Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés III. részének XVIII. címére és különösen annak 174. cikkére,

–  tekintettel a strukturális alapokat a 2007–2013 közötti időszakra szabályozó rendeletekre,

–  tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a kohéziós politika és intézményi kilátások keretében a szerkezetileg hátrányos helyzetű régiókról (szigetek, hegyvidéki és alacsony népsűrűségű régiók) szóló, 2003. szeptember 2-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás felülvizsgálatáról szóló, 2005. július 7-i véleményére(3),

–  tekintettel „a regionális politika vonatkozásában a szigetekről, valamint a természetes és gazdasági korlátokról” szóló, 2007.március 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság „Zöld könyv a területi kohézióról – Előnyt kovácsolni a területi sokféleségből” című, 2008. október 6-i közleményére (COM(2008)0616),

–  tekintettel a „Régiók 2020-ban: – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)2868),

–  tekintettel a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőbeli reformjáról szóló vita állásáról szóló zöld könyvről készült, 2009. március 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Hatodik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézió tekintetében elért haladásról” című, 2009. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2009)0295),

–  tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című 2010. március 31-i közleményére (COM(2010)0110),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a területi kohézió elve a strukturális alapok 2007–2013 közötti működéséről szóló rendeletek szerves részét képezi és egyike a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új kulcsfontosságú európai uniós célkitűzéseknek, melynek célja a harmonikus növekedés biztosítása a regionális különbségek csökkentése és a fejlődés előtt álló – egyebek mellett természeti és földrajzi és hátrányokból adódó – akadályok megszüntetése révén,

B.  mivel fontos tisztán látni a Lisszaboni Szerződés hatását a regionális politika keretében egyedi intézkedéseket igénylő régiók státuszára,

C.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkének megfelelően külön figyelmet kell fordítani azokra a régiókra, amelyeket súlyos és állandó természeti vagy népesedési hátrányok sújtanak, azaz az igen alacsony népsűrűségű legészakibb régiókra, a szigetekre, a határ menti és a hegyvidéki régiókra,

D.  mivel a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek a demográfiai változások, a körülményes megközelíthetőség, az éghajlatváltozás, a migrációs jelenségek, az energiaellátás és a regionális integráció következtében sajátos kihívásoknak vannak kitéve,

1.  üdvözli a területi kohézió új uniós célkitűzésként és új 174. cikként való beemelését; úgy véli, hogy a 174. cikk rendelkezéseinek a hátrányok leküzdését és az e régiókban fellelhető potenciál kihasználását szolgáló konkrét fejlesztési stratégiákban és kézzelfogható intézkedésekben kell megjelenniük;

2.  úgy véli, hogy a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek homogén régiócsoportokat képeznek, és néhány olyan közös jellemzővel rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket más régióktól; úgy véli, hogy egyedi regionális fejlesztési programokat igényelnek; hangsúlyozza ebben az összefüggésben az Unió külső határain, szigeteken elhelyezkedő tagállamok sajátos helyzetét is;

3.  véleménye szerint továbbra is a GDP-nek kell a fő kritériumnak lennie a regionális politikai támogatásra való jogosultság megállapításakor; ugyanakkor felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy igyekezzenek relevánsabb és a területi jelleget tükröző mutatószámokat kidolgozni annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjunk e hátrányos helyzetű régiók fejlettségi szintjéről; hangsúlyozza, hogy a tagállamok a GDP-n kívüli mutatókat (népesség összlétszáma, munkanélküliek és foglalkoztatottak aránya, iskolázottsági szint, népsűrűség) máris felhasználhatják – a megszabott kereteken belül – a támogatási eszközök régiók közötti felosztásakor, figyelemmel az egyes régiók sajátosságaira;

4.  felszólít egy konkrét európai integrált és rugalmas politikai keret kialakítására a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek gondjainak megoldása érdekében, közös sajátosságaikból kiindulva, de kellő figyelemmel eltérő helyzetükre is, az arányosság elvének betartásával; véleménye szerint a kohéziós politikának a szigetek helyzetével nem csupán a regionális politikai intézkedések révén kell foglalkoznia, hanem latba kell vetnie azokat az uniós politikákat is, amelyek jelentős területi hatással vannak e régiók fejlődésére; úgy véli, hogy a hegyvidéki régiókra, a szigetekre és a gyéren lakott területekre vonatkozó európai politikai keret jelentheti azt a hozzáadott értéket, amely e régiók állandó hátrányainak leküzdéséhez és fejlődési modelljük módosításához szükséges, kellőképpen kihasználva adottságaikat;

5.  felszólítja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy játsszanak jelentős szerepet a hegyvidéki régiókra, a szigetekre és a gyéren lakott területekre vonatkozó fejlesztési stratégiákban, mivel ahhoz, hogy ezeket a régiókat a fenntartható fejlődés helyes útvonalára tereljük – figyelemmel a régiók más jelentős ágazataira is –, olyan vertikális megközelítésre van szükség, amely kiegészül a kormányzás valamennyi szintjének – a szubszidiaritás elvén alapuló – bevonásával; hangsúlyozza, hogy e régiók – melyek közül sok hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkezik – potenciálját pozitív értelemben lehet hasznosítani a célkitűzések elérése érdekében, különösen az energiapolitika és a kutatás-fejlesztés területén, ahogyan ez az EU 2020 stratégiában is szerepel;

6.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés célkitűzése ezekben a hátrányos helyzetű régiókban csak az egyes régiók sajátosságaihoz alkalmazkodó, alaposan átgondolt uniós programok és egyedi fellépések hatékony kidolgozásával érhető el, amelyek e régiók szerkezeti átalakítását, versenyképesebbé és a meglevő főbb kihívások leküzdésére alkalmassá tételüket tűzik ki célul, továbbá a négy strukturális alap, a kohéziós alap és más pénzügyi eszközök – így az Európai Beruházási Bank eszközeinek – hatékony koordinálása és végrehajtása révén;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a hegyvidéki régiókra, a szigetekre és a gyéren lakott területekre továbbra is vonatkozzanak kedvező egyedi rendelkezések mind az új többéves pénzügyi keretben, mind a következő tervezési időszakban;

8.  üdvözli az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC-k) mint olyan eszköz létét, amelynek célja a területi együttműködést hátráltató akadályok leküzdése; arra ösztönzi a hegyvidéki régiókat, a szigeteket és a gyéren lakott területeket, hogy használják fel az EGTC eszközét a más régiókkal együtt kialakított és az EU-tól társfinanszírozásban részesülő területi együttműködési projektek irányításában, mivel az utóbbiak révén közelebb kerülhetnek a környező gazdasági térségekhez;

9.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a hegyvidéki régiókban, a szigeteken és a gyéren lakott területeken maradéktalanul éljenek az európai szomszédságpolitika eszközeivel annak érdekében, hogy hozzá tudjanak jutni a határokon túli erőforrásokhoz;

10.  felhív a távolsági kritériumok (150 km) alkalmazásának beszüntetésére a szigeteknek a határokon átnyúló együttműködési programok révén – a kohéziós politika „területi együttműködés” célkitűzése vagy az európai szomszédságpolitika keretében – pénzügyi támogatásban részesíthető határmenti régiók közé sorolásakor; véleménye szerint, ha netán szükségessé válik valamiféle határ megállapítása, akkor a szigetek esetében célszerűbb volna, ha a határokon átnyúló területekkel kapcsolatos feltételt a tengeri medencék szintjén alkalmaznák;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak, a tagállamok nemzeti, regionális és helyi kormányainak, valamint a gazdasági és szociális partnereknek.

(1) HL L 291., 2006.10.21., 11. o. (2) HL C 76. E, 2004.03.25., 111. o. (3) HL C 31., 2006.2.7., 25. o. (4) HL C 301. E, 2007.12.13., 244. o. (5) HL C 117. E, 2010.5.6., 65. o.