Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely millenniumi fejlesztési célokat (MFC-ket) állapít meg, melyek a nemzetközi közösség által közösen kialakított, a szegénység felszámolását célzó kritériumokat jelentik,

–  tekintettel a G8-ak 2005-ös gleneaglesi csúcstalálkozóján a támogatás volumene, a Szaharától délre fekvő országok támogatása és a támogatás minősége terén vállalt kötelezettségekre,

–  tekintettel a támogatások hatékonyságáról szóló, 2005. március 2-i párizsi nyilatkozatra, valamint a 2008. szeptember 2. és 4. között Accrában tartott magas szintű fórumnak az előbbi nyilatkozat nyomon követésével kapcsolatos következtetéseire,

–  tekintettel az „EU-segély: többet, gyorsabban, eredményesebben” (COM(2006)0087) című bizottsági közleményre,

–  tekintettel az ENSZ „A szegénység újraértelmezése – a világ szociális helyzetéről szóló jelentés, 2010” című jelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának a millenniumi nyilatkozat végrehajtásáról szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról elfogadott, „Az európai konszenzus” című, 2005. december 20-án aláírt együttes nyilatkozatra(1),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: fejlesztési együttműködési eszköz)(2),

–  tekintettel az afrikai állam-és kormányfők HIV-ről/AIDS-ről, a tuberkulózisról és más kapcsolódó fertőző betegségről szóló, 2001. április 27-i abudzsai nyilatkozatára,

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel „A foglalkoztatás előmozdítása az uniós fejlesztési együttműködés révén” című, 2007. június 21-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Uniónak az emberi jogok és a demokratizálódás harmadik országokban való előmozdítása terén betöltött szerepéről szóló bizottsági közleményre (COM(2001)0252),

–  tekintettel „Oktatás és képzés a fejlődő országokban uralkodó szegénység csökkentésének összefüggésében” című bizottsági közleményre (COM(2002)0116),

–  tekintettel az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés 2009. december 3-i, a globális kormányzásról és a nemzetközi intézmények reformjáról szóló állásfoglalásra,

–  tekintettel az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjére és az ILO globális foglalkoztatásról szóló paktumára, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal fogadtak el 2009. június 19-én,

–  tekintettel az ILO „A munka világa 2009 – a foglalkoztatás globális válsága és annak háttere” című, 2009 decemberében közzétett jelentésére,

–  tekintettel a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos szerződésekről szóló, 2009. március 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról szóló, 2006. április 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a szubszaharai Afrika országaiban az egészségügyi ellátást finanszírozó közösségi fejlesztési támogatásokról szóló, 2009. március 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a közös agrárpolitika és a közös halászati politika jelenlegi reformjára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7–0192/2010),

A.  mivel a jólét megteremtéséhez és a munkahelyteremtéshez hozzájáruló stabil, vállalkozásbarát környezetben zajló dinamikus és fenntartható gazdasági növekedés jelenti a legbiztosabb és a leginkább fenntartható megoldást a szegénységből való kilábalásra,

B.  mivel a biztonságos, korrupciótól mentes jogi környezet elengedhetetlen az üzlet felvirágzásához,

C.  mivel az EU-15 országai elkötelezték magukat amellett, hogy 2015-ig az általuk nyújtott fejlesztési támogatás – melynek jelenlegi szintje bruttó nemzeti jövedelmük 0,4%-a körüli – eléri a 0,7%-os szintet,

D.  mivel a szegénység csökkentése és a következetes fejlesztési politika ma már része az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt kötelezettségeknek,

E.  mivel támogatni kell a fejlődő országok azon akaratát, hogy saját országukban a lehető legmagasabb hozzáadott értéket hozzák létre, ami a fenntartható fejlesztés és különösen a környezetvédelem követelményeinek megfelelő iparfejlesztési stratégiával jár,

F.  mivel sem az uniós adományozó országok, sem a fejlődő országok kormányainak egészségügyi és oktatási ráfordításai nem érik el a referenciaértéket,

G.  mivel a fejlődő világ a szakképzett egészségügyi személyzet égető hiányától szenved; mivel a fejlődő országokban a szakképzett egészségügyi személyzet hiánya egyike azon tényezőknek, amelyek súlyosbítják a fejlődő országok törékeny egészségügyi rendszereinek helyzetét, és mivel az egészségügyi és más ágazatokban is sok képzett szakember több okból kifolyólag nem tér haza saját közösségének szolgálatára,

H.  mivel a közelmúlt élelmiszerválsága rávilágított a mezőgazdaság és az élelmiszer-biztonság a szegény országok számára fennálló folyamatos jelentőségére,

I.  mivel az uniós polgárok 90%-a helyesli a fejlesztési együttműködést, bár a hanyatlás azzal fenyeget, hogy ez a támogatás gyengülhet,

J.  mivel a G-20-csoport azt ígérte, hogy megszünteti az adóparadicsomokat,

K.  mivel az adóelkerülés és a fejlődő országokból kiinduló illegális tőkeáramlás a fejlesztési segély többszörösét teszi ki,

L.  mivel a készpénzátutalások nagyobb tőkebeáramlást jelentenek a fejlődő országok számára, mint fejlesztési támogatások,

M.  mivel jelenleg 2,7 milliárd ember nem fér hozzá hitelhez,

N.  mivel a szegénység csökkentéséhez nem csak a foglalkoztatás megteremtésére, hanem minőségi munkahelyek létrehozására is szükség van,

O.  mivel a legszegényebb országok súlyosan alulreprezentáltak a nemzetközi intézményekben és a nemzetközi fórumokon,

P.  mivel a szociális védelmi rendszerek hatékony eszköznek bizonyultak a szegénység csökkentésében és a társadalmi kohézió erősítésében, a világ népességének többsége pedig nem részesül megfelelő szociális védelemben,

A fejlődő országok kihívásai
A gazdaság terén

1.  sürgeti a fejlődő országok kormányait, hogy a feldolgozóipar fejlesztésén keresztül diverzifikálják gazdaságukat, és kerüljék el a vállalkozások – különösen a munkahelyteremtés és a növekedés motorját jelentő kkv-k – túlzott bürokráciával való terhelését;

2.  kéri az összes fejlődő országot, hogy csatlakozzanak az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjéhez és az ENSZ alapszintű szociális védelemre irányuló kezdeményezéséhez, hogy garantálják a megfelelő munkaügyi előírások betartását, az átfogó magas szintű szociális védelmet, amely kiterjed a legszegényebb és leginkább perifériára szorult egyénekre, valamint a valódi szociális párbeszédet, és különösen a munkaerőigényes projekt igénybevételét;

3.  hangsúlyozza a nemzetközi munkaügyi normákról szóló különféle ILO-egyezmények aláírásának és végrehajtásának fontosságát, és ajánlja, hogy alkalmazzák az ILO „Kilábalás a válságból: globális foglalkoztatási paktum” című határozatának rendelkezéseit;

4.  kéri a kényszermunkától és különösen a gyermekmunkától való mentesség jogának kivétel nélküli végrehajtását, mivel a gyermekek oktatás nélkül szegénységben töltött életre vannak kárhoztatva;

5.  kéri, hogy fektessenek külön hangsúlyt a gyermekmunka elleni küzdelemre, ehelyett munkahelyeket teremtve a felnőttek számára, és lehetővé téve a gyermekek megfelelő iskoláztatását;

6.  kéri, hogy a kormányok kezeljék prioritásként az alapvető szociális igények kielégítését, és ösztönözzék a válság által erősen sújtott gyermekek és kiszolgáltatott nők, veszélyeztetett fiatalok, alacsony jövedelmű, képzetlen bevándorló munkavállalók, vidéki munkavállalók és fogyatékkal élők védelmét;

7.  emlékeztet arra, hogy a kis- és mikrovállalkozások, különösen a mezőgazdasági ágazatban, megfelelő finanszírozást igényelnek a meglévő munkahelyek megőrzéséhez és új munkahelyek teremtéséhez; ösztönzi a fejlődő országokat, hogy mikrohiteleken, mikrobiztosításon és innovatív hitelközvetítő megoldásokon – például a vidéki postahivatalok bevonásával vagy mobil banki szolgáltatásokon – keresztül támogassák a megtakarítást és a hitelekhez való hozzáférést;

8.  felszólítja az EU-t annak elismerésére, hogy a szociális gazdaság (pl. a szövetkezetek) hozzájárul a munkahelyteremtéshez és a tisztességes munka előmozdításához a fejlődő országokban, valamint arra, hogy a szociális gazdaságot építse be az EU fejlesztési programjaiba és együttműködési stratégiáiba;

9.  felhívja a fejlődő országokat, hogy bővítsék az ingatlantulajdonosok körét a szegények és a nincstelenek között, például úgy, hogy a nyomornegyedek lakóira átruházzák az általuk lakott területek tulajdonjogát;

10.  ösztönzi a fejlődő országokat, hogy a lehető leginkább diverzifikálják gazdaságukat annak érdekében, hogy ne csak és kizárólag rendkívül korlátozott számú terméktől, különösen kivitelre szánt mezőgazdasági termékektől függjenek;

11.  emlékezteti a fejlődő országokat, hogy tartsák tiszteletben a közös mezőgazdasági fölhasználat helyi hagyományait, hogy ily módon támogassák és védjék a meglévő kisgazdaságokat;

12.  ösztönzi a fejlődő országokat, hogy az országstratégiai dokumentumok és a nemzeti indikatív programok összeállításánál a mezőgazdasági és az élelmiszer-biztonsági szektor fejlesztését tekintsék prioritásnak;

13.  emlékeztet, hogy az irányítás benne foglaltatik az „igazságos állam” eszméjében, ahol az állam a demokrácia és az emberi jogok biztosítéka; az az igazságos állam, ahol az állam egyszerre biztosítja az olyan állami funkciókat, mint az igazságszolgáltatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és ügyintézéshez való jogot, ugyanakkor előmozdítja és védelmezi az egyén jogait és alapvető szabadságait;

Az állampolgárok és a helyi kormányzás terén

14.  felszólítja az összes fejlődő országot, hogy mielőbb írják alá az ENSZ korrupció elleni egyezményét és hatékonyan hajtsák végre annak rendelkezéseit; sürgeti ezenkívül az uniós tagállamokat és az uniós vállalatokat, hogy tartsák tiszteletben az ENSZ-egyezményt;

15.  úgy véli, hogy az EU tagállamainak a költségvetési fegyelem, az adóbehajtás és a felelősségteljes kormányzás terén példát kell mutatniuk a fejlődő országoknak;

16.  úgy véli, hogy a korrupcióellenes intézkedéseknek a magánszektorra is irányulniuk kell, továbbá erősíteniük kell a nemzetközi együttműködést, például az információcserével kapcsolatos és vagyonvisszaszerzési programok útján;

17.  sürgeti az összes fejlődő országot, hogy segítsék elő független parlamentek alakulását, amelyek képesek eredményesen hozzájárulni a demokrácia elmélyítéséhez jogalkotói, költségvetési és ellenőrzési feladataik szabad gyakorlása révén; egyúttal felhívja a figyelmet a függetlenül működő és megfelelően kiépített igazságszolgáltatás rendkívüli fontosságára is;

18.  ösztönzi a fejlődő országok kormányait, hogy minél jobban vonják be a civil társadalmi szervezeteket a közrend kialakításába és figyelemmel kísérésébe;

19.  hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek fontos szerepet töltenek be a gazdasági fejlődésben, és erősíthetik a társadalmi kohéziót, ezért támogatni kellene a megfelelő szervezetek létrehozását és megszilárdítását;

20.  a tisztességes munkakörülmények érvényesítése, javítása és védelme érdekében kéri a szakszervezetek egyesülési szabadságának és kollektív tárgyaláshoz való jogának kivétel nélküli végrehajtását;

21.  arra buzdítja a civil szervezetek szabadságát korlátozó törvényeket bevezető összes államot, hogy helyezzék hatályon kívül az ilyen jogszabályokat;

22.  a szegénység elleni küzdelem alapvető elveként kéri a megkülönböztetésmentességhez való jog – vagyis a nemre, etnikai származásra, korra, fogyatékosságra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül a munkához és egyenlő bánásmódhoz való jog – végrehajtását;

23.  kéri a nők jogi és szociális helyzetének jelentős megerősítését a megkülönböztetés elkerülése és a nők által a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából hordozott potenciál kihasználása érdekében;

24.  támogatja a fejlődő országokat a regionális integráció szabadkereskedelmi területek, regionális gazdasági közösségek, regionális fejlesztési bankok stb. révén történő erősítésére és mélyítésére irányuló erőfeszítéseikben;

Közös kihívások

25.  megismétli felszólítását, hogy fordítsák a fejlődő országok nemzeti költségvetésének és az EU fejlesztési támogatásának legalább 20%-át az egészségügyi kiadásokra és az alapfokú oktatásra;

26.  kéri a privatizációs politikák újragondolását, különösen az olyan közművek tekintetében, mint a vízellátás, a szennyvízelvezetés és az általános érdekű szolgáltatások, valamint az államok társadalmi szerepének újragondolását a fejlesztés irányításában, ideértve az állami tulajdonú vállalkozások munkaadóként és szociális szolgáltatóként betöltött szerepét;

27.  felhívja a figyelmet a szociális védelmi rendszerek kulcsfontosságú szerepére, amelyet az ILO globális foglalkoztatási paktuma és az ENSZ minimális szociális védelemre vonatkozó kezdeményezése említ; ezért kéri, hogy a szegénység fokozódásának megelőzése és a szociális nehézségek kezelése érdekében fektessenek nagyobb hangsúlyt a szociális védelmi rendszerekre, a gazdaság stabilizálásának, valamint a foglalkoztathatóság fenntartásának és előmozdításának segítése mellett;

28.  kéri, hogy mindenki számára biztosítsanak ingyenes és teljes körű hozzáférést az oktatási rendszerekhez, azaz az alap- és felsőbb fokú oktatáshoz és a szakképzéshez, annak érdekében, hogy a helyi lakosság szakképzett munkaerővé válhasson;

29.  ragaszkodik ahhoz, hogy mind az adományozó, mind pedig a fejlődő országok teljesítsék kötelezettségvállalásaikat annak érdekében, hogy 2015-re megvalósuljanak a millenniumi fejlesztési célok;

30.  támogatja azokat az intézkedéseket – ilyenek például a fizetésekre nyújtott támogatások, a munka- és képzési lehetőségek –, amelyek ösztönzik a helyi tudósokat és más szakképzett munkaerőt a közösségeikben maradásra és hivatásuk ottani gyakorlására, ami megerősítené a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátó rendszereket;

31.  támogatja új munkahelyek létrehozását a fejlődő országokban;

32.  támogatja azon intézkedéseket, amelyek általában véve a közszolgáltatásokba történő befektetésekre és azok kiépítésére irányulnak, annak érdekében, hogy munkahelyeket teremtsenek, valamint erősítsék az állami kapacitásokat, létesítményeket és a társadalmi kohéziót, az ENSZ „A szegénység újraértelmezése” című jelentésében foglaltak szerint;

33.  kéri, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az egészségügy gyakorlati oldalára és a lakosság tájékoztatására az orvosi kezelések előnyeiről, például a vérelemző műszerek szélesebb körben való elterjesztésére, és a helyi lakosok azok használatára történő kiképzésére;

34.  kiemeli, hogy minden fejlesztési stratégiában elengedhetetlen a humánerőforrás-fejlesztés, és az döntő fontosságú a munkahelyteremtésben is; felszólítja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy elemezzék a foglalkoztatási igényeket és a munkaerőpiacot, készítsenek előrejelzéseket és készüljenek fel azokra a főbb kihívásokra, amelyek a szakképzés foglalkoztatással való összehangolását kísérik;

35.  úgy véli, hogy minden fejlesztési stratégiának különös figyelmet kell fordítania a leginkább veszélyeztetett és perifériára szorult csoportokra, különösen a nőkre, a gyermekekre, az idősekre és a fogyatékkal élőkre;

36.  elengedhetetlennek tartja az alapszükségletek fedezését, ezért különösen kiemelt fontosságot tulajdonít az élelmiszerbiztonság és az ivóvízhez való hozzáférés előmozdítására irányuló intézkedéseknek;

37.  kiemeli a gyermekmunka problémáját és elismeri, hogy a gyermekmunka az egyetemes alapfokú oktatás megvalósításának és a szegénység csökkentésének egyik fő akadálya, amely gátolja e gyermekek egészséges fejlődését és szükséges oktatását; ennélfogva az oktatási támogatások és a gyermekmunkával kapcsolatos politika terén felszólít az ügynökségek közötti koordinációra és tevékenységeik összehangolására, a létező mechanizmusok megerősítése révén, ideértve a gyermekmunkával és oktatással foglalkozó globális munkacsoportot is; végül felszólítja a nemzetközi közösséget, valamennyi érintett államot és az EU-t, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy haladéktalanul és határozottan fellépnek a gyermekmunka felszámolása érdekében;

38.  rámutat a nemek közötti egyenlőség fontosságára az államok gazdasági sikeréhez, és ezért nagyobb erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy a gazdaságban is biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget;

39.  hangsúlyozza, hogy a donoroknak és a partnerországoknak biztosítaniuk kell a mezőgazdaság – különösen a mezőgazdasági kistermelők, valamint a kis-, és közepes méretű környezetbarát agráripari ágazatok – fejlesztési menetrenden való előbbre sorolását;

40.  hangsúlyozza, hogy a decentralizált, környezetbarát és fenntartható termelési módszereken alapuló kisgazdaságok elősegítik a munkahelyteremtést és a fenntartható fejlődést, mivel az általuk foglalkoztatottak egy hektárra jutó száma nagyobb, mint a nagygazdaságok esetében, és a mezőgazdasági termelők és az alkalmazottak arányosan többet költenek a munkaerő-igényes vidéki nem mezőgazdasági termékekre;

41.  kéri a munkahelyek és a foglalkoztatás megteremtésének hatékonyabb támogatását a foglalkoztatási és makrogazdasági politikák összehangolásával, figyelembe véve, hogy ez utóbbi nem korlátozódhat az infláció, valamint a kereskedelmi és költségvetési deficit ellenőrzésére, hanem a reálkibocsátás, a jövedelmek és a foglalkoztatás stabilitására is összpontosítania kell;

42.  támogatja a „zöld munkahelyekbe” és zöld iparágakba történő beruházásokat, például a szegény országokban a megújuló energia és az energiahatékonysági rendszerek fejlesztése révén, beleértve a helyi közösségek javát szolgáló napenergiát is, ami egyszerre biztosít fenntartható energiaforrásokat, teremt munkahelyeket és védi a környezetet;

43.  kéri az esélyegyenlőség és a képzettség növelését, valamint a képzéshez és a minőségi oktatáshoz való hozzáférés fokozását; kéri a hitelhez (a mikrohitelhez is) való hozzáférés javítását a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében;

44.  várakozással tekint a Parlament és a fejlődő országokban található regionális partnerei közötti fokozott együttműködés elébe;

45.  hangsúlyozza a fejlődő országokban a társadalmi fejlődés mérésére a GDP alternatívájaként használható mutatók előmozdításának fontosságát, elsősorban Joseph Stiglitz elnöklete alatt a Bizottság által a gazdasági teljesítmény és a társadalmi fejlődés mérésére tett javaslatok tekintetében;

46.  kéri, hogy a globális gazdasági válságra országonként és régiónként dolgozzanak ki válaszokat, és foglalják bele a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) globális foglalkoztatási paktum nevű politikai eszközében említett intézkedéseket, hogy megkönnyítsék a munkaerő-igényes és környezetbarát ágazatokba és a szociális védelmi rendszerekbe való beruházásokat;

Donorok kihívásai
A segélyekkel kapcsolatos kihívások

47.  sürgeti az összes gazdag országot, különösen az uniós államokat, hogy tartsák be a segélyek nyújtásával kapcsolatos kiadási ígéreteiket, azaz 2015-ig e kiadások érjék él legalább bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át;

48.  felszólít arra, hogy a tagállamok alkossák meg a szegénység közös fogalommeghatározását annak érdekében, hogy azonosítsák az érintett munkaterületeket és az uniós fejlesztési segélyére jogosult kedvezményezetteket;

49.  úgy véli, hogy a következetes politika munkahelyeket teremtve a fejlődő országokban gyümölcsöző eredményeket hozhat; ezért felszólít az uniós külpolitikák megváltoztatására, mivel azok közvetlen hatást gyakorolnak a fejlődő országok gazdaságaira, és ezen politikákat úgy kell megtervezni, hogy támogassák a fejlődő országok fenntarthatósági igényeit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés garantálása, valamint az alapvető emberi jogok biztosítása érdekében, beleértve a szociális, gazdasági és környezetvédelmi jogokat is;

50.  felhív arra, hogy biztosítsanak további pénzügyi forrásokat az éghajlatváltozás és a globális gazdasági válság fejlődő országokban történő kezelésére;

51.  kéri, hogy az alapfokú oktatás és a közegészségügy képezzék a fejlesztési szakpolitikák alapját, és hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet nem igazolhat ezekben a szektorokban semmilyen nemzeti kiadáscsökkentést vagy nemzetközi segélycsökkentést;

52.  felhívja az Európai Uniót, hogy teljesítse kötelezettségeit az általa nyújtott „segély kereskedelemért” programmal kapcsolatban;

53.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak felül kell vizsgálnia támogatáspolitikáját, különösen a mezőgazdasági ágazatban és az uniós kis- és közepes méretű gazdálkodók igényeivel összhangban, annak érdekében, hogy elősegítse a tisztességes kereskedelem feltételeinek kialakulását a fejlődő országokkal összefüggésben;

54.  arra kéri ismét az összes donor országot, hogy nagyobb elkötelezettséggel csatlakozzanak a támogatások hatékonyságát szolgáló ütemtervhez, különös tekintettel a donorok közötti koordinációra és elszámoltathatóságra;

55.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a közös halászati politika jelenlegi reformjának külső dimenziója általánosan érvényesüljön az EU fejlesztéspolitikájában, mivel e két politika közvetlenül összekapcsolódik a fejlődő országokbeli népesség megélhetésével;

56.  hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat számos országban alapvető fontosságú a foglalkoztatás és az élelmiszerbiztonság szempontjából, ezért valamennyi fejlődő országnak jogosultnak kellene lennie uniós ágazati támogatásra saját fenntartható halászati iparuk, kutatásuk fejlesztéséhez, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzéséhez és az ellene való küzdelemhez szükséges közhatalom létrehozásához, függetlenül az EU-val kötött bármely halászati partnerségi megállapodástól;

57.  hangsúlyozza, hogy az EU által a harmadik országok halászati ágazatának nyújtott ágazati támogatás célja ezen országok kikötőinek megfelelő infrastrukturális fejlesztése, hogy ily módon elősegítsék a hal helyi kirakodását és feldolgozását új munkahelyek létrehozása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és ellenőrizze ezen célok elérését, valamint nyújtson pénzügyi és technikai támogatást annak érdekében, hogy a harmadik országok jobban ellenőrizni tudják a vizeiken folytatott halászati tevékenységeket, és feltartóztassák a jogsértést elkövető hajókat;

58. ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak egyszerűsítenie kell a segélyezés rendszerét és az ahhoz kapcsolódó eljárásokat;

59.  felszólít a Bizottság és az uniós tagállamok közötti megerősített fejlesztéspolitikai együttműködésre annak elkerülése érdekében, hogy a különböző politikai tevékenységek negatív hatással legyenek a millenniumi fejlesztési célok teljesítésére;

60.  elvárja, hogy – mivel a következetes fejlesztési politika ma már a Szerződésben foglalt kötelezettség – az uniós szakpolitikák ne akadályozzák a fejlesztési törekvéseket olyan területeken, mint a mezőgazdaság, a kereskedelem, a migráció és a halászat; közelről kívánja nyomon követni azt, hogy az EU milyen módon teljesíti e kötelezettségeit;

61.  felhívja a donorokat, hogy okosan fektessenek be az állampolgáraik számára nyújtott, fejlesztéssel kapcsolatos oktatásba;

62.  ösztönzi az adományozó országokat, hogy használják ki a jelenlegi válságot a fejlesztés meglévő innovatív és pótlólagos finanszírozási lehetőségeinek mélyreható felmérésére, valamint új források azonosítására, amelyek lehetővé teszik a fejlődő országok számára jövedelemforrásaik diverzifikálását és hatékony, konkrét és operatív kiadási programok végrehajtását;

63.  kéri a Bizottságot és az EU tagállamait, hogy a fejlesztési együttműködés külön ágazataként támogassák a tisztességes munkahelyeket teremtő fenntartható vállalkozásokat, összhangban a fejlesztési politikáról szóló 2005. évi európai konszenzussal, és segítsék elő ennek a fejlesztési együttműködés hagyományosabb ágazataiba – úgymint infrastruktúra, vidékfejlesztés, kormányzás és kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás – való beépítését;

A finanszírozás új forrásairól

64.  sürgeti a G-20-csoport országait, hogy teljesítsék az adóparadicsomok megszüntetésére vonatkozó ígéreteiket, szigorítsák meg a pénzpiacok felügyeletét, valamint vezessenek be az adózásra vonatkozó információcserét; emellett a G-20 csoportnak utasítania kell a Nemzetközi Számviteli Szabványok Bizottságát, hogy fogadjon el egy új szabványt, amely országonkénti külön jelentéstételt vezet be;

65.  felhívja a G-20-csoport országait és az uniós államokat, hogy tegyenek lépéseket az átutalások olcsóbbá és könnyebbé tételére;

66.  kéri, hogy a szegénység és a munkanélküliség leküzdése érdekében az Európai Bizottság és a tagállamok az ILO globális foglalkoztatási paktumában foglalt követeléseknek megfelelően bővítsék a fejlődő országokban a kis- és mikrovállalkozásoknak és mezőgazdasági termelőknek nyújtott állami pénzügyi támogatást, beleértve a szürkegazdaságot is;

A kapacitásépítésről és a globális kormányzásról

67.  sürgeti az Európai Uniót, hogy a kapacitásépítési segélyt olyan területek támogatására irányítsa, amelyek közvetlenül és pozitívan hatnak majd a partnerországok gazdasági szerkezetére és munkahelyteremtésére; ilyen lehet a termelőkapacitás fejlesztése, a hatékony adórendszerek kiépítése, a korrupció elleni küzdelem, az intézmények és a civil társadalom erősítése, a mikrohitelekhez és az egyéb finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés elősegítése stb.;

68.  kéri, hogy a munkahelyteremtésre és a szegénység csökkentésére kiható minden európai uniós fejlesztési politika összpontosítson azokra az intézkedésekre, amelyek előírják a kormányok, a civil társadalom, a vállalkozások, az alapítványok és a helyi közösségek számára az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak 2015-ig való elérését;

69.  felszólítja az EU-t, hogy a szegénység csökkentésének fontos és hatékony eszközeként támogatásait a szociális védelmi rendszerek kiépítésére is irányítsa a fejlődő országokban;

70.  kéri, hogy az oktatás, a fiatalok nyomon követése az iskolarendszerből való kilépésük után, a szakképzés, a műszaki oktatás, a képességfejlesztés, az egész életen át tartó tanulás, a finanszírozáshoz való hozzáférés, az érdekeltek számára értéket közvetítő minőségi tanfolyamok, egészségügy és biztonság, illetve az elsősorban kis- és mikrovállalkozásoknak szóló vállalkozáskezdeményezési rendszerek ösztönzése kapjon prioritást a fenntartható munkaerő megteremtése érdekében, a fiatalokra, az idősekre, a fogyatékkal élőkre, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekre, a nőkre és az egyéb peremre szorult csoportokra összpontosítva;

71.  meggyőződése, hogy az Európai Uniónak figyelembe kell vennie az emberi jogokat és a kormányzási kritériumokat a fejlődő országokkal megkötendő kereskedelmi megállapodások kidolgozása során, és nem szabad haboznia szankciók bevezetésével, ha az államok nem tartják tiszteletben a kormányzással kapcsolatos kötelezettségeiket; emlékeztet, hogy feltételességi kritériumokat alkalmaznak az Európai Fejlesztési Alap (EFA) és a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz esetében is;

72.  kéri az EU-t, hogy a Cotonoui Megállapodás előírásainak megfelelően gondosan ügyeljen a feltételek tiszteletben tartására;

73.  azt is kiemeli, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak (EFA) és a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköznek ugyanezen feltételességi kritériumoknak kell megfelelnie;

74.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az európai vállalkozások külföldön működő termelési láncai megfelelő módokon és időben történő ellenőrzését, hogy meggyőződhessen a gyermekmunka felszámolásáról és az ILO-egyezményekben foglalt munkaügyi előírások betartásáról, valamint hogy támogassa az oktatáshoz való hozzáférést, amely kulcsfontosságú tényező a szegénység elleni küzdelemben;

75.  sürgeti, hogy valamennyi fejlődő országban építsék ki a szoros kapcsolatok megbízható hálózatát a szegénység csökkentésével foglalkozó főbb kormányzati és nem kormányzati intézmények és szervezetek között, annak érdekében, hogy megosszák véleményüket és tapasztalataikat az EU segítségnyújtásának kialakításával, végrehajtásával és nyomon követésével kapcsolatban;

76.  támogatja nemzeti és uniós szintű adatbázisok létrehozását a fejlődő országokban fennálló szegénység szempontjából lényeges alapvető adatok gyűjtésére és összehasonlítására a szegénység csökkentése érdekében tett erőfeszítések elősegítésének és fokozásának eszközeként;

77.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemzetközi és regionális szervezetek közötti jelenlegi koordinációt, arra törekedve, hogy technikai támogatást nyújtsanak a szegénység mérséklésére irányuló uniós cselekvési terv végrehajtásához és nyomon követéséhez;

78.  megjegyzi, hogy szükség van egy meghatározott kérdésekkel foglalkozó tanácsadó csoport létrehozására, ami konkrét lépés és megbízható módja annak, hogy technikai támogatást nyújtsanak a fejlődő országokban fennálló szegénység mérséklésére irányuló uniós cselekvési tervben megfogalmazott célkitűzések végrehajtásához;

79.  elfogadja a költségvetési támogatás használatát, de csak azokban az esetekben, amikor maximális garanciák biztosítják, hogy a pénzeszközök elérjék rendeltetési helyüket és az eredetileg meghatározott célt szolgálják, valamint ha a kedvezményezettek teljesítik az emberi jogi és a demokratikus kormányzási kritériumokat; várja a költségvetési támogatások hatékonyabb értékelését és ellenőrzését, annak elemzése céljából, hogy elérték-e a tervezett célt, és hogy a kedvezményezett országok kormányai eleget tettek-e a fenti kritériumoknak; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy informatikai alapú eredménytáblát az Európai Parlament ellenőrzése mellett, annak érdekében, hogy értékelje a közösségi támogatás hatékonyságát a szegénység csökkentése, az oktatás és a munkahelyteremtés területén, az eredménytábla alapját pedig az képezze majd, hogy milyen mértékben teljesültek az elvárt pénzügyi arányszámok és célok;

80.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen az Európai Parlament elé egységes és hiteles javaslatot az EU választások utáni politikájáról, amely tiszteletben tartja a lakosság szabad döntését egy adott országban, és attól tart, hogy egy ilyen jellegű, egységes választás utáni politika hiánya a jelenlegi helyzetben csorbítja az EU választási megfigyelő misszióinak hitelét;

81.  támogatja a fejlődő országok nemzetközi intézményekben való demokratikusabb képviseletét;

82.  felkéri a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy vizsgálják felül hitelpolitikájukat a fejlődő országok demokratikus és fenntartható gazdasági fejlődés melletti döntésének támogatása céljából;

83.  felszólítja az EU-t és a G-20-akat, hogy tegyen konkrét lépéseket az adóparadicsomok visszaélései, az adóelkerülés és a fejlődő országokból kiinduló illegális tőkeáramlások felszámolására, és támogassa, hogy e forrásokat a fejlődő országokban fektessék be;

84.  új kötelező érvényű globális pénzügyi megállapodásra szólít fel, amely arra kényszeríti a transznacionális vállalatokat, hogy országonként automatikusan közzétegyék realizált nyereségüket és az általuk befizetett adót;

85.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa az ENSZ alapszintű szociális védelemre irányuló kezdeményezését, hogy a fejlődő országokban oly módon terjesszék ki vagy valósítsák meg a fenntartható szociális védelmi rendszereket, hogy nagyobb fokú egységességet biztosítanak a külkapcsolati politikákban, és közleményt dolgoznak ki a fejlesztési együttműködés keretében megvalósuló szociális védelemről, amint azt „A foglalkoztatás ösztönzése uniós fejlesztési együttműködés révén” című tanácsi következtetésekben is javasolták;

Oktatás

86.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a munkahely a szegénység és a társadalmi kirekesztés elkerülésének legjobb módja; úgy véli, hogy a fejlődő országokban kialakult oktatási szakadék kezelése az egyik leghatékonyabb stratégia a szegénység és a munkanélküliség körforgásának megtörésére;

87.  üdvözli az „Oktatást mindenkinek” elnevezésű gyorsított kezdeményezést (FTI) és a Bizottság ehhez nyújtott elvi támogatását; sürgeti a Bizottságot, hogy tisztázza, mely forrásokat és milyen célra bocsát jelenleg rendelkezésre a kezdeményezés hatálya alá tartozó országok számára, különösen a következő területeken:

88.  sürgeti az EU-t, hogy vezessenek be segítségnyújtási programokat a szülők számára olyan különböző területeken, ahol a szegénység a gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretek hiányához vezet, ily módon biztosítva, hogy a fejlődő országokban élő gyermekek valós lehetőségekkel rendelkezzenek;

89.  megjegyzi, hogy a mentális és fizikai állapot minősége nem pusztán oktatás, képzés és új információs technológiák kérdése, hanem az ivóvízhez, az élelemhez és a gyógyszerekhez való hozzáférés kérdése is, ezért az EU-nak nagyobb figyelmet kell fordítania az ingyenes oktatóanyagokra, az ingyenes étkeztetésre, valamint az ingyenes iskolabuszokra és vizsgákra, amelyek összevontan szerepelnek a támogatási projektekben; elengedhetetlennek tartja, hogy egyértelmű kapcsolat jöjjön létre az EU által finanszírozott, iskolai alapú projektek, valamint az élelmezési és egészségügyi programok között a fejlődő országokban;

90.  felszólítja az EU-t, hogy összpontosítsa erőfeszítéseit azon ágazatok azonosítására, ahol a fejlődő országok versenyelőnnyel rendelkeznek, miközben az EU fejlesztési segélyének egyik fő prioritását a munkahelyi szakmai képzések kialakítása képezi majd ezekben az ágazatokban;

91.  felhívja az EU-t, hogy biztosítson több oktatási lehetőséget a fejlődő világ diákjainak, de ösztönözze azt is, hogy az ilyen diákok később hazatérjenek, és saját közösségeiket szolgálják;

Piacra jutás

92.  rámutat, hogy a fejlődő országokkal tudatták, hogy termékeiknek a nyílt piacon kell versengeniük, miközben ezt az elvet gyakran nem alkalmazzák a fejlett világra;

93.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egységes megközelítést, amely tiszteletben tartja a szabad piac alapvető jellemzőit és garantálja a viszonosságot a kereskedelem terén;

94.  hangsúlyozza, hogy számos fejlődő országot – különösen a mezőgazdasági ágazat esetében – a létfenntartó gazdaság jellemez, mivel ezek a gazdaságok gyakran az egyetlen jövedelem- és megélhetési forrást jelentik;

o
o   o

95.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és az ILO-nak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (3) HL L 386., 2006.12.29., 1. o. (4) HL C 117 E., 2010.5.6., 15. o. (5) HL C 293. E, 2006.12.2., 316. o. (6) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o. (7) HL C 87 E., 2010.4.1., 162. o.