Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tőkekövetelményekről szóló irányelvekre(1) és a 2006/48/EK, a 2006/49/EK és a 2007/64/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/111/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a kereskedési könyvre és az újra-értékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelmények, továbbá a javadalmazási politikák felügyeleti felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2009)0362),

–  tekintettel a tőkekövetelmény-irányelv esetleges további változásairól szóló, 2010. április 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a Bázel II. megállapodásra(3),

–  tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak a bankrendszer rugalmasságának erősítéséről(4) és a likviditási kockázat mérésére, normáira és felügyeletére vonatkozó nemzetközi keretről(5) szóló konzultációs dokumentumaira,

–  tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Testület dokumentumaira,

–  tekintettel a G-20-ak washingtoni, londoni és pittsburghi csúcstalálkozóján kiadott nyilatkozataira,

–  tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről szóló 2010. június 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az elnökök csoportja és a felügyeleti igazgatók 2010. szeptember 12-én tett bejelentésére a magasabb globális minimum tőkekövetelményekről,

–  tekintettel a banki ágazatban a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretéről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Bíróságnak és az Európai Központi Banknak szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0561) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)1407),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint az Európai Központi Bankhoz intézett, a bankszanálási alapokról szóló közleményére (COM(2010)0254),

–  tekintettel az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló, 2008. november 3-i 1126/2008/EK bizottsági rendeletre(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0251/2010),

A.  mivel az erős, stabil és hatékony pénzpiacok és pénzintézetek létfontosságúak az EU különböző gazdasági szereplői finanszírozási szükségleteinek kielégítése, valamint az európai gazdasági növekedés, foglalkoztatás, innováció és versenyképesség növelése szempontjából, mivel a finanszírozási funkció különösen fontos a gazdasági fellendülés érdekében; mivel a pénzügyi ágazat szabályozási reformjának a pénzügyi stabilitást és a fenntartható növekedést kell céloznia,

B.  mivel a felülvizsgált, szigorúbb tőkekövetelményeket a gazdasági ciklusok és a most zajló gazdasági fellendülés megfelelő figyelembe vételével kell elfogadni,

C.  mivel a Bázeli Bizottság nem teszi lehetővé az összes érdekelt fél érdekeinek vagy a viszonosság elvének az érvényesítését,

D.  mivel valamennyi pénzügyi piacot, szereplőt és eszközt, valamint a rendszerben fontos szerepet betöltő összes pénzügyi infrastruktúrát – például a fizetési, kiegyenlítési és elszámolási rendszereket, mechanizmusokat és fórumokat, és az ezekhez kapcsolódó értékpapír-kezelési szolgáltatásokat – felügyelni és szabályozni kell az alapvető közjónak számító pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében; mivel a válság rávilágított arra, hogy a bankok tőkéje egyértelműen elégtelen a hitelképesség és fizetőképesség szempontjából,

E.  mivel a prudenciális standardokat erősíteni kell és megfelelően be kell tartatni, és foglalkozni kell a tőkemennyiség és -minőség, a likviditáskezelés hiányosságaival, a belső modellek gyengeségeivel, valamint a Bázel II. és a tőkekövetelményekről szóló irányelv ciklikusságot elősegítő jellegével, amelyeket a válság tárt fel,

F.  mivel ki kell terjeszteni a felügyeleti szervek rendelkezésére álló minimális válságkezelési beavatkozási eszközök körét,

G.  mivel törekedni kell arra, hogy egyértelműen elkülönítsék vagy elhatárolják egymástól a lakossági és a befektetési banki tevékenységeket annak érdekében, hogy a biztosított betéteket ne használják biztosítékként a kereskedelmi tevékenységekhez,

H.  mivel az új standardoknak figyelembe kell venniük a bankok méretét és kockázati profilját, valamint üzleti modelljét,

I.  mivel azonban kellően figyelembe kell venni a felülvizsgált Bázel II. keretrendszer, valamint a reálgazdaságra és a gazdasági növekedésre vonatkozó más szabályozási kezdeményezések releváns elemeinek halmozott hatását,

J.  mivel a korábban példátlan piaci és szabályozási kudarcok arra ösztönözték a G20 csoportot, hogy londoni, pittsburghi és torontói találkozójukon elhatározták, hogy javítják a tőkeminőséget, erősítik a kockázati fedezetet, enyhítik a prociklikusságot, előrelátó tartalékképzést vezetnek be a hitelezési veszteségek fedezésére, gátolják a túlzott arányú tőkeáttétel-képzést, a Basel-II kockázat alapú keretrendszerét kiegészítő tőkeáttételi arányt vezetnek be az 1. pillér szerinti kezelésre való áttérés céljával, valamint szigorítják a likviditási követelményeket,

K.  mivel Európa a tőkekövetelményekről szóló irányelvet a különböző üzleti modellben működő összes hitelintézetre és befektetési cégre alkalmazza; mivel más országok a Basel II. szabályainak alkalmazását bizonyos számú, meghatározott üzleti modell szerint működő bankra korlátozzák; mivel ezek az alkalmazási kör terén mutatkozó különbségek aggodalmat keltenek a kompatibilitás, az egyenlő versenyfeltételek és az esetleges szabályozási arbitrázs kockázata tekintetében,

L.  mivel léteznek fontos európai sajátosságok, úgymint az a tény, hogy az európai vállalati szektort túlnyomórészt banki kölcsönökből finanszírozzák; mivel a felülvizsgált bázeli szabályoknak kellően figyelembe kell venniük e sajátosságokat, mivel kívánatos volna, ha a banki hitelezés célzottabb lenne egyes specializált területeken, mint például a kkv-k hitelezése terén, és ha a nagyobb vállalatokat ösztönözve lennének arra, hogy közvetlenül bocsássanak ki kötvényeket a befektetők számára,

M.  mivel a bankok sajátos kockázati profilját és az európai bankszektor sokszínűségét figyelmen kívül hagyó univerzális megközelítés káros az európai banki ágazatra, és következésképpen káros lehet a gazdasági növekedésre és a gazdasági fellendülésre,

N.  mivel az Unióban jelenleg folyik a pénzügyi szabályozás széles körű reformja, a reformok között összhangnak kell lennie, és ezen túlmenően a végrehajtási menetrendeknek is figyelembe kell venniük az intézkedések reálgazdaságra gyakorolt halmozott hatásait, és azok nem gátolhatják a gazdasági fellendülést,

O.  mivel a jó minőségű, közös globális számviteli standardok irányába mutató konvergencia elengedhetetlen az azonos versenyfeltétek fenntartása és az adatok globális összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében; mivel ezeket standardokat a válság tanulságait tükröző módon megfelelően fejleszteni kell,

P.  mivel az összes illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a „tartalom fontosabb a formánál” elv szigorú betartásának szükségességét a nem megfelelő eredmények elkerülése érdekében,

Q.  mivel a számviteli célra történő beszámolás és a szabályozói és adózási célra történő adatszolgáltatás nemzetközi konvergenciája elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a felügyeletek és a befektetők ugyanazokat az átlátható és egyértelmű információkat kapják meg, és mivel a minimálisra kell korlátozni a kettős adatszolgáltatást, mivel ez nem zárja ki a prudenciális szűrőket, amennyiben azok az összes mérlegben megjelennek,

R.  mivel a bankoknak fokozottabban a reálgazdaságot kiszolgáló fő üzleti tevékenységekre kellene összpontosítaniuk; mivel a Bázeli Bizottságnak és Bizottságnak ösztönözniük kellene ezt,

S.  mivel a Basel II. felülvizsgálatával összefüggő reformoknak az Európai Parlament által javasolt módon a bankfelügyelet szerkezeti reformjával párhuzamosan kell történnie, és végső soron a 2. pillérbe tartozó intézkedések kidolgozásához és következetes végrehajtásához kell vezetnie,

Általános kérdések

1.  üdvözli a G-20-aknak a pénzügyi válságra válaszként a tőkemennyiség és -minőség emelésére, likviditáskezelési standardok bevezetésére, a ciklikusságot elősegítő jelleg kezelésére és az általános prudenciális standardok továbbfejlesztésére vonatkozó kötelezettségvállalását;

2.  üdvözli a Bázeli Bizottság és az Európai Bizottság erőfeszítéseit; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a tőkekövetelményekre vonatkozó új szabályok kidolgozásakor és alkalmazásakor gondosan kell eljárni, hatásaikat pedig a szélesebb körű szabályozási keretben kell elemezni;

3.  aggályait fejezi ki az aktuális javaslatban megmutatkozó strukturális deficittel és egyensúlyhiánnyal, illetve a gazdasági fellendülés és a gazdasági növekedés visszafogásának kockázatával kapcsolatban; úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve szükség lesz majd annak ellenőrzésére, hogy a bankok nem hárítják-e tovább a benyújtandó javaslatokból eredő költségeket a pénzügyi szolgáltatások végfelhasználóira;

4.  hangsúlyozza, hogy a stressztesztek eredményei és a kiegészítő tőkeszükségletek nyilvánosságra hozatalával meg kell erősíteni az együttműködést a felügyeleti felülvizsgálati folyamat (2. pillér) és a nyilvánosságra hozatal (3. pillér) között;

5.  emlékeztet az európai bankszektor fontos sajátosságaira, úgymint a különféle jogi formában működő üzleti modellek sokféleségére és arra a tényre, hogy a vállalati szektor finanszírozása túlnyomórészt banki kölcsönökből történik, kéri ezért a javasolt új szabályok mikro- és makrogazdaságra gyakorolt következményeinek átfogó vizsgálatát;

6.  sürgeti a Bázeli Bizottságot és az Európai Bizottságot, hogy vegye megfelelően figyelembe e sajátosságokat és a bankszektort érintő kockázatok különböző típusait; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált Bázel II. szabályokban egyértelmű különbséget kell tenni a befektetési tevékenység és a hagyományos lakossági banki szolgáltatások, valamint a tranzakciós szolgáltatások között;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy legyen proaktívabb a Bázel II. szabályok reformfolyamatában az európai érdekek aktív előmozdítása és védelme, valamint a tagállami megközelítések összehangolása céljából annak érdekében, hogy az európai gazdaság számára a legkedvezőbb eredményeket lehessen elérni, továbbá hogy rendszeres jelentésekben tájékoztassa a Parlamentet a folyamatban lévő tárgyalások állásáról, és vonja be a Parlamentet a tárgyalási folyamatba;

8.  elismeri az egyenlő nemzetközi versenyfeltételek kialakítása és a szabályozói arbitrázs elkerülése céljából folytatott nemzetközi együttműködés és koordináció fontosságát; rámutat azonban arra, hogy e cél miatt az európai gazdaság és az európai bankszektor nem kerülhet versenyhátrányba, és úgy véli, hogy meg kell őrizni a bankszektor sokszínűségét;

9.  hangsúlyozza, hogy az európai gazdaság fellendítéséhez dinamikus pénzpiacokra van szükség, amelyek képesek a beruházások és innovációk finanszírozására; figyelmeztet arra, hogy nem szabad olyan szabályokat és előírásokat bevezetni, amelyek új hitelszűkét eredményeznének, destabilizálva ezzel a gazdasági fejlődést és az európai munkaerőpiacokat;

10.  hangsúlyozza, hogy a bázeli és a G20-folyamatban részt vevő valamennyi fél egyértelmű és egységes végrehajtási menetrend iránti teljes elkötelezettsége a sikeres reform előfeltétele, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosít, és megelőzi a szabályozási arbitrázst; sürgeti a Bizottságot és a Bázeli Bizottságot, hogy biztosítsák a közösen megállapított standardok összehangolt alkalmazását;

11.  emlékeztet arra, hogy a Basel II. megállapodás és annak közelgő felülvizsgálata célja szerint globális standard; ezért rendkívül aggályosnak tartja, hogy a válságra adott válaszként elfogadott különböző nemzeti jogszabályokban (különösen az Egyesült Államok tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló törvénye – Wall Street Reform and Consumer Protection Act –, amely korlátozza a külső minősítések elismerését) meghatározott korlátozások e globális standard alkalmazásának súlyos széttöredezését eredményeznék; ezért sürgeti a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy alaposan értékeljék e jogszabályokat és vonják le következtetéseiket e jogszabályoknak a Basel II. szabályok végrehajtásával és a Basel II. felülvizsgálatáról folyó tárgyalásokkal kapcsolatban, és sürgeti a Bizottságot, hogy az eredményekről számoljon be a Parlamentnek;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy pontosítsa a külső minősítések szerepét a likviditási tartalékok vonatkozásában, valamint biztosítsa, hogy bármely egyéb, számításba vehető kritérium nem korlátozza a likviditási tartalékként felhasználható eszközök skáláját; sürgeti továbbá, hogy bármely egyéb, elfogadásra kerülő kritérium helyettesítse a külső minősítéseket és ne kiegészítse azokat, ezáltal biztosítva a nemzetközileg azonos versenyfeltételeket;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a transzatlanti pénzügyi szabályozásról folytatott párbeszédet az Egyesült Államokkal;

14.  hangsúlyozza, hogy a végrehajtási menetrendnek tükröznie kell a felülvizsgált standardoknak az ágazatra, a reálgazdaságnak történő hitelezési képességére, valamint az európai fellendülési folyamatra gyakorolt összesített hatását; tudomásul veszi a Bázeli Bizottság bejelentését a menetrend felülvizsgálatáról az új standardokra való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében;

15.  emlékeztet a Parlament mint demokratikusan megválasztott európai testület tárgyalásokba való bevonásának szükségességére, és szorgalmazza, hogy a Bizottság és a Bázeli Bizottság tegye meg a Parlament állandó bevonása érdekében szükséges lépéseket;

16.  emlékeztet a szabályozói tőke számítási módszertanának szempontjai mögött meghúzódó összefüggések tekintetében alapul vett banki feltételezések korlátaival kapcsolatos aggályaira; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a bankok által az IRB-módszer alkalmazásával végzett belső értékelések megfelelő felügyeleti ellenőrzésének és nyomon követésének fontosságát; megjegyzi továbbá, hogy ügyelni kell arra, hogy ne vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek a kívánatossal ellentétes irányba ösztönözhetnek;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy új európai pénzügyi felügyeleti rendszer és az Európai Rendszerkockázati Testület felállításával folytassa a bankszektor uniós felügyeletének további javítását;

18.  szorgalmazza a felülvizsgált Basel II. szabályok reálgazdaságra gyakorolt valószínűsíthető hatásának teljes körű, az új szabályok végrehajtását megelőző, Bizottság általi értékelését, külön összpontosítva a kkv-k finanszírozására és a bankszektor stresszhelyzetekben mutatott rugalmasságára;

19.  szükségesnek tartja a felügyeletek rendelkezésére álló válságkezelési beavatkozási eszközök kibővítését a 2006/48/EK irányelv 136. cikkén túl, legalább a következő hatáskörökkel: az alaptőke, a likviditás, az üzleti tevékenység struktúrája és a belső folyamatok kiigazításának megkövetelése; irányítási változtatások ajánlása vagy előírása; a banki engedélyek időtartamának korlátozása; „living will”, azaz csődhelyzetben alkalmazandó intézkedések előzetes kidolgozása; teljes vagy részleges eladás kikényszerítése; hídbank vagy jó bank/rossz bank felosztás létrehozása; adósság-részvény csereügyletek megkövetelése a piaci érték megfelelő csökkentésével; a nyereség és az osztalék visszatartásának előírása és korlátozások bevezetése a tőkekövetelmények megszilárdítása és annak biztosítása érdekében, hogy előbb a részvényesek fizessenek, aztán az adófizetők; a rendszer szempontjából fontos műveletek folytonosságának biztosítása érdekében az eszközök és források átszervezése és egyéb intézményekre történő átruházása; kritériumok meghatározása az értéküket vesztett eszközök értékelésére; ideiglenes állami irányítás; csődbe ment bankok felszámolása;

20.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre ösztönzőket a bankszektor számára a kockázatok és az eredmény hosszú távú következményekre figyelemmel történő kezelésére, és a bankok arra való ösztönzésére, hogy aktívan és folyamatosan érdekeltek legyenek abban, hogy a kölcsönöket az értékpapírosítástól vagy mérlegen kívüli struktúráktól való indokolatlan függés nélkül saját könyveikben tartsák nyilván, és teljes mértékben konszolidáljanak egyes olyan mérlegen kívüli tételeket, mint a különleges célú gazdasági egységek;

21.  megjegyzi, hogy a hosszú távú – például az energiaelosztó infrastruktúrákra irányuló – beruházások az értékpapírosításra támaszkodnak;

22.  javaslata szerint a Bázeli Bizottságot, az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetét (IOSCO), a Nemzetközi Számviteli Standard Testületet (IASB) stb. egyetlen globális szervezetbe – esetleg az IMF-be – kellene tömöríteni a pénzügyi világ megfelelő szervezetének kialakítása és annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi érintett fél vegyen részt a szabályok kialakításában, és hogy legyen elegendő kapacitás a szabályok végrehajtásának ellenőrzésére;

23.  véleménye szerint foglalkozni kell azon pénzintézetek kérdésével, amelyek „túl nagyok ahhoz, hogy megbukjanak”, és ezért a tőkekövetelményeknek és a ciklikusság ellensúlyozására szolgáló tartalékoknak a pénzintézet méretével, kockázati szintjével és üzleti modelljével arányosaknak kell lenniük;

Tőkeminőség

24.  támogatja a tőkeminőség és -szint válságra reagálva történő emelésére irányuló kezdeményezést és tudomásul veszi a Bázeli Bizottság 2010. szeptember 12-i, a minimális tőkekövetelmények növeléséről, egy tőkemegőrzési tartalék bevezetéséről, illetve a törzsrészvények arányának emeléséről szóló döntését; emlékeztet arra, hogy ez a kérdés szorosan kapcsolódik a számviteli szabályokhoz, így egységes megközelítést igényel, szem előtt tartva ezenkívül a globális konvergenciát;

25.  tudomásul veszi a Bázeli Bizottság 2010. július végi döntését, amelyben lehetővé tette a kisebbségi érdekeltségek, halasztott adókövetelések és más pénzintézetekbe történő befektetések bizonyos formájú prudens elismerésének engedélyezésére vonatkozó döntését; véleménye szerint további kiigazítások helyénvalók lehetnek;

26.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek garantálása érdekében és a nem részvénytársasági formájú üzleti modellek – különösen a szövetkezetek, takarékszövetkezetek és takarékpénztárak – kedvezőtlenebb helyzetbe hozásának megelőzésére a tőke fogalmát a jogi formától függetlenül kiegyensúlyozottan, a tőkeinstrumentumok minősége (azaz állandó jelleg, veszteségelvonó képesség, a kifizetés rugalmassága) alapján kell meghatározni;

27.  szorgalmazza, hogy a Bázeli Bizottság és a Bizottság az elismerhető tőkeinstrumentumok fogalmának meghatározásakor megfelelően vegye figyelembe az európai bankszektor jelentős hányadát kitevő, nem részvénytársasági formában működő vállalatok (azaz a szövetkezetek, takarékszövetkezetek és takarékpénztárak) szükségleteit és sajátosságait;

28.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az 1. szint szerinti szavatoló tőkére vonatkozó javasolt elismerési kritériumokat és a jegyzéket korlátozza azon kritériumokra, amelyek a tőke minőségének biztosításához szükségesek (azaz az állandó jelleg, veszteségelvonó képesség, kifizetés rugalmassága);

29.  szorgalmazza, hogy a Bázeli Bizottság és a Bizottság biztosítsa, hogy a konszolidált tőkeszámítások során kiegyensúlyozottan és prudens módon vegyék számításba a kockázatot és a tőkét egyaránt, továbbá hogy megfelelő módon ismerjék el az egy bankcsoporton belüli hitelintézetek számára közvetlen hozzájárulásból, kisebbségi tulajdonosoktól származó egyedi tőkét (azaz a kisebbségi érdekeltségeket), továbbá a regionális szövetkezetek és takarékpénztárak központi intézményben való tőkerészesedését ne akadályozzák (azaz ne vonják le a saját forrásokból);

30.  hangsúlyozza a feltételes tőke válság alatt játszott fontos szerepét; sürgeti a Bizottságot és a Bázeli Bizottságot, hogy ismerjék el a rugalmas feltételes tőke válsághelyzetekben betöltött szerepét, és felügyeljék az átváltható hiteleszközök piaci elfogadottságát;

31.  kéri a Bizottságot, hogy az esetleges versenyhátrányok elkerülése érdekében megfelelően vegye figyelembe az adózási és a számviteli célokat szolgáló mérleg között fennálló eltéréseket;

32.  kéri a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy tisztázzák a kölcsönös pénzügyi keresztrészesedésre vonatkozó megállapodások kezelését;

33.  kéri a Bizottságot, hogy a volatilitás és a ciklikus folyamatok korlátok között tartása érdekében fontolja meg a nem megvalósult nyereségek és veszteségek közötti kiegyensúlyozott kezelést;

34.  sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen átfogó felmérést a válság előtti és utáni tőkeeszközökről a konkrét tőkeeszközök fontosságának és válsághelyzeti relevanciájuk értékelése érdekében;

Likviditási standardok

35.  a válság kiváltotta válaszlépések kulcsfontosságú összetevőjének tekinti a kiváló minőségű likviditási standardok kialakítását; véleménye szerint a likviditási standardoknak kellően differenciáltnak kell lenniük, hogy figyelembe vegyék a bankok üzleti modelljét és kockázati profilját; véleménye szerint el kell ismerni, hogy egy adott eszköz kockázata az idő és a kezeléséhez alkalmazott mechanizmus függvényében változhat;

36.  megjegyzi, hogy a lejárati transzformáció természetszerűleg hosszú/rövid likviditási kockázatnak teszi ki a bankokat;

37.  álláspontja szerint annak érdekében, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az olyan pénzügyi konglomerátumként elismert bankok, amelyek részesedéssel rendelkeznek biztosítótársaságokban, a bankok és a biztosítótársaságok közötti saját források megkettőzésének kérdésével a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelvben foglalt jelenlegi rendszer keretében foglalkozni kell;

38.  sürgeti a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg újra a likviditási és finanszírozási arány meghatározását;

39.  álláspontja szerint a likvid eszközzel való fedezettség arányának jobban figyelembe kell vennie az elismerhető eszközök likviditási tartalékban való koncentrálódásának kockázatát, ösztönöznie kell a diverzifikációt, és vissza kell tartania az egy adott eszközosztályba történő túlzó koncentrációtól (beleértve az államadósságot is); úgy véli, hogy a likviditási tartalékokat a lehetőségekhez képest olyan eszközöknek kell alkotniuk, amelyek jelentős stresszhelyzetekben is megőrzik likviditásukat, és hogy ez az arány – amennyiben megfelelően állapítják meg – fokozza az intézmények likviditási kockázatokkal szembeni rugalmasságát;

40.  sürgeti a Bizottságot, hogy szavatolja, hogy a 4. tőkekövetelmény-irányelv felülvizsgálatára irányuló soron következő javaslatában a mérlegen kívüli kötelezettségekre vonatkozzanak likviditási követelmények;

41.  arra az esetre, ha strukturális likviditási standardokat határoznának meg (azaz „nettó stabil finanszírozási arányt”), felhív az Európára jellemző stabil finanszírozási források (azaz a fedezett kötvények – Pfandbriefe) figyelembe vételére; álláspontja szerint a befogadó tagországok nemzeti hatóságainak mindenkor hozzáférést kell biztosítani a fiókvállalat likviditási helyzetével kapcsolatos információkhoz;

42.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Központi Bank monetáris politikai műveletekre szolgáló elfogadható eszközeinek (visszavásárlási eszköz) jelenlegi meghatározását figyelembe véve határozza meg a jó minőségű likvid eszközökre vonatkozó kritériumokat;

43.  sürgeti a Bizottságot, hogy valamennyi euróövezetbeli államadósságot tekintsen jó minőségű likvid eszköznek függetlenül azok konkrét minősítésétől, ezzel csökkentve a hitelminősítő ügynökségek tevékenységeinek aránytalan hatásait;

44.  felhívja azonban a figyelmet annak lehetőségére, hogy a jó minőségű likvid eszközök válsághelyzetben gyorsan elveszíthetik likviditásukat, és ezért felhívja a hitelintézeteket, hogy végezzenek a likvid eszközökkel való fedezettség arányán és a nettó stabil finanszírozási arányon túlmutató stresszteszteket;

45.  felszólítja a Bizottságot és a Bázeli Bizottságot, hogy a likviditási követelményekkel kapcsolatban megfelelően vegye figyelembe a bankok egy csoportján vagy hálózatán belüli jogi személyeket; felhív arra, hogy az ilyen csoportokon vagy hálózatokon belüli tranzakciókat és kötelezettségvállalásokat kockázatérzékenyen, illetve adott esetben a harmadik felek közötti tranzakcióktól és kötelezettségvállalásoktól különbözően kezeljék;

A ciklikusság ellensúlyozását szolgáló intézkedések

46.  üdvözli a túlzott hitelállomány-növekedés és a hitelbuborékok kockázatának mérséklését célzó erőfeszítést;

47.  aggályosnak tartja a rögzített, bankspecifikus tőkemegőrzési tartalék jelenleg javasolt formájában esetlegesen ciklikusságot elősegítő jellegét; álláspontja szerint mind a tőkemegőrzési tartalékoknak, mind a ciklikusság ellensúlyozását lehetővé tevő tartalékoknak képesnek kell lenniük a veszteségek felszívására stresszhelyzet idején; álláspontja szerint ahhoz, hogy a tartalékok valóban hatékonyak legyenek, párhuzamosan kell őket kijelölni és kialakítani;

48.  üdvözli a harmonizált makrogazdasági változók készletének a ciklikusság hathatós ellensúlyozását lehetővé tevő tartalékok képzése érdekében történő azonosítására tett kísérletet;

49.  elismeri az előrelátó tartalékképzés (a várható veszteségeket figyelembe vevő megközelítés) mint a ciklikusságot elősegítő jelleget mérséklő lehetséges további intézkedés előnyeit, és ösztönzi a várható hitelezési veszteségek üzleti ciklusra tekintettel történő elszámolását;

50.  úgy ítéli meg, hogy a közeljövőben felállítandó Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak vezető szerepet kell játszania a tőkekövetelmények és anticiklikus tőkepufferek uniós szintű előírásaival kapcsolatos intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában;

51.  szorgalmazza a számviteli és szabályozói célra történő beszámolás nemzetközi konvergenciáját – különösen a várható veszteségeknek a közzétett eredményben történő figyelembe vétele tekintetében – a válság tanulságainak figyelembe vétele és annak biztosítása érdekében, hogy ugyanazokat az egyértelmű és átlátható szabályokat használják a felügyeleteknek és a befektetőknek szóló információk előállításakor; figyelmeztet a kettős beszámolás minimalizálásának szükségességére; úgy véli, hogy az efféle erőfeszítéseknek olyan újításokra kell épülniük, mint a szabályozási oldal vagy a prudenciális szűrők, és tovább kell vizsgálniuk ezen újítások felhasználásának lehetőségét;

52.  rámutat arra, hogy az anticiklikus szabályozáshoz összehangolt kritériumokra van szükség ahhoz, hogy a felügyeleti hatóságok a pénzügyi piacok és a piaci környezet átfogó és alapos ellenőrzését biztosítani tudják, beleértve többek között a teljes információcserét, a jogszabályok összehangolását, valamint a kitettség és a kockázat valós idejű megfigyelését, többek között a pénzpiaci tranzakciókra nézve kötelező eseménynapló révén;

Tőkeáttételi arány (LR)

53.  tekintettel a pénzügyi rendszer összetettségére, tudomásul veszi a túlzott tőkeáttétel képzése és a túlzott kockázatvállalás elleni lehetséges fékként a tőkeáttételi arány koncepcióját; figyelmeztet arra, hogy ahhoz, hogy az egységes, átalányos tőkeáttételi arány hatékony legyen, oly módon kell az súlyozni, hogy jelezze a hitelintézetek üzleti modelljei és kockázati profiljai közötti különbségeket;

54.  álláspontja szerint ennek az aránynak – eredményességéhez – a mérlegen kívüli tételeket és a származtatott eszközöket is mind tartalmaznia kell, egyértelműen meghatározottnak, egyszerűnek és nemzetközileg összehasonlíthatónak kell lennie, valamint figyelembe kell vennie a szabályozói nettósítást és a nemzetközi szinten létező, különféle számviteli standardokat;

55.  aggályosnak tekinti azonban azt, hogy a nyers tőkeáttételi arány önmagában nem venné eléggé figyelembe a kockázatot, és büntetné a hagyományos alacsony kockázatú banki szolgáltatásokat (mint a lakossági, a vállalati és az ingatlanfinanszírozási, valamint a tranzakciós banki szolgáltatásokat) nyújtó cégeket, illetve azokat a gazdaságokat, amelyekben a vállalati szektor finanszírozása túlnyomórészt hitelekből történik; hangsúlyozza a tőkeáttételben történő változások és a tőkeáttétel általános szintjei felügyelő hatóságok általi nyomon követésének fontosságát, mivel a jelentős változások járulékos kockázatot jelezhetnek; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a „nyers” (nem differenciált) tőkeáttételi arány önmagában kedvezőtlen ösztönzőket teremthet, amely a pénzügyi eszközöket kockázatosabb kitettségek felé mozdítja;

56.  kéri a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy megfelelően mérjék fel a az 1. és 2. szintre alkalmazható tőkeáttételi arányok lehetőségeit, kellőképpen figyelembe véve az uniós bankszektor sajátosságait;

57.  kéri a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg az egyes üzletágak, a kockázattal súlyozott teljes eszközállományok (RWA) és a portfóliók jegyzési korlátai meghatározásának lehetőségét; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben az eszközök nettó vagy bruttó összegekkénti értékelését kell figyelembe venni;

58.  kéri továbbá a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy a szabályozási beavatkozásnál használt határértékek révén vizsgálja meg a nyers tőkeáttételi arányon belüli arányosságot;

59.  tudomásul veszi a Bázeli Bizottság döntését egy nyomon követési időszak meghatározásáról a 2. pillérben az 1. pillér szerinti kezelésre való áttérés céljából; sürgeti a Bizottságot, hogy a 4. tőkekövetelmény-irányelvre vonatkozó jogalkotási javaslatba foglaljon bele egy felülvizsgálati záradékot;

60.  megjegyzi, hogy a tőkeáttételi arány szükséges eszköz a bankok teljes kitettségének mérésére, de arra kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan szabályozó eszközöket, melyek célja a túlzott tőkeáttétel hatékony korlátozása (különösen a rövid távú és nagykereskedelmi finanszírozástól való túlzott függés);

61.  szorgalmazza a tőkeáttételi arány alternatív formáinak további megfontolását a 2. pillérben; rámutat arra, hogy a tőkeáttételi aránynak például rugalmas határa lehetne, és a felügyelő hatóságoknak döntési jogköre lenne e határok megsértése esetén;

62.  szorgalmazza annak a Bizottság általi biztosítást, hogy a tőkeáttételi arány ne eredményezzen a pénzügyi válság révén középpontba került típusú, nem megfelelő értékpapírosítást vagy helyettesítőket és kevesebb hitelt, különösen a reálgazdaságban történő hitelezés esetén (a bankok számára ezek a tőkeáttételi arány csökkentését szolgáló lehetséges eszközök);

Partner-hitelkockázat (CCR)

63.  javított standardokat szorgalmaz a stressztesztek, a visszamérések (back-tests) és a rossz irányú kockázatok kezelése tekintetében, valamint azoknak a hosszú távú társadalmi és környezeti kockázatoknak a felmérését, melyek a vállalatok és projektek banki hitelekhez való jutásából erednek;

64.  sürgeti a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy a bankokkal szerződő felek romló hitelminőségéből fakadó hitelértékelési kiigazítások kockázatainak jobb kezelésére keressenek alternatívákat;

65.  úgy véli, hogy a nemteljesítési csereügyleteket (CDS) nem szabad a tőkekövetelmények megkerülésére használni;

66.  szorgalmazza, hogy a partnerkockázat-kezelés legyen kockázatarányos és a nem központilag elszámolt ügyletek esetén legyen magasabb a tőkekövetelmény, mint a központi szerződő félen keresztül bonyolított ügyletek esetén, feltéve, hogy a központi szerződő fél megfelel az európai jogszabályokban meghatározandó, magas szintű követelményeknek, egyidejűleg figyelembe véve a nemzetközi szinten megállapított standardokat, kellő figyelemmel a kereskedelmi tevékenysége fedezetéül származtatott ügyleteket használó vállalati szektor lehetséges költségeire; szorgalmazza a legmagasabb normákra való ösztönzést a kétoldalú klíring esetén;

67.  hangsúlyozza, hogy a válság rámutatott arra, hogy a pénzintézetek közötti összefonódás nagyobb, mint a pénzintézetek és a vállalatok közötti összefonódás, és álláspontja szerint a partner-hitelkockázat tőkekövetelményének szigorúbbnak kell lennie a pénzintézetek más pénzintézeteknek való kitettsége esetén, és tükröznie kell, hogy e kockázat időben dinamikus természetű; hangsúlyozza, hogy a jelentős résztvevők közötti ügyletek esetleges koncentrálódásának felfedezéséhez és a tőkekövetelményekre vonatkozó szabályozói intézkedések megtételéhez az összefonódás figyelmes nyomon követése szükséges;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az eurocsoportnak és az Európai Központi Banknak.

(1) A 2006/48/EK irányelv (HL L 177., 2006.6.30., 1. o.) és a 2006/49/EK irányelv (HL L 177., 2006.6.30., 201. o.). (2) HL L 302., 2009.11.17., 97. o. (3) Basel II: International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards: A Revised Framework (Bázel II: A tőkeszabályozási intézkedések és tőkeszabványok nemzetközi konvergenciája: Felülvizsgált keretrendszer) – 2006. júniusi átfogó változat, http://www.bis.org/publ/bcbs128.htm. (4) A Bázeli Bizottság konzultatív javaslatai a bankszektor rugalmasságának erősítésére, 2009. december 17., http://www.bis.org/press/p091217.htm. (5) A Bázeli Bizottság 2009. december 16-i konzultatív javaslatai a likviditási kockázat mérésére, normáira és felügyeletére vonatkozó nemzetközi keretre vonatkozólag, http://www.biz.org/publ/bcbs165.htm. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0206. (7) HL L 320., 2008.11.29., 1. o.