Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Sierra Leone-i különleges bíróság finanszírozásáról szóló korábbi állásfoglalásaira, köztük a 2007. szeptember 6-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Európai Közösség és az AKCS-államok között létrejött Cotonoui Megállapodásra, illetve a megállapodást aláíró felek elkötelezettségére a békéért, a biztonságért és stabilitásért, az emberi jogok tiszteletben tartásáért, a demokratikus elvekért, illetve a jogállamiságért,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a Sierra Leone-i különleges bíróságot az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1315. számú határozata értelmében az ENSZ és a Sierra Leone-i kormány hozta létre 2000-ben azzal a céllal, hogy bíróság elé állítsa a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését, azaz háborús bűnöket és emberiség elleni bűntetteket elkövető személyeket,

B.   mivel a különleges bíróság számos precedenst teremt a nemzetközi büntető igazságszolgáltatásban, tekintve, hogy ez az első nemzetközi bíróság, amelyet önkéntes hozzájárulásokból finanszíroznak, az első, amelyet a feltételezett háborús bűncselekmények helyszínén állítanak fel, valamint a volt libériai elnök esetében az első olyan bíróság, amely vádat emelt egy hivatalban lévő afrikai államfő ellen háborús bűnökért és az emberiség ellen elkövetett bűntettekért,

C.   mivel a különleges bíróság megbízatása 2010-ben véget ér, és a Sierra Leone-i kormány jelezte, hogy nincs abban a helyzetben, hogy végrehajtsa a különleges bíróság által elítélt személyekre kiszabott büntetést,

D.   mivel a büntetések végrehajtása a nemzetközi igazságszolgáltatás alapvető eleme, amely jelentős szerepet játszik az országban a béke és a jogállamiság további fejlődése tekintetében,

E.   mivel politikai, biztonsági és intézményes szempontból jelenleg problémákat jelent az elítélt személyek büntetésének Sierra Leonéban történő letöltése,

F.   mivel a különleges bíróság megállapodást kötött egyes államokkal, például az Egyesült Királysággal, Svédországgal és Ausztriával annak érdekében, hogy egyes elítéltek ezen országokban töltsék le büntetésüket, és mivel további megállapodásokra van szükség annak biztosításához, hogy az összes már elítélt személy, továbbá azok, akik bíróság előtt állnak és büntetést szabhatnak ki rájuk, valóban le is töltsék büntetésüket,

G.   mivel az, hogy nem tudtak kijelölni megfelelő fogva tartási intézményeket az elképzelhető legsúlyosabb bűncselekményekért elítélt személyek számára, komolyan aláaknázhatja a nemzetközi közösségnek a büntetlenség elleni harc hatékony végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseit,

H.   hangsúlyozva, hogy a büntetlenség elleni küzdelem az Európai Unió emberi jogi politikájának egyik sarokkövét képezi, továbbá a nemzetközi közösség felelősséggel tartozik a felállított felelősségre vonhatósági mechanizmusok támogatásáért,

I.   mivel más bíróságok és törvényszékek, mint például a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék, a ruandai nemzetközi büntetőtörvényszék is hasonló problémákkal küszködik, valamint más nemzetközi szervezetek, például a Nemzetközi Büntetőbíróság, a libanoni különleges bíróság és a kambodzsai bíróság rendkívüli kamarái is ugyanezzel a problémával fognak minden bizonnyal szembesülni a közeljövőben, ha az államok nem köteleződnek el erősebben a nemzetközi igazságszolgáltatás végrehajtásának támogatása mellett,

J.   mivel valamennyi nemzetközi bíróság és törvényszék fontos szerepet játszik az adott régió békéje és igazságszolgáltatása érdekében, és mindegyik elkötelezett amellett, hogy működésével tartós örökséget teremtsen és hozzájáruljon azon régió jogállamiságának további fejlesztéséhez, ahol a bűncselekményeket elkövették,

1.   üdvözli a nemzetközi bíróságok és törvényszékek által az elkövetett atrocitásokért felelős személyek bíróság elé állítása terén elért előrehaladást és úgy véli, hogy e bírósági eljárások egyértelmű üzenetet hordoznak a világ egyes vezetői és egyéb háborús bűnösök számára, miszerint az égbekiáltó emberi jogi visszaéléseket többé nem fogják büntetlenül eltűrni;

2.   felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a különleges bírósággal közösen találjanak megoldást arra, hogy az elítélt személyek le is töltsék büntetésüket, amely nélkül a különleges bíróság erőfeszítései, továbbá a nemzetközi közösség – többek között az EU –hitelessége súlyos károkat fog szenvedni;

3.   felhívja a tagállamokat, hogy növeljék hozzájárulásukat a nemzetközi bíróságok és törvényszékek munkájához az ítéletek végrehajtása fenntartható megoldásának véglegesítése iránti törekvésükben akár azzal, hogy közvetlen megállapodásokat kötnek az említett intézményekkel az ítéleteknek a tagállamok joghatóságában történő végrehajtására vonatkozóan, akár az adott régióban történő büntetés-végrehajtást biztosító alternatív megoldások elősegítésével;

4.   felhívja a tagállamokat és egyéb nemzetközi intézményeket, hogy nyújtsanak további pénzügyi támogatást a különleges bíróság számára azért, hogy a különleges bíróság által elítéltek olyan országban tölthessék le a büntetésüket, amelyek nemzetközi normáknak megfelelő büntetés-végrehajtási kapacitásokkal ugyan rendelkeznek, az ehhez szükséges pénzügyi eszközökkel viszont nem;

5.   úgy ítéli meg, hogy a segítségnyújtás és támogatás hiánya súlyosan kockáztatja a nemzetközi bíróságok és törvényszékek tevékenységét, mivel azok nem képesek biztosítani, hogy az elítélt személyek le is töltsék a kiszabott büntetést;

6.   a nemzetközi büntetőbíróságok által végzett munka értékelésére irányuló, átfogó tanulmány készítésére szólít fel, amely levonja a tanulságokat és ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet javítani azok működését és jövőbeni finanszírozását;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Sierra Leone-i különleges bíróságnak, a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszéknek, a ruandai nemzetközi büntetőtörvényszéknek, a kambodzsai bíróság rendkívüli kamaráinak, a libanoni különleges bíróságnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az Afrikai Unió valamennyi tagállamának és az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek.

(1) HL C 187. E, 2008.7.24., 242. o.