivatalos mintaalapszabályt használja fel.
3. Az alapszabályra és módosításaira a következő időpontoktól lehet hivatkozni:
3. Az alapszabályra és módosításaira a következő időpontoktól lehet hivatkozni:
(a) az SPE részvényesei és ügyvezető szerve, továbbá – ha van – felügyelő szerve tekintetében az aláírás napjától, illetve a módosítások esetében az elfogadás napjától;
(a) az SPE részvényesei és ügyvezető irányító szerve, továbbá – ha van – felügyelő szerve tekintetében az aláírás napjától, illetve a módosítások esetében az elfogadás napjától;
(b) harmadik személyek tekintetében a 68/151/EGK irányelv 3. cikkének (5), (6) és (7) bekezdését végrehajtó alkalmazandó nemzeti jog rendelkezéseinek megfelelően.
(b) harmadik személyek tekintetében a 68/151/EGK irányelv 3. cikkének (2) (5), (6) és (7) bekezdését végrehajtó alkalmazandó nemzeti jog rendelkezéseinek megfelelően.
3a.Az érintett nemzeti nyilvántartásoknak minden egyes SPE-bejegyzést és az azt követő valamennyi módosítást el kell küldeniük a Bizottság által vezetett európai nyilvántartásnak, amelyben ezek megőrzésre kerülnek. A Bizottság nyomon követi az ezen nyilvántartásba bevitt adatokat, különös tekintettel az esetleges visszaélések és tévedések elkerülésére. Ha az SPE nem képes igazolni, hogy a bejegyzést követő két éven belül megfelel a 3. cikk (1) bekezdése ea) pontjának, akkor a megfelelő nemzeti társasági formává alakítják át.
Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 10 cikk
1. A cégbejegyzési kérelmet az SPE alapító részvényesei vagy az általuk felhatalmazott személy nyújtja be. A kérelem elektronikus úton is benyújtható.
1. A cégbejegyzési kérelmet az SPE alapító részvényesei vagy az általuk felhatalmazott személy nyújtja be. A kérelem elektronikus úton is benyújtható a 68/151/EGK irányelv 3. cikkének (2) bekezdését végrehajtó alkalmazandó nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban.
2. A tagállamok csak a következő adatok és dokumentumok csatolását írják elő az SPE bejegyzési kérelmének benyújtásakor:
2. A tagállamok nem kívánják meg az alábbiakon kívül más adatok vagy dokumentumok csatolását az SPE bejegyzési kérelmének benyújtásakor:
(a) az SPE neve és létesítő okirat szerinti székhelyének címe;
(a) az SPE neve és létesítő okirat szerinti székhelyének címe;
(b) azon személyek neve, címe és a személyazonosságuk megállapításához szükséges bármely más információ, akik harmadik személyekkel szemben és jogi eljárásokban a társaság képviseletére jogosultak, vagy részt vesznek az SPE igazgatásában, felügyeletében vagy ellenőrzésében;
(b) azon személyek neve, címe és a személyazonosságuk megállapításához szükséges bármely más információ, akik az ügyvezető szerv tagjai, és akik harmadik személyekkel szemben és jogi eljárásokban a társaság képviseletére jogosultak, vagy részt vesznek az SPE igazgatásában, felügyeletében vagy ellenőrzésében;
(ba) az SPE társasági célja, beleértve adott esetben tevékenységi köre határokon átnyúló összetevőjének ismertetését,
(c) az SPE alaptőkéje;
(c) az SPE alaptőkéje;
(ca) a 15. cikkel összhangban a részvénykönyv;
(d) a részvényosztályok és az egyes osztályokba tartozó részvények száma;
(d) a részvényosztályok és az egyes osztályokba tartozó részvények száma;
(e) a részvények száma;
(e) a részvények száma;
(f) a részvények névértéke vagy számítható névértéke;
(f) a részvények névértéke vagy számítható névértéke;
(g) az SPE alapszabálya;
(g) az SPE alapszabálya;
(h) ha az SPE-t társaságok átalakulása, egyesülése vagy szétválása eredményeként alapítják, az SPE létrehozásához vezető átalakulásról, egyesülésről vagy szétválásról szóló határozat.
(h) ha az SPE-t társaságok átalakulása, egyesülése vagy szétválása eredményeként alapítják, az SPE létrehozásához vezető átalakulásról, egyesülésről vagy szétválásról szóló határozat.
3. A (2) bekezdésben említett dokumentumokat és adatokat az alkalmazandó nemzeti jogban előírt nyelven kell rendelkezésre bocsátani.
3. A (2) bekezdésben említett dokumentumokat és adatokat az alkalmazandó nemzeti jogban előírt nyelven kell rendelkezésre bocsátani.
4. Az SPE bejegyzését csak az alábbi feltételek egyikéhez lehet kötni:
4. Az SPE bejegyzését legalább az alábbi feltételek egyikéhez kötik:
(a) az SPE-vel kapcsolatos dokumentumok és adatok jogérvényességének közigazgatási vagy bírói testület általi ellenőrzése;
(a) az SPE-vel kapcsolatos dokumentumok és adatok jogérvényességének közigazgatási vagy bírói testület általi ellenőrzése;
(b) az SPE-vel kapcsolatos dokumentumok és adatok hitelesítése.
(b) az SPE-vel kapcsolatos dokumentumok és adatok hitelesítése vagy jogi hitelesítése.
5. Az SPE a (2) bekezdés a)–g) pontjában említett adatok és dokumentumok változásait azok bekövetkezésétől számítva 14 naptári napon belül benyújtja a cégnyilvántartásnak. Az SPE az alapszabály minden módosítását követően benyújtja annak módosításokkal egységbe foglalt teljes szövegét a cégnyilvántartásnak.
5. Az SPE a (2) bekezdés a)–g) pontjában említett adatok és dokumentumok változásait azok bekövetkezésétől számítva 14 naptári napon belül benyújtja a cégnyilvántartásnak. Az SPE az alapszabály minden módosítását követően benyújtja annak módosításokkal egységbe foglalt teljes szövegét a cégnyilvántartásnak. Az (1) bekezdés második mondata és a (4) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó.
6. Az SPE bejegyzését közzé kell tenni.
6. Az SPE bejegyzését közzé kell tenni.
Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 11 cikk – 2 bekezdés – b pont
(b) az SPE nevét, létesítő okirat szerinti székhelye címét, továbbá adott esetben azt, hogy a társaság megszűnés alatt áll.
(b) az SPE nevét, létesítő okirat szerinti székhelye címét, továbbá adott esetben a központi ügyvezetés, illetve az üzleti tevékenység fő helyét, fióktelepek létét és azt, hogy a társaság megszűnés alatt áll;
Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 11 cikk – 2 bekezdés – b a pont (új)
(ba) az SPE ügyvezető irányító szervének tagjaival kapcsolatos részletek.
Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 15 cikk
1. Az SPE ügyvezető szerve részvénykönyvet állít össze. A részvénykönyv legalább a következőket tartalmazza:
1. Az SPE ügyvezető irányító szerve részvénykönyvet állít össze. A részvénykönyv legalább a következőket tartalmazza:
(a) a részvényesek neve és címe;
(a) a részvényesek neve és részvényesenként egy postacím;
(b) az egyes részvényesek által tartott részvények száma, névértéke vagy számítható névértéke;
(b) az egyes részvényesek által tartott részvények száma, névértéke vagy számítható névértéke;
(c) amennyiben egy részvény egynél több személy tulajdona, a társtulajdonosok és a közös képviselő neve és címe;
(c) amennyiben egy részvény egynél több személy tulajdona, a társtulajdonosok és a közös képviselő neve és címe;
(d) a részvény szerzésének dátuma;
(d) a részvény szerzésének dátuma;
(e) ha van az adott részvényes által fizetett vagy fizetendő pénzbeli hozzájárulás, akkor annak összege;
(e) ha van az adott részvényes által fizetett vagy fizetendő pénzbeli hozzájárulás, akkor annak összege;
(f) ha van az adott részvényes által szolgáltatott vagy szolgáltatandó nem pénzbeli hozzájárulás, akkor annak értéke és jellege;
(f) ha van az adott részvényes által szolgáltatott vagy szolgáltatandó nem pénzbeli hozzájárulás, akkor annak értéke és jellege;
(g) a dátum, amikor a részvényes SPE-beli tagsági viszonya megszűnik.
(g) a dátum, amikor a részvényes SPE-beli tagsági viszonya megszűnik.
2. A részvénykönyv – az ellenkező bizonyításáig – az (1) bekezdés a)–g) pontjában felsorolt adatok hitelességének bizonyítékát képezi.
2. A 10. cikkel összhangban nyilvántartásba vett részvénykönyv – az ellenkező bizonyításáig – az (1) bekezdés a)–g) pontjában felsorolt adatok pontosságának bizonyítékát képezi.
3. A részvénykönyvet és annak minden módosítását az ügyvezető szerv vezeti, abba a részvényesek és harmadik felek kérésre betekinthetnek.
3. A 10. cikkel összhangban nyilvántartásba vett részvénykönyvet és annak minden módosítását az ügyvezető irányító szerv vezeti, abba a részvényesek és harmadik felek kérésre betekinthetnek.
3. Ha az átruházást ennek a rendeletnek és az SPE alapszabályának megfelelően hajtották végre és a részvényes megfelelő bizonyítékokkal támasztja alá részvénytulajdona jogszerűségét, az ügyvezető szerv az átruházás bejelentésekor indokolatlan késedelem nélkül bejegyzi a részvényest a 15. cikkben említett részvénykönyvbe.
3. Ha az átruházást ennek a rendeletnek és az SPE alapszabályának megfelelően hajtották végre és a részvényes megfelelő bizonyítékokkal támasztja alá részvénytulajdona jogszerűségét, az ügyvezető irányító szerv az átruházás részvényes általi bejelentésekor indokolatlan késedelem nélkül bejegyzi a részvényest a 15. cikkben említett és a 10. cikkel összhangban nyilvántartásba vett részvénykönyvbe.
Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 16 cikk – 4 bekezdés – a pont
(a) az SPE tekintetében azon a napon, amikor a részvényes bejelenti az SPE-nek az átruházást;
(a) az SPE tekintetében azon a napon, amikor az új részvényes bejelenti az SPE-nek az átruházást;
Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 16 cikk – 4 bekezdés – b pont
(b) harmadik felek tekintetében azon a napon, amikor a részvényest bejegyzik a 15. cikkben említett részvénykönyvbe.
(b) harmadik felek tekintetében azon a napon, amikor a részvényest bejegyzik a 15. cikkben említett részvénykönyvbe, vagy részvényesi jogállását közzéteszik a 9. cikkben említett jegyzékben.
1. A részvényesnek joga van kilépni az SPE-ből, ha az SPE tevékenységeit olyan módon folytatják vagy folytatták, amely a következő események közül egynek vagy többnek bekövetkezése miatt súlyosan sérti a részvényes érdekeit:
1. A kilépési jogot azok a részvényesek gyakorolhatják, akik nem támogatják az alábbi témákban hozott határozatokat:
(a) az SPE-t megfosztották eszközei jelentős részétől;
(a) azon műveletek, amelyek az SPE-t eszközei jelentős részétől megfosztják;
(b) az SPE létesítő okirat szerinti székhelyét más tagállamba helyezték át;
(b) az SPE tevékenységeiben jelentős változást előidéző műveletek
(c) az SPE tevékenységi köre lényegesen módosult;
(c) az SPE létesítő okirat szerinti székhelyének más tagállamba áthelyezése;
(d) legalább három éve nem került sor osztalékfizetésre, annak ellenére, hogy az SPE pénzügyi helyzete megengedte volna a juttatást.
(d) legalább három éve nem került sor osztalékfizetésre, annak ellenére, hogy az SPE pénzügyi helyzete megengedte volna a juttatást.
Az SPE alapszabálya a kilépés további okait határozhatja meg.
3. Az SPE ügyvezető szerve a (2) bekezdésben említett bejelentés kézhezvétele után indokolatlan késedelem nélkül részvényesi határozatot kezdeményez a részvényes tulajdonrészének a többi részvényes vagy az SPE általi megvásárlásáról.
3. Az SPE ügyvezető irányító szerve a (2) bekezdésben említett bejelentés kézhezvétele után indokolatlan késedelem nélkül részvényesi határozatot kezdeményez a részvényes tulajdonrészének a többi részvényes vagy az SPE általi megvásárlásáról.
4. Amennyiben az SPE részvényesei a (2) bekezdésben említett bejelentés benyújtásától számított 30 naptári napon belül nem hozzák meg a (3) bekezdésben említett határozatot vagy nem fogadják el a részvényes kilépési indokait, az ügyvezető szerv erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a részvényest.
4. Amennyiben az SPE részvényesei a (2) bekezdésben említett bejelentés benyújtásától számított 30 naptári napon belül nem hozzák meg a (3) bekezdésben említett határozatot vagy nem fogadják el a részvényes kilépési indokait, az ügyvezető irányító szerv erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a részvényest.
4. Az SPE tőkéje legalább 1 EUR, feltéve, hogy az alapszabályban előírja, hogy az ügyvezető irányító szerv aláírja a 21. cikkben említett fizetőképességi nyilatkozatot.Amennyiben az alapszabálya nem tartalmaz erre irányuló előírást, az SPE tőkéje legalább 8 000 EUR.
3. Az (1) és (2) bekezdés sérelme nélkül, a részvényesnek a teljesített vagyoni hozzájárulással kapcsolatos felelősségére az alkalmazandó nemzeti jog szabályai az irányadók.
3. Ha a vagyoni hozzájárulás értéke nem éri el a hozzájárulásért átvett részvény értékét, a részvényesnek a hiányzó összeggel azonos értékű készpénzbeli hozzájárulást kell teljesítenie. A társaság teljesítéshez való joga a társaság bejegyzését követő nyolc év után elévül.
1. A 24. cikk sérelme nélkül, az SPE az ügyvezető szerv javaslata alapján juttatásban részesítheti a részvényeseket, amennyiben a juttatás után az SPE eszközei teljes mértékben fedezetet nyújtanak a kötelezettségeire. Az SPE nem teljesíthet juttatást azokból a tartalékokból, amelyek esetében ezt az alapszabály tiltja.
1. A 24. cikk sérelme nélkül, az SPE az ügyvezető irányító szerv javaslata alapján juttatásban részesítheti a részvényeseket, amennyiben a juttatás után az SPE eszközei teljes mértékben fedezetet nyújtanak a kötelezettségeire. Az SPE nem teljesíthet juttatást azokból a tartalékokból, amelyek esetében ezt az alapszabály tiltja. Juttatás csak akkor engedélyezhető, ha a hozzájárulás fennmaradó összege nem csökken a 19. cikk (4) bekezdésében meghatározott minimális összeg alá.
2. Ha az alapszabály előírja, az SPE ügyvezető szerve az (1) bekezdésnek való megfelelésen kívül – még a juttatás teljesítése előtt – nyilatkozatot ír alá (a továbbiakban: fizetőképességi nyilatkozat), amelyben tanúsítja, hogy az SPE a juttatás dátumától számított egy évben képes lesz a szokásos üzletmenet során felmerülő esedékes tartozások kiegyenlítésére. A fizetőképességi nyilatkozatot a 27. cikkben említett juttatási határozat meghozatala előtt a részvényesek rendelkezésére kell bocsátani.
2. Ha az alapszabály előírja, az SPE ügyvezető irányító szerve az (1) bekezdésnek való megfelelésen kívül – még a juttatás teljesítése előtt – nyilatkozatot ír alá (a továbbiakban: fizetőképességi nyilatkozat), amelyben tanúsítja, hogy az SPE a juttatás dátumától számított egy évben képes lesz a szokásos üzletmenet során felmerülő esedékes tartozások kiegyenlítésére. A fizetőképességi nyilatkozatot a 27. cikkben említett juttatási határozat meghozatala előtt a részvényesek rendelkezésére kell bocsátani.
Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat 22 cikk
A 21. cikk előírásaival ellentétesen teljesített juttatásokat a részvényeseknek vissza kell téríteniük az SPE számára, ha az SPE bizonyítja, hogy a részvényes tudott vagy a körülmények figyelembevételével tudnia kellett volna a szabálytalanságokról.
A 21. cikk előírásaival ellentétesen teljesített juttatásokat a részvényeseknek vissza kell téríteniük az SPE számára.
1. Ha az SPE tőkéjét leszállítják, a 21. és a 22. cikk értelemszerűen alkalmazandó.
1. Ha az SPE tőkéjét leszállítják, a 21. és a 22. cikk értelemszerűen alkalmazandó. Az alaptőke leszállítása csak akkor engedélyezhető, ha a hozzájárulás fennmaradó összege nem csökken a 19. cikk (4) bekezdésében említett minimális összeg alá.
1. A beszámolók elkészítését, benyújtását, könyvvizsgálatát és közzétételét illetően az SPE az alkalmazandó nemzeti jog előírásai alá tartozik.
1. A jogszabály által előírt beszámolók elkészítését, benyújtását, könyvvizsgálatát és közzétételét illetően az SPE az alkalmazandó nemzeti jog előírásai alá tartozik.
1. Az SPE ügyvezető szervvel rendelkezik, amely az SPE vezetéséért felel. Az ügyvezető szerv gyakorolhat minden olyan hatáskört, amelynek gyakorlását ez a rendelet vagy az alapszabály nem a részvényesek számára írja elő.
1. Az SPE ügyvezető irányító szervvel rendelkezik, amely az SPE vezetéséért felel. Az ügyvezető irányító szerv gyakorolhat minden olyan hatáskört, amelynek gyakorlását ez a rendelet vagy az alapszabály nem a részvényesek számára írja elő. A társasági tagok határozatai a társaságon belül kötelezőek az ügyvezető irányító szervre nézve.
3. A határozatok elfogadásához nem szükséges közgyűlés összehívása. Az ügyvezető szerv minden részvényeshez eljuttatja a határozati javaslatokat, amelyekhez elegendő információt csatol a tájékozottságon alapuló döntések meghozatalához. A határozatokat írásban kell rögzíteni. A határozatokról minden részvényesnek másolatot kell küldeni.
3. A határozatok elfogadásához nem szükséges közgyűlés összehívása. Az ügyvezető irányító szerv minden részvényeshez eljuttatja a határozati javaslatokat, amelyekhez elegendő információt csatol a tájékozottságon alapuló döntések meghozatalához. A határozatokat írásban kell rögzíteni. A határozatokról minden részvényesnek másolatot kell küldeni.
4. A részvényesi határozatoknak összhangban kell lenniük ezzel a rendelettel és az SPE alapszabályával.
4. A részvényesi határozatoknak összhangban kell lenniük ezzel a rendelettel és az SPE alapszabályával.
A részvényesek a határozatokat az alkalmazandó nemzeti jog szabályai szerint támadhatják meg.
A részvényesi határozatoknak az alapszabály, e rendelet vagy az alkalmazandó jogszabályok rendelkezéseinek megsértése miatti hatálytalanságát csak az SPE létesítő okirat szerinti székhelye szerint illetékes bíróságon indított kereset révén lehet érvényre juttatni.
A keresetet a határozat időpontjától számított egy hónapon belül minden olyan részvényes megindíthatja, aki szavazatával nem támogatta a határozatot, kivéve, ha a társaság jogszerűvé teszi a határozatot vagy a felperes utólag jóváhagyja a határozatot. Az alapszabály hosszabb fellebbezési határidőt állapíthat meg.
Módosítás 45 Rendeletre irányuló javaslat 27 cikk – 7 bekezdés – a pont
(a) a részvényesek, az SPE ügyvezető szerve és – ha van – felügyelő szerve tekintetében az elfogadás napjától,
(a) a részvényesek, az SPE ügyvezető irányító szerve és – ha van – felügyelő szerve tekintetében az elfogadás napjától,
1. A részvényeseknek a határozatok, az éves beszámolók és az SPE tevékenységével kapcsolatos minden más ügy tekintetében joguk van a megfelelő tájékoztatáshoz és az ügyvezető szervhez intézett kérdések feltevéséhez.
1. A részvényeseknek a határozatok, az éves beszámolók és az SPE tevékenységével kapcsolatos minden más ügy tekintetében joguk van a megfelelő tájékoztatáshoz és az ügyvezető irányító szervhez intézett kérdések feltevéséhez.
2. Az ügyvezető szerv csak akkor tagadhatja meg az információkhoz való hozzáférést, ha a hozzáférés súlyosan sérthetné az SPE üzleti érdekeit.
2. Az ügyvezető irányító szerv csak akkor tagadhatja meg az információkhoz való hozzáférést, ha a hozzáférés súlyosan sérthetné az SPE üzleti érdekeit.
1. Az SPE részvényeihez kötődő szavazati jogok 5%-át birtokló részvényeseknek jogukban áll, hogy az ügyvezető szervtől határozati javaslat előterjesztését kérjék a részvényesek felé.
1. Az SPE részvényeihez kötődő szavazati jogok 5%-át birtokló részvényeseknek jogukban áll, hogy az ügyvezető irányító szervtől határozati javaslat előterjesztését kérjék a részvényesek felé.
Ha a kérést megtagadják, vagy ha az ügyvezető szerv a kérés fogadásától számított 14 naptári napon belül nem terjeszt elő javaslatot, az érintett részvényesek a szóban forgó kérdésekben határozati javaslatot terjeszthetnek a részvényesek elé.
Ha a kérést megtagadják, vagy ha az ügyvezető irányító szerv a kérés fogadásától számított 14 naptári napon belül nem terjeszt elő javaslatot, az érintett részvényesek a szóban forgó kérdésekben határozati javaslatot terjeszthetnek a részvényesek elé.
Gondoskodni kell arról, hogy a szakértő hozzáférhessen az SPE dokumentumaihoz és nyilvántartásaihoz, és hogy információt kérhessen az ügyvezető szervtől.
Gondoskodni kell arról, hogy a szakértő hozzáférhessen az SPE dokumentumaihoz és nyilvántartásaihoz, és hogy információt kérhessen az ügyvezető irányító szervtől.
4. Az SPE igazgatója felelősséggel tartozik a társaság felé minden olyan cselekedetéért vagy mulasztásáért, amellyel megszegi az ebből a rendeletből, az alapszabályból vagy egy részvényesi határozatból eredő kötelességeit, és amellyel veszteséget vagy kárt okoz az SPE-nek. Amennyiben a kötelességszegést egynél több igazgató követi el, az érintett igazgatók egyetemlegesen felelnek.
4. Az igazgatók egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaság felé az e rendelet, az SPE alapszabálya vagy a részvényesek határozata alapján őket terhelő kötelezettségek nem teljesítéséből eredő minden kárért. Az ilyen felelősség nem terjed ki azon igazgatókra, akik igazolni tudják ártatlanságukat, illetve jelezték egyet nem értésüket a kötelezettségek teljesítésének elmulasztásával.
5. E rendelet rendelkezéseinek sérelme nélkül, az igazgatók felelősségére az alkalmazandó nemzeti jog szabályai az irányadók.
5. Az igazgatók különösen kötelesek a kártérítésre, ha a 21. cikk ellenére kifizetésekre kerül sor, vagy a 23. cikk (2) bekezdése ellenére a társaság saját üzletrészeit szerzik meg. Az igazgatókra vonatkozó azon követelménytől, hogy kártalanítsák a cég hitelezőit, nem lehet eltekinteni azon az alapon, hogy a részvényesek határozatának megfelelően jártak el.