Az Európai Parlament 2010. május 19-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Menekültügyi Alapnak a 2008–2013-as időszakra történő létrehozásáról szóló 573/2007/EK határozatnak egyes közösségi intézkedések finanszírozásának megszüntetése és az ilyen intézkedések finanszírozására vonatkozó korlát megváltoztatása révén történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására vonatkozó, első olvasatbeli tanácsi álláspontról (16627/1/2009 – C7-0051/2010 – 2009/0026(COD))

P7_TA(2010)0177 A7-0117/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (16627/1/2009 – C7-0051/2010),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0067),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 63. cikke első bekezdésének 2. b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0070/2009),

–  tekintettel első olvasatbeli álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásai” című bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére és 78. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 72. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0117/2010),

1.  jóváhagyja a Tanács álláspontját;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktus az álláspontnak megfelelően kerül elfogadásra;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdése értelmében, a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogalkotási aktust, miután igazolást nyert, hogy minden eljárás megfelelően lezárult, továbbá - a Tanács főtitkárával egyetértésben - gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, 2009.5.7., P6_TA(2009)0375.

Az Európai Parlament 2010. május 19-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról, tekintettel az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölésére vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) elfogadására (05247/1/2010 – C7-0094/2010 – 2008/0222(COD))

P7_TA(2010)0178 A7-0128/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05247/1/2010 – C7-0094/2010),

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0778),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0412/2008),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665) és az ahhoz kapcsolódó kiegészítésre (COM(2010)0147),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–  tekintettel első olvasatbeli álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. március 24-i véleményére(2),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 72. és 37. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A7-0128/2010),

1.  jóváhagyja a Tanács álláspontját;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt közös nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi az ezen állásfoglaláshoz mellékelt bizottsági nyilatkozatokat;

4.  megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdése értelmében, a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogi aktust, miután igazolást nyert, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET

Nyilatkozatok

az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölésére vonatkozó, 2010. május 19-i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az EUMSz. 290. cikkéről

„Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelenti, hogy a 2010/30/EU irányelv rendelkezései nem érintik az intézményeknek az EUMSz 290. cikkének végrehajtását illető, bármely jövőbeli álláspontját, sem az ilyen rendelkezéseket tartalmazó egyedi jogalkotási aktusokat.”

A Bizottság nyilatkozata a 2010/30/EU irányelv egyes rendelkezéseiről

1. cikk (2) bekezdése

„Az energiával kapcsolatos termékek (7) preambulumbekezdésben említett prioritási jegyzékének kidolgozásakor a Bizottság megfelelő figyelmet fog fordítani az energiával kapcsolatos építési termékekre is, tekintetbe véve különösen azt a potenciális energiamegtakarítást, amely egyes ilyen termékek címkézése révén érhető el, tekintve, hogy az épületek felelnek a teljes energiafogyasztás 40%-áért az EU-ban.”

10. cikk

„A 2010/30/EU irányelv szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozásakor a Bizottság biztosítja a párhuzamos jogalkotás elkerülését és a termékekre vonatkozó EU jogi szabályozás terén az átfogó következetesség fenntartását.”

10. cikk (4) bekezdésének d) pontja

A címkés besorolás felülvizsgálata szempontjából jelentős termékhányad

„A Bizottság úgy véli, hogy a két legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartozó termékek aránya akkor minősül jelentősnek, ha megbesülhető, hogy:

A Bizottság nyilatkozata a fogyasztók tájékoztatásáról

„A Bizottság támogatja uniós eszközök - így például az Intelligens energia – Európa program - alkalmazását, hogy hozzájáruljon az alábbiakhoz:

Az ilyen monitoring indikátorként is szolgálhat a 2010/30/EU és 2009/125/EK irányelv szerinti címkézés és/vagy környezetbarát tervezésre vonatkozó intézkedések felülvizsgálata számára.„

A Bizottság nyilatkozata az intézmények működési szüneteiről

„Az Európai Bizottság tudomásul veszi, hogy az Európai Parlament és a Tanács úgy véli, hogy – azon eseteket kivéve, amikor a jogalkotási aktus sürgősségi eljárást ír elő – a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos értesítéseknek figyelembe kell venniük az intézmények működési szüneteit (téli és nyári szünet, európai választások) annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Parlament és a Tanács gyakorolhassa előjogait a vonatkozó jogalkotási aktusokban rögzített határidőn belül, és készen áll arra, hogy ennek megfelelően járjon el.”

(1) Elfogadott szövegek, 2009.5.5., P6_TA(2009)0345. (2) HL C 228., 2009.9.22., 90. o.

Az Európai Parlament 2010. május 19-i állásfoglalása az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló, 1/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (I. szakasz – Európai Parlament) szóló tanácsi álláspontról (09807/2010 – C7-0125/2010 – 2010/2045(BUD))

P7_TA(2010)0179 A7-0158/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen az annak I. részében előírt és I. mellékletében ismertetett többéves pénzügyi keretre (MFF),

–  tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2009. december 17-én fogadtak el véglegesen(4),

–  tekintettel a Parlament által, 2010. február 25-én elfogadott költségvetési javaslattervezetre(5),

–  tekintettel a Bizottság által, 2010. március 19-én készített, 1/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2010)0107),

–  tekintettel a Tanácsnak a 1/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló, 2010. május 18-án megállapított álláspontjára (09807/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0158/2010),

A.  mivel a 2010-es költségvetési eljárás során megállapodás született arról, hogy a kifejezetten az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződést módosító Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kapcsolatos kiadásokat szükség esetén a meglévő költségvetési eszközök, például költségvetés-módosítások révén kell fedezni, az eredeti 2010-es költségvetés elfogadása után,

B.  mivel hangsúlyozást nyert, hogy ilyen esetben és a lehető legteljesebb mértékben, alaposan meg kell vizsgálni a meglévő erőforrások átszervezésének lehetőségét, mielőtt további források igénylésére sor kerülne,

C.  mivel különös hangsúlyt kapott, hogy a költségvetés eredetileg elfogadott szintje, amely az MFF 5. fejezete (igazgatási előirányzatok) alatt engedélyezett kiadások 19,87%-át teszi ki, nem foglalta magában a Lisszaboni Szerződés miatt – különösen a jogalkotási területen – szükséges kiigazításokat,

D.  mivel ugyanakkor elismerést nyert, hogy a rendelkezésre álló korlátozott tartalékkeretek miatt további megtakarításokra és átcsoportosításokra volna szükség a többletkövetelmények teljesítésének lehetővé tételéhez,

1.  üdvözli a Bizottság 1/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetét, amelyet a Parlament 2010. február 25-i költségvetési javaslatával teljes összhangban készítettek el;

2.  tudomásul veszi a Tanács 2010. május 18-i álláspontját, amely módosítás nélkül jóváhagyja a javaslatot, teljes mértékben tiszteletben tartva a becsületbeli megállapodást;

3.  hangsúlyozza, hogy 2010. januárban és februárban, a költségvetési javaslat elkészítésének szakaszában már sor került az előterjesztett intézkedések részletes politikai vitájára és elemzésére;

4.  módosítás nélkül jóváhagyja az 1/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot, és utasítja elnökét annak kinyilvánítására, hogy az 1/2010. számú költségvetés-módosítás véglegesen elfogadásra került, továbbá, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 163., 2007.6.23., 17. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL L 64., 2010.3.12. (5) Elfogadott szövegek: P7_TA(2010)0038.

Az Európai Parlament 2010. május 19-i határozata az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Tanács (C7-0174/2009 – 2009/2070(DEC))

P7_TA(2010)0180 A7-0096/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Közösségek 2008-as pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára, 2008 – I. kötet (C7–0174/2009)(2),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2008-as elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az EK-Szerződés 248. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkének (10) bekezdésére, 274., 275. és 276. cikkére, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 50., 86., 145., 146. és 147. cikkére,

–  tekintettel a Tanács főtitkárának/közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek a tanácsi tagok küldöttei utazási költségeinek megtérítésére vonatkozó 190/2003. sz. határozatára(6),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0096/2010),

1.  megadja a mentesítést a Tanács főtitkárának a Tanács 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (II. szakasz - Tanács ) szóló határozatának szerves részét képező állásfoglalásban(8) foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak és az európai adatvédelmi biztosnak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről (L sorozat).

(1) HL L 71., 2008.3.14. (2) HL C 273., 2009.11.13., 1. o. (3) HL C 269., 2009.11.10., 1. o. (4) HL C 273., 2009.11.13., 122. o. (5) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (6) A Tanács 2002. július 22-i eljárási szabályzatához kapcsolódó határozat (HL L 230., 2002.8.28., 7. o.). (7) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (8) Elfogadott szövegek 2010.6.16., P7_TA(2010)0219.

Az Európai Parlament 2010. május 19-i jogalkotási állásfoglalása az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0818 – C6-0480/2008 – 2008/0238(COD))

P7_TA(2010)0181 A7-0106/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0818),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 152. cikke (4) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0480/2008),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 168. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. június 10-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0106/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja a közös nyilatkozatot, és felhívja a figyelmet az állásfoglaláshoz mellékelt bizottsági közleményre, amelyet közzétesznek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a végső jogalkotási aktussal együtt;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. május 19-én került elfogadásra az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló 2010/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2010/53/EU irányelv.)

MELLÉKLET

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az EUMSz. 290. cikkéről

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelenti, hogy ezen irányelv rendelkezései nem befolyásolják az intézményeknek az EUMSz. 290. cikkének végrehajtásával kapcsolatos jövőbeli álláspontját, sem az ilyen rendelkezéseket tartalmazó egyedi jogalkotási aktusokat.

Az Európai Bizottság nyilatkozata (Sürgősség)

Az Európai Bizottság vállalja, hogy az Európai Parlamentet és a Tanácsot teljes körűen tájékoztatja egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus sürgősségi eljárással történő elfogadásának lehetőségéről. Amint a Bizottság szolgálatai azt tervezik, hogy egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust sürgősségi eljárással lehetne elfogadni, nem hivatalos formában figyelmeztetik az Európai Parlament és a Tanács titkárságát.

(1) HL C 306., 2009.12.16., 64. o.

Az Európai Parlament 2010. május 19-i állásfoglalása a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékleteinek módosításáról és a 2004/374/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági irányelvtervezetről

P7_TA(2010)0182 B7-0264/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 31. cikkére és 28. cikke (4) bekezdésére,

–  tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1995. február 20-i 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben felhasználásra engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1988. december 21-i 89/107/EGK tanácsi irányelvre(4), amelyeket hatályon kívül helyezett és felváltott a fent említett 1333/2008/EK rendelet,

–  tekintettel a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékleteinek módosításáról és a 2004/374/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági irányelvtervezetre,

–  tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. cikkének (2) bekezdésére és (4) bekezdése b) pontjára;

A.  mivel az 1333/2008/EK rendelet 31. cikke szerint a Bizottság az élelmiszer-adalékanyagok közösségi listájának a rendelet 30. cikkében előírt összeállításáig elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek módosítják többek között a 95/2/EK irányelv mellékleteit,

B.  mivel a 95/2/EK irányelv IV. melléklete tartalmazza az Európai Unióban használható élelmiszer-adalékanyagok listáját, valamint előírja használatuk feltételeit,

C.  mivel továbbá az élelmiszer-adalékanyagok használatának általános feltételeit a 89/107/EGK tanácsi irányelv II. melléklete tartalmazta, és mivel ezt az irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1333/2008/EK rendelet, az érvényes feltételeket jelenleg többek között az említett rendelet 6. cikke tartalmazza, amely ismerteti az adalékanyagok közösségi listákra kerülésének és használatának általános feltételeit,

D.  mivel az említett rendelet 6. cikke előírja, hogy egy élelmiszer-adalékanyag csak akkor használható fel az EU-ban, ha megfelel bizonyos feltételeknek, beleértve az (1) bekezdés c) pontját, amely szerint nem vezeti félre a fogyasztókat, valamint a (2) bekezdést, amely szerint előnyös és hasznos a fogyasztók számára,

E.  mivel az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírja, hogy egy élelmiszer-adalékanyagot csak akkor lehet felhasználni, ha nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét,

F.  mivel továbbá a 178/2002/EK rendelet (amely „általános élelmiszerjogi rendelet” néven ismert) és különösen annak 8. cikke többek között előírja, hogy az élelmiszerjogi törvénynek a fogyasztók érdekeinek védelmét kell szolgálnia, és megfelelő tájékoztatást kell nyújtania a fogyasztók számára ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak a fogyasztani kívánt élelmiszerek felől, továbbá meg kell gátolnia az olyan gyakorlatot, amely félrevezetheti a fogyasztókat,

G.  mivel a bizottsági irányelvtervezet és főleg annak (25) preambulumbekezdése és melléklete (3) bekezdésének h) pontja előírja, hogy a 95/2/EK irányelv IV. mellékletébe bele kell foglalni egy fibrinogént tartalmazó, trombinalapú enzimkészítményt, mint az élelmiszerek állagának stabilizálásához felhasznált élelmiszer-adalékanyagot,

H.  mivel az állatok emberi fogyasztásra alkalmas részéből kivont trombin húskötőanyag tulajdonsággal bír, és élelmiszer-adalékanyagként különálló húsdarabokból egységes hústermék előállítására szolgál,

I.  mivel következésképpen a trombin használatának célja, hogy a fogyasztók számára húsdarabokat egységes hústermékként kínáljanak, s ezáltal nyilvánvalóan fennáll a fogyasztók félrevezetésének kockázata,

J.  mivel a Bizottság irányelvtervezetének (25) preambulumbekezdése maga is elismeri, hogy a trombin és fibrinogén élelmiszer-adalékanyagként való együttes használata félrevezetheti a fogyasztót a végtermék állapotával kapcsolatban,

K.  mivel a bizottsági irányelvtervezet melléklete 3. pontjának h) alpontja a szarvasmarhafélékből és/vagy sertésfélékből származó trombinnak az előrecsomagolt, a végső fogyasztóknak szánt húskészítményekben és hústermékekben legfeljebb 1mg/kg értékben meghatározott és fibrinogénnel való együttes használatáról, és a 95/2/EK irányelv IV. mellékletében felsorolt engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok sorába való felvételéről rendelkezik, azzal a feltétellel, hogy az élelmiszeren az értékesítési neve közelében fel kell tüntetni a „többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést,

L.  mivel, bár a Bizottság irányelvtervezete nem engedélyezi a trombin élelmiszer-adalékanyagként való használatát étteremben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekben, tekintettel a húsösszetevők egységes hústermékként való kínálásáért kapható magasabb árra, komoly kockázata van annak, hogy a trombint tartalmazó hús bekerül az éttermekben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekbe,

M.  mivel ebből kifolyólag nem egyértelmű, hogy a trombin étteremben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekben való felhasználásának tilalma az ilyen jellegű húskészítmények étteremben vagy egyéb közétkeztetési intézményben való felhasználásának és a fogyasztók számára egységes hústermékként való értékesítésének tényleges megakadályozásához vezet,

N.  mivel a fent említett, a Bizottság irányelvtervezetében foglalt termékcímkézési feltételek nem jelentenek védelmet a fogyasztókban a hústermék egységes volta kapcsán kialakuló félrevezető és hamis képzetek ellen, s ebből kifolyólag fennáll a fogyasztó félrevezetésének kockázata, aki a trombint tartalmazó hústermék fogyasztásával kapcsolatban nem megfelelő tájékoztatás alapján hoz döntést,

O.  mivel még nem mutatták ki a trombin fogyasztókra gyakorolt előnyeit és pozitív hatásait,

P.  mivel a számos húsdarab egységes hústermékké történő összeállításának folyamata során a kórokozó baktériumok (mint például clostridium és szalmonella) általi lehetséges fertőződésnek kitett felület jelentősen megnő, s ezek a baktériumok egy ilyen folyamat során oxigén nélkül is képesek fennmaradni és szaporodni,

Q.  mivel a hús homogenizálása történhet hideg eljárással is, só hozzáadása vagy utólagos hevítés nélkül, a kórokozó baktériummal való fertőződés különösen súlyos kockázatot jelent, s ezért nem garantálható a végtermék biztonsága,

R.  mivel a Bizottság irányelvtervezete e tekintetben nem felel meg az élelmiszer-adalékanyagok 95/2/EK irányelv IV. mellékletébe történő felvétel követelményeinek,

1.  úgy ítéli meg, hogy a bizottsági irányelvtervezet nem egyeztethető össze a 2008/1333/EK irányelv céljával és tartalmával;

2.  ellenzi a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékleteinek módosításáról és a 2004/374/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági irányelvtervezet elfogadását;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 354., 2008.12.31., 16. o. (2) HL L 31., 2002.2.1., 1. o. (3) HL L 61., 1995.3.18., 1. o. (4) HL L 40., 1989.2.11., 27. o. (5) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

Az Európai Parlament 2010. május 19-i állásfoglalása „A szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési terv (2009–2015): Megerősített együttműködés a tagállamok között” című bizottsági közleményről szóló jelentésről (2009/2104(INI))

P7_TA(2010)0183 A7-0103/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 184. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára,

–  tekintettel a Bizottságnak az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatára (COM(2008)0818)),

–  tekintettel „A szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési terv (2009–2015): Megerősített együttműködés a tagállamok között” címet viselő bizottsági közleményre (COM(2008)0819),

–  tekintettel az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról szóló 2004. március 31-i 2004/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet emberi szervek átültetésére vonatkozó irányadó alapelveire,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezményére, valamint annak az emberi eredetű szervek és szövetek átültetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvére,

–  tekintettel „A szervadományozás és -átültetés biztonsága és minősége az Európai Unióban” címet viselő, 2003. szeptember 17-18-án Velencében megrendezett konferenciára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0103/2010),

A.  mivel az EU-ban jelenleg 56 000 beteg vár megfelelő szervdonorra és a becslések szerint naponta 12 ember hal meg szervátültetésre várva,

B.  mivel a betegek szervátültetéssel kapcsolatos igényei nem teljesülnek Európában az elhalálozott és az önzetlen élő donoroktól származó szervek korlátozott száma miatt,

C.  mivel a tagállamok között nagy az eltérés az elhalálozott donoroktól származó szervek aránya tekintetében, amely a 34,2 donor/millió fő (Spanyolország) az 1,1 donor/millió főig (Bulgária) változik, és a szervhiány a transzplantációs programokat érintő legnagyobb probléma,

D.  mivel az eltérő jogi, kulturális, igazgatási és szervezeti tényezők következtében jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagállamok között a szervadományozásra és szervátültetésre vonatkozó nemzeti politikák és szabályozási keretek tekintetében,

E.  mivel a szervadományozás és -átültetés érzékeny és összetett kérdés – jelentős etikai vetülettel –, amely kidolgozásához a civil társadalom és az érintett felek teljes mértékű részvételére van szükség,

F.  mivel a szervátültetéssel életek menthetők meg, javítja az életminőséget, veseátültetés esetén az egyéb helyettesítő terápiákkal összehasonlítva a leginkább költséghatékony eljárás, továbbá a betegeknek a társadalmi életben és a munkában való részvételi lehetőségeit is növeli,

G.  mivel a szervek tagállamok közötti cseréje már általános gyakorlatnak számít, bár jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok között a külföldre átadott szervek mennyisége tekintetében, és mivel a szervek tagállamok közötti cseréjét az olyan, erre szakosodott nemzetközi szervezetek is segítik, mint az Eurotransplant és a Scandiatransplant,

H.  mivel jelenleg nem létezik sem olyan adatbázis, amely az egész Európai Unióra vonatkozóan tartalmazna információkat az adományozásra vagy átültetésre szánt szervekről, vagy az élő vagy elhalálozott donorokról, sem olyan egész Európára vonatkozó tanúsítási rendszer, amely bizonyítékkal szolgálna arra, hogy emberi szerveket és szöveteket törvényesen megszereznek;

I.  mivel Spanyolországon kívül csak néhány tagállamnak sikerült jelentősen növelnie az elhalálozott donortól származó szervadományozást és bizonyított, hogy a javulás összefüggésben van bizonyos szervezésbeli gyakorlatok bevezetésével, amely lehetővé teszi a rendszer számára a potenciális donorok beazonosítását és a tényleges donorokká váló elhalálozott személyek maximalizálását,

J.  mivel a 2004/23/EK irányelv egyértelmű jogi keretet biztosít majd a szervadományozáshoz és –átültetéshez az Európai Unióban, és minden tagállamban létrehoznak vagy kijelölnek egy illetékes szervet, amely biztosítja az EU minőségi és biztonsági szabályainak való megfelelést,

K.  mivel a szervkereskedelem és a szervek eltávolítása céljából folytatott emberkereskedelem az emberi jogok súlyos megsértését jelenti,

L.  mivel szoros a kapcsolat az illegális szervkereskedelem és a szervek eltávolítása érdekében folytatott emberkereskedelem, valamint a szervadományozás jogi rendszere között, hiszen egyrészt, ha a szervek törvényes keretek között nem elérhetők, akkor az ösztönzőleg hat a törvénytelen tevékenységekre, másrészt pedig a törvénytelen tevékenységek súlyosan aláássák a szervadományozás jogi rendszerének hitelességét,

M.  mivel Európán belül a szervadományozás visszautasításának aránya jelentős eltérést mutat, ami magyarázható a szakemberek képzettségi és szakértelmi szintjével a kommunikáció és a családgondozás terén, a szervadományozáshoz való hozzájárulás eltérő jogi megközelítésével és annak a gyakorlatban való alkalmazásával, valamint más jelentős kulturális, gazdasági vagy társadalmi tényezőkkel, mint például azzal, ahogy az adott társadalom az adományozás és átültetés előnyeit értékeli,

N.  mivel az élődonoros szervadományozás hasznos kiegészítő intézkedés lehet azon betegek számára, akik nem juthatnak szervhez az elhalálozás utáni szervadományozás révén, de mivel ki kell hangsúlyozni, hogy az élődonoros szervadományozásra csak akkor kerülhet sor, ha minden illegális tevékenységet és az adományozásért való pénzbeli ellenszolgáltatást kizárják,

O.  mivel egy egészségügyi beavatkozást csak akkor végezhetnek el, ha az érintett személy a megfelelő tájékoztatás után ahhoz szabadon hozzájárul, mivel a beteget előre tájékoztatni kell mind a beavatkozás céljáról és természetéről, mind arról, hogy az milyen következményekkel jár és milyen kockázatokat rejt magában; és mivel az érintett személy bármikor szabadon visszavonhatja a hozzájárulását,

P.  mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az átültetésre szánt szerveket csak akkor távolítják el az elhalálozott személyből, ha az illetőt a nemzeti jogszabályoknak megfelelően halottnak nyilvánították,

Q.  mivel az élődonoros szervadományozásnak az elhalálozott donortól származó szervadományozás kiegészítéséül kell szolgálnia,

R.  mivel a szervek terápiás célú felhasználása fertőző és egyéb betegségek átadásának kockázatát vonja magával,

S.  mivel az, hogy az emberek tovább élnek, az elérhető szervek minőségének csökkenését eredményezi, ami viszont sok esetben az átültetések számának csökkenéséhez vezet, beleértve azon tagállamokat is, amelyekben a donorok száma növekszik,

T.  mivel a társadalmi tudatosság és a közvélemény nagyon fontos szerepet játszik a szervadományozási arányok növelésében,

U.  mivel a tagállamokban a jótékonysági és más önkéntes szervezetek által folytatott munka növeli a szervadományozással kapcsolatos tájékozottságot, és mivel az erőfeszítéseik végső soron hozzájárulnak a szervadományozók listáján szereplő személyek számának növekedéséhez,

1.  üdvözli az Bizottság által 2008 decemberében elfogadott, a 2009 és 2015 közötti időszakra a szervadományozásra és szervátültetésre vonatkozó cselekvési tervet, amely a tagállamok közötti együttműködést ösztönző megközelítést alkalmaz a közös célkitűzések meghatározásán és kialakításán, valamint a referenciaértékek és bevált gyakorlat meghatározását elősegítő közösen meghatározott mutatókon keresztül a szervadományozás és szervátültetés értékelésén alapuló kiemelt intézkedések formájában;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem áll rendelkezésre elegendő átültethető emberi szerv a betegek szükségleteinek kielégítésére; elismeri, hogy a szervdonorok súlyos hiánya továbbra is a szervátültetési szolgálatok teljes körű működésének legfőbb akadályát képezi a és ez marad a legfőbb kihívás a tagállamok számára a szervátültetés tekintetében;

3.  megjegyzi azon rendszerek sikerét, amelyekben a polgároknak lehetőségük van azt választani, hogy közvetlenül csatlakozzanak egy szervadományozói nyilvántartáshoz bizonyos adminisztratív ügyek intézésekor, mint például útlevél vagy vezetői igazolvány igénylésekor; sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra ilyen rendszerek alkalmazását azzal a céllal, hogy megnöveljék a donor személyeket nyilvántartó listákon szereplők számát;

4.  úgy véli, azért, hogy a terápiás célra rendelkezésre álló szervek ne menjenek kárba, fontos, hogy e szervek felhasználását egy világosan meghatározott jogi keret szabályozza, és a társadalom bizalommal legyen az adományozási és szervátültetési rendszer iránt;

5.  megjegyzi a szervbeszerzés esetén a szervezés jelentőségét és hangsúlyozza, hogy a tagállamok között az információ és a legjobb gyakorlatok cseréje segít a kevés rendelkezésre álló szervvel bíró országoknak növelni a szervadományozásra vonatkozó adataikat. Mindezt az a példa is bizonyítja, hogy a spanyol modell elemeinek egyes, uniós és az Unión kívüli országokban való alkalmazása nagy sikerrel növelte a szervadományozási arányokat;

6.  hangsúlyozza a donorkoordinátorok fontosságát és azt, hogy lényeges a kórházi szintű donorkoordinátorok kinevezése; El kell ismerni a donorkoordinátorok kulcsfontosságú szerepét az adományozás és az átültetés folyamatának hatékonysága mellett az átültetendő szervek minősége és biztonságossága javításában is;

7.  kiemeli, hogy a szervadományozás és szervbeszerzés szervezésében végrehajtott változtatások nemcsak lényegesen megnövelhetik, hanem magas szinten is tarthatják a szervadományozási arányokat;

8.  hangsúlyozza, hogy a potenciális donorok meghatározása az egyik kulcsfontosságú lépésnek számít a halott donoroktól származó szervadományozás esetén; hangsúlyozza, hogy kórházanként egy központi szervadományozási felelős (transzplantációs donorkoordinátor) kinevezése – akinek a fő feladata egy előremutató donorfelkutatási program kidolgozása – a legfontosabb lépés a szervadományozás optimalizálása és a donorfelkutatási arányok javítása tekintetében;

9.  tudomásul veszi a szervek határokon átnyúló átadásának egyértelmű jelentőségét, mivel a donornak és a befogadónak egyeznie kell, következésképpen a várólistákon szereplő összes beteg igényeinek kielégítése érdekében fontos a nagy donorállomány; úgy véli, ha nincs szervátadás a tagállamok között, akkor a ritkán egyező befogadóknak nagyon kicsi lesz az esélyük arra, hogy szervet találjanak, ugyanakkor bizonyos donorokat nem vesznek majd számításba, mivel a várólistákon nincs egyező befogadó;

10.  üdvözli az Eurotransplant és a Scandiatransplant tevékenységét, viszont megjegyzi, hogy az e rendszereken kívüli, illetve rendszerek közötti szervcseréket jelentősen javítani lehetne, különösen a kis országok betegeinek javára;

11.  hangsúlyozza, hogy a közös kötelező minőségi és biztonsági szabványok meghatározása az egyetlen út az egészség magas szintű védelmének biztosítására az Unión belül;

12.  hangsúlyozza, hogy a szervadományozásnak önkéntes és díjtalan felajánlásnak kell lennie és egyértelműen meg kell határozni a jogi és etikai összefüggéseket;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a recipiensek számára a szervelosztás átlátható, megkülönböztetés nélküli és tudományos kritériumok szerint történik;

14.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy pontosan le legyen fektetve az elhunyt személy vagy családtagjai által készített, a szervadományozásra vonatkozó érvényes beleegyezést vagy a szervadományozást elutasító érvényes nyilatkozat jogi alapja, és hogy gondoskodjanak arról, hogy elhunytból szerveket addig ne távolíthassanak el, amíg azt a személyt a nemzeti törvényeknek megfelelően halottá nem lett nyilvánították;

15.  támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek célja az élődonorok védelme, valamint annak biztosítása, hogy a szervadományozás önzetlen és önkéntes módon, és azon költségekre korlátozódó költségtérítésen kívüli pénzkifizetés kizárása mellett történjen, amelyek a szervadományozás során merülnek fel, így az utazási költségek, a gyermekfelügyeleti költségek, a keresetkiesés és a felépüléssel járó költségek kiegyenlítésére szolgálnak, ezzel megakadályozva, hogy a szervadományozás anyagi indíttatásból történjen, vagy hogy a felajánlás a donornak anyagi hátrányt okozzon; sürgeti a tagállamokat, hogy határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett pénzügyi ellentételezést lehet nyújtani;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje annak lehetőségét, hogy az élő donorok valamennyi tagállamban törvény szerint biztosítva vannak; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az élő donorok különböző egészségbiztosítását valamennyi tagállamban az EU területén bevált gyakorlatok meghatározása érdekében;

17.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az élő donorokat egészségi állapotuk és kórelőzményük – szükség esetén többek között pszichológiai felmérés – alapján, képzett vagy gyakorlott illetékes szakemberek válasszák ki;

18.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a megfelelően strukturált működési rendszerek létrehozása, valamint a sikeres modellek alkalmazásának előmozdítása a tagállamokban; azt javasolja, hogy a működési/operációs rendszerek foglaljanak magukba megfelelő jogi keretet, műszaki és logisztikai infrastruktúrát, valamint a hatékony szervelosztási rendszerrel összekapcsolt szervezeti háttértámogatást;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő a szervadományozásra vonatkozó minőségjavító programok kialakítását minden olyan kórházban, ahol lehetőség van a szervadományozásra, első lépésként a kórházak intenzív osztályán dolgozó szakemberek és a transzplantációs koordinátor által a szervadományozás teljes folyamatáról készített értékelés alapján, ugyanakkor – amennyiben lehetséges és megvalósítható – törekedve a központok külső ellenőrzésével való kiegészítésre;

20.  hangsúlyozza, hogy a folyamatos képzésnek a területre vonatkozó tagállami stratégia alapvető részét kell képeznie; különösen az emberek jobb tájékoztatását és arra való bátorítását javasolja, hogy beszéljenek a szervadományozásról, és közöljék erre vonatkozó kívánságaikat a rokonaikkal; megjegyzi, hogy az európai lakosok mindössze 41 %-a beszélt már családjával a szervadományozásról;

21.  arra bátorítja a tagállamokat, hogy tegyék egyszerűbbé az embereknek a szervadományozásra vonatkozó hajlandóságuk kifejezett kinyilvánítását azáltal, hogy on-line regisztrálást tesznek lehetővé a nemzeti és/vagy európai donorok listájára azzal a céllal, hogy felgyorsítsák a szervek adományozására vonatkozó beleegyezés ellenőrzésének folyamatát;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és az érdekelt felekkel szoros együttműködésben vizsgálja meg egy olyan rendszer kiépítésének a lehetőségét, amelynek révén a halált követő szervadományozáshoz való hozzájárulást nyújtó állampolgárok kifejezett kívánságait a lehető legtöbb tagállamban figyelembe veszik;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák olyan rendszerek és kapcsolódó nyilvántartások megvalósítását, amelyek könnyen hozzáférhetők a jövőbeli adományozók kívánságainak feljegyzése érdekében;

24.  felhívja továbbá a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak megkönnyítésére, hogy a személyi igazolványokon vagy vezetői engedélyeken olyan utalásokat vagy szimbólumokat tüntessenek fel, amelyek azok tulajdonosát mint szervdonort azonosítják;

25.  felhívja következésképpen a tagállamokat az egészségügyi szakemberek és a betegsegítő csoportok szervátültetéssel kapcsolatos ismereteinek és kommunikációs képességeinek fejlesztésére; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a civil társadalmi szervezeteket, hogy vegyenek részt a szervadományozás lehetőségével kapcsolatos lakossági tudatosság fokozására szolgáló erőfeszítésekben, figyelembe véve ugyanakkor az egyes tagállamok kulturális sajátosságait;

26.  felhívja a tagállamokat az elhalálozott donortól származó szervadományozás nyújtotta lehetőségek teljes kiaknázására olyan hatékony rendszerek kialakítása révén, amelyek alkalmasak azon személyek azonosítására, akik szervdonorrá válhatnak, valamint Európa-szerte a kórházakban transzplantációs donorkoordinátorok kijelölése útján; kéri a tagállamokat, hogy értékeljék és tegyék gyakoribbá a „tágabb értelemben vett” donorok igénybevételét (idősebb donorok vagy bizonyos betegségekben szenvedő donorok), fenntartva a legmagasabb minőségi és biztonsági előírásokat, különösen a legújabb biotechnológiai fejlemények felhasználásával, amely korlátozza az átültetett szervek kilökődésének kockázatát;

27.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy megfelelő egyensúly jöjjön létre egyrészről a donoroknak az anonimitás és titoktartás szempontjából biztosított védelme, másrészről pedig a szervadományozások gyógyászati célú nyomon követhetősége között, a pénzért vállalt szervadományozás, a szervkereskedelem és a szervcsempészet megelőzése érdekében;

28.  hangsúlyozza, hogy az élő donorokat a legmagasabb orvosi követelményeknek megfelelően kell kezelni, és nem okozhat számukra pénzügyi terhet, ha orvosi probléma, mint például magas vérnyomás, veseelégtelenség, illetve ezek következményei merülnek fel esetlegesen az átültetési eljárás során, valamint el kell kerülni, hogy az átültetés bármilyen keresetbeli kieséshez vezessen, valamint hogy az átültetés következményeként bármilyen orvosi probléma merüljön fel. A donorokat a társadalmi rendszerben meg kell védeni a megkülönböztetéstől;

29.  úgy véli, hogy a transzplantációs rendszerre vonatkozó szabályokat (szervelosztás, az átültetéshez való hozzáférés, a tevékenységekkel kapcsolatos adatok, stb.) nyilvánossá kell tenni és megfelelően kell ellenőrizni annak érdekében, hogy a transzplantációs várólistákhoz és/vagy a terápiás eljárásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos indokolatlan diszkrimináció elkerülhető legyen;

30.  megállapítja, hogy bár számos tagállam bevezette az átültetések kötelező nyilvántartását, és létezik néhány önkéntes nyilvántartás is, a különböző típusú átültetésekkel és azok kimenetelével kapcsolatos adatok gyűjtésének nincs átfogó rendszere;

31.  következésképpen kifejezetten támogatja a személyes adatok védelmére vonatkozó, meglévő európai jogi kerettel összhangban a nemzeti és EU-szintű nyilvántartások létrehozását és a szervek befogadóinak transzplantációt követő utógondozására szolgáló, meglévő nyilvántartások eredményeinek összehasonlítására vonatkozó módszertan kialakítását;

32.  támogatja, hogy az egyes operáló csoportok, szakosodott patológusok és az egyéb szükséges területek szakértői vezetésével a műtét alatti és utáni szakaszokra vonatkozó eljárásokat biztosító, különleges, uniós szintű protokollok jöjjenek létre;

33.  támogatja a megfelelőbb egészségvédelem érdekében az élődonorok nyomon követésére szolgáló nemzeti és uniós nyilvántartások létrehozását;

34.  hangsúlyozza, hogy a szervek bármilyen haszonszerzési célú felhasználása, amely megtagadja az átültetéshez való méltányos hozzáférést, etikátlannak minősül, összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb emberi értékekkel, ellentétes az emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezmény 21. cikkével, és az EU alapjogi chartájának 3. cikke (2) bekezdése értelmében tilos;

35.  rámutat arra, hogy a szervhiány, a szervkereskedelem és a szervek eltávolítása céljából folytatott emberkereskedelem között kétféle kapcsolat van: egyrészt a tagállamokban a megnövekedett szervelérhetőség hozzájárulhat ezen tevékenységek jobb ellenőrzéséhez azáltal, hogy elejét veszi annak, hogy az EU állampolgárainak fontolóra kellene venniük a szervek EU-n kívüli keresésének lehetőségét, másrészt a törvénytelen tevékenységek súlyosan aláássák a törvényes szervadományozási rendszer hitelességét;

36.  ismételten felhívja a figyelmet a szervadományozásról és szervátültetésről szóló Adamou-jelentésben(2) tett, a szervkereskedelem elleni harcra vonatkozó ajánlásokra, és azt a nézetet vallja, hogy ezeket teljes mértékben figyelembe kell vennie a Bizottságnak a cselekvési terv megfogalmazásakor; kitart amellett, hogy a Bizottságon és az Europolon belül növelni kell az e problémával kapcsolatos tájékozottságot;

37.  hangsúlyozza az Egészségügyi Világszervezet 2010 májusában tartandó Közgyűlésének jelentőségét, és arra ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy harcoljanak határozottan a WHO szintjén az önkéntes és ellenszolgáltatás nélküli szervadományozásért;

38.  üdvözli az Európa Tanácsnak és az Egyesült Nemzeteknek a szerv-, szövet- és sejtkereskedelemről, valamint a szervek eltávolítása céljából folytatott emberkereskedelemről szóló közös tanulmányát;

39.  tudomásul veszi David Matas és David Kilgour jelentését a Falun Gong-gyarkolók a szerveikért való megöléséről, és arra kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jelentésben szereplő állításokra és hasonló esetekre vonatkozó jelentést;

40.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan rendszereket, amelyek révén elkerülhető az, hogy egészségügyi szakemberek, intézmények vagy biztosító társaságok arra biztassák az uniós állampolgárokat, hogy szervkereskedelem vagy a szervek eltávolítása céljából folytatott emberkereskedelem útján harmadik országból szerezzék be a szükséges szervet; sürgeti a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel területükön az ilyen jellegű eseteket; sürgeti a tagállamokat, hogy mérjék fel az ilyen jellegű tevékenységet elősegítő vagy ebben részt vevő személyekkel szembeni jogi lépések – beleértve a szankciókat – bevezetését;

41.  határozottan visszautasítja néhány egészségbiztosítási szervezet magatartását, amelyek arra bátorítják a betegeket, hogy vegyenek részt a szervátültetési turizmusban, továbbá kéri a tagállamokat, hogy szorosan ellenőrizzék és büntessék meg az ilyen cselekményeket;

42.  hangsúlyozza, hogy azok a betegek, akik törvénytelen körülmények között kaptak új szervet, nem zárhatók ki az egészségügyi ellátásból az Európai Unióban; rámutat arra, hogy mint bármilyen más esetben, különbséget kell tenni a törvénytelen tevékenység megbüntetése és a kezelés szükségessége között;

43.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az Interpol és az Europol égisze alatt tovább kell erősíteniük együttműködésüket a szervkereskedelem elleni hatékonyabb fellépés érdekében;

44.  elismeri, hogy alapvető jelentőségű a szervadományozás és -átültetés minőségének és biztonságosságának javítása; rámutat arra, hogy ez hatással lesz az átültetéssel járó kockázatok csökkentésére, következésképpen csökkenti a nemkívánatos eseményeket; elismeri, hogy a minőséggel és biztonsággal kapcsolatos intézkedések hatással lehetnek a szervek hozzáférhetőségére és fordítva; arra kéri a Bizottságot, segítse a tagállamokat a keretszabályok létrehozására és fejlesztésére irányuló kapacitásuk fejlesztésében a minőség és a biztonság megerősítése érdekében;

45.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szakemberek és a nemzeti hatóságok vagy más felhatalmazott szervezetek között jó együttműködésre van szükség, és ez hozzáadott értéket teremt;

46.  elismeri az átültetés utáni kezelés fontos szerepét az átültetések sikerességében, beleértve a kilökődést megakadályozó kezelések megfelelő használatát; elismeri, hogy a kilökődést megakadályozó kezelések optimális használata a betegek jobb és hosszabb távú egészségéhez, növekvő túléléshez, és ezáltal a szervek szélesebb körű elérhetőségéhez vezethet, mivel csökken az újabb transzplantációk szüksége, és hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a betegek hozzáférjenek az elérhető legjobb kezelésekhez;

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 102., 2004.4.7., 48. o. (2) Az Európai Parlament 2008. április 22-i állásfoglalása a szervadományozásról és a szervátültetésről: Uniós szintű politikai fellépések (Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0130).

Az Európai Parlament 2010. május 19-i állásfoglalása az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzatairól (2009/2241(INI))

P7_TA(2010)0184 A7-0144/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 216. cikkének (2) bekezdésére és 218. cikkének (6), (8) és (10) bekezdésére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (a továbbiakban emberi jogi egyezmény) történő csatlakozását szabályozó 6. cikke (2) bekezdésére vonatkozó jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete 2010. január 14-i határozatára, amely engedélyezi az eljárási szabályzat 50. cikkének alkalmazását (társbizottsági eljárás)(1),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0144/2010),

A.  mivel az Európai Bíróság által az Internationale Handelsgesellschaft ügyben 1970. december 17-én(2) és a Nold-ügyben 1974. május 14-én(3) hozott ítéletei óta folytatott egységes joggyakorlatában megállapította, hogy az alapvető jogok szerves részét képezik a jog általános elveinek, amelyek tiszteletben tartásáról a Bíróság gondoskodik,

B.  mivel e gyakorlata során az Európai Unió Bírósága a tagállamok közös alkotmányjogi hagyományaira, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó azon nemzetközi eszközökre támaszkodik, amelyekhez a tagállamok is csatlakoztak, ilyen például az emberi jogi egyezmény,

C.  mivel e joggyakorlat lényegi részét az Európai Unióról szóló maastrichti szerződés 1993-ban beemelte az elsődleges jogba,

D.  mivel az Európai Unió Bírósága megkülönböztetett figyelemmel kíséri az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatát, amint erről az emberi jogi egyezmény rendelkezéseire hivatkozó ítéletek növekvő száma tanúskodik,

E.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága abból indul ki, hogy egy uniós tagállam az uniós jog végrehajtásakor az emberi jogi egyezménnyel „vélelmezetten összeegyeztethető” magatartást tanúsít,

F.  mivel az Európai Unió Bírósága egy 1996. március 28-i véleményében megállapította, hogy az Európai Közösség a szerződés előzetes módosítása nélkül nem csatlakozhat az emberi jogi egyezményhez, mivel a Közösség nem rendelkezik az ehhez szükséges kifejezett vagy implicit hatáskörrel,

G.  mivel a csatlakozás során be kell tartani a Lisszaboni Szerződésben és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekben előírt határidőket, különös tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke (2) bekezdésére és a Lisszaboni Szerződés 8. számú jegyzőkönyvére, mivel ezek a rendelkezések az Unió számára nem csupán az egyezményhez való csatlakozás lehetőségét nyújtják, hanem az uniós intézmények számára az egyezményben foglaltak szerinti cselekvési kötelezettségeket is megjelölik, mivel az Uniónak az emberi jogi egyezményhez történő csatlakozására vonatkozó megállapodásnak tükröznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzésére vonatkozó szándékot,

H.  mivel az emberi jogi egyezményt módosító 14. számú jegyzőkönyv megkötését követően az emberi jogi egyezményhez már csatlakozott országok részéről nincs akadálya az Unió csatlakozásának, és mivel a csatlakozás feltételéről és módjáról egyrészről az Uniónak, másrészről pedig a részes államoknak a csatlakozás alkalmával meg kell állapodniuk,

I.  mivel a megállapodásban ki kell térni az olyan igazgatási és technikai kérdésekre is, mint az az elv, hogy az Uniónak hozzá kell járulnia az Emberi Jogok Európai Bírósága működési költségeihez; mivel ezzel összefüggésben tervbe kellene venni az Emberi Jogok Európai Bírósága önálló költségvetésének létrehozását a vonatkozó hozzájárulások meghatározásának megkönnyítése érdekében,

J.  mivel az emberi jogi egyezményhez való csatlakozással az Unió csatlakozik az alapvető jogok védelmére vonatkozó rendszerhez is, és ezen jogoknak az Európai Unió Bírósága joggyakorlata által biztosított belső védelmén kívül egy külső, nemzetközi szintű védelemmel is rendelkezni fog,

K.  mivel az emberi jogi egyezmény nem csak kiegészítő jegyzőkönyvek, hanem további egyezmények, charták és megállapodások révén jött létre és vált az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének folyamatosan fejlődő rendszerévé,

1.  kiemeli az alábbiakban összefoglalt főbb érveket, amelyek az Uniónak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása mellett szólnak:

2.  emlékeztet rá, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének és 8. számú jegyzőkönyvének értelmében a csatlakozás nem jelenti az Unió hatásköreinek kiterjesztését, és emberi jogi kérdésekben nem ruházza fel az Uniót általános hatáskörrel, továbbá az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének (3) bekezdése értelmében tiszteletben kell tartani a tagállamok alkotmányos hagyományait és identitását;

3.  kijelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés 8. számú jegyzőkönyve 2. cikke értelmében az Uniónak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozásáról szóló megállapodásnak garantálnia kell azt, hogy a csatlakozás általában véve nem hat ki az egyes tagállamoknak az egyezménnyel és csatolt jegyzőkönyveivel szembeni belső helyzetére, sem pedig az egyes tagállamok által elért és tett esetleges derogációkra és kikötésekre, továbbá e körülmények nem befolyásolhatják az Uniónak az emberi jogi egyezménnyel szemben elfoglalt álláspontját sem;

4.  megállapítja, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény rendszere kiegészült egy sor, az EJEE alá nem tartozó jogok védelmére vonatkozó jegyzőkönyvvel, és javasolja, hogy a Bizottságot bízzák meg, hogy tárgyaljon az Alapjogi Chartának megfelelő jogokról szóló valamennyi jegyzőkönyvhöz való csatlakozásról, függetlenül attól, hogy az uniós tagállamok ratifikálták-e ezeket;

5.  hangsúlyozza, hogy mivel az EU nem állami aláíróként csatlakozik az emberi jogi egyezményhez – amely egy államok számára létrehozott jogi eszköz –, a csatlakozást úgy kell véghezvinni, hogy az emberi jogiegyezmény jellemzői ne változzanak, illetve igazságügyi rendszerének módosításai a minimumra korlátozódjanak, fontosnak tartja a jogalanyok – az Unió és a harmadik országok jogalanyai – érdekében a csatlakozás azon módjainak előnyben részesítését, amelyek a legkevésbé növelik az Emberi Jogok Európai Bíróságának munkaterhét;

6.  hangsúlyozza, hogy a politikai elkötelezettség mellett elengedhetetlenül fontos, hogy a fő technikai kérdésekre megfelelő válaszok és megoldások szülessenek annak érdekében, hogy az Európai Unió egyezményhez való csatlakozása a polgárok javát szolgálhassa; megjegyzi, hogy a megoldatlan és tisztázatlan részletek zavart kelthetnek és veszélybe sodorhatják a csatlakozás tulajdonképpeni célját; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a folyamatot technikai akadályok nem hátráltathatják;

7.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogi egyezményhez való csatlakozás által az Unió nem válik az Európa Tanács tagjává, de az egyezmény egyes testületeiben való részvételre szükség van ahhoz, hogy az Unió megfelelően integrálódjon az egyezmény rendszerébe, valamint ahhoz, hogy csatlakozása esetén élhessen bizonyos, az alábbiakban felsorolt jogokkal:

8.  úgy véli, hogy a tagállamoknak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozáskor kötelezettséget kellene vállalniuk egymással szemben, illetve az Unióval való kölcsönös kapcsolataikat tekintve arra, hogy az emberi jogi egyezmény 33. cikkének megsértése esetén nem nyújtanak be államközi keresetet, ha a vitatott eljárás vagy mulasztás az uniós jog alkalmazási körébe tartozik, mivel ez ellenkezne az EUMSz. 344. cikkével;

9.  úgy véli, hogy az EU emberi jogi egyezményhez való csatlakozását tekintve a legjelentősebb hozzáadott értéket az uniós jog uniós intézmények vagy tagállamok általi végrehajtására vonatkozó egyéni kereset jelenti, következésképpen egy természetes vagy jogi személy által benyújtott, az Unió valamely intézménye vagy szervezete által alkalmazott eljárásra vagy mulasztásra vonatkozó keresetnek kizárólag az érintett félre kell vonatkoznia, ezzel összhangban minden, az uniós jog egy tagállam általi végrehajtására vonatkozó keresetet kizárólag ez utóbbi állammal szemben lehet benyújtani, ami nem jelentheti akadályát annak, hogy amennyiben kétség merül fel a felelősségmegosztás módjával kapcsolatban, az Unióval és a tagállammal szemben pertársaságban lehessen keresetet benyújtani;

10.  úgy véli, hogy az emberi jogi egyezmény 35. cikke szerinti, a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésére vonatkozó követelmény teljesülése érdekében a felperesnek ki kell merítenie a kérdéses állam kereseti lehetőségeit, valamint az előzetes döntéshozatali eljárás lehetőségét a luxemburgi bíróságon; ez utóbbi eljárás akkor tekintendő teljesültnek, ha a felperes erre irányuló kérelmét a nemzeti bíró nem tartja az ilyen előzetes döntéshozatalra utaló végzés tekintetében megalapozottnak;

11.  megemlíti, hogy az EU emberi jogi egyezményhez történő csatlakozását követően előfordulhat, hogy bizonyos esetekben az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága is illetékes lesz, és jelzi, hogy a két bíróság egyidejű megkeresésére nem lesz lehetőség;

12.  helyénvalónak ítéli, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő működésének érdekében – az emberi jogi egyezmény 36. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül – az Emberi Jogok Európai Bíróságán tárgyalt valamennyi olyan ügy esetén, amely során egy tagállammal szemben az uniós jogot érintő kérdés is felmerülhet, az Unió pertársaságban alperesként részt vehessen, és hogy az Unióval szemben azonos feltételekkel benyújtott valamennyi kereset tárgyalásakor bármely tagállam pertársaságban alperesként részt vehessen; ezt a lehetőséget a csatlakozási szerződésbe foglalt egyértelmű, ám ugyanakkor megfelelően tág rendelkezések révén kell meghatározni;

13.  úgy véli, hogy a perközösségben való alperes intézményének elfogadása nem jár az emberi jogi egyezmény által biztosított más közvetett jogok (36. cikk I. rész) sérelmével, például az EU azon jogának sérelmével, hogy harmadik félként szerepeljen az uniós polgárok kereseteiben;

14.  úgy véli, hogy mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága elismerte az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény területen kívüli alkalmazhatóságát, az Uniónak törekednie kell rá, hogy ezt a kötelezettséget a külkapcsolataiban és külső tevékenységei során is teljes mértékben betartsa;

15.  nem tartja helyénvalónak az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága közötti kapcsolat formálissá tételét az Emberi Jogok Európai Bírósága általi előzetes döntéshozatali eljárás bevezetése vagy egy olyan szervezet vagy testület létrehozása révén, amely azokban az esetekben hozna döntést, amikor a két bíróság egyike az emberi jogi egyezményt a másik intézménytől eltérő módon értelmezi; ezzel összefüggésben emlékeztet az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdéséhez fűzött nyilatkozatra, amely megállapítja az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága közötti rendszeres párbeszéd létét, amelyet még tovább erősíthet az Uniónak az egyezményhez való csatlakozása;

16.  teljes mértékben tudatában van annak, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapíthat jogsértést olyan ügyben, amelyben az Európai Unió Bírósága már döntött, és hangsúlyozza, hogy ez semmiképpen nem kérdőjelezi meg az Európai Unió Bíróságának – mint az uniós igazságszolgáltatási rendszer legfőbb döntőbíróságának – a hitelét;

17.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozást követően az emberi jogi egyezmény alkotja majd az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmének minimális szintjét Európában, és hogy az kötelező erejű lesz különösen azokban az esetekben, amikor az Európai Unió által garantált védelem alatta marad az emberi jogi egyezmény által biztosított védelemnek; emlékeztet rá, hogy az emberi jogi egyezmény megerősíti az Alapjogi Charta által elismert és a hatálya alá tartozó jogok védelmét, valamint hogy a Charta egyéb jogokat és elveket is elismer, amelyek nem magában az emberi jogi egyezményben, hanem ezen egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveiben és kapcsolódó eszközeiben szerepelnek;

18.  emlékeztet rá, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának elősegítése – ami az EU egyik központi értéke és alapító szerződésében is benne foglaltatik – közös alapot teremt a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban; ezért úgy véli, hogy a csatlakozás tovább erősíti a polgárok Európai Unió iránti bizalmát és az Európai Unió hitelét a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédben; hangsúlyozza továbbá, hogy az Alapjogi Charta uniós szintű egységes és teljes körű alkalmazása szintén alapvető fontosságú az Unió hitelességének biztosításához e párbeszéd során;

19.  megállapítja, hogy az emberi jogi egyezménynek fontos szerepe van az Alapjogi Charta értelmezésében a tekintetben, hogy az emberi jogi egyezményben elismert jogoknak megfelelő, a Charta által is garantált jogokat az egyezményben előírtaknak megfelelően kell értelmezni, továbbá hogy az egyezmény az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (3) bekezdése értelmében az Európai Unió Bírósága számára inspirációs forrásként szolgál az uniós jog alapelveinek megfogalmazásakor; megállapítja továbbá, hogy az emberi jogi egyezményt – 53. cikkével összhangban – nem lehet az Alapjogi Chartában elismert jogok korlátjaként vagy veszélyeztetőjeként értelmezni, vagyis a Charta jogi ereje teljes mértékben megmarad;

20.  hangsúlyozza az emberi jogi egyezmény és az Emberi Jogok Európai Bírósága által követett joggyakorlat fontosságát az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli fellépései jogi keretének és alapelveinek kidolgozásában a polgári szabadságjogok, a jog érvényesülése és a belügyek területén, különös tekintettel a polgári szabadságjogok, a jog érvényesülése és a belügyek integrációjának és harmonizációjának azon új formáira, amelyek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és a stockholmi program elfogadása révén jöttek létre;

21.  kiemeli, hogy a csatlakozás mindenekelőtt elősegíti egy egységesebb emberi jogi rendszer létrejöttét az Európai Unióban; véleménye szerint a csatlakozás az emberi jogok védelme terén megerősíti az Európai Unió hitelességét saját polgárai szemében, és így biztosítja az alapvető jogok teljes körű és hatékony tiszteletben tartását minden olyan esetben, amikor az uniós jog alkalmazandó;

22.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozást követően az uniós jog belső szerkezetére hivatkozva nem lehet többé megkérdőjelezni az Emberi Jogok Európai Bíróságának illetékességét az emberi jogi egyezmény hatálya alá tartozó kérdések vizsgálata tekintetében; hangsúlyozza továbbá, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának illetékessége nem korlátozódhat az európai polgárokra és az Európai Unió földrajzi területére (például hivatalos utak és küldöttségek esetében);

23.  megállapítja, hogy az Európai Unió emberi jogi egyezményhez történő csatlakozása az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust hoz létre, nevezetesen panasztételi lehetőséget az Emberi Jogok Európai Bíróságánál az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedésével vagy annak elmulasztásával kapcsolatos olyan ügyekben, amelyekre egyúttal az emberi jogi egyezmény hatálya is kiterjed; nyomatékosítja azonban, hogy a csatlakozás nem változtat sem az Európai Unió Bírósága, sem pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága joghatóságának jelenlegi rendszerén, valamint azon sem, hogy a panasz befogadásának feltétele továbbra is az a követelmény marad, hogy előbb valamennyi belső jogorvoslati lehetőséget ki kell meríteni; kéri, hogy a keresetek és jogorvoslatok intézése ésszerű határidőn belül történjék; ösztönzi a Bizottságot, hogy – az Európai Unió Bíróságával és az Emberi Jogok Európai Bíróságával egyeztetve – adjon ki iránymutatásokat arra vonatkozólag, hogy az Unión belül milyen megfelelő belső jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre, továbbá miben áll a jogorvoslati út az Unióban; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy biztosítani kell azt, hogy a tagállamok bíróságai az alapvető jogokkal kapcsolatos vitatható kérdésekben az ügyeket az Európai Unió Bírósága elé terjesszék;

24.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozás ugyanakkor megerősített együttműködést tesz majd szükségessé a nemzeti bíróságok, az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága között az alapvető jogok védelmének terén; hozzáteszi, hogy a két európai bíróság közötti együttműködés elősegíti az egységes ítélkezési gyakorlat rendszerének kialakítását az emberi jogok terén;

25.  üdvözli továbbá, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 1. cikke nem csak az uniós polgárok, illetve az Unió területén tartózkodó más személyek védelmét biztosítja, hanem az Unió területén kívül a joghatósága alá tartozó személyekét is;

26.  tudatában van annak, hogy a csatlakozással nem oldódnak meg azok a rendkívül súlyos problémák, amelyekkel az emberi jogi egyezmény rendszerének szembesülnie kell: ilyen probléma egyfelől az egyéni keresetek számának exponenciális emelkedése következtében túlzott mértékben megnövekvő munkaterhelés, másrészről pedig a probléma leküzdéséhez szükséges, a Bíróság felépítését és működését érintő reform; megjegyzi, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elismeri, hogy összetett jogi és politikai környezetben működik, és megállapítja, hogy a 14. számú jegyzőkönyv hatálybalépése 2010. június 1-jén valóban csökkenti majd, de nem szünteti meg teljesen a lezáratlan eljárások számát; az Emberi Jogok Európai Bíróságának reformjával összefüggésben kiemeli az interlakeni nyilatkozat jelentőségét, különös tekintettel annak (4) bekezdésére, amely felszólít az elfogadhatóságra és a Bíróság joghatóságára vonatkozó kritériumok egységes és szigorú alkalmazására;

27.  alapvető fontosságúnak tartja az Emberi Jogok Európai Bírósága függetlenségének megőrzését személyzeti és költségvetési politikáját illetően;

28.  felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés – figyelembe véve az Unió emberi jogi egyezményhez való csatlakozásának alkotmányos jelentőségét – kemény feltételeket szab a csatlakozáshoz; a Tanácsnak – a Parlament jóváhagyását követően – a megállapodás megkötéséről egyhangú határozatot kell hoznia, a megállapodás pedig csak az után léphet életbe, hogy a tagállamok a vonatkozó alkotmányos szabályaiknak megfelelően elfogadták azt;

29.  ösztönzi az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeit, hogy egyértelműen fejezzék ki akaratukat és hajlandóságukat arra, hogy nemzeti bíróságaik és igazságügyi minisztériumaik bevonása révén elősegítik a csatlakozási folyamatot;

30.  megjegyzi, hogy az Uniónak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása az emberi jogok védelmére irányuló rendszer maradéktalan elismerését jelenti az EU részéről, annak az Európa Tanács számos dokumentumában, illetve szervei által kidolgozott és kodifikált formájában; ilyen értelemben az Uniónak az emberi jogi egyezményhez való csatlakozása az első döntő lépésnek számít, amelyet követnie kell – többek között – az 1961. október 18-án Torinóban aláírt és 1996. május 3-án Strasbourgban az Alapjogi Chartában szereplő vívmányoknak, valamint az Unió szociális jogszabályainak megfelelően átdolgozott Európai Szociális Chartához való csatlakozásnak is;

31.  kéri továbbá, hogy az Unió csatlakozzon az Európa Tanács olyan szerveihez, mint a Kínzás Elleni Bizottság (CPT), az Európai Rasszizmus- és Intoleranciaellenes Bizottság (ECRI) és az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottság (CEPEJ); hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy az Unió részt vegyen az emberi jogi biztos, a Szociális Jogok Európai Bizottsága (ECSR), a Szociális Charta kormánybizottsága, valamint az Európai Migrációs Bizottság munkájában, és kéri, hogy megfelelően tájékoztassák e szervek következtetéseiről és határozatairól;

32.  úgy véli, hogy Európában és az EU-ban a polgárok, a demokrácia és az emberi jogok érdekében, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának és biztosításának szavatolására meg kell erősíteni az uniós intézmények és az Európa Tanács szervei közötti együttműködést az emberi jogok területén a nagyobb páneurópai összhang és a fokozottabb kiegészítő jelleg biztosítása érdekében;

33.  javasolja, hogy a csatlakozásban rejlő hozzáadott érték polgárok felé való közvetítésének érdekében az Európa Tanács és az Európai Unió vegye fontolóra iránymutatások kidolgozását, amelyek a csatlakozás valamennyi következményének és hatásának egyértelmű magyarázatára is kiterjednek; újólag megerősíti, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak tájékoztatniuk kell az Európai Unió polgárait annak érdekében, hogy azok kellőképpen tisztában legyenek a kiegészítő mechanizmusok jelentőségével, illetve célszerű felhasználásuk módjával;

34hangsúlyozza, hogy fontos, hogy legyen egy olyan informális szerv, amely összehangolja az Európai Parlament és az Európa Tanács parlamenti közgyűlése közötti információmegosztást;

35.  kiemeli, hogy mivel az emberi jogi egyezményhez való csatlakozás nem csupán az Európai Unió intézményeit érinti, hanem annak polgárait is, az Európai Parlamenttel a teljes tárgyalási folyamat során konzultálni kell és be kell vonni abba, továbbá a tárgyalások minden szakaszáról haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell az Európai Unióról szóló szerződés 218. cikke (10) bekezdésében előírtaknak megfelelően;

36.  üdvözli a jelenlegi spanyol elnökség elkötelezettségét az iránt, hogy a csatlakozást „halaszthatatlan kérdésként” kezeli, valamint az Európa Tanács e tekintetben tanúsított pozitív és együttműködő hozzáállását; végül felhívja a belga és magyar elnökséget, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg annak érdekében, hogy a csatlakozás véglegesítésére az arra alkalmas legkorábbi időpontban sor kerüljön, lehetőség szerint olyan egyszerű és hozzáférhető módon, hogy az uniós polgárok a lehető legrövidebb időn belül élvezhessék az emberi jogi egyezményhez való csatlakozás előnyeit;

37.  ragaszkodik ahhoz, hogy – a Lisszaboni Szerződés által a csatlakozási megállapodás megkötése tekintetében az Európai Parlamentre ruházott fontos szerepkörre tekintettel – megfelelően tájékoztassák az Európai Parlamentet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozásra vonatkozó tárgyalási megbízás tartalmáról, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke rendelkezéseinek megfelelően szorosan vonják be az előzetes megbeszélésekbe, valamint a szövegről folytatott tárgyalások menetébe;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Az Elnökök Értekezlete ülésének jegyzőkönyve, PE 432.390/CPG, 9.1. pont). (2) EBHT, 1970, 1125. o. (3) EBHT, 1974, 491. o.

Az Európai Parlament 2010. május 19-i állásfoglalása a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról

P7_TA(2010)0185 B7-0265/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Részes Államok Közgyűlése annak 2009. november 26-i plenáris ülésén elfogadott határozatára(1), melynek értelmében a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumával foglalkozó Felülvizsgálati Konferenciát 2010. június 11. és május 31. között Kampalában (Uganda) rendezik meg,

–  tekintettel a Felülvizsgálati Konferenciával kapcsolatos korábbi állásfoglalásokra és jelentésekre, és különösen a Nemzetközi Büntetőbíróság bíráinak, ügyészének és helyettes ügyészeinek jelölése és megválasztása tekintetében követendő eljárásról szóló, ICC-ASP/7/Res.2 sz. állásfoglalásra,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az 1998. november 19-i(2), 2001. január 18-i(3), 2002. február 28-i(4), 2002. július 4-i, az Egyesült Államok szolgálatai tagjainak védelmére vonatkozó amerikai törvénytervezetről (ASPA)(5) szóló állásfoglalásokra, valamint a 2002. szeptember 26-i(6), és 2008. május 22-i(7), állásfoglalására,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumára és annak 2002. július 1-jei hatálybalépésére,

–  tekintettel a Tanács soros elnöksége által a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozóan az Európai Unió nevében tett 2002. július 1-jei nyilatkozatra,

–  tekintettel arra, hogy mind az NBB, mind az Európai Unió alapvető fontosságot tulajdonít a jogállamiság megszilárdításának, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának, valamint a béke megőrzésének és a nemzetközi biztonság erősítésének, összhangban az Egyesült Nemzetek Statútumával és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke (2) bekezdése b) pontjában foglaltakkal,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Unió Tanácsának a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó 2003. június 16-i 2003/444/KKBP közös álláspontja(8) szerint a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó súlyos bűncselekmények aggodalommal töltik el a tagállamokat, melyek elkötelezettek az ilyen bűncselekmények megelőzésére és elkövetőik büntetlenségének megszüntetésére irányuló együttműködés iránt, és céljuk, hogy a Statútumban való legszélesebb körű részvétel ösztönzésével támogassák a Bíróság eredményes működését és növeljék általános támogatását,

–  tekintettel az EU által 2004. február 4-én véglegesített, a közös állásponton alapuló cselekvési tervre(9), melynek célja az uniós tevékenységek koordinálása, a Római Statútum egyetemességének és integritásának, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság függetlenségének és eredményes működésének biztosítása,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Unió egy sor irányadó elvet fogadott el(10), melyek a Nemzetközi Büntetőbíróság Részes Államai számára bizonyos minimum referenciaértékek betartását írják elő abban az esetben, ha ezek az államok kétoldalú kiadatási mentességi egyezményt kötnének,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának a jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság területét érintő számos határozatára(11), melyek célja a tagállamok közti együttműködés megerősítése a népirtással, az emberiesség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás és büntetőeljárások vonatkozásában,

–  tekintettel arra, hogy a Stockholmi Program felkéri az uniós intézményeket, hogy támogassák és mozdítsák elő az Unió és a tagállamok büntetlenség, illetve a népirtás bűntette, valamint az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elleni tevékenységeit, és „ebben az összefüggésben mozdítsák elő a tagállamok [...] és az NBB közötti együttműködést”,

–  tekintettel az első NBB bírák és ügyész megválasztása óta elért jelentős haladásra, és tekintettel arra tényre, hogy az NBB jelenleg öt országban folytat nyomozásokat (Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán/Darfur, Uganda és Közép-afrikai Köztársaság),

–  tekintettel arra, hogy az NBB Felülvizsgálati Konferenciája megfelelő alkalom a Bíróság által elért eredmények és a fegyveres konfliktusok megelőzése és megoldása érdekében végzett munkájának elemzésére, különös tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. állásfoglalására,

–  tekintettel Római Statútumnak az NBB joghatóságát meghatározó indokolására, amely az erőszakos közösülést, a nemi rabszolgaságban tartást, a prostitúcióra kényszerítést, a kényszerterhességet, a kényszer-sterilizálást vagy a nemi erőszak bármely más, hasonlóan súlyos formáját az emberiesség elleni bűnnek tekinti,

–  tekintettel a Tanács és a Bizottság a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát tárgyaló, Kampalában (Uganda) megrendezett Felülvizsgálati Konferenciával kapcsolatos nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió szilárdan támogatja az NBB-t, és a nemzetközi igazságszolgáltatás függetlenségének, legitimitásának és hatékonyságának védelme és fokozása érdekében ösztönzi a Római Statútum egyetemességét, illetve védi annak integritását,

B.  mivel a római alapokmány legszélesebb körű ratifikációja és végrehajtása a kezdetektől fogva az EU célkitűzései közé tartozik a bővítési tárgyalások és az új uniós tagállamok csatlakozásának folyamata során, és mivel a Római Statútum ratifikációjának és végrehajtásának szintén az EU fontos célkitűzésének kell lennie partnereivel, különösen az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal és Izraellel fennálló kapcsolataiban,

C.  mivel az Európai Unió rendszeresen a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékot illeszt a tárgyalási megbízásokba és a harmadik országokkal kötött megállapodásokba,

D.  mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak fontos részét, valamint az európai egység és integritás egyik alapkövét képezi(12),

E.  mivel az utóbbi évtizedek során az Európai Unió globális szereplőként egyre nagyobb jelentőségre tett szert,

F.  mivel különleges képviselői a nem stabil régiókban és országokban előmozdítják az uniós politikákat és érdekeket, továbbá tevékenyen részt vesznek a béke, a stabilitás és a jogállamiság megszilárdítása érdekében tett erőfeszítésekben,

G.  mivel az Európai Unió az első olyan regionális szervezet, amely együttműködési és segítségnyújtási megállapodást írt alá az NBB-vel (2006. április)(13),

H.  mivel az Európai Unió a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze révén 10 év alatt több, mint 40 millió eurót biztosított az NBB-t és a nemzetközi büntetőbíráskodás támogatását célzó projektek részére,

I.  mivel az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés tevékenyen részt vállalt annak biztosításában, hogy a nemzetközi büntetőbíráskodás bekerüljön a felülvizsgált AKCS–EU partnerségi megállapodásba (cotonoui megállapodás), és számos állásfoglalást fogadott el a büntetlenség elleni küzdelemnek a nemzetközi fejlesztési együttműködésben és a vonatkozó politikai párbeszédben való érvényesítése érdekében,

J.  mivel ez a Felülvizsgálati Konferencia kiemelt alkalmat biztosít a Részes Államok, a nem Részes Államok, a civil társadalom és egyéb érdekelt felek számára, hogy újból megerősítsék az igazságszolgáltatás és az elszámoltathatóság melletti elkötelezettségüket,

K.  mivel a Részes Államok megragadták a Felülvizsgálati Konferencia által kínált alkalmat arra, hogy a Római Statútumra vonatkozó módosítási javaslatokon túl számot vessenek az NBB alapítása óta eltelt több mint 10 év eredményeivel, és általánosabban értékeljék a nemzetközi büntetőbíráskodás jelenlegi helyzetét, az négy főbb témát állítva a középpontba: komplementaritás, együttműködés, a Római Statútum hatása az áldozatokra és az érintett közösségekre, és a béke és igazság kérdése,

L.  mivel az NBB-ben jelenleg 111 állam vesz részt, néhány régió, pl. a Közel-Kelet, Észak-Afrika és Ázsia képviselete még mindig nem kellően biztosított,

M.  mivel az egyes államok, nemzetközi szervezetek és az NBB közti együttműködés kulcsfontosságú a nemzetközi büntetőbíráskodási rendszer hatékonysága és sikere szempontjából, különösen a bűnüldözési kapacitás tekintetében,

N.  mivel 2010. április 19-én, az NBB létrejötte óta először, az együttműködés egyik tagállam általi elmulasztásának megállapítására irányuló kérelmet nyújtottak be az NBB-hez,

O.  mivel a komplementaritás elve mögött rejlő, a Római Statútum alapjául szolgáló feltevés értelmében magának az államnak a feladata az, hogy a nemzetközi jog szerinti bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyekkel kapcsolatban nyomozzon, és adott esetben ellenük büntetőeljárást indítson,

P.  mivel a legtöbb olyan esetben, amikor a konfliktushelyzet békés megoldására irányuló folyamatnak nem képezte részét az igazságszolgáltatás, ismét fellángolt az erőszak,

1.  megismétli, hogy határozottan támogatja az NBB-t és annak céljait; hangsúlyozza, hogy a Római Statútumot, mint az Unió demokratikus alapelveinek és értékeinek lényeges elemét, valamennyi tagállam ratifikálta, ezért felhívja a tagállamokat az Európai Unió vívmányainak részét képező Statútum rendelkezéseinek maradéktalan betartására;

2.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a Felülvizsgálati Konferencia rendezőjének egy afrikai országot, Ugandát választották, és támogatja az NBB-nek azt a kérését, hogy nyissanak összekötő hivatalt az Afrikai Unióhoz Addisz-Abebában, elismerve ugyanakkor a „Római Statútum rendszerének” egyetemes jellegét;

3.  hangsúlyozza a Római Statútum egyetemességére vonatkozó alapelv fontosságát, és felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy ösztönözze a Statútumhoz való csatlakozást, illetve annak ratifikálását;

4.  megismétli azon álláspontját, hogy egyetlen mentességről szóló megállapodás sem teheti lehetővé olyan magánszemélyek büntetlenségét, akiket háborús bűntettekkel, emberiesség elleni bűntettekkel vagy népirtással vádolnak; üdvözli az Egyesült Államok adminisztrációjának azon bejelentését, miszerint nem kerül sor új mentességről szóló megállapodás megkötésére, illetve felszólítja az Egyesült Államokat és partnereit, hogy adják fel a jelenlegieket;

5.  sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető legmagasabb szinten (beleértve az állam- és kormányfői szintet is) képviseltessék magukat a Felülvizsgálati Konferencián, és nyilvánosan erősítsék meg az NBB iránti elkötelezettségüket;

6.  ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek ígéreteket, amelyekkel megerősítik a Nemzetközi Büntetőbírósággal szembeni elkötelezettségüket, és kiemelik azokat a gyakorlati lépéseket, amelyeket annak támogatására terveznek tenni azáltal, hogy többek között ígéretet tesznek a Római Statútum végrehajtására, a Bíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) ratifikálására és végrehajtására, olyan más államokkal történő együttműködésre, amelyek kevesebb képességgel rendelkeznek arra, hogy a Bíróság általános elfogadottságát elősegítsék, és a komplementaritási és együttműködési rendszer megerősítéséhez való hozzájárulásuk megerősítésére, mégpedig a sértettekre és az érintett közösségekre gyakorolt hatásokra, illetve a Római Statútum egyéb területeire való tekintettel;

7.  határozottan támogatja az agresszió bűntettének a Római Statútum 5.1 cikke, és ezáltal a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá vonását, amely kapcsán a Római Statútum Részes Államainak Közgyűlése különleges munkacsoportja megállapodott abban, hogy az alapokmány alkalmazásában az „agresszió bűntette” „olyan, természetében, súlyosságában és fokát tekintve agresszív cselekmény állami politikai vagy katonai akció felett hatékony ellenőrzés gyakorlására vagy irányítására alkalmas helyzetben lévő személy által történő kitervelése, előkészítése, kezdeményezése vagy végrehajtása, amely az ENSZ Charta súlyos megsértését jelenti”;

8.  erőteljesen megerősíti, hogy az agresszió bűntettének definíciójáról szóló határozatoknak tiszteletben kell tartaniuk a Bíróság függetlenségét; azt az ajánlást teszi, hogy az államoknak el kell fogadniuk azt a javaslatot, amely nem követel meg joghatósági szűrőt annak meghatározására, hogy agresszív cselekmény elkövetésre került-e, mielőtt a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze vizsgálatot folytathat; ha pedig a Felülvizsgálati Konferencia úgy dönt, hogy joghatósági szűrőt kell létrehozni, azt kellene megkívánniuk, hogy a Római Statútumban már meghatározott jogi eljárások során végezze el az adott bírói tanács annak meghatározását, hogy elkövették-e az agresszió cselekményét;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy tartalmasan vegyenek részt a felmérési gyakorlatban azáltal, hogy aktívan részt vesznek a hivatalos bizottsági megbeszéléseken, valamint a civil társadalom (és az egyéb résztvevők) által, a hivatalos konferencia köré szervezett eseményeken;

10.  sürgeti a tagállamokat arra is, hogy ragadják meg a Felülvizsgálati Konferencia által nyújtott lehetőséget a Bírósággal szembeni elkötelezettségük megerősítésére a négy alapvető tárgykörrel kapcsolatban tett vállalások révén, valamint hogy tartsák tiszteletben ezen kötelezettségvállalásokat;

11.  támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot ezen Felülvizsgálati Konferencia során a végrehajtás minden szakaszáról, valamint a Római Statútum hatásáról végzett felmérési folyamatban, a sértettek és az érintett közösségek távlatainak szem előtt tartásával;

12.  aggodalommal tölti el az a hatás, amelyet a Római Statútum rendszere gyakorol a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményekkel érintett sértettekre, magánszemélyekre és közösségekre; alapvetőnek véli annak biztosítását, hogy a sértetteknek és az érintett közösségeknek hozzáférésük legyen a Bíróságról szóló információkhoz, illetve hogy megértsék annak munkáját, valamint hogy a Római Statútum közössége elsődleges kérdésnek tekintse a sértettek jogait és érdekeit, annak szem előtt tartásával, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság egy olyan igazságügyi intézmény, amely a sértettek védelmét, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésük megkönnyítését vagy a számukra nyújtott tényleges kárpótlást (egyedileg vagy kollektíven) biztosító elsődleges állami szerepvállalást egészíti ki; úgy véli, hogy a tagállamoknak az alábbi feladatai vannak:

13.  megismétli a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy biztosítsanak maradéktalan együttműködést a Részes Államok, az aláíró államok és a Bíróság között a Római Statútum 86. cikkével összhangban annak érdekében, hogy az alábbi eszközökkel tartsák tiszteletben azt a célt és tárgyat, amely alapján annak preambuluma szerint „a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűntettek nem maradhatnak büntetlenül”:

14.  üdvözli a Római Statútum 124. cikkének felülvizsgálatát és megvitatását („átmeneti rendelkezés”), amely lehetővé teszi az államok számára, hogy választásuk szerint a ratifikációt követő hét évig állampolgáraik ne tartozzanak a Bíróság háborús bűntettekkel kapcsolatos joghatósága alá, és annak az alapokmányból történő azonnali törlésére hív fel azért, hogy a jogszabályokat az alapokmány Részes Államainak területén vagy állampolgárai által elkövetett állítólagos háborús bűntettek valamennyi gyanúsítottjára egyformán alkalmazzák;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy döntsenek annak kiemeltségi fokáról, hogy a nem nemzetközi fegyverese konfliktus összefüggésében egyes fegyverek használatát a bíróság joghatósága alá tartozó háborús bűntettek közé felvegyék-e, a Római Statútum 8. cikkéhez fűzött módosításokra vonatkozó belga javaslattal összhangban, amelyet a Részes Államok közgyűlésének nyolcadik ülésére nyújtottak be, és amely a büntetőjogi szankciókat kiterjeszti a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokra a méreg, mérgezett fegyverek, fulladást okozó, mérgező vagy egyéb gázok és minden hasonló folyadék, anyag vagy szerkezet használatát, valamint azon golyók használatát, amelyek szétszóródnak, illetve beágyazódnak a testben;

16.  hangsúlyozza a Bíróság komplementaritása elvének hatékonyságát, amely a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás átfogó rendszerének (a Római Statútum rendszerének) alapja, és amely alapján a Részes Államoknak a nemzetközi bűncselekmények nyomázására és üldözésére vonatkozó elsődleges feladatát egyértelműen megerősíti a Nemzetközi Büntetőbíróság kiegészítő (szubszidiáris) joghatósága;

17.  mély meggyőződése, hogy a Kampalában folytatott megbeszélések során a tagállamoknak az alábbi feladataik vannak:

18.  sürgeti a Római Statútum valamennyi Részes Államát, különösen az uniós tagállamokat, hogy iktassanak törvénybe vagy hajtsanak végre olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek biztosítják, hogy maradéktalanul együtt tudjanak működni a Nemzetközi Büntetőbírósággal;

19.  sürgeti a Római Statútum valamennyi részes felét, hogy kössön megállapodást a sértettek és tanúk tartózkodási helyének megváltoztatásáról és az ítéletek végrehajtásáról;

20.  felhívja az Uniót, a tagállamokat és más nemzetközi adományozókat, hogy támogassák azokat a reformfolyamatokat és nemzeti kapacitás képző erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy erősítsék a független igazságszolgáltatást, a bűnüldözési ágazatot és büntetésvégrehajtási rendszert a Római Statútumban szereplő bűncselekmények elkövetésével közvetlenül érintett valamennyi fejlődő országban, és ezáltal biztosítsák a komplementaritás elvének hatékony végrehajtását, valamint a Bíróság határozatainak államok által történő betartását is;

21.  felhívja a részes feleket, hogy fogadjanak el a kampalai megbeszéléseken alapuló határozatot, amely hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tisztességes és részrehajlástól mentes perekben ténylegesen szolgáltassanak igazságot a sértetteknek;

22.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy újítsák meg a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos, a jövőre vonatkozó kötelezettségvállalásukat;

23.  támogatja az NBB Római Statútuma Részes Államai magas szintű képviselőinek arra irányuló javaslatát, hogy a Római Statútum 1998. évi elfogadásának napját, július 17-ét nyilvánítsák a Nemzetközi Büntetőügyi Igazságszolgáltatás Napjává;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) ICC-ASP/8/Res.6. sz. állásfoglalás. (2) HL C 379., 1998.12.7., 265. o. (3) HL C 262., 2001.9.18., 262. o. (4) Elfogadott szövegek, P5_TA(2002)0082. (5) Elfogadott szövegek, P5_TA(2002)0367. (6) Elfogadott szövegek, P5_TA(2002)0449. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0238. (8) HL L 150., 2003.6.18., 67. o. (9) 5742/04. tanácsi dokumentum. (10) A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának valamely Részes Állama és az Egyesült Államok közti megállapodásra vonatkozó irányadó elvek a személyek bíróságnak történő átadása feltételeit illetően. (11) A 2002. június 13-i 2002/494/IB határozat a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyek tekintetében a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról (HL L 167., 2002.6.26., 1. o.). A 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározat az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L 190., 2002.7.18., 1.o.); a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló, 2003. május 8-i 2003/335/IB határozat (HL L 118., 2003.5.14., 12.o.). (12) Az EUSz. 2.cikke, 3. cikkének (5) bekezdése és 6. cikke. (13) HL L 115., 2006.4.28., 50. o.