Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2700(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0128/2009

Viták :

PV 11/11/2009 - 16
CRE 11/11/2009 - 16

Szavazatok :

PV 12/11/2009 - 8.3
CRE 12/11/2009 - 8.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2009)0064

Elfogadott szövegek
PDF 240kWORD 83k
2009. november 12., Csütörtök - Brüsszel
EU–Oroszország csúcstalálkozó 2009. november 18-án, Stockholmban
P7_TA(2009)0064RC-B7-0128/2009

Az Európai Parlament 2009. november 12-i állásfoglalása a 2009. november 18-i, stockholmi EU–Oroszország csúcstalálkozó előkészítéséről

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Orosz Föderáció közötti meglévő partnerségi és együttműködési megállapodásra(1) (PEM), valamint az új EU–Oroszország szerződésről 2008-ban megkezdett tárgyalásokra,

–   tekintettel az EU-nak és Oroszországnak a 2003. május 31-én, Szentpéterváron tartott 11. EU–Oroszország csúcstalálkozót követően kiadott közös nyilatkozatban meghatározott azon célkitűzésére, hogy létrehozzanak egy közös gazdasági térséget, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének közös térségét, a külső biztonság területén folytatandó együttműködés közös térségét, valamint a kutatás és oktatás - beleértve a kulturális aspektusokat is - közös térségét (négy közös térség),

–   tekintettel az Oroszországról és az EU-Oroszország kapcsolatokról szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen az oroszországi emberi jogi aktivisták meggyilkolásáról szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(2), az energiabiztonság külső aspektusairól szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(3), valamint a 2008. június 26–27-én, Hanti-Manszijszkban tartott EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottság által, a 2009. február 16–17-én, Brüsszelben tartott 11. ülését követően kiadott záró nyilatkozatra és ajánlásokra,

–   tekintettel az EU–Oroszország Állandó Partnerségi Tanács 2009. október 19-én, Brüsszelben tartott ülésének eredményeire,

–   tekintettel az EU-Oroszország emberi jogi konzultációkra,

–   tekintettel a 2009. november 18-án, Stockholmban tartandó következő EU–Oroszország csúcstalálkozó napirendtervezetére,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok az elmúlt évtizedben egyenletesen fejlődtek, ami mély és átfogó gazdasági integrációhoz és kölcsönös függőséghez vezetett, amely a jövőben biztosan még tovább fog erősödni,

B.   mivel az EU és Oroszország közötti új, általános együttműködési megállapodás megkötése – amire irányuló tárgyalások hatodik fordulójára 2009. októberben került sor, a következő fordulót pedig 2009. december közepére tűzték ki – továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír a két partner közötti együttműködés továbbfejlesztése és fokozása szempontjából,

C.   mivel az EU és Oroszország – amely tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának – közös felelősséget visel a globális stabilitás fenntartásáért, és mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi kapcsolatok különösen fontosak Európa stabilitására, biztonságára és virágzására nézve,

D.   mivel Oroszországnak a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) történő csatlakozása jelentős mértékben hozzájárulna az EU és Oroszország közötti gazdasági kapcsolatok további javításához, feltéve, hogy Oroszország kötelezettséget vállal a WTO kötelezettségvállalások és kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, és megnyitná az utat egy mély és átfogó gazdasági integrációs megállapodás előtt a két partner között, a valódi viszonosság alapján,

E.   mivel az energiaellátás biztonsága jelenti az egyik legnagyobb kihívást Európa számára és az Oroszországgal folytatott együttműködés egyik fő területét; mivel közös erőfeszítésekre van szükség mind a már meglévő, mind a továbbfejlesztendő energiaszállító rendszerek teljes körű és hatékony kihasználásához; mivel Oroszország közelmúltbeli döntése, hogy visszavonja aláírását az Energia Charta Szerződéstől (ECT), tovább bonyolítja a kapcsolatokat e területen, és aggályokat vet fel a folyamatban lévő energia-párbeszédet és a jövőbeli fejleményeket illetően; és mivel az EU-nak az Oroszországból importált fosszilis üzemanyagoktól való súlyos függősége azzal fenyeget, hogy aláássa egy kiegyensúlyozott, koherens és értékorientált európai megközelítés kialakítását Oroszországgal kapcsolatban,

F.   mivel rendkívül fontos, hogy az EU egységesen lépjen fel, határozott belső szolidaritást mutasson, közös álláspontot fogadjon el, és tartózkodjon a hajlandónak mutatkozó tagállamokkal való kétoldalú kapcsolatok megerősítésére irányuló orosz ajánlatok elfogadásától; mivel az EU Oroszországgal való kapcsolatainak kölcsönös érdekeken és a közös értékeken kell alapulniuk,

G.   mivel még mindig komoly aggály övezi az oroszországi fejleményeket a demokráciát, az emberi jogokat, a bíróságok függetlenségét, a média feletti fokozott állami ellenőrzést, az újságírók és az emberi jogi jogvédők meggyilkolásáért felelős személyek felkutatása terén a rendőrség és az igazságszolgáltatási hatóságok sikertelenségét, az ellenzékkel szemben hozott elnyomó intézkedéseket, a jognak a hatóságok általi szelektív alkalmazását és a választások – beleértve a 2009. október 11-én tartott regionális és helyi választásokat is – tisztaságát illetően; mivel az Orosz Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes jogú tagja, és így elkötelezte magát a demokrácia alapelvei és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, és mivel az Európai Parlamentnek a gondolkodás szabadságáért járó Szaharov-díját 2009-ben a Memorial orosz polgárjogi jogvédő szervezetnek és képviselőinek ítélték oda,

H.   mivel az EU és Oroszország együtt aktív szerepet játszhatna, illetve kellene játszatnia a béke és a stabilitás megteremtésében az európai kontinensen, különösen a közös szomszédságban, és együtt kell működniük Oroszország és Grúzia és szakadár régiói, Dél-Oszétia és Abházia közötti, valamint a Hegyi-Karabahban és Transznyisztriában fennálló konfliktusok nemzetközi jognak megfelelő, békés rendezésének elérése érdekében; mivel Oroszországnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a szomszédos országok politikai és gazdasági önrendelkezéshez való jogát,

I.   mivel 2009. október 19-én Oroszország és az Egyesült Államok újrakezdte a Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START) helyébe lépő új megállapodás kidolgozására irányuló tárgyalásokat Genfben, ami az USA-Oroszország kapcsolatokban az Obama-adminisztráció által bejelentett enyhülés első kézzelfogható lépését jelenti; mivel 2009. október 23-án az Egyesült Államok védelmi minisztere, Robert Gates a pozsonyi NATO miniszteri találkozót követően tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy az Oroszország által közös használatra javasolt gabalai és armaviri orosz radarállomások valóban előnyösnek bizonyulhatnak az európai átfogó rakétavédelmi rendszer számára, amelyet jelenleg alakít ki az Egyesült Államok, megnyitva ezzel annak lehetőségét, hogy az USA, a NATO és Oroszország partnerekké váljanak egy közös rakétavédelmi rendszer kiépítésében; és mivel 2009. szeptember 18. és október 5. között Oroszország és Belarusz olyan stratégiai manővereket hajtottak végre, amelyek megfeleltek ugyan az EBESZ 1999-es bécsi dokumentumában rögzített eljárásoknak, de komoly aggályokat vetettek fel az Oroszország és az Európai Unió közötti jó együttműködés és kölcsönös tisztelet szellemével való összeegyeztethetőségüket illetően,

1.   megerősíti meggyőződését, hogy továbbra is Oroszország az Európai Unió egyik legfontosabb partnere a fenntartható együttműködés kialakításában, mivel nem csak gazdasági és kereskedelmi érdekeik közösek, hanem az a célkitűzésük is, hogy szorosan működjenek együtt globális szinten és a közös szomszédságban is, a nemzetközi jog alapján;

2.   megjegyzi, hogy a stockholmi csúcstalálkozó a széles körű gazdasági együttműködésre fog összpontosítani, különös tekintettel a pénzügyi és gazdasági válság hatásaira és megfékezésük módszereire, továbbá a 2009. decemberi, koppenhágai éghajlat-változási konferencia előkészítésére, az energia és az energiabiztonság aspektusaira, a további vízumliberalizációról szóló vitákra és az új, kétoldalú megerősített együttműködési megállapodásról folyó tárgyalások előrehaladására, valamint egy sor nemzetközi kérdés - így például az iráni nukleáris program és a közel-keleti békefolyamat - kezelésére;

3.   támogatását nyilvánítja ki az Oroszországgal való jövőbeli kapcsolatok pragmatikus módon történő fejlesztése iránt, összpontosítván a négy közös térségen alapuló folyamatban lévő együttműködésre, egy új, általános együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokra és az eddig megszületett kötelezettségvállalások és megállapodások végrehajtására; de megismétli határozott támogatását egy olyan új megállapodás iránt, amely túllép a pusztán gazdasági együttműködésen, és felöleli a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi és alapvető jogok tiszteletben tartásának területeit is;

4.   megismétli támogatását azon célkitűzés iránt, hogy Oroszország csatlakozzon a WTO-hoz, ami kiegyenlített feltételeket fog teremteni az üzleti közösségek számára mindkét oldalon, és nagyban elő fogja segíteni a modern, diverzifikált és csúcstechnológiát alkalmazó gazdaság kialakítására irányuló orosz erőfeszítéseket; felhívja Oroszországot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a csatlakozási folyamat útjában álló fennmaradó akadályok - nevezetesen az orosz exportvámok, az Oroszországon áthaladó árukra kirótt vasúti díjak szintje, az áruszállító járművekre kirótt úthasználati díjak, valamint a hús-, tej- és növényi termékek importjára vonatkozó korlátozások - megszüntetése érdekében, amit követően az EU-nak tárgyalásokat kell kezdenie egy szabadkereskedelmi megállapodásról az Orosz Föderációval; hatékonyabb politikák végrehajtására számít számos megoldatlan kérdésben, mint például a szellemi tulajdonjogok, a radioaktív hulladék, a nukleáris biztonság, az EU állampolgároknak biztosítandó munkavállalási engedélyek, stb. ügyében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az orosz hatóságok biztosítsák, hogy az EU kereskedelmi partnerekkel és befektetőkkel szemben ne alkalmazzanak semmiféle diszkriminatív gyakorlatot, továbbá vizsgálják felül a gazdasági válság kezelése érdekében hozott intézkedéseket, összhangban a közelmúltbeli G20 csúcstalálkozón tett vállalással; sajnálja, hogy Oroszország még mindig nem teljesíti a Szibéria feletti átrepülési díjak fokozatos megszüntetésével kapcsolatos kötelezettségvállalását, és felhívja Oroszországot, hogy írja alá a 2007-es, szamarai csúcstalálkozón e kérdésben elért megállapodást; ezzel összefüggésben üdvözli Oroszország, Belarusz és Kazahsztán azon közelmúltbeli döntését, hogy letesznek arról, hogy egységes vámunióként csatlakozzanak a WTO-hoz, ami évekkel meghosszabbíthatta volna a tárgyalásokat;

5.   érdeklődéssel követi az Európai Unió és Oroszország között folyamatban lévő párbeszédet a további vízumliberalizációról; további együttműködésre hív fel az illegális bevándorlás, a határátkelőhelyeken való ellenőrzés javítása, valamint a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információcsere terén; hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosítania kell, hogy Oroszország megfeleljen a beutazási vízumok eltörléséről tárgyalások útján a két oldal között létrejövő bármely megállapodásban meghatározott valamennyi feltételnek, és így megelőzzék a biztonság bármiféle megsértését Európában; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a magánszemélyek közötti kapcsolatok fontosságát és azok kedvező hatását az EU-Oroszország kapcsolatok fejlődésére nézve;

6.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kettőzzék meg az EU-Oroszország határátkelőhelyeken felmerülő problémák megoldására irányuló erőfeszítéseiket, vegyenek részt konkrét projektekben, továbbá teljes mértékben használják ki az új szomszédsági és partnerségi eszközt és a határon átnyúló együttműködésre szánt Interreg közösségi kezdeményezés pénzeszközeit;

7.   örömmel tekint az energiabiztonsági korai előrejelző mechanizmus létrehozásáról szóló, az értesítést, a konzultációt és a végrehajtást szabályozó megállapodásnak az Európai Unió és Oroszország közötti aláírása elébe, továbbá felhívja a svéd elnökséget és a Bizottságot, hogy működjenek együtt az orosz hatóságokkal, a Gazprommal, az ukrán hatóságokkal és a Naftohaz Ukrajnival az utóbbi években előfordult ellátási megszakítások megismétlődésének megelőzése érdekében;

8.   aláhúzza az energiaügyi együttműködés kölcsönös fontosságát Oroszország és az EU számára, mivel az potenciális lehetőséget jelent további kereskedelmi és gazdasági együttműködésre közöttük; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös függőség és az átláthatóság elveinek kell ezen együttműködés alapját képezniük, a piacokhoz, infrastruktúrához és beruházáshoz való egyenlő hozzáféréssel együtt; kéri a svéd elnökséget, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy használják fel a csúcstalálkozót arra, hogy egyértelművé tegyék az orosz fél számára azokat a fokozott belső energiaszolidaritási intézkedéseket, amelyeket az Unió hoz, valamint azon hosszú távú, kölcsönösen negatív következményeket, amelyeket az energiaellátási problémák okozhatnak; felhívja Oroszországot, hogy haladéktalanul építse be nemzeti jogába az átláthatóságra és a nyilvános elszámoltathatóságra vonatkozó legjobb nemzetközi gyakorlatokat, és írja alá az 1991-es Espoo Egyezményt (az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról);

9.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Energia Charta Szerződés és az ahhoz csatolt, Tranzitjegyzőkönyv alapelvei kerüljenek be az EU és Oroszország közötti új PEM-be;

10.   hangsúlyozza, hogy az EU és Orosz Föderáció között kialakuló infrastruktúra-összeköttetések kölcsönösen előnyösek, és ezért támogatandók, és a gazdasági és környezetvédelmi költségek minimalizálására kell alapozni őket; határozottan arra bátorítja Oroszországot, hogy az EU-val folyó, energiával kapcsolatos együttműködési projektekben tartsa magát az Energia Charta Szerződésben megfogalmazott alapelvekhez;

11.   elismeri, hogy ahhoz, hogy 50:50 esélyünk legyen az éghajlatváltozás legfeljebb +2°C-ra történő korlátozására, a fejlett ipari országok kibocsátását legalább 80–95%-kal kell csökkenteni 2050-ig az 1990-es szintekhez képest; aláhúzza a fejlett országok különleges felelősségét abban, hogy a kibocsátás-csökkentés terén vezető szerepet vállaljanak, és úgy véli, hogy szükség van a fejlett ipari országok globális kibocsátásának az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) által ajánlott 25–40%-os tartomány felső határának megfelelő csökkentésére 2020-ig; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy valamennyi fejlett ipari országnak olyan célokat kell elfogadnia, amelyek a jelenlegi kibocsátási szintek ambiciózus csökkentését követelik meg, és felhívja Oroszországot, hogy vizsgálja felül a növekvő kibocsátási célra irányuló kérését, jelentős mérséklési potenciájának és az IPCC ajánlásainak megfelelően, a gyors megállapodás elősegítése céljából Koppenhágában;

12.   hangsúlyozza, hogy Oroszországnak maradéktalanul támogatnia kell a Kiotó utáni időszakra vonatkozó, kötelező érvényű éghajlat-változási célokat; felhívja az elnökséget, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy intenzíven működjenek együtt az orosz féllel annak biztosítása érdekében, hogy a 2009. decemberi, koppenhágai éghajlat-változási konferencián ambiciózus és átfogó globális megállapodás szülessen, amely megakadályozza, hogy a globális felmelegedés veszélyes szinteket érjen el;

13.   hangsúlyozza az emberi jogokról szóló folyamatos eszmecserék fontosságát Oroszországgal, az EU-Oroszország emberi jogi konzultációk részeként, különös tekintettel az orosz hatóságok által az emberi jogi jogvédők biztonsága és a sajtószabadság érdekében tett lépésekre, és felhív ezen ülések formátumának javítására, hatékonyságuk fokozása érdekében, különös figyelmet szentelve a rasszizmus és idegengyűlölet elleni közös fellépésnek, továbbá a folyamat megnyitására az Európai Parlamenttől, a Dumától és az emberi jogi NGO-któl származó hatékony input számára, függetlenül attól, hogy a párbeszédre Oroszországban vagy egy EU tagállamban kerül-e sor; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok védelme kulcsfontosságú kérdés legyen az EU–Oroszország csúcstalálkozó napirendjén, és szerves részét képezze az új EU–Oroszország együttműködési megállapodásnak; ismételten kéri az orosz hatóságokat, hogy gondoskodjanak Natalja Jesztyemirova, Andrej Kulagin, Zarema Szadulajeva, Alik Dzsabrailov, Maksarip Ausev, Sztaniszlav Markelov, Anasztázia Baburova és Anna Politkovszkaja gyilkosainak megtalálásáról és igazságszolgáltatás elé állításáról;

14.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kövessék éber figyelemmel a Jukosz kőolajipari vállalat volt vezetője, Mihail Hodorkovszkij most zajló második perét, amely eddig sem szűkölködött az eljárási szabályok durva megsértéseiben; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy lépjenek fel az önkényesség ellen, tartsák tiszteletben a jogállamiságot, és ne használják az igazságszolgáltatást a politika eszközeként;

15.   lítéli Maksarip Ausev, egy népszerű emberi jogi aktivista és ellenzéki személy brutális meggyilkolását, akit Ingusföldön lőttek agyon; felhívja különösen az orosz hatóságokat, hogy fogadjanak el megelőző védelmi intézkedéseket az emberi jogi jogvédők tekintetében, így például nyomozás megindítását, mihelyt a velük szembeni fenyegetések az ügyészség és az igazságszolgáltatási rendszer tudomására jutnak;

16.   felhívja az orosz hatóságokat, hogy tartsák be az Emberi Jogok Európai Bíróságának valamennyi ítéletét, és a lehető leghamarabb ratifikálják az e testület reformjáról szóló jegyzőkönyvet; elvárja a Dumától, hogy ratifikálja az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatolt 14. kiegészítő jegyzőkönyvet;

17.   felhívja a svéd elnökséget, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy használják fel a csúcstalálkozót arra, hogy egyértelműen kinyilvánítsák az EU aggodalmát egy sor olyan nemzetközi kérdést illetően, ahol – a nemzetközi politikában elfoglalt helyzete miatt – Oroszország konstruktív együttműködése kulcsfontosságú, valamint a fokozottabb együttműködés szükségességét illetően Iránnal, Afganisztánnal, a Közel-Kelettel és a nemzetközi napirenden szereplő egyéb lényeges kérdésekkel kapcsolatban;

18.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassanak az orosz kormánnyal közös kezdeményezéseket, amelyek a biztonság és a stabilitás megerősítésére irányulnak világszerte, és különösen a közös szomszédságban, valamint a Hegyi-Karabahban és Transznyisztriában zajló konfliktusoknak, mindenekelőtt pedig az Oroszország és Grúzia és szakadár régiói, Dél-Oszétia és Abházia közötti konfliktusoknak a nemzetközi joggal összhangban történő, békés rendezésére irányulnak;

19.   ezzel összefüggésben üdvözli az Európai Unió megfigyelő missziója (EUMM) által elért eredményeket, ami megmutatta az EU hajlandóságát és képességét arra, hogy határozottan lépjen fel a béke és a stabilitás előmozdítása érdekében, és elősegítette a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i tűzszüneti megállapodások végrehajtásához szükséges feltételek megteremtését; megismétli a Grúzia területi integritása melletti elkötelezettségét, és valamennyi felet felhívja kötelezettségvállalásaik maradéktalan tiszteletben tartására; rámutat arra, hogy az EUMM az egész országra kiterjedő mandátummal rendelkezik, és sürgeti, hogy biztosítsanak számára akadálytalan bejutást Abháziába és Dél-Oszétiába, amit mindeddig megtagadtak; ismét megerősíti maradéktalan elkötelezettségét a genfi tárgyalások, valamint e fórumnak az EU, az ENSZ és az EBESZ általi folytatódó társelnöksége iránt;

20.   felhívja az EU-t és Oroszországot, hogy folytassák erőfeszítéseiket a közel-keleti békefolyamatban való előrelépés érdekében, és találjanak megoldást az iráni nukleáris kérdésre, különösen azt követően, hogy 2009. október 1-jén, Genfben megegyezés születetett Irán és az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia között az üzemanyagtervről és a megépítés alatt álló, újonnan feltárt atomdúsító telephely ENSZ általi ellenőrzéséről;

21.   nagyon aggasztónak tartja, hogy milyen nemzetközi biztonsági következményekkel jár az, ha a Duma elfogadja a honvédelmi törvénynek az orosz elnök által előterjesztett módosításait, amelyek megállapítják, hogy Oroszország saját határain kívüli műveletek során is bevethet katonai erőket, amennyiben az orosz erők vagy más, Oroszország határain kívül működő csapatok elleni támadás visszaveréséről, illetve más ország elleni támadás leveréséről vagy megelőzéséről, valamint orosz állampolgárok külföldön történő védelméről van szó; ez utóbbi kitétel különösen ellentmondásos, mivel Oroszország olyan politikát űz, amely értelmében illegálisan útleveleket ad az állandósult konfliktusokban érintett területeken és az Ukrajnához tartozó Krím félszigeten;

22.   felhívja az elnökséget, hogy nyilvánítsa ki az EU támogatását az Oroszország és az USA közötti tárgyalások iránt a START szerződés helyébe lépő új megállapodásról, valamint az USA, Oroszország és a NATO közötti közös rakétavédelmi rendszer kiépítésére irányuló kezdeményezések iránt; optimizmusának ad hangot, hogy 2009 végére megállapodás születhet a START-ról;

23.   sürgeti mind az Egyesült Államok, mind Oroszország kormányát, hogy teljes mértékben vonják be az Európai Uniót és tagállamait a rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatos fejleményekről - beleértve a rakétaelhárítás kockázatértékelését is - folyó megbeszélésekbe, hozzájárulva ily módon a békéhez és stabilitáshoz világszerte, és különösen Európában;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL L 327., 1997.11.28., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0022.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0021.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0309.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat