Az Európai Parlament 2010. szeptember 7-i állásfoglalása az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról (2010/2010(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),
– tekintettel „A fenntartható fejlődés elvének általános érvényesítése az uniós szakpolitikákban: az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiájának 2009. évi felülvizsgálata” című bizottsági közleményre (COM(2009)0400),
– tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra, amely az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része (COM(2010)0193),
– tekintettel az irodai berendezésekre vonatkozó közösségi energiahatékonysági címkézési programról szóló, 2008. január 15-i 106/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),
– tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),
– tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),
– tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvre (COM(2009)0147) és a 2010. május 6-i állásfoglalására(4),
– tekintettel a „Környezetbarátabb közlekedés” című bizottsági közleményre (COM(2008)0433),
– tekintettel a külső költségek internalizálását elősegítő stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0435),
– tekintettel az „Európai Energiapolitika” című bizottsági közleményre (COM(2007)0001),
– tekintettel az Európai Tanács 2009. december 10–11-i következtetéseire, különösen annak 21–24. pontjaira,
– tekintettel „Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának 2009. évi felülvizsgálata” című elnökségi jelentésre(5),
– tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményére és annak Kiotói Jegyzőkönyvére,
– tekintettel a „Climate Change 2007: Synthesis Report, Contribution of Working Groups I, II and III to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change” („Éghajlatváltozás 2007: összefoglaló jelentés, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület negyedik értékelő jelentésének az I., I., és III. munkacsoport által írt cikke”) című 2007. évi IPCC-dokumentumra,
– tekintettel az éghajlatváltozás közgazdaságtanáról szóló 2006. évi Stern-jelentésre,
– tekintettel az UNEP, az ILO, az IOE és az ITUC „Green Jobs: Towards Decent Work in a Sustainable, Low-Carbon World”(„Zöld munkahelyek: Tisztességes munkakörülmények felé egy fenntartható, alacsony szénkibocsátású világban”) című, zöld munkahelyekre irányuló 2008. évi kezdeményezésére,
– tekintettel az ILO „Global Challenges for Sustainable Development: Strategies for Green Jobs” („A fenntartható fejlődés globális kihívásai: Zöld munkahelyekre irányuló stratégiák”) című, a G8-országok munkaügyi minisztereinek 2008. május 11–13-án Niigatában, Japánban tartott konferenciáján benyújtott háttérfeljegyzéseire,
– tekintettel az OECD zöld növekedésről szóló, 2009. június 25-i miniszteri szintű tanácsi ülésen elfogadott nyilatkozatára, valamint jelenlegi zöld növekedési stratégiájára,
– tekintettel a Greenpeace és az Európai Megújuló Energia Tanács (EREC) „Working for the climate: renewable energy and the green job revolution” („Éghajlatvédelmi törekvések: a megújuló energia és a zöld munka forradalma”) című 2009. évi jelentésére,
– tekintettel az Európai Szakszervezetek Szövetsége és a Szociális Fejlesztési Ügynökség „Climate Change and Employment: Impact on employment in the European Union-25 of climate change and CO2 emission reduction measures by 2030” („Éghajlatváltozás és foglalkoztatás: az éghajlatváltozás és a széndioxid-kibocsátás csökkentését célzó intézkedések hatása a foglalkoztatásra a 25 tagú EU-ban 2030-ig”) című 2007. évi jelentésére,
– tekintettel a Ruhr Egyetem 156., „A megújuló energiával kapcsolatos technológiák terjedésének gazdasági hatásai, a német tapasztalatok” című tanulmányára,
– tekintettel a CEPOS „Szélenergia, Dániai tapasztalatok” című kiadványára,
– tekintettel a madridi János Károly Király Egyetem „A megújuló energiaforrásokra fordított állami támogatás hatása a foglalkoztatásra” című kiadványára,
– tekintettel a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésről szóló 2007. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2007)0799),
– tekintettel az európai foglalkoztatásról szóló 2009. évi bizottsági jelentésre, különösen az éghajlatváltozás munkaerő-piaci következményeiről szóló 3. fejezetére,
– tekintettel „Az európai gazdasági fellendülés terve” című bizottsági közleményre (COM(2008)0800) és a 2009. március 11-i állásfoglalására(6),
– tekintettel az „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című bizottsági közleményre (COM(2009)0114),
– tekintettel az európai szociális partnerek „Az európai munkaerőpiacot érintő főbb kihívások” című 2007. október 18-i közös elemzésére,
– tekintettel az európai szociális partnerek által a kompetenciák és képesítések egész életen át tartó fejlesztését szolgáló fellépésekről elfogadott 2002. évi közös keretrendszerre,
– tekintettel az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek: A munkaerő-piaci és a képzettségi igények előrejelzése és összehangolása” című bizottsági közleményre (COM(2008)0868), és a szakértői csoport „Új munkahelyekhez szükséges új készségek: most kell cselekednünk” című 2010. februári jelentésére,
– tekintettel az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) „Future Skills Needs for the Green Economy” („A zöld gazdasághoz szükséges kompetenciák a jövőben”) című 2009. évi tudományos dolgozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0234/2010),
A. mivel az Európai Tanács 2009-ben megerősítette, hogy a Lisszaboni Szerződés központi célkitűzése a fenntartható fejlődés; mivel az EU fenntarthatósági stratégiájának irányadó elvei közé tartozik a gazdasági, szociális és környezeti szempontok integrált szemléletmódja, a szociális párbeszéd fokozása, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának erősítése, az elővigyázatosság elve és a „szennyező fizet” elve,
B. mivel az Európa 2020 stratégia központi területe a szociális, erőforrás-hatékony, környezetbarát és versenyképes gazdaság előmozdítása,
C. mivel a Koppenhágai Megállapodás szerint az iparosodott országoknak 2050-ig az 1990. évi szinthez képest 80–90%-kal kell csökkenteniük széndioxid-kibocsátásukat,
D. mivel Európában az éghajlatváltozás különböző hatást gyakorol a régiókra; mivel a Bizottság tanulmánya(7) szerint az EU lakossága több mint egyharmadának otthont adó dél- és kelet-európai régiók különösen ki vannak téve az éghajlatváltozás jelentette nyomásnak, és mivel ez a leggyengébb népességcsoportokat érinti a legerőteljesebben, valamint mivel ez fokozott regionális és társadalmi egyenlőtlenségekhez vezethet,
E. mivel a fenntarthatóbb gazdaságra való áttérés különböző pozitív hatásokkal bír az egyes ágazatokra, nevezetesen új munkahelyeket hoznak létre, egyes munkahelyeket más munkahelyekkel helyettesítenek vagy részben megszűntetnek; mivel minden munkahelyet hozzá kell igazítani a fenntartható, erőforrás-hatékony termelési és munkamódszerhez, ezért a meglévő munkaviszonyokban van a legnagyobb szükség az alkalmazkodásra, valamint rugalmas munkaviszonyok volnának kívánatosak,
F. mivel a demográfiai változásokról szóló zöld könyv (COM(2005)0094) adatai azt mutatják, hogy az EU munkaképes korú népessége 2005 és 2030 között mintegy 20,8 millióval (6,8%-kal) fog csökkenni, és mivel a 60 év felettiek száma kétszer olyan gyorsan nő, mint 2007 előtt – évente körülbelül két millióval a korábbi egy millióhoz képest,
G. mivel ez az átalakulás a foglalkoztatás stabilizálásához, egyes ágazatokban pedig a munkahelyek számának jelentősen tovagyűrűző (spill over) hatású növekedéséhez vezethet, és mivel ott, ahol megbízható keretfeltételeket teremtettek, megállapítható a foglalkoztatottság biztonságának exportnövekedések által stabilizált, folyamatos növekedése,
H. mivel a szükséges gazdasági növekedés és a foglalkoztatás abból következő emelkedése egy innováción alapuló gazdaságban csak akkor érhető el, ha az európai kutatók és vállalkozások képesek kutatási eredményeiket kereskedelemi termékekbe konvertálni, és mivel a Bizottság innovációs eredménykimutatására az USÁ-val szemben 30%-os, Japánnal szemben pedig 40%-os innovációs rést mutat,
I. mivel a szociális párbeszéd struktúrái még nem alakultak ki néhány új ágazatokban; mivel bizonyos új ágazatokban nem léteznek sem kollektív megállapodások – vagy ha léteznek is, nem tartják be őket –, sem ágazati kódexek; mivel minden ágazat jelentős nyomás alatt áll, hogy növelje termelését és versenyképességét, és mivel a magas munkanélküliséget jegyző régiókban nagy a munkavállalókra nehezedő nyomás, hogy elfogadják a rossz munkakörülményeket,
J. mivel az utóbbi két évtized során az európai munkaerőpiacon tartós bizonytalanság volt tapasztalható, amelynek jellemzője, hogy különösen a fiatalok rövid távú szerződésekkel, rosszabb munkakörülmények között dolgoznak; mivel az ilyen körülmények között teremtett munkahelyek nem nevezhetők fenntarthatónak, és mivel ezeket a strukturális hiányosságokat is figyelembe kell venni az új, fenntartható gazdaság munkahelyteremtő potenciáljának kialakításakor,
K. mivel az új típusú, fenntartható gazdaságra történő átállást nem lenne szabad ürügyként felhasználni a legkiszolgáltatottabb és legalacsonyabb képzettségű munkavállalók munkaerőpiacról való kiszorításához; mivel ebből következően el kell kerülni a „lefölözést”, amelynek a legalacsonyabb képzettségű munkavállalók lesznek az első áldozatai,
L. mivel a Lisszaboni Szerződésben rögzített célok, valamint a millenniumi fejlesztési célok egyike a nemek közötti egyenlőség előmozdítása; mivel több ágazatban túl alacsony a nők aránya, és így a foglalkoztatottság az új, fenntartható gazdaság által előidézett növekedésének előnyeiből nem részesülnek azonos mértékben,
M. mivel az elöregedő társadalomban egy új típusú gazdaság van kialakulóban, melyet a munkaerő csökkenése jellemez, ami szükségessé teszi, hogy több nőt vonzzanak fizetett munka végzésére azáltal, hogy átalakítják a munkaszervezést, a munkáltatókat pedig minden ágazatban felkészítik egy sokszínűbb munkaerőbázisra,
N. mivel a legújabb tanulmányok szerint a nők részvétele a felelősségvállalás minden szintjén hozzáadott értéket jelent a vállalatok számára, elsősorban gazdasági teljesítményük szempontjából,
O. mivel az Unió egyetemi diplomáinak nagy részét nők szerzik meg, és az üzleti, gazdálkodási és jogi képzésben többségben vannak, ugyanakkor a vállalatok és a közigazgatási szervek felelős pozícióiban továbbra is kisebbségbe szorulnak,
P. mivel elsősorban az oktatásban és a társadalomban meglévő, nemekkel kapcsolatos sztereotípiák miatt az alaptalanul „férfiasnak” tekintett szakmákban, mint az informatikában, a mérnöki munkákban, a fizikában és a műszaki jellegű szakmákban, például a mechanikai és a kőművesmunkákban, a nők alulreprezentáltak,
Q. mivel nő a munkanélküliség az idősebb munkavállalók körében, akiknek 55 éves kor után a társadalmi kirekesztés különösen súlyos problémájával kell szembenézniük, és az elmúlt évtizedben elért haladás ellenére 2008-ban az 55 és 64 év közötti nők alig több mint harmadának volt munkája, míg ugyanezen korcsoportban a férfiak 55%-ának,
Az új fenntartható gazdaságra irányuló foglalkoztatási stratégia
1. úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés olyan hosszú távú elképzelésen alapszik, amelyben a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a környezetvédelem összhangban vannak és kölcsönösen támogatják egymást; felhívja a figyelmet a lehetőségre, amelyet a „zöld munkahelyek” létrehozása jelent egy fenntartható gazdaságban;
2. úgy véli, hogy a válságból kilábaló gazdaság kedvező lehetőséget teremt a társadalmi igazságosságon és ökohatékonyságon alapuló, fenntartható növekedés megvalósítására; megállapítja, hogy a környezetszennyező európai gazdaságok átalakítása ökohatékony gazdaságokká mélyreható változásokhoz vezet a termelés, szállítás és fogyasztás területén, és ezt az esélyt fel kellene használni arra, hogy lépéseket tegyünk a valódi fenntarthatóság felé, a jólét és a munkahelyek veszélyeztetése nélkül; úgy véli, hogy az átállást a nem szennyező energiaforrásokon alapuló gazdaságra lehetőségként kell tekinteni a fenntartható fejlődést célzó beruházásokra, és nem csupán az állam és a polgárok költségvetését terhelő kiadásként;
3. hangsúlyozza a növekedés- és foglalkoztatásösztönző intézkedések vidéki térségek tekintetében betöltött jelentőségét, amelyek célja annak megakadályozása, hogy az emberek a falvakból a városokba áramoljanak;
4. megállapítja, hogy fenntarthatóbbá kell tenni a javak termelését és a szolgáltatások nyújtását; megállapítja, hogy az új, fenntartható gazdaságba történő befektetések a munkaerőpiacon jelenős növekedési potenciált és új jövedelmi lehetőségeket teremtenek; rámutat, hogy a pozitív mérleg mögött egyes ágazatokban veszteségek állnak, ezért ösztönözni kellene az átképzést és a továbbképzést;
5. úgy véli, hogy a jelenlegi globális gazdasági és társadalmi válságnak, amely lelassította az energiafelhasználás terén bekövetkező változásokat, valamint a szén-dioxid-kibocsátások csökkentését, nem szabadna eltérítenie a tagállamokat a versenyképes, fenntarthatóbb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaságra való átállástól, mivel ez a lépés ellenállóbbá, a folyamatosan dráguló importtól függetlenebbé és versenyképesebbé teszi őket;
6. úgy véli, hogy többet kell tenni a külső költségek internalizálása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a költségek elosztása és a megállapításoknak a jövőbeli politikai javaslatokban való megjelenése érdekében használja a már létező politikai eszközöket, vagy szükség esetén alkosson újakat;
7. úgy véli, hogy az Európai Unió új fenntartható gazdaságának kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődést kell biztosítania; ambiciózus fenntartható iparpolitika kialakítására szólít fel, hangsúlyt fektetve az erőforrások hatékonyságára; kiemeli, hogy a zöld gazdaságnak tisztességes, jól fizető munkahelyek kilátásait kell nyújtania, a környezet védelmét helyezve a középpontba;
8. meggyőződése, hogy a piacgazdaságon alapuló környezeti politika a növekedés és foglalkoztatás motorja lehet a gazdaság minden területén, és hangsúlyozza, hogy a kiszámítható, beruházásbarát keretfeltételek jelentik az alapot, amely lehetővé teszi az innovatív cégek számára, hogy a lehető legjobban kihasználják e lehetőségeket a környezet és a munkavállalók érdekében;
9. kéri a tagállamokat, hogy vonják be az ipar szereplőit az ökológiai fejlesztésekbe, mivel a vállalkozókra fontos szerep hárul az ökológiai innovációk szélesebb körű terjesztésében; megjegyzi, hogy a vállalkozók tájékoztatása – az új üzleti lehetőségek bemutatásával – alapvető fontosságú az erőforrás-hatékony gazdaság és a fenntartható ipar létrehozását célzó stratégia sikere szempontjából;
10. támogatja az „Európa 2020” stratégiában foglalt kiemelt bizottsági kezdeményezést, amely szerint most kell véghez vinni a fenntartható gazdasággá való átalakulást, a gazdasági növekedést függetlenebbé kell tenni az erőforrások és az energia felhasználásától, csökkenteni kell az éghajlatot károsító gázkibocsátást, hogy ezáltal csökkentsük a Föld felmelegedését; üdvözli a jogi keretfeltételek, a piacgazdasági ösztönző eszközök, a támogatások és a közbeszerzési szerződések odaítélésének e célhoz való hozzáigazításának tervét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU 2020 stratégiában a Bizottsági kihagyja azt a lehetőséget, hogy a fenntartható gazdaság munkaerő-piaci lehetőségeivel foglalkozzon;
11. megállapítja, hogy a 2020-as foglalkoztatási célok elérése, az új, fenntartható gazdaság munkahelyteremtő potenciáljának kihasználása és a javak előállítása és a szolgáltatások nyújtása fenntarthatóságának fokozása érdekében szükséges ösztönözni az épületek és az építkezések energiahatékonyságát, a megújuló energiák, a környezetbarát technológiák arányát, a fenntartható közlekedést és mobilitást, a fenntartható mezőgazdaságot, erdőgazdálkodást és halászatot, valamint a környezetvédelmi szolgálatok által nyújtott tanácsadás mértékét, továbbá az újrafeldolgozást, a kevés erőforrást használó termelőfolyamatokat és a zárt anyagáramú folyamatokat; megállapítja, hogy a szolgáltatási ágazat és a szociális gazdasági szektor is jelentős zöld foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek;
12. hangsúlyozza, hogy a közszféra fontos példamutató szerepet tölt be a modern közbeszerzési szabványok elfogadásával, valamint az ösztönzők és információk biztosításával, különös tekintettel az energiaügy, az infrastruktúrák és létesítmények építése, a közlekedés és a távközlés területére, mivel ezáltal jogokkal járó munkahelyeket hoz létre; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – különösen a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésben – ösztönözzék a környezetvédelmi és szociális normák beillesztését is a helyi tartalomra vonatkozó záradékok és a fenntartható és befogadó gazdasági környezetben tevékenykedő vállalkozások – különösen a kkv-k – ösztönzése mellett;
13. sürgeti a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozás gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaival való foglalkozás során a munkalehetőségek tekintetében osszák meg egymással tapasztalataikat és bevált gyakorlataikat;
14. meggyőződése, hogy a fenntartható „zöld munkahelyek” nem lehetnek pusztán függelékei a gazdaságnak, sokkal inkább a gazdaság és a társadalom egészét kell fenntarthatóan megszervezni; tudatában van annak, hogy nincs olyan gazdasági ágazat, amelyet el lehetne különíteni „környezetvédelem” vagy „környezetvédelmi ipar'címszóval, mivel a környezetvédelem tevékenysége számos hagyományos ágazattal összekapcsolódik, mint például a gyáripar, az építőipar és a szolgáltató szektorok; ezért felszólít az ILO fogalommeghatározásának átvételére, kiinduló meghatározásként, amely szerint minden, fenntartható fejlődést elősegítő munkahely fenntartható, zöld munkahely; rámutat, hogy a fogalommeghatározás magában foglalja egyrészt azokat a munkahelyeket, amelyek a lehető legkisebbre csökkentik a közvetlen energia- és erőforrás-felhasználást, védik az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, a lehető legkisebbre csökkentik a hulladéktermelést és a légszennyezést, másrészt pedig azokat, amelyek csökkentik az ökológiai lábnyomot; elismeri, hogy a fogalommeghatározás relativitása miatt nem határozható meg végérvényesen a foglalkoztatási potenciál;
15. úgy véli, hogy sokkal több kutatásra van szükség a környezetvédelmi és éghajlat-változási politika nettó munkahelyteremtésre gyakorolt hatásának felmérésére; felkéri a Bizottságot, hogy a 8. keretprogramban e területet prioritásként kezelje;
16. hangsúlyozza, hogy minden munkahelyre nézve kötelező érvényű a fenntartható fejlődés előmozdításának célkiűzése, a termelési és munkamódszert pedig a lehető leghatékonyabban kell kialakítani az erőforrás- anyag- és energiafelhasználás szempontjából; hangsúlyozza, hogy ennek a megközelítésnek a teljes ellátási láncra érvényesnek kell lennie, és nincs értelme a jó és rossz iparágak közti különbségtevésnek, mivel minden iparág fenntarthatóbbá tehető;
17. igen fontosnak tartja, hogy az új közösségi keret elegendő költségvetési forrással rendelkezzen az állami kutatás támogatására, és egyszerű úton, bürokrácia nélkül elérhetővé tegye a kutatási adatokat a nyilvánosság számára, hogy minden vállalkozás, beleértve a mikro-, kis- és középvállalkozásokat, képes legyen megváltoztatni működését az energiahatékonyság, az új energiaforrások, új termelési folyamatok, újrafeldolgozás, az erőforrások hatékonyabb felhasználása és a munkavállalói jogokat biztosító munkahelyek teremtése tekintetében;
A foglalkoztatási potenciál optimalizálása
18. az EU 2020 stratégia részeként felhív a fenntartható gazdaságra irányuló európai foglalkoztatási stratégia kidolgozására, amelynek célja, hogy optimalizálja a foglalkoztatási potenciált, különös figyelmet fordítva a tisztességes munkára, a foglalkoztatottak egészségére és biztonságára, a készségek iránti igényre és a társadalmilag igazságos átalakulásra; hangsúlyozza, hogy a fenntartható gazdaságnak ötvöznie kell a szociális, technológiai, gazdasági és ökológiai fenntarthatóságot; hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú fenntartható foglalkoztatási stratégiát a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások egyik központi részévé kellene tenni;
19. javasolja a regionális hatóságoknak, hogy fejlesztési stratégiáikat az EU 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban fogadják el, a fenntartható gazdaságban létesítendő új munkahelyek létrehozása céljából;
20. felhívja a Bizottságot, hogy 2011-ig terjesszen elő egy – jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket egyaránt tartalmazó – stratégiát a zöld munkahelyek teremtésének ösztönzésére, melyek mindenki számára a növekedés és jólét forrásai;
21. hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok innovációs képessége világelsővé tette őket a környezetvédelem területén; azonban aggódik amiatt, hogy tovább folyik a gyártási tevékenységek széles körű áttelepítése az Unióból olyan harmadik országokba, ahol jóval enyhébbek a környezetvédelmi előírások; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen és hathatósan tegyenek ez ellen a folyamat ellen, olyan nemzetközi, többoldalú megközelítést alkalmazva, amely biztosítja, hogy a globális verseny összehasonlítható követelményeken alapuljon;
22. hangsúlyozza, hogy a szilárd, hosszú távú és ambiciózus szabályozási keret elengedhetetlen a lehető legtöbb zöld munkahely létrehozásához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg környezetvédelmi normákat és pénzügyi ösztönzőket, amelyek legalább 10 éves időtartamra megbízható keretfeltételeket, ezzel együtt pedig jog- és tervezési biztonságot hoznak létre; felhív a meglévő pénzügyi eszközök a fenntarthatóság ösztönzésére történő felhasználására és arra, hogy az egyre fenntarthatóbb gazdaság és termelés kiemelt célkitűzésként képezze részét a pénzügyi terveknek, köztük a strukturális alapoknak és a Kohéziós Alapnak;
23. ezzel összefüggésben hangsúlyozza az integrált városfejlesztési elképzelések jelentőségét, és hogy a hátrányos helyzetű városrészek fenntartható rehabilitációja kísérleti szerepet is betölthetne; ennek előfeltételeként világos politikai keretfeltételeket tart szükségesnek, amelybe beletartozik az is, hogy a strukturális alapokon belül megőrizzék a városi dimenzió előmozdítását;
24. felhívja a figyelmet a meglévő programokból származó finanszírozás szükségességére az EU leghátrányosabb helyzetű térségeiben végzett célzott tanulmányok elkészítése érdekében azért, hogy stratégiai célkitűzéseket lehessen meghatározni és meg lehessen állapítani a fenntartható helyi gazdaságok fejlődése számára kedvező körülmények létrehozásához szükséges intézkedéstípusokat, amelyek konkrét célja új, környezetbarát munkahelyek létrehozása és integrált intézkedések meghozatala új, környezetbarát vállalatok térségbe vonzása és a már meglévők támogatása érdekében;
25. hangsúlyozza, hogy az EU leghátrányosabb helyzetű térségeinek környezetbarát átalakításába történő célzott beruházás az egyik leghasznosabb eszköz a regionális konvergencia és a területi kohézió stratégiai célkitűzésének eléréséhez;
26. hangsúlyozza, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) jelentős szerepet tölt be a helyi kutatás, innováció és infrastruktúra új technológiák – pl. megújuló energiák és energiahatékonyság – keretében történő összekapcsolása révén megvalósuló regionális klaszterépítés terén; hangsúlyozza továbbá, hogy különösen a városi területeken a regionális és a helyi hatóságok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, illetve képesek a leginkább arra, hogy megteremtsék az innovatív vállalkozói klaszterek növekedéséhez szükséges feltételeket; rámutat, hogy az ilyen klaszterépítés jelentősen előmozdíthatja a helyi gazdasági fejlődést és a régiókban új munkahelyeket teremthet;
27. tudatában van annak, hogy az uniós, nemzeti és regionális támogatási rendszerek megfelelő összehangolására továbbra sem fog sor kerülni, ezért hangsúlyozza annak szükségességét, hogy javítsák a programok közötti többszintű koordinációt, valamint támogassák a strukturális alapok, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési alapok, a kutatási keretprogram és a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) nyújtotta lehetőségeket kihasználó különböző közös szakpolitikák közötti fokozottabb szinergiákat a fenntartható, erőforrás-hatékony gazdaság elérése érdekében; úgy véli, hogy a közös agrárpolitika alá eső finanszírozás tekintetében meg kellene fontolni a közvetlen támogatási mechanizmusoktól a vidékfejlesztés, illetve a környezet szempontjából fenntartható mezőgazdaság fejlesztése felé történő nagyobb mértékű elmozdulást;
28. ismét felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – kihasználva az újjáépítési alap sikerét – indítsanak el egy kísérleti projekteket is magában foglaló, az új, fenntartható gazdaság felé vezető újjáépítésre irányuló közösségi kezdeményezést;
29. megállapítja, hogy a 2009. október 21-i tanácsi következtetések (8) bekezdése felkéri a Bizottságot azon támogatások ágazatonkénti felülvizsgálatára, amelyek káros környezeti hatással járnak és nem összeegyeztethetőek a fenntartható fejlődéssel; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket e következtetések értelmében, megvizsgálva az említett támogatások átcsoportosítását a fenntartható gazdasághoz kötődő új tevékenységek költségvetésébe;
30. kéri olyan hatékony finanszírozási rendszerek és pénzügyi ösztönzők kialakítását, melyek segítik a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy megfeleljenek a környezetbarát foglalkoztatási politikáknak és biztosítsák a környezetbarát innovációt és termelést;
31. úgy véli, hogy a jelenlegi és javasolt uniós környezetvédelmi jogszabályok jelentős lehetőségeket kínálnak új munkahelyek teremtésére olyan területeken, mint a levegő-, a talaj- és vízvédelem, az energiaágazat, a közszolgáltatások, a mezőgazdaság, a közlekedés, az erdőgazdálkodás, valamint a környezetgazdálkodás; felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák azokat az uniós jogszabályokat, amelyek új beruházásokat eredményezhetnek a környezetbarát technológiák és munkahelyek terén;
32. emlékeztet, hogy a piac nagy részét kitevő közbeszerzések jelentős ösztönzőket tudnak biztosítani a gazdaság környezetbaráttá tételéhez; felszólít ennek megfelelően, hogy valamennyi közbeszerzésnél magas környezetvédelmi normákat írjanak elő;
33. felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a tájékoztatási hiányosságok és bizonytalanságok leküzdésével és a tudatosság növelésével, a társadalmi tanulási folyamatok és a fogyasztási struktúrák átalakításának támogatásával készüljön fel a változásokra; megállapítja, hogy erőteljesebb ösztönzés szükséges ahhoz, hogy a vállalatok többet fektessenek be a tiszta technológiákba és hogy a munkavállalók hajlandóbbak legyenek szembenézni a változással, amelynek azonban több foglalkoztatási lehetőséget, valamint biztonsági védőhálót kell nyújtania;
34. hangsúlyozza, hogy az új fenntartható gazdaságban rejlő minőségi foglalkoztatási lehetőségek kibontakoztatásának szükségessége megkívánja, hogy az innováció olyan megoldásokra irányuljon, amelyek választ adnak a társadalom nagy kérdéseire, így a munkanélküliségre és a szegénységre, az éghajlatváltozásra, a népesség elöregedésére és az erőforrások szűkösségére; felhívja a figyelmet a nyitott innováción és a klasztereken alapuló ipar- és kutatási politika fontosságára az ismereteknek a gazdaság különböző köz- és magánszereplői általi összegyűjtésének ösztönzése, valamint az innováció serkentése érdekében; ennek céljából kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai technológiai platformot az erőforrás-takarékos iparágak számára;
35. ajánlja, amennyiben egy tagállam például a szél- bio- vagy napenergia előállításának támogatásáról dönt, hogy e támogatások szintje az empirikus adatok tudományos értékelésén alapuljon, és hogy e támogatások nyújtsanak ésszerű perspektívát és biztonságot a beruházások számára, valamint kéri, hogy gondosan mérlegeljék az olyan tényezőket, mint a támogatásokkal létrehozott új munkahelyek száma, az energia ára, az üvegházhatású gázok és más szennyezők kibocsátására gyakorolt hatás, így próbálván optimalizálni a fenntarthatóság növekedését;
36. megjegyzi, hogy nincs egyetértés a tekintetben, hogy mely technológiai lehetőségek a leginkább fenntarthatóak a környezet, a gazdaság vagy a társadalom szempontjából a jelenlegi globális versenyhelyzetben; megjegyzi, hogy sokféle változót figyelembe kell venni, ha összehasonlítjuk például az energia előállításának fenntarthatóságát a különféle technológiák segítségével, szélerőművekkel, napelemekkel, a szén megkötésével és tárolásával az égetés során, atomerőművekben vagy másféle módon; ezért további tudományos kutatást szorgalmaz, amely a termelés egész életciklusát figyelembe veszi, és kéri, hogy minden termelési folyamatot tegyenek erőforrás-hatékonyabbá;
Foglalkoztatási lehetőségek a nők és férfiak számára az új, fenntartható gazdaságban
37. hangsúlyozza, hogy csak azáltal lehet teljes mértékben kihasználni az új típusú gazdaság kínálta növekedési és foglalkoztatási potenciált, hogy növeljük a nők részvételét az európai munkaerőpiacon, ugyanis 1995 óta az európai általános foglakoztatási arány növekedésének fele, az éves gazdasági növekedésnek pedig a negyede a nők és a férfiak foglalkoztatása közötti szakadék szűkítésére vezethető vissza, hiszen az elöregedő társadalomban ez az egyik előfeltétele a fenntartható növekedés biztosításának és az ökológiai átalakulás által támasztott követelményeknek való megfelelésnek;
38. olyan uniós kezdeményezést szorgalmaz, amely felhívja a munkáltatók figyelmét – különösen a hagyományosan férfiak által uralt ágazatokban –, hogy az elöregedő társadalomban sokszínűbb munkaerőbázisra van igény, és hogy ez előnyökkel is jár, és amely olyan eszközöket kínál a munkáltatók számára, amelyekkel fel tudnak készülni a fokozott sokszínűségre;
39. felhívja az Európai Uniót, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a fenntartható gazdaság keretében vegyék fel a küzdelmet a megkülönböztetés ellen, és támogassák a nemek közötti egyenlőséget, teremtsenek olyan munkakörülményeket, amelyek ezekbe az ágazatokba vonzzák és ott megtartják a nőket, segítsék elő a munka és a magánélet közti egyensúly megteremtését megfelelő, magas minőségű gyermekgondozással, teremtsenek olyan lehetőségeket és feltételeket, amelyek mellett férfiak és nők egyenlő esélyekkel indulhatnak a munkaerőpiacon, növeljék a nők arányát a férfiak által uralt képviseleti szervezetekben, valamint csökkentsék a munkahelyek nemi alapú felosztását és a bérszakadékot;
40. rámutat, hogy a szociális infrastruktúrába való befektetés lehetőséget ad Európa korszerűsítésére és az egyenlőség előmozdítására, és a fizikai infrastruktúrának a zöld technológiákba való befektetéssel történő korszerűsítésével párhuzamos stratégiának tekinthető; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségnek ezért politikai prioritásnak és alapvető eszköznek kell lennie;
41. hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci nemi szegregáció megszüntetése érdekében mindenképpen célzott erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelem révén valamennyi szinten biztosított legyen a nők oktatáshoz való hozzáférése és az egész életen át tartó tanulás lehetősége; megfelelő képzés biztosítására szólít fel a női munkavállalók alulreprezentáltságának megelőzése érdekében a zöld munkahelyeken, mivel a nők tömeges kizárása a tudomány és a technológia világából hátráltatná Európa növekedését és fenntarthatóságát, és sok tehetséges és képzett fiatal nőt taszítana a foglalkoztatás és a gazdasági biztonság peremére;
42. felszólítja az Uniót egy célzott kezdeményezés kialakítására, amely révén a lányokat a matematikával, informatikával, természettudományokkal és technológiával kapcsolatos foglalkozások felé irányítja, és leküzdi az ezeken a területeken továbbra is uralkodó sztereotípiákat; hangsúlyozza, hogy a médiának és az oktatásnak kulcsszerepe van az ilyen sztereotípiák leküzdésében;
43. hangsúlyozza, hogy a fiatal nőket az iskola és munka közötti átmeneti időszakban az ipari tanulói képzés felé kellene irányítani, ahol alulreprezentáltak, és ezt a képzést az iskolák/egyetemek/képzőintézetek/vállalatok közötti közös tervezés révén lehetne előmozdítani annak érdekében, hogy a munkatapasztalat révén – akár magas szintű és szakirányú – konkrét ismereteket és szaktudást szerezzenek, rendszeres és biztos, az önmegvalósítást lehetővé tévő tevékenységet végezve;
44. felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) keretei között kezeljék kiemeltebben a nőknek biztosított zöld munkahelyeket, tekintettel arra, hogy az ESZA olyan témákban finanszíroz képzési projekteket, mint például a megújuló energia és az ökoturizmus; hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az ESZA által támogatott projektekben részt vevő nők arányának növelésére, mivel az jelenleg 10% alatt van; kéri a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjait szem előtt tartó költségvetési tervezés bevezetését az ESZA-n belül, valamint a helyreállítási tervekben és a strukturális kiigazítási programokban annak biztosítása érdekében, hogy ezek a programok vonzzák és integrálják a nőket is egyaránt;
45. hangsúlyozza, hogy az új típusú gazdaságra történő átállást nem lenne szabad ürügyként felhasználni a különböző esélyegyenlőségi intézkedések leépítéséhez, hanem inkább egyedülálló lehetőségnek kellene tekinteni arra, hogy növeljük a nők részvételét az uniós munkaerőpiacon, hiszen ez a fenntartható növekedés biztosításának, a foglalkoztatási potenciál teljes kihasználásának és a versenyképesség megerősítésének egyik előfeltétele;
Tisztességes munka
46. sürgeti a Bizottságot, hogy a fenntartható gazdaságban a magasan képzett munkavállalók foglalkoztatási potenciálján kívül a középfokú és alacsony szakképzettséget igénylő munkahelyeket, valamint a képzetlen, de szakosodott munkaerőt se hagyják figyelmen kívül; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erre nagy hangsúlyt helyezzenek a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokban; felhívja a tagállamokat, hogy értékeljék fel a középfokú és alacsony szakképzettséget igénylő munkahelyeket, és biztosítsanak ezeken a munkahelyeken „jó munkát”;
47. hangsúlyozza, hogy különös tekintettel kell lenni a tisztességes munkára, az ezekhez szükséges képességekre és a társadalmi igazságosságra; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy biztosítsák, hogy a fenntartható munkahelyekre irányuló foglalkoztatási stratégia előnyeiből az Unióban mindenki részesüljön; hangsúlyozza annak szükségét, hogy ezt a stratégiát a foglalkoztatás minden formájában érvényesítsék, legyen az magasan, közepesen vagy alacsonyan képzett munkaerőt igénylő foglalkoztatás; az oktatási, kutatási és fejlesztési lehetőségek bővítésére szólít fel; kéri továbbá, hogy a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokban és a Bizottság „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” programjában a hangsúly a munkaerőpiacról leginkább kiszorultakon, a legkiszolgáltatottabb – különösen a fogyatékkal élő – és alacsony képzettségű munkavállalókon és védelmükön legyen;
48. úgy véli, hogy a foglalkoztatási politika központi szerepet játszik a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, ezért az ILO-programban megfogalmazott „tisztességes munka” értelmében jó minőségű munkafeltételeket tart kívánatosnak, és a tisztes megélhetést biztosító bérezést, amely lehetővé teszi a GDP-ből való megfelelő részesedést;
49. megállapítja, hogy néhány új ágazatban a munkavállalók és a munkáltatók gyakran alacsony szervezettségi foka miatt nagy lehet az ideiglenes munkaviszonyok és a kevésbé jó munkakörülmények kockázata; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy teremtsék meg az új ágazatokban a képviseleti struktúrák létrehozásához szükséges +keretfeltételeket; sürgeti a szociális partnereket a jobb önszerveződésre és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a legjobb gyakorlatok uniós szintű cseréjét, különösen a munkavállalókat információval ellátó és a velük történő konzultálásra szolgáló eljárásokat és az Európai Üzemi Tanácsok megalapítását;
50. megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség a munkaidő szervezésének a munkavállalók egészségvédelméhez és biztonságához kapcsolódó minimumkövetelményei hatékony uniós összehangolásának biztosítása érdekében;
51. sürgeti a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve dolgozzanak ki integrált terveket a gazdaság környezetbarát átalakítására irányuló műveletek értékelésére mind helyi, mind nemzeti szinten; sürgeti a szociális partnereket, hogy kövessék nyomon a fenntartható fejlesztési stratégiában történő munkavállalói részvételt, és ennek keretében javasoljanak, majd fogadjanak el politikai intézkedéseket a tényleges részvétel megerősítésére a fenntartható munkavállalói mobilitás és a környezetbarát növekedés tekintetében;
52. felhívja a szociális partnereket, hogy nyissanak az új ágazatok felé és dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek célja a szakmai egyesületek szociális partnerségbe történő bevonása;
53. felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az állami támogatásokat és közbeszerzéseket a jövőben a tagállami szintű szociális minimumkövetelményektől tegyék függővé és mozdítsák elő a szociális partnerek képviseleti szervezeteinek létrehozását;
54. rámutat arra, hogy a vállalati vagy ipari termelési folyamatokban történő változások által érintett munkavállalók képzése és élethosszig tartó tanulása szintén új munkahelyeket teremt; felhívja az Európai Uniót, hogy a termelő ágazatok átalakulására és szerkezetváltására való felkészüléshez dolgozzon ki egy keretrendszert, amely minden érintett munkavállaló számára jogokat biztosít a képzésben és az egész életen át tartó tanulási rendszerben való részvételre; felhívja a tagállamokat, a munkáltatókat és a munkavállalókat, hogy közös felelősségként ismerjék el a kompetenciamenedzsmentet, az oktatást és az egész életen át tartó tanulást, ahogyan azt a szociális partnerek egész életen át tartó tanulásról szóló 2002. évi keretegyezménye elismeri; felkéri a Bizottságot, hogy az élethosszig tartó tanulás keretrendszerét egészítse ki egy, a környezetvédelemre, éghajlatváltozásra és fenntartható fejlődésre vonatkozó kilencedik kulcskompetenciával, amely elengedhetetlen egy tudás alapú társadalomban; sürgeti a tagállamokat, hogy az alapképzésbe, az oktatásba és az élethosszig tartó tanulásba foglalják bele a fenntarthatóság elképzelését;
55. sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy hatékonyan kezelhessék a szerkezetátalakítás kedvezőtlen hatásait mind a helyi gazdaságban, mind a munkanélküliség terén; hangsúlyozza a változás és társadalmi következményeinek kezelésére vonatkozó iránymutatások terjesztésének szükségességét;
Számolva a készség iránti igényekkel
56. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak át kell dolgozniuk oktatási és képzési rendszerüket, továbbá célzott cselekvési terveket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk a munkavállalók olyan ágazatokban történő megtartására, amelyeket érint a helyi gazdaságok az új, fenntartható gazdaság irányába történő átalakítása, annak biztosítása érdekében, hogy hozzá tudjanak férni új, környezetbarát munkahelyekhez, valamint hogy a munkavállalók hozzáigazíthassák készségeiket a kompetencia alapú képzési rendszereken nyugvó fenntartható gazdaság munkaerő-piaci igényeihez; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” című kezdeményezését és elismeri, hogy az uniós tagállamok közötti együttműködés az egyik első lépés a helyes irányba; rámutat azonban arra, hogy e kezdeményezésnek szorosabban kell kapcsolódnia a fenntartható fejlődésről szóló tanácsi határozat célkitűzéseihez és tovább kell fejleszteni konkrét intézkedésekkel mind uniós szinten, mind pedig az uniós tagállamokban;
57. hangsúlyozza a fenntartható fejlődés, a környezetbarát munkahelyek és az élethosszig tartó tanulás terén folytatott együttműködésre és a bevált gyakorlatok cseréjére vonatkozó nyílt módszer megerősítésének szükségességét a gazdaság átalakításának sikeres és eredményes lebonyolítása és tágabb értelemben ezen átállásból fakadó új képzési szükségletek és kedvezőtlen társadalmi következmények kezelése érdekében;
58. felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a kor alapján történő hátrányos megkülönböztetés ellen és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos képzési ajánlatokat és stratégiákat igazítsák hozzá az idősebb munkavállalók igényeihez annak érdekében, hogy biztosítsák az 55 éven felüliek, köztük az 55 év feletti nők magas részvételi arányát is;
59. sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy a környezetbarát gazdaság, a versenyképesség és a jólét alapjaként fogadjanak el részletes szakpolitikai intézkedéseket az innováció és kreativitás, és különösen az oktatás és képzés terén, beleértve a szakoktatást és szakképzést;
60. megjegyzi, hogy válság idején kulcsfontosságú az új típusú zöld munkahelyek vonzóvá tétele a fiatalok számára, valamint annak biztosítása, hogy a készségek elsajátítására irányuló programok elősegítsék a fiatalok munkaerő-piaci hozzáférését annak érdekében, hogy képesek legyenek kihasználni az új munkahelyek adta lehetőségeket; hogy a 25 év alattiak közti magas munkanélküliség ellen fel lehessen lépni, és hogy ki lehessen használni az új generáció képességét az új technológiák használatára; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű EU 2020 útmutató kezdeményezésben nem szerepelnek azok a fiatalok, akik nem vesznek részt a felsőoktatásban; hangsúlyozza, hogy a valódi változáshoz a kezdeményezésnek azokra a fiatalokra kell összpontosulnia, akik jelenleg a legkevesebb lehetőséggel rendelkeznek és a szegénység kockázatának vannak kitéve;
61. kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy együttműködve tervezzenek és valósítsanak meg karriertanácsadó programokat a tudomány és a technológia területén tanuló fiatalok számára, ezzel ösztönözve a működőképes és fenntartható gazdaság létrejöttét, továbbá tájékoztató és tudatosságnövelő intézkedéseket az ökológiai és környezeti problémákkal kapcsolatban, a hivatalos oktatás keretében, valamint a helyi és régiós hatóságok tevékenységének keretében;
62. felkéri a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosabban a tagállamokkal a munkaerőpiacon keresett képesítésekre vonatkozó közép- és hosszú távú előrejelzések felvázolásában, valamint az egyetemek és az üzleti világ közötti partnerségek előmozdításában a fiatalok munkaerőpiacra jutásának elősegítése érdekében, egyidejűleg segítve a tudásalapú társadalom kialakítását, az alkalmazott kutatás fejlesztését és jobb munkaerő-piaci kilátások megteremtését a diplomások számára;
63. felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy jelöljenek ki a nők és férfiak egyenlő részvételének megvalósítására irányuló célkitűzéseket, valamint hogy diszkriminációmentesen biztosítsanak esélyegyenlőséget az oktatásban, a képzésben, a célzott munkaerő-felvételi eljárásokban, a speciális szakmai képzésekben és oktatási programokban a nők, a bevándorlók, a tartósan munkanélküliek és a munkaerőpiacon hátrányos megkülönböztetésben részesülő egyéb csoportok számára;
64. ösztönzi a tagállamokat, hogy az uniós célok megvalósítása és az új ismeretek – és többek között az új, környezetbarát munkahelyek – népszerűsítése érdekében használják az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot;
65. sürgeti az illetékes érdekelteket, hogy kövessék nyomon a foglalkoztatottságot azzal a céllal, hogy a szakmai alapképzést és az élethosszig tartó tanulást relevánsabbá tegyék; ebben az összefüggésben felkéri a tagállamokat, hogy értékeljék az átállási alapnak a szakképzési szükségletek irányításában esetlegesen betöltendő szerepét;
66. felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alap célkitűzései közé vegyenek fel a fenntartható gazdasághoz való alkalmazkodóképesség előmozdítását célzó programokat abból a célból, hogy a gazdasági tevékenységek és az infrastruktúrafejlesztés fokozottabb fenntarthatóságához hozzá tudjanak járulni;
67. hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóság szempontja nem korlátozódhat csupán a környezettel kapcsolatos munkahelyek képzési kínálatára, hanem azt a fenntartható fejlődés és a környezettudatosság kultúrájának előmozdítása érdekében valamennyi oktatási és képzési programnak tartalmaznia kell;
68. kiemeli az egész életen át tartó tanulás által teremtett hozzáadott értéket, valamint felszólítja a tagállamokat, hogy alaposan térképezzék fel a helyi lehetőségeket annak érdekében, hogy olyan keresletvezérelt képzéseket szervezzenek, amelyek révén a rendelkezésre álló erőforrásokat a jelenlegi igényekhez igazítják, valamint hogy magas szintű oktatás nyújtása révén helyreállítsák a szakközépiskolai oktatás tekintélyét, különösen azokban a régiókban, ahol a helyi adottságok és a hagyományos munkaterületek a sajátos szakismeretek és szaktudás továbbfejlesztését teszik szükségessé; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson kellő technikai támogatást a tagállamok részére a helyi igények feltérképezésének módja tekintetében; megjegyzi, hogy a magas színvonalú szakközépiskolai oktatás segítheti a diplomás munkanélküliség csökkentését és a fenntartható foglalkoztatás megteremtését;
69. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok az Európai Szociális Alap forrásait a képesítési, foglalkoztatási, képzési és átképzési tevékenységekre fordítsák azzal a céllal, hogy a nemzeti, regionális és helyi projekteken keresztül több és jobb munkahelyet teremtsenek; úgy véli, hogy az időskorúak szakmai tapasztalatai is hozzájárulhatnak ezekhez a kezdeményezésekhez, tekintettel arra, hogy az EU népességében ennek a korosztálynak az aránya emelkedik; javasolja a regionális és helyi hatóságoknak az állandó és megfelelő kapcsolattartást az üzleti szektorral, a munkaadókkal, a szakszervezetekkel és a nem kormányzati szervezetekkel a munkaerő-piaci szükségletek közép- és hosszú távú felmérése céljából;
70. elismeri a helyi és regionális önkormányzatoknak az oktatásban betöltött fontos szerepét, amely a további jövőorientált szakképesítések megszerzésének alapját képezi, beleértve a folyamatos tanulást és szakmai átképzést is; kifejti, hogy a fiatalok és köztük a képesítéssel nem rendelkező iskolaelhagyók oktatásának és továbbképzésének keretfeltételei sok államban a regionális és helyi hatóságok illetékességi körébe tartoznak; ezért arra ösztönzi a régiókat, hogy a strukturális alapok forrásait elsősorban a hátrányos helyzetű városrészekben és régiókban az oktatási infrastruktúrára fordítsák, valamint e támogatás révén tegyék lehetővé az átfogó és befogadó iskolai oktatást; felhívja a figyelmet arra, hogy a hatóságok, a vállalatok és a szakmai szövetségek hálózatának kiépítése jelentős (oktatási és képzési) lehetőségeket rejt abban a tekintetben, hogy fenntartható munkahelyeket teremtsenek a tömegközlekedés, a városi mobilitás, az oktatás, valamint a kutatás és fejlesztés terén, az esélyegyenlőségre fektetve a hangsúlyt;
71. megállapítja, hogy a tagállamoknak, a szociális partnereknek és a felsőfokú oktatást nyújtóknak együtt kell működniük új egyetemi alapképzések és posztgraduális képzések kialakításában, és olyan tanulmányok létrehozásában, amelyek elősegítik a gazdaságok környezetbarát átalakítását;
72. úgy véli, hogy a demográfiai kihívások szélesebb stratégiát követelnek, amely nemcsak a munkahelyteremtésre irányul, hanem az európai munkaerőpiacon felmerülő új szükségletekre is választ ad; úgy véli, hogy e tekintetben további előrelépést kell elérni az uniós munkavállalók – köztük a kutatók és egyéb szakemberek – mobilitásának javítása terén, egy határok nélküli Európa elérése céljából az EU belső piacán belül;
Társadalmilag igazságos átalakulás
73. megjegyzi, hogy a gazdasági tevékenységek fenntarthatóságának növelése változásokat okozhat teljes ipari ágazatokban; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a fenntartható gazdaságra történő átállás során bekövetkező társadalmi áldozathozatal elkerülésére és teremtsék meg a társadalmilag igazságos átalakulás keretfeltételeit, amelyek a lehető legkisebbre csökkentik az átalakulás által okozott munkavállalói kockázatot, és optimalizálják a nyereséget; hangsúlyozza, hogy a társadalmilag igazságos átalakulás a fenntartható fejlődés egyik alapeleme és alapvető fontosságú előfeltétele annak, hogy az európaiak támogassák az átalakulást;
74. hangsúlyozza, hogy az abból adódó költségek, hogy nem kezelik az átalakulást, többszörösen meghaladhatják az előre tervező befektetések összegét; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy együttesen vállalják az átalakulás megelőző szemléletű kezelésével járó felelősséget;
75. hangsúlyozza a fenntartható gazdaság integrálásának szükségességét a vállalati és társadalmi környezeti felelősség keretébe, valamint a fenntartható fejlődés és a fenntartható gazdaság kultúrájának népszerűsítésére vonatkozó lehetőséget a vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében végrehajtott képzési programok révén;
76. emlékeztet arra, hogy a munkavállalók számára a továbbképzések elvégzésére és az új technológiákhoz való alkalmazkodásra vonatkozó szükséges feltételek megteremtése a munkahelymegszűnések megakadályozása érdekében és a kollektív megállapodások a változásokra való felkészülést, valamint a munkanélküliség elkerülését célzó támogatása, a szociális biztonság, a jövedelemtámogatási rendszerek, valamint a megelőző ágazati képzési kezdeményezések erősítése alapvető fontosságú megelőző intézkedéseket képviselnek;
77. sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson uniós szintű támogatást a jövőbeli életpályákkal kapcsolatos kutatások számára az elbocsátások megakadályozása és a munkahelyek megőrzése érdekében az Európai Unióban;
78. hangsúlyozza a nemzetközi szervezetek közötti szoros és hatékony együttműködés és a kiegészítő jelleg szükségességét és sürgeti a Kereskedelmi Világszervezetet, hogy tegyen lépéseket a beruházások és a kereskedelem társadalmi és környezeti vonatkozásai tekintetében;
79. elismeri, hogy a nem kormányzati szervezetek és a szakszervezetek fontos szerepet játszhatnak a zöld foglalkoztatási potenciál fejlődésében, a döntéshozatalhoz való munkavállalói hozzájárulás tekintetében, valamint a közvélemény tudatosságának növelésében is;
80. rámutat arra, hogy az ökohatékony gyakorlatokba beruházó szervezetek segítenek kedvezőbb munkakörnyezetet teremteni a személyzet és az alkalmazottak számára, s ezáltal termelékenységük növekedhet; felkéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS), és ösztönözzék valamennyi gazdasági ágazatot az EMAS-nyilvántartásba vétel elérésére; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a szociális párbeszédbe foglaljanak bele alapvető fontosságú környezetvédelmi kérdéseket a konzultáció valamennyi szintjén, kiemelt figyelmet fordítva az ágazati tárgyalásokra; hangsúlyozza, hogy a társadalmilag igazságos átmenet érdekében a munkavállalóknak partnerként kellene részt venniük a folyamatban; felhív arra, hogy a munkavállalók az ILO meghatározása szerinti „zöld képviseleteit” vonják be a vállalatokba, amelyek a nemzeti gyakorlatokkal összhangban aktívan rész vennének munkahelyük, vállalatuk és iparáguk „zöldebbé tételében”; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy szervezett módon működjenek együtt a környezetvédelemben érdekelt felekkel és szakértőkkel az átállás során;
81. sürgeti az EU-t, hogy a szociális partnerek támogatásával kezdjen rendszeres párbeszédet külkapcsolataiban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hasonló megközelítés érdekében a világ más részein azért, hogy biztosítani lehessen ugyanazon fejlesztési feltételeket és azt, hogy az ipari versenyképesség ne kerüljön veszélybe; úgy véli, hogy a környezetbarát feldolgozóiparban érvényesülő tisztességes verseny biztosítása jótékony hatással lesz a munkavállalók védelmének és munkakörülményeinek javítása tekintetében;
82. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat a fenntartható gazdaságban létrehozandó zöld munkahelyekről;
o o o
83. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.
„Régiók 2020-ban – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” (2008. november) című bizottsági belső munkadokumentum, elérhető az alábbi linken: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/working/regions2020/pdf/regions2020_en.pdf.