Index 
Elfogadott szövegek
2010. május 6., Csütörtök - Brüsszel
Határozat a Szerződések felülvizsgálatát szolgáló konvent összehívásának mellőzéséről az Európai Parlament összetételével kapcsolatos átmeneti intézkedések tekintetében ***
 A Szerződések felülvizsgálata - az Európai Parlament összetételével kapcsolatos átmeneti rendelkezések *
 Kirgizisztán
 Elektromos járművek
 A gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet
 Bizottsági közlemény: „Fellépés a rák ellen: európai partnerség”
 Információs és kommunikációs technológiák alkalmazása az energiahatékony és alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében
 A Bizottság fehér könyve: „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé”
 A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2008. évi éves jelentés
 Az Európai Beruházási Bank (EBB) - 2008. évi éves jelentés
 Tömeges atrocitások a nigériai Josban januárban és márciusba

Határozat a Szerződések felülvizsgálatát szolgáló konvent összehívásának mellőzéséről az Európai Parlament összetételével kapcsolatos átmeneti intézkedések tekintetében ***
PDF 201kWORD 36k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i határozata a Szerződéseknek az Európai Parlament összetételét érintő átmeneti intézkedésekkel kapcsolatos módosítása céljából felállítandó konvent összehívásának mellőzéséről szóló európai tanácsi javaslatról (17196/2009 – C7-0002/2010 – 2009/0814(NLE))
P7_TA(2010)0147A7-0116/2010

(Egyetértési eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Tanács elnökének az Európai Parlament elnökéhez intézett 2009. december 18-i levelére az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv módosításáról (17196/2009),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 48. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében az Európai Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0002/2010),

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyvre,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmányra,

–   tekintettel az Európai Tanács 2008. december 11–12-i, 2009. június 18–19-i és 2009. december 10–11-i üléseinek következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 74a. cikkére és 81. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság ajánlására (A7-0116/2010),

A.   mivel a 2002. február 22. és 2003. július 18. között ülésező Európai Konvent eredményeképpen elkészült az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezete, amelynek lényegi tartalmát a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés egészében átvette,

B.   mivel 1999. december 17-től 2000. október 2-ig Európai Konvent dolgozott az Európai Unió Alapjogi Chartájának megszövegezésén,

C.   mivel ez a két konvent, amelyek keretében először találkoztak a nemzeti parlamentek, az Európai Parlament, a nemzeti kormányok és a Bizottság képviselői egy közös európai uniós projekt kidolgozása céljából, jelentős előrelépést jelentett az európai szintű döntési mechanizmusok demokratikusabbá és hatékonyabbá tétele felé,

D.   mivel ugyanakkor ezt a két konventet az Európai Unió jövőjét érintő jelentős kérdések – egyrészt az európai intézményi felépítés reformja, másrészt az európaiak számára közös alapot jelentő elvekről és alapvető jogokról szóló szövegtervezet – megvitatására hívták össze,

E.   mivel az Európai Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint konzultációt folytatott az Európai Parlamenttel a Lisszaboni Szerződéshez csatolt (36.) jegyzőkönyv Európai Parlament összetételét érintő átmeneti rendelkezésekről szóló részének felülvizsgálatáról,

F.   mivel az Európai Tanács javasolta a konvent összehívásának mellőzését és a jegyzőkönyv módosításának a kormányközi konferencia keretében történő elfogadását,

G.   mivel az előzményeket tekintve nem tűnik szükségesnek, hogy konventet hívjanak össze az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt, az Európai Parlament összetételét érintő rendelkezések átmeneti jellegű és korlátozott hatályú módosításának engedélyezése céljából,

1.   egyetértését adja az Európai Tanácsnak ahhoz, hogy a (36.) jegyzőkönyvet kormányközi konferencia keretében, konvent összehívása nélkül módosítsák;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a jelen határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.


A Szerződések felülvizsgálata - az Európai Parlament összetételével kapcsolatos átmeneti rendelkezések *
PDF 212kWORD 49k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása az Európai Parlamentnek a 2009–2014-es parlamenti ciklus hátralévő részére érvényes összetételével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv módosításáról szóló jegyzőkönyv-tervezetéről: az Európai Parlament véleménye (az EU-Szerződés 48. cikkének (3) bekezdése) (17196/2009 – C7-0001/2010 – 2009/0813(NLE))
P7_TA(2010)0148A7-0115/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Tanács elnökének az Európai Parlament elnökéhez intézett 2009. december 18-i levelére az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv módosításáról (17196/2009),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 48. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0001/2010),

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyvre,

–   tekintettel az EU-Szerződés 14. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmányra (a továbbiakban: az 1976. évi okmány),

–   tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló, 2007. október 11-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Európai Tanács 2008. december 11–12-i, 2009. június 18–19-i és 2009. december 10–11-i üléseinek következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 11. cikkének (4) bekezdésére, valamint 74a. cikkére,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0115/2010),

A.   mivel az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződésből eredő változata 14. cikkének (2) bekezdése szerint az Európai Tanács – az Európai Parlament kezdeményezésére és vele egyetértésben – egyhangúlag elfogadott határozatban határozza meg az Európai Parlament összetételét,

B.   mivel az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésére tekintettel és a szerződéshez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyvnek megfelelően 2007. október 11-én a fenti állásfoglalásában a Lamassoure–Severin-jelentés alapján javaslatot tett az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló európai tanácsi határozattervezetre,

C.   mivel az Európai Tanács a Lisszaboni Szerződés aláírásáig nem fogadott el formális határozatot az Európai Parlament összetételéről, hanem – az Európai Parlament összes képviselői helyeinek számát az eredetileg tervezett 750 helyett 751-ben meghatározva – hozzájárulását adta a fenti állásfoglalásban foglalt javaslathoz,

D.   mivel az Európai Tanácsban született fenti megállapodás szerint a Parlament összes képviselői helyeinek száma a Nizzai Szerződéshez képest 15-tel emelkedett (736-ról 751-re), oly módon, hogy 18 további képviselői helyet elosztottak 12 tagállam között, Németország pedig az Európai Unióról szóló szerződésben megállapított felső határnak megfelelően három hellyel kevesebbet kapott,

E.   mivel a Lisszaboni Szerződés nem lépett hatályba a 2009-es európai választások előtt, és ezért a választások a Nizzai Szerződés rendelkezései szerint zajlottak, ami miatt az Európai Parlamentnek jelenleg 736 képviselője van,

F.   mivel miután a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén hatályba lépett, indokolt, hogy a 12 érintett tagállam 18 képviselője mielőbb elfoglalja helyét, és e tagállamok így a jogosultságuknak megfelelő szinten képviseltethessék magukat,

G.   mivel az 1976. évi okmány 5. cikke értelmében a képviselők megbízatását nem lehet a parlamenti ciklus folyamán megszakítani, és ezáltal a jelenlegi német európai parlamenti delegáció tagjainak számát hárommal csökkenteni,

H.   mivel a tagállamok túlnyomó többsége választási rendszerének megfelelően és az Európai Tanács 2009. június 18–19-i ülése következtetéseivel összhangban már kinevezte további európai parlamenti képviselőit,

I.   mivel következésképpen a 18 további képviselő érkezésével a 2009–2014-es parlamenti ciklus folyamán az európai parlamenti képviselők összlétszáma 754-re fog emelkedni, és a Lisszaboni Szerződésben meghatározott 751 fős létszám e túllépése az elsődleges jog módosítását teszi szükségessé,

J.   mivel az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésének következtetései már átmeneti intézkedések elfogadását irányozták elő annak érdekében, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus folyamán lehetővé váljék a további képviselők érkezése, és mivel az Európai Tanács 2009. június 18–19-i ülésének következtetéseiben meghatározásra kerültek azon feltételek, amelyek mellett az európai parlamenti képviselők létszáma ideiglenesen emelkedik,

K.   mivel az Európai Parlament a képviselői helyek elfoglalását lehetővé tévő intézkedések hatálybalépésére várva 2009. november 25-én módosította eljárási szabályzatát, és intézkedett a további képviselők megfigyelőkként való fogadásáról,

L.   mivel a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb alkotmányos újítása, hogy a konventet a Szerződések felülvizsgálatára irányuló rendes eljárás egyik kulcselemévé teszi;

1.   úgy véli, hogy a (36.) jegyzőkönyv Európai Tanács által kért javasolt módosítása közvetlenül következik a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseiből, és ezért átmeneti megoldást jelent, amely a további képviselői helyekhez jutó összes tagállam számára lehetővé teszi, hogy kijelöljék az érintett képviselőket; egyetért azzal, hogy további 18 európai parlamenti képviselőt kell megválasztani a Parlamentbe a 2009–2014-es ciklus fennmaradó részére; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy mind a 18 képviselőnek egy időben kell elfoglalnia helyét, hogy a Parlamentben a nemzetek közötti egyensúly ne boruljon fel; sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb, pragmatikus módon folytassák le választási eljárásaikat;

2.   sajnálja, hogy a Tanács nem fogadta el időben azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé tették volna a további képviselők számára, hogy képviselői helyeiket a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésekor elfoglalhassák, valamint hogy a kért módosításban szereplő megoldások egyike nem egyeztethető össze az 1976. évi okmány szellemével, amely szerint az európai parlamenti képviselőket közvetlenül választják, és nem közvetett módon, a nemzeti parlamenten belüli választás útján;

3.   ugyanakkor támogatja egy kormányközi konferencia összehívását azzal a feltétellel, hogy az kizárólag az Európai Parlamentnek a 2009–2014-es parlamenti ciklus hátralévő részére érvényes összetételével kapcsolatos intézkedések elfogadásának konkrét kérdésével foglalkozik, elfogadva, hogy ezek az átmeneti intézkedések rendkívüli jellegűek – a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának különleges körülményeiből adódóan –, valamint, hogy nem lehetnek precedens értékűek a jövőben;

4.   emlékeztet arra, hogy a további képviselők a (36.) jegyzőkönyv módosításának elfogadása és hatálybalépése közötti időszakban az Európai Parlament eljárási szabályzata 11. cikkének (4) bekezdése szerint megfigyelőként elfoglalhatják helyeiket;

5.   továbbá utal arra, hogy az Európai Tanácsnak kellő időben, a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt mindenképpen határozatot kell hoznia az Európai Parlament összetételének meghatározásáról, és hogy a Parlament az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (2) bekezdése szerint kezdeményezést terjeszt elő ennek érdekében;

6.   értesíti az Európai Tanácsot, hogy rövidesen képviselőinek közvetlen és általános választójog szerinti, minden tagállamban érvényes egységes eljárás alapján, valamint a minden tagállam számára közös alapelveknek megfelelően történő megválasztásához szükséges rendelkezésekre irányuló javaslatokat szándékozik készíteni, továbbá hogy a Parlament kezdeményezni fogja ezt a választási reformot az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikke (2) bekezdésének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 223. cikkének megfelelően; ragaszkodik hozzá továbbá, hogy olyan konventet hívjanak össze a Szerződések felülvizsgálatának előkészítésére, amely elkötelezett az Európai Parlament reformja mellett;

7.   felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy lépjenek fel az Európai Unió régóta fennálló alapelvének megőrzése érdekében, amely értelmében az Európai Parlament tagjait közvetlenül, általános választójog alapján, szabad és titkos szavazással választják meg;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa jelen állásfoglalását az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 227. E, 2008.9.4., 132. o.


Kirgizisztán
PDF 211kWORD 52k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása a kirgizisztáni helyzetről
P7_TA(2010)0149RC-B7-0246/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Kirgizisztánról és Közép-Ázsiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2005. május 12-i állásfoglalásra,

–   tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló 2008. február 20-i állásfoglalására,

–   tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselő a kirgizisztáni helyzetről szóló 2010. április 7-i és 8-i nyilatkozatára,

–   tekintettel a Külügyek Tanácsa 2010. április 26-i következtetéseire,

–   tekintettel az EBESZ Állandó Tanácsában a kirgizisztáni helyzetről 2010. április 22-én elhangzott uniós nyilatkozatra,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2007. június 21–22-én elfogadott, a Közép-Ázsiával folytatandó új partnerségre vonatkozó európai uniós stratégiára,

–   tekintettel az EU és Kirgizisztán között 1999-ben hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra,

–   tekintettel a Közép-Ázsia számára a 2007–2013 közötti időszakban nyújtandó támogatásra vonatkozó európai közösségi regionális stratégiai dokumentumra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel Közép-Ázsia népeinek és az Európai Uniónak egyaránt érdeke, hogy az egész térség előrelépést tegyen a stabilitás és a demokratikus és emberi fejlődés, az emberek biztonsága és a fenntartható növekedés szintjének emelkedése irányába,

B.   mivel Kirgizisztán az EBESZ tagja, és ennek keretében kötelezettséget vállalt az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartására és az EBESZ demokratikus normáinak végrehajtására,

C.   mivel az először 2005 júliusában, az úgynevezett „tulipános forradalom” után hivatalba lépő Kurmanbek Bakijev tavalyi, újabb ciklusra való elnökké választása független megfigyelők szerint súlyos csalások által jellemzett, tisztességtelen választásokkal történt; mivel a kezdeti demokratikus lépések után Bakijev uralma autokratikussá vált,

D.   mivel 2010. április 7-én a kirgiz csapatok éles lövedékekkel, könnygázzal és villanógránátokkal léptek fel a biskeki elnöki palota előtt összegyűlt tiltakozókkal szemben, akik kormányzati épületeket rohantak meg, hogy tüntessenek az áram és a fűtés árának drasztikus emelése ellen, és e fellépésnek 84 halottja és több mint 500 sebesültje volt,

E.   mivel Bakijev elnök a főváros elhagyására kényszerült, és helyét ideiglenes kormány vette át Roza Otunbajeva ellenzéki vezető irányításával, aki rendeletet adott ki a hatalomátvételről, felszólított a kirgiz alkotmány betartására, és feloszlatta a parlamentet, mivel miután kísérletet tett arra, hogy meghatározza lemondása feltételeit, egy héttel a felkelés után Bakijev egy Oroszország, az USA és Kazahsztán által tető alá hozott megállapodás keretében Kazahsztánba távozott,

F.   mivel Kirgizisztánra mind az USA, mind pedig Oroszország különleges figyelmet fordít, hiszen Afganisztán mellett és a Fergana-völgyhöz közel, földrajzi, politikai és gazdasági szempontból is Közép-Ázsia közepén helyezkedik el; mivel az amerikai hadsereg által működtetett Manasz tranzitközpont kulcsszerepet játszik az északi elosztóhálózatban, amely az afganisztáni NATO-csapatokat látja el utánpótlással, illetve Oroszország is rendelkezik egy fontos katonai bázissal Kirgizisztánban,

G.   mivel az EU és Közép-Ázsia közötti kapcsolat alapvető fontosságú, tekintve az energiaüggyel kapcsolatos közös kihívásokat, az éghajlat-változás elleni küzdelmet, a kábítószer-csempészet visszaszorítását és a terrorizmus elleni harcot,

H.   mivel a régióban zajló geopolitikai versengés jelentős romboló potenciállal bír, ugyanakkor nagymértékű átfedés jellemzi az Afganisztánhoz kapcsolódó különböző érdekekkel és a radikális iszlám mozgalmak terjedésével, ami lehetőséget kínál e versengés csökkentésére és a felelősségteljesebb kormányzás szükségességére vonatkozó megállapodás megkötésére,

I.   mivel a harmadik országokkal kötött megállapodásokban az EU-nak minden körülmények között fenn kell tartania elkötelezettségét az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság mellett, és következetes, regionális szerepét erősítő politikákon keresztül demokratikus reformokat kell előmozdítania,

J.   mivel az elsősorban segélyszervezetek által megvalósuló uniós jelenlét Kirgizisztánban igen jelentős, és mivel ez lehetővé teszi az Unió számára, hogy az ország támogatásában fontosabb szerepet is vállaljon,

K.   mivel a Bizottság és a Tanács éppen felülvizsgálják a Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiát és jelentést készítenek elő, amelyet előterjesztenek az Európai Tanács júniusi ülésére,

1.   mélységes aggodalmát fejezi ki a kirgizisztáni helyzet miatt, és részvétét fejezi ki a tragikus eseményeknek áldozatul esett valamennyi személy családjának;

2.   felszólítja az összes felet, hogy hagyjanak fel az erőszakkal, mutassanak önmérsékletet, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy valódi párbeszéd kezdődjön a stabilitás megteremtése céljából, és biztosítsák a demokratikus, alkotmányos rend békés helyreállításának feltételeit;

3.   hangsúlyozza, hogy intézményi nézőpontból a koherens és stabil alkotmányos keret kulcsfontosságú bármilyen jövőbeli társadalmi szintű zavargás megelőzése és Kirgizisztán békés jövőjének fenntartása szempontjából, üdvözli e tekintetben az ideiglenes kormány együttműködését a velencei bizottsággal;

4.   tudomásul veszi az ideiglenes kormány által a demokrácia helyreállítása érdekében tett első lépéseket, különös tekintettel azokra a tervekre, amelyek az elnök kezében túlzott hatalmat összpontosító Bakijev-féle módosításokat felülbíráló új alkotmánytervezet elkészítésére irányulnak;

5.   üdvözli e tekintetben az ideiglenes kormány azon bejelentését, hogy az új alkotmányról szóló népszavazást 2010. június 27-én rendezik, az új általános választásokat pedig 2010. október 10-én tartják a demokrácia és a politikai felelősség megerősítése céljából; felszólítja az ideiglenes kormányt, hogy tegyen eleget Kirgizisztán nemzetközi kötelezettségeinek, és biztosítsa a választások szabadságát és tisztességességét;

6.   hangsúlyozza az ideiglenes kormánnyal való aktív kapcsolattartás fontosságát, hiszen ezen keresztül lehet csak a felelősségteljes kormányzás és egyéb, a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiában szereplő stratégiai célkitűzés előmozdításának lehetőségeit megtalálni és kihasználni, valamint a nemzetközi pénzintézetek figyelmét felkelteni és azokat bevonni;

7.   szorgalmazza az események ENSZ égisze alatti nemzetközi vizsgálatát a felelősség és az elkövetett hibák megállapítása és a kirgiz igazságügyi hatóságoknak biztosított segítségnyújtás érdekében, és sürgeti e tekintetben az ideiglenes kormányt, hogy kérjen segítséget az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalától annak biztosítása érdekében, hogy a 2010. április 6–7-i eseményekkel kapcsolatos nyomozások alaposak, objektívek és hitelesek legyenek;

8.   rámutat arra, hogy a 2005-ös tulipános forradalom komoly várakozásokat keltett a kirgiz társadalomban a demokratikus reformok iránt, amelyek nem teljesültek; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy lépjenek fel egységesen és hatékonyan, és találjanak módot arra, hogy segítséget nyújtsanak Kirgizisztán ideiglenes kormányának, és segítsék a hatóságokat a demokratikus reformok végrehajtásában és az emberek életminőségének javításában az összes érdekelt féllel és a kirgiz civil társadalommal együttműködésben megvalósított nemzeti fejlesztés és a polgárok bevonása révén;

9.   rámutat arra, hogy rendkívül szűkös erőforrásai és sérülékenysége miatt Kirgizisztán erősen függ a külső segítségtől; arra is felhívja a figyelmet, hogy a szomszédos országok nemigen járnak elöl jó példával a demokratikus, megfelelően működő kormányzást és a társadalmi fejlődést illetően; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a nemzetközi segítségnyújtás szerepe alapvető fontosságú lesz;

10.   felhívja a figyelmet arra, hogy a kirgizisztáni fejlemények befolyásolják a regionális és a nemzetközi eseményeket, és maguk is függnek azoktól; meggyőződése, hogy az orosz, az amerikai és egyéb országok érdekei között jelentős átfedés van, különösen ami Afganisztánt és az iszlám radikalizmus a régióban – többek között Kirgizisztánban – való terjedését illeti; úgy véli, hogy ez lehetőséget kínál arra, hogy a geopolitikai versengéssel felhagyva ezek az országok együttműködjenek; úgy véli, hogy egy ilyen jellegű sikernek jelentős pozitív hatása lenne a nemzetközi kapcsolatokra és a nemzetközi biztonsági helyzetre;

11.   felhívja az alelnök/főképviselő közép-ázsiai különleges képviselőjét, hogy közelről kövesse nyomon a helyzetet, nyújtson segítséget, és segítse elő a párbeszéd újrakezdését a kirgiz társadalom valamennyi eleme között;

12.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy késlekedés nélkül vizsgálják meg azt, hogy rendelkezésre állnak-e egy nemzetközileg koordinált, nagyszabású új segélyprogram Kirgizisztánba való indításának feltételei, és ha nem, meg lehet-e ezeket teremteni, figyelembe véve többek között azt is, hogy az ideiglenes kirgiz kormány mennyire elkötelezett a demokratizálódás és a korrupciómentes kormányzás mellett; úgy véli, hogy amennyiben a feltételek rendelkezésre állnak, az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia egy nemzetközi adományozói konferencia összehívásában Kirgizisztán javára;

13.   szorgalmazza a stabilitási eszköz széleskörű alkalmazását; hangsúlyozza, hogy segítséget kell nyújtani Kirgizisztán számára társadalmi és gazdasági problémáinak megoldásához; kéri a Bizottságot, hogy készítsen javaslatot a fejlesztési együttműködési eszközben rendelkezésre álló források átcsoportosítására annak érdekében, hogy az Európai Unió megfelelő rövid és középtávú választ tudjon adni a kirgizisztáni új fejleményekre; hangsúlyozza, hogy kiemelt, elsőbbségi kérdésként kell kezelni az oktatás, az egészségügy és a vízellátás területén tapasztalható problémák megoldását;

14.   ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió által biztosított segítségnyújtás összhangban legyen a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítésekkel, az oktatási eszközök kiterjesztésével, valamint az életkörülmények javítására irányuló politikával annak érdekében, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a szélsőségek kialakulása elleni védelemhez;

15.   felszólítja a Bizottságot – figyelemmel a jelenlegi helyzetre –, hogy ellenőrizze, szükséges-e sürgős humanitárius segítség nyújtása;

16.   várakozással tekint a régióra vonatkozó uniós stratégia végrehajtásában elért haladás felülvizsgálata elébe, és olyan erőfeszítéseket szorgalmaz, amelyek azt hitelesebbé, konkrétabbá és egységesebbé teszik;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Kirgizisztán ideiglenes kormányának, az ENSZ főtitkárának, az EBESZ főtitkárának és az Európa Tanács főtitkárának.


Elektromos járművek
PDF 225kWORD 69k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása az elektromos járművekről
P7_TA(2010)0150B7-0261/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EU gazdaságélénkítési tervére, különösen a 2008. novemberi, környezetbarát gépkocsikkal kapcsolatos kezdeményezésre,

–   tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelvre, amely 10%-os minimális küszöbértéket határoz meg a közlekedésben a megújuló energiaforrásokból előállított energiára,

–   tekintettel az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló 443/2009/EK rendeletre,

–   tekintettel a városi mobilitásról szóló, 2009. szeptember 30-i cselekvési tervre,

–   tekintettel a San Sebastianban 2010. február 9-én tartott nem hivatalos tanácsi ülésre,

–   tekintettel a 2010. március 3-i „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre,

–   tekintettel a 2010. április 27-i, az európai tiszta és energia hatékony járművekről szóló bizottsági közleményre,

–   tekintettel a 2010. február 16-i, az elektromos járművekről a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-0019/2010 – B7-0016/2010, O-0020/2010 – B7-0015/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az éghajlatváltozás által okozott kihívások, a szén-dioxid kibocsátás és az egyéb szennyező anyagok, valamint az üzemanyagárak volatilitása az akkumulátorok és energiatároló rendszerek technológiai fejlődéséhez, illetve e kérdések nagyobb piaci tudatosságához vezetett, amelyek együttesen pozitív légkört teremtettek világszerte az elektromos járművek fejlesztése számára,

B.   mivel az elektromos jármű nagy piaci potenciállal rendelkező, jelentős újítás, különösen hosszú távon, és mivel attól a kapacitástól függ majd a későbbi piacvezetők személye, hogy ki tud gyorsan erre a piacra lépni magas színvonalú termékekkel és egy általános fokú szabványosítással,

C.   mivel az elektromos járművek hozzájárulnak a 2020-as európai prioritásokhoz, azaz a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakításához, illetve erőforrásokkal hatékonyabban gazdálkodó, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaságot segítenek elő,

D.   mivel a Tanács 2010. február 9-én San Sebastianban tartott nem hivatalos ülésén az Unió versenyképességért felelős miniszterei egyetértettek a Bizottsággal abban, hogy az elektromos gépkocsikkal kapcsolatban az EU-nak közös stratégiára van szüksége,

E.   mivel több politikai indoka van ösztönző (elektromos vagy hibrid) rendszerek megújításának, mégpedig:

   i. szén-dioxid és egyéb szennyező kibocsátások csökkentése,
   ii. zajszennyezés csökkentése,
   iii. az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások potenciális felhasználásának javítása,
   iv. a fosszilis energiaforrások végessége és változó gazdasági költsége,
   v. a technológiai vezetésen alapuló innováció előmozdítása, amely lehetővé teheti az európai ipar számára, hogy talpra álljon a jelenlegi gazdasági helyzetből, és amely biztosíthatja annak általános ipari versenyképességét a jövőben,

F.   mivel az EU-nak a jelenlegi elektromos energia előállítására vonatkozó átlagos energiamixe Európában a szén-dioxid kibocsátások csökkentésére irányuló szélesebb stratégia egyik lényeges lehetőségévé teszi az elektromos járműveket és az árammal is működő hibrid járműveket, és mivel az EU prioritásává kell tenni a hatékony energia és fenntartható közlekedési rendszer irányában történő elmozdulást, ha el szeretnénk érni 2050-re a többségében szén-dioxid kibocsátástól mentes szállítási rendszer célját,

G.   mivel számos kihívás van, amelyet kezelni kell az elektromos járművek sikeres piaci bevezetése érdekében, különösen az alábbiakat:

   i. az elektromos járművek magas költsége, amelyet főként az akkumulátorok költsége okoz,
   ii. a további K&F szükségessége az elektromos járművek jellemzőinek javítására és költségeinek csökkentésére,
   iii. vásárlói elfogadottság, tekintettel a költségre, a menettávra és az újratöltési időre,
   iv. megfelelő újratöltési infrastruktúra,
   v. európai és globális szabványosítás, mint például a járművek és az újratöltési infrastruktúra közötti interfészek,
   vi. az elektromos járművek kibocsátásai a kitermeléstől a gépjárművekben történő felhasználásig („well-to-wheel”),

H.   mivel az elektromos gépkocsik által nyújtott potenciál igazolt tárolási kapacitás tekintetében, és ez lehetővé teszi a megújuló energiaforrások használatának javítását az intelligens hálózatok által kínált előnyök alapján,

I.   mivel a tiszta gépkocsik közleménye röviden említi az ipar szükségleteit az új készségek iránt a hagyományos járművekről az elektromos járművekre történő áttérés során, és mivel nem foglalkozik az ezen áttérés által a foglalkoztatásban okozott hatásokkal, és mivel összehangolt megközelítésre lesz szükség a gépkocsi ágazat munkaereje előtti kihívások leküzdésére,

J.   mivel már most számos olyan ország és régió van, amely megkezdte az elektromos járművek töltési infrastruktúrájának kiépítését,

K.   mivel az uniós tagállamok megkezdték a nemzeti támogatási programok bevezetését az elektromos járművekre azok közösségi piacra való lépése érdekében,

L.   mivel az egymással versenyhelyzetben lévő országok jelentős támogatást kaptak iparukhoz és kutatásaikhoz, és mivel az EU-ban követni kell ezt a példát,

M.   mivel az EU 2010-es infrastrukturális beruházási politikájának felülvizsgálata kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy tisztább, fejlettebb technológiák, elsősorban intelligens hálózatok terén történő beruházások irányába történjen elmozdulás,

N.   mivel Európában nagy népsűrűségű és magas számú város és városi térség kínál megfelelő feltételeket az elektromos gépkocsik gyors bevezetésének, ami az európai gyártók számára lehetőséget nyújthat, hogy korán piacvezetőkké váljanak,

O.   mivel az elektromos gépkocsik gyártása hozzájárulhat a gazdaság talpra állásához és hosszú távon biztosíthatja az európai gépkocsi ipar életképességét az alacsony kibocsátású járművek révén,

1.   tudomásul veszi az elektromos járművek fejlesztésének a spanyol elnökség által biztosított prioritást az éghajlatváltozás elleni küzdelem összefüggésében; támogatja a versenyképességi tanács határozatát, amely felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki cselekvési tervet tiszta és energia hatékony járművekre, köztük az intelligens hálózatok hatékonyabbá tételére, és üdvözli a 2010. április 27-i, az európai tiszta és energia hatékony járművekről szóló bizottsági közleményt;

2.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapítsák meg a szükséges feltételeket az egységes elektromos jármű piac fennállására, miközben garantálja a politikák uniós szinten történő hatékony összehangolását a közlekedés szén-dioxid-kibocsátástól mentes rendszerére történő átállás negatív társadalmi és foglalkoztatási hatásainak elkerülése érdekében, valamint az inkompatibilis, egymással össze nem hangolható rendszerek és szabványok fennállásának kiküszöbölése céljából;

3.   hangsúlyozza, hogy az elektromos járművek fejlesztésének kiegyensúlyozottnak kell lennie, és egy jövőbeli fenntartható mobilitási politika keretében kell azt kialakítani, ahol többek között kulcsfontossággal bír a balesetek csökkentése, a térkihasználás, a dugók számának csökkentése, a teljes energia fogyasztás, a szén-dioxid kibocsátások, a zaj és gázkibocsátás, miközben hangsúlyozza, hogy az elektromos mobilitás fejlődésének magában kell foglalnia az e-gépkocsikat, e-kerékpárokat, villamosokat, vonatokat stb.;

4.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzanak közös intézkedést az alábbiak tárgyában:

   i. lehetőség szerint nemzetközi vagy európai infrastruktúra és töltőtechnológiai szabványosítás, beleértve az intelligens hálózatokat, nyílt kommunikációs szabványok és fedélzeti mérési technológia, valamint interoperabilitás; Mindez az új technológiáknak a szükséges kompatibilis infrastruktúra fejlesztés során történő felhasználását vonja maga után Európában a határokon átnyúló elektromos mobilitás terén,
   ii. kutatási és innovációs támogatás, az akkumulátor és motortechnológia javítására fektetett kiemelt hangsúllyal,
   iii. elektromos hálózatok javítása intelligens hálózatok bevezetésével, valamint az alacsony szén-dioxid intenzitású, fenntartható áramtermelő-kapacitás bevezetése, különösen megújuló energiaforrásokkal,
   iv. azon kezdeményezések támogatása, amelyek biztosítják egy egységes piac fennállását és szabályozások kialakítása típusjóváhagyásra az energia hatékony, tiszta gépkocsik terén, és mindenekelőtt a közúti biztonság területén,
   v. nemzeti támogatási intézkedések és ösztönzők összehangolása az elektromos járművekre,
   vi. intézkedések elősegítése az energia hatékony, tiszta járműipar versenyképességének biztosítására,
   vii. határozott rendelkezések az előrejelző intézkedésekre a társadalmi és foglalkoztatási kérdések tekintetében;

5.   felszólítja a Bizottságot, hogy készítse el az elektromos járművek teljes szén-dioxid-kibocsátásának átfogó számítását, figyelembe véve a villamosenergia-előállítás és tárolási kapacitás terén 2050-ig előre jelzett változásokat;

6.   hangsúlyozza, hogy az elektromos járművek olyan technológiai áttörést jelentenek, amelyek integrált innovációs és technológia-fejlesztési stratégiákat igényelnek a kulcsfontosságú területek – mint például az akkumulátorok és az infrastruktúrák (beleértve a villamosenergia-hálózattal való integrációt) – egyre bővülő körében megvalósuló megfelelő finanszírozáson, valamint a kutatás-fejlesztés és innováció előmozdításán keresztül; ebben az összefüggésben üdvözli a gyártók számára elérhető ökoinnovációs intézkedéseket, azonban aggodalommal töltik el a végrehajtása terén tapasztalható nehézségek;

7.   emlékeztet a versenyképességi tanács 2010. március 1-jei következtetéseire, amelyek a jövőbeli, a nemzeti innovációs stratégiákat kiegészítő, üzletorientált európai kutatási és innovációs tervre vonatkozó bizottsági javaslatra utalnak, beleértve az ígéretesnek tűnő eszközök és kezdeményezések előmozdítását, mint például a vezető piacok és a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés, valamint a kockázati tőkeeszközök hatékonyabb mozgósításán keresztül a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés különösen a kis- és középvállalkozások számára;

8.   kéri az európai uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a belső égésű, közszolgáltatást ellátó járműparkjukat fokozatosan elektromos járművekre cseréljék le, közbeszerzésen keresztül ösztönözve a keresletet; valamint felszólítja az európai uniós intézményeket, hogy a szabványok kialakítását követően építsék ki az infrastruktúrát;

9.   emlékeztet arra, hogy a gazdaságélénkítési terv keretében a környezetbarát gépkocsikkal kapcsolatos kezdeményezés támogatja a közúti közlekedés új és fenntartható formáinak kialakítását, ahol az elektromos gépkocsikat kiemelt fontosságúnak ítélték;

10.   támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy 2011-re alakítsák ki az elektromos járművek újratöltésének európai standardjait, amelyek biztosítani fogják a kölcsönös átjárhatóságot és az infrastruktúra biztonságát, és helyesli a töltőkészülékekre vonatkozó műszaki szabványok elkészítését, különböző járműkategóriákat is beleértve; felszólítja a Bizottságot, hogy ahol csak lehetséges, törekedjen globális szabványok kialakítására, és biztosítsa, hogy a töltési szabvány nyitott kommunikációs szabványokat és az olyan modern technológiákat ösztönzi, mint például az intelligens töltés, és hogy a szabvány az intelligens mérőberendezésekre adott előírásoknak megfelel;

11.   meggyőződése, hogy a szabványosítás lehetővé teszi az egyszerű és akadálymentes jóváhagyási folyamatot, és hozzájárul az Európai Unióban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású járművek piacra történő bevezetéséhez és elterjesztéséhez, s ezáltal - a gyártók fejlesztési költségeinek csökkentésén és a közúti fuvarozás szén-dioxid-mentesítésén keresztül - növeli az Unió gépjárműiparának versenyképességét;

12.   hangsúlyozza, hogy az elektromos járművek, infrastruktúrák és töltési módszerek szabványosítása nem akadályozza a további innovációt, nevezetesen az elektromos közlekedés vagy a hagyományos járművek motorainak terén;

13.   szükségesnek tartja az elektromos járművek jóváhagyásának összehangolt követelményeit, beleértve a dolgozókra és a végfelhasználók egészségére és biztonságára egyaránt vonatkozó speciális követelményeket, és kéri, hogy ezeket foglalják bele a járművek típusjóváhagyásáról szóló uniós keretbe a 100. ENSZ/EGB előírás átvételével; erőteljesen támogatja az elektromos gépkocsik baleset-megelőzéssel kapcsolatos biztonsági követelményeinek áttekintésére irányuló bizottsági javaslatot, illetve a Bizottság által a veszélyeztetett úthasználók elektromos gépkocsijai biztonságának kérdésére fordított figyelmet;

14.   üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy 2010-re koordinált iránymutatások készüljenek az elektromos járművek vásárlási ösztönzőiről; felszólítja továbbá a Bizottságot és a Tanácsot, hogy harmonizált elektromos közlekedési modellek keretében biztosítsanak megfelelő ösztönző csomagot egy széleskörű töltőhálózat megvalósítására;

15.   hangsúlyozza, hogy a vállalatok számára nyújtott állami támogatási csomagokat világos társadalmi, technológiai, gazdasági és környezetvédelmi szempontból hatékony kritériumokhoz kell kötni, és kéri a Bizottságot, hogy az ilyen pénzügyi támogatásokról nyújtson be tényleges utólagos értékelést;

16.   felszólítja a Bizottságot, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési politikával összefüggő társadalmi átalakulás irányítására, valamint az autóipar fenntartható fellendülését és bárminemű társadalmi hatás mérséklését biztosítandó megelőző intézkedések koordinálására alkosson meg egy európai ágazati struktúrát; kéri, hogy tegyenek hatékony lépéseket a gépjármű-ágazatban és a szállítói láncban bekövetkező változások előrevetítésére valamennyi érintett féllel összhangban, nevezetesen a CARS 21 platform egy speciális, társadalmi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport útján történő újraindításán keresztül;

17.   felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák teljes körűen a globalizációs alap és egyéb strukturális alapok, mint például a Szociális Alap felhasználását az átképzés és a hatékonyan célzott képzések, valamint az ágazati képzések és oktatási rendszerek további szemléletváltásának ösztönzésére azért, hogy az ezen technológia által támasztott készségek iránti megnövekedett szükséglethez igazodjanak;

18.   üdvözli a Bizottság Európai Ágazati Készségek Tanács felállítására irányuló szándékát, melynek célja, hogy a tagállamok nemzeti megfigyelőközpontjaiból hálózatot hozzon létre;

19.   egyetért egy közös információs platform létrehozásával, valamint az európai szereplők, projektek és kezdeményezések összehangolásával, valamint az elektromos mobilitás nemzetközi (globális szintű) megfigyelőközpontjának felállításával, amely az üzleti modellekre, jármű- és töltési technológiákra, valamint az intelligens elektromos hálózatokkal való integrációra összpontosít, és a legjelentősebb érintett feleket, valamint az ipari és/vagy politikai kezdeményezéseket gyűjti egybe;

20.   felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az energiatakarékos járművek ösztönzéséhez szükséges hosszú távú fiskális politikát, és kéri a Bizottságot, hogy határozzon meg hosszú távú közös jövőképet az olyan jellegű kérdések terén, mint a szén-dioxid-kibocsátással összefüggő szakpolitika, és közben készüljön fel a hagyományos üzemanyagról az elektromosságra való átállásból eredő strukturális változásokra, valamint a megújuló energia használatának ösztönzésére;

21.   felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az elektromos járműipart, hogy a teljes életciklus során vegyék figyelembe az energiaforrásokat, valamint az elektromos járművek környezeti és energetikai hatását, a termeléstől az elhasználásig, beleértve az újrafeldolgozást és az akkumulátorok újrahasználatát;

22.   felhívja a figyelmet az akkumulátorok és alkatrészek gyártásához szükséges nyersanyagok elérhetőségére, amelyek felvetik a megnövekedett termelési költségek és az Unió függőségének kérdését; felszólítja az ipart, hogy tegyen erőfeszítéseket a rendelkezésre álló energiaforrások hatékonyabb felhasználására, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy finanszírozza az elektromos akkumulátorokhoz használt nyersanyagokra vonatkozó jelenlegi és jövőbeli keretprogram keretén belül megvalósuló alkalmazott kutatásokat, illetve hogy mozdítsa elő az uniós geológiai felmérések hálózatosítását, és ösztönözze a szektorhoz kapcsolódó olyan készségeket és technológiákat, amelyek fellendítik az új nyersanyaglelőhelyek feltárását;

23.   támogatja az elektromos járművek előnyeiről, lehetőségeiről és gyakorlati oldaláról megközelített fogyasztói tájékoztató kampányok létrehozására irányuló bizottsági javaslatot;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a szociális partnereknek és az ipar számára.


A gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet
PDF 229kWORD 73k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletről
P7_TA(2010)0151B7-0245/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban EUMSz) 101. cikkének (1) és (3) bekezdésére, 103. cikkének (1) bekezdésére és 105. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel a 1965. március 2-i, a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 19/65/EGK tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18-i 86/653/EGK tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1999. december 22-i 2790/1999/EK bizottsági rendeletre(3) (az általános vertikális megállapodásokról szóló csoportmentességi rendelet, a továbbiakban „jelenlegi GBER”),

–   tekintettel a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31-i 1400/2002/EK bizottsági rendeletre(4) (gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet, a továbbiakban „a jelenlegi MVBER”),

–   tekintettel a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5); és tekintettel a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, valamint a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről szóló, 2009. június 18-i 595/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–   tekintettel a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, a Bizottság honlapján 2009. július 28-án konzultációs céllal közzétett bizottsági rendelettervezetre (az általános vertikális megállapodásokról szóló új csoportmentességi rendelet, a továbbiakban „az új GBER”),

–   tekintettel a Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, a Bizottság honlapján 2009. december 21-én konzultációs céllal közzétett bizottsági rendelettervezetre (a gépjárművekre vonatkozó új csoportmentességi rendelet, továbbiakban „az új MVBER),

–   tekintettel a vertikális korlátozásokról szóló bizottsági közleményre(7),

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióban történő gépjármű-forgalmazásról és szervizelésről szóló tájékoztató kiadványára,

–   tekintettel a Bizottságnak a Szerződés 81. cikke (3) bekezdése alkalmazására vonatkozó iránymutatásokról szóló közleményére(8),

–   tekintettel a Bizottság vertikális korlátozásokra vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2009. július 28-án a Bizottság honlapján közzétett közleménytervezetére,

–   tekintettel a Bizottság „Kiegészítő iránymutatások a gépjárművek értékesítésére és javítására, valamint a gépjármű-alkatrészek értékesítésére vonatkozó megállapodások számára” című, 2009. december 21-én a Bizottság honlapján konzultációs céllal közzétett közleménytervezetére,

–   tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

–   tekintettel a Bizottságnak a gépjármű-forgalmazásról és szervizelésről szóló 1400/2002/EK rendelet működéséről szóló, 2009 májusában a Bizottság honlapján közzétett értékelő jelentésére és annak kísérő munkadokumentumaira (a továbbiakban „értékelő jelentés”),

–   tekintettel a Bizottság 2009. július 22-i, a gépjárműiparra alkalmazandó jövőbeni versenyjogi keretről szóló közleményére (COM(2009)0388) és annak kísérő munkadokumentumaira,

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. március 18-i, a gépjárműiparra alkalmazandó jövőbeni versenyjogi keretről szóló bizottsági közleményéről szóló véleményére (INT/507 – CESE 444/2010),

–   tekintettel a különböző érintett szereplők által a nyilvános konzultációk időszakában a Bizottsághoz elküldött, és a Bizottság honlapján közzétett hozzájárulásokra, valamint az érintetteknek az ECON és az IMCO bizottság 2009. október 19-i együttes ülésén, és az ECON bizottság 2010. április 12-i munkaértekezletén kinyilvánított, az MVBER-rel kapcsolatos álláspontjára,

–   tekintettel a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló bizottsági rendelettervezetről szóló 2002. május 30-i állásfoglalására (2002/2046(INI))(9),

–   tekintettel a „CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keret” című 2008. január 15-i állásfoglalására (2007/2120(INI))(10),

–   tekintettel a gépjárműipar jövőjéről szóló, 2009. március 25-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentésről szóló 2010. március 9-i állásfoglalására (2009/2173(INI))(12),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a disztribúciós megállapodásokat uniós szinten szabályozzák, két külön jogi keret, egyrészről a kereskedelmi képviseleti megállapodásokra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolását előíró 86/653/EGK irányelv (az úgynevezett „kereskedelmi ügynökségekre vonatkozó irányelv), másrészről pedig két, a versenyjog összefüggésében a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet (a jelenlegi GBER és a jelenlegi MVBER) segítségével,

B.   mivel 1999-ben a Bizottság a jelenlegi GBER-ben külön kategóriát állapított meg azon vertikális megállapodások számára, amelyek megítélése szerint általában megfelelnek az EUMSz 101. cikke (3) bekezdésében meghatározott, a versenykorlátozó záradékok és gyakorlatok tilalma alóli kivételekkel szemben támasztott követelményeknek,

C.   mivel a gépjárműágazatra a nyolcvanas évek közepe óta sajátos versenyszabályozási keret vonatkozik,

D.   mivel 2002-ben a Bizottság úgy vélte, hogy a gépjárműágazatot nem szabad az akkori GBER-rendszerbe illeszteni, mivel továbbra is speciális rendelkezésekre volt szükség a Bizottság által az ágazatban azonosított sajátos versenyjogi problémák, nevezetesen az európai személygépkocsi-piacon tapasztalható oligopóliumok kezelésére; mivel a Bizottság aggódott a gépkocsigyártók közötti verseny alacsony szintje miatt,

E.   mivel a Bizottság ezért úgy határozott, hogy a jelenlegi MVBER-ben szigorúbb szabályokat fogad el az ágazatra, különösen pedig a sajátos piaci részesedési küszöbértékekre, valamint a további szigorú korlátozásokra és feltételekre vonatkozólag,

F.   mivel a jelenlegi MVBER hatálya három különböző termék, a) az új gépjárművek (elsődleges piac), b) a gépjárműalkatrészek (értékesítés utáni piac) és a c) javítási és karbantartási szolgáltatások (értékesítés utáni piac) piacára terjed ki; mivel a gépjárművek fogalmába a személygépkocsik és a haszongépjárművek egyaránt beletartoznak,

G.   mivel a jelenlegi GBER és MVBER 2010. május 31-án hatályát veszti; mivel a Bizottság felülvizsgálati eljárást indított mindkét irányelvvel és kísérő iránymutatásaikkal kapcsolatban,

H.   mivel a Bizottság ma úgy véli, hogy az új gépjárművek értékesítése tekintetében a piacokon jelentős verseny érvényesül, és hogy a piaci koncentráció szintje csökken; mivel a Bizottság szerint e piacokon a belépési korlátok is alacsonyak, és az agresszív árképzés következtében a kelet-ázsiai belépők száma gyorsan nő,

I.   mivel a Bizottság megjegyzi, hogy ennek eredményeképpen a személygépkocsik kiskereskedelmi ára csökken; mivel a Bizottság megjegyzi, hogy ezzel szemben a javítási és karbantartási szolgáltatások piacán a verseny még mindig igen korlátozott, és az árak nagyon magasak egyes alkatrészek esetében,

J.   mivel a Bizottság javaslata szerint már nincs szükség külön csoportmentességre az új gépjárművek adás-vételének piacára (elsődleges piac) vonatkozólag, és mivel az elsődleges piacra egy hároméves meghosszabbítási időszak lejárta után az új GBER fog vonatkozni; mivel 2013. május 31-ig továbbra is a jelenlegi MVBER alkalmazandó az elsődleges piacra,

K.   mivel a Bizottság egyedi értelmezési és alkalmazási iránymutatások elfogadását javasolja a gépjármű-ágazatra, az elsődleges piacra és az értékesítés utáni piacra vonatkozólag egyaránt,

L.   mivel a kapcsolódó termékekre és szolgáltatásokra (gépjármű-alkatrészek, javítási és karbantartási szolgáltatások) vonatkozólag a Bizottság csoportmentességi rendelet, egy új MVBER elfogadását javasolja,

M.   mivel tagadhatatlan, hogy a gépjármű-kereskedelemmel és -javítással foglalkozó vállalkozások túlnyomó többsége komoly aggodalmának adott hangot a jelenlegi MVBER rövid távú meghosszabbításának ideiglenes felfüggesztésében rejlő kockázatok miatt, mivel az tovább rontaná a gyártók és a gépjárműipari értéklánc többi tagja közötti erőegyensúlyt, és abból csak kevés számú nagy gépjárműgyártónak származna haszna,

N.   mivel az autóalkatrész-piac, a szolgáltatási és javítási ágazat számos képviselője támogatását fejezte ki az új értékesítés utáni szabályok kapcsán, amelyek jelentős lépést jelentenek a jelenlegi MVBER-hez képest,

O.   mivel az elsődleges piac és az értékesítés utáni szolgáltatások piaca nem zárja ki kölcsönösen egymást és számos független kereskedő üzleti életképessége egyaránt függ a járművek rugalmas eladásától és javításától,

P.   mivel az EU jelenleg rendkívüli pénzügyi és gazdasági válságot él át, és magas a munkanélküliségi ráta; mivel az EU-nak ösztönöznie kell a versenyképes szociális piacgazdaságot és törekednie kell a szegénység csökkentésére; mivel az autóipar az európai ipar kulcsfontosságú ágazata, amely hozzájárul a foglalkoztatáshoz, az innovációhoz és az egész gazdaság versenyképességéhez; mivel az iparágat rendkívüli módon sújtotta a jelenlegi válság, és számos tagállam állami támogatásban részesítette,

Q.   mivel a többmárkás értékesítésre vonatkozó szabályok az egyazon bemutatóteremben, egy létesítményen belül különböző bemutatótermekben vagy elkülönülő létesítményekben történő értékesítésre vonatkoznak;

1.   üdvözli, hogy a Bizottság több nyilvános konzultációt is kezdeményezett a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet (MVBER) és az általános csoportmentességi rendelet (GBER) felülvizsgálatáról; nagyra értékeli, hogy a Bizottság benyújtott a Parlamentnek egy értékelő jelentést a jelenlegi MVBER alkalmazásáról;

2.   arra ösztönzi a Bizottságot, hogy nyitottság és az átláthatóság szellemében proaktívan működjön együtt a Parlamenttel, korai szakaszban tájékoztassa és küldje meg számára a jogalkotási, a jogalkotást előkészítő és a nem jogalkotási dokumentumokat, amint arra Almunia biztos úr biztosjelölti meghallgatása során ígéretet tett ;

3.   hangsúlyozza, hogy az ilyen hozzáállás lehetővé tenné, hogy a parlamenti képviselők alapos vitát folytassanak, és növelné a bizottsági döntés demokratikus legitimitását;

4.   felhívja a Bizottságot, hogy a végleges MVBER és GBER megalkotása átláthatóságának biztosítása érdekében egyértelműen nevezze meg, hogy az érdekelt felek mely hozzájárulásait kívánja beépíteni – ha van ilyen egyáltalán – a végleges rendeletbe;

5.   hangsúlyozza, hogy általános szabályokat kell meghatározni annak érdekében, hogy az európai gépjárműipar – beleértve az autógyártókat és az alkatrészgyártókat is – fenntarthatóvá váljon, valamint hogy továbbra is gazdaságilag hatékony legyen, és a műszaki, környezetvédelmi és szociális innováció frontvonalában maradjon; hangsúlyozza, hogy a belső piacon és a harmadik országok viszonylatában is fontos a versenyjogi előírások és a szellemi tulajdonjogok közti összhang megtalálása;

6.   úgy véli, hogy az új MVBER-re a gépjárműágazatra vonatkozó jogszabályok integrált megközelítésének részeként kell tekinteni;

7.   hangsúlyozza a jogbiztonság fontosságát; felhívja ezért a Bizottságot, hogy készítse el a gyakran feltett kérdések vagy egy tájékoztató kiadvány tervezetét, amelyben részletesen elmagyarázza a piaci szereplők számára az új jogszabályi keretet;

8.   hangsúlyozza, hogy egyrészt a gyártók, másrészt a kereskedők, a szolgáltatást végzők és az autóipari kínálati lánc más szereplői közti kapcsolatot alaposan elemezni kell, tekintettel a kereskedelmi partnerek eltérő gazdasági erejére;

9.   hangsúlyozza, hogy az autóipari kínálati lánc kis- és közepes méretű szereplői számára kedvező feltételeket kell biztosítani; hangsúlyozza egy szilárd szabályozási keret kialakításának jelentőségét, amely hatékonyan elejét veszi az erőfölénnyel való visszaélésnek és biztosítja, hogy nem nő a kkv-k függősége a nagy gyártóktól; emlékeztet a kkv-k jelentőségére a munkahelyteremtésben, különösen gazdasági válságok idején, valamint közeli beszerzési forrásként a lakosság igényeit még a ritkábban lakott területeken is kielégítő szerepükre;

10.   nem támogatja a jelenlegi MVBER mentesítendő megállapodásokra vonatkozó egyes előírásainak törlését, nevezetesen a többmárkás értékesítésre vonatkozó szerződéses záradékra, a felmondásra, az időtartamra, a vitarendezésre, a peres eljárásokra és a hálózaton belüli üzletkötésekre vonatkozó feltételekét; emlékeztet, hogy az üzletkötések feltételeinek egyszerűsítése részét képezi a „Small Business Act” első alapelvének; felhívja a figyelmet, hogy az egymárkás értékesítés kötelezővé tétele korlátozhatja a fogyasztók választását és veszélybe sodorhatja a kereskedők gyártókkal szembeni függetlenségét; fél attól, hogy e záradékok a különböző nemzeti kötelmi jogok részévé fognak válni;

11.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az értékesítők, beleértve a gépjárműágazat értékesítőit is, ugyanolyan szintű szerződéses védelemben részesüljenek az egész Unióban, mint amilyet jelenleg a kereskedelmi ügynökök élveznek; úgy véli, hogy ezt a 86/653/EGK irányelv módosításával lehetne elérni, részben kiterjesztve annak hatályát az értékesítési megállapodásokra is;

12.   hangsúlyozza, hogy az egyének mobilitási szükségleteinek kielégítése érdekében – különösen gazdasági válságok esetén – fontos a tulajdonlás alternatíváját jelentő konkrét üzleti megoldások, például a lízing lehetővé tétele; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy az új MVBER-ben és GBER-ben határozza meg az ehhez szükséges feltételeket, például definiálja a végfelhasználó jelentését, lehetővé téve az ilyen üzleti alternatívák fejlődését és hozzájárulva egy egészségesen versengő gépjárműpiac kialakulásához;

13.   nem támogatja a szerződött értékesítők és beszállítóik közötti kölcsönös kötelezettségeket meghatározó, nem kötelező jellegű magatartási kódexet, amely nem védi hatékonyan az értékesítők érdekeit a gyártókkal szemben; egy magatartási kódexnek tartalmaznia kell a megfelelő jogérvényesítési mechanizmusokat, nevezetesen a megfelelő jogorvoslati eljáráshoz való hozzáférést;

14.   tart tőle, hogy e reform révén nem teljesülhet a Bizottság arra vonatkozó célkitűzése, hogy továbbra is támogassa a hatékony versenyt a gépjárművek kapcsolódó piacán a fogyasztók rendelkezésére álló választék és a független piaci szereplők számára biztosított piaci hozzáférés révén; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a gépjárművek kapcsolódó piacán uralkodó versenyfeltételek közvetlen hatással vannak a közbiztonságra is;

15.   felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn az alkatrészek vásárlására vonatkozó 30%-os kötelező küszöbértéket , hogy az engedéllyel rendelkező javítóműhelyek az alkatrészeket ne csak a jármű gyártójától, hanem más forrásokból is beszerezhessék, elkerülve ezáltal a szinte kényszerjellegű beszerzésekhez való visszatérést, ami növelné az alkatrészek árát és ellehetetlenítené más alkatrész-beszállítók tevékenységét;

16.   hangsúlyozza, hogy az európai fogyasztók és más végfelhasználók előtt nem állhat semmiféle akadály az autók versenyképes áron történő megvásárlása terén – nagy mennyiségek esetén sem –, tekintet nélkül a beszállító által választott értékesítési rendszerre, és lehetőségük kell legyen megválasztani, hogy hol és miként kívánják a javítást és karbantartást elvégeztetni;

17.   emlékeztet ezzel kapcsolatban a Parlament környezetbarátabb járművekre vonatkozó ismételt felhívásaira és a Bizottság elnökének a gazdaság környezetbarátabbá tételére vonatkozó nyilatkozataira; úgy véli, hogy a többmárkás értékesítés és a javítási és karbantartási szolgáltatásokhoz való könnyű hozzáférés segít az alacsonyabb szennyezőanyag-kibocsátású járművekre vonatkozó célkitűzés elérésében, hiszen így vásárláskor könnyebben össze lehet hasonlítani a járműveket és megfelelően lehet azokat üzemeltetni; megismétli arra vonatkozó kérését, hogy tanulmányozzák a gépjárműágazat „zöld fellendítése” érdekében nyújtott állami támogatások hatékonysását;

18.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által a gépjárműágazat vonatkozásában javasolt iránymutatások nem kellően pontosak a független értékesítők rendelkezésére álló műszaki tájékoztatás ugyanolyan átfogó formában történő biztosítása tekintetében, mint azt 715/2007/EK és a 595/2009/EK rendelet előírja; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a technológia fejlődés figyelembe vételével frissítse a műszaki tájékoztatás definícióját és könnyen elérhető elektronikus formában biztosítsa a folyamatos hozzáférést a naprakész szolgáltatásokhoz és az alkatrészekre vonatkozó adatokhoz;

19.   felhívja a Bizottságot, hogy 2010. június 1-jétől kezdődően alkalmazza a kapcsolódó piacokra vonatkozó új szabályokat, függetlenül az új járművek értékesítésére vonatkozóan elfogadandó megoldásoktól;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a versenykorlátozó árukapcsolási magatartás új formáival, például egy jármű adott márkaszerviz-hálózaton belüli kizárólagos javításától vagy karbantartásától függő eladás utáni szolgáltatások valamennyi fajtájával;

21.   felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen ellenőrizze a gépjárműágazat új jogi keretének működését; sürgeti a Bizottságot, hogy a meghosszabbítási időszak vége előtt alaposan tanulmányozza a gépjárművek elsődleges piacán uralkodó versenyfeltételeket, és fordítson kiemelt figyelmet egyes olyan szerződéses záradékok hatásaira, mint a többmárkás értékesítés, az alkatrészekre vonatkozó üzletkötések és küszöbök, valamint a javasolt magatartási kódex rendelkezéseire; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy hagyjon nyitva valamennyi szabályozási lehetőséget és tegye meg a szükséges lépéseket, beleértve a MVBER egy részének újabb meghosszabbítását és a GBER felülvizsgálatát is, amennyiben bebizonyosodik, hogy a versenyfeltételek jelentősen romlottak, különösen az elsődleges piacon;

22.   hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak tájékoztatnia kell a Parlamentet az új jogi keret minden, piaci vizsgálatai eredményeképpen tervezett módosításáról, és az ilyen döntések meghozatala előtt időben konzultálnia kell a Parlamenttel;

23.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL 36, 1965.3.6., 533. o.
(2) HL L 382., 1986.12.31., 17. o.
(3) HL L 336., 1999.12.29., 21. o.
(4) HL L 203., 2002.8.1., 30. o.
(5) HL L 171., 2007.6.29., 1. o.
(6) HL L 188., 2009.7.18., 1. o.
(7) HL C 291., 2000.10.13., 1. o.
(8) HL C 101., 2004.4.27., 97. o.
(9) HL C 187. E, 2003.8.7., 149. o.
(10) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0007.
(11) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0186.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0050.


Bizottsági közlemény: „Fellépés a rák ellen: európai partnerség”
PDF 277kWORD 127k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása a „Fellépés a rák ellen: európai partnerség” című bizottsági közleményről (2009/2103(INI))
P7_TA(2010)0152A7-0121/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a „Fellépés a rák ellen: európai partnerség” című bizottsági közleményre (COM(2009)0291),

–   tekintettel az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról szóló, 2007. október 23-i 1350/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az „Együtt az egészségért: stratégiai megközelítés az EU számára 2008–2013” című fehér könyvről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–   tekintettel a rák jelentette európai teher csökkentéséről szóló, 2008. június 10-én elfogadott tanácsi következtetésekre(4),

–   tekintettel a rákszűrésről szóló, 2003. december 2-i 2003/878/EK tanácsi ajánlásra(5),

–   tekintettel a rák megfékezését célzó átfogó stratégia szükségességéről szóló, 2007. október 11-i nyilatkozatára(6),

–   tekintettel a kibővített Európai Unióban a rák elleni küzdelemről szóló, 2008. április 10-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a kibővített Európai Unióban a mellrákról szóló, 2006. október 25-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel az Európai Unióban a mellrákról szóló, 2003. június 5-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a közegészségügyi cselekvési program (1996–2000) keretében egy rák elleni intézkedési program elfogadásáról szóló, 1996. március 29-i 646/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(10),

–   tekintettel a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének elfogadásáról szóló, 2004. június 2-i 2004/513/EK tanácsi határozatra(11),

–   tekintettel az Európai Rákellenes Kódex harmadik változatára,

–   tekintettel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) által készített, „World Cancer Report 2008” (Rákbetegség a világban 2008-ban) című jelentésre,

–   tekintettel a hepatitis C-ről szóló európai parlamenti nyilatkozatra(12),

–   tekintettel az Európai Parlamenti Képviselők a Rák Ellen (MAC) elnevezésű pártközi érdekcsoport tevékenységére és következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 184. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikkére(13),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0121/2010),

A.   mivel a rákos megbetegedések száma az orvostudomány fejlődése ellenére világszerte járványszerűen növekszik,

B.   mivel egyes tagállamok dohányzás elleni politikáikkal, valamint a másodlagos megelőzés és bizonyos típusú rákos megbetegedésekre irányuló kezelések hatékonyságának növelésével eredményeket értek el a rákos megbetegedések visszaszorítása terén(14),

C.   mivel az Egészségügyi Világszervezet szerint a rák világszerte az egyik fő halálozási ok, és a 2004-ben történt halálesetek mintegy 13%-át rák idézte elő,

D.   mivel 2006-ban a rák volt a második leggyakoribb halálozási ok, és tíz nőből kettő, tíz férfiból pedig három halálát rák okozta, ami azt jelenti, hogy évente körülbelül 3,2 millió uniós polgárnál diagnosztizálnak rákot; mivel halálozáshoz a legtöbb esetben a tüdőrák, a végbélrák és a mellrák vezet,

E.   mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) becslései szerint minden harmadik európainál állapítanak meg rákot élete során, és ez a betegség okozza minden negyedik európai halálát,

F.   mivel az előrejelzések szerint 2010-ben 3 millió európainál alakul ki rák, és várhatóan közel 2 millió személy hal meg rákban, előrejelzések szerint pedig 2020-ban 3,4 millió európai lesz rákbeteg, és a betegség több mint 2,1 millió személy halálát okozza majd,

G.   mivel a leggyakrabban kialakuló rákbetegségek eltérőek a nőknél és a férfiaknál, és a nőket leginkább az emlőrák, a méhnyakrák, a méhnyálkahártyarák, a petevezetékrák, a petefészekrák és a vaginarák veszélyezteti, de hasonló gyakorisággal fordul elő gyomor- és végbélrák is; mivel a – fiatalabb nőket is veszélyeztető – emlőrák gyakorisága számos európai országban nő, és az EU-ban évente 275 ezer nőnél alakul ki emlőrák,

H.   mivel a rák elleni küzdelmet az egészségpolitikai stratégia elengedhetetlen részének kell tekinteni,

I.   mivel a korai felismeréssel és kezeléssel a daganattípusok 30%-a megelőzhető és a következmények mérsékelhetők, miközben a nőket érintő, nemzeti szintű szűrőprogramok hatékonysága tagállamonként változó, és függ a női lakosság lefedettségétől, a mammográfiához való hozzáférésüktől és annak minőségétől, a kezeléstől és egyéb tényezőktől,

J.   mivel a fiatalok körében vezető halálozási oknak számító gyermekkori rák esetében eredményes kezeléssel elérhető a 80%-os túlélési arány,

K.   mivel a megelőzés magába foglalja mind a kialakulás elsődleges megelőzését, mind pedig a szűrések és a korai felismerés révén történő másodlagos megelőzést,

L.   mivel a hatékony elsődleges megelőzés – a lakosság bevonása és az egészséges életformák ösztönzésére szolgáló intézkedések révén – nagymértékben hozzájárulhat az egészségi állapot javulásához,

M.   mivel a megelőzés – a szűrések és a korai felismerés révén történő másodlagos megelőzés mellett – magába foglalja a kialakulás elsődleges megelőzését, amely elérhető azáltal, hogy csökkentjük a lakosság rákkeltő szennyező anyagoknak való kitettségét,

N.   mivel a méhnyakrák (amely a mellrák után a második leggyakoribb daganattípus a nők körében) megelőzhető megfelelő kezeléssel, mint például a rákkeltő vírusok elleni megelőző oltással,

O.   mivel a rákot több szakaszban, számos tényező idézi elő, és ezért olyan új rákmegelőzési modellre van szükség, amely a genetikai, életviteli, foglalkozási és környezeti tényezőket egyenlő mértékben, a különféle tényezők tényleges együttes hatásait tükröző módon veszi figyelembe ahelyett, hogy elszigetelt okokra összpontosítana,

P.   mivel a környezeti tényezők közé nemcsak a környezeti dohányfüst, a sugárzás és a túlzott mértékű UV-kitettség tartozik, hanem az élelmiszerekben, a levegőben, a talajban és a vízben megtalálható vegyi szennyező anyagoknak való kitettség is, ami többek között bizonyos ipari eljárások és mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazásával vagy az ilyen anyagok építési termékekben és fogyasztási cikkekben való megjelenésével magyarázható,

Q.   mivel a betegség főként a belélegzett, megevett vagy megivott anyagokban lévő, vagy olyan rákkeltő anyagoknak való egyedi kitettség következtében alakul ki, amelyeknek személyes vagy munkahelyi környezetünkben ki vagyunk téve; mivel a személyes szokások, mint például a dohányzás, a táplálkozási és mozgási szokások, valamint a munkahelyi és környezeti feltételek óriási szerepet játszhatnak a rák kialakulásában,

R.   mivel az Egészségügyi Világszervezet szerint éves szinten a rákos halálesetek számának 8%-át a rákkeltő anyagoknak való munkahelyi kitettség okozza; mivel az ilyen jellegű kitettség megelőzhető lenne a rákkeltő anyagok kevésbé káros anyagokkal történő helyettesítésével,

S.   mivel egyes olyan rákos megbetegedések előforulásának gyors ütemű növekedése, mint a hererák és a non-Hodgkin-limfóma, valamint Európában az elmúlt 20 évben a gyermekkori rákos megbetegedések előfordulásának évi 1%-os növekedése a WHO szerint azt jelzi, hogy környezeti tényezők is szerepet játszanak,

T.   mivel a betegség korai felismerését célzó hatékony másodlagos megelőzés is jelentősen hozzájárulhat az egészségmegőrzéshez és az egészségi állapot javulásához; mivel a becslések szerint a méhnyakrák-szűrésnek a teljes lakosság körében történő végrehajtásával az elvesztett életévek számát több mint 94%-kal lehetne csökkenteni, és minden 152 citológiai kenetvizsgálattal (PAP-teszt) egy életévet lehetne nyerni,

U.   mivel az endokrin zavarokat okozó vegyi anyagok fontos szerepet játszhatnak a rák kialakulásában, például a mellrák vagy a hererák esetében, és ezért egyedi fellépést igényelnek,

V.   mivel az európai egészségügyi rendszerek hosszú távú fenntarthatóságuk tekintetében komoly kihívásokkal néznek szembe, melyek közül az első a népesség elöregedésének a munkaerő-piaci követelményekre és az egészségügyi kiadásokra kifejtett hatása; ezenfelül az új technológiák – bár jelentős előnyöket hordoznak – megfelelően képzett személyzetet igényelnek, és esetleg megnövekedett kiadásokat vonnak maguk után,

W.   mivel egyes rákfajták – mint például a méhnyakrák – előfordulása jelentősen magasabb egyes migráns populációk nőtagjai körében, és ezért biztosítani kell, hogy a megelőzésre és a korai felismerésre irányuló programok e magas kockázatú csoportokra összpontosítsanak, valamint hogy e programok elérhetők legyenek számukra,

X.   mivel az Unió elöregedő népessége az egyik oka a rák jelentette teher egész Unióban tapasztalt növekedésének, és hogy a rákos megbetegedések gyakoriságának növekedése további nyomás alá helyezi az államháztartást és a magángazdaság termelékenységét, ezért a rákhoz kapcsolódó egészségügyi mutatók javulása a hosszú távú gazdasági mutatók javulásához is hozzájárul,

Y.   mivel a rák előfordulása összefügg a növekvő életkorral és szoros kapcsolatban áll az időskorral, a lakosság elöregedésével a rákos megbetegedések eseteinek száma is növekedni fog; ez a tendencia főként az idősebb nők körében fog megnyilvánulni, mivel a nőknek még mindig magasabb a várható élettartamuk, mint a férfiaknak, ezért biztosítani kell, hogy a megelőzésre és a korai felismerésre irányuló programok ne csak a középkorú nők számára legyenek hozzáférhetők, hanem az idősebb és a legidősebb nők számára is,

Z.   mivel a Lisszaboni Szerződésben az Európai Unió és a tagállamok között megosztott hatáskör kiterjed a közegészségügyi kérdésekkel kapcsolatos közös egészségmegóvó vonatkozásokra is, amilyen például a testi és szellemi egészség védelme,

AA.   mivel a rákban elhunytak aránya magasabb az új tagállamokban, mint a 15 régebbi tagállam területén,

AB.   mivel a WHO becslései szerint az összes rákos megbetegedés legalább egyharmada megelőzhető, és hosszú távon a megelőzés a rák visszaszorításának leginkább költséghatékony stratégiája, és a becslések szerint a fő kockázati tényezők, mint például a dohányzás, a túlsúlyosság, az elégtelen gyümölcs- és zöldségfogyasztás, a mozgáshiány és az alkoholfogyasztás megváltoztatásával vagy elkerülésével, illetve fertőző anyagok, egyes vegyi anyagok és az ionsugárzás elkerülésével a rák megelőzhető,

AC.   mivel a nem megfelelő táplálkozás, a mozgásszegény életmód, az elhízás, a dohányzás és az alkohol más krónikus megbetegedések – mint például a szív- és érrendszeri betegségek, a II. típusú cukorbetegség, a légzőszervi megbetegedések – tekintetében is közös kockázati tényezők, és ezért a rákmegelőzésre irányuló programokat integrált krónikus betegségmegelőző programok keretében kell folytatni,

AD.   mivel a szakértők már 1987-ben kidolgozták az Európai Rákellenes Kódexet mint a megelőzés tudományos bizonyítékokon alapuló eszközét,

AE.   mivel Európában a legtöbb rákos megbetegedést követő ötéves túlélési arány tekintetében tapasztalható eltéréseket részben a kezelő intézmények minősége, a rákszűrés, a legjobb gyakorlatokra és az elért eredményekre épülő iránymutatások, a sugárterápiás berendezések, valamint a rákellenes gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében fennálló megdöbbentő és elfogadhatatlan különbségek okozzák,

AF.   mivel az egészség terén továbbra is nagyok az egyenlőtlenségek az Európai Unióban, és mivel a hátrányos helyzetű közösségeket – forrásokhoz, információhoz és szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférésük eredményeként – jobban fenyegetik káros egészségügyi következmények, mint a magasabb gazdasági-társadalmi körülmények között élőket,

AG.   mivel a rák előfordulása csökkenthető és visszaszorítható a rákos megbetegedések korai felismerésére és a rákos betegek kezelésére szolgáló, tudományos bizonyítékokon alapuló stratégiák megvalósításával,

AH.   mivel a becslések szerint az Unióban az összes halálos kimenetelű rákos megbetegedés 25%-a összefüggésben van a dohányzással; mivel világszerte a tüdőrák miatti halálesetek 80–90%-át a dohányzás okozza; mivel a dohányzás egyre gyakoribb a fiatal lányok körében, ami növeli a jövőben a nőknél kialakuló tüdőrák kockázatát,

AI.   mivel az elmúlt 20 évben a májrákos esetek előfordulása több mint kétszeresére nőtt, és 2006-ban az EU 27 tagállamában 50 300 új rákos eset fordult elő, és a betegség 45 771 személy halálát okozta, és mivel – a túlsúlyon és az alkoholfogyasztáson felül – a primer májrákos esetek 75–85%-a a hepatitis B vagy C vírus okozta krónikus májgyulladásnak tudható be,

AJ.   mivel közismert, hogy az életmód, különösen a táplálkozási szokások befolyásolják a daganatnövekedést, és ezért a megfelelő tápláltsági állapot megőrzése hozzájárul a túléléshez (legalábbis bizonyos daganattípusok esetében) és a daganatos betegek életminőségéhez,

AK.   mivel egészségesebb életmód követésével elkerülhetők a rák bizonyos fajtái és javítható az általános egészségi állapot, és mivel a rákbetegségek gyógyíthatók vagy a gyógyulási kilátások nagymértékben növelhetők, ha azokat korai stádiumban felismerik,

AL.   mivel a rák kialakulása szorosan összefügg a szociális és gazdasági státusszal is, és a rák kialakulását befolyásoló kockázati tényezők gyakorisága a legkevésbé iskolázott csoportokban a legnagyobb; ezen túlmenően az alacsony társadalmi-gazdasági rétegekbe tartozó betegek körében következetesen alacsonyabb a túlélési arány, mint a magasabb rétegekbe tartozók körében,

AM.   mivel a rák visszaszorítását célul kitűző, megfelelően megtervezett, megfelelően irányított nemzeti program – függetlenül attól, hogy az adott ország forrásai mennyire korlátozottak – csökkenti a rákos megbetegedések és halálozások számát – egyes esetekben több mint 70%-kal–, és javítja a rákbetegek életminőségét,

AN.   mivel a rákmegelőző tervek kidolgozása, végrehajtása és minősége terén óriási eltérések vannak a tagállamok körében,

AO.   mivel az eredményes, népesség-alapú, az európai iránymutatásoknak (amennyiben ilyenek már léteznek) megfelelően működtetett szűrővizsgálati programok országos szintű végrehajtása jelentősen javítja a rákszűrés, a diagnosztika, a terápiás szolgáltatások minőségét és hozzáférhetőségét, és így a rákos megbetegedések visszaszorítása terén elért eredményeket is,

AP.   mivel a rákszűrés, a korai felismerés és az utánkövetés tekintetében jelenleg számottevő minőségi különbségek figyelhetők meg az EU-n belül; mivel e különbségek különösen a korai felismerést szolgáló eljárások alkalmazásával függnek össze, amelyekkel kiszámítható költségek mellett, költséghatékonyan mérsékelhetők a rák hatásai,

AQ.   mivel a nemzeti rákregiszterek minden tagállamban alapvető fontosságúak a rákra vonatkozó összehasonlítható adatok biztosítása szempontjából,

AR.   mivel az intézményközi együttműködés fokozhatja közös erőfeszítéseink hatékonyságát,

AS.   mivel az onkológiát nem minden tagállamban ismerik el orvosi szakterületként, és mivel biztosítani kell az orvosi továbbképzést,

AT.   mivel a személyek szabad mozgását és a munkavállalók szabad mozgását a közösségi jog garantálja, és a letelepedés szabadsága elvben biztosítja, hogy az egészségügyi szakemberek oda menjenek, ahol rájuk a legnagyobb szükség van, közvetlen előnyt teremtve a betegek számára, és elkerülve a betegek külföldre utazásában rejlő számos nehézséget,

AU.   mivel a fizikai és mentális egészség szorosan összefügg, ezt a kétirányú kapcsolatot pedig túl gyakran hagyják figyelmen kívül a rákbetegek és az egészségügyi szolgáltatások más felhasználóinak gondozása során,

AV.   mivel a rák összetettsége jobb kommunikációt tesz szükségessé a rákos betegek kezelésében közreműködő, nagyszámú és sokféle egészségügyi szakember között, és mivel a daganatos betegek pszichoszociális és mentális egészségre irányuló gondozása javíthatja várható élettartamukat és életminőségüket,

AW.   mivel a rákbetegek jelenleg nem férnek hozzá egyenlő mértékben a gyógyászati információkhoz, és betegségük minden stádiumában haladéktalanul több információra van szükségük,

1.   üdvözli a rák elleni fellépés terén egy európai partnerség 2009–2013 közötti időszakra történő létrehozására irányuló bizottsági javaslatot, amely azzal nyújt támogatást a tagállamoknak a rák leküzdése érdekében tett erőfeszítéseikhez, hogy keretet biztosít a rák megelőzésével és a rákellenes küzdelemmel összefüggő információk, kapacitások és szakértelem azonosításához és megosztásához, valamint az egész Európai Unióból bevonja az érintett feleket a közös erőfeszítésbe;

2.   úgy véli, hogy a rákkal kapcsolatos erőteljes európai szintű fellépés magában hordozza egy tagállami, regionális és helyi szintű, koordinált fellépéshez szükséges keret létrehozásának lehetőségét; a rák elleni európai partnerségnek az európai intézmények által az egészségügy területén jelenleg végzett munkára kell épülnie, és azt ki kell egészítenie, továbbá a rák megelőzésére és kezelésére irányuló, átfogó megközelítés biztosítása érdekében partnerségek kialakítására kell törekednie más szolgálatokkal és ágazatokkal;

3.   elismeri, hogy az EUMSz. 168. cikke értelmében az egészségügy területén a fellépések legnagyobb része a tagállamok hatáskörébe tartozik, ám hangsúlyozza, hogy fontos lenne közösségi szinten rögzíteni egy menetrendet, továbbá arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen lépjenek fel olyan horizontális megközelítést alkalmazva, amely integrálja az orvosi szempontokat olyan cselekvési területeken, mint például az oktatás, a környezetvédelem, a kutatás és a szociális kérdések;

4.   hangsúlyozza, hogy a reprezentatív és hatékony partnerség érdekében az érdekelt felekkel nemzetközi, európai, nemzeti, regionális és helyi szinten szorosabb együttműködést kell kialakítani, a civil társadalom, valamint a munkáltatói és munkavállalói szervezetek részvételével; a rák elleni európai partnerségnek az egészségügyi eredmények javításában valóban érdekelt feleket kell tömörítenie; nem szabad alábecsülni az e fórumban rejlő potenciált a bevált gyakorlatokra épülő iránymutatások kidolgozásához és terjesztéséhez való hozzájárulás terén; a partnerségnek más fórumokkal is – mint például az EU egészségpolitikai fórumával – kommunikációs csatornákat kell kialakítania annak biztosítása érdekében, hogy a rák elleni munka során megfelelően figyelembe vesznek más olyan problémákat is, mint például az egészségügyi egyenlőtlenségek, az egészség meghatározó tényezői, valamint az egészségügyi szakemberek szerepe, amelyek mindegyike egyértelmű hatással bír a rák előfordulására és kezelésére;

5.   felhívja az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy – a Lisszaboni Szerződésben a közegészség védelme és a betegségmegelőzés érdekében megállapított jogalap alkalmazásával – egy megfelelően összehangolt intézményközi partnerség keretében működjön együtt az Európai Parlamenttel a rák jelentette teher csökkentése érdekében. az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak mérlegelnie kellene az európai parlamenti képviselőkkel folytatandó konzultáció tekintetében már meglévő, különféle formális és informális struktúrákat;

6.   felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg „a rák elleni európai partnerség” jellegét és finanszírozási forrásait;

7.   hangsúlyozza, hogy az átfogó megközelítés és a multidiszciplináris egészségügyi csapatok hatékonyabb ellátást tudnak nyújtani a rákos betegek számára, valamint hogy a pszichoszociális és mentális jólétre és támogatásra is kellő hangsúlyt fektető integrált rákbeteg-ellátás az egészségügyi ellátás lényeges része, amelyet szintén ösztönözni kell;

8.   hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a ritka és kevésbé gyakori rákfajtákra a diagnosztika felgyorsítása és kiválósági központok révén a szakértelem szélesebb körű rendelkezésre bocsátása érdekében;

9.   rámutat arra, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében ösztönző intézkedéseket fogadhat el az emberi egészség védelmére és javítására;

10.   úgy véli, hogy mivel a jelenlegi pénzügyi keret végéig (2013) nincs mód további finanszírozási források bevonására, a partnerség sikerének záloga a rendelkezésre álló források optimális felhasználása;

11.   felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb dolgozzanak ki integrált rákellenes terveket, mivel ezek kulcsfontosságúak a partnerség azon nagyra törő, hosszú távú céljának eléréséhez, miszerint a rák jelentette terhet 2020-ig 15%-kal csökkentik;

12.   felszólítja a Bizottságot, hogy építsen a rák elleni partnerség megállapításaira a rákmegelőzési tervek kidolgozásakor, és terjesszen elő javaslatot egy rákmegelőzési tervekről szóló tanácsi ajánlásra; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze független módon, évente az elfogadott ajánlás végrehajtását és eredményeit;

13.   hangsúlyozza, hogy a megelőzés a leginkább költséghatékony válaszintézkedés, mivel a rákos megbetegedések egyharmada megelőzhető, és arra sürget, hogy módszeresen és stratégiai jelleggel több forrást fektessenek be mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos megelőzésbe; hangsúlyozza az egészségügybe történő beruházások fenntartásának jelentőségét, különösen megelőző intézkedések formájában; e tekintetben az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak további fellépést kell fontolóra vennie az egészséget javító környezet biztosítására, beleértve a dohánnyal, a táplálkozással és az alkohollal kapcsolatos munkát, valamint a testmozgással kapcsolatos lehetőségek javítására irányuló rendelkezéseket;

14.   felszólítja a partnerséget annak biztosítására, hogy az „Egészség elősegítése és a megelőzés”, valamint a „Kutatás” csoport valamennyi intézkedése tartalmazzon egy, a környezeti tényezőkkel kapcsolatos összetevőt, amelynek keretében a környezeti tényezők közé nem csak a környezeti dohányfüstöt, a sugárzást és a túlzott mértékű UV-kitettséget sorolják, hanem a belső és külső környezetben található olyan veszélyes vegyi anyagokat is, amelyeknek az emberek önkéntelenül vannak kitéve, beleértve a hormonrendszert kórosan befolyásoló vegyi anyagokat (endokrin disruptorok);

15.   úgy véli, hogy a rák kockázati tényezőinek kezelése alapvetően fontos a megelőzés szempontjából, és sürgeti a tagállamokat, hogy ezzel kiemelten foglalkozzanak;

16.   kiemeli, hogy egyre nagyob figyelmet kell fordítani a növekvő számú krónikus rákos beteg életminőségére, akiknek a betegsége nem gyógyítható, de több évre stabilizálható;

17.   hangsúlyozza, hogy a rák jelentette teherrel kapcsolatos egyenlőtlenségek csökkentését célzó fellépések között szerepelnie kell az egészség célzott előmozdításának, a közvéleményt felvilágosító és a megelőző programoknak, valamint a rákkal kapcsolatos, népesség-alapú nemzeti rákregiszterekből származó adatok gyűjtésének és a rákra vonatkozó, összehasonlítható, teljes körű és pontos nyilvántartási adatoknak;

18.   felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul ösztönözze a magas rákhalálozási aránnyal rendelkező tagállamokat a rákkal kapcsolatos nemzeti nyilvántartásuk átszervezésére annak érdekében, hogy abból megfelelő adatokat nyerhessenek a jobb információkon alapuló és célzottabb politikák kidolgozásához;

19.   sürgeti, hogy az egészség előmozdításán, valamint a túlsúly és az alkoholfogyasztás elleni küzdelmen kívül a rák elleni partnerségnek és a jövőbeli uniós kezdeményezéseknek – amilyen például a rákszűrésről szóló felülvizsgált tanácsi ajánlás – foglalkozniuk kell a potenciálisan rákká fajuló betegségek megelőzésével és az azok ellen folytatott küzdelemmel, például a vírusos májgyulladás elsődleges és másodlagos megelőzésével és adott esetben annak kezelésével;

20.   hangsúlyozza a szűrés szerepét a rák elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközeként; sürgeti a tagállamokat, hogy fektessenek be rákszűrő programokba, úgy véli továbbá, hogy ezek a kezdeményezések akkor a leghatékonyabbak, ha a lehető legszélesebb körben és rendszeresen elérhetők az emberek számára;

21.   hangsúlyozza, hogy fokozni kell a táplálkozás rákmegelőzésben, illetve a rákkal összefüggő alultápláltság kezelésében játszott szerepére irányuló integrált (alap- és klinikai) kutatást, valamint hitelesített és széles körben elfogadott iránymutatásokat kell kidolgozni a rákbetegeknek nyújtott táplálkozási segítségre vonatkozóan; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson finanszírozást a táplálkozás rákmegelőzés terén való alkalmazására, valamint a rákkal összefüggő alultápláltság kezelésére irányuló, integrált (alap- és klinikai) kutatás fejlesztésére és hitelesítésére, valamint Európa-szerte a szociális és egészségügyi szakemberek számára a rákbetegeknek nyújtott táplálkozási segítségre vonatkozó, széles körben elfogadott iránymutatások kidolgozására, és felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az ilyen iránymutatások végrehajtását;

22.   hangsúlyozza, hogy az Európai Rákellenes Kódexet felül kell vizsgálni, valamint azt szélesebb körben és határozottabban kell népszerűsíteni az EU 27 tagállamában, és a rák elleni európai partnerség keretében kiemelt erőfeszítéseket kell tenni az új tagállamok irányában;

23.   szorgalmazza, hogy a tagállamok vezessék be a rákos megbetegedések szabványosított európai terminológiát alkalmazó, jogszabály által előírt nyilvántartását annak érdekében, hogy biztosítható legyen a megelőzést, a szűrést, a kezelést és a túlélést elősegítő programok populáció szerinti értékelése és az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatósága;

24.   hangsúlyozza, hogy a rák előfordulása csökkenthető és visszaszorítható a rákos megbetegedések korai felismerésére és a rákos betegek kezelésére szolgáló, tudományos bizonyítékokon alapuló stratégiák megvalósításával, beleértve a megfelelő tájékoztatást annak érdekében, hogy az esetlegesen érintett személyek tisztában legyenek a szűrés előnyeivel; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy hasznos-e az 50 évnél fiatalabb és 69 évnél idősebb nők esetében a mellrák-szűrővizsgálat, valamint kéri az Európai Bizottságtól ezeknek az információknak az összegyűjtését és elemzését;

25.   hangsúlyozza, hogy a gyermekkori rákos betegségek minőségi kezelésének elfogadott normáit sürgősen osszák meg és alkalmazzák az EU 27 tagállamában;

26.   felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek többet a kifejezetten a férfiakat vagy a nőket érintő ráktípusokkal kapcsolatos tudatosság növelése terén, annak érdekében, hogy fokozzák a megelőzés hatékonyságát, valamint hogy ösztönözzék az ilyen betegségekkel kapcsolatos szűrést;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy a hetedik kutatási keretprogramon belül nyújtson finanszírozást a vér- és vizeletalapú tesztek (biomarkertesztek) további fejlesztéséhez, tekintettel arra, hogy ezek ígéretes diagnosztikai eljárások a különböző ráktípusok (prosztata-, vastagbél-, méh-, vese-, és húgyhólyag-rák) kimutatására;

28.   úgy véli, hogy a hetedik keretprogram révén a rák elleni küzdelem céljára biztosított finanszírozást a lehető leghatékonyabban kellene felhasználni, például az Unióban működő rákkutató központok közötti jobb koordináció révén;

29.   felhívja a Bizottságot, hogy a kutatással kapcsolatos közös fellépések kidolgozásával maradéktalanul töltse be támogató szerepét;

30.   arra szólít fel, hogy fokozzák a rákmegelőzéssel kapcsolatos kutatásra nyújtott támogatást, ideértve a káros vegyi anyagok és környezeti szennyező anyagok hatásaival, a táplálkozással, az életmóddal, a genetikai tényezőkkel és mindezek kölcsönhatásaival kapcsolatos kutatást is, és arra hív fel, hogy vizsgálják meg a rák és a lehetséges kockázati tényezők – például a dohányzás, az alkohol és a környezetben jelenlévő, gyógyszerekből származó és szintetikus hormonok – közötti összefüggéseket;

31.   szorgalmazza, hogy a Cseh Köztársaság, amely még nem ratifikálta a WHO 2005 februárja óta hatályos dohányzás-ellenőrzési keretegyezményét, ratifikálja azt;

32.   felszólít arra, hogy a biomonitoring kutatás keretében fordítsanak kiemelt figyelmet a rákkeltő anyagoknak való kitettség legfontosabb forrásaira – különösen a közlekedésre, az ipari eredetű kibocsátásokra, a nagyvárosokban a levegő minőségére, valamint a hulladékártalmatlanítók közelében mért szivárgásokra és az ott található felszíni vizekre;

33.   felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa gyorsabb intézkedés megtételét az ún. „endokrin disruptor” anyagokra vonatkozó közösségi stratégia keretében;

34.   hangsúlyozza, hogy a kutatások során tett megállapításoknak a lehető leghamarabb konkrét intézkedésekben kell testet ölteniük, valamint hogy a folyamatban lévő kutatást nem szabad a rák előfordulása vagy a kialakulásának elősegítése tekintetében ismert vagy feltételezett tényezőkkel szembeni fellépés késleltetésére használni;

35.   felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy fogadjanak el az Egészségügyi Világszervezet táplálkozásra, testmozgásra és egészségre vonatkozó, 2004-ben megindított globális stratégiájában szereplő elvek támogatására irányuló politikákat;

36.   úgy véli, további kutatásokra van szükség a rák és a nemek közötti összefüggések feltárása terén, továbbá szükség van specifikus – de összehangolt – kutatásra a munkahelyi környezet rákbetegségekre gyakorolt hatásainak azonosítására;

37.   kéri a Bizottságot, hogy minden létező eszközzel támogassa a megelőzés elvét mind az orvosi ellátásban, mind az egészségesebb életvitel kialakítása terén, és bátorítsa a tagállamokat, hogy a rendelkezésükre álló forrásokból többet fektessenek mind az elsődleges (a rákot előidéző vagy kialakulását segítő tényezők – pl. környezeti szennyező anyagoknak való kitettség – megelőzése vagy csökkentése), mind a másodlagos (szűrés, korai felismerés) megelőzésbe;

38.   hangsúlyozza, hogy nagyléptékű kutatási programokra van szükség a káros anyagok nem rákkeltő alternatíváinak kifejlesztésére; ösztönözni kell az innovációt, és annak az emberi testben vagy a környezetben felhalmozódó, rákot vagy mutagén hatásokat kiváltó, valamennyi káros anyag fokozatos megszüntetéséhez kell vezetnie; hosszú távon ezeket az anyagokat más anyagokkal kell helyettesíteni a piacon;

39.   úgy véli, hogy a korai felismerésre szolgáló eljárások és technikák tekintetében alaposabb kutatást kell folytatni széles körű alkalmazásuk előtt annak biztosítása érdekében, hogy használatuk és alkalmazásuk biztonságos és bizonyítékokon alapul; ennélfogva e kutatásnak egyértelmű és bizonyítékokon alapuló ajánlásokat és iránymutatásokat kell eredményeznie;

40.   úgy véli, hogy az EU-ban a rák elleni küzdelem céljára biztosított finanszírozás nem elegendő a szükséges kutatások és koordináció ösztönzésére, illetve arra, hogy megfelelő rákmegelőzési tájékoztatást nyújtsanak az EU polgárainak;

41.   arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a pénzügyi tervbe illesszen be olyan finanszírozási tételeket, amelyek célja a rákmegelőzés előmozdítása;

42.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rák elleni európai partnerség keretében hozzanak létre olyan európai megelőzési hálózatot, amely valamennyi, a rák tekintetében releváns meghatározó egészségügyi tényezővel foglalkozik, beleértve a környezeti tényezőket is;

43.   felszólítja a Bizottságot, hogy bátorítsa és támogassa az olyan kezdeményezéseket, amelyek az érdekeltek széles körét összefogják annak érdekében, hogy a rákkeltő anyagoknak és a rák kialakulásához hozzájáruló egyéb anyagoknak való munkahelyi és környezeti kitettség csökkentésével és az egészséges életmód hirdetésével megelőzzék a rákos megbetegedéseket, különösen ami a legfőbb kockázati tényezőket – a dohányzást, az alkoholt, az elhízást, az egészségtelen táplálkozást, a mozgás hiányát és a káros napsugarak elleni védekezés hiányát – illeti, nagy hangsúlyt fektetve a gyermekekre és a serdülőkre;

44.   felszólít arra, hogy az egyes ráktípusok kialakulására kihatással bíró, a környezet és az egészség közötti kapcsolatból eredő problémákat az európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv (2004–2010) keretében meghatározottakkal összhangban kell kezelni, jelesül a későbbi nemzeti környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési tervek értékelésével, valamint a tagállamok között a folyamat során elért eredményekkel kapcsolatosan folytatott együttműködéssel, annak biztosítása érdekében, hogy az egyes országokban elért eredmények segíthessék az e területen alkalmazott európai intézkedéseket;

45.   hangsúlyozza, hogy az optimális betegellátáshoz több tudományágat felölelő megközelítésre van szükség, és az onkológus orvosok – mint a betegekkel érintkező személyek – központi szerepet játszanak, valamint hogy oktatásra, egyértelmű kritériumokra és iránymutatásokra van szükség a rák kezelésére gyógyszereket alkalmazó orvosok optimális képesítésének biztosítására;

46.   felkéri a Bizottságot és a partnerséget a rákszűrésről szóló tanácsi ajánlásnak a legfrissebb tudományos fejlemények tükrében történő felülvizsgálatára annak érdekében, hogy előmozdítsa az európai minőségbiztosítási iránymutatások alapján kidolgozandó, a rák szűrésére, diagnosztizálására és kezelésére irányuló európai akkreditációs/képesítési programok fejlesztését, melyek az egészségügy egyéb területei számára is példaértékűek lehetnek;

47.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a széles nyilvánosságnak és az egészségügyi szolgáltatóknak szóló, a rákszűrésre vonatkozó információs kampányokat, továbbá a megelőzést vagy korai felismerést szolgáló intézkedések – például a megfelelő HPV (humán papillóma vírus) vizsgálat költséghatékony integrálása a méhnyakrák szűrésébe, valamint a fiatal nőknél a méhnyakrák megelőzése érdekében alkalmazott HPV elleni oltás – bevezetésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjét, és felkéri a rák elleni európai partnerséget, hogy vizsgálja meg, szükség van-e a rákszűrésről szóló tanácsi ajánlás aktualizálására annak érdekében, hogy figyelembe vegye a férfiaknál végzett hatékony prosztatarákszűrésre vonatkozó tudományos bizonyítékokat;

48.   felkéri a Bizottságot, hogy aknázza ki a már létező Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központban rejlő lehetőségeket, felvéve ennek megbízatásába a nem fertőző betegségeket, illetve ezt a központot használva az EU rákkutatásának főhadiszállásaként, ahol az egyes tagállamokban összegyűjtött információk összességét össze lehetne fogni és elemezni lehetne annak érdekében, hogy a tudósok és az orvosok rendelkezésére lehessen bocsátani a rákkal kapcsolatos bevált gyakorlatokat és kiterjedtebb ismeretanyagot;

49.   üdvözli a Bizottság 2009–2013 közötti időszakra vonatkozó „Fellépés a rák ellen: európai partnerség” című javaslatát, valamint a rák jelentette terhek csökkentésére vonatkozó javaslatát, amelyben javaslatot tesz a teljes népességet érintő szűrés 2013-ig történő bevezetésére a mell-, méhnyak- és végbélrák esetében, és sürgeti a tagállamokat ezen iránymutatások teljes végrehajtására;

50.   felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy chartát a rákbetegek és más krónikus betegségben szenvedők munkahelyi védelméről, azzal a céllal, hogy a cégek számára előírja annak lehetővé tételét, hogy a betegek kezelésük alatt továbbra is alkalmazásban maradhassanak, és annak befejeződése után visszatérhessenek a munkaerőpiacra;

51.   felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Vegyianyag-ügynökséget, hogy hajtsák végre a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, valamint biztosítsák a rákkeltő anyagokat is tartalmazó, különös aggodalomra okot adó anyagok listájának naprakésszé tételét;

52.   felhívja a Bizottságot, hogy a partnerség keretében ösztönözze és támogassa a rákkeltő vegyi anyagokat tartalmazó cikkek behozatalának megakadályozására irányuló kezdeményezéseket; továbbá uniós szintű lépések megtételére szólít fel az élelmiszerek vegyianyag-tartalma ellenőrzésének fokozására, ideértve a növényvédő szerek jelenlétének vizsgálatát;

53.   megállapítja, hogy a végstádiumú rákos betegeknek nyújtott palliatív ellátás tagállamonként változó minősége is javulhat a bevált gyakorlatok cseréjével, ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a palliatív ellátás ösztönzésére és előmozdítására, valamint az ennek alkalmazásával kapcsolatos iránymutatások kidolgozására;

54.   hangsúlyozza, hogy több erőfeszítést kell tenni a rákbetegeknek szóló pszichoszociális és foglalkozási rehabilitációs programok terén, amelyek felölelik a tájékoztatásra, a tanácsadásra, az életmód és a magatartás lehetséges megváltoztatására vonatkozó tanácsokra, a pszichológiai támogatásra és a szociális jóléti kérdésekre irányuló tevékenységek széles skáláját; valamint hangsúlyozza a rákos betegek mentális egészsége nyomon követésének és értékelésének jelentőségét;

55.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az EU egészére kiterjedő emberi biomonitoring felmérések elegendő forrásokkal rendelkezzenek a rákkeltő anyagok és a rák kialakulásához hozzájáruló egyéb anyagok ellenőrzéséhez annak érdekében, hogy lehetővé váljon a politika hatékonyságának mérése;

56.   úgy véli, hogy a partnerségnek törekednie kell a rákkutatás összehangolására irányuló, már meglévő kezdeményezések hatékony integrálására, valamint jobban ösztönöznie kell a köz- és magánszféra közötti partnerségeket a kutatás és a rákszűrés – különösen a gyógyászati képalkotás tekintetében történő – előmozdítására;

57.   úgy véli, hogy a javasolt struktúra hiányos, mivel a fellépést illetően nem határoz meg konkrét célkitűzéseket, például konkrét módszert a 2013-ig tartó tagállami rákmegelőzési programok integrálására, ezért felkéri a Bizottságot e hiányosság pótlására;

58.   kéri, hogy biztosítsanak nagyobb finanszírozást a regionális politika és az Európai Szociális Alap programjainak, amelyek a polgárok rák elleni védelemmel és megelőzéssel kapcsolatos oktatására és tájékoztatására irányulnak;

59.   felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közösségi jogalkotás mind az ipar, mind a kutatók számára tartalmazzon ösztönzőket a folyamatos kutatásban való részvétel tekintetében, azzal a céllal, hogy a rák leküzdésére és megfékezésére új, tudományos bizonyítékokon alapuló gyógyszerek és kezelések kidolgozására kerüljön sor;

60.   hangsúlyozza az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatok során alkalmazandó helyes klinikai gyakorlat bevezetésére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 2001. április 4-i 2001/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) felülvizsgálatának fontosságát, hogy – elismerve a nem kereskedelmi jellegű kutatási ágazatban felmerülő költségek hatását – még nagyobb ösztönzést kapjon a rákkutatás, különös tekintettel a rákszűrésre és a korai felismerésre, valamint hogy javuljon a folyamatban lévő és befejezett klinikai vizsgálatokkal kapcsolatban a betegeknek és a közvéleménynek nyújtott tájékoztatás;

61.   felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós jogszabályok ösztönzőket tartalmazzanak a kutatók és az ipar számára, hogy nutrigenomikai és epigenetikus kutatással validált táplálkozási és más természetes termékekre épülő stratégiákat fejlesszenek ki a rák megelőzésére;

62.   továbbá sürgeti, hogy haladéktalanul vezessenek be közösségi és nemzetközi szabadalmat;

63.   felszólítja a Bizottságot, hogy egészségügyi szakemberekből álló hálózatokon keresztül biztosítsa a kezelés és az ellátás terén bevált gyakorlatok terjesztését annak érdekében, hogy a polgárok hozzájuthassanak a rendelkezésre álló legmagasabb színvonalú kezeléshez;

64.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot olyan kezdeményezések kidolgozására és megerősítésére, amelyek a rák által közvetlenül vagy közvetve érintett személyek számára nyújtanak támogatást, különösen EU-szerte a rák túlélői számára nyújtott lelki gondozás és támogatás kezdeményezése és továbbfejlesztése révén;

65.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki útmutatásokat a rokkantság olyan fogalmának közös meghatározására, amely magában foglalja a krónikus betegséggel vagy rákkal élő embereket is, ugyanakkor biztosítsa, hogy azon tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, haladéktalanul foglalják bele ezeket a betegeket a rokkantságra vonatkozó nemzeti meghatározásukba;

66.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a rák elleni gyógyszerek – beleértve a ritka és kevésbé gyakori rákfajták kezelésére szolgáló gyógyszereket – valamennyi tagállamban egyformán hozzáférhetők legyenek az összes rászoruló beteg számára; valamint felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek célzott és összehangolt intézkedéseket a rákkal kapcsolatos kezelésekhez és gondozáshoz való hozzáférés tekintetében meglévő egyenlőtlenségek csökkentésére, beleértve az újonnan forgalomba hozott „célzott” rákgyógyszerekhez való hozzáférést is;

67.   elvárja a tagállamoktól, hogy jobb tájékoztatási politikákat fogadjanak el a mell-, méhnyak- és vastagbélrák szűrésének fontosságára vonatkozóan, annak érdekében, hogy valamennyi megcélzott lakossági csoport körében növeljék az elfogadottság és a részvétel arányát, külön figyelmet fordítva a kisebbségi és a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű csoportok bevonására;

68.   rámutat arra, hogy a rák elleni partnerség által kitűzött célok hosszú távra szólnak, ezért sürgeti az európai intézményeket, hogy egy későbbi közösségi egészségügyi költségvetésben támogassák a rák elleni partnerség 10 éves fenntarthatóságát és életképességét; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon az európai partnerség által tett ajánlások végrehajtásának előrehaladását és hatékonyságát, valamint hogy évente készítsen erről jelentést;

69.   úgy véli, hogy a rákot okozó vagy a kialakulását elősegítő anyagok tekintetében meglévő jogszabályok megfelelő végrehajtása kiemelkedő fontosságú a rák elleni fellépésben; ennélfogva felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a munkavállalók egészségével kapcsolatos vonatkozó jogszabályok teljes körű végrehajtását, valamint hogy – a REACH-rendelet szerinti engedélyezések keretében a CMR-anyagokra vonatkozó gyors döntéseket elősegítő lépésként – gyorsan és határozottan járuljon hozzá a különös aggodalomra okot adó anyagok átfogó jelöltlistájának elkészítéséhez;

70.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 301., 2007.11.20., 3. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0477.
(3) HL L 412., 2006.12.30., 1. o.
(4) Az Európai Unió Tanácsa, a Tanács következtetései a rák jelentette teher csökkentéséről, a Tanács (Foglalkoztatás, Szociálpolitika, Egészségügy és Fogyasztói ügyek) 2876. ülése, Luxembourg, 2008. június 10.
(5) HL L 327., 2003.12.16., 34. o.
(6) HL C 227. E, 2008.9.4., 160. o.
(7) HL C 247. E, 2009.10.15., 11. o.
(8) HL C 313. E, 2006.12.20., 273. o.
(9) HL C 68. E, 2004.3.18., 611. o.
(10) HL L 95., 1996.4.16., 9. o.
(11) HL L 213., 2004.6.15., 8. o.
(12) HL C 27. E, 2008.1.31., 247. o.
(13) HL C 364., 2000.12.18., 1. o.
(14) Jemal A, Ward E, Thun M (2010) Declining Death Rates Reflect Progress against Cancer. PLoS ONE 5(3): e9584. doi:10.1371/journal.pone.0009584.
(15) HL L 121., 2001.5.1., 34. o.


Információs és kommunikációs technológiák alkalmazása az energiahatékony és alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében
PDF 256kWORD 102k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásáról az energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében (2009/2228(INI))
P7_TA(2010)0153A7-0120/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásáról az energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében” című, 2009. március 12-i közleményére (COM(2009)0111) valamint az azt követő 2009. október 9-i ajánlásra (C(2009)7604),

–  tekintettel a Bizottság „Ma beruházni a holnap Európájába” című közleményére (COM(2009)0036),

–  tekintettel a 2008. december 11-12-i Európai Tanács ülésének következtetéseire, és különösen az éghajlat és az energia terén meghatározott célkitűzésekre,

–  tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervére, amely a gazdasági növekedéshez való gyorsabb visszatérést szolgálja (COM(2008)0800),

–  tekintettel a Bizottság „Az energiahatékonyság jelentette kihívás megválaszolása információs és kommunikációs technológiákkal” című közleményére (COM(2008)0241),

–  tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (átdolgozott változat) (COM (2008)0780) vonatkozóan az Európai Parlament és a Tanács között létrejött politikai megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság „Cselekvési terv az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazásának európai bevezetésére” című, 2008. december 16-i közleményére (COM(2008)0886),

–  tekintettel a Bizottság „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című közleményére (COM(2006)0545),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0120/2010),

A.  mivel az éghajlatváltozás hatásainak csökkentését célzó intézkedések különös eszközök bevezetését igénylik az energiafogyasztás és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, elsősorban az energiahatékonyságot és a megújuló energiákat támogató intézkedéseken keresztül,

B.  mivel az Európai Unió által 2020-ra meghatározott, nagyra törő éghajlati és energiaügyi célkitűzések csak energiamegtakarítási, energiahatékonysági és egyéb kiegészítő intézkedések együttese révén érhetők el, elsősorban a kutatás és innováció révén, valamint azáltal, hogy folyamatosan nagyra törő célokat határoznak meg az ETS által nem szabályozott ágazatok és termékek energiateljesítménye tekintetében,

C.  mivel az energiamegtakarítás nem valósul meg elég gyorsan ahhoz, hogy elérjük a 2020-ra meghatározott célt, az IKT kihasználásával kapcsolatos jelenlegi intézkedések pedig nincsenek összhangban azon kihívások nagyságrendjével, hogy egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszer kialakítása felé kell haladni,

D.  mivel az IKT-ágazat Európa villamosenergia-fogyasztásának mintegy 8%-áért, szén-dioxid-kibocsátásának pedig 2%-áért felelős (ebből 1,75% az IKT-termékek és -szolgáltatások felhasználásából, 0,25% pedig az előállításukból származik), a szénlábnyoma pedig gyorsan nő,

E.  mivel az IKT a munkaerő mintegy 7%-át foglalkoztatja, a GDP-nek pedig több mint 6%-át teszi ki, és mivel fennáll annak a súlyos kockázata, hogy az EU elveszíti vezető szerepét a digitális technológia terén, haladéktalanul fokozni kell az innovációt ebben az ágazatban, amely előnyös mind az éghajlatunk, mind pedig a jövőbeli környezetbarát munkahelyek létrehozása szempontjából,

F.  mivel az információs és kommunikációs technológiák hatalmas kiaknázatlan potenciállal rendelkeznek az energiamegtakarítást illetően, és a nagyszámú alkalmazás révén segíthetnek az energiahatékonyság javításában; mivel ezenkívül ezeket az alkalmazásokat mindeddig nem használták fel kellő mértékben,

G.  mivel az információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) jelentős mértékben hozzájárulhatnak az EU gazdaságának energiahatékonyságához, nevezetesen az építési és a közlekedési ágazatban, valamint a lakosság körében általában az energiatermelés és -elosztás hatékonyságának javítása révén, amellyel 2020-ra elérhető a 20%-os energiamegtakarításra vonatkozó célkitűzés,

H.  mivel a megújuló energiaforrások jó hatékonysággal alkalmazhatók az információs és kommunikációs technológiák villamosenergia-igényének kielégítésére, mivel az IKT-alapú rendszerek az épületek energiafogyasztását akár 17%-kal, a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást pedig akár 27%-kal csökkenthetik,

I.  mivel a szakmai és üzleti szervezeteknek – különösen a közlekedési, ipari és építőipari ágazatban – kulcsszerepet kell játszaniuk az energiafelhasználás csökkentésében, és ebben a tekintetben elő kell segíteniük az IKT alkalmazását,

J.  mivel az IKT olyan technológia, amely lehetővé teszi az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését villamosenergia-elosztó hálózatokon (intelligens hálózatok), intelligens épületeken, intelligens lakásokon és mérőeszközökön, az ökológiailag hatékony közlekedésen és a dematerializáción, az ökológiailag hatékony ipari folyamatokon és a szervezetek fenntarthatóságán keresztül,

K.  mivel a gépesített ipari rendszerek az ipari tevékenységek által használt teljes villamos energia 65%-át teszik ki, és mivel az intelligens motorok széles körű elterjedése 2020-ban 0,97 Gt szén-dioxidkibocsátás-csökkenést eredményez majd,

L.  mivel az energiafogyasztás teljesítményének méréséhez és ellenőrzéséhez kompatibilis módszerekre és eszközökre van szükség; mivel az intelligens mérőeszközök bevezetése akár 10%-kal is csökkentheti az energiafogyasztást, elősegítheti az elosztott villamosenergia-termelés (microgeneration) térnyerését, csökkentheti a kiskapacitású hálózatok veszteségét, így elősegítve a megújuló energiák elterjedését,

M.  mivel e technológiák alkalmazása közvetlen kapcsolatban áll a szélessávú internet terjesztésével és fejlesztésével Európában,

N.  mivel az európai kutatási és innovációs politikán, valamint az információk és bevált gyakorlatok cseréjén keresztül a lehető legjobban integrálni kell az eddigi intézkedéseket, és mivel az EU K+F és strukturális forrásait, valamint a tagállamok cselekvéseit és az EBB finanszírozási mechanizmusait jobban össze kell hangolni a szinergiák létrehozása céljából,

O.  mivel a területfejlesztés, az energiaellátás, a középítmények építése és a közlekedésirányítás terén bizonyos felelősségi és jogkörök nemzeti, regionális és helyi hatáskörben vannak,

P.  J. mivel az új technológiákkal és a potenciális energiamegtakarítási és gazdasági haszonnal kapcsolatos fogyasztói tudatosság növelése nagy jelentőséggel bír, és képessé teszi a fogyasztókat arra, hogy jobban irányítsák energiafogyasztásukat,

Q.  mivel az adatbankok működtetésére fordított pénz 15–20%-át jelenleg az áramellátásra és a hűtésre pazarolják el,

R.  mivel figyelmet kell fordítani az információs és kommunikációs technológiák által a különböző ágazatok szolgáltatásai online elérhetőségének biztosítása során hagyott ökológiai lábnyomra,

S.  tekintettel arra a szerepre, amelyen keresztül az energiahatékonyság segíteni tud az Európai Unióban egyre növekvő energiabiztonsági aggályok kezelésében,

1.  üdvözli az Európai Bizottság közleményét és azt követő ajánlását, amelyekkel nagy vonalakban egyetért;

2.  kéri olyan intézkedések bevezetését, amelyek garantálják az intelligens fogyasztásméréssel összefüggésben használt személyes információk bizalmas kezelését;

3.  ezért arra kéri a Bizottságot, hogy 2010 végéig terjesszen elő egy ajánláscsomagot annak biztosítása érdekében, hogy az intelligens fogyasztásmérés végrehajtása a harmadik energiapiaci intézkedéscsomagban megállapított ütemtervnek megfelelően menjen végbe, valamint hogy sor kerüljön az intelligens mérőórákra vonatkozó minimális funkcionális követelmények meghatározására annak érdekében, hogy a fogyasztók jobban tudják irányítani energiafogyasztásukat, hogy kiegyenesítsék a keresleti görbét, továbbá új energiaszolgáltatások és egy innovatív, harmonizált és interoperábilis intelligens európai hálózat bevezetésének elősegítése céljából, az összes, az egyes tagállamokban alkalmazott, legjobbnak bizonyult gyakorlat figyelembevételével, különösen a kétirányú és valós idejű energia- és információáramlás kezelésének területén; a minimális funkcionális követelmények meghatározásakor kellően figyelembe kell venni az európai szabványügyi szervezetek, a CEN, a CENELEC és az ETSI által az intelligens mérőeszközök szabványosítására vonatkozó 441. megbízás alapján a „kiegészítő funkcionális követelmények” meghatározása során végzett munkát;

4.  hangsúlyozza, hogy jelentős technológiai fejlődést és az IKT-hoz szorosan kapcsolódó szervezeti innovációkat várnak el ahhoz, hogy energiamegtakarítási potenciálra tegyenek szert az elkövetkező évtizedekben;

5.  úgy véli, hogy az IKT elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdasági növekedést elválasszák az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásától, három alapvető stratégiát felhasználva az éghajlatváltozás mérsékléséhez: az energiafogyasztás csökkentése, az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások integrációja;

6.  megállapítja, hogy csak az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás mérését szolgáló közös módszerek bevezetésével lehet összehasonlítani a különböző tagállamokban rendelkezésre álló adatokat és javítani az energiahatékonyságot, valamint azáltal, hogy összehasonlító módszertani keretet dolgoznak ki az építőipar energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjének kiszámítására; úgy véli továbbá, hogy az interoperabilitás minimumkövetelményeként az IKT-k szabványosítását gyorsan el kell indítani. A szabványosításnak a mérési funkciókon kívül a szerződésekről és a fogyasztásról szóló információkhoz való hozzáférésről, a központi üzemeltetői rendszerekkel a villamosenergia-hálózaton keresztül történő kommunikáció lehetőségéről és egy, a távolról üzemeltethető ellátás be- és kikapcsolását lehetővé tevő berendezésről is rendelkeznie kell;

7.  hangsúlyozza, hogy az IKT szabványosítása az általános szabványosítási tevékenységek részét képezi, és hozzájárul az európai ipar versenyképességének javítására vonatkozó politikai célkitűzéshez, amelyet a lisszaboni stratégia rögzített; támogatja az IKT szabványosítására irányuló 2009-es munkaprogram végrehajtását a kijelölt kiemelt területeken: e-egészségügy, e-integráció, intelligens közlekedés, környezetvédelmi célokat szolgáló IKT, e-vállalkozások, e-készségek, e-tanulás, a személyes adatok védelme, adatvédelem, hálózat- és információbiztonság;

8.  úgy véli, hogy amennyiben az IKT-k elősegíthetik az energiatakarékosságot az adatok folyamatos nyomon követése által, amelynek célja optimalizálni az állami és magán-energiafogyasztást, valamint javítani számos ágazat energiateljesítményét, az IKT-ágazatnak – figyelembe véve saját energiafogyasztásának exponenciális növekedését – példát kell mutatnia azzal, hogy fogyasztását jelentősen csökkenti; kéri a Bizottságot, hogy a továbbiakban mérlegelje a források felhasználását illetően az IKT-k hatékony gazdasághoz való hozzájárulását;

9.  hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az alacsony szén-dioxid-kibocsátású IKT-alkalmazások fejlesztése terén; létfontosságúnak tartja az IKT kutatási kiválóság támogatását és a közös állami és magánpartnerségek keretében végzett beruházások ösztönzését az olyan nagy kockázatokkal járó területeken, mint az együttműködésben folytatott IKT-kutatás és -innováció;

10.  úgy véli, hogy az információs és kommunikációs technológiák fontos szerepet játszhatnak a klímaváltozás globális hatásainak mérésében, számszerűsítésében és a klímavédelmi intézkedésének értékelésében. Ezek a technológiák így hozzájárulhatnak a klímapolitika finomhangolásához;

11.  hangsúlyozza, hogy ennek alapján az IKT-ágazat saját energiafogyasztása csökkentésére irányuló kötelezettségvállalásának elsősorban az adatközpontokra kell vonatkoznia;

12.  hangsúlyozza az IKT-ágazat saját energiafogyasztásának fontosságát, és sürgeti az ágazatot a Bizottság (C(2009)7604) ajánlásának mint minimumkövetelménynek a mihamarabbi végrehajtására az ajánlásban rögzített határidőn belül;

13.  úgy véli, hogy az energiamegtakarítási potenciál következő évtizedekben való növelése érdekében a villamosenergia-hálózatoknak rugalmas, szabályozott áramellátást biztosító intelligens rendszerekké kell válniuk, amelyeket fejlett információs technológia támogat;

14.  megállapítja, hogy a háztartásokban, az építőiparban, a közlekedési, a logisztikai, valamint az ipari ágazatban az IKT-k számos módon alkalmazhatók az energiahatékonyság és az energiagazdálkodás javítására; rámutat arra, hogy ezek az alkalmazások többek között a villamosenergia-elosztást, a világítást, a fűtést, hűtést, a szellőztetést, a légkondicionálást, valamint az IKT-k által nyújtott mérési, ellenőrzési és automatizálási lehetőségeket érintik; fenntartja, hogy az intelligens mérőeszközök, a hatékony világítás, a számítási felhő és az elosztott szoftvertechnológiák átalakíthatják az energiaforrások felhasználási mintáit;

15.  megjegyzi, hogy az IKT innovatív megoldásokat kínálhat a várostervezés és a városi infrastruktúra számára a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez;

16.  úgy véli, hogy az IKT-k alkalmazása kulcsfontosságú szerepet játszhat az energiahatékonyság javításában, különösen a városi agglomerációk igazgatása és működése tekintetében; megítélése szerint az „intelligens városok” projekt rámutat arra, hogy az IKT-k képesek lehetnek az energiafogyasztás csökkentésére, és más városokat is arra ösztönöz, hogy javítsák az eredményeket, és sajátítsák el a bevált gyakorlatokat;

17.  hangsúlyozza, hogy az állami hatóságok és a magánszolgáltatók által az intelligens mérőeszközök bevezetése terén folytatott szorosabb együttműködés csökkentheti a költségeket, és jobb szolgáltatásokat biztosíthat a fogyasztóknak;

18.  hangsúlyozza a közművek, a városi tanácsok és az önkormányzatok fontosságát az energiafogyasztás csökkentésére és az energiahatékonyság javítására irányuló gyakorlati intézkedések bevezetését célzó döntéshozatali folyamatban; e tekintetben hangsúlyozza az IKT-k jelentőségét;

19.  hangsúlyozza, hogy valamennyi energiaigényes ágazatnak hozzá kell járulnia – amennyire módjában áll – az energiahatékonyság növeléséhez; megállapítja, hogy az európai szinten elérni kívánt globális célkitűzés akkor teljesül, ha az egyes szinteken elért energiamegtakarítások összege eléri a kívánt szintet;

20.  kiemeli, hogy az IKT szektornak is erőfeszítéseket kell tennie az energiahatékonyság fokozása és a karbon-semleges energiaellátás térnyerése érdekében, az eszközpark, a kommunikációs hálózatok és átviteli rendszerek fejlesztése által. Az Európai Bizottságnak egyúttal rugalmasan hozzá kell igazítania a szabályozást az ágazat technikai fejlődéséhez;

21.  hangsúlyozza, hogy az ipari szektorban a mérési és ellenőrzési technológiák, valamint az azoknak megfelelő szoftverek döntő szerepet játszanak az erőforrás-megtakarítási potenciálok megvalósításában;

22.  sajnálja, hogy lassan halad előre az energiahatékonyságban és energiatakarékosságban rejlő potenciál kiaknázása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(1) végrehajtása során teljes körűen használja ki az IKT-ban rejlő energiatakarékossági lehetőségeket;

23.  hangsúlyozza az IKT energiahatékonyságra gyakorolt hatásának jelentőségét, amit már korábban is kiemeltek azáltal, hogy ezt a témát 2007-ben külön említették a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram IKT-hoz kapcsolódó prioritásai között(2);

24.  kiemelten fontosnak tartja az európai gazdaság fellendítését az új technológiák és főként a különböző tagállamokban a szélessávú internet – mint a gazdasági növekedés eszköze – fejlesztése terén megvalósított befektetések által, hogy egyre több európai polgár és vállalkozás férhessen hozzá új rendszerekhez és alkalmazásokhoz, és hogy az Európai Unió 2020-as energiahatékonysági célkitűzései teljesüljenek; emellett az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás fő elemét képező IKT-fejlesztés hozzájárul az energiafüggőség csökkentéséhez, valamint a magas nyersanyagköltségek problémájának kezeléséhez;

25.  kéri a tagállamokat, hogy a megfelelő infrastruktúra kiépítésével minden uniós polgár számára tegyék elérhetővé a szélessávú internetet, az internetes szolgáltatások egyenlő hozzáférhetőségének biztosítása érdekében, amely csökkentheti az utazás szükségességét;

26.  sürgeti az online szolgáltatások (elektronikus banki szolgáltatások, e-kereskedelem, e-kormányzat, e-tanulás, e-egészségügy) és a távmunka fejlesztését és elterjesztését a polgároknak kínált szolgáltatások minőségének javítása és ezzel egyidejűleg a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy fejlesszék e szolgáltatásokat, amelyek – azon túl, hogy időt takarítanak meg a polgároknak – a közlekedési igények csökkenésével is járnak;

27.  hangsúlyozza a logisztika fontosságát a közlekedés racionalizálásában és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében; elismeri, hogy növelni kell az IKT-eszközökkel kapcsolatos állami és magánbefektetéseket, hogy intelligens energiainfrastruktúrát fejlesszenek ki a közlekedésben, és különösen hogy e-fuvarozási és intelligens közlekedési rendszereket (ITS) valósítsanak meg;

28.  úgy véli, hogy az intelligens közlekedési rendszerek közúti közlekedésben való alkalmazása és azoknak a más közlekedésmódokkal való összekapcsolása hozzájárulhat a közlekedési torlódások és az abból adódó, környezetet érő negatív hatások csökkentéséhez; úgy véli, hogy az IKT-k közlekedésben való alkalmazásának, az új technológiák és az utakkal, valamint azoknak a gumiabroncsokkal és az időjárási viszonyokkal való kölcsönhatásával kapcsolatos és a járművek fedélzetén is kijelzett minimuminformációk elérhetőségének köszönhetően, hatékonyabb, gyorsabb és biztonságosabb lesz az utazás és az áruszállítás;

29.  hangsúlyozza az IKT fontosságát az új európai közlekedéspolitika tervezésében; felszólít arra, hogy a Bizottság minden ilyen tervében kapjanak helyet az IKT-megoldások, többek között a közlekedési forgalom szabályozásában, valamint hogy növeljék az intermodalitást a közlekedési ágazatban, és teremtsenek optimális egyensúlyt a különböző közlekedési módok között;

30.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják azokat az alkalmazásokat, amelyek egy olyan technológiai infrastruktúra létrehozásához szükségesek, amely lehetővé teszi a közúti fuvarozás csökkentését és az intermodalitás előmozdítását;

31.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazatban az energiamegtakarítás elérése érdekében az utazások virtuális találkozókkal elkerülhetők, az intelligens közlekedési rendszerek pedig rendkívül hatékony közlekedési rendszereket tesznek lehetővé;

32.  sürgeti, hogy a Bizottság fokozza erőfeszítéseit az IKT közlekedési célú alkalmazása terén, különös tekintettel a közlekedési megfigyelő- és mérőműszerek alkalmazására. Lényegesnek tartja, hogy a mérések eredményeit figyelembe vegyék a közlekedés valós idejű vezérlése, valamint az agglomerációs és regionális közlekedési hálózat fejlesztése és finomhangolása során;

33.  felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő az intelligens motorok alkalmazását a fő ágazatok és az érintett közös technológiai platformok támogatása érdekében;

34.  hangsúlyozza, hogy közös stratégiára van szükség az elektromos gépjárművek fejlesztése és gyártása terén; továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy kezelje kiemelten az intelligens gépjárművek projektjeit és az intelligens közúti projekteket, valamint a V2V- és V2R-eszközökkel kapcsolatos K+F kísérleti projekteket, amelyek új üzleti lehetőségeket nyithatnak meg az európai IKT-vállalatok számára;

35.  javasolja, hogy Európai Innovációs és Technológiai Intézet által végzett munkával összefüggésben kezeljék prioritásként a fenntartható intelligens városokat célzó IKT-k fejlesztésére irányuló kezdeményezéseket, mivel az EU lakosságának több mint 80%-a városokban él, amelyek az európai társadalmakat jelenleg érintő legnagyobb kihívások előtt állnak a fenntartható fejlődést, a mobilitást, a kommunikációt, az egészséget, a biztonságot, a jólétet stb. illetően;

36.  hangsúlyozza, hogy Európa új digitális menetrendjének meghatározásáról szóló jövőbeli bizottsági javaslatnak arra kell irányulnia, hogy általánosan beépítse az IKT-t az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban; felszólít az IKT-technológiák kihasználására, hogy 2020-ra a kulcsfontosságú ágazatokban elérjék a szén-dioxid-kibocsátás megcélzott csökkentését; felszólít a felelős energiafogyasztás népszerűsítésére az intelligens mérőeszközök telepítésén keresztül; rámutat arra, hogy egyedi célokat kell meghatározni az IKT-szektor 2015-ös szénlábnyomára vonatkozóan is;

37.  megjegyzi, hogy az IKT-k iparban és közszolgáltatásokban való széles körű felhasználását jelentősen akadályozza, hogy ezen a területen nem megfelelő szintű a képzés;

38.  ajánlja, hogy az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv felülvizsgálati záradékát tartsák be, és a következő felülvizsgálat során a a kisebb méretű épületekre is terjesszék ki a hatályát, sürgeti a tagállamokat az irányelv végrehajtására; ajánlja továbbá, hogy az energiahatékonysági végrehajtási intézkedésekbe kerüljenek bele az IKT-k; ösztönzi a tagállamokat, hogy a középületek energiatanúsítványait tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé és könnyen összehasoníthatóvá;

39.  úgy véli, hogy az ARTEMIS közös technológiai kezdeményezés kereskedelmi hasznosításán keresztül mihamarabb elő kell mozdítani az intelligens készülékek alkalmazását;

40.  úgy véli, hogy az IKT-k fokozottabb alkalmazása fokozza az európai gazdasági növekedést, új, szakképzettséget igénylő munkahelyeket teremt és ösztönzi az új technológiák piacát és a környezetbarát munkahelyek létrehozását; úgy véli, hogy jelentős befektetésekre van szükség mind a K+F, mind pedig a már meglévő technológiák hasznosítása terén; felkéri a tagállamokat, hogy ösztönzőkkel támogassák az állami és magánbefektetéseket is az energiahatékonyság terén; e tekintetben megismétli a tagállamok és a Bizottság mint a közbeszerzések ajánlatkérőinek felelősségét;

41.  hangsúlyozza a magánbefektetések fontos szerepét a szükséges finanszírozási szint elérésében, és ezért úgy véli, hogy az EU-nak kedvező piaci és szabályozási keretet kell biztosítania, amely ösztönzi a vállalkozásokat a nagyra törő energiahatékonysági stratégia követésében; úgy véli, hogy e feltételek mellett a piacok el fogják érni a számukra kitűzött célokat; ezért felkéri a Bizottságot, hogy a korábbi közleményében (COM(2009)0111) felvázoltak szerint terjesszen elő konkrét, nagyra törő célokat a különböző IKT-kban rejlő potenciálnak megfelelően;

42.  felkéri a tagállamokat, hogy fektessenek be az energiahatékonysági oktatásba, amelyet az iskolákban kell megkezdeni, és bátorítja az innovatív IKT-alapú energiahatékonysági oktatás fejlesztését az általános és középiskolák széles hálózatában;

43.  úgy véli, hogy az intelligens mérőeszközök és az IKT-projektek esetében átfogó tájékoztatási kampányra van szükség, hogy elmagyarázzák a polgároknak, milyen előnyökkel járnak; hangsúlyozza, hogy döntő fontosságú a társadalom tájékoztatása az intelligens mérőeszközök szükségességéről és előnyeiről, nehogy félreértelmezzék és ne támogassák a projektet; úgy véli, hogy az energiatermelés, az energiaszállítás és a villamosenergia-átviteli hálózatok optimalizálása érdekében fontos, hogy mihamarabb elősegítsék az intelligens mérőrendszerek használatát, ami lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy a lehető leghatékonyabb módon irányítsák fogyasztásukat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a fogyasztás mérése, ellenőrzése és automatizálása lényeges része lesz az optimalizált villamosenergia-hálózati architektúrának, amelynek a célja egyrészt az energiahatékonyság biztosítása, másrészt a megújuló energiaforrások bevonása, az energiatárolás kezelése és a jövőbeli elektromos autók feltöltése kell legyen; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy bár az intelligens mérőrendszerek döntő szerepet töltenek be ebben a folyamatban, ez csupán az első lépés az intelligens hálózatok kialakítása felé vezető úton;

44.  hangsúlyozza, hogy mivel az IKT-k jelentős hatást gyakorolnak az EU városainak és régióinak gazdasági fejlődésére, alapvető fontosságú, hogy konzultációt folytassanak a helyi és regionális közösségek felhatalmazott képviselőivel, ahol az uniós programok támogatást biztosítanak a közösségek számára kiemelt jelentőségű cselekvési területek meghatározásához;

45.  hangsúlyozza, hogy tagállami és európai szintű intelligens hálózatokra van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben kiaknázzák az intelligens mérőeszközök előnyeit; ezért felkéri a Bizottságot, hogy mérlegeljen európai nagyságrendű beruházási programokat; kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és könnyítsék meg az ipari és lakossági felhasználók áramfogyasztásának intelligens mérését; hangsúlyozza, hogy az intelligens mérőeszközök bevezetése csak egy szükséges elem az európai integrált intelligens hálózat létrehozásában; bátorítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ösztönözzék e célból az IKT-megoldások alkalmazását;

46.  hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni az IKT fejlesztésének a fenntartható fejlődés egyes aspektusaira gyakorolt hatását, különösen a környezetvédelmi és társadalmi kérdésekkel összefüggésben, beleértve az elavult eszközök használatának környezeti és egészségügyi veszélyeit, valamint a digitális szakadék által okozott társadalmi egyenlőtlenségeket;

47.  gratulál azoknak a tagállamoknak, amelyek az ebben a kezdeményezésben szereplő intelligens mérőrendszereket vezettek be, és a többi tagállamot is arra biztatja, hogy a lehető legrövidebb időn belül érjenek el előrelépést ezen a területen; kéri a Bizottságot, hogy a lehető legtöbb kísérleti projektet társfinanszírozza a legnagyobb léptékben, a rendelkezésre álló pénzügyi és kutatási eszközök felhasználása révén;

48.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat az IKT-megoldásokat, amelyek hatékonyak, fejleszthetők és a közbeszerzési szerződéseken keresztül kiterjeszthetők;

49.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre európai webportált, amely az IKT-knak az energiahatékonyság javításában való alkalmazásával kapcsolatos legjobb gyakorlatokat tartalmazza, és amely hasznos tájékoztatást nyújthat a fogyasztóknak és a hatóságoknak; felszólít egy európai szintű médiakampány létrehozására, amelynek célja a nyilvánosság tájékoztatása az elektromos készülékek használata során alkalmazható energiamegtakarítási gyakorlatokról;

50.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Unió legkevésbé fejlett régióit az IKT-tervezésben, és biztosítson eszközöket az intelligens mérőeszközök és más IKT-projektek bevezetésének társfinanszírozására ezekben a régiókban, hogy biztosítsák részvételüket, és megakadályozzák kizárásukat a közös európai vállalkozásokból;

51.  kedvezően fogadja, hogy az intelligens hálózatokkal foglalkozó munkacsoportot hoznak létre a Bizottságon belül, és ajánlja, hogy munkája során a munkacsoport vegye figyelembe az összes érdekelt fél véleményét; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a munkálatok előrehaladásáról;

52.  felkéri a Bizottságot, hogy a munkacsoport által elvégzett munkák alapján vegye fontolóra egy, az intelligens mérőrendszerekről szóló közlemény kidolgozását, amely

   a) meghatározza az intelligens mérőrendszerek széleskörű alkalmazásának akadályait,
   b) üdvözli a Bizottság és a Régiók Bizottsága által közösen előterjesztett gyakorlati útmutatót arról, hogy a helyi és regionális hatóságok miként használhatják fel az IKT-kat energiahatékonysági és környezetvédelmi terveikben, és úgy véli, hogy ez az alkalmazás bővíteni fogja az üzleti lehetőségeket helyi és regionális szinten,
   c) eljárást javasol annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb meghatározzák az intelligens mérőrendszerekre vonatkozó közös működési minimum-előírásokat,
   d) ütemtervet határoz meg az intelligens mérőrendszerekkel kompatibilis, intelligens fogyasztói elektronikus készülékekre vonatkozó előírások és szabványok létrehozására;
   e) ütemtervet határoz meg a közös működési minimum-előírások tagállamokban történő alkalmazásának az előmozdítására, amely intelligens (egyedi, mérhető, megfelelő, reális és határidőkön alapuló) célkitűzéseket és célokat állapít meg, és
   f) rendszert vezet be az ezzel a témával kapcsolatos helyes gyakorlatok cseréjére;

53.  úgy véli, hogy elengedhetetlen, hogy a tagállamok 2010 végéig megállapodjanak a decentralizált energiatermelést és az energiahatékonyságot ösztönző intelligens mérőrendszerekre vonatkozó közös működési minimum-előírásokban, amelyek célja az, hogy átfogó és megfelelő információk révén tájékoztassák a fogyasztókat energiafogyasztásukról, amellyel lehetővé válik, hogy minden esetben ellenőrizhessék és igényeikhez igazíthassák, ezáltal pedig hatékonyabban irányíthassák energiafogyasztásukat;

54.  felkéri a Bizottságot, hogy határozzon meg összeszedett cselekvési terveket az energiafogyasztásnak az IKT uniós intézmények épületeiben való felhasználásán keresztül megvalósítandó csökkentésére, hogy példát mutasson a tagállamok és az európai polgárok számára;

55.  felkéri a Bizottságot, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzések teljesítése céljából 2010-ig készítsen javaslatot az IKT-ágazatok és a tagállamok számára egy, az IKT által vezérelt, nagyra törő és kötelező erejű energiamegtakarítási célokat tartalmazó menetrendről;

56.  úgy véli, hogy a jogi eszközök és az európai szintű közös intézkedések meghatározásakor különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ezek az intézkedések milyen többletköltségeket eredményeznek az európai polgárok számára, valamint a gyártási és adminisztrációs költségeket illetően milyen terhet rónak az európai iparra;

57.  felkéri a Bizottságot, hogy az uniós finanszírozás részeként bocsásson rendelkezésre egy pénzügyi eszközt, hogy bátorítsa a kkv-kat fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiáik fejlesztésére;

58.  felkéri a Bizottságot az EU költségvetésének kiigazítására, hogy felgyorsítsa a költséghatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztését és alkalmazását, különösen azzal a céllal, hogy eleget tegyenek a stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) végrehajtása pénzügyi szükségleteinek;

59.  üdvözli a Polgármesterek Szövetségének létrehozását, amely a bevált gyakorlatok cseréjének fóruma, és azon városok előhírnöke hivatott lenni, amelyek nagyra törő célkitűzéseket fogalmaznak meg energiahatékonyságuk javítása érdekében; ezzel összefüggésben üdvözli azon városok és szövetségek tevékenységét, amelyek a városok energiahatékonyságának javítása érdekében fejlesztik az IKT-k használatának bevált gyakorlatait, valamint ösztönzi e bevált gyakorlatok terjesztését;

60.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák az oktatást és a tudatosság növelését a felhasználók számára az IKT-k teljes energiamegtakarítási potenciáljának kiaknázása érdekében;

61.  felkéri a Bizottságot, hogy a megfelelő nemzetközi partnerekkel együttműködve támogassa a közös nemzetközi szabványok kidolgozását a vállalatok szén-dioxid-kibocsátási jelentéseire vonatkozóan, hogy a vállalatok összehasonlítható módon és eredményesen tudják mérni saját kibocsátásaikat;

62.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a külső feldolgozás fejlesztését, tekintettel e technológiának az energiahatékonysághoz való hozzájárulása és az általában az IKT-k rendszeres fejlesztésével kapcsolatosan keletkező hulladék csökkentése tekintetében megnyilvánuló hatalmas potenciáljára;

63.  kívánatosnak tartja, hogy lépéseket tegyenek az IKT-k nyújtotta lehetőségek kiaknázása céljából a logisztikai láncban az élelmiszertermelés tékozlásainak csökkentésére, elsősorban a közös agrárpolitika és a 7. keretprogram összehangolt fellépésén keresztül;

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 285., 2009.10.31., 10. o.
(2) HL L 412., 2006.12.30., 1. o.


A Bizottság fehér könyve: „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé”
PDF 518kWORD 133k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvről (2009/2152(INI))
P7_TA(2010)0154A7-0057/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvre (COM(2009)0147),

–  tekintettel az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei” című, 2008. április 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel A jövő ma kezdődik - Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások' című 2009. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a 2009 nyarán pusztító erdőtüzekről szóló 2009. szeptember 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a koppenhágai éghajlat-változási konferenciára (COP 15) vonatkozó EU stratégiáról szóló, 2009. november 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián (COP-15) elért eredményekről szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(5),

  tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre, valamint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében részes felek 2009 decemberében, Koppenhágában tartott 15. konferenciájának eredményeire(6),

–  tekintettel a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/29/EK irányelvre(7),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0057/2010),

A.  mivel a globális felmelegedést és az éghajlatváltozást rendkívül súlyos fenyegetésként ismerik el,

B.  mivel az éghajlatváltozás hatásai jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi következményekhez fognak vezetni,

C.  mivel még ha sikerül is világszerte korlátozni és csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, az elkerülhetetlen hatások kezelése így is jelentős alkalmazkodási erőfeszítéseket követel majd meg,

D.  mivel a globális felmelegedés +2°C-on való megállítására vonatkozó cél még mindig egy olyan, felmelegedéssel járó helyzetet eredményezne Európában, amelyet szélsőséges regionális éghajlati változások jellemeznek, és mivel ha teljesítik is az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében foglalt jelenlegi ígéreteket, azok összességében +3.5-4°C-os felmelegedést jelentenének,

E.  mivel az éghajlatváltozás hatásai különböző módon, különböző súlyossági szinten és eltérő időben érintik majd az európai régiókat,

F.  mivel – ahogy arra a bizottsági fehér könyv is rámutat – az alkalmazkodás megkívánja, hogy az uniós tagállamok szolidaritást vállaljanak a hátrányos helyzetű és az éghajlatváltozás által leginkább sújtott régiókkal,

G.  mivel Dél-Európa és a Földközi-tenger medencéje olyan sebezhető térségek, amelyek már most vízhiánnyal, szárazsággal és erdőtüzekkel küzdenek, és mivel a legújabb kutatások azt mutatják, hogy Dél-Európában 2080-ra a terméshozam 25%-os csökkenésével kell számolni(8),

H.  mivel a „European Respiratory Society” szerint egy adott, városra jellemző küszöb feletti minden 1 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedés esetén 6%-kal növekszik a légzőszervi panaszokkal küzdők halálozási aránya,

I.  mivel a fehér könyvön belül fontos „A külpolitikai dimenzió és az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében folyó munka” című rész, és az EU-nak egységesen kell felszólalnia annak érdekében, hogy ismét vezető szerephez jusson az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, elősegítve az új „éghajlat-diplomácia” kialakítását, amit az Európai Parlament a koppenhágai konferencián elért eredményekről szóló 2010. február 10-i állásfoglalásában is kért,

J.  mivel az éghajlatváltozás gazdasági, társadalmi és a tágabb környezetet érintő hatásait legsúlyosabban közvetett módon fogjuk érezni, az emberi élethez alapvetően fontos ökoszisztéma-szolgáltatások leromlása révén, és mivel ez szükségessé teszi, hogy az ökoszisztémák védelme az EU alkalmazkodási stratégiájának alapját képezze,

K.  mivel az átlaghőmérséklet emelkedése csökkenti az olaj és a gáz iránti, fűtési célú igényt, mivel azonban ugyanakkor növekszik a hűtést szükségessé tevő napok száma, ami megnövelheti a villamos áram iránti igényeket,

L.  mivel a közvetlenül a környezetvédelemmel foglalkozó meglévő uniós jogszabályoknak koherens alapot kell biztosítaniuk az EU azon képességének megerősítésére, hogy kezelni tudja az éghajlatváltozás következményeit,

M.  mivel az európai szinten tett fellépéseknek a környezet tiszteletben tartása szempontjából a legmagasabb szintű normákat kell felállítaniuk és teljesíteniük mind rövid és hosszú távon (többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén),

1.  üdvözli a fent említett fehér könyvet;

2.  egyetért a javasolt uniós alkalmazkodási keret céljával, azaz az EU ellenálló képességének javításával az éghajlatváltozás hatásaival szemben;

3.  különösen üdvözli, hogy a fehér könyv hangsúlyozza valamennyi ökoszisztéma ellenálló képességének növelését, ami alapvető védelmet jelent az éghajlatváltozás hatásai ellen; hangsúlyozza továbbá, hogy a természetes ökoszisztémák a Föld legfontosabb szén-dioxid-elnyelői, amelyek a kibocsátott üvegházhatású gázok globális éves mennyiségének 50%-át kötik meg, hozzájárulva ezáltal mind a következmények enyhítéséhez, mind az alkalmazkodáshoz;

4.  hangsúlyozza a tagállamok alkalmazkodási erőfeszítéseinek tervezésére és közlésére szolgáló közös európai kereten alapuló nemzeti alkalmazkodási tervek elkészítésének jelentőségét; úgy véli, hogy e terveknek magukban kellene foglalniuk az azon infrastruktúra és energetikai és ipari létesítmények kockázati és veszélytérképeit, amelyek kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén veszélyt jelenthetnek a környezetre vagy a közegészségre; felszólít ezen információk a nyilvánosság és más tagállamok számára történő hozzáférhetővé tételére;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkalmazkodás valamennyi uniós politikában központi szerepet kapjon, különösen a közös agrár- és halászati politikában, valamint a környezetvédelmi hatásvizsgálatról, a tervezési engedélyeztetésről és az építési standardokról szóló jogszabályokban, valamint hogy horizontális, ágazatokat átfogó, az ökoszisztéma ellenálló képességén alapuló megközelítés révén biztosítsák ezen intézkedések koherenciáját;

6.  hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb csoportosítása érdekében az egyes következmények Európában való bekövetkezésének várható ideje alapján további prioritási sorrendet kell felállítani a fehér könyvben meghatározott fő cselekvési területek között;

A tudásalap megteremtése

7.  osztja a Bizottság azon álláspontját, amely szerint több ismeretre van szükség az éghajlatváltozás hatásairól ahhoz, hogy a kutatásból származó információk a lehető legszélesebb körben terjeszthetők, illetve a megfelelő alkalmazkodási intézkedések kidolgozhatók legyenek;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy ne csak létrehozza a tudásbázist az éghajlatváltozás – elsősorban az Európai Uniót érintő – hatásairól, hanem ossza is meg e tudást a fejlődő és iparosodó országokkal annak érdekében, hogy felhasználhassák azt az éghajlatváltozás problémájának kezelése érdekében tett saját válaszlépéseik megtervezéséhez, és tényleges hasznát vehessék az éghajlatvédelmi intézkedéseket célzó pénzügyi támogatásoknak;

9.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a kutatási erőfeszítéseket a jelenlegi hetedik kutatási keretprogramban és a jövőbeni kutatási keretprogramokban a meghatározott helyeken és adott időpontokban jelentkező kockázatok (az időjárással összefüggő múltbeli és valószínűsíthető jövőbeli katasztrófák) és egyéb olyan kapcsolódó tényezők, mint a társadalmi-gazdasági fejlemények (a veszélyeztetett javak jelenlegi és jövőbeli földrajzi eloszlása) vonatkozásában meglévő ismeretbeli hiányosságok pótlása, valamint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekkel járó költségek és haszon felbecslését és az éghajlati kockázatoknak való kitettség vagy kiszolgáltatottság csökkentéséhez való hozzájárulásuk felmérését célzó módozatok és technikák kidolgozása érdekében, és a prioritások közé kell tartozniuk a kutatásoknak és a műszaki fejlődés finanszírozásának azon államokban, amelyekben az alkalmazkodási intézkedések meghozatala jelentős költségekkel jár;

10.  úgy véli, hogy sürgősen sebezhetőségi mutatókat kell létrehozni, tekintettel a Közösségen belüli éghajlat-változási forgatókönyvek számos változatára, kiemeli további kutatások szükségességét a megfelelő modellezés területén nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint az alkalmazkodási képesség meghatározásának szükségességét az EU egész területén; sürgeti ezért az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy készítsen olyan jelentéseket, amelyek az éghajlatváltozás kockázatait elemzik Európa legsebezhetőbb régióira nézve, azonosítva a szükségleteket, a korlátokat, az időkereteket, a lehetőségeket, a politikai szinteket és az alkalmazkodási lehetőségeket annak érdekében, hogy politikai iránymutatást szűrjenek le az alkalmazkodás gyakorlatára vonatkozóan, és segítsék a regionális és helyi érdekelt feleket erőteljes alkalmazkodási stratégiák kialakításában;

11.  emlékeztet azonban arra, hogy az éghajlatváltozás hatásainak bizonytalansága a probléma szerves részét képezi, és – elővigyázatos szemléletet követve – e területen a döntések meghozatalával néha nem szabad megvárni a tudományos bizonyosságot;

12.  véleménye szerint alapokat kell elkülöníteni az éghajlatkutatás céljára, ami európai szinten hatékonyabban kivitelezhető, és meg kell teremteni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák fejlesztésének szilárd alapjait;

13.  arra biztatja a Bizottságot, hogy biztosítson könnyű hozzáférést a részletes adatokhoz (beleértve az adatbázis módszertani leírását szolgáló metaadatokat is) az állami vagy magánszektorhoz tartozó minden érdekelt fél számára; úgy véli, hogy az éghajlatváltozásra vonatkozó adatokat közjavaknak kell tekinteni és így az INSPIRE irányelv 14. cikkével összhangban a közvélemény rendelkezésére kell bocsátani térítésmentesen vagy olyan térítés mellett, amely az adatbázis-fenntartás és az adott adatszolgáltatás költségeit fedezi;

14.  hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás helyi és regionális kezdeményezéseinek hálózatát és európai szintű tapasztalatcserére van szükség; rámutat arra, hogy a legjobb gyakorlati megoldások azonosítása hozzáadott értéket teremthet az európai uniós stratégia számára;

15.  hangsúlyozza az olyan, részvételen alapuló kutatási módszerek jelentőségét, mint a „Tudomány a társadalomban” programon belül, az EU 7. kutatási keretprogramja keretében ösztönzött módszerek, amelyek megkönnyítik a közösségekkel és helyi hatóságokkal együtt történő közös tudásépítést a legjobb regionális és helyi szintű alkalmazkodási stratégiák meghatározása és a tudás hatékonyabb terjesztésének biztosítása érdekében;

16.  üdvözli a fehér könyv információcsere-mechanizmus létrehozására irányuló kezdeményezését; bízik benne, hogy 2011-re működésbe lép e mechanizmus, akárcsak a megelőzési modellek és eszközök szabályozása;

17.  úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell azt, hogy az elszámolóházi mechanizmust olyan portálként fejlesszék ki, amely magában foglalja az olyan egyéb létező rendszereket, mint a közös környezeti információs rendszer (SEIS) és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési rendszer (GMES), valamint értéknövelést kell elérnie az EU, a tagállamok és a magánszféra érdekelt feleinek felkészítésében a megfelelő alkalmazkodási tervek kidolgozásához, finanszírozásához és végrehajtásához;

18.  hangsúlyozza különösen a természeti katasztrófák esetén indított mentési tevékenységeket támogató, műholdas szolgáltatások fontosságát; felszólítja valamennyi érintett szereplőt, hogy tegyék a GMES rendszert teljes mértékben működőképessé, amilyen gyorsan csak lehetséges;

Az alkalmazkodás beépítése az Unió szakpolitikáiba
Általános alapelv

19.  hangsúlyozza, hogy olyan, ágazatokat átfogó szemléletmódra van szükség, amely az ökoszisztéma ellenálló képességén, az élőhelyek és a biológiai sokféleség, valamint az ökoszisztéma által biztosított szolgáltatások védelmén alapszik, továbbá valamennyi ágazatspecifikus politika részeként biztosítani kell a meghozandó intézkedések közötti szinergiát és összhangot;

Víz

20.  különösen aggódik a víz miatt, amely bolygónk egyik alapvető erőforrása, mivel az éghajlatváltozás jelentős hatással lesz a víz mennyiségére és minőségére, különösen az ivóvíz tekintetében;

21.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak hatékonyabban kell kezelnie vízforrásait, egy fenntartható, kétutas megközelítés – a források kapacitásának megerősítése és a lakossági oldalon a vízigény és a pazarlás aktív csökkentése, valamint társadalmi-gazdasági tevékenységek révén;

22.  kiemeli az alkalmazkodásnak a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe való teljes körű integrálásának fontosságát a 2009. november 30-án kiadott iránymutatásoknak megfelelően;

23.  hangsúlyozza a vízügyi keretirányelv (2000/60/EK)(9) aktív végrehajtása, és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek hatékonysága biztosításának fontosságát, különösen a határokon átnyúló vízgyűjtő medencék és az olyan régiók esetében, ahol a vízhiány hamarosan eléri a kritikus szintet, és/vagy ahol nő az áradások gyakorisága;

24.  hangsúlyozza az árvízkockázatokkal foglalkozó irányelv végrehajtásának fontosságát, mely átfogó mechanizmust biztosít az éghajlatváltozás okozta megnövekedett árvízkockázatok értékeléséhez és nyomon követéséhez, valamint az alkalmazkodási megközelítések kidolgozásához, továbbá hangsúlyozza, hogy az ellenálló környezet és ellenálló ökoszisztémák rendkívüli előnyt jelentenek az árvizek hatásainak nyomon követése és minimalizálása szempontjából;

Mezőgazdaság és erdészet

25.  kiemeli, hogy a természeti erőforrások – különösen a víz és a talaj – fenntarthatóbb felhasználásával javítani kell a mezőgazdasági ökoszisztémák ellenálló képességét, a nem fenntartható gyakorlatok alkalmazásának és a túlzottan nagy vízigényű terményfajták ültetésének aktív megakadályozása révén, és a fajokon belüli biodiverzitás fokozottabb kihasználásával javítani kell a mezőgazdasági ökoszisztémák ellenálló képességét;

26.  úgy véli, hogy a közös agrárpolitikának központi szerepet kell játszania az alkalmazkodásban, és a mezőgazdaság ökoszisztéma-orientáltabb megközelítését kell képviselnie, amely fenntartja és megerősíti a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló intézkedések és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások eredményeit, ideértve a talajmegőrzést, az árvizekből származó víz minőségét, és a vidékek közötti ökológiai kapcsolatokat, illetve, hogy a fenntartható művelési gyakorlatoknak számos kedvező hatása lehet a talajmegőrzés, a vízgazdálkodás, a biológiai sokféleség megőrzése és az ökoszisztémák ellenálló képessége szempontjából;

27.  hangsúlyozza, hogy az erdők védelmét célzó uniós intézkedéseknek is ki kell terjedniük az alkalmazkodásra, mivel az erdei ökoszisztémákat is súlyosan fogják érinteni az éghajlatváltozás hatásai, és megnő az erdőtüzek kockázata;

28.  üdvözli az uniós erdőgazdálkodási stratégia korszerűsítésére irányuló bizottsági javaslatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb kezdeményezzen vitát az erdők védelméről;

29.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be agrár-erdészeti intézkedéseket a földközi-tengeri-medence országaiban történő erdőtelepítés érdekében, mivel ez az alapvető ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásának egy költséghatékony módja;

30.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Európában az elmúlt évek erdőtüzeiben évente több, mint 400 000 hektárnyi erdő égett le, annak következtében, hogy fokozatosan elnéptelenednek a vidéki területek, felhagynak a hagyományos vidéki tevékenységekkel, nem megfelelően tartják fenn az erdőket, nagy kiterjedésű olyan erdők vannak, ahol egyetlen egy fafajta él, nem megfelelő elegyű fafajtákat telepítenek, hiányzik a megfelelő megelőzési politika, nem elég szigorú a szándékos gyújtogatás által keletkezett tüzek esetén kiszabott büntetés, valamint nem hajtják végre megfelelően az illegális építkezéseket tiltó és az újraerdősítést biztosító törvényeket; megállapítja, hogy ilyen gyakori erdőtüzek mellett – különösen Dél-Európában – az erdők nem tudnak felújulni, aminek súlyos ökológiai, gazdasági és társadalmi következményei lesznek; megjegyzi továbbá, hogy a 2007-ben tapasztalt szokatlan időjárási körülmények súlyosbították az óriástüzeket, és félő, hogy ez a jelenség a következő években gyakrabban előfordul majd; hozzáteszi, hogy a globális felmelegedés legalább a következő 30 évben tovább fog fokozódni, és mindenekelőtt az éghajlatváltozásra érzékenyebb, meghatározott régiókat érintheti majd;

31.  az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós cselekvési tervre vonatkozó javaslatában sürgeti a Bizottságot, hogy részesítse előnyben a szárazság és az erdőtüzek elleni védelmet, külön hangsúlyt helyezve Dél-Európára, a 2009 nyarán pusztító erdőtüzekről elfogadott állásfoglalásában javasoltakkal összhangban;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlásokat arra vonatkozólag, miként lehet a nemzeti polgári védelmi rendszereket átalakítani, hogy képesek legyenek kezelni az éghajlatváltozás hatásait; különösen sürgeti a Bizottságot, hogy intézkedjen az erdőtüzek elleni európai uniós taktikai tartalék forrásainak és kapacitásainak növelése érdekében;

33.  javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki kutatási programokat annak vizsgálatára, hogy miként reagálnak az erdők a magasabb szén-dioxid-koncentrációra, a magasabb hőmérsékletekre és a szárazságra;

34.  ajánlja, hogy tekintettel az éghajlatváltozás által előidézett új körülményekre, a Bizottság készítsen kutatási programokat az érintett ökoszisztémákban folytatott erdőgazdálkodás új technikáinak kidolgozása érdekében;

Halászat

35.  kéri, hogy vegyék fontolóra az alternatív halászati gazdálkodás lehetőségeit és a halászati flotta egyes szegmensei kapacitásának csökkentését fenntartható halászati és akvakultúra-gyakorlatok létrehozásának céljából;

36.  arra kéri a Bizottságot, hogy végeztessen vizsgálatokat a zöld alga jelenség és annak a halászati ágazatra gyakorolt hatása értékelésére; kéri továbbá, hogy végezzenek vizsgálatot a globális felmelegedés miatti tengeráramlási jelenségnek az egyes, tengerben élő fajok mozgására gyakorolt hatásáról;

37.  határozottan sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az integrált partiövezet-irányításra vonatkozó ajánlásokat megerősítsék és végrehajtsák egy olyan integrált tengerpolitika általánosabb kontextusában, amely a tengerrel és az óceánokkal összefüggő valamennyi ágazati politikát egyesíti;

38.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ökoszisztéma ellenálló képessége révén történő alkalmazkodás kerüljön előtérbe a Közösség álláspontjában a halászattal és a tengeri környezettel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások és különösen a halászati partnerségi megállapodások során és a regionális halászati szervezetekben;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen vegyen részt egy „kék szén alap” létrehozásában az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCC) keretében; hangsúlyozza, hogy ennek az alapnak – a tengeri környezettel kapcsolatos tervezésre irányuló globális stratégia részeként – fel kell tárnia a part menti és tengeri ökoszisztémák védelmére és kezelésére, valamint az óceánokban történő szén megkötésére irányuló pénzügyi és koordinációs mechanizmusokat;

Talaj

40.  úgy véli, hogy nemcsak a talajhasználat fejt ki erőteljes hatást az éghajlatváltozásra, hanem maga az éghajlatváltozás is súlyos talajromlást vagy eróziót idézhet elő;

41.  felismeri, hogy a talajromlásnak elsősorban helyi vagy regionális okai és következményei vannak, ezért kéri a szubszidiaritás elvének érvényesítését; felszólítja a talajvédelmi jogszabállyal még nem rendelkező tagállamokat, hogy vállalják ezért maguk a felelősséget;

Partvidéki területek és szigetek

42.  úgy véli, hogy a partvidéki területeknek és a szigeteknek elsőbbséget kell élvezniük az alkalmazkodási intézkedések végrehajtásakor, mivel különösen érzékenyek az éghajlatváltozás következményeire, sűrűn lakottak, és gazdasági súlyuk nagyon jelentős;

Egészségügy és szociális politikák

43.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politikákat úgy kell kialakítani, hogy azok egyúttal a fenntartható fejlődés kiemelt előmozdítói legyenek; hangsúlyozza továbbá, hogy e politikáknak hozzá kell járulniuk a munkahelyteremtéshez és a társadalmi igazságosság védelméhez, előmozdítva ezzel a foglalkoztatás szintjének emelését, valamint a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek visszaszorítását;

44.  kiemeli, hogy az alkalmazkodási politikák szociális és foglalkoztatási vonatkozásait figyelembe kell venni az EU gazdaságélénkítési stratégiájában;

45.  megállapítja, hogy a nagyratörő alkalmazkodási tervek hozzájárulnak majd Európában a zöld munkahelyek létesítéséhez, ami elősegíti egy szén-dioxid-mentes gazdaság kiépítését, kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek több erőfeszítést azért, hogy Európa minden részén elérhetővé váljon a fenntarthatóbb gazdasági növekedés;

46.  hangsúlyozza, hogy a szociális szempontból leghátrányosabb helyzetű közösségek, illetve csoportok számára megfelelő támogatást kell nyújtani az alkalmazkodási intézkedések magas költségeire való tekintettel;

47.  üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy 2011-re történjen meg az iránymutatások és felügyeleti mechanizmusok kidolgozása az éghajlatváltozás egészségügyi hatásairól; hangsúlyozza a kórokozó-átvivők (vektorok) által terjesztett betegségek terjedésének növekvő kockázatát, a légzőszervekre gyakorolt súlyos egészségügyi hatást, és kiemeli, hogy az európai polgárokat tájékoztatni kell az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által ajánlott hatékony óvintézkedésekről;

48.  megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai valószínűleg a legjobban nélkülöző közösségeket, a legszegényebb népességet és a legsebezhetőbb csoportokat, például a gyermekeket, az időseket és a betegeket érintik leginkább; lényegesnek tartja, hogy az alkalmazkodási intézkedéseket az egészségügyi egyenlőtlenségek figyelembe vételével határozzák meg, és hogy ezek az intézkedések járulékos egészségügyi előnyökkel járó fellépéseket ösztönözzenek;

49.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az állatbetegségek megfigyelését és az ellenük való védekezést szolgáló meglévő rendszerek hatékonyságát;

50.  elismeri az egészségügyi ágazat alkalmazkodásban játszott szerepét; kéri az EU-t, hogy támogassa az ágazat szénlábnyomának csökkentésére irányuló intézkedéseket, és biztosítson megfelelő finanszírozást az egészségügyi ágazatban végrehajtandó alkalmazkodási intézkedésekhez;

Infrastruktúra

51.  kiemeli annak szükségességét, hogy az ipari engedélyezéssel és környezetvédelmi hatáselemezésekkel kapcsolatos meglévő jogszabályok minden tervezett infrastruktúra és engedélyezett ipari tevékenység esetén – bizonyos fokú alkalmazkodási képesség fenntartása mellett – megköveteljék az előre jelzett jövőbeni éghajlati feltételeknek és az azokból eredő kockázatoknak a teljes körű figyelembe vételét; rámutat arra, hogy számos esetben megfelelőbb lenne, ha a káros éghajlati hatásokra való felkészülés érdekében történő védelem kiépítése helyett nem fejlesztenék az érzékeny területeket;

52.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a környezetvédelmi hatásvizsgálatok szükség esetén általában véve vegyék figyelembe a különböző lehetséges alkalmazkodási forgatókönyveket, amennyiben azok tudományos alátámasztást nyertek;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb dolgozzon ki módszereket az infrastrukturális projektek éghajlati szempontból történő ellenőrzésére, egy költség-haszon elemzést és a lehetséges alternatívákat is ideértve;

54.  javasolja, hogy a Bizottság fontolja meg, milyen módon lehetne az állami és magánbefektetések éghajlati hatáselemzésével kapcsolatban feltérképezendő lehetőségek között ösztönözni a megfelelő területrendezési tervezést (a kockázatok és veszélyek felmérésével);

55.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy lásson hozzá az éghajlatváltozás hatásainak az építési szabványokba (például az Eurocode) való beépítésére vonatkozó tervéhez annak érdekében, hogy növeljék a veszélyeztetett területeken található épületek ellenálló képességét;

56.  azon a véleményen van, hogy a mikroklíma szempontjából a sűrűn lakott területeken és városokban kerülni kell az olyan építkezést, amely megakadályozza a víz elfolyását;

Szállítás

57.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fehér könyv nem foglalkozik a közlekedési ágazattal annak ellenére, hogy az az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 27%-áért felelős, és ezért hatékony alkalmazkodási intézkedésekre van szükség;

58.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a közlekedési ágazat szintén az európai éghajlatváltozási stratégia szerves részét képezze, és felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatot egy európai éghajlati és közlekedési csomagra vonatkozólag;

59.  létfontosságúnak tartja, hogy a közlekedés szén-dioxid-mentesítésének egyik eszközeként támogassák a modális váltást az ágazatban;

60.  hangsúlyozza, hogy valamennyi közlekedési eszköz vonatkozásában fokozatosan be kell építeni az alkalmazkodás külső költségeit;

61.  úgy véli, hogy a közlekedési ágazatban szükséges olyan alkalmazkodási intézkedésekkel, mint pl. az ágazat (különösen a modális váltásnak köszönhetően történő) újjászervezésével kapcsolatos gazdasági, szociális és pénzügyi hatások még mindig nem eléggé ismertek vagy előre jelzettek; felszólítja a Bizottságot, hogy az ágazat összetevőire (a közúti, vasúti, légi- és tengeri közlekedésre) nézve állapítsa meg a sebezhetőségi mutatókat és a legjobb gyakorlatok cseréjének módszerét;

62.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tömegközlekedés fejlesztésére, a plurimodalitásra és az intelligens közlekedési rendszerekre alapozva dolgozzanak ki hatékony szakpolitikát a városi mobilitás javítása érdekében, hogy ezáltal a nagykiterjedésű városi agglomerációkban csökkenjen a forgalmi dugók előfordulása és a környezetszennyezés;

63.  hangsúlyozza, hogy egy modern és fenntartható közlekedési politika előmozdítása érdekében megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani a TEN prioritást élvező vasúti, tengeri és egyéb vízi közlekedési projektjei számára az EU következő, (2014–2020 közötti) pénzügyi programozási időszakában;

64.  hangsúlyozza, hogy tovább kell vinni az ún. „Euromatrica-irányelv” jogalkotási folyamatát a külső költségek internalizálásának a „szennyező fizet” elv alapján történő megkönnyítésére, egyenlő versenyfeltételeket teremtve a különböző közlekedési módok között;

Energia

65.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás komoly hatást gyakorol az EU tagállamainak energiaellátására és energiaigényére;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás infrastruktúrákra és energiaigényre gyakorolt hatásainak figyelembevételével végezzen alapos elemzést a jövőbeli energetikai forgatókönyvekkel kapcsolatban;

67.  felszólítja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy a megújuló és fosszilis energiaforrásokból történő elekromosáram-termelés potenciálja változni fog-e az éghajlatváltozás következtében, és felhívja a figyelmet a hőerőművek hűtésének korlátaira és azok következményeire;

68.  a reaktorok hűtésével kapcsolatban megjegyzi, hogy a nukleáris létesítmények biztonságát hőhullámok idején sajátos kockázatok fenyegetik, amely probléma súlyos környezeti hatással járhat a környező vizekre, és amelynek ellátásbiztonsági következményei is lehetnek;

69.  megjegyzi, hogy a szélsőséges időjárási körülmények, például az áradások és viharok károkat okozhatnak az erőművekben, a villanyoszlopokban, az alállomásokban és az elektromos kapcsolószekrényekben, de akár azok ideiglenes leállását is okozhatják; véleménye szerint a különböző nagy teljesítőképességű elektromos hálózatoknak ezért meg kell megbirkózniuk a hálózati rugalmassággal kapcsolatos megnövekedett igényekkel, ezért a helyi hálózatokat és a nemzetközi nagyfeszültségű hálózatokat meg kell erősíteni;

70.  hangsúlyozza, hogy az épületek energiafelhasználása az éghajlatváltozás következtében változni fog, és a legnagyobb kihívás az épületek túlmelegedésével kapcsolatos probléma megoldásában rejlik; véleménye szerint a természetes hűtésnek, a gépi hűtésnek, az energiateljesítménynek, valamint a jól átgondolt térszervezésnek fontos szerepet kell kapnia ezzel kapcsolatban;

71.  úgy véli, hogy a megújuló energiaforrásokat aktívan ösztönző, intelligens energiával kapcsolatos politikák, a decentralizált energiaellátás, valamint az energiahatékonyság révén a régiók területükön nemcsak hozzájárulnak az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemhez, hanem új gazdasági lehetőségeket és kilátásokat is teremtenek polgáraik számára;

72.  hangsúlyozza, hogy az energiaellátásra és -hozzáférésre vonatkozó intézkedéseket a tagállamok közötti szolidaritás jegyében kell kialakítani, és hogy az EU-nak hozzá kell járulnia a nagyobb energiahatékonyság irányába történő globális stratégiai elmozduláshoz, valamint az alacsony széntartalmú energiaforrások, például a megújuló energiaforrások előmozdításához;

73.  felszólítja a tagállamokat, hogy 2010. június 30-ig nyújtsák be az uniós modell és kritériumok alapján készített ambiciózus, átfogó és a valóság talaján álló nemzeti cselekvési terveiket, szem előtt tartva, hogy az egyes tagállamok megújuló energiaforrásokból származó energia iránti szükségletének elsősorban a belföldi termelésen kell alapulnia, míg a megújuló energiaforrásokból előállított energia tagállamok közti statisztikai átruházására szolgáló mechanizmust csak akkor szabad igénybe venni, amikor ezt teljes mértékben indokoltnak tekintik;

74.  hangsúlyozza, hogy elsőrendű feladatként további intézkedéseket kell hozni a 2020-ra az energiahatékonyság 20%-os növelését célul tűző közösségi stratégia előmozdítása érdekében; az energiahatékonyságra irányuló jelenlegi cselekvési terveket is értékelve úgy véli, hogy érdemes volna megfontolni e célkitűzés jogilag kötelező erejűvé tételét közösségi szinten;

Biológiai sokféleség

75.  mivel a NATURA 2000 alkotja az EU politikai erőfeszítéseinek központi pillérét az ökoszisztémáknak a változó éghajlati feltételek melletti fenntartásában, a NATURA 2000 élőhelyek és egyéb érintett területek aktív kezelésére szólít fel az EU-tól és a tagállamoktól származó megfelelő finanszírozás útján, a helyi közösségekkel folytatott szoros együttműködés és konzultáció alapján, továbbá hangsúlyozza, hogy iránymutatásokat kell kiadni a természetes élőhelyek kapcsolódásának biztosítására; hangsúlyozza, hogy amint az a Bizottság „Az invazív fajokról szóló stratégia felé” című közleményéhez csatolt bizottsági hatásfelmérésben (SEC(2008)2887) is szerepel, még mindig nem ismert az invazív fajok nagysága és ösvényeik, illetve az, hogy milyen hatással vannak az ökoszisztémákra, illetve az, hogy az éghajlatváltozás hogyan fogja befolyásolni a biológiai inváziókat;

76.  hangsúlyozza, hogy a szárazföldi és a tengeri ökoszisztémák ellenálló képessége végső soron a biológiai sokféleség megőrzésétől függ;

77.  rámutat, hogy a meglévő uniós jogszabályok, például a víz keretirányelv(10) és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv(11) segíthetnek az ökoszisztémák ellenálló képességével kapcsolatos problémák kezelésében Európában mindaddig, amíg a területgazdálkodási terveket ökoszisztéma-alapú megközelítés alapján dolgozzák ki; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak kiemelt prioritást e politikák végrehajtásának;

78.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tanulmányozzák az európai ökoszisztémákban tapasztalható idegenfaj-inváziókat (pl. trópusi halfajok megjelenését a Földközi-tengerben), és hogy megfelelő politikákat dolgozzanak ki ezek ellen;

Városi környezet

79.  hangsúlyozza, hogy Európában a lakosság mintegy 75%-a a városi területeken lakik, valamint azt, hogy az éghajlatváltozás olyan plusz tényező, amely kihatással van a városok és nagyvárosok életminőségére; sürgeti az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy tanulmányozza az éghajlatváltozásnak a városi területek mikroklímájára kifejtett várható hatását (figyelembe véve például a városi hősziget hatást);

Migráció

80.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás valószínűleg nagyméretű, környezeti okokra visszavezethető migrációt fog kiváltani azokból a régiókból, amelyek már most is az Európába irányuló migrációs hullámok kiindulópontjai (Afrika, Közel-Kelet, Dél- és Dél-kelet Ázsia);

81.  hangsúlyozza, hogy a környezeti okokra visszavezethető migrációt figyelembe kell venni a fejlesztésisegély-politika hosszú távú tervezésénél, hogy időben történő megelőzésre és azonnali humanitárius válaszintézkedésekre kerüljön sor a származási országokban;

Kulturális örökség

82.  hangsúlyozza az olyan alkalmazkodási intézkedések kidolgozásának fontosságát, melyek az európai kulturális örökség valamennyi aspektusát figyelembe veszik;

Struktúra és irányítás

83.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a helyi és regionális hatóságokat kulcsfontosságú szereplőként ismerjék el az éghajlatváltozás káros hatásai elleni harcban;

84.  kiemeli a megfelelő beavatkozási szint, az ágazatokon átívelő integráció és a rugalmas környezetvédelmi támogatás fontosságát a végrehajtott intézkedések hatékonyságának maximalizálása érdekében;

85.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzenek koordinált megközelítést az egész Uniót lefedő területi kohézió biztosítását célzó alkalmazkodás során;

86.  nézete szerint, az intézkedéseket úgy kellene meghozni, hogy azok a gazdaságilag innovatív és fenntartható fellépéseket összehangolják a természetes környezet védelmével, és így minimalizálódhassanak az ökológiai és gazdasági érdekek közötti felhasználási konfliktusok;

87.  sürgeti, hogy a Bizottság dolgozzon kötelező erejű nemzeti és regionális alkalmazkodási stratégiák bevezetését szorgalmazó javaslatokon;

88.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó megközelítést a biztosítási ágazatnak a kockázatok tudatosításába és a kockázatmegosztásba történő bevonásáról;

89.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hatóságok határozott vezetésével és bevonásával alakítsák ki azokat a magán- és a közszféra közötti partnerségeket, amelyekre szükség van egy hosszú távú, határozott és hatékony, valamint a kockázatok tudatosításától a kockázatmegosztásig és a helyreállításig minden szempontot magában foglaló éghajlati kockázatkezelési keretrendszer létrehozásához;

90.  úgy véli, hogy a legkülső régiók a Lisszaboni Szerződés 349. cikkében felsorolt sajátos helyzetük és trópusi övezetekben való fekvésük miatt érzékenyek az éghajlatváltozás következményeire, ezért különös figyelmet kell kapniuk a Bizottságtól; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hatástanulmányt és saját fellépési tervet a legkülső régiók számára, és támogassa az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét e régiók és a földrajzi környezetükben lévő harmadik államok helyi hatóságai között;

91.  kéri a Bizottságot, hogy maradéktalanul éljen a Lisszaboni Szerződés 260. cikkében biztosított új jogaival, hogy ezáltal eleget tegyen a Szerződések őreként betöltött feladatának;

Finanszírozás

92.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén az EU költségvetése jelenleg nem tükrözi az EU politikai prioritásait;

93.  sürgeti hogy a Bizottság a jelenlegi többéves pénzügyi keret felülvizsgálatán belül helyezze előtérbe, hogy az EU költségvetése képes legyen az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek magasabb pozícióba kell sorolnia az éghajlatváltozást, és különösen az alkalmazkodási intézkedéseket, biztosítva, hogy a szükséges finanszírozás rendelkezésre álljon;

94.  sürgeti, hogy a Bizottság az EU költségvetésének felülvizsgálatán belül, valamint az éghajlatváltozás hatásainak kezelését biztosítandó, tegyen javaslatot egy, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos eljárásra;

95.  felhív, hogy az éghajlatváltozás – különösen az alkalmazkodási stratégiának az európai uniós politikákba történő integrálása révén – váljék prioritássá a jövőben;

96.  kéri, hogy szigorúan ügyeljenek annak biztosítására, hogy az energiahatékonysággal, hulladékgazdálkodással és infrastruktúra-építéssel kapcsolatos, uniós pénzeszközökből finanszírozott projektekre irányuló javaslatok engedélyezési eljárásának részét képezze az éghajlatváltozás hatásainak kiértékelése;

97.  hangsúlyozza, hogy az éghajlat és bolygónk védelmének céljait bele kell foglalni az EU kohéziós politikájának konvergencia- és növekedési céljaiba, anélkül hogy azok felváltanák a strukturális politika hagyományos feladatait;

98.  sürgeti, hogy a Bizottság az EU fenntartható fejlődési stratégiájával(12) összhangban sürgősen nyújtson be a környezetre jelentős negatív hatást kifejtő támogatások ágazatonkénti reformjára vonatkozó ütemtervet azok fokozatos megszüntetése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy az e reform révén hozzáférhetővé vált pénzügyi forrásokat az alkalmazkodási erőfeszítésekre és a környezetbarát munkahelyekre kellene előirányozni;

99.  hangsúlyozza, hogy a különböző gazdaságélénkítő tervek által biztosított alapokat szintén az alkalmazkodásra irányuló befektetésekre kellene előirányozni, és minden esetben biztosítani kell ez utóbbiak éghajlat-változási hatásokkal szembeni ellenálló képességét;

100.  az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében hangsúlyozza a megelőzés elvét; kéri, hogy a Bizottság olyan megközelítést dolgozzon ki, amely biztosítja, hogy az alkalmazkodási intézkedések meg nem hozatalából eredő költségek ne az emberekre háruljanak;

101.  támogatja, hogy a Bizottság sürgesse a Tanácsot a Szolidaritási Alap létrehozásáról szóló rendelet (EUSF) felülvizsgálatának újraindítására, amely lehetővé fogja tenni a természeti csapások vagy az ember okozta katasztrófák kárainak hatékonyabb, rugalmasabb és időben történő kezelését;

102.  hangsúlyozza, hogy a kibocsátási jogoknak az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerben (ETS) történő árverezése – közte a légi és tengeri közlekedésre vonatkozó árverezés – révén létrejött bevétel jelentős részét arra a célra kellene előirányozni, hogy a tagállamoknak és a fejlődő országoknak lehetőségük legyen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra; úgy véli, hogy az ilyen rendelkezéseknek az európai közlekedés fenntartható módjait, például a vasúti közlekedést is támogatniuk kellene; szorgalmazza, hogy az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerből a szolidaritás és a Közösségen belüli gazdasági növekedés céljára előirányzott forrásokat (az árverezésre bocsátandó összes kibocsátási jog 10%-ából származó bevételt) az alkalmazkodási és kockázatkezelési intézkedésekre egyenlő arányban az alacsonyabb jövedelemszinttel rendelkező tagállamok között osszák szét;

103.  szorgalmazza, hogy a kibocsátás-kereskedelmi rendszerből és egyéb közösségi forrásokból származó, a tagállamok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását segítő finanszírozás szétosztása az egyes tagállamok vagy régiók éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének figyelembe vételével történjék;

104.  elismeri az iparosodott országok történelmi felelősségét a hőmérséklet egész világon történő jelenlegi növekedésében; megismétli 2010. február 10-i kijelentéseit, ideértve azt is, mely szerint a fejlődő országok éghajlatváltozással szembeni erőfeszítéseinek finanszírozására új és a jelenlegi ODA-kötelezettségvállalásokat kiegészítő európai uniós kötelezettségvállalásokat kell tenni, amelyek függetlenek a tagállamok éves költségvetési eljárásaitól;

Külső dimenzió

105.  megismétli, hogy az alkalmazkodási intézkedéseket a Koppenhágai Megállapodás 8. pontjának megfelelően az EU külpolitikájába be kell emelni;

106.  hangsúlyozza, hogy a legkevésbé fejlett országokban az ökoszisztéma-szolgáltatások értéke és az ellenálló képesség még jelentősebb(13); hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, és főként az ökoszisztémák ellenálló képességével kapcsolatos politikákat megfelelően figyelembe kell venni valamennyi nemzetközi tárgyalás során, ideértve a kereskedelmi tárgyalásokat is;

107.  szilárd meggyőződése, hogy az Európai Uniónak meg kell tartania és tovább kell fejlesztenie vezető szerepét a globális felmelegedés elleni nemzetközi küzdelemben, és úgy véli, hogy az esetleges késedelmek ebben a tevékenységben növelik a negatív környezeti, gazdasági és társadalmi hatások, valamint a jelentős költségek kockázatát;

108.  hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodásra irányuló európai fellépési keret végrehajtása sikerének biztosítása során döntő jelentőségű lesz, hogy azt belefoglalják egy globális, átfogó és ambiciózus megállapodásba, mely az éghajlatváltozás elleni harccal kapcsolatos intézkedések tekintetében jogilag kötelező erejű célkitűzéseket tartalmaz, hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak az e célok felé vezető úton vezető szerepet kell vállalnia.

109.  felszólítja a Bizottságot, hogy a küszöbön álló nyolcadik keretprogram (FP8) keretében vegye fontolóra a nemzetközi együttműködésre fordított finanszírozási keretek tágítását:

   a) a fejlett országok tekintetében, a megújuló technológiák terjedésének előmozdítása érdekében;
   b) a fejlődő országok tekintetében, a legkitettebb régiókat sújtó éghajlatváltozás elleni küzdelem támogatása érdekében, minden esetben tiszteletben tartva az egyes régiók különleges körülményeit, a kritérium pedig a fejlődő országok azon régióinak társadalmi és gazdasági fejlődése, amelyekkel a nemzetközi együttműködésre sor kerül; valamint
   c) az EU-val határos olyan harmadik országok tekintetében, amelyekben az éghajlatváltozás hatásai hasonlóak az EU-ban megfigyeltekhez;

Az éghajlatváltozás hatásaival és az alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoport

110.  támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy állítsanak fel egy, az éghajlatváltozás hatásaival és az alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoportot; hangsúlyozza, hogy e csoport számára a tagállamok képviselőin kívül fontos a regionális és helyi szereplők bevonása; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a Parlament képviselői megfigyelőként, valamint a magánszférához tartozó érdekelt felek szakemberi minőségben részt vehessenek ebben a csoportban; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az irányítócsoport megkülönböztetett figyelmet szenteljen az éghajlatváltozás egészségre kifejtett legsúlyosabb hatásainak, például az időjárással kapcsolatos haláleseteknek és a kórokozó-átvivők (vektorok) által terjesztett fertőző betegségeknek;

Bizottsági jelentés az elért eredményekről

111.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2012-ig nyújtson be egy jelentést az Európai Parlamentnek a fent említett fehér könyv végrehajtásában elért eredményekről;

o
o   o

112.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 247. E, 2009.10.15., 41. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0042
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0013.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0089.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0019.
(6) Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének határozattervezete -/CP.15, Koppenhágai Megállapodás, FCCC/CP/2009/L.7.
(7) HL L 140., 2009.6.5., 63. o.
(8) Közös Kutatóközpont – Technológiai Jövőkutatási Intézet: „Az éghajlatváltozás mezőgazdasági hatásai Európában.. PESETA-Mezőgazdasági tanulmányok”, EUR 24107 EN, 2009.
(9) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.
(10) A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.), annak a 2008/32/EK irányelv által legutóbb módosított formája (HL L 81., 2008.3.20., 60. o.).
(11) A tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).
(12) Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának (EU SDS) felülvizsgálata, a Tanács 10917/06 számú dokumentuma.
(13) Kényelmes megoldások egy kényelmetlen igazságra: az éghajlatváltozás ökoszisztéma alapú megközelítései. Világbank, Környezetvédelmi osztály, 2009, és A természetes helyreállás? Az ökoszisztémák szerepe az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében, UNEP, 2009.


A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2008. évi éves jelentés
PDF 325kWORD 92k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló, 2008. évi éves jelentésről (2009/2167(INI))
P7_TA(2010)0155A7-0100/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló „A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2008” című 2009. július 15-i jelentésére (COM(2009)0372), beleértve annak mellékleteit (SEC(2009)1002 és SEC(2009)1003),

–  tekintettel az OLAF 2008. évi tevékenységi jelentésére(1) és 2008. június 19-i második jelentésére az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelet alkalmazásáról, akárcsak az OLAF Vademecum helyébe lépő iránymutatásra,

–  tekintettel az OLAF felügyelőbizottságának a 2008. június és 2009. május(2) közötti időszakra vonatkozó tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel az OLAF felügyelőbizottságának a 2007. június és 2008. május(3) közötti időszakra vonatkozó tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek a 2008-es költségvetési évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére(4),

  tekintettel 2009. november 25-i állásfoglalására a Bizottság Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményéről – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a Stockholm Program(5), különösen a gazdasági bűnözésről és a korrupcióról szóló fejezetről,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkének (3) bekezdésére és 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom rendeletet módosító 2006. december 13-i 1995/2006/EK, Euratom tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0100/2010),

Általános megfontolások: Az észlelt szabálytalanságok összege

1.  tudomásul veszi, hogy a szabálytalanságok becsült − eddigi megállapítások szerinti − pénzügyi következményei a 2007. évi 1024 millió euróról 2008-ban 783,2 millió euróra csökkentek (a csökkenés a közvetlen kiadások és az előcsatlakozási alapok kivételével valamennyi ágazatot érintette), az alábbiak szerint:

   saját források: 351 millió euró (12,5%-kal kevesebb 2007-hez viszonyítva),
   mezőgazdasági kiadások: 102,3 millió euró (34%-kal kevesebb 2007-hez viszonyítva),
   strukturális intézkedések: 585,2 millió euró (27%-kal kevesebb 2007-hez viszonyítva),
   előcsatlakozási alapok: 61 millió euró (90,6%-kal több 2007-hez viszonyítva),
   közvetlen kiadások: 34,7 millió euró (5,15%-kal több 2007-hez viszonyítva),

2.  kiemeli a szabálytalanságokra vonatkozó adatok integrálásának szükségét, egyértelművé téve a hibák és a feltételezett csalások különböző kiadási területeken és a tagállamokban mozgósított forrásokra gyakorolt hatását;

3.  hangsúlyozza, hogy a csalás és korrupció elleni harc az európai intézmények és valamennyi tagállam fontos kötelezettsége, amelyeknek biztosítaniuk kell minden szükséges erőforrást e problémák hatékony leküzdésére az Unió és annak adófizetői pénzügyi érdekeinek védelme érdekében és fellépve a szervezett bűnözés ellen, amely a nemzeti jelzőszámok szerint növeli képességét az intézményekkel való összejátszásra, különösen a közösségi költségvetés terhére elkövetett csalások révén;

4.  sajnálattal tölti el, hogy nagy mennyiségű uniós pénzt továbbra is hibásan fizetnek ki, és felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő lépéseket e pénzek visszatérítése érdekében;

Saját források

5.  örömét fejezi ki, amiért a becslések szerint a szabálytalanságok mértéke 2007-hez viszonyítva 12,5%-kal csökkent; megállapítja ugyanakkor, hogy az előző évekhez hasonlóan a legtöbb szabálytalanság a televíziók és monitorok kapcsán jelentkezett, és következésképpen kéri a Bizottságot, hogy külön ellenőrizze ezeket a területeket és hozza meg a szükséges intézkedéseket adott esetben a saját források és az esedékes kamatok visszakapása érdekében; kéri továbbá a Bizottságot, hogy támogassa az importált árukra vonatkozó fizikai ellenőrzések, illetve a gazdasági szereplők által az áruk kiadását követően végzett ellenőrzések egyensúlyára irányuló törekvéseket; kéri továbbá a tagállamokat a megfelelőbb vonatkozó statisztikai adatok biztosítására;

6.  elengedhetetlennek tartja a káros adózási gyakorlatok felszámolására és a belső piac megfelelő működésére szolgáló közigazgatási együttműködés javítását célzó jogi eszköz kialakítását; ezért üdvözli az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló tanácsi irányelvre irányuló, a Bizottság által benyújtott javaslatot (COM(2009)0029); hangsúlyozza, hogy – a Parlament rendszeres, teljességre törekvő és átlátható tájékoztatása mellett – szükség van azon esetek hatékony nyomon követésére, amikor a tagállamok visszautasítják a kért információk továbbítását vagy a közigazgatási vizsgálat lefolytatását;

7.  pozitívnak értékeli a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és a csalás elleni küzdelemről szóló tanácsi rendelet átdolgozására irányuló bizottsági javaslatot (COM(2009)0427); e tekintetben kiemeli a tagállamok felelősségi körének kibővítését, kezdve az adatbankokban szereplő információk minőségével; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ilyen jellegű információk megbízhatóságát és garantálja, hogy ténylegesen befolyjon az esedékes héa teljes összege;

8.  továbbá kéri a Bizottságot, hogy nyújtson kimerítő tájékoztatást, amely lehetővé teszi a tagállamok által a hagyományos saját források beszedésével kapcsolatban viselt költségek és a források beszedésére elkülönített kompenzációs kvóta között fennálló kapcsolat vizsgálatát;

Mezőgazdasági kiadások

9.  örömét fejezi ki, amiért a becslések szerint a szabálytalanságok mértéke 2007-hez viszonyítva 34%-kal csökkent; hangsúlyozza, hogy a szabálytalanságok viszonylag alacsony száma a jelentési kötelezettséghez kapcsolódó magasabb küszöbértékkel magyarázható (a közös agrárpolitika finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról, továbbá egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról szóló 2006. december 14-i 1848/2006/EK bizottsági rendelet 10 000 eurós küszöbértéket vezetett be)(7);

10.  kiemeli a szabálytalanságok közzétételére vonatkozó kötelezettségek tiszteletben tartásának fontosságát és sajnálatát fejezi ki az Ausztriában, Svédországban, Szlovákiában és Magyarországon e tekintetben tapasztalt hiányosságok miatt;

11.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon utólagos intézkedéseket az 1975/2006/EK rendelet(8) hatékony végrehajtása érdekében, amelynek az a célja, hogy a vidékfejlesztési intézkedések ellenőrzésére vonatkozó új szabályokon keresztül biztosítsa, hogy a kedvezményezettek tiszteletben tartják a rájuk háruló kötelezettségeket;

12.  egyetért az Európai Számvevőszék (ECA) fent említett éves jelentése 5. cikkének (64) bekezdésében foglalt megállapítással, mely szerint az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IACS) hatékony ellenőrző rendszer, amely csökkenti a szabálytalan kiadások kockázatát, amennyiben megfelelően végrehajtják, és megbízható adatokat visznek be; sajnálatát fejezi ki az Egyesült Királyság (Skócia), Bulgária és Románia rendszerében megállapított hiányok miatt; sürgeti a Bizottságot, hogy a problémák további fennállása esetén hathatósan lépjen fel;

Strukturális intézkedések

13.  üdvözli, hogy a Bizottság által becsült szabálytalanságok pénzügyi következményei a 2007-es évhez viszonyítva 27%-kal csökkentek; megállapítja, hogy a Számvevőszék 2008-as megbízhatósági jelentése szerint (kohézióra vonatkozó fejezet) a legitimitásra és szabályosságra vonatkozó becsült hibatartomány még mindig 5% felett található; aggodalmát fejezi ki, amiért az Egyesült Királyság, Lengyelország, Olaszország és Spanyolország növekvő számú szabálytalanságról számolt be; ugyanakkor értékeli, hogy egyes fent említett tagállamok és a Bizottság között kialakult jó együttműködés következtében megoldódtak a problémák, és abban reménykedik, hogy a többi tagállam hasonlóan együttműködik; emlékeztet, hogy – amint azt a Számvevőszék is egyértelművé tette – az Európai Unió költségvetésében a strukturális intézkedések a szigorúbb szabályozás és összetettebb irányítási eljárás alá eső kiadási tételekhez tartoznak, valamint – ahogy arra a Bizottság is rámutatott –, hogy ha egy tagállamban jelentős számú pénzügyi szabálytalanság tapasztalható, nem jelenti szükségszerűen a többi tagállamhoz képest magasabb számú hiba vagy csalás meglétét, hanem eredményezheti ezt az aprólékosabb és szigorúbb ellenőrzés is; továbbá emlékeztet arra is, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló számvevőszéki jelentés nem veszi figyelembe a 2007–2013-as programozási időszakot, amely során a kiadások irányítására és ellenőrzésére vonatkozó új rendszereket vezettek be; hangsúlyozza, hogy az indokolatlan kiadásokhoz és a szabályok megszegéséhez kötődő hibák nagy mértékben kihatnak a közbeszerzésekre, és időszerűnek tartja, hogy a Bizottság megelőző célú iránymutatásokat dolgozzon ki a tagállamok és a helyi hatóságok számára a rendeletek végrehajtásának érthetővé tétele, valamint annak érdekében, hogy a Bizottság által indokolatlanul felmerülőnek minősített és visszautasított kiadásokat a hatóságok új, megfelelő kiadásokkal helyettesítsék;

14.  hangsúlyozza, hogy a 2007–2013 közötti programokra vonatkozó igazgatási és ellenőrzési rendszerek elfogadásában tapasztalható késedelem csökkentheti az előlegekre vonatkozó kiadásokkal kapcsolatos hibák és lehetséges csalások felderítésének hatékonyságát; ezen kívül úgy véli, hogy az időközi kifizetések ebből adódó késedelmes elindítása a kötelezettségvállalás visszavonására adott határidő lejárta előtti sürgős kiadásokat okozhat; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy a kiadások megfelelőbb minőségének és a mennyiségi célkitűzések biztosítása érdekében mérlegelje a visszavonásra vonatkozó szabályok esetleges felülvizsgálatát;

15.  üdvözli az AFIS-rendszer egyre elterjedtebb használatából adódóan a szabálytalanságok jelentési rendszereinek összehangolása terén néhány tagállamban elért előrelépést; a jó eredményekre – amelyeket eddig elektronikus jelentéstételi rendszerekkel értek el az adatminőség és a jelentéstételi határidők betartása tekintetében – való tekintettel felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem rendelkeznek ilyen rendszerekkel, hogy a lehető leghamarabb tegyenek szert ilyen rendszerekre;

16.  felkéri a tagállamokat, hogy a 2000–2006-os időszakra vonatkozó pénzügyi korrekciók tekintetében adjanak teljesebb és megbízhatóbb tájékoztatás a Bizottságnak; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy szigorúan követelje meg, hogy a tagállamok átfogó tájékoztatást nyújtsanak és a működési programokkal kapcsolatban pontosan alkalmazzák a korrekciós mechanizmusokat;

17.  üdvözli, hogy a Bizottság a strukturális alapokra vonatkozó közös csalásellenes stratégiát vezet be, amelyet az OLAF közreműködésével határoztak meg, és hangsúlyozza a regionális hatóságokkal és az illetékes nemzeti igazságügyi hatósággal folytatott hatékonyabb együttműködés fontosságát;

Előcsatlakozási alapok

18.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabálytalanságok EU-10 államok által jelentett mértéke 8%-al, míg az EU-2 államok által jelentetteké 152%-kal nőtt, a visszafizetések pedig 2007-hez képest 15,6%-kal csökkentek; felkéri különösen Bulgáriát és Romániát az uniós finanszírozás kezelésére alkalmas adminisztratív kapacitás megerősítésére, a finanszírozás kezelésével kapcsolatos meglévő vagy esetleges érdekellentétek elhárítására, a közbeszerzési eljárások ellenőrzésének és átláthatóságának központi, regionális és helyi szintű javítására, valamint arra, hogy sürgősen vezesse be a szükséges megelőző, korrekciós és/vagy fegyelmi intézkedéseket és ezekről tájékoztassa a Bizottságot; elismeri és támogatja a Bulgária és Románia által a Bizottság ajánlásai nyomán, a megosztott irányítási szabványok és a pénzügyi ellenőrzés javítása érdekében tett lépéseket;

19.  felkéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket azon erősen változó környezet által előidézett kockázatok csökkentésére, amelyben a DG ELARG működik, annak biztosítása érdekében, hogy megvalósuljon a belső könyvvizsgálati tevékenységek hatékony többéves tervezése; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy sürgősen fogadjon el a központi irányítású utólagos ellenőrzésekre vonatkozó konkrét politikát a 2008-ban szerzett tapasztalatok, illetve a megfelelő költség-haszon arány figyelembe vétele alapján;

20.  hangsúlyozza, hogy a lebonyolított projektek átfogó célokkal kapcsolatos értékelésének megkönnyítése érdekében az előcsatlakozási alapok stratégiai célkitűzéseit részletesebben meg kell határozni, amint azt a Számvevőszék által a Törökország számára elkülönítendő előcsatlakozási alapról készített különleges jelentés is tartalmazza; úgy véli, hogy a célkitűzéseket és eredményeket átlátható módon kell közölni;

21.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak folytatnia kellene azon kezdeményezéseket, amelyek célja a projekttervezés és -végrehajtás javítása; hangsúlyozza, hogy javítani kell a projektek végrehajtására, valamint a tevékenységeik és eredményeik teljesítésére vonatkozó bejelentési mechanizmust; úgy véli, hogy a jövőbeli tervezés kialakításának teljesítmény-információkkal való segítése érdekében minden projekt lezárásakor és azután megfelelő időközönként jelentéseket kell készíteni a projektek kimeneteléről (az elért eredményekről és az okozott hatásokról);

Közvetlen kiadások

22.  rámutat, hogy a külső támogatások területét egyre jobban érintik a szabálytalanságok és a csalás;

23.  kéri a Bizottságot, hogy figyeljen a kettős projektfinanszírozás problémájára;

24.  hangsúlyozza, hogy az EU az utóbbi öt évben évi több, mint 1 milliárd eurót adományozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének; megismétli ezért, hogy nemzetközi összefüggésben meg kell erősíteni az OLAF megbízatását, az OLAF-ot el kell látni valamennyi szükséges jogi eszközzel ahhoz, hogy végrehajthassa ezen egyre növekvő közvetlen kiadásaira vonatkozó ellenőrzési kötelezettségeit; kéri, hogy a Bizottság bocsásson frissített információkat e tárgyban az Európai Parlament rendelkezésére;

Integrált belső ellenőrzési keret

25.  üdvözli, hogy az elfogadható kockázatról szóló bizottsági közlemény (COM(2008)0866) alapul szolgált az e kérdésről szóló vitához, és felkéri a Bizottságot, hogy e téren nyújtson további tájékoztatást; osztja azt a nézetet, hogy minden szektor esetén küszöbértéket lehetne felállítani, amelyen belül a hibák még tolerálhatóak, figyelembe véve az ágazat jellemzőit és a szabályozásokat; sürgeti a Bizottságot, hogy fontolja meg további lépések megtételét az uniós alapok jobb pénzügyi kezelése érdekében (pl. az ellenőrzési rendszerek hatékonyabbá tétele a kiadások megfelelőbb minőségére összpontosítva vagy a vonatkozó jogalkotás egyszerűsítése);

26.  úgy véli, hogy a tagállamok által a Bizottságnak benyújtott éves összefoglalóknak a jelenleginél (az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (pénzügyi rendelet) 53. cikke b) pontjának (3) bekezdése) szilárdabb jogi alappal kell rendelkezniük; kéri tehát a pénzügyi rendelet felülvizsgálatával kapcsolatban, hogy ezek az összefoglalók tartalmazzák az egyes tagállamok által végzett könyvvizsgálatok eredményeinek kimerítő minőségi elemzését; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak továbbra is támogatnia kell a strukturális alapok tagállamokkal kötött „bizalmi szerződéseit”, ugyanakkor a legfőbb független ellenőrzési intézményekkel kialakított szorosabb kapcsolatok révén további biztosítékokat kell szereznie a nemzeti ellenőrzési rendszerekkel kapcsolatban;

Az átláthatóság növelése, valamint a csalás, a korrupció és a pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelem

27.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési ágazatot fenyegeti leginkább a szabálytalan igazgatás, a csalás és a korrupció veszélye, és e jogellenes cselekmények a piac torzulásához vezetnek, és a fogyasztók által megvásárolt javak és szolgáltatások árának és díjainak emelkedését generálják, valamint hozzájárulnak az Európai Unióval szembeni bizalmatlanság terjedéséhez; kéri tehát a Bizottságot és a tagállamokat, hogy körültekintően mérjék fel a közbeszerzésekre vonatkozó érvényben lévő szabályokat és dolgozzanak ki javító célzatú javaslatokat; elismeri ezenfelül az európai alapok kedvezményezettjeire vonatkozó nagyobb átláthatóság terén elért javulást, és kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi, hogy az érintett igazgatási hatóságtól függetlenül ugyanazon a honlapon tegyék közzé a kedvezményezettek névsorát, a tagállamok által biztosított világos és összehasonlítható információk kíséretében, legalább egy uniós munkanyelven; kéri továbbá a Bizottságot, lépjen fel annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megbízható és homogén információkat adjanak meg az európai alapok kedvezményezettjeiről, amelyeket fel kell venni a korai előrejelző rendszerbe és a kizárt pályázók központi adatbázisába;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy kezdjen korai megbeszéléseket és konzultációkat az érdekelt felekkel, köztük a civil társadalommal az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatos valamennyi megfontolásról az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekmények elleni harc érdekében, ahogyan azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 86. cikke előírja, és gyorsítsa fel az e hivatal létrehozásához szükséges valamennyi intézkedés elfogadását;

29.  sürgeti a Tanács soros elnökségét, hogy hatalmazza fel a Bizottságot az Andorrával, Monacóval és San Marinóval kötendő csalásellenes megállapodások lehető legrövidebb időn belül történő megtárgyalására és lezárására, valamint a Svájccal kötendő új, a korábbinál tovább lépő megállapodás megtárgyalására;

30.  hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi érdekeinek aktív védelme a pénzügyi és gazdasági bűnözés elleni megerősített harcot igényel; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a vonatkozó uniós eszközöket, beleértve a kölcsönös jogsegélyről szóló, 2000. évi egyezményt és annak a banki tranzakciókról szóló jegyzőkönyvét, az elkobzási parancsokról szóló kerethatározatot (2006/783/JHA)(9) és a pénzügyi szankciókról szóló kerethatározatot (2005/214/JHA)(10);

31.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot a kizárások kölcsönös elismeréséről, különösen a pénzügyi terület szakmái esetében, mint például a csalást elkövetők cégvezetőként való tevékenységből való kizárásáról;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hatásvizsgálatot és javaslatot, hogy az uniós vívmányokat kiterjesszék a pénzügyi és gazdasági bűnözés során elkövetett bűncselekmények közös definíciójára;

33.  úgy véli, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében meg kell állítani az adóelkerülést és azon jogellenes tevékenységeket, amelyek offshore központokon keresztül zajlanak; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg annak megtiltását, hogy azon cégek, amelyek offshore központokon keresztül működnek, üzleti megállapodásokat kössenek az Európai Unióban székhellyel rendelkező cégekkel, ha azok offshore elhelyezkedése egyoldalúan késleltetni fogja az Unióval kötött együttműködési megállapodásokat;

34.  megjegyzi, hogy az „Eurobarometer 2009” megállapítása szerint az EU polgárainak 78%-a gondolja úgy, hogy országában a korrupció rendkívül aggasztó mértékű; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessenek mindent el annak biztosítása érdekében, hogy az európai alapok kiadásaihoz ne kötődjön korrupció, hogy a csalások, adócsalások, pénzmosás és az ehhez kapcsolódó bűnök elkövetői által illegálisan szerzett javak elkobzását felgyorsítsák, valamint a pénzmosásról szóló harmadik irányelv (2005/60/EK)(11) iránymutatásaival összhangban alkalmazzanak világos és átlátható szabályokat a politikai személyiségekre vonatkozóan; kéri a Bizottságot, hogy minél előbb dolgozzon ki a korrupció elleni küzdelem terén tett erőfeszítések mérésére szolgáló mutatókat, a stockholmi program értelmében külön figyelmet fordítva a közbeszerzésekre; a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti szorosabb együttműködésre szólít fel annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen a vagyonvisszaszerzés; kéri a Bizottságot, hogy a felelősségteljes pénzügyi kormányzás elősegítése érdekében azonnali hatállyal tegyen kezdeményezéseket, különös tekintettel az adóparadicsomokra, ahogy az a Parlament által elfogadott 2010. február 10-i állásfoglalásban(12) is szerepel;

Az OLAF tevékenysége

35.  elismeri és támogatja az OLAF munkáját, és azt, hogy az OLAF feladatainak ellátásához teljes műveleti függetlenségét kell garantálni, mert ennek szerepe létfontosságú mind az Európai Unió (tehát az uniós polgárok) pénzügyi érdekeinek védelme, mind pedig az európai intézmények jó hírnevének megóvása tekintetében; ezért úgy véli, hogy olyan humánerőforrás-stratégiát kell kialakítani, amely biztosítja, hogy fennmaradjanak a személyzet kiemelkedő kvalitását biztosító jelenlegi előírások;

36.  úgy véli, hogy amennyiben vizsgálatokat végez, az OLAF-nak nagyobb mértékben kell felhasználnia a Bizottság belső könyvvizsgáló szolgálatai által végzett munkát és nem szabad főként a tagállamok tisztviselőitől származó tájékoztatásra támaszkodnia; úgy véli, hogy egyaránt fontos figyelemmel követni, hogy a Bizottság belső könyvvizsgálói szolgálatai figyelembe veszik-e – és ha igen, milyen mértékben – az OLAF javaslatait; felkéri ezért az OLAF-ot, hogy jövőbeni éves jelentéseibe foglalja bele a megfelelő statisztikákat;

37.  úgy véli, hogy az OLAF munkája még hatékonyabbá tehető a vizsgálatok körültekintő és részletes megtervezésének biztosításával, amelynek eszközéül szolgálhat egy ad-hoc eljárási rendelet kötelező erejű iránymutatásként történő elfogadása, a SMART célkitűzések és a RACER-mutatók vizsgálatokra való felhasználásának elősegítése, az OLAF és a nemzeti igazságszolgáltatások közötti együttműködés és információcsere javítása már a vizsgálati folyamat kezdetétől, az OLAF „minimális feladatára” vonatkozó politika gyors alkalmazása, valamint nyomon követési eljárások az OLAF nyomozásainak kezdeti szakaszában, amelynek értelmében a kisebb csalásokkal más szervek foglalkoznának, miközben az OLAF vizsgálatai tárgyát képeznék azon kisebb horderejű csalások, amelyek összesített értéke a strukturális problémákból fakadó szabálytalanságok miatt magas; felkéri ezért az OLAF-ot, hogy következő jelentésében vázolja az eddig e tekintetben elért fejlődést és jelezze, hogy ezeket az OLAF közeljövőben kiadásra kerülő (tervezett) működési kézikönyve milyen mértékben vette figyelembe;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan vonja be az OLAF-ot minden olyan együttműködési szerződésre vonatkozó tárgyalásba, amely a csalás elleni küzdelemmel, valamint az adóügyekről szóló információcserével foglalkozik;

Az OLAF kapcsolatai az Europollal és az Eurojusttal

39.  üdvözli az OLAF és az Eurojust a pénzügyi csalás elleni küzdelemben való még szorosabb együttműködésre irányuló konkrét gyakorlatokról szóló megállapodását;

40.  üdvözli az OLAF és az Europol közötti együttműködést; megjegyzi, hogy az Europol elemzési forrásainak és az OLAF működési tapasztalatának összekapcsolása révén eredményes szolgáltatást lehet nyújtani a tagállamoknak, és elkerülhető a munka megkettőzése; felkéri az OLAF-ot, hogy a következő éves jelentésébe foglalja bele, hogy az Europol státuszának 2010. január 1-jei megváltozása milyen gyakorlati következményekkel jár;

Az OLAF együttműködése a tagállamokkal

41.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EK-Szerződés 280. cikkének a tagállamok általi végrehajtásáról szóló 2009-es éves jelentés (SEC(2009)1002) I. melléklete a tagállamok bizottsági kérdőívre adott válaszai és a Bizottság által feltett kérdések típusai – amelyek nem követelnek mérhető választ vagy könnyen megkerülhetők – tekintetében egyaránt nyilvánvaló hiányosságokat mutat; felkéri tehát a Bizottságot, hogy e folyamat hatékonyabbá és eredményesebbé tétele érdekében fontolja meg a kérdőívben a tagállamok együttműködésével eszközölhető változtatásokat;

42.  kéri az OLAF-ot, hogy következő jelentésében készítsen részletes elemzést a tagállamok által a csalás elleni küzdelem, az európai forrásokból finanszírozott kiadásokra vonatkozó szabálytalanságok és a korrupcióból eredő szabálytalanságok megelőzése és azonosítása érdekében alkalmazott stratégiákról és intézkedésekről; úgy véli, hogy külön figyelmet kellene szentelni a mezőgazdasági és strukturális alapoknak; úgy véli, hogy mind a 27 ország adatait tartalmazó jelentésnek elemeznie kell valamennyi tagállam igazságügyi és nyomozati hatósága által alkalmazott megközelítést, az ellenőrzés minőségét és mennyiségét, valamint az olyan esetekre vonatkozó statisztikákat és indokolásokat, amikor a nemzeti hatóságok nem vették figyelembe az OLAF jelzéseit; úgy ítéli meg, hogy a jelentésnek hasznos tudásbázisként kell szolgálnia az OLAF stratégiájának, a speciális vizsgálatok során követendő prioritások és a „testre szabott” kezdeményezések elindításának megfelelőbb meghatározásához, valamint a tagállamokkal való együttműködés, továbbá az OLAF és a helyi ellenőrző hatóságok hatékonyságának javításához;

43.  hangsúlyozza, hogy az európai jogszabályok értelmében a szabálytalanságokat azon negyedév vége előtt két hónappal jelenteni kell, amely során a szabálytalanságról előzetes közigazgatási vagy igazságügyi kivizsgálást folytattak és/vagy amely folyamán új információk kerültek napvilágra egy már jelentett szabálytalanságról; kéri ezért a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést – beleértve a nemzeti közizgatási eljárások egyszerűsítését – a szabálytalanságok felfedezése és jelzése közötti időeltolódás felszámolása érdekében;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy indítsa újra a közösségek pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelméről szóló irányelv elfogadására irányuló eljárást (2001/0115(COD)), amelyet a Tanács 2002 óta gátol, valamint a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló, kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló rendelet elfogadására irányuló eljárást, amelyet a Tanács 2005 óta gátol (2004/0172 (COD));

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF felügyelőbizottságának és az OLAF-nak.

(1) http://ec.europa.eu/anti_fraud/reports/olaf/2008/EN.pdf.
(2) http://ec.europa.eu/anti_fraud/reports/sup_comm/2008-2009/Activity-report_en.pdf.
(3) HL C 295., 2008.11.18., 1. o.
(4) HL C 269., 2009.11.10., 1. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0090.
(6) HL L 390., 2006.12.30., 1. o.
(7) HL L 355., 2006.12.15., 56. o.
(8) Az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtását részletesen szabályozó 2006. december 7-i 1975/2006/EK rendelet a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárásokról, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtásáról (HL L 368., 2006.12.23., 74. o.).
(9) HL L 328., 2006.11.24., 59. .o.
(10) HL L 76., 2005.3.22., 16. o.
(11) HL L 309., 2005.11.25., 15. o.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0020.


Az Európai Beruházási Bank (EBB) - 2008. évi éves jelentés
PDF 328kWORD 90k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank 2008. évi éves jelentéséről (2009/2166(INI))
P7_TA(2010)0156A7-0062/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2008. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15., 126., 175., 208–209., 271. és 308–309. cikkére, és az EBB alapokmányáról szóló 5. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a Számvevőszék szerepével kapcsolatos 287. cikkére,

–  tekintettel 2009. április 23-i állásfoglalására, a hetedik, nyolcadik és kilencedik Európai Fejlesztési Alap 2007-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel(1),

–  tekintettel a Pöttering úr, az Európai Parlament elnöke és Maystadt úr közötti levélváltásra a Parlament 2009. április 23-i állásfoglalását követően,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 2007-es éves jelentéséről szóló 2009. március 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EBB 2006-os éves jelentéséről szóló, 2008. április 22-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Közösségen kívüli projektekhez adott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott közösségi garanciáról szóló, 2006. december 19-i 2006/1016/EK tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a 2006/1016/EK határozat jogalapjáról szóló 2008. november 6-i bírósági ítéletre(5),

–  tekintettel az EBB 2006. március 28-i tájékoztatáspolitikai irányelveire(6),

–  tekintettel az EBB 2009–2011. évi, az Igazgatótanács által 2008. december 16-án jóváhagyott ügyviteli tervére,

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) az EBB átvizsgálására való jogosultsága kérdéséről hozott 2003. július 10-i bírósági ítéletre(7),

–  tekintettel a Számvevőszék, az EBB és a Bizottság között az EK-Szerződés 248. cikkének (3) bekezdése alapján létrejött, a Számvevőszék által gyakorolt ellenőrzés módozatainak tekintetében kötött és 2007 júliusában megújított háromoldalú megállapodásra(8),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank közötti, 2008. május 27-én aláírt egyetértési megállapodásra, melynek célja az Európai Unió külső hitelezési politikái összehangolásának megerősítése,

–  tekintettel az Európai Ombudsman és az Európai Beruházási Bank közötti, 2008. július 9-én aláírt megállapodásra a panaszok, ideértve az Európai Unión kívüli polgárok és az EU-ban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező személyek panaszainak kezelésére vonatkozó banki irányelvekkel, szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatásról,

–  tekintettel az EBB offshore pénzügyi központokkal kapcsolatos felülvizsgált időközi stratégiájára,

–  tekintettel az EBB Panaszirodájának 2008-as éves tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel a Parlament ajánlásainak végrehajtásáról szóló, az EBB által a Parlamentnek benyújtott legutóbbi jelentésre,

–  tekintettel az EBB Ellenőrző Bizottsága által a Kormányzótanács elé terjesztett 2008-as éves jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság 2008. október 29-i, „A pénzügyi válságtól a fellendülésig: európai cselekvési keret” című közleményére (COM(2008)0706),

–  tekintettel a 2008. november 26-i „Az európai gazdasági fellendülés terve” című európai bizottsági közleményre (COM(2008)0800),

–  tekintettel az „EU 2020” stratégiáról szóló 2010. március 10-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0062/2010),

A.  mivel az EBB-t a Római Szerződés hozta létre és fő célja, hogy a tőkepiacok igénybevételével és saját forrásai felhasználásával hozzájáruljon a belső piac fejlődéséhez és a különböző régiók fejlődése közötti különbségek csökkenéséhez,

B.  mivel az EBB Európai Unión belüli finanszírozási tevékenysége hat, stratégiai szempontból kiemelt területre összpontosít: a gazdasági és társadalmi kohézió biztosítására, a tudásalapú gazdaságra való felkészülésre, a transzeurópai közlekedési és hozzáférési hálózatok fejlesztésére, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatására, a környezet védelmére és állapotának javítására, valamint a fenntartható, versenyképes és biztonságos energiaellátás biztosítására,

C.  mivel az EBB Európai Unión kívüli műveletei elsősorban az Európai Unió külső fellépéseivel kapcsolatos politikáját hivatottak támogatni,

D.  mivel a lisszaboni stratégiával összhangban az EBB úgy határozott, hogy jegyzett tőkéjét 67 milliárd euróval, 165 milliárd euróról 232 milliárd euróra emeli, amelyből a tagállamok 8,2 milliárd eurót fizettek be,

E.  mivel alapokmánya szerint a Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően az EBB által nyújtott kölcsönök és garanciák összege nem haladhatja meg nem csak jegyzett tőkéjének, de a tartalékok, a máshová nem sorolt céltartalék és az eredménykimutatási többlet összegének 250%-át sem,

F.  mivel a finanszírozási igények nőttek a gazdasági és pénzügyi válság által okozott hitelszűke miatt,

G.  mivel az EBB különös hangsúlyt helyezett a KKV-kra, a fenntartható, versenyképes és biztonságos energiaellátásra és az éghajlatváltozás enyhítésére, valamint a közelmúltbeli gazdasági visszaesés által különösen súlyosan érintett európai uniós konvergenciarégiókban tett beruházásokra,

H.  mivel az EU 2020 stratégia célkitűzései megfelelő finanszírozás nélkül nem valósíthatók meg, és az EU 2020 stratégiáról szóló állásfoglalása 35. bekezdésében az Európai Parlament kinyilvánította, hogy véleménye szerint „meg kell erősíteni az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank szerepét az infrastrukturális befektetések, a zöld technológiák, az innováció és a kkv-k támogatása terén”,

I.  mivel az EBB hitelezési tevékenységének mértéke 2008-ban jelentősen növekedett, a szerződésekben aláírt, nyújtott kölcsönök összege 57,6 milliárd euróra nőtt, és a kifizetett összeg 48,6 milliárd euró volt, ami a vártnál 10 milliárddal több,

J.  mivel az aláírt projektek értéke 2007-hez képest 20,5 %-kal, míg 2006-hoz képest 25,9 %-kal nőtt. 2008-ban az EBB által végzett műveletek 89,34 %-a az EU tagállamain belüli projektekre összpontosult, ami 2007-hez képest 2,7 százalékpontos, 2006-hoz képest 2,25 százalékpontos növekedést mutat,

K.  mivel 2007-hez képest a közép- és kelet-európai projektekre összpontosító aláírt szerződések értéke 2008-ban 17 %-kal, 6905 millió euróra emelkedett, ami a 2004-es érték majdnem kétszeresét jelenti,

L.  mivel az EBB EU-n kívüli hitelezési tevékenysége 2008-ban földrajzi régiónként a következő volt: Ázsia és Latin-Amerika 469 millió euró, Kelet-Európa, Dél-Kaukázus és Oroszország 170 millió euró, mediterrán országok 1290 millió euró, csatlakozás előtt álló országok 3453 millió euró, AKCS-országok 561 millió euró, és Dél-Afrika 203 millió euró,

Megjegyzések az EBB 2008. évi éves jelentéséhez

1.  üdvözli az EBB 2008. évi éves jelentését és arra ösztönzi a bankot, hogy folytassa az európai gazdaság fejlődésének előmozdítására és a növekedés elősegítésére, a foglalkoztatás ösztönzésére, valamint a régiók közötti és a társadalmi kohézió előmozdítására irányuló tevékenységét;

2.  elégedetten állapítja meg, hogy az EBB-csoport gyorsan reagált a globális gazdasági válságra a saját maga által finanszírozott tőkeemeléssel, így növelve a hitelezésre rendelkezésre álló összeget az európai gazdaságélénkítési terv támogatásához; és felhívja a bankot, hogy folytassa a pénzügyi válság kezelésére irányuló programjait különösen azokban a tagállamokban, amelyeket súlyosan érintett a válság, valamint fokozza tovább hitelezési tevékenységét ezekben az országokban; azt várja, hogy az EBB 2009. évi támogatásainak köszönhetően – melyek összege 75 milliárd euróra rúg – a reálgazdasági beruházások összege mintegy 225 milliárd euróra nő;

3.  megállapítja, hogy a pénzügyi közvetítők révén a kkv-knek biztosított új hitelkeretek 2008-ban 42,4 %-kal, 8,1 milliárd euróra nőttek, amiből 4,7 milliárd eurót az utolsó negyedévben hívtak le; 30 milliárd euró került elkülönítésre a 2008–2011-es időszakban az európai kkv-k számára kidolgozott hitelprogramra;

A Lisszaboni Szerződés következményei

4.  üdvözli az Ellenőrző Bizottság megerősítését azáltal, hogy tagjainak száma háromról hatra nőtt, és megbízatást kapott annak megvizsgálására, hogy a bank tevékenysége megfelel-e a bevált banki gyakorlatnak, illetve az éves beszámoló könyvvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az Ellenőrző Bizottság tagjai jelentős bankfelügyeleti tapasztalattal rendelkezzenek; hangsúlyozza azonban, hogy az Ellenőrző Bizottság megerősítése mellett olyan konkrét lépéseket kell tenni, amelyek révén az EBB hamarosan megfelelő bankfelügyeleti ellenőrzés alá kerül;

5.  kéri az EBB-t és a tagállamokat, hogy fontolják meg annak lehetőségét, hogy a tagállamokon kívül az Európai Unió (mivel a Lisszaboni Szerződéssel összhangban az EU jogi személyiséggel rendelkezik) is rendelkezzen részesedéssel a bankban, ami véleménye szerint fokozottabb együttműködést eredményezne az EBB és a Bizottság között;

Bankfelügyelet

6.  megállapítja, hogy 2009. júniustól az EBB az Európai Központi Bankkal (EKB) együtt részt vesz a központi bankok európai rendszerének monetáris politikával kapcsolatos tevékenységében, és ez a státusz bizonyos jelentéstételi kötelezettségekkel jár az EKB felé a Luxemburgi Központi Bankon (Banque Centrale du Luxembourg, BCL) keresztül, különösen az EBB likviditásikockázat-kezelő rendszeréről;

7.  mindazonáltal meg van győződve arról, hogy szükség van egy olyan prudenciális európai felügyeleti rendszerre, amelyben az EBB-nek ugyanolyan prudenciális szabályoknak kell megfelelnie, mint a hitelintézeteknek, olyan valódi prudenciális ellenőrzésnek, amely felügyeli az EBB pénzügyi helyzetének minőségét, és biztosítja eredményei pontos számbavételét, valamint a szakma magatartási szabályainak betartását;

8.  ezért támogatja azt az ötletet, hogy az európai bankfelügyelők bizottsága (CEBS) az Európai Pénzügyi Felügyeleti Hatóság keretében alakuljon át egy szélesebb körű illetékességgel bíró Európai Bankfelügyeleti Hatósággá (EBA); javasolja, hogy minden olyan pénzintézet és csoport, amely egynél több uniós tagállamban működik, beleértve az EBB-t is, tartozzon az EBA illetékességi körébe; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy ez az új pénzügyi felügyeleti rendszer minél előbb megkezdje működését;

Költségvetési ellenőrzés és gazdálkodás

9.  üdvözli, hogy a bank a piaci ingadozások és bizonytalanságok ellenére meg tudta tartani kitűnő hitelbesorolását; továbbá üdvözli, hogy a bank finanszírozási plafonját 55 milliárd euróról 60 milliárd euróra növelte, és 59,5 milliárd eurót tudott előteremteni, ami 2007-hez képest (54,7 milliárd euró) jelentős, 8,8 %-os növekedés;

10.  kéri az EBB-t, hogy tegyen meg minden erőfeszítést az AAA minősítés megtartására, amely kulcsfontosságú ahhoz, hogy a legjobb feltételeket tudja biztosítani kölcsöneihez;

Külső megbízatás és beruházási keret

11.  legkésőbb 2010. április 30-ig várja az EBB külső finanszírozásairól szóló félidős jelentést, valamint a 633/2009/EK határozat helyébe lépő új bizottsági határozatot; úgy véli, hogy mind a félidős jelentésnek, mind a Bizottság új javaslatának a Michel Camdessus által vezetett irányító bizottság ajánlásai mellett a Parlament korábbi ajánlásait is figyelembe kellene vennie; kéri különösen az EBB külső megbízatásának következetesebbé tételét mind a következő megbízatás teljes időtartamára rendelkezésre álló források megfelelősége, mind földrajzi területek szerinti elosztásuk tekintetében;

12.  rávilágít arra, hogy az EBB külső fellépéseinek összhangban kell lenniük az Európai Unióról szóló szerződésben és az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt uniós politikai célokkal; véleménye szerint az EBB-nek mint uniós politikát követő banknak egyensúlyt kell tartania az Unióval szomszédos régióknak nyújtott hitelek terén. úgy ítéli meg, hogy az olyan régiók tekintetében, ahol az EBB tevékenysége átfedésbe kerülhet más regionális vagy nemzetközi, közpénzből finanszírozott pénzügyi intézményekével, szükséges lehet a feladatok világos elkülönítése; ezzel összefüggésben üdvözli a Nyugat-balkáni Befektetési Keretet; megismétli azonban, hogy a Bizottság, az EBB és EBRD közötti jelenlegi együttműködési megállapodást a keleti szomszédságban, Oroszországban és Közép-Ázsiában folyó finanszírozási műveletek tekintetében felül kell vizsgálni; éppen ezért üdvözli a tényt, hogy a „bölcsekből” álló irányítóbizottság egyetért az Európai Parlament által az EBB és az EBRD közötti jobb megértésről szóló, 2009 márciusában elfogadott ajánlásokkal;

13.  felidézi, hogy a hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik Európai Fejlesztési Alap (EFA) 2006-os pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló 2008. április 22-i állásfoglalásának(10) 24. bekezdésében javasolta, hogy a mentesítési eljárás során az EBB éves beszámolóját terjessze be közvetlenül a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elé, és szolgáljon kifejtő magyarázattal a beruházási keret végrehajtására vonatkozóan; továbbá emlékeztet arra, hogy az EFA forrásai az európai adófizetők által biztosított közpénzekből, nem pedig a pénzpiacokról származnak;

14.  továbbra is sajnálja, hogy az EBB által a beruházási keretről készített éves jelentés főként pénzügyi információkat tartalmaz, és nagyon kevés információt nyújt – ha egyáltalán nyújt – a különböző finanszírozott programok eredményeiről;

15.  megállapítja, hogy az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet(11) közelgő felülvizsgálata lehetőséget kínál arra, hogy a projekteket és a beruházási keret eredményeit a mentesítési eljárás hatálya alá vonják; felhívja a Bizottságot, hogy javaslata elkészítésekor ajánljon lehetséges megoldást e cél elérésére;

Átláthatóság és a csalás elleni küzdelem

16.  elégedetten veszi tudomásul, hogy az EBB az utóbbi években szisztematikusan nyomon követi a Parlament ajánlásait;

17.  emlékeztet arra, hogy az EBB kötelezettséget vállalt a tájékoztatáspolitikai irányelvek háromévenkénti hivatalos felülvizsgálatára, üdvözli, hogy 2009 májusában az EBB nyilvános konzultációt indított panaszkezelési, tájékoztatáspolitikai és átláthatósági irányelvei vonatkozásában; sajnálja, hogy a tájékoztatáspolitikai irányelveket 2009-ben nem vizsgálták felül a terveknek megfelelően, és elvárja, hogy az EBB minél hamarabb vizsgálja felül az említett három területre vonatkozó irányelveit;

18.  kéri, hogy az EBB a magas szintű átláthatóságot biztosító normák felállítása érdekében egyértelműen határozza meg az információk közzétételére vonatkozó tilalom feltételeit a közeljövőben elkészülő tájékoztatáspolitikai irányelveiben;

19.  elégedetten állapítja meg, hogy a nyilvános konzultációk az EBB elmúlt években folytatott átláthatósági politikájának szerves részévé váltak; felhívja azonban az EBB-t, hogy fordítson nagyobb figyelmet az érintett felek bevonására azáltal, hogy egyértelmű iránymutatásokkal látja el őket a konzultációkba vagy értékelésekbe történő lehetséges bevonásukkal kapcsolatban;

20.  üdvözli, hogy az EBB, különösen annak megfelelőség-ellenőrzési vezetője nagyobb figyelmet fordított az informátorok védelmére szolgáló, 2009 áprilisában közzétett új szabályok kidolgozására, amelyek teljes körű védelmet biztosítanak az EBB minden alkalmazottja és a banknak szolgáltatást nyújtó bármely más személy számára; felhívja azonban a bank figyelmét arra, hogy az EBB nem biztosít védelmet külső panasztevők számára megtorlás esetén, és kéri, hogy az EBB vizsgálja meg e hiányosság megszüntetésének lehetőségét;

21.  támogatja, hogy az EBB a „nulla tolerancia” elvét alkalmazza a csalásokkal és a korrupcióval szemben, és kéri a bankot, hogy a Bizottsággal együttműködve gyorsítsa fel a csalást elkövetők feketelistájának összeállítását, valamint egy kizárási rendszer kialakítását és bevezetését az EBB és egyéb nemzetközi fejlesztési bankok által vesztegetés tárgyában bűnösnek talált vállalkozások vonatkozásában;

22.  üdvözli a tájékoztatáspolitikai irányelveknek az Unió valamennyi hivatalos nyelvére történő lefordítását, és felhívja az EBB-t, hogy az EU minden hivatalos nyelvén tegye elérhetővé a környezeti információkhoz való hozzáféréssel, az EBB panasztételi mechanizmusával és az EBB átláthatósági politikájával kapcsolatos dokumentumait;

Az offshore pénzügyi központokkal kapcsolatos stratégia

23.  üdvözli, hogy az EBB további előrelépést tett azzal, hogy felülvizsgálta az offshore pénzügyi központokkal kapcsolatos stratégiáját, amely túlmutat az adóparadicsomokban székhellyel rendelkező vállalkozások finanszírozására vonatkozó jelenlegi tilalom fenntartásán;

24.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy megújult a Bank offshore pénzügyi központokkal kapcsolatos stratégiája – amely immár továbbmegy annál, hogy pusztán fenntartsa a tiltólistán szereplő offshore pénzügyi központokban székhellyel rendelkező vállalkozások finanszírozására vonatkozó tilalmat – és különösen azt, hogy az EBB olyan új kötelezettséget ír elő a feketelistán nem szereplő, azonban gyengén szabályozott offshore pénzügyi központban székhellyel rendelkező valamennyi partnerszervezete számára, hogy a megfelelő szerződések aláírását megelőzően helyezzék át székhelyüket egy offshore pénzügyi központnak nem minősülő országba, ezáltal biztosítva a bank által 2010. március 31. után nyújtott hitelek vonatkozásában, hogy az EBB-től kölcsönt felvevők egyike sem rendelkezik gyengén szabályozott offshore pénzügyi központban található székhellyel;

25.  kéri az EBB-t annak megvizsgálására, hogy az offshore pénzügyi központokkal kapcsolatos megújult stratégia kiterjed-e azokra a pénzeszközökre, amelyeket az EBB projekthitelezéshez alkalmaz; továbbá úgy véli, hogy az EBB-nek biztosítania kell, hogy az említett eszközök révén keletkező bevételek a projektek lezárása után ne folyjanak adóparadicsomokba;

26.  aggodalmának ad hangot az átfogó kölcsönök odaítélésének és ellenőrzésének adóügyi szempontú átláthatatlansága miatt; emlékeztet arra, hogy az EBB-nek gondoskodnia kell arról, hogy a hitelek kedvezményezettjei ne használják ki az adóparadicsomok nyújtotta lehetőségeket, vagy alkalmazzanak egyéb, adóelkerülést eredményező gyakorlatot, mint például a túl magas transzferárképzés; ebben az összefüggésben felhívja az EBB-t, hogy követelje meg, hogy a pénzügyi közvetítők hozzák nyilvánosságra az általuk kapott átfogó és kerethitelek felhasználásának részleteit, többek között valamennyi országban végzett tevékenységükről szóló jelentésüket;

27.  üdvözli az EBB-csoport tevékenységéről és vállalati felelősségvállalásáról szóló beszámolóját, amely számot ad a bank – az EU politikai célkitűzéseit kiegészítő és megerősítő – stratégiai célkitűzéseinek elérése érdekében tett lépésekről;

Stratégia és célkitűzések

28.  üdvözli az EBB 2009–2011. évi ügyviteli tervét, amelyben a bank a 2008–2010. évi ügyviteli tervben megadott iránymutatásokhoz képest jelentős mértékben növelte a működési tevékenységéhez kapcsolódó célkitűzéseket;

29.  hangsúlyozza, hogy az EBB feladata, hogy fontos szerepet játsszon az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében; kéri ezért a bankot annak biztosítására, hogy kölcsönei támogatni fogják a stratégia célkitűzéseinek elérésére irányuló erőfeszítéseket;

30.  tudomásul veszi, hogy az EBB alapvető célkitűzése a gazdasági és társadalmi kohézió és konvergencia, és főként az EU kohéziós politikájának konvergenciapillére;

31.  nagyra értékeli, hogy az EBB 21 milliárd eurót, a bank uniós kölcsönkihelyezésének 41%-át fordította konvergenciaprojektekre, amivel hozzájárult a konvergencia-célkitűzés teljesítéséhez;

32.  hangsúlyozza a Bizottsággal együttműködésben tett lépések hozzáadott értékét, és hogy a bank további támogatást és hátteret biztosít a Strukturális Alap tevékenységéhez;

33.  felszólít az uniós támogatások és az EBB pénzügyi eszközei együttes alkalmazásának javítására a kohézió támogatása, és a válság által leginkább sújtott országok további hanyatlásának megakadályozása érdekében – főként azokban a kohéziós régiókban, ahol az önrész előteremtése különös nehézségekbe ütközik;

34.  kéri, hogy az EBB jelentése a jövőben tartalmazza az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) a régiók számára a technológiailag fejlett programok és a megújuló vagy tiszta energiaforrások alkalmazására nyújtott támogatásokat kiegészítő nagyobb hiteleket;

35.  kiemeli az EBB jelentős szerepét a kis- és középvállalkozások támogatása terén a pénzügyi válság idején, figyelembe véve, hogy a kkv-k az EU-n belüli vállalkozások 99 %-át teszik ki, több mint 100 millió embert foglalkoztatva, és ezáltal az európai gazdaság motorjai;

36.  elismeri a beépített multiplikátorhatást, amely azt jelenti, hogy a pénzügyi közvetítőknek az EBB által nyújtott hitel összegének legalább kétszeresét kell hozzáadniuk a kkv-knek nyújtott EBB-hitelekhez, és hogy a kkv-k számára kidolgozott hitelprogramra irányuló új kezdeményezés javítja a kkv-k pénzügyi helyzetét; továbbá kéri az EBB-t, hogy közelgő tevékenységi jelentésében adjon részletes tájékoztatást e hitelek hatékony felhasználásáról annak érdekében, hogy az EBB-támogatásból származó hasznuk egy részét megfelelő módon a kkv-knak adják tovább, valamint hogy tájékoztatást nyújtsanak a támogatás forrásáról;

37.  tudomásul veszi, hogy az EBB részvényesei kérésére a 2008–2010-es időszakban 30 milliárd eurót elkülönítettek kkv-knak nyújtandó hitelek számára, és hogy ezen összeg felét 2008-ban és 2009-ben rendelkezésre bocsátották; hangsúlyozza a körültekintő felügyelet jelentőségét annak érdekében, hogy a pénzügyi partnerek az EBB-hitelt ne saját mérlegük kiegyensúlyozására használják;

38.  figyelembe véve, hogy a válságnak még nincs vége, és hogy a munkanélküliségi ráták továbbra is nőnek, kéri az EBB-t, hogy vállaljon magasabb kockázatot a kkv-k esetében alkalmazott hitelnyújtási politikájában anélkül, hogy kiváló tőkepiaci adósminősítését (AAA) kockára tenné javasolja, hogy az EBB igazítsa ki az Európai Beruházási Alap 2006-os kockázatitőke-mandátumát a jelenlegi gazdasági zavarok fokozottabb figyelembevétele és a kkv-k kockázatos projektekhez szükséges tőkéhez való hozzáférésének javítása érdekében; kéri, hogy az EBB JASMINE programban való részvételének összegét – amely jelenleg 20 millió euró – legalább duplázzák meg;

39.  emlékeztet az EBB és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 2007-es éves jelentéséről szóló 2009. március 25-i állásfoglalásában(12) megfogalmazott javaslataira: a 8. bekezdésben sürgeti az EBB-t, hogy „jobban kövesse nyomon és tegye átláthatóvá a kkv-kat támogató globális hitelei jellegét és végső rendeltetési helyét”; felhívja az EBB-t, hogy növelje a pénzügyi közvetítőkön keresztül kihelyezett hitelei átláthatóságát, és hogy állapítson meg egyértelmű finanszírozási feltételeket a pénzügyi közvetítők számára, és határozzon meg hitelezési hatékonysági kritériumokat;

40.  felhívja az EBB-t, hogy harmonizálja a kkv-knak nyújtott hitelezését a strukturális alapokból nyújtott támogatásokkal a konvergenciarégiókban, és hogy biztosítson kiegyensúlyozott támogatást a különböző fajta kkv-k számára;

41.  sürgeti az EBB-t, hogy fokozza a kkv-kat támogató átfogó hitelei természetének és végső felhasználásának átláthatóságát és ellenőrzését; javasolja, hogy készüljön „eredményjelző tábla” az EBB hitelezési műveleteinek multiplikátor hatásáról;

42.  felhívja az EBB-t, hogy éves jelentésében készítsen részletesebb és módszertanilag harmonizáltabb elemzéseket a Strukturális Alapok tevékenységét kiegészítő pénzügyi eszközökről; ennek kapcsán a bank elmagyarázhatná a Parlamentnek a Bizottsággal közösen létrehozott kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmus működését; véleménye szerint e mechanizmus – melyet a 7. kutatási keretprogram keretében finanszíroznak – és a strukturális alapok összehangolt működése különösen fontos;

43.  megállapítja, hogy az EBB éves jelentése szerint a JEREMIE kezdeményezés (mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források) értékelési szakasza 2008-ban lezárult; sajnálja, hogy a jelentés ezt az értékelést nem tartalmazza;

44.  kéri az EBB-t, hogy következő éves jelentésében részletezze két 2009-es eszköz, a JASMINE kezdeményezés (európai mikrofinanszírozási intézményeket támogató közös program) első eredményeit és a Mezzanine növekedési eszköz végrehajtását;

45.  kéri az EBB-t, hogy tegyen meg minden erőfeszítést az egyes projekteknél tapasztalt bonyolult bürokratikus szabályozások egyszerűsítésére – ahol ezek felmerülnek – a projektek finanszírozásának gyorsítása és hatékonyabbá tétele érdekében, különös tekintettel a világválságra;

46.  hangsúlyozza, hogy az európai makrorégiók számára indított új programok sikere attól függ, hogy milyen mértékben koordinálják a területi hatással járó egyes politikák keretében végzett tevékenységeket és hogy találnak-e hosszú távú megoldást a makrorégiók finanszírozására; ezért kéri a bankot, hogy vegye fontolóra az EBB és az EBA általi, ezen célból történő finanszírozás lehetőségét az európai uniós finanszírozás kiegészítéseként a 2014-ben kezdődő, következő pénzügyi programozási időszak során;

47.  kéri az EBB-t, hogy tegyen meg minden erőfeszítést az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) EU-n kívüli tevékenysége megkettőzésének elkerülésére; emlékeztet a fent említett 2009. március 25-i állásfoglalása 28. bekezdésében szereplő ajánlásaira az EBB és az EBRD közötti strukturáltabb együttműködés érdekében azokban az országokban, ahol közösen tevékenykednek;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)HL L 255., 2009.9.26., 98. o.
(2)Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0185.
(3)HL C 259. E, 2009.10.29., 14. o.
(4)HL L 414., 2006.12.30., 95. o.
(5)C-155/07. sz., Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa ügy, az EBHT-ban még nem jelent meg.
(6) HL C 332., 2006.12.30., 45. o.
(7)C-15/00. sz., Európai Közösségek Bizottsága kontra Európai Beruházási Bank ügy (EBHT 2003., I-7281. o.).
(8)Az Európai Unióról szóló szerződés 287. cikkének (3) bekezdése.
(9)Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0053.
(10) HL L 88., 2009.03.31., 253. o.
(11) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(12) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0185.


Tömeges atrocitások a nigériai Josban januárban és márciusba
PDF 121kWORD 44k
Az Európai Parlament 2010. május 6-i állásfoglalása a nigériai Jos városában januárban és márciusban történt tömeges atrocitásokról
P7_TA(2010)0157RC-B7-0247/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogok Nigériában történő megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Nigéria 1993. október 29-én ratifikált,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai chartájára, amelyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,

–  tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság alkotmányára és különösen annak ' A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság' című IV. fejezetében megfogalmazott, a vallásszabadság védelméről szóló rendelkezéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel megdöbbenti a Nigéria északi muzulmán és déli keresztény területei között fekvő Jos városában és környékén ez év januárjában és márciusában előfordult erőszakos cselekmények fellángolása, amelyek következtében több százan vesztették életüket a vallási és etnikai összecsapásokban,

B.  mivel közbelépésével a katonaság kulcsszerepet játszott a helyzet normalizálásában, ugyanakkor azonban jelentések érkeztek a katonaság és sok esetben a rendőrség által elkövetett, bírósági ítélet nélküli kivégzésekről,

C.  mivel Jos városában rendszeresek a közösségek közötti konfliktusok, és 2001-ben, 2004-ben és 2008-ban nagyobb összecsapásokra is sor került,

D.  mivel emberi jogi jelentések szerint a katonai uralom 1999-ben bekövetkezett bukása óta több mint 14 000 ember lelte halálát vallási vagy etnikai összeűzésekben,

E.  mivel a Vöröskereszt egyik tisztviselője szerint a történtek legalább két másik közeli közösséget is érintettek egy olyan területen, ahol a januári vallási összecsapások több száz áldozatot követeltek,

F.  mivel a Vöröskereszt jelentései szerint az erőszakos cselekmények miatt életét féltve legalább 5600 ember menekül a területről,

G.  mivel a Jos városa környékén kialakult problémák a gazdasági fejlődés hiányára és az éghajlatváltozás negatív hatásaira vezethetők vissza, a feszültségek pedig a bennszülött csoportok, főként a hausza nyelvet beszélő északi muszlim bevándorlók és telepesek ellen a termőföldekért versengő keresztények vagy animisták közötti évtizedes ellenségeskedésben gyökereznek,

H.  mivel lehetetlen eldönteni, hogy a muzulmánok és keresztények közül ki az áldozat és ki támadó, hiszen a történelem során mindkét csoport volt már mindkét szerepben,

I.  mivel a jelenlegi instabilitás tovább súlyosbítja Afrika legnépesebb államának törékeny helyzetét, amely Yar'Adua elnök betegsége miatt bizonytalanná vált politikai vezetéssel készül a 2011-es választásokat megelőző kampány időszakára,

J.  mivel tekintettel a régióban és Afrika szub-szaharai térségében betöltött vezető szerepére (Nigéria az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja, a világ nagy olajtermelője, a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) vezetője, a békefenntartáshoz hozzájáruló jelentős ország és stabilizáló erő Nyugat-Afrikában), Nigéria stabilitása és demokráciája közvetlen határain túlmutató jelentőséget hordoz,

K.  mivel az EU Nigéria legfőbb pénzügyi adományozója, és mivel az Európai Bizottság és Nigéria szövetségi kormánya 2009. november 12-én aláírta a 2008 és 2013 közötti időszakra szóló Nigéria–EK országstratégiai dokumentumot és nemzeti indikatív programot, amelynek keretében az EU olyan projektek finaszírozását vállalta, amelyek célja többek között a béke és a biztonság megteremtése, valamint az emberi jogok biztosítása,

L.  mivel a konfliktusok békés megoldása egy olyan, olajban gazdag országban, mint Nigéria, feltételezi a forrásokhoz való egyenlő hozzáférést és a jövedelem-újraelosztást is,

M.  mivel annak ellenére, hogy Nigéria a világ nyolcadik legnagyobb olajtermelője, 148 millió lakosának nagy része a szegénységi küszöb alatt él,

N.  mivel a felülvizsgált cotonoui megállapodás 8. cikke értelmében az EU rendszeres politikai párbeszédet folytat Nigériával az emberi jogok és a demokratikus elvek témájában, ideértve az etnikai, vallási és faji alapú diszkriminációt is,

1.  határozottan elítéli a Jos városában és környékén történt, tragikus emberi vesztéségekkel járó erőszakos cselekményeket, és együttérzését fejezi ki a gyászolók és a sérültek iránt;

2.  sürgeti, hogy minden fél sürgősen fékezze meg indulatait, és törekedjen a nigériai vallási és etnikai csoportok közötti különbségekből fakadó problémák békés megoldására;

3.  felszólítja a nigériai szövetségi kormányt, hogy vizsgálja ki a legutóbbi erőszakos események kiváltó okait, és gondoskodjon arról, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői az igazságszolgáltatás előtt, méltányos és átlátható eljárás során feleljenek tetteikért;

4.  felszólítja a nigériai szövetségi kormányt, hogy tegyen konkrét és azonnali lépéseket az etnikumok közötti, valamint a vallások közötti párbeszéd támogatása érdekében, és üdvözli Goodluck Jonathan ügyvezető elnök kezdeményezését a vallási és etnikai közösségek vezetőinek összehívására;

5.  felszólít a konfliktus, többek között a társadalmi, gazdasági és etnikai feszültségek gyökerének alaposabb vizsgálatára, valamint a régió problémáira hosszú távú és tartós megoldást nem nyújtó, általános és túlságosan leegyszerűsített, csak a vallási különbségeken alapuló magyarázatok kerülésére;

6.  sürgeti a nigériai hatóságokat, hogy vonják vissza egyes nigériai kormányzók nemrég hozott lépését, miszerint kivégeznének halálbüntetésük végrehajtására váró fogva tartottakat abból a célból, hogy enyhítsenek a börtönök zsúfoltságán, ami az emberi jogok durva megsértését jelentené; felszólítja a kormányzókat, hogy tanúsítsanak mérsékletet, és tartsák be továbbra is a tényleges moratóriumot; emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés alkalmazása ellentétes Nigéria nemzetközileg vállalt kötelezettségeivel;

7.  felszólítja a nigériai szövetségi kormányt, hogy a régióban rendszeres őrjáratok szervezése révén védje népét, valamint az állampolgárok egyenlő jogainak biztosításával, illetve a termőföldek feletti ellenőrzés, az erőforrásokhoz való hozzáférés, a munkanélküliség, a szegénység és az éghajlatváltozás kérdéseinek kezelésével szüntesse meg az erőszak kiváltó okait; kéri, hogy tegyék lehetővé a mészárlás következtében menekülni kényszerültek biztonságos hazatérését;

8.  sürgeti az Uniót, hogy a felülvizsgált cotonoui megállapodás 8. cikke értelmében folytassa a Nigériával megkezdett párbeszédet, és annak keretében kezelje az univerzális, regionális és nemzeti emberi jogi eszközök által biztosított gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsággal kapcsolatos problémákat;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nigéria szövetségi kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és a Pánafrikai Parlament (PAP) társelnökeinek.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat