Az Európai Parlament,

–   tekintettel a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló, 2009. május 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0234),

–   tekintettel a Bizottság 2008. október 15-én kiadott, a mezőgazdasági termékek minőségéről szóló zöld könyvére: a termékekre alkalmazandó előírásokról, a termelési követelményekről és a minőségi rendszerekről (COM(2008)0641),

–   tekintettel „Az élelmiszerek minőségének biztosítása, beleértve az előírások harmonizálását vagy kölcsönös elismerését ” című, 2009. március 10-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló, 1998. október 9-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Bizottság 2008 októberében kiadott, az élelmiszerminőség-tanúsítási rendszerekről szóló szolgálati munkadokumentumára,

–   tekintettel a közös agrárpolitika (KAP) állapotfelmérésére,

–   tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0040),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0029/2010),

A.   mivel az élelmiszerekre vonatkozó minőségi előírások világszerte az Európai Unióban a legszigorúbbak, és e szigorú előírásokat az európai fogyasztók igénylik, és a hozzáadott érték maximalizálásának egyik eszközéül szolgálnak,

B.   mivel azon kis és közepes méretű gazdaságok számára nyújtott támogatás, amelyek termelési és fogyasztási szintjei helyi igényeket elégítenek ki, mind hagyományos, mind tapasztalati gazdálkodási módszereket támogat, és biztosítja, hogy azokat a legmagasabb szintű minőségi és biztonsági szabályokkal összhangban alkalmazzák,

C.   mivel az európai minőségi termékek az Európai Unió eleven kulturális és gasztronómiai örökségét képezik, és számos európai régióban a gazdasági és társadalmi tevékenység alapvető összetevői, amelyek alapot adnak a helyi valósághoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységekhez, különösen falusi környezetben,

D.   mivel a jelenlegi, az értékesítési láncot érintő politika befolyásolja a kistermelőknek a széles célcsoportok eléréséhez fűződő esélyeit,

E.   mivel a fogyasztók érdeklődése nem csupán az élelmiszerbiztonság, hanem az élelmiszerek származása és előállítási módja iránt is egyre nő; mivel az EU már reagált e tendenciára négy élelmiszerminőségi, illetve eredetmegjelölési rendszer, éspedig az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM), az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ), a hagyományos különleges termékek (HKT) és az ökológiai termelés jelölésének bevezetésével,

F.   mivel a tanúsítási rendszereket a fogyasztók a magasabb minőség garanciájának tekintik,

G.   mivel az egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek eredetére és jellemzőire vonatkozó részletes tájékoztatáshoz az új technológiákat fel lehet használni,

Általános észrevételek

1.   üdvözli a Bizottság közleményét, valamint hogy abba a mezőgazdasági termékek minőségéről szóló zöld könyv által elindított gondolkodási folyamatot követően a parlament több ajánlását is felvették; szeretné, ha a Parlament által ezen állásfoglalásban javasolt intézkedéseket a konzultációs folyamat során a termelőktől és az élelmiszer-előállítóktól kapott visszajelzésekkel kapcsolatos hatékony cselekvés érdekében továbbá a javasolt szabályozási keret kívánatosságának, szükségességének és arányosságának vizsgálata végett minél előbb végrehajtanák, a gazdasági válság hatásainak és annak szükségességének egyidejű figyelembe vételével, hogy a termelők részére az ne eredményezzen többletköltségeket vagy terheket;

2.   sajnálja, hogy a Bizottság közleménye az egyszerűsítés érdekében, amely az elérni kívánt hatással éppen ellentétes hatású lehet, csupán részlegesen veszi figyelembe a zöld könyv kiadását követően az érintett ágazatok által megfogalmazott igényeket;

3.   hangsúlyozza, hogy a minőség az élelmiszerlánc egészére nézve kulcsfontosságú kérdés, és nélkülözhetetlen érték az európai agrár-élelmiszeripari termelők versenyképességének támogatása számára; úgy véli, hogy a minőség jelentős üzleti előnyök alapját képezheti az európai termelők számára, és közvetetten hozzájárulhat a vidékfejlesztéshez;

4.   úgy véli, hogy az EU minőségpolitikája fokozott versenyképességhez vezethet, és hozzáadott értéket jelenthet az európai régiók gazdasága számára, és hogy a minőségi mezőgazdasági és agrárélelmiszer-termelés sok korlátozott termelési lehetőségekkel rendelkező vidéki terület esetében gyakran az egyetlen esélyt jelenti; emellett úgy véli, hogy a minőség a termékek sokféleségének egyik hajtóereje és a munkaerő-készségek fejlesztésének egyik eszköze;

5.   kéri, hogy erősítsék meg az Európai Unió minőségpolitikáját, amely fontos ösztönző erőt jelent annak érdekében, hogy az európai termelők fokozzák a minőséggel, élelmezésbiztonsággal és a környezet tiszteletben tartásával kapcsolatos erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a minőségpolitika jelentős mértékben növelheti az európai agrár-élelmiszeripari termékek hozzáadott értékét az egyre inkább globalizálódó piacon;

6.   bízik abban, hogy a minőségpolitika jelentős fejlődést hoz az európai mezőgazdaságban, hiszen a minőségi termékek nagy mennyiségben készülnek, az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott termékek értéke egyedül meghaladja a 14 milliárd eurót;

7.   úgy véli, hogy igazságtalan helyzetekhez vezetne, ha különböző oltalmi szinteket határoznának meg az európai minőségjelzések tekintetében, különösen, ha mindezt elsősorban gazdasági kritériumok alapján teszik; ezért úgy gondolja, hogy valamennyi földrajzi árujelzőt azonos mértékben kell elismerni;

8.   úgy véli, hogy tekintettel az egyre nyitottabb piacra alapvetően fontos, hogy a WTO tárgyalások során az EU fenntartsa, hogy a minőségi termékek elve hatékony oltalmat élvezzen a szellemi tulajdont biztosító rendelkezések révén;

9.   hangsúlyozza, hogy a WTO-tárgyalások során a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy a „nem kereskedelmi szempontokról” is megállapodás szülessen, mivel ezek fogják biztosítani, hogy az importált mezőgazdasági termékek megfeleljenek ugyanazoknak az élelmiszerbiztonsági, állatjóléti és környezetvédelmi uniós előírásoknak, amelyeknek az EU területén termelt mezőgazdasági termékeknek meg kell felelniük;

10.   azt az álláspontot képviseli, hogy az új uniós minőségpolitikának nyitottabbnak kell lennie az új tagállamokból származó termékekre nézve, amelyek csak néhány éve nyertek hozzáférést a földrajzi jelzések rendszeréhez; úgy véli, hogy az egy adott termék regisztrációjához teljesítendő követelményeknek átláthatóknak és érthetőknek kell lenniük nem csak a kérelmezők (termelők), hanem a fogyasztók számára is;

11.   támogatja a szorosabb nyomon követést és a Bizottság, valamint a tagállamok közötti fokozott koordinációt annak biztosítása érdekében, hogy az importált élelmiszer-termékek megfeleljenek az EU minőségi és élelmiszer-biztonsági előírásainak, valamint annak környezetvédelmi és szociális szabványainak;

12.   hangsúlyozza a minőségi szabályok szükségességét, amelyek hatékony kommunikációt biztosítanak a fogyasztóknak a termékek előállításának módjáról, és amelyek e szabályok javítására szolgáló ösztönzőket kínálnak, és ezáltal szélesebb uniós politikai célkitűzésekhez járulnak hozzá;

13.   úgy véli, hogy az európai minőségpolitikát szorosan össze kell kapcsolni a KAP 2013 utáni reformjával; úgy véli, hogy e politikával összefüggésben az EU-nak pénzügyi támogatást kell nyújtania abból a célból, hogy kiváló minőségű agrárélelmiszer-termelés valósuljon meg; úgy véli, hogy egy ilyen támogatásnak a KAP második pilléréhez való hozzáférés esetében a fejlesztés, a sokrétűvé tétel és fokozás formáját kell öltenie, különösen a gazdaságok modernizációja, a mikrovállalkozások vidéken való alapítása és fejlesztése terén; hangsúlyozza, hogy a termékminőség fejlesztésére vonatkozó pénzügyi támogatás segíthet abban, hogy a részben önellátó gazdák a piaci orientáltság irányába mozduljanak el; úgy véli, hogy a termelők szervezeteinek több támogatásra van szükségük, különösen a kistermelők hátrányos helyzetbe hozásának elkerülése érdekében;

14.   hangsúlyozza, hogy a diverzitásnak továbbra is Európa alapvető értékének kell maradnia, és hogy minden olyan minőségi terméket, amely megfelel az EU által meghatározott kritériumoknak, elismerésben és oltalomban kell részesíteni; úgy véli, hogy 2013 után a KAP-nak támogatnia kell a minőségpolitikát és a termelők azon erőfeszítéseit, hogy különösen környezetbarátabb termelési módszereket támogassanak; rámutat, hogy a régiók a KAP partnerei, és azok a vidékfejlesztésben társfinanszírozóként és irányítóként vesznek részt; hozzáteszi, hogy földrajzi közelségükből fakadóan a régiók a termelők, és különösen a hagyományos és biotermékek termelőinek partnerei; úgy véli, hogy a régióknak részt kell venniük a megjelöléssel ellátott termékek, a hagyományos termékek és a biotermékek elismerésében és támogatásában;

Az uniós termelési követelmények és forgalmazási előírások

15.   hangsúlyozza, hogy hivatalosan el kell ismerni az európai termelők annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy megfeleljenek az uniós termelési követelményeknek a minőségi, környezetvédelmi, állatjóléti és egészségügyi előírások tekintetében;

16.   e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a rendelkezésre álló lehetőségekről, amelyekkel lehetővé lehet tenni az európai termelők számára, hogy termékeiken feltüntessék a minőség, az élelmiszerbiztonság és valamennyi európai termelési előírás tiszteletben tartása iránti elkötelezettségüket, akár egy uniós minőségi logón keresztül, amely kizárólag a teljes egészében az EU-ban zajló termelésből származó mezőgazdasági termékek számára lehetne elérhető, és amely, mivel a hivatalos ellenőrzéshez kötött, jogszabályoknak történő megfelelést igazolná, semmilyen körülmények között nem vonhat magával további költségeket a szereplők számára, illetve nem jelenthet pénzügyi vagy adminisztratív terhet az ellenőrzéseket végző tagállamok számára;

17.   úgy véli, hogy az uniós mezőgazdasági termékek önmagukban megfelelnek a minőségi előírásoknak, mivel azokat a termékminőségre, a fenntartható termelésre, valamint a környezeti és egészségi feltételekre vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban termelik (kölcsönös megfeleltetés); ezenfelül Európa kulturális értékű tájait a mezőgazdasági termelésen keresztül is őrizzük; e követelmények alapján az egyik lehetőség az „Európában termesztett [termelt, készített]” minőségcímke lehetne;

18.   úgy véli, hogy az ágazati forgalmazási előírások továbbra is fontos szerepet játszanak a termelési láncban, és ezért fenn kell tartani őket; átláthatóvá teszik a piacon végbemenő változásokat, lehetővé teszik a fogyasztók számára a termékek árának, méretének és minőségének összehasonlítását, és biztosítják az egyenlő feltételeket az európai versenyben;

19.   támogatja további választható fenntartott jelölések bevezetését és különösen a „hegyi” „szigeten termelt” „helyi” és „alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó” megjelölések fogalmának és alkalmazhatóságának egyértelmű meghatározása, valamint a használatukra vonatkozó uniós iránymutatások elfogadása tekintetében; támogatását fejezi ki továbbá a „hegyi” kifejezés jelenleg csupán néhány tagállamban szabályozott fogalommeghatározásának uniós szintű harmonizációja iránt; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a „szén-dioxid lábnyom” címkézés átfogóbb „ökológiai lábnyom” méréssé történő továbbfejlesztéséről, mivel a csak a szén-dioxid szintekre utaló címkék vagy kifejezések elhanyagolnak más lényeges környezetvédelmi szempontokat, például a vízkészletekre és a biodiverzitásra gyakorolt hatást;

20.   úgy gondolja, hogy az integrált termeléshez, a legeltetéshez és a hegyvidéki gazdálkodáshoz hasonló egyéb környezet- és állatbarát termelési módszerek esetén ösztönözni kell az önkéntes címkézést;

21.   úgy ítéli meg, hogy a hegyvidéki területeken előállított termékeket és a géntechnológiával módosított szervezetektől mentes területeket meg kell védeni; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést annak biztosítása érdekében, hogy a fenti területeket megfelelően védjék;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen neki azon lehetőség megfontolásának, hogy a termelés társadalmi feltételeivel – például a termelők jövedelmével, a termelők, a feldolgozók és a termékértékesítők közötti szerződéses kapcsolatokkal – kapcsolatos minőségi mutatókat vezessenek be;

23.   a jobb átláthatóság és a fokozottabb nyomonkövethetőség, tehát annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények ismeretében vásárolhassanak, a friss mezőgazdasági termények esetén a származási ország megjelölését, és az egy összetevőből álló késztermékek esetén a felhasznált mezőgazdasági alapanyag származási helyének feltüntetését tartja helyénvalónak;

24.   megjegyzi, hogy a termelés helyére utaló címkézést sikerrel alkalmazzák olyan országokban, mint Ausztrália és az Egyesült Államok, és hogy az Európai Unióban már több mezőgazdasági termék esetében kötelező;

25.   rámutat, hogy a kiegészítő és különleges információk önkéntesek, és hogy a címke teljes tartalmát nem szabad túlzsúfolni; úgy véli, hogy az európai uniós minőségjelölésnek egyértelműen és kiemelten felismerhetőnek kell maradnia;

26.   úgy véli, hogy a tájékoztatás alternatív módszereinek (pl. az interneten, a vonalkódokon vagy a nyugtán) is teret kell adni;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy készítsen alapos technikai és gazdasági tanulmányt annak biztosítása érdekében, hogy az új jogszabály ne rójon túlzott költségeket az élelmiszer-feldolgozó iparra és különösen a kis- és közepes méretű termelőkre; a fenti tanulmánynak ki kell terjednie azon feldolgozott termékek termelésének helyére utaló kötelező címkézés bevezetésére, amely termékek – a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló uniós rendeletre irányuló javaslat 2. cikkében meghatározott – „lényeges összetevőket” (azaz olyan élelmiszeripari termék összetevőt, amely az érintett élelmiszeripari termék száraz tömegének több mint 50%-át teszi ki) vagy „jellegzetes összetevőket” (azaz olyan összetevőket, amelyeket a fogyasztók az élelmiszer nevével hoznak kapcsolatba) tartalmaznak;

28.   kéri, hogy a már létező tanúsítványokat, a tagállamok helyi, regionális vagy nemzeti eredetmegjelöléseit egészítse ki az előírások egyszerűsítése és az uniós minőségi logók megbízhatóságának javítása;

29.   felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a következetességet a mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó javaslataiban a származási országra utaló címkézés tekintetében a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendeletre irányuló javaslata kapcsán; úgy véli, hogy a mezőgazdasági termékek minőségével foglalkozó politikának figyelembe kell vennie az új politika költségeit, valamint az egyes ágazatok, így például a mezőgazdasági késztermékek ágazatának sajátosságait;

Földrajzi jelzések és hagyományos termékek

30.   úgy véli, hogy az oltalom alatt álló földrajzi jelzések és eredetmegjelölések rendszere azon KAP-eszközök egyike, amelyek célja, hogy támogassák a vidéki területek fejlődését, védjék a régiók kulturális örökségét és a vidéki területeken segítsék elő a foglalkoztatás diverzifikációját;

31.   úgy véli, hogy a földrajzi jelzések kiemelt jelentőséggel bírnak az európai mezőgazdaság szempontjából; meggyőződése, hogy a földrajzi jelzések bejegyzésére szolgáló három (a borokra, a szeszesitalokra, illetve a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó) rendszert jelenlegi formájában fenn kell tartani;

32.   úgy véli, hogy a földrajzi jelzéssel rendelkező termékek védelmére szolgáló jelenlegi uniós rendszert fenn kell tartani, és hogy az uniós szintű védelmet minden földrajzi jelzésnek meg kell adni; úgy véli továbbá, hogy ezzel párhuzamos, nemzeti vagy regionális szintű védelmi rendszereket nem szabad létrehozni, mivel ezek eltérő védelmi szinteket eredményezhetnek; úgy véli, hogy nincs szükség további, az egész Közösségre vonatkozó élelmiszertanúsítási rendszerek bevezetésére, mivel ezzel leértékelnék a fennálló rendszereket és összezavarnák a fogyasztókat;

33.   úgy véli továbbá, hogy a meglévő két eszközt – az oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzést (OFJ) – szintén fenn kell tartani a jövőben, tekintettel elismertségükre és sikerükre; meggyőződése, hogy a fogyasztó számára egyértelműbb különbséget kell tenni az OEM és az OFJ között, és ezt átfogó tájékoztatási és promóciós erőfeszítéseken keresztül lehet elérni, a Közösség pénzügyi támogatásának bevonásával mind a nemzetközi piac, mind a harmadik országok összefüggésében, többek között a közösségi társfinanszírozás százalékos arányának növelése révén;

34.   úgy ítéli meg, hogy a földrajzi jelzésekre vonatkozó hatályos uniós szabályokat ki kell egészíteni annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok által a földrajzi jelzésként történő nyilvántartásba vétel révén adományozott szellemi tulajdonjogok kezelésére, védelmére és/vagy támogatására kijelölt vagy elismert szervezetek által betöltött szerepet teljes mértékben elismerjék és fejlesszék;

35.   úgy ítéli meg, hogy a termelők tapasztalata alapján az OEM és az OFJ meghatározásán keresztül történő termékminőség-irányítás és a visszaélésekkel szembeni védelem hatékonysága nem bizonyul elegendőnek a földrajzi jelzéssel rendelkező termékek további fejlődéséhez; úgy véli, hogy az uniós jogszabályokat módosítani kell annak érdekében, hogy a tagállamok elismerhessék és támogathassák az általuk a földrajzi jelzések és azok szellemi tulajdonjogaik kezelésére, védelmére és/vagy támogatására kijelölt vagy elismert szervezetek szerepét, és felhatalmazhassák e szervezeteket arra, hogy a termelési potenciált a piaci kereslethez igazítsák tisztességes és megkülönböztetés nélküli szabályok alapján;

36.   javasolja, hogy növeljék a földrajzi jelzések tulajdonosai által alkotott konzorciumok(3) szerepét mind a mennyiség kezelésére, mind a termelt áruk vonatkozásában a földrajzi jelzések felhasználására vonatkozó jogszabályok meghatározása érdekében; úgy ítéli meg, hogy a konzorciumoknak szerepet kell biztosítani a gazdasági szereplők koordinációjában annak érdekében, hogy a termelt és forgalomba hozott mennyiségeket a lehető legszorosabban összehangolják azokkal a mennyiségekkel, amelyeket a piac fel tud venni, valamint a termelőket és a fogyasztókat érintő intézkedések támogatásában; úgy ítéli meg, hogy ez hatékonyabban garantálná a termelés, a feldolgozás és az értékesítés különböző szakaszainak hosszú távú életképességét, ami létfontosságú a vidéki területeken élők szempontjából; hozzáfűzi, hogy a mennyiségellenőrzés a minőségellenőrzés egyik követelménye; úgy véli, hogy a konzorciumok szerepének meghatározását fel kell venni a közösségi jogszabályokba; úgy ítéli meg, hogy a különböző uniós tagállamok által meghatározott gyakorlatokat és tapasztalatokat fel kellene jegyezni, és a konzorciumok jogainak és kötelességeinek meghatározásához fel kellene használni azokat;

37.   úgy véli, hogy egyik eszköz esetében sem szabadna további feltételeket előírni a nyilvántartásba vételi eljáráshoz, hanem inkább az egyszerűsítést kell célul kitűzni; megállapítja, hogy az OEM és az OFJ jelzések nyilvántartásba vételére szolgáló jelenlegi eljárások bonyolultak és hosszadalmasak; sürgeti a Bizottságot, hogy találja meg a fenti eljárás felgyorsításának módozatait;

38.   hangsúlyozza, hogy ésszerűsíteni kell a nyilvántartásba vételi kérelmek feldolgozását, de nem támogatja azt az elképzelést, amely szerint a kezdeti szakaszban önkényesen elutasítják azokat a kérelmeket, amelyeket a Bizottság hiányosnak ítél, és így rövidítik le a vizsgálati eljárást; helyteleníti, hogy a Bizottság kezdeti véleményét sok esetben túlzottan sietősen alakítják ki, vagy a vélemény nem illik a kérdéses ügyre a termék vagy a helyi piac sajátos jellegzetességeinek hibás megértése miatt;

39.   kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a kiskereskedő saját márkaneve alatt forgalomba hozott OEM/OFJ termékek esetében kötelező, megfelelő tájékoztatásról (a címkézésről és valamennyi más rendelkezésre álló eszközről); kéri a termelő nevének kötelező OEM- vagy OFJ-bejegyzését, amennyiben a terméket valamely kiskereskedő saját márkaneve alatt hozzák forgalomba;

40.   úgy véli, hogy amennyiben egy földrajzi jelzéssel védett termék összetevőként kerül felhasználásra, a földrajzi jelzésért felelős testületnek, vagy az illetékes hatóságnak kellene meghatároznia a termék nevének a feldolgozott termékek árumegnevezésében történő alkalmazására vonatkozó szabályokat, valamint ezeknek kellene hatáskörrel rendelkezniük olyan ellenőrzések elvégzésére, amelyek célja, hogy megbizonyosodjanak a földrajzi jelzéssel rendelkező termék jellemzőinek, a róluk kialakított kép és hírnevük sértetlenségéről; úgy véli, hogy a fogyasztók félrevezetésének elkerülése érdekében a Bizottságnak egyértelmű iránymutatásokat kellene kidolgoznia az összetevőkként használt, földrajzi jelzéssel rendelkező termékek nevének feltüntetésére a feldolgozott termékek címkéin;

41.   támogatja olyan közösségi szabályok kidolgozását, amelyek lehetővé teszik a földrajzi jelzéseket szabályozó testületek számára, hogy a termékek kiváló minőségének megőrzése érdekében termékeik csomagolására vonatkozó szabályokat határozzanak meg;

42.   ellenzi, hogy a földrajzi jelzéseket márkajegyekkel lehessen helyettesíteni, mivel ezek alapvetően különböző jogi eszközök; hangsúlyozza, hogy világosabban meg kell magyarázni a márkajegyek és a földrajzi jelzések közötti különbséget; kéri az OEM/OFJ-t tartalmazó, vagy arra utaló márkajegyeknek az adott OEM/OFJ-t használó termelők szervezetét nem képviselő szereplők általi bejegyzését tiltó, már létező közösségi szabályok hatékonyabb végrehajtását;

43.   kéri továbbá a földrajzi jelzések hivatalból történő szigorú védelmét mint valamennyi tagállam hatóságaira rótt kötelezettséget; szeretné, ha ezzel a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK rendelet(4) felülvizsgálata keretében és a termék piaci értékesítésének minden szakaszában – azaz a forgalomba hozatal előtt és után is – alkalmazandó ellenőrzési eljárások, jobb meghatározásán keresztül külön foglalkoznának;

44.   úgy ítéli meg, hogy meg kell őrizni a garantáltan hagyományos különleges termékeket (GHKT), a nyilvántartásba vételre vonatkozó megfelelő szabályokat azonban tovább kell egyszerűsíteni; e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a GHKT eszközét, tanulmányozza az alkalmazási eljárás felgyorsításának lehetőségét és vizsgálja meg, hogy e rendszer hogyan biztosíthatja a termékek jobb védelmét, továbbá tárja fel azokat az eszközöket, amelyek e rendszert vonzóbbá tehetik a termelők számára; emlékeztet arra, hogy a GHKT viszonylag új keletű eszköz, ami magyarázattal szolgál a lassú fejlődésére; úgy ítéli meg, hogy erről az eszközről jobban kellene tájékoztatni a termelőket, és engedni kellene, hogy az Európában zajló minőségtámogatás ismert eszközévé váljon;

45.   úgy véli, hogy a hagyományos ételekkel és azok generációról generációra átadott elkészítési módjával kapcsolatos tudás eltűnésének megakadályozása érdekében a Bizottságnak meg kellene fontolnia a régi recepteket és hagyományos elkészítési módokat tartalmazó, európai tudásbank kialakítását;

46.   támogatja a konkrét területekhez kötött és földrajzi nevet viselő kis hagyományos, helyi és kézműipari termékek együttes támogatására és reklámozására vonatkozó eszközök létrehozását, amelyekre az OEM/OFJ hozzáférési eljárások túl nehézkesek és költségesek lennének;

47.   emlékeztet arra, hogy bizonyos földrajzi jelzéseket harmadik országok rendszeresen hamisítanak; ez aláássa a földrajzi jelzéssel rendelkező termékek hírnevét és a róluk kialakított képet, továbbá félrevezeti a fogyasztókat; hangsúlyozza, hogy a földrajzi jelzések harmadik országbeli védelmének megszerzése a termelők szempontjából hosszú és nehézkes feladat, mivel az egyes harmadik országok saját oltalmi rendszereket dolgoznak ki; felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson technikai és pénzügyi támogatást a földrajzi jelzésekért felelős szervezeteknek, ezáltal segítve a jelzések bitorlásával kapcsolatos problémák megoldását;

48.   szorgalmazza a földrajzi jelzések jobb védelmét

49.   úgy véli, hogy alapvető fontosságú a földrajzi jelzések sui generis védelmével kapcsolatos tájékoztató és promóciós kampányok erősítése; felszólítja a Bizottságot, hogy harmadik országokban továbbra is igyekezzen előmozdítani a földrajzi jelzések rendszerét különösen azáltal, hogy az európai fölrajzi jelzéssel ellátott termékeket termelőkkel és/vagy az őket képviselő szervezetekkel együttműködve növeli a technikai segítségnyújtási küldetések számát;

Integrált termelés

50.   úgy véli, hogy környezetbarát és a források racionalizálásán alapuló termelési rendszereket kell előmozdítani, mint amilyen például az „integrált termelés”;

51.   hangsúlyozza, hogy az integrált termelésről szóló európai szintű jogszabályok bevezetése jobban láthatóvá tenné az uniós gazdálkodók és állattenyésztők harmadik országból érkező importokhoz képest az élelmiszerbiztonság, a környezetvédelem és az állatjóllét terén tett erőfeszítéseit; úgy véli, hogy az európai integrált termelést párhuzamosan kellene promóciós és marketing kampánnyal népszerűsíteni;

52.   támogatja a fenntartható feltételek mellett jó minőségű élelmiszeripari termékeket előállító rendszerek, például az integrált termelés előmozdítását; kéri, hogy a különböző tagállamok eltérő feltételeinek egységesítése érdekében e területet közösségi szinten szabályozzák, és ezt fenntartható promóciós kampánnyal is erősítsék, amelynek célja, hogy a fogyasztókat az európai integrált termelés legfontosabb jellemzőiről tájékoztassa;

Biogazdálkodás

53.   megerősíti arra vonatkozó meggyőződését, hogy a biogazdálkodás és az integrált termelés kedvező hatást gyakorol a fogyasztók egészségére, biztosítja, hogy a termelési folyamat nem okoz a műtrágyázáshoz kapcsolódó környezeti károkat, valamint az európai mezőgazdasági termelők számára jelentős növekedési lehetőséget kínál, bár önmagában nem tekinthető a jövőbeni globális élelmiszer-ellátás megoldásának; támogatja a biotermékek jelölésére szolgáló új uniós logó – amely az EU-ban előállított valamennyi mezőgazdasági termékre lesz alkalmazandó – kidolgozására irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseket;

54.   úgy véli, hogy a biotermékek számára valódi egységes piacot kell létrehozni, és ennek megvalósítását jelentősen segítené egy kötelező közösségi logó bevezetése; e tekintetben támogatja az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendeletben(5) létrehozott keretet, és reméli, hogy annak ellenére, hogy e rendelet csak a közelmúltban lépett hatályba, hamarosan maradéktalan kiaknázásra kerülnek a benne rejlő jogi lehetőségek;

55.   hangsúlyozza, hogy mind a tagállamoknak, mind az EU-nak kötelessége a jó minőségű termékek nemzetközi promóciója és védelme; e tekintetben úgy véli, hogy a harmadik országokból érkező biotermékek esetében szigorúbb ellenőrzésre van szükség az EU és a harmadik országok biotermékei közötti tisztességes verseny érdekében;

56.   úgy ítéli meg, hogy az olyan nem biotermékek megjelenése, amelyek címkézése azt sugallja, hogy e termékek biotermékek, káros hatást gyakorol a biotermékek egységes európai uniós piacának fejlődésére; ezzel összefüggésben aggodalmának ad hangot azon törekvésekkel kapcsolatban, amelyek a biotermék címkéknek a nem a biogazdálkodási elveknek megfelelően előállított élelmiszeripari termékekre történő kiterjesztésére irányulnak;

57.   aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több magán biotermék címke jelenik meg a nem élelmiszeripari termékeken, amely olyan gyorsan bővülő ágazatot jelent, amely nem tartozik az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendelet hatálya alá; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a rendelkezéseknek erre az ágazatra is ki kellene-e terjedniük;

58.   megerősíti, hogy a biotermékek belső piaca működésének előmozdítása érdekében az alábbiakra van szükség:

59.   üdvözli a hagyományos és biotermékek hivatalának létrehozását a tagállamokban; szükségesnek tartja, hogy minden tagállamban legyen olyan, akár állami-, akár magánszférában működő, a termelők és a fogyasztók által egyaránt elismert intézmény, amely ellenőrzi a hazai ökológiai és minőségi termelést, és népszerűsíti az ebből származó termékeket;

60.   felszólítja a Bizottságot, hogy vázolja, hogyan képzeli el a környezetbarát mezőgazdasági termékek helyi kereskedelmének ösztönzését;

Magánminősítési rendszerek

61.   hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetben a magánminősítési rendszerek nem biztosítanak további információkat az érintett termékek minőségéről: ehelyett számos esetben pénzügyi és adminisztratív akadályt jelentenek a gazdák piacra jutása szempontjából;

62.   felhív arra, hogy foglaljanak nyilvántartásba minden olyan magánminősítési rendszert, amelyet az európai termelők kötelesek alkalmazni az EU jogszabályok által már előírt minőségi követelményeken túl; támogatja a kérdéses magánminősítési rendszerek átlátható végrehajtására vonatkozó alapelvek közösségi jogalkotási keretének létrehozását;

63.   támogatja a mezőgazdasági termékek minőségéhez kapcsolódó valamennyi rendszer működésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat tartalmazó iránymutatások kidolgozására vonatkozó bizottsági kezdeményezést; az iránymutatásokat az üzemeltetőknek be kellene tartaniuk, és azoknak tartalmazniuk kellene olyan elképzeléseket, amelyek célja a termelő ágazat támogatása termékei hozzáadott értékének létrehozásában, a minősítési rendszerek kölcsönös elismerésének ösztönzése és a termelő ágazat bevonása az ilyen rendszerek létrehozásába, valamint a minősítés adminisztratív terheinek csökkentése a termelők szövetkezetei révén, a gazdálkodók költségeinek lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében;

Tájékoztatási és támogatási politika

64.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság közleményében nem utal a promóciós intézkedések támogatásának szükségességére, melyek pedig különösen fontosak annak érdekében, hogy az európai mezőgazdasági termelők minőséggel, élelmezésbiztonsággal és környezetvédelemmel kapcsolatos erőfeszítései megtérüljenek; úgy véli, hogy az Európai Unió rendelkezésére álló promóciós eszközöket a hatékonyságuk növelése érdekében felül kell vizsgálni; ezzel összefüggésben javasolja, hogy a közelmúltban a borágazatban bevezetett, reklámozásra nyújtott támogatást terjesszék ki az európai uniós piacra;

65.   támogatja az európai uniós élelmiszerminőségi és élelmiszerbiztonsági politikák pozitív hatásainak minél szélesebb körű és hatékony megismertetésére irányuló európai intézkedést; azt javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a közösségi termékekre vonatkozó élelmiszerminőségi, és -biztonsági követelmények ismertetése és promóciója terén;

66.   a földrajzi jelzéssel ellátott termékek és a közösségi márkák tekintetében végzett kommunikációs és tájékoztatási tevékenységeket állami tulajdonú és/vagy magánvállalkozások, természetes személyek vagy szervezetek is végezhetik;

67.   úgy véli, hogy mivel az Európai Unió piaca igen fontos a földrajzi jelzéssel ellátott termékek termelői számára, a Bizottságnak és a tagállamoknak további pénzügyi forrásokat kellene biztosítaniuk a belső piacot célzó promóciós programok számára, valamint tovább kellene növelniük a harmadik országokban folyó promóciós kampányok költségvetését;

68.   hangsúlyozza, hogy a tájékoztatási politikának nemcsak a fogyasztókat, hanem a termelőket is célba kell venni, mivel a termelők magatartása szorosan kapcsolódik piaci ismereteikhez, valamint azzal kapcsolatos tájékozottságukhoz, hogy a fogyasztók mennyire értékelik termékeik minőségét;

69.   hangsúlyozza az európai uniós finanszírozás lehetséges szerepét ezen a téren, különösen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMOGA) keretében rendelkezésre álló eszközök révén; mindazonáltal felhívja a figyelmet arra, hogy a globális pénzügyi válság következtében a kistermelők számára a hitelfeltételek szigorúbbá váltak, és hogy ez drámai mértékben korlátozza e termelőknek a vidékfejlesztési programok által előírt társfinanszírozáshoz való hozzáférését; ezzel összefüggésben javasolja, hogy a Bizottság fontolja meg a mezőgazdasági hitelek rendszerének európai uniós szintű összehangolását;

70.   előnyben részesíti az olyan mezőgazdasági piacok ösztönzését, amelyek a helyi idénytermékek árusítóhelyeként a gazdálkodók közvetlen irányítása alatt állnak, mivel ezáltal biztosítható a jó minőségű termékek tisztességes ára, megszilárdítható a termék és származási helye közötti kapcsolat, továbbá arra ösztönözhetők a fogyasztók, hogy a minőségen alapuló, tájékozott döntéseket hozzanak; úgy véli, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kellene olyan forgalmazási egységek létrehozását, ahol a termelők közvetlenül ismertethetik meg termékeikkel a fogyasztókat;

71.   kéri a helyi piacokon történő értékesítés ösztönzését célzó programok létrehozását a feldolgozásra és értékesítésre irányuló helyi és regionális kezdeményezések támogatása céljából; úgy véli, hogy ez többek között a termelők szövetkezetei révén valósítható meg, tekintettel a hozzáadott érték növelésében vidéken játszott szerepükre;

o
o   o

72.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0098. (2) HL C 328., 1998.10.26., 232. o. (3) Például „consortium” Olaszországban, „consejo regulador” Spanyolországban és „organisme de défense et de gestion” vagy „détenteur d'IG” Franciaországban. (4) HL L 93., 2006.3.31., 12. o. (5) HL L 189., 2007.7.20., 1. o.