Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2006(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0213/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0213/2010

Viták :

PV 06/07/2010 - 11
CRE 06/07/2010 - 11

Szavazatok :

PV 07/07/2010 - 8.12
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0276

Elfogadott szövegek
PDF 330kWORD 97k
2010. július 7., Szerda - Strasbourg
A határokon átnyúló válságkezelés a banki ágazatban
P7_TA(2010)0276A7-0213/2010
Állásfoglalás
 Függelék

Az Európai Parlament 2010. július 7-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a határokon átnyúló válságkezelésről a banki ágazatban (2010/2006(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel a pénzpiacokra vonatkozó keretrendszer végrehajtásának cselekvési tervéről szóló bizottsági közleményről szóló 2000. április 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottságnak „A banki ágazatban a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretéről” című, 2009. október 20-i közleményére (COM(2009)0561),

–  tekintettel a pénzügyi rendszer közösségi makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2009. szeptember 23-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2009)0499),

–  tekintettel az Európai Központi Banknak az Európai Rendszerkockázati Testület működését érintő külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2009. szeptember 23-i tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2009)0500),

–  tekintettel az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló, 2009. szeptember 23-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2009)0501),

–  tekintettel a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a Tanács 1976. december 13-i 77/91/EGK második irányelvére a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint ezek tőkéje fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról(6), a Tanács 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik irányelvére a részvénytársaságok egyesüléséről(7) és a Tanács 1982. december 17-i 82/891/EGK hatodik irányelvére a részvénytársaságok szétválásáról(8),

–  tekintettel a határokon átnyúló pénzügyi stabilitás terén az Európai Unió pénzügyi felügyeleti hatóságai, központi bankjai és pénzügyminisztériumai közötti együttműködésről kötött 2008. június 1-jei egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière vezette magas szintű csoport által készített és Barroso elnöknek 2009. február 25-én átadott jelentés 13. ajánlására, amelyben „a csoport kéri egy koherens és működőképes válságkezelési szabályozási keret kialakítását az Európai Unióban”,

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0213/2010),

A.  mivel az Európai Unióban megvalósult a banki szolgáltatások belső piaca, s nem egymástól független szolgáltatások összességeként működik, és mivel ez a belső piac létfontosságú az Unió világszintű versenyképessége szempontjából,

B.  mivel jelenleg nem kielégítő a válságkezelés nemzetközi szabályozása a banki ágazatban,

C.  mivel a meglévő uniós és nemzetközi felügyeleti mechanizmusok hatástalannak bizonyultak a káros hatások átterjedésének megakadályozására vagy megfelelő megfékezésére,

D.  mivel a válság kezelésének költsége túlzott mértékben az adófizetőkre, a növekedésre és a munkahelyekre hárult,

E.  mivel annak érdekében, hogy minimálisra lehessen csökkenteni a pénzügyi piacok és intézmények válsága miatt az adófizetőkre háruló költségeket, kulcsfontosságú, hogy elsősorban a részvényesek, másodsorban pedig a hitelezők is viseljék az ezzel kapcsolatos terheket,

F.  mivel az uniós szabályozás és felügyelet hiánya vagy gyengesége miatt a nemzeti hatóságok összehangolatlan intézkedéseket hoztak, megnőtt a protekcionista magatartás és a – többek között – az állami támogatások miatt jelentkező versenytorzulás kockázata, és veszélybe került a pénzügyi szolgáltatások belső piacának megvalósítása,

G.  mivel a bankcsoportok csődjének megelőzésével kapcsolatos egységes megközelítés jobban megfelelne a belső piac koncepciójának,

H.  mivel a pénzügyi szolgáltatások erős belső piaca döntő fontosságú az Unió világszintű versenyképessége szempontjából,

I.  mivel a banki ágazat szereplőit elszámoltathatóvá kell tenni, az elszámoltathatóságnak pedig hozzá kell járulnia azon elsődleges célkitűzés megvalósításához, amelynek megfelelően a pénzügyi piacokat a gazdaság finanszírozása érdekében át kell alakítani,

J.  mivel a válság miatt igény van arra, és a polgárok elvárják, hogy az uniós intézmények a G-20 csoporttal párbeszédet folytatva haladéktalanul hozzanak létre olyan megfelelő keretet, amely válság esetén biztosítja a pénzügyi stabilitást, a lehető legkisebbre csökkenti az adófizetőkre háruló költséget, fenntartja az alapvető banki szolgáltatásokat, és megvédi a betéteseket,

K.  mivel a pénzügyi stabilitás és az integrált pénzügyi piacok megkövetelik a határokon átnyúló és rendszerszintű pénzügyi intézmények határokon átnyúló felügyeletét,

L.  mivel a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretének az a célja, hogy felhatalmazza a hatóságokat, hogy amikor szükséges (és különösen, de nem kizárólagosan, a betétgyűjtő bankok esetében, ahol fennáll a rendszerszintű kockázat lehetősége), olyan intézkedéseket hozzanak, mint például a bankcsoportok irányításába való beavatkozás,

M.  mivel a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretének további célja a határokon átnyúló bankcsoportok és a határokon átnyúló műveleteket kizárólag a fióktelepeken keresztül végző önálló bankok szabályozása is; mivel a határokon átnyúló bankcsoportok esetében egységes szabályozásra van szükség,

N.  mivel a válságra adandó hatékony válaszhoz következetes és átfogó megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a felügyelet javítását (az új uniós felügyeleti szerkezet kialakítása), a jobb szabályozást (folyamatban lévő kezdeményezések, például a 2006/48/EK irányelvvel, a 2006/49/EK irányelvvel, a 94/19/EK irányelvvel és a vezetői javadalmazással kapcsolatban) és a pénzintézetek hatékony uniós válságkezelési keretét,

O.  mivel a „szennyező fizet” elvet a csődök országokon, ágazatokon és az egész gazdaságon át terjedő romboló hatása miatt ki kell terjeszteni a pénzügyi ágazatra is,

P.  mivel banki válság esetén a korai beavatkozást és a bankrendezést világosan meghatározott kritériumok – többek között az alultőkésítés, a csökkent likviditás, valamint az aktívák minőségének és értékének romlása – alapján kellene kezdeményezni; mivel a beavatkozást össze kell kötni a betétbiztosítási rendszerekkel,

Q.  mivel szigorú uniós vezetői magatartási kódexre, valamint a nem megfelelő magatartástól eltántorító mechanizmusokra van szükség, amelyeket a hasonló nemzetközi kezdeményezésekkel összhangban kell kialakítani,

R.  mivel fontos, hogy a Bizottság teljes körű hatásvizsgálatot végezzen annak megfontolása során, hogy a vállalati vezetésre vonatkozó új iránymutatások megfelelőek-e,

S.  mivel az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az uniós bankszanálási rendszer, az uniós pénzügyi stabilitási alap és a rendezési osztály működésbe lépését követő három éven belül a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy helyénvaló-e a válságkezelési keret alkalmazási körének kiterjesztése egyéb, nem bankjellegű pénzügyi intézményekre, többek között, de nem kizárólag a biztosítótársaságokra és a pénzügyieszköz- és alapkezelőkre, továbbá meg kell vizsgálnia a nemzeti stabilitási alapok hálózatának megvalósíthatóságát és alkalmasságát azon intézmények számára, amelyek nem részei az uniós pénzügyi stabilitási alapnak, a melléklet 3. ajánlásának megfelelően,

T.  mivel a túlzott kockázatvállalás megakadályozására el kell kerülni az erkölcsi kockázatot, és a rendszer, nem pedig a „vétkesek” védelmére irányuló keretre van szükség, egyetlen bankrendezési alapot sem szabad a banki részvényesek kisegítésére vagy a vezetőség kudarcának jutalmazására felhasználni; mivel azok az intézmények, amelyek az uniós bankszanálási rendszert igénybe veszik, és kötelesek vállalni ennek következményeit, például az adminisztratív és kártérítési intézkedéseket, mivel az erkölcsi kockázat felszámolását kell a jövő pénzügyi felügyeletének iránymutató elveként alkalmazni,

U.  mivel a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és társadalmi problémák, valamint a bankokat érintő összetett új szabályozási igény fokozatos és ésszerű megközelítést kíván, de nem gátolhatja meg a nagyra törő és sürgős terveket,

V.  mivel a bankcsoporton belüli eszközátruházásnak semmi esetre sem szabad veszélyeztetnie az átruházó pénzügyi és likviditási stabilitását, és becsületes piaci értékelés vagy ár alapján kell megvalósítani; mivel világos elveket kell kidolgozni az értékvesztett eszközök értékeléséhez, valamint a befogadó országban bejegyzett székhelyű leányvállalatok és fióktelepek kezelésére,

W.  mivel az Uniónak közös álláspontot kell kialakítania abban a kérdésben, hogy a pénzintézetek válsága esetén ki mit mikor és hogyan tegyen,

X.  mivel a bankszektorban alkalmazandó intézkedéseknek a reálgazdaság rövid és hosszú távú finanszírozási és beruházási szükségletei kielégítésének előmozdítását kell szolgálniuk,

Y.  mivel a nemzeti szabályozási és fizetésképtelenség esetén alkalmazandó rendszerek közötti széles szakadékokat át kell hidalni egy harmonizált keret kialakítása, valamint a nemzeti felügyeleti szervek és hatóságok között a határokon átnyúló stabilitási csoportok keretén belül zajló megerősített párbeszéd révén,

Z.  mivel a regionális és globális szinten egyre növekvő méret, összetettség és a rendszer többi részével való egyre szorosabb összekapcsolódás nyomán világossá vált, hogy az intézmények csődjének hatása – az intézmény méretétől függetlenül – átgyűrűzhet a teljes pénzügyi rendszerre, hatékony uniós válságrendezési keretre van szükség minden bank számára, melyet fokozatosan és ütemekre bontva kell létrehozni, a hangsúlyt pedig kezdetben a legmagasabb kockázatot képviselő intézményekre ajánlatos helyezni; mivel e válságrendezési keretnek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie a nemzetközi fórumok hasonló törekvéseit,

AA.  mivel néhány bank (a határokon átnyúló rendszerszintű bankok) mérete, összetettsége és az Unión belüli egymáshoz kapcsolódása miatt rendkívül magas rendszerszintű kockázatot képvisel, ami egy célzott rendszer sürgős kialakítását teszi szükségessé, általánosabban, a többi, határokon átnyúló pénzügyi intézmény esetében pedig méltányos rendezési szabályokra van szükség,

AB.  mivel az uniós válságkezelési keret a beavatkozások hatékony támogatása érdekében közös szabályokat, megfelelő szakértelmet és pénzügyi forrásokat kíván, és a javasolt, a határokon átnyúló rendszerszintű bankokra vonatkozó elsőbbségi rendszer alapját is ezeknek kell képezniük,

AC.  mivel a felügyeletet, a korai beavatkozási hatáskört és a rendezéshez kapcsolódó intézkedéseket a közös keret három, egymással összefüggő lépésének kell tekinteni,

AD.  mivel a határokon átnyúló rendszerszintű bankokra vonatkozó, gyorsított eljárásban készülő külön szabályozásnak közép vagy hosszú távon valamennyi Unión belüli, határokon átnyúló pénzügyi intézményre kiterjedő és harmonizált uniós fizetésképtelenségi szabályozást magába foglaló egyetemes szabályozássá kell átalakulnia,

AE.  mivel valamennyi, az egész Unióra kiterjedően létrehozott stabilitási alapnak kizárólag a jövőbeli válságok rendezésére kell szolgálnia, és nem használható fel a 2007–2008-as pénzügyi válságból eredő problémák vagy beavatkozások miatti kiadások visszafizetésére,

1.  kéri a Bizottságot, hogy 2010. december 31-ig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 50. cikke és 114. cikke alapján terjesszen a Parlament elé egy vagy több jogalkotási javaslatot az uniós válságkezelési keretre, az uniós pénzügyi stabilitási alapra (Alap) és egy rendezési osztályra vonatkozóan, a mellékletben részletezett ajánlásoknak megfelelően, figyelembe véve a nemzetközi testületek, például a G-20 csoport vagy a Nemzetközi Valutaalap kezdeményezéseit, az egyenlő versenyfeltételek globális szinten való biztosítása céljából, valamint az összes lehetőség – hatásvizsgálatot is magában foglaló – mélyreható elemzése alapján;

2.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;

3.  úgy ítéli meg, hogy a kért javaslat pénzügyi vonzatait megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni (kivéve az Alaphoz való hozzájárulásokat, amelyek a részt vevő bankok felelősségi körébe tartoznak);

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL C 40., 2001.2.7., 453. o.
(2) HL L 177., 2006.6.30., 1. o.
(3) HL L 177., 2006.6.30., 201. o.
(4) HL L 135., 1994.5.31., 5. o.
(5) HL L 125., 2001.5.5., 15. o.
(6) HL L 26., 1977.1.31., 1. o.
(7) HL L 295., 1978.10.20., 36. o.
(8) HL L 378., 1982.12.31., 47. o.


MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ:

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1. ajánlás a közös uniós válságkezelési keretre vonatkozóan

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

1.  Európai válságkezelési keret létrehozása közös minimumszabályokkal és végső célként közös rendezési és fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályokkal, amelyek az Unión belül működő valamennyi bankra alkalmazandók a következő célokkal:

   a pénzügyi rendszer stabilitásának előmozdítása;
   a káros pénzügyi hatások átterjedésének korlátozása vagy megakadályozása;
   a beavatkozások adófizetőkre eső költségének korlátozása;
   a betétesek helyzetének javítása és a velük való egyenlő bánásmód biztosítása Unió-szerte;
   az alapvető banki szolgáltatások nyújtásának fenntartása;
   az erkölcsi kockázat elkerülése és a költségeknek az ágazatra és a részvényesekre való hárítása, és a pénzügyi piacok és intézmények által létrehozott negatív externáliák internalizálása;
   az Unión belül egyenlő bánásmód biztosítása a hitelezők valamennyi osztálya számára, többek között egy adott határokon átnyúló intézmény összes leányvállalatát és fióktelepét valamennyi tagállamban méltányos bánásmódban részesítve;
   az alkalmazottak jogainak tiszteletben tartása;
   a pénzügyi szolgáltatások belső piacának és e piac versenyképességének erősítése.

2.  A nemzeti rendezési és fizetésképtelenség esetén alkalmazandó jogszabályok, valamint felügyeleti hatáskörök fokozatos összehangolása, és ésszerű határidőn belül hatékony egységes uniós szabályozás létrehozása.

3.  A fizetésképtelenség esetén alkalmazandó és a felügyeletre vonatkozó rendelkezések harmonizálásához kapcsolódó folyamat befejeztével, az átmeneti időszak végén, egységes, külön testületként vagy az EBA-n belüli egységként működő európai rendezési hatóságot kell létrehozni.

4.  Az együttműködés és az átláthatóság fokozása érdekében az EBA vezetésével rendszeresen el kell végezni a felügyeletek szakértői vizsgálatát, és e vizsgálatoknak előzetes önértékelésen kell alapulniuk.

5.  Valahányszor felmerül egy határokon átnyúló intézmény rendezésének vagy felszámolásának kérdése, az EBA által kinevezett független szakértők mélyreható vizsgálatot végeznek annak érdekében, hogy feltárják az okokat és a felelősségi viszonyokat. Biztosítani kell, hogy a Parlamentet értesítsék e vizsgálatok eredményéről.

6.  A megfelelő felügyeleti szervnek a válságkezelés felelősségével (többek között a korai beavatkozás hatáskörével) és az egyes bankok vészhelyzeti terveinek jóváhagyási jogával történő felruházása a következők szerint:

   a határokon átnyúló rendszerszintű bankoknál: az EBA, szoros együttműködésben a nemzeti felügyeleti szervek testületével és a határokon átnyúló stabilitási csoportokkal (ahogy azt a 2008. június 1-jei egyetértési megállapodás meghatározza);
   az összes többi, határokon átnyúló nem rendszerszintű banknál: a testületen belüli vezető felügyeleti szerv (a megállapodás szerinti irányítás alatt) az EBA koordinálásával és tanácskozva a határokon átnyúló stabilitási csoportokkal;
   a helyi bankoknál: a helyi felügyeleti szerv.

7.  Közös válságkezelési szabályokat kell tervezni, beleértve a közös módszertanokat, meghatározásokat és terminológiát, valamint a határokon átnyúló bankok stressztesztjére vonatkozó kritériumrendszer kidolgozása.

8.  Biztosítani kell, hogy a rendezési tervek kötelező szabályozói követelmények legyenek; A rendezési terveknek tartalmazniuk kell az intézmény mélyreható önértékelését és az eszközök és a tőke méltányos elosztásának részleteit, a leányvállalatoktól és fióktelepektől az egyéb egységek felé történő átutalások megfelelő visszatérítésével, valamint azon törésvonalak azonosításával, amelyek lehetővé teszik az önálló modulok elkülönítését, különösen azokét, amelyek alapvető infrastruktúrákat, például fizetési szolgáltatásokat biztosítanak. E tervek tartalmára vonatkozó előírásnak arányosnak kell lennie a bank méretével, tevékenységével és területi elhelyezkedésével. Biztosítani kell, hogy e rendezési terveket rendszeresen frissítsék.

9.  2011 decembere előtt európai felügyeleti besorolást kell tervezni a bankok számára („Risk Dashboard”) közös mennyiségi és minőségi mutatók alapján. A „Risk Dashboard” mutatókat az érintett intézmény jellege, mérete és összetettsége szerint, bizalmasan kezelve kell értékelni. A „Risk Dashboard” besorolás legalább az alábbiakat foglalja magában:

   alaptőke;
   tőkeáttétel;
   likviditás;
   lejárat, kamatok és devizanem-eltérés;
   eszközök likviditása;
   nagykockázatok és a kockázatok koncentrációja;
   várható veszteségek;
   a piaci árakra, kamatokra és árfolyamokra való érzékenység;
   finanszírozáshoz jutás;
   a stressztesztek eredménye;
   a belső kontrollok hatékonysága;
   az irányítás színvonala és vállalatirányítás;
   összetettség és az átláthatóság hiánya;
   kockázati előrejelzés;
   a jogszabályok és szabályozási követelmények betartása.

10.  A felügyeleteket fel kell hatalmazni arra, hogy a felügyeleti besorolás küszöbértékei alapján beavatkozzanak, teljes összhangban az arányosság elvével, és ésszerű tolerancia-időszakokat kell biztosítani az intézmények számára, hogy maguk kezelhessék a hiányosságokat.

11.  A beavatkozáshoz szükséges megfelelő jogi eszközöket biztosítani kell a felügyeletek számára a vonatkozó ágazati jogszabályok módosításával vagy új ágazati jogszabályok bevezetésével:

   az alaptőke (a szabályozási minimumkövetelményeket meghaladó) vagy a likviditás kiigazításának, illetve az üzleti tevékenység struktúrájának és a belső folyamatok megváltoztatásának megkövetelése;
   vezetőségi változtatások ajánlása vagy előírása;
   az osztalék visszatartásának előírása és korlátozások bevezetése a tőkekövetelmények megszilárdítása érdekében; a banki engedélyek időtartamának korlátozása;
   a felügyeleti szervek felhatalmazása arra, hogy beindíthassák az – akár sikertelen, akár sikeres – önálló modulok elkülönítését az intézménytől annak biztosítása érdekében, hogy a központi funkciók tovább működhessenek;
   teljes vagy részleges eladás kikényszerítése;
   a rendszer szempontjából fontos műveletek folytonosságának biztosítása érdekében az eszközök és források egyéb intézményekre történő átruházása;
   hídbank vagy jó bank/rossz bank létrehozása;
   a hitelek részvényre vagy az intézmény jellegétől függően egyéb konvertálható tőkére történő cseréjének megkövetelése a piaci érték megfelelő csökkentésével;
   ideiglenes állami irányítás;
   a bankkal szemben támasztott bizonyos típusú követelések ideiglenes felfüggesztésének („moratórium”) előírása;
   a csoporton belüli eszközátruházások folyamatának ellenőrzése;
   külön adminisztrátor kinevezése a csoportok szintjén;
   felszámolás szabályozása;
   lehetővé tenni az EBA számára annak engedélyezését, hogy az EU pénzügyi stabilitási alapja beavatkozzon, többek között vészhelyzeti középtávú finanszírozás, tőkeinjekciók és garanciák biztosításával;
   adminisztratív és kártérítési intézkedések előírása az alapot használó intézmények számára.

12.  A 11. pontban említett összes eszközt az uniós versenyszabályokkal teljes összhangban, valamint a hitelezőkkel és betétesekkel való egyenlő bánásmód biztosításával kell alkalmazni valamennyi tagállamban.

2. ajánlás a határokon átnyúló rendszerszintű bankokra vonatkozóan

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

1.  A határokon átnyúló rendszerszintű bankokkal a pénzügyi szolgáltatások belső piacán betöltött sajátos szerepük miatt sürgősen az „európai banki társasági jog” néven ismert, 2011 végéig kidolgozandó, külön új rendszer keretében kell foglalkozni. Az összes többi, határokon átnyúló bank számára is javasolni kell egy általánosabb szabályozást.

2.  A határokon átnyúló rendszerszintű bankoknak a külön új rendszerhez kell tartozniuk; a rendszernek a határokon átnyúló hatékony intézkedéseket gátló jogi akadályokon való felülemelkedéshez kell vezetnie, biztosítva egyúttal a részvényesekkel, betétesekkel, hitelezőkkel és egyéb érintett felekkel szembeni egyértelmű, egyenlő és kiszámítható bánásmódot, különösen csoporton belüli eszközátruházások után. Ebbe bele kell tartoznia egy speciális, a határokon átnyúló rendszerszintű bankok fizetésképtelenségi eljárására vonatkozó ún. „28. rendszernek”, amely később kiterjeszthető az összes többi, határokon átnyúló bankra;

3.  A Bizottságnak intézkedést kell elfogadnia, amelyben 2011 áprilisa előtt megállapítja a határokon átnyúló rendszerszintű bankok meghatározásának kritériumait. E kritériumok alapján a felügyeleti testület az Európai Rendszerkockázati Testülettel való konzultációt követően rendszeresen beazonosítja e bankokat (a Gazdasági és Monetáris Bizottság Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2010. május 17-i jelentésének [EBA-jelentés] 12b. cikke);

4.  Valamennyi, határokon átnyúló rendszerszintű bank esetében az EBA felügyeletet gyakorol és fellép az illetékes a nemzeti hatóságok révén (az EBA-jelentéssel összhangban);

5.  A Bizottságnak intézkedést kell elfogadnia, amelyben javaslatot tesz a határokon átnyúló rendszerszintű bankokon belüli eszközátruházások mechanizmusára, megfelelően figyelembe véve, hogy védeni kell a befogadó ország jogait;

6.  Az EU pénzügyi stabilitási alapjának és a rendezési osztálynak kell támogatnia az EBA által irányított, a válságkezeléssel, rendezéssel vagy fizetésképtelenséggel kapcsolatos beavatkozásokat a határokon átnyúló rendszerszintű bankok vonatkozásában.

3. ajánlás az EU Pénzügyi Stabilitási Alapjára vonatkozóan

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

1.  Uniós pénzügyi stabilitási alapot (Alap) kell létrehozni az EBA fennhatósága alatt a rendszerstabilitás megőrzését célzó beavatkozások (pénzügyi talpra állítás vagy szabályos felszámolás) finanszírozása, valamint a csődbe jutó bankok káros hatásának korlátozása érdekében. A Bizottság 2011 áprilisáig javaslatot terjeszt a Parlament elé, amely tartalmazza az Alap alapszabályának, felépítésének, irányításának, méretének, működési modelljének részleteit, valamint a végrehajtás pontos ütemtervét (összhangban a lenti 2. és 3. ponttal).

2.  Az alap a következő jellemzőkkel rendelkezik:

   páneurópai;
   a határokon átnyúló rendszerszintű bankok finanszírozzák előzetesen kockázatalapú, anticiklikus kritériumok alapján, figyelembe véve az egyes bankok által jelentett rendszerszintű kockázatot. Az alaphoz hozzájáruló bankok saját hazájukban nem kötelesek hozzájárulni hasonló stabilitási alapokhoz vagy rendezési osztályokhoz;
   független és különálló a betétbiztosítási rendszerektől;
   megfelelő méretű az ideiglenes beavatkozások (kölcsönök, eszközvásárlások, tőkeinjekciók) támogatásához és a rendezési vagy a fizetésképtelenségi eljárások költségeinek fedezéséhez;
   fokozatosan kerül felépítésre, a jelenlegi gazdasági környezet figyelembevételével.
   úgy tervezik, hogy nem jelent erkölcsi kockázatot, az alapot nem használják a banki részvényesek kisegítésére vagy a vezetőség kudarcának jutalmazására;

3.  A Bizottságnak foglalkoznia kell továbbá az alábbiakkal:

   az alap eszközeinek befektetésére vonatkozó iránymutatások (kockázat, likviditás, összhang az EU célkitűzéseivel);
   az alap vagyonkezelője (belső vagy pedig a magán- vagy közszférába tartozó harmadik fél, például az Európai Beruházási Bank) kiválasztásának kritériumai;
   a szabályozó tőkemegfelelés kiszámításakor figyelembe vehető hozzájárulások lehetősége;
   igazgatási intézkedések (szankciók vagy kártalanítási rendszerek) az alapot igénybe vevő, határokon átnyúló rendszerszintű bankok számára;
   az alap hatókörének a határokon átnyúló rendszerszintű bankokon kívüli valamennyi, határokon átnyúló bankokra történő kiterjesztésére vonatkozó feltételek;
   azon többi intézmény számára, amelyek nem részei az alapnak, létrehozandó nemzeti alapok hálózatának alkalmazási köre (és alkalmassága). uniós keretet kell létrehozni a meglévő és jövőbeli, az egységes és kötelező erejű közös szabályokkal összhangban álló nemzeti alapok szabályozására.

4. ajánlás a rendezési osztályra vonatkozóan

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

Független rendezési osztályt kell létrehozni az EBA-n belül a határokon átnyúló rendszerszintű bankok rendezési és fizetésképtelenségi eljárásainak irányítása céljából. Ez az osztály:

   a jogi keret és az EBA hatáskörei által meghatározott szigorú határokon belül működik;
   a banki szerkezetátalakításokban, átszervezésekben és felszámolásokban különösen jártas jogi és pénzügyi szakemberekből áll;
   szorosan együttműködik a nemzeti hatóságokkal a végrehajtás, a technikai segítségnyújtás és a munkaerőcsere terén;
   javaslatot tesz az alapból történő kifizetésekre;
   valahányszor felmerül egy határokon átnyúló intézmény szanálásának vagy felszámolásának kérdése, az EBA által kinevezett független szakértők mélyreható vizsgálatot végeznek annak érdekében, hogy elemezzék az okokat és a felelősségi viszonyokat. a Parlamentet értesítik a vizsgálatok eredményéről.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat