Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló 2008. január 17-i állásfoglalására(1), valamint a Kongói Demokratikus Köztársaságban fegyveres csoportok által elkövetett szexuális erőszakról és az emberi jogok rendszeres megsértéséről szóló 2009. december 17-i állásfoglalására(2); tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi közös irodája által vezetett tényfeltáró misszió 2010. szeptember 24-én közzé tett előzetes jelentésére az Észak-Kivu tartományban található Walikaléban a Kibua-Mpofi tengelyben állomásozó fegyveres csoportok által elkövetett tömeges nemi erőszakról és az emberi jogok más tekintetben történő megsértéséről,

–  tekintettel a 2000 júniusában aláírt Cotonou-i partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel a Tanácsnak a Nagy-tavak régiójáról szóló, 2009. október 27-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanácsnak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló, 2008. október 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács 2009. október 19-i 2009/769/KKBP együttes fellépésére az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében folytatott rendfenntartó missziójáról és annak a kongói igazságszolgáltatással való viszonyáról (EUPOL RD Congo) szóló 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról,

–  tekintettel a biztonsági ágazat reformja céljából 2005 júniusában felállított EUSEC RD Kongó misszióra (A Tanács 2005. május 2-i 2005/355/KKBP együttes fellépése a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) biztonsági ágazatának reformja keretében az Európai Unió tanácsadói és segítségnyújtási missziójáról),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a MONUC megbízatásáról szóló 1856 (2008). számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1925 (2010) számú határozatára, amely meghatározza a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő ENSZ-misszió (MONUSCO) megbízatását,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nők és gyermekek szexuális és emberi jogainak védelméről és tiszteletben tartásáról szóló 1325. számú határozatára, amely valamennyi állam felelősségét hangsúlyozza abban, hogy véget vessenek a büntetlenségnek és felelősségre vonják az emberiség elleni és háborús bűncselekmények elkövetőit, beleértve a nők és lányok ellen elkövetett nemi erőszak és egyéb erőszakos bűncselekmények elkövetőit,

–  tekintettel a KDK parlamentje által 2006-ban elfogadott, a nemi erőszakról szóló törvényre, amely a nemi erőszakért történő felelősségre vonás felgyorsítását és szigorúbb büntetések kiszabását célozta meg,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának a fejlesztési együttműködés során a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdításáról szóló cselekvési tervére, amelynek célja, hogy az EU partnerországokkal folytatott együttműködése során valamennyi szinten biztosítsa a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár fegyveres konfliktusok során elkövetett szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselőjének 2010. márciusi kinevezésére,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő és Andris Piebalgs uniós fejlesztési biztos 2010. augusztus 27-i közös nyilatkozatára az erőszak újraéledéséről Észak-Kivuban (KDK),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén az utóbbi időben civil személyek fegyveres csoportok általi tömeges megerőszakolásáról szóló 2010. augusztus 23-i jelentésére,

–  tekintettel az EU a közös biztonság- és védelempolitika keretében való válságkezelői szerepvállalására az ENSZ BT 1325. és 1820. számú határozatai végrehajtásában, amely során a nemek közötti esélyegyenlőség kérdésére szakosodott tanácsadókat küldött a világ különböző pontjain működő összes válságkezelő missziójába;

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Atul Khare, az ENSZ békefenntartásért felelős főtitkárhelyettese jelentette az ENSZ Biztonsági Tanácsának, hogy 2010. július 30. és augusztus 4. között a Kongó keleti részén található bányavidéken 500-nál is többen váltak csoportosan elkövetett tömeges nemi erőszak áldozataivá, köztük fiatal lányok, idős – köztük 75 éves – nők, valamint fiú- és lánygyermekek – a lázadókat és a milíciát vádolják a támadások elkövetésével,

B.  mivel a nemi erőszakot magukban foglaló támadásokra a Luvungi városától csupán néhány mérföldre található ENSZ békefenntartó tábor közelében került sor; mivel úgy tűnik, hogy az ENSZ-dolgozók a 2010. július 30-án kezdődő támadásokat követő napon tudták már, hogy a lázadók elfoglalták Luvungi várost és a környező falvakat Kongó keleti részén, az ENSZ New York-i központjának azonban még két hétig nem volt tudomása az elkövetett nemi erőszakról,

C.  mivel az ENSZ alapokmánya VII. fejezetének megfelelően az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaságban működő misszióját (MONUSCO) megbízatása felhatalmazza arra, hogy valamennyi szükséges eszközt felhasználjon védelmi feladatainak ellátása érdekében, többek között a bármilyen külföldi vagy kongói fegyveres csoport által fizikai erőszak azonnali veszélyének kitett civileknek, humanitárius szervezetek alkalmazottainak és az emberi jogok védelmezőinek tényleges védelme érdekében, valamint arra, hogy támogassa a kormány erőfeszítéseit a büntetlenség elleni küzdelemben, valamint a polgári személyek védelmében a nemzetközi emberi jogi és humanitárius szabályozást sértő cselekményekkel szemben, ideértve a szexuális jellegű és nemen alapuló erőszak valamennyi formáját,

D.  mivel a kongói hadsereg, a Mai Mai milícia, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) szervezet, az Igazságért Kongóban Népfront (FPJC) és az Úr Ellenálló Hadserege (LRA) közötti harcok továbbra is elviselhetetlen megpróbáltatásokat és nélkülözést okoznak a civil lakosságnak a Kongói Demokratikus Köztársaságban,

E.  mivel a kongói hadsereg katonái részt vettek több száz polgári személy meggyilkolásában és megerőszakolásában; és mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti területein folytatódik a nemi erőszak, a polgári személyek és a gyermekek erőszakos sorozása, valamint az emberi jogok súlyos megsértése, a lázadó LRA csapatok, az FDLR szervezet harcosai és a kongói hadsereg által egyaránt,

F.  mivel a nemi erőszak háborús fegyverként való használata felháborító módon mindennapivá vált Kelet-Kongóban, ahol tavaly legalább 8300 nemi erőszakot jelentettek be az ENSZ adatai alapján, és számos további eset történt, amelyek bejelentés nélkül maradtak; mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosának adatai szerint 2010 első negyedévében legalább 1244 nő jelentette be, hogy nemi erőszakot követtek el rajta, ami napi 14 ilyen esetet jelent; mivel a szexuális és a nemi alapú erőszakot minden esetben háborús bűncselekménynek és emberiesség elleni bűncselekménynek kell tekinteni,

G.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban a nemi erőszakot módszeresen használják a fegyveres mozgalmak – köztük az állami hadsereg is – mint terrorháborús taktikát és mint a katonai és gazdasági célok elérését szolgáló eszközt; mivel a nőket szándékosan a családjuk vagy az egész falu szeme láttára támadják meg a közösség megfélemlítésének céljából; az ilyen erőszakos cselekmények eredményeképpen a nők gyakran elveszítik társadalmi pozíciójukat, nem képesek többé gondoskodni gyermekeikről, sőt gyakran életük is veszélybe kerül, mert HIV-vírussal fertőződnek,

H.  mivel a mivel a katonai ügyészek és az ügyészek nem folytattak pártatlan nyomozást az emberi jogok megsértői ellen, ezért a csoportosan elkövetett nemi erőszak olyan hétköznapivá vált a kongóiak számára, hogy „elfogadottá” vált az emberi jogok megsértése az ENSZ „felügyelete” alatt álló területen,

I.  mivel a kongói hadsereg emberi, műszaki és pénzügyi erőforrásai továbbra is elégtelenek feladatainak ellátásához a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban, és ehhez a belső fegyelem és a megfelelő kiképzés hiánya is társul, mindez pedig továbbra is akadályozza abban, hogy betöltse szerepét a lakosság védelmében és a béke helyreállításában,

J.  mivel az elmúlt év folyamán számos nem kormányzati szervezet megfigyelése szerint a KDK-ban egyre inkább elnyomják az emberi jogi aktivistákat, többek között törvénytelenül letartóztatják, üldözik, telefonon fenyegetik őket, és gyakran berendelik őket a titkosszolgálat irodáiba,

K.  mivel a háborús bűnös Bosco Ntagandát még mindig nem tartóztatták le, sőt magas pozícióba emelték a kongói és ruandai erőknek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén folytatott közös katonai műveletei irányításában; mivel Kongó volt vezetője, Jean-Pierre Bemba Gombo ellen a Nemzetközi Büntetőbíróságon háborús bűnök, köztük nemi erőszak elkövetéséért pert indítottak,

L.  mivel az ásványkincsek illegális kereskedelme a Kongói Demokratikus Köztársaságban számos szereplő számára lehetővé teszi, hogy továbbra is ásványi anyagokat vásároljon a lázadó csoportok által ellenőrzött területekről, így finanszírozva e lázadó csoportokat, és mivel ez a konfliktust tápláló és súlyosbító tényező,

M.  mivel az Egyesült Államokban nemrégiben elfogadott, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló törvény kísérletet tesz annak megakadályozására, hogy az egyesült államokbeli fogyasztók olyan mobiltelefont, számítógépet vagy más csúcstechnikát képviselő készüléket vásároljanak, amelyet a lázadók fennhatósága alatt lévő bányákból vásárolt ásványi anyagok felhasználásával állítottak elő egyesült államokbeli cégek; mivel a törvény felszólítja az egyesült államokbeli cégeket, köztük a márkás elektronikai eszközöket és ékszereket gyártókat, valamint az ásványfeldolgozókat, hogy évente tegyenek jelentést az értékpapír- és tőzsdefelügyeletnek, hogy termékeikhez felhasználtak-e olyan aranyat, koltánt vagy kassziteritet, amelyet közvetlenül a Kongói Demokratikus Köztársaságból importáltak, vagy az azt övező kilenc ország valamelyikén keresztül csempésztek be,

1.  határozottan elítéli a 2010. július 30. és augusztus 4. között Észak-Kivuban a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért nevű szervezet (hutu lázadó csoport) és a Mai Mai milícia tagjai által legalább 500 nő sérelmére elkövetett tömeges nemi erőszakot és egyéb emberi jogi jogsértéseket, valamint az Észak- és Dél-Kivu más területein elkövetett hasonló cselekményeket;

2.  felhívja valamennyi szereplőt a büntetlenség elleni küzdelem fokozására, valamint az erőszak és az emberi jogi visszaélések azonnali beszüntetésére a KDK-ban, különösen Észak-Kivuban; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy megszűnjön a helyi és külföldi fegyveres csoportok tevékenysége a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén;

3.  felszólítja az ENSZ-t és KDK kormányát, hogy folytassanak pártatlan és mindenre kiterjedő vizsgálatot az események vonatkozásában annak érdekében, hogy az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok megsértéséért felelős személyeket felelősségre vonják és – a kongói és nemzetközi törvényeknek megfelelően – igazságszolgáltatás elé állítsák;

4.  mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy a MONUSCO nem tudta gyakorolni mandátumát és műveleti szabályzatát annak érdekében, hogy védelmet nyújtson a békefenntartó bázis közelében a fegyveres mozgalmak által elkövetett tömeges nemi erőszak és az emberi jogok megsértésének egyéb formái ellen; elismeri ugyanakkor, hogy a szervezet jelenlétére továbbra is szükség van, és kéri, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak biztosítására, hogy maradéktalanul teljesíthesse küldetését a veszélyeztetett személyek védelmében;

5.  felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen tegyen meg minden lehetséges intézkedést a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő civil lakosság elleni további támadások tényleges megakadályozása, valamint orvosi, humanitárius és egyéb segítség biztosítása érdekében az áldozatok részére; követeli a MONUSCO új magatartási kódexének valódi végrehajtását és egy, az emberi jogok helyzetének megfigyelésével foglalkozó csoport létrehozását;

6.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a fegyveres konfliktus politikai megoldására; felszólítja a KDK kormányát, hogy a nemzetközi közösséggel és az Afrikai Unióval szoros együttműködésben teremtsen biztonságot és stabilitást a Kongó keleti részén élők számára, valamint a KDK összes fegyveres csoportját, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat és azonnal csatlakozzanak a békefolyamatról folyó párbeszédhez;

7.  szorgalmazza a nők fokozott és azonnali bevonását a KDK-ban zajló konfliktus megoldásának megtalálására irányuló valamennyi kezdeményezésbe, többek között közvetítőként, tárgyalóként és a konfliktus rendezésére irányuló intézkedések végrehajtásában;

8.  hangsúlyozza, hogy finanszírozandó segélyprogramok középpontjában az igazságszolgáltatási rendszer rehabilitációjának és reformjának (a megelőzési és védelmi dimenzió beépítésével, valamint a szexuális erőszak elkövetőinek büntetlensége elleni küzdelemmel), valamint az áldozatok támogatásának és a társadalomba való újbóli beilleszkedésüknek kell állnia; ebben az összefüggésben kéri, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén elkövetett tömeges nemi erőszak kérdését utalják a Nemzetközi Büntetőbíróság elé;

9.  hangsúlyozza, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság elsődleges humanitárius prioritása a valódi nemzeti hadsereg létrehozása; megismétli, hogy a kiképzésre és tisztességes fizetésekre van szükség a kongói hadsereg reformja és a fegyelem javítása érdekében;

10.  felkéri a KDK parlamentjét, hogy az alkotmánynak megfelelően hozza létre a Nemzeti Emberi Jogi Bizottságot, majd e első lépést követően fogadjon el törvényt az emberi jogi jogsértések áldozatai és szemtanúi, valamint az emberi jogi aktivisták, a segélyszervezetek alkalmazottai és az újságírók védelméről;

11.  felszólítja a Nagy-tavak régió országait, hogy tartsák magas szinten a régió békéjének és stabilitásának a meglévő regionális mechanizmus segítségével történő közös elmozdításával kapcsolatos elkötelezettségüket, és hogy fokozzák a régió gazdasági fejlődésével kapcsolatos erőfeszítéseiket, különös figyelmet szentelve a megbékélésre, az emberek biztonságára, a bíróság előtti elszámoltathatóság javítására, a menekültek és a lakhelyüket az egyes országokon belül elhagyni kényszerült személyek visszatérésére és integrációjára;

12.  kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák az EUSEC RD és EUPOL RD misszió tevékenységeit; kéri, hogy a közös biztonsági és védelmi politika keretében folytatott tevékenységek során teljes mértékben biztosítsák a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését; e tekintetben kéri, hogy az operatív hatékonyság javítása érdekében a civil és katonai missziókban is erőteljesen érvényesítsék a nemek közötti esélyegyenlőség szempontját, mivel az EU kulcsszereplőként jelentős „hozzáadott értéket” biztosíthat a fegyveres konfliktusokban a nőket érintő problémák kezelésében és a konfliktusmegelőzésben;

13.  sajnálja a segélymunkásokkal szembeni erőszak fokozódását, és fejet hajt a humanitárius szervezetek által bizonytalan feltételek között végzett rendkívül nehéz munka előtt;

14.  üdvözli az Egyesült Államok új, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló törvényét, és kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálják meg egy ilyen irányú jogalkotási kezdeményezés lehetőségét; sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a nyersanyag-kitermelő ágazat átláthatóságának javítása és a helyes kormányzás biztosítása érdekében teljes mértékben alkalmazza a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI) és azt tartsa is be, kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák a korrupció elleni küzdelmet a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amely továbbra is aláássa az emberi jogokat és hozzájárul azok megsértéséhez;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió intézményeinek, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségnek (SADC), Nagy-tavak régió kormányainak, ideértve a KDK-t és Ruandát, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottjának, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkár-helyettesének és gyorssegélyekkel foglalkozó koordinátorának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) HL C 41. E, 2009.2.19., 83. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0118. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0372.