Az Európai Parlament 2009. november 26-i állásfoglalása a dohányfüstmentes környezetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 152. cikke (4) bekezdésének második albekezdésére,
– tekintettel a Bizottság dohányfüstmentes környezetről szóló 2009. június 30-i tanácsi ajánlásra irányuló javaslatára (COM(2009)0328),
– tekintettel a Bizottságnak "A dohányfüstmentes Európáért: Az Európai Unió politikai lehetőségei" című 2007. január 30-i zöld könyvére (COM(2007)0027),
– tekintettel 2007. október 24-i állásfoglalására "A dohányfüstmentes Európáért: Az Európai Unió politikai lehetőségei" című zöld könyvről(1),
– tekintettel "Az európai környezeti és egészségügyi cselekvési program 2004-2010" című 2005. február 23-i(2) és a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szóló 2008. szeptember 4-i(3) állásfoglalásaira,
– tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dohányzás ellenőrzéséről szóló 2003-as keretegyezményére (FCTC), különösen annak (a dohányfüstkitettséggel szembeni védelemről szóló) 8. cikkére és (a kereslet csökkentését szolgáló, a dohányfüggőséggel és a dohányzás elhagyásával kapcsolatos intézkedésekről szóló) 14. cikkére,
– tekintettel a WHO-nak a dohányzásról való leszoktatásra vonatkozó politikájára irányuló 2004-es európai stratégiájára,
– tekintettel a WHO-nak a másodlagos dohányfüstkitettséggel szembeni védelemről szóló 2007-es politikai ajánlásaira,
– tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a Tanács dohányfüstmentes környezetről szóló nyilatkozatára,
A. mivel a dohányzás a legnagyobb mértékben felelős az elkerülhető halálesetekért, amelyek száma az EU-ban eléri az évi félmilliót(4);
B. mivel a becslések szerint a dohányzás felelős a rák okozta halálozások 25%-áért, illetve az EU-ban bekövetkező halálozások 15%-áért(5); mivel óvatos becslések szerint 2002-ben az Európai Unióban 7 300 felnőtt – köztük 2 800 nem dohányzó – halt meg a környezeti dohányfüstnek való munkahelyi kitettség következtében; és további 72 000 felnőtt, köztük 16 400 nem dohányzó halála vezethető vissza a környezeti dohányfüstnek való otthoni kitettségre(6);
C. mivel az Eurobarometer 2009. márciusi felmérése szerint az EU lakosságának 70%-a nem dohányzik, és a polgárok nagy többsége a dohányzás összes nyilvános helyen (munkahelyeken, éttermekben, bárokban) történő betiltása mellett van;
D. mivel, annak ellenére, hogy a gyerekek nyilvánvalóan veszélyeztetettebbek a környezeti dohányfüstnek való kitettséggel szemben, a gyerek környezeti dohányfüstnek való hosszú távú rendszeres kitettségére vonatkozó adatok vagy nem elegendőek, vagy nem állnak rendelkezésre, és egy, a megfelelő adatokat tartalmazó tanulmány elkészítése hatékonyabb lenne európai szinten, mint a 27 tagállam által készített 27 különböző tanulmány;
E. mivel a környezeti dohányfüstnek (melyet másodlagos dohányfüstként is szoktak említeni) való kitettség szintén jelentősen hozzájárul az EU-ban előforduló halálozásokhoz, morbiditáshoz és fogyatékosságokhoz;
F. mivel a dohányfüst egy több mint 4000 gáznemű és szemcsés összetevőből álló toxikus keverék, amely 69 féle ismert karcinogént és mérgező anyagot tartalmaz;
G. mivel a környezeti dohányfüst a WHO nemzetközi rákkutató ügynöksége szerint rákkeltő;
H. mivel a másodlagos dohányfüstnek való kitettségnek nincs biztonságos szintje, mivel mindenkinek joga van egészsége magas szintű védelméhez, és mindenkit meg kellene védeni a másodlagos dohányfüstnek való kitettséggel szemben, mivel a gyerekek különösen veszélyeztetettek a dohányfüstszennyezéssel szemben;
I. mivel a dohányosok több napot vannak távol rövidebb vagy hosszabb betegség miatt munkahelyüktől, mint a volt dohányosok vagy nem dohányzók, és ezzel az egyénekre, munkáltatókra, vállalkozásokra és a gazdaság egészére terhelik a dohányzás okozta többletköltségeket;
J. mivel a gyerekek maguk nem tudnak beleegyezni a környezeti dohányfüstnek való kitettségükbe zárt helyeken, viszont joguk van a védelemhez és ahhoz, hogy egészségük ne forogjon veszélyben;
K. mivel a terhesség ideje alatti dohányfüstterhelés a rendellenes fejlődés, a vetélés, a halvaszülés és a koraszülés megnövekedett kockázatához, a magzat csökkent hosszanti növekedéséhez, kisebb fejkerülethez és kisebb születési súlyhoz vezethet, és mivel a passzív dohányzás összefügg a középfülgyulladásokkal, a csökkent tüdőfunkcióval, az asztmával és a hirtelen csecsemőhalállal;
L. mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy a dohányfüstmentes politikák a munkakörülmények általános javulását és a dohányzással összefüggő (így pl. az akut szívkoszorúér-megbetegedések, légzőszervi betegségek és szívizomfertőzések miatt bekövetkező) halálesetek számának csökkenését eredményezték;
M. mivel az egészségügyi rendszerek dohányfogyasztás okozta költségeit a teljes lakosság, és nem az okozók viselik;
N. mivel az EU és 27 tagállama közül 26 már aláírta és ratifikálta az FCTC-t, amely emlékeztet arra is, hogy a WHO alapokmányának preambuluma kimondja, hogy az elérhető legjobb egészségi állapot minden ember alapvető joga;
O. mivel az FCTC 8. cikke arra kötelezi a részes feleket, hogy a nemzeti jog által meghatározott módon a hatályos nemzeti joghatóság területein fogadjanak el, és a többi joghatósági szinten pedig támogassák az emberek másodlagos dohányfüstnek való kitettséggel szembeni védelmét célzó hatékony intézkedéseket minden beltéri munkahely, tömegközlekedési eszköz, beltéri, illetve adott esetben kültéri nyilvános hely vonatkozásában;
P. mivel az Európai Parlament felszólította a tagállamokat, hogy 2009 októberéig vezessenek be teljes körű dohányzási tilalmat minden zárt munkahelyen, beleértve a vendéglátó létesítményeket, és minden zárt középületben és közlekedési eszközön az EU-ban;
Q. mivel az egyes tagállamok nemzeti jogszabályai között nagyok a különbségek,
1. sajnálja, hogy az Elnökség a Parlament véleményének kikérése nélkül fogadta el a Tanács ajánlását;
2. sajnálja, hogy a dohányfüstmentes környezetre vonatkozó átfogó szabályozás hiánya a tagállamok többségében (különösen a vendéglátó-ipari és a szabadidős ágazatban) egyenlőtlen helyzetet eredményez a különböző foglalkozási és társadalmi-gazdasági csoportok között, miután a vendéglátóiparban dolgozók háromszor akkora valószínűséggel vannak napi öt órát meghaladó időtartamon keresztül kitéve dohányfüstnek, mint az irodai dolgozók;
3. rámutat arra, hogy a Parlament következetesen szorgalmazta a dohányfüggőség leküzdését és a fiatalok másodlagos dohányfüstkitettségének csökkentését szolgáló határozottabb intézkedéseket;
4. hangsúlyozza a másodlagos dohányfüst súlyosan káros hatásait, azokat a különleges hatásokat, amelyeket a káros anyagoknak való kitettség okozhat a gyermekkor sérülékeny időszakában, továbbá hogy a gyermekek nem rendelkeznek jogi képességgel arra, hogy hozzájárulásukat adják a dohányfüstös környezetnek való rendszeres, hosszú távú kitettséghez;
5. hangsúlyozza, hogy az eltérő nemzeti jogszabályok miatt a másodlagos dohányfüstkitettség elleni védelem tekintetében óriási különbségek vannak a tagállamok között;
6. alapvető fontosságúnak tartja, hogy a dohányzási tilalomról szóló hatályos tagállami jogszabályok a jogbiztonság garantálása mellett tiszteletben tartsák a különböző típusú vendéglátó-ipari létesítmények közötti egyenlőség elvét;
7. üdvözli, hogy az EU aktívan dolgozik egy átfogó dohányzásellenes politika kialakításán, amelyet jogalkotási intézkedések, a dohányzás megelőzésére irányuló és a leszokást segítő, egész Európára kiterjedő tevékenységek, a dohányzás elleni fellépés beépítése egy sor más közösségi politikába, valamint a dohányzás elleni fellépés terén az EU globális szinten is jelentős szereplővé tétele jellemez;
8. üdvözli az Európai Uniónak a dohányfogyasztás elleni fellépésre irányuló szándékát és politikáinak újonnan tapasztalható következetességét;
9. hangsúlyozza, hogy a Szerződés 137. és 152. cikkén alapuló, kötelező erejű jogszabály révén lehetőség nyílhatna a környezeti dohányfüst mennyiségének és a kapcsolódó egészségügyi és gazdasági terhek csökkentésére, elismeri azonban, hogy ezek a cikkek, különösen a 137. cikk, nem érinti a gyermekeket érintő sajátos problémákat;
10. hangsúlyozza, hogy csak a minden zárt munkahelyre – így a vendéglátó-ipari létesítményekre, az összes középületre és közlekedési eszközre – vonatkozó átfogó dohányzási tilalom tudja védeni a munkavállalók és a nem dohányzók egészségét, és ezáltal jelentősen megkönnyítik a dohányzók számára a dohányzás abbahagyását;
11. üdvözli azon tagállamok eljárását, amelyek már hoztak hatékony intézkedéseket a másodlagos dohányfüst elleni védelem érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák a nemdohányzók védelmére vonatkozó szabályok bevezetését a dolgozók egészségvédelme terén, és erősítsék meg a nemdohányzók védelmére irányuló folyamatos erőfeszítéseket;
12. felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést azon költségekről, amelyek a nemzeti egészségügyi rendszerek és az EU gazdasága számára a dohányzás és a dohányfüstterhelés következményei révén jelentkeznek;
13. javasolja, hogy a Tanács az FCTC-ben részes felek 2009-es konferenciáján az FCTC 5.3. cikkéhez elfogadott iránymutatásoknak megfelelően ajánlja a tagállamoknak folyamatos párbeszéd és konzultáció kialakítását az összes érintett érdekelt féllel annak biztosítása érdekében, hogy minden szereplő támogassa a dohányzás elleni nemzeti stratégiák és programok végrehajtását;
14. ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a dohánytermékekről szóló 2001/37/EK irányelv(7) módosítására, amely legalább az Európai Parlament fent említett 2007. október 24-i állásfoglalásában foglalt módosításokat tartalmazza;
15. felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó tanulmányt a gyermekek másodlagos és harmadlagos dohányfüstnek való hosszú távú, rendszeres kitettségének hatásairól valamennyi tevékenységi területükön;
16. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a javasolt tanácsi ajánlást és a tagállamok legjobb gyakorlatait egyaránt felhasználva vegyenek részt az FCTC részes feleinek legközelebbi konferenciáján elfogadandó, az FCTC 14. cikke(a kereslet csökkentését szolgáló, a dohányfüggőséggel és a dohányzás elhagyásával kapcsolatos intézkedések) végrehajtására vonatkozó iránymutatások megfogalmazásában;
17. bátorítja a Bizottságot, hogy folytassa az uniós szintű támogató intézkedések – például a tudatosság növelésére irányuló intézkedések, ezen belül a dohánytermékek csomagolásán feltüntetett, a dohányzás elleni nemzeti kommunikációs kampányokba integrált tájékoztatás – végrehajtását;
18. elengedhetetlennek tartja, hogy a "dohányfüstmentes Európa" érdekében hozott intézkedésekhez hasonlóan a Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben szerelkezzen fel új eszközökkel a dohánytermékek csempészetének és hamisításának különböző típusai elleni harcra – különösen az interneten –, tekintettel azokra az azonnali és fokozott veszélyekre, amelyeket ezek a fogyasztói egészségre jelentenek;
19. a teljes körű és pontos nyomon követés és végrehajtás szükségességére emlékeztetve felhívja azokat a tagállamokat, amelyek már ratifikálták az FCTC-t, hogy hajtsák végre az abban javasolt ajánlásokat az FCTC 8. cikke szerinti kötelezettségük értelmében, továbbá tegyenek kétévente jelentést a Bizottságnak a végrehajtás előrehaladásáról;
20. ismételten felszólítja az Elnökséget, hogy mivel példát kell mutatnia, azonnali hatállyal vezessen be kivétel nélkül a Parlament összes helyiségére érvényes dohányzási tilalmat; felszólít e tilalom szigorú betartatására;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az WHO-nak.
Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 5-i 2001/37/EK irányelve a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről (HL L 194., 2001.7.18., 26. o.).