Az Európai Parlament 2009. október 8-i állásfoglalása a 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi G20 csúcstalálkozóról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a G20-csoport vezetőinek a 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi csúcstalálkozót követően kiadott nyilatkozatára,
– tekintettel a G20-csoport vezetőinek a 2009. április 2-i londoni csúcstalálkozót követően kiadott nyilatkozatára (A fellendülésre és reformra irányuló globális terv), valamint "A pénzügyi rendszer erősítése" és a "Források nyújtása a nemzetközi pénzügyi intézményeken keresztül" című nyilatkozataikra;
– tekintettel a G20-csoport 2009. április 2-i londoni csúcstalálkozójáról szóló, 2009. április 24-i állásfoglalására(1);
– tekintettel a G20-csoportnak a pénzügyi piacokról és a világgazdaságról szóló washingtoni csúcstalálkozót követően kiadott, 2008. november 15-i nyilatkozatára,
– tekintettel "A fejlődő országok támogatása a válság idején" című, 2009. április 8-i bizottsági közleményre (COM(2009)0160),
– tekintettel "A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban" című, 2009. augusztus 20-i bizottsági közleményre (COM(2009)0433),
– tekintettel az éghajlatváltozásról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2009. február 4-i "2050: A jövő ma kezdődik – Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások"(2), és a 2009. március 11-i, "Európai uniós stratégia egy átfogó éghajlat-változási megállapodásra Koppenhágában, és megfelelő finanszírozás biztosítása az éghajlat-változási politika számára" című(3) állásfoglalásaira,
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) "Kilábalás a válságból: globális foglalkoztatási paktum" című 2009. júniusi 19-i határozatára,
– tekintettel az ENSZ millenniumi fejlesztési célkitűzéseire és az uniós tagállamoknak az éhezés és a szegénység leküzdése melletti elkötelezettségére,
– tekintettel az Európai Unió állam- és kormányfőinek 2009. szeptember 17-i brüsszeli informális találkozóját követően kiadott "A Pittsburghban tartandó G20 csúcstalálkozóra elfogadott szöveg" című nyilatkozatra,
– tekintettel a Bizottság végleges jelentésére a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás méréséről és az alternatív mutatókról,
A. mivel a gazdasági helyzet továbbra sem állt teljes mértékben helyre; mivel a növekvő munkanélküliség kezelése továbbra is kiemelt fontosságú és sürgős kérdés; különösen mivel az európai munkanélküliségi ráta 2009 júliusában tízéves csúcsra, 9,5%-ra emelkedett, és további növekedése várható,
B. mivel a gazdasági növekedés helyreállításának biztosítása érdekében a legfontosabb kihívás a versenyszektor keresletének visszaállítása; mivel a reformok terén megvalósuló döntő jelentőségű előrelépés alapvető fontosságú az erőteljes, ám kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági növekedés elérése érdekében,
C. mivel a jelenlegi gazdasági nehézségeket a lisszaboni és göteborgi célok előmozdításának, a munkanélküliség és az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energiafogyasztás csökkentése melletti kötelezettségvállalások megerősítésének, és egy olyan uniós stratégia létrehozásának lehetőségeként kellene kiaknázni, amely a sürgős válságkezelésből átvezet a hosszú távú fenntartható gazdasági fellendülésbe,
D. mivel a szabályozási és a felügyeleti rendszer súlyos hiányosságai, egyes pénzügyi intézetek túlzott és felelőtlen kockázatvállalása, illetve a világ egyes országaiban jellemző engedékeny monetáris politika miatt jelentkező pénzbőség a jelenlegi válság kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak,
E. mivel egy jobb nemzetközi koordináció alapvetően szükséges a gazdaság számára, erőteljes többoldalú együttműködésre van szükség a protekcionista tendenciák elkerülése érdekében, illetve a politikai passzivitás arra csábíthatja a pénzügyi intézményeket, hogy térjenek vissza a hagyományos üzletmenethez,
F. továbbá mivel a G20 vezetői közös felelőssége a válság társadalmi hatásainak mérséklése, elsősorban a fejlődő országokban, melyeket a válság mellékhatásai igen súlyosan érintettek,
G. mivel az offshore központok tevékenysége aláásta a pénzügyi szabályokat és a milleniumi fejlesztési célok elérésének útjában áll,
Általános észrevételek: A növekedés helyreállítása
1. üdvözli a G20-csúcstalálkozón elért megállapodásokat, köztük a gazdaságélénkítő intézkedések idő előtti visszavonásának elkerülésére vonatkozó kötelezettségvállalást; aggodalommal veszi tudomásul viszont az államadósság és a költségvetési hiány gyors növekedését; kiemeli a rendezett államháztartás létrehozásának és a hosszú távú költségvetési fenntarthatóság biztosításának fontosságát a jövőbeli generációk túlzott mértékű megterhelésének elkerülése érdekében; sürgeti, hogy azonnal kezdődjön meg a munka a kilépési stratégiák kidolgozására annak érdekében, hogy ezeket gyorsan végre lehessen hajtani, amint azt a gazdaság újbóli fellendülése lehetővé teszi;
2. úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés számára a GDP-n kívül új mutatókra és számviteli keretekre van szükség az emberi tevékenységnek az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásainak felmérésére, amelyek egyben iránymutatásként szolgálnak a globális fellendülés orientációjához és értékeléséhez;
3. hangsúlyozza, hogy a legfontosabb prioritás a reálgazdaság erőteljes és fenntartható növekedésének elérése, a tőkepiacok és a hitelezés megfelelő működésének biztosítása, a foglalkoztatás fenntartása és ösztönzése, valamint az emberek védelme a válság negatív hatásaival szemben, különös tekintettel a legszegényebb és legsérülékenyebb csoportokra;
4. örömét fejezi ki amiatt, hogy a G20-csúcstalálkozó a pénzügyi válság alapvető okát képező globális egyenlőtlenségek kérdésére összpontosított; rámutat arra, hogy a jövőbeni pénzügyi válságok megelőzése érdekében a háttérben álló okokat (beleértve a túlzott kereskedelmi mérleghiányt vagy többletet) kell megszüntetni, ami a banki és pénzügyi szabályozáson, valamint az intézményirányításon messze túlmutató következményekkel jár; úgy véli, hogy a válságra adott hatékony, többoldalú válasznak ki kell terjednie a valutaárfolyamok terén tapasztalható stabilitáshiányt és a nyersanyagárak volatilitását eredményező okok többoldalú kereteken belüli kezelésére;
5. sajnálja azonban, hogy a G-20 vezetői nem értékelték a pénzügyi válságot okozó szabályozás és felügyelet nagyszabású hiányosságait annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek ugyanazok a szabályozási és felügyeleti hibák, illetve egy hasonló, másik válság; sajnálja, hogy a G-20 vezetői nem léptek előre az éghajlatváltozás elleni globális küzdelem finanszírozásával kapcsolatban;
6. üdvözli a millenniumi fejlesztési célok és a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) teljesítésére vonatkozó megerősített kötelezettségvállalást,
7. Üdvözli a G20 vezetők megállapodását, miszerint dolgozzanak egy pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó nemzetközi kereten, és gyors előrehaladásra hív fel annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szektor igazságosan járuljon hozzá a gazdaság talpra állásához és fejlődéséhez, mivel a válság költségeit eddig az adófizetők, az egyéb polgárok közszolgáltatók viselték;
Munkahelyek, munkahelyek, munkahelyek
8. üdvözli a G20-csoport vezetőinek azon határozatát, amely a tisztességes munkahelyeket helyezi a fellendülés és a reform középpontjába, és különösen üdvözli az ILO számára megállapított szerepkört;
9. üdvözli a G20-csoport vezetőinek elkötelezettségét a foglalkoztatási válság nemzetközi szintű kezelése és a legkiszolgáltatottabbak támogatásának erősítése iránt, hiszen őket érinti a legsúlyosabban a válság, és nekik van leginkább szükségük a közös fellépésre; e tekintetben üdvözli azon riasztórendszer felállítását, amely globális szinten kíséri figyelemmel a sérülékenységet;
10. kéri, hogy a nemzetközi közösség elkötelezettségét váltsák tényleges tettekre és hajtsák végre, különösen egy erőteljes "ökológiai munkahely-teremtési" menetrend erőteljes támogatása által;
11. egyetért azzal, hogy a jövőbeli gazdasági növekedés szempontjából fontos egy foglalkoztatásorientált keret kialakítása, valamint a fellendülési tervek szempontjából központi fontosságú a tisztességes munka előmozdítása;
12. üdvözli a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) globális foglalkoztatási paktumát, és annak sürgős végrehajtására hív fel; felhív különösen egy nemzetközi szinten megvalósítandó anticiklikus foglalkoztatási alap, valamint olyan ambiciózus adóösztönző csomagok létrehozására, amelyek hatékony foglalkoztatási szolgálatokkal, a veszélyeztetett csoportokat segítő szigorú szociálpolitikával támogatják a munkahelyteremtést és –megtartást és biztosítják a minimálbérek vásárlóerejét;
13. ragaszkodik ahhoz, hogy az ILO-egyezmények ratifikálása és végrehajtása e tekintetben elengedhetetlen, és kéri, hogy azokat foglalják bele a WTO kereskedelmi egyezményekbe; a kulcsfontosságú nemzetközi szervezetek közötti együttműködés további megerősítésére is felhív;
14. támogatja a pénzügyi szolgáltatások új típusaival kapcsolatos olyan kezdeményezéseket, mint például a mikrofinanszírozás, amely a legszegényebb emberek számára a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását célozza meg;
15. ragaszkodik ahhoz, hogy a bérek csökkenésének elkerülése érdekében fontos a szociális párbeszéd valamennyi szinten történő támogatása, illetve annak biztosítása, hogy a bérek növekedése összhangban legyen a termelékenység növekedésével;
A pénzügyi felügyelet és szabályozás megerősítése
16. üdvözli a G20-országok pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek felhívását, amelyben nemzetközi reformkerettel kapcsolatos megállapodást sürgetnek a pénzügyi ágazat alábbi kritikus területein:
–
magas minőségű tőkeképzés és a prociklikusság mérséklése,
–
a kompenzációs gyakorlatok reformja a pénzügyi stabilitás támogatására,
–
a tőzsdén kívüli származékos piacok fejlesztése,
–
a határokon átnyúló rendezési rendszerek és a rendszerszintű fontossággal bíró pénzintézetek kérdése;
–
felügyeleti reform a pénzügyi szektorban, a globális kerettel összhangban;
17. helyesli a globális pénzügyi szabályozó rendszer átalakítására irányuló szándékot, és egyetért azzal, hogy lényeges fejlődés tapasztalható, ugyanakkor úgy véli, hogy az elfogadott változtatások közül sokat még nem hajtottak teljes mértékben végre, és nagyon sok munka van még hátra;
18. tudomásul veszi a G20 csoport vezetőinek arra vonatkozó ígéretét, hogy teljes mértékben felügyelni fogják az összes – a rendszer szempontjából fontos – intézményt és pénzügyi eszközt; úgy véli, hogy a pénzügyi piacok felügyeletére vonatkozó központosítottabb megközelítésre van szükség a további válságok megelőzése érdekében, és úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak olyan erőteljes felügyeleti építmény felé kell orientálódnia, amelynek célkitűzése egyetlen pénzügyi felügyeleti hatóság létrehozása;
19. úgy véli hogy a nemzetközi koordinációnak a prudenciális szabályok fokozatos fejlesztéséhez kell vezetnie globális szinten a szabályozási önkény elkerülése érdekében; aláhúzza, hogy a G20 szélesebb összefüggésében elért előrehaladás egy "minimális harmonizációs" megközelítésből áll, amely nem akadályozhatja meg, hogy az EU magasabb standardokat alkalmazzon; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy az Európai Unió ambiciózusabb a szabályozás és felügyelet hatályával és követelményeivel kapcsolatban, ahogy azt a közelmúltban elfogadott és megvitatás alatt álló jogszabályok mutatják;
20. üdvözli, hogy megerősítették azon elkötelezettségüket, hogy a pénzügyi intézmények szigorúbb szabályokkal rendelkezzenek a kockázatvállalás, valamint az olyan irányítás terén, amely a kompenzációt a hosszú távú teljesítménnyel és a nagyobb átláthatósággal hangolja össze; melegen üdvözli a Basel II keretszabályozás 2011-ig történő elfogadása, valamint egy nemzetközi szinten összehangolt tőkeáttételi arány bevezetése iránti elkötelezettséget; úgy véli, hogy ezen átfogó elveket és célokat valamennyi piaci szereplőnek be kell tartania, ha a befektetők, adófizetők és a fogyasztók védelme a tét;
21. felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsan alakítsa kötelező uniós jogszabályokká a G20-csúcson a bónuszokkal kapcsolatosan tett kötelezettségvállalásokat; ezért felhívja a G20-ak vezetőit, hogy javaslataik legyenek hatékonyabbak a tőkeképzés és a kompenzációs gyakorlatok megreformálása tekintetében, valamint biztosítsák, hogy a felügyeleti szervek szankciók esetén következetes hozzáállást tanúsítanak az egész világon;
22. úgy véli, hogy a válságkezelés terén folytatott határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó elveket sürgősen érvényesíteni kell; felkéri a Pénzügyi Stabilitási Testületet, hogy a rendszerszintű fontossággal bíró pénzintézetekkel kapcsolatosan 2010 októberéig elfogadandó javaslatok jóváhagyása előtt konzultáljon az Európai Parlamenttel;
23. elismeri, hogy az együttműködésre nem hajlandó joghatóságok ("adóparadicsomok") elleni küzdelem jelentős, ám korántsem elégséges eredményeket hozott; arra bátorítja az átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumot, hogy javítsa az adóügyekkel kapcsolatos átláthatóságot és információcserét annak érdekében, hogy az államok adóbevételeik védelme érdekében teljes mértékben végrehajthassák adóügyi szabályozásukat; támogatja a G20 csoport által az együttműködés megtagadása esetén az adóparadicsomok ellen 2010 márciusától alkalmazandó intézkedéseket;
24. üdvözli a banktitok területén tett előrelépéseket, és különösen az OECD átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumának bővülését; megállapítja azonban, hogy több jobbhatóság, amely ígéretet tett a szabványok bevezetésére, még nem hajtotta ezt végre; hatékony rendszer bevezetését kéri az adóelkerülés megelőzése, feltárása és üldözése érdekében; hangsúlyozza a szabványosított jelentéstételi rendszer létrehozásának fontosságát;
25. sajnálattal tölti el, hogy az erkölcsi kockázat kérdésével nem foglalkoztak a G-20 vezetői, és hogy a rendszerszerű intézményekre vonatkozó prudenciális normák és az ilyen intézetek csődjével járó költségek közötti kapcsolat kérdését 2010 októberéig elhalasztották; javaslatokat kér az átszervezés kérdésével való foglalkozás, valamint a pénzügyi ágazatban meglévő üzleti modellek felülvizsgálata céljából, amely a "túl nagy a bukáshoz" kérdését kezelné;
Globális pénzügyi intézményeink megerősítése
26. üdvözli a G20 vezetőinek azon tervét, hogy megreformálják az IMF-et és a Világbankot, és kéri e reformok mielőbbi megkezdését; felhív a globális gazdasági és pénzügyi irányítás mélyreható reformjára; támogatja az IMF és a Világbank megreformálását, ami alapvető fontosságú lépés a két intézmény hitelességének, legitimitásának és hatékonyságának javítása érdekében tett erőfeszítések keretében; úgy véli, hogy erősíteni kell a fejlődő országok képviseletét a nemzetközi pénzügyi intézményekben; üdvözli azt a kötelezettségvállalást, hogy kvótarendszert vezetnek be a dinamikus feltörekvő piacok és a fejlődő országok számára; emlékeztet arra, hogy a fellendülés érdekében fontos a prociklikus politikákat elkerülni;
27. felhív egy olyan mechanizmus létrehozására, amelynek segítségével a Valutaalap tagállamainak a Különleges Lehívási Jogok révén engedélyezett új előirányzataiból néhányat átutalnának az alacsony jövedelmű országok számára, és ezáltal kétszeresére nőhetne a Nemzetközi Valutaalap középtávú koncessziós hitelezési kapacitása;
28. üdvözli a G-20 vezetőinek a nyílt globális gazdaság melletti elkötelezettségét; úgy véli, hogy a világkereskedelem újraindulása alapvető fontosságú a globális növekedés helyreállítása tekintetében; ezzel kapcsolatosan ismételten a protekcionizmus valamennyi formája ellen foglal állást, továbbra is nyomást gyakorol a fejlődő országokat hátrányosan nem érintő piaci hozzáférés biztosítása terén történő előrehaladás érdekében az összes vámjellegű és nem vámjellegű akadály felszámolása, valamint a szabad és méltányos kereskedelem szabályainak tisztelete révén; továbbra is eltökélt a dohai fejlesztési forduló globális, nagyratörő és kiegyensúlyozott lezárásában, a tárgyalási megbízásban foglaltaknak megfelelően;
29. üdvözli, hogy a G20 vezetői elismerték a fenntarthatóbb globális gazdaság jelentőségét; hangsúlyozza továbbá, hogy kritikus fontosságú, hogy kötelező erejű megállapodás szülessen az éghajlatváltozással kapcsolatban az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményével foglalkozó közelgő koppenhágai konferencián (UNFCCC konferencia); hangsúlyozza azonban, hogy a G20 vezetőknek fel kell ismerniük a globális fenntarthatósággal kapcsolatos kihívások változatos természetét; felszólítja a G20-csoport pénzügyminisztereit, hogy a globális pénzügyi válságra adott közös válasz egyik legfőbb elemeként mozgósítsák a forrásokat az éghajlattal kapcsolatos rövid távú intézkedések finanszírozására a fejlődő országokban;
30. hangsúlyozza, hogy minden, a G-20 vezetői által tett kötelezettségvállalást teljes mértékben tiszteletben kell tartani, és gyorsan és részletesen végre kell hajtani nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, a bizalom újjáépítése és a gazdaság minél teljesebb körű helyreállítása érdekében;
31. úgy véli, hogy az EU G20-találkozókon való képviseletéről mélyreható tárgyalásokat kellene folytatni a három nagy EU-intézmény és a tagállamok részvételével; meg van győződve arról, hogy a nemzetközi fórumokon az Európai Uniónak közös álláspontot kell kialakítania, különös tekintettel a G20-találkozókra, és kitart amellett, hogy a nemzetközi tárgyalásokon az EU-nak következetesebb képviselettel kell rendelkeznie;
32. kiemeli a finanszírozásról szóló megállapodás fontosságát, amely célja, hogy segítséget nyújtson a szegény országoknak az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásban az UNFCCC konferencián, valamint kiemeli a hivatalos fejlesztési támogatáson kívül erőteljes és kiszámítható finanszírozási mechanizmusok nyújtásának jelentőségét; sajnálattal tölti el, hogy ezt a kérdést az UNFCCC konferencia halasztották, és megismétli, hogy az EU-nak tisztességes mértékben ki kell vennie a részét a kárcsökkentés és alkalmazkodás finanszírozásából, az éghajlatváltozás súlyosságáról és költségeinek kiterjedéséről kapott tudományos kutatási eredményeknek megfelelően;
33. felhívja a figyelmet a jelenlegi élelmiszerválságra, és üdvözli a Világbank élelmiszer kezdeményezésére vonatkozó döntést, illetve felhívja az adományozó országokat, hogy biztosítsák az élelmiszersegélyek elosztásának átláthatóságát és elszámoltathatóságát;
o o o
34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint a G20-államok kormányainak és parlamentjeinek és a Nemzetközi Valutaalapnak.