Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0216 – C7-0115/2010 – 2010/2066(BUD))

P7_TA(2010)0197 A7-0180/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0216 – C7–0115/2010),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i IIA) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EGAA-rendelet)(2),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0180/2010),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak, és segítse munkaerőpiaci reintegrációjukat,

B.  mivel a 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akiket a pénzügyi és gazdasági világválság közvetlen eredményeként bocsátottak el,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i IIA-t az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Spanyolország segítséget kért a Comunidad Valencia NUTS II régiójában a NACE rev 2.23. ágazatba (’Máshová nem sorolt egyéb nemfém ásványi termékek gyártása’) sorolt 181 vállalatnál történt 2425 elbocsátásra vonatkozó esetekkel kapcsolatban(3),

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendelet által meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében;

2.  emlékeztet az intézmények elkötelezettségére, hogy az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA szerepét, amelyet az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiaci reintegrációjában játszhat;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA támogassa az egyes elbocsátott munkavállalók foglalkoztatási reintegrációját; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesíti azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a vállalatok felelőssége a nemzeti jog vagy kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

4.  tudomásul veszi, hogy az EGAA-ból finanszírozandó személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjáról nyújtott tájékoztatás részletes információt tartalmaz a strukturális alapok által finanszírozott tevékenységekkel való komplementaritásról; megismétli a Bizottságnak szóló felhívását, hogy mutassa be ezen adatok összehasonlító értékelését az EGAA éves jelentéseiben is;

5.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy - az EGAA igénybevételével összefüggésben - ne csoportosítson át szisztematikusan kifizetési előirányzatokat az ESZA-ból, mivel az EGAA-t különálló, egyedi eszközként hozták létre, saját célkitűzésekkel és határidőkkel;

6.  emlékeztet arra, hogy a 2007-2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az EGAA működését és hozzáadott értékét is a 2006. május 17-i IIA által létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében;

7.  üdvözli a Bizottság javaslatának új formátumát - amennyiben az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt a kérelemről, elemzi a jogosultsági kritériumokat, és elmagyarázza a kérelem jóváhagyásához vezető okokat -, mindez összhangban van a Parlament kéréseivel;

8.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

9.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást, beleértve mellékletét is, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra és különösen annak 28. pontjára(4),

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére(5),

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az európai globalizációs alkalmazkodási alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások eredményeként elbocsátott munkavállalóknak, és segítse a munkaerőpiaci reintegrációjukat.

(2)  A 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akiket a pénzügyi és gazdasági világválság közvetlen eredményeként bocsátottak el.

(3)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi.

(4)  Spanyolország 2009. szeptember 2-án az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a Comunidad Valencia egyetlen NUTS II régiójában (ES52) a NACE Rev. 2.23 ágazatba (’Máshová nem sorolt egyéb nemfém ásványi termékek gyártása’) sorolt 181 vállalatnál történt elbocsátások tekintetében, és azt 2010. február 22-ig további információval egészítette ki. A kérelem eleget tesz az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulások meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 6 598 735 EUR rendelkezésre bocsátását javasolja,

(5)  Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Spanyolország által benyújtott kérelem alapján pénzügyi hozzájárulás nyújtása érdekében,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének terhére igénybe kell venni az európai globalizációs alkalmazkodási alapot (EGAA) 6 598 735  EUR összeg nyújtására kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Strasbourgban,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (3) EGF/2009/014 ES/Comunidad Valenciana. (4) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (5) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az európai globalizációs kiigazítási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0196 – C7-0116/2010 – 2010/2067(BUD))

P7_TA(2010)0198 A7-0181/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0196 – C7-0116/2010),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i IIA) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0181/2010),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak, és segítse a munkaerőpiaci reintegrációjukat,

B.  mivel a 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akiket a pénzügyi és gazdasági világválság közvetlen eredményeként bocsátottak el,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i IIA-t az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Írország segítséget kért a Waterford Crystalnál és három, a kristályágazatban működő beszállítójánál (Thomas Fennell Engineering Ltd, RPS Engineering Services, Abbey Electric) történt elbocsátásokra vonatkozó esetekkel kapcsolatban(3),

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendelet által meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében;

2.  emlékeztet az intézmények elkötelezettségére, hogy az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA szerepét, amelyet az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiaci reintegrációjában játszhat;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA támogassa az egyes elbocsátott munkavállalók foglalkoztatási reintegrációját; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesíti azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a társaságok felelőssége a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

4.  tudomásul veszi, hogy az EGAA-ból finanszírozandó személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjáról nyújtott tájékoztatás részletes információt tartalmaz a strukturális alapok által finanszírozott tevékenységekkel való komplementaritásról; megismétli a Bizottságnak szóló felhívását, hogy mutassa be ezen adatok összehasonlító értékelését az EGAA éves jelentéseiben is;

5.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy - az EGAA igénybevételével összefüggésben - ne csoportosítson át szisztematikusan kifizetési előirányzatokat az ESZA-ból, mivel az EGAA-t különálló, egyedi eszközként hozták létre, saját célkitűzésekkel és határidőkkel;

6.  emlékeztet arra, hogy a 2007-2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az EGAA működését és hozzáadott értékét is a 2006. május 17-i IIA által létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében;

7.  üdvözli a Bizottság javaslatának új formátumát - amennyiben az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt a kérelemről, elemzi a jogosultsági kritériumokat, és elmagyarázza a kérelem jóváhagyásához vezető okokat -, mindez összhangban van a Parlament kéréseivel;

8.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

9.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást, beleértve mellékletét is, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő felhasználásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(4) és különösen annak 28. pontjára,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az európai globalizációs alkalmazkodási alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások eredményeként elbocsátott munkavállalóknak, és segítse a munkaerőpiaci reintegrációjukat.

(2)  A 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akiket a pénzügyi és gazdasági világválság közvetlen eredményeként bocsátottak el.

(3)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi,

(4)  Írország 2009. augusztus 7-én az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a Waterford Crystal vállalkozásnál és három beszállítójánál vagy felhasználói termelőjénél történt elbocsátások tekintetében, és azt 2009. november 3-ig további információval egészítette ki. E kérelem eleget tesz az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulások meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 2 570 853 EUR összeg igénybevételét javasolja.

(5)  Az EGAA-t tehát igénybe kell venni az Írország által benyújtott kérelem alapján pénzügyi hozzájárulás nyújtása érdekében,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének terhére igénybe kell venni az európai globalizációs alkalmazkodási alapot (EGAA) 2 570 853 EUR összeg nyújtására kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Strasbourgban,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (3) EGF/2009/012 IE/Waterford Crystal. (4) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (5) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0205 – C7-0117/2010 – 2010/2068(BUD))

P7_TA(2010)0199 A7-0179/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0205 – C7-0117/2010),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i IIA) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0179/2010),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak, és segítse munkaerőpiaci reintegrációjukat,

B.  mivel a 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akiket a pénzügyi és gazdasági világválság közvetlen eredményeként bocsátottak el,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i IIA-t az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Spanyolország segítséget kért a Castilla-La Mancha NUTS II régiójában a NACE rev 2.16. ágazatba (’Fafeldolgozás, fa- és parafatermékek gyártása (kivéve: bútor); szalma- és fonottáru gyártása’) sorolt 36 vállalatnál történt 585 elbocsátásra vonatkozó esetekkel kapcsolatban(3),

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendelet által meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében;

2.  emlékeztet az intézmények elkötelezettségére, hogy az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak, egyszeri, időben korlátozott, egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA szerepét, amelyet az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiaci reintegrációjában játszhat;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA támogassa az egyes elbocsátott munkavállalók foglalkoztatási reintegrációját; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesíti azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a vállalatok felelőssége a nemzeti jog vagy kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

4.  tudomásul veszi, hogy az EGAA-ból finanszírozandó személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjáról nyújtott tájékoztatás részletes információt tartalmaz a strukturális alapok által finanszírozott tevékenységekkel való komplementaritásról; megismétli a Bizottságnak szóló felhívását, hogy mutassa be ezen adatok összehasonlító értékelését az EGAA éves jelentéseiben is;

5.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy - az EGAA igénybevételével összefüggésben - ne csoportosítson át szisztematikusan kifizetési előirányzatokat az ESZA-ból, mivel az EGAA-t különálló, egyedi eszközként hozták létre, saját célkitűzésekkel és határidőkkel;

6.  emlékeztet arra, hogy a 2007-2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az EGAA működését és hozzáadott értékét is a 2006. május 17-i IIA által létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében;

7.  üdvözli a Bizottság javaslatának új formátumát- amennyiben az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt a kérelemről, elemzi a jogosultsági kritériumokat, és elmagyarázza a kérelem jóváhagyásához vezető okokat -, mindez összhangban van a Parlament kéréseivel;

8.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

9.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást, beleértve annak mellékletét is, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(4) és különösen annak 28. pontjára,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen 12. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások eredményeként elbocsátott munkavállalóknak, és segítse a munkaerőpiaci reintegrációjukat.

(2)  A 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akiket a pénzügyi és gazdasági világválság közvetlen eredményeként bocsátottak el.

(3)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi.

(4)  Spanyolország 2009. október 9-én az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a Castilla-La Mancha NUTS II régióban (ES42) a NACE Rev. 2.16 ágazatba (’Fafeldolgozás (kivéve: bútor), szalma- és fonottáru gyártása’) sorolt 36 vállalatnál történt elbocsátások tekintetében, és a kérelmet 2010. február 22-ig további információval egészítette ki. E kérelem eleget tesz az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulások meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 1 950 000 EUR igénybevételét javasolja,

(5)  Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Spanyolország által benyújtott kérelem alapján pénzügyi hozzájárulás nyújtása érdekében,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének terhére igénybe kell venni az európai globalizációs alkalmazkodási alapot (EGAA) 1 950 000 EUR összeg nyújtására kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Strasbourgban,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (3) EGF/2009/020 ES/Castilla-La Mancha. (4) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (5) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0182 – C7-0099/2010 – 2010/2060(BUD))

P7_TA(2010)0200 A7-0178/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0182 – C7-0099/2010),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0178/2010),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket a kereskedelemmel kapcsolatos elbocsátások, valamint a pénzügyi és gazdasági válság következményei által érintett munkavállalók munkaerő-piaci reintegrációjának elősegítésére,

B.  mivel a Bizottság köteles az EGAA-t a költségvetési rendelet(3) által meghatározott általános szabályoknak és a költségvetés ilyen típusú végrehajtására alkalmazandó végrehajtási szabályoknak megfelelően végrehajtani,

C.  mivel a Bizottság kezdeményezésére, az adott évben rendelkezésre álló pénzügyi források 0,35 %-ának erejéig, az európai globalizációs alkalmazkodási alap felhasználható az EGAA-rendelet végrehajtásához szükséges nyomon követéssel, információval, adminisztratív és technikai segítségnyújtással, pénzügyi ellenőrzéssel, ellenőrzési és értékelési tevékenységekkel kapcsolatos intézkedések finanszírozására, amint azt az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdése is előírja, beleértve a tagállamoknak nyújtott tájékoztatást és iránymutatást az EGAA felhasználása, monitoringja és értékelése során, továbbá az EGAA felhasználásáról az európai és nemzeti szociális partnereknek nyújtott tájékoztatást is (az EGAA-rendelet 8. cikkének (4) bekezdése),

D.  mivel az EGAA-rendelet 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottságnak valamennyi nyelven elérhető internetes oldalt kell létrehoznia, hogy tájékoztatást nyújtson a kérelmekről, kiemelve a költségvetési hatóság szerepét,

E.  mivel e cikkek alapján a Bizottság kérte az európai globalizációs alkalmazkodási alap igénybevételét, hogy az EGAA működésének félidős értékeléséhez kapcsolódó előkészületi munka adminisztratív szükségleteit fedezze, beleértve a végrehajtásról szóló tanulmányokat, a munkavállalók munkaerő-piaci reintegrációját, az EGAA-val foglalkozó tagállami szervek közötti hálózat kialakítását, a helyes gyakorlatok cseréjét, továbbá a weboldal frissítését és fejlesztését, a kérelmek és dokumentumok elkészítését valamennyi nyelven és az audiovizuális tevékenységeket is, ami összhangban áll a Parlament azon szándékával, hogy növelni kell a polgárok tájékozottságát az EU fellépéseket illetően,

F.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendelet által meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében;

2.  emlékeztet az intézmények azon elkötelezettségére, hogy az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak;

3.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

4.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(4) és különösen annak 28. pontjára,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 8. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások eredményeként elbocsátott munkavállalóknak, és segítse a munkaerő-piaci reintegrációjukat.

(2)  A 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akiket a pénzügyi és gazdasági világválság közvetlen eredményeként bocsátottak el.

(3)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi.

(4)  Az 1927/2006/EK rendelet úgy rendelkezik, hogy a Bizottság kezdeményezésére minden évben rendelkezésre bocsátható az éves maximális összeg 0,35%-a technikai támogatás céljából. A Bizottság ezért 1 110 000 EUR összeg igénybevételét javasolja.

(5)  Az EGAA-t ezért igénybe kell venni technikai támogatás nyújtása céljából, a Bizottság kezdeményezésére.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének terhére igénybe kell venni az európai globalizációs alkalmazkodási alapot (EGAA) 1 110 000 EUR összeg nyújtására kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Strasbourgban,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (3) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (4) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (5) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a regionális politika átláthatóságáról és finanszírozásáról (2009/2232(INI))

P7_TA(2010)0201 A7-0139/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 174–178. cikkeire,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 2006. december 8-i 1828/2006/EK bizottsági rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK rendeletnek a pénzügyi irányítással kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 7-i 284/2009/EK tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. május 6-i 397/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló 2008. április 22-i európai parlamenti határozatra(5),

–  tekintettel az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló 2009. április 23-i európai parlamenti határozatra(6),

–  tekintettel a pénzügyek átláthatóságáról szóló 2008. február 19-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló 2008. október 21-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel ’A strukturális alapokról szóló rendelet végrehatásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei’ című 2009. március 24-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Parlament által közzétett, ’Az adatok átláthatóságára irányuló kezdeményezés és annak hatásai a kohéziós politikára’ című tanulmányra,

–  tekintettel az európai átláthatósági kezdeményezésről szóló 2006. május 3-i bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0194),

–  tekintettel a ’20. éves jelentés a strukturális alapok végrehajtásáról (2008)’ című 2009. december 21-i bizottsági közleményre (COM(2009)0617/2),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7–0139/2010),

A.  mivel az európai átláthatósági kezdeményezést (ETI) a Bizottság 2005-ben fogadta el, amelyet 2006-ban egy zöld könyv közzététele követett, amelynek célja az EU-irányítás átláthatóságának, nyitottságának és elszámoltathatóságának javítása volt, és mivel az uniós alapok címzettjeinek nyilvános információkkal történő ellátása az ETI egyik sarokköve,

B.  mivel a közös igazgatási rendszerben az uniós alapok kedvezményezettjeiről szóló információkat a tagállamok kezelik, és mivel kifejezett uniós kötelezettség vagy a Bizottság részéről történő erős irányítás hiányában tagállamonként különbözik az ilyen információk közzétételének szintje, ami nehézkessé teszi az egész EU-ra kiterjedő összehasonlítást,

C.  mivel az európai uniós források címzettjeinek közzététele lehetővé teszi a nyilvánosságnak a közpénzek elköltésével kapcsolatos fontos vitában való részvételét, ami elengedhetetlen a működőképes demokráciák szempontjából,

D.  mivel nem sikerült még kapcsolatot létrehozni az ETI és a jobban szabályozott és kötelező erejű pénzügyi ellenőrzések és könyvvizsgálat kérdése között,

E.  mivel az ETI-nek jelentősen befolyásolnia kellene a kohéziós programozási folyamat felfelé és lefelé irányuló szakaszában a partnerség átláthatóságát, és mivel ennek ellenére a szabályozás nem mondja ki explicit módon, hogy a partnereknek milyen mértékben kellene részt venniük a különböző programozási folyamatokban, illetve nem határozza meg a részvételre vonatkozó feltételeket,

F.  mivel a Bizottság nem ad elegendő előzetes tájékoztatást a fő projektek finanszírozásáról szóló határozatokról, ami az átláthatóság hiányához vezet, és mivel ezt orvosolni kell,

G.  mivel az átláthatóság logikájának együtt kell járnia a strukturális alapokból nyújtott támogatások elnyerésének eljárásaira irányuló egyszerűsítéssel,

1.  úgy ítéli meg, hogy a kohéziós politikával és annak programozási folyamatával, a kiadások elosztásával és a strukturális alapok lehetséges kedvezményezettjeiről szóló információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos átláthatóság a kohéziós politika céljai elérésének kulcsfontosságú előfeltétele, és ezért az átláthatóságot az ágazatok közötti irányító alapelvvé kellene tenni a kohéziós programozási és döntéshozási folyamatban;

A kohéziós támogatások kedvezményezettjei adatainak közzététele

2.  elégedetten jegyzi meg, hogy az ETI követelményeinek megfelelően az ERFA és a Kohéziós Alap kedvezményezettjeinek a megfelelő nemzeti és regionális weboldalakon elérhető listáira hivatkozó interaktív térképek közzététele a Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának weboldalán megtörtént; felkéri a tagállamokat, hogy megfelelő csatornákon népszerűsítsék a Regionális Politikai Főigazgatóság internetes honlapját, elősegítve ezáltal a minél szélesebb körű hozzáférést ehhez az adabázishoz; megjegyzi, hogy a közpénzek felhasználásnak útja ennek ellenére továbbra is rendkívül nehezen követhető nyomon az érdekeltek számára; felkéri a Bizottságot, hogy széleskörűen konzultáljon e felekkel a helyzet lehetséges orvoslásáról;

3.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket a tagállami adatbázisokat tegyék teljes mértékben kutathatóvá és kompatibilissé annak érdekében, hogy a bemutatott adatok könnyebben adhassanak teljes képet az egész Európai Unióra vonatkozóan, megőrizve helyi jelentőségüket; véleménye szerint ezzel kapcsolatban feltétlenül szükséges a kétnyelvű (helyi nyelv(ek)–a Bizottság egyik munkanyelve) verziók használata;

4.  hangsúlyozza, hogy mind tartalmi, mind megjelenítési szempontból javítani kell a kedvezményezettekről közzétett adatok használhatóságát; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg részletesebb, leíróbb jellegű formátumot, és pontosítsa az információ megjelenésének szerkezeti, formai és tartalmi jellemzőit; úgy véli, hogy a szükséges információszolgáltatás mellett meg kellene könnyíteni az egyes kritériumok szerinti keresést is, hogy azonnali képet lehessen kapni a keresett elemekről;

5.  a kedvezményezettekre és szükség esetén az érdekcsoportokra vonatkozó adatok közzétételekor további lényeges információk megadására szólít fel; ezért véleménye szerint megfontolandó, hogy a jelenlegi minimális követelményeken kívül a kedvezményezettekről közzétett adatok közé kerüljenek be a székhelyre vonatkozó információk, az elfogadott projekteket tartalmazó összefoglalók, a támogatástípusok és a projektpartnerek leírása; kéri, hogy az összegyűjtött adatokat strukturált, összehasonlítható módon jelentessék meg és kezeljék, a teljes használhatóság és átláthatóság érdekében; úgy véli, hogy ez további kiadások nélkül megvalósítható;

6.  kéri, hogy az európai területi együttműködési célkitűzés alá tartozó programok esetében valamennyi kedvezményezett kerüljön fel a listára, és ne csak a fő kedvezményezettek;

7.  hangsúlyozza, hogy az ETI követelményeinek való teljes mértékű megfelelésre szükség van a meg nem felelésre vonatkozó megfelelő szabályozások, jobb útmutatás, egy figyelmeztető rendszer és végső esetben szankciók révén;

Átláthatóság és közös igazgatás

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy tisztázza, hogy az ETI alapelveit a működési programok és a velük kapcsolatos kommunikáció szintjén hogyan kell átültetni a gyakorlatba; ezért hangsúlyozza, hogy a közös igazgatási rendszerben az uniós források kedvezményezettjeiről szóló információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan egyértelműbb szabályokat kell bevezetni;

9.  kiemeli, hogy rendeletek és végrehajtási szabályok kialakítására van szükség oly módon, hogy az eljárások átláthatóak legyenek, jobb hozzáférést biztosítsanak a strukturális alapokhoz a lehetséges kedvezményezettek számára, és csökkentsék a résztvevők adminisztratív terheit, főleg több alapvető intézkedés, például a végrehajtással kapcsolatban a Bizottság és a tagállamok által elfogadott iránymutatások közzététele révén; felkéri a tagállamok irányító hatóságait, hogy átlátható módon mutassák be a strukturális alapokból finanszírozott projektek minden egyes fázisát; megismétli, hogy véleménye szerint az átlátható és világos eljárások a jó kormányzás tényezői, és ezzel kapcsolatban üdvözli a Bizottság által az egyszerűsítési javaslatok előterjesztésére tett erőfeszítéseket;

10.  megjegyzi, hogy a határokon átnyúló és transznacionális programok sajátos nehézségekkel kerülnek szembe az eltérő igazgatási kultúra, a tagállamokban alkalmazott különböző előírások és nyelvek miatt, amelyek nem csak az ilyen kezdeményezések mennyiségi, hanem minőségi szempontjaira is kihatnak; ezért úgy véli, hogy a különböző irányító hatóságok egymás közötti koordinációjának és együttműködésének átláthatóságával kapcsolatos különleges szabályok kidolgozása rendkívül fontos lenne;

11.  kiemeli, hogy az EP-nek az ETI-ről és annak a kohéziós politikára gyakorolt hatásáról szóló tanulmánya szerint az ETI minimumkövetelményeinek be nem tartása inkább az irányító hatóságok igazgatási kapacitása terén tapasztalható hiányossággal, nem pedig azzal kapcsolatos, hogy vonakodnak ilyen adatokat szolgáltatni; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy a kiegészítő adatok és információk szolgáltatása ne jelentsen adminisztrációs többletterhet a lehetséges kedvezményezettek, különösen azok számára, akik a támogatásokra és a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó, jelenlegi igazgatási és pénzügyi követelmények teljesítése során már most is nehézségekkel küszködnek;

12.  rámutat, hogy a kiegészítő információkra és adatokra vonatkozó követelményeket össze kell hangolni az Európai Bizottság által az azon lehetséges kedvezményezettek számára biztosítandó technikai segítségnyújtással (munkaértekezletek a Bizottság tisztségviselőinek és a strukturális alapok kezeléséért felelős helyi/regionális munkatársak részvételével, a legjobb gyakorlatok cseréje az irányító hatóságok között, konkrét iránymutatások közzététele), amelyek nem rendelkeznek a szükséges technikai kapacitással; csak ilyen módon biztosítható, hogy a résztvevőknek a szolgáltatott adatokkal és információkkal kapcsolatos kiegészítő követelmények teljesítésére irányuló törekvései önmagukban ne idézzék elő azt, hogy a forrásokat a projektvégrehajtási tevékenységektől eltérő célra használják fel;

13.  hangsúlyozza a tagállamok által pontosan és kellő időben szolgáltatott információk jelentőségét az ellenőrzési rendszer kapcsán, és annak szükségességét, hogy létrejöjjön a kapcsolat az ETI és a pénzügyi ellenőrzések, illetve könyvvizsgálatok között; megismétli, hogy véleménye szerint a korai jelzőrendszernek szintén szorosan együtt kellene működnie a kizárásokra vonatkozó központi adatbázissal;

14.  arra kéri a Bizottságot, hogy az 1083/2006/EK rendelettel kapcsolatos 2009-es egyszerűsítéseknek megfelelően ellenőrizze a tagállamok részére folyósított megnövelt előlegkifizetések felhasználását;

15.  megismétli az ETI keretében végrehajtott behajtásokkal és visszavonásokkal kapcsolatos információk biztosítására vonatkozó kérését; sürgeti a tagállamokat, hogy ezekről adjanak teljes körű tájékoztatást, illetve a Bizottságot, hogy ezeket bocsássa a költségvetési hatóság és a nyilvánosság rendelkezésére a pénzügyi korrekciókra és az ezt megelőzően már bizonyított csalásokra vonatkozó információkkal együtt, ezzel is növelve az európai polgárokkal szembeni hitelességet és felelősségvállalást;

16.  sürgeti a könyvvizsgálókat, hogy a kommunikációra és információszolgáltatásra vonatkozó követelmények tekintetében lépjenek fel keményebben, ideértve a szabálytalanságok elkövetőinek megnevezését, különös tekintettel arra, ha ez kormányzati szereplő, illetve csalás esetén a pénzügyi korrekciók használatát is;

17.  üdvözli a Bizottság és a Számvevőszék által a könyvvizsgálati módszerek harmonizálására tett erőfeszítéseket;

Átláthatóság és partnerség

18.  hangsúlyozza, hogy a konzultáció minimális követelményei az ETI részét képezik, és üdvözli, hogy ezeket a követelményeket a kohéziós politika tekintetében a Bizottság támogatta és alkalmazta; mindazonáltal felszólítja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé minden érdekelt fél számára, hogy megfelelő visszajelzést adhassanak magáról a konzultációs eljárásról; felszólítja a régiókat és a tagállamokat, hogy az érdekelt felekkel történő konzultáció során használják fel a már meglévő uniós tapasztalatokat;

19.  megismétli, hogy véleménye szerint a kohéziós programozás és végrehajtás valamennyi szakaszában a partnerség feltétele a hatékonyságnak, az eredményességnek, a legitimitásnak és az átláthatóságnak, valamint növelheti a programok eredményeivel kapcsolatos állami elkötelezettséget és felelősségvállalást; felszólítja ezért a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy a kohéziós programozásba és annak végrehajtásába már a korai szakaszban teljes mértékben vonják be mélyebben a regionális és helyi hatóságokat és más releváns partnereket, mindenekelőtt egy nemezeti szintű internetes platform létrehozásával, amely láthatóvá teszi a már meglévő alapokat, működő programokat és a jó gyakorlatok más eszközökkel történő terjesztését, és biztosítsanak számukra a projektdokumentációhoz való teljes hozzáférést a tapasztalatok, a tudás és a legjobb gyakorlatok jobb hasznosításának érdekében;

20.  a Bizottság részéről több arra vonatkozó iránymutatást kér, hogy a jelenlegi programok keretében hogyan lehet megvalósítani a partnerségre vonatkozó záradékot, továbbá a jövőbeli szabályozási szövegekben a partnerségre vonatkozó elegendően kötelező erejű szabályozást is, elsősorban a regionális és helyi önkormányzatok, azaz a megválasztott testületek bevonását illetően, amelyek a teljes folyamat nélkülözhetetlen szereplői;

21.  kéri, hogy nyújtsanak célzottabb és rendszeres, valamint kellő időben történő tájékoztatást a partnerszervezetek – különösen az irányítási struktúrák tagjai – számára, és alkalmazzák fokozottan a technikai segítségnyújtást a partnerség támogatására, többek között azáltal, hogy lehetővé teszik a partnerszervezetek számára a végrehajtással foglalkozó testületeknek szervezett képzéseken való részvételt; kéri, hogy e képzések legyenek elérhetőek multimédiás változatban, hogy bővüljön a célközönség, és lehetőség nyíljon utólagos konzultációra a partnerszervezeteken keresztül; hangsúlyozza, hogy egy ilyen eszköz érdekes lehet az Unió legtávolabbi, illetve legkülső régióinak partnerei számára;

Az átláthatóság javítása a nagyprojektek uniós finanszírozása tekintetében

22.  felhívja a Bizottságot arra, hogy megfelelő időben tegyen közzé internetes tájékoztatást, valamint hogy garantálja a nagyprojektek, többek között a JASPERS-projektek dokumentációjához (kérelem, megvalósíthatósági tanulmány, költség-haszon elemzés, környezetvédelmi hatástanulmány stb.) való közvetlen hozzáférést, mihelyt a Bizottsághoz finanszírozási kérelem érkezik egy tagállamból, és mielőtt bármilyen döntés születne a finanszírozásról; úgy véli, hogy ezen a bizottsági weboldalon biztosítani kell az ilyen projektekkel kapcsolatos észrevételek megtételét;

23.  felszólít arra, hogy az 2007-2013 közötti programozási időszakban elfogadott, ill. jóváhagyásra előterjesztett nagyprojektekről tegyenek közzé internetes tájékoztatást, visszamenőleges hatállyal is;

24.  javasolja az el nem költött források újrafelhasználását lehetővé tevő körülmények, valamint az e források újraelosztásáról döntő intézmények kötelezetsségeinek megállapítását;

o
o   o

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 210., 2006.7.31., 25. o. (2) HL L 371., 2006.12.27., 1. o. (3) HL L 94., 2009.4.8., 10. o. (4) HL L 126., 2009.5.21., 3. o. (5) HL L 88., 2009.3.31., 23. o. (6) HL L 255., 2009.9.26., 24. o. (7) HL C 184. E, 2009.8.6., 1. o. (8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492. (9) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0165.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i jogalkotási állásfoglalása az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott európai uniós pénzügyi hozzájárulásról (2007–2010) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0012 – C7-0024/2010 – 2010/0004(COD))

P7_TA(2010)0202 A7-0190/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, a 175. cikkre és a 352. cikk (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0024/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a jogszabálytervezet szubszidiaritás elvének való megfelelőségéről szóló, az elnöknek a nemzeti parlamentek által küldött indokolással ellátott véleményekre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. április 29-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságával folytatott konzultációra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0190/2010),

1.  elfogadja az alább ismertetett, első olvasatbeli álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 15-én került elfogadásra az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott európai uniós pénzügyi hozzájárulásról (2007–2010) szóló .../2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1231/2010/EU rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács második olvasatban kialakított álláspontjáról a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (11069/5/2009 – C7–0043/2010 – 2008/0247(COD))

P7_TA(2010)0203 A7-0162/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjára (11069/5/2009– C7–0043/2010),

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0852),

–  tekintettel az EK–Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 71. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6–0509/2008),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel első olvasatban kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 66. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7–0162/2010),

1.  elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2010. június 15-én került elfogadásra a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló .../2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 913/2010/EU rendelet.)

(1) Elfogadott szövegek, 2009.4.23., P6_TA(2009)0285. (2) HL C 317., 2009.12.23., 94. o. (3) HL C 79., 2010.3.27., 45. o..

Az Európai Parlament 2010. június 15-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződésnek megfelelő kiigazításáról (2009/2062(REG))

P7_TA(2010)0204 A7-0043/2009

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 211. és 212. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, amely tartalmazza a Költségvetési Bizottság 2009. március 31-i véleményében (A7-0043/2009) javasolt módosításokat,

–  tekintettel a Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződésnek megfelelő kiigazításáról szóló 2009. november 25-i határozatára(1),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  rámutat arra, hogy a módosítások a következő plenáris ülés első napján lépnek hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítás Módosítás 1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 7 cikk – 2 bekezdés (2)  A bizottság határozati javaslatot tesz, amelyben csupán a mentelmi jog felfüggesztésére vagy a mentesség és a kiváltságok fenntartására irányuló kérelem elfogadására vagy elutasítására tesz ajánlást. (2)  A bizottság indokolt határozati javaslatot tesz, amelyben a mentelmi jog felfüggesztésére vagy a mentelmi jog és a kiváltságok fenntartására irányuló kérelem elfogadására vagy elutasítására tesz ajánlást. Módosítás 121 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 8 cikk A európai parlamenti képviselők statútumának végrehajtására vonatkozó szabályokat – eltérő rendelkezés hiányában – az Elnökség fogadja el. Az európai parlamenti képviselők statútumát és annak bármilyen módosítását a Parlament fogadja el az illetékes bizottság javaslata alapján. A 138. cikk (1) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó. Az Elnökség feladata a szabályok alkalmazása és a pénzügyi keretek megállapítása az éves költségvetés alapján. Módosítás 4 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 23 cikk – 2 bekezdés és 2 a bekezdés (új) (2)  Az Elnökség a képviselőket és a Parlament belső szervezeti felépítését, a titkárságát és szerveit érintő pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz. (2)  Az Elnökség a Parlament belső szervezeti felépítését, a titkárságát és szerveit érintő pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz. (2a)  Az Elnökség a főtitkár vagy valamely képviselőcsoport javaslatára a képviselőket érintő ügyekben pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz. Módosítás 5 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 23 cikk – 11 a bekezdés (új) (11a)  Az Elnökség kijelöl két alelnököt, akiket megbíz a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás megvalósításával. Az alelnökök ezzel kapcsolatos tevékenységükről az Elnökök Értekezletének rendszeresen beszámolnak. (A 25. cikk (3) bekezdésének második és harmadik mondata törlésre kerül.) Módosítás 86 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 24 cikk – 2 bekezdés (2)   A független képviselők egy, szavazati joggal nem rendelkező képviselőt delegálnak az Elnökök Értekezletének üléseire. (2)   A Parlament elnöke felkér egy független képviselőt, hogy vegyen részt az Elnökök Értekezletének ülésein, szavazati jog nélkül. Módosítás 117 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 37 a cikk (új) 37a. cikk Jogalkotási felhatalmazás (1)  Az olyan jogalkotási aktusokra irányuló javaslat vizsgálatakor, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében jogalkotási felhatalmazást ad a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek különös figyelmet kell fordítania a felhatalmazás céljaira, tartalmára, alkalmazási körére és időtartamára, valamint a felhatalmazás gyakorlásának feltételeire. (2)  A téma szerint illetékes bizottság bármikor kikérheti az uniós jog értelmezése és alkalmazása terén illetékes bizottság véleményét. (3)  Az uniós jog értelmezése és alkalmazása terén illetékes bizottság saját kezdeményezésére is kérdéseket vethet fel a jogalkotási felhatalmazás vonatkozásában. Ilyen esetekben megfelelően tájékoztatnia kell a téma szerint illetékes bizottságot. Módosítás 10 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 56 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés Visszautalás esetén az illetékes bizottság a Parlament által meghatározott határidőn belül, amely a két hónapot nem haladhatja meg, szóban vagy írásban jelentést tesz a Parlamentnek. Visszautalás esetén az illetékes bizottság döntést hoz a követendő eljárásról, és a Parlament által meghatározott határidőn belül, amely a két hónapot nem haladhatja meg, szóban vagy írásban jelentést tesz a Parlamentnek. Módosítás 113 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 74 a cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  Ha az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (3) bekezdése alapján a Parlamenttel konzultációt folytatnak a Szerződéseket érintő módosítások vizsgálatára irányuló európai tanácsi határozatra irányuló javaslatról, az ügyet az illetékes bizottság elé utalják. A bizottság jelentést készít, amely a következőket foglalja magában: – egy állásfoglalási indítványt, amely rögzíti, hogy a Parlament jóváhagyja vagy elutasítja a határozati javaslatot, és javaslatokat tartalmazhat, amelyeket a Parlament a Konvent vagy a tagállamok kormányképviselői konferenciájának figyelmébe ajánl; – adott esetben egy indokolást. Módosítás 114 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 74 b cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  Ha az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (6) bekezdése alapján a Parlamenttel konzultációt folytatnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének módosításáról szóló európai tanácsi határozatra irányuló javaslatról, a 74a. cikk (1a) bekezdése megfelelően alkalmazandó. Ilyen esetben az állásfoglalási indítvány kizárólag az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részében található rendelkezésekre vonatkozó módosító javaslatokat tartalmazhat. Módosítás 118 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 96 cikk (1)  Ha a Parlamenttel az Európai Unióról szóló szerződés 36. cikke alapján konzultálnak, az ügyet az illetékes bizottsághoz utalják, amely az eljárási szabályzat 97. cikke értelmében ajánlásokat tehet. (1)  Ha a Parlamenttel az Európai Unióról szóló szerződés 36. cikke alapján konzultálnak, az ügyet az illetékes bizottsághoz utalják, amely az eljárási szabályzat 97. cikke értelmében ajánlásokat tehet. (2)  Az érintett bizottságok törekednek arra, hogy a Bizottság alelnöke/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője, a Tanács és a Bizottság rendszeresen és időszerűen tájékoztassa őket az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alakulásáról és végrehajtásáról, minden alkalommal, amikor a közös kül- és biztonságpolitika keretében kiadásokkal járó határozatot fogadnak el, és a közös kül- és biztonságpolitikai intézkedések végrehajtásával kapcsolatos minden más pénzügyi megfontolásról. Kivételesen a Bizottság, a Tanács vagy a főképviselő kérésére, a bizottság az eljárás zárt ülésen történő lefolytatását rendelheti el. (2)  Az érintett bizottságok törekednek arra, hogy a Bizottság alelnöke/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen és időszerűen tájékoztassa őket az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alakulásáról és végrehajtásáról, minden alkalommal, amikor a közös kül- és biztonságpolitika keretében kiadásokkal járó határozatot fogadnak el, és a közös kül- és biztonságpolitikai intézkedések végrehajtásával kapcsolatos minden más pénzügyi megfontolásról. Kivételesen, az alelnök/főképviselő kérésére, a bizottság az eljárás zárt ülésen történő lefolytatását rendelheti el. (3)  Az alelnök/főképviselő által készített, a közös kül- és biztonságpolitika fő szempontjairól és alapvető lehetőségeiről – beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát, valamint az Unió költségvetését érintő pénzügyi vonatkozásokat – készült konzultációs dokumentumról évente kétszer vitát tartanak. A 110. cikkben meghatározott eljárások alkalmazandók. (3)  Az alelnök/főképviselő által készített, a közös kül- és biztonságpolitika fő szempontjairól és alapvető lehetőségeiről – beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát, valamint az Unió költségvetését érintő pénzügyi vonatkozásokat – készült konzultációs dokumentumról évente kétszer vitát tartanak. A 110. cikkben meghatározott eljárások alkalmazandók. (Lásd a 121. cikk értelmezését is.) (Lásd a 121. cikk értelmezését is.) (4)   A Tanácsot, a Bizottságot és/vagy az alelnök/főképviselőt a kül-, biztonság-, illetve védelmi politikát érintő valamennyi plenáris vitára meghívják. (4)  Az alelnök/főképviselőt a kül-, biztonság-, illetve védelmi politikát érintő valamennyi plenáris vitára meghívják. Módosítás 116 Az Európai Parlament eljárási szabályzata IV cím – 3 fejezet – cím A TANÁCSHOZ, A BIZOTTSÁGHOZ ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK PARLAMENTI KÉRDÉSEK Módosítás 107 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 116 cikk (1)  Minden ülésen a Parlament által – az Elnökök Értekezletének javaslata alapján – meghatározott időpontban lehetőséget biztosítanak a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdések feltevésére. A Bizottság elnökéhez és egyes tagjaihoz intézett kérdésekre külön időkeretet lehet biztosítani. (1)  Minden ülésen a Parlament által – az Elnökök Értekezletének javaslata alapján – meghatározott időpontban lehetőséget biztosítanak a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdések feltevésére. (2)  Egy adott ülés során egy képviselő legfeljebb egy kérdést intézhet a Tanácshoz és egy kérdést a Bizottsághoz. (2)  Egy adott ülés során egy képviselő legfeljebb egy kérdést intézhet a Tanácshoz és egy kérdést a Bizottsághoz. (3)  A kérdéseket az elnöknél kell írásban benyújtani, aki dönt az elfogadhatóságról és a sorrendről. A kérdezőt haladéktalanul értesítik a döntésről. (3)  A kérdéseket az elnöknél kell írásban benyújtani, aki dönt az elfogadhatóságról és a sorrendről. A kérdezőt haladéktalanul értesítik a döntésről. (4)  A részletes eljárást az eljárási szabályzat mellékletében megállapított iránymutatások szabályozzák. (4)  A részletes eljárást az eljárási szabályzat mellékletében megállapított iránymutatásokszabályozzák. (5)  Az Elnökök Értekezlete által megállapított iránymutatásoknak megfelelően külön időkeretet lehet biztosítani a Bizottság elnökéhez, a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az eurocsoport elnökéhez intézett kérdésekre. (A II. melléklet 15. pontja (Forma) törlésre kerül.) Módosítás 108 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 117 cikk – cím és 1 bekezdés Írásbeli választ igénylő kérdések a Tanácshoz és a Bizottsághoz Írásbeli választ igénylő kérdések (1)  A Tanácsnak vagy a Bizottságnak bármely képviselő tehet fel írásbeli választ igénylő kérdéseket a mellékletben található iránymutatásoknak megfelelően. A kérdések tartalmáért teljes mértékben a kérdés megfogalmazója felelős. (1)   Az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak vagy a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének bármely képviselő tehet fel írásbeli választ igénylő kérdéseket a mellékletben található iránymutatásoknak megfelelően. A kérdések tartalmáért teljes mértékben a kérdés megfogalmazója felelős. Módosítás 115 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 117 cikk – 2 bekezdés (2)  A kérdéseket írásban kell benyújtani az elnöknél, aki a kérdéseket az érintett intézményhez továbbítja. Ha a kérdés elfogadhatósága kétséges, az elnök dönt róla. Döntéséről értesíteni kell a kérdést benyújtó képviselőt. (2)  A kérdéseket írásban kell benyújtani az Elnöknél, aki a kérdéseket a címzettekhez továbbítja. Ha a kérdés elfogadhatósága kétséges, az elnök dönt róla. Döntéséről értesíteni kell a kérdést benyújtó képviselőt. (Az egész szöveget érintő módosítás. Az ’érintett intézmények’ szavak helyébe a ’címzettek’ szó lép az eljárási szabályzat 117. cikkének (2) és (4) bekezdésében, valamint III. mellékletének 1. és 3. pontjában.) Módosítás 110 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 130 cikk – 1 a – 1 b – 1 c bekezdés (új) (1a)  A nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyv 9. cikkének megfelelően az Unión belüli hatékony és rendszeres parlamentközi együttműködés megszervezése és előmozdítása az Elnökök Értekezlete által adott megbízás alapján, a Bizottsági Elnökök Értekezletével folytatott konzultációt követően kerül megtárgyalásra. A Parlament a 127. cikkben meghatározott eljárással összhangban hagyja jóvá az ilyen ügyekre vonatkozó megállapodásokat. (1b)  Egy bizottság bizottsági szinten folytathat közvetlen párbeszédet a nemzeti parlamentekkel az e célra elkülönített költségvetési előirányzatok határain belül. Ez magában foglalhatja a jogalkotást megelőző és a jogalkotást követő együttműködés megfelelő formáit. (1c)  Bármely, uniós szintű jogalkotási eljárást érintő dokumentumot, amelyet egy nemzeti parlament hivatalosan továbbít az Európai Parlament részére, a dokumentum tárgyában illetékes bizottságnak kell továbbítani. Módosítás 112 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 131 cikk (1)  A Parlament COSAC-ba delegált küldöttségének tagjait az elnök javaslatára az Elnökök Értekezlete nevezi ki, amely a küldöttségnek megbízást is adhat. A küldöttséget a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartásért felelős alelnökök egyike vezeti. (1)  A Parlament COSAC-ba delegált küldöttségének tagjait az elnök javaslatára az Elnökök Értekezlete nevezi ki, amely a küldöttségnek megbízást is adhat. A küldöttséget az Európai Parlament nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartásért felelős alelnökeinek egyike és az intézményi kérdésekben illetékes bizottság elnöke vezeti. (2)  A küldöttség többi tagját a COSAC ülésén megvitatandó témák szerint választják, megfelelően figyelembe véve a Parlamenten belüli politikai erőviszonyokat. A küldöttség minden ülés után jelentést nyújt be. (2)  A küldöttség többi tagját a COSAC ülésén megvitatandó témák szerint választják, akik lehetőség szerint az e témákért felelős bizottságok képviselői. A küldöttség minden ülés után jelentést nyújt be. (3)  A Parlamenten belüli politikai erőviszonyokat megfelelően figyelembe kell venni. Módosítás 66 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 191 cikk – 1 bekezdés (1)  A bizottsági tagok 186. cikk alapján történő megválasztását követő első bizottsági ülésen a bizottság elnökséget választ, amely egy elnökből és külön választási fordulók során megválasztott egy, két vagy három alelnökből áll. (1)  A bizottsági tagok 186. cikk alapján történő megválasztását követő első bizottsági ülésen a bizottság elnökséget választ, amely egy elnökből és külön választási fordulók során megválasztott alelnökből áll. A megválasztandó alelnökök számát a Parlament határozza meg az Elnökök Értekezletének javaslata alapján. Módosítás 109 Az Európai Parlament eljárási szabályzata III melléklet – 1 pont – -1 francia bekezdés (új) – egyértelműen meg kell jelölnie a címzettet, akinek a kérdés a szokásos intézményközi csatornákon keresztül továbbítandó;

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0088.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a 2011. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról (2010/2002(BUD))

P7_TA(2010)0205 A7-0183/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2011. évi költségvetés tervezetére, melyet a Bizottság 2010. április 27-én fogadott el (SEC(2010)0473),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel a 2009. november 18-i egyeztető ülésen elfogadott együttes nyilatkozatra a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a költségvetési eljárásra alkalmazandó átmeneti intézkedésekről(2),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel 2010. március 25-i állásfoglalására a 2011. évi költségvetés prioritásairól, III. szakasz – Bizottság(3),

–   tekintettel a Tanács 2010. március 16-i következtetéseire a 2011. évi költségvetési iránymutatásokról,

–   tekintettel eljárási szabályzata 7. fejezetére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A7-0183/2010),

A.  mivel a 2011. évi költségvetési eljárás az első, amely a Lisszaboni Szerződésben foglaltak alapján zajlik, és mivel annak érdekében, hogy minden kiadásról megállapodásra lehessen jutni az egyeztetési eljárás során, az egyetlen olvasat miatt fokozott együttműködésre és koordinációra van szükség a költségvetési hatóság másik ágával,

B.  mivel a júliusban tartandó háromoldalú egyeztetés célja a kérdések rendezése, mielőtt a Tanács elfogadja álláspontját a költségvetés tervezetéről, annak érdekében, hogy előre pontosítsák a megegyezés tartalmát,

A 2011. évi költségvetés tervezete
Általános észrevételek

1.  megjegyzi, hogy a 2011. évi költségvetés tervezete összesen 142 576,4 millió euró kötelezettségvállalási előirányzatot és 130 147,2 millió euró kifizetési előirányzatot tartalmaz, miáltal az előbbi esetében 1 224,4 millió euró, az utóbbi esetében pedig 4 417,8 millió eurós mozgástér marad; megjegyzi, hogy ezek az összegek az EU 2011-re tervezett GNI-jének 1,15%-át, illetve 1,05%-át teszik ki;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elfogadott kötelezettségvállalási előirányzatok a 2010-es költségvetéshez képest csak 0,77%-kal nőttek, ami nincs összhangban azokkal a széles körben hangoztatott elvárásokkal, hogy az EU költségvetésének kulcsfontosságú szerepet kell játszania az európai gazdaság válságot követő támogatásában; megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok 5,85%-kal nőttek, azonban emlékeztet rá, hogy a 2010-es kifizetési előirányzatok abnormálisan alacsony szintje matematikai magyarázattal szolgál e növekedésre; emlékeztet rá, hogy a többéves pénzügyi keret a jelenlegi árakon a kötelezettségvállalási előirányzatokra 142 965 eurós, a kifizetési előirányzatokra pedig 134 280 millió eurós plafont állapít meg;

3.  tudomásul veszi a kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok közötti különbség csökkenését a 2010-es költségvetéshez képest (12 429 millió euró 18 636 millió euróhoz képest), ami az EU költségvetésének jobb végrehajtását jelzi, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret 2011-re csak 8 366 millió euró különbségről rendelkezik a kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok között; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a különbség hosszú távon deficitet okoz, azért azt a költségvetés fenntarthatóságának és kezelhetőségének érdekében el kell kerülni;

4.  hangsúlyozza, hogy a költségvetés tervezetében szereplő 1 224,4 millió eurós teljes kerettartalék nagy részét (70%-a) a 2. fejezet (természeti erőforrások megőrzése és kezelése) mozgástere teszi ki, és a többi fejezetben – különösen az 1a., 3b. és 4. fejezetben – nagyon korlátozott a mozgástér, ami arányosan csökkenti az EU reagálási képességét a politikai változásokra és a nem tervezett szükségletekre a prioritások megőrzése mellett;

5.  hangsúlyozza továbbá, hogy a 2. fejezet alatti tartalék a piaci viszonyok változása esetén szűkülhet;

6.  üdvözli az intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló jelentés (COM(2010)0185) Bizottság általi közzétételét, és ezzel kapcsolatban emlékeztet, hogy várja a jelentős felülvizsgálatra irányuló javaslatot, és hogy a korábbi költségvetési eljárások során a számos felmerült kihívás megfelelő és kielégítő kezelése terén tapasztalt nehézségek miatt elkerülhetetlenné vált a jelenlegi többéves pénzügyi keret felülvizsgálata; emlékeztet a Bizottsággal szemben támasztott azon elvárására, hogy 2010 első félévének letelte előtt terjesszen elő konkrét javaslatokat a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára;

7.  felhívja a figyelmet, hogy sok olyan messzemenő költségvetési következménnyel járó eljárás van folyamatban, amelyet a költségvetési hatóság két ágának 2011-ben le kell zárnia (a költségvetés felülvizsgálata, az Európai Külügyi Szolgálat felállítása, költségvetési módosítások, az intézményközi megállapodás felülvizsgálata, a költségvetési rendelet felülvizsgálata stb.);

8.  tudomásul veszi a Bizottság által megállapított prioritásokat (nevezetesen az EU gazdaságának válság utáni támogatása és az új követelményekhez való alkalmazkodás, például a Lisszaboni Szerződés végrehajtása, új pénzügyi felügyeleti hatóságok, a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelésre irányuló kezdeményezés finanszírozása, a stockholmi program végrehajtása stb.), és felteszi a kérdést, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok 2010-es költségvetéshez képesti szerény növekedése elegendő lesz-e minderre;

9.  kiemeli a válságra és a pénzügyi piacok bizonytalanságára való határozott reagálás fontosságát, melynek érdekében növelni kellene az uniós költségvetés finanszírozási kapacitását és rugalmasságát; ezzel összefüggésben kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nyújtsanak további részletes tájékoztatást arról, hogy a Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2010. május 9–10-i ülésén elfogadott európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus milyen következményekkel jár az EU költségvetése szempontjából; kéri továbbá, hogy a jövőbeli válságok elkerülése érdekében hozzanak létre egy hatékony felügyeleti rendszert, amelynek része az Európai Parlamentnek történő közvetlen jelentéstétel;

10.  elítéli, hogy költségvetési szempontból lehetetlen egyértelműen meghatározni az EU 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek (pl. az ’Innovatív Unió’, a ’Mozgásban az ifjúság’, az ’Erőforrás-hatékony Európa’, az ’Új készségek és új munkahelyek’, az ’Iparpolitika a globalizáció korában’) 2011-es költségvetési tervezetre gyakorolt pénzügyi hatásait, és határozottan kétli, hogy a jelenlegi pénzügyi keretben elegendő kapacitás található e kiemelt kezdeményezések megfelelő szintű finanszírozására;

11.  emlékeztet rá, hogy – amint a 2011-es költségvetés prioritásairól szóló 2010. március 25-i állásfoglalásában megállapította – a 2011-es költségvetés egyik kulcsfontosságú prioritása az ifjúság, amelyet horizontális témaként kellene kezelni az EU-ban, szinergiákat kialakítva az ifjúsággal foglalkozó különféle politikai területek, nevezetesen az oktatás, a foglalkoztatás, a vállalkozások támogatása és az egészségügy között, egyúttal megkönnyítve és bátorítva a fiatalok társadalmi beilleszkedését, szerepvállalását, képzését és mobilitását; hangsúlyozza, hogy az ’ifjúságra’ olyan tág fogalomként kell tekinteni, amely magában foglalja az egyének arra irányuló képességét, hogy életük során többször is helyet és státust változtassanak, valamint a gyakorlatok, az egyetemi és szakmai közegek és a szakmunkásképzés közti korlátok nélküli átjárást, továbbá hogy ennek érdekében az egyik célkitűzésnek az oktatási rendszerekből a munkaerőpiacra történő átmenetre elősegítésére kell irányulnia;

12.  sajnálja, hogy a programok rendkívüli ismertsége és a költségvetés nagyon magas – a 2007–2009-es időszakban minden évben 95–100%-os végrehajtási aránya ellenére a költségvetési tervezetben az alapvető ifjúsági eszközökre és programokra – egész életen át tartó tanulás, cselekvő ifjúság, Erasmus Mundus – javasolt előirányzatok növekedése csak szimbolikus mértékű; úgy véli, hogy e növekedés nem teszi lehetővé az EU számára, hogy megfelelően kezelje e prioritást, ezért további támogatást kíván nyújtani e programok számára; ezzel kapcsolatban emlékeztet, hogy e programok vitathatatlanul európai hozzáadott értéket képviselnek és a számukra nyújtott szerény pénzügyi támogatás ellenére nagyban hozzájárulnak egy erős európai civil társadalom létrehozásához;

13.  felszólít arra, hogy pontosítsák a működési és igazgatási kiadások megoszlását, és ismerjék el az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az igazgatási kiadásokat az 5. fejezeten kívül kezeljék; megjegyzi, hogy a valójában igazgatási jellegű kiadások jelentős részét már most is a működési előirányzatokból finanszírozzák;

14.  határozott szándéka, hogy építő jelleggel és nyílt szellemben folytassa a 2011-es pénzügyi év költségvetéséről szóló tárgyalásokat, szem előtt tartva a hatékonysággal és az európai hozzáadott értékkel kapcsolatos célkitűzéseket; cserébe azt várja, hogy a költségvetési hatóság másik ága is legyen együttműködő, és biztosítson valódi politikai párbeszédet; olyan ’könyvelési feladatból’ fog kiindulni, amelyben a tagállamok megtakarításai és hozzájárulásai rendkívül fontos szerepet kapnak a tárgyalások során; emlékeztet rá, hogy a Szerződés nemcsak a költségvetési eljárás jogi keretét módosította, hanem új módszert és új határidőket is bevezetett a tárgyalásokra és a kompromisszumok elérésére;

15.  hangsúlyozza, hogy az EU költségvetése lényegesen szűkebb a nemzeti költségvetéseknél; ezért emlékeztet arra, hogy a közös uniós stratégiák végrehajtása érdekében szinergiákat kell kiépíteni az EU költségvetése és a nemzeti költségvetések között; kiemeli, hogy a koherencia növeli az európai politikák hatását, valódi európai hozzáadott értéket teremt, ugyanakkor támogatja a hosszú távú politikai célkitűzéseket; meggyőződése, hogy az EU költségvetése kiemelt területeken kulcsszerepet játszhat a hosszú távú befektetések és a munkahelyteremtés előmozdításában; elvárja, hogy a Tanács ezt megfelelően vegye figyelembe, amikor az EU költségvetéséről határoz, és tartózkodjon a fűnyíró-elv alapján alkalmazott megszorításoktól, még akkor is, ha a nemzeti államháztartások helyzete rendkívül aggasztó;

16.  emlékeztet a fenti, 2010. március 25-i állásfoglalásában megfogalmazott prioritásaira;

1a. alfejezet

17.  tudomásul veszi a kötelezettségvállalási előirányzatok 4,4%-os (13 437 millió euróra történő) és a kifizetési előirányzatok 7%-os (11 035 millió euróra(4) történő) növelését, amelyhez 50,1 millió eurós kerettartalék társul (a pénzügyi tervben szereplő 37 millió euró helyett), ami az igazgatási és műszaki támogatási kiadások (volt ’BA-tételek’) és a decentralizált és végrehajtó ügynökségek előirányzatainak csökkentéséből, valamint számos program, így például a Vám 2013 és a Versenyképességi és innovációs keretprogram Vállalkozási és innovációs programja előirányzatának csökkentéséből adódik;

18.  emlékeztet arra, hogy a kkv-k fontos szerepet játszanak a helyreállítás biztosításában és az EU gazdasága fellendítésében; kéri a kkv-k támogatását célzó valamennyi program és eszköz fokozottabb támogatását, és ezzel összefüggésben aggodalmát fejezi ki a Versenyképességi és innovációs keretprogram Vállalkozási és innovációs programja javasolt kifizetési előirányzatainak csökkenése miatt;

19.  emlékeztet rá, hogy a fejezetből finanszírozott új szükségletekkel (Kozloduj leszerelésének programja, európai pénzügyi felügyeleti hatóságok, ITER és GMES, beleértve az annak működési szakaszára vonatkozó előirányzatok növelésére irányuló parlamenti kérést is) nem számoltak a jelenlegi többéves pénzügyi terv elfogadása során; hangsúlyozza, hogy e szükségletek finanszírozása nem mehet más 1a. fejezetben szereplő programok és fellépésék rovására, amelyek alapvető fontosságúak az európai gazdaság válság utáni fellendítése szempontjából;

20.  emlékeztet, hogy az európai gazdaságélénkítési tervet részben e fejezetből finanszírozzák, hiszen sok többéves program (CIP, FP7, TENs, Galileo/Egnos, Marco Polo II és a Progress program) csak 2011-re fog beérni; megismétli ezért kérését a Bizottsághoz, hogy készítsen nyomon követési jelentést az európai gazdaságélénkítési terv végrehajtásáról, beleértve az Európai Beruházási Bankra bízott feladatokat is;

21.  üdvözli a fő programok előirányzatainak növelését (FP7 13,8%; CIP 4,4%; Egész életen át tartó tanulás 2,6%; TEN 16,8%), és hangsúlyozza, hogy e programok alapvető szerepet játszanak az EU válságkezelési gazdasági stratégiájában;

22.  hangsúlyozza, hogy az 1a. fejezet tartalmazza az EU 2020 stratégia számos kiemelt kezdeményezését, például az ’Innovatív Unió’, a ’Mozgásban az ifjúság’, az ’Erőforrás-hatékony Európa’, az ’Új készségek és új munkahelyek’ és az ’Iparpolitika a globalizáció korában’ elnevezésű kezdeményezést; sajnálja, hogy költségvetési szempontból nem lehet pontosan meghatározni az EU 2020 stratégia pénzügyi vonzatait, és kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi pénzügyi keretben van-e kapacitás e kezdeményezések megfelelő finanszírozására;

23.  emlékeztet, hogy az EU 2020 stratégiával kapcsolatos 2011-es prioritások finanszírozása főként e fejezetből történik, és hogy a Szerződés hatálybalépéséből eredő uniós kompetenciáknak valószínűleg lesznek költségvetési vonzatai; hangsúlyozza, hogy az űrpolitika, amely konkrét példája az európai tudományos, műszaki és környezetvédelmi fejlődést előmozdító, ugyanakkor az ipar versenyképességét megerősítő európai iparpolitikának, az EU-tól és a tagállamoktól is további pénzügyi erőfeszítést igényel a GMES keretében;

24.  üdvözli a Bizottság ’Mozgásban az ifjúság’ elnevezésű kezdeményezését, amely fokozni kívánja az európai felsőoktatási intézmények teljesítményét és nemzetközi vonzerejét, és általában javítani kívánja az oktatás és a képzés színvonalát az EU-ban; határozottan támogatja az esélyegyenlőség előmozdítását minden fiatal számára, oktatási hátterükre való tekintet nélkül; hangsúlyozni kívánja annak jelentőségét, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsanak a nagyra törő politikának az oktatás és a képzés terén, ideértve a szakképzést, amely alapvető szerepet játszik az EU 2020 stratégiában; hangsúlyozza, hogy az EU minden forrását e nagy kihívás kezelésére fogja fordítani, ami előzmények nélküli az átfogó uniós ifjúságpolitika fejlődésében; hangsúlyozza azonban, hogy egy ilyen látványos, számos elkülönülő és e területen már jól működő uniós programot átfogó kezdeményezés nem szoríthatja háttérbe az egyes programokat;

25.  hangsúlyozza, hogy a jövőben az olyan eszközök és olyan átfogó képességek számára biztosított költségvetési forrásoknak, mint az egész életen át tartó tanulás programja, illetve az e-ismeretek, a nemzetközi, vállalkozói ismeretek és a többnyelvűség, tükrözniük kell az ezen eszközök által képviselt jelentős európai hozzáadott értéket, ezért a 2011-es költségvetésben elsőbbségben kellene részesíteni őket;

26.  csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a 2011-es költségvetési tervezet nem jelöli meg egyértelműen az idegenforgalmat, amely közvetett módon az EU GDP-jének több mint 10%-át termeli, és amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően teljes mértékben uniós hatáskörbe került;

27.  tudomásul veszi, hogy első alkalommal szerepelnek a költségvetésben az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap kifizetési előirányzatai, és úgy véli, hogy ez fontos eleme az alap irányításáról és láthatóságáról folyó átfogó gondolkodásnak; véleménye szerint azonban nem biztos, hogy ennyi kifizetési előirányzatból fedezni lehet a 2011-es EGAA-kérelmekhez szükséges összegeket; ezért ismételten kéri, hogy az EGAA-kérelmeket ne kizárólag az ESZA soraiból történő átcsoportosítás útján finanszírozzák, és kéri a Bizottságot, hogy minden további késedelem nélkül keressen és használjon e célra más költségvetési sorokat; hangsúlyozza, hogy az alap igénybevételére vonatkozó eljárást egyszerűbbé és gyorsabbá kell tenni(5);

28.  tudomásul veszi az EURES céljaira, valamint az ágazati kapcsolatokat és a szociális párbeszédet támogató három költségvetési sorra elkülönített kötelezettségvállalási előirányzatoknak a 2010-es költségvetéshez képest rendkívül szerény mértékű növelését vagy ezek változatlanul hagyását; úgy véli, hogy válság miatt jelenleg zajló tömeges leépítésekre és szerkezetátalakításokra való tekintettel e sorokat meg kellene erősíteni;

1b. alfejezet

29.  tudomásul veszi, hogy a 2011-es költségvetés tervezetében a kötelezettségvállalási előirányzatok 3,2%-kal nőnek, összesen 50 970 millió euróra, melyből 39 891,5 millió euró jut a strukturális alapokra (ERFA és ESZA) – hasonló összeg mint 2010-ben – és 11 078,6 millió euró a Kohéziós Alapra;

30.  megjegyzi, hogy a javaslat összhangban áll a többéves pénzügyi keretben megállapított előirányzatokkal, figyelembe véve a pénzügyi keret 2011-es technikai jellegű kiigazítását(6) (336 millió eurós növekedés), amint arról az intézményközi megállapodás 17. pontja rendelkezik; tudomásul veszi az ebből adódó 16,9 millió eurós kerettartalékot, amely főként a technikai segítségnyújtási előirányzatból adódik, és a fejezet 0,03%-át teszi ki;

31.  üdvözli a kifizetési előirányzatok 2011-re javasolt 16,9%-os, 42 541 millió euróra történő növelését, azonban aggódik amiatt, hogy a kifizetési igényeket a korábbi kifizetési ráták és a 2000–2006-os programozási időszak megfelelő kötelezettségvállalásai alapján becsülték meg, miközben a program végrehajtása sokkal lassabb volt a 2007–2013-as időszak elején, ezért azt határozottan fel kell gyorsítani, különösen 2011-ben;

32.  kétli, hogy a kiigazítások, nevezetesen a késedelmes kifizetéseknek a következő évek várható kifizetéseinek arányában történő átcsoportosítása teljes mértékben elegendő valamennyi további, az alábbiakból adódó kifizetési igény kielégítésére:

33.  úgy véli továbbá, hogy a kohéziós politika számára megfelelő forrásokat kell biztosítani az európai gazdaság talpra állításának meggyorsítása és a régiókra vonatkozó Európa 2020 stratégiához való hozzájárulás érdekében; hangsúlyozza az EU makroregionális együttműködésének szinergikus hatásait az Európa 2020 stratégia céljainak elérése szempontjából, valamint azt, hogy elegendő forrást kell elkülöníteni a meglévő makroregionális stratégiák végrehajtására; felhívja ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy haladéktalanul nyújtson be és fogadjon el költségvetési módosítást, amennyiben a kifizetési előirányzatok nem elegendőek az igények fedezésére;

34.  kéri a Bizottságot, hogy a helyi felhasználás további javítása érdekében továbbra is szorosan működjön együtt az alacsony felhasználási arányt elérő tagállamokkal; tudatában van annak, hogy a források alacsony felhasználási aránya veszélyeztetheti az uniós politikák fokozatos végrehajtását;

35.  továbbá kéri a Bizottságot annak továbbgondolására, hogy miként lehetne átszervezni a Tanács és/vagy a tagállamok által meghatározott szabályok és előírások bonyolult rendszerét annak érdekében, hogy azok inkább a célok elérésére, mintsem a jogszerűségre és szabályszerűségre összpontosítsanak, nem engedve azonban a pénzgazdálkodás hatékonyságának és eredményességének alapelvéből; hangsúlyozza, hogy ennek a mérlegelésnek hozzá kell járulnia a következő programozási időszakra vonatkozó alapvető szabályok jobb meghatározásához is; ezzel kapcsolatban emlékeztet a gazdasági válságra való tekintettel a strukturális és kohéziós alapok egyszerűsítéséről és célzottabb felhasználásáról szóló 2009. novemberi együttes nyilatkozatra;

2. fejezet

36.  emlékeztet rá, hogy az EU működéséről szóló szerződés által bevezetett egyik legfontosabb változás, hogy megszűnt a kötelező és nem kötelező kiadások közti különbségtétel a költségvetési eljárás keretében, ami végre lehetővé teszi, hogy a költségvetési hatóság két ága egyenlő félként tárgyalhasson az éves előirányzatokról; emlékeztet arra, hogy a kötelező kiadások, melyek többsége a 2. fejezet alatt szerepelt, a teljes költségvetés közel 34%-át tették ki;

37.  hangsúlyozza, hogy az utóbbi években a költségvetési hatóság e fejezetet használta az éves költségvetésekről szóló általános megegyezés elérésére, a kerettartalék felhasználása és az előirányzatok más programok és fellépések számára történő átcsoportosítása révén;

38.  megjegyzi, hogy az arra vonatkozó igény ellenére, hogy az előirányzatok stabilak maradjanak, a célhoz kötött bevételek több mint 25%-kal csökkennek 2011-ben, a piaci támogatások közel 22%-kal (3 491 millió euróra) csökkennek, továbbá az állatorvosi és növény-egészségügyi célú intézkedések 7,8%-kal szűkülnek; aggodalmát fejezi ki a Bizottságnak a mezőgazdasági piacok 2011-es alakulásával kapcsolatos optimista feltételezései miatt (figyelembe véve a megnövekedett piaci ingadozásokat, valamint a mezőgazdasági tevékenység közegészségügyi kockázatokkal szembeni érzékenységét), aminek eredményeképpen a piaci kiadásokat közel 900 millió euróval csökkentették; sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a mezőgazdasági piacokon bekövetkező fejleményeket és álljon készen arra, hogy a szükséges védintézkedések révén gyorsan és hatékonyan tudjon reagálni a káros piaci fejlemények és a piaci árak ingadozásának ellensúlyozása céljából; aggodalmának ad hangot továbbá az állatorvosi és növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó előirányzatok tervezett csökkentése miatt, tekintettel arra, hogy ébernek kell maradni az állatbetegségek felszámolása terén;

39.  üdvözli a termeléshez nem kapcsolódó közvetlen támogatások (9,7%), az iskolagyümölcs- és -zöldségprogramok (közel 50%, 90 millió euróra) és az iskolatejprogram (5,3%) előirányzatainak, valamint a ’rászoruló személyeknek nyújtott segély’ programjára elkülönített előirányzatok növelését; elégedetten veszi tudomásul az exporttámogatások 2007 óta tartó folyamatos csökkenését (166 millió euróra a 2011-es költségvetés tervezetében);

40.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó határozatát, hogy a számos tagállam által fel nem használt támogatásokat átcsoportosítja más, a programot sikeresen alkalmazó tagállamok számára;

41.  megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégia értelmében az éghajlattal kapcsolatos fellépés kiemelt helyen szerepel, továbbá hogy a 7. cím megnevezése ’Környezeti és éghajlati fellépések’-re változik; tudomásul veszi az éghajlattal kapcsolatos fellépésekre vonatkozó uniós politikák és jogszabályok végrehajtására javasolt előirányzatok növelését és az éghajlattal kapcsolatos fellépés és alkalmazkodás előtérbe helyezésére irányuló előkészítő fellépést;

42.  üdvözli a LIFE+ programra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok 333,5 millió euróra (8,7%-kal történő) emelését és a kifizetési előirányzatok igen jelentős mértékű (24,3%-kal, 268,2 millió euróra történő) növelését a jobb végrehajtási arányokkal összhangban, tekintettel a 2010-re tervezett, biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiából eredő nyomon követési intézkedésekre is; hangsúlyozza, hogy az EU előtt álló hatalmas környezeti kihívások – ideértve a vízszennyezést – további finanszírozási erőfeszítéseket tesznek szükségessé e program keretében;

43.  emlékeztet rá, hogy a 2010-es költségvetés keretében elfogadott, a tejágazatot érintő válság következményeinek enyhítését célzó, a tejágazatra vonatkozó egyedi piactámogató intézkedést eredetileg egyszeri fellépésnek tervezték felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamok hogyan használják fel a tejágazatnak nyújtott 300 millió eurós rendkívüli támogatást, és továbbítsa ezen intézkedéssel kapcsolatos értékelését az állandó megközelítésre vonatkozó javaslatokkal és az ágazatban jelentkező áringadozások megszüntetésére vonatkozó konkrét javaslatokkal együtt;

44.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közös halászati politika (CFP) politikai súlya nem tükröződik megfelelően a 2011-es költségvetési tervezetben; rámutat arra, hogy az integrált tengerpolitika kidolgozására javasolt támogatás nem elegendő az ezen új politika bevezetésével kapcsolatos legfontosabb feladatok fedezésére; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió új tengerpolitikája a közös halászati politika jelenlegi súlyponti területeinek kárára fejlődhet, ami azok költségvetési finanszírozását illeti; hangsúlyozza, hogy e politika megfelelő finanszírozást igényel több mint egy költségvetési soron;

3a. alfejezet

45.  megjegyzi, hogy az e fejezethez tartozó források általános növekedése (+12,8%) úgy tűnik, hogy gyakorlati hatással lesz a Lisszaboni Szerződésben és a stockholmi programban e területen megjelölt törekvésekre;

46.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a fogva tartás körülményeinek javítását célzó előirányzatokat; emlékeztet arra, hogy – a stockholmi programban foglaltaknak megfelelően – biztosítani kell a társadalmi beilleszkedést támogató intézkedéseket és a társadalomba történő visszailleszkedést elősegítő programokat, valamint támogatni kell a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelemre irányuló kezdeményezéseket (beleértve a megelőzést, a rehabilitációt és az ártalomcsökkentést);

47.  e tekintetben tudomásul veszi a Bizottságnak a stockholmi program végrehajtására vonatkozó cselekvési tervről szóló közleményét, és a bevándorlás és a bevándorlók integrációja kérdésében üdvözli a Külső Határok Alap (254 millió euró, +22%), az Európai Visszatérési Alap (114 millió euró, +29%) és az Európai Menekültügyi Alap (94 millió euró, +1,3%) számára elkülönített kötelezettségvállalási előirányzatok javasolt növelését;

48.  elismeri, hogy 2011-ben a FRONTEX-re vonatkozó előirányzatok tekintetében javasolt csökkentés a fokozódó munkamennyiség ellenére a nem felhasznált előirányzatok és az éves többlet frissített értékeléséből származik;

49.  üdvözli az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EMTH) létrehozásáról szóló rendelet elfogadását, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EMTH 2011 előtt megfelelő időben megkezdhesse tevékenységét, és hogy elegendő pénzügyi forrás álljon a hivatal rendelkezésére megbízatásának megkezdéséhez;

50.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az EUROPOL-ról szóló rendeletre irányuló javaslat (2013-re tervezett) benyújtásáig, amely uniós ügynökséget 2010 óta az uniós költségvetésből finanszírozzák, a 2011-re elkülönített előirányzatok (82,9 millió euró) gyakorlatilag változatlanok 2010-hez képest (79,7 millió euró) annak ellenére, hogy a stockholmi program az EUROPOL megerősítését sürgette;

51.  megjegyzi, hogy bár a Schengeni Információs Rendszer II (SIS II) kifejlesztésére és működésbe lépésére vonatkozó ütemterv bizonytalan, a javaslat alapján a kötelezettségvállalási előirányzatok csak csekély mértékben, 35 millióról euróról 30 millió euróra csökkennének, míg a kifizetési előirányzatok 19,5 millió euróról 21 millió euróra nőnek; emlékeztet rá, hogy a Bizottság 27,91 millió euróval számolt a SIS II 2011 negyedik negyedévében történő működésbe lépéséig; rámutat, hogy a SIS II fejlesztése már elmarad a menetrendtől, és nagyon valószínű, hogy 2011 végére nem fog befejeződni; szükségesnek tartja, hogy mivel a SIS II-re történő áttérés valószínűsége egyre csekélyebb, és jelenleg zajlik egy helyettesítő megoldás kidolgozása, e forrásokat helyezzék tartalékba a további elemzések elkészültéig;

52.  hangsúlyozza, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a nagyszabású informatikai rendszerek operatív irányításával foglalkozó tervezett ügynökség finanszírozása nem vezethet további informatikai rendszerek kifejlesztéséhez, amíg a SIS II vagy egyéb megoldás és a VIS nem működőképes; kéri ezen ügynökség és projektjei költségeinek egyértelmű meghatározását;

3b. alfejezet

53.  emlékeztet rá, hogy a 3b. alfejezet olyan, az európai polgárok számára alapvető fontosságú kérdéseket tartalmaz, mint az ifjúsági, oktatási és kulturális programok, a közegészségügy, a fogyasztóvédelem, a polgári védelmi eszköz és a kommunikációs politika; aggodalommal jegyzi meg ezért az átfogó előirányzatok egymást követő második évben történő csökkentését, amelynek keretében 2010-hez képest a kötelezettségvállalási előirányzatok 0,03%-kal (667,8 millió euróra), a kifizetési előirányzatok pedig 3,1%-kal (638,9 millió euróra) csökkennek, ezzel 15,2 millió eurós kerettartalékot hagyva;

54.  megjegyzi, hogy a bizonyos programok esetében javasolt emelést (Media 2007, Kultúra 2007, közegészségügy stb.) több kísérleti projektre és előkészítő fellépésre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzat hiánya tette lehetővé; sajnálattal veszi tudomásul tehát, hogy a csekély kerettartalék korlátozott mozgásteret biztosít majd egyrészt a polgárok számára közvetlen haszonnal járó prioritások finanszírozásának növelésére, másrészt projektekre és fellépésekre irányuló javaslatok elfogadására vonatkozó döntések meghozatalakor;

55.  ismételten kijelenti, hogy az ifjúságba történő összehangolt és multidiszciplináris befektetést politikákon átívelő kérdésként haladéktalanul meg kell kezdeni, továbbá hogy ennek megfelelően javaslatot kell tenni az ifjúságpolitikai eszközök finanszírozásának növelésére; sajnálattal veszi tudomásul a Bizottság ambíciójának hiányát, amiért nem kezeli megfelelően ezen prioritást, továbbá megerősíti szándékát a költségvetés-tervezet módosítására annak érdekében, hogy e kiemelt kérdés megfelelő finanszírozásban részesüljön;

56.  emlékeztet rá, hogy az együttműködés ösztönzése és elősegítése az ifjúság és a sport területén a 2011-es év költségvetésének egyik súlypontja, és hangsúlyozza, hogy a különleges éves eseményeknek nyújtott pénzügyi támogatás fontos eszköz e cél megvalósításában; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a 2011-es költségvetés-tervezet nem tartalmaz kötelezettségvállalási előirányzatokat (p.m. sor a kötelezettségvállalások esetében, és csupán 2,9 millió euró kifizetési előirányzat) a 2010-es költségvetésben szereplő 9,8 millió, illetve 10,25 millió euróhoz képest;

57.  üdvözli az önkéntesség európai éve (2011) útjára indítását, amely a 2010-es költségvetésben bevezetett előkészítő intézkedésen alapul, és emlékeztet a vonatkozó jogalkotási aktusban megállapított átfogó előirányzatok 8 millió euróra történő növeléséről szóló parlamenti és tanácsi határozatra;

58.  aggodalmát fejezi ki az európai polgárságot, a kommunikációt és a média tájékoztatását előmozdító projektekre szánt – 2010-hez képest néhány esetben ráadásul csökkenő – előirányzatok alacsony szintje miatt; úgy véli, hogy e programok alapvető jelentőséggel bírnak az európai identitás kialakítása és az uniós polgárok európai integrációval kapcsolatos tájékoztatása terén;

59.  sajnálja a Daphne program előirányzatainak csökkenését, és hangsúlyozza, hogy ez negatív következményekkel járhat az erőszak elleni küzdelemre; felhív a gyermekek, fiatalok és nők elleni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre irányuló, létező és újonnan hatályba lépett intézkedések folyamatos finanszírozására;

4. fejezet

60.  ismételten emlékeztet arra, hogy a 4. fejezet alatt rendelkezésre álló mozgástér nagyon szűk, aminek eredményeképpen az EU nem képes megfelelően reagálni az ismétlődő és az újonnan kialakuló válságokra és vészhelyzetekre; hangsúlyozza, hogy az e fejezet alulfinanszírozottsága és a Tanács új globális politikai kötelezettségvállalásai közötti növekvő és elviselhetetlen ellentmondást csupán a jelenlegi többéves pénzügyi keretben meghatározott plafon felülvizsgálata oldhatja fel(7);

61.  üdvözli az ’Európai szomszédsági politika – dél’ és az ’Európai szomszédsági politika – kelet’ fellépésekre, és különösen ez utóbbi keleti partnerségi dimenziójára vonatkozó előirányzatok javasolt növelését; elégedetten veszi tudomásul az EU balti-tengeri stratégiájára elkülönített költségvetési sor javasolt kiürítését, de sajnálja, hogy ezzel egyenértékű összeg nem kerül elkülönítésre e stratégiára az ’Európai szomszédsági politika – kelet’ keretében;

62.  felhívja a Bizottságot, hogy e célok elérése, valamint a keleti partnerség hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében további pénzügyi támogatást kell nyújtani a keleti partnerség országait érintő Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz új többéves indikatív programjai és nemzeti indikatív programjai számára a 2011–2013-as időszakra;

63.  komolyan aggódik a Palesztinának, a békefolyamatnak és az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalának (UNRWA) nyújtandó pénzügyi támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok több mint 32%-os javasolt csökkentése miatt, figyelembe véve, hogy folyamatosan további támogatásokra van szükség; úgy véli, hogy a Bizottság nyilatkozata a ’korábbi évek kivételesen magas szintű előirányzatairól, amelyek nem tarthatók fenn a nélkül, hogy ne veszélyeztetnék a térség más országainak nyújtott finanszírozást’, aláhúzza a 4. fejezet alatti pénzügyi kapacitások jelentős mértékű felülvizsgálatának sürgős szükségességét, és nem vezethet a pénzügyi támogatás csökkenéséhez, amely létfontosságú a palesztin nép, a Palesztin Hatóság és az UNRWA számára; újólag megerősíti, hogy támogatja a Palesztin Hatóságot intézményi kapacitásainak megerősítésével kapcsolatban; rámutat, hogy ha az EU hajlandó is lenne segítségnyújtási csomagját kiterjeszteni a palesztinokra, ez a kötelezettségvállalás nem határozatlan időre szólna, és ragaszkodik ahhoz, hogy míg a humanitárius segélyeket továbbra sem szabad feltételekhez kötni, az EU-nak olyan politikai szerepet kell vállalnia, amely kézzel fogható eredményeket hoz egy palesztin állam létrehozása vonatkozásában, és amely összhangban van pénzügyi segítségének jelentőségével és a térségben meglévő gazdasági befolyásával;

64.  rámutat arra, hogy e tekintetben még a 4. fejezet teljes tartalékkeretének kizárólag Palesztinának nyújtandó pénzügyi támogatásra történő felhasználása sem volna elég, hogy elérje a kötelezettségvállalási előirányzatok 2010-es szintjét (amely 2010-ben 295 millió euró volt a 2011-es elméletileg számított 270 millió euróhoz képest);

65.  megjegyzi a bővítési folyamat költségeinek fedezésére szolgáló előirányzatok jelentős mértékű (13,2%) növekedését, amely folyamatban további előrelépés várható 2011-ben (tekintettel a Horvátországgal, Izlanddal, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Törökországgal és a nyugat-balkáni országokkal jelenleg folyó, illetve lehetséges tárgyalásokra);

66.  megfelelőnek tartja a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) javasolt növelését, de sajnálattal veszi tudomásul a Bizottság félrevezető ismertetését, amely 65 millió eurós növelést jelez a környezetvédelem, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás esetében a koppenhágai megállapodás nyomon követéseként, amíg ez a növekedés a pénzügyi programozáson alapul, nem pedig a 2010-es költségvetésen (a 2011-es költségvetés-tervezet e tétel esetében 1,2 millió eurós csökkenést irányoz elő a 2010-es költségvetéshez képest, ami aggodalomra ad okot); kitart amellett, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos gyorsfinanszírozási csomag csak kiegészítő jellegű lehet, és nem válhat a létező fejlesztési együttműködési programok kárára; aggodalmának ad hangot az EU gyorsfinanszírozási hozzájárulásának koherenciájával és láthatóságával kapcsolatban, és kéri a tagállamokat, hogy a megfelelő információkat haladéktalanul bocsássák a Bizottság rendelkezésére az uniós hozzájárulás teljes átláthatóságának és kiegészítő jellegének biztosítása érdekében;

67.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a migrációs jelenségek kezelésére szolgáló intézkedések támogatására szánt közösségi költségvetést a legális migráció igazgatásának javítása, az illegális migráció lelassítása és a migráció fejlődésre gyakorolt hatásának optimalizálása érdekében;

68.  emlékeztet a fő AKCS banánszállító országoknak nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozó elv támogatására, de ismételten hangsúlyozza azon szilárd álláspontját, hogy határozottan ellenzi a banánkereskedelmet kísérő intézkedések finanszírozását a kerettartalék felhasználása révén; emlékeztet rá, hogy a fejezet alatti korlátozott kerettartalék nem teszi lehetővé olyan intézkedések finanszírozását, amelyekről nem rendelkeztek a többéves pénzügyi keret 2006-os elfogadásakor; szintén határozottan ellenzi a 4. fejezeten belüli, jelenlegi eszközökből történő átcsoportosítást, ami veszélyeztetné a jelenlegi prioritásokat; ezért ellenzi a költségvetési tervezet azon javaslatát, amely szerint e célra 13 millió eurót csoportosítanának át a fejlesztési együttműködési eszköztől, valamint 5 millió eurót a polgári védelmi pénzügyi eszköztől;

69.  üdvözli az iparosodott országokat célzó eszközt létrehozó rendelet módosítására irányuló javaslatot, de határozottan ellenzi, hogy ezt az eszközt a fejlesztési együttműködési eszköz keretében történő felhasználásra szánt előirányzatokból finanszírozzák; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködésre elkülönített pénzforrásoknak a szegénység csökkentését kell megcélozniuk; rendkívül elégedetlen azzal, hogy a költségvetési tervezetben az új eszköz céljaira elkülönített összesen 70,6 millió euróból 45 millió EUR a fejlesztési együttműködési eszközből származik;

70.  ismételten kifejezi abbéli szándékát, hogy biztosítja az Európai Külügyi Szolgálat számára a megbízatásának teljesítéséhez szükséges igazgatási eszközöket; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tagállamok diplomáciai szolgálataitól érkező személyzet bevonására és a szükséges infrastruktúra költségeire szánt új források elkülönítését a külső fellépésekre vonatkozó uniós költségvetés megfelelő növelésének kell kísérnie;

71.  üdvözli a KKBP-re elkülönített előirányzatok 327,4 millió euróra történő növelését (kötelezettségvállalási előirányzatok), amit a pénzügyi programozás előirányoz és ami összhangban van az EU azon egyre ambiciózusabb szerepével, amelyet a stabilizálódó vagy konfliktus és válság sújtotta övezetekben kíván betölteni; tudomásul veszi az EU különleges képviselőkre vonatkozó költségvetési sorok kiürítését, amint arról az Európai Külügyi Szolgálat felállítása kapcsán rendelkeztek, és emlékeztet rá, hogy az intézményközi megállapodásban a KKBP-re vonatkozó külön rendelkezéseket jelentős mértékben át kell gondolni a felülvizsgált intézményközi megállapodással kapcsolatos tárgyalások és az Európai Külügyi Szolgálatra vonatkozó javaslatok elfogadása keretében;

72.  tudomásul veszi a 2011-es költségvetési tervezetben a makrogazdasági támogatásra vonatkozó sor (01 03 02) esetében a 2010-es költségvetéshez képest javasolt emelést; emlékeztet arra, hogy ezen eszköz harmadik országok számára történő mozgósítása a rendes jogalkotási eljárás alá tartozik, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson további indokolást a javasolt emeléssel kapcsolatban;

73.  üdvözli az Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtesttel kapcsolatos előkészítő fellépés létrehozását, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépéséből ered, és amely összhangban van az önkéntesség európai évével (2011);

5. fejezet

74.  megjegyzi, hogy az összes intézményre vonatkozó teljes igazgatási kiadások becsült értéke 8 266,6 millió euró, ami 4,5%-os növekedést és 149 millió eurós kerettartalékot jelent;

75.  hangsúlyozza, hogy az egyes intézmények költségvetési javaslatainak – a 2010-ben benyújtott költségvetés-módosításokkal együtt – figyelembe kell venniük a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséhez kapcsolódó valamennyi többletszükségletet, nevezetesen a Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága vonatkozásában; e tekintetben emlékeztet az 5. fejezetről szóló, 2009 novemberi együttes nyilatkozatra, amely sürgette az intézményeket, hogy tegyenek meg mindent a személyzetük javadalmazásához kapcsolódó igazgatási szükségleteknek a 2010-es költségvetés egyes szakaszaiban elkülönített előirányzatokon belüli finanszírozása érdekében;

76.  tudomásul veszi az igazgatási költségvetés bizottsági részének 2,9%-os növekedését; megjegyzi azonban, hogy ebben a szakaszban nincs feltüntetve az Európai Külügyi Szolgálat működéséhez és felállításához kapcsolódó valamennyi költség; álláspontja szerint semmilyen e tekintetben megfogalmazott többletigény nem lehet negatív hatással az intézmények jelenlegi tevékenységeire; nyomatékosan hangsúlyozza ezért a feladatok egyértelmű meghatározását tartalmazó hatékony struktúra kialakításának szükségességét az egymást átfedő feladatok, valamint annak elkerülés érdekében, hogy a költségvetés viselje azokat a szükségtelen (igazgatási) költségeket, amelyek tovább ronthatnák e fejezet pénzügyi helyzetét;

77.  egyetért a Bizottság megközelítésével, hogy a 2009-ben javasolt 3,7%-os fizetéskiigazítást, amely a Bíróság Bizottság számára kedvező ítélete esetén teljes mértékben kifizethetővé válik, elővigyázatossági okokból be kell tervezni a költségvetésbe; megjegyzi, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt a tervezett bérkiigazítás a jövőre vonatkozóan még ilyen magas szintű arány figyelembe vételével is 2010 végére továbbra is körülbelül 2,2% lesz, majd 2011 végére 1,3%-ra csökken; felkéri a Bizottságot, hogy indokolja meg a számításait;

78.  elismeri a Bizottság erőfeszítéseit, amelyek alapján nem kérvényez további álláshelyeket, de kétkedve tekint valamennyi – köztük az új prioritásokból és az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépéséből származó – szükségletének pusztán a meglévő emberi erőforrások belső átcsoportosításával történő kielégítésére vonatkozó kötelezettségvállalásra;

79.  mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Bizottságnál tapasztalható kiszervezési tendencia – álláshelyek szerződéses alkalmazottakra vonatkozó előirányzatokká alakításával együtt – az emberi erőforrások terén ahhoz vezetett általánosságban, hogy az EU által alkalmazott személyzet egyre növekvő hányada nem látható a költségvetési hatóság által elfogadott intézményi létszámtervekben, illetve nem az 5. fejezetből kapja a fizetését; ezért úgy véli, hogy a Bizottság személyzeti létszámának változásait nemcsak a létszámtervben szereplő álláshelyek alapján kellene vizsgálni, hanem más alkalmazottak figyelembevételével is, beleértve a végrehajtó és decentralizált ügynökségek személyzetét, ahol a személyzet feladatai elkerültek a Bizottságtól; úgy véli, hogy bár a fizetések terén ez megtakarításokat eredményez, a létszámtervi álláshelyek külső személyzetté alakítása valószínűleg hatással lesz az európai közszolgálat minőségére és függetlenségére;

80.  tudomásul veszi az EPSO költségvetésének 13%-os csökkentését, amely az EPSO fejlesztési programja által javasolt új rendszerből származó, a versenyvizsgákkal kapcsolatos kiadások alacsonyabb szintjéhez kapcsolódik, azonban fenntartja, hogy ez a csökkenés nem történhet valamennyi európai uniós személyzeti kiválasztási eljárás minőségének, átláthatóságának, igazságosságának, elfogulatlanságának és többnyelvű jellegének rovására; emlékezteti az EPSO-t, hogy a 45/2001/EK rendelet értelmében a pályázóknak elidegeníthetetlen joga a személyes adataikhoz – köztük a kérdésekhez és a válaszokhoz – való hozzáférés, és kéri az EPSO-t e jog biztosítására; e tekintetben szilárd garanciákat vár a Bizottságtól;

81.  üdvözli, hogy a Bizottságnak sikerült teljesítenie az új tagállamok állampolgárainak felvételére vonatkozó átfogó célkitűzéseit, valamint elkötelezettségét az EU-12 országokból származók felvételének szoros és rendszeres figyelemmel kísérésére a felvételi célok teljesítése, valamint az EU-2 és EU-10 országok állampolgárai valamennyi tisztviselői csoportban való kiegyensúlyozott képviseletének biztosítása érdekében;

82.  tudomásul veszi a nyugdíjakkal és az európai iskolákkal kapcsolatos kiadások növekedését, tekintettel az 1950-es években született tisztviselők nyugdíjba vonulásából és az új személyzet felvételéből származó generációváltásra az uniós intézményeknél; azt várja a Bizottságtól, hogy mélyrehatóbban elemezze e folyamat hosszú távú költségvetési vonzatait;

83.  kéri a Bizottságot, hogy az adott költségvetési sorokhoz tartozó megjegyzésekben pontosítsa a költségvetés szempontjából jelentős pénzügyi hatással járó és a költségvetési rendelet 179. cikke (3) bekezdésének értelmében a költségvetési hatósággal való konzultációt igénylő ingatlanprojektekre előirányzott összegeket;

Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések

84.  emlékeztet rá, hogy az intézményközi megállapodás 46. pontjának a) alpontja értelmében a Bizottságnak többéves becsléseket kell készítenie, és meg kell adnia a rögzített engedélyezett felső korlátok alatt fennmaradó mozgásteret;

85.  hangsúlyozza a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések fontosságát, amelyek alapvető fontosságú eszközök a politikai prioritások kialakításában és az olyan új kezdeményezések előkészítésében, amelyek az EU polgárainak életét javító uniós tevékenységekké és programokká válhatnak; ezért már az eljárás e szakaszában megerősíti, hogy minden rendelkezésére álló eszközt hajlandó felhasználni a 2011-es költségvetésre vonatkozó kísérleti projektekkel és előkészítő intézkedésekkel kapcsolatos javaslatai elfogadásának biztosítása érdekében;

86.  emlékeztet rá, hogy a 2010-es költségvetés keretében elfogadott kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre összesen 103,25 millió euró értékű kötelezettségvállalási előirányzatot különítettek el az összes fejezet vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy amennyiben a költségvetési hatóság 2011-re hasonló szint és a fejezetek közötti hasonló lebontás mellett fogadja el a kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket, az 1a. alfejezetben a felső összeghatárokon belül fennmaradó különbözet 56%-át (valamint az 1b. alfejezetben 33%-át, a 3b. alfejezetben 59%-át, a 4. fejezetben pedig 37%-át) már felhasználnák annak ellenére, hogy a 2010-es költségvetésben e célra elkülönített teljes összeg még csak el sem érte az intézményközi megállapodás értelmében engedélyezett maximális összeget (103,25 millió euró a 140 millió euróhoz képest);

87.  szándékában áll továbbítani a Bizottságnak az intézményközi megállapodás II. mellékletének D. része alapján a 2011-es költségvetésre vonatkozó lehetséges kísérleti projektek és előkészítő intézkedések első ideiglenes listáját annak érdekében, hogy hozzájáruljon a kérdéssel kapcsolatos átfogó és kiegyensúlyozott végleges csomag parlamenti meghatározásához; elvárja, hogy a Bizottság elemezze a Parlament indikatív javaslatait, és megállapításaihoz fűzzön megfelelő indoklást; hangsúlyozza, hogy ez az első ideiglenes lista nem zárja ki a kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre vonatkozó módosítások hivatalos benyújtását és elfogadását a költségvetés parlamenti olvasata során;

Ügynökségek

88.  üdvözli a decentralizált ügynökségekkel kapcsolatos uniós költségvetési kiadások 679,2 millió euró összegen történő átfogó stabilizációját; tudomása van arról, hogy az új ügynökségek felállításához megfelelő finanszírozásra van szükség, az öt új(8) és a három létrehozás alatt álló(9) ügynökség esetében javasoltaknak megfelelően; hangsúlyozza, hogy amennyiben egy decentralizált ügynökség (ideértve a pénzügyi felügyeleti hatóságokat is) feladatköre megnő az eredetileg javasoltakhoz képest, a vonatkozó előirányzatokat megfelelő mértékben módosítani kell; nem ért egyet a díjaktól függő ügynökségek címzett bevételei tekintetében a Bizottság által alkalmazott, a tartalékkeret mesterséges növelését szorgalmazó megközelítéssel;

89.  tudomásul veszi, hogy az ügynökségek 258 új létszámtervi álláshelye közül 231 az új vagy létrehozandó ügynökségekre vonatkozik;

90.  kíváncsi arra, hogy miért nem várható semennyi célhoz kötött bevétel bizonyos ügynökségek többletéből, és felkéri a Bizottságot, hogy frissítse az uniós költségvetésből történő javasolt hozzájárulást a kapott további információk fényében, nevezetesen az ügynökségek végleges elszámolásának elfogadásakor; ugyanakkor aggasztónak tartja bizonyos ügynökségek folytonos év végi többletét, ami nem megfelelő költségvetési és készpénzgazdálkodásra utal és sérti a költségvetési keretrendelet rendelkezéseit;

91.  meggyőződése, hogy a Vegyianyag-ügynökségre vonatkozó 2011–2013-as pénzügyi programozás túlságosan derűlátó, és egyáltalán nem tartja reálisnak, hogy az ügynökség 2011-re önfinanszírozóvá válik; rámutat, hogy a 2011-re előrevetített díjbevétel 2006-ban végzett elemzéseken alapul; kéri a szükség esetén alkalmazandó óvintézkedések meghozatalát;

o
o   o

92.  emlékeztet rá, hogy az egyeztető bizottság eljárási szempontjai tekintetében a részt vevő intézményeknek megállapodásra kell jutniuk a júliusra tervezett háromoldalú egyeztetésen; ragaszkodik ahhoz, hogy a Gazdasági és Pénzügyi Tanács következő elnöksége, amely elfogadja majd a költségvetést, vegyen részt e háromoldalú egyeztetésen; úgy véli, hogy a 2010. június 30-án sorra kerülő háromoldalú egyeztetésen különleges jelentőséggel bír a következő kérdések megtárgyalása:

93.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL C 139, 2006.6.14., 1. o. (2) Lásd 2009.12.17-i elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0115. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0086. (4) Kivéve az európai gazdaságélénkítési terv energiaprojektjeit. (5) Mint ahogyan ez a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló bizottsági jelentésben is szerepel (COM(2010)0185). (6) COM(2010)0160, 2010.4.16. (7) Mint ahogyan ez a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló bizottsági jelentésben is szerepel (COM(2010)0185). (8) A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek operatív irányítását végző ügynökség; Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal; Európai Bankfelügyeleti Hatóság; Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság; Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság. (9) Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége; az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testülete; Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a származékos ügyletek piacáról: jövőbeni szakpolitikai intézkedések (2010/2008(INI))

P7_TA(2010)0206 A7-0187/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság ’Hatékony, biztonságos és stabil származékos piacok biztosítása: jövőbeni szakpolitikai intézkedések’ és ’Hatékony, biztonságos és stabil származékos piacok biztosítása’ című közleményére (COM(2009)0563 és COM(2009)0332),

–  tekintettel a Bizottság ’Európai pénzügyi felügyelet’ című közleményére (COM(2009)0252),

–  tekintettel a Bizottság a pénzügyi rendszer közösségi makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, rendeletre irányuló javaslatára (COM(2009)0499),

–  tekintettel a tőkekövetelmény-irányelvek módosításáról szóló bizottsági javaslatokra (2006/48/EK és 2006/49/EK),

–  tekintettel a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról szóló bizottsági közleményre és ajánlásra (COM(2009)0211),

–  tekintettel a fedezeti alapokról és magántőkéről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a G20-ak 2009. szeptember 24-i és 25-i pittsburghi határozataira, amelyek szerint ’minden szabványos, tőzsdén kívüli származtatott ügyletet tőzsdéken vagy adott esetben elektronikus kereskedési platformokon kell kötni’, és a származékos ügyletekkel kapcsolatos jelenlegi európai, egyesült államokbeli és ázsiai nemzeti jogalkotási fejleményekre,

–  tekintettel az OTC Derivatives Regulators Forum (a tőzsdén kívüli származékos eszközök szabályozóinak fóruma) kereskedési adattárakra vonatkozó, globálisan következetes adatbejelentési szabványok létrehozására irányuló munkájára,

–  tekintettel a CESR-ERGEG harmadik energiapiaci csomagról szóló, Európai Bizottsághoz intézett ajánlására (hiv.: CESR/08-739, E08-FIS-07-04),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0187/2010),

A.  mivel bár a származékos pénzügyi eszközök igen hasznos szerepet tölthetnek be a gazdaságon belüli pénzügyi kockázatelosztás tekintetében, a terméktípustól és a mögöttes eszközosztálytól függően jelentős különbségeket mutatnak a kockázatokra, a működési módokra és a piaci szereplőkre nézve; továbbá mivel a származékos piacok átláthatóságának és szabályozásának hiánya elmélyítette a pénzügyi válságokat,

B.  mivel a vállalkozások számára szükséges, hogy a tevékenységükből eredő kockázatokat a jövőben is célzottan és átlátható árakon tudják saját felelősségi körükben kezelni, és mivel – tekintettel a kis- és középvállalkozások sajátosságaira – a vállalkozásoknak kell felelősséget vállalniuk a kétoldalú származtatott ügyletek esetében fennálló kockázatokért,

C.  mivel a származékos ügyletek kereskedelmének volumene az elmúlt évtizedben világszerte megsokszorozódott, és ezért jelentős mértékben előrehaladt a gazdasági tevékenység és a pénzpiaci termékek egymástól való függetlenedése,

D.  mivel a nemzetközi piacokon forgalmazott származékos ügyletek kezelése érdekében létre kell hozni a nemzetközi együttműködés alapját, minimumként nemzetközi szabványok és a KSZF-ek közötti információcserére vonatkozó szabályok elérésének céljával,

E.  mivel 2009. június végén a tőzsdén kívüli (OTC) ügyletek valamennyi típusának szerződés szerinti értéke 605 milliárd dollárt tett ki, a bruttó piaci értékek, amelyek a piaci kockázatot mérik, 25 milliárd dollárt tettek ki, a bruttó hitelkitettség pedig, mely figyelembe veszi a bilaterális nettósítási megállapodásokat, 3,7 milliárd dollárt tettek ki; és mivel – tekintettel a túlzott tőkeáttételre, az alultőkésített bankrendszerre és a strukturált pénzügyi eszközökből származó veszteségekre – a származtatott OTC-ügyletek hozzájárultak a nagy piaci szereplők közötti kölcsönös függőség kialakulásához, még szabályozott intézmények esetében is,

F.  mivel a kereskedési volumen elmúlt években lezajlott erőteljes növekedése a mögöttes eszközbe történő tényleges befektetés nélküli kockázatvállalás erősödéséhez és ezáltal jelentős tőkeáttételhez vezetett,

G.  mivel egyes tőzsdén kívüli származékos ügyletek egyre bonyolultabbakká váltak, a partnerkockázatot pedig nem megfelelően értékelték és árazták be, továbbá mivel a származékos piacok jelentős szervezeti hiányosságokat mutatnak és átláthatóságuk nem volt biztosított, ami további szabványosítást tesz szükségessé az eszközök jogi feltételei és gazdasági céljai terén,

H.  mivel a központi szerződő felek (KSZF-ek) elszámolási intézményei szabályozásának a piacok tisztességes és hatékony működésének biztosítása érdekében szavatolnia kell a kereskedési helyszínek megkülönböztetésmentes hozzáférését,

I.  mivel a tőzsdén kívüli ügyletekben nem tisztázott a részt vevő szereplők/felek azonossága és kitettségük mértéke,

J.  mivel sok tőzsdén kívüli származékos piac, nevezetesen a hitelpiaci származékos csereügyletek piaca igen nagy mértékben koncentrált és néhány jelentős vállalkozás piaci erőfölénye jellemzi,

K.  mivel a közelmúlt eseményei, amelyek során pénzügyi spekulánsok használtak fel államadóssághoz kapcsolt hitelpiaci származékos csereügyleteket, több nemzeti hozamfelár indokolatlanul magas szintjéhez vezettek; mivel ezek az események és gyakorlatok ráirányították a figyelmet arra, hogy átláthatóbbá kell tenni a piacokat és fokozni kell az európai szabályozást a hitelpiaci származékos csereügyletekkel – különösen az államadóssághoz kapcsolódó ügyletekkel – való kereskedését illetően,

L.  mivel ahhoz, hogy a kereskedési adattárak a felügyeletek számára központi szerepet tölthessenek be a származékos piacokon az átláthatóság biztosításában, a felügyeleteknek akadálytalan hozzáféréssel kell rendelkezniük az adattárak vonatkozó adataihoz, és az adattáraknak globális alapon, eszközosztályonként összesíteniük kell a pozíciókra és kereskedésre vonatkozó adatokat,

M.  mivel üdvözli az Európai Bizottság származékos piacok erőteljesebb szabályozásának irányába mutató paradigmaváltását, miután felhagyott azzal az általánosan uralkodó nézettel, hogy a származékos piacokat nem kell tovább szabályozni, mivel azokat elsősorban szakemberek és specialisták használják; ennélfogva további jogalkotásra szólít fel annak érdekében, hogy a származékos termékek piacán ne csak átláthatóságot biztosítsanak, hanem stabil szabályozást is,

N.  mivel Európának mindenre kiterjedő biztosítéki stratégiát kell létrehozni a származékos piacok tekintetében, amelynek figyelembe kell vennie az üzleti végfelhasználók egyedülálló helyzetét, szemben a jelentős piaci szereplőkkel és pénzügyi intézményekkel,

O.  mivel a nem pénzügyi végfelhasználók által alkalmazott származékos ügyletek nagy részében egyedileg vizsgálva nem rejlik rendszerszintű kockázat, és azok többnyire csupán valós gazdasági események fedezetéül szolgálnak, és mivel a nem pénzügyi intézmények olyan vállalkozások, amelyek nem tartoznak a MiFID-irányelv hatálya alá (a MiFID-irányelv hatálya alá nem tartozó vállalkozások), úgy mint légitársaságok, autógyártók és árukereskedők, amelyek nem okoztak a pénzügyi piac tekintetében rendszerkockázatot, és amelyeknek a pénzügyi piaci válság sem okozott közvetlenül jelentős károkat,

P.  mivel a rugalmas származékos piacok átfogó biztosítéki szabályozást tesznek szükségessé, amely felöleli mind a központi, mind a kétoldalú elszámolás szabályait,

Q.  mivel azoknak a kis és közepes, nem pénzügyi vállalkozásoknak, amelyek kizárólag fő üzleti tevékenységük során éltek származékos ügyletekkel kockázataik fedezésére, mentességeket kell adni a tőkekövetelményekre vonatkozó klíring és a biztosítékok vonatkozásában, amennyiben bizonyos származékos ügyletek felhasználásának mértéke nem hoz létre rendszerkockázatot (ezeket a mentességeket a követelmények értelmében a Bizottságnak rendszeresen ellenőrzni kell) és amennyiben a tranzakciók volumene és természete arányos és megfelel a végfelhasználó által vállalt tényleges kockázatnak; mivel az egyedi ügyletek területén is biztosítani kell minimumszabványokat, amelyek különösen a származtatott ügyletek biztosítékait és a tőkekövetelményeket érintik,

R.  mivel bizonyos tőzsdén kívüli származékos termékekhez arányos szabályozás szükséges, amikor nem pénzügyi felhasználók alkalmazzák azokat, és mivel legalább a részletes tranzakcióadatokat meg kell adni a kereskedési adattáraknak,

S.  mivel a hitelpiaci származékos csereügyletekkel – amelyek pénzügyi biztosítási termékek – jelenleg megfelelő szabályozás nélkül kereskednek,

T.  mivel a CESR-ERGEG harmadik energiapiaci csomagról szóló, Európai Bizottsághoz intézett ajánlása (hiv.: CESR/08-739, E08-FIS-07-04) a villamosenergia- és gázpiacok tekintetében testre szabott piaci integritási és átláthatósági rendszer létrehozását ajánlja,

U.  mivel a valamennyi bejelentett intézkedés tekintetében tervbe vett szoros, a G20-ak tagjaival és az USA hatóságaival való globális együttműködés megvalósításának célja az országok közötti felügyeleti arbitrázslehetőségek megakadályozása és az információcsere előmozdítása is,

V.  mivel a klíringközpontokkal járó rendszerkockázat szilárd szabályozási és felügyeleti standardokat és a szabályozók ügyletekre vonatkozó információkhoz való akadálytalan és valós idejű hozzáférését teszi szükségessé,

W.  mivel szükséges, hogy a származékos ügyletek ára megfelelő módon igazodjon a kockázathoz, és mivel a jövőbeni piaci infrastruktúra költségeit a piaci szereplőknek kellene viselni,

X.  mivel az eurózóna egyes országai államkötvényhozamainak fenntarthatatlan szintekig történő közelmúltbeli drámai emelkedése előtérbe helyezte az államadósságon alapuló hitelpiaci származékos csereügylet-szerződésekhez kapcsolódó problémás gazdasági ösztönzőket és egyértelművé tette, hogy az államadóssághoz kapcsolódó spekulatív CDS-kereskedelemre vonatkozó szabályozók és felügyelők felé történő teljeskörű tájékoztatás előírásával és betiltásával meg kell erősíteni a pénzügyi stabilitást és a piac átláthatóságát,

Y.  megjegyzi, hogy az EU valamely pénznemében denominált, mögöttes uniós jogalanyt fedő vagy uniós pénzügyi intézmények részvételével folytatott származékos termékekkel kapcsolatos valamennyi ügyletet klíringközpontokban kell elszámolni, amennyiben mód van rá, és ezeket az EU-ban található, ott engedélyezett és felügyelt, az európai adatvédelmi és egyéb jogszabályok hatálya alá tartozó klíringközpontokban és adattárakban be kell jelenteni; megjegyzi, hogy az új rendeletnek egyértelmű kritériumokat kell megfogalmaznia a harmadik országokban található KSZF-ek és adattárak egyenértékűségének értékelése vonatkozásában a nem az EU-ban klíringelt és ott be nem jelentett kereskedelmi tranzakciók tekintetében,

1.  üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a származtatott ügyleteket és különösen a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket jobb szabályozás alá vonják, csökkentve ezzel a tőzsdén kívüli származékos piacok által a pénzügyi piacok egészének stabilitására nézve hordozott kockázatok hatásait, és támogatja a származékos ügyletek szerződéseinek jogi szabványosítására (többek között a tőkekövetelmény-irányelvben a működési kockázatra vonatkozó szabályozási ösztönzőkön keresztül), kereskedési adattárak és központi adattárolás alkalmazására, a központi klíringközpontok fokozott alkalmazására és a szervezett kereskedési helyszínek használatára irányuló felhívásokat;

2.  üdvözli az OTC Regulators Forum (ORF – a tőzsdén kívüli származékos eszközök szabályozóinak fóruma) közelmúltbeli munkáját, amellyel a G20-ak tőzsdén kívüli származékos piacok átláthatóságának és megbízhatóságának növelését célzó további intézkedésre irányuló felhívására válaszolt;

3.  a kereskedés előtti ügyletek nagyobb átláthatóságát kéri a szervezett kereskedési helyszíneken széles körű használatra engedélyezett valamennyi eszköz vonatkozásában, valamint fokozott kereskedés utáni átláthatóságot kér valamennyi ügylet adattárakba való bejelentésén keresztül, egyaránt szolgálva a szabályozó hatóságok és a befektetők javát;

4.  támogatja azt a követelést, amely a jövőben kötelezővé kívánja tenni a pénzintézetek közötti klíring bevezetését minden elszámolható származtatott termék vonatkozásában annak érdekében, hogy javuljon a partnerkockázat értékelése, és támogatja azt a célkitűzést, hogy a jövőben minél több elszámolható származtatott termékkel szervezett piacokon kereskedjenek; olyan ösztönzők biztosítását szorgalmazza, amelyek az elszámolható származtatott ügyletek MiFID által szabályozott kereskedési helyszíneken, vagyis szabályozott piacokon és multilaterális kereskedési rendszerekben való kötését ösztönzik; megjegyzi, hogy az elszámolhatóság fő kritériumát a likviditásnak kell képeznie;

5.  felszólít arra, hogy a származtatott ügyletek árai a jövőben jobban tükrözzék a kockázatot, és a jövőbeni piaci infrastruktúra költségeit ne az adófizetők, hanem a piaci szereplők viseljék;

6.  úgy véli, hogy a különleges kockázatok fedezéséhez egyedileg kialakított származtatott ügyletek szükségesek, ezért elutasítja az összes származtatott ügylet szabványosításának esetleges kötelezővé tételét;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazzon differenciált megközelítést a rendelkezésre álló származékos termékek számos típusát illetően, figyelembe véve a különböző kockázati profilokat, a jogos fedezeti célokra történő felhasználás mértékét és a pénzügyi válságban játszott szerepet;

8.  megállapítja, hogy a szabályozásnál különbséget kell tenni a felhasználó részére tényleges mögöttes kockázattal járó, kockázatkezelési eszközként használt származékos ügyletek és a tisztán spekulatív célú pénzpiaci származékos ügyletek között, és a tőzsdén kívüli ügyletekre vonatkozó adatok és konkrét számok hiányára tekintettel problémásnak tartja az elhatárolást;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a származtatott ügyletek teljes mennyisége jelentős csökkentésének lehetőségeit, hogy a mennyiség arányos legyen a mögöttes értékpapírokkal, elkerülve az árjelzések torzulását és csökkentve a piaci integritást érintő kockázatot, illetve a rendszerkockázatot;

10.  fontosnak tartja, hogy külön figyelmet fordítsanak azokra a vállalati származtatott ügyletekre, amelyekben pénzügyi intézmény vesz részt partnerként, hogy elkerüljék az ilyen szerződésekkel nem vállalati kockázatbiztosítási, hanem pénzügyi piaci eszközként történő visszaélést;

11.  felhív a kockázatkezelésnek és az átláthatóságnak a pénzpiaci biztonság növelését szolgáló alapvető eszközönkénti erősítésére, a kockázatvállalásnál fennálló egyéni felelősség egyidejű figyelembevételével;

12.  megállapítja, hogy a vállalatra jellemző sajátos kockázatok fedezéséhez egyedi származtatott ügyletek szükségesek, hogy ezeket a kockázatkezelés hatékony és az egyéni szükségletekhez igazított eszközeként alkalmazni lehessen;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy a központi elszámolásra vonatkozó soron következő jogszabály részeként javítsa a kétoldalú kockázatkezelési szabványokat;

14.  úgy véli, hogy a partnerkockázat klíringgel, biztosítékkal, valamint a tőkekövetelmények kiigazításával és egyéb szabályozási eszközökkel csökkenthető; támogatja a Bizottságot abban, hogy magasabb tőkekövetelményeket javasoljon a pénzintézetek számára a központilag nem elszámolható kétoldalú származtatott ügyletek vonatkozásában, a kockázattal arányos megközelítés alapján, figyelembe véve a nettósítás, a biztosíték, a kockázati letét, a napi állományegyeztetések, a letét napi meghatározása, az automatikus biztosítékmozgások és egyéb kétoldalú partnerkockázat-kezelési technikák partnerkockázat-csökkentési hatásait;

15.  kéri, hogy azokat a származtatott ügyleteket, amelyek nem felelnek meg az IFRS 39 standard követelményeinek, és amelyeket emiatt nem értékel könyvvizsgáló, a Bizottság által megállapítandó küszöbértéktől kezdődően KSZF-nél történő központi elszámolásnak vessék alá; kéri továbbá, hogy a jobb elhatárolás céljából vizsgálják meg, hogy ezen túlmenően nem pénzügyi vállalkozás a tőzsdén kívüli származtatott ügylet független könyvvizsgáló általi vizsgálatának benyújtásával továbbra is köthet-e kétoldalú szerződéseket;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy ruházzon komoly szerepet az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra (ESMA) az európai klíringközpontok engedélyezésében, és hasznosnak találja ezeknek ugyanezen hatóság általi felügyeletét, többek között a felügyeleti szakértelem egy szervnél való összpontosulása és amiatt, hogy a KSZF-fel kapcsolatos kockázat határon átnyúló lesz;

17.  úgy véli, hogy a KSZF-ek központi banki pénzhez való hozzáférése hatékonyan hozzájárul az elszámolás biztonságához és integritásához;

18.  hangsúlyozza, hogy a KSZF-ek nem szervezhetők teljes mértékben a felhasználók által, és kockázatkezelési rendszereik nem állhatnak versenyben egymással, és az elszámolási költségek tekintetében felügyeleti szabályozás szükséges; felszólítja a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatában foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel, és terjesszen elő irányítási és tulajdonjogi előírásokat a klíringközpontok tekintetében, többek között az igazgatók függetlensége, a tagság és a szabályozók általi szoros felügyelet vonatkozásában;

19.  megállapítja, hogy az olyan kérdésekre vonatkozó közös technikai standardok, mint például a letét kiszámítása és adatcsere-protokollok fontos részét fogják képezni az engedélyezett kereskedési helyszínek KSZF-ekhez való tisztességes és megkölönböztetésmentes hozzáférésének; megállapítja továbbá, hogy a Bizottságnak gondosan oda kell figyelnie a versenyre nézve káros technológiai különbségek, megkülönböztető gyakorlatok és a munkafolyamatot gátló akadályok lehetséges kialakulására;

20.  a KSZF-ekre irányadó vállalati magatartási kódexeket és hozzáférési szabályokat szorgalmaz a kereskedési helyszínek általi megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása érdekében; a kezelendő kérdések közé tartoznak a megkülönböztető árképzési gyakorlatok;

21.  támogatja adattárak bevezetését valamennyi származtatott pozíció vonatkozásában, ideális esetben eszközosztályonként megkülönböztetve, és az ESMA irányításával történő szabályozás és felügyelet mellett; követeli továbbá, hogy a versenytorzulások elkerülése érdekében állapítsanak meg kötelező eljárási szabályokat a tagállamokban való egységes értelmezéshez, és hogy vitás ügyekben az ESMA-t illesse meg a végső döntés joga; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok valós időben férjenek hozzá az illetékességi területükön székhellyel rendelkező piaci résztvevőkre vonatkozó, adattárakban lévő rendezett adatokhoz, továbbá az illetékességi területükön esetleg felépülő, potenciális rendszerkockázatra vonatkozó adatokhoz, illetve az összes adattárból származó összevont adatokhoz, ideértve a harmadik országokban lévő adattárakban tárolt adatokat is; megjegyzi, hogy az adattárak által nyújtott szolgáltatásokat átláthatóan kell beárazni, tekintettel közszolgáltatás jellegű feladatukra;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a nemzetközi szinten kidolgozás alatt álló szabványokkal összeegyeztethető jelentési szabványokat minden származtatott termékre, biztosítsa ezek továbbítását a központi kereskedési adattárba, a KSZF-ekhez, tőzsdékhez és pénzügyi intézményekhez, és tegye lehetővé, hogy az ESMA és a nemzeti szabályozó hatóságok, illetve amennyiben szükséges, az ESRB lehívhassa az adatokat;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket annak érdekében, hogy a szabályozó hatóságok pozíciós határértékeket szabhassanak meg, és így kivédhessék a nemkívánatos áringadozásokat és spekulációs buborékokat;

24.  különösen kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nem tőzsdén kötött valamennyi származtatott ügylet értékelését független és átlátható módon hajtsák végre, megelőzve az összeférhetetlenségeket;

25.  szükségesnek tartja valamennyi technikai részlet alapos tisztázását – szoros együttműködésben a nemzeti szabályozókkal –, különösen a pénzpiaci termékek és a nem pénzpiaci termékek szabványait és megkülönböztetését illetően, és üdvözli, hogy a Bizottság máris hozzálátott ehhez a feladathoz; kéri a Bizottságtól, hogy már korai szakaszban működjön együtt a Tanáccsal és a Parlamenttel;

26.  támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy elfogadott európai szabványok alapján KSZF-eket hoz létre, amelyeket az ESMA felügyel; kéri, hogy a piaci kulcsszereplőknek ne legyen döntő befolyásuk a KSZF-ek irányítására és kockázatértékelésére, viszont legyenek benne a kockázatkezelési tanácsban; ezenkívül, véleménye szerint javaslatot kell tenni olyan mechanizmusokra, amelyek hasznosan járulnak hozzá a kockázatkezelési folyamathoz;

27.  kitart amellett, hogy szabályozási szabványokra van szükség annak biztosítására, hogy a KSZF-ek kockázatok szélesebb köre tekintetében rugalmasak maradjanak, ideértve több szereplő nemfizetését, pénzügyi eszközök hirtelen eladását és a piaci likviditás gyors csökkenését;

28.  úgy véli, hogy a származtatott ügyletek osztályai meghatározásának, a KSZF-ek , az átláthatóságot biztosító adattárak és a tőkekövetelménynek létrehozásának, a független kereskedési helyszínek kialakításának, illetve a meglévő tőzsdék felhasználásának, a kkv-kre vonatkozó kivételek meghatározásának, a technikai részleteknek a nemzeti szabályozó hatóságok, a nemzetközi intézmények és a leendő európai felügyeleti hatóság, az ESMA közötti szoros egyeztetéssel kell megtörténnie;

29.  ezért világos magatartási szabályokat és szükséges kötelező szabványokat kér a KSZF-ek felállítása (felhasználók bevonása), döntési folyamatai és kockázatkezelési rendszerei tekintetében; támogatja a Bizottságnak azt a szándékát, hogy a klíringközpontok szabályozása céljából rendeletet terjeszt elő;

30.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a kis- és középvállalkozások kétoldalú származékos ügyleteire vonatkozóan mentességeket és alacsonyabb tőkekövetelményeket állapít meg, amennyiben a kockázatok fedezve vannak, a származékos ügyletek aránya nem számottevő a kkv-k mérlegében és a származékos ügyletek felhasználásának mértéke nem hoz létre rendszerkockázatot;

31.  kéri, hogy elsődlegesen a hitel-nemfizetési csereügyleteket vonják független központi klíring alá, és hogy a lehető legtöbb származékos ügyletet központilag, KSZF-eken keresztül kössék; úgy véli, hogy a származékos ügyletek kumulálódó kockázatokkal járó egyes típusait adott esetben csak bizonyos feltételekkel szabadna engedélyezni vagy eseti alapon akár meg is kellene tiltani; úgy véli, hogy elegendő tőkét és tartalékot kell előírni a hitel-nemfizetési csereügyletek hitelesemény esetében történő fedezésére;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen és alaposan vizsgálja meg a tőzsdén kívüli származékos piacok koncentrálódásának szintjét, különösen a hitel-nemfizetési csereügyletek terén, biztosítva, hogy ne álljon fenn a piaci manipuláció kockázata és összeférhetetlenség;

33.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a pénzügyi stabilitás és az árak átláthatóságának biztosítása érdekében terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat a származékos termékek fedezetlen eladásával járó ügyletek szabályozása céljából; úgy véli, hogy ennek megvalósulásáig a hitel-nemfizetési csereügyleteket egy európai KSZF-en keresztül kellene lebonyolítani a partnerkockázat mérséklése, az átláthatóság növelése és a teljes kockázat csökkentése érdekében;

34.  kéri, hogy a hitel-nemfizetési csereügylet-védelem csak a mögöttes kötvénykitettség bemutatása és bizonyítása után legyen esedékes, és ennek a kitettségnek az összegére korlátozódjon;

35.  úgy véli, hogy minden olyan származékos pénzügyi terméket, amely érinti az EU államháztartásait (beleértve a tagállamok államadósságait és a helyi közigazgatások mérlegeit) szabványosítani kell és tőzsdén vagy más szabályozott kereskedési helyszínen kell forgalmazni, előmozdítva a származékos piac nyilvános átláthatóságát;

36.  kéri az olyan mögöttes hitel nélküli, tisztán spekulatív hitel-nemfizetési csereügyletek megtiltását, amelyek a nemfizetésre spekulálnak és ezáltal a hitel-nemfizetési biztosítások mesterséges drágulásához vezetnek, és ennek következtében a tényleges nemfizetések miatt rendszerkockázatok erősödéséhez vezethetnek; kéri, hogy legalább az értékpapírok és származékos ügyletek fedezetlen eladásaira állapítsanak meg hosszabb tartási időt; kéri a Bizottságtól a származékos ügyletek, és különösen a hitel-nemfizetési csereügyletek tekintetében a kockázatra vonatkozó felső határértékek megvizsgálását és ezeknek a nemzetközi partnerekkel való egyeztetését;

37.  úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a pozíciós határértékek piaci manipuláció leküzdése céljából történő használatát, leginkább azon a ponton, amikor a szerződés a lejárathoz közeledik (squeeze és corner); megállapítja, hogy a pozíciós határértékeket inkább dinamikus szabályozási eszköznek kell tekinteni, mintsem abszolút szabálynak, és ezeket szükség esetén az ESMA által megszabott iránymutatást követve a nemzeti felügyeleteknek kellene alkalmazniuk;

38.  kéri, hogy az ESMA által meghatározandó küszöb feletti, akár pénzügyi, akár nem pénzügyi intézmény által szerzett minden származékos pozíciót KSZF-en keresztül kelljen központilag elszámolni;

39.  kéri, hogy a származékos ügyletek tervezett szabályozása vessen gátat a nyersanyagokkal és mezőgazdasági termékekkel folytatott tisztán spekulatív ügyleteknek, és hogy határozzanak meg szigorú pozíciós korlátokat, különösen ha azok hatással lehetnek az alapvető élelmiszerek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátási egységek árára a fejlődő országokban; kéri, hogy az ESMA-t és az illetékes hatóságokat ruházzák fel hatáskörökkel, hogy hatékonyan meg tudjanak birkózni a származékos piacok működési zavaraival, pl. a hitel-nemfizetési csereügyletek fedezetlen eladásának ideiglenes megtiltásával vagy a származtatott ügyletek fizikai kiegyenlítésének előírásával és pozíciós határértékek megszabásával egyes piaci szegmensekben a kereskedők nemkívánatos koncentrációjának elkerülése érdekében;

40.  kéri, hogy a származékos ügyletekre vonatkozó jövőbeni jogalkotási javaslatok funkcionális megközelítést kövessenek, amely szerint a hasonló tevékenységek azonos vagy hasonló szabályok hatálya alá tartoznak;

41.  hangsúlyozza a származékos ügyletekre vonatkozó európai szabályozás szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehetőleg egységes és nemzetközileg összehangolt szabályozás érdekében amennyire csak lehet, hangolja össze az eljárást Európa partnereivel; hangsúlyozza a nem megfelelő összehangolás miatti szabályozási arbitrázs elkerülésének fontosságát;

42.  szorgalmazza az ágazati kezdeményezések támogatását és értékük elismerését, mivel ezek egyes esetekben éppolyan célszerűek lehetnek, mint a jogalkotási intézkedések, és kiegészíthetik azokat;

43.  összetartó megközelítést szorgalmaz Európában az egyes pénzügyi központok erősségeinek kihasználása érdekében, és szorgalmazza, hogy élve az e válság kínálta lehetőséggel, tegyenek további lépéseket a hatékony európai pénzügyi piac integrálása és fejlesztése felé;

44.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2010 közepéig jogalkotási javaslatokat terjeszt elő a klíringközpontokra és a kereskedési adattára vonatkozóan, és a technikai részleteket időben megvitatja valamennyi nemzeti és uniós szintű intézménnyel, különösen a Tanáccsal és a Parlamenttel mint jogalkotókkal;

45.  üdvözli, hogy a Bizottság a hitel-nemfizetési csereügyletre vonatkozó jogalkotási javaslatokat kíván benyújtani;

46.  hangsúlyozza, hogy a piac valamennyi szereplőjével együttműködve rendszeresen értékelni kell a jövőbeli jogszabályok hatékonyságát, és szükség esetén ki kell igazítani a szabályozói rendelkezések szövegét;

47.  kéri az állásfoglalás mielőbbi végrehajtását;

48.  megállapítja, hogy nem csak a nyersanyagok és mezőgazdasági termékek kereskedelme, hanem a kibocsátáskereskedelem tekintetében is biztosítani kell a piac átlátható működését és a spekulációk visszaszorítását; ezzel összefüggésben kéri az egyes termékekre vonatkozó, kockázaton alapuló felső határértékek megvizsgálását;

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a nemzeti szabályozó hatóságoknak és az Európai Központi Banknak.

(1) HL C 8. E, 2010.1.14., 26. o .

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a tárgyak internetéről (2009/2224(INI))

P7_TA(2010)0207 A7-0154/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2009. június 18-i, ’A tárgyak internete – Cselekvési terv Európáért’ című közleményére (COM(2009)0278),

–  tekintettel az Unió soros spanyol elnöksége által 2009. november 27-én előterjesztett munkaprogramra, nevezetesen a jövő internetének fejlesztésére irányuló célkitűzésre,

–  tekintettel a Bizottság 2009. január 28-i ’Ma beruházni a holnap Európájába’ című közleményére (COM(2009)0036),

–  tekintettel a Bizottságnak a magánélet és a személyes adatok védelme alapelvének a rádiófrekvenciás azonosításon alapuló alkalmazások területén történő alkalmazásáról szóló ajánlására (C(2009)3200),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervére, amely a gazdasági növekedés gyorsabb visszatérését hivatott elősegíteni (COM(2008)0800),

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ’Új digitális menetrend kialakítása Európa számára: 2015.eu’ című jelentésére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7–0154/2010),

A.  mivel az elmúlt 25 év alatt az internet gyorsan fejlődött és, és az előrejelzések szerint e tendencia a széles sáv bővülésével mind az adatátvitel, mind pedig az új alkalmazások terén folytatódni fog,

B.  mivel a tárgyak internete képes teljesíteni a társadalom és a polgárok elvárásait, és mivel kutatásra van szükség annak megértéséhez, hogy melyek ezek az elvárások, és az adatok érzékenysége, valamint a személyes adatok és információk védelmével kapcsolatos aggályok hol vethetnek gátat az alkalmazásoknak,

C.  mivel az információs és kommunikációs technológiák (IKT) fontos szerepet játszanak a társadalmi fejlődés és a gazdasági növekedés elősegítésében, valamint az európai köz- és magánintézmények innovációjának és kreativitásának ösztönzésében,

D.  mivel az Uniónak közös referenciakeretet kell kialakítania a rendszer igazgatásának, a magánélet védelmének, az adatbiztonságnak, a személyes adatok etikus kezelésének, bizalmas jellegének, gyűjtésének és tárolásának, valamint a fogyasztók tájékoztatásának szabályozása és a szabályok megerősítése érdekében,

E.  mivel a ’tárgyak internete’ fogalom az olyan tárgyak (mind az elektronikus termékek, mind pedig a mindennapi használati tárgyak) általános fogalmára utal, amelyek távolról leolvashatók, felismerhetők, címezhetők, megkereshetők és/vagy irányíthatók az interneten keresztül,

F.  mivel a tárgyak internete várhatóan gyors fejlődésen megy keresztül az elkövetkező években, és ezért szükség van biztonságos, átlátható és többoldalú igazgatást tesz szükségessé,

G.  mivel a jövőben az internet túllép majd a virtuális világ hagyományos, jelenlegi határain azáltal, hogy azt összekapcsolják a fizikai tárgyak világával,

H.  mivel a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) és a többi, a tárgyak internetével kapcsolatos technológia számos előnyt hordoz a vonalkóddal és a mágnesszalaggal szemben, és sokkalta több olyan alkalmazása létezik, amely más hálózatokkal – például mobiltelefon-hálózatokkal – összekapcsolható, és tovább is fejleszthető, amennyiben a földrajzi helyet (pl. a Galileo műholdas rendszer), a hőmérsékletet, a fényt, a nyomást és a nehézségi erőt mérő érzékelőkkel kapcsolják össze; mivel a RFID-chipek széles körű bevezetése jelentősen csökkentené egységárukat, valamint a leolvasók költségeit is,

I.  mivel a RFID-technológiát a információs és kommunikációs ipar gazdasági fejlődésének katalizátoraként és felgyorsítójaként lehet értelmezni,

J.  mivel a RFID-technológiát és a többi, a tárgyak internetéhez kapcsolódó technológiát a gyártás, a logisztika és az ellátási lánc ágazataiban már alkalmazzák, előnyöket kínál a termékek azonosítása és nyomon követhetősége terén, és számos más területen – például az egészségügy, a közlekedés és az energiahatékonyság, a környezetvédelem, a kiskereskedelem és a hamisítás elleni küzdelem – ígéretes fejlődési potenciállal rendelkezik,

K.  mivel az összes e-egészségügyi rendszer esetében az RFID-alapú rendszerek tervezése, fejlesztése és megvalósítása az egészségügyi szakemberek, a betegek és az illetékes (pl. adatvédelmi, etikai) bizottságok közvetlen bevonását követeli meg,

L.  mivel az RFID segítséget nyújthat az energiahatékonyság növelésében és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, és a szén-dioxid-kibocsátás számszerűsítését kínálja a termékek szintjén,

M.  mivel az RFID-technológia és a többi, a tárgyak internetéhez kapcsolódó technológia az életminőség, a biztonság és védelem, valamint a jóllét szempontjából igen hasznos lehet az állampolgárok számára, amennyiben a magánélet és a személyes adatok védelmének szempontjai megfelelően érvényesülnek,

N.  mivel fenntartható, energiahatékony távközlési szabványokra van szükség, amelyek a biztonságra és a magánélet védelmére összpontosítanak, valamint kompatibilis vagy azonos protokollokat használnak a különböző frekvenciákon,

O.  mivel a mindennapi élet valamennyi tárgyát (például a közlekedési kártyákat, ruhákat, mobiltelefonokat és gépkocsikat) fel lehet szerelni RFID-chipekkel , és ezek gazdasági jelentősége széles alkalmazási körüknek köszönhetően rohamosan nőni fog,

P.  mivel a tárgyak internete segítségével egy hálózatban lesz összekapcsolható több milliárd gép, amelyek a vezeték nélküli technológiák és a logikai és fizikai címzési protokollok együttese révén képesek lesznek egymással kommunikálni és egymással kölcsönhatásba lépni; mivel a tárgyak internete az elektronikus azonosító rendszerek és a vezeték nélküli mobil eszközök révén lehetővé teszi, hogy a digitális személyek és a fizikai tárgyak közvetlenül azonosíthatóakká váljanak, lehetővé téve az általuk tartalmazott adatok lehívását, tárolását, átadását és folyamatos feldolgozását,

Q.  mivel a tárgyak internete termékeinek miniatürizálása – mint például az elektronika, az érzékelők és az energiaellátási és RFID-átviteli rendszer beépítése a mindössze néhány milliméteres chipbe – technológiai kihívást jelent,

R.  mivel az RFID-chipeket a jövőben sokkal szélesebb körben fogják alkalmazni, ezért ez a technológia új kérdéseket vet fel az adatvédelemmel kapcsolatban, amelyek közül a legfontosabb a chipek teljes vagy szinte teljes láthatatlansága,

S.  mivel az ipari szabványok igen fontosak, mivel az RFID-szabványosításnak ki kell forrnia, és mivel az RFID-szabvány kidolgozására a CEN és az ETSI (az európai szabványszervezetek) számára 2009-ben adott közös megbízás ezért a RFID-t igénybe vevő innovatívabb termékek és szolgáltatások létrejöttéhez fog hozzájárulni,

T.  mivel igen fontos az új technológiák és alkalmazásuk – többek között azok társadalmi és környezetvédelmi hatásainak – megismertetése az európai polgárokkal, valamint a fogyasztók digitális műveltségének és e-készségeinek előmozdítása,

U.  mivel a tárgyak internete fejlődésének ki kell terjednie valamennyi uniós polgárra és mindenki számára elérhetőnek kell lennie, továbbá azt az EU-ban meglévő digitális szakadék megszüntetésére irányuló olyan hatékony politikákkal kell támogatni, amelyek több polgárt segítenek hozzá az e-készségek elsajátításához és digitális környezetük megismeréséhez,

V.  mivel a tárgyak internetéhez kapcsolódó technológiák előnyeit hatékony biztonsággal kell erősíteni, amely alapvető jellemzője minden olyan fejlesztésnek, amelynél fennáll annak kockázata, hogy a személyes adatok védelme és a közösségnek a róluk információkkal rendelkező személyekbe vetett bizalma veszélybe kerülhet,

W.  mivel a tárgyak internete fejlődésének társadalmi kimenetele nem ismert, és megerősítheti a jelenlegi digitális megosztottságot, vagy új megosztottságot teremthet,

1.  üdvözli az Európai Bizottság közleményét, és elvben támogatja a tárgyak internetének előmozdítására irányuló cselekvési terv iránymutatásait;

2.  úgy véli, hogy a tárgyak internetének elterjedése lehetővé fogja tenni az emberek és a tárgyak közötti, valamint a tárgyak egymás közötti kölcsönhatásának javítását, ami a biztonság, az adatvédelem és a magánélet védelmének tiszteletben tartása esetén óriási hasznokkal járhat az uniós polgárok számára;

3.  helyesli, hogy a Bizottság a biztonságra, a személyes adatok védelmére és a magánélet védelmére, valamint a tárgyak internetének irányítására helyezi a hangsúlyt, mivel a magánélet és a személyes adatok védelme, illetve a nyitottság és az interoperabilitás az egyetlen módja annak, hogy a tárgyak internete szélesebb körű társadalmi elfogadottságot nyerjen; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi európai és nemzetközi érintettet ösztönözze a számítógépes biztonsággal kapcsolatos veszélyek kezelésére; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat valamennyi meglévő nemzetközi számítógépes biztonsági rendelkezés – többek között az Európa Tanács számítógépes bűnözésről szóló egyezményének – végrehajtására;

4.  határozottan hisz abban, hogy a magánélet védelme alapvető érték, és hogy minden felhasználónak ellenőrzéssel kell rendelkeznie saját személyes adatai fölött; kéri ezért az adatvédelmi irányelvnek a jelenlegi digitális környezethez való hozzáigazítását;

5.  értékeli, hogy a Bizottság időben reagál az ágazaton belüli új fejleményekre, ami által lehetővé válik a politikai rendszer számára a szabályok korai szakaszban történő megállapítása;

6.  hangsúlyozza, hogy a technológia előmozdításának egyik előfeltétele az alapvető értékeket, valamint a személyes adatok és a magánélet védelmét megerősítő jogi rendelkezések bevezetése;

7.  hangsúlyozza, hogy a biztonsággal és az adatvédelmi kérdésekkel foglalkozni kell a soron következő szabványokban, amelyeknek meg kell határozniuk a szolgáltatások bizalmasságát, integritását vagy elérhetőségét szavatoló különböző biztonsági jellemzőket;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos munkáját hangolja össze a digitális menetrend terén végzett általános munkájával;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot arról, hogy a jelenlegi ’internetes’ hálózati infrastruktúrát miként lehet felhasználni a tárgyak internetének alkalmazásaihoz és hardvereihez a hálózati torlódás és az adatbiztonság szempontjából, annak meghatározása céljából, hogy a tárgyak internetének alkalmazásai és hardverei kompatibilisek és megfelelőek-e;

10.  úgy véli, hogy az elkövetkező években a tárgyak internete és a kapcsolódó alkalmazások fejlődése jelentős hatással lesz az európai polgárok mindennapi életére és szokásaira, ami széles körű gazdasági és társadalmi változásokat von majd maga után;

11.  úgy véli, hogy a tárgyak internetét integratív jelleggel kell kiépíteni, már a kezdetekkor elkerülve – tagállami és regionális szinten egyaránt – a tárgyak internetével kapcsolatos technológiák egyenlőtlen fejlődését, elterjedését és alkalmazását; megjegyzi, hogy a Bizottság közleménye nem veszi kellően figyelembe ezeket a kérdéseket, amelyekkel optimális esetben a tárgyak internetének további fejlesztése előtt kellene foglalkozni;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy az IKT és a tárgyak internetének tervezése során vegye figyelembe az Unió kevésbé fejlett régióit; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak társfinanszírozást e technológiák és más IKT-projektek végrehajtása számára a szóban forgó régiókban annak érdekében, hogy gondoskodjanak részvételükről és megakadályozzák kirekesztésüket a közös európai vállalkozásokból;

13.  hangsúlyozza, hogy ugyan az RFID-chipek használata hatékony lehet a hamisítás elleni küzdelem, a csecsemők szülészetekről történő elrablásának megelőzése és az állatok azonosítása terén, illetve számos más területen is, ugyanakkor az egyének és a társadalom szempontjából veszélyes is lehet és olyan etikai problémákat is felvet, amelyekre megfelelő biztosítékokat kell találni;

14.  hangsúlyozza, hogy tanulmányozni kell a tárgyak internetének társadalmi, etikai és kulturális vonatkozásait, tekintettel a civilizáció gyökeres átalakulására, amelyet e technológiák kiválthatnak; ezért fontosnak véli, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos társadalmi-gazdasági kutatás és politikai vita együtt járjon a technológiai kutatással és annak haladásával, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre szakértői csoportot, amely mélyrehatóan vizsgálja e szempontokat, és javaslatot tesz a kapcsolódó technológiák és alkalmazások fejlesztésére vonatkozó etikai keretre;

15.  hangsúlyozza, hogy a termékek és fogyasztási javak intelligens címkézésére, valamint a tárgyak és a személyek közötti kommunikációs rendszerekhez használt RFID-technológia és más, a tárgyak internetével kapcsolatos technológiák mindenütt használhatók, gyakorlatilag láthatatlanok és zajmentesek; kéri ezért, hogy az Európai Bizottság a jövőben készítsen e technológiáról alapos értékelést, különösen a következő szempontokat illetően:

16.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztónak kifejezett beleegyezés híján joga van a magánélet választható és/vagy beépített védelméhez, különösen a címke automatikus kiiktatásához az értékesítési helyen; e tekintetben emlékeztet az európai adatvédelmi biztos által kiadott véleményre; hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos mindennemű technológia kifejlesztésének és alkalmazásának legkorábbi szakaszában figyelembe kell venni a magánélet védelmét és a biztonságot; hangsúlyozza, hogy az RFID-alkalmazásokat az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében rögzített, a magánélet védelmével és az adatvédelemmel kapcsolatos szabályokkal összhangban kell üzemeltetni; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a polgárok azon jogát, hogy a tárgyak internetével fel nem szerelt termékeket válasszanak vagy hogy hálózatba bekapcsolt környezetükről bármikor lekapcsolódjanak;

17.  megállapítja, hogy míg a passzív RFID-címkék hatóköre korlátozott, addig az aktív RFID-címkék sokkal nagyobb távolságokra képesek adatokat továbbítani; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy ezzel kapcsolatban világos iránymutatásokat kell meghatározni az RFID minden egyes típusára vonatkozóan;

18.  felhívja a Bizottságot annak tisztázására, hogy az automatikusan gyűjtött és értelmezett adatok kinek a tulajdonát képezik, és azok felett ki rendelkezhet;

19.  felhívja a gyártókat a chipek kiiktatásához való jog biztosítására azáltal, hogy az RFID-címkéket eltávolítható vagy a fogyasztó által a vásárlás után könnyen kiiktatható módon helyezik el; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell a passzív és az aktív RFID-címkék jelenlétéről, leolvasási hatóköréről, az eszköz által megosztott – beérkezett vagy továbbított – adatok jellegéről és ezen adatok felhasználásáról, és ezt az információt minden csomagoláson egyértelműen jelölni kell, valamint a dokumentációban részletesebben ki kell fejteni;

20.  felszólítja az RFID-alkalmazások üzemeltetőit, hogy tegyenek meg minden ésszerű lépést annak biztosítása érdekében, hogy az adatokat az RFID-alkalmazás üzemeltetője, vagy bármely más személy által feltehetően alkalmazott módszerrel ne kapcsolják össze valamely azonosított vagy azonosítható természetes személlyel, kivéve, ha ezeket az adatokat az alkalmazandó adatvédelmi elvekkel és jogszabályokkal összhangban dolgozzák fel;

21.  hangsúlyozza, hogy mivel a kiskereskedelmi termékekhez kapcsolódó chipeket nem a kiskereskedelmi üzleten kívüli használatra szánták, ezért azokat olyan eszközökkel kellene gyárilag ellátni, amelyek hatástalanítják őket, így az adatok tárolását korlátozni lehet;

22.  úgy véli, hogy a fogyasztóknak lehetőséget kell adni a tárgyak internetének engedélyezésére vagy letiltására, ideértve azt is, hogy a tárgyak internetéhez kapcsolódó egyes technológiákat letilthassák anélkül, hogy más alkalmazásokat vagy az eszköz egészét működésképtelenné tennék;

23.  hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos valamennyi technológiába az eszközbiztonság és a biztonságos átviteli rendszerek lehető legmagasabb szintjét kell beépíteni a csalás megelőzése, valamint az eszközök megfelelő azonosítása és engedélyezése érdekében; megjegyzi, hogy a tárgyak internetjének címkéinek klónozása vagy a megosztott adatok lehallgatása révén fennáll az azonosítás és a termék hamisításának lehetősége; ezért felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tárgyak internetének kifejlesztése átlátható rendszer formájában történjék, amely figyelembe veszi különösen az alábbi szempontokat:

24.  elsődleges fontosságúnak tartja, hogy európai szinten átfogó szabályozási keret jöjjön létre és pontos határidők kerüljenek meghatározásra a tárgyak internetébe, továbbá az új technológiák kifejlesztésének támogatásához szükséges intelligens hálózatokba történő állami és magánberuházások ösztönzése és elősegítése érdekében;

25.  megállapítja, hogy az RFID ugyan fontos, de más technológiák is részét képezik a tárgyak internetének; hangsúlyozza, hogy a finanszírozási és igazgatási kérdésekkel kapcsolatos kutatást is hozzá kell rendelni ezekhez a technológiákhoz;

26.  felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a tárgyak internete alkalmazásainak felhasználását az EU több folyamatban lévő kezdeményezésének fejlesztésében, mint amilyen az ’IKT az energiahatékonyságért’, ’intelligens mérőeszközök’, ’energiahatékonysági címkézés’, az ’épületek energiateljesítménye'vagy a ’hamis gyógyszerekkel és egyéb termékekkel szembeni védelem’;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az egymással nagymértékben összekapcsolódó rendszerek sérülékenysége által jelentett lehetséges új veszélyeket;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak biztosítására, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos technológiák felöleljék a felhasználói követelményeket (pl. a nyomon követhetőség kiiktatási lehetőségét) és tiszteletben tartsák az egyéni jogokat és szabadságjogokat; ezzel összefüggésben emlékeztet az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) által a hálózatok és az információ – és ekképpen a tárgyak internete – biztonságának szavatolása terén betöltött szerepre, ami hozzájárul majd a fogyasztók körében való elfogadottság és bizalom kiépítéséhez;

29.  úgy véli, hogy új alkalmazások fejlesztése és a tárgyak internetének tényleges működése és üzleti lehetőségei elválaszthatatlanul összefüggnek majd az európai fogyasztók e rendszerbe fektetett bizalmával, valamint rámutat, hogy e bizalom akkor áll fenn, ha a magánélethez való jogot és az egészséget fenyegető veszélyekkel kapcsolatos aggodalmakat eloszlatták;

30.  hangsúlyozza, hogy e bizalomnak világos jogi keretrendszeren kell alapulnia, amely magában foglalja a tárgyak internetén keresztül gyűjtött és továbbított adatok ellenőrzését, gyűjtését, feldolgozását és felhasználását, valamint a fogyasztóktól beszerzendő jóváhagyás típusát;

31.  úgy véli, hogy a tárgyak internete számos előnyt rejt a fogyatékkal élő emberek számára, és egy mód lehet az elöregedő népesség igényeinek kielégítésére és a biztos gondozói szolgáltatások nyújtására; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a vakok és a gyengénlátók e technológia segítségével, elektronikai segédeszközök révén teljesebben megismerhetik környezetüket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy intézkedéseket kell hozni a magánélet védelmének biztosítására, a felszerelés és üzemeltetés, illetve a fogyasztók ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatásának megkönnyítésére;

32.  hangsúlyozza, hogy a nyomon követés költségeinek – így az alkalmazás villamosenergia-fogyasztásának és a tárgyak alkalmazásának – a fogyasztó számára átláthatónak kell lennie;

33.  úgy véli, hogy a tárgyak internete és általában véve az IKT-projektek széles körű tájékoztatási kampányokat tesznek szükségessé ahhoz, hogy a polgárok tisztában legyenek azok alkalmazásának céljával; hangsúlyozza, hogy létfontosságú a társadalom tájékoztatása és nevelése az olyan eszközök lehetséges felhasználási területeivel és egyértelmű előnyeivel kapcsolatban, mint az RFID, annak megelőzése érdekében, hogy a projektet tévesen értelmezzék, és a polgárok támogatása elmaradjon; hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetének teljes mértékű – mind az egyén, mind a közösség hasznára történő – kihasználása érdekében a felhasználók számára meg kell adni az ezen új technológiák megértéséhez szükséges e-készségeket, és megfelelő felhasználásukhoz számukra ösztönzést és képességeket kell nyújtani;

34.  megjegyzi, hogy a tárgyak internete feltehetőleg jelentős mennyiségű adat gyűjtéséhez vezet majd; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az európai adatvédelmi irányelv kiigazítására, hogy az a tárgyak internetén keresztül gyűjtött és továbbított adatok kérdésével is foglalkozzon;

35.  úgy véli, hogy általános elvként kell elfogadni azt, hogy a tárgyak internetének technológiáit úgy kell megtervezni, hogy csak a funkcióik ellátásához minimálisan szükséges adatokat gyűjtsék és használják, a kiegészítő adatok gyűjtését pedig meg kell akadályozni;

36.  kéri, hogy a tárgyak internetén keresztül megosztott adatok jelentős hányadát a továbbítás előtt a magánélet védelmének biztosítása érdekében anonimizálják;

37.  kiemeli a Bizottság számára, hogy a világ más részei, elsősorban Ázsia, e tekintetben gyorsabban fejlődik, és ezért a politikai rendszereknek a tárgyak internetére alkalmazandó szabályok megállapításakor és a technikai standardok létrehozásakor szükségük lesz a világ többi részéhez való proaktív hozzáállásra és a velük történő szoros együttműködésre;

38.  hangsúlyozza, hogy az európai gazdaság fellendítése érdekében helyénvaló beruházni az új információs és kommunikációs technológiákba mint a gazdasági növekedést ösztönző és az új rendszerekhez és alkalmazásokhoz az európai polgárok és vállalatok egyre nagyobb számban való hozzáférését elősegítő eszközökbe, hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az internetes technológiák fejlesztésében; javasolja, hogy kétszerezzék meg az EU IKT kutatási költségvetését, a következő pénzügyi tervben pedig négyszerezzék meg az IKT-bevezetés költségvetését;

39.  hangsúlyozza, hogy a kutatás kulcsfontosságú szerepet játszik a számítási kapacitást szolgáltatók közötti verseny megteremtésében, amely kapacitás a tárgyak internete alkalmazásainak valós idejű működéséhez szükséges;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa és növelje a hetedik keretprogramban a tárgyak internetére vonatkozó kutatási programok finanszírozását az európai IKT-ágazat megerősítése érdekében, továbbá támogatja a versenyképességi és innovációs keretprogram igénybevételét a terjesztésük előmozdítására; kéri különösen olyan kísérleti projektek kidolgozását, amelyek közvetlen pozitív hatást fejthetnek ki az európai polgárok mindennapi életére az e-egészségügy, az e-tanulás, az e-kereskedelem, az e-elérhetőség és az energiahatékonyság területén; mindazonáltal aggodalmának ad hangot a keretprogramhoz kapcsolódó bürokrácia miatt, és felhívja a Bizottságot, hogy azt a keretprogram folyamatainak átalakítása és egy felhasználói testület létrehozása révén számolja fel;

41.  úgy véli, hogy a tárgyak internete figyelemreméltó lehetőséget hordoz a gazdaság és termelés fejlesztése, a szolgáltatások minőségének javítása, a vállalkozások logisztikai és terjesztési láncainak optimalizálása és a leltárkezelés szempontjából, valamint új lehetőségeket teremt a foglalkoztatás és a vállalkozások szintjén;

42.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen értékelést arról, hogy javasolt stratégiája milyen hatással lehet az európai vállalkozások termelékenységére és versenyképességére a nemzetközi piacon;

43.  meggyőződése szerint a tárgyak internete segíthet az EU és harmadik országok közötti kereskedelmi forgalom elősegítésében, a piacok bővítése és a kereskedelemben részt vevő termékek minőségi garanciáinak biztosítása révén;

44.  hangsúlyozza, hogy az RFID-technológiák egyrészt lehetővé teszik majd az európai iparágak számára a forgalomban lévő áruk előállítási volumenének ellenőrzését (azaz csak szükség esetén gyártsanak, következésképpen óvják a környezetet), másrészt pedig hatékony módszert kínálnak a kalózkodás és a hamisítás elleni küzdelemre, mivel lehetőség nyílik az érintett áruk nyomon követésére;

45.  úgy véli, hogy a termelés folyamatában alkalmazott új technológiáknak köszönhetően a fogyasztási javak erőforrás-felhasználás tekintetében hatékonyabbak valamint versenyképesebbek lesznek a piacon;

46.  hangsúlyozza, hogy intenzív nemzetközi párbeszédre és közös cselekvési tervekre van szükség a tárgyak internete kapcsán; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a tárgyak internete milyen hatást gyakorol a nemzetközi kereskedelemre;

47.  támogatja a Bizottság azon szándékát, továbbra is felügyelni és értékelni kívánja a kifejezetten a tárgyak internetére vonatkozó harmonizált frekvenciák szükségességét, figyelembe véve a különböző elektromágneses frekvenciasávok eltérő jellemzőit és alkalmasságát, és ezért felkéri a Bizottságot, hogy az Unió koordinációs és harmonizációs célkitűzéseinek a többéves rádióspektrum-politikai programok révén történő meghatározásakor vegye figyelembe a tárgyak internetéhez kapcsolódó szükségleteket; hangsúlyozza, hogy e frekvenciáknak köztulajdonban kell maradniuk, és hogy használatukat olyan módon kell szabályozni, hogy ösztönözze és segítsen finanszírozni az e téren folyó technológiai kutatás és fejlesztés bővülését; úgy véli, hogy az engedély nélküli frekvenciának az innováció előmozdítása érdekében lehetővé kell tennie a létrejövő új technológiák és szolgáltatások használatát (vezeték nélküli hálózattechnológia);

48.  kiemeli, hogy a felhőalapú számítástechnika esetében fennáll a jogi bizonytalanság veszélye;

49.  úgy véli, hogy valamennyi (uniós, nemzeti és regionális) politikai szint bevonása alapvető előfeltétele a tárgyak internete hatékony fejlesztésének és bevezetésének; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi hatóságok, valamint a városok alapvetően fontos szerepet fognak játszani a tárgyak internetének fejlődésében mivel általuk túllép a kizárólag magáncélra való használaton; emlékeztet arra is, hogy a helyi hatóságok széleskörűen fogják tudni használni a tárgyak internetét, például a tömegközlekedés szervezésében, hulladékgyűjtésben, a levegőszennyezés mértékének kiszámításában és a forgalomirányításban; felhívja a Bizottságot, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos munkája során a többszintű kormányzás szellemében valamennyi politikai szinttel folytasson konzultációt;

50.  megállapítja, hogy a tárgyak internetének technológiáin keresztül nyújtott információknak nyomon követhetőnek, hitelesíthetőnek és javíthatónak kell lenniük arra az esetre, ha összeomlik az erre épülő rendszer; hangsúlyozza, hogy mivel ezek a technológiák biztonsági rendszerekbe – például forgalomirányítási és hőszabályozó rendszerekbe – vannak integrálva, a téves információk életeket veszélyeztethetnek;

51.  hangsúlyozza, hogy az új technológiák döntő fontosságúak a szállítási láncok egyszerűsítésében, növelik a szállítás minőségét és hatékonyságát, támogatják az intelligens közlekedési rendszerek fejlesztését, és elősegítik a zöld folyosókat, az RFID pedig innovatív módszereket kínálhat az üzleti tevékenység lebonyolításához, miközben növeli az ügyfél-elégedettséget;

52.  úgy véli, hogy a tárgyak internetének felhasználása a természetben hozzájárulhat a zöld technológiák fejlesztéséhez, az energia hatékonyabb felhasználása és ennélfogva a környezet fokozottabb védelme valamint az IKT-k és a környezet közötti viszony javítása révén;

53.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent az RFID-technológia és alkalmazásai szabványosítását illető közös normák nemzetközi szintű meghatározása érdekében azért, hogy megkönnyítse az együttműködtethetőséget és a nyitott, átlátható és technológiasemleges infrastruktúrát; hangsúlyozza, hogy egyértelmű és elismert szabványok – így a TCP5/IP6 – hiányában a tárgyak internetének RFID-megoldásokon túlmutató elterjedése nem ölthet világméreteket;

54.  támogatja az internetprotokoll 6-os verziójának (IPv6) a lehető legrövidebb időn belüli bevezetését, amely verzió a hálózat jövőbeli bővítésének és egyszerűsítésének alapjául szolgál;

55.  üdvözli a Bizottság szándékát, miszerint 2010-ben közleményt kíván kiadni a biztonságról, a magánélet védelméről és az információs társadalomba vetett bizalomról; hangsúlyozza e közlemény és a javasolt intézkedések fontosságát az információs társadalom, a magánélet és a személyes adatok védelmének szempontjait érintő normák megerősítése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen vonjon be minden fő érintettet, ideértve az ENISA-t és az európai adatvédelmi biztost is;

56.  hisz annak fontosságában, hogy valamennyi alapvető jog védelmét garantálni kell a tárgyak internete fejlesztési folyamatában, nem csak a magánélet védelmét;

57.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a tárgyak internete kapcsán ajánlásokat kell megfogalmaznia a közigazgatás, a törvényhozás és a bűnüldöző szervek feladataira és felelősségi köreire vonatkozóan;

58.  kéri a Bizottságot, hogy szigorúan ügyeljen az e tárgyban már elfogadott európai szintű szabályok helyes végrehajtására, és az év vége előtt nyújtson be ütemtervet az uniós szinten javasolni kívánt, a tárgyak internete és az RFID-alkalmazások biztonságának megerősítését célzó iránymutatásokról;

59.  kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezzen társadalmi párbeszédet a tárgyak internetével kapcsolatban, ismertetve az új technológiák mindennapi életre gyakorolt pozitív és negatív hatását egyaránt; ezért felkéri a Bizottságot, hogy kezdjen proaktív konzultációt az európai ipari ágazattal, és azt ösztönözze arra, hogy vállaljon vezető szerepet az innovatív, szabványosított és együttműködtethető technológiák kialakításában és kezdeményezésében;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy a kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) kellő mértékben vonja be a tárgyak internetével kapcsolatos cselekvési tervbe;

61.  felkéri továbbá a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa az ágazati szereplőkkel és az érintett felekkel folytatott párbeszédről, valamint a saját maga által tenni kívánt kezdeményezésekről;

62.  úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia az adatátviteli roamingdíjak további csökkentésének lehetőségét;

63.  hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetét úgy kell irányítani, hogy a bürokráciát a lehető legkisebb szintre szorítsák, és bevonják valamennyi fontos érdekelt felet a döntéshozatali folyamatba, és ezért uniós szinten megfelelő és kellő mértékű szabályozást kér;

64.  sürgeti a Bizottságot, hogy aktívan járuljon hozzá a tárgyak internetére vonatkozó elvek és irányítási szabályok meghatározásához és megállapításához, a nemzetközi fórumokon jelen lévő kereskedelmi partnereivel, így például a Kereskedelmi Világszervezettel közösen;

65.  felszólítja a Bizottságot annak tisztázására, hogy az internet-irányítás mely szempontjait tartja jelenleg szabályozandónak a tárgyak internetével kapcsolatban, és hogy mely rendszerrel biztosítható az általános közérdek;

66.  felszólítja ezért a Bizottságot a tárgyak internetének irányításával kapcsolatos problémák elemzésére, bevonva az ágazat érintett szereplőit is; továbbá alapvető fontosságúnak tartja a Wi-Fi biztonsági rendszerekkel kapcsolatos szempontok elemzését;

67.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) 2009/2225(INI), Del Castillo -jelentés, A7–0066/2010.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az internet szabályozásáról: a következő lépések (2009/2229(INI))

P7_TA(2010)0208 A7-0185/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság ’Az internet szabályozása: a következő lépések’ című közleményére (COM(2009)0277),

–  tekintettel a Bizottság ’Európa védelme a nagyszabású számítógépes támadások és hálózati zavarok ellen: a felkészültség, a védelem és az ellenálló képesség fokozása’ című közleményére (COM(2009)0149),

–  tekintettel ’A globalizáció és az információs társadalom: a fokozott nemzetközi együttműködés iránti igény’ című, 1998. október 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel ’Az internet szervezeti háttere és irányítása – nemzetközi és európai politikai kérdések 1998–2000’ című, 2001. február 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel ’Az újgenerációs internet: egy európai uniós kutatási kezdeményezés szükségessége’ című, 2001. április 2-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az információs társadalomról szóló, 2005. június 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel 2005. december 15-i állásfoglalására az emberi jogok tunéziai helyzetéről és a Tunéziában tartott, az információs társadalomról szóló világ-csúcstalálkozó értékeléséről(5),

–  tekintettel az interneten való véleménynyilvánítás szabadságáról szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a 2007. november 12. és 15. között Rio de Janeiro-ban tartott, az Internet szabályozásáról szóló második fórumról szóló, 2008. január 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a biztonság és az alapvető szabadságjogok interneten történő megerősítéséről szóló, 2009. március 26-i, a Tanácshoz intézett ajánlására(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0185/2010),

A.  mivel az internet kritikus jelentőségű globális kommunikációs eszköz, amely óriási hatással van a társadalom egészére,

B.  mivel az internet szabályozásával kapcsolatos kérdések az alapvető jogok és szabadságok védelméhez és biztosításához kapcsolódnak (az internethez való hozzáférés, az internet használata, informatikai támadásokkal szembeni kiszolgáltatottsága stb.),

C.  mivel a számítástechnikai bűnözés növekvő veszélyt jelent az információ- és kommunikációtechnológiára támaszkodó társadalmakra, és mivel a terrortámadásokra, gyűlöleten alapuló bűntettekre és gyermekpornográfiára való felbujtás mértéke megnövekedett és veszélyezteti az egyéneket, köztük a gyerekeket,

D.  mivel a számítástechnikai bűnözés, az internetes joghatóság és a felhőalapú számítástechnika közötti kapcsolat – az internetszabályozás egyik új, európai szintű szempontjaként – nagy jelentőségű,

E.  mivel az internet irányításának szempontjai az internetkezeléshez és egyéb, elsősorban technikai jellegű kérdésekhez kapcsolódnak, amelyek terén olyan testületek, mint például a Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (bejegyzett nevek és címek internetes szervezete, ICANN), Internet Assigned Numbers Authority (internetcímeket kiosztó hatóság, IANA), az Internet Engineering Task Force (az internet fejlesztésének szervezete, IETF), a regionális internetnyilvántartások, stb. működnek,

F.  mivel az internet szabályozásában mostanáig a magánszektor töltött be domináns, pozitív irányító szerepet; mivel ugyanakkor az állami szervezetek szerepét is erősíteni kell egy átfogó stratégia meghatározásakor,

G.  mivel a kormányok fontos szerepet töltenek be a közérdek védelmében a tágabb értelemben vett szabályozási szempontok tekintetében, különösen az alapvető jogok és szabadságok védelmében és garantálásában, illetve az internet biztonsága, integritása és rugalmassága tekintetében, a magánszektor pedig kulcsszerepet tölt be a szükséges beruházások, szakértelem és vállalkozói kezdeményezések tekintetében,

H.  mivel a globális szinten működő Internetirányítási Fórum (IGF) és a különféle nemzeti és regionális fórumok fontos színterei a többszereplős internetpolitikai párbeszédnek,

I.  mivel az Európai Parlament és más európai intézmények hosszú távú kötelezettségeket vállaltak az internet mint nyitott, globális köztulajdon mellett,

1.  úgy véli, hogy az internetre globális köztulajdonként kell tekinteni, ezért szabályozását közös érdekek szerint kell végezni;

2.  elismeri, hogy az internet alapvető fontosságú a véleménynyilvánítás szabadsága, a kulturális sokféleség, a tömegtájékoztatás sokszínűsége, a demokratikus állampolgárság gyakorlása, valamint az oktatás és az információhoz való hozzáférés szempontjából, és ezáltal világszerte a demokratikus értékek népszerűsítésének egyik legfontosabb hajtóerejét jelenti;

3.  emlékeztet arra, hogy az internet a demokratikus kezdeményezések előmozdítása, a politikai vita, a digitális műveltség és a tudás népszerűsítése szempontjából elengedhetetlen eszközzé vált; ismételten emlékeztet arra, hogy az internet számos alapvető jogot garantál és egyszersmind függ is azoktól, ideértve, de nem kizárólagosan a magánélet védelmét, az adatvédelmet, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, a sajtószabadságot, a politikai véleménynyilvánítás és részvétel szabadságát, a megkülönböztetésmentességet, az oktatást, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűséget; hangsúlyozza, hogy a különböző szinten működő intézmények és szereplők általános felelősséget viselnek annak biztosítása tekintetében, hogy mindenki gyakorolhassa az információs társadalomban való részvétel jogát – különös hangsúlyt helyezve az idősekre, akik több problémával szembesülnek az új technológiák elsajátítása során –, miközben ezzel párhuzamosan meg kell birkózni a digitális írástudatlanság és a digitális korszak demokráciájából való kirekesztés problémakörével is;

4.  különösen hangsúlyozza, hogy fontos az alulról felfelé irányuló megközelítés és az e-demokrácia fejlesztése, illetve ezzel egyidejűleg a megfelelő biztosítékok állami és magánszereplők általi létrehozása a felügyelet, az ellenőrzés és a cenzúra új formái ellen annak érdekében, hogy az internethez való hozzáférés szabadsága és a magánélet védelme valóságos, nem csupán látszólagos jogok legyenek;

5.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy többek között az interneten keresztül védelmezni és támogatni kell az európai kulturális örökséget; azt az álláspontot képviseli, hogy az internet döntő szerepet játszik az innováció serkentésében és a digitális, szociális és kulturális szakadék csökkentésében a világ más részeivel való összehasonlításban; üdvözli, hogy a Bizottság megérti a ’digitális szakadék áthidalásának’ fontosságát és az internetes kormányzással kapcsolatos fejlesztési kérdéseket; úgy véli azonban, hogy azon számos idősebb polgárra is koncentrálni kell mind a fejlett, mind a fejlődő világban, akik gyakran úgy érzik, hogy nem tudnak lépést tartani ezzel az új internetes világgal; megjegyzi, hogy az internet hatékony eszköz lehet a társadalmi integráció terén, és idősebb polgárainkat be kell vonni ebbe; sürgeti, hogy hozzanak intézkedést azon oktatás elősegítésére, amely az internet által kínált források felhasználására és az ilyen források felhasználásának módjával kapcsolatos kritériumok kiválasztására irányul;

6.  elismeri, hogy az internet polgárok, fogyasztók, társaságok és hatóságok általi fokozott használata azt jelenti, hogy ez a kommunikációs eszköz az uniós belső piac megvalósulásának egyik alapelemévé vált; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az interneten a fogyasztók és a szellemi tulajdonjogok tulajdonosainak megfelelő védelmére van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy garantálni kell az internethasználók polgári szabadságjogait; elismeri az internet mint a fogyasztói jogokról szóló tájékoztatást és e jogok előmozdítását szolgáló eszköz jelentőségét;

7.  hangsúlyozza, hogy az internet szabályozásának meg kell könnyítenie az elektronikus kereskedelmet és a határokon átnyúló ügyleteket az önszabályozó szerepek decentralizálásával, különösen az új versenytársak piacra lépésére vonatkozó feltételek meghatározása terén;

8.  kéri, hogy az Európai Unió által finanszírozott programok útján mozdítsák elő az új tagállamokban – különösen a vidéki területeken – és a fejlődő országokban az internethez való könnyebb hozzáférést és az internet fejlesztését; szorgalmazza továbbá, hogy ezen országok számára biztosítsanak nagyobb befolyást az internet szabályozására vonatkozó politika alakításában;

9.  úgy véli, hogy az internet globális köztulajdonként való fenntartásához fűződő európai uniós érdekek védelmének céljából az internetszabályozásnak az állami és magánszektor széleskörű, kiegyensúlyozott modelljén kell alapulnia, elkerülve egyes jogi személyek vagy jogi személyek csoportjainak uralmát és az állami vagy nemzetek feletti hatóságoknak az interneten elérhető információk áramlásának ellenőrzésére irányuló kísérleteit, ugyanakkor az internetszabályozás tekintetében továbbra is többszereplős eljárások révén kell cselekedni, mivel ezek nyújtanak eredményes eszközöket a globális együttműködés elősegítésére;

10.  kiemeli, hogy azok az értékek, amelyeken az Európai Unió alapul, az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében kifejezett formájukban az Európai Unió alapvető értékei és végső céljai; kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az internetszabályozáshoz kapcsolódó minden tevékenység összhangban legyen ezekkel az értékekkel és célokkal, különösen azokon a globális internetirányítási fórumokon, ahol a résztvevő országok értékrendszere jelentősen különbözik Európáétól; A konfliktusok elkerülése érdekében erősíteni kell a nemzetközi párbeszédet ezen országokkal az internetszabályozás terén;

11.  úgy véli, a kormányoknak a globális internetes közpolitika számára alapvető kérdésekre kell összpontosítaniuk, mivel a magánszektor általi vezetésnek a közpolitikák elvei és a meglévő jogszabályok tiszteletben tartásán kell alapulnia, egyébként pedig a kormányoknak a beavatkozás elkerülésének politikájához kell tartaniuk magukat, hacsak bizonyos kivételes körülmények szükségessé nem teszik a beavatkozást, és még ez esetben is tiszteletben kell tartaniuk az alapvető emberi jogokat és az arányosság elvét;

12.  úgy véli, a kormányoknak nem szabad beavatkozniuk az internet napi irányításába, tartózkodniuk kell az innováció és a verseny szükségtelen, terhes és korlátozó szabályozások általi megzavarásától, és nem szabad megkísérelniük az internet ellenőrzés alá vonását, mert annak továbbra is globális köztulajdonnak kell maradnia;

13.  kéri a kormányokat, hogy hagyjanak fel az internetelérés cenzúra, lefagyasztás, tartalomszűrés vagy egyéb módon történő korlátozásával, és ne követeljék ezt magánszervezetektől sem; ragaszkodik ahhoz, hogy védelmezni kell a nyílt internetet, amelyen a felhasználók hozzá tudnak férni az információkhoz és meg tudják osztani azokat, illetve tudják futtatni az általuk választott alkalmazásokat és igénybe venni a kívánt szolgáltatásokat az elektronikus hírközlésről szóló átdolgozott szabályozási keretnek megfelelően;

14.  hangsúlyozza, hogy az elkerülhetetlennek ítélt korlátozásokat a lehető legminimálisabbra kell szorítani egy demokratikus társadalomban, törvényekkel kell szabályozni őket, illetve hatékonynak és arányosnak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a kiskorúak védelmét, és felkéri a tagállamokat, hogy például a 2002/22/EK és 2002/58/EK irányelv, valamint a 2006/2004/EK rendelet felhasználói jogok tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) (’a polgári jogok irányelve) értelmében rendelkezésre álló közérdekű tájékoztatási rendszert annak érdekében, hogy a kiskorúak felelősségteljes módon tudják használni az internetet és az online tájékoztatási szolgáltatásokat, valamint hogy jobban tudatában legyenek az új szolgáltatások esetleges veszélyeinek’;

15.  több kezdeményezésre szólít fel az internet gyermekek által történő biztonságos böngészésének erősítése, a bevált gyakorlatok világszerte történő elterjesztése és a káros és illegális online tartalmak elleni küzdelemben folytatott nemzetközi együttműködés megszilárdítása érdekében, különösen a gyermekek interneten történő szexuális zaklatása tekintetében;

16.  figyelembe veszi, hogy az állami és magánszereplők közös fellépése révén rendkívüli védelmet kell biztosítani a veszélyeztetett személyek, különösen a kiskorúak számára; megismétli, hogy a számítástechnikai bűnözés és a gyermekpornográfia elleni küzdelemben az illegális tartalmat kellene törölni a forrásnál, már a weboldalak letiltásának fontolóra vételét megelőzően;

17.  úgy véli, hogy a Bizottság által megfogalmazott szabályozási alapelveken kívül a kormányoknak a következő elveket is végre kell hajtaniuk:

18.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak megegyezésre kell jutnia az internetirányítás alapelveinek végrehajtását illetően, és álláspontját állhatatosan védelmeznie kell a nemzetközi fórumokon és a kétoldalú kapcsolatokban;

19.  üdvözli a spanyol elnökség granadai stratégiájában szereplő internetszabályozási megfontolásokat és az ’Új digitális menetrend Európának: 2015.eu’(10) című európai parlamenti jelentés intézkedéseit, amelyben javasolja, hogy fogalmazzanak meg egy európai chartát a polgárok és fogyasztók digitális környezetben fennálló jogairól és hozzanak létre egy ötödik szabadságjogot, amely a tartalom és a tudás szabad áramlásáról szól;

20.  megjegyzi, hogy az USA kormánya 2010. február 24-én hirdette ki az új internetpolitika 3.0-t;

21.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak foglalkoznia kell az alábbi három kulcsfontosságú politikai kérdéssel:

22.  felkéri a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve összehangolt európai uniós megközelítés révén, valamint nemzeti katasztrófaelhárító csoportok és közöttük együttműködési mechanizmusok létrehozásának elvégzésével biztosítsák az internet infrastruktúrájának védelmét a veszélyek és váratlan események ellen;

23.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a kibertér biztonságának növelésére irányuló erőfeszítéseiket az EU területén, illetve vegyenek részt megfelelő módon az e kérdésre vonatkozó nemzetközi együttműködésben, továbbá hangsúlyozza, hogy többszereplős megközelítésre van szükség ahhoz, hogy jobban megértsék és tudatosítsák a számítástechnikai bűnözésre vonatkozó joghatóság és a felhőalapú számítástechnika azonos alapokon álló kérdését, valamint világos követelményeket és felelősségeket kell meghatározni minden szereplő számára;

24.  hangsúlyozza, hogy fontos az elektronikus szolgáltatások biztonsága, különösen az elektronikus aláírások és a köz-kulcsú infrastruktúra (PKI) biztonságának megteremtése összeurópai szinten, és felkéri a Bizottságot, hogy hozza létre az európai hitelesítő hatóságok átjáróját az elektronikus aláírások határokon átnyúló kölcsönös alkalmazhatósága biztosításának és az interneten keresztül végzett átutalások biztonsága fokozásának érdekében;

25.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson világos iránymutatást azon tagállamok számára, amelyek nem ratifikálták és hajtották végére az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményét, annak érdekében, hogy minden tagállamot bevonjon a számítástechnikai bűnözés és a spam elleni küzdelmet, a felhasználók bizalmának megerősítését és az Európai Unió kiberterének a bűnözés és támadás minden formájával szembeni biztonságossá tételét célzó együttműködésbe; sürgeti a tagállamokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményét;

26.  felkéri az összes tagállamot, hogy ratifikálja és hajtsa végre az Európa Tanácsnak a terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményét, amely lehetővé teszi az internet terroristák általi használata elleni nemzetközi együttműködés alapjának megteremtését, amely használat a számítógépes rendszereken keresztül végrehajtott, a nemzet- és közbiztonságot, illetve a gazdasági jólétet fenyegető átfogó támadások formáját öltheti;

27.  javasolja ezenkívül, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak az internet megerősített biztonságán és stabilitásán olyan intézkedésekkel, amelyek célja a hálózatok és a rendszerek sokszínűségének növelése a versenyjog, az európai uniós követelmények és közbeszerzési politika alkalmazása révén, valamint:

28.  hangsúlyozza, hogy a közösségi hálózatok sikere az internet technikai (tárolási és adatkezelési) képességeivel összefüggésben felveti az adatok megőrzésének és az archivált adatok felhasználásának problémáját; ezzel kapcsolatban sajnálatosnak tartja, hogy az interneten jelenleg nem létezik a ’feledés joga’ (a személyes adatok tárolásának megszüntetésére vonatkozó jog);

29.  hangsúlyozza, hogy megfelelő egyensúlyt kell találni a felhasználók magánélete és a személyes adatok rögzítése között;

30.  helyteleníti, hogy az internetes közösségi hálózatok növekvő használatát egyelőre nem kísérik olyan szabályok, amelyek lehetővé tennék a felhasználók számára az interneten megadott személyes adataik kezelését;

31.  megállapítja, hogy az internet átlátható és felelős szabályozása fontos szerepet játszhat annak ellenőrzése során, hogy a keresőoldalak világszerte miként kezelik az információkat;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a 2007. július 11-i, a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) szóló 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) hatályának kiterjesztésére, hogy az adatvédelem és magánélet terén történő jogsértéseket is magában foglalja, illetve felkéri a Tanácsot, hogy engedélyezze tárgyalások megkezdését olyan nemzetközi megállapodás megkötése céljából, amely lehetővé tenné az európai uniós állampolgárok tényleges kárpótlását, amennyiben az adatvédelemre és magánéletre vonatkozó európai uniós törvények szerinti jogaikat megsértik;

33.  ösztönzi a ’beépített magánélet-védelem’ elvének érvényesítését, amelynek értelmében a magánélet- és adatvédelmi előírásokat a lehető leghamarabb be kell építeni az új technológiai fejlesztések életciklusába, biztonságos és felhasználóbarát környezetet biztosítva az állampolgárok számára;

34.  rámutat, hogy a weboldalak biztonsági tanúsítványa egyre inkább szükséges lesz ahhoz, hogy nagyobb bizalommal lehessenek a fogyasztók az online tájékoztatás és szolgáltatások iránt;

35.  hangsúlyozza, hogy az EU-intézményeknek, -testületeknek és -tagállamoknak össze kellene hangolniuk a különböző illetékes nemzetközi testületekben – mint például az ICANN-ban és annak tanácsadó testületeiben, többek között a kormányzati tanácsadó bizottságban (GAC) – képviselt, internetszabályozásra vonatkozó megközelítésüket;

36.  hangsúlyozza az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) szerepét az egységes európai információs tér kialakításában; megjegyzi, hogy az (ENISA) fontos szerepet játszhat, különösen a hálózati és információbiztonsági problémák megelőzése, kezelése és az azokra való reagálás tekintetében, és üdvözli a Bizottság nemsokára benyújtandó javaslatát az ENISA modernizálására;

37.  hangsúlyozza, hogy az ENISA hatékonyságát fokozni kell az alábbi területeken:

38.  hangsúlyozza, hogy az ENISA elsősorban a különleges igényű tagállamokra összpontosítja a támogatását és javasolja, hogy az ENISA továbbra is hozzon létre információcserére alkalmas fórumokat a tagállamok és mások között;

39.  úgy véli, hogy a Bizottságnak központi szerepet kell vállalnia az EU belső szerveződéséhez kapcsolódó szempontok felvetésében és koordinációjában a következetes uniós megközelítés biztosítása érdekében, többek között az Internetirányítási Fórum vonatkozásában is;

40.  javasolja, hogy a Bizottság építse ki a valódi európai civil társadalomnak a nemzetközi internetszabályozási fórumokon, illetve az internetes szabványokért felelős szervezetekben vagy konzorciumokban való képviseletéhez szükséges kapacitást;

41.  kéri, hogy a Bizottság segítse elő következetes és átfogó uniós megközelítés elfogadását az IGF-ben és más fontosabb, internetirányításhoz kapcsolódó eseményeken azzal, hogy jóval korábban európai uniós állásfoglalásra irányuló tervezetet nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak megvitatásra;

42.  támogatja az IGF modelljének folytatását és fejlesztését globális, regionális – ide tartozik az EuroDIG – és nemzeti szinten, megőrizve fő tulajdonságait nem kötelező érvényű többszereplős eljárásként, megmaradva a kormányok, a civil társadalom és a magánszektor közötti párbeszéd és a legjobb gyakorlatok cseréjének nyílt fórumaként és a részvételi demokrácia új formájaként;

43.  hangsúlyozza az ázsiai szereplők internetirányításról szóló tárgyalásokba való bevonásának fontosságát, az ázsiai piac sajátos természetének figyelembe vételével;

44.  hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy a végső fogyasztókat vonják be egy szabályozási modell létrehozásának folyamatába azzal, hogy a hangsúlyt az egyetemek és az üzleti világ közötti együttműködésre helyezik helyi, regionális és nemzeti szinten;

45.  javasolja az IGF az alábbi szempontok alapján történő fejlesztését:

46.  támogatja a Bizottság és a spanyol és belga soros elnökség munkáját a 2010. szeptemberi vilniusi IGF-üléssel kapcsolatban, és fokozott részvételre kéri fel az Európai Parlamentet;

47.  általánosságban véve támogatja a Bizottságnak a jelenlegi, magánszektorbeli vezetésen alapuló ICANN irányítási modellre nézve kedvező álláspontját;

48.  elismeri, hogy az ICANN sikeresen gondoskodott a tartománynév-rendszer stabilitásáról;

49.  támogatja az ICANN nemrégiben megkezdett eljárását, hogy a latin betűs írásmódtól eltérő karaktereket tartalmazó tartományneveket is kiad;

50.  új, általános felső szintű fogalmi tartomány kialakítására szólít fel, amely a kulturális szervezeteket, képviseleteket, a médiát és a művészeket foglalja magában (például ’.culture’ vagy ’.art’);

51.  szorgalmazza a doménneveket regisztráló és értékesítő magántársaságok fokozottabb elszámoltathatóságát, mivel olyan szolgáltatást nyújtanak, amelyektől a társadalom már nagymértékben függ; e tekintetben közös kritériumokat kell kidolgozni az átláthatóság növelése és az említett vállalkozások fokozottabb felelősségvállalásának biztosítása érdekében;

52.  felkéri a Bizottságot, hogy folytasson átfogó média- és internetes kampányt a .eu tartománynév hirdetése céljából a tagállamokban annak érdekében, hogy megkönnyítse az Európai Unió értékein, jellemzőin és politikáin alapuló európai online környezet kialakítását;

53.  hangsúlyozza a kormányzati tanácsadó bizottság fontos szerepét az ICANN döntéshozatali folyamataiban, és javasolja, hogy a kormányzati tanácsadó bizottság hatékonyságát fokozzák többek között egy megfelelő támogatási kapacitással bíró titkárság létrehozásával; továbbá fontosnak tartja, hogy valamennyi EU-tagállam aktívan részt vegyen az említett bizottság munkájában;

54.  úgy véli, hogy az ICANN-ra vonatkozó fejlesztéseknek az alábbiak révén kell történnie:

55.  osztja a Bizottság véleményét abban a tekintetben, hogy az IANA intézkedései közé bele kell foglalni a multilaterális elszámoltathatóságot szolgáló mechanizmusokat, és megerősíti, hogy a jövőben egyetlen kormány sem bírhat domináns befolyással az IANA felett, amelynek funkcióját inkább többoldalú felügyelethez vezető, progresszív módon kell nemzetközivé tenni;

56.  úgy véli, a kötelezettségvállalások 2009-es megerősítése pozitív alapot teremthet az ICANN további fejlődéséhez, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy

57.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentéseket az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az előző év internetirányítással kapcsolatos eseményeiről, az első jelentés 2011 márciusában esedékes;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) HL C 104., 1999.4.14., 128. o. (2) HL C 343., 2001.12.5., 286. o. (3) HL C 27. E, 2002.1.31., 84. o. (4) HL C 133. E, 2006.6.8., 140. o. (5) HL C 286. E, 2006.11.23., 495. o. (6) HL C 303. E, 2006.12.13., 879. o. (7) HL C 41. E, 2009.2.19., 80. o. (8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0194. (9) HL L 337., 2009.12.18., 11. o. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0133. (11) HL L 199., 2007.7.31., 40. o.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a Közösség innovációs politikájáról a változó világban (2009/2227(INI))

P7_TA(2010)0209 A7-0143/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel ’A Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban’ című bizottsági közleményre (COM(2009)0442),

–  tekintettel a ’Felkészülés a jövőre: közös stratégia kidolgozása a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatban’ című bizottsági közleményre (COM(2009)0512),

–  tekintettel az ’Új partnerség az egyetemek modernizálásért: az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma’ (COM(2009)0158) című bizottsági közleményre és az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszédről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a ’Versenyképes, innovatív és ökológiai szempontból hatékony Európa megteremtése – a Versenyképességi Tanács hozzájárulása a 2010 utáni lisszaboni menetrendhez’ című, 2009. december 4-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel ’Az IKT új távlatai – a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák európai kutatási stratégiája’ című bizottsági közleményre (COM(2009)0184),

–  tekintettel a kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló, 2009. március 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel ’Az iparpolitika félidős felülvizsgálata – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához’ című, 2008. május 22-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló, 2008. március 11-i 294/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. május 22-én a kreativitás és az innováció oktatás és képzés révén való előmozdításáról elfogadott következtetésekre(5),

–  tekintettel ’Az ismeretek átültetése a gyakorlatba: széles körű innovációs stratégia az Európai Unió számára’ című közleményről szóló, 2007. május 24-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel ’a Közösség lisszaboni programjának végrehajtásáról: Több kutatás és innováció – Beruházás a növekedés és a foglalkoztatás érdekében: Közös megközelítés’ című, 2006. július 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Közösségnek kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységére vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló 2006. december 18-i, 1982/2006/EC európai parlamenti és tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(9),

–  tekintettel a közösségi szabadalomról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2000)0412),

–  tekintettel a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatás közösségi keretrendszerére(10),

–  tekintettel ’Az adókedvezményeknek a K+F érdekében történő hatékonyabb felhasználásáról’ című bizottsági közleményre (COM(2006)0728),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2005-2009-es időszakra vonatkozó közösségi innovációs politikák értékeléséről szóló szolgálati munkadokumentumára (SEC(2009)1194),

–  tekintettel ’Az európai IKT-re irányuló kutatás-fejlesztés és innováció stratégiája: Kapcsoljunk magasabb sebességfokozatba!’ című bizottsági közleményre (COM(2009)0116),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7–0143/2010),

A.  mivel a Bizottság ’A Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban’ című közleményében cselekvési terv formájában ismertette a felülvizsgált innovációs stratégiát,

B.  mivel a jövőbeni innovációs stratégiának szorosan kapcsolódnia kell az EU 2020 stratégiához,

C.  mivel ’Az IKT új távlatai – a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák európai kutatási stratégiája’ című közleményében a Bizottság új stratégiát jelentett be a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák (FET) számára a kiemelt kezdeményezések beindításával,

D.  mivel az európai innovációs politika kialakítása során szükséges figyelembe venni a kutatás, az innováció és az oktatás alkotta tudásháromszög mindhárom oldalát,

E.  mivel a vállalkozások innovációs képessége jelentős mértékben attól függ, hogy elegendő pénzügyi eszköz álljon rendelkezésre, és mivel a jelenlegi gazdasági válságból eredő hitelszűke azzal fenyeget, hogy drasztikusan lecsökken a vállalkozások innovációs ereje, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) esetében,

F.  mivel az innováció többek között a vállalkozásokhoz, a versenyképességhez, az éghajlatváltozáshoz, a foglalkoztatáshoz, a demográfiai változáshoz és az integráló társadalomhoz kapcsolódó jelenlegi nagy társadalmi és környezeti kihívások és uniós stratégiai politikai célkitűzések sikeres megvalósításának központi eleme,

G.  mivel az Európai Unió 2020-ra nem fogja teljesíteni az energiával és az éghajlattal kapcsolatos céljait, és különösen azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 20%-kal csökkentse, az energiahatékonyságot 20%-kal növelje, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia legalább 20%-os arányt érjen el anélkül, hogy felgyorsulna a tiszta, fenntartható és hatékony energiatechnológiák fejlesztése és elterjedt alkalmazása; mivel a jövőbeli innovációs stratégiának teljes mértékben magáévá kell tennie e dimenziót,

H.  mivel a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák terén végzett kutatás (mint például a kvantum-technológiák, a biológia és nanotechnológiák által ihletett IT technológiák) ugródeszkát jelent az innováció részére annak hosszú távú versenyképessége révén, és mivel gazdasági tevékenységek teljesen új területeit teremti meg, miközben ösztönzi az új iparágakat és a fejlett technológiájú kkv-kat,

I.  mivel a fenntartható technológiák támogatása és fejlesztése nem csupán az uniós éghajlat-változási és energiai célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen, hanem hasznos az EU számára a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés tekintetében is,

J.  mivel a ritka erőforrások egyenetlen elosztása akadályozhatja az innovációt; mivel az EU nyersanyagokkal kapcsolatos politikájának foglalkoznia kell a tisztességes hozzáféréshez kötődő kulcsfontosságú kihívásokkal,

K.  mivel a fokozódó erőforráshiány közepette a fenntartható és energiahatékony technológiák támogatása növeli az EU energiaellátási biztonságát,

L.  mivel a demográfiai változás kérdése a legfontosabb jövőbeni kihívások egyike, amely új technológiai megoldásokat is megkövetel,

M.  mivel az EU-nak a számára jelenleg versenyelőnyt biztosító iparágakban kell az erejét egyesítenie és erősségeit megszilárdítania, és globális szinten egyenlő feltételeket kell biztosítania,

Az innovációs megközelítés tág megfogalmazása

1.  úgy véli, hogy lehetőségek vannak az európai kutatás és innováció közötti szorosabb kapcsolatokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el integrált álláspontot a tudomány és az innováció kapcsán;

2.  az EU Bizottsága számára rámutat arra, hogy az EU jövőbeni innovációs politikájának nagyszabásúnak kell lennie, amely alapvetően az innováció minden formáját felöleli, így nem csak a technológiai innovációra (termék- és eljárásinnováció), hanem az igazgatási, szervezeti, illetve szociális és munkával kapcsolatos innovációra – köztük az új innovatív üzleti modellekre és szolgáltatási innovációra – is kiterjed, és egyben figyelembe veszi a tudásháromszög két másik oldalát is (kutatás és oktatás);

3.  hangsúlyozza, hogy az innováció mindenekelőtt olyan újításokat jelent, amelyek a fogyasztók és a piac szükségleteire reagálnak; ezért annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy jobban ismerjék el a fogyasztói igények mint az innováció mozgatórugóinak elsőbbségét; rámutat, hogy az új társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásának elkerülése érdekében a jövőben nem csak az innováció környezeti és gazdasági hasznosságát, hanem a társadalmi hozzáadott értékét is figyelembe kell venni;

4.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak mint az európai innováció éllovasainak megerősítése a kereskedelmi korlátok megszüntetésén, magas szintű fogyasztóvédelmen és társadalmi kohézión alapuló versenyképes belső piac eredményes működésének szükséges előfeltétele;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg nagyratörő referencia értékeket, amelyek a nagy társadalmi kihívásokra koncentrálnak, és csökkentse a különböző európai kezdeményezések jelenlegi töredezettségét;

6.  határozottan támogatja a Bizottság azon megállapítását, miszerint a kulcstechnológiák, valamint a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiákra irányuló kutatás az EU globális versenyképessége fenntartható erősítésének elengedhetetlen feltételei; csatlakozik a Bizottságnak a tagállamokhoz intézett azon felszólításához, hogy jussanak megegyezésre a kulcsfontosságú alaptechnológiák EU-ban való felhasználásának jelentőségéről; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy i) a kulcstechnológiák – pl. a mikro- és nanoelektronika, a fotonika, a bio- és nanotechnológia, illetve ii) az új nyersanyagok, valamint iii) az új és a jövőbeli technológiák – jelentős innovációs lehetőségeket kínálnak, és hozzájárulhatnak a tudásalapú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréshez;

7.  hangsúlyozza, hogy az innovációnak az egyénre kell koncentrálnia, és üdvözli azon erőfeszítéseket, hogy gyorsítsák a párbeszédet az egyetemek és az üzleti világ között, amely lényegesen segít a kutatás és innováció, valamint a versenyszektor által az egyetemeken belül átadott tudás hatékonyabb használatának elősegítésében; illetve hogy az oktatási anyagot az aktuális társadalmi és üzleti követelményekkel összhangban gazdagítsák;

8.  rámutat arra, hogy a gazdasági szereplőkkel – többek között a kkv-kkal – helyi, regionális és nemzeti szinten együttműködve ki kell jelölni azokat a jelenlegi kulcstechnológiákat, valamint az új és jövőbeli technológiákat, és figyelembe kell venni a regionális gazdaságpolitikai célkitűzéseket is; felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy figyelembe vegyék a javasolt magas szintű szakértői csoportnak az e technológiák támogatására irányuló, rövid-, közép- és hosszú távú intézkedések meghatározásához, ratifikálásához és végrehajtásához való hozzájárulását;

9.  a nemzeti ipari stratégiákat közösségi szinten kiegészítő és ágazatokat átfogó jellegük miatt üdvözli ezeket az innovációpolitikai intézkedéseket, és nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is ezt a megközelítést kövesse;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következő generációs digitális és intelligens villamosenergia-hálózatokat innovációs tevékenységekkel kell összekötni azok hasznainak teljes kihasználása érdekében; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy elegendő finanszírozást kell nyújtani, többek között a strukturális alapokból;

11.  hangsúlyozza, hogy a nagysebességű internetes hálózatokba és a szélessávú internet-hozzáférés nagyobb elterjedésébe történő befektetés alapvető feltétele az újító eredmények nagyobb arányú és hatékonyabb elterjesztésének, és ezáltal az uniós régiók közötti különbségek csökkentésének;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék az innovációs konvergenciára irányuló politikákat a tagállamok közötti különbségek csökkentése érdekében;

13.  támogatja, hogy a Bizottság jelenleg az ’európai innovációs intézkedéscsomag’ elkészítésén dolgozik egy koherensebb innovációs stratégia irányában;

14.  hangsúlyozza az ökológiai innováció és a zöld vállalkozások fontosságát, amelyek lényeges szerepet játszhatnak abban, hogy összekössék az innovációs politikát az EU számára kulcsfontossággal bíró ágazatokkal, ami az európai gazdaság számára fontos komparatív előnyöket eredményez;

15.  hangsúlyozza az ökoinnovációnak különösen az erőforrások felhasználására vonatkozó hatékonyságnövelésben játszott jelentős szerepét;

16.  hangsúlyozza, hogy az innovációs klaszterek fontos szerepet játszanak az EU jövőbeni innovációs politikájában, és kiemeli a különösen a tudásklaszterekben rejlő potenciált; üdvözli a különleges innovációs és vállalkozási övezetek egyetemek, kutatóintézetek, valamint tudományos és technológiai parkok környékén történő kialakítását; kéri, hogy fordítsanak figyelmet azon lehetőségekre, hogy egységes, egyszerűsített finanszírozási és operációs keretet teremtsenek az új innovációs övezetek részére;

17.  hangsúlyozza, hogy a meglévő klasztereket az EU, a tagállamok és a régiók összehangolt intézkedéseivel tovább kell fejleszteni, hogy azok megtarthassák és fokozhassák részben világvezető szerepüket;

18.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden klaszterpolitikai intézkedést a vállalkozások, köztük a kkv-k igényeinek figyelembevételével kell meghozni, mivel az innováció kulcsfontosságú szerepet játszik a vállalkozások támogatásában;

19.  felszólítja az érintett tagállami és uniós testületeket, hogy javítsák a klaszterek határokon átnyúló együttműködésének keretfeltételeit;

20.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k az értékteremtési láncban partnerként, valamint az innovatív termékek független szállítóiként központi szerepet játszanak;

Az innováció uniós pénzügyi támogatásának növelése és összevonása

21.  kéri, hogy az innováció finanszírozására erőteljesebb európai megközelítést dolgozzanak ki, valamint előzzék meg a jelenlegi szétaprózottságot és rövid távú gondolkodást; úgy véli, hogy az innovációs fejlődés egyik elengedhetetlen eleme, hogy elegendő pénzeszköz álljon rendelkezésre, s hogy ennélfogva az uniós innovációs költségvetést jelentősen meg kell emelni; kéri, hogy mindez tükröződjék a jelenlegi pénzügyi keret elkövetkező felülvizsgálata, illetve a 2014–2020-as pénzügyi tervvel kapcsolatos tervezési folyamat során is; e tekintetben rámutat, hogy az ipari szakasz előtti és/vagy kísérleti K+F-re vonatkozó K+F-finanszírozásra való jogosultság szabályait ezzel egyidejűleg felül kell vizsgálni; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a K+F számára nyújtott finanszírozást a 2002-ben Barcelonában meghatározott cél elérése érdekében, amely szerint 2010-re a GDP 3%-át kell K+F-re fordítani; hangsúlyozza a kutatás és az innováció finanszírozásának fontosságát a gazdasági válság idején, mivel ez hosszú távon serkenteni fogja a munkahelyteremtést; hangsúlyozza, hogy a K+F-programok nagyobb arányát kell az innováció számára elkülöníteni;

22.  úgy véli, hogy a kutatással és innovációval kapcsolatos uniós kiadásoknak olyan célkitűzésekre kell összpontosítania, mint a kutatási eredmények kereskedelmi alkalmazásához nyújtott ösztönzők, valamint a finanszírozási forrásokkal és lehetőségekkel kapcsolatos átfogóbb tájékoztatás; hangsúlyozza, hogy fontos az átláthatóság, illetve a támogatáshoz kutatási javaslatokra irányuló pályázati felhívások révén való egyenlő hozzáférés megőrzése; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nagyszabású innováció ösztönzése érdekében használják a strukturális alapokat; rámutat, hogy a társadalmi innovációt finanszírozó rendszereket kell kifejleszteni, a hangsúlyt fokozottan a társadalmi megtérülésre helyezve;

23.  hangsúlyozza, hogy a pénzeszközök bővítése mellett a kritikus tömeg elérése is döntő fontosságú; e célra ajánlja a közbeszerzések felhasználását, és különösen hangsúlyozza, hogy a pénzeszközöknek oda kell irányulniuk, ahol a legnagyobb a gazdasági ösztönző hatás – például a kulcsfontosságú alaptechnológiákra és a fejlődő és jövőbeli technológiákra vonatkozó kiemelt kezdeményezésekre –, ezáltal teremtve hozzáadott értéket Európa számára; e tekintetben hangsúlyozza, hogy ki kell használni a kutatási, versenyképességi és innovációs keretprogramok és a strukturális alapok közötti szinergiákat; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramot (FP7), a versenyképességi és innovációs keretprogramot (CIP), valamint a strukturális alapokat kezelő különböző szerveknek értesülniük kell az ezen eszközök által nyújtott lehetőségekről; sajnálja, hogy a finanszírozás tekintetében meglévő szinergialehetőségek széles körben továbbra sem ismertek; felszólítja a régiókat és a tagállamokat, hogy e téren fokozzák a kommunikáció javítása érdekében tett erőfeszítéseiket;

24.  üdvözli az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozását, melynek célja, hogy a felsőoktatást, a kutatást és a vállalkozásokat közös cél érdekében fogja össze, és ezáltal világelső innovációs teljesítményeket ösztönözzön és valósítson meg; hangsúlyozza, hogy az EIT jelentős hozzájárulást tehet azáltal, hogy ösztönzőket biztosít az innovációs programok számára, és e tekintetben fontos szerepet is játszhat; sürgeti a Bizottságot, hogy az EIT költségvetését azt biztosítva tervezze meg, hogy az elkülönített támogatás az egyéb forrásokból származó pénzeszközökkel együtt elérje az ahhoz szükséges kritikus tömeget, hogy az EU társadalmai alapvető kihívásainak megfeleljen és azokat teljes mértékben kivizsgálja;

25.  hangsúlyozza, hogy iránymutatásokkal kell szolgálni, amelyek biztosítják a finanszírozás versenyképes elosztását és azonnali felhasználását, valamint hogy díjazási programot kell bevezetni az olyan programok tekintetében, melyeknek jelentős és azonnali gazdasági hatásuk van;

26.  hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az internetes technológiák és az alacsony széndioxid-kibocsátású információs és távközlési alkalmazások fejlesztésében; javasolja, hogy az EU IKT-költségvetését a következő pénzügyi tervben növeljék a kétszeresére;

A programok irányítási struktúrájának javítása

27.  hangsúlyozza, hogy az innovációs politikát össze kell hangolni az egyéb uniós és nemzeti politikákkal (mint például az ipar-, a környezetvédelmi és a fogyasztóvédelmi politikával), szem előtt tartva, hogy a választott megközelítéseknek kellően rugalmasaknak kell lenniük, hogy hozzáigazíthatók legyenek a különböző nemzeti és regionális körülményekhez;

28.  sajnálja, hogy az EU kutatási és innovációs eszközeinek egyszerűsítésére irányuló erőfeszítések nem jártak sikerrel, és hogy az eljárások továbbra is túlságosan bonyolultak és időigényesek, ami különösen akadályozza a kkv-k részvételét ezekben a programokban;

29.  úgy véli, hogy a felhasználóbarát jelleg és az átláthatóság érdekében el kell kerülni a támogatási programok abból fakadó átfedését és megkettőzését, hogy a különböző irányítási szintek nincsenek kellően összehangolva; felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a kkv-knak nyújtott uniós támogatási eszközöket a jövőben egy főigazgatóság – például a Vállalkozási Főigazgatóság – hatáskörébe lehetne-e rendelni; úgy véli, hogy ez megkönnyítené a tervezésüket és a potenciális kedvezményezettek számára egyablakos ügyintézést biztosítana;

30.  hasonlóképpen kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós szabályozási keret a változások akadályozása helyett az innovációt támogassa, és hogy az érintett belső szolgálatok és bizottsági főigazgatóságok között hatékonyabb együttműködés folyjék annak érdekében, hogy az innovációs kérdéseket egységes és átfogó módon kezeljék; kitart amellett, hogy az innovációs politika terén mindenek az uniós eszközök szétdaraboltságának csökkentéséhez kell vezetnie;

31.  hasonlóképpen felszólítja a tagállamokat, hogy az illetékes nemzeti szervek kezdeményezéseit hatékonyan hangolják össze;

32.  hangsúlyozza, hogy az uniós testületek közös törekvéseinek arra kellene irányulniuk, hogy áthidalják a kutatás és az innováció közötti, valamint a termékek piacérettsége és kereskedelmi forgalmazása közötti szakadékot; hangsúlyozza, hogy a keretprogramoknak közös kezelőfelületre vagy a kutatással és innovációval kapcsolatos intézkedések tekintetében a programok közötti összekapcsolhatóságra van szükségük;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan új innovációs mutatókat, amelyek jobban alkalmazhatók az egyre inkább tudásalapú szolgáltató gazdaságokra, a jelenlegieket pedig úgy igazítsa ki, hogy az európai innovációs eredménytábla ne csupán a tagállamok innovációs képességének összehasonlító eredményét nyújtsa, hanem tárja fel az EU innovációs intézkedéseinek erősségeit és eredményeit, valamint gyengeségeit is;

34.  hangsúlyozza a megfelelő finanszírozási csatornákkal és forrásokkal, illetve a finanszírozás alternatív formáira vonatkozó megbízható adatokkal kapcsolatos átfogóbb információk – például a licencmegállapodások – jelentőségét, amelyek célja, hogy a vállalkozások nagyobb hajlandóságot mutassanak a befektetésre;

A magánfinanszírozás ösztönzése

35.  hangsúlyozza, hogy az állami finanszírozás mellett a magánfinanszírozást is fokozottan ösztönözni kell;

36.  hangsúlyozza az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés valamennyi résztvevő tekintetében való nagyobb harmonizációjának jelentőségét annak érdekében, hogy növeljék a kkv-k részvételét a közös technológiai kezdeményezések irányítási struktúráiban;

37.  felszólítja a Bizottságot, hogy az innovációs cselekvési terv keretében terjesszen elő az innovatív vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének javítását célzó konkrét intézkedéseket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni, hogy a vállalkozások finanszírozási igénye és innovációs intenzitása a beindítás és a terjeszkedés különböző szakaszaiban eltérő;

38.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy megteremtsék a kockázati tőke rendelkezésre állásának javítására vonatkozó feltételeket, figyelembe véve a kkv-k szükségleteit, valamint hogy kiterjesszék az EBB kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusát (RSFF); felszólítja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy milyen lépéseket lehetne tenni a valamennyi szereplő számára elfogadható kockázatmegosztási megállapodás létrejötte érdekében, amelynek révén az innováció területén ösztönözni lehetne a magánbefektetést;

39.  felszólítja az érintett tagállami és uniós testületeket, hogy fejlesszék tovább a kkv-k finanszírozására szolgáló, már bevált eszközöket, mint pl. a mikrohiteleket, az innovatív vállalkozásokba befektetni kívánóknak nyújtott kockázati tőkét, a fiatal kutatók vállalkozói projektjeit támogató informális befektetőket, a kölcsönöket és a garanciákat, valamint vezessenek be a beruházások előmozdítására szolgáló adó-, pénzügyi és adminisztratív ösztönzőket, mivel mindez csökkenti annak veszélyét, hogy az állami támogatás kedvezőtlen keretfeltételei miatt a vállalkozás máshová helyezi át a székhelyét, továbbá arra indítja a vállalkozásokat, hogy alkalmazzanak humán erőforrást a kutatás és innováció céljaira, ezzel serkentve az új termékek és szolgáltatások fejlesztését;

40.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a kutatási és fejlesztési kezdeményezésekben közzétett pályázati felhívásokban a kkv-k számára biztosítsák egy minimális finanszírozás elkülönítését, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban elfogadott azonos kötelezettségvállalás szerint (az együttműködési program forrásainak 15%-a);

A vállalatokra, különösen a kkv-kra vonatkozó keretfeltételek javítása

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy a belső piacra vonatkozó elvekkel összhangban az állami támogatásokkal kapcsolatban meglévő közösségi szabályokat oly módon igazítsák ki, hogy az EU hosszú távú versenyképességének és a globális egyenlő feltételek biztosítása érdekében támogathatók legyenek a sürgetően szükséges új technológiákkal kapcsolatos beruházások; különösen sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU állami támogatásokkal kapcsolatos szabályainak felülvizsgálata során vegyék figyelembe a kulcstechnológiákra vonatkozó kezdeményezést, és ezáltal tegyék lehetővé a tagállamok számára, hogy a kulcstechnológiák előmozdítására nemzeti ösztönzőrendszereket dolgozzanak ki;

42.  hangsúlyozza a méretre és irányítási struktúrára vonatkozó bizonyos feltételeknek megfelelő közös technológiai kezdeményezések jelentőségét, valamint hogy a jóváhagyott közös technológiai kezdeményezéseket időszakos hatásvizsgálatnak kell alávetni az európai ipar versenyképességéhez való hozzájárulásuk tekintetében;

43.  ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszerét 2010-ben felülvizsgálják;

44.  úgy véli, hogy az innováció fokozottabb támogatásával egy időben a kérelmezőket a bürokratikus terhek alól is mentesíteni kell; felszólítja a Bizottságot, hogy a keretprogram eljárásainak újrafogalmazásával és egy felhasználói tanács létrehozásával szüntesse meg a felesleges bürokráciát;

45.  felszólítja az illetékes uniós testületeket, hogy – különös tekintettel a kkv-kra – javítsák a szellemi tulajdon védelmének, különösen pedig a szabadalmaknak a keretfeltételeit, mivel ezek költségei és minősége az innováció szempontjából központi jelentőséggel bírnak;

46.  sajnálja ezzel kapcsolatban, hogy az EU-ban nem létezik igazi belső piac az innováció vonatkozásában, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket e téren, különösen a közösségi szabadalomra és az egységes szabadalmi bírósági rendszerre vonatkozó időszerű megegyezést illetően, valamint hangsúlyozza az innovatív termékek fejlesztése szabványosításának fontosságát;

47.  javasolja a szellemi tulajdonnal kapcsolatos, az innovációt ösztönző modern politikák – például a kölcsönös szabadalmaztatás, a közös szabadalmi platformok és a teljes jogú engedélyek – előmozdítását;

48.  ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a kkv-barát közösségi szabadalomnak az innovációval kapcsolatos uniós politikák szerinti létrehozásának jelentőségét;

49.  megjegyzi, hogy a szabadalmakat egyre gyakrabban használják fel a banki finanszírozás garanciájaként, ám a bankok gyakran nem rendelkeznek kellő műszaki tudással ahhoz, hogy a hitelnyújtás során megfelelően megbecsülhessék a szabadalom értékét; felszólítja ezért a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy az EU-nak támogatást kellene-e nyújtania a becslési normák kifejlesztéséhez;

50.  hangsúlyozza az olyan programok jelentőségét, amelyek arra ösztönzik a kkv-kat, hogy használják a technológiai fejlesztéseket és a kutatószemélyzetet;

51.  hangsúlyozza, hogy a tudásháromszög három oldalát – vagyis az oktatást, a kutatást és az innovációt – nem szabad szétválasztani; felszólít ezért arra, hogy a szakképzett személyzet képzésébe és továbbképzésébe való beruházásokat ne csökkentsék, mivel ez a beruházás az innovációs kapacitásnak az EU versenyképességére gyakorolt hatását tekintve létfontosságú; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kutatók és a szakembereik számára – mobilitási szempontból is – minél vonzóbb környezetet teremtsenek, hogy az EU globálisan is versenyképes maradjon; hangsúlyozza, hogy ennek a női kutatók munkakörülményeinek javításával párhuzamosan kell történnie;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0187. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0100. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0226. (4) HL L 97., 2006.4.9., 1. o. (5) HL C 141., 2008.6.7., 17. o. (6) HL C 102. E, 2008.4.24., 455. o. (7) HL C 303. E, 2006.12.13., 640. o. (8) HL L 412., 2006.11.9., 1. o. (9) HL L 310., 2006.11.9., 15. o. (10) HL C 323., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladásról: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés (2010/2037(INI))

P7_TA(2010)0210 A7-0165/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Tanács millenniumi fejlesztési célokra fókuszáló, 2010. június 17–18-i ülésére,

–  tekintettel a G8-ak által a 2005. évi gleneagles-i csúcstalálkozón, valamint az azt követő G8-és G20-találkozókon a segítségnyújtás mértékére, a szubszaharai Afrika számára nyújtott segélyre és a segítségnyújtás minőségére vonatkozóan vállalt kötelezettségekre,

–  tekintettel a 2009. szeptember 24–25-én Pittsburghben, valamint a 2009. április 2-án Londonban tartott G20-csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a 2009. július 8. és 10. között az olaszországi L'Aquilában tartott G8-csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a fejlesztési politikával kapcsolatos európai konszenzusra(1), valamint a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló európai uniós magatartási kódexre(2),

–  tekintettel a 2002. március 18. és 22. között a mexikói Monterreyben megrendezett nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott monterreyi konszenzusra,

–  tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra,

–  tekintettel az anyák egészsége érdekében történő haladéktalan cselekvésre irányuló addisz-abebai felhívásra, valamint a Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia 15. évfordulója alkalmából kiadott berlini cselekvési felhívásra és a nem kormányzati szervezetek előtt álló stratégiai lehetőségekről szóló dokumentumra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely kimondja, hogy ’az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit’,

–  tekintettel a Bizottság 2005. április 12-i, a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló közleményére(3),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének (’fejlesztési együttműködési eszköz’ (DCI)) létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Lisszaboni Szerződés) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU valamennyi célkitűzését figyelembe véve biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a millenniumi nyilatkozat végrehajtásáról szóló 2009. júliusi jelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) ’Beyond the Midpoint - achieving the Millennium Development Goals’ (Félidőn túl – a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása) című, 2010 januárjában közzétett jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, ’A millenniumi fejlesztési célok megvalósítását támogató tizenkét pontos uniós cselekvési terv’ című közleményre(5),

–  tekintettel a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni, külső fellépés révén végrehajtandó, 2007–2011-es európai cselekvési program eredményeiről szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Bíróságnak az Európai Beruházási Bank (EBB) külső hitelezési tevékenységeiről szóló 2008. november 6-i ítéletére(6),

–  tekintettel a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról szóló, 2006. április 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel ’A millenniumi fejlesztési célokról – félúton’ című, 2007. június 20-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a gyermekágyi halálról szóló 2008. szeptember 4-i(9), a millenniumi fejlesztési célokat szolgáló szerződésekről szóló 2009. március 24-i(10) és a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló 2010. március 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7–0165/2010),

A.  mivel a szegénység mérséklése és felszámolása a Lisszaboni Szerződés értelmében az Unió elsődleges fejlesztéspolitikai célkitűzése, valamint morális kötelesség és egyben az Unió saját hosszú távú érdeke is,

B.  mivel a világ legnagyobb adományozójaként az Uniónak és tagállamainak vezető szerepet kell vállalnia a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó szeptemberi ülésen és olyan ambiciózus és egységes álláspontot kell kialakítania, amely a millenniumi fejlesztési célok időben történő teljesítése irányába előremozdító erőként tud hatni,

C.  mivel az Unió lemaradása a millenniumi fejlesztési célokra szánt kiadásokra vonatkozó kötelezettségvállalásai terén jelenleg megközelítőleg 20 milliárd euró,

D.  mivel néhány uniós tagállam csökkenti segélyezési költségvetését,

E.  mivel a globális pénzügyi tranzakciók értéke elérte a világ bruttó nemzeti jövedelmének 70-szeresét,

F.  mivel a kiszámíthatatlan segélyezés hátrányos lehet az abban részesülő országok számára, és mivel a jobb minőségű segítségnyújtás révén további 3 milliárd euró szabadulhat fel évente az EU és tagállamai fejlesztési költségvetéseinek céljára(12),

G.  mivel az IMF által nyújtott hitelek 82%-a az európai térség országaiba irányult, miközben a legkevésbé fejlett országoknak lenne hasznos, hogy nagyobb összeget kapjanak az IMF által nyújtott új hitelekből,

H.  mivel noha a G20-ak reprezentatívabb csoport, mint a G8-ak, továbbra is az ENSZ marad a legreprezentatívabb fórum a globális kormányzás kérdéseinek megvitatására,

I.  mivel az uniós politikák következetlenségei nem áshatják alá a fejlesztési célú finanszírozás hatását,

J.  mivel a hazautalások évente legalább 300 milliárd amerikai dollárral járulnak hozzá a fejlődő országok gazdaságához(13),

K.  mivel jelenleg mind a nyolc millenniumi fejlesztési cél tekintetében lemaradás van, habár biztató előrelépés tapasztalható némely célkitűzés terén, csak a határozott politikai akarat teszi lehetővé a millenniumi fejlesztési célok fennmaradó öt éven belüli, azaz a 2015-ös határidőre történő teljesítését,

L.  mivel a legkevésbé fejlett országok közül néhány afelé halad, hogy egy millenniumi fejlesztési célt sem fog teljesíteni,

M.  mivel a globális gazdasági visszaesés és éghajlatváltozás övezte legutóbbi élelmezési és üzemanyagválságok visszavetették a szegénység csökkentése terén az elmúlt évtizedben elért előrelépést,

N.  mivel a földtulajdon arra ösztönzi az egyéneket, a családokat és a közösségeket, hogy kezükbe vegyék saját fejlődésüket és helyi szinten érjék el az élelmezésbiztonságot,

O.  mivel az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése a fejlődő országokban 2020-ig évi mintegy 100 milliárd USA-dollárba kerülhet(14), a gazdasági visszaesés pedig legalább még egyszer ennyibe(15),

P.  mivel a ’közepes jövedelmű’ fejlődő országok helyzetét nem szabad figyelmen kívül hagyni a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálatakor, mivel ezeknek az országoknak továbbra is támogatásra van szükségük teljes fejlődési potenciáljuk eléréséhez,

Q.  mivel az iparosodott nemzetek felelősek elsősorban az éghajlatváltozásért és a pénzügyi és gazdasági válságért,

R.  mivel növekszik a dolgozó szegények és a tisztességtelen munkafeltételek mellett dolgozók száma,

S.  mivel a béke és biztonság, a demokrácia és a politikai stabilitás hiánya sokszor vet gátat annak, hogy a szegény országok teljes fejlődési potenciáljukat kiaknázzák,

T.  mivel a korrupció tönkreteszi a termelékenységet, instabilitást okoz és elriasztja a külföldi befektetéseket,

U.  mivel a fejlődő országokból induló illegális tőkekiáramlások becsült összege 641–941 milliárd amerikai dollár, és ezek a tőkekiáramlások aláássák a fejlődő országok azon képességét, hogy saját maguk állítsák elő saját forrásaikat, és hogy nagyobb összegeket különítsenek el a szegénység csökkentésére(16),

V.  mivel annak ellenére, hogy egyes egészségügyi millenniumi fejlesztési célok terén jelentős fejlődés tapasztalható, az egészségüggyel kapcsolatos három millenniumi fejlesztési cél – különösen a gyermekágyi halállal kapcsolatos – marad el leginkább a célkitűzéstől,

W.  mivel a fejlődő országokban a gyermekágyi halál eseteinek 13%-áért a nem biztonságosan végzett abortusz okolható, és mivel ez az arány Afrikában ennél is sokkal magasabb(17),

X.  mivel az egy nőre jutó családtervezési támogatás jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben,

Y.  mivel ha valamennyi millenniumi fejlesztési célt teljesítjük is, a szegény országokban még mindig marad szegénységgel kapcsolatos feladat és lesz szenvedés,

Z.  mivel ha nem tartjuk be a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozóan tett ígéreteinket, az szegények millióinak további szenvedését fogja jelenteni és komolyan megrendül a bizalom észak és dél között,

I.Finanszírozás

1.  elvárja a 2010. júniusi Európai Tanácstól, hogy még a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó szeptemberi ENSZ-találkozó előtt ambiciózus és egységes uniós álláspontra jusson és további új, eredményorientált, átlátható és mérhető kötelezettségvállalásokat szorgalmazzon;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljesítsék a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus részeként vállalt kötelezettségeiket;

3.  rámutat, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérésének továbbra is az Európai Unió fő célkitűzései között kell szerepelnie; hangsúlyozza, hogy a szegénységnek a millenniumi fejlesztési célok elérése révén történő csökkentését egyértelműen az uniós fejlesztési politika átfogó kereteként kell elismerni, és hogy ennek világosan tükröződnie kell minden vonatkozó szakpolitikában, beleértve a kereskedelempolitikát és a jogalkotási javaslatokat is; úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem tekinthetők technikai kérdésnek, amely pusztán több pénz vagy kereskedelmi lehetőség biztosításával, a szegénység mögött meghúzódó okok azonosítása és kezelése nélkül megoldható;

4.  hangsúlyozza, hogy ’A szegénység újraértelmezése’ című, közelmúltbeli ENSZ-jelentésben szereplő adatok nemcsak riasztóak, de egyértelműen jelzik, hogy valós annak kockázata, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem teljesülnek;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy legkésőbb 2015-ig teljesítsék a segélyezéssel kapcsolatosan 0,7%-ban meghatározott célt;

6.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy vezessenek be a nagyobb elszámoltathatóságra irányuló intézkedéseket azon elkötelezettségük tekintetében, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át segélyezésre fordítják 2015-ig, beleértve azt is, hogy elindítanak egy hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatos szakértői értékelési folyamatot, amely a Külügyi Tanácson belül vizsgálná a 2015-ig a 0,7%-os cél irányába való előrehaladást, amelyről jelentésben kellene beszámolni az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be a fejlesztési segélyre vonatkozó intézkedéseket és készítsenek többéves ütemtervet a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) teljes átláthatóságát, és ennek megfelelően kéri, hogy tegye közzé a hivatalos fejlesztéstámogatásra fordított összegeket tagállamokra lebontva;

8.  felhívja az EU-t és az OECD-t, hogy ne bővítse ki a fejlesztési segély (ODA – hivatalos fejlesztéstámogatás) fogalmát, és hogy ne tekintse az adósság törlését és a nem ODA-nak minősülő egyéb pénzmozgást segélyezésre fordított kiadásnak;

9.  kéri a tagállamokat, hogy a G20-csoport és az ENSZ keretén belül aktívan lépjenek fel az adóparadicsomokkal és az adóelkerüléssel, valamint az illegális pénzmozgásokkal szemben, és támogassák a nagyobb átláthatóságot, ideértve az elért nyereség és a befizetett adó mennyiségének rendszeres közzétételét és egy országonkénti jelentési rendszert annak érdekében, hogy a fejlődő országok saját forrásaikat saját országuk fejlesztésére tarthassák fenn;

10.  kéri az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tiltott és megfigyelés alatt álló területekre vonatkozó meghatározásánál szigorúbb kritériumok alapján vizsgálja felül az offshore pénzügyi központokra vonatkozó politikáját, valamint biztosítsa annak végrehajtását, és az előrehaladásról készítsen éves jelentéseket;

11.  kéri a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek lépéseket a készpénzátutalások olcsóbbá tétele érdekében;

12.  kéri a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ kezdeményezéseit, és hozzanak intézkedéseket az egyes hiteltranzakciók esetében a hitelező és az adós felelősségének növelése érdekében;

13.  felhívja az összes tagállamot és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek megújult erőfeszítéseket az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás tekintetében eredményeket elért legkevésbé fejlett országok adósságterheinek könnyítése érdekében;

14.  felhívja az EU-t, hogy a szegény nemzeteknek nyújtson jelentős mértékű támogatást az éghajlatváltozás és a gazdasági válság következményei elleni küzdelemhez; ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a támogatások valóban többletet jelentsenek a meglévő segélyezési kötelezettségvállalásokhoz képest;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy a következő pénzügyi terv és Európai Fejlesztési Alap keretében jelentősen több forrást biztosítanak fejlesztési együttműködésre és gyorssegélyre;

16.  kéri az Európai Bizottságot, hogy alkalmazza a fejlődő országokkal való együttműködést szolgáló meglévő eszközeit – beleértve az európai szomszédságpolitikai cselekvési terveket, a keleti partnerséget, az általános preferenciarendszert (GSP) és a fenntartható fejlődést és a felelősségteljes kormányzást támogató különleges ösztönző rendszert (GSP+) –, hogy még jobban meghatározza és végrehajtsa a millenniumi fejlesztési célok teljesítését elősegítő gyakorlati lépéseket;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék számottevően a költségvetési támogatáson keresztül – elsősorban a millenniumi fejlesztési célokat szolgáló szerződések révén – nyújtott segélyek összegét, ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy a demokráciával, az emberi jogokkal, a kormányzással kapcsolatos és más alapvető követelmények teljesüljenek, és hogy a nyomon követés és pénzügyi ellenőrzés alaposabb és jobb minőségű legyen;

18.  annak biztosítására kéri valamennyi tagállamot, hogy a költségvetési támogatások mellett az EU globális és országos szinten továbbra is a meglévő pénzügyi eszközök széles körén keresztül végezze munkáját, ideértve a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapot és más kapcsolódó szervezeteket és mechanizmusokat, különösen a civil társadalmi szervezeteket és közösségeket;

19.  felkéri a tagállamokat, hogy javítsák tovább az adományozás összehangolását, a párizsi és accrai nyilatkozattal összhangban feltétel nélkülivé téve valamennyi segélyüket, ezáltal csökkentve a segélyezésre fordított költségvetések túlzott elaprózódását, ami feltétlenül szükséges a segélyek koherenciájához és feltételekhez kötöttségének megszüntetéséhez; azt is elismeri, hogy a különböző tagállamok különféle földrajzi területeken és fejlesztési ágazatokban tudnak szakértői tudást felajánlani;

II.  A politikák fejlesztési célú koherenciája

20.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az elsődleges felelősség a fejlesztési alapok programozásáért és a prioritások meghatározásáért az új uniós intézményi rendszerben továbbra is a fejlesztési biztos hatáskörében maradjon;

21.  kéri az EU-t, hogy tegyen konkrét lépéseket a szegénység ellen azáltal, hogy következetes politikákat fogad el a kereskedelem, a fejlesztési együttműködés és a közös mezőgazdasági és halászati politika területén annak érdekében, hogy kiküszöbölje a fejlődő országok gazdaságát érő közvetlen vagy közvetett negatív hatásokat;

22.  felszólítja az EU-t, hogy álljon ki az élelmezésbiztonság elvének védelme mellett a fejlődő országokban, és a folyamatban lévő WTO-tárgyalások során szólítsa fel a részes feleket ezen elv tiszteletben tartására;

23.  meggyőződése, hogy a millenniumi fejlesztési célok megkívánják, hogy a földhöz, a vízhez és a biológiai sokféleség erőforrásaihoz való hozzájutást támogató, továbbá a fenntartható kisüzemi gazdálkodás helyi támogatására vonatkozó politikát elősegítő intézkedéseket hozzanak;

24.  felhívja az EU-t, hogy halászati megállapodásaiban – elsősorban hosszú távú uniós ágazati támogatások segítségével, valamint olyan mechanizmus révén, melyben a hajótulajdonosok méltányos részt vállalnak az uniós flották hozzáférési költségeiből – vegye figyelembe a fejlesztési szempontokat, hogy azok teljes mértékben figyelembe vegyék a helyi közösségekre gyakorolt társadalmi és gazdasági hatásokat;

25.  felszólítja az EU-t, hogy kereskedelmi politikájával ne kényszerítse a szegény országokat sérülékeny piaci ágazataik megnyitására, amikor fejlettségi szintjük világviszonylatban nem teszi számukra lehetővé a tisztességes versenyt, és az uniós ’Segély a kereskedelemért’ politika keretében összpontosítson jobban szegénység elleni küzdelemre;

26.  felszólítja az EU-t, hogy küzdjön annak érdekében, hogy a WTO keretében zajló dohai tárgyalássorozat időben és fejlesztésközpontú eredménnyel záruljon;

27.  felhív arra, hogy az éghajlat-változási kockázatelemzés szisztematikusan épüljön be a politikai tervezés és döntéshozatal minden területébe, ideértve a kereskedelmet, a mezőgazdaságot, az élelmiszer-biztonságot stb.; kéri, hogy ennek az értékelésnek az eredményét használják fel a fenntartható fejlesztési együttműködési politikára vonatkozó egyértelmű iránymutatások kialakításához;

28.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás problémája tekintetében – ami veszélyezteti a millenniumi fejlesztési célokat, amennyiben elmarad annak kezelése – olyan hatékony globális válaszokra van szükség, amelyben az iparosodott országok vállalják felelősségüket, és vezető szerepet vállalnak az üvegházhatást okozó gázok hatásainak leküzdésében;

29.  felhívja az EU-t és a tagállamokat – az espoo-i egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyv részes feleit –, hogy a fejlődő országokban zajló programok és közérdekű projektek tervezésében való részvételkor teljes mértékben tegyenek eleget a jegyzőkönyv rendelkezéseinek;

30.  meggyőződése, hogy a kereskedelem a gazdasági növekedés komoly hajtóereje lehet, noha a kereskedelem önmagában nem képes megoldani a fejlődési problémákat; úgy véli, hogy a dohai forduló tárgyalásainak lassú előrehaladása hátráltatja, hogy a nemzetközi kereskedelmi rendszer hozzájáruljon a millenniumi fejlesztési célokhoz; hangsúlyozza, hogy a dohai forduló pozitív lezárása hozzájárulhatna egy globális gazdasági ösztönző csomag létrejöttéhez; tudomásul veszi az UNCTAD és más intézmények számos tanulmányát, amelyek bizonyítják, hogy a legkevésbé fejlett országokban végrehajtott átfogó kereskedelmi liberalizáció ritkán eredményezte a szegénység tartós és jelentős csökkenését, és hozzájárult a fejlődő – különösen az afrikai – országok cserearányainak romlásához;

31.  hangsúlyozza a fejlődő országok világgazdasági integrációjának megkönnyítését célzó erőfeszítések fontosságát; ismételten hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi nyitottság és az ellátási kapacitások támogatása fontos összetevője minden koherens fejlesztési stratégiának, és hogy a kereskedelemmel kapcsolatos technikai segítségnyújtás további eszközt biztosít a szegénység felszámolásához és az elmaradottság leküzdéséhez;

32.  emlékeztet, hogy a fejlődő és legkevésbé fejlett országok kereskedelmi kapacitásának javítása segíthetné őket a WTO-megállapodások végrehajtásához és kihasználásához szükséges kereskedelmi készségek és infrastruktúra kialakításában, kereskedelmük bővítésében, az új és meglevő kereskedelmi lehetőségek előnyeinek kihasználásában, új megállapodások végrehajtásában, valamint a változó külső kereskedelmi környezethez való alkalmazkodásban;

33.  üdvözli a kereskedelem terén a fejlődő országokkal uniós és WTO-szinten működő kezdeményezéseket, különösen a ’fegyverek kivétel mindent’ (EBA) kezdeményezést, a GSP és a GSP+ rendszert, valamint az aszimmetria és az átmeneti időszakok elvét, amelyekről az összes európai partnerségi megállapodásban tárgyalások folytak, és kéri az Európai Bizottságot e politikai stratégia megszilárdítására; rámutat arra, hogy a GSP rendszer nagyobb stabilitást, kiszámíthatóságot és kereskedelmi lehetőségeket biztosít a rendszer alkalmazói számára; megállapítja, hogy a fenntartható fejlődéssel, a szociális jogokkal és a felelősségteljes kormányzással kapcsolatos kulcsfontosságú nemzetközi egyezményeket ratifikáló és ténylegesen végrehajtó országok további kedvezményekben részesülnek (a GSP rendszeren keresztül);

34.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a folyamatban lévő WTO-tárgyalások és a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások fejlesztési tartalmát;

35.  emlékeztet, hogy a kereskedelemösztönző támogatási stratégia célja a szegény és sebezhető országok támogatása a kereskedelem gazdasági növekedés és fejlődés hajtóerejeként történő felhasználásához szükséges alapvető gazdasági infrastruktúra és eszközök fejlesztése terén; üdvözli a Bizottság azon nyilatkozatait, amelyek szerint az EU már teljesítette azon célkitűzést, hogy 2010-ig 2 milliárd eurót fordít kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásra, miután az EU és tagállamainak kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásra fordított támogatása 2008-ban elérte a 2,15 milliárd eurót (1,14 milliárd euró származott a tagállamoktól és 1,01 milliárd euró az EU-tól), és megállapítja, hogy jelentős eredményeket sikerült elérni a szélesebb körű kereskedelmet célzó támogatás keretében – ezen belül a közlekedés és az energia, a termelő ágazatok és a kereskedelemmel kapcsolatos kiigazítás terén; mindazonáltal felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon részletes információval (ezen belül számszerű adatokkal) a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtás és a kereskedelmet célzó támogatás finanszírozására felhasznált költségvetési tételekről;

36.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak több figyelmet és támogatást a legkevésbé fejlett országokra a ’Segély a kereskedelemért’ keretében biztosított teljes uniós támogatási összeg növelése érdekében, amely a közelmúltban nem növekedett jelentősebb mértékben; úgy véli, hogy miután a regionális integráció egyre fontosabb szerepet kap az EU ’Segély a kereskedelemért’ programjában, fokozni kell az AKCS-országok regionális kereskedelmet célzó támogatási csomagjainak kiteljesítésére irányuló erőfeszítéseket; véleménye szerint a közös elemzés, a közös válaszstratégiák és a kereskedelmet célzó támogatással összefüggő intézkedések közös végrehajtásának fokozásával javítani lehetne a támogatások hatékonyságát;

37.  úgy véli, hogy a dél–dél dimenzió a világkereskedelem gyorsan növekvő összetevőjévé válik és a legszegényebb országok fejlődésének biztosítása szempontjából egyre fontosabbá válhat, amit ösztönözni és támogatni kell;

III.  A millenniumi fejlesztési célok kiemelt célkitűzései

38.  felhívja az EU-t, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérését illetően megközelítése legyen integrált, mivel az egyes célok és célkitűzések egymással összefonódnak, és hogy a szegénység felszámolását illetően állapítson meg minimumkövetelményeket;

Egészség és oktatás

39.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fejlesztési célú kiadások legalább 20%-át az egészségügyi alapellátásra és az alapfokú oktatásra fordítsák, növeljék a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapnak és a többi, az egészségügyi rendszerek megerősítését célzó programnak nyújtott támogatást, és kezeljék elsőbbségi kérdésként az anyák egészségét és a csecsemőhalandóság ügyét;

40.  felszólítja a fejlődő országokat, hogy nemzeti költségvetésüknek legalább 15 %-át fordítsák az egészségügyre és egészségügyi ellátórendszereik javítására;

41.  felhívja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy biztosítsanak ingyenes hozzáférést az egészségügyhöz és az oktatáshoz;

42.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsák meg a fejlődő országokban a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra nyújtott támogatások aggasztó csökkenésének folyamatát, és támogassák az önkéntes családtervezéssel, a biztonságos abortusszal, a nemi úton terjedő betegségek kezelésével és a reproduktív egészséget szolgáló életmentő gyógyszerek és fogamzásgátlók, köztük az óvszerek biztosításával kapcsolatos politikákat;

43.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a fejlődő országokat, hogy az anyák egészségének javításával foglalkozó 5. millenniumi fejlesztési célt, a gyermekhalandósággal foglalkozó 4. millenniumi fejlesztési célt és a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária problémájával foglalkozó 6. millenniumi fejlesztési célt kezeljék következetesen és átfogóan, csakúgy, mint a nemek közötti egyenlőséggel és a nők szerepének megerősítésével foglalkozó 3. millenniumi fejlesztési célt;

44.  kéri, hogy az országos és regionális stratégiai dokumentumok hangsúlyozzák a nők elleni erőszak és hátrányos megkülönböztetésük elleni jogalkotás szükségességét, ösztönözzék a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételét és emeljék ki még jobban a nemek szempontjából érzékeny politikák szükségességét;

45.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell azokat a fejlődő országokat, amelyek élnek a TRIPS-megállapodásba beépített úgynevezett rugalmas rendelkezésekkel, annak érdekében, hogy nemzeti közegészségügyi programjaik keretében megfizethető áron tudjanak gyógyszereket biztosítani; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban foglaltak nem veszélyeztethetik a generikus gyógyszerekhez való hozzáférést garantáló megállapodásokat;

Sérülékeny csoportok

46.  felszólítja az EU-t, hogy segélyeinek legalább a felét a legkevésbé fejlett országokba irányítsa és ezekben az országokban a leginkább rászorulókat célozza meg, különösen a nőkre, a gyermekekre és a fogyatékkal élőkre összpontosítva, és hogy fejlesztési stratégiáiban hatékonyabban érvényesítse a sérülékeny csoportok érdekeit;

47.  ebben az összefüggésben támogatja a Bizottság javaslatát, hogy az AKCS-programok 2010-es félidős felülvizsgálata keretében osszák újra a támogatást a legjobban lemaradó országoknak;

48.  felszólítja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a kisebbségek jogaira, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU nemzetközi megállapodásaiba foglaljon bele emberi jogi és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó feltétel nélküli záradékokat, többek között a nemi alapú, a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló, valamint a HIV/AIDS betegek ellen irányuló megkülönböztetés tekintetében;

Küzdelem az éhezés ellen

49.  felhívja az EU-t és a partnerkormányokat, hogy olyan szintre emeljék a befektetést a gazdálkodásba és az élelmezésbiztonságba, amellyel mindenki számára garantálható az éhezés mérséklése, különös figyelmet fordítva az éhezés megszüntetését szolgáló sürgető szükségletekre, a kisüzemi gazdálkodásra és a szociális védelemmel kapcsolatos programokra;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a szegénység csökkentése és az élelmezésbiztonság növelése érdekében ösztönözze a földtulajdonlást és biztosítsa a tulajdonjogok tiszteletben tartását, továbbá könnyítse meg a gazdálkodók, kisvállalkozások és helyi közösségek hitelhez jutását;

Tisztességes munka

51.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormány által támogatott külföldi befektetők (különösen Afrikában) újabban felvásárolják a mezőgazdasági földterületeket, ami veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, valamint súlyos és messzemenő következményekkel járhat a fejlődő országokban; sürgeti az ENSZ-t és az EU-t, hogy foglalkozzon a termőföldek felvásárlásának káros hatásaival (ideértve a kistermelők földjeinek kisajátítását, valamint a termőföld és a víz nem fenntartható használatát), elismerve a lakosság jogát a termőföldek és egyéb létfontosságú természeti források feletti ellenőrzésre;

52.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a gyermekmunka elleni fellépésre irányuló erőfeszítéseiket sokszorozzák meg, támogassák az erre irányuló programokat és adjanak iránymutatást a fejlesztési politikára és a nemzetközi kereskedelemre vonatkozólag;

53.  nyomatékosan felszólítja az EU-t és a fejlődő országok kormányait, hogy támogassák az ILO globális foglalkoztatási paktumát és hatékonyan alkalmazzák a tisztességes munka programjának valamennyi elemét;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a fejlődő országok munkavállalóinak szociális védelmét, társadalmi párbeszédét és alapvető munkakörülményeit, és ahol szükséges, a kereskedelmi megállapodások és az egyéb elérhető eszközök révén biztosítson ösztönzőket és alkalmazzon szankciókat;

IV.  Kormányzás

55.  felszólítja a Világbankot és az IMF-et, hogy biztosítson nagyobb arányú szavazati jogot az alulreprezentált nemzeteknek, ezzel biztosítva, hogy rövid távon a kölcsönök nyújtói és felvevői egyforma szavazati arányban legyenek, és hogy a hitelezés ne ássa alá a tulajdonlás Párizsban és Accrában is megerősített elvét;

56.  felhívja az IMF-et, hogy növelje az alacsony jövedelmű országok hozzáférését a kedvezményes kölcsönökhöz, és szükségleteik alapján növelje részesedésüket a különleges lehívási jogokból;

57.  az Európai Befektetési Bank külső mandátumának közelgő felülvizsgálatára irányuló együttdöntési eljárás alkalmával biztosítani kívánja, hogy az EBB teljesítse fejlesztési kötelezettségeit, hogy forrásainak kihasználását még inkább a fejlődő országok igényeire szabja, ideértve, hogy az EBB-t a szegények érdekeit szem előtt tartó hitelintézetté alakítsa;

58.  felszólítja a tagállamokat és a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy továbbra is az ENSZ maradjon a globális kormányzással és a szegénységgel kapcsolatos kérdések megvitatásának fóruma;

59.  felhívja az EU-t és az Afrikai Unió hatóságait, hogy megújult politikai akarattal viszonyuljanak az Afrika–EU stratégiai partnerséghez, és hogy az abban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásának lehetővé tételéhez szükséges valamennyi erőforrás tekintetében vállaljanak kötelezettséget;

60.  felszólítja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy a fejlődő országokban mozdítsa elő és támogassa a demokráciát, a békét, a jogállamiságot és a korrupciómentes közigazgatást;

61.  felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy különleges erőfeszítéssel támogassa a fejlődő országok államigazgatását, azzal a jól meghatározott céllal, hogy a korrupció ellen fellépjenek és átlátható, pártatlan és tisztességes államigazgatási környezetet hozzanak létre, felismerve ugyanakkor a nem állami szereplők és a civil társadalom által betöltött igen fontos szerepet;

62.  sürgetően felhívja valamennyi fejlődő országot, hogy írja alá az ENSZ korrupcióellenes egyezményét és tegyen gyakorlati lépéseket a rendelkezések hatékony végrehajtása érdekében, valamint hozzon létre a fejlődés nyomon követését szolgáló mechanizmusokat;

63.  felismeri, hogy a fejlődő országoknak fel kell zárkózniuk a nemzetközi számviteli szabályokhoz az adóelkerülés és az adócsalás megelőzése érdekében, ami hatékonyabb globális fiskális ellenőrzést is eredményezne;

64.  felszólítja a fejlődő országokat, hogy vonják be a parlamenteket, a helyi önkormányzatokat, a civil társadalmat és más nem állami szereplőket a politikaalkotás és -végrehajtás valamennyi szakaszába;

65.  felhívja a fejlődő országokat, különösen az uniós támogatásokból leginkább részesülőket, hogy erősítsék meg a felelősségteljes kormányzást minden közügyben és különösen a kapott segélyek kezelésében, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a segélyek átlátható és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében;

66.  rámutat a biztonság és a fejlődés közötti alapvető kapcsolatra, és aggodalommal veszi tudomásul az EU szomszédságában és azon túl tapasztalható befagyott konfliktusok békés rendezése érdekében tett lépések elmaradását, és sürgeti az EU-t, hogy tekintse át, mit tehetne az ügy érdekében;

67.  felszólítja az EU-t, hogy folytasson ambiciózus és konstruktív párbeszédet minden hagyományos és új adományozóval annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a millenniumi fejlesztési célok és a szegénység csökkentése a világprogram kiemelt ügye maradjon;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) 9558/2007. számú, 2007. május 15-i tanácsi következtetések. (3) COM(2005)0134 végleges. (4) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (5) COM(2010)0159 végleges. (6) C-155/07. számú, Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa ügy, HL C 327., 2008.12.20., 2. o. (7) HL C 293. E, 2006.12.2., 316. o. (8) HL C 146. E, 2008.6.12., 232. o. (9) HL C 295. E, 2009.12.4., 62. o. (10) HL C 117. E, 2010.5.6., 15. o. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0089. (12) ’Aid Effectiveness Agenda: Benefits of a European Approach’ (Segélyhatékonysági program: az európai megközelítés előnyei), Európai Bizottság, 2009. október. (13) ’Migráció és átutalási tendenciák 2009-ben’, Világbank, 2009. november. (14) ’Az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló nemzetközi finanszírozás növelése: európai tervezet a koppenhágai megállapodáshoz’, COM(2009)0475. (15) ’Swimming Against the Tide: How Developing Countries are Coping with the Global Crisis’ (Az ár ellen úszva: Hogyan boldogulnak a fejlõdõ országok a globális válságban?), Világbank, 2009. március. (16) Guttorm Schjelderup professzor, meghallgatás, Európai Parlament, 2009. november 10. (17) ’Facts on induced abortion worldwide’ (A művi terhességmegszakítás adatai világszinten), az Egészségügyi Világszervezet és a Guttmacher Intézet, 2007.

Az Európai Parlament 2010. június 15-i határozata a CARIFORUM–EU parlamenti bizottságban részt vevő küldöttség felállításáról és számszerű összetételéről

P7_TA(2010)0211 B7-0341/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a CARIFORUM–EU parlamenti bizottság 2008. december 29-i alapító okiratára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 198. cikkére,

1.  határoz a CARIFORUM–EU parlamenti bizottságban részt vevő küldöttség felállításáról;

2.  ennek létszámát 15 rendes tagban állapítja meg;

3.  úgy határoz, hogy a küldöttség kilenc tagja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságból, hat tagja pedig a Fejlesztési Bizottságból kerül ki;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak tájékoztatás céljából.