Az Európai Parlament,

–   tekintettel az 1995 szeptemberében, Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, majd a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további intézkedésekről és kezdeményezésekről a 2000. június 9-i Peking +5 és a 2005. március 11-i Peking +10 rendkívüli ENSZ ülésszakon elfogadott dokumentumokra,

–   tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–   tekintettel a 2009. szeptember 14-i ENSZ közgyűlésen az ENSZ egész szervezetének koherenciájáról szóló állásfoglalásra (A/RES/63/311), amely határozottan támogatja a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó különböző szervezetek egy összetett szervezetté történő egyesítését,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak 1., 2., 3., 4., 5., 21. és 23. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, amely olyan, a tagállamok számára közös értékeket hangsúlyoz, mint a pluralizmus, a megkülönböztetés mentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló19. cikkére,

–   tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010)” című, 2006. március 1-i bizottsági közleményre (COM(2006)0092),

–   tekintettel a Tanács 1998. december 2-i következtetéseire, melyek szerint a pekingi cselekvési platform végrehajtásáról szóló éves értékelésnek mennyiségi és minőségi mutatókat és referenciaértékeket kell tartalmaznia,

–   tekintettel az európai uniós esélyegyenlőségi miniszterek 2005. február 4-i, a pekingi cselekvési platform tízéves felülvizsgálata kapcsán tett közös nyilatkozatára, amelyben többek között határozottan támogatják a pekingi cselekvési platform teljes körű és hatékony végrehajtását és ismételten elkötelezik magukat mellette,

–   tekintettel a Tanács 2005. június 2–3-i következtetéseire, amelyekben a tagállamokat és a Bizottságot a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében az intézményközi mechanizmusok megerősítésére, valamint a pekingi cselekvési platform végrehajtásának értékelését célzó keret létrehozására hívják fel a folyamat következetesebb és szisztematikusabb ellenőrzése érdekében,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2006 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra(1),

–   tekintettel a Tanácsnak a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének a fejlesztési együttműködésben történő erősítéséről szóló 2007. május 14-i következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Unió svéd elnöksége által készített átfogó, „Peking + 15: a cselekvési platform és az Európai Unió” című jelentésre, amely a nemek közötti egyenlőség teljes mértékű megvalósítását gátló akadályokra mutat rá,

–   tekintettel a Pekingben tartott4. Nőügyi Világkonferenciáról szóló, „Egyenlőség, fejlődés és béke” című, 1995. június 15-i állásfoglalására(2), valamint a 4. Nőügyi Világkonferencia cselekvési platformjának (Peking +10) nyomon követéséről szóló, 2005. március 10-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, 2010. január 26-i, „A Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című kérdésekre (O-0006/2010 – B7–0007/2010, O-0007/2010 – B7–0008/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az eddigi erőfeszítések ellenére a pekingi cselekvési platform stratégiai célkitűzései még nem teljesültek, és az egyenlőtlenség és a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák továbbra is élnek, mivel a nők a platformon tárgyalt területeken a férfiakkal szemben alárendelt helyzetben vannak,

B.   mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Uniónak az EK-Szerződésben foglalt alapelve, egyik célkitűzése és feladata, valamint mivel a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségnek valamennyi tevékenysége során való általános érvényesítése az Unió konkrétan meghatározott feladata,

C.   mivel az emberi jogok teljes körű érvényesülése a nők és lányok számára az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, szerves és osztatlan részét képezi, és elengedhetetlen a nők és lányok előrejutása, valamint a béke, a biztonság és a fejlődés szempontjából,

D.   mivel döntő fontosságú, hogy a férfiakat és a fiúgyermekeket aktívan bevonják a nemek egyenlőségét előmozdító politikákba és programokba, valamint az, hogy a férfiaknak – elsősorban apasági szabadság biztosításával – tényleges lehetőségük nyíljon a családdal és a háztartással kapcsolatos teendőket a nőkkel együtt, azonos mértékben elvégezni,

E.   mivel a CEDAW és a pekingi cselekvési platform között jelentős, lényegi tartalomra irányuló együttműködés figyelhető meg, ugyanis a platform számos kritikus probléma területével az egyezmény kifejezetten foglalkozik,

F.   mivel a CEDAW a közelmúltban ünnepelte 1979. december 18-i aláírásának 30. évfordulóját, valamint a fakultatív jegyzőkönyv 10. évfordulóját, amely utóbbi felhatalmazza a CEDAW bizottságát, hogy magánszemélyek által megfogalmazott jogsértési panaszokat hallgasson meg, és mivel a mai napig 186 ország ratifikálta a CEDAW-t, és ezen országok közül 98 a fakultatív jegyzőkönyvet is,

G.   mivel az ENSZ Nők helyzetével foglalkozó bizottságának (az ún. Peking +15 ülés) 54. ülésén a pekingi cselekvési platform felülvizsgálatával, valamint az esélyegyenlőség távlatainak a millenniumi fejlesztési célok teljes körű megvalósításához történő hozzájárulásával foglalkoztak,

1.   hangsúlyozza, hogy a pekingi cselekvési platform stratégiai célkitűzéseinek megvalósítása terén elért eredmények ellenére az egyenlőtlenség és a nemi sztereotípiák továbbra is jelen vannak, és a nők a platform által érintett területeken továbbra is alárendelt helyzetben vannak a férfiakhoz képest;

2.   sajnálja, hogy még mindig hiányoznak mind nemzeti, mind uniós szinten a pekingi cselekvési platformban meghatározott számos kritikus problématerületre – többek között az alábbiakra: a nők és a szegénység, a nőkkel szembeni erőszak, intézményi mechanizmusok, a nők és a fegyveres konfliktusok, a leánygyermekek – vonatkozóan a pekingi cselekvési platform nyomon követése érdekében kialakított mutatókhoz kapcsolódó időszerű, megbízható és összehasonlítható adatok;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a pekingi cselekvési platform végrehajtásának éves felülvizsgálatát, és a különböző szakpolitikai területekhez való hozzájárulásként, valamint a nemek közötti egyenlőség elérésére irányuló kezdeményezések alapjául hatékonyan alkalmazza a mutatókat és elemző jelentéseket;

4.   szükségesnek tartja, hogy a Bizottság középtávú tervet terjesszen elő a pekingi cselekvési platform nyomon követésére kidolgozott mutatók rendszeres ellenőrzésére és felülvizsgálatára, felhasználva a rendelkezésre álló valamennyi erőforrást, többek között a Bizottság nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó magas szintű csoportjának szakértelmét;

5.   sürgeti a Bizottságot, hogy az ütemterv nyomon követési stratégiájának kidolgozásakor vegye figyelembe a gazdasági és pénzügyi válságot, az éghajlatváltozás nőkre gyakorolt hatását, a fenntartható fejlődést, az elöregedő társadalmat, az etnikai kisebbségekhez tartozó nők, különösen a roma nők helyzetét, valamint az ütemtervben meghatározott alábbi prioritásokat: a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége, beleértve az 1.6 alpontban említett, az etnikai kisebbségekhez tartozó nők és a migráns nők elleni többszörös megkülönböztetés leküzdését; a munka, a család és a magánélet összeegyeztetése; az egyenlő arányú férfi-női részvétel a döntéshozatalban; a nemi bűncselekmények felszámolása; a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák társadalmon belüli megszüntetése; és a nemek közötti esélyegyenlőségnek a kül- és fejlesztési politikában történő előmozdítása;

6.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek további lépéseket a nők szerepe erősítésének, a nemek közötti egyenlőségnek, valamint a nemek közötti esélyegyenlőségnek a fejlesztési együttműködésben történő általános érvényesítésének elősegítése érdekében, többek között egy, a nemekre vonatkozó uniós cselekvési terv véglegesítése és elfogadása révén, a segélyhatékonyságról szóló párizsi nyilatkozattal és az accrai cselekvési programmal összhangban;

7.   sürgeti a Bizottságot, hogy az ütemterv nyomon követési stratégiájának kidolgozásakor alakítson ki szorosabb kapcsolatot a pekingi cselekvési platformmal, és biztosítsa a nagyobb koherenciát a nemek közti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégia és a pekingi cselekvési platformban meghatározott célkitűzések elérésére irányuló erőfeszítések között;

8.   határozottan támogatja az ENSZ-en belül a politikai és az operatív tevékenységeket összekapcsoló, esélyegyenlőséggel foglalkozó új szerv létrehozását, és felszólítja az ENSZ valamennyi tagállamát – elsősorban az uniós tagállamokat –, hogy az új szerv számára biztosítsanak jelentős pénzügyi és emberi erőforrásokat, valamint azt, hogy a szervet az ENSZ-nek a nemek közötti egyenlőségért felelős főtitkárhelyettese vezesse;

9.   hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség, valamint az ezekhez kapcsolódó jogok a nőjogi napirend szerves részét képezik, és hogy mind európai, mind globális szinten mindenképpen fokozni kell az erőfeszítéseket a nők reprodukciós jogainak és egészségének elősegítése érdekében;

10.   hangsúlyozza, hogy a nemi és reproduktív egészség a nők egészségügyi programjának szerves részét képezi;

11.   hangsúlyozza, hogy nem szabad támogatni az abortuszt, mint a családtervezés eszközét, és minden esetben gondoskodni kell arról, hogy az abortuszhoz folyamodó nők emberséges bánásmódban és tanácsadásban részesüljenek;

12.   felhívja az Európai Uniót, hogy a Lisszaboni Szerződés újonnan nyújtott keretén belül legyen a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló (CEDAW) ENSZ-egyezmény, és annak fakultatív jegyzőkönyve részes fele;

13.   bátorítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE), hogy – a platformon meghatározott kötelezettségvállalások végrehajtásának megerősítésére – mozdítsa elő a tagállamok közötti tudásmegosztást valamennyi, a pekingi cselekvési platformon tárgyalt területen a nemek közötti egyenlőség bevált gyakorlatainak cseréjéhez kapcsolódó program révén;

14.   kéri, hogy a lisszaboni stratégia 2010. évi felülvizsgálata során a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó határozott, új célkitűzésekkel kísért prioritást/fejezetet vezessenek be, a pekingi cselekvési platformhoz való kapcsolódást fűzzék szorosabbra, valamint azt, hogy a pekingi cselekvési platform nyomon követése érdekében kidolgozott pekingi mutatókat az esélyegyenlőségnek a nemzeti reformprogramokon és a szociális védelemmel és társadalmi integrációval kapcsolatos stratégián belüli távlatainak megerősítésére használják;

15.   kéri, hogy a Bizottság rendszeresen vizsgálja felül a pekingi cselekvési platformon meghatározott azon kritikus területeken elért haladást, amelyeknek a pekingi cselekvési platform nyomon követése érdekében kidolgozott mutatóit már elfogadták;

16.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos konkrét szakpolitikák – többek között aktív intézkedések – elfogadására és végrehajtására, a nemek közötti tényleges egyenlőség gyorsabb megvalósítása, valamint az emberi jogok nők és lányok számára történő teljes körű biztosításának elősegítése céljából;

17.   üdvözli, hogy a soros spanyol elnökség terveiben az esélyegyenlőség nagy jelentőséggel bír;

18.   elismeri, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése és az esélyegyenlőséget előmozdító konkrét intézkedések egymást kölcsönösen támogató stratégiák, valamint azt, hogy e struktúrákat és módszereket nemzeti és európai uniós szinten egyaránt erősíteni kell és azokat hatékonyan kell alkalmazni;

19.   az esélyegyenlőség általános érvényesítése érdekében további stratégiák és eszközök kidolgozására bátorítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, különösen a nemi szempontú hatásvizsgálat és a nemi szempontú költségvetés területein;

20.   ismételten felhív az esélyegyenlőség általános érvényesítése szisztematikus végrehajtásának és ellenőrzésének szükségességére a különböző szakpolitikai területek – többek között a gazdaságpolitika, az integrációs politika, a foglalkoztatottság, a szociális védelem és a társadalmi integráció nyílt koordinációs módszere, az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája, az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködési keret, a kül- és fejlesztési politika és az európai biztonsági és védelmi politika – jogalkotási, költségvetési és más fontos folyamatai, stratégiái, programjai és projektjei során, valamint a pekingi cselekvési platform nyomon követésére kidolgozott mutatók valamennyi szakpolitikai területen és folyamat során történő szisztematikus alkalmazásának előmozdítására;

21.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és az ENSZ főtitkárának.

(1) EK-Hírlevél 2002-3, I.13. pont. (2) HL C 166., 1995.7.3., 92. o. (3) HL C 320. E, 2005.12.15., 247.o.