Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2241(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0144/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0144/2010

Viták :

PV 18/05/2010 - 13
CRE 18/05/2010 - 13

Szavazatok :

PV 19/05/2010 - 6.11
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0184

Elfogadott szövegek
PDF 366kWORD 86k
2010. május 19., Szerda - Strasbourg
Az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzata
P7_TA(2010)0184A7-0144/2010

Az Európai Parlament 2010. május 19-i állásfoglalása az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzatairól (2009/2241(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 216. cikkének (2) bekezdésére és 218. cikkének (6), (8) és (10) bekezdésére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (a továbbiakban emberi jogi egyezmény) történő csatlakozását szabályozó 6. cikke (2) bekezdésére vonatkozó jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete 2010. január 14-i határozatára, amely engedélyezi az eljárási szabályzat 50. cikkének alkalmazását (társbizottsági eljárás)(1),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0144/2010),

A.  mivel az Európai Bíróság által az Internationale Handelsgesellschaft ügyben 1970. december 17-én(2) és a Nold-ügyben 1974. május 14-én(3) hozott ítéletei óta folytatott egységes joggyakorlatában megállapította, hogy az alapvető jogok szerves részét képezik a jog általános elveinek, amelyek tiszteletben tartásáról a Bíróság gondoskodik,

B.  mivel e gyakorlata során az Európai Unió Bírósága a tagállamok közös alkotmányjogi hagyományaira, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó azon nemzetközi eszközökre támaszkodik, amelyekhez a tagállamok is csatlakoztak, ilyen például az emberi jogi egyezmény,

C.  mivel e joggyakorlat lényegi részét az Európai Unióról szóló maastrichti szerződés 1993-ban beemelte az elsődleges jogba,

D.  mivel az Európai Unió Bírósága megkülönböztetett figyelemmel kíséri az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatát, amint erről az emberi jogi egyezmény rendelkezéseire hivatkozó ítéletek növekvő száma tanúskodik,

E.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága abból indul ki, hogy egy uniós tagállam az uniós jog végrehajtásakor az emberi jogi egyezménnyel „vélelmezetten összeegyeztethető” magatartást tanúsít,

F.  mivel az Európai Unió Bírósága egy 1996. március 28-i véleményében megállapította, hogy az Európai Közösség a szerződés előzetes módosítása nélkül nem csatlakozhat az emberi jogi egyezményhez, mivel a Közösség nem rendelkezik az ehhez szükséges kifejezett vagy implicit hatáskörrel,

G.  mivel a csatlakozás során be kell tartani a Lisszaboni Szerződésben és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekben előírt határidőket, különös tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke (2) bekezdésére és a Lisszaboni Szerződés 8. számú jegyzőkönyvére, mivel ezek a rendelkezések az Unió számára nem csupán az egyezményhez való csatlakozás lehetőségét nyújtják, hanem az uniós intézmények számára az egyezményben foglaltak szerinti cselekvési kötelezettségeket is megjelölik, mivel az Uniónak az emberi jogi egyezményhez történő csatlakozására vonatkozó megállapodásnak tükröznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzésére vonatkozó szándékot,

H.  mivel az emberi jogi egyezményt módosító 14. számú jegyzőkönyv megkötését követően az emberi jogi egyezményhez már csatlakozott országok részéről nincs akadálya az Unió csatlakozásának, és mivel a csatlakozás feltételéről és módjáról egyrészről az Uniónak, másrészről pedig a részes államoknak a csatlakozás alkalmával meg kell állapodniuk,

I.  mivel a megállapodásban ki kell térni az olyan igazgatási és technikai kérdésekre is, mint az az elv, hogy az Uniónak hozzá kell járulnia az Emberi Jogok Európai Bírósága működési költségeihez; mivel ezzel összefüggésben tervbe kellene venni az Emberi Jogok Európai Bírósága önálló költségvetésének létrehozását a vonatkozó hozzájárulások meghatározásának megkönnyítése érdekében,

J.  mivel az emberi jogi egyezményhez való csatlakozással az Unió csatlakozik az alapvető jogok védelmére vonatkozó rendszerhez is, és ezen jogoknak az Európai Unió Bírósága joggyakorlata által biztosított belső védelmén kívül egy külső, nemzetközi szintű védelemmel is rendelkezni fog,

K.  mivel az emberi jogi egyezmény nem csak kiegészítő jegyzőkönyvek, hanem további egyezmények, charták és megállapodások révén jött létre és vált az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének folyamatosan fejlődő rendszerévé,

1.  kiemeli az alábbiakban összefoglalt főbb érveket, amelyek az Uniónak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása mellett szólnak:

   a csatlakozás előrelépést jelent az európai integráció folyamatában és további előrelépést jelent az Európai Unió útján,
   bár az Unió emberi jogok védelmére vonatkozó rendszere az Alapjogi Chartának az elsődleges jogba emelése révén kiegészült és megerősödött, az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása az Európa Tanácsban és az emberi jogok terén létrehozott páneurópai rendszerben részt vevő országok és az Unió közötti összhangról tanúskodna; a csatlakozás megerősítené az Uniónak azon harmadik államokkal szembeni hitelét, amelyektől a kétoldalú kapcsolatok során rendszeresen az emberi jogi egyezmény tiszteletben tartását kéri,
   az emberi jogi egyezményhez való csatlakozás az Unió fellépését tekintve az állampolgárok számára ugyanolyan védelmet nyújtana, mint amelyben már saját tagállamaiktól is részesülnek. Ennek azért nagy a jelentősége, mert a tagállamok fontos hatásköröket átruháztak az Unióra,
   az emberi jogi kérdésekre vonatkozóan az Európai Unió és az emberi jogi egyezmény két jogrendje közötti jogalkotási és ítélkezési jogharmonizáció – a szükségessé váló gyakoribb párbeszéd és együttműködés révén – elő fogja segíteni a két európai bíróság emberi jogokkal kapcsolatos joggyakorlata közötti összhang kialakulását, valamint olyan integrált rendszert fog létrehozni, amelyben a két bíróság vállvetve tud együtt dolgozni,
   a csatlakozás ugyanakkor – biztosítva az uniós tevékenységek hathatós külső bírósági felügyeletét – bizonyos fokig ellensúlyozza azt, hogy az Európai Unió Bíróságának hatásköre a kül- és biztonságpolitikával, valamint a rendvédelmi és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben valamelyest korlátozott,
   a csatlakozás semmiben sem kérdőjelezi meg az Unió jogrendszerének autonómiáját, mivel továbbra is az Európai Unió Bírósága marad az uniós jogot és az uniós fellépések érvényességét érintő kérdések legfőbb bírói fóruma. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem tekinthető másnak, mint olyan bíróságnak, amely külső ellenőrzést gyakorol az Unióval szemben az emberi jogi egyezményhez való csatlakozásából adódó kötelezettségek vonatkozásában; a két európai bíróság közötti kapcsolat nem hierarchikus, hanem a szakosodáson alapul; az Európai Unió Bíróságának az Emberi Jogok Európai Bíróságával szemben a tagállamok legfelsőbb bíróságaival megegyező státusza lesz;

2.  emlékeztet rá, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének és 8. számú jegyzőkönyvének értelmében a csatlakozás nem jelenti az Unió hatásköreinek kiterjesztését, és emberi jogi kérdésekben nem ruházza fel az Uniót általános hatáskörrel, továbbá az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének (3) bekezdése értelmében tiszteletben kell tartani a tagállamok alkotmányos hagyományait és identitását;

3.  kijelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés 8. számú jegyzőkönyve 2. cikke értelmében az Uniónak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozásáról szóló megállapodásnak garantálnia kell azt, hogy a csatlakozás általában véve nem hat ki az egyes tagállamoknak az egyezménnyel és csatolt jegyzőkönyveivel szembeni belső helyzetére, sem pedig az egyes tagállamok által elért és tett esetleges derogációkra és kikötésekre, továbbá e körülmények nem befolyásolhatják az Uniónak az emberi jogi egyezménnyel szemben elfoglalt álláspontját sem;

4.  megállapítja, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény rendszere kiegészült egy sor, az EJEE alá nem tartozó jogok védelmére vonatkozó jegyzőkönyvvel, és javasolja, hogy a Bizottságot bízzák meg, hogy tárgyaljon az Alapjogi Chartának megfelelő jogokról szóló valamennyi jegyzőkönyvhöz való csatlakozásról, függetlenül attól, hogy az uniós tagállamok ratifikálták-e ezeket;

5.  hangsúlyozza, hogy mivel az EU nem állami aláíróként csatlakozik az emberi jogi egyezményhez – amely egy államok számára létrehozott jogi eszköz –, a csatlakozást úgy kell véghezvinni, hogy az emberi jogiegyezmény jellemzői ne változzanak, illetve igazságügyi rendszerének módosításai a minimumra korlátozódjanak, fontosnak tartja a jogalanyok – az Unió és a harmadik országok jogalanyai – érdekében a csatlakozás azon módjainak előnyben részesítését, amelyek a legkevésbé növelik az Emberi Jogok Európai Bíróságának munkaterhét;

6.  hangsúlyozza, hogy a politikai elkötelezettség mellett elengedhetetlenül fontos, hogy a fő technikai kérdésekre megfelelő válaszok és megoldások szülessenek annak érdekében, hogy az Európai Unió egyezményhez való csatlakozása a polgárok javát szolgálhassa; megjegyzi, hogy a megoldatlan és tisztázatlan részletek zavart kelthetnek és veszélybe sodorhatják a csatlakozás tulajdonképpeni célját; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a folyamatot technikai akadályok nem hátráltathatják;

7.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogi egyezményhez való csatlakozás által az Unió nem válik az Európa Tanács tagjává, de az egyezmény egyes testületeiben való részvételre szükség van ahhoz, hogy az Unió megfelelően integrálódjon az egyezmény rendszerébe, valamint ahhoz, hogy csatlakozása esetén élhessen bizonyos, az alábbiakban felsorolt jogokkal:

   három, az Uniót képviselő bírói tisztség betöltésére pályázó jelöltet tartalmazó indítvány benyújtásának joga, akik közül egyet választ meg az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, és aki ezt követően az emberi jogi egyezmény 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően a többi bíróval megegyező minőségben vesz részt az Emberi Jogok Európai Bírósága munkájában; az Európai Parlamentet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikkében az Európai Unió Bírósága bíráinak jelölésére vonatkozó eljáráshoz hasonló eljárás szerint bevonják a jelöltek listájának összeállításába,
   a Miniszterek Tanácsa azon ülésein való, az EU nevében érvényesített szavazati jog melletti és az Európai Bizottságon keresztüli részvétel joga, amelyek során az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtását ellenőrző szerv feladatait gyakorolja, vagy amikor a Bíróság véleményének kikéréséről határoz, továbbá az Emberi Jogi Igazgatótanácsban (a Miniszterek Tanácsa alá rendelt szerv) való képviselet joga,
   az Európai Parlament arra vonatkozó joga, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága bíráinak választásakor képviselőket delegálhasson/küldhessen az Európa Tanács parlamenti közgyűlésébe;

8.  úgy véli, hogy a tagállamoknak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozáskor kötelezettséget kellene vállalniuk egymással szemben, illetve az Unióval való kölcsönös kapcsolataikat tekintve arra, hogy az emberi jogi egyezmény 33. cikkének megsértése esetén nem nyújtanak be államközi keresetet, ha a vitatott eljárás vagy mulasztás az uniós jog alkalmazási körébe tartozik, mivel ez ellenkezne az EUMSz. 344. cikkével;

9.  úgy véli, hogy az EU emberi jogi egyezményhez való csatlakozását tekintve a legjelentősebb hozzáadott értéket az uniós jog uniós intézmények vagy tagállamok általi végrehajtására vonatkozó egyéni kereset jelenti, következésképpen egy természetes vagy jogi személy által benyújtott, az Unió valamely intézménye vagy szervezete által alkalmazott eljárásra vagy mulasztásra vonatkozó keresetnek kizárólag az érintett félre kell vonatkoznia, ezzel összhangban minden, az uniós jog egy tagállam általi végrehajtására vonatkozó keresetet kizárólag ez utóbbi állammal szemben lehet benyújtani, ami nem jelentheti akadályát annak, hogy amennyiben kétség merül fel a felelősségmegosztás módjával kapcsolatban, az Unióval és a tagállammal szemben pertársaságban lehessen keresetet benyújtani;

10.  úgy véli, hogy az emberi jogi egyezmény 35. cikke szerinti, a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésére vonatkozó követelmény teljesülése érdekében a felperesnek ki kell merítenie a kérdéses állam kereseti lehetőségeit, valamint az előzetes döntéshozatali eljárás lehetőségét a luxemburgi bíróságon; ez utóbbi eljárás akkor tekintendő teljesültnek, ha a felperes erre irányuló kérelmét a nemzeti bíró nem tartja az ilyen előzetes döntéshozatalra utaló végzés tekintetében megalapozottnak;

11.  megemlíti, hogy az EU emberi jogi egyezményhez történő csatlakozását követően előfordulhat, hogy bizonyos esetekben az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága is illetékes lesz, és jelzi, hogy a két bíróság egyidejű megkeresésére nem lesz lehetőség;

12.  helyénvalónak ítéli, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő működésének érdekében – az emberi jogi egyezmény 36. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül – az Emberi Jogok Európai Bíróságán tárgyalt valamennyi olyan ügy esetén, amely során egy tagállammal szemben az uniós jogot érintő kérdés is felmerülhet, az Unió pertársaságban alperesként részt vehessen, és hogy az Unióval szemben azonos feltételekkel benyújtott valamennyi kereset tárgyalásakor bármely tagállam pertársaságban alperesként részt vehessen; ezt a lehetőséget a csatlakozási szerződésbe foglalt egyértelmű, ám ugyanakkor megfelelően tág rendelkezések révén kell meghatározni;

13.  úgy véli, hogy a perközösségben való alperes intézményének elfogadása nem jár az emberi jogi egyezmény által biztosított más közvetett jogok (36. cikk I. rész) sérelmével, például az EU azon jogának sérelmével, hogy harmadik félként szerepeljen az uniós polgárok kereseteiben;

14.  úgy véli, hogy mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága elismerte az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény területen kívüli alkalmazhatóságát, az Uniónak törekednie kell rá, hogy ezt a kötelezettséget a külkapcsolataiban és külső tevékenységei során is teljes mértékben betartsa;

15.  nem tartja helyénvalónak az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága közötti kapcsolat formálissá tételét az Emberi Jogok Európai Bírósága általi előzetes döntéshozatali eljárás bevezetése vagy egy olyan szervezet vagy testület létrehozása révén, amely azokban az esetekben hozna döntést, amikor a két bíróság egyike az emberi jogi egyezményt a másik intézménytől eltérő módon értelmezi; ezzel összefüggésben emlékeztet az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdéséhez fűzött nyilatkozatra, amely megállapítja az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága közötti rendszeres párbeszéd létét, amelyet még tovább erősíthet az Uniónak az egyezményhez való csatlakozása;

16.  teljes mértékben tudatában van annak, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapíthat jogsértést olyan ügyben, amelyben az Európai Unió Bírósága már döntött, és hangsúlyozza, hogy ez semmiképpen nem kérdőjelezi meg az Európai Unió Bíróságának – mint az uniós igazságszolgáltatási rendszer legfőbb döntőbíróságának – a hitelét;

17.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozást követően az emberi jogi egyezmény alkotja majd az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmének minimális szintjét Európában, és hogy az kötelező erejű lesz különösen azokban az esetekben, amikor az Európai Unió által garantált védelem alatta marad az emberi jogi egyezmény által biztosított védelemnek; emlékeztet rá, hogy az emberi jogi egyezmény megerősíti az Alapjogi Charta által elismert és a hatálya alá tartozó jogok védelmét, valamint hogy a Charta egyéb jogokat és elveket is elismer, amelyek nem magában az emberi jogi egyezményben, hanem ezen egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveiben és kapcsolódó eszközeiben szerepelnek;

18.  emlékeztet rá, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának elősegítése – ami az EU egyik központi értéke és alapító szerződésében is benne foglaltatik – közös alapot teremt a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban; ezért úgy véli, hogy a csatlakozás tovább erősíti a polgárok Európai Unió iránti bizalmát és az Európai Unió hitelét a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédben; hangsúlyozza továbbá, hogy az Alapjogi Charta uniós szintű egységes és teljes körű alkalmazása szintén alapvető fontosságú az Unió hitelességének biztosításához e párbeszéd során;

19.  megállapítja, hogy az emberi jogi egyezménynek fontos szerepe van az Alapjogi Charta értelmezésében a tekintetben, hogy az emberi jogi egyezményben elismert jogoknak megfelelő, a Charta által is garantált jogokat az egyezményben előírtaknak megfelelően kell értelmezni, továbbá hogy az egyezmény az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (3) bekezdése értelmében az Európai Unió Bírósága számára inspirációs forrásként szolgál az uniós jog alapelveinek megfogalmazásakor; megállapítja továbbá, hogy az emberi jogi egyezményt – 53. cikkével összhangban – nem lehet az Alapjogi Chartában elismert jogok korlátjaként vagy veszélyeztetőjeként értelmezni, vagyis a Charta jogi ereje teljes mértékben megmarad;

20.  hangsúlyozza az emberi jogi egyezmény és az Emberi Jogok Európai Bírósága által követett joggyakorlat fontosságát az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli fellépései jogi keretének és alapelveinek kidolgozásában a polgári szabadságjogok, a jog érvényesülése és a belügyek területén, különös tekintettel a polgári szabadságjogok, a jog érvényesülése és a belügyek integrációjának és harmonizációjának azon új formáira, amelyek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és a stockholmi program elfogadása révén jöttek létre;

21.  kiemeli, hogy a csatlakozás mindenekelőtt elősegíti egy egységesebb emberi jogi rendszer létrejöttét az Európai Unióban; véleménye szerint a csatlakozás az emberi jogok védelme terén megerősíti az Európai Unió hitelességét saját polgárai szemében, és így biztosítja az alapvető jogok teljes körű és hatékony tiszteletben tartását minden olyan esetben, amikor az uniós jog alkalmazandó;

22.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozást követően az uniós jog belső szerkezetére hivatkozva nem lehet többé megkérdőjelezni az Emberi Jogok Európai Bíróságának illetékességét az emberi jogi egyezmény hatálya alá tartozó kérdések vizsgálata tekintetében; hangsúlyozza továbbá, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának illetékessége nem korlátozódhat az európai polgárokra és az Európai Unió földrajzi területére (például hivatalos utak és küldöttségek esetében);

23.  megállapítja, hogy az Európai Unió emberi jogi egyezményhez történő csatlakozása az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust hoz létre, nevezetesen panasztételi lehetőséget az Emberi Jogok Európai Bíróságánál az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedésével vagy annak elmulasztásával kapcsolatos olyan ügyekben, amelyekre egyúttal az emberi jogi egyezmény hatálya is kiterjed; nyomatékosítja azonban, hogy a csatlakozás nem változtat sem az Európai Unió Bírósága, sem pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága joghatóságának jelenlegi rendszerén, valamint azon sem, hogy a panasz befogadásának feltétele továbbra is az a követelmény marad, hogy előbb valamennyi belső jogorvoslati lehetőséget ki kell meríteni; kéri, hogy a keresetek és jogorvoslatok intézése ésszerű határidőn belül történjék; ösztönzi a Bizottságot, hogy – az Európai Unió Bíróságával és az Emberi Jogok Európai Bíróságával egyeztetve – adjon ki iránymutatásokat arra vonatkozólag, hogy az Unión belül milyen megfelelő belső jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre, továbbá miben áll a jogorvoslati út az Unióban; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy biztosítani kell azt, hogy a tagállamok bíróságai az alapvető jogokkal kapcsolatos vitatható kérdésekben az ügyeket az Európai Unió Bírósága elé terjesszék;

24.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozás ugyanakkor megerősített együttműködést tesz majd szükségessé a nemzeti bíróságok, az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága között az alapvető jogok védelmének terén; hozzáteszi, hogy a két európai bíróság közötti együttműködés elősegíti az egységes ítélkezési gyakorlat rendszerének kialakítását az emberi jogok terén;

25.  üdvözli továbbá, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 1. cikke nem csak az uniós polgárok, illetve az Unió területén tartózkodó más személyek védelmét biztosítja, hanem az Unió területén kívül a joghatósága alá tartozó személyekét is;

26.  tudatában van annak, hogy a csatlakozással nem oldódnak meg azok a rendkívül súlyos problémák, amelyekkel az emberi jogi egyezmény rendszerének szembesülnie kell: ilyen probléma egyfelől az egyéni keresetek számának exponenciális emelkedése következtében túlzott mértékben megnövekvő munkaterhelés, másrészről pedig a probléma leküzdéséhez szükséges, a Bíróság felépítését és működését érintő reform; megjegyzi, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elismeri, hogy összetett jogi és politikai környezetben működik, és megállapítja, hogy a 14. számú jegyzőkönyv hatálybalépése 2010. június 1-jén valóban csökkenti majd, de nem szünteti meg teljesen a lezáratlan eljárások számát; az Emberi Jogok Európai Bíróságának reformjával összefüggésben kiemeli az interlakeni nyilatkozat jelentőségét, különös tekintettel annak (4) bekezdésére, amely felszólít az elfogadhatóságra és a Bíróság joghatóságára vonatkozó kritériumok egységes és szigorú alkalmazására;

27.  alapvető fontosságúnak tartja az Emberi Jogok Európai Bírósága függetlenségének megőrzését személyzeti és költségvetési politikáját illetően;

28.  felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés – figyelembe véve az Unió emberi jogi egyezményhez való csatlakozásának alkotmányos jelentőségét – kemény feltételeket szab a csatlakozáshoz; a Tanácsnak – a Parlament jóváhagyását követően – a megállapodás megkötéséről egyhangú határozatot kell hoznia, a megállapodás pedig csak az után léphet életbe, hogy a tagállamok a vonatkozó alkotmányos szabályaiknak megfelelően elfogadták azt;

29.  ösztönzi az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeit, hogy egyértelműen fejezzék ki akaratukat és hajlandóságukat arra, hogy nemzeti bíróságaik és igazságügyi minisztériumaik bevonása révén elősegítik a csatlakozási folyamatot;

30.  megjegyzi, hogy az Uniónak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása az emberi jogok védelmére irányuló rendszer maradéktalan elismerését jelenti az EU részéről, annak az Európa Tanács számos dokumentumában, illetve szervei által kidolgozott és kodifikált formájában; ilyen értelemben az Uniónak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása az első döntő lépésnek számít, amelyet követnie kell – többek között – az 1961. október 18-án Torinóban aláírt és 1996. május 3-án Strasbourgban az Alapjogi Chartában szereplő vívmányoknak, valamint az Unió szociális jogszabályainak megfelelően átdolgozott Európai Szociális Chartához való csatlakozásnak is;

31.  kéri továbbá, hogy az Unió csatlakozzon az Európa Tanács olyan szerveihez, mint a Kínzás Elleni Bizottság (CPT), az Európai Rasszizmus- és Intoleranciaellenes Bizottság (ECRI) és az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottság (CEPEJ); hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy az Unió részt vegyen az emberi jogi biztos, a Szociális Jogok Európai Bizottsága (ECSR), a Szociális Charta kormánybizottsága, valamint az Európai Migrációs Bizottság munkájában, és kéri, hogy megfelelően tájékoztassák e szervek következtetéseiről és határozatairól;

32.  úgy véli, hogy Európában és az EU-ban a polgárok, a demokrácia és az emberi jogok érdekében, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának és biztosításának szavatolására meg kell erősíteni az uniós intézmények és az Európa Tanács szervei közötti együttműködést az emberi jogok területén a nagyobb páneurópai összhang és a fokozottabb kiegészítő jelleg biztosítása érdekében;

33.  javasolja, hogy a csatlakozásban rejlő hozzáadott érték polgárok felé való közvetítésének érdekében az Európa Tanács és az Európai Unió vegye fontolóra iránymutatások kidolgozását, amelyek a csatlakozás valamennyi következményének és hatásának egyértelmű magyarázatára is kiterjednek; újólag megerősíti, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak tájékoztatniuk kell az Európai Unió polgárait annak érdekében, hogy azok kellőképpen tisztában legyenek a kiegészítő mechanizmusok jelentőségével, illetve célszerű felhasználásuk módjával;

34hangsúlyozza, hogy fontos, hogy legyen egy olyan informális szerv, amely összehangolja az Európai Parlament és az Európa Tanács parlamenti közgyűlése közötti információmegosztást;

35.  kiemeli, hogy mivel az emberi jogi egyezményhez való csatlakozás nem csupán az Európai Unió intézményeit érinti, hanem annak polgárait is, az Európai Parlamenttel a teljes tárgyalási folyamat során konzultálni kell és be kell vonni abba, továbbá a tárgyalások minden szakaszáról haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell az Európai Unióról szóló szerződés 218. cikke (10) bekezdésében előírtaknak megfelelően;

36.  üdvözli a jelenlegi spanyol elnökség elkötelezettségét az iránt, hogy a csatlakozást „halaszthatatlan kérdésként” kezeli, valamint az Európa Tanács e tekintetben tanúsított pozitív és együttműködő hozzáállását; végül felhívja a belga és magyar elnökséget, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg annak érdekében, hogy a csatlakozás véglegesítésére az arra alkalmas legkorábbi időpontban sor kerüljön, lehetőség szerint olyan egyszerű és hozzáférhető módon, hogy az uniós polgárok a lehető legrövidebb időn belül élvezhessék az emberi jogi egyezményhez való csatlakozás előnyeit;

37.  ragaszkodik ahhoz, hogy – a Lisszaboni Szerződés által a csatlakozási megállapodás megkötése tekintetében az Európai Parlamentre ruházott fontos szerepkörre tekintettel – megfelelően tájékoztassák az Európai Parlamentet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozásra vonatkozó tárgyalási megbízás tartalmáról, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke rendelkezéseinek megfelelően szorosan vonják be az előzetes megbeszélésekbe, valamint a szövegről folytatott tárgyalások menetébe;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Az Elnökök Értekezlete ülésének jegyzőkönyve, PE 432.390/CPG, 9.1. pont).
(2) EBHT, 1970, 1125. o.
(3) EBHT, 1974, 491. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat