Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2202(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0339/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0339/2010

Viták :

PV 15/12/2010 - 14
CRE 15/12/2010 - 14

Szavazatok :

PV 16/12/2010 - 6.4
CRE 16/12/2010 - 6.4
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0489

Elfogadott szövegek
PDF 580kWORD 353k
2010. december 16., Csütörtök - Strasbourg
Az emberi jogok helyzete a világban 2009-ben és az EU emberi jogi politikája
P7_TA(2010)0489A7-0339/2010

Az Európai Parlament 2010. december 16-i állásfoglalása „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2010/2202(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Uniónak „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, tizenegyedik, a 2008. július és 2009. december közötti időszakra vonatkozó jelentésére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés 6. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és valamennyi vonatkozó nemzetközi emberi jogi okmányra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányára,

–  tekintettel az ENSZ valamennyi emberi jogi egyezményére és azok fakultatív jegyzőkönyveire(1),

–  tekintettel a regionális emberi jogi eszközökre, ideértve különösen az emberi jogokról és a népek jogairól szóló afrikai chartát, az afrikai nők jogairól szóló fakultatív jegyzőkönyvet, az emberi jogokról szóló amerikai egyezményt, az emberi jogokról szóló arab chartát, valamint az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságot,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumának 2002. július 1-jei hatálybalépésére és a Parlament NBB-vel kapcsolatos állásfoglalásaira(2),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi közös álláspontra és a Tanács közös álláspontot nyomon követő cselekvési tervére, emlékeztetve a NBB alapvető szerepére abban, hogy joghatóságán belül megakadályozza a súlyos bűncselekményeket,

–  tekintettel az Európai Unió kötelezettségvállalására, hogy támogatja a NBB hatékony működését,

–  tekintettel arra, hogy minden állam köteles büntető joghatóságát gyakorolni azok felett, akik felelősek a nemzetközi bűncselekmények elkövetéséért,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az EU egyezményhez való csatlakozásáról jelenleg folyó tárgyalásokra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra és felülvizsgálatára(3),

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, EIDHR) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az emberi jogok globális helyzetére vonatkozó korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az EU szerepének alakulásáról szóló, 2009. január 14-i(5), valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenharmadik ülésszakáról szóló, 2010. február 25-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumra irányuló kezdeményezésről szóló, 2007. február 1-jei(7) és 2007. április 26-i(8) állásfoglalására, valamint az ENSZ Közgyűlésnek a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2007. december 18-i 62/149. sz. határozatára, továbbá a halálbüntetés elleni világnapról szóló, 2010. október 7-i állásfoglalására,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt 13. jegyzőkönyvre, amelynek tárgya a a halálbüntetés feltétel nélküli eltörlése,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi jogvédőkről szóló nyilatkozatára, az ENSZ főtitkárának az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó különleges képviselői által végzett tevékenységekre, az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatásokra, valamint az emberi jogi jogvédőkről szóló, 2010. június 17-i európai parlamenti állásfoglalásra(9),

–  tekintettel az ENSZ valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról(10), a halálbüntetésről, a kínzásról és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról vagy büntetésről, továbbá az emberi jogi jogvédőkről, illetve a nem uniós országokkal folytatott emberi jogi párbeszédről és a gyermek jogainak előmozdításáról és védelméről, valamint a nőkkel és kislányokkal szembeni szexuális erőszakról és a velük szemben tanúsított megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által kidolgozott, a leszbikus, meleg, biszexuális es transznemű (LMBT) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló eszköztárra(11),

–  tekintettel a külkapcsolatokban történő demokráciaépítésről szóló, 2009. október 22-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének sürgős eseteiben elfogadott valamennyi állásfoglalására,

–  tekintettel az emberi jogok Kínában történő megsértéséről, különösen Liu Hsziao-po ügyéről szóló, 2010. január 21-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0339/2010),

A.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata továbbra is világszerte referenciadokumentumként szolgál, amely az embert állítja az intézkedések középpontjába;

B.  mivel az Európai Unió emberi jogokról szóló 11. éves jelentése (2008/2009) általános áttekintést ad az EU emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos tevékenységeiről az egész világon;

C.  mivel ennek az állásfoglalásnak a célja az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós tevékenység vizsgálata, értékelése és egyes esetekben építő jellegű kritika megfogalmazása;

D.  mivel az EU belső emberi jogi teljesítményének közvetlen hatása van hitelességére és arra a képességére, hogy eredményes külső emberi jogi politikát folytasson;

E.  mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a vallás- és lelkiismereti szabadságot és a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul;

F.  mivel az igazságszolgáltatás, a demokrácia és a jogállamiság azáltal, hogy garantálják az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat, a tartós béke pilléreit képezik, és mivel a tartós béke nem valósítható meg úgy, hogy védelmet kapnak azok, akik módszeresen megsértik az emberi jogokat és a nemzetközi büntetőjogot;

G.  mivel a Lisszaboni Szerződés oly módon szilárdította meg az EU külkapcsolati hatásköreit, ami meg fogja erősíteni az uniós értékeket és célokat; mivel az EU külső fellépéseivel kapcsolatos főbb újítások, mint például az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke tisztségének, valamint az európai külügyi szolgálat (EKSZ) létrehozása tovább szilárdítják az EU külső fellépéseit az emberi jogok területén és jobb lehetőségeket teremtenek az emberi jogi dimenzió érvényesítésére az uniós politikák minden érintett területén;

H.  mivel a Szerződés egyetlen jogi személyiséggel ruházza fel az EU-t, ami lehetővé teszi az EU csatlakozását az emberi jogok európai egyezményéhez és feljogosítja a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB) arra, hogy ellenőrizze az uniós jogszabályok ezen egyezménynek való megfelelését;

I.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az EU Alapjogi Chartája jogilag kötelező erejűvé válik, s ezáltal megerősödik az emberi jogok védelme Európában;

J.  mivel az EU a NBB erőteljes támogatója, valamint a Bíróság függetlenségének oltalmazása és erősítése érdekében támogatja a Római Statútum egyetemességét és védelmezi annak integritását;

K.  mivel a Tanács 2003. június 16-i közös álláspontját és a 2004. évi cselekvési tervet aktualizálni kell a nemzetközi büntetőjogban 2004 óta bekövetkezett fejlemények fényében; mivel az EU részéről az eredményes segítségnyújtást és együttműködést fokozni és javítani kell, ahogy nő az elfogatóparancsok és a NBB-n folyó eljárások száma;

L.  mivel a terrorizmus elleni közdelemben tett nemzetközi erőfeszítések miatt megnőtt az igény a biztonság és az emberi jogi szempontok összeegyeztetése iránt;

M.  mivel a világszintű gazdasági és pénzügyi válság kedvezőtlen hatást gyakorolt a gazdasági, a társadalmi és a kulturális jogokra; mivel a legszegényebbek jogai sérültek a leginkább; mivel a növekvő és ingadozó árak és az árupiaci spekulációk következtében számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai országban millióknak okoz nehézséget az alapszükségletek kielégítése; mivel több millió ember került bizonytalan és méltatlan helyzetbe, és egyes országokban a tiltakozásokra elnyomással és erőszakkal válaszoltak;

N.  mivel a gazdasági, társadalmi és kulturális jogoknak olyan figyelemben kell részesülniük és számukra olyan fontosságot kell tulajdonítani, mint ami a polgári és politikai jogokat is megilleti; mivel tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani az EU és az EU-n kívüli országok által aláírt megállapodások emberi jogi záradékait;

O.  mivel az éghajlatváltozás tartós, hosszú távú hatással lesz az emberi jogokra; mivel a kedvezőtlen következmények különösen a sérülékeny csoportokat – például a fejlődő világban élő és a skandináv őslakos népeket – veszélyeztetik, de ennél sokkal nagyobb horderejű hatással is járhatnak;

P.  mivel döntő fontosságú a büntetlenséggel szembeni küzdelem, hiszen célja a legsúlyosabb bűncselekmények megakadályozása és elkövetőik megbüntetése; mivel a büntetlenség egy több területen átívelő tényező, amely a legkülönbözőbb emberi jogi kérdéseket érinti, mint például a kínzás, a halálbüntetés, a nőkkel szembeni erőszak, az emberi jogi jogvédők üldöztetése és a terrorizmus elleni küzdelem;

Q.   mivel az ENSZ szerint a dekolonizációból adódó, régóta fennálló emberi jogi problémákat még mindig nem rendezték az EU közvetlen szomszédságában, nevezetesen a Nyugat-Szahara esetében;

R.  tekintettel a nyugat-szaharai helyzetről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(14);

S.  mivel az európai intézmények életében kiemelkedő fontosságú az emberi jogokról szóló európai egyezményben kodifikált alapelvek végrehajtása és érvényesítése;

T.  mivel az emberi jogi visszaélések új formái jelentkeznek a világon, konkrétan az új információs technológiák területén, például az internet kínálta lehetőségekkel való visszaélés és az internetes cenzúra, valamint a magánélethez való jog megsértése a személyes adatok felhasználásán keresztül;

U.  mivel a vallás- és lelkiismereti szabadság egyre nagyobb veszélybe kerül, főként a vallási kisebbségeket célpontba állító önkényuralmi kormányok, illetve olyan kormányok részéről, amelyek nem akadályozzák meg a bizonyos személyek vagy vallási csoportok elleni támadásokat, zaklatást vagy egyéb káros cselekményeket;

V.  mivel sérülnek az emberi jogok a nemzetközi emberi jogi okmányokból eredeztetett joghatóságot elismerő országokban, ahogy azokban is, amelyek figyelmen kívül hagyják e történelmileg szerzett jogokat,

1.  megerősíti az Európai Parlament szilárd elhatározását és emlékeztet hosszú távú erőfeszítéseire, amelyeket az emberi jogok és a demokrácia védelme érdekében tett az egész világon, az összes szakpolitikai területen nagyobb egységességet és következetességet biztosító, erős és hatékony uniós emberi jogi politika kialakításán, valamint a harmadik országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatokon és nemzetközi fórumokon való aktív részvételén keresztül, illetve a nemzetközi és helyi civil társadalmi szervezetek támogatása révén;

2.  úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése történelmi lehetőséget kínál arra, hogy az EU emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikájában kitöltsék a még fennmaradó hézagokat; felszólítja e tekintetben az EKSZ-t, hogy teljes körűen tegyen eleget a Lisszaboni Szerződés céljának és szellemének, amelynek szándéka biztosítani, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása központi helyet kapjon az Unió külpolitikájának különböző területein az EUSz. 2., 3. és 21. cikkében rögzítettekkel összhangban;

3.  emlékeztet arra, hogy az EU-Szerződés V. címének 1. fejezetével összhangban a nemzetközi szintű fellépésnek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága elveire kell épülnie; hangsúlyozza, hogy ezek az elvek a nem uniós államokkal fenntartott kapcsolatainak alapvető fontosságú, közös alapját képezik;

4.  ezért rendkívül fontosnak tartja annak eldöntését, hogy az EKSZ szerkezetén belül hol kapjanak helyet az emberi jogok; kéri ezért egy emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó igazgatóság létrehozását, amelynek feladata, hogy kidolgozza az EU szilárd alapokon nyugvó, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos stratégiáját, és átfogó koordinációt folytasson a többoldalú fórumokon; hangsúlyozva, hogy az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos szakértelmet fő feladatként kell rögzíteni az EKSZ valamennyi földrajzi és politikai részlegénél, szilárd meggyőződése, hogy ez a megközelítés megakadályozza az emberi jogok elszigetelődését, és ez az egyetlen módja a Lisszaboni Szerződésben foglalt rendelkezések teljes körű betartatásának;

5.  elismeri a főképviselő/alelnök kötelezettségvállalását, hogy az emberi jogok és a demokrácia globális előmozdítása érdekében az EU aktív szerepet töltsön be a nemzetközi színtéren; e tekintetben sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a brüsszeli székhelyű emberi jogi munkacsoport (COHOM) létrehozására, amelynek célja az emberi jogi kérdések hatékony érvényesítése, valamint időszerű információk biztosítása az uniós intézmények és szakpolitikák egyéb területein; ugyanebben a szellemben felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy mérlegelje az uniós személyzet, köztük a küldöttségek vezetői és az EKSZ-igazgatók kötelező emberi jogi képzésének fontosságát;

6.  kéri az emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselő tisztségének létrehozását; hangsúlyozza, hogy az EU emberi jogi különleges képviselőinek, azaz az emberi jogi jogvédőkkel, a nemzetközi humanitárius joggal és a nemzetközi igazságszolgáltatással, továbbá a nők és gyermekek jogaival foglalkozó különleges képviselőknek a kinevezése segíthet abban, hogy az EU külső fellépései egységesebbek és láthatóbbak legyenek; hangsúlyozza, hogy ezen uniós különleges képviselőknek szakértői szintű megbízottaknak kell lenniük, akik bizonyított tapasztalattal rendelkeznek az emberi jogok területén;

7.  úgy véli, hogy alapvető igény van egy egységesebb keretre annak érdekében, hogy eredményesebb legyen az EU világszerte demokráciaépítésre nyújtott támogatása; nézete szerint a következetes uniós külpolitikának abszolút prioritásként kell kezelnie a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását, mivel a demokratikus társadalom, a jogállamiság és az alapvető szabadságok biztosítása az emberi jogok érvényesítésének alapja, és ezeket az EU és a nem uniós országok közötti összes együttműködési és stratégiai partnerségi megállapodásnak tartalmaznia kell; úgy véli, hogy az EU – és különösen az EKSZ – új intézményi szerkezete lehetőséget biztosít az EU e területtel kapcsolatos következetességének és eredményességének fokozására;

8.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy teljesítse az emberi jogok uniós külpolitikán keresztüli érvényesítése mellett vállalt kötelezettségeket, hogy azokat az EKSZ szerkezete és a rendelkezésére bocsátott források is tükrözzék, és így az új szolgálat biztosítani tudja, hogy az emberi jogi kérdések megjelennek a külső fellépés valamennyi területén, beleértve KVBP-t, a fejlesztéspolitikát és a kereskedelempolitikát is;

9.  úgy véli, hogy az EU különleges képviselőinek több teret kell adni, nem pedig fokozatosan a háttérbe szorítani őket, különösen azzal a céllal, hogy olyan országokban és régiókban legyenek jelen, ahol az EU-nak nincs diplomáciai missziója; lényegesnek tekinti, hogy – tekintettel az emberi jogi kérdések fontosságára a konfliktus- és konfliktus utáni helyzetekben – az Európai Unió valamennyi különmegbízottja rendelkezzék olyan mandátummal, amely felöleli az állampolgári és politikai jogokat, a gazdasági, szociális és kulturális jogokat, valamint a nők és gyermekek jogait, a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi igazságszolgáltatást, és kifejezetten megemlíti az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítását és tiszteletben tartásának biztosítását; hangsúlyozza, hogy az EU különleges képviselőinek kezében összpontosulnak a belső iránymutatások, a szakértelem és a képviselet, és értelemszerűen ők a kapcsolattartók a harmadik országokkal és az egyéb EU-n kívüli szereplőkkel folytatott párbeszédben; üdvözli, hogy az összes uniós küldöttségben legalább egy személyt kineveztek, aki az emberi jogi politika koordinációjának, általános érvényesítésének és nyomon követésének kapcsolattartó személye;

10.  üdvözli a főképviselő/alelnök készségét arra, hogy az emberi jogi uniós eszközök eredményességét mélyrehatóbb felülvizsgálatnak vesse alá – kezdve az emberi jogi párbeszédektől az uniós iránymutatásokig, a demokrácia és az emberi jogok európai eszközétől (EIDHR) a kétoldalú segítségnyújtásig és a többoldalú fórumokon folytatott fellépésekig –, valamint konzultációs folyamatot indítson a nemzetközi egyezségokmányokban és ENSZ egyezményekben foglalt összes ember jogra – köztük a gazdasági, szociális és kulturális jogokra – irányuló országstratégiák kidolgozása érdekében; hangsúlyozza eltökéltségét, hogy biztosítsa az EP e konzultációban való teljes körű részvételét, valamint kiemeli a konzultáció fontosságát; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteket be kell vonni a konzultációba;

11.  osztja azt a véleményt, hogy a Parlament által többször kért, emberi jogokkal foglalkozó országstratégiák lényegesen erősíthetik az EU külső fellépésének következetességét és eredményességét, amennyiben az országstratégia az országokra jellemző prioritásokat és célkitűzéseket megállapító referenciadokumentummá válik, amelyet általánosan érvényesíteni kell az EU valamennyi releváns külső politikájában és eszközeiben;

12.  a felülvizsgálat összefüggésében mindenekelőtt kitart amellett, hogy alaposan értékelni kell az európai szomszédságpolitika (ENP) emberi jogi szempontjait, és az értékelésnek ki kell terjednie a meglévő mechanizmusok, például a cselekvési tervek, az előrehaladásról szóló jelentések, az emberi jogi párbeszédek és a nem uniós országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítésére vonatkozó döntéshozatali folyamat következetességére és eredményességére;

13.  a Parlament Bizottsággal folytatott együttműködés szempontjából áttörésnek tartja az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodást, azonban sajnálja, hogy a Tanács nem részese a megállapodásnak; kitart amellett, hogy az intézmények közötti hatékonyabb együttműködés és összetartás előmozdítása érdekében fokozni kell az átláthatóságot és a dokumentumokhoz való korlátlan hozzáférést az összes uniós intézmény között;

14.  emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen az egységes uniós külpolitika kialakítása, ha az Unió jelentős és konstruktív szerepet kíván betölteni az emberi jogok előmozdításában szerte a világon; felszólítja a tagállamokat, hogy tanúsítsanak szilárd elkötelezettséget és politikai akaratot e cél megvalósítása iránt;

15.  hangsúlyozza, hogy stratégiai cselekvési programok kidolgozása révén nagyobb prioritást kell biztosítani az EU azon képességének fejlesztése számára, amely lehetővé teszi, hogy az emberi jogok nem uniós országok által történő megsértésére gyorsan reagáljon, különösen akkor, amikor a veszélyben lévő emberi jogi jogvédőknek kell támogatást nyújtania, vagy amikor uniós székhellyel rendelkező cégek sértik meg az emberi jogokat nem uniós államokban;

16.  elismeri, hogy a nem kormányzati szervezetek fontos szerepet játszanak a demokratikus társadalmak fejlődésében és sikerében, a kölcsönös megértés és a tolerancia előmozdításában, valamint a végrehajtható politikai prioritások és a demokratikus fejlődés előtt álló kihívásokra adott közös megoldások kezdeményezésében és fenntartásában;

Az EU éves jelentése az emberi jogok helyzetéről a világban

17.  hangsúlyozza az EU emberi jogokról szóló éves jelentésének fontosságát az uniós emberi jogi politika elemzése és értékelése vonatkozásában, különös tekintettel az emberi jogi kérdések általános láthatóságának javítására; kiemeli az Európai Parlament abbéli jogát, hogy ellenőrizze a Bizottság és a Tanács által az emberi jogok terén tett fellépéseket; kéri, hogy néhány korábbi elnökség gyakorlatát tükrözve, teljes körűen vonják be az Európai Parlamentet a jövőbeli éves jelentések azon fejezeteinek kidolgozásába, amelyek a Parlament saját emberi jogi tevékenységével foglalkoznak;

18.  üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök a Parlament előtt ismertette az EU éves jelentését; valamint azt, hogy az új jelentéstételi időszak naptári éven alapul, s ezzel lehetőséget biztosít a Parlament számára, hogy a decemberi plenáris ülést az emberi jogok megvitatásának szentelhesse, a gondolat szabadságáért járó, évente kiosztott Szaharov-díjjal és az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló éves európai parlamenti jelentés, valamint a területtel kapcsolatos uniós politikák megvitatásával együtt;

19.  kéri, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság tegyen még jelentősebb erőfeszítéseket az emberi jogokról és demokráciáról szóló éves uniós jelentések terjesztése érdekében, hogy azok a lehető legszélesebb olvasótáborhoz eljuthassanak és kiváltképp azokhoz, akik világszerte részt vesznek az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában; egyúttal kéri nyilvános tájékoztató kampányok elindítását, amelyek célja, hogy ismertebbé tegyék az EU fellépéseit ezen a területen; elismeri, hogy a jelentés aktuális kiadása fejlődést mutat a világosabb felépítés tekintetében;

20.  megismétli azon kérését, hogy a Tanács, a Bizottság és az EU helyi küldöttségei és nagykövetségei több és jobb információt biztosítsanak a politikák értékeléséhez, és olyan iránymutatásokra tegyenek javaslatot, illetve határozzanak meg, amelyek javítják az általános megközelítést és minimálisra csökkentik az ellentmondásokat, továbbá a politikai prioritásokat országonként igazítsák ki az egyes országok emberi jogi stratégiáinak elfogadása céljából, az EKSZ-programban meghatározottaknak megfelelően; úgy ítéli meg, hogy az átláthatóság kérdésének kell az EU cselekvéseinek előterében állnia, a programokhoz és dokumentumokhoz való jobb hozzáféréssel karöltve, amelyek keretében kifejezetten az emberi jogokat vitatják meg a nem uniós országokkal;

21.  megismétli az uniós politikák és a harmadik országok emberi jogi helyzetével kapcsolatos eszközök és kezdeményezések, valamint párbeszédek felhasználásának és eredményeinek rendszeres értékelésére irányuló felhívását, és kéri az eredmények teljes körű megosztását a Parlamenttel; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy konkrét, számszerűsíthető mutatókat és követelményeket dolgozzanak ki e politikák hatékonyságának mérésére;

Az EU emberi jogi tevékenysége a nemzetközi fórumokon

22.  kiemeli, hogy az EU jövőbeli csatlakozása az emberi jogok európai egyezményéhez lehetőséget biztosít az emberi jogok uniós határokon belüli és kívüli védelme iránti elkötelezettségének bizonyítására; felszólítja az EU tagállamait ennek támogatására és arra, hogy kötelezzék el az EU polgárait e cél mellett;

23.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Unióban és azon kívül is széles körben népszerűsítsék az emberi jogokról szóló európai egyezményt, többek között azzal a céllal, hogy ismertté tegyék a nyilvánosság körében az Emberi Jogok Európai Bírósága joghatóságának létezését, ahol azon jogsértéseket tárgyalják és nyújtanak azokra jogorvoslatot, amelyeket az Európa Tanács valamelyik tagállama vagy annak állampolgárai szenvedtek el;

24.  sürgeti a főképviselőt annak biztosítására, hogy az EKSZ-t megfelelően integrálják és összehangolják más nemzetközi szervekkel, regionális szervezetekkel és azok emberi jogokat előmozdító tevékenységével; felszólítja a főképviselőt, hogy biztosítsa, hogy az ENSZ rendszere, az Európa Tanács, az EBESZ és más nemzetközi intézmények keretében és e szervezetek által megfogalmazott ajánlások, aggályok és prioritások teljes körűen és módszeresen bekerülnek az EU összes szakpolitikai területébe, különös tekintettel az emberi jogokra;

25.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán az ügyek kivizsgálása igen lassan folyik és akár hét évig is elhúzódhat; megjegyzi, hogy mintegy 100 000 ügy van folyamatban a Bíróság előtt; hangsúlyozza, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának példát mutató intézménynek kell lennie az igazságszolgáltatáshoz és a tisztességes eljáráshoz való jog oltalmazása terén; sürgeti az EU intézményeit és tagállamait, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az Emberi Jogok Európai Bíróságának támogatása érdekében; üdvözli, hogy Oroszország – amely az Európa Tanács 47 részes államából utolsóként eddig elutasította a 14. jegyzőkönyv ratifikálását – ratifikálta az emberi jogokról szóló európai egyezmény 14. jegyzőkönyvét, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságának hatékonyságáról szól, egyszerűsíti a Bíróság eljárásait, célja pedig kezelni az ügyekben tapasztalható elmaradást, és amely csak akkor léphet hatályba, ha azt az Európa Tanács valamennyi tagja ratifikálta;

26.  megerősített együttműködésre hív fel az Európa Tanács és az Európai Unió között az emberi jogok, ideértve a gazdasági és szociális jogok, a kisebbségekhez tartozók jogai tiszteletben tartásának biztosítása és előmozdítása terén, továbbá a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek (LMBTI), valamint az LMBTI-jogokért küzdők jogainak megerősítése tekintetében, továbbá annak biztosítása kapcsán, hogy a hátrányos megkülönböztetés áldozatai a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében tisztában legyenek és hozzáférjenek a hatékony jogorvoslati lehetőségekhez a nemzeti hatóságok előtt, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek védelme terén, a megkülönböztetésmentesség jogi eszközeinek és a meglévő szociális jogi szervezetek felhasználásával, a sokszínűség és a tolerancia előmozdítása érdekében;

27.  felhívja az EU tagállamait, hogy írják alá és ratifikálják az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács összes alapvető emberi jogi egyezményét és az azokhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyveket, különösen a migráns munkavállalók és családjaik jogainak védelméről szóló 1990-es nemzetközi egyezményt, minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt, az őslakosok jogairól szóló, 2007. szeptember 13-i ENSZ-nyilatkozatot, az ILO munkajogokról és alapelvekről szóló, 1998. évi nyilatkozatát, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét, a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyvet, a gyermek jogairól szóló egyezményhez csatolt fakultatív jegyzőkönyvet és a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt; ragaszkodik ahhoz, hogy az egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét az egyezmény szerves részének tekintsék, és felszólít az egyezményhez és a jegyzőkönyvhöz való egyidejű csatlakozásra(15);

28.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogoknak a nemzetközi közösség által a második világháború vége óta elfogadott fogalommeghatározásai kellően rugalmasnak bizonyultak ahhoz, hogy felöleljék az emberi haladás új fejleményeit; hangsúlyozza azonban, hogy új jogokat kell kodifikálni annak érdekében, hogy választ adjanak a szabadságot érintő új fenyegetésekre, amilyenek például a tudomány szabadságát, a lelkiismeret és tudás szabadságát, a nemi identitást vagy szexuális irányultságot, valamint a digitális területhez kapcsolódó jogokat, elsősorban az internethez való egyetemes hozzáférést fenyegető veszélyek;

29.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fokozottabban ésszerűsíteni és lehetőség szerint koordinálni kell az emberi jogokkal és azok eljárásaival kapcsolatban joghatósággal rendelkező nemzetközi szerveket, azzal a céllal, hogy egyre hatékonyabban támogassák és védelmezzék a kapcsolódó nemzetközi okmányokban rögzített alapvető jogokat;

30.  hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az Európa Tanács és az ENSZ különböző nyomon követési mechanizmusaira, és szorosabb együttműködésre van szükség a szerződések alapján létrehozott különböző szerveikkel annak érdekében, hogy megállapításaikat hatékonyabban közvetíthessék és a helyszínen szerzett szakértelmüket jobban kamatoztathassák;

31.  üdvözli az ENSZ Közgyűlésének harmadik bizottságában (szociális, humanitárius és kulturális ügyek) tett uniós erőfeszítéseket számos állásfoglalással kapcsolatban, különösen a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumra irányuló felhívásról (amely több támogatót nyert), a gyermekek jogairól, a vallási türelmetlenségről, valamint a burmai/mianmari és a koreai népi demokratikus köztársaságbeli emberi jogi helyzetről szóló állásfoglalások esetében;

32.  üdvözli, hogy 2009 októberében megnyitották az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának Európai Regionális Hivatalát; javasolja, hogy alakítsanak ki hatékony együttműködést a Főbiztossággal annak érdekében, hogy mind az EU-ban, mind Európa más részeiben jobban előmozdítsák és nyomon kövessék az emberi jogi normák és politikák kidolgozását és végrehajtását;

33.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozzanak meg stratégiákat azon országok tekintetében, amelyek nem működnek együtt teljes mértékben az ENSZ mechanizmusaival, és tegyék lehetővé az ENSZ független szakértői és különleges előadói számára a területükre való korlátlan bejutást, továbbá ne korlátozzák azok munkáját;

34.  sajnálja, hogy gyengül az EU politikája és magatartása a burmai juntával szemben, és hangsúlyozza, hogy a jelenlegi hozzáállás nem segíti azon tragikus politikai, társadalmi és humanitárius helyzet leküzdését, amelyben a burmai nép kénytelen élni a katonai uralom kezdete óta, és fennáll annak kockázata, hogy ez a hozzáállás a diktatúrával való egyfajta megbékélés látszatát kelti;

35.  üdvözli, hogy az Európai Unió támogatja azokat az Egyesült Nemzetekben és más nemzetközi fórumokon létrejött kezdeményezéseket, amelyek a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetését ösztönzik; felszólítja az Európai Uniót, hogy továbbra is támogassa a szexuális irányultsággal és a nemi identitással kapcsolatos emberi jogi jogsértéseket elítélő kezdeményezéseket valamennyi nemzetközi fórumon, egyeztetve a hasonlóan gondolkodó államokkal; hangsúlyozza, hogy a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transzszexuális és transznemű személyekkel szembeni politika a legtöbb országban, és többek között az Unióban is megkülönböztető, és ellentétes az emberi jogokkal; ezért kéri a tagállamokat és az Uniót, hogy orvosolják ezt a helyzetet és e személyek részére biztosítsanak egyenlő hozzáférést az egészségügyhöz és az egészségügyi ellátásokhoz, a sebészeti ellátásokat is ideértve; kéri, hogy az Unió és tagállamai – különösen a befogadási politika révén – fordítsanak kiemelt figyelmet a harmadik országok azon állampolgáraira, akiket szexuális irányultságon és nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés ér;

36.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák az „klímamenekült” fogalmának hivatalos, jogi legitimizálását (amely fogalom azokat az embereket írja le, akik az éghajlatváltozás következményei miatt kénytelenek elhagyni otthonukat és menedékjogot kérni külföldön), amelyet a nemzetközi jog, illetve más, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodások még nem ismernek el;

37.  megerősített együttműködést kér az Egyesült Nemzetek, annak a bennszülött népekkel foglalkozó állandó fóruma és az Európai Unió között a bennszülött népek jogainak védelme terén, mivel a bennszülött népek világszerte a legkiszolgáltatottabb csoportok közé tartoznak;

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (EJT)

38.  hangsúlyozza az EJT-nek az egész ENSZ struktúrán belül betöltött szerepét és abbéli képességét, hogy értékes keretül szolgáljon az Európai Unió multilaterális emberi jogi erőfeszítéseihez; megjegyzi, hogy az új testületnek a nagyobb hitelesség megszerzése érdekében továbbra is arra kell törekednie, hogy a legmagasabb szintű normák szerint és a lehető leghatékonyabb módon működjön;

39.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalom szervezeteinek aktív szerepvállalása elengedhetetlen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa hatékonyságához;

40.  örömmel üdvözli, hogy az USA jelenlegi vezetése nagyobb mértékben kíván részt venni az ENSZ-ben, és hogy a 2009–2012 közötti időszakra tagságot vállalt az UNHCR; elismeri, hogy az USA tagsága növeli az Emberi Jogi Tanács hitelességét és kapacitását; felszólítja az EU-t, hogy erősítse meg az USA-val folytatott együttműködést, különösen az emberi jogi párbeszéd terén szerzett tapasztalatok megosztása terén;

41.  emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogi Tanács 2011-ben nagyszabású felülvizsgálatnak veti alá eljárásait, ezért felszólítja az EU-t, hogy készüljön fel és tevékenyen vegyen részt e felülvizsgálatban;

42.  kiemeli az egyetemes időszakos felülvizsgálat fontos szerepét, és felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és különösen az új EKSZ-t, hogy szorosan kövessék figyelemmel és ellenőrizzék az egyetemes időszakos felülvizsgálat haladását, valamint hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálata keretében javítsák az egyetemes időszakos felülvizsgálat hatékonyságát és növeljék a független szakértői vélemények súlyát;

43.  határozottan támogatja az egyetemes időszakos felülvizsgálat bárminemű elfogultságának és manipulálásának megelőzése érdekében tett uniós erőfeszítéseket; e vonatkozásban kifejezett sajnálatának ad hangot a 2009. februári ülés kimenetele miatt, amely ülést a komoly eljárási akadályok és a felülvizsgálati folyamat manipulálására irányuló erőfeszítések hátráltattak;

44.  felkéri a főképviselőt/alelnököt, hogy rendszeresen tegyen látogatást az Emberi Jogi Tanácsába és személyesen gondoskodjon arról, hogy az Emberi Jogi Tanács és az EKSZ között minden szinten a lehető legszorosabb kapcsolat alakuljon ki; bátorítja az EKSZ jövőbeli emberi jogi részlegét, hogy szoros munkakapcsolatot alakítson ki az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával; kéri, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának álláspontjáról nem csak Genfben és az egyes emberi jogi párbeszédekben folytassanak koordinált párbeszédet a nem uniós országokkal, hanem az EU ezen országokkal folytatott valamennyi kétoldalú politikai, kereskedelmi és fejlesztési együttműködési tárgyalása szerves részeként;

45.  megállapítja, hogy az uniós tagállamok kisebbségben vannak az EJT-ben; felszólítja az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy tegyenek összehangolt lépéseket, és kössenek megfelelő szövetségeket az emberi jogok egyetemességéért és oszthatatlanságáért harcoló államokkal és nem állami szereplőkkel;

46.  felszólítja a főképviselőt és az EU külügyminisztereit, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ Közgyűlésének egyes ülésszakait megelőzően a Külügyek Tanácsa fogadjon el következtetéseket, amelyek meghatározzák az EU prioritásait és stratégiáit;

47.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy erősítsék meg az EJT-n belül a más regionális csoportokhoz tartozó demokratikus vagy a demokratikus átalakuláson áteső kormányokkal való együttműködésüket annak érdekében, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt elvek tiszteletben tartását célzó kezdeményezések sikerének esélyét javítsák; kéri ezért a Bizottság és a tagállamok jobban hangolják össze beavatkozásaikat, és felkéri a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést az ENSZ-ben jellemző szavazási mintákról az emberi jogokat érintő ügyekben, amely elemzi, hogy azokat miként befolyásolták az EU és a tagállamai, illetve a más országcsoportok politikái; megerősíti, hogy az uniós küldöttségnek és az EU tagállamainak Genfben nagyobb prioritást kell biztosítaniuk annak, hogy a vitáknak már egy korábbi szakaszában megszólítsák a nem uniós országokat, és elkerüljék, hogy a „legkisebb közös nevezőre” irányuló megközelítés rovására túlzott hangsúlyt kapjanak az EU egységét megvalósítani hivatott belső viták;

48.  megerősíti a különleges eljárások és az országonkénti megbízások létfontosságú voltát az EJT-ben; üdvözli az újonnan létrehozott tematikus megbízásokat a kulturális jogok területén, és üdvözli e tematikus megbízások kiterjesztését az élelemhez, valamint a vallás és meggyőződés szabadságához való jogra és az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült emberekre; üdvözli továbbá az országonkénti megbízások kiterjesztését Burundira, Haitire, Kambodzsára, Szomáliára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra (KDNK), Mianmarra és Szudánra; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a megbízásokat nem terjesztették ki Libériára és a Kongói Demokratikus Köztársaságra (KDK);

49.  melegen üdvözli az ENSZ EJT 2008. évi határozatát, hogy kiterjeszti az ENSZ Főtitkár vállalkozásokkal és emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének mandátumát, valamint a Tanácsnak a svéd elnökség alatt, 2009 decemberében elfogadott következtetéseit, amelyben üdvözölte a különleges képviselő munkáját; felszólítja az EU tagállamait, hogy folytassák a munkát a megbízás záró ajánlásainak operacionalizálása érdekében, valamint „a védelem, a tisztelet és a jogorvoslat” keretrendszerének irányába, amelyet várhatóan 2011-ben terjesztenek az ENSZ EJT elé;

50.  üdvözli az EJT rendkívüli üléseit, amelyek az alábbi témákkal foglalkoztak: a KDK keleti régiójának emberi jogi helyzete, a világszintű gazdasági és pénzügyi válságok hatása az emberi jogok egyetemes érvényesülésére és tényleges gyakorlására, az emberi jogi helyzet Srí Lankán, valamint az emberi jogi helyzet a megszállt palesztin területeken és Kelet-Jeruzsálemben; sajnálja, hogy az EJT 2009. október 16-i 12. ülésszakán az EU tagállamainak nem sikerült közös álláspontra jutniuk a Goldstone-jelentésről szóló szavazáson, ahol 4 tagállam a jelentés ellen szavazott, 2 tartózkodott, 2 pedig távolmaradt a szavazástól; felszólítja a tagállamokat és az összes érintett uniós intézményt, hogy valósítsanak meg szorosabb politikai koordinációt az EJT-ben és az ENSZ más szerveiben; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok valamennyi fél általi és minden körülmények közötti tiszteletben tartása alapvető előfeltétele az igazságos és tartós közel-keleti békének; ezért minden felet arra ösztönöz, hogy tegyenek eleget az ENSZ Közgyűlése 2009. november 5-én és 2010. február 26-án elfogadott határozatainak azáltal, hogy a nemzetközi előírásoknak megfelelő vizsgálatot folytatnak; felszólítja a főképviselőt/alelnököt annak biztosítására, hogy azok, akik megsértették a nemzetközi jogot, elszámoltathatók legyenek az EU Genfi Egyezmény szerinti kötelezettségeivel és a büntetlenség elleni küzdelemre vonatkozó uniós prioritással összhangban;

51.  támogatja az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala (OHCHR) függetlenségét; sajnálattal tölti el, hogy a 2009. márciusi, 10. rendes ülés alatt az EU tiltakozása ellenére az OHCHR függetlenségének korlátozására irányuló állásfoglalást fogadtak el; felszólítja az EU intézményeit, hogy nyújtsanak további pénzügyi támogatást az OHCHR különleges eljárási rendszerének egésze számára, annak biztosítása érdekében, hogy a különleges eljárások összes megbízottja elegendő forrással rendelkezzen feladatai megfelelő ellátásához;

Az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság együttműködése

52.  megerősíti határozott támogatását a Nemzetközi Büntetőbíróság és annak elsődleges célkitűzése iránt, hogy küzdjön a népirtás, a háborús bűnök és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények büntetlenségével szemben; üdvözli, hogy 2010 márciusában és augusztusában a Római Statútum Banglades, Seychelles-szigetek és Saint Lucia általi ratifikálásával az alapokmányt aláíró államok száma 114-re emelkedett; hangsúlyozza, hogy az NBB Római Statútumát az EU valamennyi tagállama ratifikálta az Unió demokratikus elveinek és értékeinek egyik alapvető elemeként; ezért felhívja a tagállamokat, hogy a közösségi vívmányok részeként teljes mértékben tegyenek eleget a Statútum rendelkezéseinek; hangsúlyozza az egyetemesség elvét, és felszólítja az EKSZ-t, az EU tagállamait és a Bizottságot, hogy folytassák határozott erőfeszítéseiket a Római Statútum és a Nemzetközi Büntetőbíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodás egyetemes ratifikációjának és a szükséges nemzeti végrehajtási jogszabályok elfogadásának előmozdítására, valamint a Tanács 2003. június 16-i, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló 2003/444/KKBP közös álláspontja és a közös álláspont nyomon követésére irányuló, 2004. évi cselekvési terv felülvizsgálatára; kéri, hogy ezen erőfeszítéseket terjesszék ki az NBB kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodásra (APIC), amely az NBB fontos operatív eszköze; felszólítja továbbá az EU tagállamait, hogy vizsgálják felül és aktualizálják az NBB-ről szóló közös álláspontot és cselekvési tervet az uniós támogatás hatékonyságának javítása érdekében és a Bíróság helyzetének jelenlegi alakulása, kihívásai és szükségletei fényében, mivel továbbra is nő az elfogatóparancsok és az NBB-n folyó eljárások száma, továbbá kezdjék meg a vitát a nemzetközi igazságszolgáltatásról/az NBB-ről szóló uniós iránymutatások lehetséges elfogadásáról;

53.  határozottan ösztönzi az EKSZ-t, a Bizottságot és az EU tagállamait, hogy támogassák az NBB határozatainak végrehajtását és a Bírósággal folytatott együttműködést a bővítési tárgyalások és a csatlakozási folyamatok, valamint az Unión kívüli országokkal tartott valamennyi uniós csúcstalálkozó és párbeszéd során, ideértve az Egyesült Államokat, Kínát, Oroszországot, az Afrikai Uniót és Izraelt is; külön sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az igazságszolgáltatás szerves részét képezze minden béketárgyalásnak; felszólítja az EKSZ-t, hogy módszeresen törekedjen egy NBB-záradék beépítésére az Unión kívüli országokkal kötendő, kapcsolódó megállapodásokba; felszólítja a főképviselőt annak biztosítására, hogy az NBB-t érvényesítsék az EU külpolitikai prioritásaiban, és adott esetben az szerepeljen az EU különleges képviselőinek megbízásában, továbbá annak biztosítására, hogy az EKSZ személyzete mind a székhelyen, mind pedig az uniós küldöttségeken rendszeres képzésben részesüljön az NBB-ről; felszólítja a főképviselőt, hogy nevezzen ki egy nemzetközi igazságszolgáltatással foglalkozó különleges küldöttet azzal a megbízással, hogy az EU külpolitikájában előmozdítsa, általánosan érvényesítse és képviselje az NBB-t, valamint az EU kötelezettségvállalását a büntetlenség elleni küzdelemben;

54.  üdvözli, hogy Belgium végrehajtotta az NBB III. tárgyalás-előkészítő tanácsa által Jean Pierre Bemba ellen 2008. július 3-án kiadott elfogatóparancsot; nagy aggodalommal jegyzi meg azonban, hogy az NBB által kiadott nyolc elfogatóparancsot, többek között az ugandai Úr Ellenállási Hadseregének (LRA) négy fő vezetője, a KDK-beli Bosco Ntaganda, valamint az Ahmad Harun, Ali Kushayb és a szudáni elnök, Omar Hassan Ahmad Al-Bashir ellen kiadott elfogatóparancsokat még nem hajtották végre; sajnálja, hogy Szudán tartósan elmulasztja és elutasítja a gyanúsítottak letartóztatását és átadását az NBB-nek, ezáltal folyamatosan figyelmen kívül hagyva az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1593 (2005.) sz. határozata alapján rá háruló kötelezettségeket; megjegyzi, hogy 2010. május 26-án az NBB I. tárgyalás-előkészítő tanácsa arról tájékoztatta az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsát, hogy a Szudáni Köztársaság nem működik együtt a Harun és Kushayb ellen indított ügyben; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az NBB két részes állama, Csád és Kenya nemrégiben meghívta és üdvözölte Omar al-Bashir elnököt felségterületén – annak ellenére, hogy a Római Statútum szerinti kötelezettségeik alapján le kellett volna tartóztatniuk –, és nem hajtotta végre az érvényes elfogatóparancsot; felszólít arra, hogy keressék tovább a még szabadlábon lévő vádlottakat, és hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet az EU és az NBB tölthet be annak biztosításában, hogy kivizsgálják a lehetséges háborús bűncselekményeket Srí Lankán és a Kongói Demokratikus Köztársaságban;

55.  üdvözli az USA szerepvállalását és megújított elkötelezettségét az NBB-vel kapcsolatban, amit nem utolsó sorban az is szemléltet, hogy megfigyelőként részt vett a Részes Államok Közgyűlésének 2009 novemberében Hágában megrendezett nyolcadik ülésszakán, valamint a Római Statútum első felülvizsgálatáról 2010 júniusában tartott konferencián; megelégedettséggel veszi tudomásul az USA kormányának az NBB-vel kapcsolatban tett első ígéretes nyilatkozatait és a felülvizsgálati konferencia során a Bírósággal való együttműködésre vonatkozóan tett ígéreteit; felszólítja az USA-t, hogy ismételje meg az aláírását, és kötelezze el magát jobban az NBB mellett, különösen oly módon, hogy teljes mértékben együttműködik azon helyzetekben, amelyeket az NBB vizsgál vagy előzetes elemzésnek vet alá, valamint azáltal, hogy átfogó NBB-politikát valósít meg;

56.  arra ösztönzi a következő AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlést, hogy vitassa meg a büntetlenség elleni küzdelmet a nemzetközi fejlesztési együttműködés és a megfelelő politikai párbeszéd keretében, ahogy amellett több állásfoglalásban és a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás 11. cikkének (6) bekezdésében is szót emeltek, azzal a céllal, hogy általánosan érvényesítsék a büntetlenség elleni küzdelmet, valamint erősítsék a jogállamiságot a meglévő fejlesztési együttműködési programokban és fellépésekben; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy folytassák a párbeszédet az Afrikai Unióval ezekben az ügyekben, és támogassák az afrikai részes államokat abban, hogy továbbra is eleget tegyenek a Római Statútum szerinti kötelezettségeiknek; támogatja a Bíróság kérését, hogy Addisz Abebában nyissanak az Afrikai Unióra irányuló összekötő hivatalt;

57.  megjegyzi, hogy a részes államok, az aláíró felek és az NBB közötti, a Római Statútum 86. cikke szerinti együttműködés továbbra is elengedhetetlen a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonysága és sikere szempontjából, különös tekintettel a bűnüldözési képességre, valamint a Bíróság hatékony és független igazságszolgáltatási tevékenységeire; elismeri továbbá az NBB és az EU között létrejött együttműködési és jogsegély- megállapodást, és e megállapodást szem előtt tartva felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy adjanak meg az NBB-nek minden szükséges segítséget, ideértve a folyamatban lévő ügyekben, valamint különösen a folyamatban lévő elfogatóparancsok végrehajtásában nyújtott helyszíni támogatást; sürgeti az EU összes tagállamát, hogy – amennyiben ezt még nem tették meg – a Római Statútum IX. fejezetével összhangban léptessék hatályba az együttműködésről szóló nemzeti jogszabályokat, és kössenek eseti megállapodásokat a Bírósággal a Bíróság ítéleteinek végrehajtásáról, valamint az áldozatok és tanúk védelméről és áttelepítéséről; felszólítja az Unió tagállamait, hogy az együttműködést állandó napirendi pontként szerepeltessék az NBB Részes Államok Közgyűlésén, annak érdekében, hogy biztosítsák a bevált gyakorlatok megosztását, valamint azt, hogy az együttműködés elmulasztásának eseteit a Részes Államok Közgyűlése megvitassa, és megfelelő intézkedéseket hozzon;

58.  kiemeli, hogy általánosan erősíteni kell a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszert, és ezzel összefüggésben aggodalommal jegyzi meg, hogy Ratko Mladić és Goran Hadžić még mindig szabadlábon van, és továbbra sem állították őket az ICTY elé; e tekintetben felszólítja a szerb hatóságokat, hogy biztosítsák a teljes körű együttműködést az ICTY-vel, aminek ahhoz kell vezetnie, hogy letartóztatják és kiadják az összes szabadon lévő gyanúsítottat annak érdekében, hogy ezzel megnyissák az utat a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálása előtt; megjegyzi, hogy folyamatosan támogatni kell – pénzügyileg is – a Sierra Leone-i Különleges Bíróságot, hogy lezárhassa a folyamatban lévő eljárásokat, a fellebbezési eljárásokat is beleértve; tudomásul veszi a szakértelem átadása és a segítségnyújtás terén folytatott többoldalú együttműködésben elért előrelépéseket is, ahol az információk azonosítása, összegyűjtése és megőrzése a legkülönbözőbb nemzetközi és transznacionális igazságszolgáltatási lehetőségeket segítené elő, különösen a Gyors Igazságszolgáltatási Intézkedési Eszköz (JRR) keretében, amelyben az uniós tagállamok több mint fele részt vesz, és ösztönzi a JRR-nek folyamatosan és egyre nagyobb mértékben nyújtandó támogatást;

Az EU emberi jogi iránymutatásai
Halálbüntetés

59.  emlékeztet az ENSZ Közgyűlése által 2008. december 18-án elfogadott határozatra (63/168. határozat), amely a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó egyetemes moratóriumra szólít fel; hangsúlyozza, hogy az állásfoglalást már 106 ország támogatja szavazatával, ami megerősíti a halálbüntetéssel szembeni globális vélemény fokozatos megszilárdulását;

60.  üdvözli Burundi és Togo, valamint az USA Új-Mexikó állama által 2009-ben hozott, a halálbüntetés eltörléséről szóló határozatot; sürgeti az USA-t a halálbüntetés eltörlésére, és sajnálja, hogy az USA 50 államából 35-ben még mindig hajtanak végre halálbüntetést;

61.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy bátorítsa azokat az országokat, amelyek nem írták alá és nem ratifikálták a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egységokmány második fakultatív jegyzőkönyvét vagy valamely hasonló regionális eszközt, hogy ezt tegyék meg;

62.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a tiopentál-nátriumnak az Unión belüli székhellyel rendelkező társaságok általi gyártását és értékesítését kizárólag orvosi célokra engedélyezzék, és hogy az e szer gyártására vonatkozó engedélyben címkézési követelményeket kell előírni annak érdekében, hogy a csomagolásból kitűnjön, hogy a szert a halálbüntetést, a kínzásokat és mindennemű kegyetlen és embertelen vagy megalázó bánásmódot és büntetést tiltó tagállami és európai jogszabályokkal összhangban tilos halálos injekciók beadására felhasználni;

63.  megismétli, hogy az EU minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést, ideértve a bírósági eljárás nélkül elrendelt kivégzéseket is; emlékeztet arra, hogy az EU a halálbüntetést ellenző civil társadalmi szervezetek vezető támogatója; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is prioritásként kezelje az e kegyetlen és embertelen büntetés elleni küzdelmet, és az EIDHR és a földrajzi eszközök keretében ezt tematikus prioritásként kezelje; úgy véli, hogy a tényleges életfogytig tartó büntetés nem elfogadható alternatívája a halálbüntetésnek;

64.  sürgeti azokat az országokat, amelyek továbbra is alkalmazzák a megkövezés általi halálbüntetést, hogy ezt az embertelen eljárást töröljék a jogszabályaikból; sürgeti az iráni vezetőket, hogy hozzanak olyan jogszabályt, amely egyértelműen megtiltja a megkövezést mint jogszerű büntetést, amely a halálbüntetés legkegyetlenebb formája; elítéli, hogy számos ország továbbra is halálbüntetést szab ki és hajt végre fiatalkorú elkövetők esetében; elítéli, hogy az iráni rendszer alkalmazza a halálbüntetést, aminek révén Irán rögtön Kína után, a második helyen szerepel a legnagyobb számú kivégzést végrehajtó országok táblázatában; mélyen elítéli a 2009. júniusi iráni elnökválasztások utáni békés tüntetéseket követő kivégzések elszaporodását; aggódik amiatt, hogy még mindig Kína hajtja végre a legtöbb kivégzést a világon, és felszólítja Kínát, hogy tegye nyilvánossá az országban végrehajtott kivégzések számát, hogy átlátható elemzés és vita indulhasson a halálbüntetésről; üdvözli a fehérorosz hatóságok azon pozitív intézkedését, miszerint munkacsoportot állítanak fel a halálbüntetésre vonatkozó moratórium elrendelésére vonatkozó javaslatok előkészítése céljából; továbbra is aggodalommal tölti el, hogy Fehéroroszországban még mindig sor kerül kivégzésekre, és így az egyetlen olyan ország Európában, ahol még alkalmazzák a halálbüntetést, és nem tájékoztatják a kivégzettek családjait a kivégzés időpontjáról, illetve arról, hogy hol temették el a holttestet;

65.  megjegyzi, hogy a világon 32 olyan joghatóság van, ahol a törvények lehetővé teszik a halálbüntetés kiszabását kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében; megjegyzi, hogy az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC), az Európai Bizottság és egyes európai kormányok tevékenyen részt vesznek a kábítószerekkel kapcsolatos bűnüldözési tevékenységek finanszírozásában és/vagy technikai támogatásában, jogalkotási és pénzügyi segítség nyújtásában olyan országokban, ahol a kábítószer-ellenes küzdelemben továbbra is fenntartják a halálbüntetést; aggódik amiatt, hogy e támogatás még több halálbüntetéshez és kivégzéshez vezethet; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az országos és regionális szintű kábítószer-ellenes küzdelemben nyújtott nemzetközi finanszírozás tárgyában azért, hogy e programok ne eredményezzék az emberi jogok megsértését, beleértve a halálbüntetés alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében a halálbüntetés eltörlését a pénzügyi, technikai segítségnyújtás, kapacitásbővítés és a kábítószer-ellenes küzdelemben nyújtott egyéb támogatás előfeltételévé kell tenni;

66.  aggodalommal tölti el, hogy Fehéroroszországban még mindig sor kerül kivégzésekre, és így az egyetlen olyan ország Európában, ahol még alkalmazzák a halálbüntetést; támogatja a hatóságokat abban, hogy munkacsoportot állítanak fel a halálbüntetésre vonatkozó moratórium elrendelésére vonatkozó javaslatok előkészítése céljából;

67.  súlyos aggodalmának ad hangot az ugandai parlament által jelenleg tárgyalt 2009. évi homoszexualitás elleni törvény miatt, amely pénzbírsággal és szabadságvesztéssel bünteti a leszbikus, meleg és biszexuális személyek támogatását, az azonos neműek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló aktust pedig pénzbírsággal, szabadságvesztéssel és halálbüntetéssel sújtja; felszólítja az ugandai parlamentet az ilyen és ehhez hasonló jogszabályok elutasítására; világszerte elítéli a homoszexualitás bűncselekménnyé nyilvánítását;

A leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogai

68.  figyelembe véve a 2009-ben a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek által világszerte elszenvedett számos emberi jogi visszaélést, örvendetesnek tartja, hogy az Európai Unió Tanácsának emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportja elfogadta az annak előmozdítására és biztosítására szolgáló eszköztárat, hogy a leszbikusokat, melegeket, biszexuálisokat és transzneműeket valamennyi emberi jog megillesse; felhívja az EU küldöttségeit és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy teljes körűen hajtsa végre az eszköztárban foglalt iránymutatásokat;

A nők elleni erőszak

69.  megállapítja, hogy a (2008. július és 2009. december közötti) francia–cseh–svéd elnökségi trió kiemelten kezelte a nők és lányok elleni erőszak kérdését, és kéri, hogy az elvek és politikák következetesek legyenek az Unión kívül és belül egyaránt, ideértve a női nemi szervek megcsonkítására irányuló tilalom támogatását, mivel az az emberi jogok megsértésének tekintendő; tudomásul veszi, hogy e kérdéssel kapcsolatban új iránymutatásokat fogadtak el, és elvárja, hogy a Bizottság azok végrehajtásának eredményét ismertesse a Parlamenttel;

70.  figyelembe veszi, hogy az új Európai Bizottság nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos stratégiája kifejezetten utal a női nemi szervek megcsonkítására; megismétli, hogy egységesebb belső és külső uniós politikára van szükség ebben az adott kérdésben; sürgeti az Európai Bizottságot és az Unió tagállamait, hogy foglalkozzanak a női nemi szervek megcsonkításának kérdésével a partnerországokkal és a nemzeti szinten ezen érzékeny kérdésben érintett érdekelt felekkel folytatott politikai és szakpolitikai párbeszéd keretében, részvételen alapuló megközelítést alkalmazva, és bevonva az érintett közösségeket; felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vessék be az összes politikai és intézményi eszközt annak érdekében, hogy támogassák azokat a kezdeményezéseket, amelyek egy olyan határozatnak az ENSZ Közgyűlése általi mihamarabbi elfogadását célozzák, amely világszerte moratóriumra szólít fel a női nemi szervek megcsonkítására vonatkozóan;

71.  úgy véli, hogy a nőkkel szembeni erőszak pszichológiai formában is megnyilvánul; megállapítja, hogy a munka világában a nők továbbra is kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak, és nagyobb számban töltenek be bizonytalan vagy részmunkaidős állást; következésképpen hangsúlyozza, hogy e tekintetben a Bizottság és a tagállamok szerepe sem az Európai Unióban, sem azon kívül nem korlátozódhat csupán a szűkebb értelemben vett erőszak elleni küzdelemre, mivel a nőkkel szemben elkövetett erőszak valamennyi – testi, pszichológiai, társadalmi és gazdasági – formája ellen küzdeni kell, és hogy kiemelt hangsúlyt kell helyezni már a legfiatalabb kortól a fiúk és a lányok nemi előítéletektől mentes nevelésére csakúgy, mint a nemi sztereotípiák elleni küzdelemre;

72.  hangsúlyozza az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325., 1820., 888. és 1889. számú határozatai átfogó végrehajtásának jelentőségét, amelyek felszólítanak arra, hogy a nőket be kell vonni a konfliktusrendezés minden szakaszába annak minden szintjén, és felszólít a nők és lányok szexuális erőszakkal és megkülönböztetéssel szembeni védelmére; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyeknek még nincs nemzeti cselekvési terve az ENSZ BT 1325. sz. határozatának végrehajtására, hogy sürgősen fogadják el azt; határozottan elítéli a háborús eszközként alkalmazott nemi erőszakot és az ismétlődő tömeges nemi erőszakot a Kongói Demokratikus Köztársaságban; kéri, hogy teljes mértékben tegyék nyilvánossá, hogy a MONUSCO békefenntartó erői képtelenek megállítani a tömeges nemi erőszakot; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy a KDK-ban az EUSEC-en és az EUPOL-on keresztül folytasson vizsgálatot, és számoljon be az Európai Parlamentnek minden olyan kongói és nemzetközi vállalatról vagy szervezetről, amelyek részt vesznek a KDK-ban folyó nyersanyag-kitermelésben, amelyből fedezik a tömeges nemi erőszakot és más, civilek elleni módszeres bűncselekményeket elkövető fegyveres csoportokat és biztonsági személyzetet;

73.  kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy növelje a külső fellépés területén a nemek kérdésével foglalkozó személyzet létszámát, és e célból hozzon létre külön struktúrákat; elismeri a KVBP területén a missziók és a személyzet képzése tekintetében elért előrehaladást;

74.  komoly aggodalmát fejezi ki a több országban mélyen gyökerező nemi alapú megkülönböztetés és családon belüli erőszak miatt, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a vidéki térségekben élő nők különösen kiszolgáltatott csoportot alkotnak; az is rendkívül aggasztja, hogy Dél-Afrikában szexuális erőszakkal kapcsolatos esetek fordulnak elő, továbbá magas a nők és lányok elleni nemi erőszak aránya, a vizsgálatok elvégzése gyakran nem megfelelő és azt nemi alapú előítélet gátolja, az áldozatok pedig számtalan akadályba ütköznek az egészségügyi ellátás igénybevétele során, és késedelmes orvosi kezelésben részesülnek; határozottan elítéli a nők és lányok elleni erőszakot, ami állandó problémát jelent Guatemalában és Mexikóban;

75.  súlyos aggodalmának ad hangot az afganisztáni, iráni, KDK-beli nők és lányok helyzete miatt; elítéli a nők jogainak a KDK-ban történő durva megsértését, ösztönzi a nemzetközi közösséget, hogy lényegesen növelje azon pénzösszegeket, amelyeket a nők nemi erőszakkal szembeni védelmére irányuló erőfeszítésekre szánnak, valamint hangsúlyozza, hogy jelentős nemzetközi figyelmet kell fordítani a KDK-beli nők és lányok helyzetére; elítéli a 2009 márciusában elfogadott síita családjogi törvényt, amely súlyosan sérti az afgán nők jogait, továbbá ellentétes az afgán alkotmánnyal és a nemzetközi emberi jogi normákkal; üdvözli a síita ítélkezési gyakorlatot követők személyes ügyeiről szóló törvény módosítását, ugyanakkor továbbra is aggályosnak találja a törvény egyes cikkeit, amelyek éles ellentétben állnak Afganisztánnak a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, illetve a gyermek jogairól szóló egyezmény értelmében vállalt kötelezettségeivel; sürgeti az afgán hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a női jogok helyzetének javítására az országban;

76.  ragaszkodik ahhoz, hogy minden emberi jogi párbeszédben kifejezetten foglalkozzanak a nők jogaival, különösen a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erőszak minden formája – beleértve legfőképpen a nemi kiválasztás alapján végrehajtott abortuszt, a sérelmes tradicionális szokásokat és gyakorlatokat, mint például a nők nemi szervének megcsonkítását és a korai vagy kényszerházasságot –, az emberkereskedelem valamennyi formája, a családon belüli erőszak és a nőgyilkosság, valamint a munkahelyi és gazdasági kizsákmányolás elleni küzdelemmel és ezek megszüntetésével, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy utasítsák el, ha az államok az ilyen brutális cselekmények megszüntetésére irányuló kötelezettségük alóli kibúvóként bármilyen szokásra, hagyományra vagy vallási megfontolásra hivatkoznak; hangsúlyozza, hogy helyi szinten és a döntéshozatali folyamatban egyaránt fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megszüntessék a női nemi szerv megcsonkításának valamennyi formáját, és ily módon rámutassanak arra, hogy a csonkításnak ez a módja a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdés és egyúttal a testi épség összefüggésében az emberi jogok megsértése is; kiemeli a fiatal bevándorló nők helyzetét, akiket bizonyos közösségek alapelvei, vallási meggyőződések vagy a családi becsület miatt rossz bánásmód, becsületgyilkosság vagy a női nemi szerv megcsonkítása fenyeget, és akiket megfosztanak szabadságuktól;

77.  emlékeztet a millenniumi fejlesztési célokra, és hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés alapvető emberi jog; úgy véli, hogy az egészségügyi programoknak – beleértve a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozókat is –, továbbá a nemek közötti egyenlőség előmozdításának, a nők felemelkedésének és a gyermekjogoknak fontos helyet kell elfoglalniuk az EU fejlesztési és emberi jogi politikájában, különösen ott, ahol széles körben elterjedt a nemi alapon elkövetett erőszak, és a nőket, valamint a gyermekeket a HIV/AIDS fertőzés veszélye fenyegeti, illetve elzárják őket az információtól, a megelőzéstől és/vagy a kezeléstől; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesztési politikájába, különösen a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtási programokba integrálja az alapvető munkaügyi jogokat és a tisztességes munkára vonatkozó menetrendet;

78.  üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a megelőzhető gyermekágyi halálról és betegségekről, valamint az emberi jogokról szóló, 2009. június 16-i határozatát, amely a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban sürgős fellépésre szólít fel annak megakadályozása érdekében, hogy a nők szükségtelenül haljanak meg a terhesség és a szülés során; megállapítja, hogy a határozatot az uniós tagállamok is támogatták, és kéri, hogy hatékonyan mozdítsák elő a nők és a gyermekek emberi jogainak – különösen az élethez, az egyenlő méltósághoz, az oktatáshoz, az információk felkutatásához, megismeréséhez és közléséhez, a tudományos fejlődés előnyeinek kihasználásához és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészség, többek között a szexuális és reproduktív egészség eléréséhez való joguk – védelmét;

79.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő különösen azt, hogy az Afrikai Unió tagállamai ratifikálják és végrehajtsák az Afrikai Uniónak az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvét;

Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód

80.  kéri, hogy a betegekkel és magánszemélyekkel szemben, különösen pedig a magukat megvédeni képtelen személyekkel szemben az egészségügyben elkövetett visszaéléseket kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódként ismerjék el, elismervén egyúttal azt, hogy bizonyos cselekmények elkövetését nehéz bizonyítani, és ezért fokozott figyelmet kérve e területen;

81.  felszólít annak felismerésére, hogy a kisebbségek, mint például a bennszülöttek és a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetést elszenvedő egyének aránytalanul kiszolgáltatottak, és kínzásoknak vannak kitéve;

82.  felhívja mindazon államokat, amelyek még nem csatlakoztak a kínzás és más kegyetlen vagy megalázó bánásmód elleni egyezményhez és annak fakultatív jegyzőkönyvéhez (OPCAT), hogy ezt tegyék meg; sürgeti az államokat, hogy vonják vissza valamennyi fenntartásukat, amelyeket az említett eszközök vonatkozásában megfogalmaztak; ösztönzi azon államokat, amelyek aláírták az OPCAT-et, hogy hatékonyabban és gyorsabban hajtsák végre a nemzeti megelőzési mechanizmust (NPM);

83.  arra ösztönzi a világ országait, hogy fogadják el és ténylegesen hajtsák végre a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód hatékony kivizsgálásáról és dokumentálásáról szóló iránymutatást, közismert néven az isztambuli jegyzőkönyvet (IP); úgy gondolja, hogy az isztambuli jegyzőkönyv alapvető eszköz a bizonyítékgyűjtés és a büntetlenség megszüntetése szempontjából; meggyőződése, hogy a kínzás büntetlensége továbbra is jelentősen gátolja a kínzás hatékony megakadályozását, mivel hallgatólagosan arra bátorítja az elkövetőket, hogy folytassák ezt a szörnyű gyakorlatot;

84.  hangsúlyozza a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtásának fontosságát; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ezen iránymutatások végrehajtásának eredményeit tegyék közzé, különös figyelemmel a kínzás áldozatainak a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze révén megvalósuló rehabilitációját érintő eredményekre;

85.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalásában(16) foglalt kéréseknek; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjessze elő a 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendelet több rendelkezésének felülvizsgálatát;

86.  különösen aggasztja, hogy Venezuelában igen nagy arányú a korrupció, a bűnözés, a politikai üldözés, a büntetlenség és a kínzás, valamint az ellenzékiek bebörtönzése, ami annak tulajdonítható, hogy a rendőri erők nem függetlenek a politikától, nincsenek követendő eljárások, a kormány pedig képtelen kezelni az emberi jogok ilyen jellegű súlyos veszélyeztetését;

87.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy újra előfordulnak olyan esetek a világban, amikor az emberi jogokat a szexuális irányultság miatt sértik meg, és elítéli az ilyen személyek ellen irányuló valamennyi erőszakos cselekedetet; megjegyzi, hogy világviszonylatban egyre több transznemű válik emberölés áldozatává; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a homoszexualitást még mindig sok országban börtönbüntetéssel, sőt egyes esetekben halálbüntetéssel sújtandó bűncselekménynek tekintik; ezzel kapcsolatban örvendetesnek tartja a delhi Legfelsőbb Bíróság 2009. július 2-i határozatát, amely alapján Indiában a homoszexualitás már nem tekintendő bűncselekménynek, és más országokat is felhív e példa követésére;

A gyermekek jogai

88.  mélységesen fájlalja, hogy becslések szerint mintegy 215 millió gyermek esik a gyermekmunka áldozatául, és ezek háromnegyede a gyermekmunka legrosszabb formáit végzi (az ILO 2009. évi adatai); üdvözli az EU Tanácsának a gyermekmunkáról szóló 2010. június 14-i következtetéseit és a Bizottság kapcsolódó tanulmányát (SEC(2010)0037 végleges), amely olyan átfogó uniós politikai megközelítésre szólít fel, amely a fejlesztésre és a szegénység felszámolására összpontosít; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az e téren elért előrehaladás hatékony nyomon követését, valamint az Unión kívüli országokkal folytatott párbeszéd során ösztönözze az uniós tagállamokkal együtt történő végrehajtást;

89.  emlékeztet a svéd elnökség keretében az EU és a nem kormányzati szervezetek között sikeresen lezajlott, a gyermekek elleni erőszak kérdésével foglalkozó 11. emberi jogi fórumra (Stockholm, 2008. július), valamint felhívására, hogy folytassák a – többek között a családon belüli – testi fenyítés minden formájának megtiltására irányuló jogi munkát, azonosítsák a bevált gyakorlatokat és a konfliktusokban és konfliktus utáni helyzetekben a gyermekek elleni erőszak leküzdése során levont tanulságokat, továbbá növeljék az EU külső fellépése és az EU/tagállamok gyermekjogi politikája közötti összhangot;

90.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy még mindig gyermekek milliói válnak nemi erőszak, családon belüli erőszak, fizikai, érzelmi és szexuális zaklatás, többek között szexuális és gazdasági kizsákmányolás áldozatává; hangsúlyozza, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyvei által elismert jogok egyformán fontosak, továbbá felhív a teljes körű ratifikációra és a kötelezettségek végrehajtására, valamint arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásának új formáira;

91.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Kelet-Európában és Közép-Ázsiában mind a férfiak, mint a nők, mind pedig a gyermekek körében továbbra is gyorsan emelkedik a HIV-fertőzöttek száma; aggodalommal állapítja meg, hogy az antiretrovirális kezeléshez való hozzáférés továbbra is világszerte a legalacsonyabb szinten van; aggodalommal állapítja meg, hogy a HIV-fertőzött gyermekek alapvető jogait és méltóságát sértő megbélyegzés és megkülönböztetés akadályozza a megelőzés, a gondozás és a támogatás további előmozdítását; felhívja a Bizottságot, hogy a kiszolgáltatott, veszélyeztetett és HIV-fertőzött vagy a HIV által érintett gyermekek és fiatalok jogainak és méltóságának védelme érdekében vegye fontolóra a politikai reformokat, a programváltásokat és az erőforrások újraelosztását;

92.  kéri, hogy sürgősen hozzanak további uniós intézkedéseket a gyermekmunka ellen, és felhívja az EU-t, hogy alkalmazza hatékonyabban a rendelkezésére álló eszközöket azáltal, hogy beágyazza őket az emberi jogi párbeszédekbe és egyeztetésekbe; kéri az EU-t, hogy alkalmazza hatékonyan a gyermekek jogairól szóló uniós iránymutatásokat, és vizsgálja meg a gyermekmunka elleni küzdelemre vonatkozó iránymutatások elfogadásának lehetőségét; emlékeztet arra, hogy még az EU kereskedelempolitikája is hasznos szerepet játszhat – különösen a GSP+ ösztönzőinek alkalmazása révén – a gyermekmunka elleni küzdelemben; reméli, hogy a jövőben ezt az eszközt jobban értékelik, és hogy arról éves értékelést készítenek, melyet az emberi jogokról szóló éves vita alkalmával terjesztenek az Európai Parlament elé;

93.  megállapítja, hogy 2009-ben ünnepeltük a gyermekek jogairól szóló egyezmény 20. évfordulóját; megelégedéssel állapítja meg, hogy mostanra az egyezmény szinte egyetemessé vált, továbbá sürgeti az egyezményhez még nem csatlakozott országokat, hogy haladéktalanul csatlakozzanak hozzá; továbbra is komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az abban foglalt jogokat még mindig széles körben megsértik; felszólít, hogy fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a gyermekeknek születésük előtt és után egyaránt különleges védelemre és törődésre van szükségük, többek között megfelelő jogi védelemre, amint azt a gyermek jogairól szóló egyezmény és a gyermek jogairól szóló nyilatkozat is előírja; üdvözli az ENSZ-főtitkár gyermekek elleni erőszak kérdésével foglalkozó különleges képviselőjének kinevezését, és kiemeli megbízatásának jelentőségét;

94.  mélységes aggodalmát fejezi ki a fegyveres konfliktusokban részt vevő vagy más módon érintett, sőt az ilyen konfliktusokban tevőleges részvételre kényszerített gyermekek miatt; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítsék meg a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló uniós iránymutatások végrehajtását; üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának új, 1882 (2009) számú határozatát, amely tovább fokozza a fegyveres konfliktusokban részt vevő és azokban érintett gyermekek védelmét;

95.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy gyermekeket katonának alkalmaznak; felhívja az EU-t és az ENSZ-t, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket leszerelésük, rehabilitációjuk és ismételt beilleszkedésük érdekében;

Emberi jogi jogvédők

96.  üdvözli a 2008-ban felülvizsgált, az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatások felülvizsgálatának és aktualizálásának végrehajtása érdekében tett intézkedéseket; megállapítja, hogy több mint 60 helyi végrehajtási stratégiát dolgoztak ki, és megfelelő összekötő tisztviselőket neveztek ki; továbbra is különösképp aggasztónak találja ugyanakkor, hogy az uniós küldöttségek nem tartják be ezeket az iránymutatásokat, felhívja az EKSZ-t, hogy dolgozzon ki végrehajtási tervet világos mutatókkal és határidőkkel annak érdekében, hogy további előrelépések történjenek az iránymutatások hatékony végrehajtása felé, és kéri a rendelkezésre álló helyi stratégiák listáját; felkéri az EKSZ-t, a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szükséges intézkedések révén fokozottan hívják fel a figyelmet az iránymutatásokra az Unión kívüli országokban tevékenykedő emberi jogi jogvédők és uniós diplomaták körében; felhívja az uniós missziókat, hogy tartsanak fenn rendszeres kapcsolatot az emberi jogi jogvédőkkel, mielőtt a nevükben intézkednek, és adjanak visszajelzést számukra; hangsúlyozza, hogy a helyi végrehajtási stratégiák kidolgozása során számos, városi és vidéki környezetben dolgozó, gazdasági, szociális és kulturális, valamint polgári és politikai jogokkal foglalkozó emberi jogi jogvédővel kell konzultálni; megállapítja, hogy a helyi végrehajtási stratégiáknak tartalmazniuk kell az emberi jogi jogvédők védelmének fokozása érdekében végrehajtandó konkrét intézkedési tervet, és ezen stratégiák hatásait ésszerű idő elteltével értékelni kell; ezzel kapcsolatban felhív a civil társadalmi szervezetek által az EIDHR keretében az emberi jogi jogvédők támogatása érdekében vállalt segítségnyújtás és intézkedések végrehajtásának értékelésére;

97.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy az emberi jogi jogvédőknek az Európai Unión belüli egységes és módszeres védelme érdekében tulajdonítson elsődleges fontosságot a meglévő eszközök és mechanizmusok hatékonyabb végrehajtásának, felszólítja az Európai Unió főképviselőjét és a külkapcsolatokkal foglalkozó valamennyi biztost, hogy az Unión kívüli országokban tett hivatalos utazásaik során rendszeresen találkozzanak emberi jogi jogvédőkkel, valamint hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogvédők támogatását okvetlenül bele kell foglalni az EU különleges képviselőinek megbízásába; kiemeli, hogy az Európai Parlament mind a főképviselőtől, mind pedig a különleges képviselőktől számon kéri majd az ezzel kapcsolatos intézkedéseket;

98.  sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. júniusban elfogadott parlamenti állásfoglalásban javasolt intézkedéseket, hangsúlyt helyezve az arra irányuló intézkedésekre, hogy a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők gyors segítségben részesüljenek, például sürgősségi vízumot és menedéket kapjanak, valamint azon intézkedésekre, amelyek maguk után vonják a nyilvánosság támogatását és az emberi jogi jogvédők munkájának nyilvánvaló elismerését, valamint hogy az iránymutatások végrehajtása során vegyék figyelembe a nemi dimenziót a női emberi jogi jogvédők és más, különösen kiszolgáltatott csoportok – például a gazdasági, szociális és kulturális jogok előmozdításával, valamint a kisebbségek jogaival és a bennszülöttekkel foglalkozók – érdekében; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy ösztönözze a menedékvárosok programjának végrehajtását, amely emberi jogi jogvédőknek biztosít menedéket európai városokban;

99.  kéri, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával és az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásával összefüggésben az uniós intézmények dolgozzanak ki az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó intézményközi együttműködési mechanizmust; feltételezi, hogy egy ilyen mechanizmus kidolgozását segíthetné az, ha valamennyi uniós intézményben tájékoztatási központot állítanának fel és határozott iránymutatásokat dolgoznának ki az emberi jogi jogvédők számára, valamint szorosabb együttműködést alakítanának ki az emberi jogi jogvédők tájékoztatási irodáival és az uniós missziók és küldöttségek emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó megbízottaival; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy az iránymutatások hatékonyságának értékelése érdekében hozzon létre statisztikai adatbázist azokról az esetekről, amikor az uniós küldöttségek segítséget nyújtottak emberi jogi jogvédőknek, és számoljon be az EP-nek az értékelések eredményeiről;

100.  megerősíti azt a számos emberi jogi jelentésben szereplő következtetést, miszerint miközben saját biztonságuk veszélyeztetésével felbecsülhetetlen mértékben járulnak hozzá az emberi jogok védelméhez és előmozdításához, az emberi jogi jogvédők különböző formában egyre erőteljesebb támadásoknak – például a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága elleni támadásoknak, jelentős személyiségekkel kapcsolatban elkövetett tettlegességnek és gyilkosságnak, önkényes letartóztatásoknak, tisztességtelen bírósági eljárásoknak és civil társadalmi szervezetek irodái bezárásának – vannak kitéve; kéri az Unió küldöttségeit, hogy az érintett országok civil társadalmi szervezeteivel együttműködve vállaljanak tevőlegesebb szerepet az ilyen támadások megelőzésében, ugyanakkor ügyelve arra, hogy az ilyen szervezetek személyzetét és aktivistáit ne tegyék ki veszélynek;

101.  továbbra is éberséget tanúsít azon nem uniós kormányokkal szemben, amelyek kísérletet tesznek arra, hogy a nem kormányzati szervezetekről szóló, ellentmondásos törvények elfogadásával – például az etióp parlament által 2009 januárjában megszavazott, az úgynevezett „karitatív szervezetekről és társaságokról szóló nyilatkozat” révén, amely tulajdonképpen betilt mindenféle emberi jogi tevékenységet – elhallgattassák az emberi jogi mozgalmat;

102.  elítéli, hogy több országban az emberi jogi jogvédők elleni támadások és névtelen fenyegetések mindennaposak, az újságírókat, különösen a korrupcióval és kábítószer-kereskedelemmel foglalkozókat pedig fenyegetések és támadások érik a munkájuk miatt;

103.  mélységes fájdalmát fejezi ki többek között Sztanyiszlav Markelov, Anasztaszija Baburova és Natalija Esztemirova oroszországi, valamint André Rwisereka és Jean Leonard Rugambage ruandai meggyilkolása, Roxana Szaberi és Abdolfattah Szoltani iráni önkényes fogva tartása, valamint a Hu Csia (a Szaharov-díj 2008. évi nyertese) által Kínában megtapasztalt állandó őrizet és az egészségügyi ellátáshoz való megfelelő hozzájutás hiánya miatt, amely eseményekre mind a jelentésben foglalt időszakban került sor; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul tisztázzák a prominens emberi jogi ügyvéd, Gao Zsiseng helyzetét, aki 2009. február 4-én tűnt el, valamint hogy eltűnésével kapcsolatban indítsanak teljesen független és átlátható vizsgálatot;

104.  elítéli a szaharai emberi jogi jogvédőknek a Marokkó által ellenőrzött nyugat-szaharai területen történő fogva tartását és zaklatását, valamint sürgeti az ENSZ-t, hogy az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziójának (MINURSO) mandátumába foglalja bele az emberi jogi helyzet nyomon követését;

105.  tudomásul veszi a kubai helyi emberi jogi jogvédők szabadon bocsátását; mélységesen sajnálja, hogy a kubai kormány a helyi emberi jogi csoportok jogi státuszát megtagadva elutasítja annak elismerését, hogy az emberi jogok nyomon követése törvényes tevékenység; aggodalommal állapítja meg, hogy az ország helyi emberi jogi jogvédőinek fogva tartása szintén az emberi jogok súlyos megsértése; továbbá felhívja a kubai kormányt, hogy ne száműzze a politikai foglyokat, hanem biztosítsa számukra a távozás és a Kubába való visszatérés szabadságát anélkül, hogy letartóztatnák őket;

106.  üdvözli a Nobel-békedíj Bizottság döntését, miszerint Liu Hsziao-pónak ítéli oda a 2010. évi Nobel-békedíjat az alapvető emberi jogok és szabadságok kínai érvényesüléséért régóta folytatott békés küzdelméért; sürgeti a pekingi kormányt, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássa szabadon Liu Hsziao-pót a fogságból, és oldja fel a feleségére, Liu Hsziára vonatkozó korlátozásokat;

107.  rendkívül aggasztja, hogy Irán 2008-ban és 2009-ben továbbra is elnyomást alkalmazott a független emberi jogi jogvédőkkel és a civil társadalom tagjaival szemben, valamint hogy folytatódott, sőt fokozódott az emberi jogok súlyos megsértése; elítéli, hogy tevékenységük miatt önkényesen letartóztatják, megkínozzák és bebörtönzik az emberi jogi jogvédőket a „nemzetbiztonsággal ellentétes cselekedetek elkövetésének” vádjával; sajnálatosnak tartja a tanárok és tudományos szakemberek ellen irányuló jelenlegi kormánypolitikát, valamint azt, hogy a diákok elől elzárják a felsőoktatásba való bejutás lehetőségét, továbbá elítéli a diákaktivisták üldözését és bebörtönzését; sajnálatosnak tartja, hogy a 2009. június 12-i elnökválasztások következtében viharos helyzet alakult ki, és az iráni hatóságok erőszakot alkalmaztak, ami ahhoz vezetett, hogy legalább 400 embert önkényesen letartóztattak, a beszámolók szerint legalább 40 embert meggyilkoltak, a nemzetbiztonság ellen elkövetett bűncselekmények vádja miatt tömeges tárgyalásokra került sor, kegyetlen bánásmódot és kínzást alkalmaztak, továbbá halálbüntetéseket szabtak ki;

Emberi jogi záradékok

108.  hangsúlyozza az Unió és az Unión kívüli országok közötti kereskedelmi – többek között halászati – megállapodásokban foglalt emberi jogi és demokráciával kapcsolatos záradékok, valamint a hatékony vitarendezési mechanizmusok fontosságát és nélkülözhetetlenségét; ismételten követeli azonban, hogy e záradékhoz kapcsolódjon egy végrehajtási mechanizmus a gyakorlati végrehajtás biztosítása érdekében; kiemeli az emberi jogi eredmények szoros nyomon követésének fontosságát azon nem uniós országok esetében, amelyek kereskedelmi kapcsolatot létesítenek az EU-val; hangsúlyozza, hogy az ilyen nyomon követésnek és értékelésnek magában kell foglalnia a civil társadalommal folytatott hivatalos konzultációkat az említett megállapodások hatásáról; felhív arra, hogy az egyes kereskedelmi megállapodások keretében világos emberi jogi referenciaértékeket kell megállapítani annak biztosítása érdekében, hogy mindkét fél számára egyértelmű mérce és felfogás alakuljon ki azzal kapcsolatban, hogy milyen helyzetek és tevékenységek válthatják ki az ilyen emberi jogi záradékok alkalmazását;

109.  újólag megerősíti az emberi jogok oszthatatlanságának elvét, és elítéli az arra irányuló kísérleteket, hogy bármely jogot vagy megkülönböztetési alapot kevésbé fontosnak tekintsenek a többinél; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az emberi jogi záradékokról az Unión kívüli országokkal folytatott tárgyalások során tartsák tiszteletben az emberi jogok oszthatatlanságának elvét;

110.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásai tiszteletben tartása érdekében az Uniónak – a megállapodások jellegének és az egyes partnerországok helyzetének figyelembevételével – szisztematikusan a demokráciára, a jogállamiságra és az emberi jogokra, valamint a szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó záradékokat kellene beillesztenie; úgy véli, hogy az ilyen záradékoknak lehetővé kellene tenniük, hogy az emberi jogok – többek között a munkajog – megsértésének kellő bizonyítása esetén a Bizottság akár a saját kezdeményezésére, akár egy tagállam vagy az Európai Parlament kérésére legalább időlegesen felfüggessze a kereskedelmi kedvezményeket, köztük a szabadkereskedelmi egyezményekből eredő kedvezményeket; úgy véli, hogy az EU-nak minden esetben világosan meg kellene jelölnie az emberi jogokat súlyosan megsértő, Unión kívüli országok ellen alkalmazható megfelelő szankciókat, és azokat alkalmaznia kellene; ismételten kéri a Bizottságot és a Tanácsot, és különösen a főképviselőt/alelnököt, hogy az érvényben lévő nemzetközi megállapodásokban érvényesítsék az emberi jogokra vonatkozó záradékot, és ezért a Cotonoui Megállapodás 8., 9. és 96. cikke szellemében vezessenek be az ezt a záradékot ténylegesen végrehajtó mechanizmust;

111.  üdvözli, hogy felhasználják a fenntartható fejlődésre vonatkozó hatásvizsgálatokat, de úgy véli, hogy a folyamatos értékelés biztosítása érdekében azokat a megállapodás bevezetése után is és nem csak azt megelőzően kellene elvégezni;

112.  megállapítja a GSP+ (általános preferenciális rendszer) rendszerének működését; ugyanakkor úgy véli, hogy ezt a rendszert, amely jelentős kereskedelmi előnyökkel jutalmazza a nemzetközi emberi jogi és munkajogi egyezményeket és előírásokat betartó országokat, szorosabban és átláthatóbban kell nyomon követni, többek között részletesebb emberi jogi hatásvizsgálatok, következetes és igazságos referenciarendszer, valamint nyílt konzultációk alkalmazásával, amennyiben sor kerül a kedvezmény megadására, és hogy kereskedelmi kedvezményeket csupán azon országok számára szabad nyújtani, amelyek ratifikálták és hatékonyan végrehajtották a fenntartható fejlődésre, az emberi jogokra – különösen a gyermekmunkára – és a helyes kormányzásra vonatkozó főbb nemzetközi egyezményeket; felszólít a végrehajtás fokozottabb ellenőrzésére a civil társadalommal, a szakszervezetekkel és a közösségekkel, figyelembe véve az emberi jogok, ideértve a szociális, gazdasági, kulturális és környezeti jogok fejlődése tekintetében elért sikereket és kudarcokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy szorosan nyomon kövessék a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány (ICCPR) Pakisztán általi végrehajtását, amely ország felkérést kapott a GSP+ rendszerben való részvételre;

113.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy olyan rendeletre irányuló javaslatot, amely betiltja a kényszermunkával, és különösen gyermekmunkával, az alapvető emberi jogi normákat megsértve előállított áruknak az EU-ba történő behozatalát; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendeletnek lehetővé kell tennie az EU számára, hogy kivizsgálja a konkrét állításokat;

114.  üdvözli, hogy a jelentésben foglalt időszakban az EU és Indonézia között létrejött partnerségi megállapodásba és az Albániával kötött stabilizációs és társulási megállapodásba emberi jogi záradékot építettek, aminek következtében immár több mint 120-ra emelkedett azon országok száma, amelyek az EU-val kötött megállapodás keretében elfogadták e záradék beépítését;

115.  sajnálatosnak tartja a Cotonoui Megállapodásba beillesztett emberi jogi záradékok nem megfelelő nyomon követését, valamint sürgeti a főképviselőt/alelnököt, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az említett záradékokat annak érdekében, hogy széles körben foglalkozzanak az emberi jogi problémákkal és az emberi jogok előmozdításával az AKCS-partnerországokkal folytatott kétoldalú és regionális párbeszédek során;

A demokrácia és a jogállamiság érvényesülésének előmozdítása a külkapcsolatokban

116.  üdvözli a az EU külkapcsolatai keretében való demokráciatámogatásról szóló tanácsi következtetéseket(17) és a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében történő támogatásáról szóló uniós cselekvési program mint az EU általi demokráciatámogatás következetességének és hatékonyságának javítására szolgáló eszköz elfogadását;

117.  sürgeti a Bizottságot, hogy a szükséges kezdeményezések és pénzügyi kötelezettségvállalások révén haladéktalanul tegyen eleget a 2007. évi emberi jogi jelentésben foglaltaknak, amely jelentésben a Parlament úgy ítélte meg, „hogy az emberi jogok erőszakmentes védelme a legalkalmasabb eszköz az alapvető emberi jogok gyakorlásának, védelmének, támogatásának és tiszteletben tartásának biztosítására”, és úgy vélte, „hogy e jogok előmozdításának kiemelt célkitűzést kell képeznie az EU emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikájában”;

118.  felhívja a Bizottságot, hogy a demokráciatámogatásról szóló programot jobban építse be a külső eszközökkel - különösen az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) nevű eszközzel – kapcsolatos éves cselekvési programokba, valamint a regionális és az országokra vonatkozó stratégiai dokumentumokba, ennek során mindig figyelembe véve az egyes országok egyedi helyzetét és az EU regionális stratégiáját;

119.  tudomásul veszi az Amnesty International 2010. évi jelentését, amely rávilágít a JUKOSZ olajtársaság egykori vezetője, Mihail Hodorkovszkij és üzlettársa, Platon Lebegyev folyamatban lévő második tárgyalására mint a tisztességtelen eljárás példáira Oroszországban; felszólítja az Orosz Föderációt, hogy biztosítsa a tisztességes eljárás alapvető normái és az emberi jogok tiszteletben tartását e vádlottak és az ország igazságszolgáltatási rendszerének összes többi vádlottja elleni büntetőeljárásokban;

120.  sürgeti az orosz igazságügyi hatóságokat, hogy folytassák kitartóan Szergej Magnyickij orosz ügyvéd 2009. november 16-i halálának kivizsgálását; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ez az eset újabb szembeszökő példája az ország igazságszolgáltatási rendszerében tapasztalható súlyos hiányosságoknak; fájlalja, hogy míg az emberi jogok védelmezőinek gyakran durva bánásmódban és az Oroszországi Föderáció büntetőeljárásról szóló törvénykönyvét (például a Memorial vezetője, Oleg Orlov elleni, rágalmazásért indított eljárás esetében annak 72. cikkét) semmibe vevő bírósági eljárásokban van részük, az emberi jogok védelmezői, független újságírók és ügyvédek elleni támadások, sőt gyilkosságok elkövetői továbbra is túl gyakran maradnak büntetlenül; felszólítja a Tanácsot, hogy amennyiben az orosz hatóságok nem tesznek pozitív lépéseket az együttműködés és Szergej Magnyickij esetének kivizsgálása érdekében, ragaszkodjon ahhoz, hogy az orosz hatóságok bíróság elé állítsák a felelősöket és vegye fontolóra az ügyben érintett orosz tisztviselőkkel szembeni beutazási tilalom elrendelését, továbbá arra bátorítja az EU bűnüldöző szerveit, hogy működjenek együtt ezen orosz tisztviselők bankszámláinak és egyéb vagyonának valamennyi uniós tagállamban történő befagyasztása érdekében;

121.  felhívja a főképviselőt/a Bizottság alelnökét annak biztosítására, hogy az emberi jogokat és a demokráciaépítés legyen az a vezérelv, ami valamennyi külpolitikai területet áthatja; mindeközben aggodalommal állapítja meg, hogy a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatásáról szóló, 2009. novemberi tanácsi következtetésekkel és a demokrácia támogatásáról szóló cselekvési programmal kapcsolatban hivatalosan egyetlen nyomon követési jelentést sem fogadott el, ellentétben az említett tanácsi következtetésekben foglaltakkal;

Nemzetközi humanitárius jog (NHJ)

122.  üdvözli a Tanács által 2009 decemberében, a Genfi Egyezmény 60. jubileumi évében elfogadott, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló következtetéseket;

123.  üdvözli a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások 2009. évi aktualizált változatának elfogadását; felhívja a Tanácsot, hogy az NHJ-iránymutatások végrehajtását hatékonyabban egyesítse a többi uniós emberi jogi iránymutatással, és az EU külső fellépése keretében javítsa a NHJ érvényesítését;

124.  üdvözli a grúziai konfliktust vizsgáló független nemzetközi tényfeltáró küldöttség (IIFFMCG – CEIIG) 2009. szeptember 30-án közzétett jelentését (a „Tagliavini-jelentés”), és támogatja annak a nemzetközi humanitárius jogon és az emberi jogi törvényeken alapuló főbb megállapításait és következtetéseit, különös tekintettel annak szükségességére, hogy biztosítsák az elszámoltathatóságot és a jóvátételt a 2008 augusztusában elkövetett valamennyi jogsértés esetében, és azzal számol, hogy a jelentésben nyújtott részletes háttérinformációkat fel lehet használni a nemzeti és nemzetközi szintű bírósági eljárásokban, ily módon végre biztosítva az elszámoltathatóságot az Oroszország és Grúzia között 2008 augusztusában lezajlott konfliktus során elkövetett bűncselekményeket illetően;

125.  mélységesen sajnálja, hogy az Oroszország és Grúzia között Dél-Oszétia és Abházia miatt 2008 augusztusában kirobbant fegyveres konfliktus során a nemzetközi humanitárius jog megsértése következtében százak sérültek meg és több tízezren kényszerültek elhagyni lakóhelyüket; emlékeztet arra, hogy Oroszország a Grúziával kötött, hat pontból álló fegyverszüneti megállapodásnak mindeddig csupán az első pontját teljesítette; sajnálatosnak tartja, hogy a konfliktus idején és azt követően grúzok lakta falvakat romboltak le szándékosan Dél-Oszétiában és Abháziában; hangsúlyozza, hogy ezek a jogsértő cselekmények mind a mai napig büntetlenek;

A vallás, illetve a meggyőződés szabadsága

126.  hangsúlyozza, hogy a vallás és a meggyőződés szabadsága az összes emberi jog között lényeges és alapvető jognak számít, amelyet tiszteletben kell tartani, valamint hogy a nem uniós országokkal kötött kétoldalú megállapodásokban szereplő, az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó feltételeket határozottabban és hatékonyabban kell érvényre juttatni;

127.  üdvözli a Tanács által a vallás- és lelkiismereti szabadságról elfogadott, 2009. novemberi következtetéseket; elismeri a vallás, illetve meggyőződés szabadságának jelentőségét a vallásos és a nem vallásos személyek identitása szempontjából egyaránt, mivel a meggyőződés bármilyen formája az egyén személyes és társadalmi hovatartozásának lényeges tényezője; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre gyakorlati intézkedéseket a vallási türelmetlenség és megkülönböztetés elleni küzdelem és a vallás- és lelkiismereti szabadság világszerte történő előmozdítása céljából, amint azzal az előzőkben említett következtetések foglalkoztak; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vonják be a folyamatba az EP-t, a civil társadalmi szervezeteket és egyéb érintett szereplőket;

128.  felszólítja a főképviselőt/a Bizottság alelnökét, hogy az EU emberi jogi politikájában érvényesítse a vallás, illetve a meggyőződés szabadságának kérdését, továbbá hogy az emberi jogokról szóló éves jelentés tartalmazza a vallás, illetve a meggyőződés szabadságával kapcsolatos helyzet alapos értékelését;

129.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy növelje a személyzet azon tagjainak számát, akik a vallás vagy meggyőződés szabadságának külső fellépések során történő tiszteletben tartását érintő kérdésekkel foglalkoznak, valamint alakítson ki külön e célra szolgáló struktúrákat, főleg az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásával összefüggésben; támogatja, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadsága világszerte történő tiszteletben tartásának kérdését jelöljék ki az EKSZ egyik prioritásának, tekintettel arra, hogy az egész világon előfordulnak e szabadság súlyos megsértésének esetei, és mivel a Föld számos részén nyilvánvalóan szükség van az üldözött vallási kisebbségek megsegítésére;

130.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe a vallást, valamint a vallások közötti párbeszédben részt vevő egyházi hatóságokkal és szervekkel folytatott párbeszédet a konfliktusmegelőzés, a konfliktusrendezés és a megbékélés során;

131.  továbbra is mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a valláson és meggyőződésen alapuló megkülönböztetés még mindig létezik a világ minden táján, és hogy bizonyos vallási közösségekhez, többek között vallási kisebbségekhez tartozó személyeket továbbra is számos országban – például Észak-Koreában, Iránban, Szaúd-Arábiában, Szomáliában, a Maldív-szigeteken, Afganisztánban, Jemenben, Mauritániában, Laoszban, Üzbegisztánban, Eritreában, Irakban, Pakisztánban és Egyiptomban – megfosztanak emberi jogaiktól; elítéli, hogy a kínai hatóságok üldözik azokat a többek között keresztény, muzulmán, buddhista és Falun Gong-követő híveket, akik a hivatalosan jóváhagyott csatornákon kívül gyakorolják vallásukat; sürgeti Kínát, hogy ígéretéhez híven ratifikálja a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt (ICCPR); sürgeti a kínai hatóságokat, hogy tartózkodjanak a Tibetet elnyomó politikájuktól, amely esetleg a tibeti vallás és kultúra megsemmisüléséhez is vezethet; elítéli az iráni hatóságokat a vallási kisebbségekhez tartozó egyének – például a keresztények, a bahá'í hit követői és a más vallásra áttért vagy nem vallásos muszlimok – üldözése miatt; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy az ICCPR szerinti kötelezettségeiknek megfelelően védelmezzék a vallási kisebbségeket; sürgeti az Orosz Föderáció hatóságait, hogy vezessenek be végrehajtási moratóriumot a szélsőséges tevékenységek elleni küzdelemről szóló, 2002. évi törvény vonatkozásában, amellyel széles körben visszaélnek a békés vallási kisebbségek üldözése céljából; aggodalmának ad hangot a Vietnam középső részén elterülő fennsíkokon élő hegyvidéki keresztény kisebbség helyzete miatt; emlékezteti a vietnami hatóságokat, hogy a kisebbségek jogai közé tartozik a vallás szabad gyakorlása, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága, a békés gyülekezés joga, a földtulajdon és -használat egyenlő joga, valamint az őket érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatalban való teljes körű és tényleges részvétel joga, ideértve a gazdaságfejlesztési projekteket és a visszatelepülési kérdéseket is;

132.  sürgeti az EU-t, hogy a vallás, illetve a meggyőződés szabadságához való jog saját külpolitikájában történő előmozdítására vonatkozóan alakítson ki egy eszköztárat; az eszköztár foglaljon magában egy ellenőrző listát a vallás, illetve a meggyőződés szabadságához tartozó, nélkülözhetetlen szabadságokról annak megállapítása érdekében, hogy azokat betartják-e, valamint tartalmazzon a vallás vagy meggyőződés szabadsága megsértésének eseteit feltáró mechanizmusokat, azzal a céllal, hogy fokozzák a vallás, illetve a meggyőződés szabadságának előmozdítását a köztisztviselők, és különösen az Európai Külügyi Szolgálat tisztviselőinek munkája során, illetve az eszköztár összeállításába vonják be a civil társadalmi szervezeteket;

133.  örvendetesnek tartja, hogy az EU folyamatosan állást foglal az ENSZ Közgyűlésnek és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a valláskáromlás elleni küzdelemről szóló határozataival kapcsolatban; üdvözli a valláson, illetve a meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az EU által előterjesztett állásfoglalást; arra ösztönzi az EU-t, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a vallási gyűlöletre való felbujtás tiltása között továbbra is kiegyensúlyozott megközelítésre törekedjen; arra ösztönzi az EU-t, hogy kezdjen konstruktív párbeszédet az Iszlám Konferencia Szervezetével és a valláskáromlás elvének egyéb támogatóival;

134.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokról szóló nemzetközi jog a nyilvántartási állapottól függetlenül elismeri a vallás, illetve a meggyőződés szabadságát, tehát a nyilvántartásba vétel nem tekinthető a vallásgyakorlás kötelező előfeltételének; továbbá aggodalommal hívja fel a figyelmet arra, hogy a vallási csoportoknak Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Vietnamban állami nyilvántartásba kell vetetniük magukat, és állami ellenőrzés alatt álló igazgatótanács irányítja működésüket, ami gátolja vallási autonómiájukat és korlátozza tevékenységüket;

135.  felszólítja Oroszországot, hogy vezessen be végrehajtási moratóriumot a szélsőséges tevékenységek elleni küzdelemről szóló, 2002. évi törvény vonatkozásában, mivel azt visszaélésszerűen arra használják, hogy korlátozzák a vallásszabadságot, valamint elnyomják és megkíséreljék betiltani a békés vallási csoportokat; továbbá mélységes aggodalommal jegyzi meg, hogy 265 vallási és hit alapú szervezet szerepel az úgynevezett szélsőséges szervezetek feketelistáján;

136.  továbbá arra szólítja fel Szaúd-Arábiát, Egyiptomot, Eritreát, Iránt, Szomáliát, Jement, Belaruszt, Észak-Koreát és Laoszt, hogy szüntessék meg a vallási csoportok egyesülési és gyülekezési szabadságával, valamint a vallás és a meggyőződés szabadságának tiszteletben tartásával kapcsolatos korlátozásokat;

137.  kiemeli, hogy a világ bizonyos részein, például Szaúd-Arábiában, Indonéziában, Pakisztánban, Irakban, Szomáliában és Szudánban még mindig akadályozzák a szabad hitvallást, egyéni és kollektív szinten egyaránt, valamint hogy növekvő intolerancia tapasztalható a vallási kisebbségekkel szemben olyan erős demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban, mint például India, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy vonatkozó politikai párbeszédei során helyezzen hangsúlyt e kérdésekre;

138.  határozottan elítéli az egyik vallásról a másikra vagy az egyik felekezetből (alcsoportból) a másikba való áttérés kapcsán a „hitehagyás” bűncselekménnyé nyilvánítását, illetve büntetését, ami a Közel-Kelet és Észak-Afrika legtöbb országában még most is bevett gyakorlat; felhívja az uniós intézményeket, hogy gyakoroljanak nyomást ezen országokra annak érdekében, hogy elutasítsák az ilyen gyakorlatokat, különösen, ha a törvény halálbüntetést ír elő; mélységes aggodalmának ad hangot az egyes országokban, például Szaúd-Arábiában és Egyiptomban jelenleg is alkalmazott kényszeráttérés gyakorlata miatt, és egyértelmű kötelezettségvállalást kér az uniós intézményektől az emberi jogok ilyen jellegű megsértése elleni küzdelemre vonatkozóan;

139.  emlékeztet arra, hogy a világ számos országában még mindig általános gyakorlat a vallásgyakorlás helyének és a vallási kiadványok betiltása, lefoglalása és megsemmisítése, valamint a papság képzésének betiltása; sürgeti az uniós intézményeket, hogy az adott kormányokkal fenntartott kapcsolataikon keresztül lépjenek fel az ilyen jogsértések ellen és ösztönözzék azon országokat, ahol istenkáromlásról szóló törvények szolgálnak eszközül a vallási kisebbségek tagjainak üldözéséhez, arra, hogy módosítsák vagy eltöröljék az ilyen rendelkezéseket;

140.  hangsúlyozza, hogy a lelkiismereti szabadság alapvető érték az EU számára, amely magában foglalja a hit vagy a hit nélküliség, illetve a választott vallás gyakorlásának szabadságát;

A véleménynyilvánítás szabadsága

141.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága ellen különböző új módokon, különösen a modern technológiák – például az internet – alkalmazása révén támadásokat intéznek; ismételten hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja az információk és gondolatok bármely médium révén történő keresésének, befogadásának és közlésének szabadságát;

142.  elismeri, hogy az új technológiák eddig soha nem látott lehetőségeket teremtenek a közéletben való részvételre, a vélemények kifejtésére, az emberi jogokról való tájékozódásra és az emberi jogi visszaéléseknek a világ többi részével való közlésére; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes államok egyre kifinomultabb módszereket – például kettős felhasználású technológiákat – alkalmaznak az információk cenzúrázására, az internetes tevékenységek megfigyelésére, és hogy bizonyos országokban előfordul, hogy olyan személyek, akik az internetet véleménynyilvánítási és szólásszabadsági joguk gyakorlására használják, zaklatásnak, üldözésnek, sőt letartóztatásnak és bebörtönzésnek vannak kitéve;

143.  arra ösztönzi a főképviselőt/alelnököt, hogy járjon élen álláspont kialakításában és konkrét uniós politikák kidolgozásában annak érdekében, hogy az EU az internet szabadságának kérdésében globális szereplő lehessen, nemcsak az emberi jogokat fenyegető veszélyeket kezelve, azaz új technológiákat alkalmazva, hanem azokat az emberi jogok új technológiák segítségével történő védelmére és előmozdítására irányuló lehetőségekként használva;

144.  sürgeti az internethez való hozzáférést korlátozó országokat, hogy az információ szabad áramlását érintő korlátozásokat szüntessék meg; megállapítja, hogy a „Riporterek határok nélkül” szervezet szerint „az internet ellenségeinek listáján” az alábbi, erőteljes internetcenzúrát alkalmazó országok szerepelnek: Fehéroroszország, Kína, Kuba, Egyiptom, Irán, Mianmar/Burma, Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Szíria, Tunézia, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Vietnam;

145.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozza ki az iráni, különösen a 2009-es választások utáni emberi jogi visszaélésekért – így például a kínzásokért, a cenzúráért, a nemi erőszakért és a kivégzésekért – felelős személyek listáját, valamint hogy rójon ki rájuk szankciókat pénzeszközeik befagyasztása és utazási tilalom formájában;

146.  támogatásáról biztosítja Oroszországban a véleménynyilvánításhoz és a békés gyülekezéshez való jogot, amelyet az orosz alkotmány 31. cikke formálisan biztosít ugyan, de a gyakorlatban nem; szolidaritását fejezi ki az e jogokért 2009. július 31-én indított és a moszkvai Triumfalnaja téren minden 31 napos hónap 31-én folytatott tüntetéssorozat, a Stratégia-31 szervezői és résztvevői mellett; fájlalja, hogy a hatóságok eleddig a Stratégia-31 valamennyi tüntetésétől megtagadták az engedélyt, kivéve a legutóbbi 2010. október 31-re, arra hivatkozva, hogy a Triumfalnaja térre ugyanazon időben más rendezvényt szerveztek; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy 2009. december 31-én az orosz rendőrség több tucat békés tüntető mellett letartóztatta Ljudmila Alekszejevát, a Moszkvai Helsinki Csoport elnökét, akinek csupán néhány héttel letartóztatása előtt ítélték oda a Parlament Szaharov-díját; támogatja Vlagyimir Lukin, Oroszország emberi jogi biztosának felhívását, amely a 2010. május 31-i tüntetésekkel összefüggésben tapasztalt szigorú rendőri fellépések kivizsgálásának megkezdésére szólít fel;

147.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Venezuelában és Kubában nem érvényesül a véleménynyilvánítás szabadsága, továbbá amiatt, hogy a hírmédia felett ellenőrzést gyakorolnak, az internethasználatot korlátozzák és ellenőrzik, valamint az eltérő vélemények elhallgattatására irányuló törekvések tapasztalhatók;

Emberi jogok és a terrorizmus elleni küzdelem

148.  elítéli a terrorizmus valamennyi formáját; emlékeztet arra, hogy a terrorizmus világszerte több ezer ártatlan civil áldozat életét követelte és számtalan család életét tette tönkre; úgy véli, hogy terrortámadások esetén feltétlenül fontos, hogy mindenekelőtt az áldozatok jogairól beszéljünk, és ne az elkövetőkről; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy a terroristák bíróság elé kerüljenek;

149.  megállapítja, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet célzó intézkedések a világ egyes országaiban – aránytalan megfigyelési intézkedések, jogellenes letartóztatások és az információk feltételezett terroristákból való kikényszerítésének eszközeként kínzás formájában – alapvető emberi jogok megsértését vonták maguk után; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos országok ürügyként használják a terrorizmus elleni küzdelmet arra, hogy az etnikai kisebbségeket és a helyi emberi jogi jogvédőket zaklassák és sürgeti, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet ne használják ürügyként az emberi jogok védelmezői törvényes és jogszerű tevékenységeinek korlátozására vagy betiltására; elítéli ezeket az emberi jogi visszaéléseket, kiemeli az EU álláspontját, miszerint a terrorizmus elleni küzdelmet az alapvető jogok és a jogállamiság teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kell folytatni, és abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a terrorizmus elleni küzdelem nem sértheti a polgári szabadságjogokat;

150.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a nem uniós országokkal folytatott kétoldalú politikai és emberi jogi párbeszédek alkalmával ragadják meg a lehetőséget és emlékeztessenek arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem során tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, valamint hogy a terrorizmusellenes politika semmilyen körülmények között nem szolgálhat eszközül és nem használható fel az emberi jogi jogvédőkkel vagy a politikai ellenzékkel szemben; különösen arra szólítja fel a főképviselőt/alelnököt, hogy a terrorizmusellenes politikákban és műveletekben nyilvánosan ítélje el az emberi jogi visszaéléseket;

151.  a COTER és a COHOM közötti nagyobb mértékű koordinációra és párbeszédre szólít fel e kérdéssel kapcsolatban, annak érdekében, hogy az EU emberi jogi jogvédőkről szóló iránymutatásai alapján módszeresen diplomáciai lépéseket kezdeményezve elítéljék azon eseteket, amikor visszaélnek a terrorizmusellenes politikával és emberi jogi jogvédők ellen használják fel azt, valamint arra, hogy az EU kínzásról szóló iránymutatásai alapján ugyanezt a megközelítést alkalmazzák a terrorizmus elleni küzdelemhez kapcsolódó kínzás és embertelen bánásmód esetében;

152.  emlékeztet Barack Obama amerikai elnök azon határozatára, hogy 2009 januárjában bezáratja a guantanamói fogolytábort; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e határozatot még nem tudták teljes mértékben végrehajtani; emlékeztet a guantanamói foglyok helyzetéről szóló, 2006. június 13-i állásfoglalására, amely azt követeli, hogy minden fogollyal a nemzetközi humanitárius jognak megfelelően bánjanak, és vádemelés esetén a foglyokat tisztességes és nyilvános tárgyalás keretében haladéktalanul állítsák bíróság elé; emlékeztet az EU és az Egyesült Államok által 2009. június 15-én közzétett, a guantanamói fogolytábor bezárásáról és a jövőbeni terrorizmusellenes együttműködésről szóló közös nyilatkozatra, amely üdvözölte az Egyesült Államok azon elhatározását, hogy felszámolja a titkos fogva tartási létesítményeket; kéri az amerikai kormányt, hogy tegyen eleget az általa vállalt kötelezettségeknek; felszólítja az EU tagállamait, hogy állapodjanak meg egy összehangolt cselekvési tervről annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak az Amerikai Egyesült Államoknak a guantanamói fogva tartási létesítmények bezárásához azáltal, hogy menekült jogállást biztosítanak azon volt foglyok számára, akiket nem vádoltak bűncselekmények elkövetésével, és akik nem telepíthetők haza vagy nem telepíthetők át az Amerikai Egyesült Államokba; üdvözli több uniós tagállam azon építő jellegű kötelezettségvállalását, miszerint erőfeszítéseket tesznek néhány volt guantanamói fogoly befogadásának támogatására, és lakhatást biztosítanak néhány, a fogolytáborból szabadon bocsátott ember számára; megjegyzi azonban, hogy az uniós tagállamok közül eddig csak Németország, Írország, Szlovákia, Dánia, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Portugália, Belgium, Franciaország, Magyarország és Olaszország járult hozzá ahhoz, hogy foglyokat fogadjon be; aggasztja, hogy az Egyesült Államok bírósági tárgyalás nélkül továbbra is őrizetben tart foglyokat, például az afganisztáni bagrami légitámaszponton;

153.  megjegyzi, hogy a francia elnökség alatt, 2008. szeptember 16-án összehívták a romákkal kapcsolatos első csúcstalálkozót, majd a spanyol elnökség idején, 2010. április 9–10-én megtartották a második ilyen csúcstalálkozót is; mélységes aggodalommal jegyzi meg, hogy Európában erőszakkal kitoloncolják a roma közösségeket, és fokozódik az idegengyűlölet, valamint a kisebbségekkel és a migráns közösségekkel szembeni gyűlöletbeszéd; megismétli az Európai Parlament arra vonatkozó felhívását, hogy a tagállamok teljes mértékben tartsák tiszteletben az uniós jog szerinti kötelezettségeiket; és felhívja az Európai Közösséget, hogy amennyiben a tagállamok nem teljesítik kötelezettségeiket, jogsértési eljárás keretében lépjen fel hivatalosan és erélyesen;

154.  megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után az együttdöntési eljárás alkalmazandó a terrorizmus elleni küzdelemről és a szervezett bűnözésről szóló irányelvekre és egyéb jogszabályokra, míg az e tárgykörrel kapcsolatos nemzetközi megállapodásokhoz a Parlament hozzájárulása szükséges; megállapítja, hogy ezek a változások további lehetőséget adnak a Parlament számára, hogy befolyásolja a biztonság és az emberi jogok közötti megfelelő egyensúlyt; ezért kötelezettséget vállal arra, hogy ezek szerint az új előjogok szerint fog eljárni, következetesen felszólítva az emberi jogok, a polgári és politikai szabadságjogok és a demokrácia azonos módon történő tiszteletben tartására és előmozdítására az Unió és a nem uniós országok vagy a regionális szervezetek közötti összes kapcsolatban;

155.  újólag megismétli, hogy minden tagállamnak határozott kötelessége, hogy megvédje az azonosítható, potenciális áldozatokat, akiket terrortámadások valós és közvetlen veszélye fenyeget, és hozzáteszi, hogy valamennyi tagállamnak minden ésszerű intézkedést meg kell tennie a terrorcselekmények megelőzésére és a terrorizmusellenes tevékenységek járulékos hatásának minimalizálására irányuló eljárások bevezetése érdekében;

156.  emlékeztet az EU Tanácsának a terrorizmus áldozatairól szóló, 2001. márciusi kerethatározatában foglaltakra: sürgősségi segítségnyújtás, folyamatos segítségnyújtás, vizsgálat és eljárás indítása, a jog és az igazságszolgáltatás tényleges igénybevétele, igazságszolgáltatás, kártérítés, az áldozatok magán- és családi életének védelme, az áldozatok méltóságának és biztonságának védelme, az áldozatok tájékoztatása, valamint az áldozatoknak biztosítandó segítségnyújtásért felelős személyzet szakmai képzése;

Nem uniós országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és egyeztetések

157.  csalódottságának ad hangot amiatt, hogy nem történt előrehaladás számos emberi jogi párbeszéd és egyeztetés terén; megjegyzi, hogy a civil társadalom e párbeszédekbe és egyeztetésekbe való bevonását nem biztosítják következetesen, és a nem uniós felek erre vonatkozóan néha korlátozásokat alkalmaznak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormányok még akkor sem teljesítik a párbeszéd során felvetett egyéni és strukturális kérdésekkel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségüket az EU felé, amikor konkrét ügyek merülnek fel;

158.  kéri, hogy az Európai Parlamentet ténylegesen vonják be az emberi jogi párbeszédek és egyeztetések folyamatban lévő értékelésébe; kéri, hogy a záródokumentumokhoz és más lényeges forrásokhoz teljes körűen hozzáférjen; elvárja, hogy az értékelések eredményeként országonként egyértelmű mutatókat dolgozzanak ki a párbeszédek és a világosan meghatározott javaslatok hatásának felméréséhez az eredmények javítása módjának kidolgozása és az uniós emberi jogi konzultációk ismételt sikertelenségének elkerülése érdekében;

159.  felhívja az európai intézményeket, hogy e területen a célkitűzések, értékek és a hozzáállás tekintetében biztosítsanak átláthatóságot és egységességet;

160.  rámutat annak szükségességére, hogy az emberi jogi párbeszédek és egyeztetések következtetéseit beágyazzák az EU és partnerei közötti csúcstalálkozókba;

161.  úgy véli, hogy az emberi jogi párbeszédeket és egyeztetéseket általában átláthatóan kell megtervezni és lebonyolítani, és a párbeszéd előtt rögzített célokat közvetlenül azt követően ki kell értékelni; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást a nem uniós államok hatóságaira a párbeszédeken és egyeztetéseken való aktív és széles körű miniszteri részvétel érdekében;

162.  felhívja a csatlakozás előtt álló országokat, hogy saját területükön növeljék az emberi jogok védelmének szintjét, az Alapjogi Chartában, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben előírtak fényében;

163.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a nem uniós országokkal folytatott emberi jogi konzultációik és párbeszédeik során fordítsanak komoly figyelmet az etnikai és vallási kisebbségek helyzetére, valamint jogaik gyakori megsértésére;

164.  örvendetesnek tartja az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szorosabb koordinációt és együttműködést az emberi jogok terén;

165.  üdvözli, hogy emberi jogi párbeszéd indult minden egyes belső-ázsiai állammal, azaz Tádzsikisztánnal, Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Türkmenisztánnal és Üzbegisztánnal, és mindegyik állam esetében második párbeszédre került sor 2009 novemberéig; üdvözli továbbá, hogy 2008 októberében sor került az első emberi jogi párbeszédről szóló EU–üzbég civil társadalmi szemináriumra; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU–Kína emberi jogi párbeszédek egyes kínai emberi jogi visszaélések kapcsán továbbra sem hoztak semmilyen előrelépést; rámutat arra, hogy a kínai hatóságok által a helyes irányba tett néhány lépés ellenére (munkaügyi reform, a Legfelső Népi Bíróság felülvizsgálja a halálbüntetéseket) az emberi jogi helyzet tovább romlik, valamint azt egyre szélesebb körű társadalmi nyugtalanság, az emberi jogi jogvédők, ügyvédek, bloggerek és társadalmi aktivisták szorosabb ellenőrzése és elnyomása, továbbá a tibetiek kirekesztésére és kulturális identitásuk háttérbe szorítására irányuló célzott politikák jellemzik; mélységes aggodalmának ad hangot a kínai–tibeti párbeszéd megrekedése miatt; mélységes aggodalmát fejezi ki a kínai ujgur népesség emberi jogi helyzetének romlása miatt, elítéli régóta tartó kelet-türkisztáni elnyomásukat, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kínai hatóságok nem tartják be a Kínai Népköztársaság alkotmányában foglalt szabadságok, többek között a véleménynyilvánítás, a tüntetés, a gyülekezés szabadsága, a vallásszabadság és az egyéni szabadság biztosítékait; elmarasztalja továbbá a Kínai Népköztársaság részéről a lakosság áttelepítését célzó politikákat is, ami az ujgur népesség kulturális kötelékeinek fellazítására és egységük megbontására irányul; csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az EU–Oroszország emberi jogi párbeszédek eleddig nem jártak kézzelfogható eredménnyel; üdvözli, hogy 2009-ben emberi jogi párbeszéd indult Indonéziával, és sor került a párbeszéd első találkozóira Grúziával és Örményországgal is; úgy gondolja, hogy bár örvendetes, hogy az ilyen emberi jogi párbeszédek középpontba helyezik az emberi jogi kérdéseket az EU külkapcsolataiban, nem engedhető meg, hogy öncélúvá váljanak, és annak biztosítására kell helyezniük a hangsúlyt, hogy a párbeszédek során felvetett és megvitatott kérdésekkel kapcsolatban nyomon követési intézkedésre kerüljön sor; sajnálja, hogy az Indiával folytatott emberi jogi párbeszéd nem hozott eredményt, és csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetés problémáját nem vitatták meg a legutóbbi emberi jogi párbeszéd során;

166.  felhív arra, hogy a nem uniós országokkal folytatott minden uniós emberi jogi párbeszédet megelőzően az EU-tagállamok, az Európai Bizottság és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége között mélyrehatóbb koordináció valósuljon meg; rámutat arra, hogy az EU-nak tudnia kell kezelni az Unión belüli emberi jogi visszaéléseket, ha az emberi jogok tekintetében világviszonylatban irányadó szerepet kíván betölteni;

167.  üdvözli, hogy 2009 júniusában megrendezték az első EU–Fehéroroszország emberi jogi párbeszédet, ám fájlalja, hogy az egyesülés, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó állandó korlátozások, valamint az emberi jogi jogvédők és újságírók elnyomása miatt továbbra is sajnálatos az ország emberi jogi helyzete;

168.  üdvözli a mexikói kormány által a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatban tett erőfeszítéseket és a katonai perrendtartás reformját célzó törvénytervezet Kongresszus elé terjesztését; hangsúlyozza, hogy az EU és Mexikó közötti stratégiai partnerséget az emberi jogok és a demokrácia megszilárdítására szolgáló lehetőségnek kell tekinteni;

169.  megállapítja, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) parlamentje 2009 áprilisában felülvizsgálta az ország alkotmányát annak érdekében, hogy többek között olyan rendelkezést illesszen bele, miszerint Észak-Korea „tiszteletben tartja és védi az emberi jogokat”; sürgeti az észak-koreai hatóságokat, hogy tegyenek konkrét és kézzel fogható lépéseket az emberi jogi helyzet javítása érdekében, ezzel kapcsolatban felhívja a hatóságokat annak lehetővé tételére, hogy független nemzetközi szakértők ellenőrizzenek minden típusú fogva tartási létesítményt, valamint engedélyezzék, hogy ENSZ-különmegbízottak látogassanak az országba; hangsúlyozza, hogy az ország emberi jogi helyzetének értékelésekor nem csupán az alkotmány rendelkezéseit, hanem mindenekelőtt a konkrét intézkedések alkalmazását kell figyelembe venni; felszólítja az észak-koreai hatóságokat, hogy oldják fel a nemzetközi személyzetre vonatkozó korlátozásokat annak érdekében, hogy az ellenőrizni tudja a segélyek elosztását, valamint biztosítsa, hogy a nemzetközi segélyek eljutnak a rászorulókhoz; sürgeti Észak-Korea vezetését, hogy konstruktívan vegyen részt az EU-val folytatott emberi jogi párbeszédben;

170.  továbbra is aggasztja, hogy 2004-ben félbeszakadt az Iránnal folytatott emberi jogi párbeszéd, mivel Irán nem volt hajlandó együttműködni, valamint úgy gondolja, hogy itt az ideje annak, hogy a nemzetközi közösség fellépjen az iráni civil társadalom védelmében az ország demokratikus fejlődésének eme döntő fontosságú pillanatában; felhívja az iráni hatóságokat, hogy kezdjék újra a párbeszédet azzal a céllal, hogy támogassanak minden olyan civil társadalmi érdekelt felet, aki elkötelezett a demokrácia iránt, valamint békés és erőszakmentes eszközökkel szilárdítsák meg a meglévő eljárásokat, amelyek előmozdíthatják a demokratikus, intézményi és alkotmányos reformokat, biztosíthatják a reformok tartósságát, valamint állandósíthatják az összes iráni emberi jogi jogvédő és civil társadalmi képviselő bevonását a döntéshozatali folyamatokba, ezáltal megerősítve az általános politikai eszmecserében általuk betöltött szerepet; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és szilárdítsák meg ezeket az eljárásokat; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2008-ban és 2009-ben rosszabbodott Iránban az emberi jogi helyzet, és továbbra is korlátozzák a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát; ezzel kapcsolatban mélységes aggodalmának ad hangot az újságírók, írók, tudósok, a nők jogaival foglalkozó és az emberi jogi jogvédők elnyomása miatt; továbbra is aggasztja az iráni etnikai és vallási kisebbségek elnyomása;

171.  megjegyzi, hogy Kambodzsában aggasztó önkényuralmi tendencia figyelhető meg, amit az is alátámaszt, hogy az emberi jogi visszaélések régóta büntetlenül maradnak, valamint hogy szűkül az ellenzéki pártokhoz tartozók és egyéb politikai aktivisták politikai tere és csökken a véleménynyilvánítás szabadsága; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket a Kambodzsáról szóló, 1991. évi párizsi megállapodás újbóli érvényesítése érdekében;

Gazdasági, szociális és kulturális jogok

172.  elismeri, hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogoknak a polgári és politikai jogokkal azonos jelentőséget kell tulajdonítani, szem előtt tartva valamennyi emberi jog egyetemességét, szétválaszthatatlanságát, egymástól való függését és egymáshoz való kapcsolódását, amint azt az emberi jogokról szóló, 1993-as bécsi világkonferencia megerősítette; sürgeti a világ országait, hogy csatlakozzanak a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egységokmányának fakultatív jegyzőkönyvéhez (OP-ICESCR), amelyet 2009. szeptember 24-én nyitottak meg aláírásra;

173.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok kiterjednek többek között az élelemhez, a vízhez és a higiéniához, az oktatáshoz, a megfelelő lakhatáshoz, a földhöz, a tisztességes munkához és a szociális biztonsághoz való jogra is; e jogokat – mint a természeti erőforrásokhoz fenntartható alapon való méltányos hozzáférést – a jövő nemzedékeinek is biztosítani kell; elismeri, hogy az e jogok be nem tartásával járó esetek többsége mögött legfontosabb tényezőkként a szegénység és a felelősségteljes kormányzás hiánya húzódik meg; kéri, hogy mivel a világ jóval elmarad a 2015-re kitűzött céloktól, az EU nagyobb erőfeszítést fordítson a millenniumi fejlesztési célok (MFC) elérésére; ezzel összefüggésben újólag megismétli, hogy az emberi jogokon alapuló politikák végrehajtása fontos a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához;

174.  elismeri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felügyeleti rendszerének jelentőségét a kereskedelem, a foglalkoztatás, a statisztikai rendszerek, a szociális védelmi és foglalkoztatási politika, valamint a munkahelyi biztonság és egészségügy területére vonatkozó jogok védelme szempontjából;

175.  kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák azt, hogy a nemzeti vagy az európai jog hatálya alá tartozó vállalkozások ne mentesüljenek az emberi jogok, illetve azon egészségügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartása alól, amelyek akkor hárulnak rájuk, amikor egy nem uniós országban, nevezetesen fejlődő országban telepednek le vagy végzik tevékenységüket;

176.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljesítsék hivatalos fejlesztési támogatási (ODA) kötelezettségvállalásaikat a fejlődő országokkal szemben a világszintű gazdasági és pénzügyi válság leküzdése, valamint ekképpen a válság által a világ emberi jogi helyzetére gyakorolt kedvezőtlen hatások csökkentése érdekében; üdvözli, hogy 2009. február 20-án sor került az Emberi Jogi Tanács 10. rendkívüli ülésére, amely „A globális gazdasági és pénzügyi válságok hatása az emberi jogok egyetemes megvalósítására és tényleges gyakorlására” címet viselte; felhívja az EU-tagállamokat, hogy a válság közepette tartsák fenn a nem uniós országokkal folytatott együttműködést az emberi jogok terén, és kitart amellett, hogy a források hiánya soha nem hozható fel indokként az emberi jogok megsértésére;

A Bizottság külső támogatási programjai, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)

177.  üdvözli, hogy a Parlament prioritásait figyelembe vették az EIDHR 2008. és 2009. évi programozási dokumentumaiban;

178.  támogatja az EIDHR azon eredményeit, amelyek főként helyi és nemzetközi civil társadalmi szervezetek civil társadalmi projektjei (a hozzájárulások 90%-a), valamint az e téren tevékenykedő regionális és nemzetközi szervezetek, így az Európa Tanács, az EBESZ és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága révén (a hozzájárulások 10%-a) valósulnak meg;

179.  megállapítja, hogy 2008–2009-ben az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos projektekre biztosított források összege meghaladta a 235 millió eurót, 900 projekt finanszírozását téve lehetővé mintegy 100 országban, és hogy különösen sok projektet finanszíroztak az európai szomszédságpolitika tevékenységi körébe tartozó országokban, míg a legmagasabb összeggel az AKCS-országokat finanszírozták; aggodalommal szemléli, hogy egyensúlyhiány áll fenn a választási megfigyeléstől eltérő demokráciatámogatási projektek kárára; úgy gondolja, hogy az EIDHR-finanszírozást lényegesen növelni kell annak érdekében, hogy megfelelő finanszírozást biztosítson az Európai Demokrácia Alapítvány számára az emberi jogokhoz fűződő kapacitásépítés támogatása és a demokrácia előmozdítása céljából azon társadalmakban, ahol erre a leginkább szükség van;

180.  hangsúlyozza, hogy az EIDHR egyik fő erőssége abban rejlik, hogy nem függ a fogadó ország kormányának hozzájárulásától, ezért érzékeny politikai kérdésekre és innovatív megközelítésekre összpontosíthat, és közvetlen együttműködést folytathat a helyi civil társadalmi szervezetekkel, amelyeknek meg kell őrizniük a közhatóságoktól való függetlenségüket;

181.  hangsúlyozza, hogy az EIDHR-t az emberi jogokat érintő fenyegetésekre való válaszként és az emberi jogi jogvédőknek és az emberi jogi visszaélések áldozatainak nyújtott további támogatásként kell alkalmazni; támogatja az EIDHR által finanszírozott tizenegy szervezetből álló hálózatot, amely az emberi jogok védelmezőinek megvédésére és a veszélyhelyzetekben való gyors reagálásra összpontosít; egyedi stratégiák kidolgozására ösztönöz, amelyek igazodnak az emberi jogi jogvédők különböző csoportjainak igényeihez, ideértve a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogait védőket, valamint az emberi jogok és a humanitárius jog megsértésének vizsgálatához kapcsolódó személyeket;

182.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az összhangot az Unió politikai prioritásai, partnerségi és együttműködési megállapodásai és az általa támogatott projektek és programok között, különösen a nem uniós országokkal kapcsolatos kétoldalú programozással összefüggésben;

183.  tekintettel az afrikai kontinens még mindig aggasztó emberi jogi helyzetére, valamint meggyőződve arról, hogy az afrikai államok az emberek és népek jogainak afrikai alapokmánya (más néven Banjul Charta) elfogadásával jelentős lépéseket tettek a jogállamiságnak az egész földrészen történő előmozdítása érdekében, és mivel ennélfogva az Európai Parlament vizsgálja egy ad hoc költségvetési tétel létrehozásának lehetőségét az emberek és népek jogaival foglalkozó afrikai bíróság munkájának támogatására;

184.  felhívja a Bizottság személyzetét, hogy Brüsszelben rendszeresen szervezzen találkozót a civil társadalom képviselőivel annak érdekében, hogy elősegítse az azon partnerekkel való párbeszédet, akik a helyszínen hajtanak végre projekteket;

185.  üdvözli az emberi jogok tárgykörére vonatkozó finanszírozás széles földrajzi lefedettségét, valamint hogy a nemzeti és regionális szintű politika végrehajtását az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokban az Európai Fejlesztési Alap, Latin-Amerikában, Ázsiában és Dél-Afrikában a fejlesztési együttműködési eszköz, illetve a szomszédos régiókban az európai szomszédsági és partnerségi eszköz, továbbá az EIDHR, az IfS, a DCI és az ICI Plus támogatja;

Választási támogatás és választásmegfigyelés

186.  elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az EU növekvő mértékben használja a választási támogatást és a választásmegfigyelést a demokrácia előmozdítására nem uniós országokban, ezáltal erősítve az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartását, és azt, hogy e missziók minőségét és függetlenségét széles körben elismerik;

187.  felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy kövesse nyomon az EU választási megfigyelő misszióinak zárójelentéseiben szereplő ajánlások végrehajtását, szükség esetén biztosítsa a nyomon követő segítségnyújtást, és rendszeresen tegyen jelentést az EP-nek;

188.  megismétli felhívásait, hogy a választási folyamatot – beleértve a választás előtti és utáni fázisokat egyaránt – építsék be az érintett nem uniós országokkal folytatott politikai párbeszéd különböző szintjeibe, és adott esetben ezt konkrét intézkedések kísérjék az uniós politikák következetességének biztosítása, valamint az emberi jogok és a demokrácia kulcsszerepének megerősítése érdekében;

189.  fokozott óvatosságra hív fel az olyan országok kiválasztására vonatkozó kritériumok tekintetében, amelyek segítséget kapnak a választások lebonyolításához, illetve ahol megfigyelők vesznek részt a választásokon, továbbá a módszer és a nemzetközi szinten – különösen a misszió függetlenségével és hatékonyságával kapcsolatban – meghatározott szabályok betartására vonatkozó kritériumok tekintetében;

190.  örvendetesnek tartja, hogy az e jelentésben foglalt 18 hónapos időszakra további összesen 50 millió euró összegű finanszírozást biztosítottak;

Az Európai Parlament emberi jogi fellépéseinek felhasználása

191.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy jól használják fel a Parlament állásfoglalásait és egyéb közleményeit – különös tekintettel a sürgősségi állásfoglalásokra –, kellő mértékben kitérve az azokban kifejtett aggodalmakra és óhajokra;

192.  újólag megismétli, hogy ismertebbé kell tenni a nyilvánosság számára az EP által a gondolat szabadságáért minden évben odaítélt Szaharov-díjat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem követik kellőképpen nyomon a jelöltek és a díjazottak jólétét, sem a hazájukban fennálló helyzetet; egyúttal felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hívja fel a nyilvánosság figyelmét e díjra, többek között azáltal, hogy azt belefoglalja az emberi jogokról szóló éves jelentésbe; továbbá felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tartsa a kapcsolatot a Szaharov-díj jelöltjeivel és díjazottaival a folyamatos párbeszéd és hazájuk emberi jogi helyzetének figyelemmel kísérése, valamint a mindenkori üldözöttek védelmének biztosítása érdekében;

193.  emlékezteti a Parlament küldöttségeit, hogy az emberi jogokról folytatott vitákat rendszeresen tűzzék a parlamentközi küldöttségek napirendjére, a küldöttségi látogatások során olyan projekteket és létesítményeket keressenek fel, amelyek előmozdítják az emberi jogok tiszteletben tartását, továbbá szervezzenek találkozókat emberi jogi jogvédőkkel, és megfelelő esetben biztosítsanak számukra nemzetközi láthatóságot és védelmet;

194.  üdvözli a Szaharov-díjasok Hálózatának létrehozását; szorgalmazza, hogy haladéktalanul biztosítsák a szükséges erőforrásokat a hálózat céljainak elérésére, valamint a Szaharov-díjasok közötti kommunikáció megkönnyítésére azáltal, hogy a díjazottak különleges jogállásban részesülnek, amelynek révén könnyített beléptetési eljárások útján léphetnek be a Parlament helyiségeibe;

o
o   o

195.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az ebben az állásfoglalásban említett országok és területek kormányainak.

(1) Az ENSZ kínzás elleni egyezménye; a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény; a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény; a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény; minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezmény.
(2) HL C 379., 1998.12.7., 265. o.; HL C 262., 2001.9.18., 262. o.; HL C 293. E, 2002.11.28., 88. o.; HL C 271. E, 2003.11.12., 576. o.; HL C 279 E., 2009.11.19., 109. o.; HL C 15 E., 2010.1.21., 33. o.; HL C 15 E., 2010.1.21., 86. o., HL C 87 E., 2010.4.1., 183. o.; HL C 117 E., 2010.5.6.,198.o., HL C 212 E., 2010.8.5., 60.60.; HL C 265 E., 2010.9.30., 15.o.; HL C 286 E., 2010.10.22., 25. o.
(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.; HL C 303., 2007.12.14., 1. o., HL L 209., 2005.8.11., 27. o.
(4) HL L 386., 2006.12.29., 1.o.
(5) HL C 46. E, 2010.2.24., 71. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0036.
(7) HL C 250. E, 2007.10.25., 91. o.
(8) HL C 74. E, 2008.3.20., 775. o.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0226.
(10) HL C 327., 2005.12.23., 4. o.
(11) 11179/10 tanácsi dokumentum
(12) HL C 265 E., 2010.9.30., 3. o.
(13) HL C 305 E., 2010.11.11., 9.o.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0443.
(15) 2009 decemberéig Ausztria, Belgium, az Egyesült Királyság, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország és Szlovénia ratifikálta mind az egyezményt, mind a fakultatív jegyzőkönyvet; az összes tagállam aláírta az egyezményt, de 15 tagállam (Bulgária, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Lengyelország, Románia és Szlovákia) még nem ratifikálta; 19 tagállam a jegyzőkönyvet is aláírta, de közülük 10 (Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Finnország, Franciaország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Románia és Szlovákia) még nem ratifikálta.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0236.
(17) Általános Ügyek és Külkapcsolatok, 2009. november 17.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat