Index 
Elfogadott szövegek
2010. február 25., Csütörtök - Brüsszel
Energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektek ***I
 Az ukrajnai helyzet
 A Parlament prioritásai az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésére vonatkozóan (Genf, 2010. március 1-26)
 Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért
 A Parlament 2010-es költségvetésre vonatkozó javaslatainak módosítása
 A közös halászati politika reformja
 A vágólovak Európai Unión belüli szállítása

Energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektek ***I
PDF 456kWORD 168k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2010. február 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről és a 736/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0361 – C7-0125/2009 – 2009/0106(COD))
P7_TA(2010)0034A7-0016/2010

(Rendes jogalkotási eljárás – Első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0361),

–   tekintettel a Tanács konzultációjára a Parlamenttel (C7-0125/2009),

–   tekintettel a Bizottságnak „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2009)0665),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 194. cikkének (1) és (2) bekezdésére,

–   tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0016/2010),

1.   első olvasatban elfogadja az alábbi álláspontot;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. február 25-én került elfogadásra az Európai Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről és a 736/96/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2009)0106


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (1) és (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően(1)

mivel:

(1)  Az Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy olyan közös, szolidáris energiapolitikát vezet be, amely az Unió energiaellátásának biztosítására, a nagy energiahatékonyságú gazdaságra, és a belső piac keretein belül tisztességes versenyen alapuló versenyképes energiapiacok szolidáris működésére összpontosít.

(2)  Az európai energiapolitika kialakításának egyik előfeltétele az energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektek alakulására vonatkozó, Unión belüli általános helyzet nyomon követése. A nyomon követésnek a megfelelő számadatok biztosításával lehetővé kell tennie a Bizottság számára a szükséges összehasonlítások és értékelések elvégzését, illetve a megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatok megtételét, különösen az energia keresletének és kínálatának jövőbeli összhangját illetően. Az uniós szinten javasolt vagy meghozott valamennyi intézkedésnek semlegesnek kell lennie, és nem jelenthet beavatkozást a piac működésébe.

(3)  Az energiaágazatban az elmúlt években – az Unión kívül és belül egyaránt – komoly változások mentek végbe, és az energiaipari infrastruktúrát érintő beruházások az Unió energiabiztonságának különösen az energiahatékonyság növelésével és energiamegtakarítással történő biztosítása, az energiaellátás terén a jövőben esetlegesen fellépő hiány és/vagy többlet feltérképezése, az Unió rendszeres energiaellátásának biztosítása, valamint a belső piac zökkenőmentes működése és a nagy energiahatékonyságú gazdaságra való áttérés szempontjából egyaránt kulcsfontosságú, megoldandó kérdéssé váltak.

(4)  Az új körülmények között valamennyi infrastruktúra, különösen a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság ágazatai esetében jelentős beruházásokra van szükség, új típusú infrastruktúrákat kell kiépíteni, a piacon pedig új technológiáknak kell teret hódítaniuk. Az energiaágazat liberalizációja és a belső piac mélyítése következtében a beruházások megvalósításában nagyobb szerep hárul a gazdasági szereplőkre, ezzel párhuzamosan pedig az olyan új szakpolitikai követelmények, mint az egyes energiaforrások részarányára vonatkozó célszámok, arra ösztönzik a tagállamokat, hogy szakpolitikáik megvalósítása során új és/vagy korszerűsített energiaipari infrastruktúrák kialakítására törekedjenek.

(5)  A tagállamoknak ennek érdekében mindig mérlegelniük kell az energiafogyasztás csökkentését az EU 20%-os energiahatékonysági célkitűzésének megfelelően – mint az üvegházhatást okozó gázok (GHG) kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzések elérésének leginkább költséghatékony módját –, illetve a meglévő infrastruktúra fejlesztését az új infrastrukturális beruházás előtt. Az energiaipari infrastruktúra beruházási projektjeinek teljes mértékben meg kell felelniük a 2020-as célkitűzésnek, mely szerint addigra az energia legalább 20%-ának megújuló forrásokból kell származnia.

(6)  Tekintettel az energiapolitikai célkitűzésekre és a piaci fejleményekre, a figyelmet elsődlegesen az uniós energiaipari infrastruktúrát érintő beruházásokra kell fordítani, különösen azért, hogy időben előre lehessen jelezni az energiahordozókkal való ellátás biztonságához kapcsolódó problémákat, terjeszteni lehessen a legjobb gyakorlati megoldásokat, és az Unió egymással összekapcsolt energiarendszereinek jövőbeli fejlődését illetően nagyobb átláthatóságot lehessen biztosítani.

(7)  A Bizottságnak és különösen az Energiapiaci Megfigyelőközpontnak ezért – a legfontosabb beruházások végrehajtása érdekében – pontos adatokkal és információkkal kell rendelkeznie az EU energiarendszerének legjelentősebb elemeit érintő, folyamatban lévő és jövőbeli beruházási projektekről, köztük a meglévő infrastruktúra egy részére vonatkozó leszerelési projektekről.

(8)  Az Unió jövőbeli beruházásai szempontjából fontos, hogy adatokat és információkat gyűjtsenek a termelési, a szállítási és a tárolási kapacitások előre látható alakulásáról és az ezekre irányuló beruházási projektekről. Ezért biztosítani kell azt, hogy a Bizottság, és különösen annak a piacfelügyelettel foglalkozó részlegei értesüljenek azokról a beruházási tervekről és projektekről, amelyek esetében a kivitelezés már elkezdődött vagy előreláthatólag öt éven belül el fog kezdődni, illetve azokról, amelyek egyes infrastruktúrák egészének vagy egy részének három éven belüli leszerelésére irányulnak.

(9)  Annak érdekében, hogy a Bizottság következetesen nyomon tudja követni az EU energiarendszerének egészét érintően a jövőben megvalósuló fejleményeket, a beruházási projektekkel összefüggő adatszolgáltatás területén olyan harmonizált jelentéstételi keretre van szükség, amely a tagállamok által benyújtandó hivatalos adatokat és információkat tartalmazó, naprakész kategóriákon alapul.

(10)  A Bizottság által ezen rendelet értelmében megszerzett információkat annak ellenőrzésére lehet felhasználni, hogy a tagállamok megfelelnek-e a specifikus uniós jogszabályok, nevezetesen a megújuló forrásokból származó energia használatának előmozdításáról szóló 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) keretében előírt kötelezettségeiknek.

(11)  A tagállamoknak e célból el kell juttatniuk a Bizottsághoz a kőolaj, a gáz, a szén, a megújuló energia és a villamos energia ▌termelésével, szállításával és tárolásával összefüggésben területükön tervezett vagy megvalósítás alatt lévő, az energetikai infrastruktúrát érintő beruházási projektekre, továbbá a nagyobb távfűtési és -hűtési projektekre, valamint a szén-dioxid leválasztásával, szállításával és tárolásával kapcsolatos projektekre vonatkozó adatokat és információkat, beleértve a harmadik országokkal való összeköttetéseket. Az érintett vállalkozások számára elő kell írni, hogy a szóban forgó adatokat és információkat juttassák el a tagállamnak, annak érdekében, hogy a Bizottság nyomon követhesse az EU energetikai infrastruktúrájának változásait. A tagállamokat és a Bizottságot kötelezni kell arra, hogy biztosítsák a vállalkozások által rendelkezésükre bocsátott adatok titkosságát.

(12)  Az energiaszektorban végrehajtott beruházási projektek időtartamára tekintettel elegendő, ha a jelentéstételre kétévente kerül sor.

(13)  Annak érdekében, hogy a tagállamokra és a vállalkozásokra – különösen a kis- és középvállalkozásokra – ne háruljanak aránytalanul magas adminisztratív terhek és a költségek a minimálisra korlátozódjanak, e rendeletnek lehetővé kell tennie azt, hogy a tagállamok és a vállalkozások mentesüljenek a jelentési kötelezettségek alól, amennyiben az uniós energiapiacot szabályozó, az EU intézményei által elfogadott és a versenyalapú energiapiacokkal, az európai energiarendszer fenntarthatóságával és az EU energiaellátásának biztosításával kapcsolatos célkitűzések elérésére törekvő ágazatspecifikus uniós jogi aktusok alapján már szolgáltatnak a Bizottság részére egyenértékű és összehasonlítható információkat. Az energiaágazat harmadik liberalizációs csomagjában (a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3), a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4), az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5), a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(7)) meghatározott jelentési kötelezettségek átfedését ezért el kell kerülni. A Bizottságnak pontosítania kell az említett mentesség alkalmazását annak érdekében, hogy valóban könnyítsen a jelentéstételi terhen, és a jelentéstételi kötelezettségek tartalmát, formáját és határidőit, továbbá egyértelművé tegye, hogy ezek a kötelezettségek mely személyekre vagy szervezetekre vonatkoznak, és kik felelnek a jelentéstételi rendszer irányításáért.

(14)  A tagállamok, az általuk megbízott szervek vagy – adott esetben – az európai uniós energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási tervek elkészítésével megbízott testületek biztosítják a Bizottsághoz eljuttatott adatok és információk jó minőségét, relevanciáját, pontosságát, egyértelműségét, időbeli pontosságát és koherenciáját; ugyanakkor biztosítják az üzleti szempontból érzékeny adatok és információk bizalmasságát.

(15)  Az adatok feldolgozása és az értesítés egyszerűsítése és biztonságossá tétele érdekében lehetővé kell tenni a Bizottság és különösen az Energiapiaci Megfigyelőközpont számára, hogy e célok és különösen az integrált informatikai eszközök és folyamatok működtetése céljából meghozza a szükséges intézkedéseket. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy ezek az informatikai eszközök garantálják a Bizottság rendelkezésére bocsátott adatok és információk titkosságát.

(16)  Az egyéneknek a személyes adatok tagállamok általi kezelése vonatkozásában való védelmére a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8), a személyes adatok Bizottság általi kezelése vonatkozásában való védelmére pedig a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) vonatkozik. Ez a rendelet nem változtatja meg ezen rendelkezéseket.

(17)  A környezeti információkhoz való hozzáférésre az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló 1367/2006/EK rendelete(10), valamint az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i, a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2003/4/EK irányelve(11) alkalmazandó. Ez a rendelet nem befolyásolja az említett jogszabályokban foglalt rendelkezéseket.

(18)  A Bizottságnak és konkrétan ▌Energiapiaci Megfigyelőközpontjának rendszeres, ágazatokon átívelő elemzés alá kell vetnie az EU energiarendszerének szerkezeti fejlődését és kilátásait, illetve – bizonyos esetekben – kifejezetten az energiarendszer egyes szempontjaira összpontosító elemzéseket kell készítenie; ezen elemzéseknek ki kell egészíteniük a nemzeti megközelítéseket, ki kell dolgozniuk regionális vetületeket, és különösen az energiakereslet és -kínálat hosszú távú egyensúlyát befolyásoló, az infrastruktúrákat és a beruházásokat érintő esetleges hiányosságok és az ehhez kapcsolódó kockázatok feltérképezésével kell elősegíteniük az energiabiztonság növelését. Ezen elemzésnek hozzá kell járulnia az energiaipari infrastruktúrák iránti igényről uniós szinten zajló folyamatos vitához, és ezért azt megvitatás céljából továbbítani kell az érdekelt feleknek.

(19)  A kis- és középvállalkozásoknak a rendelet révén élvezniük kell az energiaipari beruházási projektekről szóló ellenőrzések és jelentések előnyeit, amelyek összegyűjtött adatait nyilvánosan elérhetővé teszik és ez hosszú távon új, jobban szervezett beruházási tendenciákat segíthet elő.

(20)  A jövőbeni fejleményekre vonatkozó, az esetleges infrastrukturális hiányosságokról és az ezekhez kapcsolódó kockázatokról alkotott közös elképzelések kialakítása és az átláthatóság fokozása érdekében, tekintettel arra, hogy ez utóbbi különösen fontos a piacra újonnan belépők számára, indokolt lehetővé tenni, hogy a Bizottságot a tagállamok szakértői vagy más, a témában jártas szakemberek segítsék.

(21)  A Bizottságnak el kell fogadnia az e rendelet végrehajtásához szükséges technikai intézkedéseket, így többek között a kiegészítő technikai fogalommeghatározásokat.

(22)  A 736/96/EK tanácsi rendeletet(12) – tekintettel arra, hogy napjaink energiaügyi kihívásai módosításokat tesznek szükségessé, valamint az egyértelműség érdekében – hatályon kívül kell helyezni és helyébe új rendeletnek kell lépnie,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez a rendelet közös keretet hoz létre a kőolaj-, a gáz-, a szén, a megújulóenergia- és a villamosenergia-ágazatbeli energiaipari infrastruktúrára irányuló beruházási projektekre, továbbá a távfűtéssel és távhűtéssel, a fenti ágazatok által kibocsátott szén-dioxid leválasztásával és -tárolásával kapcsolatos nagyobb beruházási projektekre vonatkozó adatoknak és információknak a Bizottság részére való bejelentéséhez.

(2)  Ez a rendelet azokra az uniós vállalkozásokra is alkalmazandó, amelyek harmadik országokban ruháznak be egy vagy több tagállam energetikai hálózataihoz közvetlenül kapcsolódó, vagy azokra hatást gyakorló energetikai infrastrukturális projektekbe.

(3)  E rendeletet a mellékletben felsorolt azon beruházási projektekre kell alkalmazni, amelyek esetében a kivitelezés már elkezdődött vagy terv szerint öt éven belül el fog kezdődni, illetve azokról, amelyek célja, hogy bizonyos infrastruktúrákat három éven belül üzemen kívül helyezzenek.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

   1. „infrastruktúra”: energia, valamint annak hordozói vagy szén-dioxid termelésével, szállításával vagy tárolásával összefüggő bármilyen típusú létesítmény, illetve ilyen létesítmények bármely része;
  2. „beruházási projektek”: olyan projektek, amelyek célja:
   a) új infrastruktúra építése;
   b) meglévő infrastruktúra átalakítása, korszerűsítése, kapacitásának növelése vagy csökkentése;
   c) meglévő infrastruktúra részleges vagy teljes leszerelése;
   d) az Európai Unió és harmadik országok között az energiaátvivő rendszerek számára új rendszerösszekötők kifejlesztése;
   3. „tervezett beruházási projektek”: a kivitelezés megkezdése előtti állapotban lévő projektek, amelyek esetében a tőkeköltségek még nem merültek fel, illetve olyan projektek, amelyek esetében még nem történt meg a létesítmény leszerelése; ide értendőek az olyan projektek, amelyek engedélyezési kérelme már beérkezett az illetékes hatóságokhoz, de amelyeknek fő elemei (helyszín, kivitelező, vállalkozó, egyes alapvető műszaki és működési jellemzők stb.) teljes egészében vagy részben további módosításra vagy végleges engedélyezésre várnak;
   4. „megvalósítás alatt lévő beruházási projektek”: olyan beruházási projektek, amelyek esetében a kivitelezés megkezdődött és tőkeköltségek merültek fel;
   5. „leszerelés”: az a munkaszakasz, amelynek során egy infrastruktúrát véglegesen üzemen kívül helyeznek;
   6. „termelés”: villamos energia előállítása és tüzelőanyagok – köztük a bioüzemenyagok – feldolgozása;
  7. „szállítás”: villamos energia, illetve gáz vagy folyékony tüzelőanyagok vagy szén-dioxid szállítása hálózaton keresztül, ezen belül is:
   a) csővezetéken, de nem termelési csővezeték-hálózaton és nem az elsődlegesen a helyi földgázelosztás keretében használt nagy nyomású vezetékeken;
   b) extra-nagyfeszültségű és nagyfeszültségű összekapcsolt rendszereken, de nem az elsődlegesen a helyi elosztás keretében használt rendszereken;
   c) távfűtés- vagy távhűtésvezetékeken;
   8. 'tárolás„: hő- illetve elektromos energia vagy energiaforrások állandó vagy ideiglenes tárolása földalatti vagy felszíni létesítményekben vagy geológiai tárolásra alkalmas helyszíneken, vagy a szén-dioxid tárolása földalatti geológiai rétegekben;
   9. 'tározó„ zárt tároló tartályok által alkotott rendszer vagy meghatározott geológiai struktúra, amely zárt tárolóhelyet képez;
   10. „vállalkozás”: bármely olyan természetes személy vagy köz- vagy magánszektorbeli jogalany, aki vagy amely beruházási projektekről döntést hoz vagy beruházási projektet valósít meg;
   11. „energiaforrás”:
   a) elsődleges energiaforrások, így a kőolaj, a földgáz, a kőszén vagy a nukleáris tüzelőanyagok, vagy átalakított energiaforrások, például a villamos energia;
   b) megújuló energiaforrások, köztük a vízenergia, a biomassza, a szélenergia, a naphőenergia, az árapály-energia és a geotermikus energia;
   c) energiatermékek, így a finomított olajtermékek és a bioüzemenyagok;
   12. „összesített adatok”: a nemzeti vagy regionális összesített adatok; ha a nemzeti szinten összesített adatok üzleti szempontból érzékeny információkat tennének közzé egyes vállalkozásokról, az összesítés történhet regionális szinten is;
   13. „külön testület”: az energiaipari ágazatra vonatkozó uniós jogszabályok által az olyan, energiaipari infrastruktúrához kapcsolódó uniós szintű többéves hálózatépítési és beruházási tervek előkészítésével és elfogadásával megbízott testület, mint például a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők hálózata a 714/2009/EK rendelet 4. cikke, illetve a földgázpiaci szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózata a 715/2009/EK rendelet 4. cikke alapján;
   14. 'távfűtés„ vagy ”távhűtés„: gőz, meleg víz vagy hűtött folyadékok formájában egy központi termelési egységből hálózaton keresztül több épület vagy telephely számára szolgáltatott, helyiségek vagy folyamatok fűtésére vagy hűtésére használt hőenergia.

3. cikk

Adatközlés

(1)  Az aránytalan adatgyűjtési és jelentéstételi terhek elkerülésével a tagállamok vagy az általuk e feladattal megbízott szervek 2011 elejétől, majd ezt követően kétévente összegyűjtik és a Bizottsághoz eljuttatják az e rendeletben meghatározott valamennyi adatot és információt.

Az összesített adatokat és releváns projektinformációkat először az első jelentéstételi évben, 2011-ben, majd ezután kétévente juttatják el a Bizottsághoz.

Az összesített adatokat és releváns projektinformációkat a tagállamok vagy az általuk e feladattal megbízott szervek minden jelentéstételi évben július 31-ig küldik meg.

(2)  A Bizottság a tagállamokat vagy az általuk e feladattal megbízott szerveket mentesíti az (1) bekezdésben előírt kötelezettség alól, amennyiben az energiapiacot szabályozó ágazatspecifikus uniós jogi aktusok alapján:

   a) az érintett tagállam vagy az általa e feladattal megbízott szerv a kért adatokat és információkat már korábban közölte és megjelöli ezen adatközlés időpontját és az annak alapját képező konkrét jogi aktust,
   b) külön testület kapott megbízást arra, hogy EU szinten többéves beruházási tervet készítsen az energiaipari infrastruktúra fejlesztése területén, és e célból egyenértékű adatokat és információkat gyűjt össze; ilyen esetekben az adott testület – az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül – eljuttatja az összes releváns adatot és információt a Bizottsághoz.

4. cikk

Adatforrások

(1)  Az érintett vállalkozások minden jelentéstételi évben május 31-ig eljuttatják azon tagállam – vagy a tagállam e feladattal megbízott szerve – részére a 3. cikkben előírt adatokat vagy információkat, amelynek területén beruházási projektet kívánnak megvalósítani. A közölt adatoknak vagy információknak a beruházási projektnek az adott jelentéstételi év március 31. napján fennálló állapotát kell tükrözniük.

Az első albekezdés nem vonatkozik azon vállalkozásokra, amelyek esetében az illetékes tagállam úgy dönt, hogy a 3. cikkben előírt adatokat vagy információkat más módon juttatja el a Bizottság részére, azzal a feltétellel, hogy az átadott adatok vagy információk összehasonlíthatók és egyenértékűek.

(2)  A tagállamok az európai uniós jogszabályokban már megkövetelt adatgyűjtés során elkerülik az átfedéseket és a minimálisra korlátozzák a vállalkozásokat terhelő költségeket.

5. cikk

Az értesítés tartalma

(1)  A mellékletben szereplő beruházási projektek vonatkozásában a 3. cikkben előírt adatközlés – a különböző projekttípusokra értelemszerűen alkalmazva – az alábbi adatokra terjed ki:

   a) a tervezett vagy megvalósítás alatt lévő kapacitás mennyisége;
   b) az infrastruktúrákat vagy kapacitásokat érintő, tervezett vagy megvalósítás alatt lévő projektek helyszíne, megnevezése, típusa és fő jellemzői, valamint arra vonatkozó adatok, hogy melyek azok a kapacitások, amelyek még csak a tervezési fázisnál tartanak, és melyek a már megvalósítás alatt lévők;
   c) az eredeti engedélyezési kérelem illetékes hatósághoz való beérkezésének napja és annak becsült dátuma, amikorra minden szükséges építési engedély rendelkezésre áll;
   d) a üzembe helyezés várható időpontja;
   e) a felhasználandó energiaforrás típusa;
   f) az ellátásbiztonság szempontjából lényeges technológiák, így az ellentétes irányú igénybevétel lehetősége, a másik tüzelőanyagra való átállás képessége, illetve egyéb hasonló célú berendezések;
   g) a szén-dioxid leválasztására szolgáló berendezések vagy utólagos beszerelésük mechanizmusa;
   h) az infrastruktúra rendelkezésre állásának vagy működésének ideiglenes – három éves időszakot meghaladó – szünetelése.

(2)  A kapacitások leszerelését célzó projektek vonatkozásában a 3. cikkben előírt adatközlés az alábbi adatokra terjed ki:

   a) az érintett infrastruktúra jellege és kapacitása;
   b) a leszerelés várható időpontja, beleértve – adott esetben – az infrastruktúra működésének fokozatos megszüntetésére vonatkozó közbenső időpontokat;
   c) a környezetrehabilitáció érdekében tervezett intézkedések felsorolása, amennyiben a vonatkozó jogszabályok rehabilitációs kötelezettséget írnak elő.

(3)  A 3. cikkben előírt adatközlésben minden esetben meg kell adni az adott jelentéstételi év elején rendelkezésre álló beépített termelési, szállítási és tárolási kapacitás mennyiségét.

Amennyiben a tagállam a beruházási projektek végrehajtását érintő késedelmekkel vagy akadályokkal kapcsolatos információkkal rendelkezik, az általa megbízott szerv vagy a 3. cikk (2) bekezdésében említett testület az adatközlést kiegészíti ezekkel az információkkal.

6. cikk

Az adatok minősége és nyilvánossága

(1)  A tagállamok, az általuk megbízott szervek vagy – adott esetben – az európai uniós energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási tervek elkészítésével megbízott külön testületek biztosítják a Bizottsághoz eljuttatott adatok és információk jó minőségét, relevanciáját, pontosságát, egyértelműségét, időbeli pontosságát és koherenciáját. Amennyiben az információ nem kellően egyértelmű és teljes körű, a Bizottság előírhatja e szervek számára további információk biztosítását.

Az európai uniós energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási tervek elkészítésével megbízott külön testületek az általuk eljuttatandó adatokat és információkat kiegészítik a tagállamok által az összegyűjtött adatok és információk minőségére és relevanciájára vonatkozóan esetleg tett észrevételekkel.

(2)  A Bizottság nyilvánosságra hozza az e rendelet értelmében közölt összesített adatokat és információkat – különösen a 10. cikk (3) bekezdésében említett elemzésekben ▌, feltéve, hogy csak nemzeti vagy regionális szinten összesített adatokat és információkat tesz közzé (különösen azokban az esetekben, ahol egy tagállamban csak egy vállalkozás található), és az egyes vállalkozásokra vonatkozó részletek nem kerülnek bemutatásra és nem válnak kikövetkeztethetővé.

Ez a közzététel nem sérti az információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályokat, különös tekintettel a környezetvédelmi információkra, a tőzsdén jegyzett társaságokra vonatkozó információkra és a beruházási projektek állami finanszírozására vonatkozó információkra.

A tagállamok, az általuk megbízott szervek és a Bizottság külön-külön is felelősek a birtokukban lévő, üzleti szempontból érzékeny adatok és információk titkosságának megőrzéséért.

7. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság elfogadja az e rendelet végrehajtásához szükséges technikai intézkedéseket. Ezen intézkedések közé tartoznak az alkalmazandó számítási módszerek, a technikai fogalommeghatározások és a 3. cikk szerinti adat- és információközlés formája, tartalma és egyéb részletei, a 3. cikk (2) bekezdésében foglalt mentességet, és különösen az értesítések időzítésére és tartalmára, valamint a bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozó szervekre vonatkozó rendelkezéseket is beleértve.

8. cikk

Adatfeldolgozás

(1)  A Bizottság felelős az e rendelet értelmében az energiainfrastruktúrára vonatkozóan hozzá beérkező adatok és információk fogadására, tárolására és feldolgozására alkalmas, tervezési célokat szolgáló informatikai eszközök kifejlesztéséért, üzemeltetésért, kezeléséért és karbantartásáért.

(2)  A Bizottság biztosítja továbbá, hogy az (1) bekezdésben említett célokhoz szükséges informatikai eszközök garantálják az e rendelet értelmében hozzá beérkező adatok és információk titkosságát.

9. cikk

A természetes személyek védelme az adatkezelés során

Ez a rendelet nem sérti az uniós jog rendelkezéseit, és ezen belül is változatlanul hagyja a tagállamoknak a személyes adatok kezelése vonatkozásában a 95/46/EK irányelv alapján fennálló kötelezettségeit, illetve a személyes adatok uniós intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében a 45/2001/EK rendelet szerinti kötelezettségeket.

10. cikk

Nyomon követés és jelentéstétel

(1)  A beérkezett adatok és információk, illetve bármilyen egyéb adat, így többek között a Bizottság által megvásárolt adatok alapján a Bizottság legalább kétévente ágazatokon átívelő elemzés alá veti az EU energiarendszerének szerkezeti fejlődését és kilátásait, különös tekintettel a következőkre:

   a) az energiapiaci kereslet és a kínálat terén a jövőben esetlegesen fellépő hiány és/vagy többlet feltérképezése, külön hangsúlyt fektetve a termelési és a szállítási infrastruktúrában – különösen az infrastruktúra elhasználódásából adódó – esetlegesen küszöbön álló hiányosságokra vagy hibákra;
   b) a beruházási projektek alakulásának nyomon követése az értesítés napjától a tényleges végrehajtásig, és különösen a megújuló energiaforrások fejlesztése tekintetében, valamint az azonosított akadályok leküzdésére alkalmas legjobb gyakorlati megoldások terjesztése;
   c) a piaci szereplők és a lehetséges piacra lépők számára nagyobb átláthatóság biztosítása;
   d) a harmadik országokban az EU energiapiacára és energiabiztonságára hatást gyakorló európai uniós beruházási projektek nyomon követése;
   e) az egyetlen energiainfrastruktúrától való túlzott függőséggel járó kockázat, valamint a harmadik országokhoz való kapcsolódásokkal összefüggő kockázatok azonosítása;
   f) a belső energiapiac működésének javításával (például az ellentétes irányú igénybevétel lehetősége és a rendszerösszekötők) összefüggő beruházási szükségletek azonosítása.

A beérkezett adatok és információk alapján a Bizottság egyéb szükségesnek vagy célszerűnek ítélt elemzéseket is végezhet.

(2)  Az (1) bekezdésben említett elemzések készítése során a Bizottság biztosítja a koordinációt az európai uniós energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási tervek elkészítésével megbízott testületekkel, továbbá a Bizottságot a tagállamok szakértői és/vagy más, a témában jártas szakemberek, csoportok és szövetségek segíthetik.

(3)  A Bizottság megvitatja az elemzéseket az érdekeltekkel ▌. Az elkészített elemzéseket eljuttatja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, és nyilvánosan hozzáférhetővé teszi azokat.

(4)  A nyomon követéssel kapcsolatban nyilvánosan hozzáférhetővé tett különböző dokumentumok közötti összhang biztosítása érdekében a Bizottság megfelelően figyelembe veszi az energiainfrastruktúra területén a külön testületek által elkészített többéves beruházási terveket.

11. cikk

Felülvizsgálat

(1)  E rendeletet végrehajtását a Bizottság a hatálybalépést követő öt éven belül felülvizsgálja.

(2)  Az adatok minőségének javítása érdekében a Bizottság az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálat elvégzésekor adott esetben megvizsgálja a mellékletben foglalt minimális küszöbértékeket, és felkérheti a tagállamokat, hogy részletezzék a tervezett vagy megvalósítás alatt lévő infrastruktúra vagy kapacitások főbb jellemzőit.

12. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 736/96/EK rendelet hatályát veszti.

13. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

BERUHÁZÁSI PROJEKTEK

1.  KŐOLAJ

1.1.  Előállítás

   Legalább napi 20 000 hordó kapacitású kitermelő létesítmények;

1.2.  Kőolajfinomítás

   Legalább 1 millió tonna/év kapacitású kőolaj-desztilláló létesítmények;
   A kőolaj-desztilláló kapacitás 1 millió tonna/év fölé való növelése;
   Legalább 500 tonna/nap kapacitású reformáló- és krakkolóüzemek;
   Maradék fűtőolaj/gázolaj/alapanyagok/egyéb kőolajszármazékok kéntelenítését végző üzemek.

Azok a vegyipari létesítmények, amelyek fűtőolajat és/vagy motor-tüzelőanyagot nem, illetve csupán melléktermékként termelnek, nem tartoznak ide.

1.3.  Szállítás

   Nyersolaj szállítására szolgáló, legalább 3 millió tonna/év kapacitású csővezetékek, illetve ezek legalább 30 km hosszúságban való meghosszabbítása;
   Kőolajszármazékok szállítására szolgáló, legalább 1,5 millió tonna/év kapacitású csővezetékek, illetve ezek legalább 30 km hosszúságban való meghosszabbítása;
   Nemzeti vagy nemzetközi összekapcsolt hálózatok lényegi elemét képező csővezetékek, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 171. cikkének megfelelően kidolgozott iránymutatásokban szereplő közös érdekű csővezetékek és projektek.

A katonai célokra szolgáló és az 1.2. pontban felsoroltaktól eltérő létesítményeket kiszolgáló csővezetékek nem tartoznak ide.

1.4.  Tárolás

   Nyersolaj és kőolajszármazékok tárolására szolgáló létesítmények (legalább 150 millió m3, illetve – tartályok esetében – legalább 100 000 m3 kapacitású létesítmények).

A katonai célokra szolgáló és az 1.2. pontban felsoroltaktól eltérő létesítményeket kiszolgáló tartályok nem tartoznak ide.

2.  FÖLDGÁZ

2.1.  Előállítás

   Legalább napi 0,1 millió köbméter/nap kapacitású kitermelő létesítmények;

2.2.  Szállítás

   Gáz – így különösen földgáz és biogáz – szállítására szolgáló csővezetékek;
   Nemzeti vagy nemzetközi összekapcsolt hálózatok lényegi elemét képező csővezetékek és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 171. cikkének megfelelően kidolgozott iránymutatásokban szereplő közös érdekű csővezetékek és projektek, valamint az energiaágazatbeli projektek közösségi pénzügyi támogatásán alapuló gazdaságélénkítő program létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i, 663/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) mellékletében hivatkozott projektek.

2.3.  LNG ▌

   Cseppfolyósított földgáz importálására és exportálására szolgáló terminálok.
   A gázzá történő visszaalakításra és a tárolásra, valamint a cseppfolyósításra rendelkezésre álló kapacitások.

2.4.  Tárolás

   A 2.2. pontban említett szállítóvezetékekhez kapcsolódó tárolólétesítmények.
   Olyan informatikai szoftverek és hardverek, amelyek figyelemmel kísérik és valós idejű jelentést készítenek a gázkészletekről az EU illetékes ügynökségei számára.

A katonai célokra szolgáló és az energiatermékeket nem, illetve csupán melléktermékként termelő vegyipari üzemeket kiszolgáló gázvezetékek, terminálok és létesítmények nem tartoznak ide.

3.  SZÉN, LIGNIT ÉS OLAJPALA

3.1.  Előállítás

   Évente legalább 1 millió tonna éves kitermelést végző új vagy kibővített külszíni bányák;
   Évente legalább 1 millió tonna éves kitermelést végző új vagy kibővített mélyművelésű bányák.

4.  VILLAMOS ENERGIA

4.1.  Előállítás

   Hő- és atomerőművek (egyenként legalább 100 MW kapacitású generátorok);
   Vízi erőművek (legalább 30 MW kapacitású erőművek);
   Szélerőműtelepek (legalább 20 MW kapacitású tengeri, és legalább 5 MW kapacitású szárazföldi szélerőművek);
   Koncentrált napenergiát és geotermikus energiát ▌előállító létesítmények (egyenként legalább 10 MW kapacitású generátorok), valamint fotovoltaikus energiát előállító (legalább 5 MW kapacitású) létesítmények;
   Biomasszát/folyékony bio-energiahordozókat/hulladékot hasznosító energiatermelő létesítmények (egyenként legalább 5 MW kapacitású generátorok);
   Kapcsolt hő- és villamosenergia-termelést megvalósító erőművek (legalább 10 MW elektromos kapacitású generátorok);
   Olyan, megújuló forrásokból energiát előállító decentralizált létesítmények, amelyek villamosenergia-hálózathoz kapcsolódnak, vagy amelyekre vonatkozóan egy vállalkozással kötött visszavásárlási szerződés van érvényben, és összteljesítményük több mint 10 MW.

4.2.  Szállítás

   100 kV vagy annál nagyobb feszültségre tervezett, villamos energia átvitelére szolgáló légvezetékek;
   100 kV vagy annál nagyobb feszültség átvitelére tervezett föld alatti és tenger alatti vezetékek;
   Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 171. cikkének megfelelően kidolgozott iránymutatásokban szereplő közös érdekű csővezetékek és projektek, valamint a 663/2009/EK rendelet mellékletében hivatkozott projektek;
   Legalább 300 mm-es átmérőjű távfűtési hálózat.

4.3.  Tárolás

   Villamosenergia-tároló létesítmények;

5.  BIOÜZEMANYAG

5.1.  Előállítás

   Bioüzemanyag-előállító létesítmények (legalább 50 000 tonna/év kapacitású finomítók).

6.  Szén-dioxid

6.1.  Szállítás

   Az 1.2. és a 4.1. pontban említett termelőlétesítményekhez kapcsolódó CO2-csővezetékek.

6.2.  Tárolás

E bekezdés hatálya alá tartoznak továbbá a 663/2009/EK rendeletben említett, a szén-dioxid geológiai rétegekben történő tárolásával kapcsolatos projektek.

   Tárolólétesítmények (legalább 100 kt kapacitású tárolóhelyek és -komplexumok).

A kutatási és technológiafejlesztési célú tárolólétesítmények nem tartoznak ide.

(1) Az Európai Parlament 2010. február 25-i álláspontja.
(2) HL L 140., 2009.6.5., 16. o.
(3) HL L 211., 2009.8.14., 55. o.
(4) HL L 211., 2009.8.14., 94. o.
(5) HL L 211., 2009.8.14., 1. o.
(6) HL L 211., 2009.8.14., 15. o.
(7) HL L 211., 2009.8.14., 36. o.
(8) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
(9) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.
(10) HL L 264., 2006.9.25., 13. o.
(11) HL L 41., 2003.2.14., 26. o.
(12) HL L 102., 1996.4.25., 1. o.
(13) HL L 200., 2009.7.31., 31. o.


Az ukrajnai helyzet
PDF 222kWORD 65k
Az Európai Parlament 2010. február 25-i állásfoglalása az ukrajnai helyzetről
P7_TA(2010)0035RC-B7-0116/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Prágában 2009. május 7-én közzétett, a keleti partnerségről szóló közös nyilatkozatra,

–   tekintettel a az Európai Unió és Ukrajna közötti parlamenti együttműködéssel foglalkozó, 2009. október 26–27-én ülésező bizottság nyilatkozatára és ajánlásaira,

–   tekintettel arra, hogy Ukrajna 2008 márciusa óta tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO),

–   tekintettel Ukrajnának az Energiaközösséget létrehozó szerződéshez történő csatlakozására, melyet az Energiaközösséget létrehozó szerződés 2009 decemberében Zágrábban tartott miniszteri tanácsa hagyott jóvá,

–   tekintettel az Európai Unió és Ukrajna között 1998. március 1-jén hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra, továbbá a partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lépő társulási megállapodásról szóló folyamatban lévő tárgyalásokra,

–   tekintettel az EU–Ukrajna Együttműködési Tanács által 2009 júniusában jóváhagyott, az EU–Ukrajna cselekvési tervet felváltó EU–Ukrajna társulási menetrendre,

–   tekintettel az Európai Közösség és Ukrajna között 2007 június 18-án aláírt és 2008. január 1-jén hatályba lépett vízumkönnyítési megállapodásra és az EU és Ukrajna között 2008 októberében indított, a vízumkérdésről szóló párbeszédre,

–   tekintettel a regionális politikáról és az ukrán regionális fejlesztési és építésügyi minisztérium, valamint az Európai Bizottság közötti regionális együttműködésről szóló párbeszéd létrehozásával kapcsolatos, 2009. július 22-én aláírt egyetértési megállapodásra,

–   tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel az energia terén az Európai Unió és Ukrajna közötti együttműködésről szóló, 2005. december 1-jén aláírt egyetértési megállapodásra,

–   tekintettel a 2009. március 23-án megrendezett, a gázátviteli rendszer korszerűsítéséről szóló közös EU–Ukrajna nemzetközi befektetői konferencia által elfogadott közös nyilatkozatra,

–   tekintettel a Naftogaz és a Gazprom között az olajellátás 2010-ben érvényes tranzitdíjairól szóló, 2009 decemberében megkötött megállapodásra,

–   tekintettel az ukrajnai elnökválasztások eredményére, amelyek első fordulóját 2010. január 17-én, a második fordulóját 2010. február 7-én tartották,

–   tekintettel a 2010. január 17-i és február 7-i elnökválasztásokat megfigyelő EBESZ/ODHIR misszió kijelentéseire, mely megállapította, hogy a legtöbb nemzetközi előírást betartották,

–   tekintettel Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2010. február 8-án az ukrajnai elnökválasztásokról tett nyilatkozatára,

–   tekintettel arra, hogy 2010. február 3-án a Verhovna Rada az ukrán választási törvény módosítását az utolsó pillanatban, az elnökválasztások második fordulója előtt elfogadta,

–   tekintettel az Ukrajnára vonatkozó 2011–2013 közötti nemzeti indikatív programra,

–   tekintettel a nemrégiben tartott EU–Ukrajna csúcstalálkozó eredményeire, többek között arra, hogy a 2008-ban Párizsban tartott EU–Ukrajna csúcstalálkozón az Európai Unió országaival közös értékeket valló és közös történelmi múlttal rendelkező európai országnak ismerték el Ukrajnát, valamint a 2009. december 4-én Kijevben tartott EU–Ukrajna csúcstalálkozóra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel Ukrajna az EU stratégiai fontosságú szomszédja; mivel az ország nagysága, erőforrásai, lakossága, valamint földrajzi fekvése miatt Ukrajna különleges helyet foglal el Európában, és kulcsfontosságú regionális szereplőnek tekinthető,

B.   mivel Ukrajna európai állam, és az Európai Unióról szóló Szerződés 49. cikke értelmében a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tisztelete, valamint a jogállamiság mellett elkötelezett többi európai államhoz hasonlóan csatlakozási kérelmet nyújthat be az EU-hoz,

C.   mivel az elnökválasztásokat megfigyelő EBESZ/ODHIR misszió következtetései értelmében a választásokon a legtöbb nemzetközi előírást betartották,

D.   mivel az, hogy a 2010. január 17-én és február 7-én megtartott elnökválasztások szabályosan zajlottak le, tiszteletben tartva a polgári és politikai jogokat – köztük a gyülekezési, egyesülési és véleménynyilvánítási szabadságot – azt mutatja, hogy Ukrajna képes szabad és tisztességes választások lebonyolítására,

E.   mivel annak ellenére, hogy nem kormányzati szervezetek hivatalosan nem figyelhették meg a választásokat, a hazai és külföldi megfigyelők jelenléte jelentősen növelte az átláthatóságot a választási folyamat során és a választás napján,

F.   mivel Tyimosenko miniszterelnök fellebbezését követően Ukrajna legfelső közigazgatási bírósága 2010. február 17-én felfüggesztette az elnökválasztás eredményeit megállapító és Victor Janukovicsot elnöknek elismerő központi választási bizottsági határozatot, továbbá mivel a miniszterelnök 2010. február 20-án visszavonta fellebbezését elismerve, hogy a bíróság nem fog igazat adni neki,

G.   mivel a második forduló kampányhangulatát kedvezőtlenül befolyásolták a csalással kapcsolatos kölcsönös vádaskodások és a választási törvény utolsó pillanatban történő módosításai,

H.   mivel nem lehet eltekinteni attól, hogy Ukrajna megélte a szovjet elnyomást, és nagy utat tett meg annak érdekében, hogy megszabaduljon ennek negatív örökségétől,

I.   mivel a Parlament fő külpolitikai célkitűzéseinek egyike az európai szomszédsági politika megerősítése és támogatása, amelynek célja az érintett országok, illetve az EU és annak tagállamai közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok megerősítése,

J.   mivel kialakulóban van a keleti partnerség; mivel a Parlament elvárja az új ukrajnai hatóságoktól, hogy célkitűzései megvalósítása érdekében dolgozzanak; mivel a keleti partnerség csak akkor lehet sikeres és járulhat hozzá valamennyi keleti szomszéd, többek között Ukrajna békés fejlődéséhez, stabilitásához és jólétéhez, ha gyakorlati és hiteles projekteken alapul, és megfelelő támogatással rendelkezik,

K.   mivel az EU támogatja a stabil és demokratikus Ukrajnát, amely tiszteletben tartja a szociális piacgazdaság, a jogállamiság elvét, az emberi jogokat és a kisebbségek védelmét, valamint biztosítja az alapvető jogokat, mivel Ukrajna belpolitikai stabilitása és belső reformra való összpontosítása az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok további fejlesztésének előfeltétele,

L.   mivel a narancsos forradalom óta Ukrajna sajnálatos módon több mint öt évet vesztett, hogy megfelelően kezelje az alkotmánnyal és az intézményrendszerrel kapcsolatos legfontosabb hiányosságait, különösen az elnöki és a miniszterelnöki hatáskörök ütközésének megszüntetését; mivel ennek következtében a köz-, a gazdasági és a szociális szférában a fontos reformprojektek késedelmet szenvedtek, végrehajtásuk hiányos volt vagy egyáltalán nem kerültek bevezetésre,

M.   mivel, függetlenül az elnökválasztások eredményétől, Ukrajnának el kell kezdenie az alkotmányos reformok végrehajtását annak érdekében, hogy a fékek és ellensúlyok életképes és hatékony rendszerét hozza létre, amelyben világosan meghatározott az elnök, a miniszteri kabinetek és a Verhovna Rada közötti hatáskörmegosztás,

N.   mivel az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok jelentősen fejlődtek az elmúlt évek során általában is, de elsősorban a kül- és biztonságpolitika, a kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági ügyek terén; mivel nem történt kellő előrelépés az energiaügy és a környezetvédelem területén,

O.   mivel Ukrajnának a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozása fontos lépésnek számít a nemzetközi és európai gazdasági szabályok, valamint az EU-val létrejött megerősített kereskedelmi kapcsolatok Ukrajna általi elfogadásában, és felgyorsítja a társulási megállapodás szerves részét képező, mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet (DCFTA) létrehozásáról szóló tárgyalásokat,

P.   mivel Ukrajnának az Energiaközösséget létrehozó szerződéshez történő csatlakozása valamennyi fél számára nagy jelentőséggel bír,

Q.   mivel az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásnak a reformfolyamat eszközeként kell szolgálnia, és határozottabb szerepet kell biztosítania a civil társadalomnak,

1.   üdvözli, hogy a választásokat megfigyelő nemzetközi misszió ukrajnai elnökválasztásokról szóló jelentése megállapítja, hogy az előző választásokkal összehasonlítva jelentős haladás történt, és a legutóbbi választások megfeleltek az EBESZ és az EU szabad és tisztességes választásokra vonatkozó legtöbb előírásának;

2.   üdvözli az EBESZ/ODHIR választásokat megfigyelő missziójának arról szóló kijelentését, miszerint tiszteletben tartották a polgári és politikai jogokat, beleértve a gyülekezési, az egyesülési és a pluralista médiakörnyezetben megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságot;

3.   üdvözli a viszonylag magas részvételi arányt, amely jelzi az ukrán polgárok aktív részvételét az ország által követendő útirány meghatározásában; üdvözli, hogy a választáson számos különböző, alternatív politikai nézeteket képviselő jelölt indult, valódi választási lehetőséget kínálva a választópolgároknak;

4.   sajnálja, hogy a választásokra vonatkozó szabályok továbbra is vita tárgyát képezik, és rámutat arra, hogy a 2009 augusztusában módosított jelenlegi választási törvényt az EBESZ/ODHIR a korábbi szabályozáshoz képest visszalépésnek tekinti, amely tisztázatlan és hiányos jogi keretet eredményezett; sajnálatának ad hangot, amiért a Verhovna Rada mindössze néhány nappal a második forduló előtt elfogadta az elnökválasztási törvényre vonatkozó, a Régiók Pártja által benyújtott rendkívül vitatott módosításokat; ezért arra ösztönzi az ukrajnai hatóságokat, hogy vizsgálják felül és egészítsék ki az ország választásokra vonatkozó szabályozását; nagyobb átláthatóságot sürget a jelöltek és a politikai pártok finanszírozása terén, és átláthatóbb kampányfinanszírozást kér a választásokat megelőző időszakokban;

5.   bár elismeri, hogy Ukrajna ratifikálta az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, felhívja az ukrajnai hatóságokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az ukrajnai kisebbségi közösségek megszólítása érdekében, tovább integrálván e közösségeket az ország politikai fejlődésébe, és megfelelő módon előmozdítván a kisebbségi nyelven történő oktatáshoz való jogot;

6.   elismeri, hogy Ukrajnának mint európai országnak az Európai Unió országaival közös a történelme, és hogy azokkal közös értékeket vall, valamint elismeri Ukrajna európai törekvéseit;

7.   elvárja az ukrán politikusoktól annak elismerését, hogy szükség van a politikai és gazdasági stabilizációra, különösen az alkotmány reformján, a jogállamiság megszilárdításán és a korrupció újult erővel történő leküzdésén, illetve az üzleti és befektetési környezet javításán keresztül;

8.   hangsúlyozza az Ukrajna és az Európai Unió közötti energiaügyi együttműködés megerősítésének jelentőségét, és felhív az EU és Ukrajna közötti további megállapodások megkötésére azzal a céllal, hogy biztosítsák mindkét fél számára az energiaellátás biztonságát, beleértve a megbízható kőolaj- és földgáz-továbbítási rendszer létrehozását;

9.   felhívja Ukrajnát, hogy teljes mértékben hajtsa végre és ratifikálja az Energiaközösséget létrehozó szerződéshez történő csatlakozását, és sürgősen fogadjon el egy új, az EU 2003/55/EK irányelvének megfelelő gáztörvényt;

10.   hangsúlyozza, hogy bár történt előrehaladás, a jelenlegi vízumkönnyítési megállapodást a hosszú távú célkitűzésekre figyelemmel felül kell vizsgálni, és felhívja a Tanácsot, hogy bízza meg a Bizottságot ezen egyezmény ukrajnai hatóságokkal közösen történő felülvizsgálatára az Ukrajnának biztosítandó vízummentes utazás menetrendjének – amely köztes célként magában foglalja a meglévő vízumdíjak eltörlését is – kidolgozása érdekében;

11.   kéri, hogy a Bizottság a tagállamokkal és Ukrajnával együtt dolgozzon ki speciális intézkedéseket, amelyeknek bevezetésére a 2012. évi európai labdarúgó-bajnokság kapcsán kerül sor a jegytulajdonosok utazásának megkönnyítése érdekében;

12.   üdvözli, hogy Ukrajna aktívan támogatja a keleti partnerséget és az Euronest Parlamenti Közgyűlést, és elkötelezett az iránt, hogy fokozza erőfeszítéseit a nagyobb demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és az alapvető szabadságok, továbbá a szociális piacgazdaság, a fenntartható fejlődés és a felelősségteljes kormányzás biztosítása érdekében;

13.   támogatja a keleti partnerség úttörő kezdeményezéseit, különösen az integrált határigazgatásra, az energiaügyre, a szabadkereskedelemre és az átfogó intézményfejlesztésre vonatkozó kezdeményezéseket;

14.   elvárja, hogy Ukrajna újból kinyilvánítsa és megerősítse az ország európai integrációja, valamint az EU-val a szomszédsági területeken történő szoros együttműködése iránti elkötelezettségét, a keleti partnerség és a fekete-tengeri együttműködési politika keretében;

15.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak megerősítésére, hogy az EU kész a keleti partnerség és az EU és Ukrajna közötti társulási menetrend által javasolt eszközökön keresztül segíteni Ukrajnát ebben az irányban; felhívja a Bizottságot, hogy a 2011–2013-as nemzeti indikatív programot hozza szorosan összhangba társulási menetrenddel;

16.   hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak biztosítania kell Ukrajna fokozatos integrációját az EU belső piacába, beleértve a négy szabadságnak az országra történő kiterjesztését is;

17.   üdvözli azt a szándékot, hogy hozzák létre az Európai Befektetési Bank (EIB) képviseletét Kijevben, és hangsúlyozza az EIB-szerepvállalás további kiterjesztésének jelentőségét Ukrajnában;

18.   hangsúlyozza a fiatalok és diákok cseréjével kapcsolatos együttműködés megerősítésének és ösztöndíjprogramok létrehozásának fontosságát, amely lehetővé teszi az ukránok számára az Európai Unió és tagállamai megismerését;

19.   kéri valamennyi szomszédos országot, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az ukrán állam demokratikus rendszerét, és tartózkodjanak bármiféle, az Ukrajna által a politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésével kapcsolatos, demokratikus úton meghozott döntéseknek visszavonására irányuló nyomásgyakorlástól vagy beavatkozástól;

20.   rendkívül helyteleníti Viktor Juscsenkó, távozó ukrán elnök döntését, mely szerint az „Ukrajna nemzeti hőse” címet adományozva poszthumusz elismerésben részesítette Sztepan Banderát, az ukrán nacionalisták szervezete vezetőjét, aki együttműködött a fasiszta Németországgal; reméli e tekintetben, hogy az új ukrán vezetés újra megvizsgálja az ilyen döntéseket, és folytatni fogja az európai értékek iránti elkötelezettségét;

21.   kéri a Bizottságot, hogy nyújtson kellő technikai segítséget ahhoz, hogy Ukrajna villamosenergia-hálózatának energiahatékonysága gyökeresen javuljon, és fokozza a gázágazat reformjával kapcsolatos együttműködést az európai uniós normákkal való összhang biztosítására; kéri, hogy az EU következetesen támogassa az energiafogyasztás csökkentésére és az energiahatékonyság növelésére irányuló ukrán stratégiát, amely a gázzal kapcsolatos kiadások és az EU energiaimporttól való függősége csökkentésének legjobb módja;

22.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Ukrajna kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanács, az EBESZ és a NATO Parlamenti Közgyűléseinek.

(1) HL L 310., 2006.11.9., 1. o.


A Parlament prioritásai az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésére vonatkozóan (Genf, 2010. március 1-26)
PDF 141kWORD 74k
Az Európai Parlament 2010. február 25-i állásfoglalása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenharmadik ülésszakáról
P7_TA(2010)0036RC-B7-0123/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról (UNHRC) szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen „az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának fejlődéséről, beleértve az EU szerepét” című 2009. január 14-i(1), az Emberi Jogi Tanácsról szóló tárgyalások eredményéről és az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Bizottságának 62. ülésszakáról szóló 2006. március 16-i(2), az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete közötti kapcsolatokról szóló 2004. január 29-i(3), az ENSZ reformjáról szóló 2005. június 9-i(4), az Egyesült Nemzetek Szervezete csúcstalálkozójának (2005. szeptember 14–16.) eredményeiről szóló 2005. szeptember 29-i(5), valamint az „Emberi jogok helyzete a világban” című 2008-as éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2009. május 7-i(6) állásfoglalására,

–   tekintettel az emberi jogokról és a demokráciáról szóló sürgősségi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának létrehozásáról szóló A/RES/60/251. számú határozatára,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának korábbi rendes és rendkívüli ülésszakaira, valamint az egyetemes időszakos felülvizsgálat korábbi fordulóira,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2010 márciusában megrendezendő következő, tizenharmadik ülésszakára, valamint az egyetemes időszakos felülvizsgálat 2010. május 3. és 14. között tartandó nyolcadik fordulójára,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011-ben esedékes felülvizsgálatára,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében megvalósuló intézményi változásokra,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződésből eredő változata 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak fontos részét, valamint az európai egység és integritás egyik alapkövét képezi(7),

B.   mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa az egyetemes emberi jogokra specializálódott egyedülálló platform, valamint az ENSZ rendszerén belül az emberi jogokkal foglalkozó speciális fórum,

C.   mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálata két nyomvonalon halad: a szerv státuszát New Yorkban, az eljárásokat pedig Genfben vitatják meg; mivel a következő évben számos kezdeményezésre és nem hivatalos ülésre kerül sor,

D.   mivel az elmúlt évtizedekben nőtt az Európai Unió globális szerepvállalása, és az új Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásával kifejezésre juttatott új megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy az Unió hatékonyabban lépjen fel a globális kihívások átfogó, következetes és eredményes leküzdése érdekében,

E.   mivel – ahogyan az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, illetve azt megelőzően annak elődszervezete, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága korábbi ülései esetében is – az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttsége idén is Genfbe utazik az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának tizenharmadik ülésére,

1.   hangsúlyozza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenharmadik ülésének jelentőségét – az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának legfontosabb ülése 2010-ben; üdvözli a 13. rendes ülésen miniszterek és más magas rangú kormánytisztviselők részvételével a közeljövőben tartandó magas szintű tanácskozást; tudomásul veszi, hogy magas szintű tanácskozás ülésein két témakört vitatnak majd meg: a gazdasági és pénzügyi válságokat, illetve az Emberi Jogi Oktatás és Képzés (HRET) tárgyában tett ENSZ-nyilatkozatot;

2.   üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 13. ülésének napirendjén szerepel az „ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentése a globális gazdasági és pénzügyi válságnak az emberi jogok érvényesítésére kifejtett hatásáról és a válság enyhítését szolgáló lehetséges fellépésekről”; felszólítja az Unió tagállamait, hogy tevékenyen járuljanak hozzá ehhez az eszmecseréhez;

3.   kéri, hogy az EU tagállamai aktívan vegyenek részt a fogyatékkal élő személyek jogairól folytatott éves interaktív vitán, a Latin-Amerikai és Karibi Országok Csoportja (GRULAC) által kezdeményezett, az igazsághoz való jogról folytatott, és az elnyomással kapcsolatban az igazságra összpontosító eszmecseréken, valamint a gyermekek jogai tárgyában tartott éves ülésen;

4.   hangsúlyozza az Unió közös álláspontjainak jelentőségét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenharmadik ülésén megvitatandó témák tekintetében, még ha nem is teljesen világos, hogy az EU tagállamai a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően miként lépjenek fel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában;

Az Emberi Jogi Tanács tevékenysége

5.   ismételten felhívja az Unió tagállamait, hogy tevékenyen forduljanak szembe minden olyan kísérlettel, amelynek célja az emberi jogok egyetemességének, oszthatatlanságának és egymástól való függésének megkérdőjelezése, valamint hogy határozottan ösztönözzék az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát arra, hogy egyenlő figyelemben részesítsék a bármely alapon – például nem, faj, kor, szexuális irányultság, vallás vagy hit – történő megkülönböztetés minden formáját;

6.   óva int az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának túlzott átpolitizálódásától, mivel az megakadályozza, hogy a szervezet teljesítse megbízatását; hangsúlyozza az egyes országokra vonatkozó határozatok jelentőségét az emberi jogok súlyos megsértése elleni küzdelemben; ebben a tekintetben határozottan elítéli az intézkedés mellőzésére irányuló indítványok alkalmazását, és csalódottságának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a tanács tizenegyedik rendkívüli ülésén ezt az eljárást használták, ami megakadályozta, hogy olyan átfogó és következetes végső határozatot fogadjanak el, amely kezelni tudta volna a Srí Lanka-i helyzetet;

7.   üdvözli a Haitiről szóló tizenharmadik rendkívüli ülés Brazília kezdeményezésére történő megrendezését, melynek célja az emberi jogi megközelítés beillesztése a pusztító földrengés utáni helyreállítási munkákba, továbbá örömmel fogadja az ülésszak innovatív vonatkozásait, például a természeti katasztrófát követő rendkívüli ülés megszervezését, valamint és az ENSZ szakosított ügynökségeinek bevonását, amelyek szakértelmükkel járultak hozzá a megbeszélésekhez; hangsúlyozza a haiti emberi jogi független szakértő fontos szerepét az emberi jogok érvényesítésében az ENSZ szélesebb körű erőfeszítéseinek vagy az adakozók által irányított támogatások terén Haitin, és kéri az ENSZ-tagállamokat, hogy kövessék nyomon ezt az ülést, az emberi jogokat előtérbe helyező megközelítést beépítve az ENSZ Haiti támogatására irányuló, szélesebb körű erőfeszítéseibe, különös tekintettel a kiszolgáltatott személyekre, például a gyerekekre;

8.   felszólítja az Unió tagállamait, hogy kezeljék kiemelten az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által a háborúk és erőszakos konfliktusok során a polgári lakosság ellen elkövetett emberi jogi jogsértések megszüntetése érdekében hozott konkrét intézkedéseket, beleértve a kifejezetten a nők és gyermekek ellen irányuló erőszakos cselekményeket és a gyermekkatonák problémáját;

9.   sajnálattal állapítja meg, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa képtelen volt megfelelő gyorsasággal fellépni más súlyos emberi jogi problémák esetében; felhívja az EU tagállamokat, hogy ítéljék el az emberi jogok megsértését, és tevékenyen vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa erre irányuló mechanizmusainak kialakításában, az afganisztáni, guineai, iráni, jemeni, iraki és nyugat-szaharai emberi jogi válság elleni fellépés érdekében; továbbra is úgy véli, hogy az ENSZ mandátuma kiterjed a nyugat-szaharai emberi jogi helyzet ellenőrzésére is;

10.   megismétli a „vallások becsmérlése” fogalmával kapcsolatos álláspontját, és miközben elismeri, hogy a vallási kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének problémáját maradéktalanul kezelni kell, úgy véli, hogy mégsem helyénvaló a fent nevezett fogalom felvétele a rasszizmus, a származás alapján történő megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a diszkrimináció minden formája tekintetében kiegészítő normákat megállapító jegyzőkönyvbe; kéri az ENSZ tagállamait, hogy hajtsák végre maradéktalanul a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a vallás- és lelkiismereti szabadság tekintetében meglévő normákat;

11.   ismételten felhívja az Unió tagállamait, hogy saját belső politikáikban biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, ha ugyanis ezt nem teszik meg, akkor ezzel az Unió helyzetét gyengítik az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában;

12.   üdvözli, hogy az Egyesült Államok ismételten kötelezettséget vállalt az ENSZ testületeiben, hogy újból az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagjává választották, valamint hogy építő jellegű munkát végzett mind a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében az ENSZ Közgyűlésének 64. ülésén, mind pedig a durbani felülvizsgálati konferenciát nyomon követő cselekvési terv tekintetében; kéri az Egyesült Államokat és az Európai Unió tagállamait, hogy az ilyen kezdeményezéseket a jövőben is kövessék nyomon, és működjenek maradéktalanul együtt;

13.   aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagjainak május 10-én tartandó választásán Irán tagjelölt lesz; ismételten hangsúlyozza, hogy nem ért egyet a „tiszta lappal indulás” elvének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának választásain történő alkalmazásával, felhív a választások versenyszellemben történő lebonyolítására minden regionális csoport esetében, és sürgeti, hogy az EU tegyen meg minden tőle telhetőt annak megelőzése érdekében, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjává válasszanak olyan országokat, amelyek emberi jogi megítélése rendkívül problematikus;

14.   felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy továbbra is gyakoroljanak nyomást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagjainak megválasztására vonatkozó kritériumok kialakítására, és különösen arra, hogy legyen minimumkövetelmény a különeljárásokkal való együttműködés, saját feladatkörükkel összhangban; felszólítja az Európai Uniót, hogy a választások során alkalmazandó iránymutatásoknak a régiókon átnyúló partnerekkel együtt történő kidolgozásával vállaljon vezető szerepet;

15.   felhív a különeljárások és az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek következtetései és ajánlásai tényleges végrehajtásának hatékony ellenőrzésére az egyetemes időszakos felülvizsgálat keretében minden egyes ország tekintetében;

16.   kéri az Unió tagállamait, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a különeljárásokra vonatkozó valamennyi megbízatás megőrzése érdekében; kéri, hogy a humanitárius helyzet rosszabbra fordulására való tekintettel újítsák meg az ENSZ mianmari és koreai népi demokratikus köztársasági különmegbízottja megbízatását, és bocsássanak ki új, országspecifikus megbízatást a Kongói Demokratikus Köztársaság esetében;

17.   üdvözli a „Közös tanulmány a világ országainak a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggő titkos fogva tartással kapcsolatos gyakorlatairól” című dokumentumot, amelynek megvitatására a 13. ülésen kerül majd sor; felhívja az Unió tagállamait, hogy támogassák és megfelelő módon kövessék nyomon a jelentést, az Európai Parlament e tárgyban korábban hozott állásfoglalásaival – különösen a 2009. február 19-i(8) és 2007. február 14-i(9), az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló állásfoglalásával – összhangban;

18.   kéri, hogy az Unió vegyen aktívan részt az egyetemes időszakos felülvizsgálat ülésein annak érdekében, hogy biztosítható legyen a méltányos eljárás és az ENSZ különeljárásait és az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek következtetéseit és ajánlásait támogató és velük összhangban lévő végeredmény, többek között azzal, hogy szükség esetén technikai segítséget nyújt azok megvalósításához;

19.   kéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a tagállamokat, hogy munkálkodjanak annak érdekében, hogy az Unió határozott közös álláspontot alakítson ki a gázai övezetben és Izrael déli részén kialakult helyzetet vizsgáló tényfeltáró küldöttség jelentésének nyomon követése tekintetében, nyilvánosan kérve ajánlásainak megvalósítását és az elszámoltathatóságot a nemzetközi jog megsértései esetén, ideértve az állítólagos háborús bűnöket is, és sürgeti mindkét felet, hogy folytasson olyan vizsgálatokat, amelyek az ENSZ Közgyűlése A/64/L.11. számú határozatával összhangban megfelelnek a függetlenségre, a pártatlanságra, az átláthatóságra, a gyorsaságra és a hatékonyságra vonatkozó nemzetközi normáknak, valamint hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog valamennyi fél általi tiszteletben tartása alapvető előfeltétele a méltányos és tartós közel-keleti békének;

20.   kéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EU tagállamait, hogy az Unió külső misszióival és az e téren érdekelt nem kormányzati szervezetekkel folytatott tanácskozás révén aktívan ellenőrizzék a Goldstone-jelentés ajánlásainak megvalósítását; szorgalmazza, hogy az ajánlásokat és a kapcsolódó megállapításokat építsék be a mindkét féllel folytatott uniós párbeszédekbe, valamint a többoldalú fórumokon képviselt uniós álláspontokba;

21.   jóllehet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálata nem szerepel közvetlenül az e Tanács 13. ülésén megvitatott témák között, hangsúlyozza, hogy szükség van egy átlátható és mindenre kiterjedő felülvizsgálati eljárásra, amely figyelembe veszi a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat és az egyéb érintett szereplőket;

22. hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálata nem gátolhatja meg a Tanácsot abban, hogy folytassa az emberi jogok megsértésével kapcsolatos jelentős munkáját;

23.   felszólítja az Unió tagállamait, hogy az A/HRC/12/L.28. számú határozattal létrehozott, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa felülvizsgálatáért felelős munkacsoport közelgő első ülésére való tekintettel alakítsanak ki közös álláspontot a témában, valamint dolgozzanak ki hatékony és kezdeményező tárgyalási stratégiát; hangsúlyozza az EU közös álláspontjának jelentőségét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálatára irányuló folyamat tekintetében, és kéri az EU tagállamait, hogy kövessék a közösen elfogadott, úgynevezett „vörös vonalakat”;

24. kéri a Parlament Külügyi Bizottságát, hogy készítsen ajánlást a Tanács számára annak érdekében, hogy az Unió időben kialakíthassa álláspontját a következő felülvizsgálatról;
25. elismerve egy átfogóbb vita szükségességét, kifejezi azon álláspontját, mely szerint a felülvizsgálat során meg kell őrizni az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala függetlenségét, védelmezni, és lehetőség szerint erősíteni kell a különeljárásokat, továbbá garantálni kell az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága számára a lehetőséget, hogy az emberi jogok megsértésének egyes konkrét eseteit országokra vonatkozó határozatokkal és országonkénti megbízatásokkal kezelhesse; hangsúlyozza az emberi jogok oszthatatlanságának jelentőségét, akár szociális, gazdasági, kulturális, polgári vagy politikai jogokról legyen szó; tudomásul veszi az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az intézményfejlesztési csomag igénybevétele nélkül történő megerősítése módjairól szóló megbeszéléseket;
Az Unió részvétele

26.   elismeri az Európai Unió és tagállamai aktív részvételét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában, és gratulál Belgiumnak az eddigi sikeres elnökséghez, továbbá üdvözli a spanyol elnökség által meghatározott uniós prioritásokat az emberi jogok területén;

27.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák erőfeszítéseiket a római alapokmány egyetemes ratifikációjának és a szükséges nemzeti végrehajtási jogszabályok elfogadásának előmozdítására, összhangban a Tanács 2003. június 16-i, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló 2003/444/KKBP közös álláspontjával(10) és a közös álláspont nyomon követésére irányuló, 2004. évi cselekvési tervvel; elismeri az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság közötti együttműködési és segítségnyújtási megállapodást, és ennek alapján felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy teljes körben működjenek együtt a Bírósággal és adjanak meg számára minden szükséges segítséget; megállapítja, hogy a Római Jegyzőkönyv első felülvizsgálati konferenciájára 2010. május 31. és június 11. között kerül sor az ugandai Kampalában, amely jelentős lépést jelent majd a Bíróság továbbfejlesztésében;

28.   úgy véli, hogy az Unió új intézményi felépítése lehetőséget biztosít arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában következetesebben, láthatóbban és hitelesebben tudjon fellépni; felszólítja a főképviselőt/alelnököt annak biztosítására, hogy tegyenek gyakorlati lépéseket a Lisszaboni Szerződés végrehajtására annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlságosan hosszú átmeneti időszak, ami rontaná az Unió hitelét és hatékonyságát, valamint hogy az új intézkedések segítsék az Uniót a régiók összefogásában és a más tömbökbe tartozó országokkal a közös kezdeményezésekkel kapcsolatban folytatott együttműködésben;

29.   megbízza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenharmadik ülésszakán részt vevő küldöttségét, hogy fejtse ki az ebben az állásfoglalásban megfogalmazott aggályokat, és felhívja küldöttségét, hogy látogatásáról tegyen jelentést az Emberi Jogi Albizottságnak, valamint célszerűnek ítéli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa megfelelő üléseire a jövőben is küldjenek európai parlamenti delegációt;

o
o   o

30.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a főképviselőnek/alelnöknek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 64. Közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Külügyi Bizottság által létrehozott EU–ENSZ munkacsoportnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0021.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0097.
(3) Elfogadott szövegek, P5_TA(2004)0037.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0237.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0362.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0385.
(7) Az EUSz. 2.cikke, 3. cikkének (5) bekezdése és 6. cikke.
(8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0073.
(9) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0032.
(10) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/l_15020030618en00670069.pdf


Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért
PDF 222kWORD 59k
Az Európai Parlament 2010. február 25-i állásfoglalása a Peking +15-ről – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért
P7_TA(2010)0037B7-0118/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az 1995 szeptemberében, Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, majd a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további intézkedésekről és kezdeményezésekről a 2000. június 9-i Peking +5 és a 2005. március 11-i Peking +10 rendkívüli ENSZ ülésszakon elfogadott dokumentumokra,

–   tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–   tekintettel a 2009. szeptember 14-i ENSZ közgyűlésen az ENSZ egész szervezetének koherenciájáról szóló állásfoglalásra (A/RES/63/311), amely határozottan támogatja a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó különböző szervezetek egy összetett szervezetté történő egyesítését,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak 1., 2., 3., 4., 5., 21. és 23. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, amely olyan, a tagállamok számára közös értékeket hangsúlyoz, mint a pluralizmus, a megkülönböztetés mentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló19. cikkére,

–   tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010)” című, 2006. március 1-i bizottsági közleményre (COM(2006)0092),

–   tekintettel a Tanács 1998. december 2-i következtetéseire, melyek szerint a pekingi cselekvési platform végrehajtásáról szóló éves értékelésnek mennyiségi és minőségi mutatókat és referenciaértékeket kell tartalmaznia,

–   tekintettel az európai uniós esélyegyenlőségi miniszterek 2005. február 4-i, a pekingi cselekvési platform tízéves felülvizsgálata kapcsán tett közös nyilatkozatára, amelyben többek között határozottan támogatják a pekingi cselekvési platform teljes körű és hatékony végrehajtását és ismételten elkötelezik magukat mellette,

–   tekintettel a Tanács 2005. június 2–3-i következtetéseire, amelyekben a tagállamokat és a Bizottságot a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében az intézményközi mechanizmusok megerősítésére, valamint a pekingi cselekvési platform végrehajtásának értékelését célzó keret létrehozására hívják fel a folyamat következetesebb és szisztematikusabb ellenőrzése érdekében,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2006 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra(1),

–   tekintettel a Tanácsnak a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének a fejlesztési együttműködésben történő erősítéséről szóló 2007. május 14-i következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Unió svéd elnöksége által készített átfogó, „Peking + 15: a cselekvési platform és az Európai Unió” című jelentésre, amely a nemek közötti egyenlőség teljes mértékű megvalósítását gátló akadályokra mutat rá,

–   tekintettel a Pekingben tartott4. Nőügyi Világkonferenciáról szóló, „Egyenlőség, fejlődés és béke” című, 1995. június 15-i állásfoglalására(2), valamint a 4. Nőügyi Világkonferencia cselekvési platformjának (Peking +10) nyomon követéséről szóló, 2005. március 10-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, 2010. január 26-i, „A Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című kérdésekre (O-0006/2010 – B7–0007/2010, O-0007/2010 – B7–0008/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az eddigi erőfeszítések ellenére a pekingi cselekvési platform stratégiai célkitűzései még nem teljesültek, és az egyenlőtlenség és a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák továbbra is élnek, mivel a nők a platformon tárgyalt területeken a férfiakkal szemben alárendelt helyzetben vannak,

B.   mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Uniónak az EK-Szerződésben foglalt alapelve, egyik célkitűzése és feladata, valamint mivel a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségnek valamennyi tevékenysége során való általános érvényesítése az Unió konkrétan meghatározott feladata,

C.   mivel az emberi jogok teljes körű érvényesülése a nők és lányok számára az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, szerves és osztatlan részét képezi, és elengedhetetlen a nők és lányok előrejutása, valamint a béke, a biztonság és a fejlődés szempontjából,

D.   mivel döntő fontosságú, hogy a férfiakat és a fiúgyermekeket aktívan bevonják a nemek egyenlőségét előmozdító politikákba és programokba, valamint az, hogy a férfiaknak – elsősorban apasági szabadság biztosításával – tényleges lehetőségük nyíljon a családdal és a háztartással kapcsolatos teendőket a nőkkel együtt, azonos mértékben elvégezni,

E.   mivel a CEDAW és a pekingi cselekvési platform között jelentős, lényegi tartalomra irányuló együttműködés figyelhető meg, ugyanis a platform számos kritikus probléma területével az egyezmény kifejezetten foglalkozik,

F.   mivel a CEDAW a közelmúltban ünnepelte 1979. december 18-i aláírásának 30. évfordulóját, valamint a fakultatív jegyzőkönyv 10. évfordulóját, amely utóbbi felhatalmazza a CEDAW bizottságát, hogy magánszemélyek által megfogalmazott jogsértési panaszokat hallgasson meg, és mivel a mai napig 186 ország ratifikálta a CEDAW-t, és ezen országok közül 98 a fakultatív jegyzőkönyvet is,

G.   mivel az ENSZ Nők helyzetével foglalkozó bizottságának (az ún. Peking +15 ülés) 54. ülésén a pekingi cselekvési platform felülvizsgálatával, valamint az esélyegyenlőség távlatainak a millenniumi fejlesztési célok teljes körű megvalósításához történő hozzájárulásával foglalkoztak,

1.   hangsúlyozza, hogy a pekingi cselekvési platform stratégiai célkitűzéseinek megvalósítása terén elért eredmények ellenére az egyenlőtlenség és a nemi sztereotípiák továbbra is jelen vannak, és a nők a platform által érintett területeken továbbra is alárendelt helyzetben vannak a férfiakhoz képest;

2.   sajnálja, hogy még mindig hiányoznak mind nemzeti, mind uniós szinten a pekingi cselekvési platformban meghatározott számos kritikus problématerületre – többek között az alábbiakra: a nők és a szegénység, a nőkkel szembeni erőszak, intézményi mechanizmusok, a nők és a fegyveres konfliktusok, a leánygyermekek – vonatkozóan a pekingi cselekvési platform nyomon követése érdekében kialakított mutatókhoz kapcsolódó időszerű, megbízható és összehasonlítható adatok;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a pekingi cselekvési platform végrehajtásának éves felülvizsgálatát, és a különböző szakpolitikai területekhez való hozzájárulásként, valamint a nemek közötti egyenlőség elérésére irányuló kezdeményezések alapjául hatékonyan alkalmazza a mutatókat és elemző jelentéseket;

4.   szükségesnek tartja, hogy a Bizottság középtávú tervet terjesszen elő a pekingi cselekvési platform nyomon követésére kidolgozott mutatók rendszeres ellenőrzésére és felülvizsgálatára, felhasználva a rendelkezésre álló valamennyi erőforrást, többek között a Bizottság nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó magas szintű csoportjának szakértelmét;

5.   sürgeti a Bizottságot, hogy az ütemterv nyomon követési stratégiájának kidolgozásakor vegye figyelembe a gazdasági és pénzügyi válságot, az éghajlatváltozás nőkre gyakorolt hatását, a fenntartható fejlődést, az elöregedő társadalmat, az etnikai kisebbségekhez tartozó nők, különösen a roma nők helyzetét, valamint az ütemtervben meghatározott alábbi prioritásokat: a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége, beleértve az 1.6 alpontban említett, az etnikai kisebbségekhez tartozó nők és a migráns nők elleni többszörös megkülönböztetés leküzdését; a munka, a család és a magánélet összeegyeztetése; az egyenlő arányú férfi-női részvétel a döntéshozatalban; a nemi bűncselekmények felszámolása; a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák társadalmon belüli megszüntetése; és a nemek közötti esélyegyenlőségnek a kül- és fejlesztési politikában történő előmozdítása;

6.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek további lépéseket a nők szerepe erősítésének, a nemek közötti egyenlőségnek, valamint a nemek közötti esélyegyenlőségnek a fejlesztési együttműködésben történő általános érvényesítésének elősegítése érdekében, többek között egy, a nemekre vonatkozó uniós cselekvési terv véglegesítése és elfogadása révén, a segélyhatékonyságról szóló párizsi nyilatkozattal és az accrai cselekvési programmal összhangban;

7.   sürgeti a Bizottságot, hogy az ütemterv nyomon követési stratégiájának kidolgozásakor alakítson ki szorosabb kapcsolatot a pekingi cselekvési platformmal, és biztosítsa a nagyobb koherenciát a nemek közti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégia és a pekingi cselekvési platformban meghatározott célkitűzések elérésére irányuló erőfeszítések között;

8.   határozottan támogatja az ENSZ-en belül a politikai és az operatív tevékenységeket összekapcsoló, esélyegyenlőséggel foglalkozó új szerv létrehozását, és felszólítja az ENSZ valamennyi tagállamát – elsősorban az uniós tagállamokat –, hogy az új szerv számára biztosítsanak jelentős pénzügyi és emberi erőforrásokat, valamint azt, hogy a szervet az ENSZ-nek a nemek közötti egyenlőségért felelős főtitkárhelyettese vezesse;

9.   hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség, valamint az ezekhez kapcsolódó jogok a nőjogi napirend szerves részét képezik, és hogy mind európai, mind globális szinten mindenképpen fokozni kell az erőfeszítéseket a nők reprodukciós jogainak és egészségének elősegítése érdekében;

10.   hangsúlyozza, hogy a nemi és reproduktív egészség a nők egészségügyi programjának szerves részét képezi;

11.   hangsúlyozza, hogy nem szabad támogatni az abortuszt, mint a családtervezés eszközét, és minden esetben gondoskodni kell arról, hogy az abortuszhoz folyamodó nők emberséges bánásmódban és tanácsadásban részesüljenek;

12.   felhívja az Európai Uniót, hogy a Lisszaboni Szerződés újonnan nyújtott keretén belül legyen a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló (CEDAW) ENSZ-egyezmény, és annak fakultatív jegyzőkönyve részes fele;

13.   bátorítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE), hogy – a platformon meghatározott kötelezettségvállalások végrehajtásának megerősítésére – mozdítsa elő a tagállamok közötti tudásmegosztást valamennyi, a pekingi cselekvési platformon tárgyalt területen a nemek közötti egyenlőség bevált gyakorlatainak cseréjéhez kapcsolódó program révén;

14.   kéri, hogy a lisszaboni stratégia 2010. évi felülvizsgálata során a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó határozott, új célkitűzésekkel kísért prioritást/fejezetet vezessenek be, a pekingi cselekvési platformhoz való kapcsolódást fűzzék szorosabbra, valamint azt, hogy a pekingi cselekvési platform nyomon követése érdekében kidolgozott pekingi mutatókat az esélyegyenlőségnek a nemzeti reformprogramokon és a szociális védelemmel és társadalmi integrációval kapcsolatos stratégián belüli távlatainak megerősítésére használják;

15.   kéri, hogy a Bizottság rendszeresen vizsgálja felül a pekingi cselekvési platformon meghatározott azon kritikus területeken elért haladást, amelyeknek a pekingi cselekvési platform nyomon követése érdekében kidolgozott mutatóit már elfogadták;

16.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos konkrét szakpolitikák – többek között aktív intézkedések – elfogadására és végrehajtására, a nemek közötti tényleges egyenlőség gyorsabb megvalósítása, valamint az emberi jogok nők és lányok számára történő teljes körű biztosításának elősegítése céljából;

17.   üdvözli, hogy a soros spanyol elnökség terveiben az esélyegyenlőség nagy jelentőséggel bír;

18.   elismeri, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése és az esélyegyenlőséget előmozdító konkrét intézkedések egymást kölcsönösen támogató stratégiák, valamint azt, hogy e struktúrákat és módszereket nemzeti és európai uniós szinten egyaránt erősíteni kell és azokat hatékonyan kell alkalmazni;

19.   az esélyegyenlőség általános érvényesítése érdekében további stratégiák és eszközök kidolgozására bátorítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, különösen a nemi szempontú hatásvizsgálat és a nemi szempontú költségvetés területein;

20.   ismételten felhív az esélyegyenlőség általános érvényesítése szisztematikus végrehajtásának és ellenőrzésének szükségességére a különböző szakpolitikai területek – többek között a gazdaságpolitika, az integrációs politika, a foglalkoztatottság, a szociális védelem és a társadalmi integráció nyílt koordinációs módszere, az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája, az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködési keret, a kül- és fejlesztési politika és az európai biztonsági és védelmi politika – jogalkotási, költségvetési és más fontos folyamatai, stratégiái, programjai és projektjei során, valamint a pekingi cselekvési platform nyomon követésére kidolgozott mutatók valamennyi szakpolitikai területen és folyamat során történő szisztematikus alkalmazásának előmozdítására;

21.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és az ENSZ főtitkárának.

(1) EK-Hírlevél 2002-3, I.13. pont.
(2) HL C 166., 1995.7.3., 92. o.
(3) HL C 320. E, 2005.12.15., 247.o.


A Parlament 2010-es költségvetésre vonatkozó javaslatainak módosítása
PDF 188kWORD 48k
Az Európai Parlament 2010. február 25-i állásfoglalása az 1/2010. számú költségvetés-módosításra (I. szakasz, Európai Parlament) vonatkozó bevételi és kiadási költségvetési javaslatokról (2010/2014(BUD))
P7_TA(2010)0038A7-0017/2010

Az Európai Parlament,

   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 314. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) (IIA), és különösen az annak I. részében előírt és I. mellékletében meghatározott többéves pénzügyi keretre (MFF),

–   tekintettel az Európai Uniónak a 2010-es költségvetési évre vonatkozó általános költségvetésére,

–   tekintettel a főtitkárnak az Elnökséghez benyújtott jelentésére a 2010-es költségvetés-módosításra vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezet elkészítéséről,

–   tekintettel az Elnökség által - az eljárási szabályzat 23. cikkének (6) bekezdése és 79. cikkének (1) bekezdése értelmében - 2009. december 14-én készített, a költségvetés-módosításra vonatkozó előzetes költségvetési javaslat-tervezetre,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság által - az eljárási szabályzat 79. cikkének (2) bekezdése értelmében - 2009. január 27-én készített költségvetési javaslat-tervezetre,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 79. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0017/2010),

A.   mivel a 2010-es költségvetési eljárás során megállapodás született arról, hogy a kifejezetten az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kapcsolatos kiadásokat - szükség esetén - a meglévő költségvetési eszközök - így például költségvetés-módosítás - alkalmazásával kell kezelni, az eredeti 2010-es költségvetés elfogadása után,

B.   mivel hangsúlyozták, hogy ebben az esetben a lehető legteljesebb körben, alaposan meg kell vizsgálni a meglévő források átcsoportosításának lehetőségét, mielőtt kiegészítő források iránti, bármiféle felhívásra sor kerülne,

C.   mivel különösen is nyomatékosították, hogy költségvetésének eredetileg elfogadott szintje, amely az MFF 5. fejezetében (igazgatási előirányzatok) engedélyezett kiadások 19,87%-a, nem tartalmazta a Lisszaboni Szerződés miatti lehetséges kiigazításokat, különösen a jogalkotás területén,

D.   mivel ugyanakkor elismerték, hogy a rendelkezésre álló korlátozott tartalékok miatt további megtakarításokra és átcsoportosításra volna szükség a kiegészítő követelmények teljesítésének lehetővé tételéhez,

1.   üdvözli az Elnökségnek az Európai Parlament költségvetésére (az Unió általános költségvetésének I. szakasza) vonatkozó 2010-es költségvetés-módosításra irányuló javaslatát, és emlékeztet arra, hogy ez teljes mértékben összhangban van azzal a megállapodással, hogy - a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően - bármely további szükségletett külön, a meglévő költségvetési eszközök alkalmazásával kell kezelni;

2.   hangsúlyozza, hogy a Parlament számára elsődleges fontosságú a jogalkotás kiváló minősége, továbbá annak szükségességét, hogy ennek eléréséhez biztosítsák a képviselők, bizottságok és képviselőcsoportok számára a szükséges eszközöket; egyetért az Elnökség javaslatának általános irányvonalaival és a javasolt növelésekre való összpontosítással; úgy véli továbbá, hogy a javaslat általános nagyságrendje indokolt, tekintettel a nyújtott indoklásokra és a jövőbeli kihívásokra;

3.   tekintettel a szóban forgó és a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos, egyéb lehetséges javaslatok kapcsán várható többéves költségvetési hatásra, felhív a titkársági juttatások felhasználásának értékelésére;

4.   megjegyzi, hogy az Elnökség javaslata szerint a költségvetés teljes összege elérné a 1 620 760 399 eurót, ami az eredeti 5. fejezet 20,04%-ának felel meg; megjegyzi, hogy - a fentiekben ismertetett körülmények és a költségvetés teljes összegének fényében - a hosszú távra saját maga számára megállapított 20%-os határt 0,04 százalékponttal, azaz 3,2 millió euróval túllépték az Elnökség javaslatában;

5.   úgy véli, hogy költségvetését illetően továbbra is az MFF eredeti többéves programozásának kell iránymutatásul szolgálnia, biztosítandó érdekeinek védelmét, ugyanakkor fenntartván a költségvetési fegyelmet is;

6.   úgy véli, hogy az 5. fejezetre vonatkozó jelenleg 20%-os alap a korábbi helyzethez képest most korlátozóbb, mivel a Parlament saját maga számára meghatározott, 1988-as nyilatkozatában elő nem irányozott kiadásokat is fedeznie kell majd; emlékeztet arra, hogy 2006 óta a Parlament betervezett olyan kiadásokat is, mint a képviselők statútumával kapcsolatos (a tagállamok számára megtakarításokat eredményező), az asszisztensek statútumával kapcsolatos és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő új szerepével kapcsolatos kiadások, valamint az általános szükségleteinek - beleértve a bővítéseket is - kielégítését szolgáló kiterjesztett ingatlanpolitikájával kapcsolatos kiadásokat is;

7.   úgy véli, hogy a 2006-ban tárgyalt és 2007 óta hatályban lévő, eredeti MFF iránymutatások alapján kiadásainak továbbra is a hagyományos 20%-os határon belül kell maradniuk, indikatív iránymutatásként;

8.   úgy véli, hogy a több mint 1 600 000 000 EUR teljes összeg vonatkozásában meg lehet maradni a 20%-os határon belül (azaz megállni 19,99%-nál), ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartva az Elnökség javaslatában meghatározott további igényeket; megjegyzi, hogy ez a teljes költségvetés 4 millió euróval történő csökkentését jelentené;

9.   úgy határoz, hogy az Elnökség javaslatában szereplő elemek meghagyásával oly módon hajtja végre ezt a kiigazítást, hogy az ingatlanokra vonatkozó előirányzatot 15 millió euróról 11 millió euróra csökkenti; megjegyzi, hogy ezáltal a költségvetés teljes összege 1 616 760 399 EUR lesz, ami az 5. fejezet 19,99%-ának felel meg; ragaszkodik a hosszú távú tervezés szükségességéhez ingatlanpolitikája terén;

10.   kiemeli, hogy intézkedéseket kell tenni a költségvetés fenntarthatóságának biztosítására a következő években; ismételten hangsúlyozza a további szigort és átláthatóságot biztosító, nullbázisú költségvetési politika kidolgozásának fontosságát; mielőbb egyértelmű tájékoztatást vár a Parlament költségvetésében szereplő fix kiadások teljes összegéről, az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló, 2009. október 22-i európai parlamenti állásfoglalásnak(4) megfelelően;

11.   elfogadja az 1/2010. számú költségvetés-módosításra vonatkozó költségvetési javaslatokat;

12.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a költségvetési javaslatokat a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 163., 2007.6.23., 17. o.
(2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0052.


A közös halászati politika reformja
PDF 496kWORD 238k
Az Európai Parlament 2010. február 25-i állásfoglalása a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvről (2009/2106(INI))
P7_TA(2010)0039A7-0014/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel a közös halászati politika jövőjéről szóló bizottsági zöld könyvről szóló, 2002. január 17-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra (az 1995. augusztus 4-i New York-i megállapodás),

–   tekintettel az FAO felelősségteljes halászatra vonatkozó, 1995. október 31-én elfogadott magatartási kódexére,

–   tekintettel az Európai Belvízi Halászati Tanácsadó Bizottság (EIFAC) 2008 májusában elfogadott, szabadidős horgászatra vonatkozó gyakorlati kódexére,

–   tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. augusztus 26. és szeptember 4. között Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón tett nyilatkozatra,

–   tekintettel az EU megújult fenntartható fejlődési stratégiájára, amelyet az Európai Tanács 2006. június 15–16-án fogadott el,

–   tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)(3),

–   tekintettel „A közös halászati politika szerepe az ökoszisztéma-alapú szemlélet tengergazdálkodásban való érvényesítésében” című bizottsági közleményre (COM(2008)0187) és a közös halászati politikáról és a halászati gazdálkodásban alkalmazott ökoszisztéma-alapú szemléletről szóló 2009. január 13-i parlamenti állásfoglalásra(4),

–   tekintettel a halászati jogokon alapuló irányítási eszközökről szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0073) és a halászati jogokon alapuló irányítási eszközökről szóló 2008. április 10-i parlamenti állásfoglalásra(5),

–   tekintettel az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő végrehajtásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0360) és az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő megvalósításáról szóló 2007. szeptember 6-i parlamenti állásfoglalására(6),

–   tekintettel „A nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére irányuló politika az európai vizeken folytatott halászat vonatkozásában” című bizottsági közleményre (COM(2007)0136) és az európai vizeken folytatott halászat vonatkozásában a nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére irányuló politikáról szóló 2008. január 31-i parlamenti állásfoglalásra(7),

–   tekintettel „A közös halászati politika keretében az irányításról: az Európai Parlament, a regionális tanácsadó testületek és egyéb szereplők” című, 2009. április 24-i állásfoglalására(8) és a 2006–2008 közötti időszakra vonatkozó, a közös halászati politika egyszerűsítéséről és javításáról szóló cselekvési tervre vonatkozó, 2006. szeptember 6-i állásfoglalására(9),,

–   tekintettel „A tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiája. Az Európai Kutatási Térségen belüli egységes keretrendszer a tengerek és óceánok fenntartható hasznosításáért” című, 2008. szeptember 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0534) és a közös halászati politika területén alkalmazott kutatásról szóló, 2009. február 19-i parlamenti állásfoglalásra(10),

–   tekintettel az Európai Halászati Alapról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2005. július 6-i(11), a part menti halászatról és a part menti halászközösségek által tapasztalt problémákról szóló, 2006. június 15-i(12), a „Női hálózatok: halászat, földművelés és diverzifikáció” című, 2005. december 15-i(13) és a halászati iparág gazdasági helyzetének javításáról szóló, 2006. szeptember 28-i(14) állásfoglalására,

–   tekintettel a közösségi halászati erőforrások védelmére irányuló jogszabályokra vonatkozó ellenőrzési, felügyeleti és szankciórendszerekről szóló 7/2007. számú számvevőszéki különjelentésre, a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre(15), a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendeletre(16), a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre(17), valamint a Parlament 2005. február 23-i(18), 2007. február 15-i(19), 2008. június 5-i(20), 2008. április 10-i(21) és 2009. április 22-i(22) állásfoglalásaira,

–   tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek ágazata piacának közös szervezéséről szóló 2007. december 12-i állásfoglalására(23),

–   tekintettel a „Vitaindító a halászati termékek ökocímke-rendszereivel kapcsolatos közösségi megközelítéséről” című bizottsági közleményre (COM(2005)0275) és a Parlament ugyanerről a témáról szóló 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(24),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSz.) és a Parlament új szerepéről és a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos felelősségeiről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(25),

–   tekintettel „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című 2007. július 12-i állásfoglalására(26), és a tengerparti övezet integrált európai kezelésével összefüggésben a halászatról és az akvakultúráról szóló 2008. szeptember 2-i állásfoglalására(27),

–   tekintettel a „2050: A jövő ma kezdődik - Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című 2009. február 4-i állásfoglalására(28),

–   tekintettel az éghajlatváltozásról szóló koppenhágai konferencián követendő EU-stratégiáról szóló 2009. november 25-i állásfoglalására(29),

–   tekintettel a kárókatonák által a halállományra, a halászatra és az akvakultúrára nézve okozott károk mérséklését célzó európai kárókatona-állomány gazdálkodási terv kidolgozásáról szóló 2008. december 4-i állásfoglalására(30),

–   tekintettel a Bizottság integrált tengerpolitikáról szóló közleményeire, különösen az „Iránymutatások a tengerpolitikával kapcsolatos integrált megközelítéshez: Az integrált tengerpolitikai irányítás és az érintettekkel folytatott konzultáció terén megvalósítandó helyes gyakorlat kialakításáról” (COM(2008)0395), a „Tengeri területrendezési útiterv: Egységes alapelvek érvényesítése az EU-ban” (COM(2008)0791) és „Az integrált uniós tengerpolitika nemzetközi dimenziójának fejlesztése” (COM(2009)0536) című közleményeire, valamint az integrált uniós tengerpolitika eredményeiről szóló közelmúltbeli helyzetjelentésre (COM(2009)0540),

–   tekintettel a „Fenntartható jövő kialakítása az akvakultúra számára – Új lendület az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégiának” című bizottsági közleményre (COM(2009)0162),

–   tekintettel a Bizottságnak a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvére (COM(2009)0163),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0014/2010),

A.   tekintettel a halállomány megőrzésének alapvető szükségletére annak érdekében, hogy a halászati ágazat képes legyen mind az egyes tagállamok, mind az egész EU népességének halászati termékekkel történő ellátására és élelmezési mérlege egyensúlyának megtartására, valamint az ágazatnak a part menti közösségek társadalmi-gazdasági jólétéhez, a helyi fejlődéshez, a foglalkoztatáshoz, a termelési vagy forgalmazási lánc megelőző vagy következő fázisában folytatott gazdasági tevékenységek fenntartásához és kialakításához, a friss hallal való ellátáshoz, valamint a helyi kulturális hagyományok fenntartásához való jelentős hozzájárulására,

B.   mivel a közös halászati politika (KHP) működtetéséhez következetesen az ENSZ tengerjogi egyezményét kell alapul tekinteni, különös figyelemmel annak a halászati ágazat nemzetközi irányítására vonatkozó rendelkezéseire,

C.   mivel a KHP reformja során figyelembe kell venni az EU Szerződésekben rögzített környezetvédelmi politikáját, valamint a 2007. decemberi Bali Nyilatkozatot,

D.   mivel az Európai Unió nemzetközi jogszabályok alapján működő entitás, amelynek a Szerződések rendelkezései és a működési szabályok értelmében kifejezett célja szakpolitikái, többek között a KHP gazdasági, társadalmi és politikai integrációjának biztosítása,

E.   mivel a KHP-nak a 2371/2002/EK rendeletben rögzítettek szerint az alapvető célja, hogy biztosítsa a halászati ágazat fenntartható fejlődését és gazdasági-társadalmi életképességét, valamint a tenger erőforrásainak megőrzését, amely a jelenlegi és jövőbeli halászati tevékenység alapvető előfeltétele,

F.   mivel a KHP nem érte el alapvető célját, és bebizonyosodott, hogy a felülről vezérelt, túlközpontosított politika nem működőképes,

G.   tekintettel az európai tengerek sokféleségére, illetve az e tengereken alkalmazott flották és halászati gyakorlatok sajátos jellegére,

H.   mivel 1976. november 3-i állásfoglalásában, és különösen annak VII. mellékletében a Tanács a kimondottan a halászattól és az ahhoz kapcsolódó tevékenységektől függő helyi közösségek lakta régiók sajátos szükségleteinek figyelembevételét célzó intézkedéseket írt elő,

I.   mivel a 2371/2002/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy a KHP kiterjed az élő vízi erőforrások és az akvakultúra védelmére, kezelésére és kiaknázására, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és kereskedelmi forgalomba hozatalára ott, ahol e tevékenységeket a tagállamok területén, közösségi vizeken, közösségi halászhajókon, vagy – a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül – a tagállamok állampolgárai végzik,

J.   mivel a közösségi állományok 88%-át a legnagyobb fenntartható hozamot meghaladó mértékben halásszák, és ezek 30%-a már kívül esik a biztonságosnak számító biológiai határokon, ami súlyos következményekkel járhat az ágazat működőképességére nézve,

K.   mivel a KHP végrehajtása olyan különböző területekkel van közvetlen kölcsönhatásban, mint a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a biztonság, a közegészségügy, a fogyasztóvédelem, a regionális fejlesztés, a belföldi és nemzetközi kereskedelem, a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok és a fejlesztési együttműködés, és mivel alapvetően fontos az e területek közötti megfelelő és körültekintő harmonizációt biztosítani a szubszidiaritás elvének maximális tiszteletben tartása mellett,

L.   mivel a 2008/56/EK irányelv szerint a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az Európai Unió tengerein legkésőbb 2020-ig elérjék vagy addig is fenntartsák a tengeri környezet jó állapotát, ami szükségessé teszi a halászati tevékenységeknek a KHP keretében történő szabályozását,

M.   mivel láthatóan egyértelmű különbség van a halászatból élők és a más területeken dolgozók jövedelme között, mivel a halászatból élők számára garantálni kell a tisztességes életszínvonalat, különösen az egyéni jövedelmek növelése révén,

N.   mivel a jelenlegi geopolitikai, gazdasági és társadalmi helyzet, és az Európa és a világ óceánjainak és tengereinek védelmére és fenntartható fejlesztésére irányuló stratégia és cselekvési terv (integrált tengerpolitika) kidolgozása indokolja elkötelezettségünket egy környezeti és társadalmi-gazdasági szempontból fenntartható KHP létrehozása iránt, amelynek tekintetében a Parlament döntéshozói hatásköre a Lisszaboni Szerződésben foglaltaknak megfelelően bővül,

O.   mivel a halászat az egyik legfőbb tengereket és tengeri erőforrásokat használó tevékenység, és ezért meghatározónak kell tekinteni az integrált tengerpolitika irányítása szempontjából,

P.   mivel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport, amelyben a világ minden tájáról érkező szakértők foglalnak helyet, értékelte az éghajlatváltozás hatását, és arra a következtetésre jutott, hogy több ökoszisztémát veszély fenyeget, ami az éghajlatváltozással összefüggésben álló tényezők és zavarok eddig példátlan kombinációjából ered,

Q.   mivel az Unió elsődleges joganyaga, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés felismerte a legkülső régiókat érintő kényszerek természetét, amelynek következtében – a körülmények állandó és kiterjedt jellege és együttes jelenléte miatt – e régiók földrajzi hátrányok és/vagy népességi problémák alapján különböznek az Unió más régióitól,

R.   mivel a szélesebb körű részvétel és a nagyobb hatékonyság érdekében a KHP-t úgy kell megszervezni, hogy multidiszciplináris megközelítést kell alkalmazni az ágazat által közvetlenül vagy közvetetten érintett valamennyi csoport, különösen a hivatásos halászok és a hobbihorgászok, az akvakultúra-ágazat termelői, a feldolgozóipar, a kiskereskedők, a hajótulajdonosok, e csoportok képviselői, a civil társadalom (beleértve a környezetvédő és fejlesztéssel foglalkozó nem kormányzati szervezeteket), a tudományos közösség és az intézményi szereplők bevonása során,

S.   mivel a KHP újabb reformjának jobban összhangba kell hoznia a halászati politikát az egységes piac szabályaival,

T.   mivel a KHP 2002. évi felülvizsgálatát követő valamelyes előrelépés ellenére a túlzott flottakapacitással és a halászati erőforrások szűkösségével összefüggő komoly problémák továbbra is fennállnak, azok mértéke térségenként változó, és e problémák az elmúlt években súlyosbodtak, súlyosan káros hatást gyakorolva a nem célzott fajokra és a tengeri környezetre általában és rossz állapotban tartva az ökoszisztémákat,

U.   mivel az olyan problémákat, mint a többletkapacitás és a halászati erőforrások szűkössége nem szabad endemikus vagy univerzális sajátosságnak tekinteni, hiszen a különböző flották és halászterületek között jelentős eltérések vannak, és mivel az e problémákra javasolt megoldások kidolgozásakor figyelembe kell venni az EU régiói közötti markáns eltéréseket,

V.   mivel tengereink a jelenleginél lényegesen nagyobb halmennyiségek eltartására képesek, és mivel ha elegendő időt hagynánk az állományok regenerálódására, jelentősen nagyobb mennyiségeket megengedő fogási korlátokat lehetne alkalmazni a fenntarthatóság megőrzése mellett,

W.   mivel a visszadobás elfogadhatatlan méreteket öltött, egyes kirívó esetekben a halászok a fogásaik nem kevesebb, mint 80%-ának visszadobásáról számoltak be,

X.   mivel a KHP legsúlyosabb kudarca a megőrzés és irányítás területén folytatott politika volt, amely kidolgozása óta sem módosításon, sem felülvizsgálaton nem esett át, és mivel ezért a halászat területén egy új megőrzési és irányítási modell kidolgozására kell összpontosítani,

Y.   mivel az Európai Unió halászati politikájának a nemzetközi fórumokon tett kötelezettségvállalásaiban meghatározott célkitűzései a legnagyobb fenntartható hozam alapján történő irányítás és az elővigyázatosságon alapuló, és az ökoszisztéma-alapú megközelítés,

Z.   mivel a korszerű, versenyképes, környezetbarát és biztonságos halászflották fenntartása nem összeegyeztethetetlen a halászati kapacitás csökkentésével, amit a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségéhez való igazítás érdekében több tagállam megbízható tudományos kutatások alapján – különböző mértékben – valóban végre is hajtott, és mivel az érintettek mindig is olyan intézkedéseket szorgalmaztak, amelyek nem hátráltatják az ágazatot, hanem kedvező hatásaikat fokozatosan fejtik ki, mint például a halbiomassza növelésére tett erőfeszítések, a halászati napok csökkentése, biológiai védelmi övezetek kijelölése vagy a kisipari halászat rangjának emelése,

AA.   mivel a halászat azon gazdasági tevékenységek egyike, amelyeket a halállományoknak a tengeri ökoszisztémák rossz állapotával összefüggő megfogyatkozása a legsúlyosabban érint, és mivel jövőbeli fenntarthatósága attól függ, hogy a teljes tengeri ökoszisztéma jó állapotának és egyensúlyának helyreállítása révén képesek leszünk-e visszafordítani ezt a folyamatot; mivel – jövőbeli fenntarthatósága, valamint közép- és hosszú távú életképességének fokozása érdekében – magának az ágazatnak is hozzá kell járulnia ezen egyensúly helyreállításához,

AB.   mivel a halászat alapvetően fontos sok part menti közösség megélhetéséhez, amely közösségek több generáció óta folytatják ezt a tevékenységet, és ezzel hozzájárultak az érintett régiók gazdasági és társadalmi dinamikájához és az Unió kulturális örökségéhez, és mivel a halászati politikát úgy kell fejleszteni, hogy a hagyományos halászatot folytató valamennyi európai régióban fennmaradjon a halászat mint jövedelemforrás, és a történelmi jogok ne sérüljenek,

AC.   mivel a történelmi halászati jogokat eddig a viszonylagos stabilitás elve biztosította, és a viszonylagos stabilitás révén keletkezett előnyöket – a jövőbeli gazdálkodási rendszerek jellegétől függetlenül – továbbra is biztosítani kell a part menti közösségek számára,

AD.   mivel a kisipari halászflották és a halászattól nagymértékben függő területek az új KHP keretében eltérő kezelést és nagyobb társadalmi-gazdasági támogatást igényelnek,

AE.   mivel annak ellenére, hogy a halfogásban tevőlegesen csak kis számban vesznek részt, a nők fontos csoportnak tekintendők, hiszen alapvető szerepet játszanak a KHP-hoz közvetlenül kapcsolódó olyan területeken, mint az akvakultúra, a feldolgozás, a marketing, a kutatás, az üzletvezetés, a képzés és a tengerbiztonság,

AF.   mivel – amint azt a mezőgazdasági ágazatban is felismerték – a nők a halászati ágazatban is egyenlőtlenségekkel szembesülnek alacsonyabb bérek (esetenként a bér teljes hiánya), kevesebb szociális támogatás, sőt, egyes közösségekben vagy társaságokban a vezető testületekben való teljes jogú részvételük elé gördített akadályok formájában,

AG.   mivel a halászat és az akvakultúra termékei lényeges és egyre nagyobb mértékben használt forrásai az EU élelmiszer-szükséglete szempontjából alapvető minőségi fehérjéknek és egészséges zsíroknak,

AH.   mivel a Közösség halászflottái és halászati ágazata kiváló minőségű élelmiszert biztosítanak, és alapvető szerepet játszanak a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió tekintetében az Unió part menti, távoli, legkülső és szigeti régióiban, és alapvetően befolyásolják e régiók dinamizmusát,

AI.   mivel az elismert élelmiszerminőségi jogosítvánnyal ellátott halászati termékek piaci forgalomba hozatalának – a kifogástól az értékesítésig, a hizlalás vagy a feldolgozás közbeiktatásával (az érintett ágazattól függően) a környezeti fenntarthatóság kritériumai szerint kellene történnie, és e piacra helyezésnek hozzá kellene járulnia a termelők és fogyasztók fenntartható halászattal kapcsolatos tájékozottságának növeléséhez,

AJ.   mivel az FAO jelentős kutatásokat végzett a halászati és akvakultúra-termékek ökocímkézése területén, és mivel 2005 márciusában az FAO Halászati Bizottsága iránymutatásokat dolgozott ki e témában, melyeket az Európai Bizottságnak fontolóra kell vennie,

AK.   mivel egy adott térség fenntartható fejlődésének előmozdítása fokozza a természeti környezet és az emberi tényezők közötti kölcsönhatást, és javítja a part menti közösségek életminőségét; mivel a halászati politikának abból kell kiindulnia, hogy az ökoszisztémák fenntarthatósága és a szerves részüket képező halászközösségek jóléte között kölcsönös függőségi viszony áll fenn,

AL.   mivel a kisipari flották és a professzionális, ipari flották sajátosságai és problémái rendkívül eltérőek, és nem illeszthetők be egy egységes modellbe, ezért e flottákat eltérően is kell kezelni,

AM.   mivel manapság általánosan elfogadott, hogy vannak a halászati irányítást másképp megközelítő eszközök, amelyek jól kiegészíthetik a létező mechanizmusokat és jelentős szerepet játszhatnak az ágazat közösségi irányításában,

AN.   mivel egyes tagállamok már ki is dolgozták saját rendszereiket, ideértve például a konzervációs kreditrendszereket, melyek célja, hogy ösztönözzék a pozitív innovációt az ágazaton belül, és mivel az ilyen, tagállamok szintjén hozott intézkedések az érintettekkel együttműködésben a helyi feltételekre alkalmazhatók,

AO. mivel gondosan mérlegelni kell a halászat irányításának legmegfelelőbb módjait, figyelembe véve az egyes tagállamok eltérő gazdasági, szociális és halászattal kapcsolatos körülményeit és nem tévesztve szem elől a szubszidiaritás szerepét sem, a halászati források kiegyensúlyozott, átfogó kezelésének biztosítása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a különböző flották a megfelelő részarányban férhessenek hozzá ezekhez a forrásokhoz,

AP.   mivel a halászati ágazat tevékenysége elsősorban olyan régiókba koncentrálódik, amelyek gazdasága igen érzékeny (többségükben az 1. célkitűzés alá tartozó régiók), és mivel az ágazat jelenlegi válsága jelentősen rontja e régiók gazdasági és társadalmi kohézióját,

AQ.   mivel széles körben elismerik a teljes tilalom alá eső tengeri rezervátumok értékét, mivel ez az eszköz védi a tengeri ökoszisztémákat, miközben halászati gazdálkodási előnyöket is kínál, feltéve, hogy a területek kijelölése és védelme során teljesülnek bizonyos minimális követelmények,

AR.   mivel az akvakultúra és fejlesztése stratégiai fontosságának közösségi szinten a lehető legnagyobb hangsúlyt kell kapnia mind társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi szempontból, mind az élelmiszerbiztonság tekintetében; mivel azonban az ágazatnak meg kell előznie a helyi tengeri környezet károsodását, illetve a vadon élő halállományok – elsősorban az akvakultúrákban nevelt számos faj táplálékául kifogott nyílt tengeri kishalak állományainak – kimerülését,

AS.   mivel a kagylóhalászati tevékenységek az ágazat szerves részét képezik, bizonyos part menti övezetekben nagy jelentőségük van, és gyalogos kagylóhalászat esetén azt általában nők végzik; mivel ezeket a tevékenységeket maradéktalanul az új KHP hatálya alá kell vonni,

AT.   mivel az Uniónak koordinálnia kell a fejlesztéspolitikáját és a KHP-t, és több emberi erőforrást, valamint műszaki és költségvetési forrást kell szentelnie a halászati ágazatnak a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés összefüggésében,

AU.   mivel a regionális halászati gazdálkodási szervezeteknek (RHGSZ-ek) és a halászati partnerségi megállapodásoknak alapvető és egyre fontosabb szerepet kellene játszaniuk a közösségi és nemzetközi vizek halászati erőforrásainak fenntartható kiaknázásában, jóllehet az e szervezetek teljesítményéről a közelmúltban készült számos jelentés súlyos működési problémákat tárt fel, ami az ENSZ közgyűlését arra késztette, hogy sürgős teljesítményjavító intézkedések megtételére szólítson fel,

AV.   mivel a regionális irányító szerveknek alapvető és fontos szerepet kellene játszaniuk a közösségi vizeken folytatott halászatban és a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásában, lehetővé téve az irányítási döntések megfelelőbb szinten, az érintett szereplők bevonásával történő meghozatalát,

AW.   mivel a közös halászati politika alapvető az ágazat és a fogyasztók ellátásának garantálása szempontjából, hiszen a közösségi termelés több mint egyharmad része nemzetközi halászterületekről, illetve harmadik országok nemzeti joghatóság alá tartozó vizeiről (kizárólagos gazdasági övezeteiből) származik,

AX.   mivel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázásával szembeni egyik legsúlyosabb fenyegetés, amely alapjaiban veszélyezteti a KHP-t, valamint a világtengerek felelősségteljesebb kezelésének előmozdítására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, és mivel a közösségi ellenőrző rendszert létrehozó, a közeljövőben végrehajtandó, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet célja az irányítás és a koordináció nyomon követésének további előmozdítása,

AY.   mivel az Európai Unióban elfogyasztott hal 60%-a az EU vizein kívüli fogásból származik, amely arány nagyságának részben az is oka, hogy a KHP nem volt képes az EU polgárai által támasztott kereslet kielégítéséhez szükséges szinten fenntartani a halállományt,

AZ.   mivel a Bizottság már elismerte, hogy az EU-ban kötelező minimumméreteket nem teljesítő termékek jutottak be a közösségi piacra annak következményeképpen, hogy a fagyasztott termékekre vonatkozó forgalmazási szabályok alkalmazása kudarcot vallott,

BA.   mivel a halászati ágazatban jelenleg számos munkahelyet harmadik országokból származó dolgozók töltenek be, mert ez a munka egyre kevésbé vonzó a fiatalok számára a Közösségben,

BB.   mivel számos halfaj árának az utóbbi években bekövetkezett nagyarányú csökkenése rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorolt a termelők bevételeire, miközben termelési költségeik olyan mértékben nőttek, hogy azokat nem képesek érvényesíteni az első eladás árában,

BC.   mivel a halászati termékek piacán bekövetkezett szerkezeti változások, valamint a termelők és vásárlók közötti elfogadható egyensúly eltolódása miatt olyan helyzet alakult ki, amely az elosztási és beszerzési láncok koncentrálódásának következményeképpen egyre inkább az utóbbiak oligopóliumának tekinthetők,

BD.   mivel a harmadik országok exportja számos esetben súlyos problémát támaszt a közösségi ágazat versenyképessége szempontjából, ezek a kivitelek ugyanis nem állnak összhangban a közösségi termelőkre és fogyasztókra alkalmazott szabványokkal és ellenőrzési rendszerekkel, amelyek növelik a közösségi termelők termelési költségeit,

BE.   mivel – hosszabb távon – az árcsökkenéssel jellemezhető helyzet a fogyasztók számára is kedvezőtlen következményekkel jár majd,

ÁLTALÁNOS RÉSZ

1.   üdvözli a Bizottság zöld könyv benyújtásával tett kezdeményezését, amely zöld könyv alapul szolgál a jelenlegi KHP sürgős és mélyreható reformja céljából annak korlátairól és kihívásairól folytatott konzultációs eljáráshoz és széles körű vitához, és egyúttal kéri, hogy az érdekelt felek nézeteit is vegyék tekintetbe;

2.   úgy véli, hogy a jelenlegi reform döntő fontosságú az európai halászati ágazat jövője szempontjából, és ha egy mélyreható reform elfogadása és alkalmazása meghiúsul, akkor ez azzal a következménnyel járhat, hogy a legközelebbi reform idején már nem lesz sem hal, sem halászati ágazat;

3.   egyetért a zöld könyvvel abban, hogy a gazdasági és szociális fenntarthatósághoz szaporodóképes halállományokra és működőképes ökorendszerekre van szükség, aminek következtében az ökológiai fenntarthatóság az európai halászat gazdasági és társadalmi jövőjének alapvető előfeltétele;

4.   üdvözli továbbá a Bizottság által leszögezett, a KHP hatékony és sikeres reformját irányító fő elveket, nevezetesen az ágazat felelősségének növelését a jó halászati gyakorlatnak kedvező feltételek megteremtése révén és hosszú távú halászati irányítási modellek létrehozását és kiigazítását a hagyományos, teljes kifogható mennyiségen (TAC) és kvótákon alapuló, jelenleg érvényben lévő rendszert kiegészítő és tökéletesítő eszközök létrehozása, valamint a túlzott flottakapacitás problémájának kezelése érdekében;

5.   üdvözli a KHP öt strukturális hiányosságának Bizottság általi elemzését, és egyetért a Bizottság azon nézetével, miszerint a reformban központi szerepet kell kapnia ennek az öt aspektusnak, melyek a következők: a túlzott flottakapacitás mélyen gyökerező problémája; a pontatlan szakpolitikai célkitűzések, amelyek nem adnak kellő támpontokat a döntéshozatalban és a végrehajtásban; a rövid távú szemléletet előtérbe helyező döntéshozatali rendszer; olyan keretrendszer, amely az ágazatra nem ruház elegendő felelősséget; a politikai akarat hiánya a szabálykövető magatartás biztosítására, valamint az ágazatban a szabálykövető magatartás alacsony foka;

6.   üdvözli annak felismerését, hogy egyszerűsített keret bevezetésére van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a későbbiekben elfogadandó fellépések optimális eredménnyel járjanak, és következésképpen aláhúzza, hogy ennek eléréséhez még több erőfeszítést kell tenni;

7.   ismételten hangsúlyozza, hogy a KHP fő céljául azt kell kitűzni, hogy a halpopulációk helyreállítása és az ágazat gazdasági életképességének visszaállítása révén biztosítsa mind a halászati források, mind a halászok jövőjét;

8.   megerősíti, hogy a közös halászati politikának a halászati ágazat hosszú távon fenntartható fejlődését kell biztosítania annak érdekében, hogy az ágazat hozzá tudjon járulni a part menti közösségek társadalmi-gazdasági életképességének védelméhez, biztosítva a halászati források fenntarthatóságát, azzal a céllal, hogy garantálva legyen a lakosság halászati termékekkel történő ellátása, az élelmiszer-szuverenitás és -biztonság, a munkahelyek megőrzése és a halászok életkörülményeinek javítása, így a halászattól erősebben függő part menti övezetek fenntartható fejlődése;

9.   úgy véli, hogy a halászati gazdálkodást gondosan meg kell tervezni annak érdekében, hogy a halászati tevékenységek a lehető legkisebb hatással járjanak a járulékos és a függő fajokra nézve, és hogy a lényeges döntések meghozatala előtt környezeti hatástanulmányok készüljenek, amint az számos más ágazat esetében szokásos;

10.   hangsúlyozza, hogy a jelenlegi KHP az egyik leginkább integrált közösségi szakpolitika, amely kiterjedt hatáskört biztosít a Közösségnek, és következésképpen felelősséggel ruházza fel azt a tengeri erőforrások irányításáért és megőrzéséért, és egyúttal kéri az érdekelt felek szorosabb bevonását;

11.   hangsúlyozza, hogy a KHP – 27 évvel a létrehozása után – a 2002. évi széles körű reform ellenére egyes halászati tevékenységek tekintetében komoly problémákkal küzd, köztük a legfontosabbak a túlhalászás, a pontosan meghatározandó többletkapacitás a halászflotta egyes részeinél, az energiahatékonyság hiánya és a pazarlás, a halállományokra vonatkozó megbízható kutatások hiánya, további szempontok pedig az ágazatot jelenleg sújtó gazdasági és szociális visszaesés, a halászati és akvakultúra-piac globalizációja, az éghajlatváltozás következményei és az erőforrásoknak a tengeri ökoszisztémák rossz egészségi állapotából fakadó, egyre erőteljesebb kimerülése;

12.   úgy véli, hogy minden halászati politikának számos – társadalmi, környezeti és gazdasági – tényezőt kell figyelembe vennie, ami integrált és kiegyensúlyozott megközelítést igényel, és nem egyeztethető össze olyan felfogással, amely előzetesen meghatározott fontossági sorrend alapján rangsorolja ezeket a tényezőket;

13.   hangsúlyozza, hogy a halászat mint stratégiai ágazat, valamint a halászközösségek életképességének megóvása és a tengeri ökoszisztémák fenntarthatóságának megőrzése nem összeegyeztethetetlen célok;

14.   úgy véli, hogy az olyan problémák, mint a túlhalászás, a túlzott kapacitás, a túlzott mértékű beruházások és a pazarlás nem tekinthetők endemikus vagy univerzális jellegűnek, hanem inkább az egyes halászflottákra és halászati tevékenységekre sajátosan érvényeseknek, és orvoslásukat oly módon kell megoldani, amely ezeket a sajátosságokat figyelembe veszi;

15.   rámutat, hogy a Parlament előző ciklusai során már felhívta a figyelmet arra, hogy a KHP szabályait nem tartja be megfelelően az összes szereplő, és többször felszólította az EU illetékes szerveit és valamennyi tagállamot, hogy fokozzák az ellenőrzést, hangolják össze a felügyelet, a szankcionálás szempontjait és a fogások bejelentésére szolgáló rendszereket, biztosítsák a vizsgálati eredmények átláthatóságát, és erősítsék meg a közösségi felügyeleti rendszert annak érdekében, hogy a legfőbb érdekelt felek bevonása és nagyobb felelősséggel való felruházása révén megteremtsék a szabálykövetés kultúráját;

16.   tudomásul veszi, hogy az új ellenőrzési szabályok számos olyan intézkedést tartalmaznak, amelyek sikere és költséghatékonysága a KHP reformjának fényében megkérdőjelezhető;

17.   hangsúlyozza, hogy a KHP számos olyan problémával szembesül, amelynek gyökere az, hogy nem sikerült végrehajtani a helyes kormányzás elveit;

18.   hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament már nem csupán konzultációs testület lesz, hanem társjogalkotóvá válik a halászati ágazat tekintetében, a Tanáccsal közös döntéshozatali hatáskörrel, kivéve a teljes kifogható mennyiségek és a kvóták megállapítását;

19.   rámutat, hogy az RHGSZ-eknek és a halászati partnerségi megállapodásoknak alapvető szerepet kell játszaniuk a jó halászati gyakorlat irányításában és alkalmazásában saját illetékességi területükön belül, és hogy az EU álláspontjának a halászati területek lehető legmagasabb színvonalú megőrzésének és irányításának előmozdítására kell irányulnia;

20.   úgy véli, hogy az EU vizei tekintetében a tagállamok és a fontos érdekelt felek bevonásával regionális irányítási szerveket kellene létrehozni, amelyek az illetékes EU joghatóságokon belül kulcsszerepet játszanának a jó halászati gyakorlat irányításában és alkalmazásában;

21.   hangsúlyozza, hogy a KHP reformjának 2011-ig le kell zárulnia annak biztosítása érdekében, hogy kellően figyelembe lehessen venni az Unió következő pénzügyi keretének vitája során, és hogy a megújult KHP-t teljes körűen végre lehessen hajtani;

22.   hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a tudományos ismereteket és az ágazat igényeit feltáró alkalmazott műszaki kutatást a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt káros hatások minimalizálása érdekében, valamint hogy a halászati erőforrások védelmére és fenntartható kiaknázására irányuló politikát kell kialakítani és fokozatosan tökéletesíteni a szövetkezeti ágazatban tevékenykedő kutatók – mint megfigyelők és a regionális tanácsadó testületek teljes körű képviselői – bevonásával és részvételével; hangsúlyozza továbbá, hogy a halászati tevékenységekre és a tengeri ökoszisztémákra vonatkozó pontos tudományos adatok hiánya semmiképpen sem gátolhatja meg az elővigyázatos megközelítés alkalmazását az új közös halászati politikában;

23.   hangsúlyozza, hogy a halászati irányítási modellek módosítására irányuló eljárások összetettsége és a folyamat során esetleg jelentkező – különösen jogi természetű – nehézségek ellenére ezek nem képeznek leküzdhetetlen akadályt, amint azt a világ más részein sikeresen alkalmazott más irányítási modellek is mutatják; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a meglévő halászati irányítási modelleket kiegészítő új irányítási modellek bevezetésének lehetőségét;

24.   felhívja a figyelmet arra, hogy a kivonási intézkedések ellenére továbbra is problémát jelent a túlzott kapacitás, továbbá az európai flotta – különösen a kisipari flotta – nem újult meg kellően, és továbbra is vannak olyan hajók, amelyek elavultak vagy nagyon régiek és korszerűsítésre vagy lecserélésre szorulnak a fedélzeti biztonság fokozása és a környezeti hatás csökkentése érdekében, a halászati kapacitás növelése nélkül;

25.   hangsúlyozza a halászokat képviselő szövetségek, a termelői szervezetek és az ágazatban működő más társulások fontosságát az ágazat zökkenőmentes működése és fejlődése szempontjából;

26.   hangsúlyozza, hogy a fenntartható akvakultúra sikere a nemzeti és/vagy helyi szintű vállalkozásbarát környezettől függ, és hogy szükség van arra, hogy a tagállamok és a regionális hatóságok számíthassanak egy olyan közösségi keretrendszerre, amely elősegíti az ágazat harmonikus fejlődését, és teljes mértékben kihasználja az ágazat kínálta gyarapodási és munkahely-teremtési lehetőségeket;

27.   hangsúlyozza, hogy az Európai Unió népességének növekedése és a jövőbeli uniós bővítések, valamint az éghajlatváltozás jelentős hatást gyakorolhatnak a jelenlegi halászati és halgazdálkodási irányítási struktúrára;

28.   meglepve állapítja meg, hogy a halászkikötők halászati ágazatban betöltött kulcsszerepe nincs megemlítve a zöld könyvben, tekintettel arra, hogy a kikötőknek jelentős szerepe van a halak kirakodására, tárolására és elosztására szolgáló létesítmények szempontjából; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy emelje ki a kikötők halászati ágazatban betöltött szerepét, tekintettel azon fejleményekre, amelyek szükségessé teszik az infrastruktúra korszerűsítését; úgy véli továbbá, hogy Európa halászkikötői a jövőben hozzájárulhatnak majd a tanúsítási rendszerek kialakításához és biztosításához, valamint a halfogások jobb nyomon követhetőségéhez;

29.   hangsúlyozza, hogy a nőknek az ágazat tevékenységeibe való teljes körű, a férfiakéval egyenrangú bevonása alapvető célkitűzés, amelynek tükröződnie kellene az ágazat vonatkozásában kialakított és elfogadott valamennyi politikában és intézkedésben;

30.   ismételten hangsúlyozza, hogy a halászat alapvetően fontos tevékenység, nem csupán az élelmiszer-termelés szempontjából, hanem társadalmi, szabadidős és kulturális szempontból is, és Európa sok part menti régiójában ez képezi a fő – egyes esetekben pedig az egyetlen – megélhetési forrást azoknak a családoknak, amelyek közvetlenül vagy közvetetten függenek tőle, továbbá segít felélénkíteni a part menti területeket, és összetartani társadalmi-gazdasági szövetüket, az egyéb tengeri tevékenységekkel együtt;

31.   szükségesnek tartja a nők halászatban és a halászati területek fenntartható fejlődésében betöltött szerepének értékelését és megbecsülését; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a segítséget nyújtó házastársak legalább az önálló vállalkozókkal egyenlő szintű védelemben részesüljenek, ez utóbbiakkal azonos feltételek mellett, többek között a foglalkozás űzésére és a halászati jogra vonatkozóan; együttműködésre szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat annak érdekében, hogy – az 1198/2006/EK rendelet 11. cikke értelmében – előmozdítsák és az Európai Halászati Alap végrehajtásának különböző fázisaiba beemeljék az esélyegyenlőség elvét (beleértve a tervezési, a végrehajtási, a monitoring és az értékelési fázist);

32.   sürgeti a Bizottságot, hogy a halászati ágazat legkiszolgáltatottabb csoportjai, különösen a dolgozó nők, a halásznők és a kagylószedő nők regionális tanácsadó testületekben való részvételének ösztönzésével biztosítsa, hogy e csoportok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a hozzáférési jogok elosztása során;

33.   ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőbeli pénzügyi kísérő intézkedéseknek figyelembe kell venniük a KHP új célkitűzéseit; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret keretében megtárgyalandó pénzügyi forrásoknak megnövelt költségvetést kell biztosítaniuk a KHP számára, ami megteremti majd a reformra vonatkozó, már elfogadott iránymutatások teljes körű végrehajtásához és gyakorlati kialakításához szükséges pénzügyi feltételeket; hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika tisztességes közösségi finanszírozást tételez fel, melynek célja annak garantálása, hogy a tengeri erőforrásokat a gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság biztosítása mellett aknázzák ki; elutasít minden, a KHP kiadásainak újra nemzeti hatáskörbe történő utalására irányuló kísérletet;

34.   úgy véli, hogy az ágazatnak nyújtott közösségi támogatás a jelenlegi, 2007–2013-as többéves pénzügyi keretben meghatározott, egymást követő csökkenése, és különösen az Európai Halászati Alap és a közös piacszervezés előirányzatainak csökkenése hozzájárult az ágazat helyzetének romlásához;

35.   hangsúlyozza, hogy a szolidaritás elvének és a gazdasági és társadalmi kohéziónak megfelelően a strukturális és kohéziós alapok elosztásakor, beleértve az EHÁ-t is, fenn kell tartani a konvergencia elvét;

36.   úgy véli, hogy átmeneti időszakot kell biztosítani annak érdekében, hogy a KHP reformját kellőképpen összhangba lehessen hozni e közös politika jelenlegi keretével;

EGYEDI SZEMPONTOK
Az erőforrások védelme és megőrzése és a tudományos ismeretek

37.   úgy véli, hogy a csökkent halászati lehetőségek, valamint a nagyfokú szennyezettség és az erőteljesebb nemzetközi verseny gazdasági és társadalmi következményeinek visszafordítására irányuló közös halászati politikai kötelezettségvállalásoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük az ágazat hosszú távú fenntarthatóságával;

38.   továbbra is úgy véli, hogy a KHP-nak ökoszisztémán alapuló megközelítést kellene alkalmaznia, amelyet minden, a tengeri környezetet érintő gazdasági tevékenység során egyaránt figyelembe kellene venni, hangsúlyt fektetve az integrált irányításra a part menti övezetekben, ahol összetett ökoszisztémák találhatók, és ahol meg kell találni a nagyon kényes ökológiai egyensúlyt a környezeti, gazdasági, társadalmi, rekreációs és kulturális érdekek között; felszólítja a Bizottságot e tekintetben annak biztosítására, hogy a KHP reformja az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedéseket is magában foglalja, és megfelelő finanszírozást biztosítson ezen intézkedések végrehajtásához;

39.   fenntartja, hogy a halfajok túlélését és/vagy fenntarthatóságát fenyegető kockázatok megelőzése érdekében a KHP-nak továbbra is alkalmaznia kell az elővigyázatosság elvét, amelyet a felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódex és a New York-i megállapodás is rögzít;

40.   úgy véli, hogy a halállományokhoz való hozzáférésnek a jövőben nem kizárólag a korábbi halfogások kritériumán kellene alapulnia, hanem környezetvédelmi és szociális kritériumokat (például a halászfelszerelés szelektivitása és ennek eredményeként a járulékos halfogás és halvisszadobás, a tengeri élőhelyben okozott zavar, a helyi gazdasághoz való hozzájárulás, az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás, a végtermék minősége, a foglalkoztatás, és a KHP szabályainak való megfelelés) kellene fokozatosan bevezetni annak meghatározására, hogy kinek van joga a halfogáshoz, valamint úgy véli, hogy elsőbbséget kell biztosítani az emberi fogyasztás céljára történő halászatnak; meggyőződése, hogy e kritériumok alkalmazása olyan dinamikát indíthat el, amelynek eredményeként javul a halászat gyakorlata, és a halászati iparág fenntarthatóbbá válik környezeti, szociális és gazdasági szempontból;

41.   úgy véli, hogy a hagyományos halászati jogokat korábban a viszonylagos stabilitás elve biztosította, és bármilyen új gazdálkodási rendszernek meg kell tartania a part menti közösségekben a viszonylagos stabilitás révén keletkezett jövedelmeket;

42.   meggyőződése, hogy a halak visszadobása fenntarthatatlan halászati gyakorlat, amelyet fokozatosan fel kell számolni, és úgy véli, hogy ezt a halászok szelektivitásának javítása irányába ható pozitív, és ahol szükséges, negatív ösztönzők kialakításával kell megvalósítani; úgy véli, hogy amennyiben az ösztönzők megfelelő időkereten belül nem csökkentik a visszadobások mértékét, úgy visszadobási tilalmat kell elrendelni;

43.   fenntartja, hogy az ágazat fent említett hosszú távú fenntarthatósága, az ökoszisztéma-alapú megközelítés, az elővigyázatosság elvének alkalmazása és a megfelelő felszerelés használata csak egy olyan decentralizált halászati politika összefüggésében valósulhat meg, amelyben a döntéseket az egyes halászterületekre és tengeri régiókra jellemző helyzetnek megfelelő módon hozzák meg;

44.   szükségesnek véli a környezeti szempontból rendkívül érzékeny (a biológiai erőforrások elsődleges párzási és ívóhelyeként szolgáló) part menti területek hatékony védelmének garantálását;

45.   sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedések végrehajtásának a halászterületekre és a tengeri környezetre gyakorolt hatását;

46.   véleménye szerint az átfogó flottafelmérést össze kell vetni a kifogható halállományokkal annak megállapítása érdekében, hogy mely flották vannak egyensúlyban az erőforrásokkal, és melyeket és milyen mértékben kell csökkenteni a 2371/2002/EK rendelet előírásainak megfelelően;

47.   hangsúlyozza, hogy az ellenőrző rendszerről szóló, 2009. november 20-án elfogadott új ellenőrzési rendeletben (1224/2009/EK tanácsi rendelet 55. cikkének (1) bekezdése) foglaltak szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy „a területükön és a közösségi vizeken a szabadidős horgászati tevékenységeket oly módon folytassák, amely összhangban van a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival”;

48.   sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az egyes halragadozók, például a túlzottan nagy méretű fóka- és kormoránpopulációk által a halászatnak okozott súlyos károk szociális következményeit;

49.   rámutat, hogy a halászattal kapcsolatos alkalmazott kutatások és tudományos ismeretek több beruházást igényelnek nemzeti és európai szinten, a kollektív kutatószervezetek ösztönzése érdekében, amelyeknek hozzáértése és tapasztalata az elmúlt évek során növekedett, és rámutat, hogy a halászati ágazatot hatékonyabban be kell vonni a kutatási keretprogramok témáiba; hangsúlyozza, hogy a halászattal kapcsolatos kutatásokat és ismereteket európai szinten kell koordinálni; alapvető fontosságúnak tartja, hogy csökkenjen a tudományos vizsgálatokban szereplő bizonytalanságok száma, és hogy megfelelő társadalmi és gazdasági adatok keletkezzenek és kerüljenek be a vizsgálatokba; véleménye szerint szorgalmazni kell az érdekelt felek által nyújtott információk beépítését a vizsgálatokba; hangsúlyozza, hogy az új, ökoszisztéma-alapú megközelítés több tudományágat átfogó kutatást feltételez;

50.   hangsúlyozza, hogy a tudományos halászati kutatás a halászati irányítás alapvető eszköze, amely nélkülözhetetlen a halászati erőforrások alakulását befolyásoló tényezők azonosításához, mennyiségi elemzések elvégzéséhez, az állományok alakulásának előrejelzését lehetővé tevő modellek kidolgozásához, valamint a halászati eszközök, a flották és a halászok munka- és biztonsági feltételeinek javításához, illetve ismereteik és tapasztalataik bővítéséhez;

51.   rámutat arra, hogy a tudományos kutatásnak figyelembe kell vennie a halászati tevékenység társadalmi, környezeti és gazdasági összetevőit; alapvető fontosságúnak tartja a különböző halászati irányítási rendszerek, illetve eszközök foglalkoztatásra és a halászközösségek alakulására gyakorolt hatásának elemzését;

52.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy megfelelő munkakörülményeket, tisztességes jogokat és fizetést biztosítsanak a tudományos halászati kutatásban részt vevő kutatóknak és műszaki szakembereknek;

53.   véleménye szerint egyre növekvő mértékben kell használni az ágazat számára fontos információs technológiákat és számítógépesített rendszereket az adatok összegyűjtésére és továbbítására a regionális és nemzeti közigazgatások és szakemberek, valamint a termelői szervezetek számára egyaránt, az információk hozzáférhetőbbé és átláthatóbbá tétele céljából;

54.   véleménye szerint az új technológiák halászhajók fedélzetén való kötelező (a halászat felügyelete és ellenőrzése céljából történő) használatát az ágazat alkalmazkodásának megkönnyítése érdekében fokozatosan, átmeneti időszak meghatározásával kell bevezetni;

55.   elismeri, hogy a célfajok, valamint a nem célzott fajok – halak, cápák, teknősök, tengeri madarak, tengeri emlősök stb. – érző lények, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson támogatást olyan fogási és leölési módszerek kifejlesztésére, amelyek csökkentik a tengeri állatvilág szükségtelen szenvedését;

Jövedelmezőség és szakmai fejlődés

56.   rámutat arra, hogy a KHP reformjának figyelembe kell vennie az EU azon döntését, hogy a halállomány kiaknázását a legnagyobb fenntartható hozam célkitűzésének eszközével kell irányítaniamelyet inkább a kiaknázás szintjének felső határaként kell felfogni, nem pedig célértékként –, de hangsúlyozza, hogy ezt össze kell egyeztetni egy olyan, több fajra kiterjedő megközelítéssel, amely az adott halászati területen található összes faj helyzetét figyelembe veszi, és kerüli azt a jelenlegi megközelítést, amely a legnagyobb fenntartható hozamot állományonként alkalmazza; véleménye szerint e célkitűzést célszerű volna gyakorlati szempontok alapján végrehajtani, tudományos adatokra alapozni, és felmérni az általa okozott gazdasági-társadalmi következményeket;

57.   hangsúlyozza a halászok és kutatók közötti együttműködés gazdasági és politikai támogatásának fontosságát, annak érdekében, hogy a tengeri feltételeket valóságosabban tükröző információk alapján lehessen tanácsot adni, és azokat gyorsabban végre lehessen hajtani;

58.   hangsúlyozza a halászati ágazat jelentőségét a gazdasági-társadalmi helyzet, a foglalkoztatás, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió legkülső régiókban való előmozdítása terén; emlékeztet arra, hogy az EU legkülső régiói távoli és elszigetelt elhelyezkedésük, sziget mivoltuk, kis méretük és kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik, valamint kisszámú – elsősorban halászati – terméktől való függőségük, korlátozott piacaik, kettős jellegük (közösségi régióként és fejlődő országok környezetében elhelyezkedő területként) miatt társadalmi-gazdasági szempontból hátrányosabb helyzetben vannak, és e sajátosságok igazolják a pozitív diszkrimináció alkalmazását a KHP egyes területein, különösen a halászflotta felújításának és korszerűsítésének támogatása vonatkozásában;

59.   sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a legkülső régiók és a gazdasági túlélésük szempontjából szinte teljes mértékben a halászattól függő távoli szigetek közösségeinek sajátos jellemzőit és a köztük lévő különbségeket, és mozdítsa elő az e régiókban folyó halászat biológiai és társadalmi fenntarthatósága érdekében tett támogató intézkedéseket;

60.   támogatja a POSEI-halászatnak (a távoli fekvés miatt a legkülső régiók egyes halászati termékeinek forgalomba hozatalához kapcsolódó többletköltségekre vonatkozó kompenzációs program) a POSEI-mezőgazdasághoz hasonló folytatását; ezzel kapcsolatban úgy vélekedik, hogy ennek a programnak állandó jelleggel érvényben kellene maradnia, hiszen a távoli fekvés állandó tényező;

61.   szükségesnek tartja olyan, a tulajdonosokat, a munkavállalókat, a feldolgozóipart, a közvetítőket stb. egyesítő szakmaközi csoport létrehozását a halászatban, amely előmozdítaná az ágazaton belül termelési vagy értékesítési láncban feljebb és lejjebb elhelyezkedő érdekelt felek közötti párbeszédet;

62.   sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre különleges közösségi programokat az általában kis- és középméretű halászegységek által folytatott, part menti kisipari és nem üzemi halászatok, valamint a kagylóhalászat támogatására annak érdekében, hogy segítsen e halászatoknak hagyományos szerkezeti nehézségeikkel megbirkózni egyrészt az EHA által biztosított lehetőségek jobb kihasználásán keresztül, amelyek közül több intézkedés már most is kizárólag a kis- és középvállalkozások problémáit célozza meg, másrészt annak révén, hogy nagyobb piaci hozzáférést tesz lehetővé számukra és segíti termékeik értékének növelését;

63.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a halászok és a hajóskapitányok megfelelő képzését – többek között a halászatban „bevált gyakorlatokat” és a tengeri ökológia alapjait oktató kötelező programokban való részvételt szakmai képesítést igénylők számára – annak érdekében, hogy növeljék a végzettségek társadalmi rangját és a szakma presztízsét, illetve hogy alkalmazkodóképesebb fiatalokat vonzzanak e pályára, akik képesek a szakmai mobilitásra és vállalkozóbb szellemű hozzáállást honosítanak meg az ágazatban, valamint építsék be e képzésbe az összes olyan műszaki, tudományos és kulturális elemet, amelyek segítségével túl lehet lépni ama széles körben elterjedt felfogáson, mely szerint a halászat periférikus tevékenység;

64.   hangsúlyozza, hogy a szakmai képesítések kulcsfontosságúak a termelékenység fokozása és a munkabérek növelése szempontjából egyaránt; rámutat, hogy a képesítést igénylő munkák a fejlett technológiájú vállalkozásokra jellemzők, továbbá kedvezőbb bérezést, az előírások alaposabb ismeretét (és ezáltal az azoknak való megfelelés nagyobb esélyét), valamint a halászat és az ökoszisztémák közötti kölcsönhatás jobb megértését és tiszteletét vonják maguk után;

65.   úgy véli, hogy a halászati és kagylóhalászati ágazat minden szereplőjének, a férfiaknak és nőknek egyaránt, az Európai Unió pénzügyi eszközeihez könnyebb hozzáférést kell garantálni, továbbá ugyanolyan feltételeket kell biztosítani számukra az összes tagállamban, az egyes tagállamok szociális jóléti rendszerén belüli társadalombiztosítási fedezet és védelem garantálása érdekében; hangsúlyozza, hogy stratégiát kell kialakítani azon halászok pénzügyi támogatására vonatkozóan, akik csökkenést tapasztalhatnak a munka mennyiségében vagy elveszíthetik munkájukat amiatt, hogy a halászati kapacitást a rendelkezésre álló halállomány nagyságához vagy a halállomány helyreállítási terveihez kell igazítaniuk;

66.   felhívja a tagállamokat, hogy saját munkajogi kereteiken belül érjenek el olyan kollektív megállapodásokat, amelyeket a munkafeltételeik és biztonságuk javítása érdekében az európai halászflottáknak is el kell fogadniuk;

67.   fontosnak tartja a termelők nagyobb fokú bevonását a friss hal és egyéb halászati termékek értékesítési láncolatába, illetve e láncolatban a közvetítők számának csökkentését, továbbá a termelői szervezeteknek és más érdekelteknek a halászat irányításába és a halászati termékek forgalmazásába történő bevonásának egyre fokozottabb mértékű előmozdítását annak érdekében, hogy a halfogással foglalkozó alágazat a lehető legnyereségesebbé váljon, valamint a láncolat lerövidítésére képes termelők összes közvetlen értékesítési és forgalmazó tevékenysége ösztönzést és támogatást kapjon;

68.   felhívja a Bizottságot a fogyasztók tájékoztatásának fokozására a halászati termékek eredetére és minőségére vonatkozóan, egy speciális ökocímkézési program kidolgozására azzal a céllal, hogy javítsa a halászati termékek imázsát és előmozdítsa a fogyasztók egészségét, mindezt szigorú ellenőrzésre és teljes nyomon követhetőségre alapozva a nyersanyag beszerzésének pillanatától a végtermék értékesítésének pillanatáig, mind a friss halfogások, mind a halászati tevékenységből vagy az akvakultúrából származó feldolgozott termékek értékesítése tekintetében;

69.   ismételten hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ellenőrzési és tanúsítási intézkedéseknek való szigorú megfelelést a közösségi piacra érkező – többek között importált – halászati és akvakultúra-termékek esetében beazonosításuk, valamint annak megállapítása érdekében, hogy fenntartható halászatokból valók-e, és amennyiben igen, feldolgozásuk megfelelő volt-e, rámutat továbbá annak szükségességére, hogy az importált termékek nyomon követhetőek legyenek és teljesítsék a közösségi termékekre vonatkozó egészségügyi, környezetvédelmi és társadalmi követelményeket, mivel a cél az, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsünk a közösségi piacon;

Irányítási modellek, decentralizáció, nagyobb felelősség és felügyelet

70.   rámutat arra, hogy mivel a halászat egy megújuló természeti erőforrást kiaknázó tevékenység, a halászati gazdálkodás elsődleges és legfőbb feladata az összes halászati erőkifejtésnek oly módon történő (közvetlen vagy közvetett) ellenőrzése, hogy megvalósuljon az erőforrások fenntarthatóságának megfelelő lakossági halellátás biztosításának célkitűzése;

71.   elengedhetetlennek tartja az ágazatot illetően közép- és hosszú távú döntések meghozatalát lehetővé tevő politikai keret létrehozását, a tengeri ökoszisztéma, a halászat sajátos természetét és az egyes európai halászflották és halászati vállalkozások jellegzetességeit figyelembe vevő különböző működési tervek alkalmazásával;

72.   úgy véli, hogy míg a hosszú távú stratégiai célkitűzéseket uniós szinten lehet kialakítani, az egyes működési tervek kidolgozásának és végrehajtásának tényleges felelősségét a tagállamokra és a regionális szervekre kell ruházni, amellett, hogy a fő célkitűzések megvalósításában az uniós intézmények is szerepet kapnak;

73.   úgy véli, hogy hosszú távú gazdálkodási és helyreállítási terveket kell kidolgozni valamennyi uniós halászterületre és/vagy földrajzi halászati régióra vonatkozóan; felszólít arra, hogy ezek tudományos szakvéleményen alapuló, megelőző jellegű tervek legyenek, amelyek megfelelnek az ökoszisztéma-megközelítést biztosító következetes kritériumoknak; úgy véli, hogy e terveket rendszeresen ellenőrizni kell, hogy szükség esetén hozzá lehessen igazítani azokat bármilyen új körülményhez;

74.   úgy véli, hogy az irányítási és helyreállítási terveket tudományos szempontból értékelni kell és szigorú – szimuláció révén elvégzett – próbáknak kell alávetni annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri környezetre vonatkozó tudományos ismereteinkből és a halállomány sajátosságaiból adódó számtalan bizonytalanság ellenére magas valószínűséggel el lehessen érni a célkitűzéseket;

75.   felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a túlhalászás kezelésére irányuló összes alternatív intézkedést, valamint a halászflották egy részének a halászati kapacitás növelése nélkül történő korszerűsítése lehetőségeit;

76.   úgy véli, hogy a halászati ágazat közvetlenebb részvétele a KHP kialakításában és irányításában jelentős mértékben csökkentheti a visszadobásokat; úgy véli, hogy a lehető legnagyobb támogatást kell biztosítani az eredményalapú igazgatásra vonatkozó kísérleteknek; úgy véli, hogy ehhez az ellenőrzési rendelet (az 1224/2009/EK tanácsi rendelet) felülvizsgálatára lesz szükség, még ha azt csak 2009 végén fogadták is el;

77.   fenntartja, hogy a halászati ágazatra vonatkozó irányítási rendszernek el kell hagynia a hagyományos felülről lefelé irányuló megközelítést, és ehelyett – anélkül, hogy ez regionális diszkriminációhoz vagy a halászati politika közös végrehajtásának megzavarásához vezetne – a regionalizáció és a szubszidiaritás (horizontális decentralizáció) elveire, a viszonylagos stabilitás elvének értékelésére és az értékelés nyomán tett, az elv rugalmasabb alkalmazását sürgető esetleges megállapításokra, valamint az ágazatban dolgozó szakmabeliek és más érdekeltek részvételére kell hangsúlyt fektetnie; tekintettel a közösségi halászati flotta különféle egyedi jellemzőire, határozottan elutasít minden olyan kísérletet, amely egy egységes közösségi halászati irányítási modell elfogadására irányul, és ehelyett felszólít a különböző európai tengerek sajátos jellegzetességeinek kellő figyelembevételére; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az európai piacokon jelen lévő termelők egyenlő esélyeinek illetve a versenyfeltételek harmonizálásának veszélyeztetését;

78.   sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen a part menti kisipari halászat irányítására vonatkozó különálló, egyértelműen meghatározott, liberális, bürokráciamentes és egyszerűsített modell megalkotására, melyben az európai intézmények a tagállamok által elérendő átfogó célkitűzéseket a tagállamok stratégiáival összhangban határozzák meg;

79.   felismeri, hogy az önszabályozás és a regionalizáció lehetőségeket rejt magában a szabálykövető magatartás kultúrájának megalkotásához;

80.   úgy véli, hogy az érdekelt felek bevonása a halászati irányítási politikák kialakításába és kezelésébe hatékonyabb irányítási intézkedésekhez vezethet, ezért úgy véli, hogy az egyéni, helyi vagy tagállami szinten kezdeményezett pozitív innovációt el kell ismerni, valamint bátorítani és ösztönözni kell;

81.   fontosnak tartja, hogy valamennyi érintett fél részvételével intézményi és ágazati szinten több vita folyjon és elemzés készüljön a KHP esetleges decentralizációjával kapcsolatban;

82.   sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a teljes kifogható mennyiségen (TAC) alapuló rendszert és a kvótarendszert kiegészítő új halászati irányítási modellek alkalmazásának lehetőségét – kivéve azokat a területeket, ahol ez a rendszer továbbra is megfelelő lehet –, mivel ezek az intézkedések megkönnyítenék a visszadobást megtiltó politika bevezetését és lehetővé tennék a halászati flotta számára, hogy rugalmasabb módon – a halállomány tényleges változatossága és eloszlása függvényében – alkalmazkodjon; sürgeti a Bizottságot annak feltárására, hogy szükség van-e változtatásokra, és ha igen, milyen változtatásokat kellene véghezvinni a viszonylagos stabilitás elvével kapcsolatban, különösen arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet előnyben részesíteni a halászattól erősen függő part menti közösségeket a halászati erőforrások elosztása során;

83.   úgy véli, hogy egy halászati erőkifejtésen alapuló irányítási rendszer elősegíthetné a visszadobást megtiltó hatékony politika kidolgozását, valamint egyszerűsíthetné a jelenlegi igazgatási és ellenőrzési eljárásokat, amelyek túlságosan időigényesek és költségesek mind az ágazat, mind pedig a tagállamok hatóságai számára;

84.   úgy véli, hogy nem megfelelő, ha a halászati erőkifejtést egységes módon, a flották és a halászati felszerelések közti különbségek figyelembevétele nélkül mérik; úgy véli, hogy a halászati erőkifejtés ellenőrzésére irányuló intézkedéseknek figyelembe kell venniük a fajok sokféleségét, a különböző típusú halászati felszereléseket és a fogásmennyiségnek az egyes fajok állományára gyakorolt hatását;

85.   úgy véli, hogy az irányítási modell módosítása során átmeneti alkalmazási időszakot kellene bevezetni az egyes tagállamokon belül annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a hirtelen változások, valamint hogy a módosítások alkalmazásának közösségi szintű bevezetését megelőzően fel lehessen mérni az eredményeket;

86.   úgy véli továbbá, hogy minden új irányítási modellnek a viszonylagos stabilitáson alapuló, már létező intézkedésekre kellene támaszkodnia, ugyanakkor úgy véli, hogy a jövőbeli KHP-nak mindenképpen el kell majd ismernie a kvótarendszer alkalmazásával kapcsolatos jelenlegi helyzetet, ezzel elegendő rugalmasságot biztosítva a rendszer számára ahhoz, hogy ne korlátozza tovább a befektetések gazdasági hatékonyságát és jövedelmezőségét;

87.   úgy véli, hogy minél magasabb a részvétel szintje, minél világosabbak a célkitűzések és minél nagyobb gazdasági és társadalmi támogatásban részesülnek az érintettek, annál könnyebb lesz a halászati erőforrások irányítására irányuló különböző intézkedések megértése, elfogadása és végrehajtása; hangsúlyozza, hogy olyan mechanizmusokat kell bevezetni, amelyek támogatják vagy kárpótolják a többéves helyreállítási és gazdálkodási tervek, illetve az ökoszisztéma védelmére irányuló intézkedések gazdasági és társadalmi következményei által hátrányosan érintett halászokat;

88.   továbbra is úgy véli, hogy a regionális tanácsadó testületeknek, az egyéb érdekelteknek, valamint a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal által készített értékeléseknek aktívabb szerepet kellene kapniuk a közös halászati politika reformfolyamatában, és e szervek számára olyan pozíciót kell biztosítani – mind logisztikailag, mind anyagilag –, hogy hatékonyan és maradéktalanul tudják gyakorolni megújult felelősségi köreiket, amint azt a Parlament korábbi állásfoglalásaiban, például a fent említett 2009. április 24-i állásfoglalásában javasolta;

89.   szorgalmazza, hogy a döntéshozatal során kapjon fontosabb szerepet a regionalitás, vagyis vegyék jobban figyelembe az ökoszisztémák és a természetes termelési feltételek regionális sajátosságait, és fenntartható módon növeljék a regionális tanácsadó szervek szerepét;

90.   hangsúlyozza az Európai Halászati Ellenőrzési és Felügyeleti Hivatal jelentőségét az átalakított KHP keretében, és kiemeli, hogy biztosítani kell a halászati ellenőrzés harmonizálását és objektivitását, valamint hogy egységes és méltányos szabály- és szankciórendszert kell alkalmazni, ezzel megerősítve a hajótulajdonosok és a halászok közötti bizalmat, az egyenlő bánásmód alapvető elvének betartásával;

91.   úgy véli, hogy a közös halászati politika ellenőrzési politikájának a következőket kell figyelembe vennie:

   közvetlenebb ellenőrzés az Európai Bizottság részéről, maximálisan kihasználva a Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozása által kínált lehetőségeket,
   jogalkotási egyszerűsítés a célok elérésére leginkább alkalmas előírások elfogadásával,
   azon elv alkalmazása, amely szerint a jogsértő fél hozza helyre az egyéb szereplőknek okozott kárt, valamint
   alulról építkező döntéshozatali folyamat, amely megkönnyíti az ellenőrző rendszer végrehajtását;

92.   átfogóbb politikát szorgalmaz, amely nagyobb felelősségvállalásra késztetné a tagállamokat, melynek során az új ellenőrzési rendelet 95. cikke szerint azon tagállamok, amelyek nem teljesítették ellenőrzési és védelmi kötelezettségvállalásaikat, nem lennének jogosultak strukturális finanszírozásra és más közösségi támogatásra; elengedhetetlennek tartja, hogy az uniós és nemzeti halászati támogatásokat rugalmasan, csak ökológiailag, gazdaságilag és társadalmilag fenntartható halászaton alapuló tevékenységekre és intézményekre fordítsák;

93.   megjegyzi, hogy a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat a tisztességtelen verseny egyik formája, amely súlyos károkat okoz valamennyi olyan európai halásznak, aki betartja a Közösség, a tagállamok és a harmadik országok jogszabályait, és felelősségteljes módon végzi tevékenységét;

94.   emlékeztet, hogy a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megzavarja a halászati piac tisztességes működését és veszélyezteti az ökoszisztémák egyensúlyát;

95.   ösztönzi az EU-t, hogy fogadja el a világ legnagyobb halimportőreként és halászati piacaként rá nehezedő felelősséget, és vállaljon az illegális halászat globális problémájának kezelésében vezető szerepet, felhasználva minden rendelkezésre álló lehetőséget, hogy a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet a nemzetközi program élére helyezze az általa okozott komoly környezetvédelmi károkra való tekintettel, ideértve a halászati ökoszisztémák éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének gyengülését is, és ennek az élelmiszer-biztonságot veszélyeztető hatását is;

A közösségi halászflották irányítása

96.   hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika reformjának ki kell terjednie olyan megoldások keresésére, amelyek biztosítják a halászati erőforrások és a flottakapacitás közötti stabil és állandó egyensúlyt;

97.   ismételten kiemeli, mennyire fontos a halászati flotta kapacitását a rendelkezésre álló erőforrásokhoz igazítani, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak számszerűsíteni kellene a jelenlegi többletkapacitást, meghatározva, hogy mely flották túlméretezettek az adott halászati lehetőségekhez képest;

98.   támogatja a nyílt tengeri halászati ágazat, valamint a part menti területekkel és a sajátos piacokkal szorosabb kapcsolatban lévő, kisebb egységnyi termelési mennyiséget szállító, valamint eltérő költség- és foglalkoztatottsági struktúrákkal rendelkező kisipari halászat eltérő kezelését az egyéb gazdasági tevékenységekhez inkább hasonló struktúrákkal és üzleti képességekkel rendelkezőkhöz képest;

99.   támogatja, hogy alkossák meg a kisipari halászat és a nagyüzemi halászat új fogalommeghatározását és az e definíciók alapjául szolgáló rugalmasabb kritériumokat annak biztosítása érdekében, hogy a definíciók jobban igazodjanak a közösségi halászat sokszínű voltához; e célból sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen részletes és teljes körű felmérést a jelenlegi közösségi flotta méretéről, jellemzőiről és kiterjedtségéről, hogy ne kerülhessen sor hátrányos megkülönböztetésre a hasonló flották, valamint az ugyanazokon a vizeken működő, különböző tagállamokból származó flották között;

100.   felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg a túlzott kapacitás fogalmát; szükségesnek tartja a túlzott kapacitás és különösen a kapacitást befolyásoló gazdasági hajtóerők okainak megállapítását, valamint a piacpolitikával fennálló esetleges összefüggések feltárását, tekintetbe véve, hogy bizonyos esetekben a piaci erőket kulcsfontosságú kritériumként kell figyelembe venni; úgy véli, hogy a közösségi flotta meghatározására szolgáló kritériumoknak túl kell lépniük a leegyszerűsített számszerű paramétereken és minden egyes régióra vonatkozóan differenciált súlyozási tényezőt kell magukban foglalniuk, ami egységes és rugalmas modellt biztosítana, amely igazságosan alkalmazható a közösségi flottán belül felmerülő különböző helyzetekben;

101.   véleménye szerint a jelenlegi EHÁ-nak és a halászati ágazatra irányuló jövőbeli strukturális alapoknak folytatniuk kell a halászflották felújításának és korszerűsítésének támogatását, elsősorban a kisléptékű part menti és a kisüzemi halászat esetében, mivel e támogatás a (munkahelyi baleseteket a minimálisra csökkentő) biztonság, higiénia és kényelem ismérvein, valamint további olyan feltételeken alapul, mint például a környezetvédelem és az üzemanyag-gazdaságosság, amelyek nem járnak az érintett halászflotta halászati kapacitásának növelésével;

102.   úgy véli, hogy a halászflották támogatására irányuló politikának figyelembe kellene vennie olyan érdemeken alapuló feltételeket, mint a bevált, környezetbarát halászati gyakorlatok, a szabálykövetés kultúrájának tiszteletben tartása és szervezeti rendszerek kialakítása (termelői szervezetek);

103.   támogatja a túlzott kapacitás problémájára hatékony és rövid távú megoldást jelentő selejtezési alap létrehozását, olyan szabályozással, amely megelőzi, hogy a tagállamok megakadályozzák használatát;

104.   úgy véli, hogy a halászati flottának hosszabb távon képesnek kellene lennie arra, hogy eltartsa magát és versenyképes maradjon a halászati termékek liberalizált piacán, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez csak olyan KHP mellett valósulhat meg, melynek halászati irányítási modellje lehetővé teszi a vállalkozások jövedelmezőségét;

Akvakultúra-termékek és feldolgozott termékek

105.   meg van győződve arról, hogy egy erős, minőségi és környezetileg fenntartható akvakultúra-ágazat fellendítheti a növekedést a kapcsolódó ágazatokban is és segítheti a part menti, nyílt tengeri és vidéki területek fejlődésének előmozdítását, ami jelentős előnyökkel járna a fogyasztókra nézve is, mivel környezetbarát módon előállított, tápláló és kiváló minőségű élelmiszertermékeket eredményezne;

106.   úgy véli, hogy a közösségi akvakultúra védelmét és versenyképességét meg kellene erősíteni a kutatás és a technológiai fejlesztés jelentős mértékű, folyamatos támogatása, a part menti területeknek és a folyómedreknek a szükséges területek megközelítésének megkönnyítése érdekében történő tervezése, valamint az akvakultúra sajátos igényeinek az EU piacpolitikájába történő beépítése révén; felismeri a közös piacszervezés keretében létrehozott termelői szervezetek által betöltött szerep jelentőségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy a vonatkozó szabályozásban fordítson kiemelt figyelmet az akvakultúra-ágazat speciális szükségleteire és igényeire;

107.   úgy véli, hogy az akvakultúra fenntartható fejlődéséhez környezetbarát létesítményekre és termelési módszerekre van szükség – beleértve a takarmány fenntartható forrásból történő beszerzését is –, többek között olyan problémák elkerülése érdekében, mint a vizek eutrofizálódása, valamint jobb minőségű termékek előállításának szigorúbb egészségügyi előírások, illetve a bio-akvakultúrára, valamint az állatjólétre vonatkozó magas szintű követelmények meghatározása révén történő ösztönzése érdekében, továbbá magas szintű fogyasztóvédelemre is szükség van ehhez; hangsúlyozza a bio-akvakultúra ösztönzésének és a halgazdaságok hatékonysága növelésére tett erőfeszítéseknek a jelentőségét is;

108.   az akvakultúrát a KHP szerves részének tekinti, amely kiegészítő szerepet játszik a halászati ágazat mellett, különös tekintettel a fajok élelmiszerként való elérhetőségére, felhasználhatóságára és repopulációjára, elsősorban a szabad körülmények között leginkább túlhalászott fajok esetében;

109.   kéri az új halgazdálkodási technológiákba – beleértve a víz újrahasznosítását lehetővé tevő intenzív rendszereket és a nyílt tengeri, illetve az édesvízi halgazdálkodást –, valamint a gazdasági jelentőséggel bíró új fajok tenyésztésére és a kisebb környezeti terhelés mellett előállított takarmányokra vonatkozó kutatásokba történő beruházások támogatását, prioritást biztosítva a környezeti fenntarthatóság javításának; felismeri a nyílt tengeri akvakultúrában rejlő hatalmas lehetőségeket, és sürgeti a Bizottságot, hogy tanulmányozza a nyílt tengeri halgazdálkodás fejlődésének támogatását szolgáló specifikus mechanizmusokat;

110.   úgy véli, hogy meg kell alkotni a helyes piaci gyakorlatokat (termékek minőség-ellenőrzése, fogyasztóvédelem, vámok) és a tisztességes versenyt létrehozó szabályozást az EU-n kívülről származó halászati termékek vonatkozásában, eltekintve azoktól a termékektől, amelyek a harmadik felekkel kötött uniós megállapodásokban szereplő szabályozás hatálya alá esnek;

111.   fontosnak tartja, hogy a halászflották pihenőidőszakában is – melyet azért tartanak, hogy a halállomány biológiailag regenerálódjék – kellően figyelembe kell venni a konzervipart, amennyiben az ilyen lépések által érintett fajok kínálatának nincs alternatív forrása;

112.   kéri a Bizottságot, hogy készítsen a kiváló minőséget és a hozzáadott értéket biztosító új, elsősorban növényevő akvakultúrafajok felkutatását támogató javaslatot a Tanács és az Európai Parlament számára, valamint hogy mozdítsa elő az ilyen fajokkal, valamint a kapcsolódó termelési és forgalmazási módszerekkel kapcsolatos kutatást és bevált gyakorlatok közösségi szintű cseréjét a környezetvédelmi aggályok eloszlatása és más, újfajta élelmiszerekhez képest jobb versenyhelyzet biztosítása érdekében;

113.   hangsúlyozza az akvakultúra-vállalkozások számára a méretükre való tekintet nélkül nyújtott támogatások jelentőségét, hiszen a támogatások fő feltétele a partvidékek társadalmi és gazdasági életének fejlődéséhez való hozzájárulásuk kell, hogy legyen;

Halak piaca és forgalmazása

114.   megismétli az ágazat által megfogalmazott azzal kapcsolatos panaszokat, hogy a halászati és akvakultúrás termékek közös piacszervezésének reformját a KHP megreformálásának folyamatához kapcsolták, szemben azzal, ami a halászati ellenőrzési politika kapcsán történt, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a közösségi termelőknek 2013-ig várniuk kell az új keretre, amely segíti őket tevékenységük nyereségességének növelésében; reméli, hogy a jelenlegi közös piacszervezés jövőjéről szóló bizottsági közleményt haladéktalanul be fogják nyújtani;

115.   úgy véli, hogy sürgősen el kell végezni a halászati termékek piaca közös szervezésének kiterjedt felülvizsgálatát az ágazatban a jövedelmek garantálásához, a piaci stabilitás biztosításához, a halászati termékek forgalmazásának javításához, valamint a keletkezett hozzáadott érték növeléséhez való hozzájárulásának fokozása érdekében;

116.   hangsúlyozza, hogy a kínálat koncentrálódását ösztönző mechanizmusokat kell kialakítani, elsősorban termelői szervezetek létrehozása és újbóli életre keltése révén;

117.   kéri továbbá, hogy készítsenek egy tanulmányt, amely részletesen elemzi a kereslet koncentrálódását a halászati termékek piacán, és megvizsgálja, hogy léteznek-e olyan piaci stratégiák, amelyek sértik a versenyszabályozást és a legtöbb faj árát lenyomják;

118.   úgy véli, hogy piaci intervenciós mechanizmusokat kell kidolgozni elsősorban azokon a halászterületeken, ahol átruházható halászati jogok elvére alapuló rendszert alkalmaznak, hogy megelőzzék a halászati jogok néhány szereplő kezében történő túlzott koncentrálódását (védzáradékok), hiszen amennyiben ilyen helyzet alakul ki egy tagállamon belül, az veszélyeztetheti a kisipari flotta életképességét, több tagállam érintettsége esetén pedig veszélybe kerülhet az ágazat fenntarthatósága ezen tagállamok némelyikében;

119.   ugyanakkor kéri a Bizottságot, hogy jövőbeli fellendülési és szabályozási terveiben elemezze a csökkenő fogás, és az ebből adódó piaci hiány miatt harmadik országokból beáramló import európai piacra gyakorolt lehetséges hatását és következményeit;

120.   hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a közös kereskedelempolitika és a KHP keretében kitűzött célok közötti összhangot annak érdekében, hogy az EU által a halászati és akvakultúra-termékek tarifális és nem tarifális külső védelme terén tett új (többoldalú, regionális vagy kétoldalú) engedmények ne oltsák ki vagy veszélyeztessék a közösségi termékek kellőképpen jövedelmező értékesítésének biztosítása érdekében tett erőfeszítéseket;

121.   úgy véli, hogy minden lehetséges lépést meg kell tenni annak megelőzése érdekében, hogy az EU harmadik országokból származó halászati és akvakultúrás termékek behozatalától való, már most is súlyos függése tovább fokozódjon;

122.   úgy véli, hogy az EU-nak biztosítania kell a közösségi halászati termékek, például halkonzervek és halászati termékek külső promócióját, elsősorban tanúsításuk támogatása és nemzetközi versenyeken és kiállításokon való megjelenésük finanszírozása révén;

Külső kapcsolatok

123.   úgy véli, hogy a KHP külső tevékenységeit az a cél kell vezérelje, hogy az EU külpolitikájával összhangban megvédje a közösségi halászat érdekeit;

124.   továbbra is úgy véli, hogy a Közösségnek hangsúlyosabb jelenlétet kell kialakítania az RHGSZ-ekben, az FAO-ban, az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben a nemzetközi halászat fenntartható irányításának előmozdítása, az illegális halászat elleni küzdelem, a tengeri ökoszisztémák fokozottabb védelme, valamint a halászati tevékenységek jövőjének biztosítása céljából;

125.   továbbra is úgy véli, hogy terveket kell kidolgozni a környezetileg fenntartható és szociálisan tisztességes forrásokból származó halászati termékek EU-n belüli és azon kívüli népszerűsítésére;

126.   ragaszkodik ahhoz, hogy – amint azt az ENSZ tengerjogi egyezménye is előírja – az EU csak abban az esetben fogadjon el hozzáférést harmadik országokhoz vizeiben élő halállományokhoz, ha tudományosan bizonyítást nyert, hogy ott felesleg van, amelyet a harmadik ország halászai nem tudnak kifogni, és ezt a felesleget fenntarthatóan lehet lehalászni, legalább ugyanazokat az előírásokat alkalmazva, amelyek az EU-ban érvényesek (halászati felszerelések szelektivitása stb.);

127.   továbbra is úgy véli, hogy a harmadik országokkal kötött új halászati megállapodásokat az Európai Parlament által meghatározott kritériumok alapján kell átfogóan értékelni; úgy véli, hogy e kritériumoknak arra kell irányulniuk, hogy egyensúly alakuljon ki a gazdasági érdekek és a fenntartható halászat támogatása között, megerősítve partnereink kapacitásait a fenntartható halászat biztosítására saját vizeiken, és hozzájárulva ezáltal az EU-n kívüli halászati ágazat szabályozásának tökéletesítéséhez, növelve a helyi foglalkoztatást az ágazatban, továbbá – összhangban az EU külpolitikájával – megőrizve az Európai Unió mint az emberi jogok és a demokrácia világszintű védelmezője hitelességét;

128.   kéri továbbá, hogy a költségvetés átláthatóságának növelése érdekében tegyenek egyértelmű különbséget a halászati partnerségi megállapodásokban szereplő pénzügyi kompenzációs rendelkezések üzleti része és a harmadik országokkal folytatott halászati fejlesztési együttműködéshez kapcsolódó rész között;

129.   úgy véli, hogy a partnerségi megállapodásoknak fel kell lendíteniük a munkahelyteremtést a harmadik országokban, csökkenteniük kell a szegénységet, ki kell alakítaniuk az ágazat háttér-infrastruktúráját (halászkikötők, haltárolók, feldolgozó létesítmények stb.) ezáltal csökkentve az EU-ba érkező bevándorlók számát is;

130.   úgy véli, hogy a halászati megállapodásokban a harmadik országoknak nyújtott pénzügyi kompenzációt az adott ország halászati ágazata ösztönzésére és fejlesztésére kell fordítani, akár úgy, hogy a támogatásokat az infrastruktúra kiépítéséhez (halászkikötők, raktárak, halfeldolgozó létesítmények stb.) kötik, vagy úgy, hogy operatív eszközöket biztosítanak (hajók, felszerelés stb.) azért, hogy a halászati tevékenységet felelősen és fenntarthatóan lehessen végezni;

131.   meggyőződése, hogy a halászati partnerségi megállapodásokról komoly tudományos alapon kell tárgyalni, és úgy véli, hogy további előrelépésként a tárgyalási folyamat részévé kell tenni valamennyi technikai intézkedést is, és jelentősen javítani kell a megállapodásokban foglalt rendelkezések végrehajtási mechanizmusait;

132.   kéri, hogy a tárgyalások során konzultáljanak az érintett ágazattal, és hogy a távolsági halászflottákkal foglalkozó regionális tanácsadó testület is vegyen részt megfigyelőként a megállapodások révén felálló közös bizottságokban;

133.   úgy véli, hogy tekintettel a helyzet fokozódó komplexitására, a megállapodások hatékonyabb nyomon követése iránti igényre, továbbá a regionális halászati szervezetekben való megfelelő részvétellel járó egyre több feladatra, bővíteni kell a DG MARE humán- és anyagi erőforrásait, és tanulmányozni kell a végrehajtási feladatok esetleges tagállami szintű decentralizálásának lehetőségét;

Integrált tengerpolitika

134.   úgy véli, hogy a közös halászati politika globális megközelítést igényel a halállományokkal való gazdálkodás tekintetében, és e politikát összhangba kell hozni a környezetvédelmi és fejlesztési politikákkal és az integrált tengerpolitikával;

135.   úgy véli, hogy az Európai Bizottság jól döntött, amikor az integrált tengerpolitikát egyik prioritásává tette, és hangsúlyozza, hogy az ökoszisztémán alapuló új megközelítés közvetlen kapcsolatot teremt a közösségi halászati politika és az integrált tengerpolitika között;

136.   úgy véli, hogy a halászatnak megfelelően integrálódnia és strukturálódnia kell az olyan, tágabb értelemben a tengerhez kapcsolódó tevékenységekbe, mint a tengeri szállítás, a tengeri idegenforgalom, a tengeri szélerőművek és az akvakultúra, és hogy a tengeri tevékenységeknek csoportosulásokba kellene tömörülniük;

137.   rámutat arra, hogy a halászat az egyik olyan gazdasági tevékenység, amely a legnagyobb hatással van az ökoszisztémákra, hiszen jelentős forrásokat von el tőlük, és az egyik leginkább érintett az ezekben az ökoszisztémákban folytatott más tevékenységek, például az idegenforgalom, a tengeri szállítás és a part menti városfejlesztés által;

138.   meg van győződve arról, hogy a közös halászati politikának az integrált tengerpolitikába történő beépítése politikai akaratot igényel, valamint hogy a halászatot folytató nemzeti, regionális és helyi jogalanyok készek a szükséges kötelezettségek vállalására; hangsúlyozza, hogy saját célkitűzéseire tekintettel, és elismerve, hogy szükség van megfelelő kapcsolatra a tengeri környezetre hatást gyakorló különféle politikák között, a KHP-t nem szabad alárendelni más, már meghatározott közösségi politikáknak; ezzel szemben úgy véli, hogy éppen ez utóbbi politikáknak kell védeniük és beépíteniük a halászati politika célkitűzéseit;

139.   rámutat, hogy megfelelő pénzügyi forrásokat kell elkülöníteni az integrált tengerpolitika számára, és hangsúlyozza azt az elvet, hogy az új prioritásokhoz új forrásokat kell rendelni; elutasítja azt az elképzelést, hogy az integrált tengerpolitikát az EHÁ-ból kellene finanszírozni;

140.   továbbra is úgy véli, hogy megfelelő európai tengeri területrendezést kell következetesen végrehajtani bioföldrajzi övezetek kialakítása céljából, a legérzékenyebb tengeri ökoszisztémák megóvása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kisipari halászat, a tengeri akvakultúra és a kagylóhalászat leginkább a parthoz közeli, leginkább sebezhető ökoszisztémákban zajlik, ami azt jelenti, hogy a kölcsönhatás még közvetlenebb és azonnalibb;

141.   megállapítja, hogy a zöld könyvben a Bizottság elismeri, hogy a 12 tengeri mérföldes rendszer általában jól működött, és hogy a KHP kevés sikeres területeinek egyike éppen az, amelyen a tagállamok gyakorolták az ellenőrzést; kéri ezért, hogy ez az elv legyen állandó érvényességű;

o
o   o

142.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságnak, a regionális tanácsadó testületeknek, a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottságnak, a tengeri halászati ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.
(2) HL C 271. E, 2002.11.7., 67. o.
(3) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0009.
(5) HL C 247. E, 2009.10.15., 1. o.
(6) HL C 187. E, 2008.7.24., 228. o.
(7) HL C 68. E, 2009.3.21., 26. o.
(8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0317.
(9) HL C 305. E, 2006.12.14., 155. o.
(10) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0065.
(11) HL C 157. E, 2006.7.6., 324. o.
(12) HL C 300. E, 2006.12.9., 504. o.
(13) HL C 286. E, 2006.11.23., 519. o.
(14) HL C 306. E, 2006.12.15., 417. o.
(15) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.
(16) HL L 286., 2008.10.29., 33. o.
(17) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.
(18) HL C 304. E, 2005.12.1., 258. o.
(19) HL C 287. E, 2007.11.29., 502. o.
(20) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0245.
(21) HL C 247. E, 2009.10.15., 87. o.
(22) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0255.
(23) HL C 305. E, 2008.12.18., 271. o.
(24) HL C 305. E, 2006.12.14., 233. o.
(25) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0373.
(26) HL C 175. E, 2008.7.10., 531. o.
(27) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0382.
(28) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0042.
(29) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0089.
(30) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0583.


A vágólovak Európai Unión belüli szállítása
PDF 67kWORD 31k
Az Európai Parlament 2010. február 25-i nyilatkozata a vágólovak Európai Unión belüli szállításáról
P7_TA(2010)0040P7_DCL(2009)0054

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.   mivel az Európai Unióba, illetve azon belül évente mintegy 100 000 lovat szállítanak szükségtelenül hosszú távolságokon, embertelen körülmények között levágás céljából,

B.   mivel dokumentumokkal bizonyított tény, hogy a lovakat hosszú távolságokra szállítják, ami a meglévő jogszabályok elégtelensége miatt különféle állatjóléti problémákhoz, köztük komoly sérülésekhez, betegséghez, kimerüléshez és kiszáradáshoz vezet,

C.   mivel egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy nem tartatják be szigorúan az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló, 2004. december 22-i 2005/1/EK tanácsi rendeletet,

D.   mivel a Bizottság most vizsgálja felül a 2005/1/EK tanácsi rendeletet,

1.   tudomásul veszi a World Horse Welfare által gyűjtött aláírásokat a vágólovak hosszú távolságokra történő szállításáról Európában;

2.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2005/1/EK tanácsi rendelet bizottsági felülvizsgálata során tüzetesen vizsgálják meg a World Horse Welfare bizonyítékait;

3.   sürgeti a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy szigorúan tartassák be a 2005/1/EK tanácsi rendeletet;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot, az aláírók nevével(1) együtt, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Az aláírók listája a 2010.február 25-i jegyzőkönyv 1. mellékletében jelent meg.(P7_PV(2010)02-25(ANN1)).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat