Az Európai Parlament,

–   tekintettel az 1995. november 27–28-án tartott első euromediterrán miniszteri értekezleten elfogadott barcelonai nyilatkozatra, amely partnerséget hozott létre az Európai Unió és a déli és keleti földközi-tengeri országok között,

–   tekintettel a Bizottságnak "A kibővített Európa – Szomszédság: új keretek keleti és déli szomszédjainkkal fenntartott kapcsolataink számára" című, 2003. március 11-i közleményére (COM(2003)0104), az európai szomszédsági politikáról (ENP) szóló 2004. május 12-i stratégiai dokumentumára (COM(2004)0373), az európai szomszédsági politika keretében megvalósítandó cselekvési tervekre irányuló javaslatairól szóló 2004. december 9-i közleményére (COM(2004)0795), valamint az Izrael, Jordánia, Marokkó, a Palesztin Hatóság, Tunézia és Libanon számára kidolgozott cselekvési tervekre és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Tunézia,(2) Izrael,(3) Marokkó,(4) Jordánia,(5) Egyiptom,(6) Libanon,(7) illetve Algéria(8) közötti euromediterrán társulási megállapodásokra, valamint a Közösségek és (a Palesztin Nemzeti Hatóság képviseletében) a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló ideiglenes euromediterrán társulási megállapodásra(9),

–   tekintettel a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95. sz. EK–Törökország társulási tanácsi határozatra(10),

–   tekintettel a Jordánia, Egyiptom, Tunézia és Marokkó által 2004. február 25-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodásra (ún. agadiri megállapodás),

–   tekintettel a barcelonai folyamat beindítása óta tartott euromediterrán miniszteri konferenciák és szakminiszteri konferenciák következtetéseire, különösen a 2007. október 21-én Lisszabonban tartott hatodik euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferencia és a 2008. július 2-án Marseille-ben megrendezett hetedik euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferencia következtetéseire,

–   tekintettel az euromediterrán állam- és kormányfők 2008. július 13-én, a mediterrán térségért tartott párizsi csúcstalálkozójára, amely létrehozta az Unió a Mediterrán Térségért nevű szervezetet,

–   tekintettel az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságáról a Manchesteri Egyetem Fejlesztéspolitikai és Irányítási Intézete által készített hatástanulmányra,

–   tekintettel a gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények 2009. október 18–19-én, Alexandriában megrendezett euromediterrán csúcstalálkozójának zárónyilatkozatára,

–   tekintettel az euromediterrán magas rangú kereskedelmi tisztviselők 2009. november 11-én Brüsszelben tartott találkozójára,

–   tekintettel az EU földközi-tengeri térségre vonatkozó politikájáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet kialakításáról szóló, 2007. március 15-i állásfoglalásra(11), valamint a "Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért" című, 2009. február 19-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az 1995. évi barcelonai konferencia igen nagy ívű projektet indított útjára, nevezetesen új és az eddiginél szorosabb politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok megteremtését a földközi-tengeri térség északi és déli része között, és mivel e projekt lezárása még sok időt vesz igénybe,

B.   mivel az euromediterrán integrációs folyamat konkrét és látható projekteken keresztül történő felélénkítését célzó Unió a Mediterrán Térségért megteremtésének folyamata még nem zárult le; mivel 2009. január és július között a Gázai övezetben zajló háború miatt nem került sor euromediterrán találkozókra,

C.   mivel a Euromed külügyminiszterek 2009. november 24–25-ére tervezett isztambuli találkozóját a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos izraeli álláspont ellen tiltakozó arab államok bojkottja miatt el kellett halasztani,

D.   mivel az EU Szíria és Líbia kivételével az összes dél-mediterrán partnerével társulási megállapodást írt alá; mivel a társulási megállapodás aláírására irányuló, Szíriával folytatott tárgyalások lezárultak, Szíria azonban elhalasztotta a megállapodás aláírását, és mivel a Bizottság megkezdte a tárgyalásokat Líbiával,

E.   mivel a kétoldalú megközelítést, amely valamennyi ilyen folyamat összetevője, és amely az érintett országok közötti sajátos kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai különbségekből következik, átfogóbb szemléletmódnak, illetve a különböző partnerek közötti kapcsolatokra vonatkozó átfogóbb tervnek kell vezérelnie és támogatnia, és következésképpen regionális megközelítésnek kell kísérnie,

F.   mivel a Földközi-tenger két partja között továbbra is szembeötlő gazdasági, társadalmi és demográfiai aszimmetria figyelhető meg, ami mutatja azt a jóléti szakadékot, amely a térség labilitását és az itt tapasztalható migrációs és környezeti feszültségeket okozza; mivel a mediterrán országok között jelentős fejlődésbeli különbségek vannak; mivel a déli és keleti földközi-tengeri országok népességének több mint 30%-a kevesebb mint napi 2 USA dollárból él,

G.   mivel a déli és keleti földközi-tengeri országok gazdasága nagymértékben függ a külkereskedelemtől; mivel e kereskedelemnek közel 50%-a az Unió felé irányul, ami ugyanakkor az uniós külkereskedelemnek csupán 8%-át teszi ki, az Unió számára pozitív mérleggel; mivel a déli és keleti földközi-tengeri országok kiviteli struktúrája igen kevéssé változatos, és ezen országok továbbra is a növekedés szempontjából kevésbé előrevivő ágazatokra szakosodnak,

H.   mivel az Európai Unió a térség legfontosabb külföldi befektetője, a közvetlen külföldi befektetések szintje azonban a világ más régióihoz viszonyítva továbbra is nagyon alacsony ebben a térségben, és mivel az egyes országok között jelentős eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy mennyire vonzzák a közvetlen külföldi befektetéseket,

I.   mivel a déli-déli regionális integráció még távolról sem valósult meg, a déli-déli kereskedelem pedig fejletlen, és a déli és keleti földközi-tengeri országok teljes kereskedelmének csupán 6%-át teszi ki,

J.   mivel ez a helyzet nagyon hátrányosan hathat az euromediterrán integrációs folyamatra, valamint különösen a déli és keleti földközi-tengeri országok élelmiszerbiztonságára és önellátására, azáltal, hogy súlyosbítja a kereskedelemkoncentráció hatásait, például fokozza az Unióba exportált egyes – főleg mezőgazdasági – termékektől való függőséget, miközben növeli az alapélelmiszer-import szükségességét, és ennek következtében nem jár előnyökkel a déli és keleti földközi-tengeri országok és vállalkozásaik számára,

K.   mivel a déli és keleti földközi-tengeri országoknak el kell hárítaniuk azokat a politikai és gazdasági akadályokat, amelyek jelenleg az egész térségben útját állják az integrációs folyamatnak, amely által lehetővé válna közöttük a gyümölcsözőbb együttműködés,

L.   mivel a Földközi-tenger két partján működő textil-, ruházaticikk- és lábbeligyártók a globalizált piac, illetve az Ázsia által támasztott erős verseny miatt jelentős mértékben veszítenek piaci részesedésükből,

M.   mivel ahhoz, hogy sikeres legyen, a szabadkereskedelmi övezetnek fel kell lendítenie a déli és keleti földközi-tengeri országok nemzetközi kereskedelembe való integrációját, és biztosítania kell gazdasági diverzifikációjukat, az ebből eredő előnyök méltányos elosztásával, az euromediterrán gazdasági és kereskedelmi partnerség főbb céljának, azaz a földközi-tengeri térség északi és déli partjai közötti fejlettségbeli különbség csökkentésének megvalósítása érdekében,

N.   mivel a gazdasági és pénzügyi válság következtében még súlyosabbá váltak a partnerországokban már létező politikai, gazdasági és társadalmi kihívások, különösen a munkanélküliség vonatkozásában; mivel ezen országoknak és az EU-nak egyaránt érdekében áll, hogy a régióban csökkenjen a munkanélküliség aránya, és az itt élő lakosság méltó életkilátásokkal rendelkezzen, különös tekintettel a nőkre, a fiatalokra és a vidéki lakosságra,

1.   elismeri, hogy történtek előrelépések, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az euromediterrán partnerség fő célkitűzései még messze nem valósultak meg; hangsúlyozza, hogy a folyamat – és különösen az egész régió békéjéhez, jólétéhez és biztonságához hozzájáruló szabadkereskedelmi övezet – sikere érdekében valamennyi fél lankadatlan és együttes erőfeszítésére, valamint a civil társadalom és a Földközi-tenger két partján élő lakosság erőteljesebb bevonására van szükség;

2.   úgy véli, hogy számos, nem csupán gazdasági, hanem politikai nehézség – például a közel-keleti konfliktus – jelentős negatív hatást gyakorolt e folyamat, és különösen a szabadkereskedelmi övezet előrehaladására és fejlődésére; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ugyanezen politikai nehézségek miatt a 2009. november 24–25-ére tervezett, isztambuli euromediterrán külügyminiszteri találkozót elhalasztották, és hogy az Unió a Mediterrán Térségért nem halad előre;

3.   emlékeztet a stratégiai ágazatokra irányuló jelentős projektek – pl. új infrastruktúrák felépítése, a kkv-k közti együttműködés, a kommunikáció és a megújuló energiaforrások kiaknázása – kialakítására az Unió a Mediterrán Térségért keretén belül, hozzájárulva ezzel az euromediterrán kereskedelem és beruházások fejlesztéséhez és előmozdításához; felszólít az Unió a Mediterrán Térségért keretében előirányzott ülések megtartására, valamint egy állandó barcelonai titkárság létrehozására;

4.   úgy véli, hogy a jelenlegi akadályok üzenete az, hogy a gazdasági kapcsolatok elmélyítésének a politikai kapcsolatok elmélyülésével párhuzamosan kell haladnia; úgy véli, hogy tényleges területi és gazdasági integráció csak akkor lehetséges, ha konkrét előrelépésre kerül sor a folyamatban lévő konfliktusok megoldása, valamint a demokrácia és az emberi jogok területén;

5.   felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a déli és keleti földközi-tengeri országokat, hogy vegyék figyelembe a gazdasági, pénzügyi és környezeti válság hatásait, és a társadalmi és környezeti szempontokat az eddiginél nagyobb mértékben építsék be a gazdasági és kereskedelmi partnerségbe; felhívja a déli és keleti földközi-tengeri országok kormányait, hogy a válság hatásainak mérséklése érdekében hajtsanak végre következetes és célravezető politikát a foglalkoztatás és a szociális védelem terén;

6.   ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a szabadkereskedelmi övezetre vonatkozó célkitűzést nem egyszerűen a gazdasági növekedéssel kell mérni, hanem elsősorban és mindenekelőtt a munkahelyteremtéssel; kiemeli, hogy a földközi-tengeri térség országaiban a legsürgetőbb társadalmi probléma a fiatalok és nők munkanélkülisége;

7.   hangsúlyozza a déli és keleti földközi-tengeri országok regionális integrációjának és a dél-déli országok közötti kereskedelem megerősítésének jelentőségét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a déli-déli országok közötti együttműködés továbbra sem elég fejlett;

8.   határozottan ösztönzi a déli és keleti földközi-tengeri országokat, hogy fejlesszék a déli-déli országok közötti kereskedelmet, mint ahogyan azt az Egyiptom, Jordánia, Marokkó és Tunézia között létrejött agadiri megállapodással is tették; úgy véli, hogy ez a lépés alapvető fontosságú a regionális integráció szempontjából; felhívja a régió többi országát, hogy csatlakozzanak a megállapodáshoz, erősítve ezáltal azon integrációs kezdeményezéseket, amelyekben a déli és keleti földközi-tengeri országok részt vesznek, valamint hogy használják ki a szinergiákat a déli és keleti földközi-tengeri országok és az Európai Unió közötti euromediterrán társulási megállapodások elmélyítésével; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek pozitívan kell reagálniuk azokra a kérésekre, amelyek az ilyen jellegű, déli-déli országok közötti gazdasági integráció elősegítését célzó műszaki és pénzügyi támogatásra irányulnak;

9.   úgy véli, hogy erősíteni kell a származási kumulációs rendszert, mivel az hasznos vámügyi eszköz a kereskedelem térségen belüli felélesztésére, és hogy a származási szabályokat naprakésszé és egyszerűbbé kell tenni, tekintetbe véve az euromediterrán partnerek érdekeit; felszólítja az euromediterrán régió kereskedelmi minisztereit, hogy írják alá a származási szabályok pán-euromediterrán rendszeréről szóló regionális egyezményt, amely megteremti a származási szabályok egyszerűsítésének lehetőségét, valamint hogy tegyenek további lépéseket a származási kumuláció pán-euromediterrán rendszerének megvalósításával kapcsolatban;

10.   tudomásul veszi, hogy az euromediterrán országok kereskedelmi miniszterei megvitatják majd a jelenleg gyenge euromediterrán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok erősítését célzó intézkedéseket, tárgyalnak egy új euromediterrán kereskedelmi menetrendről, valamint a térség kereskedelmét és az ide irányuló befektetéseket elősegítő új mechanizmusról; üdvözli mindazon közös kezdeményezéseket, amelyek célja a meglévő társulási megállapodások újragondolása az új gazdasági szükségletek és kihívások fényében;

11.   hangsúlyozza, hogy ezeket a megbeszéléseket a partnerek közötti kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében kell megtartani annak érdekében, hogy a déli és keleti földközi-tengeri országok maguk irányíthassák kereskedelmük megnyitásának sebességét, valamint gazdasági és társadalmi fejlődésük nemzeti stratégiáit; emlékeztet arra, hogy a szabadkereskedelmi övezettel kapcsolatos tárgyalásokat összehangolt, fokozatos alapokra építkezve kell megtervezni, a déli és keleti földközi-tengeri országok társadalmi-gazdasági helyzetét tükröző, ésszerű és kiszámítható partnerség keretében;

12.   hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság és a halászat terén megvalósuló további liberalizációnak figyelembe kell vennie az érzékeny áruk védelmének szükségességét, ugyanakkor módszeresen értékelni kell a liberalizációs folyamat társadalmi hatását, valamint a növény-egészségügyi szabványokat; felhívja az euromediterrán országok kereskedelmi minisztereit, hogy biztosítsák a folyamat fokozatosságát, szem előtt tartva a – vámtételek csökkentéséből származó bevételkiesést kompenzáló – méltányos adóreformok megvalósításához szükséges időtartamot; felszólítja az euromediterrán partnereket, hogy fontolják meg az ellátási lánc elemeinek egymást kiegészítő jellegére, valamint megvalósítható vízpolitikára épülő, továbbá az élelmiszerellátás önállóságának szükségességét a kereskedelmi megfontolások elé helyező integrált euromediterrán mezőgazdasági politika koncepcióját;

13.   úgy véli, hogy a szolgáltatási ágazat elengedhetetlen eleme a déli és keleti földközi-tengeri országok fejlődésének; úgy véli, hogy a szolgáltatások bármiféle liberalizálása a déli és keleti földközi-tengeri országokkal egyeztetve történhet meg, melynek során az utóbbiak megőrizhetik az érzékeny és sérülékeny gazdasági ágazataik fokozatos és általuk irányított megnyitására vonatkozó jogukat; úgy véli, hogy különbséget kell tenni a kereskedelmi szolgáltatások és a közszolgáltatások között;

14.   kéri, hogy az ipar liberalizálásának ütemtervét az egyes országok gazdasági-társadalmi körülményei alapján igazítsák ki, figyelembe véve többek között a munkanélküliségi szintet és a liberalizáció környezetre gyakorolt hatását; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és kereskedelmi partnerségnek hozzá kell járulnia az ipari árutermelés nagyobb diverzifikációjához és a nagyobb hozzáadott értékhez; felszólítja a déli és keleti földközi-tengeri országokat, hogy dolgozzanak ki olyan regionális politikákat, amelyek figyelembe veszik a mikro-, kis- és középvállalkozások szerepét;

15.   megjegyzi, hogy az euromediterrán textilgyártók jelentős nehézségekkel küzdenek a fokozódó globális versenyben; felhívja a figyelmet az Észak-Dél partnerség megerősítésének szükségességére az euromediterrán textil- és ruházaticikk-gyártás és -kereskedelem versenyképességének megőrzése, valamint a déli és keleti földközi-tengeri országok nagyobb hozzáadott értéket képviselő, nem csupán az üzleti tevékenységek kiszervezésén, hanem kreativitáson és innováción alapuló tevékenységeinek ösztönzése érdekében;

16.   hangsúlyozza, hogy fokozni kell a földközi-tengeri térség beruházási biztonságát egy, a kkv-kat célzó stratégiák koordinálását ellátó rendszer révén, amely több területet fedne le, így a kkv-k védelmét, finanszírozását, tájékoztatását és hálózatba szervezését;

17.   úgy véli, hogy, egy az euromediterrán beruházások elősegítésére szolgáló mechanizmus létrehozására irányuló új javaslat jelentős lépés az információ központosítása és egyetlen hálózaton keresztül történő terjesztése irányában, ami lehetővé tenné a gazdasági szereplők számára, hogy átfogó képet kapjanak a régió kereskedelmi és beruházási viszonyairól; hangsúlyozza, hogy az eszköz a már meglévő hálózatok kiegészítéseként kell, hogy szolgáljon;

18.   felhívja a figyelmet egy Euromediterrán Beruházási és Fejlesztési Bank létrehozásának szükségességére, amely a Földközi-tenger mindkét partján találna adományozókat, és odavonzaná az euromediterrán térség számára szükséges közvetlen külföldi befektetéseket;

19.   üdvözli az "Inframed" alap létrejöttét, melyet az Unió a Mediterrán Térségért keretében, infrastrukturális projektek finanszírozására szolgáló, hosszú távú beruházási alapként jelentettek be;

20.   úgy véli, hogy az Unió a Mediterrán Térségért meg kell, hogy erősítse az Euromed keretében létező jelenlegi együttműködési formákat, hogy valamennyi partnerországnak felkínálja a részvétel lehetőségét az Unió programjaiban és megfelelő politikáiban a közösen megállapított prioritások és célok alapján; emlékeztet arra, hogy fontos a közösségi programok kiterjesztése a partnerországokra is, különösen a határokon átnyúló együttműködés (InterReg), az oktatás, a kutatás és a szakképzés (diákcsere stb.) területén;

21.   ösztönzi a nap- és szélenergia igénybevételét a fölközi-tengeri térségben; üdvözli a "Plan Solaire"-hez hasonló közelmúltbeli kezdeményezéseket és a hatalmas közel-keleti és észak-afrikai napenergia-potenciál fejlesztésére irányuló Desertec ipari kezdeményezéssel kapcsolatos kezdeti elképzeléseket, ugyanakkor sajnálja, hogy a cselekvéseket még túlságosan nemzeti szinten tervezik meg; hangsúlyozza, hogy a Desertec-projekttel kapcsolatos uniós fellépésnek következetesnek kell lennie és aktívan hozzá kell járulnia az észak-afrikai és közel-keleti államok fejlődéséhez, és kéri a Bizottságot, hogy proaktív módon koordinálja az uniós erőfeszítéseket;

22.   aggodalommal veszi tudomásul a fenntarthatósági hatástanulmány következtetéseit; felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi kohézióval és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos megfontolások figyelembevétele érdekében módszeresen vegye figyelembe a hatástanulmány ajánlásait a liberalizációs folyamat társadalmi és környezeti hatásaira vonatkozóan; kiemeli továbbá, hogy ez a hatás ágazatonként és országonként jelentős eltérést mutathat; hangsúlyozza, hogy a valódi társadalmi fejlődés eléréséhez gazdasági és kereskedelmi partnerségünkben fontos a tisztességes munka és a multinacionális vállalatokon belül megtárgyalt magatartási kódexek előmozdítása, amelyeknek a tisztességes foglalkoztatás biztosításával kapcsolatos célkitűzéseket is tartalmazniuk kell;

23.   véleménye szerint a szabadkereskedelmi övezetet ki kell egészíteni a munkavállalók szabad mozgásának fokozatos és feltételekhez kötött engedélyezésével, figyelembe véve az európai munkaerőpiac helyzetét, valamint a nemzetközi közösségnek a migráció és a fejlődés összefüggésére vonatkozó jelenlegi vélekedését; úgy véli, hogy sürgősen ki kell alakítani a vízumkiadást megkönnyítő jogi és igazgatási eljárásokat, különösen az euromediterrán partnerség szereplői, a diákok, az egyetemi szakemberek és a társadalmi-gazdasági élet szereplői esetében; külön kiemeli annak fontosságát, hogy csökkenteni kell a migráns munkavállalók által a származási országukba küldött átutalások költségeit azért, hogy maximalizálják azok használatát a helyi gazdaságban;

24.   kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet maradéktalanul a Szíriával kötendő társulási megállapodással kapcsolatos előrehaladásról, melynek aláírását Szíria a közelmúltban elhalasztotta; úgy véli, hogy némi aggodalom övezi Líbiának a társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokba és általában az Unió a Mediterrán Térségért szervezetébe való ismételt bevonását; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet maradéktalanul a tárgyalások minden szakaszáról, illetve vonja be azokba és konzultáljon vele;

25.   megjegyzi továbbá, hogy számos földközi-tengeri ország kifejezte érdeklődését az EU-val kötött kereskedelmi megállapodásaik elmélyítése és/vagy kiszélesítése iránt, és kéri a Bizottságot – a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentre ruházott új, kereskedelemmel kapcsolatos hatáskörökre való tekintettel –, hogy az ilyen új megállapodásokról szóló tárgyalások során vegye figyelembe a korábbi parlamenti állásfoglalásokat;

26.   hangsúlyozza, hogy a kétoldalú megközelítések nem mehetnek a regionális többoldalú megközelítés rovására; véleménye szerint – támogatva az előrébb tartó partnerekkel folytatott megerősített együttműködést, és kellően tiszteletben tartva politikai, kulturális és társadalmi sajátosságaikat – a Bizottságnak fenn kell tartania a régiók közötti tárgyalások elvét;

27.   hangsúlyozza, hogy a palesztin helyzetre tekintettel egyedi és különleges intézkedéseket kell hozni a lakosság segítésére és a régiónak a földközi-tengeri térség kereskedelmébe való bevonására; úgy véli, hogy e tekintetben megoldást kell találni a származás igazolásának, illetve ennek nyomán az EK és Izrael közötti társulási megállapodás értelmében a Gázai övezetből és Ciszjordániából származó árukra alkalmazandó kedvezményes bánásmódnak a kérdésére;

28.   úgy véli, hogy egy széles körű konszenzuson alapuló, kiegyensúlyozott menetrend és többek között egy pozitív társadalmi és környezeti hatásvizsgálat hasznos eszköz lenne a gazdasági és kereskedelmi együttműködés újraindítására a következő években; ezért felkéri az euromediterrán országok kereskedelmi minisztereit, hogy támogassák azt a 2009 decemberében tartandó ülésükön; felhívja az euromediterrán országok magas rangú kereskedelmi tisztviselőit, hogy a következő években kövessék nyomon a menetrend végrehajtását, és tegyenek javaslatot a szükséges kiigazításokra, továbbá kéri, hogy adjanak számára tájékoztatást ezekről az intézkedésekről;

29.   hangsúlyozza, hogy az euromediterrán integráció folyamatának újfent politikai prioritássá kell válnia az EU számára;

30.   hangsúlyozza az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlésnek (EMPA) a partnerség keretében betöltött azon szerepét, hogy demokratikus fórumként összegyűjti a Földközi-tenger két partjának parlamenti képviselőit a barcelonai folyamat három pillére körül; végezetül pedig gazdasági ügyekben szorosabb együttműködésre szólít fel az EMPA, illetve a Bizottság és a Tanács között;

31.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok, valamint a déli és keleti földközi-tengeri országok állam- és kormányfőinek és parlamentjeinek, továbbá az EMPA-nak.

(1) HL L 310., 2006.11.9., 1. o. (2) HL L 97., 1998.3.30., 2. o. (3) HL L 147., 2000.6.21., 3. o. (4) HL L 70., 2000.3.18., 2. o. (5) HL L 129., 2002.5.15., 3. o. (6) HL L 304., 2004.9.30., 39. o. (7) HL L 143., 2006.5.30., 2. o. (8) HL L 265., 2005.10.10., 2. o. (9) HL L 187., 1997.7.16., 3. o. (10) HL L 35., 1996.2.13., 1. o. (11) HL C 301. E, 2007.12.13., 210. o. (12) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0077.