Az Európai Parlament,

–  tekintettel Szudán dárfúri válságáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntető Bíróság által Omár el-Besír szudáni elnök ellen az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és népírtás vádjával kiadott elfogatási parancsra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1593/2005. számú határozatára,

–  tekintettel Catherine Ashton uniós főképviselő 2010. július 22-i és 2010. augusztus 20-i, Csádot és Kenyát egyenként a Nemzetközi Büntető Bírósággal való együttműködésre ösztönző nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntető Bíróság nyomozati szakért felelős tanácsának ICC-02/05-01/09. sz., 2010. augusztus 27-i határozatára, amely arról tájékoztatja az ENSZ Biztonsági tanácsát , valamint a Római Statútum részes államainak közgyűlését, hogy Omár el-Besír a Kenyai Köztársaság területén tartózkodik,

–  tekintettel a Római Statútumra,

–  tekintettel olyan különböző partnerségi megállapodásokra, mint az EU és az afrikai államok között létrejött cotonoui megállapodás, mely kimondja, hogy a kereskedelem és a segélyezés a jogállamisághoz kapcsolódó feltételektől függ,

–  tekintettel az Afrikai Unió alapokmányának a büntetlenséget elutasító 4. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel a kenyai kormány Omár el-Besír szudáni elnököt meghívta a kenyai alkotmány kihirdetésének 2010. augusztus 27-i ünnepségére és köszöntötte őt abban a tudatban, hogy az elnököt a Nemzetközi Büntető Bíróság vád alá helyezte,

B.  mivel 2009. március 4-én a Nemzetközi Büntető Bíróság emberiség ellen elkövetett bűncselekmények (gyilkosság, kivégzés, deportálás, kínzás és nemi erőszak) és háborús bűncselekmények (civilek elleni támadások szervezése és fosztogatás) vádjával nemzetközi elfogatóparancsot adott ki el-Besír elnök ellen, és el-Besír elnök egy 2010. július 12-én kiadott parancsban is szerepel, amely a következőkkel vádolja őt: „gyilkosság révén elkövetett népirtás, súlyos testi vagy lelki sérelem révén elkövetett népirtás, és olyan népirtás, mely során minden egyes célcsoportra olyan életfeltételeket kényszerít, amelyeket a csoport fizikai megsemmisítésére terveztek”,

C.  mivel Kenya és további 31 afrikai ország a Római Statútum aláírói, amely kötelezi őket arra, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság által keresett bármely személyt letartóztassák és kiadják a Bíróságnak vagy ezt a személyt ne engedjék be a területükre,

D.  mivel a népirtásról szóló ENSZ-egyezményt ratifikáló országok abban az esetben is kötelesek együttműködni a Nemzetközi Büntető Bírósággal, ha nem aláírói a Római Statútumnak,

E.  mivel Szudán, az ENSZ tagállama, folyamatosan megtagadja az együttműködést a Nemzetközi Büntető Bírósággal és ezzel Szudánban és különösen a dárfúri régióban háborús kegyetlenségnek áldozatul esett millióktól megtagadja az igazságot és az igazságszolgáltatást,

F.  mivel a kenyai miniszterelnök elismerte, hogy hiba volt meghívni al-Basír elnököt és azzal, hogy a kenyai hatóságok elmulasztották a letartóztatását, Kenya megszegte nem csupán a Római Statútum szerinti nemzetközi kötelességeit, hanem saját nemzeti jogszabályait is, beleértve új alkotmányát, mely elismeri a nemzetközi jogszabályok közvetlen alkalmazhatóságát,

G.  mivel Kofi Annan volt ENSZ főtitkár, a kenyai válság jelenlegi közvetítője követelte, hogy Kenya tegye egyértelművé a Nemzetközi Büntető Bírósággal kapcsolatos álláspontját és erősítse meg a Nemzetközi Büntető Bíróság iránti elkötelezettségét,

H.  mivel Kenyának egyértelmű kötelessége, hogy együttműködjön a Nemzetközi Büntető Bírósággal az ilyen letartóztatási parancsok vonatkozásában, ami az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1593. sz. határozatából ered, amely szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa valamennyi államot és érintett regionális, valamint egyéb nemzetközi szervezetet arra ösztönöz, hogy maradéktalanul működjön együtt a Nemzetközi Büntető Bírósággal, másrészt pedig a Bíróság alapokmányának 87. cikkére támaszkodik, amelynek a Kenyai Köztársaság részes tagállama,

I.  mivel al-Basír elnök látogatást tett Csádban, és az ország – habár kötelezettségeinek nem tesz eleget – szintén a Nemzetközi Büntető Bíróságot létrehozó szerződés aláírója,

J.  mivel az ellene szóló vádemelés óta a szudáni elnök látogatást tett Egyiptomban, Líbiában, Szaúd-Arábiában, Eritreában, Katarban, Zimbabwéban és Etiópiában,

K.  mivel 2009 júliusában az Afrikai Unió ténylegesen kijelentette, hogy tagállamai a Statútum 989. cikkében foglaltak szerint megtagadják az együttműködést, és Omár el-Besír elnök népirtás miatti vád alá helyezése után az AU 2010. július 27-i kampalai csúcstalálkozóján megegyezéssel elfogadott állásfoglalásban megerősíttette ezt az álláspontját, és felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a Statútum 16. cikke értelmében függessze fel a szudáni elnök bűnvádi eljárását,

L.  sajnálattal tölti el, hogy az Afrikai Unió nem hajlandó Nemzetközi Büntető Bíróság-irodát létesíteni az Afrikai Unióban, és szankciókkal fenyegeti azon afrikai államokat, amelyek nem tartják tiszteletben az AU határozatát,

M.  mivel nem szabad megengedni, hogy a népirtás, az emberiség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények büntetlenül maradjanak, és mivel el-Besír elnök ügyének kezelése fontos precedenst teremt a hivatalban lévő államfők büntetlensége elleni harcban kifejtett erőfeszítések során,

1.  sajnálatát fejezi ki Kenya azon döntése miatt, miszerint meghívták Omár el-Besír elnököt az új alkotmány aláírásának alkalmából, amivel új demokratikus irányítási korszak köszönt az országra;

2.  felkéri a nemzetközi közösség tagjait, köztük minden afrikai országot, hogy teljes felelősségre vonást biztosítsanak a nemzetközi jog alapján különösen Szudánban elkövetett bűntettekért;

3.  felkéri a Római Statútumot aláíró afrikai állam- és kormányfőket, hogy tartsák tiszteletben kötelezettségvállalásukat és működjenek együtt a Nemzetközi Büntető Bírósággal a háborús bűncselekmények, az emberiség elleni bűncselekmények, illetve a népirtás kapcsán végzett nyomozások során;

4.  hangsúlyozza a Nemzetközi Büntető Bíróság kötelességét, hogy jogkörében – többek között a nyugati országokban is – pártatlanul és egyetemesen járjon el, illetve hogy a Bíróság határozatainak tiszteletben tartása létfontosságú hitelességének megőrzése és jövőbeli fellépése szempontjából;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai nem írták alá a Nemzetközi Büntető Bíróságot létrehozó Római Statútumot;

6.  elítéli az Afrikai Unió és az Arab Liga álláspontját, mely szerint megtagadják a Nemzetközi Büntető Bírósággal való együttműködést, és felkéri az Európai Unió főképviselőjét, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezt a kérdést a következő AU–EU csúcstalálkozó napirendjére tűzzék;

7.  felkéri az Afrikai Uniót, hogy fontolja meg újból álláspontját és utasítsa el a büntetlenséget, a háborús bűncselekményeket, az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeket és a népirtást;

8.  felszólít a szudáni háború alatt elkövetett valamennyi bűncselekménnyel kapcsolatos büntetlenség felfüggesztésére, és reméli, hogy el-Besír elnök az igazságszolgáltatás, a jogállamiság és az ilyen bűncselekmények áldozatai iránti tisztelet szükségszerű helyreállítása keretében nemsokára megjelenik a Nemzetközi Büntető Bíróság előtt Hágában, ahol a nemzetközi jogszabályok által számára biztosított jogokat fogja élvezni;

9.  felkéri Kenya elnökét és kormányát, hogy többek között a 2007-es és 2008-as választások után elkövetett erőszakos cselekmények tekintetében is ismét erősítsék meg a Nemzetközi Büntető Bíróság iránti elkötelezettségüket és a Bírósággal való együttműködésüket;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az Afrikai Unió intézményeinek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának, a Nemzetközi Büntető Bíróságnak, a kenyai kormánynak, valamint az IGAD valamennyi parlamentjének és kormányának.