Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös agrárpolitika egyszerűsítéséről és jobb szabályozásáról szóló 2005. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2005)0509),

–  tekintettel „Az egyszerűsített KAP - közös európai siker” című 2009. március 18-i bizottsági közleményre (COM(2009)0128),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0051/2010),

A.  mivel minden jogszabálynak arányosnak kell lennie a célkitűzéssel, és bevezetésüket az azzal járó pénzügyi terheket elemző, valamint átfogó költség-haszon elemzést magában foglaló, teljes körű hatásvizsgálatnak kell megelőznie,

B.  mivel az egyszerűsítésnek elsősorban a mezőgazdasági termelők, nem pedig csupán a tagállamok nemzeti hatóságai és kifizető szervei számára kell kedvezőnek bizonyulnia, ahogy az eddig túlnyomórészt tapasztalható volt,

C.  mivel az új KAP-nak lehetővé kell tennie a mezőgazdasági termelők számára, hogy a biztonságos, jó minőségű és nyomon követhető élelmiszerek biztosítására irányuló kulcsfontosságú célkitűzésre összpontosíthassanak, ugyanakkor segítenie kell őket a nem piaci jellegű közjavak előállításában is,

D.  mivel a cél a KAP közvetlen és közvetett költségeinek mérséklése és egyben a közösségi termelőket sújtó adminisztratív terhek csökkentése, lehetővé téve a mezőgazdasági termelők számára, hogy több időt szánjanak a földeken végzett munkára,

E.  mivel az új KAP-nak fenntarthatóan kell versenyképesnek lennie,

F.  mivel világos és érthető, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a mezőgazdasági termelők számára jogbiztonságot nyújtó jogszabályokra van szükség, és ki kell küszöbölni a szükségtelen szabályozást,

G.  mivel a mezőgazdasági üzemek részére nyújtott egységes támogatás elosztásának biztosítania kell a méltányosságot,

H.  mivel a KAP-pal kapcsolatos fontos jogi kérdések kezeléséhez működő jogi keretrendszerre van szükség,

I.  mivel az új KAP-nak – a legutóbbi reformokkal összhangban – piacorientáltabbnak kell lennie, illetve jobban kell összpontosítania a túlzott protekcionizmus csökkentésére, ugyanakkor továbbra is rendelkezésre kell bocsátania azokat az eszközöket, amelyek nagyfokú gazdasági bizonytalanság esetén segítik a termelőket,

J.  mivel az új KAP-nak egyszerűbbnek kell lennie és rugalmasabban kell reagálnia,

K.  mivel a jogszabályoknak rugalmasabbaknak kell lenniük annak érdekében, hogy a KAP igazodni tudjon a különböző régiókhoz és területekhez, anélkül, hogy veszélyeztetnék a KAP közös jellegét,

L.  mivel ösztönözni kell a bevált gyakorlatok tagállamok és helyi hatóságok közötti cseréjét,

M.  mivel a közös agrárpolitika központi helyet foglal el a 27-tagú Európai Unióban annak érdekében, hogy az a biztonságos élelmiszerekkel való megfelelő ellátás biztosítása mellett továbbra is megfeleljen az olyan kihívásoknak, mint a vidéki térségek, a hegyvidéki térségek, a kedvezőtlen helyzetű régiók és a legkülső régiók megőrzése, valamint az európai mezőgazdaság multifunkcionalitásának megóvása,

Általános elvek

1.  hangsúlyozza, hogy a KAP-nak a szabályozás harmonizációjára kell törekednie a kettős szabályozás megszüntetése révén; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy az új szabályozás bevezetésével egyidejűleg törekedjen a felesleges terhek megszüntetésére;

2.  arra sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson széles körű és rendszeres konzultációkat a mezőgazdasági szereplőkkel annak érdekében, hogy jobban felmérhesse a szabályozás helyszínen kifejtett hatását, valamint hogy gyakorlati, egyszerű és átlátható szabályokat állapíthasson meg a mezőgazdasági termelők számára;

3.  hangsúlyozza, hogy a KAP további egyszerűsítésre szorul annak érdekében, hogy az uniós intézményeknél, a tagállamoknál és maguknál a kedvezményezetteknél csökkenjenek az azzal kapcsolatos végrehajtási költségek; ily módon a politika érthetőbbé is válik a mezőgazdasági termelők és adófizetők számára;

4.  kéri, hogy a Bizottság valamennyi tagállamban harmonizálja a KAP szabályozásait, a kettős szabályozás megszüntetése és a bürokrácia csökkentése révén az agrárszektor versenyképessége növelése érdekében;

5.  hangsúlyozza, hogy a KAP keretében hozott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük a célkitűzéssel, csak valóban indokolt esetben választva a jogalkotási folyamatot, elkerülve így a mezőgazdasági termelők számára bonyolult jogi felépítmény kialakítását;

6.  kéri, hogy a KAP a szabályozásra koncentrálás helyett inkább eredményorientált legyen, és hogy a tagállamok és regionális hatóságaik nyújtsanak több segítséget és tanácsot a mezőgazdasági termelők számára, tanácsadói eszközök és megfelelő kommunikációs módszerek révén;

7.  elvárja, hogy – a jobb szabályozás elveivel összhangban – minden jövőbeli jogszabályt kísérjen teljes hatásvizsgálat, amely a szabályozási és adminisztratív terhekre vonatkozó megfontolásokat is tartalmaz, valamint biztosítja, hogy minden új szabályozás arányos az általa elérni kívánt céllal;

8.  úgy véli, hogy – amennyiben lehetséges – a tagállamoknak lehetővé kellene tenniük az öntanúsítást;

9.  úgy véli, hogy a vidékfejlesztési tervek keretében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy különösen a kisüzemek esetében átalányalapú alaptámogatási rendszert vezessenek be, amennyiben teljesül az a feltétel, hogy a vállalt kötelezettségek betartását garantálják;

10.  elismeri a kölcsönös megfeleltetés elvének fontosságát a KAP közvetlen kifizetéseinek egyik alapkoncepciójaként, azonban erőteljes egyszerűsítés ajánlott, ami nem csökkenti a hatékonyságot;

11.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a KAP egyszerűbb, átláthatóbb és igazságosabb legyen;

12.  hangsúlyozza, hogy a KAP egyszerűsítése nem okvetlenül jelent kevesebb támogatást a mezőgazdasági termelők számára, és eredményezi a piac hagyományos irányítási eszközeinek leépítését; kéri, hogy az Európai Unió a jövőre való tekintettel vezessen be az áringadozások megfékezésére irányuló hatékony mechanizmusokat;

13.  hangsúlyozza, hogy a KAP egyszerűsítésével együtt tájékoztatási intézkedéseket kell hozni a kedvezményezettek számára, és felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse és tökéletesítse a közösségi agrárpolitikával kapcsolatos tájékoztatási intézkedéseit;

14.  lehetőséget kér az önellenőrzésre, amely lehetővé teszi, hogy a kedvezményezett akaratlan önhibájáról tájékoztassa a hivatalokat anélkül, hogy megbírságolnák;

15.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági termelők kifizetési kérelmében ejtett hibák büntetési rendszerének igazodnia kellene a szabálysértés mértékéhez, és hogy kisebb hibák esetében nem kellene büntetést kiróni, különösen, ha a hibák nem róhatók fel a mezőgazdasági termelőnek;

16.  megállapítja, hogy objektív, illetve a mezőgazdasági termelőtől független körülmények esetén nem helyénvaló a közigazgatási szankció, például a mezőgazdasági termelő által elnyert kifizetések visszatérítési kötelezettségének kirovása;

17.  felhívja a figyelmet a házastársi kapcsolatban élő, de külön gazdaságot vezető mezőgazdasági termelők problémájára, akiknek ennek megfelelően külön jogokat és kötelességeket kellene biztosítani a KAP keretében történő kifizetés iránti kérelemmel kapcsolatban;

A kölcsönös megfeleltetés

18.  úgy véli, hogy az ellenőrzések alapvető célja a tanácsadás a mezőgazdasági termelők számára, illetve a jogszabályi követelményeknek való jobb megfeleléshez vezető és a lehető legkevesebb teherrel járó módszerek megmutatása a számukra; az ellenőrzéseket ezért – azok függetlenségének és pártatlanságának biztosítása céljából – továbbra is a közigazgatási szerveknek kell elvégezniük;

19.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ szerint a globális élelmiszertermelést 2050-ig 70%-kal kell növelni, 9 milliárd ember igényeinek kielégítése érdekében;

20.  úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségeket meg kell határozni, figyelembe véve a gazdaságok méreteit is, csökkentve a terheket a kisebb gazdaságok esetében, ahol a kockázat alacsonyabb;

21.  kitart amellett, hogy amennyiben a tagállamok szankciókat alkalmaznak a mezőgazdasági termelőkkel szemben a szabályok betartásának elmulasztása miatt, e szankciókat átláthatóan, egyszerűen és arányosan kell alkalmazni, a helyszínen tapasztalható tények figyelembe vétele mellett;

22.  úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzésére vonatkozó, jogszabályban foglalt követelményeknek könnyen érthetőeknek kell lenniük a termelők és az ellenőrző hatóságok számára;

23.  úgy véli, hogy az ellenőrzések alapvető célja, hogy a mezőgazdasági termelőket ösztönözze a jogszabályi követelményeknek való jobb megfelelésre, és úgy véli, hogy a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre vonatkozó, a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos éves ellenőrzések számát csökkenteni lehet, vagy szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel lehet felváltani, ha az elmúlt években csak néhány jogsértés történt;

24.  hangsúlyozza, hogy szúrópróbákra kellene csökkenteni a kisebb jogsértésekkel kapcsolatos utólagos ellenőrzések követelményét (bagatellkorlát);

25.  úgy véli, hogy a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények közül az egyszerűen nem ellenőrizhetőek és nem mérhetőek alkalmazását el kell törölni;

26.  úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a tagállamok, illetve adott esetben a regionális és helyi hatóságok számára az ellenőrzési kvótának egy konkrét, alacsonyabb határértékre történő csökkentését, amennyiben – a magas mértékű megfelelésre vonatkozó bizonyíték mellett – a közösségi jogi követelményeknek megfelelő kockázatelemzési keretrendszerrel rendelkeznek;

27.  felszólít arra, hogy valamennyi tagállamban hozzanak létre a közösségi jogi követelményeknek megfelelő kockázatelemzési keretrendszert az ellenőrzési kvótának egy konkrét alacsonyabb határértékre történő csökkentése céljából;

28.  úgy véli, hogy a hatékony tájékoztatási és tanácsadási eszközök révén nyújtott több segítség és tanács – például egy telefonos segélyvonal vagy az internet használata – segíthetne megelőzni a jogsértéseket, és eszközül szolgálhatna a tagállamok számára ellenőrzési kvótájuk folyamatos csökkentéséhez;

29.  úgy véli, hogy a gazdaságokban tett ellenőrző látogatások számának csökkentése érdekében koordinálni kell a mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatban a hatáskörrel rendelkező és törvényileg megbízott különféle alanyok által elvégzendő vagy már elvégzett ellenőrzési tevékenységeket;

30.  úgy véli, hogy ki kell dolgozni egy, a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó, mind a mezőgazdasági termelőknek, mind pedig a fogyasztóknak szóló kommunikációs tervet azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb tájékoztatást nyújtsák a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségekre, valamint a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségeket betartó mezőgazdasági termelők által megtermelt közjavak és biztosított közszolgáltatások előállításából származó előnyökre vonatkozóan;

31.  úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos követelmények számát csökkenteni, alkalmazási körüket pedig aktualizálni kell;

32.  felszólít a megvalósítható és átlátható mutatórendszer engedélyezésére a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzésekre vonatkozó értékelési módszerek egyszerűsítése céljából, valamint a jelenlegi rendszernek, valamint annak a helyzetnek a megszüntetését kéri, amelyben egyetlen hibáért kétszeresen vagy többszörösen lehessen bírságot kiszabni; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az összes jogsértés közel 70%-át kitevő, az állatok azonosítására vonatkozó szabályozással kapcsolatos jogsértések és az egyéb követelményekkel kapcsolatos jogsértések közötti aránytalanságot, és hogy végezze el a szükséges módosításokat;

33.  úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatban egységes jogalkotási szöveget kell kidolgozni; úgy véli, hogy a gazdaságok által létrehozott pozitív külső hatásokat – mint a közjavakat és közszolgáltatásokat – méltányosan kell kompenzálni;

34.  felszólít a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó azon szigorú és egyértelmű szabályok megtartására, amelyekkel a tagállamok is egyetértenek és amelyeket be tudnak tartani;

Közvetlen kifizetések

35.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők számára olyan működőképes rendszereket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyen és felesleges bürokratikus megkötések nélkül nyújthassák be közvetlen kifizetési kérelmeiket, elsősorban lakhelyükön;

36.  úgy véli, hogy az egyszeri kifizetési rendszer szabályainak egyszerűsítése érdekében el kell törölni annak követelményét, hogy éves alapon rendelkezésre kell bocsátani ugyanazokat a részletes információkat;

37.  úgy véli, hogy a pályázat benyújtása során kevesebb információra van szükség, hiszen a szükséges adatok megtalálhatóak a tagállami kifizető ügynökségeknél;

38.  olyan rugalmasabb kifizetési rendszerek engedélyezését kéri, amelyek lehetővé teszik a kifizetéseket még azelőtt, hogy az összes ellenőrzés véglegesen lezárulna;

39.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jogosult földterület fogalommeghatározását, valamint annak a tagállamokban alkalmazott értelmezését;

40.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági tevékenységnek az egységes támogatás céljából alkalmazandó jelenlegi fogalommeghatározását felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a nem aktív mezőgazdasági termelő kérelmezők ne minősüljenek támogathatónak;

41.  úgy véli, hogy a jövőbeli rendszernek figyelembe kell vennie az egyszerűsítés elveit, és hogy a KAP reformja keretében az egyszerűsítésnek, az átláthatóságnak és a méltányosságnak kulcsfontosságú prioritásoknak kell lenniük;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a számlák ellenőrzésének és elszámolásának rendszerét;

43.  úgy véli, hogy a Bizottságnak egy arányosabb és végső soron kockázatalapú megközelítést kell elfogadnia a szabályozási ellenőrzések alkalmazása, a megfelelési ellenőrzések lefolytatása, valamint a pénzügyi korrekciók előírása tekintetében;

44.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat, amelyek révén a KAP ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési kerete javítható;

45.  úgy véli, hogy a tagállamok körében a közvetlen támogatással kapcsolatban meglévő óriási aránytalanságokat meg kell szüntetni annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők egyenlő bánásmódban részesüljenek az Európai Unió egészében, valamint elkerülhetővé váljon a piac és verseny torzulása;

46.  elismeri, hogy a környezetvédelmi kihívások kezelése – többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és hatásainak mérséklése – tekintetében a mezőgazdasági termelők fontos szerepet játszanak az e célkitűzések eléréséhez szükséges gyakorlati intézkedések meghatározásában, továbbá úgy véli, hogy a szabályozás helyett az eredményre vonatkozó megállapodások a legjobb mechanizmusok e célkitűzések eléréséhez;

47.  hangsúlyozza, hogy a gyümölcs- és zöldségágazat termelői szervezeteire háruló, a nyomon követéssel és jelentéstétellel kapcsolatos adminisztratív teher csökkentése e szervezeteket vonzóbbá tenné a mezőgazdasági termelők számára, és a csatlakozásra és az együttes fellépésre ösztönözné őket;

Vidékfejlesztés

48.  hangsúlyozza, hogy amikor egy meglévő tanúsítási rendszer alapján (pl. biotermesztési és környezetvédelmi támogatási rendszerek) teljesítenek kifizetéseket, egyetlen ellenőrzés elegendő;

49.  aggodalommal figyeli az egyes tagállamokban tapasztalható, a közvetlen kifizetési kérelmek beadásával kapcsolatos magas hibaszázalékot; hangsúlyozza, hogy ezek a hibák főképpen a légi felvételeket készítő berendezéseknek tulajdoníthatóak, és nem a mezőgazdasági termelőknek; kéri, hogy az ilyen hibák esetében csak a nyilvánvalóan csalásgyanús eseteket szankcionálják;

50.  úgy véli, hogy a más jogszabályokba ütköző jogszabályokat megfelelően módosítani kell, mielőtt kötelezővé válnak a termelőkre nézve (pl. a környezetvédelmi jogszabályok és az egyszeri kifizetési rendszer);

51.  úgy véli, hogy a vidékfejlesztési jogszabályokban szereplő fogalommeghatározásokat felül kell vizsgálni, és adott esetben azokat ki kell terjeszteni a közvetlen kifizetésekre vonatkozó jogszabályokkal való egységesség biztosítása érdekében;

52.  úgy véli, hogy növelni kell a termelőket érintő büntetések és kötelezettségek átláthatóságát;

53.  pontosan meghatározott kötelezettségek előírására szólít fel a mezőgazdasági termelők számára, hogy megszűnjön az alkalmazott szankciók átláthatóságának hiánya;

54.  szeretné szélesebb, hosszú távú szemszögből vizsgálni e rendszerek ellenőrzését, nagyobb hangsúlyt fektetve a végső hatásra és eredményre, a vidékfejlesztési/környezetvédelmi intézkedések miatti konkrét hibaarányokra való koncentrálás helyett;

55.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi bonyolult mutatórendszert felül kell vizsgálni és egyszerűsíteni kell, illetve hogy az ellenőrző rendszer, az éves beszámolók, valamint az előzetes, félidős és utólagos ellenőrzések túlságosan komplex mutató- és jelentési rendszert teremtettek;

56.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg – a jövőben a közjavak biztosításának egyszerű és hatékonyabb módszereként – az eredményre vonatkozó megállapodások alkalmazását;

57.  egyszerűsített és következetes mutatórendszer bevezetésére szólít fel, amely értelemszerűen hozzájárulna a könnyebb megértéshez és alkalmazáshoz, a megfelelő értékelésekhez és a bürokrácia csökkentéséhez;

58.  úgy véli, hogy a KAP II. pillérjének keretében finanszírozandó HÉA támogathatóságára vonatkozó szabályokat harmonizálni kell a strukturális alapok esetében alkalmazottakkal, különösen a közjogi intézmények által végzett tevékenységek tekintetében;

59.  hangsúlyozza, hogy KAP egyszerűsítésével együtt egyszerűsíteni kell annak végrehajtását is, és kéri, hogy a tagállamok csökkentsék a minimumra a KAP potenciális kedvezményezettjei tekintetében előírt bürokratikus alaki követelményeket, főleg a vidékfejlesztés terén;

60.  felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti vidékfejlesztési programjaik keretében biztosítsanak a potenciális kedvezményezettek számára olyan rendszereket, amelyek garantálják az átláthatóságot, valamint hogy biztosítsanak számukra elegendő időt arra, hogy előkészíthessék finanszírozási kérelmeiket és meg tudjanak felelni a támogatások különféle jogosultsági feltételeinek; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan tartsa szem előtt ezt a témát a tagállamokkal folytatott kétoldalú megbeszélések során;

Az állatok azonosítása

61.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az egyes tagállamokban alkalmazott állatazonosítási rendszereket, valamint törekedjen az állatok azonosítására szolgáló egységes rendszer kidolgozására, biztosítva, hogy megszüntetik a felesleges szabályozást: különösen a termelők és a gazdaságok számát, a megkövetelt nyilvántartások számát, valamint a termelő és a gazdaság közötti megkülönböztetést;

62.  kéri az állatok azonosítására vonatkozó jelenleg igen különböző előírások átfogó összehangolását;

63.  úgy véli, hogy amennyire csak lehetséges, egyszerűsíteni kell a juh- és kecskefélék mozgására vonatkozó jelentéstételt, valamint az adatbázisok és a hatóságok felé történő adatközlést, engedélyezve bármely kommunikációs eszköz alkalmazását, beleértve az új technológiákat is;

64.  úgy véli, hogy a sertésekhez hasonlóan a juh- és kecskefélék esetében is elegendő az állományazonosító;

65.  2009. december 31-étől kezdve kéri a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítási kötelezettségének elhalasztását, tekintettel annak igen magas áraira és a gazdasági válságra;

66.  hároméves türelmi időre szólít fel a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos szankciókkal kapcsolatban a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítását illetően, mivel ez új és összetett technológia, a mezőgazdasági termelőknek pedig némi időre van szükségük ahhoz, hogy hozzászokjanak ahhoz és kipróbálják; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy végezze el a szabályozás alapos felülvizsgálatát;

o
o   o

67.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.