Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye (CBD) részes feleinek 2010. október 18–29. között Nagoyában, Japánban tartandó 10. konferenciájára (COP 10),

–  tekintettel a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésre a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleinek a 2010. október 18. és 29. között Nagoyában (Japánban) tartandó 10. konferenciájára készülő uniós stratégiai célkitűzésekről (O-0111/2010 – B7-0467/2010, O-0112/2010 – B7-0468/2010),

–  tekintettel a 2001-es göteborgi európai csúcstalálkozóra, ahol megegyezés született arról, hogy 2010-re az Unió fenntartható fejlődési stratégiájának részeként megállítják a biológiai sokféleség csökkenését,

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i következtetéseire, különösen azok (14) bekezdésére,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény végrehajtását felülvizsgáló nyitott eseti munkacsoport 2010. május 24–28-i harmadik üléséről készült jelentésére és a 2010 utáni stratégiai terv tervezetére,

–  tekintettel a hozzáféréssel és a haszonmegosztással foglalkozó nyitott eseti munkacsoport kilencedik ülésének jelentéseire és a hozzáférésről (2010. március 22–28-i) és haszonmegosztásról szóló jegyzőkönyv tervezetére (a cali és a montreali mellékletekre),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény a biodiverzitás védelmét szolgáló legátfogóbb globális megállapodás; mivel az egyezményt 193 fél írta alá, köztük a 27 uniós tagállam és az Európai Unió,

B.  mivel az ENSZ által meghirdetett „Biológiai sokféleség nemzetközi éve” politikai lendületet kell hogy adjon a Biológiai Sokféleség Egyezmény mindhárom célkitűzése végrehajtásának megerősítéséhez: a biológiai sokféleség megőrzéséhez, annak fenntartható használatához, valamint a genetikai források használatából származó haszon igazságos és kiegyensúlyozott elosztásához,

C.  mivel a Világbank becslései szerint 60 millió őslakos teljes mértékben az erdőktől függ; mivel az erdőirtás az egyik legfőbb akadálya a millenniumi fejlesztési célok teljesítésének, mert megszűnnek az erdőkhöz kapcsolódó ökoszisztéma- szolgáltatások (például az esők, a talajerózió megelőzése és a víztisztítás),

D.  mivel a kék szénről szóló jelentés (amelyet 2009 októberében tett közzé a FAO, az UNEP és az IUCN) szerint a tengerparti területek (a túlhalászás, a mangrovék kiirtása és az eutrofizáció következtében történő) pusztulása és a tengeri élőhelyek tönkretétele jelentős mértékben veszélyezteti az óceánok szén-dioxid-megkötő képességét, és ezért az éghajlat-változási politika tekintetében e két jelenség komoly aggodalomra ad okot,

E.  mivel orvosolni kell a Biológiai Sokféleség Egyezmény munkaprogramjainak végrehajtásában tapasztalható jelentős hiányosságokat,

F.  mivel a biológiai sokféleség védelme kulcstényező a millenniumi fejlesztési célok elérése szempontjából, és mivel a 2010-re kitűzött biodiverzitási cél 2006-ban új elemként bekerült a 7. millenniumi fejlesztési célról szóló szakaszba (a környezeti fenntarthatóság biztosítása),

G.  mivel az ENSZ Közgyűlése 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évének nyilvánította; mivel a biológiai sokféleség 2010-es nemzetközi napjának témája: „A biológiai sokféleség a fejlesztés és a szegénység enyhítésének szolgálatában”,

H.  mivel a világ szegényeinek 70%-a vidéki területeken él, és fennmaradásuk, valamint jólétük közvetlenül függ a biológiai sokféleségtől, és mivel a városi szegények számára szintén fontos tényező a biodiverzitás az olyan ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából, mint a levegő- és vízminőség fenntartása és a hulladéklebontás,

Sürgősen cselekedni kell

1.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy sem a biológiai sokféleség csökkenésének ütemét jelentősen mérsékelni célzó 2010-es globális biodiverzitási célkitűzés, sem a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célzó uniós célkitűzés nem teljesült;

2.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy a nemzetközi politika napirendje nem tükrözi, hogy mennyire sürgető a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása;

3.  aggasztja a genetikai források illegális használatának folyamatos terjedése és a biokalózkodás világszerte elterjedt jelensége;

4.  hangsúlyozza, hogy megfelelő források és politikai akarat mellett léteznek eszközök a biológiai sokféleség csökkenésének szélesebb körű mérséklésére; meggyőződése, hogy sok a kapcsolódási pont az éghajlat védelme, a millenniumi fejlesztési célok elérése és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása között;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagországokat, hogy vállaljanak vezető szerepet a COP 10-en annak érdekében, hogy meggyőzzék a részt vevő feleket a fellépés sürgősségéről; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy álláspontjukat még a COP 10 előtt minél hamarabb tegyék nyilvánossá;

6.  annak érdekében, hogy ilyen vezető szerepet játszhassanak, határozottan sürgeti a Bizottságot és a tagországokat, hogy egységes nézetet alakítsanak ki, és növeljék saját belső döntéshozó folyamataik sebességét és hatékonyságát, hogy rövid időn belül meg tudjanak egyezni egy belső uniós álláspontban a COP 10-re és több időt és erőforrást fordíthassanak a harmadik országokkal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseikre;

7.  következetlennek és sajnálatosnak tartja, hogy a fogadó ország, Japán más fórumok, köztük a CITES és az IWC keretében lényeges előrelépéseket akadályozott meg a veszélyeztetett tengeri fajok, például a kékúszójú tonhal és a bálnák védelme terén;

Gazdaság

8.   hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő tanulmányok – például „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmány – becslése szerint a biológiai sokféleség csökkenéséből származó jóléti veszteség jelenleg mintegy 50 milliárd eurós (valamivel a GDP 1%-a alatti) összeget tesz ki évente, amely 2050-re 14 billió euróra avagy a becsült éves GDP 7%-ára fog emelkedni; hangsúlyozza, hogy a TEEB tanulmány szerint a biológiai sokféleség megőrzésére fordított befektetések megtérülése akár 100-szor nagyobb;

9.  azon a véleményen van, hogy a COP 10 során meghozandó döntéseknek tükrözniük kell különösen a TEEB tanulmány eredményeit, és figyelembe kell venniük az abban megfogalmazott ajánlásokat, azaz hogy a nemzeti elszámolások jelenítsék meg a biológiai sokféleség csökkenéséből származó költségeket és a biológiai sokféleség értékét; hangsúlyozza, hogy máskülönben lehetetlen lesz nyomon követni a biológiai sokféleség jelenlegi válságának pénzügyi és gazdasági következményeit; hangsúlyozza, hogy több figyelmet kell fordítani az olyan piaci eszközök vizsgálatára és értékelésére, mint például az élőhelybankok és a fizetős ökoszisztéma-szolgáltatások, elősegítendő a biológiai sokféleséget szolgáló megfelelő pénzforrások biztosítását;

10.  hangsúlyozza az ökoszolgáltatások pénzben kifejezett értékét pontosan felmérő módszerek kidolgozásának és finomításának és így a biológiai sokféleség csökkenésével összefüggő költségek meghatározásának fontosságát; megállapítja, hogy ez értékes adatokat biztosíthatna a döntéshozók tájékozódásához és a tudatosságot növelő kampányok kidolgozásához, valamint hozzájárulna a szélesebb körű nyilvános vitákhoz;

11.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszsisztémák mindannyiunk javát szolgálják és közös értékeknek tekintendők; ugyanakkor aggodalommal állapítja meg, hogy a helyi közösségek azokért a szolgáltatásokért, amelyek nyújtását elősegítik, gyakran alig vagy egyáltalán nem részesülnek anyagi ellenszolgáltatásban, annak ellenére, hogy éppen őket sújtja leginkább a biológiai sokféleség szűkülése és az ökoszisztéma-szolgáltatások összeomlása; ezért szorgalmazza, hogy a döntéshozók Nagojában olyan politikai eszközöket határozzanak meg, amelyek célja a természeti javak egyenlőtlen elosztásának orvoslása, továbbá hogy dolgozzák ki azokat a módszereket, amelyekkel pénzügyi és technikai támogatást lehet nyújtani a természeti erőforrásokkal való megfelelő gazdálkodás iránt elkötelezett közösségek és egyének számára;

A Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD) vonatkozó stratégiai terv
Átfogó célkitűzések 2020-ra és jövőkép 2050-re

12.  sürgeti a Bizottságot és a tagországokat, hogy támogassanak egy általános, a CBD-re vonatkozó nagyratörő célkitűzést 2020-ra: a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását és a biológiai sokféleség, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások értékének és hasznának kiegyensúlyozott elosztását; sürgeti a Bizottságot és a tagországokat, hogy kötelezzék el magukat egy 2050-es jövőkép mellett, biztosítva az ökoszisztémák védelmét, megfelelő értékelését és helyreállítását;

Stratégiai célok és a 2020-as kiemelt célok

13.  felhívja a Bizottságot és a tagországokat, hogy támogassanak mérhető, nagyratörő, realisztikus és határidőkhöz kötött részcélokat, különösen annak biztosítására, hogy 2020-ra:

Mutatók

14.  hangsúlyozza a tudományos adatokon alapuló konkrét mutatók elfogadásának szükségességét a stratégiai célok és célkitűzések megvalósulásának méréséhez;

15.  üdvözli az olyan eszközök alkalmazását az Unióban, mint a Biológiai Sokféleség Európai Információs Rendszerének (BISE) portálja és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kidolgozott alapadatok; azon a véleményen van, hogy ezek olyan átvihető eszközök, amelyek növelhetik az egyezmény alapján hozott intézkedések és nemzetközi megállapodások hatékonyságát;

A genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés és a haszonmegosztás

16.  megállapítja, hogy az egyezmény 2010 utáni időszakra szóló stratégiai tervéről nem érhető el szélesebb körű megállapodás anélkül, hogy a COP 10 során sikeresen le ne zárulnának a hozzáférés és a haszonmegosztás nemzetközi rendszeréről szóló tárgyalások, amelyek eredményeként létrejönne a CBD jogilag kötelező, illetve nem kötelező érvényű rendelkezéseket tartalmazó jegyzőkönyve;

17.  megerősíti az új növényfajták oltalmáról szóló nemzetközi egyezménynek megfelelően hangsúlyozza a „tenyésztőkre vonatkozó mentesség” fenntartásának szükségességét;

18.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférésről és haszonmegosztásról szóló jegyzőkönyvnek biztosítania kell a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében az átláthatóságot, a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot, valamint a genetikai erőforrások és származékaik, illetve a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó tradicionális ismeretek használatából származó haszon tisztességes és méltányos megosztását;

19.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés tekintetében az őslakos és helyi közösségek szabad, tájékoztatáson alapuló és előzetes hozzájárulása elvének a jegyzőkönyvbe történő belefoglalását;

20.  elismeri, hogy a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek egyaránt fontosak a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata, valamint a genetikai erőforrások használatából származó haszon tisztességes és méltányos megosztása szempontjából, és ezért azokra megfelelő módon ki kell térnie a hozzáférést és haszonmegosztást szabályozó jegyzőkönyvnek az őshonos népek jogainak védelméről szóló ENSZ-nyilatkozattal összhangban;

21.  ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot a nyilvánosság számára hozzáférhető hagyományos ismeretekből származó haszon megosztásáról, valamint a genetikai erőforrások származékainak használatából eredő haszon megosztásáról, a genetikai erőforrások felhasználásának ellenőrzéséről, figyelemmel kíséréséről és jelentéséről, továbbá a genetikai erőforrások felhasználói és szolgáltatói között kölcsönösen megállapított feltételekre vonatkozóan hozott rendelkezésekről szóló cali szövegtervezet elfogadására;

22.  elismeri az országok egymásrautaltságát az élelmiszerekben és a mezőgazdaságban használt genetikai erőforrásokat illetően, valamint ezen erőforrások jelentőségét a világ élelmezésbiztonsága tekintetében, és ezért annak szükségességét, hogy ezeket a genetikai erőforrásokat a genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel és a haszon megosztásával kapcsolatos nemzetközi rendszerre irányuló tárgyalások során figyelembe vegyék;

23.  elismeri, hogy nézeteltérések vannak a jövőbeli, hozzáférésről és haszonmegosztásról szóló jegyzőkönyv visszamenőleges hatályú alkalmazását illetően, és sürgeti a feleket, hogy találjanak megvalósítható és méltányos megoldásokat a jogos aggályokra való válaszadás érdekében;

Tematikus munkaprogram – tengeri és tengerparti biológiai sokféleség

24.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen támogassák az olyan irányú törekvéseket, melyek a nemzeti fennhatóságon belüli és kívüli, ökológiailag és biológiailag fontos tengeri területek és fajok azonosítására és védelmére összpontosítanak;

Tematikus munkaprogram – védett területek

25.  elismeri, hogy fontos előrelépés figyelhető meg a védett területekre vonatkozó munkaprogram végrehajtásában; kiemeli ugyanakkor, hogy még számos tennivaló maradt a program teljes megvalósításáig;

26.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak róla, hogy a COP 10 részes feleinél elsőbbséget élvezzen a védett területek megfelelő módon történő támogatásának és igazgatásának megerősítése, illetve hangsúlyozzák az e területek kínálta előnyöket a főbb döntéshozók előtt, és adott esetekben kérjék a támogatások növelését;

27.  hangsúlyozza, hogy miként az az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában alapelvként szerepel, az Európai Bizottságnak, az ENSZ-nek és a nemzeti parkok és védett területek kijelölésével kapcsolatos jegyzőkönyvek részes államainak gondoskodniuk kell egy olyan jogi rendelkezésről, mely biztosítja az őslakosoknak mint hagyományos földtulajdonosoknak földtulajdonhoz fűződő jogaik jogi és törvényi védelmét, társadalmi tevékenységeik megtartását és földtulajdonuk hagyományos használatát, és hivatalosan elismeri jogaikat a jelenlegi irányítási modellekben;

28.  hangsúlyozza, hogy a védett területekről szóló nyilatkozatokon és a megőrzésre irányuló stratégiákon belül jegyzőkönyvet kell kialakítani, melyben meghatározásra kerül a szerves trópusi rendszerek, és azon belül a víz fogalma;

A biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás

29.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a biológiai sokféleség védelmét az éghajlati politikákba is bevonják, és maximálisan kihasználják a két célkitűzéssel együtt járó előnyöket; hangsúlyozza továbbá, hogy a biológiai sokféleség megőrzésére fordított pénzügyi hozzájárulásnak a gyakorlatban kedvező a hatása az éghajlatváltozás enyhítését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó stratégiákra, különösen, mivel a legtöbb állam és különösen a fejlődő országok által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében benyújtott alkalmazkodási terv rendkívüli fontosságot tulajdonít az ökoszisztéma ellenálló képessége megerősítésének; ezért további erőfeszítések megtételére szólít fel annak érdekében, hogy növeljék az együttműködést, és még több kapcsolatot hozzanak létre a biológiai sokféleségre és az éghajlatra vonatkozó szakpolitikák, különösképpen az UNFCCC és az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye (CBD) között; e vonatkozásban kéri, hogy a CBD titkársága kapjon megbízást arra, hogy közreműködjön az UNFCCC keretén belüli munkában;

30.  megerősíti a biológiai sokféleség és az ellenálló ökoszisztémák rendkívüli fontosságát az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából, tekintve, hogy a szárazföldi és a tengeri ökoszisztémák jelenleg az emberi eredetű CO2-kibocsátás mintegy felét nyelik el;

31.  hangsúlyozza, hogy az ökoszisztéma ellenálló képességét védeni kell a genetikailag módosított szervezetek széles körű kibocsátásának megelőzésére irányuló intézkedések révén, teljes mértékben figyelembe véve a biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv rendelkezéseit;

A biológiai sokféleség beépítése a fejlesztési politikába

32.  üdvözli a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányközi platform (IPBES) létrehozását, amelynek követnie kell az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) által kidolgozott modellt;

33.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelmére és a szegénység csökkentésére irányuló programoknak a szegényekkel kapcsolatos prioritásokkal kell foglalkozniuk, és nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a helyi szinten működő környezetgazdálkodásra, a biológiai sokféleség erőforrásaihoz való hozzáférés biztosítására, a földreformra és a szokásjogon alapuló tulajdonjog elismerésére;

34.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fejlődő országok kapacitásbővítésének és a biológiai sokféleség csökkenésével járó várható negatív hatásokkal kapcsolatos tudásbázisának növelése érdekében adjon új lendületet az éghajlatváltozás elleni globális szövetségnek és az azt támogató rendszereknek, és ezt építse be a fejlesztési tervekbe és költségvetésekbe; felszólítja az Uniót, hogy fejlesztési együttműködési stratégiájában teljes körűen használja fel a millenniumi ökoszisztéma-felmérés eredményeit;

35.  emlékeztet arra, hogy a világ lakosságának 80%-a hagyományos, növényalapú gyógyszereket használ, valamint hogy a biológiai sokféleség, amelynek köszönhetően a hagyományos gyógyszerekhez és számos szintetikus gyógyszerhez szükséges alapanyagok rendelkezésre állnak, sok fejlődő országban segíthet az egészségügyi ellátás nemzeti költségeinek csökkentésében; sürgeti ezért a COP-10 résztvevőit, hogy lépjenek fel a biokalózkodás ellen; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelme közvetlenül kapcsolódik a 6. millenniumi fejlesztési cél eléréséhez;

36.  kéri, hogy a Bizottság regionális és országstratégiai dokumentumaiba építsenek be olyan célzott intézkedéseket, amelyek célja, hogy hivatalosan elismerjék a vidéki népesség és az őslakos népek jogát ahhoz, hogy a természeti erőforrásokat kezeljék és saját hasznukra fordítsák;

37.  meggyőződése, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások károsításának elkerülése érdekében a támogatások reformja (a mezőgazdaságban, a halászatban és az energiaszektorban) kulcsfontosságú az Unión belül a fejlesztési politikák összehangolása szempontjából; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a fejlődő országokban a káros hatású (elsősorban az üzemanyag-, az élelmiszer- és a vízügyi ágazatot érintő) támogatások megszüntetését olyan mechanizmusoknak kell kísérniük, amelyek kárpótolják azokat a szegény rétegeket, amelyeket hátrányosan érint e támogatások azonnali megszüntetése;

38.  támogatja a biológiai sokféleségről szóló nemzeti stratégiák és cselekvési tervek annak érdekében történő felhasználását, hogy a biológiai sokféleség hozzájárulása beépüljön a fejlesztésbe és a szegénység mérséklésébe;

39.  hangsúlyozza a biológiai sokféleség jelentőségét az olyan betegségek kialakulásának csökkentésében, mint a malária, amelyről kimutatták, hogy kevésbé elterjedt a még erdővel borított területeken, ahol többféle madárfaj él;

40.  hangsúlyozza, hogy az ökológiai termelés hozzájárul a talaj, a víz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez, miközben biztosítja az egészséges táplálkozáshoz szükséges változatosságot; sürgeti ezért a fenntartható mezőgazdaságba való beruházások növelését az élelmiszer-ellátás biztonságának javítása és a szegénység csökkentése érdekében;

Bioüzemanyagok

41.  kiemeli, hogy a COP 10 során el kell fogadni egy, a bioüzemanyagokra vonatkozó ajánlást; emlékeztet, hogy különösen fontos a bioüzemanyagok biológiai sokféleségre gyakorolt közvetlen és a közvetett hatásainak felmérése; hangsúlyozza továbbá, hogy tanúsítási és fenntarthatósági kritériumokat kell kialakítani a bioüzemanyagokra vonatkozóan;

Invazív idegen fajok

42.  a sürgős intézkedések vonatkozásában felhívja a figyelmet az ökoszisztémában már komoly egyensúlyhiányt okozó, a biológiai sokféleség egészét tekintve különösen kedvezőtlen következményekkel járó invazív idegen fajok elleni fellépés elsődleges szükségességére;

Finanszírozás

43.  hangsúlyozza, hogy jelentős mértékben növelni kell a biológiai sokféleség védelmére fordított globális költségvetést, különösen nagy hangsúlyt fektetve a már létező finanszírozási forrásokra, illetve emellett az új, innovatív forrásokra is, beleértve ebbe az új, innovatív, piaci alapú eszközöket;

44.  ennélfogva felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a COP 10 konferenciát jóval megelőzve tegyék nyilvánossá a CBD céljainak elérése érdekében tett pénzügyi kötelezettségvállalásaikat;

45.  meggyőződése, hogy csupán a közkiadások nem elegendőek a Biológiai Sokféleség Egyezmény céljának eléréséhez, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vállalati szociális felelősségvállalás a biológiai sokféleségre is vonatkozzon;

46.  az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanáról szóló tanulmány eredményei alapján felszólít, hogy a COP 10 konferenciát használják fel a magánszféra számára történő üzenetküldésre a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló küzdelemhez való csatlakozás gazdasági hasznaival kapcsolatosan;

47.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az üzleti kötelezettségvállalásról való döntésbe nem csupán önkéntes kötelezettségvállalásoknak kell beletartoznia, hanem különösen fontosak az információnyújtással és az információhoz való hozzáféréssel, valamint az őslakosoknak és a helyi közösségeknek a folyamatos párbeszéd létrehozásánál történő tekintetbevételével kapcsolatos kötelezettségek is;

48.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat az ökoszisztéma-szolgáltatások megfizetését és a magánfinanszírozás mozgósítását előirányzó innovatív rendszerek kialakítására, valamint kéri e rendszerek alkalmazását, az érintett ökoszisztéma védelmének maximális biztosítása mellett;

49.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy e rendszerek alkalmazásakor figyelembe kell venni a legutóbbi pénzügyi válság tanulságait, és a szén-dioxid-kibocsátás kereskedelmi rendszerének hiányosságait is; hangsúlyozza továbbá, hogy ezeknek a korlátozásoknak a figyelembevételét külön meg kell említeni a pénzügyi innovációval foglalkozó különleges munkacsoport megbízatásában;

50.  úgy ítéli meg, hogy az éghajlati politikák pénzügyi eszközeit, mint például a REDD+-t, a gyorsított finanszírozást, a tiszta fejlesztési mechanizmust (CDM) és az együttes végrehajtást (JI) meg kell változtatni oly módon, hogy azok minél inkább a biológiai sokféleség és az emberi jogok, valamint az őslakosok jogainak védelmét szolgálják, és egyúttal biztosítani tudják a biológiai sokféleséggel együtt járó előnyöket;

51.  hangsúlyozza továbbá, hogy a reformok részeként az ENSZ-nek új, biomalapú meghatározást kell adnia az erdők fogalmára, tükrözve a mind a biológiai sokféleségben, mind a különböző biomok szén-dioxid-értékeiben található jelentős különbségeket, világosan elkülönítve az őshonos erdőket a fa monokultúrák és nem őshonos fajok által jellemzett erdőktől; sürgeti ennélfogva a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ebben az irányban dolgozzanak tovább a Tudományos és Műszaki Tanácsadó Testületben (SBSTA);

52.  szükségesnek tartja továbbá, hogy a piacra kerülő termékek végső ára a külső költségeket is magában foglalja, mint például a biológiai sokféleségben okozott kárt, vagy a biológiai sokféleség támogatása kapcsán felmerülő költségeket;

Kapcsolódási pontok a három riói egyezmény között

53.  úgy ítéli meg, hogy a Rióban aláírt három, a biológiai sokféleséggel (CBD), az éghajlatváltozással (UNFCCC) és a sivatagosodás elleni küzdelemmel kapcsolatos (UNCCD) egyezmény egymást erősítő hatását növelni kell;

54.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák a 2012-ben, a Rio+20 találkozó részeként tartandó, a három riói egyezményhez csatlakozó felek közötti magas szintű találkozó ötletét;

A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-szakpolitikai platform (IPBES) és ismeretmegosztás

55.  üdvözli a 2010 júniusában Busanban, a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-szakpolitikai platform (IPBES) kialakításáról szóló kormányok közötti megállapodást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az IPBES 2011-ben minél hamarabb történő tényleges felállításáról; úgy véli, hogy – mivel az IPBES eredményessége az uniós és nemzetközi kutatások minőségének függvénye – különösen fontos, hogy az EU és tagállamai elegendő forrást biztosítsanak a biológiai sokféleség védelmére irányuló kutatásokhoz;

56.  felszólít a biológiai sokféleséghez, annak értékéhez és működéséhez kapcsolódó ismeretek és technológiák fejlesztésére és szélesebb körű megosztására;

Koordinált megközelítés

57.  kitart amellett, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban kulcsfontosságú a kereskedés tárgyát képező termék fenntarthatósága; e tekintetben kiemeli annak szükségét, hogy a Kereskedelmi Világszervezet jövőbeli megállapodásai a nem kereskedelmi szempontokra is kiterjedjenek, beleértve a termelési módszereket és a biológiai sokféleség tiszteletben tartását is;

58.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal való kapcsolataikba foglalják bele a környezetvédelmi elemeket is, és folytassák a „zöld diplomáciát”;

59.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a CBD stratégiai tervének 2010-es kiemelt, frissített célja, amely a CBD nagoyai COP 10 konferenciáján kerül elfogadásra, a jövőben egyben a 7. millenniumi fejlesztési cél frissített célkitűzése legyen, és azt elengedhetetlenül szükséges célkitűzésként támogassák ezeknek az alapvető fontosságú céloknak a 2015-re kitűzött eléréséhez; hangsúlyozza annak elsődleges fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok felismerjék a millenniumi fejlesztési célok közötti számos szinergiát és kölcsönös összefüggést, és egyként kezeljék azokat.

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Biológiai Sokféleség Egyezményt aláíró felek kormányainak és parlamentjeinek, valamint a CBD titkárságának.