Index 
Elfogadott szövegek
2010. május 20., Csütörtök - Strasbourg
Az egységes piac megvalósítása a fogyasztók és a polgárok számára
 Az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma: Új partnerség az egyetemek modernizálásáért
 A bulgáriai Kozloduj atomerőmű 1–4-es blokkjának leszerelésével kapcsolatos közösségi pénzügyi támogatás (Kozloduj-program) *
 Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek és a Hetedik Kutatási és Fejlesztési Keretprogram egymást erősítő hatásainak megvalósulása
 Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága és gazdaságélénkítés
 A kohéziós politika hozzájárulása Lisszabon és az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez
 Unió a Mediterrán Térségért
 A Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségessége
 Vallásszabadság Pakisztánban
 A thaiföldi helyzet
 Burma

Az egységes piac megvalósítása a fogyasztók és a polgárok számára
PDF 339kWORD 141k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára (2010/2011(INI))
P7_TA(2010)0186A7-0132/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanácshoz intézett, az „Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel Mario Monti Bizottsághoz benyújtott, az egységes piac újjáélesztéséről szóló jelentésére(1),

–  tekintettel a „Polgárközpontú program – eredményeket Európának” című bizottsági közleményre (COM(2006)0211),

–  tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2007)0724) és a közleményt kísérő, „Az egységes piac: az elért eredmények áttekintése” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1521), az egységes piac felülvizsgálatáról szóló, 2007. szeptember 4-i parlamenti állásfoglalásra(2), és „Az egységes piac felülvizsgálata: egy év elteltével'című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)3064),

–  tekintettel a „Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás: új 21. századi társadalmi vízió felé” című bizottsági közleményre (COM(2007)0726) és az „Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás” című bizottsági közleményre (COM(2007)0725), valamint az Európai Bizottság általános érdekű szolgáltatásokról szóló fehér könyvéről szóló, 2006. szeptember 27-i parlamenti állásfoglalásra(3),

–  tekintettel a Bizottságnak az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről szóló 2009. június 29-i ajánlására(4) és a Bizottságnak a belső piacot érintő irányelveknek a nemzeti jogba történő átvételéről szóló 2004. július 12-i ajánlására(5),

–  tekintettel a belső piaci eredménytábla 2009. júliusi kiadására (SEC(2009)1007) és a belső piaci eredménytábláról szóló 2010. március 9-i(6) és 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 – a fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük” című bizottsági közleményre (COM(2007)0099, valamint „A közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 ” című, 2008. május 20-i parlamenti állásfoglalásra(8),

–  tekintettel „Az egységes piac fogyasztói eredményeinek monitorozása: a fogyasztói piacok eredménytáblájának második kiadása” című, 2009. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0025) és az ezt kísérő, „A fogyasztói piacok eredménytáblájának második kiadása” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2009)0076),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0330), és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0336),

–  tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A határokon átnyúló elektronikus végfogyasztói kereskedelem az EU-ban” című bizottsági közleményre (COM(2009)0557),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciójának „Az egységes európai piac akadályai 2008-ban” című jelentésére(10),

–  tekintettel a SOLVIT hálózat fejlődéséről és teljesítményéről szóló, 2008. évi SOLVIT-jelentésre (SEC(2009)0142), a polgárok és vállalkozások számára az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatásokra vonatkozó integrált megközelítésre irányuló cselekvési tervről szóló, 2008. május 8-i bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)1882) és a SOLVIT-ról szóló, 2010. március 9-i parlamenti állásfoglalásra(11),

–  tekintettel a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre, amelynek célja az akkreditálás és a piacfelügyelet tekintetében egy általános keret és elvek megállapítása,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 26. cikkére, amely kimondja, hogy „a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 3. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja a kötelezettséget, miszerint „az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul”,

–  tekintettel az Európai Unió EUSz. 6. cikkével a Szerződésekbe beépített alapjogi chartájára,

–  tekintettel az EUMSz. 9. cikkére, amely kimondja, hogy „Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.”,

–  tekintettel az EUMSz. 11. cikkére, amely kimondja, hogy „a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”,

–  tekintettel az EUMSz. 12. cikkére, amely kimondja, hogy „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb közösségi politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”,

–  tekintettel az EUMSz. 14. cikkére és az ahhoz tartozó, az általános érdekű (gazdasági) szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A7-0132/2010),

A.  mivel a jogokkal és lehetőségekkel kapcsolatos információhiányból, a felaprózott szabályozásból, a jogalkotási kezdeményezések több kiemelt területen megfigyelhető hiányából, a szabályok hiányos átültetéséből, nem megfelelő alkalmazásából és érvényesítéséből, valamint a közigazgatási koordináció és együttműködés hiányából adódóan számos akadály áll azon állampolgárok, fogyasztók és kkv-k előtt, akik a határokon átnyúlóan is a saját tagállamukban meglévővel azonos biztonságérzet és bizalom mellett kívánnak mozogni, vásárolni, értékesíteni vagy kereskedni,

B.  mivel ugyanakkor az említett akadályok leküzdése érdekében a jogszabályok harmonizálására tett erőfeszítések időnként túlszabályozáshoz vezettek, ami kedvezőtlenül hatott a kkv-k, különösképp az európai piac kiaknázásával szemben a helyi szintű működést előnyben részesítő mikrovállalkozások többségére, valamint a helyi önkormányzati szervekre, és ezért jobb szabályozásra van szükség, amely minimális adminisztratív terheket ír elő,

C.  mivel a munkavállalók, szolgáltatók és szakemberek csupán kis százaléka szánja el magát arra, hogy másik tagállamba költözzék, többek között azért, mert az ezzel járó bürokrácia és a szociális biztonsági jogok elvesztésének kockázata túlságosan bonyolulttá és költségessé teszi azt,

D.  mivel a nyelvi akadályok, a beruházásokkal, kifizetésekkel és a felelősséggel kapcsolatos biztonság hiánya és az egyes tagállamok jogi, közigazgatási, társadalmi és kulturális hagyományai közötti különbségek miatt csak kisszámú vállalkozó és kkv kínálja áruit és szolgáltatásait hazai piacain kívül,

E.  mivel az egységes piacot nem szabad más horizontális politikai területektől, különösen az egészségügytől, a szociális és fogyasztóvédelemtől, a munkajogtól, a környezetvédelemtől, a fenntartható fejlődéstől és a külpolitikától elszigetelten vizsgálni,

F.  mivel az EU 2020 stratégiának reális célokat kell kitűznie egy környezetbarát, tudásalapú szociális piacgazdaság és a fenntartható fejlődés 2020-ra történő elérése, valamint a munkahelyteremtés érdekében, többek között a környezetvédelmi ágazatban; mivel az EU 2020 stratégia sarokkövét az egységes európai piacnak kell képeznie, amely felvállalja a társadalmi igazságosság és a gazdasági növekedés kihívását, továbbá a polgárok érdekeire, a fogyasztóvédelemre és a kkv-kra összpontosít,

G.  mivel az egységes piaccal és a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos kérdések egyre inkább összefüggenek, és befolyásolják egymást,

H.  mivel sok európai polgár nincs tisztában azzal, hogy az egységes piac milyen gyakorlati előnyöket nyújtana a számára, mert túl kevés, és nehezen érthető információ áll rendelkezésére a tárgyban,

Általános megfontolások

1.  úgy véli, az Unió különösen gondterhes időszak elé néz az egységes európai piaci integráció történetében; azon az állásponton van, hogy a jelenlegi és jövőbeni kihívásokat következetesen, határozottan, elkötelezettséggel és kellő kitartással kell kezelni, és ennek az attitűdnek az együttműködés és a szolidaritás szellemében szükségképpen érzékenységgel és gyakorlatiassággal is párosulnia kell; hangsúlyozza, hogy ez a folyamat határozott fellépést és jelentős kezdeményezőkészséget igényel az Európai Bizottságtól, továbbá politikai elkötelezettséget kíván a Tanácstól, a tagállamoktól és az Európai Parlamenttől;

2.  hangsúlyozza, hogy az egységes piac nem pusztán gazdasági struktúra, és hogy az egységes piacról szóló jogszabályok a polgárok konkrét alapvető jogainak – pl. a biztonsághoz és a magánélethez való jog – védelmét és fenntartását szolgálják, és hogy ezért a zökkenőmentesen működő egységes piac az európai polgárok, fogyasztók és kkv-k elsődleges érdeke, tekintve a jelenleg az EU előtt álló számos gazdasági és egyéb kihívást;

3.  kiemeli, hogy a struktúrájában rejlő gazdasági, technológiai és jogalkotási hiányosságok ellenére az egységes európai piac – az euróövezettel együtt – szemlélteti a legjobban az EU gazdasági integrációjának és egységének valódi jelentését, és az EU polgárai számára kétségtelenül ez jelenti az európai integráció legjobban érzékelhető eredményét;

4.  hangsúlyozza, hogy az egységes piac várhatóan új távlatokat nyit a kutatási és innovációs ágazatban, fokozottabban előmozdítva az áruk és szolgáltatások fejlesztését, külön hangsúlyt helyezve a tudásra és a technológiára, amely a jövőben a gazdasági fejlődés motorja lesz;

5.  üdvözli és teljes mértékben támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy helyezzék vissza a belső piaccal kapcsolatos politika középpontjába azokat, akik benne élnek és naponta használják, valamint támogatja a Bizottság elkötelezettségét az iránt, hogy végrehajtó hatásköreinek teljes kihasználásával síkra szálljon az egységes piac határozott védelméért, továbbá hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt kötelezettségek alapján szociális és környezeti jövőképet vázoljon fel az egységes piac számára;

Az egységes piaci integrációs folyamat nem visszafordíthatatlan

6.  hangsúlyozza, hogy az egységes piaccá integrálódás nem visszafordíthatatlan folyamat, és az egységes piac további létezését nem szabad magától értetődőnek venni;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági protekcionizmus nemzeti szinten történő újjáéledése nagy valószínűséggel az egységes piac széttöredezéséhez vezetne, ezért ezt el kell kerülni; aggodalommal tölti el, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot több tagállamban ürügyként használhatják fel protekcionista intézkedések újbóli bevezetéséhez, miközben a visszaesés éppen közös védelmi mechanizmusokat tenne szükségessé;

8.  úgy véli, a válság jelentős károkat okozott az egységes piaci integráció folyamatában, és az egységes piac iránti ellenséges érzület és bizalmatlanság csak növekedett a tagállamok gazdasági rendszereiből fakadó hiányosságok és egyenlőtlenségek miatt;

9.  emlékeztet rá, hogy a válságkezelési politikának nem szabad letérítenie az EU-t az egységes piaci integráció útjáról, hanem lehetőséget kell nyújtania az egységes piac jelenlegi struktúrájának reformjára, konszolidálására és javítására, kiaknázva a környezetbarát gazdaságban rejlő munkahely-teremtési potenciált és visszanyerve a polgárok – különösen a fogyasztók és a kkv-k – bizalmát;

10.  kiemeli, hogy az egységes piac újbóli beindítását nem szabad teljes egészében a mostani pénzügyi válságnak vezérelnie, és a megújulásnak túl kell mutatnia a válságból leszűrt alapvető tanulságokon;

11.  kiemeli, hogy az egységes belső piac újraindításának konkrét, mérhető, realisztikus, releváns és ütemezett célok elérését kell szolgálnia, melyeket a szabad mozgással kapcsolatos, az Unió minden polgárát megillető alapjogokra épülő, megfelelő és hatékony politikai eszközök alkalmazásával kell elérni;

12.  kiemeli, hogy az egységes európai piacnak égető szüksége van új lendületre, és az európai intézmények, különösen pedig a Bizottság részéről határozott irányításra, a tagállamok részéről pedig önálló politikai szerepvállalásra van szükség az egységes piac hitelessége és a belé vetett bizalom helyreállításához;

Az egységes piac holisztikus és közös megközelítésének szükségessége

13.  arra az álláspontra helyezkedik, hogy az egységes piac régi felfogását ki kell egészíteni annak érdekében, hogy több szempontot is figyelembe vegyen; kiemeli, hogy az egységes piac kialakításában és megvalósításában érintett összes szereplőnek holisztikusabb megközelítést kell alkalmaznia, amely teljes mértékben szem előtt tartja a polgárok aggályait;

14.  hangsúlyozza, hogy az egységes piac megerősítése, elmélyítése és kiterjesztése kulcsfontosságú a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából;

15.  kiemeli, hogy az egységes piacnak központi szerepet kell kapnia a fenntartható és igen versenyképes szociális piacgazdaság céljának elérésében, az EU 2020 stratégia hosszú távú koncepciójával összefüggésben;

16.  úgy véli, hogy az EU 2020 stratégia sikerének alapvető előfeltétele az egységes piac; ezért javasolja, hogy az egységes európai piac újjáélesztésére irányuló stratégiákat és politikákat az európai intézmények koordinálják, és azok épüljenek pragmatikus, átfogó és széles hatókörű, minden tagállam által támogatott egyezségre, amelynek középpontjában elsősorban azok a prioritások állnak, amelyekkel a tagállamok valóban azonosulnak, és amelyeket nemzeti, regionális és helyi szinten hatékonyan végrehajtanak;

17.  hangsúlyozza, hogy az egységes piacnak előnyöket kell kínálnia a fogyasztóknak az áruk és szolgáltatások jobb minősége, elfogadható árszínvonala és biztonsága tekintetében;

18.  paradigmaváltást szorgalmaz a politikai gondolkodásban, hogy az a polgárokra, a fogyasztókra és a kkv-kra összpontosítson az egységes európai piac újraindítása során; úgy véli, ez azzal érhető el, ha az európai polgár az Uniós politikaformálás középpontjába kerül;

19.  fenntartja, hogy az egységes piac újjáélesztéséhez megfelelőbb fékeket és ellensúlyokat, valamint több párbeszédet kell beépíteni a polgárok és a fogyasztók igényeinek megfelelő figyelembe vétele érdekében; úgy véli, egy információra épülő és polgárközpontú megközelítés segíteni fogja az Uniót abban, hogy visszanyerje az egységes európai piacba vetett közbizalmat és megtalálja a kezdeményezések elfogadásának azt a módját, amellyel biztosítható számára a szükséges versenyképesség a szociális dimenzió sérelme nélkül;

20.  emlékeztet arra, hogy az egységes piac társadalmi, fogyasztói, környezeti és gazdasági hatásainak érdemleges értékelése – aminek az egységes piacra irányuló minden javaslatban szerepelnie kell – elengedhetetlen a közbizalom megszerzéséhez, és a társadalmi, fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és gazdasági célok reális integrálását is biztosítja;

21.  úgy véli, hogy az egységes piacon a határok eltörlése tovább fokozta Európa versenyképességét a globalizált világban;

22.  hangsúlyozza, hogy a belső piac megfelelő működése elválaszthatatlan attól a szereptől, amely globális gazdasági szereplőként Európára hárul; úgy véli, hogy az Európai Uniónak védelmeznie kell szociális és környezeti modelljét az importált termékekre vonatkozó szabályok szigorú érvényesítése révén, és szilárdan ragaszkodnia kell e szabályok alkalmazásához többek között a többoldalú szervezetekben és különösen a Világkereskedelmi Szervezet vitarendezési eljárásainak keretében;

23.  hangsúlyozza, hogy a belső piac és a közös valuta pajzsként védte az európai vállalkozásokat és polgárokat a pénzügyi válságban, és mérsékelte annak káros hatásait;

Az egységes piaci politika által figyelembe veendő kihívások és lehetőségek

24.  úgy ítéli meg, hogy az Unió előtt álló legnagyobb kihívás az egyensúly megtalálása egy nyílt, a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést ösztönözni képes, továbbá a jövőben várható főbb kihívásokra (pl. versenyképesség, kutatás és fejlesztés, iparpolitika, demográfiai problémák, környezetvédelem és új technológiák) integrált választ kínáló gazdaság és egy olyan gazdasági rendszer között, amely egyaránt képes biztosítani a fogyasztóvédelmet, valamint a polgárok által igényelt szociális és környezetvédelmet;

25.  hangsúlyozza, hogy az egységes piacra vonatkozó szabályok végrehajtása továbbra is egyenetlen, mivel a piaci hálózatok nincsenek kellő mértékben összekapcsolódva, ami azt vonja maga után, hogy a vállalkozások és a polgárok napi szinten nehézségekbe ütköznek határokon átnyúló tevékenységeik során, mivel egyetlen tranzakció 27 különböző jogrendszer összehangolását teszi szükségessé;

26.  kiemeli, hogy EU-szintű széndioxid-kibocsátási szabványok kidolgozásával fontos lenne létrehozni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és környezetvédelmi technológiák, szolgáltatások és termékek egységes és környezetbarát piacát; rámutat, hogy az energiahatékony termékekre vonatkozó egyértelmű szabályokat és címkézést az Unió egész területén fokozatosan kötelezővé kell tenni; megjegyzi, hogy a meglévő módszereket és szabványokat figyelembe kell venni az ökológiai lábnyomra vonatkozó új szabványok kidolgozásakor; hangsúlyozza, hogy ezen új szabványok nem vezethetnek túlzott terhet jelentő követelmények megjelenéséhez, különösen a kkv-k esetében;

27.  szorgalmazza, hogy a digitális korban az Unió teljes mértékben használja ki az internet, az elektronikus kereskedelem, valamint az IKT-knak a kkv-k körében és az államigazgatásban való terjesztése nyújtotta lehetőségeket az egységes piac továbbfejlesztéséhez annak érdekében, hogy az az EU valamennyi polgára számára elérhető legyen; hangsúlyozza, hogy új technológiák fejlesztésénél figyelembe kell venni a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k, valamint a kiszolgáltatott személyek védelmének szükségességét;

28.  hangsúlyozza, hogy olyan új üzleti modellek kidolgozására van szükség, amelyekben a szerzői és szomszédos jogok tulajdonosai a kreatív online tartalomhoz való fogyasztói hozzáférés szükségtelen korlátozása nélkül méltányos díjazásban részesülnek;

29.  támogatja a kutatás, tudás és innováció minden jövőbeni stratégiába történő felvételére tett bizottsági kezdeményezéseket; elvárja, hogy a következő uniós költségvetésekben elegendő pénzeszközt különítsenek el az említett döntő fontosságú kérdések kezelésére; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy sürgősen rendezni kell a közösségi szabadalom megoldatlan kérdését; javasolja, hogy a Bizottság kezdje meg azon lehetséges módszerek vizsgálatát, amelyekkel konkrét mutatókat lehet kidolgozni a kutatás, a tudás és az innováció sikerének mérésére;

30.  támogatja a Bizottságnak – a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályba lépésén keresztül – az áruk biztonságának elősegítésére irányuló törekvéseit;

Polgárok és fogyasztók az egységes piacon

31.  meg van győződve arról, hogy az európai polgár kevéssé érzékeli és érti meg az egységes piacot, továbbá az egységes piacról szerzett ismeretei sekélyesek, nem aktuálisak, zavarosak vagy kedvezőtlenek, részben a politikai elkötelezettség és a tájékoztatás hiánya, valamint a közvélemény alacsony szintű tájékozottsága miatt; az a véleménye, hogy határozott intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió egységes piacra vonatkozó jövőbeli politikája jobban figyelembe vegye a fogyasztók, polgárok és kkv-k szükségleteit, és kézzelfogható eredményeket biztosítson számukra;

32.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági és társadalmi támogatottság, valamint az európai polgárok együttműködésének biztosítása érdekében az EU-nak és a tagállamoknak aktívan népszerűsíteniük kell az európai gazdasági integráció nyújtotta lehetőségeket, és meg kell változtatniuk az egységes piacról alkotott közfelfogást, meg kell ismertetniük és értetniük az emberekkel az egységes piac kínálta előnyöket, valamint azt, hogyan érvényesíthetik jogaikat; fontosnak tartja ezért, hogy az egységes piac középpontjában a polgárok mindennapi életére és a fogyasztók igényeire legnagyobb hatást gyakorló ágazatok álljanak;

33.  úgy véli, hogy a legnyilvánvalóbb problémák, amelyekkel a fogyasztók – különösen a szolgáltatási szektorban – találkoznak, és amelyekkel kapcsolatban a fellépést a gyors eredmények érdekében elsőbbségként kell kezelni, a következők: (1) biztonságos termékekhez és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés; (2) megbízható, összevethető és objektív információkhoz való hozzáférés, beleértve az árak összehasonlítását is; (3) nagyobb jogbiztonság és a szerződéses kapcsolatok egyértelműsége; (4) nagyobb biztonság a kifizetések terén; (5) a megfelelő, megfizethető és hatékony jogorvoslati rendszerhez való hozzáférés, valamint (6) a rendszer jobb megismertetése és a rendszerbe vetett bizalom növelése;

34.  fenntartja, hogy a polgárok nem kapnak elegendő információt az egységes piacra vonatkozó jogszabályokról, valamint arról, hogy honnan tájékozódhatnak jogaikról, és e jogokat hogyan érvényesíthetik; kiemeli, hogy a vonatkozó internetes oldalakat, a SOLVIT-ot és a kapcsolati pontokat jobban meg kell szervezni; úgy véli, hogy ezen kezdeményezések koordinációjának és a velük kapcsolatos tájékoztatásnak a javítására van szükség, mivel mostanáig nem sikerült elérniük a célközönséget; hangsúlyozza a Bizottság „Európa Önökért” portáljának szerepét a polgárok és a vállalkozások számára az Európai Unióban fennálló életkörülményekről, munka- és üzleti lehetőségekről nyújtott tájékoztatásban; javasolja, hogy az új ügyintézőhelyek létrehozása helyett a már létezőket kell megerősíteni;

35.  meggyőződése, hogy a vállalatok felelős magatartása – amelybe beletartozik a társadalmi felelősség elvének, a versenyszabályoknak és a fogyasztók gazdasági érdekeinek a tiszteletben tartása – segíthet a fogyasztói bizalom életre keltésében, amely minimális követelménye a fogyasztóvédelem megerősítésének;

36.  fenntartja, hogy a gazdasági integrációs kezdeményezések könnyebben beindulnak, ha a polgárok meg vannak győződve arról, hogy szociális jogaik védve vannak, és a belső piaci politikák kedvező hatással vannak a nemzeti szociálpolitikákra;

37.  sajnálatát fejezi ki azon tény miatt, hogy a polgárok, fogyasztók és KKV-k csupán kis hányada ismeri a meglévő alternatív jogorvoslati mechanizmusokat vagy azt, hogyan kell panaszt benyújtani a Bizottsághoz; rámutat arra, hogy a SOLVIT-ról szóló 2010. március 2-i (2009/2138(INI)) parlamenti jelentés szerint a polgárok és vállalkozások számára felállított, már létező problémamegoldó rendszereket (például a SOLVIT-ot) meg kell erősíteni; felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben egy megoldatlan SOLVIT-panasz már első látásra is közösségi jogszabályba ütközik, kezdeményezzen gyorsított jogsértési eljárást a Szerződés megsértésével kapcsolatban; sajnálja, hogy a Bizottság ajánlásai ellenére az alternatív konfliktuskezelési mechanizmusokat még nem dolgozták ki megfelelően, illetve nem működnek kielégítően;

38.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztói szervezetek fontos szerepet játszanak azáltal, hogy eljuttatják az európai fogyasztók számára a jogaikkal kapcsolatos információkat, fogyasztói jogviták esetén támogatják a fogyasztókat, illetve a belső piac kiépítése során előmozdítják a fogyasztói érdekek figyelembevételét;

Kis- és középvállalkozások az egységes piacon

39.  megerősíti, hogy a kkv-k az európai gazdaság gerincének lényeges részét alkotják, és azok a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés, a környezetbarát gazdaságra való átállás, valamint a társadalmi kohézió fő hajtóerői Európában; állítja, hogy a kkv-k a kibővített EU-ban való aktív részvétele feltétlenül szükséges az egységes piac innovatívabbá és versenyképesebbé tétele szempontjából, és hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítést kell tenni a kkv-knak az egységes piachoz való jobb hozzáférése, fejlődésük megkönnyítése és vállalkozási potenciáljuk teljes körű kiaknázása érdekében;

40.  úgy véli, hogy az egységes piac versenyképességének további erősítése érdekében fel kell számolni a kkv-k előtt álló, a közbeszerzési piachoz való hozzáférést gátló akadályokat, pontosabban fogalmazva egyszerűsíteni kell a kkv-k számára előírt feltételeket az ajánlatkérők által kiírt pályázatokban;

41.  bátorítja a Bizottság és a tagállamok következőkre irányuló jövőbeni közös kezdeményezéseit: (1) a határokon átnyúlóan működő kisvállalkozások támogatása az egész EU-ban; (2) az arányosság elvének megfelelően az adminisztratív, pénzügyi és szabályozói terhek, különösen a kkv-k előtt álló adminisztratív akadályok érzékelhető csökkentése, függetlenül attól, hogy helyi, nemzeti vagy európai szinten végzik-e tevékenységüket; e tekintetben felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomagban előírtaknak megfelelően szigorúan hajtsák végre és alkalmazzák a „gondolkozz először kicsiben” elvet;

42.  kéri a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit fokozva segítse a kkv-kat nyelvi nehézségeik áthidalásában, mivel gyakran azok miatt nem tudnak saját tagállamukon kívül tevékenységet folytatni, és biztosítsa számukra, hogy az egységes piaccal kapcsolatos valamennyi információ és szolgáltatás elérhető legyen az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén;

43.  továbbra is elkötelezett amellett, hogy az egységes piacra vonatkozó jogalkotás során csökkenteni kell a túlszabályozást, és arra kéri a tagállamokat, illetve elsősorban azok parlamentjeit, hogy az uniós jogszabályok átültetése során maradjanak elkötelezettek a túlszabályozás elleni küzdelem mellett, mivel a többletterhek különösen megterhelőek a kkv-k számára;

44.  egyetért azzal, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag megfelelő végrehajtása – elsősorban a kkv-tesztek Bizottság általi szigorú alkalmazása tekintetében új, belső piaccal kapcsolatos jogalkotási rendelkezések előerjesztése során – és az európai magánvállalkozásokra vonatkozó alapszabály bevezetése fogja garantálni a kkv-k gyakorlati integrálását egy releváns és életképes egységes európai rendszerbe;

45.  határozottan támogatja a jövőbeli uniós szabadalom fordítási követelményeire vonatkozó rendeletet, melynek révén az uniós szabadalom végre megvalósulhat, Európát a világban zajló innováció és verseny hajtóerejévé téve; továbbra is támogatja a közösségi védjegyrendszer felülvizsgálatát a minőség, valamint a rendszer perspektíváinak javítása érdekében;

46.  rámutat, hogy gazdasági válság idején a kkv-ket érintő legjelentősebb probléma a finanszírozáshoz való hozzáférés; sajnálatosnak tartja, hogy a vidéki és gyéren lakott, illetve gazdaságilag gyenge területeken a nagy bankok kivonulása következtében a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzájutás kérdése komoly problémaként merült fel; üdvözli a takarékpénztárak és a különféle szövetkezeti mozgalmak jelentős szerepét a regionális gazdaság finanszírozásában, valamint abban, hogy etikus és szociális projektek támogatása révén hozzájárulnak a szociális piacgazdaság kialakulásához;

47.  egyetért azzal, hogy a 98/34/EK irányelv alapján bevezetett értesítési eljárás rendkívül hatékony eszköze egyrészt a nemzeti jogalkotás fejlesztésének, másrészt pedig az egységes piac tekintetében fennálló korlátok elkerülésének, különösen a kkv-k számára; úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene erősítenie a mechanizmust oly módon, hogy gyorsított jogsértési eljárást kezdeményez, amennyiben valamely tagállam nem felel meg a Bizottság által kiadott részletes véleménynek, vagy nem reagál egy másik tagállam által kiadott részletes véleményre;

48.  úgy véli, hogy uniós szinten össze kell hangolni a különböző gazdasági és szociális szakpolitikákat, mint például a költségvetési, az adózási, az oktatási és a kutatási politikát;

Az egységes piacra vonatkozó jogszabályok felvállalása és megerősítése, valamint a szabályozás javítása

49.  megerősíti, hogy a szubszidiaritás elve értelmében az egységes piac tekintetében az adminisztratív és jogi felelősség jelentős része a tagállamok és adott esetben regionális és helyi hatóságaik kezében van, amelyeknek – más uniós intézményekkel együtt – valóban szerepet kell vállalniuk az egységes európai piacon és annak irányításában;

50.  állítja, hogy a belső piaci eredménytáblák és a fogyasztói piaci eredménytáblák pontosan megmutatják, hogy a tagállamok még mindig nem teljesítik az egységes piacra vonatkozó jogszabályok megfelelő átültetésével, alkalmazásával és érvényesítésével kapcsolatos célkitűzéseiket, továbbá késik az európai jogszabályok átültetése, ami veszélyezteti a megfelelően működő belső piac számára nélkülözhetetlen egyenlő versenyfeltételeket, különösen a szolgáltatási ágazatban;

51.  megjegyzi, hogy az Unióban a szabályok fokozatos felaprózódása és a jogszabályok végrehajtása területén fennálló ellentmondások fokozottan károsak az egységes piac kialakítása szempontjából; megjegyzi, hogy az Uniónak még el kell fogadnia egy sor egymással összefüggő politikát a belső piac megfelelő működését gátló közvetlen és közvetett akadályok felszámolása céljából;

52.  üdvözli a „szabályozás javítására” irányuló bizottsági kezdeményezést, amely megerősíti a szabályok hatékonyságát és azok megfelelő tagállami alkalmazását; szorgalmazza, hogy a Bizottság tartsa fenn lendületét ezen a téren, mivel e stratégia gyors végrehajtása jelentősen hozzájárulna az egységes piac sikeres újraindításához;

53.  tudomásul veszi az Európa 2020 stratégiáról szóló bizottsági közleményben bevezetett „intelligens szabályozás” új fogalmát;

Elérendő eredmények
Erőteljesebb intézményi szerepvállalás az egységes piac szabályainak kialakításában és végrehajtásában

54.  javasolja, hogy a Bizottság az egységes piacra vonatkozó jogszabályok jobb átültetése, alkalmazása és érvényesítése érdekében – az új mechanizmusok, mint például a javasolt éves egységes piaci fórum igénybevételével – hozzon létre partnerséget az említett jogszabályok kialakításában, végrehajtásában és érvényesítésében részt vevő összes érdekelt féllel;

55.  felkéri a Bizottságot, hogy módszeresebb, független ellenőrzésen keresztül biztosítsa a megfelelő végrehajtást és átültetést, hogy felgyorsítsa és előmozdítsa a jogsértési eljárások lefolytatását; kijelenti, hogy a jogsértési eljárások lefolytatásában mutatkozó késedelem kedvezőtlen hatást gyakorol a polgárok érdekeire az egységes piacon;

56.  felkéri a Bizottságot, hogy a hivatalos jogsértési eljárások mellett dolgozzon ki új módszereket az egységes piacra vonatkozó szabályok átültetésének és alkalmazásának javítása érdekében; ezzel kapcsolatban kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg az olyan innovatív mechanizmusok alkalmazását, mint például a szolgáltatási irányelvben felvetett kölcsönös értékelési eljárás, melynek célja a szakértői értékelés és a tagállami szerepvállalás ösztönzése, illetve fejlessze az olyan informális problémamegoldó mechanizmusokat, mint például a SOLVIT vagy az EU-PILOT, amelyek jelentős mértékben segíthetnék az egységes piaccal kapcsolatos mindennapos frusztrációkkal küzdő polgárokat;

57.  felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet az egységes piacra vonatkozó, már létező jogszabályok rendszeres értékelésére és egyszerűsítésére, csökkentve a bürokráciát, ahol csak lehetséges, ezzel segítve a polgárokat és a vállalkozásokat egyaránt;

58.  szorgalmazza, hogy a Bizottság biztosítson megfelelő koordinációt, és működjön együtt a Parlamenttel és a tagállamokkal, valamint a nagyobb kereskedelmi partnerekkel, üzleti és fogyasztói szervezetekkel az áruk piacának felügyelete és a fogyasztóvédelmi jogszabályok határokon átnyúló érvényesítése területén, továbbá tájékoztassa hatékonyabban az európai fogyasztókat és állampolgárokat;

59.  javasolja, hogy a Bizottság folytasson le független vizsgálatot a polgárok által az egységes piaccal kapcsolatban a mindennapokban megélt elégedetlenség és csalódottság 20 fő forrásának azonosítására, különösen a munkaerőpiacon, az elektronikus kereskedelemmel, a határokon átnyúló egészségügyi ellátással, gépjárművásárlással és -bérléssel, a nyugdíjak hordozhatóságával, a szakképesítések kölcsönös elismerésével, a szülői felügyeleti joggal, az örökbefogadással, a tartásdíjjal és a támogatásokkal kapcsolatban;

60.  felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő jobb mechanizmus létrehozását annak felülvizsgálatára vonatkozóan, miként alkalmazzák a gyakorlatban a különféle tagállamokban minden szinten az egységes piacra vonatkozó szabályokat, és hogyan tudják érvényesíteni a polgárok és a vállalkozások egységes piaci jogaikat;

61.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson több segítséget a tagállamoknak és adott esetben regionális és helyi hatóságaiknak az uniós előírásoknak való megfeleléshez; kiemeli, hogy az uniós intézményeknek egészében véve szigorítaniuk kell a szabályokat, és arra kell ösztönözniük a tagállamokat, hogy az egész Unióban azonos szabályok érvényesülésének biztosítása érdekében javítsanak a jogszabályok helytálló és időben történő átültetésén;

62.  felhív a Parlament szerepének erősítésére az egységes piacra vonatkozó jogszabályok alkalmazásának, érvényesítésének és ellenőrzésének területén; úgy véli, hogy az EP és a nemzeti parlamentek Lisszaboni Szerződésben biztosított fokozottabb szerepének maga után kell vonnia a két parlamenti szint közötti jobb együttműködést;

63.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egységes piac területén a bevált gyakorlatok jobb koordinálását és megosztását, különösen a belső piaci információs rendszeren, valamint egységes piaci és fogyasztóvédelmi szakemberek képzésén keresztül nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt;

64.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa a szabályozási javaslatok minőségének független ellenőrzését; előzetes és utólagos mechanizmusok elfogadását a jogszabályok hatékonyságának ellenőrzésére; a nemzetközi bevált gyakorlathoz viszonyított teljesítményértékelés alkalmazását; megfelelőségértékelés alkalmazását a társadalmi, környezeti és gazdasági hatás felmérésére uniós és nemzeti szinten egyaránt;

A polgárok és a kkv-k hatékonyabb tájékoztatásához és pozíciójuk erősítéséhez szükséges intézkedések az egységes piacon

65.  szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak ki célzott kommunikációs stratégiát, amelynek középpontjában a polgárokat egy másik tagállamban való letelepedés és – különösen határokon átnyúló ügyleteket magában foglaló – munkavállalás, valamint a határokon átnyúló költözés, vásárlás vagy eladás alkalmával akadályozó mindennapi problémák állnak, illetve azok a szociális, egészségügyi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normák, amelyekre támaszkodhatnak; úgy véli, hogy ennek a kommunikációs stratégiának kifejezetten tartalmaznia kell olyan problémamegoldó módszereket, mint amilyen a SOLVIT;

66.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak biztosítása érdekében, hogy az egységes piacon belül használt termékszabványok váljanak a fő globális szabványokká, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva ezáltal az egységes piacon kívül is működni kívánó európai vállalatok, különösen a kkv-k számára;

67.  sürgeti a Bizottságot, hogy éves tevékenységének tervezése során fordítson kiemelt figyelmet az egységes piacra vonatkozó, az európai polgárok mindennapi életét befolyásoló „fogyasztóbarát” jogszabályokkal kapcsolatos prioritások meghatározására; úgy véli, hogy a prioritások meghatározását megfelelő tájékoztató kampánynak kell követnie a polgárok egységes piacról alkotott véleményének javítása érdekében;

68.  megismétli, hogy az uniós intézmények és a tagállamok emblematikus, „népszerűsítő kampány” típusú tevékenységei mellett fontos olyan decentralizált kommunikációs tevékenységet is folytatni, amely jobban összekapcsolja a helyi szereplőket és a nemzeti, regionális és helyi médiát (különös hangsúlyt fektetve a helyi médiára), melyek leginkább a fogyasztók által a belső piacon tapasztalt napi problémákra összpontosítanak (mint például más tagállamban fizetendő banki költségek, a szolgáltatóváltás lehetőségeiről készített tanulmányok, valamint a telefonköltségek összehasonlítása);

69.  kéri a Bizottságot, hogy indítson rendszeres tanulmánysorozatot, amely feltárja az egységes piac és az átlagos európai polgár közötti kapcsolatot, és amely különösen az e kapcsolatból eredő költségekre és hasznokra, valamint a nap mint nap tapasztalható kihívásokra összpontosít;

70.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával javítsák a problémamegoldó mechanizmusok, különösen a SOLVIT kapacitását, mégpedig további pénzügyi és humán erőforrások elkülönítése és megbízatásuk felülvizsgálata révén, mely azt a célt szolgálja, hogy e mechanizmusok valóban alkalmassá váljanak a polgárok és a vállalkozások által tapasztalt sokféle probléma hatékony kezelésére; felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb fejezze be az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatások (SMAS) elnevezésű projektet annak érdekében, hogy a polgárok és vállalkozások könnyen hozzáférhessenek a szükséges tájékoztatáshoz és útmutatásokhoz, és közben megoldást találjanak azokra a problémákra, amelyekkel szembekerülnek;

71.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tájékoztató kampányok és szigorúbb ellenőrzések segítségével tartsák fenn és fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy növeljék a polgárok CE-jelölésbe vetett bizalmát, mivel ez az egységes piacon a fogyasztói jogok és a minőségi szabványok biztosításának alapvető eszköze;

72.  kiemeli az Enterprise Europe Network kulcsfontosságú szerepét abban, hogy segítse a kkv-kat az egységes piac által nyújtott lehetőségek kihasználásában; hangsúlyozza, hogy az adminisztratív kötelezettségek értékes forrásokat kötnek le és ezzel gátolják az Enterprise Europe Networköt abban, hogy jobban tudjon összpontosítani alapfeladatára, a kkv-k számára testreszabott támogatás nyújtására; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki jobban az Enterprise Europe Network kapacitásait az információ célirányos közvetítésére, és csökkentse az Enterprise Europe Network partnereire háruló adminisztratív terheket;

Stratégiai jelentések és javaslatok

73.  javasolja a Bizottságnak, hogy az egységes piaci stratégia négy fő szakaszból álljon: az első szakasz tartalmazzon helyzetértékelést vagy állapotfelmérést az aktuális helyzetről a különböző érdekelt felek által az egységes piacon elsősorban a válság következtében elszenvedett torzulás és túlterhelés mértékének felmérése céljából; a második szakasz célja a szálak elvarrásával egy konszolidációs folyamat beindítása; a harmadik szakasz célja az egységes piac fejlesztése és javítása; a negyedik szakasznak pedig a hosszú távú piaci koncepciót (EU 2020 stratégia) kell előtérbe helyeznie;

74.  véleménye szerint a pénzügyi szolgáltatásoknak és a finanszírozáshoz való hozzáférésnek egyaránt szerepelnie kell az EU 2020 stratégiában;

75.  javasolja, hogy a fent említett állapotfelmérés első szakaszában a Bizottság végezze el az Unió költségvetésének pénzügyi ellenőrzését, és prioritásként juttasson több finanszírozást az oktatás, az innováció és a kutatás területének; felhívja a tagállamokat, hogy ugyanezeket a prioritásokat alkalmazzák saját költségvetésük kiadásaira is;

76.  úgy véli, hogy a hatékony egységes piac létrehozása érdekében a Bizottságnak világosan meg kell állapítani a politikai prioritásokat egy egységes piacról szóló jogszabály elfogadása révén, amely magas versenyképességű, környezetbarát szociális piacgazdaság létrehozását célzó jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseket egyaránt magában foglalna;

77.  ösztönzi a Bizottságot, hogy 2011 májuságig – jóval az egységes piacra irányuló 1992-es program 20. évfordulója előtt – terjessze elő azt a jogszabályra irányuló javaslatot, amely az állampolgárokat, a fogyasztókat és a kkv-ket állítja az egységes piac középpontjába;hangsúlyozza, hogy ezt a jogszabályt követendő példaként kell tekinteni a jövőbeli fellépések számára, amennyiben egy tudásalapú, rendkívül versenyképes, szociális és környezetbarát, zöld piacgazdaság elérése a cél, amely ezenkívül egyenlő versenyfeltételeket is biztosít;

78.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egységes piacról szóló jogszabályba építsen be konkrét intézkedéseket, melyek célja többek között a következő:

   az EUMSz. 12. cikkében említett fogyasztói érdekeknek és az EUMSz. 9. cikkén alapuló szociálpolitikának az egységes piac középpontjába történő állítása;
   az egységes piacnak a jövő elvárásaihoz történő igazítása a fogyasztók és a kkv-k az e-kereskedelemhez és a digitális piacokhoz való hozzáférésének javításával;
   az EUMSz. 11. cikkén alapuló fenntartható egységes piac létrehozásának támogatása egy inkluzív, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, zöld és tudásalapú gazdaság kialakításával, ideértve a tisztább technológiák kifejlesztésére irányuló innováció előmozdítását célzó intézkedéseket is;
   az EUMSz. 14. cikke és a 26. jegyzőkönyv alapján az általános gazdasági érdekű szolgáltatások védelmének biztosítása;
   az egységes piac szociális előnyeinek jobb kommunikációjára irányuló stratégia kidolgozása;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy az egységes piacról szóló jogszabály készítése során vegye figyelembe a különböző uniós intézmények által folytatott konzultációkat és az általuk készített jelentéseket (EU 2020, Monti-, Gonzales- és IMCO-jelentések stb.), és indítson további, széles körű nyilvános konzultációt egy koherensebb és életképesebb egységes piacra vonatkozó koordinált szakpolitikai javaslat beterjesztése céljából;

80.  ajánlja, hogy készüljön elemzés annak meghatározására, hogy hogyan és milyen eszközök révén építhető be a fogyasztók érdeke a vonatkozó uniós szakpolitikákba, lehetővé téve ezáltal, hogy a fogyasztóvédelem automatikusan szerepeljen a vonatkozó uniós jogszabályokban;

81.  ismételten hangsúlyozza a szolgáltatási irányelv fontosságát az egységes piac megvalósítása szempontjából, és az általa kínált óriási lehetőséget arra, hogy a fogyasztók és kkv-k előnyökhöz jussanak; hangsúlyozza, hogy e jogszabály sikeres végrehajtása tartós politikai elkötelezettséget és támogatást igényel valamennyi szereplő részéről európai, nemzeti és helyi szinten egyaránt; felszólítja a Bizottságot, hogy a végrehajtási szakaszt követően végezze el a szolgáltatási irányelv értékelését annak megállapítása érdekében, hogy az elérte-e fő céljait; felszólít az Európai Parlament határozott szerepvállalására e feladattal kapcsolatban, és kitart amellett, hogy egyensúlyt kell tartani az egységes piac szolgáltatások terén történő fejlesztésének szükségessége és a magas szintű szociális védelem megőrzése között;

82.  úgy véli, hogy az egységes piacra vonatkozó jogszabályok (pl. a szakképesítésekről szóló irányelv, a szolgáltatási irányelv és a piacfelügyeleti rendelet) megfelelő végrehajtásának továbbra is az új Bizottság elsőrendű prioritásának kell lennie;

83.  megjegyzi, hogy az Unióban érvényesülő jogorvoslati mechanizmusok korlátozott eredményeket hoztak, ezért szorgalmazza, hogy a Bizottság terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy megfizethető, célszerű és hozzáférhető európai kollektív jogorvoslati rendszer 2011 májusáig történő megvalósításának biztosítására;

84.  felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg „állampolgárok chartájának” elfogadását, amely az Unióban bárhol való letelepedéshez és munkához való jog kérdésének különböző vonatkozásait öleli fel; úgy véli, hogy ennek a jognak eleve elérhetőnek kell lennie minden uniós polgár számára; hangsúlyozza, hogy bizonyos, az új tagállamokból származó munkavállalókra vonatkozó korlátozások még mindig léteznek az egységes piacon; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti piacok megnyitásának valamennyi pozitív és negatív hozadékának figyelembevételével vegyék fontolóra a jelenlegi korlátozások feloldását;

85.  felhívja a Bizottságot, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus alatt terjesszen a Parlament és a Tanács elé a biztosító egyesületek és társaságok európai státuszáról szóló rendeletre irányuló javaslatot;

86.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatósági tanulmány készüljön, és konzultációs folyamat induljon, előkészítendő az európai biztosító egyesület státuszának bevezetését;

87.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozottabban összpontosítson a piacfelügyeletre, különösen a pénzügyi szolgáltatások, biztosítás, telefónia, banki szolgáltatások és közművek területén, és úgy véli, hogy a piacok hatékony felügyelete erősíteni fogja a tisztességes versenyt, és fokozza a piacok hatékonyságát, ami a gazdaság és a fogyasztók számára egyaránt előnyös;

88.  úgy véli, hogy a fogyasztóvédelem színvonalát a pénzügyi ágazatban jelentős mértékben javítani kell, különösen a nyomon követési és felügyeleti szempontok tekintetében;

89.  fenntartja, hogy a belső piac folyamatos fenntartható fejlődése a következőktől függ: (1) a Bizottság folyamatos elkötelezettsége a világpiaci befolyásunk és versenyképességünk jelentős ösztönzéséhez és javításához szükséges piaci kezdeményezések iránt; (2) általános keret elfogadása annak biztosítására, hogy az egységes piac valóban valamennyi érdekelt fél számára eredményeket hozzon; és legfőképpen attól, (3) hogy az egységes piac eljusson a polgárokhoz is;

o
o   o

90.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Várhatóan 2010 áprilisában készül el.
(2) HL C 187. E, 2008.7.24., 80. o.
(3) HL C 306. E, 2006.12.15., 277.o.
(4) HL L 176., 2009.7.7., 17. o.
(5) HL L 98., 2005.4.16., 47.o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0051.
(7) HL C 309 E, 2008.12.4., 46. o.
(8) HL C 180.E, 2008.7.17., 26. o.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0046.
(10) http://www.eesc.europa.eu/smo/news/Obstacles_December-2008.pdf.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0047.


Az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma: Új partnerség az egyetemek modernizálásáért
PDF 161kWORD 100k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszéd fórumáról: új partnerség az európai egyetemek modernizálásáért (2009/2099(INI))
P7_TA(2010)0187A7-0108/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Új partnerség az egyetemek modernizálásáért: az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma” című 2009. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0158),

–  tekintettel „Az egyetemek korszerűsítési programjának megvalósítása: oktatás, kutatás és innováció” című 2006. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2006)0208),

–  tekintettel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésének elnökségi következtetéseire, nevezetesen „a humántőkébe történő befektetésről és a munkaerőpiacok modernizálásáról” szóló részre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2009. március 19–20-i ülésének elnökségi következtetéseire, nevezetesen „a növekedést és foglalkoztatást célzó, megújult lisszaboni stratégia teljes körű alkalmazásáról” szóló részre,

–  tekintettel az új munkahelyekhez szükséges új készségekről szóló 2007. november 15-i tanácsi állásfoglalásra(1),

–  tekintettel a Tanács 2009. május 12-i következtetéseire az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”)(2),

–  tekintettel „A felnőttkori tanulásról: tanulni sohasem késő” című 2008. január 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a bolognai folyamatról és a diákok mobilitásáról szóló 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszédről szóló 2009. december 4-i véleményére(5), valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. december 17-i véleményére(6),

–  tekintettel az Európai Parlament által közzétett „Az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszéd továbbfejlesztése” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, továbbá az Ipari, Kutatási ás Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményeire (A7-0108/2010),

A.  mivel 2009. március 19–20-án az Európai Tanács felszólította a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vállalkozások, a kutatások, az oktatás és a képzés közötti partnerséget,

B.  mivel a felsőoktatásért felelős európai miniszterek 2009. április 28–29-i konferenciájának közleménye azt kéri, hogy a politika ismerje el „teljes mértékben a felsőoktatás különféle feladatainak értékét, amelyek az oktatástól és a kutatástól kezdve a társadalmi kohézióban és a kulturális fejlődésben való elkötelezettségen keresztül a közösségnek tett szolgálatig terjednek”,

C.  mivel hármas szerepükre (oktatás, kutatás és innováció) figyelemmel az egyetemek alapvető szerepet játszanak az Unió jövője és polgárainak képzése szempontjából, és mivel emlékeztetni kell arra, hogy a felsőoktatásnak az a szerepe, hogy az önállóságot, a kreativitást és az ismeretek érvényesítését támogató tanulási környezetet kínáljon,

D.  mivel az oktatáspolitikák meghatározása továbbra is a tagállamok feladata, amelyek felelősek oktatási rendszerük megszervezéséért, tartalmáért és reformjáért,

E.  mivel az Európa különféle részeiben lakókat érintő gazdasági és társadalmi színvonal nagyfokú tagoltsága igényli az oktatási esélyek kiegyenlítését az Európai Unió minden polgára számára, valamint a hátrányos gazdasági helyzetű, de tehetséges ifjúság támogatását,

F.  mivel a folytatódó gazdasági válság következtében munkahelyek szűnnek meg, egyre fontosabbá válik az eddigieknél hatékonyabb együttműködés a felsőfokú oktatási intézmények és az üzleti vállalkozások között,

G.  mivel a bolognai folyamatot aláírt országok között egy koherens megközelítés sürgős megvalósítására, összehangolására és előmozdítására van szükség, különösen a diákok mobilitása és a diplomák teljes mértékű elismerése területén, és ehhez szükséges az említett folyamat megfelelő értékelése, amely feltárja a nehézségeket és az akadályokat,

H.  mivel az Európai Bizottság fontos szerepet játszik a tagállamok és az EU-val szomszédos országok közötti információcsere és bevált gyakorlatok megosztásának megkönnyítésében,

I.  mivel a felsőoktatási intézmények, a vállalkozói körök és az együttműködés különböző fajtáinak sokfélesége megnehezíti egy ideális együttműködési modell kialakítását, amely az összes európai intézmény profiljába, prioritásaiba és követelményeibe beillene; mivel az egyetemek autonómiáját és a céljaiknak leginkább megfelelő üzleti partnerségi modellek megválasztására irányuló képességüket minden körülmények között fenn kell tartani,

J.  mivel az oktatás össztársadalmi feladat, és az államnak ezért nem szabad kivonnia magát pénzügyi felelőssége alól,

K.  mivel a felsőoktatás továbbra is állami feladat, ezért az egyetemeknek állami finanszírozásra van szükségük annak fenntartásához, hogy valamennyi tanulmányi terület – azaz a bölcsészettudományok – azonos finanszírozásban részesüljön; mivel fontos az egyetemeket pénzügyileg támogatni (például a köz- és a magánszféra partnerségein keresztül), ugyanakkor garantálni önállóságukat és minőségbiztosításukat,

L.  mivel az oktatás és képzés, amelynek lehetővé kell tennie az általános és polgári kultúrák alapjainak elsajátítását, kiváló eszköze az alulfejlett régiók felzárkóztatása elősegítésének, ezenkívül a munkahelyteremtésen és a versenyképesség támogatásán túl lényeges a kulturális és szellemi sokféleség, valamint a polgári élet számára,

M.  mivel az egyetemek és vállalkozások közötti együttműködést különböző uniós programok támogatják, azonban ezek a fellépések nincsenek mindig összehangolva az intézmények között,

1.  üdvözli az „Új partnerség az egyetemek modernizálásáért: az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma” című fent említett bizottsági közleményt, és azokat a területeket, amelyekre a dokumentum javaslata szerint a jövőben összpontosítani kell;

2.  üdvözli a Bizottság közleményét, amely számba veszi az egyetemek és vállalkozások európai fóruma működésének első három évét, valamint olyan kihívásokat tűz ki a jövőre vonatkozóan, mint az innováció támogatása, a kutatás ösztönzése, a vállalkozói kedv erősítése, a tudásátadás fokozása és az európai munkaerőpiac vonzóvá tétele a fiatal kutatók számára;

3.  elismeri, hogy a közleményben azonosított kihívások nem új keletűek, és hogy mindeddig nem sikerült szembenézni velük; úgy véli azonban, hogy a folyamatos helyi, regionális, nemzeti és európai szintű párbeszéd és együttműködés – ide értve a programokra és eszközökre vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét – létfontosságú az egyetemi és vállalkozói közösségek közötti szorosabb kapcsolatok és partnerségek kialakításában, amely így áthidalja a közöttük fennálló, lehetséges kulturális, intézményi és működési akadályokat, és elősegíti a tudásalapú társadalom kialakítását, az alkalmazott kutatás fejlesztését, valamint jobb elhelyezkedési esélyeket teremt a felsőfokú képesítéssel rendelkezők számára;

4.  elismeri, hogy méretük, erőforrásaik, oktatási és kutatási területeik, szerveződésük, országuk és típusuk szerint jelentős különbségek vannak az európai egyetemek között; úgy véli azonban, hogy a maga módján mindegyik hasznot húzhat a vállalkozói közösséggel való nemzeti és határokon átnyúló együttműködésből, feltéve, hogy tisztában vannak azzal, milyen tényleges környezetben fejlődnek kutatási és képzési kapacitásaik; úgy véli, hogy regionális szinten is jelentősen hozzájárulnak az egyetemek és a vállalkozói közösség közötti együttműködéshez;

5.  üdvözli a felsőoktatásért felelős európai miniszterek 2009. április 28–29-i konferenciájának közleményét, amely hangsúlyozza elkötelezettségüket amellett, hogy „meg kell valósítani az európai felsőoktatási térség célkitűzéseit, azét a térségét, melyben a felsőoktatás közös felelősséget jelent, és minden felsőoktatási intézmény a feladatai sokféleségén keresztül figyel a széles értelemben vett társadalom szükségleteire”;

6.  osztja azt a véleményt, hogy a vállalkozások és a felsőoktatási intézmények közötti párbeszédnek és együttműködésnek a közeljövőben is elsőbbséget kell élvezniük, ugyanúgy, ahogy a társadalom összes többi ágazatával folytatott párbeszédnek és együttműködésnek azért, hogy ezek a szereplők mind részesülhessenek a felsőoktatási intézményekben létrehozott és terjesztett kulturális, tudományos és műszaki ismeretekből; hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás gazdasággal szembeni szellemi és pénzügyi függetlenségének továbbra is fenn kell maradnia, és nem jöhet létre függőségi viszony a felsőoktatás és a vállalkozások között; hangsúlyozza, hogy az egyetemeknek minden körülmények között meg kell őrizniük a saját tanrendjükre és irányítási struktúrájukra vonatkozó döntési autonómiájukat;

7.  tudatosságra és konkrét intézkedésekre hív fel azon tagállamok részéről, ahol a jogi és pénzügyi keret még mindig nem jutalmazza, sőt, akár akadályozza az egyetemeknek a vállalkozási szektorral való együttműködésre irányuló erőfeszítéseit;

8.  hangsúlyozza, hogy az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd nem irányulhat kizárólag a matematikai, tudományos és műszaki oktatásra, hanem annak valamennyi tanulmányi területre – azaz a bölcsésztudományokra – is ki kell terjedniük;

9.  egyaránt szükségesnek tartja az oktatási és kutatási programok interdiszciplinaritásának és transzdiszciplinaritásának megerősítését és az egyetemek közötti együttműködést, és ebből a szempontból az IKT-k lényeges eszközt jelentenek;

10.  felszólít az európai egyetemek teljesítményének javítására a kutatás-oktatás-innováció alkotta tudásháromszög elvének megvalósítása révén, figyelembe véve a vállalkozások és az egyetemek közötti szorosabb kapcsolatok szükségességét, amint arra példával szolgálnak az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tudományos és innovációs társulásai, ugyanakkor ösztönzi az egyetemeket, hogy kutatási és innovációs programjaikban vegyék figyelembe az általuk leginkább befolyásolt területen a társadalmi és gazdasági környezetet;

11.  hangsúlyozza, hogy az egyetemek és a vállalatok a jobb párbeszéd és együttműködés révén nagyobb eséllyel jutnak olyan kölcsönös előnyökhöz, amelyek nem csupán ösztönzik a gazdasági növekedést, hanem hasznosak abban a szélesebb társadalmi értelemben is, hogy hozzájárulnak az egyre fejlődő tudásalapú társadalomhoz;

12.  hangsúlyozza, hogy az egyetemek és a vállalkozások közti jobb párbeszéd és együttműködés e tekintetben jelentős előnyökkel járna az egyetemek és a nemzeti, európai és nemzetközi intézmények és a civil társadalmi szervezetek közti párbeszéd és együttműködés, valamint az egyetemek és a szélesebb értelemben vett társadalom közti kapcsolatok javítása szempontjából;

13.  felhívja a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy a magánszektorral együttműködésben folytassák azon folyamatok feltárását és finanszírozását, melyek erősítik az egyetemek és a vállalkozások közötti kapcsolatot, és számolják fel az ezt nehezítő adminisztratív akadályokat; rámutat, hogy a strukturális alapokról szóló rendelet lehetővé teszi a kkv-k támogatására irányuló intézkedések a számos tagállamban már használatos tudásutalvány-rendszer mentén történő finanszírozását;

14.  javasolja, hogy fektessenek különös hangsúlyt arra, hogy mind az állami támogatás fokozása, mind a bürokrácia egyszerűsítése révén biztosítsák a KKV-k (kis- és középvállalkozások) hozzáférését az egyetemi oktatáshoz és kutatásokhoz;

15.  hangsúlyozza, hogy nemcsak a tudományos és technológiai területekre, hanem a társadalmi és humánterületekre irányuló vizsgálatoknak és kutatásoknak is elismerést és ösztönzést kell biztosítani, amelyekben a legkorszerűbb vállalkozási formák számára értékes ismereteket biztosítanak;

16.  támogatja a kis és közepes méretű kutatási projektek szerepét a nagyobb, integrált projektekre épülő kiválósági hálózatok előtt;

17.  felszólítja a vállalkozásokat és egyetemeket, hogy együttesen lépjenek fel a nemek néhány egyetemi szakon tapasztalható, egyenlőtlen eloszlásának kiegyensúlyozása érdekében;

Egész életen át tartó tanulás

18.  emlékeztet az egész életen át tartó tanulás és az általa lefedett koncepciók pontos meghatározásának fontosságára, kezdve az általános oktatástól az egész életen át tartó nem formális és informális tanulásig és a szakoktatásig és szakképzésig, amelyek hasznosak a gazdasági, társadalmi, kulturális, polgári és szakmai életben;

19.  hangsúlyozza, hogy mivel az egész életen át tartó tanulás nemcsak az oktatással és képzéssel, hanem a kultúrával meglévő folyamatos kapcsolatot jelenti, létfontosságú az EU számára, hogy arra ösztönözze az államokat, hogy támogassák, az állami egyetemeket pedig arra, hogy megőrizzék és előmozdítsák a bölcsészettudományok tanrendjeikbe való felvételét;

20.  emlékeztet, hogy az egyik legfontosabb üzenet az európai humánerőforrásba való beruházás szintjének emelése annak érdekében, hogy az EU legnagyobb erőssége – a folyamatosan változó munkaerő-piaci körülményekhez alkalmazkodni képes emberek – elsőbbségben részesüljön;

21.  rámutat, hogy az egész életen át tartó tanulás lehetőségeit a lehető legjobban össze kell egyeztetni az egyének, a veszélyeztetett társadalmi csoportok és a munakerőpiac igényeivel, hangsúlyozza, hogy ezen igények állandóan változó természete következtében a továbbképzés elkerülhetetlenül szükségesnek tekintendő, és e tekintetben külön hangsúlyt helyez az ezzel összefüggő társadalmi és pénzügyi kihívásokra; emlékeztet, hogy manapság már nem létezik egy életre szóló munkahely, ezért a képzés és átképzés alapvető fontosságú; ismétli, hogy a tanuláshoz való pozitív hozzáállás támogatásához gyermekkortól kezdve megfelelő körülményeket kell teremteni;

22.  hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás, a tájékoztatás, az oktatás és a szakmai képzés – a munkaerőpiacon különösen fontos jártasságok megszerzésén túl – alapvető feltétele az emberek szellemi fejlődésének és személyiségük kiteljesedésének;

23.  hangsúlyozza a korszerű internetes technikák kifejlesztésének és elterjesztésének fontosságát az egész életen át tartó tanulásban, hogy ezzel az oktatás célirányosabbá és kevésbé időrablóvá válhasson elsősorban az üzleti vállalkozások munkavállalói számára;

24.  figyelembe véve Európa demográfiai átalakulását (egy öregedő társadalom irányába), valamint a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási válságnak köszönhetően változó munkaerő-piaci feltételeket, felszólítja az egyetemeket, hogy tegyék lehetővé a tanuláshoz való szélesebb körű hozzáférést, valamint hogy – az európai munkaerő készségeinek fejlesztése érdekében – korszerűsítsék a tanterveket, kezelve az új kihívásokat;

25.  szem előtt tartva azt is, hogy az oktatás a társadalmi integráció, valamint a szegénység és egyenlőtlenségek elleni küzdelem tekintetében az egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköz, sürgeti az egyetemeket, hogy a fogyatékkal élőkre is terjesszék ki az oktatáshoz és a nemzetközi csereprogramokhoz való hozzáférést;

26.  megismétli a felnőttek által szerzett tudás, képességek és tapasztalat közvetítésének és cseréjének fontosságát mint a fiatalabb generációk munkaerőpiacra való bevezetésének eszközét (például mentori programok révén);

27.  javasolja a kísérleti tanulásra, a távoktatásra, az e-tanulásra, valamint a tanulás vegyes formáira összpontosító új oktatási módszerek további alkalmazását;

28.  hangsúlyozza, hogy erősebb tanulási kultúrát kell kialakítani, előmozdítani és megerősíteni, és hogy Európa versenyképessége növelésének, valamint Európában a növekedés és a munkahelyteremtés elősegítése szempontjából minden életszakaszban megvalósuló képzés és továbbképzés alapvető fontosságú;

29.  hangsúlyozza, hogy nagyobb teret kell biztosítani a változó munkaerőpiachoz való folyamatos alkalmazkodás elősegítésének, ami az Európai Unió számára – különösen a jelenlegi válság idején – prioritás, az egész életen át tartó tanulás előmozdítása, különösen a kifejezetten az új technológiákhoz igazított, távoktatással igénybe vehető tanfolyamok és a – sebezhetőbb és a társadalmi kirekesztés által inkább fenyegetett – 45 éven felülieknek tartott tanfolyamok révén;

30.  arra bíztatja a vállalkozásokat, hogy jobban ösztönözzék alkalmazottaik tanulási hajlandóságát, például állandó szemináriumok és a posztgraduális oklevelek megszerzésének finanszírozásával;

31.  javasolja egy egész életen át tartó pályaorientációra irányuló új megközelítés elfogadását, amely révén az egyetemek, a diákok, valamint a gazdasági és társadalmi körök széles köre szorosabban nyomon tudná követni a fiatal diplomásokat az oktatási programok szociális és társadalmi hasznosságának értékelése érdekében;

32.  emlékeztet arra, hogy még inkább fokozni kell a virtuális tanulás vonzerejét és rendelkezésre állását;

Mobilitás, partnerség és tanterv

33.  megismétli, hogy a mobilitás az európai felsőoktatás sarokköve, amelynek keretében az európai egyetemeket arra ösztönzik, hogy újító, széles körű és módszeres tantervreformot hajtsanak végre; megerősíti, hogy ezt a bolognai folyamat 2010 utáni fő céljainak újrafogalmazása keretében politikai prioritásként kell kezelni;

34.  hangsúlyozza, hogy az országok közötti és az egyetemek és a vállalkozások közötti mobilitás kulcsfontosságú a két világ közötti szorosabb együttműködés elérése szempontjából;

35.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon jogi keretet az egyetemek és a vállalkozások, valamint az egyetemi oktatók és hallgatók közötti mobilitás támogatására és megkönnyítésére, és hogy hangsúlyozza annak szükségességét, hogy elismerjék és igazolják a tanulás és az oktatás e formáját;

36.  szorgalmazza az olyan egyéni mobilitási programok kiterjesztését és meghosszabbítását, mint az „Erasmus – Ifjú vállalkozók” és az „Erasmus szakmai gyakorlatokra”, ugyanakkor a posztgraduális európai MA-programok különböző egyetemekkel való együttműködésben és a vállalkozások aktív részvételével történő, egyetemi ösztöndíjakat és kutatói ösztönzőket is magában foglaló elindítását is; úgy véli, hogy ezek a kezdeményezések a mobilitás, a nyelvtanulás és a multikulturális és vállalkozói tapasztalatszerzés céljait is szolgálhatnák;

37.  hangsúlyozza, hogy a felsőoktatási intézményeknek több, tanterven kívüli lehetőséget kell biztosítaniuk más nyelvek elsajátítására, figyelembe véve, hogy az új nyelvek elsajátítása létfontosságú a mobilitás előmozdítása és ösztönzése, illetve a diákok, kutatók, oktatók és vállalkozások munkavállalói cseréje szempontjából;

38.  ösztönzi az egyetemeket, hogy tárják fel az állami intézmények és a magánszektor új – különösen közös állami és magán innovációs alapok révén megvalósuló – együttműködési módszereit, a mobilitás valamennyi területen történő javítása érdekében;

39.  kiemeli annak fontosságát, hogy a hallgatók elsajátítsák az új technológiákra vonatkozó kompetenciákat, a foglalkoztatási esélyek növelése érdekében;

40.  tekintetbe véve más országok bevált oktatási gyakorlatait, javasolja, hogy kérjenek fel az Európai Unión kívüli országokat is az EU-fórumban való részvételre tapasztalataik és aggályaik megosztása és megvitatása érdekében, szem előtt tartva, hogy az ilyen vitáknak meghatározott célkitűzéseken, terminológián és koncepciókon kell alapulniuk, illetve meghatározott tevékenységi területekre kell összpontosítaniuk;

41.  hangsúlyozza a vállalkozással kapcsolatos foglalkozásokat vezető tanárok megfelelő felkészítésének és képzésének szükségességét, és támogatja a vállalkozói szellem kultúrájának tantervbe való beillesztését (kezdve az általános iskolai tantervvel);

42.  ösztönzi az üzleti világot, hogy aktívan vegyen részt a vállalkozói tevékenység működési módjával kapcsolatos oktatási anyag felvázolásában az oktatás minden szintjén, amelynek felhasználásáról az oktatási intézmények önállóan dönthetnek, valamint hogy rendszeresen ismertesse azokat a foglalkoztatási lehetőségeket, amelyeket a tanulók számára tud felkínálni;

43.  bátorítja az üzleti környezetet, hogy járuljon hozzá az egyetemi tantervek átalakításához, olyan speciális kurzusok kezdeményezésével és finanszírozásával, amelyek megismertetik a hallgatókkal a vállalkozás szigorú szabályait;

44.  kéri, hogy vizsgálják meg az oktatók vállalkozásokba, valamint a vállalkozók egyetemre való felvételének lehetőségét és ösztönözzék azt;

45.  hangsúlyozza azoknak az új technológiáknak a fontosságát, amelyek sokkal közvetlenebbé teszik a vállalkozások, a hallgatók, az oktatók és a kutatók közötti mobilitást és együttműködést;

46.  emlékeztet, hogy a kereskedelmi vállalkozást különböző formáiban szakmai alternatívának kell tekinteni a fiatal diplomások számára, és elengedhetetlen, hogy a felsőoktatási intézmények alapos tudást nyújtsanak hallgatóiknak a vállalkozás valamennyi formájáról, ideértve a szociális és szolidáris gazdaságot is, továbbá elmélyült ismereteket a felelős és etikus üzletvezetésről;

47.  hangsúlyozza, hogy az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszédnek és együttműködésnek a kölcsönösségen, a bizalmon, a kölcsönös tiszteleten és az átláthatóságon kell alapulnia, amely ösztönzi a vállalkozóibb szellemű egyetemeket és a tudást előtérbe helyező vállalkozásokat; ismétli, hogy ez megvalósítható például egy olyan – számos tagállamban már használatos – tudásutalvány-rendszer bevezetése révén, amely különösen a kkv-k számára lehetővé teszi kutatási kapacitásuk növelését az egyetemek függetlenségének, autonómiájának és közintézményi jellegének sérelme nélkül;

48.  elismeri, hogy a képzésnek és a kutatásnak ki kell alakítania a tudás multidiszciplináris megközelítését, ennélfogva úgy véli, hogy mind az egyetemek, mind a vállalkozások hasznot húzhatnak abból, ha közösen fejlesztenek multi- és interdiszciplináris, valamint vállalkozói képességeket, továbbá ha rugalmasan igazítják a tanulmányok, a szakterületek és specializációk területét a gazdaság szükségleteihez, beleértve a kis- és középvállalkozásokéit is; kiemeli az olyan sikeres kezdeményezéseket, például a diákoknak és a személyzetnek szóló gyakorlatokat, a vállalkozók mint vendégelőadók meghívását, a kettős képzéseket és a közös személyzet alkalmazását;

49.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozó szellem egyetemisták közötti előmozdítására valamennyi érintettet (a tudományos dolgozókat, egyetemistákat és üzletembereket egyaránt) megfelelően tájékoztatni kell azokról az eszközökről és mechanizmusokról, amelyeket a hatékonyabb, tényleges és kölcsönösen hasznos együttműködés kialakítása érdekében igénybe vehetnek; szükségesnek véli egyfelől, hogy ebben az ágazatban bővüljön az egyetemek tudományos dolgozóinak képzése olyan kezdeményezések által, mint az egész életen át tartó tanulás, másfelől pedig, hogy az egyetemek kitárják kapuikat a vállalatok és munkaadók előtt, hogy azok ajánlásokat tehessenek a képzés tartalmával valamint azzal kapcsolatban, hogy az egyetemistáknak milyen képzésre, ismeretekre és képesítésekre van leginkább szükségük;

50.  ajánlja az egyetemi karrierközvetítő irodák intézményesítésének teljes elismertetését, továbbfejlesztését és a munkaerőpiachoz való szorosabb kapcsolódását;

51.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tanterv keretében alklamat biztosítsanak vállalkozásokban végezhető munkahelyi gyakorlatra, különösen a felsőoktatásban tanuló hallgatók számára, és azt pénzügyileg vagy az európai kreditátviteli rendszer keretében jóváírják;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy indítson el egy, a már meglévő európai ipari PhD-rendszerekhez hasonló, európai ipari PhD-rendszert a Marie Curie-tevékenységek részeként, a keretprogramon belül annak érdekében, hogy támogassa a célzott és megfizethető kutatást az európai társaságoknál, valamint az üzleti ágazat európai egyetemekkel kapcsolatos ráfordításait;

53.  javasolja, hogy a vállalati szövetségek működjenek együtt az egyetemekkel olyan hatékony tantervek kidolgozásában, amelyek elősegítik a hallgatók gyors beilleszkedését a vállalati világba;

54.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vállalkozói világ támogassa az egyetemeket, és ösztönzi a társaságokat, hogy biztosítsanak ösztöndíjakat, lehetővé téve így a diákoknak a munkaerőpiacon jelentős értékkel bíró tudásuk és készségeik gyarapítását;

55.  kiemeli, miszerint alapvető érték, ha a társadalom számára láthatóvá tesszük a felsőoktatási intézmények és a vállalkozások közötti együttműködésből származó tudást és eredményeket;

56.  felhívja a vállalkozásokat, hogy ösztöndíjak révén fokozzák a tehetséges fiatalok támogatását;

Kutatás

57.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak fokozniuk kell abszorpciós kapacitásukat, hogy az egyetemeken generált tudományos szaktudást fel tudják használni és át tudják alakítani, ösztönözniük kell a belső kutatásokat, az egész életen át tartó tanulást és a folyamatos képzést, valamint olyan, aktív kommunikációs politikát kell folytatniuk, melynek keretében ismertetik szükségleteiket a tudományos közösséggel, és doktori és posztdoktori címmel rendelkezőket és kutatókat toboroznak ;

58.  hangsúlyozza, hogy a kutatási intézményekben olyan szakemberekre van szükség, akik képesek az üzleti lehetőségekkel rendelkező ismeretforrások azonosítására és kezelésére;

59.  nagy jelentőséget tulajdonít a nyílt környezetbeli tudásátadásnak; elismeri, hogy ennek eléréséhez különböző eszközök állnak rendelkezésre, például publikációk és szemináriumok, technológiaátadási hivatalok, regionális együttműködések, kezdő és leváló vállalkozások támogatása, együttműködésben végzett kutatás és a kutatók mobilitása; úgy véli azonban, hogy különösen fontos a kapcsolat társadalmi és emberi dimenziója; ennélfogva határozottan támogatja az egyetemek és vállalkozások közötti közvetlen kapcsolatfelvételre irányuló kezdeményezéseket, különösen a kkv-k vonatkozásában;

60.  üdvözli az üzleti és innovációs központok egységes európai hálózatának elindítását, amely a jelenleg az Euro Info Központok (EIC) és az Innovációs Közvetítő Központok (IRC) nyújtott szolgáltatásokat is magába foglalja;

61.  úgy véli, hogy a kutatók országokon átívelő, valamint a tudományos és az üzleti világ közötti mobilitása – a megkülönböztetés-mentesség elvének tiszteletben tartása mellett – mind rövid, mind hosszú távon elengedhetetlen a tudásátadás fokozásához; e tekintetben felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálják felül a létező jogi és pénzügyi keretet és számolják fel a mobilitás szükségtelen akadályait, különös figyelmet fordítva az egyetemi képesítések elismerésére és a bürokrácia csökkentésére; felhívja az egyetemeket, hogy személyzetük számára vezessenek be rugalmasabb és kettős karrierlehetőségeket;

62.  bátorítja a Bizottságot, hogy hozzon létre ösztönzőket a szellemi tulajdon versenyképes európai piacának kialakításához, ami lehetővé tenné az egyetemek, az állami kutatószervezetek és a kkv-k számára, hogy partnereket és befektetőket találjanak szellemi tulajdonjogaikhoz, szakértelmükhöz és ismereteikhez; rámutat, hogy a szellemi tulajdonjogok professzionális kezelése a legtöbb egyetemen megerősíthető lenne;

63.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az innovatív termékek és szolgáltatások – különös tekintettel a kkv-kra – olcsó, hatékony, tényleges és magas szintű jogi védelmét biztosító egységes európai szabadalom, valamint a szabadalmi peres eljárások összehangolt, európai rendszerének előmozdítására irányuló erőfeszítéseket;

64.  rámutat, hogy az egyetemek és vállalkozások közös részvétele a köz- és a magánszféra olyan partnerségeiben mint az európai technológiai platformok, a közös technológiai kezdeményezések, valamint a tudományos és innovációs társulások, elősegítheti a tudás kiaknázását és segíthet abban, hogy az EU kezelni tudja az előtte álló legnagyobb kihívásokat; e tekintetben emlékeztet a felelős partnerségre vonatkozó iránymutatásokra;

65.  bár elismeri, hogy valamennyi együttműködés esetében egyéni megközelítésre van szükség és különböző együttműködési mechanizmusok léteznek, ugyanakkor úgy véli, hogy lehet tanulni a sikeres struktúrákból, példákból, esetekből és szerepmodellekből, és hogy a bevált gyakorlatok és sikertörténetek példáinak terjesztését és az azokhoz való hozzáférést segíteni kell; különösen hangsúlyozza az innovatív vállalatok által alkalmazott helyes gyakorlatok és a hatodik kutatási keretprogramon belül a kollaborációs rendszerben végzett doktori képzéssel kapcsolatosan nyert ismeretek figyelembevételének szükségességét;

66.  úgy véli, hogy amennyiben a vállalkozások, a kutatói közösségek és az egyetemek közti szorosabb kapcsolatok kialakítása a cél, a tagállamoknak és a Bizottságnak meg kell könnyítenie, hogy az alapítványok, kórházak, magán- és állami egyetemek közösen részt vállaljanak az oktatási folyamatban és a kutatás előmozdításban;

Bevált gyakorlatok

67.  tudomásul veszi és üdvözli az EU-n belül és kívül nyomon követhető bevált gyakorlatok példáit, amelyek jól mutatják az ilyen együttműködés minden fél számára megmutatkozó értékét, tekintettel arra, hogy az ilyen példák segítik a párbeszédhez szükséges megfelelő körülmények kialakítását és a siker esélyeinek növelését;

68.  üdvözli a Bizottságnak a meglévő bevált gyakorlatokat tartalmazó jegyzék kialakítására irányuló kezdeményezését, és felszólítja arra, hogy – minden eredeti gyakorlat hathatós terjesztése révén – tegye ezt a jegyzéket minden fél számára hozzáférhetővé;

69.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy mozdítsa elő a vállalkozások, egyetemek, valamint más oktatási és képzési ágazatok – különösen a középfokú iskolák és szakképzési ügynökségek – közötti strukturált partnerség új formáit, többek között a tanárok továbbképzése céljából; e partnerségek ágazati szervezetek jelenlétét is előírhatják;

70.  javasolja, hogy hozzanak létre internetes honlapot a tapasztalatok megosztása és terjesztése, illetve a bevált gyakorlatok megosztására összpontosító kommunikáció biztosítása céljával, valamint azért, hogy a látogatók számára ötleteket és konkrét eszközöket, mechanizmusokat szolgáltassanak az együttműködési projektek kialakítására és megvalósítására, és rámutat az új technológiák használatának fontosságára az egyetemi és vállalkozói közösség közti szorosabb együttműködés ösztönzése érdekében;

71.  kívánatosnak tartja a némely tagállamban meglévő helyes gyakorlatok alapján egy, a fiatal feltalálóknak, illetve az európai fiatalok innovációinak, találmányainak vagy szabadalmainak szentelt európai nap előmozdítását;

72.  ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a nemzeti, helyi és regionális szintű párbeszéd előmozdítását a bevált gyakorlatokra összpontosítva, és ügyeljen arra, hogy ez a párbeszéd az összes érdekelt felet (például a szociális partnereket) és minden vállalkozási formát (kkv-k, a szociális és szolidáris gazdaság vállalkozásai stb.), továbbá a harmadik országok képviselőit (nem kormányzati szervek stb.) is magában foglalja, annak érdekében, hogy előtérbe helyezze az egyetemek és vállalkozások két világa közötti együttműködés gazdasági és szociális hozzáadott értékét;

73.  felszólítja a Bizottságot – az uniós fellépések közötti következetességet biztosítandó és a tevékenységek megkettőzését elkerülendő – egy főigazgatóságok közötti munkacsoport létrehozására e párbeszéd és más kezdeményezések közötti szinergiák értékelése és kifejlesztése érdekében, figyelembe véve, hogy a megbeszélések mind a politikai prioritásokat, mind a finanszírozási lehetőségeket lefedjék;

o
o   o

74.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 290., 2007.12.4., 1. o.
(2) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0013.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0423.
(5) CdR 157/2009 végl.
(6) SOC/347.


A bulgáriai Kozloduj atomerőmű 1–4-es blokkjának leszerelésével kapcsolatos közösségi pénzügyi támogatás (Kozloduj-program) *
PDF 573kWORD 156k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i jogalkotási állásfoglalása a bulgáriai Kozloduj atomerőmű 1–4-es blokkjának leszerelésével kapcsolatos közösségi pénzügyi támogatásról (Kozloduj-program) szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0581 – C7-0289/2009 – 2009/0172(NLE))
P7_TA(2010)0188A7-0142/2010

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0581),

–  tekintettel a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánynak a Kozloduj atomerőmű 1–4. blokkjáról szóló 30. cikkére,

–  tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Nukleáris biztonság az Európai Unióban” című bizottsági közleményre (COM(2002)0605),

–  tekintettel az Euratom-Szerződés 203. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7–0289/2009),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0142/2010),

1.  jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.  úgy véli, hogy a tanácsi rendeletre irányuló javaslat összeegyeztethető a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret 1a. alfejezetének felső határával, de az 1a. alfejezetben megmaradó tartalék nagyon korlátozott; hangsúlyozza, hogy az új tevékenységek finanszírozása nem veszélyeztetheti az 1a. alfejezethez tartozó, már létező programokat vagy kezdeményezéseket;

3.  ezért megismétli arra irányuló kérését, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának keretében készüljön a kozloduji leszerelési programra, valamint az 1a. alfejezetbe tartozó egyéb politikai prioritásokra vonatkozó többéves stratégia, kiegészítve a többéves pénzügyi keretnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás(1), különösen annak 21–23. pontja alapján rendelkezésre álló valamennyi mechanizmus segítségével, 2010 első félévének vége előtt történő kiigazítására és felülvizsgálatára vonatkozó konkrét javaslatokkal;

4.  hangsúlyozza, hogy a kozloduji leszerelési programra biztosított éves összegről az éves költségvetési eljárás során határoznak a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 38. pontjának rendelkezéseivel összhangban;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az Euratom-Szerződés 106a. cikkének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdése értelmében;

6.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

7.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás1
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Bulgária kötelezettséget vállalt arra, hogy 2002. december 31-ig, illetve 2006. december 31-ig leállítja a kozloduji atomerőmű 1. és 2., illetve 3. és 4. blokkját, valamint ezt követően leszereli ezeket a blokkokat. Az Európai Unió kifejezte arra vonatkozó szándékát, hogy 2009-ig további pénzügyi támogatást folyósít a Phare program alapján nyújtott előcsatlakozási támogatás folytatásaként, támogatva Bulgáriának az atomerőmű leszerelésére irányuló erőfeszítéseit.
(1) 2005-ben, a csatlakozási tárgyalások során Bulgária beleegyezett abba, hogy 2002. december 31-ig, illetve 2006. december 31-ig leállítja a kozloduji atomerőmű 1. és 2., illetve 3. és 4. blokkját, valamint ezt követően leszereli ezeket a blokkokat. Az Európai Unió kifejezte arra vonatkozó szándékát, hogy 2009-ig további pénzügyi támogatást folyósít a Phare program alapján nyújtott előcsatlakozási támogatás folytatásaként, támogatva Bulgáriának az atomerőmű leszerelésére irányuló erőfeszítéseit. Az Európai Unió akkor arról is biztosított, hogy a pénzügyi támogatást figyelembe veszik a 2007–2013-as időszakra szóló közösségi támogatás általános felülvizsgálata részeként.
Módosítás2
Rendeletre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló 2005. évi szerződés, és különösen a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 30. cikke Bulgáriának a kozloduji atomerőmű 3. és 4. blokkjának leállítása vonatkozásában tett kötelezettségvállalására való tekintettel támogatási programot hozott létre (a továbbiakban: a Kozloduj-program), amely 210 millió EUR költségvetéssel rendelkezik a 2007–2009-es időszakban.
(2)  A Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló 2005. évi szerződés, és különösen a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 30. cikke Bulgáriának a kozloduji atomerőmű 3. és 4. blokkjának leállítása vonatkozásában tett kötelezettségvállalására való tekintettel támogatási programot hozott létre (a továbbiakban: a Kozloduj-program), amely 210 millió EUR költségvetéssel rendelkezik a 2007–2009-es időszakban. Ez a program magában foglalja a kozloduji atomerőmű leállításából adódó kapacitáskiesésre nyújtott támogatást is.
Módosítás3
Rendeletre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  Az uniós szolidaritás és az egyenlő bánásmód elve megkívánja, hogy az eddigiekhez hasonlóan ezúttal is méltányosan járjanak el azon tagállamokkal szemben, amelyek támogatásra szorulnak atomerőműveik leszereléséhez, miután a csatlakozási szerződésükben vagy annak jegyzőkönyvében foglaltaknak megfelelően vállalták, hogy atomerőműveket zárnak be.
Módosítás4
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Az Unió elismeri a Bulgária által tett erőfeszítéseket és megállapítja, hogy az ország megfelelő haladást ért el a 2009-ig rendelkezésre álló közösségi alapok felhasználása terén a Kozloduj-program leszerelést előkészítő szakaszában, valamint elismeri, hogy 2009-et követően további pénzügyi támogatásra van szükség a tényleges leszerelési műveletek folytatása érdekében.
(4)  Az Unió elismeri a Bulgária által tett erőfeszítéseket és megállapítja, hogy az ország megfelelő haladást ért el a 2009-ig rendelkezésre álló közösségi alapok felhasználása terén a Kozloduj-program leszerelést előkészítő szakaszában, valamint elismeri, hogy 2009-et követően további pénzügyi támogatásra van szükség a 2005. évi csatlakozási szerződéssel összhangban a tényleges leszerelési műveletek folytatása érdekében, miközben a legmagasabb szintű biztonsági előírásokat kell alkalmazni.
Módosítás5
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Ugyanilyen fontos, hogy a kozloduji atomerőmű saját erőforrásait használják fel, mivel így rendelkezésre fog állni a szükséges szakértelem, ugyanakkor enyhébbek lesznek az előrehozott leállítás társadalmi és gazdasági következményei amiatt, hogy a bezárt atomerőmű személyzetét megszakítás nélkül foglalkoztatják. A szükséges biztonsági színvonal fenntartásához ezért fontos a folytatólagos pénzügyi támogatás.
(5)  Ugyanilyen fontos, hogy a kozloduji atomerőmű saját erőforrásait használják fel, mivel így rendelkezésre fog állni a szükséges szakértelem, gyarapodni fog a know-how és a készségek, ugyanakkor enyhébbek lesznek az előrehozott leállítás társadalmi és gazdasági következményei amiatt, hogy a bezárt atomerőmű személyzetét megszakítás nélkül foglalkoztatják. A szükséges biztonsági, egészségügyi és környezetvédelmi előírások fenntartásához ezért fontos a folytatólagos pénzügyi támogatás.
Módosítás6
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Az Unió elismeri, hogy a pénzügyi támogatásra az energiaágazat enyhítő intézkedéseinek továbbvitele érdekében is szükség van, tekintve az atomerőmű blokkjainak leállítása miatti kapacitáskiesés mértékét, valamint a régió ellátásbiztonságára gyakorolt hatást.
(6)  Az Unió elismeri, hogy a pénzügyi támogatásra az energiahatékonyabb gazdaság irányába történő fejlődés érdekében is szükség van, tekintve hogy az pozitívan hatna az ellátásbiztonságra, a villamos energia árára és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mennyiségére Bulgáriában. Mivel Bulgáriában további előrelépés szükséges a kiégett fűtőelemek és erősen sugárzó radioaktív hulladékok végleges elhelyezése vonatkozásában, és mivel a kozloduji erőmű bezárásának eredményeképpen elhelyezendő valamennyi radioaktív hulladék végleges elhelyezése fontos folyamat, amelyet körültekintően kell megszervezni, az Uniónak segítenie kell a bolgár kormányt a végleges elhelyezési megoldások megtalálásában, szükség esetén a bolgár kormány által készített, a leszerelés során keletkező valamennyi radioaktív anyag biztonságos végleges elhelyezéséről szóló tanulmány alapján.
Módosítás7
Rendeletre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  A kozloduji atomerőmű 1–4-es blokkjainak idő előtti leállításából következő termelésikapacitás-csökkenés – melynek becsült mértéke a 2011–2013-as időszakra 15 TWh, 1,2 Gg/GWh CO2- egyenértékkel– az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős emelkedéséhez vezetett, és Bulgária számára mintegy 18 000 Gg vagy 18 000 kt CO2-egyenérték-növekedést eredményezett, szükségessé téve a CO2-kibocsátás további csökkentését.
Módosítás8
Rendeletre irányuló javaslat
6 b preambulumbekezdés (új)
(6b)  Az Unió elismeri, hogy mérsékelni kell azoknak a megnövekedett környezeti károknak és kibocsátásoknak a hatását, amelyek annak következményei, hogy helyettesítő kapacitásként főként ligniterőműveket vesznek fokozottabban igénybe.
Módosítás9
Rendeletre irányuló javaslat
6 c preambulumbekezdés (új)
(6c)  A kozloduji atomerőmű 1–4. blokkjainak bezárásából eredő társadalmi és gazdasági hatások csökkentésére irányuló enyhítő intézkedésekhez, mint például az érintett személyzet átképzésére és szakértelmének más ágazatokban – például az ipari kutatás vagy a megújuló energiák területén – történő hasznosítására irányuló programokhoz uniós pénzügyi támogatásra lehet szükség.
Módosítás10
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)   Következésképpen az Európai Unió általános költségvetéséből 300 millió EUR-t kell rendelkezésre bocsátani a kozloduji atomerőmű leszerelésének finanszírozásához a 2010–2013-as időszakban.
(7)   Elismerve, hogy az üzemi nyereségből nem történt meg a szükséges leszerelés és a radioaktív hulladékok kezelése, az Európai Unió általános költségvetéséből 300 millió EUR-t kell rendelkezésre bocsátani a kozloduji atomerőmű 1–4. blokkja leszerelésének finanszírozásához a 2010–2013-as időszakban. Ebből az összegből 180 millió EUR-t a leszerelési program támogatására, a fennmaradó 120 millió EUR-t az energiahatékonysági és energiatakarékossági intézkedésekre kell fordítani.
Módosítás11
Rendeletre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  A Bizottság 2009. október 27-i előzetes értékelése1 alapján a forrásokból 180 millió eurót irányoztak elő az alábbi projektek támogatására: 1) projektirányítás, technikai segítség a leszerelési program végrehajtásának támogatásához; 2) a kozloduji atomerőmű 715 szakértője fizetésének biztosítása, akik a 1–4. blokk leszerelésén dolgoznak (működtetés, karbantartás, technikai támogatás, projektmenedzsment); 3) hozzájárulás a radioaktív hulladékok végleges elhelyezését szolgáló nemzeti létesítmény felépítéséhez, amely alapvető fontosságú a leszerelési program végrehajtása szempontjából, különösen a kis és közepes radioaktivitású hulladékoknak a végrehajtás első 10 évében való elhelyezését illetően; 4) helyszíni infrastruktúra és a lebontott hulladék kezelése, beleértve a már a pályázati eljárás szakaszában tartó projekteknek nyújtandó kiegészítő juttatásokat is. A 4. projektben említett helyszíni infrastruktúrafejlesztés csak az 1–4. blokk leszerelésére vonatkozó intézkedéseket tartalmazhat.
________
1 SEC (2009) 1431.
Módosítás12
Rendeletre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Az Európai Unió általános költségvetésének leszerelésre elkülönített előirányzatai nem vezethetnek a verseny torzulásához a villamosenergia-szolgáltató vállalkozások vonatkozásában az Unió energiapiacán. A közösségi vívmányokkal összhangban ezeket az előirányzatokat kell felhasználni a kieső termelési kapacitásokat kompenzáló intézkedések finanszírozására is.
(8)  Az Európai Unió általános költségvetésének leszerelésre elkülönített előirányzatai nem vezethetnek a verseny torzulásához a villamosenergia-szolgáltató vállalkozások vonatkozásában az Unió energiapiacán. A közösségi vívmányokkal és az európai közös energiapiac működési szabályaival összhangban ezeket az előirányzatokat kell felhasználni az energiahatékonysági és -megtakarítási intézkedések finanszírozására is.
Módosítás13
Rendeletre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Az EBRD feladatai közé tartozik az atomerőművek leszerelésére irányuló programoknak juttatott közpénzek kezelése, valamint e programok pénzügyi irányításának felügyelete a közpénzek felhasználásának optimalizálása érdekében. Az EBRD ezenfelül ellátja mindazokat a költségvetési feladatokat, melyeket a Bizottság a költségvetési rendelet 53d. cikkének rendelkezéseivel összhangban ráruház.
(10)   Az EBRD feladatai közé tartozik azon atomerőműblokkok leszerelésére irányuló programoknak juttatott közpénzek kezelése, amelyeknek leállításáról a csatlakozási tárgyalások során megállapodtak. Az EBRD felügyeli e programok pénzügyi irányítását a közpénzek felhasználásának optimalizálása érdekében. Az EBRD emellett ellátja mindazokat a költségvetési feladatokat, melyeket a Bizottság a költségvetési rendelet 53d. cikkének rendelkezéseivel összhangban ráruház.
Módosítás14
Rendeletre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  A lehető legnagyobb hatékonyság érdekében az elérhető legjobb műszaki szakértői hátteret kell igénybe venni a kozloduji atomerőmű leszereléséhez, kellő figyelmet fordítva a leállítandó blokkok természetére és technológiai jellemzőire.
(11)  A lehető legnagyobb hatékonyság és az esetleges környezeti következmények lehető legkisebbre való csökkentése érdekében az elérhető legjobb műszaki szakértői hátteret kell igénybe venni a kozloduji atomerőmű 1–4. blokkájnak leszereléséhez, kellő figyelmet fordítva a leállítandó blokkok természetére és technológiai jellemzőire.
Módosítás15
Rendeletre irányuló javaslat
11 a preambulumbekezdés (új)
(11a)  Az információkhoz való hozzáférés, a nyilvánosság részvétele és az átláthatóság érdekében a kozloduji atomerőmű leszerelése során minden megfelelő intézkedést meg kell tenni azon nemzetközi egyezményekben megállapított kötelezettségek teljesítésére, amelyek már előírják a nemzeti, nemzetközi és határokon átnyúló összefüggésben a szükséges követelményeket, mint amilyen a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i Aarhusi Egyezmény1.
________
1 HL L 124., 2005.5.17., 1. o.
Módosítás16
Rendeletre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)   Az kozloduji atomerőmű leszerelését a környezetvédelem terén hatályos jogszabályokkal és különösen az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelvvel összhangban kell megvalósítani.
(12)   A kozloduji atomerőmű 1–4. blokkjának leszerelését a bolgár nemzeti jog rendelkezéseivel, engedélyezési szabályaival és a környezetvédelem terén hatályos jogszabályokkal és különösen az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelvvel összhangban kell megvalósítani.
Módosítás17
Rendeletre irányuló javaslat
12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)  A kozloduji atomerőmű leszerelését azon alapvető célkitűzésnek megfelelően kell elvégezni, mely szerint a munkavállalókat és a lakosságot meg kell védeni az ionizáló sugárzás káros hatásaitól, a jelenlegi szabályozásnak, főleg a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelvnek1 megfelelően, ezáltal biztosítva a legnagyobb mértékben a munkavállalók és a lakosság biztonságát és egészségének védelmét. Az energiaszektorban az energiahatékonyságon és megújuló energiaforrásokon alapuló hatásmérséklő intézkedéseket egyedi bolgár nemzeti stratégiával kell támogatni.
--  -------------
1 HL L 159., 1996.6.29., 1. o.
Módosítás18
Rendeletre irányuló javaslat
12 b preambulumbekezdés (új)
(12b)  A gazdaságosság, valamint a kiutalt források hatékony és eredményes felhasználásának elvét a korábban finanszírozott programok értékelésén és eredményeik ellenőrzésén keresztül kell biztosítani.
Módosítás19
Rendeletre irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)  Azon feltételeket, melyeket a költségvetés végrehajtásának közös irányítása tekintetében figyelembe kell venni, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet1 53d., 108a. és 165. cikke, valamint az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet2 35. és 43. cikke állapítja meg.
--  ----------
1 HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
2 HL L 357., 2002.12.31., 1. o.
Módosítás20
Rendeletre irányuló javaslat
13 b preambulumbekezdés (új)
(13b)  A Kozloduj programnak példaként kell szolgálnia, és a Bizottságnak az atomerőművek jövőbeli leszerelésével járó költségek elemzése és előrejelzése céljából el kell készítenie a leszerelés teljes és részletes költségvetését.
Módosítás21
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk
E rendelet létrehozza a kozloduji atomerőmű 1–4. blokkjának leszereléséhez és a leállítás bulgáriai következményeinek kezelésére irányuló közösségi pénzügyi hozzájárulás végrehajtásának részletes szabályait rögzítő programot (a továbbiakban: Kozloduj-program).
E rendelet létrehozza a kozloduji atomerőmű 1–4-es blokkja leszerelésének további folyamatához és az előrehozott leállítás bulgáriai, a környezetvédelmet, a gazdaságot és a régió ellátásbiztonságát érintő következményeinek kezelésére irányuló közösségi pénzügyi hozzájárulás végrehajtásának részletes szabályait rögzítő programot (a továbbiakban: Kozloduj-program).
Módosítás22
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk
A Kozloduj-programnak nyújtott közösségi hozzájárulás a következők pénzügyi támogatására terjed ki: a kozloduji atomerőmű leszereléséhez kapcsolódó intézkedések, a közösségi vívmányokkal összhangban álló környezeti rehabilitációt célzó intézkedések és a kozloduji atomerőmű négy reaktora által biztosított termelési kapacitás helyettesítéséhez szükséges hagyományos villamosenergia-termelési kapacitások modernizációját célzó intézkedések, valamint egyéb, az erőmű leállításáról és leszereléséről szóló határozat következményeként meghozandó intézkedések, amelyek hozzájárulnak a szükséges szerkezetátalakításhoz, környezeti rehabilitációhoz, és az energiatermelési, -szállítási és -elosztási ágazatok modernizációjához, valamint az energiaellátás biztonságának megerősítéséhez és az energiahatékonyság javításához Bulgáriában.
A Kozloduj-programnak nyújtott közösségi hozzájárulás elsődleges célja a kozloduji atomerőmű 1–4. blokkjának leszereléséhez kapcsolódó intézkedések pénzügyi támogatása. Másfelől céljai még a közösségi vívmányokkal összhangban álló környezeti rehabilitációt célzó intézkedések és a kozloduji atomerőmű négy reaktora által biztosított termelési kapacitás helyettesítéséhez szükséges villamosenergia-termelési kapacitások modernizációját célzó intézkedések, valamint egyéb, az erőmű említett blokkjainak leállításáról és leszereléséről szóló határozat következményeként meghozandó intézkedések, amelyek hozzájárulnak a szükséges szerkezetátalakításhoz, környezeti rehabilitációhoz, és az energiatermelési, -szállítási és -elosztási ágazatok modernizációjához és megerősítéséhez, valamint az energiaellátás biztonságának megerősítéséhez és magasabb színvonalához, az energiahatékonyság javításához és a megújuló energiák fokozottabb használatához Bulgáriában az energiatakarékosság és a megújuló energiák igénybe vételének ösztönzése mellett. Pénzügyi támogatás nyújtható az érintett közösségekben a társadalmi és gazdasági átmenet enyhítéséhez is, például új fenntartható munkahelyek és iparágak létrehozása révén.
Módosítás23
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Kozloduj-program végrehajtásához szükséges pénzügyi referenciaösszeg a 2010. január 1-jétől 2013. december 31-ig tartó időszakra 300 millió EUR.
(1)  A Kozloduj-program végrehajtásához szükséges – a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 38. pontja szerinti – pénzügyi referenciaösszeg a 2010. január 1-jétől 2013. december 31-ig tartó időszakra 300 millió EUR.
Módosítás24
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az éves előirányzatokat a költségvetési hatóság a pénzügyi keret határain belül engedélyezi.
(2)  Az éves előirányzatokat a költségvetési hatóság a pénzügyi keret határain belül és a leszerelési folyamat követelményeinek megfelelően engedélyezi.
Módosítás25
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés
(3)  A 2010. január 1. és 2013. december 31. közötti időszak folyamán lehetőség van a Kozloduj-programnak nyújtott támogatási előirányzatok összegének korrekciójára, figyelemmel a program végrehajtásában tapasztalt előrehaladásra és annak biztosítása érdekében, hogy a források programozása és elosztása a tényleges fizetési szükségleteken és felvevőképességen alapuljon.
(3)  A 2010. január 1. és 2013. december 31. közötti időszak folyamán a Kozloduj-programnak nyújtott támogatási előirányzatok összegét felül kell vizsgálni, figyelemmel a program végrehajtásában tapasztalt előrehaladásra, valamint a kozloduji atomerőmű 1–4. blokkjai előrehozott leállításának a környezetvédelemre, a gazdaságra és a régió ellátásbiztonságára gyakorolt hosszú távú hatására és következményeire, és annak biztosítása érdekében, hogy a források programozása és elosztása a tényleges fizetési szükségleteken és felvevőképességen alapuljon.
Módosítás26
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Kozloduj-program keretében hozott intézkedéseket a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell jóváhagyni.
(2)  A Kozloduj-program keretében hozott intézkedéseket a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell jóváhagyni. Az intézkedéseknek meg kell felelniük a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó uniós szabályoknak.
Módosítás27
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottságnak joga van akár közvetlenül saját alkalmazottai útján, akár bármely általa kiválasztott, erre szakosodott külső szervezet útján pénzügyi ellenőrzést folytatni a támogatás felhasználásával kapcsolatosan. E pénzügyi ellenőrzésekre a Közösség és az EBRD közötti, a Kozloduj Nemzetközi Leszerelési Támogatási Alapnak nyújtott közösségi támogatásról szóló megállapodás teljes időtartama alatt, valamint a támogatás utolsó részletének kifizetését követő öt éven belül kerülhet sor. Az ellenőrzések eredménye alapján a Bizottság adott esetben a támogatás visszatérítéséről határozhat.
(1)  A Bizottságnak nyomon kell követnie a támogatást és joga van akár közvetlenül saját alkalmazottai útján, akár bármely általa kiválasztott, erre szakosodott külső szervezet útján pénzügyi ellenőrzést folytatni a támogatás felhasználásával kapcsolatosan. E pénzügyi ellenőrzésekre a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és a Nemzetközi Energiaügynökség szabályaival összhangban a Közösség és az EBRD közötti, a Kozloduj Nemzetközi Leszerelési Támogatási Alapnak nyújtott közösségi támogatásról szóló megállapodás teljes időtartama alatt, valamint a támogatás utolsó részletének kifizetését követő öt éven belül kerülhet sor. Az ellenőrzések eredménye alapján a Bizottság adott esetben a támogatás visszatérítéséről határozhat. Ezen ellenőrzések és más értékelések finanszírozása nem tartozik a leszerelésre nyújtott támogatás költségvetésének hatálya alá.
Módosítás28
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
(2)  A Bizottság tagjai valamint a Bizottság által megbízott külső személyek számára megfelelő hozzáférést kell biztosítani különösen a kedvezményezett irodáihoz, valamint a pénzügyi ellenőrzés végrehajtásához szükséges valamennyi információhoz, beleértve az elektronikus formában tárolt adatokat is.
(2)  A Bizottság tagjai valamint a Bizottság által megbízott külső személyek számára megfelelő hozzáférést kell biztosítani különösen a kedvezményezett irodáihoz, valamint a pénzügyi ellenőrzés végrehajtásához szükséges valamennyi információhoz, beleértve az elektronikus formában tárolt adatokat is. Az ellenőrzések kiterjednek a leszerelésre vonatkozó engedélyek kiadása terén elért előrehaladás vizsgálatára is.
Módosítás29
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés
A Számvevőszék ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a Bizottság, különösen a hozzáférés tekintetében.
A Számvevőszék és az Európai Parlament ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a Bizottság, különösen a hozzáférés tekintetében.
Módosítás30
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk
A Bizottság gondoskodik e rendelet végrehajtásáról, amelyről rendszeresen jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság a 3. cikk (3) bekezdésével összhangban elvégzi a program félidős értékelését.
A Bizottság gondoskodik e rendelet végrehajtásáról, amelyről rendszeresen jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a források felhasználásáról és az elvégzett feladatokról. A Bizottság a 3. cikk (3) bekezdésével összhangban elvégzi a program félidős és utólagos értékelését, és ezekről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.
Az utólagos értékelés tartalmazza egy atomerőmű leszerelésének teljes és részletes költségvetését, hogy tervezni lehessen a jövőbeli leszerelési költségeket. Elemzi a gazdasági, társadalmi és környezeti költségeket is, a fennmaradó szabad sugárzás hatására és az ellátásbiztonságot érintő következményekre összpontosítva.
Módosítás31
Rendeletre irányuló javaslat
7 a cikk (új)
7a. cikk
A Bizottság a hozzájárulási megállapodás aláírását megelőzően megfelelőségi értékelést végez legalább az EBRD nemzetközileg elfogadott számviteli, ellenőrzési, belső ellenőrzési és beszerzési előírásaival összhangban.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.


Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek és a Hetedik Kutatási és Fejlesztési Keretprogram egymást erősítő hatásainak megvalósulása
PDF 338kWORD 107k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram egymást erősítő hatásainak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról (2009/2243(INI))
P7_TA(2010)0189A7-0138/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak XVII., XVIII. és XIX. címére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/ΕK európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a jövőbeli regionális politikának az EU innovációs képességéhez való hozzájárulásáról szóló, 2007. május 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az ismeretek átültetése a gyakorlatba: széles körű innovációs stratégia az EU számára” című, 2007. május 24-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a területi kohéziót és a kohéziós politika jövőbeli reformját érintő vita állásáról szóló zöld könyvvel kapcsolatos 2009. március 24-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a regionális politika terén alkalmazott bevált gyakorlatokról és a strukturális alapok felhasználásának akadályairól szóló, 2009. március 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A strukturális alapokról szóló rendelet végrehajtásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei” című, 2009. március 24-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Parlament által közzétett, „Szinergiák az EU hetedik kutatási keretprogramja, a versenyképességi és innovációs keretprogram és a strukturális alapok között” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament által közzétett, „Az európai kutatási és fejlesztési, valamint innovációs politikák területi szinten történő érvényesítésének lehetővé tétele érdekében” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament által közzétett, „A strukturális alapokból az innovációhoz nyújtott támogatás – a végrehajtással kapcsolatos, a 2007–2013 közötti és az azt követő időszakra vonatkozó kihívások” című tanulmányra,

–  tekintettel a „Versenyképes régiók: kutatás és innováció – Hozzájárulás a gazdasági növekedés felgyorsításához, a munkahelyek számának növeléséhez és minőségének javításához” című, 2007. augusztus 16-i bizottsági közleményre (COM(2007)0474),

–  tekintettel „A tagállamok és a régiók az EU kohéziós politikája segítségével valósítják meg a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiát 2007 és 2013 között” című, 2007. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2007)0798),

–  tekintettel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló, 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

–  tekintettel a „20. éves jelentés a strukturális alapok végrehajtásáról (2008)” című, 2009. december 21-i bizottsági jelentésére (COM(2009)0617),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „A kohéziós politikán keresztül innovációt megvalósító régiók” című, 2007. november 14-i munkadokumentumára (SEC(2007)1547),

–  tekintettel a „Konzultáció a jövőbeni ”EU 2020' stratégiáról' című, 2009. november 24-i bizottsági munkadokumentumra (COM(2009)0647),

–  tekintettel a Bizottságnak az „Ötödik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról –Növekedésben a régiók, növekedésben Európa” című, 2008. június 19-i helyzetjelentésére (COM(2008)0371) (Ötödik helyzetjelentés),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Hatodik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról – Kreatív és innovatív régiók” című, 2009. június 25-i helyzetjelentésére (COM(2009)0295) (Hatodik helyzetjelentés),

–  tekintettel a Tudományos és Műszaki Kutatási Bizottságnak (Crest) „A nemzeti programok és a 2006. évi helyzetjelentések alapján a kutatási és fejlesztési politikákra vonatkozó tanulságok” című jelentéssel kapcsolatos, 2006. december 4-i feljegyzésére (CREST1211/06),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Versenyképes régiók: kutatás és innováció – Gyakorlati útmutató a kutatás és az innováció uniós finanszírozási lehetőségeihez” című útmutatójára,

–  tekintettel a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fórumának „A kutatási infrastruktúrák európai útiterve, 2006. évi jelentés” című jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság kérésére készített, „A megreformált kohéziós politika menetrendje” című független jelentésre (Fabrizio Barca jelentés) (2009),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0138/2010),

A.  mivel a megújult lisszaboni stratégia kiemelt jelentőséget tulajdonít a kutatásnak és az innovációnak a kihívások – például az éghajlatváltozás és a növekvő globális verseny – megoldása érdekében; mivel a válság utáni időszakban a növekedés és a munkahelyteremtés kutatás és innováció által történő ösztönzése minden eddiginél fontosabbá vált, és ez a javasolt EU 2020 stratégia elsőszámú célja,

B.  mivel minden társadalmi réteg számára nélkülözhetetlen a népesség szociális és gazdasági helyzetének javítására irányuló kutatás és innováció megvalósítása,

C.  mivel a kutatás és az innováció európai támogatása elsősorban a kutatási, innovációs és kohéziós politikán keresztül valósul meg, melynek legfontosabb eszközei közé tartoznak a strukturális alapok, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (FP7), valamint a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP),

D.  mivel a kohéziós politika az európai integrációs folyamat egyik lényeges pillére, valamint a legsikeresebb uniós politikák közé tartozik, amely előmozdítja az egyre növekvő regionális eltérések közötti konvergenciát, valamint ösztönzi a növekedést és a foglalkoztatást,

E.  mivel az innovációt hatékonyabban a szereplőkhöz – úgy mint az egyetemekhez, állami kutatóintézetekhez vagy az iparhoz – közeli regionális szinten kezelik, ami támogatja a régiók közötti tudásátadási partnerségeket és a jó gyakorlatok cseréjét,

F.  mivel a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó, a kohézióról szóló második közösségi stratégiai iránymutatás felszólít a növekedést szolgáló tudás és innováció fejlesztésére, következésképpen a teljes elkülönített összeg 25%-át előirányozták e célra a költségvetésben,

G.  mivel napjaink kihívásainak összetettsége integrált politikai eszközrendszert tesz szükségessé; mivel a tudásalapú társadalomhoz többre van szükség, mint a különböző ágazatok tevékenységének puszta összegzésére; a szereplők és az eszközök közötti szinergia döntő fontosságú ahhoz, hogy ezek az eszközök egymást erősítsék, valamint támogassák a kutatási és innovációs projektek fenntartható végrehajtását, ami a régiókban konkrét termékelképzelések formájában biztosítja a kutatási eredmények megvalósulását,

H.  mivel bár az említett eszközrendszer bizonyos elemei, például az azonos időtartam és a lisszaboni menetrenddel való összhang lehetővé teszi a szinergiákat, továbbra is vannak azonban lényeges különbségek, például az eltérő jogalap, a tematikus kontra területi hangsúly, valamint a megosztott és centralizált irányítás,

A kutatási és innovációs célokat megvalósító kohéziós politika

1.  méltányolja, hogy a 2007–2013-as időszakban a kohézióról szóló második közösségi stratégiai iránymutatásnak megfelelően a teljes pénzügyi előirányzatból valamennyi tagállam jelentős összeget szánt a kutatásra és fejlesztésre, az innovációra, valamint a tudásalapú gazdaság kialakítására, aminek következtében 246 nemzeti, illetve regionális operatív programra került sor, amelyek keretében körülbelül 86 milliárd eurót irányoztak elő kutatásra és innovációra; ebből 50 milliárd euró már rendelkezésre állt alapkutatásra és –fejlesztése, valamint innovációra; megállapítja, hogy a kohéziós politika a terület jelentős európai támogatási forrásává vált, ami megmutatkozik mind a hetedik keretprogram, mind a versenyképességi és innovációs keretprogram költségvetésében (50,5 milliárd euró és 3,6 milliárd euró); rámutat a kutatásra és fejlesztésre szánt összegek tekintetében a mennyiségben kifejezett célok meghatározásának lehetőségére és eredményességére;

2.  üdvözli, hogy léteznek új finanszírozási módszerek, és hangsúlyozza a JEREMIE kezdeményezésben, valamint a Bizottság és az Európai Beruházási Bankcsoport kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusában rejlő lehetőségeket az innovatív vállalkozások finanszírozási lehetőségeinek javítására; ajánlja, hogy a regionális szereplők a strukturális alapok finanszírozásával együtt használják ki ezeket az új lehetőségeket; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az állami és magánbefektetések hatékony koordinálásának szükségességét;

3.  várja a Bizottságnak az általános rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett stratégiai jelentését; úgy gondolja, hogy a jelentés átfogó áttekintést fog adni arról, hogy a tagállamok milyen teljesítményt értek el a 2007–2009-es időszakra vonatkozó célkitűzések végrehajtása során, továbbá a kohéziós politika jövőbeni kilátásaival kapcsolatos vita alapját képezi majd;

4.  megismétli, hogy az EU-ban az egyes politikák tekintetében a többszintű irányítás integrált megközelítésére van szükség; hangsúlyozza, hogy egy jól működő, többszintű integrált irányítási rendszer a forráselkülönítéssel kapcsolatos célkitűzések eredményes meghatározásának és végrehajtásának előfeltétele; megjegyzi, hogy a strukturális alapok végrehajtása a nemzeti és regionális hatóságok felelőssége, míg a versenyképességi és innovációs keretprogramot és a hetedik keretprogramot központilag a Bizottság irányítja; tudatában van annak, hogy a tagállamokban különböző közigazgatási rendszerek működnek, és fontosnak tartja a polgárok számára leghatékonyabb döntéshozatali szint azonosítását;

5.  fontosnak tartja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósításában szerepet játszó közösségi politikák koordinálását; úgy véli, hogy a hatékony szinergiák ösztönzése, valamint az innovációra irányuló helyi és regionális szintű beruházásokat támogató legmegfelelőbb európai szintű eszközök azonosítása és előtérbe helyezése érdekében alaposabban elemezni kell e politikáknak a helyszínen, valamint a kohézióra kifejtett hatását; emlékeztet arra, hogy figyelembe kell venni a régiók három típusának különböző társadalmi és gazdasági helyzetét (konvergencia, átmenet és versenyképesség), valamint eltérő kreatív és innovatív képességét és vállalkozó szellemét; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kutatásra és fejlesztésre, valamint az innovációra, az oktatásra és az erőforrásokat hatékonyan hasznosító technológiákra fordított beruházás javára válik a hagyományos ágazatoknak, a vidéki területeknek és a magasan képzett munkaerőt alkalmazó, szolgáltatásokat nyújtó gazdaságoknak egyaránt, továbbá ennek köszönhetően megerősíti a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

6.  rámutat a kutatási és innovációs tevékenység folytatása tekintetében a városokban rejlő nagy lehetőségekre; úgy véli, hogy a technológiai fejleményeken alapuló intelligensebb városi szakpolitika és annak a ténynek a felismerése, hogy az európai népesség 80%-a – a legnagyobb társadalmi különbségeket mutató – városokban él, hozzájárulna a fenntartható gazdasági növekedéshez; ezért a városi dimenziónak a jövőbeli kohéziós politikába történő beillesztésére hív fel;

A strukturális alapok, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (FP7), valamint a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) közötti szinergiák

7.  elismeri, hogy a 2007–2013-as időszakra vonatkozó forráselkülönítési rendelkezések révén a kohéziós politika jobban szolgálja a kutatási és innovációs politikákkal való szinergiák megteremtését, ugyanakkor a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramon, valamint a versenyképességi és innovációs keretprogramon belül a területi dimenzió egyre fontosabbá válik; felhív arra, hogy meg kell fontolni egy teljesítményalapú forráselkülönítési mechanizmus kialakítását, amely erőteljesebb tematikus hangsúllyal rendelkezik, lehetővé téve ezáltal az új kihívásokra adandó megfelelő politikai reakciók megfogalmazását;

8.  rámutat, hogy a keretprogramban a K+F+I-ra fordított költséget a kiválóság kritériuma alapján osztják el, aminek következtében a résztvevők magas szintű technikai kapacitás, valamint az adminisztratív és pénzügyi eljárásokban szerzett mélyreható ismeret birtokában egymással versenyeznek a támogatásért; hangsúlyozza, hogy ezáltal a támogatás a gazdasági klaszterekbe és az EU vezető régióiba áramlik, ami korlátozza a kedvező szinergiák kialakulását azon régiók és országok csoportjában, amelyek már jó úton haladnak a cél felé, de azt még nem érték el; rámutat, hogy a kutatási és innovációs lehetőségekben fennálló regionális különbségek növekedése és a valós politikai koherencia szavatolása olyan kihívást jelentenek, amelyet mind a kohéziós politika, mind a kutatási és innovációs politika keretei között kezelni kell, függetlenül attól, hogy a végrehajtó szervek különböző szinteken (nemzetek feletti, nemzeti és annál alacsonyabb szinten) működnek, illetve ezeket különféle logika (pl. kohézió kontra kiválóság) szerint irányítják;

9.  hangsúlyozza, hogy az innováció hatékonysága függ a kialakított szinergiák intenzitásától, és sajnálatosnak tartja, hogy a finanszírozással kapcsolatos szinergiák kialakítására vonatkozó, meglévő lehetőségek még mindig nem eléggé ismertek; felhívja az információk, valamint az elemzés, irányítás és döntéshozatal szempontjából kiemelt szerepet játszó régiókat és a tagállamokat, hogy fokozzák a kommunikáció javítására irányuló erőfeszítéseiket; kiemeli, hogy a kedvező szinergiák kialakításához elengedhetetlenek a különböző ismereteket létrehozó, terjesztő, fejlesztő és alkalmazó szereplők közötti összetett kapcsolatok; hangsúlyozza, hogy a hetedik keretprogramot, a versenyképességi és innovációs keretprogramot és a strukturális alapokat irányító regionális és helyi hatóságoknak ismerniük kell az egyes eszközök által nyújtott lehetőségeket, és a szereplők és a politikák közötti jobb koordinációra szólít fel;

10.  hangsúlyozza, hogy a kutatást és innovációt célzó beavatkozásoknak regionális eszközökben és kapacitásokban kell hasznosulniuk, és az intelligens innováción alapuló regionális innovációs stratégia részét kell képezniük; úgy véli, hogy e stratégiák az EU és nemzeti prioritások meghatározásában és végrehajtásában a régiók és a városok fokozottabb szerepét igénylik; ezért felszólít arra, hogy a strukturális alapokban fontolják meg a regionális innovációs stratégiákat támogató innovatív cselekvések visszaállításának lehetőségét;

11.  tudomásul veszi a kombinált finanszírozás meglévő lehetőségeit; hangsúlyozza azonban, hogy nincs lehetőség a strukturális alapok és a keretprogramok közötti vegyes finanszírozásra; kiemeli, hogy lehetőség van az eszközök kombinálására a kiegészítő, de különálló tevékenységek – például kutatási infrastruktúrák létrehozása –, illetve a kapcsolódó projektek egymást követő részei – például egy új kutatási elképzelés kidolgozása és nyomon követése, valamint az ugyanazon hálózaton vagy klaszteren belüli projektek – finanszírozása esetében;

12.  véleménye szerint az, hogy a vegyes finanszírozás nem engedélyezett a strukturális alapok és a keretprogramok között, megakadályozza a régiókat, hogy a két eszközt egy időben használják, valamint a hatékony „alulról kezdeményezett” stratégiai folyamatok mind regionális, mind helyi szinten segíthetnek a strukturális alapokból, a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramból és a versenyképességi és innovációs programból származó finanszírozás hiányosságainak és átfedéseinek kiküszöbölésében;

13.  hangsúlyozza, hogy a szinergia különösen hatékony a kapacitásépítésben; ebben a kontextusban utal a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) keretei között folyó projektfinanszírozási irányításra és az Európai Unió kutatástámogatási prioritásai regionális és nemzeti szintű koordinációjának szükségességére;

14.  hangsúlyozza, hogy a szinergia túllép a kiegészítő projektfinanszírozáson; úgy gondolja, hogy a kapacitásépítés, a hálózatépítés és a tudásátadás a szinergia lényeges formáját képezi, és megjegyzi, hogy valamennyi eszköz lehetőségeket biztosít az ilyen cserékhez;

15.  megjegyzi, hogy a finanszírozás közvetlen kedvezményezettjének szempontjából a tényleges szinergiák a kedvezményezettnek a különböző uniós eszközökből származó támogatások ötvözésével kapcsolatos szervezési és stratégiai képességétől függ; kéri, hogy a regionális szereplők dolgozzanak ki a finanszírozások ötvözését elősegítő regionális stratégiákat;

16.  javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság különítsenek el elegendő forrást a strukturális alapokból a kutatásra és az innovációra, különösen a fenntartható innovációra, és erősítsék meg a kutatási kapacitásokat; hangsúlyozza, hogy eredményes modelleket kell támogatni és alkalmazni a tudásháromszögben, és hogy a vállalkozásokkal, a kutatóintézetekkel, az egyetemekkel és a hatóságokkal együttműködésben biztosítani kell a regionális kutatás és innováció stratégiai keretének fenntartható fejlesztését; kiemeli, hogy a tudásintenzív regionális innovációs klaszterek lehetőségeket rejtenek magukban a regionális versenyképesség mobilizálására, és örvendetesnek tartja a klaszterek fejlesztésének a versenyképességi és innovációs keretprogramba, valamint a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramba való beépítését („Tudásalapú régiók” cselekvés az FP7-en belül); megemlíti az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) keretei között felállított új tudományos és innovációs társulásokat (KIC), amelyek összekapcsolják az elsődleges európai regionális tudásalapú klasztereket; megjegyzi, hogy az ismeretek regionális klasztereken belüli cseréjét a strukturális alapok is előmozdíthatják; hangsúlyozza, hogy az ilyen klaszterek elsősorban a hátrányos helyzetű régiók számára rejtenek nagy lehetőségeket magukban;

17.  felszólítja a regionális és helyi hatóságokat, hogy – például kutatási infrastruktúra felállításával – hatékonyabban használják fel a strukturális alapokat a kutatási, tudás- és innovációs kapacitás kiépítésére régiójukban, lehetővé téve számukra, hogy részt vegyenek az EU kutatási és innovációs tevékenységeiben; ösztönzi a régiókat, hogy hozzanak létre kutatási és fejlesztési prioritásokat, amelyek kiegészítik a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram prioritásait, és felszólít a hosszú távú tervezésre regionális szinten a finanszírozási eszközök közötti tematikus komplementaritásból származó szinergiák elérése érdekében;

18.  kiemeli a politikai eszközök közötti szinergiákkal kapcsolatos bevált gyakorlatok elemzésének, megosztásának és integrálásának jelentőségét; ezzel kapcsolatban üdvözli a Bizottság által a minisztériumok közötti együttműködés fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseket, és felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a kutatás és az innováció lehetőségeinek és igényeinek regionális szintű elemzését, különösen a rendelkezésre álló kvalitatív adatok gyűjtése tekintetében, valamint hogy biztosítsa az egyéb eszközökkel való kölcsönhatások elemzését a három finanszírozási eszköz bármelyikéről szóló értékelő tanulmányban annak érdekében, hogy meg tudja valósítani a közös irányítást;

19.  örömmel veszi tudomásul a „Gyakorlati útmutató a kutatás és az innováció uniós finanszírozási lehetőségeihez” című dokumentum létrehozását; javasolja, hogy a jövőben az ilyen iránymutatásokat közvetlenül a jogszabályi keret hatálybalépését követően bocsássák rendelkezésre; várja a Bizottság szolgálatainak munkadokumentumát, amely tartalmazza a szinergiák gyakorlati példáit; felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel az akadályok elhárítása érdekében, és ösztönözze a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint mérlegelje a közösségi finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatos, a kutatási és innovációs projektekre vonatkozó, az elvárt eredmények megvalósítását elősegítő gyakorlati irányítási és adminisztratív útmutatókat tartalmazó előzetes iránymutatások és kézikönyv segítségével történő további szakértői segítség nyújtásának lehetőségét;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a bürokráciát a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramban és a versenyképességi és innovációs programban, hogy fokozódjon a strukturális alapokkal kapcsolatos szinergiák hatása;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a különböző támogatási programokból nyújtott támogatások iránti kérelmek benyújtása hogyan egyszerűsíthető egységes kézikönyvekkel ellátott számítógépes programok segítségével;

22.  ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa az egymást erősítő hatások fokozására irányuló tevékenységeit, valamint tájékoztassa az Európai Parlamentet azok alakulásáról, különösen az EU, valamint a nemzeti és regionális szervek közötti vertikális együttműködés helyzetéről;

23.  támogatja a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram nemzeti kapcsolattartási pontjai, a kutatási és fejlesztési programok vezetői és az innovációs ügynökségek közötti szorosabb együttműködést, amely lehetővé teszi, hogy a kutatási és innovációs projektek különböző aspektusait és szakaszait különböző forrásokból finanszírozzák;

A következő programozási időszakra vonatkozó ajánlások

24.  örvendetesnek tartja, hogy az Európa 2020 stratégiatervezet hangsúlyt helyez a politikák közötti kölcsönhatásra, a szakpolitikák integrációjának fontosságára, valamint arra, hogy a közpolitikák kidolgozása és végrehajtása során hatékonyabb szinergiákra és szorosabb partnerségre van szükség; felszólít a városok és régiók által kifejezett azon igény figyelembevételére, hogy a három politikai területen átfogóbb keret, többek között a Bizottságon belül az innovációs és kutatási és fejlesztési programokkal kapcsolatos szinergiákat nyomon követő és koordináló technikai összekötő szervezet jöjjön létre, és hogy vonják be őket az uniós támogatási eszközök és az állami támogatási szabályok tervezésébe és végrehajtásába; felhív továbbá arra, hogy e tekintetben a területi kohézió kapjon kiemelt szerepet;

25.  úgy véli, hogy a jövőbeli K+F+I programoknak ki kell egészíteniük a nemzeti erőfeszítéseket, irányítva ezeket és lendületet adva nekik annak érdekében, hogy a tudás, az innováció, a fejlesztés és a K+F+I-re fordított tagállami beruházások visszanyerjék iránymutató és multiplikátor szerepüket;

26.  rámutat arra, hogy a tudás és az innováció – mint a jövőbeli gazdasági növekedés előmozdítója – megszilárdításához elengedhetetlen az oktatás minőségének javítása, a kutatási eredmények hasznosítása, az innováció és a tudásátadás ösztönzése az Unióban, az információs és kommunikációs technológiák maradéktalan kiaknázása, valamint az innovatív ötletek új termékekben és szolgáltatásokban való felhasználásának biztosítása, amelyek növekedést és minőségi munkahelyeket teremtenek, és segítenek megbirkózni az Európában és a világban végbemenő társadalmi változásokból fakadó kihívásokkal; elengedhetetlen továbbá a vállalkozó szellem ösztönzése, a felhasználók szükségleteire és a piac lehetőségeire fordított kiemelt figyelem, valamint az elérhető és megfelelő finanszírozás biztosítása, amelyben alapvető szerepet kapnak a strukturális alapok;

27.  támogatja az Európa 2020 stratégiában szereplő, az intelligens növekedés elérése érdekében indított három kiemelkedő kezdeményezést, azaz az „Innovatív Unió”, a „Mozgásban a fiatalság” és az „Európai digitális menetrend” kezdeményezéseket, amelyek végrehajtásában kiemelt szerepet kapnak a strukturális alapok;

28.  úgy gondolja, hogy egy erőteljes és megfelelően finanszírozott, valamennyi EU-régió számára előnyös regionális politika előfeltétele az Európa 2020 stratégia céljai elérésének, az intelligens, fenntartható és integratív növekedés, a magas szintű foglalkoztatás és termelékenység, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió biztosításának érdekében; ezzel összefügésben hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt jelentőséget tulajdonít a kutatásnak és fejlesztésnek;

29.  hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni az innovációt segítő uniós eszközök (pl. strukturális alapok, az ERFA, a K+F keretprogram, a versenyképességi és innovációs keretprogram, a stratégiai energiatechnológiai terv) szerepét az adminisztratív eljárások ésszerűsítése, különösen a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, az intelligens, fenntartható és integratív növekedéshez kapcsolódó célok elérésén alapuló innovatív ösztönző mechanizmusok bevezetése és az Európai Beruházási Bankkal (EBB) folytatandó szorosabb együttműködés érdekében;

30úgy véli, hogy a strukturális alapok megfelelő eszközei a helyi és regionális intézményeknek a kreativitás és az innováció ösztönzéséhez nyújtandó segítségnek; hangsúlyozza, hogy nagyobb rugalmasságra lenne szükség ahhoz, hogy az innovatív üzleti kezdeményezések ösztönzéséhez nyújtott támogatásra gyorsabban lehessen ezt a finanszírozást felhasználni; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a kohéziós politika hozzáadott értékét, amely különösen abban rejlik, hogy a kis- és középvállalatok számára széles körben könnyen hozzáférhető támogatást kínál, és jobb hozzáférést teremt a gyakorlati alkalmazásra összpontosító kutatáshoz, technológiatranszferhez és innovációhoz;

31.  javasolja, hogy az egy adott régióban az N+2 és N+3 keretében fel nem használt összes forrást fordítsák más regionális projektekre és közösségi kezdeményezésekre;

32.  emlékeztet arra, hogy a területi kohézió több ágazatot átfogó, horizontális jellegű, ennélfogva az uniós politikáknak elő kell segíteniük megvalósítását; megismétli, hogy ez a koncepció nem korlátozódik a regionális politika hatásaira, hanem a többi, a fenntartható fejlődésre irányuló és regionális szinten kézzelfogható eredményeket kínáló uniós politikával való összhangra is hangsúlyt helyez, a regionális lehetőségek konkrét formáinak fejlesztése, teljes mértékű kihasználása és területi hatása fokozása céljából, a régiók versenyképességének és vonzerejének fokozása és a területi kohézió megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy a „koncentráció, együttműködés és kapcsolat” a területi kohézió kulcsfontosságú koordinátái a kiegyensúlyozottabb területi fejlődés elérése érdekében az Európai Unióban;

33.  kiemeli, hogy területi alapú politikákra van szükség, és úgy gondolja, hogy a városoknak és régióknak az intelligens és fenntartható technológiákra irányuló szakosodást kell követniük néhány, az uniós célkitűzéseken és saját szükségleteiken alapuló innovációs prioritás meghatározása révén, a regionális innovációs stratégiájukban meghatározott módon, valamint e meghatározott prioritásokra kell összpontosítaniuk az előirányzott uniós forrásokat; úgy véli, hogy a regionális döntéshozók és a vállalkozók azon képessége, hogy tudást vonzzanak magukhoz, és azt fenntartható versenyelőnnyé alakítsák át, alapvető fontosságú a régió gazdasági teljesítménye szempontjából, és a környező régiók – köztük a szomszédos tagállami területek – számára is hozzáadott értéket jelent;

34.  hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció – különösen az alacsony vagy nulla szén-dioxid-kibocsátás fejlesztése és az energia-megtakarítás vonatkozásában – kulcsfontosságú az olyan globális kihívások kezelésében, mint az éghajlatváltozás és az energiaellátás biztonsága, valamint a versenyképesség regionális és helyi szintű javításában;

35.  támogatja a Régiók Bizottságának arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre egy „virtuális kreatív hálózatot”, amely mindenki, azaz a vállalkozások, helyi és regionális intézmények, központi közintézmények, a magánszféra és állampolgárok előtt egyaránt nyitva áll, és amely tanácsadást, támogatást, valamint kockázati tőkéhez és szakmai segítséghez való hozzáférést biztosít; hangsúlyozza, hogy egy virtuális hálózat azzal a további előnnyel járna, hogy lehetővé tenné a szigeteken, a legkülső régiókban, vidéki térségekben, hegyvidékeken és alacsony népsűrűségű területeken élők számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a szakértői tanácsokhoz, oktatáshoz és információhoz, vállalkozási támogatáshoz és pénzügyi útmutatáshoz;

36.  rámutat arra, hogy a transznacionális együttműködés képezi a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram, valamint a versenyképességi és innovációs keretprogram lényegét, továbbá hogy a területi együttműködés (transznacionális, régióközi és határokon átnyúló programok révén) a strukturális alapokban érvényesül; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben erősítse az európai területi együttműködés célkitűzését, további általános érvényesítése révén; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a területi együttműködés ösztönzésének lehetőségeit az innováció területén, valamennyi kohéziós politikai célkitűzésben; rámutat, hogy a hetedik keretprogram és a versenyképességi és innovációs keretprogram regionális szintű eredményeinek jobb ismerete megkönnyíti a gyakorlati koordinációt az EU regionális politikája és az említett programok között; sürgeti a Bizottságot, hogy az ilyen koordinációnak szenteljen különös figyelmet; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a hatékony transznacionális együttműködés érdekében, az egymást erősítő hatások megteremtésére irányuló, következetes regionális vagy nemzeti stratégiák kidolgozása révén; felszólítja továbbá az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő ebben a témában a fejlődést és az adatokhoz való hozzáférést;

37.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban és azon kívül is a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram által támogatják a transznacionális együttműködés különféle formáit számos, a tudás és technológia főbb ágazatainak megfelelő tematikus területen, amelyekben támogatni és erősíteni kell a magas szintű kutatást annak érdekében, hogy válaszok szülessenek azokra a társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi és ipari kihívásokra, melyekkel Európa szembe találja magát;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeni jogalkotási keret előkészítése céljából elemezze a már meghozott egyszerűsítési intézkedések hatását a strukturális alapok irányítására;

39.  elismeri, hogy mind a megosztott, mind a központi irányítás speciális szabályokat tesz szükségessé, és a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban és a versenyképességi és innovációs keretprogramban alkalmazott felülről lefelé irányuló, és a strukturális alapokban alkalmazott lentről felfelé irányuló megközelítésnek egyaránt megvannak a maga előnyei; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a különböző programokban alkalmazott szabályok, eljárások és gyakorlatok (támogathatósági szabályok, átalányköltségek, átalányösszegek stb.) összehangolására, valamint (a pályázati felhívások ütemezése, témája, típusai stb. vonatkozásában) jobb koordinációra van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy e célból – a tagállamok és régiók megosztott irányítás szerinti hatáskörének sérelme nélkül – tárja fel a lehetőségeket; ugyanakkor ösztönözze az olyan adminisztratív kultúrát, amely előmozdítja a pluridiszciplináris megközelítést közös ágazatközi stratégiák és a különböző politikai közösségek közötti folyamatos párbeszéd révén, a politika erősebb koherenciájának érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse az érintett alapok adminisztrációját, és kéri, hogy az egymást erősítő hatások felhasználásával és erősítésével egyidőben mindkét támogatási pillér sajátos előnyeit jobban juttassák érvényre;

40.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az elkövetkező kutatási és innovációs tervet úgy állítsák össze, hogy az erősítse a strukturális alapok és a kutatási, versenyképességi és innovációs keretprogramok közötti szinergiákat (hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram, versenyképességi és innovációs program);

41.  megismétli felhívását a Bizottság felé, hogy dolgozzon ki konkrét értékelési szempontokat az innovatív projektek értékeléséhez, és hogy vegye fontolóra az innovációs intézkedések végrehajtására vonatkozó jövőbeni szabályozási ösztönzők javaslatát;

42.  megállapítja, hogy regionális szinten egyértelmű igény mutatkozik a finanszírozási kérelmek, adminisztratív és pénzügyi eljárások, alapkezelés és pénzügyi tervezés területén a több szakértelemre; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg további szakértői támogatás biztosításának, az Enterprise Europe Network és a strukturális alapok irányító hatóságai közötti szorosabb együttműködésnek, valamint a Vezető Piaci Kezdeményezés, a technológiai platformok és a regionális technológiai ütemtervek közötti szorosabb kapcsolatnak a lehetőségét;

43hangsúlyozza az esélyegyenlőség figyelembevételének fontosságát a projektek megfelelőségének értékelésekor és a strukturális alapokból származó finanszírozás, valamint egyéb közösségi eszközökhöz való hozzáférés tekintetében;

44.  hangsúlyozza az azon politikák és programok végrehajtása során nyújtandó nagyobb mértékű támogatás jelentőségét, amelyek fokozzák a kutatási és fejlesztési infrastruktúrák – innováció – munkahelyteremtés láncolaton belüli szinergiát;

45.  úgy véli, hogy a strukturális alapokból társfinanszírozott jelentős kutatási infrastruktúrákat egy nemzetközi szakértői értékelő bizottság magasabb szintű értékelésének kell alávetni, ami kedvező hatással lesz az elkülönített strukturális alapok hatékony felhasználására;

46.  meggyőződése, hogy a politikai vezetés elkötelezettsége a kutatási és innovációs politika koherenciájához szükséges előfeltétel, illetve annak ösztönző eszköze is; ezt szem előtt tartva felszólít a fejlődés, az új információk és a változó körülmények fényében kiigazított, a gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó nemzeti célkitűzésekkel és prioritásokkal összhangban lévő kutatás és innováció stratégiai politikai keretének létrehozására;

47.  megismétli, hogy a Tanácsban a területi kohéziót és a területi tervezést irányító nem hivatalos mechanizmust hivatalosabb struktúráknak kell felváltaniuk; azon a véleményen van, hogy ez a fejlemény az integrált és több témát átfogó struktúrák kialakításával és megerősítésével együtt a politikák jobb koordinációját fogja eredményezni;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 210., 2006.7.31., 25. o.
(2) HL L 291., 2006.10.21., 11. o.
(3) HL L 412., 2006.12.30., 1. o.
(4) HL L 310., 2006.11.9., 15. o.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0184.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0212.
(7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0163.
(8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0156.
(9) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0165.


Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága és gazdaságélénkítés
PDF 252kWORD 102k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságáról és a gazdaságélénkítésről (2010/2038(INI))
P7_TA(2010)0190A7-0147/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Államháztartások a Gazdasági és Monetáris Unióban – 2009” című, 2009. augusztus 12-i bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2009)1120),

–  tekintettel az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságáról és gazdaságélénkítésről szóló 2009. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2009)0545),

–  tekintettel a Bizottságnak a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatások 2009. évi naprakésszé tételéről és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak végrehajtásáról szóló, a Tanácshoz intézett 2009. január 28-i ajánlására (COM(2009)0034),

–  tekintettel a tízéves GMU-ról: a gazdasági és monetáris unió első tíz évéről és jövőbeni kihívásairól szóló 2008. november 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervéről szóló 2009. március 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az „Államháztartások a Gazdasági és Monetáris Unióban – 2007 és 2008 ” című 2009. január 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EKB 2007. évi éves jelentéséről szóló 2008. július 9-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a pittsburghi csúcs ajánlásaira, amelyek a gazdasági fellendülés konszolidációjáig felszólítanak a gazdaságélénkítési erőfeszítések megtartására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0147/2010),

A.  mivel a deficit és az adósság magas szintjével összefüggésben a Bizottság közleményében aggodalmának adott hangot az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban, különösen a lakosság elöregedésének fényében, mivel továbbá az elöregedés fenntarthatósági résre gyakorolt hatása a legtöbb tagállam számításai szerint ötször-hússzor nagyobb a jelenlegi gazdasági válság hatásainál,

B.  mivel a Stabilitási és Növekedési Paktum a 2005-ös felülvizsgálat ellenére sem volt elegendő a jelenlegi válság megelőzésére,

C.  mivel sürgősen meg kell vizsgálni a születésszám-csökkenés Európai Unióban tapasztalható jelenségét, valamint annak okait és következményeit, ezen aggasztó tendencia visszafordítása érdekében,

D.  mivel a költségvetési politika nem fenntartható, ha idővel az államadósság túlzott felhalmozódását vonja maga után,

E.  mivel a közleményben szereplő becslések alapján, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy a lakosság öregedése komoly hatással lesz az európai országok államháztartásának hosszú távú fenntarthatóságára, a 2060-ig előremutató politikai távlat helyénvaló,

F.  mivel a tagállamok adósságának és hiányának a válság alatti növekedése és a demográfia előre jelzett alakulása miatt a költségvetési fenntarthatóság sürgős kihívássá fog válni,

G.  mivel az EU tagállamaiban végbemenő hosszú távú demográfiai változások – különösen a népesség elöregedése – következményeket vonnak maguk után a nemzeti nyugdíjrendszerek finanszírozására nézve,

H.  mivel egyes tagállamok nem tettek kellő lépéseket annak érdekében, hogy csökkentsék működési költségeiket, féken tartsák egészségügyi kiadásaikat és megreformálják egészségügyi- és nyugdíjrendszerüket, mivel továbbá minden tagállamnak át kell vennie az e téren meglévő legjobb gyakorlatokat,

I.  mivel 2009 folyamán az adóbevételek válság okozta visszaesésének és a kivételes gazdaságélénkítő intézkedések végrehajtásának következtében valamennyi tagállam államháztartási hiánya és eladósodottsága nőtt,

J.  mivel az élénkülés első jeleire az Európai Tanács már 2009. szeptembertől azt javasolta, hogy a költségvetési politikák „az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának biztosítására irányuljanak” és arra szólított fel, hogy „összehangolt módon kilépési stratégiákat kell kidolgozni, amint megélénkül a gazdaság, figyelembe véve az egyes országok sajátos helyzetét”,

K.  mivel az utóbbi időszakban pozitív korreláció volt megfigyelhető a rendezett államháztartás és a gazdaság rugalmassága között,

L.  mivel a növekvő államadósság nagy terhet ró a jövő nemzedékeire,

M.  mivel az államadósság egyes tagállamokban olyan módon megnövekedett, hogy az aláássa a stabilitást, valamint a kamatfizetésekhez kapcsolódóan magas állami kiadásokhoz vezet az egészségügyi és nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos egyre fontosabb kiadások rovására,

N.  mivel a megnövekedett állami hitelfelvétel a kamatlábak növelése révén torzítja a pénzügyi piacokat, ami negatív következményekkel jár a háztartásokra és az új munkahelyekkel kapcsolatos befektetésekre nézve,

O.  mivel a hatékony statisztikai irányítás, illetve a független statisztikai intézmények hiánya a tagállamokban aláássa az államháztartás integritását és fenntarthatóságát,

P.  mivel a világ más részei, amelyek nemrégiben még alacsony minőségű árukkal versenyeztek, most belépnek a jó minőségű szegmensekbe; mivel ezek a versenytársak fejlett technológiát alkalmaznak, miközben még mindig szerény órabéreket fizetnek, és nem kell megbirkózniuk a demográfia hátrányos alakulásával, ugyanitt az egyén pedig élete során nagyszámú munkaórát teljesít; eközben pedig Európában utoljára az 1973. évi olajválságot megelőzően sikerült elérni a teljes foglalkoztatást, holott a szerződések szellemének megfelelően az EU-nak továbbra is e cél elérésére kell törekednie, anélkül hogy feladná a szociális védelem és a humán fejlettség magas színvonalát,

Q.  mivel különféle eszközök állnak rendelkezésre a fenntarthatósági rés szűkítésére, mint például az általános termelékenység növelése – és elsősorban a jóléti szolgáltatások termelékenységének növelése –, a nyugdíjkorhatár emelése, a születési ráta növelése vagy a bevándorlók számának emelése,

R.  mivel a demográfia alakulása az anyasági ösztönzőktől és támogatásoktól jelentős mértékben függő termékenység mértékétől, valamint a migrációtól is függ,

S.  mivel az államadósság és a hiány jelenlegi mértéke a jóléti állam puszta létét fenyegeti,

T.  mivel a strukturális reformok végrehajtásának és az államháztartás konszolidálásának kudarca káros hatással lesz az egészségüggyel, a nyugdíjakkal és a foglalkoztatással kapcsolatos kiadásokra,

U.  mivel sok tagállam megszegi a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és mivel ennek megfelelő betartása mérsékelte volna a válság negatív hatásait,

V.  mivel az államháztartás fenntarthatósága nemcsak Európa egésze, hanem konkrétan az Európai Unió költségvetésének szempontjából is kulcsfontosságú,

W.  mivel a „fenntarthatóság” általános elveit és az alapjául szolgáló feltételezéseket az európai költségvetésre is alkalmazni kell, még akkor is, ha az Európai Unió költségvetése jelenleg a teljes bruttó európai nemzeti jövedelem (GNI) körülbelül 1%-át teszi csak ki,

1.  súlyos aggodalmának ad hangot az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban a pénzügyi és gazdasági válságot követően; emlékeztet rá, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében a válság előtt tett erőfeszítések nagyon nagy mértékben a fokozódó demográfiai kihívásnak való megfelelésre irányultak; elismeri, hogy ezt az erőfeszítést jelentős részben tönkretette az a kényszer, hogy drasztikusan növelni kellett az állami kiadásokat, főként a pénzügyi rendszer globális összeomlásának megelőzése és a gazdasági válság társadalmi következményeinek enyhítése érdekében is;

2.  sajnálja, hogy számos tagállam már a válság kitörése előtt sem nyújtott meggyőző teljesítményt államháztartásának konszolidálása terén annak ellenére, hogy a gazdasági feltételek kedvezőek voltak; hangsúlyozza, hogy ezzel megsértették a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágát, különösen annak 2005-ös átdolgozása után, és súlyosan gyengítették a tagállamok konjunktúraellenes fellépési képességét a válság kibontakozásakor, ami nagyobb bizonytalansághoz, nagyobb munkanélküliséghez és fokozott társadalmi problémákhoz vezetett;

3.  tudatában van annak, hogy az állami kiadások jelenlegi szintje nem tartható fenn korlátlanul; üdvözli az Európai Tanács határozatát, amely szerint mindaddig tartózkodik a segítő intézkedések nyomon követő csomagjáról való döntéshozataltól, amíg nem elemezték alaposan a jelenlegi csomag eredményeit, és nem bizonyították világosan a további fellépés szükségességét;

4.  elismeri, hogy a pénzügyi ágazat összeomlásának megelőzésére szolgáló műveletek sikerrel jártak, noha még mindig nagy szükség van az éberségre; a banki ágazat megmentésével járó pénzügyi terhek csökkenésére számít; dicséri a központi bankok e cél elérésére irányuló összehangolt megközelítését; teljes mellszélességgel felsorakozik a prudenciális felügyelet reformja és a pénzügyi rendszer keretének átalakítása mögött;

5.  hangsúlyozza, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumnak idővel egyensúlyra vagy többletre kell törekednie, ami a kedvező gazdasági időszakokban többletet és az állami költségvetések keretében vagy magán tőkefedezeti rendszerek által átláthatóan finanszírozott nyugdíjrendszereket igényel;

6.  rámutat, hogy az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága alapvető fontosságú a stabilitáshoz és a növekedéshez, valamint az állami kiadások megfelelő szintjének fenntartásához; hangsúlyozza, hogy az adósság és a hiány magas szintje fenyegetést jelent a fenntarthatóságra nézve, és káros hatással lesz az állami egészségügyre, a nyugdíjakra és a foglalkoztatásra;

7.  mély aggodalmának ad hangot a tagállamok hiányának és adósságának magas szintje miatt; óva int attól, hogy a válságot ürügyként felhasználva elmulasszák az államháztartás konszolidálását, az állami kiadások csökkentését és a strukturális reformok végrehajtását, amelyek mindegyike alapvető fontosságú a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való visszatéréshez;

8.  emlékeztet rá, hogy az államháztartás konszolidálása, valamint a hiány és az adósság szintjének csökkentése alapvető fontosságú a modern jóléti állam és egy olyan elosztási rendszer fenntartásához, amely gondoskodik a társadalom egészéről, de különösen annak leghátrányosabb helyzetben lévő csoportjait támogatja;

9.  hangsúlyozza, hogy ha az államadósság és a kamatszint tovább növekszik, a jelenlegi és eljövő nemzedékek már nem lesznek képesek viselni a kamatkifizetések formájában jelentkező költségeket a jóléti állam modelljeinek veszélyeztetése nélkül;

10.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy sok tagállam megszegi a Stabilitási és Növekedési Paktumot; sajnálja, hogy a tagállamok a válság előtti kedvező gazdasági időszakokban nem konszolidálták államháztartásaikat; egyetért a Bizottságnak azzal a kijelentésével, hogy a felügyeleti eljárásokban kiemelt és egyértelmű szerepet kell kapnia az adósság fenntarthatóságának; sürgeti a Bizottságot, hogy szigorúan biztosítsa a Stabilitási és Növekedési Paktum betartását;

11.  az újbóli visszaesés elkerülése érdekében óva int a reálgazdaságnak nyújtott támogatás hirtelen leállításától; felhívja a figyelmet mind a támogatási eszközök túl korai feladásából, mind pedig az államháztartás fenntarthatóságára irányuló korrekciós intézkedések meghozatalának elodázásából származó nem kívánatos hatásokra; emlékeztet rá, hogy ezeket az intézkedéseket kellő időben hozott, célzott és átmeneti intézkedésnek szánták; üdvözli a Bizottság által a jelenlegi sürgősségi intézkedésekből való kilábalás stratégiáján végzett munkát; támogatja a Bizottságnak az idő és hatály szempontjából országonként differenciált kilábalási stratégiákat magában foglaló megközelítését; tudomása szerint az intézkedések visszavonása az első országcsoport esetében 2011-ben kezdődik el; arra biztatja a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a kilábalási stratégiák végrehajtása érdekében, amilyen gyorsan és amilyen határozottan csak lehetséges;

12.  kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, az Európai Unión belüli születések számáról szóló zöld könyvet, ami nem csak a születésszámok csökkenésének okait és következményeit tárja föl, hanem megoldást és alternatívákat is kínál a problémára;

13.  úgy véli, hogy a költségvetési kilábalási stratégiának a monetáris kilábalási stratégia előtt kellene elkezdődnie az utóbbi helyes végrehajtásának lehetővé tétele érdekében, biztosítva ezzel, hogy az EKB, amely sikeresen elkerülte a deflációba való átcsúszást, ugyanilyen jól biztosítani tudja azt is, hogy az infláció ne döntse romba a gazdaság élénkülését; tudomása szerint az EKB utalt arra, hogy a költségvetés kellő időben történő visszafogásának hiányában a monetáris szigorításnak sajnálatos módon a vártnál erőteljesebbnek kell lennie;

14.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi ösztönzés csökkentését a belső piac dinamizmusának, versenyképességének és befektetőkre gyakorolt vonzerejének növelésére irányuló erőfeszítésekkel kell egyesíteni;

15.  hangsúlyozza, hogy a kamatlábak alacsonyan tartása és az adósságteher korlátozása érdekében döntő fontosságú a hiányokból való fokozatos és ellenőrzött kilábalás, biztosítva ezzel a jóléti rendszerek kiadásainak és a háztartások életszínvonalának fenntartására irányuló képességet;

16.  emlékeztet rá, hogy az alacsony kamatlábak kedvezőek a befektetések és a gazdaság élénkítése szempontjából; tisztában van a kormányok élénk hitelfelvételi tevékenysége által a kamatszintekre gyakorolt hatásokkal; őszintén sajnálja, hogy ez a kamatlábkülönbségek növekedéséhez vezetett az EU-n belül; figyelmezteti a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe költségvetési döntéseik piaci kamatlábakra gyakorolt hatását; az a véleménye, hogy a stabil államháztartás a biztos munkahelyek előfeltétele; emlékeztet arra, hogy a hitelfelvétel költségének felhajtásával a kormányok a saját költségvetéseikre nehezedő terheket is növelik;

17.  rámutat, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum konjunktúraellenes hatásai csak akkor működhetnek, ha a tagállamok a kedvező időszakokban ténylegesen költségvetési többletet érnek el; e tekintetben szorgalmazza a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának jobb végrehajtását is; sürgeti a lehetséges jövőbeni vészhelyzetre való takarékoskodás elvére való átállást arról a hozzáállásról, amely szerint elsők a kiadások, aztán jön a visszafizetés; emlékeztet arra, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum középtávon kiegyensúlyozott vagy többletben lévő költségvetés elérését követeli meg a tagállamoktól, ami azt jelenti, hogy a három százalékos hiány nem célnak, hanem a megengedett legszélső határnak tekintendő még az átdolgozott Paktum szerint is;

18.  sürgeti, hogy a segélycsomagok felszámolásával párhuzamosan hajtsanak végre strukturális reformokat a jövőbeni válságok megelőzése, valamint az európai vállalkozások versenyképességének növelése, a nagyobb növekedés elérése és a foglalkoztatás javítása érdekében;

19.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a stabil államháztartás elérésének kényszerére legkésőbb 2011-ben minden tagállamnak el kell kezdenie a fenntarthatósági résnek évente történő csökkentését;

20.  elismeri, hogy a költségvetési ösztönző intézkedések és a szabadjára engedett automatikus stabilizátorok sikeresnek bizonyultak, valamint javasolja, hogy a Bizottság szólítsa fel a tagállamokat, hogy törekedjenek a költségvetési egyensúly kialakítására, és amint a gazdaság ismét elindul a fenntartható gazdasági élénkítés elérése felé, az elsődleges költségvetési többletet fordítsák az eladósodás csökkentésére;

21.  rámutat a foglalkoztatást támogató intézkedések és a gazdasági növekedési potenciál növelésére, valamint az európai gazdaság versenyképességének erősítésére irányuló hosszú távú beruházások jelentőségére;

22.  hangsúlyozza, hogy figyelembe véve az Unió előtt álló aktuális demográfiai kihívásokat, a válságellenes intézkedések nem eredményezhetnek olyan hosszú távú következményeket az államháztartásra nézve, amelyek költségeit a mostani és jövőbeni nemzedékeknek kellene majd viselniük;

23.  támogatja azt a gondolatot, hogy az Európai Unión belül a gazdaságpolitikák fokozottabb összehangolása elkerülhetetlenül szükséges, és további szinergiákhoz vezet;

24.  elismeri, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum nem elégséges eszköz a tagállamok fiskális és gazdaságpolitikáinak harmonizálásához;

25.  támogatja ezért a mechanizmusok felülvizsgálatát, hogy az EU nemzeti gazdaságai ismét a konvergencia útjára lépjenek;

26.  indítványozza, hogy a Bizottság megfelelő együttműködési mechanizmust alakítson ki az IMF-fel olyan speciális esetekben, amikor az IMF segítséget nyújt a tagállamoknak fizetési mérlegük helyreállításában;

27.  emlékeztet rá, hogy a magas infláció nem megfelelő válasz a költségvetés kiigazítására, mivel lényeges gazdasági költségekkel jár, és veszélyt jelent a fenntartható és minden társadalmi rétegre kiterjedő növekedésre;

28.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a „recesszió megfordításához szükséges költségvetési expanzió hosszú távon nem összeegyeztethetetlen az államháztartás fenntarthatóságával”, ám felhívja a figyelmet a magasabb közkiadásokon alapuló túlzott és mesterséges expanzió kockázataira, amely expanzió alá is áshatja e politikát;

29.  úgy véli, hogy a meghatározott rövid távú döntések sorozata révén folytatott államháztartási igazgatás biztosítja az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságát, és az egymást követő rövid távú döntések révén, a rövid távú struktúrák kialakításával lehet legjobban megoldani az államadósság fenntarthatóságának problémáját;

30.  úgy véli, hogy a költségvetési politikának túlnyomórészt átcsoportosítás révén a rendelkezésre álló megtakarításokat növekedésserkentő befektetésekké (például a kutatással és fejlesztéssel, az iparbázis korszerűsítésével, egy zöldebb, intelligensebb, innovatív és versenyképesebb uniós gazdaság kialakítására irányuló befektetésekké) kell átkonvertálnia;

31.  hangsúlyozza, hogy az állami és szociális kiadások jelentős része produktív kiadás is lehet, ha olyan projektekre irányul, amelyek jótékony hatással vannak a fizikai- és humántőke felhalmozódására és az innováció előmozdítására; hangsúlyozza, hogy ellenőrizni kell az adósságteher növekedését annak biztosítása érdekében, hogy a kamatlábak növekvő költségei ne szorítsák ki a döntő fontosságú szociális kiadásokat; hangsúlyozza, hogy az egyre szűkülő erőforrások miatt javítani kell az állami szektor kiadásainak minőségét;

32.  hangsúlyozza, hogy a „szociális védőhálókhoz” hasonló a szociális védelmi rendszerek különösen hatékonynak bizonyultak válsághelyzetekben; hangsúlyozza, hogy az államháztartás stabilitása előfeltétele annak, hogy ez a jövőben is így legyen;

33.  emlékeztet rá, hogy a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerek hosszú távú fenntarthatósága nem csupán a demográfia alakulásától függ, hanem az aktív lakosság produktivitásától (ami befolyásolja a potenciális növekedést) és attól is, hogy a GDP hány százalékát fordítják az említett rendszerek finanszírozására; hangsúlyozza továbbá, hogy az államháztartások konszolidálása, valamint az adósság és a hiány szintjének csökkentése fontos tényezők a fenntarthatóság szempontjából;

34.  megállapítja, hogy a demográfiai változások, különösen a népesség elöregedése azt jelenti, hogy az állami nyugdíjrendszereket sok tagállamban – különösen a járulékfizetési alap tekintetében – időről időre meg kell reformálni ahhoz, hogy pénzügyileg fenntarthatók maradjanak;

35.  hangsúlyozza, hogy az adósságteher növekedszik abban az esetben, ha a reálkamat meghaladja a GDP növekedési mértékét, a piac pedig súlyosabbnak ítéli a kockázatokat abban az esetben, ha az adósságterhek növekvő tendenciát mutatnak;

36.  úgy véli, hogy az államkölcsönöket terhelő kamatok mértéke tükrözi, hogy a piacok hogyan értékelik a tagállam adósságának fenntarthatóságát;

37.  megállapítja, hogy a növekvő hiányok költségesebbé teszik a hitelfelvételt, részben amiatt, hogy a piacok nagyobbnak értékelik a kockázatokat, ha az adósságteher növekedése gyorsabb a gazdasági növekedésnél és a hiteltörlesztési képesség növekedésénél;

38.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi pénzügyi válság a lehető legegyértelműbben rávilágított a pénzügyi piacok stabilitása és az államháztartás fenntarthatósága közötti közvetlen kapcsolatra; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacok tekintetében megerősített és integrált felügyeleti jogszabályokra van szükség, amelyeknek erőteljes fogyasztó- és befektetővédelmi mechanizmusokat foglalnak magukban;

39.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a tagállamok adósságának minőségéről;

40.  megállapítja, hogy a tagállamok államháztartásának hitelességéhez hatékony és valóban független statisztikai irányításra, valamint megfelelő bizottsági felügyeletre van szükség;

41.  különösképpen javasolja, hogy a Bizottság mérje fel a tagállamok által a gazdaságuk élénkítése érdekében megvalósított adókiadások termelésre és a költségvetésre, valamint a foglalkoztatás ösztönzésére és védelmére gyakorolt hatását;

42.  megállapítja, hogy továbbra is a Stabilitási és Növekedési Paktum képezi a fegyelem gerincét az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának elérése érdekében, és hogy a tagállamoknak a kedvező időszakokban államháztartási többletet kellene kigazdálkodniuk, hiányt pedig csak nehéz időszakokban lehetne képezniük;

43.  hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli, több európai gazdaság elleni spekulatív támadások elsődleges célpontja maga az euró és az európai gazdasági konvergencia volt; ebben az értelemben meggyőződése, hogy az európai problémák európai megoldásokat igényelnek, amelyeknek belső eszközökből kell állniuk az esetleges nemteljesítési kockázat elkerülése érdekében, a nemzeti pénzügyi fegyelem és a pénzügyi támogatás végső lehetőségként igénybe vehető mechanizmusának együttes alkalmazásával;

44.  kéri, hogy a strukturális hiányt az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának meghatározására alkalmas mutatók egyikeként kezelje;

45.  úgy véli, hogy a megújított növekedési és foglalkoztatási stratégia kulcsfontosságú tényezőként hozzájárulhat az Európai Unióban a fenntartható államháztartáshoz; úgy véli, hogy az Európai Uniónak modernizálnia kell gazdaságát, különösen iparbázisát; átcsoportosítást szorgalmaz az EU és a tagállamok költségvetésében a kutatási és innovációs befektetések növelésének irányába; rámutat, hogy az EU új 2020-as stratégiájának sikeréhez jogi kötőerővel rendelkező eszközök szükségesek;

46.  felhívja a figyelmet arra, hogy a hosszú távú kihívások mértékének felmérése céljából állandó ellenőrzés alatt kell tartani az uniós országok államháztartási stabilitását; hangsúlyozza továbbá, hogy az államháztartási ágazat és a szociális rendszerek, például a nyugdíjrendszer kötelezettségeiről rendszeresen tájékoztatni kell a nyilvánosságot;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy az államháztartások hosszú távú fenntarthatósági résének csökkentését tekintse az EU 2020-as stratégiája alapvető részének;

48.  felhívja a tagállamokat, hogy fenntarthatósági réseik megszüntetése után az államadósság GDP-hez viszonyított arányát legfeljebb 60%-ra csökkentsék;

49.  emlékeztet rá, hogy a tőkepiaci kamatlábkülönbségek a tagállamok fizetőképességének fő mutatói;

50.  rendkívül aggályosnak találja a statisztikák minősége terén az EU-n belül és különösen az euroövezetben megfigyelhető különbségeket;

51.  rámutat, hogy az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága szintén alapvető összefüggésben áll az EU költségvetésével és annak finanszírozásával;

52.  hangsúlyozza a többéves pénzügyi keret által igencsak korlátozott EU-költségvetés rendkívül pozitív szerepét a válság okozta hatásoknak az európai fellendülési terv finanszírozása, valamint a pénzeszközöknek a kiemelt területek felé történő átcsoportosítása révén történő enyhítésében; sajnálja azonban, hogy a gazdasági és pénzügyi válság leküzdésére, valamint az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítására nem koordinálják megfelelően a tagállamok fiskális és gazdaságpolitikáit;

A válságból való kilábalás stratégiájának szociális és foglalkoztatási megfontolásai

53.  megállapítja, hogy a gazdasági válság következtében megnövekedett munkanélküliség és felhalmozott adósság, illetve a növekedés mérséklődése nem felel meg a fenntartható államháztartásra irányuló célkitűzéseknek; tudomásul veszi, hogy a tagállamok kénytelenek pénzügyi konszolidációt végrehajtani, és hogy a hitelköltségek csökkentése érdekében javítaniuk kell az államháztartások fizetőképességét, de szükségesnek tartja, hogy mindez méltányosan és ésszerű időkereteken belül történjék, figyelembe véve az egyes tagállamok egyedi helyzetét; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az állami beruházások, a kutatás, az oktatás és a fejlesztés terén válogatás nélkül alkalmazott megszorítások negatívan hatnak a növekedési kilátásokra, a foglalkoztatásra és a társadalmi integrációra, ezért úgy véli, hogy e területeken továbbra is támogatni, adott esetben pedig növelni kell a hosszú távú beruházásokat;

54.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi fellendülés még mindig bizonytalan, és a legtöbb tagállamban továbbra is nő a munkanélküliség, ami különösen a fiatalokat sújtja; szilárdan hiszi, hogy a munkanélküliség jelentős és tartós csökkentése nélkül nem lehet a gazdasági válság végéről beszélni, és kiemeli, hogy az európai jóléti államok bebizonyították értéküket a stabilitás biztosítása és a fellendüléshez való hozzájárulásuk vonatkozásában;

55.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy megfelelően felmérjék a válságnak a társadalomra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásait, és meghatározzák a válságból való kilábalást célzó, a foglalkoztatás, a képzés, a fokozott gazdasági aktivitáshoz vezető beruházások támogatásán, valamint a vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképessége és termelékenysége és az ipari fellendülés fokozásán alapuló európai stratégiát, biztosítva ugyanakkor a versenyképes fenntartható gazdaság felé történő átmenetet; úgy véli, hogy e célkitűzéseknek kell az „Európa 2020” stratégia középpontjában állniuk;

56.  úgy véli, hogy a gazdasági fellendülést szolgáló stratégia nem termelhet ki új strukturális egyensúlyproblémákat, és nem mélyítheti a jövedelmek közötti szakadékot, amelyek visszavetik a termelékenységet és a gazdaság versenyképességét, hanem ezen egyenlőtlenségek leküzdéséhez szükséges reformokat kell bevezetnie; azon a véleményen van, hogy a tagállamok által végrehajtott pénzügyi és adóügyi intézkedéseknek védelmezniük kell a munkabéreket, a nyugdíjakat, a munkanélküli juttatásokat és a háztartások vásárlóerejét anélkül, hogy veszélyeztetnék az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát vagy a tagállamok azon képességét, hogy a jövőben is biztosítsák az alapvető közszolgáltatásokat;

57.  megjegyzi, hogy a népességnek az elkövetkezendő évtizedekre jelzett elöregedése példa nélküli kihívást állít az Unió országai elé; úgy véli ezért, hogy a válságellenes intézkedéseknek elvileg nem szabadna hosszú távú következményekkel járniuk az államháztartásra nézve, illetve a jelenlegi hitelek visszafizetése tekintetében nem róhatnának túlzott terheket az eljövendő generációkra;

58.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gazdaságélénkítést összekössék a strukturális munkanélküliség, mégpedig különösen a fiatalok, az idősek, a fogyatékkal élők és a nők körében tapasztalható munkanélküliség ellen fellépő politikákkal, amelyek célja a minőségi foglalkoztatás növelése, ezáltal a munkavégzés és a beruházások termelékenységének fokozása; e tekintetben fontosnak tartja a humántőke minőségének javítására irányuló politikákat – mint az oktatás- vagy az egészségügyi politikák –, amelyek célja a termelékenyebb, és hosszabb ideig munkaképes munkaerő megteremtése, illetve a szakmai tevékenység időtartamát meghosszabbító politikákat; kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a foglalkoztatási és a munkaerő-piaci politikákra és intézkedésekre, az „EU 2020” stratégia középpontjába helyezve azokat;

A demográfiai változások hatása és a foglalkoztatási stratégia

59.  úgy véli, hogy az államháztartás fenntarthatósága nagymértékben függ a foglalkoztatás szintjének a demográfiai és költségvetési kihívásoknak való megfelelés érdekében történő emelésétől, különös tekintettel a nyugdíjalapok fenntarthatóságára; úgy véli továbbá, hogy a meglévő európai humántőke középtávon fenntartható a bevándorlók munkaerőpiacra történő integrálásához és az állampolgári jogok megadásához vezető megfelelő bevándorlási politikák révén;

60.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás szintjének növelése elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU megbirkózzon a népesség elöregedésének problémájával, továbbá kiemeli, hogy a magas munkaerő-piaci részvétel előfeltétele a gazdasági növekedésnek, a társadalmi integrációnak, valamint a fenntartható és versenyképes szociális piacgazdaságnak;

61.  úgy véli, hogy az „EU 2020” stratégiának egy gazdaság-, foglalkoztatás- és szociálpolitikai paktum formájában kellene testet öltenie, amelynek célja az európai gazdaság versenyképességének fenntartása, és amely a mindenkire kiterjedő munkaerő-piaci integrációra mint a polgárok társadalmi kirekesztése elleni legjobb védelemre összpontosít; hangsúlyozza, hogy pozitív szinergiák létrehozása érdekében a politikáknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást; úgy véli, hogy a stratégiának útmutatókon és – amennyiben lehetséges – nemzeti és európai szinten mérhető és összehasonlítható mutatókon és viszonyítási pontokon kellene alapulnia;

A szociális védelmi rendszerek fenntarthatósága

62.  úgy véli, hogy az európai szinten koordinált és a fenntartható növekedésre, a minőségi foglalkoztatásra, valamint a szociális jóléti rendszerek életképességének biztosításához szükséges reformokra berendezkedett államháztartás a pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság következményeire, illetve a demográfiai változások és a globalizáció által támasztott kihívásokra adott szükséges válaszok egyike;

63.  emlékeztet rá, hogy a kötelező nyugdíjrendszerek hosszú távú egyensúlya nemcsak a demográfiai helyzet alakulásától függ, hanem a munkavégző – a potenciális növekedés mértékét befolyásoló – lakosság termelékenységétől, illetve a GDP e rendszerek finanszírozására fordított hányadától;

64.  kiemeli a nyugdíjreformról szóló, nemsokára elkészülő zöld könyv jelentőségét, és úgy véli, elengedhetetlen fenntartható, biztos és diverzifikált, munkaerő-piaci teljesítményhez és pénzügyi piacokhoz kötött, különböző finanszírozási forrásokkal rendelkező nyugdíjrendszerek kidolgozása, amelyek állami, önkéntes munkáltatói és egyéni rendszereket magukba foglaló vállalati rendszerek formájában valósulhatnak meg, és hogy e rendszerek kialakítását a szerződéseken és az adózáson keresztül is ösztönözni kell; ennélfogva elismeri annak fontosságát, hogy az uniós polgárok tisztában legyenek a nyugdíjrendszerrel;

65.  hangsúlyozza, hogy az implicit nyugdíjfizetési kötelezettségek hosszú távon a teljes államadósság egyik legnagyobb tételét képezik, és a tagállamoknak az általánosan elfogadott módszertannak megfelelően rendszeresen információt kellene közölniük az implicit nyugdíjfizetési kötelezettségeikről;

66.  úgy véli, hogy a fenntartható államháztartás és a megfelelő szociális jóléti és társadalmi integrációt célzó rendszerek iránti egyidejű igény azt jelenti, hogy növelni kell a közigazgatás és a közkiadások minőségét és hatékonyságát, a tagállamokat pedig ösztönözni kell az adóterhek egyenlőbb elosztásának biztosítására irányuló intézkedések meghozatalára a foglalkoztatás és a kkv-k adóterheinek progresszív, erőteljes csökkentése révén; úgy véli végül, hogy mindez segítené a szegénység csökkentését, a társadalmi kohézió biztosítását, valamint a gazdasági növekedés és termelékenység fokozását, amelyek az európai gazdasági és társadalmi modell versenyképességének és fenntarthatóságának központi tényezői;

o
o   o

67.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az EKB-nak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 16. E, 2010.1.22., 8. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0123.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0013.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0357.


A kohéziós politika hozzájárulása Lisszabon és az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez
PDF 237kWORD 81k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról (2009/2235(INI))
P7_TA(2010)0191A7-0129/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 174–178. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel „A strukturális alapokról szóló rendelet végrehatásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei” című, 2009. március 24-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a „Versenyképes régiók: kutatás és innováció – Hozzájárulás a gazdasági növekedés felgyorsításához, a munkahelyek számának növeléséhez és minőségének javításához” című, 2007. augusztus 16-i bizottsági közleményre (COM(2007)0474),

–  tekintettel a Bizottság „A kohéziós politikán keresztül innovációt megvalósító régiók” című, 2007. november 14-i belső munkadokumentumára (SEC(2007)1547),

–  tekintettel a „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért – A lisszaboni stratégia új kezdete” című bizottsági közleményre (COM(2005)0024),

–  tekintettel a Bizottság „A lisszaboni stratégiát értékelő dokumentum” című belső munkadokumentumára (SEC(2010)0114),

–  tekintettel „A tagállamok és a régiók az EU kohéziós politikája segítségével valósítják meg a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiát 2007 és 2013 között” című, 2007. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2007)0798),

–  tekintettel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló, 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

–  tekintettel a „20. éves jelentés a strukturális alapok végrehajtásáról (2008)” című, 2009. december 21-i bizottsági közleményre (COM(2009)0617),

–  tekintettel a 2000–2006-os programozási időszak utólagos értékeléseire,

–  tekintettel a „Konzultáció a jövőbeni ”EU 2020' stratégiáról' című, 2009. november 24-i bizottsági munkadokumentumra (COM(2009)0647),

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. február 11-i informális ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság által az „Európa 2020” stratégiáról indított nyilvános meghallgatásra, és annak eredményére (SEC(2010)0116),

–  tekintettel a Bizottságnak az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i javaslatára (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság 2010. március 31-i, a kohézióról szóló uniós vitát elősegítő stratégiai jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0129/2010),

A.  mivel tekintettel arra, hogy a kohéziós politika végső célja a különböző régiók fejlettségi szintjében mutatkozó különbségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók vagy szigetek – többek között vidéki területek – elmaradásának mérséklése, 2007 óta a strukturális alapokról szóló rendeletek a lisszaboni célkitűzésekre vonatkozó kötelező forráselkülönítést foglalnak magukban az EU-15 számára, továbbá az EU-12 hasonló, nem kötelező forráselkülönítési mechanizmust alkalmaz, ami által a kohéziós politika forrásai a tagállamok és a régiók vonzerejére, a növekedésre és a foglalkoztatásra irányulnak,

B.  mivel a kohéziós politika – különösen a jelenlegi recesszió idején – többek között az általa a hosszú távú fejlesztési programok és politikák számára biztosított stabil finanszírozási összeg, az alkalmazott decentralizált rendszer, valamint a fenntartható fejlődés közösségi prioritásainak az alapvető céljai közé történő felvétele miatt az EU-n belüli növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás egyik legfőbb eszköze,

C.  mivel EU-szerte az állami szféra beruházásainak kétharmada regionális és helyi szintről származik, a regionális és helyi hatóságok gyakran jelentős szakértelmet összpontosítanak és kulcsfontosságú szereplőnek számítanak mind a jelenlegi lisszaboni stratégia, mind a jövőbeni EU2020-stratégia végrehajtásával kapcsolatban,

D.  mivel a kohéziós politikát és az EU2020-stratégiát integrálni kell, miután a kohéziós politika azért szerepel a Lisszaboni Szerződésben, hogy elősegítse a növekedést, a versenyképességet és a foglalkoztatást, melyek egyben a stratégia fő célkitűzései,

E.  mivel a tervezett EU2020-stratégia – a lisszaboni stratégiához hasonlóan – nem kellően tükrözi a régiók és a tagállamok eltérő fejlettségi szintjét, ezért nem helyez kellő hangsúlyt a gazdasági kohézióra a kibővített Európai Unióban,

A kohéziós politika és a lisszaboni stratégia

1.  megállapítja, hogy a programokra a 2007–2013-as időszakban szánt előirányzatokban a hétéves időszak során körülbelül 228 milliárd eurót különítettek el a lisszaboni prioritásokra; kiemeli, hogy az összes előirányzat – az EU-12-ben is – meghaladta a javasolt százalékarányt;

2.  megállapítja, hogy az előirányzatok tagállamonként és célkitűzésenként lényegesen eltérnek; hangsúlyozza, hogy nincs egyetlen, minden területre egységesen alkalmazható politika, valamint hogy egy ilyen megközelítés következménye a növekedési stratégiákkal kapcsolatos szerepvállalás hiánya és az azokkal való azonosulás elmaradása, valamint az eredménytelen végrehajtás lenne;

3.  emlékeztet arra, hogy – annak ellenére, hogy akkor még nem létezett forráselkülönítési mechanizmus – már a 2000–2006-os időszakban is szilárd kapcsolat volt a kohéziós politikai programok és a lisszaboni stratégia között a kutatás és az innováció terén végrehajtott 10,2 milliárd euró összegű befektetés miatt;

4.  úgy ítéli meg, hogy a csupán a nyílt koordinációs módszeren alapuló eredeti lisszaboni stratégia strukturálisan nem tudta elérni kitűzött céljait, és valódi eredményeket csak akkor értek el vele, amikor a kohéziós politikához kapcsolódott; kiemeli, hogy ezt a hibát el kell kerülni a tervezett EU2020-stratégiában;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a programok késedelmes elindítása, valamint ezt követően a kiadásokkal kapcsolatos adatok hiánya miatt jelenleg nem lehet ellenőrizni a programok juttatásai és a tényleges kiadások közötti kapcsolatot, ahogy a lisszaboni célkitűzésekkel kapcsolatos beruházások megalapozottsága sem elemezhető, különösen a kevésbé fejlett országok programozását illetően; üdvözli a Bizottság stratégiai jelentésének közzétételét, valamint kéri, hogy ennek alapján kerüljön sor magas szintű intézményközi vitára a kohéziós politika lisszaboni célkitűzésekhez való hozzájárulásának elemzése és a jövőbeni kölcsönös kapcsolatok értékelése céljából;

6.  kifogásolja, hogy nem született átfogó értékelés a kohéziós kiadások által a regionális fejlesztésre gyakorolt hatásról; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a strukturális alapoknak a lisszaboni stratégia céljára történő elkülönítése által kiváltott területi hatást, valamint hogy értékelje, hogy ez a rendszer ténylegesen hozzájárul-e a kiegyensúlyozott és koherens regionális fejlődéshez;

7.  elismeri, hogy a hatékony értékelésnek olyan mutatókon kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik az adatok régiók közötti összehasonlítását és csoportosítását; sürgeti a Bizottságot, hogy 2012 előtt terjesszen elő javaslatot az értékelési mutatókra vonatkozóan annak érdekében, hogy biztosítsa az előidézett hatás mennyiségi és minőségi felmérésére, valamint a következő programozási időszakhoz szükséges kiigazítások elvégzésére szolgáló eszközt;

8.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy jóllehet a lisszaboni menetrend legfontosabb célkitűzései kezdetben magukban foglalták a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást és a társadalmi kohéziót, a stratégia 2005-ös újraindítása kevésbé ambiciózus programot terjesztett elő;

9.  úgy gondolja, hogy a lisszaboni stratégia egyik legfőbb korlátja a többszintű irányítás, amelynek során nem vonják be kellőképpen a regionális és helyi hatóságokat, valamint a civil társadalmat a stratégia tervezésébe, végrehajtásába, közlésébe és értékelésébe; ajánlja, hogy a jövőben valamennyi szakaszban kerüljön sor az említettek erőteljesebb bevonására;

10.  kiemeli, hogy amikor a lisszaboni stratégián belül alkalmazták a partnerség elvét, a célkitűzésekkel kapcsolatban növekedett a helyi és regionális hatóságok, valamint a gazdasági és társadalmi érdekeltek felelősségérzete, továbbá biztosított volt a beavatkozások nagyobb fokú fenntarthatósága; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokban hatékonyabban ellenőrizze a partnerség elvének alkalmazását;

11.  megállapítja, hogy az európai régiók és városok alapvető szerepet játszanak a lisszaboni stratégia megvalósításában, lévén az innovációs, a kutatási és az oktatási politikák kulcsfontosságú szereplői; rámutat arra, hogy ők hajtják végre az állami beruházások több mint egyharmadát az EU-ban, és egyre inkább a növekedéssel és a foglalkoztatással kapcsolatos célokra összpontosítják a strukturális alapok kiadásait;

12.  rámutat arra, hogy különösen a regionális és helyi szintnek döntő fontosságú szerepet kell játszania az Európában élő és termelő számtalan gazdasági és társadalmi szereplő, főleg a kkv-k elérésére, valamint az oktatás és szakképzés, a kutatás, az innováció és a fejlesztés előmozdítására szolgáló eszközként;

13.  sajnálatát fejezi ki a nemzeti stratégiai referenciakeretek és a stratégia szerinti nemzeti reformprogramok közötti gyenge szinergiák miatt; ajánlja, hogy minden szinten – többek között közösségi szinten – fokozottabb és rendszeres párbeszéd folyjék a kohéziós politikáért és a lisszaboni/EU2020-stratégiáért felelős igazgatási szervek és a felügyeleti bizottságban részt vevő érintett partnerek között;

14.  méltányolja a pénzügyi finanszírozási eszközök és az EBB-vel folytatott együttműködés révén az innováció és a kutatás előmozdítása terén a megújuló finanszírozási formák segítségével eddig elért eredményeket, és hangsúlyozza az EU és az EBB különböző finanszírozási eszközei közötti kapcsolat javításának szükségességét; elismeri, hogy ezek ösztönző hatást gyakorolhatnak a befektetésekre, és kéri megerősítésüket – különösen a JEREMIE és a JESSICA tekintetében – az üzleti szférának és a kkv-knak biztosítandó hatékonyabb támogatás érdekében; ajánlja, hogy egyszerűsítsék az ezen eszközökre irányadó szabályokat, hogy a kedvezményezettek jobban kihasználhassák azokat;

A kohéziós politika és az EU2020

15.  üdvözli az EU2020-stratégiáról szóló vitát; hangsúlyozza, hogy a stratégia hosszú távra szól és az a célja, hogy megteremtse Európában a stabil növekedés és a munkahelyteremtés keretfeltételeit, továbbá egyetért a megállapított prioritásokkal; hangsúlyozza, hogy az Európában égetően szükséges területi kohézióval kapcsolatban a továbbiakban a többszintű irányítás megközelítését kell kialakítani;

16.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az e stratégiára vonatkozó javaslat a jelenlegi lisszaboni stratégia felülvizsgálatának lezárása előtt született; határozottan ajánlja a Bizottságnak, hogy készítsen őszinte értékelést a lisszaboni stratégia végrehajtásának gyengeségeiről; hangsúlyozza, hogy az e parlamenti jelentésben foglalt ajánlásokat be kellene építeni az új stratégia végleges változatába;

17.  a gazdasági fejlődés és a nagyobb kohézió érdekében hatékony és átfogó infrastruktúra biztosítását kéri a közlekedési rendszerek korszerűsítése, a nem környezetszennyező közlekedési megoldások bevezetése, az ivóvízhez, csatornázáshoz és hulladékkezelési rendszerekhez való hozzáférés javítása, hatékonyabb környezetgazdálkodás bevezetése, valamint a természeti erőforrások és megújuló energiaforrások fenntartható használatának biztosítása révén;

18.  sürgeti az EU-t, hogy fogadjon el egyedi rendelkezéseket és tegyen megfelelő lépéseket a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő régiók – többek között tengerparti régiók, szigetek, hegyvidéki régiók, határ menti és legkülső régiók – különleges szükségleteinek fedezésére a területi kohéziónak az új Lisszaboni Szerződés által nyújtott jogalapja szerint;

19.  méltányolja, hogy a javaslat tekintetbe veszi a társadalmi dimenziót, kiemeli ugyanakkor, hogy a munkahelyteremtés szempontjából a gazdasági pillér játssza a központi szerepet, ezért elengedhetetlenül fontos a szabad, nyílt és működőképes belső piac kiteljesítése, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozások rugalmasan reagáljanak a makrogazdasági tendenciákra; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság bebizonyította, hogy egyetlen növekedési stratégia sem hagyhatja figyelmen kívül a szociális védelemmel, a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel, valamint a minőségi munkahelyek megteremtésével kapcsolatos célkitűzéseket;

20.  üdvözli a fenntarthatóbb, intelligens munkahelyek létrehozására vonatkozó felhívást, elismeri azonban, hogy egy új gazdasági modell a költségek és az előnyök egyenlőtlen megoszlásához vezethet az egyes tagállamok és régiók között, ennélfogva – a fentiek megakadályozása érdekében – szorgalmazza, hogy az Unió vállalja a felelősséget és nevezze meg azokat a kulcsfontosságú cselekvési területeket, ahol a szubszidiaritás elvének megfelelően az európai szintű beavatkozással érhetők el a legjobb eredmények mindenki számára;

21.  hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció alapvető fontosságú eszköz az EU fejlődése szempontjából, amelyek versenyképesebbé teszik az Uniót a globális kihívásokkal szemben; azt a véleményt képviseli, hogy e területeken rendszeres befektetésekre, valamint a megvalósult eredmények alapján elért előrehaladás rendszeres értékelésére van szükség; ezzel kapcsolatban szorgalmazza a strukturális alapok és a keretprogram jobb összehangolását a kutatás és innováció finanszírozásából származó előnyök jövőbeni maximális kihasználása, valamint a tagállamokban és a tagállamok között kialakítandó regionális innovatív klaszterek ösztönzése érdekében;

22.  abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az oktatás és a képzés alapvető előfeltétele az EU fejlődésének, és versenyképesebbé tehetik az Uniót a globális kihívásokkal szemben; úgy véli, hogy e területen rendszeresen biztosítani kell a beruházásokat, és rendszeresen értékelni kell a haladást az elért eredmények terén;

23.  elismeri, hogy a célkitűzéseknek a strukturális politikákban kialakított struktúrája az első években sikeresnek bizonyult; szorgalmazza a felelős tervezést e struktúra fenntartása, valamint a megosztott irányítás elvének megőrzése érdekében; elismeri, hogy a 2020. évi célokhoz való közelítéshez szükség lehet a célkitűzések tartalmi kiigazítására;

24.  megállapítja, hogy az infrastrukturális hiányosságok – különösen a vidéki térségekben – még mindig rendkívül eltérőek Európa-szerte, ami akadályt jelent a növekedési lehetőségek és a belső piac zavartalan működése szempontjából; hangsúlyozza a határokon átnyúló együttműködés fontosságát ebben a tekintetben, továbbá úgy véli, hogy a közlekedési, az energia-, a távközlési és az informatikai infrastruktúra terén ténylegesen egyenlő feltételeket kell teremteni, e kérdésnek szerepelnie kell a stratégiában és továbbra is a kohéziós politika alapvető fontosságú részét kell képeznie;

25.  elismeri, hogy az uniós költségvetésnek központi szerepet kell játszania az EU 2020-ra vonatkozó céljainak elérésében; úgy véli, hogy a kohéziós politika – stratégiai szemléletének, erős és kötelező feltételeinek, személyre szabott beavatkozásainak, valamint az ellenőrzésnek és a technikai segítségnyújtásnak köszönhetően – az EU2020-stratégia megvalósításának hatékony és eredményes eszköze;

26.  megállapítja, hogy a vidéki térségekben jelentős hiányosságok mutatkoznak főként a szélessávú ellátás területén, amelyeket a digitális menetrend követelményeinek megfelelően fel kell számolni annak érdekében, hogy ezekben a régiókban is előmozdítsuk a fenntartható gazdasági fejlődést;

27.  örvendetesnek tartja annak elismerését, hogy a strukturális alapok szerepet játszanak az EU 2020-as célkitűzéseinek megvalósításában; hangsúlyozza azonban, hogy a kohéziós politika nem csupán a pénzügyi keretösszegek egyenletes elosztásának forrása, hanem valamennyi európai régió gazdasági fejlődésének hatékony eszköze is; legfőbb céljai – a régiók közötti egyenlőtlenségek leküzdése, valamint valós gazdasági, társadalmi és területi kohézió létrehozása Európában –, továbbá elvei – az integrált megközelítés, a többszintű irányítás és a valódi partnerség – a stratégia sikerének alapvető fontosságú kiegészítő elemeit alkotják, és ezeket az elemeket össze kell hangolni a stratégiával;

28.  hangsúlyozza, hogy egy szilárd és megfelelően finanszírozott, az összes európai régiót felölelő kohéziós politikának az EU2020-stratégia kulcsfontosságú részét kell képeznie; úgy véli, hogy ez a politika – a horizontális megközelítésével együtt – az EU2020-as célok sikeres megvalósításának, valamint az EU-n belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérésének előfeltétele; elutasít minden olyan törekvést, amely a kohéziós politika nemzeti szintre való visszahelyezésére irányul, és a regionális dimenzió teljes mértékű támogatását kéri az EU költségvetésének felülvizsgálata során;

29.  hangsúlyozza, hogy a végrehajtási mechanizmusok kellő időben történő meghatározása döntő fontosságú az EU2020-stratégia sikerének szempontjából;

30.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika nincs alárendelve az EU2020-stratégiának; kiemeli, hogy bár a kohéziós politika prioritásait össze kell hangolni az EU2020-as célkitűzésekkel, kellő rugalmasságot kell biztosítani a regionális sajátosságokhoz való alkalmazkodáshoz, valamint az elmaradottabb és rászoruló régiók támogatásához a társadalmi-gazdasági nehézségeik, természeti hátrányaik leküzdése és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

31.  kéri, hogy a lisszaboni stratégiához képest az EU2020-stratégián belül jobb irányítási rendszer működjék; ajánlja, hogy a kohéziós és strukturális alapok felhasználása mellett a stratégia tervezése és végrehajtása a többszintű irányítás elve szerint menjen végbe a helyi és regionális hatóságok, valamint a civil társadalom érintettjei nagyobb mértékű bevonásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy bevonásuk többszintű irányítási megállapodások elfogadására is kiterjedhet;

32.  úgy véli, hogy az EU2020-stratégiának a területi kohézió mint cél elérésének szerves részét kell képeznie, amely a Lisszaboni Szerződésben új célkitűzésként szerepel; úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó helyi kezdeményezések további lehetőséget jelentenek a jelenleg még nem kellő mértékben kiaknázott területi kohézió számára; felkéri a Bizottságot, hogy javaslataiban részletesebben határozza meg a makrorégiók stratégiáinak szerepét a jövőbeni területi együttműködési megállapodásokban;

33.  rámutat arra, hogy a stratégia erőteljesebb területi dimenziója – amely a regionális és helyi hatóságoknak, valamint a strukturális alapokról szóló rendelet szerinti partnereknek az adott programok tervezésébe és végrehajtásába való közvetlen bevonása révén figyelembe veszi az európai régiók sajátosságait és eltérő fejlettségi szintjét – a célok tekintetében minden szinten mélyebb felelősségtudatot fog kialakítani, valamint biztosítani fogja a célkitűzések és a konkrét teljesítmények jobb megismerését; ugyanakkor úgy véli, hogy a régiókat továbbra is támogatni kell innovatív finanszírozási eszközökkel, hogy továbbra is szerepük legyen a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításában;

34.  hangsúlyozza az EU2020-stratégia céljainak szempontjából a terület helyi és regionális szintű ismeretének fontosságát; e célból alapvető fontosságú a közös statisztikai információk és a mutatók értelmezési képességének biztosítása a helyi és regionális szintű mutatók esetén is;

35.  rámutat arra, hogy a városok kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU 2020-as céljainak elérésében; nyomatékosan javasolja tapasztalataik és közreműködésük figyelembevételét az EU 2020-as prioritásainak végrehajtása során, különösen ami az éghajlatváltozást, a társadalmi integrációt, a demográfiai változást, valamint a fenntartható gazdasági fejlődésbe, a közlekedésbe, a vízgazdálkodásba, az egészségügybe, a közbiztonságba stb. való beruházásokat illeti; egyetért a Tanács következtetéstervezetével, miszerint a régiókat be kell vonni a növekedésre és a munkahelyekre irányuló jövőbeni stratégiába; mivel e területen minden stratégiát a régiókkal és városokkal együttműködve kell megvalósítani, javasolja, hogy a Bizottság és a Tanács vegye figyelembe a Régiók Bizottságának az EU2020-stratégiára vonatkozó tanácsát;

36.  elvárja a Bizottságtól, hogy egy integrált megközelítés alapján konkrét javaslatokat terjesszen elő a kohéziós politika és a meglévő ágazati politikák közötti szinergiák megteremtésére vonatkozóan; ajánlja a programok célkitűzéseinek, eszközeinek és igazgatási eljárásainak ésszerűsítését, valamint az említett politikák programjai időtartamának összehangolását;

37.  mindazonáltal meg van győződve arról, hogy az Uniónak továbbra is használnia kell a Kohéziós Alapot és a strukturális alapokat mint az Unió fő finanszírozási mechanizmusait, amelyek jól megalapozott és működőképes megvalósítási módszerekkel rendelkeznek; úgy véli, felesleges új, különálló tematikus alapokat létrehozni az EU2020-célokhoz, ehelyett azokat a kohéziós és vidékfejlesztési szakpolitikákba kell beépíteni;

38.  ajánlja, hogy a jövőbeni szabályozási kereten belül egyszerűsített megközelítést alkalmazzanak a strukturális alapok felhasználása tekintetében; kiemeli, hogy a szabályok és az eljárások harmonizációja, valamint a bevált gyakorlatok modelljeinek figyelembevétele egyszerűsített végrehajtási rendszerek kialakulásához vezethet, valamint ösztönözheti a potenciális kedvezményezettek részvételét az EU által társfinanszírozott programokban;

39.  ajánlja a Bizottságnak, hogy évente vizsgálja felül az EU2020-stratégia keretében megfogalmazott prioritásokat az adott stratégia bevezetése után elért eredmények és a kezdetben előírt feltételek módosítása alapján, valamint az új prioritások kijelölését az állandó helyi, regionális és globális változásokkal szoros összefüggésben;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen a Parlament elé a stratégia végrehajtására vonatkozó strukturált munkaprogramot, valamint – a jövőben – világos értékelést a végrehajtásról; kéri emellett egy egyértelmű munkadokumentum kidolgozását, amely meghatározza a stratégia és a kohéziós politika egymáshoz való viszonyát;

41.  úgy véli, hogy a Régiók Bizottságának a lisszaboni stratégia nyomon követéséért felelős platformján keresztül továbbra is nyomon kell követnie a haladást a jövőbeni EU2020-stratégia alapján, és a tagállamokat fel kell kérni arra, hogy évente strukturált formában tegyenek jelentést az általuk elért haladásról;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 210., 2006.7.31., 25. o.
(2) HL L 291., 2006.10.21., 11. o.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0165.


Unió a Mediterrán Térségért
PDF 268kWORD 136k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezésről (2009/2215(INI))
P7_TA(2010)0192A7-0133/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1995. november 27–28-i euromediterrán külügyminiszteri konferencián elfogadott Barcelonai Nyilatkozatra, amely létrehozta az euromediterrán partnerséget,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló, „Barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért” (COM(2008)0319) című közleményére,

–  tekintettel arra, hogy a brüsszeli Európai Tanács 2008. március 13–14-én jóváhagyta a Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezést,

–  tekintettel a 2008. július 13-i párizsi csúcstalálkozónak a mediterrán térségért tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés külügyminiszterei 2008. november 3–4-i marseille-i ülésének zárónyilatkozatára,

–  tekintettel az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés Elnökségének párizsi (2008. július 12.), kairói (2009. november 22.) és rabati (2010. január 22.) nyilatkozataira,

–  tekintettel a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) 2010. január 21-én Barcelonában tartott alakuló ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények 2009. október 19-én Alexandriában tartott csúcsértekezletének zárónyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió mediterrán politikájáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. március 15-i(1) és a 2008. június 5-i állásfoglalásra(2), valamint a 2009. február 19-i, „Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért” című állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Marrakeshben 2009. november 11–12-én megrendezett, a nők társadalmi szerepének erősítéséről szóló második euromediterrán miniszteri konferencia következtetéseire,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés bizottságainak a 2010. március 13-án és 14-én Ammanban megtartott hatodik plenáris ülésen elfogadott ajánlásaira,

–  tekintettel az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés által 2008. október 13-án Jordániában elfogadott, és „A barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezés külügyminiszterei első marseille-i ülésének átadott ajánlásra,

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárságának 2010. március 3-án elfogadott alapszabályzatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0133/2010),

A.  mivel a földközi-tengeri térség az EU számára kulcsfontosságú terület és mivel a többpólusú és egyre szorosabb szálakkal összekapcsolódó világban a nagy, integrált regionális egységek sokkal inkább képesek lesznek kezelni a társadalmi, kulturális, gazdasági, környezeti, demográfiai, politikai és biztonsági kihívásokat,

B.  mivel az Európai Uniónak olyan stratégiai elképzelést kell elfogadnia, amely a déli szomszédaival fenntartott kapcsolataiban az összes ilyen kihívást figyelembe veszi és prioritást biztosít a régió társadalmi, gazdasági és demokratikus fejlődésének,

C.  mivel az EU-Szerződés 8. cikke értelmében az Unió a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat épít ki a jólét és a jószomszédi viszonyok egy olyan térségének a létrehozása céljából, amely az Unió értékeire épül, és amelyet az együttműködésen alapuló szoros és békés kapcsolatok jellemeznek,

D.  mivel az Unió a Mediterrán Térségért (UMT) lehetőséget biztosít az euromediterrán kapcsolatok regionális és multilaterális dimenziójának további megerősítésére, és perspektívát nyújt a béke, a biztonság és jólét 800 millió lakost számláló térségének kialakításához, valamint ideális keretet biztosít a társadalmi-gazdasági kihívások leküzdéséhez, a regionális integráció előmozdításához és a partnerországok együttes fejlődésének biztosításához,

E.  mivel a szomszédságpolitika – a differenciált kétoldalú kapcsolatok elmélyítését privilegizálva – önmagában alkalmatlannak bizonyul a régióban végrehajtandó jelentős, közös integrációs reformfolyamathoz való hozzájárulásra; mivel az UMT létrehozása által kínált lehetőség keretében meg lehet erősíteni egyrészt a bilaterális politikák, másrészt a regionális politikák közötti kiegészítő jelleget, hogy hatékonyabban lehessen megfelelni az euromediterrán együttműködés a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása közös értékeinek kölcsönös elismerésén alapuló célkitűzéseinek; mivel ragaszkodni kell ahhoz, hogy a tagállamok kötelezettséget vállaljanak arra, hogy az európai szomszédságpolitikát (ENP) az EU-Szerződés 8. cikkének megfelelően koherensen és hitelesen folytatják,

F.  mivel feltétlenül a barcelonai folyamat vívmányaira kell építeni, melynek célkitűzéseit és megvalósítását a 2008. július 13-i párizsi nyilatkozatnak megfelelően az UMT-nek meg kell erősítenie, és mivel feltétlenül el kell kerülni a már meglévő politikai eszközök és intézményi szintek sokszorozódását, hogy garantálni lehessen az euromediterrán együttműködés számos eszközének hatékonyságát és koherenciáját,

G.  mivel kb. tizenöt éve a földközi-tengeri országok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai gyors diverzifikálását élik meg a például Oroszországgal, Kínával, Indiával, Brazíliával, a Perzsa-öböl menti államokkal fennálló kapcsolataikban, és mivel társadalmaik jelentős átalakulásokon mennek keresztül (fogyasztási szokások, mobilitás, demográfiai változások stb.), amelyek mind hatással voltak a belső, elsősorban területi egyensúlyra,

H.  mivel – korlátozott voltuk miatt – a kulturális cserekapcsolatok önmagukban nem képesek egymáshoz közelebb hozni a Földközi-tenger népeit, valamint az is tény, hogy a földközi-tengeri partnerek vonatkozásában Európa fokozatosan veszít kulturális befolyásából,

I.  mivel az Európai Unió tagállamai és a földközi-tengeri térség harmadik államai között társadalmi-gazdasági és intézményi szempontból komoly és egyre nagyobb eltérések és jelentős strukturális problémák mutatkoznak, amelyek határozott közös lépéseket tesznek szükségessé minden UMT-tagállam közös érdekében; mivel a földközi-tengeri térség harmadik államainak gazdasági növekedési potenciálja elősegíti ezt a perspektívát; mivel jobb dél–dél regionális integráció szükséges,

J.  mivel az UMT olyan régióban formálódik, ahol politikai konfliktusok és feszültségek uralkodnak, amelyek a 2008. júliusi párizsi csúcstalálkozó óta aláásták és lelassították a kezdeményezés megvalósítását; mivel a közel-keleti békefolyamat holtpontra jutott,

K.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság hatásai, különösen a munkanélküliség problémáját illetően tetézték a partnerországokban már meglévő politikai, gazdasági és társadalmi kihívásokat; mivel ezeknek az országoknak és az EU-nak közös érdeke a munkanélküliek arányának csökkentése a régióban, továbbá hogy jövőbe vetett reményt adjanak a népességnek, különösen a nőknek, a fiataloknak és a vidéken élőknek,

L.  mivel az euromediterrán kapcsolatok alakulása és az Unió a Mediterrán Térségért projektjeinek működése és végrehajtása szempontjából rendkívül fontos a közel-keleti békefolyamat újraindítása és tartós, átfogó megoldást nyújtó konkrét kilátások kialakítása,

M.  mivel az UMT két legfontosabb újításának, nevezetesen az intézményi újításnak (társelnökség, állandó vegyes bizottság, az UMT főtitkársága), illetve a működéssel kapcsolatos újításnak (integrációs projektek) hatékonyan és átláthatóan kell működnie oly módon, hogy javítsa az állampolgárok – e projekt fő kedvezményezettjeinek – életkörülményeit,

N.  mivel a főtitkárság arra hivatott, hogy az intézmény mozgatórugója legyen, mivel hatékonysága a munkáját függetlenül végző személyzet kapacitásától függ, és mivel ráadásul az egymással együttműködő magas rangú izraeli és palesztin tisztviselő jelenléte egy regionális szintű nemzetközi szervezetben ezidáig példa nélküli és reménykeltő fejlemény,

O.  mivel a földközi-tengeri régiókat közvetlenül érintik olyan nemzetek fölötti kérdések, mint a fenntartható fejlődés, az energiaellátás biztonsága, a migrációs hullámok, a kulturális cserekapcsolatok és az idegenforgalom, és mivel szembesülnek olyan határokon átnyúló problémákkal is mint a vízgazdálkodás és a vízhez való hozzáférés, a szennyezés, a közlekedési hálózatok fejlesztése, és mivel ennélfogva a helyi és regionális hatóságok kulcsszerepet játszanak a helyi adottságokhoz igazított, fenntartható területrendezési politikák kidolgozásában és a konkrét és integráló projektek megvalósításában,

P.  mivel társadalmi-gazdasági súlya, a környezetre gyakorolt hatása és a területi egyensúlyra kifejtett hatása miatt a mezőgazdaság kulcsfontosságú a földközi-tengeri országokban,

Q.  mivel a világ vízben szegény népességének 60%-a a földközi-tengeri medence déli részén és a Közel-Keleten él, és mivel az UNDP-nek az arab világról készített jelentései és a Kék Terv jelentései szerint 2025-re 63 millió ember találhatja magát olyan helyzetben, hogy vízhiánnyal kell küzdenie,

R.  emlékeztet az UMT 2008. november 4-i marseille-i miniszterei konferenciájának határozatára a Földközi-tenger két partja közötti digitális megosztottság csökkentéséről, amelynek eredményeként létrejött a BB-MED (széles sávú hálózat a földközi-tengeri térségnek) javaslat,

S.  mivel a párizsi csúcstalálkozó óta az UMT keretében bejelentett projekteket általános alulfinanszírozás sújtja, ami megvalósításuk késlekedéséhez vezethet,

T.  tekintettel a Földközi-tenger medencéjének egyes részeit emberi, társadalmi, kulturális és gazdasági szempontból felkavaró migrációs hullámokra és egyéb különböző kihívásokra,

U.  mivel rendkívül jelentős a migránsok által a Földközi-tenger déli partján fekvő országok lakossága számára átutalt pénzeszközökből származó tőkeáramlás,

V.  mivel egyrészt nemrég hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés, és az abból fakadó intézményi változások, másrészt kitartóan rákérdeznek az UMT működésére és finanszírozására, aminek következtében az Európai Parlamentnek a lehető legközelebbről nyomon kell követnie az UMT-vel kapcsolatos fejleményeket, hogy hozzájárulhasson a barcelonai csúcstalálkozó teljes sikeréhez,

1.  kéri az UMT állam- és kormányfőit, akik 2010. június 7-én Barcelonában gyűlnek össze, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ez a találkozó két nehéz év után sikerre vigye az UMT intézményeinek elindítását és a nagyszabású projektek megvalósítását, továbbá az euromediterrán együttműködés összes fejezetében történő előrelépéseket;

2.  az UMT létrehozása ellenére továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-nak nincs világosan meghatározott földközi-tengeri politikája és nincs hosszú távú stratégiai elképzelés a régió fejlesztésére és stabilizációjára vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az euromediterrán integrációs folyamatnak újból politikai prioritássá kell válnia az EU menetrendjében;

3.  felszólítja az UMT tagállamainak kormányait, hogy részletesen vizsgálják felül és fejlesszék tovább a folyamatban lévő politikai párbeszédet; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös tisztelet és megértés szerves részei e párbeszédnek és emlékeztet, hogy ezen új kezdeményezés célkitűzései között világosan szerepelnie kell a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok – legyen szó polgári, politikai, gazdasági, szociális vagy kulturális, esetleg kollektív jogokról – elsősorban a fennálló mechanizmusok megerősítése révén történő előmozdításának és tiszteletben tartásának; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolatszabadság és a hit szabadsága tiszteletben tartásának fontosságára, valamint a kisebbségek – beleértve a vallási kisebbségek – jogainak tiszteletben tartására; kiemeli, hogy a nők jogai, a nemek közötti egyenlőség és a szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem különös figyelmet érdemel; megerősíti, hogy támogatja a Földközi-tenger déli partjának demokratikus politikai szervezeteit és civil társadalmát, és elismerését fejezi ki a nőszervezetek által végzett minőségi munka iránt;

4.  úgy véli, hogy a földközi-tengeri térség politikai feszültségei és regionális konfliktusai nem fékezhetik az ágazati és többoldalú együttműködések irányába tett konkrét előrelépések lehetőségét, továbbá hogy a nagyszabású, integráló projektek megvalósítása és a nyílt politikai párbeszéd révén az UMT hozzá fog járulni a jóindulatú bizalom légkörének kialakításához, törekedve az igazságosság és a közös biztonság céljainak a szolidaritás és a béke szellemében történő megvalósítására; hangsúlyozza azonban, hogy az UMT nem érhet el teljes sikert a különböző regionális konfliktusoknak a nemzetközi jog tiszteletben tartásával történő megoldása nélkül, ami a Földközi-tenger térségét egységesen békés területté változtatná;

5.  kitart amellett, hogy mielőbb igazságos és tartós megoldást kell találni a közel-keleti konfliktusra, és kéri, hogy az EU és az UMT valamennyi tagállama határozottan álljon ki ebben az irányban; megismétli a békefolyamat keretében történő komoly tárgyalások újraindítására irányuló felhívását; e tárgyalások eredményeképpen két, egymás mellett békében, biztonságban és nemzetközileg elismert határok mentén élő állam, egy független, demokratikus és életképes palesztin állam, valamint Izrael állam jöhetne létre; ösztönzi azt a jelentős hozzájárulást, amelyet az UMT az Izrael és a Palesztin Nemzeti Hatóság közötti kapcsolatok javításáért tehet, többek között az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés keretében az izraeli és a palesztin képviselők közötti együttműködés révén;

6.  sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy Nyugat-Szahara dekolonizációja még nem fejeződött be;

7.  üdvözli, hogy elfogadták az UMT főtitkárságának alapszabályát és kinevezték a főtitkárt, és a barcelonai csúcstalálkozóra tekintettel azt javasolja, hogy az UMT intézményi és működési felépítésének meghatározása az alábbi szempontok szerint valósuljon meg:

   a titkárság kapjon megfelelő pénzügyi és az alapszabályban rögzített eszközöket, amelyek segítségével hatékonyan és függetlenül végezheti munkáját; kitart amellett, hogy a titkárságot mielőbb teljesen működőképessé kell tenni, és hogy a személyzetet érdem alapján kell kiválasztani, a földrajzi eloszlás és a nemek közötti egyenlőség elvének különös figyelembevételével;
   egyértelmű szempontok álljanak rendelkezésre a nagyszabású projektekkel kapcsolatos döntésekhez, a projektek finanszírozásához és végrehajtásához, és meg kell határozni az elkövetkező három év prioritásait;
   az európai résztvevők részéről (tagállamok, Tanács és Bizottság) biztosítani kell a Lisszaboni Szerződésnek megfelelő közös képviseletet, ugyanakkor szorgalmazni kell a földközi-tengeri térség valamennyi harmadik államának aktív részvételét;
   az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés mint az intézményi felépítés szerves része megerősítésével gondoskodni kell az UMT demokratikus legitimitásáról;
   erősíteni kell a koordinációt a szakminiszteri konferenciák által jóváhagyott közösségi projektekkel és programokkal, különös tekintettel az együttműködési lehetőségekre;
   lehetővé kell tenni a változó összetételű együttműködéseket, amelyek nyitottak a közös érdekeiket szolgáló projekteken együtt dolgozni kívánó országok és multilaterális intézmények számára;
   garantálni kell a titkárság és az Európai Bizottság közötti megfelelő együttműködést, csakúgy mint hatásköreik világos elkülönítését; fel kell kérni a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt az UMT-ben, és nagyobb átláthatóságot kell kérni az új intézményi szerkezetben való részvételével kapcsolatban;
   közzétételi intézkedéseket kell kidolgozni az UMT által végzett tevékenységek láthatóságának biztosítása, és a polgároknak a nagy projektekről és az UMT eredményeiről történő tájékoztatása érdekében, többek között egy teljes körű és tartalmas internetes honlap segítségével;
   az átlátható döntéshozatal segítségével ügyelni kell az UMT demokratikus legitimitására, bevonva az Európai Parlamentet, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlést és a nemzeti parlamenteket a döntéshozatali folyamatba; hangsúlyozni kell, hogy az Eurmediterrán Parlamenti Közgyűlést az UMT szerves részeként, annak parlamenti szárnyaként kellene elismerni;
   biztosítani kell, hogy a főbb projektekre vonatkozó döntéshozatali eljárásban valamennyi érdekelt fél (helyi hatóságok és civil társadalmi szervezetek) részt vegyen és létrejöjjön a velük folytatott párbeszéd;

8.  emlékeztet arra, hogy a párizsi csúcstalálkozó hat nagy horizontális stratégiai ágazatot határozott meg (polgári védelem, tengeri útvonalak és szárazföldi autóutak, a Földközi-tenger szennyezésmentesítése, mediterrán napenergiaterv, kezdeményezés a földközi-tengeri térség vállalkozásainak fejlesztéséért és az euromediterrán egyetem), amelyek többsége már beépült az Euromed-partnerség keretében elfogadott projektek közé; ennélfogva hangsúlyozza az euromediterrán partnerség keretében már végrehajtott regionális programok és eszközök alapos értékelésének jelentőségét és szeretné, ha az UMT keretében finanszírozott projektek kiválasztása a regionális és helyi szinten hozzáadott érték kritériuma alapján történne; sürgeti e prioritást élvező projektek végrehajtását;

9.  fontosnak tartja, hogy az előirányzott projektek finanszírozását az állami és magánpénzalapok összekapcsolásával biztosítsák, növeljék és mobilizálják; ennek kapcsán:

   felhívja az UMT tagjait, hogy az adott ügynek megfelelő mértékben biztosítsanak támogatást a projektek számára, és a barcelonai csúcstalálkozó résztvevőitől történelmi jelentőségű elkötelezettséget vár;
   ragaszkodik ahhoz, hogy a 2007–2013-as pénzügyi terv lezárása előtti időszakban az Unió semmilyen pénzügyi hozzájárulása ne veszélyeztesse a jelenleg zajló, illetve az előirányzott euromediterrán regionális programokat; hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika déli dimenziójára szánt finanszírozás, valamint az EU által az UMT projektjeihez nyújtott hozzájárulások jelentős növelésének szükségességét az EU új, 2014–2020-as pénzügyi tervében, figyelemmel ugyanakkor a gazdasági és pénzügyi válság hatásaira;
   üdvözli a térségben már működő nemzeti, európai (EBB-FEMIP, EBRD) és nemzetközi (Világbank) pénzügyi szervezetek fellépéseit. hangsúlyozza, hogy a nagyszabású projektek kapcsán meg kell találni az együttműködési lehetőségeket, és javasolja egy euromediterrán beruházási és fejlesztési bank létrehozását annak érdekében, hogy erősödjön az UMT-ben az észak–dél közötti paritásjelleg;
   hangsúlyozza az Európai Beruházási Bank (EBB) szerepét, amely a hat kiemelt projekt közül három (a Földközi-tenger szennyezésmentesítése, napenergia terv, tengeri és szárazföldi gyorsforgalmi utak) koordinációját biztosítja;
   hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani az UMT tagállamai – és különösen a déli part országai – közötti nagyobb fokú együttműködés és fokozottabb pénzügyi-gazdasági integráció feltételeit;
   üdvözli az UMT-projektek finaszírozása érdekében nemrégiben létrehozott befektetési alapokat, többek között az InfraMed-alapot, amely infrastruktúra-fejlesztési projekteket támogat, és felszólítja a különböző szereplőket, hogy segítsék elő a hasonló kezdeményezések kidolgozását és ösztönözzék az együttműködést a beruházók, elsősorban a hosszú távú beruházók között;
   azt szeretné, hogy hozzanak létre a helyi és regionális közösségek fenntartható fejlődésre irányuló projektjeinek finanszírozására szánt beruházási alapokat;

10.  szorgalmazza a harmadik országok gazdasági és jogi környezetének javítására irányuló erőfeszítéseket, ahol elsőbbséget kell biztosítani a működőképes és hiteles szubregionális pénzintézetek felállításának, amelyek odavonzzák a külföldi beruházásokat; javasolja emellett, hogy:

   a földközi-tengeri térség harmadik országai számára dolgozzanak ki közös beruházásvédelmi chartát, amely lehetővé tenné a beruházások védelmének javítását és bátorítaná a befektetéseket;
   a Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA) mintájára, az euromediterrán kontextushoz igazítva hozzanak létre a befektetők számára egy biztosítási és pénzügyibiztosíték-rendszert;
   hajtsanak végre olyan reformokat, amelyek enyhítik az adminisztratív terheket, illetve javítják és egyszerűbbé teszik a szerződések végrehajtását;
   az UMT tagállamaiban munkát vállalók jogainak tiszteletben tartása mellett ösztönözzék a munkajogi jogszabályok fokozatos és tényleges harmonizálását;
   javítsák a kkv-k hitelhez jutását, valamint a különböző hitel- és mikrohitel-konstrukciók kínálatát;

11.  óhajtja a térség gazdasági és jogi környezetének javítását, ami a jövőbeni beruházások elengedhetetlen biztosítéka; ragaszkodik az emberi erőforrások és a foglalkoztatás fejlesztését szolgáló célkitűzéshez, összhangban a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos millenniumi fejlesztési célokkal; hangsúlyozza, hogy a stabil közszolgáltatások megőrzése és fejlesztése egy másik fontos előfeltétel a régió fenntartható fejlődésének garantálásához;

12.  meggyőződése, hogy egy nagyobb dél–dél két- és többoldalú gazdasági együttműködés érezhető előnyöket eredményezne a polgárok számára, valamint javítaná a régió politikai környezetét;

13.  hangsúlyozza, hogy alapvetően szükséges a dél–dél közötti kereskedelem fejlesztése, amely a kereskedelemnek csak a 6%-át jelenti, és hogy következésképpen tenni kell az agadiri megállapodás kiterjesztésért; emlékeztet arra, hogy ezen országok érdeke az, hogy erősítsék kapcsolataikat és kereskedelmüket, hogy egységes, erős és vonzó gazdasági pólust jelentsenek a befektetők részére, képesek legyenek megvédeni a régió érdekeit és növeljék a régió fejlődésének értékét. hangsúlyozza, hogy az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezésnek lehetővé kell tennie, hogy a dél–dél közötti gazdasági integráció előmozdítása érdekében könnyebben teljesüljenek a műszaki és pénzügyi segítség iránti igények; úgy véli, hogy a páneurópai-mediterrán származási kumuláció kiterjesztése és egyszerűsítése hozzájárulhat a fentiek megvalósításához;

14.  hangsúlyozza az euromediterrán szabadkereskedelmi térségről jelenleg folyó tárgyalások fontosságát, és arra ösztönzi az UMT-tagállamokat, hogy a WTO-tárgyalások tekintetében törekedjenek álláspontjaik összehangolására;

15.  kéri, hogy a Bizottság a kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások során vegye figyelembe a létező hatástanulmányok eredményeit, és az éghajlatváltozásra, valamint a gazdasági és társadalmi válságra tekintettel értékelje a liberalizációs folyamat társadalmi és környezeti hatásait, és tegye lehetővé ennek fokozatos és aszimmetrikus bevezetését, védelmet biztosítva a Földközi-tenger két partján a hasonló árukat előállító termelőknek, akik számára – tekintetbe véve a liberalizációs folyamatot – a verseny jelenti a legnagyobb kockázatot; kéri, hogy az Unió a Mediterrán Térségért főképpen olyan projekteket válasszon ki, amelyek a társadalmi és gazdasági szükségletek kielégítését, valamint a környezeti terhelés elkerülhetetlen csökkentését szolgálják;

16.  kívánatosnak tartja, hogy a társulási megállapodásokat vizsgálják felül, figyelembe véve a pénzügyi, gazdasági és társadalmi válsággal, valamint az élelmiszer- és energiaválságokkal összefüggő új szükségleteket; emlékeztet arra, hogy az euromediterrán szabadkereskedelmi térség létrehozatalának egyik céljaként továbbra is a fejlődést és a szegénység csökkentését szolgáló kereskedelem fejlesztését kell tekinteni, és reméli, hogy a 2009. decemberi 9-i miniszteri csúcstalálkozó ütemterve lehetővé teszi e cél elérését;

17.  sajnálja, hogy a párizsi nyilatkozat elhanyagolta az olyan társadalmi-gazdasági, kereskedelmi és energetikai szempontokat, mint a közvetlen külföldi tőkebefektetések, a foglalkoztatás, az energiahatékonyság, az árnyékgazdaság vagy a szegénység mérséklése, és kéri, hogy a barcelonai csúcstalálkozón mindezt orvosolják;

18.  emlékeztet, hogy a migrációs politikák képezik az euromediterrán partnerség egyik prioritását, és felszólítja az Unió a Mediterrán Térségért országait és tagintézményeit, hogy szenteljenek különleges figyelmet a migrációs áramlások összehangolt kezelésének; hangsúlyozza, hogy az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés elválaszthatatlanul kapcsolódik a humán erőforrások és a Földközi-tenger népei közötti kapcsolatok előtérbe helyezéséhez, és a migrációs áramlások és az illegális bevándorlás szabályozásán túlmenően ösztönzi a két part közötti szabad mozgás fokozatos megkönnyítését, a migránsok integrációját elősegítő intézkedések megerősítését, a foglalkoztatásra irányuló aktív politikák kidolgozását és a menedékjog alkalmazási körülményeinek javítását; úgy véli, hogy a 2007. november 18–19-én Albufeirában a migrációról tartott Euromed miniszteri konferencia számára biztosítani kell a folytonosságot;

19.  felszólítja az Unió a Mediterrán Térségért tagjait, hogy könnyítsék meg a migránsok számára a pénzek átutalását a származási országukban élők javára oly módon, hogy intézkednek a kapcsolódó költségek csökkentése érdekében;

20.  emlékeztet az euromediterrán együttműködés (migrációval, társadalmi integrációval, igazságüggyel és biztonsággal foglalkozó) negyedik fejezetének fontosságára és kiemeli annak szükségét, hogy az Unió a Mediterrán Térségért mozdítsa elő az e fejezet alá tartozó együttműködést;

21.  kiemeli a mezőgazdasággal, a vidékfejlesztéssel, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, a víz és az energia ésszerű használatával kapcsolatos kérdések stratégiai jelentőségét a földközi-tengeri országokban, és kéri, hogy tekintsék politikai prioritásnak a mezőgazdaság területén megvalósuló együttműködést; bátorítja az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezésben részt vevő államokat, hogy a WTO-tárgyalások keretében a lehető leginkább törekedjenek álláspontjaik közelítésére, és az euromediterrán agrárpolitikák fokozottabb konvergenciája felé haladjanak; különösen a megfelelő szociális, élelmiszer-biztonsági, növény- és környezetvédelmi, illetve termékminőségi normák tiszteletben tartása vonatkozásában; úgy véli, hogy ezeknek a politikáknak magukban kell foglalniuk a fenntartható fejlődésre vonatkozó követelményeket (többek között a természeti erőforrások megóvását), lehetővé téve a regionális piacok hosszú távú felemelkedését, figyelembe véve természetesen a mediterrán régiók termelőinek különleges versenyhelyzetét és egy erős mezőgazdasági ágazat fenntartása iránti igényt;

22.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó euromediterrán menetrenddel összhangban olyan regionális mezőgazdasági politika kialakítására van szükség, amely védi a helyi élelmiszer-termelést és az élelmezésbiztonságot, elősegíti a jellemzően mediterrán termékek előállítását, forgalmazását és diverzifikálását, a kis- és középméretű gazdaságok fejlesztését, és igazodik a fenntartató fejlődéshez; tekintettel arra, hogy sok mediterrán partnerországban egyre bizonytalanabb az élelmiszer-ellátás, felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el a partnerek kiterjesztett védintézkedésekre vonatkozó kéréseit és az élelmiszerválságok idején esedékes gyorsított végrehajtást célzó eljárásokat;

23.  megerősíti, hogy támogatja az Unió a Mediterrán Térségért környezeti dimenzióját, és emlékeztet a Földközi-tenger megtisztítására irányuló euromediterrán kezdeményezés fontosságára; üdvözli e tekintetben a Földközi-tengert szennyező főbb források megszüntetésére irányuló befektetési program – projektek előkészítésének és megvalósításának finanszírozási mechanizmusa (MeHSIP PPIF) második szakaszának beindítását; úgy véli, hogy a tengeri szennyeződés megelőzése területén azonnali előrelépésre van szükség, és hogy különleges figyelmet kell fordítani a Földközi-tengerre mint zárt tengerre; rámutat arra, hogy az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés összes projektének a tervezése és megvalósítása során együtt kell működni a meglévő programokkal, különös tekintettel az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) által a Barcelonai Egyezmény végrehajtására kidolgozott földközi-tengeri cselekvési tervre;

24.  felszólítja a partnerállamokat, hogy az Unió a Mediterrán Térségért szárazföldi és tengeri közlekedésre vonatkozó nagy projektjei keretében, biztosítandó a személyek és áruk jobb mozgását a mediterrán térségben, valamint a fenntartható közlekedéspolitika elősegítése érdekében a fenntartható fejlődésre, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az energiahatékonyságra és az intermodalitásra vonatkozó követelmények figyelembevételével tökéletesítsék az infrastruktúrákat; hangsúlyozza, hogy az ilyen erőfeszítéseket többek között a környezetvédelmi, az ipari, a közegészségügyi és a területrendezési politikával összefüggésben kell megvalósítani; hangsúlyozza, hogy a modális átszervezés ösztönzése, valamint a biztonságos, tiszta és fenntartható kereskedelmi hajózási útvonalak létrehozása érdekében fejleszteni kell a tengeri gyorsforgalmi utakra vonatkozó projekteket;

25.  úgy véli, hogy a kikötői és szárazföldi szállítási infrastruktúrák fejlesztése hozzájárulna a gazdasági fejlődéshez és előmozdítaná az euromediterrán országok közötti kereskedelmet;

26.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az együttműködést az energia területén, és felhív azoknak a fejlesztési projekteknek a haladéktalan végrehajtására, amelyek elősegítik a források és az energiaellátási útvonalak diverzifikálását, ekképpen járulva hozzá jelentős mértékben az energiabiztonsághoz a mediterrán térségben;

27.  hangsúlyozza, hogy az euromediterrán régióban a megújuló energia – különösen a szél- és napenergia – forrásai igen jelentős mértékben fordulnak elő; támogatja a mediterrán napenergiaterv – amelynek fő célkitűzése a mediterrán térség megújulóenergia-termelésének 20 GW új kapacitással való növelése 2020-ig – gyors és koordinált végrehajtását, és az olyan ipari kezdeményezéseket, mint a DESERTEC, valamint az energiahatékonyság érdekében létrehozott euromediterrán stratégia elfogadását; azt kívánja, hogy a projektek elsősorban az ellátó országok igényeinek feleljenek meg, és ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza a villamosenergia-hálózati infrastruktúrák különösen a Földközi-tenger déli partján történő megerősítésének, egy egymáshoz kapcsolódó regionális piac fokozatos létrehozásának és egy új ipari ágazatnak, például a napenergia-erőművek számára történő alkatrészgyártásnak a gazdasági fejlődés tekintetében fellépő hatását a partnerországokra;

28.  felszólít a „Napenergiával a békéért” kezdeményezésnek az Euromediterrán energiapiaci integrációs projekt (MED-EMIP) keretében történő további előmozdítására és támogatására;

29.  javasolja, hogy az eurometiterrán folyamatban részt vevő országok csatlakozzanak az európai stratégiai energiatechnológiai tervben (SET-terv) megfogalmazott „intelligens városok” kezdeményezéshez;

30.  támogatja a transz-euromediterrán elektromos, gáz- és olajhálózatok összekapcsolásának előmozdítását az energiaellátás biztonságának megerősítése érdekében; hangsúlyozza a mediterrán elektromos hurok befejezésének fontosságát, és támogatja a déli gázfolyosó kialakítását; ösztönzi a visszaáramoltatás alkalmazását olyan esetekben, amikor azt biztonsági, költséghatékonysági és megvalósíthatósági szempontok indokolják;

31.  hangsúlyozza, hogy a „20–20–20” éghajlatügyi célkitűzések jelentősen befolyásolják majd a gáz iránti igényt, ezért egy, az UMT-országoknak szóló LNG/cseppfolyósított földgázra vonatkozó cselekvési terv létrehozása növelné az ellátás sokféleségét és biztonságát, különösen az egyetlen ellátóra támaszkodó országok esetében;

32.  hangsúlyozza az LNG-technológia fejlesztésének fontosságát és a tengeri LNG-szállítási kapacitás növelését, illetve a cseppfolyósított földgázt újragázosító terminálok bővítését célzó beruházások jelentőségét; rámutat, hogy az infrastrukturális fejlesztés mellett a tengerbiztonságot is szem előtt kell tartani;

33.  hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófák – különösen a földrengések, árvizek és erdőtüzek – elleni küzdelem érdekében sürgősen megerősített együttműködéseket kell kialakítani a földközi-tengeri térségben a polgári védelem területén; ösztönzi egy, az erdőtüzekkel foglalkozó euromediterrán intézet létrehozását;

34.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió a Mediterrán Térségért keretében a Földközi-tenger partjain élő népek közeledésének és fejlődésének tényezőiként az oktatásra, az iskolai és egyetemi cserekapcsolatokra és a kutatásra vonatkozó új projekteket fejlesszenek ki; elsődleges fontosságúnak tekinti egy valódi euromediterrán felsőoktatási, tudományos és kutatási térség kialakítását a civil társadalom aktív bevonásával, ezzel kapcsolatosan:

   üdvözli az euromediterrán egyetem (EMUNI) létrehozását és felkéri a partnerintézményeket, hogy mélyítsék el részvételüket az egyetem tevékenységeinek kifejlesztésében;
   az „Erasmus Mundus” jellegű egyetemi csereprogramokra szánt finanszírozás megerősítését és a meglévő csereprogramokkal kapcsolatos jobb tájékoztatást kér; különösen kéri az Averroes európai program tapasztalatainak felhasználását;
   szívből kívánja egy ambiciózus, euromediterrán junior Erasmus-program létrehozását, amellyel növelni lehet az Unió a Mediterrán Térségért tagországai közötti iskolai diákcserék számát;
   strukturáltabb együttműködést kér a felsőoktatás és a kutatás területén az oklevelek kölcsönös elismerésének, a közös oklevelek és a közös doktori iskolák bevezetésének ösztönzése végett, elsősorban a kutatók fokozottabb mobilitása érdekében, amelyet az agyelszívás elleni küzdelemre irányuló intézkedések kísérnek;
   kéri, hogy különös figyelmet szenteljenek a képzési, kutatási és innovációs tevékenységek közelítésének, külön hangsúlyt helyezve a kutatás területén az egyetemek és a vállalatok közötti párbeszédre, valamint az állami és a magánszféra közötti partnerségekre;

35.  kéri, hogy sürgősen tűzzenek az Unió a Mediterrán Térségért napirendjére a kulturális cserekapcsolatokat és a társadalmak közötti kölcsönös megértést elősegítő új projekteket, nevezetesen a kultúrák és vallások közötti párbeszéd területén egy euromediterrán kulturális stratégia elfogadás révén; ösztönzi a Földközi-tengeri Állandó Audiovizuális Konferencia (COPEAM) projektjeinek bevezetését, többek között egy euromediterrán televíziós csatornára irányulót, valamint olyan sikeres kezdeményezéseket, mint „az arab hét” és az EuroMedScola új kiadásai; üdvözli az Alexandriai Könyvtár, az Arab Intézet és az Anna Lindh Alapítvány tevékenységét, különösen az ez utóbbi által 2010 márciusában Barcelonában „Fórum az interkulturális párbeszédért” címmel megrendezett napokat; kéri az Unió a Mediterrán Térségért országait és tagintézményeit, hogy tartsák fenn elkötelezettségüket az ENSZ civilizációk szövetsége című kezdeményezésének keretében;

36.  üdvözli, hogy a 2013. év Európai Kulturális Fővárosának Marseille-Provence pályázatát választották ki, amelynek tervezete egyértelműen a Földközi-tenger két partján élő népek közeledésére törekvő euromediterrán dimenzió felé fordul; hangsúlyozza, hogy ennek a rendkívül szimbolikus értékű kulturális projektnek az a célja, hogy az európai és földközi-tengeri kultúrák közötti párbeszédet szolgáló, konkrét és újító jellegű programokat valósítson meg;

37.  hangsúlyozza a méretgazdaságosság javítására irányuló iparpolitika kialakításának, valamint a kis- és középvállalkozások támogatásának és a csúcstechnológiai ágazatok megerősítésének fontosságát; felszólítja az Unió a Mediterrán Térségért tagországait és intézményeit, hogy vállaljanak aktív szerepet a kis- és középvállalkozások támogatásában, különösen a hatékony pénzügyi szolgáltatások és a technikai és adminisztratív segítségnyújtás tekintetében, és ezáltal teremtsenek erős vállalkozói bázist, különösen az olyan ágazatokban, amelyek hozzájárulnak a földközi-tengeri térségben található országok gazdaságának növekedéséhez;

38.  hangsúlyozza, hogy az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés (APEM) küldetése, hogy az Unió a Mediterrán Térségért parlamenti közgyűlésévé váljon, garantálja demokratikus legitimitását, és támogatja az APEM 2010. március 13–14-én Ammanban tartott 6. plenáris ülésén felvetett javaslatot, hogy az APEM nevét változtassák meg „Parlamenti Közgyűlés – Unió a Mediterrán Térségért” elnevezésre;

39.  emlékeztet az Európai Unió költségvetési eljárásával kapcsolatos hatásköreire, és kiemeli annak jelentőségét, hogy az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés a konzultáció és a demokratikus ellenőrzés feladatkörének vállalásával a feladatok irányvonalainak meghatározása, a megkezdett projektek nyomon követése és a költségvetés végrehajtása tekintetében jelentősebb hatáskörökkel rendelkezzen; felszólítja az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés különböző illetékes bizottságait a főtitkár és a főtitkárhelyettesek rendszeres meghallgatására; úgy véli, hogy az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés által viselt felelősség növelésének együtt kell járnia munkamódszerei és működése javításával, beleértve a szükséges humánerőforrás és pénzügyi eszközök biztosítását, valamint az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés munkájának jobb összehangolását az Unió a Mediterrán Térségért más intézményei által végzett feladatokkal; üdvözli az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés 2010. március 13–14-én Ammanban megtartott hatodik plenáris ülésén az e témával kapcsolatban elfogadott határozatokat;

40.  üdvözli a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) közelmúltbeli létrehozását, és felszólít annak ellenőrzésére, hogy az ARLEM által végzett munkát megfelelően összehangolják-e az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlésben végzett munkával, elsősorban úgy, hogy együttes ülésekre kerül sor, vagy a munkaértekezletekre kölcsönösen meghívják a másik elnökségi tagjait; hangsúlyozza, hogy ezek a Földközi-tenger két partjának választott képviselőit tömörítő közgyűlések fontos szerepet töltenek be a helyes demokratikus gyakorlatok kicserélésének elősegítésében;

41.  ragaszkodik a civil társadalommal, a szociális partnerekkel és az euromediterrán partnerség keretében létrehozott számos szakmai és társadalmi-szakmai hálózattal történő rendszeres konzultációhoz, valamint mindezek bevonásához az Unió a Mediterrán Térségért tevékenységeibe és projektjeibe; és ösztönzi, hogy:

   a gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények közgyűlése tanulmányozza egy euromediterrán gazdasági és társadalmi tanács létrehozását;
   a Földközi-tenger két partja közötti üzleti kapcsolatokat, beruházásokat és vállalati partnerségeket megkönnyítő projekteket – mint például az Invest in Med projekt – hozzanak létre;
   építsék ki az euromediterrán kereskedelmi kamarák, valamint az euromediterrán szakszervezetek és munkáltatói szervezetek hálózatát;
   bővítsék ki az Euromediterrán Vállalkozások Chartájának végrehajtásával megbízott ipari együttműködési csoportot a kkv-kat képviselő szervezetekkel annak érdekében, hogy a Charta a kkv-k növekedését és fejlődését gátló akadályok felszámolásának eszközévé váljon;

42.  üdvözli „A nők társadalmi szerepének fokozása” címmel megrendezett második euromediterrán miniszteri konferencia (Marrakesh, 2009. november 11–12.) során megerősítést nyert elkötelezettséget, amely arra irányul, hogy előmozdítsák a nők és férfiak közötti jogi és tényleges egyenlőséget, a nők elleni erőszak felszámolásáért folyó küzdelmet, valamint hogy tiszteletben tartsák mind a nők, mind a férfiak polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogait; kitartóan kéri az ez irányban tett lépéseket és javasolja egy, a nők vállalkozói tevékenységével és a nők közéletbeli nagyobb részvételével foglalkozó projektnek az Unió a Mediterrán Térségért keretében történő elfogadását; emlékeztet arra az állandóan hangoztatott álláspontjára, amely szerint a hagyományok és szokások nem szolgálhatnak mentségül a nők alapvető jogainak megsértésére;

43.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, az Európai Bizottságot és az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálatot, tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket ahhoz, hogy az EU részvétele az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezésben egységes legyen, továbbá hogy vonják be az Európai Parlamentet az európai politika alakításába;

44.  üdvözli az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezéshez nemrégiben csatlakozott nyugat-balkáni országokat, amelyek egyben az EU tagjelölt országai is;

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsa elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés társelnökségének és főtitkárának, valamint a partnerországok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 301. E, 2007.12.13., 210. o.
(2) HL C 285. E, 2009.11.26., 39. o.
(3) HL C 76. E, 2010.3.25., 76. o.
(4) HL C 282. E, 2008.11.6., 443. o.


A Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségessége
PDF 437kWORD 148k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről (2009/2216(INI))
P7_TA(2010)0193A7-0123/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Dél-Kaukázussal foglalkozó korábbi állásfoglalásaira, beleértve az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló, 2007. november 15-i állásfoglalást(1), a Dél-Kaukázussal kapcsolatos hatékonyabb EU-politikáról(2) szóló, 2008. január 17-i állásfoglalást, valamint a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről(3) szóló, 2008. január 17-i állásfoglalást,

–  tekintettel az „Azerbajdzsán: a véleménynyilvánítás szabadsága” című, 2009. december 17-i állásfoglalására(4), a Grúziáról szóló, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(5), a grúziai helyzet romlásáról szóló, 2008. június 5-i állásfoglalására(6), valamint az Örményországról szóló, 2008. március 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a keleti partnerségről szóló, 2008. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0823),

–  tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó, 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával 2006 novemberében megkötött európai szomszédságpolitikai (ENP) cselekvési tervekre és a végrehajtásukhoz szorosan kötődő Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközre (ENPI),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika terén Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia esetében elért eredményekről szóló, a Bizottság által 2009. április 23-án elfogadott jelentésekre,

–  tekintettel a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó országstratégiai dokumentumokra és az Örményországra, Azerbajdzsánra és Grúziára vonatkozó ENPI alá tartozó, 2007–2010-es nemzeti indikatív programokra,

–  tekintettel az Örményországra, Azerbajdzsánra és Grúziára vonatkozó ENPI programozási dokumentumok félidős értékelésére,

–  tekintettel az Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával 1996-ban megkötött partnerségi és együttműködési megállapodásokra,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) vonatkozó ellenőrző jelentéseire,

–  tekintettel a grúziai konfliktussal foglalkozó nemzetközi tényfeltáró küldöttség 2009. szeptember 30-án közzétett jelentésére (Tagliavini-jelentés),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0123/2010),

A.  mivel a Külkapcsolatok Tanácsa 2009. december 8-án megtartott ülésén az EU megerősítette azon szándékát, hogy – többek között a technikai segítségnyújtási programok révén – előmozdítsa a stabilitást, együttműködést, jólétet és felelősségteljes kormányzást a Dél-Kaukázusban,

B.  mivel a 2008. augusztusi grúziai háború, a fegyverszüneti megállapodás megkötését célzó, sikeres uniós beavatkozásnak köszönhetően, illetve annak eredményeképpen, hogy a megállapodás teljes körű végrehajtásának biztosítása céljából fenn kell tartani a szerepvállalást, az EU megfigyelő missziók, a háborút követő nagyszabású segítségnyújtási programok és a háború okait és lefolyását kutató tényfeltáró misszió indítása révén jelentős biztonsági szereplővé vált a térségben,

C.  mivel 2009-ben intenzívebbé váltak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Minszk-csoportjának közvetítése mellett zajló, a hegyi-karabahi konfliktus rendezéséről szóló tárgyalások,

D.  mivel a dél-kaukázusi konfliktusövezetekben a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyektől még mindig megtagadják azt a jogot, hogy visszatérhessenek otthonaikba; mivel annak ellenére, hogy e három ország programokat indított a menekültek és a belső menekültek integrációja érdekében, a sikernek továbbra is számos akadálya van; mivel az illetékes hatóságoknak a konfliktusok során nem szabad politikai eszközként használniuk a menekülteket és a belső menekülteket,

E.  mivel bizakodásra adott okot, hogy 2009 októberében Örményország és Törökország aláírta a diplomáciai kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére, valamint közös határaik megnyitására irányuló jegyzőkönyveket, az aláírást azonban még nem követte ratifikáció,

F.  mivel az állandósult konfliktusok gátat szabnak a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, akadályozzák az életszínvonal emelkedését a dél-kaukázusi térségben, valamint hátráltatják a keleti partnerség teljes körű kialakulását az európai szomszédságpolitika keretében; mivel az EU szomszédságának stabilitása érdekében alapvető jelentőségű a konfliktusok békés rendezése; mivel további erőfeszítéseket kell tenni azon közös érdeket képviselő területek azonosítása érdekében, amelyek áthidalhatják a nézetkülönbségeket, elősegíthetik a párbeszédet és előmozdíthatják a regionális együttműködési és fejlesztési lehetőségeket,

G.  mivel az EU a dél-kaukázusi államokhoz fűződő kapcsolataiban tiszteletben tartja a szuverenitás és a területi sérthetetlenség elvét,

H.  mivel a keleti partnerség új lehetőségeket nyújt a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére és emellett bevezeti a többoldalú együttműködést is,

I.  mivel a keleti partnerségnek a célja a reformoknak, a jogszabályok közelítésének és a gazdasági integrációnak a felgyorsítása, valamint az, hogy kézzelfoghatóan támogassa a partnerországok államiságának és területi sérthetetlenségének megszilárdítását, alapja pedig a feltételesség, a differenciálás, valamint a közös felelősség elve, és új társulási megállapodásokról való tárgyalásokat helyez kilátásba, amelyhez az Európai Parlament hozzájárulása szükséges,

J.  mivel az EU–Keleti Szomszédság Parlamenti Közgyűlés (EURONEST) hivatalos megalakításának célja, hogy elmélyült, parlamentközi párbeszéd döntő jelentőségű, többoldalú mechanizmusaként szolgáljon az Európai Parlament és az EU hat keleti partnere, köztük Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia között, azzal a céllal, hogy közelebb hozza ezen országokat az EU-hoz,

K.  mivel a dél-kaukázusi régióban uralkodó helyzet fokozottan proaktív politikát igényel az EU régióbeli szerepvállalásában, és mivel a keleti partnerség elindítása és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése jó lehetőséget kínál egy Dél-Kaukázusra irányuló uniós stratégia kidolgozására,

1.  megerősíti, hogy az EU fő célkitűzése a régióban Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia olyan nyitott, békés, stabil és demokratikus államokká való fejlődésének ösztönzése, amelyek készen állnak jószomszédi kapcsolatok kialakítására, valamint arra, hogy a Dél-Kaukázust fenntartható békével, stabilitással és jóléttel jellemzett térséggé alakítsák, ezen országoknak az európai politikákba való fokozottabb bevonása céljából; úgy véli, hogy az EU-nak e cél érdekében egyre aktívabb politikai szerepet kell vállalnia, és a régió országaival együttműködésben a puha hatalmát határozott megközelítéssel ötvöző stratégiát kell kidolgoznia és kétoldalú politikákkal kiegészítenie;

Biztonsági kérdések és a konfliktusok békés megoldása

2.  hangsúlyozza, hogy a térségben fennálló konfliktusok esetén a status quo fenntartása elfogadhatatlan és fenntarthatatlan, mivel az ilyen helyzet folyamatosan azzal a kockázattal jár, hogy tovább fokozódnak a feszültségek, és kiújulnak a fegyveres összetűzések; úgy véli, hogy valamennyi félnek aktív szerepet kell vállalnia a stabilitás és a béke elérése érdekében; támogatja a határokon átnyúló programokat és párbeszédet a civil társadalom körében, amely a megosztottságon túllépve a konfliktusok átalakításának és a bizalom kiépítésének eszköze; kiemeli, hogy az EU-ra fontos szerep hárul abban, hogy közreműködjön a párbeszéd kultúrájának megteremtésében a régióban, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatai végrehajtásának biztosításában, beleértve az 1325 (2000) sz. határozatot;

3.  megjegyzi, hogy a konfliktusok kezelése és megoldása során a stabilitás és a jólét megszilárdítása érdekében többek között valamennyi érintett fél és közösség jogainak és jogos érdekeinek elismerésére, a múltbeli események felülvizsgálatára való nyitottságra és azok közös értelmezésének kialakítására, a gyűlölet és félelem leküzdésére irányuló szándékra, a maximalista álláspontok vonatkozásában kompromisszumkészségre, a bosszúálló magatartás feladására, valamint tényleges engedményekről folytatandó vitákra való készségre van szükség;

4.  rámutat a konfliktusmegelőzés fontosságára, amelyhez hozzátartozik a nemzeti kisebbségekhez tartozó valamennyi személy jogainak tiszteletben tartása, a vallási tolerancia, valamint a társadalmi és gazdasági kohézió megerősítésére irányuló erőfeszítések;

5.  hangsúlyozza a külső szereplők arra vonatkozó felelősségét, hogy hatalmukat és befolyásukat a nemzetközi joggal és az emberi jogokkal teljes mértékben összeegyeztethető módon érvényesítsék; úgy véli, hogy a konfliktusok békés megoldásának elősegítése érdekében további kiegyensúlyozott együttműködésre van szükség a régióban tevékenykedő külső szereplők között; elfogadhatatlannak tartja, hogy bármely külső szereplő feltételeket támasszon a dél-kaukázusi államok szuverenitásának és területi sérthetetlenségének tiszteletben tartása tekintetében;

A hegyi-karabahi konfliktus

6.  üdvözli a hegyi-karabahi konfliktussal kapcsolatos tárgyalások dinamikus ütemét, melyet jól mutat az, hogy 2009 folyamán Örményország és Azerbajdzsán elnöke között a Moszkvai Nyilatkozat szellemében hat találkozóra is sor került; felszólítja mindkét felet, hogy erősítsék meg a béketárgyalásokra irányuló erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az elkövetkezendő hónapokban megoldás születhessen, építőbb szellemben lépjenek fel, és hagyjanak fel az erőszakkal létrehozott, nemzetközi legitimitást nélkülöző status quo fenntartásának előnyben részesítésével, amely bizonytalan helyzetet teremt, és további szenvedést okoz a háborúval sújtott helyi lakosságnak; elítéli a katonai megoldás lehetőségét és a már alkalmazott katonai erő súlyos következményeit, és mindkét oldalt arra kéri, hogy többé nem sértse meg az 1994-es fegyverszünetet;

7.  teljes mértékben támogatja az EBESZ Minszk-csoportjának közvetítésre irányuló erőfeszítéseit, a Madridi Dokumentumban foglalt alapelveket, valamint a L'Aquilában megrendezett G8-as csúcstalálkozó keretében az EBESZ Minszk-csoportjának társelnök országai által, 2009. július 10-én kiadott nyilatkozatot; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy mutasson elszántságot és politikai akaratot a megállapodást akadályozó fennmaradó, problémás kérdések megoldásának támogatásában;

8.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hegyi-karabahi háború alatt vagy azzal összefüggésben az otthonaikat elhagyó menekültek és belső menekültek százezrei továbbra is lakóhelyük elhagyására kényszerülnek, és jogaik – beleértve a hazatéréshez való jogot, valamint a tulajdonhoz és a személyes biztonsághoz való jogot– nem érvényesülnek; felhívja valamennyi érintett felet, hogy egyértelműen és feltétel nélkül ismerjék el e jogokat, valamint azok azonnali biztosításának szükségességét, és találjanak a problémára a nemzetközi jog elveit tiszteletben tartó, gyors megoldást; ezzel összefüggésben kéri, hogy Azerbajdzsán összes elfoglalt területéről vonják ki az örmény csapatokat, és egyúttal telepítsenek az ENSZ Alapokmányának megfelelően szervezett nemzetközi csapatokat a szükséges biztonsági garanciák biztosítására az átmeneti időszakban, ami garantálni fogja a hegyi-karabahi lakosság biztonságát, és lehetővé teszi, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek hazatérhessenek, és elkerülhetővé váljanak a hajléktalanságból fakadó további konfliktusok; felhívja az örmény és azeri hatóságokat és az érintett közösségek vezetőit arra, hogy az otthonukból elűzöttek visszatérését előkészítő gyakorlati lépések révén nyilvánítsák ki az etnikumok közötti békés kapcsolatok kialakítására irányuló elkötelezettségüket; úgy véli, hogy a belső menekültek és a menekültek helyzetét a nemzetközi szabványoknak, többek között az „Európa elfeledett népei: a lakóhelyüket hosszú időre elhagyni kényszerült személyek emberi jogainak védelme” címet viselő 1877(2009) PACE ajánlásnak megfelelően kell kezelni;

9.  hangsúlyozza, hogy valódi erőfeszítéseket kell tenni a tartós béke felé vezető út kikövezése érdekében; kéri az összes illetékes hatóságot, hogy kerüljék a provokatív politikákat és retorikát, a lázító hangvételű nyilatkozatokat és a történelem manipulálását; felszólítja az örmény és azerbajdzsáni vezetőket, hogy felelős módon járjanak el, vegyék élét nyilatkozataiknak és készítsék elő a terepet, hogy a közvélemény elfogadja és teljesen megértse az átfogó rendezés előnyeit;

10.  úgy véli, hogy gyorsan fel kell adni azt az álláspontot, mely szerint Hegyi-Karabahnak részét képezi a körülötte található, megszállás alatt álló összes azerbajdzsáni terület; megjegyzi, hogy Hegyi-Karabah ideiglenes státuszának kialakítása megoldást jelenthet a végleges státusz meghatározásáig, és megteremtheti az örmény és azerbajdzsáni közösségek békés egymás mellett élésének és együttműködésének átmeneti keretét a régióban;

11.  hangsúlyozza, hogy mindennemű megállapodás esetén alapvető fontosságú, hogy garantálják mindenki számára a biztonságot; elismeri a megfelelő békefenntartó intézkedések jelentőségét a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban, amelyek katonai és polgári szempontokat is felölelnek; felszólítja a Tanácsot, hogy vegye fontolóra a békefolyamat közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében szervezett missziókkal történő támogatását, beleértve egy nagy megfigyelő misszió kiküldését a helyszínre, amely elősegítheti egy nemzetközi békefenntartó erő kialakítását a politikai megállapodás létrejöttét követően;

Örményország és Törökország egymáshoz közeledése

12.  üdvözli a diplomáciai kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére – többek között a közös határ megnyitására – vonatkozó jegyzőkönyveket Örményország és Törökország között; felszólítja mindkét oldalt, hogy ragadják meg a lehetőséget arra, hogy a ratifikáción és végrehajtáson keresztül előfeltételek kikötése nélkül, ésszerű határidőn belül helyrehozzák kapcsolataikat; hangsúlyozza, hogy az új örmény-török közeledés és az EBSZ Minszk-csoportjának tárgyalásai két különálló folyamat, amelyeknek saját logikájuk szerint kell kibontakozniuk; megjegyzi azonban, hogy a két folyamat egyikében tett előrelépés széles körű, potenciálisan igen kedvező következményekkel járhat a régió egészére nézve;

A grúz konfliktus

13.  megismétli, hogy feltételek nélkül támogatja Grúzia szuverenitását, területi integritását és nemzetközileg elismert határainak sérthetetlenségét, valamint felszólítja Oroszországot ezek tiszteletben tartására; ösztönzi a grúz hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket abháziai és dél-oszétiai belső konfliktusaik megoldására; üdvözli a Tagliavini-jelentést és támogatja annak főbb megállapításait és következtetéseit; arra számít, hogy a jelentésben adott kiterjedt háttér-információkat fel lehet használni a Nemzetközi Büntetőbíróságon indított bírósági eljárások során, továbbá az egyes állampolgárok is felhasználhatják azokat az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény megsértésével kapcsolatban; támogatja az EU megfigyelő misszió (EUMM) mandátumát, és felszólít annak további kibővítésére; felszólítja Oroszországot és az abháziai és dél-oszétiai elszakadt régiók tényleges hatóságait, hogy részben se akadályozzák annak végrehajtását;

14.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a nemzetközi közösség csaknem teljesen egyöntetűen elutasítja Dél-Oszétia és Abházia függetlenségének egyoldalú kikiáltását; helyteleníti, hogy Oroszország – a nemzetközi joggal ellentétben – elismeri Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét; felszólítja valamennyi felet a 2008-as fegyverszünet tiszteletben tartására, valamint az EU megfigyelő missziója személyzete biztonságának és helyszíni szabad mozgásának biztosítására, és felhívja Oroszországot, hogy tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, mely szerint visszavonja csapatait a 2008. augusztusi háború előtti állásokba; aggodalommal veszi tudomásul, hogy az Orosz Föderáció és Abházia de facto hatóságai 2010. február 17-én a grúz kormány beleegyezése nélkül megállapodást kötöttek egy orosz katonai támaszpont létrehozásáról Abháziában, és megjegyzi, hogy ez a megállapodás ellentétes a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i tűzszüneti megállapodásokkal;

15.  hangsúlyozza a szakadár régiókban élő népek biztonsága és jogai védelmének fontosságát, a grúz etnikum biztonságos és méltó körülmények közötti visszatérésre való joga tiszteletben tartásának előmozdítását, a kényszerített útlevélkiadás leállítását, a de facto lezárt határok számának csökkentését, valamint azt, hogy lehetőséget biztosítsanak az EU-nak és a többi nemzetközi szereplőnek arra, hogy segítsék a két régióban élő embereket; hangsúlyozza e tekintetben a világosabban meghatározott rövid és hosszú távú célkitűzések kialakításának szükségét; arra ösztönzi Grúziát, hogy folytassa a belső menekültekkel kapcsolatos cselekvési terv végrehajtását, és segítse a területén található belső menekülteket;

16.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a konfliktusok grúz–abház és grúz–dél-oszétiai dimenziójával, és biztosítani kell, hogy egyenlő mértékben figyelembe vegyék valamennyi érintett lakosság jogait és érdekeit; hangsúlyozza, hogy Abházia és Dél-Oszétia elszigetelése célszerűtlen eszköz a konfliktus rendezésében, és üdvözli a 2010. január 27-én elfogadott országstratégiát, amely együttműködés keretében képzeli el a szerepvállalást; arra biztatja a grúz hatóságokat, hogy minden érdekelt féllel konzultáljanak a stratégia végrehajtására vonatkozó cselekvési terv elkészítésével kapcsolatban; hangsúlyozza a bizalomépítő intézkedések és az emberek közötti kapcsolatok fontosságát a konfliktusokban; emellett arra ösztönzi az EU-t, hogy támogasson a szabad mozgás előmozdítására, valamint az érintett lakosság közötti közigazgatási határvonalak létrehozására irányuló projekteket;

17.  úgy véli, hogy a genfi tárgyalások rendkívül fontosak, mivel ezek biztosítják az egyetlen fórumot, ahol a konfliktus valamennyi fele képviselteti magát, és a három fő nemzetközi szereplő – az EU, az EBESZ és az ENSZ – szoros együttműködésben dolgozik a régió biztonsága és stabilitása érdekében; sajnálja, hogy a fórumban rejlő lehetőségeket eddig nem sikerült érdemben megvalósítani, és hogy az incidensek megelőzésére és a válaszadásra szolgáló mechanizmus üdvözlendő felállítása ellenére továbbra is előfordulnak incidensek a demarkációs vonalon; felszólítja a feleket a mechanizmus és a kölcsönös bizalom előmozdítása terén a mechanizmusban rejlő lehetőségek teljes körű kihasználására; felszólítja a Bizottság alelnökét/a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy új és friss lendületet adjon e tárgyalásoknak a helyzet megfelelő stabilizálásához, teljes körűen végrehajtva a 2008. augusztusi tűzszüneti megállapodást;

A demokratizálódási folyamatban, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság terén elért előrehaladás

18.  hangsúlyozza, hogy a demokratizálódás, a felelősségteljes kormányzás, a politikai pluralizmus, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása kiemelkedő fontosságú Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia EU-hoz fűződő jövőbeli kapcsolatainak meghatározásában; szorgalmazza, hogy az országok újítsák meg az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervek teljes körű végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa őket ezen erőfeszítések tekintetében; aggodalommal tölti el, hogy a dél-kaukázusi régió országai kevés előrelépést tettek ezen a területen, amit a Bizottság 2009. évi előrehaladásról szóló jelentése, valamint az Európa Tanács ajánlásai is szemléltetnek; üdvözli az EU, Grúzia és Örményország között megkezdett emberi jogi párbeszédet, és felkéri Azerbajdzsánt és az EU-t, hogy zárják le a hasonló együttműködési struktúrával kapcsolatos tárgyalásaikat;

19.  hangsúlyozza a demokratikus reformok mellett való további elkötelezettség fontosságát és a nemzeti konszenzus kialakításának kulcsául szolgáló politikai párbeszéd és együttműködés alapvető szerepét; hangsúlyozza a függetlenebb, átláthatóbb és erősebb demokratikus intézmények megerősítésének – ideértve az igazságszolgáltatás függetlenségét –, a végrehajtó hatalom feletti parlamenti ellenőrzés megerősítésének, a demokratikus hatalomátvétel biztosításának, a civil társadalom támogatásának és képességei növelésének, valamint a személyes kapcsolatok kiépítésének a fontosságát a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása során; megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalások ellenére a demokratizálódási folyamat lassan halad;

20.  rámutat arra, hogy a régióban még mindig széles körben elterjedt a korrupció és felszólítja a hatóságokat, hogy fokozzák a korrupció elleni küzdelemre vonatozó intézkedéseiket, mivel az fenyegeti az érintett országok gazdasági növekedését, társadalmi és politikai fejlődését; nagyobb figyelmet kell fordítani a monopóliumok elleni küzdelemre, valamint a közszolgálati alkalmazottak felvételére; üdvözli a Grúzia által a korrupció elleni küzdelem terén elért előrehaladást;

21.  tudomásul veszi a régió országaiban a közelmúltban tartott választásokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal és normákkal összhangban szabad és tiszta választásokat tartsanak, valamint azt, hogy az országok további előrefeszítéseket tegyenek az ezen normák megvalósítását célzó reformok elfogadása és végrehajtása terén, többek között a választásokat követő ellenőrzési mechanizmusok megerősítése, valamint a választásokat követő esetleges erőszakos cselekmények megfelelő kivizsgálása és elszámoltatása érdekében; kiemeli az EU technikai segítségnyújtásban, valamint a választások nemzetközi, független ellenőrzésében betöltött szerepét; megerősíti azt az álláspontot, hogy az EU nem ismeri el az olyan alkotmányos és jogi keretrendszert, amelyben szakadár területeken választásokat tartanak, és védelmébe veszi a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek politikai jogait;

22.  úgy ítéli meg, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető jog és elv, a média szerepe pedig elsőrendű fontosságú, és hangsúlyozza, hogy a médiának szabadnak és függetlennek kell lennie; aggodalmát fejezi ki, hogy a dél-kaukázusi országokban korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, és hiányzik a pluralizmus a médiából, ezért ezek biztosítására szólítja fel a hatóságokat; elítéli a médiaszakemberek folyamatos zaklatását és megfélemlítését, valamint az újságírók megtámadását, kínzását és bántalmazását; úgy véli, hogy az illetékes szakmai szervezeteknek tovább kell fejleszteniük és meg kell erősíteniük a szólásszabadság fontos alkotórészét képező önszabályozó elveket és mechanizmusokat;

   aggasztónak tartja az újságírók ellen Örményországban elkövetett támadásokat, különösen pedig azt, hogy az ellenzéki aktivistát és újságírót, Nikol Pashiniant az örömmel fogadott 2009. június 18-i amnesztia ellenére továbbra is fogva tartják;
   továbbra is nyugtalanítónak tartja a médiakörnyezet romlását Azerbajdzsánban; üdvözli, hogy 99 bebörtönzött 2009. december 25-én és 62 bebörtönzött 2010. március 17-én elnöki amnesztiában részesült, azonban elítéli a két fiatal aktivista és blogger, Emin Milli és Adnan Hadzsizade fogva tartását és elítélését; ennek megfelelően szabadon bocsátásukra szólít fel;
   felszólítja a grúz hatóságokat, hogy tisztázzák a média-tulajdonjogi és a médiaengedélyek megadásával kapcsolatos helyzetet; tudomásul veszi a grúz parlament arra irányuló kezdeményezését, hogy bővítse a Közszolgálati Műsorszóró Tanácsot, hogy abban az ellenzék és a civil társadalom több képviselője kapjon helyet, és eredményeket vár e téren;

23.  úgy véli, hogy a gyülekezési szabadságot garantálni kell, mivel az elengedhetetlen a szabad, demokratikus és virágzó társadalom fejlődéséhez; aggodalommal jegyzi meg azon közvetlen vagy közvetett nehézségeket, amelyekkel a civil társadalomnak szembe kell néznie szerveződése közben, és nem helyesli az olyan jogszabályok és gyakorlatok elfogadását, amelyek akár közvetetten korlátozhatják a gyülekezési szabadságot, beleértve az adózási ügyekben alkalmazott adminisztratív zaklatást; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom fontos szerepet játszik a régióban a demokratizálódási, valamint a béke- és megbékélési folyamatban;

24.  felszólítja a régió országait, hogy vállaljanak aktív szerepet az EURONEST Parlamenti Közgyűlés munkájában, és használják ki az abban rejlő lehetőségeket a két- és többoldalú eszmecsérére, valamint a jogszabályok uniós normákhoz való közelítésére és a demokratikus reformok parlamenti felügyeletére; e tekintetben megjegyzi, hogy létfontosságú a régió országainak parlamenti képviselői közötti fokozott párbeszéd; reméli, hogy ez megfelelő keretet teremt a kétoldalú találkozók számára Örményország és Azerbajdzsán parlamenti képviselői között, annak érdekében, hogy az Európai Parlament jelenlétében megkezdődjön a parlamenti párbeszéd; felszólítja az érdekelt uniós tagállamok nemzeti parlamentjeit és az Európai Parlamentet, hogy erősítsék meg a parlamenti együttműködést a régió parlamentjeivel, szerepük és politikai döntéshozatali képességeik erősítése érdekében;

Gazdasági kérdések és társadalmi fejlődés

25.  véleménye szerint egy szélesebb regionális szintű és az EU-val történő együttműködés a gazdasági, közlekedési, energia- és környezetvédelmi ágazatban alapvető fontosságú mind maguk az ágazatok fejlődése, mind pedig a régió stabilitásának biztosítása szempontjából, az együttműködésnek azonban fel kell karolnia a humántőkének az egész régióban történő fejlesztését mint hosszú távú befektetést; üdvözli, hogy mindhárom ország részesedik az EU általános preferenciarendszeréből, és tudomásul veszi, hogy mindegyikük megfelel a fenntartható fejlődésért és jó irányításért létrehozott GSP+ követelményeinek; megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatás és rendőrség területén folytatott regionális együttműködés és az integrált határigazgatás létrehozása alapvető fontosságú a régión belüli és az EU felé irányuló mobilitás előmozdításához; sajnálja, hogy a továbbra is megoldatlan konfliktusok akadályozzák a mindhárom ország bevonásával megvalósuló regionális projektek végrehajtását;

26.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a kedvező üzleti légkör megteremtése és a magánszektor fejlesztése; megjegyzi, hogy Azerbajdzsán említésre méltó gazdasági növekedése főként az olaj- és gázbevételeken alapul; támogatja a gazdaságot a külföldi befektetők számára vonzóbbá tevő reformfolyamatot; arra ösztönzi az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy gyorsítsák fel a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozásról folytatott tárgyalásaikat, és felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa Azerbajdzsánt ebben a folyamatban; üdvözli a gazdasági reformok terén Örményországban és Grúziában elért előrehaladást; rámutat azonban, hogy Örményország és Grúzia gazdasági fejlődését befolyásolta a gazdasági világválság, és üdvözli az EU 2009 végén hozott határozatát, amely lehetővé tette makrofinanciális segítség nyújtását a két ország számára;

27.  aggodalmának ad hangot a dél-kaukázusi katonai és védelmi kiadások gyors növekedése, és a katonai arzenálok létrehozása miatt; rámutat arra, hogy a hazai költségvetések eme fontos része számottevő pénzügyi forrásokat von el olyan sürgetőbb kérdésektől, mint a szegénység csökkentése, a szociális biztonság és a gazdasági fejlődés; e tekintetben felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot annak megakadályozására, hogy az EU makrofinanszírozási támogatásából közvetve a katonai kapacitásépítést támogassák a régióban;

28.  rámutat a Dél-Kaukázus geopolitikai szempontból stratégiai elhelyezkedésére és a Kaszpi-tenger térsége, illetve Közép-Ázsia Európával való energiai, közlekedési és kommunikációs összekötő folyosó jellegének egyre növekvő jelentőségére; ebből következően rendkívül fontosnak tartja, hogy a Dél-Kaukázussal folytatott uniós együttműködés a legfontosabb teendők között szerepeljen, különösen az energiával kapcsolatos ügyekben; hangsúlyozza, hogy a három ország kulcsfontosságú szerepet tölt be az energiaforrások tranzitja, valamint az EU energiaellátásának és szállítási útvonalainak diverzifikálása szempontjából; ennek fényében ismételten emlékeztet arra, hogy az Uniónak konkrét lépéseket kell tennie a régió politikai stabilitásának biztosítása érdekében; üdvözli Azerbajdzsán és Grúzia hajlandóságát arra, hogy továbbra is aktív szerepet játsszon a piaci alapú energiaellátás előmozdításában és a tranzitútvonalak diverzifikálásában a régióban; határozottan azt javasolja az érintett országoknak és a Bizottságnak, hogy vonják be Örményországot a régióban zajló lényeges szállítási és energetikai projektekbe;

29.  30.elismeri a régiónak az EU energia-együttműködési és energiabiztonsági politikája szempontból fennálló jelentőségét, különösen a déli folyosó (Nabucco és Fehér Áramlat) kiépítése fényében; hangsúlyozza az EU–Azerbajdzsán energiaügyi partnerség elmélyítésének jelentőségét, és rámutat Azerbajdzsán energiakészletének hatalmas értékére, és annak az ország gazdasági fejlődésében betöltött alapvető szerepére; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a természetes források kiaknázásából származó haszon egyenletes elosztását, illetve annak az ország egészének fejlesztésébe történő befektetetését, ami lehetővé teszi az ország számára egy esetleges olajtermelési visszaesés negatív következményei elleni önvédelmet; tudomásul veszi az Azerbajdzsán és Oroszország közötti partnerség elmélyülését, különösen az energiaágazatban, és üdvözli ebben az összefüggésben Azerbajdzsánnak gazdasága diverzifikálására irányuló törekvéseit; hangsúlyozza az energiaágazat átláthatóságának fontosságát a szóban forgó régióban, ami a befektetői bizalom kulcsfontosságú előfeltétele, és helyesli, hogy Azerbajdzsán részt vesz a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésében;

30.  elismeri, hogy alapvető szerepet kap az új infrastruktúrák és szállítási folyosók kifejlesztése, azaz a kaszpi-tengeri és a fekete-tengeri övezetet a dél-kaukázusi régión keresztül vagy onnan kiindulva összekötő projektek, melyekről az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata  is említést tett; ebben a tekintetben támogat valamennyi olyan kezdeményezést, amely erőteljesebb párbeszéd kialakulásához vezet a termelők/fogyasztók és a tranzitországok között, az energiával kapcsolatos szabályozási rendszerekkel és az ellátás biztonságát garantáló szabályozással kapcsolatos szaktudás, valamint a legjobb gyakorlatok cseréjével, beleértve az átláthatósági és a szolidaritási mechanizmusokat és az energia-ellátási zavarokkal kapcsolatos korai előrejelző mechanizmusok kidolgozását; úgy véli, hogy ennek együtt kell járnia a szabályozási keretek egymáshoz közelítésével, a piaci integrációval, valamint a megkülönböztetésmentesség biztosításával a határokon átnyúló szállítási infrastruktúrák tekintetében;

31.  hangsúlyozza az energiahatékonysági intézkedések támogatásának, a megújuló energiaforrásokba történő befektetéseknek, valamint a környezetvédelmi szempontok figyelembevételének fontosságát; elismeri, hogy az ellátást biztosító források sokféleségének megteremtése létfontosságú, és csak a szomszédos államokkal folytatott megerősített együttműködés keretében érhető el; úgy véli, hogy a Kaukázusi Regionális Környezetvédelmi Központot megfelelő finanszírozásban és támogatásban kell részesíteni annak érdekében, hogy hitelt érdemlő határokon árnyúló projekteket is végre lehessen hajtani; dicséretesnek tartja Azerbajdzsánnak az alternatív energiaforrások fejlesztése kormányzati prioritássá tételére vonatkozó terveit és ösztönzi hasonló célok megvalósítását; üdvözli Örményország azon döntését, miszerint megszüntetik a medzamori nukleáris üzemet, és arra ösztönzi az örmény hatóságokat, hogy az EU kérésének megfelelően keressenek életképes alternatív megoldásokat az energiaellátásra; üdvözli a grúz kormánynak a vízenergia-szektor fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit, és kiemeli az EU támogatásának szükségességét e tekintetben;

32.  úgy ítéli meg, hogy a szociális partnerek bevonásán keresztül a társadalmi kohézió és a társadalmi párbeszéd megerősítése, a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak előmozdítása, az oktatásba és az egészségügybe való befektetés, a humántőke-fejlesztés, valamint a megfelelő életszínvonal biztosítása elengedhetetlen egy élénk demokratikus társadalom kiépítéséhez; pozitívnak értékeli, hogy a három ország saját programokat fogadott el a szegénység csökkentésére, és ösztönzi őket a programok teljes körű végrehajtására;

Egy EU-stratégia felé

33.  üdvözli a keleti partnerséget, és tudomásul veszi az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseket és megrendezett találkozókat; hangsúlyozza, hogy hitelességük érdekében ezeket konkrét projekteknek és megfelelő ösztönzőknek kell kísérniük; szándékában áll továbbfejleszteni a partnerség parlamenti dimenzióját;

34.  üdvözli a keleti partnerség által a dél-kaukázusi országok és az EU közötti kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére azáltal kínált lehetőséget, hogy társulási megállapodások formájában új szerződéses kapcsolatokat hoznak létre; rávilágít annak fontosságára, hogy a jelenlegi cselekvési terveket követő dokumentumokba mérföldköveket és referenciaszinteket építsenek be; emlékeztet arra, hogy a tárgyalások megkezdésének feltételei közé tartozik a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megfelelő szintű tiszteletben tartása, és felszólítja a Bizottságot, hogy szükség esetén biztosítson technikai segítségnyújtást, hogy támogassa ezen országokat az előfeltételek teljesítésében; üdvözli különösen a keleti partnerség által innovatív eszközként kínált átfogó intézményépítési programot (CIB), amelynek kifejezett célja segítséget nyújtani az országoknak ezen előfeltételek teljesítésében; ismételten hangsúlyozza az Európai Parlament előjogát, hogy haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák a társulási megállapodásokról folyó tárgyalások valamennyi szakaszában, azért is, mivel jóváhagyását kell majd adnia a megállapodások megkötéséhez; arra számít, hogy a társulási megállapodások valamennyi dél-kaukázusi ország általi végrehajtása felgyorsítja a gazdasági integráció és az EU-val folytatott politikai együttműködés folyamatát;

35.  úgy ítéli meg, hogy az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervek és azok végrehajtása a kötelezettségvállalások betartása és az EU-val folytatott kétoldalú kapcsolatok előrehaladása értékelésének, valamint az érintett országokkal kötött szerződéses kapcsolatok elmélyítésével kapcsolatos megfontolásoknak az alapjául szolgának; tudomásul veszi Grúzia és Örményország elkötelezettségét az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervek végrehajtása mellett, és felszólítja Azerbajdzsánt, hogy gyorsítsa fel erőfeszítéseit ezen a téren; véleménye szerint az Európai Parlamentnek is részt kellene vennie ebben a folyamatban; rámutat, hogy a három ország különböző mértékű haladást ért el az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervek végrehajtásában; úgy véli, hogy az újabb társulási megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokon figyelembe kell venni ezeket a különbségeket és a különböző célokat, valamint a regionális dimenziót, valamint azt, hogy az országok számára egyenlő bánásmódot kell biztosítani;

36.  úgy véli, hogy kellően meg kell erősíteni a Dél-Kaukázusra irányuló uniós stratégia regionális dimenzióját; üdvözli e tekintetben, hogy további pénzügyi forrásokat rendeltek az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközhöz a keleti partnerség keretében, a regionális fejlesztési programok és a többoldalú együttműködés céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy határozza meg a három dél-kaukázusi országra vonatkozó regionális és határokon átnyúló projektek és programok körét olyan területeken, mint a közlekedés, a környezetvédelem, a kultúra és a civil társadalom, annak érdekében, hogy konkrét ösztönzőket nyújtsanak az együttműködés erősítéséhez és a felek közötti bizalom kiépítéséhez;

37.  emlékeztet arra, hogy a Dél-Kaukázus országai a fekete-tengeri szinergiakezdeményezés részesei is, amely a bizonyos területeken megvalósuló – többek között határokon átnyúló programokon keresztül történő – regionális együttműködés elősegítése révén fokozza a partnerek egymás iránti bizalmát; hangsúlyozza a fekete-tengeri régió EU szempontjából betöltött jelentőségét, és kéri a Tanácsot és a Bizottságot, különösen pedig a Bizottság alelnökét/a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy dolgozzanak ki elképzeléseket és stratégiákat a fekete-tengeri országok közötti erőteljesebb együttműködésre és az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatok bővítésére vonatkozóan; e célból egy intézményesített struktúra létrehozását ajánlja egy Fekete-tengeri Unió formájában;

38.  ismételten megerősíti, hogy Oroszország, Törökország és az USA álláspontja lényeges szerepet játszik a dél-kaukázusi konfliktusok megoldásában; hangsúlyozza, hogy a keleti partnerség fejlesztésének nem Oroszország elszigetelése a célja, hanem éppen ellenkezőleg, a béke, a stabilitás és a fenntartható gazdasági fejlődés megteremtése valamennyi érintett fél számára, ami előnyös a régió egésze és a szomszédos országok szempontjából is;

Biztonsági kérdések és a konfliktusok békés megoldása

39.  úgy véli, hogy a konfliktusmegoldási folyamat támogatása létfontosságú, és hogy az EU jó helyzetben van a bizalom kiépítése, az újjáépítés és a rehabilitáció támogatásához, illetve lehetősége van elősegíteni az érintett közösségek bevonását; ebből a szempontból döntő fontosságú teret engedni a polgári szerepvállalásnak, nemcsak a vezetők, hanem a civil szervezetek között is; továbbá úgy ítéli meg, hogy a régióban tapasztalt konfliktusok gyors megoldása érdekében magas szinten kell tartani az azokra irányuló nemzetközi figyelmet; elismeri, hogy a regionális együttműködés szükséges feltétele a bizalomépítésnek és a biztonság megerősítésének az európai szomszédságpolitika prioritásaival összhangban; felszólítja valamennyi felet, hogy teljes körűen vegyenek részt a keleti partnerség keretében megvalósuló többoldalú együttműködésben, anélkül, hogy a konfliktusok végleges rendezéséhez kötnék azt;

40.  hangsúlyozza a régióbeli rögzült konfliktusok átgyűrűzésének lehetséges veszélyét; ezzel összefüggésben javasolja a dél-kaukázusi régió biztonságáról és az együttműködésről szóló konferencia létrehozását, amely egy dél-kaukázusi stabilitási paktum kidolgozása céljából összefogná az érintett országokat és az érdekelt regionális és globális szereplőket;

41.  tudomásul veszi, hogy az EU részt vesz a régió konfliktusainak megoldási folyamatában, és úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése indokolja az EU még kiemelkedőbb szerepét; teljes körűen támogatja az EU dél-kaukázusi különleges képviselőjét (EUSR), Peter Semneby urat; üdvözli az EU grúziai megfigyelő missziójának munkáját, és szorgalmazza, hogy az EU fokozottan próbálja meggyőzni Oroszországot és a de facto hatóságokat, hogy ne gátolják az EU megfigyelő misszióját abban, hogy eljusson Dél-Oszétiába és Abháziába; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak most lehetősége van támogatni a hegyi-karabahi konfliktus rendezését, és hangsúlyozza az EU részvételének fontosságát ebben a folyamatban; ezért elkerülhetetlennek tartja, hogy az EU Minszk-csoportban betöltött szerepét megerősítsék a csoport francia társelnökének adott uniós megbízáson keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg humanitárius segítségnyújtás és támogatás lehetőségét a hegyi-karabahi régió lakossága, valamint a régiót elhagyó belső menekültek és menekültek számára; felkéri a Bizottságot és Semneby különleges képviselőt, hogy az abháziai és oszétiai segítségnyújást és információterjesztést Hegyi-Karabahra is terjessze ki;

42.  felszólítja a Bizottság alelnökét/a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy szorosan kövesse nyomon a régióban tapasztalható fejlődést és aktívan vegyen részt konfliktus megoldásának folyamatában; elismeréssel tekint a dél-kaukázusi különleges képviselő munkájára, és hangot ad abbéli reményének, hogy a főképviselő biztosítja e munka folytonosságát és következetességét; arra ösztönzi a Tanácsot, hogy vegye fontolóra a KBVP keretében rendelkezésre álló eszközök használatát a béketeremtési és konfliktuskezelési folyamatban való részvétele megerősítése céljából;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a bizalomépítést, valamint a közösségek között és az egyes közösségeken belüli bizalom elmélyítését célzó intézkedések tekintélyes pénzügyi és technikai támogatásának lehetőségét, valamint vegyen részt a rehabilitációban és az újjáépítésben valamennyi konfliktussal sújtott régióban, például bevételteremtő és a belső menekültek és a visszatérők társadalmi-gazdasági integrációját segítő, illetve a lakóhelyek rehabilitációját célzó projekteken, és a párbeszédre és a közvetítésre irányuló intézkedéseken keresztül, és folytassa a helyi közösségek és az egyének közötti megbékélést és kapcsolatteremtést támogató civil társadalmi projektek kidolgozását és támogatását;

Demokratizálódás, emberi jogok és jogállamiság

44.  támogatja az ezen elvek és folyamatok előmozdítását célzó uniós finanszírozást és segítségnyújtást a régióban, és úgy ítéli meg, hogy az uniós segítségnyújtáshoz politikai feltételeket kell kötni, például a politikai párbeszéd és reform, valamint a demokratizálódási folyamat előrehaladását; figyelmeztet, hogy a kormányok kihasználják a konfliktusokat arra, hogy eltereljék a nemzetközi közösség figyelmét a belügyekről;

45.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gondoskodjanak a politikai feltételcsomagban vállalt kötelezettségek betartásáról, például a grúz kormány azon vállalásának teljesítéséről, amelynek értelmében a Bizottság és Grúzia közötti, a 2009. januári konfliktust követő uniós segítségnyújtási megállapodásában foglalt demokratikus reformoknak új lendületet adnak, valamint arra, hogy rendszeresen tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek az előrehaladásról;

46.  üdvözli az EU Örményországgal foglalkozó magas szintű tanácsadó csoportjának munkáját; üdvözli, hogy a keleti partnerség keretében erőteljesebb pénzügyi támogatásra van lehetőség, beleértve az EU-val kötendő új társulási megállapodásokra irányuló tárgyalásokra való felkészülés támogatását, és felszólítja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a testre szabott segítség felajánlásának lehetőségét Azerbajdzsánnak és Grúziának;

47.  úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a kisebbségek és kiszolgáltatott csoportok jogaira, és arra ösztönzi Örményországot, Azerbajdzsánt és Grúziát, hogy hajtsanak végre olyan közoktatási programokat az emberi jogok terén, amelyek előmozdítják a tolerancia, a pluralizmus és a sokszínűség értékeit, ideértve a szexuális kisebbségek és más marginalizált és stigmatizált csoportok tiszteletben tartását;

48.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Eutelsat megtagadta a grúz közszolgálati műsorszolgáltató orosz nyelvű műsorának sugárzását, mivel ez az elutasítás politikai indíttatásúnak tűnik; rámutat arra, hogy ez az elutasítás az orosz nyelvű regionális hallgatóság tekintetében lényegében az Intersputnik és annak fő ügyfele, a Gazprom Media Group kezébe adja a műholdas átvitel monopóliumát; hangsúlyozza, hogy kiemelkedő fontosságú, hogy egy demokratikus és pluralista társadalomban ne akadályozzák a független média sugározását;

49.  elismeri, hogy a keleti partnerség civil társadalmi fóruma potenciálisan egy valódi civil társadalom létrehozását és megerősítését elősegítő fórumként működhet a régió államaiban, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a fórum számára a szükséges pénzügyi támogatást; felhívja a figyelmet a civil társadalmi projektek finanszírozásának fontosságára, és a régióban működő uniós delegációknak e projektek kiválasztásában betöltött szerepére, illetve e projektek jelentőségére a regionális szintű kapcsolatok elősegítése tekintetében;

Gazdasági együttműködés és társadalmi fejlődés

50.  úgy ítéli meg, hogy az EU-nak folytatnia kell a régió gazdasági fejlődésének, kereskedelmének és befektetéseinek támogatását, és hogy a kereskedelempolitika a politikai stabilitás és gazdasági fejlődés kulcsfontosságú tényezője, amely a szegénység csökkentéséhez vezet a dél-kaukázusi régióban; úgy véli, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások és a megállapodások megkötése e tekintetben nagyon fontos szerepet játszhatnak; felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje, hogyan tudná a régió országait segíteni a megállapodások előkészítése, megtárgyalása és jövőbeni végrehajtása terén, ideértve a jövőbeni, mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokból fakadó kötelezettségvállalások fenntartása tekintetében nyújtott támogatást, és kellő időben készítsen átfogó értékelést ezen megállapodások társadalmi és környezeti hatásáról; továbbá arra ösztönzi a dél-kaukázusi országokat, hogy vegyék fontolóra szabadkereskedelmi térség létrehozását egymás között;

51.  kiemeli Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán geopolitikai helyzetét az Európai Unió, az uniós tagjelölt Törökország, Oroszország és Irán viszonylatában; úgy véli, hogy a politikai stabilitást, az emberi jogok tiszteletben tartását, a fenntartható növekedést és jólétet elősegítő uniós politika egyik kulcseleme a kereskedelem, és úgy gondolja, hogy a Dél-Kaukázusra irányuló uniós stratégia regionális vetülete a kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban folytatott tárgyalások regionális megközelítését teszi szükségessé; felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg közös gazdasági érdeket képviselő területeket, amelyek áthidalhatják a nézetkülönbségeket, elősegíthetik a párbeszédet és előmozdíthatják a regionális együttműködést; a régió integrálásának megvalósítása érdekében nagyobb uniós kötelezettségvállalásra és részvételre szólít fel, mivel a Közösség immáron kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a kereskedelempolitikával kapcsolatban;

52.  üdvözli a 2008 májusában Grúzia és Örményország vonatkozásában elkészített megvalósíthatósági tanulmányok következtetéseit, amelyek azt mutatták, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások (DCFTA) jelentős gazdasági előnyökkel járnának ezen országok és az EU számára, ezáltal lehetővé téve a Bizottság számára, hogy a jövőbeli mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások előkészítő szakaszába lépjen; ösztönzi Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt, hogy érjenek el jelentősebb előrehaladást saját európai szomszédságpolitikai cselekvési terveik és a Bizottság ajánlásainak teljesítésében, különösen igazgatási és intézményi kapacitásaik javítása és a szabályozási reformok végrehajtása terén (különös tekintettel a szellemi tulajdonjogok alacsony szintű védelmére mindhárom országban), ami az ilyen nagyratörő szabadkereskedelmi megállapodások hatékony végrehajtásának és hatásai fenntartásának egyik szükséges előfeltétele; úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal való megkötése nemcsak gazdasági növekedést eredményezhet, hanem fokozhatja a külföldi befektetést, új munkahelyeket teremthet és felszámolhatja a szegénységet;

53.  emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság kérdése mindenkit érintő téma; ezért sürgeti az EU-t, hogy biztosítson sokkal nagyobb mértékű támogatást a régió energiaprojektjeihez az európai normákkal összhangban, ideértve az energiahatékonyságot és az alternatív energiaforrások fejlesztését támogató projekteket, valamint fokozza az energiával kapcsolatos kérdésekben az együttműködést, és folytassa eltökélten a déli energiafolyosó – beleértve a Nabucco gázvezeték – mihamarabbi befejezésére irányuló munkát; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az energiával és a közlekedéssel kapcsolatos projektek a Dél-Kaukázusban elősegítsék a három ország közötti kapcsolatokat és ne vezessenek bizonyos közösségek kirekesztéséhez; megerősíti a bakui kezdeményezés és azt támogató INOGATE és TRACECA programok jelentőségét;

54.  hangsúlyozza, hogy a politikai stabilitás alapvető jelentőséggel bír a megbízható és zavartalan energiaellátás szempontjából, annak érdekében, hogy megfelelő körülmények álljanak rendelkezésre az infrastrukturális fejlesztésekhez; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Baku–Tbiliszi–Ceyhan (BTC) és a Baku–Tbiliszi–Erzerum (BTE) gázvezetékek által alkotott kettős energiafolyosó előmozdítja az EU és a Kaszpi-tenger térsége egymáshoz való közeledését; felszólít a három kaukázusi állammal az energia területére vonatkozóan megkötött kétoldalú megállapodások és egyetértési megállapodások megújítására, az energia-ellátási zavarok esetén követendő magatartási kódexet és különleges intézkedéseket meghatározó „energiabiztonsági záradék” beemelésével; úgy véli, hogy az ezen országokkal folytatott, széles körű társulási megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások során foglalkozni kell az energiabiztonsággal és az energiatranzittal kapcsolatos rendelkezésekkel;

55.  ismételten megerősíti, hogy az emberek közötti közvetlen kapcsolatok, illetve a főleg a fiatalokat célzó mobilitási programok, valamint az EU régióival és a nagyfokú autonómiát élvező nemzeti kisebbségekkel rendelkező helyi közösségekkel folytatott testvérprogramok rendkívül fontosak; úgy véli, hogy a mobilitási programokban részt vevő hallgatók, tanárok és kutatók számát jelentősen növelni kell; üdvözli a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások megkötését Grúziával, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az Örményországgal és Azerbajdzsánnal kötendő vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások érdekében;

56.  megerősíti, hogy az EU-nak ki kell dolgoznia egy Dél-Kaukázussal kapcsolatos stratégiát, mivel az EU számára ez egy igen fontos régió, és az EU potenciálisan jelentős szerepet játszhat a régió fejlődésének előmozdításában és konfliktusainak megoldásában;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 282. E, 2008.11.6., 443. o.
(2) HL C 41. E, 2009.2.19., 53. o.
(3) HL C 41. E, 2009.2.19., 64. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0120
(5) HL C 295. E, 2009.12.4., 26. o.
(6) HL C 285. E, 2009.11.26., 7. o.
(7) HL C 66. E, 2009.03.20., 67. o.


Vallásszabadság Pakisztánban
PDF 223kWORD 63k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről
P7_TA(2010)0194RC-B7-0271/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia pakisztáni helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. július 12-i(1), október 25-i(2) és november 15-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel a vallás és meggyőződés szabadságáról 2009. november 16-án elfogadott tanácsi következtetésekre, amelyek aláhúzták e szabadság fontosságát és a vallási intolerancia elleni fellépés jelentőségét,

–  tekintettel a 2009. június 17-i EU-Pakisztán közös nyilatkozatra, amelyben mindkét fél hangsúlyozza egy olyan hosszú távú, integrált stratégia fontosságát, amely kiterjed a társadalmi-gazdasági fejlődésre és a jogállamiságra, és amely elismeri a terrorizmus elleni küzdelem nem katonai eszközeinek jelentőségét,

–  a 2010. június 4-i, második EU-Pakisztán csúcstalálkozó távlatában,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2009. március 26-án kis többséggel elfogadott, „A vallások becsmérlése elleni küzdelem” című határozatra, amelyet Pakisztán több egymást követő évben is előterjesztett az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) nevében,

–  tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselője által 2010. április 4-én a pakisztáni támadások, valamint 2010. április 20-án a 18. alkotmánymódosítás elfogadása kapcsán tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdése szerint a demokrácia elősegítése és az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapelvei és alapvető céljai, és azok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapját képezik,

B.  mivel Pakisztán többségi és államvallása a szunnita iszlám, a kisebbségi vallási és felekezeti csoportokat pedig a keresztények, a hinduk, a szikhek, az ahmadik, a buddhisták, a párszik, a baháik és más csoportok alkotják;

C.  mivel Pakisztán az egyik kulcsfontosságú ország a terrorizmus és az erőszakos szélsőséges nézetek terjedése elleni küzdelemben,

D.  mivel az ország belső stabilitását és demokratikus intézményeit erősen próbára teszik a szélsőségesek által végrehajtott növekvő számú támadások, amelyek szinte napi rendszerességgel történnek,

E.  mivel a pakisztáni-afganisztáni határ mindkét oldalán működő radikális muszlim erők által jelentett szüntelen fenyegetés minden eddiginél szükségesebbé teszi a Pakisztán gazdaságának és társadalmi fejlődésének támogatását és megszilárdítását célzó, összehangolt nemzetközi erőfeszítéseket,

F.  mivel a kisebbségeknek biztosított egyenlő jogok fontos szerepet kaptak a Pakisztánt megalapító Mohamed Ali Dzsinna elképzeléseiben, ahogyan azt 1947-ben az alkotmányozó nemzetgyűlés előtt elmondott beszédében is kifejezte: „Az, hogy valamely vallás, kaszt vagy felekezet tagja vagy, nem tartozik az államra. (...) Abból az alapelvből indulunk ki, hogy mindannyian polgárok vagyunk, ugyanannak az államnak a polgárai”,

G.  mivel az 1973. évi pakisztáni alkotmány alapjogokra vonatkozó fejezete garantálja a vallási meggyőződés és a vallási intézmények működésének szabadságát (20. cikk), valamennyi állampolgár egyenlőségét (25. cikk), valamint a kisebbségek legitim jogait és érdekeit (26. cikk),

H.  mivel azonban az alkotmány 260. cikke különbséget tesz a muszlimok és a nem muszlimok között, ezáltal lehetővé téve a vallási diszkriminációt,

I.  mivel független ügynökségek jelentései és felmérései szerint a pakisztáni kisebbségek nem rendelkeznek az alapvető polgári szabadságokkal és nem valósul meg az esélyegyenlőség a munkavállalás, az oktatás és a politikai képviselet terén sem,

J.  mivel becslések szerint a pakisztáni nők 85%-a válik családon belüli – fizikai vagy mentális – visszaélés áldozatává, továbbra is súlyos problémát jelentenek a leányok és nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények, köztük a nemi erőszak, a családon belüli erőszak és a kényszerházasságok, amelyek részben a saría törvényének tudhatók be,

K.  mivel a pakisztáni kormány 2008 novemberében a kisebbségek szóvivőjének számító Shahbaz Bhattit, pakisztáni parlamenti képviselőt nevezte ki a kisebbségi ügyekért felelős szövetségi miniszternek, ezáltal először emelve kormányszintre e kérdéskör képviseletét,

L.  mivel a 2008 november óta eltelt időszakban a pakisztáni kormány ötszázalékos kvótát állított fel a kisebbségek számára a szövetségi közigazgatásban, elismerte a nem muszlim munkaszüneti napokat, a nemzeti kisebbségek napjának nyilvánította augusztus 11-ét, valamint szenátusi helyeket tartott fenn a kisebbségek képviselete céljára,

M.  mivel 2009. december 25-én Asif Ali Zardari elnök ismételten kijelentette, hogy a Pakisztáni Néppárt garantálja a kisebbségekhez tartozó valamennyi állampolgár egyenlő bánásmódhoz való jogát,

N.  mivel ellentét feszül a pakisztáni kormány vallásszabadság melletti kötelezettségvállalásai és azon vezető szerep között, amit e kormány játszott az Iszlám Konferencia Szervezetén belül „A vallások becsmérlése elleni küzdelem” kérdésének az ENSZ-ben történő napirendre vétele tekintetében,

O.  mivel az istenkáromlással kapcsolatos törvényként ismert, 1982-ben bevezetett jogi rendelkezések aláássák az alkotmány által garantált, vallási és kisebbségi jellegű alapjogokat; mivel istenkáromlás esetén a pakisztáni büntető törvénykönyv 295C. szakasza halálbüntetést vagy életfogytig tartó börtönbüntetést ír elő,

P.  mivel a szélsőséges csoportok és a személyes leszámolásra vágyók visszaélnek az istenkáromlásról szóló törvényekkel, és ez a vallási kisebbségek tagjai, elsősorban az ahmadik, és kisebb mértékben a keresztények, hinduk, szikhek, siíták, buddhisták, párszik és baháik, valamint az igazságtalanságok ellen szót emelni merő kritikus polgárok elleni erőszakos cselekmények számának növekedéséhez vezettek,

Q.  mivel az istenkáromlásról szóló törvények értelmében elítéltek többsége muszlim, de a vallási kisebbségekhez tartozó egyének elleni vádak az egész felekezetük elleni aránytalanul súlyos erőszakot szülhetnek; mivel a Gojra és Korian településeken 2009 nyarán történt, nyolc halálos áldozatot követelő és legalább száz ház lerombolásával járó tömeges keresztényellenes erőszakcselekményeket is istenkáromlás vádja váltotta ki,

R.  mivel 2009-ben 25 nyilvántartott eset kapcsán összesen 76 ember ellen emeltek vádat istenkáromlás miatt, közülük 17 főt a pakisztáni büntető törvénykönyv 295C. szakasza alapján vettek vád alá,

S.  mivel pakisztáni jogászokat és emberi jogi aktivistákat gyakran érnek halálos fenyegetések, és gyakran válnak zaklatás áldozataivá, továbbá az istenkáromlással vádoltakat védő ügyvédek különösen ki vannak téve e kockázatnak, és mivel még a vád alól felmentett személyek is gyakran kénytelenek egész hátralévő életükben bujkálva élni,

T.  mivel Gilani pakisztáni miniszterelnök 2009 augusztusában bejelentette a vallások békés egymás mellett élését akadályozó törvények felülvizsgálatáért és kiigazításáért felelős bizottság létrehozását, nyilatkozatában az istenkáromlásra vonatkozó 1982. és 1986. évi törvényekre utalva; mivel azonban mindeddig nem született javaslat ilyen felülvizsgálatra,

U.  mivel az ahmadi muszlimok Pakisztánban gyakran válnak diszkrimináció és üldözés áldozataivá a pakisztáni büntető törvénykönyv 298. szakaszának ahmadiellenes rendelkezései miatt, aminek legutóbbi példája, hogy maszkot viselő fegyveresek 2010. január 5-én meggyilkoltak egy nyugalmazott ahmadi egyetemi tanárt,

V.  mivel Pakisztán kormánya most készül ratifikálni a polgári és politikai jogok 1966-os nemzetközi egyezségokmányát és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-es egyezményt,

1.  üdvözli a vallási kisebbségek érdekében Pakisztán kormánya által 2008 novemberében hozott intézkedéseket, például azt, hogy ötszázalékos kvótát állított fel a kisebbségek számára a szövetségi közigazgatásban, elismerte a nem muszlim munkaszüneti napokat, valamint bevezette a nemzeti kisebbségek napját;

2.  teljes mértékben támogatja a kisebbségi ügyek szövetségi miniszterének arra irányuló erőfeszítéseit, hogy helyi felekezetközi harmóniabizottságok hálózatát hozza létre a párbeszéd elősegítése és a vallási feszültségek enyhítése végett; felszólítja a kormányzás összes többi szintjét, beleértve az államokat is, hogy teljes mértékben támogassák ezen intézkedéseket;

3.  üdvözli, hogy Pakisztán miniszterelnöke elkötelezte magát arra, hogy az Iszlamabad nyomornegyedeiben tengődő kisebbségieknek tulajdonjogot ad;

4.  üdvözli, hogy Pakisztán kormánya vállalkozott arra, hogy a Szenátusban helyeket biztosít a kisebbségek és a kisebbségi csoportok nőtagjai számára biztosított szenátusi képviseletet, és reméli, hogy ezen (önként) vállalt kötelezettségeknek eleget is tesznek;

5.  felhívja Pakisztán kormányát, hogy vizsgálja felül azt a gyakorlatot, hogy polgárainak vallási hovatartozását bevezetik az összes új útlevélbe, ezáltal megakadályozva hátrányos megkülönböztetés minden formáját;

6.  szolidaritását fejezi ki Pakisztán kormányával a terrorizmus és az erőszakos szélsőséges nézetek terjedése elleni küzdelemben;

7.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az istenkáromlással kapcsolatos törvényekkel – amelyek alapján akár halálbüntetés is kiszabható Pakisztánban, és amelyeket gyakran arra használnak, hogy szentesítsék a politikai, faji és vallási kisebbségek cenzúráját, büntetendőnek minősítését, e kisebbségek vád alá helyezését és bizonyos esetekben meggyilkolását – könnyen vissza lehet élni, ami érinti Pakisztán összes polgárát, bármely valláshoz tartozzon is;

8.  felszólítja Pakisztán kormányát, hogy alaposan vizsgálja felül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket és jelenlegi alkalmazásukat is, valamint – többek között – a büntető törvénykönyv 295 C szakaszát, amely kötelező halálbüntetést ír elő mindenki számára, akit bűnösnek találtak istenkáromlás bűntettében, és ugyanakkor hajtsák végre a kisebbségi ügyek szövetségi minisztere által javasolt módosításokat;

9.  felszólítja a kormányt, hogy tartsa be 2008-ban tett ígéretét, hogy minden halálbüntetést börtönbüntetésre változtat a halálbüntetés eltörlése felé vezető úton tett első lépésként;

10.  emlékeztet a Bizottság ismételt nyilatkozatára, amelyet parlamenti kérdésekre adott válaszként fogalmazott meg, hogy közelről kíséri figyelemmel azt, hogy Pakisztán kormánya miként reagál a tömeges erőszakra, amit Gojrában és Korianban az istenkáromlás vádja váltott ki; felszólítja ugyanakkor a Bizottságot, hogy kérje ki a látható előrehaladás részleteit, különösen a tettesek bíróság elé állításával kapcsolatban;

11.  különösen aggódik a Pakisztánban az ahmadi közösség ellen zajló diszkrimináció és vádaskodás miatt, és felszólítja Pakisztán kormányát, hogy helyezze hatályon kívül a pakisztáni büntető törvénykönyv 298. szakaszát, amely súlyosan gátolja e csoport mindennapi életét, továbbá hogy ne bátorítsa az olyan lázító eseményeket, mint „A profétaság vége” konferenciákat Lahore-ban;

12.  kéri a pakisztáni hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a Pakisztáni Legfelsőbb Bíróság ítéletét, amely alapján biztosítaniuk kell az összes, a formai követelményeknek megfelelő szavazónak az új választási jegyzékekbe való felvételét, beleértve az ahmadi muszlimokat is;

13.  aggódik az ENSZ-ben folytatott a „vallásgyalázás elleni küzdelem” kampánnyal való lehetséges visszaélés miatt, hangsúlyozván a 2009. november 16-i tanácsi következtetéseket;

14.  felszólítja Pakisztán kormányát, hogy teljes mértékben és fenntartások nélkül ratifikálja az polgári és politikai jogok 1966-os nemzetközi egyezségokmányát és az a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-es egyezményt is; úgy véli, hogy a vallásszabadság az ENSZ egyezségokmányában foglalt módon megteremti a megfelelő keretet és referenciát, amelyhez az összes aláírónak tartania kell magát, védelmet biztosítva polgárai számára, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat;

15.  felszólítja a kormányt, hogy garantálja a kisebbségek alkotmányban és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, különösen annak 18. cikkében lefektetett emberi jogait, amely cikk arról rendelkezik, hogy „mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz”;

16.  támogat minden olyan kezdeményezést, amely a közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet segíti elő; minden politikai és vallási hatóságot arra hív fel, hogy támogassák a toleranciát, és tegyenek kezdeményezéseket a gyűlölet és az erőszakos extrémizmus ellen;

17.  sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy hajtsa végre az oktatási rendszer javasolt reformjait, és szabályozza és vizsgálja meg a madraszákat; felkéri a pakisztáni hatóságokat, hogy az Oktatási Minisztérium tanmenettel foglalkozó részlege által jóváhagyott tankönyvekből távolítsanak el minden olyan propagandát, ami a gyűlölködést, a vallási felsőbbrendűséget és a vallás becsmérlését hirdeti;

18.  felhívja Pakisztán kormányát, hogy segítse elő az ENSZ-nek a vallás és meggyőződés szabadságával foglalkozó különelőadója, Asma Jahangir pakisztáni látogatását;

19.  felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a pakisztáni kisebbségek jogait foglalja bele az elkövetkező csúcstalálkozó napirendjébe, hogy kezdeményezze a diszkrimináló, istenkáromlásra vonatkozó jogszabályok mihamarabbi reformját;

20.  felszólítja a Tanácsot, hogy a társadalmi vallási tolerancia ügyét foglalja bele a Pakisztánnal folytatott terrorizmusellenes párbeszédbe, mivel ez az ügy központi jelentőségű a vallási extrémizmus elleni hosszú távú küzdelemben;

21.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy továbbra is részesítsék anyagi támogatásban az emberi jogi szervezeteket és az emberi jogok védelmezőit, és hogy vázoljanak gyakorlati intézkedéseket az istenkáromlási törvények és más diszkrimináló jogszabályok elleni növekvő pakisztáni polgári mozgalom támogatására;

22.  emlékeztet a Bizottság ismételt nyilatkozatára, amelyet parlamenti kérdésekre adott válaszként fogalmazott meg, hogy közelről kíséri figyelemmel, hogy Pakisztán kormánya miként reaglál a keresztényellenes erőszakra Gojrában és Korianban, és felszólítja a Bizottságot, hogy kérje ki a látható előrehaladás részleteit, különösen a tettesek bíróság elé állításával kapcsolatban;

23.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy Pakisztán kormánya tartsa fenn az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti együttműködési megállapodásba foglalt demokrácia- és emberi jogi záradékot; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést az együttműködési megállapodás, valamint a demokrácia- és emberi jogi záradék végrehajtásáról;

24.  felszólítja a Tanácsot, hogy támogassa Pakisztán kormányát emberi jogi minisztériuma kialakításában és egy jelentőségteljes, független és hiteles nemzeti emberi jogi bizottság létrehozásában;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0351.
(2) HL C 263. E., 2008.10.16., 666.o.
(3) HL C 282. E., 2008.11.6., 434.o.


A thaiföldi helyzet
PDF 202kWORD 41k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása Thaiföldről
P7_TA(2010)0195RC-B7-0278/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatára vonatkozó 1990. évi alapelveire,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő 2010. április 8-án és 13-án a thaiföldi politikai helyzetről tett kijelentéseire,

–  tekintettel az ASEAN főtitkárának 2010. április 12-én a thaiföldi helyzetről tett kijelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel Thaiföldön az ún. „vörös inges” tüntetők és a kormány, valamint a hadsereg által támogatott „sárga ingesek” között erőszakos cselekményekre került sor eddig több mint hatvan ember életét és 1700-nál több sebesültet követelve,

B.  mivel Thaiföldön szükségállapotot hirdettek ki több mint húsz megyében,

C.  mivel 2010. április 10-én Bangkokban a tüntetők és a biztonsági erők között erőszakos összecsapásokra került sor,

D.  mivel 2010. május 3-án Abhiszit Veddzsadzsiva miniszterelnök öt pontból álló ütemtervet nyújtott be, amelynek értelmében 2010. november 14-én általános választásokat tartanának,

E.  mivel Bangkokban 2010. május 13. óta további erőszakhullám söpört végig a tüntetők és a biztonsági erők között,

F.  mivel a thai kormány által kihirdetett szükségállapot egy műholdas tévécsatorna, több rádió- és tévéállomás valamint internetes oldalak cenzúrájához vezetett, mivel az Európai Uniót mély aggodalommal töltötték el a sajtószabadságot fenyegető veszélyek, ismételten megerősíti, hogy a szólásszabadság az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában lefektetett alapvető jog,

G.  mivel a hadsereg által a tüntetők fő tábora körüli biztonsági gyűrű szorosabbá fűzése céljából 2010. május 19-én indított művelet során számos ember – köztük egy olasz újságíró is – életét vesztette, illetve több tucatnyian megsebesültek,

H.  mivel Ban Ki-moon, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkára az erőszak miatti aggodalmának adott hangot, és felhívta a tüntetőket és a thai hatóságokat is, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az erőszak és további emberi életek kioltásának megakadályozására; mivel a thaiföldi helyzet súlyosbodása felett az ASEAN-t elnöklő Vietnam is aggodalmát fejezte ki, valamennyi felet az erőszak megfékezésére és a megbékélésre szólította fel,

1.  mély aggodalmának ad hangot a thaiföldi tüntetők és a biztonsági erők közötti heves harcok miatt, amelyek veszélyeztetik a thaiföldi demokráciát, és szolidaritását fejezi ki a thai népnek, valamint az összes olyan családnak, akik az elmúlt hetekben veszítették el szeretteiket;

2.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatára vonatkozó alapelvei úgy rendelkeznek, hogy a hatóságok mielőtt erőszakhoz és lőfegyverek használatához folyamodnának, a lehető legnagyobb mértékben kötelesek erőszakmentes eszközöket használni, valamint arról, hogy ha az erőszak és a lőfegyverek jogos használata elkerülhetetlen, a hatóságok kötelesek mérsékletesen és a támadás súlyával arányban eljárni;

3.  felszólítja valamennyi felet, hogy tanúsítsanak önmérsékletet és vessenek véget a politikai erőszaknak;

4.  üdvözli a thai kormány arra vonatkozó döntését, hogy létrehozzon egy igazságügyi szakemberekből és tudományos intézmények tagjaiból álló bizottságot a 2010. április 10-i zavargások haláleseteinek kivizsgálására, és felszólítja a kormányt, hogy e vizsgálatokat terjessze ki a közelmúltban történt halálesetekre is; támogatja a társadalmi fejlődéssel és az emberek biztonságával megbízott minisztérium kezdeményezését, hogy hozzanak létre az állami tisztségviselők és a Demokratikus Egységfront a Diktatúra Ellen támogatói közötti összecsapások során megsebesült emberek, valamint a meggyilkoltak családtagjainak megsegítésére egy központot;

5.  elismeri az Abhiszit Veddzsadzsiva miniszterelnök által 2010. május 3-án bemutatott ütemtervet;

6.  felszólítja a thai kormányt, hogy biztosítsa, a szükségállapot kihirdetése nem fog az alapvető jogok és személyi szabadságok aránytalan korlátozásához vezetni; felszólítja a thai kormányt, hogy hagyjon fel a cenzúrával és a szólásszabadsághoz való jog korlátozásával;

7.  valamennyi felet sürgeti, hogy azonnal kezdjen építő párbeszédet a gyors és tárgyalásos rendezés érdekében, valamint arra, hogy békés és demokratikus eszközök segítségével oldják meg a jelenlegi válságot;

8.  üdvözli a Nemzeti Emberi Jogi Bizottságnak egy értelmiségiek, a társadalmi mozgalmak képviselői, vallási vezetők, valamint négy egykori miniszterelnök – Anand Panyarachun, Banharn Silapa-acha, Chavalit Yongchaiyudh és Chuan Leekpai – részvételével tartandó, a jelenlegi válság megoldásának kidolgozására irányuló üléssel kapcsolatos felhívását;

9.  hangsúlyozza, hogy támogatni óhajtja a thaiföldi demokráciát, figyelembe véve az EU–Thaiföld közötti kiváló kapcsolatokat, valamint Thaiföldnek a régió fellendülésében és stabilitásában betöltött szerepét;

10.  sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy tegyen meg minden erőfeszítést az erőszak megfékezése érdekében; sürgeti az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy gondosan kísérje figyelemmel a politikai helyzetet, és a párbeszéd megerősítése és a demokrácia megszilárdítása érdekében az ASEAN-nal hangolja össze tevékenységét;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a thaiföldi kormánynak, az ASEAN főtitkárának, valamint az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkárának.


Burma
PDF 222kWORD 61k
Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása a burmai/mianmari helyzetről
P7_TA(2010)0196RC-B7-0283/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burmáról/Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18-21. cikkére,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) 25. cikkére,

–  tekintettel Tomás Ojea Quintana, az ENSZ különleges jelentéstevője által, 2010. május 5-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a Külügyi Tanács Luxembourgban, 2010. április 26-án tartott 3009. ülésén Burmáról/Mianmanról elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Catherine Ashton főképviselő által, Aung Szan Szú Dzsí fellebezésének a burmai/mianmari legfelsőbb bíróság általi elutasításáról, 2010. március 1-jén tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a Hanoiban, 2010. április 9-én tartott 16. ASEAN-csúcsértekezleten kibocsátott elnöki nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Tanács következtetéseire: 2009. június 19-i, Burmáról/Mianmarról szóló nyilatkozat,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának Luxembourgban, 2009. április 27-án tartott 2938. ülésén, Burmáról/Mianmarról elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU elnökségnek a burmai/mianmari hatóságok és demokratikus erők közötti átfogó párbeszédre felszólító, 2009. február 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárnak a burmai/mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2009. augusztus 28-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsnak a burmai/mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2010. március 26-i határozatára,

–  tekintettel az elnökség által, az Európai Unió nevében, Aung Szan Szú Dzsí letartóztatásáról, 2009. május 14-én kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel a burmai hatóságok bejelentették, hogy 2010-ben - 1990 óta először - országos választásokat tartanak,

B.  mivel az öt választási törvény és négy rendelet a megjelentetett formában minden demokratikus elvet megsért, és a szabad választások megrendezését lehetetlenné teszi, különösen mivel a választásokból kizárja az országban élő 2200 ismert politikai foglyot; mivel a burmai/mianmari vallási rendek tagjait – többek között a mintegy 400 000 buddhista szerzetest – kifejezetten kizárják a szavazásból, ami rávilágít a katonai junta által vallási vagy státuszalapon gyakorolt folyamatos megkülönböztetésre,

C.  mivel e törvények sértik a véleménynyilvánítás szabadságának és az egyesülés szabadságának alapelveit; mivel a burmai nép számára a legfőbb hírforrást jelentő külföldi székhelyű burmai hírszolgálatok Burmán/Mianmaron belül továbbra sem tevékenykedhetnek,

D.  mivel e törvények a 2010-es alkotmányon alapulnak, amely büntetlenséget biztosít a jelenlegi rezsim idején elkövetett bűncselekmények esetében, és a szükségállapot idejére az alapvető jogok teljes, határozatlan idejű felfüggesztéséről rendelkezik; mivel Burma/Mianmar új alkotmányát úgy alkották meg, hogy civil köntösbe bújtatva fenntartsa a diktatúrát, és nem biztosít semmiféle emberi jogot, továbbá valódi változás lehetőségét sem teremti meg,

E.  mivel az eltérő politikai nézetek mindennemű kinyilvánítását rendszeresen és brutálisan megtorolják (például önkényes letartóztatások, tisztességtelen bírósági eljárások, bebörtönzések, kínzások és bírósági eljárás nélküli kivégzések által),

F.  mivel a választások nem tekinthetők szabadnak és tisztességesnek, ha azokba az ellenzéket nem vonják be,

G.  mivel a legutolsó demokratikus választások egyértelmű győztese, a Nemzeti Liga a Demokráciáért párt (NLD) úgy határozott, hogy a részvétellel kapcsolatban megszabott feltételek ismeretében bojkottálja a 2010-re meghirdetett választásokat; mivel az NLD-t 2010. május 6-án törvényi úton feloszlatták, miután nem indult a választásokon,

H.  mivel a 16. ASEAN-csúcsértekezleten kiadott nyilatkozat hangsúlyozza a megbékélés és a mindenki számára nyitott, szabad és rendszeres általános választások megrendezésének fontosságát,

I.  mivel az ENSZ burmai/mianmari ügyekkel foglalkozó különelőadója elítélte a burmai/mianmari diktatúra által elkövetett „súlyos és rendszeres” emberi jogi visszaéléseket, kijelentvén, hogy „a végrehajtó, a katonai és az igazságszolgáltató hatóságok minden szintjén jelen lévő állami politikát testesítenek meg”, továbbá kérte egy, a diktatúra által elkövetett háborús és emberiség elleni bűncselekményekkel foglalkozó ENSZ vizsgálóbizottság felállítását,

J.  mivel a burmai/mianmari kormány hosszú hónapok óta, számtalan kísérlet ellenére továbbra is elutasítja, hogy az EU Burmával foglalkozó különmegbízottja ellátogassonaz országba és vele párbeszédbe kezdjen,

K.  mivel 2003 óta a burmai/mianmari kormány elutasítja az ENSZ és a nemzetközi közösség minden egyes olyan javaslatát, amely a hét lépésből álló „demokratizálódási ütemtervének” felülvizsgálatára irányul,

L.  mivel Burmában/Mianmarban jelenleg 2200 ismert politikai foglyot tartanak őrizetben békés tevékenységekben való részvétel miatt, és mivel önkényesen megtagadják az orvosi ellátást több mint 140 politikai fogolytól, többek között a „88-as Generáció” elnevezésű diákcsoport vezetőjétől, a súlyos szívproblémákkal küszködő Ko Mya Ayétól,

M.  mivel a katonaság továbbra is emberi jogi visszaéléseket követ el polgári személyek ellen az etnikai konfliktusokban érintett területeken, ideértve a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, a kényszermunkát és a nemi erőszakot is,

N.  mivel Kelet-Burmában/Mianmarban folytatódnak az etnikai kisebbséghez tartozó polgári személyek elleni támadások, ami százezreket kényszerít lakhelyük elhagyására, és a humanitárius segítségnyújtás diktatúra általi korlátozása miatt sokuk csak a szomszédos országok felől érkező, határokon átívelő segélyezés révén érhető el,

O.  mivel Aung Szan Szú Dzsít, az ellenzéki NLD vezetőjét 2003 óta házi őrizetben tartják; mivel 2009. május 14-én a hatóságok letartóztatták, azzal gyanúsítván őt, hogy az amerikai John Yettaw látogatásába való beleegyezésével megszegte a házi őrizet szabályait; mivel 2009. augusztus 11-én a ranguni Inszein börtönben működő büntetőbíróság Aung Szan Szú Dzsít három év börtönbüntetésre ítélte a házi őrizet megsértése miatt, amely ítéletet később 18 hónapos házi őrizetre mérsékelték; mivel 2010. március 1-jén a burmai/mianmari legfelsőbb bíróság elutasította Aung Szan Szú Dzsínek fellebbezését a rá 2009-ben kirótt igazságtalan ítélet ellen,

P.  mivel változatlanul az EU nyújtja az egyik legnagyobb mértékű támogatást Burmának/Mianmarnak, és a szociális és gazdasági körülmények javítása érdekében készen áll az ország népének nyújtott támogatás növelésére,

Q.  mivel annak ellenére, hogy a thaiföldi/burmai határon élő menekültek száma szinte változatlan maradt, az ECHO csökkentette a számukra nyújtott támogatást, és beszüntette a menekülttáborokban található, ellátást is nyújtó iskolák finanszírozását,

R.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanács, az ENSZ Közgyűlés, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, az Európai Unió és számos kormány kijelentette, hogy Burma problémájának megoldását az Aung Szan Szú Dzsí és az NLD, az etnikai csoportok hiteles képviselői és a burmai/mianmari kormány közötti valódi háromoldalú párbeszéd jelenti, és mivel a burmai/mianmari kormány továbbra is elutasítja, hogy ilyen párbeszédet kezdjen,

1.  megerősíti rendíthetetlen elkötelezettségét Burma/Mianmar népe iránt;

2.  elítéli választások tartását teljesen antidemokratikus körülmények között és olyan szabályok alapján, amelyek kizárják a legfőbb demokratikus ellenzéki pártot, valamint többszázezer burmai polgárt megfosztanak a szavazáshoz és a választáson induláshoz való jogától, egyértelmű kísérletet tévén arra, hogy az ország teljes ellenzékét kizárják a választásokon való részvételből;

3.  sajnálja, hogy az új alkotmány alapján a hadsereg számára biztosított a parlamenti helyek legalább 25%-a, és a hadseregnek hatalmában fog állni a polgári szabadságjogok és a törvényhozó hatalom felfüggesztése is, valahányszor ezt szükségesnek ítéli a nemzetbiztonság érdekében;

4.  határozottan sürgeti Burma/Mianmar kormányát, hogy haladéktalanul tegye meg azokat a lépéseket, amelyek a szabad, igazságos és átlátható választási folyamat biztosításához szükségesek, beleértve valamennyi választásra jogosult, valamennyi politikai párt és valamennyi más érdekelt részvételét is a választási folyamatban, továbbá fogadja el nemzetközi megfigyelők jelenlétét; felhív a szabad és átlátható választások megtartását ellehetetlenítő, 2010. márciusban kihirdetett választási törvények visszavonására;

5.  felhívja Burma/Mianmar hatóságait, hogy vegyék figyelembe a nemzetközi közösség arra irányuló felhívásait, hogy tegyék lehetővé Aung Szan Szú Dzsí és az összes többi lelkiismereti okból bebörtönzött személy részvételét a politikai folyamatban;

6.  sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy tegyen erőfeszítéseket a szabad és demokratikus választások megtartásának biztosítása érdekében;

7.  határozottan sürgeti Burma/Mianmar kormányát, hogy szüntesse meg a gyülekezés, az egyesülés, a mozgás és a véleménynyilvánítás szabadságát - beleértve a szabad és független médiát is - sújtó korlátozásokat, részben az internet- és mobiltelefon-szolgáltatások nyíltan elérhetővé és hozzáférhetővé tétele, továbbá a cenzúra megszüntetése révén;

8.  határozottan elítéli a burmai/mianmari nép emberi jogainak, alapvető szabadságainak és demokratikus jogainak folytatódó, rendszeres megsértését; felhívja Burma/Mianmar hatóságait, hogy vessenek véget a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog megsértésének;

9.  sürgeti Burma/Mianmar kormányát, hogy haladéktalanul, feltételek nélkül és politikai jogaik maradéktalan helyreállítása mellett engedje szabadon valamennyi lelkiismereti okból bebörtönzött személyt, és tartózkodjon a további politikai motivációjú letartóztatásoktól;

10.  felhívja a főképviselőt és a tagállamokat, hogy nyilvánosan támogassák a Burmával/Mianmarral foglalkozó ENSZ különleges jelentéstevő azon ajánlását, hogy az ENSZ hozzon létre vizsgálóbizottságot a Burmában/Mianmarban elkövetett háborús és emberiség elleni bűntettek kivizsgálására, és hogy e kérést foglalják bele a 2010-es ENSZ Közgyűlésen megvitatandó határozattervezetbe;

11.  hangsúlyozza, hogy azokat a politikai és társadalmi-gazdasági kihívásokat, amelyekkel az országnak szembe kell néznie, kizárólag valamennyi érintett fél – köztük az etnikai csoportok és az ellenzék – közötti valódi párbeszéden keresztül lehet kezelni;

12.  megerősíti, hogy a demokráciába való átmenet szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír a valódi párbeszéd folyamata és a nemzeti megbékélés; felszólítja Burma/Mianmar kormányát, hogy azonnal kezdjen valódi párbeszédet az összes párttal és etnikai csoporttal; ebben az összefüggésben üdvözli az ENSZ főtitkárának és Burma/Mianmar kérdésével foglalkozó különelőadójának a közvetítés érdekében kifejtett erőfeszítéseit;

13.  sürgeti Kína, India és Oroszország kormányát, hogy vessék latba a burmai hatóságokkal szemben fennálló, tekintélyes gazdasági és politikai befolyásukat annak érdekében, hogy jelentős javulás következzék be az országban, és szűnjék meg az ország fegyverekkel és egyéb stratégiai erőforrásokkal való ellátása; felhívja az ASEAN országok és Kína kormányát, amelyek „privilégizált viszonyt” ápolnak Mianmarral, hogy teljesítsenek jószolgálatot különösen annak érdekében, hogy Burmában megszűnjék a rohingják elleni etnikai tisztogatás politikája, amelynek eredményeképpen százezrek menekülnek át a határon Bangladesbe és súlyosbodik a Cox Bazaar kerület rendkívüli szegénységben élő lakosságának élete;

14.  határozott támogatását fejezi ki az EU különmegbízottjának kitartó munkája iránt, és felkéri a burmai/mianmari hatóságokat, hogy maradéktalanul működjenek együtt vele;

15.  üdvözli a Tanács azon határozatát, hogy újabb egy évvel meghosszabbítja a jelenlegi EU határozatban előírt korlátozó intézkedéseket, és hangsúlyozza készségét a már elfogadott intézkedések felülvizsgálatára, módosítására vagy további erősítésére a helyszíni fejlemények fényében;

16.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy vonja vissza a Thaiföld és Burma határán élő menekültek finanszírozásának csökkentését, és azonnal indítsa be a határon átnyúló segélyezés – különösen az orvosi segítségnyújtás – finanszírozását;

17.  megismétli felhívásait, hogy megoldást kell találni a Bangladesbe menekült rohingják problémájára; sürgeti Banglades kormányát, hogy engedélyezze az említettek menekültként történő hivatalos nyilvántartásba vételét, Burma/Mianmar hatóságait pedig arra, hogy vessenek véget a rohingják mindennemű üldöztetésének, és teljes mértékben tartsák tiszteletben e vallási és etnikai kisebbség alapvető jogait;

18.  üdvözli, hogy az Európai Unió támogatja az átfogó fegyverembargót, továbbá sürgeti az európai kormányokat és a Bizottságot, hogy egy ilyen tilalom érdekében aktívan fogjanak hozzá egy globális konszenzus kialakítását;

19.  támogatja az ENSZ főtitkár által vállalt közvetítői missziót, és üdvözli a probléma megoldása iránti elkötelezettségét;

20.  utasítja az ASEAN-nal, Kínával, Oroszországgal, az Egyesült Államokkal, Indiával, Dél-Ázsia országaival és Japánnal való kapcsolatokkal foglalkozó küldöttségeit, hogy Burma/Mianmar kérdését vegyék napirendre a partnereikkel és az ezen országokban lévő vitapartnereikkel sorra kerülő találkozóikon;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EU burmai különmegbízottjának, a burmai Állami Béke és Fejlődés Tanácsának, az ASEAN és ASEM tagállamok kormányának, az ASEM titkárságának, az ASEAN mianmari interparlamentáris képviselőcsoportjának, Daw Aung Szan Szú Dzsínek, az ENSZ főtitkárnak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Burmával/Mianmarral foglalkozó ENSZ emberi jogi különleges jelentéstevővel.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat