Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása az állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai adatok jegyzékbe foglalására és közzétételére vonatkozó eljárások egyszerűsítéséről, továbbá a 64/432/EGK, 77/504/EGK, 88/407/EGK, 88/661/EGK, 89/361/EGK, 89/556/EGK, 90/426/EGK, 90/427/EGK, 90/428/EGK, 90/429/EGK, 90/539/EGK, 91/68/EGK, 91/496/EGK, 92/35/EGK, 92/65/EGK, 92/66/EGK, 92/119/EGK, 94/28/EK, 2000/75/EK irányelv és a 2000/258/EK határozat, valamint a 2001/89/EK, 2002/60/EK és 2005/94/EK irányelv módosításáról szóló 2008/73/EK irányelvet helyesbítő tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2009)0045 – C6-0079/2009 – 2009/0016(CNS))

P6_TA(2009)0196 A6-0141/2009

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0045),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6–0079/2009),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6–0141/2009),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása az információs társadalomra vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 808/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0677 – C6-0381/2008 – 2008/0201(COD))

P6_TA(2009)0197 A6-0128/2009

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0677),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0381/2008),

–   tekintettel a 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozattal(1) létrehozott statisztikai programbizottság véleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A6-0128/2009),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 2-án került elfogadásra az információs társadalomra vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 808/2004/EK rendelet módosításáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1006/2009/EK rendelet).

(1) HL L 181., 1989.6.28., 47. o.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodás 11. mellékletének módosításáról szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (15523/2008 – COM(2008)0685 – C6-0028/2009 – 2008/0202(CNS))

P6_TA(2009)0198 A6-0122/2009

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0685),

–   tekintettel a mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodás 11. mellékletének módosításáról szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti megállapodás tervezetére (15523/2008),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. és 133 cikkére és 152. cikke (4) bekezdésének b) pontjára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0028/2009),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A6-0122/2009),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Svájci Államszövetség kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az ideiglenes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedést elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló tanácsi kerethatározatról (17002/2008 – C6-0009/2009 – 2006/0158(CNS))

P6_TA(2009)0199 A6-0147/2009

(Konzultációs eljárás - ismételt konzultáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács tervezetére (17002/2008),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0468),

–   tekintettel 2007. november 29-i álláspontjára(1),

–   tekintettel az EU-Szerződés 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

–   tekintettel az EU-Szerződés 39. cikkének (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács újra konzultált a Parlamenttel (C6-0009/2009),

–   tekintettel eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére, valamint 55. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0147/2009),

1.   jóváhagyja a Tanács módosított javaslatát;

2.   felkéri a Tanácsot a szöveg megfelelő módosítására;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát vagy annak helyébe új szöveget kíván léptetni;

5.   amennyiben e szöveg a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt nem kerül elfogadásra, minden további javaslatot gyorsított eljárás keretében, a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben kell megvizsgálni;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Tanács tervezete   Módosítás Módosítás 1 Tanácsi kerethatározat-tervezet 13 a preambulumbekezdés (új) (13a)  Egy európai felügyeleti intézkedés megsértése esetén a kibocsátó hatóság dönthet arról, hogy európai elfogatóparancsot ad ki az illető személynek a kibocsátó állam számára történő átadása érdekében. Ebben az esetben, amelyet kizárólag ezen kerethatározat alkalmazására kell korlátozni a 2002/584/IB kerethatározat valamennyi olyan bűncselekményre kiterjed, amellyel kapcsolatosan európai felügyeleti intézkedés bocsátható ki. Módosítás 2 Tanácsi kerethatározat-tervezet 17 a preambulumbekezdés (új) (17a)  A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó intézkedések tisztességes és hatékony alkalmazásának szükséges előfeltétele egy egységes eljárási garanciarendszer; az Európai Parlament véleményének kellő figyelembevételével a Tanácsnak haladéktalanul el kell fogadnia egy, a büntetőperekben alkalmazandó eljárási biztosítékokra vonatkozó, az ártatlanság vélelmének elvén alapuló jogalkotási eszközt, amelynek tartalmaznia kell legalább az igazságügyi hatóság felhatalmazását a szabadság bármely korlátozásáról vagy megvonásáról, a "levél a jogokról"-hoz való jogot, a jogi tanácsadáshoz való jogot, a bizonyítékokhoz való jogot, a vádak és a jogos feltételezések jellegéről és indokairól való tájékoztatáshoz való jogot, az összes lényeges dokumentumnak az illető személy által beszélt nyelven történő hozzáféréshez való jogot, a tolmácshoz való jogot; Módosítás 3 Tanácsi kerethatározat-tervezet 2 cikk - 2 a bekezdés (új) (2a) e kerethatározat alkalmazásában egy személy akkor tekintendő illetőséggel nem rendelkezőnek, ha jogszerű és szokásos tartózkodási helye nem abban a tagállamban van, ahol az eljárás folyik. Módosítás 4 Tanácsi kerethatározat-tervezet 4 cikk - a pont a) "felügyeleti intézkedést elrendelő határozat": a kibocsátó állam illetékes hatóságának olyan végrehajtható, a nemzeti joggal és eljárásrenddel összhangban a büntetőeljárás során hozott határozata, amely valamely természetes személy vonatkozásában az ideiglenes letartóztatás alternatívájaként egy vagy több felügyeleti intézkedést rendel el; a) "felügyeleti intézkedést elrendelő határozat": a kibocsátó állam illetékes igazságügyi hatóságának olyan végrehajtható, a nemzeti joggal és eljárásrenddel összhangban a büntetőeljárás során hozott határozata, amely valamely természetes személy vonatkozásában az ideiglenes letartóztatás alternatívájaként egy vagy több felügyeleti intézkedést rendel el; Módosítás 5 Tanácsi kerethatározat-tervezet 4 cikk – d a pont (új) da) a kibocsátó állam illetékes hatósága": a nemzeti jog alapján a felügyeleti intézkedést elrendelő határozat meghozatalában illetékes bíróság, bíró, vizsgálóbíró vagy ügyész; Módosítás 6 Tanácsi kerethatározat-tervezet 4 cikk – d b pont (új) db) "a végrehajtó állam illetékes hatósága": a nemzeti jog alapján a felügyeleti intézkedést elrendelő határozat végrehajtásában és ellenőrzésében illetékes bíróság, bíró, vizsgálóbíró vagy ügyész; Módosítás 7 Tanácsi kerethatározat-tervezet 5 a cikk (új) 5a. cikk Személyes adatok E kerethatározat alkalmazásában a személyes adatok feldolgozása legalább a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatban1, valamint az Európa Tanácsnak a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről szóló 1981. január 28-i, egyezményében és az azt követő jegyzőkönyvekben megállapított alapelveknek felel meg. 1 HL L 350., 2008.12.30., 60. o. Módosítás 8 Tanácsi kerethatározat-tervezet 6 cikk – 2 bekezdés (2)  Az (1) bekezdéstől eltérve és a (3) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok kijelölhetnek nem igazságügyi hatóságokat is az e kerethatározat szerinti határozathozatal tekintetében illetékességgel rendelkező hatóságként, feltéve, hogy e hatóságok az adott tagállam nemzeti joga és eljárásrendje szerint hasonló természetű határozatok meghozatala tekintetében illetékességgel rendelkeznek. törölve Módosítás 9 Tanácsi kerethatározat-tervezet 8 cikk - 1 bekezdés - f a pont (új) fa) az érintett személy kötelezettsége arra, hogy egy meghatározott pénzösszeget letétbe helyezzen vagy más típusú biztosítékot nyújtson, amelynek teljesítése történhet meghatározott számú részletben vagy egyszerre, egy összegben. Módosítás 10 Tanácsi kerethatározat-tervezet 8 cikk – 2 bekezdés – c pont c) az érintett személy kötelezettsége arra, hogy egy meghatározott pénzösszeget letétbe helyezzen vagy más típusú biztosítékot nyújtson, amelynek teljesítése történhet meghatározott számú részletben vagy egyszerre, egy összegben; törölve Módosítás 11 Tanácsi kerethatározat-tervezet 9 cikk – 1 bekezdés (1)  A felügyeleti intézkedést elrendelő határozat továbbítható azon tagállam illetékes hatósága részére, amelyben az érintett személy jogszerű és szokásos tartózkodási helye található, amennyiben az elrendelt intézkedésekről tájékoztatott személy vissza kíván térni ezen államba. (1)  A felügyeleti intézkedést elrendelő határozat továbbítható azon tagállam illetékes hatósága részére, amelyben az érintett személy jogszerű és szokásos tartózkodási helye található, amennyiben a szóban forgó intézkedésekről pontosan, az általa értett nyelven tájékoztatott személy vissza kíván térni ezen államba. Módosítás 12 Tanácsi kerethatározat-tervezet 13 cikk – 2 bekezdés (2)   A kiigazított felügyeleti intézkedés nem lehet szigorúbb az eredetileg kiszabott felügyeleti intézkedésnél. (2)   A kiigazított felügyeleti intézkedés kizárólag technikai jellegű, és önmagában nem ír elő további kötelezettségeket az érintett személlyel szemben. Nem lehet szigorúbb az eredetileg kiszabott felügyeleti intézkedésnél. Módosítás 13 Tanácsi kerethatározat-tervezet 14 cikk – 1 bekezdés (1)  A kibocsátó államban annak jogszabályai szerint legalább hároméves leghosszabb időtartamú szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel büntethető alábbi bűncselekmények esetében – e kerethatározat értelmében és a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül – a felügyeleti intézkedést elrendelő határozatot el kell ismerni: törölve - bűnszervezetben való részvétel, - terrorizmus, - emberkereskedelem, - gyermekek szexuális kizsákmányolása és gyermekpornográfia, - kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme, - fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme, - korrupció, - csalással kapcsolatos bűncselekmények, ideértve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény értelmében az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalásokat is, - bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása, - pénzhamisítás, beleértve az euro hamisítását is, - számítógépes bűncselekmények, - környezettel kapcsolatos bűncselekmények, beleértve a veszélyeztetett állatfajok, valamint a veszélyeztetett növényfajok és -fajták tiltott kereskedelmét is, - segítségnyújtás jogellenes beutazáshoz és tartózkodáshoz, - szándékos emberölés, súlyos testi sértés, - emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme, - emberrablás, személyi szabadság megsértése és túszejtés, - rasszizmus és idegengyűlölet, - szervezett vagy fegyveres rablás, - kulturális javak tiltott kereskedelme, beleértve a régiségeket és a műtárgyakat is, - csalás, - befolyással üzérkedés és zsarolás, - termékhamisítás és iparjogvédelmi jog megsértése, - hivatalos okiratok hamisítása és azokkal való kereskedelem, - fizetőeszközök hamisítása, - hormontartalmú anyagok és más növekedésserkentők tiltott kereskedelme, - nukleáris vagy radioaktív anyagok tiltott kereskedelme, - lopott gépjárművek kereskedelme, - erőszakos közösülés, - gyújtogatás, - a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények, - légi vagy vízi jármű jogellenes hatalomba kerítése, - szabotázs. Módosítás 14 Tanácsi kerethatározat-tervezet 14 cikk – 2 bekezdés (2)  A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek szerint egyhangúlag bármikor kiegészítheti az (1) bekezdésben foglalt felsorolást a bűncselekmények további kategóriáival. A Tanács az e kerethatározat 27. cikke szerint benyújtott jelentés alapján megvizsgálja a lista bővítésének vagy módosításának szükségességét. törölve Módosítás 15 Tanácsi kerethatározat-tervezet 14 cikk – 3 bekezdés 3.  Az (1) bekezdésben fel nem sorolt bűncselekmények esetében a végrehajtó állam a felügyeleti intézkedést elrendelő határozatot elismerheti, feltéve hogy a határozat olyan cselekményekre vonatkozik, amelyek a végrehajtó állam joga szerint is – a tényállási elemektől és a minősítéstől függetlenül – bűncselekménynek minősülnek. törölve Módosítás 16 Tanácsi kerethatározat-tervezet 14 cikk - 4 bekezdés (4)  E kerethatározat elfogadásakor a tagállamok alkotmányos okokból a Tanács Főtitkárságának benyújtott nyilatkozatban kijelenthetik, hogy az (1) bekezdést nem alkalmazzák az ott említett bűncselekmények némelyike tekintetében vagy egyike tekintetében sem. Az ilyen nyilatkozat bármikor visszavonható. E nyilatkozatokat, vagy a nyilatkozatok visszavonását közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. törölve Módosítás 17 Tanácsi kerethatározat-tervezet 15 cikk - 1 bekezdés - d pont d) a 14. cikk (3) bekezdésében említett esetekben, valamint – ha a végrehajtó állam a 14. cikk (4) bekezdése szerinti nyilatkozatot tett – a 14. cikk (1) bekezdésében említett esetben a felügyeleti intézkedést elrendelő határozat olyan cselekményekre vonatkozik, amelyek a végrehajtó állam jogszabályai szerint nem minősülnének bűncselekménynek; adó-, vám- és devizaügyekben azonban a határozat végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy a végrehajtó állam jogszabályai nem írnak elő ugyanolyan típusú adót, vagy nem tartalmaznak ugyanolyan adó-, vám- vagy devizaszabályokat, mint a kibocsátó állam jogszabályai; törölve Módosítás 18 Tanácsi kerethatározat-tervezet 21 cikk – 1 bekezdés (1)  Amennyiben a kibocsátó állam illetékes hatósága letartóztatási parancsot vagy más, azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozatot rendelt el, az érintett személyt az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározattal összhangban át kell adni. (1)  Amennyiben egy felügyeleti intézkedés megsértésekor a kibocsátó állam illetékes hatósága letartóztatási parancsot rendelt el, az érintett személyt az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározattal összhangban át kell adni. Módosítás 19 Tanácsi kerethatározat-tervezet 21 cikk – 3 bekezdés (3)  Az egyes tagállamok e kerethatározat átültetésekor vagy egy későbbi szakaszban értesíthetik a Tanács Főtitkárságát arról, hogy az érintett személynek a kibocsátó állam részére való átadására vonatkozó határozat meghozatalakor az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikke (1) bekezdését is alkalmazni fogják. törölve Módosítás 20 Tanácsi kerethatározat-tervezet 21 cikk - 4 bekezdés (4)  A Tanács Főtitkársága az előző bekezdés értelmében részére eljuttatott információt valamennyi tagállam és a Bizottság rendelkezésére bocsátja. törölve Módosítás 21 Tanácsi kerethatározat-tervezet I. melléklet – f tanúsítvány bekeretezett része – 2 pont 2.  Ha az 1. pontban meghatározott bűncselekmény(ek) az alábbiak közül a kibocsátó állam joga szerint meghatározott egy vagy több olyan feltételezett bűncselekménynek felel(nek) meg, amelyek a kibocsátó államban legalább hároméves maximális időtartamú szabadságvesztés büntetéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel büntethető(k), kérjük, jelölje meg a megfelelő négyzet(ek)et: törölve - bűnszervezetben való részvétel, - terrorizmus, - emberkereskedelem, - gyermekek szexuális kizsákmányolása és gyermekpornográfia, - kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme, - fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme, - korrupció, - csalással kapcsolatos bűncselekmények, ideértve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény értelmében az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalásokat is, - bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása, - pénzhamisítás, beleértve az euro hamisítását is, - számítógépes bűncselekmények, - környezettel kapcsolatos bűncselekmények, beleértve a veszélyeztetett állatfajok, valamint a veszélyeztetett növényfajok és -fajták tiltott kereskedelmét is, - segítségnyújtás jogellenes beutazáshoz és tartózkodáshoz, - szándékos emberölés, súlyos testi sértés, - emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme, - emberrablás, személyi szabadság megsértése és túszejtés, - rasszizmus és idegengyűlölet, - szervezett vagy fegyveres rablás, - kulturális javak tiltott kereskedelme, beleértve a régiségeket és a műtárgyakat is, - csalás, - befolyással üzérkedés és zsarolás, - termékhamisítás és iparjogvédelmi jog megsértése, - hivatalos okiratok hamisítása és azokkal való kereskedelem, - fizetőeszközök hamisítása, - hormontartalmú anyagok és más növekedésserkentők tiltott kereskedelme, - nukleáris vagy radioaktív anyagok tiltott kereskedelme, - lopott gépjárművek kereskedelme, - erőszakos közösülés, - gyújtogatás, - a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények, - légi vagy vízi jármű jogellenes hatalomba kerítése, - szabotázs. Módosítás 22 Tanácsi kerethatározat-tervezet I. melléklet – f tanúsítvány bekeretezett része – 3 pont 3.  Ha az 1. pontban megjelölt, feltételezett bűncselekmény(ek)re a 2. pont nem terjed ki, illetve ha a határozatot, továbbá a tanúsítványt azon tagállam részére továbbítják, amely kijelentette, hogy vizsgálja a kettős büntethetőséget (a kerethatározat 14. cikkének (4) bekezdése), kérjük, adjon teljes leírást az érintett feltételezett bűncselekmény(ek)ről: törölve Módosítás 23 Tanácsi kerethatározat-tervezet I. melléklet – g tanúsítvány bekeretezett része – 3 bekezdés – 1 albekezdés – 3 a francia bekezdés (új) az érintett személy kötelezettsége arra, hogy egy meghatározott pénzösszeget letétbe helyezzen vagy más típusú biztosítékot nyújtson, amelynek teljesítése történhet meghatározott számú részletben vagy egyszerre, egy összegben; Módosítás 24 Tanácsi kerethatározat-tervezet I. melléklet – g tanúsítvány bekeretezett része – 3 bekezdés – 2 albekezdés – 3 francia bekezdés az érintett személy kötelezettsége arra, hogy egy meghatározott pénzösszeget letétbe helyezzen vagy más típusú biztosítékot nyújtson, amelynek teljesítése történhet meghatározott számú részletben vagy egyszerre, egy összegben; törölve

(1) HL C 297. E, 2008.11.20., 116. o.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Szociális Alapra vonatkozó 1081/2006/EK rendeletnek az ESZA-ból támogatható költségtípusok körének kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0813 – C6-0454/2008 – 2008/0232(COD))

P6_TA(2009)0200 A6-0116/2009

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0813),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 148. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0454/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire (A6-0116/2009),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, az Európai Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló 1083/2006/EK rendeletnek a pénzügyi irányítással kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (17575/2008 – C6-0027/2009 – 2008/0233(AVC))

P6_TA(2009)0201 A6-0127/2009

(Hozzájárulási eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0803 / 17575/2008),

–   tekintettel az EK-Szerződés 161. cikkének (3) bekezdése értelmében a Tanács által benyújtott, hozzájárulásra irányuló kérelemre (C6-0027/2009),

–   tekintettel eljárási szabályzata 75. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság ajánlására, valamint a Költségvetési Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0127/2009),

1.   hozzájárulását adja a tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalása a migránsok gyerekeinek oktatásáról (2008/2328(INI))

P6_TA(2009)0202 A6-0125/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 149. és 150. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 14. cikkére,

–   tekintettel a Bizottság "Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára" című 2008. július 3-i zöld könyvére (COM(2008)0423),

–   tekintettel a migráns munkavállalók gyermekeinek oktatásáról szóló, 1977. július 25-i 77/486/EGK tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésének elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel a bevándorló közösségeknek Európában a többnyelvű iskolák és a többnyelvű oktatás révén történő integrációjáról szóló 2005. október 13-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a "Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben" című, 2007. szeptember 27-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel "A felnőttkori tanulásról. Tanulni sohasem késő" című, 2008. január 16-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Bizottság "Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára" című zöld könyvéről kialakított 2009. február 25-i véleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0125/2009),

A.   mivel az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésén felkérte a tagállamokat, hogy ösztönözzék a migráns családokból származó tanulók iskolai eredményeinek javulását,

B.   mivel a kultúrák közötti párbeszéd 2008-as európai éve megfelelő alkalmat kínált az EU oktatási rendszerei előtt álló kihívásokról és lehetőségekről szóló vita elindítására,

C.   mivel az Unión belüli migráció és az Unióba irányuló bevándorlás az elmúlt évtizedekben megnőtt, sok helyen megváltoztatva az iskolák összetételét,

D.   mivel a kulturális különbségek gyakran gátolják a diákok közötti és a diákok és tanárok közötti megértést és párbeszédet,

E.   mivel egyértelmű bizonyíték van arra, hogy a migráns gyerekek tanulmányi eredménye sokkal alacsonyabb szintű, mint a nem migráns tanulóké; és mivel az iskolába járó, migráns családokból származó tanulók nagy száma kedvezőtlen gazdasági-szociális helyzetben él,

F.   mivel a migráns gyerekek képességei gyakran nem kerülnek felszínre és kihasználatlanul maradnak, társadalmi, kulturális és gazdasági hátrányt okozva így az egész társadalom számára,

G.   mivel, ahogyan azt az Európai Unió alapjogi chartájának 14. cikke kimondja, az iskolai oktatás egy bizonyos korig alapvető jognak és egyben a gyerekek számára is hátterüktől függetlenül kötelességnek számít, amely a nemzeti oktatási törvényekkel való megfelelést is megkívánja,

H.   mivel az oktatás és képzés tartalma és megszervezése nemzeti hatáskörbe tartozik, és mivel a stratégiákat nemzeti vagy regionális szinten kell meghatározni és végrehajtani,

I.   mivel a migráció mind a kultúra, mind az oktatás szempontjából gazdagíthatja az iskolákat, ugyanakkor megfelelő kísérő intézkedések hiányában komoly ellentétekhez is vezethet,

J.   mivel a tagállamoknak meg kell újítaniuk nemzeti oktatási és képzési rendszereiket; mivel együtt kell működniük a migráció következményeinek kezeléséhez szükséges politikai eszközök kifejlesztésében,

K.   mivel a megnövekedett migrációból eredő egyre jelentősebb sokféleség az iskolai közösségekben kihívás elé állítja tanári szakmát, amely nem részesül arra vonatkozó képzésben, hogy hogyan kezeljék az osztályon belüli különbözőségek ezen új formáját,

1.   üdvözli a fent említett, 2008. július 3-i bizottsági zöld könyvet;

2.   úgy véli, a Bizottság helyesen cselekszik, amikor nemcsak az Unión belüli migrációból, hanem az Unióba irányuló bevándorlásból eredő, a tagállamok oktatási rendszereire kiható következményekkel is foglalkozik;

3.   hangsúlyozza, hogy az EU-n belül a munkavállalók talán kevésbé hajlandók külföldön dolgozni, ha fennáll annak a veszélye, hogy gyermekeik az oktatási rendszerben hátrányos helyzetbe kerülnek, és hogy a migráns gyerekek számára nyújtott megfelelő oktatás kapcsolódik a munkavállalók szabad mozgásához;

4.   azon a véleményen van, hogy EU-szinten nagyobb erőfeszítést kell tenni, mivel mindegyik tagállam ugyanolyan kihívásokkal néz szembe ezen a területen; emlékeztet, hogy a migráns tanulók száma az iskolákban valószínűleg a jövőben növekedni fog;

5.   emlékeztet, hogy a legális migránsokat támogató integrált központok létrehozása nagy fontossággal bír, mivel lehetővé teszi a migránsoknak, hogy az integrációs akadályokat szakember segítségével hatékonyan kezeljék (pl. munkával kapcsolatos kérdéskörök, oktatás, egészség stb.);

6.   ösztönzi a tagállamokban az iskolák és a közösségek közötti olyan partnerségi modell kifejlesztését, amely lehetővé teszi azon gyerekek számára, akiknek a szüleik külföldön dolgoznak, hogy a közösség által biztosított segítő, támogató és tanácsadó programokból profitálhassanak;

7.   hangsúlyozza, hogy a migráns gyerekeknek és felnőtteknek meg kell adni, nekik pedig meg kell ragadniuk a lehetőséget a befogadó ország nyelveinek megtanulására, ha azt akarjuk, hogy teljesen integrálódjanak;

8.   felhívja a tagállamokat, hogy a legális migránsok gyermekei számára biztosítsák az oktatást, beleértve a befogadó ország hivatalos nyelvének tanítását és saját nyelvük és kultúrájuk előmozdítását;

9.   lényegesnek tartja, hogy a migráns gyermekek szüleit, főként édesanyjukat bevonják a befogadó ország nyelvének tanítási programjaiba, biztosítva ezáltal azt, hogy a gyerek ne különüljenek el a társadalomtól és segítsék iskolai integrációjukat;

10.   úgy véli, hogy minden iskolai tantervnek tartalmaznia kell a többnyelvűség megőrzését és előmozdítását; hangsúlyozza, hogy a nyelvtanulást már iskoláskor előtt ösztönözni kell a migránsok beilleszkedésének előmozdítására; ugyanakkor úgy gondolja, hogy a tagállamokra kell bízni, hogy a tanterven belül milyen szerepet szánnak az anyanyelvi oktatásnak és azt hogyan szervezik meg;

11.   kéri, hogy foglakozzanak azoknak a gyermekeknek az ügyével, akik követik egy másik tagállamban dolgozó szüleiket, és nehézségekbe ütköznek a tekintetben, hogy az iskolában olyan szintre iratkozhassanak be, amelyen addig származási országukban tanultak;

12.   hangsúlyozza a családok és a helyi közösség más tagjai közvetlen bevonásának fontosságát, mivel a társadalmi integráció nem csupán az iskola felelőssége, hanem az egész társadalomé; a migránsok számára szociális tanácsadást nyújtó szerveket ösztönözni kell, hogy együttműködjenek az oktatással és szakképzéssel kapcsolatos jobb információk nyújtásában, a befogadó állam munkaerőpiacának összefüggései között;

13.   elismeri, hogy a civil társadalom fontos szerepet játszik a migránsok támogatásában és a hivatalos oktatási rendszerrel párhuzamosan lényeges segítséget tud nyújtani olyan területeken, mint a befogadó ország nyelvének tanítása;

14.   hangsúlyozza, hogy a migránsokat és olyan társadalmi kategóriákat, mint a romákat, integrálni kell a társadalomba; hangsúlyozza, hogy az integrációnak az oktatás terén megvalósuló esélyegyenlőség elvein kell alapulnia biztosítva a minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférést; visszautasít minden, akár ideiglenes, akár állandó megoldást, amely szegregáción és alacsony szintű oktatáson alapul vagy ahhoz vezet;

15.   hangsúlyozza mind a migráns, mind pedig a befogadó ország gyermekei esetében a kultúrák közötti kommunikációs képességek kifejlesztésének fontosságát, és úgy véli, hogy a saját kultúra közvetítése és a mások kulturális értékeinek megértése a kulturális tudatosság és kifejezőkészség kulcskompetenciáinak központi elemét képezik;

16.   javasolja, hogy a legális migránsok számára indított nyelvtanfolyamok keretében a migránsok anyanyelvét értő, képzett szakemberek biztosításához kiegészítő pénzügyi és adminisztratív támogatást kell rendelkezésre bocsátani;

17.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a migráns gyerekek megtanulják anyanyelvüket és a tartózkodási helyükül szolgáló ország nyelveit, illetve még iskolás kor előtt megtanuljanak olvasni és írni;

18.   elismeri annak fontosságát, hogy az iskolai tantervekbe vezessenek be anyanyelven tartott órákat a migránsok számára, kulturális örökségük megőrzése érdekében;

19.   kiemeli a sport fontosságát az oktatásban és a képzésben, valamint annak a hátrányos helyzetűek integrációjában és társadalmi beilleszkedésében játszott lényeges szerepét; javasolja, hogy a tagállamok szociálpolitikája teljes mértékben vegye figyelembe a sport fontos integratív szerepét a migráns népesség körében;

20.   hangsúlyozza, hogy a migráns fiatalokat be kell vonni az iskolán kívüli tevékenységek széles körébe, mert azok kiváló lehetőséget biztosítanak az iskolai integrációra;

21.   kiemeli, hogy minél korábban és sikeresebben integrálódnak a migráns gyerekek és fiatalok az iskolába, annál jobb eredményeket érnek el az iskolában, a jövőbeli oktatási struktúrákban és a munkaerőpiacon; meggyőződése, hogy a korai iskola-előkészítő oktatás jelentős mértékben növeli ennek esélyeit, ezért felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék a migránsok részvételét az iskola-előkészítő oktatásban;

22.   javasolja, hogy a tagállamok kerüljék a "gettó iskolák" vagy a migráns gyerekek speciális osztályainak kialakítását, és mozdítsák elő egy olyan integrációs oktatási politika kidolgozását , amely az osztályokat a gyerekek iskolai teljesítménye és egyéni igényei alapján hozza létre;

23.   úgy véli, hogy a migráns gyerekeket oktató iskolák tantervében sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az ilyen gyerekek igényeinek, és a tanárok számára biztosítani kell az interkulturális készségek elsajátítására irányuló képzést, hogy a lehető leghatékonyabb módon tudják kezelni az iskolai sokféleséget;

24.   hangsúlyozza, hogy a migránsok számára a felnőttoktatás mind a felnőttek, mind a gyermekeik integrációját előmozdíthatja, ezért hangsúlyozza, hogy a migráns szülők esetében fokozottan fejleszteni kell az egész életen át tartó tanulást;

25.   aggodalmát fejezi ki a korai iskolaelhagyás migráns gyerekek körében tapasztalható nagy száma miatt, és úgy véli, erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a migráns gyerekek befejezzék tanulmányaikat;

26.   kiemeli, hogy a színvonalas oktatási rendszereknek mindenki számára nyitva kell állniuk;

27.   meggyőződése, hogy a migráns gyerekek oktatásának javítására irányuló intézkedések az egész társadalom javára szolgálnak;

28.   úgy véli, hogy a tanárképzésnek interdiszciplináris jellegűnek kell lennie és fel kell készítenie a tanárokat a sokféleségre, a multikulturális és többnyelvű oktatási megközelítésre;

29.   támogatja azon mobilitási rendszereket, amelyek segítségével a származási országból alkalmaznak tanárokat, ezzel megkönnyítve a migráns gyerekeknek származási országuk kultúrájával és civilizációjával való kapcsolatát;

30.   hangsúlyozza, hogy a tanárképzés minőségének tekintetében a tanári kiküldetést kell a középpontba helyezni;

31.   ebben az összefüggésben hangsúlyozza a tanári mobilitás fontosságát mint a tanárképzési programok szerves részét képező elemet; a tanárok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy egy vagy két félévet külföldi vendég egyetemen tölthessenek;

32.   úgy véli, hogy az iskolákban szükség van bevándorló tanárokra, mivel ők fontos tapasztalattal szolgálhatnak kollégáik számára, a társadalmi integráció sikerének képviselői, és példaképként állhatnak a nehéz helyzetben élő gyerekek előtt;

33.   kiemeli a tanárok számára szervezett speciális képzések fontosságát, amelyek kifejezetten a migráns gyerekek különleges helyzetével foglalkoznak, kiemelve e gyerekeknek az iskolai oktatási rendszerbe való sikeres integrálásának és iskolázottsági szintjük javításának szükségességét;

34.   hangsúlyozza a tanácsadó szolgálatok szükségességét, amelyek a migráns gyerekek és fiatalok számára segítséget nyújtanak ahhoz, hogy megbirkózzanak a kulturális sokkal és alkalmazkodjanak a befogadó társadalomhoz;

35.   javasolja, hogy az egyes tagállamok alakítsanak ki olyan oktatási programokat, amelyek célja az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos tudatosság javítása – hangsúlyt helyezve az egyenlőségre, a befogadásra és a személyes szabadságra –, így elkerülhetővé válik az idegengyűlölet és a szegregáció, amelyek a migránsokkal szemben mintegy elkerülhetetlenül megjelennek és riasztó gyorsasággal elterjedhetnek;

36.   hangsúlyozza, hogy minden migráns és nem migráns személynek egyenlő bánásmódban kell részesülnie; hiszi, hogy az iskolai intézményeknek és maguknak a tanároknak a sokféleséget normális helyzetként kell tekinteniük minden egyént tiszteletben részesítve és a számukra szükséges segítséget megadva;

37.   nagyra értékeli azt, ahogyan a migráns fiatalok esetében a nem formális oktatás hozzájárul az iskolában elsajátított készségeket kiegészítő egyéb értékes készségek megszerzéséhez, és felhívja az iskolákat, hogy fokozzák együttműködésüket a nem formális oktatást nyújtó intézményekkel, például az ifjúsági szervezetekkel;

38.   megismétli, hogy a 2000/43/EK irányelv értelmében az oktatás területén tilos a faji vagy etnikai alapon történő megkülönböztetés, és felszólít a bármilyen alapon – ideértve a nemzetiségi alapon és a tartózkodási státusz alapján – történő megkülönböztetés megtiltására az említett területen;

39.   elismeri, hogy a 77/486/EGK irányelv jelenlegi rendelkezései nem felelnek meg az Unió új társadalmi valóságának; teljes meggyőződéssel támogatja a Bizottság által elindított konzultációs folyamatot;

40.   hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az iskolai sokféleséget, és külön figyelmet és támogatást kell biztosítani a legkiszolgáltatottabb migráns csoportok esetében, ideértve a migráns lányokat;

41.   úgy véli, hogy a 77/486/EGK irányelvet módosítani kell, és annak ki kell térnie a nem EU-tagállamból származó és az olyan gyerekek oktatására is, akiknek a szülei nem uniós tagállam polgárai;

42.   hangsúlyozza a harmadik országból származó tanulók számára oktatási jogokat biztosító, meglévő uniós jogszabályok fontosságát, mint az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve(7) (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, és a Tanács 2003/109/EK irányelve(8) (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon a tagállamok valamennyi olyan intézkedését, amelyek a megszerzett jogok korlátozásával vagy megszűnésével fenyegetnek;

43.   felhív arra, hogy azok az iskolák, amelyekbe sok migráns gyerek jár, kapják meg a szükséges személyzetet és eszközöket, hogy megfelelhessenek a különféle összetételű osztályok következtében fennálló kihívásoknak, és képesek legyenek jó színvonalú oktatást nyújtani; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a nyitott koordinációs módszer keretében indítson párbeszédet a tagállamok között, hogy kicseréljék a legjobb gyakorlatokat és közös menetrendet állítsanak fel a migránsok oktatásában meglévő hiányosságok felszámolására;

44.   felhívja a Bizottságot, hogy minden tagállam iskolarendszerére kivetítve készítsen rendszeresen jelentést a migráns gyerekek integrációja terén tett előrelépésekről;

45.   megítélése szerint a nagyobb városok számára biztosítani kell azt a szabadságot – és ezzel élniük is kell –, hogy a migráns gyerekek integrációjának előmozdítására irányuló politikát összehangolhassák azokkal a politikákkal és stratégiákkal, amelyek a lakhatásra, a (gyermek)gondozásra, a munkaerőpiacra, az egészségügyre és a jólétre, azaz valamennyi olyan területre vonatkoznak, amelyek bizonyítottan hatással vannak a migráns gyerekek tanulmányi teljesítményére és sikeres társadalmi integrációjára;

46.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(1) HL L 199., 1977.8.6., 32. o. (2) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (3) HL C 233. E, 2006.9.28., 121. o. (4) HL C 219. E, 2008.8.28., 300. o. (5) HL C 41. E, 2009.2.19., 46. o. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0422. (7) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (8) HL L 16., 2004.1.23., 44. o.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalása az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról (2008/2184(INI))

P6_TA(2009)0203 A6-0186/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 18. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Alapjogi Charta) 45. cikkére,

–   tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel az 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására(2), amelyben felszólította a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtsa be az irányelv végrehajtásának helyzetéről és tagállamok általi átültetésének megfelelőségéről szóló részletes értékelését a szükségesnek ítélt javaslatokkal együtt, és megbízta az illetékes bizottságot, hogy készítsen értékelést az irányelv átültetésével kapcsolatos problémákról, kiemelve a legjobb gyakorlatokat és azon intézkedéseket, amelyek az uniós polgárok körében a megkülönböztetés különböző formáihoz vezethetnek, valamint foglalkozzon a szabad mozgás kérdésével,

–   tekintettel a földi maradványok hazaszállításával kapcsolatos intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. december 4-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2008. június 13-i munkadokumentumára(4), a tagállamok nemzeti parlamentjének küldött kérdőívre és a beérkezett visszajelzésekre,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság küldöttségének a menedékkérők és bevándorlók számára fenntartott belgiumi zárt fogva tartási központokban tett látogatásáról szóló jelentésére(5),

–   tekintettel 2009. február 5-i, a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK irányelvnek az Európai Unióban történő végrehajtásáról: az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság helyszíni látogatásai (2005–2008) című állásfoglalására(6),

–   tekintettel a romák etnikai alapon történő olaszországi összeírásáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására(7), Jogi Szolgálatának az uniós polgárok származási országuktól eltérő uniós tagállamban való jogszerűtlenül tartózkodása súlyosbító körülményként való értékelésének összeegyeztethetőségéről szóló véleményére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak az olaszországi küldöttségi látogatásról szóló jelentésére,

–   tekintettel a Bizottságnak "Az uniós polgárságról szóló ötödik jelentés (2004. május 1. – 2007. június 30.)" című, 2008. február 15-i jelentésére (COM(2008)0085),

–   tekintettel "A Bizottság 25. éves jelentése a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2007)" című, 2008. november 18-i dokumentumra (COM(2008)0777),

–   tekintettel az európai polgársággal kapcsolatos nehézségekről és kilátásokról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a "Homofóbia és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés a tagállamokban" című jelentésére,

–   tekintettel a Bizottságnak az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról szóló, 2008. december 10-i jelentésére (COM(2008)0840) (a Bizottság jelentése),

–   tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács "A személyek szabad mozgása: a szabad mozgáshoz való joggal kapcsolatos visszaélések, illetve e jog nem megfelelő alkalmazása" című, 2008. november 27-i következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Bíróság által az európai polgársággal és a személyek szabad mozgásával összefüggésben – például a C-127/08. sz. (Metock-ügy), a C-33/07. sz. (Jipa-ügy) és a C-524/06. sz. (Huber-ügy) ügyekben – hozott ítéletekre,

–   tekintettel a Jogi Bizottság által kért és az Európai Polgári Akciószolgálat (ECAS) által készített, "Összehasonlító vizsgálat az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról" című időközi véleménytervezetre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0186/2009),

A.   mivel az uniós polgárságról szóló, fent említett ötödik jelentés szerint 2006. január 1-jétől megközelítőleg 8,2 millió uniós polgár élt abbéli jogával, hogy másik tagállamban tartózkodjon, és mivel minden évben uniós polgárok milliói utaznak az Unión belül,

B.   mivel a mozgás szabadsága elválaszthatatlan az uniós polgárság és az emberi jogok fogalmától, és az a Szerződésekben az uniós polgárok vonatkozásában elismert alapvető jogok és szabadságok egyikét testesíti meg,

C.   mivel a 2004/38/EK irányelv a Szerződésekben foglalt elveket hajtja végre, amikor előírja, hogy az uniós polgárok – családtagjaikkal együtt – szabadon mozoghatnak az Unió egész területén, származási országuktól függetlenül,

D.   mivel a tagállamoknak 2006. április 30-ig kellett átültetniük a 2004/38/EK irányelvet, és mivel a Bizottságnak 2008. április 30-ig kellett jelentést közzétennie az irányelv alkalmazásáról,

E.   mivel csaknem öt évvel a 2004/38/EK irányelv elfogadását követően végre elérhetővé válnak az annak átültetésével és gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos információk, jóllehet némi késéssel az irányelvben megállapított határidőkhöz képest,

F.   mivel a Parlament több alkalommal aggodalmát fejezte ki annak módjával kapcsolatban, ahogyan egyes tagállamok a szabad mozgáshoz való jogot érvényesítik,

G.   mivel a Bizottság, a Parlament és egyes tagállamok között a közelmúltban építő jellegű párbeszéd alakult ki,

H.   mivel ez a párbeszéd lehetővé tette a nemzeti jogszabályok bizonyos mértékű módosítását, a közösségi jogszabályoknak való megfelelés érdekében,

I.   mivel a Bizottság jelentése rámutat, hogy a 2004/38/EK irányelv átültetése csalódást keltő, hisz egyetlen tagállam sem ültette át ténylegesen és megfelelően az irányelvet teljes egészében, sőt, az irányelv egyetlen cikkét sem sikerült valamennyi tagállamnak ténylegesen és megfelelően átültetnie,

J.   mivel a Bizottság jelentése – számos egyéb mellett – az uniós polgárok alapvető jogainak két következetes megsértését azonosítja, különösen a harmadik országbeli családtagok beutazáshoz és tartózkodáshoz való joga, valamint azon követelmény tekintetében, amely szerint az uniós polgároknak a tartózkodás iránti kérelmük mellett a 2004/38/EK irányelvben nem előírt további dokumentumokat, például munkavállalási engedélyt és kielégítő lakhatási körülményeket igazoló dokumentumot is be kell nyújtaniuk,

K.   mivel a Bizottsághoz eddig 1800 egyéni panaszt nyújtottak be, a Parlament 40 kérdést intézett hozzá és 33 petíciót továbbított, és a Bizottság mindezek alapján 115 panaszt vett nyilvántartásba és 5 jogsértési eljárást indított a 2004/38/EK irányelv nem megfelelő alkalmazása miatt,

L.   mivel a Bizottság jelentésében azon a véleményen van, hogy jelen szakaszban nincs szükség a 2004/38/EK irányelv módosítására, viszont mindent meg kell tenni helyes végrehajtásának elérése érdekében, egy szakértői csoport létrehozása, valamint információk, adatok és a legjobb gyakorlatok kérdőív alapján történő összegyűjtése révén, továbbá azáltal, hogy a problémás kérdésekkel kapcsolatban 2009-ben iránymutatásokat tesznek közzé az irányelv maradéktalan és helyes alkalmazásának biztosítása érdekében,

M.   mivel számos nemzeti parlament válaszolt az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság kérdőívére(9), és egyes tagállamokban a parlament alsó- és felsőháza is választ küldött a kérdőívre(10),

N.   mivel a nemzeti parlamentek képviselőinek a 2009. január 19–20-i együttes bizottsági ülés további lehetőséget biztosított arra, hogy ismertessék a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében elért haladással kapcsolatos véleményüket,

O.   mivel a Parlament Jogi Szolgálata, amellyel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság e témában konzultációt folytatott, megállapította, hogy a közösségi jog vonatkozó rendelkezései eleve kizárják azon nemzeti jogszabályokat, amelyek bűntett vagy vétség esetén súlyosbító körülménynek tekintik, ha a szóban forgó személy jogszerűtlenül másik tagállam területén tartózkodik,

P.   mivel a Bíróság által a szabad mozgás kérdésében, és különösen a Metock, Jipa és Huber ügyekben hozott határozatok megerősítették az alábbi elveket:

Q.   mivel a menedékkérők és bevándorlók számára fenntartott belgiumi zárt fogva tartási központokban tett látogatásról szóló fent említett jelentés megállapítja, hogy a "közösségi polgárok fogva tartása elfogadhatatlan, és az alapvető jogok megsértését jelenti, mivel a szabadságtól való megfosztás aránytalan, ha az érintettek csak egy egyszerű igazgatási szabálysértést követtek el. A belga hatóságok által szolgáltatott adatok e tekintetben aggasztóak",

R.   mivel a Bel- és Igazságügyi Tanács fent említett, 2008. november 27-i következtetéseiben arra kérte a Bizottságot, hogy 2009 elején adjon ki értelmező közleményt, amelyben iránymutatásokkal szolgál a 2004/38/EK irányelv működéséről, és mérlegeljen minden egyéb megfelelő és szükséges intézkedést,

S.   mivel az összegyűjtött információk alapján – nevezetesen a nemzeti parlamenteknek a Parlament kérdőívére adott válaszai révén, amelyek sajnálatos módon nem kimerítőek, és nem vonatkoznak valamennyi tagállamra –, és a bizottsági jelentésben foglaltakon túl a következő főbb kérdések bizonyulnak problémásnak:

T.   mivel néhány tagállamban az állampolgárok személyazonossági dokumentumai jelentősen eltérőek más uniós tagállamok állampolgárainak személyazonossági dokumentumaitól, és utóbbiak számára így nehézségekbe ütközik annak bizonyítása, hogy ők is helyben lakó uniós polgárok, ami a gyakorlatban akadályozza jogaik gyakorlását, illetve a társadalmi és üzleti életbe történő integrációjukat,

U.   mivel elítélendő, hogy a tagállamok ilyen elégtelen módon ültették át az EK-Szerződés 18. cikkét végrehajtó 2004/38/EK irányelvet, és mivel az ilyen helyzet az EU alapját képező és az Unió polgárai számára a Szerződések által biztosított egyik kulcsfontosságú jog alkalmazásának elmulasztását jelenti, még ha magát az irányelv hatékonyságát és szükségességét nem is ássa alá,

V.   mivel "A munkavállalók szabad mozgásának hatása az EU-bővítés összefüggésében" című 2008. november 18-i bizottsági közlemény (COM(2008)0765) szerint az átmeneti intézkedések első szakaszában (2007. január 1. – 2008. december 31.) a 2004 és 2007 között az EU-hoz csatlakozott országokból származó utazó munkavállalók pozitív hatást gyakoroltak a tagállamok gazdaságára,

W.   mivel az EU-15 tagállam nem nyitotta meg munkapiacát az EU-8 tagállamból származó munkavállalók előtt,

X.   mivel tizenegy tagállam értesítette a Bizottságot arról, hogy 2009. január 1-től továbbra is alkalmazzák a munkapiacukra vonatkozó korlátozásokat a román és bolgár állampolgárok tekintetében,

A 2004/38/EK irányelv alkalmazása

1.   felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az EK-Szerződés 18. cikkében és az Alapjogi Charta 45. cikkében foglalt, az uniós polgárok számára a szabad mozgáshoz való alapvető jogot biztosító rendelkezések szellemét és betűjét, a 2004/38/EK irányelv teljes körű és sürgős végrehajtása, valamint az uniós joggal ellentétes jogszabályok és közigazgatási eljárások haladéktalan felülvizsgálata révén, különösen a Bizottság jelentése és az EB ítélkezési gyakorlata alapján; megállapítja, hogy a tagállamok többségének számos jogszabályi rendelkezése ellentétes az irányelv betűjével és szellemével, és aláássa a szabad mozgáshoz való, valamint az uniós állampolgársághoz fűződő jogokat, emellett a tagállamok közigazgatási gyakorlatai sokszor nagymértékben akadályozzák az állampolgárokat jogaik gyakorlásában;

2.   felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2004/38/EK irányelv 2. és 3. cikkében biztosított jogokat, nem csak a különböző nemű házastársak, hanem a regisztrált élettárs, az egy háztartásban élő és az élettárs tekintetében is, ideértve az egy tagállam által elismert azonos nemű párokat, mindezt állampolgárságtól függetlenül, és tekintet nélkül arra, hogy egy másik tagállam polgári joga nem ismeri el őket, a kölcsönös elismerés, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elve, valamint az emberi méltósághoz a magánélethez és a családi élethez való jog alapján; felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák szem előtt, hogy az irányelv kötelezővé teszi a szabad mozgáshoz való jog elismerését minden uniós polgárra nézve (ideértve az azonos nemű élettársakat), anélkül, hogy kötelezővé tenné az azonos neműek között létrejött házasságok elismerését; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy – az Alapjogi Ügynökség jelentésében foglalt elemzésekre és következtetésekre építve – tegyen közzé szigorú iránymutatásokat, és kövesse nyomon ezeket a problémákat;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy a Stockholm Program keretében készítsen megfelelő javaslatokat az EK-Szerződés 13. cikkében felsorolt okokon alapuló, megkülönböztetés mentes mozgásszabadság garantálása érdekében, az Alapjogi Ügynökség jelentésében foglalt elemzésekre és következtetésekre építve;

4.   felszólítja a tagállamokat, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog végrehajtása során ne rójanak olyan indokolatlan adminisztratív terheket az uniós polgárokra és családtagjaikra, köztük a harmadik országból származó családtagokra, amelyeket a 2004/38/EK irányelv kifejezetten nem ír elő, mivel ezek ellentétesek a közösségi joggal, és indokolatlan akadályt jelentenek egy közvetlenül az EK-Szerződés által biztosított szabadság gyakorlásában, ami nem függ attól, hogy az érintettek teljesítették-e a közigazgatási eljárásokat; emlékezteti a tagállamokat, hogy kötelességük megkönnyíteni a szabad mozgás gyakorlásához kapcsolódó közigazgatási gyakorlatokat, és felhívja a tagállamokat, hogy tartsanak számon és jelentsenek be minden, az irányelv 3. cikke (2) bekezdésén alapuló közigazgatási és bírósági határozatot; emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy könnyítsék meg az uniós polgárok harmadik országból származó családtagjainak belépését annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra, hogy a fogadó tagállamban normális családi életet folytathassanak;

5.   felhívja az ilyen dokumentumokkal rendelkező tagállamokat, hogy fogadjanak el azonos személyazonossági dokumentum formátumot állampolgáraik és egyéb tagállamokból származó európai polgárok számára tekintet nélkül azon különbségekre, amelyeket figyelembe kell venni a dokumentumokban(19);

6.   felkéri a Bizottságot annak gondos értékelésére, hogy a tagállami jogszabályok és gyakorlatok nem sértik-e az EK-Szerződés és az irányelv által az uniós polgárok számára biztosított jogokat, és különösen az "elegendő forrás", "a fogadó állam szociális segítségnyújtási rendszerére jelentett indokolatlan teher", vagy a "súlyos, közrendi vagy közbiztonsági okokból" kifejezésekkel összefüggésben nem helyeznek-e ésszerűtlen terhet az uniós polgárokra és családjukra a szabad mozgáshoz való joguk közvetett korlátozásával, valamint hogy anyagi és eljárási biztosítékok, a kiutasítások ellen pedig megfelelő és működő védelem és jogorvoslat áll-e rendelkezésre; emlékeztet arra, hogy a szabad mozgáshoz való alapvető jog bármiféle korlátozását szigorúan kell értelmezni;

7.   megállapítja, hogy egyes tagállamokban bizonyos tagállamok állampolgárai és bizonyos etnikai közösségek tagjai, úgy tűnik, hogy célpontokká váltak, és hangsúlyozza, hogy ezen tagállamoknak végre kell hajtaniuk a 2004/38/EK irányelvet anélkül, hogy az Alapjogi Charta 21. cikkében felsorolt okok bármelyike alapján megkülönböztető bánásmódot alkalmaznának az uniós polgárokkal és családtagjaikkal szemben; felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák és kövessék nyomon különösen azt, hogy nemzeti, faji hovatartozáson vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetésre sem a gyakorlatban, sem a jogalkotásban ne kerüljön sor;

8.   megjegyzi, hogy a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak; az ilyen, személyes magatartás valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy szisztematikusan vizsgálják felül az uniós polgárokkal és családtagjaikkal kapcsolatosan kiadott beléptetési tilalom céljára biztosított nemzeti figyelmeztető jelzéseiket(20); emlékeztet arra, hogy a közrend érdekében tett kivételek nem használhatók fel gazdasági vagy általános megelőzési célok szolgálatában;

9.   megjegyzi, hogy nem mindegyik tagállam hajtotta végre a 2004/38/EK irányelv 35. cikkét, amely lehetővé teszi számukra, hogy elfogadják a szabad mozgással kapcsolatos jogok megtagadására, megszüntetésére vagy visszavonására irányuló szükséges intézkedéseket, a jogokkal való visszaélés vagy csalás, mint például az érdekházasság esetében, amennyiben az ilyen intézkedések arányosak és nem megkülönbözető jellegűek, valamint tiszteletben tartják az eljárási biztosítékokat, és felhívja a figyelmet az e cikk által biztosított lehetőségekre;

10.   felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a 2004/38/EK irányelv egyenlő bánásmódról szóló 24. cikkének és az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmának való gyakorlati megfelelést, az említett irányelv (20) és (31) preambulumbekezdésével és az Alapjogi Charta 21. cikkével összefüggésben, amelyek a más tagállamba költöző uniós polgárok és családtagjaik számára azon tagállam állampolgáraival azonos bánásmódot biztosítanak az EK-Szerződés hatálya alá tartozó valamennyi kérdés tekintetében, és felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb tegyék meg a szükséges lépéseket a hiányosságok pótlására, és haladéktalanul vessenek véget a közösségi jog megsértésének;

11.   felszólít az átmeneti szabályok visszavonására vagy felülvizsgálatára, amelyek még mindig korlátozásokat írnak elő a munkavállalók, a 2004. május 1-jén és 2007. január 1-jén csatlakozott tagállamok állampolgárainak szabad mozgására vonatkozóan, ami az uniós polgárok közötti jelentős mértékű, káros megkülönböztetésnek minősül; arra hív fel, hogy a preferencia záradékot valamennyi uniós polgárra nézve érvényesítsék, az egységes piac létrehozását pedig vigyék véghez;

12.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2004/38/EK irányelv végrehajtásakor fontolják meg szociális biztonságra vonatkozó rendelkezések és a közérdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés potenciális diszkrimináló hatásait, amelyek a szabad mozgás akadályát képezhetik;

13.   felszólítja a Tanácsot, hogy dolgozzon ki stratégiát az uniós polgárok és munkavállalók szabad mozgásának, valamint a fogadó tagállamok munkaerőpiacához való hozzáférésének biztosítására, tájékoztasson az állampolgárok és munkavállalók szabad mozgásának a fogadó tagállamok és az Európai Unió tekintetében megmutatkozó jótékony hatásairól, illetve pozitív eredményeiről, és felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt annak érdekében, hogy azonosítsa a jelenlegi és jövőbeli munkaerő-hiányokat az Európai Unióban, illetve azt, hogy potenciálisan hogyan járulnak hozzá a tagállamokból származó, az uniós munkaerő-piachoz teljes hozzáféréssel rendelkező munkavállalók a tartós gazdasági növekedéshez;

14.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a 2004/38/EK irányelvben előírt megkötések, korlátozások és érvényes időtartamok felülvizsgálatára a mozgás szabadságával kapcsolatos jogoknak a irányelv 39. cikkével összhangban történő érvényesítése érdekében, valamint arra, hogy vizsgálják meg az uniós polgárok között a szabad mozgáshoz való jog maradéktalan érvényesítése és a Szerződés által biztosított uniós polgári jogok tekintetében jelenleg fennálló megkülönböztetés eltörlésének hatásait;

A végrehajtást biztosító módszerek

15.   megállapítja, hogy a 2004/38/EK irányelv nem megfelelő átültetése azt mutatja, hogy a Bizottság nem tudta biztosítani az irányelv tagállamok általi koherens és határidőn belüli betartását, és nem tudta kezelni az irányelv alkalmazásával kapcsolatban az állampolgároktól érkező nagyszámú panaszt;

16.   támogatja a Bizottság által javasolt megközelítést, amely a következőkön alapul: a 2004/38/EK irányelv végrehajtásának folyamatos és átfogó ellenőrzése, a tagállamok segítése az irányelv maradéktalan és helyes alkalmazásának biztosításában 2009 első felében kidolgozandó iránymutatások révén, valamint eljárások indítása azon tagállamok ellen, amelyek nemzeti jogszabályai és/vagy gyakorlatai ellentétesek az irányelvvel; kéri a Bizottságot, hogy a szabad mozgáshoz való jog alkalmazásának biztosítására dolgozzon ki és terjesszen a Parlament elé egy koherens, hatékony és átlátható végrehajtási politikát; úgy véli, a Bizottságon belül az irányelv átültetéséhez és alkalmazásához rendelt személyi és pénzügyi erőforrások hiánya jelentős mértékben akadályozza a Bizottságot abban, hogy hitelesen ellenőrizni tudja az irányelv valamennyi tagállamban történő végrehajtását, és ez egyben a jog egységességét is gátolja az uniós polgárok számára oly fontos területen;

17.   felszólítja a tagállamokat, hogy indítsanak eljárásokat az iránymutatások 2009 végéig történő végrehajtása, és ily módon nemzeti jogszabályaik és gyakorlatuk kiigazítása érdekében, valamint hogy az iránymutatásokat bocsássák minden illetékes hatóság rendelkezésére, és ellenőrizzék azok alkalmazását;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az "elégséges erőforrásnak" tekintett minimum összeg meghatározására szolgáló közös kritériumokat tartalmazó iránymutatásokat, és hogy tegye egyértelművé, hogy a tagállamoknak milyen alapon kell figyelembe venniük a 2004/38/EK irányelv 8. cikkének (4) bekezdése szerinti "érintett személy személyes helyzetét";

19.   felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze ki iránymutatásaiban a "közpolitika", "közbiztonság" és "közegészségügy" normatív kategóriáinak egységes értelmezési mechanizmusát, illetve tegye egyértelművé, hogy az olyan megfontolások figyelembe vétele, mint a tartózkodási idő, az életkor, az egészségi állapot, a családi és gazdasági helyzet, a társadalmi és kulturális integráció, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatok mennyiben relevánsak a 2004/38/EK irányelv 28. cikkének 1. bekezdésében foglalt kiutasítási határozatra nézve;

20.   elismeri az uniós polgárok emberi maradványai hazaszállítására vonatkozó korlátozásokat, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő magatartási kódexet, amelyhez a tagállamok csatlakozhatnak annak biztosítása érdekében, hogy az kiegészítse a polgárok mozgásszabadságát;

21.   felhívja a Bizottságot, hogy növelje a finanszírozást, és hogy hozzon létre külön költségvetési sort az uniós polgárok és a 2004/38/EK irányelv 2. és 3. cikkében meghatározott módon egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagjaik integrációját célzó nemzeti és helyi projekteket támogatására;

22.   felkéri a Bizottságot, hogy állapítson meg határidőt az iránymutatások végrehajtására vonatkozóan, amelynek lejárta után eljárást indítanak, valamint kéri, hogy teljes körűen vonja be a folyamatba, és rendszeresen tájékoztassa a fejleményekről;

23.   felszólítja a Bizottságot, hogy a személyek szabad mozgása tekintetében hozzon létre egy – helyszíni látogatások alapján és a Szerződések által a Bizottságra ruházott hatáskörök sérelme nélkül működő – kölcsönös értékelési rendszert, amelynek végrehajtásáért a tagállamok és a Parlament által kijelölt szakértőkből álló, a Bizottság és a Tanács Főtitkársága által támogatott csoportok felelősek;

24.   felszólítja a Bizottságot, hogy kérjen a tagállamoktól statisztikai adatokat is tartalmazó időszakos jelentéseket a szabad mozgásra vonatkozóan, például a belépés és letelepedési jog megtagadása eseteinek, illetve a kiutasítások számáról és indokairól;

25.   felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak segítséget a más tagállamokban tartózkodó állampolgárainak azáltal, hogy konzuli és diplomáciai képviseleteiken a mozgás szabadságra vonatkozó valamennyi szükséges információt rendelkezésre bocsátják;

26.   felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy léteznek-e a tagállamokban a nem az adott tagállam állampolgárságával rendelkező uniós polgárok személyes adatainak feldolgozására szolgáló rendszerek, és hogy ezek csak a 2004/38/EK irányelv és a nemzeti átültetési jogszabályok alkalmazáshoz szükséges adatokat tartalmazzák-e; felhívja továbbá a Bizottságot arra, hogy ellenőrizze azt is, hogy léteznek-e hasonló rendszerek a bűnözés elleni küzdelemhez, és felhívja az ilyen rendszerekkel rendelkező tagállamokat, hogy a Huber üggyel összhangban vizsgálják felül azokat;

27.   felhívja a Metock üggyel összhangban nem álló jogszabályokkal rendelkező tagállamokat, hogy azokat sürgősen vizsgálják felül, és felkéri a Bizottságot, hogy ellenkező esetben indítson ellenük eljárást;

28.   üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javítsa az uniós polgároknak a 2004/38/EK irányelv szerinti jogaikkal kapcsolatos tudatosságát, valamint hogy egy egyszerűsített útmutatót bocsát az uniós polgárok rendelkezésére, az Internet adta lehetőségek legteljesebb kihasználásával, és emlékezteti a tagállamokat az irányelv 34. cikke szerinti kötelezettségükre, amelynek értelmében tájékoztatniuk kell a polgárokat a szabad mozgással kapcsolatos jogaikról; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a szabad mozgáshoz való joggal kapcsolatos tájékoztatást és segítséget nyújtó irodákat;

o
o   o

29.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (2) HL C 282. E, 2008.11.6., 428. o. (3) HL C 89. E, 2004.4.14., 162. o. (4) PE407.933v01-00. (5) PE404.465v02-00. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0047. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0361. (8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0204. (9) Ausztria, Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Görögország, Lengyelország, Litvánia, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia. (10) Belgium, Cseh Köztársaság és Románia. (11) Metock-ügy. (12) Jipa-ügy. (13) Huber-ügy. (14) Ciprus, Olaszország, Lengyelország és a Szlovák Köztársaság nem ismeri el az azonos neműek közötti házasságot a szabad mozgáshoz való jog érvényesítésének alapjául, Lengyelország és a Szlovák Köztársaság pedig nem ismeri el a regisztrált élettársi kapcsolatot, még akkor sem, ha azt más tagállamokban tanúsítják; a Bizottság, Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) és a nem kormányzati szervezetek által ezzel összefüggésben nyújtott tájékoztatás is alátámasztja a kérdéssel kapcsolatban fennálló jogi bizonytalanságot. (15) Az uniós intézményekhez intézett számos panasz és petíció rámutat, hogy néhány tagállam nem hajlandó maradéktalanul elismerni a panaszosok harmadik országbeli családtagokhoz való jogát; például az Egyesült Királyság, Litvánia és Lengyelország jogszabályai kizárják egy nem uniós családtag vízum nélküli beutazásának lehetőségét. A harmadik országbeli családtagokat érintő jogi és adminisztratív akadályok rendkívül problematikusak; Az Egyesült Királyság jogszabályai nem teszik lehetővé, hogy más ország által kibocsátott tartózkodási igazolvánnyal rendelkező harmadik országbeli családtagok vízum nélkül utazzanak az országba, és az Egyesült Királyság közigazgatási gyakorlatában a hosszú késedelmek és az alapos dokumentáció azon családtagok tartózkodási igazolványra irányuló kérelmének feldolgozása esetében, akik harmadik ország állampolgárai, szintén jelentős mértékben akadályozzák a szabad mozgáshoz való jogot; Észtországban harmadik országok állampolgárainak nehézségekkel kell szembenézniük, amikor egy másik tagállam által kiállított tartózkodási igazolvánnyal próbálnak beutazni, és azon családtagoknak, akik harmadik országok állampolgáraiként igényeltek vízumot, vízumdíjat kellett fizetniük; Olaszországban harmadik országok állampolgárainak családegyesítési kérelem benyújtása esetén bizonyítaniuk kell gazdasági erőforrásaik jogszerű eredetét, és e jövedelmek összege nem lehet alacsonyabb az éves szociális juttatások összegénél. (16) Többek között az olasz jogszabályokban, amelyek szerint az uniós polgároknak igazolniuk kell kielégítő forrásaik meglétét. (17) Például az olasz büntető törvénykönyv 235. cikke előírja azon nem olasz állampolgárok kiutasítását, akiket két vagy több évi börtönbüntetésre ítéltek. (18) Egyes esetekben (Görögország) az illetékes hatóságok számára a nemzeti jog lehetővé teszi, hogy ellenőrizzék a bejelentkezni kívánó uniós polgárt a bűnügyi nyilvántartásban, míg más tagállamokban (például Spanyolországban és Belgiumban) különleges személyazonosító és lakcímkártyát adnak ki más tagállamok állampolgárai számára; egyes tagállamokban (ES) a bejelentkezési igazolás mellé az uniós polgárok az ún. külföldiek személyazonosító számát is megkapják, amely szükséges a munkavállaláshoz és a szociális biztonsági rendszerbe való bejelentkezéshez; Olaszországban az uniós polgároknak bizonyítaniuk kell forrásaik legális eredetét. (19) A közösségi joggal összhangban nem álló közigazgatási gyakorlatok jelentős negatív hatást gyakorolnak az állampolgári jogokra. Például a tagállamokban különböző személyazonosító igazolványok és tartózkodási kártyák terjedtek el, ami az uniós polgárok számára nehezen érthetővé és fárasztóvá tette a szabad mozgáshoz való jog gyakorlását; az uniós állampolgárok Spanyolországban a bejelentkezésről szóló igazolás mellett egy külföldiek számára kibocsátott azonosító számot is kapnak, amely a munkavállaláshoz vagy a spanyol társadalombiztosítási rendszerbe való bejelentkezéshez szükséges, Franciaországban megmaradt a homályos értelmű, önkéntesen kiváltható tartózkodási engedély az uniós polgárok számára kiadott bejelentkezésről szóló igazolás mellett, valamint az egyes tagállamokban, például a Cseh Köztársaságban, Svédországban és Belgiumban a hatóságok további dokumentumokat kérnek a tartózkodási kártyák kiadásához, vagy az irányelvben fel nem sorolt feltételeket szabnak. (20) Az észt és a magyar jogszabályok a kiutasítási végzések meghozatala esetén nem utalnak kifejezetten a gazdasági célok kizárására. A magyar és a román jogszabályokban nincs semmiféle utalás a korábbi büntetőítéletek és az általános megelőzési célok kizárására.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalása az európai polgársággal kapcsolatos problémákról és lehetőségekről (2008/2234(INI))

P6_TA(2009)0204 A6-0182/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak V. címére (A polgárok jogai),

–   tekintettel a Bizottság "Az uniós polgárságról szóló ötödik jelentés (2004. május 1. – 2007. június 30.)" szóló, 2008. február 15-i jelentésére (COM(2008)0085),

–   tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a szabad mozgásról szóló irányelv),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának "A polgárok jogai: az alapvető jogok és az európai polgárságból fakadó jogok előmozdítása" című, 2008. október 9-i saját kezdeményezésű véleményére(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, valamint 112. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Jogi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0182/2009),

A.   mivel a közös piac és a gazdasági integráció már közel van a teljes megvalósításhoz, ugyanakkor az uniós polgárság jogi alapja még mindig csak a kidolgozási szakaszban van,

B.   mivel az EK-Szerződés Maastrichti Szerződés által bevezetett 17. cikke értelmében "Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára", amely elvet az Amszterdami Szerződés továbbfejlesztett, mivel kimondja, hogy "Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot",

C.   mivel következésképpen az uniós polgárság a tagállami állampolgárság kiegészítése, és ebből adódóan annak megadását saját, tagállamok szerint eltérő jogszabályaik alapján az egyes tagállamok szabályozzák,

D.   mivel az uniós polgár identitása kizárólag a nemzeti identitáson alapulhat, és mivel fel kell hívni a Bizottság figyelmét arra, hogy a súlyos szegénységben élő emberek és az alacsony iskolázottságú emberek – köztük a romák – nem rendelkeznek hozzáféréssel olyan mennyiségű információhoz, amely ösztönözhetné európai tudatosságukat; mivel az európai társadalmakból való egyre fokozódó kirekesztettségük csökkenti mind állampolgárságuk, mind pedig uniós polgárságuk értékét,

E.   mivel ugyanakkor – nem érintve az egyes tagállamok hatáskörét az állampolgárság megszerzése és elvesztése módjának meghatározásában – az 1999. október 15–16-i tamperei Európai Tanács jóváhagyta azt "a célt, hogy a huzamos ideig jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára lehetőséget kell adni a tartózkodási helyük szerinti tagállam állampolgárságának megszerzésére",

F.   mivel minden uniós polgár választójoggal rendelkezik és választható a helyi és az európai parlamenti választásokon a lakóhelye szerinti tagállamban, az adott tagállamnak a polgáraival azonos feltételek mellett,

G.   mivel a lakóhely szerinti tagállamban rendezett helyi választásokon az aktív és passzív választójog biztosítása nélkülözhetetlen az adott tagállamhoz való tényleges kötődés kialakításához,

H.   mivel néhány tagállamban az EK-Szerződés 19. cikke alapján az uniós polgárokra a helyi és európai választások tekintetében ruházott aktív és passzív választójogot jelenleg aláássa az a tény, hogy azok az uniós polgárok, akik egy másik tagállam állampolgárai, nem jogosultak politikai párttagságra abban az országban, ahol e joggal élni kívánnának,

I.   mivel a Parlament Petíciós Bizottságához és az európai ombudsmanhoz történő folyamodás az európai polgárok számára rendelkezésre álló fontos nem igazságügyi jogorvoslati eszköz,

J.   mivel az Európai Unió bővítését követően nagymértékben megnőtt a származási tagállamukon kívül lakóhellyel rendelkező uniós polgárok száma,

K.   mivel az EK-Szerződés 20. cikke – noha az sajnálatos módon arra a helyzetre korlátozódik, amikor egy tagállam állampolgára olyan harmadik ország területén tartózkodik, ahol a tagállam nem rendelkezik képviselettel – minden uniós polgárt feljogosít bármely, az adott harmadik tagállamban megfelelő képviselettel rendelkező tagállam diplomáciai vagy konzuli védelmére; mivel ez a jog nem gyakorolható megfelelően a konzuli hatóságok által követendő, egyértelmű és kötelező gyakorlati szabályok és eljárások hiányában,

L.   mivel – jóllehet az EK-Szerződésnek ugyanaz a 20. cikke kötelezi a tagállamokat arra, hogy kialakítsák "egymás között a szükséges szabályokat" és megkezdjék "az ilyen védelem biztosításához szükséges nemzetközi tárgyalásokat" – tény, hogy eddig csak egyetlen kötelező jogi aktust fogadtak el, nevezetesen a 95/553/EK határozatot(3), amely 2002-ben lépett hatályba és mindössze egyetlen oldalból áll, és amely teljes mértékben elmulasztja egy olyan teljes jogú rendszer létrehozását, amely segítséget nyújtana a külföldön válsághelyzetbe került uniós polgároknak, valamint enyhíti szenvedéseiket,

M.   mivel különösen válsághelyzetben és az egyén szenvedése esetén, az Európai Unió területén kívül, megkülönböztetés nélkül és valamennyi tagállam által valamennyi uniós polgár számára biztosított hatékony konzuli és diplomáciai védelem jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy e polgárok értékeljék annak előnyeit, hogy az Európai Unió részesei,

1.   üdvözli azt a tényt, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében egymillió, különböző tagállamokból származó uniós polgár közösen felkérheti a Bizottságot jogalkotási javaslatok előterjesztésére, és úgy véli, hogy ez a jog az európaiak körében jelentős mértékben növelni fogja az uniós polgársággal kapcsolatos tudatosságot; emlékeztet arra, hogy az átláthatóságot és a demokratikus részvételt az EU és a tagállamok, a regionális és helyi intézmények, a szociális partnerek és a civil társadalom közötti partnerség különféle formái révén kell megvalósítani; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a "polgári kezdeményezés" végrehajtására irányuló, átlátható és könnyen érthető eljárásokat, annak érdekében, hogy az uniós polgárok – már rögtön a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után – valóban kezdeményezhessenek jogszabályokat; és bár reméli, hogy erre nem lesz szükség, hangsúlyozza, hogy a Bizottság ezt a kezdeményezési jogot beépítheti politikáiba, függetlenül a Szerződés végső státuszától;

2.   megállapítja, hogy az uniós polgárok szabad mozgáshoz és a tagállamok területén való szabad tartózkodáshoz való joga nem választható el az Európai Unió olyan más jogaitól és alapelveitől, mint a munkavállalók szabad mozgása és a szolgáltatásnyújtás szabadsága; ennélfogva felszólítja a tagállamokat, hogy a csatlakozási szerződések értelmében létrehozott, még meglévő akadályaikat számolják fel annak érdekében, hogy minden polgár számára lehetővé váljon valamennyi joguk gyakorlása;

3.   ajánlja, hogy a szabad mozgás, a megkülönböztetésmentesség és a polgárok jogainak a Szerződésben foglalt alapelvei fényében a Bizottság továbbra is ragadjon meg minden rendelkezésére álló eszközt az új tagállamokat érintő, még fennmaradó átmeneti rendelkezések mielőbbi feloldása érdekében;

4.   aggasztónak találja a jelenlegi irányelvek – különösen a szabad mozgásról szóló irányelv – gyenge végrehajtását, amely sok problémát okoz a szabad mozgáshoz való jog és az uniós polgárok egyéb jogainak érvényesítésében, ezért felszólítja az összes felet a közösségi vívmányok helyes és teljes mértékű átültetésére és végrehajtására;

5.   felhívja a Bizottságot annak feltérképezésére, hogy mi akadályozza az uniós polgárokat abban, hogy teljes mértékben és akadálytalanul éljenek a személyek szabad mozgásának lehetőségével és az uniós polgárokra vonatkozó egyéb előnyökkel, valamint kéri a Bizottságot, hogy az eredményeket eredménytábla formájában összegezze, az ilyen jellegű akadályok alapos és hatékony kezelésének biztosítása érdekében;

6.   a 213. Eurobarométer gyorsfelmérés (2007. évi Eurobarométer felmérés) eredményének fényében – amely szerint a résztvevőknek csupán 31%-a tartja magát jól tájékozottnak az őt uniós polgárként megillető jogokkal kapcsolatban – úgy véli, hogy sürgősen hatékony megközelítést kell elfogadni a tájékoztatás és a kommunikáció vonatkozásában, annak érdekében, hogy az Unió polgárai jobban megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, valamint segítséget kaphassanak az európai uniós döntéshozatalban való aktív szerepvállalásukhoz, ily módon lehetővé téve a részvételi demokrácia tényleges gyakorlását;

7.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy az uniós polgárságról szóló ötödik jelentés nem tartalmaz konkrét javaslatokat a polgárok jogainak gyakorlására, valamint arra vonatkozóan, hogy a tagállamok kötelesek e jogokat a gyakorlatban megvédeni; kéri, hogy a hatodik jelentés legyen proaktívabb e tekintetben;

8.   csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság nem konzultált a civil társadalommal az ötödik jelentés előkészítésekor, és elvárja, hogy a hatodik jelentés előkészítésének részeként – a Bizottság kötelezettségvállalásának megfelelően – kerüljön sor ilyen jellegű konzultációra;

9.   felszólítja a Bizottságot az "Európa a polgárokért" program felülvizsgálatára, hogy ezáltal javítsák a kommunikációt az átlagos uniós polgárral és biztosítsák az információk széles körű terjesztését; megjegyzi, hogy bár fontos a brüsszeli agytrösztök és kutatóintézetek strukturális támogatása, az ilyen szervezetek keveset tesznek az egyének tájékoztatása érdekében, hacsak nem azokról van szó, akik már egyébként is tájékozottak; felszólítja a Bizottságot, hogy finanszírozását irányítsa át a nem brüsszeli székhelyű regionális és helyi civil társadalmi szervezetekre, valamint a szociális partnerekre, és a jövőben vezessen be a nagy sikerű "Cselekvő ifjúság (2007–2013)" programhoz hasonló programokat, hogy ezáltal segítsék a helyi és a regionális kormányzati hatóságokat, hogy megismertessék lakosaikat az uniós polgársággal kapcsolatos jogokkal; mivel a többnyelvűségre irányuló javaslatok nem korlátozódhatnak a főbb hivatalos/tagállami nyelvekre, felszólítja a tagállamokat, hogy a regionális és kisebbségi nyelveken is terjesszenek információkat az uniós polgárságról;

10.   többek között annak ismeretében, hogy milyen alacsony azon, a sajátjuktól eltérő tagállamban tartózkodó uniós polgárok száma, akik lakóhelyükön akár az európai, akár a helyi választásokon aktív és passzív választójogukat gyakorolják, valamint azon gyakorlati akadályok ismeretében, amelyekkel a potenciális szavazók túl gyakran szembesülnek e jogok gyakorlása során, azon a véleményen van, hogy a 2009. évi európai választásokat lehetőségnek kell tekinteni egy, az uniós polgárok uniós identitásának kialakítására és jogaikkal kapcsolatos tudatosságuk növelésére irányuló, páneurópai cselekvési terv elkészítésére és alkalmazására;

11.   kéri, hogy az európai integráció érdekében a nők fokozottabban vegyenek részt a politikai életben és a döntéshozatali folyamatokban; e célból szükségesnek tartja a nőket célzó egyértelműbb figyelemfelkeltő kampányok szervezését, amelyek célja, hogy teljes körűen gyakorolhassák az őket uniós polgárként megillető jogaikat, valamint aktívabb szerepet vállaljanak a politikai csoportosulásokban, a politikai életben és a tartózkodási helyük szerinti tagállam helyi hatóságainak tevékenységében;

12.   rámutat arra, hogy jobb és hatékonyabb tájékoztató kampányokat kell indítani, amelyek népszerűsítik az uniós polgársággal kapcsolatos jogokat a fiatalok körében, mint például az iskolákban és egyetemeken egy "polgársági program" létrehozásával, azzal a céllal, hogy felkészítsék a fiatalabb generációt az aktív polgárságra;

13.   úgy véli, hogy a tagállamoknak integrálniuk kell az európai dimenziót az általános iskolák és középiskolák oktatási programjaiba;

14.   felszólítja az egyetemeket, hogy a rendelkezésükre álló minden pénzügyi eszközzel növeljék azon hallgatók számát, akik az Erasmus program keretében csereprogramokban vesznek részt;

15.   felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot további egységes szerkezetbe foglalt és egyértelműsített irányelvekre, amelyek javítják az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának és más jogainak érvényesítését, ideértve a szakmai mobilitás területét, a nyugdíjak és a szociális jogok hordozhatóságát és a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerését is;

16.   rámutat, hogy az Európai Unió területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog teljes körű gyakorlása csak akkor válik lehetővé, ha a többi intézkedés mellett bevezetik a szakmai képesítések hatékony elfogadásának rendszerét is; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adott hatáskörükön belül eljárva fokozottabban tegyék lehetővé az egyik tagállamban szakmai képesítést szerzett uniós polgárok számára ugyanazon szakma gyakorlását a többi tagállamban, valamint hogy az adott ország állampolgáraira vonatkozó azonos feltételek mellett gyakorolhassák a szóban forgó szakmát;

17.   felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül állampolgársági jogszabályaikat, és tárják fel a lehetőségeket arra vonatkozóan, hogyan lehet megkönnyíteni az állampolgársággal nem rendelkezők számára az állampolgárság megszerzését és a teljes körű jogok gyakorlását, ily módon pedig az állampolgárok és az állampolgársággal nem rendelkezők közötti megkülönböztetésen való felülemelkedést, különösen az uniós polgárok tekintetében;

18.   kívánatosnak tartja a különböző tagállamokban működő honosítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatcsere ösztönzését – ugyanakkor nem érintve az egyes tagállamoknak az állampolgárság megszerzése és elveszítése módjának meghatározása tekintetében meglévő hatáskörét –, annak érdekében, hogy nagyobb összhang alakuljon ki az uniós polgárság megszerzésére vonatkozó feltételek és eljárások között, ily módon csökkentve az eltérő jogrendekből adódó megkülönböztetést;

19.  19 úgy véli, hogy a tagállamokban állandó lakhellyel rendelkező hontalan személyek kivételes helyzetben vannak az Európai Unióban; aggasztónak véli, hogy egyes tagállamok indokolatlan igényeket támasztanak velük szemben, vagy olyan elvárásokat, amelyek szigorúan véve nem lennének szükségesek az állampolgárság megszerzéséhez; e tekintetben felszólítja ezeket a tagállamokat, hogy módszeresen dolgozzanak ki a nemzetközi szervezetek ajánlásain alapuló, méltányos megoldásokat; úgy véli, hogy a tagállamokban állandó jelleggel tartózkodó hontalanoknak a helyi választásokon aktív választójoggal kell rendelkezniük;

20.   emlékezteti a tagállamokat, helyi hatóságokat és bevándorlókat, hogy az Európai Unióban a bevándorlókkal kapcsolatos integrációs politikára vonatkozó, közös tanácsi alapelveket (14615/04) egyenlően kell alkalmazni;

21.   úgy véli, hogy a bevándorlók integrációja alapvető előfeltétele annak, hogy a tartózkodási hely szerinti államban gyakorolni tudják jogaikat; ezért felkéri a tagállamokat, hogy gyorsan és teljes körűen hajtsák végre "A harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedése keretrendszerének közös programjáról" című, 2005. szeptember 1-i bizottsági közleményben (COM(2005)0389) foglalt ajánlásokat;

22.   úgy véli, hogy az EU-nak és a tagállamoknak közös felelőssége a romák uniós polgárokként történő integrációjának előmozdítása, azzal a céllal, hogy lehetővé váljon a romák számára az EU által jogaik előmozdítására és közösségeik integrációjára irányuló valamennyi kezdeményezés tekintetében biztosított ösztönzők – akár az oktatás, akár a foglalkoztatás, akár a polgári részvétel területén – nyújtotta előnyök teljes körű kihasználása;

23.   rámutat, hogy az uniós polgárság – a jogok mellett – kötelezettségeket is von magával; különösen felhívja a figyelmet arra a kötelességre, amely szerint be kell tartani annak az államnak a jogát, ahol az érintett uniós polgár lakóhellyel rendelkezik, és tiszteletben kell tartani más népek kultúráját;

24.   hangsúlyozza, hogy a nyelvi vagy kommunikációs készségekből adódó problémák nem adhatnak alapot szociális jogok megtagadására, amelyekhez az egyéneknek egy tagállam lakosaként joguk lehet, ideértve a nemzeti vagy helyi hatóságok által nyújtott szociális ellátásokhoz való jogot is;

25.   felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a nemzeti gyermekjóléti szolgálatok szerepét és működési módját annak érdekében, hogy az uniós polgárok számára biztosítsák az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy a szülőknek meg kell engedni, hogy gyermekükkel anyanyelvükön beszéljenek, és állampolgárság vagy anyanyelv alapján nem tagadhatják meg a szülőktől, hogy gyermekükkel találkozzanak;

26.   ismételten felszólítja a tagállamokat az uniós polgárok azon jogának tiszteletben tartására, hogy érvényes nemzeti személyazonosító kártyával vagy érvényes útlevéllel az EU-n belül szabadon utazhassanak, és az ilyen mozgást ne korlátozzák biztonsági vagy más okokból, különösen a légi és a tengeri közlekedés terén;

27.  27 felszólítja a tagállamokat és a helyi hatóságokat további intézkedések megtételére az uniós polgárok tagállamok közötti mozgásának elősegítése érdekében, különös tekintettel az olyan gyakorlati kérdésekre, mint amilyen például a tartózkodással kapcsolatos dokumentumok és a munkavállalási engedélyek kiállítása, valamint a járművek regisztrációjának áthelyezése, a más tagállamban kibocsátott személyes és járműre vonatkozó biztosítási kötvények elismerése, az egészségügyi dokumentáció áthelyezése, az egészségügyi költségek visszatérítésére vonatkozó egyértelmű szabályok, amelyek az uniós szintű harmonizációs törekvések ellenére igen gyakran nem működnek megfelelően; és felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtsön össze minden lényeges információt, és azt bocsássa az uniós polgárok rendelkezésére;

28.   azt ajánlja, hogy hozzák létre az európai igazságszolgáltatási térséget annak érdekében, hogy az állampolgárságnak a személyes és családi élethez kapcsolódó, határokon átnyúló aspektusait eredményesen meg tudják védeni a nemzetközi magánjog terén meglévő közös szabályok révén; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki következetes megközelítést és nyújtsa be a szükséges jogalkotási javaslatokat;

29.   felszólítja a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre finanszírozást annak érdekében, az EU-n belüli migránsokkal foglalkozó, tagállami helyi és regionális köztisztviselők számára képzést biztosítsanak, amelynek keretében alapszinten megismertetnék őket a munkájukhoz kapcsolódó területekre vonatkozó közösségi joggal, továbbá segítsék a hatóságokat a nemzeti és a közösségi jog közötti lehetséges különbségekkel és ellentétekkel kapcsolatos kérdések megválaszolásában; e tekintetben üdvözli a Bizottság által működtetett internetes SOLVIT problémamegoldó hálózatot, és felszólít annak további megerősítésére és népszerűsítésére; reméli, hogy a tagállamok a pénzügyi források mellett az emberi erőforrások növelésével is hozzájárulnak majd a SOLVIT központok megerősítéséhez; sürgeti, hogy a helyi és regionális hatóságok és tagállamok működjenek együtt a legjobb gyakorlatok cseréje és a leghatékonyabb megoldások megtalálása terén az EU-n belüli migránsok helyzetének kezelésére;

30.   úgy véli, hogy a Europe Directet jobban meg kell ismertetni a polgárokkal, és azt ajánlja, hogy a Bizottság e célból koordináljon uniós szintű médiakampányt; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a Europe Directhez és a SOLVIT-hoz kapcsolódó weboldalakat, és a hivatkozó weboldalakon található lényeges információkra és kapcsolatokra összpontosítson;

31.   felkéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki a fogyasztói jogok európai chartáját, hogy ez által biztosítsa az információkhoz való könnyű hozzáférést a polgárok számára leggyakoribb problémáik tekintetében;

32.   üdvözli az állampolgárok és a vállalkozások számára nyújtott, az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatások integrált megközelítésére irányuló bizottsági cselekvési tervet (SEC(2008)1882), amely a kapcsolattartó pontok szétszórt elhelyezkedését kívánja elkerülni, továbbá – amint ezt a szolgáltatási irányelv(4) is hangsúlyozza – a szolgáltatások és áruk egyablakos ügyintézési pontjainak létrehozására ösztönöz minden tagállamban;

33.   emlékezteti a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy az uniós polgárság fogalma magában foglalja a valamennyi uniós polgárra, és nem csak egyes tagállamok polgáraira érvényes megkülönböztetésmentesség elvét; sürgeti a Bizottságot, hogy mélyítse tovább az EU-n belüli migránsok helyzetének vizsgálatát, és tegyen megfelelő intézkedést annak biztosítására, hogy ezek az emberek valóban érvényesíthessék az őket uniós polgárokként megillető jogaikat;

34.   rámutat, hogy a szabad mozgáshoz való jog az uniós polgárság egyik alappillére, ezért komolyan aggódik amiatt, hogy mindeddig egyetlen tagállam sem ültette át megfelelően és teljes körűen a szabad mozgásról szóló irányelvet;

35.   üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy támogassa a szabad mozgásról szóló irányelvben megállapított új szabályok megismertetését, ideértve az "Útmutató a 2004/38/EK irányelv leghatékonyabb alkalmazásához" című dokumentum kiadását, de sajnálattal tölti el az a tény, hogy a 19 nyelven közétett útmutató esetében a 16 ezres példányszám igen csekély az Unió lakosainak számához képest; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezt az információt széles körben tegyék elérhetővé a helyi és a regionális hatóságok számára, amelyek számos polgár számára az elsődleges információforrásnak számítanak, és mivel legtöbbször helyi szinten jelentkezik az uniós polgárok jogaival kapcsolatos probléma vagy sérelem;

36.   hangsúlyozza, hogy a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jognak – amely teljes egészében az európai polgárságból fakad – óriási hatása van a családi életre, illetve a nők tanulmányokkal és szakmákkal kapcsolatos választásaira; ezért felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nők e téren felmerülő különleges igényeit;

37.   emlékeztet a szabad mozgásról szóló irányelv rendelkezéseire, amelyek biztosítják az uniós polgárok számára a más tagállamban való tartózkodás jogát, amennyiben ez nem jelent terhet az érintett tagállam szociális biztonsági rendszerére; megállapítja azonban, hogy a tagállamoknak meg kell felelniük az Európai Bíróság azon határozatainak(5), amelyek – az irányelv alkalmazásában – értelmezik az "elegendő forrás" kifejezés jelentését;

38.   felkéri a Bizottságot annak alapos vizsgálatára, hogy az egyes tagállamokban hatályos törvények és gyakorlatok nem sértik-e az Unió polgáraira a Szerződés és a szabad mozgásról szóló irányelv értelmében ruházott jogokat, különös tekintettel az "elegendő forrás", "indokolatlan teher a fogadó tagállam szociális biztonsági rendszere számára", "súlyos közrendi és közbiztonsági okok" és "kényszerítő közbiztonsági okok" fogalmával kapcsolatban; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy győződjön meg afelől, hogy léteznek-e a gyakorlatban is működő eljárási garanciák és jogvédelmi mechanizmusok, valamint fennáll-e annak lehetősége, hogy a bíróságokhoz fellebbezést nyújtsanak be a kiutasítási intézkedésekkel szemben; emlékeztet arra, hogy a szabad mozgáshoz való alapvető jog bármiféle korlátozását szigorúan kell értelmezni;

39.   arra kéri a tagállamokat, hogy a szabad mozgáshoz való jog érvényesítése kapcsán ne sújtsa az Unió polgárait és azok családtagjait indokolatlan adminisztratív terhekkel, ugyanis azt a szabad mozgásról szóló irányelv nem kifejezetten írja elő, ellentétes a közösségi joggal és olyan szabadság gyakorlását gátolja, amelyet – függetlenül az adminisztratív gyakorlat teljesülésétől – a Szerződés közvetlenül előír; emlékezteti a tagállamokat, hogy az ő feladatuk megkönnyíteni a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásához kapcsolódó adminisztratív eljárások lezárását;

40.   kéri a tagállamokat, hogy ne fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek aránytalan vagy megkülönböztető jellegű szankciókat alkalmaznak az Unió polgáraival szemben, mint például a fogadó tagállam területéről való kiutasítás esetén történő fogva tartás, továbbá annak súlyosbító körülményként való értékelése, hogy egy bűncselekményt elkövető uniós polgár korábban jogszerűtlenül tartózkodott egy másik tagállam területén, vagy az Unió valamely polgárának automatikus kiutasítása egy rá vonatkozó büntetőítélet következtében;

41.   határozottan üdvözli a Bizottság abbéli szándékát, hogy olyan intézkedésekkel egészíti ki a stockholmi programot, amelyek az uniós polgárok által az EU-ban töltött életük során tapasztalt problémák kezelésére irányulnak; kéri a Bizottságot, hogy ennek keretében javasoljon megfelelő intézkedéseket – beleértve a polgári jog területét is – az egyenlő bánásmód elvének végrehajtására, nemcsak az áruk, a tőke és a szolgáltatások vonatkozásában, hanem az EK-Szerződés 13. cikkében felsorolt megkülönböztetések elkerülésével a személyekkel kapcsolatban is, mivel a mostani helyzet akadályozza a szabad mozgást és ellentétes az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség közös európai értékeivel;

42.   fenntartja, hogy a lakóhely szerinti tagállamban rendezett helyi választásokon az aktív és passzív választójog biztosítása nélkülözhetetlen előfeltétele a bevándorlókra irányuló integrációs politikák hatékonyságának;

43.   felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a saját tagállamától eltérő tagállamban tartózkodó valamennyi uniós polgár számára megadják a helyi és európai választásokon történő szavazáshoz való jogukkal kapcsolatos valamennyi szükséges információt;

44.   sajnálja, hogy a saját tagállamuktól eltérő tagállamban tartózkodó uniós polgárok közül csak kevesen vannak olyanok, akik élnek azzal a jogukkal, hogy a lakóhelyükön szavazzanak vagy induljanak az európai parlamenti vagy a helyhatósági választásokon; felhívja a figyelmet azokra a gyakorlati akadályokra, amelyekkel a potenciális szavazók túlságosan gyakran szembesülnek jogaik gyakorlása közben; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy – a közelgő 2009. évi európai választásokra tekintettel – indítsanak hatékony, páneurópai tájékoztató kampányokat az uniós polgárok szavazati jogáról és nyújtsanak gyakorlati tanácsokat e jogok helyi szinten történő gyakorlásával kapcsolatban;

45.   felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti és helyi médiában – többek között a televízióban, rádióban és az interneten – indítsanak az EU hivatalos nyelvein információs kampányokat annak érdekében, hogy tájékoztassák az uniós polgárokat aktív és passzív választójogukról, valamint a nyilvántartásba vételi eljárásokról, amelyeknek a lehető legegyszerűbbeknek kell lenniük;

46.   üdvözli a Bizottságnak az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelv(6) módosítására irányuló kezdeményezését olyan intézkedések bevezetésével, amelyek csökkentik a jelöltek és a tagállamok terheit;

47.   felszólít arra, hogy valamennyi tagállamban végezzék el az európai választási eljárások szükséges reformjait azzal a céllal, hogy ezeket az eljárásokat egymáshoz hasonlóbbá tegyék, és megtalálják az aktív uniós polgárság előmozdításának módjait, valamint felszólít arra, hogy e reformok befejezését követően rendezzenek megfelelő tájékoztató kampányokat;

48.   megállapítja, hogy a saját tagállamuktól eltérő tagállamban tartózkodó uniós polgárok tekintetében jelentős eltérések figyelhetők meg, ami a származási országukban rendezett, nemzeti parlamenti választásokon való szavazás jogát illeti; helyteleníti, hogy ebből kifolyólag számos uniós polgár abban a helyzetben találja magát, hogy mind származási országában, mind pedig választott országában megfosztják szavazati jogától; együttműködést sürget a tagállamok között annak érdekében, hogy – megfelelő számú, a teljes területet lefedő szavazóhelység felállítása és a szavazók egyszerűbb regisztrációjának elősegítése révén – a származási tagállamukon kívül tartózkodó szavazók számára is lehetővé váljon, hogy lakóhely szerinti tagállamukban teljes körűen gyakorolhassák szavazati jogukat; továbbá kéri, hogy a tagállamok megfelelő jogi rendelkezések elfogadása révén biztosítsanak választójogot valamennyi uniós polgár számára, akik a nemzeti parlamenti választások idején származási tagállamuktól eltérő tagállamon utaznak át;

49.   úgy véli, hogy a politikai pártok európai szintű megalakulása és elterjedése a leghatékonyabb eszköz egy olyan uniós polgár választhatósági jogának támogatásához, aki az állampolgárságától eltérő tagállamban rendelkezik tartózkodási hellyel; ezért kívánatosnak tartja az európai pártok megerősítését, akár fokozottabb pénzügyi támogatással is;

50.   kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy javítsák az EK-Szerződés 19. cikkének tényleges hatékonyságát annak biztosítása révén, hogy valamennyi uniós polgár jogosult legyen politikai párt tagjává válni a tartózkodásának helye szerinti tagállamban;

51.   megállapítja, hogy az uniós polgárság azonos jogokat biztosít az Európai Unió valamennyi polgárának, függetlenül attól, hogy lakóhelyük az Unióban vagy harmadik országban található; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Unió területén kívül élő európai polgárok helyzetét, és tegyen megfelelő intézkedéseket a polgársághoz kapcsolódó jogaik érvényesítésének biztosítása érdekében;

52.   emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 20. cikke értelmében olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai, és hangsúlyozza e rendelkezés, mint elvi kérdés fontosságát, amennyiben célja az uniós polgárság külső dimenziójának elismerése;

53.   üdvözli a Bizottság által a "Hatékony diplomáciai és konzuli védelem harmadik országok területén: az Európai Unió hozzájárulása a kérdéshez" című, 2007. december 5-i közleményében (COM(2007)0767) a 2007–2009 közötti időszak tekintetében előterjesztett cselekvési tervet; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot "Az Európai Unió polgárainak diplomáciai és konzuli védelme harmadik országokban" című, 2006. november 28-i bizottsági zöld könyvben (COM(2006)0712), illetve a Parlament 2007. december 11-i, azonos témára vonatkozó állásfoglalásában(7) foglalt ajánlások további végrehajtására;

54.   felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy az EK-Szerződés 20. cikkét tüntessék fel nemzeti útleveikben a nemzeti információk mellett, amint arra a Barnier-jelentés és a Tanács 2006. június 15-i következtetései is felszólítottak; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az útlevelek kibocsátásáért felelős hivatalokban minden tagállamban rendelkezésre álljon egy olyan brosúra, amely felsorolja ezeket a jogokat és tartalmazza az EK-Szerződés 20. cikkét támogató intézkedések általános ismertetését; kéri, hogy minden olyan egyén kapjon ebből a kiadványból, aki új útlevelet vesz át; felszólítja a Bizottságot, hogy az "Europa" honlapon hozzon létre egy oldalt a konzuli védelemmel kapcsolatos gyakorlati információk közzététele, valamint a tagállamok utazási tanácsaihoz való hozzáférés elősegítése céljából, amint erre a Bizottság 2007. évi cselekvési tervében felszólítanak;

55.   sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre ingyenes európai telefonszámot, amely az EK-Szerződés 20. cikke mellett szerepelne az útlevelekben, és amely arra szolgálna, hogy vészhelyzet esetén az uniós polgárok anyanyelvükön kaphassanak segítségkéréshez szükséges tájékoztatást a tagállamok konzulátusairól;

56.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot további olyan irányelvek és egyéb intézkedések elfogadására, amelyek erősítik a közösségi vívmányokat a diplomáciai és konzuli védelem terén, és léptessenek érvénybe jogilag kötelező érvényű szabályokat az EK-Szerződés 20. cikkének végrehajtására vonatkozóan;

57.   felszólítja az Uniót, hogy tegyen további lépéseket a harmadik országokban tartózkodó polgárainak védelme érdekében – egyebek mellett intézkedjen annak érdekében, hogy uniós polgáron ne hajtsanak végre halálos ítéletet;

58.   felszólítja a tagállamokat, hogy megfelelően tegyenek eleget az EK-Szerződés 20. cikkében szereplő kötelezettségnek, és ennélfogva állapítsák meg egymás között a szükséges szabályokat, majd kezdjék meg az uniós polgárok Európai Unión kívüli védelmének biztosításához szükséges nemzetközi tárgyalásokat, különös figyelmet fordítva a harmadik országokban működő konzuli szolgálatok által a vészhelyzet, biztonsági vagy humanitárius válság esetén követendő, kötelező eljárások jóváhagyására;

59.   üdvözli, hogy a Tanács a közelmúltban iránymutatást fogadott el jelentős válság idején egy vezető állam kijelöléséről, és felszólít a 20. cikk szélesebb körű értelmezésére, a tagállamok állampolgárai számára ténylegesen nyújtott konzuli és diplomáciai védelmet(8) illetően;

60.   felszólítja a Bizottságot, hogy – az összes tagállam és uniós polgár nevében – folytassa a harmadik országokba történő vízummentes beutazással kapcsolatos tárgyalásokat; felhívja a figyelmet az abban rejlő igazságtalanságra, hogy egyes uniós polgárokra vízumkényszer vonatkozik, míg mások nemzeti vízummentességi programok keretében utazhatnak;

61.   úgy véli, hogy a petíció benyújtásához való jog, mint az uniós polgárok alapvető joga, legalább azt kívánná meg a Bizottságtól, hogy megfelelően megindokolja, ha nem követi a Parlament ajánlását;

62.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alakítson ki szorosabb együttműködést a Parlament Petíciós Bizottságával és az európai ombudsmannal, hogy az uniós polgárok hatékonyabban gyakorolhassák jogaikat;

63.   üdvözli az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozását, valamint az "Alapvető jogok és jogérvényesülés" általános program keretében a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó "Alapvető jogok és polgárság" egyedi program létrehozásáról szóló, 2007. április 19-i 2007/252/EK tanácsi határozat(9) elfogadását, amelynek célja az alapvető jogok – többek között az uniós polgárságból származó jogok – tiszteletben tartásán alapuló európai társadalom kialakításának előmozdítása;

64.   felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy fokozottan vegyenek részt a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításában; a nemzeti parlamentek és az uniós intézmények közötti együttműködésnek meg kell könnyítenie a nemzeti jogszabályok és gyakorlatok kiigazítását az uniós jog végrehajtásakor, és fokoznia kell a polgárokkal folytatott kommunikációt, tudatosítva bennük az uniós polgárként élvezett jogálláshoz fűződő jogokat;

65.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (2) HL C 325., 2008.12.19., 76. o. (3) A tagállamok kormányainak az 1995. december 19-i Európai Tanács keretében összeült képviselői által elfogadott, az Európai Unió polgárainak diplomáciai és konzuli képviseletek általi védelméről szóló határozat. (HL L 314.,1995.12. 28., 73.o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve ( 2006. december 12. ) a belső piaci szolgáltatásokról (HL L 376., 2006.12.27., 36. o.). (5) Több más ügy mellett: a C-424/98. sz. Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy, és a C-184/99. sz. Grzelczyk-ügy. (6) HL L 329., 1993.12.30., 34. o. (7) HL C 323. E, 2008.12.18., 120. o. (8) HL C 317., 2008.12.12, 6. o. (9) HL L 110., 2007.4.27., 33. o.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a Közösség harmadik országokkal folyatott külkereskedelmére vonatkozó statisztikáról, valamint az 1172/95/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (15248/2/2008 – C6-0065/2009 – 2007/0233(COD))

P6_TA(2009)0205 A6-0126/2009

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára (15248/2//2008 – C6-0065/2009),

–   tekintettel a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági javaslattal (COM(2007)0653) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0126/2009),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot;

2.   megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a közös álláspontnak megfelelően fogadják el;

3.   utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.   utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogalkotási aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, 2008.9.23., P6_TA(2008)0414.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyag-határértékeinek meghatározására irányuló közösségi eljárásokról, a 2377/90/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, és a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi közös álláspontról (15079/2/2008 – C6-0005/2009 – 2007/0064(COD))

P6_TA(2009)0206 A6-0048/2009

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára(1) (15079/2/2008 – C6-0005/2009),

–   tekintettel az első olvasat során kialakított álláspontjára(2) a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági javaslattal (COM(2007)0194) kapcsolatban,

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0048/2009),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot;

2.   megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a közös álláspontnak megfelelően fogadják el;

3.   utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.   utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogalkotási aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 33. E, 2009.2.10., 30. o. (2) Elfogadott szövegek, 2008.6.17., P6_TA(2008)0285.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása az az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekintetében történő módosítására irányuló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0838 – C6-0473/2008 – 2008/0245(COD))

P6_TA(2009)0207 A6-0134/2009

(Együttöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0838),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 162. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0473/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0134/2009),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 2-án került elfogadásra az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi rendelet irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 397/2009/EK rendelet).

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0403 – C6-0254/2006 – 2006/0142(COD))

P6_TA(2009)0208 A6-0161/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0403),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 62. cikkének (2) bekezdésének a) és b) ii. pontjaira, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0254/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0161/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 2-án került elfogadásra a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 810/2009/EK rendelet).

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása a közösségi ökocímkerendszerről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0401 – C6-0279/2008 – 2008/0152(COD))

P6_TA(2009)0209 A6-0105/2009

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0401),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0279/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0105/2009),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   tudomásul veszi a Bizottság jelen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 2-án került elfogadásra a közösségi ökocímkerendszerről szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal .../.../EK rendelet).

MELLÉKLET

BIZOTTSÁGI NYILATKOZAT

A Bizottság az ökocímke-rendelet elfogadásától függetlenül megerősíti, hogy szándékában áll az év vége előtt a halászati termékek – főként a fenntartható halászatra vonatkozó kritériumokon alapuló – ökocímkézéséról szóló rendeletre vonatkozó javaslat benyújtása.

Az ökocímke-rendelet 6. cikkének (6) bekezdésében említett tanulmány – amely olyan további szempontokkal foglalkozik, mint a feldolgozás, az előcsomagolás, a csomagolás és a szállítás, és amely meg fogja vizsgálni az ökocímke-rendelet élelmiszerekre, többek között a halászati és akvakultúra-termékekre való kiterjesztésének a megvalósíthatóságát – nem fogja befolyásolni vagy érinteni e rendelet elfogadását.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló európai parlamenti és a tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0402 – C6-0278/2008 – 2008/0154(COD))

P6_TA(2009)0210 A6-0084/2009

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0402),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6–0278/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6–0084/2009),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 2-án került elfogadásra a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal .../.../EK rendelet).

Az Európai Parlament 2009. április 2-i jogalkotási állásfoglalása a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0426 – C6-0291/2008 – 2008/0140(CNS))

P6_TA(2009)0211 A6-0149/2009

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0426),

–   tekintettel az EK-Szerződés 13(1). cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0291/2008),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0149/2009),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  Minden ember törvény előtti egyenlőséghez és megkülönböztetés elleni védelemhez való joga egyetemes emberi jog, amelyet elismer az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az Egyesült Nemzeteknek a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezménye, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény, az Egyesült Nemzeteknek a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmánya, a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, illetve az Európai Szociális Charta, amelyeket [valamennyi] tagállam aláírt. Különösen a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben a megkülönböztetés meghatározásában a megfelelő intézkedés megtagadása is szerepel. (2)  Minden ember törvény előtti egyenlőséghez és megkülönböztetés elleni védelemhez való joga egyetemes emberi jog, amelyet elismer az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az Egyesült Nemzeteknek a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezménye, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény, az Egyesült Nemzeteknek a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmánya, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény14. cikke és 12. fakultatív jegyzőkönyve, illetve az Európai Szociális Charta, amelyeket [valamennyi] tagállam aláírt. Különösen a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben a megkülönböztetés meghatározásában a megfelelő intézkedés megtagadása is szerepel. Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új) (2a)  Az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalmának elve a nemzetközi, európai és nemzeti jog általános elvei, amelyek kötelező erejűek az EU és tagállamai tevékenységeire nézve, a hatáskörükbe tartozó összes kérdésben. Ez az irányelv hozzájárul e cél eléréséhez és a vele összeegyeztethetetlen megkülönböztetés leküzdéséhez. Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 2 b preambulumbekezdés (új) (2b)  Ez az irányelv egy olyan eszköz, amellyel az Európai Közösség eleget tesz a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény értelmében fennálló kötelezettségeinek, és az irányelvet erre figyelemmel kell értelmezni. Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 2 c preambulumbekezdés (új) (2c)  Az Egyesült Nemzetek 2002-ben Madridban megrendezett, idősödésről szóló világkonferenciája lezárásakor elfogadott politikai nyilatkozat 5. cikkének megfelelően megállapodás született arról, hogy ismételten megerősítik a következők érdekében tett fáradhatatlan erőfeszítésekre irányuló kötelezettségvállalásokat: a hátrányos megkülönböztetés minden formájának – köztük az életkor alapján történő megkülönböztetés – megszüntetése; annak elismerése, hogy az idősödő embereknek megelégedettséget, egészséget, biztonságot és a társadalmuk gazdasági, társasági, kulturális és politikai életében való aktív részvételt hozó életet kell élvezniük; az idősek méltóságának fokozott elismerése; valamint az elhanyagolás, visszaélés és erőszak minden formájának megszüntetése. Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 2 d preambulumbekezdés (új) (2d)  A fizikális és mentális egészség, a jólét az emberek és a társadalom életminőségének központjában áll és ezek az Unió lisszaboni stratégiájában előírt célok végrehajtásának alapvető tényezői. Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert alapvető elveket. A Charta 10. cikke elismeri a gondolat, a meggyőződés és a vallás szabadságához való jogot; a 21. cikk tiltja a vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést, a 26. cikk pedig elismeri a fogyatékossággal élők jogát a függetlenségük biztosítását célzó intézkedések igénybe vételére. (3)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény – beleértve annak a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságáról szóló 9. cikkét, valamint a szólásszabadságról szóló 10. cikkét –, továbbá az Európai Unió alapjogi chartája által elismert alapvető elveket. A Charta 10. cikke elismeri a gondolat, a meggyőződés és a vallás szabadságához való jogot; a 20. cikk rendelkezése szerint a törvény előtt mindenki egyenlő; a 21. cikk tiltja a vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést; a 24. cikk meghatározott jogokkal ruházza fel a gyermekeket; a 26. cikk pedig elismeri a fogyatékossággal élők jogát a függetlenségük biztosítását célzó intézkedések igénybe vételére. Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés (4)  A fogyatékossággal élők európai éve, 2003, a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai éve, 2007, illetve az interkulturális párbeszéd éve, 2008 egyaránt kiemelte a megkülönböztetés elterjedtségét, azonban a sokféleség előnyeit is. (4)  A fogyatékossággal élők európai éve 2003-ban, az esélyegyenlőség európai éve 2007-ben és az interkulturális párbeszéd európai éve 2008-ban felhívta a figyelmet a közvetlen és közvetett, többszörös vagy kapcsolaton alapuló hátrányos megkülönböztetés állandó jelenlétére, ugyanakkor a sokszínűség előnyeinek előmozdítására is. Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új) (4a)  Az európai társadalom sokfélesége az Unió kulturális, politikai és szociális integrációjának központi elemét képezi és azt tiszteletben kell tartani. Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új) (7a)  A valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés alááshatja az EK-Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását, különösen a magas fokú foglalkoztatási szint és szociális védelem elérését, az életszínvonal és életminőség emelését, a gazdasági és szociális kohéziót és szolidaritást. Alááshatja azt a célkitűzést is, hogy az Európai Unió a szabadság, biztonság és igazságosság térségévé fejlődjön. Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  A Közösség három jogi aktust fogadott el az EK-Szerződés 13. cikkének (1) bekezdése alapján a vallásra, faji és etnikai származásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra és szexuális irányultságra tekintettel történő megkülönböztetés megakadályozása és az ellene való küzdelem érdekében. Ezek a jogi eszközök bizonyították a jogszabályok értékét a megkülönböztetés elleni harcban. Különösen a 2000/78/EK irányelv általános keretet állapít meg a munkavállalás és a foglalkoztatás terén az egyenlő bánásmód tekintetében vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra és szexuális irányultságra tekintettel. Mindenesetre a tagállamok között eltérések maradnak fenn az említett alapokon történő megkülönböztetéssel szembeni védelem mértékét és formáját illetően a foglalkoztatás területén túlmenően. (8)  A Közösség számos irányelvet fogadott el az EK-Szerződés 13. cikkének (1) bekezdése alapján a vallásra, faji és etnikai származásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra és szexuális irányultságra tekintettel történő megkülönböztetés megakadályozása és az ellene való küzdelem érdekében. Ezek az irányelvek bizonyították a jogszabályok értékét a megkülönböztetés elleni harcban. A 2000/43/EK irányelv megállapítja a munkaerőpiacon vagy azon kívüli, faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni keretet. A 2004/113/EK irányelv megállapítja a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód keretét az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok biztosítása terén. A 2000/78/EK irányelv a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra és szexuális irányultságra tekintettel általános keretet állapít meg a munkavállalás és a foglalkoztatás terén az egyenlő bánásmód tekintetében. Az ezen alkalmazási körön túli területekre nem tér ki. Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés (9)  A jogszabályoknak ezért tiltaniuk kell a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra tekintettel történő megkülönböztetést számos területen a munkaerőpiacon túlmenően, ideértve a szociális védelmet, az oktatást, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, illetve ezek biztosítását, a lakhatást is ideértve. Intézkedésekről kell rendelkezni a fogyatékossággal élő személyek érintett területekhez való egyenlő hozzáférésének biztosítására. (9)  A jogszabályoknak ezért tiltaniuk kell a nemre, faji vagy etnikai származásra,vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra, szexuális irányultságra vagy nemre tekintettel történő közvetlen és közvetett, többszörös vagy kapcsolaton alapuló hátrányos megkülönböztetést számos területen a munkaerőpiacon túlmenően, ideértve a szociális védelmet, az oktatást, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, illetve ezek biztosítását, mint a lakhatást, a közlekedést, az egyesületeket és az egészségügyet. Emiatt intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a sajátos vallású vagy meggyőződésű, fogyatékossággal élő, életkorú vagy sajátos szexuális irányultságú személyek, vagy olyanok, akik esetében e különös jellemzők összeadódnak, valamint a hozzájuk kötődő személyek egyenlő eséllyel férjenek hozzá a megjelölt területekhez. Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új) (9a)  Ebben az irányelvben áruk alatt az EK-Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezései értelmében meghatározottak értendők. Szolgáltatások alatt az EK-Szerződés 50. cikke értelmében meghatározottak értendők. Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 9 b preambulumbekezdés (új) (9b)  A fogyatékossággal élő személyek gyakran szembesülnek a nem akadálymentesített tömegközlekedési eszközök és az ugyanilyen épített környezet, valamint a számukra nem hozzáférhető kommunikációs eszközök és információk formájában megnyilvánuló megkülönböztetéssel. A tagállamoknak az egyenlő bánásmód elvének gyakorlati alkalmazása érdekében intézkedéseket kell tenniük, hogy az említett területeken megszüntessék az akadályokat. Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  Ez az irányelv nem sértheti a tagállami hatásköröket az oktatás, a társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátás területén. Nem sértheti továbbá a tagállamok elengedhetetlen szerepét és tág mérlegelési jogkörét az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásában, vállalkozásba adásában és szervezésében. (11)  Ez az irányelv nem sérti a tagállami hatáskörök gyakorlását az oktatás és a szociális védelem területén, ideértve a társadalombiztosítást és az egészségügyi ellátást. Nem sérti továbbá a tagállamok elengedhetetlen szerepét és tág mérlegelési jogkörét az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásában, vállalkozásba adásában és szervezésében. Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés (12)  A megkülönböztetést úgy értelmezik, hogy a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés, a zaklatás, a megkülönböztetésre adott utasítás és a megfelelő intézkedések megtagadása is idetartozik. (12)  A megkülönböztetést úgy értelmezik, hogy a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés, a többszörös megkülönböztetés, a zaklatás, a megkülönböztetésre adott utasítás és a megfelelő intézkedések megtagadása is idetartozik. Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 12 a preambulumbekezdés (új) (12a)  Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely egyéb – akár környezeti, akár hozzáállásbeli –akadállyal együtt gátolhatja őket a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben. Módosítás 82 Rendeletre irányuló javaslat 12 b preambulumbekezdés (új) (12b)  A mikrovállalkozásokkal szemben támasztott túlzott követelmények alapján azok különleges védelemre szorulnak az USA polgári jogi törvényének mintája alapján. Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 12 c preambulumbekezdés (új) (12c)  A megkülönböztetés magában foglalja az orvosi ellátásnak egyedül a kor alapján történő megtagadását is. Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 12 d preambulumbekezdés (új) (12d)  A fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés azokat az eseteket is magában foglalja, amikor egy személyt azért ér megkülönböztetés, mert a vakvezető kutyákkal foglalkozó nemzetközi szövetség (International Guide Dog Federation) vagy a kísérő kutyák nemzetközi szövetségének (Assistance Dogs International) szabványai szerint kiképzett, elismert vakvezető vagy segítő kutya kíséri vagy segíti. Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 12 e preambulumbekezdés (új) (12e)  Valódi megkülönböztetéstől mentes hozzáférés többféle eszköz révén biztosítható, beleértve a mindenki számára kialakított eszközöket és a segédeszközök fogyatékkal élők általi használatának lehetővé tételét, ideértve a mobilitást és a hozzáférést segítő segédeszközöket, például az elismert vakvezető és más segítő kutyákat. Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 12 f preambulumbekezdés (új) (12f)  Egy módosítás alapvetőnek minősül, ha – a 4. cikkre tekintettel – annak következtében az áruk vagy szolgáltatások, illetve az ágazatok, szakmai csoportok vagy vállalatok jellege oly mértékben megváltozik, hogy a gyártók vagy szolgáltatók valójában egy teljesen más fajta árut vagy szolgáltatást kínálnak. Módosítás 10 és 23 Irányelvre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés (13)   A vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazása során a Közösségnek az EK-Szerződés 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban célul kell tűznie az egyenlőtlenségek megszüntetését, és elő kell segítenie a férfiak és nők közötti egyenlőséget, különösen azért, mert a nők gyakran többszörös megkülönböztetés áldozatai. (13)   Az irányelv a többszörös megkülönböztetést is figyelembe veszi. Mivel megkülönböztetés az EK-Szerződés 12. és 13. cikkében felsorolt okok közül kettő vagy több miatt is előfordulhat, az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása során a Közösségnek az EK-Szerződés 3. cikkének (2) bekezdésével és 13. cikkével összhangban célul kell tűznie a nemmel, faji vagy etnikai származással, fogyatékossággal, szexuális irányultsággal, vallással vagy meggyőződéssel, életkorral vagy a fent említett tényezők valamilyen kombinációjával kapcsolatos egyenlőtlenségek megszüntetését, és elő kell segítenie az egyenlőséget, a fent említett jellemzők bármilyen kombinációjával rendelkezik is egy személy. A többszörös megkülönböztetéssel kapcsolatos helyzetek kezelésére hatékony jogi eljárások kell, hogy rendelkezésre álljanak. Különösen a nemzeti jogi eljárásoknak kell biztosítaniuk, hogy a felperes által beadott, többszörös megkülönböztetéssel kapcsolatos keresetet, valamennyi vonatkozásával egyetlen eljárásban tárgyalják. Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új) (14a)  A bánásmódban az életkorral és fogyatékossággal kapcsolatban mutatkozó eltérések megengedhetők, ha azok objektív és ésszerű módon, jogszerű céllal indokolhatók, és e cél elérésének eszközei helyénvalók és szükségesek. A bánásmód ilyen eltérései közé tartozhatnak például az árukhoz és szolgáltatásokhoz – így az alkoholtartalmú italokhoz, fegyverekhez vagy vezetői engedélyekhez – való hozzáféréssel kapcsolatos különleges életkori feltételek. A fiatal vagy idős személyek vagy fogyatékossággal élők gazdasági, kulturális vagy társadalmi integrációja ugyancsak jogszerű célnak minősülhet. Ezért az életkorral és fogyatékossággal kapcsolatos olyan intézkedések, amelyek a mások számára biztosítottakhoz képest kedvezőbb feltételeket határoznak meg – mint például a tömegközlekedés, múzeumok vagy sportlétesítmények ingyenes vagy csökkentett díj ellenében történő használata –, feltételezhetően összeegyeztethetők a megkülönböztetés-mentesség elvével. Módosítás 83 Rendeletre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés (15)  A biztosítási, a banki és más pénzügyi szolgáltatások nyújtásakor a fogyatékossághoz és az életkorhoz kapcsolódó biztosításmatematikai és kockázati tényezőket alkalmaznak. Ezek alkalmazása abban az esetben nem tekinthető megkülönböztetésnek, amennyiben a tényezők bizonyítottan a kockázatértékelés fontos elemei. (15)  A biztosítási, a banki és más pénzügyi szolgáltatások nyújtásakor a fogyatékossághoz és az életkorhoz kapcsolódó biztosításmatematikai és kockázati tényezőket alkalmaznak. Ezek alkalmazása abban az esetben nem tekinthető megkülönböztetésnek, amennyiben bizonyítottan a kockázatértékelés meghatározó tényezői, és amennyiben a szolgáltató biztosításmatematikai alapelvek, statisztikai adatok vagy orvosi adatok alapján igazolni tudja a jelentősen nagyobb kockázatot. Ezeknek az adatoknak pontosaknak, frisseknek és relevánsaknak kell lenniük, és kérés esetén elérhetővé kell őket tenni. A biztosításmatematikai és kockázati tényezőknek tükrözniük kell a várható élettartammal és az aktív öregedéssel kapcsolatos kedvező változásokat, valamint a fogyatékkal élők számára a megnövekedett mobilitást és hozzáférést. Az orvosi adatok objektív és igazolható orvosi tényekre és olyan kétségbevonhatatlan orvosi ismeretekre korlátozódnak, amelyek megfelelnek az orvosi adatok gyűjtésére vonatkozó követelményeknek. Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 15 a preambulumbekezdés (új) (15a)  A tagállamokban az állam, a területi és a települési önkormányzatok, valamint a közjogi intézmények nevében kötött szerződések odaítélése során tiszteletben kell tartani a Szerződés elveit, és különösen az áruk szabad mozgásának, a letelepedés szabadságának, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét, továbbá az ezekből levezethető olyan elveket, mint az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetés-mentesség, a kölcsönös elismerés, az arányosság és az átláthatóság elve. Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolására vonatkozóan a az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelv1 jogi követelményeket állapított meg, így a tagállamokban az állam, a területi és a települési önkormányzatok, valamint a közjogi intézmények nevében kötött szerződések odaítélése során tiszteletben kell tartani az EK-Szerződés elveit, és különösen a nemre, faji vagy etnikai származásra, fogyatékosságra, szexuális irányultságra, vallásra vagy meggyőződésre vagy életkorra tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvét, valamint a megkülönböztetés-mentesség elvét. A bizonyos értéket meghaladó közbeszerzési szerződések esetében azonban rendelkezéseket hoztak az ilyen szerződések odaítélésére vonatkozó nemzeti eljárások közösségi összehangolására vonatkozóan, amelyek garantálják a közbeszerzések verseny előtti megnyitását. A tagállamoknak ezeket az összehangoló rendelkezéseket az nemre, faji vagy etnikai származásra, fogyatékosságra, szexuális irányultságra, vallásra vagy meggyőződésre vagy életkorra tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvével, valamint a Szerződés egyéb szabályaival összhangban kell értelmezniük. _____________ 1 HL L 134., 2004.4.30., 114. o. Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  Minden személy szerződéses szabadsággal rendelkezik, beleértve az ügyletben részt vevő szerződéses fél megválasztásának szabadságát is. Az irányelv nem alkalmazandó az olyan egyének által végzett gazdasági ügyletekre, akik tekintetében az ilyen ügyletek nem minősülnek szakmai vagy kereskedelmi tevékenységnek. (16)  Minden személy szerződési szabadsággal rendelkezik, beleértve az ügyletben részt vevő szerződéses fél megválasztásának szabadságát is. Fontos az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel és azok nyújtásával összefüggésben a magán- és a családi élet, illetve az ennek körében végzett ügyletek védelmének tiszteletben tartása. Magánszemély minőségben eljáró magánszemélyek közötti ügyletekre az irányelv hatálya nem terjed ki, mivel tevékenységük nem képezi a szerződő felek szakmai vagy kereskedelmi tevékenységét. Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés (17)  A megkülönböztetés tiltása mellett fontos tiszteletben tartani más alapvető jogokat és szabadságokat, ideértve a magánélet és a családi élet védelmét, illetve az ezekhez kapcsolódó műveleteket, a vallásszabadságot, valamint az egyesülési szabadságot. Ez az irányelv nem érinti a házassági vagy családi állapotra és a reproduktív jogokra vonatkozó nemzeti törvényeket. Nem sérti az állam, az állami intézmények vagy szervek, valamint az oktatás világi jellegét sem. (17)  A megkülönböztetés tiltása mellett fontos tiszteletben tartani más alapvető jogokat és szabadságokat, ideértve a vallásszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot. Ez az irányelv nem sérti az állam, az állami intézmények vagy szervek, valamint az oktatás világi jellegét. Az irányelv nem változtatja meg az Európai Unió és tagállamai közötti hatáskörök felosztását, beleértve a házasságjogot, családjogot és az egészségjogot. Módosítás 85 Rendeletre irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés (18)  A tagállamok felelősek az oktatás szervezéséért és tartalmáért. A 21. század kompetenciái: A 21. század kompetenciái: napirend az iskolákkal kapcsolatos európai együttműködéshez című bizottsági közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekre és a sajátos oktatási szükségletekkel rendelkező gyermekekre külön figyelmet kell fordítani. Különösen a nemzeti törvények írhatják elő a valláson vagy meggyőződésen alapuló oktatási intézményekhez való hozzáférés terén való különbségtételt. A tagállamok engedélyezhetik vagy megtilthatják a vallási jelképek iskolai viselését is. (18)  A tagállamok felelősek az oktatás szervezéséért és tartalmáért. Biztosítaniuk kell a hatékony védelmet a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetéssel szemben. A 21. század kompetenciái: napirend az iskolákkal kapcsolatos európai együttműködéshez című bizottsági közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekre és a sajátos oktatási szükségletekkel rendelkező gyermekekre külön figyelmet kell fordítani. A tagállamok engedélyezhetik, de csak objektív indokokra hivatkozva, a valláson vagy meggyőződésen alapuló oktatási intézményekhez való hozzáférés terén való különbségtételt, és megkövetelhetik az egyénektől, hogy a szervezet szellemiségével szemben jóhiszeműen és lojálisan járjanak el, feltéve, hogy ez semmilyen más alapon történő megkülönböztetést nem igazol, és más oktatási intézmény is megközelíthető földrajzilag és ésszerű alternatívaként szolgál, a közvetett megkülönböztetés elkerülése érdekében. A tagállamok biztosítják, hogy ez nem vezet az oktatáshoz való jog megtagadásához. Módosítás 30 Irányelvre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés (19)  Az Európai Unió az egyházak és a világnézeti szervezetek jogállásáról szóló, az Amszterdami Szerződés záróokmányához csatolt 11. nyilatkozatában elismerte, hogy tiszteletben tartja és nem csorbítja a tagállamok egyházai, vallási szövetségei vagy közösségei nemzeti jogban rögzített jogállását, továbbá ugyanilyen módon tiszteletben tartja a filozófiai és világnézeti szervezetek jogállását. A fogyatékossággal élők számára az irányelv hatálya alá tartozó területeken ténylegesen megkülönböztetéstől mentes hozzáférést lehetővé tevő intézkedések fontos szerepet játszanak a gyakorlatban a teljes körű egyenlőség biztosításában. Emellett egyes esetekben a megfelelő intézkedések érdekében egyedi lépések lehetnek szükségesek az ilyen hozzáférés biztosításához. Egyik esetben sem írnak elő olyan intézkedéseket, amelyek aránytalan terhet jelentenének. A teher arányosságának értékelésekor számos tényezőt – beleértve az intézmény méretét, forrásait és jellegét – kell figyelembe venni. A megfelelő intézkedések és az aránytalan teher elvéről a 2000/78/EK irányelv és a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezik. (19)  Az Európai Unió az egyházak és a világnézeti szervezetek jogállásáról szóló, az Amszterdami Szerződés záróokmányához csatolt 11. nyilatkozatában elismerte, hogy tiszteletben tartja és nem csorbítja a tagállamok egyházai, vallási szövetségei vagy közösségei nemzeti jogban rögzített jogállását, továbbá ugyanilyen módon tiszteletben tartja a filozófiai és világnézeti szervezetek jogállását. Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 19 a preambulumbekezdés (új) (19a)  A fogyatékossággal élők számára az irányelv hatálya alá tartozó területeken ténylegesen megkülönböztetéstől mentes hozzáférést lehetővé tevő intézkedések fontos szerepet játszanak a gyakorlatban a teljes körű egyenlőség biztosításában. Emellett egyes esetekben a megfelelő intézkedések érdekében egyedi lépések lehetnek szükségesek az ilyen hozzáférés biztosításához. Egyik esetben sem írnak elő olyan intézkedéseket, amelyek aránytalan terhet jelentenének. A teher arányosságának értékelésekor kell figyelembe venni, hogy a szóban forgó intézkedés kivitelezhetetlen és nem biztonságos-e, és hogy a szabályok, politikák vagy gyakorlatok ésszerű módosításával vagy az építészeti, kommunikációs vagy közlekedési akadályok megszüntetésével vagy további támogatások és szolgáltatások nyújtásával megvalósíthatóvá vagy biztonságossá tehető-e. A megfelelő intézkedés nem szükségszerűen követelne meg jelentős szerkezeti átalakításokat azokban az épületekben, amelyekre a történelmi, kulturális vagy építészeti értékük miatt a nemzeti jog értelmében kifejezett védelem vonatkozik. A megfelelő intézkedések elvéről és az aránytalan teher elvéről a 2000/78/EK irányelv és a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezik. Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 21 preambulumbekezdés (21)  A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem állhat ellentétben azoknak az intézkedéseknek a tagállamok által történő fenntartásával vagy elfogadásával, amelyek célja személyeknek adott vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra tekintettel szerveződő csoportja által elszenvedett hátrányok megelőzése vagy kompenzálása. Az ilyen intézkedések engedélyezhetik személyeknek adott vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra tekintettel alakuló szervezeteket, amelyek fő célkitűzése az említett személyek sajátos igényeinek előmozdítása. (21)  A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem állhat ellentétben azoknak az intézkedéseknek a tagállamok által történő fenntartásával vagy elfogadásával, amelyek célja személyeknek adott vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra tekintettel szerveződő csoportja által vagy olyanok által, akik esetében e sajátos tényezőkhöz kapcsolódó jellemzők kombinációja összefonódik, és a hozzájuk kötődő személyek által elszenvedett hátrányok megelőzése vagy kompenzálása. Ezt a tilalmat kísérhetik az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdítását célzó, a nemek közötti egyenlőség dimenzióját szem előtt tartó intézkedések és pozitív fellépések, amelyek célja, hogy olyan személyek vagy személyek csoportjainak sajátos igényeit elégítsék ki, akiknek jellemzőiknél fogva más személyek által nem igényelt struktúrákra, szolgáltatásokra, vagy segítségre van szükségük. Ezek az intézkedések kísérhetik független szervezetek létrehozását, amelyek fő célja valláson vagy személyes meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, sajátos csoportokhoz tartozó személyek igényeinek előmozdítása. Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 25 preambulumbekezdés (25)  Az egyenlő bánásmód elvének hatékony megvalósítása megköveteli az áldozattá válás elleni megfelelő jogi védelmet . (25)  Az egyenlő bánásmód elvének hatékony megvalósítása megköveteli az áldozattá válás elleni megfelelő jogi védelmet. Az egyéni jogok hatékony jogi védelmét a megkülönböztetés-mentesség és az esélyegyenlőség aktív előmozdításának kell kísérnie. Módosítás 35 Irányelvre irányuló javaslat 26 preambulumbekezdés (26)  A Tanács a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai évének nyomon követéséről szóló állásfoglalásában (2007) felhívott a civil társadalom – ideértve a megkülönböztetés veszélyével fenyegetett személyeket képviselő szervezetek, a szociális partnerek és az érintettek – teljes körű bevonására a megkülönböztetés megakadályozására és az egyenlőség és az esélyegyenlőség előmozdítására irányuló politikák és programok kialakítása során, úgy európai, mint nemzeti szinten. (26)  A Tanács a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai évének nyomon követéséről szóló állásfoglalásában (2007) felhívott a civil társadalom – ideértve a megkülönböztetés veszélyével fenyegetett személyeket képviselő szervezetek, a szociális partnerek és az érintettek – teljes körű bevonására a megkülönböztetés megakadályozására és az egyenlőség és az esélyegyenlőség előmozdítására irányuló politikák és programok kialakítása során, úgy európai, mint nemzeti szinten. Ennek érdekében a Bizottság és a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvben előírt rendelkezéseket, illetve az e területen már hatályos rendelkezéseket – a sztereotípiák megszüntetését célzó tájékoztatási és sajtókampányok segítségével – a nyilvánosság és az érdekelt személyek tudomására hozzák a szükséges, megfelelő és elérhető eszközök segítségével (úgymint a jelnyelv vagy a csökkent látásúak részére készített, egyedi internetes oldalak). Módosítás 36 Irányelvre irányuló javaslat 31 a preambulumbekezdés (új) (31a)  A megkülönböztetés alapjának értelmezésekor a bíróságok és a törvényszékek nemzetközi és európai emberi jogi okmányokat, többek között felügyeleti szerveik, például az Emberi Jogok Európai Bírósága ajánlásait és joggyakorlatát veszik figyelembe. Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk Ez az irányelv meghatározza a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, nem a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteit az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel. (1)  Ez az irányelv meghatározza a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, nem a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés, többek között a többszörös megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteit az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel. (2)  Többszörös megkülönböztetésre akkor kerül sor, ha a megkülönböztetés a) a vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság mint ok bármely kombinációján alapul, vagy b) az (1) bekezdésében meghatározott bármelyik okon vagy okokon, valamint az alábbiak közül egy vagy több okon is alapul i. nem (amennyiben a panaszos kérdés a 2004/113/EK irányelv vagy ezen irányelv tárgyi hatálya alá tartozik), ii. faji vagy etnikai származás (amennyiben a panaszos kérdés a 2000/43/EK irányelv vagy ezen irányelv tárgyi hatálya alá tartozik), iii. állampolgárság (amennyiben a panaszos kérdés az EK-Szerződés 12. cikkének hatálya alá tartozik). (3)  Ebben az irányelvben a többszörös megkülönböztetés és a többszörös ok ennek megfelelően értelmezendő. Módosítás 38 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 2 bekezdés (2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában: (2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában: a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján; a)   a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy – vagy személyek, akik kapcsolatban állnak vagy feltételezhetően kapcsolatban állnak – ezzel a személlyel egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott egy vagy több ok alapján; b) közvetett megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az adott vallású vagy meggyőződésű, adott fogyatékossággal rendelkező, adott életkorú vagy adott szexuális irányultságú személyeket más személyekhez képest különösen hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek. b) közvetett megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az adott vallású vagy meggyőződésű, adott fogyatékossággal rendelkező, adott életkorú vagy adott szexuális irányultságú személyeket, vagy az ilyen személyekkel kapcsolatban vagy feltételezett kapcsolatban levő személyeket más személyekhez képest különösen hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek. Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 3 bekezdés (3)  A zaklatás az (1) bekezdés értelmében a hátrányos megkülönböztetés egy olyan formájának tekintendő, amikor nemkívánatos magatartásra kerül sor az 1. cikkben említett okok bármelyike alapján olyan céllal vagy olyan hatást kiváltva, amely sérti valamely személy méltóságát, és megfélemlítő, ellenséges, lekicsinylő, megalázó vagy sértő környezetet alakít ki. (3)  A szólásszabadság sérelme nélkül a zaklatás az (1) bekezdés értelmében a hátrányos megkülönböztetés egy olyan formájának tekintendő, amikor nemkívánatos magatartásra kerül sor az 1. cikkben említett okok bármelyike alapján olyan céllal vagy olyan hatást kiváltva, amely sérti valamely személy méltóságát, és megfélemlítő, ellenséges, lekicsinylő, megalázó vagy sértő környezetet alakít ki. Ebben az összefüggésben a zaklatás fogalma a tagállamok nemzeti jogszabályaival és gyakorlatával összhangban határozható meg. Módosítás 40 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 4 bekezdés (4)  Az 1. cikkben említett okok bármelyike alapján a személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésre adott utasítást az (1) bekezdés értelmében hátrányos megkülönböztetésnek kell tekinteni. (4)  Az 1. cikkben említett okok bármelyike alapján a személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésre adott, hierarchikus viszonyon alapuló utasítást vagy kérést az (1) bekezdés értelmében hátrányos megkülönböztetésnek kell tekinteni. Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 4 a bekezdés (új) (4a)  Egy személy vallásával vagy meggyőződésével, fogyatékosságával, életkorával vagy szexuális irányultságával kapcsolatos feltételezésen alapuló megkülönböztetést vagy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, fogyatékosságú, életkorú vagy szexuális irányultságú személyekkel való kapcsolat miatti megkülönböztetést az (1) bekezdés szerinti megkülönböztetésnek kell tekinteni. Módosítás 42 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 5 bekezdés (5)  A fogyatékossággal élőkkel kapcsolatosan a megfelelő intézkedésnek egy adott esetben az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírtak szerint történő megtagadása megkülönböztetésnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában. (5)  A fogyatékossággal élőkkel, vagy a fogyatékossággal élő személlyel kapcsolatban álló személyekkel kapcsolatosan a megfelelő intézkedésnek – amennyiben az intézkedésre azért van szükség, hogy ez a személy személyes segítséget tudjon nyújtani a fogyatékossággal élő személyeknek – egy adott esetben az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírtak szerint történő megtagadása megkülönböztetésnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában. Módosítás 43 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 6 bekezdés (6)  A (2) bekezdés ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – azt egytörvényescél objektíven és ésszerűen igazolja, illetve ha az említett cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek. Különösen nem zárja ki ez az irányelv adott életkor előírását a szociális juttatásokhoz, az oktatáshoz, bizonyos árukhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. (6)  Ez az irányelv nem zárja ki eleve az életkoron alapuló eltérő bánásmódot, ha azjogszerűcéllal objektíven és ésszerűen indokolható, illetve ha az említett cél elérésére irányuló eszközök megfelelők, arányosak, szükségesek és hatékonyak. Módosítás 87 és 44 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 7 bekezdés (7)  A (2) bekezdés ellenére a tagállamok a pénzügyi szolgáltatások nyújtása esetén engedélyezhetik az arányos megkülönböztető bánásmódot, amennyiben az érintett termék esetében az életkor vagy a fogyatékosság meghatározó tényező a fontos és pontos biztosításmatematikai vagy statisztikai adatokon alapuló kockázatértékelésben. (7)  A (2) bekezdés ellenére a pénzügyi szolgáltatások nyújtása esetén az arányos megkülönböztető bánásmód ezen irányelv alkalmazásában nem minősül megkülönböztetésnek, amennyiben az érintett termék esetében az életkor vagy a fogyatékosság meghatározó tényező a fontos biztosításmatematikai elveken, pontos statisztikai adatokon vagy orvosi ismereteken alapuló kockázatértékelésben. Ezeknek az adatoknak pontosaknak, frisseknek és relevánsaknak kell lenniük, és kérés esetén elérhető módon hozzáférhetővé kell őket tenni. A biztosításmatematikai és kockázati tényezőknek tükrözniük kell a várható élettartammal és az aktív öregedéssel kapcsolatos kedvező változásokat, valamint a fogyatékkal élők számára a megnövekedett mobilitást és hozzáférést. A szolgáltatónak objektív módon bizonyítania kell a jelentősen magasabb kockázatokat, és biztosítania kell, hogy az eltérő bánásmódot egy jogos cél tárgyilagosan és ésszerűen indokolja, továbbá hogy az e cél elérésére irányuló eszközök arányosak, szükségesek és hatékonyak legyenek. Módosítás 45 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 8 bekezdés (8)  Ez az irányelv nem érinti a nemzeti jog által meghatározott olyan általános intézkedéseket, amelyek egy demokratikus társadalomban szükségesek a közbiztonság és a közrend fenntartásához, a bűncselekmények megakadályozásához, az egészség védelméhez, valamint mások jogainak és szabadságának a védelméhez . (8)  Ez az irányelv nem érinti a nemzeti jog által meghatározott olyan általános intézkedéseket, amelyek egy demokratikus társadalomban szükségesek és arányosak a közbiztonság és a közrend fenntartásához, a bűncselekmények megakadályozásához, az egészség védelméhez, valamint mások jogainak és szabadságának a védelméhez. Módosítás 46 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 8 a bekezdés (új) (8a)  Ez az irányelv elismeri, hogy a magánélethez való jog az e cikkben említett megkülönböztetések elleni küzdelem eszköze. Módosítás 47 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – d pont d)  Az árukhoz és más szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetőek, beleértve a lakhatást. d) az árukhoz és más szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetőek, beleértve a lakhatást és a közlekedést. Módosítás 48 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – d a pont (új) da) az egyesületekbe való belépés és tagság, és az e szervezetek által nyújtott szolgáltatások. Módosítás 49 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés A d) albekezdés egyénekre csak szakmai vagy kereskedelmi tevékenységeik folytatásának mértékéig alkalmazható. A d) albekezdés nem vonatkozik magánszemélyek közötti ügyletekre, akik esetében az ügyletek nem minősülnek kereskedelmi vagy szakmai tevékenységnek. Módosítás 50 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés (2)  Ez az irányelv nem érinti a házassági vagy családi állapotra és a reproduktív jogokra vonatkozó nemzeti törvényeket. (2)  Ez az irányelv nem változtatja meg az Európai Unió és tagállamai közötti hatáskörök felosztását. Módosítás 89 és 51 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 3 bekezdés (3)  Ez az irányelv nem sérti a tagállamok felelősségét az oktatás tartalma, a tevékenységek és oktatási rendszereik szervezése tekintetében, ideértve a sajátos igénnyel rendelkezők oktatását is. A tagállamok eltérő bánásmódról rendelkezhetnek az egyházi intézményekbe való bejutás terén, vallás vagy meggyőződés alapján. (3)  Ez az irányelv nem alkalmazandó az oktatás tartalma, a tevékenységek és a nemzeti oktatási rendszerek szervezése tekintetében, a tagállamok ugyanakkor megkülönböztetés nélkül és az esélyegyenlőség alapján biztosítják a fogyatékossággal élők oktatáshoz való jogait. A tagállamok továbbá biztosítják, hogy a megfelelő oktatási vagy képzési forma meghatározásakor tiszteletben tartják a fogyatékkal élő személy véleményét. A tagállamok lehetővé tehetika valláson vagy meggyőződésen alapuló oktatási intézményekhez való hozzáférés terén való különbségtételt, ezen intézmények sajátosságainak, szellemiségének valamint az oktatási rendszerek pluralitásának megőrzése érdekében, feltéve hogy ez nem jelenti az oktatáshoz való jog sérelmét és a megkülönböztetést semmilyen más okkal nem indokolja. A tagállamok biztosítják, hogy ez nem vezet az oktatáshoz való jog megtagadásához. Módosítás 52 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 4 bekezdés (4)  Ez az irányelv nem sérti és az állam, az állami intézmények vagy szervek vagy az oktatás világi jellegét biztosító, illetve a valláson vagy meggyőződésen alapuló, egyházak vagy más szervezetek státuszáról és tevékenységeiről szóló nemzeti jogszabályokat. Nem sérti a nemek közötti egyenlőséget elősegítő nemzeti jogszabályokat sem. (4)  Ez az irányelv nem vonatkozik az állam, az állami intézmények vagy szervek vagy az oktatás világi jellegét biztosító, illetve a valláson vagy meggyőződésen alapuló egyházak vagy más szervezetek státuszáról, tevékenységéről és jogi keretéről szóló nemzeti szabályozásra, amennyiben ez az EU hatáskörén kívül esik. Amennyiben az egyházak vagy más, valláson vagy meggyőződésen alapuló szervezetek tevékenységei az EU hatáskörébe tartoznak, azokra az EU megkülönböztetés-mentességről szóló rendelkezései vonatkoznak. Az irányelv nem sérti a férfiak és nők közötti egyenlőséget biztosító nemzeti jogszabályokat sem. Módosítás 53 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 5 bekezdés (5)  Ez az irányelv nem terjed ki az állampolgársági alapon történő megkülönböztetésre, és nem érinti a harmadik országokból érkező, illetve hontalan személyek beutazását és letelepedését a tagállamok területén, és bármiféle olyan bánásmódot, amely az érintett, harmadik országokból származó, illetve hontalan személyek jogállásából ered. (5)  Ez az irányelv nem terjed ki az állampolgársági alapon történő megkülönböztetésre, és nem érinti a harmadik országokból érkező, illetve hontalan személyek beutazását és letelepedését a tagállamok területén, és bármiféle olyan bánásmódot, amely az érintett, harmadik országokból származó, illetve hontalan személyek jogállásából ered. A valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést, amely a nemzetiségen alapuló eltérő bánásmódként szerepel, az 1. cikk értelmében megkülönböztetésként kell kezelni. Módosítás 91 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 5 a bekezdés (új) (5a)  A hirdetés és a média területe nem tartozik az irányelv hatálya alá. Módosítás 55 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész (1)  Az egyenlő bánásmód elvének a fogyatékos személyekkel kapcsolatban történő végrehajtása céljából: (1)  Az egyenlő bánásmód elvének a fogyatékos személyekkel kapcsolatban történő végrehajtása biztosítása érdekében, ahol a fogyatékosság fogalma a fogyatékossággal élő személyek és a krónikus betegségben szenvedő személyekre jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerint értendő: Módosítás 97 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – a pont a)  Előzetesen rendelkezni kell a fogyatékossággal élők számára a szociális védelemhez, a szociális előnyökhöz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a nyilvánosan hozzáférhető árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést és azok nyújtását lehetővé tévő intézkedésekről, ideértve a lakhatást és a közlekedést is, többek között megfelelő módosítások vagy kiigazítások útján. Az ilyen intézkedések nem jelenthetnek aránytalan terhet, nem változtathatják meg alapvetően a szociális védelmet, a szociális juttatásokat, az egészségügyi ellátást, az oktatást, a kérdéses árukat és szolgáltatásokat, illetve nem kívánhatják meg, hogy az említettekhez alternatívát nyújtsanak. a)  Előzetesen rendelkezni kell a fogyatékossággal élők számára a szociális védelemhez, a szociális előnyökhöz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a nyilvánosan hozzáférhető árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést és azok nyújtását lehetővé tévő intézkedésekről, ideértve a lakhatást, a távközlést és az elektronikus kommunikációt, a tájékoztatást – ideértve a hozzáférhető formátumban nyújtott tájékoztatást is –, a pénzügyi szolgáltatásokat, a kultúrát és a szabadidőt, a nyilvánosság számára nyitott épületeket, a közlekedési eszközöket és az egyéb nyilvános területeket és intézményeket is, többek között megfelelő módosítások vagy kiigazítások útján. Amennyiben a hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférés biztosításának hiánya valamely gyakorlatból, politikából vagy eljárásból ered, intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy azok ilyen hatása megszűnjön. Módosítás 57 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – b pont b)  A ténylegesen megkülönböztetés-mentes hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettség ellenére, illetve ha ez adott esetben szükséges, megfelelő intézkedést kell biztosítani, kivéve ha ez aránytalan terhet jelent. b)  E bekezdés alkalmazásában a ténylegesen megkülönböztetés-mentes hozzáférés magában foglalja az akadályok és korlátok azonosítását és megszüntetését, valamint az olyan új akadályok és korlátok kialakulásának megakadályozását, amelyek gátolják a fogyatékossággal élő személyeknek a nyilvánosság számára rendelkezésre álló árukhoz, szolgáltatásokhoz vagy létesítményekhez való hozzáférését, függetlenül az adott akadály, korlát vagy fogyatékosság természetétől. Ezen irányelv rendelkezései értelmében és függetlenül az akadályok vagy korlátozások megszüntetése céljából alkalmazott intézkedésektől, a fogyatékossággal élő személyek számára – lehetőség szerint – a fogyatékosság nélkül élőkkel azonos feltételek mellett biztosítani kell a ténylegesen megkülönböztetés-mentes hozzáférést, valamint meg kell könnyíteni a fogyatékossággal élő személyek számára a segédeszközök használatát, beleértve a mobilitást és a hozzáférést segítő eszközöket, mint az elismert vakvezető kutyákat és szükség esetén az egyéb segítő kutyákat. Amennyiben minden erőfeszítés ellenére sem biztosítható megfelelő intézkedésekkel a ténylegesen megkülönböztetés-mentes, azonos feltételek mellett és ezen irányelv rendelkezéseivel összhangba biztosított hozzáférés, a hozzáférés biztosítása érdekében ésszerű alternatíváról kell gondoskodni. E rendelkezés alkalmazásában "megfelelő intézkedés" a valamely konkrét esetben ahhoz szükséges alternatív intézkedéseket jelenti, hogy a fogyatékossággal élő személy az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazási körébe eső jogokhoz egyenlő feltételek mellett hozzáférhessen, illetve ezeket élvezhesse vagy gyakorolhassa. Módosítás 98 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 2 bekezdés (2)  Annak megítélése céljából, hogy az (1) bekezdésnek való megfeleléshez szükséges intézkedések aránytalan terhet jelentenek-e, figyelembe kell venni különösen az intézmény méretét és forrásait, jellegét, a becsült költséget, az áruk és a szolgáltatások életciklusát, illetve a fogyatékossággal élő személyek számára a jobb hozzáféréssel jelentkező lehetséges előnyöket. A teher nem lehet aránytalanul nagy, amennyiben az adott tagállam egyenlő bánásmóddal kapcsolatos politikájának intézkedései ezt kielégítően ellensúlyozzák. (2)   A tényleges megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosító intézkedések nem jelenthetnek aránytalan terhet és nem tehetnek szükségessé alapvető változtatást. Annak megítélése céljából, hogy a kérdéses intézkedés aránytalan terhet eredményezne-e, figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó intézkedés kivitelezhetetlen vagy nem biztonságos-e, és a szabályok, politikák vagy gyakorlatok ésszerű módosításával vagy az építészeti, kommunikációs vagy közlekedési akadályok megszüntetésével, vagy kiegészítő segédeszközök vagy szolgáltatások biztosításával nem lehet-e azt kivitelezhetővé és biztonságossá tenni. Egy módosítás alapvetőnek minősül, ha annak következtében az áruk és szolgáltatások, illetve az ágazat, szakma vagy vállalkozás jellege oly mértékben megváltozik, hogy a gyártók vagy szolgáltatók valójában teljesen más fajta árut vagy szolgáltatást kínálnak. A megfelelő intézkedés nem szükségszerűen követel meg jelentős szerkezeti átalakításokat azokban az épületekben, amelyekre a történelmi, kulturális vagy építészeti értékük miatt a nemzeti jog értelmében kifejezett védelem vonatkozik. A teher nem minősül aránytalanul nagynak, amennyiben az adott tagállam intézkedései ezt kielégítően ellensúlyozzák. A megfelelő intézkedések és az aránytalan teher elvét a 2000/78/EK irányelv és a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény alapján kell értelmezni. Módosítás 60 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 3 bekezdés (3)  Ez az irányelv nem sérti az adott árukhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló közösségi jogi rendelkezéseket vagy nemzeti szabályokat. (3)  Ez az irányelv nem sérti az adott árukhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló közösségi jogi rendelkezéseket vagy nemzeti szabályokat. Az Európai Unió intézményei és tagállamai azonban lehetőség szerint intézkedéseket hoznak, például közbeszerzési eljárásokon keresztül, a szolgáltatóknak és az áruk – különösen az ipari termékek – szállítóinak arra való ösztönzésére, hogy hozzáférhető megoldásokat alakítsanak ki. A hozzáférhető termékek és szolgáltatások olyan kialakításúak, hogy azokat valamennyi felhasználó igénybe tudja venni. Módosítás 61 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk A teljes egyenlőség gyakorlati megvalósításának biztosítása céljából az egyenlő bánásmód elve nem akadályoz meg egyetlen tagállamot sem olyan különleges intézkedések fenntartásában és elfogadásában, amelyek vallásból vagy meggyőződésből, fogyatékosságból, életkorból vagy szexuális irányultságból adódó hátrányok kiküszöbölésére és ellensúlyozására irányulnak. A teljes egyenlőség gyakorlati megvalósításának biztosítása céljából az egyenlő bánásmód elve nem akadályoz meg egyetlen tagállamot sem olyan különleges intézkedések fenntartásában és elfogadásában, illetve az ilyen intézkedések köz-, magán- vagy önkéntes szféra általi megtételének lehetővé tételében, amelyek vallásból vagy meggyőződésből, fogyatékosságból, életkorból vagy szexuális irányultságból adódó hátrányok kiküszöbölésére és ellensúlyozására irányulnak. Módosítás 62 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés (1)  A tagállamok biztosítják, hogy minden személy, aki úgy ítéli meg, hogy az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt őt sérelem érte, az ebből az irányelvből eredő igényeit bírósági és/vagy közigazgatási úton – a tagállamok által szükségesnek vélt esetben akár egyeztető eljárás útján is – érvényesíthesse annak a viszonynak a megszűnte után is, amelyben a megkülönböztetés állítólagosan történt. (1)  A tagállamok biztosítják, hogy minden személy, aki úgy ítéli meg, hogy az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt őt sérelem érte, az ebből az irányelvből eredő igényeit bírósági és/vagy közigazgatási úton – a tagállamok által szükségesnek vélt esetben akár egyeztető eljárás útján is – ténylegesen érvényesíthesse annak a viszonynak a megszűnte után is, amelyben a megkülönböztetés állítólagosan történt. Módosítás 64 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 3 a bekezdés (új) (3a)  A tagállamok nemzeti jogrendszerük keretében meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyekkel valódi és hatékony kártérítés, illetve jóvátétel biztosítható – a tagállamok döntése alapján – a jelen irányelv szerinti megkülönböztetést elszenvedő személy részére az őt ért veszteségért vagy kárért; mindez visszatartó erejű és arányos az elszenvedett kárral. Módosítás 65 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés (2)  Az (1) bekezdés nem akadályozhatja meg, hogy a tagállamok olyan bizonyítási szabályokat vezessenek be, amelyek kedvezőbbek a felperes számára. (2)  Az (1) bekezdés nem akadályozhatja meg, hogy a tagállamok olyan szabályokat vezessenek be, amelyek kedvezőbbek a felperes számára. Módosítás 66 Irányelvre irányuló javaslat 9 a cikk (új) 9a. cikk Az egyenlőség előmozdítása A tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, politikák és tevékenységek kialakítása és végrehajtása során vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül tevékenyen előmozdítják a személyek közötti egyenlőséget. Módosítás 86 Rendeletre irányuló javaslat 10 cikk A tagállamok biztosítják, hogy a tagállam egész területén megfelelő eszközök segítségével tájékoztassák az érintett személyeket, például a munkahelyükön az ezen irányelv alapján hozott rendelkezésekről, valamint a már hatályos, vonatkozó rendelkezésekről. A tagállamok biztosítják, hogy a tagállam egész területén megfelelő eszközök – köztük az internet – segítségével tájékoztassák az érintett személyeket, például a munkahelyükön az ezen irányelv alapján hozott rendelkezésekről, valamint a már hatályos, vonatkozó rendelkezésekről. Az egyenlő bánásmód elvének előmozdítása érdekében a tagállamok ad hoc jellegű tudatosító és tájékoztató kampányokat és képzést szerveznek. Módosítás 68 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk Az egyenlő bánásmód elvének előmozdítására figyelemmel a tagállamok ösztönzik a párbeszédet a megfelelő nem kormányzati szervezetekkel, különösen a nem kormányzati szervezetekkel, amelyeknek a nemzeti jogrendszerrel és gyakorlattal összhangban törvényes érdekében áll hozzájárulni az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken az ezen irányelvben meghatározott alapokon történő megkülönböztetés elleni küzdelemhez. Az egyenlő bánásmód elvének előmozdítására figyelemmel a tagállamok ösztönzik a párbeszédet a megfelelő érdekelt felekkel, különösen a nem kormányzati szervezetekkel, és a konzultációnak ki kell terjednie az irányelv végrehajtásának nyomon követésére is. Módosítás 69 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 1 bekezdés (1)  A tagállamok kijelölnek egy vagy több szervet, amelyek feladata annak ösztönzése, hogy a vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül minden személy egyenlő bánásmódban részesüljön. Ezek a szervek az emberi jogok vagy az egyének jogainak védelmére nemzeti szinten hivatott intézmények részét képezhetik, ideértve a más közösségi jogi aktusok – ideértve a 2000/43/EK és a 2004/113/EK irányelvet is – szerinti jogokat is. (1)  A tagállamok kijelölnek egy vagy több, független és megfelelően finanszírozott szervet, amelyek feladata annak ösztönzése, hogy a vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül minden személy egyenlő bánásmódban részesüljön. A tagállamok biztosítják, hogy e szerv vagy szervek az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken, valamint a 2000/78/EK irányelv szerint a foglalkoztatás és a munkavégzés területén hatáskörrel rendelkezzenek. Ezek a szervek a más közösségi jogi aktusok – ideértve a 2000/43/EK, a 2000/78/EK és a 2004/113/EK irányelvet is – szerinti jogok védelmére nemzeti szinten hivatott intézmények részét képezhetik. Módosítás 70 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés – -1 francia bekezdés (új) – az alperes tagállamában azonos hatáskörrel rendelkező szervezettel vagy szervezetekkel való kapcsolatfelvétel útján elősegítsék a megkülönböztetéssel kapcsolatos jogi vagy közigazgatási eljárásokat olyan esetekben, amikor a hátrányos megkülönböztetés áldozata az alperesétől eltérő tagállamban rendelkezik lakóhellyel, Módosítás 71 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés – -1 a francia bekezdés (új) – adott esetben jogsegélyt biztosítsanak a felperes számára a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2003. január 27-i 2003/8/EK tanácsi irányelvvel1 összhangban, _____________ 1 HL L 26., 2003.1.31., 41. o. Módosítás 72 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés – 2 francia bekezdés - független vizsgálatokat folytassanak a megkülönböztetés tárgyában, – független vizsgálatokat kövessenek nyomon és folytassanak a megkülönböztetés tárgyában, beleértve a megkülönböztetés-mentességről szóló törvény alkalmazását is, Módosítás 73 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés – 3 a francia bekezdés (új) – együttműködjenek és információt cseréljenek az Alapjogi Ügynökséggel és más megfelelő európai uniós szervekkel. Módosítás 74 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 a bekezdés (új) (2a)  A tagállamok e szervek számára elegendő forrást biztosítanak, hogy lehetővé tegyék feladataik hatékony és könnyen hozzáférhető módon történő elvégzését. Módosítás 75 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk – a pont a) az egyenlő bánásmód elvével ellentétes minden törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést hatályon kívül helyezzenek; a) az egyenlő bánásmód elvével ellentétes minden törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést haladéktalanul hatályon kívül helyezzenek; Módosítás 76 Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk A tagállamok megállapítják az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy biztosítsák ezek alkalmazását. A szankció jelentheti az áldozat részére fizetendő kártérítést, nem korlátozható előzetes felső küszöb meghatározásával, és hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie. A tagállamok megállapítják az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy biztosítsák ezek alkalmazását. A szankció jelentheti az áldozat részére fizetendő kártérítést, amely nem korlátozható előzetes felső küszöb meghatározásával, és hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie, továbbá a megkülönböztető viselkedés és hatásainak megszüntetését kell eredményezni. Módosítás 59 és 77 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 2 bekezdés (2)   Annak érdekében, hogy a különleges körülményeket tekintetbe vegyék, a tagállamok szükség esetén kiköthetik, hogy a 4. cikkben megállapított tényleges hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettségnek [legkésőbb] négy [évvel az elfogadást követően]-ig kell eleget tenni. (2)  A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében, a már létező infrastruktúrákhoz, politikákhoz vagy eljárásokhoz való tényleges megkülönböztetés-mentes hozzáférés kötelezettségének való megfelelés érdekében, amennyiben ez szükséges, a tagállamoknak [a rendelkezés átültetésének határidejétől számított] további 10 év áll rendelkezésére. Az ilyen további időszakot igénybe venni kívánó tagállamok az okok megadása mellett legkésőbb az (1) bekezdésben megállapított dátumig értesítik erről a Bizottságot. A további időszakot igénybe venni kívánó tagállamok tervet nyújtanak be a Bizottsághoz a 4. cikk (1) bekezdése a) pontjában szereplő követelményeknek való fokozatos megfelelésről, a célokat, eszközöket és időbeli ütemezést is beleértve. Valamennyi tagállam, amely a további időszak igénybevételét választja, félévente jelentést tesz a Bizottságnak a ténylegesen megkülönböztetés-mentes hozzáférés biztosítása érdekében tett lépésekről, valamint a 4. cikk (1) bekezdése a) pontjának végrehajtása irányába tett haladásról. A Bizottság félévente jelentést tesz a Tanácsnak. Módosítás 78 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés (1)  A tagállamok és a nemzeti egyenlőségi szervek legkésőbb ...-ig, azt követően pedig ötévenként tájékoztatják a Bizottságot minden olyan információról, amelyre a Bizottságnak szüksége van ahhoz, hogy ezen irányelv végrehajtásáról jelentést készítsen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. (1)  A tagállamok legkésőbb …-ig, azt követően pedig ötévenként tájékoztatják a Bizottságot minden olyan információról, amelyre a Bizottságnak szüksége van ahhoz, hogy ezen irányelv végrehajtásáról jelentést készítsen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Módosítás 79 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  Legkésőbb az irányelv hatálybalépését követő … éven belül a megkülönböztetés-mentességgel kapcsolatos átfogó közösségi jogi keretet kell hatályba léptetni egyetlen irányelv formájában, amely az EKSz. 13. cikkén alapuló valamennyi meglévő irányelvet – beleértve ezt az irányelvet is – egységesíti és így azok helyébe lép. Az új irányelvnek egyenlő mértékű védelmet kell biztosítania a megkülönböztetés alapjául szolgáló valamennyi ok tekintetében. Módosítás 80 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 2 bekezdés (2)  A Bizottság jelentése adott esetben tekintetbe veszi a szociális partnerek és a jelentős nem kormányzati szervezetek, valamint az EU Alapjogi Ügynöksége szempontjait. A nemek közti egyenlőség biztosítása elvének megfelelően ez a jelentés tartalmazza többek között a nők és férfiak vonatkozásában hozott intézkedések hatásvizsgálatát is. A kapott információk fényében ez a jelentés szükség esetén magában foglalja az irányelv felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó javaslatokat. (2)  A Bizottság jelentése adott esetben tekintetbe veszi a szociális partnerek és a jelentős nem kormányzati szervezetek, valamint az EU Alapjogi Ügynöksége szempontjait. A jelentés tartalmazza a tagállamok aktuális gyakorlatának áttekintését a 2. cikk (7) bekezdésének vonatkozásában, a biztosítási díjak és juttatások számításában a kor és a fogyatékosság tényezőként történő alkalmazásával kapcsolatban. A nemek közti egyenlőség biztosítása elvének megfelelően ez a jelentés tartalmazza többek között a nők és férfiak vonatkozásában hozott intézkedések hatásvizsgálatát is. A jelentés a többszörös megkülönböztetésre vonatkozó információkat is tartalmaz, amelyben nemcsak a valláson vagy meggyőződésen, szexuális irányultságon, életkoron és fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést veszik figyelembe, hanem a nemi, faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést is. A kapott információk fényében ez a jelentés szükség esetén magában foglalja az irányelv felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó javaslatokat.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalása a Belarusszal folytatott párbeszéd félévente esedékes értékeléséről

P6_TA(2009)0212 B6-0177/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a belarusz helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2009. január 15-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának Belaruszról szóló 2009. március 16-i következtetéseire, amelyben továbbra is felfüggesztik a belarusz tisztviselőkre, többek között Alekszander Lukasenkóra vonatkozó vízumkiadási tilalmat, és kibővítik a korlátozó intézkedéseket,

–   tekintettel a keleti partnerség kezdeményezésről szóló, 2008. december 3-i, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2008)0823),

–   tekintettel az Európai Uniónak az európai szomszédságpolitika (ENP) keretében a Belarusszal és népével ápolt kapcsolatok megújítására irányuló készségéről szóló 2006. november 21-i bizottsági nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a Tanács a fent említett 2009. március 16-i következtetéseiben megerősítette készségét a Belarusszal folytatott kapcsolatok elmélyítésére és az ország támogatására attól függően, hogy sikerül-e előrehaladást elérni Belarusszal a demokráciához, emberi jogokhoz és jogállamisághoz vezető úton, valamint támogatja Belaruszt e célok elérésében,

B.   mivel a Tanács az egyes belarusz tisztviselők utazására elrendelt korlátozások ideiglenes felfüggesztéséről szóló 2008. októberi határozatot követő események kiértékelése után, a 2008/844/KKBP tanácsi közös állásponttal(2) összhangban úgy határozott, hogy egy kilenchónapos időszakra fenntartja ezen utazási korlátozások alkalmazásának felfüggesztését,

C.   mivel a Tanács úgy határozott, hogy egy évvel kiterjeszti az egyes belarusz tisztviselőkkel szemben a 2006/276/KKBP közös álláspontban előírt korlátozó intézkedéseket,

D.   mivel az Uniót továbbra is aggasztja az emberi jogok helyzete Belaruszban, illetve a területen a közelmúltban tapasztalt jogsértések,

E.   mivel a Belarusz által tett pozitív lépésekre adott válaszként a Bizottság intenzív párbeszédbe kezdett az országgal többek között az energia, a környezetvédelem, a vámügyek, a közlekedés és az élelmiszer-biztonság területén, és megerősítette, hogy hajlandó kibővíteni e mindkét fél számára előnyös szakmai tárgyalások témaköreit, azon az alapon, hogy ezeknek a megbeszéléseknek nem képezheti részét az EU határa melletti új, nem nyugati típusú nukleáris erőmű építési terve;

F.   mivel a Bizottság a fent említett 2008. december 3-i közleményében útjára indította a "keleti partnerség" elnevezésű kezdeményezést, melynek célja az együttműködés megerősítése számos kelet-európai országgal,

G.   mivel Szjarhej Martinau belarusz külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy "Belarusz pozitívan gondolkodik a keleti partnerség elnevezésű kezdeményezésben való részvételről", és hozzátette, hogy országa szeretne a kezdeményezésben részt venni,

H.   mivel a Bizottság az Újságírók Védelmére felhívta a belarusz hatóságokat, hogy újítsák meg Andrzej Poczobut, a Gazeta Wyborcza című legnagyobb lengyel napilap helyi tudósítójának akkreditációját, és hogy vizsgálják ki az őt és családját a közelmúltban a Belarusz nyugati részén található Hrodna városában a kormánypolitika kritizálása miatt ért támadásokat; mivel 2009. március 17-én 148 euróra bírságolták Andzrej Poczobutot a Belaruszi Lengyel Unió üléséről szóló tudósításáért,

1.   támogatja a Tanács határozatát az egyes belarusz tisztviselők ellen hozott korlátozó intézkedések egy évvel történő meghosszabbításáról, és egyúttal az egyes belarusz tisztviselőkre kivetett utazási korlátozások kilenc hónapra történő felfüggesztésének fenntartásáról;

2.   továbbra is aggasztónak ítéli meg az emberi jogok helyzetét Belaruszban, illetve a területen a közelmúltban tapasztalt jogsértéseket, várakozással tekint a közeljövőben elindítandó belarusz emberi jogi párbeszédre;

3.   üdvözli a kibővített EU-Belarusz magas szintű párbeszédet, ami magában foglalja a bilaterális kapcsolatokat és a Bizottság által kezdeményezett megerősített technikai együttműködést mint a kölcsönös megértés egyik módját, valamint a felek közös problémái és a közös érdekű ügyek kezelésének lehetőségét;

4.   úgy véli, hogy az EU és Belarusz közötti politikai párbeszéd elmélyítését függővé kell tenni a szabadság korlátozásának, illetve az ellenzéki tüntetések résztvevői és az emberi jogi aktivisták elleni erőszak megszüntetésétől; ezzel összefüggésben felhív Mikalaj Autukovics, Jurij Liavonau és Uladzimir Aszipenka vállalkozók, valamint Artsziom Dubszkij ellenzéki ifjúsági aktivista azonnali szabadon bocsátására, valamint a 2008. januári tüntetés 11 résztvevőjének "szabadságát korlátozó" ítéletek felülvizsgálatára;

5.   üdvözli és továbbra is ösztönzi a belarusz együttműködés folytatását az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalával (EBESZ/ODIHR) a választási törvény tekintetében;

6.   ragaszkodik ahhoz, hogy a belarusz demokratikus ellenzéket és a civil társadalmat teljes mértékben bevonják az EU és Belarusz között folytatandó párbeszédbe;

7.   felhívja a belarusz kormányt, hogy használja ki az elkövetkező 9 hónapot arra, hogy jelentős eredményeket mutasson fel el az alábbi területeken:

8.   felhívja a belarusz kormányt, hogy a halálbüntetés eltörlése érdekében (a halálbüntetésre vonatkozó moratórium alkalmazásáról szóló, 2007. december 18-i 62/149 sz. ENSZ határozat rendelkezése szerint) azonnal hirdessen moratóriumot az összes halálbüntetésre és kivégzésre, késedelem nélkül változtassa meg az összes siralomházban tartott elítélt büntetését börtönbüntetésre, a nemzetközi emberi jogi szerződések alapján hangolja össze a belföldi jogszabályokat az ország kötelezettségvállalásaival, valamint biztosítsa a tisztességes eljárásra vonatkozó nemzetközileg elismert normák szigorú tiszteletben tartását;

9.   felhívja a belarusz hatóságokat, hogy ismerjék el a Lengyelek Uniójának 2009. március 15-i kongresszusán elnökké választott Angelika Borys által vezetett Belaruszi Lengyelek Unióját;

10.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy amennyiben Belarusz 9 hónap alatt teljesíti a fenti kritériumokat, vegyék fontolóra az utazási tilalom végleges visszavonását, illetve a gazdasági és társadalmi folyamatokat megkönnyítő és Belarusznak a demokratikus nemzetek európai családjába történő integrációs folyamatát felgyorsító intézkedéseket;

11.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek további lépéseket a belarusz állampolgárokat érintő vízumeljárások liberalizációja irányába, mivel az ilyen intézkedések alapvető fontosságúak a Belarusszal kapcsolatos európai uniós politika fő célkitűzésének eléréséhez, nevezetesen a Belaruszt az európai regionális folyamatok részévé tenni, és az ország demokratizálódási folyamatának visszafordíthatatlanná tételét; ebben az összefüggésben sürgeti őket, hogy vizsgálják meg a schengeni térségbe belépő belarusz állampolgárok számára a vízumköltségek csökkentésének, illetve azok beszerzési eljárása egyszerűsítésének lehetőségét;

12.   felhívja a Bizottságot, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)(3) révén maradéktalanul és hatékonyan vegye igénybe a belarusz civil társadalom és a demokratikus folyamatok támogatásának lehetőségeit; sürgeti a Bizottságot, hogy rendszeresen és maradéktalanul tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy mire fordítják az EIDHR forrásait;

13.   felhívja a Bizottságot, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a Belsat nevű független belarusz televíziós csatorna részére, és sürgeti a belarusz kormányt, hogy hivatalosan jegyezze be a Belsat csatornát Belaruszban felhívja a belarusz kormányt, hogy a jó szándék és a pozitív változások jeléül tegye lehetővé a litvániai Vilniusba száműzött belarusz "Európai Bölcsészettudományi Egyetem" (EHU) számára a Belaruszba történő a szabad működést biztosító valódi garanciákon alapuló jogszerű visszatérést és a szükséges feltételek melletti Minszkben történő ismételt letelepedést, különösen annak révén, hogy 2009 folyamán engedélyezi az egyetem számára könyvtára visszaállítását Minszkben az épületek és a jelentős belarusz, orosz, angol, német és francia gyűjtemény nyilvánossá tételéhez és mindenki által elérhetővé tételéhez szükséges feltételek megteremtése által;

14.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az üzleti környezet, a kereskedelem, a befektetések, az energiaügyi és a közlekedési infrastruktúra, valamint az EU és Belarusz közötti határokon átnyúló együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések meghozatalát annak érdekében, hogy hozzájáruljon a belarusz állampolgárok jólétéhez és fellendüléséhez, valamint hogy megkönnyítse számukra az EU-val történő kommunikációt és az EU-ba történő szabad utazást;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűléseinek, a Független Államok Közössége titkárságának, valamint a belarusz parlamentnek és kormánynak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0027. (2) A Tanács 2008/844/KKBP közös álláspontja ( 2008. november 10. ) az egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2006/276/KKBP közös álláspont módosításáról (HL L 300., 2008.11.11., 56. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 1889/2006/EK rendelete ( 2006. december 20. ) a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról (HL L 386., 2006.12.29., 1. o.).

Az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalása az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról

P6_TA(2009)0213 RC-B6-0165/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 1948. december 9-i 260(III)A határozatára a népirtásról,

–   tekintettel az EU-Szerződés 6. és 7. cikkére,

–   tekintettel az EU alapjogi chartájára,

–   tekintettel a 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről(1),

–   tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségességéről szóló, 2006. január 25-i 1481. számú állásfoglalására,

–   tekintettel augusztus 23-nak a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává nyilvánításáról szóló 2008. szeptember 23-i nyilatkozatára(2),

–   tekintettel számos korábbi állásfoglalására az alapvető jogok tiszteletben tartásáról és a demokráciáról, például: 2005. május 12-i állásfoglalása a második világháború 1945. május 8-i európai befejeződésének hatvanadik évfordulójáról(3), 2008. október 23-i állásfoglalása holodomorról való megemlékezésről(4), és 2009. január 15-i állásfoglalása Srebrenicáról(5),

–   tekintettel a világ számos részén felállított ún. "igazság és igazságtétel" bizottságokra, amelyek segítettek az önkényuralmi és totalitárius rendszereket megélt embereknek felülemelkedni a közöttük kialakult nézeteltéréseken és elérni a megbékélést,

–   tekintettel az elnöke és a képviselőcsoportok által 70 évvel Franco tábornok spanyolországi államcsínye után, 2006. július 4-én tett nyilatkozatokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a történészek egyetértenek abban, hogy a történelmi tényeket nem lehet teljes mértékben objektív módon értelmezni, és objektív történelmi narratívák nem léteznek; mivel azonban a hivatásos történészek tudományos eszközöket alkalmaznak a múlt tanulmányozására és a lehető legnagyobb mértékű pártatlanságra törekednek,

B.   mivel egy politikai testületnek vagy politikai pártnak sincs kizárólagos joga a történelem értelmezésére, és e testületek vagy pártok nem állíthatják magukról, hogy objektívek,

C.   mivel a történelmi tények hivatalos politikai értelmezését nem szabad valamely parlament többségi határozataival előírni; mivel egy parlament nem hozhat törvényeket a múltról,

D.   mivel az európai integrációs folyamat egyik legfőbb célja az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának jövőbeni biztosítása, és mivel az EU-Szerződés 6. és 7. cikke e cél elérésére megfelelő mechanizmusokat írt elő,

E.   mivel a történelem félreértelmezése táptalaja lehet a kirekesztő politikának, és így gyűlöletet és rasszizmust szíthat,

F.   mivel Európa tragikus múltjának emlékeit életben kell tartani az áldozatoknak való tiszteletadás, a bűnösök elítélése és az igazságon és megemlékezésen alapuló megbékélés megalapozása érdekében,

G.   mivel Európában a XX. században a totalitárius és a tekintélyelvű rendszerek több millió áldozatot deportáltak, börtönöztek be, kínoztak és gyilkoltak meg; mivel ugyanakkor a holokauszt egyedülállóságát el kell ismerni,

H.   mivel Nyugat-Európa uralkodó történelmi tapasztalata a nácizmus volt, miközben Közép- és Kelet-Európa országai emellett mind a kommunizmust, mind a nácizmust megélték; mivel elő kell segíteni, hogy jobban megértsük a diktatúrák e kétféle örökségét ezen országokban,

I.   mivel az európai integráció kezdettől fogva válasz volt a két világháború és a holokauszthoz vezető náci zsarnokság okozta szenvedésre, illetve a totalitárius és demokráciaellenes kommunista rendszerek közép-kelet-európai terjedésére, és módot adott az Európában tapasztalható mély megosztottság és ellenségeskedés együttműködés és integráció általi leküzdésére, a háború befejezésére és az európai demokrácia megszilárdítására,

J.   mivel az európai integráció folyamata sikeres, és eredményeként olyan Európai Unió született, amely magában foglalja a második világháború végétől az 1990-es évek elejéig kommunista rezsimek uralma alatt élő közép- és kelet-európai országokat; és mivel Görögország, Spanyolország és Portugália – melyek hosszú ideig tartó fasiszta rendszerek rabságában éltek – korábbi csatlakozása hozzájárult a demokrácia megszilárdításához Dél-Európában,

K.   mivel Európa csak akkor lesz egységes, ha közös véleményt tud kialakítani történelméről, ha közös örökségként tudja elismerni a nácizmust, a sztálinizmust és a fasiszta és kommunista rendszereket, valamint őszinte és érdemi vitát tud folytatni az e rendszerek által az elmúlt évszázadban elkövetett bűnökről,

L.   mivel az újraegyesített Európa 2009-ben ünnepli a közép- és kelet-európai kommunista diktatúrák összeomlásának és a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját, ami lehetőséget nyújt a múlt fokozott tudatosítására és a demokratikus polgári kezdeményezések szerepének elismerésére egyaránt, továbbá lendületet ad az összetartozás és a kohézió érzésének erősítéséhez,

M.   mivel fontos emlékezni azokra, akik tevőlegesen ellenálltak a totalitárius uralomnak, és akiknek a totalitárius korszak hőseiként kell bevonulniuk az európaiak emlékezetébe – elszántságuk, eszményeikhez való hűségük, becsületességük és bátorságuk miatt,

N.   mivel az áldozatok szempontjából mindegy, hogy melyik rezsim fosztotta meg őket szabadságuktól, kínozta vagy gyilkolta meg őket bármilyen okból,

1.   fejet hajt az európai totalitárius és antidemokratikus rendszerek áldozatai előtt, és tisztelettel adózik mindazoknak, akik a zsarnokság és elnyomás ellen küzdöttek;

2.   ismételten elkötelezi magát egy olyan békés és virágzó Európa mellett, amely az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság értékeire és az emberi jogok tiszteletben tartására épül;

3.   hangsúlyozza a múlt emlékezete megőrzésének fontosságát, mert igazság és emlékezet nélkül nincs megbékélés; ismételten megerősíti, hogy egységesen fellép bárminemű ideológiai háttérből fakadó önkényuralmi rendszer ellen;

4.   emlékeztet arra, hogy Európában a legutóbbi emberiség elleni bűntettre és népirtásra még 1995 júliusában került sor, és hogy állandó készenlétre van szükség a demokráciaellenes, idegengyűlölő, önkényes vagy totalitárius eszmék és irányzatok elleni küzdelem érdekében;

5.   hangsúlyozza: ahhoz, hogy Európa jobban tudatában legyen a totalitárius és demokráciaellenes rezsimek által elkövetett bűntetteknek, támogatni kell Európa viharos múltjának dokumentálását, az erről szóló tanúvallomásokat, mert emlékezet nélkül nincs megbékélés;

6.   sajnálja, hogy húsz évvel a közép-kelet-európai kommunista diktatúrák összeomlása után egyes tagállamokban még mindig indokolatlanul korlátozva van a személyes jellegű vagy a tudományos kutatásokhoz szükséges dokumentumokhoz való hozzáférés; hiteles erőfeszítést kér minden tagállam részéről a levéltárak, köztük a korábbi belbiztonsági szolgálatok, titkosrendőrségek és hírszerző ügynökségek irattárai megnyitására, ugyanakkor lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a folyamat ne váljon politikai célú visszaélések tárgyává;

7.   határozottan és egyértelműen elítéli a totalitárius és tekintélyelvű rendszerek által az emberiség ellen elkövetett valamennyi bűncselekményt és az emberi jogok súlyos megsértéseit; együttérzését, megértését és szenvedéseik elismerését fejezi ki e bűncselekmények áldozatai és családjaik felé;

8.   kijelenti, hogy az európai integráció mint a békesség és megbékélés modellje, Európa népeinek szabad választását jelenti a közös jövő melletti elkötelezettségre, és hogy különösen nagy az EU felelőssége a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában és fenntartásában, az EU határain belül és kívül egyaránt;

9.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az európai történelem tanításának megerősítésére, illetve az európai integráció történelmi teljesítménye és a tragikus múlt, illetve napjaink Európai Uniójának békés és demokratikus társadalmi rendje közötti éles ellentét hangsúlyozására;

10.   úgy véli, hogy a történelmi emlékezet méltó életben tartásához szükség van az európai történelem átértékelésére és a modern Európa valamennyi történelmi vetületének Európa-szerte történő elismerésére;

11.   e tekintetben kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa és védje meg az olyan nem kormányzati szervezetek fellépéseit, mint például az Oroszországi Föderációban működő Memorial, amely aktívan kutatja és gyűjti a sztálinista idők alatt elkövetett bűnökre vonatkozó dokumentumokat;

12.   ismételten támogatásáról biztosítja a megerősített nemzetközi igazságszolgáltatást;

13.   felszólít az európai emlékezet és lelkiismeret platformjának létrehozására, amely a totalitárius rendszerek történetére szakosodott nemzeti kutatóintézetek közötti kapcsolatokat és együttműködést támogatná, valamint felszólít a totalitárius rendszerek áldozatai európai dokumentációs központjának/emlékművének létrehozására;

14.   felszólít a jelenlegi megfelelő pénzügyi eszközöknek a fent vázolt témák szakmai történeti kutatásának támogatása érdekében történő megerősítésére;

15.   kéri, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák valamennyi totalitárius és önkényuralmi rendszer áldozatainak – méltósággal és pártatlanul megtartandó – európai emléknapjává;

16.   meggyőződése, hogy a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények nyilvánosságra hozatalának és értékelésének végső célja a megbékélés, amelyet a felelősség elismerése, a bocsánatkérés és az erkölcsi megújulás ösztönzése révén lehet megvalósítani;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unióval társult országok kormányainak és parlamentjeinek és az Európa Tanács tagállamai kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 328., 2008.12.6., 55. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0439. (3) HL C 92. E, 2006.4.20., 392. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0523. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0028.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalása a kultúra szerepéről Európa régióinak fejlődésében

P6_TA(2009)0214 RC-B6-0166/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezményre,

–   tekintettel a Tanács 2007. május 24-i következtetéseire a kulturális és kreatív ágazatoknak a lisszaboni célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról(1),

–   tekintettel a Kultúra program (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1855/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel 2008. április 10-i állásfoglalására a kulturális iparágakról Európában(3),

–   tekintettel az "Európai kulturális program a globalizálódó világban" című, 2008. április 10-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az európai kulturális tudat egyre jelentősebb eszközévé válik annak, hogy közelebb hozza egymáshoz az európai polgárokat, tiszteletben tartva ugyanakkor eltérő kulturális és nyelvi identitásukat,

B.   mivel az európai kultúrák stratégiai tényezők Európa fejlődésében helyi, regionális és nemzeti szinten, valamint a központi európai intézmények szintjén,

C.   mivel a nagyvárosok és a régiók a közös európai eszme és az Európai Unió fejlődéséhez való hozzájárulásuk révén európai szereplőkké válnak,

D.   mivel a civil társadalom kezdeményezésein alapuló kulturális projektek láthatóan eredményesek a régiók megerősítésében és fejlesztésében,

E.   mivel a regionális konferenciák kiváló alkalmat jelentenek arra, hogy a civil társadalom bemutassa projektjeit és javaslatait, megossza egymással a bevált gyakorlatokat, és az illetékes felek párbeszédet folytassanak,

1.   hangsúlyozza, hogy a kultúrát, a kreativitást és a művészeteket magukban foglaló regionális és helyi fejlesztési stratégiák jelentősen hozzájárulnak az életminőség javításához az európai régiókban és városokban a kulturális sokféleség, a demokrácia, a részvétel és a kultúrák közti párbeszéd támogatásával;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő a kulturális fejlesztés európai régiókban való megerősítését célzó, kortárs kulturális tevékenységekre irányuló lehetséges intézkedéseket tartalmazó zöld könyvet;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy a regionális hatóságokkal és a helyi civil társadalommal közösen támogassa a regionális konferenciákat;

4.   intézkedéseket és figyelemfelhívó kampányokat szorgalmaz a kulturális projektek regionális fejlesztésben betöltött szerepéről;

5.   felhívja az érintett feleket, hogy törekedjenek az ilyen projektek gyors és hatékony végrehajtására;

6.   azt várja a Bizottságtól, hogy a lehető leghamarabb nyújtsa be a Parlamentnek a kultúra regionális és helyi szinten gyakorolt hatásairól szóló tanulmányt, a tanulmányból levont következtetésekkel és az ezek alapján a Bizottság által tervezett fellépéssel együtt;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(1) HL C 311., 2007.12.21., 7. o. (2) HL L 372., 2006.12.27., 1. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0123. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0124.

Az Európai Parlament 2009. április 2-i ajánlása a Tanácshoz az EU és Oroszország közötti új megállapodásról (2008/2104(INI))

P6_TA(2009)0215 A6-0140/2009

Az Európai Parlament,

—  tekintettel Janusz Onyszkiewicznek az ALDE képviselőcsoport nevében a Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatára az EU és Oroszország között fennálló kapcsolatokról (B6-0373/2007),

—  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Orosz Föderáció között létrejött partnerségi és együttműködési megállapodásra(1), amely 1997. december 1-én lépett hatályba és 2007-ben szűnt volna meg, ha nem meghosszabbodott volna meg automatikusan,

—  tekintettel a Tanács 2008. május 26-i, az Orosz Föderációval kötendő új megállapodás tárgyalásainak megnyitására vonatkozó határozatára, és a tárgyalások 2008. decemberi újrakezdésére,

—  tekintettel az EU és Oroszország azon céljára, amelyet a 2003. május 31-i szentpétervári csúcstalálkozó után kiadott közös nyilatkozat rögzít, és amely közös gazdasági övezet, a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése közös övezetének, a külső biztonsági együttműködés övezetének, valamint a kutatás és oktatás övezetének létrehozására irányul, beleértve a kulturális szempontokat és az időközben elfogadott útiterveket is,

—  tekintettel az Orosz Föderáció és az Európai Közösség az Orosz Föderáció és az Európai Unió állampolgárai számára a rövid idejű tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló 2006. május 25-i megállapodásra(2),

—  tekintettel az 1991. december 17-én aláírt Európai Energia Chartára, és az azt követő Energia Charta Egyezményre (ECT) – amely 1994. december 17-én nyílt meg aláírásra és 1998 áprilisában lépett hatályba, és amely jogilag kötelező érvényű mindazon szerződő felekre nézve, amelyek ratifikálták az ECT-t, és amelyek a 45. cikk (2) bekezdésével összhangban nem nyilatkoztak úgy, hogy a hatálybalépésig nem kívánják azt ideiglenesen alkalmazni –, valamint a 2000. október 30-án Párizsban, a hatodik EU–Oroszország csúcstalálkozó keretében megtartott EU és Oroszország közötti energia-párbeszédre,

—  tekintettel az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991-ben aláírt espoo-i ENSZ/EGB egyezményhez (espoo-i egyezmény) kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyvre,

—  tekintettel a tervezett, Oroszországot és Németországot összekötő balti-tengeri gázvezeték környezeti hatásáról szóló 2008. július 8-i állásfoglalására(3),

—  tekintettel az Európai Unióba irányuló orosz gázszállítás 2009 januárjában történt példa nélküli felfüggesztésére,

—  tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációkra, illetve a kézzelfogható eredmények hiányára,

—  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és annak jegyzőkönyveire,

—  tekintettel az Orosz Föderációnak a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozásáról folytatott, folyamatban levő tárgyalásokra,

—  tekintettel az orosz és nemzetközi nem kormányzati szervezetektől származó számos megbízható beszámolóra az emberi jogok súlyos megsértéseinek folytatódó oroszországi eseteiről, az Európai Emberi Jogi Bíróság Csecsenfölddel kapcsolatos ítéleteire és számos más, a bíróság előtt folyamatban lévő hasonló esetre,

—  tekintettel az Orosz Föderációra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, köztük különösen az emberi jogok védelmezői ellen intézett oroszországi támadásokról és az Anna Politkovszkaja meggyilkolását követő bűnügyi perről szóló 2008. december 18-i(4), az Oroszországról szóló 2008. március 13-i(5), a 2007. május 18-án Szamarában tartott EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2007. május 10-i(6), a 2008. június 26–27-én Hanti-Manszijszkban megrendezésre került EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2008. június 19-i(7), az Anna Politkovszkaja orosz újságírónő meggyilkolása után az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló 2006. október 25-i(8), az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2007. november 14-i(9), valamint a 2006. november 24-én Helsinkiben tartott EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2006. december 13-i állásfoglalásokra(10),

—  tekintettel az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló 2005. május 26-i állásfoglalására(11),

—  tekintettel az EU és Oroszország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2007. június 19-i állásfoglalására(12), amely megállapítja, hogy "az emberi jogok oroszországi helyzetének az EU–Oroszország politikai ütemterve szerves részét kellene képeznie" valamint, hogy "az Oroszország és az EU közötti kiterjedt gazdasági együttműködésnek a demokrácia magas normáin és a szabad piacgazdaság elvén kell alapulnia",

—  tekintettel a grúziai helyzetről szóló 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(13),

—  tekintettel "Az energiával kapcsolatos közös európai politika kialakítása felé" című, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására(14),

–   tekintettel a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló(15) és a "Dél-Kaukázussal kapcsolatos hatékonyabb EU-politikáról: az ígéretektől a tettekig" című(16) 2008. január 17-i állásfoglalásaira,

—  tekintettel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének témájában tartott EU–Oroszország Állandó Partnerségi Tanács 2007. november 22-i közös állásfoglalására,

—  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének és az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének a 2007. december 2-án tartott oroszországi országgyűlési választásokról szóló közös állásfoglalására,

—  tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 83. cikkének (5) bekezdésére,

—  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0140/2009),

A.   mivel az EU Oroszországgal folytatott kapcsolatai a gyakorlati együttműködés céljai tekintetében döntő fontossággal bírnak; mivel Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, a G8-ak tagja, az EU harmadik legjelentősebb kereskedelmi partnere, az euróövezet negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere és az EU nélkülözhetetlen energiaszállítója; mivel az EU és Oroszország nem csupán közös gazdasági és kereskedelmi érdekekkel rendelkezik, hanem mindkettő cselekedni is kíván a nemzetközi színtéren, valamint felelősséggel tartozik a globális kérdések és a közös európai szomszédságot érintő kérdések tekintetében; mivel az EU és Oroszország közötti fokozott együttműködés és jószomszédi viszony alapjául a kölcsönös bizalomnak, a demokrácia közös értékeinek, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának, valamint a nemzetközi kérdésekben való együttműködésnek kell szolgálnia, ami ennélfogva rendkívül fontos egész Európa stabilitása, biztonsága és gazdasági jóléte szempontjából, mivel az EU és Oroszország kapcsolatainak a kölcsönös tiszteleten kell alapulniuk, illetve a felek által a szomszédságukban élő nemzetek szuverenitása iránt tanúsított tiszteleten,

B.   mivel az EU olyan közös értékeken alapul mint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása, és mivel ezen értékek maradéktalan tiszteletben tartását kiemelt fontosságúnak kell tekinteni a harmadik országokkal folytatott fokozott együttműködés kialakításakor,

C.   mivel az EU és Oroszország közötti együttműködés előnyös a nemzetközi stabilitás szempontjából; mivel, ezen felül, Oroszország felelősséggel tartozik az európai és a világszintű pénzügyi és politikai stabilitás és biztonságérzet megszilárdításáért, különösen az EU és Oroszország közös szomszédságának tekintetében elfogadott és alkalmazott felelős és békés megközelítés által; mivel az EU már együtt dolgozik Oroszországgal az Afganisztánról, a Közel-Keletről és a Balkánról közös álláspont kidolgozásán, valamint az ENSZ és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében olyan kiemelt fontosságú biztonsági kérdéseket érintő közös szemlélet és megközelítés kidolgozásán, mint a nukleáris fegyverek terjedése, a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés, a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az éghajlatváltozás és a globális gazdasági és pénzügyi válság,

D.   mivel az új USA-kormányzat, különösen Joe Biden alelnök és Hillary Clinton külügyminiszter Oroszországgal kapcsolatos politikára vonatkozó nyilatkozatai hajlandóságot mutatnak arra, hogy az Egyesült Államok egy új és nyitott politika keretében együttműködjön egy stabilabb és biztonságosabb világ érdekében,

E.   mivel Oroszország aránytalan ellentámadása, amelyet a grúz csapatok Dél-Oszétiába való behatolása miatt indított, és amely kiterjedt más grúz területekre is páncélosok és légierő bevetésével, csakúgy mint indokolatlan katonai fellépése Abháziában, amely során grúz tengeri kikötők ellen indított támadásokat és elfoglalta azokat, ezt követően pedig a két szakadár enklávé, Dél-Oszétia és Abházia elismerése kétségessé teszi Oroszország arra való hajlandóságát, hogy az EU-val közösen létrehozza az európai biztonsági térséget; mivel az EU és Oroszország közötti partnerség további fejlesztése keretében komoly párbeszédet kell folytatni a biztonságról, a két fél közös értékek melletti elkötelezettsége, a nemzetközi jog és a területi integritás tiszteletben tartása, valamint a Helsinki Charta melletti elkötelezettség és a Charta értelmében vállalt kötelezettségek alapján,

F.   mivel az EU és az Orosz Föderáció közötti együttműködés erősítését célzó új megállapodásra irányuló tárgyalások semmiképpen sem törvényesíthetik a Grúziában jelenleg fennálló helyzetet, ugyanakkor a dél-oszétiai és abháziai konfliktus tekintetében 2008. augusztus 12-én és szeptember 8-án aláírt megállapodások Oroszország általi teljes körű végrehajtására irányuló kötelezettség továbbra is érvényben marad, mert ezt a megbeszélések sikeres lezárásának elengedhetetlen feltételévé kell tenni, aminek ki kell terjednie arra, hogy minden fél lemond a szomszédos országokkal szembeni erőszak alkalmazásáról,

G.   mivel – különösen a grúziai eseményeket követően – a felek Koszovóval és a közös szomszédsággal kapcsolatos álláspontjai még távolabb kerültek egymástól,

H.   mivel a jövőbeli együttműködésről szóló egyezmény megkötése továbbra is kiemelkedő fontosságú a két fél közötti együttműködés további fejlesztése és fokozása szempontjából; mivel az Unió Oroszországgal folytatott politikájának az egységen és a szolidaritáson kell alapulnia, és mivel az Uniónak közös megközelítéssel kell rendelkeznie és egységes álláspontot kell képviselnie; mivel az uniós tagállamoknak tájékoztatniuk kell az Oroszországgal kötendő kétoldalú megállapodások, illetve az Oroszországgal való viták által potenciálisan érintett többi tagállamot, illetve megfelelő időben konzultálniuk kell velük,

I.   mivel a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lépő tervezett új megállapodásnak minőségi javulást kell jelentenie, tükröznie kell az együttműködés teljes spektrumát, a XXI. század új realitásait, a nemzetközi kapcsolatok elveinek betartását és a demokratikus normák és az emberi jogok tiszteletben tartását,

J.   mivel az európai hagyományos fegyveres erők csökkentéséről 16 NATO-tag és a Varsói Szerződés 6 tagja által 1990-ben aláírt és 1999-ben módosított szerződés a hagyományos fegyverekkel kapcsolatos valaha volt legjelentősebb leszerelési szerződés; mivel ezt a szerződést Oroszország, Belarusz és Ukrajna ratifikálta, a NATO azonban félretette; mivel Oroszország a szerződést időközben felfüggesztette,

K.   mivel a legutóbbi oroszországi parlamenti és elnöki választások az európai normáknak nem megfelelő feltételek mellett zajlottak a nemzetközi választási megfigyelők hozzáférése, az ellenzéki pártok jelöltek szervezésére és állítására való képessége, a média pártatlansága és függetlensége, valamint a hatóságok semlegessége tekintetében, ami az Oroszország által az Európa Tanács és az EBESZ tagjaként vállalt kötelezettségektől való nagymértékű eltéréseket eredményezett,

L.   mivel az Orosz Föderáció tagja az Európa Tanácsnak, és így elkötelezett a Tanács céljai tekintetében, melyek különösen a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása, valamint a demokrácia és stabilitás megszilárdítása Európában; mivel az Uniónak erőteljesen védelmeznie kell azt az elvet, miszerint a jogállamiság és az e szervezetek keretében fennálló kötelezettségek tiszteletben tartása elengedhetetlen az Unió és Oroszország közötti partnerség sikeréhez,

M.   mivel számos, nem kormányzati szervezetektől és független szakértőktől származó jelentés azt mutatja, hogy a nem kormányzati szervezetekről szóló 2006-os törvény és az orosz kormány által tett más intézkedések, ideértve a szélsőségek elleni jogszabályokat és az állami ellenőrzésnek a média jelentős részére történő kiterjesztését, súlyosan aláássák a szólásszabadságot és akadályozzák az emberi jogi és civilszervezetek tevékenységét Oroszországban,

N.   mivel az a tény, hogy továbbra is börtönben tartanak politikai foglyokat, valamint az emberi jogvédőkkel szembeni bánásmód ellentétes az Orosz Föderáció arra irányuló kötelezettségvállalásával, hogy Oroszországban megszilárdítja a jogállamiságot és véget vet a "jogi nihilizmusnak",

O.   mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése és számos független emberi jogi szervezet súlyos problémákra mutatott rá az orosz igazságszolgáltatás normáival kapcsolatban, többek között a bírói függetlenség hiányára, a politikailag vitatható ügyek vádlottjai tisztességes tárgyaláshoz való jogának megtagadására, az ügyvédek zaklatására és üldözésére, valamint a politikai foglyok ellen indított perek és bebörtönzésük újbóli alkalmazására az orosz büntetőjogi rendszerben,

P.   mivel az Orosz Föderáció nem tett hatékony lépéseket a folyamatos jogsértések és a bűncselekmények büntetlenül maradásának megállítása érdekében annak ellenére sem, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság egyre több ítéletében találta Oroszországot felelősnek az emberi jogok súlyos, rendszeres megsértése miatt, köztük tárgyalás nélküli kivégzések, kínzás és erőszakos eltüntetések miatt,

Q.   mivel az Unió és az Orosz Föderáció közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat irányító alapelvekül a kölcsönösségnek, a fenntarthatóságnak, az átláthatóságnak, a kiszámíthatóságnak, a bizalomnak, a megkülönböztetés tilalmának és a jó kormányzásnak kell szolgálnia; mivel az új megállapodásnak jogilag kötelező érvényűnek kell lennie és egyértelmű vitarendezési mechanizmusokat kell megállapítania,

R.   mivel az Európai Unió földgázellátásának közelmúltbeli válsága, amelynek következtében Bulgáriában, Szlovákiában és az EU más országaiban polgárok milliói maradtak fűtés és meleg víz nélkül a téli fagyok idején, súlyos aggályokat vet fel az orosz energiaszállítás megbízhatóságával kapcsolatban,

S.   mivel az energiabiztonság tekintetében az Unió és Oroszország közötti kapcsolatok nagy lehetőséget kínálnak a pozitív és konstruktív kölcsönös egymásrautaltságra, feltéve, hogy a partnerség a megkülönböztetés tilalmának és a tisztességes bánásmód elvén, valamint egyenlő piaci feltételeken alapul, amint azt az Energia Charta Egyezmény is előírja; mivel a közelmúltbeli gázválság bizonyította, hogy szükség van a legalább a jelenlegi Energia Charta Egyezményen alapuló szabályok elfogadására és betartására; mivel az Unió és Oroszország közötti biztonságos energetikai kapcsolat a tranzitországokkal folytatott energiakereskedelem átláthatóságán is alapul; mivel a gyakorlatban Oroszország energiapolitikájában a monopolizmus és a korlátozással való visszaélés is tetten érhető, különösen a harmadik országok tranzitjogainak megtagadásában, a szállítás felfüggesztésében és a tulajdonjogok megsértésében,

T.   mivel a 2006. június 15–16-i brüsszeli Európa Tanács ajánlásai között szerepelt az Európai Energia Charta tranzitról szóló jegyzőkönyvéről folytatott tárgyalás lezárása, az Energia Charta Egyezmény valamennyi aláíró fél általi megerősítésének biztosítása és a Bizottság felkérése – különös tekintettel a jelenlegi gázválságra – az Oroszországgal kötendő energetikai megállapodás elemeinek meghatározására, kiegészítve a meglévő és kötelező érvényű partnerségi és együttműködési megállapodást vagy a partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lépő jogi eszköz keretében; mivel az Energia Charta Egyezmény – annak 45. cikke szerint – jelenleg is kötelező érvényű valamennyi uniós tagállamra és Oroszországra mint aláíró félre nézve,

U.   mivel az energiapolitika terén folytatott szoros együttműködés és a hosszú távú energiastratégia meghatározása mind az uniós, mind pedig az orosz gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének előfeltétele,

V.   mivel az Unió sok esetben nem egységesen lépett fel az Oroszországhoz fűződő kapcsolataiban; mivel a Tanácson belül létre kellene hozni egy, a főképviselő ellenőrzése alatt álló működő mechanizmust, amely lehetővé tenné a tagállamoknak, hogy kellő időben konzultáljanak egymással minden olyan Oroszországot érintő kétoldalú kérdésben, amely más tagállamokra vagy az Unió egészére is kihatással lehet,

W.   mivel az Oroszországot és az Uniót is mélyen érintő jelenlegi gazdasági válság lehetőséget kínál a fokozottabb és őszintébb kölcsönös megértésen alapuló kétoldalú kapcsolatok újraindítására, mely kizárja a múlt gyanúit és hiányosságait, és alapot biztosít a valódi közös értékek meghatározásához és megerősítéséhez,

1.   a következő ajánlásokat címezi a Tanácsnak és a Bizottságnak, és kéri őket ezek figyelembevételére a tárgyalások során:

2.   felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen és teljes körűen tájékoztassák a Parlamentet és annak Külügyi Bizottságát a tárgyalások előmeneteléről, valamint emlékezteti őket arra, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodáshoz szükség lesz a Parlament jóváhagyására;

3.   fontosnak tartja a kölcsönös jogi kötelezettségeknek a partnerségi és együttműködési megállapodás mielőbbi megkötése és az orosz WTO-csatlakozás segítségével történő megerősítését;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, az orosz Állami Dumának, az Orosz Föderáció kormányának és elnökének.

(1) HL L 327., 1997.11.28., 1. o. (2) HL L 129., 2007.5.17., 27. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0336. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0642. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0105. (6) HL C 76. E, 2008.3.27., 95. o. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0309. (8) HL C 313. E, 2006.12.20., 271. o. (9) HL C 282. E, 2008.11.6., 329. o. (10) HL C 317. E, 2006.12.23., 474. o. (11) HL C 117. E, 2006.5.18., 235. o. (12) HL C 146. E, 2008.6.12., 95. o. (13) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0396. (14) HL C 219. E, 2008.8.28., 206. o. (15) HL C 41. E, 2009.2.19., 64. o. (16) HL C 41. E, 2009.2.19., 53. o. (17) A Tanács 2001. március 15-i 539/2001/EK rendelete a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról (HL L 81., 2001.3.21., 1. o.).

Az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalása az elektromágneses mezőkhöz kapcsolódó egészségügyi aggodalmakról (2008/2211(INI))

P6_TA(2009)0216 A6-0089/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 137., 152. és 174. cikkére, melyek célja a magas szintű emberi egészség előmozdítása, a környezet védelme, valamint a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme,

–   tekintettel a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés korlátozásáról (0 Hz-tól 300 GHz-ig) szóló 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlásra(1) és a Bizottság erre vonatkozó 2008. szeptember 1-i végrehajtási jelentésére (COM(2008)0532),

–   tekintettel a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló 2004. április 29-i 2004/40/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), valamint a mobiltelefonok és bázisállomások vonatkozó harmonizált biztonsági szabványaira,

–   tekintettel a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról szóló 2006. december 12-i 2006/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–   tekintettel a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szóló 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a lakosságot érő 0 Hz és 300 GHz közötti elektromágneses sugárterhelés korlátozásáról szóló 1999. március 10-i tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról szóló állásfoglalására(6),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0089/2009),

A.   mivel a természetben léteznek elektromágneses mezők (EMF-ek), és ebből következően ezek mindig jelen voltak bolygónkon; mivel azonban az elmúlt évtizedekben az ember által létrehozott EMF-forrásoknak való környezeti kitettség a villamosenergia-szükséglet, az egyre fejlettebb vezeték nélküli technológiák, valamint a társadalmi szerkezet változásai miatt folyamatosan növekszik; mivel ennek következtében napjainkban minden polgár mind a munkahelyen, mind pedig otthon ki van téve a különböző hullámhosszú, összetett elektromos és mágneses mezőknek,

B.   mivel a vezeték nélküli technológia (mobiltelefon, Wi-fi/WiMAX, Bluetooth, "DECT" telefon) olyan EMF kibocsátásáért felelős, amely káros hatással lehet az emberi egészségre,

C.   mivel az európai polgárok – különösen a 10 és 20 év közötti korú fiatalok – többsége használ mobiltelefont, ami funkcionális és divatos tárgy, és mivel folyamatosan kétségek merülnek fel lehetséges egészségügyi kockázataival kapcsolatban, különösen a fiatalok vonatkozásában, mivel agyuk még fejlődésben van,

D.   mivel 1999. július 12. óta, amikor az 1999/519/EK ajánlás megállapította a 0 Hz és 300 GHz közötti elektromágneses sugárterhelés korlátait, tudományos körökben egyre hevesebb vita folyik az elektromágneses mezők lehetséges egészségügyi kockázataival kapcsolatban,

E.   mivel a tudományos világ formális következtetéseinek hiánya nem akadályozott meg egyes nemzeti illetve regionális kormányokat az Európai Unió legalább kilenc tagállamában, valamint Kínában, Svájcban és Oroszországban abban, hogy úgynevezett "megelőzést célzó" terhelési határértékeket, vagyis a Bizottság és annak független tudományos bizottsága, az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága által közölt értékeknél alacsonyabb határértékeket(7) állapítsanak meg,

F.   mivel a lakosság elektromágneses tereknek való kitettségét korlátozó fellépéseknek egyensúlyban kellene állniuk az elektromágneses sugárzást kibocsátó eszközök által nyújtott jobb életminőséggel, a biztonság és biztonságosság tekintetében,

G.   mivel a mind érdeklődést mind pedig vitákat kiváltó tudományos projektek között megtalálható az Unió által elsősorban az ötödik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramon(8) keresztül 3 800 000 euróval finanszírozott Interphone járványügyi tanulmány, amelynek eredményeire 2006 óta várnak,

H.   mivel ugyanakkor bizonyos ismeretekkel kapcsolatban úgy tűnik, egyhangú a megítélés, különösen a tekintetben, hogy mikrohullámoknak való kitettségre adott reakció egyénenként változó, hogy a rádióhullámú sugárzás (RF) nem termikus hatásainak értékelésére sürgősen az aktuális körülmények között lebonyolított terhelési teszteket kell végezni, valamint hogy a gyermekek rendkívül érzékenyek az elektromágneses mezőknek való kitettségre(9),

I.   mivel az EU kitettségi határértékeket állapított meg, hogy megvédje a munkavállalókat az EMF hatásaival szemben; mivel az elővigyázatosság elve alapján a népesség érintett csoportjai, azaz a lakosok és a fogyasztók tekintetében is gondoskodni kell ilyen intézkedésekről,

J.   mivel az Eurobarométer elektromágneses mezőkről szóló (2007. júniusi, 272a. számú) különjelentése azt mutatja, hogy a polgárok többségének véleménye szerint a hatóságok nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást azokról az intézkedésekről, amelyek védik őket az elektromágneses mezőktől,

K.   mivel további kutatásokat kell végezni a közepes és a nagyon alacsony frekvenciákra vonatkozóan abból a célból, hogy következtetéseket lehessen levonni az egészségre gyakorolt hatásaikat illetően,

L.   mivel a mágneses rezonanciával történő képalkotási eljárás (MRI) alkalmazását nem fenyegetheti a 2004/40/EK irányelv, mivel az MRI-technológia az európai betegek számára rendelkezésre álló legkorszerűbb eszköz a potenciálisan halálos betegségek kutatásában, diagnosztizálásában és kezelésében,

M.   mivel az MRI-re vonatkozó IEC/EN 60601-2-33 biztonsági szabvány az elektromágneses mezőkre vonatkozóan határértékeket állapít meg, a betegeket vagy munkavállalókat fenyegető mindenféle veszély kizárása érdekében,

1.   sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az 1999/519/EK ajánlásban meghatározott EMF-határértékek tudományos alapját és megfelelőségét, és erről nyújtson be jelentést a Parlamenthez; kéri, hogy a felülvizsgálatot az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága végezze el;

2.   a biológiai hatások kifejezett mérlegelését szorgalmazza az elektromágneses sugárzás lehetséges egészségügyi hatásainak értékelésekor, elsősorban azért, mert egyes tanulmányok a legalacsonyabb szinteken mutatták ki a leginkább káros hatásokat; aktív kutatást szorgalmaz a lehetséges egészségügyi problémák kezelése érdekében, olyan megoldások kidolgozásával, amelyekkel kivédhető vagy csökkenthető az átviteli frekvenciák lüktetése és amplitúdó-modulációja;

3.   hangsúlyozza, hogy az európai EMF-határértékek módosításával párhuzamosan, vagy annak alternatívájaként tanácsos volna, ha a Bizottság a tagállamok szakértőivel és az érintett ipari ágazatokkal (villamosenergia-vállalatok, telefonszolgáltatók és elektromos készülékek – többek között mobiltelefonok – gyártói) együttműködve kidolgozna egy útmutatót az EMF-nek való kitettséget csökkentő, rendelkezésre álló technológiai lehetőségekről;

4.   megjegyzi, hogy az ipari szereplők és az infrastruktúráért felelős illetékes vezetők és hatóságok már most felléphetnek bizonyos tényezők tekintetében, például oly módon, hogy rendelkezéseket állapítanak meg egy adott hely és a kibocsátók közötti távolságra, a helynek a közvetítő antenna magasságához képesti magasságára, illetve a jeladó antennának a lakóhelyekhez viszonyított irányára vonatkozóan, és mindezt egyértelműen az e berendezések közelében élő népesség megnyugtatása és hatékonyabb védelme érdekében teszik; szorgalmazza az adótornyok és adóállomások optimális elhelyezését, valamint az ily módon elhelyezett adótornyok és adóállomások szolgáltatók általi közös használatát, korlátozva ezáltal a rossz helyre telepített adótornyok és adóállomások terjedését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő iránymutatást;

5.   felkéri a tagállamokat, illetve a helyi és regionális hatóságokat, hogy az antennák és erősítők telepítése tekintetében hozzanak létre egy egységes engedélyezési rendszert, valamint városfejlesztési terveikbe foglaljanak bele egy regionális antennafejlesztési tervet is;

6.   sürgeti a mobiltelefonos antennák elhelyezésének engedélyezéséért felelős hatóságokat, hogy az antennák számának és a lakosság EMF-kitettségének csökkentése érdekében állapodjanak meg az ágazat üzemeltetőivel az infrastruktúrák közös használatáról;

7.   elismeri a mobil távközlési és más vezeték nélküli EMF-kibocsátó technológiák környezetkárosítás elkerülésére – elsősorban az éghajlatváltozás kezelésére – irányuló erőfeszítéseit;

8.   megítélése szerint a jogorvoslati esetek számának növekedésével, illetve a hatóságoktól származó, az új EMF-kibocsátó berendezések telepítése elleni moratóriumjellegű intézkedésekkel szemben az általános érdek azt diktálja, hogy az ipari szereplők, az állami hatóságok, a katonai hatóságok és a lakosok egyesületei közötti párbeszéden alapuló megoldásokat kellene előnyben részesíteni az új mobiltelefonos antennák vagy magasfeszültségű vezetékek telepítési feltételei tekintetében, és legalább arra ügyelni kellene, hogy az iskolák, a bölcsődék, a nyugdíjasotthonok és az egészségügyi intézmények tudományos kritériumok alapján meghatározott konkrét távolságra legyenek az ilyen jellegű berendezésektől;

9.   felszólítja a tagállamokat, hogy az ágazati üzemeltetőkkel együtt bocsássanak térképeket a nagyközönség rendelkezésére, amelyeken feltüntetik a magasfeszültségű vezetékek, rádiófrekvenciás és mikrohullámú létesítmények, különösen a telekommunikációs tornyok, jelismétlők, valamint telefonos antennák sugárzásának való kitettséget; szorgalmazza, hogy az említett információt a könnyű elérhetőség érdekében tegyék közzé egy internetes oldalon, és a média segítségével is terjesszék;

10.   javasolja, hogy a Bizottság mérlegelje annak lehetőségét, hogy a transzeurópai energiahálózatok forrásai felhasználhatók-e az EMF hatásainak vizsgálatára a nagyon alacsony frekvenciákban, különösen a villamosenergia-elosztó vezetékekben;

11.   kéri a Bizottságot, hogy a 2009–2014 közötti parlamenti ciklusban kezdeményezzen egy nagyra törő programot a mesterségesen létrehozott és az emberi test által természetes úton kibocsátott hullámok közötti elektromágneses kompatibilitás mérésére, annak megállapítása érdekében, hogy vajon a mikrohullámnak vannak-e nem kívánatos hatásai az emberi egészségre nézve;

12.   felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentést az elektromágneses sugárzás EU-ban tapasztalható szintjéről, forrásairól, valamint az EU által az emberi egészség és a környezet hatékonyabb védelme érdekében tett intézkedésekről;

13.   kéri a Bizottságot, hogy találjon megoldást arra, hogy a 2004/40/EK irányelv végrehajtása felgyorsuljon, és ily módon biztosítsa a munkavállalók hatékony EMF elleni védelmét, ugyanúgy, ahogyan ez már két másik közösségi aktuson keresztül megvalósult a zaj-(10) és a rezgésvédelem(11) terén, továbbá az említett irányelv 1. cikkében rendelkezzen eltérésről az MRI tekintetében;

14.   sajnálattal állapítja meg, hogy 2006 óta módszeresen elnapolják az Interphone elnevezésű nemzetközi járványügyi tanulmány következtetéseinek közzétételét, mely tanulmány célja annak vizsgálata, hogy vajon van-e összefüggés a mobiltelefon használata és bizonyos típusú rákos megbetegedések, úgymint az agydaganatok, a hallóideg daganatai és a fültőmirigy daganatai között;

15.   ezzel összefüggésben hangsúlyozza az Interphone-tanulmány koordinátora, Elisabeth Cardis óvatosságra intő felhívását, aki a jelenlegi ismeretek alapján a gyermekek számára a mobiltelefon mértékletes használatát, és inkább a vezetékes telefon használatát ajánlja;

16.   megítélése szerint mindenesetre, mivel a Bizottság e világméretű tanulmány finanszírozásához jelentős összeggel járult hozzá, neki kell megkérdeznie a projektfelelősöktől, hogy mi az oka a végleges közzététel elmaradásának, és válasz esetén arról késedelem nélkül tájékoztatnia a Parlamentet és a tagállamokat;

17.   a Bizottságnak azt is ajánlja, hogy a politikai és költségvetési hatékonyság érdekében az EMF tanulmányokra fordított közösségi finanszírozást részben csoportosítsa át az európai fiatalokat megcélzó figyelemfelkeltő kampány irányába, amely a mobiltelefon helyes használatára irányul, úgymint a kézhasználat nélküli kiegészítők használata, a rövid ideig tartó hívások, a telefonkészülék kikapcsolása, ha nincs használatban (például tanórán) és a telefonok jó vételi viszonyok közötti használata;

18.   úgy véli, hogy az ilyen figyelemfelkeltő kampányoknak meg kell ismertetniük az európai fiatalokat a háztartási készülékekkel kapcsolatos egészségügyi kockázatokkal, illetve annak fontosságával, hogy a készenléti üzemmód helyett kapcsolják ki a készülékeket;

19.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mobiltelefonos rádiófrekvenciák esetleges hosszú távú káros hatásainak értékelése céljából növeljék a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordítandó támogatásaikat; szorgalmazza továbbá, hogy tegyenek több nyilvános ajánlattételi felhívást a különböző EMF-forrásoknak való egyidejű kitettség ártalmas hatásaival kapcsolatos vizsgálatokra, különösen a gyermekek tekintetében;

20.   javasolja, hogy a tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport (EGE) megbízatása egészüljön ki a tudományos integritás értékelésének feladatával, ily módon segítve a Bizottságot az esetleges kockázatot jelentő helyzetek, érdekütközések, vagy akár olyan csalások megelőzésére, amelyek a kutatók esetében a kemény versennyel összefüggésben előfordulhatnak;

21.   felismerve a közvélemény aggodalmát számos tagállamban, felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt valamennyi érintettel, úgymint a nemzeti szakértőkkel, nem kormányzati szervezetekkel és az ipari ágazatokkal, hogy rendelkezésre álljanak és elérhetőek legyenek az egyszerű ember számára érthető, naprakész információk a vezeték nélküli technológiáról és a biztonsági szabványokról;

22.   felszólítja a nem-ionizáló sugárzás elleni védekezés nemzetközi bizottságát és az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) a fokozottabb átláthatóság megvalósítására, és hogy legyenek nyitottabbak a párbeszédre a szabványok meghatározásában érintett felekkel;

23.   kifogásolja néhány telefonszolgáltató különösen agresszív marketingkampányát a karácsony vagy más különleges alkalmak előtti időszakban, például a kimondottan gyerekeknek szánt mobiltelefonok forgalmazását, vagy a tizenéveseket megcélzó "ingyenes percek" átalányt;

24.   javasolja, hogy az Unió a belső levegő minőségére irányuló politikájába foglalja bele a "vezeték nélküli" háztartási berendezésekről szóló tanulmányt, amelyek – mint például az internetes hozzáférést biztosító Wifi és a digitális hangátvitellel működő, vezeték nélküli (DECT) telefon – az utóbbi években széles körben elterjedtek a nyilvános helyeken és az otthonokban, aminek következtében a polgárok folyamatos mikrohullámú sugárzásnak vannak kitéve;

25.   a fogyasztók tájékoztatásának folyamatos javítása érdekében szorgalmazza, hogy az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság műszaki szabványait módosítsák oly módon, hogy legyen kötelező a címkén feltüntetni a kibocsátási teljesítményt, és minden vezeték nélküli berendezés esetében jelezni a mikrohullám-kibocsátást;

26.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a Régiók Bizottságával összehangolva támogassa egy egységes szabvány létrehozását, a magasfeszültségű vezetékhálózatok bővítése esetén a lakosok kitettségének minimálisra csökkentése céljából;

27.   mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a biztosítótársaságok igyekeznek kizárni az elektromágneses sugárzással összefüggő kockázatok elleni fedezetet a felelősségbiztosítási kötvényekből, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az európai biztosítók már az elővigyázatosság elvére alapoznak;

28.   felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék Svédország példáját és ismerjék el fogyatékkal élőként az elektromágneses túlérzékenységben szenvedőket, és biztosítsanak számukra megfelelő védelmet és egyenlő esélyeket;

29.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Régiók Bizottságának, valamint a WHO-nak.

(1) HL L 199., 1999.7.30., 59. o. (2) HL L 159., 2004.4.30., 1. o. (3) HL L 91., 1999.4.7., 10. o. (4) HL L 374., 2006.12.27., 10. o. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0410. (6) HL C 175., 1999.6.21., 129. o. (7) A 16. plenáris ülésen elfogadott 2007. március 21-i vélemény. (8) Életminőség program, szerződésszám: QLK4-1999-01563. (9) 2001. márciusi STOA tanulmány "A nem ionizáló elektromágneses sugárzások pszichológiai és környezeti hatásairól", PE 297.574. (10) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/10/EK irányelve (2003. február 6.) a munkavállalók fizikai tényezők (zaj) hatásának való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (HL L 42, 2003.2.15., 38. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/44/EK irányelve (2002. június 25.) a munkavállalók fizikai tényezők (vibráció) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (HL L 177, 2002.7.6., 13. o.).

Az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalása: a jobb iskolákról szóló európai együttműködés menetrendje (2008/2329(INI))

P6_TA(2009)0217 A6-0124/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés oktatásról, szakképzésről és ifjúságról szóló 149. és 150. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának az oktatáshoz való jogról szóló 14. cikkére,

–   tekintettel "A XXI. századi kompetenciák fejlesztése: Az iskolákról szóló európai együttműködés menetrendje" című, 2008. július 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0425),

–   tekintettel "Az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiája" című, 2008. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0865),

–   tekintettel a 2007. november 12-i "Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében: A Tanács és a Bizottság 2008. évi közös időközi jelentése az "Oktatás és képzés 2010" munkaprogram megvalósításáról" (COM(2007)0703),

–   tekintettel a tíz évre szóló "Oktatás és képzés 2010" munkaprogramra(1), és az ezt követő, ennek megvalósítása terén elért haladásról szóló közös időközi jelentésekre,

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2008/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(3),

–   tekintettel az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésének elnökségi következtetéseire, nevezetesen "a humántőkébe történő befektetésről és a munkaerőpiacok modernizálásáról" szóló részre,

–   tekintettel az oktatásról és képzésről mint a lisszaboni stratégia egyik fő hajtóerejéről szóló, 2007. november 15-i tanácsi állásfoglalásra(4),

–   tekintettel a XXI. századi oktatásról szóló, UNESCO-hoz intézett nemzetközi bizottsági jelentésre,

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. november 21-én elfogadott, a fiatalok felkészítése a XXI. századra: az iskolák területén folyó európai együttműködés programjáról szóló következtetésekre(5),

–   tekintettel az iskolák és iskolai oktatás a nyilvánosság kultúrához való hozzáférésének maximalizálásában játszott szerepéről szóló, 2004. február 26-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az Európai Iskolák fejlesztésének lehetőségeiről szóló 2005. szeptember 8-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a "Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben" című, 2007. szeptember 27-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a 2007. november 13-i állásfoglalására a sport szerepéről az oktatásban(9),

–   tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulásnak a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő megvalósításáról – az "Oktatás és képzés 2010" munkaprogram megvalósításáról szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére ,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6–0124/2009),

A.   mivel az iskolai oktatás megszervezése, tartalmának meghatározása, valamint reformja a tagállamok felelősségi körébe tartozik, mivel az információcsere és a helyes gyakorlatok egymással való megosztása, továbbá a közös kihívások terén történő együttműködés kiváló eszköz a reformok támogatására, mivel a Bizottság fontos szerepet játszik ezen együttműködés megkönnyítésében,

B.   mivel az Európai Unióban bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások, az egységes piacot befolyásoló tényezők, valamint a globalizált gazdaságban rejlő új lehetőségek és az általa támasztott igények egy sor új kihívást teremtenek valamennyi nemzeti oktatási rendszer számára, ami az oktatás és képzés területén fokozottan szükségessé teszi az európai szintű együttműködést,

C.   mivel az EU-ban működő oktatási rendszerek teljesítménye között fennálló jelentős eltérések növelhetik a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlettsége közti egyenlőtlenségeket és veszélyeztethetik a lisszaboni stratégiai célok megvalósítását,

D.   mivel rendszeres intézkedésekre van szükség az oktatásnak a "tudásháromszögben" (kutatás, innováció és oktatás) betöltött szerepének megerősítésére, melynek vonatkozásában az Unió támogatja a jövőbeli fejlesztés, versenyképesség és társadalmi kohézió hosszú távú stratégiáját és az oktatás felvételét a lisszaboni folyamat keretében zajló tárgyalások következő körének prioritásai közé,

E.   mivel a referenciaértékek fontos eszközei a reformok továbbvitelének, mivel lehetővé teszik a jól megfogalmazott közös célok irányába tett előrelépések mértékének számszerű kifejezését,

F.   mivel a Tanács három, az iskolai oktatásra vonatkozó referenciaértéket fogadott el a 2010-es évre, amelyek magukban foglalják az iskolából történő lemorzsolódást, az olvasási, írási és szövegértési készséget és a felső középfokú végzettség megszerzését, mivel az e referenciaértékek irányába tett előrelépés még mindig nem elégséges,

G.   mivel az alapvető készségek és kulcskompetenciák valamennyi fiatal általi elsajátítása, valamint az oktatás során szerzett tudásszint fejlesztése alapvető fontosságú a lisszaboni menetrend céljainak elérése szempontjából,

H.   mivel a fiatalok oktatás során szerzett tudásszintje közvetlen hatást fejti ki a későbbi foglalkoztatási kilátásaikra, társadalmi részvételükre, további tanulmányaikra vagy képzésükre, valamint jövedelmükre,

I.   mivel a nők oktatása különösen nagy hatást gyakorol a közösségek tanulmányi teljesítményére; mivel a lányok nem teljes vagy nem megfelelő oktatása nem csak rájuk van kihatással, hanem e hátrányokat a következő generációk felé is közvetíti,

J.   mivel az egyenlőtlenségek és a lemorzsolódás magas társadalmi és gazdasági költségekkel jár, és romboló hatással van a társadalmi kohézióra, és mivel az iskolai szegregáció minden formája a nemzeti oktatási rendszerek egészének színvonalát gyengíti,

K.   mivel jelenleg az oktatási intézményekben két alapvető tendencia – a multikulturalizmus és az osztálykülönbségek növekedése – alakult ki, amelyek következményeként az iskolai erőszak riasztó mértékű növekedése figyelhető meg, melyet az iskolai környezetben megjelenő rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások kísérnek, melyhez az oktatási rendszer által tett megfelelő válaszlépések, a tanulóknak nyújtott támogatás, illetve a kapcsolattartási mechanizmusok hiánya járul,

L.   mivel az inkluzív oktatási modellek elősegítik a hátrányos helyzetben lévő tanulócsoportok és a különleges oktatási igényekkel rendelkező tanulók integrálását, továbbá növelik a különböző háttérből származó tanulók közötti szolidaritást,

M.   mivel a fejlett iskola-előkészítő oktatás jelentősen hozzájárul a hátrányos helyzetben lévő csoportok (pl. alacsony jövedelmű vagy kisebbségi háttérrel rendelkező gyermekek) integrálásához, továbbá hozzásegíthet az általános készségszint növeléséhez, csökkenti az oktatási különbségeket, és alapvető fontosságú az igazságosság növelése és a lemorzsolódás csökkentése szempontjából,

N.   mivel az iskolák kulcsfontosságúak a gyermekek társadalmi élete, oktatása, és személyes fejlődése szempontjából; valamint olyan értelemben, hogy közvetíti számukra a demokratikus társadalomban való részvételhez és az aktív állampolgári léthez szükséges tudást, készségeket és értékeket,

O.   mivel a jelenlegi globális pénzügyi és gazdasági válságban az oktatás és a továbbképzés kulcsszerepet játszik az innovatív készségek és szakismeretek fejlesztésében és az ismeretek szabad áramlásának biztosításában, melyek a gazdasági fellendülés és a munkaerőpiac konszolidálásának ideális eszközei; megjegyezve ugyanakkor, hogy az oktatás és továbbképzés területére vonatkozó szakpolitika elsődleges célja nem a piaci szükségleteknek és a foglalkoztathatósági kritériumoknak való megfelelés, hanem annak biztosítása, hogy a tanulók elsajátítsák az egységes oktatási kritériumoknak megfelelő, átfogó standard ismereteket és ennek eredményeként kifejlett, érett személyiséggé váljanak,

P.   mivel a tanterveknek, valamint az oktatási és értékelési módszereknek lehetővé kell tenniük minden egyes fiatal számára a kulcskompetenciák elsajátítását, illetve a benne rejlő lehetőségek kiteljesítését; mivel a gyermekek fizikai és szellemi jóléte, valamint a kellemes tanulási környezet alapvető fontosságú a pozitív tanulmányi eredmények szempontjából,

Q.   mivel az általános jellegű oktatás, amely olyan tantárgyakat is magába foglal, mint a képzőművészet vagy a zene, ösztönző lehet az önmegvalósítás, az önbizalom, a kreativitás és az innovatív gondolkodás fejlesztése szempontjából,

R.   mivel az oktatásra szánt kiadásokat különösen azon területekre kell összpontosítani, ahol a legnagyobb javulás érhető el a tanulók teljesítményében és fejlődésében,

S.   mivel a tanulók eredményeit befolyásoló iskolai környezeten belül az oktatás minőségét a legfontosabb tényezőként ismerik el,

T.   mivel a mobilitás és a csereprogramok elősegíthetik az interkulturális, nyelvi, szociális, valamint az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó kompetenciák elsajátítását, továbbá fokozzák úgy a tanárok, mint a tanulók motivációját, illetve hozzájárulnak a tanárok pedagógiai készségeinek fejlesztéséhez,

U.   mivel az iskolák egyedül csupán egy részét képezik a szereplők azon csoportjának, akik kollektív felelősséget vállalnak a fiatalok oktatásáért,

V.   mivel fejlődésük hatékony és hosszú távú nyomon követése érdekében értékelési kultúra kialakítására van szükség az oktatási és képzési rendszerekben,

W.   mivel a Parlament az említett 2005. szeptember 8-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi, különösen a bővítéssel és annak hatásaival kapcsolatos kihívásoknak való megfelelés érdekében meg kell reformálni az Európai Iskolák irányításának rendszerét,

1.   üdvözli a fent említett, 2008. július 3-i bizottsági közleményt, és azon területeket, amelyeken a jövőben együttműködést javasol;

2.   üdvözli a Bizottság fent említett, 2008. december 16-i közleményét, valamint az abban ajánlott intézkedéseket;

3.   helyesli azt a nézetet, hogy az iskolai oktatásnak a központi prioritások között kell szerepelnie a lisszaboni stratégia következő ciklusában;

4.   üdvözli a tagállamok együttműködési megállapodását az iskolai oktatás kulcsfontosságú területein; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki a lehető legnagyobb mértékben az egymástól való tanulás lehetőségét;

Minden egyes tanuló kompetenciáinak fejlesztése

5.   sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy minden fiatal számára biztosítsák a továbbtanulás szempontjából lényeges alapvető készségek elsajátítását, és folytassák a fent említett 2006/962/EK ajánlás végrehajtására, valamint az előzőleg megállapított referenciaértékek elérésére irányuló erőfeszítéseket;

6.   aggasztja a tanulók olvasási, írási és számolási készségek tekintetében tapasztalható romló szintje, és sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést e tendencia megfordítására;

7.   ajánlja, hogy a tagállamok továbbra is fontoljanak meg stratégiákat az alapvető készségeken belül a nemi egyenlőtlenségek csökkentésére;

8.   sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a lemorzsolódás csökkentésére; hangsúlyozza, hogy mihamarabb azonosítani kell a veszélyeztetett tanulókat, és számukra kiegészítő támogatást, valamint iskola utáni tanulási tevékenységeket kell biztosítani, valamint támogatni kell őket az iskolai szintek közötti átmenet idején, és a rászorultaknak személyre szabott tanulási segítséget kell nyújtani;

9.   megjegyzi, hogy az Unióban élő fiatalok aggasztó mértékben nem képesek a megfelelő összpontosításra; kéri ezért a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt annak felmérése érdekében, hogy melyek a legfőbb okai az összpontosító képesség e hiányának;

10.   úgy véli, hogy az iskoláknak magas színvonalú oktatást kell nyújtaniuk minden gyermek részére, és nagyra törő célokkal kell rendelkezniük valamennyi tanuló számára, ugyanakkor minél több tanulmányi lehetőséget, valamint kiegészítő támogatást kell felkínálniuk az egyes tanulók különleges igényeinek figyelembevétele érdekében;

11.   felszólítja ezért a tagállamokat annak biztosítására, hogy oktatási szakpolitikáik alakítsanak ki egyensúlyt az egyenlő elbánás elve és a minőség között, és fektessenek hangsúlyt a hátrányos helyzetű tanulók és diákok szociális felemelkedésének elősegítését célzó intézkedésekre, igazítsák a tanulási folyamatot az ilyen tanulók egyéni szükségleteihez, és ezáltal biztosítsanak egyenlő esélyeket számukra az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében;

12.   sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy javítsák a hátrányos helyzetű csoportoknak a legmagasabb szintű követelményeknek megfelelő szakképzéshez és egyetemi tanulmányokhoz való hozzáférését, többek között megfelelő ösztöndíj-rendszerek kialakításával és megismertetésével;

13.   támogatja az inkluzív oktatási modelleket, amelyekben az iskolai közösségek a társadalmat tükrözik a sokszínűség tekintetében, elkerülve minden fajta elkülönítést;

14.   ezért felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék az alapfokú oktatásban a roma osztályok/intézmények teljes deszegregációjára irányuló célt, valamint kövessék nyomon és szüntessék meg a roma gyerekek szellemi fogyatékkal élők számára kialakított osztályokba való elhelyezésének gyakorlatát;

15.   úgy véli, hogy a fiatalok számára fontos, hogy már iskolai, gimnáziumi és egyetemi éveik alatt felkészüljenek a munkaerőpiac változásaira való rugalmas reagálásra, (a munkaadók igényei ugyanis gyorsan változhatnak);

16.   kéri az iskolai tantervek korszerűsítését és tökéletesítését annak érdekében, hogy híven tükrözzék a mai társadalmi, gazdasági, kulturális és technikai valóságot, és szorosan kapcsolódjanak az iparhoz, az üzleti élethez és a munkaerő-piachoz;

17.   úgy véli ugyanakkor, hogy az oktatási rendszer reformjának a személyiség teljes és sokoldalú formálását, az emberi jogok és társadalmi igazságosság iránti tisztelet kifejlesztését, a személyes fejlődés és a szakmai előremenetel célját szolgáló egész életen át tartó tanulást, a környezetvédelmet és a személyes és kollektív jólétet kell szolgálnia; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az így megszerzett tudásnak a piaci igényekkel való összehangolása kétségkívül az oktatási rendszerek kiemelt feladatai közé tartozik, de nem alapvető és elsődleges célja;

18.   úgy véli, hogy az iskoláknak nem csupán a foglalkoztathatóság növelésére kell törekedniük, hanem minden fiatal számára esélyt kell adniuk a benne rejlő lehetőségek kiteljesítésére egyéni képességeivel összhangban; hangsúlyozza az olyan tanulási környezet kialakításának fontosságát, ahol a fiatalok elsajátíthatják azokat alapvető demokratikus készségeket, amelyek segítségével a civil társadalom aktív tagjaivá válhatnak;

19.   úgy ítéli meg, hogy minden gyermek számára a legkisebb életkortól kezdve esélyt kell adni a zenei, művészi, manuális, fizikai, szociális és állampolgári kompetenciák elsajátítására; ennélfogva határozottan úgy véli, hogy a zeneoktatásnak, a művészi, valamint a testnevelésnek az iskolai tanterv kötelező részét kell képeznie;

20.   meggyőződése, hogy – a 2002-es barcelonai Európai Tanács következtetéseivel összhangban – a gyermekeknek már korai életkorban el kell kezdeniük az idegen nyelvek tanulását; üdvözli az új referenciaértékre irányuló javaslatot, amely szerint középiskola alsó tagozatán a tanulók legalább 80%-a minimum két idegen nyelvet tanuljon; hangsúlyozza a folyamatos idegennyelv-oktatás jelentőségét a középfokú oktatásban, a fiatalok magas szintű nyelvi ismereteinek biztosítása érdekében; kéri a tagállamokat, gondolkozzanak el annak lehetőségén, hogy az idegen nyelvek tanítására több anyanyelvi beszélőt alkalmazzanak;

21.   hangsúlyozza az IKT-készségek és a médiaműveltség terén történő oktatás fontosságát; fontosnak tartja, hogy a tanulókat felkészítsék az új kommunikációs és digitális technika használatára;

22.   nagyra értékeli a nemformális oktatás hozzájárulását, miáltal a fiatalok az iskolában szerzett ismereteiket kiegészítő értékes készségekhez juthatnak, és kéri az iskolákat, hogy működjenek szorosabban együtt a nemformális oktatást nyújtó – többek között ifjúsági – szervezetekkel;

Magas színvonalú iskolák és tanárok

23.   úgy ítéli meg, hogy a minőségi oktatás minden gyermek joga, és hogy e jog garantálásához vezető úton az első fontos lépés a tanulói jogokról szóló európai charta elfogadása volna;

24.   felhívja a tagállamokat és az illetékes regionális kormányokat, hogy fektessenek be az iskola-előkészítő oktatásba, és garantálják a megfelelően képzett tanárokkal és gondozókkal rendelkező, magas színvonalú iskolára felkészítő és gyermekgondozási intézményeket, továbbá biztosítsák a megfizethetőséget; támogatja az iskola-előkészítő oktatásban való részvételi arányra vonatkozó új referenciaértékre irányuló javaslatot;

25.   úgy véli, hogy a közoktatásnak továbbra is elsődlegesen államilag finanszírozott területnek kellene maradnia, amely hozzájárul a társadalmi egyenlőséghez és beilleszkedéshez; üdvözli ugyanakkor azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a gyümölcsöző együttműködés kifejlesztése a magánszektorral, továbbá a kiegészítő finanszírozás új lehetőségeinek feltárása;

26.   úgy véli, hogy a kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben lévő, különösen az EU szegényebb régióiban fekvő oktatási intézmények részesüljenek kiegészítő támogatásban;

27.   meggyőződése, hogy a korszerű infrastruktúrát, eszközöket és technológiát biztosító, jó minőségű tanulási környezet a magas színvonalú iskolai oktatás megvalósításának elengedhetetlen feltétele;

28.   úgy véli, hogy az oktatás megfelelő minősége és eredményei ezen kívül megkövetelik az igényes és szigorú tantervet és a tanulók rendszeres értékelését, amely az előrehaladásért való személyes felelősségre is kitér;

29.   felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges autonómiát az iskolák számára annak érdekében, hogy találjanak megoldásokat a különleges kihívásokra, amelyekkel a helyi környezetben szembesülnek, továbbá a megfelelő rugalmasságot a tantervekben, az oktatási és értékelési módszerekben, egyúttal elismeri a képzési rendszerek összehasonlíthatósága biztosításának szükségességét Európában;

30.   úgy véli, hogy az értékelés az oktatási rendszerek minőségi javításának hasznos eszköze; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy semmilyen értékelési és felbecsülési rendszer alapja sem lehet egyedül a tanulók mennyiségi eredménye és teljesítménye, ami az oktatási intézmények társadalmi hierarchiáját teremtené meg ("többsebességes" oktatási rendszereket hozva magával), hanem maga a rendszer és az általa alkalmazott módszerek is, egyértelműen figyelembe véve azokat a sajátos társadalmi–gazdasági körülményeket, amelyekben az adott iskola működik;

31.   úgy véli, hogy az oktatás minősége és annak eredményei nagymértékben függenek az osztályteremben a tanár tekintélyének elfogadásától is;

32.   úgy véli, hogy a tanári kar összetételének a lehető legjobban kell tükröznie az európai társadalmak növekvő sokszínűségét annak érdekében, hogy szerepmodellt nyújtson valamennyi tanuló számára; bátorítja ezzel összefüggésben annak végiggondolását, hogy több férfit kellene bevonni a tanári hivatás gyakorlóinak sorai közé, különösen az alapfokú oktatásban;

33.   meggyőződése, hogy egyaránt szükség van az elméleten és gyakorlaton alapuló, magas színvonalú tanári alapképzésre, valamint a folyamatos szakmai továbbképzés összefüggő folyamatára, és támogatja azt annak érdekében, hogy a tanárok egész pályafutásuk során mindig a tudásalapú társadalom által aktuálisan megkívánt szakértelemmel és hozzáértéssel rendelkezzenek; úgy véli, hogy a tanárképzést és a toborozási politikákat oly módon kell megtervezni, hogy ezek a legalkalmasabb munkavállalókat vonzzák e pályára, továbbá a tanárok számára a feladataik fontosságával egyenértékű társadalmi elismerést, státuszt és javadalmazást kell biztosítani;

34.   határozottan szorgalmazza, hogy a lehető legtöbb tanuló és tanár kaphasson esélyt a mobilitásban, valamint iskolai partnerségi projektekben való részvételre; hangsúlyozza a Commenius-program fontosságát e tekintetben; hangsúlyozza, hogy a részvételre jelentkező iskolák adminisztratív terheit tovább kell csökkenteni; üdvözli a Comenius Régió felállítását; támogatja a mobilitásra vonatkozó új referenciaérték létrehozására irányuló javaslatot;

35.   javasolja, hogy a tanárokat – közöttük a művészeteket oktatókat – bátorítsák arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben éljenek az európai és nemzeti mobilitási programok által kínált lehetőségekkel, és hogy e mobilitás váljon továbbképzésük és szakmai előmenetelük szerves részévé;

36.   ajánlja a szülők bevonását az iskolai életbe, továbbá az életkörülményeknek és az iskolán kívüli tevékenységeknek a készségek és kompetenciák iskolában történő elsajátítására gyakorolt esetleges hatásának fokozott tudatosítását, elismerve, hogy az oktatási egyenlőtlenségeknek kizárólag az oktatáspolitika révén történő felszámolása sikertelennek bizonyult;

37.   határozottan ajánlja az iskola és a közösségek közötti partnerségek létrehozását az iskolai erőszak problémájának leküzdésére, amely azzal fenyeget, hogy az egész társadalomra kiterjed;

38.   úgy gondolja, hogy valamennyi iskolának elő kell mozdítania a demokratikus környezetben élésre való alkalmasságot, támogatva az iskolai tanácsokat és lehetővé téve a tanulók számára, hogy a szülőkkel, a tanárokkal és az iskolai tanácsokkal közösen felelősséget vállaljanak az iskoláért;

39.   kéri a tagállamok és a Bizottság szoros együttműködését annak előmozdítása érdekében, hogy az európai iskolák rendszerét bevezessék az egyes tagállamok oktatási rendszereibe; kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az európai iskolák bekapcsolódjanak az Eurydice-hálózat munkájába;

40.   kéri, hogy a Bizottság rendszeresen tegyen jelentést a két említett közlemény nyomán elért előrehaladásról, lehetővé téve az EU-ban működő oktatási és képzési rendszerek teljesítményének értékelését, különös tekintettel arra, hogy a tanulók mely mértékben sajátították el a kulcsfontosságú ismereteket és készségeket;

o
o   o

41.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 142., 2002.6.14., 1. o. (2) HL L 327., 2006.11.24., 45. o. (3) HL L 394., 2006.12.30., 10. o. (4) HL C 300., 2007.12.12., 1. o. (5) HL C 319., 2008.12.13., 20. o. (6) HL C 98. E, 2004. 4. 23., 179. o. (7) HL C 193. E, 17.8.2006., 333. o. (8) HL C 219. E, 28.8.2008., 300. o. (9) HL C 282. E, 2008.11.6., 131. o. (10) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0422. (11) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0625.