Az Európai Parlament 2010. január 21-i állásfoglalása az Egyiptomban és Malajziában nemrégiben történt, keresztény közösségek elleni támadásokról

P7_TA(2010)0005 RC-B7-0035/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen 2007. november 15-i állásfoglalására azokról a súlyos eseményekről, melyek veszélybe sodorják a keresztény közösségek létét és más vallási közösségeket,

–   tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

–   tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a demokrácia elősegítése és az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapelvei és alapvető céljai, és azok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapját képezik,

B.   mivel a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak és különösen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének megfelelően mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz; mivel ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását,

C.   mivel a világ többi részéhez hasonlóan Európa sem mentes e szabadság megsértésének eseteitől, és Európában is előfordulnak a kisebbségek tagjai ellen, meggyőződésük miatt elkövetett egyes bűncselekmények,

D.   mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása,

E.   mivel 2010. január 6-án Felső-Egyiptomban, Nagaa Hammádiban a kopt karácsony estéjén, az éjféli mise után a templomból kijövő hívők mellett elhaladó autóból tüzet nyitottak és megöltek hét személyt – hat kopt keresztényt és egy rendőrt – több személyt pedig megsebesítettek; mivel az utóbbi hetekben további összetűzésekre került sor a kopt keresztények és a muzulmánok között, amelyeket az egyiptomi kormány egyedi eseteknek minősített,

F.   mivel 2010 január 8-án az egyiptomi hatóságok bejelentették, hogy a Nagaa Hammádiban január 6-án történt támadással összefüggésben három személyt letartóztattak és őrizetben tartanak; mivel az egyiptomi ügyész úgy határozott, hogy a három vádlottat előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság vádjával állítsák a Sürgősségi Nemzetbiztonsági Bíróság elé,

G.   mivel a kopt keresztények Egyiptom népességének 10%-át teszik ki; mivel az elmúlt évek során Egyiptomban a kopt keresztények ellen több erőszakos cselekményt is végrehajtottak,

H.   mivel az egyiptomi alkotmány biztosítja a meggyőződés szabadságát és a vallási rituálék gyakorlásának szabadságát,

I.   mivel nagy jelentőséget tulajdonít az Egyiptommal fenntartott kapcsolatoknak, és hangsúlyozza Egyiptom és az EU és Egyiptom közötti kapcsolatok jelentőségét az EU-mediterrán térség stabilitása és fejlődése szempontjából,

J.   mivel a malajziai katolikus egyház 2007-ben keresetet indított Malajzia kormánya ellen, miután a kormány kilátásba helyezte, hogy nemzetbiztonsági okokból betiltja a Herald című újságot, ha nem hagy fel a – bahasza maláj nyelvű közösség által az "Isten" szó megfelelőjeként általánosan használt – "Allah" szó használatával,

K.   mivel 2009. december 31-én Malajzia legfelső bírósága úgy határozott, hogy a malajziai keresztényeknek alkotmányos joguk az "Allah" szó "Isten" jelentésben való használata, és hogy a szó nem vonatkozik kizárólagosan az iszlám vallásra,

L.   mivel a határozatot követően legalább kilenc támadást intéztek malajziai keresztény templomok ellen,

M.   mivel 2009-ben a kormány lefoglalta a maláj nyelvű Biblia legalább 15 000 példányát, amelyben Istenre az "Allah" szóval utaltak, és ezeket a mai napig sem szolgáltatta vissza,

N.   mivel Malajzia kormánya Sahah és Sarawak államban elfogadja az "Allah" szó keresztény közösségek általi használatát, az ország más régióiban azonban megkérdőjelezi azt, és ezáltal további megkülönböztetést teremt Malajzia teljes keresztény közösségén belül,

O.   mivel a népek közötti béke és kölcsönös megértés elősegítéséhez elengedhetetlen a közösségek közötti párbeszéd,

1.   hangsúlyozza, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság olyan alapvető emberi jogok, amelyeket nemzetközi jogi eszközök garantálnak, és határozottan elítéli a vallásos, a hitüket elhagyó és a nem hívő személyek elleni, valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszak, hátrányos megkülönböztetés és intolerancia minden formáját;

2.   aggodalmát fejezi ki az egyiptomi kopt keresztények ellen nemrégiben elkövetett támadások miatt, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak; felszólítja az egyiptomi kormányt, hogy biztosítsa a kopt keresztények és az ország más vallási kisebbségéhez tartozók személyes biztonságát és testi épségét;

3.   üdvözli az egyiptomi hatóságok által az irányban tett erőfeszítéseket, hogy azonosítsák a 2010. január 6-i támadások kitervelőit és végrehajtóit; felszólítja az egyiptomi kormányt, hogy állítsák bíróság elé és vonják megfelelő büntetőeljárás alá a támadásért – és a kopt keresztények vagy más vallási kisebbségek tagjai ellen elkövetett egyéb erőszakos cselekményekért – felelős valamennyi személyt;

4.   felszólítja az egyiptomi kormányt, hogy a kopt keresztények és más vallási kisebbségek tagjai számára teljes körűen biztosítsa emberi jogaikat és alapvető szabadságjogaikat – beleértve a vallás szabad megválasztásához és megváltoztatásához fűződő jogot –, és vegye elejét az ellenük irányuló mindenfajta hátrányos megkülönböztetésnek;

5.   elítéli az Európában előforduló, vallási okokból elkövetett erőszak minden megnyilvánulását – beleértve Marva as-Serbíni meggyilkolását –, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak;

6.   aggodalmát fejezi ki a malajziai templomokat és vallási helyszíneket ért közelmúltbeli támadások miatt, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak; felszólítja a malajziai hatóságokat, hogy biztosítsák a vallásukat gyakorló személyek személyes biztonságát és testi épségét, és tegyenek megfelelő lépéseket a templomok és más vallási épületek védelme érdekében;

7.   felszólítja a malajziai hatóságokat, hogy végezzenek alapos és gyors nyomozást a vallási helyszíneket ért támadások ügyében, és a felelősöket állítsák bíróság elé;

8.   úgy véli, hogy a Malajzia belügyminisztériuma által tett intézkedés sérti a vallásszabadságot; súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Malajzia kormánya jogellenes intézkedést hozott, és az általa végrehajtott beavatkozás hozzájárult az ország vallási csoportjai közötti feszültség fokozódásához;

9.   üdvözli a Malajzia legfelső bírósága által hozott határozatot, és felszólítja a malajziai hatóságokat, hogy tartsák be azt; felszólítja Malajzia kormányát, hogy ne törekedjen az "Allah" szó használatára vonatkozó tiltás visszaállítására, hanem inkább próbálja lecsillapítani az előállt feszültséget, és tartózkodjon olyan további intézkedésektől, amelyek megzavarhatják a többségi és kisebbségi vallások közötti békés együttélést, ahogy azt Malajzia alkotmánya is előírja;

10.   kéri a Tanácsot, a Bizottságot és az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az EU által az érintett országokkal fenntartott kapcsolatok és együttműködés keretén belül fordítsanak fokozott figyelmet a vallási kisebbségek helyzetére, beleértve a keresztény közösségeket;

11.   támogat minden olyan kezdeményezést, amely a közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet segíti elő; minden vallási hatóságot arra hív fel, hogy támogassák a toleranciát, és tegyenek kezdeményezéseket a gyűlölet és a szélsőséges radikalizálódás ellen;

12.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Egyiptom parlamentjének és Malajzia kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2010. január 21-i állásfoglalása az emberi jogok Kínában történő megsértéséről, különösen Liu Hsziao-po ügyéről

P7_TA(2010)0006 RC-B7-0040/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Kínáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU–Kína csúcstalálkozóról és az EU és Kína között folyó emberi jogi párbeszédről szóló 2007. december 13-i, valamint a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására,

–   tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és emberi jogokkal kapcsolatos konzultációk működéséről szóló 2007. szeptember 6-i állásfoglalására,

–   tekintettel az elnökség által az EU nevében tett, a Charta 2008-cal és az emberi jogi aktivisták letartóztatásával kapcsolatos 2008. december 19-i nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2009. májusában Prágában tartott EU–Kína csúcstalálkozóra,

–   tekintettel az elnökség által az EU nevében tett, a Liu Hsziao-po elleni eljárásról szóló 2009. június 26-i és 2009. december 14-i nyilatkozatokra,

–   tekintettel a 2009. november 18–19-i EU–Kína szemináriumra és a 2009. november 20-i EU–Kína emberi jogi párbeszédre,

–   tekintettel az elnökség által az Európai Unió nevében tett, Akmal Shaikh kivégzéséről szóló 2009. december 29-i nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2008. december 8-án Liu Hsziao-pót, neves emberi jogi aktivistát és tudóst, valamint a Charta 2008 társszerzőjét egy nyilvánosságra nem hozott helyen Pekingben "házi őrizetbe" helyezték, ami a bírósági eljárás előtti fogva tartás egyik formája, amely legfeljebb hat hónapig alkalmazható vádemelés nélkül,

B.   mivel Liu Hsziao-pót 2009. június 23-án letartóztatták, és az államhatalom megdöntésére való felbujtásért emeltek vádat ellene a büntető törvénykönyv 105. cikke alapján,

C.   mivel Liu Hsziao-po egyike az alkotmányos reformot, demokratizálódást és az emberi jogok védelmét követelő Charta 2008 303 aláírójának, amely petíciót azután több mint 10 000 kínai állampolgár aláírt,

D.   mivel 2009. december 25-én a pekingi 1. számú városi középfokú népbíróság Liu Hsziao-pót bűnösnek találta az államhatalom megdöntésére való felbujtásban és 11 év börtönre ítélte, és mivel a kormány ezt az ítéletet a Liu által a Charta 2008 megfogalmazásában és a Charta aláírásának megszervezésében betöltött szerepére, valamint a kínai kormányt kritizáló, 2005 és 2007 között megjelent hat esszére alapozta,

E.   mivel Liu Hsziao-po felesége és tucatnyi Pekingben található külföldi követség személyzete kérte annak engedélyezését, hogy jelen lehessen a bírósági tárgyaláson, azonban nem engedték be őket a tárgyalóterembe,

F.   mivel ez a határozat széles körű kritikát váltott ki belföldi internetes blogírókból, nemzetközi civil társadalmi csoportokból és külföldi kormányokból, és mivel Liu-Hsziao-po fellebbezett a bíróság ítélete ellen,

G.   mivel a volt cseh elnököt, Vaclav Havelt, aki kérelmet akart benyújtani Liu-Hsziao-po szabadon engedése érdekében, nem engedték be a Kínai Népköztársaság prágai nagykövetségére,

H.   mivel a kínai hatóságok nem hallgatták meg az EU és egyik tagállamának többszöri kérését, hogy változtassák meg az Akmal Shaikh elleni halálbüntetést,

I.   mivel néhány nappal ezelőtt most először elismerte egy kínai tisztviselő, hogy Kao Cse-seng, keresztény emberi jogi aktivista és Nobelbékedíj-jelölt eltűnt,

J.   mivel 2009 decemberében már emberi jogi sérelmeket is elkövettek Kínában, többek között a Kujcsou Emberi Jogi Fórum tagjait amiatt zaklatták, hogy megakadályozzák az emberi jogok napjának általuk tervezett megünneplését, valamint megverték és durván bántak fogva tartása alatt Csi Csung-huajjal, a Fazhi Morning Post riporterével és korábbi sandongi irodavezetőjével,

K.   mivel az ország fennállásának október 1-jei 60. évfordulója előtt a kínai hatóságok fokozták az aktivisták felügyeletét, zaklatását és bebörtönzését annak megakadályozása érdekében, hogy emberi jogi aggodalmakat vessenek fel, és mivel az Amnesty International szerint ez alkalommal több száz aktivistát és másképpen gondolkodót helyeztek különféle jellegű felügyelet alá vagy házi őrizetbe,

L.   mivel 2009 áprilisában a Kínai Népköztársaság az Emberi Jogi Tanácsban való tagság iránti kérelme alátámasztásául benyújtott egy dokumentumot, amelyben megerősítette, hogy a Kínai Népköztársaság "elkötelezte magát a kínai nép emberi jogainak és alapvető szabadságjogainak előmozdítása és védelme mellett",

M.   mivel 2010. január 13-án a Google bejelentette azon szándékát, hogy megszakítsa az együttműködést a kínai internetcenzúrával, mivel számítógépes rendszerei ellen (gyanúja szerint Kínából) kifinomult internetes támadásokat követtek el, amelyek részben emberi jogi aktivisták Gmail-es felhasználói fiókjai ellen irányultak,

N.   mivel az EU Kína legnagyobb kereskedelmi partnere és befektetője, miközben Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere, és mivel a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok ez idáig háttérbe szorították a demokratikus reformok, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság kérdéseit,

O.   mivel az EU és Kína között 2000-ben kezdődő emberi jogi párbeszéd ez idáig elhanyagolható eredményeket hozott csak, és mivel ez az eredménytelenség az EU Kínával kapcsolatos, összehangolatlan és hatástalan közös külpolitikájából is adódik,

1.   kéri Liu Hsziao-po azonnali és feltételek nélküli szabadon bocsátását, és kifejezi szolidaritását a demokratikus reformok és az emberi jogok védelme érdekében tett békés fellépései és kezdeményezései mellett; határozottan elítéli a bírósági zaklatást, amelynek kitették;

2.   ugyanakkor együttérzését fejezi ki azon kínaiak iránt, akik nyíltan hangot adtak Liu Hsziao-po elítélésével kapcsolatos elégedetlenségüknek;

3.   felhívja a Kínai Népköztársaság hatóságait, hogy tartsák tiszteletben az Emberi Jogi Tanács előtt tett kötelezettségvállalásaikat, és tartsák be az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat rendelkezéseit;

4.   sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy biztosítsa az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, és kéri a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának ratifikálását;

5.   kifogásolja, hogy Kína a 2009-es egyetemes időszakos felülvizsgálat keretében elutasította az ENSZ tagországai által tett valamennyi ajánlást, amelyek a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a jogi szakma garanciáit, az emberi jogok védelmezőinek védelmét, az etnikai kisebbségek jogait, a halálbüntetés eltörlését, a munka révén történő átnevelés eltörlését, a kínzás tilalmát, a sajtószabadságot és a diszkrimináció hatékony jogorvoslati lehetőségeit érintették;

6.   a leghatározottabban elítéli Akmal Shaikh kivégzését, és ismételten hangsúlyozza, hogy feltétlenül és hosszú ideje ellenzi a halálbüntetést minden körülmények között; meg van győződve arról, hogy a halálbüntetés eltörlése az emberi jogok tiszteletben tartásának és az emberi méltóság védelmének szerves része minden országban;

7.   üdvözli a Google azon szándékát, hogy megszakítsa az együttműködést a kínai hatóságokkal az internet szűrése és cenzúrázása tekintetében, és sürgeti az összes többi vállalatot, hogy tegyék ugyanezt; felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a szólásszabadságot az interneten; szolidaritását fejezi ki a kínai internetfelhasználók iránt, akiket a leginkább érinteni fog a Google tervezett távozása;

8.   hangsúlyozza, hogy a kínai kormány 2009 áprilisában közzétette első emberi jogi nemzeti cselekvési tervét (2009–2010), amelynek célja az állampolgári jogok védelmének javítása, az önkényes fogva tartások megakadályozása, a vallomások kínzással történő kikényszerítésének betiltása, valamint a tisztességes és nyílt bírósági tárgyalások biztosítása;

9.   hangsúlyozza, hogy Kína emberi jogi helyzete továbbra is komoly aggodalomra ad okot, és kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vessék fel Liu Hsziao-po ügyét a következő EU–Kína csúcstalálkozón; tudomásul veszi a Kínával folytatott korábbi emberi jogi párbeszédeket, valamint az EU és Kína közötti 2009. november 20-i emberi jogi párbeszédet; hangsúlyozza, hogy szigorú nyomon követésre van szükség az ilyen párbeszédek között az ajánlások végrehajtásának biztosítása érdekében;

10.   hangsúlyozza az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédek átfogó értékelése és megerősítése kezdeményezésének szükségességét; kéri, hogy e párbeszédek során rendszeresen foglalkozzanak az emberi jogok védelmezőit érintő ügyekkel, illetve felhívja a figyelmet Hu Csia, 2008-as Szaharov-díjas bebörtönzésére, valamint felesége, Ceng Csin-jan zaklatására;

11.   úgy véli, hogy a Kínával fenntartott gazdasági kapcsolatok fejlődésének eredményes politikai párbeszéddel kell együtt járnia, és kéri, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szerves részét képezze a Kínával jelenleg tárgyalt új keretmegállapodásnak;

12.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió Tanácsa elnökének, a Bizottságnak, valamint a Kínai Népköztársaság elnökének, miniszterelnökének és nemzeti népgyűlésének.

Az Európai Parlament 2010. január 21-i állásfoglalása a Fülöp-szigetekről

P7_TA(2010)0007 RC-B7-0043/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EU elnöksége 2009. november 25-i nyilatkozatára a Fülöp-szigetek Maguindano tartományában lezajlott öldöklésről, valamint Philip Alston, az ENSZ bírósági eljárásokon kívüli gyilkosságokkal foglalkozó különmegbízottjának 2009. december 2-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányára és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvre, amelyet a Fülöp-szigetek is aláírt,

–   tekintettel a Bizottságnak a Fülöp-szigetekkel kapcsolatos, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó országstratégiai dokumentumára,

–   tekintettel az EU és a Fülöp-szigetek közötti, igazságszolgáltatást támogató program finanszírozási megállapodására, amelyet 2009 októberében írtak alá, és amelynek célja a bírósági eljárásokon kívüli gyilkosságok elkövetői elleni bírósági eljárások felgyorsítása,

–   tekintettel az elnöki, parlamenti és helyi választásokra, amelyeket 2010. május 10-én tartanak a Fülöp-szigeteken,

–   tekintettel a Fülöp-szigetekről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a – különösen az ellenzéki szervezetek tagjai, újságírók, emberi jogi aktivisták és vallási vezetők elleni – politikai gyilkosságok és eltűnések továbbra is széles körben jellemzőek a Fülöp-szigetekre, és mivel az emberi jogi szervezetek több mint 1000 politikailag motivált gyilkosságot és eltűnést említenek az elmúlt évtizedben,

B.   mivel az, hogy az elkövetők gyakorlatilag büntetlenek, a kormány pedig nem képes hatékonyan kezelni a politikai indíttatású erőszakot az országban, rendkívül megnehezíti a felelősök elszámoltatását a kormány 2008-as univerzális időközi vizsgálatának részeként indított próbálkozásai ellenére,

C.   mivel emberek százezreinek kellett elhagyniuk otthonukat a kormánynak való ellenszegülés által kiváltott konfliktus és a Moro Iszlám Felszabadítási Front, valamint az Új Néphadsereg miatt, amely továbbra is aktív az egész országban, ezenkívül az olyan bűnözői csoportok elleni katonai akciók miatt, mint az Abu Sayyaf Csoport Sulu sziget tartományaiban és Basilan Nyugat-Mindanaoban,

D.   mivel 2009. november 23-án 100 felfegyverezett ember az Ampatuan család által vezetett helyi milíciából, köztük a helyi rendőri erők tisztjei, megkínozták és brutálisan meggyilkolták egy konvoj 57 tagját, köztük Esmail Mangudadatu nőrokonait, közülük némelyeket meg is erőszakoltak, valamint jogászokat és 30 újságírót, akik úton voltak, hogy jelöltnek állítsák Mangudatut Mindanao Maguindanao tartományának kormányzói tisztére,

E.   mivel ez a mészárlás, amely a világon a legtöbb újságírói életet követelő incidens volt, megrázó módon fedte fel, hogy a helyi hadurak, a biztonsági erők korrupciója és a legkegyetlenebb bűncselekmények büntetlensége milyen mértékben elharapództak a Fülöp-szigeteken,

F.   mivel 2009. november 24-én a Fülöp-szigetek kormánya szükségállapotot hirdetett a két érintett tartományban, így a katonaságot felelőssé téve a jogrend fenntartásáért, nemzetközi orvosszakértőket hívott a vizsgálat támogatására, és 2009. december 4-én egy hétre statáriumot hirdetett Maguindanaoban, amelyre 1972 óta először került sor,

G.   mivel ez az Ampatuan család vezető tagjainak letartóztatásához, többszörös gyilkossággal való megvádolásához és elképesztő fegyverarzenál és rejtett szavazatazonosító kártyák ezreinek felfedezéséhez vezetett, ami arra enged következtetni, hogy Arroyo elnök Lakas-Kampi-CMD politikai pártja javára nagymértékű választási csalásra került sor,

H.   mivel a Fülöp-szigeteken a választásokat gyakran zavarta meg a politikai ellenzék – sokszor kormányfegyverekkel ellátott, politikailag befolyásos családok által alkalmazott – magánhadseregek és milíciák általi, bíróságon kívüli legyilkolása,

I.   mivel az a tény, hogy a 2007-es választási kampány során mintegy 60 jelöltet, a 2004-es kampány során pedig 41 jelöltet öltek meg, arra vonatkozó félelmekre adhat okot, hogy a politikai aktivisták elleni gyilkosságok száma növekedni fog a 2010. májusi választásokat megelőző időszakban,

J.   mivel a maguindanaói brutális gyilkosságok jelentős visszalépést jelentenek a Fülöp-szigeteki béke és demokrácia tekintetében, és bonyolultabbá teszik a Fülöp-szigeteki kormány és a Moro Iszlám Felszabadítási Front közötti béketárgyalásokat, amelyeket 2009. december 8-án kezdtek újra Kuala Lumpurban a malajziai kormány segítségével,

1.   határozottan elítéli a 2009. november 23-i maguindanaói mészárlást, és szolidaritását fejezi ki az elhunytak családjai iránt;

2.   üdvözli a Fülöp-szigeteki kormány mészárlásra adott válaszát, de helyteleníti a kezdeti késedelmeket, és hangsúlyozza, hogy a rendőrségi vizsgálatnak átfogónak és függetlennek kell lennie, és hogy ezt tényleges bűnvádi eljárásoknak kell követniük, beleértve a biztonsági erők részvétellel gyanúsított tagjai elleni bűnvádi eljárásokat;

3.   mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy azon személyes kapcsolatok, amelyeket a kormány tagjai az Ampatuan családdal tartanak fenn, nem segítik, hanem inkább akadályozhatják a gyilkosságok elfogulatlan kivizsgálását, és szorgalmazza, hogy a nemzeti nyomozóiroda hallgassa ki az Ampatuan családot;

4.   szorgalmazza, hogy sürgősen fogadjanak el intézkedéseket a nyomozásban és a perekben részt vevő összes tanú, bíró, jogász és ügyész védelme érdekében;

5.   felhívja az adományozó országokat, hogy nyújtsanak igazságügyi orvosszakértői, nyomozási és jogi segítséget, és támogassák a Fülöp-szigeteki igazságügyi minisztériumot;

6.   felhívja a Fülöp-szigetek kormányát, hogy tegyen határozott lépéseket a bírósági eljárásokon kívüli gyilkosságok és eltűnések megszüntetése, valamint az összes megoldatlan ügy, köztük Jonas Burgos – aki 2007 áprilisában tűnt el – ügyének felderítése érdekében; sürgeti a Fülöp-szigetek kormányát, hogy ratifikálja az ENSZ erőszakkal eltüntetett személyekről szóló egyezményét;

7.   felhívja a Fülöp-szigetek kormányát, hogy tegyen határozott lépéseket a rendőrségi és katonai tartalékos csoportok összes magánforrásokból történő és helyi finanszírozásának haladéktalan leállítása, valamint a félkatonai erők és a helyi milíciák feloszlatása érdekében; üdvözli Arroyo elnök e kérdésre vonatkozó 2009. december 9-i nyilatkozatát, és felhívja Arroyo asszonyt, hogy vonja vissza az 546. sz. elnöki rendeletet;

8.   ezzel kapcsolatban üdvözli a választási bizottság által a 2010. május 10-i választásokra való felkészülés során a közelmúltban kiadott lőfegyvertilalmat;

9.   üdvözli az EU és a Fülöp-szigetek közötti, igazságszolgáltatást támogató programra (EPJUST) vonatkozó finanszírozási megállapodás 2009. októberi aláírását, amely program 3,9 millió eurót juttat a büntető igazságügyi rendszer megerősítésére irányuló támogatásra, segítségnyújtásra és képzésre, valamint támogatja az emberi jogi bizottság és a civil társadalomhoz tartozó csoportok munkáját; várakozással tekint az EPJUST keretében létrehozandó azon nyomon követési rendszer működéséről szóló jelentésekre, amely rendszer a bírósági eljárásokon kívüli gyilkosságok és az ahhoz kapcsolódó visszaélések elleni küzdelemre vonatkozó nemzeti haladás nyomon követéséért lesz felelős;

10.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szükségállapot elnök általi kihirdetése, és a nagyobb hatáskörök fegyveres erőkre történő ruházása, amivel a múltban számos bírósági eljáráson kívüli gyilkosság járt együtt, nem fogja megakadályozni vagy csökkenteni a választásokhoz kapcsolódó erőszakot a Mindanao tartományban;

11.   felhívja a Fülöp-szigetek kormányát, hogy fokozza a politikai erőszak eseteinek felszámolására irányuló erőfeszítéseit a Fülöp-szigeteki demokrácia jövőjének megőrzése érdekében; felhívja különösen a hatóságokat, hogy hozzanak létre széles körű politikai támogatást élvező, magas szintű munkacsoportot annak érdekében, hogy a választásokkal kapcsolatos erőszaknak a májusi választások előtti hónapokban történő megakadályozására szolgáló intézkedéseket sürgősen végrehajtsák, valamint a média és általában a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére irányuló lépéseket tegyenek;

12.   üdvözli a legfelsőbb bíróság arra vonatkozó határozatát, hogy engedélyezi az Ang Ladlad részvételét a májusi választásokon, ez a határozat felülbírálja a választási bizottság (COMLEC) által "erkölcsi okokból" hozott kezdeti elutasítást;

13.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Fülöp-szigetek kormányának és elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, valamint az ASEAN tagállamok kormányainak.

Az Európai Parlament 2010. január 21-i állásfoglalása a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiáról

P7_TA(2010)0008 RC-B7-0031/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Szerződés 192. cikkére és 265. cikkének (5) bekezdésére,

–   tekintettel a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiáról szóló 2009. december 3-i szóbeli választ igénylő kérdésre (O-0150/09 – B7-0240/2009),

–   tekintettel a 2009. június 18–19-i Európai Tanács következtetéseire, amelyek felszólították a Bizottságot, hogy 2010 végére dolgozza ki a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiát,

–   tekintettel a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiára,

–   tekintettel a Tanács programjára, amelyet a spanyol, a belga és a magyar elnökség állított össze,

–   tekintettel az Európai Parlamenten belül működő Duna Fórumra és az ott végzett munkára,

–   tekintettel a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőbeli reformjáról szóló vita állásáról szóló zöld könyvről készült, 2009. március 24-i állásfoglalására;

–   tekintettel a Régiók Bizottsága "A Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia" című 2009. októberi véleményére,

–   tekintettel az Espoo-i, az Aarhusi és a Berni környezetvédelmi egyezményre,

–   tekintettel a vízügyi keretirányelvre és a Helsinki Egyezményre,

–   tekintettel a dunai hajózás rendjéről szóló Belgrádi Egyezményre,

–   tekintettel a Duna Bizottság, a Nemzetközi Dunavédelmi Bizottság (ICPDR) és a Nemzetközi Száva Bizottság (ISRBC) által elfogadott, a Duna-medence belvízi hajózásáról és környezeti védelméről szóló közös nyilatkozatra;

–   tekintettel a svéd elnökség által a makroregionális stratégiáról tartott stockholmi konferenciára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a Lisszaboni Szerződés a területi kohéziót az Európai Unió céljaként ismeri el (EUSz 3. cikk),

B.   mivel a makroregionális stratégiák célja a meglévő erőforrások jobb kihasználása a területfejlesztési kérdések megoldása és annak érdekében, hogy a közös kihívásokra közös válaszok szülessenek,

C.   mivel a Balti-tengerre vonatkozó stratégia modellt kínál az egyedi kritériumok alapján meghatározott geopolitikai területi egységekben – makrorégiókban – az európai uniós politikák és finanszírozás koordinálásához, és mivel a Dunára vonatkozó uniós stratégiában a Balti-tengerre vonatkozó stratégia modelljét követve benne rejlik a lehetőség a regionális és határokon átnyúló együttműködés elősegítésére a további gazdasági növekedés, valamint a közös kihívásokra adandó közös válaszok meghatározása érdekében

D.   mivel a Duna tíz európai országot – Németországot, Ausztriát, a Szlovák Köztársaságot, Magyarországot, Horvátországot, Szerbiát, Romániát, Bulgáriát, a Moldovai Köztársaságot és Ukrajnát – köt össze, amelyek közül hat uniós tagállam, és tágabb területi összefüggésben ide tartozik még a Cseh Köztársaság, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró is,

E.   mivel a Duna-medence fontos kereszteződési pont az EU kohéziós politikájával kapcsolatos programok, az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokra vonatkozó programok és a potenciális tagjelölt országok között, és ezért olyan terület, ahol fokozott szinergia alakítható ki a különböző európai uniós politikák között: a kohéziós, a közlekedési, az idegenforgalmi, a mezőgazdasági, a halászati, a gazdasági és szociális fejlesztési, a környezetvédelmi, a bővítési és a szomszédsági politika között,

F.   mivel az EU Duna-régióra vonatkozó stratégiáját az alábbi együttműködési területeken kell fejleszteni: társadalmi fejlődés és szociális védelem, fenntartható gazdasági fejlődés, közlekedési és energetikai infrastruktúra, környezetvédelem, kultúra és oktatás,

G.   mivel a Dunára vonatkozó uniós stratégia jelentősen hozzájárulhat a Duna-régióban működő regionális, helyi hatóságok és szervezetek közötti együttműködés javításához, és a terület számára jólétet, fenntartható fejlődést, munkahelyteremtést és biztonságot nyújtana,

H.   mivel a Duna-régióban hosszú múltra tekint vissza az együttműködés: az 1856. március 30-án alapított Európai Duna Bizottság, amelynek székhelye eredetileg Galaţiban (Románia) volt, az egyik első európai intézménynek számít, és jelenleg Budapesten van a központja,

I.   mivel a 2007-es bővítést követően a Duna szinte az Európai Unió belső vízi útjává vált, és mivel a Duna-régió jelentős szerepet játszhat az azóta bekövetkezett fejlődés támogatásában,

J.   mivel a Duna a tagállamokon túl is hatékony vízi út, és a Majna-csatornával és a Rajnával együtt összeköti az Északi-tengert a Fekete-tengerrel, és erősítheti a fekete-tengeri térség geostratégiai helyzetét,

K.   mivel a Duna-régió heterogén gazdasági kapacitásokkal rendelkező, összekapcsolt makrorégiót alkot, és mivel ha a Duna-régiót egyetlen makrorégiónak tekintenék, az elősegítené a gazdasági teljesítmény terén jelentkező regionális eltérések áthidalását és az integrált fejlődés fenntartását,

L.   mivel a Duna-delta 1991 óta az UNESCO világörökség része, és a Duna-régióban a Natura 2000 hálózat keretében számos különleges védelmi terület és különleges természetmegőrzési terület található; mivel a Duna és a Duna-delta egyedülálló és törékeny ökoszisztémával rendelkezik, ahol a környezetszennyezés következtében veszélyeztetett ritka növényfajták honosak,

1.   felszólítja a Bizottságot, hogy amint lehetséges, széles körű konzultációt kezdjen minden Duna menti országgal annak érdekében, hogy figyelembe vegye a regionális együttműködés különböző szempontjait, és hogy legkésőbb 2010 végére benyújtsa a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiát;

2.   úgy véli, hogy a Duna-régióra vonatkozó európai stratégia megfelelő eszközt jelent a területfejlesztésben az olyan, világosan meghatározott politikai területeken megvalósuló szorosabb együttműködés révén, ahol valamennyi kormányzati partner azonosította a valódi európai értéktöbbletet, és arra hív fel, hogy ezt a stratégiát az európai területi együttműködés célkitűzésének részeként alakítsák ki;

3.   hangsúlyozza, hogy minden makroregionális stratégiát bele kell foglalni az európai uniós regionális politikába, amely az EU területének egészére vonatkozó egységes politika; hangsúlyozza továbbá, hogy elemezni kell az e stratégia által az Unió területén a területi kohézió céljának megvalósításához nyújtott értéktöbbletet;

4.   hangsúlyozza, hogy a közös kihívások megoldásának megtalálása, a konkrét projektek hatékony végrehajtása és a felelősségteljes kormányzási mechanizmus biztosítása érdekében az előkészületi folyamatba be kell vonni a Duna térségének illetékes regionális és helyi érdekelt feleit, hogy világosan azonosítani lehessen, mire van szükség a területek kiegyensúlyozott, fenntartható fejlesztése és a kapacitáskiépítés tekintetében, továbbá sürgeti kormányokat, hogy támogassák és könnyítsék meg a nem kormányzati szervezetek, a szakmai szövetségek és a civil társadalom tájékoztatását és a velük való konzultációt célzó intézkedéseket a stratégia kialakításával és későbbi végrehajtásával kapcsolatban egyaránt;

5.   felkéri a Bizottságot, hogy világosan határozza meg az "irányítási struktúrát" a Duna-régióra vonatkozó jövőbeni politika számára; úgy véli, hogy e stratégia végrehajtása nem sértheti a regionális és helyi kormányzatok hatásköreit;

6.   támogatja a Duna-régiónak mint az EU egyik prioritást élvező területének gazdasági és társadalmi fejlődését, és szorgalmazza a szorosabb regionális integrációt a Duna-régióban, amely a tágabb európai gazdasági és politikai térség dinamikus alkotóeleme;

7.   sürgeti a jelenleg szennyezett Duna ökológiai állapotának javítását és a szennyezés csökkentését, valamint az olaj és más mérgező, illetve káros anyagok további folyóba engedésének megakadályozását célzó intézkedések meghozatalát;

8.   megállapítja, hogy a Duna-régió szennyezéséért egyaránt felelősség terheli a tagállamokat és a többi part menti országot, amelyeken a Duna keresztülfolyik; hangsúlyozza, hogy a Duna-medence környezetének védelme fontos szempont, amely befolyásolja a régió mezőgazdasági és vidékfejlesztését, és sürgeti a part menti országokat, hogy kezeljék elsődleges prioritásként a megosztott hidrológiai és vízminőség-ellenőrző létesítmények felállítását;

9.   arra biztatja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében fordítsanak különös figyelmet a helyi ökoszisztémákra, és működjenek együtt azok védelme érdekében, és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az olyan új technológiákra irányuló kutatást és fejlesztést, amelyek célja az árvízzel, az aszállyal és a véletlenszerű környezetszennyezéssel kapcsolatos előrejelzési és válaszadási képességek fejlesztése;

10.   hangsúlyozza a dunai halállomány védelmének és megerősítésének szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó tervet a Dunában élő természetes tokhal-állomány megőrzésére és megújítására;

11.   kéri a Bizottságot, hogy használja fel a balti-tengeri stratégiával kapcsolatban szerzett tapasztalatokat; ennek megfelelően azt kéri, hogy a dokumentumot cselekvési terv egészítse ki; úgy véli, hogy a cselekvési tervnek az alábbi elemeket kell tartalmaznia: a Duna belvízi hajózás általi környezetbarát használata, a Duna menti más közlekedési módokkal való intermodalitás egyrészt valamennyi infrastruktúra javítása révén (prioritásként kezelve a meglévő infrastruktúra jobb használatát), másrészt egy Duna menti multimodális közlekedési rendszer létrehozásán keresztül, a vízenergia környezetbarát használata a Duna mentén, a Duna vízminőségének megőrzése és javítása a víz-keretirányelvvel összhangban, szigorú hajóbiztonsági előírások, a környezetbarát idegenforgalom fejlesztése, valamint fejlesztések az oktatás, a kutatás és a társadalmi kohézió terén;

12.   hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az energiaforrások diverzifikációját, és felhívja a Bizottságot és az összes part menti országot, hogy a régió bioenergia-forrásokban rejlő lehetőségeinek fényében mozdítsanak elő és hajtsanak végre az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos közös projekteket, és ösztönözzék a biomassza, a nap-, a szél- és a vízenergia felhasználását;

13.   hangsúlyozza, hogy a nemzetközi környezetvédelmi normák betartásának garantálása érdekében és a döntések által esetlegesen érintett partnerekkel való konzultációt követően a megfelelő stratégiai és környezeti hatásvizsgálatokat, köztük a folyó teljes ökoszisztémájára gyakorolt hatások vizsgálatát minden közlekedéssel és energiával kapcsolatos infrastrukturális projekt esetén előfeltételül kell szabni;

14.   rámutat a Duna-régió államainak rendkívüli gazdasági függőségére, és támogatja vállalkozásfejlesztési hálózatok és nem kormányzati kereskedelemtámogató testületek felállítását, amelyek – különösen a kkv-k tekintetében – összehangolhatják és előmozdíthatják a későbbi fejlesztési lehetőségeket, a fenntartható és hatékony növekedés biztosítása, valamint a környezetbarát gazdaság növekedésének ösztönzése érdekében, a dunai makrorégió egész területén;

15.   javasolja az EU közlekedési rendszerének az Európai Unióval szomszédos, Duna-régión belüli országok rendszereivel való integrálását, és hangsúlyozza a komodalitást célzó projektek bevezetésének fontosságát;

16.   úgy véli, hogy a belvízi hajózási rendszer a régió közlekedésfejlesztésének fontos aspektusa, miközben elismeri a belvízi hajózás terén bekövetkezett visszaesést, amely elsősorban a súlyos gazdasági visszaesés következménye, és hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a szűk keresztmetszeteket a Rajna/Maas-Majna-Duna belvízi tengelyen, és javítani kell a teljes Duna menti intermodális közlekedési rendszert, aminek során a fejlett belvízi kikötők és a logisztika, a belvízi hajózás és a vasúti közlekedés kombinációjára kell helyezni a hangsúlyt, és figyelembe kell venni a rövid távú tengeri szállítás által kínált további lehetőségeket;

17.   javasolja a transzeurópai közlekedési hálózat modernizálását az intermodalitás egész régión belüli fejlesztése és a Fekete-tengerrel való összeköttetés közúti és vasúti útvonalak (árufuvarozási folyosók és nagy sebességű vasutak) általi javítása érdekében;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a modern informatikai és kommunikációs technológiák szélesebb körű alkalmazását, és tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a Dunán a lehető legsürgősebben hatékony és egységes hajózási szabályokat vezessenek be;

19.   úgy véli, hogy a fenntartható idegenforgalom fontos eszköz a régió gazdasági növekedésének elősegítéséhez, ideértve például az ökoturizmus által kínált lehetőségeket és a szinte a Duna teljes hosszán végigfutó kerékpárutakban rejlő potenciált;

20.   támogatja azokat a programokat, amelyek célja a Duna multikulturális környezetének fejlesztése a multinacionális mobilitás erősítése, a kulturális párbeszéd előmozdítása, új művészeti és kommunikációs formák, illetve ezen ágazatokon belül képzési és üzleti inkubátorközpontok létrehozása, valamint a kulturális és történelmi örökség védelme és új kulturális iparágak ösztönzése révén;

21.   támogatja a régión belüli egyetemi csereprogramokat, és javasolja, hogy a régióban működő egyetemek alakítsanak hálózatokat a nemzetközi szinten is versenyképes kiválósági központok kialakulásának elősegítése érdekében;

22.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az igazgatás javítására, hogy a Dunára vonatkozó uniós stratégia hatékonyabb kialakítása és végrehajtása érdekében csökkenjenek az adminisztratív terhek;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosan az Európai Parlamenttel a Dunára vonatkozó uniós stratégia fejlesztési prioritásainak meghatározásában, és kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet és konzultáljon vele a stratégia végrehajtásának helyzetéről;

24.   hangsúlyozza az összehangolt megközelítés fontosságát annak érdekében, hogy a Duna menti államok hatékonyabban és jobban használják fel a rendelkezésre álló uniós forrásokat, és ezáltal képesek legyenek a stratégia céljainak megvalósítására;

25.   támogatja a meglévő operatív programok felhasználását a stratégia keretén belüli projektek finanszírozásához; arra biztatja valamennyi érdekelt felet, hogy tárjanak fel olyan egyéb, nem pénzügyi eszközöket, amelyek elősegítenék a stratégia végrehajtását és helyi szinten azonnali kedvező hatást gyakorolnának;

26.   javasolja, hogy a helyi és regionális szinten érintett felekkel való konzultációt követően kétévente kerüljön sor egy uniós Duna-csúcsra, és ennek következtetéseit ismertessék az Európai Tanáccsal és az Európai Parlamenttel;

27.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, a Tanácsnak, a Régiók Bizottságának és a többi érintett intézménynek.