Megállapodás az EK és Pakisztán között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről *
196k
31k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0081 – C6-0080/2009 – 2008/0036(CNS))
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0188/2009),
1. jóváhagyja a megállapodás megkötését;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.
Csatlakozás az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 61. számú előírásához ***
202k
32k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségnek az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának a haszonjárművek a vezetőfülke hátsó falától előre elhelyezkedő külső kinyúlások szempontjából történő jóváhagyásáról szóló 61. számú előírásához való csatlakozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0675 – 7240/2009 – C6-0119/2009 – 2008/0205(AVC))
– tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0675 - 7240/2009),
– tekintettel a 97/836/EK tanácsi határozat 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése értelmében a Tanács által benyújtott hozzájárulás iránti kérelemre (C6-0119/2009)(1),
A Tanács 1997. november 27-i határozata az Európai Közösségnek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásához ("1958. évi felülvizsgált megállapodás") való csatlakozásáról (HL L 346., 1997.12.17., 78. o.).
A lófélék mozgására és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételek (kodifikált szöveg) *
199k
33k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a lófélék mozgására és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0715 – C6-0479/2008 – 2008/0219(CNS))
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0715),
– tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0479/2008),
– tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),
– tekintettel eljárási szabályzat 80. és 51. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0248/2009),
A. mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
A mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályok (kodifikált szöveg) *
197k
32k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0796 – C6-0018/2009 – 2008/0226(CNS))
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0796),
– tekintettel az EK-Szerződés 37 et 133. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0018/2009),
– tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),
– tekintettel eljárási szabályzat 80. és 51. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0249/2009),
A. mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és mellékletei tartalmának meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó tanácsi közös álláspontról (14518/1/2008 – C6-0003/2009 – 2006/0008(COD))
– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14518/1/2008 – C6-0003/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslataival (COM(2006)0007 és COM(2007)0376) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),
– tekintettel a módosított bizottsági javaslatra (COM(2008)0648),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0207/2009),
1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és mellékletei tartalmának meghatározásáról szóló .../2009/EKeurópai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 988/2009/EK rendelet).
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Tanácsi közös álláspontjáról a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (14516/4/2008 – C6-0006/2009 – 2006/0006(COD))
– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14516/4/2008 – C6-0006/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2006)0016) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),
– tekintettel a módosított javaslatra (COM(2008)0647),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0204/2009),
1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 987/2009/EK rendelet).
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a több tagállam által indított európai metrológiai kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0814 – C6-0468/2008 – 2008/0230(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0814),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 169. cikkére és 172. cikkének második bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0468/2008),
– tekintettel a Tanács képviselőjének 2009. április 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az álláspontot annak módosított formájában az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első franciabekezdésével összhangban,
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0221/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. áprils 22-én került elfogadásra a több tagállam által indított európai metrológiai kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről szóló .../2009/EKeurópai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 912/2009/EK határozat).
A fát és fatermékeket forgalmazó piaci szereplők kötelezettségei ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0644 – C6-0373/2008 – 2008/0198(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0644),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0373/2008),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0115/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen 175. cikkének (1) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára║,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),
mivel:
(1) Az erdők a környezeti, gazdasági és szociális előnyök széles választékát nyújtják, beleértve a fát és egyéb nem-fa erdészeti termékeket, környezetvédelmi szolgáltatásokat és lakóhelyet a helyi közösségek számára.
(2)Az erdei környezet értékes örökség, amelyet védeni és őrizni kell, és – ahol megvalósítható – helyreállítani a biológiai sokféleség és az ökológiai rendszer-funkciók fenntartásának, az éghajlat védelmének, valamint az őshonos népek és a helyi és az erdőgazdálkodástól függő közösségek jogai megőrzésének alapvető célja érdekében.
(3)Az erdő gazdasági erőforrás, megművelése jólétet és foglalkoztatást generál. Az erdőművelésnek az éghajlatra is pozitív hatása van, mivel az erdészeti termékek helyettesíthetnek nagyobb energiafogyasztó termékeket.
(4)Nagyon fontos – különösen éghajlati szempontból –, hogy a közösségi piacon működő alvállalkozók csak legális fakitermelésből származó faterméket hozzanak piaci forgalomba, mivel az ilyen fatermék biztosítja az erdő fontos szén-dioxid-megkötő funkciójának zavartalanságát. Ráadásul, a legális fakitermelésből származó fa építőanyagként – például faházakban – történő felhasználása elősegíti a szén-dioxid megkötését hosszú távú alapon is.
(5)Az erdőgazdálkodás nagymértékben járul hozzá a társadalmi és gazdasági fejlődéshez a fejlődő országokban, és sok ember számára jelent elsődleges jövedelemforrást ezekben az országokban. Fontos tehát, hogy ne fékeződjön e fejlődés és jövedelemforrás, inkább arra kell koncentrálni, hogyan lehet előmozdítani az erdőgazdálkodás fenntarthatóbb fejlesztését ezekben az országokban.
(6)A fa és fatermékek iránti, világszerte növekedő keresletnek köszönhetően, párosulva az erdőgazdálkodási ágazatot jellemző intézményi és irányítási hiányosságokkal számos fatermelő országban, az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem egyre nagyobb aggodalomra okot adó kérdéssé vált.
(7)Nyilvánvaló, hogy a természetes erdei erőforrásokra nehezedő nyomás, valamint a fa és a fatermékek iránti kereslet gyakran túl nagy, és hogy a Közösségnek csökkentenie kell az erdei ökoszisztémákra gyakorolt hatását, függetlenül attól, hogy e hatások hol jelennek meg.
(8) Az illegális fakitermelés - párosulva egy jelentős számú fakitermelő ország erdőgazdálkodási ágazatát jellemző intézményi és irányítási hiányosságokkal - nagy nemzetközi jelentőséggel bíró, átfogó probléma. Az illegális fakitermelés jelentős fenyegetést jelent az erdők számára, mivel hozzájárul az erdőirtás és erdőpusztulás folyamatához, amely a szén-dioxid-kibocsátás mintegy 20%-áért felelős, befolyásolja az elsivatagosodást és a sztyeppeképződési folyamatot, mivel felerősíti a talajeróziót és súlyosbítja a rendkívüli időjárási eseményeket és az ezek miatt bekövetkező árvizeket, veszélyezteti a biológiai sokféleséget, tönkreteszi az őshonos népek természetes lakóhelyét,valamint ellehetetleníti a fenntartható erdőgazdálkodást és -fejlesztést. Továbbá társadalmi, politikai és gazdasági hatásai is vannak, aláásván gyakran a jó kormányzással kapcsolatos célok irányába történő haladást, valamint veszélyezteti az erdőgazdálkodástól függő helyi közösségeket és az őshonos népek jogait is.
(9)E rendelet célja, hogy leállítsa az illegálisan kitermelt fával és az ilyen fából készült termékekkel folytatott kereskedelmet az EU-ban, és világszerte hozzájáruljon az erdőirtás és az erdőpusztulás, az ezzel kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás és a biodiverzitásban bekövetkező veszteség megállításához, ugyanakkor elősegítse a fenntartható gazdasági növekedést, a fenntartható emberi fejlődést, valamint az őshonos és helyi népek tiszteletét. E rendeletnek hozzá kell járulnia többek között az alábbi dokumentumokban foglalt kötelezettségek és vállalások teljesítéséhez: 1992. évi egyezmény a biológiai sokféleségről (CBD); 1973. évi egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (CITES); 1983. évi, 1994. évi és 2006. évi nemzetközi megállapodások a trópusi faanyagokról (ITTAs); 2002. évi ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény (UNFCCC); 1994. évi ENSZ egyezmény az elsivatagosodás elleni küzdelemről; 1992. évi riói nyilatkozat a környezetről és a fejlődésről; a fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozó által, 2002. szeptember 4-én elfogadott johannesburgi nyilatkozat és végrehajtási terv; az ENSZ kormányközi erdészeti panelnek az 1997-es ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülése (UNGASS) által jóváhagyott intézkedési javaslatai és a nemzetközi erdészeti fórum intézkedési javaslatai; az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCED) 1992. évi, jogilag nem kötelező érvényű, irányadó nyilatkozata egy, minden erdőtípus kezelésére, megőrzésére és fenntartható fejlődésére vonatkozó globális megegyezés alapelveiről szóló; az UNCED által, 1992. júniusban elfogadott 'Agenda 21'; az UNGASS 1997-es határozata az Agenda 21 további végrehajtását szolgáló programról; 2000. évi Millenniumi Nyilatkozat; 1982. évi Természetvédelmi Világcharta; az emberi környezetről szóló, 1972-es ENSZ konferencia nyilatkozata; 1972. évi cselekvési terv az emberi környezetért; az ENSZ Erdészeti Fórum 4/2. sz. határozata; 1979. évi egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről; a 2003. évi korrupció elleni ENSZ egyezmény (UNCAC).
(10)A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program meghatározásáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(4) prioritásként határozta meg aktív intézkedések lehetőségének vizsgálatát az illegálisan kitermelt fa kereskedelmének megakadályozása és az ellene való küzdelem érdekében, valamint a Közösség és a tagállamok további aktív részvételét az erdőkkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó globális és regionális határozatok és megállapodások végrehajtásában.
(11)Az "Erdőgazdálkodással kapcsolatos jogérvényesítés, irányítás és kereskedelem (FLEGT) - Javaslat egy EU cselekvési tervre" című, 2003. május 21-i bizottsági közlemény(5) javaslatot tett egy intézkedéscsomagra az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem problémájának kezelésére irányuló nemzetközi erőfeszítések támogatása és a fenntartható erdőgazdálkodás tágabb céljához való hozzájárulás érdekében.
(12) A Tanács és az Európai Parlament, felismervén, hogy a Közösségnek a fenntartható fejlődés, a fenntartható erdőgazdálkodás és a szegénység csökkentése, valamint a társadalmi méltányosság és a nemzeti szuverenitás keretein belül hozzá kell járulnia az illegális fakitermelés problémájának kezelésére és a fenntartható legális fakitermelést támogatására irányuló globális erőfeszítésekhez, üdvözölte a szóban forgó közleményt.
(13) Összhangban az említett közlemény céljával, nevezetesen annak biztosításával, hogy csak olyan fatermékek lépjenek be a Közösségbe, amelyeket az előállító ország nemzeti jogi szabályozásával összhangban állítottak elő, a Közösség olyan önkéntes partnerségi megállapodások (VPA-k) megkötéséről tárgyalt a fatermelő országokkal (partnerországok), amelyek jogilag kötelező erejű kötelezettséget rónak a felekre egy engedélyezési rendszer bevezetésére, valamint a VPA-kban meghatározott fával és fatermékekkel való kereskedelem szabályozására.
(14)A Közösségnek a főbb fafogyasztó országokkal, így az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal és Japánnal folytatott kétoldalú tárgyalások során is szorgalmaznia kellene az illegális fakitermelés problémájának megvitatását, az egyes országok fapiacán a piaci szereplők számára előírt megfelelő kötelezettségek fokozatos összehangolását, valamint egy illegális fakitermelésre vonatkozó, független, globális riasztórendszer és nyilvántartás létrehozását, például az Interpol és egy megfelelő ENSZ szerv részvételével, és a legújabb műholdas felderítési technológiák felhasználásával.
(15)Az ökológiailag nemzetközi jelentőségű erdőkkel rendelkező országok piaci szereplőinek különleges felelősséget kell viselniük a fakitermelés fenntarthatóságáért.
(16) Tekintettel a probléma kiterjedt és sürgető voltára, szükséges tevékenyen támogatni az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem elleni küzdelmet, csökkenteni a Közösség erdei ökoszisztémákra gyakorolt hatását,kiegészíteni és megerősíteni a VPA-kezdeményezést, valamint javítani a szegénység csökkentésére, az erdők konzerválására és a magas szintű környezetvédelemre irányuló - beleértve az éghajlatváltozás és a biodiverzitási veszteség elleni küzdelmet is - politikák közötti szinergiákat.
(17)A megelőző fellépés elve alapján az ellátási lánc minden szereplőjének osztoznia kell a felelősségben az illegálisan kitermelt fa és fatermékek piaci forgalomba hozatalával kapcsolatos kockázat kiküszöbölését illetően.
(18)El kell ismerni a Közösséggel FLEGT VPA-kat kötő országok erőfeszítéseit és az azokban foglalt elveket, különösen a legálisan kitermelt fa fogalmának meghatározását illetően. Figyelembe kell venni azt is, hogy a FLEGT engedélyezési rendszer alapján a Közösségbe csak a vonatkozó nemzeti jogi szabályozással összhangban kitermelt fa és fatermékek exportálhatók. ║ Ezért az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendelet(6) II. és III. mellékletében felsorolt, a szóban forgó ║ rendelet I. mellékletében felsorolt partnerországokból származó fatermékeket legálisan kitermeltnek kell tekinteni, feltéve, hogy megfelelnek az említett rendeletnek és minden végrehajtási rendelkezésnek. A VPA-kban foglalt elveknek, különösen a "legálisan előállított fa" fogalom-meghatározást illetően, tartalmazniuk és biztosítaniuk kell a fenntartható erdőgazdálkodást, a biológiai sokféleség fenntartását, az erdőtől függő helyi közösségek és az őshonos népek védelmét, valamint e közösségek és népek jogainak védelmét.
(19) Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) arra kötelezi az egyezményben részes feleket, hogy csak akkor adjanak CITES exportengedélyt, ha az adott CITES-ben felsorolt fajta kitermelése – többek között – az exportáló ország nemzeti jogi szabályozásával összhangban történt. Ezért a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet(7) A., B. és C. mellékletében felsorolt fafajtákból készült fatermékeket legálisan kitermeltnek kell tekinteni, feltéve, hogy megfelelnek az említett rendeletnek és minden végrehajtási rendelkezésnek.
(20) Figyelembe véve az illegális fakitermelés komplexitását, ami az alapjául szolgáló tényezőket és a hatásokat illeti, csökkenteni kell az illegális magatartást ösztönző tényezőket a piaci szereplők magatartásának befolyásolása révén. A követelmények és kötelezettségek szigorítása, valamint a piaci szereplőknek az EU piacán illegális fa és fatermékek forgalomba bocsátásáért és forgalmazásáért való felelősségre vonását szolgáló jogi eszközök megerősítése a piaci szereplőket az illegális szállítókkal folytatott kereskedelemtől való elrettentés leghatékonyabb megoldásai közé tartozik.
(21)Nemzetközi megállapodást élvező fogalom-meghatározás hiányában, a fakitermelés helye szerinti ország jogi szabályozását kell tekinteni elsődleges alapnak annak meghatározásához, hogy mi minősül illegális fakitermelésnek. A jogszerűségi követelmények alkalmazása során figyelembe kell venni továbbá a nemzetközi normákat, beleértve többek között a következő szervezetek, illetve folyamatok normáit: az Afrikai Fakitermelők Szervezete (African Timber Organisation); a Nemzetközi Trópusifa-szervezet; a mérsékelt égövi és északi erdők védelmére és fenntartható művelésére vonatkozó kritériumokról és indikátorokról szóló montreáli folyamat; valamint a fenntartható erdőgazdálkodás kritériumaival és indikátoraival foglalkozó páneurópai erdészeti kezdeményezés. A jogszerűségi követelmények ilyen alkalmazásának hozzá kell járulnia a nemzetközi kötelezettségvállalások, elvek és ajánlások végrehajtásához, beleértve a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, a biodiverzitási veszteség csökkentésére, a szegénység kiküszöbölésére, az elsivatagosodási folyamat lassítására, valamint az őshonos népek, a helyi és az erdőtől függő közösségek jogainak védelmére és előmozdítására vonatkozóakat is. A fakitermelő országnak nyilvántartást kell vezetnie az összes legális fakitermelésről, beleértve a fafajtákra és a maximális fakitermelésre vonatkozó részletes adatokat is.
(22)Sok fatermék számos eljáráson megy keresztül első piaci forgalomba helyezése előtt és után. A szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése érdekében - az ellátási láncban résztvevő valamennyi piaci szereplő helyett - csupán a fát és fatermékeket első ízben piaci forgalomba helyezők számára kell előírni követelményként az illegálisan kitermelt fa és fatermékek piaci forgalomba hozatala kockázatának minimalizálását szolgáló intézkedések és eljárások (megfelelő gondosság) teljes rendszerének bevezetését. Az ellátási láncban részt vevő valamennyi piaci szereplőt köti azonban az illegális fakitermelésből származó fa vagy fatermékek piaci forgalomba hozatalának általános tilalma, és ennek érdekében kellő gondossággal kell eljárniuk.
(23)A közösségi piacon a fa és fatermékek ellátási láncaiban érdekelt valamennyi szereplőnek (kereskedők és gyártók) egyértelműen fel kell tüntetnie a felkínált terméken a forrást vagy a beszállítót, ahonnan a fa származik.
▌
(24) A piaci szereplőknek, amelyek első alkalommal bocsátanak fát és fatermékeket a közösségi piacon forgalomba, megfelelő gondosságot kell tanúsítaniuk egy║megfelelő gondosságon alapuló rendszeren keresztül ║, hogy minimalizálják az illegálisan kitermelt fa és fatermékek piaci forgalomba hozatalának kockázatát.
(25)A megfelelő gondosságon alapuló rendszernek hozzáférést kell biztosítania a közösségi piacon forgalomba bocsátott fa és fatermékek beszerzési forrásaihoz és beszállítóihoz, valamint az alkalmazandó jogszabályok betartására vonatkozó információhoz.
(26)E rendelet végrehajtása során a Bizottságnak és a tagállamoknak különös figyelmet kell szentelniük a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátos sebezhetőségének és korlátozott erőforrásaiknak. Rendkívül fontos, hogy e vállalkozásokat ne terheljék bonyolult szabályok, amelyek gátolják a fejlődésüket. A Bizottságnak ezért - amennyire lehetséges, az elfogadás előtt álló kisvállalkozói intézkedéscsomagban meghatározott mechanizmusok és alapelvek alapján - egyszerűsített rendszert kell kidolgoznia a kkv-kra e rendelet szerint vonatkozó kötelezettségek tekintetében, anélkül, hogy az veszélyeztetné a rendelet tárgyát és célját, valamint életképes alternatívákat kell nyújtania e kkv-knak, képessé téve őket a közösség jogszabályaival összhangban történő működésre.
(27)E rendelet végrehajtásának megkönnyítése és a helyes gyakorlatok kialakításához való hozzájárulás érdekében helyénvaló azoknak a szervezeteknek az elismerése, amelyek alkalmas és hatékonykövetelményeket dolgoztak ki a megfelelő gondosságon alapuló rendszerek megvalósítására. Ezen elismert szervezeteknek a jegyzékét nyilvánosságra kell hozni.
(28)Ugyanebből a célból az Európai Uniónak ösztönöznie kell a fent említett szervezeteket, hogy működjenek együtt környezetvédelmi és emberi jogi szervezetekkel annak érdekében, hogy támogassák a megfelelő gondosságon alapuló rendszereket és azok ellenőrzését.
(29) Az illetékes hatóságoknak figyelemmel kell kísérniük, hogy a piaci szereplők teljesítik-e a rendeletben meghatározott kötelezettségeiket. E célból az illetékes hatóságoknak hivatalos ellenőrzéseket kell végrehajtaniuk, beleértve a vámellenőrzéseket is, és szükség esetén korrekciós intézkedések megtételére kötelezniük a piaci szereplőket.
(30) Az illetékes hatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük az ellenőrzésekről, és ezekről egy összefoglalót nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük, összhangban a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(8).
(31) Figyelemmel az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem nemzetközi jellegére, az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük egymással, környezetvédelmi és emberi jogi szervezetekkel, valamint harmadik országok és/vagy a Bizottság közigazgatási hatóságaival.
(32) A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy e rendelet megsértését hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék.
(33) Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(9) összhangban kell elfogadni.
(34) Különösen, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy részletes szabályokat fogadjon el a kellő gondosságon alapuló rendszer alkalmazására vonatkozóan, és különösen az illegálisan kitermelt fa és fatermékek piaci forgalomba helyezésével kapcsolatos kockázat értékelésére vonatkozó kritériumokat, kritériumokat állapítson meg az ellenőrző szervezetek által kidolgozott, a megfelelő gondosságon alapuló rendszerek elismerésére vonatkozóan, és dolgozza át az e rendelet hatálya alá tartozó fa és fatermékek listáját, amennyiben a fa vagy fatermékek technikai jellemzői, végfelhasználása vagy előállítási folyamatai szükségessé tesznek ilyen változtatásokat. Mivel a fenti intézkedések általános hatályúak, és e rendeletnek új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítése révén a nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
▌
(35)A fenntartható erdőgazdálkodás fejlődése folyamatban lévő folyamat, ezért e rendeletet rendszeresen kell értékelni, aktualizálni és módosítani, az új kutatási eredményeknek megfelelően. A Bizottságnak ezért rendszeresen elemeznie kell a legújabb, rendelkezésre álló kutatási és fejlesztési eredményeket, és az elemzésének következtetéseit és a javasolt módosításokat jelentésben kell az Európai Parlament elé terjesztenie.
(36)Az erdészeti termékek zavartalanul működő belső piacának biztosítása érdekében a Bizottságnak folyamatosan elemeznie kell e rendelet hatásait. Különös figyelmet kell fordítani a rendelet következményeire a közösségi piacon működő kkv-kra nézve. A Bizottságnak ezért – ennek megfelelően és rendszeresen - tanulmányt és hatáselemzést kell készítenie a rendelet belső piacra gyakorolt hatásairól is - különös tekintettel a kkv-kra -, a fenntartható erdőgazdálkodásra gyakorolt hatásai mellett. Ezt követően a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek elemzéséről, következtetéseiről és intézkedési javaslatairól.
(37) Mivel e rendelet célkitűzései - nevezetesen a meglévő politikai keretek kiegészítése és megerősítése, valamint az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem elleni küzdelem támogatása - a tagállamok által nem valósíthatóak meg kielégítően, és ezért, azok léptéke miatt, közösségi szinten könnyebben elérhetőek, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Tárgy és célkitűzés
Ez a rendelet a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó vagy forgalmazó piaci szereplők kötelezettségeit határozza meg.
A piaci szereplők biztosítják, hogy kizárólag legálisan kitermelt fa és fatermékek piaci forgalmazására kerül sor.
A fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők megfelelő gondosságon alapuló rendszert alkalmaznak.
2. cikk
Fogalom-meghatározások
E rendelet alkalmazásában:
a)
"fa és fatermékek": a mellékletben meghatározott fa és fatermékek, kivétel nélkül;
b)
"piaci forgalmazás": a közösségi piacon fa vagy fatermékek kereskedelmi tevékenység során történő rendelkezésre bocsátása értékesítés vagy felhasználás céljából, akár ellenérték fejében, akár térítés nélkül;
c)
"piaci forgalomba bocsátás": fa és fatermékek első ízben történő forgalmazása a közösségi piacon; a későbbi fafeldolgozás és -forgalmazás nem jelent "piaci forgalomba bocsátást";
d)
"piaci szereplő": bármely természetes vagy jogi személy, aki/amely fát vagy fatermékeket bocsát piaci forgalomba vagy forgalmaz;
e)
"legálisan kitermelt": a kitermelés szerinti ország alkalmazandó jogszabályaival összhangban kitermelt;
f)
"kockázat": az illegális forrásból származó fa és fatermékeknek a Közösség területére történő behozatala, onnan való kivitele vagy a Közösségen belüli kereskedelme valószínűségének és egy ilyen esemény súlyosságának függvénye;
g)
"kockázatkezelés": a kockázatok rendszeres azonosítása és az illegálisan kitermelt fa és fatermékek piaci forgalomba bocsátása kockázatának minimalizálását célzó intézkedések és eljárások végrehajtása;
h)
"alkalmazandó jogszabályok": akár nemzeti, regionális vagy nemzetközi jogszabályok, különösen azok, amelyek a biológiai sokféleség megőrzésére, az erdőgazdálkodásra, az erőforrások használati jogára és a káros környezeti hatások minimalizálására vonatkoznak; ugyancsak tekintetbe kell venniük a tulajdonhasználatot, az őslakos népek jogait, a munkaügyi és a közösségi jóléti jogszabályokat, az adókat, a behozatali és kiviteli vámokat, a kitermeléssel, a szállítással és a marketinggel kapcsolatos jogdíjakat vagy egyéb díjakat;
i)
"fenntartható erdőgazdálkodás": az erdők és fás területek oly módon és oly mértékben történő kezelése és hasznosítása, ami fenntartja azok biológiai sokféleségét, termelékenységét, megújulási képességét, vitalitását, valamint azon képességüket, hogy jelenleg és a jövőben fontos ökológiai, gazdasági és társadalmi funkciót töltsenek be helyi, nemzeti és globális szinten, anélkül, hogy más ökoszisztémákat károsítana;
j)
"kitermelés szerinti ország": az az ország, ahol a fát vagy a fatermékekbe ágyazott faanyagot kitermelték;
k)
"ellenőrző szervezet": olyan jogi személy vagy tagságon alapuló egyesülés, amely jogképességgel és megfelelő szakértelemmel rendelkezik ahhoz, hogy figyelemmel kövesse és biztosítsa a megfelelő gondosságon alapuló rendszereknek az ilyen rendszerek használatáról tanúsítvánnyal rendelkező piaci szereplők általi alkalmazását, és amely jogilag független az általa tanúsított piaci szereplőktől;
l)
"nyomon követhetőség": képesség a fa és fatermékek nyomon követésére a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában;
3. cikk
A piaci szereplők kötelezettségei
(1) A piaci szereplők biztosítják, hogy kizárólag legálisan kitermelt fát és faterméket bocsátanak piaci forgalomba vagy forgalmaznak.
(2) A fát és faterméket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők megfelelő gondosságon alapuló rendszert hoznak létre, amely tartalmazza a 4. cikk ║ bekezdésében említett elemeket, vagy egy, az 6. cikk (1) bekezdésében említett, elismert ellenőrző szervezet megfelelő gondosságon alapuló rendszerét veszik igénybe.
Meglevő nemzeti jogalkotási felügyelet és bármely önkéntes felügyeleti mechanizmus-lánc, amely megfelel az e rendelet szerinti követelményeknek, felhasználható a megfelelő gondosságon alapuló rendszer alapjaként.
(3)A fát és faterméket forgalmazó piaci szereplőknek – a teljes ellátási láncon keresztül – képesnek kell lenniük:
i.
azonosítani azt a piaci szereplőt, amely a fát és a fatermékeket szolgáltatta, továbbá azt a piaci szereplőt, amelynek a fát és a fatermékeket szolgáltatták;
ii.
kérésre tájékoztatást adni a fajta nevéről, a kitermelés szerinti ország(ok)ról és, ahol releváns, a származási koncesszióról;
iii.
ellenőrizni, ahol szükséges, hogy a piaci szereplő, amely a fát és a fatermékeket piaci forgalomba hozta, teljesítette-e az e rendelet szerinti kötelezettségeit.
(4) A 2173/2005/EK tanácsi rendelet II. és III. mellékletében felsorolt, a szóban forgó rendelet I. mellékletében felsorolt partnerországokból származó fatermékeket, amelyek megfelelnek e rendeletnek és végrehajtási rendelkezéseinek, e rendelet alkalmazásában legálisan kitermeltnek kell tekinteni.
(5) A 338/97/EK tanácsi rendelet A., B. és C. mellékletében felsorolt fafajtákból készült fatermékeket, amelyek megfelelnek az említett rendeletnek és végrehajtási rendelkezéseinek, e rendelet alkalmazásában legálisan kitermeltnek kell tekinteni.
4. cikk
A megfelelő gondosságon alapuló rendszerek
(1) A 3. cikk (2) bekezdésében említett, a megfelelő gondosságon alapuló rendszer:
a)
nyomon követési rendszer és ellenőrző szervezet általi független ellenőrzés alkalmazásával biztosítja, hogy csak legálisan kitermelt fát és fatermékeket hozzanak piaci forgalomba;
b)
intézkedéseket foglal magában az alábbiak megállapítására:
i.
származási ország, származási erdő és, ahol releváns, kitermelési koncesszió;
ii.
a fajták neve, beleértve a tudományos elnevezést is;
iii.
érték;
iv.
térfogat és/vagy súly;
v.
hogy a fát vagy a fatermékekbe ágyazott faanyagot legálisan termelték ki;
vi.
a piaci szereplő neve és címe, amely a fát és a fatermékeket szolgáltatta;
vii.
a kitermelésért felelős természetes vagy jogi személy;
viii.
a piaci szereplő, amelynek részére a fát és a fatermékeket szállították;
c)
magában foglal egy kockázatkezelési eljárást, amely a következőkből áll:
i.
a kockázatok szisztematikus azonosítása, többek között adatok és információk gyűjtésével, valamint nemzetközi, közösségi vagy nemzeti források igénybevételével;
ii.
a kockázatoknak való kitettség korlátozásához szükséges valamennyi intézkedés végrehajtása;
iii.
eljárások kialakítása, amelyeket rendszeresen el kell végezni annak igazolására, hogy az i. és ii. alpontban meghatározott intézkedések hatékony működnek, és szükség szerint felül kell azokat vizsgálni;
iv.
nyilvántartások készítése az i-iii. alpontban meghatározott intézkedések hatékony alkalmazásának bemutatására.
d)
rendelkezik könyvvizsgálatról is a megfelelő gondosságon alapuló rendszer hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében.
(2) A Bizottság e cikk ║ végrehajtására intézkedéseket fogad el a szabályok egységes értelmezésének és a piaci szereplők általi tényleges végrehajtásának biztosítása érdekében. A Bizottság különösen kritériumokat határoz meg annak értékelésére, fennáll-e az illegálisan kitermelt fa és fatermékek közösségi piacra bocsátásának kockázata. Ennek során a Bizottság különös figyelmet fordít a kkv-k különleges helyzetére és teljesítőképességére, és amennyire lehetséges, adaptált és egyszerűsített, alternatív jelentéstételi és ellenőrzési rendszereket kínál e vállalkozásoknak, hogy e rendszerek ne váljanak túlságosan terhessé.
A terméktípussal, a forrással vagy az ellátási lánc összetettségével összefüggő tényezők alapján a fa és a fatermékek vagy a beszállítók egyes kategóriái 'magas kockázatúnak' minősülnek, ami a piaci szereplők részéről különleges gondosságon alapuló kötelezettségeket igényel.
A különleges gondosságon alapuló kötelezettségek közé tartozhat többek között:
–
további dokumentumok, adatok vagy információk bekérése;
–
harmadik fél által végzett auditálás előírása;
E rendelet értelmében a piaci szereplők 'magas kockázatúnak' tekintik az olyan fát és fatermékeket, amelyek az alábbi helyekről származnak:
–
konfliktusok által sújtott térségek vagy egy ENSZ biztonsági tanácsi faexport-tilalom hatálya alá eső országok/régiók,
–
olyan országok, ahol egybehangzó és megbízható adatok szerint az erdőgazdálkodás terén jelentősek a hiányosságok, alacsony szintű az erdészeti jogszabályok érvényesítése vagy magas szintű a korrupció,
–
olyan országok, ahol az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) statisztikái az erdőterület csökkenését jelzik,
–
olyan beszerzési források, ahol a fogyasztók vagy külső felek hitelt érdemlő, vizsgálat útján nem cáfolt bizonyítékokkal alátámasztott információt bocsátottak rendelkezésre potenciális szabálytalanságokról;
A Bizottság nyilvántartást bocsát a nyilvánosság rendelkezésére a faanyagok és fatermékek magas kockázatúnak minősülő beszerzési forrásairól és beszállítóiról.
Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket a 12. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni.
Az érintett piacai szereplőkkel a további végrehajtási intézkedések elfogadása előtt konzultálni kell.
(3)Az egyes tagállamok számára megengedett, hogy - a fa és a fatermékek piaci forgalomba hozatalát illetően - az e rendeletben foglaltaknál szigorúbb követelményeket határozzanak meg a fa kitermelésére és származására vonatkozóan, a fenntarthatóság, a környezetvédelem, a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma megőrzése, a helyi közösségek lakóhelyének védelme, az erdőtől függő közösségek védelme, az őshonos népek védelme és jogai, valamint az emberi jogok tekintetében.
5. cikk
Címkézés
A tagállamok biztosítják, hogy ...(10) valamennyi piaci forgalomba hozott és forgalmazott fát és faterméket címkével látnak el, megfelelően feltüntetve a 3. cikk (3) bekezdésében meghatározott adatokat.
6. cikk
Az ellenőrző szervezetek elismerése
(1) A Bizottság a 12. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban ellenőrző szervezetként ismeri el azt a magán- vagy közjogi szervezetet, amely a 4. cikk (1) bekezdésben meghatározott elemeket tartalmazó, megfelelő gondosságon alapuló rendszert hozott létre.
(2)Az (1) bekezdésben foglalt elismerést kérelmező közjogi szervnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:
a)
jogi személyiséggel rendelkezik;
b)
rá nézve a közjog az irányadó;
c)
az erdészeti ágazattal kapcsolatos, meghatározott feladatok ellátására hozták létre;
d)
túlnyomó részt az állam, regionális vagy helyi hatóságok vagy más közjogi szervek finanszírozzák;
e)
az általa tanúsítvánnyal ellátott piaci szereplőket a megfelelő gondosságon alapuló rendszerének alkalmazására kötelezi;
f)
ellenőrző mechanizmust alkalmaz, hogy biztosítsa a megfelelő gondosságon alapuló rendszer azon piaci szereplők általi alkalmazását, amelyek esetében tanúsította, hogy igénybe veszik a megfelelő gondosságon alapuló rendszerét;
g)
megfelelő fegyelmi intézkedéseket foganatosít azon tanúsítvánnyal rendelkező piaci szereplővel szemben, amely nem felel meg a megfelelő gondosságon alapuló rendszere követelményeinek; a fegyelmi intézkedések közé tartozik az ügy jelentése a releváns nemzeti illetékes hatóságnak;
h)
nem áll fenn összeférhetetlenség közte és az illetékes hatóságok között.
(3)Az (1) bekezdésben foglalt elismerést kérelmező magánjogi szervnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:
a)
jogi személyiséggel rendelkezik;
b)
rá nézve a magánjog az irányadó;
c)
megfelelő szakértelemmel rendelkezik;
d)
jogilag független azoktól a piaci szereplőktől, amelyek részére tanúsítványt állít ki;
e)
a szerv alapszabálya kötelezi az általa tanúsított piaci szereplőket a megfelelő gondosságon alapuló rendszerének alkalmazására;
f)
ellenőrző mechanizmust alkalmaz, hogy biztosítsa a megfelelő gondosságon alapuló rendszer azon piaci szereplők általi alkalmazását, amelyek esetében tanúsította, hogy igénybe veszik a megfelelő gondosságon alapuló rendszerét;
g)
megfelelő fegyelmi intézkedéseket foganatosít azon tanúsítvánnyal rendelkező piaci szereplővel szemben, amely nem felel meg a megfelelő gondosságon alapuló rendszere követelményeinek; a fegyelmi intézkedések közé tartozik az ügy jelentése a releváns nemzeti illetékes hatóságnak.
(4) Az ellenőrző szervezet a következő adatokat nyújtja be a Bizottságnak, elismerésre vonatkozó kérelmével együtt:
a)
alapszabálya;
b)
a nevében eljárni jogosult személyek neve;
c)
a megfelelő szakértelmét bemutató dokumentáció;
d)
a megfelelő gondosságon alapuló rendszerének részletes ismertetése.
(5)A 12. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottsághatározarról, hogy megadja-e az elismerést az ellenőrző szervezetnekaz ellenőrző szervezet által a kérelemvagy a szervezetet elismerésre ajánló illetékes tagállami hatóság ajánlásánakbenyújtásától számított három hónapon belül.
A határozathozataltól számított15 napon belül a Bizottság értesíti a szervezet felett joghatósággal rendelkező tagállam illetékes hatóságát az ellenőrző szervezet elismeréséről hozott döntésről, egyúttal továbbítja a kérelem másolatát is.
A tagállami illetékes hatóságok - rendszeres időközönként vagy harmadik felek megalapozott aggályai alapján - ellenőrzést tartanak, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket is,hogy megállapítsák, az ellenőrző szervezetek megfelelnek-e az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek. Az ellenőrzésről szóló jelentéseket nyilvánosságra kell hozni.
Ha az ellenőrzést követően az illetékes hatóságok megállapítják, hogy az ellenőrző szervezetek nem felelnek meg az (1) és (2) bekezdésben vagy az (1) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek, haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot, és továbbítanak számára minden, e tekintetben releváns bizonyítékot.
(6)A 12. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban a Bizottság visszavonja az ellenőrző szervezet elismerését, ha megállapítást nyert, hogy az (1) és (2) vagy az (1) és (3) bekezdésben meghatározott követelmények már nem teljesülnek.
(7) Az illetékes hatóságok értesítik a Bizottságot bármely ellenőrző szervezet elismerésének, elismerése elutasításának vagy elismerése visszavonásának ajánlására vonatkozó döntésükről, a döntéshozataltól számított két hónapon belül.
(8) A Bizottság e cikk ║ végrehajtása céljából intézkedéseket fogad el.
Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek a rendelet kiegészítésével történő módosítására irányuló intézkedéseket a 12. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni.
7. cikk
Az ellenőrző szervezetek jegyzéke
Az ║ elismert ellenőrző szervezetek jegyzékét a Bizottság közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában, és hozzáférhetővé teszi a weboldalán. A jegyzéket rendszeresen frissítik.
8. cikk
Monitoring és ellenőrzőintézkedések
(1) Az illetékes hatóságok ellenőrzéseket végeznek annak megállapítására, hogy a piaci szereplők megfelelnek-e a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, valamint a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek.
(2)Ellenőrzéseket az éves tervvel összhangban és/vagy harmadik felek megalapozott aggályai alapján végeznek; vagy minden olyan esetben, ahol a tagállam illetékes hatóságának arra utaló információ van a birtokában, amely kétségbe vonja, hogy a piaci szereplő megfelel a megfelelő gondosságon alapuló rendszerekre vonatkozóan e rendeletben előírt követelményeknek.
(3)Az ellenőrzések többek között a következőkre terjedhetnek ki:
a)
a piaci szereplő által alkalmazott megfelelő gondosság és kockázatelemzés technikai és irányítási rendszereinek és eljárásainak vizsgálata,
b)
a rendszerek és eljárások megfelelő működését bemutató dokumentáció és akták vizsgálata,
c)
szúrópróbaszerű ellenőrzések, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket is.
(4)Az illetékes hatóságokat megbízható nyomon követési rendszerrel látják el, hogy követhessék a nemzetközi kereskedelmi forgalomban lévő fatermékek útját, továbbá nyilvános monitoring rendszerekkel, hogy értékelhessék a piaci szereplők teljesítményét kötelezettségeik végrehajtása terén, és segíthessenek a piaci szereplőknek a nagy kockázatú fa és fatermékek beszállítóinak azonosításában.
(5) A piaci szereplők minden szükséges segítséget megadnak, hogy elősegítsék az (1) bekezdésben említett ellenőrzések elvégzését, nevezetesen a telephelyekhez való hozzáférés biztosítása és a dokumentáció vagy akták bemutatása tekintetében.
(6)Ha az (1) bekezdésben említett ellenőrzéseket követően vélelmezhető, hogy a piaci szereplő megsértette a 3. cikkben meghatározott követelményeket, az illetékes hatóságok nemzeti jogszabályaikkal összhangban megkezdhetik a jogsértés teljes körű kivizsgálását, és - a nemzeti jogszabályoknak megfelelően és, a jogsértés súlyosságának függvényében - azonnali intézkedéseket hozhatnak, amelyek közé tartozhat többek között:
a)
a kereskedelmi tevékenységek azonnali beszüntetése; és
b)
a fa és a fatermékek lefoglalása.
(7)Az illetékes hatóságok által hozott azonnali intézkedéseknek olyan jellegűnek kell lenniük, hogy megakadályozzák az adott jogsértés folytatását, és az illetékes hatóságok számára lehetővé tegyék a vizsgálat befejezését.
(8)Amennyiben az illetékes hatóságok megállapítják, hogy a megfelelő gondosság és kockázatértékelés technikai és irányítási rendszerei és eljárásai nem kielégítőek, a piaci szereplőt korrekciós intézkedések meghozatalára kötelezik.
9. cikk
Az ellenőrzésekről készült jegyzőkönyvek
(1) Az illetékes hatóságok jegyzőkönyvet vezetnek a 8. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzésekről, feltüntetve különösen azok jellegét és eredményeit, beleértve a meghozandó korrekciós intézkedéseket is. Valamennyi ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet legalább tíz évig kell megőrizni.
(2) Az (1) bekezdésben említettjegyzőkönyveket - a 2003/4/EK irányelvvel összhangban - az interneten hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
10. cikk
Együttműködés
(1) E rendelet ║ betartásának biztosítása érdekében az illetékes hatóságok együttműködnek egymással és harmadik országok közigazgatási hatóságaival, valamint a Bizottsággal.
(2) Az illetékes hatóságok megosztják a 8. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések eredményeire vonatkozó információt a többi tagállam illetékes hatóságaival és a Bizottsággal.
11. cikk
Illetékes hatóságok
(1) Minden tagállam kijelöl egy vagy több illetékes hatóságot, amely(ek) felelős(ek) e rendelet alkalmazásáért. E hatóságoknak megfelelő jogkört kell biztosítani e rendelet érvényesítésére, alkalmazásának ellenőrzése, a feltételezett jogsértéseknek a vámhatósággal együttműködésben történő kivizsgálása és a bűncselekményeknek a vádhatóság felé kellő időben történő bejelentése révén.
A tagállamok ... december 31-ig tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok nevéről és címéről. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok nevében és címében bekövetkező bármely változásról.
(2) A Bizottság az interneten nyilvánosságra hozza az illetékes hatóságok jegyzékét. A listát rendszeresen frissítik.
12. cikk
Szakbizottság
(1) A Bizottság munkáját a fakereskedelmi szakbizottság segíti ║.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelembe véve 8. cikkének rendelkezéseit is.
(3)Ahol hivatkozás történik e bekezdésre, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelembe véve 8. cikkének rendelkezéseit is.
13. cikk
A fenntarthatósági követelmények kidolgozása
...(11) a Bizottság jogalkotási javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a természetes erdőkből kitermelt valamennyi fára és fatermékre vonatkozó közösségi szabványról, amelynek célja a legmagasabb fenntarthatósági követelmények elérése.
14. cikk
Tanácsadó csoport
(1)Az érdekeltek képviselőiből – beleértve többek között az erdőgazdálkodásra épülő ipar képviselőit, az erdőtulajdonosokat, a nem kormányzati szervezeteket és a fogyasztói csoportokat is – tanácsadó csoportot kell létrehozni, amelynek elnöke a Bizottság képviselője.
(2)A tagállamok képviselői - saját kezdeményezésükre vagy a tanácsadó csoport meghívása alapján - részt vehetnek a tanácsadó csoport ülésein.
(3)A tanácsadó csoport kidolgozza eljárási szabályzatát, amelyet a Bizottság honlapján közzé kell tenni.
(4)A Bizottság biztosítja a tanácsadó csoport számára szükséges technikai és logisztikai támogatást, és üléseihez titkárságot biztosít.
(5)A tanácsadó csoport megvizsgálja az elnöke által - akár saját kezdeményezésére, akár a tanácsadó csoport vagy a szakbizottság tagjainak kérésére - felvetett, az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos ügyeket, és azokról véleményt bocsát ki.
(6)A Bizottság a tanácsadó csoport véleményét továbbítja a szakbizottságnak.
15. cikk
Módosítások
A Bizottság bővítheti a fának és fatermékeknek a mellékletben meghatározott listáját, figyelemmel a technikai jellemzőkre, a végfelhasználásra és a termelési folyamatokra.
E rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek a rendelet kiegészítésével történő módosítására irányuló intézkedéseket a 12. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni.
16. cikk
Szankciók
A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankciók büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók lehetnek, hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és szükség szerint lehetnek többek között:
a)
pénzbüntetések, amelyek tükrözik:
–
a környezeti kár mértékét;
–
a jogsértés által érintett fatermékek értékét;
–
a jogsértés miatt bekövetkező adóveszteséget és gazdasági kárt;
b)
a fa és fatermékek lefoglalása;
c)
a fa és fatermékek forgalmazásának ideiglenes betiltása.
Ahol bírósági eljárás van folyamatban, a piaci szereplők felfüggesztik a fa és fatermékek beszerzését a kérdéses területekről.
A pénzbüntetés a súlyos jogsértés elkövetésével beszerzett fatermékek értékének legalább ötszöröse. A súlyos jogsértés öt éven belüli megismétlődése esetén a pénzbüntetés fokozatosan a súlyos jogsértés elkövetésével beszerzett fatermékek értékének legalább nyolcszorosára emelkedik.
A közpénzekre vonatkozóan a közösségi jogban meghatározott egyéb rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok nem nyújthatnak semmiféle állami támogatást - nemzeti támogatási rendszerük alapján vagy közösségi pénzeszközökből - az e rendelet súlyos megsértéséért elítélt piaci szereplőknek addig, amíg nem került sor korrekciós intézkedések megtételére, valamint hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazására.
A tagállamok ... december 31-ig értesítik a Bizottságot a szankciókra vonatkozó rendelkezésekről, és haladéktalanul értesítik bármely, azokat érintő későbbi módosításról is.
17. cikk
Jelentéstétel
(1) A tagállamok első alkalommal ...(12)és ezt követően minden második évben jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e rendeletnek az előző két év során történt alkalmazásáról.
(2) E jelentések alapján a Bizottság jelentést készít, amelyet kétévente benyújt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(3)A Bizottság a (2) bekezdésben említett jelentés készítése során figyelembe veszi a 2173/2005/EK rendelet alapján elfogadott FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások megkötése és működtetése tekintetében elért előrelépést. A Bizottság megfontolja, hogy szükség van-e a rendelet felülvizsgálatára a FLEGT VPA-k működési tapasztalatai és az illegális fatermék problémájának kezelése terén való hatékonyságuk fényében.
18. cikk
A 2008/99/EK irányelv módosítása
A környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) ...(14) kezdődő hatállyal, a következők szerint módosul:
1. a 3. cikk a következő ponttal egészül ki:"
ia. az illegálisan kitermelt fa vagy fatermékek piaci forgalmazása.
"
2.Az A. melléklet az alábbi francia bekezdéssel egészül ki:
-"Az Európai Parlament és a Tanács ...-i .../2009/EK rendelete a fát és a fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról".
19. cikk
Felülvizsgálat
...(15)* és azt követően ötévente a Bizottság felülvizsgálja e rendelet működését annak tárgya és célja tekintetében, továbbá következtetéseiről és - azok alapján - a módosítási javaslatairól jelentést tesz az Európai Parlamentnek.
A felülvizsgálat a következőkre koncentrál:
–
a kutatás és fejlesztés részletes és mélyreható elemzése a fenntartható erdőgazdálkodás területén;
–
e rendeletnek a belső piacra gyakorolt hatása, különös tekintettel a versenyhelyzetre és az új piaci szereplők azon képességére, hogy megvessék lábukat a piacon;
–
a kkv-k piaci helyzete és e rendeletnek a tevékenységeikre gyakorolt hatása.
20. cikk
Hatálybalépés
E rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.
E rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
MELLÉKLET
Az e rendelet hatálya alá tartozó, a 2658/87/EGK tanácsi rendelet(17) I. mellékletében foglalt Kombinált Nómenklatúrában besorolt fa és fatermékek
1. A 2173/2005/EK rendelet II. és III. mellékletében meghatározott termékek, amelyekre a FLEGT engedélyezési rendszer alkalmazandó;
2. A Kombinált Nómenklatúra (KN)47., 48. és 49. árucsoportjába tartozó papíripari rostanyag és papír, kivéve a bambuszból és visszanyert (hulladék és használt) papírból készült termékeket;
5. Tűzifa hasáb, tuskó, rőzse, köteg vagy hasonló formában; faforgács vagy farost; fűrészpor, fahulladék és -maradék, akár hasáb, brikett, labdacs (pellet) vagy hasonló alakba tömörítve is, KN-kód: 4401;
6. Ács- és épületasztalos-ipari termék, beleértve az üreges fapanelt is, összeállított padlópanelek, zsindely, fa (beleértve az össze nem állított lécet és szegélylécet parkettához) bármelyik széle, vége vagy felülete mentén összefüggő (folytatólagos) összeillesztésre előkészítve (hornyolt, barázdált, lesarkított, ferdén levágott, "V" illesztésű, peremezett, mintázott, legömbölyített vagy hasonló módon formázott), akár gyalulva, csiszolva vagy végillesztéssel összeállítva is, KN-kód: 4418;
7. Farostlemez, irányított forgácselrendezésű lemez (OSB) és hasonló fatábla, akár gyantával vagy más szerves kötőanyagokkal tömörítve is, KN-kód: 4410;
8. Rostlemez fából vagy más fatartalmú anyagból, akár gyantával vagy más szerves anyaggal összeragasztva is, KN-kód: 4411;
9. Tömörített fa tömb, lap, szalag vagy profil alakban, KN-kód: 4413 00 00;
10. Festmény, fénykép, tükör vagy hasonló tárgyak fakerete, KN-kód: 4414 00;
11. Fából készült láda, doboz, rekesz, dob és hasonló csomagolóanyag; kábeldob fából; rakodólap, keretezett és más szállítólap; rakodólap-keret fából; koporsó, KN-kód: 4415;
12. Hordó, kád, dézsa és fából készült más kádáripari termékek és azok elemei, beleértve a hordódongát is, KN-kód: 4416 00 00.
13.A KN 94. és 95. árucsoportba sorolt egyéb fatermékek, beleértve a fajátékokat és a sportszereket is.
1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).
A minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezés *
472k
221k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0775 – C6-0511/2008 – 2008/0220(CNS))
(1) A Közösségben nagyon jelentős szerepe van a kőolaj- és a kőolajtermék-ellátásnak, jelesül a közlekedés és a vegyipar területén.
(1) A Közösségben nagyon jelentős szerepe van a kőolaj- és a kőolajtermék-ellátásnak, jelesül a közlekedés, a vegyipar és az energiaipar területén. A kőolaj- és kőolajtermék-ellátás megszakadása vagy a nem megfelelő készletmennyiség komoly pénzügyi veszteségeket okozhat a vállalkozásoknak és megbéníthatja a gazdaság egyéb ágazatait és az uniós polgárok mindennapi életét.
Módosítás2 Irányelvre irányuló javaslat 1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)A kőolaj továbbra is az egyik legfontosabb elsődleges energiaforrás, és ez a következő évtizedekben sem fog változni. Ugyanakkor egyre nagyobb kihívást fog jelenteni a tagállamok számára, hogy ésszerű áron biztosítsák a folyamatos kőolajellátást.
(2) A termelés növekvő koncentráltsága, a kőolajtartalékok csökkenése, valamint a világ kőolajtermék-fogyasztásának növekedése növeli az ellátási problémák veszélyét.
(2) A termelés növekvő koncentráltsága, a kőolajtartalékok csökkenése, valamint a világ kőolajtermék-fogyasztásának folyamatos növekedése komolyan növeli az ellátási problémák veszélyét.
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)Az Európai Unión belüli és azon kívüli kőolajtartalékok felkutatásának és kitermelésének célját szolgáló beruházások kedvező környezetének megteremtése érdekében hozott intézkedések mellett – amelyek lényegesek az olajtartalékok hosszú távú biztosítása érdekében – az olajtartalékok létrehozása bizonyított eszköze az ellátás rövid távú megszakadása ellensúlyozásának.
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 2 b preambulumbekezdés (új)
(2b)A tagállamok energiaszükségletük kielégítése szempontjából rendkívüli mértékben függnek a kőolaj-behozataltól.
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)Az Európai Unió globális szereplő, ezért az energiaellátás biztonságának fokozását célzó politikájának a politikai célkitűzések részét kell képeznie a tagjelölt és szomszédos országokkal fenntartott kapcsolataiban.
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 4 b preambulumbekezdés (új)
(4b)A Bizottságnak biztosítania kell, hogy azt a nyolc tagállamot, amely nem tagja a Nemzetközi Energiaügynökségnek1 (IEA), egyenlő mértékben vonják be az Európai Unió által az IEA-val konzultálva elfogadott határozatokba és meghozott intézkedésekbe.
1 Bulgária, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Románia és Szlovénia.
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 4 c preambulumbekezdés (új)
(4c)A Nemzetközi Energiaügynökségben tagsággal nem bíró tagállamok érdekeit a Bizottságnak megfelelően kell képviselnie és védenie.
(7) Az Európai Tanács elnöksége a 2007. március 8–9-i brüsszeli üléséről szóló következtetésekben megállapította, hogy egyre fontosabb és sürgetőbb, hogy a Közösség integrált energiapolitikát alakítson ki az európai és a tagállami szinten hozott intézkedések összekapcsolásával.Ennélfogva alapvető fontosságú a különböző tagállami készletezési mechanizmusok egymáshoz közelítése.
(7) Az Európai Tanács elnöksége a 2007. március 8–9-i brüsszeli üléséről szóló következtetésekben megállapította, hogy egyre fontosabb és sürgetőbb, hogy a Közösség integrált energiapolitikát alakítson ki az európai és a tagállami szinten hozott intézkedések összekapcsolásával.Ennélfogva alapvető fontosságú a különböző tagállami készletezési mechanizmusok összeegyeztethetőségének biztosítása.
Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)Az Európai Tanács 2008. október 15. és 16-i elnökségi következtetései hangsúlyozzák az Unió az iránti vágyát, hogy az energiaellátás megszakadásának esetére szolidaritási mechanizmust hozzon létre a tagállamok között, és az e célból szükséges valamennyi eszköz bevezetését javasolja. A kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezés közösségi szinten koordinált, hatékony rendszere is fontos része az energiával kapcsolatos szolidaritás elve gyakorlati megvalósításának.
(8) A kőolajkészletek rendelkezésre állása és az energiaszolgáltatás védelme lényeges összetevői a tagállamok és a Közösség közbiztonságának. Közelebb kerülhetünk ezekhez a célokhoz, ha központi készletező szervezeteket vagy szolgálatokat hozunk létre a Közösségen belül.Ha a kőolajkészleteket a Közösségen belül bárhol tárolhatja az ebből a célból létrehozott központi szervezet vagy szolgálat, akkor annak lehetővé tételéhez, hogy a tagállamok optimálisan és a végfogyasztókra hárított tárolási költségek enyhítésével alakíthassák ki központi készletező szerveik belső jogi jogállását, elegendő megtiltani, hogy az említett készletezés haszonszerzési céllal történjen.
(8) A kőolajkészletek rendelkezésre állása és az energiaszolgáltatás védelme lényeges összetevői a tagállamok és a Közösség közbiztonságának.Aközponti készletezőszervezetek vagyszolgálatok Közösségenbelüli létrehozása hozzájárulna e célok költséghatékony megvalósításához.Ha a kőolajkészleteket a Közösségen belül bárhol tárolhatja az ebből a célból létrehozott központi szervezet vagy szolgálat,a tagállamok számára lehetővékell tenni, hogy optimálisan és a végfogyasztókra hárított tárolási költségek enyhítésével alakíthassák ki központi készletező szerveik belső jogi jogállásátés azon feltételeket, amelyek alapján készleteik tárolását más tagállamra vagy más készletező szervre bízzák.
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 8 a preambulumbekezdés (új)
(8a)A végfelhasználóikra nehezedő pénzügyi teher könnyítése érdekében a tagállamoknak a központi készletezési szervek között szorosabb együttműködésről, valamint regionális készletezési szervek létrehozásáról kell gondoskodniuk.
(9)Tekintettel a kőolajkészletekre vonatkozó közösségi szabályozás céljaira, egyes tagállamok ezekhez hozzáadódó biztonsággal kapcsolatos aggályaira, valamint a tagállamok közötti szigorú és átlátható szolidaritási mechanizmusok kialakítására irányuló szándékra, a központi szervek közvetítő nélküli tevékenységét az adott tagállam területére szükséges korlátozni.
(12) A válsághelyzetekkel kapcsolatos politika végrehajtásával összefüggő igények, a tagállami készletezési mechanizmusok közelítése, valamint annak szükségessége miatt, hogy a készletek mennyisége(különösen válság esetén) áttekinthetőbb legyen, a tagállamoknak és a Közösségnek az e készletek feletti fokozottabb ellenőrzést lehetővé tevő eszközökkel kell rendelkezniük.
(12) A válsághelyzetekkel kapcsolatos politika végrehajtásával összefüggő igények, a tagállami készletezési mechanizmusok összeegyeztethetőségének biztosítása, valamint annak szükségessége miatt, hogy a készletek mennyisége(különösen válság esetén) áttekinthetőbb legyen, a tagállamoknak az e készletek feletti fokozottabb ellenőrzést lehetővé tevő eszközökkel kell rendelkezniük.
Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)Noha elegendő rugalmasságot kell biztosítani a tagállamok számára, hogy megválaszthassák a saját földrajzi és szervezeti jellemzőikhez leginkább illő készletezési szabályokat, minden szükséges mechanizmust be kell vezetni annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Bizottságnak bármikor pontos és megbízható adatokat nyújtsanak a készletek szintjéről.
Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 12 b preambulumbekezdés (új)
(12b)Meg kell erősíteni a tagállamok szerepét a vészhelyzetek esetére szolgáló, kötelező olajkészletek fenntartásában és kezelésében.
(14) A Közösségen belüli kőolajellátás biztonságának fokozása érdekében indokolt, hogy a tagállamok vagy a központi szervek által tulajdonosként megszerzett készleteknek (az úgynevezett "speciális készletek") – amelyek létrehozására a tagállamok erre vonatkozó döntése alapján kerül sor – mennyisége a válság idején ténylegesen fennálló szükségletekhez igazodjon.Ezenkívül szükséges, hogy e készletek jogállása egyedi legyen, amely garantálja teljes rendelkezésre állásukat válság esetén.Ebből a célból az érintett tagállamoknak gondoskodniuk kell az ahhoz szükséges intézkedések meghozataláról, hogy feltétel nélkül kivonják a szóban forgó készleteket a hatósági végrehajtási eljárások hatálya alól.
(14) A Közösségen belüli kőolajellátás biztonságának fokozása érdekében indokolt, hogy a rendelkezésre álló készletek – ezen irányelvvel összhangban – elegendőek legyenek a szükségletek fedezésére legalább a meghatározott időtartamra.Ezenkívül szükséges, hogy e készletek jogállása egyedi legyen, amely garantálja teljes rendelkezésre állásukat válság esetén.Ebből a célból az érintett tagállamoknak gondoskodniuk kell az ahhoz szükséges intézkedések meghozataláról, hogy feltétel nélkül kivonják a szóban forgó készleteket a hatósági végrehajtási eljárások hatálya alól.
(15) A jelenlegi helyzetben indokolt a kötelezően az említett központi szervek vagy a tagállamok tulajdonában tárolandó készletek mennyiségének meghatározását az érintett tagállamok független döntésére bízni.
(15) A jelenlegi helyzetben indokolt a kötelezően az említett központi szervek vagy a tagállamok tulajdonában tárolandó készletek mennyiségének előzetes meghatározását az érintett tagállamok független döntésére bízni.
(18) Úgy tűnik, a készletekről szóló kimutatásoknak a 2006/67/EK irányelvben szereplő gyakorisága és rendelkezésre bocsátási határideje nem követi a világ más részein létrehozott különböző kőolaj-készletezési rendszerekben kialakított megoldásokat.Az energiaárak növekedésének makrogazdasági hatásairól szóló állásfoglalásában az Európai Parlament kinyilvánította, hogy támogatja a tájékoztatás gyakoribbá tételét.
(18) Úgy tűnik, a készletekről szóló kimutatásoknak a 2006/67/EK irányelvben szereplő gyakorisága és rendelkezésre bocsátási határideje nem követi a világ más részein létrehozott különböző kőolaj-készletezési rendszerekben kialakított megoldásokat.Az energiaárak növekedésének makrogazdasági hatásairól szóló állásfoglalásában az Európai Parlament kinyilvánította, hogy támogatja a tájékoztatás gyakoribbá tételét. Ugyanakkor biztosítani kell azt, hogy az adatok pontosak legyenek, és ne legyen szükség ezek heti vagy havi korrekciójára, ami továbbra is gyakran előfordul az Európai Unióban.
(21) Ugyanebből a célból a statisztikai kimutatások készítésének és közlésének kötelezettségét ki kell terjeszteni a biztonsági és a speciális készleteken kívüli készletekre is, és rendelkezni kell e kimutatások közlésének heti rendszerességéről.
(21) Ugyanebből a célból a statisztikai kimutatások készítésének és közlésének kötelezettségét ki kell terjeszteni a biztonsági és a speciális készleteken kívüli készletekre is, és rendelkezni kell e kimutatások közlésének havi rendszerességéről. A kereskedelmi olajkészletekről történő heti jelentéstétel hatékonyságáról szóló megvalósíthatósági tanulmány függvényében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a tagállamok számára előírhassa a heti jelentéstételi kötelezettséget, amennyiben biztosítható, hogy utólag csak kisebb kiigazítások lesznek szükségesek, és hogy ez jelentős előnyökkel jár a piaci átláthatóság tekintetében.
(23) A Bizottsággal közölt kimutatásokban előfordulhatnak eltérések vagy tévedések. Indokolt tehát, hogy a Bizottság szolgálatai által alkalmazott vagy megbízott személyek ellenőrizzék a készletek tényleges mennyiségét és a tagállami hatóságok által hivatkozott dokumentumokat.
(23) A Bizottsággal közölt kimutatásokban előfordulhatnak eltérések vagy tévedések. Indokolt tehát, hogy a Bizottság szolgálatai által alkalmazott vagy megbízott személyek a kinevezett tagállami ellenőrző hatóságokkal együtt, megalapozott gyanú esetén, ellenőrizzék a készletek tényleges mennyiségét és a tagállami hatóságok által hivatkozott dokumentumokat.
(25) Az egyéneknek a személyes adatok tagállamok általi kezelése vonatkozásában való védelmére a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a személyes adatok Bizottság általi kezelése vonatkozásában való védelmére pedig a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet vonatkozik. Ezek a jogi aktusok megkövetelik, hogy a személyes adatok kezelése jogszerű célból történjen, és hogy a véletlenül gyűjtött személyes adatokat haladéktalanul semmisítsék meg.
(25) Az egyéneknek a személyes adatok tagállamok általi kezelése vonatkozásában való védelmére a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a személyes adatok Bizottság általi kezelése vonatkozásában való védelmére pedig a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet vonatkozik. Ezen irányelv rendelkezéseit a 95/46/EK irányelv és a 45/2001/EK rendelet rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.
(29) Mivel egyfelől közösségi szinten nincs egységesen meghatározva a speciális készletek kötelező minimális mennyisége, másfelől ez az irányelv számos új mechanizmust vezet be, indokolt végrehajtását a hatályba lépését követően viszonylag gyorsan értékelni.
(29) Mivel egyfelől közösségi szinten nincs egységesen meghatározva a speciális készletek kötelező minimális mennyisége, és figyelembe véve az olajpiac átláthatóságának növelését szolgáló – nevezetesen a kereskedelmi olajkészletekről történő heti jelentéstétel útján megvalósuló – intézkedések költségeire és hasznára irányuló jelenlegi tanulmányt, másfelől pedig ez az irányelv számos új mechanizmust vezet be, indokolt végrehajtását a hatályba lépését követően legalább három éven belül értékelni.
Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – e pont
e)"a készletek forgalomba hozatalára irányuló hatályos nemzetközi döntés": a Nemzetközi Energiaügynökség Kormányzótanácsának hatályban lévő olyan döntése, amely valamely tagállam kőolaj- vagy kőolajtermék-készleteinek forgalomba hozatalára irányul;
e)"a készletek forgalomba hozatalára irányuló hatályos nemzetközi döntés": a Nemzetközi Energiaügynökség Kormányzótanácsának hatályban lévő olyan döntése, amely a Nemzetközi Energiaügynökség valamely tagállama kőolaj- vagy kőolajtermék-készleteinek forgalomba hozatalára irányul;
Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 albekezdés – l a pont (új)
la) "vészhelyzet": azon körülmények, amikor a kőolaj- vagy kőolajtermék-ellátás jelentős zavara áll fenn;
(4) Az ebben a cikkben szereplő kötelezően tárolandó mennyiségek kiszámításának módszerei és módja a 24. cikk(2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban módosíthatók.
(4) Az ebben a cikkben szereplő kötelezően tárolandó mennyiségek kiszámításának módszerei és módja a 24. cikk(2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban, illetve a szakértőkkel és az érdekeltekkel folytatott konzultációt követően módosíthatók.
(3) A készletek mennyiségének az(1) és a(2) bekezdésben meghatározott kiszámítási módszerei és módjai a 24. cikk(2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban módosíthatók.
(3) A készletek mennyiségének az(1) és a(2) bekezdésben meghatározott kiszámítási módszerei és módjai a 24. cikk(2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban, illetve a szakértőkkel és az érdekeltekkel folytatott konzultációt követően módosíthatók.
(1) A tagállamok gondoskodnak a területükön található biztonsági és a 9. cikk szerinti speciális készletekhez való fizikai hozzáférésnek és a készletek rendelkezésre állásának folyamatosságáról.Megállapítják az említett készletek azonosításának, könyvelésének és ellenőrzésének azon módszereit, amelyek lehetővé teszik e készletek bármely időpontban való ellenőrzését.Külön könyvelést kell vezetni azokról a biztonsági és speciális készletekről, amelyek a gazdasági szereplők tulajdonában lévő készletek részét képezik vagy e készletekkel együtt vannak tárolva.
(1) A tagállamok gondoskodnak a területükön található biztonsági és a 9. cikk szerinti speciális készletekhez való fizikai hozzáférésnek és a készletek rendelkezésre állásának folyamatosságáról.Megállapítják az említett készletek azonosításának, könyvelésének és ellenőrzésének azon módszereit, amelyek lehetővé teszik e készletek bármely időpontban való ellenőrzését. Ezen intézkedéseket a Bizottság előzetes beleegyezésével határozzák meg. Külön könyvelést kell vezetni azokról a biztonsági és speciális készletekről, amelyek a gazdasági szereplők tulajdonában lévő készletek részét képezik vagy e készletekkel együtt vannak tárolva.
(1) Minden tagállam összeállítja és folyamatosan naprakészen vezeti azoknak a saját célra tárolt biztonsági készleteknek a részletes jegyzékét, amelyek nem tartoznak a 9. cikk szerinti speciális készletek körébe. Ez a jegyzék elsősorban azokat az adatokat tartalmazza, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó készletek pontos helyének megállapítását, valamint azok mennyiségének, tulajdonosának és az energiastatisztikáról szóló, …-i …/…/EK európai parlamenti és tanácsirendelet C. melléklete 3.1. pontja első bekezdése szerinti pontos jellegének meghatározását.
(1) Minden tagállam összeállítja és havi rendszerességgel folyamatosan naprakészen vezeti azoknak a saját célra tárolt biztonsági készleteknek a részletes jegyzékét, amelyek nem tartoznak a 9. cikk szerinti speciális készletek körébe. Ez a jegyzék elsősorban a raktárral, finomító üzemmel, illetve tároló-létesítményekkel kapcsolatos adatokat tartalmazza, ahova a szóban forgó készleteket elhelyezik, valamint azok mennyiségének, tulajdonosának és az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22-i 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsirendelet* C. melléklete 3.1. pontja első bekezdése szerinti pontos jellegét.
Az érintett tagállam a naptári év utolsó napján tárolt készletek jegyzékének másolatát megküldi a Bizottságnak, azon naptári évet követő harminc napon belül, amelyre a jegyzék vonatkozik.
Az érintett tagállam a naptári év utolsó napján tárolt készletek jegyzékének másolatát megküldi a Bizottságnak, azon naptári évet követő negyvenöt napon belül, amelyre a jegyzék vonatkozik.
Abban az esetben, ha egy megállapodás e kötelezettséget átruházza arra a tagállamra, amelynek területén a készletek találhatók, vagy az említett tagállam által létrehozott központi készletezési szervre, ennek a megállapodásnak olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek meghatározzák:
a) a tagállam vagy a központi készletezési szerv arra irányuló felelősségét, hogy bármikor pontos adatokat biztosítson a készletek szintjéről;
b) a területén megszerzett, létrehozott, fenntartott vagy kezelt biztonsági készleteknek az e feladatokat átruházó tagállamhoz való juttatására vonatkozó időkeretet;
c) hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat arra az esetre, ha a tagállam vagy a központi készletezési szerv nem teljesíti a megállapodásban foglalt feltételeket.
Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 4 bekezdés – b pont
b)legalább hat hónappal azelőtt, hogy felkínálja szolgáltatásait a gazdasági szereplőknek, nyilvánosságra kell hoznia az erre vonatkozó feltételeket.
b)legalább három hónappal azelőtt, hogy felkínálja szolgáltatásait a gazdasági szereplőknek, nyilvánosságra kell hoznia az erre vonatkozó feltételeket.
Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés - b pont
b)egy vagy több olyan központi készletező szervnek,amely(ek)képesek ilyen készleteket tárolni, vagy
b)egy vagy több olyan központi készletező szervnek, amely(ek) képesek ilyen készleteket tárolni feltéve, hogy az érintett tagállam és a készleteket a későbbiekben tároló tagállam szerződést köt egymással, vagy
(1) A tagállamok visszavonhatatlan kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy fogyasztási napok számában meghatározott minimális mennyiségű, és az ebben a cikkben szereplő feltételeknek megfelelő kőolajkészleteket(a továbbiakban: speciális készletek) tárolnak.
(1) A tagállamok kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy fogyasztási napok számában meghatározott minimális mennyiségű, és az ebben a cikkben szereplő feltételeknek megfelelő kőolajkészleteket(a továbbiakban: speciális készletek) tárolnak.
(3) Speciális készletek kizárólag az alábbi, az energiastatisztikáról szóló, …-i …/…/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet B. melléklete 4. pontjában meghatározott termékekből tárolhatók:
(3) Speciális készletek kizárólag az alábbi termékekből tárolhatók, amelyeknek meg kell felelniük a különösen az 1099/2008/EK rendelet B. melléklete 4. pontjában meghatározott üzemanyagokra vonatkozó normákról és a környezetvédelemről szóló közösségi jogszabályoknak:
(5) A speciális készletek tárolását elhatározó tagállam értesíti a Bizottságot arról, hogy mely termékekből és milyen mennyiségben vállalja visszavonhatatlanul állandó készletek tárolását; az értesítést közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában.Az értesítésben megadott minimális mennyiség egységesen alkalmazandó a tagállam által tárolt speciális készletek valamennyi típusára.
(5) A speciális készletek tárolását elhatározó tagállam értesíti a Bizottságot arról, hogy mely termékekből, milyen mennyiségben és mely időtartamra vállalja az állandó készletek tárolását; az értesítést közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában.Az értesítésben megadott minimális mennyiség egységesen alkalmazandó a tagállam által tárolt speciális készletek valamennyi típusára.
(1) Minden tagállam részletes és folyamatosan naprakésszé tett jegyzéket vezet a területén tárolt valamennyi speciális készletről.Ez a jegyzék különösen azokat az adatokat tartalmazza, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó készletek pontos helyének meghatározását.
(1) Minden tagállam részletes és havi rendszerességgel folyamatosan naprakésszé tett jegyzéket vezet a területén tárolt valamennyi speciális készletről.Ez a jegyzék különösen azokat az adatokat tartalmazza, amelyek a raktárral, finomító üzemmel vagy a tárolási lehetőségekkel kapcsolatosak, ahova a szóban forgó készleteket elhelyezik.
A tagállam a vonatkozó kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül megküldi a Bizottság szolgálatainak az általuk kért jegyzék másolatát;a jegyzékmásolatok megküldését azon évet követő tíz évig lehet kérni, amelyre a kért adatok vonatkoznak.
A tagállam a vonatkozó kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül megküldi a Bizottság szolgálatainak az általuk kért jegyzék másolatát;a jegyzékmásolatok megküldését azon évet követő három évig lehet kérni, amelyre a kért adatok vonatkoznak.
A tagállamok és valamely központi készletezési szerv között létrejött valamennyi megállapodásnak olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek meghatározzák
a) a tagállam vagy a központi készletezési szerv azon felelősségét, hogy bármikor pontos adatokat biztosítson a készletek szintjéről;
b) a területén megszerzett, létrehozott, fenntartott vagy kezelt biztonsági készleteknek az e feladatokat átruházó tagállamhoz való juttatására vonatkozó időkeretet;
c) hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat arra az esetre, ha a tagállam vagy a központi készletezési szerv nem teljesíti a megállapodásban foglalt feltételeket.
Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk
1. A tagállamok közlik a Bizottsággal a területükön tárolt kereskedelmi készletek mennyiségéről hetente készített statisztikai kimutatásokat.Ennek során gondoskodnak az adatok bizalmas jellegének védelméről, és tartózkodnak a szóban forgó készletek tulajdonosai nevének említésétől.
(1) A tagállamok közlik a Bizottsággal a területükön tárolt kereskedelmi készletek mennyiségéről havonta készített statisztikai kimutatásokat.Ennek során gondoskodnak az adatok bizalmas jellegének védelméről, és tartózkodnak a szóban forgó készletek tulajdonosai nevének említésétől.
2. A Bizottság a tagállamok által neki küldött kimutatások alapján hetente statisztikai kimutatást készít a Közösség területén tárolt kereskedelmi készletekről, megjelölve az összesített mennyiségeket.
(2) A Bizottság a tagállamok által neki küldött kimutatások alapján havonta statisztikai kimutatást készít a Közösség területén tárolt kereskedelmi készletekről, megjelölve az összesített mennyiségeket.
3. A Bizottság a 24. cikk(2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban megállapítja az(1) és a(2) bekezdés végrehajtásának szabályait.
(3) A Bizottság a 24. cikk(2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban megállapítja az(1) és a(2) bekezdés végrehajtásának szabályait.
(3a)Ha a hetente készített statisztikai kimutatások megvalósíthatóságára és hatékonyságára vonatkozó mélyreható elemzés azt igazolja, hogy ezek jelentős előnyökkel járnak a piaci átláthatóság tekintetében, továbbá hogy az ily módon szerzett adatok jelentősebb utólagos kiigazítást nem kívánnak meg, a Bizottság a 23. cikkben említett felülvizsgálatot követően a havi rendszeresség helyett előírhatja a hetente készített statisztikai kimutatást.
(1) A Bizottság szolgálatai bármikor ellenőrizhetik a tagállamokban a biztonsági és a speciális készleteket.Az ellenőrzések előkészítése során tanácsot kérhetnek az egyeztető csoporttól.
(1) A Bizottság szolgálatai alapos gyanú esetén ellenőrizhetik a tagállamokban a biztonsági és a speciális készleteket.Az ellenőrzések előkészítése során tanácsot kérhetnek az egyeztető csoporttól.
(2) Az(1) bekezdésben említett ellenőrzések nem irányulhatnak személyes adatok gyűjtésére.Az ellenőrzések során felmerülő személyes adatokat nem lehet összegyűjteni, sem figyelembe venni; ha összegyűjtésükre véletlenül mégis sor kerül, haladéktalanul meg kell semmisíteni őket.
(2) Az(1) bekezdésben említett ellenőrzések nem irányulhatnak személyes adatok feldolgozására.Az ellenőrzések során felmerülő személyes adatokat nem lehet összegyűjteni, sem figyelembe venni; ha összegyűjtésükre véletlenül mégis sor kerül, haladéktalanul meg kell semmisíteni őket.
(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdésben említett ellenőrzések során a területükön lévő biztonsági és speciális készletek tárolásáért és kezeléséért felelős személyek együttműködjenek a Bizottság szolgálatai által alkalmazott vagy megbízott személyekkel.
(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdésben említett ellenőrzések során a területükön lévő biztonsági és speciális készletek tárolásáért és kezeléséért felelős személyek együttműködjeneka Bizottság szolgálatai által alkalmazott vagy megbízott, felhatalmazással rendelkező személyekkel.
(7) A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a biztonsági és a speciális készletekkel kapcsolatos adatokat, nyilvántartásokat, kimutatásokat és dokumentumokat legalább tíz évig megőrizzék.
(7) A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a biztonsági és a speciális készletekkel kapcsolatos adatokat, nyilvántartásokat, kimutatásokat és dokumentumokat legalább három évig megőrizzék.
(3) Ha van hatályos nemzetközi döntés a készletek forgalomba hozataláról, akkor minden érintett tagállam felhasználhatja a biztonsági és a speciális készleteit az ebből a döntésből fakadó nemzetközi kötelezettségei teljesítésére.Ilyen esetekben a tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, amely összehívhatja az egyeztető csoport ülését, vagy elektronikus úton ennek tagjaihoz fordulhat, különösen a forgalomba hozatal hatásainak értékelése céljából.
(3) A Bizottság szorosan együttműködik más nemzetközi szervezetekkel, amelyek hatáskörrel rendelkeznek a készletek forgalomba hozatalára vonatkozó döntés meghozatalára, és világszerte megerősíti e kérdések többoldalú és kétoldalú koordinálását. Ha van hatályos nemzetközi döntés a készletek forgalomba hozataláról, akkor minden érintett tagállam felhasználhatja a biztonsági és a speciális készleteit az ebből a döntésből fakadó nemzetközi kötelezettségei teljesítésére.Ilyen esetekben a tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, amely összehívhatja az egyeztető csoport ülését, vagy elektronikus úton ennek tagjaihoz fordulhat, különösen a forgalomba hozatal hatásainak értékelése céljából.
(4) Ha nehézségek adódnak a Közösség vagy egy tagállam kőolaj- vagy kőolajtermék-ellátásában, a Bizottság valamely tagállam kérelmére vagy saját kezdeményezésére a lehető leghamarabb összehívja az egyeztető csoport ülését.Az egyeztető csoport megvizsgálja a kialakult helyzetet. A Bizottság megállapítja, hogy bekövetkezett-e az ellátás súlyos mértékű megszakadása.
(4) Ha nehézségek adódnak a Közösség vagy egy tagállam kőolaj- vagy kőolajtermék-ellátásában, a Bizottság valamely tagállam kérelmére vagy saját kezdeményezésére a lehető leghamarabb összehívja az egyeztető csoport ülését. Minden tagállam gondoskodik arról, hogy az ülés összehívását követően 24 órán belül személyesen vagy elektronikus úton képviseltetni tudja magát az egyeztető csoport ülésén. Az egyeztető csoport a tagállamok közötti szolidaritás elvére vonatkozó kötelezettségvállalás, valamint a gazdasági és társadalmi hatás objektív értékelése alapján megvizsgálja a kialakult helyzetet. A Bizottság az egyeztető csoport véleménye alapján megállapítja, hogy bekövetkezett-e az ellátás súlyos mértékű megszakadása.
Ha a Bizottság megállapítja az ellátás súlyos mértékű megszakadását, akkor engedélyezheti az érintett tagállamok által e célból javasolt mennyiségek egy részének vagy egészének forgalomba hozatalát.
Ha a Bizottság megállapítja az ellátás súlyos mértékű megszakadását, akkor engedélyezheti az érintett tagállamok által e célból javasolt mennyiségek egy részének vagy egészének forgalomba hozatalát.
Módosítás 47 Irányelvre irányuló javaslat 23 cikk
A Bizottság a hatályba lépését követő három éven belül értékeli az irányelv alkalmazását; ennek keretében különösen azt vizsgálja meg, hogy indokolt-e valamennyi tagállam számára kötelezően tárolandó minimális mennyiséget előírni a speciális készletek vonatkozásában.
A Bizottság a hatályba lépését követő legkésőbb három éven belül értékeli az irányelv alkalmazását; ennek keretében különösen azt vizsgálja meg, hogy
a) a készletekre vonatkozó adatok pontosak és időben beérkeztek-e;
b) a kereskedelmi olajkészletek szintjéről heti vagy havi rendszerességgel tegyenek jelentést;
c) indokolt-e valamennyi tagállam számára hosszabb időszakra vonatkozóan, kötelezően tárolandó minimális mennyiséget előírni a speciális készletek vonatkozásában.
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 20… december 31-ig megfeleljenek.E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 20… december 31-ig megfeleljenek, kivéve azon tagállamokat, amelyekre az uniós csatlakozásról szóló szerződés értelmében kőolaj- vagy kőolajtermékeik tartalékképzésére átmeneti időszak alkalmazandó, és amelyek számára a végrehajtás határidejét az átmeneti időszak lejáratának időpontjában szabták meg.E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
Módosítás 49 Irányelvre irányuló javaslat III. melléklet – 11 bekezdés
A számítás során a tagállamok 10 %-kal csökkentik az előbbiek szerint kiszámított mennyiséget.Ezt a csökkentést az adott számítás során figyelembe vett mennyiségek összesített értékére kell alkalmazni.
A számítás során a tagállamok 5%-kal csökkentik az előbbiek szerint kiszámított mennyiséget.Ezt a csökkentést az adott számítás során figyelembe vett mennyiségek összesített értékére kell alkalmazni.
A létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózata *
498k
132k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatáról (CIWIN) szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0676 – C6-0399/2008 – 2008/0200(CNS))
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0676),
– tekintettel az EK-Szerződés 308. cikkére és az Euratom-Szerződés 203. cikkére, amelyek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0399/2008),
– tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,
– tekintettel eljárási szabályzata 51. és 35. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0228/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;
3. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. felkéri a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően abban az esetben, ha a Tanács nem hozott határozatot e tekintetben, vegye figyelembe a 196. cikk (Polgári védelem) e javaslat jogalapjaként való alkalmazásának lehetőségét, és szükség esetén mérlegelje egy javaslat benyújtását a Parlamentnek;
6. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.
(1) tekintettel az Európai Parlament véleményére, mivel: A Tanács által 2004 decemberében elfogadott, "A terrortámadások megelőzése, felkészülés és válaszadás" című következtetések, valamint "a terrorfenyegetések és –támadások következményeivel kapcsolatos EU szolidaritási program" támogatta a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatot tegyen a létfontosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programra, és jóváhagyta a CIWIN Bizottság általi felállítását1.
(1) tekintettel az Európai Parlament véleményére, mivel: A Tanács által 2004 decemberében elfogadott, "A terrortámadások megelőzése, felkészülés és válaszadás" című következtetések, valamint "a terrorfenyegetések és –támadások következményeivel kapcsolatos EU szolidaritási program" támogatta a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatot tegyen a létfontosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programra, és jóváhagyta a CIWIN Bizottság általi felállítását1.
____________ 14894/04.
_____________________ 1 A Tanács 15232/04. számú dokumentuma.
(4) Európában a létfontosságú infrastruktúrákat érintő számos váratlan esemény, például a 2006-os európai áramszünet nyilvánvalóvá tette, hogy a váratlan események megelőzése vagy kiterjedésük korlátozása érdekében jobb és hatékonyabb információcserére van szükség.
(4) Európában a létfontosságú infrastruktúrákat érintő számos váratlan esemény, például a 2006-os európai áramszünet nyilvánvalóvá tette, hogy az ehhez hasonló váratlan eseményekre való felkészülés, illetve ezek megismétlődésének elkerülése érdekében jobb és hatékonyabb információcserére és az egyes tagállamok gyakorlatának alaposabb ismeretére van szükség.
(5) Indokolt egy olyan információs rendszer létrehozása, amely a létfontosságú infrastruktúrák védelme (CIP) terén lehetővé teszi a tagállamok számára az információk és a riasztások cseréjét, a CIP-párbeszéd erősítését, valamint hozzájárul a nemzetek szerint szétszórt és megosztott CIP kutatási programok integrációjának és jobb összehangolásának előmozdításához.
(5) Indokolt ezért egy olyan információs rendszer létrehozása, amely a CIP terén lehetővé teszi a tagállamok számára az információk cseréjét, a CIP-párbeszéd erősítését, valamint hozzájárul a nemzetek szerint szétszórt és megosztott CIP kutatási programok integrációjának és jobb összehangolásának előmozdításához.
(6) A CIWIN az Európai Unióban a CIP javulásához egy olyan információs rendszerrel járul hozzá, amely megkönnyítheti a tagállamok közötti együttműködést, valamint a Közösségben a létfontosságú infrastruktúrákra vonatkozó információk keresése tekintetében az időigényes módszerekkel szemben hatékony és gyors alternatívát kínál.
(6) A CIWIN az Európai Unióban a CIP javulásához egy olyan információs rendszerrel járul hozzá, amely megkönnyítheti a tagállamok közötti együttműködést és koordinációt, valamint a Közösségben a létfontosságú infrastruktúrákra vonatkozó információk keresése tekintetében az időigényes módszerekkel szemben hatékony és gyors alternatívát kínál. Különösen ösztönzi az információk, a bevált módszerek és a tapasztalatok tagállamok közötti cseréjének és terjesztésének megkönnyítésére irányuló megfelelő intézkedések kialakítását.
Módosítás 5 Határozatra irányuló javaslat 6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)A CIWIN első értékelésének tartalmaznia kell annak részletes elemzését, hogy szükséges-e további funkció, nevezetesen a sürgősségi riasztórendszer műszaki megoldásainak felvétele a CIWIN keretei közé. Ez a funkció lehetővé teszi a tagállamok és a Bizottság számára, hogy a létfontosságú infrastruktúrákat érintő közvetlen kockázatokról és veszélyekről valamennyi szükséges biztonsági követelmény figyelembevételével riasztásokat küldjenek.
(7)A CIWIN-nek különösen elő kell segítenie a bevált gyakorlatok biztonságos cseréjének megkönnyítésére irányuló megfelelő intézkedéseket, valamint eszközként kell szolgálnia a közvetlen veszélyekre vonatkozó információk és riasztások biztonságos módon történő továbbításához.
(8) A CIWIN-nek el kell kerülnie a párhuzamosságot és valamennyi meglévő ágazati sürgősségi riasztórendszer különleges jellemzőire, szakértelmére, elrendezésére és szakterületeire figyelemmel kell lennie.
(8) Az új információs rendszer fejlesztése és értékelése során a tagállamoknak és a Bizottságnak biztosítaniuk kell, hogy a CIWIN elkerülje a párhuzamosságot és valamennyi meglévő ágazati sürgősségi riasztórendszer különleges jellemzőire, szakértelmére, elrendezésére és szakterületeire figyelemmel legyen.
(10)A tagállamokban a létfontosságú infrastruktúrák kölcsönös függősége és a tagállamok CIP-szintjének különbözősége miatt a CIP-re vonatkozó információk és riasztások cseréje tekintetében egy horizontális és ágazatokat átfogó közösségi eszköz növelné a polgárok biztonságát.
(10)A tagállamokban a létfontosságú infrastruktúrák kölcsönös függősége és a létfontosságú infrastruktúrák védelmének (CIP) tagállamonként eltérő szintje miatt a CIP-re vonatkozó információk cseréje tekintetében egy horizontális és ágazatokat átfogó közösségi eszköz növelné a polgárok biztonságát.
Módosítás 9 Határozatra irányuló javaslat 10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)A polgári védelemhez kapcsolódó intézkedések elfogadását az EK-Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének u) pontja a közösségi tevékenységek közé sorolja. Ezért a CIWIN létrehozása elengedhetetlen annak érdekében, hogy a Közösség megvalósítsa a Szerződésben meghatározott célokat.
(17 ) Ez a határozat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket,
(17 ) Ez a határozat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában tükröződő elveket,
E határozat egy biztonságos információs, kommunikációs és riasztórendszert hoz létre, a létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatát (CIWIN), amelynek célja, hogy a CIP-pel kapcsolatos veszélyek mérséklése érdekében támogassa a tagállamokat a közös veszélyekre, sebezhetőségi pontokra, valamint a megfelelő intézkedésekre és stratégiákra vonatkozó információk cseréjében.
E határozat egy biztonságos információs és kommunikációs rendszert hoz létre, a létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatát (CIWIN), amelynek célja, hogy a CIP-pel kapcsolatos veszélyek mérséklése érdekében támogassa a tagállamokat a sebezhetőségi pontokra, valamint a megfelelő intézkedésekre és stratégiákra vonatkozó információk cseréjében.
"létfontosságú infrastruktúra": a tagállamokban lévő olyan eszközök, rendszerek, illetve azok részei, amelyek elengedhetetlenek a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához, ideértve az egészségügyet, a biztonságot, valamint az emberek gazdasági és társadalmi jólétét is, és amelyeknek megzavarása vagy megsemmisítése e feladatok folyamatos ellátásának hiánya miatt jelentős következményekkel járna valamely tagállamban.
"létfontosságú infrastruktúra": a tagállamokban lévő olyan eszközök, rendszerek, illetve azok részei, amelyek elengedhetetlenek a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához, ideértve az egészségügyet, a biztonságot, az ellátási láncot, valamint az emberek gazdasági és társadalmi jólétét is, és amelyeknek megzavarása vagy megsemmisítése e feladatok folyamatos ellátásának hiánya miatt jelentős következményekkel járna valamely tagállamban.
A CIWIN-ben való részvétel és a CIWIN használata valamennyi tagállam előtt nyitva áll. A CIWIN-ben való részvétel feltétele az egyetértési megállapodás aláírása, amely a CIWIN-re vonatkozó technikai és biztonsági követelményeket, valamint a CIWIN-hez csatlakoztatandó weboldalakra vonatkozó információkat tartalmazza.
Módosítás 16 Határozatra irányuló javaslat 4 cikk – cím
(1) A CIWIN a következő két funkciót látja el: a) a CIP-pel kapcsolatos információcsere elektronikus fóruma;
(1) A CIWIN-t a CIP-pel kapcsolatos információcsere elektronikus fórumaként kell kialakítani.
b) sürgősségi riasztási funkció, amely lehetővé teszi a részt vevő tagállamok és a Bizottság számára, hogy a létfontosságú infrastruktúrákat érintő közvetlen kockázatokról és veszélyekről riasztásokat küldjenek.
A rögzített területek a rendszerben állandóak. Tartalmuk módosítható, de a területek nem mozdíthatóak el, nem nevezhetők át, illetve nem lehet hozzájuk új területeket csatolni. Az I. melléklet tartalmazza a rögzített területek felsorolását.
A rögzített területek a rendszerben állandóak. Tartalmuk módosítható, de a területek nem mozdíthatóak el, és nem nevezhetők át. Az I. melléklet tartalmazza a rögzített területek felsorolását. Ez nem zárja ki új területek bevonását, amennyiben a rendszer működése igazolja ennek szükségességét.
(1) A részt vevő tagállamok kijelölik a CIWIN végrehajtó szervet, és erről értesítik a Bizottságot. A CIWIN végrehajtó szerv az érintett tagállamon belül a CIWIN-hez való hozzáférési jogosultságok megadásáért, illetve megtagadásáért felel.
(1) A tagállamok kijelölik a CIWIN végrehajtó szervet, és erről értesítik a Bizottságot. A CIWIN végrehajtó szerv az érintett tagállamon belül a CIWIN-hez való hozzáférési jogosultságok megadásáért, illetve megtagadásáért felel.
(2) A részt vevő tagállamok a Bizottság által elfogadott iránymutatásnak megfelelően hozzáférést biztosítanak a CIWIN-hez.
(2) A tagállamok a Bizottság által elfogadott felhasználói iránymutatásnak megfelelően hozzáférést biztosítanak a CIWIN-hez.
Módosítás 22 Határozatra irányuló javaslat 6 cikk – 1 bekezdés – b pont
b) a rendszer használati feltételeire vonatkozó iránymutatás meghatározásáért, beleértve a bizalmas adatkezelést, az adatátvitelt, az adattárolást, az adatok irattári elhelyezését és törlését. A Bizottság meghatározza a CIWIN-hez való teljes vagy részleges hozzáférés megadására vonatkozó feltételeket és eljárásokat is.
b) a rendszer használati feltételeire vonatkozó felhasználói iránymutatás meghatározásáért, beleértve a bizalmas adatkezelést, az adatátvitelt, az adattárolást, az adatok irattári elhelyezését és törlését. A Bizottság meghatározza a CIWIN-hez való teljes vagy részleges hozzáférés megadására vonatkozó feltételeket és eljárásokat is.
(2) A felhasználók dokumentumokhoz való hozzáférési jogosultsága a "szükséges ismeret" elvén alapul, amelynek mindig figyelembe kell vennie a dokumentum védelmére és terjesztésére vonatkozó konkrét szerzői utasításokat.
(2) A felhasználók dokumentumokhoz való hozzáférési jogosultsága a "szükséges ismeret" elvén alapul. A felhasználóknak mindig figyelembe kell venniük a dokumentum védelmére és terjesztésére vonatkozó konkrét szerzői utasításokat.
(2a)A tagállamokban a CIWIN-be feltöltött érzékeny információk jogosult felhasználók és harmadik felek közötti cseréjére az adott információ tulajdonosának előzetes engedélyével és a vonatkozó közösségi és nemzeti jogszabályokkal összhangban kerülhet sor.
7a. cikk A CIWIN-ben található információkkal kapcsolatos követelmények
A rendszerbe feltöltött valamennyi információ vagy dokumentum esetében lehetőség nyílik az automatikus fordításra. A Bizottság a CIP kapcsolattartó pontjaival együttműködve valamennyi ágazat számára létrehozza a CIWIN-be történő információ-feltöltéskor vagy információk keresésekor használható kulcsszavak jegyzékét.
A felhasználói iránymutatásokat a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat1 3. cikkében meghatározott tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell létrehozni.
A Bizottság a CIWIN működését háromévente felülvizsgálja és értékeli, valamint rendszeres jelentéseket küld a tagállamoknak.
A Bizottság az előrelépések nyomon követése céljából kidolgozott mutatók segítségével háromévente felülvizsgálja és értékeli a CIWIN működését, valamint rendszeres jelentéseket küld az összes tagállamnak, az Európai Parlamentnek, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.
Az első jelentésben, amelyet e határozat hatálybalépését követő három éven belül kell benyújtani, főként a közösségi hálózat azon elemeit kell megjelölni, amelyeket javítani vagy fejleszteni kell. A jelentésnek tartalmaznia kell továbbá minden olyan javaslatot, amelyet a Bizottság e határozat módosítása vagy kiigazítása érdekében szükségesnek tart.
Az első jelentésben, amelyet e határozat hatálybalépését követő három éven belül kell benyújtani, főként a közösségi hálózat azon elemeit kell megjelölni, amelyeket javítani vagy fejleszteni kell, valamint különösen meg kell vizsgálni valamennyi tagállam CIWIN-ben való részvételét és a CIWIN fejlesztésének lehetőségét a sürgősségi riasztórendszer funkciójának beépítésén keresztül.A jelentésnek tartalmaznia kell továbbá minden olyan javaslatot, amelyet a Bizottság e határozat módosítása vagy kiigazítása érdekében szükségesnek tart.
Ezt a határozatot 2009. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.
Módosítás 32 Határozatra irányuló javaslat II melléklet – 3 pont
(3) riasztási területek, amelyek a sürgősségi riasztórendszerben indított riasztás esetén hozhatók létre, és amelyek a CIP-pel kapcsolatos tevékenységek során kommunikációs csatornaként szolgálnak majd;
törölve
A közéleti személyiségek védelmére szolgáló európai hálózat *
198k
32k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Holland Királyságnak a közéleti személyiségek védelmére szolgáló európai hálózat létrehozásáról szóló, 2002/956/IB határozat módosításáról szóló tanácsi határozat elfogadásáról szóló kezdeményezéséről (16437/2008 – C6-0029/2009 – 2009/0801(CNS))
– tekintettel a Holland Királyság kezdeményezésére (16437/2008),
– tekintettel az EK-Szerződés 30. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjára, valamint 34. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,
– tekintettel az EK-Szerződés 39. cikkének (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0029/2009),
– tekintettel eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0193/2009),
1. jóváhagyja a Holland Királyság kezdeményezését;
2. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
3. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Holland Királyság kezdeményezését;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Holland Királyság kormányának.
A gyapotágazatra vonatkozó nemzeti szerkezetátalakítási programok *
200k
39k
Az Európai Parlament 2009 április 22-i jogalkotási állásfoglalása a 637/2008/EK rendeletnek a gyapotágazatra vonatkozó nemzeti szerkezetátalakítási programok tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0037 – C6-0063/2009 – 2009/0008(CNS))
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0037),
– tekintettel az 1979. évi csatlakozási okmányra és különösen az ahhoz csatolt, a gyapotra vonatkozó 4. jegyzőkönyv (6) bekezdésére,
– tekintettel az EK-Szerződés 37. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0063/2009),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0200/2009),
1. elfogadja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;
3. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.
(1a)A 2006. január 1-jén életbe lépett reform a spanyolországi gyapottermelés drasztikus csökkenését vonta maga után és az ágazat létét is súlyos veszélybe sodorta, amelynek következtében a gyapottisztító iparág azonnali szerkezetátalakításra szorult.
Az Alpesi Egyezmény közlekedés területén történő végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (Közlekedési jegyzőkönyv) *
195k
30k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az Alpesi Egyezmény közlekedés területén történő végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Közösség részéről történő jóváhagyásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0895 – C6-0073/2009 – 2008/0262(CNS))
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0895),
– tekintettel az EK-Szerződés 71. cikkére és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,
– tekintettel az EK-Szerződés 300. cikkének (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0073/2009),
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0219/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
2/2009. sz. költségvetés-módosítási tervezet
200k
33k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó, 2/2009. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. szakasz - Bizottság (6953/2009 – C6-0077/2009 – 2009/2010(BUD))
– tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom-Szerződés 177. cikkére,
– tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 37. és 38. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2008. december 18-án fogadtak el véglegesen(2),
– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),
– tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó, a Bizottság által 2009. február 2-án előterjesztett 2/2009. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2009)0032),
– tekintettel a Tanács által 2009. február 26-án megállapított 2/2009. sz. költségvetés-módosítási tervezetre (6953/2009 – C6-0077/2009),
– tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0192/2009),
A. mivel a 2009-es általános költségvetésre vonatkozó 2. sz. költségvetés-módosítási tervezet az alábbi elemeket tartalmazza: az egységes európai égbolt – légiforgalmi irányítási kutatás (SESAR) közös vállalkozás és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) létszámterve, az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) létszámtervének módosítása, valamint a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyeléssel (GMES) kapcsolatos előkészítő intézkedésre vonatkozó költségvetési megjegyzések módosítása,
B. mivel a 2/2009. számú költségvetés-módosítási tervezet célja e költségvetési módosításoknak az előírások szerinti belefoglalása a 2009. évi költségvetésbe,
1. tudomásul veszi a 2/2009. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetet;
2. módosítás nélkül jóváhagyja a 2/2009. számú költségvetés-módosítási tervezetet;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2009. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. Szakasz - Bizottság (8153/2009 – C6-0118/2009 – 2009/2017(BUD))
– tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom-Szerződés 177. cikkére,
– tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 37. és 38. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2008. december 18-án fogadtak el véglegesen(2),
– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),
– tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló, a Bizottság által 2009. március 6-án előterjesztett 3/2009. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2009)0110),
– tekintettel a Tanács által 2009. március 30-án megállapított, 3/2009. számú költségvetés-módosítási tervezetre (8153/2009 – C6-0118/2009),
– tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0194/2009),
A. mivel a 2009-es általános költségvetésre vonatkozó 3. számú költségvetés-módosítási tervezet az alábbi elemeket tartalmazza: a saját források rendszerének a 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom határozatnak megfelelő kiigazítása 2007. január 1-jei visszamenőleges hatállyal,
B. mivel a 3/2009. számú költségvetés-módosítási tervezet célja e költségvetési módosításoknak a 2009. évi költségvetésbe történő, előírások szerinti belefoglalása,
1. tudomásul veszi a 3/2009. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetet;
2. módosítás nélkül jóváhagyja a 3/2009. számú költségvetés-módosítási tervezetet;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Aldo Patriciello parlamenti mentelmi jogának fenntartása iránti kérelem
225k
37k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i határozata az Aldo Patriciello kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelemről (2008/2323(IMM))
– tekintettel Aldo Patriciello 2008. november 11-i, a 2008. november 20-i plenáris ülésen bejelentett, saját mentelmi jogának a Campobasso-i Kerületi Bíróságon ellene folyamatban lévő büntetőeljárás miatti fenntartására irányuló kérelmére,
– miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Aldo Patriciellót,
– tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i , 1986. július 10-i és 2008. október 21-i ítéletére(1),
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0196/2009),
A. mivel Aldo Patriciello az Európai Parlament képviselője, akinek mandátumát 2006. június 15-én értékelte a Parlament;
B. mivel a Bíróság szerint az Európai Parlamentnek és a nemzeti igazságügyi hatóságoknak együtt kell működniük mindenféle összeütközés elkerülése végett a jegyzőkönyv rendelkezései értelmezésében és alkalmazásában; mivel, következésképpen az Európai Parlament egyik képviselője ellen eljárás indul egy nemzeti bíróság előtt, és ezt a bíróságot tájékoztatják, hogy az eljárási szabályzat 6. cikke (3) bekezdésének megfelelően e képviselő kiváltságainak és mentességeinek védelmére irányuló eljárás indult, a bíróságnak le kell állítania a bírósági eljárást és meg kell kérnie a Parlamentet, hogy a lehető leghamarabb nyilvánítson véleményt(2),
C. mivel a jegyzőkönyv 10. cikke szerint az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az európai parlamenti képviselők saját államuk területén a parlamenti képviselőket megillető mentességet élvezik, és mivel nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely képviselőt bűncselekmény elkövetése közben tetten érnek; mivel mindez nem akadályozhatja meg a Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze,
D. mivel ezért a szóban forgó ügyre az Olasz Köztársaság Alkotmánya 68. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók, amelyek szerint a parlamenti képviselők ellen különleges alaki követelmények nélkül is indítható büntetőeljárás, amennyiben házkutatást, illetve a képviselő személyének megmotozását csak a képviselő Házának hozzájárulásával folytatnak, illetve a képviselőt nem tartóztatják le, valamint nem korlátozzák személyes szabadságát és nem tartják fogva, kivéve a jogerős ítélet végrehajtásakor, vagy ha a képviselőt olyan bűncselekmény elkövetésében érték tetten, amelynél tettenérés esetében a letartóztatás kötelező,
E. mivel, a helyzet jelenlegi állása szerint a jegyzőkönyv nem biztosítja az Európai Parlament számára azokat az eszközöket, amelyekkel Patriciello úr védelmére kötelező erővel léphetne fel,
1. úgy határoz, hogy nem tartja fenn Aldo Patriciello kiváltságait és mentességeit;
2. utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését az Olasz Köztársaság illetékes hatóságainak.
A 101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve a 149/85. sz. a Wybot kontra Faure és mások [1986] EBHT 2391, valamint a C-200/07 és C-201/07 sz. egyesített Marra kontra De Gregorio és Clemente ügyek, az EBHT-ben még jelentek meg.
A C-200/07 és C-201/07 sz. egyesített Marra ügyekben született ítélet 42. és 43. bekezdése.
Renato Brunetta képviselői mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
197k
32k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i határozata a Renato Brunetta kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelemről (2008/2147(IMM))
– tekintettel Renato Brunetta 2008. június 4-i plenáris ülésen bejelentett, saját mentelmi jogának fenntartására irányuló 2008. május 15-i kérelmére a firenzei kerületi bíróságon ellene zajló bűnvádi eljárással kapcsolatban,
– tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i és 2008. október 21-i ítéletére(1),
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0195/2009),
1. úgy határoz, hogy fenntartja Renato Brunetta kiváltságait és mentességeit;
2. utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság megfelelő hatóságainak.
101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391.o.), valamint a C-200/07 és C-201/07 sz. egyesített Marra kontra De Gregorio és Clemente ügyek, amelyek az EBHT-ben még jelentek meg.
Antonio Di Pietro képviselői mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
197k
32k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i határozata az Antonio Di Pietro mentelmi jogáról és kiváltságairól szóló konzultációra irányuló kérelemről (2008/2146(IMM))
– tekintettel az Olasz Köztársaság illetékes hatósága által 2008. május 15-én benyújtott, Antonio Di Pietro mentelmi jogáról szóló konzultációra irányuló kérelemre, amelynek bejelentésére a 2008. június 5-én a plenáris ülésen került sor,
– miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Antonio Di Pietrót,
– tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i és 2008. október 21-i ítéletére(1),
– tekintettel az Olasz Köztársaság Alkotmánya 68. cikkének első bekezdésére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0197/2009),
1. úgy határoz, hogy nem függeszti fel Antonio Di Pietro kiváltságait és mentelmi jogát;
2. utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság megfelelő hatóságainak.
101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve a 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391.o.), valamint a C-200/07 és C-201/07 Marra kontra De Gregorio és Clemente egyesített ügyek, amelyek az EBHT-ben még jelentek meg.
Hannes Swoboda mentelmi jogának felfüggesztése
197k
32k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i határozata Hannes Swoboda mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2009/2014(IMM))
– tekintettel a Bécsi Tartományi Büntetőbíróság Hannes Swoboda mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, 2009. január 20-án eljuttatott és a 2009. február 5-i plenáris ülésen bejelentett, 2008. december 5-i kérelmére,
– miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Hannes Swobodát,
– tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéleteire(1),
– tekintettel az Osztrák Köztársaság szövetségi alkotmányának 57. cikkére,
101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391.o.).
Az előcsatlakozási támogatás költségvetési végrehajtásának ellenőrzése
253k
87k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) 2007-es költségvetési végrehajtásának ellenőrzéséről (2008/2206(INI))
– tekintettel az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17-i 1085/2006/EK tanácsi rendeletre(1),
– tekintettel az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló 1085/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2007. június 12-i 718/2007/EK bizottsági rendeletre(2),
– tekintettel az "Előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) – Többéves indikatív pénzügyi keret a 2008 és 2010 közötti időszakra" című, 2006. november 8-i bizottsági közleményre (COM(2006)0672),
– tekintettel az "Előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) – Többéves indikatív pénzügyi keret a 2009–2011 közötti időszakra" című, 2007. november 6-i bizottsági közleményre (COM(2007)0689),
– tekintettel a Bizottság 2008. december 15-i, 2007-es éves IPA jelentésére (COM(2008)0850 és SEC(2008)3026),
– tekintettel a "Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2008–2009" című, 2008. november 5-i bizottsági közleményre és az országok 2008-as előrehaladásáról szóló, azt kísérő jelentésekre (COM(2008)0674, valamint ahhoz kapcsolódóan a SEC(2008)2692-től a SEC(2008)2699-ig),
– tekintettel "A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2007" című, 2008. július 22-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0475), beleértve (SEC(2008)2300),
– tekintettel a Bizottság 2008. október 27-i, előcsatlakozási strukturális politikák eszközéről (ISPA) szóló, 2007. évi bizottsági éves jelentésre (COM(2008)0671 és SEC(2008)2681),
– tekintettel a PHARE programról, Törökország előcsatlakozási eszközéről, a CARDS programról és az átmeneti támogatásról szóló, 2008. december 22-i, 2007. évi bizottsági éves jelentésre (COM(2008)0880 és SEC(2008)3075),
– tekintettel az Európai Újjáépítési Ügynökség 2007-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevőszéki jelentésre(3), az Ügynökség válaszaival együtt,
– tekintettel a CARDS program Bizottság által történő irányításáról szóló 5/2007 számú számvevőszéki jelentésre(4), a Bizottság válaszaival együtt,
– tekintettel a Bizottság Bővítési Főigazgatóságának 2007. évi éves tevékenységi jelentésére(5),
– tekintettel a bővítésről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a Bizottság 2007. évi bővítési stratégiai dokumentumáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására(6),
– tekintettel a Horvátországban elért haladásról szóló 2007. évi jelentésről elfogadott, 2008. április 10-i állásfoglalására(7),
– tekintettel a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban elért haladásról szóló, 2007. évi jelentésről elfogadott, 2008. április 23-i állásfoglalására(8),
– tekintettel a Törökországban elért haladásról szóló 2007. évi jelentésről elfogadott, 2008. május 21-i állásfoglalására(9),
– tekintettel a nyugat-balkáni országokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2009. január 13-i állásfoglalására(10),
– tekintettel a nők Balkánon betöltött szerepéről szóló, 2008. december 4-i állásfoglalására(11),
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tényfeltáró küldöttségének 2008. június 22–25-i koszovói látogatására(12), és az erről készített jelentésre(13),
– tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(14), különösen annak 53. cikkére és végrehajtási rendelkezéseire,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0181/2009),
A. mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok rendelkezésére álló eszközök és programok, nevezetesen a PHARE, a SAPARD, az ISPA, a Törökországnak biztosított előcsatlakozási pénzügyi támogatás, valamint a CARDS helyébe lépő új pénzügyi eszköz, amely az uniós támogatások ezen országok különleges szükségleteinek és irányítási kapacitásának megfelelő, rugalmas módon történő ésszerűsítését célozza;
B. mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz az alábbi, a kedvezményezett országok szükségletei alapján meghatározott prioritásokat megtestesítő öt alkotóelemből áll:
I. Az átmenet támogatása és az intézményfejlesztés
II. Határokon átnyúló együttműködés (CBC)
III. Regionális fejlesztés
IV. Humánerőforrás-fejlesztés
V. Vidékfejlesztés
C. mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz alapvető tényező a polgárok életszínvonala, a szociális normák, az infrastruktúra, valamint a regionális és határon átnyúló együttműködés javítása szempontjából, illetve az emberi jogok tiszteletben tartásának a tagjelölt és lehetséges tagjelölt országokban való elősegítése terén;
D. mivel a bővítési politika terén a költségvetés végrehajtása feletti parlamenti ellenőrzés célja nemcsak az arról való megbizonyosodás, hogy a közösségi támogatásokat az irányadó rendelkezéseknek és az EU politikáinak megfelelően használták fel, hanem annak értékelése is, hogy azokat valóban a kedvezményezett államok stratégiai és az elért haladásról szóló jelentéseiben meghatározott prioritásokkal összhangban osztották-e el, illetve hogy a közös uniós érdekekre való tekintettel elérték-e a kívánt eredményeket;
E. mivel lényeges, hogy az IPA végrehajtását szigorúan, és már korai szakaszban megvizsgálják, hogy elkerülhetőek legyenek az olyan problémák, amelyeket a korábbi előcsatlakozási eszközök esetében későn vettek észre, tekintettel arra, hogy a kellő időben figyelembe nem vett szabálytalanságok sokasodni fognak, és később nagyon nehéz lesz ellenük küzdeni, mert állandó rossz gyakorlat formáját fogják ölteni;
F. mivel a korrupció elleni küzdelem és az ágazati reformok (az igazságszolgáltatás, rendőrség és közigazgatás ágazataiban) nem csupán a felelősségteljes kormányzást és a jogállamiságot befolyásolják, hanem az általános üzleti környezetet is;
G. mivel az IPA a többéves indikatív tervezési dokumentumok (MIPD) felülvizsgálatával jelentős mértékű rugalmasságot biztosít, és lehetővé teszi a kedvezményezett országok felmerülő igényeihez és irányítási kapacitásához való igazodást;
H. mivel az 1085/2006/EK tanácsi rendelet (IPA-rendelet) 27. cikke értelmében a Bizottság 2010. december 31-ig félidős értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az IPA végrehajtásáról, amely jelentést adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslat kísér;
I. mivel a Parlament kérése nyomán a Bizottság vállalta, hogy már 2009-ben elkészíti a külső támogatási eszközök, köztük az IPA félidős értékelését,;
J. mivel az Európai Parlamentnek már most kommunikálnia kell az előcsatlakozási eszköz általi támogatásban részesülő országok nemzeti parlamentjeivel,
Általános megjegyzések
1. üdvözli, hogy az IPA végrehajtásával kapcsolatban strukturált párbeszéd jött létre a Bizottsággal, és ezzel összefüggésben emlékeztet álláspontjára, konkrétan arra, hogy minden kedvezményezett ország számára egyenlő hozzáférést kell garantálni az ezen eszköz keretében rendelkezésre álló politikai eszközök teljes köréhez, megfelelő prioritást kell biztosítani a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem számára, valamint fokozott figyelmet kell fordítani, különösen parlamenti szinten, az intézményi kapacitásépítésre, a civil társadalmi szervezetek kialakítására, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség elvének előmozdítására irányuló intézkedésekre, a humánerőforrás-fejlesztésre és a kulcsfontosságú politikai területeken való regionális együttműködésre;
2. örömére szolgál, hogy 2007-ben az IPA kötelezettségvállalásai nagymértékben teljesültek; sajnálatosnak tartja azonban, hogy az első IPA-programokat csak 2007 végén fogadták el, és egyrészt az új eszköz késői elfogadása, másrészt pedig amiatt, hogy a kedvezményezett országok késlekedtek a szükséges struktúrák és irányítási rendszerek létrehozásával, a tényleges végrehajtás csak 2008-ban kezdődött el; sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a projektek végrehajtását, továbbá kísérje figyelemmel a pénzösszegek kiosztását és az elért eredményeket annak biztosítása érdekében, hogy az IPA szemmel látható hatást fejtsen ki az érintett országokban;
3. megjegyzi, hogy az IPA-rendelet és a 718/2007/EK rendelet (IPA végrehajtási rendelet), azt követően pedig az első többéves indikatív pénzügyi keret és az MIPD-k kései elfogadása következtében mindeddig korlátozott mértékű és eredménytelen volt a 2007-es IPA programokkal és projektekkel kapcsolatos ellenőrzés, értékelés és jelentéstétel; hangsúlyozza, hogy a korábbi előcsatlakozási eszközökről az IPA-ra való zökkenőmentes áttérés érdekében szükség van a programozás folytonosságának biztosítására, valamint a projektek és a kifizetések megfelelő végrehajtására;
4. úgy véli, hogy elegendő koherencia volt az IPA-val kapcsolatos 2007-es nemzeti programok és az uniós előcsatlakozási politika között, mivel a programokban kitűzött célok többsége összhangban állt az elért haladásról a Bizottság által készített jelentésekben meghatározott prioritásokkal;
5. megjegyzi, hogy a tagjelölt országok leginkább az uniós szabványok végrehajtására összpontosítanak – nevezetesen a statisztikai, környezetvédelmi és pénzügyi szabványokra –, ami összhangban áll az EU bővítési politikájával; hangsúlyozza azonban, hogy a politikai kritériumok, úgymint a demokratikus irányítás, az emberi jogok, a szabad vallásgyakorlási jog, a nők és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság nem szenvedhetnek csorbát, mivel ezek be nem tartása bonyodalmakhoz és a tárgyalások késedelméhez vezethet; úgy véli, hogy nagyobb egyensúlyra van szükség a politikai kritériumok betartását, valamint az acquis megvalósítását célzó projektek között;
6. emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az Uniónak a reformok előmozdítására vonatkozó legitimitása és képessége jelentősen fokozható, ha az IPA-ból származó támogatást célzottan olyan területekre irányítják, amelyek közvetlenül a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok polgárainak javát szolgálják, különös tekintettel a pénzügyi világválság által előidézett nehézségekre és kihívásokra;
7. következésképpen úgy véli, hogy az IPA-nak támogatnia kell a kedvezményezett országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a vízumliberalizációra vonatkozó menetrendben megállapított követelményeket teljesíteni tudják, és ennek révén a Nyugat-Balkán polgárai végre rendelkezhessenek a mozgás szabadságával, valamint maradéktalanul részt vehessenek az EU programjaiban és rendszereiben; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó szándékát, hogy tovább növelje a Tempus, az Erasmus Mundus és a "Youth in Action" ("Fiatalok lendületben") programok számára az IPA-ból juttatandó pénzösszegeket;
8. tudomásul veszi, hogy a Bizottságnak módjában állt decentralizált irányítási felhatalmazást adni Horvátországnak az I.–IV. összetevőket illetően, Törökországnak pedig 2008 vége felé az I. és II. összetevőt illetően; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is aktívan működjön együtt a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal annak érdekében, hogy azok a közeljövőben képessé váljanak a támogatások decentralizált kezelésére, és ezáltal teljes mértékben hozzáférjenek az IPA valamennyi alkotóeleméhez; hangsúlyozza azonban, hogy a támogatások kezelésére vonatkozó hatáskörök átruházása feltételes és a hatáskörök hatékony gyakorlásától függ;
9. hangsúlyozza, hogy az IPA használata a Bizottság és a tagjelölt, illetve potenciális tagjelölt országok nemzeti kormányainak közös felelőssége; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a delegációi és az illetékes hatóságok közötti együttműködést és kommunikációt, a projekt-végrehajtási eljárások állandó ellenőrzésének kialakítása, illetve a kedvezményezett országok adminisztratív képességének javítását célzó közös intézkedések érdekében;
10. hangsúlyozza, hogy az IPA-t átlátható és hatékony módon kell kezelni és ellenőrizni, figyelembe véve az egyes országok belső könyvvizsgálati és ellenőrzési rendszereit, akárcsak az előcsatlakozási eljárásoknak a korábbi tagjelölt országok esetében kialakult legjobban bevált gyakorlatait;
11. elvárja, hogy a Bizottság minden évben jelentést készítsen a Parlament és az illetékes Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére az IPA alapjaiból történt kifizetésekről és az alap, illetve az ISPA, IPARD és SAPARD fennmaradó alapjainak végrehajtásáról, részletekkel szolgálva minden egyes kedvezményezett ország esetében, példákat adva a legjobban bevált gyakorlatról, és jelentve minden egyes észrevett problémát vagy szabálytalanságot;
12. megjegyzi, hogy a 2007-es IPA projektekben nincsenek kellőképpen jelen és nem láthatóak eléggé az olyan horizontális ügyek, mint például a környezetvédelmi hatásvizsgálat, a felelősségteljes kormányzás, a civil társadalom bevonása, az esélyegyenlőség, valamint a megkülönböztetés tilalma; kéri a Bizottságot, hogy különösen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kultúrák közötti párbeszéd, valamint a nemek közötti egyenlőség terén dolgozzon ki több kedvezményezettet is támogató regionális és horizontális programokat;
13. megjegyzi, hogy kiterjedt földrajzi területek és átfogó politikák csak korlátozott mértékű támogatásokban részesülnek, és hogy e támogatások sok kis projektre oszlanak ahelyett, hogy kevesebb, azonban jobban látható projektre összpontosítanának; hangsúlyozza, hogy az éves nemzeti programokban egyensúlyt kell teremteni az elért haladásról szóló jelentésekben megjelölt főbb prioritási területek megfelelő kezelése és a támogatások túlzott elaprózódásának elkerülése között;
Politika- és országspecifikus észrevételek
14. kiemeli annak rendkívüli fontosságát és sürgősségét, hogy a kedvezményezett országokban az IPA-t a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem megerősítésére is felhasználják, különös figyelmet fordítva a pénzmosásra, az illegális bevándorlásra és az emberkereskedelemre; megjegyzi, hogy nem minden 2007-es IPA-program foglalkozik kellő mértékben a korrupcióval, annak ellenére, hogy azt az elért haladásról szóló 2008-as jelentések komoly problémaként és fő prioritásként határozták meg; javasolja, hogy Horvátország(15) és Montenegró(16) esetéhez hasonlóan különítsenek el támogatást erre a célra, és felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egységesebb politikát ezen a területen, figyelembe véve az előző bővítési körök tanulságait;
15. megjegyzi, hogy a kedvezményezett országokban működő civil társadalmi szervezeteket jobban be kellene vonni a projektek kidolgozásába és elindításába; hangsúlyozza, hogy az "igény szerint" létrehozott civil társadalmi szervezetek létrejöttének elkerülése érdekében az IPA programoknak a jövőben foglalkozniuk kell a civil társadalmi szervezetek adományozóktól való szisztematikus függőségével, valamint azzal a kérdéssel, hogy néhány civil társadalmi szervezet etnikai-politikai konfliktusok mentén alakul ki, különösen Bosznia és Hercegovinában, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, valamint Koszovóban(17); elvárja, hogy az új civiltársadalmi eszköz képes legyen számos, az uniós programok sokféleségével, bonyolultságával és szétaprózódottságával kapcsolatos probléma kezelésére;
16. hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban folyamatosan támogatni kell a civil társadalmi szervezeteket, hogy versenyképes körülmények alakuljanak ki számukra, és hogy biztosított legyen az IPA eredményorientált végrehajtása érdekében végzett munkájuk fenntarthatósága és a projektirányításban való további aktív részvételük;
17. megállapítja, hogy az IPA-ból támogatott projektek és tevékenységek esetében helyi szinten alig észlelhető, hogy azok az EU-hoz kötődnek, és nem alakult ki "alulról felfelé" haladó legitimitás az EU-hoz való további közeledés tekintetében;
18. úgy ítéli meg, hogy nem foglalkoztak megfelelően az oktatással és a fiatalok munkavállalásával, mint a hosszú távú stabilitás és fejlődés előfeltételeivel; kiemeli, hogy fel kell lépni a munkanélküliség, különösen a fiatalok munkanélkülisége és a hosszú távú munkanélküliség ellen, amely nagy jelentőséggel bíró átfogó kérdés; e tekintetben azt javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg az IPA-ban biztosított rugalmasság jobb kihasználásának lehetőségét annak érdekében, hogy a III–V. alkotóelemhez kapcsolódó intézkedéseket adott esetben az első két alkotóelemből lehessen támogatni;
19. megállapítja, hogy az előcsatlakozási eszközből nyújtott regionális pénzügyi támogatás viszonylag kis mértékű (a teljes IPA mintegy 10%-a), különösen annak figyelembevételével, hogy tizenegy intézkedési területet ölel át hat országban, az oktatástól és a fiataloktól a nukleáris biztonságig;
20. aggódik amiatt, hogy a 2007-ben az IPA-ból a II. alkotóelemhez tartozó intézkedésekre nyújtott támogatás összesen 38 800 000 millió euró volt az IPA 497 200 000 millió eurós teljes összegéhez képest (azaz kevesebb mint 8 %); rámutat arra, hogy ez ellentmond a Bizottság azon állításának, hogy a határokon átnyúló együttműködés segít a megbékélésben és a jószomszédi kapcsolatok kialakításában, valamint különösen lényeges egy olyan térségben, ahol nemrégiben még harcok folytak; sajnálja, hogy a gyakorlatban nehéz volt hatékonyan együttműködni, több ok, köztük az egyes partnerek közötti strukturális és eljárásbeli egyezések hiánya, illetve politikai nehézségek miatt; felhívja a kedvezményezett országokat és a Bizottságot, hogy ezen alkotóelem keretében folytassák az eddigi együttműködést, és a jószomszédi kapcsolatok ápolásának jegyében, valamint a gazdasági integráció elősegítésével összhangban dolgozzanak ki új együttműködést, különösen a környezet, a természeti és kulturális örökség, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén;
21. amiatt is aggódik, hogy 2007-ben a kedvezményezett országok által az IPA-ból nyújtott támogatás igénylésére benyújtott egyetlen program sem foglalkozott közvetlenül a nők jogaival vagy a nemek közötti egyenlőséggel, bár a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket mind az elért haladásról szóló jelentések, mind a többéves indikatív tervezési dokumentumok fő kihívásként kezelték; megismétli a Bizottság felé irányuló azon felhívását, hogy biztosítson előcsatlakozási támogatásokat a nők jogainak megerősítése érdekében a Balkánon, különösképp a nők helyzetével foglalkozó nem kormányzati szervezeteken és nőjogi szervezeteken keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően különítsen el forrásokat az IPA-ból a nemek között esélyegyenlőség elvét figyelembe vevő költségvetés-készítés előmozdítására az előcsatlakozási politikában, és ösztönözze a kedvezményezett országokat, hogy nyújtsanak be ennek megfelelő projektjavaslatokat;
22. hangsúlyozza, hogy minél több nem kormányzati szervezetet be kell vonni az IPA által finanszírozott projektek tervezésébe és végrehajtásába annak biztosítása érdekében, hogy az IPA által nyújtott támogatás a tényleges szükségleteket és az elvárásokat tükrözze, továbbá annak elősegítése céljából, hogy az IPA-projekteket jobban megismerjék, valamint hogy energikus és kezdeményező civil társadalom jöjjön létre a kedvezményezett országokban;
23. felhívja az Európai Számvevőszéket, hogy 2010 végéig nyújtson be félidős külön értékelő jelentést az előcsatlakozási eszköz végrehajtásáról;
o o o
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint az IPA-ból támogatásban részesülő országok kormányainak, parlamentjeinek és nemzeti ellenőrző intézményeinek.
2007/019-247 projekt: Az ügynökségek közötti együttműködés javítása a korrupció elleni küzdelem terén, 2 5000 000 eurós projekt, amelynek célja a korrupció ellenes stratégiáért felelős Igazságügyi Minisztériumon belül működő koordinációs szerv megerősítése, valamint a nyilvánosság jobb tájékoztatása a korrupciós ügyekről.
2007/19300 projekt: A szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem. A projekt célja a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem előmozdítása a különböző bűnüldöző szervek teljesítménye és a közöttük zajló együttműködés javításán keresztül. A projekt a kormány korrupció elleni stratégiájához és cselekvési tervéhez kapcsolódik. A projektre elkülönített összeg: 3 000 000 euró.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244(1999) határozata értelmében.
A bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága
214k
71k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatóságáról (2008/2233(INI))
– tekintettel "A bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága" című, 2008. március 6-i bizottsági zöld könyvre (COM(2008)0128),
– tekintettel "Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása" című, 2006. október 24-i bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0618), valamint az erről szóló 2007. október 25-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a Bizottság részére az e-igazságszolgáltatásra vonatkozó ajánlásokat tartalmazó, 2008. december 18-i állásfoglalására(2),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. december 3-i véleményére,
– tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2008. szeptember 22-i véleményére,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0252/2009),
A. mivel a szubszidiaritás és az arányosság elve értelmében csak abban az esetben képzelhető el közösségi eszköz elfogadása a több államra kiterjedő vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, ha bizonyítást nyer, hogy a belső piac kialakulása vagy működése előtt álló akadályokat nemzeti szinten nem lehet megszüntetni,
B. mivel az adósságok késedelmes kifizetése és kifizetésének elmulasztása egyaránt veszélyeztetik a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit, különösen akkor, ha a hitelező, illetve a végrehajtó hatóságok nem rendelkeznek információkkal az adós tartózkodási helyére vagy vagyonára vonatkozóan; mivel ezt a problémát tovább súlyosbítja a jelenlegi gazdasági helyzet, amelyben a pénzforgalom alapvető fontosságú a vállalkozások túlélése szempontjából,
C. mivel a határokon átnyúló adósságbehajtással kapcsolatos problémák komoly akadályt képezhetnek az Európai Unión belüli fizetési megbízások szabad áramlása előtt, és gátolhatják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel továbbá az igazságszolgáltatást és a kereskedelem erkölcsi normáit is aláássa, ha a bírósági határozatokat nem lehet végrehajtani,
D. mivel az adósságbehajtás általában is jelentős problémát jelent, ami még súlyosabb abban az esetben, ha a követelések határon átnyúló jellegűek, különösen a kisvállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek ilyen ügyekre szakosodott jogászokkal vagy erre a célra fenntartott adósságbehajtó részleggel, és gyakran kerülnek abba a kellemetlen helyzetbe, hogy személyzetüket, szűkös pénzügyi forrásaikat, illetve mindenekelőtt idejüket a termelő tevékenység helyett erre a problémára kell fordítaniuk,
E. mivel vannak arra utaló jelek, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet(3) nem tartják be vagy nem ismerik kellőképpen; mivel ha ezt az irányelvet most naprakésszé tennék és megfelelően végrehajtanák, annak a késedelmes fizetést vagy nemfizetést csökkentő, jelentős hatása lehetne,
F. mivel jelentősek az eltérések a szerződésekre és fizetésképtelenségre vonatkozó különböző nemzeti jogrendszerekben abban a tekintetben, hogy a hitelezők a szerződéskötéskor milyen módon biztosíthatják követelésüket, különösen a tulajdonjog-fenntartási kikötések vagy más hasonló mechanizmusok használata révén, amelyeket az említett eltérések miatt időnként megkerülnek,
G. mivel a bírósági határozatok hatékony végrehajtása vonatkozásában elfogadandó közösségi jogszabályoknak minden adósra vonatkozniuk kell, a jó- vagy rosszhiszemű adósok közötti bármilyen előzetes megkülönböztetés nélkül,
H. mivel a fizetés alóli kibúvást, a késedelmes fizetést és a tartozások megfizetésének elmulasztását gyakran súlyosítja, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötéskor nem tanúsítanak kellő gondosságot; mivel nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kereskedelmi tudatosságra és a közös referenciakeret alapján meglévő, "európai" stílusú opcionális kikötések lehetséges alkalmazására, ami biztosítaná, hogy a felek már kereskedelmi kapcsolatuk kezdetén megfelelően megfontolják ezeket a kérdéseket,
I. mivel a Parlament figyelmét felhívták arra, hogy komoly problémát jelenthetnek azok a határon átnyúló ügyek, amelyek ellenszegülő adósokat érintenek, azaz olyan személyeket, akik képesek lennének, de nem hajlandók adósságaik megfizetésére vagy kötelezettségeik teljesítésére, illetve olyan személyeket, akikkel kapcsolatban felmerül az a kockázat, hogy tartozásukat még ellenük kiadott bírósági határozat esetében sem fizetnék meg; mivel úgy tűnik, ezek a személyek gyakran jelentős vagyonnal rendelkeznek különféle szervezetekben, névleges tulajdonosoknál és alapoknál, és a sikeres behajtás nem valósítható meg a szükséges információk nélkül; mivel ezen információkat gyakran úgy kell megszerezni, hogy az ellenszegülő adós arról ne szerezzen tudomást, hiszen ellenkező esetben igen rövid időn belül más joghatóság alá tudná áthelyezni vagyonát,
J. mivel a Parlament tudomására jutott továbbá, hogy bizonyos szuverén államok közismerten nem tesznek eleget a más államok által továbbított választottbírósági vagy bírósági határozatoknak, aminek eredményeképpen úgynevezett "keselyűalapok" jöttek létre, amelyek nyomott árakon megvásárolják ezeket a szuverén adósságokat, majd a behajtás során próbálnak haszonra szert tenni; mivel valószínűleg jobb és méltányosabb lenne megfelelő eszközök révén lehetővé tenni, hogy az eredeti hitelezők hajthassák be a tartozásokat,
K. mivel feltehetőleg kevés olyan állam van, amely egyáltalán nem rendelkezik határain kívüli vagyonnal, és – ha a hitelezőnek nincs reménye arra, hogy (kizárólag) saját tagállamában vagy az érintett államban elérje az adósság behajtását – csak a külföldi bíróságokon, különösen az EU más tagállamainak bíróságain találhat hatékony jogorvoslatot,
L. mivel a Brüsszel I. rendelet(4) értelmében valamennyi tagállam a saját nemzeti joga által körülírt és meghatározott ideiglenes intézkedéseket alkalmazhatja, és az említett rendelet alkalmazásában az ex parte végzések nem képezik kölcsönös elismerés és végrehajtás tárgyát; mivel az inter partes végzéseket a fogadó bíróság foganatosítja, az ezen bíróság rendelkezésére álló olyan eszköz útján, amely az eredetivel leginkább egyenértékű,
M. mivel az ideiglenes intézkedések az alábbiakat tartalmazhatják: i) rendelkezés a határozat végrehajtási intézkedései alá vonható vagyonnal kapcsolatos információ közléséről, ii) rendelkezés a vagyon végrehajtásig történő megóvásáról, iii) közbenső fizetési meghagyás, amely azonnali kifizetést biztosít a hitelező javára, amíg a vitatott ügyben határozat nem születik,
N. mivel az ideiglenes intézkedések engedélyezését a Bíróság által alkalmazottakhoz hasonló feltételekhez kell kötni, azaz a hitelezőnek meg kell győznie a bíróságot arról, hogy a követelése jogos (olyan végrehajtható joggal rendelkezik, amely bírói végzés vagy közokirat vagy bizonyíték formájában valószínűsíti a követelést – fumus boni juris), igazolnia kell a sürgősséget (annak valós kockázatát, hogy a követelés végrehajtása meghiúsulhat, ha az intézkedést nem hagyják jóvá (periculum in mora)), és mivel ezen intézkedések jóváhagyása biztosíték nyújtásához köthető,
O. mivel kisebb ügyekben, különösen ha a jogi költségek egyébként elriasztóan magasak lennének, a késedelmes igazságszolgáltatás az igazságszolgáltatás megtagadását jelenti, és mivel a jelentősebb ügyekben a vagyonnal kapcsolatos információ hiánya jelentheti a legfontosabb akadályt; mivel az ideiglenes intézkedésekről szóló rendelkezések alkalmazása ezért mindkét esetben kézenfekvő megoldást jelenthet,
P. mivel emellett az információ rendelkezésre bocsátására irányuló bármely közösségi intézkedést az ilyen tipikus esetek fényében is meg kell vizsgálni, amikor az információ hiánya jelentős igazságtalanságot okoz; mivel a hitelezőnek nem áll módjában behajtani a tartozást, hacsak nem rendelkezik információkkal az adós (és még inkább az ellenszegülő adós) olyan vagyonáról, amit az ítélet végrehajtása keretében le lehet foglalni,
Q. mivel ez a probléma a gyakorlatban nem korlátozódik azokra az esetekre, amelyekben már hoztak bírósági ítéletet, amelynek nem tettek eleget: a probléma már az előtt felmerülhet, hogy a sértett fél bírósághoz fordulna,
R. mivel mindezek ellenére alapvető fontosságú, hogy minden javasolt intézkedés arányos legyen; mivel továbbá a javasolt intézkedéseknek nem szabad pusztán megismételniük azt, ami a nemzeti intézkedések révén már ma is elérhető, hanem kizárólag a határon átnyúló tartozásokra kell korlátozódniuk, valamint el kell kerülni a szükségtelen és nem megfelelő harmonizálást,
S. mivel megfogalmazódtak bizonyos aggodalmak annak kapcsán, hogy az Európai Unióban az ítéleteknek az adósok vagyonának átláthatósága révén történő eredményes végrehajtása alapvető jogokat sérthet, ideértve a magánélethez való jogot (adatvédelem), eljárási biztosítékokat veszélyeztethet, illetve ellentétes lehet több tagállam alkotmányos hagyományaival,
T. mivel minden javaslatnak költséghatékonynak és a közösségi politika más területeivel összhangban állónak kell lennie annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az erőfeszítések szükségtelen párhuzamossága,
1. üdvözli a Bizottság fent említett, 2008. március 6-i zöld könyvét, mivel az hozzájárul a lisszaboni stratégiához;
2. kijelenti, hogy az adós fizetési kötelezettségei teljesítésére való kényszerítéséhez szükséges információk átláthatóságának hiánya ellentétes a jóhiszeműség és a vagyoni felelősség közös elveivel; fenntartja, hogy a végrehajtási módokra vonatkozó nemzeti szabályozások ismeretének hiánya vagy ezen szabályozások nem megfelelő hatékonysága lassítja az egységes belső piac megvalósítását, és indokolatlan költségeket eredményez;
3. rámutat arra, hogy a késedelmes fizetés, a fizetés elmaradása, valamint az adósságbehajtás problémája károsan hat a hitelező üzleti vállalkozására és a fogyasztók érdekeire, csökkenti a belső piacba vetett bizalmat és aláássa a peres eljárásokat;
4. támogatja a "jobb jogalkotás" elvein alapuló integrált és hatékony stratégiát, és úgy véli, hogy a hitelek behajtását oly módon kell elérni, hogy közben a megkülönböztetésmentesség, az érzékeny adatok védelme, valamint a jogi biztosítékok ne szenvedjenek csorbát, mindezt olyan arányos intézkedésekkel, amelyek biztosítják a kellő átláthatóságot, továbbá jelentősen csökkentik a tájékoztatási és kezelési költségeket;
5. ragaszkodik ahhoz, hogy a hitelező számára nem csak a nyilvánosan rendelkezésre álló információkhoz, hanem a végrehajtási eljárás és az adósságbehajtás kezdeményezéséhez szükséges – az adósnyilatkozatból, más nyilvántartásokból vagy harmadik személyektől származó –adatokhoz való hozzáférést is biztosítani kell, az illetékes hatóság felügyelete mellett, vagy annak közvetítésével, egyszerű formában az egész belső piac területén;
6. egyetért a Bizottsággal abban, hogy a bírósági határozatok végrehajtása révén történő, határokon átnyúló adósságbehajtás jelentős probléma a belső piac szempontjából, ám úgy véli, hogy a Bizottság által felvetett megoldások további munkát igényelnek a legnehezebb kérdés, az ellenszegülő adósok problémájának megfelelő kezelése érdekében;
A nemzeti végrehajtási jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó kézikönyv kidolgozására irányuló javaslat
7. megállapítja, hogy egy ilyen kézikönyv elkészítése és naprakészen tartása valószínűleg igen fáradságos és drága feladat, és hogy a jóvátételt kereső magánszemélyek számára egyszerűbb lenne egyetlen rendszer, továbbá hogy az esetek többségében a hitelezőknek az adott külföldi joghatóság területén működő jogászok tanácsát kell kérniük;úgy véli, hogy ennek ellenére működőképes, határokon átnyúló rendszer hiányában egy egyszerűsített változat hasznos lehet;
8. határozottan úgy véli, hogy hasznos lenne közzétenni a 77/249/EGK(5) és a 98/5/EK(6) irányelvek értelmében belső piaci jogaikat gyakorló külföldi ügyvédek nemzeti nyilvántartását;rámutat arra, hogy e nemzeti nyilvántartásokat a Bizottság honlapjáról is elérhetővé lehetne tenni, és kiegészíthetné a kézikönyvet;
A nyilvántartásokban rendelkezésre álló információ körének bővítése, valamint a nyilvántartásokhoz történő hozzáférés javítása
9. ellenzi a népesség-nyilvántartások, illetve a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartások vonatkozásában az indokolatlan, válogatás nélküli és önkényes hozzáférés biztosítását, és támogatja az ítéletek Európai Unióban történő eredményes végrehajtását biztosító megfelelő és arányos keretrendszer létrehozását;
10. álláspontja szerint a népesség-nyilvántartásokhoz (ahol ilyen létezik) való hozzáférés hasznos lehet a tartásdíjat vagy személyi kölcsönt nem fizető, szerencsétlen helyzetbe került magánszemélyek felkutatására és a visszaélések megelőzésére;
11. véleménye szerint annak ellenére, hogy egyes jogrendszerekben sikeres újításnak bizonyult a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartásokhoz való jobb hozzáférés, az adatvédelmi és titoktartási szabályok betartását is biztosítani kell; rámutat arra, hogy ez a közvélemény számára érzékeny kérdés; megállapítja továbbá, hogy lehetnek jogi problémák annak kapcsán, hogy az adatokat az adatgyűjtés eredeti céljától eltérő célokra használják fel;
12. megállapítja továbbá, hogy az adóbevallások és társadalombiztosítási adatok számos tagállamban titkosak, és hogy egy nyilvántartás gondolatát a nem megfelelő felhasználás kockázata miatt ezekben az országokban nem fogadnák kedvezően, és a végrehajtó hatalommal való visszaélésnek tekintenék;
13. fenntartja, hogy ha a javasolt megoldás az elérendő célhoz képest aránytalan lenne, visszaélésekre adhat lehetőséget, és megsértheti a magánélethez való jogot;
A végrehajtó hatóságok közötti információcsere
14. úgy véli, hogy az állami végrehajtó szervek közötti jobb együttműködés gondolatát érdemes alaposabban kidolgozni, ám hangsúlyozza, hogy nem minden tagállamban létezik ilyen szerv;
Az adós nyilatkozata
15. úgy véli, hogy az adós nyilatkozata az ítéletvégrehajtási eljárás hasznos eleme lehet, amennyiben az a nemzeti jog szerinti szankciókra támaszkodik;
16. úgy véli, hogy e területen nincs szükség közösségi fellépésre mindaddig, amíg be nem bizonyosodik a meglévő tagállami eszközök elégtelensége;
Egyéb intézkedések
17. javasolja, hogy tegyék megfontolás tárgyává a nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedéseit kiegészítő közösségi ideiglenes intézkedés valamilyen formájának bevezetését; úgy véli, hogy ez megvalósulhatna egy egyszerű és rugalmas eljárás formájában, amely az EU egész területén érvényes lenne, elkerülve ezáltal a késedelmeket és a felesleges költségeket; úgy véli, hogy ez hatékony és méltányos lenne azok szempontjából is, akik nem szerepelnek félként az ügyben;
18. javasolja, hogy ez az intézkedés a választottbírósági követelésekre is vonatkozhatna, és ezeket is figyelembe lehetne venni a Brüsszel I. rendelet jövőbeni felülvizsgálatakor;
19. felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje ezt az ügyet prioritásként, és készítsen: a) részletes értékelést a problémáról, b) megvalósíthatósági tanulmányt a lehetséges közösségi eszközökről, c) hatásvizsgálatot a határon átnyúló szempontokra korlátozott közösségi jogorvoslati lehetőségekről; úgy véli, hogy a Bizottság vizsgálatának minden javasolt közösségi eszköz esetében azonosítania és kellően indokolnia kell a megfelelő jogalapot is, és az említett eszközöknek a határon átnyúló esetekre kell korlátozódniuk, és az e területen meglévő, tisztán nemzeti jogorvoslati lehetőségeket kell kiegészíteniük, azok alkalmazását nem zavarhatják;
20. sürgeti a Bizottságot, hogy teljes körűen vizsgálja meg azokat a szerződéskötést megelőző, illetve szerződéses intézkedéseket, amelyek összekapcsolhatóak egy közös referenciakeret fejlesztésével, valamint minden olyan opcionális, ebből eredő eszközt annak biztosítására, hogy a határokon átnyúló európai szerződések szerződő felei a szerződés megkötéskor vegyék figyelembe a késedelmes fizetés vagy a nemfizetés problémáját;
21. nagy várakozással tekint a késedelmes fizetésekkel foglalkozó irányelv felülvizsgálata elé, és sürgeti a Bizottságot, hogy azt a jelenlegi gazdasági környezetre tekintettel a lehető leggyorsabban hajtsa végre;
22. javasolja, hogy készüljön tanulmány a tulajdonjog-fenntartás és más hasonló mechanizmusok eltérő nemzeti jogi felfogásáról, azok kölcsönös elismerésének biztosítása céljából;
23. javasolja, hogy a bírósági határozatban elismert tulajdonosi jogokat megszerző fél ezeket a jogokat az átruházóval megegyező feltételek mellett érvényesíthesse;
o o o
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.
Az Európai Parlament és a Tanács 35/2000/EK irányelve (2000. június 29) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (HL L 200., 2000.8.8., 35. o.).
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.)
A Tanács 1977. március 22-i 77/249/EGK irányelve az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről (HL L 78., 1977.3.26., 17. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 1998. február 16-i 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről (HL L 77., 1998.3.14., 36. o.).
2008. évi jelentés a Petíciós Bizottság tevékenységéről
242k
80k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2008-as évben folytatott tanácskozásairól (2008/2301(INI))
– tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a bizottság által Romániába, Bulgáriába és Franciaországba indított tényfeltáró küldöttségek eredményeire és az ezekhez kapcsolódó, a bizottság által jóváhagyott jelentésekre és ajánlásokra,
– tekintettel az EK-Szerződés 21. és 194. cikkére, amely petícióhoz való jogot biztosít az összes európai uniós polgár és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy számára,
– tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0232/2009),
A. elismerve a petíciós eljárás és annak sajátos tulajdonságainak jelentőségét, amelyek révén a felelős bizottságnak módjában áll megoldást és magyarázatot keresni a Parlamenthez petícióval forduló uniós állampolgárok számára,
B. mivel egyre több uniós állampolgár nyújt be petíciót a Parlamenthez és a Petíciós Bizottság erőfeszítéseket tesz, hogy még jobban felgyorsítsa eljárásait és jobb szolgáltatást nyújtson a segítségét kérő polgároknak,
C. mivel a 2007. évi jelentésben elfogadott ajánlások közül a Parlament hatóságainak még többet végre kell hajtania, például bővítenie kellene az adminisztrációs erőforrásokat, ide értve Petíciós Bizottság nyelvi és jogi szakértelmét, hogy fokozni lehessen a neki címzett petíciók független, Parlament általi kivizsgálásának képességét, illetve szorosabb együttműködést kellene kialakítania a SOLVIT szervezettel a belső piacot érintő petíciók és panaszok területén, valamint létre kellene hoznia az európai polgárok közös uniós portálját,
D. tekintettel arra, hogy az Unió struktúráinak és politikáinak kialakítása terén ebben az időszakban elért komoly előrehaladás ellenére a polgárok továbbra is tudatában vannak annak, hogy az Unió politikáinak és programjainak alkalmazása terén számos hiányosság áll fenn, mivel azok őket közvetlenül érintik, és mivel ezek gyakran képezik témáját a benyújtott petícióknak,
E. mivel a Lisszaboni Szerződés létrehozza a "polgári kezdeményezést", amely a polgárok még nagyobb részvételét eredményezi az Európai Unió tevékenységeiben és munkájában,
F. mivel ebből következően a Parlament felelősséget visel a közösségi jogszabályok egyes tagállamok általi jobb alkalmazásának biztosításáért az uniós állampolgárok és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek érdekében, és ezáltal e cél teljesítése érdekében a tagállamokkal történő együttműködésért,
G. mivel azonban sok tagállam továbbra is vonakodik a felelős bizottsággal való aktív együttműködéstől, különösen a bizottsági üléseken való részvétel elutasításával, és mivel ez az intézménnyel folytatott lojális együttműködés hiányát jelzi,
H. mivel a felelős bizottsággal a közösségi jogszabályok helyes alkalmazása érdekében folytatott aktív és időben történő együttműködés elmulasztása kétségeket vet fel arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam kívánja-e és szándékozik-e helyesen alkalmazni az uniós célkitűzéseket és politikákat, ezáltal pedig a hatóságokat a szerződések értelmében rendelkezésre álló szankcióknak és büntető intézkedéseknek, valamint nyilvános kritikának teszi ki,
I. elismerve mindazonáltal, hogy sok tagállam megfelelő szintű együttműködést tanúsít, és együtt dolgozik a Parlamenttel az állampolgárok petíciós eljárás során kinyilvánított aggályainak megválaszolása érdekében,
J. elismerve a Bizottság szolgálatainak konstruktív hozzájárulását a petíciós eljáráshoz, amely szolgálatok a felelős bizottság kérésére rendszeresen nyújtanak előzetes értékelést sok benyújtott petícióhoz,
K. mivel ezt az együttműködést erősíteni lehet és kell, különösen az EK-Szerződés 226. és 228. cikkének megfelelő eljárások tekintetében, kellően indokolt esetben,
L. mivel a Parlament úgy véli, hogy jogszerűen élhet az EK-Szerződés 230. cikke által biztosított jogával, amennyiben az szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy véget vessen a közösségi jog súlyos megsértésének, amire egy petíció vizsgálata során derült fény, és ha a Parlament és a Bizottság között az annak feloldására tett erőfeszítések ellenére továbbra is komoly értelmezésbeli különbség áll fenn azzal kapcsolatban, hogy a közösségi jog értelmében milyen fellépésre van szükség a polgárok jogainak megvédéséhez az adott ügy kapcsán,
M. mivel a jogsértési eljárás nem orvosolja a petíciót benyújtó problémáját, akkor sem, ha a Bíróság arra kötelezi a tagállamot, hogy jogszabályait az uniós jogszabályoknak való megfelelés érdekében módosítsa,
N. mivel alapvető igazságtalanság, hogy az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazásának hiánya miatt sérelmet szenvedő uniós állampolgároknak lehetetlen nem jogi úton történő jóvátételt nyújtani, ez pedig az uniós intézmények, különösen a Parlament további figyelmét igényli,
O. mivel az EK-Szerződés 230. cikke szerint a Parlament ugyanolyan feltételekkel jogosult eljárást indítani az Európai Közösségek Bírósága előtt, mint a Tanács és a Bizottság, és mivel az EKSz. 201. cikke alapján a Parlament jogosult ellenőrzést gyakorolni a Bizottság tevékenységei felett, és ilyen módon rendelkezik az állampolgárok jogos aggályaira való hatékonyabb válaszadás jogi és politikai eszközeivel,
P. mivel a Parlamentnek felül kell vizsgálnia saját eljárásait annak érdekében, hogy megkönnyítse – kiváltképpen eljárási szabályzata 121. cikke szerinti – keresetek benyújtását a Bírósághoz, ha a petíciót benyújtók jogai forognak kockán,
Q. mivel szem előtt kell tartani, hogy az EU-Szerződés 6. cikke értelmében az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely elvek az EU-hoz való csatlakozás koppenhágai kritériumainak is alapelemei, és mivel az EU-Szerződés 7. cikke külön eljárásokat határoz meg, melyek az említett elvek súlyos és tartós megsértése, vagy e kockázat fennállása esetén indíthatók,
R. tekintettel a 2008-ban a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat gázvezeték hatására és a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő gyakorlatára vonatkozó petíciók alapján, a parlamenti eljárási szabályzat 192. cikkének (1) bekezdése szerint a plenáris ülés elé terjesztett és nagy többséggel elfogadott állásfoglalásra irányuló indítványokra,
S. mivel az energiaellátás biztonságával kapcsolatos fokozott aggodalmak miatt földgázvezetékek és folyékonyföldgáz-vezetékek létrehozására irányuló projektek születtek, amelyek – különösen, ha megfelelő kockázat- és alternatívaértékelés nélkül siettették azokat – számos petícióbenyújtó aggodalmát növelték elsősorban a balti-tengeri, a walesi és az írországi projektek kapcsán a lehetséges komoly környezeti, emberi egészségre gyakorolt és biztonsági hatások vizsgálatának hiánya tekintetében,
T. mivel a petíciók vizsgálatából nyilvánvaló, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK módosított tanácsi irányelv(1) mellékleteiben említett projektlisták nem fednek le egy sor jelentős létesítményt és tevékenységet, melyek a mellékletek legutóbbi módosításait követően jelentek meg, például az újragázosító üzemeket vagy bioüzemanyagelőállító-üzemeket,
U. mivel a Natura 2000 hálózattal kapcsolatban benyújtott számos petíció továbbra is azt mutatja, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása továbbra is nagy kihívás az Unió számára és hogy az élőhelyvédelmi(2) és a madárvédelmi irányelv(3) az EU arra irányuló kötelezettségvállalása teljesítésének alapvető és elengedhetetlen eszközei, hogy 2010-ig véget vet a biológiai sokféleség csökkenésének,
V. mivel a petíciók vizsgálata azt is megmutatta, hogy az elegendő számú édesvízforrás hiányát gyakran súlyosbítják egyéb tényezők, például a vízigény növekedése a túlzott urbanizáció és a szabadidős projektek miatt, az infrastruktúra karbantartásának és a szivárgás megelőzésének elégtelensége, a mezőgazdaság nagy vízfelhasználása és a fenntartható vízhasználatot nem ösztönző árpolitika,
W. tekintettel a Petíciós Bizottság fos-sur-meri, ciprusi és romániai látogatásait követően tett ajánlásaira,
X.. figyelembe véve a Petíciós Bizottság aggályait a bulgáriai Rila-hegységben tervezett bizonyos infrastruktúrákkal kapcsolatban, amelyeket 2008-ban egy tényfeltáró látogatás alkalmával megtekintett,
Y. mivel bár a brit parlamenti és egészségügyi szolgáltatási ombudsman, Ann Abraham 2008 decemberében a Petíciós Bizottsághoz fordult és ismertette négyéves kutatása eredményeit, az Egyesült Királyság azt követő, 2009. januári válasza, amely az aránytalanul nagy mértékben érintettek számára önkéntes kártalanítás kifizetését teszi lehetővé, nem tekinthető megfelelő jóvátételnek az összeomlás számos áldozata számára,
Z. elismerve az európai ombudsmannal 2008-ban folytatott pozitív és előremutató együttműködést, a Petíciós Bizottságnak az ombudsman 2007. évi éves jelentésében és az 1487/2005. számú, a Tanács nyelvhasználatáról, továbbá a 3453/2005. számú, a szabálysértési eljárás Bizottság általi alkalmazásáról szóló különjelentésében megfogalmazott ajánlásai tekintetében nyújtott támogatását, és üdvözölve statútumának a Parlament által jóváhagyott módosítását,
AA. mivel 2008-ban a Petíciós Bizottsághoz 1 886 petíció érkezett, amelyből 1 065-öt nyilvánítottak elfogadhatónak és 821-et elfogadhatatlannak; mivel az eljárási szabályzat 191. cikke (1) bekezdésében előírt feltételeknek nem megfelelő petíciók száma 2007 eleje óta jelentősen megnőtt,
1. üdvözli a petíciót benyújtóknak a Petíciós Bizottság valamennyi ülésén való részvételét és hozzájárulását, ami lehetővé teszi az Európai Parlament képviselőivel való közvetlen és nyílt párbeszédet, és továbbra is arra ösztönzi az uniós állampolgárokat és a közösségi egyesületeket, hogy vessék fel az Európai Unió tevékenységi területével kapcsolatos és őket közvetlenül érintő problémákat abban a hitben, hogy e folyamat lehetővé teszi a Parlament mint intézmény számára, hogy jelentős szerepet játsszon a közösségi jogszabályok tagállamok általi alkalmazásának figyelemmel kísérésében, és hogy fokozottabban védje és támogassa minden uniós állampolgár alapvető jogait, amint azt az EU-Szerződés rögzíti;
2. kéri a nemzeti és regionális parlamenteket mint az uniós állampolgárok képviselőit, hogy továbbra is éberen ügyeljenek arra, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák a szerződéseket és uniós jogszabályokat, különösen a környezetvédelemmel, szociális és munkajoggal, a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásával, a pénzügyi szolgáltatásokkal, az állampolgárok alapvető jogaival, többek között a jogszerűen szerzett tulajdonhoz való joggal, a szakmai képesítés elismerésével, valamint a megkülönböztetés valamennyi formájával kapcsolatos problémák tekintetében, és felhívja az uniós intézményeket, hogy kommunikáljanak hatékonyan a polgárokkal, hogy azok tisztában legyenek jogaikkal, valamint a nemzeti és helyi intézmények kötelességeivel;
3. hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a Parlament nem tekintheti elfogadhatónak azokat a petíciókat, amelyek a tagállamok illetékes hatóságai vagy bíróságai határozatai ellen fellebbeznek, és hogy ezt az információt világos és érthető módon a petíció benyújtójának tudomására kell hozni; hangsúlyozza továbbá, hogy a panaszoknak meg kell felelniük a Parlament eljárási szabályzata 191. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételeknek, mielőtt elfogadhatónak nyilváníthatják azokat;
4. a 2007. évi éves jelentésben elfogadott, de még végre nem hajtott ajánlások ésszerű határidőn belüli végrehajtására szólít fel;
5. felhívja a Bizottságot, valamennyi tagállamot és azok nemzeti, regionális és helyi intézményeit, valamint állandó képviselőiket, hogy teljes körűen, lojális és előremutató módon működjenek együtt az Európai Parlament felelős bizottságával és a Bizottsággal azon állítások és javaslatok kivizsgálásában, amelyeket a petíciók tartalmaznak, a petíciós eljárásban felvetett probléma megoldása érdekében;
6. kéri, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács felelős szervei végezzék el az uniós állampolgárok számára jogorvoslati intézkedést biztosító lehetséges eljárások teljes felülvizsgálatát, és hogy kezdődjenek tárgyalások a vizsgálóbizottságok megnövelt jogkörét is tartalmazó új intézményközi megállapodásról az uniós állampolgárok jogainak megerősítése érdekében;
7. meggyőződése, hogy a felülvizsgálat kiegészítené a Lisszaboni Szerződés esetleges végrehajtását az uniós állampolgárok és intézmények kihirdetett jogain és kötelességein alapuló kiegészítő biztosítékok nyújtása révén;
8. emlékeztet arra, hogy ahogyan azt a Parlament az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló bizottsági közleményről szóló 2004. április 20-i állásfoglalásában(4) hangsúlyozta, az Unió alapját képező értékek tiszteletben tartása és ösztönzése, továbbá a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme a Parlamentnek mint az európai polgárok közvetlenül megválasztott képviseletének különös felelőssége, továbbá emlékeztet arra is, hogy a Parlament az említett állásfoglalásában kifejtette azon véleményét, mely szerint "ha figyelmen kívül hagyjuk a büntetések esetleges szükségességét, az azt a benyomást keltheti, hogy az Unió nincs felkészülve arra, illetve nincs olyan helyzetben, hogy minden rendelkezésére álló eszközt bevessen értékei megvédésére";
9. ismételten felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy nagyobb elismerés és hangsúly helyeződjön a petíciós eljárásra, kiváltképpen a jogsértési eljárások alkalmazásának tekintetében, valamint a Petíciós Bizottság közvetlen és hivatalos tájékoztatásának követelménye tekintetében abban az esetben, ha a 226. és/vagy 228. cikk alapján határozat születik eljárás indításáról egyéni petícióban jelzett problémával kapcsolatban;
10. emlékeztet, hogy a Parlament úgy találta, hogy a közösségi jog súlyos megsértésére vonatkozó állításokat – melyet a Petíciós Bizottság a petíciók vizsgálata során megalapozottnak talált, de amelyet az érintett tagállam nem hajlandó elismerni, és amely valószínűleg precedenst teremt nemzeti szinten – végső soron az Európai Közösségek Bíróságának kellene megvizsgálnia, hogy biztosítsa a közösségi jog következetességét és koherenciáját, valamint a belső piac tényleges létét(5);
11. elismeri, hogy a jogsértési eljárások – még ha sikeresek is – nem feltétlenül orvosolják azonnal az egyéni petícióbenyújtó konkrét problémáit, és ez gyakran aláássa a közvélemény abba vetett bizalmát, hogy az uniós intézmények képesek megfelelni elvárásaiknak;
12. véleménye szerint – mivel egyértelmű jelei mutatkoznak annak, hogy a biológiai sokféleség csökkentésének 2010-ig való megvalósítására irányuló cél nem fog teljesülni – mielőbb lépni kell annak érdekében, hogy az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alkalmazását hatékonyabbá tegyük, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítására, hogy az irányelveket a tagállamok e céllal összhangban alkalmazzák;
13. felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együttműködésben hangsúlyozza a tagállamok felé annak jelentőségét, hogy – különösen a tervezési jóváhagyás területén – gondolkodjanak előre az elfogadott, de még hatályba nem lépett közösségi jogi rendelkezések esetleges megsértésének megelőzése érdekében;
14. elismeri, hogy maguk az alkalmazandó közösségi jogszabályok hiányosságai miatt néha lehetetlen megoldást találni a benyújtott petíciók által felvetett panaszokra;
15. aggodalmát fejezi ki a lettországi helyhatósági választásokon az ott élő, de állampolgársággal nem rendelkező lakosok szavazati jogaival kapcsolatban a Petíciós Bizottsághoz beérkező nagy számú petíció miatt; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és a faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottsága, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, helyi és regionális hatóságai kongresszusa, emberi jogi biztosa és a rasszizmus és intolerancia elleni európai bizottsága, valamint az EBESZ Parlamenti Közgyűlése javasolják, hogy tegyék lehetővé a lettországi helyhatósági választásokon való részvételt az állampolgársággal nem rendelkező lakosok számára; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szoros figyelemmel és támogassa az állampolgársággal nem rendelkező, gyakran Lettországban született és ott élő polgárok státuszának rendezését;
16. megjegyzi, hogy a Parlamenthez számos magánszemélytől és egyesülettől beérkezett petíció olyan ügyeket érint, amelyek nem jelentik a közösségi jog megsértését, így azokat a tagállamban létező jogorvoslati csatornák kihasználása révén kell megoldani; megjegyzi továbbá, hogy miután nemzeti szinten minden lehetőséget kimerítettek, azután az Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni;
17. megjegyzi, hogy még nem foglalkoztak kellően azzal a 1 500 000 ember által aláírt, egyetlen székhelyet követelő petícióval, melynek célja, hogy az Európai Parlament csak egy helyen ülésezzen; javasolja, hogy a Petíciós Bizottság a következő parlamenti ciklus során kezelje elsőbbséggel ezt az ügyet;
18. ezért kéri a felelős jogalkotó bizottságokat, hogy esetleges felülvizsgálat vagy további kivizsgálás érdekében tartsák szem előtt a Petíciós Bizottság által időről időre az egyes uniós jogszabályok tagállamok általi alkalmazásra vonatkozóan tett javaslatokat;
19. emlékeztet a Parlament azon kérésére, hogy a Bizottság fokozza a 2006. december 12-i, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) végrehajtásának nyomon követését, különös tekintettel a szakmai címjegyzékkel foglalkozó, megtévesztő társaságokra, és tegyen jelentést a Parlamentnek a 2005. május 11-i, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) hatálya kiterjesztésének kivitelezhetőségéről és lehetséges következményeiről, különösen a "fogyasztó" szónak a "gyakorlat célpontja" kifejezéssel történő felcserélése által;
20. támogatja az ombudsman Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy elnökségei honlapjainak nyelvi opcióit terjessze ki az Európai Unió leggyakrabban beszélt nyelveire, így biztosítva a polgárok közvetlen hozzáférését a Tanács elnökségeinek tevékenységeihez; e tekintetben utal a Tanács francia elnökségére, amely az ombudsman ajánlásainak megfelelően tette közzé hivatalos honlapját;
21 a munkaidőről szóló irányelv(8) vonatkozásában támogatja az ombudsman azon felhívását, hogy a Bizottság a szabálysértési eljárások indítása vonatkozásában meglévő mérlegelési jogkörében kezelje a polgárok panaszait a helyes igazgatás elveinek megfelelően;
22. üdvözli az ombudsman és az EU között a megfelelő intézményi kereteken belül zajló építő jellegű együttműködést; támogatja az ombudsman ismételt felhívását az EU valamennyi intézménye és szerve számára közös helyes hivatali magatartási kódex elfogadására, amint azt a Parlament a 2001. szeptember 6-i, az európai ombudsmannak a különböző közösségi intézményekben és szervekben a helyes hivatali magatartási szabályzat létezéséről és az ahhoz való nyilvános hozzáférésről szóló saját kezdeményezésű vizsgálatát követő, az Európai Parlamentnek benyújtott különjelentéséről szóló állásfoglalásában(9) jóváhagyta; véleménye szerint az ombudsmannak, a Bizottságnak és a Parlamentnek közös uniós portált kellene kifejlesztenie az uniós intézményekhez beérkező panaszok kezelésére;
23. sürgeti, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának ciprusi kérdésről szóló 550. számú határozatát (1984) valamennyi részes fél hajtsa végre, ami a varoshai ingatlanok jogos tulajdonosaiknak való teljes körű visszaszolgáltatásához vezetne; javasolja, hogy amennyiben 2009 végéig nincsenek látható eredmények, az illetékes bizottság fontolóra veheti, hogy a famagustai petícióbenyújtók ügyét a plenáris ülés elé viszi;
24. az EK-Szerződés 151. cikke értelmében felhívja a román hatóságokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket Románia kulturális és építészeti örökségének megőrzésére és védelmére, amire a Parlamentnek a bukaresti Szent József római katolikus katedrális (veszélyeztetett történelmi és építészeti műemlék) védelmére irányuló intézkedések szükségességéről szóló 2007. október 11-i nyilatkozatában(10) már felszólított; a kommunista rezsim által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos problémákra utalva kiemeli, hogy az EK-Szerződés 295. cikke értelmében az ingatlanok tulajdonjoga nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés;
25. kéri a francia hatóságokat, hogy készítsenek járványügyi értékelést a Fos-sur-Mernél épülő hulladék-égetőmű közvetlen szomszédságában levő Fos-Berre melletti területre gyakorolt hatásának megállapítása céljából; elismeri, hogy a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv(11) nem tiltja hulladék-égetőmű építését egy már amúgy is légszennyezett területen, de hangsúlyozza, hogy az 1999/30/EK irányelv és a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv(12) értelmében intézkedéseket kell tenni, hogy biztosítsák a levegőszennyezésre vonatkozó európai szabványoknak való megfelelést;
26. emlékeztet a Petíciós Bizottság 2007. évi éves jelentésének ajánlásaira a petíciók kezelésével kapcsolatos adminisztratív eljárások átgondolása vonatkozásában, például hogy a petíciók nyilvántartásba vételét ruházzák át a Petíciós Bizottság titkárságára, működjenek szorosan együtt a SOLVIT szervezettel, fejlesszék tovább a petíciós adatbázist, készítsenek uniós portált az európai polgárok számára stb.; üdvözli, hogy a bizottság tagjai a petíciók kezelésével kapcsolatban kidolgozták a helyes gyakorlat kódexét, amely a következő parlamenti ciklus elején lép hatályba;
27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint azok petíciós bizottságainak és ombudsmanjainak, illetve hasonló illetékességi körrel rendelkező szerveinek.
A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).
Lásd az Európai Parlament 2005. március 9-i állásfoglalását a Petíciós Bizottság 2003–2004-es parlamenti évi tanácskozásairól (HL C 320. E., 2005.12.15., 161. o.).
A férfiak és a nők közötti egyenlőség integrált megközelítése a bizottságok és küldöttségek munkája keretében
265k
49k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről a bizottságok és küldöttségek munkája keretében (2008/2245(INI))
– tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikke (2) bekezdésére, 13. cikkére és 141. cikke (4) bekezdésére,
– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre, a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatára,
– tekintettel az Európa Tanács Emberi Jogok és Jogi Ügyek Főigazgatósága munkájára, és különösen a nemek közötti egyenlőségért felelős irányítóbizottsága munkájára,
–tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),
– tekintettel az Európai Parlamenten belül a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről ("gender mainstreaming") szóló, 2003. március 13-i állásfoglalására(2),
– tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló, 2007. január 18-i állásfoglalására(3),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0198/2009),
A. mivel a férfiak és nők egyenlősége a közösségi jog egyik alapelve, és mivel a Szerződés 2. cikke értelmében a Közösség küldetéseinek egyike;
B. mivel a Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése meghatározza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét, úgy rendelkezvén, hogy a Közösség az általa folytatott valamennyi fellépés során a nők és férfiak közötti különbségek felszámolására, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására törekszik;
C. mivel az Európai Parlamentben a képviselők között a nők aránya fokozatosan növekszik, és az 1979-es 17,5%-ról 2009-ben 31,08%-ra emelkedett;
D. mivel a Parlament szerveinél magas tisztséget (például bizottsági vagy küldöttségi tagság vagy elnökség) betöltő képviselőnők száma igen alacsony;
E. mivel a Parlament belső és külső politikáinak főigazgatóságain belül a nők túlsúlyban vannak, és a személyi állomány 66,5%, illetve 66%-át teszik ki, és e számok a Belső Politikák Főigazgatóságán az utóbbi években elért jelentős haladást tükrözik, amelynek megkoronázása a legjobb gyakorlatokért járó 2007-es egyenlőségi díj elnyerése volt, amelyet az egyenlőségnek és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének kedvező munkahelyi légkör kialakításáért, valamint a felsőbb vezetői pozíciókat betöltő nők számának emelkedéséért (a női osztályvezetők száma 2005 óta 5%-ról 30%-ra emelkedett) ítéltek oda;
F. mivel a parlamenti bizottságok többsége általában tulajdonít bizonyos jelentőséget a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének (például jogalkotási tevékenységük során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal fenntartott hivatalos kapcsolataikban vagy az egyenlőség tárgyában kidolgozott cselekvési terveikben), míg a bizottságok kisebb hányada sosem vagy csak ritkán érdeklődik e kérdés iránt;
G. hangsúlyozva, hogy a parlamenti bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott, képviselőkből és a titkárság alkalmazottainak képviselőiből álló hálózat alkalmazása eddig nem hozta meg a várt eredményeket;
H. hangsúlyozva, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport hasonló hálózat létrehozását javasolta a parlamentközi küldöttségekben azzal a céllal, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség kérdése az Európai Unió külkapcsolataiban is megjelenjen,
1. hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség követelése olyan gyakorlati megközelítésen keresztül valósítandó meg, amely nem állítja egymással szembe a nőket és a férfiakat;
2. hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése pozitív előrelépést jelent mind a nők, mind pedig a férfiak számára;
3. hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése a politikák átszervezését, javítását, fejlesztését és értékelését feltételezi annak érdekében, hogy a politikai döntésekben rendesen részes szereplők az egyenlőség dimenzióját minden szinten és minden szakaszban integrálják az összes politikába;
4. emlékeztet arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén konkrét célkitűzéseket tartalmazó stratégia elfogadására és alkalmazására van szükség a parlamenti bizottságok és küldöttségek hatáskörébe tartozó közösségi politikákban;
5. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport mandátumának fontosságát, és arra kéri, hogy továbbra is támogassa és mozdítsa elő e folyamatot az egész Parlamentben, valamint a Bizottsággal, a Tanáccsal és más intézményekkel folytatott együttműködésekben és kapcsolatokban;
6. üdvözli azon parlamenti bizottságokat, melyek munkájukban alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét és kéri a többi bizottságot, valamint a küldöttségeket, hogy tegyenek hasonlóképpen;
7. kéri, hogy a nemek közötti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat alkalmazását erősítsék meg a parlamentközi küldöttségekben és a választási megfigyelő küldöttségekben;
8. támogatja a főtitkárt abban, hogy adjon elsőbbséget a köztisztviselők közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló képzésnek a parlamenti bizottságok és küldöttségek valamennyi szintjén; megismétli azon kérését, hogy biztosítsák valamennyi parlamenti képviselő számára a férfiak és nők közötti egyenlőségre irányuló képzést, már a következő parlamenti ciklustól kezdve;
9. továbbra is ösztönzi a bevált gyakorlatok rendszeres cseréje érdekében hálózat kialakítását a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek titkárságain dolgozó köztisztviselők között, akik a belső és a külső politikák főigazgatóságain speciális képzésben részesültek a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése tekintetében;
10. hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságokban és küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elvének megfelelő ismeretéhez megfelelő eszközökre van szükség, így nemekre lebontott mutatókra, adatokra és statisztikákra, valamint a költségvetési forrásoknak a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából történő elosztására;
11. hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése során figyelembe kell venni az egyes parlamenti bizottságok vagy küldöttségek sajátosságait; kéri, hogy a bizottságok és a küldöttségek aktívan vegyenek részt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság égisze alatt kétévente végzett értékelésekben, a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséért felelős elnökökhöz és alelnökökhöz intézett kérdőív alapján, melybe foglalják bele a bizottságok és küldöttségek munkájában e területen tapasztalt mulasztásokat, valamint az egyes bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén elért eredményeket;
12. hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságok és küldöttségek számára fontos, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén játszott szerepük és felelősségük jól körül legyen határolva;
13. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport, valamint a bizottságokban és a parlamentközi küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat, továbbá a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közötti hatékony és koordinált együttműködés fontosságát;
14. felkéri a főtitkárt, hogy folytassa a szakmai és családi élet közötti egyensúlyra, valamint a tisztviselőnők szakmai előmenetelének előmozdítására irányuló integrált stratégia megvalósítását;
15. felkéri a képviselőcsoportokat, hogy ne feledkezzenek meg a nagyobb felelősséggel rendelkező tisztviselők kinevezésekor a nők és férfiak egyenlő részvételével kapcsolatos célkitűzésről;
16. kéri a Parlament Elnökségét, hogy a tagállamok parlamentjeivel fenntartott kapcsolataiban hangsúlyozza azt a pozitív modellt, amelyet a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport képvisel;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására vonatkozóan kialakított tanácsi közös álláspontról (14539/2/2008 – C6-0024/2009 – 2007/0195(COD))
– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14539/2/2008 – C6-0024/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2007)0528) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0216/2009),
1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 2009/72/EK irányelv).
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (14541/1/2008 – C6-0020/2009 – 2007/0197(COD))
– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14541/1/2008 – C6-0020/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2007)0530) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),
– tekintettel a Bizottság módosított javaslatára (COM(2008)0908),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0235/2009),
1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló .../2009/EKeurópai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 713/2009/EK rendelet).
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (14546/2/2008 – C6-0022/2009 – 2007/0198(COD))
– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14546/2/2008 – C6-0022/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2007)0531) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0213/2009),
1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/.../EKeurópai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 714/2009/EK rendelet).
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezésérőlszóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására vonatkozóan kialakított tanácsi közös álláspontról (14540/2/2008 – C6-0021/2009 – 2007/0196(COD))
– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14540/2/2008 – C6-0021/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2007)0529) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0238/2009),
1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 2009/73/EK irányelv).
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozóan kialakított tanácsi közös álláspontról (14548/2/2008 – C6-0023/2009 – 2007/0199(COD))
– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14548/2/2008 – C6–0023/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2007)0532) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6–0237/2009),
1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 715/2009/EK rendelet).
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0583 – C6-0337/2008 – 2008/0185(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0583),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 156. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0337/2008),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A6-0136/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) szóló .../2009/EKeurópai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 922/2009/EK határozat).
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a gépekről szóló, 2006. május 17-i 2006/42/EK irányelvnek a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0535 – C6-0307/2008 – 2008/0172(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0535),
– 1tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0307/2008),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A6-0137/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. figyelembe veszi a Bizottság ezen határozathoz mellékelt nyilatkozatát;
3. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek tekintetében történő módosításáról szóló 2009/.../EKeurópai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 2009/127/EK irányelv).
MELLÉKLET
A Bizottság közleménye
a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek szabványosításáról
Az I. melléklet 2.4. szakaszában foglalt alapvető követelmények támogatása érdekében a Bizottság megbízza az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN), hogy a peszticidek kijuttatására szolgáló valamennyi géptípus esetében dolgozzon ki harmonizált szabványokat a peszticidek környezetbe való véletlenszerű kijutásának megakadályozására szolgáló legjobb létező technikákra. A megbízatás különösen a mechanikus árnyékolás, az alagút permetező berendezés, és a permetezéskor alkalmazott légrásegítési rendszer felszerelésére, a feltöltés és kiürítés során a vízforrás szennyeződésének megakadályozására és a peszticid elsodródásának megelőzése érdekében a gyártó használati utasításának erre vonatkozó pontosítására, vonatkozó kritériumok és műszaki előírások szabványaira terjed ki, figyelembe véve az összes lényeges paramétert, mint például a fúvókák, a nyomás, a keretmagasság, a szélsebesség, a levegő hőmérséklete, a páratartalom és a menetsebesség.
A gumiabroncsok címkézése az üzemanyag-hatékonysággal összefüggésben ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0779 – C6-0411/2008 – 2008/0221(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0779),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6–0411/2008),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0218/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),
mivel:
(1) A fenntartható mobilitás fontos kihívás a Közösség számára az éghajlatváltozás fényében, valamint annak ismeretében, hogy a környezetbarátabb közlekedésről szóló, 2008. július 8-i bizottsági közleményben(4) foglaltaknak megfelelően Európa versenyképességét támogatni kell.
(2) Az "Energiahatékonysági cselekvési terv – A lehetőségek kihasználása" című, 2006. október 19-i bizottsági közlemény(5) rávilágított annak lehetőségére, hogy számos célirányos intézkedés, többek között a gumiabroncsok címkézése révén 2020-ig a teljes energiafogyasztás 20 %-kal csökkenthető.
(3) A gumiabroncsok – főként gördülési ellenállásuk miatt – a gépjárművek üzemanyag-fogyasztásának 20–30 %-áért felelősek. Ezért a gumiabroncsok gördülési ellenállásának csökkentése jelentős mértékben hozzájárulhat a közúti közlekedés energiahatékonyságához, és ezáltal a kibocsátás csökkentéséhez.
(4) A gumiabroncsokat számos, egymással kölcsönösen összefüggő paraméterrel lehet jellemezni. Az egyik paraméter javítása, például a gördülési ellenállás csökkentése kedvezőtlenül befolyásolhat más paramétereket, például a nedvestapadást, míg a nedvestapadás javítása kedvezőtlenül befolyásolhatja a külső gördülési zajt. Ezért a gumiabroncsgyártókat ösztönözni kell valamennyi paraméter egyidejű optimalizálására, a már teljesített biztonsági előírások maradéktalan fenntartásával.
(5) Az üzemanyag-hatékony gumiabroncsok költséghatékonyak, mivel az üzemanyag-megtakarítás bőségesen ellensúlyozza a gumiabroncsok magasabb előállítási költségéből adódó magasabb beszerzési árat.
(6) [A gépjárművek általános biztonságát szolgáló típus-jóváhagyási követelményekről] szóló, …/…/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) minimumkövetelményeket állapít meg a gumiabroncsok gördülési ellenállására vonatkozóan. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a gumiabroncsok gördülési ellenállása által előidézett energiaveszteségek jelentős, az említett minimumkövetelményeket meghaladó mértékű csökkentését. Ezért a közúti közlekedés környezeti hatásainak csökkentése érdekében helyénvaló olyan rendelkezéseket megállapítani, amelyek üzemanyag-hatékonyabb gumiabroncsok vásárlására ösztönzik a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat biztosítanak számukra erről a paraméterről.
(7)A gördülési ellenállással kapcsolatos tudatosság növelése érdekében az üzemanyag-megtakarítási kalkulátor – amely a C3 típusú gumiabroncsok tekintetében már létezik – jelentős eszközként szolgálna a lehetséges üzemanyag-, pénz- és szén-dioxid-megtakarítás bizonyítására.
(8) A menetzaj komoly kellemetlenségeket okoz és káros az egészségre nézve. [A gépjárművek általános biztonságát szolgáló típus-jóváhagyási követelményekről] szóló …/2009/EK rendelet minimumkövetelményeket állapít meg a gumiabroncsok külső gördülési zajára vonatkozóan. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a külső gördülési zaj jelentős, az említett minimumkövetelményeket meghaladó mértékű csökkentését. A közúti közlekedés környezeti hatásainak csökkentése érdekében ezért indokolt megállapítani olyan rendelkezéseket, amelyek alacsonyabb külső gördülési zajt keltő gumiabroncsok vásárlására ösztönzik a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat biztosítanak számukra erről a paraméterről.
(9) A gumiabroncsok külső gördülési zajával kapcsolatos összehangolt információk közlése a menetzaj elleni intézkedések megvalósítását is megkönnyíti, és hozzájárul a gumiabroncsoknak a menetzajon belül kifejtett hatásával kapcsolatos tudatosság fokozásához is, a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) keretén belül.
(10) [A gépjárművek általános biztonságát szolgáló típus-jóváhagyási követelményekről] szóló …/2009/EK rendelet+ minimumkövetelményeket állapít meg a gumiabroncsok nedvestapadási teljesítményére vonatkozóan. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a nedvestapadás jelentős, az említett minimumkövetelményeket meghaladó mértékű javítását, és ezzel együtt a nedves féktávolságok jelentős csökkentését. Ezért a közúti biztonság növelése érdekében indokolt megállapítani olyan rendelkezéseket, amelyek jobb nedvestapadási teljesítményt nyújtó gumiabroncsok vásárlására ösztönzik a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat biztosítanak számukra erről a paraméterről.
(11) A gumiabroncsok egyéb paraméterei, például a vízenfutás (aquaplaning) vagy a kanyarodási kezelhetőség szintén befolyásolják a közúti biztonságot. Jelenleg azonban nem állnak rendelkezésre összehangolt vizsgálati módszerek az említett paraméterek tekintetében. Ezért helyénvaló gondoskodni arról, hogy szükség esetén a későbbiekben a végfelhasználók számára rendelkezésre bocsátott, a gumiabroncsok említett paramétereivel kapcsolatos összehangolt információkra vonatkozó rendelkezéseket lehessen megállapítani.
(12)A hógumiknak és az északi típusú téligumiknak különleges paraméterei vannak, amelyek nem hasonlíthatók össze a normális gumiabroncsokéval. Annak érdekében, hogy a végfelhasználók tájékozottan dönthessenek, e gumiabroncsok paramétereit úgy kell megjeleníteni, hogy összehasonlíthatók legyenek a normális gumiabroncsokkal.
(13) A gumiabroncs-paraméterekre vonatkozó információk szabványos címke formájában történő közlése nagy valószínűséggel a biztonságosabb, csendesebb és üzemanyag-hatékonyabb gumiabroncsok vásárlására ösztönzi majd a végfelhasználókat. Ez viszont feltételezhetően a gumiabroncsok említett paramétereinek optimalizálására sarkallja majd a gumiabroncs-gyártókat, ami megteremti a fenntarthatóbb fogyasztás és termelés lehetőségét.
(14)A gumiabroncsok gyártóit, beszállítóit és forgalmazóit ösztönözni kell a rendelet rendelkezéseinek való 2012 előtti megfelelésre, a rendszer elismerésének és az előnyök megvalósításának felgyorsítása érdekében.
(15) A gumiabroncsok címkézésére vonatkozó tagállami szabályok sokfélesége akadályozná a Közösségen belüli kereskedelmet, és megnövelné a gumiabroncs-gyártókra nehezedő adminisztrációs terheket és vizsgálati költségeket.
(16) A cseregumipiac a gumiabroncspiac 78%-át teszi ki. Ezért indokolt tájékoztatni a végfelhasználókat a csere gumiabroncsok paramétereiről, csakúgy mint az új gépjárművekre felszerelt gumiabroncsok paramétereiről.
(17) A gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságára és más paramétereire vonatkozó bővebb tájékoztatás lényeges a fogyasztók, többek között a flottakezelők és a fuvarozási társaságok számára, akik, illetve amelyek címkézési és összehangolt vizsgálati rendszer hiányában nehezen tudják összehasonlítani a különféle gyártmányú gumiabroncsok egyes paramétereit. Ezért helyénvaló kiterjeszteni az rendelet hatályát a C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsokra is.
(18) A háztartási készülékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő ellátásáról szóló, 1992. szeptember 22-i 1992/75/EK tanácsi irányelv(8) értelmében a háztartási készülékekre alkalmazottaknak megfelelően a termékeket "A-tól G-ig" terjedő skálán osztályozó, energiafogyasztást jelölő címkét a fogyasztók már jól ismerik, és sikeresnek bizonyult a hatékonyabb berendezések használatának előmozdításában. Ugyanezt a kialakítást kell alkalmazni a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonysági címkézéséhez.
(19) A címke megjelenítése a gumiabroncsokon az elárusítóhelyen, valamint a műszaki promóciós szakirodalomban, gondoskodik arról, hogy a forgalmazók, valamint a potenciális végfelhasználók összehangolt információkat kapjanak a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságáról, nedvestapadási teljesítményéről és külső gördülési zajáról.
(20) A végfelhasználók egy része már az elárusítóhelyre történő megérkezés előtt kiválasztja a gumiabroncsokat, vagy pedig levelezés útján történő megrendeléssel vásárolja meg azokat. Annak érdekében, hogy ezek a végfelhasználók szintén megalapozott döntést hozhassanak a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságára, nedvestapadási teljesítményére és külső gördülési zajára vonatkozó összehangolt információk alapján, a címkét meg kell jeleníteni minden műszaki promóciós szakirodalomban, beleértve az interneten elérhetővé tett ilyen jellegű szakirodalmat is.
(21)A lehetséges vásárlókat el kell látni szabványos, a címke mindegyik összetevőjére, az üzemanyag-hatékonyságra, a nedves tapadásra és a zajkibocsátásra, továbbá ezek jelentőségére vonatkozóan magyarázatot nyújtó kiegészítő információkkal, valamint az átlagos üzemanyag-, szén-dioxid- és költségmegtakarítást szemléltető üzemanyag-megtakarítási kalkulátorral. Ezt a tájékoztatást az EU gumiabroncs-címkézéssel foglalkozó weboldalán, magyarázó ismeretterjesztő szórólapokon és posztereken kell nyújtani valamennyi elárusítóhelyen. A weboldal címét jól láthatóan kell feltüntetni a címkén és valamennyi műszaki promóciós szakirodalomban.
(22) [A gépjárművek általános biztonságát szolgáló típus-jóváhagyási követelményekről] szóló …/2009/EK rendeletben megállapított összehangolt vizsgálati módszereknek megfelelő tájékoztatást kell nyújtani annak érdekében, hogy a végfelhasználók összehasonlíthassák a különféle gumiabroncsokat, és a gyártók vizsgálati költségei ne növekedjenek korlátlanul.
(23)A közúti szállítás szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése érdekében helyénvaló, ha a tagállamok az üzemanyag-hatékony gumiabroncsokat előnyben részesítő ösztönzőket vezetnek be. Ezen ösztönzőknek összhangban kell lenniük a Szerződés 87. és 88. cikkével. A belső piac felaprózódásának elkerülése érdekében minimális üzemanyag-hatékonysági osztályokat kell meghatározni.
(24) Az említett rendelkezések céljainak eléréséhez elengedhetetlen, hogy a gyártók, beszállítók és forgalmazók betartsák a címkézési rendelkezéseket, és egyenlő feltételeket alakítsanak ki a Közösségen belül. Ezért a tagállamoknak hatékony intézkedéseket kell hozniuk, beleértve a piacfelügyeletet, a rendszeres utólagos ellenőrzéseket és a hatékony szankciókat, amelyek biztosítják a rendeletben foglaltak betartását.
(25)A tagállamoknak e rendelet vonatkozó rendelkezései végrehajtása során tartózkodniuk kell a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára indokolatlan, bürokratikus és nehezen értelmezhető kötelezettséget jelentő intézkedésektől, és amennyiben lehetséges, figyelembe kell venniük a kkv-k különleges szükségleteit, valamint pénzügyi és adminisztratív korlátait.
(26)E rendelet végrehajtásának megfelelő értékelése céljából felülvizsgálatot kell végezni annak megállapítására, hogy szükség van-e változtatásokra. Ennek a felülvizsgálatnak elsősorban arra kell összpontosítania, hogy a fogyasztók hogyan értelmezik a címkét, beleértve a zajparamétert, valamint a technológiai változáshoz való alkalmazkodásra.
(27) Az ezen rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(9) összhangban kell elfogadni.
(28) A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a C2 és C3 típusú gumiabroncsok nedvestapadási osztályozására vonatkozó követelményeket, valamint a gumiabroncsoknak – az üzemanyag-hatékonyságtól, a nedvestapadástól és a külső gördülési zajtól eltérő – lényeges paramétereire vonatkozó követelményeket vezessen be, valamint arra, hogy a mellékleteket a műszaki fejlődéshez igazítsa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni,
ELFOGADTA EZT AZ RENDELETET:
1. cikk
Cél és tárgy
E rendeletnek az a célja, hogy az üzemanyag-hatékony, biztonságos és csendes gumiabroncsok használatának előmozdítása révén növelje a közúti közlekedés biztonságosságát, valamint gazdasági és környezeti hatékonyságát.
Ez a rendelet a gumiabroncsok paramétereire vonatkozó, címkézés útján történő, összehangolt információszolgáltatás kereteit határozza meg, lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy gumiabroncs vásárlásakor tájékozottan döntsenek.
2. cikk
Hatály
(1) Ez az rendelet a C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsokra vonatkozik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, ez az rendelet nem vonatkozik a következőkre:
a)
újrafutózott gumiabroncsokra;
b)
professzionális terepjáró-gumiabroncsokra;
c)
az első alkalommal 1990. október 1-je előtt nyilvántartásba vett gépjárművekre történő felszerelésre szánt gumiabroncsokra;
d)
T típusú, ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsokra;
e)
azokra a gumiabroncsokra, amelyek sebességhatára kevesebb mint 80 km/h;
f)
azokra a gumiabroncsokra, amelyeknek névleges kerékpántátmérője nem haladja meg a 254 mm-t, vagy pedig legalább 635 mm a névleges kerékpántátmérőjük;
g)
a vontatási tulajdonságaik javítása érdekében kiegészítő eszközökkel felszerelt gumiabroncsokra, például a fogazott gumiabroncsokra.
3. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen rendelet alkalmazásában:
1.
"C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok": [a gépjárművek általános biztonságát szolgáló típus-jóváhagyási követelményekről] szóló …/2009/EK rendelet 8. cikkében meghatározott gumiabroncs-osztályok;
2.
"T típusú, ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsok": azok az ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsok, amelyeket a normál vagy megerősített gumiabroncsoknál magasabb felfúvási nyomáson történő használatra terveztek;
3.
hógumiabroncs: olyan gumiabroncs, amelynél a futófelület mintázata, összetétele vagy szerkezete elsődlegesen arra van tervezve, hogy havas viszonyok között a jármű mozgásának elindítására vagy fenntartására való képessége tekintetében jobb teljesítményt nyújtson mint a normál gumiabroncs;
4.
"értékesítési hely": olyan helyszín, ahol a gumiabroncsokat kiállítják ▌vagy eladásra felkínálják, a gépjárművekre fel nem szerelt, kiállított gumiabroncsok tekintetében beleértve az autószalonokat is;
5.
"műszaki promóciós szakirodalom": a médiában való hirdetések kivételével a gumiabroncsok vagy gépjárművek értékesítése során felhasznált, a végfelhasználók vagy a forgalmazók számára készített ▌ olyan nyomtatott vagy az interneten elektronikus formátumban közzétett műszaki kézikönyv, tájékoztató füzet, szórólap és katalógus, amely a gumiabroncsok konkrét paramétereit ismereti;
6.
"műszaki dokumentáció": a gumiabroncsokra vonatkozó tájékoztató anyag, amely tartalmazza többek között a gumiabroncsok gyártóját és márkanevét; a gumiabroncs típusának leírását, vagy a gumiabroncsok besorolását az üzemanyag-hatékonysági osztálynak, a nedvestapadási osztálynak és a külső gördülési zaj mért értékének megállapításához; továbbá a vizsgálati jelentéseket, valamint a vizsgálatok pontosságát;
7.
"üzemanyag-megtakarítási kalkulátor": a kifejezetten a gumiabroncs-címkézéssel foglalkozó weboldalakon elhelyezett eszköz, amely szemlélteti a lehetséges átlagos üzemanyag-, szén-dioxid- és költségmegtakarítást a C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok esetében;
8.
"az EU gumiabroncs-címkézéssel foglalkozó weboldala": a gumiabroncscímke minden egyes összetevőjére vonatkozó magyarázó és kiegészítő információknak a Bizottság által kezelt, üzemanyag-megtakarítási kalkulátort tartalmazó központi online forrása;
9.
"gyártó": az a természetes vagy jogi személy, aki terméket gyárt, illetve aki az adott terméket tervezteti vagy legyártatja, és a saját neve vagy kereskedelmi védjegye alatt forgalomba hozza;
10.
"importőr": a Közösség területén székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy, aki valamely harmadik országból származó terméket a Közösség piacán forgalmaz;
11.
"beszállító": a gyártó vagy annak felhatalmazott megbízottja a Közösségben, vagy pedig az importőr;
12.
"forgalmazó": a szállítási láncon belül bármely olyan, gumiabroncsokat piacra juttató természetes vagy jogi személy, aki nem azonos a beszállítóval vagy az importőrrel;
13.
"piacra juttatás": valamely termék forgalmazás vagy használat céljából történő beszállítása a közösségi piacra, valamely kereskedelmi tevékenység során, akár díjfizetés ellenében, akár díjmentesen;
14.
"végfelhasználó": a fogyasztó, beleértve azt a flottakezelőt vagy közúti fuvarozási társaságot, amely gumiabroncsot vásárol vagy várhatóan vásárolni fog;
15.
"lényeges paraméter": a gumiabroncsok olyan paraméterei, mint például a gördülési ellenállás, a nedvestapadás vagy a külső gördülési zaj, amelyek a használat során számottevő hatást gyakorolnak a környezetre, a közúti biztonságra vagy az egészségre.
4. cikk
A Bizottság feladatai
(1)A Bizottság legkésőbb 2010 szeptemberéig létrehozza az "EU gumiabroncs-címkézéssel foglalkozó weboldalát", amely a címke egyes összetevőire vonatkozó magyarázó információk referenciaforrása, továbbá kezeli azt.
(2)A weboldal a következőket tartalmazza:
a)
a címkére nyomtatott piktogramok magyarázatát;
b)
a C1, C2 és C3 típusok esetében alacsony gördülési ellenállású gumiabroncsok felszerelésével megtakarítható üzemanyagot, pénzt és szén-dioxid-kibocsátást szemléltető üzemanyag-megtakarítási kalkulátort;
c)
egy olyan közleményt, amely kiemeli, hogy a tényleges üzemanyag-megtakarítás és a közlekedési biztonság erősen függ a vezető magatartásától, különös tekintettel a következőkre:
i.
a környezettudatos vezetés, amely jelentősen csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást;
ii.
a gumiabroncsok nyomása, amelyet rendszeresen ellenőrizni kell a jobb nedvestapadási és üzemanyag-hatékonysági teljesítményi jellemzők elérése érdekében;
iii.
a féktávolságok, amelyeket mindig szigorúan be kell tartani.
5. cikk
A gumiabroncs-beszállítók feladatai
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gumiabroncs-beszállítók eleget tegyenek a következő rendelkezéseknek:
1.
a beszállítók gondoskodnak arról, hogy a forgalmazókhoz vagy a végfelhasználókhoz eljuttatott C1 és C2 típusú gumiabroncsok legyenek ellátva olyan, bármilyen módon elhelyezett címkével vagy a futófelületén elhelyezett matricával, amely feltünteti az I. melléklet A, B és C része szerinti üzemanyag-hatékonysági osztályt, nedvestapadást, valamint a külső gördülési zaj mért értékét;
2.
az 1. pontban említett matrica és címke formátumának a II. mellékletben előírtak szerintinek kell lennie;
3.
a beszállítók műszaki promóciós szakirodalomban az I. mellékletben meghatározott módon és a III. mellékletben előírt sorrendben közlik az üzemanyag-hatékonysági osztályt, a nedvestapadási osztályt és a külső gördülési zaj mért értékét. A C2 és a C3 típusú gumiabroncsok esetében a mért gördülési ellenállási együtthatót is fel kell tüntetni;
4.
a beszállítók a tagállami hatóságok kérésére bármely típusú gumiabroncs utolsó darabjának piacra juttatását követő öt éven keresztül bármikor kötelesek rendelkezésre bocsátani a műszaki dokumentációt, ennek kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a hatóságok ellenőrizhessék az üzemanyag-hatékonyságra, a nedvestapadásra és a külső gördülési zajra vonatkozóan a címkén közölt információk pontosságát;
5.
a beszállítók a gördülési ellenállási együttható (kg/t-ban kifejezve), a nedves tapadási jelzőszám (az etalonabroncshoz képesti G teljesítmény-jelzőszámként kifejezve) és a zajkibocsátás (dB-ben kifejezve) tekintetében a típusjóváhagyási vizsgálat során mért értékeket nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban feltüntetik.
6. cikk
A gumiabroncs-forgalmazók feladatai
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gumiabroncs-forgalmazók teljesítsék a következő rendelkezéseket:
1.
a forgalmazók gondoskodnak arról, hogy a beszállítók által a 5. cikk 1. pontjának megfelelően biztosított matrica vagy címke a gumiabroncson, vagy a címkének a II. melléklet 3. pontjában kidolgozott részletesebb, magyarázó változata a gumiabroncs közvetlen közelében, az értékesítés helyén jól látható helyen hozzáférhető legyen;
2.
ha az értékesítésre felkínált gumiabroncsok a végfelhasználók számára nem láthatók, a forgalmazók írásban tájékoztatják a végfelhasználót az említett gumiabroncsok üzemanyag-hatékonysági osztályáról, nedvestapadási osztályáról és külső gördülési zajának mért értékéről;
3.
a C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok esetében a forgalmazók a gumiabroncsok vásárlásakor a végfelhasználók számára a kiadott számlán vagy azzal együtt átnyújtják a címkének a II. melléklet 3. vagy 4. pontjában kidolgozott magyarázó változatát, amely megadja az I. melléklet A., B. illetve C. részében előírt üzemanyag-hatékonysági osztályt, nedvestapadási osztályt és a külső gördülési zaj mért értékét.
7. cikk
A járműbeszállítók és a járműforgalmazók feladatai
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a járműbeszállítók és a járműforgalmazók eleget tegyenek a következő rendelkezéseknek:
1.
a járműbeszállítók és a járműforgalmazók tájékoztatást nyújtanak az új járművekre felszerelt gumiabroncsokról; ezeknek az információknak a III. mellékletben meghatározott sorrendben tartalmazniuk kell az I. melléklet A. részének rendelkezései szerinti üzemanyag-hatékonysági osztályt, az I. melléklet C. részének rendelkezései szerinti külső gördülési zaj mért értékét, a C1 típusú gumiabroncsok esetében pedig az I. melléklet B részének rendelkezései szerinti nedvestapadási osztályt. Ezt az információt legalább az elektronikus műszaki promóciós szakirodalomban fel kell tüntetni, és még a jármű eladása előtt a végfelhasználó rendelkezésére kell bocsátani;
2.
ha új gépjárműre többféle típusú gumiabroncs szerelhető fel, és a végfelhasználóknak nem kínálják fel az ezek közötti választás lehetőségét, akkor az 1. pontban említett tájékoztatásban fel kell tüntetni e gumiabroncs-típusok legalacsonyabb üzemanyag-hatékonysági és nedvestapadási osztályát, valamint a külső gördülési zaj legmagasabb mért értékét ▌;
3.
ha a végfelhasználók választhatnak az új gépjárműre felszerelendő különböző típusú gumiabroncsok közül, az alábbi pontok egyike alkalmazandó:
a)
ha a végfelhasználók csak a különböző abroncs-/kerékpántméretek közül választhatnak, de a gumiabroncstípus más paraméterei közül nem, az 1. pontban említett tájékoztatásban minden egyes gumiabroncs-/kerékpántméretnél fel kell tüntetni az adott gumiabroncs-/kerékpántméretben elérhető összes gumiabroncstípus legalacsonyabb üzemanyag-hatékonysági és nedvestapadási osztályát, valamint a külső gördülési zaj legmagasabb mért értékét;
b)
az a) pont hatálya alá tartozó esetek kivételével az 1. pontban említett tájékoztatásban fel kell tüntetni a végfelhasználó által választható összes gumiabroncstípus üzemanyag-hatékonysági és nedvestapadási osztályát, valamint a külső gördülési zaj legmagasabb mért értékét.
8. cikk
Összehangolt vizsgálati módszerek
Az 5., 6. és 7. cikk alapján rendelkezésre bocsátandó, a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonysági és nedvestapadási osztályára, valamint a külső gördülési zajának mért értékére vonatkozó információkat az I. mellékletben foglalt, harmonizált vizsgálati módszerek alkalmazásával kell megállapítani. A harmonizált vizsgálatok eredményeképpen a végfelhasználó megbízható és teljes mértékben reprezentatív képet kap a vizsgált jellemzők rangsorolásáról.
9. cikk
Hitelesítési eljárás
(1) A tagállamok az I. melléklet A. és B. része szerinti, bejelentett üzemanyag-hatékonysági és nedvestapadási osztályok megfelelőségét, valamint az I. melléklet C. része szerinti külső gördülési ellenállás bejelentett mért értékének megfelelőségét a IV. mellékletben megállapított eljárásnak megfelelően értékelik.
(2)Ezen hitelesítések nem érintik a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(10) vagy a [gépjárművek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról szóló] .../2009/EK rendelettel összhangban járművekre vagy gumiabroncsokra vonatkozóan kiadott uniós típusjóváhagyást. A megfelelőség értékelése érdekében a tagállamok adott esetben hivatkoznak a gumiabroncs típusjóváhagyási dokumentációjára és a beszállító által biztosított igazoló dokumentumokra is.
(3)A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok kialakítsák az elárusítóhelyek rendes és rendkívüli ellenőrzésének rendszerét a rendelet követelményeinek való megfelelés biztosítása céljából.
10. cikk
Belső piac
(1) Ezen rendeletrendelkezéseinek betartása esetén a tagállamok az ezen rendelethatálya alá tartozó termékinformációk alapján nem tiltják meg és nem korlátozzák a gumiabroncsok piacra juttatását.
(2) Amennyiben nem rendelkeznek ellenkező értelmű bizonyítékokkal, a tagállamok úgy tekintik, hogy a címkék és a termékinformációk megfelelnek e rendelet rendelkezéseinek. A tagállamok a 5. cikk (4) pontjának megfelelően – a bejelentett értékek pontosságának értékelése érdekében – műszaki dokumentációk benyújtását írhatják elő.
11. cikk
Ösztönzők
A tagállamok az üzemanyag-hatékonyság vagy a nedvestapadás tekintetében az I. melléklet A. illetve B. része szerinti C osztály alatti gumiabroncsok tekintetében nem biztosítanak ösztönzőket.
12. cikk
Módosítások és a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás
A következő intézkedéseket, amelyeknek célja az ezen rendelet nem lényeges elemeinek kiegészítéssel történő módosítása, a 14. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni:
1.
a C2 és C3 típusú gumiabroncsok nedvestapadási osztályaira vonatkozó követelmények bevezetése, amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő összehangolt vizsgálati módszerek;
2.
a hógumikkal és az északi típusú téli gumiabroncsokkal kapcsolatos követelmények beillesztése;
3.
az I–IV. melléklet műszaki fejlődéshez való igazítása.
13. cikk
Végrehajtás és szankciók
(1)E rendelet következetes végrehajtása érdekében a tagállamok folyamatos információcserén keresztül biztosítják a szoros együttműködést a piacfelügyelet terén. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a rendszeres utólagos ellenőrzések biztosítására annak érdekében, hogy a nem megfelelően címkézett gumiabroncsokat hozzák összhangba az előírásokkal, vagy vonják ki a forgalomból.
(2)A tagállamok intézkedéseket hoznak az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciók meghatározására, beleértve az e rendelet értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat és a végrehajtásuk biztosításához szükséges rendelkezéseket is.
(3)Ezen intézkedéseknekhatékonynak, arányosnak és a visszatartó erejűnek kell lenniük.
(4)A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az említett intézkedésekről és esetleges későbbi módosításaikról
14. cikk
A bizottság
(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.
(2) E bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.
15. cikk
Felülvizsgálat
(1)Legkésőbb az e rendelet alkalmazási időpontját követő három éven belül a Bizottság felülvizsgálja e rendelet alkalmazását, figyelembe véve többek között a következőket:
a)
a címke hatékonysága a fogyasztói tudatosság szempontjából;
b)
a címkézési rendszernek az újrafutózott gumiabroncsokra történő kiterjesztésének szükségessége;
c)
új gumiabroncs-paraméterek vagy -osztályok bevezetésének szükségessége;
d)
a gumiabroncsok paramétereiről a járműbeszállítók és -forgalmazók részéről a végfelhasználóknak nyújtott tájékoztatás.
(2)A Bizottság az említett felülvizsgálat, egy hatásvizsgálat és egy fogyasztói felmérés alapján jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, szükség esetén a rendelet módosítására irányuló javaslat kíséretében.
16. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
A rendeletet 2012. november 1-jétől kell alkalmazni.
Az 5. és 6. cikk azonban a 2012. július 1. előtt gyártott gumiabroncsokra nem alkalmazandó.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt ║,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
I.melléklet
A gumiabroncs-paraméterek osztályozása
A. rész: Üzemanyag-hatékonysági osztályok
Az üzemanyag-hatékonysági osztályt a gördülési ellenállási együttható (RRC) alapján, az alábbiakban megadott, A-tól G-ig terjedő skálának megfelelően és az … sz. ENSZ-EGB-előírás ║ szerint mért módon kell meghatározni.
▌
C1 típusú gumiabroncsok
C2 típusú gumiabroncsok
C3 típusú gumiabroncsok
RRC kg/t-ban
Energiahatékonysági osztály
RRC kg/t-ban
Energiahatékonysági osztály
RRC kg/t-ban
Energiahatékonysági osztály
RRC≤6,5
A
RRC≤5,5
A
RRC≤4,0
A
6,6≤RRC≤7,7
B
5,6≤RRC≤6,7
B
4,1≤RRC≤5,0
B
7,8≤RRC≤9,0
C
6,8≤RRC≤8,0
C
5,1≤RRC≤6,0
C
Nincs
D
Nincs
D
6,1≤RRC≤7,0
D
9,1≤RRC≤10,5
E
8,1≤RRC≤9,2
E
7,1≤RRC≤8,0
E
10,6≤RRC≤12,0
F
9,3≤RRC≤10,5
F
RRC≥8,1
F
RRC≥12,1
G
RRC≥10,6
G
Nincs
G
B. rész: Nedvestapadási osztályok
A C1 típusú gumiabroncsok nedvestapadási osztályait a nedvestapadási index (G) alapján kell meghatározni, az alábbiakban meghatározott A-tól G-ig terjedő skála szerint, és azokat az egységes rendelkezések gumiabroncsok gördülési zaj és nedvestapadás tekintetében történő jóváhagyásáról szóló, 117. számú ENSZ-EGB-előírásnak(11) megfelelően kell mérni.
G
Nedvestapadási osztályok
155≤G
A
140≤G≤154
B
125≤G≤139
C
Nincs
D
110≤G≤124
E
G≤109
F
Nincs
G
C. rész: Külső gördülési zaj
A külső gördülési zaj mért értékét decibelben kell megadni, és az egységes rendelkezések gumiabroncsok gördülési zaj és nedvestapadás tekintetében történő jóváhagyásáról szóló, 117. számú ENSZ-EGB-előírásnak megfelelően kell mérni.
D. rész: Alacsony zajszintet igazoló jelzés:
Az alábbiakban ismertetett besorolás alapján meghatározott alacsony zajszintű gumiabroncsok esetében a külső gördülési zaj dB-ben mért értékére vonatkozó címkét az alacsony zajszintet igazoló jelzéssel kell kiegészíteni
Külső gördülési zaj szerinti osztályok (dB(A))
C1
C2
C3
alacsony zajszintet igazoló jelzés*
≤68
≤69
≤70
* alacsony zajszintet igazoló jelzés:
II.melléklet
A címke formátuma
Az 5. cikk 1. pontjában és a 6. cikk 1. pontjában emlнtett matrica kйt rйszbхl бll: 1) az alábbiakban leírt formátumban nyomtatott címke, és 2) szabad felület, ahol a beszállító neve, a gumiabroncs termйkvonalбnak neve, a gumiabroncs mйretei, terhelhetхsйgi indexe, sebessйghatбra йs egyйb rйszletes mыszaki informбciуk szerepelnek (a tovбbbiakban: márkanévhely).
1. A címke kialakítása
1.1. A matricára nyomtatott, az 5. cikk 1. pontjában és a 6. cikk 1. pontjában említett címkének meg kell felelnie az alábbi illusztrációnak:
1.2.A kialakнtбs a kцvetkezх elemmel egйszьl ki:
az EU gumiabroncs-cнmkйzйssel foglalkozу weboldalбnak cнme, nagy betыmйrettel a cнmke aljбn
1.3. A kцvetkezх бbra a cнmke részletes adatait adja meg:
1.4. A címke legyen legalább 75 mm széles és 110 mm magas. Amennyiben a címkét nagyobb formátumban nyomtatják ki, a tartalmának továbbra is arányosnak kell lennie a fent megadott adatokkal.
1.5. A cнmkйnek a kцvetkezх kцvetelményeknek kell megfelelnie:
a) a CMYK – ciбn, bнbor, sбrga йs fekete – szнnekbхl бllу szнnek a kцvetkezх pйlda szerint vannak megadva: 00-70-X-00: 0 % ciбn, 70 % bнbor, 100 % sбrga, 0 % fekete;
b) a felsorolt számok az 1.3. részben megadott képfeliratoknak felelnek meg;
Üzemanyag-hatékonyság
A rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélessége: 19,5 mm, magassága: 18,5 mm – a piktogram keretének vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 26 mm, magassága: 23 mm – a besorolás keretének vonalvastagsága: 1 pt – a keret végének vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 36 mm – színe: X-10-00-05;
Nedvestapadás
A rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélessége: 19 mm, magassága: 19 mm – a piktogram keretének vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 26 mm, magassága: 23 mm – a besorolás keretének vonalvastagsága: 1 pt – a keret végének vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 26 mm – színe: X-10-00-05;
Kьlsх gцrdьlйsi zaj
A rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélessége: 23 mm, magassága: 15 mm – a piktogram keretének vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 26 mm, magassága: 24 mm – az érték körüli keret vonalvastagsága: 1 pt – a keret végének: vonalvastagsága: 3,5 pt, magassága: 24 mm – színe: X-10-00-05;
A címke kerete: vonalvastagsága: 1,5 pt – színe: X-10-00-05;
A-tуl G-ig terjedх skбla
−
Nyilak: magassбg: 4,75 mm, kцztьk lйvх tбvolsбg: 0,75 mm, fekete vonal vastagsбga: 0,5 pt – szнnek:
Keret: szélessége: 25 mm, magassága: 10 mm, 100 % fekete;
−
Szöveg: Helvetica, félkövér, 20 pt, 100 % fehér;
−
A mértйkegysйg betыi: Helvetica, fйlkцvйr, az "(A)" normбl (nem fйlkцvйr), 13 pt, 100 % fehér;
EU-logó: szélessége: 9 mm, magassága: 6 mm;
Az rendeletre való hivatkozás: Helvetica, normál, 7,5 pt, 100 % fekete;
A gumiabroncs osztályára való hivatkozás: Helvetica, félkövér, 7,5 pt, 100 % fekete;
c) A háttérnek fehérnek kell lennie.
1.6. A gumiabroncs-osztályt (C1, C2 vagy C3) az 1.3. részben megadott illusztrбciуn elхнrt formбtumban fel kell tьntetni a cнmkйn.
2. Márkanévhely
║ A beszállítóknak a matricán a cнmkйvel egyьtt fel kell tьntetniьk a nevьket, a gumiabroncs termйkvonalбnak nevйt йs a gumiabroncs mйreteit, terhelhetхsйgi indexйt, sebessйghatбrбt йs egyйb rйszletes mыszaki informбciуkat, bбrmilyen szнnben, formбtumban йs kialakнtбssal, azzal a kikцtéssel, hogy a márkanévhely méretaránya a címke méretéhez képest nem haladhatja meg a 4:5 arányt, és a címkével együtt közölt üzenet nem mondhat ellent a címke üzenetének.
3.A bхvнtett magyarбzу cнmke formбtuma
Az 6. cikkben emlнtett cнmke bхvнtett vбltozatбt az alбbbi бbrбnak megfelelхen kell elkйszнteni, az abban szereplх szцveget az йrtйkesнtйsi pont helye szerinti megfelelх nyelvre fordнtva. A cнmke e vбltozatбt a szбmlбn vagy a szбmlбval egyьtt kell a fogyasztу szбmбra бtadni, kivйve, ha ez arбnytalan terhet ró a forgalmazóra; ez utóbbi esetben a tájékoztatást a II. melléklet 4. pontjбnak megfelelхen kell biztosнtani.
4.A számlán feltüntetett tájékoztatás formátuma
Ha a II. melléklet 3. pontjában meghatározott magyarázó címke nyomtatási költségei arбnytalan terhet rуnak a forgalmazуra, a cнmke informбciуit az alбbbi бbrбnak megfelelхen kell feltьntetni:
III. mellйklet
A mыszaki promуciуs szakirodalomban kцzцlt informбciуk
1. A gumiabroncsra vonatkozó információkat az alábbiakban meghatározott sorrendben kell feltüntetni:
i.
az ьzemanyag-hatйkonysбgi osztбly (A йs G kцzцtti betы);
ii.
a nedvestapadбsi osztбly (A йs G kцzцtti betы);
iii.
a kьlsх gцrdьlйsi zaj mйrt йrtйke (dB).
2. Az informбciуknak a kцvetkezх kцvetelmйnyeknek kell megfelelniьk:
i.
legyenek könnyen olvashatóak;
ii.
legyenek kцnnyen йrthetхek;
iii.
ha egy adott gumiabroncs a mйretйtхl vagy mбs paramйterektхl fьggхen kьlцnfйle osztбly-besorolбsokban fйrhetх hozzб, a legrosszabb йs a legjobb teljesнtmйnyы gumiabroncs бltal meghatбrozott tartományt kell feltüntetni.
3. A beszбllнtуknak ezenkнvьl weboldalukon hozzбfйrhetхvй kell tenniьk a kцvetkezх informбciуkat:
i.
az EU gumiabroncs-címkézéssel foglalkozó weboldalára mutató hivatkozást;
ii.
a címkére nyomtatott piktogramok magyarázatát és az EU gumiabroncs-címkézéssel foglalkozó weboldalán megtalálható üzemanyag-hatékonysági kalkulátort;
iii.
egy olyan megбllapнtбst, amely kiemeli, hogy a tйnyleges ьzemanyag-megtakarнtбs йs a kцzlekedйsi biztonsбg erхsen fьgg a vezetх magatartбsбtуl, kьlцnцs tekintettel a kцvetkezхkre:
–
a kцrnyezettudatos vezetйs jelentхsen csцkkentheti az ьzemanyag-fogyasztбst;
–
a gumiabroncsok nyomбsбt rendszeresen ellenхrizni kell a jobb nedvestapadбsi йs ьzemanyag-hatйkonysбgi teljesнtmйnyi jellemzхk elйrйse йrdekében;
–
a féktávolságokat mindig szigorúan be kell tartani.
IV. melléklet
Hitelesítési eljárás
A bejelentett ьzemanyag-hatйkonysбgi йs nedvestapadбsi osztбlyok, valamint a kьlsх gцrdьlйsi zaj bejelentett mйrt йrtйkйnek megfelelхsйgйt a beszбllнtу бltal meghatбrozott minden egyes gumiabroncstнpus, vagy gumiabroncs-csoport esetйben йrtйkelni kell, a kцvetkezх eljбrбsnak megfelelхen:
1.
elхszцr egyetlen gumiabroncsot kell vizsgбlni. Ha a mйrt йrtйk megfelel a bejelentett osztбlynak vagy a kьlsх gцrdьlйsi zaj mért értékének, akkor a gumiabroncs megfelelt a vizsgálaton;
2.
ha a mйrt йrtйk nem felel meg a bejelentett osztбlynak vagy a kьlsх gцrdьlйsi zaj mйrt йrtйkйnek, akkor hбrom tovбbbi gumiabroncsot kell megvizsgбlni. A négy vizsgált gumiabroncs mérési eredményeinek átlagát kell felhasználni a bejelentett információknak való megfelelés vizsgálatához.
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségen belüli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 717/2007/EK rendelet, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0580 – C6-0333/2008 – 2008/0187(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0580),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0333/2008),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0138/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a Közösségen belüli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 717/2007/EK rendelet, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról szóló .../2009/EKeurópai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 544/2009/EK rendelet).
A jelentésekre és a dokumentációra vonatkozó kötelezettségek vállalatok egyesülése és szétválása esetén ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK és a 2005/56/EK tanácsi irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0576 – C6-0330/2008 – 2008/0182(COD))
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0576),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és az EK-Szerződés 44. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6–0330/2008),
– tekintettel a Tanács képviselőjének 2009. április 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a módosított javaslatot az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első franciabekezdésével összhangban,
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6–0247/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK és a 2005/56/EK tanácsi irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 2009/109/EK irányelv).
Biztosítás és viszontbiztosítás (SOLVENCY II) (átdolgozás) ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0119 – C6-0231/2007 – 2007/0143(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0361) és módosított javaslatára (COM(2008)0119),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) és 47. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0231/2007),
– tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),
– tekintettel a Tanács képviselőjének 2009. április 1-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdése második albekezdésének első franciabekezdésével összhangban elfogadja az álláspontot annak módosított formájában,
– tekintettel eljárási szabályzata 80a. és 51. cikkére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0413/2008),
A. mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő szövegek lényegi módosítása nélküli egyszerű szerkezetbe foglalását tartalmazza;
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak (és a Jogi Bizottság által jóváhagyott technikai módosításoknak) megfelelően kiigazított és az alábbiakban módosított formában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/.../EKeurópai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (Szolvencia II) (átdolgozás)
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 2009/138/EK irányelv).
– tekintettel a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatra (COM(1998)0617),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Türkmenisztán között létrejött, a kereskedelemről és kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodásra (5144/1999),
– tekintettel az EK-Szerződés 133. cikkére és 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,
– tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C5-0338/1999),
– tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2008. február 20-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a fent említett javaslatról szóló 2009. április 22-i álláspontjára(2),
A. mivel az Európai Közösségek és Türkmenisztán kapcsolatait az 1989 decemberében az egyrészről az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti, a kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló megállapodás szabályozza, mivel ez a magállapodás nem tartalmaz emberi jogi záradékot,
B. mivel az egyrészről az Európai Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Türkmenisztán közötti, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló, 1998. december 2-i ideiglenes megállapodás jelenleg a Tanács jóváhagyására vár,
C. mivel a Türkmenisztánnal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásról 1997 májusában kezdtek tárgyalni, és 1998-ban írták alá, mivel azóta 11 tagállam ratifikálta a partnerségi és együttműködési megállapodást – Franciaország, Írország, az Egyesült Királyság és Görögország részéről ez még hátra van – és a 12 új tagállam egyetlen jegyzőkönyvben fogja ratifikálni azt, mivel Türkmenisztán 2004-ben ratifikálta a partnerségi és együttműködési megállapodást,
D. mivel a partnerségi és együttműködési megállapodás teljes ratifikálását követően tíz éves kezdeti időszakra fog vonatkozni, ezt követően pedig évente meg fogják újítani, amennyiben egyik fél sem bontja fel; mivel a felek kibővíthetik, módosíthatják és tovább finomíthatják a partnerségi és együttműködési megállapodást az újabb fejlemények figyelembe vétele érdekében,
E. mivel Türkmenisztán jelentős szerepet játszik a közép-ázsiai régióban, ezért szoros együttműködésre van szükség közte és az Európai Unió között,
F. mivel a türkmenisztáni helyzet az elnökváltás óta javult; mivel a kormány jelezte, hogy jelentős reformokat kíván végrehajtani; mivel számos fontos területen, így az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia és az egyéni szabadságjogok terén további jelentős fejlődésre van szükség,
G. mivel az Európai Közösségek és Türkmenisztán által kötendő javasolt ideiglenes kereskedelmi megállapodás a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartását az együttműködés feltételévé teszi,
H. mivel az ideiglenes kereskedelmi megállapodás ezáltal hozzájárulhat a Türkmenisztánban jelenleg folyó demokratikus reformok előmozdításához,
I. mivel az ideiglenes kereskedelmi megállapodás olyan mechanizmusokat foglal magában, amelyek mindkét fél számára lehetővé teszik annak felbontását a másik fél értesítése révén,
1. megjegyzi, hogy a türkmenisztáni elnökváltást követően a főbb területeken a reformokra való szándék jelei mutatkoznak; üdvözli a Demokrácia és az Emberi Jogok Nemzeti Intézetének felállítását; tudomásul veszi az alkotmánymódosítás folyamatát, melynek célja a demokrácia, az egyéni szabadságjogok és a jogállamiság erősítése; tudomásul veszi továbbá a választási törvény módosítását; üdvözli Türkmenisztán csatlakozását egyes nemzetközi megállapodásokhoz, így a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezménynek a halálbüntetés eltörlését célzó második fakultatív jegyzőkönyvéhez és a Nők Politikai Jogairól szóló Egyezményhez; üdvözli az oktatási rendszer reformját, melynek célja hogy jobb minőséget és nagyobb egyenlőséget biztosítsanak a tanulók számára;
2. felhívja a türkmenisztáni kormányt, hogy tegyen mielőbbi lépéseket a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása felé; nyílt és demokratikus választásokra, a vallásszabadság biztosítására, valódi civil társadalom kialakítására, valamennyi politikai és lelkiismereti okokból fogva tartott fogoly szabadon bocsátására, az utazási korlátozások eltörlésére és a független megfigyelők bejutásának biztosítására szólít fel;
3. hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell ezeket az erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy a türkmenisztáni kormány tevékenységét gondosan és rendszeresen figyelemmel kell kísérni;
4. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen és átfogóan tájékozódjon az emberi jogok helyzetéről Türkmenisztánban;
5. sajnálja, hogy számos területen, elsősorban az emberi jogok és a demokrácia területén a helyzet még mindig nem kielégítő; felhívja a figyelmet, hogy a politikai foglyokat feltétel nélkül szabadon kell engedni; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy minden akadályt el kell távolítani a szabad utazás és a független megfigyelők, például a Nemzetközi Vöröskereszt bejutása útjából; a polgári szabadságjogok és a nem kormányzati szervezetek helyzetének további javítására szólít fel; hangsúlyozza, hogy reformokat kell végrehajtani a közigazgatás minden szintjén és területén;
6. hangsúlyozza a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerepét a türkmén társadalom nyitottá válása, valamint a türkmenisztáni állampolgárok demokratikus, gazdasági és társadalmi helyzetének javítása terén;
7. az ideiglenes kereskedelmi megállapodásra lehetséges mérföldkőként tekint az Európai Unió és Türkmenisztán stabil és tartós kapcsolatai felé vezető úton, miközben egyúttal lefekteti a gazdasági kapcsolatokra vonatkozó szabályokat és előmozdíthatja a reformfolyamat megerősítését is Türkmenisztánban;
8. hangsúlyozza, hogy az ideiglenes kereskedelmi megállapodás nem biankó csekk Türkmenisztán számára; ezért a fejlemények szigorú ellenőrzésre és rendszeres áttekintésére szólít fel a főbb területeken Türkmenisztánban, és kéri, hogy adott esetben – ha bizonyítást nyer, hogy a feltételeknek nem tettek eleget – függesszék fel a megállapodást; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács rendszeresen tájékozódjon a fejleményekről;
9. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásba építsenek bele egyértelmű és átfogó emberi jogi záradékot; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát tiszteletben kell tartani; felhívja a Tanácsot, hogy tegyen eleget az Európai Parlament minden, a megállapodás felfüggesztésére irányuló kérésének;
10. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásba építsen be egy felülvizsgálati záradékot is; kéri, hogy konzultáljanak vele a partnerségi és együttműködési megállapodás minden felülvizsgálatáról;
11. hangsúlyozza, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás hatályba lépéséhez szükség van a Parlament hozzájárulására; bár az ideiglenes kereskedelmi megállapodáshoz sajnos nem szükséges a hozzájárulása, kéri, hogy az ezen állásfoglalásban foglaltakat vegyék teljes körűen figyelembe, hiszen ellenkező esetben a partnerségi és együttműködési megállapodáshoz való hozzájárulása forog kockán; az ideiglenes kereskedelmi megállapodásról alkotott véleményét ezért a Tanács és a Bizottság nyilatkozataiban kapott válaszok alapján szándékozik kialakítani;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Türkmenisztán kormányának és parlamentjének.
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Türkmenisztán közötti, a kereskedelemre és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekre vonatkozó ideiglenes megállapodás megkötéséről szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (5144/1999 – COM(1998)0617 – C5-0338/1999 – 1998/0304(CNS))
– tekintettel a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatra (COM(1998)0617),
– tekintettel az Európai Közösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Türkmenisztán közötti, a kereskedelemre és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekre vonatkozó ideiglenes megállapodásra (5144/1999),
– tekintettel a türkmenisztáni helyzetről szóló, 2001. március 15-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a Türkmenisztánról, beleértve Közép-Ázsiáról szóló, 2003. október 23-i állásfoglalására(2),
– tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2008. február 20-i állásfoglalására(3),
– tekintettel az EK-Szerződés 133. cikkére és 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,
– tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C5-0338/1999),
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0085/2006),
1. jóváhagyja a megállapodás megkötését;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Türkmenisztán kormányának és parlamentjének.
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló tanácsi (Euratom) irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0790 – C6-0026/2009 – 2008/0231(CNS))
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0790),
– tekintettel az Euratom-Szerződés 31. és 32. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0026/2009),
– tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,
– tekintettel eljárási szabályzata 51. és 35. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0236/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;
2. felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az Euratom-Szerződés 119. cikkének második bekezdése értelmében, valamint hogy biztosítsa, hogy az Euratom-Szerződés által az e javaslat elfogadására vonatkozóan előírt jogi követelmények teljesüljenek, különös tekintettel a szakértőcsoporttal az Euratom-Szerződés 31. cikkével összhangban történő konzultációra;
3. felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
(6) Noha minden tagállam szabadon dönthet energiaszerkezetéről, bizonyos gondolkodási időt követően nőtt az új erőművek építése iránti érdeklődés, és egyes tagállamok úgy határoztak, hogy engedélyezik az új építést. Emellett az elkövetkezendő években az engedélyek jogosultjai várhatóan kérelmezik az atomerőművek üzemi időtartamának meghosszabbítását.
(6) Minden tagállam szabadon dönthet energiaszerkezetéről.
(7) Ebből a célból olyan bevált gyakorlatokat kell kialakítani, amelyek a szabályozó testületek számára iránymutatást nyújtanak a nukleáris létesítmények üzemi élettartamának meghosszabbítására vonatkozó döntésekben.
(7) A nukleáris biztonság közösségi érdek, amelyet az új üzemek engedélyezésére és/vagy a nukleáris létesítmények élettartamának meghosszabbítására irányuló döntések során figyelembe kell venni. Ebből a célból olyan bevált gyakorlatokat kell kialakítani, amelyek a szabályozó testületek és a tagállamok számára iránymutatást nyújtanak akkor, amikor arról döntenek, hogy engedélyezzenek-e új üzemeket, valamint a nukleáris létesítmények üzemi élettartamának meghosszabbítására vonatkozó döntésekben.
(9) A nukleáris biztonság szintjének folyamatos emelésére irányuló célkitűzés szükségessé teszi, hogy az irányítási rendszerek és az engedélyek jogosultjai a lakosság tekintetében magas biztonsági szintet biztosítsanak.
(9) A nukleáris biztonság szintjének folyamatos emelésére irányuló célkitűzés szükségessé teszi, hogy az irányítási rendszerek, az engedélyek jogosultjai és a hulladékgazdálkodók a lakosság tekintetében a lehető legmagasabb biztonsági szintet biztosítsák.
(10) A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) alapelvei és követelményei olyan gyakorlati keretrendszert alkotnak, amelyen a nemzeti biztonsági követelményeknek indokolt alapulniuk. A tagállamok jelentősen hozzájárultak az említett alapelvek és követelmények kidolgozásához.
(10) A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) alapelvei, követelményei és iránymutatásai alkotják azt a szabálycsomagot és gyakorlati keretrendszert, amelyen a nemzeti biztonsági követelményeknek alapulniuk kell. A tagállamok jelentősen hozzájárultak az említett alapelvek, követelmények és iránymutatások kidolgozásához. E szabályoknak tükrözniük kell a biztonsági követelmények tekintetében meglévő legjobb nemzetközi gyakorlatot és ennélfogva a közösségi jogalkotás számára megfelelő alapot kell képezniük. Ezek nem vezethetők be a közösségi jogba pusztán az ezen irányelvben a NAÜ SF-1. sz. biztonságielőírás-sorozatára (2006) való hivatkozással. Ezen irányelvet ezért ki kell egészíteni egy, az alapvető biztonsági elveket tartalmazó melléklettel.
(13) A lakosság nukleáris biztonságot érintő fontos kérdésekre vonatkozó pontos és időben történő tájékoztatásának alapja a magas szintű átláthatóság a nukleáris létesítmények biztonságával kapcsolatos kérdésekben.
(13) A nukleáris iparágban dolgozók és a lakosság nukleáris biztonságot érintő fontos kérdésekre vonatkozó pontos és időben történő tájékoztatásának alapja a magas szintű átláthatóság a nukleáris létesítmények biztonságával kapcsolatos kérdésekben.
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)Az információkhoz való hozzáférés, a nyilvánosság részvétele és az átláthatóság érdekében a tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek azon nemzetközi egyezményekben megállapított kötelezettségek teljesítésére, amelyek már előírják a nemzeti, nemzetközi és határokon átnyúló összefüggésben a szükséges követelményeket, mint amilyen a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (az 1998. június 25-i Aarhusi Egyezmény1).
-- ------------------------------------------------------------- 1 HL L 124., 2005.5.17., 1. o.; HL L 164., 2006.6.16., 17. o. és az 1367/2006/EK rendelet, HL L 264., 2006.9.25., 13. o.
(15) A nukleáris létesítmények biztonsági követelményeinek eredményes végrehajtását biztosítandó a tagállamoknak független hatóságként működő szabályozó testületeket kell létrehozniuk. A szabályozó testületeket feladataik ellátására megfelelő hatáskörrel ruházzák fel, és megfelelő erőforrásokat biztosítanak számukra.
(15) A nukleáris létesítmények eredményes szabályozását biztosítandó, a tagállamoknak a nukleáris biztonsági kérdésekre vonatkozó döntések indokolatlan befolyásolására alkalmas érdekektől független hatóságként működő szabályozó testületeket kell létrehozniuk. A szabályozó testületeket feladataik ellátására megfelelő hatáskörrel ruházzák fel, és megfelelő erőforrásokat biztosítanak számukra.
(19) A tagállamokban a nukleáris létesítmények biztonságáért felelős szabályozó testületek egymással elsősorban a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű munkacsoport közvetítésével működnek együtt, amely tíz elvet határozott meg a nukleáris biztonság szabályozására. Kívánatos, hogy a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű munkacsoport részt vegyen a Közösség nukleáris biztonsági keretének kialakításában, annak folyamatos fejlesztése céljából,
(19) A tagállamokban a nukleáris létesítmények felügyeletéért felelős szabályozó testületek egymással elsősorban a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű munkacsoport közvetítésével működnek együtt. A magas szintű munkacsoport tíz elvet határozott meg a nukleáris biztonság szabályozására, amelyek fontosak ezzel az irányelvvel összefüggésben. Kívánatos, hogy a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű munkacsoport részt vegyen a Közösség nukleáris biztonsági keretének kialakításában, annak folyamatos fejlesztése céljából,
(1) Ezen irányelv célja a nukleáris biztonság Közösségen belüli elérése, fenntartása és szintjének folyamatos emelése, továbbá a nemzeti szabályozó testületek szerepének bővítése.
(1) Ezen irányelv célja az Európai Unióban a nukleáris biztonsági közösségi keret létrehozása. Az irányelv meghatározza a tagállamokban a nukleáris biztonsággal kapcsolatos jogalkotási és szabályozási rendelkezések alapját, célja pedig a nukleáris biztonság Közösségen belüli elérése, fenntartása és szintjének folyamatos emelése, továbbá a nemzeti szabályozó testületek szerepének bővítése.
(2) Ezt az irányelvet olyan nukleáris létesítmények tervezésére, helyének kiválasztására, megépítésére, karbantartására, működtetésére és leszerelésére kell alkalmazni– ideértve az működtetés utáni időszakot és az azt követő leállítást is –, amelyek tekintetében az érintett tagállam jogszabályi és szabályozási keretei szerint biztonsági megfontolásokra van szükség.
(2) Ezt az irányelvet olyan nukleáris létesítmények tervezésére, helyének kiválasztására, megépítésére, karbantartására, üzembe helyezésére, működtetésére és leszerelésére, valamint az üzemeltetők által igénybe vett alvállalkozók által végzett munkára kell alkalmazni – ideértve a működtetés utáni időszakot és az azt követő leállítást is –, amelyek tekintetében az érintett tagállam jogszabályi és szabályozási keretei szerint biztonsági megfontolásokra van szükség.
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 pont
(1) "nukleáris létesítmény": nukleáris fűtőelemeket gyártó üzem, kutatóreaktor (ideértve a szubkritikus és a kritikus egységeket), atomerőmű, kiégett fűtőelem tárolására szolgáló létesítmény, dúsító üzem vagy újrafeldolgozó létesítmény;
(1) "nukleáris létesítmény": nukleáris fűtőelemeket gyártó üzem, kutatóreaktor (ideértve a szubkritikus és a kritikus egységeket), atomerőmű, kiégett fűtőelem és radioaktív hulladék tárolására szolgáló létesítmény, dúsító üzem vagy újrafeldolgozó létesítmény, ideértve az adott létesítmény működtetése során keletkezett radioaktív anyagok kezelésére és feldolgozására szolgáló létesítményeket is;
Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 3 pont
(3) "radioaktív anyag": bármely olyan anyag, amely egy vagy több olyan radionuklidot tartalmaz, amelynek aktivitása vagy koncentrációja a sugárvédelem szempontjából nem elhanyagolható;
A módosítás a magyar változatot nem érinti.
Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 8 pont
(8) "Szabályozó testület": az adott tagállamban engedélyek kiadására és a nukleáris létesítmények helye kiválasztásának, a létesítmények tervezésének, építésének, üzembe helyezésének, működtetésének vagy leállításának szabályozására a tagállam által hatáskörrel felruházott testület vagy testületek;
(8) "Szabályozó testület": egy tagállam által a szabályozási folyamat lefolytatására – többek között az engedélyezésre, ezáltal pedig a nukleáris biztonság, a sugárzásbiztonság, a radioaktív hulladék biztonsága és a szállítási biztonság szabályozására – kijelölt, hatáskörrel felruházott hatóság vagy hatóságok összessége;
Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 9 pont
(9) "Engedély": a szabályozó testület által a kérelmezőnek kiadott bármely olyan engedély, amely a kérelmezőre felelősséget ruház a nukleáris létesítmények helyének kiválasztására, a létesítmények tervezésére, építésére, üzembe helyezésére, működtetésére vagy leállítására vonatkozóan;
(9) "Engedély": valamely kormány vagy az adott kormány által jóváhagyott nemzeti hatóság által a kérelmezőnek kiadott bármely olyan engedély, amely a kérelmezőre felelősséget ruház a nukleáris létesítmények helyének kiválasztására, a létesítmények tervezésére, építésére, üzembe helyezésére, működtetésére vagy leállítására vonatkozóan;
Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 10 pont
(10) "Új erőműreaktorok": olyan atomerőmű-reaktorok, amelyek az irányelv hatályba lépését követően kapnak működési engedélyt.
(10) "Új erőműreaktorok": olyan atomerőmű-reaktorok, amelyek az irányelv hatálybalépését követően kapnak építési engedélyt.
Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – cím
A nukleáris létesítmények biztonságáért viselt felelősség és e biztonság kerete
A nukleáris létesítmények biztonságára vonatkozó jogi keret
(1)A nukleáris létesítmény biztonságáért az engedély jogosultja viseli az elsődleges felelősséget, a szabályozó testület ellenőrzése alatt. A nukleáris létesítményben végrehajtandó biztonsági intézkedésekről és ellenőrzésekről kizárólag a szabályozó testület határoz, és azokat az engedély jogosultja alkalmazza.
törölve
Az engedély jogosultja rendelkezik elsődleges felelősséggel a biztonság tekintetében a nukleáris létesítmények üzemi élettartama során. Az engedély jogosultjának ezen felelőssége át nem ruházható.
(2) A tagállamok nukleáris létesítmények biztonságára vonatkozó jogszabályi és szabályozási keretet hoznak létre és tartanak fenn, amely rendelkezik a nemzeti biztonsági követelményekről és szabályokról, a nukleáris létesítmények engedélyezésének és ellenőrzésének rendszeréről és a létesítmények engedély nélküli működésének betiltásáról, valamint a rendszeres vizsgálat rendszeréről, ideértve a szükséges végrehajtást is.
(1) A tagállamok a rendelkezésre álló uniós és nemzetközi bevált gyakorlatok alapján a nukleáris létesítmények biztonságára vonatkozó jogszabályi és szabályozási keretet hoznak létre és tartanak fenn, amely rendelkezik a nemzeti biztonsági követelményekről, a nukleáris létesítmények engedélyezésének és ellenőrzésének rendszeréről és a létesítmények engedély nélküli működésének betiltásáról, valamint aszabályozói felügyeletnek az engedélyek felfüggesztése, módosítása vagy visszavonása által gyakorolt rendszeréről, ideértve a szükséges végrehajtást is.
(2a)A tagállamok biztosítják, hogy a nukleáris létesítmény működési engedélyének visszavonására irányuló jogszabályokat hoznak arra az esetre, ha az engedély feltételeinek súlyos megszegésére kerül sor.
(2b)A tagállamok biztosítják, hogy a nukleáris létesítményekhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységeket végző valamennyi szervezet olyan politikákat dolgozzon ki, amelyek kellő prioritást biztosítanak a nukleáris biztonság számára.
(2c)A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó testületet és a nemzeti szabályozási rendszert legalább tízévente nemzetközi szakértői felülvizsgálatnak vessék alá, amelynek célja a szabályozási infrastruktúra folyamatos javítása.
A tagállamok értesítik a Bizottságot a nemzetközi szakértői felülvizsgálat eredményeiről.
(-1) A tagállamok kijelölik a nukleáris létesítmények biztonságának szabályozásáért, felügyeletéért és értékeléséért felelős nemzeti szabályozó testületet.
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó testület ténylegesen független bármely olyan szervezettől, amelynek feladata a nukleáris létesítmények támogatása, működtetése, továbbá a társadalmi előnyök indokolása, illetve hogy mentes a biztonságot adott esetben érintő bármiféle befolyástól.
(1) A tagállamok biztosítják a szabályozó testület tényleges függetlenségét. E célból a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvvel rájuk ruházott feladatok elvégzésekor:
a) a szabályozó testület jogilag elkülönül, funkcionálisan pedig független bármely olyan köz- vagy magánjogi jogalanytól, amelynek feladata a nukleáris létesítmények támogatása, működtetése, továbbá a társadalmi előnyök indokolása, illetve hogy mentes a biztonságot adott esetben érintő bármiféle befolyástól;
b) a szabályozó testület személyzete és az annak irányításáért felelős személyek a piaci érdekektől függetlenül járnak el, továbbá nem kérnek és nem fogadnak el utasítást semelyik kormányzati szervtől vagy más közjogi jogalanytól.
Ez a követelmény nem érinti az adott esetben más érintett nemzeti hatóságokkal folytatott szoros együttműködést.
(2) A szabályozó testület feladatai és kötelezettségei teljesítéséhez megfelelő felhatalmazással, hatáskörrel, pénzügyi és humán erőforrással rendelkezik. A testület felügyeli és szabályozza a nukleáris létesítmények biztonságát, és biztosítja a biztonsági követelmények, feltételek és biztonsági szabályok végrehajtását.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó testület feladatai és kötelezettségei teljesítéséhez megfelelő felhatalmazással, hatáskörrel, pénzügyi és humán erőforrással rendelkezzen. A szabályozó testület felügyeli és szabályozza a nukleáris létesítmények biztonságát, és biztosítja, hogy az alkalmazandó biztonsági követelmények és engedélyezési feltételek teljesüljenek.
(3)A szabályozó testület adja ki az engedélyeket, és ellenőrzi azok alkalmazását a nukleáris létesítmények helyének kiválasztásával, a létesítmények tervezésével, építésével, üzembe helyezésével, működtetésével és leállításával kapcsolatban.
(3a)A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó testület nukleáris biztonságra vonatkozó értékeléseket, vizsgálatokat, ellenőrzéseket folytasson és – ha szükséges – végrehajtási intézkedéseket foganatosítson a nukleáris létesítményekben azok teljes üzemi élettartama alatt, beleértve a leszerelés időszakát is.
(3b)A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó testület elrendelhesse bármely nukleáris létesítmény működésének felfüggesztését, ha úgy ítéli meg, hogy a biztonság nem teljes mértékben szavatolható.
(5)A szabályozó testület legalább tízévente aláveti magát és a nemzeti szabályozási rendszert a szabályozási infrastruktúra folyamatos javítását célzó nemzetközi szakértői vizsgálatnak.
(5a)A tagállamok szabályozó testületei megosztják egymással a legjobb szabályozói gyakorlatot, és kidolgozzák a nemzetközileg elfogadott nukleáris biztonsági követelmények közös értelmezését.
Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk
A tagállamok tájékoztatják a lakosságot a nukleáris biztonság terén elvégzett ellenőrzésekkel kapcsolatos eljárásokról és azok eredményeiről. Biztosítják továbbá, hogy a szabályozó testületek ténylegesen tájékoztatják a lakosságot a hatáskörüket érintő ügyek tekintetében. Biztosítani kell az információkhoz való hozzáférést, összhangban a vonatkozó nemzeti és nemzetközi kötelezettségekkel.
A tagállamok tájékoztatják a lakosságot és a Bizottságot a nukleáris biztonság terén elvégzett ellenőrzésekkel kapcsolatos eljárásokról és azok eredményeiről, valamint baleset esetén haladéktalanul tájékoztatják a lakosságot. Biztosítják továbbá, hogy a szabályozó testületek ténylegesen tájékoztatják a lakosságot a hatáskörüket érintő ügyek tekintetében. Biztosítani kell az információkhoz való hozzáférést, összhangban a vonatkozó nemzeti és nemzetközi kötelezettségekkel.
(1) A tagállamok tiszteletben tartják a NAÜ biztonsági alapelveit (NAÜ biztonsági alapelvek: biztonsági alapelvek, a NAÜ biztonsági normái, SF-1 sorozat (2006), és eleget tesznek a nukleáris biztonságról szóló egyezményben (NAÜ INFCIRC 449, 1994. július 5.) foglalt kötelezettségeknek és követelményeknek.
(1) A nukleáris létesítmények helyének kiválasztása, tervezése, megépítése, működtetése és leszerelése tekintetében a tagállamok alkalmazzák a NAÜ mellékletben meghatározott biztonsági alapelveinek azon részeit (NAÜ biztonsági alapelvek: biztonsági alapelvek, a NAÜ biztonsági normái, SF-1 sorozat, 2006), amelyek lényegesek a nukleáris biztonsági közösségi keret létrehozása szempontjából. Alkalmazzák továbbá a nukleáris biztonságról szóló egyezményben1 foglalt kötelezettségeket és követelményeket
________________________________________________________________ 1HL L 318., 1999.12.11., 20. o. és HL L 172., 2004.5.6., 7. o.
Különösen gondoskodnak arról, hogy a NAÜ biztonsági alapelveiben foglalt alkalmazandó elvek végrehajtásra kerüljenek a nukleáris létesítmények magas szintű biztonságának biztosítása érdekében, ideértve többek között a potenciális radiológiai veszélyekkel szembeni hatékony rendelkezéseket, a balesetmegelőzést és a reagálást, az idősödő vezetőséget, az előállított valamennyi radioaktív anyag hosszú távú kezelését, valamint a lakosság és a szomszédos országok hatóságainak tájékoztatását.
(2) Az új atomerőmű-reaktorok biztonsága tekintetében a tagállamok törekszenek további biztonsági követelményeknek a WENRA által létrehozott biztonsági szintek alapján és a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal szoros együttműködésben történő kialakítására, a biztonsági szint folyamatos emelésének céljával összhangban.
(2) Az új atomerőmű-reaktorok építési engedélyezése tekintetében a tagállamok törekszenek további biztonsági követelmények kialakítására, amelyek tükrözik a már meglévő reaktorok működtetésével kapcsolatos tapasztalatok, a működő üzemek biztonsági elemzéseibe nyert betekintés, a csúcstechnológiai módszerek és technológiák, valamint a biztonsági kutatás eredményeinek folyamatos javítását.
(2a)A Bizottság biztosítja, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásokat megkezdeni vagy e tárgyalásokat folytatni kívánó valamennyi harmadik ország legalább az ezen irányelvben meghatározott előírásokat és a NAÜ által meghatározott, a mellékletben szereplő elveket betartja.
Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – cím
(-1) A tagállamok biztosítják, hogy a nukleáris létesítmény biztonságáért az engedély jogosultja viselje az elsődleges felelősséget a létesítmény teljes üzemi élettartama során. Az engedély jogosultjának ezen felelőssége át nem ruházható.
(1) Az engedélyek jogosultjai nukleáris létesítményeiket a 6. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban tervezhetik és építhetik meg, működtethetik és szerelhetik le.
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyek jogosultjai legyenek felelősek nukleáris létesítményeiknek a 6. cikk rendelkezéseivel összhangban történő megtervezéséért, megépítéséért, működtetéséért és leállításáért.
(2) Az engedélyek jogosultjai a szabályozó hatóság által rendszeresen ellenőrzött irányítási rendszereket hoznak létre és valósítanak meg.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyek jogosultjai a szabályozó hatóság által rendszeresen ellenőrzött irányítási rendszereket hozzanak létre és valósítsanak meg.
(3a)A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó testület az engedély jogosultja által készített, a foglalkoztatási kérdésekről – így az egészségről és biztonságról, a biztonsági kultúráról, a képesítésekről és képzésekről, az alkalmazott személyzet létszámáról és az alvállalkozók alkalmazásáról – szóló jelentés alapján rendszeresen értékelje az engedély jogosultja személyzetének megfelelő létszámát és képesítését mint a nukleáris biztonság garantálásának előfeltételeit.
(3b)Az illetékes szabályozó hatóságok háromévente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak és az európai szociális partnereknek a nukleáris biztonságról és a biztonsági kultúráról. A Bizottság az európai szociális partnerekkel konzultálva javításokat javasolhat a nukleáris biztonság és egyúttal az uniós szinten elérhető lehető legmagasabb szintű egészségvédelem biztosítása érdekében.
(1)A szabályozó testület nukleáris biztonságra vonatkozó értékeléseket, vizsgálatokat, ellenőrzéseket folytat és – ha szükséges – végrehajtási intézkedéseket foganatosít a nukleáris létesítményekben azok teljes élettartama alatt, beleértve a leszerelés időszakát is.
(2)A biztonsági szabályoknak a nukleáris létesítményben történő súlyos vagy ismétlődő megszegése esetén a szabályozó testületnek jogában áll visszavonni a működési engedélyt.
(3)A szabályozó testület elrendelheti bármely erőmű működtetésének időleges leállítását, ha úgy ítéli meg, hogy a biztonság nem teljes mértékben garantált.
törölve
Módosítás 49 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk
A tagállamok egyenként és országok közötti együttműködés keretében gondoskodnak megfelelő oktatási és képzési lehetőségekről a nukleáris biztonság terén való folyamatos elméleti és gyakorlati képzés érdekében.
A megfelelő nemzeti humán erőforrások kialakítása és a nukleáris szakértelem fenntartása érdekében a tagállamok biztosítják, hogy – ha szükséges – országok közötti együttműködés keretében, nemzeti szinten gondoskodjanak megfelelő oktatási és képzési lehetőségekről, beleértve a csereprogramokat is, a nukleáris biztonság terén való alapképzés, illetve folyamatos elméleti és gyakorlati képzés érdekében.
Módosítás 50 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk
10 cikk
törölve
A biztonság kiemelt fontossága
A tagállamok az irányelvben meghatározottaknál szigorúbb biztonsági intézkedéseket is megállapíthatnak
Módosítás 51 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk
A tagállamok legkésőbb [három évvel a hatályba lépést követően], majd ezt követően három évenként jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz ennek az irányelvnek a végrehajtásáról. Az első jelentés alapján a Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak az irányelv végrehajtása terén elért haladásról, és a jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat is csatol.
A tagállamok a nukleáris biztonságról szóló egyezmény szerinti felülvizsgálati ülések keretében benyújtott nemzeti jelentéseikkel egyidejűleg és az azokéval azonos gyakoriság mellett jelentést tesznek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról. E jelentés alapján a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv végrehajtása terén elért haladásról, és a jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat is csatol.
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek [a 13. cikkben említett időponttól számított két éven belül] megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét, valamint megküldik a Bizottság számára ennek az irányelvnek a rendelkezései és az általuk kibocsátott nemzeti rendelkezések közötti megfelelésről szóló táblázatot.
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek [a 13. cikkben említett időponttól számított két éven belül] megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét.
Az alapvető biztonsági cél a munkavállalóknak és a lakosságnak a nukleáris létesítmények által esetlegesen okozott ionizáló sugárzás káros hatásaitól való megvédése.
(1)A munkavállalók és a lakosság védelmének biztosítása érdekében a nukleáris létesítményeket úgy kell működtetni, hogy azok teljesítsék a gazdasági és társadalmi tényezők figyelembevétele mellett ésszerűen elérhető legmagasabb biztonsági előírásokat.
Az egészségvédelemre vonatkozóan az Euratom alapvető előírásaiban (96/29/Euratom irányelv) megállapított intézkedések mellett a következő intézkedéseket kell meghozni:
- az olyan események valószínűségének korlátozása, amelyek a nukleáris reaktormag, a nukleáris láncreakció és a radioaktív forrás feletti ellenőrzés elvesztéséhez vezethetnek, és
- adott esetben az ilyen események következményeinek csökkentése.
(2)Az alapvető biztonsági célt valamennyi nukleáris létesítmény és a nukleáris létesítmény élettartamának valamennyi szakaszában figyelembe kell venni.
BIZTONSÁGI ELVEK
1. elv: Felelősség a biztonságért
A tagállamok biztosítják, hogy a nukleáris létesítmény biztonságáért az engedély jogosultja viselje az elsődleges felelősséget, és megteszik a megfelelő lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyek jogosultjai eleget tegyenek felelősségüknek.
1.1Minden egyes tagállam biztosítja, hogy az engedély jogosultja intézkedéseket hajtson végre a következők tekintetében:
- a szükséges hatáskörök létrehozása és fenntartása;
- megfelelő képzés és tájékoztatás biztosítása;
- a biztonság minden körülmények között történő fenntartására irányuló eljárások és rendelkezések megállapítása;
- a nukleáris létesítmények tervezésének és megfelelő minőségének ellenőrzése;
- a felhasznált, előállított vagy tárolt valamennyi radioaktív anyag biztonságos ellenőrzésének biztosítása;
- a keletkezett valamennyi radioaktív hulladék biztonságos ellenőrzésének biztosítása
a nukleáris létesítmény biztonságával kapcsolatos felelősség teljesítése érdekében.
E felelősségeket a szabályozó testület által megállapított vagy jóváhagyott, alkalmazandó biztonsági célkitűzésekkel és követelményekkel összhangban kell teljesíteni, teljesítésüket pedig irányítási rendszer végrehajtásán keresztül kell biztosítani.
2. elv: Vezetés és irányítás a biztonság tekintetében
A nukleáris biztonsággal kapcsolatos valamennyi szervezetben létre kell hozni és fenn kell tartani a biztonság tekintetében a tényleges vezetést és irányítást.
2.1A biztonsági kérdésekkel kapcsolatos vezetést egy adott szervezetben a legmagasabb szinteken kell demonstrálni. Tényleges irányítási rendszert kell végrehajtani és fenntartani, amelynek tartalmaznia kell valamennyi irányítási elemet, hogy a biztonsági követelményeket más követelményekkel – többek között az emberi teljesítményre, a minőségre és biztonságra vonatkozókkal – koherens módon állapítsák meg és alkalmazzák, továbbá hogy a biztonságot ne veszélyeztessék más követelményekkel vagy igényekkel.
Az irányítási rendszernek biztosítania kell továbbá a biztonsági kultúra előmozdítását, a biztonsági teljesítmény rendszeres értékelését és a tapasztalatokból levont következtetések alkalmazását.
2.2Az irányítási rendszernek magában kell foglalnia a valamennyi érintett szervezet és személy biztonságával kapcsolatos hozzáállásra és magatartásra irányadó biztonsági kultúrát. A biztonsági kultúra az alábbiakra terjed ki:
- a biztonság iránti egyéni és kollektív elkötelezettség az irányítás és a személyzet részéről, valamennyi szinten;
- minden szinten a szervezetek és személyek elszámoltathatósága a biztonság tekintetében;
- a biztonság tekintetében egy kérdező és tanuló jellegű hozzáállás ösztönzésére, valamint a megelégedettségtől való eltántorításra irányuló intézkedések.
2.3Az irányítási rendszerben lényeges tényező a valamennyi szinten elhelyezkedő személyek technológiával és szervezetekkel kapcsolatos kölcsönhatásai teljes skálájának elismerése. A biztonsági, jelentős emberi és a szervezeti mulasztások megelőzése érdekében az emberi tényezőket figyelembe kell venni, a megfelelő teljesítményt és a helyes gyakorlatokat pedig támogatni kell.
3. elv: Biztonsági értékelés
A nukleáris létesítmény üzembe helyezése előtt és teljes élettartama alatt átfogó és rendszeres biztonsági értékeléseket kell végezni. A nukleáris létesítményből eredő potenciális kockázatok nagyságrendjét figyelembe vevő, fokozatos megközelítést kell alkalmazni.
3.1A szabályozó testület a nukleáris létesítmények mindegyike tekintetében megkövetel egy fokozatos megközelítéssel összhangban lévő, nukleáris biztonságra vonatkozó értékelést. Ez a biztonsági értékelés a rendes üzemeltetés és hatásainak, a mulasztások esetleges felmerülési módjainak, valamint az ilyen mulasztások következményeinek rendszeres elemzéséből áll. A biztonsági értékelések kiterjednek a veszély kezeléséhez szükséges biztonsági intézkedésekre, a tervezést és a kialakított biztonsági jellemzőket pedig értékelik annak bizonyítása érdekében, hogy megfelelnek az azoktól elvárt biztonsági funkcióknak. Amennyiben ellenőrzési intézkedésekre vagy üzemeltetői intézkedésekre van szükség a biztonság fenntartásához, egy kezdeti biztonsági értékelést kell elvégezni annak bizonyítása érdekében, hogy a megtett intézkedések szilárdak és azokra támaszkodni lehet. Egy nukleáris létesítményre csak akkor adhat engedélyt a tagállam, ha a szabályozó testület megelégedésére bizonyították azt, hogy a javasolt biztonsági intézkedések megfelelőek.
3.2A létesítményekre és tevékenységekre vonatkozó biztonsági értékelés folyamatát később, a működés során teljes egészében vagy részben megismétlik a megváltozott körülmények (mint például új előírások alkalmazása, illetve tudományos és technológiai fejlesztések), az üzemeltetési tapasztalattal kapcsolatos visszajelzés, változások, valamint az elöregedés hatásainak figyelembevétele érdekében. A hosszú időn keresztül történő működés tekintetében az értékeléseket szükség esetén felülvizsgálják és megismétlik. Az ilyen működés folytatása ezektől az újbóli értékelésektől függ, amelyek bizonyítják, hogy a biztonsági intézkedések továbbra is megfelelőek.
3.3Az előírt biztonsági értékelésben meg kell határozni és elemezni kell a balesetekhez vezető eseményeket (egy olyan kezdőesemény, amely baleseti feltételekhez vezethet), és intézkedéseket kell tenni a balesetek előfordulásának megakadályozása érdekében.
3.4A biztonság további fokozása érdekében eljárásokat kell életbe léptetni a saját és más létesítményekben szerzett működési tapasztalatokkal – beleértve a kezdőeseményeket, a balesetekhez vezető eseményeket, a "kvázi-baleseteket", a baleseteket és a nem engedélyezett cselekményeket is – kapcsolatos visszajelzés és e tapasztalatok elemzése érdekében a tanulságok levonása, megosztása és az azokkal kapcsolatos cselekvések megtétele céljából.
4. elv: A biztonság optimalizálása
A tagállamok biztosítják, hogy a nukleáris létesítményeket optimalizálják annak érdekében, hogy azok a működtetésük indokolatlan korlátozása nélkül az ésszerűen elérhető, legmagasabb szintű biztonságot nyújtsa.
4.1A védelem optimalizálása azt igényli, hogy megítéljék többek között az alábbi, különféle tényezők viszonylagos jelentőségét:
- az előrelátható események és az azokból eredő következmények előfordulásának valószínűsége;
- a sugárzási dózisok nagyságrendje és eloszlása;
- a sugárzási kockázatokból adódó gazdasági, társadalmi és környezeti tényezők.
-A védelem optimalizálása azt is jelenti, hogy a helyes gyakorlatokat és józan észt alkalmazzák a sugárzási kockázatok elkerülése érdekében, amennyiben az a mindennapi tevékenységekben megvalósítható.
5. elv: Megelőzés és csökkentés
A tagállamok biztosítják, hogy nukleáris létesítményeikben a nukleáris események és balesetek megelőzése és csökkentése érdekében minden gyakorlati erőfeszítést meg kell tenni.
5.1A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyek jogosultjai minden gyakorlati erőfeszítést megtegyenek
- az esetlegesen az ellenőrzés elvesztéséhez vezető rendellenes feltételek vagy események előfordulásának megelőzésére;
- az előforduló rendellenes feltételek vagy események fokozódásának megelőzésére; és
- a balesetek káros következményeinek csökkentésére
a "mélyreható védelem" megvalósítása révén.
5.2A mélyreható védelem koncepciójának alkalmazása biztosítja, hogy egyetlen műszaki, emberi vagy szervezeti mulasztás se vezethessen káros hatásokhoz, valamint hogy nagyon csekély legyen a valószínűsége a mulasztások olyan kombinációinak, amelyek jelentős káros hatásokhoz vezethetnek.
5.3A mélyreható védelmet elsősorban számos, egymást követő és független védelmi szint kombinációján keresztül valósítják meg, amely szinteknek kudarcot kellene vallaniuk azelőtt, hogy az embereket vagy a környezetet káros hatások érnék. A mélyreható védelem szintjei a következőket foglalják magukba:
- a helyszín megfelelő megválasztása
- a nukleáris létesítmény megfelelő megtervezése, amely a következőkből áll:
jó minőségű tervezés és építés,
az alkatrészek és felszerelések magas fokú megbízhatósága,
ellenőrzés, korlátozó és védelmi rendszerek és felügyeleti jellemzők;
- megfelelő szervezés:
a biztonsági kultúra iránti erőteljes irányítási elkötelezettséggel rendelkező, tényleges irányítási rendszer,
átfogó működtetési eljárások és gyakorlatok,
átfogó balesetkezelési eljárások,
vészhelyzeti készenléti rendelkezések.
6. elv: Vészhelyzeti készenlét és reakció
A tagállamok biztosítják, hogy a 96/29/Euratom irányelvnek megfelelően rendelkezéseket hozzanak a nukleáris létesítmények tekintetében a vészhelyzeti készenlétre és reakcióra vonatkozóan.
A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer *
570k
358k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0721 – C6-0510/2008 – 2008/0216(CNS))
(4) Jelenleg az ellenőrzésről szóló rendelkezések számtalan egymást fedő és bonyolult jogi szövegben vannak elszórva. Az ellenőrző rendszer bizonyos részeit a tagállamok nem jól hatják végre, ami a közös halászati politika szabályainak megsértésére adott válaszként elégtelen és egymástól eltérő intézkedéseket eredményez, ez pedig aláássa a Közösségben a halászok egyenlő versenyfeltételeinek megteremtését.Ennek megfelelően a meglévő rendszert és az abból eredő kötelezettségeket elsősorban a párhuzamos rendeletek és az adminisztratív terhek csökkentésével egységesíteni, ésszerűsíteni és egyszerűsíteni kell.
(4) Jelenleg az ellenőrzésről szóló rendelkezések számtalan egymást fedő és bonyolult jogi szövegben vannak elszórva. Az ellenőrző rendszer bizonyos részeit a tagállamok nem jól hatják végre, és a Bizottság nem tett javaslatot a 2847/93/EGK rendelethez szükséges valamennyi végrehajtási rendeletre. Ez a közös halászati politika szabályainak megsértésére adott válaszként elégtelen és egymástól eltérő intézkedéseket eredményez, ez pedig aláássa a Közösségben a halászok egyenlő versenyfeltételeinek megteremtését.Ennek megfelelően a meglévő rendszert és az abból eredő kötelezettségeket elsősorban a párhuzamos rendeletek és az adminisztratív terhek csökkentésével egységesíteni, ésszerűsíteni és egyszerűsíteni kell.
Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új)
(14a)A közös halászati politika az élő vízi erőforrások védelmére, az azokkal való gazdálkodásra és hasznosításukra irányul, így az ilyen erőforrásokat hasznosító valamennyi tevékenységfajta egyenlő bánásmódban részesül, függetlenül attól, hogy az kereskedelmi vagy nem kereskedelmi jellegű. Igen diszkriminatív lenne a kereskedelmi halászat szigorú ellenőrzése és korlátozása szemben a nem kereskedelmi halászat széles körű mentességével.
(19) Az ellenőrző tevékenységeknek és módszereknek rendszeres és átfogó keresztellenőrzési eljárásokat alkalmazó kockázatkezelésre kell épülniük.
(19) A tagállamok által végzett ellenőrző tevékenységeknek és módszereknek rendszeres és átfogó keresztellenőrzési eljárásokat alkalmazó kockázatkezelésre kell épülniük. Az is szükséges, hogy a tagállamok bocsássák egymás rendelkezésére a vonatkozó információkat.
(24) A felügyeleti, ellenőrző, azonosító ésnyomonkövető rendszerek összekötésévela tengeri közlekedésés biztonsága és védelme, a tengeri környezet védelme, a halászati ellenőrzés, a határellenőrzés, az általános jogalkalmazás és a kereskedelem előmozdítása érdekében üzemeltetett integrált tengerfelügyeleti hálózatot kell létrehozni.Az időben meghozott döntéseket lehetővé tévő folyamat támogatása érdekében a hálózatnak képesnek kell lennie arra, hogy a tengerhasznosító tevékenységekről folyamatos információkkal szolgáljon.Ennek köszönhetően pedig a felügyeleti tevékenységekben érintett hatóságok hatékonyabb és gazdaságosabb szolgáltatásokat nyújthatnak.E célból a műholdas hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló, 2003. december 18-i 2244/2003/EK bizottsági rendeletben említett automatikus azonosító rendszerek, hajómegfigyelési rendszerek és hajóészlelő rendszerek által e rendelet keretében összegyűjtött adatait felhasználásra továbbítani kell a fentiekben említett felügyeleti tevékenységekben érintett hatóságokhoz.
(24) A felügyeleti, ellenőrző, azonosító ésnyomkövető rendszerek összekötésével tengeri közlekedés biztonsága és védelme, a tengeri környezet védelme, a halászati ellenőrzés, a határellenőrzés, az általános jogalkalmazás és a kereskedelem előmozdítása érdekében üzemeltetett, az egyes tagállamok eltérő körülményeit figyelembe vevő, integrált tengerfelügyeleti hálózatot kell létrehozni.Az időben meghozott döntéseket lehetővé tévő folyamat támogatása érdekében a hálózatnak képesnek kell lennie arra, hogy a tengerhasznosító tevékenységekről folyamatos információkkal szolgáljon.Ennek köszönhetően pedig a felügyeleti tevékenységekben érintett hatóságok hatékonyabb és gazdaságosabb szolgáltatásokat nyújthatnak.E célból a műholdas hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló, 2003. december 18-i 2244/2003/EK bizottsági rendeletben említett automatikus azonosító rendszerek, hajómegfigyelési rendszerek és hajóészlelő rendszerek által e rendelet keretében összegyűjtött adatait felhasználásra továbbítani kell a fentiekben említett felügyeleti tevékenységekben érintett hatóságokhoz.
(29) Hatáskörrel kell felruházni a Bizottságot, hogy a halászatot megtilthassa, ha valamely tagállam kvótája vagy maga a TAC kimerült. A Bizottságot a kvótacsökkentésre és a kvótaátcsoportosítás vagy kvótacsere elutasításra vonatkozó hatáskörrel is fel kell ruházni annak érdekében, hogy biztosíthassa a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését a tagállamok részéről.
(29) Hatáskörrel kell felruházni a Bizottságot, hogy a halászatot megtilthassa, ha valamely tagállam kvótája vagy maga a TAC kimerült.
(34) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedések elfogadása a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban történik.A Bizottság által elfogadott, e rendelet végrehajtására irányuló valamennyi intézkedésnek meg kell felelnie az arányosság elvének.
(34) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedések elfogadása a 2006. július 17-i 2006/512/EK tanácsi határozattal módosított, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban történik.A Bizottság által elfogadott, e rendelet végrehajtására irányuló valamennyi intézkedésnek meg kell felelnie az arányosság elvének.
(39) Az arányosság elvével összhangban, a közös halászati politika hatékony végrehajtásának biztosításával kapcsolatos alapvető célkitűzés elérése érdekében szükséges és helyénvaló egy átfogó és egységes ellenőrző rendszert létrehozni.E rendelet a Szerződés 5. cikkének harmadik bekezdésével összhangban nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.
(39) Az arányosság elvével összhangban, a közös halászati politika hatékony végrehajtásának biztosításával kapcsolatos alapvető célkitűzés elérése érdekében szükséges és helyénvaló egy átfogó és egységes ellenőrző rendszert létrehozni, szem előtt tartva a tényt, hogy a kisüzemi és kisipari jellegű halászat teljesen eltér az ipari, megélhetési célú vagy a szabadidős halászattól, és hogy az ellenőrző szabályozások rendszerének megfelelő módon tükröznie kell ezeket a különbségeket.E rendelet a Szerződés 5. cikkének harmadik bekezdésével összhangban nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.
Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk
Ez a rendelet létrehozza a közös halászati politika szabályainak ellenőrzésére, nyomon követésére, felügyeletére, vizsgálatára és végrehajtására vonatkozó közösségi rendszert (a továbbiakban: közösségi ellenőrző rendszer).
Ez a rendelet közösségi ellenőrző rendszert hoz létre, hogy biztosítsa a közös halászati politika szabályainak betartását.
Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 pont
(1)"halászati tevékenység": halak felkutatása, halászeszközök kivetése, kihelyezése és vontatása, fogás fedélzetre vétele, átrakodása, fedélzeten tartása, fedélzeti feldolgozása, hal és halászati termékek átrakodása és ketreces tartása;
(1)"halászati tevékenység": halak felkutatása, halászeszközök kivetése, kihelyezése és vontatása, fogás fedélzetre vétele, átrakodása, fedélzeten tartása, kirakodása, fedélzeti feldolgozása, hal és halászati termékek átrakodása, ketreces tartása és hízlalása;
Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 6 a pont (új)
Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 7 a pont (új)
(7a) "hobbihorgászat": az élővízi erőforrások szabadidős vagy sportolási célú kiaknázására irányuló, nem kereskedelmi halászati tevékenység, beleértve többek között a szabadidős horgászatot, a sporthorgászatot, a sportversenyeket és a szabadidős horgászat más formáit is;
Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 8 pont
(8)"halászati jogosítvány" közösségi halászhajóra a halászati engedély mellé kiadott halászati jogosítvány, amelynek birtokában a Közösség vizein általában halászati tevékenységet végezhet és/vagy meghatározott ideig egy adott területen vagy meghatározott feltételek mellett egy adott halászterületen különleges halászati tevékenységet folytathat;
(8)"halászati jogosítvány" közösségi halászhajóra a halászati engedély mellé kiadott halászati jogosítvány, amelynek birtokában halászati tevékenységet végezhet és/vagy meghatározott ideig egy adott területen vagy meghatározott feltételek mellett egy adott halászterületen különleges halászati tevékenységet folytathat;
Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 17 pont
(17)"feldolgozás": az a folyamat, amellyel a kiszerelést elkészítik.Idetartozik a hal tisztítása, filézése, jegelése, csomagolása, konzerválása, fagyasztása, füstölése, sózása, főzése, pácolása, szárítása vagy egyéb módon eladásra történő előkészítése;
(17)"feldolgozás": az a folyamat, amellyel a kiszerelést elkészítik.Idetartozik a hal filézése, csomagolása, konzerválása, fagyasztása, füstölése, sózása, főzése, pácolása, szárítása vagy egyéb módon eladásra történő előkészítése;
1. A tagállamok ellenőrzik a közös halászati politika hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személyek által a területükön és a felségterületükhöz vagy a joghatóságuk alá tartozó vizeken folytatott tevékenységeket, különösen a halászatot, a halak ketrecekbe vagy vízgazdálkodási létesítményekbe történő átrakodását, áthelyezését –a hizlaló létesítményeket is beleértve –, a halászati termékek kirakodását, behozatalát, szállítását, forgalmazását és raktározását.
1. A tagállamok ellenőrzik a közös halászati politika hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személyek által a területükön és a felségterületükhöz vagy a joghatóságuk alá tartozó vizeken folytatott tevékenységeket, különösen a halászatot, az akvakultúra-tevékenységet, a halak ketrecekbe vagy vízgazdálkodási létesítményekbe történő átrakodását, áthelyezését –a hizlaló létesítményeket is beleértve –, a halászati termékek kirakodását, behozatalát, szállítását, forgalmazását és raktározását.
4. A tagállamok külön-külön gondoskodnak arról, hogy az ellenőrzést, a vizsgálatot, a nyomon követést, felügyeletet és végrehajtást a vizsgálatra kiválasztott ágazatok, hajók vagy személyek tekintetében hátrányos megkülönböztetés nélkül, a kockázatkezelés elvei alapján végezzék el.
4. A tagállamok külön-külön gondoskodnak arról, hogy az ellenőrzést, a vizsgálatot, a nyomon követést, felügyeletet és végrehajtást az ágazatok, hajók vagy személyek tekintetében hátrányos megkülönböztetés nélkül, a kockázatkezelés elvei alapján végezzék el.
3. A lobogó szerinti tagállam ideiglenesen felfüggeszti azon hajó halászati engedélyét, amelyet az említett tagállam döntése értelmében ideiglenesen kivontak a forgalomból, és amelynek halászati jogosítványát az 1005/2008/EK rendelet 45. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összhangban felfüggesztették.
3. A lobogó szerinti tagállam ideiglenesen felfüggeszti azon hajó halászati engedélyét, amelyet az említett tagállam döntése értelmében ideiglenesen kivontak a forgalomból, és amelynek halászati jogosítványát az 1005/2008/EK rendelet 45. cikkének 4. pontjával összhangban felfüggesztették.
4. A lobogó szerinti tagállam véglegesen visszavonja azon hajó halászati engedélyét, amely a 2371/2002/EK rendelet 11. cikke(3) bekezdésében említett kapacitáskiigazító intézkedés hatálya alá tartozik, vagy amelynek halászati jogosítványát az 1005/2008/EK rendelet 45. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összhangban visszavonták.
4. A lobogó szerinti tagállam véglegesen visszavonja azon hajó halászati engedélyét, amely a 2371/2002/EK rendelet 11. cikke(3) bekezdésében említett kapacitáskiigazító intézkedés hatálya alá tartozik, vagy amelynek halászati jogosítványát az 1005/2008/EK rendelet 45. cikkének 4. pontjával összhangban visszavonták.
Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés – f pont
f)a regionális halászati gazdálkodási szervezet hatáskörén kívül eső területeken fenékhalászati eszközökkel folytatott halászati tevékenységek;
f)a regionális halászati gazdálkodási szervezet hatáskörén kívül eső nemzetközi vizeken fenékhalászati eszközökkel folytatott halászati tevékenységek; az e rendelkezésben említett felszerelésekről felsorolás készül;
2. A 10 méter feletti teljes hosszal rendelkező halászhajók fedélzetére tökéletesen működőképes berendezést kell telepíteni, amely a pozíciójára vonatkozó adatokat rendszeres időpontokban továbbítva a hajómegfigyelési rendszeren keresztül automatikusan lehetővé teszi a hajó azonosítását és földrajzi helyzetének meghatározását.Azt is lehetővé kell tennie, hogy a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központja a halászhajót lekérdezze.E bekezdés 2012. január 1-jétől alkalmazandó azokra a hajókra, amelyek teljes hossza több mint 10, de legfeljebb 15 méter.
2. A 10 méter feletti teljes hosszal rendelkező halászhajók fedélzetére tökéletesen működőképes berendezést kell telepíteni, amely a pozíciójára vonatkozó adatokat rendszeres időpontokban továbbítva a hajómegfigyelési rendszeren keresztül automatikusan lehetővé teszi a hajó azonosítását és földrajzi helyzetének meghatározását.Azt is lehetővé kell tennie, hogy a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központja a halászhajót lekérdezze.E bekezdés 2013. július 1-jétől alkalmazandó azokra a hajókra, amelyek teljes hossza több mint 10, de legfeljebb 15 méter.
2a.A hajómegfigyelési rendszer eszközeinek felszerelését a 861/2006/EK rendelet 8. cikkének a) pontja alapján lehet támogatni. A közösségi költségvetésből történő társfinanszírozás aránya 80%.
Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 9 cikk – 6 bekezdés – a pont
a)kizárólag a lobogó szerinti tagállam felségvizein folytatnak tevékenységet, vagy
a)kizárólag a lobogó szerinti tagállam felségvizein folytatnak tevékenységet, és
2. A Bizottság előírhatja, hogy valamely tagállam egy adott halászati területen és egy adott időpontban hajófelderítési rendszert alkalmazzon.
2. A Bizottság – ha az ellenőrző intézkedéseknek vagy a tudományos jelentéseknek való meg nem felelésre vonatkozó bizonyítékok benyújtásával megindokolja – előírhatja, hogy valamely tagállam egy adott halászati területen és egy adott időpontban hajófelderítési rendszert alkalmazzon
1a.Az elektronikus hajónaplók felszerelését a 861/2006/EK rendelet 8. cikkének a) pontja alapján lehet támogatni. A közösségi költségvetésből történő társfinanszírozás aránya 80%.
2. A(1) bekezdés 2011. július 1-jétől alkalmazandó azokra a passzív halászeszközöket alkalmazó közösségi halászhajókra, amelyek teljes hossza több mint 15, de legfeljebb 24 méter, 2012. január 1-jétől pedig azokra a közösségi halászhajókra, amelyek teljes hossza több mint 10, de legfeljebb 15 méter.Az(1) bekezdés alól mentességet kaphatnak azok a közösségi hajók, amelyek teljes hossza legfeljebb 15 méter, ha:
2. A(1) bekezdés 2011. július 1-jétől alkalmazandó azokra a közösségi halászhajókra, amelyek teljes hossza több mint 15, de legfeljebb 24 méter, 2013. július 1-jétől pedig azokra a közösségi halászhajókra, amelyek teljes hossza több mint 10, de legfeljebb 15 méter.Az(1) bekezdés alól mentességet kaphatnak azok a közösségi hajók, amelyek teljes hossza legfeljebb 15 méter, ha:
a)kizárólag a lobogó szerinti tagállam felségvizein folytatnak tevékenységet, vagy
a)kizárólag a lobogó szerinti tagállam felségvizein folytatnak tevékenységet, és
b)az indulástól a kikötőbe való visszaérkezésig 24 óránál hosszabb ideig soha nem tartózkodnak a tengeren.
b)az indulástól a kikötőbe való visszaérkezésig 24 óránál hosszabb ideig soha nem tartózkodnak a tengeren.
1. A többéves tervek különös rendelkezéseinek sérelme nélkül – kivéve, ha az illetékes hatóságok a korábbi beérkezésre az engedélyt megadták – a közösségi halászhajók parancsnokai vagy képviselőik a kikötőbe érkezés becsült idejét megelőzően legalább 4 órával értesítik a következő információkról azon tagállam illetékes hatóságait, amelynek kikötőjét vagy kirakodóhelyeit használni kívánják:
1. A többéves tervek különös rendelkezéseinek sérelme nélkül – kivéve, ha az illetékes hatóságok a korábbi beérkezésre az engedélyt megadták – a fedélzetükön fogási vagy erőkifejtési korlátozás hatálya alá tartozó fajokat szállító közösségi halászhajók parancsnokai vagy képviselőik a kikötőbe érkezés becsült idejét megelőzően legalább 4 órával értesítik a következő információkról azon tagállam illetékes hatóságait, amelynek kikötőjét vagy kirakodóhelyeit használni kívánják:
Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 17 cikk – 1 bekezdés – d pont
d)a halászati út időpontja, és az hogy a fogást mely területen ejtették;
d)a halászati út időpontja, és az hogy a fogást mely területen ejtették; A területet a 14. cikk (1) bekezdése szerintivel azonos részletezettségi szinten kell megadni.
Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 17 cikk – 1 bekezdés – f pont
f) fajonként a fedélzeten tartott mennyiségek, beleértve azt is, ha nem volt fogás;
f) a fedélzeten megtartott minden egyes faj tömegét,
4. A Bizottság a 111. cikkben említett eljárással összhangban korlátozott és megújítható időszakra mentesítheti a harmadik országok halászhajóinak egyes kategóriáit az(1) bekezdésben foglalt kötelezettség alól, vagy rendelkezhet más értesítési időtartamról, figyelembe véve többek között a halászati termékek típusát, valamint a halászterületek, kirakodóhelyek és a szóban forgó hajók lajstromozási kikötői közötti távolságot.
4. A Tanács a Bizottság javaslatára a halászhajók egyes kategóriái számára az(1) bekezdésben foglalt kötelezettségre vonatkozóan más értesítési időtartamot írhat elő, figyelembe véve többek között a halászati termékek típusát, valamint a halászterületek, kirakodóhelyek és a szóban forgó hajók lajstromozási kikötői közötti távolságot
4a.Annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelynek kikötőjét vagy kirakodóhelyét a halászhajó parancsnoka használni kívánja, amennyiben erre a parancsnok a kikötőbe való becsült megérkezés időpontja előtt legalább négy órával engedélyt kért, a kérelem beérkezésétől számított két órán belül megadják az engedélyt.
3. Az átrakodási nyilatkozatban fajonként kell feltüntetni a halászati termékek átrakodott mennyiségét, az egyes fogások napját és időpontját, az érintett hajók nevét és az átrakodási és a rendeltetési kikötőt.A nyilatkozatok pontosságáért a két érintett hajó parancsnoka felel.
3. Az átrakodási nyilatkozatban fajonként kell feltüntetni a halászati termékek átrakodott mennyiségét, az egyes fogások napját és időpontját, az érintett hajók nevét és az átrakodási és a rendeltetési kikötőt.A nyilatkozatok pontosságáért a két érintett hajó parancsnoka felel. A területet ugyanolyan részletezettségi szinten kell megadni, mint a 14. cikk (1) bekezdése szerint.
4.A Bizottság a 111. cikkben említett eljárással összhangban korlátozott és megújítható időszakra mentesítheti a harmadik országok halászhajóinak egyes kategóriáit az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség alól, vagy rendelkezhet más értesítési időtartamról, figyelembe véve többek között a halászati termékek típusát, valamint a halászterületek, kirakodóhelyek és a szóban forgó hajók lajstromozási kikötői közötti távolságot.
4.A kirakodási engedély megadásakor az illetékes hatóságok egyedi kirakodási számot rendelnek a kirakodási művelethez, és arról tájékoztatják a hajó parancsnokát. Ha a kirakodás félbeszakad, a kirakodás folytatásához is engedélyt kell kérni.
2. A többéves tervekben foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, a 10 méter feletti teljes hosszal rendelkező közösségi halászhajók parancsnoka vagy annak képviselője a kirakodási nyilatkozat adatait a kirakodás befejezését követő 2 órán belül elektronikus úton elküldi a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságainak.
2. A többéves tervekben foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, a 10 méter feletti teljes hosszal rendelkező közösségi halászhajók parancsnoka vagy annak képviselője a kirakodási nyilatkozat adatait a kirakodás befejezését követő 6 órán belül elektronikus úton elküldi a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságainak.
4. A(2) bekezdés 2011. július 1-jétől alkalmazandó azokra a passzív halászeszközöket alkalmazó közösségi halászhajókra, amelyek teljes hossza több mint 15, de legfeljebb 24 méter, 2012. január 1-jétől pedig azokra a közösségi halászhajókra, amelyek teljes hossza több mint 10, de legfeljebb 15 méter.A(2) bekezdés alkalmazása alól mentességet kaphatnak azok a közösségi hajók, amelyek teljes hossza legfeljebb 15 méter, ha:
4. A(2) bekezdés 2011. július 1-jétől alkalmazandó azokra a közösségi halászhajókra, amelyek teljes hossza több mint 15, de legfeljebb 24 méter, 2013. július 1-jétől pedig azokra a közösségi halászhajókra, amelyek teljes hossza több mint 10, de legfeljebb 15 méter.A(2) bekezdés alkalmazása alól mentességet kaphatnak azok a közösségi hajók, amelyek teljes hossza legfeljebb 15 méter, ha:
a)kizárólag a lobogó szerinti tagállam felségvizein folytatnak tevékenységet, vagy
a)kizárólag a lobogó szerinti tagállam felségvizein folytatnak tevékenységet, és
b)az indulástól a kikötőbe való visszaérkezésig 24 óránál hosszabb ideig soha nem tartózkodnak a tengeren.
b)az indulástól a kikötőbe való visszaérkezésig 24 óránál hosszabb ideig soha nem tartózkodnak a tengeren.
5. A(2) bekezdésben rögzített előírás alól mentesített hajók esetében a parancsnok vagy képviselője kirakodáskor kirakodási nyilatkozatot tesz és azt mielőbb, de legkésőbb a kirakodást követő 24 órán belül benyújtja a kirakodás helye szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz.
5. A(2) bekezdésben rögzített előírás alól mentesített hajók esetében a parancsnok vagy képviselője kirakodáskor kirakodási nyilatkozatot tesz és azt mielőbb, de legkésőbb a kirakodást követő 24 órán belül benyújtja a kirakodás helye szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz, amely azt késedelem nélkül továbbítja a lobogó szerinti tagállamnak.
1. A tagállamok az e fejezetben említett halászati lehetőségekkel összefüggő adatokat fogási mennyiségekben és halászati erőkifejtésben is megadva tartják nyilván, és az adatok első példányát három évig vagy a nemzeti szabályozásokkal összhangban annál tovább megőrzik.
1. A tagállamok az e fejezetben említett halászati lehetőségekkel összefüggő adatokat fogási és visszadobott mennyiségekben, valamint halászati erőkifejtésben is megadva tartják nyilván, és az adatok első példányát három évig vagy a nemzeti szabályozásokkal összhangban annál tovább megőrzik. Az elektronikus formátumú adatokat legalább 10 évig meg kell őrizni.
3. A közösségi halászhajók által kvóta hatálya alá tartozó állományból vagy állománycsoportból halászott valamennyi fogást a kirakodás helyétől függetlenül le kell vonni a lobogó szerinti tagállamnak az adott állományra vagy állománycsoportra meghatározott kvótájából.
3. A közösségi halászhajók által kvóta hatálya alá tartozó állományból vagy állománycsoportból halászott valamennyi fogást és visszadobott mennyiséget a kirakodás helyétől függetlenül le kell vonni a lobogó szerinti tagállamnak az adott állományra vagy állománycsoportra meghatározott kvótájából.
3. A(2) bekezdésben említett határozatot az érintett tagállam kihirdeti, és arról a Bizottságot és a többi tagállamot haladéktalanul tájékoztatja.A határozatot közzé kell tenni az Európai Unió hivatalos Lapjában(C sorozat).A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az érintett tagállam által nyilvánosságra hozott határozat időpontjából az érintett tagállamok lobogója alatt a vizeiken vagy a területükön közlekedő hajók az érintett halakat ne tárolják a fedélzetükön, ne rakodják ki, ne tartsák ketrecekben vagy ne rakodják át.
3. A(2) bekezdésben említett határozatot az érintett tagállam kihirdeti, és arról haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, ez utóbbi pedig a többi tagállamot.A határozatot közzé kell tenni az Európai Unió hivatalos Lapjában(C sorozat).A tagállamok a vonatkozó dokumentáció révén ellenőrzik, hogy az érintett tagállam által nyilvánosságra hozott határozat időpontjából az érintett tagállamok lobogója alatt a vizeiken vagy a területükön közlekedő hajók a tilalom hatálybalépése után fogott érintett halakat ne tárolják a fedélzetükön, ne rakodják ki, ne tartsák ketrecekben vagy ne rakodják át.
3. Alevonásnál, azt követően pedig az elosztásnál kiemelt figyelemmel kell lenni azokra a fajokra és körzetekre, amelyekre a halászati lehetőséget meghatározták, de a levonásra vagy az elosztásra a sérelem bekövetkezésének évében vagy az utána következő évben vagy években is sor kerülhet.
3. Ez a levonás és az azt követő elosztás azoknak a fajoknak és területeknek a kiemelt figyelembevételével történik, amelyekre az éves kvótát, forráselosztást vagy fogásrészt meghatározták. Ez a sérelem bekövetkeztének az évében vagy az utána következő évben végezhető el.
Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 28 a cikk (új)
28a. cikk A felhasználatlan kvóták átadása
1.Amennyiben valamely tagállamban az az adott évre előirányzott kvótát egyáltalán nem vagy csak részben használják fel, ugyanazt a kvótát még abban az évben másik tagállam is felhasználhatja. A Bizottság mindenekelőtt tájékoztatja az érintett tagállamokat és felkéri azokat annak megerősítésére, hogy nem fognak élni a szóban forgó halászati lehetőségekkel. Az ilyen megerősítést követően, még a kvóták újbóli elosztása előtt, a Bizottság az érintett tagállamokkal szoros együttműködésben értékeli az összes halászati lehetőséget és tájékoztatja azokról a tagállamokat.
2.A kérelmek e cikkel összhangban történő továbbítása semmilyen módon nem befolyásolja a halászati lehetőségek tagállamok közötti, a 2371/2002/EK rendelet 20. cikke szerinti cseréjét.
3.E cikk alkalmazásának részletes szabályait, különös tekintettel a kvóták felhasználásának és átadásának feltételeire vonatkozókat, a 111. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 33 cikk
33 cikk
Kikötői átrakodás
A többéves terv hatálya alá tartozó halászterületeken halászati tevékenységeket folytató közösségi halászhajók a fedélzetükön lévő fogást csak akkor tehetik át másik hajóra vagy járműre, ha a fogást előtte kirakodták azzal a céllal, hogy azt nyilvános árverési központban vagy egyéb, a tagállamok által arra felhatalmazott szervvel leméressék.
4a.A tagállamok a (4) bekezdésben foglalt kritériumoknak meg nem felelő kikötőt is kijelölhetnek annak érdekében, hogy a hajóknak a kikötőig ne kelljen 50 mérföldnél nagyobb távolságot megtenniük.
2. Ha a halászat számára a fedélzeten kettőnél több eszköz tartása megengedett, a nem használt eszközt a következő feltételekkel összhangban úgy kell elrendezni, hogy azt ne lehessen könnyen használatba venni:
2. Ha a halászat számára a fedélzeten egynél több eszköz tartása megengedett, a nem használt eszközt a következő feltételekkel összhangban úgy kell elrendezni, hogy azt ne lehessen könnyen használatba venni:
1. 15 kg élőtömeg-egyenérték felett a halászhajó parancsnoka minden visszadobott mennyiséget rögzít, és ezt az információt – adott esetben elektronikus úton – haladéktalanul közli az illetékes hatóságaival.
1. Vontatott eszközönként 15 kg élőtömeg-egyenérték felett a halászhajó parancsnoka minden visszadobott mennyiséget rögzít, és ezt az információt – adott esetben elektronikus úton – haladéktalanul közli az illetékes hatóságaival. A Bizottság megvizsgálja egy olyan video-monitoring rendszer kialakításának lehetőségét, amelynek révén biztosítani lehet a rendeletnek való megfelelést. A szabadidős horgászat keretében visszadobott halmennyiség e rendelet alkalmazása vonatkozásában nem tekintendő visszadobásnak vagy állománypusztulásnak.
Módosítás 46 Rendeletre irányuló javaslat 42 cikk
A hajómegfigyelési rendszerrel felszerelt hajók esetében a tagállamok a hajómegfigyelési rendszer adatainak és – ha vannak – a megfigyelőktől származó adatok felhasználásával rendszeresen ellenőrzik, hogy a halászati felügyelő központ által kapott információk megfelelnek-e a hajónaplóban rögzített tevékenységeknek.A keresztellenőrzéseket számítógéppel olvasható formában rögzíteni kell, amelyet három évig meg kell őrizni.
A hajómegfigyelési rendszerrel felszerelt hajók esetében a tagállamok a hajómegfigyelési rendszer adatainak és – ha vannak – a megfigyelőktől származó adatok felhasználásával rendszeresen ellenőrzik, hogy a halászati felügyelő központ által kapott információk megfelelnek-e a hajónaplóban rögzített tevékenységeknek.A keresztellenőrzéseket számítógéppel olvasható formában rögzíteni kell, amelyet tíz évig meg kell őrizni.
Módosítás 47 Rendeletre irányuló javaslat IV fejezet – 4 szakasz
1. A közösségi vizeken tartózkodó valamely hajóról folytatott, többéves terv hatálya alá tartozó állományokra irányuló szabadidős horgászat csak a lobogó szerinti tagállam által az adott hajó számára kiállított jogosítvánnyal végezhető.
1. A közösségi tengereken tartózkodó valamely hajóról folytatott, többéves helyreállítási terv hatálya alá tartozó állományokra irányuló szabadidős halászatot az a tagállam értékelheti, amelynek a vizein azt folytatják. A partról horgászbottal és orsóval folytatott horgászat nem tartozik ide.
2. A többéves terv hatálya alá tartozó állományra irányulószabadidős horgászatból származó fogásokat a lobogó szerinti tagállam nyilvántartja.
2. E rendelet hatályba lépését követő két éven belül a tagállamok felmérhetik a vizeikben folytatott szabadidős halászat hatását, és az információt benyújtják a Bizottságnak. Az érintett tagállam és a Bizottság a Halászati Tudományos, Technikai és Gazdasági Bizottság tanácsa alapján dönt arról, hogy melyszabadidős horgászat jár jelentős hatással az ilyen halállományra. A jelentős hatással bíró halászat esetében az érintett tagállam, a Bizottsággal szoros együttműködésben kialakít egy olyan nyomon követési rendszert, amely valamennyi halállományra vonatkozóan képes pontosan felbecsülni a szabadidős fogás összmennyiségét. A szabadidős halászatnak összhangban kell lennie a közös halászati politika céljaival.
3. A többéves terv hatálya alá tartozó fajok szabadidős horgászatból származó fogásait le kell vonni a lobogó szerinti tagállam vonatkozó kvótáiból. Az érintett tagállamok meghatározzák, hogy az ilyen kvóták mekkora részét használják fel kizárólag a szabadidős horgászat céljára.
3. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a szabadidős horgászat jelentős hatással jár, a fogásokat le kell vonni a lobogó szerinti tagállam vonatkozó kvótáiból. A tagállam meghatározhatja, hogy az ilyen kvóták mekkora részét használja fel kizárólag a szabadidős horgászat céljára.
3. Ha egy faj tekintetében meghatározták a legkisebb kifogható méretet, az értékesítésért, tárolásért vagy szállításért felelős piaci szereplőknek tudniuk kell bizonyítani a termékek földrajzi eredetét, megjelölve azt az alterületet és körzetet vagy alkörzetet vagy adott esetben azt a statisztikai négyszöget, amelyben a közösségi jogszabályok szerint fogási korlátozás van érvényben.
3. Az értékesítésért, tárolásért vagy szállításért felelős piaci szereplőknek a 14. cikk (1) bekezdése szerintivel azonos részletezettségi szinten kell tudniuk bizonyítani a termékek földrajzi eredetét.
Módosítás 52 Rendeletre irányuló javaslat 50 cikk – 2 bekezdés − da pont (új)
da) a halászati terület a 14. cikk (1) bekezdése szerintivel azonos részletezettségi szinten;
1. A nyilvántartásba vett vevők, a nyilvántartásba vett árverések vagy a tagállamban kirakodott halászati termékek első forgalomba hozataláért felelős egyéb szervek vagy személyek az első értékesítést követő 2 órán belül elektronikus úton eljuttatják az értékesítési bizonylatot az első értékesítés területe szerint illetékes tagállam hatóságaihoz.Ha ez a tagállam nem a halat kirakodó hajó lobogó szerinti állama, a vonatkozó információ kézhezvételekor gondoskodik arról, hogy az értékesítési bizonylatot a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz eljuttassa.Az értékesítési bizonylat pontosságáért ezek a vevők, árverések, szervek vagy személyek felelnek.
1. A nyilvántartásba vett vevők, a nyilvántartásba vett árverések vagy a tagállamban kirakodott halászati termékek első forgalomba hozataláért felelős egyéb szervek vagy személyek az első értékesítést követő 6 órán belül elektronikus úton eljuttatják az értékesítési bizonylatot az első értékesítés területe szerint illetékes tagállam hatóságaihoz.Ha ez a tagállam nem a halat kirakodó hajó lobogó szerinti állama, a vonatkozó információ kézhezvételekor gondoskodik arról, hogy az értékesítési bizonylatot a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz késedelem nélkül eljuttassa.Az értékesítési bizonylat pontosságáért ezek a vevők, árverések, szervek vagy személyek felelnek.
Módosítás 54 Rendeletre irányuló javaslat 55 cikk – e pont
e)az egyes érintett fajok neve vagy FAO-betűkódja és földrajzi eredete, megjelölve azt az alterületet és körzetet vagy alkörzetet, amelyben a közösségi jogszabályok szerint fogási korlátozás van érvényben;
e) az egyes érintett fajok neve vagy FAO-betűkódja és földrajzi eredete ugyanolyan részletességgel kifejezve, mint a 14. cikk (1) bekezdésében;
Módosítás 55 Rendeletre irányuló javaslat 55 cikk – e a pont (új)
ea) minden egyes faj mennyisége élősúly-kilogrammban;
6. A megfigyelők e cikkből adódó működési költségeit teljes egészében a lobogó szerinti tagállamok viselik. A tagállamok ezeket a költségeket – részben vagy teljes egészében – az érintett halászatban a lobogójuk alatt közlekedő hajó üzemeltetőire terhelhetik.
6. A megfigyelők e cikkből adódó működési költségeit teljes egészében a lobogó szerinti tagállamok és a Bizottság viselik.
Módosítás 57 Rendeletre irányuló javaslat 69 cikk
A tagállamok létrehoznak egy elektronikus adatbázist, amelybe betöltik a vizsgálatokról és ellenőrzésekről a hivatalos személyek által készített összes jelentést, és azt naprakészen tartják.
A tagállamok létrehoznak egy elektronikus adatbázist, amelybe betöltik a vizsgálatokról és ellenőrzésekről a hivatalos személyek által készített összes jelentést, ideértve a megfigyelők jelentéseit is, és azt naprakészen tartják.
Módosítás 58 Rendeletre irányuló javaslat 78 cikk
A vizsgáló tagállam a jogsértés ellen indítandó eljárást a lobogó szerinti tagállam vagy a lajstromozás szerinti tagállam vagy az elkövető állampolgársága szerinti tagállam illetékes hatóságainak is átadhatja, ha ahhoz az utóbbi tagállam hozzájárul, feltéve továbbá, hogy az áttétel valószínűbbé teszi a 81. cikk (2) bekezdésében említett eredmény elérését.
A vizsgáló tagállam a jogsértés ellen indítandó eljárást a lobogó szerinti tagállam vagy az elkövető állampolgársága szerinti tagállam illetékes hatóságainak is átadhatja, ha ahhoz az utóbbi tagállam hozzájárul, feltéve továbbá, hogy az áttétel valószínűbbé teszi a 81. cikk (2) bekezdésében említett eredmény elérését.
1. A tagállamok biztosítják, hogy a súlyos jogsértést elkövető természetes személy, vagy az e jogsértésért felelős jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű, az 1005/2008/EK rendelet IX. fejezetében előírt szankciók és intézkedések közé tartozó közigazgatási szankcióval legyen büntethető.
1. A tagállamok biztosítják, hogy a súlyos jogsértést elkövető természetes személy, vagy az e jogsértésért felelős jogi személy elvben hatékony, arányos és visszatartó erejű, az 1005/2008/EK rendelet IX. fejezetében előírt szankciók és intézkedések közé tartozó közigazgatási szankcióban részesüljön.
6a.A tagállamok biztosítják, hogy a közös halászati politika szabályait súlyosan megsértő piaci szereplőket kizárják az Európai Halászati Alapból, a halászati partnerségi megállapodásokból vagy egyéb állami támogatásokból való részesedésből. Az e fejezetben meghatározott szankciókhoz egyéb szankciók és intézkedések társulnak, különösen a jogellenes, be nem jelentett vagy szabályozatlan halászatot folytató hajók által az érintett pénzügyi időszak alatt kapott közpénzből nyújtott támogatások visszafizetése.
1. A tagállamok büntetőpontrendszert alkalmaznak, amelynek alapján a közös halászati politika szabályaiba ütköző cselekmények esetén a halászati jogosítvánnyal rendelkezők megfelelő számú büntetőpontot kapnak.
1. A tagállamok büntetőpontrendszert alkalmaznak, amelynek alapján a közös halászati politika szabályaiba ütköző súlyos cselekmények esetén a halászati jogosítvánnyal rendelkezők megfelelő számú büntetőpontot kapnak.
2. Ha a közös halászati politika szabályait valamely természetes személy megsértette vagy valamely jogi személyt felelősségre lehet azért vonni, a jogsértésért járó megfelelő pontmennyiséget a halászati jogosítvánnyal rendelkező személy nevére kell írni. A halászati jogosítvánnyal rendelkező személy a nemzeti joggal összhangban felülvizsgálati eljárásra jogosult.
2. Ha a közös halászati politika szabályait valamely természetes személy súlyosan megsértette vagy valamely jogi személyt felelősségre lehet azért vonni, a súlyos jogsértésért járó megfelelő pontmennyiséget a halászati jogosítvánnyal rendelkező személy nevére kell írni. A halászati jogosítvánnyal rendelkező személy a nemzeti joggal összhangban felülvizsgálati eljárásra jogosult.
2a.Mindaddig, amíg a halászati jogosítvánnyal rendelkező személy nevére büntetőpontok vannak bejegyezve, nem részesülhet közösségi támogatásban és állami segítségben.
5. Ha a felfüggesztett halászati jogosítvánnyal rendelkező a legutolsó jogsértéstől számított három éven belül másik jogsértést nem követ el, a halászati jogosítványban szereplő összes pontot törölni kell.
5. Ha a felfüggesztett halászati jogosítvánnyal rendelkező a legutolsó súlyos jogsértéstől számított három éven belül másik súlyos jogsértést nem követ el, a halászati jogosítványban szereplő összes pontot törölni kell.
7. A tagállamok meghatároznak egy olyan büntetőpontrendszert is, amelynek alapján a közös halászati politika szabályaiba ütköző cselekmények esetén a hajók parancsnokai és tisztjei megfelelő számú büntetőpontot kapnak.
7. A tagállamok meghatároznak egy olyan büntetőpontrendszert is, amelynek alapján a közös halászati politika szabályaiba ütköző cselekmények esetén a hajók parancsnokai vagy kapitányai megfelelő számú büntetőpontot kapnak.
1. A tagállamok egy nemzeti adatbázisban nyilvántartják a lobogójuk alatt közlekedő hajók vagy állampolgáraik által elkövetett, a közös halászati politika szabályaiba ütköző valamennyi jogsértést, beleértve azt is, hogy azok milyen szankciókat eredményeztek és hány pontot kaptak értük. A lobogójuk alatt közlekedő hajók vagy állampolgáraik ellen jogsértés miatt más tagállamokban folyó eljárásokat a tagállamok a 82. cikk alapján hatáskörrel bíró tagállam végleges döntésére vonatkozó értesítést követően szintén betáplálják a jogsértésekről vezetett saját nemzeti adatbázisukba.
1. A tagállamok egy nemzeti adatbázisban nyilvántartják a lobogójuk alatt közlekedő hajókért felelős személyek vagy állampolgáraik által elkövetett, a közös halászati politika szabályaiba ütköző valamennyi jogsértést, beleértve azt is, hogy azok milyen szankciókat eredményeztek és hány pontot kaptak értük. A lobogójuk alatt közlekedő hajók vagy állampolgáraik ellen jogsértés miatt más tagállamokban folyó eljárásokat a tagállamok a 82. cikk alapján hatáskörrel bíró tagállam végleges döntésére vonatkozó értesítést követően szintén betáplálják a jogsértésekről vezetett saját nemzeti adatbázisukba.
3. Ha valamely tagállam egy másik tagállamtól jogsértés miatt folyó eljárással kapcsolatos tájékoztatást kér, a másik tagállam a kérdéses halászhajókra és személyekre vonatkozó információkat megadja.
3. Ha valamely tagállam egy másik tagállamtól jogsértés miatt folyó eljárással kapcsolatos tájékoztatást kér, a másik tagállam a kérdéses halászhajókra és személyekre vonatkozó információkat haladéktalanul megadja.
3a.A halászhajók és az érintett személyek által elkövetett jogsértésekre, valamint azon esetekre vonatkozó információk, amelyekben ezekre ítéleteket szabtak ki, nyilvánosan hozzáférhetők lesznek a 107. cikkben hivatkozott internetes oldal nyilvános részén.
4. Az érintett tagállam tisztviselői lehetőséget kapnak, hogy a vizsgálatokon jelen legyenek, a bizottsági tisztviselők kérésére pedig közreműködnek a feladatok elvégzésében.
4. Az érintett tagállam tisztviselői mindig jelen vannak a vizsgálatokon, a bizottsági tisztviselők kérésére pedig közreműködnek a feladatok elvégzésében.
Módosítás 72 Rendeletre irányuló javaslat 95 cikk – 1 bekezdés – a pont
α) e rendelet rendelkezéseit az érintett tagállamnak közvetlenül tulajdonítható intézkedés vagy mulasztás eredményeképpen nem tartották tiszteletben; és
1. Ha a tagállam a többéves terv végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, és a Bizottság okkal feltételezheti, hogy a kötelezettségek megszegése az érintett halállományra különösen hátrányos, a Bizottság ideiglenesen elrendelheti a kérdéses halászat tilalmát.
1. Ha a tagállam a többéves terv végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, és a Bizottság bizonyítani tudja, hogy a kötelezettségek megszegése az érintett halállományra különösen hátrányos, a Bizottság ideiglenesen elrendelheti a kérdéses halászat tilalmát.
1. Ha a Bizottság megállapítja, hogy valamely tagállam túlhalászással kimerítette az állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvótáját, forráselosztását vagy fogásrészét, akkor a Bizottság a túlhalászó tagállam következő évre vagy évekre vonatkozó éves kvótájából, forráselosztásából vagy fogásrészéből a következő táblázat szerinti szorzótényezők alkalmazásával levonásokat alkalmazhat:
1. Ha a Bizottság megállapítja, hogy valamely tagállam túlhalászással kimerítette az állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvótáját, forráselosztását vagy fogásrészét, akkor a Bizottság a túlhalászó tagállam következő évre vonatkozó éves kvótájából, forráselosztásából vagy fogásrészéből a következő táblázat szerinti szorzótényezők alkalmazásával levonásokat alkalmazhat:
A túlhalászás mértéke az engedélyezett fogásmennyiségekhez képest
Szorzótényező
legfeljebb 5%
Túlhalászás * 1,0
5 % és 10 % között
Túlhalászás * 1,1
10% és 20% között
Túlhalászás * 1,2
20% és 40% között
Túlhalászás * 1,4
40% és 50% között
Túlhalászás * 1,8
50 % feletti túlhalászás
Túlhalászás * 2,0
Módosítás
A túlhalászás mértéke az engedélyezett fogásmennyiségekhez képest
Szorzótényező
Az első 10%
Elvonás = túlhalászás x 1,00
A következő 10%, összesen 20%-ig
Elvonás = túlhalászás x 1,10
A következő 20%, összesen 40%-ig
Elvonás = túlhalászás x 1,20
40% feletti túlhalászás
Elvonás = túlhalászás x 1,40
Megjegyzés: A százalékok helyébe a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről szóló, 1996. május 6-i 847/96/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő intervallumok lépnek.
1a.Ha egy tagállam rendelkezésére álló, egy állományra vagy állománycsoportra megállapított kvóta, forráselosztás vagy fogásrész nem lépi túl a 100 tonnát, akkor a kvóta túllépéséért járó csökkentést lineáris módon és nem százalék szerint kell alkalmazni, kivéve a többéves terv hatálya alá tartozó fajok esetében, amikor az (1) bekezdés előírásai alkalmazandók.
2. Az (1) bekezdésben említett szorzótényezőt meg kell duplázni, ha valamely tagállam az előző két évben az állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvótáját, forráselosztását vagy fogásrészét túlhalászással ismételten kimerítette, ha a túlhalászás az érintett halállományra különösen hátrányos vagy, ha a halállomány többéves terv hatálya alá tartozik.
2. Az (1) bekezdésben említett szorzótényezőt meg kell duplázni, ha az valamely tagállam az előző két évben a túlhalászatra különösen érzékeny vagy többéves terv hatálya alá tartozó állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvótáját, forráselosztását vagy fogásrészét túlhalászással ismételten kimerítette.
3.Ha valamely tagállam olyan, kvóta hatálya alá tartozó állományból halászik, amelyre nem rendelkezik kvótával, forráselosztással vagy fogásrésszel, a Bizottság az (1) bekezdés szerint azt levonhatja a következő évre vagy évekre vonatkozóan egyéb állományokra vagy állománycsoportokra szóló kvótájából, forráselosztásából vagy fogásrészéből.
törölve
Módosítás 79 Rendeletre irányuló javaslat 98 cikk
98 cikk
törölve
Kvótalevonás a közös halászati politika célkitűzéseinek nem teljesítése miatt
1.Ha bizonyítást nyer, hogy a közös halászati politika védelemre, ellenőrzésre, vizsgálatra vagy végrehajtásra vonatkozó szabályait valamely tagállam nem tartja be, és azzal súlyosan veszélyezteteti az élő vízi erőforrások védelmét vagy a közösségi ellenőrzési és végrehajtási rendszer hatékony működését, akkor a Bizottság az adott tagállam állományra vagy állománycsoportra vonatkozó éves kvótájából, forráselosztásából vagy fogásrészéből levonásokat alkalmazhat.
2.A Bizottság az érintett tagállamot a megállapításairól írásban tájékoztatja, és a tagállamnak legfeljebb 10 munkanap határidőt ad annak igazolására, hogy a halászat biztonságosan folytatható.
3.Az (1) bekezdésben említett intézkedések csak akkor alkalmazandók, ha a Bizottság megkeresésére a tagállam a (2) bekezdésben megadott határidőn belül nem válaszol, vagy ha válasza nem tekinthető kielégítőnek vagy nyilvánvalóan arra utal, hogy a szükséges intézkedéseket nem hajtották végre.
4.Az e cikk alkalmazására, különösen pedig az érintett mennyiségek meghatározására vonatkozó részletes szabályokat a 111. cikkben említett eljárással összhangban kell elfogadni.
A Bizottság a 2371/2002/EK tanácsi rendelet 20. cikkének (5) bekezdése szerinti kvótacsere lehetőségét kizárhatja:
a) azon kvóták esetében, amelyeken belül valamely tagállam a legutolsó két évben bármikor a rendelkezésére álló kvótát több mint 10 %-kal túlhalászta, vagy
b) ha az érintett tagállam nem tesz megfelelő intézkedéseket az érintett halállomány halászati lehetőségeivel való hatékony gazdálkodás biztosítása érdekében, különösen, mivel nem működteti a 102. cikkben említett számítógépes ellenőrző rendszert, vagy az ellenőrző rendszer adatait szolgáltató rendszereket elégtelenül működteti.
1. Ha – a Bizottság által végzett mintavétel eredményeit is beleértve – bizonyítást nyer, hogy egy tagállam halászati tevékenysége és/vagy az általa hozott intézkedések aláássák a közös halászati politikát vagy veszélyeztetik a tengeri ökoszisztémát, és ez azonnali intézkedést kíván, a Bizottság bármely tagállam megalapozott megkeresésére vagy a saját kezdeményezésére jogosult olyan rendkívüli intézkedések meghozataláról dönteni, amelyek legfeljebb egy évig maradnak hatályban. A Bizottság új határozatot hozhat a rendkívüli intézkedések időbeli hatályának legfeljebb hat hónappal történő meghosszabbítására.
1. Ha – a Bizottság által végzett mintavétel eredményeit is beleértve – bizonyítást nyer, hogy egy tagállam halászati tevékenysége és/vagy az általa hozott intézkedések aláássák a közös halászati politikát vagy veszélyeztetik a tengeri ökoszisztémát, és ez azonnali intézkedést kíván, a Bizottság bármely tagállam megalapozott megkeresésére vagy a saját kezdeményezésére jogosult olyan rendkívüli intézkedések meghozataláról dönteni, amelyek legfeljebb hat hónapig maradnak hatályban. A Bizottság új határozatot hozhat a rendkívüli intézkedések időbeli hatályának legfeljebb hat hónappal történő meghosszabbítására.
Módosítás 82 Rendeletre irányuló javaslat 101 cikk – 2 bekezdés – g pont
g) az érintett tagállam lobogója alatt közlekedő hajók számára egy másik tagállam joghatósága alá tartozó vizeken való halászat megtiltása;
g) az érintett tagállam lobogója alatt közlekedő hajók számára egy másik tagállam vagy valamely harmadik ország joghatósága alá tartozó vizeken vagy a nyílt tengeren való halászat megtiltása;
3. A tagállamok a Bizottsággal és az érintett tagállamokkal egyidejűleg közlik az (1) bekezdésben említett kérésüket. A többi tagállam a kézhezvételtől számított öt munkanapon belül juttathatja el észrevételeit a Bizottsághoz. A Bizottság a kérés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül határozatot hoz.
3. A tagállamok a Bizottsággal és az érintett tagállamokkal egyidejűleg közlik az (1) bekezdésben említett kérésüket. A többi tagállam a kézhezvételtől számított tizenöt munkanapon belül juttathatja el észrevételeit a Bizottsághoz. A Bizottság a kérés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül határozatot hoz.
5. Az érintett tagállamok a határozatról szóló értesítés kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül a Tanács elé terjeszthetik a bizottsági határozatot.
5. Az érintett tagállamok a határozatról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül a Tanács elé terjeszthetik a bizottsági határozatot.
2. A természetes személyek nevét csak akkor lehet közölni a Bizottsággal vagy másik tagállammal, ha a közlést e rendelet kifejezetten előírja, vagy ha az a jogsértések megelőzése vagy az ellenük folyó eljárásban vagy a nyilvánvaló jogsértés ellenőrzése érdekében szükséges. Az (1) bekezdésben említett adatok nem adhatók tovább, kivéve ha más adatokkal olyan formában összesítettek, amely nem teszi lehetővé a természetes személyek közvetlen vagy közvetett azonosítását.
2. Személyes adatokat csak akkor lehet közölni a Bizottsággal vagy másik tagállammal, ha a közlést e rendelet kifejezetten előírja, vagy ha az a jogsértések megelőzése vagy az ellenük folyó eljárásban vagy a nyilvánvaló jogsértés ellenőrzése érdekében szükséges. Az (1) bekezdésben említett adatok nem adhatók tovább, kivéve ha más adatokkal olyan formában összesítettek, amely nem teszi lehetővé a természetes személyek közvetlen vagy közvetett azonosítását.
1. A tagállamok és a Bizottság minden szükséges lépést megtesznek annak biztosítására, hogy az e rendelet keretében gyűjtött és kapott adatokat bizalmasan kezeljék, és a szakmai és üzleti adatok védelmére vonatkozó szabályokat tiszteletben tartsák.
1. A tagállamok és a Bizottság minden szükséges lépést megtesznek annak biztosítására, hogy az e rendelet keretében gyűjtött és kapott adatokat bizalmasan kezeljék, és a szakmai és üzleti adatok védelmére vonatkozó szabályokat tiszteletben tartsák, a 45/2001/EK rendelet és a 95/46/EK irányelv valamennyi alkalmazandó rendelkezésének megfelelően.
4.Az e rendelet keretében az illetékes hatóságoknál, bíróságokon, egyéb hatóságoknál és a Bizottságnál vagy az általa kijelölt szervnél dolgozó személyekkel olyan adatot közölni, amelynek nyilvánosságra hozatala alááshatja:
törölve
a) a személyes adatok védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban a magánélet védelmét és az egyének sérthetetlenségét,
b) valamely természetes vagy jogi személy üzleti érdekeit, ideértve a szellemi tulajdont is,
c) a bírósági eljárásokat és a jogi tanácsadást vagy
d) az ellenőrzések vagy vizsgálatok hatályát,
csak akkor megengedett, ha az információ hozzáférhetővé tétele a Közösségen belüli jogsértés megszüntetéséhez vagy megtiltásához szükséges, és az információt közlő hatóság hozzájárul az információ nyilvánosságra hozatalához.
3. A honlap biztonságos részéhez minden tagállam távoli hozzáférést biztosít a Bizottság és az általa kijelölt szerv számára. A tagállamok a Bizottság vagy az általa kijelölt szerv részéről kiadott elektronikus tanúsítványra épülő hozzáférést biztosítanak a Bizottság tisztviselői számára.
3. A honlap biztonságos részéhez minden tagállam távoli hozzáférést biztosít a Bizottság és az általa kijelölt szerv számára. A tagállamok a Bizottság vagy az általa kijelölt szerv részéről kiadott elektronikus tanúsítványra épülő hozzáférést biztosítanak a Bizottság tisztviselői számára.
A harmadik országokat el kell látni az (1b), (1d) és (1f) bekezdésekben foglalt információkkal a vizeiken való halászatra vonatkozó engedélyekért folyamodó közösségi hajókkal kapcsolatban. Az információt az érintett harmadik ország kérésére haladéktalanul biztosítani kell, feltéve hogy a harmadik ország írásban garantálja annak bizalmas voltát. A személyes adatok e rendelkezés értelmében történő átadásának összhangban kell lennie a 95/46/EK irányelv 26. cikke (1) bekezdésének d) pontjával.
1. A Szerződés által a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör sérelme nélkül a közös halászati politika szabályainak tagállamok általi végrehajtásának értékelése és ellenőrzése céljából a Hivatal segítséget nyújt a Bizottságnak. A Hivatal a tagállamokban a hatóságoknál és a magán piaci szereplőknél vizsgálatokat folytathat. E célból az érintett tagállam jogi rendelkezéseinek betartásával
1. A Szerződés által a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör sérelme nélkül a közös halászati politika szabályainak tagállamok általi végrehajtásának értékelése és ellenőrzése céljából a Hivatal segítséget nyújt a Bizottságnak. A Hivatal a tagállamokban a hatóságoknál és a magán piaci szereplőknél saját erőforrásaira támaszkodva vizsgálatokat folytathat. E célból az érintett tagállam jogi rendelkezéseinek betartásával.
A halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvása *
493k
130k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0324 – C6-0282/2008 – 2008/0112(CNS))
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0324),
– tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0282/2008),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0206/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;
3. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot, hogy ismét konzultáljon a Parlamenttel, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.
A Bizottság által javasolt szöveg
Módosítás
Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)Mivel a valamennyi területre általánosan, illetve a kifejezetten egy adott régióra alkalmazandó intézkedések egyformán fontosak a halászati gazdálkodás szempontjából, ezért helyénvaló a Tanács általi jóváhagyásuk.
Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)A további pontosítás érdekében és a szabályok helytelen értelmezéséből eredő esetleges viták elkerülése céljából a Bizottság a nemrég bevezetett megközelítést követve a rendelet előírásait egy melléklettel egészíti ki, amely ábrák segítségével mutatja be a halászeszközöket.
Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)El kell kerülni azokat a helyzeteket, amelyek torzíthatják a versenyt, összezavarhatják az üzemeltetőket és a fogyasztókat és a legkisebb kifogható méretek figyelmen kívül hagyásához vezethetnek, ezért a szabályozást az importból származó termékekre is ki kell terjeszteni. A Bizottság a biológiai és a forgalmazási méretek harmonizációja céljából a lehető legrövidebb időn belül javaslatot tesz a 104/2000/EK tanácsi rendelet1 módosítására.
____________________________________ 1A halászati és az akvakultúra-ágazati termékek piacának közös szervezéséről szóló 1999. december 17-i 104/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 17., 2000.1. 21., 22. o.).
(15) A hajónak haladéktalanul másik területre kell továbbhaladnia, ha a maximális járulékos fogási mennyiségeket meghaladta.
(15) A tengeri erőforrások megfelelő védelmének biztosítása, a szaporodási vagy érzékeny területek megóvása, illetve a visszadobás gyakorlatának csökkentése érdekében bizonyos területeken és időszakokban, korlátozni kell a bizonyos eszközökkel és felszerelésekkel folytatott halászati tevékenységet.
(17) Amennyiben az erőforrások védelmét komoly veszély fenyegeti, a Bizottságot és a tagállamokat fel kell hatalmazni arra, hogy megfelelő, haladéktalanul végrehajtandó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.
(17) Amennyiben az erőforrások védelmét komoly veszély fenyegeti, a Bizottságot, saját kezdeményezése vagy a tagállamok indokolt kérése alapján fel kell hatalmazni arra, hogy megfelelő, haladéktalanul végrehajtandó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.
(19) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, ideértve az egyes regionális tanácsadó testületek alá tartozó területekre vonatkozó egyedi rendelkezéseket, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni.
(19) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsihatározatnak megfelelően kell meghozni.
Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 2 a cikk (új)
2a. cikk
Regionális rendeletek
A Tanács a Bizottság javaslatára a Szerződés 37. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően jóváhagyja azokat az intézkedéseket, amelyeket a különböző regionális tanácsadó testületek (RAC) hatáskörébe tartozó régiókban kell alkalmazni.
Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – b pont
(b) "merevítőrudas vonóháló": fenéken vontatott vonóháló, amelyet vízszintesen egy merevítőrúd tart nyitva;
b) "merevítőrudas vonóháló": fenéken vontatott vonóháló, amelyet vízszintesen egy merevítőrúd tart nyitva, ahol a merevítőrúd egy két csúszka által támasztott acélcső; a szerkezetet a tengerfenéken vontatják;
Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – e pont
(e) "zsákvég": a vontatott eszköz leghátsó 8 méteres része a zsákkötéltől mérve, ha a szembőség legalább 80 mm, illetve a vontatott eszköz leghátsó 20 méteres része a zsákkötéltől mérve, ha a szembőség legfeljebb 80 mm;
e) "zsákvég": a vontatott eszköz leghátsó 6 méteres része a zsákkötéltől mérve, ha a szembőség legalább 80 mm, illetve a vontatott eszköz leghátsó 20 méteres része a zsákkötéltől mérve, ha a szembőség legfeljebb 80 mm;
3a.A kisméretű nyílt tengeri halfajok esetében (szardínia, szardella, fattyúmakréla és makréla), továbbra is fennáll a lehetősége annak, hogy a fogás 10%-át a meghatározott legkisebb kifogható méret alatti példányok alkossák.
Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 5. cikk
"Egy háló"-szabály
Hálók kombinációja
Tilos a különböző szembőség-tartományú hálók bármely kombinációját a fedélzeten tartani a halászutak során.
1.A Tanács a Bizottság javaslatára szabályozza azon eseteket, amikor a hajók egynél több szembőség-tartományú hálók egy vagy több kombinációját tarthatják a fedélzeten egyazon halászút során.
2.A kritériumok meghatározásakor figyelembe kell venni az alábbiakat:
a) az adott hajó báziskikötője és a halászati terület közötti távolság;
b) a több fajra halászás gyakorlatának mértéke és a másodlagos fajoknak a célfajokhoz viszonyított gazdasági jelentősége;
c) egy meghatározott halászúton valamelyik halászati művelethez olyan hálót használnak-e, amelynek szembősége meghaladja az e rendeletben meghatározott szembőség-értékeket.
3.E cikk tartalmának szabályozása e rendelet 2a. cikkének rendelkezései keretében történik.
Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – a pont
(a) a 80 mm-nél kisebb szembőségű vontatott halászeszközzel végzett halászat során a zsákvég külső részéhez rögzített erősítőzsák. Az erősítőzsák szembősége legyen legalább kétszer akkora, mint a zsákvégé;
a) a zsákvég külső részéhez rögzített erősítőzsák. Az erősítőzsák szembősége legyen legalább kétszer akkora, mint a zsákvégé;
Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – b a pont (új)
ba) a zsákvég külső részéhez rögzített erősítőzsák használata azokon a hajókon, amelyek engedéllyel rendelkeznek legalább 60 mm-es szembőségű vonóhálóra, a VIII., XIX. és X. ICES övezetben;
Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés – d pont
(d) olyan, legalább 80 mm-es szembőségű vontatott halászeszközt, amelyen az illesztések vagy a szegélyek kivételével a zsákvég bármely kerületén több mint 100 szabad hálószem vagy kevesebb mint 40 szabad hálószem található;
4.A (2) bekezdés a) pontjától, a (3) bekezdés b) pontjától, a (3) bekezdés d) pontjától és a (3) bekezdés e) pontjától eltérve, a 80 mm-es szembőség helyébe 60 mm-es szembőség lép, ha a halászat az ICES VIII, IX és X övezetben történik.
1. A 8. cikktől eltérve, engedélyezett a legalább 120 mm-es, de 150 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók használata az északi szélesség 48°-ától északra, vagy a legalább 100 mm-es, de 130 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók használata az északi szélesség 48°-ától délre, a térkép szerint 600 méternél sekélyebb vízben, feltéve, hogy a háló maga legfeljebb 100 hálószem hosszú, merülési aránya legalább0,5-ös, és úszókkal vagy hasonló tartozékokkal szerelték fel.A hálók legfeljebb 5 tengeri mérföld hosszan nyúlhatnak el, és az egy időben kivetett összes háló teljes hossza hajónként nem haladhatja meg a 25 km-t. A merítési idő legfeljebb 24 óra lehet.
1. A 8. cikktől eltérve, engedélyezett a legalább 120 mm-es, de 150 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók használata az északi szélesség 48°-ától északra, vagy a legalább 100 mm-es, de 130 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók használata az északi szélesség 48°-ától délre, a térkép szerint 400 méternél sekélyebb vízben, feltéve, hogy a háló maga legfeljebb 100 hálószem hosszú, merülési aránya legalább0,5-ös, és úszókkal vagy hasonló tartozékokkal szerelték fel.A hálók legfeljebb 5 tengeri mérföld hosszan nyúlhatnak el, és az egy időben kivetett összes háló teljes hossza hajónként nem haladhatja meg a 25 km-t. A merítési idő legfeljebb 24 óra lehet, kivéve, ha az időjárási körülmények nem teszik lehetővé a hálók felhúzását.
2. A 8. cikktől eltérve, engedélyezett a legalább 250 mm-es szembőségű kopoltyúhálók használata a térkép szerint 600 méternél sekélyebb vízben, feltéve, hogy a háló maga legfeljebb 15 hálószem hosszú, merülési aránya legalább0,33-as, és úszókkal vagy hasonló tartozékokkal nem szerelték fel. A hálók egyenként legfeljebb 10 km hosszúságúak lehetnek. Az egy időben kivetett összes háló teljes hossza hajónként nem haladhatja meg a 100 km-t.A merítési idő legfeljebb 72 óra lehet.
2. A 8. cikktől eltérve, engedélyezett a legalább 250 mm-es szembőségű kopoltyúhálók használata a térkép szerint 600 méternél sekélyebb vízben, feltéve, hogy a háló maga legfeljebb 15 hálószem hosszú, merülési aránya legalább0,33-as, és úszókkal vagy hasonló tartozékokkal nem szerelték fel. A hálók egyenként legfeljebb 10 km hosszúságúak lehetnek. Az egy időben kivetett összes háló teljes hossza hajónként nem haladhatja meg a 60 km-t. A merítési idő legfeljebb 72 óra lehet.
1. Ha az előírt méretnek nem megfelelő kifogott halak mennyisége bármely fogási pozícióban meghaladja a teljes mennyiség 10 %-át, a hajónak a halászat folytatása előtt haladéktalanul legalább öt tengeri mérfölddel el kell távolodnia az előző fogási pozíciótól.
1. Ha az 1. mellékletben előírt méretnek nem megfelelő kifogott halak tömege bármely fogási pozícióban meghaladja a teljes tömeg 10%-át, és ez a helyzet három egymást követő fogási pozícióban megismétlődik, a hajónak a halászat folytatása előtt haladéktalanul legalább öt tengeri mérfölddel el kell távolodnia az előző fogási pozíciótól.
A fenti albekezdés rendelkezéseitől eltérve, a tengermélység és a tengerfenék összetétele, valamint a parttól való távolságuk vonatkozásában különleges jellemzőkkel rendelkező helyi és part menti halászatok esetén az ezen tulajdonságokat alátámasztó tudományos jelentés függvényében megengedhető az 5 tengeri mérföldnél kisebb mértékű kötelező eltávolodás, amennyiben biztosítják, hogy a halászati tevékenység nem fiatal egyedek csoportosulására irányul.
2. Ha bármely fogási pozícióban az adott faj tekintetében megengedett szembőség-tartományba tartozó és a hajón tartott hálókkal kifogható halak, ide nem értve a célfaj előírt méretnek nem megfelelő egyedeit, minimális és/vagy maximális százalékaránya nem egyeztethető össze a 22. cikknek megfelelően elfogadott részletes szabályokban megállapított százalékos értékekkel, a hajónak haladéktalanul legalább 10 tengeri mérfölddel el kell távolodnia az előző fogási pozíciótól, és a következő hálókivetés során végig legalább 10 tengeri mérföldes távolságot kell tartania az előző fogási pozíciótól.
2. A Tanács a Bizottság javaslatára, e rendelet 2a. cikkében meghatározott keretek között kijelöli azokat a területeket, amelyekre térben és időben halászati tilalmat rendel el.
Robbanóanyagokat, mérgező és bódító anyagokat, elektromos áramot, valamint bármilyen lövedéket alkalmazó módszerekkel tilos tengeri élőlényeket kifogni, a fedélzeten tartani, más hajóra átrakodni, tárolni, kirakodni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni.
Robbanóanyagokat, mérgező és bódító anyagokat, elektromos áramot, valamint bármilyen lövedéket alkalmazó módszerekkel – az elektromos impulzusokkal működő merevítőrudas vonóháló kivételéve – tilos tengeri élőlényeket kifogni, a fedélzeten tartani, más hajóra átrakodni, tárolni, kirakodni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni.
1. Ha bizonyos fajok vagy halászterületek védelmét komoly veszély fenyegeti, ideértve ha a fiatal halak erős túlnépesedését észlelik, és ha a késlekedés nehezen orvosolható károkat eredményezne, a tagállamok megfelelő védelmi intézkedéseket hozhatnak a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizeken. Az érintett tagállam biztosítja, hogy az ilyen intézkedések ne különböztessék meg hátrányosan más tagállamok halászhajóit.
1. Ha bizonyos fajok vagy halászterületek védelmét komoly veszély fenyegeti, ideértve ha a fiatal halak erős túlnépesedését észlelik, és ha a késlekedés nehezen orvosolható károkat eredményezne, a tagállamok megfelelő védelmi intézkedéseket hozhatnak a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizeken. Az érintett tagállam biztosítja, hogy az ilyen intézkedések ne különböztessék meg hátrányosan más tagállamok halászhajóit. Az ilyen intézkedések végrehajtása előtt konzultálni kell az illetékes regionális tanácsadó testülettel és a Bizottsággal.
2. Ha a visszadobás gyakorlatának csökkentése vagy megszüntetése tekintetében mutatkozó késlekedés nehezen orvosolható károkat eredményezne, a tagállamok megfelelő, nem diszkrimináló védelmi intézkedéseket hozhatnak a felségterületükhöz és joghatóságuk alá tartozó vizeken a 16. cikknek megfelelően.
2. Ha a visszadobás gyakorlatának csökkentése vagy megszüntetése tekintetében mutatkozó késlekedés nehezen orvosolható károkat eredményezne, a Bizottság saját kezdeményezésére, vagy egy tagállam kellően indokolt kérésére megfelelő, nem diszkrimináló védelmi intézkedéseket hozhat az érdekelt tagállam felségterületéhez és joghatósága alá tartozó vizeken. Mielőtt ilyen intézkedéseket hoznak, konzultálni kell a Bizottsággal és az illetékes regionális tanácsadó testülettel.
Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 21 a cikk (új)
21a. cikk
Jövőbeni szabályozás
A technikai intézkedések következő elemeinek szabályozására vonatkozó szabályokat tanácsi rendeletben fogadják el:
a) a célfaj minimális és maximális százalékos aránya a fedélzeten tartott elő vízi erőforrásokon belül;
b) az egyes célfajok tekintetében alkalmazható szembőség-tartományok;
c) a visszadobás gyakorlatának csökkentését vagy megszüntetését és a halászeszközök szelektivitásának javítását célzó rendelkezések;
d) a halászati tevékenységek bizonyos időszakokban és/vagy a 2. cikkben említett bizonyos területeken történő korlátozására vonatkozó intézkedések, a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján az e területeken lévő tengeri élőhelyek védelme érdekében.
E rendelet végrehajtásának részletes szabályait a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének(2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. E szabályoknak különösen a következőket kell megállapítania:
A tengeri élőhelyek vagy halászati erőforrások védelmére törekvő jelen rendelet végrehajtására irányuló egyéb technikai intézkedéseket a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének(2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.
(a) a célfaj minimális és maximális százalékos arányát a fedélzeten tartott elő vízi erőforrásokon belül;
(b) az egyes célfajok tekintetében alkalmazható szembőség-tartományokat;
(c) a visszadobás gyakorlatának csökkentését vagy megszüntetését és a halászeszközök szelektivitásának javítását célzó rendelkezéseket;
(d) a halászati tevékenységek bizonyos időszakokban és/vagy a 2. cikkben említett bizonyos területeken történő korlátozására vonatkozó intézkedéseket, az e területeken lévő tengeri élőhelyeknek a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján történő védelme érdekében;
(e) a tengeri élőhelyek vagy halászati erőforrások védelmét célzó egyéb technikai intézkedéseket.
2a.A jelen rendelet hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő álljon rendelkezésre a flották alkalmazkodásához és a kiegészítő szabályozás elfogadásához.
Közös bevándorlási politika Európa számára
268k
138k
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása egy közös bevándorláspolitikáról Európa számára: elvek, fellépések és eszközök (2008/2331(INI))
– tekintettel a Bizottság Közös bevándorlási politika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök" című, 2008. június 17-i közleményére (COM(2008)0359),
– tekintettel a Régiók Bizottságának "Közös bevándorlási politika Európa számára" című, 2008. november 26-i véleményére(1),
– tekintettel az Európai Tanács által 2008. október 15–16-án elfogadott, Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumra(2),
– tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 2008/115/EK irányelve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (visszatérési irányelv)(3),
– tekintettel a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),
– tekintettel egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (átdolgozás) (COM(2008)0820),
– tekintettel az "Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU-partnerség működése" című 2008. október 17-i bizottsági közleményre (COM(2008)0617),
– tekintettel az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről szóló, 2008. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2008)0069),
– tekintettel a Bizottság "Az emberkereskedelem elleni küzdelemmel és annak megelőzésével kapcsolatos legjobb gyakorlatokra, normákra és eljárásokra vonatkozó európai uniós terv végrehajtásának értékelése és nyomon követése" című munkadokumentumára (COM(2008)0657),
– tekintettel a közös Afrika-EU stratégiára és annak első cselekvési tervére (2008–2010) – a stratégiai partnerségre –, amelyet Lisszabonban, az Afrika-EU csúcs alkalmából fogadtak el 2007. december 8–9-én(5),
– tekintettel a Bizottság "A migrációval kapcsolatos általános megközelítés egy év távlatában: helyzetértékelés az átfogó európai migrációs politikáról" című, 2006. november 30-i közleményére (COM(2006)0735),
– tekintettel az Európai Tanács 2004. november 4–5-i ülésén elfogadott, az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerősítéséről szóló hágai programra,
– tekintettel az Európai Tanács 1999. október 15–16-i ülésén elfogadott tamperei programra, amely egységes megközelítést hozott létre a bevándorlás és a menekültügy terén,
– tekintettel a közös európai menekültügyi rendszer jövőjéről szóló, 2009. március 10-én elfogadott állásfoglalásra(6),
– tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2009. február 19-i álláspontjára(7),
– tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2009. február 5-i 2003/9/EK irányelvnek az Európai Unióban történő végrehajtásáról: az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság helyszíni látogatásai (2005–2008) című álláspontjára (8),
– tekintettel a FRONTEX Ügynökség értékeléséről és jövőbeni fejlődéséről, valamint az európai határőrizeti rendszerről (EUROSUR) szóló 2008. december 18-i álláspontjára(9),
– tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalására(10),
– tekintettel a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén jogszerűan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalására(11),
– tekintettel a dublini rendszer értékeléséről szóló, 2008. szeptember 2-i álláspontjára (12),
– tekintettel a 2003/109/EK irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. április 23-i állásfoglalására(13),
– tekintettel a jogszerű migrációra vonatkozó cselekvési programról szóló, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására(14),
– tekintettel a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló 2007. szeptember 26-i állásfoglalására(15),
– tekintettel a bevándorlók Európai Unióba történő beilleszkedésére vonatkozó stratégiákról és eszközökről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(16),
– tekintettel az Amszterdami Szerződésre, amely a bevándorlás és a menekültügy terén hatáskörrel és felelősséggel ruházza fel a Közösséget, valamint az EK-Szerződés 63. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0251/2009),
A. mivel az Európába irányuló migráció mindaddig valóság marad, amíg számottevő különbségek mutatkoznak Európa és a világ más régióinak jólétében és életminőségében,
B. mivel az Európai Unióban sürgetővé vált a bevándorlási politikára vonatkozó közös megközelítés kidolgozása, mivel az EU egy olyan, belső határellenőrzések nélküli közös terület, ahol az egyik tagállam cselekvése vagy cselekvésének hiánya közvetlen hatással van a többi tagállamra és az EU egészére,
C. mivel a nem megfelelően kezelt migráció megzavarhatja a célországok társadalmi kohézióját, és hátrányos lehet a származási országokra, valamint magukra a migránsokra nézve is,
D. mivel a szabályos migráció olyan lehetőséget jelent, amelyből a migránsok, a migránsaik hazautalásainak előnyeit élvező származási országok és a tagállamok egyaránt profitálhatnak; mivel azonban a szabályos migráció terén csak a szabálytalan bevándorlás elleni hatékony fellépéssel párosulva valósulhat meg előrelépés, tekintettel mindenekelőtt arra, hogy az ilyen típusú bevándorlás elősegíti az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetek létrejöttét,
E. mivel a Közösség valóban közös bevándorlási politikájának alapját nem csupán a szabálytalan migráció elleni küzdelem, hanem a harmadik és tranzitországokkal folytatott együttműködés, valamint a bevándorlók integrációjára irányuló megfelelő politika megléte is képezheti,
F. mivel az európai migrációs politikáknak összhangban kell lenniük a nemzetközi jogi normákkal, különösen az emberi jogokhoz, az emberi méltósághoz és a menedékjogokhoz kapcsolódókkal,
G. mivel az Európai Unió szívesen látja, és a jövőben is szívesen fogja látni azokat, akik jogosan tartózkodnak területén, legyen szó migráns munkavállalókról, családtagokról, diákokról vagy nemzetközi védelemre szoruló személyekről,
H. mivel az utóbbi évtizedekben a migránsok rendkívül fontos szerepet játszottak az Európai Unió és az európai projekt fejlődésében és kulcsfontosságú, hogy jelentőségük elismerést nyerjen, valamint az is, hogy az Európai Uniónak továbbra is szüksége van a migránsok munkájára,
I. mivel – amint azt az EUROSTAT adatai is alátámasztják – az EU társadalmának elöregedése a közeljövőben valósággá válik, az aktív népesség 2060-ig adott esetben megközelítőleg 50 millió fővel fog csökkenni; mivel a bevándorlás jelentősen hozzájárulhat az EU jó gazdasági teljesítményéhez,
J. mivel a lisszaboni stratégia növekedést és foglalkoztatást célzó részeire hatással van az esetleges munkaerőhiány, ami megakadályozhatja kitűzött céljainak elérését, valamint mivel a munkanélküliség jelenleg emelkedőben van, mivel ezt a hiányt a gazdasági bevándorlás megfelelő és szervezett módon történő kezelésével rövid távon csökkenteni lehetne,
K. mivel a bevándorlók gyakran bizonytalan, alacsonyabb színvonalú vagy olyan munkát végeznek, amelyhez túlképzettek,
L. mivel az EU-nak nagyobb erőfeszítést kell tennie a belső munkaerő- és szakismerethiány problémájának megoldása terén olyan jelenleg alulfoglalkoztatott rétegek megszólításával, mint a fogyatékkal élők, az oktatás terén hátrányt szenvedők, a már állandó lakos, hosszú ideje munkanélküli menedékkérők stb.,
M. mivel a női bevándorlók száma folyamatosan emelkedik az EU-ban, és mivel a bevándorlók teljes számának megközelítőleg 54 %-a nő,
N. mivel a női bevándorlók többségének – alacsony iskolázottságuk, valamint a származási országukból hozott negatív sztereotípiák és gyakorlatok, és a tagállamokban tapasztalható negatív sztereotípiák és megkülönböztetés miatt – komoly nehézségeket okoz a beilleszkedés és a munkaerőpiachoz való hozzáférés, mivel ugyanakkor sok olyan magasan képzett fiatal nő érkezik az EU-ba, akik viszonylag alacsony szakképzettséget igénylő állásokban helyezkednek el,
Általános megfontolások
1. határozottan támogatja egy közös bevándorlási politika létrehozását, amely magas szintű politikai és gyakorlati szolidaritáson, kölcsönös bizalmon, átláthatóságon, megosztott felelősségvállaláson és erőfeszítéseken, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájában megállapított, az emberi méltóság, szabadság és megkülönböztetésmentesség tiszteletben tartásának értékein alapul;
2. megismétli, hogy a migrációs hullámok kezelését az EU és tagállamai demográfiai és gazdasági helyzetét figyelembe vevő, összehangolt megközelítésre kell alapozni;
3. úgy véli, hogy a bevándorlók közösségeiért és velük dolgozó civil társadalmi szervezetekkel folytatott, fokozott és rendszeres konzultáció elősegítené a közös bevándorlási politika kialakítását;
4. sajnálja, hogy eddig alig történt valami a jogszerű bevándorlásra vonatkozó közös politika létrehozása érdekében, és üdvözli a közös európai bevándorlási politika keretében elfogadott új jogalkotási aktusokat;
5. hangsúlyozza, hogy a következetes és kiegyensúlyozott, közös európai bevándorlási politika növeli az EU hitelességét a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban;
6. megismétli, hogy a migráció hatékony kezelése megkívánja a helyi hatóságok bevonását, valamint a származási és tranzitországokkal történő valódi együttműködést, amelyek gyakran úgy érzik, hogy a döntéseket egyoldalúan rájuk erőltetik; hangsúlyozza, hogy ilyen együttműködésre csak akkor kerülhet sor, ha a harmadik ország tiszteletben tartja az emberi jogokról és védelmükről szóló nemzetközi aktusokat, és aláíró fele a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezménynek;
7. úgy ítéli meg, hogy az EU-ba irányuló bevándorlás nem jelent megoldást a fejlődő országok előtt álló kihívásokra, és a közös bevándorlási politikát egy hatékony fejlesztési politikával kell kiegészíteni a származási országok vonatkozásában;
8. üdvözli a fent említett, bevándorlásról és a menekültügyről szóló európai paktum elfogadását, illetve a Bizottságnak a fent említett "Közös bevándorlási politika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök" című közleményében említett cselekvéseket, eszközöket és javaslatokat; felszólítja Tanácsot és a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjék meg e kötelezettségvállalások végrehajtását;
9. üdvözli a Lisszaboni Szerződés intézményi vonatkozásait, különösen az együttdöntés és a minősített többséggel történő szavazás kiterjesztését az összes bevándorlási politikára, az EU vízumokkal és határellenőrzésekkel kapcsolatos hatáskörének tisztázását, az EU hatáskörének kiterjesztését a menedékjogra, valamint az EU hatáskörének kiterjesztését a jogszerű és szabálytalan bevándorlás tekintetében;
10. úgy véli, hogy a közös bevándorlási politika mellett szükségszerű egy közös menekültügyi politika kidolgozása is, és üdvözli a Közös Európai Menekültügyi Rendszerről (CEAS) szóló jelentést, valamint az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;
Jólét és bevándorlás Jogszerű migráció
11. úgy ítéli meg, hogy a jogszerű bevándorlás továbbra is szükséges Európai demográfiai, munkaerőpiaci és szakemberszükségleti problémáinak megoldásához, amelyek az öregedő népesség miatt alakultak ki; ezen kívül a jogszerű bevándorlás a tudás és a know how kölcsönös cseréje és a migránsok hazautazásai révén hozzájárul a harmadik országok fejlődéséhez is; felszólít olyan biztonságos rendszerek megvalósítására, amelyek megkönnyítik ezeket a harmadik országokba irányuló pénzügyi átutalásokat;
12. úgy ítéli meg, hogy a jogszerű migráció az illegális bevándorlás alternatívája kell, hogy legyen, mivel jogszerű, biztonságos és szervezett belépést kínál az Európai Unióba;
13. emlékeztet arra, hogy a Bizottság által ismertetett előrejelzések becslései szerint 2050-ig 60 millió migráns munkavállalóra lesz szükség, és ehhez a jogszerű migráció csatornáinak megnyitása szükséges;
14. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átfogóan értékeljék az EU szakképzettségbeli és piaci szükségleteit; úgy véli azonban, hogy az egyes tagállamoknak meg kell tartaniuk a feletti ellenőrzésüket, hogy mennyi munkavállalóra van szükség munkaerőpiacukon, és – amíg ideiglenes intézkedések alkalmazandók – figyelembe kell venniük a közösségi preferencia elvét;
15. támogatja a nemzeti "bevándorlási profilok" kidolgozását, azzal a céllal, hogy bármikor átfogó képet adjanak a bevándorlás helyzetéről az egyes tagállamokban, és e profilokban a munkaerő-piaci szükségletek központi jelentőségűek legyenek;
16. megismétli annak szükségességét, hogy akár a célállomásról és a fogadó munkaerőpiacokról szóló tájékoztatáson keresztül is növelni kell az EU vonzerejét a magasan képzett munkavállalók számára, nem feledkezve meg arról, hogy ez milyen következményekkel járhat a származási országokban folyó agyelszívásra nézve; úgy ítéli meg, hogy az agyelszívás hatását ideiglenes vagy körkörös migráció révén enyhíteni lehet a származási országban nyújtott képzésen, illetve származási országokkal aláírt együttműködési megállapodásokon keresztül annak érdekében, hogy a kulcsfontosságú ágazatokba tartozó, és különösen az oktatáshoz és a gyógyításhoz kapcsolódó szakmákat meg lehessen őrizni;felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a fejlődő országokbeli aktív munkaerő toborzásától az emberi erőforrások hiányával küzdő ágazatokban, például az egészségügy és az oktatás terén;
17. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ideiglenes vagy körkörös migráció megkönnyítése érdekében dolgozzanak ki mechanizmusokat, iránymutatásokat és más eszközöket, valamint a származási országokkal együttműködve olyan intézkedéseket, amelyek az emberi erőforrásokat ért veszteségek ellensúlyozása céljából konkrét segítséget nyújtanak az agyelszívás által hátrányosan érintett ágazatoknak a szakemberképzés terén;
18. üdvözli, hogy a "kék kártyáról" szóló dokumentum megnyitotta az utat a jogszerű bevándorlásra vonatkozó közös politika előtt, de felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek fokozottabb előrelépéseket egy olyan bevándorlási politika közös szabályai irányába, amely nem korlátozódik csupán a magasan képzett munkavállalókra;
19. üdvözli a harmadik országok magasan képzett állampolgárai foglalkoztatásának céljait szolgáló, a beutazási és tartózkodási feltételekre vonatkozó kék kártya bevezetését, és sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő kezdeményezéseket az egyéb munkákra vonatkozóan, szintén azzal a céllal, hogy szembeszállhassunk a szabálytalan bevándorlással és a rendezetlen jogállású bevándorlók kihasznlásával;
20. új intézkedésekre hív fel, hogy még jobban megkönnyítsék a diákok és kutatók fogadását és EU-n belüli mozgását;
21. felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy elismerjék a bevándorlók szakképzettségét, nevezetesen, hogy vegyék tekintetbe a származási országban szerzett formális, nem formális és informális szakképesítéseket; úgy gondolja, hogy ezek elismerésével fel lehet venni a harcot a bevándorló munkavállalók körében jelenleg gyakran tapasztalható "képességpazarlással" szemben, ami abból adódik, hogy főképp a bevándorló nők igen gyakran kénytelenek saját képesítésüknél jóval alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkát vállalni;
22. kéri a Bizottságot, hogy a témával kapcsolatos jövőbeli dokumentumokban vegye tekintetbe a szakképzettség elismerését, csakúgy, mint az egész életen át tartó képzésre való ösztönzést, biztosítva ugyanakkor, hogy a tagállamok biztosítsanak lehetőségeket a bevándorlók számára a befogadó ország nyelvének megtanulására az Európai Unióba történő társadalmi, szakmai és kulturális beilleszkedés érdekében, valamint ahhoz, hogy jobban képesek legyenek gyermekeik fejlődésének előmozdítására;felhívja továbbá a Bizottságot, hogy használja fel a bevándorló gyermekek nyelvi oktatásáról, valamint a lakhely szerinti tagállamban a származási ország nyelvének és kultúrájának oktatásáról folytatott viták eredményeit, és szorgalmazza, hogy a majdan javasolt keretrendszer tartsa tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét;
23. megerősíti, hogy az EURES hálózata egyike azoknak az alkalmas eszközöknek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkaerő iránti kereslet és kínálat átlátható, felelős és hatékony módon legyen megfeleltethető; éppen ezért javasolja az EURES hálózat fogalmának olyan módon történő kibővítését, hogy az elősegíthesse a kapcsolatot a meghatározott képesítésekkel rendelkező munkásokat kereső európai munkaadók és a harmadik országokból származó álláskeresők között; indítványozza, hogy használják fel a már meglévő, és a kiépítés alatt álló speciális központokat, valamint az EU harmadik országbeli képviseleteit, mint az EURES hálózat kibővítésének platformjait, valamint, hogy garantálják a tanácsadás folytonosságát és annak kiterjesztését, az önfoglalkoztatás támogatására és eszközeire vagy mikrohitelek igénybevételére vonatkozólag; hangsúlyozza, hogy Európa magasan képzett munkaerő iránti igénye nem vezethet a harmadik országokból történő agyelszíváshoz, amely károsítaná fejlődő gazdaságukat és társadalmi infrastruktúrájukat;
24. úgy véli, hogy az úgynevezett harmadik országokból érkező bevándorlók számára biztosítani kell az EU-n belüli szabad mozgást, annak érdekében, hogy – a tagállamok törvényes lakosaiként – munkavállalási engedély igénylése nélkül tudjanak munkát vállalni egy másik tagállamban határ menti ingázóként, továbbá, hogy egy tagállamban eltöltött öt éves törvényes tartózkodást követően teljes mozgásszabadságot kell biztosítani ezen bevándorlók számára munkavállalóként;
25. hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac szükségleteinek kezelése szempontjából fontos a helyi, a képzésben különleges felelősséggel rendelkező regionális, a nemzeti és az európai szintű koordináció a közösségi előny elvének szellemiségében; kiemeli, hogy az ilyen típusú együttműködésre feltétlenül szükség van a bevándorlók hatékony és megfelelő integrációjának, valamint egy olyan bevándorlási politika bevezetésének érdekében, amely alkalmas arra, hogy pótolja a tagállamok bizonyos szektoraiban fellépő munkaerőhiányt;
26. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen több információt elérhetővé a származási országokban a jogszerű migrációval kapcsolatos lehetőségekről, illetve a már az EU-ban élő migránsok jogairól és kötelezettségeiről;
27. felhívja a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy több és jobb munkahelyet teremtsenek a bevándorlók számára, megfelelően használják fel a bevándorláshoz kapcsolódó közösségi finanszírozási mechanizmusokat;
Beilleszkedés
28. hangsúlyozza, hogy az EU kultúrális sokszínűségét fokozó integrációnak a társadalom befogadóképességén, a megkülönböztetésmentességen és az egyenlő esélyeken, azaz az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a nyelvi képzéshez és a foglalkoztatáshoz vvaló hozzáférésen kell alapulnia; úgy ítéli meg, hogy az integrációs politikákat szintén a megfelelő innovatív programokra kell alapozni, és elismeri, hogy a helyi és regionális hatóságok, a szakszervezetek, a bevándorlók szervezetei, a szakmai szövetségek és egyesületek kulcsfontosságú szerepet játszanak a bevándorlók beilleszkedésében;
29. támogatja a tagállamok, a jogszerű migránsok és a nemzetközi védelemben részesülők integrációs erőfeszítéseit, figyelembe véve az EU és a tagállamok identitásának és értékeinek elfogadását, ideértve az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a tolerancia és az egyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága és gyermekek kötelező iskoláztatása tiszteletben tartását; emlékeztet arra, hogy az integráció egy olyan kétirányú folyamat, amely mind a bevándorlók, mind a befogadó népesség részéről történő alkalmazkodást is magában foglalja, amint az a Tanács által elfogadott közös alapelvekben is szerepel, és amelynek hasznára válhat a legjobb gyakorlatok cseréje; elismeri, hogy az integrációt nehezebb megvalósítani azokban a tagállamokban, amelyekre különleges földrajzi elhelyezkedésük következtében jelentős mértékű migrációs nyomás nehezül, ez azonban olyan cél, amelyet nem szabad feladni; felszólítja a többi tagállamot, hogy a szolidaritás szellemében járuljanak hozzá e nyomás enyhítéséhez, megkönnyítve ezáltal az EU tagállamain belül tartózkodó, nemzetközi védelemben részesülők integrációját, egyidejűleg előmozdítva a jogszerű migrációt;
30. hangsúlyozza, hogy a megfelelő integrációs folyamat a legjobb eszköz a befogadó ország polgárai és a migránsok közötti bizalmatlanság és gyanakvás megszüntetésére, és alapvető fontosságú minden idegengyűlölő elképzelés vagy cselekedet felszámolásához;
31. ösztönzi a kölcsönös tanulási mechanizmusok kialakítását és a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között, hogy megerősítsék a befogadó országoknak az egyre fokozódó sokféleség kezelésével kapcsolatos képességét, és ösztönzi azt is, hogy a tagállamok közös mutatókon és megfelelő statisztikai kapacitáson alapuló rendszert alkalmazzanak a bevándorlási politika eredményeinek értékelésére;
32. emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú tényező a migránsok szervezeteinek bevonása, amelyek egyedülálló szerepet töltenek be az integrációs folyamatban, lehetőséget biztosítva a migránsok számára a demokratikus részvételre; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék a civil társadalomnak az integrációs folyamatban történő támogatását szolgáló rendszereket, lehetővé téve a migránsok jelenlétét a befogadó társadalom polgári és politikai életében, lehetővé téve a részvételt a politikai pártokban, a szakszervezetekben, valamint a helyi választásokon a szavazás lehetőségét;
33. üdvözli a Bizottságnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak az integrációs politikáknak az európai integrációs fórum létrehozása általi erőteljesebb összehangolására irányuló kezdeményezését, amelyben részt vesznek és szerepet vállalnak a társadalmi szervezetek és a bevándorlók szervezetei, és amelynek célja a tapasztalatcsere és ajánlások kidolgozása; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti integrációs terveikben szereplő legjobb gyakorlatok cseréje által hangolják össze integrációs erőfeszítéseiket;
34. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozási támogatást a bevándorlók szerkezeti és kulturális integrációjához többek közt az Egész életen át tartó tanulás, az Európa a polgárokért, a Fiatalok lendületben, a Kultúra 2007 programok végrehajtásán keresztül; megjegyzi, hogy a tanárok a legtöbb esetben rosszul vannak felkészülve nagyszámú migráns gyermek fogadására az osztályokban, és a tanárok jobb felkészítésére, valamint megfelelő pénzügyi támogatás nyújtására szólít fel;
35. hangsúlyozza, hogy az iskolai és az egész életen át tartó tanulás programok jelentős szerepet játszanak az integrációs folyamatban a tudás, főleg a nyelvtudás fejlesztése révén; úgy véli továbbá, hogy a képzési programokban és az egész életen át tartó tanulás programjában való akadálymentes részvétel valamennyi újonnan érkező bevándorló joga és lehetősége kell, hogy legyen;
36. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a megkülönböztetés ellen irányuló politikák támogatását, beleértve a hatóságok által megvalósítottakat is;
37. felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és támogassák a vonatkozó tanácsi 2000/78/EK(17), 2000/43/EK(18) és 2004/113/EK(19) irányelveket, amelyek célja a megkülönböztetés elleni küzdelem;
38. A tagállamoknak ratifikálniuk kell a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott egyezményt(20);
39. felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön az EU-ba irányuló bevándorlásra vonatkozó, a nemekkel kapcsolatos adatokat, valamint hogy szervezze meg ez adatoknak a Nemek Egyenlőségének Európai Intézete általi elemzését annak érdekében, hogy még inkább hangsúlyt kapjanak a női bevándorlók sajátos igényei és problémái, valamint a befogadó országok társadalmába történő integrálódásuk legmegfelelőbb módszerei;
40. felhívja a tagállamokat, hogy az integrációs politikáik kialakításakor kellően vegyék figyelembe a nemek kérdését, valamint a bevándorló nők sajátos helyzetét és igényeit;
41. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a női bevándorlók alapvető jogainak tiszteletben tartását, függetlenül attól, hogy státuszuk jogszerű-e vagy sem;
42. felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a migráns nőket célzó tájékoztatási kampányokat, amelyek megismertetik őket jogaikkal, az oktatási, nyelvi képzési és szakképzési lehetőségekkel, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés lehetőségeivel, és akadályozzák meg a kényszerházasságokat, a női nemi szervek csonkítását, valamint a lelki vagy fizikai kényszerítés egyéb formáit;
Biztonság és bevándorlás Integrált határigazgatás
43. hangsúlyozza egy olyan átfogó alapterv szükségességét, amely megállapítja az EU határigazgatásának fő célkitűzéseit és felépítését, ideértve az arra vonatkozó részleteket is, hogy hogyan lehetne optimalizálni az összes kapcsolódó programot és rendszert; álláspontja szerint az uniós határigazgatási stratégia szerkezetének mérlegelésekor a Bizottságnak mindenekelőtt a tagállamok meglevő határigazgatási rendszereinek hatékonyságát kell elemeznie, hogy kialakítsa közöttük az optimális szinergiákat, és további információt kell nyújtania a javasolt új rendszerek – a be- és kilépés nyilvántartása, az elektronikus utazási engedély rendszer és a nyilvántartott utas program – költséghatékonyságával kapcsolatban, az EU integrált határigazgatása keretében;
44. hangsúlyozza, hogy az integrált határigazgatatásnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie egyrészt egyre több személy határokon keresztüli szabad mozgásának biztosítása, másrészt az uniós polgárok nagyobb biztonságának biztosítása között; nem tagadja, hogy az adatok felhasználása nyilvánvaló előnyökkel jár; ugyanakkor az a véleménye, hogy a kormányzati fellépésbe vetett közbizalom csak akkor tartható fenn, ha elegendő adatvédelmi biztosítékokról, felügyeletről és jogorvoslati mechanizmusokról gondoskodnak;
45. egy négylépcsős integrált megközelítés megvalósíthatóságának értékelésére szólít fel, amelynek révén minden olyan szakaszban szisztematikusan ellenőrzéseket végeznének, amikor bevándorlók utaznak be az Unióba;
46. hangsúlyozza, hogy az EU határstratégiáját az Afrika–EU partnerség és az európai szomszédságpolitika (a keleti partnerség, EUROMED) keretében a harmadik országokkal meglevő határok megerősítését célzó, konkrét intézkedésekkel is ki kell egészíteni;
47. felszólít a jelenlegi schengeni vízum egy egységes európai schengeni vízummal történő felváltására, amely valamennyi vízumkérelmező tekintetében lehetővé teszi az egyenlő bánásmódot; tájékoztatást kíván kapni a Bizottság politikai és technikai tanulmányának a pontos ütemezéséről és részleteiről, amelyek egy olyan rendszer megvalósíthatóságát, gyakorlati vonatkozásait és hatását elemzik, amely a harmadik országbeli állampolgároktól elektronikus engedélyek beszerzését követeli meg az EU területére történő beutazásuk előtt (az elektronikus utazási engedély rendszer, ESTA); felszólít a tagállamok konzulátusai közötti együttműködés javítására, valamint a vízumokkal foglalkozó, közös konzuli szolgálatok fokozatos létrehozására;
48. a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló mechanizmusok elfogadására kéri a Tanácsot, hogy a határok ellenőrzéséből és a határellenőrzésre vonatkozó nemzeti politikák összehangolásából adódó terhek eloszthatóvá váljanak;
Szabálytalan bevándorlás
49. a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet az átfogó uniós migrációs politika kulcsfontosságú részének tekinti, és ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az e területre vonatkozó hatékony döntéshozatalt akadályozza a tagállamok kölcsönös érdekeket szolgáló, valódi együttműködéssel kapcsolatos képességének elégtelensége;
50. megrendülését fejezi ki illegális tengeri migrációs útvonalakon, különösen az Unió déli tengeri határainál történt emberi tragédiák miatt, ahol is az afrikai partokról csónakokkal indulnak emberek kockázatos útra Európa felé; határozottan felszólít sürgős intézkedések megtételére, valamint a származási országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés erősítésére, hogy soha többé ne történhessenek ilyen tragédiák;
51. emlékeztet arra, hogy a szabálytalan bevándorlást gyakran bűnözői hálózatok működtetik, amelyek eddig a közös európai fellépésnél hatékonyabbnak bizonyultak; meggyőződése, hogy ezek a hálózatok felelősek azért, hogy évente több száz ember leli halálát a tengeren; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a nemzetközi kötelezettségek betartása mellett közös felelősségük van a tengeri életmentés területén; ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket az EU különböző részein előforduló szervezett bűnözés, emberkereskedelem és –csempészet elleni küzdelemben, és mindenekelőtt törekedjenek az összes hálózat felszámolására, nem csupán a csempészeket leleplezve, akik a rendszer látható részét képezik, hanem azokat is, akik a rendszer csúcsán állnak és a legnagyobb hasznot húzzák ezekből a bűncselekményekből;
52. felhívja a Bizottságot, hogy a tranzit- és származási országokban tegye intenzívebbé a szabálytalan bevándorlás veszélyeivel foglalkozó, figyelemfelhívó programokat;
53. üdvözli a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló új irányelv elfogadását, és hatékony eszköznek tekinti azt a migráns munkavállalók kizsákmányolásának visszaszorításában, valamint az illegális bevándorlás egyik fő kiváltó tényezője vonzó jellegének csökkentésében;
54. sürgeti a tagállamokat, hogy ne késlekedjenek az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkaadókkal szemben szankciókat kilátásba helyező új irányelv átültetésével;
55. úgy véli, hogy a szabálytalan – embertelen és drámai – migráció megszüntetése érdekében feltétlenül szükség van a párbeszéd csatornáinak megerősítésére és együttműködési megállapodások létrehozására a származási országokkal;
56. véleménye szerint a FRONTEX (Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség) – költségvetési eszközeinek az Európai Parlament nyomására történt többszöri megnövelése ellenére – még mindig nem koordinálja hatékonyan az Unió külső határain tett ellenőrzési erőfeszítéseket, nagyrészt a harmadik országok bevonására irányuló törekvés hiánya miatt, különösen a tengeri műveletek tekintetében;
57. üdvözli a FRONTEX mandátumának felülvizsgálatára vonatkozó javaslatra irányuló bizottsági kezdeményezést, és úgy véli, hogy az ügynökséget sürgősen meg kell erősíteni, különösen koordinációs és azon képességének az érintett tagállamok kérésére történő fejlesztése révén, hogy állandó missziókat koordináljon a nagy migrációs nyomásnak kitett területeken, illetve harmadik országokkal együttműködjön; úgy gondolja, hogy a FRONTEX kockázatelemző és hírszerző kapacitásának növelésére is hangsúlyt kell helyezni;
58. véleménye szerint a FRONTEX-nek elegendő – és nem csak pénzügyi – erőforrásokra van szüksége megbízásának jelentőségteljes végrehajtásához, és a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet szolgáló új technológiák alkalmazására hív fel, felszólítja a tagállamokat a műszaki eszközök közös összegyűjtésének a fokozására, a Bizottságot pedig jogalkotási javaslatok előterjesztésére a kötelező szolidaritás bevezetése érdekében, a gyorsreagálású határvédelmi csapatok (RABIT) tekintetében tervezetthez hasonló alapon;
59. felszólítja a FRONTEX-et és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg és mérjék fel annak a lehetőségét, hogy hogyan szerezhetné be a FRONTEX a saját eszközeit, illetve annak követelményeit, hogy ha a FRONTEX tengeri műveleteit egy uniós parti őrséggé fejlesztenék a tagállamok saját határellenőrzési hatásköreinek aláaknázása nélkül;
60. úgy véli, hogy a FRONTEX csak akkor lehet valóban hatékony, ha fokozzák az olyan kiegészítő tevékenységekre irányuló erőfeszítéseket, mint például a visszafogadás és a harmadik országokkal való együttműködés; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben támogassa a FRONTEX-et;
61. támogatja a FRONTEX szakrészlegeinek létrehozását, hogy az ügynökség ezeken keresztül foglalkozhasson a különösen érzékeny határokon fennálló konkrét helyzetekkel és azokat jobban értékelhesse, különös tekintettel a keleti szárazföldi határokra és a déli tengeri határokra;
62. megállapítja, hogy a jogi kifejezések értelmezésében, a nemzetközi tengerjog értelmezésében, valamint a nemzeti jogszabályokban és eljárásokban mutatkozó különbségek mind hátráltatták a FRONTEX műveleteit; átfogó tanulmányok elvégzésére szólít fel, közös megközelítés keresése, valamint a nemzeti jogszabályok és eljárások között mutatkozó, ellentmondásos különbségek rendezése érdekében;
63. a FRONTEX és a nemzeti szervek és ügynökségek közötti további és állandó együttműködésre szólít fel;
64. az EUROSUR elképzelésének továbbfejlesztésére szólít fel, a tagállamok közötti koordináció javítása révén is;
65. megállapítja, hogy a halászok, a magánhajók és a magán alkalmazottak a tengeren gyakran előbb találkoznak illegális bevándorlókkal, mint az adott ország haditengerészete; hangsúlyozza, hogy e felek világosabb tájékoztatására van szükség a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségeiket illetően, hogy a veszélyben levő bevándorlóknak segítsenek, és kompenzációs mechanizmus létrehozására szólít fel a mentési műveletek eredményeként elveszett munkáért;
66. hangsúlyozza, hogy egyértelműen megbízható statisztikák szükségesek a szabálytalan migráció elleni uniós szintű küzdelem konkrét eszközeinek létrehozásához, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg az e statisztikák biztosításához szükséges intézkedéseket;
Visszatérés
67. véleménye szerint azokat, a tagállamok területén engedély nélkül tartózkodó migránsokat, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre, kötelezni kell az Európai Unió területének elhagyására; e tekintetben tudomásul veszi a visszatérésről szóló irányelv elfogadását, és kéri a tagállamokat, hogy az irányelv átültetése keretében ügyeljenek a saját belső joguk által már előírt kedvezőbb rendelkezések megőrzésére; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a visszatéréseket a törvények és az érintett személyek emberi méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartásával bonyolítsák le, előnyben részesítve az önkéntes visszatérést;
68. arra szólít fel, hogy a zárt és nyitott befogadó állomásokon hozzák létre a visszatéréssel kapcsolatos tanácsadó szolgálatok rendszerét, amelyek kapcsolattartó pontként szolgálnak a visszatéréssel kapcsolatos segítségnyújtásról többet megtudni kívánó személyek számára;
69. felhívja a Bizottságot, hogy a származási országban alakítsa ki a társadalmi és szakmai visszailleszkedési mechanizmusok nyomon követését és támogatását a már visszatért migránsok számára;
70. kéri a tagállamokat, hogy visszafogadási politikájukat a kétoldalú megállapodások helyett inkább egy közösségi politika keretébe illesszék be;
71. a visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatban kéri, hogy az Európai Parlament és annak illetékes bizottságai kapjanak rendszeres tájékoztatást a harmadik országokkal folytatott tárgyalások teljes ideje alatt, azok alakulásáról és az esetleg felmerülő akadályokról;
72. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok kizárólag olyan harmadik országokkal kössenek kétoldalú visszafogadási megállapodásokat, amelyek teljes körű biztosítékokat nyújtanak a visszafogadott személyek emberi jogainak tiszteletben tartására, és aláírták az 1951. évi Genfi Egyezményt;
73. felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen hatékonyan betartatni a harmadik országokkal azon kötelezettségüket, hogy visszafogadják az EU területén illegálisan tartózkodó állampolgáraikat, a 2000. június 23-i Cotonou-i Megállapodás 13. cikkével összhangban; felszólít e rendelkezések megerősítésére az új AKCS (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) megállapodás tárgyalásai során;
74. hangsúlyozza, hogy a visszatérési politikában egy valódi európai megközelítésre van szükség, a visszatérési határozatok kölcsönös elismerésén keresztül; nagyobb fokú együttműködést sürget a tagállamok között a visszatérési műveletek végrehajtása, valamint a FRONTEX szerepének a közös visszatérési műveletekben való megerősítése tekintetében;
75. felszólít az együttműködés megerősítésére – többek között konzuli együttműködés révén – a származási és tranzitországokkal a visszafogadási eljárások megkönnyítése érdekében, és felszólítja a Bizottságot a hatályos visszafogadási megállapodások értékelésére, annak érdekében, hogy megkönnyítsék végrehajtásukat és tanulságokat vonjanak le, amelyek felhasználhatók lesznek a jövőbeni megállapodások tárgyalásakor;
76. felhívja a Tanácsot, hogy mérlegelje jogszabályi rendelkezések bevezetését egy európai úti okmány létrehozására, amelyet az illegálisan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok számára állítanak ki, hogy megkönnyítsék a harmadik országokba való visszafogadásukat; fel kell lépni annak érdekében, hogy az európai úti okmányt beépítsék az Unió visszafogadási megállapodásaiba, hogy az kötelező érvényű legyen az érintett harmadik országokra nézve;
Szolidaritás és bevándorlás A tagállamok közötti koordináció
77. mélységesen sajnálja, hogy a tagállamok nem tanúsítanak kellő mértékű szolidaritást az egyre növekvő bevándorlási problémák iránt; felszólít a 2007–2013 közötti időszakra szóló, szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram(21) és négy pénzügyi eszközének sürgős felülvizsgálatára, hogy tükrözhessék a növekvő migrációs nyomásból fakadó új tényeket és alkalmazhatók legyenek sürgető helyzetekben, például a tömeges migrációs hullámok kezelésére;
78. üdvözli a tagállamok által a fent említett Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban a szolidaritás szükségességével kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokat; különösen üdvözli az önkéntes tehermegosztási mechanizmus beépítését, amely lehetővé teszi, hogy az EU-n belül átcsoportosítsák a nemzetközi védelemben részesülőket az olyan tagállamokból, ahol a nemzeti menekültügyi rendszerre egyedi és aránytalan mértékű nyomás nehezül, különösen a többi tagállamhoz viszonyított földrajzi vagy demográfiai helyzetükből adódóan, és felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre ezeket a kötelezettségvállalásokat;üdvözli, hogy az EU 2009. évi költségvetéséből 5 millió eurót utaltak ki e célra az Európai Menekültügyi Alap keretében; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy kötelező erejű eszközöket vezessenek be;felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül hajtsa végre e mechanizmust és haladéktalanul terjesszen elő jogalkotási kezdeményezést egy ilyen mechanizmus európai szinten, állandó jelleggel történő létrehozására vonatkozóan;
79. üdvözli a dublini rendelet átdolgozását és a dublini rendszer szerinti átadások felfüggesztésére irányuló mechanizmusra nézve javasolt rendelkezéseket, amennyiben aggályok merülnek fel a tekintetben, hogy a dublini rendszer szerinti átadások azt eredményezhetik, hogy a kérelmezők a felelős tagállamban nem részesülnek megfelelő szintű védelemben, különösen a befogadási feltételek és a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés tekintetében, valamint olyan esetekben, amikor ezek a dublini rendszer szerinti átadások növelnék azon tagállamok terhét, amelyekre sajátos és aránytalan nyomás nehezedik, különösen földrajzi vagy demográfiai helyzetük miatt; hangsúlyozza azonban, hogy ezek a rendelkezések az összes tagállamra vonatkozó, kétszeresen kötelező eszköz bevezetése nélkül egy valamely tagállamot komolyan támogató, hatékony eszköz helyett inkább politikai nyilatkozattá válnának;
80. üdvözli a az ujjlenyomatok összehasonlítását célzó "Eurodac" létrehozásáról szóló átdolgozott rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, és emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy az Eurodacról szóló jelenlegi rendelet értelmében ujjlenyomatot kell venniük és adatokat kell küldeniük; álláspontja szerint a biometrikus adatokat – például az ujjlenyomatokat – a határellenőrzési műveletek hatékonyságának fokozása érdekében ki kell használni;
Együttműködés harmadik országokkal
81. sajnálja, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködés nem hozott megfelelő eredményeket, Spanyolország harmadik országokkal – például Szenegállal és más szubszaharai afrikai és észak-afrikai országokkal – folytatott, figyelemre méltó együttműködését kivéve; felszólít a tranzitországként és származási országként azonosított harmadik országok célzott támogatására, hatékony határigazgatási rendszerük kiépítésének segítése érdekében, a FRONTEX határügyi támogató misszióinak bevonásával ezekben az országokban;
82. emlékezteti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a származási és tranzitországokkal létrejött párbeszédnek a Tripoliban, Rabatban és Lisszabonban a migráció és a fejlesztés kérdéséről tartott EU–Afrika miniszteri találkozókon kijelölt irányban történő folytatása lényegbevágó;
83. "a migrációval kapcsolatos általános megközelítés"(22), a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó, 2006-os "rabati folyamat", valamint a 2007 decemberében elfogadott, migrációs, mobilitási és foglalkoztatási EU–Afrika partnerség keretében kialakított politikai eszközök végrehajtására szólít fel;
84. hangsúlyozza a fejlesztési politika jelentőségét a tranzitországként és származási országként azonosított harmadik országokban, amely eszköze lehet annak, hogy a bevándorlás problémáját még a gyökerénél kezeljék; felszólít az Unió bevándorlási és fejlesztési politikáinak hatékonyabb összehangolására, a stratégiai célkitűzések – úgy mint a millenniumi fejlesztési célok – teljes mértékű figyelembe vétele mellett;
85. ugyanakkor megállapítja, hogy a fejlesztési politika nem jelentheti a migráció egyetlen alternatíváját, mert általános fejlődés nem lehetséges állandó mobilitás nélkül;
86. a Nemzetközi Migrációs Szervezettel és más nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés megerősítésére szólít fel az új regionális irodák létrehozását illetően azokon az érzékeny területeken, ahol – többek között – a jogszerű migrációval vagy a bevándorlók önkéntes visszatérésével kapcsolatban gyakorlati segítségnyújtásra van szükség;
87. hangsúlyozza a migrációs tájékoztatási és igazgatási központok létrehozásának fontosságát, mint amilyet 2008 októberében Maliban avattak fel; úgy gondolja, hogy ezek a központok a lehetséges migránsok, a visszatérő migránsok és az EU-ban tartózkodó migránsokat érintő ügyek kezelése révén jelentősen hozzá tudnának járulni a migrációs problémák rendezéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges információt az EU-Afrika partnerség keretében más központok létrehozását szolgáló projektekkel kapcsolatban, és arra kéri a Bizottságot, hogy a keleti szomszédos országokban vizsgálja meg ilyen központok létrehozásának lehetőségét;
88. hangsúlyozza, hogy a származási és tranzitországokkal kötött valamennyi megállapodásba bele kell foglalni a bevándorlási ügyekben folytatott együttműködésről szóló fejezeteket, és egy nagyra törő politika kidolgozására hív fel harmadik országokkal a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén, az emberkereskedelemben érintett nemzetközi bűnszervezetek elleni küzdelem és az érintett személyek bíróság elé állítása érdekében, az Europol és az Eurojust bevonásával; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a harmadik országoknak nyújtott támogatását, ideértve a pénzügyi és a technikai támogatást, hogy a szabálytalan bevándorlást, a kábítószerrel kapcsolatos tevékenységeket és a szervezett bűnözést visszaszorító gazdasági és társadalmi feltételeket teremtsen;
89. kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a Zöld-foki-szigetekkel kötött megállapodáshoz hasonló átfogó európai megállapodások tárgyalását, haladjon előre a Marokkóval, Szenegállal és Líbiával folytatott átfogó tárgyalásokon és mozdítsa elő megállapodások létrejöttét a legfőbb származási országokkal;
90. a harmadik országok támogatására szólít fel nemzeti jogszabályi keretük kidolgozása, valamint bevándorlási és menedékjogi rendszerek létrehozása terén, a nemzetközi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával, és felszólítja a tranzitországként szolgáló harmadik országokat is, hogy írják alá és tartsák tiszteletben az 1951. évi genfi egyezményt;
91. kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a "környezeti menekültek" kérdését, vagyis azon migránsokét, akik napjainkban nem tekinthetők gazdasági menekülteknek, és akiket a genfi egyezmény értelmében nem ismernek el menekültként;
o o o
92. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
– tekintettel a 2009. február 4-i "Zöld könyv a területi kohézióról: TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat" című bizottsági közleményre (COM(2009)0044),
– tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervéről szóló, 2008. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2008)0800),
– tekintettel a Tanácsnak a szállítmányozás környezetbaráttá tételéről hozott következtetéseire, ahogyan azokat a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács 2008. december 8–9-i ülésén elfogadta,
– tekintettel a "Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára – Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvének félidei felülvizsgálata" című 2006. június 22-i bizottsági közleményre (COM(2006)0314),
– tekintettel a 2008. január 23-i, a "2020-ra 20-20% – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára" című bizottsági közleményre (COM(2008)0030),
– tekintettel a 2007. október 18-i, "A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv" című bizottsági közleményre (COM(2007)0607),
– tekintettel a 2008. május 14-i, a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0301),
– tekintettel a 2009. január 20-i, a transzeurópai közlekedési hálózat iránymutatásainak 2004–2005 között történt végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2009)0005),
– tekintettel a lisszaboni stratégiáról szóló 2009. március 11-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az "Európai teherszállítási politika: a fenntartható mobilitás kulcsa" című, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására(2),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0224/2009),
A. mivel a TEN-T politika politikai meghatározása – ahogyan ezt a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(3), illetve a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló, 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(4) ismerteti – egy 30, főként nemzeti érdekek ihlette, elsőbbséget élvező projektet tartalmazó "kívánságlistát" eredményezett,
B. mivel javítani kell a vasúti és tengeri teherszállítás közúti teherszállításéhoz viszonyított külső versenyképességét az autópályák, a tengeri útvonalak és a vasúti teherszállítási folyosók kiegyensúlyozott igénybevétele érdekében,
C. mivel a 30 elsőbbséget élvező projekt nyomán a Bizottság a 2007–2013-as pénzügyi keretből 20 000 000 000 eurós támogatást javasolt a transzeurópai közlekedési hálózat egészére, amely végül a Tanács nyomatékos kérésére 8 000 000 000 euróra csökkent, amelyből csak 5 300 000 000 euró jut az elsőbbségi projektek megvalósítására,
D. mivel az Európai Unió köztudottan képtelen megfelelni a TEN-T hálózatok finanszírozása tekintetében a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló, 2007. június 20-i 680/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(5) lefektetett szabályoknak, ami bizonytalanságot kelt a projektek finanszírozásának tervezése terén,
E. mivel meg kell erősíteni a Bizottság azon képességét, hogy folytassa azokat a főbb, határokon átnyúló projekteket – különösen a vasúti ágazatban –, amelyek az érintett tagállamok között folyamatos és szorosabb együttműködést igényelnek, finanszírozásuk több évre kiterjed és időben túlnyúlnak a többéves pénzügyi kereten,
F. mivel a fent említett, 2008. május 14-i bizottsági közleményhez csatolt mellékletek szerint a közlekedési projektekre szánt előirányzatok 49%-át utakra, 31%-át vasutakra és 9%-át városi közlekedésre fordítják, ám az nem derül ki egyértelműen, hogy mely konkrét projekteket társfinanszírozzák,
1. elismeri, hogy az uniós szállítási infrastruktúrapolitika kidolgozására irányuló első erőfeszítéseknek – az Európai Iparosok Kerekasztala (ERT) során "hiányzó kötelékek" ihletése mellett – "A közös közlekedési politika fejlődésének jövője" című, 1992. december 2-i bizottsági közlemény adott lendületet, "a gazdasági növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás megvalósításával" indokolva ezt, a próbálkozásokat helyes útra pedig Karel Van Miert egykori közlekedési biztos terelte; megjegyzi, hogy a közösségi pénzügyi támogatás transzeurópai hálózatok területén történő nyújtásának általános szabályairól szóló, 1995. szeptember 18-i 2236/95/EK tanácsi rendelet(6) és a 884/2004/EK határozat a fent említett célok elérésére törekedett; továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy Loyola de Palacio alelnök, energia- és közlekedésügyi biztos is ösztönözte e politikát;
2. úgy véli, hogy a TEN-T koordinátorok jelentései a további koordinációhoz és a legfontosabb projektek közül kiválasztott korlátozott számú projekt integrálásához szolgáltatnak érdekes példát; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a már futó elsőbbségi projektek megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a közép- és hosszú távú beruházásokat folytatni kell a teljes hálózat kiépítése céljából;
3. üdvözli a fent említett, 2009. február 4-i bizottsági közlemény korai előterjesztését, amelynek célja az EU szállítási infrastruktúrája, illetve a TEN-T politika alapos felülvizsgálata a szállítás, a határokon átnyúló mobilitás, a pénzügyek, a gazdaság, a szociális helyzet, a biztonság és a környezetvédelem terén felmerülő jelenlegi és jövőbeni kihívások tükrében;
4. e tekintetben nem látja értelmét a "TEN-T fogalmi pillér" homályos fogalma bevezetésének, mivel az túlterhelné a prioritási listát; úgy véli, hogy a Bizottság kifejezett célkitűzése ellenére egy kifejezetten fogalmiként megjelenő pillér nem képes javítani a TEN-T politika hitelességét, amely sokkal inkább konkrét projektek kidolgozásával érhető el;
5. ezért egyetért azzal, hogy egységesebb és integráltabb hálózati szemléletet kell kialakítani, amely az utas- és teherszállítás által támasztott, intermodális kapcsolatok iránti igényt tükrözi; ezért hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell tulajdonítani a vasútnak, a kikötőknek, a fenntartható tengeri és belvízi utaknak és hátországi összeköttetéseiknek vagy az új tagállamokkal és azokon belül létrejövő infrastrukturális kapcsolatokban található, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló csomópontoknak, és hogy különös figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló közlekedési útvonalakra, valamint a repülőtereket és a tengeri kikötőket nagyobb mértékben integrálni kell a transzeurópai hálózatokba; hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a polgári közlekedés és a teherszállítás eltérő, ám egymást kiegészítő igényeire; javasolja a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak, hogy javítsák a közbenső állomások és a helyi összekapcsolódások TEN-T-hez való kapcsolatát a peremhelyzetből adódó költségek minimálisra csökkentése érdekében;
6. kéri a Bizottságot, hogy kiemelten támogassa azokat az elsőbbségi projekteket, amelyek keretében intermodális csatlakozásokat és kölcsönösen következetesen átjárható rendszereket magában foglaló, több tagállamon áthaladó útvonalak létesülnek; hangsúlyozza, hogy a gazdasági térségeknek ezen elsőbbségi projektek mentén történő összekapcsolása nemzeti feladat;
7. örömmel veszi tudomásul, hogy a környezetkímélő közlekedési formák a listára került elsőbbségi projektek aránytalanul nagy részét teszik ki; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa ezen arány fenntartását a jövőben is, amikor a projektek végrehajtására kerül a sor;
8. hangsúlyozza, hogy az európai infrastrukturális politikába be kell építeni az éghajlatvédelmet és valamennyi közlekedési mód fenntartható fejlesztését annak érdekében, hogy megfeleljen a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós célkitűzéseknek;
9. kéri a Bizottságot, hogy biztassa arra a tagállamokat, hogy a TEN-T projektekkel kapcsolatos döntéshozatali és tervezési folyamatokba építsék be az olyan európai környezetvédelmi jogszabályokat, mint a Natura 2000, a SEA, a levegőminőségi irányelv, a vízügyi keretirányelv, a madarakról és az élőhelyekről szóló irányelvek, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által elkészítendő, a közlekedésre és a környezetre vonatkozó mutatókat tartalmazó TERM-jelentések (közlekedési és környezeti jelentéstételi mechanizmus);
10. sürgeti a Bizottságot, hogy csökkentse minimálisra a közös érdekre vonatkozó nyilatkozatokhoz és a környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásához kapcsolódó, nem érthető vagy ellentmondásos rendelkezések számát; ezenkívül úgy véli, hogy a TEN-T státusz projekteknek történő megadása után a tagállamoknak nem szabad visszaélniük a (9) bekezdésben említett európai jogszabályokkal a TEN-T projektek megvalósításának blokkolása érdekében;
11. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szállítási infrastruktúrára vonatkozó politika szempontjából számottevő tényezőként vegye figyelembe az olyan új fejleményeket, mint a pénzpiaci világválság, a demográfiai változások, az EU bővülése, az új szomszédos országok, valamint a keleti és mediterrán országokkal való élénk kapcsolatok;
12. hangsúlyozza – különösen a gazdasági válság jellemezte jelenlegi helyzetben –, hogy a TEN-T fejlesztése és az európai uniós közlekedés integrálása a szomszédos országok közlekedésével a legmegbízhatóbb módja annak, hogy biztosítsuk az Unióban a belső piac és a társadalmi kohézió hosszú távú fenntarthatóságát;
13. kéri a Bizottságot, hogy tegyen fokozottabb erőfeszítéseket a területfejlesztés (az Európai Unió területfejlesztési menetrendje, valamint a területi kohézió elve) és a közlekedéspolitikai tervezés európai összehangolásának javítására a régiók elérhetőségének a régiók közötti hálózatok fejlesztése révén történő javítása figyelembe vételével; megjegyzi, hogy tekintetbe kell venni a hegyvidéki, partvidéki vagy szigeteken fekvő, központi, periférikus, és más jellegű, határ menti területek közötti óriási különbségeket, valamint a városi mobilitási rendszerek a TEN-T-be való jobb integrálásának szükségességét;
14. kéri a bizottságot, hogy különösképp helyezze előtérbe a fő vasúti, közúti és belvízi útvonalakra vonatkozó kulcsfontosságú projekteket annak érdekében, hogy biztosítsa az új tagállamokkal és a harmadik országokkal való határokon átnyúló összeköttetéseket;
15. ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy az Európai Területfejlesztési Tervet (ETFT) használják a tervezés alapjaként, és az Európai Területrendezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) által elkészített, rendelkezésre álló tanulmányokat használják a közlekedésfejlesztésre vonatkozó tudományos, tervezésközpontú háttér-információkként;
16. hangsúlyozza, hogy mind a lisszaboni stratégia, mind a fellendülési terv céljait fel kell használni a TEN-T-politikák kidolgozása során, hiszen az e politikák nyújtotta mobilitás, hozzáférhetőség és logisztika kulcsfontosságú az EU versenyképessége és a területi kohézió szempontjából;
17. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a zöld folyosók, vasúti teherszállítási hálózatok, az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) folyosói, a tengeri gyorsforgalmi utak, pl. a rövid távú tengeri szállításra használt útvonalak, a korlátozott kapacitású, meglévő belvízi útvonalak vagy az elégtelen kapacitással rendelkező zsilipek, szárazföldi kikötők, logisztikai platformok, városi közlekedési csomópontok, a TEN-T hálózatnak az európai szomszédságpolitika országaira való tervezett kibővítésének valamint a keleti és mediterrán országoknak egy intermodális TEN-T koncepcióba való integrálásával dolgozzanak ki egy kevésbé környezetkárosító, kisebb olajfogyasztással járó és biztonságosabb szállítási módok igénybe vétele érdekében tervezett fellépéseken alapuló, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló TEN-T koncepciót; ezen túlmenően kéri, hogy biztosítsák a jelenlegi és a jövőbeni TEN-T keretrendszer és a vasúti teherszállítási folyosókra vonatkozó jogalkotási javaslatok egységességét;
18. megjegyzi, hogy a legutóbbi kutatások szerint az európai infrastrukturális alapok mindössze 1%-át fordították eddig belvízi útvonalakra; úgy véli, hogy elegendő európai támogatásra van szükség az európai belvízi infrastruktúra fejlesztéséhez annak érdekében, hogy ki lehessen használni a belvízi hajózás mint fenntartható és megbízható közlekedési mód teljes potenciálját;
19. kéri a Bizottságot, hogy a hálózat hatékonyságának növelése és a szállítás meggyorsítása érdekében törekedjen a vasúti teherszállítás intenzívebb bővülésének biztosítására;
20. ezzel kapcsolatban üdvözli a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2008)0852) és a fent említett, 2007. október 18-i bizottsági közleményt;
21. hangsúlyozza az intermodális szállítás területén az információmegosztás lehetővé tételének fontosságát, az immateriális és a materiális infrastruktúrák (informatikai hálózatok, pl. ERTMS/RIS/ITS/SESAR/Galileo) közötti kapcsolatok előmozdítása és támogatása, az interoperabilitás javítása, a gördülőállomány (vonatokra telepített ERTMS hardver és szoftverállomány, továbbá a tehervagonok zajcsökkentésének) javítása, a zöld logisztika, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló csatlakozások és csomópontok, a decentralizált, háztól-házig tartó szállítási szolgáltatások, valamint a mobilitásirányítás előmozdítása érdekében;
22. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy harmonizált és szabványos intelligens közlekedési rendszereket fejlesszenek ki a TEN-T hálózat számára annak érdekében, hogy hatékonyabb, gördülékenyebb, biztonságosabb és környezetkímélőbb közlekedési irányítással rendelkezzünk;
23. javasolja, hogy javítsák a TEN-T végrehajtását azáltal, hogy a TENtec információs rendszerhez hasonló rendszerek révén biztosítják az információhoz való jobb hozzáférést, létrehozva egy, a küszöbértékek meghatározását és a legjobban bevált gyakorlati megoldások cseréjét magában foglaló nyílt koordinációs módszert;
24. kiemeli, hogy a TEN-T projektekben már működő infrastruktúra hatékonyságát mielőbb fokozni kell – különösen azokban az esetekben, ahol az ilyen projektek végrehajtása már elkezdődött –, hogy a folyosók már rövid távon életképesebbek és hatékonyabbak legyenek, ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várjuk az e folyosókra irányuló hosszú távú óriásprojektek megvalósulását;
25. támogatja a a zöld könyvben a "TEN-T kialakítására javasolt 3. változatot", vagyis azt a kétrétegű megközelítést, amelyet a jelenlegi TEN-T térképekre épülő átfogó hálózat, és egy "maghálózatot" alkot, mely utóbbi még meghatározásra vár, és elsősorban vasúti, fenntartható vízi útvonalakat és kikötőket, valamint a logisztikai központokkal való összekapcsolásukat foglalja magában;
26. támogatja a "maghálózat" koncepcióját, amely egy földrajzi pillérből és egy fogalmi pillérből áll, ahol is a "fogalmi pillér" olyan kritériumokat és célokat tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a projekteket, folyosókat és a hálózat részeit időbeli rugalmassággal lehessen meghatározni, és ne mereven, a költségvetési időszak elején a teljes időszakra vonatkozóan; úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a TEN-T rugalmas kibővítését a költségvetési időszak során annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó piaci feltételekhez;
27. elismeri, hogy a tagállamok – regionális és helyi hatóságaikkal, a civil társadalom és a helyi lakosság érdekelt feleivel egyeztetve – kulcsszerepet játszanak a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos döntéshozatalban, tervezésben és finanszírozásban, beleértve a határokon átnyúló európai szintű koordinációt és együttműködést; kéri a Tanácsot, hogy teremtsen nagyobb összhangot a TEN-T projektekre irányuló felhívásai és az ezekkel kapcsolatos költségvetési döntései között; figyelembe véve az EU pénzügyi keretének félidős felülvizsgálatát, valamint tekintettel az EU fellendülési tervének jelenleg folyó vitájára, kéri a tagállamokat, hogy megfelelően – az eddig létrehozott uniós politikák alapján prioritásként – vegyék figyelembe a TEN-T hálózat részét képező közlekedési infrastruktúrákhoz szükséges pénzügyi támogatás kérdését;
28. teljes mértékben egyetért azzal a közösségi céllal, hogy csökkenteni kell az adminisztratív terheket, és ennek érdekében határozottan bátorítja a Bizottságot, hogy a bürokrácia további csökkentése érdekében vizsgálja felül a TEN-T prioritást élvező projektjeinek pénzügyi keretét;
29. kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg az együttműködést a nemzeti szinten folytatott politikák területén annak érdekében, hogy az EK-Szerződés 154. és 155. cikkének megfelelően konzisztenssé tegyék a TEN-T program társfinanszírozását és megvalósítását;
30. e tekintetben hangsúlyozza, hogy a pénzügyi válság még inkább megköveteli az Európai Uniótól, a tagállamoktól és a régióktól, hogy a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos projektekre vonatkozó döntéseiket megbízható költség-haszon elemzések, a fenntarthatóság és a határokon átívelő európai együttműködések nyújtotta hozzáadott érték kritériumai alapján hozzák meg;
31. megjegyzi azonban, hogy a közlekedési infrastruktúrába való beruházás a gazdasági és pénzügyi válság kezelésének egyik kulcsterülete, ezért kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a TEN-T-hez kapcsolódó és a Strukturális és/vagy Kohéziós Alapból finanszírozott infrastrukturális projekteket; kéri a tagállamokat, hogy ezt a szemléletmódot figyelembe véve értékeljék újra beruházási prioritásaikat annak érdekében, hogy felgyorsítsák a felelősségük alá tartozó TEN-T projekteket, különösen a határokon átnyúló szakaszokon;
32. emlékezteti a Bizottságot, hogy a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos projekteknek a TEN-T keretében, a kohéziós és regionális alapok, valamint az EBB által történő társfinanszírozása az alábbi feltételeknek kell, hogy megfeleljen: gazdasági életképesség, a fokozott versenyképesség, az egységes piac elősegítése, a környezeti fenntarthatóság, átláthatóság az adófizetők számára és a polgárok bevonása (partnerség elve); hangsúlyozza e tekintetben annak fontosságát, hogy fejlesszék a köz- és magánszféra közötti partnerségeket a TEN-T projektek finanszírozása terén, és hogy rugalmas megoldásokat találjanak az ilyen nagyságrendű munkálatok során felmerülő problémákra (földrajzi, technikai nehézségek, a közvélemény tiltakozása stb.);
33. ezzel kapcsolatosan annak biztosítását kéri a Bizottságtól, hogy az EU pénzügyi programjai keretében értékelt projektek vegyék figyelembe az egyéb – uniós alapok által nem támogatott – szükséges beruházásokhoz adott nemzeti finanszírozásra gyakorolt lehetséges hatásaikat; nevezetesen úgy véli, hogy a tagállamok által az uniós támogatásban részesülő projektek kiegészítésére felhasznált előirányzatokat nem kellene bekötő útvonalak fenntartása vagy az azokba való beruházás árán kihelyezni; ennélfogva úgy véli, hogy a projekteket inkább – legalább részben – az alapján kellene megtervezni és értékelni, hogy mennyire képesek beépíteni (és nem figyelmen kívül hagyni) a szükséges kiegészítő bekötőút-infrastruktúra fejlesztését és karbantartását;
34. hangsúlyozza az európai légi közlekedési piac az Egységes Európai Égbolt II csomag, valamint a javasolt, "teljes légi közlekedési rendszert előnyben részesítő megközelítés" keretében gyorsan növekvő beruházási igényeit; ezért kéri a Bizottságot, hogy a TEN-T költségvetési keretének felülvizsgálatakor fontolja meg a repülőterek, valamint a légiforgalmi szolgáltatás és a léginavigációs szolgálatok (ATM/ANS) számára rendelkezésre álló finanszírozás növelését;
35. megjegyzi, hogy mélyrehatóbb kutatásra van szükség a szállítási infrastruktúra finanszírozása terén folytatott leginkább bevált és leghatékonyabb gyakorlatok, valamint ezek versenyképességre és a mennyiségi és minőségi szempontú foglalkoztatásra gyakorolt pozitív hatásai tekintetében, valamint e gyakorlatok továbbfejlesztésére, beleértve a köz- és magánszféra közötti partnerségek vonatkozásában e területen gyűjtött tapasztalatokat, ahogy ezek elemzése a Bizottság jelenlegi tanulmányaiban már meg is jelenik;
36. hangsúlyozza, hogy munkacsoportot kellene létrehozni a TEN-T Végrehajtó Ügynökségén belül annak érdekében, hogy növeljék a köz- és magánszféra közötti partnerségek felhasználását egyes elsődleges fontosságú projektek vagy szakaszok finanszírozása érdekében, és hogy terjesszék a megoldásokat mint legjobban bevált gyakorlatokat;
37. hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekre és az Európai Befektetési Bankra való fokozott hagyatkozás nem lehet a többgenerációs periódus alatt megtérülő nagyszabású projektekre adott költségvetési támogatások jelentős részének helyettesítője;
38. támogatja azt, hogy a tagállamok a 2009–2010-es pénzügyi terv félidős felülvizsgálata kapcsán gondolják újra a TEN-T költségvetését az egyéb projektek és az azokkal együtt járó vasúti és vízi útvonalak fejlesztésére irányuló törekvések drasztikus leépítésének visszafordítása tekintetében;
39. hangsúlyozza, hogy a kölcsönökből fakadó tőkeáttételi hatás növelése érdekében az útdíjakból befolyó jövedelem egy bizonyos százalékát a TEN-T projektek finanszírozására kellene fordítani;
40. kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé kiválasztott példákat azokról a határon átnyúló regionális vasúti összeköttetésekről, amelyeket felszámoltak vagy használaton kívül helyeztek, különös előnyben részesítve azokat, amelyek összekapcsolódhatnának a TEN-T-vel,
41. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tekintsék az Eurovelo-hálózatot és a Vasfüggöny-útvonalat úgy, mint lehetőségeket a határokon átnyúló európai kerékpár-infrastruktúra hálózatának népszerűsítésére, támogatva a környezetbarát közlekedést és a fenntartható turizmust;
42. kéri a Bizottságot, hogy a teljes TEN vasúthálózat versenyképességének fokozása érdekében – mandátumának lejártáig – tegyen jogalkotási kezdeményezésre irányuló javaslatot a belföldi vasúti személyszállítási piac 2012. január 1-től kezdődő megnyitására;
43. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a határ menti szakaszokon lassan halad az elsőbbségi projektek végrehajtása, különös tekintettel a Pireneusokra, amely alapvető fontosságú az Ibériai-félsziget és Franciaország számára;
44. arra biztatja a Bizottságot, hogy továbbra is vonja be a Parlamentet és az Európai Tanácsot (több)éves javaslataiba és a TEN-T projektek társfinanszírozásának meghatározására irányuló döntésekbe;
45. kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen, de legalább évenként egyszer tegyen jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden elsődleges fontosságú projektre vonatkozóan minden egyes projekt aktuális állásáról, a projekt költségeinek megbízhatóságáról, az egyes projektek megvalósíthatóságáról és a projekt végrehajtásának időzítéséről;
46. kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy nyújtsanak be éves listát a Parlamentnek és a Tanácsnak a specifikus, társfinanszírozott projektekről a regionális, kohéziós és EBB-társfinanszírozású TEN-T projektek esetén, ahogy az a TEN-T társfinanszírozás esetében már működik;
47. hangsúlyozza, hogy ökológiai és gazdasági szempontból számos esetben csak az olyan multimodális közlekedési rendszerek életképesek és fenntarthatóak a jövőben is, amelyek egy adott szállítási útvonalon lehetővé teszik a különböző közlekedési eszközök használatát;
48. hangsúlyozza, hogy az újonnan kibővített schengeni térségben a Nyugat- és Kelet-Európa közötti közlekedési infrastruktúra rendkívül nagy jelentőséggel bír a gazdasági növekedés lehetősége szempontjából, különösen az ehhez kapcsolódó új tagállamokban; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Kelet- és Nyugat-Európa között építsék ki és támogassák a nemzetközi közúti és vasúti összeköttetéseket, és a helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal együttműködésben végrehajtott egyedi cselekvési programon keresztül támogassa különösen a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúrát; ugyancsak rámutat arra, hogy a TEN-T hálózatok és a harmadik országok közlekedési hálózatai közötti összeköttetések javításával különösen javulni fog a határ menti területek helyzete, továbbá ez hozzáadott értéket teremt a régiók közötti együttműködés és az egész EU számára;
49. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
– tekintettel az ENSZ-nek a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993. december 20-i nyilatkozatára és az ENSZ Közgyűlése által 2003. december 22-én elfogadott, a nők ellen elkövetett családon belüli erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalásra, amely elismeri a nők elleni erőszak felszámolásának sürgős szükségességét,
– tekintettel az 1997. szeptember 16-i, a nők elleni erőszakkal szemben zéró toleranciát hirdető uniós szintű kampányról(1) és a 2006. február 2-i, a nőkkel szembeni erőszak ellen folytatott küzdelem jelenlegi helyzetéről és az ezzel kapcsolatos jövőbeni fellépésről szóló(2) állásfoglalásaira,
– tekintettel az ENSZ a nőket segítő fejlesztési alapjának (UNIFEM) a "Mondj nemet a nők elleni erőszakra" című kampányára, amely kiemeli a nők erőszak elleni védelmének és az erőszak elleni fellépésnek a szükségességét,
– tekintettel eljárási szabályzata 116. cikkére,
A. mivel az asszonyok és lányok elleni erőszak rendkívüli arányú, egyetemes probléma,
B. mivel fent említett állásfoglalásaiban a Parlament hangsúlyozta a nők elleni erőszakkal szemben zéró toleranciát hirdető uniós szintű kampány szükségességét,
C. mivel az Európa Tanács közelmúltbeli "Vessünk véget a nők elleni családon belüli erőszaknak" kampánya megerősíti a nők erőszak elleni védelmének és az erőszak elleni fellépésnek a szükségességét,
1. felkéri a Bizottságot, hogy a következő öt év valamelyikét nyilvánítsa a nők elleni erőszakkal szemben zéró tolerancia európai évének, ahogy azt a Parlament már ismételten kérte;
2. felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az UNIFEM "Mondj nemet a nők elleni erőszakra" kampányát petíciójának aláírásával;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa e nyilatkozatot az aláírók nevével együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak és az UNIFEM-nek.
Aláírók
Adamos Adamou, Vittorio Agnoletto, Vincenzo Aita, Gabriele Albertini, Alexander Alvaro, Jan Andersson, Georgs Andrejevs, Roberta Angelilli, Rapisardo Antinucci, Kader Arif, Elspeth Attwooll, Marie-Hélène Aubert, Jean-Pierre Audy, Margrete Auken, Inés Ayala Sender, Liam Aylward, Mariela Velichkova Baeva, Katerina Batzeli, Edit Bauer, Jean Marie Beaupuy, Christopher Beazley, Zsolt László Becsey, Angelika Beer, Ivo Belet, Irena Belohorská, Monika Beňová, Maria Berger, Giovanni Berlinguer, Thijs Berman, Šarūnas Birutis, Sebastian Valentin Bodu, Herbert Bösch, Josep Borrell Fontelles, Costas Botopoulos, Catherine Boursier, John Bowis, Emine Bozkurt, Mihael Brejc, Frieda Brepoels, Hiltrud Breyer, André Brie, Danutė Budreikaitė, Kathalijne Maria Buitenweg, Wolfgang Bulfon, Nicodim Bulzesc, Colm Burke, Niels Busk, Cristian Silviu Buşoi, Simon Busuttil, Maddalena Calia, Mogens Camre, Luis Manuel Capoulas Santos, Marco Cappato, Marie-Arlette Carlotti, Carlos Carnero González, Giorgio Carollo, David Casa, Paulo Casaca, Michael Cashman, Françoise Castex, Giusto Catania, Jean-Marie Cavada, Giulietto Chiesa, Călin Cătălin Chiriţă, Ole Christensen, Sylwester Chruszcz, Fabio Ciani, Richard Corbett, Dorette Corbey, Giovanna Corda, Michael Cramer, Jan Cremers, Gabriela Creţu, Brian Crowley, Hanne Dahl, Daniel Dăianu, Dragoş Florin David, Bairbre de Brún, Arūnas Degutis, Jean-Luc Dehaene, Véronique De Keyser, Panayiotis Demetriou, Gérard Deprez, Proinsias De Rossa, Marie-Hélène Descamps, Harlem Désir, Christine De Veyrac, Mia De Vits, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Jolanta Dičkutė, Gintaras Didžiokas, Brigitte Douay, Den Dover, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Konstantinos Droutsas, Bárbara Dührkop Dührkop, Andrew Duff, Árpád Duka-Zólyomi, Constantin Dumitriu, Lena Ek, Saïd El Khadraoui, Edite Estrela, Harald Ettl, Jill Evans, Robert Evans, Göran Färm, Markus Ferber, Anne Ferreira, Elisa Ferreira, Ilda Figueiredo, Roberto Fiore, Věra Flasarová, Hélène Flautre, Alessandro Foglietta, Glyn Ford, Janelly Fourtou, Juan Fraile Cantón, Armando França, Monica Frassoni, Urszula Gacek, Kinga Gál, Milan Gaľa, Vicente Miguel Garcés Ramón, Iratxe García Pérez, Elisabetta Gardini, Evelyne Gebhardt, Eugenijus Gentvilas, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Claire Gibault, Neena Gill, Monica Giuntini, Robert Goebbels, Bogdan Golik, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Hélène Goudin, Genowefa Grabowska, Luis de Grandes Pascual, Martí Grau i Segú, Louis Grech, Nathalie Griesbeck, Lissy Gröner, Elly de Groen-Kouwenhoven, Mathieu Grosch, Pedro Guerreiro, Umberto Guidoni, Zita Gurmai, Fiona Hall, Ioan Lucian Hămbăşan, David Hammerstein, Benoît Hamon, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Marian Harkin, Rebecca Harms, Satu Hassi, Anna Hedh, Jacky Hénin, Erna Hennicot-Schoepges, Jeanine Hennis-Plasschaert, Edit Herczog, Esther Herranz García, Jim Higgins, Jens Holm, Mary Honeyball, Richard Howitt, Ian Hudghton, Stephen Hughes, Alain Hutchinson, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Sophia in 't Veld, Mikel Irujo Amezaga, Marie Anne Isler Béguin, Ville Itälä, Lily Jacobs, Anneli Jäätteenmäki, Lívia Járóka, Dan Jørgensen, Pierre Jonckheer, Romana Jordan Cizelj, Madeleine Jouye de Grandmaison, Aurelio Juri, Jelko Kacin, Filip Kaczmarek, Gisela Kallenbach, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Piia-Noora Kauppi, Metin Kazak, Tunne Kelam, Glenys Kinnock, Evgeni Kirilov, Silvana Koch-Mehrin, Jaromír Kohlíček, Eija-Riitta Korhola, Magda Kósáné Kovács, Guntars Krasts, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Ģirts Valdis Kristovskis, Urszula Krupa, Wiesław Stefan Kuc, Aldis Kušķis, Sepp Kusstatscher, Joost Lagendijk, Alain Lamassoure, Jean Lambert, Stavros Lambrinidis, Vytautas Landsbergis, Raymond Langendries, Anne Laperrouze, Henrik Lax, Johannes Lebech, Stéphane Le Foll, Roselyne Lefrançois, Bernard Lehideux, Lasse Lehtinen, Jörg Leichtfried, Marie-Noëlle Lienemann, Peter Liese, Kartika Tamara Liotard, Alain Lipietz, Pia Elda Locatelli, Eleonora Lo Curto, Andrea Losco, Caroline Lucas, Sarah Ludford, Astrid Lulling, Nils Lundgren, Elizabeth Lynne, Marusya Ivanova Lyubcheva, Jules Maaten, Linda McAvan, Arlene McCarthy, Mary Lou McDonald, Mairead McGuinness, Edward McMillan-Scott, Jamila Madeira, Toine Manders, Ramona Nicole Mănescu, Erika Mann, Catiuscia Marini, Helmuth Markov, David Martin, Miguel Angel Martínez Martínez, Jiří Maštálka, Maria Matsouka, Iosif Matula, Mario Mauro, Erik Meijer, Willy Meyer Pleite, Rosa Miguélez Ramos, Marianne Mikko, Claude Moraes, Eluned Morgan, Luisa Morgantini, Roberto Musacchio, Cristiana Muscardini, Antonio Mussa, Riitta Myller, Pasqualina Napoletano, Alexandru Nazare, Catherine Neris, Ljudmila Novak, Péter Olajos, Gérard Onesta, Dumitru Oprea, Josu Ortuondo Larrea, Siiri Oviir, Reino Paasilinna, Athanasios Pafilis, Maria Grazia Pagano, Justas Vincas Paleckis, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Marco Pannella, Pier Antonio Panzeri, Dimitrios Papadimoulis, Atanas Paparizov, Neil Parish, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Maria Petre, Tobias Pflüger, Sirpa Pietikäinen, Rihards Pīks, João de Deus Pinheiro, Józef Pinior, Gianni Pittella, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Samuli Pohjamo, Bernard Poignant, Lydie Polfer, Miguel Portas, Christa Prets, Pierre Pribetich, Vittorio Prodi, Jacek Protasiewicz, John Purvis, Miloslav Ransdorf, Poul Nyrup Rasmussen, Vladimír Remek, Karin Resetarits, Teresa Riera Madurell, Karin Riis-Jørgensen, Giovanni Rivera, Marco Rizzo, Maria Robsahm, Giovanni Robusti, Bogusław Rogalski, Zuzana Roithová, Raül Romeva i Rueda, Dariusz Rosati, Mechtild Rothe, Libor Rouček, Martine Roure, Heide Rühle, Flaviu Călin Rus, Leopold Józef Rutowicz, Eoin Ryan, Tokia Saïfi, Aloyzas Sakalas, Katrin Saks, María Isabel Salinas García, Antolín Sánchez Presedo, Daciana Octavia Sârbu, Amalia Sartori, Gilles Savary, Christel Schaldemose, Pierre Schapira, Lydia Schenardi, Carl Schlyter, Olle Schmidt, Elisabeth Schroedter, Inger Segelström, Esko Seppänen, Czesław Adam Siekierski, Eva-Riitta Siitonen, Brian Simpson, Kathy Sinnott, Peter Skinner, Nina Škottová, Alyn Smith, Csaba Sógor, Søren Bo Søndergaard, María Sornosa Martínez, Jean Spautz, Bart Staes, Grażyna Staniszewska, Peter Šťastný, Petya Stavreva, Dirk Sterckx, Catherine Stihler, Daniel Strož, Margie Sudre, Eva-Britt Svensson, Konrad Szymański, Csaba Sándor Tabajdi, Hannu Takkula, Charles Tannock, Andres Tarand, Michel Teychenné, Britta Thomsen, Marianne Thyssen, Gary Titley, Patrizia Toia, László Tőkés, Ewa Tomaszewska, Jacques Toubon, Georgios Toussas, Kyriacos Triantaphyllides, Helga Trüpel, Claude Turmes, Feleknas Uca, Vladimir Urutchev, Inese Vaidere, Anne Van Lancker, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Ari Vatanen, Yannick Vaugrenard, Donato Tommaso Veraldi, Bernadette Vergnaud, Alejo Vidal-Quadras, Kyösti Virrankoski, Oldřich Vlasák, Dominique Vlasto, Johannes Voggenhuber, Sahra Wagenknecht, Diana Wallis, Graham Watson, Henri Weber, Renate Weber, Åsa Westlund, Anders Wijkman, Glenis Willmott, Iuliu Winkler, Janusz Wojciechowski, Francis Wurtz, Anna Záborská, Jan Zahradil, Iva Zanicchi, Tatjana Ždanoka, Dushana Zdravkova, Roberts Zīle, Gabriele Zimmer, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka