Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/0193(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0032/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0032/2010

Viták :

PV 18/10/2010 - 13
CRE 18/10/2010 - 13

Szavazatok :

PV 20/10/2010 - 6.5
CRE 20/10/2010 - 6.5
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0373

Elfogadott szövegek
PDF 540kWORD 192k
2010. október 20., Szerda - Strasbourg
A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések ***I
P7_TA(2010)0373A7-0032/2010
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2010. október 20-i jogalkotási állásfoglalása a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2008)0637 – C6-0340/2008 – 2008/0193(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0637),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 137. cikkének (2) bekezdésére és 141. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0340/2008),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, 153. cikkének (2) bekezdésére és 157. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. május 13-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 37., 55. és 175. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság első jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0267/2009),

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság második jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0032/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 277., 2009.11.17., 102. o.


Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 20-án került elfogadásra a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a munkavállalókat a munka és a családi élet összeegyeztethetőségében segítő intézkedések bevezetéséről szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
P7_TC1-COD(2008)0193

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 153. cikke (2) és 157. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

a Régiók Bizottságával való konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(2),

mivel:

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 153. cikke előírja, hogy az EUMSz. 151. cikkében foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében a munkakörnyezet javítására irányuló, valamint a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségét és az egyenlő munkahelyi bánásmód biztosítását célzó intézkedések terén.

(2)  Az EUMSz 157. cikke előírja, hogy az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén.

(3)  Mivel ez az irányelv nem kizárólag a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét érinti, hanem az egyenlő bánásmódra vonatkozó kérdéseket is – mint például az ugyanabba a munkakörbe, vagy a szülési szabadság előtti munkakörhöz hasonló munkakörbe való visszatérés jogát, az elbocsátásra vonatkozó előírásokat és a munkavállalói jogokat, illetve a szabadság idejére járó megfelelőbb pénzügyi juttatásokat –, ezért az EUMSz. 153. és 157. cikke közösen alkotják ezen irányelv jogalapját.

(4)  A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió alapelve. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikke tilt minden, nemek alapján történő megkülönböztetést, és minden területen megköveteli a nők és férfiak közötti egyenlőség biztosítását, beleértve a munka és a családi élet összeegyeztetését is.

(5)  Az Európai Unióról szerződés 3. cikke értelmében ezen egyenlőség előmozdítása az Unió egyik legfontosabb feladata. Hasonlóképpen, az EUMSz. 8. cikke szerint a Közösségnek minden tevékenysége során törekednie kell az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására.

(6)  A Bíróság a C-506/06. számú, Mayr kontra Flöckner ügyben 2008. február 26-án hozott ítéletében(3) a Bíróság úgy foglalt állást, hogy nemi alapon történő közvetlen megkülönböztetés áll fenn abban az esetben, ha egy női munkavállalót in vitro megtermékenyítést szolgáló kezeléshez kapcsolódó hiányzása miatt hátrányos helyzetbe hoznak.

(7)  A szülési szabadságon lévő nő arra való jogosultságát, hogy a szülési szabadság lejárta után visszatérjen munkahelyére vagy annak megfelelő munkakörbe, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) 15. cikke rögzíti.

(8)  A 92/85/EGK tanácsi irányelv(5) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedéseket hajt végre.

(9)  A 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács azt a célkitűzést fogalmazta meg, hogy a tagállamoknak fel kell számolniuk a nők munkaerő-piaci részvételét akadályozó tényezőket, és 2010-ig létre kell hozniuk olyan intézményeket, amelyek befogadják a 3 év és az iskolaköteles életkor közötti gyermekek legalább 90%-át és a 3 évesnél fiatalabb gyermekek legalább 33%-át, továbbá hogy az ilyen korú gyerekeknek városon és vidéken egyforma esélyt kell teremteni az ilyen intézményekbe való bejutáshoz.

(10)  Az Egészségügyi Világszervezet2002. április 16-i átfogó stratégiája az újszülöttek és a gyermekek táplálásáról – a 55. Egészségügyi Világközgyűlés 55.25. számú állásfoglalásának támogatásával –megállapítja, hogy a gyermek életének első hat hónapjában a kizárólagos szoptatás garantálja az optimális növekedést és fejlődést. Az állásfoglalás alapján a tagállamoknak ösztönözniük kell az ilyen célú szabadság biztosítását.

(11)  A Bizottság 2006. március 1-i „A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006-2010” című közleménye hat fő célkitűzéseinek egyike a munka, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségének javítása. Ezzel összefüggésben a Bizottság felülvizsgálta a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó hatályos jogszabályokat annak érdekében, hogy szükség esetén aktualizálja azokat. A Bizottság továbbá bejelentette, hogy a nemek közötti egyenlőség szabályozásának javítása érdekében „felülvizsgálja a nemek közötti egyenlőségről szóló hatályos uniós jogszabályokat, amelyek nem kerültek be a 2005-ben átdolgozott jogszabályok közé annak érdekében, hogy azokat adott esetben naprakésszé tegye, korszerűsítse és átdolgozza”. A 92/85/EGK irányelv nem került be az átdolgozott jogszabályok közé.

(12)  Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában című, 2008. július 2-i közleményében a Bizottság megerősítette a munka és a magánélet közötti összeegyeztethetőség javításának szükségességét.

(13)  Minden szülőnek joga van gyermekét gondozni.

(14)  Az irányelv szülési szabadságra vonatkozó rendelkezései nem ütközhetnek a tagállamok által megállapított, a szülői szabadságra vonatkozó szabályozásokkal, és az irányelv nem alkalmazható e szabályok sérelmére. A szülési, apasági és a szülői szabadság kiegészítik egymást, és a kettő együtt még jobban elősegítheti a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét.

(15)  A gyermeket örökbe fogadó munkavállalónak ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint a biológiai szülőnek, és szülési szabadságot is azonos feltételek mellett kell számára biztosítani.

(16)  A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók sebezhetősége szükségessé teszi számukra, hogy jogosultak legyenek a szülés előtt, illetve után kiadott, legalább 20 hetes folyamatos szülési szabadságra; ezenfelül legalább hathetes kötelező szülési szabadságot kell számukra biztosítani a szülést követően.

(17)  A fogyatékkal élő gyermekek gondozása a dolgozó anyák számára külön kihívást jelent, amit a társadalomnak el kell ismernie. A fogyatékkal élő gyermekek dolgozó anyáinak fokozott sebezhetősége kiegészítő szülési szabadságot tesz szükségessé, amelynek minimális időtartamát ezen irányelvben rögzíteni kell.

(18)  Annak érdekében, hogy a nemzeti szinten rendelkezésre álló, családdal kapcsolatos szabadság ezen irányelv értelmében szülési szabadságnak számítson, időtartamának meg kell haladnia az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelvben(6) előírtakat; időtartama alatt az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő szintű jövedelmet kell biztosítani; továbbá az elbocsátás, az előző munkakörrel megegyező vagy annak megfelelő munkakörbe való visszatérés és a megkülönböztetés tekintetében alkalmazni kell rá az ezen irányelvben megállapított garanciákat.

(19)  A Bíróság – az egyenlő bánásmód elvével nem ütköző jogként – következetesen elismerte a nők terhesség alatti és utáni fizikai állapota védelmének jogosságát. Továbbá következetesen úgy döntött, hogy a nőkkel szembeni, a terhességgel vagy anyasággal kapcsolatos hátrányos bánásmód közvetlen nemi megkülönböztetésnek minősül.

(20)  Az egyenlő bánásmód elvével összhangban a Bíróság továbbá elismerte a nők munkavállalói jogainak védelmét, mindenekelőtt arra vonatkozóan, hogy jogosultak legyenek arra, hogy visszatérjenek munkahelyükre vagy egy azzal azonos munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számukra nem kedvezőtlenebbek, valamint hogy minden, a munkafeltételekben bekövetkezett javulás, amelyre távollétük alatt jogosultak lettek volna, rájuk is vonatkozzon.

(21)  Az „annak megfelelő” munkakör meghatározásnak a korábbi munkakörrel megegyező tartalmat kell takarnia mind a jövedelmet, mind pedig az elvégzendő feladatokat illetően, illetve ha ez nem lehetséges, a munkavállaló képzettségének és fizetésének megfelelő, hasonló munkakört.

(22)  Tekintettel az Unió demográfiai tendenciáira, fontos, hogy a születési arány növelését olyan egyedi jogszabályokkal és intézkedésekkel ösztönözzék, amelyek révén hatékonyabban egyeztethető össze a munka, a magánélet és a családi élet.

(23)  A nőket következésképpen védeni kell a várandósság vagy a szülési szabadság okán történő megkülönböztetéstől, és gondoskodni kell megfelelő jogi védelmükről a tisztességes munkafeltételekhez való jog és a családi élet és a munka összeegyeztethetőségének érvényesülése érdekében.

(24)  A Tanács és a Tanácsban ülésező foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszterek a nőknek és férfiaknak a családi életben és a munkában való kiegyensúlyozott részvételéről szóló, 2000. június 29-i állásfoglalása(7) a tagállamokat annak megfontolására ösztönzi, hogy jogrendszereik biztosítsanak a dolgozó férfiaknak egyéni és nem átruházható apasági szabadságot, a foglalkoztatottsághoz fűződő jogaik fenntartása mellett.

(25)  Annak támogatása érdekében, hogy a munkavállalók a munkát és a családi életet összehangolhassák, fontos, hogy a munkavállalók hosszabb szülési és apasági szabadságot kapjanak, a 12 hónaposnál fiatalabb gyermek örökbefogadásának esetét is beleértve. A 12 hónaposnál fiatalabb gyermeket örökbe fogadó munkavállalónak ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint a biológiai szülőnek, valamint szülési és apasági szabadságot is azonos feltételek mellett kell számára biztosítani.

(26)  Annak támogatása érdekében, hogy a munkavállalók a munkát és a családi életet összehangolhassák, valamint a férfiak és nők közötti tényleges esélyegyenlőség megvalósulásához elengedhetetlen, hogy a férfiak jogosultak legyenek a fizetett apasági szabadságra a szülési szabadságéhoz hasonló feltételek mellett – kivéve annak hossza tekintetében –, oly módon, hogy a szükséges feltételeket fokozatosan lehessen megteremteni. Ezeket a jogokat az élettársaknak is meg kell adni. A tagállamok ösztönzést kapnak annak megfontolására, hogy jogrendszereik biztosítsanak a dolgozó férfiaknak egyéni és nem átruházható apasági szabadságot, a foglalkoztatottsághoz fűződő jogaik fenntartása mellett.

(27)  Az Unióban tapasztalható elöregedési jelenségre és a Bizottság „Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból” című, 2006. október 12-i közleményére való tekintettel minden erőfeszítést meg kell tenni az anyaság és apaság hatékony védelmének biztosítására.

(28)  A Bizottságnak „A demográfiai változások kihívása:, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című zöld könyve arra a tényre hivatkozik, hogy a tagállamokban olyannyira alacsony a termékenységi arány, hogy nem biztosítja a lakosságszám fenntartását. Intézkedéseket kell hozni a munkahelyi körülmények javítására a munkavállalók érdekében a terhesség idejére, illetve a terhességet megelőző és az azt követő időszakra egyaránt. Javallott tehát követni azon országok bevált gyakorlatait, amelyekben a termékenységi ráta magas, miközben a nők fenntarthatják munkaerő-piaci jelenlétüket.

(29)  A nők és férfiak munkahelyi életben való kiegyensúlyozott részvételéről, valamint a növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz való kiegyensúlyozott hozzájárulásáról 2007 decemberében tartott Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) következtetéseiben elismeri, hogy a munkahelyi, illetve a családi és magánélet összeegyeztetése alapvetően fontos a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség munkaerő-piaci biztosításához.

(30)  Ez az irányelv nem sérti a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(8) átdolgozott, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet.

(31)  Biztosítani kell a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók biztonság- és egészségvédelmét és nem szabad, hogy ez ellentétben álljon a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelvekben megfogalmazott elvekkel.

(32)  A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók hatékony védelmének javítása érdekében a bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályokat ki kell igazítani azokban az esetekben, amelyekben valószínűsíthető az ezen irányelvben biztosított jogok megsértése. E jogok hatékony gyakorlása érdekében a bizonyítási teher az alperesre hárul, amennyiben a jogsértésre bizonyítékok vannak.

(33)  A szülési szabadsággal kapcsolatos rendelkezések hatástalanok lennének a munkaszerződéssel kapcsolatos minden jog védelme, illetve a teljes díjazáshoz és az annak megfelelő ellátáshoz való jogosultság fenntartása nélkül.

(34)  Az egyenlő bánásmód elvének hatékony megvalósítása megköveteli az áldozattá válás elleni megfelelő jogi védelmet.

(35)  A tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk az irányelvből adódó kötelezettségek megsértése esetére.

(36)  A tagállamoknak nemzeti jogrendszerük keretében meg kell hozniuk azokat az intézkedéseket, amelyekkel valódi és hatékony kártérítés, illetve jóvátétel biztosítható – a tagállamok által megfelelőnek ítélt módon – az ezen irányelvben foglalt kötelezettségek megsértése következtében a munkavállalót ért kárért oly módon, hogy az visszatartó erejű, hatékony és az elszenvedett kárral arányos mértékű legyen.

(37)  A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ezen irányelv által a jogsértések ellen biztosított védelem fokozható lenne, ha az egyes tagállamokban az egyenlőséggel foglalkozó testület, illetve testületek hatásköre kiterjedne a kérdéskörbe tartozó problémák vizsgálatára, a lehetséges megoldások mérlegelésére és az áldozatoknak biztosított gyakorlati segítségnyújtásra. Ennek az irányelvnek ezért erre vonatkozó rendelkezést is kell tartalmaznia.

(38)  A hátrányos megkülönbözetés áldozatai számára biztosítani kell a jogi védelem megfelelő eszközeit. A védelem hatékonyabb szintjének biztosításához az egyesületeket, szervezeteket és egyéb jogi személyeket fel kell jogosítani arra, hogy – a tagállamok által megfelelőnek ítélt módon – részt vehessenek az eljárásokban az áldozat nevében vagy érdekében, a bíróság előtti képviseletre és védelemre vonatkozó eljárás nemzeti szabályainak sérelme nélkül.

(39)  A tagállamoknak arra kell ösztönözniük a szociális partnereket, hogy aktívan járuljanak hozzá az érdekeltek jobb tájékoztatásához és a megfelelőbb megoldások kialakításához. Az ezekkel a testületekkel való párbeszéd ösztönzése által a tagállamok több visszajelzést kaphatnak, valamint jobban áttekinthetik ezen irányelv gyakorlati megvalósítását és a felmerülő problémákat, ami a hátrányos megkülönböztetés felszámolását segíti elő.

(40)  Ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, megadván a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. Ennek az irányelvnek a végrehajtása nem szolgálhat az egyes tagállamokban már fennálló helyzethez képest történő visszalépés igazolására, különösen azon nemzeti jogszabályokra vonatkozóan, amelyek a szülői és szülési szabadság összevonásával az anyáknak legalább 20 hét szabadságot biztosítanak a gyermekszülés előtt és/vagy után, és e szabadság alatt ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő szintű jövedelmet garantálnak.

(41)  A tagállamoknak ösztönözniük kell a szociális partnerek közötti, illetve a nem kormányzati szervezetekkel folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy felismerhessék a diszkrimináció különféle formáit, és küzdhessenek azok ellen.

(42)  Mivel a meghozandó intézkedések célkitűzései – nevezetesen a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók minimális védelmi szintjének és az egyenlő bánásmód elve hatékony végrehajtásának javítása – a védelmi szintek között mutatkozó eltérések miatt tagállami szinten nem valósíthatók meg megfelelő mértékben, és ezért uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl a megállapított célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 92/85/EGK irányelv az alábbiak szerint módosul:

1.  a 1. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(1a)  Ezen irányelv továbbá azt hivatott elősegíteni, hogy a várandós vagy gyermekágyas munkavállalók könnyebben maradhassanak a munkaerőpiacon, illetve könnyebben térjenek oda vissza, és munkahelyi életüket könnyebben össze tudják egyeztetni családi és magánéletükkel.

"

2.  a 2. cikk helyébe a következő lép:"

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő meghatározások alkalmazandók:

   a) »várandós munkavállaló«: minden várandós, bármilyen típusú szerződéssel alkalmazott munkavállaló, beleértve a háztartási alkalmazottakat is, aki munkáltatóját a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja állapotáról;
     b) 'gyermekágyas munkavállaló»: minden olyan, bármilyen típusú szerződéssel alkalmazott munkavállaló, beleértve a háztartási alkalmazottakat is, aki a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat szerint gyermekágyas anyának minősül, és aki állapotáról a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját; ezen irányelv alkalmazásában a kifejezés a gyermeket a közelmúltban örökbe fogadó munkavállalót is magában foglalja;
     c) 'szoptató munkavállaló«: minden olyan, bármilyen típusú szerződéssel alkalmazott munkavállaló, beleértve a háztartási alkalmazottakat is, aki a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat szerint szoptató anyának minősül, és aki állapotáról ezeknek a jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját.»;

"

3.  a 3. cikk helyébe a következő lép:"

'3. cikk

Iránymutatások

(1)  A Bizottság a tagállamokkal konzultálva és a munkahelyi biztonsági, higiéniai és egészségvédelmi tanácsadó bizottság segítségével iránymutatásokat dolgoz ki a dolgozó férfiak és nők reproduktív egészsége és a 2. cikk szerinti munkavállalók biztonsága és egészsége szempontjából veszélyesnek tekintett vegyi, fizikai és biológiai anyagok és ipari eljárások értékeléséről. Ezen iránymutatásokat legalább ötévenként felülvizsgálatnak vetik alá, és 2012-től kezdődően legalább ötévente frissítik.

Az első albekezdésben említett iránymutatások vonatkoznak a 2. cikkben meghatározott munkavállalók által végzett munkával kapcsolatos mozgásra, testtartásra, mentális és fizikai fáradtságra, illetve a fizikai és mentális stressz egyéb fajtáira.

(2)  Az (1) bekezdésben említett iránymutatások célja, hogy alapul szolgáljanak a 4. cikk (1) bekezdésében említett értékeléshez.

E célból a tagállamok ezen iránymutatásokról tájékoztatják munkáltatóikat, férfi és női munkavállalóikat, és/vagy azok képviselőit, valamint a szociális partnereket.

"

4.  a 4. cikk helyébe a következő lép:"

4. cikk

Értékelés, tájékoztatás és konzultáció

(1)  A kockázatok 89/391/EGK irányelvnek megfelelő értékeléséhez a munkáltató értékelést nyújt be a férfi és női munkavállalók reproduktív egészségét veszélyeztető kockázatokról is. A munkáltató értékelést készít az I. mellékletben nem kimerítően felsorolt anyagoknak, eljárásoknak vagy munkakörülményeknek való kitettség különleges kockázatát valószínűleg magában foglaló tevékenységek esetében a 2. cikkben meghatározott munkavállalók és a 2. cikkben említett helyzetek valamelyike által vélhetően érintett munkavállalók expozíciójának jellegéről, mértékéről és időtartamáról az érintett vállalkozásban, illetve telephelyen, közvetlenül vagy a 89/391/EGK irányelv 7. cikkében említett védő és megelőző szolgáltatások igénybevételével, annak érdekében, hogy:

   felmérje az ezen irányelv 2. cikkében meghatározott munkavállalók és az ezen irányelv 2. cikkében említett helyzetek valamelyike által vélhetően érintett munkavállalók biztonságát vagy egészségét veszélyeztető kockázatokat, valamint azok terhességre vagy szoptatásra gyakorolt esetleges következményeit,
   eldöntse, hogy milyen intézkedéseket kell hoznia.

(2)  A 89/391/EGK irányelv 10. cikkének sérelme nélkül, az ezen irányelv 2. cikkében meghatározott munkavállalókat és a vállalkozásnál, illetve telephelyen az ezen irányelv 2. cikkében említett helyzetek valamelyike által vélhetően érintett munkavállalókat és/vagy képviselőiket, valamint az érintett szociális partnereket tájékoztatni kell az (1) bekezdésben említett értékelés eredményeiről, illetve a munkahelyi egészségvédelem és biztonság érdekében meghozandó minden intézkedésről.

(3)  Meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkavállalók és/vagy az érintett vállalatnál vagy intézménynél megbízott képviselőik ellenőrizni tudják ezen irányelv alkalmazását, illetve alkalmazásában közreműködhessenek, különös tekintettel a munkáltató által meghozott, az (1) bekezdésben említett intézkedésekre, az ezen intézkedések meghozatala tekintetében a munkáltatóra háruló felelősség sérelme nélkül.

(4)  Az ezen irányelv alkalmazási körébe tartozó kérdésekről a munkavállalókkal és/vagy azok képviselőivel folytatott konzultáció, illetve a megoldások keresésébe való bevonásuk a 89/391/EGK irányelv 11. cikkének megfelelően történik.

"

5.  az 5. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

(2)  Ha az ilyen munkavállaló munkafeltételeinek, illetve munkaidejének módosítása technikai vagy más objektív okból nem valósítható meg, a munkáltató megteszi a szükséges intézkedéseket e munkavállaló más munkakörbe helyezése érdekében.

(3)  Ha az ilyen munkavállaló más munkakörbe helyezése technikai, illetve más objektív okból nem valósítható meg, az érintett munkavállalónak a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően szabadságot kell biztosítani a biztonságának vagy egészségének védelméhez szükséges teljes időszakra.

"

6.  a 6. cikk a következő ponttal egészül ki:"

  3. a várandós munkavállalók továbbá nem emelhetnek és szállíthatnak súlyos tárgyakat, valamint nem végezhetnek veszélyes, kimerítő és egészségre ártalmas munkát.

"

7.  a 7. cikk helyébe a következő lép:"

7. cikk

Éjszakai munka és túlóra

(1)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók ne legyenek kötelezhetők éjszakai munkát végezni és túlórázni:

     a) a gyermek várható születési idejét megelőző 10 hét alatt;
     b) a terhesség fennmaradó idejében, amennyiben azt az anya vagy a magzat egészsége megköveteli;
     c) a teljes szoptatási időszak alatt.

(2)  Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek a nemzeti jogszabályokkal és/vagy nemzeti gyakorlattal összhangban magukban kell foglalniuk az alábbi lehetőségeket:

     a) összeegyeztethető nappali munkaidőre való átállás; vagy
     b) ahol ilyen átállás technikailag és/vagy objektív okokból nem megvalósítható, szabadság kivétele vagy a szülési szabadság meghosszabbítása.

(3)  Azoknak a munkavállalóknak, akik mentesülni szeretnének az éjszakai munkavégzés alól, a tagállamokban meghatározott szabályokkal összhangban értesíteniük kell munkáltatójukat, és az (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben orvosi igazolást kell benyújtaniuk.

(4)  Egyedülálló szülők és súlyos fogyatékkal élő gyermekek szülei esetében az (1) bekezdésben említett időszakok a tagállamok által meghatározott eljárásokkal összhangban meghosszabbíthatók.

"

8.  a 8. cikk helyébe a következő lép:"

8. cikk

Szülési szabadság

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók jogosultak legyenek legalább 20 hetes folyamatos szülési szabadságra, amely a gyermekszülés előtt, illetve után vehető igénybe.

(2)  Az (1) bekezdésben említett időszak utolsó négy hetének tekintetében a nemzeti szinten rendelkezésre álló, családi okokból kiadható szabadság ezen irányelv alkalmazásában szülési szabadságnak tekinthető, amennyiben teljes körű, az ezen irányelvben előírt védelmi szintnek megfelelő szintű védelmet biztosít a 2. cikkben meghatározott munkavállalók számára. Ebben az esetben a megadott szabadság teljes hosszának meg kell haladnia az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelvben* biztosított szülői szabadság időtartamát.

A szülési szabadság utolsó 4 hetére fizetett bér nem lehet kevesebb, mint a 11. cikk (5) bekezdésében említett juttatás, vagy pedig a szülési szabadság 20 hetére fizetett bér átlaga lehet, amelynek az utolsó havi fizetés vagy a nemzeti jogszabályoknak megfelelően megállapított havi átlagfizetés legalább 75%-ának kell lennie, a nemzeti jogszabályok szerint meghatározott esetleges felső határösszeg függvényében. A tagállamok megállapíthatják, hogy a havi átlagfizetés mely időszak alapján kerüljön kiszámításra.

Amennyiben egy tagállam legalább 18 hétre biztosít szülői szabadságot, ez a tagállam hozhat olyan döntést, hogy az utolsó két hetet a nemzeti szinten meghatározott apasági szabadsággal biztosítja, ugyanolyan fizetéssel.

(3)  Az (1) bekezdésben megállapított szülési szabadságba beletartozik legalább 6 hét kötelező, teljes fizetéssel járó szülési szabadság, amelyet a gyermek születése után kell kiadni, a szülés előtt kötelező szabadságot előíró, meglévő nemzeti jogszabályok sérelme nélkül. A hathetes kötelező szülési szabadság minden munkavállaló nőre érvényes, függetlenül attól, hogy a szülés előtt hány napot dolgozott. A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók szabadon dönthessenek arról, hogy a szülési szabadság nem kötelező részét a gyermekszülés előtt vagy után kívánják-e igénybe venni, a szülés előtt kiveendő szabadság időtartamát meghatározó meglévő nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlatok sérelme nélkül.

(4)  Az érintett tagállam jogszabályaival összhangban ez az időszak a szülők megegyezése és kérése alapján megosztható az apával.

(5)  Az anya és a gyermek egészségének védelme érdekében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók kényszer nélkül, szabadon dönthessenek arról, hogy a szülési szabadságnak a gyermek születését megelőző, nem kötelező részét igénybe kívánják-e venni vagy sem.

(6)  A munkavállalónak jeleznie kell a szülési szabadság nem kötelező részének általa választott időtartamát legkésőbb az ilyen jellegű szabadság megkezdése előtt egy hónappal.

(7)  Ikrek születése esetén a szülési szabadság (3) bekezdésben említett kötelező része minden további gyermek után a nemzeti jogszabályoknak megfelelően növekszik.

(8)  A szülési szabadság szülés előtti része a szülés várható és tényleges időpontja közötti időtartammal meghosszabbodik anélkül, hogy a jog szerint járó fennmaradó szabadság ezáltal lerövidülne.

(9)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy koraszülés, a gyermek születését követő kórházi kezelése, a fogyatékkal született gyermekek, a fogyatékkal élő anya vagy az ikerszülés esetén teljes fizetéssel járó kiegészítő szabadságot biztosítsanak. A kiegészítő szabadság időtartamának részarányosnak kell lennie és meg kell felelnie az anya és a gyermek/gyermekek különleges igényeinek. A szülési szabadság teljes idejét fogyatékos gyermek születése esetén a születés után legalább nyolchetes időtartamra meg lehet hosszabbítani, halvaszületés esetén pedig a tagállamok egy hathetes kiegészítő szabadságot is biztosítanak.

(10)  A tagállamok biztosítják, hogy a terhességhez vagy a szüléshez kapcsolódó betegség, illetve komplikációk esetén a szülés előtt négy héttel vagy korábban igénybe vett betegszabadság által nem rövidül meg a szülési szabadság ideje.

(11)  A tagállamok a fogyatékkal élő gyermekek szüleinek segítése érdekében speciális munkahelyi körülmények biztosítása révén védik az anyák és apák jogait.

(12)  A tagállamok megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a szülés utáni depressziót súlyos betegségként ismerjék el, valamint támogatják azokat a kampányokat, amelyek a szülés utáni depresszióval kapcsolatos pontos tájékoztatást segítik elő, és segítik legyőzni a betegséggel kapcsolatosan még mindig tapasztalható előítéleteket és esetleges megbélyegzést.

______________

* HL L 145., 1996.6.19., 4. o.

"

9.  az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:"

8a. cikk

Apasági szabadság

(1)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a munkavállalók, akiknek élettársa a közelmúltban szült, jogosultak legyenek fizetett és másra át nem ruházható, legalább kéthetes, egybefüggő, a szülési szabadsághoz – hosszától eltekintve – hasonló feltételek mellett kiadandó szabadságra, amelyet a házastárs vagy élettárs szülése után a szülési szabadság ideje alatt kötelezően ki kell venni.

Határozottan ösztönözzük azokat a tagállamokat, amelyek még nem vezettek be fizetett és másra át nem ruházható, a szülési szabadság időtartama alatt legalább kéthetes egybefüggő időszakra kötelezően kiveendő, a házastárs vagy élettárs szülése után járó, a szülési szabadsághoz – hosszától eltekintve – hasonló feltételek mellett kiadandó szabadságot, hogy ezt tegyék meg annak érdekében, hogy előmozdítsák a két szülő egyenlő arányú részvételét a családi élethez fűződő jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozásában.

(2)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a munkavállalók, akiknek élettársa a közelmúltban szült, az anya halála vagy cselekvőképtelenné válása esetén különleges szabadságot kapjanak, beleértve a szülési szabadság fel nem használt részét is.

8b. cikk

Örökbefogadási szabadság

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ezen irányelv szülési és apasági szabadságra vonatkozó rendelkezései 12 hónaposnál fiatalabb gyermek örökbefogadása esetén is alkalmazandóak legyenek.

"

10.  a 10. cikk helyébe a következő lép:"

10. cikk

Az elbocsátás tilalma

________________

* HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

Annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók gyakorolhassák az e cikk által is elismert egészség- és biztonságvédelmi jogaikat, a következő rendelkezések vannak érvényben:

   1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy megtiltsák a 2. cikkben meghatározott munkavállalóknak a terhességük kezdetétől a 8. cikk (1) bekezdésében említett szülési szabadság végét követő legalább hat hónapig történő elbocsátását és az elbocsátására irányuló mindennemű előkészületet, kivéve a munkavállaló állapotával összefüggésbe nem hozott, a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat által megengedett különleges eseteket, amennyiben adott esetben az illetékes hatóság ehhez hozzájárult.
   2. Ha a 2. cikkben meghatározott munkavállalót az 1. pontban említett időszak alatt elbocsátják, a munkáltató köteles az elbocsátás megfelelően megalapozott indokait írásban megadni. ▌
   3. A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalókat megvédjék az 1. és a 2. pont értelmében jogszerűtlen elbocsátás következményeitől.
   4. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a várandós nők elleni megkülönböztetés munkaerő-piaci gyakorlatának megtiltása érdekében azáltal, hogy a munkaerő-toborzás terén egyenlő feltételeket teremtenek számukra az olyan esetekre, amikor az adott álláshely minden feltételének megfelelnek.
   5. Ha egy nőt terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban az ezen irányelv 8. cikke értelmében kevésbé kedvező bánásmódban részesítenek, akkor az a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK irányelv* értelmében hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
   6. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók apasági szabadságuk vagy élettársuk szülése után járó szabadságuk időtartama alatt ugyanúgy részesüljenek a 2. cikkben meghatározott munkavállalók számára az 1. pont által biztosított elbocsátás elleni védelemben.
   7. A tagállamokat ösztönözni kell, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkavállalók az elbocsátástól való teljes védelem mellett és legfeljebb egyéves időtartamra választhassák a részmunkaidős munkarendet, és ennek elteltével teljes mértékben jogosultak legyenek a teljes munkaidős munkarendhez és fizetéshez visszatérni.

"

11.  a 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

11. cikk

A munkaviszonyhoz kapcsolódó jogok

Annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók – az e cikkben elismert – egészség- és biztonságvédelmi jogaikat gyakorolhassák, rendelkezni kell arról, hogy:

   1. biztosítsák az 5., 6. és 7. cikkben említett esetekben a 2. cikkben meghatározott munkavállalóknak a munkaviszonyhoz kapcsolódó jogait, köztük a munkabér védelmét, illetve az azzal egyenértékű ellátáshoz való jogosultságukat, a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően;
   2. azok a 2. cikkben meghatározott munkavállaló, akit munkáltatójuk kizár a munkából azért, mert a munkáltató által bemutatott orvosi igazolás nélkül a munkavállalót munkaképtelennek tekinti, saját kezdeményezésére orvoshoz fordulhat. Amennyiben az orvos megállapítja, hogy a munkavállaló munkaképes, a munkáltatónak vagy tovább kell foglalkoztatnia a korábbi formában a munkavállalót, vagy a munkavállaló a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott szülési szabadság kezdetéig teljes munkabérükkel megegyező összegű fizetésre jogosult;
     3. a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük, amelyek biztosítják a várandós munkavállalók biztonságának és egészségének megóvását, ideértve többek között az ergonomikus feltételek kialakítását, a munkaidővel (beleértve az éjszakai munkát és a munkakör megváltoztatását) és a munka intenzitásával kapcsolatos feltételeket, valamint a különleges fertőző anyagokkal és az ionsugárzással szembeni védelem fokozását;
    4. a 8. cikkben említett esetben biztosítsák az alábbiakat:
   a) a 2. cikkben meghatározott munkavállalók munkaviszonyhoz kapcsolódó, az alábbi b) pontban említetteken kívüli jogait;
     b) a 2. cikkben meghatározott munkavállalók munkabérének védelmét, illetve az azzal egyenértékű ellátáshoz való jogosultságát;
     c) a szülési szabadságon lévő munkavállalók arra vonatkozó joga, hogy adott esetben automatikusan részesüljenek minden fizetésemelésből, anélkül, hogy átmenetileg meg kellene szakítaniuk a szülési szabadságukat annak érdekében, hogy a fizetésemelés rájuk is vonatkozzon;
   d) a 2. cikkben meghatározott munkavállalók azon jogát, hogy visszatérjenek munkahelyükre vagy egy annak megfelelő munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számukra nem kedvezőtlenebbek, a szülési szabadságot megelőző fizetéssel, szakmai kategóriával és feladatokkal, valamint hogy minden, a munkafeltételekben bekövetkezett javulás, amelyre távollétük alatt jogosultak lettek volna, rájuk is vonatkozzon; továbbá a termelési folyamat átalakításából vagy alapos átszervezéséből adódó kivételes helyzetekben mindig garantálni kell a munkavállaló nő számára a lehetőséget, hogy megvitassa a munkáltatóval, hogy milyen hatással lehetnek ezek a változtatások a saját szakmai, és közvetve a saját személyi helyzetére;
     e) a 2. cikkben meghatározott munkavállalók számára a karrier-előmeneteli lehetőségek folyamatos képzés, valamint szakmai és kiegészítő oktatás révén biztosított fenntartása előmeneteli kilátásaik konszolidálása céljából;
     f) a szülési szabadság ideje nem érintheti hátrányosan a munkavállaló nyugdíjellátáshoz való jogait, és bele kell számítani a nyugdíjellátásra jogosító foglalkoztatási időbe, továbbá a szülési szabadságot igénybe vevő munkavállalókat a nyugdíjellátás tekintetében semmiféle hátrány nem érheti.
   5. a (4) bekezdés b) pontjában említett juttatás akkor tekinthető egyenértékűnek, ha legalább a munkavállaló legutolsó havi fizetésével vagy a havi fizetések átlagával egyenértékű jövedelmet biztosít. A szülési szabadságon lévő munkavállalónak teljes fizetést kell folyósítani, és a juttatásnak az utolsó havi fizetés, vagy a havi átlagfizetés 100%-ának kell lennie. A tagállamok megállapíthatják, hogy a havi átlagfizetés mely időszak alapján kerüljön kiszámításra;
     6. a 2. cikkben meghatározott munkavállalók által kapott juttatás nem lehet alacsonyabb annál, amit a 2. cikkben meghatározott munkavállaló tevékenységének egészségügyi okokból történő megszakítása esetén kapna;
     7. a tagállamok biztosítják a szülési szabadságon lévő munkavállalók arra vonatkozó jogát, hogy adott esetben automatikusan részesüljenek minden fizetésemelésből, anélkül, hogy végig le kellene tölteniük a szülési szabadságukat, mielőtt a fizetésemelés rájuk is vonatkozna;
   8. a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók a 8. cikkben meghatározott a szülési szabadság ideje alatt vagy arról való visszatérésükkor munkaidejük és munkaidő-beosztásuk megváltoztatását kérhessék; a munkáltatókat pedig kötelezik arra, hogy – figyelembe véve mind a munkáltató, mind a munkavállaló igényeit – mérlegeljék e kérés teljesítésének lehetőségét;
     9. a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ösztönözzék a munkáltatókat arra, hogy szükség esetén és/vagy a munkavállaló kérésére, valamint a nemzeti jogszabályokkal összhangban visszailleszkedési és szakképzési támogatást nyújtsanak azoknak a női munkavállalóknak, akik a szülési szabadságot követően újra munkába állnak, és elősegítsék a szociális partnerek közötti párbeszédet ezzel kapcsolatban;
     10. a munkaadó biztosítja, hogy a várandós munkavállalók munkaidejének kialakításakor figyelembe vegyék, hogy a munkavállalónak rendszeres és különleges orvosi vizsgálatokon kell részt vennie;
     11. a tagállamok arra ösztönzik a munkáltatókat, hogy alkalmazottaik 3 évesnél fiatalabb gyermekei számára biztosítsanak gyermekfelügyeleti lehetőségeket.»;

"

12.  a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

11a. cikk

Szoptatásra járó munkaidő-kedvezmény

(1)  A gyermekét szoptató anya a munkájával kapcsolatos előjogok elvesztése nélkül jogosult erre a célra munkaidő-kedvezményt igénybe venni, amely két, egyenként egyórás időszakra oszlik, hacsak más megállapodás nem született a munkáltatóval.

(2)  Ikrek születése esetén az (1) bekezdésben említett munkaidő-kedvezmény minden egyes gyermek esetében további harminc perccel megnövekszik.

(3)  Részmunkaidő esetén az (1) bekezdésben említett munkaidő-kedvezmény a rendes munkaidőhöz képest arányosan csökken, ugyanakkor nem lehet rövidebb harminc percnél.

(4)  A (3) bekezdésben említett esetben a munkaidő-kedvezményt egy óránál nem hosszabb időszakra biztosítják, adott esetben pedig egy második, a fennmaradó időre jutó időszakra, hacsak más megállapodás nem született a munkáltatóval.

11b. cikk

A hátrányos megkülönböztetés megelőzése és a nemek közötti egyenlőség biztosítása

A tagállamok, összhangban nemzeti hagyományaikkal és gyakorlatukkal, megfelelő intézkedéseket hoznak a szociális partnerek közötti, megfelelő szintű párbeszéd előmozdítására abból a célból, hogy hatékony intézkedésekkel lépjenek fel a várandós állapot, valamint a szülési vagy örökbefogadási szabadság miatti hátrányos megkülönböztetés ellen.

A tagállamok kollektív szerződések vagy gyakorlatok útján arra ösztönzik a munkáltatókat, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a várandós állapot, valamint a szülési vagy örökbefogadási szabadság miatti hátrányos megkülönböztetés ellen.

A tagállamok ténylegesen figyelembe veszik a férfiak és nők közötti egyenlőség célkitűzését az ezen irányelvben említett területekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, politikák és fellépések kialakítása és végrehajtása során.

"

13.  a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

12a. cikk

Áldozattá válás

A tagállamok a nemzeti jogrendszerükbe olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az egyéneket, ideértve a tanúkat, megvédjék a panaszra vagy az egyenlő bánásmód elvének betartására indított eljárásra válaszként alkalmazott bármiféle hátrányos bánásmódtól vagy hátrányos következményektől.

12b. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy biztosítsák ezek alkalmazását. A szankció jelentheti az áldozat részére fizetendő kártérítést, ▌és hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie.

12c. cikk

Az egyenlőséggel foglalkozó szervek

A tagállamok biztosítják, hogy a 2006/54/EK irányelv 20. cikke értelmében kijelölt, egyenlőséggel foglalkozó testületek – melyek feladata valamennyi személy nemi alapon történő megkülönböztetéstől mentes, egyenlő bánásmódjának előmozdítása, vizsgálata, felügyelete és támogatása – hatáskörét kibővítsék az ezen irányelv hatálya alá tartozó kérdésekre, amennyiben ezek a kérdések elsősorban az egyenlő bánásmódra, és nem pedig kizárólag a munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkoznak.

"

2. cikk

(1)  A tagállamok bevezethetnek vagy fenntarthatnak olyan intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szempontjából az ebben az irányelvben meghatározottaknál kedvezőbbek.

(2)  A tagállamok a várandós vagy gyermekágyas munkavállalók védelme és biztonsága érdekében megelőző és felügyeleti intézkedéseket fogadhatnak el.

(3)  Ennek az irányelvnek a végrehajtása semmilyen körülmények között sem adhat alapot a már meglévő védelmi szint csökkentésére az ezen irányelv által szabályozott területeken.

(4)  Az ezen irányelvben meghatározott előírásokat bele kell foglalni a tagállamok kollektív munkaszerződéseinek szövegébe.

3. cikk

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ...(9)-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

(2)  A tagállamok által elfogadott intézkedésekben hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

4. cikk

(1)  A tagállamok és az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervek legkésőbb ...(10)-ig, azt követően pedig háromévenként tájékoztatják a Bizottságot minden olyan információról, amelyre a Bizottságnak szüksége van ahhoz, hogy az ezen irányelvvel módosított 92/85/EGK irányelv végrehajtásáról jelentést készítsen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)  A Bizottság jelentésében megfelelő módon figyelembe veszi a szociális partnerek és a jelentős nem kormányzati szervezetek szempontjait. A nemek közti egyenlőség biztosítása elvének megfelelően ez a jelentés többek között a hozott intézkedések nőkre és férfiakra gyakorolt hatásának felmérésére irányuló hatásvizsgálatot is tartalmaz. Ezen kívül tartalmaz egy olyan hatástanulmányt is, amely a szülési szabadság további meghosszabbításának és az apasági szabadság végrehajtásának uniós szinten kifejtett társadalmi és gazdasági hatásait elemzi. A kapott információk tükrében ez a jelentés szükség esetén magában foglalja az ezzel az irányelvvel módosított 92/85/EGK irányelv felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó javaslatokat.

5. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetése napján lép hatályba.

6. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 277., 2009.11.17., 102. o.
(2) Az Európai Parlament 2010. október 20-i álláspontja.
(3) EBHT 2008 I-01017.
(4) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(5) HL L 348., 1992.11.28., 1. o.
(6) HL L 145., 1996.6.19., 4. o.
(7) HL C 218., 2000.7.31., 5. o.
(8) HL L 269., 2002.10.5., 15. o.
(9)* Két évvel ezen irányelv elfogadását követően.
(10)* Három évvel ezen irányelv elfogadását követően.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat