Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EU működéséről szóló szerződés 39. cikkére,

–   tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott, a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeken gazdálkodó termelőknek nyújtott támogatás hatékonyabb elosztásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0161,

–   tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. december 17-én benyújtott véleményére a Bizottság közleményéről,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0056/2010),

A.   mivel 54%-kal az EU mezőgazdasági felhasználású területének több mint felét hátrányos helyzetűként sorolják be,

B.   mivel eltérő mértékben, de valamennyi tagállamban van hátrányos helyzetűként megjelölt terület,

C.   mivel a hegyi területek (beleértve a 62-ik szélességi körtől északra fekvő sarkköri területeket, amelyek szintén hegyi területnek tekintendők), a mezőgazdasági hasznosítású terület mintegy 16%-át teszik ki, míg a mezőgazdasági hasznosítású területek 35%-át sorolják a „köztes hátrányos helyzetű területek” közé,

D.   mivel e „köztes hátrányos helyzetű területek” besorolását a tagállamok számos különböző kritérium alapján végzik, ami az Európai Számvevőszék véleménye(1) szerint bánásmódbeli különbségekhez vezethet,

E.   mivel az e területeken működő gazdálkodások csak kis hányada részesül kompenzációs kifizetésekben és e kifizetések mértéke tagállamonként jelentősen eltér(2),

F.   mivel a 2005. szeptember 20-i, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésében, illetve 50. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott hegyi területek és specifikus hátránnyal sújtott területek tekintetében egyértelmű és kétségtelen kritériumok léteznek, így az Európai Számvevőszék nem helytelenítette e területek besorolását és ezeket a jelenlegi bizottsági közlemény sem érinti,

G.   mivel a legkülső régiókban uralkodó különleges helyzet különleges eljárások végrehajtását kívánja meg,

H.   mivel a hátrányos helyzetű területeknek nyújtott támogatás alapvető eleme a közös agrárpolitika második pillére, vagyis a vidékfejlesztési politika szempontjából, és következésképpen a vita középpontjában nem szabadna sem a regionális politika célkitűzéseinek, sem az EMVA-finanszírozás újraelosztásának állnia,

I.   mivel a hátrányos helyzetű területek támogatására vonatkozó jogalkotás reformja és az 1698/2005/EK rendelet elfogadásának eredményeként a korábbi „köztes hátrányos területek” kategóriát megszüntették, és a jogosult területeket „jelentős természeti hátrány által sújtott”,

J.   mivel a 2005-ös reform előtt néhány tagállamban használatos társadalmi-gazdasági kritériumokat már nem szabad a „természeti hátrányokkal” küzdő területek meghatározásához fő kritériumként használni, de továbbra is felhasználhatók az olyan „specifikus hátrányokkal” küzdő területek meghatározásához, amelyek az 1698/2005/EK rendelet 50. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint támogatásban részesülnek,

K.   mivel nemzeti és regionális vidékfejlesztési programjaik kidolgozása során a tagállamok tágas mozgástérrel rendelkeznek, annak érdekében, hogy sajátos regionális helyzetükhöz igazított, kiegyensúlyozott intézkedések sorát hozhassák, és mivel a tagállamok feladata a hátrányos helyzetű területeikre irányuló megfelelő intézkedések programjaikon belüli bemutatása,

L.   mivel a javasolt nyolc biofizikai kritérium esetleg nem bizonyul elégségesnek, a terület 66%-os határértékét pedig esetleg nem minden esetben találják alkalmasnak a valós hátrány olyan meghatározására, amely tiszteletben tartja az EU vidéki területeinek nagy diverzitását; mivel a termesztett növények, a termőföldfajták kombinációja, a talaj nedvességtartalma és az éghajlat többek között olyan tényezők, amelyek megfelelők egy adott terület valós hátrányainak meghatározásához,

1.   hangsúlyozza a hátrányos helyzetű területeknek nyújtott megfelelő kompenzációs kifizetések fontosságát, amely nélkülözhetetlen eszköze a nagyértékű közjavak, például e régiókban a megművelt földterületek fenntartásának biztosítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy különösen a hátrányos helyzetű területek a megművelt földterület, a biodiverzitás megőrzése és a környezeti javak, továbbá a vidéki foglalkoztatás és a vidéki közösségek vitalitása vonatkozásában gyakran magas értéket képviselnek;

2.   felismeri, hogy egyedülálló helyzetüknél fogva a hátrányos helyzetű régióknak fontos szerepük van a környezeti előnyök szolgáltatásában és a táj fenntartásában és hangsúlyozza, hogy az ezen intézkedés keretében eszközölt kifizetéseknek e cél elérését kellene megkísérelniük;

3.   hangsúlyozza, hogy az EKSz. kohéziós politikáról szóló 158. cikke a Lisszaboni Szerződés által megreformált formájában különös figyelmet szentel a természeti hátrányokkal rendelkező régióknak; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen átfogó stratégiát az e területek kezelésében a tagállamok között tapasztalható különbségek leküzdésére, és mozdítson elő integrált stratégiát, amely figyelembe veszi a specifikus nemzeti és regionális tulajdonságokat;

4.   hangsúlyozza, hogy a természeti hátrányokkal sújtott területeknek nyújtott támogatás célja annak biztosítása, hogy a mezőgazdaság hatékony és többfunkciós formája széles körben és állandóan megmaradjon, ezáltal megtartva a vidéket élettel teli gazdasági területként és lakóhelyként;

5.   hangsúlyozza, hogy a hátrányos helyzetű területeket nem csupán a tápláló élelmiszerek előállítása céljából, de az e területek általános gazdasági fejlődéséhez, az életminőség javításához, valamint a demográfiai és társadalmi stabilitáshoz nyújtott hozzájárulására való tekintettel kell kihasználni;

6.  Ebben az értelemben felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a természeti hátrányokkal sújtott területek új besorolásának társadalmi implikációit is;

7.   rámutat, hogy a mezőgazdasági-természetvédelmi intézkedésekkel ellentétben a hátrányos helyzetű területek kompenzációs kifizetései tekintetében nem szabad a termőföld kihasználásának módszereire vonatkozó további kritériumokat alkalmazni, amely túlmutatna a kölcsönös megfelelés követelményein; emlékeztet arra, hogy a hátrányos helyzetű területekre vonatkozó rendszernek alapvetően kompenzációt kell nyújtania a földkezelőként is dolgozó gazdálkodóknak, akik jelentős természeti hátrányokkal dolgoznak, amit a piac mint olyat nem kompenzál;

8.   hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a hátrányos helyzetű területekkel kapcsolatos kifizetéseket a föld aktív megműveléséhez, illetve az élelmiszer-termeléshez vagy a közvetlenül ahhoz tartozó tevékenységekhez kell kötni;

9.   úgy véli, hogy a Bizottság által javasolt nyolc biofizikai kritérium alapjában véve alkalmas lehet a természeti hátrányok által sújtott területek bizonyos fokig történő meghatározására; hangsúlyozza azonban, hogy a kritériumok nem feltétlenül használhatók minden esetben a természeti hátrányoktól sújtott területek objektív meghatározására;

10.   elismeri mindazonáltal, hogy a szigorú és csak biofizikai kritériumok nem biztos, hogy megfelelőek Európa minden részére, és esetleg nemkívánt következményekhez vezethetnek a kritériumoknak megfelelő területek szempontjából; ezért azt javasolja, hogy a társadalmi-gazdasági kritériumokat, például a piacoktól való távolságot, a szolgáltatások hiányát és az elnéptelenedést ismételten meg kell vizsgálni tisztán objektív alapon;

11.   sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a tagállamokkal, regionális és helyi hatóságokkal és gazdálkodói szervezetekkel folytatott konzultáción elhangzott összes álláspontot a természeti hátrányokkal küzdő területek meghatározása tekintetében;

12.   különösen egy „elszigeteltségnek” nevezett földrajzi kritérium bevétele megfelelő lenne a piactól való távolságból, a távolságból és a szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférésből származó természeti hátrány megfogalmazására;

13.   szükségesnek tartja a „föld nedvességtartalmi egyensúlya” elnevezésű kritérium felülvizsgálatát az Unió tagállamaiban létező különböző mezőgazdasági-éghajlati feltételek figyelembe vétele végett;

14.  A vizes megművelhetetlen földek korlátozottságának elismerésére a „mezőkapacitási napok” kritériumának felvétele lehetővé tenné a földtípusok és az éghajlat közötti interakció figyelembe vételét (például a tengeri klíma nehézségeinek megfelelő tükrözését);

15.   felkéri a Bizottságot, hogy folytassa kutatási erőfeszítéseit és elemzéseit potenciális új kritériumoknak a hátrányos helyzetű területek rendszerébe való felvétele céljából annak érdekében, hogy javaslatait tovább igazítsa a gyakorlati nehézségekhez, amelyekkel a földművelők szembenéznek és építsen fel egy erőteljes kritériumgyűjteményt, amely hosszú távon megfelelő marad;

16.   hangsúlyozza azonban, hogy e kritériumok alkalmazása és a valószerű határértékek gyakorlati megállapítása érdekében lényeges, hogy a szükséges biofizikai adatok megfelelő pontossággal álljanak a tagállamok és régiók rendelkezésére a természeti környezet tekintetében; ezért támogatja a Bizottság által javasolt kritériumok alkalmazásának gyakorlati próbáját; felkéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak be részletes térképeket, amelyeket adott esetben a kritériumok határértékei, a természeti hátrányokkal sújtott területek meghatározására és a javasolt 66%-os határérték kiigazítására használnak nemzeti és regionális szinten (a természeti környezet valóságának megfelelően);

17.   hangsúlyozza, hogy a sok befolyásoló tényező gyakorlati figyelembe vétele érdekében szükség lehet az elfogadott kritériumok kumulatív használatára; ez lehetővé tenné azon hátrányos helyzetű régiók számára, amelyek két vagy több közepes természeti hátránnyal rendelkeznek, hogy hátrányos helyzetű területként osztályozzák őket, még ha az egyéni kritériumok nem is engednék meg az effajta osztályozást;

18.   hangsúlyozza, hogy a Bizottság által kiválasztott alapvető területi egységekkel és a javasolt kritériumokkal és határértékekkel kapcsolatban csak akkor lehet végső véleményt alkotni, ha a tagállamok által készített részletes térképek már rendelkezésre állnak; hangsúlyozza, hogy az effajta szimulációs eredmények hiányában a javasolt 66%-os küszöböt, valamint a kritériumokat meghatározó küszöbértékeket nagy óvatossággal kell kezelni és csak akkor lehet objektív módon és megfelelőképp módosítani őket, ha a nemzeti térképek már rendelkezésre állnak; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg a térképkészítés eredményeit, és ezen az alapon a lehető leghamarabb készítsen részletes közleményt az Európai Parlament és a Tanács számára a természeti hátrányokkal sújtott területek kijelöléséről;

19.   hangsúlyozza, hogy a köztes hátrányos térségek végleges térképének meghatározásakor objektív nemzeti kritériumokat kell figyelembe venni, annak lehetővé tétele érdekében, hogy e térségek meghatározása megfelelően igazítható legyen minden ország különböző specifikus feltételeihez; úgy véli, hogy ezt az igazítást átlátható módon kell véghezvinni;

20.   úgy véli, hogy fontos a természeti hátrányokkal sújtott területek támogatására vonatkozó kritériumok bizonyos fokú önkéntes és nemzeti alapon történő pontosítása, annak érdekében, hogy megfelelően lehessen reagálni a sajátos földrajzi helyzetekre, ahol a természeti hátrányokat emberi beavatkozás révén kiegyensúlyozták; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy ott, ahol a föld minősége javult, a folyamatban lévő fenntartási költségeket, mint pl. a vízelvezetést és az öntözést is figyelembe kell venni; javasolja erre a célra a gazdálkodások adatainak (többek között a gazdálkodások bevételeire és a talaj termőképességére vonatkozó adatoknak) és a népességi adatok felhasználását; hangsúlyozza azonban, hogy a pontosításhoz szükséges kritériumokról szóló döntésnek a tagállamok hatáskörébe kell tartoznia, mivel sok tagállam már kialakított jó és megfelelő differenciálási rendszert, amit meg kell tartani;

21.   úgy véli, hogy az új kritériumok kizárhatnak bizonyos, természeti hátrányokkal rendelkező térségeket, amelyek jelenleg teljesítik a formai követelményeket; rámutat, hogy meg kell határozni egy megfelelő hosszúságú fokozatos átmeneti időszakot, hogy az érintett régiók alkalmazkodni tudjanak az új helyzethez;

22.   hangsúlyozza, hogy azokat a területeket, amelyek mezőgazdasági technikák révén úrrá lettek a föld természeti adottságaiból fakadó hátrányos helyzetükön, ne zárják ki véglegesen, különös tekintettel ha a mezőgazdaság alacsony jövedelmet vagy kevés termelési alternatívát tesz csak lehetővé, és kéri a Bizottságot, hogy e területek számára biztosítson zökkenőmentes átmenetet;

23.   kéri, hogy a természeti hátrányok ellensúlyozására irányuló technikai eljárások során ne csak rövid távú előnyöket vegyenek figyelembe, hanem végezzenek a fenntarthatóságra vonatkozó hatástanulmányokat is;

24.   hangsúlyozza a tagállamok felelősségét a természeti hátrányokkal küzdő területek objektív meghatározásában és a kiegyensúlyozott vidékfejlesztési programok tervezésében; hangsúlyozza, hogy e folyamatban szükség van a regionális és helyi hatóságok partnerségére; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bizottságot értesíteni kell ezekről a nemzeti vagy regionális döntésekről és bizottsági engedélyre van szükség hozzájuk;

25.   hangsúlyozza, hogy a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeket érintő reform az Európai Unió közös mezőgazdasági politikája jövőbeli kialakításának kulcsfontosságú része;

26.   felszólítja a Bizottságot, hogy egy éven belül készítsen a hátrányos természeti adottságú területek mezőgazdaságáról külön jogszabályi szöveget;

27.   szorgalmazza, hogy a mezőgazdasági termelők új támogatási rendszerével, főként a mezőgazdasági üzemek új, egységes támogatásával való koherencia biztosítására a hátrányos helyzetű térségek programjának felülvizsgálatát a KAP teljes reformjáról szóló megbeszélésekkel egyeztetve folytassák;

28.   tisztában van azzal, hogy a köztes hátrányos területek újbóli meghatározása kihathat a KAP-ból származó támogatások jövőjére, így felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nyilvános konzultáció során a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok, valamint az érintett mezőgazdasági közösségek részéről megfogalmazott valamennyi álláspontot;

29.   kéri a hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos európai költségvetés védelmét, és sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos társfinanszírozási lehetőségeket, melyek a leghatékonyabb és legfontosabb vidékfejlesztési programokhoz tartoznak;

30.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(1) Az Európai Számvevőszék. 4/2003 sz. különjelentés, HL C 151., 2003.6.27. (2) A spanyolországi 16 euró/hektártól a máltai 250 euró/hektárig.