Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2231(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0280/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0280/2010

Viták :

PV 13/12/2010 - 20
CRE 13/12/2010 - 20

Szavazatok :

PV 14/12/2010 - 9.16
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0468

Elfogadott szövegek
PDF 308kWORD 83k
2010. december 14., Kedd - Strasbourg
Helyes kormányzás és az EU regionális politikája
P7_TA(2010)0468A7-0280/2010

Az Európai Parlament 2010. december 14-i állásfoglalása a helyes kormányzás az EU regionális politikája területén: az Európai Bizottság segítségnyújtási eljárásai és az általa végzett ellenőrzés (2009/2231(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 174–178. cikkeire,

–  tekintettel az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet felülvizsgálatára irányuló 2010. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0260),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló, 2008. október 21-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a regionális politika és annak finanszírozása átláthatóságáról szóló 2010. június 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2009. június 17–18-i, többszintű kormányzásról szóló fehér könyvére és a konzultációs jelentésre;

–  tekintettel a 2010. március 16–17-i, malagai nem hivatalos miniszteri ülés következtetéseire;

–  tekintettel a Bizottság „a tagállamok és a Bizottság feladatai a strukturális alapok és a kohéziós alap megosztott igazgatásával kapcsolatban – helyzetleírás és kilátások a 2006. utáni programozási időszakra'című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2004. szeptember 6-i közleményére ( COM(2004) 0580),

–  tekintettel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló a 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék a 2006-os és 2008-as pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság 2008. február 19-i „A Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv” című közleményére (COM(2008)0097),

–  tekintettel a Bizottság 2009. február 3-i „Jelentés a Bizottság megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv végrehajtásáról” című közleményére (COM(2009)0042),

–  tekintettel Samecki és Špidla biztosok 2009. október 28-i, a Bizottsághoz szóló közleményére, amely időszaki jelentést ad a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv (SEC(2009)1463) nyomon követéséről,

–  tekintettel a Bizottság 2010. február 18-i „a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési tervének megvalósításáról szóló jelentés” című közleményére (COM(2010)0052),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0280/2010),

A.  mivel a kohéziós politika végrehajtása nagymértékben decentralizált, és a nemzeti szint alatti hatóságok felelősségvállalásának ösztönzésén alapszik,

B.  mivel a kohéziós politika elsődleges szerepet játszik a többszintű kormányzás megvalósításában, azáltal, hogy bevonja a nemzeti szint alatti hatóságokat a viták törvényhozás előtti szakaszába, ezáltal javítva a döntéshozási folyamatok minőségét,

C.  mivel a többszintű kormányzás alatt az Unió, a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok, valamint a szociális és gazdasági partnerek és a nem kormányzati szervezetek összehangolt, partnerségen és társfinanszírozáson alapuló fellépését kell érteni, melynek célja az Európai Unió politikáinak kidolgozása és végrehajtása, és mivel ez a meghatározás a felelősségi köröknek a különböző kormányzati szintek közötti megosztását is magában foglalja,

D.  mivel az Európai Számvevőszék 2006-os jelentése kimutatta, hogy a kohéziós politika ellenőrzési rendszerei nem voltak elég hatékonyak, 12%-os hibázási aránnyal a megtérített költségekben, és a 2008-as jelentés, amelyben a költségek 11%-os jogtalan megtérítése szerepel, megerősítette ezeket az adatokat,

E.  mivel a Bizottságnak erősítenie kell ellenőrző szerepét a hibák csökkentése végett, javítania kell az ellenőrzés rendszerét, és növelnie kell a nemzeti szint alatti hatóságoknak és kedvezményezetteknek nyújtott segítséget, amely lépések hosszútávon mind az eredményközpontúbb, felhasználóbarát szabályozáshoz vezetnek,

F.  mivel a finanszírozási kérelmekkel kapcsolatos eljárások túl bonyolultak, a felesleges ellenőrzések pedig azzal a veszéllyel járnak, hogy a potenciális kedvezményezettek elfordulnak a kohéziós politikától,

G.  mivel a honfitársaink által a közszolgáltatások tárgyában (például tömegközlekedés, ivóvíz, közegészségügy, szociális lakások és közoktatás) elvárt konkrét megoldásokat csak felelősségteljes kormányzással az alábbi két kiegészítő rendszer bevonásával lehet elérni: egyrészt az intézményi rendszer, amely rendelkezik az állam, valamint a regionális és helyi hatóságok között a hatáskörök és a költségvetés megosztásáról, másrészt a partnerségi rendszer, amely egy adott területen összehozza valamennyi érintett köz- és magánszereplőt,

H.  mivel a partnerségnek az összes érintett közösségre és csoportra ki kell terjednie, a nagyobb legitimitás, a garantált átláthatóság és a pénzeszközök jobb felhasználása révén előnyöket és hozzáadott értéket teremthet a kohéziós politika végrehajtása terén, továbbá a partnerséget az általa képviselt társadalmi és polgári értékek szempontjából is értékelni kell,

I.  mivel az integrált megközelítésnek, ha szembe kíván nézni a helyi és regionális kihívásokkal, tekintettel kell lennie a területi sajátosságokra (földrajzi és természeti hátrányok, elnéptelenedés, legkülső régió stb.),

A többszintű irányítás alkalmazása

1.  üdvözli az RB többszintű kormányzásról szóló fehér könyvét és a nemzeti szint alatti támogatás elismerését a Lisszaboni Szerződésben; hangsúlyozza, hogy a többszintű megközelítést nem csak vertikálisan kellene alkalmazni, hanem horizontálisan is, az azonos szintű szereplők között, minden megosztott hatáskörű Uniós politika esetében, beleértve a kohéziós politikát is;

2.  üdvözli a 2010. márciusi malagai nem hivatalos miniszteri ülés következtetéseit, és úgy véli, hogy a többszintű kormányzás előfeltétele a területi kohézió elérésének Európában; kéri, hogy tegyék ezt az elvet kötelezővé a tagállamokban azon szabályozási területeken, amelyeknek jelentős a területi hatása, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban kiegyensúlyozott területi fejlődés menjen végbe; rámutat, hogy ezen intézkedésnek semmiképp sem szabad körülményesebb eljárásokhoz vezetnie;

3.  úgy véli, hogy a megfelelő többszintű kormányzásnak alulról felfelé irányuló („bottom-up”) megközelítésen kell alapulnia, mely figyelembe veszi az egyes tagállamokban alkalmazott eltérő igazgatási gyakorlatokat; felszólítja a tagállamokat, hogy azonosítsák a kormányzás különböző szinteken való alkalmazásának leghatékonyabb eszközeit és javítsák a regionális és helyi hatóságokkal, illetve a közösségi közigazgatással való együttműködést, például a közigazgatás különböző szintjein dolgozó tisztviselők részvételével tartott, a Bizottsággal közösen szervezett rendszeres találkozók révén, vagy a hatalom különböző illetékességi szintjeire kiterjedő önkéntes európai területi paktumok bevezetésével;

4.  azt ajánlja, hogy a különböző érintett szereplőknek a politikai döntéshozatal elején történő bevonásával oly módon rendszeresítsék a területi hatás elemzését, hogy érthetővé váljanak a közösségi jogalkotási és nem jogalkotási javaslatoknak a területekre gyakorolt gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai;

5.  hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás lehetővé teszi a területi együttműködésben rejlő lehetőségek hatékonyabb kihasználását, a határok két oldalán lévő magán- és közszereplők között létrejött kapcsolatoknak köszönhetően; sürgeti azon tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy minél hamarabb hozzák meg a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az európai területi együttműködési csoportosulások megalakítását; ajánlja, hogy a Bizottság támogassa az információcserét a már létező és a jelenleg formálódó EGTC-k között a meglévő programok keretében; üdvözli a Régiók Bizottsága által az európai területi együttműködési csoportosulások kapcsán elvégzett munka jó minőségét, és felszólít rendelkezésre álló eszközeinek – különösen a lisszaboni folyamatot nyomon követő platform és a szubszidiaritás elvét ellenőrző hálózat – igénybevételére a legjobb gyakorlatok régiók és tagállamok közötti cseréjének előmozdítására, a célkitűzések és a szükséges tervezési intézkedések közös azonosítása és meghatározása, végül pedig a kohéziós politika eredményeinek összehasonlító értékelése érdekében;

6.  felkéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák az integrált megközelítés alkalmazását a jelenlegi programozási időszakban; javasolja, hogy tegyék kötelezővé ezt a megközelítést a jövőbeni kohéziós politikára nézve; úgy véli, hogy egy rugalmas és integrált megközelítésnek nemcsak a területfejlesztés gazdasági, társadalmi és környezeti szempontjait kell figyelembe vennie, hanem lehetővé kell tennie a különböző partnerek érdekeinek összehangolását is a területi sajátosságok fényében, a helyi és regionális kihívásokkal való szembenézés érdekében;

7.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki útmutatót a köz- és magánszereplők számára arról, miként lehet átültetni a gyakorlatba a többszintű kormányzás és az integrált megközelítés elveit; javasolja, hogy a fenti két megközelítési mód ismertebbé tételét célzó tevékenységet az ERFA technika segítségnyújtás keretéből finanszírozzák;

8.  ajánlja, hogy a Régiók Bizottsága használja fel a 2011-es nyílt napokat, és amennyiben ez még lehetséges, a 2010-es nyílt napokat a többszintű kormányzás előmozdítását elősegítő legmegfelelőbb eszközök azonosításáról szóló vita ösztönzésére és elmélyítésére; javasolja egy európai többszintű kormányzási címke létrehozását és bevezetését az EU összes régiójában 2011-től;

9.  megállapítja, hogy a decentralizált mechanizmusok a többszintű irányítás döntő fontosságú elemei; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy az egyszerűsítés szükségességére való tekintettel, amennyiben indokolt, az operatív programok egy részének végrehajtását delegálják másra, és a globális támogatásokat megfelelőbb módon használják fel; felkéri őket, hogy a jogalkotás és a költségvetés szintjén sürgősen tegyék meg a decentralizálás érdekében szükséges intézkedéseket, hogy a többszintű kormányzás rendszere hatékonyan és a partnerség és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával működhessen; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi hatóságokat, különösen a jogalkotási hatáskörökkel rendelkező hatóságokat jobban be kell vonni a munkába, mivel ők ismerik legjobban a régiójuk lehetőségeit és szükségleteit, és ezáltal hozzájárulhatnak a kohéziós politika jobb végrehajtásához;

10.  ösztönzi a tagállamokat, hogy már a korai szakaszban vonják be az érintett régiós és helyi hatóságokat, továbbá a civil társadalom szereplőit az Uniós jogalkotásról, valamint a strukturális alapokból részesülő programokról folyó egyeztetésbe, lehetővé téve, hogy időben kezdetét vegye a kormányzat különböző szintjei közti dialógus; szorgalmazza a fenti hatóságok a nemzeti képviselőkkel egyenjogú félként való részvételét a felelős döntéshozó testületekben;

11.  hangsúlyozza, hogy a források hatékony felhasználása és a maximális hatás elérése érdekében megfelelő igazgatási kapacitásokra van szükség mind uniós, mind regionális szinten; ezért kéri a Bizottságot, hogy bővítse igazgatási kapacitásait a kohéziós politika hozzáadott értékének növelése és a fellépések fenntarthatóságának biztosítása érdekében, valamint felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő igazgatási struktúrákat és humán erőforrásokat a toborzás, a javadalmazás, a képzés, az erőforrások, az eljárások, az átláthatóság és a hozzáférhetőség területén;

12.  ezen felül kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén fokozzák a régiós és helyi hatóságok szerepét a programok előkészítésében, igazgatásában és végrehajtásában, továbbá erősítsék meg a rendelkezésre álló eszközöket; ajánlja a helyi együttműködéseken alapuló helyi fejlesztési módszerek alkalmazását a kohéziós politikában, különösen a városi, vidéki és határokon átnyúló projektek esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a hasonló egyedi gazdasági növekedési potenciállal rendelkező régiók közötti partnerségi kapcsolatok kialakítását, és gondoskodjon arról, hogy a makroregionális együttműködés koordinálása céljából megfelelő, uniós szintű keret álljon rendelkezésre;

13.  úgy véli, hogy a partnerség és a társfinanszírozás elve erősíti a nemzeti szint alatti hatóságok felelősségvállalását a kohéziós politika végrehajtásában; emlékeztet a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelvei melletti elkötelezettségére, és kéri, hogy ezeket a közkiadások gazdasági válság miatti korlátozása ellenére is tartsák be;

14.  javasolja a partnerség gyakorlatának megerősítését, és kéri a Bizottságot, hogy szolgáljon egyetértésben elfogadott meghatározással a partnerség fogalmáról, amely a regionális és helyi hatóságokkal és a civil társadalom szereplőivel kiépített valódi partnerség feltétele; kéri a Bizottságot, hogy külön e célra szánt értékelő módszerek kidolgozása révén szigorúan ellenőrizze a fenti elv betartását, és terjessze a bevált gyakorlatot ezen a területen az információs és telekommunikációs eszközök révén; emlékeztet arra, hogy a strukturális alapok programozásának és végrehajtásának valamennyi szakaszában a partnerség hozzájárulhat a hatékonysághoz, az eredményességhez, a legitimitáshoz és az átláthatósághoz, valamint növelheti a programok eredményeivel kapcsolatos elkötelezettséget és felelősségvállalást; hangsúlyozza az önkéntesség partnerségi folyamatban betöltött fontos szerepét;

15.  felhívja a figyelmet a lakossággal a civil társadalmat képviselő szervezeteken és nem kormányzati szervezeteken keresztül folytatott konzultáció kötelező jellegére javaslataik figyelembevétele érdekében, és kiemeli, hogy a civil társadalom részvétele segíti a döntéshozatali folyamat legitimálását; megjegyzi, hogy a közvéleménynek az operációs programok (2007–2013) előkészítő szakaszába történő bevonására irányuló erőfeszítések nem hozták meg a remélt sikereket; felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a helyes gyakorlatokat és tegye lehetővé alkalmazásukat annak érdekében, hogy a következő programozási időszakban a nyilvánosság bevonása hatékonyabb legyen;

16.  kéri a többszintű kormányzás elvének alkalmazását az Európa 2020 stratégia kialakításának és végrehajtásának minden szakaszában, hogy a szabályozás megalkotásában azok a régiós és helyi hatóságok is részt vegyenek, amelyeknek azt meg kell valósítaniuk; ezzel összefüggésben emlékeztet a helyi és regionális hatóságoknak az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos területi megállapodásáról szóló javaslatra, amelynek célja a régiók és az önkormányzatok ösztönzése a 2020 stratégia céljainak sikeres megvalósításához való hozzájárulásra;

17.  javasolja, hogy a Bizottság újból elemezze az Európai Parlament által kezdeményezett „Erasmus a választott helyi és regionális képviselők számára” elnevezésű kísérleti projekt végrehajtásának lehetőségeit, és a javasolt projektek színvonalának emelése és a hatékonysági célkitűzés teljesítése érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy az ERFA operatív technikai segítségnyújtási költségvetési keretéből hozzon létre képzési és mobilitási rendszert a kohéziós politika programjait működtető helyi és regionális szereplők, valamint azon partnerek számára, akik az integrált megközelítések és a többszintű irányítás végrehajtásában szakértelemmel rendelkeznek; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson eszközöket ezen kezdeményezések számára, és fokozza a regionális és helyi hatóságokkal való – a Régiók Bizottságán keresztül is történő – hálózatépítést;

18.  úgy véli, hogy a régiók európai hálózatainak ki kellene terjeszteniük tevékenységüket a kormányzást és a partnerséget érintő helyes gyakorlatok területére, nagyobb hangsúlyt kellene helyezniük a korábbi programciklusokból szerzett politikai és stratégiai tapasztalatokra, valamint az EU összes nyelvén biztosítaniuk kellene a nyilvános hozzáférést a legjobb gyakorlatok cseréjével kapcsolatos kulcsfontosságú információkhoz, hozzájárulva ezzel a helyes gyakorlatok tényleges megvalósításának biztosításához;

A Bizottság regionális és helyi hatóságok támogatásában betöltött szerepének megerősítése

19.  úgy véli, hogy régiós és helyi szint növekvő szerepével együtt a Bizottság felügyelő szerepét is erősíteni kell, inkább az ellenőrző rendszerek, semmint egyes projektek felülvizsgálatára összpontosítva; e tekintetben kéri a nemzeti szervek európai tanúsítási rendszerének létrehozását; sürgeti a Bizottságot, hogy teljesítse a megfelelőség-értékelési jelentések jóváhagyását, hogy elkerülje a kifizetések késlekedését és a források elvesztését a kötelezettség megszűnése miatt, és 2012-ig álljon elő javaslattal az elfogadható hibakockázatról;

20.  üdvözli a Bizottság jelentésének észrevételeit a 2010. februári cselekvési tervvel kapcsolatban, és az eddig megkezdett helyesbítő és preventív intézkedéseket; kéri a Regionális Politikai Főigazgatóságot, hogy folytassa ezt a gyakorlatot a megvalósítás egész ideje alatt, hogy megtartsa a cselekvési terv keltette lendületet;

21.  hangsúlyozza, hogy jobban kell koordinálni az európai kezdeményezéseket a kohéziós politika és a strukturális politika területén annak érdekében, hogy ne kockáztassák a regionális politika egységét; kéri a Bizottságon belül a kohéziós politikáért és a strukturális politikáért felelős REGIO főigazgatóság és a vonatkozó ágazati kezdeményezésekért felelős főigazgatóságok közti koordináció megerősítését; kéri, hogy tekintettel a regionális és helyi közösségek jogainak a Lisszaboni Szerződésből fakadó megerősítésére, e közösségeket vonják be jobban a politikák kidolgozásába, a Bizottság szintjén, a projektekért felelősök felelősségének növelése érdekében: követeli továbbá, hogy a Bizottság helyben, fokozottan ellenőrizze az eredményeket, hogy jobban lehessen értékelni a projekt struktúráinak, valamint a tevékenységeknek a hatékonyságát a kitűzött célokhoz képest;

22.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az „oktatók képzése” kezdeményezést az irányító és igazoló hatóságok számára; hangsúlyozza, hogy folyamatos ellenőrzéssel kellene biztosítani azt, hogy a képzések tartalmai valóban és kiegyensúlyozott módon eljussanak az alsóbb szintekre, nem felejtkezve el a helyi szereplőktől;

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy minél előbb indítsa el az SFC 2007 informatikai rendszer új portálját, amely közvetlen hozzáférést biztosít a strukturális alapok összes érintettjének a számukra fontos információhoz; ajánlja, hogy a tagállamok tegyék elérhetővé a tudnivalókat erről a lehetőségről a regionális és helyi hatóságok, valamint a végső kedvezményezettek számára, és azokat terjesszék közöttük;

24.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre további technikai segítségnyújtási mechanizmusokat a megvalósítás során felmerülő problémákkal kapcsolatos ismeretek regionális és helyi szinten való terjesztésére, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben a 2000 és 2006 közötti kohéziós politikához kapcsolódó programok Bizottság által elvégzett utólagos értékelése szerint tartósan problémát okoz a kohéziós politikai programok végrehajtásához szükséges igazgatási kapacitások biztosítása;

25.  kéri az egységes információs és ellenőrzési modell (SISA) szabályszerű alkalmazását az auditálás minden szintjén, a kétszeres auditálás és túlzott ellenőrzés elkerülése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon ki egy kézikönyvet az egységes ellenőrzésről, amely tartalmaz minden eddigi útmutatót;

26.  felkéri a tagállamokat a pénzügyi tervezési eszközök szélesebb körű használatára a projektek minőségének javítása és a magánszereplők – különösen a kis- és középvállalkozások – részvételének növelése érdekében az európai projektekben; kéri a Bizottságot, hogy tegye egyszerűbbé ezen eszközök működésének szabályait, mivel jelenlegi összetettségük megnehezíti a használatukat;

27.  meggyőződése, hogy az eljárások betartása nem lehet a beavatkozások minőségének kárára; kéri a Bizottságot, hogy a jövőben eredményközpontúbb szakpolitikát hozzon létre, amely inkább a minőségi teljesítményre és a stratégiai projektek fejlesztésére összpontosít, mint az ellenőrzésre; ezért kéri a Bizottságot, hogy a jobb nyomon követési és értékelési rendszerek érdekében fejlesszen ki objektív és mérhető indikátorokat, amelyek Unió-szerte összehasonlíthatóak, és fontolja meg alaposan, hogy gazdasági válság esetén a szabályok rugalmasságára van szükség;

28.  hangsúlyozza, hogy az egyértelmű és átlátható eljárások alkalmazása a helyes kormányzás egyik eleme; ezért üdvözli a költségvetési rendeletnek és a strukturális alapok szabályozásának folyamatban lévő egyszerűsítését, és arra kéri a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a felülvizsgált költségvetési rendelet előírásait, és hozzák nyilvánosságra a strukturális alapok végső kedvezményezettjeivel kapcsolatos információkat; sürgeti a Bizottságot, hogy érthető, későbbi gyakori módosításokat nem igénylő szabályokat javasoljon; kéri az alapok egyszerűbb felépítését 2013 után, nem a gazdasági válság okán, hanem a jövőbeni kohéziós politika általános elveként, az alapok felhasználásának megkönnyítése céljából, valamint javasolja, hogy a további adminisztrációs terhek elkerülése érdekében – melyek a szóba jöhető partnereket visszariaszthatják a projektekben való részvételtől – nagyobb átláthatóság és rugalmasság érvényesüljön az európai alapok felhasználása tekintetében;

29.  üdvözli a Bizottságnak a kohéziós politikai programok végrehajtásáról szóló 2010. évi stratégiai jelentését, mivel a politikaformálási folyamat számára fontos információkkal szolgál; úgy véli, hogy e jelentés megállapításait komolyan figyelembe kell venni a kohéziós programok hatékony végrehajtásának javítását célzó javaslatok kidolgozásakor is;

30.  emlékeztet arra, hogy erős és jól finanszírozott kohéziós politikához kötődik, amely harmonikusan biztosítja az Európai Unió valamennyi régiójának fejlődését; kéri, hogy e politika pénzügyi eszközei maradjanak meg 2013 után, és minden nemzeti szintre történő visszaemelési kísérletet utasítsanak el;

31.  kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza a differenciálás és az arányosság elveit a jövőbeni szabályozásban és igazítsa a követelményeket a programok nagyságához és a partnerek sajátosságaihoz, különösen, ha kisebb, helyi hatóságokról van szó; kéri az átalányösszegek szélesebb körű használatát minden alap esetében, különösen az általános költségek és a technikai segítségnyújtás esetén; javasolja, hogy az innovatív projektek ösztönzése érdekében esetükben gondoskodjanak rugalmasabb értékelési kritériumokról, és enyhítsenek a kísérleti projektek ellenőrzési követelményein; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az alapok helyes felhasználása mellett elkötelezett és azt sikeresen biztosító tagállamokkal közösen dolgozza ki a „bizalmi szerződés” elvét;

32.  javasolja a strukturális alapok szabályainak mélyebb harmonizációját és integrációját, a jövőbeni minél inkább felhasználóbarát politika felépítése érdekében, elkerülve a projektek feldarabolását rész-projektekre, amelyek különböző alapoknál pályáznak; ajánlja, hogy ne csak a kiadások rendszerességén legyen hangsúly, hanem a beavatkozások minőségén is, és a forrásokat az irányításban való segítségnyújtás hatékonyabbá tételére koncentrálják;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő javaslatokat a következő programozási időszakra vonatkozó rendelkezéseket illetően, fogadja el a végrehajtási rendeletet, dolgozza ki a szükséges iránymutatásokat, és megfelelő időben biztosítsa a vonatkozó képzéseket, valamint segítse elő az operatív programok tárgyalási és jóváhagyási folyamatát annak érdekében, hogy elkerüljön mindennemű késedelmet a kohéziós politika végrehajtásában, és az alapok 2013 utáni felhasználásában;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) HL L 210., 2006.7.31., 25. o.
(2) HL C 15 E., 2010.1.21., 10. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0201.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat