Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2039(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0233/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0233/2010

Viták :

PV 19/10/2010 - 6
CRE 19/10/2010 - 6

Szavazatok :

PV 20/10/2010 - 6.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0375

Elfogadott szövegek
PDF 277kWORD 135k
2010. október 20., Szerda - Strasbourg
A minimáljövedelem szerepe a szegénység elleni küzdelemben és a befogadó társadalom előmozdítása Európában
P7_TA(2010)0375A7-0233/2010

Az Európai Parlament 2010. október 20-i állásfoglalása a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról (2010/2039(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 9., 14., 19., 151. és 153. cikkére,

–  tekintettel az 1979-ben elfogadott, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet az emberi jogokról szóló 1993-as világkonferencia alkalmával megerősítettek, különösen annak 3., 16., 18., 23., 25., 26., és 29. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2000-ben meghatározott millenniumi fejlesztési célokra, különösen a mélyszegénység és az éhínség csökkentésére (első cél), a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítására (második cél), valamint a nők és férfiak esélyegyenlőségére (harmadik cél),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a minimálbér megállapításáról szóló 26. és 131. sz. egyezményére, valamint a kényszermunka eltörléséről szóló 29. és 105. sz. egyezményére,

–  tekintettel az ILO globális foglalkoztatási paktumára,

–  tekintettel az ENSZ és az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjére,

–  tekintettel az EU alapjogi chartájára, és különösen annak a szociális jogokra vonatkozó rendelkezéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 34., 35. és 36. cikkére, amelyek kifejezetten meghatározzák a szociális és lakhatási támogatáshoz való jogot, az emberi egészség védelmének magas szintjét és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést,

–  tekintettel az ILO alapvető munkahelyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatának nyomon követéseként készített 2005. évi globális jelentésére: A kényszermunka elleni globális szövetség, a főigazgató 2005. évi jelentése,

–  tekintettel a szociális védelmi rendszerek elegendő forrásaira és szociális támogatására vonatkozó közös kritériumokról szóló, 1992. június 24-i 92/441/EGK tanácsi ajánlásra(1) (a minimáljövedelemről szóló ajánlás),

–  tekintettel a szociális védelmi célok és politikák összehangolásáról szóló, 1992. július 27-i 92/442/EGK tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2008. december 16-i és 17-i 2916. ülésének következtetéseire(3),

–  tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a jövő európai szociális modelljéről szóló, 2006. szeptember 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a társadalmi integráció és a szegénység, köztük a gyermekszegénység elleni küzdelem Európai Unióban történő előmozdításáról szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására(6), a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0364/2008),

–  tekintettel a megújított szociális menetrendről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlásról szóló 2008 október 3-i bizottsági közleményre, és a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2009. május 6-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló 2008. április 22-i 0111/2007. sz. írásbeli nyilatkozatára(9),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2010. április 27-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0193),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0233/2010),

A.  mivel az Európai Bizottság 2005–2010. évi szociálpolitikai menetrendje a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének nyilvánította azzal a kifejezett céllal, hogy támogassa és megerősítse az EU lisszaboni stratégia elején már megfogalmazott azon politikai törekvését, amely szerint intézkedéseket kell tenni a „szegénység jelentős mértékű felszámolására”,

B.  mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés sérti az emberi méltóságot és az alapvető emberi jogokat, és a jövedelemtámogatási rendszerek központi célkitűzésének arra kell irányulnia, hogy az embereket kiemelje a szegénységből és lehetővé tegye számukra a méltóságteljes életet,

C.  mivel a gazdasági fellendülés és a szegénység csökkentéséről szóló nyilatkozatok ellenére a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodtak, és 2008 végére a népesség 17%-a (vagyis közel 85 millió ember) még a társadalmi transzfereket(10) követően is a szegénységi küszöb alatt élt, míg 2005-ben ez az arány 16% és 2000-ben pedig 15% volt az EU-15-ben,

D.  mivel a szegénységi kockázati ráta a gyermekek és a 17 év alatti fiatalok körében magasabb, mint az egész népesség körében, mivel ez a ráta 2008-ban az EU-27-ben 20%-os volt, a legmagasabb arány pedig 33% volt,

E.  mivel az idős emberek szintén nagyobb arányban veszélyeztetettek, mint a lakosság általában, mivel a szegénységi kockázati ráta 2008-ban az EU-27-ben elérte a 19%-ot a 65 éves vagy annál idősebb lakosság körében, míg ez az arány 2005-ben 19%, 2000-ben pedig 17% volt,

F.  mivel bizonyos ágazatokban a magas szintű foglalkoztatási bizonytalanság állandósulása és az alacsony jövedelmek következtében a szegénységtől veszélyeztetett munkavállalók aránya magas szinten stagnál, mivel 2008-ban az EU-27-ben az állással rendelkezők között átlagosan 8% volt a szegénységi kockázati ráta, míg ez az arány 2005-ben 8%, 2000-ben pedig az EU-15-ben 7% volt,

G.  mivel az 1992. június 24-i 92/441/EGK ajánlásban a Tanács azt ajánlja a tagállamoknak, hogy minden ember alapvető jogaként ismerjék el a szociális ellátáshoz és az emberhez méltó élet megkövetelte erőforrásokhoz való jogot, mivel az 1992. július 27-i 92/442/EGK ajánlásban a Tanács azt javasolja a tagállamoknak, hogy biztosítsák az emberhez méltó élet megkövetelte erőforrásszintet; mivel az 1999. december 17-i következtetéseiben a Tanács a társadalmi integráció előmozdítását a modernizáció és a szociális védelem javításának egyik célkitűzéseként hagyta jóvá,

H.  mivel a nők a munkanélküliség, a gondozási feladatok megosztásának hiánya, a bizonytalan és rosszul fizetett állások, a nemek közötti bérszakadék, valamint az alacsonyabb nyugdíjak következményeként a szegénységtől veszélyeztetettek jelentős szegmensét képviselik,

I.  mivel a rendkívüli mértékű elszegényedés kockázata a nők esetében nagyobb, mint a férfiaknál, mivel az európai társadalmakban a szegénység elnőiesedése felé mutató tartós tendencia azt mutatja, hogy a szociális védelmi rendszerek jelenlegi keretei, illetve az EU társadalom-, gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáinak széles köre nem alkalmas a nők igényeinek kezelésére és a nők munkájában mutatkozó egyértelmű különbségek figyelembevételére; mivel Európában a nők körében előforduló szegénység és társadalmi kirekesztettség egyedi, többszintű és a nemi igényekhez igazodó politikai választ követel meg,

J.  mivel a rendkívüli mértékű elszegényedés kockázata a nők esetében nagyobb, mint a férfiaknál, különösen idős korban, hiszen a szociális biztonsági rendszerek gyakran a folyamatos jövedelemszerző foglalkoztatás elvén alapulnak, mivel a szegénység megelőzését szolgáló minimáljövedelemhez való egyéni jog nem függhet a foglalkoztatáshoz kötődő hozzájárulásoktól,

K.  mivel a fiatalok körében tapasztalt munkanélküliség még soha nem látott mértékűre nőtt, az Európai Unióban elérte a 21,4%-ot, az arány a hollandiai 7,6% és a spanyolországi 44,5%, illetve a lettországi 43,8% közötti tartományban mozog, valamint a fiataloknak felkínált gyakornoki állásokat és gyakornoki képzéseket sokszor egyáltalán nem fizetik vagy alulfizetik,

L.  mivel az Európai Unióban a 25 év alatti fiatalok körében minden ötödiknek nincs munkahelye, és az európai polgárok közül az 55 év feletti dolgozókat érinti leginkább a munkanélküliség, ráadásul akiket az a különleges és súlyos probléma is sújt, hogy az életkor előrehaladtával csökkennek a munkahelyhez jutás esélyei,

M.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság a munkaerő-piaci kínálat csökkenéséhez vezetett, a becslések szerint több mint 5 millió munkahely szűnt meg 2008 szeptembere óta, és a bizonytalanság fokozódik,

N.  mivel nem áll rendelkezésre hivatalos uniós adat a szegénység szélsőséges formáiról, mint a hajléktalanság, és ezért nehéz nyomon követni a jelenlegi tendenciákat,

O.  mivel a szegénység elleni küzdelem európai évének alkalmat kell nyújtania a szegénység, és az ehhez kapcsolódó társadalmi kirekesztettség iránti érzékenységgel és az aktív integrációval kapcsolatos tudatosság növelésére és az arra adott politikai válaszok javítására, valamint elő kell mozdítania az aktív integrációt, megfelelő jövedelmet, minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a rendes munkát támogató megközelítéseket, amihez a jövedelmek és a javak igazságos újraelosztása szükséges, és ami hatékony gazdasági és társadalmi kohéziót biztosító intézkedéseket feltételez az Európai Unióban és a régiók közötti szinten, amihez a jövedelmek és a javak igazságos újraelosztása szükséges, és ami hatékony gazdasági és társadalmi kohéziót biztosító intézkedéseket feltételez, valamint a minimáljövedelem megfelelő biztonsági hálót biztosíthat a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel küzdő, marginalizált és sérülékeny személyek számára,

P.  mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évének irányadó céljai és elvei a jogok elismerése, a részvétel és a felelősségmegosztás, a kohézió, az elkötelezettség és a konkrét intézkedések,

Q.  mivel az EU-27-ben uralkodó gazdasági és pénzügyi légkört megfelelően értékelni kell annak érdekében, hogy a tagállamokat egy minimális jövedelemküszöb megállapítására ösztönözzék, ami elősegítené az életszínvonal növelését, ugyanakkor pedig ösztönzé a versenymagatartást,

R.  mivel az Európai Unió elkötelezte magát az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak teljesítése, valamint a szegénység felszámolásának második ENSZ-évtizedét (2008–2017) meghirdető határozatának végrehajtása mellett,

S.  mivel tekintettel kell lenni a szegénység és a társadalmi kirekesztettség többdimenziós természetére, a különösen veszélyeztetett és függő népességcsoportok (gyermekek, nők, idős emberek, fogyatékkal élők és mások) – beleértve a bevándorlókat, az etnikai kisebbségeket, a nagycsaládokat vagy egyszülős családokat, a krónikus betegségben szenvedőket és a hajléktalanokat is – létezésére, valamint annak szükségességére, hogy a szegénység és a kirekesztés megelőzését és az azok elleni küzdelmet szolgáló intézkedések és eszközök beépüljenek más európai politikákba is, mivel a tagállamok részére iránymutatásokat kell megállapítani a nemzeti politikákba való beépítésük céljából, a színvonalas szociális biztonsági és szociális védelmi rendszerek, a hozzáférhető közérdekű infrastruktúra és a jó minőségű közszolgáltatások, a tisztességes, minőségi és jogokat biztosító munkafeltételek és állások, valamint a szegénység megelőzését lehetővé tevő, garantált minimáljövedelem általános elérhetőségének biztosítása révén, ami lehetővé teszi az emberek számára a társadalmi, kulturális és politikai részvételt és a méltóságteljes életet,

T.  mivel a rendkívül magas szintű szegénység nem csak az Európán belüli társadalmi kohéziót érinti, hanem kiterjed gazdaságunkra is, hiszen társadalmunk nagy részének állandósult kirekesztettsége meggyengíti gazdaságunk versenyképességét és növeli az államháztartásra gyakorolt nyomást,

U.  mivel átfogó célt kell megfogalmazni, nevezetesen az Európa 2020 stratégia összefüggésében, amely elsőbbséget biztosít a gazdasági, társadalmi és területi kohéziónak, valamint az alapvető emberi jogok védelmének, amihez szükséges a gazdaság-, a foglalkoztatási, a szociális, regionális és a környezeti politikák egyensúlya és a jövedelmek és javak igazságos újraelosztása a drámaian változó függőségi ráta figyelembe vételével, ezért van szükség valamennyi döntés esetén a társadalmi hatásvizsgálatok elkészítésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (9. cikk) szerinti átfogó szociális záradék alkalmazására,

V.  mivel az emberi méltóság tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapelve, amelynek célja a teljes foglalkoztatottság és társadalmi haladás előmozdítása, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint a társadalmi igazságosság és a szociális védelem előmozdítása,

W.  mivel biztosítani kell a strukturális alapok alkalmazását, növelését és megfelelőbb felhasználását a szegénység megelőzése, a szociális integráció és a minőségi és jogokat biztosító akadálymentes munkahelyteremtés területén,

X.  mivel a szociális védelmi rendszereknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a szociális integrációt biztosító fejlődéshez szükséges szintű társadalmi kohéziót, és enyhítsék a gazdasági válság társadalmi hatásait, ami magában foglalja a piaci verseny nyomása miatt a szegénység megelőzését szolgáló, egyénileg garantált nemzeti minimáljövedelmet, a munkaerőpiacról kirekesztett személyek oktatási és képzési szintjének javítását és az esélyegyenlőség biztosítását a munkaerőpiacon és az alapvető jogok gyakorlásának során,

Y.  mivel a minimáljövedelem-rendszerek bevezetése és megszilárdítása a szegénység felszámolásának lényeges és hatékony módja, amelynek eszköze a társadalmi integráció és a munkaerőpiachoz való hozzáférés előmozdítása, valamint az emberek méltóságteljes életének lehetővé tétele,

Z.  mivel a minimáljövedelem-rendszerek fontos eszközt jelentenek abban, hogy biztonságot teremtsünk azon emberek számára, akiknek szembe kell nézniük a társadalmi kirekesztettség és a munkanélküliség következményeivel, valamint hogy támogassuk a munkaerőpiachoz való hozzáférést, mivel az ilyen minimáljövedelem-rendszerek fontos szerepet játszanak a javak újraelosztásában és a szolidaritás és társadalmi igazságosság biztosításában, valamint – különösen válság idején – anticiklikus szerepet játszanak azáltal, hogy pótlólagos erőforrásokat biztosítanak a belső piaci kereslet és fogyasztás erősítéséhez,

AA.  mivel az EU lakosságának a szegénységgel szembeni viselkedését vizsgáló friss Eurobarometer-felmérés szerint a túlnyomó többség (73%) úgy véli, hogy országában a szegénység egyre terjedő probléma, 89% azonnali, a megfékezést szolgáló cselekvést követel a kormányától, és 74% várja, hogy az EU fontos szerepet tölt majd be ezen a téren,

AB.  mivel a gazdasági válság szociális téren tapasztalt fájdalmas hatásai következtében az elmúlt két évben 6 millió európai polgár vesztette el munkahelyét,

AC.  mivel a gazdasági és szociális válság komoly méreteket öltött, és hatására a szegénység, valamint a társadalmi kirekesztés fokozódik, amit a munkanélküliség növekedése (a 2008 eleji 6,7%-ról a 2009 végi 9,5%-ra) és a minden harmadik munkanélkülit érintő – a kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező országokban még ennél is súlyosabb – hosszú távú munkanélküliség kísér,

AD.  mivel a Tanács és a Bizottság, valamint olyan nemzetközi szervezetek, mint az IMF arra köteleznek egyes tagállamokat, hogy belátható időn belül mérsékeljék a válság következtében fokozódó költségvetési hiányt, továbbá csökkentsék kiadásaikat – többek között a szociális kiadásokat is –, ami meggyengíti a szociális államot és elmélyíti a szegénységet,

AE.  mivel az egyes tagállamokban fokozódnak a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek a jövedelmek és a gazdagság elosztásában megnyilvánuló gazdasági egyenlőtlenségből, a szociális bizonytalansággal kísért munkaerő-piaci egyenlőtlenségekből, az olyan állami társadalmi funkciókhoz, mint a társadalombiztosítás, egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás stb. való egyenlőtlen hozzáférésből fakadnak,

AF.  mivel sor került az európai szociális integrációs politika, nevezetesen a Lisszaboni Stratégia keretében a 2000-es évek elején elfogadott célkitűzések és az azokhoz kapcsolódó európai program, a koordináció nyílt módszerének és a nemzeti cselekvési tervekben elérendő közös célok bevezetésére,

AG.  mivel az Európai Unió tagállamaiban különböző okok miatt általában nagyon sokan védtelenek, ami a társadalmi beilleszkedésüket elősegítő intézkedéseket sürget,

1.  kiemeli a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget felszámoló konkrét intézkedések szükségességét, amelyek a munkába történő visszaállást lehetővé tevő utakat tárják fel, előremozdítják a jövedelmek és a javak igazságos újraelosztását és megfelelő jövedelmet biztosítanak, így igazi tartalmat és jelentést adnak a szegénység elleni küzdelem európai évének és erős politikai örökséget hagynak hátra a millenniumi fejlesztési célok teljesítéséhez, beleértve az egész Európai Unióban a szegénység megelőzését és a társadalmi integrációt szolgáló megfelelő minimáljövedelem-rendszerek biztosítását a különböző nemzeti gyakorlatok, kollektív tárgyalások és a tagállamok nemzeti joga alapján, valamint aktívan tevékenykednek a megfelelő jövedelem és általánosságban a társadalombiztosítási rendszerek előmozdításán; ösztönzi a tagállamokat, hogy gondolják át újra a megfelelő jövedelem biztosítását célzó politikákat, tudván, hogy a szegénység elleni küzdelemhez tisztességes és tartós munkahelyek létrehozása szükséges a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjai számára; úgy véli, hogy minden dolgozónak képesnek kell lennie méltóságban megélni; véleménye szerint az állami szociális politika elválaszthatatlan az aktív munkaerő-piaci politikától;

2.  felhívja a figyelmet, hogy a nemrégiben bekövetkezett gazdasági hanyatlás miatt a munkanélküliségi ráta növekedése és a munkalehetőségek csökkenése sok embert szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel fenyeget; ez különösen érvényes néhány olyan tagállamra, ahol hosszú távú a munkanélküliség vagy az inaktivitás;

3.  kéri, hogy tényleges előrehaladást érjenek el a minimáljövedelem-rendszerek megfelelése terén, hogy képesek legyenek kiemelni a szegénységből minden gyermeket, felnőttet és idős személyt, illetve biztosítani számukra a méltóságteljes élethez való jogot;

4.  kiemeli a szegénységben élő társadalmi csoportok körében a különböző területeken (egészségügy, lakhatás, oktatás, jövedelmek és foglalkoztatás) tapasztalható különbségeket; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe e különbségeket a célzott intézkedéseik esetében; hangsúlyozza, hogy a szegénység csökkentésének leghatékonyabb módja, ha a munkaerőpiacot mindenki számára hozzáférhetővé teszik;

5.  hangsúlyozza, hogy a figyelmet az élethosszig tartó tanulási programokra kell összpontosítani, amelyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben a foglalkoztatási lehetőségek, a tudáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés növelésével; úgy véli, hogy még aktívabban kell ösztönözni a munkavállalók, a munkanélküliek és az összes veszélyeztetett társadalmi csoport szerepvállalását az egész életen át tartó tanulásban és a struktúrákból való lemorzsolódás hatékony kezelését, ideértve a szaktudás fejlesztését, ami biztosíthatja, hogy a fiatalokat az átlagosnál gyorsabban fogadja vissza a munkaerőpiac, vagy akár a termelékenység növelésének és a minőségi munkához jutás eszközéül szolgálhat;

6.  kiemeli, hogy tagállami szintű cselekvésre van szükség a minimális jövedelemküszöb vonatkozó mutatók alapján történő meghatározása terén annak érdekében, hogy garantálják a társadalmi-gazdasági kohéziót, csökkentsék az egyforma tevékenységek egyenlőtlen díjazásának kockázatát, mérsékeljék az Európai Unió egészében a lakosság elszegényedésének kockázatát, továbbá az Európai Unió részéről az említett intézkedések tekintetében határozottabb ajánlást tart szükségesnek;

7.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatást a szegénység elleni küzdelem leghatékonyabb eszközének kell tekinteni, ezért tehát a nők foglalkoztatását ösztönző intézkedéseket kell elfogadni, a felkínált munkahelyekre vonatkozó minőségi célkitűzések meghatározásával;

8.  hangsúlyozza, hogy mind európai, mind nemzeti szinten fel kell vállalni a cselekvést a fogyasztók védelme érdekében a tisztességtelen feltételekkel nyújtott hitelek és hitelkártyával felvett összegek visszafizetése terén, valamint úgy kell kialakítani a kölcsönhöz jutás feltételeit, hogy elejét lehessen venni a háztartások túlzott eladósodottságának, aminek következménye az elszegényedés és a társadalmi kirekesztődés;

9.  felhívja a figyelmet a szegénység és a társadalmi kirekesztettség többdimenziós természetére, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy biztosítsák a társadalmi célkitűzések érvényesítését, valamint a dimenzió és a makrogazdasági politikák társadalmi fenntarthatóságának jelentőségét; úgy véli, hogy a társadalmi célkitűzéseknek integráns részét kell képezniük mind a válságból való kilábalás stratégiájának és az Európa 2020 stratégiának, mind a társadalmi, gazdasági és területi kohéziónak, ami magában foglal egy horizontális társadalmi iránymutatást és egy hatékony társadalmi hatásvizsgálatot is, amely biztosítja a prioritások és a politikák, mint például a monetáris politikák, a munkaerő-piaci politikák, a versenypolitikák, a szociális politikák és a makrogazdasági politikák, köztük a stabilitási és növekedési paktum, a versenypolitikák, a belső piaci, a költségvetési és pénzügyi politikák újrafogalmazását; az a véleménye, hogy e politikáknak nem szabad akadályozniuk a társadalmi kohéziót, és biztosítaniuk kell az ezzel kapcsolatos intézkedések végrehajtását, valamint az esélyegyenlőség előmozdítását a válságból való tartós kilábalás biztosítása, a költségvetési konszolidációhoz való visszatérés és azoknak a reformoknak a végrehajtása érdekében, amelyekre a gazdaságnak a növekedés és munkahelyteremtés útjára való visszatéréshez van szüksége; felhív az erre a legjobban rászoruló államok gyakorlati támogatását megfelelő mechanizmusok révén biztosító politikák kidolgozására;

10.  úgy véli, hogy a munkahelyteremtés az Európai Bizottság és a tagállamok kormányainak prioritása, a szegénység elleni küzdelemben megtett első lépésként;

11.  úgy véli, hogy a minimáljövedelem-rendszereket be kell illeszteni egy, a társadalmi integráció irányába mutató stratégiai megközelítésbe, amely magában foglalja mind az általános politikákat, mind pedig a – lakhatással, egészségüggyel, oktatással és képzéssel, illetve szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos – célzott célkitűzéseket, amelyek segítenék az embereket a szegénységből való talpra állásban, a társadalmi integrációra való törekvésben és a munkaerőpiacra való belépésben; úgy véli, hogy a minimáljövedelem-rendszerek valódi célkitűzése nem csupán a segítségnyújtás, hanem főképpen az, hogy végigkísérje a jogosultakat a társadalmi kirekesztettségből az aktív életbe való visszatéréshez vezető úton;

12.  ragaszkodik ahhoz, hogy a gyermekszegénység ördögi körének megtörése érdekében a minimáljövedelmek összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azokat a személyeket – különösen a gyermekeket –, akiknek eltartásáról a munkavállaló gondoskodni köteles; ezenfelül úgy véli, hogy a Bizottságnak éves jelentést kellene benyújtania a gyermekszegénység elleni küzdelemben történt előrehaladásról;

13.  hangsúlyozza, hogy módosítani kell az egyes országokban a válság leküzdése érdekében bevezetett megszorító politikát, továbbá hangsúlyozza a hatékony szolidaritási intézkedések – köztük a méltó munkahelyteremtésre irányuló költségvetési források megerősítésének, mozgósíthatóságának, megelőlegezésének és a szükséges önrész csökkentésének – jelentőségét, a termelőágazatoknak, továbbá a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem számára nyújtott támogatás, és az új függési viszonyok vagy a fokozódó eladósodás megelőzésének fontosságát;

14.  úgy véli, hogy a minimáljövedelem-rendszerek valamennyi uniós tagállamban való bevezetése – amely az elégtelen jövedelemmel rendelkező személyeket gazdasági ellátás és a szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés formájában támogató egyedi intézkedéseket is tartalmaz – az egyik leghatékonyabb módja a szegénység elleni küzdelemnek, a megfelelő életszínvonal biztosításának és a társadalmi integráció elősegítésének;

15.  úgy véli, hogy a megfelelő minimáljövedelmek összegét az adott tagállambeli mediánjövedelem legalább 60%-ában kell megállapítani;

16.  hangsúlyozza, hogy értékelni kell a társadalmi integrációs politikát, a koordináció nyílt módszerének bevezetését és a közös és nemzeti cselekvési tervekben a szegénység fokozódása ellen meghatározott célkitűzések elérését, a határozottabb uniós és nemzeti szintű fellépés, valamint a szegénység átfogóbb, következetesebb és tagoltabb politikák révén történő leküzdése érdekében, amelyek célja a mélyszegénység és a gyermekszegénység felszámolása 2015-ig, valamint a relatív szegénység gyökeres visszaszorítása;

17.  megismétli, hogy bármennyire is fontos, a minimáljövedelem-rendszereket nemzeti és európai szinten összehangolt stratégiának kell kísérnie, amely az intézkedések széles körére és olyan egyedi intézkedésekre összpontosít, mint például a munkaerőpiactól a legtávolabb elhelyezkedő csoportokra irányuló aktív munkaerő-piaci politikák, a legképzetlenebbekre irányuló oktatás és képzés, minimálbérek, szociális lakáspolitikák, valamint elérhető, hozzáférhető és minőségi közszolgáltatások;

18.  kitart a társadalmi integráció és befogadás előremozdítása mellett annak érdekében, hogy biztosítsák az alapvető emberi jogok hatékony védelmét, és a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen küzdő európai uniós és nemzeti politikák kialakításával kapcsolatos világos kötelezettségvállalások mellett; szükségesnek ítéli annak garantálását, hogy mindenki egyenlő eséllyel, fizikai és kommunikációs akadályok nélkül juthasson a munkaerőpiacra, az egészségügyi, oktatási és képzési (az iskola előtti oktatástól az első egyetemi diploma megszerzéséig), szakképzési, szociális lakhatási, energiaellátási és szociális védelmi közszolgáltatásokhoz; úgy véli, hogy az állásoknak hozzéférhetőknek, minőségieknek és jogokat biztosítóknak kell lenniük; azon a véleményen van, hogy méltó jövedelmeket és olyan nyugdíjakat kell biztosítani, amelyek öregségi minimumellátást nyújtanak a nyugdíjasok számára, akik egész életükben dolgoztak a megfelelő nyugdíjért; hozzáteszi, hogy a mindenki számára megfelelő minimáljövedelem-rendszereknek garantálniuk kell a szegénység elkerülését és biztosítaniuk kell a társadalmi, kulturális és politikai részvételt a tagállamok nemzeti gyakorlatainak, kollektív megállapodásainak vagy jogszabályainak tiszteletben tartása mellett; megállapítja továbbá, hogy hosszú távon minél nagyobb mértékben fektetnek be a tagállamok ezekbe a politikákba, annál kevésbé lesz szükség arra, hogy a háztartásonként elégséges jövedelem rendszeréhez folyamodjanak; ezen intézkedéseket a tagállamok tekintetében a szubszidiaritás elvének, és a különböző nemzeti gyakorlatok, kollektív megállapodások és jogszabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett kell elfogadni; úgy véli, hogy csak így biztosítható az a mindenkit megillető jog, hogy részt vegyen a társadalmi, politikai és kulturális életben;

19.  felhívja a figyelmet azon fiatalok szükségleteire, akik az iskolából a munka világába kerülve a gazdasági és társadalmi integráció tekintetében különös nehézségekkel küzdenek, akiket az a veszély fenyeget, hogy fiatalon elhagyják az oktatást; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalok munkanélküliségét önálló módon, külön célkitűzésként kezeljék egyedi fellépésre és szakképzésre irányuló intézkedések, a közösségi programok támogatása (LifeLongLearning, Erasmus, Mundus) és a vállalkozói szellem ösztönzése révén;

20.  megjegyzi, hogy a korai iskolaelhagyás, valamint a közép- és felsőfokú oktatáshoz való korlátozott hozzáférés meghatározó tényezői a nagy arányú hosszú távú munkanélküliség kialakulásában, amely súlyos csapást jelent a társadalmi kohézióra; úgy véli, hogy mivel a 2020-as stratégia szövegében ez a két konkrét kérdés a Bizottság elsődleges céljai között szerepel, különösen meg kell alapozni azokat a konkrét intézkedéseket és politikákat, hogy a fiatalok az ösztöndíjak, a képzési támogatások, a diákhitelek és tanulást ösztönző kezdeményezések révén jobban hozzáférhessenek az oktatáshoz;

21.  úgy véli, hogy a Bizottságnak az egyes tagállamokban fel kellene mérnie egy európai szinten létrehozandó minimáljövedelemre vonatkozó jogalkotási kezdeményezés hatását; különösen javasolja, hogy az érintett tagállambeli megfelelő minimáljövedelem, illetve minimálbér közötti eltérés, valamint annak munkaerőpiacra való belépésre kifejtett hatásai képezzék e tanulmány tárgyát;

22.  kitart annak fontossága mellett, hogy elfogadják a munkanélküli biztosítási járadékkal kapcsolatos kártérítésre vonatkozó szabályokat, amelyek lehetővé tennék az érintettek számára a szegénység elkerülését, ösztönöznék a tagállamokat a munkába történő visszaállás megkönnyítésére irányuló intézkedések meghozatalára a feszült helyzetben lévő állások területén, ezzel megkönnyítve az Európai Unión belüli mobilitást;

23.  hangsúlyozza, hogy a minimáljövedelem-rendszerekkel kapcsolatos beruházások a szegénység megelőzésének és csökkentésének fő elemét képezik; hangsúlyozza, hogy a minimáljövedelem-rendszereket még válság idején sem szabad költségtényezőnek tekinteni, ehelyett a válság elleni küzdelem alapvető elemeként kell értékelni; hangsúlyozza, hogy a szegénység leküzdését célzó korai beruházások jelentős megtérüléssel járnak a hosszú távú társadalmi költségek csökkenése révén;

24.  hangsúlyozza a társadalombiztosítás szerepét, különösen a betegség, a családi ellátások, a nyugdíj és a fogyatékosság területén, és arra kéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a legsérülékenyebb személyekre azáltal, hogy a jogok egy minimumszintjét munkanélküliség esetén is biztosítják számukra;

25.  hangsúlyozza az egyéneknek az emberi méltósággal összeegyeztethető életvitelhez elégséges erőforráshoz és a szociális segítségnyújtáshoz való alapvető jogát a társadalmi kirekesztettség megszüntetésének átfogó és egységes részeként; a társadalmi integrációt célzó aktív stratégia keretében felhívja a tagállamokat az érintett személyek gazdasági és társadalmi integrációját célzó nemzeti politikák elfogadására;

26.  rámutat a dolgozó szegények növekvő számára, valamint annak szükségességére, hogy a különböző eszközök kombinálásával kezeljék ezen új kihívásokat; kéri, hogy a létminimum mindig a szegénységi küszöb felett legyen; kéri, hogy azok a munkavállalók, akik több okból kifolyólag a szegénységi küszöb alatt maradnak, feltétel nélkül és könnyen igénybe vehető hozzájárulást kapjanak; kiemeli az Egyesült Államokban a negatív jövedelemadó terén szerzett pozitív tapasztalatokat, amelynek célja, hogy az alacsony jövedelmű munkavállalókat a szegénységi küszöb fölé emelje;

27.  megjegyzi, hogy az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményében a Bizottság javasolja, hogy rögzítsenek az EU számára öt nagy célkitűzést, többek között azt, hogy 20 millióval csökkentsék a szegénység kockázatának kitett lakosok számát; emlékeztet arra, hogy ez a célkitűzés meghátrálást jelent a lisszaboni stratégia eredeti ambiciózus törekvéseihez képest, amelyeket sajnos nem lehetett elérni (a szegénység felszámolása); úgy véli, hogy a szegénységet és a társadalmi kirekesztést hiteles, konkrét és kötelező erejű intézkedésekkel kell felszámolni; úgy véli, hogy ez a célkitűzés túl visszafogott és a szegénységmentes Európa célját nem szabad feladni; úgy véli, hogy e célból megfelelő intézkedéseket kell hozni és az abszolút számértékben meghatározott célkitűzés mellett fel kell állítani a szegénység tagállamonkénti csökkentésének célkitűzését, hogy ezáltal ösztönözzék a tagállamokat e cél megvalósításában való közreműködésre, és hogy e célkitűzést a helyes intézkedésekkel hitelessé tegyék, különösen a rászorulókat támogató politikák hatékonyságát illetően; úgy véli, hogy ezt a célkitűzést konkrét és helyes intézkedésekkel, főként pedig minden uniós tagállamban minimáljövedelem-rendszerek bevezetésével kell elérni;

28.  alapvető fontosságúnak tekinti a társadalmi egyenlőtlenségek, nevezetesen a jövedelmek és a gazdagság elosztásában megnyilvánuló gazdasági egyenlőtlenség, a szociális bizonytalansággal kísért munkaerő-piaci egyenlőtlenségek, valamint az olyan állami társadalmi funkciókhoz, mint a társadalombiztosítás, egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás stb. való egyenlőtlen hozzáférés leküzdését;

29.  felszólítja a Tanácsot és az uniós tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégiának a szegénység kezelésére irányuló elsődleges célkitűzése a laekeni európai tanács által 2001 decemberében elfogadott relatív szegénységi mutatón alapuljon (az átlagjövedelem 60%-a), mert ez a mutató minden egyes tagállam vonatkozásában meghatározza a szegénység valódi szintjét, lévén a szegénység viszonylagos feltételként való értelmezését tükrözi;

30.  felszólítja a tagállamokat, hogy az EU szegénységgel kapcsolatos elsődleges célkitűzését az EU társadalmi kohéziós stratégiájában meghatározott prioritásokkal foglalkozó konkrét és elérhető nemzeti célkitűzésekre fordítsák le, mint például a 0111/2007 sz. írásbeli nyilatkozattal összhangban az utcai hajléktalanság 2015-ig való felszámolása;

31.  úgy véli, hogy a munkanélküliek helyzete különös figyelmet érdemel, és 2015-ig történő teljes társadalmi integrációjuk kiegészítő intézkedéseket tesz szükségessé a tagállamok vagy az Európai Bizottság részéről, ami magában foglalja az összehasonlítható adatok és megbízható statisztikák gyűjtését közösségi szinten, ezek éves közzétételét a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló nemzeti és közösségi stratégiákban elért eredményekkel és előrelépésekkel együtt;

32.  úgy véli, hogy valamennyi tagállam kötelezettsége, hogy meghozzon minden olyan intézkedést, amely állampolgárai pénzügyi bizonytalanságának megelőzése érdekében szükséges, elkerülve a különösen a banki kölcsönök felvétele esetén bekövetkező túlzott eladósodásukat azáltal, hogy fontolóra veszik a fizetésképtelen személyeknek kölcsönöket nyújtó bankok és pénzintézetek megadóztatását;

33.  úgy véli, hogy a tagállamoknak határozott kötelezettségvállalást kell tenniük az aktív integráció végrehajtására vonatkozóan: a feltételhez kötöttség csökkentése, a támogatási intézkedésekbe való beruházás, a megfelelő minimáljövedelem védelme és a társadalmi normák megőrzése az alapvető közszolgáltatások csökkentésének megtiltása révén, ezáltal nem a szegények fognak fizetni a válságért;

34.  úgy véli, hogy a társadalmi beilleszkedést és védelmet szolgáló kiegészítő intézkedésekkel támogatott minimáljövedelmek és a mindenkit feltétel nélkül megillető alapjövedelem terén szerzett különböző tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és egy mindenki számára méltóságban élhető élet biztosításának hatékony formája; felkéri tehát a Bizottságot egy, a tagállamokban a további tapasztalatokat támogató kezdeményezésre, amely figyelembe veszi és ösztönzi a bevált gyakorlatokat, valamint lehetővé teszi a vonatkozó regionális mérce alapján bizonyíthatóan rászoruló minden polgárra kiterjedő, megfelelő minimál-, illetve alapjövedelem biztosítását célzó különböző modelleket, ami eszközt jelent a szegénység leküzdésére és a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség biztosítására, anélkül hogy vitatná az egyes tagállamok sajátosságait; úgy véli, hogy a Bizottság e kezdeményezésének egy, az uniós tagállamokon belüli minimáljövedelemről szóló európai kezdeményezés végrehajtását kísérő cselekvési terv kidolgozásához kell vezetnie, amely tiszteletben tartja a tagállamok különböző nemzeti gyakorlatait, kollektív megállapodásait és jogszabályait, az alábbi célok elérése érdekében:

   a minimáljövedelem-rendszer jogosultsági és hozzáférhetőségi feltételeire vonatkozó közös előírások és mutatók megállapítása,
   annak meghatározását szolgáló értékelési kritériumok rögzítése, hogy mely intézményi és terület szint – beleértve a szociális partnereket és az érdekelt feleket – alkalmasabb a minimáljövedelem-rendszerek intézkedéseinek végrehajtására,
   a szegénység elleni politika eredményeinek, következményeinek és hatékonyságának értékelésére szolgáló közös mutatók és referenciaértékek megállapítása,
   a bevált gyakorlatok nyomon követésének és hatékony cseréjének biztosítása;

35.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő minimáljövedelem elengedhetetlen a méltóságteljes élethez, valamint a megfelelő minimáljövedelem és a társadalmi részvétel az előfeltétele annak, hogy az emberek teljesen ki tudják bontakoztatni lehetőségeiket és részt tudjanak venni a társadalom demokratikus alakításában; hangsúlyozza továbbá, hogy a megélhetést biztosító jövedelem ösztönzőleg hat a gazdaságra és ezáltal hozzájárul a jólét biztosításához;

36.  úgy véli, hogy az Európai Bizottság garantált minimáljövedelemről szóló kezdeményezésének figyelembe kell vennie a 92/441/EGK ajánlást, amely elismeri „az állampolgárok alapvető jogát a méltósággal való életet biztosító forrásokhoz és szolgáltatásokhoz”; hangsúlyozza, hogy a jövedelemtámogatási rendszerek központi célkitűzése az kell legyen, hogy az embereket kiragadja a szegénységből és lehetővé tegye számukra, hogy méltósággal éljenek, méltó rokkantsági és öregségi nyugdíjat biztosítva; ezért javasolja a Bizottságnak, hogy dolgozza ki a létminimum és a megélhetési költségek (termékek és szolgáltatások) kiszámítására szolgáló közös módszert, hogy összehasonlítható mérések álljanak rendelkezésre a szegénységi szintről, illetve a szociális intervenció módszereinek meghatározásához;

37.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak sürgős intézkedéseket a segélyekhez való hozzáférés javítása érdekében, továbbá tudván, hogy az OECD szerint az igénybe nem vett segélyek aránya 20% és 40% között mozog, kövessék nyomon az igénybe nem vett segélyek mértékét és okait oly módon, hogy növelik az átláthatóságot, hatékonyabb tájékoztatási és tanácsadási lehetőségeket biztosítanak, egyszerűsítik az eljárásokat, valamint a minimáljövedelem kedvezményezettjeihez társított megbélyegzettség és megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó hatékony intézkedéseket és politikákat fogadnak el;

38.  hangsúlyozza a munkanélküli-ellátás fenntartásának fontosságát, amely a jogosultak számára biztosítja a méltóságteljes életet, illetve azt is, hogy az állami munkahely-közvetítő szolgálatok hatékonyabb működése révén csökkenteni kell a foglalkoztatásból való kiesés időtartamát;

39.  hangsúlyozza, hogy olyan biztosítási szabályozásra van szükség, amely a várható legalacsonyabb nyugdíjat a létminimumhoz kapcsolja;

40.  bírálja azokat a tagállamokat, ahol a minimáljövedelem-rendszerek nem érik el a relatív szegénységi küszöböt; újólag megerősíti azt a kérését, miszerint a tagállamok haladéktalanul orvosolják ezt a helyzetet; kéri, hogy a Bizottság a nemzeti cselekvési tervek értékelésében foglalkozzon a bevált és a helytelen gyakorlatokkal;

41.  rámutat a minimáljövedelem-rendszerekkel kapcsolatban tapasztalt, az életkor alapján történő megkülönböztetés főbb eseteire, mint például a szegénységi küszöb alatt élő gyermekek részére megállapított minimáljövedelem vagy a társadalombiztosítási hozzájárulások nem fizetése miatt fiatalok kizárása a minimáljövedelem-rendszerből; hangsúlyozza, hogy ez aláássa a minimáljövedelem-rendszerek feltétel nélküliségét és tisztességességét;

42.  hangsúlyozza a különböző területeken, mint az egészségügy, a lakhatás, az energiaellátás, a társadalmi és kulturális integráció, a mobilitás, az oktatás, a jövedelmek (mint a jövedelmek közötti eltérések alakulásának mérésére alkalmas Gini-együttható), az anyagi nélkülözés, a foglalkoztatottság vagy a szociális támogatás szolgáltatásai területén működő, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem eredményeinek mérésére és megfigyelésére szolgáló gazdasági-társadalmi mutatók kidolgozásának és használatának sürgető szükségességét, és kéri ezek évenkénti bemutatását a szegénység elleni küzdelem világnapján (október 17.), kiemelve az elért fejlődést, figyelembe véve a nemeket, az életkort, a családi állapotot, a fogyatékosságot, a bevándorlást, a krónikus betegséget, és a különböző jövedelemszinteket (a mediánjövedelem 60, 50, 40%-a), tekintetbe véve ezáltal a relatív szegénységet, a mélyszegénységet és a legveszélyeztetettebb csoportokat; hangsúlyozza, hogy a szélsőséges szegénységgel, például a hajléktalansággal kapcsolatos helyzet tekintetében a monetáris mutatók mellett sürgető szükség van uniós szintű statisztikai adatokra, mivel arra jelenleg nem terjed ki az EU-SILC; ezeket a társadalmi-gazdasági mutatókat egy jelentés keretében évente megküldik a tagállamok és az Európai Parlament részére megvitatásra és a további cselekvési területek meghatározása céljából;

43.  ismételten rámutat, hogy a leghátrányosabb helyzetű csoportokat (fogyatékkal élők, krónikus betegségben szenvedők, gyermeküket egyedül nevelő szülők és nagycsaládosok) segítő, célzott kiegészítő támogatásokra van szükség, amelyek személyes támogatás, bizonyos létesítmények használata, orvosi ellátás és szociális támogatás révén fedezik a felmerülő többletkiadásokat;

44.  felszólítja a Bizottságot és az uniós tagállamokat annak megvizsgálására, hogy a mindenkit megillető, feltétel nélküli és a szegénység megelőzését célzó alapjövedelmek különböző modelljei mennyiben járulnak hozzá a társadalmi, kulturális és politikai részvételhez, figyelembe véve különösen azok nem megbélyegző jellegét és a rejtett szegénység megelőzésével kapcsolatos képességét;

45.  úgy véli, hogy a tagállamokban a megfelelő minimáljövedelem létrehozását kísérő, a szegénység csökkentését célzó politikák esetén át kellene alakítani a koordináció nyílt módszerét a bevált gyakorlatok tagállamok közötti tényleges cseréjének lehetővé tétele érdekében;

46.  megállapítja, hogy a minimáljövedelem csak akkor valósíthatja meg a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos célkitűzését, ha az adómentes, javasolja továbbá annak megfontolását, hogy a minimáljövedelem szintjét kapcsolják össze a kollektív szolgáltatási díjak ingadozásával;

47.  emlékeztet arra, hogy a mélyszegénység veszélye, a szociális védelmi rendszerek hiányosságai és a munkaerőpiacon fennálló hátrányos megkülönböztetések miatt fokozottabban leselkedik a nőkre, mint a férfiakra, ami többszörös, konkrét politikai intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek tekintettel vannak a nemekre és az adott helyzetre;

48.  úgy véli, hogy a munkavállalókat sújtó szegénység a munkakörülmények egyenlőtlenségéről árulkodik, ezért arra szólít fel, hogy tegyenek lépéseket a helyzet megváltoztatására annak érdekében, hogy általában a fizetéseket, de különösen a minimálbéreket függetlenül, a jogszabályok vagy a kollektív szerződések állapítsák meg úgy, hogy biztosítsák a méltó életszínvonalat;

49.  kéri a szegélységben élők integrálását (akik számára a munkaerő-piaci integrációt célzó intézkedéseket erősen támogatni kell), és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek párbeszédet a szegénységben élők képviselőivel és képviseleti szervezeteivel, hálózataikkal és a szociális partnerekkel; úgy véli, hogy a szegénységgel szembesülőket, valamint az őket képviselőket kell fő érdekelt feleknek tekinteni, továbbá megfelelő pénzügyi és egyéb erőforrások és támogatások rendelkezésre bocsátásával tegyék lehetővé számukra, hogy részt vehessenek a politikák, az intézkedések és a mutatók kidolgozásában, valamint ezek európai, nemzeti, regionális és helyi szintű alkalmazásában és nyomon követésében, különös tekintettel az Európa 2020 stratégia keretében meghatározott nemzeti reformprogramokra, valamint a szociális védelem és társadalmi integráció nyílt koordinációs módszerére; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy fellépjenek azokkal a munkáltatókkal szemben, akik illegálisan, a minimáljövedelemnél alacsonyobb bér fejében foglalkoztatják a marginalizált csoportokat;

50.  úgy véli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni erőfeszítéseket folytatni kell, és ki kell terjeszteni a szegénység és a kirekesztés által leginkább veszélyeztetettek, például az alkalmi munkavállalók, a munkanélküliek, a gyermekeiket egyedül nevelők, az egyedül élő idősek, a nők, a hátrányos helyzetű gyermekek, valamint az etnikai kisebbségek, a betegek és fogyatékkal élők helyzetének javítása érdekében;

51.  mélységesen sajnálja, hogy néhány tagállam láthatóan nincs tekintettel a 92/441/EGK tanácsi ajánlásra, amely elismeri „a személyek alapvető jogát az emberi méltósággal összeegyeztethető élethez szükséges erőforrásokhoz és a szociális segélyhez”;

52.  ragaszkodik a szociális partnerek teljes mértékű és egyenlő alapokon történő bevonásához a kormányzat valamennyi szintjén a szegénység elleni küzdelem elleni nemzeti cselekvési tervek – beleértve a referenciaindexeket is – kidolgozásába;

53.  hangsúlyozza, hogy azokban a földrajzi térségekben, amelyeket különösen magas munkanélküliség sújt, a célzott beavatkozásokat a földrajzi, ágazati vagy vállalati szintű aktív foglalkoztatáspolitika segítségével kell megtervezni és megvalósítani, a szociális partnerek aktív bevonásával, az egyének munkaerőpiachoz való hozzáférésének ösztönzése és fokozása érdekében;

54.  hangsúlyozza, hogy a szakmai felkészültség tökéletesítése, a munkanélküliség megelőzése és a társadalmi beilleszkedést segítő hálózatok megerősítése révén a kiválasztott lakossági csoportokra (bevándorlókra, nőkre, a munkanélküliekre, a nyugdíjkorhatár közelében járó egyénekre stb.) kell összpontosítani a figyelmet;

55.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy lépjenek fel a sebezhető és a mostani recesszióban a munkahelyek hiánya által súlyosan érintett két kategória – a fiatalok és az idősek – munkaerőpiacon való elhelyezkedésének támogatása érdekében;

56.  hangsúlyozza, hogy a minimáljövedelem-rendszereknek fedezniük kell a tüzelőanyag-költségeket, hogy lehetővé tegyék az energiaszegénység által érintett szegény háztartások számára az energiaszámlájuk kifizetését; a minimáljövedelem-rendszerhez kapcsolódó számításokat olyan valósághű értékelések alapján kell elvégezni, amelyek megmutatják, hogy mennyibe kerül egy otthon fűtése az egyedi háztartási szükségletek tekintetében – pl. gyermekes családok, idősek és fogyatékkal élők esetében;

57.  rámutat, hogy néhány tagállam kivételével az EU-27 legtöbb tagállama rendelkezik nemzeti minimáljövedelem-rendszerekkel; kéri a tagállamokat, hogy a társadalmi integráció érdekében biztosítsanak a szegénység megelőzését szolgáló, garantált minimáljövedelem-rendszereket, továbbá szorgalmazza a bevált gyakorlatok cseréjét; elismeri, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyekben szociális segélyeket nyújtanak, kötelességük biztosítani, hogy állampolgáraik ismerjék jogosultságaikat és élhessenek velük;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 245., 1992.8.26., 46. o.
(2) HL L 245., 1992.8.26., 49. o.
(3) Az Európai Unió Tanácsa, 16825/08. sz. sajtóközlemény (Presse 358.), 18. o.
(4) HL L 298., 2008.11.7., 20. o.
(5) HL C 305. E, 2006.12.14., 141. o.
(6) HL C 9. E, 2010.1.15., 11. o.
(7) HL C 212. E, 2010.8.5., 11. o.
(8) HL C 212 E, 5.8.2010., p. 23. o.
(9) HL C 259 E, 29.10.2009., p. 19. o.
(10) A szegénységi küszöböt minden országban a mediánjövedelem 60%-ában határozzák meg, ami nem éri el az átlagjövedelmet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat