Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2204(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0155/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0155/2010

Viták :

PV 15/06/2010 - 16
CRE 15/06/2010 - 16

Szavazatok :

PV 17/06/2010 - 7.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0231

Elfogadott szövegek
PDF 232kWORD 102k
2010. június 17., Csütörtök - Strasbourg
A gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjai
P7_TA(2010)0231A7-0155/2010

Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjairól (2009/2204(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

–  tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervéről szóló 2008. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2008)0800),

–  tekintettel az Európai Tanács tavaszi ülésszakához intézett, az „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című, 2009. március 4-i bizottsági közleményre (COM(2009)0114),

–  tekintettel a „Konzultáció a jövőbeni ”EU 2020' stratégiáról' című, 2009. november 24-i bizottsági munkadokumentumra (COM(2009)0647),

–  tekintettel „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőség – 2009” című 2009. február 27-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0077),

–  tekintettel a Bizottság 2009. december 18-i, „A nemek közötti egyenlőség – 2010” című jelentésére (COM(2009)0694),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget célzó közösségi keretstratégia felé (2001–2005)” című, 2000. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2000)0335), valamint a Bizottság 2000-es, 2001-es, 2002-es, 2004-es, 2005-ös, 2006-os, 2007-es és 2008-as éves jelentéseire a nők és férfiak esélyegyenlőségéről az Európai Unióban (COM(2001)0179, COM(2002)0258, COM(2003)0098, COM(2004)0115, COM(2005)0044, COM(2006)0071, COM(2007)0049 és COM(2008)0010),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozott szöveg)(1),

–  tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Bizottság által 2008. október 3-án előterjesztett európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0636),

–  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, a Bizottság által 2008. október 3-án előterjesztett európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0637),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezménye ratifikálásának jelenlegi helyzetére (Európai szerződések sorozat, 197. szám),

–  tekintettel az európai szociális partnerek által a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban 2005. március 22-én elfogadott cselekvési keretre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a gazdasági és pénzügyi válság nőkre gyakorolt hatásáról szóló ajánlásra irányuló indítványára (11891. sz. dok., 2009. május 4.),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2006. március 23–24-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

–  tekintettel a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottságra és az általa a nemek közötti bérszakadékról 2007. március 22-én elfogadott véleményre,

–  tekintettel a „Bevándorló nők szerepe és helye az Európai Unióban” című, 2006. október 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló, 2007. március 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről – 2008” című, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó, a Bizottságnak címzett ajánlásokról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló, 2009. október 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Eurostat Fókuszban a statisztika sorozatának „A munkanélküliség radikális emelkedése az EU-ban” című 53/2009. számára,

–  tekintettel az Eurostat Fókuszban a statisztika sorozatának „Recesszió az EU-27-ben: a visszaesés hossza és mélysége tevékenységenként és országonként változó” című 97/2009. számára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0155/2010),

A.  mivel a világgazdaság a nagy gazdasági válság óta tapasztalt legsúlyosabb recesszióval néz szembe, az EU egész területén és azon kívül is érzékelhető társadalmi következményekkel; mivel a gazdasági és pénzügyi válság Európában a nőkre nézve – akiket jobban érintenek a bizonytalan foglalkoztatási formák, sújt az elbocsátás, és kevésbé védenek a társadalombiztosítási rendszerek – különösen ártalmas, amire a Tanács, a Bizottság és a tagállamok eddig nem fordítottak kellő figyelmet,

B.  mivel a válság első hulláma leginkább a túlnyomóan férfiakat foglalkoztató pénzügyi szektort, építőipart és autóipart sújtotta, és így nagyobb figyelmet kapott, a válság második hulláma azonban ugyanilyen kedvezőtlenül érintette a túlnyomóan nőket foglalkoztató kiskereskedelmet, valamint az általános szolgáltatási és az idegenforgalmi ágazatot; ezért a nemzeti és európai gazdaságélénkítő tervekben foglalkozni kell a gazdasági és szociális válság hatásának és megoldásának nemi dimenziójával,

C.  mivel a vezető közgazdászok rámutattak, hogy a recessziót elindító hitelpiaci összeomlás a szó szoros értelmében ember okozta katasztrófa volt; mivel az állami és nemzetközi szintű válaszokról – amelyek egyike sem kezelte kielégítő mértékben mindkét nem problémáit – szintén elsősorban férfiak döntöttek; mivel fontos, hogy a politikai, gazdasági és pénzügyi szférában, valamint a szociális partnerekkel kötött megállapodások terén a nők – akik általában magasabban képzettek, mint a férfiak – teljes körűen részt vegyenek a döntéshozatali folyamatban,

D.  mivel a legfrissebb kutatások feltárják, hogy az EU pénzügyi intézményeiben mindössze 5% a nők aránya a döntéshozatalban és a 27 tagállam minden jegybankjának elnöke férfi, és mivel a társadalmi nemek kutatása felhívta a figyelmet arra, hogy a nők másként gazdálkodnak, kerülve a kockázatokat, és nagyobb hangsúlyt helyezve a hosszú távú kilátásokra,

E.  mivel a nők döntéshozatali folyamatokban való részvétele a nemek közötti egyenlőség döntő mutatója; mivel a vállalatokban és az egyetemeken a női vezetők jelenléte továbbra is alacsony szintű, a női politikusok és kutatók száma pedig csak nagyon lassan nő,

F.  mivel 2006-ban az egyetemeken diplomázottak 59%-a nő volt; mivel a PhD fokozattal rendelkező nők aránya 43%-ra csökkent és a professzorok között még alacsonyabb; mivel az A fokozatú egyetemi tanároknak csak 15%-a nő,

G.  mivel a nők többen vannak az üzleti, vezetői és jogi karokon, azonban kisebbségben vannak a vállalati és politikai döntéshozói posztokon; mivel túlzottan alacsony az informatikai, műszaki és természettudományi diplomával rendelkezők nők száma, s ennek következtében a nők alulreprezentáltak a gazdasági fellendülés szempontjából meghatározó magánszektorban,

H.  mivel a gazdaság lassulása a nőket valószínűleg nagyobb mértékben érinti, mint a férfiakat; mivel fennáll a veszély, hogy a jelenlegi recesszió késleltetni fogja az előrelépéseket, vagy akár vissza is fordíthatja az előrehaladást, hosszabb távú következményekkel a szociális védelmi rendszerekre, a társadalmi befogadásra és a demográfiára nézve,

I.  mivel a nemek közötti egyenlőséget célzó intézkedéseket visszavonják vagy későbbre halasztják, és az állami költségvetések lehetséges jövőbeni lefaragásai negatívan fogják befolyásolni a nők foglalkoztatását és az egyenlőség előmozdítását; mivel a fent említett 2006/54/EK irányelv megfelelő végrehajtása egyre fontosabb lesz,

J.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők munkaerő-piaci részvétele számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár,

K.  mivel az elmúlt 35 évben, a 75/117/EGK irányelv(8) végrehajtása óta a nemek közötti bérszakadék továbbra is igen magas maradt a 27 uniós tagállamban, 2010-ben átlagosan 18%-ra emelkedett az Európai Unióban, míg egyes tagállamokban eléri a 30%-ot; mivel a szakadék – tükrözve a meglévő munkaerő-piaci egyenlőtlenségeket – a magánszektorban mélyebb, mint az államiban, ami a gyakorlatban főként a nőket érinti,

L.  mivel a gazdasági hanyatlást nem szabad a fejlődés lassítására használni az összeegyeztetésre irányuló politikák terén, és nem szabad csökkenteni a gondozási szolgáltatásokra és a szabadság szabályozására szánt költségvetést, ami különösen a nők munkaerő-piaci hozzáférését érinti; mivel különös figyelmet kell fordítani a szakmai és a magánélet összeegyeztetésének igényeire a gyermeküket egyedül nevelő szülők és a nagycsaládosok esetében,

M.  mivel az élet- és munkakörülmények javítását szolgáló európai alapítvány szerint egy nő háromszor annyi időt tölt a gyermekek és egyéb eltartott családtagok gondozásával, és a házimunkákkal, mint egy férfi; mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának és megteremtésének elengedhetetlen feltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői és apasági szabadság kihasználása révén; mivel diszkriminatív az a gyakorlat, hogy a szülési és szülői szabadság nem számít bele a munkában töltött teljes időszakba, és a nőket hátrányos helyzetbe hozza a munkaerőpiacon,

N.  mivel a Tanács 2009. november 30-i következtetései(9) a svéd elnökség idején arra hívták fel a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék a nemek dimenzióját az „EU 2020” stratégiában; mivel az „EU 2020” stratégiáról szóló bizottsági konzultációs dokumentum ezt nem vette figyelembe, hiszen egyszer sem tesz említést a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elvéről; mivel azonban alapvető fontosságú, hogy a nemi dimenzió beépüljön az új pénzügyi és gazdasági felépítménybe és politikába, és hogy a gazdaságélénkítő tervek és a strukturális kiigazító programok átessenek egy nemek szempontjából történő hatásvizsgálaton, valamint tartalmazzák a nemi dimenziót,

O.  mivel meg kell erősíteni a nemek közötti egyenlőség elvének érvényesítését a szakpolitikákban,

P.  mivel a gazdasági recesszió idején különösen igaz, hogy azok, akiket már eddig is a szegénység fenyegetett, és akiknek többsége nő, még inkább kiszolgáltatottá válnak, különösen a női migráns munkavállalók és a kisebbségi csoportokhoz tartozók; mivel az Európai Tanács lisszaboni ülésén, még 2000-ben elfogadott, a szegénység felszámolására irányuló erőfeszítések és teljes körű megoldások sürgőssé váltak; mivel külön figyelmet kell fordítani a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok – különösen a romák – védelmére és társadalmi befogadásuk biztosítására,

Q.  mivel a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szemben védelmet, a pénzügyi és lelki függetlenség tekintetében pedig ugródeszkát jelent a minőségi, teljes munkaidőben történő és jogokat biztosító foglalkoztatás; mivel alapvető fontosságú az olyan szakpolitikák kialakítása és végrehajtása, amelyek a minőségi közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés – beleértve a megfizethető, elérhető és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést a gyermekek, az idősek és más eltartottak gondozása terén – biztosítása révén választ adnak a nők, illetve a férfiak igényeire,

R.  mivel azoknak a politikáknak a kidolgozása, amelyek megkönnyítik a sajátos kulturális vagy kisebbségi csoportokhoz tartozó nők munkaerő-piaci integrációját, a sokszínűség és a multikulturalizmus tiszteletben tartásán túl a társadalmi kohézió révén csökkenti a társadalmi kirekesztést, ami viszont a gazdasági növekedés mozgatóereje,

S.  mivel a családon belüli erőszak – amelynek áldozatai elsősorban nők – minden országban és minden társadalmi rétegben gyakori probléma; mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nőkkel szembeni erőszak fokozódik, amikor a férfiak a gazdasági válság következtében elbocsátásnak és kilakoltatásnak vannak kitéve; mivel a gazdasági stressz gyakran rendszeresebb, durvább és veszélyesebb bántalmazáshoz vezet; mivel a családon belüli erőszak az EU-nak éves szinten mintegy 16 millió euróba kerül,

T.  mivel a foglalkoztatás kulcsfontosságú tényező a társadalmi befogadás szempontjából; mivel koncentrált és széles körű erőfeszítéseket kell tenni a szegénység megszüntetésére a jövedelmi egyenlőtlenségek és a szegénység növekedése és a gazdasági és pénzügyi válság közepette,

1.  felhívja a figyelmet arra, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód az EU célkitűzéseinek egyike, és ezáltal a gazdasági és pénzügyi válságra adott politikai válaszokban és a válság utáni időszak hosszabb távú, holisztikus változata felé való átmenetben minden esetben az egyik meghatározó elv;

2.  hangsúlyozza a Bizottság azon megállapításait, miszerint a jelenlegi válság olyan aggályokat vet fel, hogy a nemek közötti egyenlőség terén elért eredmények is veszélybe kerülnek, továbbá hogy fennáll a veszélye, hogy a recesszió hatása különösen a nőket érinti;

3.  hangsúlyozza, hogy el kell kerülni, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, valamint a jövőbeli gazdasági fejlemények veszélybe sodorják a nemek közötti egyenlőség terén elért vívmányokat, illetve, hogy a hanyatlást érvként hozzák fel – amint az egyes tagállamokban már történik – arra, hogy visszafogják a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézkedéseket;

4.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőségi politikákat a válság leküzdésére, a teljes népesség tehetségének és képességeinek hasznosítására és kiaknázására, valamint a versenyképesebb jövőbeli gazdaság kialakítására irányuló megoldás részének kell tekinteni;

5.  rámutat, hogy a nők utóbbi évtizedekben történt munkahelyi integrációja nemcsak azt jelenti, hogy a válságnak nem csak a nőkre lesz nagyobb hatása, hanem a háztartásokra is, amelyek jövedelmét súlyosan fogja érinteni a női munkahelyek megszűnése; felhívja az Európai Unió intézményeit és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a válság rejtett költségeit, ideértve a különböző, gyakran nem felismert, nemek szerinti következményeket;

6.  rámutat, hogy a mostanit megelőző válságok tanulságai azt igazolják, hogy a férfiak foglalkoztatottsága hamarabb áll helyre, mint a nőké;

7.  hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági politikák mindenekelőtt azzal járnak, hogy növekszik a munkaerő nemek szerinti elkülönülése, az alvállalkozók alkalmazása révén destabilizálódik a nők foglalkoztatása, növekszik a nemek közötti bérszakadék, csökken a nők egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférése, fokozódik az egyenlőtlenség a hitelhez és föld- és ingatlantulajdonhoz való hozzáférésben, valamint tovább mélyül a szegénység feminizálódása;

8.  emlékeztet, hogy a nemek közti bérszakadék továbbra is fennáll, és hogy fennáll a veszélye, hogy azt a gazdasági és pénzügyi válság tovább mélyíti; felhívja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy a bérszakadék felszámolása érdekében határozzanak meg világos célkitűzéseket és tegyenek javaslatot kötelező intézkedésekre;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a férfiak és nők egyenlő fizetésének a fent említett 75/117/EGK irányelvben szereplő elvének alkalmazásával kapcsolatos meglévő jogszabályok felülvizsgálatára, ahogyan azt a Parlament már 2008-ban kérte; üdvözli a Bizottság legújabb kezdeményezését az egyenlő fizetéshez való jog elvének megsértése esetén kiszabható szankciókról szóló rendelkezések javításával kapcsolatban, amelynek célja annak biztosítása, hogy e szankciók visszatartó erejűek és arányosak legyenek (például súlyosabb szankciók ismételt elkövetés esetén);

10.  rámutat arra, hogy az egészségügyre vonatkozó közkiadások az egyes tagállamok, valamint nemzeti parlamentjeik és/vagy helyi hatóságaik hatáskörébe tartoznak;

11.  sajnálja, hogy sok, különösen a kiskereskedelemben, a szolgáltatóiparban és az idegenforgalomban, valamint részmunkaidős vagy bizonytalan állásokban dolgozó nő már elvesztette vagy várhatóan el fogja veszíteni állását; hangsúlyozza, hogy a mikrohitelek biztosításának visszaesése ugyanakkor várhatóan keresetcsökkenéshez vezet az önálló vállalkozó női munkavállalók körében, különösen a mezőgazdasági és vidéki ágazatokban; hangsúlyozza, hogy a női munkanélküliség várhatóan aránytalanul meg fog emelkedni az állami szektor költségvetési megszorításainak bejelentésével, mivel a nők aránytalanul nagy számban dolgoznak az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szolgáltatások ágazatában;

12.  kiemeli a férfiak és nők közötti egyenlőség által a gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatást; ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy egyes tanulmányok szerint a GDP 30%-kal növekedne, ha a nők teljes és részmunkaidős foglalkoztatottsági és termelékenységi aránya elérné a férfiakét;

13.  felismeri, hogy az elmúlt időszakban elveszített munkahely sok nőt bírt rá arra, hogy saját vállalkozást alapítson; kéri a Bizottságot, hogy az említett vállalkozó szellem erősítése érdekében terjesszen elő kifejezetten a kkv-kat célzó jogszabályokat a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek 2012-ig történő, Bizottság által kitűzött 25%-os csökkentésének elérésére;

14.  üdvözli az Eurostat nemek szerinti bontásban készülő statisztikáit; úgy véli azonban, hogy több figyelmet kell fordítani a részmunkaidős munkanélküliségre (ezt a területet gyakran kizárják a munkanélküliségi statisztikákból); rámutat, hogy a tartós munkanélküliség, az alacsonyabb munkabérek és a rövidebb átlagos munkaidő valószínűleg mélyreható következményekkel jár, különösen a nők keresete, társadalombiztosítási juttatásai és hosszabb távon a nyugdíjuk szempontjából;

15.  kéri az Európai Bizottságot, hogy végezzen felmérést az Európai Unió szintjén a részvénytársaságok igazgatótanácsaiban lévő női tagok száma és a vállalat pénzügyi teljesítménye közötti összefüggésekről, figyelembe véve a Catalyst Inc. által 2007-ben készített felmérést, amely arra a következtetésre jutott, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol az igazgatótanácsban három, vagy annál több nő van, 83%-kal magasabb a részvények hozama és 73%-kal nagyobb az árbevétel-arányos nyereség;

16.  hangsúlyozza, hogy a válság még hátrányosabban érinti a nők veszélyeztetett csoportjait, így a fogyatékkal élő, a bevándorló, az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket, az alacsony iskolai végzettségű, tartósan munkanélküli, jövedelem nélküli egyedülálló, valamint eltartottakat gondozó nőket stb.;

17.  rámutat, hogy a migráns munkavállalókat hasonlóképpen érinti a válság, akárcsak otthon maradt családjukat; hivatkozik arra a tényre, hogy a női migráció mértékét a jelentések gyakran a valóságosnál alacsonyabbnak mutatják, és ezzel együtt a munkabérükből eltartott családjukat érő hatást is kisebbnek állítják be, aminek következtében a nők hazatérésükkor még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetnek, mivel a közösségük és a családjuk egyaránt elutasítja őket;

18.  hangsúlyozza és üdvözli, hogy a beavatkozásokhoz és megoldásokhoz a válságot a környezetével együtt kell értelmezni, és fel kell ismerni, hogy nincs rá univerzális válasz; hangsúlyozza, hogy a recesszió ugyanakkor kiváló lehetőséget kínálhat arra, hogy a gazdaság- és szociálpolitika jobban figyelembe vegye a nemeket, és a társadalom elmozdulhasson a nemek nagyobb mértékű egyenlősége felé;

19.  hangsúlyozza, hogy az élet minden területén és minden életkorban küzdeni kell a sztereotípiák ellen, mivel ez a nemek közötti egyenlőtlenség egyik legjelentősebb oka, hiszen befolyásolja választásukat az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás terén, a háztartásbeli és családi kötelezettségek elosztása, a közéletben és a döntéshozatali posztokon való részvétel és képviselet, valamint a munkahelyválasztás tekintetében;

20.  sajnálattal állapítja meg, hogy a válságra adott politikai válaszok – a gazdaságélénkítő csomagokat is beleértve – nem ismerték el, nem elemezték és nem korrigálták a válság nemek szerinti hatását; sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elve a Lisszabon utáni stratégiában gyakorlatilag nem jelenik meg; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatási és makrogazdasági iránymutatásokba és az „EU 2020” stratégiába építsék be a konkrét célokat tartalmazó, a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikát, és minden szakpolitikájukban vezessék be a nemek szerinti költségvetési tervezést;

21.  úgy véli, annak ellenére, hogy sikerült elérni azt, hogy a nők foglalkoztatottsága az EU-ban megközelítse a kitűzött 60%-os célt 2010-ben, ennél nagyratörőbb kihívást kell megfogalmazni: a 75% elérését 2020-ra; hangsúlyozza továbbá, hogy csökkenteni kell a bérszakadékot;

22.  kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a nemek közötti egyenlőség elvének valamennyi közösségi szakpolitikákban való érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket, továbbá vizsgálják felül a meglévő jogszabályokat a nemek közötti egyenlőség elvének megfelelő érvényesítése és – amennyiben szükséges – a pozitív diszkriminációt célzó intézkedések bevezetése érdekében;

23.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, a tagállamokat, és különösen a Parlament Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottságát (CRIS), hogy gondoskodjanak arról, hogy a gazdaságélénkítő tervek és strukturális kiigazító programok nemek szerinti hatásvizsgálaton essenek át (utólagos vizsgálaton, amennyiben előzetes nem történt), és szerves részük legyen a nemi dimenzió, a nemek szerint bontott adatokat és statisztikákat is ideértve;

24.  szorgalmazza, hogy a Tanács, a Bizottság és a tagállamok biztosítsák, hogy a regresszió és a pénzügyi megszorítások ne érintsék azokat a szakpolitikákat és azoknak a struktúráknak a működését, amelyek célja a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósítása a kormányzati és nem kormányzati ágazat valamennyi szintjén; sajnálja, hogy néhány országban már történtek ilyen pénzügyi megszorítások;

25.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék és ellensúlyozzák az állami kiadások és a szociális ellátások csökkentéséből eredő negatív hatásokat, különösen a helyi szintű állami kiadások csökkentése kapcsán, hogy a nőkre ne háruljon aránytalanul nagy gondozási teher (gyermekek, idősek és eltartott személyek);

26.  rámutat, hogy a gondozási politika és infrastruktúra hiánya oda vezetett, hogy a háztartásokban ezt a rést egyre gyakrabban migráns női háztartási munkavállalók töltik be, akik nem jutnak szociális és munkaügyi védelemhez és ellátásokhoz; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen vegyék fel a harcot az illegális foglalkoztatással, és vonják be a legális migráns munkavállalókat a szociális biztonsági és egészségügyi ellátórendszerekbe;

27.  felhívja a tagállamokat, hogy az európai célokkal összhangban dolgozzanak ki megfizethető, hozzáférhető és minőségi gondozási szolgáltatásokat a gyermekek és más eltartottak számára, szavatolva, hogy az említett szolgáltatások összeegyeztethetők legyenek a nők és férfiak teljes munkaidős foglalkoztatásával járó időbeosztással; sürgeti, hogy a Bizottság és a tagállamok teljes mértékben használják ki a strukturális alapokban és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapban rejlő lehetőségeket, és segítsék elő a hozzáférést a minőségi szolgáltatások finanszírozásához; szorgalmazza, hogy a Bizottság javasoljon egy irányelvet az apasági, örökbefogadási és szülőgondozási szabadságról;

28.  rámutat arra, hogy a nőkkel és férfiakkal szembeni erőszak gazdasági zavarok idején felerősödik; ezért arra buzdítja a tagállamokat, hogy a nemi alapú erőszak valamennyi formájával szembeni használják nemzeti törvényeiket, és üdvözli a spanyol elnökség kezdeményezését a nőkkel szembeni erőszak megfigyelőközpontjának létrehozására; hasonlóképpen üdvözli az áldozatok védelméről szóló átfogó jogi aktussal kapcsolatos, a tagállamok egy csoportja által tett kezdeményezést (európai védelmi okirat);

29.  felhívja a tagállamokat, hogy többek között figyelemfelkeltő kampányok útján segítsék elő a nőkkel szemben alkalmazott erőszak jelenségének kollektív tudatosítását; emlékeztet, hogy a fiatalok oktatása és figyelmük felkeltése alapvető fontosságú az ilyen jelenségek leküzdéséhez;

30.  felkéri az európai intézményeket, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy tegyenek tényleges lépéseket – mégpedig jogalkotás révén – a nemek egyensúlyának ösztönzésére a felelősségteljes vállalati és politikai pozíciókban, beleértve az igazgatótanácsi helyeket, valamint a helyi, regionális, országos és európai szintű közigazgatást, intézményeket és szervezeteket is, melyeknek példát kellene mutatniuk e téren; ezért kötelező célok kitűzésére hív fel a nők és a férfiak egyenlő képviseletének biztosítása érdekében;

31.  hangsúlyozza, hogy a nők a pénzügyi döntéshozatalban alulreprezentáltak, sőt, valójában a nők jelentik az egyik olyan, a pénzügyi döntéshozatalból jelenleg kizárt csoportot, akiket a pénzügyi válság hátrányosan érint; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat a nők részvételének javítására a döntéshozatal valamennyi szintjén, különösen a költségvetési tervezés és az európai pénzügyi rendszerekre vonatkozó irányítási szabályok terén, az Európai Központi Bankot is beleértve; ezzel összefüggésben kiemeli a lányok és asszonyok pénzügyi műveltsége előmozdításának szükségességét;

32.  üdvözli a norvég kormány döntését, miszerint a nők arányát a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatótanácsában legalább 40%-ra kell emelni, ami lehetővé tette, hogy a nők aránya a jelenlegi 41%-ra emelkedjen a vállalatok vezetőségében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tekintsék pozitív példának a norvég kezdeményezést, és haladjanak ugyanebbe az irányba a tőzsdén jegyzett vállalatokat illetően;

33.  üdvözli a nők száma állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsában való növelésének szükségességét, kiemeli azonban, hogy a nemzeti kormányoknak saját igényeikhez kell igazítaniuk fellépésüket;

34.  rámutat, hogy a szociális infrastruktúrába való befektetés lehetőséget ad Európa korszerűsítésére és az egyenlőség előmozdítására, és a fizikai infrastruktúrát korszerűsítő zöld technológiákba való befektetéssel párhuzamos stratégiának tekinthető; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségnek ezért politikai prioritásnak és alapvető eszköznek kell lennie;

35.  megállapítja, hogy az EU 2020 stratégia szerint a „zöld gazdaság” kulcsfontosságú; hangsúlyozza, hogy a „zöld munkahelyek” a jövő európai munkaerőpiacának egyik meghatározó növekedési szegmensévé válhatnak, hogy az Európai Unió területén ma több mint 20 millió munkahely tekinthető „zöldnek”, valamint hogy a közelmúltbeli adatok azt mutatják, hogy a megújuló energia ágazatában önmagában is megvan a lehetőség, hogy 2020-ra megkétszereződjön, és elérje a 2,8 millió munkahelyet;

36.  felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaság ökológiai átszervezése és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba való átmenet óriási keresletet fog teremteni a szakképzett munkavállalók iránt; utal arra, hogy a női munkavállalók erősen alulreprezentáltak a megújuló energiaforrások ágazatában, és különösen a tudományos és technológiaintenzív munkakörökben; felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bizonyosodjanak meg arról, hogy a női munkavállalókat nagyobb mértékben bevonják az ökológiai átalakulással kapcsolatos képzési projektekbe és programokba, azaz a megújuló energiaforrások ágazatába, a tudományos és technológiaintenzív munkakörökbe; felhívja a tagállamokat, hogy a rendelkezésre álló európai strukturális alapokhoz való hozzáférés előmozdításával – az információk terjesztésén és képzési workshopokon keresztül – ösztönözzék a nőket a helyi vállalkozási kezdeményezésekben való részvételre ezeken a területeken;

37.  arra buzdítja a tagállamok munkavállalóit, hogy a csúcstechnológiai szektornak az EU 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban történő megerősítése érdekében teremtsenek több lehetőséget a női munkavállalók számára az új technológiák területén;

38.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az európai strukturális alapok teljes körű végrehajtását nemzeti szinten, hogy az általános rendelet(10) 16. cikke és az Európai Szociális Alapról szóló rendelet(11), illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló rendelet(12) 6. cikke alapján átképzési és továbbképzési kezdeményezések révén kezeljék a recesszió hatásait;

39.  kéri az EMVA-rendelet módosítását, hogy a következő 2014–2020-as tervezési időszakban lehetőség nyíljon pozitív intézkedések bevezetésére a nők érdekében, ami az előző időszakokban lehetséges volt, és amire jelenleg azonban nincs lehetőség, amely intézkedésnek rendkívül kedvező hatása lenne a vidéken élő nők foglalkoztatására;

40.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mechanizmusokat az egyenlőség jegyében történő kormányzásra, hogy a minisztériumokban és más, a kohéziós és strukturális alapok alá tartozó intézkedéseket végrehajtó hivatalokban helyet kapjon a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakértelem, és hogy támogassák a női szervezeteket és hálózatokat;

41.  szorgalmazza, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete készítsen elemzést a gazdasági és pénzügyi válság nemekre gyakorolt hatásairól; úgy véli, hogy ezt a hatásvizsgálatot a válság sajátos kontextusát figyelembe vevő pontos mutatók segítségével kell elvégezni; felhívja a többi európai intézményt, például az élet- és munkakörülmények javítására szolgáló európai alapítványt, hogy javasoljanak megoldásokat a tevékenységük során a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatban tapasztalt problémákra;

42.  kiemeli a nők kis- és középvállalkozásokban történő részvételének ösztönzésére és elősegítésére irányuló programok és pénzügyi kezdeményezések kidolgozásának szükségességét;

43.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el és támogassák a civil társadalom lehetséges közreműködését a pénzügyi és gazdasági válság kezelésében, különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évére való tekintettel;

44.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a szociális partnereknek és az érintett nem kormányzati szervezeteknek.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(2) HL C 313. E, 2006.12.20., 118. o.
(3) HL C 301. E, 2007.12.13., 56. o.
(4) HL C 295. E, 2009.12.4., 35. o.
(5) HL C 16. E, 2010.1.22., 21. o.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0371.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0029.
(8) A Tanács 1975. február 10-i 75/117/EGK irányelve a férfi és női alkalmazottak egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 45., 1975.2.19., 19. o.).
(9) A Tanács következtetései a nemek közötti egyenlőségről: a növekedés és a foglalkoztatás megerősítése – hozzászólás a 2010 utáni lisszaboni stratégiához, a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsának ülése, Brüsszel, 2009. november 30.
(10) A Tanács 2006. július 11-i 1083/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1081/2006/EK rendelete az Európai Szociális Alapról (HL L 210., 2006.7.31., 12. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1080/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (HL L 210., 2006.7.31., 1. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat