Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2177(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0135/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0135/2010

Viták :

Szavazatok :

PV 18/05/2010 - 8.9
CRE 18/05/2010 - 8.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0165

Elfogadott szövegek
PDF 230kWORD 72k
2010. május 18., Kedd - Strasbourg
Avállalatirányítással kapcsolatos deontológiai kérdések
P7_TA(2010)0165A7-0135/2010

Az Európai Parlament 2010. május 18-i állásfoglalása a vállalatirányítással kapcsolatos deontológiai kérdésekről (2009/2177(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2004/913/EK és a 2005/162/EK ajánlásnak a jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazási rendszere tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2009. április 30-i bizottsági ajánlásra(1),

–  tekintettel a Bizottságnak a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról szóló, 2009. április 30-i ajánlására(2),

–  tekintettel a két fent említett ajánlást kísérő, szintén 2009. április 30-án közzétett bizottsági közleményre (COM(2009)0211),

–  tekintettel a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a kereskedési könyvre és az újra-értékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelmények, továbbá a javadalmazási politikák felügyeleti felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2009)0362),

–  tekintettel az egyes részvényesi jogoknak a tőzsdén jegyzett társaságokban való gyakorlásáról szóló, 2007. július 11-i 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0135/2010),

A.  mivel az Európai Unió és az egész világ az elmúlt 60 év legsúlyosabb gazdasági válságát éli meg, valamint a reálgazdaságnak az időszak legsúlyosabb recessziójával kell szembenéznie, és mivel a viszonylagos gazdasági fellendülés ellenére a foglalkoztatottság tekintetében nehéz körülményekre lehet számítani,

B.  mivel – függetlenül a társaság típusától, vagy attól, hogy a társaság milyen ágazatban tevékenykedik – számos olyan, vállalatirányítási kérdés létezik, amely az üzletviteli deontológia általános összefüggésében jelentőséggel bír, például a gondoskodási kötelezettség, az átláthatóság, a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a kockázatkezelés, a pénzügyi befektetési döntések gazdasági fenntarthatósága, az igazgatótanács és a felügyelőbizottság gyakorlata, vagy a részvényesi jogok gyakorlása; mivel a közelmúltban bekövetkezett pénzügyi válság megmutatta, hogy e kérdéseket a pénzügyi stabilitás megőrzésének fényében kell kezelni, és folyamatosan elemezni kell annak érdekében, hogy a vállalatok olyan megoldásokat találhassanak, amelyek segítségével meg tudnak felelni az aktuális kihívásoknak, és amelyek segítenek a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításában az EU-ban,

C.  mivel a válság feltárta a kockázatkezelési és a javadalmazási politika szoros kapcsolatát is, valamint megmutatta az utóbbi jelentőségét a társaságok megfelelő működését meghatározó mechanizmusok tekintetében; éppen ezért megfelelő figyelmet kell fordítani a kockázatkezelésre a javadalmazási politika olyan módon történő kialakítása során, amely lehetővé teszi hatékony kockázatkezelési rendszerek beépítését a vállalatirányítással kapcsolatos szélesebb, kiegyensúlyozott megközelítésbe, és biztosítja, hogy az ösztönző rendszerek felállításakor ellensúlyként gondoskodjanak megfelelő kockázatkezelési rendszerekről is,

D.  mivel a különböző ágazatokban működő társaságok számos közös kockázati osztállyal rendelkeznek, noha vannak bizonyos, ágazatspecifikus kockázattípusok (például a pénzügyi ágazatban tevékenykedő társaságok kockázatai); mivel a hatékony kockázatkezelés – a felügyeleti szabályok betartásának elégtelen ellenőrzéséből eredő –sikertelensége, valamint a javadalmazási politikák aránytalan ösztönzői központi szerepet játszottak a közelmúlt gazdasági válságának kialakulásában,

E.  mivel a kockázatkezelést az egész szervezet, nem pedig az egyes szervezeti egységek szintjén kell értelmezni és alkalmazni; a kockázatkezelésnek nyilvánosnak és átláthatónak kell lennie, valamint jelentéstételi követelményeknek kell vonatkozniuk rá,

F.  mivel minden megoldásnak biztosítania kell, hogy a kockázat vállalásakor a kockázatvállalás legyen összhangban az üzleti vállalkozás céljával és a társaság stratégiájával, megfelelő figyelmet szentelve a tényleges kockázatkezelésre; a hatékony kockázatkezelést valamennyi társaság esetében a megfelelő vállalatirányítás egyik legfontosabb elemének kell tekinteni,

G.  mivel a Bizottság válságot követő legelső lépéseinek egyike a javadalmazási politika kérdésével foglalkozott a 2004/913/EK és a 2005/162/EK bizottsági ajánlások kiegészítése révén, amelyek arra irányultak, hogy megfelelő javadalmazási politikát biztosítsanak azáltal, hogy a jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazási rendszerére vonatkozó új ajánlással megállapítják a javadalmazási politika kialakításának bevált gyakorlatait, valamint ajánlást tesznek közzé a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikáiról,

H.  mivel az ajánlás erőssége a vállalat típusától függően változik, tekintetbe véve a vállalat méretét, belső szervezetét, illetve tevékenységei összetettségét; mivel ilyen különbséget lehet tenni például (jegyzett vagy nem jegyzett) pénzügyi társaságok és jegyzett, de nem pénzügyi társaságok között, valamint a pénzügyi iparág különböző ágazatai, például a banki, a biztosítási, vagy az alapkezelői üzletág között,

I.  mivel a javadalmazással összefüggésben az alábbi szempontokat is figyelembe kell venni: i. a javadalmazási rendszerek, ideértve szerkezetüket, átláthatóságukat és szimmetriájukat, valamint a javadalmazás és az ösztönzés közötti kapcsolatot, ii. a javadalmazási rendszerek meghatározásának folyamata, ideértve a szereplők, a szerepek és a felelősségi körök meghatározását, iii. a javadalmazási rendszerek feletti ellenőrzés, különös tekintettel a részvényesekre, és iv. a fizetést és a nyugdíjat is magában foglaló teljes javadalmazás,

J.  mivel az ajánlásokban foglalt különösen fontos elvek bizonyos szempontjai, így például a teljesítménykritériumok fogalma, amelynek a fizetés és a teljesítmény közötti kapcsolat létrehozásában kellene támpontot nyújtania, a végkielégítések esetében az „elégtelen teljesítmény”, a végkielégítés és a javadalmazás változó összetevői a pénzügyi szolgáltatási ágazatban, nem egyértelműek és azokat megfelelően át kell ültetni a gyakorlatba,

K.  mivel – figyelemmel a fizetés és a teljesítmény közötti kapcsolat meghatározásával kapcsolatos, ismételten előforduló nehézségekre – a hangsúlyt a javadalmazási politika kialakítási folyamatának hatékonyságára és az átláthatóságra kell helyezni, és mindkettőnek egy közép- és hosszú távra szóló, megfelelő időkeret alapján meghatározott és értékelt, a veszélyes és fenntarthatatlan, rövid távra (esetleg nagyon rövid távra) szóló kockázatkezelési politikák elkerülését célzó hatékony, meghatározott és elkülönített szerepekkel és az érintettek felelősségi köreivel jellemzett szilárd vállalatirányításon kell alapulnia,

L.  mivel az elfogadott megoldások nem követhetik az univerzális megoldás elvét, a társaságoknak pedig meg kell őrizniük rugalmasságukat a rendszerek saját igényeikhez való igazítása terén,

M.  mivel szükség van a teljesítmény és a javadalmazási politika utólagos értékelésére,

N.  mivel az átláthatóság a megfelelő irányítás meghatározó elemének bizonyult; mivel az átláthatóságot nem szabad egyszerűen a közzétételre korlátozni, hanem azt kell jelentenie, hogy a társaságok meg tudják indokolni, hogy miért az adott javadalmazási politikát választották,

O.  mivel az igazgatók javadalmazásával kapcsolatos politika egyértelmű és könnyen érthető módon való közzététele elvben a javadalmazási politikával kapcsolatos ‐ különösen a részvényesek általi ‐ döntéshozatali folyamat javára válhat; ez a közzététel magában foglalhatja a teljes javadalmazásnak vagy az egyes igazgatóknak biztosított egyéb juttatásoknak az éves beszámolóban vagy a javadalmazási jelentésben való részletes közzétételét,

P.  mivel a társaság célját a részvényesek és alkalmazottak építő módon való bevonásának kell képeznie; mivel ez szükségessé teszi további intézkedések feltárását, amelyek célja a részvényesek hatékony bevonása a társaság javadalmazási politikájának kialakításába (például a Németországban bevezetett lehetőséghez hasonlóan, amely esetében a társaságoknak konzultatív jellegű szavazáson kell megszerezniük a részvényesek jóváhagyását a többszintű javadalmazási politikával kapcsolatban), különösen mivel a részvényesek nem minden esetben hajlandóak vagy készek a tevékenyebb szerepvállalásra; mivel ennek azt is jelentenie kell, hogy fel kell tárni annak módját, hogy a részvényesek az irányító és felügyeleti testületekkel szemben ne reaktív, hanem proaktív módon léphessenek fel,

Q.  mivel, különösen a jegyzett vállalatok esetében, a részvényesek távolmaradása jelentős, ezért ösztönözni kellene az elektronikus szavazás alkalmazását a részvényesek gyűlésén,

R.  mivel a vállalatvezetőkkel folytatott igazi párbeszéd és a vállalati díjazási gyakorlatok és célkitűzések világos meghatározása érdekében megfelelően kell alkalmazni a munkavállalók saját vállalatuk vezetésével kapcsolatos tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó meglévő jogszabályokat,

S.  mivel a vezetők javadalmazásának megállapítására vonatkozó követelmények megállapítása és a javadalmazás szintjének rögzítése a vállalati igazgatótanácsok jogkörébe tartozik,

T.  mivel az önkéntes szabványok alapvető fontosságúak az igazgatótanácsok és felügyelőbizottságok teljesítményének javítása szempontjából, és szükség lehet a bevált gyakorlatok felülvizsgálatára,

U.  mivel a tárgyilagos és független döntés meghozatalára alkalmas, hozzáértő igazgatótanácsok és felügyelőbizottságok létrehozását kell célul kitűzni; mivel az igazgatótanácsok és felügyelőbizottságok hatékonyságát és eredményességét értékelni kell,

V.  mivel a vállalatirányítás jelenlegi rendszerének elismert gyengeségei miatt az igazgatók (az igazgatótanács tagjai) bizonyos százalékának (például egyharmadának) kizárólag a részvényeseknek alárendelt, fizetett szakembereknek kell lenniük; mivel a felelősség és az alárendeltség vizsgálatakor a szakmai hozzáértést kell mérceként alkalmazni,

W.  mivel, míg az e területtel kapcsolatos jogalkotás nehezebb és időigényesebb megoldás lehet az ajánlások elfogadásánál, a nem kötelező erejű jogi megközelítés nem kielégítő,

X.  mivel a Bizottság azt tervezi, hogy az ajánlásokat jogalkotási javaslatok fogják követni, amelyek célja a javadalmazási rendszerek prudenciális felügyelet alá vonása, és különösen a tőkekövetelményekről szóló irányelvek módosítását javasolta; mivel a Bizottságnak szándékában áll megvizsgálni, hogy milyen további intézkedésekre lehet szükség a nem banki pénzügyi szolgáltatások terén,

Y.  mivel a Bizottság által a jegyzett társaságok vonatkozásában kibocsátott ajánlások nem feltétlenül tekinthetők megfelelő általános iránymutatásoknak a nem jegyzett társaságok bevált gyakorlatainak kidolgozását illetően,

Z.  mivel alapvető fontosságú, hogy az e területen elfogadott valamennyi eszközt valamennyi érdekelt fél egységesen és következetes módon alkalmazza az egész Európai Unióban,

1.  üdvözli a vállalatirányítás deontológiai kérdéseinek megoldására irányuló lépéseket, amelyek – amint arra a közelmúltbéli pénzügyi válság rámutatott – még közel sincsenek megoldva; ennek kapcsán üdvözli a Bizottság által kiadott két ajánlást;

2.  rámutat arra, hogy a nem kötelező erejű jogi megközelítés mindazonáltal nem kielégítő;

3.  ezért örömmel fogadja a Bizottság két jogalkotási javaslatát, amelyek lehetővé teszik az uniós jogalkotó számára, hogy megfelelően foglalkozzon a vonatkozó kérdésekkel, azaz a tőkekövetelményekről szóló irányelvek módosításával;

4.  támogatja azon elveket, amelyeket a Bizottság 2009. április 30-i ajánlásában terjesztett elő, elsősorban a jegyzett vállalatok igazgatói és vezetői javadalmazásával kapcsolatos rendszerekre és irányítási rendelkezésekre, másodsorban a javadalmazási rendszerekre és a javadalmazási politika (irányítás) kialakításának és végrehajtásának folyamatára, a javadalmazási politika és a prudenciális felügyelet átláthatóságára (felügyelet) vonatkozóan a pénzügyi ágazatban, de hangsúlyozza, hogy ezeket az ajánlásokat a tagállamok még nem ültették át kielégítő módon a gyakorlatba;

5.  fenntartja, hogy az EU-nak hosszú távra szóló, a vállalatok, a részvényesek és a dolgozók általános érdekeivel, valamint egy új, prudenciális és deontológiai szabályokon és kötelező erejű jogkörökkel rendelkező nemzeti és európai felügyeleti hatóságok működésén alapuló pénzügyi rendszerrel összhangban álló ipari, szociális és környezeti modellre van szüksége; úgy véli, hogy a pénzügyi ágazatnak ki kell elégítenie a reálgazdasági igényeket, elő kell segítenie a fenntartható növekedést, valamint a lehető legnagyobb társadalmi felelősséget kell mutatnia;

6.  emlékeztet rá, hogy gazdasági megújulás folyamatában a reálgazdaságnak nyújtott támogatás mellett a munkahelyek megóvására, a képzésre és a munkakörülményekre irányuló intézkedések is alapvető fontosságúak, és minden érdekelt félnek figyelembe kellene vennie azokat;

7.  fenntartja, hogy a hatékony és fenntartható vállalatirányítást lehetővé tevő javadalmazási politikákra nemcsak deontológiai szempontból, hanem elsősorban gazdasági okokból van szükség, mivel az efféle politikák közvetlen hatással vannak maguknak a vállalatok, valamint általában a gazdaság eszközeire és fejlődési kilátásaira, valamint a foglalkoztatási szint növelésére és megőrzésére;

8.  úgy véli, hogy a bankok és hitelintézetek igazgatóira vonatkozó javadalmazási politikákra vonatkozó rendelkezések nem maradhatnak puszta ajánlások, ezért egy felügyeleti rendszerhez kapcsolódó kötelező intézkedések formáját kell ölteniük, amelyek célja annak biztosítása, hogy a javadalmazás változó összetevője – bónuszok, részvényopciók és ösztönzők – ne késztesse a vállalatokat túlzottan kockázatos befektetési és vállalatirányítási politikák alkalmazására, amelyek nem veszik figyelembe a reálgazdaság visszaesését;

9.  hangsúlyozza, hogy a vállalatirányítási és javadalmazási politikáknak meg kell felelniük a Szerződések és az uniós irányelvek által megállapított, a nők és férfiak közötti egyenlő díjazás és egyenlő bánásmód elveinek és azokat elő kell mozdítaniuk;

10.  úgy véli, további európai jogalkotási intézkedésekre van szükség az eltérő nemzeti vállalati javadalmazási szabályok problémájának megoldása érdekében azokban az esetekben, amikor a vezető beosztású alkalmazottak egyik tagállamból egy másikba mennek át egy (holding)társaságon belül, vagy egyik vállalattól egy másik tagállamban található másik vállalathoz mennek át, vagy ha a vállalatok élnek a szabad mozgás által nyújtott lehetőséggel a belső piacon, például határon átnyúló fúziók révén;

11.  fontosnak tartja hangsúlyozni a vállalati igazgatótanácsok általános társadalmi felelősségét az uniós tagállamokban székhellyel rendelkező cégek fenntartható, hosszú távú fejlesztése kapcsán, valamint elvárja, hogy az ilyen igazgatótanácsok feladata legyen a vállalati vezetők javadalmazásának oly módon történő kialakítása, hogy az tükrözze e célt, és átlátható legyen az európai közvélemény számára;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon ágazatspecifikus módosításokat a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályokhoz a banki és nem banki intézmények közötti következetesség biztosítása érdekében a javadalmazási politikák terén. Emellett felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a társasági jog területén a vállalatirányítási kérdések kezelésének elősegítésére és az egységesség biztosítására minden vállalat számára a javadalmazási politika terén;

13.  felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa az uniós szinten alkalmazott intézkedések hatékony végrehajtását, miközben elsősorban a határokon átívelő tevékenységet folytató vállalatokra összpontosít, és tartsa be azon vállalását, hogy értékelő jelentést nyújt be a két ajánlás tagállamok által történő alkalmazásáról; ennek kapcsán felszólítja a Bizottságot, hogy az értékelő jelentés következtetéseibe foglalja bele azon jogalkotási és nem jogalkotási tevékenységek ütemtervét, amelyekre nyomon követés gyanánt szükség lehet;

14.  kéri, hogy hatékonyan hajtsák végre az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló 2001/86/EK irányelvvel(5) összefüggésben kiválasztott, a munkavállalók konzultációját és részvételét biztosító rendszerekre vonatkozó szabályokat;

15.  az európai részvénytársaság formáját megfelelő platformnak tekinti ahhoz, hogy a bevált gyakorlatokat alkalmazza annak érdekében, hogy a transznacionális vállalatok irányításába erkölcsi elveket ágyazzanak be, valamint az ilyen elveket a gyakorlatban alkalmazzák;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy – különösen a határokon átnyúló szavazás tekintetében – az akadályok felszámolása és a részvényesek szavazásban való részvételének előmozdítása érdekében ténylegesen hajtsák végre az intézkedéseket, például a részvényesek jogairól szóló európai uniós irányelvet;

17.  felkéri valamennyi érdekelt felet arra, hogy vegyen részt tevékenyen az üzleti gyakorlatok és az üzleti kultúra változásainak felülvizsgálatában;

18.  kéri, hogy a vállalatok döntéshozatali szerveiben és más szervekben betöltendő tisztségekre, illetve általában a munkahelyek betöltésére vonatkozó rendszer bevezetésére irányuló bizottsági ajánlás útján ösztönözzék, hogy több nő kerüljön vezetői pozícióba;

19.  javasolja, hogy – szigorúbban értékelve a vállalkozások vezető testületei tagjainak függetlenségét – a nemzeti felügyelő hatóságok dolgozzanak ki hatékonyabb korrupcióellenes mechanizmusokat, amelyek végrehajtása nemcsak a vállalkozások etikus vezetésének erősítését tenné lehetővé, hanem gazdasági teljesítményüket is fokozná;

20.  támogatja a kockázatkezeléssel kapcsolatos egységes és átfogó iránymutatás kidolgozását, amellyel jelenleg a tagállamokban alkalmazandó különféle előírások és szabványok csak részben foglalkoznak;

21.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági bűncselekmények esetében büntetőeljárást lehet indítani az igazgatótanács e bűncselekményekért felelős egyes tagjai ellen;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nem jegyzett vállalatok bevált gyakorlataira vonatkozó iránymutatás használatát, amelyet úgy terveztek, hogy figyelembe vegye az ilyen vállalatok sajátosságait és különbségeit;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 120., 2009.5.15., 28. o.
(2) HL L 120., 2009.5.15., 22. o.
(3) HL L 184., 2007.7.14., 17. o.
(4) HL L 157., 2006.6.9., 87. o.
(5) HL L 294., 2001.11.10., 22. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat