Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2213(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0111/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0111/2010

Viták :

PV 20/04/2010 - 8
CRE 20/04/2010 - 8

Szavazatok :

PV 05/05/2010 - 13.51
CRE 05/05/2010 - 13.51
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0141

Elfogadott szövegek
PDF 262kWORD 115k
2010. május 5., Szerda - Brüsszel
A Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégia
P7_TA(2010)0141A7-0111/2010

Az Európai Parlament 2010. május 5-i állásfoglalása a Latin-Amerikával ápolt kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiáról (2009/2213(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a latin-amerikai, karibi és európai uniós állam- és kormányfők eddig öt alkalommal, Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17–18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.), Bécsben (2006. május 12–13.) és Limában (2008. május 16–17.) megtartott csúcstalálkozójának nyilatkozataira,

–   tekintettel a 2009. május 13–14-én a Riói Csoport és az Európai Unió között Prágában megtartott XIV. miniszteri találkozó közös közleményére,

–   tekintettel az Európai Unió miniszteri trojkája és a közép-amerikai országok miniszterei közötti San José-i párbeszéd 2009. május 14-én Prágában megrendezett miniszteri értekezletén elfogadott közös közleményre,

–   tekintettel az állam- és kormányfők 2009. november 29. és december 1. között Estorilban (Portugália) rendezett XIX. ibero-amerikai csúcstalálkozójára (lisszaboni nyilatkozat),

–   tekintettel a Bizottság 2009. szeptember 30-i, „Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” című nyilatkozatára (COM(2009)0495),

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire az Európai Unió és Latin-Amerika kapcsolatairól,

–   tekintettel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) állásfoglalásaira, és különösen „Az Európai Unió és Latin-Amerika kapcsolatai az V. limai csúcstalálkozó fényében, különös tekintettel a demokratikus kormányzásra” című 2007. december 20-i állásfoglalására, a Béke és Biztonság Euro–Latin-amerikai Chartájáról szóló 2009. április 8-i állásfoglalására és „Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti partnerség a 2010 májusában megrendezésre kerülő VI. madridi csúcstalálkozó fényében” című 2009. október 15-i állásfoglalásra irányuló indítványára,

–   tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatokat célzó globális partnerségről és közös stratégiáról szóló 2001. november 15-i állásfoglalására(1), az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló 2006. április 27-i állásfoglalására(2) és a Limában megrendezett ötödik latin-amerikai és karibi államok–Európai Unió csúcstalálkozóról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Haitit sújtó földrengésről szóló 2010. február 10-i, a Venezueláról szóló 2010. február 11-i, valamint a kubai politikai és lelkiismereti foglyok helyzetéről szóló 2010. március 11-i állásfoglalásaira,

–   tekintettel „Az asszonygyilkosságokról (feminicídiumokról) Közép-Amerikában és Mexikóban és az Európai Unió szerepéről az e jelenség elleni küzdelemben” című, 2007. október 11-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0111/2010),

A.   tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika között létrejött kétoldalú regionális stratégiai partnerség jelentőségére, és mivel mindkét régió számára fontos e partnerség további mélyítése és tökéletesítése,

B.   mivel az EU és Latin-Amerika kapcsolatainak erősítése az Unió jelenlegi spanyol és jövőbeli belga és magyar elnökségének egyik prioritása,

C.   mivel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség jelentős fejlődésen ment keresztül az 1999-es első csúcstalálkozó óta, és a bécsi csúcstalálkozón létrehozták az EuroLat közgyűlést, a kétoldalú regionális stratégiai partnerség parlamenti ágát, mivel azonban vannak még megoldandó feladatok és kihívások,

D.   mivel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség egyik kulcsfontosságú célkitűzése a szubregionális és kétoldalú partnerségi megállapodások és stratégiai partnerségek megkötése révén elérendő regionális integráció,

E.   mivel a Dél-amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR) – amely bár a földrész különböző integrációs törekvéseitől (CAN, MECORSUR, SICA) eltérő jellegű szervezet – elősegítheti az említett folyamatokat,

F.   mivel a jelenlegi vagy jövőbeli esetleges amerikaközi konfliktusok során az érintett kormányoknak – a szubszidiaritás elvének megfelelően – latin-amerikai bíróságokon kellene végigjárniuk a jogérvényesítés útját, mielőtt a földrészen kívüli bíróságokhoz fordulnak,

G.   mivel úgy Latin-Amerikában, mint Európában a katonai kiadások az elmúlt években jelentősen növekedtek,

H.   mivel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség megerősítette a két fél közötti együttműködést a nemzetközi fórumokon és szervezetekben, és mivel a közös célkitűzések felállításán túl tovább kell folytatni a globális jelentőségű témákról kialakított álláspontok összehangolását, figyelembe véve mindkét fél érdekeit és aggodalmait,

I.   mivel az Európai Unió – történelmi lépésként – a közelmúltban ratifikálta a fogyatékkal élő személyek jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezményt, és mivel annak végrehajtása több mint 60 millió, fogyatékkal élő latin-amerikai ember számára jelenti polgári és szociális jogaik tényleges érvényesítését és az esélyegyenlőség előmozdítását,

J.   mivel az Egyesült Államok új kormányzatának hivatalba lépése nagy reményekre adott okot,

K.   mivel Latin-Amerikában több mint 600 millió ember él, és mivel a térség a világ össztermelésének 10%-át adja, a bolygó növényfajai 40%-ának ad otthont és rendkívüli humán erőforrásokkal rendelkezik,

L.   mivel az EU és Latin-Amerika kapcsolatai közös értékeken nyugszanak és az emberi jogok és a szabadságjogok tiszteletben tartása a stratégiai partnerség egyik alapeleme,

M.   mivel a Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatok fejlődése kölcsönös érdek és minden uniós tagállam, illetve latin-amerikai ország számára potenciális előnyöket hordozhat,

N.   mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének valamennyi politikába való integrációja hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalmak igazságosabbak és demokratikusabbak legyenek, és hogy a nőket és a férfiakat az élet minden területén egyenlőnek tekintsék,

O.   mivel az EU, Latin-Amerika és a karibi térség együtt több mint egymilliárd embernek ad otthont, és az ENSZ tagállamainak harmadát teszi ki,

P.   mivel Latin-Amerikában az EU nyújtja a legtöbb fejlesztési támogatást, a legnagyobb befektető és a második legfontosabb kereskedelmi partner – az első a Mercosur és Chile vonatkozásában –, továbbá mivel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség 1999-es elindítása óta az EU összesen több mint 3 milliárd euró értékben finanszírozott projekteket és programokat,

Q.   mivel a globális recesszióból történő kilábalás folyamata 2010-ben még mindig lassú lesz, és mivel bár Latin-Amerika jobban ellenállt a válságnak, mint a többi fejlett gazdaság, és 2010-ben átlagosan megközelítőleg 3%-os növekedés várható, a fellendülés megoszlása igen egyenlőtlen lesz, és a növekedés szintje nem lesz elegendő az európai társaiknál jóval alacsonyabb szintű szociális védelemben részesülő lakosság szociális körülményeinek jelentős javításához,

R.   mivel Latin-Amerika és az EU számos országában igen magas a fiatal munkanélküliek aránya,

S.   mivel a jelentős haladás ellenére a régió gyermek- és gyermekágyi halandósági mutatóinak még jelentősen javulniuk kellene,

T.   mivel a kábítószer-termelés és -kereskedelem továbbra is súlyos probléma a régióban; mivel a kokatermelés megtöbbszöröződött Dél-Amerikában, és politikai-kulturális ellentétek vannak a termelést tiltó ENSZ-egyezmények és -határozatok, valamint egyes kormányok hivatalos álláspontja között, amely az őshonos kultúra részének tekinti a kokacserjét,

U.   mivel egyes őslakos csoportok Latin-Amerika számos országában szegénységben, egyenlőtlen és hátrányosan megkülönböztetettt helyzetben élnek,

V.   mivel jelentős javulás szükséges az olyan kulcsfontosságú ágazatokban mint az energia, a víz, az infrastruktúra és a kommunikáció, hasonlóan a telekommunikációs ágazatban már elért javuláshoz,

W.   mivel a latin-ameirkai régió fejlődését és az integrációs folyamathoz való hozzájárulását akadályozni fogja az infrastruktúra nem megfelelő javulása,

X.   mivel Latin-Amerikában komoly aggodalmat kelt az Európai Unió bevándorlási politikája, és mivel olyan megállapodásokra van szükség, amelyek figyelembe veszik az euro–latin-amerikai partnerek jogos érdekeit ezen érzékeny témában,

Y.   mivel az Európai Befektetési Bank (EBB) 1993-ban kezdte meg tevékenységét Latin-Amerikában, és a jelenlegi időszakban (2007–2013) 2,8 milliárd euró áll rendelkezésére projektek finanszírozására a régióban,

Z.   mivel az innováció és a tudás alapvető eszköz a szegénység felszámolásában, az éhínség elleni küzdelemben és a fenntartható fejlődés beindításában, amint azt a legutóbbi ibero-amerikai csúcstalálkozón megállapították,

AA.   mivel az Ibero–Amerikai Államok Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (OEI) és a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (CEPAL) által a közelmúltban elkészített tanulmány 55 milliárd euróban állapította meg azt a költségvetést, amely ahhoz szükséges, hogy 10 év alatt – 2011 és 2021 között – meg lehessen valósítani azokat a 2021-re kitűzött oktatási célokat, melyek a jelenleg tapasztalható hatalmas egyenlőtlenségek megszüntetésére, az analfabetizmus felszámolására, a 15 millió iskolába nem járó 3 és 6 év közötti gyermek beiskolázásának biztosítására, egy szilárd és hatékony szakképzési rendszer megteremtésére, valamint az egyetemi képzéshez való hozzáférés feltételeinek érzékelhető javítására irányulnak,

1.   pozitívan fogadja „Az EU és Latin-Amerika: globális szereplők társulása” című bizottsági közleményt, melynek célja, hogy azonosítsa, értékelje és megvalósítsa azokat az operatív javaslatokat, amelyek a kétoldalú regionális stratégiai partnerség kibontakozását szolgálják;

2.   gratulál a spanyol elnökség lendületéhez, mellyel el kívánja érni az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás és a Kolumbiával és Peruval kötendő többoldalú kereskedelmi megállapodások aláírását, valamint az Európai Unió és a Mercosur közti tárgyalások újraindítására vonatkozó elszántságához és határozott érdeklődéséhez;

3.   megismétli, hogy a különféle latin-amerikai regionális integrációs folyamatoknak nyújtott támogatás a kétoldalú regionális stratégiai partnerség egyik alapelve, és bízik abban, hogy az említett kétoldalú regionális stratégiai partnerség lehetővé teszi a világszintű válsághelyzetekről és témákról kialakított álláspontok fokozottabb összehangolását a közös értékrend, érdekek és aggodalmak mentén;

4.   tudomásul veszi a két régióban végbemenő politikai változásokat, és úgy véli, hogy figyelemmel kell kísérni az események alakulását, hogy adott esetben az új körülményeknek megfelelően módosítani lehessen az Unió latin-amerikai politikáját;

5.   hangsúlyozza a kétoldalú regionális stratégiai partnerség alapját képező alapelvek és értékek – a plurális és képviseleti demokrácia, az emberi (politikai, gazdasági és szociális) jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása, a szólásszabadság, a jogállamiság, a jog érvényesülése, a játékszabályok betartása, a jogbiztonság és a diktatúra és az önkényuralom valamennyi formájának elutasítása – fontosságát;

6.   felhívja a biregionális stratégiai partnerség valamennyi résztvevőjét, hogy vállaljon felelősséget a jó kormányzás és a társadalmi igazságosság vonatkozásában;

Az EP stratégiai jövőképe az EU–Latin-Amerika kétoldalú regionális stratégiai partnerségről

7.   úgy véli, hogy az EU–Latin-Amerika kétoldalú regionális stratégiai partnerség végső célja, hogy körülbelül 2015-re létrehozza a politikai, gazdasági, kereskedelmi, társadalmi és kulturális területeket átfogó euro–latin-amerikai globális régióközi partnerség térségét, amely mindkét régió számára biztosítja a fenntartható fejlődést;

Az euro–latin-amerikai globális régióközi partnerség térségével kapcsolatos célkitűzések elérésének eszközei
A kétoldalú regionális stratégiai partnerség politikai keretében

8.   kéri, hogy használják ki a Lisszaboni Szerződés életbelépése által kínált lehetőségeket a kétoldalú regionális stratégiai partnerség fejlesztése érdekében;

9.   kéri, hogy az alelnök/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az Európai Külügyi Szolgálat támogatásával biztosítsa az EU Latin-Amerikával kapcsolatos politikájának egységességét, koherenciáját és hatékonyságát, aktívan részt vállalva a 2010 májusában Madridban megrendezendő következő EU–Latin-Amerika–Karib-térség csúcstalálkozón;

10.   kéri az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy a limai döntésnek megfelelően határozzon meg egyértelmű iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne jobban és szorosabban együttműködni a hatékony multilateralizmus, a környezet és a természeti erőforrások megóvása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, az ENSZ béketeremtő és békefenntartó kapacitásainak erősítése, a millenniumi célkitűzések elérése és a nemzetközi jog égisze alatt a békét és a biztonságot fenyegető közös veszélyekkel – beleértve a kábítószerek és fegyverek illegális kereskedelmét, a szervezett bűnözést, a büntetlenséget és a terrorizmust is – való szembenézés érdekében;

11.   kéri továbbá, hogy dolgozzanak ki megfelelő intézményi együttműködési mechanizmusokat az EuroLat közgyűlés és az EU különböző szervezetei között, amint az a limai csúcstalálkozó következtetéseiben szerepel;

12.   hangsúlyozza, hogy a Európai Külügyi Szolgálatnak biztosítani kell, hogy az EP az EU külképviseletein – főként az olyan kulcsfontosságú régiókban, mint Latin-Amerika – megfelelő tárgyalópartnerekre találjon, lehetővé téve a Parlamenttel való teljes körű együttműködést;

13.   javasolja, hogy fogadják el a béke és biztonság euro–latin-amerikai chartáját, amely az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a hozzá kapcsolódó nemzetközi jog mintájára közös politikai és biztonsági cselekvési stratégiákat és irányvonalakat határoz meg, amelyek segítenek megbirkózni azokkal a fenyegetésekkel és kihívásokkal, amelyekkel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség részes feleinek kell szembenézniük;

14.   elismeri a Dél-amerikai Nemzetek Uniója által végzett munkát és a földrészen elért diplomáciai előrelépéseket;

15.   hangsúlyozza meggyőződését, hogy számos latin-amerikai partnerének belső stabilitása az államreform függvénye, amelynek magában kell foglalnia valamennyi őshonos nép és más kisebbség teljes és tényleges bevonását a döntéshozatali folyamatokba a diszkrimináció minden formájának elkerülése és kulturális jogaik és hagyományaik megőrzésének támogatása érdekében, mivel ezek lehetővé teszik a társadalom további gazdagodását és a demokratikus kormányzás megerősítését;

16.   megjegyzi, hogy a hatékony és független igazságszolgáltatás, valamint egy felelős, ellenőrizhető és átlátható kormányzat hatékony, de az emberi jogokat tiszteletben tartó politikája biztonságot nyújt a polgárok számára, erősíti a képviseleti parlamenti rendszerbe vetett bizalmat és lehetővé teszi az azzal szembeni közömbösség kiküszöbölését;

17.   kéri, hogy az euro–latin-amerikai térségben folytatódjék és mélyüljön el a bevándorlással kapcsolatos kérdésekről a célországokkal, a származási és tranzitországokkal folytatott konstruktív párbeszéd; támogatja a 2009. június 30-án megkezdett strukturált és globális biregionális párbeszédet az Európai Unió és Latin-Amerika, valamint a Karib-térség közötti migrációról, amely lökést ad a limai csúcstalálkozón vállalt kötelezettségek teljesítésének; üdvözli az EuroLat Parlamenti Közgyűlésen belül létrehozott migrációs munkacsoport felállítását is, melynek célja, hogy keretet teremtsen a párbeszédnek és az e téren születő javaslatoknak, szem előtt tartva valamennyi fél érzékenységét a témával kapcsolatban;

18.   javasolja, hogy növeljék a Peruban, Kolumbiában és Bolíviában folyamatban lévő, alternatív fejlesztések révén a kábítószer-termesztés felszámolását célzó programok projektjeinek finanszírozására szánt előirányzatokat, olyan megoldásokat keresve, amelyek lehetővé teszik az érintett lakosság bevonását;

19.   sajnálja, hogy a fejletlenség, a szegénység, a járványok, az alultápláltság, a bűnözés és a természeti katasztrófák okozta hatalmas forráshiány orvoslásának szükségével szemben egyes országok pénzügyi forrásaikat a katonai kiadások túlzott növelésére fordították;

20.   sürgeti, hogy az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés elleni küzdelem élvezzen elsőbbséget az EU és a latin-amerikai és karibi országok közötti politikai menetrendben, és indítványozza a környezetvédelemről és az éghajlatváltozásról folytatott párbeszéd különböző fórumain – különösen az ENSZ keretében – elhangzó álláspontok egyeztetését, támogatva így a következő csúcstalálkozót is, amelyre Mexikóban kerül sor 2010 végén; kéri ezenkívül a két régió környezetvédelmi miniszterei találkozóinak folyamatosságát is az első, 2008. márciusi brüsszeli találkozót követően; hangsúlyozza, hogy a legszegényebbek és elsősorban az őshonos lakosság az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés negatív hatásainak első áldozatai;

A kétoldalú regionális stratégiai partnerség gazdasági és kereskedelmi keretében

21.   ismétlen javasolja, hogy az euro–latin-amerikai globális régióközi partnerség térségét a „WTO-regionalizmussal” összhangban álló modell alapján, két szakaszban hozzák létre;

22.   az első szakasz lezárása érdekében határozottan támogatja az EU–Mercosur társulási megállapodásról szóló tárgyalások újraindítását, – tekintettel arra, hogy az ilyen nagy jelentőségű és emberek százmillióit érintő társulási megállapodás problémamentes megkötése esetén a világ legambiciózusabb biregionális megállapodása lenne –, az EU–Közép-Amerika társulási megállapodásról folytatott tárgyalások lezárását a madridi csúcstalálkozó előtt, az Andok Közösséggel 2003-ban kötött politikai és együttműködési megállapodás felülvizsgálatát, valamint a Mexikóval és Chilével már meglevő társulási megállapodások elmélyítését; megállapítja, hogy az EU és az Andok Közösség országai közötti többoldalú kereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalásokat kielégítő módon lezárták; hozzálát az e megállapodásokról szóló parlamenti ratifikációs eljárás kellő pontossággal történő végrehajtásához annak biztosítására, hogy a megállapodások valamennyi kölcsönösen fontos szempont vonatkozásában pozitív hatással legyenek;

23.   emlékeztet rá, hogy az EU–Közép-Amerika társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalások régióközi megközelítés alapján kezdődtek meg, és hangsúlyozza, hogy ugyanilyen szemlélet mellett kell lezárni azokat biztosítva azt, hogy egyetlen ország sem marad le;

24.   a második szakasz lezárása és a globális régióközi partnerségi megállapodás 2015 előtti megkötése érdekében kéri, hogy biztosítsanak jogi és intézményi támogatást, illetve teljes földrajzi lefedettséget a stratégiai kétoldalú regionális partnerség különböző vetületeihez, valamint határozzanak meg olyan általános rendelkezéseket és szabályokat, amelyek elősegítik a különféle szabadságjogok gyakorlását, egyrészt a latin-amerikai integrációs megállapodások, másrészt az Unió különféle országokkal és regionális csoportosulásokkal kialakított partnerégére irányuló folyamat elmélyítése révén megerősítve a partnerséget;

A kétoldalú regionális stratégiai partnerség szociális keretében

25.   javasolja, hogy az összehangolt fellépés érdekében a két régió egyeztesse álláspontját a millenniumi fejlesztési célok elérése kapcsán az ENSZ 2010 szeptemberére tervezett magas szintű találkozója fényében, különös tekintettel a szegénység elleni küzdelemre, a stabil és minőségi munkahelyek megteremtésére, valamint a kirekesztett csoportok, különösen az őslakosok, a gyermekek, a nők és a fogyatékkal élők társadalmi integrációjára vonatkozó célokra;

26.   úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok a beruházásoknak a legszegényebb országok és a legsérülékenyebb néprétegek felé történő átirányítása révén 2015-ig történő elérése az egyik legfontosabb célkitűzés, és felhívja mindkét régiót arra, hogy keressenek közös nevezőt a millenniumi fejlesztési célokról 2010 szeptemberében tartandó magas szintű ülést megelőzően;

27.   bízik abban, hogy komoly és felelős párbeszéd kezdődik a tudomány, a technológia és az innováció témakörében, amely lökést adhat az innováció és tudás euro–latin-amerikai térsége létrehozásának, és amelyhez például szolgálhat a Chilével megkötött, innovációról szóló megállapodás;

28.   hangsúlyozza, hogy az oktatás és az emberi erőforrásokba történő befektetés a társadalmi kohézió és a társadalmi-gazdasági fejlődés alapja és határozott erőfeszítéseket és megfelelő finanszírozást sürget az írástudatlanság elleni küzdelemhez, mivel az írástudatlanság továbbra is igen magas a térség egyes országaiban és különösen a lányok és nők esetében, továbbá sürgeti az alap- és középfokú közoktatáshoz való ingyenes hozzáférést, amelyet egyes államok költségvetési forrásainak hiánya korlátoz; ezrét támogatja az Ibero–Amerikai Államok Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (OEI) által készített „Oktatási célok 2021-re: milyen oktatást szeretnénk a 2000-es generációnak?” című projektet;

29.   hangsúlyozza, hogy a gazdasági-társadalmi környezet alapvető változása nélkül Latin-Amerika nem képes tudás alapú társadalommá válni, ami pedig a fejlődés megvalósításához szükséges legfontosabb stratégiai eszköz;

30.   kedvezően fogadja a tudás és a bevált gyakorlatok előmozdítását és cseréjét célzó kezdeményezéseket a jog területén, például a Latin-amerikai Jogi Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Központ nemrégiben történt felállítását, és üdvözli a 100-ak Csoportjának létrehozását, mivel úgy véli, hogy e kezdeményezések rendkívül hasznos eszközök lehetnek a kétoldalú regionális stratégiai partnerség létrehozására irányuló bizottsági erőfeszítések támogatásában;

31.   javasolja azon latin-amerikai országoknak, amelyeknek lehetséges vagy tényleges vitáik – akár határviták, akár más jellegű nézeteltéréseik – vannak szomszédaikkal, hogy a lehető legnagyobb mértékben törekedjenek arra, hogy e vitákkal a különböző integrációs folyamatok vagy a kontinens általános bíróságaihoz forduljanak, és ne vigyék ki azokat a földrészen kívülre;

32.   elégedettséggel fogadja a nemek közötti egyenlőség megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseket, kéri azok fokozását, és javasolja olyan együttműködési politikák kialakítását az Európai Unió és Latin-Amerika között, amelyek elősegítik a nők jogállásának megerősítését, valamint az egyenlőséget az oktatáshoz, a munkához és az emberi és szociális jogokhoz való hozzáférés terén, és kéri az érintett kormányokat és együttműködési szervezeteket az ilyen irányú kezdeményezések megfelelő emberi, pénzügyi és technikai erőforrásokkal való támogatására;

33.   felszólítja a stratégiai partnerségen belül a megfelelő intézményeket, hogy nyújtsanak megfelelő pénzügyi és technikai támogatást a nők elleni erőszak megelőzését és az áldozatok védelmét biztosító politikáknak;

34.   üdvözli az Amerika-közi Emberjogi Bíróság által a mexikói Campo Algodonero-i nőgyilkosságok ügyében nemrégiben hozott ítéletét, amely precedenst teremt az egész régió számára; felhívja az Európai Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség kormányait, hogy munkájuk során használják útmutatóként ezt az ítéletet, és biztosítsák, hogy a nőkkel szembeni erőszak határozott elítélése mellett megfelelően finanszírozott védelmi, megelőzési és rehabilitációs programok álljanak rendelkezésre; felszólít továbbá általában a nemi alapú erőszak elleni küzdelem elkötelezett vállalására, valamint a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia 1994-es cselekvési programjával összhangban a reprodukciós egészségbe, valamint a nemek közötti egyenlőséget, a szexuális nevelést és a családtervezési módszerekhez való hozzáférést elősegítő programokba való befektetésre;

35.   üdvözli az utóbbi években az Európai Bizottság, az Amerikaközi Fejlesztési Bank (IDB), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (ECLAC), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), valamint a Világbank által a társadalmi kohézió tekintetében tett erőfeszítéseket, és javasolja az EUROsociAL, az URB-AL és az EUrocLIMA programok megújítását és elmélyítését, valamint a fogyatékkal élő személyek jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény megfelelő jövőbeli végrehajtását az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében azon több mint 60 millió, valamilyen fogyatékkal élő latin-amerikai ember számára, akiknek a társadalmi kirekesztődés veszélyével kell szembenézniük;

36.   ismételten hangsúlyozza az olyan közös érdekekkel kapcsolatos tapasztalatok cseréjének fontosságát, mint a szegénység elleni küzdelmet és az egyenlőtlenségek csökkentését szolgáló társadalmi kohézió; ebben az összefüggésben támogatja az EU–Latin-Amerika/Karib-térség miniszteri szintű, társadalmi kohézióval foglalkozó fórumát, amelyre 2010. február 8–10-én került sor Limában, és amelynek témája „Tisztességes munkahelyet a fiataloknak: a társadalmi kohézió előmozdításának módja” volt, és kedvezően fogadja a bahíai nyilatkozatot, amelyet az EUROsociAL-hálózatok 2009. június 25-i IV. nemzetközi konferenciájának végén fogalmaztak meg;

37.   üdvözli a EU–Latin-Amerika/Karib-térség 2010. május 13–14. között a spanyolországi Alcalá de Henaresben (Madrid) a miniszterek és a társadalombiztosítás területén illetékes vezetők részvételével megrendezésre kerülő következő találkozóját, melynek témája a társadalombiztosítási rendszerek összehangolása, és ugyanígy támogatja a Iberoamerikai Társadalombiztosítási Szervezet (OISS) munkáját, amelynek célja a gazdasági és társadalmi jólét előmozdítása a koordinációs és a társadalombiztosítással kapcsolatos tapasztalatok cseréje révén, továbbá kéri, hogy úgy a miniszteri találkozó résztvevői, mint az OISS nyújtsanak be innovatív javaslatokat az érintett lakosság társadalombiztosításának maximális biztosítása érdekében;

38.   hangsúlyozza, hogy a – több latin-amerikai kormány által célként kitűzött és az Európai Unió által támogatott – kívánatos regionális integrációnak javítania kellene az infrastruktúra hiányát, fokoznia kellene a térségek közötti kereskedelmet, valamint az egyes országokban jobban meg kellene ismertetnie a többi országban működő politikai, szociális és gazdasági szereplőket és alanyokat;

39.   ismételten kijelenti, hogy az integrációra irányuló konkrét és gyakorlati fellépésekkel kapcsolatos stratégia (utak, vasutak, olaj- és gázvezetékek, a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos együttműködés, a régióközi kereskedelem fejlesztése stb.) és a térségben tevékenykedő különböző szereplők népszerűsítése hozzájárulhat az integráció előmozdításához és erősítheti a térségben a közösség érzését;

40.   hangsúlyozza, hogy a térséget jellemző növekedés megtorpanásának megakadályozása és a fenntartható fejlődés megakadásának elkerülése érdekében stratégiai koordinációra van szükség az energia-, a vízügyi és a távközlési ágazatokban;

41.   javasolja a latin-amerikai országok kormányainak – és e hatalmas feladat tekintetében kéri az Európai Unió legmesszemenőbb támogatását –, hogy – ismerve a nehéz szociális helyzetet és a viszonylag szilárd gazdasági körülményeket – fogadjanak el olyan határozott és tartós szakpolitikai intézkedéseket, mint például a közmunkákba történő beruházások, a belső piac előmozdítása, a kis- és középvállalkozások védelme, a hitelek kibővítése, az egészségügyi és oktatási beruházások fokozása, valamint a fiatalokat érintő munkanélküliség és a nemi alapon történő munkahelyi megkülönböztetés kérdéseinek kiemelt figyelemmel kísérése;

42.   ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy bár nem könnyű előteremteni az említett célok megvalósításához szükséges megfelelő finanszírozást, mégis dolgozni kell az igazságos, méltányos és korszerű adórendszer kialakításán, amellyel küzdeni lehet az adócsalás ellen, ezenkívül felül kell vizsgálni a túlzott katonai kiadásokat;

43.   sürgeti az Európai uniót és az országuk területén őslakos népességgel rendelkező latin-amerikai államokat, hogy szükség esetén az együttműködés fokozása révén valósítsanak meg hatékony terveket annak érdekében, hogy felszámolják az éhezést, az elmaradottságot, az írástudatlanságot és a krónikus betegségeket;

44.   úgy véli, hogy az EU és Latin-Amerika és karibi térség közötti partnerség társadalmi kohézióra irányuló célkitűzését csak abban az esetben lehet megvalósítani, ha az magas fokú fejlődést, valamint a bevételek és a javak igazságos elosztását eredményezi, és hogy ehhez a célkitűzéshez a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban a szegénység felszámolása, valamint a latin-amerikai és karibi országok igazságszolgáltatási rendszerének megerősítése érdekében konkrét intézkedéseket kell hozni;

45.   hangsúlyozza az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerellátás terén esetlegesen bekövetkező fennakadások esetére kialakítandó élelmiszerraktározási kapacitás kialakításának fontosságát a latin-amerikai és karibi országokban;

46.   felhívja az EU-t, hogy az uniós székhelyű nemzetközi vállalatokat kötelezze a nemzetközi megállapodások (mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tisztességes munka cselekvési terve) által előírt ökológiai és szociális elvárásoknak minimumkövetelményként való megfelelésre a latin-amerikai és karibi országokban, és ezen előírások kikerülésének megakadályozására;

A stratégiai partnerség végső céljainak elérését szolgáló mechanizmusok
Intézményi mechanizmusok

47.   javasolja, hogy továbbra is kétévente tartsanak csúcstalálkozókat, azonban hangsúlyozza, hogy a Latin-Amerikával ápolt kapcsolat nem korlátozódhat kétéves távlatokra, hiszen nagyobb távlatokban kell megerősíteni e kapcsolatot;

48.   javasolja, hogy kezdjenek kétoldalú regionális politikai párbeszédet, új háromoldalú megközelítéssel az EU–Latin-Amerika/Karib-térség–Ázsia, EU–Latin-Amerika/Karib-térség–Afrika és az EU–Latin-Amerika/Karib-térség–USA közös témáiról, kérdéseiről és érdekeiről egy integrált euro–atlanti térség létrehozása érdekében az Egyesült Államok, Latin-Amerika és az Európai Unió részvételével;

49.   megismétli arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre egy Európa–Latin-Amerika és Karib-térség Alapítványt, melynek legfőbb célja, hogy hozzájáruljon a csúcstalálkozók előkészítéséhez, az azokon elfogadott határozatok és politikai irányvonalak nyomon követéséhez, és amelynek a csúcstalálkozók közötti időszakokban a párbeszédnek teret adó és a koordinációt biztosító fórumként kell működnie az euro–latin-amerikai kapcsolatok megerősítésével foglalkozó valamennyi politikai, gazdasági, intézményi, tudományos és civil társadalmi szereplő számára, ide értve az EuroLat Közgyűlést is;

50.   javasolja, hogy az említett Alapítvány szervezeti felépítése az Anna Lindh Alapítvány szerkezetét tükrözze egy elnökkel és egy tanácsadó testülettel, amely az alapítvány működésével kapcsolatos stratégiai útmutatásokról szóló ajánlásokat fogalmaz meg kormányzótanácsa, igazgatója és nemzeti hálózatai számára, miáltal ajánlásai valamennyi érintett szintre kiterjednek;

51.   hangsúlyozza, hogy az Alapítvány költségvetésének korlátozottnak, ugyanakkor elegendőnek kell lennie a rábízott feladatok ellátásához, és az Alapítványban részt vevő uniós és latin-amerikai államok hozzájárulásából, az Európai Unió költségvetéséből, valamint az Alapítvány saját forrásaiból, vagy számára az euro–latin-amerikai térséghez kapcsolódó támogatók által biztosított forrásokból táplálkozó finanszírozási rendszerből kell származnia;

52.   javasolja, hogy az Alapítvány felügyelete és koordinációja mellett hozzanak létre az euro–latin-amerikai térség migrációs áramlásaival kapcsolatos kérdések folyamatos és részletes nyomon követésével foglalkozó migrációs megfigyelőközpontot; a lehetséges erőszakos és fegyveres konfliktusok okainak előzetes feltárásával, valamint hatékony megelőzésével és eszkalációjuk megakadályozásával foglalkozó konfliktusmegelőzési kétoldalú regionális központot; az éghajlatváltozásból és annak megnyilvánulásaiból eredő természeti katasztrófákkal kapcsolatos sebezhetőség csökkentésére irányuló közös stratégiákat és vészhelyzeti intézkedéseket kidolgozó kétoldalú regionális katasztrófamegelőzési központot – különös tekintettel a 2010. január 12-én Haitit sújtó pusztító földrengés és a 2010. február 27-én Chilét sújtó földrengés és szökőár nyomán a régióban kialakult drámai helyzetre;

53.   hangsúlyozza, hogy meg kell kötni a jelenleg tárgyalás alatt levő szubregionális társulási megállapodásokat és sajnálja, hogy ezen tárgyalások jelenleg különböző okok miatt megrekedtek, azonban felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben áthidalhatatlan akadályokba ütköznek, alternatív megoldásokat kell találni – nem tévesztve szem elől a globális stratégiai célokat – annak érdekében, hogy a politikai, kereskedelmi vagy szociális kapcsolataikat az EU-val szorosabbra fűzni kívánó országok ne szigetelődjenek el;

54.   ismét felhívja a figyelmet az EU által a regionális integrációs folyamat részére biztosított támogatás és a Közép-Amerikához hasonlóan a társulási szerződéseken keresztül bonyolított, blokkról blokkra haladó tárgyalási megközelítés fontosságára; felismeri azonban, hogy az EU-val fenntartott kapcsolataikat kiterjeszteni kívánó országok esetében nem engedhető meg, hogy a regionális integrációs folyamatokból adódó belső problémák (lásd az Andok Közösség esetét) vagy a tagok által hozott – bármily indokolt – egyéni döntések miatt hátrányos helyzetbe kerüljenek;

Pénzügyi mechanizmusok

55.   támogatja az Európai Bizottság által javasolt latin-amerikai beruházási keretet (LAIF), amely kézzelfogható bizonyítékot ad az Unió elkötelezettségére a regionális konszolidáció és integráció, valamint a Latin-Amerikán belüli összekapcsolhatóság fejlesztése iránt, és reméli, hogy ez hozzájárul az európai beruházások célországai és -ágazatai diverzifikálásához; tudomásul veszi, hogy 2013-ig 100 millió euró szerepel a közösségi költségvetésben, eltekintve az esetleges további tagállami hozzájárulásoktól és támogatásoktól;

56.   üdvözli az EBB és az Amerikaközi Fejlesztési Bank 2009 novemberében kötött egyetértési nyilatkozatának aláírását, és támogatja az EBB latin-amerikai projektek finanszírozására irányuló erőfeszítéseit, azonban felhívja a figyelmet, hogy az EBB céljainak eléréséhez több uniós és tagállami forrás és hozzájárulás szükséges;

57.   hangsúlyozza az EU különféle pénzügyi eszközeinek jelentőségét, azonban rámutat, hogy túl kell lépni a kizárólag támogatásalapú megközelítésen a Latin-Amerikával folytatott fejlesztési együttműködés tekintetében – a fejlesztési együttműködési eszköz pénzügyi erőforrásait a legszegényebb országokra és a legsérülékenyebb csoportokra kell összpontosítani –, és hogy új együttműködési formákat kell kialakítani a fejlődő és közepesen fejlett latin-amerikai országokkal az iparosodott országok számára létrehozott eszköz (ICI+) keretében; e célból sürgeti a fogyatékkal élő személyek jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény 32. cikkében megfogalmazott kritériumok és elvek beépítését az Unió Latin-Amerikával kapcsolatos együttműködési politikájába, a fogyatékkal élők hatékony társadalmi beilleszkedését célzó aktív politikák előmozdítása és ösztönzése érdekében;

58.   hangsúlyozza a különböző latin-amerikai pénzügyi rendszerek szabályozási és felügyeleti harmonizációjára való törekvés fontosságát és hasznosságát annak érdekében, hogy a lehetséges mértékben átjárhatóság alakuljon ki azok és az európai rendszer között, amely már konkrét eredményeket hozott a határokon átnyúló szervezetek magas szintű felügyeletének kidolgozásában;

o
o   o

59.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/alelnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Latin-Amerika és a Karib-térség valamennyi országa kormányának és parlamentjének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Latin-Amerikai Parlamentnek, a Közép-Amerikai Parlamentnek, az Andok Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek.

(1) HL C 140. E, 2002.3.16., 569. o.
(2) HL C 296. E, 2006.12.6., 123. o.
(3) HL C 259. E, 2009.10.29., 64. o.
(4) HL C 227. E, 2008.9.4., 140. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat