Az Európai Parlament 2009. május 7-i állásfoglalása, a Bizottsághoz intézett arra vonatkozó felkéréssel, hogy nyújtson be a polgári kezdeményezés megvalósításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (2008/2169(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződésre, amelyet 2007. december 13-án írtak alá Lisszabonban,
– tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésre(1),
– tekintettel a Lisszaboni Szerződésről szóló, 2008. február 20-i állásfoglalására(2),
– tekintettel "A mérlegelés időszaka: az Európai Unióról folytatott vita értékelésének szerkezete, témái és kerete" című, 2006. január 19-i állásfoglalására(3),
– tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,
– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A6-0043/2009),
A. mivel a Lisszaboni Szerződés bevezeti a polgári kezdeményezést, amelynek értelmében legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy a Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség – EU-Szerződés, 11. cikk, (4) bekezdés, Lisszaboni Szerződés szerinti változat (EUSZ);
B. mivel ezáltal egymillió uniós polgár ugyanolyan – a Bizottsághoz intézett, jogalkotási javaslat előterjesztésére irányuló – felkéréshez való jogot fog kapni, mint amilyennel a Tanács az Európai Közösségek 1957. évi megalapítása óta (eredetileg az EGK-Szerződés 152. cikke, jelenleg az EK-Szerződés [EKSZ] 208. cikke, a jövőben az Európai Unió működéséről szóló szerződés [EUMSZ] 241. cikke) és az Európai Parlament a Maastrichti Szerződés 1993. évi hatálybalépése óta (jelenleg az EKSZ 192. cikke, a jövőben az EUMSZ 225. cikke) rendelkezik;
C. mivel a polgárok az Európai Unió szuverén jogai gyakorlásának közvetlen részeseivé válnak azáltal, hogy első alkalommal vonják be őket az európai jogalkotási javaslatok kezdeményezésébe;
D. mivel az EUSZ 11. cikke (4) bekezdése, mint az Unió demokratikus életében való részvételre vonatkozó jogból (EUSZ, 10. cikk, (3) bekezdés) eredő rendelkezés célja a polgári kezdeményezésben való részvételhez való egyéni jog megalapozása;
E. mivel a kezdeményezési jog gyakran összekeveredik a petíciós joggal; mivel szükséges biztosítani, hogy a polgárok teljes mértékben tisztában legyenek e két jog közötti különbséggel, különösen azért, mert a petíciós jog az Európai Parlament, a polgári kezdeményezés pedig a Bizottság felé irányul;
F. mivel az uniós intézmények és a tagállamok kötelesek megteremteni az uniós polgárok részvételhez való joga zökkenőmentes, átlátható és hatékony gyakorlásának feltételeit;
G. mivel a polgári kezdeményezésekre alkalmazandó eljárásokra és feltételekre vonatkozó rendelkezéseket – ideértve azt is, hogy a kezdeményezésnek legkevesebb hány tagállam polgáraitól kell származnia – a Parlament és a Tanács a megfelelő jogalkotási eljárásnak megfelelően, rendeletben állapítja meg (EUMSZ. 24. cikk, (1) bekezdés);
H. mivel az említett rendelet meghozatala és végrehajtása során különösen az egyenlőséghez, a jó ügyintézéshez és a jogi védelemhez való alapvető jogokat kell biztosítani;
Tagállamok minimális száma
I. mivel az alatt, hogy "a kezdeményezésnek legkevesebb hány tagállam polgáraitól kell származnia" (EUMSZ, 24. cikk, első albekezdés) a "tagállamok jelentős számát" (EUSZ, 11. cikk, (4) bekezdés) kell érteni;
J. mivel a tagállamok minimális számának meghatározása nem lehet önkényes, hanem a rendelet céljához kell igazodnia és a Szerződés más rendelkezéseire való hivatkozással kell értelmezni, az értékelési ellentmondások elkerülése érdekében;
K. mivel a rendelet célja annak biztosítása, hogy az európai jogalkotási eljárás kiindulási pontját ne külön nemzeti érdekek, hanem közös európai érdekek határozzák meg;
L. mivel az EUMSZ 76. cikke utal arra, hogy a tagállamok egynegyedének kezdeményezésére létrejött jogalkotási javaslat a közös európai érdekek megfelelő figyelembevételének vélelmét foglalja magában; mivel ezáltal egy ilyen minimum számot kikezdhetetlennek lehet tekinteni;
M. mivel a rendelet célja csak akkor teljesül, ha a valamennyi fenti tagállamból érkező támogató nyilatkozatoknak egy minimális számához kötik;
N. mivel az EUSZ 11. cikkének (4) bekezdéséből, amely egymillió uniós polgárt határoz meg a mintegy 500 millió embert számláló uniós lakosságból, következtetni lehet arra, hogy a lakosság 1/500 része reprezentatívnak tekintendő;
A résztvevők alsó korhatára
O. mivel az EUSZ 11. cikkének (4) bekezdése az összes uniós polgárra vonatkozik;
P. mivel azonban a demokratikus részvételhez való jog bármilyen korlátozásának és az életkor alapján történő bármilyen nem egyenlő elbánásnak összhangban kell állnia az arányosság elvével;
Q. mivel ezen kívül el kell kerülni az ellentmondó értelmezéseket, amelyek például akkor adódnának, ha az európai parlamenti választásokon való részvétel alsó korhatára alacsonyabb lenne, mint a polgári kezdeményezésben való részvétel alsó korhatára;
Az eljárás
R. mivel a sikeres polgári kezdeményezések kötelezik a Bizottságot, hogy foglalkozzon a törekvésükkel, és hozzon határozatot arról, hogy előterjeszt-e megfelelő jogalkotási javaslatot, és ha igen, milyen terjedelemben;
S. mivel a kezdeményezéseknek lehetőség szerint egy vagy több megfelelő jogalapra kellene hivatkozniuk a Bizottság által benyújtandó jogszabályi javaslat tekintetében;
T. mivel a polgári kezdeményezések csak akkor léphetnek előre, ha elfogadhatóak az alábbiak tekintetében:
–
tartalmazzák a Bizottság arra történő felhívását, hogy terjesszen elő uniós jogalkotási javaslatot,
–
az érintett területeken az Unió jogalkotási hatáskörrel, a Bizottság pedig javaslattételi joggal rendelkezik, és
–
a kért jogszabály nyilvánvalóan nem ellentétes az Unióban alkalmazott általános jogelvekkel;
U. mivel a polgári kezdeményezés akkor sikeres, ha a fentiek értelmében elfogadható és ha abban az értelemben reprezentatív, hogy legalább egymillió uniós polgár támogatja, akik jelentős számú tagállam állampolgárai,
V. mivel a Bizottság feladata annak megvizsgálása, hogy a sikeres polgári kezdeményezés feltételei teljesülnek-e;
W. mivel a polgári kezdeményezés megszervezéséhez még a támogató nyilatkozatok begyűjtése előtt kívánatos jogi bizonyságot szerezni a polgári kezdeményezés elfogadhatóságáról;
X. mivel a támogató nyilatkozatok hitelességének vizsgálatát nem végezheti el a Bizottság, és ezért ezt a feladatot a tagállamoknak kell vállalniuk; mivel azonban a tagállamok kötelezettségei e tekintetben csak az EUSZ 11. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozó kezdeményezésekre vonatkoznak, és semmilyen körülmények között nem vonatkoznak a fent említett indokok alapján elfogadhatatlan kezdeményezésekre; mivel a tagállamoknak még a támogató nyilatkozatok begyűjtése előtt kívánatos jogi bizonyságot szerezni a polgári kezdeményezés elfogadhatóságáról;
Y. mivel a polgári kezdeményezés Bizottság általi elfogadhatóságának vizsgálata azonban kizárólag a fent említett jogi indokokra korlátozódik és semmilyen esetben nem vehet figyelembe politikai szempontokat; mivel ez biztosítja, hogy a Bizottság egymaga nem dönthet szabadon politikai megfontolások alapján arról, hogy egy polgári kezdeményezés elfogadható-e vagy sem;
Z. mivel célszerűnek tűnik a polgári kezdeményezés eljárásának a következő öt szakaszra történő bontása:
–
a kezdeményezés bejelentése,
–
támogató nyilatkozatok gyűjtése,
–
a kezdeményezés benyújtása,
–
a Bizottság állásfoglalása,
–
annak vizsgálata, hogy a kért jogszabály összhangban van-e a Szerződésekkel;
Az átláthatóság elve
AA. mivel a polgári kezdeményezés a nyilvánosság szuverén hatalmának a jogalkotás terén való gyakorlása, és ezért vonatkozik rá az átláthatóság elve; mivel ez azt jelenti, hogy a polgári kezdeményezés szervezőinek nyilvánosan fel kell vállalniuk az elszámoltathatóságot a finanszírozás, beleértve a finanszírozás forrásai tekintetében;
Az eljárás politikai ellenőrzése
AB. mivel a polgári kezdeményezés eljárásának ellenőrzése a Parlament politikai feladata;
AC. mivel ez a feladat a polgári kezdeményezésről szóló rendelet végrehajtását érinti, valamint a Bizottság politikai állásfoglalását a polgári kezdeményezésben benyújtott felhívás vonatkozásában;
AD. mivel fontos biztosítani a polgári kezdeményezésben a Bizottságnak benyújtott felkérés és az Európai Parlament demokratikusan jóváhagyott prioritásai és javaslatai közötti összeegyeztethetőséget;
1. kéri a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után haladéktalanul terjesszen elő az Európai Unió működéséről szóló szerződés 24. cikkén alapuló, a polgári kezdeményezésről szóló rendeletre vonatkozó javaslatot;
2. felhívja a Bizottságot, hogy ennek során az ezen állásfoglalás mellékletében ismertetett ajánlásokat megfelelően vegye figyelembe;
3. felszólít, hogy a rendelet legyen egyértelmű, egyszerű és felhasználóbarát, és tartalmazza a polgári kezdeményezés meghatározásával kapcsolatos gyakorlati elemeket annak érdekében, hogy azt ne lehessen összetéveszteni a petíciós joggal;
4. megvizsgálja, az említett rendelet elfogadását követően azonnal, a polgári kezdeményezés ellenőrzésére irányuló hatékony rendszer létrehozását;
o o o
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
AJÁNLÁSOK A POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉSEKRE ALKALMAZANDÓ ELJÁRÁSOKRÓL ÉS FELTÉTELEKRŐL SZÓLÓ EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI RENDELETRE IRÁNYULÓ BIZOTTSÁGI JAVASLATHOZ
A tagállamok minimális számának megállapítása
1. A polgári kezdeményezésben részt vevő uniós polgároknak a tagállamok legalább egynegyedéből kell kikerülniük.
2. Ez a követelmény csak akkor teljesül, ha az érintett tagállamok mindegyikében a lakosság legalább 1/500 része támogatja a kezdeményezést.
A résztvevők alsó korhatárának meghatározása
3. Valamennyi, tagállama jogszabályaival összhangban választásra jogosult uniós polgár részt vehet egy polgári kezdeményezésben.
Az eljárás kialakítása
4. A polgári kezdeményezés eljárása az alábbi öt szakaszt foglalja magában:
–
a kezdeményezés bejelentése,
–
támogató nyilatkozatok gyűjtése,
–
a kezdeményezés benyújtása,
–
a Bizottság állásfoglalása,
–
annak vizsgálata, hogy a kért jogszabály összhangban van-e a Szerződésekkel.
5. A polgári kezdeményezés első szakasza azzal kezdődik, hogy a szervezők a polgári kezdeményezést bejelentik a Bizottságnak, és azzal zárul, hogy a Bizottság hivatalos döntést hoz a polgári kezdeményezés bejelentésének sikerességéről. E szakaszt az alábbiak jellemzik:
a)
A polgári kezdeményezést a szervezőknek szabályszerűen be kell jelenteniük a Bizottságnak. A bejelentésnél meg kell adni valamennyi szervező nevét, születési idejét, állampolgárságát és lakcímét, valamint a polgári kezdeményezés szó szerinti szövegét az Európai Unió valamely hivatalos nyelvén.
b)
A Bizottság megvizsgálja, hogy a bejelentett polgári kezdeményezés formailag elfogadható-e. A polgári kezdeményezés formailag elfogadható, amennyiben megfelel a következő négy feltételnek:
–
tartalmazza a Bizottság felkérését arra, hogy az Uniónak javaslatot tegyen egy jogi aktus elfogadására,
–
az Unió az Unió alapját képező Szerződések értelmében hatáskörrel rendelkezik egy ilyen jogi aktus elfogadására,
–
a Bizottság az Unió alapját képező szerződés értelmében hatáskörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy javaslatot terjesszen be egy ilyen jogi aktusra,
–
a kért jogszabály nyilvánvalóan nem ellentétes az Unióban alkalmazott általános jogelvekkel.
A Bizottság a szervezőknek biztosítja az Európai Unió alapjogi chartájának 41. cikke szerinti segítséget annak biztosítása végett, hogy a bejelentett kezdeményezések elfogadhatóak legyenek. Emellett a Bizottság tájékoztatja a polgári kezdeményezés szervezőit az érintett polgári kezdeményezés tárgyára vonatkozó jelenlegi és tervezett jogszabálytervezetekről és azokról az ugyanezen, vagy részben azonos tárgyban már sikeresen benyújtott polgári kezdeményezésekről.
c)
A polgári kezdeményezés benyújtásától számított két hónapon belül a Bizottság köteles határozni a kezdeményezés elfogadhatóságáról és nyilvántartásba vételéről. A nyilvántartásba vétel csak jogi indokkal utasítható el, politikai szempontok alapján erre semmiképpen nincs lehetőség.
d)
A határozat címzettjei a szervezők mint egyének, valamint a nyilvánosság. A határozatról a szervezők értesítést kapnak, és a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A határozatról az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a tagállamokat haladéktalanul tájékoztatják.
e)
A határozatot az Európai Unió Bírósága vagy az Európai Ombudsman az uniós jog vonatkozó rendelkezései értelmében utólag felülvizsgálhatja. Ez megfelelően érvényes akkor is, ha a Bizottság elmulasztja a döntéshozatalt.
f)
A Bizottság a honlapján nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást vezet a sikeresen bejelentett polgári kezdeményezésekről.
g)
A polgári kezdeményezés szervezői bármikor visszavonhatják a polgári kezdeményezést. Ez esetben úgy tekintendő, hogy nem jelentették be, és törlik a fent említett bizottsági nyilvántartásból.
6. A polgári kezdeményezés második szakasza a sikeresen bejelentett polgári kezdeményezés egyéni támogató nyilatkozatainak összegyűjtését, valamint az egyéni támogató nyilatkozatok összegyűjtése eredményének tagállamok általi hivatalos tanúsítását foglalja magában. E szakaszt az alábbiak jellemzik:
a)
A tagállamok rendelkeznek egy olyan hatékony eljárásról, amely a polgári kezdeményezésre vonatkozó, szabályszerű támogató nyilatkozatok összegyűjtésére és e gyűjtés eredményének hivatalos megerősítésére szolgál.
b)
A támogató nyilatkozat akkor tekinthető szabályszerűnek, ha azt a támogató nyilatkozatok összegyűjtésére megszabott határidőn belül, az érintett tagállami és uniós jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban jelentették be. A támogató nyilatkozatok összegyűjtésére rendelkezésre álló határidő egy év. Első napja a polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételéről szóló határozat keltét követő harmadik hónap első napja.
c)
A támogató személyeknek egyénileg kell nyilatkozniuk támogatásukról, általában személyes (saját kezű vagy adott esetben elektronikus) aláírás révén. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell legalább a támogató személy nevét, születési idejét, lakcímét és állampolgárságát. Amennyiben valamely személy több állampolgársággal rendelkezik, ezek közül csak egy, általa szabadon megválasztottat kell megjelölnie.
A személyes adatok adatvédelmet élveznek, amelyért a polgári kezdeményezés szervezői felelősek.
d)
A polgári kezdeményezés támogatásáról szóló nyilatkozat csak egyszer adható le. Minden egyes támogató nyilatkozat tartalmazza a támogató személy eskü hatályával bíró külön nyilatkozatát arról, hogy ugyanazon polgári kezdeményezésre korábban nem adott le támogató nyilatkozatot.
e)
A támogató nyilatkozat a támogató nyilatkozatok összegyűjtésére rendelkezésre álló határidő lejárta előtt visszavonható. A támogató nyilatkozat ezt követően úgy tekintendő, mintha meg sem tették volna. A szervezőknek erről valamennyi támogató személyt tájékoztatniuk kell. Minden támogató nyilatkozatnak tartalmaznia kell a támogató személy külön nyilatkozatát arról, hogy e tájékoztatást megkapta.
f)
A szervezőktől minden támogató személy megkapja támogató nyilatkozata másolatát, továbbá az eskü hatályával bíró nyilatkozata és a visszavonási lehetőség tudomásul vételéről szóló nyilatkozata másolatát.
g)
A tagállamok a támogató nyilatkozatokról szóló igazolások vizsgálata után két hónapon belül hivatalos tanúsítványt állítanak ki a polgári kezdeményezés szervezői részére a szabályszerűen tett nyilatkozatok számáról, a támogató személyek állampolgársága szerint felsorolva. Megfelelő intézkedésekkel biztosítják, hogy az egyes támogató nyilatkozatokat csak egyetlen tagállam vonatkozásában tanúsítsák, és hogy a különböző tagállamok vagy ugyanazon tagállam különböző helyszínei miatti többszörös tanúsítást hatékonyan kiküszöböljék.
A személyes adatok adatvédelmet élveznek, amelyért a tagállamok érintett hatóságai felelősek.
7. A polgári kezdeményezés harmadik szakasza azzal kezdődik, hogy a szervezők a polgári kezdeményezést benyújtják a Bizottságnak, és azzal zárul, hogy a Bizottság hivatalos határozatot hoz a polgári kezdeményezés benyújtásának sikerességéről. E szakaszt az alábbiak jellemzik:
a)
A polgári kezdeményezést a szervezőknek szabályszerűen be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. A benyújtáskor csatolni kell a tagállamok által a leadott támogató nyilatkozatok számára vonatkozóan kiállított tanúsítványokat is.
b)
A Bizottság megvizsgálja a benyújtott polgári kezdeményezés reprezentativitását. A polgári kezdeményezés az alábbi esetben reprezentatív:
–
ha legalább egymillió uniós polgár támogatja,
–
akik a tagállamok legalább egynegyedének állampolgárai közül kerülnek ki,
–
és az egyes tagállamok állampolgárainak száma legalább az adott tagállam lakosságának 1/500 részét képviseli.
c)
A polgári kezdeményezés benyújtásától számított két hónapon belül a Bizottság köteles határozni a kezdeményezés benyújtásának sikerességéről. E határozatnak kötelezően meg kell állapítania, hogy a polgári kezdeményezés reprezentatív-e vagy sem. A kezdeményezés benyújtása csak jogi indokkal utasítható el, politikai szempontok alapján erre semmiképpen nincs lehetőség.
d)
A határozat címzettjei a szervezők mint egyének, valamint a nyilvánosság. A határozatról a szervezők értesítést kapnak, és a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A határozatról az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a tagállamokat haladéktalanul tájékoztatják.
e)
A határozatot az Európai Unió Bírósága vagy az Európai Ombudsman az uniós jog vonatkozó rendelkezései értelmében utólag felülvizsgálhatja. Ez megfelelően érvényes akkor is, ha a Bizottság elmulaszt határozatot hozni.
f)
A Bizottság honlapján nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást vezet a sikeresen benyújtott polgári kezdeményezésekről.
8. A polgári kezdeményezés negyedik szakasza azt az időszakot foglalja magában, amelynek során a Bizottság tartalmilag foglalkozik a polgári kezdeményezés céljával, és azzal zárul le, hogy a Bizottság hivatalosan állást foglal a polgári kezdeményezésben foglalt azon felkéréssel kapcsolatban, hogy a Bizottság jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elő. E szakaszt az alábbiak jellemzik:
a)
A sikeresen benyújtott polgári kezdeményezés arra kötelezi a Bizottságot, hogy tartalmilag foglalkozzon a polgári kezdeményezés céljával.
b)
Ennek keretében a Bizottság meghallgatja a polgári kezdeményezés szervezőit, és lehetőséget ad számukra, hogy a polgári kezdeményezésben felvetett kérdéseket részletesen ismertessék.
c)
A Bizottság három hónapon belül köteles határozatot hozni a polgári kezdeményezésben foglalt felkérésről. Amennyiben nem szándékozik javaslatot előterjeszteni, döntéséről indokolást nyújt be a Parlamentnek és a szervezőknek.
d)
A határozat címzettjei a szervezők mint egyének, valamint a nyilvánosság. A határozatról a szervezők értesítést kapnak, és a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A határozatról az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a tagállamokat haladéktalanul tájékoztatják.
e)
Ha a Bizottság elmulasztja a döntéshozatalt a polgári kezdeményezésben benyújtott felkérésről, azt az Európai Unió Bírósága vagy az Európai Ombudsman az uniós jog vonatkozó rendelkezései értelmében utólag felülvizsgálhatja.
Az átláthatóság elve
9. A sikeresen bejelentett polgári kezdeményezés szervezői kötelesek, az eljárás lezárulását követő megfelelő időn belül, jelentést benyújtani a Bizottságnak a kezdeményezés finanszírozásáról, beleértve a finanszírozás forrásait is (átláthatósági jelentés). A Bizottság megvizsgálja a jelentést és véleménnyel ellátva közzéteszi.
10. A Bizottság általában csak a formailag helyesen benyújtott átláthatósági jelentést követően kezdi meg a polgári kezdeményezés tartalmának vizsgálatát.