Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2175(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0151/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0151/2010

Viták :

PV 17/05/2010 - 18
CRE 17/05/2010 - 18

Szavazatok :

PV 18/05/2010 - 8.17
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0173

Elfogadott szövegek
PDF 342kWORD 116k
2010. május 18., Kedd - Strasbourg
Új fejlemények a közbeszerzésekben
P7_TA(2010)0173A7-0151/2010

Az Európai Parlament 2010. május 18-i állásfoglalása a közbeszerzéseket érintő új fejleményekről 2009/2175(INI)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különös tekintettel a Lisszaboni Szerződés által bevezetett módosításokra,

–  tekintettel a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásairól szóló 2004/18/EK és 2004/17/EK irányelvekre, valamint a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárásokról szóló 2007/66/EK irányelvre,

–  tekintettel a Bizottság 2009. november 19-i, „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése” című közleményére (COM(2009)0615),

–  tekintettel a Bizottság 2009. május 5-i „Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: A méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati kereskedelmi rendszerek szerepe” című közleményére (COM(2009)0215),

–  tekintettel a Bizottság 2008. július 16-i, „Környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés” című, közleményére (COM(2008)0400),

–  tekintettel a közbeszerzésekre és koncessziókra vonatkozó közösségi jognak az Intézményesített PPP-kre (IPPP) való alkalmazásáról szóló, 2008. február 5-i bizottsági értelmező közleményre (C(2007)6661),

–  tekintettel a „A kkv-k közbeszerzési eljárásokban való részvételét megkönnyítő legjobb gyakorlatok európai kódexe” című bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2008)2193),

–  tekintettel a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek által nem, vagy csak részben szabályozott közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó közösségi jogról szóló, 2006. augusztus 1-jei bizottsági értelmező közleményre(1),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának alábbi ítéleteire (CJEU):

   a C-295/05 sz. Tragsa ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet,
   a C-532/03 sz. ír mentőszolgálatok ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet (Bizottság kontra Írország),
   a C-324/07 sz. Coditel Brabant ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet,
   a C-480/06 sz. Stadtwerke Hamburg ügyben 2009. június 9-én hozott ítélet,
   a C-206/08 sz. Eurawasser ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet,
   a C-573/07 sz. Sea Srl ügyben 2009. október 9-én hozott ítélet,
   a C-196/08 sz. Acoset ügyben 2009. október 15-én hozott ítélet,
   a C-275/08 sz. Datenzentrale BW ügyben 2009. október 15-én hozott ítélet,
   a C-451/08 sz. Helmut Müller ügyben 2010. március 25-én hozott ítélet,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2010. február 10-i, „Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: A méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati kereskedelmi rendszerek szerepe” című véleményére (RELEX-IV-026),

–  tekintettel a következő tanulmányokra:

   „Evaluation of Public Procurement Directives Markt/2004/10/D Final Report”, Europe Economics, 2006. szeptember 15.,
   „The Institutional Impacts of EU Legislation on Local and Regional Governments, A Case Study of the 1999/31/EC Landfill Waste and 2004/18/EC Public Procurement Directives”, European Institute of Public Administration (EIPA), 2009. szeptember,

–  tekintettel 2009. február 3-i, „Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minőségi európai közszolgáltatások érdekében” című állásfoglalására(2),

–  tekintettel a közbeszerzési jogszabályok átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos sajátos problémákról és ezeknek a lisszaboni menetrendhez való viszonyáról szóló, 2007. június 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról szóló, 2006. október 26-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0151/2010),

A.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság nyilvánvalóvá tette a közbeszerzések rendkívüli gazdasági jelentőségét, és mivel a válság helyi hatóságokra gyakorolt hatásai máris egyértelműen megmutatkoznak, és mivel a közigazgatási szervek csak akkor képesek megfelelően ellátni feladataikat a köz érdekében, ha e területen számíthatnak a szükséges jogbiztonságra, a közbeszerzési eljárások pedig nem túl bonyolultak,

B.  mivel a jól működő közbeszerzési piac alapvető a belső piac számára, mind a határokon átnyúló verseny és az innováció ösztönzése, valamint a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság előmozdítása, mind pedig optimális érték biztosítása érdekében a hatóságok számára,

C.  mivel a közbeszerzési jog arra szolgál, hogy szavatolja a közpénzek gazdaságos és hatékony kezelését, és hogy az érdeklődő vállalkozások egy nagyobb mértékben piaci alapú versenyben lehetőséget kapjanak arra, hogy közbeszerzési szerződésekhez juthassanak,

D.  mivel a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek 2004. évi felülvizsgálatának célja a vonatkozó eljárások egyszerűsítése, korszerűsítése és rugalmasabbá tétele, valamint a nagyobb jogbiztonság megteremtése volt,

E.  mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Unió elsődleges joganyagában elismerte a helyi és regionális önkormányzatokhoz való jogot, megerősítette a szubszidiaritást, és bevezette nemcsak a nemzeti parlamentek, hanem a Régiók Bizottságának az Európai Bíróság előtt való keresetindítási jogát is,

F.  mivel az Európai Bíróság e területen aránytalanul nagyszámú jogsértési ügyet vizsgált meg, ami azt jelzi, hogy sok tagállam számára nehézséget okoz a közbeszerzési irányelveknek való megfelelés,

G.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződésben arra való tekintettel szerepel a szociális piacgazdaság fogalma, egy szociális záradék és egy általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyv, amely meghatározza a közös uniós értékeket, hogy biztosítsák, hogy az európai politikák az európai polgárok kívánságainak megfelelő módon fejlődnek,

H.  mivel a 94. számú ILO-egyezmény meghatározza, hogy az általános közbeszerzési szerződéseknek méltányos díjazást és olyan munkafeltételeket biztosító záradékokat kell tartalmazniuk, amelyek nem lehetnek kedvezőtlenebbek a kollektív szerződésekben meghatározott feltételeknél, például,

Általános megjegyzések és ajánlások

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek 2004. évi felülvizsgálatának céljait mindeddig még nem sikerült elérni, különösen a közbeszerzési szabályok egyszerűsítését, valamint a nagyobb jogbiztonság megteremtését illetően; reményét fejezi ki azonban, hogy a legutóbbi európai bírósági ítéletek hozzájárulnak a rendezetlen jogi kérdések tisztázásához, és hogy csökken a fellebbezési eljárások száma; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szabályozás minden felülvizsgálatakor tartsa szem előtt és nyomatékosan érvényesítse a közbeszerzési eljárás egyszerűsítésének és szigorításának célját;

2.  sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a meglévő rendelkezések – a hiányos végrehajtási intézkedésekkel nemzeti és regionális szinten, az Európai Bizottság számos, nem kötelező erejű jog („soft law”) alapú javaslatával, és a vonatkozó jogi rendelkezések európai bíróságok által történő értelmezésével együtt – összetett és zavaros szabályhalmaz létrejöttéhez vezetett, amely főként a közigazgatási intézményeket, a magánvállalkozásokat, valamint az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat állítja olyan súlyos jogi problémák elé, amelyeket jelentős adminisztratív költségek vagy külső jogi tanácsadás igénybe vétele nélkül már nem tudnak megoldani; nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a helyzetet, valamint hogy a jobb jogalkotásra irányuló kezdeményezés keretében vizsgálja meg a „soft law” körébe tartozó javaslatok hatásait, az ilyen jellegű javaslatokat korlátozza a kulcsfontosságú vonatkozásokra, illetve a szubszidiaritás és az arányosság alapján, az európai kormányzásról szóló 2001. évi fehér könyvben meghatározott öt elv (nyitottság, részvétel, elszámoltathatóság, eredményesség és következetesség) figyelembevételével értékelje azokat;

3.  rámutat arra, hogy e tendencia következtében a közbeszerzést lefolytató hatóságoknak gyakran a politikai szükségletek elé kell rangsorolnia a jogbiztonságot, és – tekintettel az állami költségvetésekre nehezedő nyomásra – gyakran a legolcsóbb ajánlat benyújtójának kell odaítélnie a szerződést vagy a szolgáltatást, a gazdasági szempontból legelőnyösebb ajánlat helyett; attól tart, hogy ez gyengíteni fogja az EU innovációs bázisát és globális versenyképességét; szorgalmazza, hogy a Bizottság orvosolja ezt a helyzetet, és dolgozzon ki stratégiai intézkedéseket, amelyek felhatalmazzák a közbeszerzőket arra, hogy a leggazdaságosabb és a legjobb minőségű ajánlatoknak ítéljék oda a szerződéseket;

4.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélése terén tett európai kezdeményezéseket hatékonyabban kell összehangolni annak érdekében, hogy azok ne veszélyeztessék a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvekkel való koherenciát, és hogy a jogalkalmazókat ne állítsák jogi problémák elé; felhív az Európai Bizottságon belül a kötelező koordinációs intézkedések szükségességére, a közbeszerzésért felelős Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság vezetése és más érintett főigazgatóság részvétele mellett; ezért annak érdekében, hogy a vonatkozó jogi rendelkezések átláthatóbbá és felhasználóbaráttá váljanak, egységes internetes megjelenést és a szerződő hatóság számára rendszeres tájékoztatást kér;

5.  kifogásolja a közbeszerzési szerződések odaítélésével foglalkozó, Bizottságon belüli tanácsadó csoport (ACPP) összetételével és munkájával, valamint a közbeszerzési piacok megnyitásával foglalkozó tanácsadó bizottság (CCO) szerepével és hatásköreivel kapcsolatos átláthatóság hiányát, és felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy mind ennek a bizottságnak, mind pedig a köz-magán társulásokkal foglalkozó tervezett új tanácsadó bizottságnak kiegyensúlyozott összetétele legyen, beleértve a szakszervezeteket és az üzleti közösség képviselőit, és hogy azok átlátható módon működjenek; követeli, hogy az Európai Parlamentet megfelelően tájékoztassák és valamennyi szakaszban és a folyamat végén is rendelkezésére bocsássák az összes rendelkezésre álló információt;

6.  úgy véli, hogy mivel a közbeszerzési szerződések közpénzeket érintenek, azoknak átláthatónak és a nyilvános ellenőrzésre nyitottnak kell lenniük; pontosításra kéri a Bizottságot annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és más hatóságok jogbiztonsággal rendelkezzenek, és tájékoztatni tudják polgáraikat szerződéses kötelezettségeikről;

7.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szerződéseket átlátható feltételek mellett ítéljék oda, amelyek szerint az érdekelt feleket egyenlő bánásmódban részesítik, valamint az ár és a projektteljesítmény közötti kapcsolat a legfontosabb kritérium annak érdekben, hogy a legjobb és nem csupán a legolcsóbb ajánlatot célozzák meg;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek utólagos értékelését, figyelembe véve az e jelentésben megfogalmazott álláspontokat; elvárja, hogy e felülvizsgálatot valamennyi érdekelt fél teljes körű részvételével és az Európai Parlamenttel szorosan együttműködve hajtsák végre; valamennyi felülvizsgálat esetében a közbeszerzési jog további szétdarabolódásának megakadályozása érdekében javasolja, hogy a felülvizsgálat vegye figyelembe a teljes keretrendszert, és ölelje fel a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárásokról szóló irányelvet, valamint az irányelvet a felülvizsgálati eljárásokba átültető nemzeti jog elemzését; úgy véli, hogy jelenleg még nem lehet megítélni ennek az irányelvnek a gyakorlati hatásait, mivel azt még nem ültették át minden tagállamban a nemzeti jogba;

Közszférán belüli együttműködés

9.  rámutat arra, hogy a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés elsőként ismeri el az Európai Unió elsődleges joganyagában a regionális és helyi önkormányzati jogot (az Európai Unióról szóló Szerződés 4. cikkének (2) bekezdése); hangsúlyozza, hogy az Európai Bíróság több ítéletében foglalkozott már a helyi önkormányzati joggal, és egyértelművé tette, hogy „a közjogi alanyok közfeladataikat saját eszközökkel és más közjogi hatóságokkal együttműködve is végrehajthatják” (C-324/07 sz. ügy ítélete); felhívja a figyelmet ezen kívül az Európai Bíróság nagytanácsának 2009. június 9-i ítéletére (C-480/06 sz. ügy), amely kiegészítésül rögzítette, hogy a közösségi jog egyáltalán nem kötelezi a hatóságokat arra, hogy közszolgálati feladataik közös ellátásához valamely meghatározott jogi formát vegyenek igénybe; az olyan közszférán belüli partnerségeket, mint az önkormányzatok közötti együttműködési megállapodásokat és a nemzeti szintű együttműködési formákat, a következő feltételek együttes teljesülése esetén ennek következtében úgy tekinti, hogy azok nem tartoznak a közbeszerzési jogszabályok hatálya alá:

   a partnerség célja egy minden érintett helyi önkormányzat számára kötelező közszolgáltatási feladat ellátása,
   a tevékenységet kizárólag közjogi alanyok látják el magánszemélyek vagy vállalkozások közreműködése nélkül, valamint
   a tevékenységet lényegében az érintett közhatóságok nevében végzik;

10.  rámutat arra, hogy a Bizottság pontosította, hogy nem minden hatósági intézkedés tartozik a közbeszerzési jog hatálya alá, és hogy amíg az európai jog rendelkezései nem írják elő piac létrehozását egy bizonyos területen, addig a tagállamok dönthetnek arról, hogy kívánnak-e, illetve milyen mértékben kívánnak saját maguk közfeladatokat ellátni;

11.  rámutat, hogy az EB fent említett ítéletének következtetései nem csak közvetlenül érvényesek az önkormányzatok együttműködésére, hanem általános érvényűek, vagyis más közületi ajánlatkérők együttműködésére is alkalmazhatók;

12.  rámutat arra, hogy az Európai Bíróság 2009. szeptember 10-i ítéletében (C-573/07) úgy határozott, hogy egy addig köztulajdonban álló társaság tőkéjének magánbefektetők előtti megnyitását csak akkor lehet figyelembe venni, ha az állami tőketársaság jellege megváltozik a szerződés érvényességének időszaka alatt, és ezáltal megváltoznak a szerződés alapvető feltételei és új közbeszerzés válik szükségessé; megjegyzi, hogy az EB joggyakorlatának következtében fontos előrelépések történtek a közszférán belüli együttműködés szabályai tekintetében, és üdvözli a Bíróság ezen a területen nemrégiben hozott ítéleteit; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy széles körben tegyék elérhetővé ezeknek az ítéleteknek a jogi következményeit;

Szolgáltatási koncessziók

13.  rámutat arra, hogy a 2004/17/EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésének b) pontja, valamint a 2004/18/EK irányelv 4. cikke szerint a szolgáltatási koncesszió olyan szerződés, amely esetében „a szolgáltatás ellenszolgáltatása vagy kizárólag a szolgáltatás hasznosításának joga, vagy e jog pénzbeli ellenszolgáltatással együtt”; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziók azért nem tartoznak a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek hatálya alá, hogy az ajánlatkérők és az ajánlattevők rugalmasabb mozgástérhez jussanak; emlékeztet arra, hogy az Európai Bíróság több ítéletében is megerősítette, hogy a szolgáltatási koncessziók nem tartoznak ezen irányelvek hatálya alá, az Európai Unió működéséről szóló szerződés általános elvei (a megkülönböztetés tilalma, az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elve) azonban ezekre a koncessziókra is vonatkoznak, és hogy az ajánlatkérő szervek számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a szolgáltatásnyújtásról koncesszió útján gondoskodjanak, ha úgy ítélik meg, hogy az az érintett közszolgáltatás biztosításának legjobb módja, és ezt akkor is megtehessék, ha a hasznosítással járó kockázat a szolgáltatás szervezésének közjogi kialakítása miatt jelentősen korlátozott, ezt a korlátozott működtetési kockázatot azonban teljes egészében átvállalja az ajánlattevő (a C-206/08. sz. ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet, 72–75. pontok);

14.  tudomásul veszi a köz-magán társulások fejlesztéséről szóló, 2009. november 19-i bizottsági közleményt és nagy érdeklődéssel várja a hatásvizsgálatot; elvárja, hogy a Bizottság levonja a tanulságot a köz-magán társulások kudarcaiból; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziók esetében megfelelően figyelembe kell venni mind az eljárások összetettségét, mind pedig a jogi kultúra és a joggyakorlat tekintetében a tagállamok közötti jelentős különbségeket; úgy véli, hogy a közbeszerzési szerződésekről szóló, 2004. évi irányelvekkel és az Európai Bíróság kiegészítő ítélkezési gyakorlatával jött létre a „szolgáltatási koncesszió” fogalmának és annak jogi keretének meghatározása; kitart amellett, hogy egy szolgáltatási koncessziókkal foglalkozó jogi aktusra irányuló esetleges javaslat csak a belső piac működésében bekövetkezett torzulások orvoslása céljából lehetne indokolt; ilyen torzulásokat azonban egyelőre nem azonosítottak, és ezért a szolgáltatási koncessziókról szóló jogi aktus mindaddig szükségtelen, amíg nem a belső piac működésének valamely azonosítható javítására irányul;

A köz- és magánszféra közötti partnerségek

15.  üdvözli azoknak a feltételeknek a jogi tisztázását, amelyek mellett a közbeszerzési jog az intézményesített köz-magán társulások esetében alkalmazandó, tekintettel arra, hogy a Bizottság 2009. november 19-i közleményében milyen nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a társulásoknak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a megújuló energiák és a fenntartható közlekedés előmozdításában; rámutat arra, hogy a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek mindig akkor alkalmazhatók, amikor egy bármilyen kis mértékű magánrészesedéssel rendelkező vállalkozást kívánnak megbízni; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottság 2008. február 5-i közleményében és az EB 2009. október 15-i ítéletében (C-196/08. sz. ügy) világossá tette, hogy a kettős közbeszerzési eljárás nem kívánalom a szerződéseknek az újonnan létrehozott köz- és magánszféra közötti partnerségek számára történő odaítélésével vagy bizonyos feladatoknak a rájuk történő ruházásával kapcsolatban, de az összes alábbi feltételnek meg kell felelni azelőtt, hogy egy koncessziót közbeszerzési eljárás nélkül egy konkrétan erre a célra létrehozott, vegyesen köz- és magántulajdonban álló vállalkozásnak ítélnének oda:

ezért úgy véli, hogy a közbeszerzési jognak az intézményesített, magán- és közszféra közötti partnerségekre történő alkalmazásának kérdése tisztázódott, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e vonatkozásban adjanak ki nyilatkozatokat;

   miután megvizsgálták a pénzügyi, műszaki, működési és adminisztratív követelményeket, valamint az ajánlatnak az elvégzendő szolgáltatással kapcsolatos jellemzőit, a magánszférabeli partnert átlátható eljárással kell kiválasztani, a szerződés előzetes közzététele mellett;
   a vegyesen köz- és magántulajdonban álló vállalkozás fő tevékenysége a koncesszió teljes időtartama alatt változatlan marad. Az Európai Bíróság szerint az e fő tevékenység vagy az elvégzendő feladat jelentős módosulása esetén új, párhuzamos közbeszerzési eljárás indítása szükséges;

16.  hangsúlyozza azonban, hogy a közelmúltbeli pénzügyi válság új megvilágításba helyezte azokat a módszereket, amelyekkel a magán- és közszféra közötti partnerségeket gyakorta finanszírozzák, illetve a pénzügyi kockázatok megosztásának módját; kéri a Bizottságot, hogy megfelelően értékelje a magán- és közszféra közötti partnerségek létrehozásával járó pénzügyi kockázatokat;

Várostervezés/városfejlesztés

17.  üdvözli az EB C-451/08. számú ítéletét; úgy véli, hogy az irányelv széleskörű és nagyra törő céljait figyelembe kell venni az irányelv értelmezése során, de nem szabad azt feltételezni, hogy az intézkedés céljára való tekintettel hatályát a végtelenségig ki lehet terjeszteni, mivel különben fennállna annak a veszélye, hogy minden városépítészeti tevékenység az irányelv hatálya alá tartozna, mivel a beépítési lehetőségeket szabályozó intézkedések azok természetéből adódóan alapvetően módosítják az adott ingatlanok értékét; úgy véli, hogy a közbeszerzési jog az utóbbi években olyan területekre hatolt be, amelyek eredetileg nem tartoztak a hatósági közbeszerzés körébe, és ezért javasolja, hogy a beszerzés kritériumát a közbeszerzési törvény alkalmazása során ismét helyezzék erőteljesebben előtérbe;

Küszöbérték alatti közbeszerzés

18.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament peres fél és mielőbb döntést vár abban az eljárásban, amely azon 2006. augusztus 1-jei bizottsági értelmező közleménnyel szemben a Bírósághoz 2006. szeptember 14-én benyújtott, Németország kontra Bizottság keresettel indult, amely a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek rendelkezései alá nem, vagy csak részben tartozó közbeszerzési szerződések odaítélésére alkalmazandó közösségi jogról szól;

Mikro-, kis- és középvállalkozások

19.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a közbeszerzési irányelvek mikro-, kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatását, különösen alvállalkozói szerepkörükben, és az irányelvek jövőbeni felülvizsgálatához értékelje, hogy szükség van-e az alvállalkozói szerződések odaítélése tekintetében további szabályokra kifejezetten annak elkerülése érdekében, hogy a kkv-k mint alvállalkozók rosszabb feltételekhez jussanak, mint a közbeszerzési szerződés fővállalkozója;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a közbeszerzési eljárásokat, hogy mentesítse mind a helyi önkormányzatokat, mind a vállalatokat az alól, hogy pusztán bürokratikus kérdésekre nagy mennyiségű időt és pénzt kelljen fordítaniuk; hangsúlyozza, hogy az eljárások egyszerűsítése folytán a kkv-k könnyebben hozzá fognak férni az ilyen szerződésekhez, és képesek lesznek azokban egyenlőbb és méltányosabb módon részt venni;

21.  úgy véli, hogy az alvállalkozás a munkaszervezés olyan formája, amely illeszkedik az építési beruházások kivitelezésének sajátos szempontjaihoz; hangsúlyozza, hogy az alvállalkozói szerződésnek tiszteletben kell tartania a fővállalkozók számára megszabott minden kötelezettséget, különösen a munkajogot és a munkavédelmet illetően; e célt szem előtt tartva tanácsos lenne kapcsolatot megállapítani a vállalkozó és az alvállalkozó között a felelősség tekintetében;

22.  az alternatív ajánlatok (vagy változatok) módszeres engedélyezése mellett száll síkra; emlékeztet arra, hogy a kiírási feltételek, különösen az alternatív ajánlatok engedélyezése, döntőek az innovatív megoldások elősegítése és elterjesztése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a teljesítményre vonatkozó és funkcionális követelményeket is tartalmazó feladatleírás és a változatok kifejezett engedélyezése lehetőséget ad az ajánlattevőknek arra, hogy innovatív megoldásokat javasoljanak;

23.  ösztönöz arra, hogy létrehozzanak egy egységes internetes hozzáférési portált a közbeszerzésekre vonatkozó valamennyi információ tárolására, amely minden ajánlati felhívás tekintetében gyűjtőhálózatot jelent; megjegyzi, hogy ennek célja a vállalkozások képzése, tájékoztatása és közbeszerzések felé orientálása, és az alkalmazandó jogszabályi keret magyarázata, különös tekintettel a kkv-kra (amelyek általában nem rendelkeznek nagy mennyiségű, a közbeszerzésekhez kapcsolódó terminológia és eljárások terén szakértelemmel rendelkező munkaerővel, és adminisztrációs forrásokkal), és hogy a szakosodott segítő szolgálatok is támogathatnák a kkv-kat annak felmérésében, hogy ténylegesen képesek-e eleget tenni a felhívás feltételeinek, és amennyiben igen, a jelentkezési dokumentáció kitöltésében is;

24.  megállapítja, hogy a kkv-k számára nehézséget okoz a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés, és többet kellene tenni egy „kkv-stratégia” kidolgozásáért; ezért e stratégia részeként felszólítja a tagállamokat, hogy az ajánlatkérőkkel együtt dolgozzanak adott esetben az alvállalkozási lehetőségek ösztönzésén, dolgozzanak ki és terjesszenek elő legjobb gyakorlatnak minősülő technikákat, kerüljék a túlzott mértékben előíró jellegű előminősítő eljárásokat, az ajánlati dokumentációkban használjanak szabványokat annak biztosítása érdekében, hogy a szállítóknak ne kelljen a nulláról indulniuk, és hozzanak létre egy központi hirdetési portált a szerződések számára; felszólítja a Bizottságot arra is, hogy vegye számba e terület tagállami kezdeményezéseit, és ösztönözze a kisvállalkozói intézkedéscsomaghoz („Small Business Act”) tartozó legjobb gyakorlatok európai kódexének szélesebb körben történő terjesztését;

25.  arra biztatja a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a néhány országban már kialakított szállítói fejlesztési programot; megállapítja, hogy ez az eszköz felhasználható a szállítók és a beszerzők közötti párbeszéd ösztönzésére, lehetővé téve a szereplők számára, hogy a beszerzési folyamat korai szakaszában találkozzanak; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus alapvető az innováció ösztönzéséhez és a kkv-k közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésének javításához;

26.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen többet az európai kkv-k nemzetközi közbeszerzésekben betöltött szerepének növelése érdekében, és fokozza erőfeszítéseit az európai kkv-kkal szembeni megkülönböztetés megelőzésére azáltal, hogy az egyes GPA-tagok (például az USA és Kanada) által alkalmazott egyedi rendelkezésekhez hasonlókat vezet be; megállapítja, hogy a mind az átláthatóság, mind a nemzeti közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés javítását célzó intézkedések hozzásegítenék a kkv-kat az e piacokhoz való hozzáféréshez;

27.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a WTO újratárgyalt kormányzati beszerzési megállapodásába (GPA) olyan záradék kerüljön, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor előnyben részesítsék a kkv-kat, összhangban a megállapodás más aláíró államai által alkalmazott rendelkezésekkel;

Zöld közbeszerzés

28.  felhívja a figyelmet a közbeszerzések éghajlat- és környezetvédelem, energiahatékonyság, valamint innováció szempontjából betöltött kiemelkedő jelentőségére, és megerősíti, hogy a hatóságokat ösztönözni és képessé kell tenni arra, hogy a közbeszerzéseket környezeti, társadalmi és egyéb kritériumokra alapozzák; üdvözli a hatóságok és más közigazgatási intézmények számára a fenntartható beszerzés terén nyújtott gyakorlati segítséget; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a zöld közbeszerzésnek a fenntartható fejlődést előmozdító eszközként történő felhasználását;

29.  megismétli korábbi, 2009. februári jelentésében a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az készítsen a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzésről szóló kézikönyvet, amelynek gyakorlati példákkal kell szemléltetnie a kockázatok és hasznok piaci feltételeknek megfelelő megosztását; úgy véli ezen túlmenően, hogy a szellemi tulajdonjogokkal a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzésben részt vevő vállalatokat kell felruházni, ami elősegítené a megegyezést a hatóságok körében, és ösztönözné a szállítók kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzési eljárásokban való részvételét;

30.  üdvözli az Európai Bizottság EMAS információs szolgálatának felállítását, amely gyakorlati tájékoztatást és támogatást nyújt a vállalatok és más szervezetek számára környezeti teljesítményük értékelésével, az arra vonatkozó jelentéstétellel és a teljesítményük javításával kapcsolatban a közbeszerzés során; felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy általánosabb internetes portál fejlesztését, amely gyakorlati tanáccsal és támogatással láthatná el a közbeszerzési folyamat felhasználóit, különösen az összetett és együttműködésen alapuló közbeszerzési eljárásokban részt vevő szereplőket;

Társadalmilag felelős közbeszerzés

31.  hangsúlyozza az érthetőségnek a társadalmilag felelős közbeszerzés területén tapasztalható hiányát, és felszólítja a Bizottságot, hogy kézikönyvek formájában nyújtson segítséget ezen a területen; ezzel összefüggésben rámutat a Lisszaboni Szerződés, valamint az Alapjogi Charta által megváltoztatott keretfeltételekre, és elvárja, hogy a Bizottság a vonatkozó rendelkezéseket megfelelően végrehajtsa; hangsúlyozza azon problémát, hogy a társadalmi kritériumok a gyártási folyamatra vonatkoznak, hatásaik a végtermékben ezért legtöbbször nem ismerhetők fel, és a globalizált gyártási folyamatok és bonyolult szállítási láncok nehezen ellenőrizhetővé teszik a kritériumoknak való megfelelést; a társadalmilag felelős közbeszerzés területén ezért szintén elvárja pontos és ellenőrizhető kritériumok kidolgozását, illetve termékspecifikus kritériumokat tartalmazó adatbank létrehozását; hangsúlyozza, hogy az ajánlatkérő szervek számára nehézséget okoz és költségeket teremt az ilyen feltételek betartásának ellenőrzése, és felszólítja a Bizottságot, hogy ajánljon fel megfelelő támogatást, illetve támogassa a szállítási láncok megbízhatóságát igazoló eszközöket;

32.  felszólítja a Bizottságot annak egyértelmű meghatározására, hogy a hatóságok a közbeszerzési szerződések odaítélését alapozhatják olyan társadalmi kritériumokra, mint például a vonatkozó szokásos bérek kifizetése és egyéb követelmények; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat vagy egyéb, a hatóságok és más közigazgatási intézmények számára a fenntartható beszerzés terén nyújtott gyakorlati segítséget, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tudatosítás céljából gyakran szervezzenek oktatóprogramokat és kampányokat; támogatja azt az átlátható folyamatot, amelynek célja a lényeges kritériumoknak a tagállamok és a helyi hatóságok bevonásával történő továbbfejlesztése; hangsúlyozza, hogy épp a társadalmi kritériumok területén ígérkezik sikeresnek egy ilyen folyamat;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztassa a hatóságokat közbeszerzési eljárásaikban és beszerzési politikáikban méltányos kereskedelmi kritériumok használatára a méltányos kereskedelemről és fejlődésről szóló, 2006. július 6-i európai parlamenti állásfoglalásban és a közelmúltbeli, 2009. május 5-i európai bizottsági közleményben elismert fogalommeghatározás alapján; megismétli a Bizottsághoz intézett korábbi felhívását, hogy mozdítsa elő ilyen kritériumok alkalmazását, például azáltal, hogy építő jellegű iránymutatást készít a méltányos kereskedelmen alapuló közbeszerzésről; üdvözli a Régiók Bizottsága 2010. február 11-i véleményének egyhangú elfogadását, amely a méltányos kereskedelemre vonatkozó közös európai stratégia kialakítását szorgalmazza a helyi és regionális hatóságok számára;

Gyakorlati segítéség: adatbank és tanfolyamok

34.  felszólít egy – elsősorban környezeti és társadalmi kritériumokra vonatkozó –szabványokat tartalmazó adatbank létrehozására, amelyet a hatóságok számára elérhetővé kell tenni, biztosítva ezzel, hogy megfelelő útmutatás és világos szabályrendszer segítse őket az ajánlattételi felhívások elkészítésekor, és könnyen ellenőrizni tudják a felhívások vonatkozó szabványnak való megfelelését; elvárja, hogy a tagállamokat és az összes érdekeltet teljes mértékben bevonják ebbe a folyamatba; megjegyzi, hogy ennek az alulról felfelé haladó folyamatnak figyelembe kell vennie a helyi, regionális és nemzeti szinten gyakran meglévő értékes tapasztalatokat és tudást; felhívja továbbá a számos különböző regionális, nemzeti, európai és nemzetközi jelölés következtében kialakuló piaci szétaprózódás innovációra és kutatásra gyakorolt negatív hatásaira;

35.  megállapítja, hogy a szabványok fontosak a közbeszerzésben, mivel segíthetnek a közbeszerzőknek céljaik elérésében azáltal, hogy lehetővé teszik számukra kipróbált és ellenőrzött folyamatok alkalmazását a termékek és szolgáltatások beszerzésére, ami költséghatékonyabb pályázati eljárást eredményez, és biztosítja, hogy a közbeszerzés megfeleljen az egyéb politikai célkitűzéseknek, mint amilyen például a fenntarthatóság vagy a kisvállalkozásoktól történő beszerzés;

36.  elismeri, hogy a képzés, valamint a hatóságok és az Európai Bizottság közötti tapasztalatcsere alapvető a közbeszerzési piac egyes összetett problémáinak leküzdéséhez; aggódik azonban amiatt, hogy az állami költségvetések szűkülése meghiúsíthatja ezeket a kezdeményezéseket; ezért felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy használják fel a jelenleg rendelkezésükre álló forrásokat és mechanizmusokat, mint például a szolgáltatási irányelvben tervbe vett szakértői értékelést annak ösztönzésére, hogy valamely régió közbeszerzési szakértőinek kis csoportjai felülvizsgálják egy másik uniós régió tevékenységeit, ami segíthet a bizalom megteremtésében és a legjobb gyakorlatok különböző tagállamok körében történő létrehozásában;

37.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szervezzenek tanfolyamokat és figyelemfelkeltő kampányokat a helyi hatóságok és politikai döntéshozók számára, és hogy vonják be a többi érdekeltet, különösen a szociális szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat;

Regionális fejlesztés

38.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék az uniós költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentéseiben – így a 2008-as pénzügyi évről szóló éves jelentésében is – rendszeresen megállapítja, hogy a strukturális alapokból és a kohéziós alapból társfinanszírozott európai projektek megvalósítása során előforduló hibák vagy szabálytalanságok két fő oka közül az egyik az uniós közbeszerzési szabályok be nem tartása; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a szabálytalanságok gyakran az uniós szabályok nem megfelelő átültetéséből és a tagállamok által alkalmazott szabályozás eltéréseiből erednek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve vizsgálják felül a közbeszerzésre vonatkozó különböző szabályozásokat e szabályok egységesítése és a közbeszerzés teljes jogi keretének egyszerűsítése érdekében, elsősorban a hibakockázat csökkentésének és a strukturális alapok hatékonyabb felhasználása biztosításának céljából;

39.  úgy véli, hogy nem csupán a költségek és az összetettség jelenthetnek korlátozó tényezőket, hanem a közbeszerzési eljárás lefolytatásához szükséges idő, valamint a különböző szereplők által gyakran hátráltatott, hosszadalmas fellebbezési eljárások formáját öltő bírósági eljárások kockázata is, következésképpen üdvözli, hogy a gazdasági fellendülési terv lehetővé teszi, hogy a nagyobb közbeszerzési projektekre a közbeszerzésről szóló irányelvekben meghatározott eljárások gyorsított változatait alkalmazzák 2009-ben és 2010-ben; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki az eljárást, és nyújtsanak segítséget a helyi és regionális hatóságok számára ezen eljárások végrehajtásában és alkalmazásában, minden esetben biztosítva a rendes közbeszerzési szabályokkal és rendeletekkel való összhangot;

40.  felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a strukturális alapokkal kapcsolatban a gyorsított eljárások alkalmazásának lehetőségét a 2010 utáni időszakra is, valamint a beruházások serkentése érdekében az ideiglenes küszöbérték-emelés meghosszabbításának lehetőségét;

Nemzetközi kereskedelem

41.  hangsúlyozza, hogy a belső piac és a nemzetközi piacok egyre nagyobb mértékben egymásba fonódnak; e tekintetben úgy véli, hogy a belső piaci jogalkotóknak és az Unió nemzetközi kereskedelmi tárgyalóinak tevékenységük ellátása során tekintetbe kell venniük a lehetséges kölcsönös következményeket, továbbá olyan következetes politikát kell követniük, amelynek mindenkor az Unió értékeinek – így az átláthatóság, a korrupcióval való meggyőződéses szembehelyezkedés és a szociális és emberi jogok támogatása – előmozdítására kell irányulnia a közbeszerzési politikákat illetően; felkéri a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot, hogy a szinergiahatások ösztönzése érdekében tartsanak közös megbeszéléseket;

42.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő kormányzati beszerzési keret előfeltételét képezi a tisztességes és szabad versenyre irányuló piacnak, és segít a korrupció leküzdésében;

43.  kiemeli továbbá az Európai Unió nemzetközi közbeszerzések területére vonatkozó kötelezettségvállalásaival összefüggésben, hogy meg kell erősíteni a korrupció elleni mechanizmusokat ezen a téren, és felhívja a figyelmet arra, hogy az erőfeszítéseket a közpénzek átlátható és tisztességes felhasználásának biztosítására kell összpontosítani;

44.  sürgeti a GPA-bizottság 22 megfigyelő státuszú államát, hogy gyorsítsák meg a GPA-hoz való csatlakozási eljárásukat;

45.  felhívja a Bizottságot, azon lehetőség felmérésére, hogy a nemzetközi partnerekkel kötött közbeszerzési megállapodásokba olyan rendelkezéseket illesszenek be, amelyek előírják az egyezményekben és nemzetközi megállapodásokban rögzített alapvető emberi jogi kötelezettségek betartását;

46.  miközben globális szinten erőteljesen érvel a közbeszerzések területére vonatkozó protekcionista intézkedések ellen, e téren határozottan hisz a viszonosság és az arányosság elvében; felhívja a Bizottságot, hogy partnereink arra történő ösztönzése érdekében, hogy az európai vállalkozások számára kölcsönös és arányos piaci hozzáférést kínáljanak, vegye fontolóra az EU közbeszerzési piacának egyes részeihez történő hozzáférést érintő arányos és célzott korlátozások bevezetését azon kereskedelmi partnerekre vonatkozóan, amelyek az uniós piac nyitottságát élvezik, ugyanakkor saját piacaikat nem szándékoznak megnyitni az uniós vállalkozások előtt;

47.  felhívja a figyelmet a 2004/17/EK irányelv 58. és 59. cikkének rendelkezéseire; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a Bizottság azon problémákról történő tájékoztatásának lehetőségét, hogy vállalkozásaik nem jelenhetnek meg harmadik országok piacain, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon hatékony intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az Unió vállalkozásai valóban hozzáférjenek a harmadik országok piacaihoz;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 179., 2006.8.1., 2. o.
(2) HL C 67. E, 2010.3.18., 10. o.
(3) HL C 146. E, 2008.6.12., 227. o.
(4) HL C 313. E, 2006.12.20., 447. o.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0320.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat